//Váratlan társaság//
* A tulajdonossal? Merarty'r szemöldöke csodálkozva feljebb szalad, és néhány pillanatig csak nézi a férfit. Ó. Hát így már mindjárt más megvilágításba kerül az a feltűnően lelkes ajánlgatás. A Kikötő összes valamirevaló helye közül természetesen éppen azt sikerült ilyen részletességgel ecsetelnie, amelyik történetesen az övé. Hát nem csoda, hogy ennyi szépet mond róla. Tulajdonképpen még csodálkozhatna is, hogy nem közölte rögtön a szobaárakat. Aztán kiszakad belőle a nevetés, Merarty'r pedig értetlenül néz rá.
~Na tessék.~
Megint belesétált. És ami ennél is bosszantóbb, a férfinak még különösebb erőfeszítésébe sem került. Egyszerűen kimondott valamit kellően komoly arccal, ő pedig már készségesen rendezte is át hozzá fejben az egész történetet. Ezek után lehet, hogy át kellene értékelnie, mennyire bízik meg mások szavaiban, vagy legalábbis az övében. Bár be kell vallania, ez a tréfa azért egész jól sikerült. *
– Egy pillanatra tényleg megfogtál.
* Széles vigyort villant felé, majd feltápászkodik és leporolja magát. Miután illendően bemutatkozik, már ha annak lehet mondani a nevének bedobását, azt gondolná hogy a másik is hasonlóképp tesz. Ki gondolta volna, hogy mégsem. A megszólítása hallatán értetlenül bámul rá. *
- Egyébként kisasszony?
* Mégis honnan jött ez most neki? Talán ez a csípős szél elsodorta az előbb kimondott nevét. Már éppen kijavítaná, amikor eszébe jut, kivel beszél. Pontosabban az, hogy az elmúlt néhány percben már kétszer is sikerült készségesen belesétálnia ugyanennek az embernek a vicceibe. Kezd kirajzolódni valamiféle rendszer. Vagy Cressys egyszerűen képtelen békén hagyni egy kínálkozó lehetőséget. Ez utóbbit már valamivel valószínűbbnek tartja. Hát legyen. Ha játszani akar, belemegy. *
– Úri kisasszony, ha kérhetném.
* Igazítja helyre a megszólítást olyan természetességgel, mintha valóban ez volna az egyetlen kifogásolnivaló benne. Ha már a férfi önkényesen új nevet adott neki, legalább a formaságokra ügyelhetnének. Az már más kérdés, hogy az „úri” rész mennyire állja meg a helyét. De ezt talán egyiküknek sem szükséges különösebben bolygatnia.
A felé nyújtott kezet habozás nélkül elfogadja, bár a megszokott kézfogás helyett érkező tetealkarszorítás egy pillanatra meglepi. Tekin röviden a férfi kezére rebben, aztán különösebb fennakadás nélkül igazodik a gesztushoz. Utazás közben ennél jóval furcsább üdvözlésekhez is volt már szerencséje.*
– Cressys * ismétli meg, és néhány szívdobbanásig gyanakvóan méregeti, mintha azt próbálná eldönteni, vajon ezt most már szabad-e elsőre elhinnie. * – Ezt most komolyan mondod?
* Szája sarka hamar elárulja, hogy a kérdést azért ő sem gondolja egészen komolyan. Ha hazudik, legalább következetesen teszi majd. Merarty'rnek egyelőre ennyi is megfelel. *
– Részemről az öröm.
* A kereskedő részen különösebben nem lepődik meg. Valahogy illik ahhoz az emberhez, aki alig néhány perc alatt képes volt egy egész fogadót eladni neki anélkül, hogy bármit is kérdezett volna róla. Amikor elengedik egymást, néhány pillanatra csend telepszik közéjük. Merarty'r tekintete visszavándorol a tengerre, miközben hiába keres valami használható témát. Az elmúlt néhány perc ugratásai után meglepően nehéz volna csak úgy előhúzni egy teljesen hétköznapi kérdést. Az időjárás talán mégsem volna méltó lezárása annak, hogy nemrég emberi maradványokról és késelésekről társalogtak. Mire végre eszébe jutna valami, Cressys megelőzi. Úgy tűnik a Sellőház ajánlásának még nincs vége. Merarty'r visszapillant rá.
~Ennek még van folytatása?~
Már majdnem kíváncsian várja, miféle újabb ajánlóval sikerül előrukkolnia. Talán most következik a menü. Esetleg megtudhatja, milyen a reggeli, vagy hogy a kikötő melyik oldalára néző szobákból a legszebb a kilátás. Az eddigiek alapján egyik sem lepné meg különösebben. Merarty'r eleinte még becsülettel próbálja követni, de a nagy csűrés-csavarás közben elveszíti a fonalat. Értetlenül pislog Cressysre, miközben a férfi láthatóan maga sem találja azt az egyenes utat, amelyen egyszerűen eljuthatna a mondat végéig. Remek. Nem elég, hogy az ugratás nagymestere, még akkor is képes háromszor körbecsomagolni a mondandóját, amikor láthatóan komolyan próbál közölni valamit. Már majdnem azon kezd gondolkodni, hogy esetleg vissza kellene kérdeznie, pontosan melyik részét is kellene most megértenie, amikor végre elhangzik egy szó, amivel semmi problémája.
~Bordély.~
Merarty'r pislog egyet. Na, ezt mondhatta volna rögtön is. Aztán jön a fürdő is, méghozzá olyan sóhaj kíséretében, hogy hirtelen az előző ajánló minden lelkes részlete új megvilágításba kerül. A felismeréstől hangosan felnevet. *
– Várj. Te egy bordélyt ajánlgattál nekem ilyen lelkesen?
* Merarty'r még mindig mosolyogva hallgatja, ahogy Cressys a bordély lelkes méltatása után immár az ő ízlését próbálja megfejteni. A „pikáns” szónál kissé felvonja a szemöldökét, de nem szól közbe. Kíváncsi, hová sikerül kifuttatnia ezt is. A mondandója végére szája sarka egyre feljebb kúszik. *
– Megnyugtató. Már kezdtem azt hinni, hogy engem is felbecsülsz, mintha valami áru lennék.
* Egy pillanatig végignéz magán. Kopott csizma, utazóruha, por. A szablya talán még hozzátesz valamit az összképhez, de aligha annyit, hogy abból bárki különösebb bizonyossággal megállapítsa, milyen helyeken tölti szívesen az estéit. Nem sok mindenből gazdálkodhatott. Persze Merarty'r aligha tehetne ezért szemrehányást. Alig néhány perce ő maga is ugyanezt csinálta vele. Jó ruha, ékszerek, kopott fegyver, viseltes csizma, és máris ott motoszkált benne egy fél történet arról, miféle ember lehet. Legalább volt annyi esze, hogy ne higgyen neki feltétlenül. Végül ismét Cressysre emeli a tekintetét, arcán továbbra is ott ül a vigyor. *
– Tudod, egyetlen pillantásból amúgy is könnyű ostobaságokat kitalálni valakiről.
* Egy rövid pillanatig hagyja, hogy ez úgy hangozzon, mintha éppen Cressys következtetését készülne ostobaságnak nevezni. Aztán kissé oldalra billenti a fejét. *
– Bár ebben történetesen nem tévedtél. Valóban kissé pikáns volna az ízlésemnek.
* Még néhány pillanatig fürkészve nézi Cressyst. Úgy tűnik, az árun kívül talán az emberekhez sem olyan rossz a szeme, mint állítja. Ezt azonban esze ágában sincs közölni vele. Még a végén elbízza magát. *