*Elérkezett hát a szirtekhez.
Lassan lépked a sziklafalhoz, úgy tekint le az alant habzó hullámokra.
~ Na, ez aztán rohadt mély! ~
Elismerően füttyent, majd fejébe ötlik, milyen csúnya halál lehet, ha itt valakit a mélybe löknének. Ha szerencséje van, a víz azon részébe zuhan, ami kissé mélyebb, akkor a hullámok a víz alá gyűrik, és legalább fel tudja fogni, hogy meg fog halni, és felkészülhet rá.
A másik eshetőség, hogy valaki telibe elkapja a lenti sziklákat, és anélkül esik darabjaira, hogy igazán fel tudná fogni, vajon mi is történhetett vele. Csúnya vég lehet úgy meghalni, hogy az ember fel sem fogja; itt a végzete. Saját elgondolása szerint inkább a lassú halál a humánusabb és kegyesebb, hisz arra fel lehet készülni, míg ha valakit ez hirtelen lel, maga a kegyetlenség, hiszen nem is tudja, hogy vége van. Egyszer csak átadja magát a sötétségnek, tanácstalanul, tele kérdésekkel.
Ásít egyet, majd a szirtről lassan visszasétál az ösvény felé, ami a torony felé vezet, attól két kőhajításnyira foglal helyet egy lapos sziklán. Lábait keresztbe teszi, és a tengerhorizontra bambulván próbálja elérni lelke mágikus lángját, azt az erőt, amit a mágusok affinitásnak, manának, a hívők léleknek, mások pedig más furcsa neveken hívnak.
Ahogy erősen koncentrál, megpróbálja elérni eme láng úgynevezett leltárát, ahonnan a varázsló elő szokta hívni a régi igéket, mozdulatokat, amiket nem tart mindig a fejében, de ez a megmagyarázhatatlan valami eltárolja, hogy elő lehessen hívni.
Erősen koncentrál.
Elérte.
Fejében visszahangzik első varázslatának mibenléte, egy átoké, amely az őrületbe kergeti azt, kire rásújtja, de ott van valami más is, és mikor azt próbálja meg elérni, a sípolás felerősödik fejében, és a ködben suttogott szavakat hallja újra.
Gyorsan abbahagyja a meditálást, megszakítja kötelékét a mágiájával, a sípolás elviselhetetlenné vált.
~ Igen, a sötétség újabb varázslatot bízott rám. ~
Megcsóválja fejét, majd halkan felkuncog. Kabátjából kiveszi a négy kártyáját, alaposan megkeveri őket, majd a sziklára hajítja. A négyből csupán kettő landol fejjel lefelé, így két kártya látható marad.
~ Végzet, Erő. ~
Elismerően bólogat, megérti, milyen küldetést szántak neki. És mondhatni, ínyére a dolog.*