Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (1116. - 1135. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

1135. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-25 18:07:34
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Ő sem tervezte faggatni a férfit túlzottan, csupán meg akarta állapítani, hogy mennyire fura. Pedig lenne miről beszélniük, hisz ő is látta a lángokban álló Artheniort, csak nem az álmában, hanem egy ébren átélt látomásban, sárkány nélkül.*
- Szívesen. *Vigyorodik el kissé, majd már ő is inkább a készülődéssel foglalatoskodik. A bakancs után magára veszi a vértjét is, aminek a fűzőszerű zsinórjait ezúttal magától köt meg, nem kér hozzá segítséget. Persze, így nagy az esélye, hogy csomót köt rá véletlenül, de jelen pillanatban ez épp eszébe sem jut, mint jövőbeli probléma. A vértet követik a fegyverek, melyek koronájaként csatolja hátára a mesterkardját.
Miután előbb kezdte, nagyjából Norennarral együtt készül el. Bólint, hogy indulhatnak. A táskáját magához veszi, Norennarnak pedig van még lehetősége elpakolni a kölcsönbe adott takarót is, ha akarja.*
- A lovam a tavernánál van. Elmegyek érte, te addig várj meg a dokkoknál! Meg a macskámat sem ártana megkeresnem, de ő előbb fog megtalálni engem, mint én őt, szóval Szörnyecskét most azt hiszem, elengedem. Már a keresését. Ha éhes, úgyis megtalál. *Azzal kilép a világítótoronyból. Odakint borús, szürkés idő fogadja, aminek sokkalta jobban örül, mintha a nap sugarai kiégették volna a szemét. Akiknek viszont nem örül, az a két őr, akik jogosan várják az ígért jussukat. Ezt a páros tudtára is adják.*
- Ömm, Norennar? *Pislog a férfire, akinek az éjszaka folyamán adott át egy jó nehéz pénzeszsákot. Úgy véli, hogy ezzel bőven kivette a részét a dologból, és emiatt nem neki kell fizetnie. Egyébként is Norennar karizmája miatt verték magukat adósságba, hát oldja meg ő!*


1134. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-25 14:26:46
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Norennar a reggeli jókívánság hallatán lassan leengedi kezeit az arcáról, és meglehetősen savanyú tekintettel pillant a vigyorgó feketeségre. Ha Norinak igaza van és valóban negatívan hat rá az alvás, akkor a mai éjszaka alapján alighanem jobb volna végleg felhagynia vele.
Amikor a lány elkomorodik, majd váratlanul átül mellé, Norennar szemöldöke kissé megemelkedik. Szürkéivel követi a közeledő feketeséget, aztán hagyja, hogy kedvére szemügyre vegye. A kérdésre végül megvonja a vállát.*
- Csak egy rossz álom. Nem több.
*Ennyivel le is zárja a dolgot. Legalábbis egyelőre semmi kedve elmesélni, mit látott, és még kevésbé szeretne jelentőséget tulajdonítani neki. Egy álom volt. Semmi más.
Nori megállapítására már csak rosszallóan összehúzza a szemét.*
- Köszönöm.
*Morogja szárazon, miközben a feketeség ismét magára hagyja az ágyon. Norennar még egy darabig ülve marad, aztán egy nagy sóhaj kíséretében ő is talpra kászálódik. Ha már egyszer ébren van, aligha nyer bármit azzal, ha tovább, ha tovább zsörtölődik kialvatlanságán.
Elsőként a csizmáit húzza vissza, aztán sorra magára ölti az előző este levetett páncéldarabokat. A csatokkal valamivel lassabban boldogul, mint máskor, de az évek alatt megszokott mozdulatokhoz nem kell különösebb figyelem. Mire az utolsó szíjat is meghúzza, már valamivel kevésbé fest úgy, mint akit az imént húztak elő a sírból.
Ezután a köpenyét rázza ki és teríti a vállára, majd összeszedi a kevés széthagyott holmiját. A táskájához érve eszébe jut az előző este kölcsönadott takaró is. Egy pillanatra Norileina ágya felé pillant, de egyelőre nem sürgeti miatta. Inkább ellenőrzi, hogy minden más a helyén van-e.
Végül felegyenesedik, megigazítja magán a felszerelését, majd egy fáradt sóhajjal végignéz a Világítótorony belsején. Az álmatlanság továbbra is ott ül a szeme alatt, kedve pedig nem lett sokkal jobb, de legalább indulásra készen áll.*
- Részemről mehetünk.


1133. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-25 12:37:25
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*A feketeség mit sem sejtve Norennar tortúráiról, nyugodtan alussza át a számára rémálmoktól mentes éjszakát. Nem sokkal a mélységi ébredése után kezd mocorogni ő is, talán ösztönösen felfigyelt a mellette történő mozgásra. Szokásához híven, macskáját megszégyenítő nyújtózkodással kezdi a napot, szemeit pedig csak akkor nyitja nagyra, miután ezzel végzett. Néhány, hosszú másodpercig a plafont bámulja, majd egy hirtelen mozdulattal fordítja a fejét Norennar felé. Elvigyorodik, mikor meglátja.*
- Szerintem rád negatívan hat az alvás. *Állapítja meg reggeli jókívánságként mindezt, halkan még kuncog is hozzá, ahogy meglátja a kétségkívül rossz éjszakán túleső Norennar. Miután Norileináról van szó, akár bele is törődhetnénk, hogy részéről ez az összes reakció, amit adni fog a helyzetre, ám most mégis kissé elkomorodik. Lassan felül az ágyban, beletúr a hajába, félredobja a rakoncátlan tincseket, majd újra Norennarra néz.*
- Baj van? *Kérdezi a fejét oldalra billentve, miközben álmosan ásítva még egyet nyújtózkodik. Végül fogja magát, és átül a férfi mellé az ő ágyára, hogy közelebbről nézhesse meg magának, miért is tűnik olyan furcsának a sötételf. Annyira azért nem volt meleg, hála a kinti időjárásnak, hogy ennyire izzadnia kelljen.*
- Fura vagy… *Jelenti ki, és ha kap is választ, azt meg sem várva áll fel újra, ezúttal azért, hogy a bakancsát magához húzva elkezdjen felöltözni. Sejtése szerint hamarosan indulniuk kell. Reggelit itt úgysem fognak kapni, úgyhogy arra számít, hogy csak a torony terülj-terülj asztalkám megoldása révén lakhatnak majd jól.*


1132. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-24 19:25:59
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Norennar számára korántsem ér véget ilyen könnyedén az éjszaka. Egy ideig csak fekszik a hátán, köpenyét magára húzva, tekintetét pedig a fejük fölött kanyargó csigalépcsőre szegezi. Odakintről tompán szűrődik be a vihar zaja. A szél újra és újra nekifeszül a Világítótoronynak, az eső pedig szakadatlanul veri a falakat és az ablakokat. Behunyja a szemét. Aztán újra kinyitja.
Gondolatai akarata ellenére is a következő napokra terelődnek. A Mágustoronyra. Az útra. A szívére. Végül pedig arra a sárkányra. Minél inkább próbál nem gondolni rájuk, annál makacsabbul térnek vissza. Oldalára fordul, majd valamivel később a másikra. Mire végül mégis sikerül álomba merülnie, már maga sem tudná megmondani, mennyi idő telt el.
Álmában először csak meleget érez. Fullasztó, perzselő hőséget, amelytől alig kap levegőt. Amikor felnéz, hatalmas árnyék takarja el fölötte az eget. Képtelen kivenni az alakját, csupán két szemet lát a magasban, aztán a sötétséget egyetlen pillanat alatt vöröses fény váltja fel.
Tűz.
Norennar hátrálna, de a lába nem engedelmeskedik. A következő pillanatban már nem tudná megmondani, hol van. A sárkány eltűnik, a lángok azonban maradnak. Házak égnek körülötte. Ismerős utcák. Arthenior falai fölött fekete füst gomolyog, valahol a távolban pedig harci kiáltások és fegyverek csattanása keveredik az üvöltő széllel. Megpróbál elindulni, de bármerre fordul, mindenütt ugyanaz fogadja. Tűz. Füst. Orkok árnyai a lángok között.
Az egész kusza, értelmetlen képek sorozatává válik. Egy pillanatra ismét ott magasodik fölötte a sárkány, a következőben már Arthenior utcáin áll. A kezében ott van a szív, aztán nincs. A Kaszárnya fala még áll, aztán már az egész épületkomplexum lángokban. Valahonnan ismerős hangokat hall, de mire megfordulna, hogy megkeresse őket, mindent elnyel a füst.
Norennar végül riadtan nyitja ki a szemét. Kapásból azt sem tudja, hol van. Mellkasa gyors ütemben emelkedik és süllyed, haja a homlokára tapadt az izzadságtól, a köpenyt pedig az éjszaka folyamán félig lerúgta magáról. Csupán, amikor tekintete felismeri a fölötte kanyargó kőlépcsőt, tudatosul benne, hogy továbbra is a Világítótoronyban fekszik.
Lassan kifújja a tüdejében rekedt levegőt, majd fáradtan végighúzza tenyerét az arcán. Úgy érzi magát, mintha egész éjszaka egyetlen percet sem aludt volna. Savanyú képet vágva hunyorog maga elé, aztán mindkét kezével a szeméhez nyúl, és bosszúsan dörzsölni kezdi őket, mintha azzal együtt a rémálom utolsó képeit is kitörölhetné belőlük.
Nem sikerül. Norennar halkan felmordul, majd néhány másodpercig csak ül az ágyán, kócosan, leizzadva és láthatóan kialvatlanul. Remekül indul a nap.*


1131. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-24 18:56:46
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Nos, igen. Norennar, ha nem akar megszökni, kénytelen lesz megszokni, hogy az általa olyannyira kedvelt, fekete kis boszorka, akinek a bocsánatáért egészen a kikötőig is képes volt ellovagolni, olykor, de nem is olyan ritkán, szeszélyesebb, mint a Mágustorony.
Ebből kaphatott most is egy kis ízelítőt azáltal, hogy az általa felajánlott lehetőségre maga mondott nemet rögtön, amikor meghallotta, hogy a másik élni akar vele. Ezt követően ugyanilyen váratlanul jön az alvásra való felszólítás is. Tökéletes pillanat, hogy véget érjen a nap, de… hogyan is érhetne véget egy nap finom, meleg takaró nélkül, ami alá elbújhat a démonok elől? Egészen elszomorodik, amiért nem talál semmiféle plédet.
Már épp beletörődne, mikor Norennar a parancs ellenére alvás helyett megint felül, és a táskájában kezd kotorászni. Nori úgy tesz, mintha aludna, de fél szemmel, hunyorogva persze figyeli őt titokban. Barnáit akkor nyitja csak nagyra, mikor a férfi az ágyához lép?*
- Hm? *Kérdezi meg a lehető legegyszerűbb módon, hogy most meg mi a fészkes fene történik, de mikor a sötételf betakarja őt, tekintete megváltozik, furcsa, gyermeki öröm és boldogság ül ki az arcára.*
- Ó…! Köszönöm… *Pislog hálásan Norennarra, majd kényelmesen el is helyezkedik a takaróba burkolózva. Már épp megkérdezné, hogy társának nem baj-e, hogy neki nem lesz, de úgy tűnik, feltalálja magát. Már érti, hogy miért kell minden hősnek köpeny. Végül ezekkel a gondolatokkal nyomja el a lányt az álom.*


1130. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-24 17:22:24
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Norennar a válasz hallatán egy darabig csak nézi a feketeséget. Szemöldöke kissé megemelkedik, mintha a „majd egyszer” nem egészen az a felelet volna, amelyre számított. Már majdnem megjegyez valamit, végül azonban meggondolja magát. Szája szegletében csupán egy apró mosoly jelenik meg.
Máskor talán észre sem venné, milyen bizonytalan ígéret ez. Most azonban, alig egy nappal az indulása előtt, egészen másként cseng. Norennar mégsem időzik sokáig a gondolaton. Ha minden jól megy, lesz még alkalmuk rá. Ha pedig nem... Nos, akkor aligha az lesz a legnagyobb problémája, hogy nem látta Norileinát smink nélkül.
Amikor a feketeség eldől az ágyán, Norennar halkan felhorkan az ellentmondást nem tűrő felszólításra.*
- Jó éjszakát, Nori.
*Leengedi maga elé húzott lábát, majd némi helyezkedés után ő is végignyúlik az ágyon. Kezeit összekulcsolja a tarkója mögött, tekintetét pedig a fejük fölött kanyargó csigalépcsőre szegezi. Szeme sarkából persze kiszúrja a takaró kutakodó feketeséget. A mélységi elereszt egy halk sóhajt, majd ismét felül. A táskájáért nyúl, s kiveszi belőle a takaróját. Kikel az ágyból és a feketeséghez lép, hogy aztán finoman ráterítse a kissé durva anyagból szőtt, de cserébe legalább meleg plédet.*
- Meg ne fázz!
*Fűzi hozzá Norennar enyhe élccel fűszerezve hangját, majd visszafekszik a helyére. Ő takarója helyett, a kopott, leharcolt és egyik sarkánál megégett köpenyét teríti magára. Nem sok, de a semminél ez is több.*


1129. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-24 10:25:15
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Furcsállóan hunyorog Norennarra. Már-már azt kezdi hinni, hogy a mélységi hazudott, és nem is emlékszik rá, hogy mit mondott neki első találkozásuk legelső pillanatában. Sokat kell hát várni, mire felfrissítik az ő emlékezetét is. Hogy tényleg ezt kérdezte-e tőle Norennar, azt most sem tudná megerősíteni, válaszolni rá újra azonban annál inkább.*
- Nem vagyok. Sem fiatal, sem pedig a sminkhez fiatal. *Lehet, hogy ugyanezt már egyszer megvitatták, de az régen volt és amúgy sem emlékszik rá. Habár, az más kérdés, hogy a fekete festékeket már egészen fiatal kora óta viseli, mindig is az élete, a személye, az egyénisége része volt. Nagy ritka pillanat hát, amikor felajánlja, hogy valaki kedvéért megszabadulna tőle.
Az ajánlat, mintha válatlanul érné a férfit, persze Norileina nem tudja, hogy valójában csak amiatt, mert tulajdonképp már látta őt így a másik. Számára újszerű élménynek hat az is, hogy most, -ezek szerint újra- felajánlotta a lehetőséget. Tekintetük végül találkozik, Norennar szájából pedig elhangzik egy rövid, de egyértelmű válasz arra vonatkozóan, hogy mit szeretne. A lány nem válaszol azonnal, mintha megfontolná a kérést.*
- Jó. Majd egyszer. *Jelenti ki, kissé talán váratlanul, aztán fogja magát, és újra eldől az ágyon. Norennar hamar rájöhet, hogy nem fogja a kedvéért most azonnal lemosni magáról a festéket. Talán kénytelen lesz a sárkánnyal való találkozást is túlélni, ha látni akarja még fekete kence nélkül a lányt.*
- Aludjunk! *Mondja inkább, s ehhez mérten le is hunyja a szemeit, majd néhány pillanattal később újra kinyitja őket, takaró után kutatva, de sajnos csalódnia kell. Úgy tűnik, nem lesz mivel betakarózniuk, de ez legyen a legkevesebb. Legalább tető van a fejük felett, ha már a fogadóból távozniuk kellett.*
~Vajon hol lehet Szörnyecske?~ *Tűnődik el a gondolataiban, miközben, ha Norennar nem tartja ébren, megpróbál elaludni.*


1128. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-23 19:42:46
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Norennar ajkai résnyire nyílnak, mintha már éppen válaszolni készülne, egy árva hang azonban nem hagyja el a torkát. Az iménti magabiztossága egy csapásra eltűnik az arcáról. Szemöldökét összehúzza, halkan felmordul, majd jobbjával a szakállába túr, és töprengve vakargatni kezdi az állát.
Arra valóban tisztán emlékszik, hogy Norileina sminkje volt az első, amin megakadt a tekintete. Arra is, hogy szóvá tette. Csakhogy az már korántsem akar eszébe jutni, pontosan milyen szavakkal sikerült mindezt közölnie. Szürkéi egy darabig céltalanul vándorolnak a helyiségben, mintha valahol a Világítótorony falain keresné az évekkel ezelőtt elhangzott mondatot. Aztán egyszer csak abbamarad a szakállvakargatás. Tekintete felcsillan, visszatalál a feketeségre, és Norennar ismét felkuncog.*
- Azt kérdeztem tőled, hogy nem vagy-e túl fiatal ahhoz, hogy így fesd magad.
*Jegyzi meg könnyedén. Most, hogy sikerült előásnia az emléket, már egészen biztosnak tűnik a dolgában. Szája szegletében ott marad a mosoly, miközben egy pillanatra ismét maga elé réved. Az első találkozásukból sok minden összemosódott már azóta, de úgy fest, néhány egészen jelentéktelennek tűnő részlet makacsul megmaradt benne.
Norileina következő kérdésére azonban a mosolya megtorpan. Szemöldöke ismét felszalad, és néhány pillanatig csak nézi a lányt. Erre láthatóan nem számított.
Pillanatok alatt megpróbálja felidézni magában, az összes olyan pillanatot amikor látta a lányt smink nélkül. Határozottan rémlik neki, hogy volt ilyen. Többször is. Talán egyszer. Talán futólag. Minél tovább kutat azonban az emlékei között, annál kevésbé biztos benne. Képtelen maga elé idézni Norileina arcát a megszokott fekete festék nélkül.
Végül felhagy a próbálkozással. Tekintete ismét a feketeség barna szemeire talál, és ezúttal különösebb töprengés nélkül felel.*
- Igen.


1127. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-23 19:10:02
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

- Most? *Kérdez vissza hitetlenkedve, aztán hamar rájön, hogy Norennar bizonyára nem a mostani éjszakára gondolt, hanem a következőre. Rögtön meg is nyugszik a felismeréstől, mert ami azt illeti, most döglődni szeretne, nem pedig utazni.
Tekintetével követi, ahogy a csizmák kénytelen-kelletlenül repülnek valamelyest előre, amikor a férfi megszabadul tőlük. Emiatt jut csak eszébe, hogy akár ő is levehetné a sajátjait, ám amiatt fel kéne ülni. Arcára kiül, hogy mennyire nem akar, de végül megteszi, és duzzogva ugyan, de kiköti a bakancsa fűzőit, majd kilép belőlük. Ezt követően újra elhelyezkedik, és hamarosan feltűnik neki, hogy nézik.*
~Hé, ezt csak nekem szabad!~ *Adja át csupán a barna szempárt használva véleménye kifejezéséhez. Norennar következő kérdése meglepi, a mélységinek ma este nagyon jól megy, hogy minden átkozottul lassan jusson el a hegyes füleiig. Pedig azt szokták mondani, hogy hegyezni kell a fülünket, ha mindent hallani akarunk. Nos Norennarnak ez láthatóan nem sikerült.*
- Hüm? Szerinted én emlékszem már rá, hogy mit mondtál nekem először? *Billenti oldalra a fejét ismét értetlenkedve, most épp azon, hogy a másik hogyan emlékszik erre.*
- Én csak arra emlékszem, hogy Szörnyecske befutott a házba, aztán megtaláltál engem. Meg, hogy kóboroltunk a szobákban, és megtaláltuk az ágyadat is… *Sorolja az egyenként felsejlő emlékfoszlányokat, közben pedig egyre szélesebbre húzódik a mosolya.*
- Sok minden történt akkor, de te arra emlékszel, hogy mit mondtál a sminkemre. Mit mondtál akkor? *Szegezi a kérdést hirtelen Norennarnak. Ha már ő emlékszik rá, akkor maga is újra tudni szeretné.*
- Nem akarsz látni nélküle? *Követi az előzőt egy újabb kérdés, ami tarán már jobban meglepheti a férfit.*


1126. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-23 18:56:45
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Norennar eleinte állja a lány tekintetét. Szürkéi a barna szempárba fúródnak, és néhány hosszú pillanatig egyikük sem szólal meg. A mélységi tekintetében idővel valami megcsillan, szemöldöke pedig alig észrevehetően megemelkedik. Norennar végül fájdalmas sóhajt hallat, és egy rövid pillantást vet az ajtó irányába.*
- A legjobb az lenne, ha éjszaka indulnánk, de gondolom, addigra csak háromszor teszik ki a helyi rend éber őrei a szűrünket.
*Nem mintha különösebben sietne vissza hozzájuk. Odakint már nemsokára javában tombol a vihar, így a mélységi sem bánja, ha a megbeszéltnél valamivel tovább élvezik a Világítótorony vendégszeretetét.
Végül megvonja a vállát, majd lerúgja a csizmáit. A visszaérkezésük óta az ágya szélén ült, most azonban feljebb kúszik rajta, egészen addig, amíg hátát a falnak támaszthatja. Jobb lábát felhúzza maga elé, azonos oldali karját pedig kényelmesen a térdére fekteti. Bal lába kinyújtva marad, miközben bal kezének ujjaival tompa, egyenletes ritmust kezd dobolni a combján.
Most rajta a sor, hogy hosszan nézze a feketeséget. Szeme lassan összeszűkül, ahogy Norileinát méregeti, aztán egyszer csak halkan felkuncog. Úgy fest, valami csak most jutott eszébe.*
- Egyébként meg hogy érted, hogy nem hitted volna, hogy valaha érdekelni fog engem a sminked?
*Bal kezének dobolása abbamarad, mutatóujjával pedig egyenesen a feketeség felé bök.*
- A legelső észrevételem veled kapcsolatban a sminkedre vonatkozott. Még a kúriánál.
*Szája szegletében halvány, elégedett mosoly jelenik meg. Erre láthatóan egészen jól emlékszik.*


1125. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-23 18:08:18
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

- Nem hittem volna, hogy valaha is érdekelni fog téged a sminkem. *Jegyzi meg nevetve, majd még egyszer, utoljára körbenézve int búcsút a tengernek, a kikötőnek és az egész látványnak. Tökéletesnek bizonyul az időzítésük, mert alig haladtak még valamennyit lefelé a lépcsőkön, az egyik ablakon már észrevehetik, ahogy az eső kíméletlenül erősen kezd zuhogni, a szél pedig csak úgy süvít befelé a rozoga ablakkeret miniatűr nyílásain keresztül.
Ütemesen lépdel lefelé, még a fokokat is számolgatja magában egészen addig, míg Norennar meg nem szólal. Természetesen ekkor azonnal elfelejti, hol tartott, kissé morcosan húzza félre a száját emiatt. Szerinte a mélységi igenis újra akarja kezdeni a veszekedést, de úgy dönt, hogy ezúttal ő fogja mondani az okosabbat, persze csak olyan Norileina módra.*
- Igaz, én sokkal kevesebbért is meg akarnálak ölni. *Ennyi a véleménye, ám ezek után egészen a földszintig már csak a pipát nézegeti. Tagadhatná, de kezdi megérteni a fontosságát és azt, hogy miért jelenthet ennyit a másiknak. Most, hogy megkapta tőle, talán hasonlót érez ő maga is.
Amikor leérnek, rögtön leül az ágyára, a következő pillanatban meg már el is dől rajta, és a hátán fekve bámulja a feje fölött kacskaringózó csigalépcsőket.*
- Mennyire korán akarsz indulni holnap? Ehh… mindegy, csak ébressz majd fel. *Válaszolja is meg magának hamar a kérdését. Párszor lehunyja a szemeit, de mindig újra kinyitja, még képtelen volna elaludni. Fejét Norennar felé fordítja, és csak úgy, egyetlen szó nélkül, már-már kényelmetlenül hosszan kezdi bámulni a férfit.*


1124. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-23 12:01:32
 ÚJ
>Nolenar Kweld Velasco'rra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 230
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Váratlan társaság//

*Az "Egyébként kisasszony" megszólítása, ami a leány bemutatkozásának fogalmazásán próbált humorizálni egy kicsit, hát... annyira nem ment át. Legalábbis ezt a konklúziót nagy bizonyossággal szűri le a másik arckifejezéséből. Pedig igazán büszke volt rá, hogy a Merarty'r után odabökött szócskát egy kis piszkálódás keretében családnévvé emelte. Ha magyarázni kezdené, na, annál rútabb véget egy félrement poén se érdemel. Szóval inkább csak elengedi. A visszakérdezésre is legyint csupán egy amolyan "hagyjuk" mozdulattal. De nem csap át kínosba a saját lábában orra bukott tréfa, mert a vörös azért tovább gördíti, Nolen pedig (természetesen) partner benne.*
- Úri kisasszony! *rántja a szívére jobbját a korrekciót igénylő titulus miatt. A képére színpadias szégyenkezést ránt, és prezentál egy cirádás legyezéssel párosított meghajlást is Merarty'r felé.
Amikor a saját bemutatkozására érkezik a firtatás, akkor se rest hasonló elánnal magára ölteni az érdemtelen sértést hősiesen viselő úriember maszkját. Azért nem húzza túl a színészkedést. Legalábbis igyekszik.*
- A jó kereskedő nem ilyesmi alapján értékel. A külcsín számít, persze, de nem a felszín. A Sellőházat viszont most egyetlen pillantás nélkül értékeled, kisfenség. Pikánsnak pikáns, de nem ajánlottam volna, ha közönséges vagy egyenesen botrányos lenne egy ifjú hölgy szemének.
*A szívére venné, ha a lány amiatt húzná ki a lehetőségek listájáról a helyet, mert ő nem megfelelően fogalmazott.*
- Bordély, ezt nem árt, ha tudod, de a nem holmi matrózkupolda. A sellők talán lengén öltözöttek, de diszkrétek és kifinomultak. Ha csak étkezni szeretnél, és egy tiszta szállásra vágysz, társaság nélkül, senki nem fogja rád rossz szemmel nézni. És hidd el, olykor jót tesz, ha egy kicsit kilépsz az ízlés skatulyájából *kacsint.
Valóban van, hogy kényszerű helyzetek döbbentik rá az embert, hogy vannak a megszokások határain túl is dolgok az életben, amiket igazán kár lett volna kihagyni. Ha más nem, tapasztalatnak sem utolsók az ilyen alkalmak. A Sellőház pedig az árain kívül aligha tartogat veszélyeket. Egy darabon még el is tudná kísérni a lányt, ha megvárja, míg itt letudja, amiért érkezett.
Nolen ilyen szempontból javíthatatlan jótevő. Ezt az anyja és Bjuval számlájára szokta írni. Tagadhatatlanul megvan benne a gazemberség is, olykor nyers talán, de alapvetően pacifista, amit nehéz lenne eltagadni, bár errefelé kénytelen fenntartani a látszatot, amennyire lehet. A Kikötő épp elég alja szerzetet termel ki magából, neki a boldoguláshoz elég, ha a maga módján oldja meg, amit meg kell oldani.*


1123. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-22 22:12:04
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Norennar a kérdés hallatán felpillant a gyülekező viharfelhőkre. Néhány esőcsepp már az arcát is eléri, így aligha kell sokáig mérlegelnie, hogy érdemes-e tovább időzniük odafent. A feketeség felé fordul, és szája szegletében halvány, huncut mosoly jelenik meg.*
- A világért sem szeretném, hogy elázzon a sminked.
*Ezzel már meg is indul a lefelé vezető csigalépcső felé, ezúttal azonban bevárja Norileinát, hogy együtt térhessenek vissza a torony belsejébe. A lépcsőkre érve még egyszer hátrapillant a közeledő viharra, majd figyelmét inkább az előtte kanyargó fokoknak szenteli.
Egy darabig szótlanul halad, de a feketeség korábbi megjegyzése nem hagyja nyugodni. Tekintete a lány kezében szorongatott pipára siklik. Most, hogy látja, milyen gondosan őrzi, talán könnyebben megértheti majd, miért volt számára olyan fontos az a bizonyos másik.*
- Ami pedig a pipát illeti... Mint mondtam, egy emlék. Egy nagyon kedves embertől.
*Hangjából ezúttal hiányzik a korábbi indulat. Nem akarja újrakezdeni a veszekedést, csupán szeretné, ha Norileina egy pillanatra az ő helyébe képzelné magát.*
- Gondolom, te sem örülnél, ha jégbe zárnám az utolsó emléktárgyadat Maitól. Pláne ha már nem kaphatnál többet tőle.
*Oldalra pillant a feketeségre, aztán ismét a lépcsőfokokra szegezi a tekintetét. Nem fűz hozzá többet. Azt már Nori is tudja, hogy végül neki adta a pipát, és Norennar most sem kívánja visszakérni tőle. Csupán azt reméli, hogy ezúttal sikerült érthetőbben elmondania, miért fájt neki akkor annyira, ami történt.*


1122. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-22 21:53:40
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Először azt gondolja, hogy Norennar nem örül annak, hogy vele akar tartani a Mágustoronyba, olyannyira sokára érkezik számára a válasz. Már épp hozzátenné, hogy „Mindegy, felejtsd el!”, amikor a férfi végre megszólal és a várakozásaival teljesen ellentétes választ ad.*
- Az én dolgom ráér. Ezért sem megyek sehová. Nekem ne mondja meg senki, hogy mi a feladatom. *Mormogja maga elé, de hallhatóan. Képtelen volna egy csapatban dolgozni, mert hiába volna az a cél, hogy elpusztítsák a szívet, ha neki épp az jutna eszébe, hogy a sárkánynak adja nászajándékba. Jobb neki a spontaneitás, az, hogy épp az a dolga, amihez kedve szottyan. Márpedig most ahhoz van kedve, hogy átvágtasson a világon a sötételffel egészen a Lihanechi-tóig.*
- Majd vissza kell mennem Árnyékért, mielőtt indulunk. *Jut eszébe a lova, akit a tavernánál hagyott, ugyanis a terve az volt, hogy miután elbúcsúzott Norennartól, visszamegy oda, hátha akkor már nem akarják kidobni onnan.
Beszélgetésük aztán elcsendesül, mindketten eltűnődve merengenek a távolba, miközben a viharos szél egyre inkább tiszteletét teszi, és már néhány esőcsepp is elkezd hullani az égből. Norennar megszólal, Norileina pedig fél szemmel rápillant. Ugyan az utolsó mondatot nem érti jól, de sejti, hogy mit motyoghatott a férfi az orra alatt.*
- Az. A te hibád volt, amiért begolyóztál amiatt a… emiatt. *Emeli fel Norennar pipáját, amit azóta is a kezei közt szorongat, hogy megkapta azt tőle. Majdnem csúnyát is mondott rá, de még idejében kapcsolt, hogy nem akart. Felejthetetlen gesztus, sokatmondó ajándék most már számára a tárgy, amire úgy fog vigyázni, mint a szeme fényére, ameddig csak képes rá.*
- El akarunk ázni, vagy visszamenjünk? *Teszi fel végül a kérdést, s a választól függően indul vagy nem indul meg lefelé.*


1121. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-22 17:22:11
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*A feketeség szavai hallatán Norennar elhúzza a száját, azonban a saját véleményét inkább megtartja magának. Aligha volna értelme vitába szállnia Norileinával arról, kit illetnek a Szántóföldek. A mélységi szemében azok továbbra is az ott élő emberek földjei, akiknek egy része mostanra bizonyára elveszítette az otthonát, a termését, a családját… Valószínűleg az életét is. A távolban füstölgő vidék és az ork táborokra emlékeztető alakzatok látványa nemcsak aggasztja, hanem el is keseríti. Nehéz volna bármi szépet találnia abban, amit odalent lát.
Norileina következő kérdésére azonban már kénytelen elszakítani tekintetét a távoli füstoszlopokról. Torka egy pillanatra összeszorul. Átgondolta volna? Aligha. Még mindig túl sok a megválaszolatlan kérdés, és a vállalkozás sikere legalább annyira múlik olyan dolgokon, amelyekre semmiféle ráhatása nincs, mint a saját felkészültségén. Azt sem tudja biztosan, miféle fogadtatás várja majd őket. Azonba, ha ő nem teszi meg, hát ki más?
Így hát nem kezd magyarázkodásba. Csupán biccent egyet, bár a mozdulatából hiányzik az a magabiztosság, amellyel máskor igyekszik leplezni a bizonytalanságát.
Amikor a feketeség felajánlja, hogy visszakíséri a Mágustoronyig, Norennar tekintete még mindig a Szántóföldeket pásztázza. A szavai azonban ezúttal minden különösebb él nélkül, őszintén hangzanak.*
- Nagyra értékelném.
*Egy lélegzetvételnyi idővel később oldalra fordítja a fejét, hogy Norileinára pillanthasson.*
- De csak akkor, ha nincs semmi dolgod itt a Kikötőben...
*Nem szeretné, ha a lány pusztán miatta szakítaná félbe a saját teendőit. A felajánlásnak mindenesetre örül, még ha ezt a megszokott visszafogottságával igyekszik is kezelni.
Végül úgy dönt, egyelőre eleget látott a Szántóföldekből. Hátat fordít a szárazföldnek, és inkább a tenger fölött gyülekező viharfelhők felé fordul. A sötétszürke ég alatt a távoli hajók igyekeznek elérni a kikötőt, mielőtt az idő végképp elromlana. Norennar egy darabig szótlanul figyeli őket, majd tekintete a világítótorony tüzére, onnan pedig a mellette álló feketeségre siklik. A helyzet különös ismerőssége lassan mosolyt csal az arcára.*
- Nosztalgikus, nem? A torony. A vihar. Mi...
*Egy halk sóhaj szakad fel belőle. Mosolya valamelyest megfakul, bal kezével pedig zavartan a tarkójához nyúl, hogy megvakarja azt.*
- Kár, hogy akkor elég csúnyán zárult...
*Az utolsó szavakat már csak az orra alatt morogja, miközben tekintete ismét a közeledő viharra vándorol.*


1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-21 17:16:31
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

- És ahogy hallom, téged nem is érdekel, hogy kik azok. Pedig a tiéd az a ház… *Mondja még a Dwirinthalen kúriát illetően, de végül ő is elengedi a témát.
Ami őt illeti, akár el is kalandozna a torony különböző emeletein, de Norennar annyira határozottan halad felfelé mögötte, hogy kénytelen mindig újabb és újabb lépéseket megtenni felfelé, egészen addig, míg egyszer csak a világítótorony tetején nem találják magukat. Az eső lába már lóg, az ég sötétszürkére festődött, amerre csak a szem ellát, de a szél még egészen barátságos, már amennyire ilyen magasságokban az lehet. Tincseit azért így is meglehetősen összekuszálja, és ha nem volna a tűz, még fázna is, ám az kellemes meleget áraszt, ami a közérzetének is jót tesz.
Először nem is koncentrál a kilátásra, de mikor végre végigpásztázza a környéket, kikerekednek a szemei, fekete ajkai pedig örömteli, játékos mosolyra húzódnak.*
- Hű! Hát ilyen a Kikötő felülről? *Sokszor elképzelte már, hogy milyen lehet, de eddig még nem adódott rá lehetősége, hogy láthassa is. Így most egészen hosszú percekig elidőzik, körbe-körbe mászkálva, hol itt, hol ott elnézve a távolba, vagy le a mélybe. Kíváncsian pillant a tenger irányába is, hátha innen már látja a túlpartot, de nem, csupán néhány hajót szúr ki, melyek a dokkok felé tartanak. Bizonyára még ide akarnak érni, mielőtt erőteljesen lecsapna a készülő vihar.
Barnái eztán Norennarra vándorolnak, kíváncsian próbálja kiolvasni a tekintetéből, hogy mire gondol. Ő is elnéz a távolba, a Szántóföldek irányába, ahol a tájképből ítélve már igencsak komor hangulat uralkodhat.*
- Sa'Tereth ott már elvette a földeket. Mindig is őt illette, csak most ki is nyilvánította a jogát. Szép látvány. *Talán most nem fog egyezni a véleményük, de a feketeséget mindig is gyönyörködtette a pusztulás látványa, vagy bármilyen hangulat, ami félelmet sugall.*
- Biztos átgondoltad ezt? A sárkányt… meg mindent… *Nem akarja lebeszélni már a mélységit a veszélyes kalandról, egyszerűen csak beszélgetni próbál.*
- Nem megyek veled, de a Mágustoronyig visszakísérlek, ha akarod. *Motyogja még épphogy érthetően. Úgy látszik, már nem gyűlöli annyira Norennart.*


1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-21 09:50:40
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

- Kétlem, hogy a városőrség díjazta volna, ha felgyújtod. És igazából kötve hiszem, hogy túl sok minden lett volna ott, amit megéri felgyújtani.
*Feleli Norennar, miközben Norileina nyomában továbbindul a csigalépcsőn. Nem különösebben bánja, hogy a feketeség végül nem gyújtotta fel az egykori otthonát. Bármilyen kellemetlen emlékek is fűzik hozzá, az épület önmagában aligha tehet bármiről. Ráadásul a tűz könnyen átterjedhetett volna a környező házakra is, amiért bizonyára egyiküknek sem mondtak volna köszönetet.
Az első emeletre érve tekintete kíváncsian végigjárja a helyiséget. Futólag szemügyre veszi a berendezést, az esetleges ajtókat és a felfelé vezető lépcső folytatását, ám semmi sem kelti fel annyira az érdeklődését, hogy megálljon miatta. Léptei hamarosan ismét Norileina mögött kopognak a kövön.*
- Csak annyit láttam, hogy valakik elkezdték helyrepofozni a helyet. Hogy kicsodák, arról fogalmam sincs. Gondolom, nem a város kezdte el renoválgatni puszta szívjóságból.
*Megvonja a vállát. Tulajdonképpen nem is különösebben érdekli, ki költözött be a kúriába. Ha valaki hajlandó pénzt és munkát áldozni arra, hogy ismét lakhatóvá tegye, ám legyen. Ő maga már régen lemondott arról, hogy valaha visszatérjen oda, és az elmúlt években egyszer sem érezte szükségét annak, hogy megpróbálja visszaszerezni.
A lépcsőzés közben időnként felpillant a feje fölé, igyekezve felmérni, mennyi lehet még hátra. A csigalépcső újabb és újabb fordulói után már kezd úgy festeni, mintha a torony elhatározta volna, hogy alaposan megdolgoztatja őket a kilátásért. Norennar azonban ezúttal nem panaszkodik. Egyenletes léptekkel követi a feketeséget, mígnem végül felérnek a világítótorony tetejére.
Odafent először a tűz vonja magára a figyelmét. A világítótorony lángja rendületlenül ég, fényével messzire nyúlva a sötétedő tenger fölé. Norennar alaposan szemügyre veszi, majd a magasból elé táruló látvány felé fordul. A kikötő innen egészen más arcát mutatja. A dokkok, a hajók és az épületek odalent aprónak tűnnek, a távolban pedig a víz és az ég lassan egymásba olvad. A közelgő vihar felhői alatt különösen szép látványt nyújt az egész.
Norennar lassan közelebb lép a kilátást biztosító részhez, tekintetét a Kikötőről annak környékére vándorol tovább. Egy darabig valóban úgy tűnik, hogy minden figyelmét a táj szépsége köti le, ám ahogy szürkéi a Szántóföldek irányába siklanak, arcáról fokozatosan eltűnik a mosoly.
Odakint több helyről is füst emelkedik a magasba. A távolság miatt nehéz pontosan kivenni, mi történik arrafelé, de a füstoszlopok mellett néhány olyan alakzatot is felfedez, amely kísértetiesen emlékezteti a katonai táborokra. Norennar kissé előrehajol, szemeit összehúzva próbálja jobban szemügyre venni a távoli vidéket. Egyelőre nem szól semmit. Csak áll a magasban, és a Szántóföldeket figyeli.*


1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-20 21:35:29
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1334
OOC üzenetek: 70

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*Norennar Dwirinthalen bemutatkozása egészen színpadiasra sikerül, már ami a nevet megelőző, apró mozdulatokat illeti, melyek ezúttal nem kerülik el a feketeség figyelmét sem. Érdeklődve billenti oldalra a fejét, pislog párat, majd mikor elhangzik a név, ennyit mond csupán.*
- Na, ez már jobban hasonlított arra, ahogy Mai szokta csinálni. Csak ő nem ilyen lehangolóan fejezi be, mint te. *Azt már nem látja, hogy Norennarnak kellemetlen ez az egész helyzet, így eszébe sem jut, hogy talán nem a megfelelő alkalmat választotta arra, hogy piszkálja.
Egyetlen lépcsőfokot lép feljebb, nem azért, hogy haladjanak, hanem csak úgy. A férfi közben folytatja a szomorú történetét. Talán valahol ott lehet az igazság, hogy a karizmája is a nemesi rangjával együtt veszhetett oda, és maradt utána a szürke, száraz, kiismerhetetlen Norennar.*
- Hmh… *Ez minden, amit véleményként tud mondani erre. Most már indulna tovább a torony teteje felé, de látja, hogy a sötételf esze, na meg a szemei is egészen máshol járnak. Várakozóan pislog rá, mígnem a mélységi újra megszólal.*
- Oda? A macskámon kívül legfeljebb a szellemek. Kár, hogy nem fedeztük fel jobban. Mocskosul hátborzongató hely volt, és én élveztem… de akkor te jobban örültél volna neki, ha inkább felgyújtottam volna? Amúgy honnan tudod, hogy laknak benne? *Kérdezi kíváncsian, miközben, miután Norennar is megteszi azt az egy lépcsőfokot, amit ő már korábban, indul tovább ő is felfelé, továbbra is vezetve a párosukat. Megállhatnának körbenézni az emeleteken is, de az igazság az, hogy még az elsőig sem jutottak el, nemhogy az egész tetejére…*


1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-20 12:01:31
 ÚJ
>Merarty'r Darash avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Váratlan társaság//

* A tulajdonossal? Merarty'r szemöldöke csodálkozva feljebb szalad, és néhány pillanatig csak nézi a férfit. Ó. Hát így már mindjárt más megvilágításba kerül az a feltűnően lelkes ajánlgatás. A Kikötő összes valamirevaló helye közül természetesen éppen azt sikerült ilyen részletességgel ecsetelnie, amelyik történetesen az övé. Hát nem csoda, hogy ennyi szépet mond róla. Tulajdonképpen még csodálkozhatna is, hogy nem közölte rögtön a szobaárakat. Aztán kiszakad belőle a nevetés, Merarty'r pedig értetlenül néz rá.
~Na tessék.~
Megint belesétált. És ami ennél is bosszantóbb, a férfinak még különösebb erőfeszítésébe sem került. Egyszerűen kimondott valamit kellően komoly arccal, ő pedig már készségesen rendezte is át hozzá fejben az egész történetet. Ezek után lehet, hogy át kellene értékelnie, mennyire bízik meg mások szavaiban, vagy legalábbis az övében. Bár be kell vallania, ez a tréfa azért egész jól sikerült. *
– Egy pillanatra tényleg megfogtál.
* Széles vigyort villant felé, majd feltápászkodik és leporolja magát. Miután illendően bemutatkozik, már ha annak lehet mondani a nevének bedobását, azt gondolná hogy a másik is hasonlóképp tesz. Ki gondolta volna, hogy mégsem. A megszólítása hallatán értetlenül bámul rá. *
- Egyébként kisasszony?
* Mégis honnan jött ez most neki? Talán ez a csípős szél elsodorta az előbb kimondott nevét. Már éppen kijavítaná, amikor eszébe jut, kivel beszél. Pontosabban az, hogy az elmúlt néhány percben már kétszer is sikerült készségesen belesétálnia ugyanennek az embernek a vicceibe. Kezd kirajzolódni valamiféle rendszer. Vagy Cressys egyszerűen képtelen békén hagyni egy kínálkozó lehetőséget. Ez utóbbit már valamivel valószínűbbnek tartja. Hát legyen. Ha játszani akar, belemegy. *
– Úri kisasszony, ha kérhetném.
* Igazítja helyre a megszólítást olyan természetességgel, mintha valóban ez volna az egyetlen kifogásolnivaló benne. Ha már a férfi önkényesen új nevet adott neki, legalább a formaságokra ügyelhetnének. Az már más kérdés, hogy az „úri” rész mennyire állja meg a helyét. De ezt talán egyiküknek sem szükséges különösebben bolygatnia.
A felé nyújtott kezet habozás nélkül elfogadja, bár a megszokott kézfogás helyett érkező tetealkarszorítás egy pillanatra meglepi. Tekin röviden a férfi kezére rebben, aztán különösebb fennakadás nélkül igazodik a gesztushoz. Utazás közben ennél jóval furcsább üdvözlésekhez is volt már szerencséje.*
– Cressys * ismétli meg, és néhány szívdobbanásig gyanakvóan méregeti, mintha azt próbálná eldönteni, vajon ezt most már szabad-e elsőre elhinnie. * – Ezt most komolyan mondod?
* Szája sarka hamar elárulja, hogy a kérdést azért ő sem gondolja egészen komolyan. Ha hazudik, legalább következetesen teszi majd. Merarty'rnek egyelőre ennyi is megfelel. *
– Részemről az öröm.
* A kereskedő részen különösebben nem lepődik meg. Valahogy illik ahhoz az emberhez, aki alig néhány perc alatt képes volt egy egész fogadót eladni neki anélkül, hogy bármit is kérdezett volna róla. Amikor elengedik egymást, néhány pillanatra csend telepszik közéjük. Merarty'r tekintete visszavándorol a tengerre, miközben hiába keres valami használható témát. Az elmúlt néhány perc ugratásai után meglepően nehéz volna csak úgy előhúzni egy teljesen hétköznapi kérdést. Az időjárás talán mégsem volna méltó lezárása annak, hogy nemrég emberi maradványokról és késelésekről társalogtak. Mire végre eszébe jutna valami, Cressys megelőzi. Úgy tűnik a Sellőház ajánlásának még nincs vége. Merarty'r visszapillant rá.
~Ennek még van folytatása?~
Már majdnem kíváncsian várja, miféle újabb ajánlóval sikerül előrukkolnia. Talán most következik a menü. Esetleg megtudhatja, milyen a reggeli, vagy hogy a kikötő melyik oldalára néző szobákból a legszebb a kilátás. Az eddigiek alapján egyik sem lepné meg különösebben. Merarty'r eleinte még becsülettel próbálja követni, de a nagy csűrés-csavarás közben elveszíti a fonalat. Értetlenül pislog Cressysre, miközben a férfi láthatóan maga sem találja azt az egyenes utat, amelyen egyszerűen eljuthatna a mondat végéig. Remek. Nem elég, hogy az ugratás nagymestere, még akkor is képes háromszor körbecsomagolni a mondandóját, amikor láthatóan komolyan próbál közölni valamit. Már majdnem azon kezd gondolkodni, hogy esetleg vissza kellene kérdeznie, pontosan melyik részét is kellene most megértenie, amikor végre elhangzik egy szó, amivel semmi problémája.
~Bordély.~
Merarty'r pislog egyet. Na, ezt mondhatta volna rögtön is. Aztán jön a fürdő is, méghozzá olyan sóhaj kíséretében, hogy hirtelen az előző ajánló minden lelkes részlete új megvilágításba kerül. A felismeréstől hangosan felnevet. *
– Várj. Te egy bordélyt ajánlgattál nekem ilyen lelkesen?
* Merarty'r még mindig mosolyogva hallgatja, ahogy Cressys a bordély lelkes méltatása után immár az ő ízlését próbálja megfejteni. A „pikáns” szónál kissé felvonja a szemöldökét, de nem szól közbe. Kíváncsi, hová sikerül kifuttatnia ezt is. A mondandója végére szája sarka egyre feljebb kúszik. *
– Megnyugtató. Már kezdtem azt hinni, hogy engem is felbecsülsz, mintha valami áru lennék.
* Egy pillanatig végignéz magán. Kopott csizma, utazóruha, por. A szablya talán még hozzátesz valamit az összképhez, de aligha annyit, hogy abból bárki különösebb bizonyossággal megállapítsa, milyen helyeken tölti szívesen az estéit. Nem sok mindenből gazdálkodhatott. Persze Merarty'r aligha tehetne ezért szemrehányást. Alig néhány perce ő maga is ugyanezt csinálta vele. Jó ruha, ékszerek, kopott fegyver, viseltes csizma, és máris ott motoszkált benne egy fél történet arról, miféle ember lehet. Legalább volt annyi esze, hogy ne higgyen neki feltétlenül. Végül ismét Cressysre emeli a tekintetét, arcán továbbra is ott ül a vigyor. *
– Tudod, egyetlen pillantásból amúgy is könnyű ostobaságokat kitalálni valakiről.
* Egy rövid pillanatig hagyja, hogy ez úgy hangozzon, mintha éppen Cressys következtetését készülne ostobaságnak nevezni. Aztán kissé oldalra billenti a fejét. *
– Bár ebben történetesen nem tévedtél. Valóban kissé pikáns volna az ízlésemnek.
* Még néhány pillanatig fürkészve nézi Cressyst. Úgy tűnik, az árun kívül talán az emberekhez sem olyan rossz a szeme, mint állítja. Ezt azonban esze ágában sincs közölni vele. Még a végén elbízza magát. *


1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2026-09-19 20:17:20
 ÚJ
>Norennar Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 557
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Vakmerő

//Süket füledre talál vallomásom//

*A kérdés hallatán Norennar felvonja a szemöldökét. Szó mi szó, a feketeségnek sikerül meglepnie. Egy pillanatra még a lépcsőfokokról is megfeledkezik, és értetlenül néz fel Norileinára. Mire azonban ráeszmél, hogy a kérdésre bizony válaszolnia is kellene, már úrrá lesz rajta egy régi, szinte elfeledett szokás. Ösztönösen kihúzza magát, állát kissé megemeli, ám a mozdulat közben elhúzza a száját. Valami különös szorongás költözik belé, amelynek jelenlétét maga sem tudná igazán megmagyarázni.*
- Dwirinthalen.
*Feleli végül szárazon, majd némi késlekedéssel hozzáteszi.*
- Norennar Dwirinthalen.
*Oly ritkán hallotta az elmúlt években a kettőt együtt, hogy még számára is idegenül cseng a saját neve. A néhai nemesi sarj bal kezével megmasszírozza a nyakát, mintha ezzel a mozdulattal a rátörő kellemetlen érzéstől is megszabadulhatna. Aztán ismét a feketeségre pillant.*
- Nemes azonban már nem vagyok. Se címem, se rangom, se földem, se családom. Az egyetlen, ami még emlékeztethet arra, hogy valaha az voltam, az ez a név.
*Szürkéi egy pillanatra elkalandoznak. Eszébe jut az egykori kúria, amelyet oly sokáig a saját otthonának nevezett, és amelyhez ma már aligha volna bármi köze. Furcsa módon azonban a gondolat ezúttal nem keserűséggel tölti el. Ajkait fáradt helyett inkább egy elégedett sóhaj hagyja el.*
- Még a kúriába is beköltözött valaki... Bevallom, belül még örülök is neki. Eggyel kevesebb rossz emlék.
*Szája szegletében halvány, kissé fanyar mosoly jelenik meg. Végül megvonja a vállát, és ismét megindul felfelé a lépcsőn.*


696-715 , 716-735 , 736-755 , 756-775 , 776-795 , 796-815 , 816-835 , 836-855 , 856-875 , 876-895 , 896-915 , 916-935 , 936-955 , 956-975 , 976-995 , 996-1015 , 1016-1035 , 1036-1055 , 1056-1075 , 1076-1095 , 1096-1115 , 1116-1135 , 1120-1139