Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-13 06:54:29
Üzenet elküldve: 2018-02-13 06:54:29
ÚJ
![>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11171_1525951649_gnom_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A kikötőn árnyról árnyra halad végig, semmi kedve konfliktusba keveredni, így ekképpen vigyáz is. A kikötő forgataga szintén taszítja, kevés az árnyék, kevés a menedék a mólókon, így hamar továbbáll. Csalódottan néz végig a kikötő végétől kezdődő kissé sziklásabb vonulatokon.*
~ Hogyan tovább? ~ *Kínlódása szemmel látható, iszony hosszú távolságot tett meg, magától függetlenül, görnyedten és vánszorogva a legvégén, a semmiért. Bosszúsan köp egyet a földre.*
~ Ez sem jön össze! ~ *Utolsó reményében a világítótorony felé fordul. Egyáltalán nem nyűgözi le, bár tény, hogy gyönyörű látvány, ahogy a talapzatául szolgáló sziklákon megtörik a tenger habos, sós vize, hangos morajlásával. Persze túlságosan közel nem akar menni, esze ágában sincs a fegyveres őrökkel találkozni, így kénytelen kelletlen egy nagyobb kőnek támasztva oldalát, megpróbálva takarásban maradni a földre ül, majd villámló szemekkel néz végig a kialakított és szinte mértani pontossággal rendezett parton.*
- Gazdaság. Öröm. Szeretet. Undorító. *Tekintetében nem alszik ki a gyűlölet.* ~ Majd egyszer, kerülök én olyan helyzetbe, hogy könyörögjetek a rég elvesztett szépségért. Majd egyszer. ~ *Maga elé mered, s az előtte lévő kavicsokat kezdi morzsolni kezében, s miközben kényelmesen elhelyezkedik, halk és mormogáshoz hasonló imába kezd, mely inkább hasonlít egy fohászhoz, mint dicsőítéshez. Arra kéri isteneit, adják meg az esélyt rá, hogy végre saját magán és másokon is felülkeveredhessen.*
- Küldj egy jelet! *S szemét a tenger morajló hullámaira fordítja.*
~ Hogyan tovább? ~ *Kínlódása szemmel látható, iszony hosszú távolságot tett meg, magától függetlenül, görnyedten és vánszorogva a legvégén, a semmiért. Bosszúsan köp egyet a földre.*
~ Ez sem jön össze! ~ *Utolsó reményében a világítótorony felé fordul. Egyáltalán nem nyűgözi le, bár tény, hogy gyönyörű látvány, ahogy a talapzatául szolgáló sziklákon megtörik a tenger habos, sós vize, hangos morajlásával. Persze túlságosan közel nem akar menni, esze ágában sincs a fegyveres őrökkel találkozni, így kénytelen kelletlen egy nagyobb kőnek támasztva oldalát, megpróbálva takarásban maradni a földre ül, majd villámló szemekkel néz végig a kialakított és szinte mértani pontossággal rendezett parton.*
- Gazdaság. Öröm. Szeretet. Undorító. *Tekintetében nem alszik ki a gyűlölet.* ~ Majd egyszer, kerülök én olyan helyzetbe, hogy könyörögjetek a rég elvesztett szépségért. Majd egyszer. ~ *Maga elé mered, s az előtte lévő kavicsokat kezdi morzsolni kezében, s miközben kényelmesen elhelyezkedik, halk és mormogáshoz hasonló imába kezd, mely inkább hasonlít egy fohászhoz, mint dicsőítéshez. Arra kéri isteneit, adják meg az esélyt rá, hogy végre saját magán és másokon is felülkeveredhessen.*
- Küldj egy jelet! *S szemét a tenger morajló hullámaira fordítja.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-12 20:40:59
Üzenet elküldve: 2018-02-12 20:40:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Leül a férfi mellé, hosszú némaságba burkolóznak, amit végül nem ő tör meg. A befejezetlen mondatra csak elvigyorodik, tudja, vagy legalábbis sejti, mit akart mondani. Az megint más, hogy mit gondolt közben, hiszen nem véletlenül harapta el a végét.*
-Zarándokok... *Ismétli kissé hitetlenül.* Csak kívülállók. Nem azért nincs helyünk a világban, mert mindig úton vagyunk, hanem mert nem fogad be a közösség. Mindig megkóstol, rágcsál, aztán nem tetszőn visszaköp. De szerintem ezt nem csak én élvezem. *Pillant oldalra.* A sötétben, az éjszakában otthon lehetünk. *Hátradől, hanyatt vágja magát, a szürke eget bámulja. Lassan alkonyodik.* A magány az erő jele. Csak a gyengék vannak rászorulva mások társaságára.
*Ők sincsenek egymásra utalva, épp csak kihasználják, hogy közösek az érdekeik, így meg sem kell erőltetniük magukat. Ez nem gyengeség, pusztán lustaság, de csak addig, míg működik. Beleszimatol a levegőbe, és ugyan nem tudja, de igazat adna Aregeornak, tényleg elég intenzív illata van. Nem feltétlenül kellemes, hiszen napok óta hordja ugyanazt a felsőt, de még a dohos, poros szagon is átsejlik egy különös, édeskés illat. Szívesen letagadná, de nem tehet róla, virágban születettek keresztje.*
-Nem tudom. *Vonja meg fekve a vállát. Nem tartja számon, mikor hol kódorog a lány, minden kutyának kell egy kis szabadság, hadd futkározzon, addig sincs láb alatt, Csak akkor legyen kéznél, mikor szükség van rá.* Mikor eljöttem még a raktárban volt.
*Leül a férfi mellé, hosszú némaságba burkolóznak, amit végül nem ő tör meg. A befejezetlen mondatra csak elvigyorodik, tudja, vagy legalábbis sejti, mit akart mondani. Az megint más, hogy mit gondolt közben, hiszen nem véletlenül harapta el a végét.*
-Zarándokok... *Ismétli kissé hitetlenül.* Csak kívülállók. Nem azért nincs helyünk a világban, mert mindig úton vagyunk, hanem mert nem fogad be a közösség. Mindig megkóstol, rágcsál, aztán nem tetszőn visszaköp. De szerintem ezt nem csak én élvezem. *Pillant oldalra.* A sötétben, az éjszakában otthon lehetünk. *Hátradől, hanyatt vágja magát, a szürke eget bámulja. Lassan alkonyodik.* A magány az erő jele. Csak a gyengék vannak rászorulva mások társaságára.
*Ők sincsenek egymásra utalva, épp csak kihasználják, hogy közösek az érdekeik, így meg sem kell erőltetniük magukat. Ez nem gyengeség, pusztán lustaság, de csak addig, míg működik. Beleszimatol a levegőbe, és ugyan nem tudja, de igazat adna Aregeornak, tényleg elég intenzív illata van. Nem feltétlenül kellemes, hiszen napok óta hordja ugyanazt a felsőt, de még a dohos, poros szagon is átsejlik egy különös, édeskés illat. Szívesen letagadná, de nem tehet róla, virágban születettek keresztje.*
-Nem tudom. *Vonja meg fekve a vállát. Nem tartja számon, mikor hol kódorog a lány, minden kutyának kell egy kis szabadság, hadd futkározzon, addig sincs láb alatt, Csak akkor legyen kéznél, mikor szükség van rá.* Mikor eljöttem még a raktárban volt.
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-12 20:03:37
Üzenet elküldve: 2018-02-12 20:03:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Idya//
*Noha nem hallja a hangtalanul mögötte osonó haláltündért, főleg úgy, hogy rezignáltan bámulja a végtelen tengert, de egy érzékét nem csaphatja be.*
~Érzem az illatodat, kedvesem.~
*Ezen gondolatnál halványan elmosolyodik és szemeit is behunyja egy pillanatra. Mintha csak a haláltündér illatával akarná megtölteni minden pólusát.*
-Miért van az, hogy mi ketten mindig... *töri meg a csendet, mielőtt Idya egy szót is szólhatna. Félúton azonban meggondolja magát és nem folytatja. Egyébként valami olyasmi lett volna, hogy megtaláljuk egymást, összefutunk, vagy hasonló.*
-Zarándokok vagyunk, Idya. *ad egy egészen különös választ a kérdésre. Ő sem néz a tündérre és érzékeli, hogy a tündér sem teszi meg. Nincs szükség hozzá, hisz így is remekül megértik egymást. Olykor-olykor már-már túlzottan is.*
-Nézd a tengert. Te és én, olyanok vagyunk, mint a tenger. Hatalmasak, erősek, végtelenek. A hullám, mit magunkkal hordozunk pusztít, szelünk pedig a változást hordozza. De. *sóhajt.* -Üresek is vagyunk. Hisz nézd. *biccent a tengerre.* -Közel s távol nincs semmi, csak ő, együtt magányosan a nagy ürességével.
*Ezen a ponton kicsit oldalra pillant a tündérre, majd elfordítja fejét.*
-Nori?
*Noha nem hallja a hangtalanul mögötte osonó haláltündért, főleg úgy, hogy rezignáltan bámulja a végtelen tengert, de egy érzékét nem csaphatja be.*
~Érzem az illatodat, kedvesem.~
*Ezen gondolatnál halványan elmosolyodik és szemeit is behunyja egy pillanatra. Mintha csak a haláltündér illatával akarná megtölteni minden pólusát.*
-Miért van az, hogy mi ketten mindig... *töri meg a csendet, mielőtt Idya egy szót is szólhatna. Félúton azonban meggondolja magát és nem folytatja. Egyébként valami olyasmi lett volna, hogy megtaláljuk egymást, összefutunk, vagy hasonló.*
-Zarándokok vagyunk, Idya. *ad egy egészen különös választ a kérdésre. Ő sem néz a tündérre és érzékeli, hogy a tündér sem teszi meg. Nincs szükség hozzá, hisz így is remekül megértik egymást. Olykor-olykor már-már túlzottan is.*
-Nézd a tengert. Te és én, olyanok vagyunk, mint a tenger. Hatalmasak, erősek, végtelenek. A hullám, mit magunkkal hordozunk pusztít, szelünk pedig a változást hordozza. De. *sóhajt.* -Üresek is vagyunk. Hisz nézd. *biccent a tengerre.* -Közel s távol nincs semmi, csak ő, együtt magányosan a nagy ürességével.
*Ezen a ponton kicsit oldalra pillant a tündérre, majd elfordítja fejét.*
-Nori?
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-12 17:58:55
Üzenet elküldve: 2018-02-12 17:58:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
//Aregeor//
*Látta, ahogy a férfi távozott a házból, és rövid gondolkodás után utána indul. Norit kicsit magára hagyja, vagy akár jöhet is vele, ha akar, nem érdekli. Az elmúlt pár napot azzal töltötték édes kettesben, hogy kitaláljanak egy épkézláb tervet, és most, hogy ez megvan, csak a megfelelő pillanat kell az induláshoz. Addig viszont még ráérnek, és Aregeorral sem ártana megbeszélni, velük akar-e jönni.
A világítótoronynál éri utol. Könnyed léptekkel, hangtalanul oson mögé, bár most kivételesen nem akar láthatatlan maradni. A tündér lét egyik adománya, hogy alig lehet hallani, mikor közlekedik. Hosszú percekig csak bámulja a horizontot, és hallgatja az alattuk habzó hullámok morajlását, majd hirtelen megszólal.*
-Miért jöttél ki?
*Csüccsen le mellé a kopár földre, szárnyai a hátára simulnak. Nem néz a férfire, kifejezéstelen arccal, rezzenéstelenül bámul lefelé a szakadékba, aminek alján éles sziklák várják az aláhullót. Egyszer ő is majdnem a tenger martalékává vált, sőt, Nori is, mikor kihozta ide, hogy kikérdezze. Meglepő, de a válaszai kielégítőek voltak, és úgy tűnik, igaza volt. Mint mindig. A lány a sötétség teremtménye, és ezt neki is el kell fogadnia, még akkor is, hogyha nem önként vállalta. De hát ki az, aki önszántából választaná a vérrel és halállal szegélyezett ösvényt a napfény helyett. Csak egy beteg elme...*
*Látta, ahogy a férfi távozott a házból, és rövid gondolkodás után utána indul. Norit kicsit magára hagyja, vagy akár jöhet is vele, ha akar, nem érdekli. Az elmúlt pár napot azzal töltötték édes kettesben, hogy kitaláljanak egy épkézláb tervet, és most, hogy ez megvan, csak a megfelelő pillanat kell az induláshoz. Addig viszont még ráérnek, és Aregeorral sem ártana megbeszélni, velük akar-e jönni.
A világítótoronynál éri utol. Könnyed léptekkel, hangtalanul oson mögé, bár most kivételesen nem akar láthatatlan maradni. A tündér lét egyik adománya, hogy alig lehet hallani, mikor közlekedik. Hosszú percekig csak bámulja a horizontot, és hallgatja az alattuk habzó hullámok morajlását, majd hirtelen megszólal.*
-Miért jöttél ki?
*Csüccsen le mellé a kopár földre, szárnyai a hátára simulnak. Nem néz a férfire, kifejezéstelen arccal, rezzenéstelenül bámul lefelé a szakadékba, aminek alján éles sziklák várják az aláhullót. Egyszer ő is majdnem a tenger martalékává vált, sőt, Nori is, mikor kihozta ide, hogy kikérdezze. Meglepő, de a válaszai kielégítőek voltak, és úgy tűnik, igaza volt. Mint mindig. A lány a sötétség teremtménye, és ezt neki is el kell fogadnia, még akkor is, hogyha nem önként vállalta. De hát ki az, aki önszántából választaná a vérrel és halállal szegélyezett ösvényt a napfény helyett. Csak egy beteg elme...*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-12 12:24:37
Üzenet elküldve: 2018-02-12 12:24:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Nem is tudja már hány nap telt el azóta, hogy begubózott a kis raktárba, amire mondhatni, hogy az otthona.*
~Ideje mozgásba lendülni, mielőtt még teljesen berozsdásodom.~
*Fogalma sincs, hogy Idya és Nori mit csinál ezekben a percekben, hogy vajon készülnek e a küldetésük elvégzésére, de az biztos, hogy Aregeor a világítótoronyhoz megy.
Azóta tetszik neki a hely, mióta a haláltündér megmutatta neki. Később itt találkozott a bábmesterrel, ami szintén egy olyan emlék, amit sosem felejt el. Naná, hiszen ő bűvölte meg a nyakláncát, ami nem mindennapi ajándék!
Kiül a sziklafal szélére, és bámulni kezdi a végtelen tengert. Nem egy izgalmas időtöltés, de roppantmód feltöltődik tőle a test és a lélek. Belélegzi a sós levegőt, amit a tenger hoz magával, majd lassan kifújja. A tenger háborgásán kívül csend és nyugalom honol a vidéken.*
~Ideje mozgásba lendülni, mielőtt még teljesen berozsdásodom.~
*Fogalma sincs, hogy Idya és Nori mit csinál ezekben a percekben, hogy vajon készülnek e a küldetésük elvégzésére, de az biztos, hogy Aregeor a világítótoronyhoz megy.
Azóta tetszik neki a hely, mióta a haláltündér megmutatta neki. Később itt találkozott a bábmesterrel, ami szintén egy olyan emlék, amit sosem felejt el. Naná, hiszen ő bűvölte meg a nyakláncát, ami nem mindennapi ajándék!
Kiül a sziklafal szélére, és bámulni kezdi a végtelen tengert. Nem egy izgalmas időtöltés, de roppantmód feltöltődik tőle a test és a lélek. Belélegzi a sós levegőt, amit a tenger hoz magával, majd lassan kifújja. A tenger háborgásán kívül csend és nyugalom honol a vidéken.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:06:38
Üzenet elküldve: 2018-02-05 20:06:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*A hely, ahova érkezik, a Kikötő legjellemzőbb tájékozódási pontja: a Világítótorony.*
~ Ejha! ~ *rég járt erre, azóta nincs már Morajló Merina és nincs Nidia sem. Kis tanítványa igencsak hiányzik neki, de az élet elsodorta őket egymás mellől, valószínűleg igen hosszú időre, ha nem örökre.*
- Na. De itt nincs piac. Hol a piac? *eltűnt, nem találja. Ez igencsak probléma, mert hol fog akkor gyümölcsöt venni a kereskedőktől? Márpedig krumpliból nem főzhet pálinkát?!*
- Öhm... végül is. Miért ne? Krumplipálesz. Valószínűleg semmi rendes íze meg színe nem lesz, de üt majd, mint a kalapács. Hehe.
~ Ejha! ~ *rég járt erre, azóta nincs már Morajló Merina és nincs Nidia sem. Kis tanítványa igencsak hiányzik neki, de az élet elsodorta őket egymás mellől, valószínűleg igen hosszú időre, ha nem örökre.*
- Na. De itt nincs piac. Hol a piac? *eltűnt, nem találja. Ez igencsak probléma, mert hol fog akkor gyümölcsöt venni a kereskedőktől? Márpedig krumpliból nem főzhet pálinkát?!*
- Öhm... végül is. Miért ne? Krumplipálesz. Valószínűleg semmi rendes íze meg színe nem lesz, de üt majd, mint a kalapács. Hehe.
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-01-30 16:38:46
Üzenet elküldve: 2018-01-30 16:38:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Nagy kérdések előtt mindig le kell ülnie kicsit, hogy elgondolkodjon. Számára a létezés egészen szűkös keretekkel bíz, orkfajzatként rövidebb idő adatott neki, mint más fajoknak. Arról nem is beszélve, micsoda hátrányokkal indul orkként, pedig az ő fajuk csupán csak más törvények szerint éli életét, mint mások. A hegyesfülűek, azok a lombzabáló népség bezzeg micsoda megbecsülésnek és csodálatnak örvend, csak mert a megjelenésük jobb és ráadásul tízszer annyi idő jutott nekik, mint egy orknak.
Igazságtalanság, mintha minden nekik jutott volna, amit az ő fajuktól elvettek. Az emberek gombamód szaporodnak, minden magukénak akarnak tudni és mindenre ráteszik a mocskos kezüket, jogot formálva, törvények közé szorítva mindent és mindenkit, miközben egymás marják, mint a megvadul farkasok. Hol lehet ebben a nagy egészben az ő helyük? A legtöbb orkot nem érdekli semmi, csak hogy tele legyen a gyomra és olykor-olykor kitombolhassa magát valami szerencsétlen arra járó belein táncolva.
De ha el akar érni valamit az ork, ha helyet akar magának, olykor meg kell alkudnia. De ha legbelül megmarad annak, ami, ha hű marad saját magához, akkor mindez nem számít. Olykor alakoskodni kell, olykor engedni, hogy később kimarhassa magának a jussát.
A világítótorony tövében ülve efféle gondolatok közt bámulja a tengert, a távolban az öklöző matrózok és katonák ordenáré kiáltozását sodorja felé a sószagú szél. Ott kellett hagynia a kompániát, hogy mindezt átgondolhassa. Az óriás, bármennyire is ostoba volt, hasznos volt, ő volt a páncél, ami megvédi, ugyanúgy a szenteskedőktől, mint a Vérúr kegyeltjétől, ha kudarcot vallanának. És mivel eddig semmit sem tudtak felmutatni, így akár kudarcot is emlegethetnek. Nem mert a Vérkertbe menni, hogy Khunezk elé álljon, nincs a kezében semmi, amit felmutathatna és az óriás is eltűnt.
De a Király is hasznos társ, a kormosról nem beszélve és az ork se tűnt a butaságán túl használhatatlannak.
Mire bealkonyodik, már kész a terv. Felkel, hogy öklözzön egyet egy nagypofájú matrózzal, csak úgy, gyakorlásból, a hecc kedvéért. Aztán már elszántan halad a kikötői dokkok felé, hogy megkeresse társait.*
Igazságtalanság, mintha minden nekik jutott volna, amit az ő fajuktól elvettek. Az emberek gombamód szaporodnak, minden magukénak akarnak tudni és mindenre ráteszik a mocskos kezüket, jogot formálva, törvények közé szorítva mindent és mindenkit, miközben egymás marják, mint a megvadul farkasok. Hol lehet ebben a nagy egészben az ő helyük? A legtöbb orkot nem érdekli semmi, csak hogy tele legyen a gyomra és olykor-olykor kitombolhassa magát valami szerencsétlen arra járó belein táncolva.
De ha el akar érni valamit az ork, ha helyet akar magának, olykor meg kell alkudnia. De ha legbelül megmarad annak, ami, ha hű marad saját magához, akkor mindez nem számít. Olykor alakoskodni kell, olykor engedni, hogy később kimarhassa magának a jussát.
A világítótorony tövében ülve efféle gondolatok közt bámulja a tengert, a távolban az öklöző matrózok és katonák ordenáré kiáltozását sodorja felé a sószagú szél. Ott kellett hagynia a kompániát, hogy mindezt átgondolhassa. Az óriás, bármennyire is ostoba volt, hasznos volt, ő volt a páncél, ami megvédi, ugyanúgy a szenteskedőktől, mint a Vérúr kegyeltjétől, ha kudarcot vallanának. És mivel eddig semmit sem tudtak felmutatni, így akár kudarcot is emlegethetnek. Nem mert a Vérkertbe menni, hogy Khunezk elé álljon, nincs a kezében semmi, amit felmutathatna és az óriás is eltűnt.
De a Király is hasznos társ, a kormosról nem beszélve és az ork se tűnt a butaságán túl használhatatlannak.
Mire bealkonyodik, már kész a terv. Felkel, hogy öklözzön egyet egy nagypofájú matrózzal, csak úgy, gyakorlásból, a hecc kedvéért. Aztán már elszántan halad a kikötői dokkok felé, hogy megkeresse társait.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-01-24 08:51:44
Üzenet elküldve: 2018-01-24 08:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A teremtés előszobája//
*Soha nem árt, ha egy jó kutatás és kísérletezés után megpihen a fáradt tudós. Legalábbis aktívan pihen, hiszen van mit csinálnia így is. Nem annyira ragaszkodik a barlang sötétjéhez, így a matróz segédjét otthagyva a szörnyeteggel elindul kifelé a titkos úton, hogy a dokkokon áthaladva végül a világítótoronyhoz mehessen feldolgozni a szörnnyel kapcsolatos kutatásait.
Egy jó pár üres pergamennel a kezében és zsebében érkezik meg a kora délutáni órákban a toronyhoz és első útja azonnal a tengerhez vezet. Szereti és kedveli a hatalmas víztömeg végtelenségét, hiszen az istenek hatalmát idézik meg számára.
Csak áll és bámul, nézi ameddig a nap sugarai nem adnak elég világosságot ahhoz, hogy elkezdhesse a munkát. Ekkor egyszerűen megfordul, és lassan elsétál a legközelebbi szikláig, ahol leheveredik, hogy feljegyezze az őrület határára sodródott bestia viselkedését. Habár megtehette volna ott a helyszínen is és akkor még a friss emlékeket használhatta volna, azonban most amikor minden élmény leülepedett sokkal következetesebben és tényszerűen veti papírra a látottakat. Így is történik és hamar megteszi az első bejegyzés a témában. Mindenesetre a varázslat hatékonyságát és annak erejében teszi meg a feljegyzést, végül is egy kísérletet minden esetben a felhasznált eszközök ismertetésével kell indítani. A varázslat sikeressége szerencsére nem volt kétséges a doktor bizakodásának megfelelően, így annak hatása kellően kifejtette a hatását.
A varázslat mechanizmusa és kifejtett kínzó hatása ellenére több olyan megfigyelést is tett, amelyek a lény gyorsaságáról, izomzatáról, hangjáról és így még a támadási módjairól is tanúskodtak. A test mozgása és az izomzat mechanikájának leírásával kezdi, hiszen szépen lassan kell haladni kívülről befelé. A lényeg, hogy minél pontosabban legyen felvázolva az, amely az első benyomást adják. Amint végzett az izomzat leírásával összeveti egy korábbi munkájával, amely a boncolás során keletkezett és amelyet több feltételezésre épített. Itt jó pár dologban tévedett és ezeket a hibákat javítja. Habár egy kísérletet mindig érdemes megismételni, hogy pontos adatokat kapjon, a doktor úgy véli, hogy így is jól meg tudta figyelni az eseményeket. Bár az őrjöngő talminoid igen szívmelengető látványosság volt, így már csak kedvtelésből is meg akarja nézni még egyszer.
Folytatásként a hangról ír egy pár bekezdést. Nyilván itt nem sok mindent lehet lejegyezni, de a doktor azért két három eltérő hangmintát és az azzal kapcsolatos viselkedési formákat is megfigyelt, így arra vél következtetni, hogy valamilyen kommunikáció hagyta el a lény hangszálait.
Végül a lény mozgáskultúráját írja le, amely ugyan erős befolyásoltság alatt volt a varázslat hatására, de mégis igen jól megfigyelhető, hiszen több mintát is felfedezett benne. A lény egyszerre produkált támadó, őrjöngő viselkedést és támadó mozdulatokat, majd fájdalmas és félénk, visszahúzódót. Ez nem csak a mozgáskultúra, hanem a belső lelki folyamatokat is szépen leírják a doktor számára. A félelem, a harag, a kétségbeesés és fájdalom. Ez mind mind egy tipikus rémálom velejáró érzelmi hatásai. Több érzelemben is extrém hatást ér el. Akár ezzel a módszerrel még idomítható is lenne a kis lény, vagy akár immunitást is tudna nyerni a szokványossá váló félelem stimulálásával.
Ezt az új szempontot is feljegyezi, hiszen az idomitás és immunitás kidolgozás mind mágikus kutatásnak, mind pedig orvosi kutatásnak is alkalmas lesz.
Lassan lassan a nap alábukik a horizonton és a késő délutáni naplementében elindul vissza a dokkok irányába, hogy a titkos úton keresztül visszaérjen a barlangba.*
*Soha nem árt, ha egy jó kutatás és kísérletezés után megpihen a fáradt tudós. Legalábbis aktívan pihen, hiszen van mit csinálnia így is. Nem annyira ragaszkodik a barlang sötétjéhez, így a matróz segédjét otthagyva a szörnyeteggel elindul kifelé a titkos úton, hogy a dokkokon áthaladva végül a világítótoronyhoz mehessen feldolgozni a szörnnyel kapcsolatos kutatásait.
Egy jó pár üres pergamennel a kezében és zsebében érkezik meg a kora délutáni órákban a toronyhoz és első útja azonnal a tengerhez vezet. Szereti és kedveli a hatalmas víztömeg végtelenségét, hiszen az istenek hatalmát idézik meg számára.
Csak áll és bámul, nézi ameddig a nap sugarai nem adnak elég világosságot ahhoz, hogy elkezdhesse a munkát. Ekkor egyszerűen megfordul, és lassan elsétál a legközelebbi szikláig, ahol leheveredik, hogy feljegyezze az őrület határára sodródott bestia viselkedését. Habár megtehette volna ott a helyszínen is és akkor még a friss emlékeket használhatta volna, azonban most amikor minden élmény leülepedett sokkal következetesebben és tényszerűen veti papírra a látottakat. Így is történik és hamar megteszi az első bejegyzés a témában. Mindenesetre a varázslat hatékonyságát és annak erejében teszi meg a feljegyzést, végül is egy kísérletet minden esetben a felhasznált eszközök ismertetésével kell indítani. A varázslat sikeressége szerencsére nem volt kétséges a doktor bizakodásának megfelelően, így annak hatása kellően kifejtette a hatását.
A varázslat mechanizmusa és kifejtett kínzó hatása ellenére több olyan megfigyelést is tett, amelyek a lény gyorsaságáról, izomzatáról, hangjáról és így még a támadási módjairól is tanúskodtak. A test mozgása és az izomzat mechanikájának leírásával kezdi, hiszen szépen lassan kell haladni kívülről befelé. A lényeg, hogy minél pontosabban legyen felvázolva az, amely az első benyomást adják. Amint végzett az izomzat leírásával összeveti egy korábbi munkájával, amely a boncolás során keletkezett és amelyet több feltételezésre épített. Itt jó pár dologban tévedett és ezeket a hibákat javítja. Habár egy kísérletet mindig érdemes megismételni, hogy pontos adatokat kapjon, a doktor úgy véli, hogy így is jól meg tudta figyelni az eseményeket. Bár az őrjöngő talminoid igen szívmelengető látványosság volt, így már csak kedvtelésből is meg akarja nézni még egyszer.
Folytatásként a hangról ír egy pár bekezdést. Nyilván itt nem sok mindent lehet lejegyezni, de a doktor azért két három eltérő hangmintát és az azzal kapcsolatos viselkedési formákat is megfigyelt, így arra vél következtetni, hogy valamilyen kommunikáció hagyta el a lény hangszálait.
Végül a lény mozgáskultúráját írja le, amely ugyan erős befolyásoltság alatt volt a varázslat hatására, de mégis igen jól megfigyelhető, hiszen több mintát is felfedezett benne. A lény egyszerre produkált támadó, őrjöngő viselkedést és támadó mozdulatokat, majd fájdalmas és félénk, visszahúzódót. Ez nem csak a mozgáskultúra, hanem a belső lelki folyamatokat is szépen leírják a doktor számára. A félelem, a harag, a kétségbeesés és fájdalom. Ez mind mind egy tipikus rémálom velejáró érzelmi hatásai. Több érzelemben is extrém hatást ér el. Akár ezzel a módszerrel még idomítható is lenne a kis lény, vagy akár immunitást is tudna nyerni a szokványossá váló félelem stimulálásával.
Ezt az új szempontot is feljegyezi, hiszen az idomitás és immunitás kidolgozás mind mágikus kutatásnak, mind pedig orvosi kutatásnak is alkalmas lesz.
Lassan lassan a nap alábukik a horizonton és a késő délutáni naplementében elindul vissza a dokkok irányába, hogy a titkos úton keresztül visszaérjen a barlangba.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-01-21 20:04:32
Üzenet elküldve: 2018-01-21 20:04:32
ÚJ
![>Molthier Glothus [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2929_ember-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az Atyával folytatott rövid eszmecserét követően felnyalábolja kevéske holmiját és kilép az erődből.
A szokásos útvonalon, a csatornán keresztül hagyja el a Lakónegyedet és veszi az irányt a Világítótorony felé. Szeretne arról a szikláról egy pillantást vetni a Kikötőre, csak hogy kiismerhesse magát a vidéken.
Felkapaszkodva a meredek úton nem telik el sok idő, és eléri a tornyot. A meglepő mód igen rendben tartott helytől rendkívüli kilátás nyílik mind a Kikötőre, mind az óriási, elterülő víztömegre. Molthier büszkén néz körbe a szürke kikötőn és szippant mélyet a sós, tengeri levegőből. Nem lenne vidám látvány, ha nem hinné, hogy hamarosan az egész kikötőt az Úrnő Fénye fogja beragyogni. Minden utcába, mólóra és sikátorba elér majd a fénye, megtisztítva az utcákat a megátalkodott mocsoktól. Ezzel a gondolattal fordul meg és lépdel sebesen visszafelé.*
A szokásos útvonalon, a csatornán keresztül hagyja el a Lakónegyedet és veszi az irányt a Világítótorony felé. Szeretne arról a szikláról egy pillantást vetni a Kikötőre, csak hogy kiismerhesse magát a vidéken.
Felkapaszkodva a meredek úton nem telik el sok idő, és eléri a tornyot. A meglepő mód igen rendben tartott helytől rendkívüli kilátás nyílik mind a Kikötőre, mind az óriási, elterülő víztömegre. Molthier büszkén néz körbe a szürke kikötőn és szippant mélyet a sós, tengeri levegőből. Nem lenne vidám látvány, ha nem hinné, hogy hamarosan az egész kikötőt az Úrnő Fénye fogja beragyogni. Minden utcába, mólóra és sikátorba elér majd a fénye, megtisztítva az utcákat a megátalkodott mocsoktól. Ezzel a gondolattal fordul meg és lépdel sebesen visszafelé.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-01-12 09:35:24
Üzenet elküldve: 2018-01-12 09:35:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az a jó a kikötő területén, hogy nincsenek nagyobb távolságok. Ez azt eredményezi, hogy gyorsan oda lehet érni egyik helyről a másikra. Nincs ez másként a világítótoronnyal sem. Itt pusztán csak az szab határt a gyors haladásnak, hogy némi emelkedőt kell hozzá megmászni. Azonban ez elfogadható, hiszen mi értelme lenne a toronynak, ha az nem egy magasabb ponton lenne elhelyezve. Nem nyújtana sok segítséget a hajósoknak és így a kikötő is elesne jó sok forrástól és bevételtől.
Amint felér a domb tetejére ennek kézzel tapintható nyomát is megpillantja az itt strázsáló őrök személyében. Nem akar semmilyen konfliktust senkivel, így csak lassan és nyugodt léptekkel sétál el a szirtek széléig. Amikor eléri a kiszemelt pontot megáll és szemeivel a tengerre mered. A végtelen távolságok és a tenger látványa, amely a felmérhetetlen rengeteget juttatja eszébe igen inspirálóan hat a személyére.
A végtelen és a hatalmas rengeteg az erőt, hatalmat és a mindenek felettiséget juttatja az eszébe. Ez a végtelen erő az istenségekre mutat, akik hatalmukkal bárhová elérnek és mindent megtehetnek. A doktornak alapvetően csak egy kis szelete is elég lenne ennek a hatalomnak. Ő csak a teremtés csodáját akarja elérni, csak a teremtés az, amely lelkének nyugalmat adhat. Az élet csodája és felfoghatatlan törékenysége olyan, mint egy nyíló orchidea, amely erős gyönyörű, de rendkívül törékeny a maga teljességében.
A hogy a szirtről a tengert bámulja ismét elmerül a nagy gondolatokban és saját nagy tervét kezdi értékelni. Tudja már, hogy miként fogjon bele, tudja, hogy rögös és hosszú út áll előtte. Viszont nem alaptalanul vág bele, nem csak vakon próbál tapogatódzni a sötétben. Szilárd alapokat kapott mestereitől és szilárd hitet adott megannyiszor saját magának.
Lassan felkel a nap a hajnali órák tovatűnnek és így idejét látja indulni. Ideje munkához látni és végre elérni mindazt, amelyre a világon a legjobban vágyott.*
Amint felér a domb tetejére ennek kézzel tapintható nyomát is megpillantja az itt strázsáló őrök személyében. Nem akar semmilyen konfliktust senkivel, így csak lassan és nyugodt léptekkel sétál el a szirtek széléig. Amikor eléri a kiszemelt pontot megáll és szemeivel a tengerre mered. A végtelen távolságok és a tenger látványa, amely a felmérhetetlen rengeteget juttatja eszébe igen inspirálóan hat a személyére.
A végtelen és a hatalmas rengeteg az erőt, hatalmat és a mindenek felettiséget juttatja az eszébe. Ez a végtelen erő az istenségekre mutat, akik hatalmukkal bárhová elérnek és mindent megtehetnek. A doktornak alapvetően csak egy kis szelete is elég lenne ennek a hatalomnak. Ő csak a teremtés csodáját akarja elérni, csak a teremtés az, amely lelkének nyugalmat adhat. Az élet csodája és felfoghatatlan törékenysége olyan, mint egy nyíló orchidea, amely erős gyönyörű, de rendkívül törékeny a maga teljességében.
A hogy a szirtről a tengert bámulja ismét elmerül a nagy gondolatokban és saját nagy tervét kezdi értékelni. Tudja már, hogy miként fogjon bele, tudja, hogy rögös és hosszú út áll előtte. Viszont nem alaptalanul vág bele, nem csak vakon próbál tapogatódzni a sötétben. Szilárd alapokat kapott mestereitől és szilárd hitet adott megannyiszor saját magának.
Lassan felkel a nap a hajnali órák tovatűnnek és így idejét látja indulni. Ideje munkához látni és végre elérni mindazt, amelyre a világon a legjobban vágyott.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-12-03 10:32:02
Üzenet elküldve: 2017-12-03 10:32:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*A kellemes kis baráti idill után mindenki indul a dolgára. Nagyláb és a kormos valamerre, Meronnan és az orkfajzat pedig a város felé. A zöldbőrű megigazítja a hátán hevederre akasztott pallost, majd felzárkózik a Király mellé, kantáron vezetve maguk mögött a gebét.*
- Ha te mondod. *Válaszol a fickó szavaira és csendben battyogva menetel szépen, miközben maguk mögött hagyják Bölényt és a mélységit.
Magában már tervezget, elgondol és elképzel. Régi bevált módszer ez, hogy megpróbál mindent előre lemeccselni magában. Biztosan nem úgy fog történni, de legalább felkészül és tud majd alkalmazkodni.*
- A idő nem fontos. *Dörmögi a Király beszólására, majd eltűnnek a dokkok épületei közt.*
*A kellemes kis baráti idill után mindenki indul a dolgára. Nagyláb és a kormos valamerre, Meronnan és az orkfajzat pedig a város felé. A zöldbőrű megigazítja a hátán hevederre akasztott pallost, majd felzárkózik a Király mellé, kantáron vezetve maguk mögött a gebét.*
- Ha te mondod. *Válaszol a fickó szavaira és csendben battyogva menetel szépen, miközben maguk mögött hagyják Bölényt és a mélységit.
Magában már tervezget, elgondol és elképzel. Régi bevált módszer ez, hogy megpróbál mindent előre lemeccselni magában. Biztosan nem úgy fog történni, de legalább felkészül és tud majd alkalmazkodni.*
- A idő nem fontos. *Dörmögi a Király beszólására, majd eltűnnek a dokkok épületei közt.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-12-02 11:04:24
Üzenet elküldve: 2017-12-02 11:04:24
ÚJ
![>Bölény Grindwullf [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2638_orias_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Biccent az orknak, majd lapát mancsát a másik páncélozott vállára helyezi.*
-Talákozunk a harcba, testvéröm.*A másik érezhet egy szorítást, még az acél vállvérten keresztül is, Bölénynek olyan ereje van amivel kereszt gerendát lehet törni, és most még nem is próbál ártani.
Bólint, s vissza indul a többiekhez.*
-He, Királyok kriályo'.*Vigyorra húzódnak ajkai, s át dob Meronnan Rhaavos - nak egy 120 aranyat tartalmazó bőr zacskót.
*
-Vegyetek egy rohadt lova', meg egy pajzso'.*Nagyot fújtat, s megforgatja állatias szemeit.*
~ Baze, a Vériste' csatatesvéröi, ennek lova' nincs, annak meg üveg tőre va' ~
*Most fordul a félvér felé, aki lelkesen újságolja hogy mije van.*
-Remök, na gyerün'*Azzal búcsút int a másik kettőnek, s elindulnak lefele a Dokkokhoz.*
-Oszt céba is talász azokka az egé' farok szeletelőkke'?*Kérdi gonosz vigyorral az apró termetű kormost.*
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Biccent az orknak, majd lapát mancsát a másik páncélozott vállára helyezi.*
-Talákozunk a harcba, testvéröm.*A másik érezhet egy szorítást, még az acél vállvérten keresztül is, Bölénynek olyan ereje van amivel kereszt gerendát lehet törni, és most még nem is próbál ártani.
Bólint, s vissza indul a többiekhez.*
-He, Királyok kriályo'.*Vigyorra húzódnak ajkai, s át dob Meronnan Rhaavos - nak egy 120 aranyat tartalmazó bőr zacskót.
* -Vegyetek egy rohadt lova', meg egy pajzso'.*Nagyot fújtat, s megforgatja állatias szemeit.*
~ Baze, a Vériste' csatatesvéröi, ennek lova' nincs, annak meg üveg tőre va' ~
*Most fordul a félvér felé, aki lelkesen újságolja hogy mije van.*
-Remök, na gyerün'*Azzal búcsút int a másik kettőnek, s elindulnak lefele a Dokkokhoz.*
-Oszt céba is talász azokka az egé' farok szeletelőkke'?*Kérdi gonosz vigyorral az apró termetű kormost.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-12-02 10:12:33
Üzenet elküldve: 2017-12-02 10:12:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*A Bütyök nevezetű lóra sandít, de ha az valóban az óriásé, úgy aligha fogja elkérni. Ráadásul elég apró is, ha megdöglik út közben, a behemót biztosan kicsinálja.
Legyint.* -Nincs olyan messze a Szántóföld, ott majd szerzünk lovat. Egyébként pedig ottan is vannak járőrök, nem kell a városig menjünk értük. Az erdei út mellett várjatok rejtőzve. * Néz a félvérre és az óriásra.* Ha megzavartad őket, akkor okozunk némi halált közöttük.
-Induljunk. *Biccent az ork felé és még egyszer végignéz az újdonsült bűnbandán.* ~Micsoda multikulti!~ *Megindul, majd hátrakiált az orknak.* -Nincs vesztegetni való időnk!
*A Bütyök nevezetű lóra sandít, de ha az valóban az óriásé, úgy aligha fogja elkérni. Ráadásul elég apró is, ha megdöglik út közben, a behemót biztosan kicsinálja.
Legyint.* -Nincs olyan messze a Szántóföld, ott majd szerzünk lovat. Egyébként pedig ottan is vannak járőrök, nem kell a városig menjünk értük. Az erdei út mellett várjatok rejtőzve. * Néz a félvérre és az óriásra.* Ha megzavartad őket, akkor okozunk némi halált közöttük.
-Induljunk. *Biccent az ork felé és még egyszer végignéz az újdonsült bűnbandán.* ~Micsoda multikulti!~ *Megindul, majd hátrakiált az orknak.* -Nincs vesztegetni való időnk!
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-12-01 20:07:59
Üzenet elküldve: 2017-12-01 20:07:59
ÚJ
![>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11134_1521236723_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*Azt hiszi, hogy rögtön mindenki megy a dolgára, azaz pontosabban kettesével mennek a dolgukra, de az óriás még félrevonul beszélgetni, így a félvér egy nagy sóhajtással várakozik. Arra gondol, hogy most mit gondola róla Bato vagy Meria... Bato meg akarná ölni, Meira pedig sírva könyörögne neki, hogy menyjen vissza a városba. Az kizárt! Nem közéjük való, ezt még a vaknak is észre kell vennie. Soha nem mennie vissza közéjük, semmi pénzért nem. Az kizárt.
Végül csak elindulnak, és próbálja tartani a lépést az óriással, mert nem túl meglepő módon az hatalmas lábaival sokkal nagyobbakat tud lépni, mint a félvér.*
- Szerezzünk.
*Ért egyet. Amíg nem tud minden mágiát, jól jön egy.*
- Van három tőröm. Az egyik dobótőr, a másik meg üvegből van, de olyan erős, mint az acél!
*Mondja, csak hogy az óriás lássa, hogy bizony neki is van ám fegyvere.*
*Azt hiszi, hogy rögtön mindenki megy a dolgára, azaz pontosabban kettesével mennek a dolgukra, de az óriás még félrevonul beszélgetni, így a félvér egy nagy sóhajtással várakozik. Arra gondol, hogy most mit gondola róla Bato vagy Meria... Bato meg akarná ölni, Meira pedig sírva könyörögne neki, hogy menyjen vissza a városba. Az kizárt! Nem közéjük való, ezt még a vaknak is észre kell vennie. Soha nem mennie vissza közéjük, semmi pénzért nem. Az kizárt.
Végül csak elindulnak, és próbálja tartani a lépést az óriással, mert nem túl meglepő módon az hatalmas lábaival sokkal nagyobbakat tud lépni, mint a félvér.*
- Szerezzünk.
*Ért egyet. Amíg nem tud minden mágiát, jól jön egy.*
- Van három tőröm. Az egyik dobótőr, a másik meg üvegből van, de olyan erős, mint az acél!
*Mondja, csak hogy az óriás lássa, hogy bizony neki is van ám fegyvere.*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-12-01 15:28:34
Üzenet elküldve: 2017-12-01 15:28:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*A kormost úgy tűnik, sikerült meggyőzni, de a hatékonysága csak éles helyzetben fog kiderülni. Ha tényleg képes azokra, amiket elmondott, akkor hasznos lehet majd alkalomadtán.
A Király felvetésére mosolyra húzza vaskos ajkait, amitől kivillannak agyarai. Számára egyáltalán nem fontos a név, főleg, hogy még igazából csak négyen vannak. Persze egy név hasznos lehet, félelmet kelthet a tettek tükréből nézve, arról nem beszélve, hogy plusz erőt adhat, ha valaki csapatban harcol, nem pedig egyedül.*
- Ezen majd gondolkodunk. *Vakkantja, majd félrevonul az óriással. A megszólítást széles vigyor kíséri. Komoly képpel hallgatja végig a szavakat és ezúttal teljesen igazat kell adjon Nagylábnak. Ilyen komolyságot nem is remélt tőle.*
- Majd fennhangon éltetem Eeyrt. *Bólint kurtán. Ez bizonyosan jelzi majd Bölény számára, hogy gond van. Mert ha az orkfajzat a fényevők istenét élteti, az már önmagában is gáz.
Merinnan kérdésre végignéz az égimeszelő fickón, s ahogy megteszi, úgy szélesedik ki a vigyora, amelyből a Király máris levonhatja a választ a kérdésére. Adott egy páncélos ork, állig fegyverezve, meg egy kétméteres állat egy túlméretezett filézővel, vajon elbírja őket egy gebe? A kérdés költői.*
- Kérd ez Bütyköt. *Int karmos ujjával Nagyláb titkos fegyvereként számon tartott hátasra. A válaszban biztos ugyan, de egy próbát megér.*
*A kormost úgy tűnik, sikerült meggyőzni, de a hatékonysága csak éles helyzetben fog kiderülni. Ha tényleg képes azokra, amiket elmondott, akkor hasznos lehet majd alkalomadtán.
A Király felvetésére mosolyra húzza vaskos ajkait, amitől kivillannak agyarai. Számára egyáltalán nem fontos a név, főleg, hogy még igazából csak négyen vannak. Persze egy név hasznos lehet, félelmet kelthet a tettek tükréből nézve, arról nem beszélve, hogy plusz erőt adhat, ha valaki csapatban harcol, nem pedig egyedül.*
- Ezen majd gondolkodunk. *Vakkantja, majd félrevonul az óriással. A megszólítást széles vigyor kíséri. Komoly képpel hallgatja végig a szavakat és ezúttal teljesen igazat kell adjon Nagylábnak. Ilyen komolyságot nem is remélt tőle.*
- Majd fennhangon éltetem Eeyrt. *Bólint kurtán. Ez bizonyosan jelzi majd Bölény számára, hogy gond van. Mert ha az orkfajzat a fényevők istenét élteti, az már önmagában is gáz.
Merinnan kérdésre végignéz az égimeszelő fickón, s ahogy megteszi, úgy szélesedik ki a vigyora, amelyből a Király máris levonhatja a választ a kérdésére. Adott egy páncélos ork, állig fegyverezve, meg egy kétméteres állat egy túlméretezett filézővel, vajon elbírja őket egy gebe? A kérdés költői.*
- Kérd ez Bütyköt. *Int karmos ujjával Nagyláb titkos fegyvereként számon tartott hátasra. A válaszban biztos ugyan, de egy próbát megér.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-12-01 11:50:41
Üzenet elküldve: 2017-12-01 11:50:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*Büszkén látja, hogy csapata egy emberként áll a terv mögé. A dolog két esélyes, mint mindig. Vagy nyernek, vagy mind meghalnak. Ez már csak ilyen.*
-Név?*Nem tudja hogy jutott Meron eszébe a dolog.*
-Most Thargok leszünk, me rájuk' akarjuk kenni.*Morran, s ezzel elintézettnek is vette a dolgot. Ha túlélik és eljutnak újra a Vérkertbe, egy tiszttel, akit átadhatnak a félistennek, akkor majd elgondolkodhatnak egy néven. Előbb éljék túl ezt a mókát.*
-Édes, egy szóra'*Biccent Vaszívnek, sötét vigyorral, s pár lépést oldalt ballag, hogy négyszemközt beszélhessenek. Nem akar titkolózni a másik kettő előtt, de ez most olyasmi ami csak kettejükre tartozik.*
-Ha valami' nagy gebasz va', lépjete' le. Ha nem látla' titeköt a városőrök között, az erdőbő'*Mert hogy a sűrűből kiván rájuk rohanni.* Akko' a terv lefújva. Ha nem tudtok lelépnö, de nagy gebasz va', akkor énekejjé, vagy fütyüjjé valami szerelmes dalocskát.*Mindegy, csak csináljon valamit ami marhára nem jellemző rá, hogy az óriásnak gyanús legyen.*
-Rád bízo' hogy megítéljöd.*És hogy miért fontos ez? Ha harcba torkollik a dolog. Nekik halálig kell harcolni a másikért. És ezért igencsak fontos, hogy csak úgy kezdjenek bunyót, ha esély van rá hogy túl is élik.*
-Na menjün'*Biccent a félvérnek.S jó példával elöl járva, maga után húzva lovát is, elindul vissza a Dokkok felé.*
-Mi etőtün' itte pár napo', oszt szerzünk neköd egy számszeríjat.*Villant gonosz vigyort a félvérre. Jó dolog a mágia, de még jobb lenne ha a hegyes fülű némi fedezet tüzet is tudna biztosítani. Az se baj ha béna, csak a lovat találja el. Már az is gubancot okoz a Városőrnek aki rajta ül.*
*Büszkén látja, hogy csapata egy emberként áll a terv mögé. A dolog két esélyes, mint mindig. Vagy nyernek, vagy mind meghalnak. Ez már csak ilyen.*
-Név?*Nem tudja hogy jutott Meron eszébe a dolog.*
-Most Thargok leszünk, me rájuk' akarjuk kenni.*Morran, s ezzel elintézettnek is vette a dolgot. Ha túlélik és eljutnak újra a Vérkertbe, egy tiszttel, akit átadhatnak a félistennek, akkor majd elgondolkodhatnak egy néven. Előbb éljék túl ezt a mókát.*
-Édes, egy szóra'*Biccent Vaszívnek, sötét vigyorral, s pár lépést oldalt ballag, hogy négyszemközt beszélhessenek. Nem akar titkolózni a másik kettő előtt, de ez most olyasmi ami csak kettejükre tartozik.*
-Ha valami' nagy gebasz va', lépjete' le. Ha nem látla' titeköt a városőrök között, az erdőbő'*Mert hogy a sűrűből kiván rájuk rohanni.* Akko' a terv lefújva. Ha nem tudtok lelépnö, de nagy gebasz va', akkor énekejjé, vagy fütyüjjé valami szerelmes dalocskát.*Mindegy, csak csináljon valamit ami marhára nem jellemző rá, hogy az óriásnak gyanús legyen.*
-Rád bízo' hogy megítéljöd.*És hogy miért fontos ez? Ha harcba torkollik a dolog. Nekik halálig kell harcolni a másikért. És ezért igencsak fontos, hogy csak úgy kezdjenek bunyót, ha esély van rá hogy túl is élik.*
-Na menjün'*Biccent a félvérnek.S jó példával elöl járva, maga után húzva lovát is, elindul vissza a Dokkok felé.*
-Mi etőtün' itte pár napo', oszt szerzünk neköd egy számszeríjat.*Villant gonosz vigyort a félvérre. Jó dolog a mágia, de még jobb lenne ha a hegyes fülű némi fedezet tüzet is tudna biztosítani. Az se baj ha béna, csak a lovat találja el. Már az is gubancot okoz a Városőrnek aki rajta ül.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:59:10
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:59:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 38
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*Végighallgatja az óriás mondandóját, kiissza a maradék pálinkát, majd nagyot bólint.*
-Akko' mire várunk még. *Mondja az óriásnak és feláll.*
Tesz két lépést, majd megtorpan és a többiekre néz.
-Kell egy név. Az útókornak hívnia kell valahogy minket. A Meron banda kifejezetten hangzatos. *Vigyorodik el.* De a Mészárosok is jól cseng.
*Az orkra néz.* -Hosszú az út. 2 nap múlva ugyanitt, bár talán lassabban fogunk jönni vissza a nyámnyila városőrökkel. Elbír a lovad kettőnket Vaszív koma? *Jó lenne, ha így lenne. Esetleg rövid távon megdöglik, annyi baj legyen. Ezer alkalmuk lesz lovat elkötni.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.30 21:59:41
*Végighallgatja az óriás mondandóját, kiissza a maradék pálinkát, majd nagyot bólint.*
-Akko' mire várunk még. *Mondja az óriásnak és feláll.*
Tesz két lépést, majd megtorpan és a többiekre néz.
-Kell egy név. Az útókornak hívnia kell valahogy minket. A Meron banda kifejezetten hangzatos. *Vigyorodik el.* De a Mészárosok is jól cseng.
*Az orkra néz.* -Hosszú az út. 2 nap múlva ugyanitt, bár talán lassabban fogunk jönni vissza a nyámnyila városőrökkel. Elbír a lovad kettőnket Vaszív koma? *Jó lenne, ha így lenne. Esetleg rövid távon megdöglik, annyi baj legyen. Ezer alkalmuk lesz lovat elkötni.*
A hozzászólás írója (Meronnan Rhaavos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.30 21:59:41
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:26:54
Üzenet elküldve: 2017-11-30 21:26:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
- Felőlem.
*Jelenti ki, majd rántja meg a vállát. Ha ez beválik, akkor nagyot fog nézni. Túl egyszerű és egyértelmű ahhoz, hogy sikerüljön. De ha már ilyen társaságba keveredett, akkor nem fog csak úgy kibújni a harcok alól. Ha ezért ölnie kell, vagy legalábbis gonosz varázslatokat varázsolni másokra, akkor bizony meg is fogja tenni. Varázsolt már Vérzékenységet, egy kis vágásból leszakadt az illető karja, azt pedig nehéz túlélni, főleg egy erdő közepén, mindenféle ellátás nélkül.
Nincs kérdése és azt is megtudja hogy ezeknek van oltára, szóval egyre jobban alakulnak a dolgok. Mondjuk nem hiszi, hogy ezek csinálták, de nem is nagyon érdeklik a részletek.
Feláll, és az óriás mellett marad. Nem mondd semmit, nem a szavak embere, azaz fél-sötételfe.*
- Felőlem.
*Jelenti ki, majd rántja meg a vállát. Ha ez beválik, akkor nagyot fog nézni. Túl egyszerű és egyértelmű ahhoz, hogy sikerüljön. De ha már ilyen társaságba keveredett, akkor nem fog csak úgy kibújni a harcok alól. Ha ezért ölnie kell, vagy legalábbis gonosz varázslatokat varázsolni másokra, akkor bizony meg is fogja tenni. Varázsolt már Vérzékenységet, egy kis vágásból leszakadt az illető karja, azt pedig nehéz túlélni, főleg egy erdő közepén, mindenféle ellátás nélkül.
Nincs kérdése és azt is megtudja hogy ezeknek van oltára, szóval egyre jobban alakulnak a dolgok. Mondjuk nem hiszi, hogy ezek csinálták, de nem is nagyon érdeklik a részletek.
Feláll, és az óriás mellett marad. Nem mondd semmit, nem a szavak embere, azaz fél-sötételfe.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-11-30 12:21:15
Üzenet elküldve: 2017-11-30 12:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*A kormos előadja, hogy miféle mágiákhoz ért és annak ellenére, hogy az orknak fogalma sincs róla, hogy milyen módon hozza létre az elhangzott varázslatokat, a hátán is feláll a szőr tőle. Egy pallosigazításnak álcázott mozdulattal rázza le magáról a bizsergető érzést, majd hümmögve kezd bele.*
- Hát, oltárunk még talán akad. *Villant farkasvigyort a mélységiere, majd még barátságosan hátba is veri, ha tudja.*
- Majd megmondod neki te.
*Meronnan az indulást sürgeti, valamiért nem szereti a kikötőt, pedig itt most egész nyugodt a környék. Bölény is megelégeli a tökölést és belekezd a monológjába.*
- Mondtam már, hogy mondd, kérlek, édes. *Vigyorog, de aztán komoly képpel hallgatja az óriás szavait. Igen, kezdik túlgondolni a dolgot, a kikötői erdőség pedig eszményi helyszín.
Elgondolkodik a terven, de mivel úgysem tud minden lehetőséget sorra venni, így lélekben megvonja a vállát. Ha valami nem jön össze, majd improvizálnak.*
- Menjünk. *Áll Bölény mellé, savószín szemei a Királyt és a mélységit. A csapat nem rossz, ha nem szúrják el nagyon, még jó is kikerekedhet belőle.*
*A kormos előadja, hogy miféle mágiákhoz ért és annak ellenére, hogy az orknak fogalma sincs róla, hogy milyen módon hozza létre az elhangzott varázslatokat, a hátán is feláll a szőr tőle. Egy pallosigazításnak álcázott mozdulattal rázza le magáról a bizsergető érzést, majd hümmögve kezd bele.*
- Hát, oltárunk még talán akad. *Villant farkasvigyort a mélységiere, majd még barátságosan hátba is veri, ha tudja.*
- Majd megmondod neki te.
*Meronnan az indulást sürgeti, valamiért nem szereti a kikötőt, pedig itt most egész nyugodt a környék. Bölény is megelégeli a tökölést és belekezd a monológjába.*
- Mondtam már, hogy mondd, kérlek, édes. *Vigyorog, de aztán komoly képpel hallgatja az óriás szavait. Igen, kezdik túlgondolni a dolgot, a kikötői erdőség pedig eszményi helyszín.
Elgondolkodik a terven, de mivel úgysem tud minden lehetőséget sorra venni, így lélekben megvonja a vállát. Ha valami nem jön össze, majd improvizálnak.*
- Menjünk. *Áll Bölény mellé, savószín szemei a Királyt és a mélységit. A csapat nem rossz, ha nem szúrják el nagyon, még jó is kikerekedhet belőle.*
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-11-29 22:32:22
Üzenet elküldve: 2017-11-29 22:32:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 246
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Bölény, Meronnan, Vaszív, Atehaner//
*Forognak a fogas kerekek elméjében, s a döntés mindenki számára egyértelművé válik, mikor az óriás felemelkedik, s három társára tekint.*
-Ketten mentök'*Vaszívre és Merlora mutat.* A városba', az őrséghez', oszt megmondjáto' hogy a Kikötői erődésgbe' vannak az etűnt katonákok.*Bólint, hagy némi időt gondolkodásra.*
-Oda hozod őke' aho elősző találkoztunk, az eredei ösvényre.*Biccent vértestvére felé.* Ott várun' mi.*Villant gyilkos vigyort a félvérre.*
-Oldarró' támadok majd. Megzavarom őke'. Rátok nem számítana'. Mind a kette' közöttük lesztök, elősző' leszedite' a tisztöt, aztán ami jön. Nagy kavarodás lösz, középe' találkozunk.*Most pedig a varázslójukra mutat.*
- Te pedig gondoskodó róla, hogy aki sebet kapott az bele is dögőjön.*A kis vérmágusuk azt állítja, hogy bármilyen sebből tud halálosat csinálni. Ezt tesztelni fogják.*
-2 nap múva', alkonyatko.*Lövi be az idősíkot is, hisz ez fontos.*
-Na gyerünk komék!*Morran, s kézbe veszi lándzsáját.*
-Kérdés?*Hangja és arc vonásai egyértelműen elárulják, hogy nem javaslatokat akar hallani, vagy újabb ötleteket, hanem az elhangzottakkal kapcsolatos kérdéseket. Aki akar, most még kiszállhat. A demokratikus diskurzusnak vége. Haladniuk kell.
Tetszik vagy sem, ő Khunezk első választottja. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem értékesek vagy fontosak. Mindegyiküknek megvan a szerepe, és a helye. De ha nem követnek egy vezért, akkor sose indulnak el innen, és sose csinálnak semmi maradandót.
Ez a döntés pillanata.*
*Forognak a fogas kerekek elméjében, s a döntés mindenki számára egyértelművé válik, mikor az óriás felemelkedik, s három társára tekint.*
-Ketten mentök'*Vaszívre és Merlora mutat.* A városba', az őrséghez', oszt megmondjáto' hogy a Kikötői erődésgbe' vannak az etűnt katonákok.*Bólint, hagy némi időt gondolkodásra.*
-Oda hozod őke' aho elősző találkoztunk, az eredei ösvényre.*Biccent vértestvére felé.* Ott várun' mi.*Villant gyilkos vigyort a félvérre.*
-Oldarró' támadok majd. Megzavarom őke'. Rátok nem számítana'. Mind a kette' közöttük lesztök, elősző' leszedite' a tisztöt, aztán ami jön. Nagy kavarodás lösz, középe' találkozunk.*Most pedig a varázslójukra mutat.*
- Te pedig gondoskodó róla, hogy aki sebet kapott az bele is dögőjön.*A kis vérmágusuk azt állítja, hogy bármilyen sebből tud halálosat csinálni. Ezt tesztelni fogják.*
-2 nap múva', alkonyatko.*Lövi be az idősíkot is, hisz ez fontos.*
-Na gyerünk komék!*Morran, s kézbe veszi lándzsáját.*
-Kérdés?*Hangja és arc vonásai egyértelműen elárulják, hogy nem javaslatokat akar hallani, vagy újabb ötleteket, hanem az elhangzottakkal kapcsolatos kérdéseket. Aki akar, most még kiszállhat. A demokratikus diskurzusnak vége. Haladniuk kell.
Tetszik vagy sem, ő Khunezk első választottja. Persze ez nem azt jelenti, hogy a többiek nem értékesek vagy fontosak. Mindegyiküknek megvan a szerepe, és a helye. De ha nem követnek egy vezért, akkor sose indulnak el innen, és sose csinálnak semmi maradandót.
Ez a döntés pillanata.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 937-956