Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 35 (681. - 700. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
700. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:41:09
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:41:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten néz felfelé a torony tetejére. Próbálja megsaccolni hány láb magas lehet. A kis vörös elsőre arra próbál rájönni milyen magasra nyúlt. Sokan mondják, hogy magas az átlagnál kicsit magasabb egy kislányhoz képest.
~Pedig már nő vagyok, és nem kislány. ~
Bosszankodik magában. Erre két szúró érzés hasít a lapockájába. Ezúttal megdörzsöli, és próbál nem figyelni ennek a jelentésére most. Most nyugalmat keres, távol mindenkitől és mindentől. Át akar gondolni pár dolgot, és ez a magas Világítótorony tökéletes helyszíne ennek. Észlel valami mozgást arrébb, de nem figyel fel rá ténylegesen. Hiszen napközben látta vannak itt őrök, nyilván ők mászkálnak errefelé. Felsóhajt, és akkor jó sok viszkető szerű szúrás kezdi hasogatni a lapockáját. Az ajkába a harap, és egy kettőnél felszisszen, mert már egyenesen fájdalmasnak éli meg.
A léptek közelednek, és igazán hátborzongatóan éli meg ezt, hogy közben a lapockája már szinte lüktet.
~Elég már!~
Csattan fel a gondolatai között, és megdörzsöli a bal lapockáját. Az még sem nyugszik meg, így a léptek zaja felé fordul. Erre meg teljesen megszűnik. Felsóhajt. ~Aljas mocsok.~
Míg próbálja értelmezni a kérdést, és megnézni jobban ki az, akit erre evett a fene ilyen későn. Szemét résnyire összébb húzva figyeli a másikat. A szél miatt kicsit összébb húzza a köpenyét, ezt jó szorosan meg is fogja egyik kezével. Másik szabaddal pedig a haját próbálja az arcából kisöpörni. Nem igazán sok sikerrel.*
- Mi kötné le szerinted? *kérdez vissza lágyan. Sosem volt benne semmi olyan, hogy illemet tartson, tegezzen vagy magázzon másokat, így eléggé közvetlen most is. Nyersnek nem nyers, sőt éppen ahogy hangja legördül ajkáról, olyan simán szépen formálja meg a szavakat. A szelet is valahogy sikerül emelt hangon túl játszania. Sőt mintha a szél vinné el a szavait a férfihez. A kérdés tovább fűződik a férfi által. Na, erre rőt szemöldökei a magasba szaladnak. Azon gondolkodik, hogy felvegye a játékot vagy inkább ne. ~Jó kérdés attól függ, mit akar tőlem?~ Ajkát kezdi rágcsálni megint. Közben újabb rakoncátlan hajszálak lendülnek az arca elé.*
- Hm, nem is tudom. Várjak valakire, vagy ne? *dob vissza egy kérdést. Talán így a férfi elárulja jövetelének célját, és akkor elmondhatja, hogy mi az igazság, vagy mi nem. A heg a hátán kicsit lüktetni kezd. Szemét behunyva, harap ajkába. Mindkét keze foglalt, de most erősebben fehérednek el, ahogy megfeszülnek gyengécske öklei. Ráébred nem is fáj most, inkább csak idegesíti. Kifújja a levegőt, és nyugalmat erőltet magára, míg vár a férfi válaszára.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 21:49:39
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten néz felfelé a torony tetejére. Próbálja megsaccolni hány láb magas lehet. A kis vörös elsőre arra próbál rájönni milyen magasra nyúlt. Sokan mondják, hogy magas az átlagnál kicsit magasabb egy kislányhoz képest.
~Pedig már nő vagyok, és nem kislány. ~
Bosszankodik magában. Erre két szúró érzés hasít a lapockájába. Ezúttal megdörzsöli, és próbál nem figyelni ennek a jelentésére most. Most nyugalmat keres, távol mindenkitől és mindentől. Át akar gondolni pár dolgot, és ez a magas Világítótorony tökéletes helyszíne ennek. Észlel valami mozgást arrébb, de nem figyel fel rá ténylegesen. Hiszen napközben látta vannak itt őrök, nyilván ők mászkálnak errefelé. Felsóhajt, és akkor jó sok viszkető szerű szúrás kezdi hasogatni a lapockáját. Az ajkába a harap, és egy kettőnél felszisszen, mert már egyenesen fájdalmasnak éli meg.
A léptek közelednek, és igazán hátborzongatóan éli meg ezt, hogy közben a lapockája már szinte lüktet.
~Elég már!~
Csattan fel a gondolatai között, és megdörzsöli a bal lapockáját. Az még sem nyugszik meg, így a léptek zaja felé fordul. Erre meg teljesen megszűnik. Felsóhajt. ~Aljas mocsok.~
Míg próbálja értelmezni a kérdést, és megnézni jobban ki az, akit erre evett a fene ilyen későn. Szemét résnyire összébb húzva figyeli a másikat. A szél miatt kicsit összébb húzza a köpenyét, ezt jó szorosan meg is fogja egyik kezével. Másik szabaddal pedig a haját próbálja az arcából kisöpörni. Nem igazán sok sikerrel.*
- Mi kötné le szerinted? *kérdez vissza lágyan. Sosem volt benne semmi olyan, hogy illemet tartson, tegezzen vagy magázzon másokat, így eléggé közvetlen most is. Nyersnek nem nyers, sőt éppen ahogy hangja legördül ajkáról, olyan simán szépen formálja meg a szavakat. A szelet is valahogy sikerül emelt hangon túl játszania. Sőt mintha a szél vinné el a szavait a férfihez. A kérdés tovább fűződik a férfi által. Na, erre rőt szemöldökei a magasba szaladnak. Azon gondolkodik, hogy felvegye a játékot vagy inkább ne. ~Jó kérdés attól függ, mit akar tőlem?~ Ajkát kezdi rágcsálni megint. Közben újabb rakoncátlan hajszálak lendülnek az arca elé.*
- Hm, nem is tudom. Várjak valakire, vagy ne? *dob vissza egy kérdést. Talán így a férfi elárulja jövetelének célját, és akkor elmondhatja, hogy mi az igazság, vagy mi nem. A heg a hátán kicsit lüktetni kezd. Szemét behunyva, harap ajkába. Mindkét keze foglalt, de most erősebben fehérednek el, ahogy megfeszülnek gyengécske öklei. Ráébred nem is fáj most, inkább csak idegesíti. Kifújja a levegőt, és nyugalmat erőltet magára, míg vár a férfi válaszára.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 21:49:39
699. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:11:01
Üzenet elküldve: 2020-03-23 21:11:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Kellett ez neked, mi, Felth?~
Elég szeles időt választott a kellemes kis sétákhoz kikötői kiruccanása alatt. Egy évet Lihanechben töltött álca alatt, hogy nagybátyja után kémkedhessen, így hiányzott már neki a környék. Egy kis séta nem árthat, gondolta akkor. Aha.
Jelen pillanatban arcát úgy fújja a fagyos szél, mint hegyi barbár tökét a jégboszorka, úgyhogy a kellemes kerti ücsörgés inkább morgós szitkozódássá fajult.
~Mire is gondoltam...~
Hősünkkel az a baj, hogy mindhiába tudja magáról, mily' szerencsétlen, mindezek ellenére is kísérti azt, a sorsnak minden lehetőséget megadva, hogy alpárian megszívassa. Konkrétan beleugrik a tábortűzbe, és menekülést gyanánt száraz avart szór a lábai elé.
Már éppen a visszaindulást tervezgeti, amikor szemei megakadnak egy másik jövevényen, ki aléltan bámulja a tornyot.
~Rád ne dőljön.~
Ironizál picit magában, majd vissza is szívja szavait, imént említett anti-szerencséjéhez híven elég esélyes, hogy egy a végén még valósan is megtörténhet, így szavait inkább belső szitkokkal teszi semmissé. Inkább szemügyre veszi amazt. Haját ide-oda dobálja a szél, hol arcába, hol hátra, mintha egy fáklya lenne az valami viharos éjszakán.
~Hmm...~
Férfiból van, na, és ahogy egy-két fuvallat szabadon láthatóvá teszi a lány arcát, kellemesen nyugtázza, hogy ínyére van a látvány. Mindenesetre furcsa, ha már-már nem gyanús egy szép, fiatal lány az esti viharban, aki a tornyot bámulja meredten, így belső balszerencse-riasztója újfent megszólal, eszébe juttatja a kedves gyereket, aki végül elkábította, és apja kiszívta az életerejét, meg a kedves kis rom, ahol szekérméretű, már kevésbé kedves pókok köszöntötték, no meg az az aranyos lány, aki néha ágyba akarta vinni, néha meg leszúrni. Mi is volt a neve? Myna? Ha jól emlékszik, az ágyas volt Myna, a szúrós meg az ikertestvére. Mindegy is, inkább lerázza magáról a gondolatokat, és a vörös jelenés mellé lép.*
- Mi köti le annyira a figyelmedet, te leány? *Kérdezi kicsit hangosabban, hogy a szél süvítésével versenyre kerekedhessen.* - Talán a szerelmed az egyik őr, s munkája végeztét várod?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Kellett ez neked, mi, Felth?~
Elég szeles időt választott a kellemes kis sétákhoz kikötői kiruccanása alatt. Egy évet Lihanechben töltött álca alatt, hogy nagybátyja után kémkedhessen, így hiányzott már neki a környék. Egy kis séta nem árthat, gondolta akkor. Aha.
Jelen pillanatban arcát úgy fújja a fagyos szél, mint hegyi barbár tökét a jégboszorka, úgyhogy a kellemes kerti ücsörgés inkább morgós szitkozódássá fajult.
~Mire is gondoltam...~
Hősünkkel az a baj, hogy mindhiába tudja magáról, mily' szerencsétlen, mindezek ellenére is kísérti azt, a sorsnak minden lehetőséget megadva, hogy alpárian megszívassa. Konkrétan beleugrik a tábortűzbe, és menekülést gyanánt száraz avart szór a lábai elé.
Már éppen a visszaindulást tervezgeti, amikor szemei megakadnak egy másik jövevényen, ki aléltan bámulja a tornyot.
~Rád ne dőljön.~
Ironizál picit magában, majd vissza is szívja szavait, imént említett anti-szerencséjéhez híven elég esélyes, hogy egy a végén még valósan is megtörténhet, így szavait inkább belső szitkokkal teszi semmissé. Inkább szemügyre veszi amazt. Haját ide-oda dobálja a szél, hol arcába, hol hátra, mintha egy fáklya lenne az valami viharos éjszakán.
~Hmm...~
Férfiból van, na, és ahogy egy-két fuvallat szabadon láthatóvá teszi a lány arcát, kellemesen nyugtázza, hogy ínyére van a látvány. Mindenesetre furcsa, ha már-már nem gyanús egy szép, fiatal lány az esti viharban, aki a tornyot bámulja meredten, így belső balszerencse-riasztója újfent megszólal, eszébe juttatja a kedves gyereket, aki végül elkábította, és apja kiszívta az életerejét, meg a kedves kis rom, ahol szekérméretű, már kevésbé kedves pókok köszöntötték, no meg az az aranyos lány, aki néha ágyba akarta vinni, néha meg leszúrni. Mi is volt a neve? Myna? Ha jól emlékszik, az ágyas volt Myna, a szúrós meg az ikertestvére. Mindegy is, inkább lerázza magáról a gondolatokat, és a vörös jelenés mellé lép.*
- Mi köti le annyira a figyelmedet, te leány? *Kérdezi kicsit hangosabban, hogy a szél süvítésével versenyre kerekedhessen.* - Talán a szerelmed az egyik őr, s munkája végeztét várod?
698. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 20:41:37
Üzenet elküldve: 2020-03-23 20:41:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Esti borzongás a Világítótoronynál //
*A Kikötőben van már jó pár napja, megismerkedett a várossal úgy ahogy. Élete első városával. Érdekes új élmények kergetőznek elméjében. Hallgathatna is rá, de most nem akar. A viszkető szúró érzést is igyekszik figyelmen kívül hagyni, mely folyamatosan a lapockájánál lüktet. Megpróbálja nem vakarászni, mert úgy érezte semmit nem ér el vele. Kezei ökölbe szorulnak, és ajkába harap, ahogy megvárja, míg elmúlik ez a bosszantó érzés.
Fellélegzik, elmúlt.
Lisé igazán vékony altestén egy barna bőrnadrágot lötyög, Fentebb egy sötétzöld blúzzal, melyre rá egy szürke prémes mellényt párosít. A hideg ellen védeni fogja a köpennyel együtt. Azután a haját egy hosszú laza fonatba rendezi, mindig is így szokta hordani. Lábbelinek a megszokott barna bőrcsizmája van rajta. Oldalán a csonttőrje látszik, ha éppen nem a barnás prémes köpenye takarja el. A csuklya ezúttal nincsen a fejébe húzva. Ez, még amikor a fogadóból eljött tartósnak tűnt, de a tengeri szél alaposan megtépázta, így most igazán ziláltnak tűnik a lángvörös hajzata.
A léptei egészen a Világítótoronyig viszi. Magába a toronyba nem megy be, de a környező kertet megnézi. A torony magassága egészen lenyűgözi. Még soha nem látott ilyen magas építményt. Fehér szeplős arca ámulva figyeli, kékes zöld szeme pedig nem is a tengert figyeli, hanem a tornyot. Ha a kert szép volt, akkor a torony magasztos és fenséges számára. A szél pedig a haját folyton az arca elé fújja, csiklandozva az orrát. Bár jelenleg ez sem érdekli, a torony viszont annál inkább.*
// Esti borzongás a Világítótoronynál //
*A Kikötőben van már jó pár napja, megismerkedett a várossal úgy ahogy. Élete első városával. Érdekes új élmények kergetőznek elméjében. Hallgathatna is rá, de most nem akar. A viszkető szúró érzést is igyekszik figyelmen kívül hagyni, mely folyamatosan a lapockájánál lüktet. Megpróbálja nem vakarászni, mert úgy érezte semmit nem ér el vele. Kezei ökölbe szorulnak, és ajkába harap, ahogy megvárja, míg elmúlik ez a bosszantó érzés.
Fellélegzik, elmúlt.
Lisé igazán vékony altestén egy barna bőrnadrágot lötyög, Fentebb egy sötétzöld blúzzal, melyre rá egy szürke prémes mellényt párosít. A hideg ellen védeni fogja a köpennyel együtt. Azután a haját egy hosszú laza fonatba rendezi, mindig is így szokta hordani. Lábbelinek a megszokott barna bőrcsizmája van rajta. Oldalán a csonttőrje látszik, ha éppen nem a barnás prémes köpenye takarja el. A csuklya ezúttal nincsen a fejébe húzva. Ez, még amikor a fogadóból eljött tartósnak tűnt, de a tengeri szél alaposan megtépázta, így most igazán ziláltnak tűnik a lángvörös hajzata.
A léptei egészen a Világítótoronyig viszi. Magába a toronyba nem megy be, de a környező kertet megnézi. A torony magassága egészen lenyűgözi. Még soha nem látott ilyen magas építményt. Fehér szeplős arca ámulva figyeli, kékes zöld szeme pedig nem is a tengert figyeli, hanem a tornyot. Ha a kert szép volt, akkor a torony magasztos és fenséges számára. A szél pedig a haját folyton az arca elé fújja, csiklandozva az orrát. Bár jelenleg ez sem érdekli, a torony viszont annál inkább.*
697. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:08:28
Üzenet elküldve: 2020-01-27 19:08:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Óriás és a bárd//
*A Rumos Rókalyukat jelenleg maguk mögött hagyják, bár tudja, hogy még estére úgy is vissza fognak térni oda. Hrun, mint mindig, gyorsan vagy legalábbis nagy léptekkel megy vagy inkább tör utat magának. Nem hiszi, hogy bárki is képes lenne megállítani. Talán csak egy nála nagyobb óriás. Az útjukba csak egy részeg dokkmunkás állt, bár túl sok problémát nem okozott. A Világítótorony környékén szintén kicsit sós a levegő, de nem annyira mint a dokkoknál. ~Még szerencse, hogy nem egy halász város a Kikötő. Milyen bűz lenne itt.~ Még a gondolattól is kirázza a hideg.*
*A Rumos Rókalyukat jelenleg maguk mögött hagyják, bár tudja, hogy még estére úgy is vissza fognak térni oda. Hrun, mint mindig, gyorsan vagy legalábbis nagy léptekkel megy vagy inkább tör utat magának. Nem hiszi, hogy bárki is képes lenne megállítani. Talán csak egy nála nagyobb óriás. Az útjukba csak egy részeg dokkmunkás állt, bár túl sok problémát nem okozott. A Világítótorony környékén szintén kicsit sós a levegő, de nem annyira mint a dokkoknál. ~Még szerencse, hogy nem egy halász város a Kikötő. Milyen bűz lenne itt.~ Még a gondolattól is kirázza a hideg.*
696. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-01-21 18:17:43
Üzenet elküldve: 2020-01-21 18:17:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Óriás és a bárd//
*A Rumos Rókalyukból kilépve lassan, a maga lépteivel persze, sétál a Világítótoronyhoz. A táj szépen néz ki, ezért az éjszaka leszállta előtt még meg akarja nézni újra. A bárd is vele tart, így legalább társasága is lesz. A Lakónegyeden gyorsan átsétál, nem szeretne ott időzni. A dokkoknál egy, valószínűleg, részeg férfi, újra valószínűleg, egy dokkmunkás állta útjukat, bár mivel a lábán alig tudott állni, gyorsan sok problémát nem okozott. Csak ott hagyták és jöttek is a Világítótoronyhoz. A táj mint mindig csodás. A levegő, akárcsak a kikötőben, sós, de a sós tenger miatt ez nem is meglepő. Késő délután van, hamar sötétedik, így hamarosan a tornyot is kivilágítják.*
*A Rumos Rókalyukból kilépve lassan, a maga lépteivel persze, sétál a Világítótoronyhoz. A táj szépen néz ki, ezért az éjszaka leszállta előtt még meg akarja nézni újra. A bárd is vele tart, így legalább társasága is lesz. A Lakónegyeden gyorsan átsétál, nem szeretne ott időzni. A dokkoknál egy, valószínűleg, részeg férfi, újra valószínűleg, egy dokkmunkás állta útjukat, bár mivel a lábán alig tudott állni, gyorsan sok problémát nem okozott. Csak ott hagyták és jöttek is a Világítótoronyhoz. A táj mint mindig csodás. A levegő, akárcsak a kikötőben, sós, de a sós tenger miatt ez nem is meglepő. Késő délután van, hamar sötétedik, így hamarosan a tornyot is kivilágítják.*
695. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-15 01:47:25
Üzenet elküldve: 2019-12-15 01:47:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Valamiért kellemetlen, ürességet fodrozó érzés kelt benne, amikor Eooghan csupa szívnek nevezi. Sosem volt rá jellemző, amit a kifejezés takar, emiatt aztán csak kényelmetlenül kerülgeti a jelző, valamint rámutat több dologra is, amikre nem szeret gondolni. Azért igyekszik minél őszintébbnek tűnő mosolyt varázsolni az arcára, hogy minél hamarabb túlléphessen a "csupa szív" hatására feltorlódott érzéseken.*
- Visszakísérlek *mondja és már karol is a félvérbe, hogy indulhassanak.* - Nehogy bajba keverd magad a fogadóig.
*Arról nem is szólva, hogy Yeza is annak a fogadónak az istállójában hagyta a lovát, szóval mindenképp arra venné az irányt először. Ráadásul azért még sokkal kényelmesebb, ha a visszaúton olyasvalakire hagyatkozhat, aki jól ismeri a környéket.*
- A nálad alvás viszont nem biztos, hogy jó ötlet. Ha ott maradnék, az csak újabb viharokat szülne *vonja meg a vállát.* - De még adós vagy nekem egy énekkel *rémlik fel benne az ígéret. Mostanra már egyre jobban fúrja az oldalát a dolog, hogy még se zenélni, se énekelni, de még dudorászni se hallotta az állítólagos bárdot. Felmerül benne a gondolat, hogy talán csak a hölgyikék megszédítése végett hordja magánál azt a lantot. Elvégre az ilyen zenészfélékért mindig odavannak.*
- Már csak azt kell kitalálnunk, hogy csempésszük vissza a pokrócokat *sóhajt.* - Gondolod, hogy megszólnak, ha csak úgy a kincstári plédekbe burkolózva sétálunk be? Észreveszik egyáltalán?
*Nem szeretne emiatt bonyodalmakat, de a Rumos törzsközönsége és kiszolgáló személyzete se tűnt olyannak, aki az ilyesmiből ügyet csinál. Csakhogy az élet általában akkor produkál meglepetéseket, amikor az ember nem számít rá.*
694. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-13 14:00:55
Üzenet elküldve: 2019-12-13 14:00:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A nő meglepően engedékeny ezúttal, így, hogy inkább ruhát ad rá, mint levesz. Mostanában fedezte fel magában ezt a hajlamot, hogy nagyobb érdeklődést mutat a nők egyéb dolgai iránt. ~Lehet, hogy nem lenne rossz, néhány hónapig megmaradni egyetlen egy mellett. ~ Általában már hajnal hasadtával elhagyta a szobát, míg a másik aludt, így nem kellett magyarázkodni, csak tudomásul venni, hogy ennyi esett jól neki. Persze voltak olyan esetek, mikor ezt a hölgyeménynek nem sikerült elsőre felfogni, abból pedig szép nagy kiabálások és hajigálás. Nem mintha annyira nehéz lenne megérteni ezt a logikát, ők csupán nem akarták, úgy gondolja, így visszatekintve. Viszont a vörös is csak áll a világban, egymagában az elmondása szerint, talán ebből baj nem lehet, ha meg nem nekivaló a dolog, úgyis kiderül időközben. *
-Hát, nem hagyhatlak csak úgy megszökni az övemmel. *Jelenti ki nagy bizonyosággal, mintha ez magától értetődő lenne. Aztán érkezik a kérdés a továbbiakra, aminél egy madárcsicsergésnyi szünetet vélhet felfedezni a nő a levegőben. ~Mindig ezek a bonyolult kérdések a jövővel kapcsolatban. ~ Le is tekint magukra, majd a vörös szemébe néz. Egészen megszédíti a közelség és immár nem csak a tudata, hanem az érzése is.*
-Nem tudom. De egyelőre így maradunk. *Mondja halkan, még nem fázik, így nem is siet a döntéssel. Csak akkor eszmél rá a valóságra ismét, mikor érzi a nő matató kezeit és látja, hogy az öv lassan, de biztosan visszakerül az őt megillető helyre. A megállapításra csak zavartan elmosolyodik, egyáltalán nem tűnik sértésnek ez Yeza ajkai közül kicsúszva.*
-Ez szép dolog, hogy annak ellenére kedvelsz, hogy bolond vagyok. Csupa szív vagy kedves. *Mosolya minden szóval egyre szélesedik, közben leoldja a kötőt magukról és rátekeri a nő derekára, néha húz a ruháján, hogy jobban takarja az anyag.*
-Így. *Mondja elégedetten, bár nem a legszebb csomó, meg a tekerés is hagy kívánni valót maga után, de ő elégedett, mert a célnak megfelel.*
-Visszakíséred azért ezt a bolondot a szállására, nehogy eltévedjen? Aztán ha épp nem várnak máshova, aludhatnál nálam. *Az utolsó mondatra azért visszavált komolyabb hangnemre. Kezei pedig a nő derekára csúsznak, majd hátra, hogy a pozitív elbírálását elősegítve, cirógassák a másik hátát.*
*A nő meglepően engedékeny ezúttal, így, hogy inkább ruhát ad rá, mint levesz. Mostanában fedezte fel magában ezt a hajlamot, hogy nagyobb érdeklődést mutat a nők egyéb dolgai iránt. ~Lehet, hogy nem lenne rossz, néhány hónapig megmaradni egyetlen egy mellett. ~ Általában már hajnal hasadtával elhagyta a szobát, míg a másik aludt, így nem kellett magyarázkodni, csak tudomásul venni, hogy ennyi esett jól neki. Persze voltak olyan esetek, mikor ezt a hölgyeménynek nem sikerült elsőre felfogni, abból pedig szép nagy kiabálások és hajigálás. Nem mintha annyira nehéz lenne megérteni ezt a logikát, ők csupán nem akarták, úgy gondolja, így visszatekintve. Viszont a vörös is csak áll a világban, egymagában az elmondása szerint, talán ebből baj nem lehet, ha meg nem nekivaló a dolog, úgyis kiderül időközben. *
-Hát, nem hagyhatlak csak úgy megszökni az övemmel. *Jelenti ki nagy bizonyosággal, mintha ez magától értetődő lenne. Aztán érkezik a kérdés a továbbiakra, aminél egy madárcsicsergésnyi szünetet vélhet felfedezni a nő a levegőben. ~Mindig ezek a bonyolult kérdések a jövővel kapcsolatban. ~ Le is tekint magukra, majd a vörös szemébe néz. Egészen megszédíti a közelség és immár nem csak a tudata, hanem az érzése is.*
-Nem tudom. De egyelőre így maradunk. *Mondja halkan, még nem fázik, így nem is siet a döntéssel. Csak akkor eszmél rá a valóságra ismét, mikor érzi a nő matató kezeit és látja, hogy az öv lassan, de biztosan visszakerül az őt megillető helyre. A megállapításra csak zavartan elmosolyodik, egyáltalán nem tűnik sértésnek ez Yeza ajkai közül kicsúszva.*
-Ez szép dolog, hogy annak ellenére kedvelsz, hogy bolond vagyok. Csupa szív vagy kedves. *Mosolya minden szóval egyre szélesedik, közben leoldja a kötőt magukról és rátekeri a nő derekára, néha húz a ruháján, hogy jobban takarja az anyag.*
-Így. *Mondja elégedetten, bár nem a legszebb csomó, meg a tekerés is hagy kívánni valót maga után, de ő elégedett, mert a célnak megfelel.*
-Visszakíséred azért ezt a bolondot a szállására, nehogy eltévedjen? Aztán ha épp nem várnak máshova, aludhatnál nálam. *Az utolsó mondatra azért visszavált komolyabb hangnemre. Kezei pedig a nő derekára csúsznak, majd hátra, hogy a pozitív elbírálását elősegítve, cirógassák a másik hátát.*
693. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-12 19:55:19
Üzenet elküldve: 2019-12-12 19:55:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A hétköznapok hősei észrevétlenek és sokszor meglepő helyzetekben mutatják be saját magukat. Megejtő a gondviselés vagy aggodalom, mellyel a bárd viseltet iránta. Kacifántos utakon jár és kicsit furcsa nyelvet beszél, de azért tényleg megindító. Yeza miatt nem nagyon szoktak aggódni. Legfeljebb csak annyira, mint egy karcolódásra hajlamos hasznos és értékes holmiért szokás. Az igricnek viszont nem fűződik hozzá különösebb érdeke, hogy épségben akarja tartani, így az aggódása kizárásos alapon a lelkiismeret számlájára írható. Furcsa, milyen különc hívságnak tűnik ez a tulajdonság manapság. Nem is furcsa, inkább lesújtó.
Mikor Eooghan áthúzza a dereka mögött a kötőt már-már elkönyveli, hogy a kalandos események után csak visszakerül a ruhája tartozéka oda, ahová való. A mozdulatsor azonban valahol megint félresiklik és Yeza már szinte meg sem lepődik a nyakatekert végkifejleten, ami a megkötést illeti.*
- Ha a kötő a gatyádat tartani kell, akkor én miért vagyok benne? *dönti oldalra a fejét.*
- És most? Hogyan tovább? Vagy ez akkor egy életre szóló kötés és itt fagyunk halálra? Vagy leoldalazunk, mint az összeragadt kutyák?
*Azért amikor "szűkösen férünk el" és a "jobb lenne, ha kicsit összébb húznád magad" tételek elhangzanak, egy kissé összébb húzza a szemöldökét, mert szinte biztosra veszi, hogy az igric valami olyasmire lyukad ki, hogy összefüggésbe hozza a dolgot a cseresznyés pitével. De nem. Ez pedig nagyon nagy szerencséje.
Egy hosszú pillanatig csak néz Eooghan kellemes szürke szemeibe, aztán lassan kibontja az övet a derekán. A félvérhez simulva húzza át a szíjat a bújtatókon. Egyiken a másik után, majd kényelmes-lazára hagyva befűzi a csatot is.*
- Bolond vagy, tudod? Illetve valahol félúton a bolond meg a lökött között *mosolyodik.* - Én azért kedvellek. És jólesik, hogy aggódsz értem.
*A hétköznapok hősei észrevétlenek és sokszor meglepő helyzetekben mutatják be saját magukat. Megejtő a gondviselés vagy aggodalom, mellyel a bárd viseltet iránta. Kacifántos utakon jár és kicsit furcsa nyelvet beszél, de azért tényleg megindító. Yeza miatt nem nagyon szoktak aggódni. Legfeljebb csak annyira, mint egy karcolódásra hajlamos hasznos és értékes holmiért szokás. Az igricnek viszont nem fűződik hozzá különösebb érdeke, hogy épségben akarja tartani, így az aggódása kizárásos alapon a lelkiismeret számlájára írható. Furcsa, milyen különc hívságnak tűnik ez a tulajdonság manapság. Nem is furcsa, inkább lesújtó.
Mikor Eooghan áthúzza a dereka mögött a kötőt már-már elkönyveli, hogy a kalandos események után csak visszakerül a ruhája tartozéka oda, ahová való. A mozdulatsor azonban valahol megint félresiklik és Yeza már szinte meg sem lepődik a nyakatekert végkifejleten, ami a megkötést illeti.*
- Ha a kötő a gatyádat tartani kell, akkor én miért vagyok benne? *dönti oldalra a fejét.*
- És most? Hogyan tovább? Vagy ez akkor egy életre szóló kötés és itt fagyunk halálra? Vagy leoldalazunk, mint az összeragadt kutyák?
*Azért amikor "szűkösen férünk el" és a "jobb lenne, ha kicsit összébb húznád magad" tételek elhangzanak, egy kissé összébb húzza a szemöldökét, mert szinte biztosra veszi, hogy az igric valami olyasmire lyukad ki, hogy összefüggésbe hozza a dolgot a cseresznyés pitével. De nem. Ez pedig nagyon nagy szerencséje.
Egy hosszú pillanatig csak néz Eooghan kellemes szürke szemeibe, aztán lassan kibontja az övet a derekán. A félvérhez simulva húzza át a szíjat a bújtatókon. Egyiken a másik után, majd kényelmes-lazára hagyva befűzi a csatot is.*
- Bolond vagy, tudod? Illetve valahol félúton a bolond meg a lökött között *mosolyodik.* - Én azért kedvellek. És jólesik, hogy aggódsz értem.
692. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-11 17:56:02
Üzenet elküldve: 2019-12-11 17:56:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
-Álszent módon? Mit tehettem volna mást? Hiszen sötétedéskor akartál lelépni, méghozzá egyedül. *Közli a tényeket, félretéve az iménti mézes- mázas, játszott gerjedelemmel teli dorombolást. Érzi a nő kezét a sajátján, nem is akarta megfosztani attól, ami a ruháját egyben tartja, azaz így utólag belegondolva, most már bizonyosan nem venné el tőle. Mikor látja, hogy a vörös a fejét fordítgatva próbál nyaktörő ívben ránézni, megsajnálja és elereszti, hogy elé léphessen. Milyen férfi is lenne, ha a nő mögött bujkálna, minden tettével tisztában van és mindnek megvan az oka, nem fog szégyenkezni vagy megalázkodni miattuk. Közben elhangoznak más dolgok is, amik széles vigyort csalnak az arcára.*
-Hogy azt hiszem-e? Vagy úúúgy… *Lesz kerek az egész, miután a leendő kuncsaftok is bekerülnek a képbe.~Mert amúgy nem rémlik, hogy eddig így ragaszkodott volna a ruhájához, mármint magán. ~ Eláll, majd megfogja a ruhakötőt a kezébe és a nő derekához nyúl, hogy átvezesse a háta mögött, így immár mind a két kezében ott van egy-egy vége, közötte meg a vörös, ha nem ellenkezik nagyon. A helyett azonban, hogy összekötné a ruhát velük, maga mögé vezeti őket és hozzásimulva tesz is egy csomót, csak úgy maga mögött, összekötve kettejüket.*
-Tudod, csak úgy nem adhatom vissza a kötődet teljesen, mert akkor nem lesz, ami tartsa a gatyám. *Néz teljesen tanácstalanul, hiszen nyilván ő odaadná a tulajdonát Yezának, csak hát neki is szüksége lenne valami célszerszámra.*
-És jobb lenne, ha kicsit összébb húznád magad, mert csak szűkösen férünk el ebben a kötőben.*Mondja és szemtelenül ficereg, a másikhoz dörgölőzve.*
-Nem lesz így jó… kicsit jobbra. *Csinál úgy, mint aki tudományosan próbálja megtalálni a legkényelmesebb helyet mindkettejüknek. Közben a kezével igazgatja a nőt is a csípőjénél, aztán egy óvatlan pillanatban hátracsúszik és belecsíp a fenekébe.*
-Álszent módon? Mit tehettem volna mást? Hiszen sötétedéskor akartál lelépni, méghozzá egyedül. *Közli a tényeket, félretéve az iménti mézes- mázas, játszott gerjedelemmel teli dorombolást. Érzi a nő kezét a sajátján, nem is akarta megfosztani attól, ami a ruháját egyben tartja, azaz így utólag belegondolva, most már bizonyosan nem venné el tőle. Mikor látja, hogy a vörös a fejét fordítgatva próbál nyaktörő ívben ránézni, megsajnálja és elereszti, hogy elé léphessen. Milyen férfi is lenne, ha a nő mögött bujkálna, minden tettével tisztában van és mindnek megvan az oka, nem fog szégyenkezni vagy megalázkodni miattuk. Közben elhangoznak más dolgok is, amik széles vigyort csalnak az arcára.*
-Hogy azt hiszem-e? Vagy úúúgy… *Lesz kerek az egész, miután a leendő kuncsaftok is bekerülnek a képbe.~Mert amúgy nem rémlik, hogy eddig így ragaszkodott volna a ruhájához, mármint magán. ~ Eláll, majd megfogja a ruhakötőt a kezébe és a nő derekához nyúl, hogy átvezesse a háta mögött, így immár mind a két kezében ott van egy-egy vége, közötte meg a vörös, ha nem ellenkezik nagyon. A helyett azonban, hogy összekötné a ruhát velük, maga mögé vezeti őket és hozzásimulva tesz is egy csomót, csak úgy maga mögött, összekötve kettejüket.*
-Tudod, csak úgy nem adhatom vissza a kötődet teljesen, mert akkor nem lesz, ami tartsa a gatyám. *Néz teljesen tanácstalanul, hiszen nyilván ő odaadná a tulajdonát Yezának, csak hát neki is szüksége lenne valami célszerszámra.*
-És jobb lenne, ha kicsit összébb húznád magad, mert csak szűkösen férünk el ebben a kötőben.*Mondja és szemtelenül ficereg, a másikhoz dörgölőzve.*
-Nem lesz így jó… kicsit jobbra. *Csinál úgy, mint aki tudományosan próbálja megtalálni a legkényelmesebb helyet mindkettejüknek. Közben a kezével igazgatja a nőt is a csípőjénél, aztán egy óvatlan pillanatban hátracsúszik és belecsíp a fenekébe.*
691. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-10 21:17:28
Üzenet elküldve: 2019-12-10 21:17:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
- Most rá akarsz beszélni? *böki vissza a fricskát a nemesi atyával kapcsolatban. Így tegyen az ember gesztust a másik felé. Jó, nem számolt vele, hogy ilyen érzékenyen fogja érinteni Eooghant ez a dolog, de ő igazán csak figyelmes akart lenni. Nyilvánvaló, hogy ez is totálisan balul sült el, de lassan már kezdi megszokni. Mindennek fényében eléggé meglepi a derekára fonódó marasztalás és a fülébe suttogás.*
- Vagy csak egyszerűen nem akarom visszaadni, ha már ilyen álszent módon rejtegetted előlem a ruhakötőmet. *Ráfog a férfi kezére, hogy megakadályozza az övcsaton való bárminemű matatásban. Oldalra fordítva a fejét a félvér tekintetét keresi.
Valahogy az az érzése, mintha az igricben mozgolódni kezdene valami buja gondolat. Az ilyesmit azért lehet sejteni. A hanglejtése is más, a csípőjét is szorosabban tolja hozzá, ahogy hátulról átfogja a derekát. Persze azok után, amiket Yeza fejéhez vágott, kedve lenne jól az oldalába könyökölni vagy a lábára tiporva kiszabadítani magát, de az nagyon nem venné ki jól magát az őrség előtt. Mondjuk az is lehet, hogy épp hogy ez keltené fel az érdeklődésüket, hiszen sokan odavannak a tüzes lánykákért.*
- Azt hiszed, hagyom magam csak úgy levetkőztetni? *kérdez vissza. A hangja idomul a bárdéhoz. Nem küzd ellene, sőt... a ledér dorombolás ott motoszkál a szavaiban. De azt nem engedi, hogy a férfi keze kioldja az övet. Ha Eooghan azzal próbálkozna, Yeza mindjárt igyekezne kicsusszanni a fogásból.* - A leendő kuncsaftjaim még azt hinnék, hogy ingyen adom a portékámat.
- Most rá akarsz beszélni? *böki vissza a fricskát a nemesi atyával kapcsolatban. Így tegyen az ember gesztust a másik felé. Jó, nem számolt vele, hogy ilyen érzékenyen fogja érinteni Eooghant ez a dolog, de ő igazán csak figyelmes akart lenni. Nyilvánvaló, hogy ez is totálisan balul sült el, de lassan már kezdi megszokni. Mindennek fényében eléggé meglepi a derekára fonódó marasztalás és a fülébe suttogás.*
- Vagy csak egyszerűen nem akarom visszaadni, ha már ilyen álszent módon rejtegetted előlem a ruhakötőmet. *Ráfog a férfi kezére, hogy megakadályozza az övcsaton való bárminemű matatásban. Oldalra fordítva a fejét a félvér tekintetét keresi.
Valahogy az az érzése, mintha az igricben mozgolódni kezdene valami buja gondolat. Az ilyesmit azért lehet sejteni. A hanglejtése is más, a csípőjét is szorosabban tolja hozzá, ahogy hátulról átfogja a derekát. Persze azok után, amiket Yeza fejéhez vágott, kedve lenne jól az oldalába könyökölni vagy a lábára tiporva kiszabadítani magát, de az nagyon nem venné ki jól magát az őrség előtt. Mondjuk az is lehet, hogy épp hogy ez keltené fel az érdeklődésüket, hiszen sokan odavannak a tüzes lánykákért.*
- Azt hiszed, hagyom magam csak úgy levetkőztetni? *kérdez vissza. A hangja idomul a bárdéhoz. Nem küzd ellene, sőt... a ledér dorombolás ott motoszkál a szavaiban. De azt nem engedi, hogy a férfi keze kioldja az övet. Ha Eooghan azzal próbálkozna, Yeza mindjárt igyekezne kicsusszanni a fogásból.* - A leendő kuncsaftjaim még azt hinnék, hogy ingyen adom a portékámat.
690. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-08 17:49:10
Üzenet elküldve: 2019-12-08 17:49:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A túsz valóban szinte sírósan lengedezik a kezében, hiszen olyan erőteljesen szorítja, nehogy a nő az egyik pillanatban kikapja az ujjai közül, mikor nem figyel. Eltelik egy végtelennek tűnő fél perc, míg egymást nézik gyanakodva, úgy fest, az igric lehet elárulta most magát ezzel a hirtelen döntéssel, hiszen eddig végig azt hazudta, hogy a kötő a szobában leledzik. Erre a felismerésre jutva kiveri a víz a homlokát, de erősen próbálkozik komoly kinézetet és határozott kisugárzást mutatni. Aztán a nő úgy dönt, hogy övé a távozás joga, kicsit kizökkentve a helyzetet.*
-Nem akarnál kellemetlen helyzetbe hozni? *Ismétli meg kérdés formában a kijelentést, hangot adva az értetlenségének.*
-Pedig biztos jó dolgod lenne, míg a kedvére teszel. *Böki ki, mély érces hangon, mikor pedig a nő elsétál előtte, a két karjával hátulról birtokba veszi a derekát és próbálja megállásra bírni.*
-Szóval nem veszed le? *Kérdi a másik füléhez súgva halkabban, ujjai pedig az övcsatjára csúsznak. ~Tehát arra számított, hogy még találkozunk. Vajon milyen céllal is? …~ Aztán elkezdi mondani a vörös azt, amit bármelyik nő is a szemére vetne.*
-Nagyon ravasz vagy, rá akarsz venni, hogy itt az őrök előtt vetkőztesselek le. *Búgja a másik fülébe, valamiért ez az ellenkezés kezdi megmozgatni a fantáziáját és egyéb dolgait is.*
*A túsz valóban szinte sírósan lengedezik a kezében, hiszen olyan erőteljesen szorítja, nehogy a nő az egyik pillanatban kikapja az ujjai közül, mikor nem figyel. Eltelik egy végtelennek tűnő fél perc, míg egymást nézik gyanakodva, úgy fest, az igric lehet elárulta most magát ezzel a hirtelen döntéssel, hiszen eddig végig azt hazudta, hogy a kötő a szobában leledzik. Erre a felismerésre jutva kiveri a víz a homlokát, de erősen próbálkozik komoly kinézetet és határozott kisugárzást mutatni. Aztán a nő úgy dönt, hogy övé a távozás joga, kicsit kizökkentve a helyzetet.*
-Nem akarnál kellemetlen helyzetbe hozni? *Ismétli meg kérdés formában a kijelentést, hangot adva az értetlenségének.*
-Pedig biztos jó dolgod lenne, míg a kedvére teszel. *Böki ki, mély érces hangon, mikor pedig a nő elsétál előtte, a két karjával hátulról birtokba veszi a derekát és próbálja megállásra bírni.*
-Szóval nem veszed le? *Kérdi a másik füléhez súgva halkabban, ujjai pedig az övcsatjára csúsznak. ~Tehát arra számított, hogy még találkozunk. Vajon milyen céllal is? …~ Aztán elkezdi mondani a vörös azt, amit bármelyik nő is a szemére vetne.*
-Nagyon ravasz vagy, rá akarsz venni, hogy itt az őrök előtt vetkőztesselek le. *Búgja a másik fülébe, valamiért ez az ellenkezés kezdi megmozgatni a fantáziáját és egyéb dolgait is.*
689. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-08 15:19:51
Üzenet elküldve: 2019-12-08 15:19:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Immáron egyedül, de ennélfogva kissé gyorsabban haladva érkezik meg a világítótoronyhoz, egy kellemes naplementében. Bánja, hogy festéke, ecsete, vászna nincs mert a szép kertű, narancssárga fényben fürdő világítótorony színei pompásak, és a táj is gyönyörű. A messzi őrökkel nem foglalkozva, leveti magát a fűbe. Nézi a tenger hullámain megtörő sárgás-rózsaszínes fényt. Ahogy a tenger megpróbálja odébb lökni a sziklát, de a hajthatatlan földdarab ellenállva csapja fel a sós vizet cseppekre osztva a levegőbe. Kellemes szél fúj, kicsit hideg, végigfutva Lazyar hátán, de ezzel most nem törődik. Egy hajó fut ki a kikötőből. Messziről látni lebomló fehér vitorláit.*
~Vajon hová indul?~
*Gondolkozik el magában. Elgondolkozik millió, meg egy válaszon erre a kérdésre, de nem akar teljesen sötétben visszamenni, így újra lábára állva, előveszi a kis papírját, meg a szénceruzát, és lerajzolja a világítótornyot, és környékét. Noha nem egy világbajnok művész, de tanult rajzot, és esztétikát az egyetemen, egy égész kis csinos rajzocska születik a kezében. Amint ezzel készen van, elindul vissza a sellőbe. Az utolsó simításokat még elintézi, és a lap hátoldalára írja gyöngy betűkkel. "Lazyartól, Yathlane-nak"*
~Vajon hová indul?~
*Gondolkozik el magában. Elgondolkozik millió, meg egy válaszon erre a kérdésre, de nem akar teljesen sötétben visszamenni, így újra lábára állva, előveszi a kis papírját, meg a szénceruzát, és lerajzolja a világítótornyot, és környékét. Noha nem egy világbajnok művész, de tanult rajzot, és esztétikát az egyetemen, egy égész kis csinos rajzocska születik a kezében. Amint ezzel készen van, elindul vissza a sellőbe. Az utolsó simításokat még elintézi, és a lap hátoldalára írja gyöngy betűkkel. "Lazyartól, Yathlane-nak"*
688. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-08 15:11:49
Üzenet elküldve: 2019-12-08 15:11:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Kissé leforrázza ez a megváltozott hangvétel. Nem is igazán érti, hiszen Eooghan tudta, hogy kurtizán. Vagy inkább a megcélzott ügyfélkör lenne a ludas az egyszeriben szinte csak foghegyről kapott válaszokért? Hirtelen nem is tudja, hogy reagáljon. A jótét muzsikusokra való hagyatkozást is félreérti a félvér. Legalábbis mintha megsértődne rajta, pedig Yeza pont ellenkezőleg szánta. Mármint épp azt akarta volna belőle kidomborítani, hogy az igric már így is épp eleget tett érte és nem érezné helyénvalónak, ha pénz nélkül a nyakán lógna.
Már-már úgy tűnik, hogy egyszerűen faképnél is fogják hagyni, amikor Eooghan megtorpan és valahonnan előkeríti a régóta keresett kötőt. Valahogy nehéz feltételezni, hogy most hirtelen találta meg. De ha egész eddig nála volt, akkor miért nem...?
Amikor érte nyúlna, a félvér elhúzza a kezében tartott kiegészítőt és egyértelművé teszi, hogy először az övét akarja vissza. Az a sürgető kézmozdulat és a cserelebonyolításig kvázi túszként tartott ruhakötő elég otromba kivetítése a félvér elutasítóba fordult kedvének. Ebből egyenesen következik, hogy Yeza is megmakacsolja magát. Karba font kézzel hunyorít vissza a bárdra, aztán fordul és ő indul el elsőnek.*
- Tudod, azért lenne más, mert az apád. Nem akarnálak ilyesmivel kellemetlen helyzetbe hozni. Mert tudod, reméltem, hogy azért majd még találkozunk, ha már mindketten itt maradunk *mondja kicsit paprikásan, alig-alig pillantva Eooghan felé.* - De látom, most, hogy leesett, mivel foglalkozom, már nemkívánatos személy lettem. Pedig nem is olyan rég még ott a szobában, hogy is mondtad? *töpreng színpadiasan séta közben.* - Ó, igen, azt sóhajtoztad, hogy... "Csodálatos vagy" *sercinti oda.
Ki nem állhatja ezt a hozzáállást a férfiaktól. Elvárják, hogy a nő mindenre kapható legyen, akkor, amikor ők akarják, addig, amíg ők akarják, de megvetik azokat, akik pontosan ezt készek nyújtani. Nem is beszélve a tényről, hogy ez az ősi szakma pont hogy a férfiak miatt létezik elsősorban.*
- Elmondod, hogy mi bajod van? Igazából.
*Kissé leforrázza ez a megváltozott hangvétel. Nem is igazán érti, hiszen Eooghan tudta, hogy kurtizán. Vagy inkább a megcélzott ügyfélkör lenne a ludas az egyszeriben szinte csak foghegyről kapott válaszokért? Hirtelen nem is tudja, hogy reagáljon. A jótét muzsikusokra való hagyatkozást is félreérti a félvér. Legalábbis mintha megsértődne rajta, pedig Yeza pont ellenkezőleg szánta. Mármint épp azt akarta volna belőle kidomborítani, hogy az igric már így is épp eleget tett érte és nem érezné helyénvalónak, ha pénz nélkül a nyakán lógna.
Már-már úgy tűnik, hogy egyszerűen faképnél is fogják hagyni, amikor Eooghan megtorpan és valahonnan előkeríti a régóta keresett kötőt. Valahogy nehéz feltételezni, hogy most hirtelen találta meg. De ha egész eddig nála volt, akkor miért nem...?
Amikor érte nyúlna, a félvér elhúzza a kezében tartott kiegészítőt és egyértelművé teszi, hogy először az övét akarja vissza. Az a sürgető kézmozdulat és a cserelebonyolításig kvázi túszként tartott ruhakötő elég otromba kivetítése a félvér elutasítóba fordult kedvének. Ebből egyenesen következik, hogy Yeza is megmakacsolja magát. Karba font kézzel hunyorít vissza a bárdra, aztán fordul és ő indul el elsőnek.*
- Tudod, azért lenne más, mert az apád. Nem akarnálak ilyesmivel kellemetlen helyzetbe hozni. Mert tudod, reméltem, hogy azért majd még találkozunk, ha már mindketten itt maradunk *mondja kicsit paprikásan, alig-alig pillantva Eooghan felé.* - De látom, most, hogy leesett, mivel foglalkozom, már nemkívánatos személy lettem. Pedig nem is olyan rég még ott a szobában, hogy is mondtad? *töpreng színpadiasan séta közben.* - Ó, igen, azt sóhajtoztad, hogy... "Csodálatos vagy" *sercinti oda.
Ki nem állhatja ezt a hozzáállást a férfiaktól. Elvárják, hogy a nő mindenre kapható legyen, akkor, amikor ők akarják, addig, amíg ők akarják, de megvetik azokat, akik pontosan ezt készek nyújtani. Nem is beszélve a tényről, hogy ez az ősi szakma pont hogy a férfiak miatt létezik elsősorban.*
- Elmondod, hogy mi bajod van? Igazából.
687. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-08 13:21:24
Üzenet elküldve: 2019-12-08 13:21:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Ahogy a nő kimondja a mondatot és az elér a tudatáig, a csodálkozástól hatalmasra nyílt szemeivel találja szembe magát. ~Mi a tököm? ~ Mert a vörös elmondta, hogy mivel foglalkozik, de akkor nem igazán tulajdonított képzettársítást a kurtizán szóhoz, nem úgy most. Egyértelmű kép ugrik be, ahogy a vén fasz kedvét tölti rajta az egyik fogadói szobában. Már csak a gondolatba is beleborzong. Vannak elvei, persze mióta egyedül kóborol kevesebb, de nem szeretne tudni róla, ha akárcsak hozzá is értek ugyanahhoz a nőhöz. Az meg, amit már ő felpróbált, csak a tény is, már taszítja.*
-Hogy az apámmal egy ágyba? Miért lenne az más, mint a többi pöffeszkedő, zsugori alak? *Azért érdekli, miért pont az ő apjával tenne kivételt a vörös, de a hangjában már érződik, hogy azért magára vette a dolgot. Sőt, a második mondat kifejezetten úgy hatott, mintha őt csak kihasználta volna eddig a pimasz nőszemély.*
-Hát sajnos, ha feljebb akar lépni rajtunk, az már nagyobb erőfeszítés vagy jobb kapcsolat dolga. Nem maradhatsz mindig meg ezen a szinten, nyilván. *Érződik az érces gúny a szavaiból, tudja, hogy nem a legjobb parti a kikötőben, de azért ez már fájt neki is. Az meg, hogy abból a szakmából, amit a nő kitalált magának aligha fog tudni megélni, azzal már igazán nem tud mit kezdeni, bár úgy képzeli, azért a hosszúra nyúlt hajóutak után egy borbély elkél, már ha jó.*
-Akár vegyíthetnéd is a kettőt! Azért biztos többet fizetnének a matrózok, ha nem csak a szakálluktól szabadítanád meg őket, hanem a gatyájuktól is! Visszamentem. *Annyi minden kavarog a fejében, hogy már nem tud mit kezdeni velük, és a kinti hűvös levegő sem tudja a felforrósodott homlokát lehűteni. A pokróccal a karján indul meg vissza.*
-Majd elfelejtettem. *Torpan meg és húzza ki a nő ruhájának kötőjét a gatyájából.*
-Ez a tied. *Nyújtja, de csak akkor adja is valóban oda, ha megkapja cserébe az övet, ha az nem érkezik, akkor visszahúzza magához egy sürgető kézmozdulatot téve a másik irányába.*
*Ahogy a nő kimondja a mondatot és az elér a tudatáig, a csodálkozástól hatalmasra nyílt szemeivel találja szembe magát. ~Mi a tököm? ~ Mert a vörös elmondta, hogy mivel foglalkozik, de akkor nem igazán tulajdonított képzettársítást a kurtizán szóhoz, nem úgy most. Egyértelmű kép ugrik be, ahogy a vén fasz kedvét tölti rajta az egyik fogadói szobában. Már csak a gondolatba is beleborzong. Vannak elvei, persze mióta egyedül kóborol kevesebb, de nem szeretne tudni róla, ha akárcsak hozzá is értek ugyanahhoz a nőhöz. Az meg, amit már ő felpróbált, csak a tény is, már taszítja.*
-Hogy az apámmal egy ágyba? Miért lenne az más, mint a többi pöffeszkedő, zsugori alak? *Azért érdekli, miért pont az ő apjával tenne kivételt a vörös, de a hangjában már érződik, hogy azért magára vette a dolgot. Sőt, a második mondat kifejezetten úgy hatott, mintha őt csak kihasználta volna eddig a pimasz nőszemély.*
-Hát sajnos, ha feljebb akar lépni rajtunk, az már nagyobb erőfeszítés vagy jobb kapcsolat dolga. Nem maradhatsz mindig meg ezen a szinten, nyilván. *Érződik az érces gúny a szavaiból, tudja, hogy nem a legjobb parti a kikötőben, de azért ez már fájt neki is. Az meg, hogy abból a szakmából, amit a nő kitalált magának aligha fog tudni megélni, azzal már igazán nem tud mit kezdeni, bár úgy képzeli, azért a hosszúra nyúlt hajóutak után egy borbély elkél, már ha jó.*
-Akár vegyíthetnéd is a kettőt! Azért biztos többet fizetnének a matrózok, ha nem csak a szakálluktól szabadítanád meg őket, hanem a gatyájuktól is! Visszamentem. *Annyi minden kavarog a fejében, hogy már nem tud mit kezdeni velük, és a kinti hűvös levegő sem tudja a felforrósodott homlokát lehűteni. A pokróccal a karján indul meg vissza.*
-Majd elfelejtettem. *Torpan meg és húzza ki a nő ruhájának kötőjét a gatyájából.*
-Ez a tied. *Nyújtja, de csak akkor adja is valóban oda, ha megkapja cserébe az övet, ha az nem érkezik, akkor visszahúzza magához egy sürgető kézmozdulatot téve a másik irányába.*
686. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-08 12:23:12
Üzenet elküldve: 2019-12-08 12:23:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
- Nem éppen *mondja.* - De ha itt puhatolózom, és az itt nem feltétlenül a zsoldosokra, hanem inkább a gazdáikra és az ő köreikre értendő *teszi hozzá* -, akkor szeretném elkerülni, hogy az apád ágyában kössek ki. Mit is mondtál, mi a családneved?
*Nem mintha az előzetes hallomások alapján kifogást emelne egy tehetős elf kereskedő ellen, aki Eoogahanból kiindulva nem veti meg az emberi porhüvelybe született szeretőket, de valahogy így érzi fairnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy jó ajánlatra ne adná be a derekát, ha mégis úgy alakul, elvégre még nem igazán van abban a helyzetben, hogy válogasson.
Nyilván az, hogy a kikötői főrendek kegyeibe férkőzzön, még nagyon távoli ábránd, de valahol el kell kezdeni.*
- Nem hagyatkozhatok mindig jótét muzsikusokra, ha meg akarom itt vetni a lábam. *Talán praktikusabb lenne a Sellőházban próbálkoznia, de ott eléggé rosszul alakultak a dolgai. Mondjuk ez igaz úgy kompletten az egész Kikötőre is. De ha már az egész korábbi élete ráment a függetlenségre, akkor tartozik magának annyival, hogy legalább megpróbál a saját lábán megállni. Remélhetőleg idővel ráérez majd az itteni népek ízlésére is, ami az első tapasztalatai alapján azért jóval keményebb dió, mint gondolta volna.*
- Csak a borbélykodásból aligha lehet megélni errefelé *mondja ki a savanyú igazságot anélkül, hogy egyáltalán próbát tett volna vele a gyakorlatban. Sajnos úgy érzi, az itteniek még így is elég bizalmatlanok egy magafajtával, nemhogy úgy, ha még ráadásként egy éles pengét akarna a torkuk alá nyomni.*
- Nem éppen *mondja.* - De ha itt puhatolózom, és az itt nem feltétlenül a zsoldosokra, hanem inkább a gazdáikra és az ő köreikre értendő *teszi hozzá* -, akkor szeretném elkerülni, hogy az apád ágyában kössek ki. Mit is mondtál, mi a családneved?
*Nem mintha az előzetes hallomások alapján kifogást emelne egy tehetős elf kereskedő ellen, aki Eoogahanból kiindulva nem veti meg az emberi porhüvelybe született szeretőket, de valahogy így érzi fairnek. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy jó ajánlatra ne adná be a derekát, ha mégis úgy alakul, elvégre még nem igazán van abban a helyzetben, hogy válogasson.
Nyilván az, hogy a kikötői főrendek kegyeibe férkőzzön, még nagyon távoli ábránd, de valahol el kell kezdeni.*
- Nem hagyatkozhatok mindig jótét muzsikusokra, ha meg akarom itt vetni a lábam. *Talán praktikusabb lenne a Sellőházban próbálkoznia, de ott eléggé rosszul alakultak a dolgai. Mondjuk ez igaz úgy kompletten az egész Kikötőre is. De ha már az egész korábbi élete ráment a függetlenségre, akkor tartozik magának annyival, hogy legalább megpróbál a saját lábán megállni. Remélhetőleg idővel ráérez majd az itteni népek ízlésére is, ami az első tapasztalatai alapján azért jóval keményebb dió, mint gondolta volna.*
- Csak a borbélykodásból aligha lehet megélni errefelé *mondja ki a savanyú igazságot anélkül, hogy egyáltalán próbát tett volna vele a gyakorlatban. Sajnos úgy érzi, az itteniek még így is elég bizalmatlanok egy magafajtával, nemhogy úgy, ha még ráadásként egy éles pengét akarna a torkuk alá nyomni.*
685. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-07 18:15:16
Üzenet elküldve: 2019-12-07 18:15:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Érzi, hogy a nő most próbálja visszaadni neki azt, ami miatt meg lett az imént róva. Kiforgatja a szavait. A karmok említésére összeszűkülnek a szemei, tudja, hogy a nő megint húzni próbálja, így mikor elfordul, hogy szemrevételezze a daliásnak aligha mondható őrséget, belecsíp a fenekébe. Aztán tetteti természetesen a nagy ártatlant, elfordul, éppen csak nem áll neki fütyörészve a halovány eget bámulni.*
-Azért annyira nem nagyok. *Emeli a szemei elé az egyik keze ujjait, hogy megtáncoltatva azokat szemrevételezze a „karmait”.*
-Amilyen kicsit a feneked, simán átcsusszannál közöttük. *Viccelődik, fél szemmel a másikra sandítva. Az ezt követő megjegyzés, mármint, hogy féltékeny lenne azokra a dobozba csomagolt díszelemekre, csak egy sértődős „cöh” hangot vált ki belőle, aztán éri, nem kicsit váratlanul a paskolás. Értetlen pislogással és nyitva maradt szájjal néz a nő után, már azt se tudja, mit és hogyan akart megkérdezni tőle. ~Most megint incselkedik a kicsike? Megzuhanok tőle. ~ Húzódik szélesre a vigyor az arcán, közben a karjait egymásba fonja, mert azért hűvös a levegő odakint ácsorogva a szirten, de csak a vörösre hagyja a dolgot. Már úgy is elment a dolgára, minthogy neki is kell „élnie valamiből”. ~De miből is? ~ Fordul az irányába, nem igazán esik le neki mire gondolhatott Yeza, mikor ezeket a szavakat kiejtette a száján. Azonban mikor látja, hogy csupán a száját jártatja vissza is fordul a horizont irányába, azt nem sajnálja az őröktől.*
-Nem ismerem a zsoldosokat, ha erre akarsz kilyukadni.*Néz még mindig az ég felé, kicsit meglengetve a nő irányába az egyik alkarját.*
-Csak a pénzt kell leszámolni nekik, aztán már mennek is, azt meg az testőr is meg tudja csinálni. Amúgy valószínűleg vagy legalábbis a zsoldban bizonyosan van olyan arany, ami az ő kezét hagyta el valamikor.*Ez a része a dolognak sosem foglalkoztatta, hiszen csak politika számba megy, presztízskérdés az egész.*
*Érzi, hogy a nő most próbálja visszaadni neki azt, ami miatt meg lett az imént róva. Kiforgatja a szavait. A karmok említésére összeszűkülnek a szemei, tudja, hogy a nő megint húzni próbálja, így mikor elfordul, hogy szemrevételezze a daliásnak aligha mondható őrséget, belecsíp a fenekébe. Aztán tetteti természetesen a nagy ártatlant, elfordul, éppen csak nem áll neki fütyörészve a halovány eget bámulni.*
-Azért annyira nem nagyok. *Emeli a szemei elé az egyik keze ujjait, hogy megtáncoltatva azokat szemrevételezze a „karmait”.*
-Amilyen kicsit a feneked, simán átcsusszannál közöttük. *Viccelődik, fél szemmel a másikra sandítva. Az ezt követő megjegyzés, mármint, hogy féltékeny lenne azokra a dobozba csomagolt díszelemekre, csak egy sértődős „cöh” hangot vált ki belőle, aztán éri, nem kicsit váratlanul a paskolás. Értetlen pislogással és nyitva maradt szájjal néz a nő után, már azt se tudja, mit és hogyan akart megkérdezni tőle. ~Most megint incselkedik a kicsike? Megzuhanok tőle. ~ Húzódik szélesre a vigyor az arcán, közben a karjait egymásba fonja, mert azért hűvös a levegő odakint ácsorogva a szirten, de csak a vörösre hagyja a dolgot. Már úgy is elment a dolgára, minthogy neki is kell „élnie valamiből”. ~De miből is? ~ Fordul az irányába, nem igazán esik le neki mire gondolhatott Yeza, mikor ezeket a szavakat kiejtette a száján. Azonban mikor látja, hogy csupán a száját jártatja vissza is fordul a horizont irányába, azt nem sajnálja az őröktől.*
-Nem ismerem a zsoldosokat, ha erre akarsz kilyukadni.*Néz még mindig az ég felé, kicsit meglengetve a nő irányába az egyik alkarját.*
-Csak a pénzt kell leszámolni nekik, aztán már mennek is, azt meg az testőr is meg tudja csinálni. Amúgy valószínűleg vagy legalábbis a zsoldban bizonyosan van olyan arany, ami az ő kezét hagyta el valamikor.*Ez a része a dolognak sosem foglalkoztatta, hiszen csak politika számba megy, presztízskérdés az egész.*
684. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-07 11:43:02
Üzenet elküldve: 2019-12-07 11:43:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A savanyú szájelhúzást látva csaknem felkacag, de inkább az ajkába harap, nehogy még jobban Eooghan büszkeségébe gázoljon. Ki érti a férfiakat? Ha felajánlkozik neki, akkor nem kell, ha meg elutasítja, akkor a szívére veszi. Mondjuk a bárd iménti nagyjelenetét annyira nem tudja komolyan venni. Valószínűsíti, hogy a szavaknak nem is volt sok köze a mögöttes szándékhoz. A kissé mogorvának tűnő őrség figyelmét mindenesetre hathatósan felkeltette. Ami azt illeti itt a kikötőben a legtöbbekre igaz ez a mogorvaság.
Yeza kortyol az üvegből és a színpadias mozdulat útját követve kicsit jobban szemügyre veszi a világítótorony védelmét szolgáló fegyvereseket.*
- Szóval most a karmaidban vagyok? *kérdez vissza komisz félmosollyal.*
- Ne féltékenykedj, szépfiú. Ez csak üzlet. Valamiből nekem is meg kell élni *vonja meg a vállát ő is, aztán a félvér formás hátsójára paskol.* - Kérdezősködök kicsit *mondja és elindul az épület felé.* - Sietek vissza.
*Sajnos Eooghan műsora egy kicsit alátett a belépőjének, úgyhogy némileg vegyes fogadtatásban részesül az őrség körében. Talán nem is a legjobbkor találta meg őket, de azért sikerül némi információt begyűjtenie. Később még biztosan vissza fog jönni. Remélhetőleg akkor jobb kedvükben leli az épp szolgálatot teljesítő zsoldosokat.*
- Mondd csak, az apád is állít itt fegyvereseket? *kérdi, mikor visszaér.* - Azt mondják, hogy az őrséget nem hivatalból küldik, hanem a tehetősek zsoldosaiból szervezik. Gondolom ez akkor presztizskérdés errefelé. *De a hallottak alapján a gazdagok erre is ugyanolyanok, mint másutt. Meg a zsoldosok is. Egy kis mellékesért vállalnak a toronynál vívásoktatást is. Az pedig nem jönne rosszul Yezának. Na nem az oktatás, inkább a gyakorlás. Sajnos a pénz épp nem veti fel, de ha ezek a fickók a helyi elit emberei, akkor pláne érdemes lenne behízelegnie magát a kegyeikbe.*
*A savanyú szájelhúzást látva csaknem felkacag, de inkább az ajkába harap, nehogy még jobban Eooghan büszkeségébe gázoljon. Ki érti a férfiakat? Ha felajánlkozik neki, akkor nem kell, ha meg elutasítja, akkor a szívére veszi. Mondjuk a bárd iménti nagyjelenetét annyira nem tudja komolyan venni. Valószínűsíti, hogy a szavaknak nem is volt sok köze a mögöttes szándékhoz. A kissé mogorvának tűnő őrség figyelmét mindenesetre hathatósan felkeltette. Ami azt illeti itt a kikötőben a legtöbbekre igaz ez a mogorvaság.
Yeza kortyol az üvegből és a színpadias mozdulat útját követve kicsit jobban szemügyre veszi a világítótorony védelmét szolgáló fegyvereseket.*
- Szóval most a karmaidban vagyok? *kérdez vissza komisz félmosollyal.*
- Ne féltékenykedj, szépfiú. Ez csak üzlet. Valamiből nekem is meg kell élni *vonja meg a vállát ő is, aztán a félvér formás hátsójára paskol.* - Kérdezősködök kicsit *mondja és elindul az épület felé.* - Sietek vissza.
*Sajnos Eooghan műsora egy kicsit alátett a belépőjének, úgyhogy némileg vegyes fogadtatásban részesül az őrség körében. Talán nem is a legjobbkor találta meg őket, de azért sikerül némi információt begyűjtenie. Később még biztosan vissza fog jönni. Remélhetőleg akkor jobb kedvükben leli az épp szolgálatot teljesítő zsoldosokat.*
- Mondd csak, az apád is állít itt fegyvereseket? *kérdi, mikor visszaér.* - Azt mondják, hogy az őrséget nem hivatalból küldik, hanem a tehetősek zsoldosaiból szervezik. Gondolom ez akkor presztizskérdés errefelé. *De a hallottak alapján a gazdagok erre is ugyanolyanok, mint másutt. Meg a zsoldosok is. Egy kis mellékesért vállalnak a toronynál vívásoktatást is. Az pedig nem jönne rosszul Yezának. Na nem az oktatás, inkább a gyakorlás. Sajnos a pénz épp nem veti fel, de ha ezek a fickók a helyi elit emberei, akkor pláne érdemes lenne behízelegnie magát a kegyeikbe.*
683. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-06 19:08:52
Üzenet elküldve: 2019-12-06 19:08:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Mikor megkapja a megrovást a vörös részéről egy nagy sóhajtással feltápászkodik, nyilván nem szeretett volna semmi többet, csak kicsit kellemetlen helyzetbe hozni a nőt. Úgy fest, ez most nem jött be. A vörös kezéért sem nyúl, nem fog puszipajtást játszani egy nővel, főleg ezzel a nővel nem. ~Még, hogy barátok, inkább vagyok málhás szamár, amit folyton szapulnak. ~ Húzza el a száját.*
-Ki tudja, majd talán holnap. *Von vállat arra, hogy bizonyára talál magának feküdni való hátat. Mikor a vörös közelebb hajolva kilátásba helyezi a segítségért kiáltás lehetőségét, széles vigyor ül ki az arcára.*
-Mert azt hiszed, ezekkel jobban járnál? Mármint, ha kimentenének a karmaim közül? *Néz felhúzott szemöldökkel hitetlenkedve a másik irányába, ő sem hiszi, hogy ezt komolyan gondolta volna Yeza. Persze a hangját visszább veszi, nehogy a fülüket megüsse az őröknek a kekeckedés.*
-De tessék, nehogy azt higgyék elraboltalak hercegnő. *Színpadiasan a torony felé mutat, kinyújtott karjával, hogy a vörös csak menjen.*
-Itt megvárlak. *Az üveget már a nő meglovasította, így csak magához szorítja a takarót és a tenger irányába fordul, hogy gyönyörködjön a tájban, azért néha, lopva a nő után néz, mert nem szeretné szem elől téveszteni.*
*Mikor megkapja a megrovást a vörös részéről egy nagy sóhajtással feltápászkodik, nyilván nem szeretett volna semmi többet, csak kicsit kellemetlen helyzetbe hozni a nőt. Úgy fest, ez most nem jött be. A vörös kezéért sem nyúl, nem fog puszipajtást játszani egy nővel, főleg ezzel a nővel nem. ~Még, hogy barátok, inkább vagyok málhás szamár, amit folyton szapulnak. ~ Húzza el a száját.*
-Ki tudja, majd talán holnap. *Von vállat arra, hogy bizonyára talál magának feküdni való hátat. Mikor a vörös közelebb hajolva kilátásba helyezi a segítségért kiáltás lehetőségét, széles vigyor ül ki az arcára.*
-Mert azt hiszed, ezekkel jobban járnál? Mármint, ha kimentenének a karmaim közül? *Néz felhúzott szemöldökkel hitetlenkedve a másik irányába, ő sem hiszi, hogy ezt komolyan gondolta volna Yeza. Persze a hangját visszább veszi, nehogy a fülüket megüsse az őröknek a kekeckedés.*
-De tessék, nehogy azt higgyék elraboltalak hercegnő. *Színpadiasan a torony felé mutat, kinyújtott karjával, hogy a vörös csak menjen.*
-Itt megvárlak. *Az üveget már a nő meglovasította, így csak magához szorítja a takarót és a tenger irányába fordul, hogy gyönyörködjön a tájban, azért néha, lopva a nő után néz, mert nem szeretné szem elől téveszteni.*
682. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-05 16:26:57
Üzenet elküldve: 2019-12-05 16:26:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Yeza laposan néz az önostorozó szólamokba merülő bárdra. Annyira belemerültek már a csipkelődésbe, hogy egy szavát se hiszi, de ha hinné is, akkor is ott zsörtölődne a tapasztalat, hogy amíg beszédről van szó, addig mindig igen lelkes volt az igric, csak a tettek mezején nem tudta nagyon megvetni a lábát.
A fennhangon következő folytatásra a vörös csak a fejét fogja. Gondol rá, hogy a félvér szájára tapasztja a kezét, de Eooghan hirtelen térdre vágja magát előtte, úgy folytatja a bolondságait.*
- Az élet kegyetlen, igric. *Csípőre tett kézzel és minden könyörületességtől mentesen fúrja pillantását a férfiéba.* - Én már csak tudom. De ez van, ha nem becsülöd meg amit kapsz. Parlagon hagytál, miután te jóllaktál, úgyhogy most csak sápítozz, ahogy akarsz.
*Ha tudja, kiveszi az amúgy is csak ide-oda lötykölt nedűt a bárd kezéből.*
- Biztos találsz magadnak más, feküdni való hátat. De barátok azért lehetünk *nyújtja hajthatatlan következetességgel a jobbját egy kézrázásra. Kicsit azért közelebb is hajol, s ekkor azért még hozzáteszi.* - De ha folytatod ezt a komédiát, a végén még segítségért kiáltok. *Mert hát Eooghan talán muzsikusnak kiváló... bár még ez sem derült ki Yeza számára, de drámai hős-szerelmesnek csapnivaló. Azt azért nem szeretné, hogy az akaratuk ellenére publikummá avanzsált őrség kritikája utolérje az önjelölt előadót, mert az lehet, hogy nem lenne túl szerencsés. Igaz, bizonyos jelek mintha arra utalnának, hogy talán épp ez a félvér szándéka.*
- Jobb, ha a lantnál maradsz, igric. A színház nem a te műfajod *pimaszkodik egy mosoly mögül.*
*Yeza laposan néz az önostorozó szólamokba merülő bárdra. Annyira belemerültek már a csipkelődésbe, hogy egy szavát se hiszi, de ha hinné is, akkor is ott zsörtölődne a tapasztalat, hogy amíg beszédről van szó, addig mindig igen lelkes volt az igric, csak a tettek mezején nem tudta nagyon megvetni a lábát.
A fennhangon következő folytatásra a vörös csak a fejét fogja. Gondol rá, hogy a félvér szájára tapasztja a kezét, de Eooghan hirtelen térdre vágja magát előtte, úgy folytatja a bolondságait.*
- Az élet kegyetlen, igric. *Csípőre tett kézzel és minden könyörületességtől mentesen fúrja pillantását a férfiéba.* - Én már csak tudom. De ez van, ha nem becsülöd meg amit kapsz. Parlagon hagytál, miután te jóllaktál, úgyhogy most csak sápítozz, ahogy akarsz.
*Ha tudja, kiveszi az amúgy is csak ide-oda lötykölt nedűt a bárd kezéből.*
- Biztos találsz magadnak más, feküdni való hátat. De barátok azért lehetünk *nyújtja hajthatatlan következetességgel a jobbját egy kézrázásra. Kicsit azért közelebb is hajol, s ekkor azért még hozzáteszi.* - De ha folytatod ezt a komédiát, a végén még segítségért kiáltok. *Mert hát Eooghan talán muzsikusnak kiváló... bár még ez sem derült ki Yeza számára, de drámai hős-szerelmesnek csapnivaló. Azt azért nem szeretné, hogy az akaratuk ellenére publikummá avanzsált őrség kritikája utolérje az önjelölt előadót, mert az lehet, hogy nem lenne túl szerencsés. Igaz, bizonyos jelek mintha arra utalnának, hogy talán épp ez a félvér szándéka.*
- Jobb, ha a lantnál maradsz, igric. A színház nem a te műfajod *pimaszkodik egy mosoly mögül.*
681. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-03 19:40:05
Üzenet elküldve: 2019-12-03 19:40:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Az oldalát azért fájlalja, miután érzékeny helyen találja el Yeza, de teljes mértékben megérte az áldozat, azért, hogy kicsit piszkálhassa a női önérzetét a vörösnek. A hirtelen fájdalomtól meg is görnyed, hogy eztán kevesebb támadási felületet biztosítson, ezzel jelezve, még nem fejezte be a piszkálást.*
-Oh, hogy keveset? Mit nem mondasz. Igazad lehet, se a nőkhöz, se a gödényekhez nem értek, ahogy a cseresznyéspite evő koboldok is kiesnek a műveltségi körömből, már ha az lennél esetleg.*Ámuldozik telepofával vigyorogva a másikra, közben össze is görnyed.*
-Megvolt. *Ad igazat a nőnek, mikor az alkalomról beszél, de a játszott komolyság mélyén, azért érződik, ebből is valami csipkelődés lesz.*
-Elszúrtam, belátom. *Folytatja mély, szánakozó hangon, tekintetével a távolba révedve.*
-Pedig olyan feküdni való hátad van, vétek lenne fedetlenül hagyni. *Sóhajt csalódottan, közben elveszi az üveget, vissza magához, de csak játszik a tartalmával, forgatja azt a tartójában.*
-Minden éjszaka arról álmodozom, hogy egy jó seggű nő hátára fekhetek! *Emeli fel a hangját, éppen csak az őrök nem fordulnak meg még rá. Aztán megáll és megemeli az üveget a magasba, hallja persze a kérdést, de ki akarja játszani a szerepét, a másik téma meg annyira nem vidám úgysem, minek rontaná el a kedvét.*
-BETELJESÍTENÉD AZ ÁLMOM? OH! ÉJSZAKA KIRÁLYNŐJE, TE CSODÁS BŐRŰ AMAZON! *Erre aztán már a kinti őrök feléjük fordulnak, és tanácstalanul egymásra néznek. Ekkor esik térdre a bárd a vörös hajú nő előtt, felfelé esdeklőn tartva a kezeit.*
-DRÁGA GALAMBOM, MEGENGEDNÉD, HOGY A HÁTADRA FEKÜDJEK? VAGY VESSZEK A TENGERBE EPEKEDŐ BÁNATOMBAN? MIÉRT VAGY ILY KEGYETLEN?! *Kiabál tovább és tudná folytatni is, azért az őrök felé is elpillant, kezd zsémbes ábrázatot ölteni az arcuk.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.03 21:27:33
*Az oldalát azért fájlalja, miután érzékeny helyen találja el Yeza, de teljes mértékben megérte az áldozat, azért, hogy kicsit piszkálhassa a női önérzetét a vörösnek. A hirtelen fájdalomtól meg is görnyed, hogy eztán kevesebb támadási felületet biztosítson, ezzel jelezve, még nem fejezte be a piszkálást.*
-Oh, hogy keveset? Mit nem mondasz. Igazad lehet, se a nőkhöz, se a gödényekhez nem értek, ahogy a cseresznyéspite evő koboldok is kiesnek a műveltségi körömből, már ha az lennél esetleg.*Ámuldozik telepofával vigyorogva a másikra, közben össze is görnyed.*
-Megvolt. *Ad igazat a nőnek, mikor az alkalomról beszél, de a játszott komolyság mélyén, azért érződik, ebből is valami csipkelődés lesz.*
-Elszúrtam, belátom. *Folytatja mély, szánakozó hangon, tekintetével a távolba révedve.*
-Pedig olyan feküdni való hátad van, vétek lenne fedetlenül hagyni. *Sóhajt csalódottan, közben elveszi az üveget, vissza magához, de csak játszik a tartalmával, forgatja azt a tartójában.*
-Minden éjszaka arról álmodozom, hogy egy jó seggű nő hátára fekhetek! *Emeli fel a hangját, éppen csak az őrök nem fordulnak meg még rá. Aztán megáll és megemeli az üveget a magasba, hallja persze a kérdést, de ki akarja játszani a szerepét, a másik téma meg annyira nem vidám úgysem, minek rontaná el a kedvét.*
-BETELJESÍTENÉD AZ ÁLMOM? OH! ÉJSZAKA KIRÁLYNŐJE, TE CSODÁS BŐRŰ AMAZON! *Erre aztán már a kinti őrök feléjük fordulnak, és tanácstalanul egymásra néznek. Ekkor esik térdre a bárd a vörös hajú nő előtt, felfelé esdeklőn tartva a kezeit.*
-DRÁGA GALAMBOM, MEGENGEDNÉD, HOGY A HÁTADRA FEKÜDJEK? VAGY VESSZEK A TENGERBE EPEKEDŐ BÁNATOMBAN? MIÉRT VAGY ILY KEGYETLEN?! *Kiabál tovább és tudná folytatni is, azért az őrök felé is elpillant, kezd zsémbes ábrázatot ölteni az arcuk.*
A hozzászólás írója (Eooghantar Weery'tas) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.03 21:27:33
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 938-957