//Kiruccanás//
- Hát igen, nem sok élőlény dönt úgy, hogy a kopár sziklák mellé költözik be egy lyukba. *Sokat sejtető pillantást vet női társára, igen, saját magukra céloz. Nyilvánvalóan meg van az oka annak, hogy annak idején elődeik miért döntöttek úgy, hogy ezt a helyet választják rejtekhelyükként, végtére is eléggé szeparált vidéken van, és a városőrök mindent látó szemei sem érnek el eddig.* Azért valami vadállatot igazán befoghatnánk. Egy barlangi medvét mondjuk. *Végül csak elkacagja magát. Bár sohasem volt az a nagy széles vigyoros, viháncoló nőszemély, de ez talán annak volt köszönhető, hogy olyanok között élt korábban, akiket nem ő választott és akiknek a jelenlététől a nap egész részében a hideg rázta. Ezt a társaságot önszántából kereste meg, így elképzelhető, hogy emiatt viselkedik nyitottabban is.*
- Hát ezek alapján nem sok értéket hordozhat, lehet jobb lenne a tengerbe vágni. *Az őket követő gnóm felé pillant. Az arca nem ismerős még számára, így jobbnak látja, ha saját maga kezdi a bemutatkozást.*
- Fey vagyok. *Biccent felé.* És nem úgy, mint a Fej, hanem inkább olyan Feii. *Kénytelennek érzi ezt hozzátenni, miután már számtalanszor alkottak szóviccet a nevéből, és ezek nagyrészéről csak úgy idegrángást kapott néha. A világítótoronyra pillant egy másodpercre, majd visszafordul az őket kalauzoló szőkeség felé.*
- Nos, ez nem éppen úgy néz ki, mint egy kocsma. *Kacagja el magát.* Ha már itt vagyunk hármas romantikában, elárulhatnátok, hogy ki miben jeleskedik. Harcban, mágiában, hajózásban? *Oda-vissza váltogatja tekintetét a férfi és nő között.*