Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:26:08
Üzenet elküldve: 2019-12-02 20:26:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
* Hamar hátrahagyja a kikötő zaját. A tenger békésen morajlik mellette. Enyhe sós szellő simogatja az arcát. Ideális alkalom a test és a lélek ápolására. Madarát felrepteti az égbe, hogy repkedjen egy kicsit. Ő maga pedig elkezdi a levezető gyakorlatokat. Először csak egy kis laza testmozgás kezd el. Kezek, lábak és a törzs is meg lesz mozgatva. Beiktat mellé néhány nyújtó mozdulatot is. Azzal a cicával ma jó kis bemelegítést végzet. Ezen mozdulatok végeztével előveszi a kardját. Támadó mozdulatokat végez, de már a kampót is használja. Ezután egy sor védekezés jön. Mivel az ismétlés a tudás anyja, ezért többször megismétel mindent. Pestis egy szikláról figyeli a gazdája mutatványait. Miután eléggé kiharcolta magát elkezdi a végső lemozgatást. Ez a kellemes gyakorlat rendesen átmozgatta a testét és kiszellőztette az elméjét. Elkezd hát szedelőzködni, hogy elinduljon a munka után.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-12-01 13:55:02
Üzenet elküldve: 2019-12-01 13:55:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Jó erősen oldalba böki a bárdot a pofátlan csipkelődésért.*
- Látszik, milyen keveset tudsz a nőkről *vág vissza csípősen, aztán durcás morgolódással azért hozzáteszi* - és nem is volt olyan sok az a sütemény.
*Magában azért tovább zsörtölődik, mert két szeletke cseresznyés piskótát azért nem kéne úgy beállítani, mintha egy ültő helyében két tepsivel evett volna meg. Yezát persze nem kell félteni, tud ő enni emberesen, ha éhes. De az is igaz, hogy sokszor hajlamos is elfeledkezni az étkezésekről.*
- Nem a szirt mellett *ráncolja a homlokát a nyilvánvalóan degradáló feltételezésre.* - Illetve, mellette, persze *mivel a tény az tény, ha a távlati relevanciát kivesszük a kalapból* -, de nem olyan közel. Ne forgasd ki a szavaimat! *Nem tetszik neki, hogy Eooghan a felhőtlen bohóság habkönnyű, és felszabadító gondolatát felelőtlen ostobaságnak állítja be a szavaival. Persze inkább bosszantja, mint dühíti. Ráadásul be kell látnia bizonyos szempontból az igazát is, de akkor is undok és hangulatgyilkos megjegyzésnek érzi Eooghan részéről. A hátára fekvés kilátásba helyezésére egy kicsit elhúzza a száját, aztán teleszívja tüdejét önérzettel és feljebb emeli szemöldökeit.*
- Hát... megvolt rá a lehetőséged, de minden csoda csak addig tart, ameddig tart, igric. *Megvonja a vállát egy sóhajjal, mint akinek sajnos immár semmi ráhatása nincs az ügyre.
Némileg közelebb érve már látja is az őrök sziluettjét, de neki nem akaródzik kivetkőzni a pokrócából. Helyette inkább ráhúz a borosüvegre és ahogy az íratlan szabályok diktálják, nyújtja is vissza Eooghannak.*
- Nem is olyan rossz ez *mondja.* - Bár a majdnem-feleséged biztosan jobbal kínált.
*Az elrendezett házasság elég gyakori a nemesi körökben. Inkább a másmilyen megy ritkaságszámba. Igaz, hogy egy félvér utód szempontjából annyira mégsem törvényszerű, ha csak nem egyéb üzleti összefonódások okán.*
- És milyen volt? Hallottál róla, miután az apád kitagadott? Szomorkodott utánad? Vagy te őutána *vigyorodik egy ici-picit már pityókásan a bárdra.*
*Jó erősen oldalba böki a bárdot a pofátlan csipkelődésért.*
- Látszik, milyen keveset tudsz a nőkről *vág vissza csípősen, aztán durcás morgolódással azért hozzáteszi* - és nem is volt olyan sok az a sütemény.
*Magában azért tovább zsörtölődik, mert két szeletke cseresznyés piskótát azért nem kéne úgy beállítani, mintha egy ültő helyében két tepsivel evett volna meg. Yezát persze nem kell félteni, tud ő enni emberesen, ha éhes. De az is igaz, hogy sokszor hajlamos is elfeledkezni az étkezésekről.*
- Nem a szirt mellett *ráncolja a homlokát a nyilvánvalóan degradáló feltételezésre.* - Illetve, mellette, persze *mivel a tény az tény, ha a távlati relevanciát kivesszük a kalapból* -, de nem olyan közel. Ne forgasd ki a szavaimat! *Nem tetszik neki, hogy Eooghan a felhőtlen bohóság habkönnyű, és felszabadító gondolatát felelőtlen ostobaságnak állítja be a szavaival. Persze inkább bosszantja, mint dühíti. Ráadásul be kell látnia bizonyos szempontból az igazát is, de akkor is undok és hangulatgyilkos megjegyzésnek érzi Eooghan részéről. A hátára fekvés kilátásba helyezésére egy kicsit elhúzza a száját, aztán teleszívja tüdejét önérzettel és feljebb emeli szemöldökeit.*
- Hát... megvolt rá a lehetőséged, de minden csoda csak addig tart, ameddig tart, igric. *Megvonja a vállát egy sóhajjal, mint akinek sajnos immár semmi ráhatása nincs az ügyre.
Némileg közelebb érve már látja is az őrök sziluettjét, de neki nem akaródzik kivetkőzni a pokrócából. Helyette inkább ráhúz a borosüvegre és ahogy az íratlan szabályok diktálják, nyújtja is vissza Eooghannak.*
- Nem is olyan rossz ez *mondja.* - Bár a majdnem-feleséged biztosan jobbal kínált.
*Az elrendezett házasság elég gyakori a nemesi körökben. Inkább a másmilyen megy ritkaságszámba. Igaz, hogy egy félvér utód szempontjából annyira mégsem törvényszerű, ha csak nem egyéb üzleti összefonódások okán.*
- És milyen volt? Hallottál róla, miután az apád kitagadott? Szomorkodott utánad? Vagy te őutána *vigyorodik egy ici-picit már pityókásan a bárdra.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-30 00:43:08
Üzenet elküldve: 2019-11-30 00:43:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Drogg//
- Mi van vele? *Néz kérdőn a nőre.*
-A baksis egy ronda szokás, az általad támogatónak nevezett nyavalyások felé, akik pénzt, nyugalmat és persze a támogatásukat adják, míg apró ajándékokkal, ékszerekkel, pénzel, vagy egyéb élvezeti cikkel halmozol el. Ezen ajándékok gyűjtőneve a baksis. Ezeket mindenki szereti, még a legnagyobb kapzsi dög uzsorások is, nyavalyás vérszívó piócák. De amit adnak cserébe azt ha ügyesen használjuk fel, bármit elérhetünk, talán még azt is hogy ők tegyenek szívességet nekünk ingyen. Ez egy beszédes szavacska arra, hogy illendően tudjunk segget nyalni. Ha nincs baksis, akkor rengeteg zűr érhet bárkit, pláne ha haragosuk a kedves támogató.
*A lány szavai az önbizalomról, és annak előnyéről, kacagásra készteti Droggot.*
- Te nevetéssel kínzol engem Zammiria. *Törli le a könnyeit, amit a nevetés hozott elő belőle.*
- Az önbizalom jó és hasznos dolog, ebben egyetértünk. De ahhoz hogy csak önbizalomból egy egész klánt hozzunk össze, nagyon sok dologra van még szükség. Ezek egyike az ismeretek és kapcsolatok, na és a hozzájuk kellő átkozott baksis. Így hiába tudom, hogy nagyszerű építész kovács, vagy bármi más vagyok. Hiába a tudás és a kézügyesség, ha nem szeretek talpat nyalni. És innentől kezdődik az hogy az élet sosem egyszerű. Igen a célok eléréséhez rengeteg út van, egyesek rögösek, egyesek túlontúl könnyűek. Pláne ha kékvérű vagy, ne adj isten egy halom láda aranyon ücsörögsz. Na meg vannak a pokolba vezető utak, amik rengeteg vérrel és izzadsággal jár. Szóval sok lehetőség egyetlen célért. A rohadt baksisért.
*Nevetgél, a buta viccén, bár sír is közben mert az élet pont ilyen.*
- Hát nem tudom, a ser az ser, de ha ahol mérik, pocsék ott nem szívesen innék. De te úgy látom, mindkét helyet jól ismered. De ha a Róka van közelebb nézzük meg azt először. Ha nem jó a serük, vagy a környék, maximum átmegyünk a Sellőbe. Noha nem léhulni, csak sörözni. Én nem keveredek kalandokba más fajúakkal, nem mintha nem tisztelném őket, csak van egy fogadalmam és azt nem szegem meg semmilyen körülmények közt. Szóval az a vízimád nőszemélyekről elnevezett fogadó a második opció lesz.
*A munkát firtató kérdésen eltöpreng, megrágja, a bajszát mielőtt válaszolna.*
- Én kétkezi munkás vagyok, szeretek a tűz mellett dolgozni, a bőrrel is elfogadhatóan bánok. Na meg a házak, amik építésében részt vettem, még egyik sem omlott össze. Építettem már csónakot és ladikot is mik sok utat kibírtak. De pénz híján ezekre nincs lehetőségem. Így testőrködni szoktam, meg karavánokkal utazni és alkudozni. Szóval, a harc sem áll távol tőlem. A pörölyöm nem dísznek lóg az oldalamon. De közben haladjunk, mert a végén itt ér minket a napkelte, és az ártalmas a törpének, ha száraz a torka.
*Kapja össze a holmiját, és ha Zammiria elindul, mellé sorol az úton a Rumos Rókalyukhoz.*
//Drogg//
- Mi van vele? *Néz kérdőn a nőre.*
-A baksis egy ronda szokás, az általad támogatónak nevezett nyavalyások felé, akik pénzt, nyugalmat és persze a támogatásukat adják, míg apró ajándékokkal, ékszerekkel, pénzel, vagy egyéb élvezeti cikkel halmozol el. Ezen ajándékok gyűjtőneve a baksis. Ezeket mindenki szereti, még a legnagyobb kapzsi dög uzsorások is, nyavalyás vérszívó piócák. De amit adnak cserébe azt ha ügyesen használjuk fel, bármit elérhetünk, talán még azt is hogy ők tegyenek szívességet nekünk ingyen. Ez egy beszédes szavacska arra, hogy illendően tudjunk segget nyalni. Ha nincs baksis, akkor rengeteg zűr érhet bárkit, pláne ha haragosuk a kedves támogató.
*A lány szavai az önbizalomról, és annak előnyéről, kacagásra készteti Droggot.*
- Te nevetéssel kínzol engem Zammiria. *Törli le a könnyeit, amit a nevetés hozott elő belőle.*
- Az önbizalom jó és hasznos dolog, ebben egyetértünk. De ahhoz hogy csak önbizalomból egy egész klánt hozzunk össze, nagyon sok dologra van még szükség. Ezek egyike az ismeretek és kapcsolatok, na és a hozzájuk kellő átkozott baksis. Így hiába tudom, hogy nagyszerű építész kovács, vagy bármi más vagyok. Hiába a tudás és a kézügyesség, ha nem szeretek talpat nyalni. És innentől kezdődik az hogy az élet sosem egyszerű. Igen a célok eléréséhez rengeteg út van, egyesek rögösek, egyesek túlontúl könnyűek. Pláne ha kékvérű vagy, ne adj isten egy halom láda aranyon ücsörögsz. Na meg vannak a pokolba vezető utak, amik rengeteg vérrel és izzadsággal jár. Szóval sok lehetőség egyetlen célért. A rohadt baksisért.
*Nevetgél, a buta viccén, bár sír is közben mert az élet pont ilyen.*
- Hát nem tudom, a ser az ser, de ha ahol mérik, pocsék ott nem szívesen innék. De te úgy látom, mindkét helyet jól ismered. De ha a Róka van közelebb nézzük meg azt először. Ha nem jó a serük, vagy a környék, maximum átmegyünk a Sellőbe. Noha nem léhulni, csak sörözni. Én nem keveredek kalandokba más fajúakkal, nem mintha nem tisztelném őket, csak van egy fogadalmam és azt nem szegem meg semmilyen körülmények közt. Szóval az a vízimád nőszemélyekről elnevezett fogadó a második opció lesz.
*A munkát firtató kérdésen eltöpreng, megrágja, a bajszát mielőtt válaszolna.*
- Én kétkezi munkás vagyok, szeretek a tűz mellett dolgozni, a bőrrel is elfogadhatóan bánok. Na meg a házak, amik építésében részt vettem, még egyik sem omlott össze. Építettem már csónakot és ladikot is mik sok utat kibírtak. De pénz híján ezekre nincs lehetőségem. Így testőrködni szoktam, meg karavánokkal utazni és alkudozni. Szóval, a harc sem áll távol tőlem. A pörölyöm nem dísznek lóg az oldalamon. De közben haladjunk, mert a végén itt ér minket a napkelte, és az ártalmas a törpének, ha száraz a torka.
*Kapja össze a holmiját, és ha Zammiria elindul, mellé sorol az úton a Rumos Rókalyukhoz.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-29 21:25:00
Üzenet elküldve: 2019-11-29 21:25:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogg//
- Baksis?
*Kérdez vissza a különös szóra.*
- Az micsoda?
*Szereti bővíteni ismereteit és szókincsét.*
- Kell egy jó adag önbizalom is.
*Teszi hozzá bátorító mosollyal.*
- Azzal csakis te rendelkezel, és a siker felét meghozza. Álom és álom között is van különbség. Ahogy beszélsz róla, az az érzésem, hogy elérhetetlennek érzed. Pedig, ha úgy gondolod, hogy menni fog, akkor könnyebb mindent megtenni érte, amire csak képes vagy. Néha csupán ennyi kell.
*Pillant vissza a férfira. Apró mosollyal bólint a dohányra.*
- Csak nyugodtan, engem nem zavar. Különben is szabad levegőn vagyunk.
*Tekintete messzire surran a hullámzó tengeren, míg a pipával foglalatoskodik, de az okfejtést figyelmes szemmel követi. Furcsán somolyog a baljóslatú helyek említésén, és a szerencsétlen baleseteken.*
- Sok útja van annak, hogy elérjük a célunkat.
*Megnyugszik, hogy Drogg nem bánja a zsinórban dobott virágokat, és hálás, hogy ilyen vidoran fogadja.*
- Köszönöm a nagylelkűséged. Én kedvelem mindkét helyet. Talán a Rumos egy kicsit közelebb esik.
*Ad támpontot, hogy merre billen a mérleg. Feltápászkodik és megigazítja ruháját.*
- Hacsak nem akarsz Sellőt az öledbe. Velük biztosan szerencséd lenne.
*Nevet halkan, majd az elszenderedő napfény halódó pászmáira sandít.*
- Most kezd csak beindulni az élet mindkét helyen.
*A végső döntést ráhagyja új ismerősére. Ha elindulnak, a csuklyát a fejére igazítja.*
- Mondd csak, mivel foglalkoznál most a legszívesebben?
//Drogg//
- Baksis?
*Kérdez vissza a különös szóra.*
- Az micsoda?
*Szereti bővíteni ismereteit és szókincsét.*
- Kell egy jó adag önbizalom is.
*Teszi hozzá bátorító mosollyal.*
- Azzal csakis te rendelkezel, és a siker felét meghozza. Álom és álom között is van különbség. Ahogy beszélsz róla, az az érzésem, hogy elérhetetlennek érzed. Pedig, ha úgy gondolod, hogy menni fog, akkor könnyebb mindent megtenni érte, amire csak képes vagy. Néha csupán ennyi kell.
*Pillant vissza a férfira. Apró mosollyal bólint a dohányra.*
- Csak nyugodtan, engem nem zavar. Különben is szabad levegőn vagyunk.
*Tekintete messzire surran a hullámzó tengeren, míg a pipával foglalatoskodik, de az okfejtést figyelmes szemmel követi. Furcsán somolyog a baljóslatú helyek említésén, és a szerencsétlen baleseteken.*
- Sok útja van annak, hogy elérjük a célunkat.
*Megnyugszik, hogy Drogg nem bánja a zsinórban dobott virágokat, és hálás, hogy ilyen vidoran fogadja.*
- Köszönöm a nagylelkűséged. Én kedvelem mindkét helyet. Talán a Rumos egy kicsit közelebb esik.
*Ad támpontot, hogy merre billen a mérleg. Feltápászkodik és megigazítja ruháját.*
- Hacsak nem akarsz Sellőt az öledbe. Velük biztosan szerencséd lenne.
*Nevet halkan, majd az elszenderedő napfény halódó pászmáira sandít.*
- Most kezd csak beindulni az élet mindkét helyen.
*A végső döntést ráhagyja új ismerősére. Ha elindulnak, a csuklyát a fejére igazítja.*
- Mondd csak, mivel foglalkoznál most a legszívesebben?
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-28 16:23:08
Üzenet elküldve: 2019-11-28 16:23:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zammiria//
*A nő szavai igazolják, hogy tényleg üzletasszony, bár ezt egyelőre még nehéz elismernie. A pénzt és az egyebeket érintő dolgokban is egyet ért a nővel.*
- Tudom, a kapcsolatok költsége nem csupán az aranyra épül. Hanem szívességekre, baksisra, és sok, néha túl sok talpnyalásra. De a kereskedők élete ilyen, e senki se fog tudni változtatni. Persze ez a rengeteg dolog csak álom marad, míg valaki, vagy valakik közösen meg nem valósítják.
*A sok csevegés közt, a táskájában matat. Majd a pipáját, a dohányt és tűzszerszámot vesz elő. Kérdőn a nőre tekint, hogy pipázhat e? Ha engedélyezi, rágyújt.*
- Ha Megbocsájtasz, rápöfékelnék, hisz minden témánk izgalmas és ezt csak jó pipa mellett lehet élvezni. De ami a két lábbal a talajon-t illeti, hát én néha szeretek ábrándozni, főleg ha alkotok valamit. Légyen az bármi. A barlangoknak és a tárnáknak meg van a maga bája, főleg ha azt vesszük, hogy mindkettőnk népe szereti a sötét baljóslatú helyeket. Míg ti ott éltek, mi kifejtjük a kincseit. Bár itt is sok talpnyalás kell, hisz a bányák sokszor képesek csúnya dologra.
*A szerencsét érintő témán jót kacag, de csak bólogat a dolgon.*
- Lehet, hogy a munkában szerencsésnek nevezhető vagyok, de amint az ilyen fogadások kerülnek előtérbe, rögtön rá faragok. Így igen jobb, ha te dobsz.
*A dobás eredményén újra kacagásban tör ki, majd mosolyogva törli le a könnyeit.*
- Na mit mondtam, a szerencse mésziről elkerül, de a fogadás az fogadás, és szinte már üzlet. Így tartom a szavam. A sert én állom, hisz az istenek is ezt akarják, hát ki vagyok én, hogy vitába szálljak velük? Én biztos nem fogok, de ha jól tudom, csak pár hely van ahol italt mérnek. Az Egyik az a Rókalyuk, a másik a Sellő. Szóval melyik legyen, hisz alig-alig volt időm kitapasztalni melyik milyen lehet. Csak az épületeket néztem meg eddig. A Rókalyuk tényleg elég leharcolt épület, bár egy ügyes kezű építész biztos kipofozná, jutányos áron. Addig a Sellőre nem igazán lehet kifogás, bár azon is van mit szépíteni. Melyik helyet javaslod a sörünk elfogyasztására?
//Zammiria//
*A nő szavai igazolják, hogy tényleg üzletasszony, bár ezt egyelőre még nehéz elismernie. A pénzt és az egyebeket érintő dolgokban is egyet ért a nővel.*
- Tudom, a kapcsolatok költsége nem csupán az aranyra épül. Hanem szívességekre, baksisra, és sok, néha túl sok talpnyalásra. De a kereskedők élete ilyen, e senki se fog tudni változtatni. Persze ez a rengeteg dolog csak álom marad, míg valaki, vagy valakik közösen meg nem valósítják.
*A sok csevegés közt, a táskájában matat. Majd a pipáját, a dohányt és tűzszerszámot vesz elő. Kérdőn a nőre tekint, hogy pipázhat e? Ha engedélyezi, rágyújt.*
- Ha Megbocsájtasz, rápöfékelnék, hisz minden témánk izgalmas és ezt csak jó pipa mellett lehet élvezni. De ami a két lábbal a talajon-t illeti, hát én néha szeretek ábrándozni, főleg ha alkotok valamit. Légyen az bármi. A barlangoknak és a tárnáknak meg van a maga bája, főleg ha azt vesszük, hogy mindkettőnk népe szereti a sötét baljóslatú helyeket. Míg ti ott éltek, mi kifejtjük a kincseit. Bár itt is sok talpnyalás kell, hisz a bányák sokszor képesek csúnya dologra.
*A szerencsét érintő témán jót kacag, de csak bólogat a dolgon.*
- Lehet, hogy a munkában szerencsésnek nevezhető vagyok, de amint az ilyen fogadások kerülnek előtérbe, rögtön rá faragok. Így igen jobb, ha te dobsz.
*A dobás eredményén újra kacagásban tör ki, majd mosolyogva törli le a könnyeit.*
- Na mit mondtam, a szerencse mésziről elkerül, de a fogadás az fogadás, és szinte már üzlet. Így tartom a szavam. A sert én állom, hisz az istenek is ezt akarják, hát ki vagyok én, hogy vitába szálljak velük? Én biztos nem fogok, de ha jól tudom, csak pár hely van ahol italt mérnek. Az Egyik az a Rókalyuk, a másik a Sellő. Szóval melyik legyen, hisz alig-alig volt időm kitapasztalni melyik milyen lehet. Csak az épületeket néztem meg eddig. A Rókalyuk tényleg elég leharcolt épület, bár egy ügyes kezű építész biztos kipofozná, jutányos áron. Addig a Sellőre nem igazán lehet kifogás, bár azon is van mit szépíteni. Melyik helyet javaslod a sörünk elfogyasztására?
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-28 15:25:25
Üzenet elküldve: 2019-11-28 15:25:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogg//
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait, látszik, hogy megvan benne is az álmodás képessége és az ambíció, de úgy tűnik, az anyagiakat kerékkötőnek érzi.*
- Mindennek megvan az ára. De nem feltétlenül a pénz.
*Somolyog sejtelmesen.*
- A pénz örökké vándorol és kering, önmagában viszont semmi, nem kell, hogy rendelkezz vele. A pénz helyett érdemesebb azokra figyelni, akik nagyobb mennyiségben bírnak vele. Ha őket megnyered, akkor a pénz máris a te szolgálatodba áll.
*A motivációk mellett most feltűnik egy fóbia is, nem nehéz kitalálni, hogy a tengerrel kapcsolatos. Halkan nevet.*
- Van, aki jobban szeret két lábbal a földön állni. Másokban a föld alatti járatok keltenek viszolygást.
*Elképzeli a mulatságos látványt, ahogy zsebre dugott kövek húzzák a férfi ruháját, hogy a szobája magányában építsen belőle tornyot éjszakába nyúlóan egy lámpás mellett. Persze valószínűbb, hogy hátizsákjába teszi több más holmival együtt, de a másik változat szórakoztatóbb. Állandó mosoly rajzolódik a szája sarkába a fesztelen beszélgetés és könnyed humor jóvoltából.*
- Lehet, hogy szerencsésebb vagy, mint gondolnád. De akkor dobok én.
*Bólint beleegyezőn.*
- Akkor maradjon a korábbi tipped, vagyis, ha a Vadász nyer, én fizetek, ha a Liliom, akkor te.
*Mindjárt el is végzi a sorsolást. Kétszer is a virágos szimbólum jön ki, ezen nevet halkan és engesztelőn pillant a másikra, és inkább elrejti zsebébe a komisz Érmét.*
- Tényleg nagyon sajnálom! Sajnos ilyenek ezek a véletlenek.
//Drogg//
*Figyelmesen hallgatja a férfi szavait, látszik, hogy megvan benne is az álmodás képessége és az ambíció, de úgy tűnik, az anyagiakat kerékkötőnek érzi.*
- Mindennek megvan az ára. De nem feltétlenül a pénz.
*Somolyog sejtelmesen.*
- A pénz örökké vándorol és kering, önmagában viszont semmi, nem kell, hogy rendelkezz vele. A pénz helyett érdemesebb azokra figyelni, akik nagyobb mennyiségben bírnak vele. Ha őket megnyered, akkor a pénz máris a te szolgálatodba áll.
*A motivációk mellett most feltűnik egy fóbia is, nem nehéz kitalálni, hogy a tengerrel kapcsolatos. Halkan nevet.*
- Van, aki jobban szeret két lábbal a földön állni. Másokban a föld alatti járatok keltenek viszolygást.
*Elképzeli a mulatságos látványt, ahogy zsebre dugott kövek húzzák a férfi ruháját, hogy a szobája magányában építsen belőle tornyot éjszakába nyúlóan egy lámpás mellett. Persze valószínűbb, hogy hátizsákjába teszi több más holmival együtt, de a másik változat szórakoztatóbb. Állandó mosoly rajzolódik a szája sarkába a fesztelen beszélgetés és könnyed humor jóvoltából.*
- Lehet, hogy szerencsésebb vagy, mint gondolnád. De akkor dobok én.
*Bólint beleegyezőn.*
- Akkor maradjon a korábbi tipped, vagyis, ha a Vadász nyer, én fizetek, ha a Liliom, akkor te.
*Mindjárt el is végzi a sorsolást. Kétszer is a virágos szimbólum jön ki, ezen nevet halkan és engesztelőn pillant a másikra, és inkább elrejti zsebébe a komisz Érmét.*
- Tényleg nagyon sajnálom! Sajnos ilyenek ezek a véletlenek.
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-27 17:17:17
Üzenet elküldve: 2019-11-27 17:17:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zammiria//
- A kikötőre sok minden ráférne, nem csak munkások. Új üzletek, és kereskedelmi központ is kellene, ami képes együtt működni a város és a beérkező hajók kiszolgálására, vagy készleteik raktározására, megvételére. De ezek csak álmok egyelőre, és elég drága álmok.
*A közvetlen hangnemet ő is jobban élvezi, hisz így nem kell óvatoskodni a megfogalmazásokkal.*
- Szeretem a sokrétű tapasztalatokat, nagyon hasznosak, bár van amiknek az eredményét akkor se próbálnám ki ha megkötöznek és felhurcolnak rá.
*Néz a víz felé, ami innen még gyönyörű. De amint a gondolata az ingatag hajókra fordul, a hideg is kirázza. Tervezni, és megalkotni őket csodás dolog, de hogy utazzon is rajta, na az tuti soha nem történik meg.*
- Ó én már vittem, de nem a fogadótérben szoktam játszani.
*Csendesen nézi az érme fordulását, bár a helyén inkább fogaskerék forog a szeme előtt, és a forgások számát igyekszik megszámolni. A fekete virág megjelenésére kacagva tapsol.*
- Hát ezt elvesztettem, mondtam, hogy nem vagyok egy szerencsés típus. De legyen, ahogy óhajtod, egy kedves hölgy felajánlását, ami italról szól sosem szabad elutasítani.
*Ahogy a kezébe veszi az érmét, felméri a súlyát, és egyéb tulajdonságát. Próbaként, dob párszor, majd az újain utaztatja az érmét.*
- Ó én hiszek a szerencsében csak az nem hisz bennem. Így rád bíznám a dobást mindegyiket. Nem hiszem, hogy sokat változik az eredmény, de a te szerencséd talán ingyen sört hoz nekem. Ami a kavicsrakást illeti, igen az a cél hogy minél magasabbra nőjön, legyen az bármilyen ingatag is. A türelmet, és a gondolkodást fejleszti. Na meg ha meguntam, jól esik egy kaviccsal célba dobni rájuk. Tessék az érme, dobj csak a bizalmam töretlen, ahogy a szavam is amit mondtam. Ha vesztek, akkor az első kört én állom, és a másodikra sem fogok nemet mondani.
*Ejti a lány kezébe az apró érmét, és vidáman rákacsint, hogy essenek túl azokon a fránya dobásokon, és a torkát hadd hűtse már a finom ser.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-27 16:42:33
Üzenet elküldve: 2019-11-27 16:42:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogg//
*Nem ijedős fajta, bár kétségtelen, hogy érdekli a vigyor mögött rejlő gondolat, ez meg az ő kíváncsiságának köszönhető. Az elejtett információkat máris kedvtelve rakosgatja elméjében, szinte tálcán kínálják számára a célokat és motivációkat, legalábbis a nyilvánvalóbbakat.*
- A kikötőre valóban ráférnek a jóravaló mesterek. Kapcsolatok nélkül boldogulni viszont nem könnyű, különösen itt.
*Apró mosollyal nyugtázza, hogy a közvetlenebb hangnemben megegyeznek. Az üzletről szóló levezetésre bólint.*
- A sokoldalúság és a sokszínű tapasztalat olykor még a képességeknél is többet érnek. Idesorolnám még az ismeretségeket. Nem kell mindenhez érteni, ha tudjuk, kihez érdemes fordulni. Ezért szeretek sokakkal megismerkedni, és segíteni, hogy találkozzanak, akiknek egymásra van szüksége.
*Az érme praktikusságán kissé megbillenti a vállát.*
- Kő viszont majdnem mindenhol van. Bár egy ivóba én se vinném magammal.
*Somolyog a gondolaton. A viszonzott ajánlatra bólint.*
- Nekem megfelel.
*Felpöccinti az érmét, és tenyeréből kezének tetejére fordítja, majd felfedi. Fekete szirmok tűnnek fel vékony ujjai alatt.*
- Igazán sajnálom. Döntsünk háromból? És váltva?
*Nyújtja az Érmét, hogy bizonyítsa, nincs trükk a súlypont körül, és nincs ellenére egy villámjáték, amiben most Drogg a soron következő, hogy dobjon.*
- A toronyrakásnak az a célja, hogy minél magasabb legyen anélkül, hogy eldőlne?
//Drogg//
*Nem ijedős fajta, bár kétségtelen, hogy érdekli a vigyor mögött rejlő gondolat, ez meg az ő kíváncsiságának köszönhető. Az elejtett információkat máris kedvtelve rakosgatja elméjében, szinte tálcán kínálják számára a célokat és motivációkat, legalábbis a nyilvánvalóbbakat.*
- A kikötőre valóban ráférnek a jóravaló mesterek. Kapcsolatok nélkül boldogulni viszont nem könnyű, különösen itt.
*Apró mosollyal nyugtázza, hogy a közvetlenebb hangnemben megegyeznek. Az üzletről szóló levezetésre bólint.*
- A sokoldalúság és a sokszínű tapasztalat olykor még a képességeknél is többet érnek. Idesorolnám még az ismeretségeket. Nem kell mindenhez érteni, ha tudjuk, kihez érdemes fordulni. Ezért szeretek sokakkal megismerkedni, és segíteni, hogy találkozzanak, akiknek egymásra van szüksége.
*Az érme praktikusságán kissé megbillenti a vállát.*
- Kő viszont majdnem mindenhol van. Bár egy ivóba én se vinném magammal.
*Somolyog a gondolaton. A viszonzott ajánlatra bólint.*
- Nekem megfelel.
*Felpöccinti az érmét, és tenyeréből kezének tetejére fordítja, majd felfedi. Fekete szirmok tűnnek fel vékony ujjai alatt.*
- Igazán sajnálom. Döntsünk háromból? És váltva?
*Nyújtja az Érmét, hogy bizonyítsa, nincs trükk a súlypont körül, és nincs ellenére egy villámjáték, amiben most Drogg a soron következő, hogy dobjon.*
- A toronyrakásnak az a célja, hogy minél magasabb legyen anélkül, hogy eldőlne?
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-27 15:44:36
Üzenet elküldve: 2019-11-27 15:44:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zammiria//
*A sötételf nő óvatosan szinte tapintható távolságtartással nézi a törpét, aki kicsit nyomulós szöveggel közelítette meg. A nő megjegyzései a bemutatkozására, farkas vigyort hoznak az arcára, bár ez szakállal és kíváncsisággal kombinálva nem biztos, hogy egészséges ötlet.*
- Muszáj bizony, pláne ha műhelyre-valóra gyűjt a törpe. Addig olyan munkát vállal el, ami pénzt, és ismeretségeket hoz. De az álom az, hogy egy kovács, és bőrműves műhelyt nyithassak, na meg még sok apróságot, mert elég drága minden errefelé.
*A nő biccentését engedélynek ítéli, hogy közelebb léphet, és így jobban megnézheti az érmét is.*
-A tegeződés jó dolog, sok merev szabályt tesz semmivé, benne vagyok. Szabó és üzletasszony? Na ezek sem épp könnyen egyeztethető szakmák, bár egy varrónőnek is el kell tudnia adni a termékét, így szerezhet nem kevés tapasztalatot az üzlet terén.
*Ahogy a téma visszatér az érmékre, érdeklődve hallgatja Zammiria válaszát, és bólint a kőhajításra is, hisz azt minden törpe játssza. *
- Tehát egyszerre sorsjáték és egyszerre unaloműző, mint nálam a kavics toronyrakás. Ez így már érthető, és kevésbé megterhelő, hisz érméje mindenkinek van, kavicsot meg ki a pokol hurcipálná magával. Igen megpróbálom. De ha már felajánlottad, akkor, ha vesztek, én fizetem azt a sört. Az tipp legyen a nyíl.
//Zammiria//
*A sötételf nő óvatosan szinte tapintható távolságtartással nézi a törpét, aki kicsit nyomulós szöveggel közelítette meg. A nő megjegyzései a bemutatkozására, farkas vigyort hoznak az arcára, bár ez szakállal és kíváncsisággal kombinálva nem biztos, hogy egészséges ötlet.*
- Muszáj bizony, pláne ha műhelyre-valóra gyűjt a törpe. Addig olyan munkát vállal el, ami pénzt, és ismeretségeket hoz. De az álom az, hogy egy kovács, és bőrműves műhelyt nyithassak, na meg még sok apróságot, mert elég drága minden errefelé.
*A nő biccentését engedélynek ítéli, hogy közelebb léphet, és így jobban megnézheti az érmét is.*
-A tegeződés jó dolog, sok merev szabályt tesz semmivé, benne vagyok. Szabó és üzletasszony? Na ezek sem épp könnyen egyeztethető szakmák, bár egy varrónőnek is el kell tudnia adni a termékét, így szerezhet nem kevés tapasztalatot az üzlet terén.
*Ahogy a téma visszatér az érmékre, érdeklődve hallgatja Zammiria válaszát, és bólint a kőhajításra is, hisz azt minden törpe játssza. *
- Tehát egyszerre sorsjáték és egyszerre unaloműző, mint nálam a kavics toronyrakás. Ez így már érthető, és kevésbé megterhelő, hisz érméje mindenkinek van, kavicsot meg ki a pokol hurcipálná magával. Igen megpróbálom. De ha már felajánlottad, akkor, ha vesztek, én fizetem azt a sört. Az tipp legyen a nyíl.
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-27 14:37:13
Üzenet elküldve: 2019-11-27 14:37:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogg//
*Valójában az éjszakát jobban kedveli, mint a nappali világosságot, de ezt a fénymennyiséget még el tudja viselni. Nem gondol bele a látvány romantikájába, főként magában ücsörögve. Ebből a szempontból érzékenysége elég csekélyke, mások az ő „indítógombjai”, s leginkább saját magának igyekszik megőrizni azok titkát, hiszen remek alap a manipulálásra. A szeme sarkából látja, hogy valaki érkezik, ösztönei nem hagynák olyan kiszolgáltatottságban, hogy könnyen meg tudják lepni. Egy mélységi nősténynek különösen érdemes ébernek lennie ilyen helyen, sok a fanatikus rosszakaró. Mire az idegen odaér, már figyelmesen fordul felé, hogy alaposabban megvizsgálja. Fegyvereknek, felszerelésnek nincs híján, nem tűnik könnyű célpontnak. De nem érzi azt sem, hogy támadó szándékkal közeledne. Szavai apránként rajzolnak mosolyt az arcára. Kedveli a nyitott személyiségeket, épp elég titkolózó álnokság van körülötte. A kezében tartott Érmére pillant, mikor szóba kerül, majd szemöldöke aprót moccan a felsorolásra. Lágy hangon felel.*
- Örvendek! Ez igen érdekes társítás, de valóban megéri manapság több lábon állni.
*Biccent.*
- Zammiria Rykoven vagyok. Szabó és üzletasszony. Esetleg tegeződhetünk?
*Int a kezével, hogy nyugodtan foglaljon helyet, ha gondolja. A kaptató után valószínűleg jólesik a pihenés, neki pedig nincs ellenére a társaság. Megforgatja ujjai között apró kincsét.*
- Ami az érmeröptetést illeti, nem mindig van értelme. Néha csak annyi, mint a kavicsok vízbe dobálásának. Csak hogy járjon a kéz. Ismered ezt az érzést?
*Sandít a férfira fürkészőn.*
- És akár játéknak is tekinthető, ha megtippeled, melyik oldalt sorsolod ki legközelebb. Megpróbálod? Nyíl vagy virág?
*Mutatja mindkét oldalt, hogy lássa a szimbólumokat, az íjat a nyíllal az egyik oldalon, a másikon pedig a fekete virágkelyhet. Aztán az ujjára készíti pöccintéshez.*
- Ha nyersz, a vendégem vagy egy sörre.
//Drogg//
*Valójában az éjszakát jobban kedveli, mint a nappali világosságot, de ezt a fénymennyiséget még el tudja viselni. Nem gondol bele a látvány romantikájába, főként magában ücsörögve. Ebből a szempontból érzékenysége elég csekélyke, mások az ő „indítógombjai”, s leginkább saját magának igyekszik megőrizni azok titkát, hiszen remek alap a manipulálásra. A szeme sarkából látja, hogy valaki érkezik, ösztönei nem hagynák olyan kiszolgáltatottságban, hogy könnyen meg tudják lepni. Egy mélységi nősténynek különösen érdemes ébernek lennie ilyen helyen, sok a fanatikus rosszakaró. Mire az idegen odaér, már figyelmesen fordul felé, hogy alaposabban megvizsgálja. Fegyvereknek, felszerelésnek nincs híján, nem tűnik könnyű célpontnak. De nem érzi azt sem, hogy támadó szándékkal közeledne. Szavai apránként rajzolnak mosolyt az arcára. Kedveli a nyitott személyiségeket, épp elég titkolózó álnokság van körülötte. A kezében tartott Érmére pillant, mikor szóba kerül, majd szemöldöke aprót moccan a felsorolásra. Lágy hangon felel.*
- Örvendek! Ez igen érdekes társítás, de valóban megéri manapság több lábon állni.
*Biccent.*
- Zammiria Rykoven vagyok. Szabó és üzletasszony. Esetleg tegeződhetünk?
*Int a kezével, hogy nyugodtan foglaljon helyet, ha gondolja. A kaptató után valószínűleg jólesik a pihenés, neki pedig nincs ellenére a társaság. Megforgatja ujjai között apró kincsét.*
- Ami az érmeröptetést illeti, nem mindig van értelme. Néha csak annyi, mint a kavicsok vízbe dobálásának. Csak hogy járjon a kéz. Ismered ezt az érzést?
*Sandít a férfira fürkészőn.*
- És akár játéknak is tekinthető, ha megtippeled, melyik oldalt sorsolod ki legközelebb. Megpróbálod? Nyíl vagy virág?
*Mutatja mindkét oldalt, hogy lássa a szimbólumokat, az íjat a nyíllal az egyik oldalon, a másikon pedig a fekete virágkelyhet. Aztán az ujjára készíti pöccintéshez.*
- Ha nyersz, a vendégem vagy egy sörre.
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-27 13:56:59
Üzenet elküldve: 2019-11-27 13:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zammiria//
*A kedve egyelőre a béka segge alatt van, de békésen baktat a szírt felé. A naplemente ilyenkor egyes romantikus lelkületű személyek szerint ihletet is adhat, bár az ihlet mostanában nagyon elkerüli. Az eddigi próbálkozásai sorra, kudarcra lettek ítélve, de nem tartozik a feladós törpék közé. Az élet lehet bármilyen nehéz, ő utat tör magának. Viszont tiszta fej kell ahhoz, hogy további ötletekhez jusson az élete következő szakaszára. Ahogy baktat felfelé a kilátóhoz, a világítótorony már messziről látszik, és a környéket övező csend is megnyugtató érzéseket kelt Drogg-ban. Ahogy felér, egy sötételfet pillant meg, aki egy érmével játszik épp. Ez érdekesnek tűnik, bár fogalma sincs, mi lehet a játék célja. Vállat von és a vízre tekint, ami innen még többnek tűnik, mint a kikötőben, az elhatározása amit még fiatalon tett, hogy hajóra sosem szál, immár megerősítésre lelt, hisz ennyi vízen nincs az az isten hogy őt átrángassák. A figyelme visszatér a nőre, és érdeklődve nézi, majd úgy dönt, megszólítja.*
- Helló, bocs hogy zavarom a fontosnak tűnő érme dobálás közben. De nem tudom ennek vajon mi az értelme. Persze láttam már másnál is ezen elfoglaltságot, csak hülyén nézett volna, ki ha rákérdezek. Mint most például. Ehh az elemi illedelmességről is elfeledkeztem. Bemutatkoznék Drogghyan vagyok, mesterember, és hobbi testőr, mivel ez egyelőre jobb fizetést biztosít.
//Zammiria//
*A kedve egyelőre a béka segge alatt van, de békésen baktat a szírt felé. A naplemente ilyenkor egyes romantikus lelkületű személyek szerint ihletet is adhat, bár az ihlet mostanában nagyon elkerüli. Az eddigi próbálkozásai sorra, kudarcra lettek ítélve, de nem tartozik a feladós törpék közé. Az élet lehet bármilyen nehéz, ő utat tör magának. Viszont tiszta fej kell ahhoz, hogy további ötletekhez jusson az élete következő szakaszára. Ahogy baktat felfelé a kilátóhoz, a világítótorony már messziről látszik, és a környéket övező csend is megnyugtató érzéseket kelt Drogg-ban. Ahogy felér, egy sötételfet pillant meg, aki egy érmével játszik épp. Ez érdekesnek tűnik, bár fogalma sincs, mi lehet a játék célja. Vállat von és a vízre tekint, ami innen még többnek tűnik, mint a kikötőben, az elhatározása amit még fiatalon tett, hogy hajóra sosem szál, immár megerősítésre lelt, hisz ennyi vízen nincs az az isten hogy őt átrángassák. A figyelme visszatér a nőre, és érdeklődve nézi, majd úgy dönt, megszólítja.*
- Helló, bocs hogy zavarom a fontosnak tűnő érme dobálás közben. De nem tudom ennek vajon mi az értelme. Persze láttam már másnál is ezen elfoglaltságot, csak hülyén nézett volna, ki ha rákérdezek. Mint most például. Ehh az elemi illedelmességről is elfeledkeztem. Bemutatkoznék Drogghyan vagyok, mesterember, és hobbi testőr, mivel ez egyelőre jobb fizetést biztosít.
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-27 10:50:51
Üzenet elküldve: 2019-11-27 10:50:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Drogg//
*Langyos idő fogadja még ezen a szeles helyen is, tompa, narancsos fényekkel ereszkedik alá a napkorong. Mindig kedvelte mások társaságát, de olykor a magány apró cseppjei is édesek számára, amikor nem kell senkihez alkalmazkodnia, nem kell elemeznie minden elhangzó szót, megfigyelt gesztust, és nem kell „viselkednie” sem, vagy gondosan megválogatnia a szavait. Lazító, kellemes érzés, ahogy keres egy ülőhelyet, ahol kényelembe helyezheti magát. Némán hagyja, hogy simogassa a szél, és légzése felveszi a hullámok ritmusát. Belül elcsitul, még gondolatai is elcsendesednek. Zsebébe nyúl, hogy előhúzza az Érmét, néhányszor megforgatja ujjai között a két szimbólumot. Liliom és Vadász. Kedveli ezt az apró holmit, ami valójában teljesen értéktelen, de mégis, valamiképpen az ő sajátja. Olykor a maga szórakoztatására sorsol vele. Egy alkalommal azt döntötte el, hogy a Rumosba vagy a Sellőházba térjen be. Akkor a Rumos mellett voksolt a sors. Talán most megismételhetné. Mutatóujjára fekteti és hüvelykujjával felpöccinti a levegőbe. Az Érme sebes perdüléssel emelkedik, majd hull le a tenyerébe, amire ráfog a másik kezével, majd átfordítja tenyeréből a másik kézhátra.
~Vadász.~
Elmosolyodik. E szimbólum más, titkos jelentéssel is bír számára. Aztán elkomorul az arckifejezése, visszatérnek a töprengő gondolatok. Hogy figyelmét elterelje, csak úgy dobálni kezdi magának, számolja, hányszor jön ki a Liliom.*
//Drogg//
*Langyos idő fogadja még ezen a szeles helyen is, tompa, narancsos fényekkel ereszkedik alá a napkorong. Mindig kedvelte mások társaságát, de olykor a magány apró cseppjei is édesek számára, amikor nem kell senkihez alkalmazkodnia, nem kell elemeznie minden elhangzó szót, megfigyelt gesztust, és nem kell „viselkednie” sem, vagy gondosan megválogatnia a szavait. Lazító, kellemes érzés, ahogy keres egy ülőhelyet, ahol kényelembe helyezheti magát. Némán hagyja, hogy simogassa a szél, és légzése felveszi a hullámok ritmusát. Belül elcsitul, még gondolatai is elcsendesednek. Zsebébe nyúl, hogy előhúzza az Érmét, néhányszor megforgatja ujjai között a két szimbólumot. Liliom és Vadász. Kedveli ezt az apró holmit, ami valójában teljesen értéktelen, de mégis, valamiképpen az ő sajátja. Olykor a maga szórakoztatására sorsol vele. Egy alkalommal azt döntötte el, hogy a Rumosba vagy a Sellőházba térjen be. Akkor a Rumos mellett voksolt a sors. Talán most megismételhetné. Mutatóujjára fekteti és hüvelykujjával felpöccinti a levegőbe. Az Érme sebes perdüléssel emelkedik, majd hull le a tenyerébe, amire ráfog a másik kezével, majd átfordítja tenyeréből a másik kézhátra.
~Vadász.~
Elmosolyodik. E szimbólum más, titkos jelentéssel is bír számára. Aztán elkomorul az arckifejezése, visszatérnek a töprengő gondolatok. Hogy figyelmét elterelje, csak úgy dobálni kezdi magának, számolja, hányszor jön ki a Liliom.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-26 20:15:27
Üzenet elküldve: 2019-11-26 20:15:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*A szóra ő is elgondolkozik, de semmi nem ugrik be rá, így odafordul a nőhöz és kicsit megvizsgálja. Meghúzza a fülcimpáját, majd az orcájába is belecsíp, kicsit megigazítja az egyik arcába lógó hajtincset, majd válaszol, ujjaival állát karistolva.*
-Nem tudom, az vagy? *Kérdi csipkelődve, és látszik rajta némileg oldódott a rosszkedv, ami még az imént úgy bekebelezte magába.* -Sejtettem én, hogy itt valami árulás lesz, a nők nem tudnak ennyi sütit egyszerre megenni. Csak gödény lehetsz. *Hajol ismét közelebb és az unszolásra visszaveszi a borosüveget és belecsókol.*
-Micsoda kotyvalék. *Bukik ki a száján.*
-Ha jól értem, de javíts ki, ha nem, itt akarsz viháncolva rohangálni a szirt mellett? *Ettől a gondolattól máris minden szőr feláll a karján.*
-Akkor végképp nem kéne innom. *Helyezi vissza a másik kezébe az alkoholt.*
-Kellemetlen? Nekem? *Nyílnak tágra a szemei az értetlenségtől, majd nevetésbe tör ki.*
-Majd szépen levadászlak, ha nagyon viháncolsz, ráfekszem a hátadra, hogy nyugton maradj. *Vigyorog teli szájjal, látszik a képén, már meg is jelent lelki szemei előtt a jelenet. A világító torony közelebbi megszemlélésének ténye egy kis komolyságot csal az arcára.*
-Mehetünk közelebb, de nem tanácsos sokáig nézelődnünk, mert az őrök elzavarnak. Ez nem egy játszótér. *Közben követi a nőt a torony irányába. Hátáról lekanyarítja a pokrócot és a karjára teríti, miután összehajtotta.*
-Így úgy festünk, mintha takargatni akarnánk valamit, ha tényleg közelebb akarsz jutni, úgy, hogy ne ugorjon rád azonnal két hegyomlás a páncéljukról már nem is beszélve, talán levehetnéd arra az időre. *Jegyzi meg, de nem várja el, hogy a nő is megtegye, amit ő, ez csak javaslat volt a részéről. Talán így felemásan már nem annyira gyanúsak.*
-Hát, ha szeretnéd… *Kezd bele út közben.* - Tudod, míg úgy festett nemesi fatty lesz belőlem, volt ám előre elrendezett házasságom is. *Veszi el a nőtől az üveget és meghúzza, az arca arról árulkodik, hogy ezt talán bánja, hogy elszalasztotta.*
*A szóra ő is elgondolkozik, de semmi nem ugrik be rá, így odafordul a nőhöz és kicsit megvizsgálja. Meghúzza a fülcimpáját, majd az orcájába is belecsíp, kicsit megigazítja az egyik arcába lógó hajtincset, majd válaszol, ujjaival állát karistolva.*
-Nem tudom, az vagy? *Kérdi csipkelődve, és látszik rajta némileg oldódott a rosszkedv, ami még az imént úgy bekebelezte magába.* -Sejtettem én, hogy itt valami árulás lesz, a nők nem tudnak ennyi sütit egyszerre megenni. Csak gödény lehetsz. *Hajol ismét közelebb és az unszolásra visszaveszi a borosüveget és belecsókol.*
-Micsoda kotyvalék. *Bukik ki a száján.*
-Ha jól értem, de javíts ki, ha nem, itt akarsz viháncolva rohangálni a szirt mellett? *Ettől a gondolattól máris minden szőr feláll a karján.*
-Akkor végképp nem kéne innom. *Helyezi vissza a másik kezébe az alkoholt.*
-Kellemetlen? Nekem? *Nyílnak tágra a szemei az értetlenségtől, majd nevetésbe tör ki.*
-Majd szépen levadászlak, ha nagyon viháncolsz, ráfekszem a hátadra, hogy nyugton maradj. *Vigyorog teli szájjal, látszik a képén, már meg is jelent lelki szemei előtt a jelenet. A világító torony közelebbi megszemlélésének ténye egy kis komolyságot csal az arcára.*
-Mehetünk közelebb, de nem tanácsos sokáig nézelődnünk, mert az őrök elzavarnak. Ez nem egy játszótér. *Közben követi a nőt a torony irányába. Hátáról lekanyarítja a pokrócot és a karjára teríti, miután összehajtotta.*
-Így úgy festünk, mintha takargatni akarnánk valamit, ha tényleg közelebb akarsz jutni, úgy, hogy ne ugorjon rád azonnal két hegyomlás a páncéljukról már nem is beszélve, talán levehetnéd arra az időre. *Jegyzi meg, de nem várja el, hogy a nő is megtegye, amit ő, ez csak javaslat volt a részéről. Talán így felemásan már nem annyira gyanúsak.*
-Hát, ha szeretnéd… *Kezd bele út közben.* - Tudod, míg úgy festett nemesi fatty lesz belőlem, volt ám előre elrendezett házasságom is. *Veszi el a nőtől az üveget és meghúzza, az arca arról árulkodik, hogy ezt talán bánja, hogy elszalasztotta.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-26 18:34:20
Üzenet elküldve: 2019-11-26 18:34:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
- Túlittam magam? *hunyorog a bárdra.* - Mi vagyok én, gödény? *Ami azt illeti, fogalma sincs, hogy mi a hétbütykű rosseb lehet az, de olyan fülben ragadó hangzású akármi is, hogy akaratlanul is megjegyezte.
Yeza nem tart tőle, hogy a fejébe száll az ital. Elvégre a vacsorához prezentált üveggel is ketten itták meg. Illetve ha jól emlékszik egy majdnem teli pohárral még ott is maradt, ami azért elég vicces azt figyelembe véve, hogy az üveg alján lévő utolsó korty jogvitája meddig göngyölődött.*
- Nem a bor melegít fel. A bor csak jókedvre derít. A pityókásan rohangáló, viháncoló test jóval kevésbé fázik ám, igric *magyarázza szinte tudományosan.* - Szóval ne sumákold el a kortyodat, mert ha csak én rohangálok és viháncolok pityókásan, az neked lesz nagyon kellemetlen *böki meg az ujjával a félvér mellkasát.*
- Igyál *biccent az üveg felé* - aztán nézzük meg közelebbről azt a híres-neves világítótornyot, ha már itt vagyunk. Szabad, ugye? Mármint attól, hogy őrzik, meg lehet nézni közelebbről *vakarja meg a tarkóját egy kicsit tanácstalanul. Nem tudja, hogy megy ez a dolog. Mindenesetre azért szeretné jobban megnézni az épületet, mielőtt még elmélyül a szürkület. És igaz, ami igaz, tényleg elég szeles még itt a fák környékén is ahhoz, hogy hosszabb ideig csak úgy ücsörögjenek.*
- Míg odaérünk mesélhetnél valami vidám szösszenetet életed regényes kalandjai közül, bárd uram *vigyorodik el és ha Eooghan ivott, felkelve nyújtja is a jobbját az üvegért, hogy váltsa. A pokrócot pedig szorosan tartja a baljával, mint egy gyalázatosan egyszerűre szabott köpenyt.*
- Vagy visszamennél inkább?
- Túlittam magam? *hunyorog a bárdra.* - Mi vagyok én, gödény? *Ami azt illeti, fogalma sincs, hogy mi a hétbütykű rosseb lehet az, de olyan fülben ragadó hangzású akármi is, hogy akaratlanul is megjegyezte.
Yeza nem tart tőle, hogy a fejébe száll az ital. Elvégre a vacsorához prezentált üveggel is ketten itták meg. Illetve ha jól emlékszik egy majdnem teli pohárral még ott is maradt, ami azért elég vicces azt figyelembe véve, hogy az üveg alján lévő utolsó korty jogvitája meddig göngyölődött.*
- Nem a bor melegít fel. A bor csak jókedvre derít. A pityókásan rohangáló, viháncoló test jóval kevésbé fázik ám, igric *magyarázza szinte tudományosan.* - Szóval ne sumákold el a kortyodat, mert ha csak én rohangálok és viháncolok pityókásan, az neked lesz nagyon kellemetlen *böki meg az ujjával a félvér mellkasát.*
- Igyál *biccent az üveg felé* - aztán nézzük meg közelebbről azt a híres-neves világítótornyot, ha már itt vagyunk. Szabad, ugye? Mármint attól, hogy őrzik, meg lehet nézni közelebbről *vakarja meg a tarkóját egy kicsit tanácstalanul. Nem tudja, hogy megy ez a dolog. Mindenesetre azért szeretné jobban megnézni az épületet, mielőtt még elmélyül a szürkület. És igaz, ami igaz, tényleg elég szeles még itt a fák környékén is ahhoz, hogy hosszabb ideig csak úgy ücsörögjenek.*
- Míg odaérünk mesélhetnél valami vidám szösszenetet életed regényes kalandjai közül, bárd uram *vigyorodik el és ha Eooghan ivott, felkelve nyújtja is a jobbját az üvegért, hogy váltsa. A pokrócot pedig szorosan tartja a baljával, mint egy gyalázatosan egyszerűre szabott köpenyt.*
- Vagy visszamennél inkább?
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-25 17:09:18
Üzenet elküldve: 2019-11-25 17:09:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Nézi, ahogy a mellette ülő nő meghúzza az üveget, lassan kezdi elfogadni, hogy ez a szokványos kép és felvetül benne, ma azért már leküldtek néhány pohárral belőle. ~Még soha nem ittam ennyi kotyvalékot egy nő kedvéért. ~ Húzza el a száját, mikor neki nyújtja a vörös az üveget, de hát udvariatlanság lenne, ha nem fogadná el. El is veszi, de nem iszik bele, csak leteszi a combjára.*
-Ettől nem lesz melegebb, csak egy ideig, aztán miután túlittad magad, remegve fogsz hozzám bújni, hogy melegítselek fel. *Hajol közelebb és duruzsolja gonosz hangon. ~És igen, meg fogom várni. ~ Emelkedik ismét fel, egyenesbe.*
-Ha én is iszom, akkor ki melegítene fel? *Adja vissza a nő kezébe az üveget, majd tekintete ismét a távolba réved, a lassan lebukó nap utolsó sugarait csodálva.*
-Mitől lenne rossz kedvem? *Sandít a szeme sarkából a vörösre.*
-Csak kezdek fáradni. Hosszú volt ez a nap, és az én erőm is véges. *Érződik hangjában valami recsegés, ami talán az imént említettek hozadéka vagy a hideg lágy, lassan testbe kúszó érintéséé.*
*Nézi, ahogy a mellette ülő nő meghúzza az üveget, lassan kezdi elfogadni, hogy ez a szokványos kép és felvetül benne, ma azért már leküldtek néhány pohárral belőle. ~Még soha nem ittam ennyi kotyvalékot egy nő kedvéért. ~ Húzza el a száját, mikor neki nyújtja a vörös az üveget, de hát udvariatlanság lenne, ha nem fogadná el. El is veszi, de nem iszik bele, csak leteszi a combjára.*
-Ettől nem lesz melegebb, csak egy ideig, aztán miután túlittad magad, remegve fogsz hozzám bújni, hogy melegítselek fel. *Hajol közelebb és duruzsolja gonosz hangon. ~És igen, meg fogom várni. ~ Emelkedik ismét fel, egyenesbe.*
-Ha én is iszom, akkor ki melegítene fel? *Adja vissza a nő kezébe az üveget, majd tekintete ismét a távolba réved, a lassan lebukó nap utolsó sugarait csodálva.*
-Mitől lenne rossz kedvem? *Sandít a szeme sarkából a vörösre.*
-Csak kezdek fáradni. Hosszú volt ez a nap, és az én erőm is véges. *Érződik hangjában valami recsegés, ami talán az imént említettek hozadéka vagy a hideg lágy, lassan testbe kúszó érintéséé.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-24 08:22:43
Üzenet elküldve: 2019-11-24 08:22:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Bár a grimasz szembetűnőbb, mégis a csend az, ami intő jelként hangosabb. Yeza valószínűleg joggal gondolja, hogy fricskája érzékeny területre gázolt. Nem szándékosan tette, de tény, hogy ilyesmiben akár akaratlanul is nagyon aljas tud lenni. Érzi, hogy mintha kettejük között is hűvösebb lenne az idő és sustorog egy hangocska a lelkiismeretében, hogy talán bocsánatot kérhetne, de túl gyengének és bizonytalannak érzi magát, hogy most ilyesmit kimutasson. A büszkesége hamar közbelép és letorkollva a lelkiismeretet, fennhangon sorolja saját sérelmeit, melyek több mint elég önigazolást biztosítanak.
Elveszi a palackot és kihúzza a dugót. Először csak kicsit kortyol az italból, aztán egy nagyobbat is. A bor nem a legnemesebb nedű, amit valaha kóstolt, de néminemű fanyarsága mellett sem lehet panasz az erejére. A melegség nem rohanva gyújtja lobra az ereit, mint a tömények szokása. A bor lassan járja át. Kellemesen. Eooghannak nyújtja az üveget.*
- Jó, hogy hoztuk. Elkél a pokróc alá *mondja.
Yeza alapvetően ki nem állhatja a természetet, de most valahogy mégis jólesik itt üldögélni. Még akkor is, ha egyszerre némi melankólia telepedett is rájuk. Tekintete a szirt környékén vitorlázó sirályokat figyeli. Lassacskán elülnek. Nem is tudja, mikor vette körül utoljára ekkora csend. Nem szereti a csendet. Túl sok dolgot ró fel a vörösnek, ha egyszer szóhoz jut. Félelmek, kételyek és bűntudat tolonganak benne a múltról és a jövőről. Már érzi, hogy mindeme dolgok lassan levegőt vesznek mondandójukhoz, de nagyon nincs kedve engedni nekik.*
- Rossz kedved lett? *kérdi inkább az igricet, aki feltűnően elcsendesedett.*
*Bár a grimasz szembetűnőbb, mégis a csend az, ami intő jelként hangosabb. Yeza valószínűleg joggal gondolja, hogy fricskája érzékeny területre gázolt. Nem szándékosan tette, de tény, hogy ilyesmiben akár akaratlanul is nagyon aljas tud lenni. Érzi, hogy mintha kettejük között is hűvösebb lenne az idő és sustorog egy hangocska a lelkiismeretében, hogy talán bocsánatot kérhetne, de túl gyengének és bizonytalannak érzi magát, hogy most ilyesmit kimutasson. A büszkesége hamar közbelép és letorkollva a lelkiismeretet, fennhangon sorolja saját sérelmeit, melyek több mint elég önigazolást biztosítanak.
Elveszi a palackot és kihúzza a dugót. Először csak kicsit kortyol az italból, aztán egy nagyobbat is. A bor nem a legnemesebb nedű, amit valaha kóstolt, de néminemű fanyarsága mellett sem lehet panasz az erejére. A melegség nem rohanva gyújtja lobra az ereit, mint a tömények szokása. A bor lassan járja át. Kellemesen. Eooghannak nyújtja az üveget.*
- Jó, hogy hoztuk. Elkél a pokróc alá *mondja.
Yeza alapvetően ki nem állhatja a természetet, de most valahogy mégis jólesik itt üldögélni. Még akkor is, ha egyszerre némi melankólia telepedett is rájuk. Tekintete a szirt környékén vitorlázó sirályokat figyeli. Lassacskán elülnek. Nem is tudja, mikor vette körül utoljára ekkora csend. Nem szereti a csendet. Túl sok dolgot ró fel a vörösnek, ha egyszer szóhoz jut. Félelmek, kételyek és bűntudat tolonganak benne a múltról és a jövőről. Már érzi, hogy mindeme dolgok lassan levegőt vesznek mondandójukhoz, de nagyon nincs kedve engedni nekik.*
- Rossz kedved lett? *kérdi inkább az igricet, aki feltűnően elcsendesedett.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:31:27
Üzenet elküldve: 2019-11-21 19:31:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Szerencséjére az emlékezet nem hagyja cserben, bár szépérzéke az nincsen, nem ért a divathoz, de a díszes tollak még az ő fantáziájában is megragadtak. Viszont már tényleg kezdi átjárni a szirt szélén megélénkülő delejező szellő. Gyorsan el is veszi a pokrócot, mielőtt a nő mégis meggondolná magát és mindkettő birtoklási jogát magának követelné, esetleg cserére felajánlaná a gatyájáért. A fricskára csak megereszt egy bosszankodó grimaszt, de nem szól vissza, most nincs kedve ide- oda húzogatósat játszani. Ekkor merül fel benne, mennyivel jobban tetszene neki, ha egy kicsivel több kedvességet mutatna a vörös az irányába. Közben a hely is kiválaszttatik, újból, meg is indulnak az irányba, hagyja, hadd sétáljon a vörös előtte. Csöppet ugyanis viccesnek találja, ahogy a Yeza tekercs miként mozog, majd huppan le, így, korlátozott mozgással a fatönkre. Közben felmarkolta a holmiját, a borra nagy figyelmet fordítva és a hátára lazán terítve a pokrócot ő is leül a nő mellé. Meglehetősen csendes, mikor pedig a hátsója végre szilárd, azaz viszonylag stabil terepre ér, átnyújtja az egész üveget a nő elé. Nem is magának hozta, idekint az alkohol úgyse segítene, átfagyni azzal együtt is nagyon szépen lehet, már korábban ezt is tapasztalta.*
-Tessék.
*Szerencséjére az emlékezet nem hagyja cserben, bár szépérzéke az nincsen, nem ért a divathoz, de a díszes tollak még az ő fantáziájában is megragadtak. Viszont már tényleg kezdi átjárni a szirt szélén megélénkülő delejező szellő. Gyorsan el is veszi a pokrócot, mielőtt a nő mégis meggondolná magát és mindkettő birtoklási jogát magának követelné, esetleg cserére felajánlaná a gatyájáért. A fricskára csak megereszt egy bosszankodó grimaszt, de nem szól vissza, most nincs kedve ide- oda húzogatósat játszani. Ekkor merül fel benne, mennyivel jobban tetszene neki, ha egy kicsivel több kedvességet mutatna a vörös az irányába. Közben a hely is kiválaszttatik, újból, meg is indulnak az irányba, hagyja, hadd sétáljon a vörös előtte. Csöppet ugyanis viccesnek találja, ahogy a Yeza tekercs miként mozog, majd huppan le, így, korlátozott mozgással a fatönkre. Közben felmarkolta a holmiját, a borra nagy figyelmet fordítva és a hátára lazán terítve a pokrócot ő is leül a nő mellé. Meglehetősen csendes, mikor pedig a hátsója végre szilárd, azaz viszonylag stabil terepre ér, átnyújtja az egész üveget a nő elé. Nem is magának hozta, idekint az alkohol úgyse segítene, átfagyni azzal együtt is nagyon szépen lehet, már korábban ezt is tapasztalta.*
-Tessék.
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-20 20:56:17
Üzenet elküldve: 2019-11-20 20:56:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Inkább nem kotyog közbe, bár olykor eléggé nehezére esik szó nélkül hagyni a dolgokat. Egyrészt, hogy valószínűleg olyan csodálatos lény még nem született Lanawinra, aki megütné a szép kategóriát vízi hullaként. Másrészt pedig a hullákra ez a jelző úgy általában nem jellemző. Aki van olyan szerencsés, hogy álmában éri a békés halál, az talán a legközelebb állhat hozzá, de egy élettől elhagyott porhüvely akkor is csak rothadásra ítélt hús. Aki szépséget lát benne, azzal valami nem stimmel.
A sirálylakomához valahogy az ajánlás után se kapott kedvet. Yeza a hallal sincs igazán kibékülve. A további fura tengerből kikotort, a kikötői népek által ételnek titulált, nyálkás, nyúlós, rágós dolgokról nem is beszélve.*
- Igen, azoknak *mondja.* - Wegtorenben sokat tartanak díszmadárként. De ha jól tudom eredetileg valahonnét a messzi keletről származnak.
*Elmerül a látóhatár bámulásában, úgyhogy csak akkor veszi észre Eooghan felé nyújtott kezeit, mikor a félvér meg is szólal a mozdulat mellé.*
- Cöhh. Kikötői úrficska vagy, csak nem dönt ágynak egy kis tengeri szél *löki oda először a fricskát, aztán a pokrócot.* - Remélem, azért cserébe megkínálsz végre abból a borból.
*Jól összehúzza magán a plédet, aztán keres egy alkalmas helyet, ahová letelepedhet, de végül mégis inkább meggondolja magát. Nem szeretne felfázni. A korábban ajánlgatott fás rész felé hunyorog, ahol lát is valami kidőlt rönköt, ami talán kevésbé lenne hideg, mint az itteni sziklás rész.*
- Inkább üljünk le ott *mutat a kiszemelt hely felé.* - Még a végén felfázol.
*Inkább nem kotyog közbe, bár olykor eléggé nehezére esik szó nélkül hagyni a dolgokat. Egyrészt, hogy valószínűleg olyan csodálatos lény még nem született Lanawinra, aki megütné a szép kategóriát vízi hullaként. Másrészt pedig a hullákra ez a jelző úgy általában nem jellemző. Aki van olyan szerencsés, hogy álmában éri a békés halál, az talán a legközelebb állhat hozzá, de egy élettől elhagyott porhüvely akkor is csak rothadásra ítélt hús. Aki szépséget lát benne, azzal valami nem stimmel.
A sirálylakomához valahogy az ajánlás után se kapott kedvet. Yeza a hallal sincs igazán kibékülve. A további fura tengerből kikotort, a kikötői népek által ételnek titulált, nyálkás, nyúlós, rágós dolgokról nem is beszélve.*
- Igen, azoknak *mondja.* - Wegtorenben sokat tartanak díszmadárként. De ha jól tudom eredetileg valahonnét a messzi keletről származnak.
*Elmerül a látóhatár bámulásában, úgyhogy csak akkor veszi észre Eooghan felé nyújtott kezeit, mikor a félvér meg is szólal a mozdulat mellé.*
- Cöhh. Kikötői úrficska vagy, csak nem dönt ágynak egy kis tengeri szél *löki oda először a fricskát, aztán a pokrócot.* - Remélem, azért cserébe megkínálsz végre abból a borból.
*Jól összehúzza magán a plédet, aztán keres egy alkalmas helyet, ahová letelepedhet, de végül mégis inkább meggondolja magát. Nem szeretne felfázni. A korábban ajánlgatott fás rész felé hunyorog, ahol lát is valami kidőlt rönköt, ami talán kevésbé lenne hideg, mint az itteni sziklás rész.*
- Inkább üljünk le ott *mutat a kiszemelt hely felé.* - Még a végén felfázol.
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-20 17:31:33
Üzenet elküldve: 2019-11-20 17:31:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 139
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
-Nem azt mondtam, hogy nekem való lenne a dolog, csak egy útra talán vállalkoznék. Persze elég nagy az esélye, hogy valaki történik. Lecsap egy erőteljes vihar vagy megtámadnak odakinn a haramiák és az utolsó dolog, amit látni fogok valamiféle tengeri bestia pofája, ahogy megragadja a karom vagy a lábam. Jobban is járnék, a szomjan halás nem az én világom, inkább harapjon ketté valami állat. Csúnya lennék vízi hullának. *A nő furcsa megjegyzésére a sirályokkal kapcsolatban csak felnevet.*
-Este már a sirályok sem repkednek. Amúgy meg az ízük egészen jó. *Húzogatja oldalra a száját, úri fiú, de volt már szerencséje néhány furcsa fogáshoz.*
-Pávát… pávát… azoknak van olyan szép színes tolluk igaz? *Tudja, hogy hallotta már a nevét, de látni még egyet se látott, csak a tollukkal ékesített ruhát illetve fejdíszt. Ekkor a nő választ és ott maradnak a nyílt terepen. Még bámulja néhány percig azt, amit a vörös, de aztán érzi, hogy a szél kezdi kihűteni, így leteszi az üveget a fűbe, meg a kardot is és odalép a nő mellé, felé nyújtja a két felfelé nyitott tenyerét.*
-Esetleg megkaphatom azt a pokrócot? *Persze most udvariasan kér, de valami pimasz alamuszi hajlítás már bujkál a hangjában.*
-Csak nem hagynád, hogy megint meghűljek? *Vonja fel az egyik szemöldökét, hogy az majd a hajvonalát verdesi.*
-Nem azt mondtam, hogy nekem való lenne a dolog, csak egy útra talán vállalkoznék. Persze elég nagy az esélye, hogy valaki történik. Lecsap egy erőteljes vihar vagy megtámadnak odakinn a haramiák és az utolsó dolog, amit látni fogok valamiféle tengeri bestia pofája, ahogy megragadja a karom vagy a lábam. Jobban is járnék, a szomjan halás nem az én világom, inkább harapjon ketté valami állat. Csúnya lennék vízi hullának. *A nő furcsa megjegyzésére a sirályokkal kapcsolatban csak felnevet.*
-Este már a sirályok sem repkednek. Amúgy meg az ízük egészen jó. *Húzogatja oldalra a száját, úri fiú, de volt már szerencséje néhány furcsa fogáshoz.*
-Pávát… pávát… azoknak van olyan szép színes tolluk igaz? *Tudja, hogy hallotta már a nevét, de látni még egyet se látott, csak a tollukkal ékesített ruhát illetve fejdíszt. Ekkor a nő választ és ott maradnak a nyílt terepen. Még bámulja néhány percig azt, amit a vörös, de aztán érzi, hogy a szél kezdi kihűteni, így leteszi az üveget a fűbe, meg a kardot is és odalép a nő mellé, felé nyújtja a két felfelé nyitott tenyerét.*
-Esetleg megkaphatom azt a pokrócot? *Persze most udvariasan kér, de valami pimasz alamuszi hajlítás már bujkál a hangjában.*
-Csak nem hagynád, hogy megint meghűljek? *Vonja fel az egyik szemöldökét, hogy az majd a hajvonalát verdesi.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2019-11-19 17:55:37
Üzenet elküldve: 2019-11-19 17:55:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Eooghantar, Yeza//
*Apró fintorral ellenjegyzi a választ, aztán megvonja a vállát, mint aki még csak véletlenül se feltételez semmiféle utalást a megjegyzés mögött.*
- Én meg addig majd megfogom a bort, amíg visszasegíti *mondja előzékenyen.
Egészen jó tempóban haladnak, így a dokkok látképét hamar felváltja a sziklás, emelkedő partszakasz, ami a magaslat felé visz.*
- Én csak messziről szeretem őket *mondja a hajókkal kapcsolatban.* - Szépek, de azt hiszem a hajózás olyasmi, ami nem nekem való.
*Egyáltalán nem tudja elképzelni magát a tengeren. Túlságosan kiszolgáltatottnak érezné magát. Ráadásul az a tapasztalata, hogy ha túl sok embert túl kis helyre sokáig zárnak össze, akkor abból nem sok jó sül ki. Márpedig egy hajón már első ránézésre is iskolapéldául szolgálhat az ilyesfajta konfliktusokhoz. Nem is csodálkozik rajta, hogy a történetekben a hajóskapitányok legtöbbje kegyetlen átokfajzat. Másképp a legénység talán már a kihajózás utáni napon széttépné egymást.*
- A tenger nyugtató hangját? *ráncolja a homlokát.* - Hallja azt bárki is a rohadt sirályoktól? Ritka idegesítő dögök. *Mi tagadás, ezek a tengeri madarak szörnyen hangosak, ráadásul még pofátlanok is.* - A páváknak van hasonló hangja. Hallottál már pávát?
*Yeza szorosan fogja magán a pokrócot, a másikat pedig magához ölelve tartja, amíg Eooghan nem tart rá igényt.*
- Jó lesz itt *mondja.* - Innen jobban látni, mint a fáktól. *És valóban. A nyugati látóhatár mintha vértől csatakos olvadt aranyban fürdene. Úgy, hogy tudja, egykori otthona felé tekint, kicsit még megindítóbb a látvány. Nem tudja, mit kellene éreznie. Minden olyan zavaros még benne. Csak a szélbe tartja az arcát, hagyja, hogy rőt tincseibe kapjon és bámulja a naplementét.*
*Apró fintorral ellenjegyzi a választ, aztán megvonja a vállát, mint aki még csak véletlenül se feltételez semmiféle utalást a megjegyzés mögött.*
- Én meg addig majd megfogom a bort, amíg visszasegíti *mondja előzékenyen.
Egészen jó tempóban haladnak, így a dokkok látképét hamar felváltja a sziklás, emelkedő partszakasz, ami a magaslat felé visz.*
- Én csak messziről szeretem őket *mondja a hajókkal kapcsolatban.* - Szépek, de azt hiszem a hajózás olyasmi, ami nem nekem való.
*Egyáltalán nem tudja elképzelni magát a tengeren. Túlságosan kiszolgáltatottnak érezné magát. Ráadásul az a tapasztalata, hogy ha túl sok embert túl kis helyre sokáig zárnak össze, akkor abból nem sok jó sül ki. Márpedig egy hajón már első ránézésre is iskolapéldául szolgálhat az ilyesfajta konfliktusokhoz. Nem is csodálkozik rajta, hogy a történetekben a hajóskapitányok legtöbbje kegyetlen átokfajzat. Másképp a legénység talán már a kihajózás utáni napon széttépné egymást.*
- A tenger nyugtató hangját? *ráncolja a homlokát.* - Hallja azt bárki is a rohadt sirályoktól? Ritka idegesítő dögök. *Mi tagadás, ezek a tengeri madarak szörnyen hangosak, ráadásul még pofátlanok is.* - A páváknak van hasonló hangja. Hallottál már pávát?
*Yeza szorosan fogja magán a pokrócot, a másikat pedig magához ölelve tartja, amíg Eooghan nem tart rá igényt.*
- Jó lesz itt *mondja.* - Innen jobban látni, mint a fáktól. *És valóban. A nyugati látóhatár mintha vértől csatakos olvadt aranyban fürdene. Úgy, hogy tudja, egykori otthona felé tekint, kicsit még megindítóbb a látvány. Nem tudja, mit kellene éreznie. Minden olyan zavaros még benne. Csak a szélbe tartja az arcát, hagyja, hogy rőt tincseibe kapjon és bámulja a naplementét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 938-957