Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-10 14:01:38
Üzenet elküldve: 2017-08-10 14:01:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Világítótorony brancs//
*Ser cseppet sem zavartatja magát az őrök miatt. Az ő dolguk, hogy a torony környékét őrizzék, semmi közük ahhoz, hogy mi történik a tengeren vagy a kikötőben.*
-Szerintem egy ilyen erős mágust az a pár karddal hadonászó sem fogja megállítani. Akkor nem csak a tornyot lopná e, hanem kis ólom katonákká változtatná az őrséget is.
*A városi őrségre tett megjegyzésen csak vigyorog. Természetesen, mint a bűn, rablások és gyilkosságok híve, nem szimpatizál a másik oldallal, legyen az hivatásos katona vagy önjelölt igazságosztó, mindegyikről hasonló a véleménye. Davyre bízza a meghívást, hadd üvöltözzön a többieknek, ha akar, azok úgyis csatlakoznak maguktól, ha kedvük tartja.*
-Kikérem magamnak! *Horkan fel.* Nem vagyon én nő, ugyanolyan mocskos kalóz vagyok, akárcsak te.
*Vigyorog gonoszul a férfire. Meg merne rá esküdni, hogy több vér tapad a kezéhez, mint a legtöbb kis cukorborsónak, akiket most felvettek vele együtt.*
-És biztosra veheted, hogy a tőröm ellen sem lenne sokkal több esélyed, de ha valaki nagyon távolról rohanna nekem, még mindig itt van ez.
*Tapogatja meg az oldalán lógó számszeríjat. Ez mindig nála van. Nem túl nehéz, nem is hatalmas darab, hogy akadozzon, de kéznél van, ha szüksége van rá. Harc előtt viszont kényelmesebb, ha nem lóg az oldalán, le is csatolja az övéről, feltűri az ingujját, és alapállást felvéve várja, hogy a másik támadjon. Nem kell csalódnia, egy pillanattal később, már egy ököl közeledik az arca felé. Lebukik előle, habár nem sokon múlt, és Davy védtelenül hagyott oldalát veszi célba saját öklével.*
*Ser cseppet sem zavartatja magát az őrök miatt. Az ő dolguk, hogy a torony környékét őrizzék, semmi közük ahhoz, hogy mi történik a tengeren vagy a kikötőben.*
-Szerintem egy ilyen erős mágust az a pár karddal hadonászó sem fogja megállítani. Akkor nem csak a tornyot lopná e, hanem kis ólom katonákká változtatná az őrséget is.
*A városi őrségre tett megjegyzésen csak vigyorog. Természetesen, mint a bűn, rablások és gyilkosságok híve, nem szimpatizál a másik oldallal, legyen az hivatásos katona vagy önjelölt igazságosztó, mindegyikről hasonló a véleménye. Davyre bízza a meghívást, hadd üvöltözzön a többieknek, ha akar, azok úgyis csatlakoznak maguktól, ha kedvük tartja.*
-Kikérem magamnak! *Horkan fel.* Nem vagyon én nő, ugyanolyan mocskos kalóz vagyok, akárcsak te.
*Vigyorog gonoszul a férfire. Meg merne rá esküdni, hogy több vér tapad a kezéhez, mint a legtöbb kis cukorborsónak, akiket most felvettek vele együtt.*
-És biztosra veheted, hogy a tőröm ellen sem lenne sokkal több esélyed, de ha valaki nagyon távolról rohanna nekem, még mindig itt van ez.
*Tapogatja meg az oldalán lógó számszeríjat. Ez mindig nála van. Nem túl nehéz, nem is hatalmas darab, hogy akadozzon, de kéznél van, ha szüksége van rá. Harc előtt viszont kényelmesebb, ha nem lóg az oldalán, le is csatolja az övéről, feltűri az ingujját, és alapállást felvéve várja, hogy a másik támadjon. Nem kell csalódnia, egy pillanattal később, már egy ököl közeledik az arca felé. Lebukik előle, habár nem sokon múlt, és Davy védtelenül hagyott oldalát veszi célba saját öklével.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-10 07:03:01
Üzenet elküldve: 2017-08-10 07:03:01
ÚJ
![>Davyros, a Kalóz [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10917_1492719033_fel_elf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Világítótorony brancs//
*Davy számára egyáltalán nem jelentenek megnyugvást az őrök, leginkább azért, mert a kalózokra mindig úgy néznek, hogy a szemükkel fellógatnák őket a bitóra. Pedig nem rosszabbak ők, mint némely moslék vámszedő meg szemétláda díszelgő, kik az anyjukat is eladnák néhány aranytallérért.*
-Mondjuk egy mágus? *kérdezi mosolyogva.* -Gondold el, ha beszambázik egy mágus, csinál pár karkörzést és puff, zsebre rakja a világítótornyot, mert teszem azt lekicsinyítette.
*Na persze erre nem nagy a sansz, de talán lenne olyan vén bolond, akinek sikerülhetne. Vagy ugye ott vannak az istenek...*
-Ja, hát azok rém parasztok! Egy rakás csürhe, akik tollaskalapban feszítenek, holott kötél kellene a nyakuk köré! Bezzeg a kikötőbe nem merik betenni a piszkos kis lábaikat. Gyökerek. Gyökerek mind!
*A kikötői bandák a csontot is lerágnák az őrségről, a hulláikat pedig felzabáltatnák a patkányokkal. De jó lenne...*
-Oké, akkor mondom nekik. Héj! *kiabál oda, amolyan szolidan.* -Majd gyertek közelebb, ha kiélvezkedtétek magatokat! Tartunk egy kis gyakorlatot!
*Eztán el is fordul tőlük, majd ismét Serre fókuszál.*
-Hol is tartottunk, aranyom? Áh, megvan! Szóval verekedjünk. Rafinált vagy te, Kormos. Most tényleg verjek meg egy nőt? Hát micsoda úriember lennék én, ha megtenném? Csonttőr? A szablyám ellen esélyed sincs fogpiszkálóval. Szerezz be legalább egy egyszerű rövidkardot, hidd el, jobban jársz vele, mint a szalonnakatonázóval.
*Jó a tőr, de ha nem tudja kiharcolni, hogy ellenfele közel kerüljön hozzá és távolról operálják, akkor bukta. Nem lekváros, hanem nyakvesztős bukta.
Leveszi mellényét és a földre dobja, majd könyékig feltűri hosszujjú ingujját. Aztán beáll amolyan egyszerű kocsmai stílusba. Lábak vállszélességben terpeszben, két kezét pedig ökölbe szorítva fejmagasságba emeli.*
-Verekedjünk! *mondja, majd előre is ront és igyekszik bevinni egy jobb egyenest, nagyjából Ser orrának tájékára.*
*Davy számára egyáltalán nem jelentenek megnyugvást az őrök, leginkább azért, mert a kalózokra mindig úgy néznek, hogy a szemükkel fellógatnák őket a bitóra. Pedig nem rosszabbak ők, mint némely moslék vámszedő meg szemétláda díszelgő, kik az anyjukat is eladnák néhány aranytallérért.*
-Mondjuk egy mágus? *kérdezi mosolyogva.* -Gondold el, ha beszambázik egy mágus, csinál pár karkörzést és puff, zsebre rakja a világítótornyot, mert teszem azt lekicsinyítette.
*Na persze erre nem nagy a sansz, de talán lenne olyan vén bolond, akinek sikerülhetne. Vagy ugye ott vannak az istenek...*
-Ja, hát azok rém parasztok! Egy rakás csürhe, akik tollaskalapban feszítenek, holott kötél kellene a nyakuk köré! Bezzeg a kikötőbe nem merik betenni a piszkos kis lábaikat. Gyökerek. Gyökerek mind!
*A kikötői bandák a csontot is lerágnák az őrségről, a hulláikat pedig felzabáltatnák a patkányokkal. De jó lenne...*
-Oké, akkor mondom nekik. Héj! *kiabál oda, amolyan szolidan.* -Majd gyertek közelebb, ha kiélvezkedtétek magatokat! Tartunk egy kis gyakorlatot!
*Eztán el is fordul tőlük, majd ismét Serre fókuszál.*
-Hol is tartottunk, aranyom? Áh, megvan! Szóval verekedjünk. Rafinált vagy te, Kormos. Most tényleg verjek meg egy nőt? Hát micsoda úriember lennék én, ha megtenném? Csonttőr? A szablyám ellen esélyed sincs fogpiszkálóval. Szerezz be legalább egy egyszerű rövidkardot, hidd el, jobban jársz vele, mint a szalonnakatonázóval.
*Jó a tőr, de ha nem tudja kiharcolni, hogy ellenfele közel kerüljön hozzá és távolról operálják, akkor bukta. Nem lekváros, hanem nyakvesztős bukta.
Leveszi mellényét és a földre dobja, majd könyékig feltűri hosszujjú ingujját. Aztán beáll amolyan egyszerű kocsmai stílusba. Lábak vállszélességben terpeszben, két kezét pedig ökölbe szorítva fejmagasságba emeli.*
-Verekedjünk! *mondja, majd előre is ront és igyekszik bevinni egy jobb egyenest, nagyjából Ser orrának tájékára.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-09 13:36:27
Üzenet elküldve: 2017-08-09 13:36:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak toborzás//
*Tényleg ritka az ilyen pillanat. És a végén még meg fogja bánni, hogy így felengedett Lataronel társaságában. De hát, nincs de, nincs hát, ez van, ezt kell szeretni. Már ugye nem feltétlenül Latot, hanem a nevetést. Szörnyű, de időnként tényleg ráfanyalodnak még a sötételfek is.*
- Igen? Kinek? Neked szerintem rögtön kettő is kéne. *Két szemkötő egy helyett tényleg nagyon praktikus. Az ellenség néhány pillanattal kap röhögőgörcsöt tőle, a kalóz pedig ebből csak a hangot érzékeli, kevésbé ront a dolog az önbecsülésén. Már csak viasz kell a fülébe, meg súly a lábára, aztán kész a Kárhozottak bajnoka. Ha nagyon elfajul az esélykiegyenlítősdi, akkor még a valóságban is előfordulhatnak ilyen megoldások. De addig inkább ne jussanak el.*
- Igaz. Még azt hinnéd, hogy kedves vagyok veled. Távol álljon tőlem az ilyesmi... *Ő kedves? Ugyan, soha és senkivel, még véletlenül se. Eddig is látható volt, hogy milyen nagyon mufurc alak. Annyira, hogy már-már lelkesen integet vissza a másik párosnak.*
- Remélem nem akarják, hogy kiálljunk velük. Én is későbbre tartogatom magamat. *Mondja Latnak.*
- Persze azért a tőrömmel elég jó vagyok. *Büszkélkedik.*
*Tényleg ritka az ilyen pillanat. És a végén még meg fogja bánni, hogy így felengedett Lataronel társaságában. De hát, nincs de, nincs hát, ez van, ezt kell szeretni. Már ugye nem feltétlenül Latot, hanem a nevetést. Szörnyű, de időnként tényleg ráfanyalodnak még a sötételfek is.*
- Igen? Kinek? Neked szerintem rögtön kettő is kéne. *Két szemkötő egy helyett tényleg nagyon praktikus. Az ellenség néhány pillanattal kap röhögőgörcsöt tőle, a kalóz pedig ebből csak a hangot érzékeli, kevésbé ront a dolog az önbecsülésén. Már csak viasz kell a fülébe, meg súly a lábára, aztán kész a Kárhozottak bajnoka. Ha nagyon elfajul az esélykiegyenlítősdi, akkor még a valóságban is előfordulhatnak ilyen megoldások. De addig inkább ne jussanak el.*
- Igaz. Még azt hinnéd, hogy kedves vagyok veled. Távol álljon tőlem az ilyesmi... *Ő kedves? Ugyan, soha és senkivel, még véletlenül se. Eddig is látható volt, hogy milyen nagyon mufurc alak. Annyira, hogy már-már lelkesen integet vissza a másik párosnak.*
- Remélem nem akarják, hogy kiálljunk velük. Én is későbbre tartogatom magamat. *Mondja Latnak.*
- Persze azért a tőrömmel elég jó vagyok. *Büszkélkedik.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-09 11:48:07
Üzenet elküldve: 2017-08-09 11:48:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak toborzás//
*Igaz is, az őrök azért mégis csak téblábolnak a környéken, de így is sokkal nyugodtabb hely, mint bármelyik másik a kikötőben. Talán még a vértkertben uralkodhatnak hasonló viszonyok, amikor épp nem akar senki senkit leigázni.*
-Biztosan jól meg is fizetik őket. Mondjuk nem tudom, ki akarna ellopni egy világítótornyot... *Kuncog az orra alatt. Persze tudja, hogy nem is ezért kellenek az őrök.* De addig nincs is velük baj, míg nem kezdenek el ok nélkül kötekedni, mint az artheniori katonák.
*Nem járt a városban, de hallott ezt-azt a dokkok környékén, sokan menekültek ebbe a mocsokba onnan, mert nem volt nyugtuk az őrség miatt.*
-Igaz is. *Tekint a távolba a végtelen tengerre.* Pedig biztos láthattunk volna érdekes dolgokat.
*A tenger sok titkot rejt magában, ha szerencséjük lett volna, egy ilyet is megpillanthattak volna, de most már mindegy.*
-És tényleg. *Vigyorodik el, mikor megpillantja a párost. Ő is int nekik.* Úgy tűnik, mindenki a világítótornyot választja egy kis romantikához. Majd a második körre hívhatjuk őket is, először csak kettesben próbálkozzunk. Én a puszta kezeimre esküszöm, ha én választhatok harcmodort. *Emeli fel két öklét vigyorogva.* De ha a fegyvereket részesíted előnyben, van egy csont tőröm, utána azt is megpróbálhatjuk.
*Fegyverrel sosem bánt olyan jól, mint a kezeivel, de tőr forgatását is már elkezdte tanulgatni. Valamit csak tud produkálni vele, de nem lenne meglepő a vereség.*
*Igaz is, az őrök azért mégis csak téblábolnak a környéken, de így is sokkal nyugodtabb hely, mint bármelyik másik a kikötőben. Talán még a vértkertben uralkodhatnak hasonló viszonyok, amikor épp nem akar senki senkit leigázni.*
-Biztosan jól meg is fizetik őket. Mondjuk nem tudom, ki akarna ellopni egy világítótornyot... *Kuncog az orra alatt. Persze tudja, hogy nem is ezért kellenek az őrök.* De addig nincs is velük baj, míg nem kezdenek el ok nélkül kötekedni, mint az artheniori katonák.
*Nem járt a városban, de hallott ezt-azt a dokkok környékén, sokan menekültek ebbe a mocsokba onnan, mert nem volt nyugtuk az őrség miatt.*
-Igaz is. *Tekint a távolba a végtelen tengerre.* Pedig biztos láthattunk volna érdekes dolgokat.
*A tenger sok titkot rejt magában, ha szerencséjük lett volna, egy ilyet is megpillanthattak volna, de most már mindegy.*
-És tényleg. *Vigyorodik el, mikor megpillantja a párost. Ő is int nekik.* Úgy tűnik, mindenki a világítótornyot választja egy kis romantikához. Majd a második körre hívhatjuk őket is, először csak kettesben próbálkozzunk. Én a puszta kezeimre esküszöm, ha én választhatok harcmodort. *Emeli fel két öklét vigyorogva.* De ha a fegyvereket részesíted előnyben, van egy csont tőröm, utána azt is megpróbálhatjuk.
*Fegyverrel sosem bánt olyan jól, mint a kezeivel, de tőr forgatását is már elkezdte tanulgatni. Valamit csak tud produkálni vele, de nem lenne meglepő a vereség.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-09 08:54:26
Üzenet elküldve: 2017-08-09 08:54:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak toborzás//
*Nem sűrűn lát mélységit nevetni jóízűen, ezért kicsit meglepi a dolog először. Elnézi egy pillánatra, majd tovább nevet vele.*
- Kampókéz és szemkötő... *Elgondolkodva túr tincsei közé, és egy csábos mosoly kíséretében fordul vissza a nőhöz.* Még az sem tudna rontani az összképen. Sőt! A szemkötő szerintem kifejezetten jól is állna.
*Tény, valóban ütős kis banda lenne. Persze csak ha a cél az lenne, hogy az ellenség a röhögéstől essen a tengerbe, még mielőtt kardjaikat előhúzhatnák. Log megjelenése így is már kicsit fura, hozzáképzelve még a falábakat, egyenesen bizarr.*
- A Lustaság kifejezetten hízelgő a felsoroltakhoz képest, úgyhogy hidd el, nem fogom nagyon a lelkemre venni. De a Lat is tökéletesen megteszi. *Mondja, közben ő is visszaint Davynak.*
*Nem sűrűn lát mélységit nevetni jóízűen, ezért kicsit meglepi a dolog először. Elnézi egy pillánatra, majd tovább nevet vele.*
- Kampókéz és szemkötő... *Elgondolkodva túr tincsei közé, és egy csábos mosoly kíséretében fordul vissza a nőhöz.* Még az sem tudna rontani az összképen. Sőt! A szemkötő szerintem kifejezetten jól is állna.
*Tény, valóban ütős kis banda lenne. Persze csak ha a cél az lenne, hogy az ellenség a röhögéstől essen a tengerbe, még mielőtt kardjaikat előhúzhatnák. Log megjelenése így is már kicsit fura, hozzáképzelve még a falábakat, egyenesen bizarr.*
- A Lustaság kifejezetten hízelgő a felsoroltakhoz képest, úgyhogy hidd el, nem fogom nagyon a lelkemre venni. De a Lat is tökéletesen megteszi. *Mondja, közben ő is visszaint Davynak.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-09 07:27:57
Üzenet elküldve: 2017-08-09 07:27:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 23
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak toborzás//
*Tényleg jót fog tenni egy kis séta. Az utóbbi napokban serényen hódolt a rumnak és a rossz életű hölgyeknek.*
-Nem annyira elhagyatott az. Mindig állig felfegyverkezett díszelgők vigyázzák a környéket. Nem csoda, hiszen fontos a hajózás szempontjából. A tehetősebb polgárok tartják fenn a Világítótorony buzgó őreit.
*Talán némi másodlagos munkának nem is lenne rossz, csak furán festene egy kalóz az őrök soraiban. Micsoda fényt vetne az őrökre?*
-Igen. Na, bakker! *csapja meg combját.* -Eljöttünk, de nem volt annyi eszünk, hogy hozzunk egy távcsövet!
*Mert hiába látnak esetlegesen jobban egy embernél, a kettő nem említhető egy kalap alatt.*
-Nézd már! A Kölyök meg a Szószátyár is kiruccannak! *mutat rá a két társukra, és messziről int is feléjük egyet.* -Nincs ellenemre? Bevegyük azt a kettőt is. *biccent oda.* -Vagy édes kettesben kívánod? Na és milyen formában?
*Tényleg jót fog tenni egy kis séta. Az utóbbi napokban serényen hódolt a rumnak és a rossz életű hölgyeknek.*
-Nem annyira elhagyatott az. Mindig állig felfegyverkezett díszelgők vigyázzák a környéket. Nem csoda, hiszen fontos a hajózás szempontjából. A tehetősebb polgárok tartják fenn a Világítótorony buzgó őreit.
*Talán némi másodlagos munkának nem is lenne rossz, csak furán festene egy kalóz az őrök soraiban. Micsoda fényt vetne az őrökre?*
-Igen. Na, bakker! *csapja meg combját.* -Eljöttünk, de nem volt annyi eszünk, hogy hozzunk egy távcsövet!
*Mert hiába látnak esetlegesen jobban egy embernél, a kettő nem említhető egy kalap alatt.*
-Nézd már! A Kölyök meg a Szószátyár is kiruccannak! *mutat rá a két társukra, és messziről int is feléjük egyet.* -Nincs ellenemre? Bevegyük azt a kettőt is. *biccent oda.* -Vagy édes kettesben kívánod? Na és milyen formában?
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-08 19:53:09
Üzenet elküldve: 2017-08-08 19:53:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak toborzás//
- Én sem. *Válaszolja, hogy aztán együtt nevessen Lataronellel.*
- És az csak a kezdet lenne. Aztán jönne a kampókéz és a faláb, a veteránoknak kettő-kettő. Ezek adják a kalózok fő harcértékét. És hogy rémisztőek is legyetek mindenki kapna szemkötőt is. Ütős banda lenne, nem? *Shaia szerint egy ilyen csapat kiválóan alkalmas lenne arra, hogy az ellenség halálra röhögje magát rajtuk. Sőt még a barátaik is. Igazi tömegpusztító fegyver lenne. A nevetés pedig köztudottan gyógyít is, így elmondható, hogy a csapat mindenre univerzális megoldást szolgáltatna. Nem is érti, hogy miért nem alkalmazzák már régóta ezt a harcmodort.*
- Ha elég lelkesen szurkolok Sernoweynek, akkor talán dob egy csontot. *Tudja, hogy az előléptetéseknél sokszor nem csak a tudás számít, hanem a vezetőkkel való jó kapcsolat is. Néha pedig csak a velük való túl jó kapcsolat. Most azért nem panaszkodhat a saját pozíciójára sem, nem kell a padlót, meg a többiek csizmáit sikálnia naphosszat.*
- Akkor a Lustaság tökéletes név lesz tőlem, ugye? *Kérdi, majd leül a másik mellé a fűbe.*
- Hogy lásd, kivel van dolgod, egye fene, legyen Lat.
- Én sem. *Válaszolja, hogy aztán együtt nevessen Lataronellel.*
- És az csak a kezdet lenne. Aztán jönne a kampókéz és a faláb, a veteránoknak kettő-kettő. Ezek adják a kalózok fő harcértékét. És hogy rémisztőek is legyetek mindenki kapna szemkötőt is. Ütős banda lenne, nem? *Shaia szerint egy ilyen csapat kiválóan alkalmas lenne arra, hogy az ellenség halálra röhögje magát rajtuk. Sőt még a barátaik is. Igazi tömegpusztító fegyver lenne. A nevetés pedig köztudottan gyógyít is, így elmondható, hogy a csapat mindenre univerzális megoldást szolgáltatna. Nem is érti, hogy miért nem alkalmazzák már régóta ezt a harcmodort.*
- Ha elég lelkesen szurkolok Sernoweynek, akkor talán dob egy csontot. *Tudja, hogy az előléptetéseknél sokszor nem csak a tudás számít, hanem a vezetőkkel való jó kapcsolat is. Néha pedig csak a velük való túl jó kapcsolat. Most azért nem panaszkodhat a saját pozíciójára sem, nem kell a padlót, meg a többiek csizmáit sikálnia naphosszat.*
- Akkor a Lustaság tökéletes név lesz tőlem, ugye? *Kérdi, majd leül a másik mellé a fűbe.*
- Hogy lásd, kivel van dolgod, egye fene, legyen Lat.
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-07 22:47:42
Üzenet elküldve: 2017-08-07 22:47:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak toborzás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nem is értem miért nem hadi taktika szervezésére neveztek ki téged... De előadod ezt kormosnak, biztos meggondolja magát... - Felnevet és megrázza a fejét. - Csak az lenne a baj, hogy előbb-utóbb kiszedetnéd az összes fogunk, hogy azt villogtassuk az ellenségre.
*A távolban megpillantja Davyt és Kormost közeledni.*
- Na látod, máris itt az alkalom, hogy megvillogtasd a tudásod előléptetés reményében! *Mondja viccelődve, miközben játékosan oldalba böki a nőt.*
- A rendes testmozgást meg inkább hanyagoljuk. Mozogtam én eleget, amíg a kikötőig eljutottam, meg most ide fel. Előtte is egy hétig jöttem, szóval a testmozgás nekem nem hiányzik. *Nagyot fújtat. Már csak belegondolnia is fárasztó, hogy felálljon, és előszedje a kardját. Annál ő sokkal kényelmesebb ember, gyakorolni majd gyakorol, ha megtámadják őket. Elvégre élesben a legjobb próbára tenni magad, nem igaz?*
- Becézése? Öhm... *Megvakarja a fejét, majd még jobban elnyúlva az árnyékban megrántja a vállát.* Szoktak hívni Latnak, Latanak... kis köcsögnek, rühes patkánynak még esetleg... Ennyi jut most eszembe. De amúgy konkrét becézése nincs, úgyhogy szabadon válogathatsz.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
- Nem is értem miért nem hadi taktika szervezésére neveztek ki téged... De előadod ezt kormosnak, biztos meggondolja magát... - Felnevet és megrázza a fejét. - Csak az lenne a baj, hogy előbb-utóbb kiszedetnéd az összes fogunk, hogy azt villogtassuk az ellenségre.
*A távolban megpillantja Davyt és Kormost közeledni.*
- Na látod, máris itt az alkalom, hogy megvillogtasd a tudásod előléptetés reményében! *Mondja viccelődve, miközben játékosan oldalba böki a nőt.*
- A rendes testmozgást meg inkább hanyagoljuk. Mozogtam én eleget, amíg a kikötőig eljutottam, meg most ide fel. Előtte is egy hétig jöttem, szóval a testmozgás nekem nem hiányzik. *Nagyot fújtat. Már csak belegondolnia is fárasztó, hogy felálljon, és előszedje a kardját. Annál ő sokkal kényelmesebb ember, gyakorolni majd gyakorol, ha megtámadják őket. Elvégre élesben a legjobb próbára tenni magad, nem igaz?*
- Becézése? Öhm... *Megvakarja a fejét, majd még jobban elnyúlva az árnyékban megrántja a vállát.* Szoktak hívni Latnak, Latanak... kis köcsögnek, rühes patkánynak még esetleg... Ennyi jut most eszembe. De amúgy konkrét becézése nincs, úgyhogy szabadon válogathatsz.
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-07 21:23:31
Üzenet elküldve: 2017-08-07 21:23:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak toborzás//
~Hűha!~
*Teljesen meg van lepve: nevetést fakasztott a humorosnak szánt próbálkozásával. Van még remény Shaia számára hölgyeim és uraim, a végén még teljesen leszokik a kelletlenkedésről és kedélyeskedni kezd helyette. Ez persze nagy szó, sokat kell még gyakorolnia, ha ezt el akarja érni. Egyelőre viszont nincs meggyőződve róla, hogy tényleg akarja. Próbálkozni viszont lehet.*
- A nappal szembe áll, rávigyorog az ellenségre, az meg elvakul a fogakról visszavert fényben. És akkor harapja el a torkát a másiknak. *Kíváncsi, hogy mit szól Lataronel a különös taktika ötletéhez. Szerinte nem rossz, viszont drága és fájdalmas, meg ugye fogatlanná kell válni, hogy működhessen. Shaia egyelőre megvan vakító mosoly nélkül, jó neki a maga fehér és sárga közöttije.*
- Egy kis rendes testmozgás véletlenül se, mi? Na nem bánom, úgyis kell az erő a visszaútra. *Maguk mögé pillantva egy vagy két másik ismerősre lesz figyelmes. Sajnos egyikük sem Meira vagy X'Threa, a legkedvesebb ismerősei. Viszont Sernowey vagy éppen Davy kalózok társaságára sem panaszkodik. Úgy látszik, hogy nem csak neki és Lataronelnek támadt kedve egy kiadós sétához.*
- Még több kalóz a láthatáron. *A másik páros felé mutat.*
- Ha egymásnak esnek, őket is nézhetjük. Sokan a közelharcot gyakorolni járnak ide. *Ha Lat tényleg a Kikötőben élt eddig, akkor ez persze egyáltalán nem újdonság neki.*
- Amúgy baromi hosszú a neved, nincs helyette valami becenév? *Fordul a másikhoz.*
~Hűha!~
*Teljesen meg van lepve: nevetést fakasztott a humorosnak szánt próbálkozásával. Van még remény Shaia számára hölgyeim és uraim, a végén még teljesen leszokik a kelletlenkedésről és kedélyeskedni kezd helyette. Ez persze nagy szó, sokat kell még gyakorolnia, ha ezt el akarja érni. Egyelőre viszont nincs meggyőződve róla, hogy tényleg akarja. Próbálkozni viszont lehet.*
- A nappal szembe áll, rávigyorog az ellenségre, az meg elvakul a fogakról visszavert fényben. És akkor harapja el a torkát a másiknak. *Kíváncsi, hogy mit szól Lataronel a különös taktika ötletéhez. Szerinte nem rossz, viszont drága és fájdalmas, meg ugye fogatlanná kell válni, hogy működhessen. Shaia egyelőre megvan vakító mosoly nélkül, jó neki a maga fehér és sárga közöttije.*
- Egy kis rendes testmozgás véletlenül se, mi? Na nem bánom, úgyis kell az erő a visszaútra. *Maguk mögé pillantva egy vagy két másik ismerősre lesz figyelmes. Sajnos egyikük sem Meira vagy X'Threa, a legkedvesebb ismerősei. Viszont Sernowey vagy éppen Davy kalózok társaságára sem panaszkodik. Úgy látszik, hogy nem csak neki és Lataronelnek támadt kedve egy kiadós sétához.*
- Még több kalóz a láthatáron. *A másik páros felé mutat.*
- Ha egymásnak esnek, őket is nézhetjük. Sokan a közelharcot gyakorolni járnak ide. *Ha Lat tényleg a Kikötőben élt eddig, akkor ez persze egyáltalán nem újdonság neki.*
- Amúgy baromi hosszú a neved, nincs helyette valami becenév? *Fordul a másikhoz.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-07 21:06:59
Üzenet elküldve: 2017-08-07 21:06:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak toborzás//
*A férfi beleegyezik, ami neki épp elég. Davy döntésétől függetlenül, mindenképpen elnézett volna a toronyhoz még evés előtt, hogy friss, szárazföldi levegőt szívjon, és még egyszer utoljára megcsodálhassa teljes pompájában a kikötőt.*
-Már jártam ott párszor az elmúlt napokban, kellemes hely, hangulatos és elhagyatott.
*Azzal meg is indul a kikötő felé, hogy egy rövid, nem teljesen sima és szilárd talajon gyalogolva felkaptassanak a toronyig. A perzselt fű illata keveredik a sós vízével, egészen különös összhatást eredményezve.*
-Jó messzire ellátni innét.
*Jegyzi meg mindenféle indok nélkül. Egy jó darabig nem lesz része ilyen kilátásban, csak a végtelen tengert és a többiek pofáját bámulhatja napokon át.*
-Na, akkor összemérjük kicsit az erőnket?
*Kérdezi vigyorogva. Semmi rossz szándék vagy gonoszság nincsen mögötte, olyan rég harcolt, még edzés szintjén is, hogy örömmel fogadja a férfi erőfitogtatását.*
*A férfi beleegyezik, ami neki épp elég. Davy döntésétől függetlenül, mindenképpen elnézett volna a toronyhoz még evés előtt, hogy friss, szárazföldi levegőt szívjon, és még egyszer utoljára megcsodálhassa teljes pompájában a kikötőt.*
-Már jártam ott párszor az elmúlt napokban, kellemes hely, hangulatos és elhagyatott.
*Azzal meg is indul a kikötő felé, hogy egy rövid, nem teljesen sima és szilárd talajon gyalogolva felkaptassanak a toronyig. A perzselt fű illata keveredik a sós vízével, egészen különös összhatást eredményezve.*
-Jó messzire ellátni innét.
*Jegyzi meg mindenféle indok nélkül. Egy jó darabig nem lesz része ilyen kilátásban, csak a végtelen tengert és a többiek pofáját bámulhatja napokon át.*
-Na, akkor összemérjük kicsit az erőnket?
*Kérdezi vigyorogva. Semmi rossz szándék vagy gonoszság nincsen mögötte, olyan rég harcolt, még edzés szintjén is, hogy örömmel fogadja a férfi erőfitogtatását.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-07 14:00:37
Üzenet elküldve: 2017-08-07 14:00:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak toborzás//
- Aranyfogakra...? *Fordul hátra felvont szemöldökkel, majd kissé felnevet, és megvonja a vállát.*
- Nem rossz befektetés, nem tagadom. Biztos nagyon kis mutatós lesz, ahogy kivillantja.
*A dombon szinte felszalad a toronyhoz, mintha nem is jöttek volna eddig meredek szirteken és lejtőkön. Energiája az van bőven, pörög, mint valami hiperaktív kisgyerek. A domb tetején bevárja Shaiat, majd egy nagyobb fa árnyékába telepedik, és iszik ő is a kulacsából.*
- Hát ha azt szeretnél... Felőlem gyönyörködhetünk is, de engem nem nagyon fognak meg az ilyenek. Sziklák, tenger, hajók... Szép, szép, de öt perc után is ugyanez. Pihenjünk egy kicsit, aztán még sétálhatunk egyet felőlem. Csak említette Reydis a sütögetést, arra menjünk vissza, mert már korog a gyomrom. *Persze nagyon nem akarja elsietni a dolgot, még a végén neki kéne sütnie. Elég ha csak éppen véletlen betoppannak akkor, amikor már majdnem kész az étel. Elégedetten bólint egyet, hogy már megint milyen ügyesen kitalálta, hogyan húzza ki magát a munka alól. Aztán Logra gondol, és egy kicsit el is fancsalodik a tekintete.*
~Lesznek itt gondok...~
- Aranyfogakra...? *Fordul hátra felvont szemöldökkel, majd kissé felnevet, és megvonja a vállát.*
- Nem rossz befektetés, nem tagadom. Biztos nagyon kis mutatós lesz, ahogy kivillantja.
*A dombon szinte felszalad a toronyhoz, mintha nem is jöttek volna eddig meredek szirteken és lejtőkön. Energiája az van bőven, pörög, mint valami hiperaktív kisgyerek. A domb tetején bevárja Shaiat, majd egy nagyobb fa árnyékába telepedik, és iszik ő is a kulacsából.*
- Hát ha azt szeretnél... Felőlem gyönyörködhetünk is, de engem nem nagyon fognak meg az ilyenek. Sziklák, tenger, hajók... Szép, szép, de öt perc után is ugyanez. Pihenjünk egy kicsit, aztán még sétálhatunk egyet felőlem. Csak említette Reydis a sütögetést, arra menjünk vissza, mert már korog a gyomrom. *Persze nagyon nem akarja elsietni a dolgot, még a végén neki kéne sütnie. Elég ha csak éppen véletlen betoppannak akkor, amikor már majdnem kész az étel. Elégedetten bólint egyet, hogy már megint milyen ügyesen kitalálta, hogyan húzza ki magát a munka alól. Aztán Logra gondol, és egy kicsit el is fancsalodik a tekintete.*
~Lesznek itt gondok...~
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-07 13:04:35
Üzenet elküldve: 2017-08-07 13:04:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Kárhozottak toborzás//
- Mehetünk, persze. *Reydistől kimenőt kaptak, egyikük sem sánta és a kedvük is megvan a sétához. Semmi akadálya a távozásnak. Menet közben azért ellenőrzi, hogy nála vannak-e az erszénye és a fegyverei is. A pénzét egyszerűen nem szeretné itt hagyni ennyi kalóz között, a fegyverei pedig mindig szüksége van. Sosem lehet tudni, mikor kerülsz legközelebb bajba. A barlang nem nagyon szűkös folyosóján előre megy, és egészen a szirtekhez vezető útig elöl marad. Mikor már "csak" a meredek lejtővel kell megküzdeniük, akkor maga mellé engedi Lataronelt. Jó kis séta lesz.*
- Mehetünk. De az fárasztó séta lesz, remélem kibírod majd. *Ha jól látja, akkor a szirttől a toronyig vezető út egy szép lejtőt, majd egy nehéz emelkedőt tartalmaz, meg kell szenvedni azért, ha valaki mindkét kilátóhelyet fel szeretné keresni egy nap alatt. Shaiát viszont kemény fából faragták, ő bírja. Menet közben nagyokat hallgat. Gondolkozik, próbálja kisakkozni, hogy ki mire lesz jó a hajó fedélzetén.*
- Fosztogatás és kalózkodás. Közben pedig felfedezés is. *Nagyon informatív így lejtőn felfelé kaptatás közben. Egy ponton megáll inni a kulacsából. Nem, nem rumot, vizezett bort. Nem rossz, de még hiányzik belőle valami. Miután kifújta magát mehetnek tovább.*
- De nekem az a tippem, hogy aranyfogakra gyűjt. Olyan hegyes kivitelben, amilyen neki van elég drágák lehetnek. *Mondja sötételf fapofával. Ahogyan csak ők tudják. Közben megérkeznek a toronyhoz. A kilátás szép, a torony őrei a helyén, tömeg pedig szerencsére nincsen. Kevesen vannak itt, és ez így a jó.*
- Na és most? Nézzük a szép kilátást? *Fordul Lataronelhez.*
- Mehetünk, persze. *Reydistől kimenőt kaptak, egyikük sem sánta és a kedvük is megvan a sétához. Semmi akadálya a távozásnak. Menet közben azért ellenőrzi, hogy nála vannak-e az erszénye és a fegyverei is. A pénzét egyszerűen nem szeretné itt hagyni ennyi kalóz között, a fegyverei pedig mindig szüksége van. Sosem lehet tudni, mikor kerülsz legközelebb bajba. A barlang nem nagyon szűkös folyosóján előre megy, és egészen a szirtekhez vezető útig elöl marad. Mikor már "csak" a meredek lejtővel kell megküzdeniük, akkor maga mellé engedi Lataronelt. Jó kis séta lesz.*
- Mehetünk. De az fárasztó séta lesz, remélem kibírod majd. *Ha jól látja, akkor a szirttől a toronyig vezető út egy szép lejtőt, majd egy nehéz emelkedőt tartalmaz, meg kell szenvedni azért, ha valaki mindkét kilátóhelyet fel szeretné keresni egy nap alatt. Shaiát viszont kemény fából faragták, ő bírja. Menet közben nagyokat hallgat. Gondolkozik, próbálja kisakkozni, hogy ki mire lesz jó a hajó fedélzetén.*
- Fosztogatás és kalózkodás. Közben pedig felfedezés is. *Nagyon informatív így lejtőn felfelé kaptatás közben. Egy ponton megáll inni a kulacsából. Nem, nem rumot, vizezett bort. Nem rossz, de még hiányzik belőle valami. Miután kifújta magát mehetnek tovább.*
- De nekem az a tippem, hogy aranyfogakra gyűjt. Olyan hegyes kivitelben, amilyen neki van elég drágák lehetnek. *Mondja sötételf fapofával. Ahogyan csak ők tudják. Közben megérkeznek a toronyhoz. A kilátás szép, a torony őrei a helyén, tömeg pedig szerencsére nincsen. Kevesen vannak itt, és ez így a jó.*
- Na és most? Nézzük a szép kilátást? *Fordul Lataronelhez.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-06 19:26:54
Üzenet elküldve: 2017-08-06 19:26:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ki a báb, és ki a bábos?//
*Valahogy örül annak, hogy nem rángatóztak úgy a tagjai, mint a frissen elhalálozottaknak, mikor még rángatja őket az ideg. Bárki is legyen a bábmester, ne rángassa pórázon, mint valami jól idomított kutyát.
Figyelmesen hallgatja az előadást, de nem tud mit hozzáfűzni. Hatalmas volt, de jött egy hatalmasabb. Mindig van egy nagyobb hal, mint mondják.*
-Térjünk rá. *sürgeti a bábmestert, hogy ne csak a halandzsa menjen. Na meg fel is lelkesült a dolgon, hogy Teysusnak dolgozhat. Maga a küldetés is felkelti érdeklődését. Nem tűnik nehéznek, de az érintett személy megnehezítheti.*
-A kurtizán. *morogja maga elé és jól megfigyeli a bábut, majd a Quantall nevűt is.*
-Rendben van, bábmester. Minden világos. Ha végeztem felkereslek, vagy hegyezd füleidet és tudni fogod, merre járok.
*Horxagor lassan visszamegy a börtönébe, Are pedig kicsit megvetően néz rá.*
~Lám, még egy nagy erejű entitás is lecsúszhat...~
*Sokat nem gondolkozik. Elég vakmerő, szóval hamar útnak is indul, mivel egyszerűen semmi ok nincs rá, hogy ne ezzel foglalkozzon. Nincs más dolga, nincs más terve, Idya meg várjon csak, amíg kell.*
*Valahogy örül annak, hogy nem rángatóztak úgy a tagjai, mint a frissen elhalálozottaknak, mikor még rángatja őket az ideg. Bárki is legyen a bábmester, ne rángassa pórázon, mint valami jól idomított kutyát.
Figyelmesen hallgatja az előadást, de nem tud mit hozzáfűzni. Hatalmas volt, de jött egy hatalmasabb. Mindig van egy nagyobb hal, mint mondják.*
-Térjünk rá. *sürgeti a bábmestert, hogy ne csak a halandzsa menjen. Na meg fel is lelkesült a dolgon, hogy Teysusnak dolgozhat. Maga a küldetés is felkelti érdeklődését. Nem tűnik nehéznek, de az érintett személy megnehezítheti.*
-A kurtizán. *morogja maga elé és jól megfigyeli a bábut, majd a Quantall nevűt is.*
-Rendben van, bábmester. Minden világos. Ha végeztem felkereslek, vagy hegyezd füleidet és tudni fogod, merre járok.
*Horxagor lassan visszamegy a börtönébe, Are pedig kicsit megvetően néz rá.*
~Lám, még egy nagy erejű entitás is lecsúszhat...~
*Sokat nem gondolkozik. Elég vakmerő, szóval hamar útnak is indul, mivel egyszerűen semmi ok nincs rá, hogy ne ezzel foglalkozzon. Nincs más dolga, nincs más terve, Idya meg várjon csak, amíg kell.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-05 00:04:41
Üzenet elküldve: 2017-08-05 00:04:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Ki a báb, és ki a bábos?//
- Mindig nehéz eldönteni, mennyire vegyem komolyra a formát. Nem vagyok már a régi, és ráadásul az erőmnek se vagyok a birtokában *vakarja meg a fejét* Ha birtokában lennék, akkor te is mozogtál volna a bábbal, ráadásul az összes bábjaim által alakított dolog megjelent volna itt. De ez a múlt, s a jövő talán, jelenleg egyszerű utcai illuzionista vagyok, amíg nem szó szerint követem Teysus parancsát. És szerinte a bábelőadás érzékletes elmemanipulációval egybekötve nem része a parancsának. Legyen hát, válaszolok a kérdéseidre, mert szeretek magamról beszélni, az időm végtelen, szóval egyedül te veszíthetsz rajta.
*Azzal megrázza magát, majd felrántja az Aregeor-bábut két marka közé, melyek bezárulnak, s mikor kinyílnak, már semmi sincs bennük.*
- Hatalmas erejű entitás voltam, de annak már sok évtizede. Ar Thenior börtönözött be mágiájával a föld mélyébe, majd pedig láncokat rakott rám, melyek megfosztanak a hatalmamtól. Évente egyszer jöhettem elő a föld alól, és akkor is csak rövid időre, és nem árthattam senkinek. Szórakoztathattam magam, ha úgy tetszik, csak nem mások kárára. Persze idővel a láncok gyengültek, látod, tartanak, de mégis tudok trükközni. Aztán megjelent Teysus, aki úgy ítélte meg, hogy hasznára lehetnék. Adott egy esélyt, hogy szolgáljam, és minden egyes elvégzett feladatért megszabadít egy láncomtól. Emellett Ar Thenior régi és meggyengült mágiáját megújította, így amíg a parancsai szerint járok el, minden erőmet szabadon használhatom. Persze így is megfoszt a legfontosabbtól a szórakozástól. Hogy értelmes lényeket mozgassak bábként... Teysus adta, Teysus elvette, gondolom. De térjünk az üzletre, estére szeretném, ha eggyel kevesebb láncom lenne. Akkor hát elfogadtad a küldetést.
*Aregeor a történet kapcsán szinte egy kérdésére sem kap konkrét választ, bár mindegyikre legalább egy felet. Azonban a bábmester nem ad időt, hogy ilyesmiken gondolkozzon, jön a második felvonás.*
- Arthenior városa kellemes hely, hisz tudod, otthona megannyi Eeyr-hívőnek, és több! Teysus hívei is mozognak minden sarkon, ha kinyitod a szemed, te magad is láthatod. Egyet keresel, egy bizonyos... Quantall lesz az, ingázó, mint te, és mégis más. Persze a város hatalmas, megmondanám, hol van most, de mit érnél vele? Mire odaérsz, már régen máshol lesz. Szövevényes pókháló ez, de mondok mást, segítségedre lehet egy lány. Alacsony, fekete hajú, hisz itt van *azzal máris egy bábu lóg ujjai közül, egy fiatal hölgy, derékig érő fekete hajjal, szegényes, ám kacér öltözetben* A kurtizán tudja, merre keresd, vagy ha mégsem, hát majd kap egy fülest. Keresd fel, mondd meg neki, amit most mondok neked: Quantall birtokában igazán értékes irományok vannak, ezeket le fogja másolni majd, szerezz tőle egy példányt. Hogy milyen úton és módon, az már csak rajtad áll. Ha tudni szeretnéd, kit keresel, íme itt van ő is *a másik kezéből kibukkan egy sötételfet mintázó bábu, azonban ruházata minden pislogásra másmilyen* Ki tudja, mit hord, mire te odaérsz, ezért keresd inkább a hölgyet. A szegénynegyedben árulja a bájait, a negyed szélétől számolva a templom felőli harmadik utca sarkán keresném a késő délutáni órákban. Mellesleg ha engem kérdezel, sok pénzedbe fog kerülni ez a kis túra, a lányka sem olcsó. De cserébe Teysusnak bizonyságot adhatsz hűségedről. Úgy érzem, találkozunk még, de addig is viszlát, idefent szorítanak a láncok, amikor a mondandóm érdemi részén túlestem.
*És valóban, a láncok szépen lassan visszahúzzák a bábost a föld alá, a hasadék pedig egyszerűen bezárul utána, Aregeor pedig magára marad a gondolataival. Kérdezni sajnos már nincs ideje, hiszen láthatóan Teysus komolyan veszi, hogy Horxagor csak addig maradhat a felszínen, amíg a fontos utasításokat elmondja.*
- Mindig nehéz eldönteni, mennyire vegyem komolyra a formát. Nem vagyok már a régi, és ráadásul az erőmnek se vagyok a birtokában *vakarja meg a fejét* Ha birtokában lennék, akkor te is mozogtál volna a bábbal, ráadásul az összes bábjaim által alakított dolog megjelent volna itt. De ez a múlt, s a jövő talán, jelenleg egyszerű utcai illuzionista vagyok, amíg nem szó szerint követem Teysus parancsát. És szerinte a bábelőadás érzékletes elmemanipulációval egybekötve nem része a parancsának. Legyen hát, válaszolok a kérdéseidre, mert szeretek magamról beszélni, az időm végtelen, szóval egyedül te veszíthetsz rajta.
*Azzal megrázza magát, majd felrántja az Aregeor-bábut két marka közé, melyek bezárulnak, s mikor kinyílnak, már semmi sincs bennük.*
- Hatalmas erejű entitás voltam, de annak már sok évtizede. Ar Thenior börtönözött be mágiájával a föld mélyébe, majd pedig láncokat rakott rám, melyek megfosztanak a hatalmamtól. Évente egyszer jöhettem elő a föld alól, és akkor is csak rövid időre, és nem árthattam senkinek. Szórakoztathattam magam, ha úgy tetszik, csak nem mások kárára. Persze idővel a láncok gyengültek, látod, tartanak, de mégis tudok trükközni. Aztán megjelent Teysus, aki úgy ítélte meg, hogy hasznára lehetnék. Adott egy esélyt, hogy szolgáljam, és minden egyes elvégzett feladatért megszabadít egy láncomtól. Emellett Ar Thenior régi és meggyengült mágiáját megújította, így amíg a parancsai szerint járok el, minden erőmet szabadon használhatom. Persze így is megfoszt a legfontosabbtól a szórakozástól. Hogy értelmes lényeket mozgassak bábként... Teysus adta, Teysus elvette, gondolom. De térjünk az üzletre, estére szeretném, ha eggyel kevesebb láncom lenne. Akkor hát elfogadtad a küldetést.
*Aregeor a történet kapcsán szinte egy kérdésére sem kap konkrét választ, bár mindegyikre legalább egy felet. Azonban a bábmester nem ad időt, hogy ilyesmiken gondolkozzon, jön a második felvonás.*
- Arthenior városa kellemes hely, hisz tudod, otthona megannyi Eeyr-hívőnek, és több! Teysus hívei is mozognak minden sarkon, ha kinyitod a szemed, te magad is láthatod. Egyet keresel, egy bizonyos... Quantall lesz az, ingázó, mint te, és mégis más. Persze a város hatalmas, megmondanám, hol van most, de mit érnél vele? Mire odaérsz, már régen máshol lesz. Szövevényes pókháló ez, de mondok mást, segítségedre lehet egy lány. Alacsony, fekete hajú, hisz itt van *azzal máris egy bábu lóg ujjai közül, egy fiatal hölgy, derékig érő fekete hajjal, szegényes, ám kacér öltözetben* A kurtizán tudja, merre keresd, vagy ha mégsem, hát majd kap egy fülest. Keresd fel, mondd meg neki, amit most mondok neked: Quantall birtokában igazán értékes irományok vannak, ezeket le fogja másolni majd, szerezz tőle egy példányt. Hogy milyen úton és módon, az már csak rajtad áll. Ha tudni szeretnéd, kit keresel, íme itt van ő is *a másik kezéből kibukkan egy sötételfet mintázó bábu, azonban ruházata minden pislogásra másmilyen* Ki tudja, mit hord, mire te odaérsz, ezért keresd inkább a hölgyet. A szegénynegyedben árulja a bájait, a negyed szélétől számolva a templom felőli harmadik utca sarkán keresném a késő délutáni órákban. Mellesleg ha engem kérdezel, sok pénzedbe fog kerülni ez a kis túra, a lányka sem olcsó. De cserébe Teysusnak bizonyságot adhatsz hűségedről. Úgy érzem, találkozunk még, de addig is viszlát, idefent szorítanak a láncok, amikor a mondandóm érdemi részén túlestem.
*És valóban, a láncok szépen lassan visszahúzzák a bábost a föld alá, a hasadék pedig egyszerűen bezárul utána, Aregeor pedig magára marad a gondolataival. Kérdezni sajnos már nincs ideje, hiszen láthatóan Teysus komolyan veszi, hogy Horxagor csak addig maradhat a felszínen, amíg a fontos utasításokat elmondja.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-03 20:57:33
Üzenet elküldve: 2017-08-03 20:57:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ki a báb, és ki a bábos?//
*A láncokat látván még erősebben kezdi húzni az ismeretlen valakit. Ha tudna olyan varázslatot, amivel a láncokat elpattintaná, hát most villoghatna vele, tökre menő lenne! De nem tud, ami aligha meglepő. A hasadék tágulás elég furcsa, mintha nem hétköznapi erők munkálkodnának a folyamaton.*
~Ha kihúzom a föld alól az ördögöt, Idya körbe fog csókolgatni!~
-Ugyan. Semmiség.
*Most tudja csak igazán végigmérni az embert. Pocakos, nagy szakállas és alacsony, bár az elfeknél ez nem éppen szokatlan, hogy náluknál valaki alacsonyabb még akkor sem, ha Are igazából olyan, mint egy magas emberférfi. Öltözködni nem nagyon tud, a fekete kalaphoz nem illenek a színes ruhák.*
~Te meg miféle, vagy kiféle lehetsz? Vajon mi a te történeted?~
*A láncok még most is tartják, ami bizonyára nem éppen kényelmes Pocak úrnak.
Őszintén meglepődik, mikor azt állítja Pocak, hogy ő Teysus. Noha az Are által leginkább kedvelt istenségről tudni véli, hogy a legsemlegesebb, azaz emberi alakban jelenik meg. Pocak pedig elég különc képet fest ahhoz, hogy ez akár igaz legyen. Így épp készülne tiszteletét kifejezni, mikor amaz elmondja, hogy viccelt.*
-Jó humora van ahhoz képest, hogy béklyók verik.
*Elég száraz fahumor ez, de Are majdnem bedőlt neki. A komoly résznél már jobban hegyezi fülét.*
~Bábjátékos? Hmmm... érdekes. Dhekäy, a kis fafaragó gnóm! Vele kellene összekötni a pasast.~
-Attól függ, hogy vajon Teysusnak érdeke e, hogy szabad legyen, bábmester. *vonja meg alig láthatóan vállát, majd kíváncsian figyel, mikor a bábmester körözni kezd.*
~Egy újabb varázsló...~
-De-de. *pislog értetlenül, mikor a semmiből előkerül a báb.* -Teysusra mondom! Ez kiköpött olyan, mint én. Ügyes trükk. *kacsint Horxagornak.* -Tényleg mestere a szakmának.
*Nem kicsit döbben meg, mikor a bábmester lényegében elé tárja a múltat. Ha Horxagor igazi Teysus hívő, akkor birtokolhatja a mágiáját is az egyensúly istenének, ami közül az egyik sajátos varázslat a gondolatolvasás.*
~Helló, bábmester! Hogy s mint?~
*Persze ennél azért komolyabbra veszi a figurát, nem akarja csúfolni a fickót.*
-Az volt ronda, amit velem művelt. Én százszor szenvedtem, százszor tört lelkem darabjaira, az önbecsülésemmel együtt. Ő csak egyszer tört meg, mikor tudta, hogy az élete a kezemben van. És én elragadtam tőle. Megérdemelte.
*Nem hatja meg, hogy újra látja a régi szekálót egy báb képében.
Horxagor tényleg ügyes, ugyanis Are nem vette észre a ládát, pedig jó a szeme. Pár pillanatra erősebben dobban meg szíve, mikor a báb, ki ő maga zuhanni kezd, de végül a dobozba végi, ami elég ironikus.*
-Hozd szóba nyugodtan. Nem kísértenek a múlt árnyai. Magam sem tudom, miért álltam a karcsapás elé aznap. Talán az a bizonyos hetedik érzék súgta, hogy tegyem meg, ezáltal szabadságot nyerhetek.
*Itt van és erősebb, mint valaha. Horxagor ügyesen bánik a kis játékszereivel, akár előadásokat is tarthatna.*
~Áh, már értem. Szóval kihallgattál minket. Okos.~
-A lényeg megvolt. *feleli kurtán.* -A szuka tanai a legnagyobb hazugságok, mik e világon létezhetnek. Kár róla beszélni, szót sem érdemel. *köp ki oldalra egy elég méretes nyálpamacsot. Az ingázásra nem mond semmit. Felcsillannak szemei a feladat hallatán.*
-Az apróságokból születnek majdan a nagy tettek. *mondja úgy, mintha valami kétszáz éves elf bölcs gondolkodó lenne.* -Ez nem döntés kérdése, hanem puszta elhivatottságé, bábmester! Vállalom! *teszi hozzá, ha nem lenne világos.* -Hallgatlak! Azonban, mielőtt belelendülnél, kérdeznék. Először is, hogy kerültél bele ebbe a kutyaszorítóba? Másodszor. Tudod, hogy hol végződnek a láncok, mik lekötnek téged? Harmadszor. Régóta sínylődsz itt? Van nálam élelem meg víz, ha kell, megosztom veled.
*A láncokat látván még erősebben kezdi húzni az ismeretlen valakit. Ha tudna olyan varázslatot, amivel a láncokat elpattintaná, hát most villoghatna vele, tökre menő lenne! De nem tud, ami aligha meglepő. A hasadék tágulás elég furcsa, mintha nem hétköznapi erők munkálkodnának a folyamaton.*
~Ha kihúzom a föld alól az ördögöt, Idya körbe fog csókolgatni!~
-Ugyan. Semmiség.
*Most tudja csak igazán végigmérni az embert. Pocakos, nagy szakállas és alacsony, bár az elfeknél ez nem éppen szokatlan, hogy náluknál valaki alacsonyabb még akkor sem, ha Are igazából olyan, mint egy magas emberférfi. Öltözködni nem nagyon tud, a fekete kalaphoz nem illenek a színes ruhák.*
~Te meg miféle, vagy kiféle lehetsz? Vajon mi a te történeted?~
*A láncok még most is tartják, ami bizonyára nem éppen kényelmes Pocak úrnak.
Őszintén meglepődik, mikor azt állítja Pocak, hogy ő Teysus. Noha az Are által leginkább kedvelt istenségről tudni véli, hogy a legsemlegesebb, azaz emberi alakban jelenik meg. Pocak pedig elég különc képet fest ahhoz, hogy ez akár igaz legyen. Így épp készülne tiszteletét kifejezni, mikor amaz elmondja, hogy viccelt.*
-Jó humora van ahhoz képest, hogy béklyók verik.
*Elég száraz fahumor ez, de Are majdnem bedőlt neki. A komoly résznél már jobban hegyezi fülét.*
~Bábjátékos? Hmmm... érdekes. Dhekäy, a kis fafaragó gnóm! Vele kellene összekötni a pasast.~
-Attól függ, hogy vajon Teysusnak érdeke e, hogy szabad legyen, bábmester. *vonja meg alig láthatóan vállát, majd kíváncsian figyel, mikor a bábmester körözni kezd.*
~Egy újabb varázsló...~
-De-de. *pislog értetlenül, mikor a semmiből előkerül a báb.* -Teysusra mondom! Ez kiköpött olyan, mint én. Ügyes trükk. *kacsint Horxagornak.* -Tényleg mestere a szakmának.
*Nem kicsit döbben meg, mikor a bábmester lényegében elé tárja a múltat. Ha Horxagor igazi Teysus hívő, akkor birtokolhatja a mágiáját is az egyensúly istenének, ami közül az egyik sajátos varázslat a gondolatolvasás.*
~Helló, bábmester! Hogy s mint?~
*Persze ennél azért komolyabbra veszi a figurát, nem akarja csúfolni a fickót.*
-Az volt ronda, amit velem művelt. Én százszor szenvedtem, százszor tört lelkem darabjaira, az önbecsülésemmel együtt. Ő csak egyszer tört meg, mikor tudta, hogy az élete a kezemben van. És én elragadtam tőle. Megérdemelte.
*Nem hatja meg, hogy újra látja a régi szekálót egy báb képében.
Horxagor tényleg ügyes, ugyanis Are nem vette észre a ládát, pedig jó a szeme. Pár pillanatra erősebben dobban meg szíve, mikor a báb, ki ő maga zuhanni kezd, de végül a dobozba végi, ami elég ironikus.*
-Hozd szóba nyugodtan. Nem kísértenek a múlt árnyai. Magam sem tudom, miért álltam a karcsapás elé aznap. Talán az a bizonyos hetedik érzék súgta, hogy tegyem meg, ezáltal szabadságot nyerhetek.
*Itt van és erősebb, mint valaha. Horxagor ügyesen bánik a kis játékszereivel, akár előadásokat is tarthatna.*
~Áh, már értem. Szóval kihallgattál minket. Okos.~
-A lényeg megvolt. *feleli kurtán.* -A szuka tanai a legnagyobb hazugságok, mik e világon létezhetnek. Kár róla beszélni, szót sem érdemel. *köp ki oldalra egy elég méretes nyálpamacsot. Az ingázásra nem mond semmit. Felcsillannak szemei a feladat hallatán.*
-Az apróságokból születnek majdan a nagy tettek. *mondja úgy, mintha valami kétszáz éves elf bölcs gondolkodó lenne.* -Ez nem döntés kérdése, hanem puszta elhivatottságé, bábmester! Vállalom! *teszi hozzá, ha nem lenne világos.* -Hallgatlak! Azonban, mielőtt belelendülnél, kérdeznék. Először is, hogy kerültél bele ebbe a kutyaszorítóba? Másodszor. Tudod, hogy hol végződnek a láncok, mik lekötnek téged? Harmadszor. Régóta sínylődsz itt? Van nálam élelem meg víz, ha kell, megosztom veled.
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-03 16:45:14
Üzenet elküldve: 2017-08-03 16:45:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Ki a báb, és ki a bábos?//
*A kéz kitartóan kalimpál, amíg Aregeor meg nem ragadja, és el nem kezdi kifelé húzni. Közben arra lehet figyelmes, hogy hasadék tovább tágul, amire szükség is van, hogy a termetes alak kiférhessen belőle. Amire rögtön figyelmes a férfi, hogy mindenütt láncok tekerednek a lényre, akit ki akar menteni a föld fogságából, de nem tartják annyira erősen, hogy ne sikerüljön kihúzni.*
- Köszönöm *porolja le magát, amint teljesen kijutott a hasadékból, bár a láncai továbbra is valami olyasmihez rögzítik, ami lent van a végtelen mélységben. Ránézésre embernek tűnik, jómódúnak, erről hivatott árulkodni termetes pocakja is. Nem tűnik kifejezetten korosnak, hófehér szakálla viszont majd a térdét verdesi - ami nem olyan nagy teljesítmény, ha hozzávesszük, hogy vagy két fejjel elmarad Aregeortól, ami a magasságot illeti. Fekete, szögletes kalapot visel, és ízléstelenül színes ruhákat.*
- Én vagyok Teysus, térdre, halandó! *bődül el hirtelen, majd néhány másodpercet vár, és hozzáteszi* Csak viccelek, csak viccelek, ne vedd a lelkedre. A mostani viszont véresen komoly lesz *megköszörüli a torkát, és - ha ez lehetséges - még az előzőnél is mélyebb és öblösebb hangon bőgi:*
- Horxagor, az égi bábjátékos újból szabad! *majd újból visszavált a hangja a normálisba* Nos, a láncoktól eltekintve, amik ugyebár még mindig elég erősen tartanak, de tudtommal ezeket is leoldja majd rólam idővel az egyetlen igaz isten, Teysus. Remélhetőleg hamarabb, ha ezt ismételgetem... Lássuk csak, kivel van dolgom...
*A következő pillanatban köröz egyet csuklójával a levegőben, mintha csak valami rosszarcú lenne a kikötőből, aki épp érmetrükköt mutat be, csak a következő pillanatban nem egy aranyérme van a kezében, hanem egy bábú. Egy bábú, amely a megszólalásig hasonlít Aregeorra, és öt huzallal csatlakozik a bábjátékos öt ujjához. Fordít a kezén, hogy a bábú kiessen belőle, majd megálljon a levegőben, mikor a huzalok megfeszülnek.*
- A kisfiú, a Különc, megvetettek, gyűlöltek, de visszavágtál. Nézd csak meg *ekkorra már a másik kezével egy második bábot mozgat a levegőben: a fiúra hasonlít, akit Aregeor megölt, az apró, faragott fejből tucatnyi pici nyílvessző áll ki* Ronda munka volt, belátom, de valakinek el kellett végezni. Mások nem voltak hálásak, itt vége is lett *ebben a pillanatban az Aregeor-babát tartó huzalok elszakadtak, a játékszer pedig tehetetlenül belehullott egy apró, felülről nyitott fadobozba, amit Horxagor a térdén egyensúlyoztatott. Eddig is ott volt? Ki mondhatná meg...* Gödörbe löktek, de nem haltál meg, kínoztak, megtörtél, jobb nem is szóba hozni. De aztán kijutottál, uradat védve, a hűség ugye... Egy ilyen tetű irányában? Ez biztosan nem lesz jó pont... De jó pont volt odafent, mert megmenekültél, aztán most itt vagy.
*Ahogy ezt kimondja, hirtelen minden kellék szertefoszlik, egyedül az Aregeor-bábú marad meg, de az újból a bábos ujjain lóg.*
- Nézd el nekem, ha nem voltam teljesen precíz, nem tudok olvasni a múltadban, pusztán hallgatóztam, mikor a tündérnek meséltél. És itt vagy most, elutasítván Eeyr tanait. Ingázol. Szép dolog... Én magam Teysus tisztalelkű híve vagyok *ezt indokolatlanul hangosan mondja, mintha csak magának az istenségnek szánná a szavakat, hátha még hamarabb veszi le a láncokat* és barátom, feladata van számodra. Ne gondolj nagy dologra, csak egy apróság, inkább bíbelődős, semmint veszélyes, de döntened kell, vállalkozol, vagy nem? Ha elmondtam, már nem lesz visszaút! Ez saját ötlet, de csak mert most Teysust szolgálom, még nem kell levetkőznöm a személyiségemet, nem igaz? Dönts hát!
*A kéz kitartóan kalimpál, amíg Aregeor meg nem ragadja, és el nem kezdi kifelé húzni. Közben arra lehet figyelmes, hogy hasadék tovább tágul, amire szükség is van, hogy a termetes alak kiférhessen belőle. Amire rögtön figyelmes a férfi, hogy mindenütt láncok tekerednek a lényre, akit ki akar menteni a föld fogságából, de nem tartják annyira erősen, hogy ne sikerüljön kihúzni.*
- Köszönöm *porolja le magát, amint teljesen kijutott a hasadékból, bár a láncai továbbra is valami olyasmihez rögzítik, ami lent van a végtelen mélységben. Ránézésre embernek tűnik, jómódúnak, erről hivatott árulkodni termetes pocakja is. Nem tűnik kifejezetten korosnak, hófehér szakálla viszont majd a térdét verdesi - ami nem olyan nagy teljesítmény, ha hozzávesszük, hogy vagy két fejjel elmarad Aregeortól, ami a magasságot illeti. Fekete, szögletes kalapot visel, és ízléstelenül színes ruhákat.*
- Én vagyok Teysus, térdre, halandó! *bődül el hirtelen, majd néhány másodpercet vár, és hozzáteszi* Csak viccelek, csak viccelek, ne vedd a lelkedre. A mostani viszont véresen komoly lesz *megköszörüli a torkát, és - ha ez lehetséges - még az előzőnél is mélyebb és öblösebb hangon bőgi:*
- Horxagor, az égi bábjátékos újból szabad! *majd újból visszavált a hangja a normálisba* Nos, a láncoktól eltekintve, amik ugyebár még mindig elég erősen tartanak, de tudtommal ezeket is leoldja majd rólam idővel az egyetlen igaz isten, Teysus. Remélhetőleg hamarabb, ha ezt ismételgetem... Lássuk csak, kivel van dolgom...
*A következő pillanatban köröz egyet csuklójával a levegőben, mintha csak valami rosszarcú lenne a kikötőből, aki épp érmetrükköt mutat be, csak a következő pillanatban nem egy aranyérme van a kezében, hanem egy bábú. Egy bábú, amely a megszólalásig hasonlít Aregeorra, és öt huzallal csatlakozik a bábjátékos öt ujjához. Fordít a kezén, hogy a bábú kiessen belőle, majd megálljon a levegőben, mikor a huzalok megfeszülnek.*
- A kisfiú, a Különc, megvetettek, gyűlöltek, de visszavágtál. Nézd csak meg *ekkorra már a másik kezével egy második bábot mozgat a levegőben: a fiúra hasonlít, akit Aregeor megölt, az apró, faragott fejből tucatnyi pici nyílvessző áll ki* Ronda munka volt, belátom, de valakinek el kellett végezni. Mások nem voltak hálásak, itt vége is lett *ebben a pillanatban az Aregeor-babát tartó huzalok elszakadtak, a játékszer pedig tehetetlenül belehullott egy apró, felülről nyitott fadobozba, amit Horxagor a térdén egyensúlyoztatott. Eddig is ott volt? Ki mondhatná meg...* Gödörbe löktek, de nem haltál meg, kínoztak, megtörtél, jobb nem is szóba hozni. De aztán kijutottál, uradat védve, a hűség ugye... Egy ilyen tetű irányában? Ez biztosan nem lesz jó pont... De jó pont volt odafent, mert megmenekültél, aztán most itt vagy.
*Ahogy ezt kimondja, hirtelen minden kellék szertefoszlik, egyedül az Aregeor-bábú marad meg, de az újból a bábos ujjain lóg.*
- Nézd el nekem, ha nem voltam teljesen precíz, nem tudok olvasni a múltadban, pusztán hallgatóztam, mikor a tündérnek meséltél. És itt vagy most, elutasítván Eeyr tanait. Ingázol. Szép dolog... Én magam Teysus tisztalelkű híve vagyok *ezt indokolatlanul hangosan mondja, mintha csak magának az istenségnek szánná a szavakat, hátha még hamarabb veszi le a láncokat* és barátom, feladata van számodra. Ne gondolj nagy dologra, csak egy apróság, inkább bíbelődős, semmint veszélyes, de döntened kell, vállalkozol, vagy nem? Ha elmondtam, már nem lesz visszaút! Ez saját ötlet, de csak mert most Teysust szolgálom, még nem kell levetkőznöm a személyiségemet, nem igaz? Dönts hát!
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-03 15:41:31
Üzenet elküldve: 2017-08-03 15:41:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ki a báb, és ki a bábos?//
*Nem tart attól, hogy egy sunyi, párnás talpon surranó mögéje lopózik és lelöki a mélybe, mivel teljesen megbízik kitűnő hallásában, ami talán az egyik legfejlettebb érzékszerve. Na persze hülyeség, mert egy párnás talpon surranó pont hogy mögéje tudna lopózni, de valahogy ez fel sem merül benne. Nem hiszi, hogy bárkinek is az lenne a szórakozása, hogy őt a mélybe lökje. Mindenesetre ez effajta elővigyázatlanságnak meglehet a böjtje...
Különös zajokra lesz figyelmes és próbálja beazonosítani, hogy mi is lehet az. Persze meg is fordul ültében és nézelődik, majd mikor ráeszmél, hogy mire is hajaznak a hangok úgy pattan fel, mint akibe belecsípett valami.*
~De jó! Épp most fog beszakadni! Sa'Tereth veled, Idya!~
*Megrázza a fejét mikor tudatosul benne, hogy Idya lett volna az utolsó, akire éltében gondol. Természetesen emellett el is távolodik a szikla szélétől és visszakozik.*
~Ha nem muszáj, mégse szédüljek már bele...~
*Összevonja szemöldökét, mikor megpillantja a szélesebb hasadékot.*
~De-de... ez meg mikor, és hogy?~
*A repedésből kiszűrődő hangok viszont megakadályozzák, hogy agyaljon a dolgon. Nem a legbátrabb elf, de mivel Wegtoren mély vermeiben hallott sok furcsa hangot a föld alól kiszűrődni, így nem szál inába bátorsága. Közelebb is sétál, kimondottan gyors léptekkel, hogy szemügyre vegye mi a franc folyik itt. Majd jön a segítségkérés.*
~Micsoda?! Ez a hasadék mélyéről honnan tudja, hogy van itt kint valaki?~
*Lövése nincs, mindenesetre mikor közelebb hajol meg is pillantja a kezet, mi kifelé nyúl a mélyből.
Megragadja nyomban, majd berogyaszt, hogy testét hátra döntve tudjon nagyobb erőt kifejteni a húzásnál. Are nem óriás, és nem is olyan erős, hogy kitépje a valaki karját, szóval emiatt aligha kell aggódni.*
-Gyere! Kihúzlak!
~Légy bárki.~
*Biztos mindenre meglesz a magyarázat, ha ez a valaki vagy valami kikerül. Are húzza, húzza, húzza egészen addig, amíg esetlegesen nem bukkan elő a fej és a felső test, mert akkor mindkét kézzel előre nyúl az idegen karjai alá, és úgy húzza ki teljesen, hogy mégse azt az egy szál kezet rángassa.*
*Nem tart attól, hogy egy sunyi, párnás talpon surranó mögéje lopózik és lelöki a mélybe, mivel teljesen megbízik kitűnő hallásában, ami talán az egyik legfejlettebb érzékszerve. Na persze hülyeség, mert egy párnás talpon surranó pont hogy mögéje tudna lopózni, de valahogy ez fel sem merül benne. Nem hiszi, hogy bárkinek is az lenne a szórakozása, hogy őt a mélybe lökje. Mindenesetre ez effajta elővigyázatlanságnak meglehet a böjtje...
Különös zajokra lesz figyelmes és próbálja beazonosítani, hogy mi is lehet az. Persze meg is fordul ültében és nézelődik, majd mikor ráeszmél, hogy mire is hajaznak a hangok úgy pattan fel, mint akibe belecsípett valami.*
~De jó! Épp most fog beszakadni! Sa'Tereth veled, Idya!~
*Megrázza a fejét mikor tudatosul benne, hogy Idya lett volna az utolsó, akire éltében gondol. Természetesen emellett el is távolodik a szikla szélétől és visszakozik.*
~Ha nem muszáj, mégse szédüljek már bele...~
*Összevonja szemöldökét, mikor megpillantja a szélesebb hasadékot.*
~De-de... ez meg mikor, és hogy?~
*A repedésből kiszűrődő hangok viszont megakadályozzák, hogy agyaljon a dolgon. Nem a legbátrabb elf, de mivel Wegtoren mély vermeiben hallott sok furcsa hangot a föld alól kiszűrődni, így nem szál inába bátorsága. Közelebb is sétál, kimondottan gyors léptekkel, hogy szemügyre vegye mi a franc folyik itt. Majd jön a segítségkérés.*
~Micsoda?! Ez a hasadék mélyéről honnan tudja, hogy van itt kint valaki?~
*Lövése nincs, mindenesetre mikor közelebb hajol meg is pillantja a kezet, mi kifelé nyúl a mélyből.
Megragadja nyomban, majd berogyaszt, hogy testét hátra döntve tudjon nagyobb erőt kifejteni a húzásnál. Are nem óriás, és nem is olyan erős, hogy kitépje a valaki karját, szóval emiatt aligha kell aggódni.*
-Gyere! Kihúzlak!
~Légy bárki.~
*Biztos mindenre meglesz a magyarázat, ha ez a valaki vagy valami kikerül. Are húzza, húzza, húzza egészen addig, amíg esetlegesen nem bukkan elő a fej és a felső test, mert akkor mindkét kézzel előre nyúl az idegen karjai alá, és úgy húzza ki teljesen, hogy mégse azt az egy szál kezet rángassa.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-08-02 16:54:11
Üzenet elküldve: 2017-08-02 16:54:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//Ki a báb, és ki a bábos?//
//Aregeor Aqq'rax Ozax figyelmébe//
*A világítótorony ezen a napon is éppen olyan, mint egy bármelyik másikon, Aregeor bármi érdekességre vágyik is, az nem úgy látszik, mintha be akarna következni. Mondjuk a férfi kísérti is a sorsot teljes mellszélességgel, ahogy ott kint ül, és mered lefelé a mélységbe, szinte már könyörög érte, hogy valaki osonjon mögé, lökjön rajta egyet, majd nevesse ki, ahogy lezuhan. Bizonyára bízik érzékeiben, talán reménykedik, hogy a legkisebb neszt is meghallja, ki kerülhetne észrevétlenül a háta mögé? Nos hamarosan valóban felfigyelhet némi zajra, de az nem hasonlítható sem léptekhez, sem pedig szárnycsapásokhoz, inkább mintha körülötte a sziklák repedeznének. Nem túl hangosan, először alig észrevehetően, de egyre csak erősödik a zaj, végül már vészjósló dörgedelemmé válik, majd pedig... egyszerre eltűnik. Ember legyen a talpán, aki ilyen morajlások közepette is tovább mer üldögélni a sziklán, ami a hangokból ítélve akármikor beleszakadhat a tengerbe, de könnyen lehet, hogy Aregeor bátorsága (vagy botorsága) ezt a szintet is megüti.
Ha feláll, és körülnéz, megpillanthat a háta mögött egy viszonylag széles hasadékot, ami eddig még bizonyosan nem volt ott. Talán a valóban a sziklák repedésének, szétesésének hangja volt, amit hallott? Ilyen nehéz lenne a férfi? Vagy valami más erő munkálkodik a háttérben? Nincs ideje átgondolni, hamarosan hangok szűrődnek ki a repedésből, amik egyértelművé teszik: valami ki akar mászni a föld alól. Először csak nyögések, mintha valaki kemény fizikai munkát végezne, és - persze csak ha Aregeor bátorsága kitart addig, és nem rohan el - nagyjából egy perc múlva egy jól megformált kérdés hallatszik a hasadékból:*
- Segítenél?
*Ha a férfi közelebb hajol, láthat egy felfelé nyúló kezet, amely valóban úgy néz ki, mintha az, akihez tartozik, és akit a hasadékban uralkodó sötétség elfed a férfi szemei elől, segítségre szorulna. Nevezetesen arra, hogy kihúzzák a hasadékból, amibe ki tudja, hogy került, amikor nemrég még csak nem is volt itt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.02 16:58:12
//Aregeor Aqq'rax Ozax figyelmébe//
*A világítótorony ezen a napon is éppen olyan, mint egy bármelyik másikon, Aregeor bármi érdekességre vágyik is, az nem úgy látszik, mintha be akarna következni. Mondjuk a férfi kísérti is a sorsot teljes mellszélességgel, ahogy ott kint ül, és mered lefelé a mélységbe, szinte már könyörög érte, hogy valaki osonjon mögé, lökjön rajta egyet, majd nevesse ki, ahogy lezuhan. Bizonyára bízik érzékeiben, talán reménykedik, hogy a legkisebb neszt is meghallja, ki kerülhetne észrevétlenül a háta mögé? Nos hamarosan valóban felfigyelhet némi zajra, de az nem hasonlítható sem léptekhez, sem pedig szárnycsapásokhoz, inkább mintha körülötte a sziklák repedeznének. Nem túl hangosan, először alig észrevehetően, de egyre csak erősödik a zaj, végül már vészjósló dörgedelemmé válik, majd pedig... egyszerre eltűnik. Ember legyen a talpán, aki ilyen morajlások közepette is tovább mer üldögélni a sziklán, ami a hangokból ítélve akármikor beleszakadhat a tengerbe, de könnyen lehet, hogy Aregeor bátorsága (vagy botorsága) ezt a szintet is megüti.
Ha feláll, és körülnéz, megpillanthat a háta mögött egy viszonylag széles hasadékot, ami eddig még bizonyosan nem volt ott. Talán a valóban a sziklák repedésének, szétesésének hangja volt, amit hallott? Ilyen nehéz lenne a férfi? Vagy valami más erő munkálkodik a háttérben? Nincs ideje átgondolni, hamarosan hangok szűrődnek ki a repedésből, amik egyértelművé teszik: valami ki akar mászni a föld alól. Először csak nyögések, mintha valaki kemény fizikai munkát végezne, és - persze csak ha Aregeor bátorsága kitart addig, és nem rohan el - nagyjából egy perc múlva egy jól megformált kérdés hallatszik a hasadékból:*
- Segítenél?
*Ha a férfi közelebb hajol, láthat egy felfelé nyúló kezet, amely valóban úgy néz ki, mintha az, akihez tartozik, és akit a hasadékban uralkodó sötétség elfed a férfi szemei elől, segítségre szorulna. Nevezetesen arra, hogy kihúzzák a hasadékból, amibe ki tudja, hogy került, amikor nemrég még csak nem is volt itt.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.02 16:58:12
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-28 21:53:01
Üzenet elküldve: 2017-07-28 21:53:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Sokak bizonyára nem tanúsítanak nagy jelentőséget a Világítótoronynak. Hisz az csak egy torony! Mondhatják teljes joggal, illetve mégsem. Minden egyes városlakó számára fontos hely ez, hacsak nem akarják, hogy a kereskedelem megbénuljon. Legutóbb, mikor Idya a tetoválókat fogadta valahogy elkerülték őket, vagy éppen ők kerülték el azt a bizonyos állandó őrséget, akik elkergethették volna a részeg bandát. Mondjuk mivel nem volt semmi zűr és a tündérnek lett egy kis pénze, így még jól is jöttek ki a dologból.
Leül a szikla peremére és onnan kémleli a tájat. Szereti a tengeri levegőt és hagyja, hogy hosszú haját szabadon borzolja. Egyáltalán nem tériszonyos, így simán lepillant a végtelen tengerre és a borotvaéles kődarabokra, amiken bárki néhány pillanat alatt egy kupac véres masszává változna. Pihen, lazít, elmélkedik... jól érzi most magát.*
Leül a szikla peremére és onnan kémleli a tájat. Szereti a tengeri levegőt és hagyja, hogy hosszú haját szabadon borzolja. Egyáltalán nem tériszonyos, így simán lepillant a végtelen tengerre és a borotvaéles kődarabokra, amiken bárki néhány pillanat alatt egy kupac véres masszává változna. Pihen, lazít, elmélkedik... jól érzi most magát.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2017-07-20 22:52:01
Üzenet elküldve: 2017-07-20 22:52:01
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kárhozottak leszünk!//
*Figyeli a fekvő nőstényt, ahogy az is nyújtózik, s így fektében úgy néz ki, mint valami jóllakott kismacska, aki hasát mutatja a világnak, hogy csak tessék, nyugodtan lehet simogatni. Ettől a gondolattól egészen felvidul, s széles, mégis hamiskás mosollyal bámulja tovább a másikat.*
- Akár. *Megvonja vállát, hiszen neki oly mindegy, mégis úgy érzi, hogy eleget üldögéltek itt egymás békés csendjében, s akar folytathatják is céljaik hajkurászását.* - Elidőzhetünk a kikötőben. Hátha akad valami kellemes. *Megint csak vállat von, így meghagyva Sernoweynek a végső döntést. Bárhogy is lesz, alkalmi társulásuk még mindig él, így mindenképp követni fogja, bármerre is akar indulni.*
*Figyeli a fekvő nőstényt, ahogy az is nyújtózik, s így fektében úgy néz ki, mint valami jóllakott kismacska, aki hasát mutatja a világnak, hogy csak tessék, nyugodtan lehet simogatni. Ettől a gondolattól egészen felvidul, s széles, mégis hamiskás mosollyal bámulja tovább a másikat.*
- Akár. *Megvonja vállát, hiszen neki oly mindegy, mégis úgy érzi, hogy eleget üldögéltek itt egymás békés csendjében, s akar folytathatják is céljaik hajkurászását.* - Elidőzhetünk a kikötőben. Hátha akad valami kellemes. *Megint csak vállat von, így meghagyva Sernoweynek a végső döntést. Bárhogy is lesz, alkalmi társulásuk még mindig él, így mindenképp követni fogja, bármerre is akar indulni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 937-956