Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:15:36
Üzenet elküldve: 2020-05-19 11:15:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derült égből vihar//
*Pár perc elég hozzá, hogy rájöjjön így meg fognak fázni, tűz és meleg nélkül. Az egyetlen mentsváruk a torony teteje lehet, ahol mindig lobognia kell a tűznek, főképp egy ilyen nagy viharban. Feltápászkodik a faltól és megpróbálja kifacsarni ruhájából a vizet, ott ahol éppen tudja. Lenxyn egy gyors bundarázással megoldotta az egészet, amiért kicsit irigykedik a hiúzra. Olyan vastag a bundája, hogy annak töve szinte sosem szokott vizes lenni. Az állat kaján mosollyal az arcán néz végig a csuromvizes férfin, akinek a hajából is vízcseppek hullnak alá. A haját is kicsavarja, amennyire lehet, de a tűz melege már tényleg nagyon hiányzik. Didergő léptekkel indul fel az enyhén nyikorgó lépcsőkön a torony teteje felé. A hiúz hűn követi gazdáját, tőle egy-két méterre lemaradva a nyomában. Amint a torony tetejéhez közeledik nem várt látvány tárul elé. Egy ruháit kapkodó női test, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Van benne annyi tisztesség, hogy hátrál pár lépést, fejét elfordítja és egyik kezével még takarja is a látását, hogy a nő nyugodtan fel tudjon öltözködni és ne hozza még kellemetlenebb helyzetbe. Nem is nagyon volt ideje felmérni a másikat, se azt, hogy tőrt szegeznek felé. A fenyegető, vagy inkább védekező felszólításokra igyekszik nyugtató feleletet adni, de még mindig el van fordulva, hiszen nem tudja, hogy a nőnek sikerült e felöltöznie.*
- Nyugodjon meg, nem áll szándékomban bántani. A nevem Wynpeiros Miraquinal, de röviden csak Wyn. Egyszerű utazó vagyok és csupán a vihar elől menekültem be a toronyba a hiúzommal, némi tűz és felmelegedés reményében. *Hangja nyugtató bár kissé ő is zavarban van a helyzettől. Egyedül Lenxyn üldögél az egyik lépcsőfokon teljes nyugalomban és kíváncsi tekintetével a női alakot fürkészi.*
- Esetleg tudna segíteni felmelegedni? *Szerencsétlen helyzetében még félreérthetően is beszél, ami gyorsan le is esik neki.*
- Mármint úgy értem, hogy a tűz forrását megmutatni, ahol megszáríthatom a ruháimat és jómagamat. *próbálja kijavítani előző mondatát, de ezen biztosan jót fog mulatni a másik.*
*Pár perc elég hozzá, hogy rájöjjön így meg fognak fázni, tűz és meleg nélkül. Az egyetlen mentsváruk a torony teteje lehet, ahol mindig lobognia kell a tűznek, főképp egy ilyen nagy viharban. Feltápászkodik a faltól és megpróbálja kifacsarni ruhájából a vizet, ott ahol éppen tudja. Lenxyn egy gyors bundarázással megoldotta az egészet, amiért kicsit irigykedik a hiúzra. Olyan vastag a bundája, hogy annak töve szinte sosem szokott vizes lenni. Az állat kaján mosollyal az arcán néz végig a csuromvizes férfin, akinek a hajából is vízcseppek hullnak alá. A haját is kicsavarja, amennyire lehet, de a tűz melege már tényleg nagyon hiányzik. Didergő léptekkel indul fel az enyhén nyikorgó lépcsőkön a torony teteje felé. A hiúz hűn követi gazdáját, tőle egy-két méterre lemaradva a nyomában. Amint a torony tetejéhez közeledik nem várt látvány tárul elé. Egy ruháit kapkodó női test, amire egyáltalán nem volt felkészülve. Van benne annyi tisztesség, hogy hátrál pár lépést, fejét elfordítja és egyik kezével még takarja is a látását, hogy a nő nyugodtan fel tudjon öltözködni és ne hozza még kellemetlenebb helyzetbe. Nem is nagyon volt ideje felmérni a másikat, se azt, hogy tőrt szegeznek felé. A fenyegető, vagy inkább védekező felszólításokra igyekszik nyugtató feleletet adni, de még mindig el van fordulva, hiszen nem tudja, hogy a nőnek sikerült e felöltöznie.*
- Nyugodjon meg, nem áll szándékomban bántani. A nevem Wynpeiros Miraquinal, de röviden csak Wyn. Egyszerű utazó vagyok és csupán a vihar elől menekültem be a toronyba a hiúzommal, némi tűz és felmelegedés reményében. *Hangja nyugtató bár kissé ő is zavarban van a helyzettől. Egyedül Lenxyn üldögél az egyik lépcsőfokon teljes nyugalomban és kíváncsi tekintetével a női alakot fürkészi.*
- Esetleg tudna segíteni felmelegedni? *Szerencsétlen helyzetében még félreérthetően is beszél, ami gyorsan le is esik neki.*
- Mármint úgy értem, hogy a tűz forrását megmutatni, ahol megszáríthatom a ruháimat és jómagamat. *próbálja kijavítani előző mondatát, de ezen biztosan jót fog mulatni a másik.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-05-19 10:50:09
Üzenet elküldve: 2020-05-19 10:50:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derült égből vihar//
*A nő selymes, fekete tincseit felkapja a szél, a szája pedig mosolyra görbül. ~Akárcsak otthon. ~ gondolja magában, és már meg sem lepődik a tényen, hogy a tengert nevezi egyetlen otthonának. A koszos, fehér falak lassan szürkülni látszanak a hosszú évek kitartó munkája után és Bel ebben a toronyban időzik, amikor minden porcikája a legendás hullámokra vágyik, melyek az égig nyújtóznak. Fogalma sincs mikor élt meg utoljára igazán nagy vihart száraz földön, de abban biztos jelenleg még mennie is furcsa, hogy nem ringatózik alatta a tenger. Az inge teljesen elázott, így jobbnak tartja levenni azt és felvenni egy takaró köpenyt mielőtt kihűl itt a magasban, egyedül. Legalábbis mindaddig azt hiszi egyedül, amíg meg nem hallja a lépcsőfokok ismerős recsegését minden lépés gyanánt. Gyorsan öltözködik hát, bár ha az idegen szemek bármit is látnának az sem érdekelné, megszégyenítették, már jobban is nőlétét. A jobb keze ügyébe emeli tőrét, de egyelőre pusztán szorosan markolja azt oldala mellett tartva a fegyvert és vár, amíg fel nem tűnik a számára egy idegen sziluett, és akkor megszólal. *
- Ne gyere közelebb, amíg be nem mutatkozol! Tudni akarom miféle szerzettel van dolgom! Nem vagyok gyámoltalan, ha bántani akar, önnek jobban fog fájni! *Hangzanak vészjóslóan szavai barátságtalan hangszínének játékán. *
*A nő selymes, fekete tincseit felkapja a szél, a szája pedig mosolyra görbül. ~Akárcsak otthon. ~ gondolja magában, és már meg sem lepődik a tényen, hogy a tengert nevezi egyetlen otthonának. A koszos, fehér falak lassan szürkülni látszanak a hosszú évek kitartó munkája után és Bel ebben a toronyban időzik, amikor minden porcikája a legendás hullámokra vágyik, melyek az égig nyújtóznak. Fogalma sincs mikor élt meg utoljára igazán nagy vihart száraz földön, de abban biztos jelenleg még mennie is furcsa, hogy nem ringatózik alatta a tenger. Az inge teljesen elázott, így jobbnak tartja levenni azt és felvenni egy takaró köpenyt mielőtt kihűl itt a magasban, egyedül. Legalábbis mindaddig azt hiszi egyedül, amíg meg nem hallja a lépcsőfokok ismerős recsegését minden lépés gyanánt. Gyorsan öltözködik hát, bár ha az idegen szemek bármit is látnának az sem érdekelné, megszégyenítették, már jobban is nőlétét. A jobb keze ügyébe emeli tőrét, de egyelőre pusztán szorosan markolja azt oldala mellett tartva a fegyvert és vár, amíg fel nem tűnik a számára egy idegen sziluett, és akkor megszólal. *
- Ne gyere közelebb, amíg be nem mutatkozol! Tudni akarom miféle szerzettel van dolgom! Nem vagyok gyámoltalan, ha bántani akar, önnek jobban fog fájni! *Hangzanak vészjóslóan szavai barátságtalan hangszínének játékán. *
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-05-19 10:12:37
Üzenet elküldve: 2020-05-19 10:12:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Derült égből vihar//
*Gomba módra gyűlnek a sötét gomolyfelhők a torony felett. Távoli mennydörgés dübögő hangjai hallatszódnak egyre hangosabban és gyakrabban. Az égen fényes villámok cikáznak át. A szél ereje felkorbácsolja a tengert, amely viharossá és veszélyessé válik a hajózáshoz. A mennydörgés lassan eléri a tornyot, a villámok felette csattannak az égen, s a szél is elemi erővel süvít. Komoly vihar készülődik, amit senki sem fog megúszni szárazon. A sziklás parton egy magas, sötét hajú fél-elf tűnik fel. Barna bőrvértet, bőr nadrágot és csizmát visel. Hátán egy tegez nyílvessző, bőrvértjében pedig elrejtve három dobókése. Nehezebb kövek cipelésével igyekszik növelni az erőnlétét, de a vihar arra figyelmezteti, hogy jobb lesz valami védett helyre menni. Abba is hagyja az erőnléti edzést és elindul. Tapasztalt természetjáróként tudja, hogy az ilyen viharoknak sosincs jó vége, pláne, ha kint a nyílt terepen érik. Az eső lassan, permetezve kezd aláhullani, majd egyre hevesebben és nagyobb mennyiségben kezd esni. Első útja nem a világítótorony felé vezényelné, de a vihar olyan hirtelen és váratlanul csak le, hogy kénytelen a torony oltalmában átvészelni az özönvízszerű esőt. Épeszű ember ilyen viharos szélben és esőben nem maradt kint, így elázva nyit be a torony földszinti ajtaján. Közvetlen mögötte vágódik be vörös hiúza, aki bundáját egyből jól kirázza a víztől. Wyn kissé bosszúsan letöröli az arcáról a sáros bundás vizet, majd a széllel dacolva erősen küzdve tudja csak becsukni az ajtót. Hátát a közeli falnak támasztja, majd a fáradtságtól és a vihartól elverten ül le egy kicsit erőt gyűjteni. Világítótorony lévén tűznek is lennie kell, valahol a tetején biztosan. Kezeiből tölcsért formálva próbálja meleg levegővel fűteni fagyos újait, de nem sok sikerrel. Egy kicsit még várakozik, mielőtt elindulna felfelé a fény és a megszáradás reményében. Lenxyn odadörgölőzik ülő gazdájához, hogy egy kis meleget lopjon tőle. Wyn egy arcán végig futó mosollyal konstatálja csupán a történéseket. Most, hogy mindketten valamennyire elhelyezkedtek, egy kicsit vár is a feljutással, hogy a hiúz is pihenhessen egy kicsit és megnyugodjon a tomboló kinti vihar után.*
*Gomba módra gyűlnek a sötét gomolyfelhők a torony felett. Távoli mennydörgés dübögő hangjai hallatszódnak egyre hangosabban és gyakrabban. Az égen fényes villámok cikáznak át. A szél ereje felkorbácsolja a tengert, amely viharossá és veszélyessé válik a hajózáshoz. A mennydörgés lassan eléri a tornyot, a villámok felette csattannak az égen, s a szél is elemi erővel süvít. Komoly vihar készülődik, amit senki sem fog megúszni szárazon. A sziklás parton egy magas, sötét hajú fél-elf tűnik fel. Barna bőrvértet, bőr nadrágot és csizmát visel. Hátán egy tegez nyílvessző, bőrvértjében pedig elrejtve három dobókése. Nehezebb kövek cipelésével igyekszik növelni az erőnlétét, de a vihar arra figyelmezteti, hogy jobb lesz valami védett helyre menni. Abba is hagyja az erőnléti edzést és elindul. Tapasztalt természetjáróként tudja, hogy az ilyen viharoknak sosincs jó vége, pláne, ha kint a nyílt terepen érik. Az eső lassan, permetezve kezd aláhullani, majd egyre hevesebben és nagyobb mennyiségben kezd esni. Első útja nem a világítótorony felé vezényelné, de a vihar olyan hirtelen és váratlanul csak le, hogy kénytelen a torony oltalmában átvészelni az özönvízszerű esőt. Épeszű ember ilyen viharos szélben és esőben nem maradt kint, így elázva nyit be a torony földszinti ajtaján. Közvetlen mögötte vágódik be vörös hiúza, aki bundáját egyből jól kirázza a víztől. Wyn kissé bosszúsan letöröli az arcáról a sáros bundás vizet, majd a széllel dacolva erősen küzdve tudja csak becsukni az ajtót. Hátát a közeli falnak támasztja, majd a fáradtságtól és a vihartól elverten ül le egy kicsit erőt gyűjteni. Világítótorony lévén tűznek is lennie kell, valahol a tetején biztosan. Kezeiből tölcsért formálva próbálja meleg levegővel fűteni fagyos újait, de nem sok sikerrel. Egy kicsit még várakozik, mielőtt elindulna felfelé a fény és a megszáradás reményében. Lenxyn odadörgölőzik ülő gazdájához, hogy egy kis meleget lopjon tőle. Wyn egy arcán végig futó mosollyal konstatálja csupán a történéseket. Most, hogy mindketten valamennyire elhelyezkedtek, egy kicsit vár is a feljutással, hogy a hiúz is pihenhessen egy kicsit és megnyugodjon a tomboló kinti vihar után.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:23:01
Üzenet elküldve: 2020-05-15 11:23:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Launridan//
*Hisz a szőkének, s nem küzd a késztetéssel sem, hogy övé legyen az utolsó szó, így csak néma bólintással fogadja a megnyugtatásnak is beillő véleményt. Szakmájából adódóan jónak tartja ítélőképességét, ha egy másik lelket kell kiismernie, s tőle nem számít jelenleg semmi olyanra, mi megbánásra adhatna okot a későbbiekben. Tévedni pedig ritkán szokott hasonlókban.
Elcsábulni annál többször, igaz, rövid életű közelségük hamar kilehelte lelkét, nem távozott nyomtalanul, kellőképpen feltüzelte Win érzékeit. Bár nem történt meg, szájában érezni vélte a másik csókját egy pillanat erejéig, s azóta is annak feltételezett zamatával sétál.
Merthogy valóban megindultak, kényelmes, mindazonáltal céltudatos léptekkel, kart karba vetve, a világítótorony felé. Nem járt még erre, így fogalma sincs a távolságokról, teljes mértékben Launridanra hagyatkozik ebben. Ezzel együtt figyelmének minden vetületét annak illatára, s bontakozó csevejükre koncentrálhatja.*
- Mondjuk, hogy nem büdös. *Sandít fel fejét szintén oldalra biccentve, játékos félmosollyal ajkain. Egyelőre nem szeretné elragadtatni magát odáig, hogy bevallja, sajátjain kívül nem érzett még ilyen kellemeset. Persze ezzel együtt is úgy gondolja, össze tudna állítani a fél-elfhez jobban passzoló aroma kombinációt, szakmai magabiztossága pillanatra sem inog meg soha. Arra, hogy titok, ám részesül a kiváltságban, hogy neki ennek ellenére elárulják, cinkos tekintettel hajol közelebb, amennyire csak lehetséges így séta közben. Tehát egy alkimista gnóm a piactéren. Azok a furfangos kis szerzetek mindig is ügyesek voltak a kotyvasztásban, sok egyéb készségük mellett, legalábbis ez a kép él a lányban a faj képviselőiről. Valamelyest meg is nyugszik magában, hogy közülük került ki ezidáig talán legaggasztóbb riválisa.
Belső vívódása a külvilág felé csupán egy rövid időre összeráncolt szemöldök képében válik felfedezhetővé, mit hamar igazít kíváncsi tekintetté, egy kellemes mosollyal alátámasztva.*
- Nem, nem ismerem. *Ingatja meg üstökét immár ismét visszaegyenesedve a titokfelfedős közeledéséből.*
- Köszönöm! *Simítja meg a bókra hüvelykujjával, rövid mozdulattal az övébe fonódó kart, legalábbis annak azt a szegletét, mely az ujj hatókörébe tartozik.*
- Ez a saját keverékem. Az elmondásod alapján igen sokban hasonlíthatok arra a gnóm asszonyságra. *Nevet fel kedélyesen felvetésére. Majd pillanatra a másik vállához hajolva, ezúttal szinte szertartásos módon szívja be sokadjára az emlegetett illatot.*
- Valami bájital is van bele kotyvasztva? *Kérdi végül, kékjeivel hasonló színű párjukat keresve, bal szemöldökét pajkos ívben felvonva.*
//Launridan//
*Hisz a szőkének, s nem küzd a késztetéssel sem, hogy övé legyen az utolsó szó, így csak néma bólintással fogadja a megnyugtatásnak is beillő véleményt. Szakmájából adódóan jónak tartja ítélőképességét, ha egy másik lelket kell kiismernie, s tőle nem számít jelenleg semmi olyanra, mi megbánásra adhatna okot a későbbiekben. Tévedni pedig ritkán szokott hasonlókban.
Elcsábulni annál többször, igaz, rövid életű közelségük hamar kilehelte lelkét, nem távozott nyomtalanul, kellőképpen feltüzelte Win érzékeit. Bár nem történt meg, szájában érezni vélte a másik csókját egy pillanat erejéig, s azóta is annak feltételezett zamatával sétál.
Merthogy valóban megindultak, kényelmes, mindazonáltal céltudatos léptekkel, kart karba vetve, a világítótorony felé. Nem járt még erre, így fogalma sincs a távolságokról, teljes mértékben Launridanra hagyatkozik ebben. Ezzel együtt figyelmének minden vetületét annak illatára, s bontakozó csevejükre koncentrálhatja.*
- Mondjuk, hogy nem büdös. *Sandít fel fejét szintén oldalra biccentve, játékos félmosollyal ajkain. Egyelőre nem szeretné elragadtatni magát odáig, hogy bevallja, sajátjain kívül nem érzett még ilyen kellemeset. Persze ezzel együtt is úgy gondolja, össze tudna állítani a fél-elfhez jobban passzoló aroma kombinációt, szakmai magabiztossága pillanatra sem inog meg soha. Arra, hogy titok, ám részesül a kiváltságban, hogy neki ennek ellenére elárulják, cinkos tekintettel hajol közelebb, amennyire csak lehetséges így séta közben. Tehát egy alkimista gnóm a piactéren. Azok a furfangos kis szerzetek mindig is ügyesek voltak a kotyvasztásban, sok egyéb készségük mellett, legalábbis ez a kép él a lányban a faj képviselőiről. Valamelyest meg is nyugszik magában, hogy közülük került ki ezidáig talán legaggasztóbb riválisa.
Belső vívódása a külvilág felé csupán egy rövid időre összeráncolt szemöldök képében válik felfedezhetővé, mit hamar igazít kíváncsi tekintetté, egy kellemes mosollyal alátámasztva.*
- Nem, nem ismerem. *Ingatja meg üstökét immár ismét visszaegyenesedve a titokfelfedős közeledéséből.*
- Köszönöm! *Simítja meg a bókra hüvelykujjával, rövid mozdulattal az övébe fonódó kart, legalábbis annak azt a szegletét, mely az ujj hatókörébe tartozik.*
- Ez a saját keverékem. Az elmondásod alapján igen sokban hasonlíthatok arra a gnóm asszonyságra. *Nevet fel kedélyesen felvetésére. Majd pillanatra a másik vállához hajolva, ezúttal szinte szertartásos módon szívja be sokadjára az emlegetett illatot.*
- Valami bájital is van bele kotyvasztva? *Kérdi végül, kékjeivel hasonló színű párjukat keresve, bal szemöldökét pajkos ívben felvonva.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:03:44
Üzenet elküldve: 2020-03-27 19:03:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti ázás a Világítótoronynál//
//Irány a Rókalyuk//
*Feltys szavaival egyetért. Tudja, hogy használnia kellett volna valamelyiknek, vagy a varázslatnak, vagy a gyógynövényeknek. De semmi nem használ, így maradnak az idegesítő szúrások. Amikbe már belelát dolgokat. Néha úgy érzi, a gondolataira reagálnak ezek. Mint ahogy álmodott is róla.
~Egy szúrás igen, kettő a nem.~
Erre érkezik egy szúrás, mint egy igent jelentve. Elégedetlen sóhaj hagyja el az ajkát.
~Bár lenne egyszerűbb valami ebben az életben!~
Tör fel belőle a vágyakozó sóhaj, és reméli, egyszer azért meghallgatásra kerülnek az imái.
A férfi kedves nevetése jól eső, aztán ahogy elbeszéli, mit szeret inkább. Szemei felcsillannak.*
- Azokkal sincsen bajom, bár azért annyit inni nem szoktam, de a sütiből tudnék nagyot sokat enni. *Mondja, gondolkozik közben egyelőre így látja. A hege a lapockáján viszont két viszkető szúrással reagál. Ami eddig a nemet jelentette. Nem érti, így meghagyja az estére ezt a problémát. Akkor úgy is több minden derül ki számára, mint így. A kérdésen elmélázik.*
- Akár most már mehetünk a Rókába. *Viszont, hogy Felthys a biztonsága érdekében kíséri el, ezen meglepődik.*
- Nagyon kedves ez tőled. Köszönöm. *mondja, majd feláll. *
- Induljunk mindjárt esni fog, sőt nem is szakadni.* jósolja meg, ami mindjárt javában elkezdődik. *
//Esti ázás a Világítótoronynál//
//Irány a Rókalyuk//
*Feltys szavaival egyetért. Tudja, hogy használnia kellett volna valamelyiknek, vagy a varázslatnak, vagy a gyógynövényeknek. De semmi nem használ, így maradnak az idegesítő szúrások. Amikbe már belelát dolgokat. Néha úgy érzi, a gondolataira reagálnak ezek. Mint ahogy álmodott is róla.
~Egy szúrás igen, kettő a nem.~
Erre érkezik egy szúrás, mint egy igent jelentve. Elégedetlen sóhaj hagyja el az ajkát.
~Bár lenne egyszerűbb valami ebben az életben!~
Tör fel belőle a vágyakozó sóhaj, és reméli, egyszer azért meghallgatásra kerülnek az imái.
A férfi kedves nevetése jól eső, aztán ahogy elbeszéli, mit szeret inkább. Szemei felcsillannak.*
- Azokkal sincsen bajom, bár azért annyit inni nem szoktam, de a sütiből tudnék nagyot sokat enni. *Mondja, gondolkozik közben egyelőre így látja. A hege a lapockáján viszont két viszkető szúrással reagál. Ami eddig a nemet jelentette. Nem érti, így meghagyja az estére ezt a problémát. Akkor úgy is több minden derül ki számára, mint így. A kérdésen elmélázik.*
- Akár most már mehetünk a Rókába. *Viszont, hogy Felthys a biztonsága érdekében kíséri el, ezen meglepődik.*
- Nagyon kedves ez tőled. Köszönöm. *mondja, majd feláll. *
- Induljunk mindjárt esni fog, sőt nem is szakadni.* jósolja meg, ami mindjárt javában elkezdődik. *
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-27 00:07:57
Üzenet elküldve: 2020-03-27 00:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti ázás a Világítótoronynál//
- Ha volt közte fájdalomcsillapító varázs, annak egy normál sebre hatnia kellett volna.
*Jelenti ki egyszerűen, ezzel mindent alátámasztva. Nem lehet biztos a dolgában, de nagy eséllyel átkozott lehetett az a fránya tőr, ha egyetlen varázslat sem hat a fájdalomra. Ha a sérülést nem is gyógyítja meg, a fájdalommal tehetett volna valamit, még ha ideiglenesen is -gyanújának ez a legfőbb oka.
A kérdésre, miszerint más valami mást mondott-e az arcáról, csak hümmög egyet. Tele az arca ránccal, Lihanechbe látogatása előtt pedig még a sokk és a stressz is elnyüvést ültetett arcára, csodálkozott, hogy nem köszöntek a korabeli lányok csókolommal neki, mikor szembejöttek.
Éppen mélyen koncentrál az eső általi nyugalomra, mikor a lány elmeséli a történetét a sütivel. Csodálkozva vonja fel a szemöldökét, majd ahogy folytatja, annál inkább csap át kedves nevetésbe.*
- Persze, bár nem vagyok az az édesszájú, szívesebben szeretem a bort, s a sert!
*Mosolyodik el, midőn az eső egyre inkább sűrűbben koppan a talajon, s a felhők is feléjük igyekeznek.*
- Nosza, merre szeretnél menni az eső elől? Mindenesetre elkísérlek, hisz mint mondtam, nem túl biztonságos errefelé.
*Érdeklődve figyel a lányra, hátha megvan már a kijelölt úti cél. Az eső elől neki is menedéket kell majd keresnie, az biztos.*
//Esti ázás a Világítótoronynál//
- Ha volt közte fájdalomcsillapító varázs, annak egy normál sebre hatnia kellett volna.
*Jelenti ki egyszerűen, ezzel mindent alátámasztva. Nem lehet biztos a dolgában, de nagy eséllyel átkozott lehetett az a fránya tőr, ha egyetlen varázslat sem hat a fájdalomra. Ha a sérülést nem is gyógyítja meg, a fájdalommal tehetett volna valamit, még ha ideiglenesen is -gyanújának ez a legfőbb oka.
A kérdésre, miszerint más valami mást mondott-e az arcáról, csak hümmög egyet. Tele az arca ránccal, Lihanechbe látogatása előtt pedig még a sokk és a stressz is elnyüvést ültetett arcára, csodálkozott, hogy nem köszöntek a korabeli lányok csókolommal neki, mikor szembejöttek.
Éppen mélyen koncentrál az eső általi nyugalomra, mikor a lány elmeséli a történetét a sütivel. Csodálkozva vonja fel a szemöldökét, majd ahogy folytatja, annál inkább csap át kedves nevetésbe.*
- Persze, bár nem vagyok az az édesszájú, szívesebben szeretem a bort, s a sert!
*Mosolyodik el, midőn az eső egyre inkább sűrűbben koppan a talajon, s a felhők is feléjük igyekeznek.*
- Nosza, merre szeretnél menni az eső elől? Mindenesetre elkísérlek, hisz mint mondtam, nem túl biztonságos errefelé.
*Érdeklődve figyel a lányra, hátha megvan már a kijelölt úti cél. Az eső elől neki is menedéket kell majd keresnie, az biztos.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:30:51
Üzenet elküldve: 2020-03-25 19:30:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Felthys elmagyarázza a mágia lehetőségét, hogy a tőr tényleg elátkozott lehetett. Erre felsóhajt, és örül neki, hogy legalább megerősítést nyert a sejtése.*
- Hát nem minden varázslatot próbáltak szerintem, de volt közte kifejezetten gyógyító ilyen fájdalom csillapítós is. *fejti ki Lisé a varázslat milyenségét.*
- Bár ezt a részét annyira nem tudom annyira. *mondja, de azt valahogy nem meri mondani, hogy tegnap a Vérkertben járt, és ott igazán fura érzések kerítették hatalmába. Még mindig nem biztos benne, hogy ez az isten miféle isten. Hogy jó vagy rossz. Kapott már elég mesét róla, még sem tudja minek is nevezze. Mindenesetre számára a halál és a vér istene nem igazán jó. Nem tudja magáról elképzelni, hogy egy ilyen istent követ. Pedig úgy fest és még hisz is neki, csak eddig nem tudta, hogy istenről van szó. Nagyot sóhajt, majd elmeséli pontosan hány éves, meg azt hogy milyen képessége nyilvánult meg.*
- Már is többet tudsz róla, mint én. *mosolyodik el. Hiszen tényleg tájékozottabb.*
- Igazán nincs mit. *mondja, őszintén így gondolja ezt. Nem igazán látja rosszabbnak a férfi arcát, mint amilyennek gondolhatják mások.*
- Miért valaki mást mondott róla? *kérdezősködik. Az időjárásra Lisé is úgy tekint, mint a vihar előtti csendre. Nem nagyon hatja meg ez se, de hát, amikor az első esőcsepp lehull az arcára, úgy kedvtelenedik el.*
- Annyira reméltem, hogy ma nem lesz esős idő.*biggyed le az ajka. Aztán egy új dolgot oszt meg a férfivel.*
- Képzeld tegnap ettem életemben először sütit. *mondja. Számára igazán új élmény volt, és nem tud betelni vele még most sem. Az, hogy Felthys fejében milyen gondolatok mennek végbe arra sajnos nincsen képessége, de hát lehet jobb is ez így.*
- Nem is tudtam, hogy az evés is lehet élvezetes.*jegyzi még meg. Lisé fejében semmi más nem fordul meg. Pusztán a tegnapi sütijére gondol, igazán kellemes volt elfogyasztani.*
- Te ettél már sütit? *kérdezgeti Felthyst.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Felthys elmagyarázza a mágia lehetőségét, hogy a tőr tényleg elátkozott lehetett. Erre felsóhajt, és örül neki, hogy legalább megerősítést nyert a sejtése.*
- Hát nem minden varázslatot próbáltak szerintem, de volt közte kifejezetten gyógyító ilyen fájdalom csillapítós is. *fejti ki Lisé a varázslat milyenségét.*
- Bár ezt a részét annyira nem tudom annyira. *mondja, de azt valahogy nem meri mondani, hogy tegnap a Vérkertben járt, és ott igazán fura érzések kerítették hatalmába. Még mindig nem biztos benne, hogy ez az isten miféle isten. Hogy jó vagy rossz. Kapott már elég mesét róla, még sem tudja minek is nevezze. Mindenesetre számára a halál és a vér istene nem igazán jó. Nem tudja magáról elképzelni, hogy egy ilyen istent követ. Pedig úgy fest és még hisz is neki, csak eddig nem tudta, hogy istenről van szó. Nagyot sóhajt, majd elmeséli pontosan hány éves, meg azt hogy milyen képessége nyilvánult meg.*
- Már is többet tudsz róla, mint én. *mosolyodik el. Hiszen tényleg tájékozottabb.*
- Igazán nincs mit. *mondja, őszintén így gondolja ezt. Nem igazán látja rosszabbnak a férfi arcát, mint amilyennek gondolhatják mások.*
- Miért valaki mást mondott róla? *kérdezősködik. Az időjárásra Lisé is úgy tekint, mint a vihar előtti csendre. Nem nagyon hatja meg ez se, de hát, amikor az első esőcsepp lehull az arcára, úgy kedvtelenedik el.*
- Annyira reméltem, hogy ma nem lesz esős idő.*biggyed le az ajka. Aztán egy új dolgot oszt meg a férfivel.*
- Képzeld tegnap ettem életemben először sütit. *mondja. Számára igazán új élmény volt, és nem tud betelni vele még most sem. Az, hogy Felthys fejében milyen gondolatok mennek végbe arra sajnos nincsen képessége, de hát lehet jobb is ez így.*
- Nem is tudtam, hogy az evés is lehet élvezetes.*jegyzi még meg. Lisé fejében semmi más nem fordul meg. Pusztán a tegnapi sütijére gondol, igazán kellemes volt elfogyasztani.*
- Te ettél már sütit? *kérdezgeti Felthyst.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-25 01:13:59
Üzenet elküldve: 2020-03-25 01:13:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten hümmög, mikor a lány elmagyarázza, hogy mágia sem hat a viszketésre. Akárhogy is, nincs olyan seb, vagy heg, amire nem hathatna mágia, csakis akkor, ha az maga is mágikus eredetű.*
- Hogyne. *Válaszol az átkozott tőrre.* - Normális esetben a fájdalmat mágiának mulasztania kéne, ha mást nem, hát enyhíteni, feltéve, ha a megfelelő varázslatot használják hozzá. De ha nem hat, akkor gyanús, hogy ott az oknak is mágikusnak kell lennie.
*Ő maga nem nagyon konyít a varázsláshoz, viszont rengeteget időzött már a mágustoronyban, hisz' érdekli a dolog, rengeteget tanult a mágiáról. Majd egyszer tán ő is eljut arra a szintre, hogy ezt a tudást gyakorlatban alkalmazza, de addig még hosszú és rögös út áll előtte.
A lány elárulja a korát, ami nem lepi meg a féllovagot, talán egy-két évvel saccolta volna idősebbnek.
Az égen egyre több felhő gyülemlik, és a narancssárga egyre mélyebb tónusokban terpeszkedik szét az égbolton, vegyülve az érkező acélszürke felhőkkel, amelyek csendesen vonulnak a szél iránya felől. Vihar előtti csend. Milyen kellemes, és meghitt percei is ezek a világnak! Olyan nyugalmas, hogy már-már hipnotizálja a lelket, holott tudja az emberfia, hogy mindjárt lecsapni készül a harag teljes erejével. Mégis... A legkedvesebb percek mindig a legnagyobb csapás előtt vannak.
Közben Lisé mesél a támadásról is, melyet kerek szemekkel hallgat, majd a végére érve állát kezdi el dörzsölni.*
- Gondolom, rendelkezel valamelyest mágikus erővel. Ez az egyetlen, amire gondolni tudok, találgatni én sem merek, lévén nem vagyok a dolgok szakértője, csak tudok egyet, s mást.
*Aztán jön a gyors témaváltás, és Felthys arcára kiül a zavarodottság. Nagy szemekkel pislog a vörösre, közben azért fejben örül, hogy mégsem tűnik olyan vénnek, mint amilyennek magát látja, és ennek tetejébe ez a lánynak kifejezetten tetszik is.*
- Öhm... Köszi.
*Mosolyodik el erőtlenül, majd a távolt kezdi el fürkészni. Még a szél is csendesedni látszik...
Aztán lehullik egy kurta csepp. Az eső a maga csendes szemerkélésében zendít rá, alig észrevehetően, csupán néhány eltévedt csepp gördülhet az ember arcára, a tudat mégis csalódással tölti el a féllovagot.*
- Pedig már mondani akartam, mennyivel szebb idő lett...
*Sopánkodik, majd azért mégiscsak megtalálja a szépet benne. A vihar előtti csend még mindig áll, a csendes szemerkélés pedig belevegyíti az ütemes, drága ritmust. Szívesen nézné ezt a sziluettet egy ablak mögül, abban az esetben képes lenne egész éjszaka élvezni, bámulni ezt a gyönyörű jelenséget.
Meg mondjuk... Azt a másikat is mellette.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Elmélyülten hümmög, mikor a lány elmagyarázza, hogy mágia sem hat a viszketésre. Akárhogy is, nincs olyan seb, vagy heg, amire nem hathatna mágia, csakis akkor, ha az maga is mágikus eredetű.*
- Hogyne. *Válaszol az átkozott tőrre.* - Normális esetben a fájdalmat mágiának mulasztania kéne, ha mást nem, hát enyhíteni, feltéve, ha a megfelelő varázslatot használják hozzá. De ha nem hat, akkor gyanús, hogy ott az oknak is mágikusnak kell lennie.
*Ő maga nem nagyon konyít a varázsláshoz, viszont rengeteget időzött már a mágustoronyban, hisz' érdekli a dolog, rengeteget tanult a mágiáról. Majd egyszer tán ő is eljut arra a szintre, hogy ezt a tudást gyakorlatban alkalmazza, de addig még hosszú és rögös út áll előtte.
A lány elárulja a korát, ami nem lepi meg a féllovagot, talán egy-két évvel saccolta volna idősebbnek.
Az égen egyre több felhő gyülemlik, és a narancssárga egyre mélyebb tónusokban terpeszkedik szét az égbolton, vegyülve az érkező acélszürke felhőkkel, amelyek csendesen vonulnak a szél iránya felől. Vihar előtti csend. Milyen kellemes, és meghitt percei is ezek a világnak! Olyan nyugalmas, hogy már-már hipnotizálja a lelket, holott tudja az emberfia, hogy mindjárt lecsapni készül a harag teljes erejével. Mégis... A legkedvesebb percek mindig a legnagyobb csapás előtt vannak.
Közben Lisé mesél a támadásról is, melyet kerek szemekkel hallgat, majd a végére érve állát kezdi el dörzsölni.*
- Gondolom, rendelkezel valamelyest mágikus erővel. Ez az egyetlen, amire gondolni tudok, találgatni én sem merek, lévén nem vagyok a dolgok szakértője, csak tudok egyet, s mást.
*Aztán jön a gyors témaváltás, és Felthys arcára kiül a zavarodottság. Nagy szemekkel pislog a vörösre, közben azért fejben örül, hogy mégsem tűnik olyan vénnek, mint amilyennek magát látja, és ennek tetejébe ez a lánynak kifejezetten tetszik is.*
- Öhm... Köszi.
*Mosolyodik el erőtlenül, majd a távolt kezdi el fürkészni. Még a szél is csendesedni látszik...
Aztán lehullik egy kurta csepp. Az eső a maga csendes szemerkélésében zendít rá, alig észrevehetően, csupán néhány eltévedt csepp gördülhet az ember arcára, a tudat mégis csalódással tölti el a féllovagot.*
- Pedig már mondani akartam, mennyivel szebb idő lett...
*Sopánkodik, majd azért mégiscsak megtalálja a szépet benne. A vihar előtti csend még mindig áll, a csendes szemerkélés pedig belevegyíti az ütemes, drága ritmust. Szívesen nézné ezt a sziluettet egy ablak mögül, abban az esetben képes lenne egész éjszaka élvezni, bámulni ezt a gyönyörű jelenséget.
Meg mondjuk... Azt a másikat is mellette.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 23:03:13
Üzenet elküldve: 2020-03-24 23:03:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Annyira azért kicsit nem volt. Csak kisebb, mint most, aztán rájön, hogy sosem volt igazán méretben kicsi. Mindig is magasabb volt az átlagtól egy kicsit. Persze a férfi így is fölé magasodik, ami nem csoda. Erősebb nembe tartozik az a dolga, hogy nagyobb erősebb legyen. Lisé felfogásában.*
- Nem, de mágiával sem sikerült elmulasztani ezt az érzést. A tőrre viszont azt mondták, hogy valami ismeretlen idegen erő volt benne. *erre vállat von, mert ezt a részét nem osztották meg vele.*
- De akár az is lehet, amit mondasz, átkozott tőr is okozhatta akkor nem? *kérdezi a férfit, hátha ő többet tud az ilyenekről. Aztán kiderül, hogy való igaz jóval ismerősebb lehet ebben a témában. Elmeséli mi történt az arcával. Ezt Lisé nagyon érdeklődve hallgatja. Fogalma sincsen, milyen lehet az olyan erő, ami kiszívja egy másik ember életerejét és megöregszik tőle. Gondolatban egészen érdekes dolgok jutnak eszébe. Egyből hogy neki is lehet valami ilyen ereje? ~Ezt meg kell kérdeznem tőled.~ Határozza el magát. Azon viszont nem lepődik meg, hogy a férfi mennyi idős valójában.*
- Szerintem egyáltalán nem hihetetlen. *felel rá, hogy sok fura dolgot látott már, szóval elhiszi az ilyesmit. Amivel inkább kétségei vannak és nagyon ismeretlen terep az a városok számára. Bár ezekkel a helyekkel is elkezdett megismerkedni, szóval előbb vagy utóbb az se lesz számára akadály. Viszont akad némi kétség benne, mert szeretné megérinteni Felthys arcát, hogy milyen lehet. Nem meri megkérdezni ezt most. Ugyanakkor úgy érzi igazságosnak, hogy elárulja a maga korát.*
- Én pedig csak húsz leszek kereken. * mondja, majd hozzá teszi óvatosan, hogy mikor is.*
- Majd télen.*mivel most múlik el a tél, így igazán eddig még jó pár hónapja van. Mágiáról esik szó, így Lisének el kell árulnia egy másik ehhez irányuló fontos dolgot.*
- Vannak néha ennek előnyei is, azért. Bár eddig csak egyszer fordult elő, de amikor megtámadtak. Tudod én nem értek semmiféle fegyverforgatáshoz, se ökölharchoz. *magyarázza miért is baj, ha megtámadják mások. *
- Szóval volt ez a támadás, és számomra nagyon ijesztő dolog történt. A támadóm egyszer csak a hátrább ugrott és valami merevgörcs kezdte rázni. A földre dobta magát, hangosan ordított, és a fejét fogta. *meséli el ezt az egy érdekes történetét.*
- Tudod próbáltam eltolni magamtól, és itt a homlokát érintettem meg. *mutatja meg a saját fején pontosan hol is tette. Semmi esetre sem érintene meg mást ott, mert hátha megint megtörténik.*
- Aztán meg valami láthatatlan ellenséggel kezdett kiabálni és hadonászott feléjük. *a hideg is kirázza Lisét ahogy ezt felidézi.*
- Nagyon ijesztő volt. Igazán ez miatt indultam el válaszokat keresni. Ezzel viszketéssel együtt tudok élni, de ezzel nem.* rázza meg a fejét. Úgy dönt, egyelőre nem meri megérinteni a férfi arcát, mert bár nem érzi veszélyben magát, ki tudja, mi zajlik le a következő percben. Lehet valami zajt hall hirtelen és megijed. Aztán akkor itt a baj.*
- Amúgy nem olyan vészes az arcod, így is egész jól nézel ki. Nem mondtam volna rád, hogy öreg vagy. *mondja hosszabban, erre a lapockája újfent gyötrődést akar okozni neki. Fejét is elfordítja, és ismét az ajkába harapva nyomja el a szúró viszkető érzés hangtani jeleit.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Annyira azért kicsit nem volt. Csak kisebb, mint most, aztán rájön, hogy sosem volt igazán méretben kicsi. Mindig is magasabb volt az átlagtól egy kicsit. Persze a férfi így is fölé magasodik, ami nem csoda. Erősebb nembe tartozik az a dolga, hogy nagyobb erősebb legyen. Lisé felfogásában.*
- Nem, de mágiával sem sikerült elmulasztani ezt az érzést. A tőrre viszont azt mondták, hogy valami ismeretlen idegen erő volt benne. *erre vállat von, mert ezt a részét nem osztották meg vele.*
- De akár az is lehet, amit mondasz, átkozott tőr is okozhatta akkor nem? *kérdezi a férfit, hátha ő többet tud az ilyenekről. Aztán kiderül, hogy való igaz jóval ismerősebb lehet ebben a témában. Elmeséli mi történt az arcával. Ezt Lisé nagyon érdeklődve hallgatja. Fogalma sincsen, milyen lehet az olyan erő, ami kiszívja egy másik ember életerejét és megöregszik tőle. Gondolatban egészen érdekes dolgok jutnak eszébe. Egyből hogy neki is lehet valami ilyen ereje? ~Ezt meg kell kérdeznem tőled.~ Határozza el magát. Azon viszont nem lepődik meg, hogy a férfi mennyi idős valójában.*
- Szerintem egyáltalán nem hihetetlen. *felel rá, hogy sok fura dolgot látott már, szóval elhiszi az ilyesmit. Amivel inkább kétségei vannak és nagyon ismeretlen terep az a városok számára. Bár ezekkel a helyekkel is elkezdett megismerkedni, szóval előbb vagy utóbb az se lesz számára akadály. Viszont akad némi kétség benne, mert szeretné megérinteni Felthys arcát, hogy milyen lehet. Nem meri megkérdezni ezt most. Ugyanakkor úgy érzi igazságosnak, hogy elárulja a maga korát.*
- Én pedig csak húsz leszek kereken. * mondja, majd hozzá teszi óvatosan, hogy mikor is.*
- Majd télen.*mivel most múlik el a tél, így igazán eddig még jó pár hónapja van. Mágiáról esik szó, így Lisének el kell árulnia egy másik ehhez irányuló fontos dolgot.*
- Vannak néha ennek előnyei is, azért. Bár eddig csak egyszer fordult elő, de amikor megtámadtak. Tudod én nem értek semmiféle fegyverforgatáshoz, se ökölharchoz. *magyarázza miért is baj, ha megtámadják mások. *
- Szóval volt ez a támadás, és számomra nagyon ijesztő dolog történt. A támadóm egyszer csak a hátrább ugrott és valami merevgörcs kezdte rázni. A földre dobta magát, hangosan ordított, és a fejét fogta. *meséli el ezt az egy érdekes történetét.*
- Tudod próbáltam eltolni magamtól, és itt a homlokát érintettem meg. *mutatja meg a saját fején pontosan hol is tette. Semmi esetre sem érintene meg mást ott, mert hátha megint megtörténik.*
- Aztán meg valami láthatatlan ellenséggel kezdett kiabálni és hadonászott feléjük. *a hideg is kirázza Lisét ahogy ezt felidézi.*
- Nagyon ijesztő volt. Igazán ez miatt indultam el válaszokat keresni. Ezzel viszketéssel együtt tudok élni, de ezzel nem.* rázza meg a fejét. Úgy dönt, egyelőre nem meri megérinteni a férfi arcát, mert bár nem érzi veszélyben magát, ki tudja, mi zajlik le a következő percben. Lehet valami zajt hall hirtelen és megijed. Aztán akkor itt a baj.*
- Amúgy nem olyan vészes az arcod, így is egész jól nézel ki. Nem mondtam volna rád, hogy öreg vagy. *mondja hosszabban, erre a lapockája újfent gyötrődést akar okozni neki. Fejét is elfordítja, és ismét az ajkába harapva nyomja el a szúró viszkető érzés hangtani jeleit.*
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:48:24
Üzenet elküldve: 2020-03-24 19:48:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Túléli. Az még rendben van, de ez a fájdalom semmiképp sem normális. Aggodalmait az sem nyugtatja, mikor a lány elmeséli, hogy mindez kislánykorában történt. Annyi ideje egy ilyen sebnek nem kéne viszketnie, szúrnia.*
- Esetleg eltalálhatott valami olyan pontot... Vagy talán csontot ért... *Gondolkodik hangosan.* - Vagy esetleg... Arra nem gondoltál, hogy valami mágia lehet a dolog mögött? Nem ritkák az ilyen sebhelyek.
*Mindeközben érkezése oka is tisztázódik, és Felthys is mindent ért már.
Az apró kis huncut mosolyt viszonozza, bár huncutság helyett inkább nagyapós kedvességet lehet benne fellelni, egy ilyen aggodalom -és gondolathullám után a huncutkodás az utolsó, ami eszébe jut, bár később ez a szorongás úgyis feloldódik, ahogy a féllovag ismeri magát.
Aztán jön a kérdés az arcról. Felthys felsóhajt, rövid időre szemeit is lehunyva, majd mikor kifújta a levegőt, belekezd.*
- Tudod... Volt egy kisfiú. Azt mondta, a szülei nagy bajban vannak, így követtem őt, hogy segítsek rajtuk. Beléptem a házba, és a következő emlékem az volt, hogy valahol a föld alatt ülök megkötözve. Volt egy... Szertartás, vagy ahhoz hasonló. Hosszú és véres történet, a lényeg viszont annyi, hogy egy férfi elkezdte kiszipolyozni az életerőmet, a fiatalodása érdekében. Valami sötét, undorító mágia volt az. Végül a művelet kellős közepén kiszabadultam, és azt a két őrültet megöltem, de a kölyköt, aki átvert, nem volt szívem bántani. Magamhoz vettem, aztán rá néhány napra megszökött. Azóta se tudom, mi van vele. Szóval tudom, talán hihetetlennek hangzik, de húsz és hat esztendős vagyok csupán, és mégis így festek.
*Nem tudja, a nő kineveti-e, avagy sem. Ő elmondta a saját történetét, Lisén áll, hogy hisz neki avagy sem.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Túléli. Az még rendben van, de ez a fájdalom semmiképp sem normális. Aggodalmait az sem nyugtatja, mikor a lány elmeséli, hogy mindez kislánykorában történt. Annyi ideje egy ilyen sebnek nem kéne viszketnie, szúrnia.*
- Esetleg eltalálhatott valami olyan pontot... Vagy talán csontot ért... *Gondolkodik hangosan.* - Vagy esetleg... Arra nem gondoltál, hogy valami mágia lehet a dolog mögött? Nem ritkák az ilyen sebhelyek.
*Mindeközben érkezése oka is tisztázódik, és Felthys is mindent ért már.
Az apró kis huncut mosolyt viszonozza, bár huncutság helyett inkább nagyapós kedvességet lehet benne fellelni, egy ilyen aggodalom -és gondolathullám után a huncutkodás az utolsó, ami eszébe jut, bár később ez a szorongás úgyis feloldódik, ahogy a féllovag ismeri magát.
Aztán jön a kérdés az arcról. Felthys felsóhajt, rövid időre szemeit is lehunyva, majd mikor kifújta a levegőt, belekezd.*
- Tudod... Volt egy kisfiú. Azt mondta, a szülei nagy bajban vannak, így követtem őt, hogy segítsek rajtuk. Beléptem a házba, és a következő emlékem az volt, hogy valahol a föld alatt ülök megkötözve. Volt egy... Szertartás, vagy ahhoz hasonló. Hosszú és véres történet, a lényeg viszont annyi, hogy egy férfi elkezdte kiszipolyozni az életerőmet, a fiatalodása érdekében. Valami sötét, undorító mágia volt az. Végül a művelet kellős közepén kiszabadultam, és azt a két őrültet megöltem, de a kölyköt, aki átvert, nem volt szívem bántani. Magamhoz vettem, aztán rá néhány napra megszökött. Azóta se tudom, mi van vele. Szóval tudom, talán hihetetlennek hangzik, de húsz és hat esztendős vagyok csupán, és mégis így festek.
*Nem tudja, a nő kineveti-e, avagy sem. Ő elmondta a saját történetét, Lisén áll, hogy hisz neki avagy sem.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 18:29:56
Üzenet elküldve: 2020-03-24 18:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egészen határozottan tudja, hogy nem fagyott volna jégtömbbe a férfi. Ahhoz minimum a hegyi hideg szél kell, és nem ez a vízi langyos. Számára ez igenis enyhe. Fázik ugyan, csípi az arcbőrét a szél, de még mindig kellemesebb, mikor még apró jégkristályokat is az arcodba csap. Na, azok igen kellemetlen érzeteket okoznak, mintha ezernyi tű akarna a bőr alá bejutni. Persze Lisének is van egy hasonló kínja, ami éppen egymás után többször is megkínozza. Az utóbbi pedig igen hangzatosra sikerült. Felthys aggódón szólal meg, és még vállát is megérinti.*
- Túlélem. *mondja ki a szót. Fájdalom még enyhén érződik a hangján. Aztán már el is tűnik.*
- Csak egy régi sebhely. *mondja, mert azt hiszi az, persze sejti attól több lehet ez. Hiszen tegnap a kertben is másképp zajlottak a dolgok, illetve hát az éjszakái sosem túl nyugodtak. Mert mindenféle rémálmok gyötrik.*
- Nem. Nem kell felcser. * mondja halkan.*
- Egyszer úgy is el kell múlnia. *folytatja. Aztán végül elmeséli.*
- Hát igazán még sokkal kisebb voltam, amikor az erdőben gyógynövényt gyűjtöttem a törzsem egyik tagjával. Az egyik férfivel, aki akkoriban vigyázott rám. Tudod, én nem tudok harcolni, beszélni azt tudok, de ennyi. Mindegy is.*legyint egyet.*
- Megtámadott minket egy nő. Annyira váratlanul ért az egész, hogy sikerült egy tőrrel leszúrnia. A nő, annyira vad volt és őrjöngött, hogy nem tudtak mást tenni megölték, de a tőrje által okozott seb csúnya volt, és nagyon sokáig gyógyultam belőle. Itt szúrt meg a lapockámon. *mutat a sebhelyre a ruhák alatt. Ám most nem fogja kihámozni magát, hogy Felthys megcsodálhassa azt a tőr által okozott heg lenyomatot.*
- Tudod, időnként fáj, szúr és viszket. *ossza meg vele, bár ezt nyilván kitalálta a másik. *
- Amúgy azért jöttem ide, hogy hátha tudja, valaki mitől viszkethet, és fájhat. Lehet nem gyógyult be? *Kérdezi, és szusszan egyet a sok beszédtől. Ekkor észleli, hogy a férfi keze még mindig a vállán van, és hogy az utolsó szó furán lóg kettejük között.*
- Nem igazán tudom, hogy szükségem van-e valakire, egészen addig, míg nem találkozom ezzel a valakivel, és rájövök, hogy szükségem van rá. * Mondja huncutul mosolyogva, majd a férfi arcára néz, és ezúttal kibukkan belőle a kérdés.*
- Mi történt az arcoddal? *kérdez, és közben mutat Felthys arcát keresztül szántó ráncokra.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 18:32:19
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egészen határozottan tudja, hogy nem fagyott volna jégtömbbe a férfi. Ahhoz minimum a hegyi hideg szél kell, és nem ez a vízi langyos. Számára ez igenis enyhe. Fázik ugyan, csípi az arcbőrét a szél, de még mindig kellemesebb, mikor még apró jégkristályokat is az arcodba csap. Na, azok igen kellemetlen érzeteket okoznak, mintha ezernyi tű akarna a bőr alá bejutni. Persze Lisének is van egy hasonló kínja, ami éppen egymás után többször is megkínozza. Az utóbbi pedig igen hangzatosra sikerült. Felthys aggódón szólal meg, és még vállát is megérinti.*
- Túlélem. *mondja ki a szót. Fájdalom még enyhén érződik a hangján. Aztán már el is tűnik.*
- Csak egy régi sebhely. *mondja, mert azt hiszi az, persze sejti attól több lehet ez. Hiszen tegnap a kertben is másképp zajlottak a dolgok, illetve hát az éjszakái sosem túl nyugodtak. Mert mindenféle rémálmok gyötrik.*
- Nem. Nem kell felcser. * mondja halkan.*
- Egyszer úgy is el kell múlnia. *folytatja. Aztán végül elmeséli.*
- Hát igazán még sokkal kisebb voltam, amikor az erdőben gyógynövényt gyűjtöttem a törzsem egyik tagjával. Az egyik férfivel, aki akkoriban vigyázott rám. Tudod, én nem tudok harcolni, beszélni azt tudok, de ennyi. Mindegy is.*legyint egyet.*
- Megtámadott minket egy nő. Annyira váratlanul ért az egész, hogy sikerült egy tőrrel leszúrnia. A nő, annyira vad volt és őrjöngött, hogy nem tudtak mást tenni megölték, de a tőrje által okozott seb csúnya volt, és nagyon sokáig gyógyultam belőle. Itt szúrt meg a lapockámon. *mutat a sebhelyre a ruhák alatt. Ám most nem fogja kihámozni magát, hogy Felthys megcsodálhassa azt a tőr által okozott heg lenyomatot.*
- Tudod, időnként fáj, szúr és viszket. *ossza meg vele, bár ezt nyilván kitalálta a másik. *
- Amúgy azért jöttem ide, hogy hátha tudja, valaki mitől viszkethet, és fájhat. Lehet nem gyógyult be? *Kérdezi, és szusszan egyet a sok beszédtől. Ekkor észleli, hogy a férfi keze még mindig a vállán van, és hogy az utolsó szó furán lóg kettejük között.*
- Nem igazán tudom, hogy szükségem van-e valakire, egészen addig, míg nem találkozom ezzel a valakivel, és rájövök, hogy szükségem van rá. * Mondja huncutul mosolyogva, majd a férfi arcára néz, és ezúttal kibukkan belőle a kérdés.*
- Mi történt az arcoddal? *kérdez, és közben mutat Felthys arcát keresztül szántó ráncokra.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 18:32:19
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:39:06
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:39:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy a nap lenyugodni készül, a féllovag szórakozottan nézi az égre festett narancssárga csíkok sziluettjét, ahogy a széltől sebes felhők hol elő -hol eltűnnek, a meleg, kellemes szín mindig egy más árnyalatát tükrözve, egy másik helyen, immáron valamilyen új formában.
A szisszenésre kapja oda a fejét, pislog kettőt, majd annyiban is hagyja. Ő is kapott a lapockájába nyílvesszőt, jó darabig hasonlatos érzés volt neki is, bár ezt a történetet senki nem fogja hallani. Ki lenne büszke arra, hogy egy tündér keresztüllőtte, majd jól helybenhagyta? Mondjuk a szégyen csak félszégyen, hiszen az az apró mocsok még a Thargoknak is fejfájást okozott, ahogy egyes egyedül lövöldözött az erődre minden irányból.
Úgy véli, ez is hasonló seb lehet, tán még friss is, az őrülten tud viszketni. Az ilyenekre inkább nem kérdez rá, talán fájó emlék. Talán pont ez az oka, hogy elhagyta földjét, megölni próbálták, vagy hasonló.
Az egymásra találás kérdésén csupán hümmög, biztos benne, hogy egy jégtömbbe fagyott pasas felhívta volna a lány figyelmét, s máris fordult volna a kocka.
Ahogy a lány közelebb hajol hozzá, lágy mosollyal fordul felé, hagyja, hadd fürkéssze őt. Mikor amaz észbe kap, és elhúzódna, csak azután fog bele az elbeszélésekbe.
Történetét kurtán elmeséli, majd a lány felnyög. Kérdőn fordul felé a sztori végeztével, és akkor konstatálja, hogy itt vélhetőleg nagyobb baj van, mint egy régebbi lőtt seb. Aggódva teszi a kezét a lány hátára, aki közben elárulja jöttének okát is. Az az ok csak több kérdést vet fel maga után, de egyelőre azok a kérdések várhatnak, elnézve Lisé állapotát.*
- Minden rendben van? Mi történt veled? Sérülés, átok? *Egy szemhunyásnyi pillanat után mélyen a szemébe néz.* - Szükséged van felcserre, vagy valakire?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy a nap lenyugodni készül, a féllovag szórakozottan nézi az égre festett narancssárga csíkok sziluettjét, ahogy a széltől sebes felhők hol elő -hol eltűnnek, a meleg, kellemes szín mindig egy más árnyalatát tükrözve, egy másik helyen, immáron valamilyen új formában.
A szisszenésre kapja oda a fejét, pislog kettőt, majd annyiban is hagyja. Ő is kapott a lapockájába nyílvesszőt, jó darabig hasonlatos érzés volt neki is, bár ezt a történetet senki nem fogja hallani. Ki lenne büszke arra, hogy egy tündér keresztüllőtte, majd jól helybenhagyta? Mondjuk a szégyen csak félszégyen, hiszen az az apró mocsok még a Thargoknak is fejfájást okozott, ahogy egyes egyedül lövöldözött az erődre minden irányból.
Úgy véli, ez is hasonló seb lehet, tán még friss is, az őrülten tud viszketni. Az ilyenekre inkább nem kérdez rá, talán fájó emlék. Talán pont ez az oka, hogy elhagyta földjét, megölni próbálták, vagy hasonló.
Az egymásra találás kérdésén csupán hümmög, biztos benne, hogy egy jégtömbbe fagyott pasas felhívta volna a lány figyelmét, s máris fordult volna a kocka.
Ahogy a lány közelebb hajol hozzá, lágy mosollyal fordul felé, hagyja, hadd fürkéssze őt. Mikor amaz észbe kap, és elhúzódna, csak azután fog bele az elbeszélésekbe.
Történetét kurtán elmeséli, majd a lány felnyög. Kérdőn fordul felé a sztori végeztével, és akkor konstatálja, hogy itt vélhetőleg nagyobb baj van, mint egy régebbi lőtt seb. Aggódva teszi a kezét a lány hátára, aki közben elárulja jöttének okát is. Az az ok csak több kérdést vet fel maga után, de egyelőre azok a kérdések várhatnak, elnézve Lisé állapotát.*
- Minden rendben van? Mi történt veled? Sérülés, átok? *Egy szemhunyásnyi pillanat után mélyen a szemébe néz.* - Szükséged van felcserre, vagy valakire?
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:19:09
Üzenet elküldve: 2020-03-24 17:19:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Szándékosan mondja el a neveit, az összest és még az anyjáét is. Magában jót derül ezen. Nem is tudja, mit élvez jobban, hogy majdnem félrenyelt a férfi, vagy az a fej, amit vágott közben.
A Rókába vissza akar menni, mivel ott vett ki szobát, de hát nem most. Éppen csak most ért ide a toronyhoz. Azért nem ilyen rövid sétát tervezett magának.
A padra leül, pár másodperces késéssel követi Felthys is. Lisé hagy maguknak egy tenyérnyi helyet kettejük között. Azért még se ismeri a férfit, és úgy gondolja, hogy van félni valója, még ha bátornak is mutatja magát. A vörös haj ugye kötelezi az embert. ~Mit csinálok, ha bántani akar?~ szakad fel elméjébe a kósza félelemnek apró, de annál zavaróbb magja. Sajnos ki is virágzik, és eluralkodik lelkén. Ennek pedig az a jól ismert szúró viszkető érzés a lapockájában vet véget neki. Ajkába harap, hogy elnyomja a hangtani jelét ennek, de a sokadik szúrás után már képtelen rá. Felszisszen. A lapockájához kap, és megdörzsöli. Nem vakarja körömmel az eddig sem segített.
~Elég. ~ Gondol erősen a szóra, és ezúttal megkegyelmez neki ez a valami. Felsóhajt, és előre figyel, reméli Felthys ezúttal sem vette észre ezt.
A nap lenyugodni készül, elnéz abba az irányba, és szívfacsaróan gyönyörű számára ez a természeti jelenség. A naplementét és a felkeltét is szerette mindig is.*
- Nem is én találtam rád, hanem te rám. Észre se vettelek volna. Ha meg igen azt gondoltam volna, hogy egy őr vagy a toronyból. *magyarázza a helyzet valódi tényét. A férfire néz, és tényleg jobban látja az arcát. Érdekes a mágiához van érzéke, mint kiderült. Nem tudatosan ismeri fel annak a nyomát, csak valahol mélyen belül tudja mit lát. Persze van az a lehetőség is, hogy nem ő tudja hanem csak jó a női megérzése. ~Vagy micsodám?~ gondolja zavartan. Picit közelebb hajol, hogy megnézze az arcát még jobban, hogy jól látja, de hamar észreveszi magát. Vissza húzódna, de Felthys ekkor elmesél egy hosszabb történetet a régebbi időkről és itt elég sok mindent nem ért. ~Hogy hogy itt volt az a torony? És hogy repülnek át tornyok helyeket?~ Túl sok kérdésére nincsen válasz, és akkor még ez a férfi itt tetézi neki ezeknek a számát. Ennek egyáltalán nem örül. Az élőholtak szóra azonban egy igazán alattomos erős nyilallás éri a lapockáját. Ez olyan váratlanul éri, hogy erre hangosabban felsikkant. Az egyik kezével bal lapockáját fogja, meg a másik kezén az egyik ujjára pedig ráharap. Kérdését még fel tudta tenni Feltys, s Lisé mintha ezt felelte volna, mert alighogy kimondta az utolsó szót Lisé már zajosabb hangzással hívta fel magára a figyelmet. Nos, erre lehet nem is volt nagyon szüksége. Biztos, hogy hosszabban felelt volna a kérdésre, miért jött ide, de így csak egy halk szópárost motyog.*
- Kérdések és válaszok.
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 17:23:34
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Szándékosan mondja el a neveit, az összest és még az anyjáét is. Magában jót derül ezen. Nem is tudja, mit élvez jobban, hogy majdnem félrenyelt a férfi, vagy az a fej, amit vágott közben.
A Rókába vissza akar menni, mivel ott vett ki szobát, de hát nem most. Éppen csak most ért ide a toronyhoz. Azért nem ilyen rövid sétát tervezett magának.
A padra leül, pár másodperces késéssel követi Felthys is. Lisé hagy maguknak egy tenyérnyi helyet kettejük között. Azért még se ismeri a férfit, és úgy gondolja, hogy van félni valója, még ha bátornak is mutatja magát. A vörös haj ugye kötelezi az embert. ~Mit csinálok, ha bántani akar?~ szakad fel elméjébe a kósza félelemnek apró, de annál zavaróbb magja. Sajnos ki is virágzik, és eluralkodik lelkén. Ennek pedig az a jól ismert szúró viszkető érzés a lapockájában vet véget neki. Ajkába harap, hogy elnyomja a hangtani jelét ennek, de a sokadik szúrás után már képtelen rá. Felszisszen. A lapockájához kap, és megdörzsöli. Nem vakarja körömmel az eddig sem segített.
~Elég. ~ Gondol erősen a szóra, és ezúttal megkegyelmez neki ez a valami. Felsóhajt, és előre figyel, reméli Felthys ezúttal sem vette észre ezt.
A nap lenyugodni készül, elnéz abba az irányba, és szívfacsaróan gyönyörű számára ez a természeti jelenség. A naplementét és a felkeltét is szerette mindig is.*
- Nem is én találtam rád, hanem te rám. Észre se vettelek volna. Ha meg igen azt gondoltam volna, hogy egy őr vagy a toronyból. *magyarázza a helyzet valódi tényét. A férfire néz, és tényleg jobban látja az arcát. Érdekes a mágiához van érzéke, mint kiderült. Nem tudatosan ismeri fel annak a nyomát, csak valahol mélyen belül tudja mit lát. Persze van az a lehetőség is, hogy nem ő tudja hanem csak jó a női megérzése. ~Vagy micsodám?~ gondolja zavartan. Picit közelebb hajol, hogy megnézze az arcát még jobban, hogy jól látja, de hamar észreveszi magát. Vissza húzódna, de Felthys ekkor elmesél egy hosszabb történetet a régebbi időkről és itt elég sok mindent nem ért. ~Hogy hogy itt volt az a torony? És hogy repülnek át tornyok helyeket?~ Túl sok kérdésére nincsen válasz, és akkor még ez a férfi itt tetézi neki ezeknek a számát. Ennek egyáltalán nem örül. Az élőholtak szóra azonban egy igazán alattomos erős nyilallás éri a lapockáját. Ez olyan váratlanul éri, hogy erre hangosabban felsikkant. Az egyik kezével bal lapockáját fogja, meg a másik kezén az egyik ujjára pedig ráharap. Kérdését még fel tudta tenni Feltys, s Lisé mintha ezt felelte volna, mert alighogy kimondta az utolsó szót Lisé már zajosabb hangzással hívta fel magára a figyelmet. Nos, erre lehet nem is volt nagyon szüksége. Biztos, hogy hosszabban felelt volna a kérdésre, miért jött ide, de így csak egy halk szópárost motyog.*
- Kérdések és válaszok.
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.24 17:23:34
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:44:14
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:44:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy indulnak a pad felé, a lány elveti a Rókalyuk ötletét. Nem is bánja, piszkos egy hely, csupán ez volt az egyetlen lehetőség, ami eszébe ötlött így hirtelen.
Az úton a lány elárulja a teljes nevét is, mire Felthys majdnem félrenyel.
~ Lisé Henna Haw... Mivan?! Jó, majd marad Lisé. ~ A vörös hajból korábban már sejtette, hogy hegyi lehet, ezt megerősítette saját maga is, akkor viszont tényleg nagyon jól bírja a hideget.
Kisvártatva megérkezik anyja neve is, melyre csak bámul.
~ Höh... Lisé marad. ~
Végül ő maga is lehuppan a padra. Körbenéz, úgy ötven lépésre egy fehér paca mozgolódik a bokrok mögött. Hiába, hűséges egy lova van, nem fog eliszkolni akkor sem, ha itt hagyja.
A szél idebent tényleg lecsendesedni érződik. Még a hideg is elviselhetőbb így, hogy az embernek nem fújja a fagyot a képébe a légmozgás. Mindezek ellenére elegánsan összébb húzza a köpenyt, haját pedig gyors mozdulattal hátra csapja. Pont a lemenő nappal szemben ülnek, így a lánynak lehetősége adódik a férfi arcának fürkészésére, ha úgy kívánja.
Mindeközben ő elkapja kezeit a köpeny alól, és pár pillanat erejéig dörzsölgeti, lehelgeti, hogy visszatérjen a vérkeringés. Metódusából a kérdés ébreszti fel, kurta mosollyal válaszol.*
- Hát, ha ez a szél hozott volna, talán jégbe fagyva találtál volna. Az igazat megvallva, egy évet távol voltam a környéktől, visszatértem a szülővárosomba egy-két ügyet elintézni. Nemrégiben tértem vissza, és láttam, egy év alatt mennyire megváltozott a környék. Gondoltam, ide is elnézek. Régen itt volt a Mágustorony a közelben, még tanúja voltam, mikor átrepült az a világ északi oldalára. Hála az égnek, már legalább nem fenyegetik a népet az élőholtak! Sok dolog ment errefelé végbe, Lisé. Őrült egy világot élünk.
*Mondja keserűen mosolyogva, majd mint feloszló köd, bamba letörtsége és úgy tűnik el, újra kedves mosolyt költöztetve arcára.*
- És te? Mi hoz egy hegyi lányt ide, messze otthonától? Szerencsét próbálsz? Netán tanulni?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Ahogy indulnak a pad felé, a lány elveti a Rókalyuk ötletét. Nem is bánja, piszkos egy hely, csupán ez volt az egyetlen lehetőség, ami eszébe ötlött így hirtelen.
Az úton a lány elárulja a teljes nevét is, mire Felthys majdnem félrenyel.
~ Lisé Henna Haw... Mivan?! Jó, majd marad Lisé. ~ A vörös hajból korábban már sejtette, hogy hegyi lehet, ezt megerősítette saját maga is, akkor viszont tényleg nagyon jól bírja a hideget.
Kisvártatva megérkezik anyja neve is, melyre csak bámul.
~ Höh... Lisé marad. ~
Végül ő maga is lehuppan a padra. Körbenéz, úgy ötven lépésre egy fehér paca mozgolódik a bokrok mögött. Hiába, hűséges egy lova van, nem fog eliszkolni akkor sem, ha itt hagyja.
A szél idebent tényleg lecsendesedni érződik. Még a hideg is elviselhetőbb így, hogy az embernek nem fújja a fagyot a képébe a légmozgás. Mindezek ellenére elegánsan összébb húzza a köpenyt, haját pedig gyors mozdulattal hátra csapja. Pont a lemenő nappal szemben ülnek, így a lánynak lehetősége adódik a férfi arcának fürkészésére, ha úgy kívánja.
Mindeközben ő elkapja kezeit a köpeny alól, és pár pillanat erejéig dörzsölgeti, lehelgeti, hogy visszatérjen a vérkeringés. Metódusából a kérdés ébreszti fel, kurta mosollyal válaszol.*
- Hát, ha ez a szél hozott volna, talán jégbe fagyva találtál volna. Az igazat megvallva, egy évet távol voltam a környéktől, visszatértem a szülővárosomba egy-két ügyet elintézni. Nemrégiben tértem vissza, és láttam, egy év alatt mennyire megváltozott a környék. Gondoltam, ide is elnézek. Régen itt volt a Mágustorony a közelben, még tanúja voltam, mikor átrepült az a világ északi oldalára. Hála az égnek, már legalább nem fenyegetik a népet az élőholtak! Sok dolog ment errefelé végbe, Lisé. Őrült egy világot élünk.
*Mondja keserűen mosolyogva, majd mint feloszló köd, bamba letörtsége és úgy tűnik el, újra kedves mosolyt költöztetve arcára.*
- És te? Mi hoz egy hegyi lányt ide, messze otthonától? Szerencsét próbálsz? Netán tanulni?
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:00:06
Üzenet elküldve: 2020-03-24 15:00:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Jó lenne, ha magáénak tudhatna valami hasznos képességeket. Mint mondjuk a gondolatolvasás. Valahogy nem tudja megfejteni a férfit most. Az arca nagyon fura neki, és nem tud rájönni miért. Persze az is lehet, hogy csak a sötét és a szél miatt nem tudja jól megnézni.
~Vagyis az elsődleges célom most, hogy fényben is megnézzem az arcát. ~ Persze erre az kéne, hogy vagy a Rókába vagy a Sellőbe betérjen a férfivel. A kóstolós megjegyzését viccnek szánja, amit a férfi tovább visz. Lisé szeme erre kikerekedik.*
- Óh, igazad van. *ért egyet. Ezt így akkor alaposan újra kell terveznie, vagy hagyhatja is annyiban. Viccelődni még akár pajzánul is szokott és szeret is, de a megvalósítása ezeknek sosem volt erőssége. Tán a sötét miatt nem veszi észre a férfi, hogy küzd a lapockáján lüktető kínnal, ennek örül. Most nem akarná elmagyarázni, hogy miféle gondok árnyalják az elméjét. Nagyot sóhajt és végül elárulja a nevét. Na, nem a teljeset, csak azt, ahogyan legtöbben szólítják. Az erre érkező reakció, hogy misztikus lenne, nem igazán érti. ~Hogy lehet egy név misztikus? ~ Érti a misztikus szót, de névvel együtt nem tudja értelmezni. Vállat von, és erre most inkább nem kérdez rá. ~Vajon mit mondana az anyám nevére, ha az enyémre ilyen érthetetlen szavakat mond. ~ Elmosolyodik és elhatározza, hogy még az anyja nevét is elárulja, csak hogy halljon még ilyen érdekes megjegyzéseket.
Ezután a férfi is bemutatkozik. Igazán meglepődik, amikor a férfi elárulja nagyon is teljesen, hogy ki is ő és merről is érkezett ide. ~Hm, mi lehet az a nemes?~ Szakad fel elméjében az újabb kérdés. Ért Lisé nagyon sok mindent, és nagyon is eszes, csak bizonyos szavak, amiket sosem használtak előtte az ő törzse, kicsit kiesik a fejében rendszerbe szedett szavak csokrából.*
- Felthys. *ragadja ki az egyetlen, ami érthető. A férfi neve, ez legalább világos. Azonban a férfi tud egy jó helyet a kis pad azt látta ő is ide jövet. *
- A pad oda leülhetnénk. *mondja. A rókára meg hát hárít.*
- Onnan jöttem, és még nem akarok visszamenni, ha nem baj. *erre lehet, a férfi mondana valamit, de ennek az elejét veszi.*
- Jól bírom a hideget a hegyekben nőttem fel, nem fogok megfázni, ha ettől tartasz. *teszi még hozzá. Persze sejti, hogy a férfi is fázhat, és magára is gondolt, nem csak a vöröskére. Viszont Lisé sejti ezt a másik biztosan nem vallaná be, így lesz min mosolyognia az elkövetkező csevej alatt. A neve újfent olyan jelzőt kap, amit nem ért. Ajkába harap, és elgondolkodik. Aztán inkább bemutatkozik teljesen.*
- Amit ígértem megtartom. Lisé Henna Hawless a nevem. *mondja, és egyből elújságolja a Lisé eredetét, hátha úgy ismerős lesz a férfinek.*
- A Lisé az Alisénethel becézése. Anya neve volt. *mondja. Közben reményei szerint talán elérik a padot, és akkor le is ülhet. Most azonban áldja az ötletét, hogy nem a ruháját vette fel. Lehet úgy fázott volna egy padon ücsörögve. *
- Na és Felthys mi szél hozott a kikötőbe? *érdeklődik szelíden. Meg se várja, hogy a férfi is leüljön, vagy kényelembe helyezze magát. Egyből érdeklődik, ha már nem lehet egyedül legalább tudjon mindent a másikról.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Jó lenne, ha magáénak tudhatna valami hasznos képességeket. Mint mondjuk a gondolatolvasás. Valahogy nem tudja megfejteni a férfit most. Az arca nagyon fura neki, és nem tud rájönni miért. Persze az is lehet, hogy csak a sötét és a szél miatt nem tudja jól megnézni.
~Vagyis az elsődleges célom most, hogy fényben is megnézzem az arcát. ~ Persze erre az kéne, hogy vagy a Rókába vagy a Sellőbe betérjen a férfivel. A kóstolós megjegyzését viccnek szánja, amit a férfi tovább visz. Lisé szeme erre kikerekedik.*
- Óh, igazad van. *ért egyet. Ezt így akkor alaposan újra kell terveznie, vagy hagyhatja is annyiban. Viccelődni még akár pajzánul is szokott és szeret is, de a megvalósítása ezeknek sosem volt erőssége. Tán a sötét miatt nem veszi észre a férfi, hogy küzd a lapockáján lüktető kínnal, ennek örül. Most nem akarná elmagyarázni, hogy miféle gondok árnyalják az elméjét. Nagyot sóhajt és végül elárulja a nevét. Na, nem a teljeset, csak azt, ahogyan legtöbben szólítják. Az erre érkező reakció, hogy misztikus lenne, nem igazán érti. ~Hogy lehet egy név misztikus? ~ Érti a misztikus szót, de névvel együtt nem tudja értelmezni. Vállat von, és erre most inkább nem kérdez rá. ~Vajon mit mondana az anyám nevére, ha az enyémre ilyen érthetetlen szavakat mond. ~ Elmosolyodik és elhatározza, hogy még az anyja nevét is elárulja, csak hogy halljon még ilyen érdekes megjegyzéseket.
Ezután a férfi is bemutatkozik. Igazán meglepődik, amikor a férfi elárulja nagyon is teljesen, hogy ki is ő és merről is érkezett ide. ~Hm, mi lehet az a nemes?~ Szakad fel elméjében az újabb kérdés. Ért Lisé nagyon sok mindent, és nagyon is eszes, csak bizonyos szavak, amiket sosem használtak előtte az ő törzse, kicsit kiesik a fejében rendszerbe szedett szavak csokrából.*
- Felthys. *ragadja ki az egyetlen, ami érthető. A férfi neve, ez legalább világos. Azonban a férfi tud egy jó helyet a kis pad azt látta ő is ide jövet. *
- A pad oda leülhetnénk. *mondja. A rókára meg hát hárít.*
- Onnan jöttem, és még nem akarok visszamenni, ha nem baj. *erre lehet, a férfi mondana valamit, de ennek az elejét veszi.*
- Jól bírom a hideget a hegyekben nőttem fel, nem fogok megfázni, ha ettől tartasz. *teszi még hozzá. Persze sejti, hogy a férfi is fázhat, és magára is gondolt, nem csak a vöröskére. Viszont Lisé sejti ezt a másik biztosan nem vallaná be, így lesz min mosolyognia az elkövetkező csevej alatt. A neve újfent olyan jelzőt kap, amit nem ért. Ajkába harap, és elgondolkodik. Aztán inkább bemutatkozik teljesen.*
- Amit ígértem megtartom. Lisé Henna Hawless a nevem. *mondja, és egyből elújságolja a Lisé eredetét, hátha úgy ismerős lesz a férfinek.*
- A Lisé az Alisénethel becézése. Anya neve volt. *mondja. Közben reményei szerint talán elérik a padot, és akkor le is ülhet. Most azonban áldja az ötletét, hogy nem a ruháját vette fel. Lehet úgy fázott volna egy padon ücsörögve. *
- Na és Felthys mi szél hozott a kikötőbe? *érdeklődik szelíden. Meg se várja, hogy a férfi is leüljön, vagy kényelembe helyezze magát. Egyből érdeklődik, ha már nem lehet egyedül legalább tudjon mindent a másikról.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-24 14:15:25
Üzenet elküldve: 2020-03-24 14:15:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Szóval tényleg nem járhatott még városban.~
Jelenti ki saját magának a tényt, hiszen Lihanech tornyai messze földön híresen, ki ne ismerné? Abban az egyben biztos, hogy nagyon elzártan élhetett eddig a lány, talán olyan faluban, ahol a madár se jár. No sebaj! Annál jobb, egy ilyen lány mindenre rácsodálkozik, én idegenvezetője nem fogja unalmasnak érezni magát mellette.
A reggeli kóstolás ötletére alig láthatóan összerezzen. ~Ez gyors volt... Vagy tényleg megenne? Esetleg most egy kellemes ébredős bújásra invitál?~ Gondolatait inkább egy mosolygós sóhajjal hessegeti el, majd kisül minden, aminek ki kell sülnie. Remélhetőleg nem Felthys lesz az, aki sülni fog.*
- Remélem, egy melegebb helyen akarsz kóstolóra várni, mert a végén a fogad is beletörik, bármibe is harapsz bele.
*Mondja enyhén szenvedő hangon. A lány elutasítja a neki szánt köpenyt, ettől Felthys arcára csalódottság ül ki, de ahogy ama köpenyt szorosabbra magára tekeri, olybá tűnik, elutasítása mégsem okozott akkora szomorúságot a férfinak, mint az elsőre tetszett.
A reggeli kóstoló megerősítést nyert, és itt már biztos benne, hogy a leány ágyba invitálja. Csak az istenek adják, hogy semmit nem értett félre és nem egy almával a szájában ébred!
Mindeközben már a lány be is mutatkozik. Gyors szemöldökfelvonással nyugtázza a férfi a nevet.*
- Lisé... *Kóstolgatja magában.* - Milyen misztikus név.
*A bemutatkozás viszonzására megvakarja tarkóját. Érti ő, hogy kölcsönkenyér visszajár, csak azt nem, hogy most az igazi, netalán álnevet használjon. Végtére is mindegy, hisz ha a lány nem is tud semmit Arthenior neves városairól, nagy eséllyel nem tud semmit az azokat vezető családokról sem.*
- Felthys vagyok. Felthys a Belaldurok közül, Lihanech egy nemese. Legalábbis voltam, vagyok... Áh, bonyolult.
*Neveti el magát kínosan. Talán majd egyszer, egy kellemes bor felett elmeséli ezt a lánynak, viszont a történet túl hosszú, hogy ilyen hidegben végére érjen.
A sétára való felkérést egy csendes bólintással nyugtázza, majd sarkon fordul.*
- Van a kertben egy kisebb padocska, viszonylag szélvédett. Minden irányból sűrű cserjés fogja, a hideg ellen viszont nem segít. Mit szólnál esetleg a Rumos Rókalyukhoz?
*És már el is indul a lova irányába, vagy a padokéba, a lány döntése alapján. Közben azért megszólal, nem néma vándor ő.*
- Szóval Lisé... Ha ez a neved ilyen rejtélyesen cseng, hát hogy szól a többi?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*~Szóval tényleg nem járhatott még városban.~
Jelenti ki saját magának a tényt, hiszen Lihanech tornyai messze földön híresen, ki ne ismerné? Abban az egyben biztos, hogy nagyon elzártan élhetett eddig a lány, talán olyan faluban, ahol a madár se jár. No sebaj! Annál jobb, egy ilyen lány mindenre rácsodálkozik, én idegenvezetője nem fogja unalmasnak érezni magát mellette.
A reggeli kóstolás ötletére alig láthatóan összerezzen. ~Ez gyors volt... Vagy tényleg megenne? Esetleg most egy kellemes ébredős bújásra invitál?~ Gondolatait inkább egy mosolygós sóhajjal hessegeti el, majd kisül minden, aminek ki kell sülnie. Remélhetőleg nem Felthys lesz az, aki sülni fog.*
- Remélem, egy melegebb helyen akarsz kóstolóra várni, mert a végén a fogad is beletörik, bármibe is harapsz bele.
*Mondja enyhén szenvedő hangon. A lány elutasítja a neki szánt köpenyt, ettől Felthys arcára csalódottság ül ki, de ahogy ama köpenyt szorosabbra magára tekeri, olybá tűnik, elutasítása mégsem okozott akkora szomorúságot a férfinak, mint az elsőre tetszett.
A reggeli kóstoló megerősítést nyert, és itt már biztos benne, hogy a leány ágyba invitálja. Csak az istenek adják, hogy semmit nem értett félre és nem egy almával a szájában ébred!
Mindeközben már a lány be is mutatkozik. Gyors szemöldökfelvonással nyugtázza a férfi a nevet.*
- Lisé... *Kóstolgatja magában.* - Milyen misztikus név.
*A bemutatkozás viszonzására megvakarja tarkóját. Érti ő, hogy kölcsönkenyér visszajár, csak azt nem, hogy most az igazi, netalán álnevet használjon. Végtére is mindegy, hisz ha a lány nem is tud semmit Arthenior neves városairól, nagy eséllyel nem tud semmit az azokat vezető családokról sem.*
- Felthys vagyok. Felthys a Belaldurok közül, Lihanech egy nemese. Legalábbis voltam, vagyok... Áh, bonyolult.
*Neveti el magát kínosan. Talán majd egyszer, egy kellemes bor felett elmeséli ezt a lánynak, viszont a történet túl hosszú, hogy ilyen hidegben végére érjen.
A sétára való felkérést egy csendes bólintással nyugtázza, majd sarkon fordul.*
- Van a kertben egy kisebb padocska, viszonylag szélvédett. Minden irányból sűrű cserjés fogja, a hideg ellen viszont nem segít. Mit szólnál esetleg a Rumos Rókalyukhoz?
*És már el is indul a lova irányába, vagy a padokéba, a lány döntése alapján. Közben azért megszólal, nem néma vándor ő.*
- Szóval Lisé... Ha ez a neved ilyen rejtélyesen cseng, hát hogy szól a többi?
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:47:04
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:47:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*A férfi felnéz a torony teteje után. Lisé pedig követi a tekintetével. Most is olyan nagynak tűnik, persze félszemmel a férfit lesi. Van valami fura a másikban, amit nem tud hirtelen hova tenni, de szörnyen kíváncsi lett. A kíváncsiságát meg jobb megetetni, mint hogy éhezni hagyja.*
- Aha, míg bele nem halok. *reagál a veszélyes életre. Igazán nem szeret veszélyesen élni, csak miért is ne kábítsa így a másikat. Viszont a férfi két olyan tornyot is említ, ami messzebbre nyúlik az ég felé, mint ez. Nem igazán tudja ezt elhinni, Lisének ez is nyakfájdítóan magas.*
- Egyszer biztos megnézném azokat is. *jelenti ki elgondolkozva. Kedvezni akart a másiknak, hogy nem enné meg, erre meg a férfi rájátszik erre. Ez egy kicsit érdekes, de már hozzá szokott a férfiak fura gondolkodásmódjához. Így felveszi ezt a fonalat is.*
- Hm de kár, hogy már meg volt a vacsorám. *mondja, ajkait lebiggyeszti, hogy lássa, a másik mennyire sajnálja ezt. *
- Reggelig biztosan várhatok a kóstolóval. *ígéri meg, de már nevetés is nehéz megállnia. Rég hozott össze ennyi sületlenséget valakivel, aki vevő is volt rá. A felajánlott köpenyre a fejét rázza.*
- Tartsd, magadon még a végén megfázol. *mondja törődő hangszínnel, tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Bár meggyógyítani meg tudná, de hát jobb, ha valaki inkább vigyáz és nem lesz beteg. A férfit sok minden akarta már megenni, ezen egészen felszalad a szemöldöke.
~Mit érthet az alatt a sok minden alatt?~ Persze a hízelgő szavakra elneveti magát.*
- Igen? *kérdezi. *
- Hát jó, reggelig nem éhezem meg, de akkor megkóstolhatlak, ha szeretnéd. *mondja ki.
~Hm, most egész este itt fogok vele cseverészni, míg meg nem éhezem?~ Akad fenn ezen, bár ki tudja mire nem képes egy-egy jó falatért. Ezúttal egy szúrás sorozatot kap a lapockájába. Nagyon hirtelen éri, így a meglepettség és a fájdalom vegyítve ül ki bájos arcára. Ajkába harapva tompítja ezt a kifejezést.
~Az ajkam fogom megenni, ha ezt nem hagyja abba ez a nyamvadt viszkető szúrás.~ Csattan fel a gondolatban. *
- Azt hiszem szabad. *mondja elmélázva a kérdésen, amit a nevére intéz a férfi.*
- Lisé vagyok. A többinek viszont ára van, vagyis azt is elárulhatom, persze ha te is elárulod a tiéd. *köti feltételekhez az egész nevének hallatását. Pedig nincs mit rajta titkolni. Csak ha eddig játszottak miért most hagyja abba?*
- Nem sétálhatnánk? Lehet, elviselhetőbb lenne a hideg úgy.*dob fel egy lehetőséget. Ha mozgásban vannak talán nem fagynak olyan gyorsan halálra.*
- Tudod mindig is azt képzeltem, hogy tűzboszorkány vagyok, akkor lehet, nem hatna meg ennyire a hideg, de úgy látszik nem az a sorsom.* ossza meg a férfivel egyik nagy gyerekkori vágyát. Ez mellékesen nagyon félresiklott, mert még csak köze sincsen a tűzhöz, hacsak a haját nem vesszük ide.*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*A férfi felnéz a torony teteje után. Lisé pedig követi a tekintetével. Most is olyan nagynak tűnik, persze félszemmel a férfit lesi. Van valami fura a másikban, amit nem tud hirtelen hova tenni, de szörnyen kíváncsi lett. A kíváncsiságát meg jobb megetetni, mint hogy éhezni hagyja.*
- Aha, míg bele nem halok. *reagál a veszélyes életre. Igazán nem szeret veszélyesen élni, csak miért is ne kábítsa így a másikat. Viszont a férfi két olyan tornyot is említ, ami messzebbre nyúlik az ég felé, mint ez. Nem igazán tudja ezt elhinni, Lisének ez is nyakfájdítóan magas.*
- Egyszer biztos megnézném azokat is. *jelenti ki elgondolkozva. Kedvezni akart a másiknak, hogy nem enné meg, erre meg a férfi rájátszik erre. Ez egy kicsit érdekes, de már hozzá szokott a férfiak fura gondolkodásmódjához. Így felveszi ezt a fonalat is.*
- Hm de kár, hogy már meg volt a vacsorám. *mondja, ajkait lebiggyeszti, hogy lássa, a másik mennyire sajnálja ezt. *
- Reggelig biztosan várhatok a kóstolóval. *ígéri meg, de már nevetés is nehéz megállnia. Rég hozott össze ennyi sületlenséget valakivel, aki vevő is volt rá. A felajánlott köpenyre a fejét rázza.*
- Tartsd, magadon még a végén megfázol. *mondja törődő hangszínnel, tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Bár meggyógyítani meg tudná, de hát jobb, ha valaki inkább vigyáz és nem lesz beteg. A férfit sok minden akarta már megenni, ezen egészen felszalad a szemöldöke.
~Mit érthet az alatt a sok minden alatt?~ Persze a hízelgő szavakra elneveti magát.*
- Igen? *kérdezi. *
- Hát jó, reggelig nem éhezem meg, de akkor megkóstolhatlak, ha szeretnéd. *mondja ki.
~Hm, most egész este itt fogok vele cseverészni, míg meg nem éhezem?~ Akad fenn ezen, bár ki tudja mire nem képes egy-egy jó falatért. Ezúttal egy szúrás sorozatot kap a lapockájába. Nagyon hirtelen éri, így a meglepettség és a fájdalom vegyítve ül ki bájos arcára. Ajkába harapva tompítja ezt a kifejezést.
~Az ajkam fogom megenni, ha ezt nem hagyja abba ez a nyamvadt viszkető szúrás.~ Csattan fel a gondolatban. *
- Azt hiszem szabad. *mondja elmélázva a kérdésen, amit a nevére intéz a férfi.*
- Lisé vagyok. A többinek viszont ára van, vagyis azt is elárulhatom, persze ha te is elárulod a tiéd. *köti feltételekhez az egész nevének hallatását. Pedig nincs mit rajta titkolni. Csak ha eddig játszottak miért most hagyja abba?*
- Nem sétálhatnánk? Lehet, elviselhetőbb lenne a hideg úgy.*dob fel egy lehetőséget. Ha mozgásban vannak talán nem fagynak olyan gyorsan halálra.*
- Tudod mindig is azt képzeltem, hogy tűzboszorkány vagyok, akkor lehet, nem hatna meg ennyire a hideg, de úgy látszik nem az a sorsom.* ossza meg a férfivel egyik nagy gyerekkori vágyát. Ez mellékesen nagyon félresiklott, mert még csak köze sincsen a tűzhöz, hacsak a haját nem vesszük ide.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:11:35
Üzenet elküldve: 2020-03-23 23:11:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egy fél pillanatra végigméri a vöröst, ahogy a torony magassága felőli kíváncsiságát hangoztatja. Ha nem fagynának le köpenybe rejtett kezei, meg is vakarná a fejét értetlenségében, de így inkább csak egy kurta hümmögéssel nyugtázza a dolgot.
~Mondjuk, hallottam már furcsábbat is.~
Arra már nem válaszol semmit, miszerint először van a városban; sok ember van így, a jelenlegi események és a körülöttük lévő forgatag rengeteg embert csalogat a városba, mindenek előtt Artheniorba és környékére. Nagyon úgy fest, hogy ez a város lassan a világ epicentrumává fog válni.
Annál inkább reagál viszont a veszélyes életre, annak a szeretetére.*
- Majd megunod... *Sóhajt fel kínosan.* - Ha pedig ilyen magas építményt nem láttál, nos, nem láttad még a Mágustornyot. Vagy Lihanech tornyait. Kecsesek, akár a földből kiáll óriási lándzsák. Ez a torony itt eltörpülne mellettük.
*Közben ő is végigméri a világítótorony magasságát, és hiába, szemmértéke még azért megvan, a lihanechi tornyok megvannak ennek a többszörösei is.
Ahogy a lány kikéri magának a tolvaj jelzőt, inkább nem mond semmit, helyette fejét felé fordítva kuncogja el magát. Mikor a vörös a vacsorát emlegeti, mosolya még magasabbra kúszik, mígnem kijelenti, hogy a szőkék finomabbak a barnáknál. Na ez sérti a büszkeségét, így egyszerűen viszkető késztetést érez arra, hogy peckesen színt valljon. Szó szerint.*
- Hát, akkor én finomnak számíthatok. Nem látszik, de a hajam szőke, tudod, mint a mesék hercegeinek. Egy darabig titkolnom kellett, ki is vagyok, erre föl ez a barna szín, talán alkohollal vegyített vízzel majd visszanyerem a szőke koronám. De azért légy oly' kedves, ne kóstolj meg. Egyelőre.
*Neveti el magát, majd őt is kirázza a hideg egy erősebb fuvallatnál. Vértjét a lován hagyta, aki éppen valahol a kertben legelészik, csupán a lovaglóruha és köpenye van rajta, nem éppen kora tavaszi fagyos viharokra való készlet.*
- Ha gondolod, szívesen odaadom a köpenyem, meg ne fázz itt nekem. *Ajánlja fel lovagiasan segítségét, bár legbelül könyörög a visszautasításért, mivel tudja, hogy akkor itt fog halálra fagyni.*
- Fene tudja, sok minden akart már engem megenni. Volt, aminek majdnem sikerült, volt, aminek félig, de egy ilyen csinos jelenésnek talán megengedem, hogy megharapjon. Apropó. Szabad esetleg a neved felől érdeklődnöm?
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Egy fél pillanatra végigméri a vöröst, ahogy a torony magassága felőli kíváncsiságát hangoztatja. Ha nem fagynának le köpenybe rejtett kezei, meg is vakarná a fejét értetlenségében, de így inkább csak egy kurta hümmögéssel nyugtázza a dolgot.
~Mondjuk, hallottam már furcsábbat is.~
Arra már nem válaszol semmit, miszerint először van a városban; sok ember van így, a jelenlegi események és a körülöttük lévő forgatag rengeteg embert csalogat a városba, mindenek előtt Artheniorba és környékére. Nagyon úgy fest, hogy ez a város lassan a világ epicentrumává fog válni.
Annál inkább reagál viszont a veszélyes életre, annak a szeretetére.*
- Majd megunod... *Sóhajt fel kínosan.* - Ha pedig ilyen magas építményt nem láttál, nos, nem láttad még a Mágustornyot. Vagy Lihanech tornyait. Kecsesek, akár a földből kiáll óriási lándzsák. Ez a torony itt eltörpülne mellettük.
*Közben ő is végigméri a világítótorony magasságát, és hiába, szemmértéke még azért megvan, a lihanechi tornyok megvannak ennek a többszörösei is.
Ahogy a lány kikéri magának a tolvaj jelzőt, inkább nem mond semmit, helyette fejét felé fordítva kuncogja el magát. Mikor a vörös a vacsorát emlegeti, mosolya még magasabbra kúszik, mígnem kijelenti, hogy a szőkék finomabbak a barnáknál. Na ez sérti a büszkeségét, így egyszerűen viszkető késztetést érez arra, hogy peckesen színt valljon. Szó szerint.*
- Hát, akkor én finomnak számíthatok. Nem látszik, de a hajam szőke, tudod, mint a mesék hercegeinek. Egy darabig titkolnom kellett, ki is vagyok, erre föl ez a barna szín, talán alkohollal vegyített vízzel majd visszanyerem a szőke koronám. De azért légy oly' kedves, ne kóstolj meg. Egyelőre.
*Neveti el magát, majd őt is kirázza a hideg egy erősebb fuvallatnál. Vértjét a lován hagyta, aki éppen valahol a kertben legelészik, csupán a lovaglóruha és köpenye van rajta, nem éppen kora tavaszi fagyos viharokra való készlet.*
- Ha gondolod, szívesen odaadom a köpenyem, meg ne fázz itt nekem. *Ajánlja fel lovagiasan segítségét, bár legbelül könyörög a visszautasításért, mivel tudja, hogy akkor itt fog halálra fagyni.*
- Fene tudja, sok minden akart már engem megenni. Volt, aminek majdnem sikerült, volt, aminek félig, de egy ilyen csinos jelenésnek talán megengedem, hogy megharapjon. Apropó. Szabad esetleg a neved felől érdeklődnöm?
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:44:34
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:44:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Lisé senkit nem néz semminek. Nem von le következtetést, míg nem ismerte meg, és körbe nem járta legalább háromszor a férfit. Hanem többször.*
- Csak a tornyot, hogy milyen magas lehet. *jelenti ki vállat vonva, bár ez lehet, nem igen látszódik a ruha és a sok küzdés közben, hogy a haját is lefogja meg a köpenyt is. Nem tudja miféle gondolatok elevenednek meg a férfi jegesen metsző szemei mögött. Félni nem fél egyáltalán nem az a típus. Az ő félelmei más irányúak.*
- Hát nem, csak most vagyok először városban. *a megfogalmazása szándékos, mert hát érthető ez úgy is, hogy ebben a városban vagy úgy simán az első, amibe belépett. *
- Szeretek veszélyesen élni. *felel a kikötő veszélyességére. Majd elmosolyodik, és beavatja a másikat a valóság rejtelmeibe. Mely sokkal egyszerűbb, mint azt hinné.*
- Viccen kívül, csak körül akartam nézni, de ez a torony, még sosem láttam ilyen magas építményt. *mondja, a szavai teljesen őszintének hangzanak. Kékeszöldes tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Újabb lüktetés kel életre a lapockáján ezúttal hatékonyan zárja ki. Mintha kezdene immunis lenni rá. Aztán a férfi hosszas hallgatás után megszólal. Lisé arcára pedig ráncokat gyűr a értetlenkedése.
~Miért jön mindenki ezzel a tolvajlással? Most komolyan úgy nézek én ki?~
Erre két szúrást érez a lapockáján.
~Legalább valamiben egyetértünk.~ Gondolja, aztán felnevet az abszurd ötletre.*
- Most őszintén úgy nézek ki, mint egy tolvaj? *kérdezi, elég érdekes, hogy csak ezen akad fenn. A másikra is felel azonban.*
- Nem köszönöm a lehetőséget, de már vacsoráztam, egy nagyon helyes szexi szőke fiúkát. *mondja, ha már ilyen képtelenségeket mond neki a férfi, hát akkor kapja a nyakába az egészet egy viccként.*
- Tudod a szőkék sokkal finomabbak, mint a barnák. *Közelebb is lép, közben úgy dönt, hogy a haját megpróbálja ezúttal erősebben összefonni. Akkor legalább egy fonatot fog cibálni a szél. A szalag, ami tartotta a kezében van, így viszont a köpenyt elengedi. Ettől kicsit kirázza a hideg. Így igazán sebesen haladnak végig ujjai a hajtincsein, és készül el a fonata. Összekötözi a végét, és a köpenye alá rejti. Ezzel a köpenyét pedig két kézzel húzza összébb magán.*
- Na most már sokkal jobb. * mondja ki hangosan és fel is lélegzik erre.*
- Legutóbb ki akart megenni?*kérdezi, és hallani, hogy a nevetésével küzd. Viccnek gondolja ezt, csak nem érti miért.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 22:48:55
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
*Lisé senkit nem néz semminek. Nem von le következtetést, míg nem ismerte meg, és körbe nem járta legalább háromszor a férfit. Hanem többször.*
- Csak a tornyot, hogy milyen magas lehet. *jelenti ki vállat vonva, bár ez lehet, nem igen látszódik a ruha és a sok küzdés közben, hogy a haját is lefogja meg a köpenyt is. Nem tudja miféle gondolatok elevenednek meg a férfi jegesen metsző szemei mögött. Félni nem fél egyáltalán nem az a típus. Az ő félelmei más irányúak.*
- Hát nem, csak most vagyok először városban. *a megfogalmazása szándékos, mert hát érthető ez úgy is, hogy ebben a városban vagy úgy simán az első, amibe belépett. *
- Szeretek veszélyesen élni. *felel a kikötő veszélyességére. Majd elmosolyodik, és beavatja a másikat a valóság rejtelmeibe. Mely sokkal egyszerűbb, mint azt hinné.*
- Viccen kívül, csak körül akartam nézni, de ez a torony, még sosem láttam ilyen magas építményt. *mondja, a szavai teljesen őszintének hangzanak. Kékeszöldes tekintetében is ilyen fények csillannak fel. Újabb lüktetés kel életre a lapockáján ezúttal hatékonyan zárja ki. Mintha kezdene immunis lenni rá. Aztán a férfi hosszas hallgatás után megszólal. Lisé arcára pedig ráncokat gyűr a értetlenkedése.
~Miért jön mindenki ezzel a tolvajlással? Most komolyan úgy nézek én ki?~
Erre két szúrást érez a lapockáján.
~Legalább valamiben egyetértünk.~ Gondolja, aztán felnevet az abszurd ötletre.*
- Most őszintén úgy nézek ki, mint egy tolvaj? *kérdezi, elég érdekes, hogy csak ezen akad fenn. A másikra is felel azonban.*
- Nem köszönöm a lehetőséget, de már vacsoráztam, egy nagyon helyes szexi szőke fiúkát. *mondja, ha már ilyen képtelenségeket mond neki a férfi, hát akkor kapja a nyakába az egészet egy viccként.*
- Tudod a szőkék sokkal finomabbak, mint a barnák. *Közelebb is lép, közben úgy dönt, hogy a haját megpróbálja ezúttal erősebben összefonni. Akkor legalább egy fonatot fog cibálni a szél. A szalag, ami tartotta a kezében van, így viszont a köpenyt elengedi. Ettől kicsit kirázza a hideg. Így igazán sebesen haladnak végig ujjai a hajtincsein, és készül el a fonata. Összekötözi a végét, és a köpenye alá rejti. Ezzel a köpenyét pedig két kézzel húzza összébb magán.*
- Na most már sokkal jobb. * mondja ki hangosan és fel is lélegzik erre.*
- Legutóbb ki akart megenni?*kérdezi, és hallani, hogy a nevetésével küzd. Viccnek gondolja ezt, csak nem érti miért.*
A hozzászólás írója (Lisé Henna Hawless) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.23 22:48:55
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:07:32
Üzenet elküldve: 2020-03-23 22:07:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 297
OOC üzenetek: 164
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
- Nos, azt sajna én nem tudhatom, pont azért kérdeztem.
*Jelenti ki negédes hangon, majd mosolyodik el a lány költői visszakérdezésére. A szemezést viszonozza, aztán leesik neki a tantusz.
~Hogyaza...~ Káromkodik magában. Teli van a pofája ráncokkal, meg ott van az a rohadt heg is, már nem az a sármos ifjonc, mint aki egy éve volt, talán valami öreg kéjencnek nézi a másik.
~Na most hogy mented ki magad a helyzetből, te barom? Elmeséled neki, hogy amúgy milyen szép szál legény vagy, csak most pont nem?~ Majdhogynem el is szégyelli magát, önkínzásából csak a másik kérdésére ocsúdik fel, melyet egy belső lelki felsóhajtás követ. Ez a kis csalfa kérdés mégsem azt meri következtetni, hogy valami kéjenc erőszaktevőnek néződik a féllovag.*
- Nosza, szóval mégsem vársz itt senkire. *Kacsint oda, bár nem nagyon hiszi, hogy a hajkorona és a szél játékától amaz látni is fog belőle valamit. Ha mégis, annál jobb.* - Hát akkor mit keres itt egy csinos hölgy, mikor az este majd' leszáll? Tudod, milyen veszélyes a Kikötő éjjel?
*Abba már bele se mer gondolni, hogy talán ez a lány egyedül veszélyesebb, mint a Kikötő egész csőcseléke, ismerve a szerencséjét. Csak titkon reménykedik, hogy nem valami boszorkát, vagy csinos pofi mögé rejtőzött démont kapott ki (már megint), ha meg mégis, hát üsse kő, úgyis megszokta már.
Szeme egy darabon elidőzik a mérges tengeren, azon a néhány hajón, akik ilyenkor is vitorlát mertek mondani. Bátrak, vagy barmok? Ők tudják, Felthys a víz városának szülötte, ironikusan viszont egy talpalatnyi tenger sincs ott, csak egy veszett nagy tó. Ott azért nincsenek ilyen hullámok, meg a levegő se ilyen sós. Lehet, valójában pont ezért igézi meg őt minden egyes alkalommal a tenger látványa, van benne valami lehengerlően hatalmas és fenséges, ahogy az ember ránéz.
Gyors bambulásából hamar összekapja magát, és újfent a vörösre néz, vannak még kérdések bőven a repertoárjában.*
- Többnyire, ha itt vagyok, egyedül vagyok, vagy valami meg akar enni, esetleg valaki ki akar rabolni. Ugye te egyiket sem akarod?
*Nevet fel erőtlenül, mert mindezek után eszébe ötlik a kis vöröske, aki miatt anno belépett a bérgyilkosok csapatába. Azóta is fogja a fejét a balul sikerült hajóinvázió miatt.
~Hogy ezek a vörösek miért tudják ennyire elcsavarni a fejem?~*
//Esti borzongás a Világítótoronynál//
- Nos, azt sajna én nem tudhatom, pont azért kérdeztem.
*Jelenti ki negédes hangon, majd mosolyodik el a lány költői visszakérdezésére. A szemezést viszonozza, aztán leesik neki a tantusz.
~Hogyaza...~ Káromkodik magában. Teli van a pofája ráncokkal, meg ott van az a rohadt heg is, már nem az a sármos ifjonc, mint aki egy éve volt, talán valami öreg kéjencnek nézi a másik.
~Na most hogy mented ki magad a helyzetből, te barom? Elmeséled neki, hogy amúgy milyen szép szál legény vagy, csak most pont nem?~ Majdhogynem el is szégyelli magát, önkínzásából csak a másik kérdésére ocsúdik fel, melyet egy belső lelki felsóhajtás követ. Ez a kis csalfa kérdés mégsem azt meri következtetni, hogy valami kéjenc erőszaktevőnek néződik a féllovag.*
- Nosza, szóval mégsem vársz itt senkire. *Kacsint oda, bár nem nagyon hiszi, hogy a hajkorona és a szél játékától amaz látni is fog belőle valamit. Ha mégis, annál jobb.* - Hát akkor mit keres itt egy csinos hölgy, mikor az este majd' leszáll? Tudod, milyen veszélyes a Kikötő éjjel?
*Abba már bele se mer gondolni, hogy talán ez a lány egyedül veszélyesebb, mint a Kikötő egész csőcseléke, ismerve a szerencséjét. Csak titkon reménykedik, hogy nem valami boszorkát, vagy csinos pofi mögé rejtőzött démont kapott ki (már megint), ha meg mégis, hát üsse kő, úgyis megszokta már.
Szeme egy darabon elidőzik a mérges tengeren, azon a néhány hajón, akik ilyenkor is vitorlát mertek mondani. Bátrak, vagy barmok? Ők tudják, Felthys a víz városának szülötte, ironikusan viszont egy talpalatnyi tenger sincs ott, csak egy veszett nagy tó. Ott azért nincsenek ilyen hullámok, meg a levegő se ilyen sós. Lehet, valójában pont ezért igézi meg őt minden egyes alkalommal a tenger látványa, van benne valami lehengerlően hatalmas és fenséges, ahogy az ember ránéz.
Gyors bambulásából hamar összekapja magát, és újfent a vörösre néz, vannak még kérdések bőven a repertoárjában.*
- Többnyire, ha itt vagyok, egyedül vagyok, vagy valami meg akar enni, esetleg valaki ki akar rabolni. Ugye te egyiket sem akarod?
*Nevet fel erőtlenül, mert mindezek után eszébe ötlik a kis vöröske, aki miatt anno belépett a bérgyilkosok csapatába. Azóta is fogja a fejét a balul sikerült hajóinvázió miatt.
~Hogy ezek a vörösek miért tudják ennyire elcsavarni a fejem?~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 935-954