Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-12 22:31:31
Üzenet elküldve: 2024-02-12 22:31:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Aham. *Röviden, lényegretérően és egyszerre válaszol arra, hogy igen, meg akarta fojtani a vipera álmában, arra, hogy valószínűleg felébredtek volna, ha a másik lármázni kezd, és arra, hogy éhes az entitás. Nem akar erről diskurálni, mert annak megint rossz vége lenne. Főleg azért, mert a démonnőt még nem is említette, aki gyakorlatilag kikergette Mait a lány álmából. Valami olyasmi jelentése lehet, hogy a félvérnek semmi keresnivalója Nori életében.
A dicséret, bár leginkább a megszólítás miatt kicsit elneveti magát, de csak újabb emlékek miatt.*
- Hercegnőnek már hívott egy randa ork, de kisasszonynak még senki. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy igazi fűzővel még mindig segítened kéne.
*Őszintén szólva, nem bízik abban, hogy valaha lesz olyanja, hiába ígérte meg Mai, hogy szerez majd neki. Tulajdonképp mit is csinálna Nori úgy kiöltözve? Fegyvereket nem is lehet hol hordani egy olyan göncöt viselve, és a mozgás sem lehet benne túl kényelmes, meg amúgy is, honnan szereznének olyasmit, ami még a gazdagoknak is drága? Mindenesetre ha valahonnan Mai mégis megszüli a cuccokat, akkor már csak viccből is fel fogja próbálni.
Az áldozattal kapcsolatos ajánlata látványosan nem tetszik Mainak, amitől Nori magában kicsit dühös is lesz. Ha tudná a lány, hogy semmilyen béna táncról nincs szó, sem imákról, csak tiszteletről, aminek a véráldozat az eszköze, talán nem így reagálna.*
- Nem mondtam, hogy bárkinek is a szolgájává kell válnod, csak arról van szó, hogy a Vérkert az Ő birodalma. Ha valakinek az otthonába lépsz, akkor az ő szabályai szerint viselkedsz, nem? Dehogynem, szóval ha látni akarod a Vérkertet, akkor úgy teszel, ahogy mondom.
*Zaklatottan utasítja a lányt, közel van egy újabb kifakadásra, ezúttal azért, mert végre megragadhat egy esélyt, hogy távolabb taszítsa a lányt Eeyrtől, nem fogja elszalasztani.*
- Annyi véred kell hozzá, amennyi kifolyik, ha felvágod a csuklódat, vagy a karodat. Ha nem megy, majd segítek. *Utóbbi mondata cinikus. Felvágni is segít neki az ereit, ha egyedül nem megy, és megvannak arra is a mágikus módszerei, hogy vérezzen az rendesen, ha magától valamilyen csoda folytán nem menne.*
- Nos, vállalod? *A válasz egy határozatlan igennek tűnik, de a következő kijelentésre amúgy is elmúlik a morcos hiszti, meglepetten pislog párat.*
- Miért, mi bajod a sminkemmel? *Meg is nézi magát egy véletlenszerű üvegtárgyban, ami a kezei közé akad.* Ohh, már értem… de kis hülyén nézek ki. *Kineveti magát, majd neki is áll korrigálni a fekete álarc hibáit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Aham. *Röviden, lényegretérően és egyszerre válaszol arra, hogy igen, meg akarta fojtani a vipera álmában, arra, hogy valószínűleg felébredtek volna, ha a másik lármázni kezd, és arra, hogy éhes az entitás. Nem akar erről diskurálni, mert annak megint rossz vége lenne. Főleg azért, mert a démonnőt még nem is említette, aki gyakorlatilag kikergette Mait a lány álmából. Valami olyasmi jelentése lehet, hogy a félvérnek semmi keresnivalója Nori életében.
A dicséret, bár leginkább a megszólítás miatt kicsit elneveti magát, de csak újabb emlékek miatt.*
- Hercegnőnek már hívott egy randa ork, de kisasszonynak még senki. Abban viszont biztos vagyok, hogy egy igazi fűzővel még mindig segítened kéne.
*Őszintén szólva, nem bízik abban, hogy valaha lesz olyanja, hiába ígérte meg Mai, hogy szerez majd neki. Tulajdonképp mit is csinálna Nori úgy kiöltözve? Fegyvereket nem is lehet hol hordani egy olyan göncöt viselve, és a mozgás sem lehet benne túl kényelmes, meg amúgy is, honnan szereznének olyasmit, ami még a gazdagoknak is drága? Mindenesetre ha valahonnan Mai mégis megszüli a cuccokat, akkor már csak viccből is fel fogja próbálni.
Az áldozattal kapcsolatos ajánlata látványosan nem tetszik Mainak, amitől Nori magában kicsit dühös is lesz. Ha tudná a lány, hogy semmilyen béna táncról nincs szó, sem imákról, csak tiszteletről, aminek a véráldozat az eszköze, talán nem így reagálna.*
- Nem mondtam, hogy bárkinek is a szolgájává kell válnod, csak arról van szó, hogy a Vérkert az Ő birodalma. Ha valakinek az otthonába lépsz, akkor az ő szabályai szerint viselkedsz, nem? Dehogynem, szóval ha látni akarod a Vérkertet, akkor úgy teszel, ahogy mondom.
*Zaklatottan utasítja a lányt, közel van egy újabb kifakadásra, ezúttal azért, mert végre megragadhat egy esélyt, hogy távolabb taszítsa a lányt Eeyrtől, nem fogja elszalasztani.*
- Annyi véred kell hozzá, amennyi kifolyik, ha felvágod a csuklódat, vagy a karodat. Ha nem megy, majd segítek. *Utóbbi mondata cinikus. Felvágni is segít neki az ereit, ha egyedül nem megy, és megvannak arra is a mágikus módszerei, hogy vérezzen az rendesen, ha magától valamilyen csoda folytán nem menne.*
- Nos, vállalod? *A válasz egy határozatlan igennek tűnik, de a következő kijelentésre amúgy is elmúlik a morcos hiszti, meglepetten pislog párat.*
- Miért, mi bajod a sminkemmel? *Meg is nézi magát egy véletlenszerű üvegtárgyban, ami a kezei közé akad.* Ohh, már értem… de kis hülyén nézek ki. *Kineveti magát, majd neki is áll korrigálni a fekete álarc hibáit.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-12 21:51:41
Üzenet elküldve: 2024-02-12 21:51:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tündérkert, az egy fokkal kedvesebben hangzik, de biztos megvan az oka a névváltásnak. Öhm, nem ölelgettem, csak nézegettem, miután felkeltem.
*Piszmog tovább, fél szemmel pedig nézi Norit, hogy készülődik. Néhányat fésül vékony ujjaival a haján, nem tud sok energiát beletenni, hogy csinosabb legyen, ahhoz egy fürdő kéne, és jó sok ruha. És illat. Ó, mennyire jól esne már neki.*
- Megfojtani? Olyan jól hangzik, mint az enyém. *Bólogat közben, arra vonatkozóan, hogy tényleg rossz álom volt. Jó megfigyelő Nori, meg kell hagyni, na nem mintha nagyon rejtegetni akarná, hogy mit élt meg, nem akarja ő már véka alá rejteni a gondolatait.* -Egy labirintus volt, minden pontján a halott családom egy tagjával. Kivágtam a szemeit mindnek, még Yvonnak is. Azzal a tőrrel, ami a plüssállatkám. *Bök az ágyra a fejével a tőr irányába, majd simítgatja tovább a ruháit. Kicsit rendbe mozdítja dekoltázsát, nem mintha bármi is látszódna belőle. Beletörődő a hangja, amikor mesél, már kezdi úgy érezni, hogy tényleg vele marad néhány sötét felleg. Nori jelenlétét nem említi meg még, talán nem is fogja.* -Nem kiabáltál álmodban, de szerintem én sem. Felkeltünk volna egymásra. Éhes a kígyód?
*Szegezi neki, mit sem változtatva a hangszínén. Annyit már összerakott, hogy ez értelmes kérdés lehessen, nem pedig faggatózás.*
- Hmm, nagyon szépen megtanultad, kisasszony!
* Dicséri meg, de egy kicsit magát is, hiszen mégis ő segítette hozzá ehhez a könnyed mozdulatsorhoz.
Ha végzett a lány, visszaveszi a kulacsot és üresen dobja vissza a táskájába, majd egy hirtelenebb mozdulattal néz a feketeségre szavai után, amivel meg is rándítja a saját nyakát, amin akaratlanul is felnevet, de el is hallgat hamar, hogy átgondolja a hallottakat.*
- Ha az neki jó... de nem leszek a szolgája, meg senkije. Neked segítek vele, ha az kell.
*Azért kérdően néz, egy kicsit talán bővebb információra lenne szüksége, de úgy le van kötve az elméje, hogy az is elég, ha a másik szimplán felfogja, hogy ettől nem lesz közös kis vallásuk, és mormol vele imákat esténként, béna táncokat járva, vagy a fene sem tudja, hogy ezek az istenek mit is akarnak pontosan.*
- Meg ugye a vérem, mennyi vérem? *Tudja, hogy nem fogja őt fejjel lefelé lógatni egy oltár felett, hogy az összes ráfolyhasson, de nem árt tisztázni. *
- Felőlem mehetünk, ha a sminked rendbe hoztad.
*Cseppet sem szurkálódik, csak vigyorog, tudja, hogy Norinak fontos az a fekete szem, akkor ezen ne múljon. Talán csak azért jutott ez eszébe, mert már kezd ábrándozni azokról a szép ruhákról és a nemrég vágyott fürdőről.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Tündérkert, az egy fokkal kedvesebben hangzik, de biztos megvan az oka a névváltásnak. Öhm, nem ölelgettem, csak nézegettem, miután felkeltem.
*Piszmog tovább, fél szemmel pedig nézi Norit, hogy készülődik. Néhányat fésül vékony ujjaival a haján, nem tud sok energiát beletenni, hogy csinosabb legyen, ahhoz egy fürdő kéne, és jó sok ruha. És illat. Ó, mennyire jól esne már neki.*
- Megfojtani? Olyan jól hangzik, mint az enyém. *Bólogat közben, arra vonatkozóan, hogy tényleg rossz álom volt. Jó megfigyelő Nori, meg kell hagyni, na nem mintha nagyon rejtegetni akarná, hogy mit élt meg, nem akarja ő már véka alá rejteni a gondolatait.* -Egy labirintus volt, minden pontján a halott családom egy tagjával. Kivágtam a szemeit mindnek, még Yvonnak is. Azzal a tőrrel, ami a plüssállatkám. *Bök az ágyra a fejével a tőr irányába, majd simítgatja tovább a ruháit. Kicsit rendbe mozdítja dekoltázsát, nem mintha bármi is látszódna belőle. Beletörődő a hangja, amikor mesél, már kezdi úgy érezni, hogy tényleg vele marad néhány sötét felleg. Nori jelenlétét nem említi meg még, talán nem is fogja.* -Nem kiabáltál álmodban, de szerintem én sem. Felkeltünk volna egymásra. Éhes a kígyód?
*Szegezi neki, mit sem változtatva a hangszínén. Annyit már összerakott, hogy ez értelmes kérdés lehessen, nem pedig faggatózás.*
- Hmm, nagyon szépen megtanultad, kisasszony!
* Dicséri meg, de egy kicsit magát is, hiszen mégis ő segítette hozzá ehhez a könnyed mozdulatsorhoz.
Ha végzett a lány, visszaveszi a kulacsot és üresen dobja vissza a táskájába, majd egy hirtelenebb mozdulattal néz a feketeségre szavai után, amivel meg is rándítja a saját nyakát, amin akaratlanul is felnevet, de el is hallgat hamar, hogy átgondolja a hallottakat.*
- Ha az neki jó... de nem leszek a szolgája, meg senkije. Neked segítek vele, ha az kell.
*Azért kérdően néz, egy kicsit talán bővebb információra lenne szüksége, de úgy le van kötve az elméje, hogy az is elég, ha a másik szimplán felfogja, hogy ettől nem lesz közös kis vallásuk, és mormol vele imákat esténként, béna táncokat járva, vagy a fene sem tudja, hogy ezek az istenek mit is akarnak pontosan.*
- Meg ugye a vérem, mennyi vérem? *Tudja, hogy nem fogja őt fejjel lefelé lógatni egy oltár felett, hogy az összes ráfolyhasson, de nem árt tisztázni. *
- Felőlem mehetünk, ha a sminked rendbe hoztad.
*Cseppet sem szurkálódik, csak vigyorog, tudja, hogy Norinak fontos az a fekete szem, akkor ezen ne múljon. Talán csak azért jutott ez eszébe, mert már kezd ábrándozni azokról a szép ruhákról és a nemrég vágyott fürdőről.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-12 20:59:18
Üzenet elküldve: 2024-02-12 20:59:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nori az ugyanúgy tekergőzés mellett ugyanolyan kócosan ül fel végül, ha nem kócosabban, mint ahogy a Kalmárban festett pár hattal ezelőtt. Most még a sminkjét sem mosta le, így az is ramaty állapotban van, de látszólag ezúttal nem különösebben érdekli, hogy jól nézzen ki.*
- Tündérkert volt a neve, de szerintem a Vérkert jobb. Nyilván. Te amúgy azt ölelgetted éjszaka plüssállat helyett?
*Figyeli gyanakodva Mait, mikor végül a díszes kis penge újra száműzve lesz az ágyba, azon pedig csak mosolyog, hogy a lány úgy pörög, mint aki megivott vagy három kávét egyszerre. A furcsa álom említése egyébként valamelyest magyarázatot ad arra, hogy miért kerülhetett alvás közben a lány kezei közé a tőr.*
- Rossz álom volt, igaz? *Vonja is le a következtetést a jelekből.* Én jól aludtam, de álmok terén nekem sem volt szerencsém. Meg akart fojtani a kígyóm. Mindig olyan korán ébredsz?
*Az is feltűnik neki, hogy ő sem egy hétalvó… annyira, de Mait mindkét alkalommal jóval előbb dobta ki az ágy, mikor együtt aludtak. Közben már ő is összeszedte magát annyira, hogy kimásszon az ágyból, és aprót bólintva, hálásan nyúl Mai vizes kulacsáért, ha ő odaadja neki.*
- Igazad van, csak szomjas lehetek én is… *Iszik pár kortyot, majd elkezdi felvenni a bőrvértet, ezúttal segítség nélkül, hogy barátnője lássa, milyen ügyes már ebben is. Pedig élvezné, hogy megint Mai kötözgesse meg rajta a fűzőt, de dicsekedni akkor is jobb érzés.
Mai egyébként úgy látszik elég bátor ahhoz, hogy fel akarja fedezni a környéket, Nori azonban kicsit elgondolkodva pillant rá, miközben már a bakancsát kötözgeti, amit jobb lett volna a fűző előtt csinálni, mert így azért elég nehézkes annyira lehajolni, hogy kényelmesen be tudja kötni a cipőt.*
- Egy feltétellel viszlek el a Vérkertbe. Te is áldozni fogsz Sa'Terethnek velem együtt. Nem kell félned, nem fog belehalni senki, csak a véredre lesz hozzá szükség.
*Már csak azért is szabja ezt a feltételt, mert egy a sötétség urának felajánlott áldozattal Mai egy lépéssel távolabb kerül Eeyrtől, ami továbbra is nagyon fontos a kis fekete démonnak. A bakancs közben már szorosan tartja a bokáit, lassan fegyvereit is magára aggatja, és közben várakozva néz Maira, hogy megtudja, hogyan dönt. Vérkert és áldozat, vagy nincs áldozat, de akkor nem láthatja a Vérkertet sem…*
*Nori az ugyanúgy tekergőzés mellett ugyanolyan kócosan ül fel végül, ha nem kócosabban, mint ahogy a Kalmárban festett pár hattal ezelőtt. Most még a sminkjét sem mosta le, így az is ramaty állapotban van, de látszólag ezúttal nem különösebben érdekli, hogy jól nézzen ki.*
- Tündérkert volt a neve, de szerintem a Vérkert jobb. Nyilván. Te amúgy azt ölelgetted éjszaka plüssállat helyett?
*Figyeli gyanakodva Mait, mikor végül a díszes kis penge újra száműzve lesz az ágyba, azon pedig csak mosolyog, hogy a lány úgy pörög, mint aki megivott vagy három kávét egyszerre. A furcsa álom említése egyébként valamelyest magyarázatot ad arra, hogy miért kerülhetett alvás közben a lány kezei közé a tőr.*
- Rossz álom volt, igaz? *Vonja is le a következtetést a jelekből.* Én jól aludtam, de álmok terén nekem sem volt szerencsém. Meg akart fojtani a kígyóm. Mindig olyan korán ébredsz?
*Az is feltűnik neki, hogy ő sem egy hétalvó… annyira, de Mait mindkét alkalommal jóval előbb dobta ki az ágy, mikor együtt aludtak. Közben már ő is összeszedte magát annyira, hogy kimásszon az ágyból, és aprót bólintva, hálásan nyúl Mai vizes kulacsáért, ha ő odaadja neki.*
- Igazad van, csak szomjas lehetek én is… *Iszik pár kortyot, majd elkezdi felvenni a bőrvértet, ezúttal segítség nélkül, hogy barátnője lássa, milyen ügyes már ebben is. Pedig élvezné, hogy megint Mai kötözgesse meg rajta a fűzőt, de dicsekedni akkor is jobb érzés.
Mai egyébként úgy látszik elég bátor ahhoz, hogy fel akarja fedezni a környéket, Nori azonban kicsit elgondolkodva pillant rá, miközben már a bakancsát kötözgeti, amit jobb lett volna a fűző előtt csinálni, mert így azért elég nehézkes annyira lehajolni, hogy kényelmesen be tudja kötni a cipőt.*
- Egy feltétellel viszlek el a Vérkertbe. Te is áldozni fogsz Sa'Terethnek velem együtt. Nem kell félned, nem fog belehalni senki, csak a véredre lesz hozzá szükség.
*Már csak azért is szabja ezt a feltételt, mert egy a sötétség urának felajánlott áldozattal Mai egy lépéssel távolabb kerül Eeyrtől, ami továbbra is nagyon fontos a kis fekete démonnak. A bakancs közben már szorosan tartja a bokáit, lassan fegyvereit is magára aggatja, és közben várakozva néz Maira, hogy megtudja, hogyan dönt. Vérkert és áldozat, vagy nincs áldozat, de akkor nem láthatja a Vérkertet sem…*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-12 19:54:24
Üzenet elküldve: 2024-02-12 19:54:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Mit sem éreznek egymás álmaiból, de talán nem véletlenül tört rá mindkettejükre. Hogy ez a hely varázsa-e, vagy bennük dúl valami felemésztő, azt Mai nem tudná megmondani akkor sem, ha tudná mi történt Norival éjszaka. Minden éjjel küzd valamivel, de ez kicsit más volt, ez életszerűbb és most olyan érzés, mintha valaki a mellkasán keresztül benyúlt volna egyenesen a szívéig és a kezében tartaná azt, hogy bármikor összeroppanthassa. Ezért olyan rettentő furcsa érzés, hogy egyébként kipihente magát. Vagy éppen a felfokozott állapot az, ami annyira éberen tartja?
A feketeségre várni kell, míg felkel, de ez nem zavarja. Addig el tud mélázni, de nem jut sokkal többre annál, minthogy minden egyszerre tört be az álmaiba, ami vele történt. Mindennek tud jelentőséget tulajdonítani, főleg, ha nagyon akar, de most az önmaga megnyugtatása csak egy újabb szőnyegaláseprés.
Sokat nézte a lányt, de óvatosan, mintha puszta tekintettel is fel lehetne valakit kelteni, amit nem akar, de aztán végre ismét láthatja azt a tekergőző kis feketét, ahogy elűzi az álmot a szemeiből. Talán nem is baj, hogy nem kell sietni, akármennyire is ég a talpa, hogy hagyja végre itt az álmainak lenyomatát.*
- Vérkert, milyen szép elborzasztó neve van.
*Hallotta már ugyan, de most máshogy hat a név is. Felpattan az ágyról, túl sokat töltött el félig ülve- félig fekve, most úgy nyújtózik meg, hogy ne is legyen a közelében a fekhely.
Tőre valamiért a kezében maradt, felemeli, rátekint, s visszadobja a takarókra, majd a ruháit kezdi el rendezni magán, ami kicsit megviselődött a fekvésben.*
- Igen, de már ébren vagyok egy ideje. Furcsa álmom volt, nem volt kedvem visszaaludni. Te hogy aludtál a királyi lakosztályunkban?
*Mosolyodik el végül, de szemeiben nincs ott az a csillogás, ami akkor jellemzi, amikor épp tettre kész és sietne valami újat megismerni.*
- Szomjan halok. *Szerencséjére még kulacsában van egy kevés víz, amivel elindult. Nem itta meg az egészet, menet közben hiába volt fáradt, csak arra gondolt, hogy érjen ide.* -Te is kérsz, lehet jót tesz a fejednek. *Kérdően néz a lányra, hogy kér-e belőle. Látványosan nem tud magával mit kezdeni, de nem noszogatja Norit egyáltalán. Inkább csak nézelődik és piszkál valamit mindig, ami a keze ügyébe kerül.*
- Akármilyen veszélyesnek is mondod ezt a környéket, azért kíváncsi vagyok hol is tengeted a napjaid.
*Mit sem éreznek egymás álmaiból, de talán nem véletlenül tört rá mindkettejükre. Hogy ez a hely varázsa-e, vagy bennük dúl valami felemésztő, azt Mai nem tudná megmondani akkor sem, ha tudná mi történt Norival éjszaka. Minden éjjel küzd valamivel, de ez kicsit más volt, ez életszerűbb és most olyan érzés, mintha valaki a mellkasán keresztül benyúlt volna egyenesen a szívéig és a kezében tartaná azt, hogy bármikor összeroppanthassa. Ezért olyan rettentő furcsa érzés, hogy egyébként kipihente magát. Vagy éppen a felfokozott állapot az, ami annyira éberen tartja?
A feketeségre várni kell, míg felkel, de ez nem zavarja. Addig el tud mélázni, de nem jut sokkal többre annál, minthogy minden egyszerre tört be az álmaiba, ami vele történt. Mindennek tud jelentőséget tulajdonítani, főleg, ha nagyon akar, de most az önmaga megnyugtatása csak egy újabb szőnyegaláseprés.
Sokat nézte a lányt, de óvatosan, mintha puszta tekintettel is fel lehetne valakit kelteni, amit nem akar, de aztán végre ismét láthatja azt a tekergőző kis feketét, ahogy elűzi az álmot a szemeiből. Talán nem is baj, hogy nem kell sietni, akármennyire is ég a talpa, hogy hagyja végre itt az álmainak lenyomatát.*
- Vérkert, milyen szép elborzasztó neve van.
*Hallotta már ugyan, de most máshogy hat a név is. Felpattan az ágyról, túl sokat töltött el félig ülve- félig fekve, most úgy nyújtózik meg, hogy ne is legyen a közelében a fekhely.
Tőre valamiért a kezében maradt, felemeli, rátekint, s visszadobja a takarókra, majd a ruháit kezdi el rendezni magán, ami kicsit megviselődött a fekvésben.*
- Igen, de már ébren vagyok egy ideje. Furcsa álmom volt, nem volt kedvem visszaaludni. Te hogy aludtál a királyi lakosztályunkban?
*Mosolyodik el végül, de szemeiben nincs ott az a csillogás, ami akkor jellemzi, amikor épp tettre kész és sietne valami újat megismerni.*
- Szomjan halok. *Szerencséjére még kulacsában van egy kevés víz, amivel elindult. Nem itta meg az egészet, menet közben hiába volt fáradt, csak arra gondolt, hogy érjen ide.* -Te is kérsz, lehet jót tesz a fejednek. *Kérdően néz a lányra, hogy kér-e belőle. Látványosan nem tud magával mit kezdeni, de nem noszogatja Norit egyáltalán. Inkább csak nézelődik és piszkál valamit mindig, ami a keze ügyébe kerül.*
- Akármilyen veszélyesnek is mondod ezt a környéket, azért kíváncsi vagyok hol is tengeted a napjaid.
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-12 19:14:13
Üzenet elküldve: 2024-02-12 19:14:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori éjszakája sem telik nyugodtan, furcsa, kellemetlen álmok nélkül. Először csak a testében tanyázó vipera ölt testet mellette, halk sziszegő hangjával fenyegetően jelzi, hogy ismét egyre éhesebb.*
- Még várnod kell egy kicsit…
*Csitítgatja Nori a hüllőt, de erre az nemhogy nem nyugszik meg, kifejezetten dühös lesz. Hatalmasra nő, és úgy körbe tekeredik a lány körül, hogy teljesen fogságba ejti őt, szorítása pedig egyre csak erősebb és erősebb. A feketeség csontjai halkan ropogni kezdenek, ahogy kezdik nem bírni a szorítást, ő pedig torkaszakadtából visít, míg a fájdalom hirtelen meg nem szűnik.
Ekkor az árnyakból egy felismerhetetlen alak lép elé, csak a földön maga mellett húzott, szikrázó, óriási szekerce emlékezteti Yillithre, a démonra, akitől a Drasszéra Gorrát kapta.*
- Hagyd! *Utasítja rendre a kígyót a démonnő.* Norileina be fogja nekünk bizonyítani, hogy hű a szerződéshez.
*Ekkor az egész tér egycsapásra egy hatalmas víztömeggé változik, melyben Mai sziluettjét látja megjelenni, de a démon a fegyverével a vízbe suhintva rögtön darabokra is töri az illúziót.
Nori nem tér magához, csak nyugtalanul forgolódik a takarója alatt, és ez sem akkor történik, mikor Mai hajnalban felébred, hanem jóval korábban. Hajnalban ő épp olyan aranyos kis gombócként alszik, mintha a világ legédesebb álmát aludná.
Nori órákkal később kezd csak mocorogni, ugyanazzal a sajtkukac nyújtózkodással, amit Mai egyszer már láthatott tőle, de most a fészkelődés után nem ül fel, ott marad kiterülve a takaró alatt.*
- Jó reggelt… ahh, fáj a fejem, és nyom ez a rohadt öv is…
*Nem a legjobb reggele a mai, ez tény, és talán bölcs dolog lett volna kirángatni azt az övet a nadrágjából, hogy kényelmesebben aludhasson, de csak addig jutott el este, hogy a vértjét levegye magáról, de azt legalább ezúttal könnyedén sikerült, hogy csak a kis masnit kellett hozzá kioldania a hátán.*
- Szarok rá az őrökre… *Nyöszörgi, miközben karját végre kiemeli a takaró alól és a kígyós karkötőjét nézegeti.* Majd megyünk, ha összeszedtük magunkat, ők meg majd megvárják. Nem tudom, mennyire volna bölcs dolog bevinni téged a Vérkertbe, de nekem lenne ott még egy kis dolgom.
*Természetesen tovább mélyíteni a kapcsolatot Sa'Tereth-tel, és magába szívni még egy kicsit abból a tudásból, amit az isten adhat neki.*
- Sikerült kipihenned magad? *Érdeklődik végül.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori éjszakája sem telik nyugodtan, furcsa, kellemetlen álmok nélkül. Először csak a testében tanyázó vipera ölt testet mellette, halk sziszegő hangjával fenyegetően jelzi, hogy ismét egyre éhesebb.*
- Még várnod kell egy kicsit…
*Csitítgatja Nori a hüllőt, de erre az nemhogy nem nyugszik meg, kifejezetten dühös lesz. Hatalmasra nő, és úgy körbe tekeredik a lány körül, hogy teljesen fogságba ejti őt, szorítása pedig egyre csak erősebb és erősebb. A feketeség csontjai halkan ropogni kezdenek, ahogy kezdik nem bírni a szorítást, ő pedig torkaszakadtából visít, míg a fájdalom hirtelen meg nem szűnik.
Ekkor az árnyakból egy felismerhetetlen alak lép elé, csak a földön maga mellett húzott, szikrázó, óriási szekerce emlékezteti Yillithre, a démonra, akitől a Drasszéra Gorrát kapta.*
- Hagyd! *Utasítja rendre a kígyót a démonnő.* Norileina be fogja nekünk bizonyítani, hogy hű a szerződéshez.
*Ekkor az egész tér egycsapásra egy hatalmas víztömeggé változik, melyben Mai sziluettjét látja megjelenni, de a démon a fegyverével a vízbe suhintva rögtön darabokra is töri az illúziót.
Nori nem tér magához, csak nyugtalanul forgolódik a takarója alatt, és ez sem akkor történik, mikor Mai hajnalban felébred, hanem jóval korábban. Hajnalban ő épp olyan aranyos kis gombócként alszik, mintha a világ legédesebb álmát aludná.
Nori órákkal később kezd csak mocorogni, ugyanazzal a sajtkukac nyújtózkodással, amit Mai egyszer már láthatott tőle, de most a fészkelődés után nem ül fel, ott marad kiterülve a takaró alatt.*
- Jó reggelt… ahh, fáj a fejem, és nyom ez a rohadt öv is…
*Nem a legjobb reggele a mai, ez tény, és talán bölcs dolog lett volna kirángatni azt az övet a nadrágjából, hogy kényelmesebben aludhasson, de csak addig jutott el este, hogy a vértjét levegye magáról, de azt legalább ezúttal könnyedén sikerült, hogy csak a kis masnit kellett hozzá kioldania a hátán.*
- Szarok rá az őrökre… *Nyöszörgi, miközben karját végre kiemeli a takaró alól és a kígyós karkötőjét nézegeti.* Majd megyünk, ha összeszedtük magunkat, ők meg majd megvárják. Nem tudom, mennyire volna bölcs dolog bevinni téged a Vérkertbe, de nekem lenne ott még egy kis dolgom.
*Természetesen tovább mélyíteni a kapcsolatot Sa'Tereth-tel, és magába szívni még egy kicsit abból a tudásból, amit az isten adhat neki.*
- Sikerült kipihenned magad? *Érdeklődik végül.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-12 16:39:14
Üzenet elküldve: 2024-02-12 16:39:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Armarkhtur kérdésére árvánk kékjei elkerekednek. Picit még a gyomra is fordul egyet. De végül csak kiölti a nyelvét.*
- Bleee! Én nem eszem semmit, ami beszélni tud.
*Jelenti ki már-már sértve érezve magát.*
- Te mit szólnál egy roston sült manóhoz? Vagy nem is tudom. Ahhoz a combhoz jól illene a párolt krumpli fokhagymás mártással. Igencsak fehér húsod van.
*Kuncog fel, hiszen érti ő a viccet. Sőt képes folytatni is. Aztán hagyja az okost és az erős megművelni a kenut. A kemény fűrészelés, faragás és kalapálás helyett inkább magához veszi tatyójából az elsősegély csomagot, majd követi a szerzetest a barlang bejáratához. Gyorsan meggyőződik arról, hogy a fiúk nem-e kukkolnak, aztán már veszi is le az ingét. Jobbjában tartva baljával előhúzza a tőröcskéjét, amit a szerzetes felé nyújt.*
- Tessék. Ezzel talán könnyebben leszeded a kötést. De csak óvatosan! Annyi vágással szeretnék vissza menni, amennyivel jöttem.
*Kacsint a másikra egy mosoly kíséretében. Amennyiben Nawanthiri kicsomagolja a jól körbetekert lányt, két összevarrt sebet láthat. Egy nem túlzottan mély vágás a hasa bal oldalán és egy közepesen mély szúrást a jobb lapockája felett. A hasi sérülés elkezdett begyógyulni. Látszódik rajta a kezdeti hegesedés.*
- Ez itt egyre szebb.
*Bök baljának mutatóujjával a hasa felé.*
- Csak a varrás zavaró. Néhány mozdulatnál nagyon feszül. Főleg mikor azt a fránya falat kell megmásznom odakint.
*Panaszkodik egy kört. Hiszen nem is Lilyről lenne szó, ha nem így tenne. A háti szúrás már másik történet. Az nem igazán akart még gyógyulásnak indulni. Sőt. Látható rajta, hogy sikerült felszakadnia is. Mondjuk ez sejthető lehetett volna a véráztatta kötésből is.*
- Az ott egy neveletlen fajta.
*Mondja hátat fordítva az óriásnevetnek.*
- Fáj is, viszket is. Nem tudom, mi lehet vele. Vagy minden hátba szúrás ilyen?
*Igyekszik csvegésbe kezdeni. Hiszen tudja jól, mi célt szolgál az előkerült alkoholos üveg. No meg azt is, hogy nem lesz kellemes érzés mikor használatba kerül. Így aztán szeretne egy kis időt nyerni, hogy lélekben felkészüljön a következőkre. Végül csak sóhajt egy hatalmasat.*
- Tedd, amit tenned kell! Essünk túl rajta!
*Armarkhtur kérdésére árvánk kékjei elkerekednek. Picit még a gyomra is fordul egyet. De végül csak kiölti a nyelvét.*
- Bleee! Én nem eszem semmit, ami beszélni tud.
*Jelenti ki már-már sértve érezve magát.*
- Te mit szólnál egy roston sült manóhoz? Vagy nem is tudom. Ahhoz a combhoz jól illene a párolt krumpli fokhagymás mártással. Igencsak fehér húsod van.
*Kuncog fel, hiszen érti ő a viccet. Sőt képes folytatni is. Aztán hagyja az okost és az erős megművelni a kenut. A kemény fűrészelés, faragás és kalapálás helyett inkább magához veszi tatyójából az elsősegély csomagot, majd követi a szerzetest a barlang bejáratához. Gyorsan meggyőződik arról, hogy a fiúk nem-e kukkolnak, aztán már veszi is le az ingét. Jobbjában tartva baljával előhúzza a tőröcskéjét, amit a szerzetes felé nyújt.*
- Tessék. Ezzel talán könnyebben leszeded a kötést. De csak óvatosan! Annyi vágással szeretnék vissza menni, amennyivel jöttem.
*Kacsint a másikra egy mosoly kíséretében. Amennyiben Nawanthiri kicsomagolja a jól körbetekert lányt, két összevarrt sebet láthat. Egy nem túlzottan mély vágás a hasa bal oldalán és egy közepesen mély szúrást a jobb lapockája felett. A hasi sérülés elkezdett begyógyulni. Látszódik rajta a kezdeti hegesedés.*
- Ez itt egyre szebb.
*Bök baljának mutatóujjával a hasa felé.*
- Csak a varrás zavaró. Néhány mozdulatnál nagyon feszül. Főleg mikor azt a fránya falat kell megmásznom odakint.
*Panaszkodik egy kört. Hiszen nem is Lilyről lenne szó, ha nem így tenne. A háti szúrás már másik történet. Az nem igazán akart még gyógyulásnak indulni. Sőt. Látható rajta, hogy sikerült felszakadnia is. Mondjuk ez sejthető lehetett volna a véráztatta kötésből is.*
- Az ott egy neveletlen fajta.
*Mondja hátat fordítva az óriásnevetnek.*
- Fáj is, viszket is. Nem tudom, mi lehet vele. Vagy minden hátba szúrás ilyen?
*Igyekszik csvegésbe kezdeni. Hiszen tudja jól, mi célt szolgál az előkerült alkoholos üveg. No meg azt is, hogy nem lesz kellemes érzés mikor használatba kerül. Így aztán szeretne egy kis időt nyerni, hogy lélekben felkészüljön a következőkre. Végül csak sóhajt egy hatalmasat.*
- Tedd, amit tenned kell! Essünk túl rajta!
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-12 14:14:05
Üzenet elküldve: 2024-02-12 14:14:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túl sok kérdés meglehet és bár abszurdnak tűnik, de nála minden érdeklődésnek meg van a maga értelme. A kis összetett agya olyan képleteket állít fel a válaszokból, amikre lehet, hogy nem is gondolna senki. Persze megérti, hogy elég volt, tudta ő, így hát a viccen jót vigyorog és elengedi a történetet.
Sokkal inkább fontos az, hogy végre viszonylag meleg és védett helyen vannak, a fáradtság pedig úgy tör rá hirtelen, mintha egy hat óta nem aludt volna. Ez többnyire igaz is, az éjjelei nem voltak túl jók mostanság. Csak annyit jelent, hogy ilyen hamar rászakadt az álom, hogy most egy kicsit úgy érzi, jó helyen van, dacára a körülményeknek. Ez tényleg nem a családi kúria, nincs baldachinos ágy és ropogó kandallótűz, de jobbat most nem tudna elképzelni. Ott van vele az, akiről joggal gondolhatta volna, hogy többé nem látja viszont. Bárcsak megtörténne ez Yvonnal is.
Hall némi szót abból amit beszél a másik, de most ez olyan, mintha esti mese lenne. A hangosabb szóra ki is nyitja a szemét, amivel csak bágyadtan pislog Norira. Egy kicsit talán bocsánatkérően, hogy így elvágja az estéjük további részét. Érzékeli a lány gondoskodását, így egy fokkal még elégedettebb, mint eddig.
Álmában viszont most sem történik semmi jó. Megnyugodni azt jelenti, hogy végre helyére kerülnek a dolgok, de a nyugalom alatt még jócskán dolgozik az elmúlt több hat eseménye is, ami mindig szépen kínozza őt. A veszteségek, újdonságok és félelmek sora olyan sebet ejtett tiszta kis lelkén, hogy sötét alagútrendszerként rajzolódik ki álmában. Csak bolyong, mint egy labirintusban és minden egyes zsákutcánál egy szerette, családtagja ül vérbe fagyva, szemek nélkül. Mintha senki nem tudna ránézni. Mikor végre kijutna, akkor tudatosul, hogy kezeiben ott van a véráztatta tőre, amivel ő oltott ki minden egyes életet, s vette el előtte szemük világát, hogy senki ne láthassa azt, hogy ki is ő. A fejében Nori nevetése szól, s mégis úgy öleli őt az elképzelt teste, mintha csak meg akarná nyugtatni, hogy nincs semmi baj. Szép lecsengése ez mindennek, amit hallott átélt és tapasztalt.
Ekkor riad fel, szerencsére csendben és egy kis ideig csak bámul ki a fejéből. Még talán csak hajnal lehet, ezt most nem tudja megállapítani, de visszaaludni már nem akar. Minden rossz érzés ellenére pihentető volt, de nyomot hagyott. Felül az ágyon és kezébe veszi a kis tőrét, azt bámulja, mintha tényleg megtörtént volna az, amit álmodott. Később aztán barátjára néz és elmúlik a heves szívdobogás. Ott alszik, most olyan ártatlanul, ő takarta be este, hogy ne fázzon, hát miért is kellene félnie bármitől is? Magával kell dűlőre jutni és ez a lány az aki a maga néha kicsit aljas módján, de segítségére van. Tényleg semmi baj nem történhet.
Nem mocorog sokat, néha betakarózik, néha lecsúsztatja magáról a pokrócokat, de már várja, hogy jöjjön a reggel és a feketeség is felébredjen. Menni akar, kezdeni kell magával valamit. Lehet, hogy a harc gyakorlása segítene lecsendesíteni őt megint, vagy lehet, hogy csak egy jót kell nevetniük és az lesz a megmentője.*
- Jó reggelt!
*Köszönti barátját, ha végre arra adja a fejét, hogy felébred, és próbál nem pörögni, hogy magához is térhessen, ne egyből duruzsoljon a fülébe. Így hát csak kicsit később tesz fel egy újabb kérdést, de ezzel legalább nem a lélek rejtelmeit fejtegeti.*
- Gondolom nem kéne próbára tennünk az őrök türelmét, mit gondolsz, hová menjünk innen?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Túl sok kérdés meglehet és bár abszurdnak tűnik, de nála minden érdeklődésnek meg van a maga értelme. A kis összetett agya olyan képleteket állít fel a válaszokból, amikre lehet, hogy nem is gondolna senki. Persze megérti, hogy elég volt, tudta ő, így hát a viccen jót vigyorog és elengedi a történetet.
Sokkal inkább fontos az, hogy végre viszonylag meleg és védett helyen vannak, a fáradtság pedig úgy tör rá hirtelen, mintha egy hat óta nem aludt volna. Ez többnyire igaz is, az éjjelei nem voltak túl jók mostanság. Csak annyit jelent, hogy ilyen hamar rászakadt az álom, hogy most egy kicsit úgy érzi, jó helyen van, dacára a körülményeknek. Ez tényleg nem a családi kúria, nincs baldachinos ágy és ropogó kandallótűz, de jobbat most nem tudna elképzelni. Ott van vele az, akiről joggal gondolhatta volna, hogy többé nem látja viszont. Bárcsak megtörténne ez Yvonnal is.
Hall némi szót abból amit beszél a másik, de most ez olyan, mintha esti mese lenne. A hangosabb szóra ki is nyitja a szemét, amivel csak bágyadtan pislog Norira. Egy kicsit talán bocsánatkérően, hogy így elvágja az estéjük további részét. Érzékeli a lány gondoskodását, így egy fokkal még elégedettebb, mint eddig.
Álmában viszont most sem történik semmi jó. Megnyugodni azt jelenti, hogy végre helyére kerülnek a dolgok, de a nyugalom alatt még jócskán dolgozik az elmúlt több hat eseménye is, ami mindig szépen kínozza őt. A veszteségek, újdonságok és félelmek sora olyan sebet ejtett tiszta kis lelkén, hogy sötét alagútrendszerként rajzolódik ki álmában. Csak bolyong, mint egy labirintusban és minden egyes zsákutcánál egy szerette, családtagja ül vérbe fagyva, szemek nélkül. Mintha senki nem tudna ránézni. Mikor végre kijutna, akkor tudatosul, hogy kezeiben ott van a véráztatta tőre, amivel ő oltott ki minden egyes életet, s vette el előtte szemük világát, hogy senki ne láthassa azt, hogy ki is ő. A fejében Nori nevetése szól, s mégis úgy öleli őt az elképzelt teste, mintha csak meg akarná nyugtatni, hogy nincs semmi baj. Szép lecsengése ez mindennek, amit hallott átélt és tapasztalt.
Ekkor riad fel, szerencsére csendben és egy kis ideig csak bámul ki a fejéből. Még talán csak hajnal lehet, ezt most nem tudja megállapítani, de visszaaludni már nem akar. Minden rossz érzés ellenére pihentető volt, de nyomot hagyott. Felül az ágyon és kezébe veszi a kis tőrét, azt bámulja, mintha tényleg megtörtént volna az, amit álmodott. Később aztán barátjára néz és elmúlik a heves szívdobogás. Ott alszik, most olyan ártatlanul, ő takarta be este, hogy ne fázzon, hát miért is kellene félnie bármitől is? Magával kell dűlőre jutni és ez a lány az aki a maga néha kicsit aljas módján, de segítségére van. Tényleg semmi baj nem történhet.
Nem mocorog sokat, néha betakarózik, néha lecsúsztatja magáról a pokrócokat, de már várja, hogy jöjjön a reggel és a feketeség is felébredjen. Menni akar, kezdeni kell magával valamit. Lehet, hogy a harc gyakorlása segítene lecsendesíteni őt megint, vagy lehet, hogy csak egy jót kell nevetniük és az lesz a megmentője.*
- Jó reggelt!
*Köszönti barátját, ha végre arra adja a fejét, hogy felébred, és próbál nem pörögni, hogy magához is térhessen, ne egyből duruzsoljon a fülébe. Így hát csak kicsit később tesz fel egy újabb kérdést, de ezzel legalább nem a lélek rejtelmeit fejtegeti.*
- Gondolom nem kéne próbára tennünk az őrök türelmét, mit gondolsz, hová menjünk innen?
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-11 21:31:17
Üzenet elküldve: 2024-02-11 21:31:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Mai következő kérdését már végképp nem tudja hová tenni, ez már tényleg olyan szintű kíváncsiság lehet, amit egyszerű halandó nem érthet meg, így Nori is inkább valahogy elvicceli a választ.*
- Csak hosszú hajú, alacsony lányokat és szakállas férfiakat, esetleg orkokat vagy sötételfeket vagyok hajlandó megölni.
*Mást nem tud erre mondani, csak hülyeséget, mert tényleg annyira abszurd a kérdés, de lesz még pár ilyen Mai részéről, ebben szinte biztos.
Örül, hogy barátnője megtalálta a mondat lényegét a következő témában, valóban meg akarja védeni. Egy pillanatra még rá is pillant a kezeire, és elgondolkozik a vérköteléken is, hogy örökre magához tudja láncolni, de ezeket a gondolatokat most még elhessegeti.
Hagyja, hogy Mai belé karoljon, és végül úgy közelítik meg a marcona őröket. Legalább, minél közelebb vannak egymáshoz, annál kevésbé fáznak. A világítótoronyba bejutni nem egyszerű, bizony kell hozzá Nori színpadias könyörgése, amit addig nyomat, míg az őrök meg nem unják, és Mai bociszemei is, amik miatt meglágyul a páncélosok szíve. Nem sokkal később már bent vannak, szélvédett helyen és kevésbé hidegben, és valljuk be, egész kis hangulatos a hely. Nem olyan, ahol naponta nyugovóra tér az ember. Arra, hogy az itteni kilátás jobb, mint az erkély, egyetértően mosolyodik el.*
- Ez mondjuk igaz. Úgy látom, téged is magával ragadott a hely. Egyedül és másokkal is rengeteget jártam itt, és mindegyik más történet volt, mást tanított nekem. Bizalomról, barátságról, hitről vagy ezek ellenkezőiről…
*Kezd bele újabb nosztalgiázásba, amire Mai felől egy, a témához egyáltalán nem kapcsolódó, furcsa válasz érkezik. Nem figyelt fel rá, hogy a félvér lányka közben teljesen kipurcant ott a másik ágyon. Fejét is csak akkor fordítja felé, mikor nem tudja összekapcsolni a választ az ő mondataival.*
- Nem is kell… Hé, Mai! Te most elaludtál?
*Szól rá kicsit hangosabban, kevésbé mesélős hangnemben, mint az előbb, de közben elmosolyodik. Ha Mai erre sem ébred fel, akkor odalép az ágyához, és gondosan betakargatja őt pokrócokkal, sőt, igazából akkor is ugyanezt teszi, ha a másik felébred a noszogatásra. Nem gondoskodott még soha senkiről, új neki a helyzet, de egyelőre egész jól megy neki. Nem vezeti bele az éjszakába, hogy mindkettőjüket megölesse, és még arra is figyel, hogy ne fázzon az éjszaka. Hogyan is lehetne ezt ennél jobban csinálni?*
*Mai következő kérdését már végképp nem tudja hová tenni, ez már tényleg olyan szintű kíváncsiság lehet, amit egyszerű halandó nem érthet meg, így Nori is inkább valahogy elvicceli a választ.*
- Csak hosszú hajú, alacsony lányokat és szakállas férfiakat, esetleg orkokat vagy sötételfeket vagyok hajlandó megölni.
*Mást nem tud erre mondani, csak hülyeséget, mert tényleg annyira abszurd a kérdés, de lesz még pár ilyen Mai részéről, ebben szinte biztos.
Örül, hogy barátnője megtalálta a mondat lényegét a következő témában, valóban meg akarja védeni. Egy pillanatra még rá is pillant a kezeire, és elgondolkozik a vérköteléken is, hogy örökre magához tudja láncolni, de ezeket a gondolatokat most még elhessegeti.
Hagyja, hogy Mai belé karoljon, és végül úgy közelítik meg a marcona őröket. Legalább, minél közelebb vannak egymáshoz, annál kevésbé fáznak. A világítótoronyba bejutni nem egyszerű, bizony kell hozzá Nori színpadias könyörgése, amit addig nyomat, míg az őrök meg nem unják, és Mai bociszemei is, amik miatt meglágyul a páncélosok szíve. Nem sokkal később már bent vannak, szélvédett helyen és kevésbé hidegben, és valljuk be, egész kis hangulatos a hely. Nem olyan, ahol naponta nyugovóra tér az ember. Arra, hogy az itteni kilátás jobb, mint az erkély, egyetértően mosolyodik el.*
- Ez mondjuk igaz. Úgy látom, téged is magával ragadott a hely. Egyedül és másokkal is rengeteget jártam itt, és mindegyik más történet volt, mást tanított nekem. Bizalomról, barátságról, hitről vagy ezek ellenkezőiről…
*Kezd bele újabb nosztalgiázásba, amire Mai felől egy, a témához egyáltalán nem kapcsolódó, furcsa válasz érkezik. Nem figyelt fel rá, hogy a félvér lányka közben teljesen kipurcant ott a másik ágyon. Fejét is csak akkor fordítja felé, mikor nem tudja összekapcsolni a választ az ő mondataival.*
- Nem is kell… Hé, Mai! Te most elaludtál?
*Szól rá kicsit hangosabban, kevésbé mesélős hangnemben, mint az előbb, de közben elmosolyodik. Ha Mai erre sem ébred fel, akkor odalép az ágyához, és gondosan betakargatja őt pokrócokkal, sőt, igazából akkor is ugyanezt teszi, ha a másik felébred a noszogatásra. Nem gondoskodott még soha senkiről, új neki a helyzet, de egyelőre egész jól megy neki. Nem vezeti bele az éjszakába, hogy mindkettőjüket megölesse, és még arra is figyel, hogy ne fázzon az éjszaka. Hogyan is lehetne ezt ennél jobban csinálni?*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-11 19:42:38
Üzenet elküldve: 2024-02-11 19:42:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Bólint jóváhagyásul, hogy igen, biztosan hallani akarja. Ezzel megismeri még jobban Norit és esetlegesen azt is, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha kiengedi magából azt, aminek a létezéséről sem tudott nemrégiben. Persze az övé talán halványabb, de attól még ott van. A válasz csak azért meglepő egy kissé, mert még él az emlékeiben, hogy a szelíd Nori nem akar bántani feltétlenül. De meg kell tanulni, hogy nem mindig az a kis vadóc kedvesség sétál mellette, és ugyanúgy szeretni akarja az egészet egyben. Persze ez úgy tűnik nem nagy erőfeszítés, sőt. Nagyon vonzza ez a sötét, hiszen eddigi élete olyan fakó volt, hogy elképzelhetetlen volt ez a fajta életvitel.*
- Ahha, értem, és mennyire vagy válogatós? *Majd felteszi a kezeit védekezőlen, hogy tudja, be kéne fejezni a kérdezősködést. Még nem látott forgó szemeket, vagy hallott lekezelő hangsúlyt, hogy fejezze be, de itt az ideje. Csak még ezt az egyet. Mert hát azért nem árt tudni, hogyha magát nem is félti annyira, mire számítson a jövőben. *
- Ó, hogy vigyázol rám, megtisztelő. *Lép egy nagyot és belekarol Noriba ha hagyja, de ez most csak játékosság, úgy tűnik valami megszállta Mait, vagy inkább elszállt belőle valami. Olyan könnyednek érzi most magát, mintha mindig is itt kellett volna lennie. Látni, hogy ugyan felméri a helyzet súlyát, hogy hol botorkált eddig védelem nélkül, de ez cseppet sem érdeki most. Csak a barátját nem szeretné bajba sodorni.
Aztán következik a belépőjük a toronyba. Ő a maga részéről nem nagyon tud hozzátenni a könyörgéshez szavakkal, csak megvillantja azokat az átható kedves jegeskék íriszeket, amik most azt sugározzák, hogy egy tiszta kis nyuszi, akinek fekvőhelyre van szüksége ebben a nagy zord világban. Talán még a szeme csillogását is sikerül beindítani, hogy a másik érvelése mellett még hatásosabb legyen az előadás. Szerencsére nyertes lett az ügy és bebocsátást nyernek a ma esti lakosztályukba. Ugyan pincérek nem sétálnak körbe ezüsttálcával, de megteszi.*
- Ugyan, olyan kilátást kaptam, ami semmilyen erkéllyel nem ér fel. *A mosoly az arcára van fagyva és könnyed léptekkel suhan az egyik ágy felé, ahová leveti magát és hatalmasat sóhajt.* - És ha behunyod a szemed, akkor oda képzeled magad, ahová csak akarod. *És így is tesz. Képzeletében viszont ugyan ott van, ahol most, és ugyan az van mellette, aki. Nem kell most ettől több. Ha Nori nem szól hozzá, képes és úgy alszik el, ahogy van. Csak egy félholt mondat szökik ki a száján.*
- Nem akarok egyedül lenni, az annyira szörnyű.
*Bólint jóváhagyásul, hogy igen, biztosan hallani akarja. Ezzel megismeri még jobban Norit és esetlegesen azt is, hogy milyen következményei lehetnek annak, ha kiengedi magából azt, aminek a létezéséről sem tudott nemrégiben. Persze az övé talán halványabb, de attól még ott van. A válasz csak azért meglepő egy kissé, mert még él az emlékeiben, hogy a szelíd Nori nem akar bántani feltétlenül. De meg kell tanulni, hogy nem mindig az a kis vadóc kedvesség sétál mellette, és ugyanúgy szeretni akarja az egészet egyben. Persze ez úgy tűnik nem nagy erőfeszítés, sőt. Nagyon vonzza ez a sötét, hiszen eddigi élete olyan fakó volt, hogy elképzelhetetlen volt ez a fajta életvitel.*
- Ahha, értem, és mennyire vagy válogatós? *Majd felteszi a kezeit védekezőlen, hogy tudja, be kéne fejezni a kérdezősködést. Még nem látott forgó szemeket, vagy hallott lekezelő hangsúlyt, hogy fejezze be, de itt az ideje. Csak még ezt az egyet. Mert hát azért nem árt tudni, hogyha magát nem is félti annyira, mire számítson a jövőben. *
- Ó, hogy vigyázol rám, megtisztelő. *Lép egy nagyot és belekarol Noriba ha hagyja, de ez most csak játékosság, úgy tűnik valami megszállta Mait, vagy inkább elszállt belőle valami. Olyan könnyednek érzi most magát, mintha mindig is itt kellett volna lennie. Látni, hogy ugyan felméri a helyzet súlyát, hogy hol botorkált eddig védelem nélkül, de ez cseppet sem érdeki most. Csak a barátját nem szeretné bajba sodorni.
Aztán következik a belépőjük a toronyba. Ő a maga részéről nem nagyon tud hozzátenni a könyörgéshez szavakkal, csak megvillantja azokat az átható kedves jegeskék íriszeket, amik most azt sugározzák, hogy egy tiszta kis nyuszi, akinek fekvőhelyre van szüksége ebben a nagy zord világban. Talán még a szeme csillogását is sikerül beindítani, hogy a másik érvelése mellett még hatásosabb legyen az előadás. Szerencsére nyertes lett az ügy és bebocsátást nyernek a ma esti lakosztályukba. Ugyan pincérek nem sétálnak körbe ezüsttálcával, de megteszi.*
- Ugyan, olyan kilátást kaptam, ami semmilyen erkéllyel nem ér fel. *A mosoly az arcára van fagyva és könnyed léptekkel suhan az egyik ágy felé, ahová leveti magát és hatalmasat sóhajt.* - És ha behunyod a szemed, akkor oda képzeled magad, ahová csak akarod. *És így is tesz. Képzeletében viszont ugyan ott van, ahol most, és ugyan az van mellette, aki. Nem kell most ettől több. Ha Nori nem szól hozzá, képes és úgy alszik el, ahogy van. Csak egy félholt mondat szökik ki a száján.*
- Nem akarok egyedül lenni, az annyira szörnyű.
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-11 19:19:07
Üzenet elküldve: 2024-02-11 19:19:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Majd megszokod. *Csak ennyit fűz még hozzá a lélek megfejtésével kapcsolatban. Érzi Main, hogy inkább már terelné a témát, így nem is zaklatja vele tovább. A temető épp elég volt ahhoz, hogy elindítsa benne a folyamatot az elfogadáshoz, innentől már nem kell tovább noszogatni szegényt, jön majd minden magától, ha eljön az ideje.*
- Utána? Biztos akarod te ezt hallani? *Húzza fel a szemöldökét a túl kíváncsi kérdésre, de ám legyen.* Elégedetten és boldogan, mint mikor a kisgyerek végre megkapta a hőn áhított játékát. Aztán úgy, mint, amikor… ömm, azt képzeld el, mikor beszorul a tüdődbe a levegő, és végre kijön onnan. Na olyan érzés az is, mikor az a sok feszültség, düh és energia végre kiszabadul, ha ölhetek. Nem tudom, min múlik, talán olyan, mint valami kancsó, amibe folyamatosan engeded a vizet. Egyszer tele lesz, és ha nem akarod, hogy túlcsorduljon, muszáj kiöntened belőle egy kicsit.
*Hasonlatok nélkül valami olyasmiről lehet szó, hogy a gonosz Nori egyre inkább vágyik a gyilkolásra, mások szenvedésére, és ha nem akarja, hogy belülről feszítse őt szét, akkor muszáj néha-néha kiengednie őt. Na meg ne felejtsük el azt sem, hogy a Drasszéra Gorra is éhes lesz időről-időre.
Végül kérdőn pillant fel a lányra, hogy kielégítő-e ez a válasz számára, közben pedig már azon gondolkodik, hol töltsék az éjszakát, hogy ne fagyjanak meg.*
- Ha nem lennél itt, elindulnék. Ha mozgásban maradsz, nem fázol annyira, persze akkor pihenni sem tudsz. *Látszik, hogy a túléléséért felfedezett már néhány hasznos praktikát.* Veled viszont nem fogok. Ha engem kinyírnak, mert egy marha vagyok, hogy éjszaka mászkálok a kikötőben, az az én bajom, de rád vigyázni akarok. Viszont így, hogy még nem tudsz harcolni, nemhogy rád, magamra sem tudnék.
*Tőle megszokott nyers őszinteséggel válaszol, de ha Mai a jó részét szeretné elcsípni lényegként, akkor Nori biztosan a „vigyázni akar rá” részt ajánlaná.*
- Igen, a délelőtti órák biztonságosabbak, akkor körbe nézhetünk. *Amúgy is tenne még egy kitérőt a Vérkertbe, mielőtt visszaviszi Mait a városba. Merthogy vissza akarja, neki ott a helye, nem ebben a koszfészekben.*
- Na gyere! *Int neki, és a torony felé indul. Az ott álló őröknek könyörögnie kell egy pár percet, hogy beengedjék őket éjszakára, különben halálra fagynak. Nem igazán tetszik nekik az ötlet, még szitkozódnak is párat, de két ilyen édes kis feketeséget mégsem hagyhatnak megfagyni az éjszakában, így végül beengedik őket azzal a feltétellel, hogy ha bármi galibát okoznak, letépik a fejüket.*
- Ez az! *Vigyorog magában, amiért sikerült. Néhány gyertya világít odabent, meg még két rozoga ágyat is találnak, amik valószínűleg az őröknek van itt, hogy váltásban pihenhessenek, ha szükségük van rá, de hát a lányoknak most fontosabb a kényelem, így Nori nem rest kisajátítani azokat.*
- Sajnálom, de erkéllyel most nem szolgálhatok. *Nevetgél még visszautalva arra a luxusszobára, amit a Kalmárban sikerült kifogniuk.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Majd megszokod. *Csak ennyit fűz még hozzá a lélek megfejtésével kapcsolatban. Érzi Main, hogy inkább már terelné a témát, így nem is zaklatja vele tovább. A temető épp elég volt ahhoz, hogy elindítsa benne a folyamatot az elfogadáshoz, innentől már nem kell tovább noszogatni szegényt, jön majd minden magától, ha eljön az ideje.*
- Utána? Biztos akarod te ezt hallani? *Húzza fel a szemöldökét a túl kíváncsi kérdésre, de ám legyen.* Elégedetten és boldogan, mint mikor a kisgyerek végre megkapta a hőn áhított játékát. Aztán úgy, mint, amikor… ömm, azt képzeld el, mikor beszorul a tüdődbe a levegő, és végre kijön onnan. Na olyan érzés az is, mikor az a sok feszültség, düh és energia végre kiszabadul, ha ölhetek. Nem tudom, min múlik, talán olyan, mint valami kancsó, amibe folyamatosan engeded a vizet. Egyszer tele lesz, és ha nem akarod, hogy túlcsorduljon, muszáj kiöntened belőle egy kicsit.
*Hasonlatok nélkül valami olyasmiről lehet szó, hogy a gonosz Nori egyre inkább vágyik a gyilkolásra, mások szenvedésére, és ha nem akarja, hogy belülről feszítse őt szét, akkor muszáj néha-néha kiengednie őt. Na meg ne felejtsük el azt sem, hogy a Drasszéra Gorra is éhes lesz időről-időre.
Végül kérdőn pillant fel a lányra, hogy kielégítő-e ez a válasz számára, közben pedig már azon gondolkodik, hol töltsék az éjszakát, hogy ne fagyjanak meg.*
- Ha nem lennél itt, elindulnék. Ha mozgásban maradsz, nem fázol annyira, persze akkor pihenni sem tudsz. *Látszik, hogy a túléléséért felfedezett már néhány hasznos praktikát.* Veled viszont nem fogok. Ha engem kinyírnak, mert egy marha vagyok, hogy éjszaka mászkálok a kikötőben, az az én bajom, de rád vigyázni akarok. Viszont így, hogy még nem tudsz harcolni, nemhogy rád, magamra sem tudnék.
*Tőle megszokott nyers őszinteséggel válaszol, de ha Mai a jó részét szeretné elcsípni lényegként, akkor Nori biztosan a „vigyázni akar rá” részt ajánlaná.*
- Igen, a délelőtti órák biztonságosabbak, akkor körbe nézhetünk. *Amúgy is tenne még egy kitérőt a Vérkertbe, mielőtt visszaviszi Mait a városba. Merthogy vissza akarja, neki ott a helye, nem ebben a koszfészekben.*
- Na gyere! *Int neki, és a torony felé indul. Az ott álló őröknek könyörögnie kell egy pár percet, hogy beengedjék őket éjszakára, különben halálra fagynak. Nem igazán tetszik nekik az ötlet, még szitkozódnak is párat, de két ilyen édes kis feketeséget mégsem hagyhatnak megfagyni az éjszakában, így végül beengedik őket azzal a feltétellel, hogy ha bármi galibát okoznak, letépik a fejüket.*
- Ez az! *Vigyorog magában, amiért sikerült. Néhány gyertya világít odabent, meg még két rozoga ágyat is találnak, amik valószínűleg az őröknek van itt, hogy váltásban pihenhessenek, ha szükségük van rá, de hát a lányoknak most fontosabb a kényelem, így Nori nem rest kisajátítani azokat.*
- Sajnálom, de erkéllyel most nem szolgálhatok. *Nevetgél még visszautalva arra a luxusszobára, amit a Kalmárban sikerült kifogniuk.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-11 17:07:59
Üzenet elküldve: 2024-02-11 17:07:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Talán ez pont olyan elszólás volt, ami azt mutatja, hogy néha még küzd egy kicsit magával. Persze, elfogadott ő sok mindent főleg Nori közbenjárása miatt, de most éppen csak azt akarta jelezni, hogy idegen neki ez az egész. Pontosan emlékszik minden momentumára, hogy hogyan öntötte el elméjét a köd és milyen nehéz súly szállt le róla, amikor letette a kardot. Viszont egész életében csak egyszer fordult vele elő. Meg talán amikor szerette volna felgyújtani a kérőjével együtt a szobát. És amikor... Inkább nem is gondolkodik tovább.*
- Oké, nem úgy gondoltam, csak olyan idegen.
*Nem akarja hosszan ecsetelni, mert semmi értelme. Mindketten tudják amit, de ha lehet ő a mai nap nem a belső sötétségével foglalkozna, ha túlélte ezt az utat Norihoz, hanem egyszerűen csak vele.*
- Lehet, hogy mindenkinél máshogy működik, nekem csak az van, amit én éreztem. De... sok minden a helyére kerül és ez jó.
*Már úgy hallgatja a feketeség ezen kijelentéseit, hogy egy erősebb szívdobbanás sem jelzi, hogy ez talán neki sok. Azért jött el ide, mert ő így fogadta el, és azzal együtt, amit vele tett. Az érdeklődése a miértek iránt sokkal nagyobb, minthogy megbotránkozzon a hasonló szavakon.*
- Utána mit érzel? Ha bántottál valakit... utána mi van? *Kicsit magára is gondol, mert egy picit talán szeretné hallani, hogy azért nem volt olyan felhőtlen érzés Mai rettegő szemeibe tekinteni, s látni ahogy átvált kiüresedett bábbá, de erre kevés esélyt lát. * - Mert amikor először találkoztunk féltél attól, hogy bántani fogsz. Aztán meg, aztán meg nem. Ez mind azon múlik, hogy ki van... elől? *Most nem akar szakzsargonokkal élni, és ügyesen fogalmazni, csak a másikra kíváncsi. De annyira, hogy megint elfelejtette, hogy sokat kérdez és ez nem mindenkinek tetszik. Bár tud sok mindent erről az állapotról, gyakorlatban teljesen más, ez már kiderült számára. És valószínű minden eset teljesen egyedi. Ha pedig nem, akkor azzal ő nagyon sokat tudna később kezdeni. *
- Nekem jó. *Nézi közben a tornyot, ő a hideg kövön simán elalszik, egyrészt mert holt fáradt, másrészt mert végre megnyugodott a lelke, hogy a lány közelében van újra.* - Tényleg baromi fáradt vagyok, bocs... hogy miattam itt ragadtál. *Na jó, ez nem volt őszinte, látszik is az arcán, mert lenyelte a vigyorát. Nem akart kényelmetlenséget okozni Norinak a megjelenésével, de hát olyan jó!*
- Holnap, világosban azért megmutatsz néhány helyet ugye?
*Talán ez pont olyan elszólás volt, ami azt mutatja, hogy néha még küzd egy kicsit magával. Persze, elfogadott ő sok mindent főleg Nori közbenjárása miatt, de most éppen csak azt akarta jelezni, hogy idegen neki ez az egész. Pontosan emlékszik minden momentumára, hogy hogyan öntötte el elméjét a köd és milyen nehéz súly szállt le róla, amikor letette a kardot. Viszont egész életében csak egyszer fordult vele elő. Meg talán amikor szerette volna felgyújtani a kérőjével együtt a szobát. És amikor... Inkább nem is gondolkodik tovább.*
- Oké, nem úgy gondoltam, csak olyan idegen.
*Nem akarja hosszan ecsetelni, mert semmi értelme. Mindketten tudják amit, de ha lehet ő a mai nap nem a belső sötétségével foglalkozna, ha túlélte ezt az utat Norihoz, hanem egyszerűen csak vele.*
- Lehet, hogy mindenkinél máshogy működik, nekem csak az van, amit én éreztem. De... sok minden a helyére kerül és ez jó.
*Már úgy hallgatja a feketeség ezen kijelentéseit, hogy egy erősebb szívdobbanás sem jelzi, hogy ez talán neki sok. Azért jött el ide, mert ő így fogadta el, és azzal együtt, amit vele tett. Az érdeklődése a miértek iránt sokkal nagyobb, minthogy megbotránkozzon a hasonló szavakon.*
- Utána mit érzel? Ha bántottál valakit... utána mi van? *Kicsit magára is gondol, mert egy picit talán szeretné hallani, hogy azért nem volt olyan felhőtlen érzés Mai rettegő szemeibe tekinteni, s látni ahogy átvált kiüresedett bábbá, de erre kevés esélyt lát. * - Mert amikor először találkoztunk féltél attól, hogy bántani fogsz. Aztán meg, aztán meg nem. Ez mind azon múlik, hogy ki van... elől? *Most nem akar szakzsargonokkal élni, és ügyesen fogalmazni, csak a másikra kíváncsi. De annyira, hogy megint elfelejtette, hogy sokat kérdez és ez nem mindenkinek tetszik. Bár tud sok mindent erről az állapotról, gyakorlatban teljesen más, ez már kiderült számára. És valószínű minden eset teljesen egyedi. Ha pedig nem, akkor azzal ő nagyon sokat tudna később kezdeni. *
- Nekem jó. *Nézi közben a tornyot, ő a hideg kövön simán elalszik, egyrészt mert holt fáradt, másrészt mert végre megnyugodott a lelke, hogy a lány közelében van újra.* - Tényleg baromi fáradt vagyok, bocs... hogy miattam itt ragadtál. *Na jó, ez nem volt őszinte, látszik is az arcán, mert lenyelte a vigyorát. Nem akart kényelmetlenséget okozni Norinak a megjelenésével, de hát olyan jó!*
- Holnap, világosban azért megmutatsz néhány helyet ugye?
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-11 16:01:10
Üzenet elküldve: 2024-02-11 16:01:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Csak egy apró bólintással erősíti meg, hogy igen, bizony szédült attól a sérüléstől. Valószínűleg Mai már egyből tudja, hogy azért, mert jobb esetben csak sok vért veszített, rosszabb esetben pedig a tüdeje is sérült, bár, mióta rendesen összeforrt a seb, semmilyen tünetet nem észlelt magán. Úgy néz ki, tényleg olcsón megúszta.*
- Ne rejtsd el! Tényleg bármikor hasznos lehet. *Helyesel, majd Mai következő mondatára kissé gonoszkásan mosolyodik el.*
- Mondtam neked, hogy de, te voltál. Benned talán nincs két Mai, de mégis, mindenkinek van egy ilyen oldala. Aki ezt tagadja, az még nem látta soha a valóságot, az életet az álarca mögött. Azzal, hogy a kúria helyett ezt választottad, áldozatokkal járt. Bárhogy döntöttél volna, valami mást fel kellett volna áldoznod érte. Ez már csak ilyen.
*Ránt vállat nemes egyszerűséggel, mert ő már beletörődött ebbe, hogy soha nincs jó döntés, csak olyan, amivel kevesebbet veszít az ember. Ezért sem létezik tisztán jó és rossz, mert mindig, minden helyzetben, minden döntésben megtalálható mindkettő, kérdés, hogy milyen arányban.*
- Remélem, hogy neked is ez lesz a kedvenc helyed a kikötőben. *Mosolyog, de mikor a ráébredésre terelődik a szó, Nori kissé leblokkol. Hosszasan gondolkozik, de egy épkézláb történet sem jut ezúttal eszébe. Ártatlanul pillant ismét Mai felé.*
- Őszintén, fogalmam sincs. Erre most nem tudok neked válaszolni, nem jut eszembe semmi. Én itt nem ébredtem rá dolgokra, inkább megnyugodnom sikerült mindig. A legdurvább, amit meg kellett tudnom magamról, az továbbra is az volt, hogy élvezem, ha gyilkolhatok, ha mások szenvednek miattam, de az nem itt történt.
*Nem hazudik már egy kicsit sem. Azon rég túl vannak, hogy puszta tények miatt hagyják el egymást. Ha Mai idáig jött érte, akkor biztosan nem fog egy ilyen miatt hátat fordítani neki. Közben fázósan teszi karba a kezeit, mert a szél is kezd elviselhetetlenül fújni.*
- Itt nem szolgálhatok neked családi kúriával, de még nagyon fogadói szobával sem. Van egy taverna nem messze, de ha nem haragszol, nem kockáztatnám meg sötétben. Nem biztos, hogy tudnék egyszerre mindkettőnkre vigyázni. *Kétségtelenül megosztaná a figyelmét az, ha még Maira is kéne koncentrálnia, ami akár mindkettőjük életébe kerülhet.*
- Menjünk be a világítótoronyba. Nem lesz kényelmes, és nem fognak örülni az őrök sem nekünk, de ott átvészelhetjük az éjszakát. Biztosan fáradt vagy ilyen hosszú út után… *Áll elő nem a legjobb, de legalább valamilyen ötlettel.*
*Csak egy apró bólintással erősíti meg, hogy igen, bizony szédült attól a sérüléstől. Valószínűleg Mai már egyből tudja, hogy azért, mert jobb esetben csak sok vért veszített, rosszabb esetben pedig a tüdeje is sérült, bár, mióta rendesen összeforrt a seb, semmilyen tünetet nem észlelt magán. Úgy néz ki, tényleg olcsón megúszta.*
- Ne rejtsd el! Tényleg bármikor hasznos lehet. *Helyesel, majd Mai következő mondatára kissé gonoszkásan mosolyodik el.*
- Mondtam neked, hogy de, te voltál. Benned talán nincs két Mai, de mégis, mindenkinek van egy ilyen oldala. Aki ezt tagadja, az még nem látta soha a valóságot, az életet az álarca mögött. Azzal, hogy a kúria helyett ezt választottad, áldozatokkal járt. Bárhogy döntöttél volna, valami mást fel kellett volna áldoznod érte. Ez már csak ilyen.
*Ránt vállat nemes egyszerűséggel, mert ő már beletörődött ebbe, hogy soha nincs jó döntés, csak olyan, amivel kevesebbet veszít az ember. Ezért sem létezik tisztán jó és rossz, mert mindig, minden helyzetben, minden döntésben megtalálható mindkettő, kérdés, hogy milyen arányban.*
- Remélem, hogy neked is ez lesz a kedvenc helyed a kikötőben. *Mosolyog, de mikor a ráébredésre terelődik a szó, Nori kissé leblokkol. Hosszasan gondolkozik, de egy épkézláb történet sem jut ezúttal eszébe. Ártatlanul pillant ismét Mai felé.*
- Őszintén, fogalmam sincs. Erre most nem tudok neked válaszolni, nem jut eszembe semmi. Én itt nem ébredtem rá dolgokra, inkább megnyugodnom sikerült mindig. A legdurvább, amit meg kellett tudnom magamról, az továbbra is az volt, hogy élvezem, ha gyilkolhatok, ha mások szenvednek miattam, de az nem itt történt.
*Nem hazudik már egy kicsit sem. Azon rég túl vannak, hogy puszta tények miatt hagyják el egymást. Ha Mai idáig jött érte, akkor biztosan nem fog egy ilyen miatt hátat fordítani neki. Közben fázósan teszi karba a kezeit, mert a szél is kezd elviselhetetlenül fújni.*
- Itt nem szolgálhatok neked családi kúriával, de még nagyon fogadói szobával sem. Van egy taverna nem messze, de ha nem haragszol, nem kockáztatnám meg sötétben. Nem biztos, hogy tudnék egyszerre mindkettőnkre vigyázni. *Kétségtelenül megosztaná a figyelmét az, ha még Maira is kéne koncentrálnia, ami akár mindkettőjük életébe kerülhet.*
- Menjünk be a világítótoronyba. Nem lesz kényelmes, és nem fognak örülni az őrök sem nekünk, de ott átvészelhetjük az éjszakát. Biztosan fáradt vagy ilyen hosszú út után… *Áll elő nem a legjobb, de legalább valamilyen ötlettel.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-11 11:09:31
Üzenet elküldve: 2024-02-11 11:09:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Nézhet Nori értetlenül egészen nyugodtan, legalább most már tényleg teljesen biztos lehet abban, hogy a vele szemben álló az égadta világon semmit nem tud a fegyverek helyes használatáról. De még a harcosok képe is csak regényekből van meg neki, azok is inkább a hősszerelmes fajtából. Igen, lehet tökéletesen elszigetelt buborékban leélni egy egész életet is akár. Ezért is olyan új minden most. Két nagyobb pislogás közepette hallgatja amit a másik mond és igyekszik beleépíteni az elméjébe a másnak annyira egyértelmű, neki mégis teljes újdonságot. Mindeközben az ujjak között táncoló pengén rökönyödik meg, nála ez biztosan amputációval végződne.*
- Ó szédültél? Ez esetben örülök, hogy itt vagy és nem haltál bele.
*Ehhez már sokkal többet ért. Minden ami lélek és test sérülése. Azokat egészen szép számban olvasta, ellenben a harci viselet helyes megválasztásával. A kezeletlen sebek bármikor okozhatnak kínzó halált, akkor is, ha először úgy hiszi az ember lánya, hogy megmenekült, de nem. Csak a gyors haláltól sétál a lassúba.*
- De jó, már értem, akkor ezt itt, azt hiszem nem rejtem vissza a táskámba.
*Kissé esetlen, ahogy néz lefelé magára, hogy hogyan is akassza az övébe, vagy hová is csúsztassa, ahonnan elő tudja kapni. Ezzel együtt nevet fel, szinte megállíthatatlanul. *
- Nori, már azt sem értem hogyan tudtam felaprítani egy fát, ez annyira nem én vagyok... De muszáj lesz megtanulnom, mert itt már nem véd a családi kúria.
*Halkul el a nevetés, majd rázza meg a fejét. Néha eszébe jut, hogy milyen életet is választott magának a biztonságos, de hányingerrel fertőzött helyett. Ez is egy olyan, amit helyre kell majd tenni a fejében, mert még nem tudott rajta agyalni. Mindig csak megy előre és szembesül az újdonságokkal, vagy épp kétségbe esik és nem tud racionálisan gondolkodni.*
- Biztos, hogy itt magamba tudnék szállni egy kicsit. Annyira... tökéletes itt. Kíváncsi lennék, te hogyan látsz ilyenkor. Mi volt a legdurvább ráébredésed?
*Mert neki a meditáció ebben segített. Nem dolgokat látott, amit meg kell fejteni, hanem megértésre talált. Összeszerelt.*
*Nézhet Nori értetlenül egészen nyugodtan, legalább most már tényleg teljesen biztos lehet abban, hogy a vele szemben álló az égadta világon semmit nem tud a fegyverek helyes használatáról. De még a harcosok képe is csak regényekből van meg neki, azok is inkább a hősszerelmes fajtából. Igen, lehet tökéletesen elszigetelt buborékban leélni egy egész életet is akár. Ezért is olyan új minden most. Két nagyobb pislogás közepette hallgatja amit a másik mond és igyekszik beleépíteni az elméjébe a másnak annyira egyértelmű, neki mégis teljes újdonságot. Mindeközben az ujjak között táncoló pengén rökönyödik meg, nála ez biztosan amputációval végződne.*
- Ó szédültél? Ez esetben örülök, hogy itt vagy és nem haltál bele.
*Ehhez már sokkal többet ért. Minden ami lélek és test sérülése. Azokat egészen szép számban olvasta, ellenben a harci viselet helyes megválasztásával. A kezeletlen sebek bármikor okozhatnak kínzó halált, akkor is, ha először úgy hiszi az ember lánya, hogy megmenekült, de nem. Csak a gyors haláltól sétál a lassúba.*
- De jó, már értem, akkor ezt itt, azt hiszem nem rejtem vissza a táskámba.
*Kissé esetlen, ahogy néz lefelé magára, hogy hogyan is akassza az övébe, vagy hová is csúsztassa, ahonnan elő tudja kapni. Ezzel együtt nevet fel, szinte megállíthatatlanul. *
- Nori, már azt sem értem hogyan tudtam felaprítani egy fát, ez annyira nem én vagyok... De muszáj lesz megtanulnom, mert itt már nem véd a családi kúria.
*Halkul el a nevetés, majd rázza meg a fejét. Néha eszébe jut, hogy milyen életet is választott magának a biztonságos, de hányingerrel fertőzött helyett. Ez is egy olyan, amit helyre kell majd tenni a fejében, mert még nem tudott rajta agyalni. Mindig csak megy előre és szembesül az újdonságokkal, vagy épp kétségbe esik és nem tud racionálisan gondolkodni.*
- Biztos, hogy itt magamba tudnék szállni egy kicsit. Annyira... tökéletes itt. Kíváncsi lennék, te hogyan látsz ilyenkor. Mi volt a legdurvább ráébredésed?
*Mert neki a meditáció ebben segített. Nem dolgokat látott, amit meg kell fejteni, hanem megértésre talált. Összeszerelt.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-11 09:47:06
Üzenet elküldve: 2024-02-11 09:47:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látszik a feketeség arcán az értetlenség, mikor társa azt ecseteli, hogy miért van mégis jobb helyen az a tőr a táskában, mint az övén, vagy olyan helyen, ahol látszik, vagy ha nem is látszik, legalább egy könnyű mozdulattal elő tudja rántani, ha szükség lenne rá.*
- Tudod, egy fegyverrel össze-vissza hadonászó ellenfél még mindig veszélyesebb, mint egy fegyvertelen lány. Általában.
*Az általában szót csak azért teszi hozzá, mert léteznek olyan képzett pusztaezes harcosok, akik még egy csapat felfegyverzett katonát is legyűrnének egymaguk.
Mai ezzel a kis történettel újabb emléket idéz fel Nori múltjából. A lány a saját derekán ékeskedő díszes tőrért nyúl, lassan előhúzza a pengét remélve, hogy a tudós lány most már nem kap frászt pusztán attól, hogy nem a tokjában pihen a fegyver, és ujjai közt kezdi ügyes mozdulatokkal pörgetni. Az éles penge így hol felfelé, hol lefelé áll épp.*
- Ettől függetlenül senkit nem szabad lebecsülni, még a legképzetlenebbnek tűnő harcost, és a legártalmatlanabbnak látszó élőlényt sem.
*Szabad kezével látványosan simít végig a derekán, pont ott, ahol azon a sokat említett szegénynegyedi éjszakán a veszélytelennek tűnő, rohadt kis tündér úgy a bordái közé mélyesztette ezt a díszes tőrt, hogy azt hitte ő fog belehalni.*
- Az a nyomorult kis kurva, szárnyas kis bestia… szerintem azelőtt még a konyhában sem fogott kést, de úgy eltalálta az oldalamat meg szanaszét szabdalta a kezeimet, mire le tudtam fogni, hogy utána napokig azt vártam, mikor esek össze és döglök bele a sérülésbe. Egyenesen nem bírtam járni a szédüléstől.
*Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az a seb nem is volt szakszerűen ellátva, sőt, igazából egyáltalán nem lett ellátva, nem csoda, hogy megszenvedett Nori a felépüléssel, és eléggé csúnya sebhelyet is hagyott maga után. Mindenesetre ezzel csak azt akarja mondani Mainak, hogy bármennyire is képzetlen a tőrrel, bármikor megmentheti az életét, mert az életösztön, az élni akarás csodákra képes.*
- A meditáció a világ legjobb dolga. *Válaszolja végül, miután a pengét visszacsúsztatta a tokjába.* Akkor szoktam leginkább hallani a hangokat, amikről meséltem neked. Onnan, a tengeren túlról. Sokszor még egy arcot vagy egy hatalmas szempárt is látok kirajzolódni a víz felett.
*Mutat a távolba, ahol bizonyos éjszakákon különös dolgokat látott már derengeni, de a magyarázatot sosem találta, sőt, nem is kereste rájuk. Ahogy minden természetfeletti látomást, ezeket is Sa'Tereth jelzéseiként könyvelte el magában.*
- Próbáld ki! A világítótoronynál nincs jobb hely, ha el akarsz merülni a gondolataidban. *Mosolyog halványan a másikra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látszik a feketeség arcán az értetlenség, mikor társa azt ecseteli, hogy miért van mégis jobb helyen az a tőr a táskában, mint az övén, vagy olyan helyen, ahol látszik, vagy ha nem is látszik, legalább egy könnyű mozdulattal elő tudja rántani, ha szükség lenne rá.*
- Tudod, egy fegyverrel össze-vissza hadonászó ellenfél még mindig veszélyesebb, mint egy fegyvertelen lány. Általában.
*Az általában szót csak azért teszi hozzá, mert léteznek olyan képzett pusztaezes harcosok, akik még egy csapat felfegyverzett katonát is legyűrnének egymaguk.
Mai ezzel a kis történettel újabb emléket idéz fel Nori múltjából. A lány a saját derekán ékeskedő díszes tőrért nyúl, lassan előhúzza a pengét remélve, hogy a tudós lány most már nem kap frászt pusztán attól, hogy nem a tokjában pihen a fegyver, és ujjai közt kezdi ügyes mozdulatokkal pörgetni. Az éles penge így hol felfelé, hol lefelé áll épp.*
- Ettől függetlenül senkit nem szabad lebecsülni, még a legképzetlenebbnek tűnő harcost, és a legártalmatlanabbnak látszó élőlényt sem.
*Szabad kezével látványosan simít végig a derekán, pont ott, ahol azon a sokat említett szegénynegyedi éjszakán a veszélytelennek tűnő, rohadt kis tündér úgy a bordái közé mélyesztette ezt a díszes tőrt, hogy azt hitte ő fog belehalni.*
- Az a nyomorult kis kurva, szárnyas kis bestia… szerintem azelőtt még a konyhában sem fogott kést, de úgy eltalálta az oldalamat meg szanaszét szabdalta a kezeimet, mire le tudtam fogni, hogy utána napokig azt vártam, mikor esek össze és döglök bele a sérülésbe. Egyenesen nem bírtam járni a szédüléstől.
*Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az a seb nem is volt szakszerűen ellátva, sőt, igazából egyáltalán nem lett ellátva, nem csoda, hogy megszenvedett Nori a felépüléssel, és eléggé csúnya sebhelyet is hagyott maga után. Mindenesetre ezzel csak azt akarja mondani Mainak, hogy bármennyire is képzetlen a tőrrel, bármikor megmentheti az életét, mert az életösztön, az élni akarás csodákra képes.*
- A meditáció a világ legjobb dolga. *Válaszolja végül, miután a pengét visszacsúsztatta a tokjába.* Akkor szoktam leginkább hallani a hangokat, amikről meséltem neked. Onnan, a tengeren túlról. Sokszor még egy arcot vagy egy hatalmas szempárt is látok kirajzolódni a víz felett.
*Mutat a távolba, ahol bizonyos éjszakákon különös dolgokat látott már derengeni, de a magyarázatot sosem találta, sőt, nem is kereste rájuk. Ahogy minden természetfeletti látomást, ezeket is Sa'Tereth jelzéseiként könyvelte el magában.*
- Próbáld ki! A világítótoronynál nincs jobb hely, ha el akarsz merülni a gondolataidban. *Mosolyog halványan a másikra.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-10 19:12:03
Üzenet elküldve: 2024-02-10 19:12:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Valahogy úgy van vele, hogy nem mutogatja azt, amihez nem ért, mert akkor még valaki kedvet kap hozzá, hogy megnézze a nemlétező tudását. Persze viselhetné magabiztosan a tőrét, de annyira még nem tudja elhazudni magát.*
- Ha valaki meglátja rajtam, gondolod nem esik le egyből, hogy azt sem tudom hogyan kell megfogni?
*Vigyorodik el, fogalma sincs mennyire jó emberismerők a harcosok, talán ez is kell ahhoz, hogy tudják mi a következő lépés. Arra viszont jó lehet, hogy valami részeges ipse ne kössön belé a kikötőben.*
- De szerencsére itt vagy nekem, hogy ezt majd megtanítsd.
*Miközben a vértről esik szó végighúzza a kezét a lány derekán, hogy érezze a bőr érintését. Büszke rá, hogy ezt meg tudta neki oldani és az még jobban esik neki, hogy vigyázott arra, amit ő csinált, még ha ez Nori érdeke is. Nem mellesleg nagyon jó végre érezni őt a közelében, ezért megragadja a lehetőséget, hogy hozzáérjen.*
- Szállást? Nocsak, remélem szép kis elf volt.
*Bár, ha csak úgy faképnél hagyta a feketeséget, meg sem érdemelte volna. Hogyan is lehet elsétálni egy ilyen teremtéstől, aki még őt is úgy vonzza mint a mágnest. Persze az okát még mindig nem tudja, hogy miért, de ő ezt nem tudja megtenni. Legalábbis hosszú időre otthagyni biztosan nem tudná.*
- Szóval lefoglaltad magad, hát én is.
* Vigyorodik el az ugratásra. Talán az elején volt is ebben valami, de azért tétlen ő sem volt, esetleg csak nem olyan fókuszált, mint szokott.
Él az emlékeiben még a tehetetlen düh, ahogyan "hazaért" és nem tudta hová tenni azt sem, amikor lélegzett. Alapjaiban forgatta fel a világát barátja amúgy is, de aznap este még többet tett hozzá.*
- Azért annyira nem volt könnyű. Próbáltam kutatni, de nem fogott az agyam, csak ez járt a fejemben. Egyedül voltam, volt rá időm. *Pár pillanatig keserűen hatnak a szavai, de ez nem a lánynak szól, hanem mert egyáltalán nem az volt tervben, hogy a Pegazusban fogja tengetni a napjait teljes magányában.* - Aztán olvastam a meditáció erejéről és megpróbáltam. Mintha valami egybeillesztette volna a szétesett gondolataim. És utána reggel úgy keltem fel, mintha mindent megértettem volna. És elindultam ide.
*Csak egy röpke magyarázat arra vonatkozóan, hogy a másik hiányán túl mi is késztette arra, hogy ide jöjjön hozzá.*
*Valahogy úgy van vele, hogy nem mutogatja azt, amihez nem ért, mert akkor még valaki kedvet kap hozzá, hogy megnézze a nemlétező tudását. Persze viselhetné magabiztosan a tőrét, de annyira még nem tudja elhazudni magát.*
- Ha valaki meglátja rajtam, gondolod nem esik le egyből, hogy azt sem tudom hogyan kell megfogni?
*Vigyorodik el, fogalma sincs mennyire jó emberismerők a harcosok, talán ez is kell ahhoz, hogy tudják mi a következő lépés. Arra viszont jó lehet, hogy valami részeges ipse ne kössön belé a kikötőben.*
- De szerencsére itt vagy nekem, hogy ezt majd megtanítsd.
*Miközben a vértről esik szó végighúzza a kezét a lány derekán, hogy érezze a bőr érintését. Büszke rá, hogy ezt meg tudta neki oldani és az még jobban esik neki, hogy vigyázott arra, amit ő csinált, még ha ez Nori érdeke is. Nem mellesleg nagyon jó végre érezni őt a közelében, ezért megragadja a lehetőséget, hogy hozzáérjen.*
- Szállást? Nocsak, remélem szép kis elf volt.
*Bár, ha csak úgy faképnél hagyta a feketeséget, meg sem érdemelte volna. Hogyan is lehet elsétálni egy ilyen teremtéstől, aki még őt is úgy vonzza mint a mágnest. Persze az okát még mindig nem tudja, hogy miért, de ő ezt nem tudja megtenni. Legalábbis hosszú időre otthagyni biztosan nem tudná.*
- Szóval lefoglaltad magad, hát én is.
* Vigyorodik el az ugratásra. Talán az elején volt is ebben valami, de azért tétlen ő sem volt, esetleg csak nem olyan fókuszált, mint szokott.
Él az emlékeiben még a tehetetlen düh, ahogyan "hazaért" és nem tudta hová tenni azt sem, amikor lélegzett. Alapjaiban forgatta fel a világát barátja amúgy is, de aznap este még többet tett hozzá.*
- Azért annyira nem volt könnyű. Próbáltam kutatni, de nem fogott az agyam, csak ez járt a fejemben. Egyedül voltam, volt rá időm. *Pár pillanatig keserűen hatnak a szavai, de ez nem a lánynak szól, hanem mert egyáltalán nem az volt tervben, hogy a Pegazusban fogja tengetni a napjait teljes magányában.* - Aztán olvastam a meditáció erejéről és megpróbáltam. Mintha valami egybeillesztette volna a szétesett gondolataim. És utána reggel úgy keltem fel, mintha mindent megértettem volna. És elindultam ide.
*Csak egy röpke magyarázat arra vonatkozóan, hogy a másik hiányán túl mi is késztette arra, hogy ide jöjjön hozzá.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-10 18:27:11
Üzenet elküldve: 2024-02-10 18:27:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Mai szájából az, hogy bármi is történik, nem hagyja magára, annyira jól esik neki, mintha csak valami fecskendővel, közvetlenül pumpálnának szeretetet a kicsi szívébe. Nagyon örül neki, de azért kicsit még mindig fél is tőle. Azzal nyugtatja magát, hogy Sa'Tereth tanai önmagában nem tiltják, hogy szeressen valakit, csak az érzelgősséget. Ha logikus magyarázatot tud adni arra, hogy miért van szüksége a félvérre, akkor istenének nem lesz ellenvetése. Legalábbis addig biztosan nem lesz, míg azon munkálkodik, hogy megismertesse vele a benne rejlő sötétséget, és egy nap talán őt is az Arctalan szolgálatába állítsa.*
- Köszönöm! *Ennyit suttog csak, miközben akaratlanul is a lány nyakába fújja fagyos leheletét. Az ölelés most nem tart sokáig, Mai eltávolodik tőle, és a táskájában kezd kutatni, miután a fegyver szükségessége kerül szóba. A sajátjához hasonló, ám más motívumokkal díszített tőrt halászik elő. Úgy látszik, annyira azért mégsem volt vakmerő, hogy fegyver nélkül jöjjön ide.*
- Meg mertem volna esküdni, hogy nem lesz nálad semmilyen penge, de kellemesen csalódtam. Ma sötétben már nem, de holnap reggel meg is mutatom, hogyan használd. Addig is annyi, hogy a táskádban sokat nem ér. Nem tudod gyorsan előhúzni, ha szükséged van rá, és elrettentő ereje sincs, ha azt sem tudják, hogy nálad van.
*Azt is szívesen hozzátenné azok után, ahogy látta Mait hadonászni az ő kardjával a temetőben, hogy örül, hogy a saját méretéhez választott fegyvert, de az rossz poén volna, hisz a hátán lógó hosszú kard Norinak is túl nagy, csak ő a rengeteg edzésnek köszönhetően már megtanulta használni.
A vért említésére halványan mosolyodik el.*
- Természetesen. Nem tudhattam, hogy valaha megcsinálod-e nekem újra, ha megint elrontom. Egyébként semmi említésre méltó, mármint kikötői mércével. Keresztül estem az éjszakában egy pökhendi elfen, aki szállást ajánlott nekem, aztán hirtelen ott hagyott a francba. Aztán találkoztam egy furcsa gnómmal, aki szerintem már abszurd módon fanatikus az istenünk iránt. Ezen kívül a Vérkertben fejlesztettem a mágikus képességeimet.
*Foglalja össze az elmúlt hatok lényegét az ő szempontjából, miközben a nap már lassan teljesen eltűnik a horizonton.*
- Na, és te mit csináltál? Sírtál a párnádba, míg rá nem jöttél, hogy igazam volt? *Most már csak ugratja szegény lányt. Egy széles mosollyal jelzi is, hogy ezúttal nem gondolja komolyan a szavait.*
*Mai szájából az, hogy bármi is történik, nem hagyja magára, annyira jól esik neki, mintha csak valami fecskendővel, közvetlenül pumpálnának szeretetet a kicsi szívébe. Nagyon örül neki, de azért kicsit még mindig fél is tőle. Azzal nyugtatja magát, hogy Sa'Tereth tanai önmagában nem tiltják, hogy szeressen valakit, csak az érzelgősséget. Ha logikus magyarázatot tud adni arra, hogy miért van szüksége a félvérre, akkor istenének nem lesz ellenvetése. Legalábbis addig biztosan nem lesz, míg azon munkálkodik, hogy megismertesse vele a benne rejlő sötétséget, és egy nap talán őt is az Arctalan szolgálatába állítsa.*
- Köszönöm! *Ennyit suttog csak, miközben akaratlanul is a lány nyakába fújja fagyos leheletét. Az ölelés most nem tart sokáig, Mai eltávolodik tőle, és a táskájában kezd kutatni, miután a fegyver szükségessége kerül szóba. A sajátjához hasonló, ám más motívumokkal díszített tőrt halászik elő. Úgy látszik, annyira azért mégsem volt vakmerő, hogy fegyver nélkül jöjjön ide.*
- Meg mertem volna esküdni, hogy nem lesz nálad semmilyen penge, de kellemesen csalódtam. Ma sötétben már nem, de holnap reggel meg is mutatom, hogyan használd. Addig is annyi, hogy a táskádban sokat nem ér. Nem tudod gyorsan előhúzni, ha szükséged van rá, és elrettentő ereje sincs, ha azt sem tudják, hogy nálad van.
*Azt is szívesen hozzátenné azok után, ahogy látta Mait hadonászni az ő kardjával a temetőben, hogy örül, hogy a saját méretéhez választott fegyvert, de az rossz poén volna, hisz a hátán lógó hosszú kard Norinak is túl nagy, csak ő a rengeteg edzésnek köszönhetően már megtanulta használni.
A vért említésére halványan mosolyodik el.*
- Természetesen. Nem tudhattam, hogy valaha megcsinálod-e nekem újra, ha megint elrontom. Egyébként semmi említésre méltó, mármint kikötői mércével. Keresztül estem az éjszakában egy pökhendi elfen, aki szállást ajánlott nekem, aztán hirtelen ott hagyott a francba. Aztán találkoztam egy furcsa gnómmal, aki szerintem már abszurd módon fanatikus az istenünk iránt. Ezen kívül a Vérkertben fejlesztettem a mágikus képességeimet.
*Foglalja össze az elmúlt hatok lényegét az ő szempontjából, miközben a nap már lassan teljesen eltűnik a horizonton.*
- Na, és te mit csináltál? Sírtál a párnádba, míg rá nem jöttél, hogy igazam volt? *Most már csak ugratja szegény lányt. Egy széles mosollyal jelzi is, hogy ezúttal nem gondolja komolyan a szavait.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:39:01
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:39:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
- Azt mindjárt gondoltam. *El kell fogadnia a másik sötét oldalát is, hiszen ezt választotta. Attól, mert a szelíd változata ült le a főtéri padra mellé, még nem jelenti azt, hogy mindig őt kell várnia. Valahogy egészen nagyszerű ez az összetett lélek, megtanulni kezelni, és nem összetörni a súlya alatt nagyon sokat taníthat neki. Beletörődően nevet fel, nem tud haragudni, tényleg nem. De nem szeretné, ha mindennapos lenne, hogy ki akarja hozni belőle a saját démonját. Van egy gyanúja viszont, hogy mivel sokkal tovább is fajulhatott volna az az este, lesz még Norinak kedve előcsalogatni. Tippeket viszont nem fog adni, elég, ha csendesen felkészül rá, hogy még ijedhet meg saját magától.*
- Azért ne ez legyen a hobbid ha lehet, jó?
*Nevet már, s viszonozza az ölelést, amit annyira várt. Jó elveszni ebben a pillanatban, jó elengedni a félelmet, és engedni, hogy visszaköltözzön a szívébe a másik. *
- Megmondtam, hogy nem hagylak magadra, én ezt éreztem, még akkor is, amikor nem kellett volna.
*Kibontakozik az ölelésből, majd belenyúl oldalán pihenő táskájába és előhúzza azt a kis díszes tőrt, amit még a városban szerzett be. Nem az igazi, de sokkal jobb annál, mintha nem lenne nála semmi. Persze nem segít, hogy nem tudja használni, de ha véletlenül jókor tud vele döfni egyet, nos... megteszi.*
- Nézd, van ilyenem. Tudom, hogy nem egy nagy dolog. Eddig nem volt, mert jobban féltem attól, hogy megvágom magam magam, minthogy valaki megtámad. De ha segítenél valamikor, szívesen tanulnék néhány fogást. Nem az én világom a harc, de ezek a sikátorok elég durvának tűntek. Talán jobb lesz tudni ezt-azt.
*Ha annyira szeretné a feketeség "életre" tanítani, akkor itt a lehetőség. Talán kevésbé lesz fájdalmas, mint az az este, mégis a hasznára válna. Kérdően néz rá, hogy benne van-e.*
- A vérted igazán jól áll. Nem gubancoltad össze. Mi történt veled az elmúlt napokban?
*Tényleg érdekli. Szeretne kiszakadni kicsit a hétköznapokból és ezt jó társaságban a legkönnyebb.*
- Azt mindjárt gondoltam. *El kell fogadnia a másik sötét oldalát is, hiszen ezt választotta. Attól, mert a szelíd változata ült le a főtéri padra mellé, még nem jelenti azt, hogy mindig őt kell várnia. Valahogy egészen nagyszerű ez az összetett lélek, megtanulni kezelni, és nem összetörni a súlya alatt nagyon sokat taníthat neki. Beletörődően nevet fel, nem tud haragudni, tényleg nem. De nem szeretné, ha mindennapos lenne, hogy ki akarja hozni belőle a saját démonját. Van egy gyanúja viszont, hogy mivel sokkal tovább is fajulhatott volna az az este, lesz még Norinak kedve előcsalogatni. Tippeket viszont nem fog adni, elég, ha csendesen felkészül rá, hogy még ijedhet meg saját magától.*
- Azért ne ez legyen a hobbid ha lehet, jó?
*Nevet már, s viszonozza az ölelést, amit annyira várt. Jó elveszni ebben a pillanatban, jó elengedni a félelmet, és engedni, hogy visszaköltözzön a szívébe a másik. *
- Megmondtam, hogy nem hagylak magadra, én ezt éreztem, még akkor is, amikor nem kellett volna.
*Kibontakozik az ölelésből, majd belenyúl oldalán pihenő táskájába és előhúzza azt a kis díszes tőrt, amit még a városban szerzett be. Nem az igazi, de sokkal jobb annál, mintha nem lenne nála semmi. Persze nem segít, hogy nem tudja használni, de ha véletlenül jókor tud vele döfni egyet, nos... megteszi.*
- Nézd, van ilyenem. Tudom, hogy nem egy nagy dolog. Eddig nem volt, mert jobban féltem attól, hogy megvágom magam magam, minthogy valaki megtámad. De ha segítenél valamikor, szívesen tanulnék néhány fogást. Nem az én világom a harc, de ezek a sikátorok elég durvának tűntek. Talán jobb lesz tudni ezt-azt.
*Ha annyira szeretné a feketeség "életre" tanítani, akkor itt a lehetőség. Talán kevésbé lesz fájdalmas, mint az az este, mégis a hasznára válna. Kérdően néz rá, hogy benne van-e.*
- A vérted igazán jól áll. Nem gubancoltad össze. Mi történt veled az elmúlt napokban?
*Tényleg érdekli. Szeretne kiszakadni kicsit a hétköznapokból és ezt jó társaságban a legkönnyebb.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:07:08
Üzenet elküldve: 2024-02-10 11:07:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Elégedetten veszi tudomásul, hogy Mai végül csak megértette, amit megpróbált neki nyakatekert módon bemutatni a temetőben töltött estén.*
- Na végre! Tudtam, hogy csak át kell gondolnod mindent, és meg fogod érteni. Pontosan erről beszéltem, hogy ne félj semmitől és csak magadra hallgass.
*Arra pedig, hogy kissé durva volt, hát istenem, ez van. Vele is így bántak, és ő is ezekből tanult a legtöbbet, így mára már pontosan tudja, hogy szép szavakkal nem lehet senkit sem meggyőzni, sem nevelni, sem a szemét felnyitni. Ha van is más út, ez a leghatékonyabb.*
- Bocsi. *Mosolyog rá gúnyos játékossággal.* Így lehettem csak biztos benne, hogy elérnek hozzád a szavaim, még ha inkább utóbb is, mint előbb. Amúgy meg a jövőre nézve sem ígérhetem meg, hogy nem leszek többet durva, de az ilyen esetekre nem árt, ha mindig lesz nálad kötél.
*Most már vigyorog, miközben azért visszatáncol a szirtről kicsit beljebb. A kötelet szó szerint is értette, de jelképesen is. Ha Mai nem akarja, hogy durván bánjon vele, még mindig neki kell elérnie azt, hogy Nori ne is akarjon úgy viselkedni. Továbbra sem bőgve, hanem határozottan.*
- De tényleg örülök, hogy végül megértetted a lényeget. *Teszi még hozzá, majd most már elérkezett a pillanat arra, hogy odalépjen kis barátnőjéhez egy nagy békülős ölelésre. Nori kezdeményezi, jó szorosan magához húzza a kis testet.*
- A világítótorony tényleg sokat adott nekem, de te is ám. Végre ismét nem vagyok egyedül.
*Nem csak az elmúlt időszakra gondol, míg rosszban voltak, és azt gondolták talán mind a ketten, hogy soha többé nem fognak találkozni, hanem az azelőtti időszakra is, mielőtt megismerte volna Mait azon a különleges padon Arthenior főterén. Végül kíváncsian pillant fel a lányra az ölelés közben.*
- Azt ugye tudod, hogy komolyan mondtam, hogy a kikötő veszélyes? Tudsz már harcolni? Továbbra sem látok nálad fegyvert, ami már nem csupán vakmerőség, hanem őrültség.
*Senki nem jár fegyver nélkül a kikötőben, mert bármelyik sarkon veszély leselkedhet bárkire. Még jó, hogy Mai tényleg Norit találta meg először, és nem valaki más találta meg őt, mert akkor lehet, hogy Most Mai ücsörögne valahol megkötözve egy romos épületben, ronda pofázmányú, dagadt férfiak vagy akár orkok társaságában, Nori pedig legfeljebb a hős megmentőt játszhatná, ha valami csoda folytán rátalált volna.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.10 11:08:19
*Elégedetten veszi tudomásul, hogy Mai végül csak megértette, amit megpróbált neki nyakatekert módon bemutatni a temetőben töltött estén.*
- Na végre! Tudtam, hogy csak át kell gondolnod mindent, és meg fogod érteni. Pontosan erről beszéltem, hogy ne félj semmitől és csak magadra hallgass.
*Arra pedig, hogy kissé durva volt, hát istenem, ez van. Vele is így bántak, és ő is ezekből tanult a legtöbbet, így mára már pontosan tudja, hogy szép szavakkal nem lehet senkit sem meggyőzni, sem nevelni, sem a szemét felnyitni. Ha van is más út, ez a leghatékonyabb.*
- Bocsi. *Mosolyog rá gúnyos játékossággal.* Így lehettem csak biztos benne, hogy elérnek hozzád a szavaim, még ha inkább utóbb is, mint előbb. Amúgy meg a jövőre nézve sem ígérhetem meg, hogy nem leszek többet durva, de az ilyen esetekre nem árt, ha mindig lesz nálad kötél.
*Most már vigyorog, miközben azért visszatáncol a szirtről kicsit beljebb. A kötelet szó szerint is értette, de jelképesen is. Ha Mai nem akarja, hogy durván bánjon vele, még mindig neki kell elérnie azt, hogy Nori ne is akarjon úgy viselkedni. Továbbra sem bőgve, hanem határozottan.*
- De tényleg örülök, hogy végül megértetted a lényeget. *Teszi még hozzá, majd most már elérkezett a pillanat arra, hogy odalépjen kis barátnőjéhez egy nagy békülős ölelésre. Nori kezdeményezi, jó szorosan magához húzza a kis testet.*
- A világítótorony tényleg sokat adott nekem, de te is ám. Végre ismét nem vagyok egyedül.
*Nem csak az elmúlt időszakra gondol, míg rosszban voltak, és azt gondolták talán mind a ketten, hogy soha többé nem fognak találkozni, hanem az azelőtti időszakra is, mielőtt megismerte volna Mait azon a különleges padon Arthenior főterén. Végül kíváncsian pillant fel a lányra az ölelés közben.*
- Azt ugye tudod, hogy komolyan mondtam, hogy a kikötő veszélyes? Tudsz már harcolni? Továbbra sem látok nálad fegyvert, ami már nem csupán vakmerőség, hanem őrültség.
*Senki nem jár fegyver nélkül a kikötőben, mert bármelyik sarkon veszély leselkedhet bárkire. Még jó, hogy Mai tényleg Norit találta meg először, és nem valaki más találta meg őt, mert akkor lehet, hogy Most Mai ücsörögne valahol megkötözve egy romos épületben, ronda pofázmányú, dagadt férfiak vagy akár orkok társaságában, Nori pedig legfeljebb a hős megmentőt játszhatná, ha valami csoda folytán rátalált volna.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.02.10 11:08:19
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:33:40
Üzenet elküldve: 2024-02-10 10:33:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 295
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
*Keveset gondolt arra, hogy hogyan fogja fogadni őt Nori. Sokkal inkább csak vezérelte valami megmagyarázhatatlan, egyenesen hozzá, mindenféle következmény gondolatát nélkülözve. Nem számított az út veszélye, az sem, hogy mi lesz az első mondat, amit hozzá intéznek, semmi más nem volt lényeg, csak az, hogy újra lássa. Most hogy itt van előtte képes csak gondolkodni, már amennyire az öröme engedi.
Igen. Mai hihetetlen. Túl sok mindenre hajlandó azért, aki fontos neki. Nem bizonyítani akar, csak szeretni. Nem bízhat meg bárkiben és ha megtörténik is lehet, hogy rossz vége lesz, de kell valami mozgatórugó, ami miatt érdemes bármihez is kezdeni. Az, hogy csak lézeng a világban, kutat és tanul nem elég. Nem régóta fedezte fel magában ezt az igényt és lehet, hogy egészségesebben is köthetne kapcsolatokat, de a lány a bőre alá mászott és nem akarja onnan kiengedni. Éppen elég az akiket már elveszített, miért is ne hihetné el, hogy ő megmarad. Akkor is, ha néha gonosz módon mutatja meg neki a való világot. Kellett ez ahhoz, hogy megismerje saját magát.
A lemenő nap fénye úgy öleli körül, mint az a boldogság, ami átjárja éppen. Szép szimbóluma ez az érzelmeinek. Fehér bőre narancssárgán csillog a halványodó sugaraktól. Nézi a feketeséget, ahogy a szirten szívja magába az életet. Mert neki most ez ehhez hasonlít. Nem félti, hogy leesik, az már elmúlt. Tud magára vigyázni és neki pont ez az erő ami motiválja.
Szavait hallgatva nem töpreng sokat, csak megszólal.*
- Nekem nem kellenek ilyen bizonyosságok.
*Fordítja vissza fejét, hogy újra a fényeket nézze.*
- Azért bízok benned, mert magamban bízok, hogy jó döntést hoztam.
*Igazából tényleg ennyire egyszerű a képlet. Elmélyedni magában és rendszerezni a gondolatait erre volt jó. *
-És ha mégsem hoztam jó döntést, majd akkor tanulok abból. Erről szól az élet. Nem fogok elbújni és félni magamtól. Igazad volt, csak kicsit durván mutattad meg.
*Ajkain ismét a mosoly látszik, mintha elégedett lenne. Nem tudja, hogy mi fog következni, de készen áll rá, hogy megismerje azt, ami előtte áll.*
- Szóval neked ez a hely már sok mindent adott. Örülök, hogy ide jöttem pont.
*Szívesen hallgatna még mesét arról, hogy mik történtek a világítótoronynál a feketeséggel, mert a tér szépsége elvarázsolta. Tökéletes terület a nagy dolgokra és emlékekre.*
*Keveset gondolt arra, hogy hogyan fogja fogadni őt Nori. Sokkal inkább csak vezérelte valami megmagyarázhatatlan, egyenesen hozzá, mindenféle következmény gondolatát nélkülözve. Nem számított az út veszélye, az sem, hogy mi lesz az első mondat, amit hozzá intéznek, semmi más nem volt lényeg, csak az, hogy újra lássa. Most hogy itt van előtte képes csak gondolkodni, már amennyire az öröme engedi.
Igen. Mai hihetetlen. Túl sok mindenre hajlandó azért, aki fontos neki. Nem bizonyítani akar, csak szeretni. Nem bízhat meg bárkiben és ha megtörténik is lehet, hogy rossz vége lesz, de kell valami mozgatórugó, ami miatt érdemes bármihez is kezdeni. Az, hogy csak lézeng a világban, kutat és tanul nem elég. Nem régóta fedezte fel magában ezt az igényt és lehet, hogy egészségesebben is köthetne kapcsolatokat, de a lány a bőre alá mászott és nem akarja onnan kiengedni. Éppen elég az akiket már elveszített, miért is ne hihetné el, hogy ő megmarad. Akkor is, ha néha gonosz módon mutatja meg neki a való világot. Kellett ez ahhoz, hogy megismerje saját magát.
A lemenő nap fénye úgy öleli körül, mint az a boldogság, ami átjárja éppen. Szép szimbóluma ez az érzelmeinek. Fehér bőre narancssárgán csillog a halványodó sugaraktól. Nézi a feketeséget, ahogy a szirten szívja magába az életet. Mert neki most ez ehhez hasonlít. Nem félti, hogy leesik, az már elmúlt. Tud magára vigyázni és neki pont ez az erő ami motiválja.
Szavait hallgatva nem töpreng sokat, csak megszólal.*
- Nekem nem kellenek ilyen bizonyosságok.
*Fordítja vissza fejét, hogy újra a fényeket nézze.*
- Azért bízok benned, mert magamban bízok, hogy jó döntést hoztam.
*Igazából tényleg ennyire egyszerű a képlet. Elmélyedni magában és rendszerezni a gondolatait erre volt jó. *
-És ha mégsem hoztam jó döntést, majd akkor tanulok abból. Erről szól az élet. Nem fogok elbújni és félni magamtól. Igazad volt, csak kicsit durván mutattad meg.
*Ajkain ismét a mosoly látszik, mintha elégedett lenne. Nem tudja, hogy mi fog következni, de készen áll rá, hogy megismerje azt, ami előtte áll.*
- Szóval neked ez a hely már sok mindent adott. Örülök, hogy ide jöttem pont.
*Szívesen hallgatna még mesét arról, hogy mik történtek a világítótoronynál a feketeséggel, mert a tér szépsége elvarázsolta. Tökéletes terület a nagy dolgokra és emlékekre.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-10 09:07:18
Üzenet elküldve: 2024-02-10 09:07:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Az út feléd ugyan hová vezet?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira váratlanul éri a lány felbukkanása, hogy az agya és a szíve is megáll hirtelen, még az ösztönei sem tudják eldönteni helyette, hogy mit érezzen. Gyanakodva közelíti meg Mait arra várva, hogy a Vérkertben valami furcsa átok áldozata lett csupán, és barátnője csupán egy káprázat, ami szertefoszlik, ahogy megérinti majd. Valljuk be, itt, Sa'Tereth birodalmában nem lenne szokatlan az ilyesmi, az Arctalan szeret az élők vágyaival játszadozni, és Nori vágyai között bizony szerepelt, hogy újra lássa a bolond kis fél-elfet.
A hirtelen rázúduló érzelmek miatt ahelyett, hogy gyorsan magához húzná, és kiölelgetné belőle az utolsó szuszt is, szinte lecseszi szegényt, mintha nem is örülne neki, de Mai ezúttal sokkal jobban kezeli a helyzetet, mint legutóbb. Nem lesz dühös, hanem teljesen nyugodtan, kedves mosollyal a száján, tényszerűen közli ittlétének okát.*
- Hihetetlen vagy, te lány… *Mondja először Mai válaszai után fapofával, majd az ő fényes-feketére festett ajkai is halvány mosolyra húzódnak.
A nap aranysárgán ragyog a vörösre színeződött ég alján, valóban gyönyörű látvány, amit nem érdemes elszalasztani. Ezért is imádja ennyire ezt a helyet. Nori egész közel sétál a szirt széléhez, karjait kitárja két oldalra, hogy érezze a feltámadó szelet, mintha csak így mondana köszönetet istenének, hogy visszaadta neki Mait. A színpadias póz végül egy kiadós nyújtózkodássá változik, aztán pördül egyet, hogy ismét kis barátnője felé forduljon.*
- Tudod, az én bizalmamat ezen a szirten egyszer már próbára tették. A fekete tündér volt, akiről már meséltem neked. Vakon megbíztam benne. Arra kért, hogy álljak ide, a szirt szélére. Megtettem, és majdnem lelökött. Ha elengedett volna, biztosan a mélybe zuhanok. Válaszokat várt tőlem az iránta érzett elkötelezettségemet illetően. Ha rosszul válaszoltam volna, egész biztosan megölt volna.
*Nem látszik rajta, hogy rossz emlékként mesélné el a történetet, sokkal inkább egy újabb állomásként emlékszik vissza a jelenetre, amiből rengeteget tanult magáról is és az életről is.*
- Aznap valamelyest elnyertem a bizalmát, ma pedig te állsz itt előttem, és bár azok után, amit tettem veled, megérdemelném, hogy lelökj a picsába, de azt hiszem, hogy most a te bizalmadat is visszakaptam azzal, hogy itt vagy.
*Véletlen volna, hogy pont itt történik meg a viszontlátás, ahová annyi minden köti fekete lányt? Nori szerint nem, ő különösen kötődik a világítótoronyhoz, és úgy látszik, hogy ezt a sors maga is tudja, és egy újabb történettel bővíti az ide fűződő emlékeit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira váratlanul éri a lány felbukkanása, hogy az agya és a szíve is megáll hirtelen, még az ösztönei sem tudják eldönteni helyette, hogy mit érezzen. Gyanakodva közelíti meg Mait arra várva, hogy a Vérkertben valami furcsa átok áldozata lett csupán, és barátnője csupán egy káprázat, ami szertefoszlik, ahogy megérinti majd. Valljuk be, itt, Sa'Tereth birodalmában nem lenne szokatlan az ilyesmi, az Arctalan szeret az élők vágyaival játszadozni, és Nori vágyai között bizony szerepelt, hogy újra lássa a bolond kis fél-elfet.
A hirtelen rázúduló érzelmek miatt ahelyett, hogy gyorsan magához húzná, és kiölelgetné belőle az utolsó szuszt is, szinte lecseszi szegényt, mintha nem is örülne neki, de Mai ezúttal sokkal jobban kezeli a helyzetet, mint legutóbb. Nem lesz dühös, hanem teljesen nyugodtan, kedves mosollyal a száján, tényszerűen közli ittlétének okát.*
- Hihetetlen vagy, te lány… *Mondja először Mai válaszai után fapofával, majd az ő fényes-feketére festett ajkai is halvány mosolyra húzódnak.
A nap aranysárgán ragyog a vörösre színeződött ég alján, valóban gyönyörű látvány, amit nem érdemes elszalasztani. Ezért is imádja ennyire ezt a helyet. Nori egész közel sétál a szirt széléhez, karjait kitárja két oldalra, hogy érezze a feltámadó szelet, mintha csak így mondana köszönetet istenének, hogy visszaadta neki Mait. A színpadias póz végül egy kiadós nyújtózkodássá változik, aztán pördül egyet, hogy ismét kis barátnője felé forduljon.*
- Tudod, az én bizalmamat ezen a szirten egyszer már próbára tették. A fekete tündér volt, akiről már meséltem neked. Vakon megbíztam benne. Arra kért, hogy álljak ide, a szirt szélére. Megtettem, és majdnem lelökött. Ha elengedett volna, biztosan a mélybe zuhanok. Válaszokat várt tőlem az iránta érzett elkötelezettségemet illetően. Ha rosszul válaszoltam volna, egész biztosan megölt volna.
*Nem látszik rajta, hogy rossz emlékként mesélné el a történetet, sokkal inkább egy újabb állomásként emlékszik vissza a jelenetre, amiből rengeteget tanult magáról is és az életről is.*
- Aznap valamelyest elnyertem a bizalmát, ma pedig te állsz itt előttem, és bár azok után, amit tettem veled, megérdemelném, hogy lelökj a picsába, de azt hiszem, hogy most a te bizalmadat is visszakaptam azzal, hogy itt vagy.
*Véletlen volna, hogy pont itt történik meg a viszontlátás, ahová annyi minden köti fekete lányt? Nori szerint nem, ő különösen kötődik a világítótoronyhoz, és úgy látszik, hogy ezt a sors maga is tudja, és egy újabb történettel bővíti az ide fűződő emlékeit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 939-958