// Újra úton //
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
~Még mindig a Sellőháznál van leragadva, meg sem lep a dolog. Élvezi, ha fölényeskedhet, vagyis fizethet~
- Azt hittem a magánéletemről beszélünk, nem a Sellő létről. Ott azért a legtöbb vendég tényleg nem térdelni jött, bár láttam már olyat, aki élvezi. Ha nem lennék régóta a szakmában még meg is sértené a férfiasságomat, hogy ennyire undorodik az ötlettől, de így mint mondtam csak betudom a saját határainak. *~Már csak az érdekelne arról mit gondol, hogy máshová dugják belé a dolgot, de a végén meghalok, ha megkérdezem~ ezzel valószínűleg le is tudják a témát, amit egy újabb követ. Dalaf persze nem először válaszol hasonlóra, de a szöszitől ez igencsak meglepő a számára. Sőt! A végére még profihoz nem méltó módon merül a gondolataiba és ezzel elrontja a gyorsan tervezett lezárását. a fejében pedig jókora káromlások indulnak meg míg ezt realizálja. ~Kétkapura, hogy mi? Ő ezt meg honnan... Oh hogy az a kurva élet! Ezt hangosan kimondtam~ a nő pedig ijesztően lelkes. ~Komolyan mi a fene... Már az sem lepne meg, ha benyögi, hogy valami durva nőfaló. Szabadidejében meg kikötöz néhány férfit~*
- Hatalmas szerencséje, hogy valamire való házat akarok venni... ~Perverz nőszemély~
- Viszont én ehhez már inkább leülnék *pontosabb szó hozzá az ezt követő földre roskadás ~Na Dalaf most találd ki hol kezdjed~*
- Kezdem az általánosítással. A férfiak általában szégyentelen, nagyravágyó lények, beteges irányítási kényszerrel. Ritka az, ha valamelyik behódol a másiknak. Általában véget nem érő dominancia harcot érdemes elképzelnie, amolyan agresszív adok-kapok játékkal. Általában senki nem vallja be, hogy élvez mondjuk pont térdelni is, de valójában megőrjíti őket. Ami nem is csoda, általában az épp kiszolgált fél igazán mocskos szavakkal bátorít és pontosan tudja, hogy erre minden férfi izgul. Utána nem igazán szokott senki összebújni, néha elhangzik egy-két vicc, hogy mennyivel könnyebb lenne egy férfivel összeházasodni, de nem gondolják komolyan. Kimarad a romantika. *Itt megáll és megvárja a nő reakcióját*
- Én nem voltam túl sok férfival, mert valljuk be egy sem jár a kapudra játszok táblával, plusz a legtöbb nem éppen vonzó lény és egy idő után kipróbáltad, de nem kell amit ad. Mégis ismertem egy kivételt és hülye voltam, hogy nem használtam ki. Elég fiatal voltam még, ahogy ő is. Annak a háznak volt az örököse, ahol lovászfiúként dolgoztam. Amolyan kedves, soha nem dolgozott fiú volt. Az a lágy úri beütéssel, aki mindig óvatosan kíváncsiskodott mi van a szobáján kívül. Röviden, összebarátkoztunk és életemben először észrevettem, hogy egy másik hím felfigyelt rám, szörnyen titkolta. Vele én irányítottam és ő annyira ügyetlen volt, de lágy. Hosszan csókolóztam vele a pajtában, az ölembe ültettem és csak tapogatóztunk. A dolgok egyszerűen nem mentek soha tovább és ennyi. Vége lett. Utána még forrt bennem a kíváncsiság és akkor ismertem meg az általánosított fajta férfiakat. Egyszer egybe teljesen bele is temetkeztem, de nem nevezném kivételnek. Ugyanolyan típus volt, mint a többi. Még úgy is engedett magába, hogy ő akart irányítani. Konkrétan magára locsolt egy folyékony franc tudja már mit, akkor nem érdekelt, csak tudtam, hogy kell és megragadta a kezemet, benne volt az ujjam és aztán tovább marcangoltuk egymást. *itt rásandít a nőre, hogy tovább részletezze e, majd ha úgy látja, hogy igen, akkor folytatja*
- A férfiak sokkal szűkebbek, de ugyanolyan forróak. Viszont jobban bírják a fájdalmat és van egy pont bennük, ami aztán ráveszi őket a többire, de ezt nem akarnád bárkivel megtenni. Csak aki tiszta és valamennyivel... más? Nem tudom megfogalmazni. Szóval végül teljesen rám nehezedett és az a súly az hiányzik a nőkkel... én pedig már nem csak az ujjammal élveztem őt. Aztán mikor kezdte elveszteni a fejét és a büszkeségét lenyomtam és talán egy kissé a matracba veszett. *itt büszkén elvigyorodik*
- Más érzés mint egy nővel, bármit is csinálsz, de én nagyon régen még a tapasztalatok elején úgy döntöttem, hogy ez elég volt. Nem akarok meghalni, erőszak áldozata lenni, pletykákat hallgatni vagy faszfejekkel véletlen összekerülni. Sok férfi akart már az évek során nőként kezelni, ami kiborító. Egynek sem hagynám. Nem érdekel, ha vonzónak találják, hogy hosszú a hajam vagy lágyabb a bőröm. Nem adják meg sem a tiszteletet sem a törődést, ezért nem is engedtem soha egyet sem, hogy végig vigye rajtam a dolgokat. Amúgy nem érezném, hogy elvenne a férfiasságomból. A térdelés viszont nagyon is rendben van, szeretem ahogy remegnek és a hajamba kapnak vagy könyörögnek, hogy folytassam, ez a kézimunkára is igaz. Ráadásul a hangjuk mély, a nyakhoz hajolva libabőrt okoz. Néha még kacérkodom a gondolatukkal, de az semmiség. Oh és nincs típusom, de engem sem vonzanak azok, akik a hölgyek szemében is csúnyák vagy taszítóak. Van még kérdése? *mert ő megpróbált minél gyorsabban túl lenni rajta*