Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-10-16 13:28:48
Üzenet elküldve: 2025-10-16 13:28:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
/A Világítótoronyhoz//
*Háttal áll a többieknek. Csukott szemmel hallgatja Gobát és Dagurzakhot. Annak örül, hogy a trió közül ketten ismeretesek a Kikötőben. Akkor tulajdonképpen végeztek is itt. Gobának válaszolni akart, de Dagurzakh megzavarta, így viszont, hogy mind a ketten feltették ugyanazt a kérdést, mind a kettejüknek kielégítheti a kíváncsiságát. Lassan fordul meg. A délutáni nap lágyan világítja meg Akaaruush testét, ahogy az előbújik egy termetes felhő mögül. Ahogy társai, úgy ő is kényelembe helyezi magát a földön.*
-Hol is kezdjem?
*Töpreng el, ahogy az égre néz és próbálja összeszedni azt amit tud. Ami sajnos nem sok.*
-Az erődöt egy Vádló nevezetű mélységi nő vezeti. Az ő nevét nem tudom, de az apja az Angrhul, a Hódító névre hallgat. Angrhul egyesítette az ork törzseket. Lánya, bár nem vér szerinti, mégis elkötelezett az orkok ügye mellett. Megmutatta, hogy hogyan fogadta örökbe Angrhul.
*Ezzel talán eleget is mondott a Vádlóról és a Hódítóról. Főleg azért, mert ez amit ő is tud.*
-A Vádló Radogoth kürtjéről beszélt. Hogy annak a hangját lehetett hallani. Ennél többet nem tudok. Mielőtt beavatott volna, egy feladatra küldött. Felégetni Miniort. Ezt meg is tettük. Most várunk.
*Akaaruusht látványosan zavarja valami és ennek hangot is ad.*
-A probléma az, hogy nem tudom pontosan, mit is akarhatnak. Ahogy meglátjátok az erődöt belülről és megismerkedtek az orkkokkal, rögtön látni fogjátok, hogy az egységtől távol állunk. A kérdés, hogy a Hódító hogyan akarja ezt elérni? Ha magamból indulok ki, csak az tarthatja össze az orkokat, hogy látnak egy halvány reménysugarat egy egységes ork hazára. Még akkor is ha az vérrel volt öntözve.
*Mondja utalva a falu felégetésére és a lakosok lemészárlására.*
-A kérdés, hogy Angrhul és a lánya mit akar pontosan? A hatalom könnyen megrészegít bárkit, és ha mellette áll egy olyan erős és kegyetlen sereg, mint az orkok, ráadásul egyesülve, akkor a legnagyobb hatalmat tartja a kezében. Vajon Angrhul képes uralkodni magán? Meg a másik kérdésem. Vajon merre lehet? Mert az erődben nincs.
*Kiöntötte szíve bánatát és kérdéseit a társainak.*
-Ha van kérdésetek, akkor azt meghallgatom és a legjobb tudásom szerint válaszolok, de ha lehet minél hamarabb induljunk. Még így is éjszakára fogunk visszaérni.
*Háttal áll a többieknek. Csukott szemmel hallgatja Gobát és Dagurzakhot. Annak örül, hogy a trió közül ketten ismeretesek a Kikötőben. Akkor tulajdonképpen végeztek is itt. Gobának válaszolni akart, de Dagurzakh megzavarta, így viszont, hogy mind a ketten feltették ugyanazt a kérdést, mind a kettejüknek kielégítheti a kíváncsiságát. Lassan fordul meg. A délutáni nap lágyan világítja meg Akaaruush testét, ahogy az előbújik egy termetes felhő mögül. Ahogy társai, úgy ő is kényelembe helyezi magát a földön.*
-Hol is kezdjem?
*Töpreng el, ahogy az égre néz és próbálja összeszedni azt amit tud. Ami sajnos nem sok.*
-Az erődöt egy Vádló nevezetű mélységi nő vezeti. Az ő nevét nem tudom, de az apja az Angrhul, a Hódító névre hallgat. Angrhul egyesítette az ork törzseket. Lánya, bár nem vér szerinti, mégis elkötelezett az orkok ügye mellett. Megmutatta, hogy hogyan fogadta örökbe Angrhul.
*Ezzel talán eleget is mondott a Vádlóról és a Hódítóról. Főleg azért, mert ez amit ő is tud.*
-A Vádló Radogoth kürtjéről beszélt. Hogy annak a hangját lehetett hallani. Ennél többet nem tudok. Mielőtt beavatott volna, egy feladatra küldött. Felégetni Miniort. Ezt meg is tettük. Most várunk.
*Akaaruusht látványosan zavarja valami és ennek hangot is ad.*
-A probléma az, hogy nem tudom pontosan, mit is akarhatnak. Ahogy meglátjátok az erődöt belülről és megismerkedtek az orkkokkal, rögtön látni fogjátok, hogy az egységtől távol állunk. A kérdés, hogy a Hódító hogyan akarja ezt elérni? Ha magamból indulok ki, csak az tarthatja össze az orkokat, hogy látnak egy halvány reménysugarat egy egységes ork hazára. Még akkor is ha az vérrel volt öntözve.
*Mondja utalva a falu felégetésére és a lakosok lemészárlására.*
-A kérdés, hogy Angrhul és a lánya mit akar pontosan? A hatalom könnyen megrészegít bárkit, és ha mellette áll egy olyan erős és kegyetlen sereg, mint az orkok, ráadásul egyesülve, akkor a legnagyobb hatalmat tartja a kezében. Vajon Angrhul képes uralkodni magán? Meg a másik kérdésem. Vajon merre lehet? Mert az erődben nincs.
*Kiöntötte szíve bánatát és kérdéseit a társainak.*
-Ha van kérdésetek, akkor azt meghallgatom és a legjobb tudásom szerint válaszolok, de ha lehet minél hamarabb induljunk. Még így is éjszakára fogunk visszaérni.
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-10-16 10:36:42
Üzenet elküldve: 2025-10-16 10:36:42
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Goba szavára hirtelen áll meg. Rosszallóan néz a férfira amiért elrontja a szórakozását. Ő is rengeteg időt töltött itt, csak szeretett volna egy nagyot sétálni és talán bajt keverni is. Csakhogy Gobának abban is igaza van, hogy nincs szükségük felesleges figyelemfelkeltésre. Durcásan, mint egy kisgyerek, huppan le a fűbe, karjait összefonva.*
-Akkor meg mesélj nekünk Akaaruush. Pontosan kik ezek a Vádlók, meg Hódítók?
*Teszi fel ő is jóval Goba után a kérdést. Ha már nem mászkálhat, legalább legyen már felvilágosítva a dolgokról.*
*Goba szavára hirtelen áll meg. Rosszallóan néz a férfira amiért elrontja a szórakozását. Ő is rengeteg időt töltött itt, csak szeretett volna egy nagyot sétálni és talán bajt keverni is. Csakhogy Gobának abban is igaza van, hogy nincs szükségük felesleges figyelemfelkeltésre. Durcásan, mint egy kisgyerek, huppan le a fűbe, karjait összefonva.*
-Akkor meg mesélj nekünk Akaaruush. Pontosan kik ezek a Vádlók, meg Hódítók?
*Teszi fel ő is jóval Goba után a kérdést. Ha már nem mászkálhat, legalább legyen már felvilágosítva a dolgokról.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:20:40
Üzenet elküldve: 2025-10-15 22:20:40
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Hajnalhasadás – Hullanézőbe //
- Vádló? Az meg kicsoda?
*kérdi, mert hiszen Goba végül - még - nem jutott el az orkok táborába, így nem is ismeri a légió vezetőit. Ugyanígy azt se tudja, hogy Akaaruush Twarshagwi miért nem bízik bennük.
Azt, hogy a Kikötőt fel akarják mérni, már megérti. Végül is nem rossz ötlet ismerni egy helyet, amit esetleg feldúlnának a jövőben. Goba persze még azt se tudja, hányan vannak, hogy ezt érdemes lenne-e egyáltalán megpróbálni.
Közben csatlakozik hozzájuk Dagurzakh, aki mindjárt el is indulna nézelődni. Ő azonban így szól.*
- Felesleges szétnézni. Meg veszélyes is.
*mondja, majd így folytatja.*
- Azért felesleges, mer' én már jártam itt párszor, úgyhogy el tudom magyarázni, mi merre van. Annál többet, mint amit már most tudok, nem fogunk megtudni azzal, ha elkezdünk nézelődni.
*kezd bele, majd így viszi tovább a szót.*
- És azért veszélyes, mert mostanság az orkokat nem látják szívesen sehol, a pletykák miatt. A Kikötő urai a Patkányok. És ők szemrebbenés nélkül legyilkolnak két bóklászó orkot. Vagy csak fogságba ejtenek és kínozni kezdenek, hogy minél többet beszéljünk nekik a Légióról. Ha ezek itt ugyanolyan keveset tudnak, mint az arthenioriak, akkor akarnak majd tudakozódni. És ők biztosan nem fognak válogatni az eszközökben, hogy megtudják, amire kíváncsiak. Szóval jobb lenne nem a szemük elé kerülni.
*magyarázza.*
- Vádló? Az meg kicsoda?
*kérdi, mert hiszen Goba végül - még - nem jutott el az orkok táborába, így nem is ismeri a légió vezetőit. Ugyanígy azt se tudja, hogy Akaaruush Twarshagwi miért nem bízik bennük.
Azt, hogy a Kikötőt fel akarják mérni, már megérti. Végül is nem rossz ötlet ismerni egy helyet, amit esetleg feldúlnának a jövőben. Goba persze még azt se tudja, hányan vannak, hogy ezt érdemes lenne-e egyáltalán megpróbálni.
Közben csatlakozik hozzájuk Dagurzakh, aki mindjárt el is indulna nézelődni. Ő azonban így szól.*
- Felesleges szétnézni. Meg veszélyes is.
*mondja, majd így folytatja.*
- Azért felesleges, mer' én már jártam itt párszor, úgyhogy el tudom magyarázni, mi merre van. Annál többet, mint amit már most tudok, nem fogunk megtudni azzal, ha elkezdünk nézelődni.
*kezd bele, majd így viszi tovább a szót.*
- És azért veszélyes, mert mostanság az orkokat nem látják szívesen sehol, a pletykák miatt. A Kikötő urai a Patkányok. És ők szemrebbenés nélkül legyilkolnak két bóklászó orkot. Vagy csak fogságba ejtenek és kínozni kezdenek, hogy minél többet beszéljünk nekik a Légióról. Ha ezek itt ugyanolyan keveset tudnak, mint az arthenioriak, akkor akarnak majd tudakozódni. És ők biztosan nem fognak válogatni az eszközökben, hogy megtudják, amire kíváncsiak. Szóval jobb lenne nem a szemük elé kerülni.
*magyarázza.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:39:33
Üzenet elküldve: 2025-10-15 09:39:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Be kell látnia, hogy igazán szép a látvány a tengerre innen. Jobb időben még néhány sziget körvonalait is ki lehet venni, vagy ha nagyon jó a szemed. Bármennyire is szép látvány a tenger, Dagurzakh csak távolról szeret gyönyörködni benne. Nincs az a mennyiségű arany, amiért felszállna egy hajóra.
Beérve társait ő is Goba példáját követi és leül a földre. A hideg talaj kellemetlen érzése egy jó ideig még megmarad, amíg a föld át nem veszi ülepe forróságát.*
-Remek kérdés Goba.
*Ért egyet a férfival. Akaaruush válaszában viszont semmi nincs aminek örülne. A Légió pont egy olyan szervezetnek tűnik mint a többi. Vezetők akik mindent ellopnak, titkolóznak és nem a saját bőrüket viszik a vásárra. Mondjuk ebben az esetben orkokkal. Az kicsit más helyzetet teremt. Egy ork nem fogja olyan könnyen adni magát, szóval Dagurzakh inkább kíváncsian várja a fejleményeket.*
-Ha felderítést akarsz, akkor ne itt lopd a napot. Gyere Goba! Nézzünk szét, hátha tényleg kelleni fog a helyismeret.
*Azzal nagy levegőt vesz és feláll.*
-Elnézünk a Lakónegyedbe. Ott van mit felderíteni. Kész labirintus az a hely.
*Mondja mosolyogva, nem is törődve azzal, hogy a férfi egyáltalán vele akar-e menni. Ő csak úgy elindul. Megvan ő egyedül is. Gobán van a döntés, hogy ő is merengve bámul a távolba, vagy jár egy keveset. Mondjuk amekkora utat megtettek, talán inkább az ülést választja.*
*Be kell látnia, hogy igazán szép a látvány a tengerre innen. Jobb időben még néhány sziget körvonalait is ki lehet venni, vagy ha nagyon jó a szemed. Bármennyire is szép látvány a tenger, Dagurzakh csak távolról szeret gyönyörködni benne. Nincs az a mennyiségű arany, amiért felszállna egy hajóra.
Beérve társait ő is Goba példáját követi és leül a földre. A hideg talaj kellemetlen érzése egy jó ideig még megmarad, amíg a föld át nem veszi ülepe forróságát.*
-Remek kérdés Goba.
*Ért egyet a férfival. Akaaruush válaszában viszont semmi nincs aminek örülne. A Légió pont egy olyan szervezetnek tűnik mint a többi. Vezetők akik mindent ellopnak, titkolóznak és nem a saját bőrüket viszik a vásárra. Mondjuk ebben az esetben orkokkal. Az kicsit más helyzetet teremt. Egy ork nem fogja olyan könnyen adni magát, szóval Dagurzakh inkább kíváncsian várja a fejleményeket.*
-Ha felderítést akarsz, akkor ne itt lopd a napot. Gyere Goba! Nézzünk szét, hátha tényleg kelleni fog a helyismeret.
*Azzal nagy levegőt vesz és feláll.*
-Elnézünk a Lakónegyedbe. Ott van mit felderíteni. Kész labirintus az a hely.
*Mondja mosolyogva, nem is törődve azzal, hogy a férfi egyáltalán vele akar-e menni. Ő csak úgy elindul. Megvan ő egyedül is. Gobán van a döntés, hogy ő is merengve bámul a távolba, vagy jár egy keveset. Mondjuk amekkora utat megtettek, talán inkább az ülést választja.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-10-15 05:34:42
Üzenet elküldve: 2025-10-15 05:34:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Merengése bizonytalanságának ad csak több teret, hogy meghódítsa azt. Nem tudja, hogy amit tesz, azt egyáltalán jó célért teszi-e. Persze ha a fajtársaidért teszed, akkor jó. Lelkiismeretét nem zavarja, ha ehhez ártatlanok élete is szükséges. Orkként ehhez hozzá van szokva. Meg ráadásul a vérében van. Ellenben a Hódító és a Vádló az, akikben nem tud teljesen megbízni. Hisz a Hódítót nem is látták még, a Vádló meg egy mélységi nő. Még ha ork nevelte is, akkor sem bízik benne. Persze ha ismerné a Hódítót akkor igen, de így nem. Egyetlen dolog tartja a Légiónál, az meg az orkok. Meg hogy együtt egy új otthonért küzdjenek. Persze ezt nem fogják ingyen megkapni. Vér lesz az ára, de vajon ki fogja a legtöbbet folyatni, Az orkok, vagy a többi nép?
Merengésében észre sem vette, hogy Goba is itt van. Meglepetten néz a földön ülő férfira.*
-Fogalmam sincs mit akarhat a Vádló, de nemsokára megindul a Légió. Gondoltam körbe nézek, hátha erre akarna jönni. Az erdőség este remek lopakodást biztosít, ellenben kétlem, hogy a Kikötő harc nélkül adná magát. Szóval tulajdonképpen csak megpróbálom kitalálni, hogy mi lehet a célunk.
*Mondja hosszasan és lassan. Még az elején Gobára néz, de a mondandója közepe felé, újra a távolba mered és megint csend ül rájuk. Csak a szél süvítése és a tenger morajlása töri meg azt.*
*Merengése bizonytalanságának ad csak több teret, hogy meghódítsa azt. Nem tudja, hogy amit tesz, azt egyáltalán jó célért teszi-e. Persze ha a fajtársaidért teszed, akkor jó. Lelkiismeretét nem zavarja, ha ehhez ártatlanok élete is szükséges. Orkként ehhez hozzá van szokva. Meg ráadásul a vérében van. Ellenben a Hódító és a Vádló az, akikben nem tud teljesen megbízni. Hisz a Hódítót nem is látták még, a Vádló meg egy mélységi nő. Még ha ork nevelte is, akkor sem bízik benne. Persze ha ismerné a Hódítót akkor igen, de így nem. Egyetlen dolog tartja a Légiónál, az meg az orkok. Meg hogy együtt egy új otthonért küzdjenek. Persze ezt nem fogják ingyen megkapni. Vér lesz az ára, de vajon ki fogja a legtöbbet folyatni, Az orkok, vagy a többi nép?
Merengésében észre sem vette, hogy Goba is itt van. Meglepetten néz a földön ülő férfira.*
-Fogalmam sincs mit akarhat a Vádló, de nemsokára megindul a Légió. Gondoltam körbe nézek, hátha erre akarna jönni. Az erdőség este remek lopakodást biztosít, ellenben kétlem, hogy a Kikötő harc nélkül adná magát. Szóval tulajdonképpen csak megpróbálom kitalálni, hogy mi lehet a célunk.
*Mondja hosszasan és lassan. Még az elején Gobára néz, de a mondandója közepe felé, újra a távolba mered és megint csend ül rájuk. Csak a szél süvítése és a tenger morajlása töri meg azt.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:24:05
Üzenet elküldve: 2025-10-14 19:24:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Kell neki pár perc, hogy utolérje Akaaruush Twarshagwit. Jócskán kifárasztotta az út, ami idáig vezetett. Látja, hogy az ork csöndben bámul maga elé, nem érti, hogy mit néz. Aztán rájön, hogy mereng. Hát, ha így, akkor így. Nem bánja, hogy egy kicsit csöndben vannak, van ideje kilihegni magát. Ehhez ő történetesen le is teszi a seggét a földre. Eleget menetelt egész álló nap, ha végre ülhet egy kicsit, hát fog.
Mivel Akaaruush továbbra is hallgatag és el van mélyedve a gondolataiban, Goba akaratlanul is átveszi az ő elrévedős hangulatát, és bámulni kezdi a tengert. Mi tagadás, lenyűgöző látvány. Semmi kedve nem lenne kipróbálni magát egy hajó fedélzetén, de innen távolról szívesen elnézegeti őket. Meg aztán azt is tudja, hogy mind rakásig van tömve jóféle portékákkal, amik egy vagyont érnek. Na nem mintha kedve lenne bármivel próbálkozni a Patkányok területén. Semmi kedve ahhoz, hogy a levágott feje egy karóra tűzve aszalódjon napokig a dokkoknál, a heréivel a szájában. De nem lenne rossz egy ilyen helyen fejesnek lenni.
Végül azért csak megelégeli a nagy csöndet, meg úgy-ahogy ki is pihente magát, úgyhogy így szól.*
- Na, minek is jöttünk ide? Van itt valami dolgod? Valami feladat az orkoknak?
*Kell neki pár perc, hogy utolérje Akaaruush Twarshagwit. Jócskán kifárasztotta az út, ami idáig vezetett. Látja, hogy az ork csöndben bámul maga elé, nem érti, hogy mit néz. Aztán rájön, hogy mereng. Hát, ha így, akkor így. Nem bánja, hogy egy kicsit csöndben vannak, van ideje kilihegni magát. Ehhez ő történetesen le is teszi a seggét a földre. Eleget menetelt egész álló nap, ha végre ülhet egy kicsit, hát fog.
Mivel Akaaruush továbbra is hallgatag és el van mélyedve a gondolataiban, Goba akaratlanul is átveszi az ő elrévedős hangulatát, és bámulni kezdi a tengert. Mi tagadás, lenyűgöző látvány. Semmi kedve nem lenne kipróbálni magát egy hajó fedélzetén, de innen távolról szívesen elnézegeti őket. Meg aztán azt is tudja, hogy mind rakásig van tömve jóféle portékákkal, amik egy vagyont érnek. Na nem mintha kedve lenne bármivel próbálkozni a Patkányok területén. Semmi kedve ahhoz, hogy a levágott feje egy karóra tűzve aszalódjon napokig a dokkoknál, a heréivel a szájában. De nem lenne rossz egy ilyen helyen fejesnek lenni.
Végül azért csak megelégeli a nagy csöndet, meg úgy-ahogy ki is pihente magát, úgyhogy így szól.*
- Na, minek is jöttünk ide? Van itt valami dolgod? Valami feladat az orkoknak?
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:45:31
Üzenet elküldve: 2025-10-14 16:45:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Világítótoronyhoz//
*Aggodalma a népek összetartásából fakad. Az orkok már egyszer elbuktam, miért ez lenne most a kivétel? Ahogy láthatta még az orkok között sincs egyetértés, így pedig nem ér sokat a jövő. Még ha el is érnék amit a Hódító akar, egység nélkül az egész szét fog esni, vagy ellenségeik kihasználhatják a saját javukra.
A dokkoktól rögtön a távolban is látszódó Világítótorony felé veszi az irányt. Mikor megérkezett el akart ide nézni, de nem tette meg. Helyette egy olcsó kocsmában töltötte az idejét, míg nem elindult Arthenior irányába. Most viszont kihasználja az alkalmat, hogy itt van. A tenger hangos morajlása és a sós levegő ellazítják és csak néz a tenger irányába. Gondolataiba merülve áll. Úgy mint a sziklák, amiket a tenger viharos hullámai egyre csak tépáznak, de ők mégis bátran állják a sarat. Vajon ő is ilyen? Egyáltalán tud ilyen lenni? Képes lesz azokban a nehézségekben ami előttük áll, bátran és rendíthetetlenül helytállni? Erre csak a jövőben fog választ kapni és csak remélheti, hogy nem fog magának csalódást okozni.*
*Aggodalma a népek összetartásából fakad. Az orkok már egyszer elbuktam, miért ez lenne most a kivétel? Ahogy láthatta még az orkok között sincs egyetértés, így pedig nem ér sokat a jövő. Még ha el is érnék amit a Hódító akar, egység nélkül az egész szét fog esni, vagy ellenségeik kihasználhatják a saját javukra.
A dokkoktól rögtön a távolban is látszódó Világítótorony felé veszi az irányt. Mikor megérkezett el akart ide nézni, de nem tette meg. Helyette egy olcsó kocsmában töltötte az idejét, míg nem elindult Arthenior irányába. Most viszont kihasználja az alkalmat, hogy itt van. A tenger hangos morajlása és a sós levegő ellazítják és csak néz a tenger irányába. Gondolataiba merülve áll. Úgy mint a sziklák, amiket a tenger viharos hullámai egyre csak tépáznak, de ők mégis bátran állják a sarat. Vajon ő is ilyen? Egyáltalán tud ilyen lenni? Képes lesz azokban a nehézségekben ami előttük áll, bátran és rendíthetetlenül helytállni? Erre csak a jövőben fog választ kapni és csak remélheti, hogy nem fog magának csalódást okozni.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-30 13:33:40
Üzenet elküldve: 2025-09-30 13:33:40
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dzsurzum//
*Dagurzakh egy pillanatra elgondolkodik a felajánláson. Vastag ujjaival megvakarja fejét mérlegelve, vajon jó ötlet-e most az ivás. Végül egy vigyor kúszik az arcára, s mély, rekedtes hangon válaszol.*
– Egy ital sosem rossz, főleg ha ork társaságában tölthetem. Rég volt, hogy magamfajtával koccintottam.
*Felpattan, s várja, hogy Dzsurzum is felkeljen és mutassa az utat, a Kikötő valamelyik kocsmájába.*
– Mutasd az utat, Dzsurzum. Azt mondják, a tenger szele mellé még jobban csúszik a bor, vagy a sör.
*Léptei nehezek, de a mozgásában ott lüktet a tettrekészség. Közben féloldalt pillant a másikra.*
– Különben hallottál mostanában valamit a pusztákról? Furcsa szóbeszédek járnak, és az én fülem nem hagyja nyugodni az ilyesmit.
A hozzászólás írója (Dagurzakh, a Gyáva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.30 13:33:55
*Dagurzakh egy pillanatra elgondolkodik a felajánláson. Vastag ujjaival megvakarja fejét mérlegelve, vajon jó ötlet-e most az ivás. Végül egy vigyor kúszik az arcára, s mély, rekedtes hangon válaszol.*
– Egy ital sosem rossz, főleg ha ork társaságában tölthetem. Rég volt, hogy magamfajtával koccintottam.
*Felpattan, s várja, hogy Dzsurzum is felkeljen és mutassa az utat, a Kikötő valamelyik kocsmájába.*
– Mutasd az utat, Dzsurzum. Azt mondják, a tenger szele mellé még jobban csúszik a bor, vagy a sör.
*Léptei nehezek, de a mozgásában ott lüktet a tettrekészség. Közben féloldalt pillant a másikra.*
– Különben hallottál mostanában valamit a pusztákról? Furcsa szóbeszédek járnak, és az én fülem nem hagyja nyugodni az ilyesmit.
A hozzászólás írója (Dagurzakh, a Gyáva) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.30 13:33:55
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-30 10:11:20
Üzenet elküldve: 2025-09-30 10:11:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dagurzakh//
*A jövevény elfogadja a meghívást és leül mellé. Még be is mutatkozik.*
-Dzsurzum. Örvendek.
*Mutatkozik be ő is.*
-Én is ugyan ezért jöttem ide. A szél, a csend. Olyan nyugtató hatással van az orkra. Még egy régi barátommal is összefutottam. Szóval meglepetéseket is tud okozni ez a hely.
*Nagyot szív abból a friss, tengeri levegőből.*
-Még itt szoktam mozogni is. Futás, testedzés. Nagy a hely és jó a levegő.
*Ad magáról még több információt az idegennek.*
-Mit szólnál egy italhoz?
*Kérdezi a másiktól, hátha annak van kedve egy ital mellett beszélni.*
*A jövevény elfogadja a meghívást és leül mellé. Még be is mutatkozik.*
-Dzsurzum. Örvendek.
*Mutatkozik be ő is.*
-Én is ugyan ezért jöttem ide. A szél, a csend. Olyan nyugtató hatással van az orkra. Még egy régi barátommal is összefutottam. Szóval meglepetéseket is tud okozni ez a hely.
*Nagyot szív abból a friss, tengeri levegőből.*
-Még itt szoktam mozogni is. Futás, testedzés. Nagy a hely és jó a levegő.
*Ad magáról még több információt az idegennek.*
-Mit szólnál egy italhoz?
*Kérdezi a másiktól, hátha annak van kedve egy ital mellett beszélni.*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-30 09:54:12
Üzenet elküldve: 2025-09-30 09:54:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dzsurzum//
*Örömmel fogadja az üdvözlést. Rég találkozott már egy másik orkkal. Ha belegondol tényleg. Errefelé nem nyüzsögnek. Kivéve ha hinni lehet a pletykáknak.*
-Csak mászkálok. Szeretek ide eljönni néha-néha. Kiszellőztetni a fejem egy kicsit.
*Hangos huppanással ér földet, ahogy a férfi mellé leül a fűbe.*
-Meg hát gondoltam hátha találkozok erre valamilyen érdekes alakkal.
*Szeretne rákérdezni, hogy mit tud a másik az ork pletykákról, de még nem akarja feltenni. Még csak most találkoztak. Lehet van valami titkos kód, amiről ő nem tud.*
-Dagurzakhnak hívnak.
*Mutatkozik be a másiknak.*
-Na és te mi járatban erre felé?
*Örömmel fogadja az üdvözlést. Rég találkozott már egy másik orkkal. Ha belegondol tényleg. Errefelé nem nyüzsögnek. Kivéve ha hinni lehet a pletykáknak.*
-Csak mászkálok. Szeretek ide eljönni néha-néha. Kiszellőztetni a fejem egy kicsit.
*Hangos huppanással ér földet, ahogy a férfi mellé leül a fűbe.*
-Meg hát gondoltam hátha találkozok erre valamilyen érdekes alakkal.
*Szeretne rákérdezni, hogy mit tud a másik az ork pletykákról, de még nem akarja feltenni. Még csak most találkoztak. Lehet van valami titkos kód, amiről ő nem tud.*
-Dagurzakhnak hívnak.
*Mutatkozik be a másiknak.*
-Na és te mi járatban erre felé?
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 13:26:20
Üzenet elküldve: 2025-09-29 13:26:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dagurzakh//
*Lábai kinyújtva, kezeivel támasztja magát, nehogy hátra essen. Így ül elveszve a gondolataiban. Fejében olyan sok dolog forog. Hova menjen? Mit csináljon? Tervei nincsenek. Az óriással is a véletlen hozta össze, de nem is maradt a másik sokáig. Így újra a magány lett a társasága. Amíg egy köszönést nem hall. Hátra fordul. Egy orkot lát. Méghozzá íjjal. Érdeklődve húzza fel szemöldökét és kel fel a földről, hogy kézfogással üdvözölje a másikat.*
-Szép napot. Mi járatban erre, ahol a madár is megfordul?
*Kuncog a szellemességén. Ritkán jut eszébe valami eszes megszólalás.*
-Foglalj csak helyet. Ahol akarsz.
*Karjait széttárja mutatva, hogy a földre nyugodtan ülhet. Azzal ő vissza veszi régi helyét és figyelmesen hallgatja, hogy mégis mit csinál itt a másik.*
*Lábai kinyújtva, kezeivel támasztja magát, nehogy hátra essen. Így ül elveszve a gondolataiban. Fejében olyan sok dolog forog. Hova menjen? Mit csináljon? Tervei nincsenek. Az óriással is a véletlen hozta össze, de nem is maradt a másik sokáig. Így újra a magány lett a társasága. Amíg egy köszönést nem hall. Hátra fordul. Egy orkot lát. Méghozzá íjjal. Érdeklődve húzza fel szemöldökét és kel fel a földről, hogy kézfogással üdvözölje a másikat.*
-Szép napot. Mi járatban erre, ahol a madár is megfordul?
*Kuncog a szellemességén. Ritkán jut eszébe valami eszes megszólalás.*
-Foglalj csak helyet. Ahol akarsz.
*Karjait széttárja mutatva, hogy a földre nyugodtan ülhet. Azzal ő vissza veszi régi helyét és figyelmesen hallgatja, hogy mégis mit csinál itt a másik.*
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-29 11:39:30
Üzenet elküldve: 2025-09-29 11:39:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Dzsurzum//
*A szél hangosan és dühösen süvít végig a tájon. Jobbja felől pedig a tenger morajlása kíséri. Arra a helyre érkezik amit a legjobban szeret a Kikötőben. Talán a Sellőházat leszámítva. Itt viszont nyugodtan a gondolataiba merülhet. Senki nem zavarja. Nem mintha bárki zavarná. Hacsak nem részeg bolondokról van szó. Azok szeretik nagyobb fába ütni a fejszéjüket. Dagurzakh persze áll elébük. Néha-néha kell neki egy kis csete-paté, amelyben megmozgathatja rozsdás izmait.
Nehéz léptekkel közlekedik. A távolban egy magányos személyt vesz észre. Már távolról látja, hogy fajtársát látja. Ami még feltűnik neki az a ruházata. Dagurzakh sem hord nehéz páncélzatot, de ez az alak egyenesen csak vászon ruházatot hord. Az izmai alapján arra tud csak gondolni, hogy egy dokkmunkás lehet, vagy valamelyik hajón matróz. Ilyen izmokkal legalább is. Fegyver nincs nála, szóval katona nem lehet.
~Hacsak nem szabadságon.~*
-Szép napot barátom!
*Kiáltja a földön ülő férfinak.*
*A szél hangosan és dühösen süvít végig a tájon. Jobbja felől pedig a tenger morajlása kíséri. Arra a helyre érkezik amit a legjobban szeret a Kikötőben. Talán a Sellőházat leszámítva. Itt viszont nyugodtan a gondolataiba merülhet. Senki nem zavarja. Nem mintha bárki zavarná. Hacsak nem részeg bolondokról van szó. Azok szeretik nagyobb fába ütni a fejszéjüket. Dagurzakh persze áll elébük. Néha-néha kell neki egy kis csete-paté, amelyben megmozgathatja rozsdás izmait.
Nehéz léptekkel közlekedik. A távolban egy magányos személyt vesz észre. Már távolról látja, hogy fajtársát látja. Ami még feltűnik neki az a ruházata. Dagurzakh sem hord nehéz páncélzatot, de ez az alak egyenesen csak vászon ruházatot hord. Az izmai alapján arra tud csak gondolni, hogy egy dokkmunkás lehet, vagy valamelyik hajón matróz. Ilyen izmokkal legalább is. Fegyver nincs nála, szóval katona nem lehet.
~Hacsak nem szabadságon.~*
-Szép napot barátom!
*Kiáltja a földön ülő férfinak.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-26 13:51:21
Üzenet elküldve: 2025-09-26 13:51:21
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ökölbarát//
//Zárás//
*Párbajuk felfrissíti Dzsurzumot. Egy baráti viaskodás mindig jót tesz a testtel. Olyan mintha az ork egy hideg vizes fürdőt venne. Mondjuk Dzsurzum azt utálja. Pedig tagadhatatlanok a hatásai. De az ő forró testének a hideg víz sokkal rosszabbnak hat. Nem tart sokáig a viadal. Bánatára barátjának dolga akad. Nem akar másra akaszkodni, szóval hagyja, hogy hagy menjen.*
-Ahogy mondod. Majd ég találkozunk.
*Egy rövid ideig nézi, ahogy az óriás távolodik. Utána leül a földre, bámulva a tenger hullámait, ahogy a sziklafalnak ütközik.*
//Zárás//
*Párbajuk felfrissíti Dzsurzumot. Egy baráti viaskodás mindig jót tesz a testtel. Olyan mintha az ork egy hideg vizes fürdőt venne. Mondjuk Dzsurzum azt utálja. Pedig tagadhatatlanok a hatásai. De az ő forró testének a hideg víz sokkal rosszabbnak hat. Nem tart sokáig a viadal. Bánatára barátjának dolga akad. Nem akar másra akaszkodni, szóval hagyja, hogy hagy menjen.*
-Ahogy mondod. Majd ég találkozunk.
*Egy rövid ideig nézi, ahogy az óriás távolodik. Utána leül a földre, bámulva a tenger hullámait, ahogy a sziklafalnak ütközik.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-26 12:34:57
Üzenet elküldve: 2025-09-26 12:34:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Ökölbarát//
//Zárás//
*Harci pózba vágja magát. Készül az ork támadására. Nagyon jól tudja, hogy ezek az orkok kitartó és erős alakok. Főleg ha dühbe gurulnak. Akkor aztán semmi nem állhatja útjukat. Ennek persze megvan a hátulütője. Gyorsan ki is fáradnak. Ezt kell Ghrulnak kihasználnia. Az ork első csapása a hasát célozza. Magassága könnyű célponttá teszi lábait és hasát, amelyet az ellenfél könnyen tud támadni. Ez látszódik Dzsurzumon is. Erre számít. Kicsit összekuporodik, karjaival védi a csapást, ami fájdalmasan ütközik alkarjának.
Az ő ellentámadása fentről érkezik, a férfi fejét célozva.
A bunyó nem tart sokáig és konkrét nyertese sincs. Az ork láthatóan fejlődött az évek alatt. Sokkal kitartóbb egy alak lett.*
-Nekem most mennem kell. Majd még találkozunk.
*Azzal ott hagyja a férfit és a saját dolgára indul.*
//Zárás//
*Harci pózba vágja magát. Készül az ork támadására. Nagyon jól tudja, hogy ezek az orkok kitartó és erős alakok. Főleg ha dühbe gurulnak. Akkor aztán semmi nem állhatja útjukat. Ennek persze megvan a hátulütője. Gyorsan ki is fáradnak. Ezt kell Ghrulnak kihasználnia. Az ork első csapása a hasát célozza. Magassága könnyű célponttá teszi lábait és hasát, amelyet az ellenfél könnyen tud támadni. Ez látszódik Dzsurzumon is. Erre számít. Kicsit összekuporodik, karjaival védi a csapást, ami fájdalmasan ütközik alkarjának.
Az ő ellentámadása fentről érkezik, a férfi fejét célozva.
A bunyó nem tart sokáig és konkrét nyertese sincs. Az ork láthatóan fejlődött az évek alatt. Sokkal kitartóbb egy alak lett.*
-Nekem most mennem kell. Majd még találkozunk.
*Azzal ott hagyja a férfit és a saját dolgára indul.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-24 21:50:42
Üzenet elküldve: 2025-09-24 21:50:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Nem zavarja, hogy ellépnek mellőle, már megszokta, hogy a városban is mindig úgy kerülik, mint a pestist. Nem tudja, hogy áporodott testszag, vagy a mocsok miatt vált ki ilyen reakciót másokból, de már rég feladta, hogy ezt fejtegesse. Mégis ez egy pofonként emlékezteti arra, hogy még aki kedves, se fogadja el természetesen. Az emiatt érzett szomorúság mégis csepp a tengerben ahhoz képest, amikor kiderül, hogy az egész mutatványa felesleges volt. Most még annak sem tud örülni, hogy nevetést vált ki valaki másból, hiszen ő ennél sokkal többet szeretett volna elérni, de természetesen még ehhez is béna. *
- Örülök, hogy legalább egy. * Sóhajt elégedetten, majd a szétszaggatott és barmolt ruhájára néz. Kibontja a zsákszerűséget, amit kókányolt, és elkezdi nézni, hogy mennyire illik vissza a helyére. Láthatóan nem elégedetten a helyzettel. *
- Nem kell nekem ing, ezt vissza fogom tudni varrni. Van tűm, és szerzek cérnát. Nézd, itt szoktam megbontani. * Lép ezúttal közelebb, és hasán felemeli a ruhát, mutatva az alját, amit már megbontott. Látszik, hogy többször kezdte el itt visszafejteni az anyagot, és bemutató jelleggel meg is húzza a kilógó cérnát, ami szaladni kezd körbe, utat engedve akaratának. *
- Ha ezt levágom, akkor ezzel vissza tudom varrni. Nincs ennek semmi baja. * Legyint, de nem kezd neki annak, hogy itt helyben megjavítsa a ruhát, mert a hosszúéltű jól hallható nyomát adja, hogy bizony menne már. *
- Mondtam, hogy meghívlak, és állom a szavam. Csak nem tudom, hogy hol érdemes itt a kikötőben enni. Te tudsz valami jó helyet? * Teszi fel a vidám kérdést, és igyekszik nem a szerény erszényére gondolni, ami laposabb, mint a tetvek a városi őrség barakkjában. *
- És egyébként milyen áron mozog errefelé az étel? * Teszi hozzá mégis, mert nem árt tudja, hogy mire készüljön. Abban bízik, hogy ha mást nem, legalább a nőnek tud rendelni, ez a legkevesebb, amit megtehet az ördögvigyor megosztása után. *
//Füstös//
* Nem zavarja, hogy ellépnek mellőle, már megszokta, hogy a városban is mindig úgy kerülik, mint a pestist. Nem tudja, hogy áporodott testszag, vagy a mocsok miatt vált ki ilyen reakciót másokból, de már rég feladta, hogy ezt fejtegesse. Mégis ez egy pofonként emlékezteti arra, hogy még aki kedves, se fogadja el természetesen. Az emiatt érzett szomorúság mégis csepp a tengerben ahhoz képest, amikor kiderül, hogy az egész mutatványa felesleges volt. Most még annak sem tud örülni, hogy nevetést vált ki valaki másból, hiszen ő ennél sokkal többet szeretett volna elérni, de természetesen még ehhez is béna. *
- Örülök, hogy legalább egy. * Sóhajt elégedetten, majd a szétszaggatott és barmolt ruhájára néz. Kibontja a zsákszerűséget, amit kókányolt, és elkezdi nézni, hogy mennyire illik vissza a helyére. Láthatóan nem elégedetten a helyzettel. *
- Nem kell nekem ing, ezt vissza fogom tudni varrni. Van tűm, és szerzek cérnát. Nézd, itt szoktam megbontani. * Lép ezúttal közelebb, és hasán felemeli a ruhát, mutatva az alját, amit már megbontott. Látszik, hogy többször kezdte el itt visszafejteni az anyagot, és bemutató jelleggel meg is húzza a kilógó cérnát, ami szaladni kezd körbe, utat engedve akaratának. *
- Ha ezt levágom, akkor ezzel vissza tudom varrni. Nincs ennek semmi baja. * Legyint, de nem kezd neki annak, hogy itt helyben megjavítsa a ruhát, mert a hosszúéltű jól hallható nyomát adja, hogy bizony menne már. *
- Mondtam, hogy meghívlak, és állom a szavam. Csak nem tudom, hogy hol érdemes itt a kikötőben enni. Te tudsz valami jó helyet? * Teszi fel a vidám kérdést, és igyekszik nem a szerény erszényére gondolni, ami laposabb, mint a tetvek a városi őrség barakkjában. *
- És egyébként milyen áron mozog errefelé az étel? * Teszi hozzá mégis, mert nem árt tudja, hogy mire készüljön. Abban bízik, hogy ha mást nem, legalább a nőnek tud rendelni, ez a legkevesebb, amit megtehet az ördögvigyor megosztása után. *
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:58:39
Üzenet elküldve: 2025-09-24 20:58:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*A fiú földet ér, Ril pedig csupán annyival nyugtázza e tényt, hogy lép egyet hátrébb, hogy amaz ne legyen túlságosan a közelében. Nem láttatja, hogy ez a másik miatt van, maga miatt van szüksége a térre. Túlságosan a bőre alá mászott annak szeme színe és a kibontakozni teljességgel nem képes gondolatok miatti bizsergés. Hangyák ezreit érzi, de nem rezdül a kéz, hogy leseperje magáról, pedig kívánja a mozdulatot.*
- Tudom.
*Egy félmosolyt enged meg, miközben kirázza a hideg. Tenyerébe vájja apró körmét, ahogy ökölbe szorul keze. Ha tudná mi baja van, tenne ellene, de ez nem hasonlít ahhoz, mikor valakit kedvel, de még ahhoz sem, mikor valakit alig bír elviselni. Csak a szemeket nézi ismét, a halovány örömöt bennük, ahogy az, amit ő annyira szeret, valaki másról tükröződik vissza. Valami sárgáról, ami nem óarany, de mégsem lehet egészen biztos benne, hogy nincs közük egymáshoz. Lélektükrei a fülekre vándorolnak, melyet nem tud megfigyelni a piszkosszőke hajtól. Így nem tudja meglelni azt, amit kutat.
Növények. Sziklamászás. Még a szerek kedvelése is; hasonlóságok, összefüggések. Tébolyba taszítja az elméjét, ha tovább mereng, s kivételesen örül, hogy a kérdés félbeszakítja a gondolatmenetet.*
- Mh.
*Rendszeresen. A fiúnak is ezt kellene tenni, akkor nem lenne ilyen ványadt. Mint aki hatok óta csak vízen él, s mégis… ő akarja meghívni. Semmi nem passzol semmihez, mégis minden egybevág. Halkan morran fel, hogy ténylegesen tűnjenek el végre a képsorok.
Segítségére van Samyrn. Annyira szerencsétlennek tűnik, hogy előcsalja a nevetést a hosszúéletűből. Egyetlen hangnyi nevetés, s másodperccel később, mintha el sem hangzott volna soha.*
- Egy azért megmenekült. *Hangjából hiányzik a biztatás, s azt ő maga sem vette észre, hogy táskája helyett amellé ejtette a földre, miközben igyekezett instruálni a kezdő sziklamászót. A félvéren lévő felsőrész már nem is emlékezteti arra, hogy az egykoron ruhanemű volt. Elfordítja a fejét, így intve állával, hogy menjenek, s meg is teszi az első lépéseket.*
- Gyakorlás kérdése. Ha tudod mit csinálsz, kevesebb baleset ér.
*Válla felett pillant vissza a szőkére.*
- Jöhetsz velem legközelebb.
*A felajánláson kellett volna gondolkodnia inkább, akkor nem szökik ki ajkain egyetlen szó sem belőle. *
- De most már ennem kell. Neked meg egy kurva ing.
//Füstös//
*A fiú földet ér, Ril pedig csupán annyival nyugtázza e tényt, hogy lép egyet hátrébb, hogy amaz ne legyen túlságosan a közelében. Nem láttatja, hogy ez a másik miatt van, maga miatt van szüksége a térre. Túlságosan a bőre alá mászott annak szeme színe és a kibontakozni teljességgel nem képes gondolatok miatti bizsergés. Hangyák ezreit érzi, de nem rezdül a kéz, hogy leseperje magáról, pedig kívánja a mozdulatot.*
- Tudom.
*Egy félmosolyt enged meg, miközben kirázza a hideg. Tenyerébe vájja apró körmét, ahogy ökölbe szorul keze. Ha tudná mi baja van, tenne ellene, de ez nem hasonlít ahhoz, mikor valakit kedvel, de még ahhoz sem, mikor valakit alig bír elviselni. Csak a szemeket nézi ismét, a halovány örömöt bennük, ahogy az, amit ő annyira szeret, valaki másról tükröződik vissza. Valami sárgáról, ami nem óarany, de mégsem lehet egészen biztos benne, hogy nincs közük egymáshoz. Lélektükrei a fülekre vándorolnak, melyet nem tud megfigyelni a piszkosszőke hajtól. Így nem tudja meglelni azt, amit kutat.
Növények. Sziklamászás. Még a szerek kedvelése is; hasonlóságok, összefüggések. Tébolyba taszítja az elméjét, ha tovább mereng, s kivételesen örül, hogy a kérdés félbeszakítja a gondolatmenetet.*
- Mh.
*Rendszeresen. A fiúnak is ezt kellene tenni, akkor nem lenne ilyen ványadt. Mint aki hatok óta csak vízen él, s mégis… ő akarja meghívni. Semmi nem passzol semmihez, mégis minden egybevág. Halkan morran fel, hogy ténylegesen tűnjenek el végre a képsorok.
Segítségére van Samyrn. Annyira szerencsétlennek tűnik, hogy előcsalja a nevetést a hosszúéletűből. Egyetlen hangnyi nevetés, s másodperccel később, mintha el sem hangzott volna soha.*
- Egy azért megmenekült. *Hangjából hiányzik a biztatás, s azt ő maga sem vette észre, hogy táskája helyett amellé ejtette a földre, miközben igyekezett instruálni a kezdő sziklamászót. A félvéren lévő felsőrész már nem is emlékezteti arra, hogy az egykoron ruhanemű volt. Elfordítja a fejét, így intve állával, hogy menjenek, s meg is teszi az első lépéseket.*
- Gyakorlás kérdése. Ha tudod mit csinálsz, kevesebb baleset ér.
*Válla felett pillant vissza a szőkére.*
- Jöhetsz velem legközelebb.
*A felajánláson kellett volna gondolkodnia inkább, akkor nem szökik ki ajkain egyetlen szó sem belőle. *
- De most már ennem kell. Neked meg egy kurva ing.
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:51:27
Üzenet elküldve: 2025-09-24 16:51:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* A mászástól izzad, az izzadástól csúszik a keze, amivel még jobban kell kapaszkodjon, amitől még jobban izzad. Ördögi kör ez, mégis valamiért élvezi. Még az se zavarja, hogy amikor lepillant, nem az igazi mélységet látja, és be kell lássa, hogy innen nehéz lenne meghaljon. Bár, ha nagyon akarna, talán képes lenne rá. De egyelőre nem akar, ezért is izzad olyan nagyon, és ezért remegnek a karjai az erőfeszítéstől. Ez se segít a testnedv tekintetében. Megijed a hirtelen hangtól, és lába lecsúszik a kapaszkodón, aminek hatására ösztönösen rúg egyet, miképp vissza próbál kapaszkodni a falra. A jelzésre, hogy alatta van a másik, megfeszül és megáll, mert nem akar se a kezére lépni, se belerúgni. Ahogy hallja a puffanást, miképp a hosszúéltű földet ér, kezd csak el újra ereszkedni. Ezúttal is követi az utasításokat, és be kell lássa, hogy így könnyebb. *
- Hihetetlen, hogy ez mennyire élvezetes. * Jegyzi meg, amikor már újra a földön van, lihegve. A finom bőr, ami eddig ujjait és tenyerét borította, valahol félúton lehet a többi kövirózsa és közte, szétszórva a falon. Ugyan ez igaz a térdéről lekopott bőrre is, és ezen túl a hasfala és a bicepsze is fáj, hiszen évek óta nem tette ki ilyen megerőltetésnek a testét. Még a kikötőbe is szekérháton érkezett, fetrengve, és az eget bámulva. *
- Rendszeresen csinálod? * Teszi fel a kérdést, és miután kicsit kifújta magát, a hátán lévő batyut próbálja előre húzni, hogy átadja a gyűjteményét. Meglepődve látja, hogy teljesen üres. *
- Ez... basszameg a disznó. * Káromkodik, és látszik rajta az őszinte csalódás. * Ne haragudj, én tényleg megpróbáltam.
* Biggyeszti lefelé ajkait, és be kell lássa, a virággyűjtés is olyan dolog, amihez Samryn Dwinther nem ért. *
- Tudhattam volna, hogy ezt is elbaltázom. De mindegy, majd másodszorra! Au, a büdös picsába! * Csapja össze tenyerét, és káromkodik erélyesen, ahogy a fájdalom egészen a válláig sugárzik. * Hogy csináltam, hogy az enyém még csúnyább, mint a tiéd?
//Füstös//
* A mászástól izzad, az izzadástól csúszik a keze, amivel még jobban kell kapaszkodjon, amitől még jobban izzad. Ördögi kör ez, mégis valamiért élvezi. Még az se zavarja, hogy amikor lepillant, nem az igazi mélységet látja, és be kell lássa, hogy innen nehéz lenne meghaljon. Bár, ha nagyon akarna, talán képes lenne rá. De egyelőre nem akar, ezért is izzad olyan nagyon, és ezért remegnek a karjai az erőfeszítéstől. Ez se segít a testnedv tekintetében. Megijed a hirtelen hangtól, és lába lecsúszik a kapaszkodón, aminek hatására ösztönösen rúg egyet, miképp vissza próbál kapaszkodni a falra. A jelzésre, hogy alatta van a másik, megfeszül és megáll, mert nem akar se a kezére lépni, se belerúgni. Ahogy hallja a puffanást, miképp a hosszúéltű földet ér, kezd csak el újra ereszkedni. Ezúttal is követi az utasításokat, és be kell lássa, hogy így könnyebb. *
- Hihetetlen, hogy ez mennyire élvezetes. * Jegyzi meg, amikor már újra a földön van, lihegve. A finom bőr, ami eddig ujjait és tenyerét borította, valahol félúton lehet a többi kövirózsa és közte, szétszórva a falon. Ugyan ez igaz a térdéről lekopott bőrre is, és ezen túl a hasfala és a bicepsze is fáj, hiszen évek óta nem tette ki ilyen megerőltetésnek a testét. Még a kikötőbe is szekérháton érkezett, fetrengve, és az eget bámulva. *
- Rendszeresen csinálod? * Teszi fel a kérdést, és miután kicsit kifújta magát, a hátán lévő batyut próbálja előre húzni, hogy átadja a gyűjteményét. Meglepődve látja, hogy teljesen üres. *
- Ez... basszameg a disznó. * Káromkodik, és látszik rajta az őszinte csalódás. * Ne haragudj, én tényleg megpróbáltam.
* Biggyeszti lefelé ajkait, és be kell lássa, a virággyűjtés is olyan dolog, amihez Samryn Dwinther nem ért. *
- Tudhattam volna, hogy ezt is elbaltázom. De mindegy, majd másodszorra! Au, a büdös picsába! * Csapja össze tenyerét, és káromkodik erélyesen, ahogy a fájdalom egészen a válláig sugárzik. * Hogy csináltam, hogy az enyém még csúnyább, mint a tiéd?
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-24 13:28:14
Üzenet elküldve: 2025-09-24 13:28:14
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*A sziklafal nem kifejezetten magas. Ha kissé nagyot is mondott azzal, hogy egy ötéves is megmászná, túl sokat azért nem tévedett, de kezdi belátni, hogy ötlete a figyelem elterelésére, ha sikeres is, ettől még veszélyes. Esni is lehet pont olyan szerencsétlenül, ahogy mászni.
A sziklafalnak veti hátát, miközben próbálja kiüríteni az elméjét. Épp erre lett volna hivatott az ördögvigyor, s a Világítótoronynál tett látogatása, de ma nem kedvez neki az ég, így hát megszállják a ködön át is a terhes képzetek. Behunyt szemmel fordítja az ég felé arcát. A napfény alig éri a kövek árnyékától, de egy vékony sugár mégis forrósítja bőrét. Csupán hosszú fülei segítségével próbálja meg behatárolni, hol is tarthat a fiú, vagy felért-e. Alig látható elégedettség terül szét ábrázatán, majd hamar el is illan róla, ahogy tudatosul, hogy örül valaki sikerének.*
- Három-négy tenyérnyit.
*Mondja hanyagul, majd a további neszekre figyel. Pontosan hallja, ahogy amaz röpke pihenője után nekiveselkedik a lefelé útnak. Talán ismét szükség lesz intelmeire, épp ezért ellöki magát a faltól, s újra a „magasba” tekint. Ekkor látja meg a rögtönzött zsákot, s már érzi a kicsengetett aranynyi súlyveszteséget, ami kigurul a zsebeiből, csakhogy megfizesse a tönkretett felsőrészt. Gyűlöl tartozni.
Ahogy mélybe hullik az első kövirózsa, hirtelen áll készenlétbe. Szóra nyílna a szája, viszont pontosan tudja, hogy mikor kell megzavarni másokat, hogy amazok is úgy végezzék, mint a növény, csakhogy most nem az a cél. Nem hirtelenek a szavai, de az ugrása, ahogy felkapaszkodik a kövekre - mintha sosem fájt volna a keze -, az az. *
- Óvatosan, alattad vagyok.
*Épp látja kibukni a második levélvirágot a széthasított anyagból, de már tartja is szabad kezét, amivel elkapja legalább azt az egyet, amit el tud… majd visszaugrik a földre.*
- Ugyanúgy tartsd magad, három ponton. *Mintha meg sem történt volna, hogy elárulta magát a sebeit illetően, folytatja az okítást, remélve, hogy nem ijedt halálra a másik a kis közbelépésétől.*
- De először a lábad tedd lejjebb, ne a kezed. Ne siesd el!
//Füstös//
*A sziklafal nem kifejezetten magas. Ha kissé nagyot is mondott azzal, hogy egy ötéves is megmászná, túl sokat azért nem tévedett, de kezdi belátni, hogy ötlete a figyelem elterelésére, ha sikeres is, ettől még veszélyes. Esni is lehet pont olyan szerencsétlenül, ahogy mászni.
A sziklafalnak veti hátát, miközben próbálja kiüríteni az elméjét. Épp erre lett volna hivatott az ördögvigyor, s a Világítótoronynál tett látogatása, de ma nem kedvez neki az ég, így hát megszállják a ködön át is a terhes képzetek. Behunyt szemmel fordítja az ég felé arcát. A napfény alig éri a kövek árnyékától, de egy vékony sugár mégis forrósítja bőrét. Csupán hosszú fülei segítségével próbálja meg behatárolni, hol is tarthat a fiú, vagy felért-e. Alig látható elégedettség terül szét ábrázatán, majd hamar el is illan róla, ahogy tudatosul, hogy örül valaki sikerének.*
- Három-négy tenyérnyit.
*Mondja hanyagul, majd a további neszekre figyel. Pontosan hallja, ahogy amaz röpke pihenője után nekiveselkedik a lefelé útnak. Talán ismét szükség lesz intelmeire, épp ezért ellöki magát a faltól, s újra a „magasba” tekint. Ekkor látja meg a rögtönzött zsákot, s már érzi a kicsengetett aranynyi súlyveszteséget, ami kigurul a zsebeiből, csakhogy megfizesse a tönkretett felsőrészt. Gyűlöl tartozni.
Ahogy mélybe hullik az első kövirózsa, hirtelen áll készenlétbe. Szóra nyílna a szája, viszont pontosan tudja, hogy mikor kell megzavarni másokat, hogy amazok is úgy végezzék, mint a növény, csakhogy most nem az a cél. Nem hirtelenek a szavai, de az ugrása, ahogy felkapaszkodik a kövekre - mintha sosem fájt volna a keze -, az az. *
- Óvatosan, alattad vagyok.
*Épp látja kibukni a második levélvirágot a széthasított anyagból, de már tartja is szabad kezét, amivel elkapja legalább azt az egyet, amit el tud… majd visszaugrik a földre.*
- Ugyanúgy tartsd magad, három ponton. *Mintha meg sem történt volna, hogy elárulta magát a sebeit illetően, folytatja az okítást, remélve, hogy nem ijedt halálra a másik a kis közbelépésétől.*
- De először a lábad tedd lejjebb, ne a kezed. Ne siesd el!
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:16:20
Üzenet elküldve: 2025-09-22 21:16:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
* Elkezd mászni, és pont olyan szerencsétlen, mint arra számítani lehetett. Ettől még nem adja fel, bár ha lenne benne halálfélelem, akkor biztos így tenne. Megremeg, amikor szétárad a fájdalom a térdében, de szerencsére nem engedi el a kapaszkodót, és hamarosan tanácsot is kap. Tényleg az a szerencséje, hogy vasággyal se nyom százharminc fontnál többet, így annyira nem nehéz megtartsa magát még ezzel a kezdetleges izomzattal sem. Ha lenne rajta páncél, biztos képtelen lenne fent maradni a falon. Mászás közben próbál mindenben odafigyelni arra, amit hall. Ügyel rá, hogy mindig legalább három ponton meg legyen támasztva, de még így sincs egyszerű dolga. Számos helyen sérti fel a bőrét, mire felér a kis párkányra, ahol boldogan elterül, kicsit pihegve kapkodva a levegőt. Amikor lenéz, akkor arra számít, hogy Caelril csak egy apró pötty lesz a távolban, helyette be kell lássa, hogy nem mászott túl magasra. Igaza volt a nőnek abban, hogy egy gyerek is képes lenne rá. *
- Mennyit kérsz? * Szól vissza, mert itt bizony sok kövirózsát lát, két bokorral is van belőlük elérhető távolságban. Előveszi a tőrét, és annyit vág le, amennyit a hosszúéltű kér tőle, és ahogy ezzel megvan, ismét szakít kicsit a ruháján, hogy egy zsákot formázzon belőle, ebbe teszi bele a virágokat. Boldogan indul meg vissza, és mászás közben észre sem veszi, hogy kioldódik a kötés, és sorra a tengerbe potyognak a növények. Persze mászás oktatója felhívhatja erre a figyelmét, de félő, hogy ha megpróbál utánuk kapni, akkor végleg elveszíti a kapaszkodót, és ő is lezuhan. Lefelé egyébként is nehezebb dolga van, mint felfelé volt. *
//Füstös//
* Elkezd mászni, és pont olyan szerencsétlen, mint arra számítani lehetett. Ettől még nem adja fel, bár ha lenne benne halálfélelem, akkor biztos így tenne. Megremeg, amikor szétárad a fájdalom a térdében, de szerencsére nem engedi el a kapaszkodót, és hamarosan tanácsot is kap. Tényleg az a szerencséje, hogy vasággyal se nyom százharminc fontnál többet, így annyira nem nehéz megtartsa magát még ezzel a kezdetleges izomzattal sem. Ha lenne rajta páncél, biztos képtelen lenne fent maradni a falon. Mászás közben próbál mindenben odafigyelni arra, amit hall. Ügyel rá, hogy mindig legalább három ponton meg legyen támasztva, de még így sincs egyszerű dolga. Számos helyen sérti fel a bőrét, mire felér a kis párkányra, ahol boldogan elterül, kicsit pihegve kapkodva a levegőt. Amikor lenéz, akkor arra számít, hogy Caelril csak egy apró pötty lesz a távolban, helyette be kell lássa, hogy nem mászott túl magasra. Igaza volt a nőnek abban, hogy egy gyerek is képes lenne rá. *
- Mennyit kérsz? * Szól vissza, mert itt bizony sok kövirózsát lát, két bokorral is van belőlük elérhető távolságban. Előveszi a tőrét, és annyit vág le, amennyit a hosszúéltű kér tőle, és ahogy ezzel megvan, ismét szakít kicsit a ruháján, hogy egy zsákot formázzon belőle, ebbe teszi bele a virágokat. Boldogan indul meg vissza, és mászás közben észre sem veszi, hogy kioldódik a kötés, és sorra a tengerbe potyognak a növények. Persze mászás oktatója felhívhatja erre a figyelmét, de félő, hogy ha megpróbál utánuk kapni, akkor végleg elveszíti a kapaszkodót, és ő is lezuhan. Lefelé egyébként is nehezebb dolga van, mint felfelé volt. *
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:03:58
Üzenet elküldve: 2025-09-22 20:03:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 501
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Füstös//
*Hogy nem nyitja sokszor szóra az ajkát, talán a legbölcsebb dolog. Mindig bebizonyosodik, s épp ezért behunyva szemeit vesz egy mély lélegzetet, miközben korholja magát, hogy egyáltalán megfogant a gondolat, hogy eltereli a kölyök figyelmét a szándékairól. Végtére is sikeres volt a terve, de a kínlódását látva egyre inkább érzi, hogy elfelejtette, hogyan is kell bánni bárkivel. Mennyivel könnyebb volt, amikor nem megmenteni, hanem kioltani akarta valaki életét. Elengedi a már amúgyis kifogásolható felsőrészt, s közben igyekszik meg sem hallani, hogy még amaz hívná meg. Nem is reagál rá, nagyobb súlya lenne a már egyébként is magára vett tehernek.
Összefonja mellkasa előtt a karját, úgy figyeli a mutatványt.*
- A fele már megvan.
*Forgatja meg a szemeit, a másik úgysem látja, de csakhamar úgy dönt, hogy kisegíti. Nem tettekkel, hanem szavakkal, melyek legtöbbször kárt okoznak, noha nem másnak, sokkal inkább magának.*
- Lábból dolgozz, ne karból.
*Kezd bele arra figyelve, hogy elég-e bármire egyetlen mondat. Kezdi sejteni, hogy nem. Szavai színtelenek, s nélkülözik a türelmetlenséget.*
- Előre nézd ki a fogást és három ponton tartsd magad mindig. Két kéz és egy láb, vagy két láb és egy kéz.
*Hátralép egyet, hogy jobban felmérje azt, amit egyébként is jól lát, de ha már belekezdett, végigviszi.*
- Tartsd közel a tested a falhoz, mert a saját súlyod fog lerántani.
*Fúj egy nagyot, ügyelve rá, hogy Samyrn véletlenül se hallja meg, majd jobbnak látja, ha inkább a sziklának veti a hátát, s kivárja, hogy mi fog történni. Kiszáradt a szája. A zsebébe dugott pipájáért nyúl, szívesen meggyújtaná most újra, de inkább még mélyebre tolja benne. *
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.22 20:09:25
//Füstös//
*Hogy nem nyitja sokszor szóra az ajkát, talán a legbölcsebb dolog. Mindig bebizonyosodik, s épp ezért behunyva szemeit vesz egy mély lélegzetet, miközben korholja magát, hogy egyáltalán megfogant a gondolat, hogy eltereli a kölyök figyelmét a szándékairól. Végtére is sikeres volt a terve, de a kínlódását látva egyre inkább érzi, hogy elfelejtette, hogyan is kell bánni bárkivel. Mennyivel könnyebb volt, amikor nem megmenteni, hanem kioltani akarta valaki életét. Elengedi a már amúgyis kifogásolható felsőrészt, s közben igyekszik meg sem hallani, hogy még amaz hívná meg. Nem is reagál rá, nagyobb súlya lenne a már egyébként is magára vett tehernek.
Összefonja mellkasa előtt a karját, úgy figyeli a mutatványt.*
- A fele már megvan.
*Forgatja meg a szemeit, a másik úgysem látja, de csakhamar úgy dönt, hogy kisegíti. Nem tettekkel, hanem szavakkal, melyek legtöbbször kárt okoznak, noha nem másnak, sokkal inkább magának.*
- Lábból dolgozz, ne karból.
*Kezd bele arra figyelve, hogy elég-e bármire egyetlen mondat. Kezdi sejteni, hogy nem. Szavai színtelenek, s nélkülözik a türelmetlenséget.*
- Előre nézd ki a fogást és három ponton tartsd magad mindig. Két kéz és egy láb, vagy két láb és egy kéz.
*Hátralép egyet, hogy jobban felmérje azt, amit egyébként is jól lát, de ha már belekezdett, végigviszi.*
- Tartsd közel a tested a falhoz, mert a saját súlyod fog lerántani.
*Fúj egy nagyot, ügyelve rá, hogy Samyrn véletlenül se hallja meg, majd jobbnak látja, ha inkább a sziklának veti a hátát, s kivárja, hogy mi fog történni. Kiszáradt a szája. A zsebébe dugott pipájáért nyúl, szívesen meggyújtaná most újra, de inkább még mélyebre tolja benne. *
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.22 20:09:25
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 351-370