Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!

Ez a helyszín a vakmerő (PvP) zónába tartozik (ld. szabályzat / Játékstílusok / 6.)!
Ezen a helyszínen lehetőséged van edzeni! Kattints ide, hogy edzhess!


Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

360. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-29 00:46:04
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Reydis, Lataronel, Kormos2, Shaia//

- Lehet elkélne. De mit tudom én, leszek majd szárazföldi kalózkirály, olyan még úgyse volt. *Hanyagul megrántja a vállát, persze ő sem gondolja komolyan. Ahhoz egy kis pénz sem ártana, ami jelenleg nem sok van, még Rey kis fizetségével sem.*
- Akrobata... Kicsit éles váltás, nem gondolod? *Feleli nevetve, majd ő is kicsit hátrébb lép.*
- Szabadnak eddig is szabad voltam. Nem látod rajtam? *Végigmutat megviselt ruházatán, ami még inkább odavan a hajós eset után.* Szóval... Ja, a szabad élet szépségei. Megyek arra, amerre a szél fúj, aztán kitudja, lehet ott fogok veled ugrálni valami cölöpön a nagyközönség előtt nagyon király, feszülős ruhában, ami természetes kurva jól fog állni. Ja, még ez is benne van a pakliban.
*Ekkor egy új jövevény érkezik, látszólag ismeri Reyt. Míg azok beszélgetnek, Lataronel végignéz rajta, és huncut mosollyal az arcán konstatálja magában, hogy nem is olyan rossz a hölgyemény.*
~Ilyen szerencsét! Kettő is...~
*közben Shaia is feltűnik a színen, a végén még az egész legénység összeverbuválódik.
Köszönésképp int neki egyet úgy, ahogy a matrózoknál szokás.*
- Én lelépni? Dehogy! Pont most, mikor már ennyi nő gyűlt körém?
*Csábos mosollyal beletúr a hajába, majd hallgatja tovább Rey és mélységi vitáját, már ha azt annak lehet nevezni.*
- Jól van, én rátok bízom, mit csináljunk. *Nagyot sóhajtva egy magasabb sziklának dől jobb lábát kinyújtva. Még mindig sajog neki egy kicsit.*
- A doki még ma reggel azt az izét akarta megvizsgálni. Azzal mi lesz?


359. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 19:19:25
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Reydis, Lataronel, Kormos2, Shaia//

*Persze, hogy mindenki magára hagyja, majd mikor végre kettesben lehetne a szépfiúval megzavarják, na de most nem csak egy, hanem kettő ismerős is.*
-Na jó, azt hiszem később folytatjuk a csevejt. *Mosolyog a kendője alatt Lataronelre, majd a többiek felé fordul.*
-Hahó! *Valami nem stimmel a Kormossal, nem is tudja honnan olyan ismerős, na de nem munka miatt jött hozzá, az már biztos.*
-Shaia, figyelnéd a hajóm egy kicsit, meg a szépfiút is, hogy nehogy lelépjen? *A biztonság kedvéért ad egy kis szütyőt Shaia Siarranak, amiben 70 arany lehet.*
-Na jó te ki vagy? *Méri végig először még olyan lelketlen szemekkel lentről lefelé, majd hirtelen átkapcsol benne valami, mert olyan csillogó örömteli szemekkel néz lentről felfelé, egyenes Pritundafay ezüstös szemeibe.*
-Ó, Pritundafay! *Örül meg kedvesebb és halkabb hangon, sőt közelebb lép és megöleli kedvesen.* Bocsi, de kicsit meghasadt a személyiségem és ő... Ő erősebb. *Hátra is lép és ismét gonosz ábrázata lesz.*
-Na jó, most én szerzek pénzt, pasizok és utána kitaláljuk mi legyen jó? *Kérdi, szinte kijelentve kicsit, na de a szájkendője mögött kicsit vicsorog is, ami nem látszik.*
-Na de sokan lettünk, a szépfiú Lataronel, ő Shaia, ő meg Pritu. *Mutatja körbe egymásnak a jelenlévőket, hogy ne legyenek idegenek, majd letelepszik a földre, még egy kicsit nyirkos a ruhája, nem száradt még meg, na de kit érdekel, ha épp egy hajót akar eladni.* ~Nagyon fognak csalódni, ha mind a pénzemért jöttek, amit a hajón keresek.~


358. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 19:03:53
 ÚJ
>Pritundafay D'rildren [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Reydis, Lataronel, Kormos2, Shaia//

*A Kormos megnevezésre felvonja ugyan szemöldökét, de ez igazán nem viseli meg, amit utána kap viszont egészen meghökkenti. Emlékeiben nem egy ilyen Reydis sejlik fel, aki csak úgy leugatja, mintha valami alsóbbrendű kis elfecske lenne. Nem ám, Pri egy mélységi nőstény, még ha nem is oly büszke, mint azok, akik a föld alatt nőttek fel, de nem hajlandó elfelejteni, honnan is származik. Éppen ezért kétszeresen is felhúzza orrát, és ezen még az sem enyhít, hogy pénzt meg munkát ígérnek neki. Elvégre nem pontosan azért jött, hogy Reydis akarjon neki pénzt és munkát adni, inkább csak útmutatást várt tőle.*
- Hahó.
*Morog az érkező nőstényre, de dühe és csalódottsága nem neki szól, sokkal inkább a fél-elfnek.*
- Figyeld magadnak, ha olyan fontos.
*Fordul vissza Rey felé, mert hát ha ő így, akkor Pri is tud így viselkedni. Sőt, még úgyabb is tud viselkedni.*
~Hova lett az a különös szerzemény, szívében nagy álmokkal, fejében nagy tervekkel?~


357. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 14:28:24
 ÚJ
>Shaia Siarra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

// Reydis, Lataronel, Kormos2, Shaia//

*Volt már mindenféle társaság a kikötőben, ki veszélyes, ki kevésbé, voltak kifejezetten riasztó alakok, mások inkább csak unalmasak vagy idegesítőek. Különösen érdekesre kevésre emlékszik. Flotorn sem az, ezért a beszélgetésüket és a sétát rövidre zárva elköszön az eszelősen vigyorgó fickótól, majd a kikötő mocska fölé emelkedve felkaptat a helység legmagasabb pontjára. Shaia nem nyámnyila úri kisasszony, de a meredek emelkedő őt is ki szokta fárasztani a Világítótorony felé menet. Mert oda megy, sőt oda is érkezik meg a teljesen szokásos módon. Fekete ruhákban, fegyverekkel teleaggatva, kissé pihegve, de azért még mindig energikusan, fürkésző tekintettel. Utóbbi nagyon fontos, látnia kell, hogy éppen kikkel lesz dolga. Mert a kikötőben ritkán lehet egyedül, a legtöbbször megtalálja valami őrült, rosszabb esetben pedig egy vagy több veszélyes őrült. Most viszont örül, mivel az itt-ott tébláboló őrség mellett csak néhány ismerősét és egy ismeretlen alakot vesz észre.*
- Hahó! *Kiáltja a kis csapatnak, aztán közelebb sétál hozzájuk. Mást egyelőre nem mond, nem kérdez.*


356. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 13:28:26
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő


// Reydis, Lataronel, Kormos2 //

-Ó, Lataronel! *Fel is pattan a földről, hát még sem hagyta el a teljes legénysége, a szépfiú a közelben maradhatott, hát ez annyira fantasztikus, még sincs egyedül.*
-A kalózkodás? Lehet. *Megvonja a vállát, majd megöleli a fiút, igaz kicsit vizes, na de őt ez nem zavarja és nem hagyja elmenekülni sem az embert, ha már visszajött.*
-Voltam én már annyi minden, de ahhoz, hogy kalózkirály legyél nem kéne egy hajó? Vagy egy kapitány is? *Kérdezi meg már elhúzódva csípőjére téve a kezét.*
-Eladom a hajóm és a többi még nincs megtervezve, lesz ami lesz, lehet valóra válthatnám a nagy álmom, hogy híres akrobata leszek. *Kezét felemeli és kinyújtott tenyérrel húz egy félkört maga előtt, mintha csak egy címfelirat lenne a neve a plakátokon.*
-Amúgy te is elég jól mozogtál a köteleken, nem gondolkoztál még ilyesmin? Szabad élet, semmi veszély és persze van pénzed is. *Bár a hajó árából bőven megalapozhatná a saját jövőjét, a pénz még sem érdekli annyira, mint a társaság, nem jó egyedül lenni.
Persze mikor máskor, ha nem pont ilyenkor közeledne valaki feléjük és egyenest Reydishez fordul. A szöszi kicsit hunyorog, ismerősnek tűnik a kormos, na de semmi több.*
-Szia Kormos. *Ha segítségért jött, csak nem sértődik meg a becézgetésen, na de a félelf se tudja, hirtelen mit kezdjen vele.*
-Jó, most a nagyok beszélgetnek. *Mutat magára, meg a szépfiúra.* De kapsz munkát meg pénzt jó? Most például figyeld a hajót és ha egy másik közeledne hozzá, akkor szólj. *Micsoda ötlet, büszke is magára, na de figyelme vissza is terelődik Latra, hogy meghallgathassa a válaszait.*



355. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 13:03:54
 ÚJ
>Pritundafay D'rildren [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Reydis, Lataronel//

~Reydis, Reydis, hol lehetsz?~
*Néhány nappal ezelőtt pakolták le egy imbolygó hajó fedélzetéről, azzal a határozott céllal, hogy megszabaduljanak tőle. A matrózok, de még a kapitány is egész idő alatt úgy bámulták, és úgy tartózkodtak tőle, mintha valami csúnya átkot hozna a fejükre, vagy mintha ő maga lenne a rontás. De megfizette az utat, így szavuk nem lehetett, aztán persze azt sem akarták letagadni, hogy mennyire örvendeznek, hogy végre megszabadulhatnak tőle.
Pri viszont azzal az elhatározással érkezett erre a földre, hogy megtalálja Reydist, kit régről ismert, és, miután egykori munkaadói szélnek eresztették, egyetlen emberre tudott csak támaszkodni, kiről tudta, hogy errefelé munkálkodik. Egy ideig körözött a kikötőben, kérdezősködött, hogy ismeri-e valaki ezt a bizonyos nőszemélyt. Hallott mindenfélét a nőstényről, jókat is, rosszakat is, és talán egy hat is eltelt céltalanul bóklászva, mire valaki komoly támpontot tudott neki adni ahhoz, hogy célba érjen.
Mikor aztán elirányították, hogy valahol a torony környékén keresgéljen, nekikezd a torony környékén való keresgélésnek, és kis idő múlva már ki is szúrja magának messziről a lányt. Épp megindulna felé, amikor érkezik társaságába egy férfiember is, de ha már idáig eljött, nem fog csak úgy visszafordulni és keresni magának egy másik Reydist. Nem, nem, ennél azért egy fokkal már céltudatosabb.*
~Nem, nem, innentől nincs más hátra, mint előre.~
*Csuklyáját kicsit megigazítja, hogy arcát éppen csak ne fedje el, így pedig Reydis is ismerősnek találhatja, és ha minden jól megy, nem kezd egy visszakezes szembetámadásba.*
- Helló, helló.
*Köszön első körben Reynek, aki morfondírozhat az ismeretségen, míg második helló-ját az embernek intézi. Akár tetszik a férfinak, akár nem, azonnal neki is kezd mondanivalójának Reydis felé.*
- Remélem emlékszel rám. Ha nem, az sem baj, majd fogsz.
*Ajkai hamis kis mosolyra húzódnak, amolyan cinkosan nézős félére, de gesztusai és szavai csak Reydisnek szólnak, a mellette leledző hímet teljesen figyelmen kívül hagyja.*
- Rohadt hosszú ideje kereslek már, itt volt az ideje, hogy megleljelek. Elbocsátottak eddigi munkámból, rajtuk kívül pedig senkit nem ismerek, aki nem te vagy. Reméltem, hogy tudsz segíteni, hová mehetnék, vagy mit tehetnék.
*Szavai kissé hisztérikusnak hathatnak, ami valamelyest valóban igaz is, hiszen azon a világon kívül, melyben felnőtt, semmi mást nem ismer, és fogalma nincs, hogy működik a nagybetűs Élet.*


354. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 00:39:46
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Reydis//

*Miután kiér a barlangól, hirtelen nem is nagyon tudja, mihez kezdhetne magával. A városba nincs miért visszamennie, a hajózásnak annyi, egyedül maradt az, hogy kicsit másfelé keres valami új kalandot.*
~Mondjuk nyugatra, arra még úgysem nagyon jártam.~
*Egyelőre azonban csak leül a világítótorony mögött szirtre, és csak mered maga elé némán. Sajnálja, hogy ennyi jutott neki a matrózkodásból, szívesen utazott volna ismét a tengeren ismeretlen útvonalakon, új szigeteket felfedezve. Azt más ezelőtt is élvezte, sőt, leginkább a vízen érezte otthon magát.
Egyszer csak valami nagy robbanást hall, kicsit mintha meg is remegne alatta a föld.*
~Hát ez meg mi a jó élet volt?~
*Látja Reydist kifelé úszni, a hajó a vízen, így aztán elindul lefelé hozzá, ügyesen leugrálva a sziklákon.*
- Üdv, kapitány!
*Köszönti, mikor odaér, és ő is leül mellé. Innen már látja, hogy a barlang bejárata beomlott, valószínűleg nem magától.*
- Ennyi volt a kalózkodás? Kár. Pedig már elhittem, hogy gazdag kalózkirály leszek, vagy hogy szokták azokat hívni! *Kissé felnevet, aztán a nő felé fordul.*
- Na és... Mi a terved a továbbiakra?


353. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-05-13 17:23:58
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Révész//

*Egyedül nem sok mindent tud kezdeni a hajóval, amire elég hamar rá is jön, most hogy lerombolta a Kárhozottak barlangját, meg gát kis kalandjával szétzihálta a megmaradtakat is, így lemond hajóskapitányi vágyairól, kereshet valami mást is helyette, amennyit kap ezért a hajóért új életet tud kezdeni.
Nem is tétovázik sokat, bezárja a kabinja ajtaját és kiúszik a partra, hát ha jár erre valaki és érdeklődik, mennyi ideje áll ott az a hajó és hírét viszi, hogy eladó.
A vízből kiérve csavargatja a ruháját, majd a haját is majd leül egy kényelmesnek vélt kis kődarabra, hogy ott élvezze a nap melegét és várja, hogy valaki erre téved.*


352. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-04-12 21:26:22
 ÚJ
>Flotorn Grismir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Sokat elmond róla az ábrázata. Sosem szerette különösebben. Segítve is a dolgon hamar csuklya alá rejti és hátat fordít a tengernek. Élete nagy részét ebben a bűzös, poshadt Kikötőben töltötte. Népek, hadseregek, rablóbandák jöttek-mentek, Flot azonban itt maradt. Az a röpke tíz esztendő, míg távol volt innen majdnem elfelejtette vele, hogy milyen gyönyörű is ez a hely.
Átlép a csatorna bűzös kigőzölgésein és hazafelé veszi az irányt. Már ha áll még a viskó. A bűnbarlang, ahogy Royton hívta. Ő sosem tekintett rá így, egyszerű és takaros viskó. Sosem vitte haza a munkát, de a "barátait" sem.
Szökdécselve ugrabugrál a világítótorony felől. Biccent néhány strázsáló patkánynak, kikerül egy kéregető asszonyt és beveti magát a rég látott Kikötőjébe.*

A hozzászólás írója (Flotorn Grismir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.12 21:40:31


351. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-03-23 18:07:18
 ÚJ
>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*A doktor hosszú ideje elment már, a jós magában ücsörög, s a szörny sem köti le figyelmét. Ismét egyedül van, mint oly sok ideje már, a beszélgetés ugyan feltölti, s kissé eltereli figyelmét a világ gondjairól, de nem így magában üldögélve nem jut előrébb még véletlenül sem. Egy ideje elunja már a várakozást és a doktor műhelyében való nézelődést, annak minden szegletét kiismeri már. Utoljára még odahajít a szerencsétlen állatnak egy falatot, majd lassan az ismert úton elindul kifelé, hogy meggyőződjön, a világ még mindig oly szeszélyes és undorító, mint rég. Ahogy a barlangot elhagyja jól ismert táj tárul a szeme elé. A világítótorony békésen és délcegen áll a szirt tetején, mögötte a tenger habjai, morajló hullámokkal nyaldossa a fövenyt. Korábban ágyúdörgést hall, de az egészet valószínűleg vagy álmodta, vagy a tenger morajlásának tulajdonította. Az idő valahogy melegebb, így nem kell csuháját magán jobban összehúzni. A távolban nem lát senkit és semmit. Útnak indul. A doktornak csak egy rövid üzenetet hagy hátra."Kedves Doktor! Itt hagyom a műhelyt, mennem kell. Ha egyszer visszatér, biztos megtalál valahol Artheniorban, egyelőre nem tervezem, hogy elhagyom a várost. Köszönök mindent, a hasznos beszélgetéseket. Vigyázzon magára! Ha szüksége van rám, keressen meg!" Majd elindul a kikötő felé, lesz, ami lesz alapon. Éhes és egyedül van. Ismét elege van mindenből és mindenkiből.*


350. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-03-20 23:19:48
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*A cipó nagyon száraz, úgy ropog, mint a csont.
Ételnek viszont étel. Órákig kellett sepernie a kikötőben a két cipóért, végül megkapta jussát, igaz, szerényen méretezve. Bár, amit mérete nem ad meg, azt megadja keménysége.
Egy nagyobb sziklának veti hátát, a nappal szemben ülve. Hűvösek még a delek is ilyenkor, ámbár a nap előbújt, így a fiú úgy gondolta, ez a legjobb alkalom felmelegedni kicsit. És milyen jó ötlet volt! Azok a rongyok alig adnak egy kis meleget, tél közepén megesett, hogy a napi alamizsnát félredobva csak azért járt el dolgozni, hogy ne fagyjon halálra. Csak egy hülye nem fogadna fel egy segítőkezet egy tűzhely mellett töltött fertályóráért cserébe.
Lassan eszik, kiélvezi apró ételének minden falatját, ha már sok nem jut belőle, s közben a hullámok zúgását hallgatja, mered a horizonton tajtékzó tengerre, és a fölötte hömpölygő izzó gömbre, ami a világért sem akar több meleget nyújtani.
Amott balra egy őzcsorda vonul el, ahogy egyikük kiszúrja az ifjút, ijedten ugrálnak az erdő felé. Lyenor egy darabig néz utánuk, mígnem az utolsót is elnyeli a fák rengetege, majd érdeklődése elmúlik, és tekintete visszatér a habokhoz.
Nincs kedve visszamennie a kikötőbe. Mindig is utálta azt a helyet, rengeteg kétes alak rengeteg kétes munkát folytat, gyanús volt neki az utca, gyanús volt neki a lakóház, gyanús volt neki a pék, és gyanús volt neki az a három alak is, akik nem vásároltak, csupán pénzt szedtek be az ominózus péktől. Mindenképp valami banda tagjai lehetnek, akik sarcolják az üzleteket. Ez a torz, kifordult anarchikus hierarchia undort vált ki a fiúból, olyannyira, hogy észre se veszi magát, midőn gondolatainak fonalai közé ragadván elfintorodik falatozás közben. Vág, tör, harap, majszol. Érzi, hogy már zsibbad az állkapcsa ettől a kőkemény cipőtől. De étel. Meg kell becsülni, mert holnap talán már nem lesz.
Még egy darabig elüldögél ott egyedül, majd feltápászkodik, s némán, látszólag céltalanul elindul egy véletlen irányba, remélvén, hogy valami hasznosba akad útja során.
Nehéz a vándorok élete.*


349. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-03-18 16:32:45
 ÚJ
>Reydis Syna [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 604
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Vakmerő

//Révész//

*Úgy néz ki magára maradt, bezárkózott a kabinjában és a gyáva férgek leléptek és itt hagyták őt. Annyi baj legyen, Reydist nem zavarja a magány, tök jól elbeszélget magával munka közben, mert nem hagyja ám a hajóját megkarcolt oldallal hánykódni itt a barlangban, támadt egy zseniális ötlete és megvalósítja. Igaz több hatba is beletelik, amíg egyedül kipofozza a hajóját, na meg a raktárból felpakol mindent, ami még jól jöhet a későbbiekben a hajó rakterébe.*
-Ó ez az! Szépséges hajóm! Újra dicsőséges vagy! *Csuklik egyet, nem részeg, inkább csak mámoros az állapota na de belefér. Épp fekete festés festéket kever, hogy lefesse a hajó oldalát, így egységesen fekete lesz, a vitorlák meg maradhatnak koszos fehérek, majd az eső kimossa. Kulacsával koccint is a hajótest oldalával.*
-Egészségedre! *Lehúzza ami még volt benne vizezett rum, majd a vízbe hajítja a kulacsot, van elég a hajón. A festés meg hamar megvan, a haja végét használja ecsetnek, mert azt elfelejtett hozni, na de annyi gond legyen, majd kikopik a szőke tincsének végéből.*
-Na Hercegnőm, remélem neked is tetszik! Holnap kihajózunk és ha nem esik, lehet durrogtatunk is egyet, hogy ez a barlang megszűnjön létezni! *Felkászálódik a fedélzetre és dúdolgatni kezd.*
-Elkárhoztak a Kárhozottak! *Felkacag hangosan és arrébb szédeleg a kormány felé, amit megölel és csókolgatni kezd.*
-Én Drága Révészem! *Szép ajándék, na de legénység nélkül nem megy sokra vele, a legutóbbi kaland megviselte az érzékeny lelkeket, meg testeket, nem tud haragudni ezért a többiekre, na de nyomát sem akarja hagyni, hogy hátba támadják és elvegyék a hajóját, ideje csatlakozni a Vihar Fiaihoz és őket erősíteni hajójával, talán ott hasznát veszik a képzett kis kapitánynak.
Visszatér tehát a kabinjába, hogy aludjon egyet és ép, józan fejjel kihajózzon a barlangból egyedül a hajójával. Szerencsére a víz szint emelkedik, úgy hogy könnyű dolga lesz kihajózásnál, befelé már nem fog menni többé és gondoskodik róla hogy más sem akarjon.*

//Egy szép új reggel, amikor az Üvöltő szirt beomlik//

-Na eljött az én időm! *Kiált egy nagyot, ami csak úgy visszhangzik a barlangban, talán ez hiányozni fog a kis szöszke kapitánynak. A reggeli kis torna után, felöltözve rendesebben, mint szokott munkához is lát. Vasmacska fel, vitorlákat bont és egy kötélen egyenest a kormányhoz is ér, hogy kivezesse a hajót innen. Ahogy kiér és halad egy keveset ki is dobja a vasmacskát, majd oldalt fordítja a hajót a barlangnak.*
-Na nézzük mit tud ez az ágyú! *Betölti a fekete porral teli gömböt, majd a végén meggyújtja a kötelet, ami elvileg kilövi azt. Amióta áthozták a hajójára ezeket, csak erre várt, hogy eldurrantsa, most meg is teszi, biztos felhívja magára a figyelmet, na de a kikötő messzebb van és ilyet még nem sokan láttak. Ágyú dörren és kilő, egyenest a barlang bejárata felé, ami beomlik és valószínű elzárják a szikladarabok, hogy bárki ismét használhassa az üvöltő szirtet.*
-Huhú! Ez csúcs! *Örül magának, majd lezárja az ágyút takaró kis lécet a hajóján, hogy nehogy már rá fogják eme természeti katasztrófát, egy kis sziklaomlás bármikor megtörténhet.*


348. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-03-01 12:17:42
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*Elég erőteljes és kisugárzó fájdalmat érez a vállából kiindulva. Szerencsére a sebe nem vérzik annyira, hogy elvérezzen. Hiába, Idya művészien képes sebeket vagdosni, pontosan tudja, mit és hogyan kell. A haláltündér szavaira kicsit megnyugszik.*
-Szóval már csak mi vagyunk. *mondja erőteljesen megnyomva a mi szót.*
-Bagoly mondja verébnek! *villannak haragosan szemei, hiszen a tündér belenyomott a vállába egy tőrt!*
-Lenne és ha. *mondja önelégült mosollyal.* -Legyőztél, de csak a csatát nyerted meg! A háborút még nem!
*Akárhogy is fáj, nekik egyszer össze kell csapniuk, míg csak egy maradhat. Aregeor úgy hiszi, a tündérnek fikarcnyi esélye sem lesz, hiszen a mágiafölény és a fizikai erőfölény egyvelege szinte verhetetlen hatalom.*
-Na ne bókolj már annyira! *köp ki oldalra egy nagyobbacska vérgolyót.* -Még a végén elhányom magam, vagy sírva fakadok. Nem is tudom, melyik a rosszabb eset.
*A továbbiakban nem szól semmit, csak hagyja, hogy Idya eltakarodjon a közeléből.
Tervezik már egy ideje, hogy visszatérnek a Thargok földjére. Aregeornak nem tetszik alapvetően az ötlet, hogy a barbárokkal cimboráljon, de be kell látni, hogy jelenleg ők itt a legnagyobb és leghírhedtebb erő. Ha valahogy szeretnének kapni ebből a hatalomból, tenniük kell érte. Lépniük kell.*

A hozzászólás írója (Aregeor Aqq'rax Ozax) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.01 12:41:05


347. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-28 18:04:18
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Aregeor//

*A kéjes játékuk a tündér idegeit is pattanásig feszítik, nem meglepő, hogy a fojtogatás után robban. Az ő ösztönei is dolgoznak ezerrel, és amint okot, alkalmat kapnak, hogy kitörjenek, a másodperc tört része alatt cselekszik. A férfi üvöltése újabb vigyort csal az arcára, a szenvedése ugyanolyan gyönyört okoz számára, mint érdes nyelvének érintése a bőrén. A tőr markolatig szaladt a testben, csúnya, ám alig vérző sebet okozva, mivel a fegyver el is tömíti a lyukat. Attól nem kell tartania egyikőjüknek sem, hogy Are elvérzik.*
-Nem csak benned tombol a gyilkos vágy, nehogy azt hidd! *Mordul rá könnyedén félrelökve az arca felé induló kezet.* A pillanatnyi gyengeséged miatt majdnem elvesztettünk mindent, amit eddig felépítettünk. Tanúsíts már egy kis önuralmat!
*Nem végezhetik be a sorsukat, most még nem. Feladatot vállaltak, és Idya sosem hagy maga után befejezetlen munkát, elvégzi, méghozzá tökéletesen, az elvárásoknak megfelelően.*
-Ha tudnád, milyen csábító, hogy az előbbit válasszam! *Vicsorog rá.* Legyőztelek, és ha nem lenne rád szükségem, itt és most ki is véreztetnélek, mint egy mocskos disznót. *Törli le szája széléről a rászáradt vért.* De nekem most erre az Arére van szükségem, aki vérre szomjazik, és bedarál mindent, ami sz útjába kerül.
*Kirántja a vállából a tőrt, felpattan, és elindul visszafelé a dokkok irányába.*
-Begyűjtöm Norit, és indulunk a Thargokhoz.
*Közli tényszerűen, mielőtt eltűnne a domb takarásában. Menet közben kibújik szétszaggatott inge ujjaiból, áttekeri a mellein és elöl csomót köt rájuk. Így úgy néz ki a felső, mintha ujjatlan lenne, és csak a szemfülesebbek vehetik észre, hogy hosszú hasadások futnak rajta végig.*


346. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-21 19:39:14
 ÚJ
>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Alludrin//

*Rosszul érzi magát, hogy ily meggondolatlanul fecsegett, s ezzel láthatóan csalódást okozott, azonban, mi megtörtént, azon már nem segíthet. Elgondolkodtatóak a doktor szavai:*
~ Már próbált beszélni istenséggel? Hisz én sem kapok választ, de ez nem jelent semmit. ~ *Véletlenül sem akar sem okoskodni, se tudálékosnak tűnni, főként nem kiigazítani leendő munkaadóját, de nem tudja megállni:*
- Doktor úr, ebben nézeteink kissé különböznek. Más és más okból fordul valaki az istenekhez és más okból fordul el tőlük. Én nem érzem szükségét, hogy Sa'thereth válaszát halljam, egyszerűen tudom és bízom, hogy létezik, s ha szükségét érzi sötét lelke megsegít. *Kicsit gondolkodva áll meg egy pillanatra, s észre sem veszi, hogy immár kissé más környéken járnak, sétájuk hosszúra nyúl, s a világítótorony már mögöttük magasodik.*
- Azonban, *folytatja* nekem nagyon régóta nem volt senkim, kire támaszkodhattam volna, így Sa'therethez való fohászaim olykor megsegítettek a szűkös és kegyetlen időkben. Láthatóan ön és tudása, önmaga támaszát képezik.
*A doktor által elmondottak viszont felcsigázzák, szemei immár érdeklődő és kíváncsi csillogással néznek fel a doktorra:*
- Ha mindaz igaz, mit elmond, s már miért is ne lenne az, akkor ön az istenekhez hasonlatos tettet vinne véghez. Ez esetben a mester jelző, mivel utóbb illetem tökéletesen önre illik, s hűen szolgálom küldetésében, amiben csak kell.
*Bár utolsó mondatával tulajdonképpen már válaszolt is a doktor kérdésére, melyet a szinte észrevehetetlen kis ösvényre lépve tesz fel.*
- Kérdésem nincs, de hozzáfűznivalóm van. Bármily feladatot bízzon rám, odaadóan, lojálisan és hűen fogom szolgálni. Bármit megteszek, hogy ebből a posványból végre kikeveredjek. *Máskor bizonyára itt hatalmasat köpne a földre, de most valahogy nem érzi ideillőnek, hisz az első teremtménnyel találkozik, ki meghallgatja őt, nem akarja megsérteni.*
- Hogy közben értelmes célt nyer életem, s a kitűzött cél ráadásul egy élet teremtése, a nem megszokott módon, külön finom élt csempész az egészhez. Nem, mester, nincsen kérdésem, kérem csak mutassa az utat. *Útja alatt, sejthetően, nem a rejtek ösvényre gondol.*


345. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-21 13:37:09
 ÚJ
>Alludrin Svideran avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Megfontolt

//Ildhaw//

*Sajnos kiderül, hogy a gnóm igencsak pontatlanul fogalmazott és az, amely a doktort a leginkább izgatta volna, az mégsem valósulhat meg. Ez roppant kellemetlen és nem túl vidám ettől a dologtól. Mindenesetre tovább hallgatja a gnóm okfejtését a vérmágiáról, amely tulajdonképpen igen ismerős a számára, pusztán a gyűjtőnevét nem ismert.*
- Vérmágia. Tehát így hívják. Amit mondott az némi csalódással tölt el, de a továbbiakban már bőven akad tapasztalat és tudás. Azokra nem nagyon vagyok kíváncsi.
*Majd tovább figyel és gyalogol. Lassan elhagyják már a világítótorony körzetét és elérnek a barlanghoz vezető kis úthoz, amely mindeddig titkosnak minősült. A doktort jelen pillanatban nem érdekli a titkolózás, hiszen lassan elhagyja ezt a vidéket és egy új területre tervez költözni, ahol jobban tudja végezni kis munkásságát.*
- Úgy gondolom a mágia eszköz és ha megfelelően használjuk akkor hatalmat kapunk. Én nem szolgálok senkit és semmit. Egyszer próbáltam megszólítani a sötét istenséget, de nem kaptam választ. Azóta nem próbálkoztam és rá kellett jönnöm, hogy a munkám és kutatásaim által, valamint a mágia segítségével magam válok teremtővé, magam leszek aki életet fakaszt a semmiből. *Tekintetét az égre emeli és megáll egy pillanatra. Nagy vágyai vannak és hatalmas víziói. Nem alaptalanok és nem a semmiből állnak. Csak a tényekből és a hideg logikából Tudja az utat oda és, hogy miként érje el. A kis szünet után a másikra tekint és elmosolyodik a maga groteszk módján. Bal kezével előre mutat és megszólal.*
- Erre tessék. *Majd elindul a kis ösvényen elől, hogy végre a barlangba érhessenek. Ahogy haladnak eljön az idő, hogy tisztázzanak pár apróságot.*
- Nos mint azt tudja, én kutató orvos vagyok és elsődlegesen olyan segédre van szükségem, aki támogatja a kísérleteimet. Ez azzal jár, hogy előkészíti az eszközeimet, jegyzetel, méretet vesz és kiszámít bizonyos mértékeket. Ha pedig mindebben ügyes és eredményes, akkor a kutatásokban is részt vehet mint segéd, akár a szellemi akár a fizikai munkálatokban. *Csöndben halad az úton tovább. Végül ismét megszólal.*
- Van kérdése a munkavégzéssel kapcsolatban?


344. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-20 19:04:00
 ÚJ
>Aregeor Aqq'rax Ozax avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Idya//

*A haláltündér végül minden vágyát beteljesíti az elfnek, ahogyan az várható volt.
Mikor Aregeor fojtja Idyat érzi, hogy a jéghideg, aprócska kéz ráfog a kézfejére. Végül ugye enged a szorításon.
Összességében nem az zavarja, bármily meglepő is, hogy esetlegesen megbántotta Idyat, hanem az, hogy nem volt képes megölni! Nem volt képes eltörni a törékeny nyakat, megropogtatni a csontokat, elroppantani a légcsövet, hogy a tündér kilehelje a lelkét.*
-Nem, kedvesem. *erőltet arcára egy mosolyt.* -Ez tiszta ösztön.
*Tudták mindketten, hogy mit vállalnak. Szinte magától értetődő volt, hogy csúnyán megsérülnek majd, mint mikor két, fékevesztett orkfajzat párosodik.
Ami ezután jön, az minden képzeletét felülmúlja. Most ő érzi magát gyengének, mivel hagyta magát szinte lenullázni, ami persze nem jellemző rá. Mint mikor a mester figyelme egyetlen pillanatra lankad csupán, a tanítvány pedig kihasználja.*
-Áááááá! *ordít fel fájdalmában, hiszen Idya tövig belenyomta a tőrt, és így is vérzik már rendesen. Éles fájdalom hasít vállába, majd mindenhová kisugárzik. Ökölbe szorítja bal kezét, hogy visszakézből jól pofán verje a tündért, de erőtlen hozzá.*
-Te hülye picsa! *rivall rá erősen. Ha lenne ereje, most elszabadítaná a poklok poklát, egyszerűen bedarálná a tündért. De nincs. Nincs ereje, és emiatt vert helyzetbe került. Végül kínjában elneveti magát. Hangos röhögésbe kezd, majd belenéz a halotti maszk mögött megülő bogárszemekbe.*
-Két lehetőséget adok. Az első. *mondja kissé erőtlenül.* -Vágd el a torkom és lökj le erről a rohadt szikláról! A másik. Állj fel és hord el magad innen! Takarodj! *üvölti utolsó erejéből, majd erősen zihálva inkább arra fókuszál, hogy ne ájuljon el. Berágott Idyara, látni sem akarja. Persze valahol nem hibáztatható a tündér, hiszen először is az elf veszélyeztette az életét, ő csak válaszolt erre. Aregeor inkább magára haragszik, de kell valaki, akin levezeti.*


343. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-19 20:36:04
 ÚJ
>Idya Rotan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28

Játékstílus: Vakmerő

//Aregeor//

*A tündérnek sok minden jár a fejében, mint mindig, de efféle felesleges apróságok, minthogy minek nevezze magukat pont nem. Azt sem tudja, mit jelent valaki párjának, partnerének lenni. Bűntárs, segéd, szolga, ezek a szavak teljesen világosak a számára, és meg is szerzi mindig a megfelelő embereket a szerepek betöltéséhez, de ennél többet sosem várt senkitől. Aregeor kivételes, hogy alig pár hat ismeretség után megkaphatta a tündértől, amire vágyott. Kevesen mondhatják el magukról, pedig a legtöbben az életük megkímélésével is beérték volna. Idya kegyes úrnő, ha megérdemlik, és mivel a mágus elég önző ahhoz, hogy még a lány vágyait is kielégítse, csak hogy a sajátjai teljesüljenek, tökéletesen összeillenek. Nem mellesleg terveznie kell a jövőre is. Szüksége van a másikra, ha komolyabb hatalmat akar majd szerezni a kikötőben, és a megbízásuknál is szívesen látja. Most már pláne...
Are érdes nyelvének érintése rántja vissza a valóságba. Blúza szakadtan lóg féloldalasan válláról, két gomb meg is adta magát, így úgy néz ki, mint egy szerencsétlen utcagyerek, aki nálánál kétszer nagyobb ruhadarabokat hord. Nem kár érte, a raktárban van még megannyi hasonló. Most ő jön! Megint megkapja az irányítás jogát, és egy kegyetlen mosollyal arcán él is a lehetőséggel. Hosszan játszadozik a felkínált nyakon, nem adja meg a mágusnak, amire vágyik. Eddig könnyű dolga volt, a hirtelen jött események magával ragadták, de ahogy kissé kijózanodik, és a vér mámorító illata nem bódítja el, sokkal megfontoltabb. Egyre többet akar, ám most egész másképp. Vágyódást akar látni a szürke szempárban, a testi kínt, ahogy esedezik neki, hogy teljesítse be a kívánságát. A halandóság átka, és mily' csodás átok, amit ki lehet használni, és Idya éppen ezt teszi. Játszadozik, amíg megteheti. Ismeri a másikat, tudja, hogy a türelem nem az erőssége, épp ezért várakoztatja meg.
Hosszú percek telnek el, simogatja, csókolgatja, majd végre megtörténik, amire már mindketten várnak: apró fogait a húsba mélyeszti, és mohón szívni kezdi a kiserkenő vért. Egyik keze ismét a szőke fürtök között játszik, míg másikkal a hátába mar körmeivel, úgy szorítja magához a meleg testet. A mértéktartás nem szerepel a szótárában, addig iszik, míg Aregeor engedi. És engedi, meglepően sokáig. Már épp húzódna el, ajkai és fogai is vöröslenek, ám hirtelen szorítást érez a nyakán. Egy pillanatig fel sem fogja, mi történik, majd ahogy tekintete találkozik a férfiéval, és meglátja benne a gyilkolási vágyat, elkomorul. Nem ijed meg, harag és düh önti el a piciny testét, amiért így átverték. Hideg ujjai a csuklójára és kézfejére fonódnak, próbálja lefeszíteni a nyakáról, de esélytelen. Ha a férfi meg akarná ölni, megtehetné.*
-Idióta!
*Nyögi ki az első szót, amint szabaddá válnak a légutak. Érzékeny bőrén csúnya, lilás foltokat hagyott az erős marok, ám ez most a legkisebb gondja. Are kihasználta, hogy közel engedte magához, közelebb, mint eddig bárki mást, és védtelenül odaadta magát neki. Nem becsülte meg, és most vállalnia kell a következményeit. Látszik, hogy egész máshol jár, gyenge, amin a vérveszteség sem segített, hát még az, ami most fog következni. Csak egy villanást láthat, és a következő pillanatban egy tőr fúródik a vállába, a lendület a földre taszítja. A penge egészen a markolatig a húsába fúródott, átszaladt a testén és a fagyos földbe fúródott. A lány jól bevált trükkre, mikor szerette volna a helyén tudni áldozatát. Két tenyerével a fel-le mozgó mellkason támaszkodik, halotti maszknak tetsző arca érzéketlenül mered a férfire.*


342. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-19 20:13:33
 ÚJ
>Ildhaw a Jós [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Alludrin//

*Eddig szinte káromol mindenkit, most meg fecseg, mint egy piactéri kofa. Egyre mélyebbre merül elméleteiben, s szinte kérés nélkül tárja ki mi szívét nyomja. Csak egy rövid pillanat szükséges ahhoz, hogy felismerje, bizony csőbe húzták, amihez vígan asszisztál. Kissé gyanúsan méregeti a tudóst, persze nem gondolja, hogy szándékosan kívánja saját elméletei csapdájába csalni őt.*
~ Most minden bizonnyal azt gondolja, hogy dicsekedni akarok. ~ *Szinte falba verné a fejét kínjában. Beszélgetnek vele, bizalmat szavaznak neki, s egy ilyen ordas nagy hibát vét.*
~ Lehet, hogy azt gondolja rólam, valami óriási mágus vagyok? ~ *Gondolatai kuszaságában minden idegszálára szüksége van, hogy megnyugodjon, s a séta közben valahogyan kivágja magát. A doktor eddig végighallgatja, szóval az őszinteség útját választja, mielőtt egy végzetes félreértésnek lesz áldozata.*
- Nézze. Valaha birtokoltam bizonyos tudást, de sohasem voltam nagy varászló, így az elején legalábbis, feltéve persze, ha alkalmazni kíván, ne számítson tőlem óriási varázslatokra. Elméleti alapjaim viszont vannak, több varázslatot is csak fel kellene frissítenem. Annyi bizonyos, hogy a vérmágia segítségével egy holt utolsó még élő pillanataiba betekinthetünk, láthatjuk, mit ő látott. De léteznek olyan praktikák is, melyekkel a holtak felett átveheti az irányítást. Holtakkal való konkrét beszélgetésről még nem hallottam, így valójában rosszul fogalmaztam az imént. Azonban hallottam illetve olvastam olyan varázslóról, aki képes volt a holtakat feltámasztani, ebből következően, akár mondhatjuk azt is, hogy holtakkal is beszélgethetünk. Mármint élő, holtakkal. *Kissé erőltetetten felkuncog, bár úgy véli okfejtése helyes, talán a doktornak is elegendő lesz válasza. Egy pillanatnyi gondolkodás után még kiegészíti mondandóját:*
- Persze az erősebb varázstudományhoz már szükség van bizonyos... bizonyos oltárra, melyet a varázstudó készít. Ezzel kapcsolatban állhat, de más lelkét is hozzákötheti. Egész konkrétan más lelkéből építkezik. *Furcsa módon nem esik nehezére a séta, pedig ekkora már általában testtartása miatt elfárad, vagy fájdalmai vannak. Érdekesnek találja a beszélgetést, soha nem kérdezték még gondolatairól. Egy pillanat múlva fejét rázva szólal meg ismét, mintha hosszasan tanakodott volna valamin.*
- Sokan feltételezik, de nem. Azt gondolom a mágia nem lehet eszköz. Legalábbis a vérmágia nem. De azt gondolom más sem. A mágia mindig kötődik valamihez. A vízhez, a tűzhöz, a holdhoz és... rég elfelejtett isteneink képviselőihez. Ha ez alapján gondolunk rá, mi magunk vagyunk a mágia eszközei, hisz vagy isteneink képviselőin keresztül, vagy a tűz segítségével a mágia rajtunk keresztül áramlik, de a hozzá köthető elem, vagy vallás segítségével. Persze ez a kapcsolat kétoldalú, s ha hű szolgálói vagyunk, céljainkat is képviseli. Ha nem bánunk vele kellő gondossággal, messze kerül bennünket.
*Ildhaw arca itt elkomorul, hisz gyakorlatilag ebben a cipőben jár. Mennyivel egyszerűbb lenne csak csettinteni és egy egyszerű szikrát varázsolni bizonyítékul. Ehelyett csak elméleteivel fárasztja a doktort.*


341. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2018-02-19 16:14:27
 ÚJ
>Lataronel Al'Lovern avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Üvöltő szirt//

- Köszönöm! *Mondja Reynek, ahogy átveszi a 200 aranyat, aztán zsebre is vágja. Ugyan meggazdagodni nem fog belőle, de egy hó kocsmázásra bőven elég, talán még kettőre is.
A kapitány aztán Alludrin asztalára is leteszi a pénzt, aztán el is tűnik, hogy a saját dolgával foglalkozzon. Lataronel sem tesz másképp, elindul ő is a kamra felé, hogy magának is szerezzen valamit reggeli gyanánt, ne csak legújabb kis kedvencük lakjon jól. Nagy elkeseredésére halon kívül nagyon mást nem talál, akármennyire is keresi, így kénytelen lesz beérni azzal. A tengeri élet egyik legnagyobb hátránya...*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 792-811