Kikötő - Világítótorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-06 15:54:07
Üzenet elküldve: 2024-02-06 15:54:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Armarkhtur nem mutat szándékot arra, hogy kövesse párosunkat a barlang elé. Árvánk kérdését azért megválaszolja a maga módján.*
- Minden mágia átok.
*Jelenti ki a lány elhúzott szájjal.*
- Egyszer láttam egy mélységit, akit valami varázsló intézett el. Ropogósra volt sütve. Úgy nézett ki, mint egy nyögdécselő sült padlizsán.
*Biggyeszti le ajkait az emléket felidézve. Aztán a manó szemeibe tekint.*
- A helyedben meg nem védeném a boszorkányokat. Azt is hallottam, mit művelt veled az egyik.
*Végül egy sóhajt hallat és elindul ő is a barlang elé. Mire kiér Ukrom már készen áll, hogy elkapja a ládát. A félvér pont tanúja a sikeres akciónak.*
- Szép fogás, Ukrom!
*Kiált fel örömében. Igazán csalódott lett volna, ha a cucc a tengerbe pottyan, vagy összetörik a parton. Főleg miután olyan sokat fizettek érte.*
- A holmi meg van. Ám én nem használnám a siker szót.
*Motyogja a kis tolvaj, inkább a levegőbe, mintsem Ukromnak címezve. Majd Nawanthiri mellé lép.*
- Ümm... Kérhetnék tőled egy szívességet?
*Néz boci szemekkel a szerzetes manduláiba.*
- Amíg a fiúk a hajón dolgoznak, megnéznéd a sebeimet?
*Ekkor megpróbálja elérni a hátán lévő szúrást, ellenben az sehogy sem akar összejönni neki.*
- Ez itt már nagyon viszket. Talán le kéne szedni a kötést. Vagy cserélni. Vagy nem tudom. Nem igazán értek a sérülésekhez.
*Tartva a könyörgő pillantást várja meg a választ. Aztán emelt hangerővel folytatja.*
- Talán Ukromnak is hasonlóképpen kéne tennie. Nem szeretnénk, ha valami csúnya fertőzést kapna.
*Armarkhtur nem mutat szándékot arra, hogy kövesse párosunkat a barlang elé. Árvánk kérdését azért megválaszolja a maga módján.*
- Minden mágia átok.
*Jelenti ki a lány elhúzott szájjal.*
- Egyszer láttam egy mélységit, akit valami varázsló intézett el. Ropogósra volt sütve. Úgy nézett ki, mint egy nyögdécselő sült padlizsán.
*Biggyeszti le ajkait az emléket felidézve. Aztán a manó szemeibe tekint.*
- A helyedben meg nem védeném a boszorkányokat. Azt is hallottam, mit művelt veled az egyik.
*Végül egy sóhajt hallat és elindul ő is a barlang elé. Mire kiér Ukrom már készen áll, hogy elkapja a ládát. A félvér pont tanúja a sikeres akciónak.*
- Szép fogás, Ukrom!
*Kiált fel örömében. Igazán csalódott lett volna, ha a cucc a tengerbe pottyan, vagy összetörik a parton. Főleg miután olyan sokat fizettek érte.*
- A holmi meg van. Ám én nem használnám a siker szót.
*Motyogja a kis tolvaj, inkább a levegőbe, mintsem Ukromnak címezve. Majd Nawanthiri mellé lép.*
- Ümm... Kérhetnék tőled egy szívességet?
*Néz boci szemekkel a szerzetes manduláiba.*
- Amíg a fiúk a hajón dolgoznak, megnéznéd a sebeimet?
*Ekkor megpróbálja elérni a hátán lévő szúrást, ellenben az sehogy sem akar összejönni neki.*
- Ez itt már nagyon viszket. Talán le kéne szedni a kötést. Vagy cserélni. Vagy nem tudom. Nem igazán értek a sérülésekhez.
*Tartva a könyörgő pillantást várja meg a választ. Aztán emelt hangerővel folytatja.*
- Talán Ukromnak is hasonlóképpen kéne tennie. Nem szeretnénk, ha valami csúnya fertőzést kapna.
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-06 09:28:34
Üzenet elküldve: 2024-02-06 09:28:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
// erőpróba: sikeres //
*Habár a megjelenéssel nincs problémája, a részben új eleségek kóstolgatása nem marad el az új ízekkel szemben felkelő gyanúk nélkül. Lassan rág, hagyja hogy agya beregisztrálja az új zamatokat és aromákat: nem voltak rosszak, főleg a sajtos rész, de nem mintha ellenkező esetben is kiköpte volna őket. Elgondolkodik egy rövidet azon, tudna e ő ilyesmit teremteni kezeivel. Valószínűleg nem első próbálkozásra, és meg kellene kérdeznie, miből. De ott még nem tartanak.
Sejtelmét sem igazoló, sem meghazudtoló feleletet kap, ami nem éppen kielégítő az ork számára, de hé, mit lehet tenni. Főleg, hogy burkolt vallatását megszakítja Lillyenn érkezése. A lányok biztonságban maradását jelentő eseménytől Ukrom elégedett arckifejezéssel, még mókuspofával fordul a számára kis fél-elfhez. majd a hírek meghallgatása után lassan eltávolítja magát a talajtól, utoljára lenyelve a maradék húst, ami nála volt.*
- Szép munka. *Bólint elismerően, majd a piknikkosár felé biccent.* - Hozott ételt magával, nekünk. Jó lesz ezutánra. *De túl sok szóval nem tervezi váratni szerzetes barátját, hanem friss és széles léptekkel el is hagyja a helyiséget, majd a barlangot. Első pillanatai után még elkapja a fiatalabb társa és Armakhtur közötti kis beszédet, és magában morogja vissza a "boszorkány" szót, miközben kifelé menetel. Viccesnek tartaná az iróniát, ha humorérzéke nem száradt volna ki születésénél fogva.
Kiérve ösztönösen felfelé kezd nézni, és nem tart sokáig, míg észreveszi az óriásnevelt nőt, nem a legbiztonságosabb pozícióban, kicsit aggódik is érte, érzi magán az ellenük tevékenykedő széljárást. De abból a ládából ítélve, valóban sikerrel jártak, akár diplomatikus úton tettek szert a csomagra, akár nem. Hallja az utasítást, amit úgyszintén praktikus ötletnek tart, így ellenkezés nélkül megkeresi a megfelelő pozíciót magának, hogy Nawanthirinek se kelljen túl messzire dobnia, hogy amiatt kelljen félni, hogy az a csomag a vízbe essék, és ne is vágódjon a doboz a falból helyenként kimeredő szikláknak se. Aztán felvesz egy kisterpeszt, és kinyújtja karjait, várakozóan nézve a szerzetes felé.
Ugyan az előkészületek megvoltak, ezek inkább arra gondolva lettek elvégezve, hogy el fogja e tudni kapni a ládát, azon nem morfondírozott, mennyire lesz súlyos. Ugyanis ha tudja, hogy egy fél ember, harmad ork vagy egy egész gnóm súlya fog az égből rá pottyanni, több erőt fektetett volna kinyújtott karjaiba. Csak lábainak köszönhető, hogy meg tudta magát tartani, miközben a súly karja helyett mellkasára csapódik, majd átül végtagjára, mikor összeszedi magát. Úgy érzi, ezt a részletet megemlíthette volna a most már úgyszintén lefelé haladó Nawanthiri. De legalább ő is egyben van, akár csak Lilyenn. Úgyhogy egy kicsit megtréfálva lesi az óvatos leereszkedést, majd ha azonos talajszinten találja magát vele, így köszön:*
- A súlyból azt veszem ki, sikerrel jártatok. *Feljebb emeli két kezével a ládát.* - Ezt már elviszem. Elismerésem, egyhamar a vizet csapjuk ha így haladunk.
// erőpróba: sikeres //
*Habár a megjelenéssel nincs problémája, a részben új eleségek kóstolgatása nem marad el az új ízekkel szemben felkelő gyanúk nélkül. Lassan rág, hagyja hogy agya beregisztrálja az új zamatokat és aromákat: nem voltak rosszak, főleg a sajtos rész, de nem mintha ellenkező esetben is kiköpte volna őket. Elgondolkodik egy rövidet azon, tudna e ő ilyesmit teremteni kezeivel. Valószínűleg nem első próbálkozásra, és meg kellene kérdeznie, miből. De ott még nem tartanak.
Sejtelmét sem igazoló, sem meghazudtoló feleletet kap, ami nem éppen kielégítő az ork számára, de hé, mit lehet tenni. Főleg, hogy burkolt vallatását megszakítja Lillyenn érkezése. A lányok biztonságban maradását jelentő eseménytől Ukrom elégedett arckifejezéssel, még mókuspofával fordul a számára kis fél-elfhez. majd a hírek meghallgatása után lassan eltávolítja magát a talajtól, utoljára lenyelve a maradék húst, ami nála volt.*
- Szép munka. *Bólint elismerően, majd a piknikkosár felé biccent.* - Hozott ételt magával, nekünk. Jó lesz ezutánra. *De túl sok szóval nem tervezi váratni szerzetes barátját, hanem friss és széles léptekkel el is hagyja a helyiséget, majd a barlangot. Első pillanatai után még elkapja a fiatalabb társa és Armakhtur közötti kis beszédet, és magában morogja vissza a "boszorkány" szót, miközben kifelé menetel. Viccesnek tartaná az iróniát, ha humorérzéke nem száradt volna ki születésénél fogva.
Kiérve ösztönösen felfelé kezd nézni, és nem tart sokáig, míg észreveszi az óriásnevelt nőt, nem a legbiztonságosabb pozícióban, kicsit aggódik is érte, érzi magán az ellenük tevékenykedő széljárást. De abból a ládából ítélve, valóban sikerrel jártak, akár diplomatikus úton tettek szert a csomagra, akár nem. Hallja az utasítást, amit úgyszintén praktikus ötletnek tart, így ellenkezés nélkül megkeresi a megfelelő pozíciót magának, hogy Nawanthirinek se kelljen túl messzire dobnia, hogy amiatt kelljen félni, hogy az a csomag a vízbe essék, és ne is vágódjon a doboz a falból helyenként kimeredő szikláknak se. Aztán felvesz egy kisterpeszt, és kinyújtja karjait, várakozóan nézve a szerzetes felé.
Ugyan az előkészületek megvoltak, ezek inkább arra gondolva lettek elvégezve, hogy el fogja e tudni kapni a ládát, azon nem morfondírozott, mennyire lesz súlyos. Ugyanis ha tudja, hogy egy fél ember, harmad ork vagy egy egész gnóm súlya fog az égből rá pottyanni, több erőt fektetett volna kinyújtott karjaiba. Csak lábainak köszönhető, hogy meg tudta magát tartani, miközben a súly karja helyett mellkasára csapódik, majd átül végtagjára, mikor összeszedi magát. Úgy érzi, ezt a részletet megemlíthette volna a most már úgyszintén lefelé haladó Nawanthiri. De legalább ő is egyben van, akár csak Lilyenn. Úgyhogy egy kicsit megtréfálva lesi az óvatos leereszkedést, majd ha azonos talajszinten találja magát vele, így köszön:*
- A súlyból azt veszem ki, sikerrel jártatok. *Feljebb emeli két kezével a ládát.* - Ezt már elviszem. Elismerésem, egyhamar a vizet csapjuk ha így haladunk.
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-05 13:32:36
Üzenet elküldve: 2024-02-05 13:32:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Azért amíg a tolvajlány le nem ér a szurdok aljára, Nawanthiri rajta tartja a szemét. A szél most is erősen fúj, mászás közben ellen kell neki tartani, vagy hozzálapulni a sziklafalhoz. Fogódzó van bőven, de lentebb minden nedves a vízpermettől, és a növények sem tartanak olyan biztosan.
Ha Ukrom előkerül, a szerzetes lekiált neki, hogy háromra dobja a ládát, aztán egy-két-há', repül a harminc kiló vízbiztonság! Na jó, van az negyen is. Ha a láda sikerrel célba ér, Nawanthiri is utána indul - mászva, és nem repülve.*
*A barlangban eközben javában tart a morzsabál. A kacsacombnak látszó dolognak határozottan csirkeíze és ragyás bőre van. A kék fasírtok rákból vagy talán angolnából lehetnek, és hosszú, fehér sajtcsíkokra bukkan, aki beléjük harap. Íze is inkább ennek a sajtnak van, azokra a nyúlós-szálas, fonott fajtákra hasonlít, amilyeneket az északi hegyekben szoktak készíteni. Ha a zsoldos ezeken a furcsaságokon túllép, abszolút meg lehet elégedve a menüvel.*
- Én a rövidebb úton jöttem. *válaszolja a manó sejtelmesen az orknak* De ha a lányok összeszednek mindent most, már délután indulhatunk! Jó napot, jó napot!
*Ez utóbbit az éppen befutó Lilynek címzi. Természetesen őt is megkínálja a bálból hozott kóstolóval. A kijárathoz nem szándékozik a hosszú pipájával kiballagni - harmada sem égett még le a füstölnivalójának! - de ott ültében szívesen válaszolgat a félelfnek.*
- Az egy ősi bűbáj, nem á-toook! *forgatja a szemeit ezen borzasztó a szakmaiatlanságon* Nem tudom, ki kötötte, de régebbi, mint a hajó. Talán egy tengeri boszorkányé lehetett…
*Azért amíg a tolvajlány le nem ér a szurdok aljára, Nawanthiri rajta tartja a szemét. A szél most is erősen fúj, mászás közben ellen kell neki tartani, vagy hozzálapulni a sziklafalhoz. Fogódzó van bőven, de lentebb minden nedves a vízpermettől, és a növények sem tartanak olyan biztosan.
Ha Ukrom előkerül, a szerzetes lekiált neki, hogy háromra dobja a ládát, aztán egy-két-há', repül a harminc kiló vízbiztonság! Na jó, van az negyen is. Ha a láda sikerrel célba ér, Nawanthiri is utána indul - mászva, és nem repülve.*
*A barlangban eközben javában tart a morzsabál. A kacsacombnak látszó dolognak határozottan csirkeíze és ragyás bőre van. A kék fasírtok rákból vagy talán angolnából lehetnek, és hosszú, fehér sajtcsíkokra bukkan, aki beléjük harap. Íze is inkább ennek a sajtnak van, azokra a nyúlós-szálas, fonott fajtákra hasonlít, amilyeneket az északi hegyekben szoktak készíteni. Ha a zsoldos ezeken a furcsaságokon túllép, abszolút meg lehet elégedve a menüvel.*
- Én a rövidebb úton jöttem. *válaszolja a manó sejtelmesen az orknak* De ha a lányok összeszednek mindent most, már délután indulhatunk! Jó napot, jó napot!
*Ez utóbbit az éppen befutó Lilynek címzi. Természetesen őt is megkínálja a bálból hozott kóstolóval. A kijárathoz nem szándékozik a hosszú pipájával kiballagni - harmada sem égett még le a füstölnivalójának! - de ott ültében szívesen válaszolgat a félelfnek.*
- Az egy ősi bűbáj, nem á-toook! *forgatja a szemeit ezen borzasztó a szakmaiatlanságon* Nem tudom, ki kötötte, de régebbi, mint a hajó. Talán egy tengeri boszorkányé lehetett…
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-02-05 03:50:25
Üzenet elküldve: 2024-02-05 03:50:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánk nem sokat vesz észre a párosra vetülő kéjsóvár pillantásokból. Még a megjegyzéseket sem hallja meg. Épp eléggé lefoglalja a bosszankodás, amiért jócskán áron felül jutottak a szükséges holmikhoz. Talán szerencsésebb is így. Hiszen ha meghallja a mocskos szavakat, nyilván nem lett volna képes befogni a száját. Amivel csak maga alatt vágta volna a fát. Helyette inkább magában fortyog, amiért egy vagyont húztak ki kettejük erszényéből, olyan dolgokért cserébe, amiket meg sem lehet enni. Az épület elé érve azonban már sikerül annyira megnyugodnia, hogy ne tegye szóvá a gondolatait. Főleg miután a szerzetes közli vele, hogy cipekedik majd helyette is.*
- Ha szeretnéd, hozhatod egyedül.
*Jelenti ki egy komisz mosoly kíséretében. Lilyt egyébként sem olyan fából faragták, ami nem használná ki a lehetőséget, amennyiben kihúzhatja magát valami fárasztó cselekvés alól. A szurdok felé vezető út igencsak némára sikerül. Így aztán a lánynak van ideje gondolkodni. Már két napja úton vannak. A hollók minden bizonnyal észre vették az eltűnését. Vajon keresik már? Illidary utána küldte Syndrát, vagy ő maga eredt a nyomába? Amennyiben pedig sikerül rátalálni, vajon bajt hoz a többiek fejére? A kérdések sorát Nawanthiri szavai szakítják meg. Árvánk pedig beleegyezően bólogat.*
- Egy pillanat és itt is leszünk.
*Biztosítja a szerzetest, majd tatyójával a szájában mászni is kezd lefelé. Nem mondhatni, hogy pókokat megszégyenítő sebességgel, de ügyesen ereszkedik le a csúszós sziklán. Valószínűleg a gyakorlat teszi. Aztán hamar a barlangba siet, ahol már ketten is várják.*
- Üdv újra, Armarkhtur!
*Köszön a pipázgató manónak, majd a gyanús combot csócsáló Ukrom felé pillant.*
- Nem szívesen zavarom meg a második reggelidet, de meghoztuk a szerszámokat és segíteni kéne lehozni őket. Nawanthiri a szurdok tetején vár.
*Amíg a szürke bőrű feltápászkodik és elindul, a lány is megpislogja az érdekes ételekkel megrakott kosarat. Persze felébred benne a szakmai kíváncsiság, ellenben hangot csak akkor ad neki, mikor már mind a barlangban lesznek. Ha pedig a manó is követi őket a kijárathoz, egy másik kérdésére igyekszik választ kapni tőle.*
- Ugye ez a barlang el van átkozva? Amint elhagytuk, elfelejtettem, hogy hol van. Vagy nem is. Csak nem tudtam elmondani.
*Árvánk nem sokat vesz észre a párosra vetülő kéjsóvár pillantásokból. Még a megjegyzéseket sem hallja meg. Épp eléggé lefoglalja a bosszankodás, amiért jócskán áron felül jutottak a szükséges holmikhoz. Talán szerencsésebb is így. Hiszen ha meghallja a mocskos szavakat, nyilván nem lett volna képes befogni a száját. Amivel csak maga alatt vágta volna a fát. Helyette inkább magában fortyog, amiért egy vagyont húztak ki kettejük erszényéből, olyan dolgokért cserébe, amiket meg sem lehet enni. Az épület elé érve azonban már sikerül annyira megnyugodnia, hogy ne tegye szóvá a gondolatait. Főleg miután a szerzetes közli vele, hogy cipekedik majd helyette is.*
- Ha szeretnéd, hozhatod egyedül.
*Jelenti ki egy komisz mosoly kíséretében. Lilyt egyébként sem olyan fából faragták, ami nem használná ki a lehetőséget, amennyiben kihúzhatja magát valami fárasztó cselekvés alól. A szurdok felé vezető út igencsak némára sikerül. Így aztán a lánynak van ideje gondolkodni. Már két napja úton vannak. A hollók minden bizonnyal észre vették az eltűnését. Vajon keresik már? Illidary utána küldte Syndrát, vagy ő maga eredt a nyomába? Amennyiben pedig sikerül rátalálni, vajon bajt hoz a többiek fejére? A kérdések sorát Nawanthiri szavai szakítják meg. Árvánk pedig beleegyezően bólogat.*
- Egy pillanat és itt is leszünk.
*Biztosítja a szerzetest, majd tatyójával a szájában mászni is kezd lefelé. Nem mondhatni, hogy pókokat megszégyenítő sebességgel, de ügyesen ereszkedik le a csúszós sziklán. Valószínűleg a gyakorlat teszi. Aztán hamar a barlangba siet, ahol már ketten is várják.*
- Üdv újra, Armarkhtur!
*Köszön a pipázgató manónak, majd a gyanús combot csócsáló Ukrom felé pillant.*
- Nem szívesen zavarom meg a második reggelidet, de meghoztuk a szerszámokat és segíteni kéne lehozni őket. Nawanthiri a szurdok tetején vár.
*Amíg a szürke bőrű feltápászkodik és elindul, a lány is megpislogja az érdekes ételekkel megrakott kosarat. Persze felébred benne a szakmai kíváncsiság, ellenben hangot csak akkor ad neki, mikor már mind a barlangban lesznek. Ha pedig a manó is követi őket a kijárathoz, egy másik kérdésére igyekszik választ kapni tőle.*
- Ugye ez a barlang el van átkozva? Amint elhagytuk, elfelejtettem, hogy hol van. Vagy nem is. Csak nem tudtam elmondani.
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:01:40
Üzenet elküldve: 2024-01-29 19:01:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A jeget végül Armakhtur köszönése töri meg, miután Ukrom egy vízköpő szerepét elvállalva a teremnek nevezhető térségbe vezető alagutat kezdi lesni. Kezét a leglustább emberek legpraktikusabb mozdulataival emeli csak meg, és az ork hagyta is volna annyiban a kommunikációt, amíg az étel említése el nem éri füleit. Szerény adagokra kellett váltaniuk amúgy sem bőségükről híres utazó-élelmüket a mostani reggel, úgyhogy gyomra követelőzően korogni kezd az ajánlatra, amit minden valószínűleg nem segített a hosszúra nyújtott gyakorlata. Úgyhogy amint kezdi az ork orra megszokni a manót fátyolként elborító gyógynövényillatot, lassan elzarándokol kisnövésű útmutatójukig. Közelebbről még jobb kilátása van a manó jelenlegi környezetnek ellentmondó ruházatához, ami furcsallását megemelt jobb szemöldökével nem is tudja leplezni. Biccent fejével köszönetként, morog valamit a természetellenes módon sosem növő bajusza alatt, és szégyenlősen, mintha arra számítana, bármelyik pillanatban a kezére csapnak, matatni kezd a felkínált kosárból. Minden egyes újabb elemózsiával egyre zavartabb arckifejezés jelenik meg az orkon, ahogy egyiket veszi ki a másik után. No nem csak, mert nagyjából a húsosnak kinéző eleségeket ismeri csak meg, hanem mert rendkívül korlátozott tudására támaszkodva, nem ilyen széles diétára számított egy mágikus lénytől.*
- Húha. *Motyogja. Ennél a pontnál sem bendője, sem az alapvető etika nem utasíthatja vissza az extra reggelit, úgyhogy nem sétál vissza eredeti helyére, hanem Armakhtur mellé lerogyva, inkább onnan vigyázva a bejáratra, lassan enni kezd. Lassan, mert eszébe jut kettő, valószínűleg nem kevésbé nagyobb étvágyú társa is, úgyhogy egy miniatűr szünet után csak a kacsacsombot, és egy pár kavicsfasírtot tart meg magának. Jobb nem elhabzsolni a két dolgozó csapattag elől, amit érdemelnek. és ha már csapattag:*
- Ezt kérdeztem volna tőled. *Mondja két harapás között, és a második után így folytatja:* - Fölmentek a toronyhoz, megszerezni a kenu többi hiányzó részét. Gondoltam, láthattad őket bejövetelt. *Sandít étkeztetője felé. Még nem felejtette el, milyen váratlanul veszítette szeme elől a mágikus szerzetet előző éjszaka, és van egy sanda gyanúja, ugyanazzal a trükkel is tért vissza, mintsem a szurdokban elcsúszkálva idáig. Úgyhogy utolsó mondatja valójában kevésbé érdeklődés a lányok holléte felől, mintsem a megerősítés megvárása sanda gyanújára, hogy könnyedséggel használja amaz mágiáját a közlekedés... megkönnyítéséhez, hogy magában fogalmazzon. Mert akkor lenne még egy érdeklődő kérdése is hozzá.*
*A jeget végül Armakhtur köszönése töri meg, miután Ukrom egy vízköpő szerepét elvállalva a teremnek nevezhető térségbe vezető alagutat kezdi lesni. Kezét a leglustább emberek legpraktikusabb mozdulataival emeli csak meg, és az ork hagyta is volna annyiban a kommunikációt, amíg az étel említése el nem éri füleit. Szerény adagokra kellett váltaniuk amúgy sem bőségükről híres utazó-élelmüket a mostani reggel, úgyhogy gyomra követelőzően korogni kezd az ajánlatra, amit minden valószínűleg nem segített a hosszúra nyújtott gyakorlata. Úgyhogy amint kezdi az ork orra megszokni a manót fátyolként elborító gyógynövényillatot, lassan elzarándokol kisnövésű útmutatójukig. Közelebbről még jobb kilátása van a manó jelenlegi környezetnek ellentmondó ruházatához, ami furcsallását megemelt jobb szemöldökével nem is tudja leplezni. Biccent fejével köszönetként, morog valamit a természetellenes módon sosem növő bajusza alatt, és szégyenlősen, mintha arra számítana, bármelyik pillanatban a kezére csapnak, matatni kezd a felkínált kosárból. Minden egyes újabb elemózsiával egyre zavartabb arckifejezés jelenik meg az orkon, ahogy egyiket veszi ki a másik után. No nem csak, mert nagyjából a húsosnak kinéző eleségeket ismeri csak meg, hanem mert rendkívül korlátozott tudására támaszkodva, nem ilyen széles diétára számított egy mágikus lénytől.*
- Húha. *Motyogja. Ennél a pontnál sem bendője, sem az alapvető etika nem utasíthatja vissza az extra reggelit, úgyhogy nem sétál vissza eredeti helyére, hanem Armakhtur mellé lerogyva, inkább onnan vigyázva a bejáratra, lassan enni kezd. Lassan, mert eszébe jut kettő, valószínűleg nem kevésbé nagyobb étvágyú társa is, úgyhogy egy miniatűr szünet után csak a kacsacsombot, és egy pár kavicsfasírtot tart meg magának. Jobb nem elhabzsolni a két dolgozó csapattag elől, amit érdemelnek. és ha már csapattag:*
- Ezt kérdeztem volna tőled. *Mondja két harapás között, és a második után így folytatja:* - Fölmentek a toronyhoz, megszerezni a kenu többi hiányzó részét. Gondoltam, láthattad őket bejövetelt. *Sandít étkeztetője felé. Még nem felejtette el, milyen váratlanul veszítette szeme elől a mágikus szerzetet előző éjszaka, és van egy sanda gyanúja, ugyanazzal a trükkel is tért vissza, mintsem a szurdokban elcsúszkálva idáig. Úgyhogy utolsó mondatja valójában kevésbé érdeklődés a lányok holléte felől, mintsem a megerősítés megvárása sanda gyanújára, hogy könnyedséggel használja amaz mágiáját a közlekedés... megkönnyítéséhez, hogy magában fogalmazzon. Mert akkor lenne még egy érdeklődő kérdése is hozzá.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-28 07:07:34
Üzenet elküldve: 2024-01-28 07:07:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Miután a pénz együtt van, az elöljárókat annyira érdekli a két árva, amennyi kockázatot látnak bennük. A bakáktól viszont jó pár sóvár pillantást és disznó megjegyzést kapnak a várakozás alatt, míg a szerzetes ki nem pécézi magának a legmocskosabb szájú mélységit, az egyik alabárdost. A fickót láthatóan csak a két tiszt jelenléte tartja vissza attól, hogy Lilyvel kikezdjen. Aztán a mellette álló bajtársa oldalba böki, hogy vigyázó szemeit lesz szíves a szerzetesre vetni. Nawanthiri nem tesz semmit azon kívül, hogy kifejezéstelen arccal figyeli őket, mégis jobbnak látják visszafogni magukat. Az a nézés nem sok jót ígér.*
- Jaj, hagyjad ám…
*Ez már a torony előtt hangzik el: mandulaszem simán elcipeli a ládát egymaga a szurdokig, nem akarná vele a sérült tolvajlányt terhelni. Bőven elég, hogy fel-le mászkál a sziklafalon ebben a rossz szélben!
A szürkebőrűre vonatkozó megjegyzésére Lily nem kap, csak egy kételkedő pillantást. Alkudozáskor talán jól jött volna Ukrom jelenléte, de ki tudja, nem szállnak-e rá amiatt, mert ork. Vagy nem ismeri-e föl valaki. A Rókalyukban vívott küzdelmeit sokan láthatták, ráadásul meg is nyerte mindet.
A szurdokhoz érve Nawanthiri megkéri a lánykát, hogy menjen le a zsoldosért, és hívja ki a barlang elé, hogy ledobhassa neki a ládát. Van vagy harminc kiló, de az orknak meg se kottyan majd.*
- Nohát, jó reggelt, kedves Ukrom!
*A manó egészen addig nem szólal meg, míg a szürkebőrű el nem helyezkedett, akkor azonban érezni némi neheztelést a hangjában. Nem sokat, de azért na.*
- Hoztam nektek morzsákat a tegnapi bálból. *int hanyagul a piknikkosár felé* Egyél-igyál, amit tetszik!
*A barlangban a teán kívül legfeljebb a lányok pakkjában lehet némi innivaló. A kinti sós tengervizet Ukrom hiába inná, csak szomjasabb lenne tőle. Amennyiben szemügyre venné azokat a bizonyos morzsákat, a medvehagymás pogácsákon kívül nem sok ételt ismerhet föl. Egy dobozban fasírtok vannak. Akkorák, mint a nagyobb kavicsok, de kékek. Egy másik dobozban egyetlen sült kacsacomb figyel. Nagyon jól néz ki, ám jobban megnézve gyanússá válik, hogy talán mégsem kacsából van. És akkor a hirtelensült, óriás ászkarákok még elő sem kerültek!*
- Hova lettek a lányok? Csak nem hazamentek? *kérdi aztán a manó csevegő hangnemben. A csibukja majdnem olyan hosszú, mint ő maga. A barlangban jár a levegő, így a pipafüst nem válik fullasztóvá, csupán elnyomja a tengerszagot.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.28 07:30:24
*Miután a pénz együtt van, az elöljárókat annyira érdekli a két árva, amennyi kockázatot látnak bennük. A bakáktól viszont jó pár sóvár pillantást és disznó megjegyzést kapnak a várakozás alatt, míg a szerzetes ki nem pécézi magának a legmocskosabb szájú mélységit, az egyik alabárdost. A fickót láthatóan csak a két tiszt jelenléte tartja vissza attól, hogy Lilyvel kikezdjen. Aztán a mellette álló bajtársa oldalba böki, hogy vigyázó szemeit lesz szíves a szerzetesre vetni. Nawanthiri nem tesz semmit azon kívül, hogy kifejezéstelen arccal figyeli őket, mégis jobbnak látják visszafogni magukat. Az a nézés nem sok jót ígér.*
- Jaj, hagyjad ám…
*Ez már a torony előtt hangzik el: mandulaszem simán elcipeli a ládát egymaga a szurdokig, nem akarná vele a sérült tolvajlányt terhelni. Bőven elég, hogy fel-le mászkál a sziklafalon ebben a rossz szélben!
A szürkebőrűre vonatkozó megjegyzésére Lily nem kap, csak egy kételkedő pillantást. Alkudozáskor talán jól jött volna Ukrom jelenléte, de ki tudja, nem szállnak-e rá amiatt, mert ork. Vagy nem ismeri-e föl valaki. A Rókalyukban vívott küzdelmeit sokan láthatták, ráadásul meg is nyerte mindet.
A szurdokhoz érve Nawanthiri megkéri a lánykát, hogy menjen le a zsoldosért, és hívja ki a barlang elé, hogy ledobhassa neki a ládát. Van vagy harminc kiló, de az orknak meg se kottyan majd.*
- Nohát, jó reggelt, kedves Ukrom!
*A manó egészen addig nem szólal meg, míg a szürkebőrű el nem helyezkedett, akkor azonban érezni némi neheztelést a hangjában. Nem sokat, de azért na.*
- Hoztam nektek morzsákat a tegnapi bálból. *int hanyagul a piknikkosár felé* Egyél-igyál, amit tetszik!
*A barlangban a teán kívül legfeljebb a lányok pakkjában lehet némi innivaló. A kinti sós tengervizet Ukrom hiába inná, csak szomjasabb lenne tőle. Amennyiben szemügyre venné azokat a bizonyos morzsákat, a medvehagymás pogácsákon kívül nem sok ételt ismerhet föl. Egy dobozban fasírtok vannak. Akkorák, mint a nagyobb kavicsok, de kékek. Egy másik dobozban egyetlen sült kacsacomb figyel. Nagyon jól néz ki, ám jobban megnézve gyanússá válik, hogy talán mégsem kacsából van. És akkor a hirtelensült, óriás ászkarákok még elő sem kerültek!*
- Hova lettek a lányok? Csak nem hazamentek? *kérdi aztán a manó csevegő hangnemben. A csibukja majdnem olyan hosszú, mint ő maga. A barlangban jár a levegő, így a pipafüst nem válik fullasztóvá, csupán elnyomja a tengerszagot.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.28 07:30:24
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-27 12:14:04
Üzenet elküldve: 2024-01-27 12:14:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Árvánk morcosan ráncolja a homlokát amiért megfékezik a további alkudozásban. Persze nem hibáztatja a szerzetest. Ő csak mindent elkövet, hogy mihamarabb útra kelhessenek. Ez érthető. Helyette az egész szituációra haragszik. Még a nap felénél sem járnak, de nyíltan kirabolják őket. Ha nem is szorítanak tőrt senki nyakához, mégis erőszakkal húzzák ki az aranyat párosunk erszényéből. Azonban a kis tolvaj inkább nem mond semmit. Csupán egy olyan Ukromos morgás közepette kíséri figyelemmel, ahogy Nawanthiri az asztalra teszi a pénzt. Ez után rajta a sor. Előhalássza erszényét majd markába számolja belőle a saját részét. Lassú léptekkel az asztalhoz sétál. Végül hanyag mozdulattal szórja rá a 350 aranyat.
Duzzogva még hozzá tenné, hogy kizárólag azért nyertek, mert vészhelyzetben vannak. Erre azonban nem marad ideje, ugyanis léptek hangja üti meg a fülét. Nem is akárkik lépteinek zaja. Újabb fegyveresek tarkítják a fogadótermet. Lily négy után már fel is adja a számolást. Pedig ismét kezdi azt hinni, hogy érte jöttek. Most majd elviszik az orkhoz, aki jól kocsonyát készít a füleiből. Még Ukrommal hárman sem lenne esélyük ekkor túlerővel szemben. Úrrá is lesz árvánkon a pánikhangulat. Idegesen pillant hol a kijáratra, hol pedig a szerzetesre. Ellenben megint kellemesen kell csalódnia. Ezek sem az ő bőréért járó jutalomra pályáznak. Ami, ha létezik egyáltalán, vajon mennyi lehet? Ilyen sok felé osztva, talán futna is mindenkinek egy korsó sörre a Rumos rókalyukban. Szerencse, a sors, vagy az istenek akarata, de ez ma nem derül ki. Helyette jón éhány perc várakozás következik. Lily meg azzal üti el az időt, hogy a lehető legszúrósabb kékjeit mereszti a legbeszédesebb mélységire. Persze csak miután sikerült teljesen megnyugodnia. Nagy nehezen azért előkerül a láda, ami a kenujavító eszközöket tartalmazza. Ránézésre sem tűnik könnyűnek.*
- Tudtam, hogy kár volt Ukromot a barlangban hagyni.
*Jelenti ki a félvér, majd a láda egyik oldalához siet. Ketten talán elcipelik valahogy. Ám, hogy miképp fogják a falon lejuttatni, már más kérdés. Amennyiben Nawanthiri veszi a célzást és felkapja a láda másik oldalát, akár indulhatnak is vissza ork barátjukhoz. Nyilván unatkozik már egyedül.*
*Árvánk morcosan ráncolja a homlokát amiért megfékezik a további alkudozásban. Persze nem hibáztatja a szerzetest. Ő csak mindent elkövet, hogy mihamarabb útra kelhessenek. Ez érthető. Helyette az egész szituációra haragszik. Még a nap felénél sem járnak, de nyíltan kirabolják őket. Ha nem is szorítanak tőrt senki nyakához, mégis erőszakkal húzzák ki az aranyat párosunk erszényéből. Azonban a kis tolvaj inkább nem mond semmit. Csupán egy olyan Ukromos morgás közepette kíséri figyelemmel, ahogy Nawanthiri az asztalra teszi a pénzt. Ez után rajta a sor. Előhalássza erszényét majd markába számolja belőle a saját részét. Lassú léptekkel az asztalhoz sétál. Végül hanyag mozdulattal szórja rá a 350 aranyat.
Duzzogva még hozzá tenné, hogy kizárólag azért nyertek, mert vészhelyzetben vannak. Erre azonban nem marad ideje, ugyanis léptek hangja üti meg a fülét. Nem is akárkik lépteinek zaja. Újabb fegyveresek tarkítják a fogadótermet. Lily négy után már fel is adja a számolást. Pedig ismét kezdi azt hinni, hogy érte jöttek. Most majd elviszik az orkhoz, aki jól kocsonyát készít a füleiből. Még Ukrommal hárman sem lenne esélyük ekkor túlerővel szemben. Úrrá is lesz árvánkon a pánikhangulat. Idegesen pillant hol a kijáratra, hol pedig a szerzetesre. Ellenben megint kellemesen kell csalódnia. Ezek sem az ő bőréért járó jutalomra pályáznak. Ami, ha létezik egyáltalán, vajon mennyi lehet? Ilyen sok felé osztva, talán futna is mindenkinek egy korsó sörre a Rumos rókalyukban. Szerencse, a sors, vagy az istenek akarata, de ez ma nem derül ki. Helyette jón éhány perc várakozás következik. Lily meg azzal üti el az időt, hogy a lehető legszúrósabb kékjeit mereszti a legbeszédesebb mélységire. Persze csak miután sikerült teljesen megnyugodnia. Nagy nehezen azért előkerül a láda, ami a kenujavító eszközöket tartalmazza. Ránézésre sem tűnik könnyűnek.*- Tudtam, hogy kár volt Ukromot a barlangban hagyni.
*Jelenti ki a félvér, majd a láda egyik oldalához siet. Ketten talán elcipelik valahogy. Ám, hogy miképp fogják a falon lejuttatni, már más kérdés. Amennyiben Nawanthiri veszi a célzást és felkapja a láda másik oldalát, akár indulhatnak is vissza ork barátjukhoz. Nyilván unatkozik már egyedül.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-27 09:53:19
Üzenet elküldve: 2024-01-27 09:53:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Nem éppen kéztördelően izgalmas reggeli "tornáját" ennél a pontnál már valóban a tetőpontra készüli hozni; latolgatja a kockázatokat, mennyire ütné be a fejét amikor lefejeli a sohasem száraz, egyenletlen barlangi kövek egyikét, ha mégsem tudja mindössze lábujjaival és felsőtestével levegőben tartani magát. Valószínűleg nem éri meg ezen a helyen mindössze az unalom miatt egy ilyen megerőltető gyakorlat ennél a pontnál, az utóbbiak után amúgy is kezdi már fáradtnak érezni magát. Akkor hogyan tovább? Nawanthiri mozdulatait nem tudja újraalkotni, ugyanis a szerzetessel ellentétben csontokkal is rendelkezik az ork, szilárdakkal. Lehet, be fog kelleni érnie ennyivel, vagy talán előveheti pallosát, és a nehéz fegyver súlyát megszokva azzal gyakorolhat. Lehet, megelőzhet vele még egy maradandó sérülést, ha jobban forgatja fegyverét egy szélmalomharc után, ugyanis bábut nem hisz hogy fog találni itt egyhamar.
De mielőtt gondolatait véghez kezdhetné vinni, kezdi megérezni az édes illatot, ami a már megszokott tengerszaggal ellentétben jobban elkapja orra figyelmét, főleg erőssége miatt. Rosszat sejtve kezdi el forgatni fejét a forrást keresve, és nem tart örökké, míg a manóra nem akad a tekintete. Meglepi, hogy mindenféle kísérő hang, főleg köszönés nélkül már vele egy tetőt osztva látja. A tegnapinál is vastagabb ruházata pedig azt a látszatot kelti Ukromnak, hogy valami jóval hidegebb helyről..."jött" ide. És a szag forrása az ő pipájából jön, amit ezért legszívesen ki is kapna a szájából, ha nem tudná, mekkora szükségük van most rá. Morog.
Ezen pontnál elmegy a szürkebőrű kedve attól, hogy űzött vadként dobálgassa fegyverét. Letörölve pár cseppnyi izzadtságot a homlokáról, menne is oda Arkmakhturhoz kérdezősködni leginkább két társáról, látta e őket, esetleg hogyan hagyta el hármukat előző éjszaka, ha nem zavarná annyira az orkot az erős gyógynövényillat. Úgyhogy ezt még kivárja, leül előző éjszakai alvóhelyére, a bejáratra szögezve tekintetét. A teára pedig már nem is gondol, nincs benne meg a gerinc, hogy kérjen, pedig tudják az istenségek megszomjazott, de nála jelenleg csak alkohol van, amiből munkája miatt most esze ágában sincs inni. Vajon mennyire iható a körülöttük lévő víz?*
*Nem éppen kéztördelően izgalmas reggeli "tornáját" ennél a pontnál már valóban a tetőpontra készüli hozni; latolgatja a kockázatokat, mennyire ütné be a fejét amikor lefejeli a sohasem száraz, egyenletlen barlangi kövek egyikét, ha mégsem tudja mindössze lábujjaival és felsőtestével levegőben tartani magát. Valószínűleg nem éri meg ezen a helyen mindössze az unalom miatt egy ilyen megerőltető gyakorlat ennél a pontnál, az utóbbiak után amúgy is kezdi már fáradtnak érezni magát. Akkor hogyan tovább? Nawanthiri mozdulatait nem tudja újraalkotni, ugyanis a szerzetessel ellentétben csontokkal is rendelkezik az ork, szilárdakkal. Lehet, be fog kelleni érnie ennyivel, vagy talán előveheti pallosát, és a nehéz fegyver súlyát megszokva azzal gyakorolhat. Lehet, megelőzhet vele még egy maradandó sérülést, ha jobban forgatja fegyverét egy szélmalomharc után, ugyanis bábut nem hisz hogy fog találni itt egyhamar.
De mielőtt gondolatait véghez kezdhetné vinni, kezdi megérezni az édes illatot, ami a már megszokott tengerszaggal ellentétben jobban elkapja orra figyelmét, főleg erőssége miatt. Rosszat sejtve kezdi el forgatni fejét a forrást keresve, és nem tart örökké, míg a manóra nem akad a tekintete. Meglepi, hogy mindenféle kísérő hang, főleg köszönés nélkül már vele egy tetőt osztva látja. A tegnapinál is vastagabb ruházata pedig azt a látszatot kelti Ukromnak, hogy valami jóval hidegebb helyről..."jött" ide. És a szag forrása az ő pipájából jön, amit ezért legszívesen ki is kapna a szájából, ha nem tudná, mekkora szükségük van most rá. Morog.
Ezen pontnál elmegy a szürkebőrű kedve attól, hogy űzött vadként dobálgassa fegyverét. Letörölve pár cseppnyi izzadtságot a homlokáról, menne is oda Arkmakhturhoz kérdezősködni leginkább két társáról, látta e őket, esetleg hogyan hagyta el hármukat előző éjszaka, ha nem zavarná annyira az orkot az erős gyógynövényillat. Úgyhogy ezt még kivárja, leül előző éjszakai alvóhelyére, a bejáratra szögezve tekintetét. A teára pedig már nem is gondol, nincs benne meg a gerinc, hogy kérjen, pedig tudják az istenségek megszomjazott, de nála jelenleg csak alkohol van, amiből munkája miatt most esze ágában sincs inni. Vajon mennyire iható a körülöttük lévő víz?*
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-25 10:24:02
Üzenet elküldve: 2024-01-25 10:24:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Vak vezet világtalant. A mélységi Lily érveit ugyanúgy félresöpri, mint a szerzetesét, az ár pedig már hétszázötven arany. A fiatalabb sötételf a tőre markolatára teszi a kezét, jelezve, hogy további alkudozásnak itt már helye nincs. Mielőtt azonban az idősebb fajtársa ezt szavakba is önthetné, Nawanthiri megelőzi.*
- Ezekre nem lesz szükség. Megkapod a pénzedet.
*Megfeszülnek az arcok, amikor odalép a kártyaasztalhoz, de 400 tallér csengő hangja hamar kisimítja az őrök ráncait. Ételt-vizet a szerzetes meg sem próbál kérni tőlük. Majd Armarkhturral kitalálják, honnan szereznek - úgyis csak ő tudja, hol a Csontvető szigete.
Miközben a lányok fizetnek, újabb hat őr érkezik a toronyba: két alabárdos mélységi, meg három ember és egy félelf nyílpuskás. A visszatérő reggeli őrjárat. Bele nem szólnak az ügyletbe, csak a félelf érdeklődik az alkudozást vivő sötételftől, mi ez a seftelés már megint. Az ár-érték arány őt is megnyugtatja. Valószínűleg pórul járt csempészeknek nézi Lilyt meg mandulaszemet.
Akárhogyan is, ha a tolvajlány is leszurkolta a magáét, mozgásba lendülnek a fogaskerekek. A rangidős mélységi leküldi az embereket a pincébe, hogy szedjenek össze minden szükségest, a többi nyolc őr pedig a fogadóteremben marad a helyszín biztosítására. Gyenge fél óra múlva hőseink egy kisebb, ám jó nehéz tengerészládát kapnak. Egy komplett hajójavító készlet van benne, szerszámokkal, alapanyagokkal, egyedül a vitorlának való dolgok hiányoznak. Nawanthiri emlékei szerint a kenunak nem volt vitorlája, és a manó sem emlegette, így nem bolygatja a dolgot. Udvariasan megköszöni az eszközöket, aztán visszaindul a ládával a barlanghoz.*
*Mindeközben Ukrom kova és acél jellegzetes kopogására lehet figyelmes. Armarkhtur egy kövön üldögél, és éppen rágyújt a hosszúszárú csibukjára. Egy kis piknikes kosár is van mellette, teakészlettel, aprósüteménnyel. Báli ruháját utazóra cserélte, de most sem kevésbé elegáns: hosszú hódprém kabát csuklyával és sárgaréz csatokkal, fejre simuló, piros, kötött sapka (ami persze semmit nem takar a nagy füleiből), szattyán tengerészcsizmák és vastag (szintén piros) gyapjúöltözék.
A szürkebőrűvel látszólag nem foglalkozik, ellenben amikor a pipája sikeresen begyulladt, a barlang gyógynövényillattal telik meg. A manó ezután kirakja maga mellé az aprócska teamelegítőjét, tüzet csihol abba is, és feltesz rá egy kanna vizet.*
*Vak vezet világtalant. A mélységi Lily érveit ugyanúgy félresöpri, mint a szerzetesét, az ár pedig már hétszázötven arany. A fiatalabb sötételf a tőre markolatára teszi a kezét, jelezve, hogy további alkudozásnak itt már helye nincs. Mielőtt azonban az idősebb fajtársa ezt szavakba is önthetné, Nawanthiri megelőzi.*
- Ezekre nem lesz szükség. Megkapod a pénzedet.
*Megfeszülnek az arcok, amikor odalép a kártyaasztalhoz, de 400 tallér
csengő hangja hamar kisimítja az őrök ráncait. Ételt-vizet a szerzetes meg sem próbál kérni tőlük. Majd Armarkhturral kitalálják, honnan szereznek - úgyis csak ő tudja, hol a Csontvető szigete.Miközben a lányok fizetnek, újabb hat őr érkezik a toronyba: két alabárdos mélységi, meg három ember és egy félelf nyílpuskás. A visszatérő reggeli őrjárat. Bele nem szólnak az ügyletbe, csak a félelf érdeklődik az alkudozást vivő sötételftől, mi ez a seftelés már megint. Az ár-érték arány őt is megnyugtatja. Valószínűleg pórul járt csempészeknek nézi Lilyt meg mandulaszemet.
Akárhogyan is, ha a tolvajlány is leszurkolta a magáét, mozgásba lendülnek a fogaskerekek. A rangidős mélységi leküldi az embereket a pincébe, hogy szedjenek össze minden szükségest, a többi nyolc őr pedig a fogadóteremben marad a helyszín biztosítására. Gyenge fél óra múlva hőseink egy kisebb, ám jó nehéz tengerészládát kapnak. Egy komplett hajójavító készlet van benne, szerszámokkal, alapanyagokkal, egyedül a vitorlának való dolgok hiányoznak. Nawanthiri emlékei szerint a kenunak nem volt vitorlája, és a manó sem emlegette, így nem bolygatja a dolgot. Udvariasan megköszöni az eszközöket, aztán visszaindul a ládával a barlanghoz.*
*Mindeközben Ukrom kova és acél jellegzetes kopogására lehet figyelmes. Armarkhtur egy kövön üldögél, és éppen rágyújt a hosszúszárú csibukjára. Egy kis piknikes kosár is van mellette, teakészlettel, aprósüteménnyel. Báli ruháját utazóra cserélte, de most sem kevésbé elegáns: hosszú hódprém kabát csuklyával és sárgaréz csatokkal, fejre simuló, piros, kötött sapka (ami persze semmit nem takar a nagy füleiből), szattyán tengerészcsizmák és vastag (szintén piros) gyapjúöltözék.
A szürkebőrűvel látszólag nem foglalkozik, ellenben amikor a pipája sikeresen begyulladt, a barlang gyógynövényillattal telik meg. A manó ezután kirakja maga mellé az aprócska teamelegítőjét, tüzet csihol abba is, és feltesz rá egy kanna vizet.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-23 16:12:59
Üzenet elküldve: 2024-01-23 16:12:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
// alkudozáspróba - sikertelen //
- Hogy mennyi?!
*Kiált fel árvánk a mélységi ajánlatát hallva. A páros szerencséjére azonban nem tudja tovább járatni hatalmas száját. Pedig megmondtam volna a haszonlesőnek. Helyette Nawanthiri valami sokkal okosabb döntést hoz. Elkezd alkudni. Lily pedig mosollyal ajkain nyugszik meg. Hiszen mégsem szép dolog ebédidő előtt kirabolni egy tolvajt. De a próbálkozás visszafelé sül el. A sötételf meg emeli az árat. Ezt nyomatékosítva két barátja is fegyvert ragad. Az új ajánlat pedig hatszázötven arany. A félvérben ekkor pattan el valami. Nem túl hevemensen, ám hangot ad a véleményének. Először a szerzetes felé fordul.*
- Van bizony. De nem várjunk egy kicsit mielőtt előveszem!
*Aztán pénzéhes mélységire emeli a tekintetét.*
- Te viccelsz velünk. Igaz?
*Mordul a férfira.*
- Ezek nem érnek ennyit. Nekünk meg nincs is szükségünk olyan sokra belőlük.
*Igyekszik egyezkedni, majd ő is előáll az ajánlatával.*
- Kapsz ötszázat és itt sem vagyunk. Ti pedig folytathatjátok... Izé... Bármit is csináltatok eddig.
*A mélységi a társaira pillant. Mire pedig visszatér a tekintete a párosra, mosolya már olyan széles, hogy a fogai is kilátszanak.*
- Nem. Nem viccelek. Viszont már hétszázötven.
*Jelenti ki kegyetlen nyugalomba csomagolt, rideg hangon. Árvánk pedig nem tehet mást, mint legyőzötten a tenyereibe temetni arcát és úgy felnyögni.*
- Iftenek!
*Aztán Nawanthiri felé fordul.*
- Itt nem nyerhetünk. Ellenben...
*Mondja, majd elgondolkodva a férfira szegezi tekintetét.*
- Megkapod. Ám adsz hozzá egy teljesen új fáklyát és... és...
*Tanácstalanul pillant körbe a fogadóhelyiségben, mire megakad a szeme a kártyaasztalon üldögélő, kis híján teli rumosüvegen.*
- És azt is elviszem.
*Nyilván ezekre nincs nagy szüksége, ellenben a kenu javító holmikkal. Ám kevésbé érezné magát kifosztva, amennyiben ő is szabhatna feltételeket.*
// alkudozáspróba - sikertelen //
- Hogy mennyi?!
*Kiált fel árvánk a mélységi ajánlatát hallva. A páros szerencséjére azonban nem tudja tovább járatni hatalmas száját. Pedig megmondtam volna a haszonlesőnek. Helyette Nawanthiri valami sokkal okosabb döntést hoz. Elkezd alkudni. Lily pedig mosollyal ajkain nyugszik meg. Hiszen mégsem szép dolog ebédidő előtt kirabolni egy tolvajt. De a próbálkozás visszafelé sül el. A sötételf meg emeli az árat. Ezt nyomatékosítva két barátja is fegyvert ragad. Az új ajánlat pedig hatszázötven arany. A félvérben ekkor pattan el valami. Nem túl hevemensen, ám hangot ad a véleményének. Először a szerzetes felé fordul.*
- Van bizony. De nem várjunk egy kicsit mielőtt előveszem!
*Aztán pénzéhes mélységire emeli a tekintetét.*
- Te viccelsz velünk. Igaz?
*Mordul a férfira.*
- Ezek nem érnek ennyit. Nekünk meg nincs is szükségünk olyan sokra belőlük.
*Igyekszik egyezkedni, majd ő is előáll az ajánlatával.*
- Kapsz ötszázat és itt sem vagyunk. Ti pedig folytathatjátok... Izé... Bármit is csináltatok eddig.
*A mélységi a társaira pillant. Mire pedig visszatér a tekintete a párosra, mosolya már olyan széles, hogy a fogai is kilátszanak.*
- Nem. Nem viccelek. Viszont már hétszázötven.
*Jelenti ki kegyetlen nyugalomba csomagolt, rideg hangon. Árvánk pedig nem tehet mást, mint legyőzötten a tenyereibe temetni arcát és úgy felnyögni.*
- Iftenek!
*Aztán Nawanthiri felé fordul.*
- Itt nem nyerhetünk. Ellenben...
*Mondja, majd elgondolkodva a férfira szegezi tekintetét.*
- Megkapod. Ám adsz hozzá egy teljesen új fáklyát és... és...
*Tanácstalanul pillant körbe a fogadóhelyiségben, mire megakad a szeme a kártyaasztalon üldögélő, kis híján teli rumosüvegen.*
- És azt is elviszem.
*Nyilván ezekre nincs nagy szüksége, ellenben a kenu javító holmikkal. Ám kevésbé érezné magát kifosztva, amennyiben ő is szabhatna feltételeket.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-22 19:42:32
Üzenet elküldve: 2024-01-22 19:42:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*Az ork morgásaitól visszhangzott a máskülönben szőrszálhasogatóan néma barlang edzése alatt, de ez nem vette el kedvét izmai alaposabb megmozgatásától. A guggolások fekvőtámaszokba folytak át, és mielőtt észre tudta volna venni, már egy kézzel próbálja megkeresni az egyensúlyát és emelni, leereszteni magát. Kifejezetten megerőltető gyakorlat még számára is, de legalább addig nem gyötri se az unalom, se az aggodalom.*
~ Az a lány el nem kezdje piszkálni az őröket... ~ *Az ilyesfajta képeket annál nehezebben tudja elkerülni, minél jobban próbálkozik. Hiába ő jelentkezett, hogy itt marad, a tétlenségből való tehetetlenség ad egy kis dühöt gondolatainak, ami legalább energiát ad fokozatosan nehezebbé váló tornájához. Ki tudja, ha elkezdi próbálni kezei nélkül emelgetni magát, addigra talán meg is jöhet az a manó...*
*Az ork morgásaitól visszhangzott a máskülönben szőrszálhasogatóan néma barlang edzése alatt, de ez nem vette el kedvét izmai alaposabb megmozgatásától. A guggolások fekvőtámaszokba folytak át, és mielőtt észre tudta volna venni, már egy kézzel próbálja megkeresni az egyensúlyát és emelni, leereszteni magát. Kifejezetten megerőltető gyakorlat még számára is, de legalább addig nem gyötri se az unalom, se az aggodalom.*
~ Az a lány el nem kezdje piszkálni az őröket... ~ *Az ilyesfajta képeket annál nehezebben tudja elkerülni, minél jobban próbálkozik. Hiába ő jelentkezett, hogy itt marad, a tétlenségből való tehetetlenség ad egy kis dühöt gondolatainak, ami legalább energiát ad fokozatosan nehezebbé váló tornájához. Ki tudja, ha elkezdi próbálni kezei nélkül emelgetni magát, addigra talán meg is jöhet az a manó...*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-20 21:17:52
Üzenet elküldve: 2024-01-20 21:17:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
// alkudozáspróba - sikertelen //
- Azt úgyse tudjuk kifizetni. *vonja meg a vállát az egekbe szökő árakon. A "Legyünk határozottak!"-ra viszont elszántan rábólint. Ha rajta múlik, még csúnyán is néz hozzá!*
*Bent a toronyban sajnos Lily sem tudja jobban elmondani, merre is rejtőzik a hajójuk. A szerzetes nem érti a dolgot, és erőltetné tovább, mindenféle tereptárgyakra hivatkozva, mert ő viszont pontosan emlékszik az odavezető útra. Mikor azonban megpróbálja szavakba önteni, mintha csomót kötöttek volna a nyelvére, vagy a torkában nőne gombóc. Semmitmondó félszavakat bír csak kipréselni magából. Az őrök a tolvajlány felcsattanásán összenéznek, aztán az idősebb mélységi sandán elmosolyodik.*
- Van az a pénz. Van itt szerszám, faanyag, még szurok is. Ami csak kell.
*Feláll a sámlijáról. Macskamód kinyújtóztatja a hátát, de közben a másik három őr is fölemelkedik ültéből. A két ember magához veszi a nyílpuskáját. Nincsenek felajzva, de az íjrészük acélból van, a puskatus pedig vasalva. A rangidős sötételf csipőre rakja a kezét.*
- Hatszáz aranyért mind a tietek. Vissza se kell hozni.
*Mandulaszem elsőre megütődik az ajánlaton, aztán megnézi az erszényét, hátha.*
- Hát annyim nincsen. *beharapja az ajkát* Négyszáz?
*A mélységi mosolya fél hüvelykkel szélesebbre húzódik. Lassan megrázza a fejét.*
- A-ah. Hat-ötven. Úgy megy fölfelé, ahogy alkudozol.
*Nawanthiri rosszallóan hümment. Ez a kufárkodás nem az ő asztala, legutóbb is lebőgött vele, de közben határozottan érzi, hogy szórakoznak vele. Vesz egy mély levegőt, hogy ne öntse szavakba a gondolatát, aztán Lilyhez fordul:*
- Van kétszázötven aranyad? Megadom majd…
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.20 21:36:23
// alkudozáspróba - sikertelen //
- Azt úgyse tudjuk kifizetni. *vonja meg a vállát az egekbe szökő árakon. A "Legyünk határozottak!"-ra viszont elszántan rábólint. Ha rajta múlik, még csúnyán is néz hozzá!*
*Bent a toronyban sajnos Lily sem tudja jobban elmondani, merre is rejtőzik a hajójuk. A szerzetes nem érti a dolgot, és erőltetné tovább, mindenféle tereptárgyakra hivatkozva, mert ő viszont pontosan emlékszik az odavezető útra. Mikor azonban megpróbálja szavakba önteni, mintha csomót kötöttek volna a nyelvére, vagy a torkában nőne gombóc. Semmitmondó félszavakat bír csak kipréselni magából. Az őrök a tolvajlány felcsattanásán összenéznek, aztán az idősebb mélységi sandán elmosolyodik.*
- Van az a pénz. Van itt szerszám, faanyag, még szurok is. Ami csak kell.
*Feláll a sámlijáról. Macskamód kinyújtóztatja a hátát, de közben a másik három őr is fölemelkedik ültéből. A két ember magához veszi a nyílpuskáját. Nincsenek felajzva, de az íjrészük acélból van, a puskatus pedig vasalva. A rangidős sötételf csipőre rakja a kezét.*
- Hatszáz aranyért mind a tietek. Vissza se kell hozni.
*Mandulaszem elsőre megütődik az ajánlaton, aztán megnézi az erszényét, hátha.*
- Hát annyim nincsen. *beharapja az ajkát* Négyszáz?
*A mélységi mosolya fél hüvelykkel szélesebbre húzódik. Lassan megrázza a fejét.*
- A-ah. Hat-ötven. Úgy megy fölfelé, ahogy alkudozol.
*Nawanthiri rosszallóan hümment. Ez a kufárkodás nem az ő asztala, legutóbb is lebőgött vele, de közben határozottan érzi, hogy szórakoznak vele. Vesz egy mély levegőt, hogy ne öntse szavakba a gondolatát, aztán Lilyhez fordul:*
- Van kétszázötven aranyad? Megadom majd…
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.20 21:36:23
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-19 17:08:13
Üzenet elküldve: 2024-01-19 17:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes válasza nem győzi meg a lányt. Ő maga viszont még ennyire sem tudná körülírni a szükséges eszközöket.*
- Csak azért kérdezem, mert nem szeretném, ha valami teljesen felesleges holmit sóznának ránk. Azt is egekbe szökő áron.
*Árvánk félelme nem alaptalan. Mégiscsak a Kikötőben vannak, aminek a híre megelőzi a bűzét.*
- Legyünk határozottak! Mintha tudnánk, mit csinálunk. Egy próbát megér.
*Vonja meg a vállát, majd követi Nawanthirit a Világítótoronyig. Természetesen nem elsőként lép az épületbe. Sőt! Csuklyáját igyekszik úgy igazítani, hogy a lehető legtöbbet takarjon el. Belépve kicsit örül a fedél alatti, melegebb levegőnek. Ott legalább a szél sem fúj. Amíg az óriásnevelt elmeséli, miért is ette ide a fene őket, árvánk is kezdi elhinni, hogy nem ismerték fel. Pedig a bent ülő alakok épp úgy néznek ki, mint akik képesek lennének őt elcibálni az életben maradt ork fivérig. Szerencsére ezidáig nyoma sincs ilyesfajta szándéknak. Ellenben a szerzetes valamiért nem tudja, vagy nem akarja elmondani, hogy merre lelhető fel az említett kenu. Pedig lehet, hogy a hozzáértő helyiek nem csupán a javításhoz szükséges kellékeket, de magát a javítást is megoldanák. Lilyt meg nem olyan fából faragták, hogy egyetlen lehetőséget is elmulasszon, ha kihúzhatja magát bárminemű munka alól. Hamar barátja segítségére is siet az útbaigazítást dolgában.*
- Bizony, ott van... Ott... A barlangban.
*Kis tolvajunk sem érti, ám nem emlékszik pontosan hol is található az emlegetett barlang.*
- Hát onnan jöttünk! Arról.
*Kiált fel tehetetlenségében, végül ő is csak mutatni tud a kenu irányába. Aztán összeszedi magát, határozottságot erőltet az arcára és közelebb lép a kíváncsi mélységihez.*
- Mit számít, hol van? A lényeg, hogy lyukas a tutaly és szeretnénk megjavítani. Az ehhez szükséges szerszámokat akarjuk itt beszerezni. Tudnátok ezt biztosítani számunkra?
*Hadarja elszánt arccal, ellenben kislányos zavarral a hangjában. Remélve, hogy hamar indulhatnak is vissza. Nyilván a kellő eszköztárral a birtokukban.*
*A szerzetes válasza nem győzi meg a lányt. Ő maga viszont még ennyire sem tudná körülírni a szükséges eszközöket.*
- Csak azért kérdezem, mert nem szeretném, ha valami teljesen felesleges holmit sóznának ránk. Azt is egekbe szökő áron.
*Árvánk félelme nem alaptalan. Mégiscsak a Kikötőben vannak, aminek a híre megelőzi a bűzét.*
- Legyünk határozottak! Mintha tudnánk, mit csinálunk. Egy próbát megér.
*Vonja meg a vállát, majd követi Nawanthirit a Világítótoronyig. Természetesen nem elsőként lép az épületbe. Sőt! Csuklyáját igyekszik úgy igazítani, hogy a lehető legtöbbet takarjon el. Belépve kicsit örül a fedél alatti, melegebb levegőnek. Ott legalább a szél sem fúj. Amíg az óriásnevelt elmeséli, miért is ette ide a fene őket, árvánk is kezdi elhinni, hogy nem ismerték fel. Pedig a bent ülő alakok épp úgy néznek ki, mint akik képesek lennének őt elcibálni az életben maradt ork fivérig. Szerencsére ezidáig nyoma sincs ilyesfajta szándéknak. Ellenben a szerzetes valamiért nem tudja, vagy nem akarja elmondani, hogy merre lelhető fel az említett kenu. Pedig lehet, hogy a hozzáértő helyiek nem csupán a javításhoz szükséges kellékeket, de magát a javítást is megoldanák. Lilyt meg nem olyan fából faragták, hogy egyetlen lehetőséget is elmulasszon, ha kihúzhatja magát bárminemű munka alól. Hamar barátja segítségére is siet az útbaigazítást dolgában.*
- Bizony, ott van... Ott... A barlangban.
*Kis tolvajunk sem érti, ám nem emlékszik pontosan hol is található az emlegetett barlang.*
- Hát onnan jöttünk! Arról.
*Kiált fel tehetetlenségében, végül ő is csak mutatni tud a kenu irányába. Aztán összeszedi magát, határozottságot erőltet az arcára és közelebb lép a kíváncsi mélységihez.*
- Mit számít, hol van? A lényeg, hogy lyukas a tutaly és szeretnénk megjavítani. Az ehhez szükséges szerszámokat akarjuk itt beszerezni. Tudnátok ezt biztosítani számunkra?
*Hadarja elszánt arccal, ellenben kislányos zavarral a hangjában. Remélve, hogy hamar indulhatnak is vissza. Nyilván a kellő eszköztárral a birtokukban.*
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-17 19:36:46
Üzenet elküldve: 2024-01-17 19:36:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
*A szerzetes halkan feljajdul, mikor Lily elesik, és amennyire a síkos padló engedi, megpróbálja talpra segíteni. Kis híján maga is megcsúszik közben. Ami a különleges négykézláb technikát illeti, nos azt:*
- Mist tilíltim ki!
*Kiérve csak széttárja a kezeit: tegnap estig ugyanúgy nem tudott a barlang létezéséről, mint a tolvajlány, így aztán könnyebb utat sem ismer a Világítótoronyhoz.*
- Nem olyan magas ez! *próbál valami biztatót mondani, miközben végigméri a sziklafalat* Kettőt lépsz, és eléred a tetejét!
*Egészségesen bizonyára így lenne, de a félelfnek sérült a válla meg a hasa is. Nawanthiri pont azért marad lenn, hogy elkapja, ha véletlenül lezuhanna. Szerencsére nem lesz rá szükség, pár perc múlva pedig a szerzetes is felhág a szurdok peremére.*
- Hát… gondolom szöget. *fölteszi a kalapját* Meg akkor már kalapácsot is. Meg… *kezét a szája elé téve elgondolkodik* valami dugót, a hajót befoltozni… *bizonytalanul Lilyre pillant* …csak megmondják a bentiek! Gyere be velem, aztán majd kidumáljuk belőlük!
*A piszkosfehér épülethez hamar odaérnek. Az ajtó nyitva van, a fogadóhelyiségben négy sodronyinges, nyílpuskás őr fordul feléjük a kártyaasztal mellől. Két sötételf meg egy ember férfi, és egy ember nő. Hőseinket az idősebb (negyven körüli) sötételf szólítja meg, hogy mi járatban erre. Nawanthiri pár szóban elő is adja, hogy kenu, meg lék, meg javítás, sőt, összetákolás, mire az őrök furcsálkodva egymásra néznek.*
- Hol van az a kenu? Ezen a partszakaszon nem lehet kikötni! *mondja a másik mélységi.*
- Hát itt… úgy… nem olyan messze, a föld alatt… arrafelé…
*A szerzetes az irány pontosan mutatja, de valami oknál fogva képtelen jobban körülírni, merre is található a barlang. Segélykérőn Lilyre pillant, hátha neki jobban megy.*
*A szerzetes halkan feljajdul, mikor Lily elesik, és amennyire a síkos padló engedi, megpróbálja talpra segíteni. Kis híján maga is megcsúszik közben. Ami a különleges négykézláb technikát illeti, nos azt:*
- Mist tilíltim ki!
*Kiérve csak széttárja a kezeit: tegnap estig ugyanúgy nem tudott a barlang létezéséről, mint a tolvajlány, így aztán könnyebb utat sem ismer a Világítótoronyhoz.*
- Nem olyan magas ez! *próbál valami biztatót mondani, miközben végigméri a sziklafalat* Kettőt lépsz, és eléred a tetejét!
*Egészségesen bizonyára így lenne, de a félelfnek sérült a válla meg a hasa is. Nawanthiri pont azért marad lenn, hogy elkapja, ha véletlenül lezuhanna. Szerencsére nem lesz rá szükség, pár perc múlva pedig a szerzetes is felhág a szurdok peremére.*
- Hát… gondolom szöget. *fölteszi a kalapját* Meg akkor már kalapácsot is. Meg… *kezét a szája elé téve elgondolkodik* valami dugót, a hajót befoltozni… *bizonytalanul Lilyre pillant* …csak megmondják a bentiek! Gyere be velem, aztán majd kidumáljuk belőlük!
*A piszkosfehér épülethez hamar odaérnek. Az ajtó nyitva van, a fogadóhelyiségben négy sodronyinges, nyílpuskás őr fordul feléjük a kártyaasztal mellől. Két sötételf meg egy ember férfi, és egy ember nő. Hőseinket az idősebb (negyven körüli) sötételf szólítja meg, hogy mi járatban erre. Nawanthiri pár szóban elő is adja, hogy kenu, meg lék, meg javítás, sőt, összetákolás, mire az őrök furcsálkodva egymásra néznek.*
- Hol van az a kenu? Ezen a partszakaszon nem lehet kikötni! *mondja a másik mélységi.*
- Hát itt… úgy… nem olyan messze, a föld alatt… arrafelé…
*A szerzetes az irány pontosan mutatja, de valami oknál fogva képtelen jobban körülírni, merre is található a barlang. Segélykérőn Lilyre pillant, hátha neki jobban megy.*
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-17 16:01:57
Üzenet elküldve: 2024-01-17 16:01:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
// ügyességpróba: sikeres //
*Árvánk követi a szerzetest kifelé a barlangból. Azonban az út nem tűnik olyan egyszerűnek, mint mikor befelé vágtáztak. Annyival van szerencsésebb dolguk, hogy most tovább látnak el az orruknál. A talaj viszont sokkalta csúszósabb. Persze a félvér ezt nem veszi észre. Csörtet, mintha többet nyomna öt kövér macskánál. A sietségnek meg sikerül is visszaütnie. Olyannyira, hogy csupán néhány lépést sikerül megtennie mielőtt újra a fenekén találja magát.*
- Istenek!
*Kiált fel.*
- Ma már másodszor és még csak reggel van.
*Aztán Nawanthirire pillant, aki érdekes módszerhez folyamodva próbálja elkerülni, hogy a tengerbe csusszanjon. Ez neki is menni fog. Gondolja merészen, majd tatyóját a fogai közé szorítva igyekszik utánozni pozíciót. Sikerrel jár, ha lassabban is halad, mint az óriásnevelt.*
- Izt hil tiniltid?
*Teszi próbára magát a csukott szájjal történő kérdezősködésben, ellenben kevés sikerrel. Végül, mindenki a maga tempójában, de kiérnek a barlangból. És láss csodát! Senkit sem kellett kihalászni a tengerből. Ám a megpróbáltatások még nem értek véget.*
- Hát... Hideg az van.
*Szúrja a félvér a levegőbe, mintha nem venné észre mindenki saját maga igencsak könnyedén. Aztán a falra emeli kékjeit, amit még kénytelen megmászni a páros.*
- Nem ismersz más utat a toronyhoz?
*Tesz egy meddő próbát. De nyilván muszáj lesz falra mászniuk.*
- Lefelé még nem gond. Tudod, lefelé még a... *Kuncog* Ez viszont nem lesz könnyű séta.
*Amit kell, azt bizony kell. Makacs dolgok a tények. Árvánk pedig neki is vág a mászásnak. Legalább minél hamarabb túl lesz rajta. Kapaszkodik mindenbe, ami a keze ügyébe kerül. Guökerekbe, ágakba, kiálló sziklákba. Így sem sikerül feljutnia bénázás nélkül. Először egy mohás szikláról csúszik le a csizmája. Leesnie azonban nem sikerül. Másodszor pedig egy gyökér szakad ki a falból. Végül, ha nem is egyszerűen, ám sikerül felérnie. Míg barátjára vár, ülve fújja ki magát. Mikor pedig mindketten felétek, a csak egy kérdés hagyja el az ajkait.*
- Te tudod pontosan, hogy mit is keresünk?
*Amennyiben ez megválaszolásra kerül, a félvér részéről akár indulhatnak is.*
// ügyességpróba: sikeres //
*Árvánk követi a szerzetest kifelé a barlangból. Azonban az út nem tűnik olyan egyszerűnek, mint mikor befelé vágtáztak. Annyival van szerencsésebb dolguk, hogy most tovább látnak el az orruknál. A talaj viszont sokkalta csúszósabb. Persze a félvér ezt nem veszi észre. Csörtet, mintha többet nyomna öt kövér macskánál. A sietségnek meg sikerül is visszaütnie. Olyannyira, hogy csupán néhány lépést sikerül megtennie mielőtt újra a fenekén találja magát.*
- Istenek!
*Kiált fel.*
- Ma már másodszor és még csak reggel van.
*Aztán Nawanthirire pillant, aki érdekes módszerhez folyamodva próbálja elkerülni, hogy a tengerbe csusszanjon. Ez neki is menni fog. Gondolja merészen, majd tatyóját a fogai közé szorítva igyekszik utánozni pozíciót. Sikerrel jár, ha lassabban is halad, mint az óriásnevelt.*
- Izt hil tiniltid?
*Teszi próbára magát a csukott szájjal történő kérdezősködésben, ellenben kevés sikerrel. Végül, mindenki a maga tempójában, de kiérnek a barlangból. És láss csodát! Senkit sem kellett kihalászni a tengerből. Ám a megpróbáltatások még nem értek véget.*
- Hát... Hideg az van.
*Szúrja a félvér a levegőbe, mintha nem venné észre mindenki saját maga igencsak könnyedén. Aztán a falra emeli kékjeit, amit még kénytelen megmászni a páros.*
- Nem ismersz más utat a toronyhoz?
*Tesz egy meddő próbát. De nyilván muszáj lesz falra mászniuk.*
- Lefelé még nem gond. Tudod, lefelé még a... *Kuncog* Ez viszont nem lesz könnyű séta.
*Amit kell, azt bizony kell. Makacs dolgok a tények. Árvánk pedig neki is vág a mászásnak. Legalább minél hamarabb túl lesz rajta. Kapaszkodik mindenbe, ami a keze ügyébe kerül. Guökerekbe, ágakba, kiálló sziklákba. Így sem sikerül feljutnia bénázás nélkül. Először egy mohás szikláról csúszik le a csizmája. Leesnie azonban nem sikerül. Másodszor pedig egy gyökér szakad ki a falból. Végül, ha nem is egyszerűen, ám sikerül felérnie. Míg barátjára vár, ülve fújja ki magát. Mikor pedig mindketten felétek, a csak egy kérdés hagyja el az ajkait.*
- Te tudod pontosan, hogy mit is keresünk?
*Amennyiben ez megválaszolásra kerül, a félvér részéről akár indulhatnak is.*
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-15 19:07:18
Üzenet elküldve: 2024-01-15 19:07:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Az egyensúly kérdése//
*Csilingelő hangon nevet fel Drun válaszát hallva. Arra számított, hogy vagy megsértődik, vagy csak simán nem veszi magára a beszólást, de hogy viccet csinál belőle, arra egyáltalán nem.*
- Nem, valóban nem láttam még ilyet. Szerinted miért akartam kipróbálni? *Vág vissza rögtön. Ha szópárbajról van szó, ő sem hagyja ám magát. Még kicsit nyelvet is ölt gúnyolódva. Aztán a kis játék után elcsendesedik, pár percig csak a messzeségbe bámul és elmereng néhány dolgon, amiből Drun köhögése zökkenti ki.*
- Érted már, miért mondtam, hogy hagyd a fenébe azt a pipát? Undorító méreg, amivel csak kinyírod magad. *Teszi rögtön a köhögés felelősévé a gnóm pipáját. A másik nem tudja, de ebben bizony érdemes hinni neki. Ha valamire azt mondja, hogy méreg, akkor az az, és a legközelebbi kukában lenne a helye, ha csak nem akar direkt kárt okozni vele.*
- Valahogy úgy. *Bólint a hellyel kapcsolatos megállapításokra. Egész találó leírás. A válaszadás miatt pár pillanatra Drunra pillant, de utána vissza is szegezi tekintetét a távoli semmibe. Mikor újra megszólal a másik, arra már nem is fordul vissza.*
- Menj csak, és bocs, hogy fanatikusnak neveztelek. Igazából fogalmam sincs, hogy mi vagy. Nem szabadna ítélkeznem. Vigyázz a szállásodig vezető úton, mert sötétedés után rengeteg a tolvaj és a részeg, bunkó alak!
*Nem tudja, miért érdekli egyáltalán, hogy mi lesz a sorsa a kis utazónak, de valamiért úgy érezte, ezt kell neki mondania. Kicsit később még hátra pillant, hogy Drun valóban távozott-e. Ha igen, akkor csak a hűlt helyét veszi tudomásul, de ha még ott van, egy aprót talán mosolyog is felé.*
*Csilingelő hangon nevet fel Drun válaszát hallva. Arra számított, hogy vagy megsértődik, vagy csak simán nem veszi magára a beszólást, de hogy viccet csinál belőle, arra egyáltalán nem.*
- Nem, valóban nem láttam még ilyet. Szerinted miért akartam kipróbálni? *Vág vissza rögtön. Ha szópárbajról van szó, ő sem hagyja ám magát. Még kicsit nyelvet is ölt gúnyolódva. Aztán a kis játék után elcsendesedik, pár percig csak a messzeségbe bámul és elmereng néhány dolgon, amiből Drun köhögése zökkenti ki.*
- Érted már, miért mondtam, hogy hagyd a fenébe azt a pipát? Undorító méreg, amivel csak kinyírod magad. *Teszi rögtön a köhögés felelősévé a gnóm pipáját. A másik nem tudja, de ebben bizony érdemes hinni neki. Ha valamire azt mondja, hogy méreg, akkor az az, és a legközelebbi kukában lenne a helye, ha csak nem akar direkt kárt okozni vele.*
- Valahogy úgy. *Bólint a hellyel kapcsolatos megállapításokra. Egész találó leírás. A válaszadás miatt pár pillanatra Drunra pillant, de utána vissza is szegezi tekintetét a távoli semmibe. Mikor újra megszólal a másik, arra már nem is fordul vissza.*
- Menj csak, és bocs, hogy fanatikusnak neveztelek. Igazából fogalmam sincs, hogy mi vagy. Nem szabadna ítélkeznem. Vigyázz a szállásodig vezető úton, mert sötétedés után rengeteg a tolvaj és a részeg, bunkó alak!
*Nem tudja, miért érdekli egyáltalán, hogy mi lesz a sorsa a kis utazónak, de valamiért úgy érezte, ezt kell neki mondania. Kicsit később még hátra pillant, hogy Drun valóban távozott-e. Ha igen, akkor csak a hűlt helyét veszi tudomásul, de ha még ott van, egy aprót talán mosolyog is felé.*
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-14 21:42:12
Üzenet elküldve: 2024-01-14 21:42:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//AZ egyensúly kérdése//
* Mélyeket szív a sós hideg levegőből. Norileina Vylrien igaza volt a környezet és a kilátás illetően. Hallgatva a lány riposztját oldalt sandítva egy félmosoly társaságában. – Ezt csak azért mondod, mert még nem láttad, hogy egy fanatikus, hallucinációktól begőzölt gnóm mire lenne képes. Mondja mind ezt egészen vidáman. A lány részéről is inkább amolyan kis incselkedésnek véli, de nem veszi fel. Néhány pillanat erejéig eszébe jut a Hét Varju Tavernában átélt incidense is. Többször is megpróbálták megütni sikertelenül, a támadója addig próbálkozott még végül legalább egy rúgása be nem talált. Még nem is volt olyan régen, megérinti az azóta már elszíneződött belilult mellkasát. Köhögés tör rá. *
-Valóban különleges hely, jó választás. Egyszerre élettel teli és zajos, ahogy a hullámok ostromolják a sziklákat és épp ezért csak pár lépés a halál és a végső csend.
~ Az őrök nélkül vérengzés lenne? Micsoda kényes egyensúly. Viszont az itteni katonák jelenléte több mindenre is választ adhat. Vajon itt testesül meg a kikötőben tevékenykedők tényleges hatalma? ~ *Előveszi a kötéses könyvét és a látott címereket kezdi magának feljegyzetelni. *
-Igazán örülök annak, hogy ezt megosztottad velem. Köszönet érte Norileina. Lassan ideje szállás után néznem, későre jár és még messze a nyár meleg.
A hozzászólás írója (Thargatrah Drun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.14 21:42:56
* Mélyeket szív a sós hideg levegőből. Norileina Vylrien igaza volt a környezet és a kilátás illetően. Hallgatva a lány riposztját oldalt sandítva egy félmosoly társaságában. – Ezt csak azért mondod, mert még nem láttad, hogy egy fanatikus, hallucinációktól begőzölt gnóm mire lenne képes. Mondja mind ezt egészen vidáman. A lány részéről is inkább amolyan kis incselkedésnek véli, de nem veszi fel. Néhány pillanat erejéig eszébe jut a Hét Varju Tavernában átélt incidense is. Többször is megpróbálták megütni sikertelenül, a támadója addig próbálkozott még végül legalább egy rúgása be nem talált. Még nem is volt olyan régen, megérinti az azóta már elszíneződött belilult mellkasát. Köhögés tör rá. *
-Valóban különleges hely, jó választás. Egyszerre élettel teli és zajos, ahogy a hullámok ostromolják a sziklákat és épp ezért csak pár lépés a halál és a végső csend.
~ Az őrök nélkül vérengzés lenne? Micsoda kényes egyensúly. Viszont az itteni katonák jelenléte több mindenre is választ adhat. Vajon itt testesül meg a kikötőben tevékenykedők tényleges hatalma? ~ *Előveszi a kötéses könyvét és a látott címereket kezdi magának feljegyzetelni. *
-Igazán örülök annak, hogy ezt megosztottad velem. Köszönet érte Norileina. Lassan ideje szállás után néznem, későre jár és még messze a nyár meleg.
A hozzászólás írója (Thargatrah Drun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.14 21:42:56
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-14 15:18:00
Üzenet elküldve: 2024-01-14 15:18:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
// Az én nevem Nawanthirishardipandra //
// ügyességpróba: sikeres //
*A szurdokba vezető folyosó nyálkás az éjjeli dagálytól. A padló enyhén lejt, és csúszik, mint a jég. Kapaszkodni sem egyszerű, mert a kéz nem talál fogást a falakat borító algán. Mikor gyors egymásutánban harmadjára tántorodik meg, a szerzetesnek elege lesz, és négykézláb folytatja az utat. Hátramenetben, hogy ha véletlen mégis meg találna csúszni, legalább ne fejjel előre landoljon a tengerben.
Ha mindketten szerencsésen kiértek a folyosó bejáratához, még meg kell mászniuk két ölnyi sziklafalat. Mindketten magasak, és a falon bőven van kapaszkodó: gyökerek, kiszögellések, mohos kövek. A szurdokban jajong a metsző szél, a hullámokról hideg permet száll hőseinkre. Nawanthiri maga elé engedi a lánykát, és csak azután indul el, hogy Lily biztonságban fölért. Közben van ideje összekötni hátul a sörényét. A kalapját kénytelen a foga közé kapni, hogy a szél le ne fújja, de egyébként nem siet. Minden fogást, minden támaszt kipróbál, mielőtt ránehézkedne. Néha így is ellen kell tartania a huzatnak.*
// ügyességpróba: sikeres //
*A szurdokba vezető folyosó nyálkás az éjjeli dagálytól. A padló enyhén lejt, és csúszik, mint a jég. Kapaszkodni sem egyszerű, mert a kéz nem talál fogást a falakat borító algán. Mikor gyors egymásutánban harmadjára tántorodik meg, a szerzetesnek elege lesz, és négykézláb folytatja az utat. Hátramenetben, hogy ha véletlen mégis meg találna csúszni, legalább ne fejjel előre landoljon a tengerben.
Ha mindketten szerencsésen kiértek a folyosó bejáratához, még meg kell mászniuk két ölnyi sziklafalat. Mindketten magasak, és a falon bőven van kapaszkodó: gyökerek, kiszögellések, mohos kövek. A szurdokban jajong a metsző szél, a hullámokról hideg permet száll hőseinkre. Nawanthiri maga elé engedi a lánykát, és csak azután indul el, hogy Lily biztonságban fölért. Közben van ideje összekötni hátul a sörényét. A kalapját kénytelen a foga közé kapni, hogy a szél le ne fújja, de egyébként nem siet. Minden fogást, minden támaszt kipróbál, mielőtt ránehézkedne. Néha így is ellen kell tartania a huzatnak.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-14 15:13:36
Üzenet elküldve: 2024-01-14 15:13:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1091
OOC üzenetek: 43
Játékstílus: Vakmerő
//Az egyensúly kérdése//
*Nem hazudott ő, bizony, hogy nem. A világítótorony tényleg a kikötő és környéke egyik legkellemesebb helyszíne. A szirt, ahonnan a végtelenségig ellátni, mintha a hatalmas víztömeg soha nem érne véget, a kellemes szellő, ami állandóan jár, és az, hogy itt mindig kevesen vannak.
Ahogy caplatnak felfelé a dombon, Drun ismét megszólal, Nori pedig figyel rá, bármennyire is elege van már a prédikációjából.*
- Hm? Talán igazad van… *Most először ért egyet valamiben a másikkal. Mivel még soha nem használta az átkot, nem gondolkodott a hátrányain sem, de Drunnak igaza van. Nem lenne jó, ha egy nála erősebb személy ellen használva a végén ő húzná a rövidebbet célpontja őrületéből.*
- Azért bátorkodom megjegyezni, hogy veled remélhetőleg elbántam volna akkor is, ha rám támadsz. Főleg, ha az eszedet sem tudod. *Mosolyog rá kedvesen, hiába azt mondta épp, hogy ha szükséges volna, akkor bizony megölné a kis gnómot, akit elképzelhető, hogy alábecsül, de továbbra is csak egy fanatikusnak gondolja, jó harcosnak egyáltalán nem.*
- Persze, hogy sok az őr, mert senki nem akar vérengzést. Nélkülük vélhetően az lenne. Illetve rengeteg a tolvaj is, vigyázz velük! *Mondja el saját jó tanácsait is, miközben felérnek a világítótoronyhoz. Nori a szirt széléhez sétál, de ezúttal is tisztes távolságra, hogy még véletlenül se próbálhassa meg senki újra lelökni onnan.*
- Hogy tetszik? *Fordul kérdően Drun felé.*
*Nem hazudott ő, bizony, hogy nem. A világítótorony tényleg a kikötő és környéke egyik legkellemesebb helyszíne. A szirt, ahonnan a végtelenségig ellátni, mintha a hatalmas víztömeg soha nem érne véget, a kellemes szellő, ami állandóan jár, és az, hogy itt mindig kevesen vannak.
Ahogy caplatnak felfelé a dombon, Drun ismét megszólal, Nori pedig figyel rá, bármennyire is elege van már a prédikációjából.*
- Hm? Talán igazad van… *Most először ért egyet valamiben a másikkal. Mivel még soha nem használta az átkot, nem gondolkodott a hátrányain sem, de Drunnak igaza van. Nem lenne jó, ha egy nála erősebb személy ellen használva a végén ő húzná a rövidebbet célpontja őrületéből.*
- Azért bátorkodom megjegyezni, hogy veled remélhetőleg elbántam volna akkor is, ha rám támadsz. Főleg, ha az eszedet sem tudod. *Mosolyog rá kedvesen, hiába azt mondta épp, hogy ha szükséges volna, akkor bizony megölné a kis gnómot, akit elképzelhető, hogy alábecsül, de továbbra is csak egy fanatikusnak gondolja, jó harcosnak egyáltalán nem.*
- Persze, hogy sok az őr, mert senki nem akar vérengzést. Nélkülük vélhetően az lenne. Illetve rengeteg a tolvaj is, vigyázz velük! *Mondja el saját jó tanácsait is, miközben felérnek a világítótoronyhoz. Nori a szirt széléhez sétál, de ezúttal is tisztes távolságra, hogy még véletlenül se próbálhassa meg senki újra lelökni onnan.*
- Hogy tetszik? *Fordul kérdően Drun felé.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Világítótorony
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:18:19
Üzenet elküldve: 2024-01-14 14:18:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az egyensúly kérdése//
//Norileina Vylrien//
* A lakónegyed és a dokkok nyirkos épületeit hátrahagyva a világítótorony környéke valahogy megváltozik. Sokkal rendezettebbnek és idillinek tűnik, mintha legalább is nem a kikötőhöz, hanem egy távoli világ, távoli városához tartozna. Lelke mélyén örül neki, hogy a lány legalább még egy kicsit vele tart. Ő volt az első ezen a helyen, akivel volt közös pontja és aki legalább részben megértette milyen céljai lehetnek. A sziklás parton felfelé haladva a lányt engedi előre, hogy mutathassa az utat, fél lépéssel lemaradva követi*
-Igen, a hallucináció egy részén biztos jól szórakoztál volna, de engedj meg akkor még egy utolsó „tankönyvi” dolgot nekem. Ne felejtsd el az intelmeket sem! Miután megérinted az áldozatodat, azonnal tűnj el a szeme elől, különbön te leszel az első olyan személy, akinek elsőként neki ront. Az a része kevésbé vicces. Néha elgondolkodom azon, hogy a hatalmát használva egyesesetekben mi is további veszélyeknek vagyunk kitéve. Valahol akár humorosnak is tűnhetne a dolog. Egyébként pedig köszönöm, hogy elkísérsz még egy darabon.
Meglepően sok itt az őr és az őrjárat. A kikötő egyéb részein eddig nem láttam ilyen mértékű és szervezett felügyeletet. * Ki mondva az utolsó megfigyelését újra elcsendesedik. *
A hozzászólás írója (Thargatrah Drun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.14 14:19:33
//Norileina Vylrien//
* A lakónegyed és a dokkok nyirkos épületeit hátrahagyva a világítótorony környéke valahogy megváltozik. Sokkal rendezettebbnek és idillinek tűnik, mintha legalább is nem a kikötőhöz, hanem egy távoli világ, távoli városához tartozna. Lelke mélyén örül neki, hogy a lány legalább még egy kicsit vele tart. Ő volt az első ezen a helyen, akivel volt közös pontja és aki legalább részben megértette milyen céljai lehetnek. A sziklás parton felfelé haladva a lányt engedi előre, hogy mutathassa az utat, fél lépéssel lemaradva követi*
-Igen, a hallucináció egy részén biztos jól szórakoztál volna, de engedj meg akkor még egy utolsó „tankönyvi” dolgot nekem. Ne felejtsd el az intelmeket sem! Miután megérinted az áldozatodat, azonnal tűnj el a szeme elől, különbön te leszel az első olyan személy, akinek elsőként neki ront. Az a része kevésbé vicces. Néha elgondolkodom azon, hogy a hatalmát használva egyesesetekben mi is további veszélyeknek vagyunk kitéve. Valahol akár humorosnak is tűnhetne a dolog. Egyébként pedig köszönöm, hogy elkísérsz még egy darabon.
Meglepően sok itt az őr és az őrjárat. A kikötő egyéb részein eddig nem láttam ilyen mértékű és szervezett felügyeletet. * Ki mondva az utolsó megfigyelését újra elcsendesedik. *
A hozzászólás írója (Thargatrah Drun) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.01.14 14:19:33
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 345-364