Kikötő - Lakónegyed
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Dokkok és kikötő (új) Csatornarendszer (új) Vérkert (új) | Lakónegyed | Rumos Rókalyuk (új) Sellőház (új) Vámház (új) Hét Varjú Taverna (új) |  |
1894. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-01 17:33:33
Üzenet elküldve: 2025-05-01 17:33:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Viharban//
//Második szál//
*Hogy a nő elhúzza a kezét a kabátujja mellől csak egy futó pillantás követi a férfi részéről. Nem rejtenek már haragot a vonások, bár összefeszül az állkapcsa a mozdulatra, az egyedül a finom fintor mögötti elutasításnak szól. Nem kívánta megzavarni a másikat, főleg a saját otthonában, s mégis azt teszi, még szavak nélkül is.. Mintha akaratlanul is valami rosszat tett volna húzódik el maga is a hosszúéletű közeléből. A tűz vonzza, a melege, ha alig pislákol is csak valami láng a leégett rönkök között, alóla forró, száraz a felszálló hő. Az arcán érzi, ahogy a kandalló elé lép, és visszafonva maga elé a másik karját ismét csak abba mered. Hogy leüljön nem fordul meg a fejében, hogy odakint sötéten mossa a kikötőt a vihar is kívül reked a tudatán, hogy mikor, hogyan fog hazajutni, akkor sem gondolkozott rajta, amikor elindult, s most sem teszi. Feketében játszik a világ, vörösben, élesen pattanva vet szét egy felhőnyi izzó parazsat az egyik hasáb.*
- Az elején. *Feleli a kérdésre, összehúzva a szemét a visszahulló pernye fényében. Nem kell a könyvbe néznie, hogy tudja, hol vannak benne azok a rajzolatok, amikkel a nőnek vigyáznia kell.* - Az egyszerű minták mind használhatóak *teszi még hozzá csendesen, anélkül, hogy felnézne. A sima, ismétlődő motívumok szabadon variálhatóak, s a mintakönyv éppen eleget tartalmaz belőlük, hogy érthető, átlátható legyen belőle a hosszúéletűnek is, hogyan. Ha soha nem is látott még ilyet, nincs kétsége a nő képességei felől.
A zsarátnok között vibráló sötét fényeket figyeli mozdulatlanul. Az a néhány kortynyi meleg tea kevésnek bizonyul, hogy átmelegítse, legfeljebb a szomját enyhíti valamelyest, amit eddig észre sem vett.*
- Mit akarsz csinálni? *szólal meg újra halkan.* - Ha rád bízom.
*Hogy az aranyak őt mérik, rajzok helyeit keresik rajta a kabát alatt nem figyeli, talán csak a tudat alatt, megérzések szintjén jut el az értelméig.*
//Második szál//
*Hogy a nő elhúzza a kezét a kabátujja mellől csak egy futó pillantás követi a férfi részéről. Nem rejtenek már haragot a vonások, bár összefeszül az állkapcsa a mozdulatra, az egyedül a finom fintor mögötti elutasításnak szól. Nem kívánta megzavarni a másikat, főleg a saját otthonában, s mégis azt teszi, még szavak nélkül is.. Mintha akaratlanul is valami rosszat tett volna húzódik el maga is a hosszúéletű közeléből. A tűz vonzza, a melege, ha alig pislákol is csak valami láng a leégett rönkök között, alóla forró, száraz a felszálló hő. Az arcán érzi, ahogy a kandalló elé lép, és visszafonva maga elé a másik karját ismét csak abba mered. Hogy leüljön nem fordul meg a fejében, hogy odakint sötéten mossa a kikötőt a vihar is kívül reked a tudatán, hogy mikor, hogyan fog hazajutni, akkor sem gondolkozott rajta, amikor elindult, s most sem teszi. Feketében játszik a világ, vörösben, élesen pattanva vet szét egy felhőnyi izzó parazsat az egyik hasáb.*
- Az elején. *Feleli a kérdésre, összehúzva a szemét a visszahulló pernye fényében. Nem kell a könyvbe néznie, hogy tudja, hol vannak benne azok a rajzolatok, amikkel a nőnek vigyáznia kell.* - Az egyszerű minták mind használhatóak *teszi még hozzá csendesen, anélkül, hogy felnézne. A sima, ismétlődő motívumok szabadon variálhatóak, s a mintakönyv éppen eleget tartalmaz belőlük, hogy érthető, átlátható legyen belőle a hosszúéletűnek is, hogyan. Ha soha nem is látott még ilyet, nincs kétsége a nő képességei felől.
A zsarátnok között vibráló sötét fényeket figyeli mozdulatlanul. Az a néhány kortynyi meleg tea kevésnek bizonyul, hogy átmelegítse, legfeljebb a szomját enyhíti valamelyest, amit eddig észre sem vett.*
- Mit akarsz csinálni? *szólal meg újra halkan.* - Ha rád bízom.
*Hogy az aranyak őt mérik, rajzok helyeit keresik rajta a kabát alatt nem figyeli, talán csak a tudat alatt, megérzések szintjén jut el az értelméig.*
1893. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-05-01 14:39:52
Üzenet elküldve: 2025-05-01 14:39:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Viharban//
//Második szál//
*A másik alakját figyeli, de a szürkék nem fordulnak felé. Nincs szüksége semmire. Hogy önzetlenül adna bármit sem fogja soha betölteni az űrt, amit magából hasított ki. Nem néz a felkarja irányába, ahol égetőn sajog fel a betű, ami örökké emlékeztetni fogja arra, hogy nem hallgatott a belső intelemre. Ha kap valamit cserébe, nem számít, ahogy az sem, hogyha nem. De pontosan tudja, hogy mit jelent egy-egy bőrbe vésett motívum, kép, vagy szavak. Hogy amazt mire emlékezteti, nem tudja, de azt igen, hogy rajta kell legyen. És ennek nem fog az útjába állni arany, vagy viszonzás. Nem mintha ismerné a világot, ahol nem csupán valami valamivel cserélhet helyet. Sosem kopik ki, mégis halványodik a múlt, helyet adva újdonságnak, még ha sokszor nem is kér belőle.
Már ereszkedik rá a köd, eltünteti a majdnem feléledt haragot. Kint háborog az ég, maradjon meg a falakon kívül; hogy bent is ezt érezze, most nem fér a romok közé.
Az aranyakkal követi a férfi útját. Nincs válasz, de ezt most érteni véli. Óvatosan nyúl a könyv felé, ahogy a félvér újra fellapozza és elé tolja. Találkozik a két mozdulat, bőrét éri a nyirkos kabátujj, megborzongva húzza tagját arrébb. Legyen bármekkora a nyugalom, a hűvös érzet kellemetlenül torzítja egy pillanatra arcvonásait. Nem rajta van, de már inkább bele sem gondol, hogy milyen lehet abba burkolódzva lenni. Háborítani legalább nem tudja, amúgy sem az ő dolga.
Bólint egyet, jelezvén, hogy megértette. *
- A többit is használhatom? Van, amit semmiképp?
*Nem árt, ha tudatában van olyannak is, amit nem kíván magán. Habár megvan a kifejezettnek tűnő kérés, neki kellhet még, amiből ihletet meríthet. Lustán fordítja újra az arcát a másik irányába, de nem keres szemeket. Ha takar is a kabát, tudja mit rejt, színtelen méri végig, a helyét keresve a fejében lévő rajznak, s gondolatban illeszti rá.*
//Második szál//
*A másik alakját figyeli, de a szürkék nem fordulnak felé. Nincs szüksége semmire. Hogy önzetlenül adna bármit sem fogja soha betölteni az űrt, amit magából hasított ki. Nem néz a felkarja irányába, ahol égetőn sajog fel a betű, ami örökké emlékeztetni fogja arra, hogy nem hallgatott a belső intelemre. Ha kap valamit cserébe, nem számít, ahogy az sem, hogyha nem. De pontosan tudja, hogy mit jelent egy-egy bőrbe vésett motívum, kép, vagy szavak. Hogy amazt mire emlékezteti, nem tudja, de azt igen, hogy rajta kell legyen. És ennek nem fog az útjába állni arany, vagy viszonzás. Nem mintha ismerné a világot, ahol nem csupán valami valamivel cserélhet helyet. Sosem kopik ki, mégis halványodik a múlt, helyet adva újdonságnak, még ha sokszor nem is kér belőle.
Már ereszkedik rá a köd, eltünteti a majdnem feléledt haragot. Kint háborog az ég, maradjon meg a falakon kívül; hogy bent is ezt érezze, most nem fér a romok közé.
Az aranyakkal követi a férfi útját. Nincs válasz, de ezt most érteni véli. Óvatosan nyúl a könyv felé, ahogy a félvér újra fellapozza és elé tolja. Találkozik a két mozdulat, bőrét éri a nyirkos kabátujj, megborzongva húzza tagját arrébb. Legyen bármekkora a nyugalom, a hűvös érzet kellemetlenül torzítja egy pillanatra arcvonásait. Nem rajta van, de már inkább bele sem gondol, hogy milyen lehet abba burkolódzva lenni. Háborítani legalább nem tudja, amúgy sem az ő dolga.
Bólint egyet, jelezvén, hogy megértette. *
- A többit is használhatom? Van, amit semmiképp?
*Nem árt, ha tudatában van olyannak is, amit nem kíván magán. Habár megvan a kifejezettnek tűnő kérés, neki kellhet még, amiből ihletet meríthet. Lustán fordítja újra az arcát a másik irányába, de nem keres szemeket. Ha takar is a kabát, tudja mit rejt, színtelen méri végig, a helyét keresve a fejében lévő rajznak, s gondolatban illeszti rá.*
1892. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:18:34
Üzenet elküldve: 2025-04-30 20:18:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Viharban//
//Második szál//
*Mit adhatna mást. Ha nem volna a nyugtalan megérzés, ami olyan nehezen ül a gondolatai között, nem is ágálna ellene, hogy tanítsa a másikat, ha korábban így is tett, azonban képtelen szabadulna az újra feléledő rossz előérzettől. Mi mást adhatna. A segítség az egyetlen, ami számít, ha nem is üzlet. Tartozni hálátlan feladat. A pislákoló lángok közé mered, nem pillant fel a szavakra sem, hiába keresik a tekintetét, arany helyett vörös köti le a szürkéket. Feszült a tudat mint a mozdulatlanságba kövült test izmai, ha rejti is a kabát. Mit adhatna mást. Választalan figyeli még egy másodpercig a parázsló tüzet összébb vonva a szemöldökét, mielőtt elfordulva tőle az asztalhoz lépne. Nem ül azonban le, s nem is a teáért nyúl. A könyvet húzza csak újra magához a nő mellől, hogy kinyissa, maga előtt tartva közben a másik karját, a kabát alá csúsztatva a kézfejét. Nem ad meleget a test az ázott anyag alatt, hiába a megszokott mozdulat, amivel azt keresné.*
- Ezek csak ebben a sorrendben kerülhetnek fel. Az első három. *Úgy folytatja, mintha abba sem hagyta volna. A fellapozott oldalakat újra csak a nő elé tolja, s ha az elveszi tőle, akkor vissza is húzza a közeléből a karját.* - Sehogy máshogy.
*Az új fejezetnek tűnő szakaszban egyesével, néhol kettesével szerepelnek a fekete jeleknek tűnő ábrák. Babonaságnak tűnhet a sorrend kérdése, még sincs kétely a szavak komolysága mögött. Elpillantva a lapokon sötétlő formáktól nyúl a pohárért, amit a nő korábban neki tett az asztalra. Meleg. Jólesően fut le a torkán. Kirázza a hideg tőle. Feketén villan az oldalán az öve mögé tűzött csupasz tőr a félrecsúszó kabát alatt, miközben iszik. Két kortyot csupán, mielőtt visszarakná a helyére a poharat, s fordulna, hogy visszalépjen a tűz elé. Képtelen nyugtot találni a tudat, a test, mintha nem volna helye a világban. Nem is lesz, amíg a bőrébe nem ivódnak a lapok fekete vonalai. Mit adhat cserébe a feloldozásért..*
//Második szál//
*Mit adhatna mást. Ha nem volna a nyugtalan megérzés, ami olyan nehezen ül a gondolatai között, nem is ágálna ellene, hogy tanítsa a másikat, ha korábban így is tett, azonban képtelen szabadulna az újra feléledő rossz előérzettől. Mi mást adhatna. A segítség az egyetlen, ami számít, ha nem is üzlet. Tartozni hálátlan feladat. A pislákoló lángok közé mered, nem pillant fel a szavakra sem, hiába keresik a tekintetét, arany helyett vörös köti le a szürkéket. Feszült a tudat mint a mozdulatlanságba kövült test izmai, ha rejti is a kabát. Mit adhatna mást. Választalan figyeli még egy másodpercig a parázsló tüzet összébb vonva a szemöldökét, mielőtt elfordulva tőle az asztalhoz lépne. Nem ül azonban le, s nem is a teáért nyúl. A könyvet húzza csak újra magához a nő mellől, hogy kinyissa, maga előtt tartva közben a másik karját, a kabát alá csúsztatva a kézfejét. Nem ad meleget a test az ázott anyag alatt, hiába a megszokott mozdulat, amivel azt keresné.*
- Ezek csak ebben a sorrendben kerülhetnek fel. Az első három. *Úgy folytatja, mintha abba sem hagyta volna. A fellapozott oldalakat újra csak a nő elé tolja, s ha az elveszi tőle, akkor vissza is húzza a közeléből a karját.* - Sehogy máshogy.
*Az új fejezetnek tűnő szakaszban egyesével, néhol kettesével szerepelnek a fekete jeleknek tűnő ábrák. Babonaságnak tűnhet a sorrend kérdése, még sincs kétely a szavak komolysága mögött. Elpillantva a lapokon sötétlő formáktól nyúl a pohárért, amit a nő korábban neki tett az asztalra. Meleg. Jólesően fut le a torkán. Kirázza a hideg tőle. Feketén villan az oldalán az öve mögé tűzött csupasz tőr a félrecsúszó kabát alatt, miközben iszik. Két kortyot csupán, mielőtt visszarakná a helyére a poharat, s fordulna, hogy visszalépjen a tűz elé. Képtelen nyugtot találni a tudat, a test, mintha nem volna helye a világban. Nem is lesz, amíg a bőrébe nem ivódnak a lapok fekete vonalai. Mit adhat cserébe a feloldozásért..*
1891. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-30 14:26:17
Üzenet elküldve: 2025-04-30 14:26:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Viharban//
//Második szál//
*Nehéz nem észrevenni a másik nemtetszését. Nem akar korrigálni, de a most olyan békésen vonuló gondolatait letéríti az útról. Az ajkaihoz emeli a bögrét, de nem iszik bele azonnal, mintha tovább merengene, közben pedig hallgat. Segítséget kérni jött, mégis mintha alkudozni kellene, holott a világon semmire nincs szüksége a félvértől. Lehunyja a szemeit egy pillanatra majd a forró italt, ha még nem is olyan kellemes a hőmérséklete, de félig magába dönti. Halkan koppan az agyag az asztal lapján, mégis jelentősége van a hangnak, mert zaklatottabb annál, mintsem mutatni, vagy érezni akarja. Bár azonnal hatna. Az aranyak mindennek ellenére mégis lassan fordulnak újra a férfi irányába. Hallgat. Lesiklik az alakjáról, majd a tüzet nézi, ahogy pislákol, talán tenni kellene rá egy hasábot, hogy újra feléledjen.
Az asztalra könyököl, tenyerébe fekteti az állát, mintha csak várná, hogy szorítsa le az ezüstcsörgő a szavainak élét, amit ki sem akar mondani. Mindig ugyanaz. Béke, aztán harag. Harag, aztán béke. Mit keres itt, ha semmi nem jó, amit kiejt a száján? Nem akar ő megfelelni semminek. Sosincs jó lépés, de ezúttal nem él a makacsságával. Nem akar korrigálni, de azt sem, hogy belobbanthassa a benne lappangó dühöt. Talán percek múlva amúgy is lehetetlen volna vele megkísérelni.*
- Nincs szükségem semmire, Kyr. *Megkeresi újra a szürkéket, ha egyáltalán megtalálja, s nem a kandallóba merednek.* - Ha vonakodsz ettől, akkor felejtsd el. Nekem jók az alapok, de az is, ha nem adsz érte semmit. A segítség nem üzlet.
*Egyenesedik a gerince, majd hátra dől. Jótékonyan telepszik rá egy leheletnyi köd, ami nem engedi tovább mocorogni magában a mérget. Egy biztos; nem csak ellenértékre nincs szüksége, hanem arra sem, hogy a megfeszült állkapcsot mustrálja, miközben ő készül adni…*
- Ki fog hűlni a teád.
*Mondja egykedvűen, de valójában csak szeretné, ha leülne a fél-elf és hátrahagyhatnák már a megbeszélés ezen részét.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 14:28:31
//Második szál//
*Nehéz nem észrevenni a másik nemtetszését. Nem akar korrigálni, de a most olyan békésen vonuló gondolatait letéríti az útról. Az ajkaihoz emeli a bögrét, de nem iszik bele azonnal, mintha tovább merengene, közben pedig hallgat. Segítséget kérni jött, mégis mintha alkudozni kellene, holott a világon semmire nincs szüksége a félvértől. Lehunyja a szemeit egy pillanatra majd a forró italt, ha még nem is olyan kellemes a hőmérséklete, de félig magába dönti. Halkan koppan az agyag az asztal lapján, mégis jelentősége van a hangnak, mert zaklatottabb annál, mintsem mutatni, vagy érezni akarja. Bár azonnal hatna. Az aranyak mindennek ellenére mégis lassan fordulnak újra a férfi irányába. Hallgat. Lesiklik az alakjáról, majd a tüzet nézi, ahogy pislákol, talán tenni kellene rá egy hasábot, hogy újra feléledjen.
Az asztalra könyököl, tenyerébe fekteti az állát, mintha csak várná, hogy szorítsa le az ezüstcsörgő a szavainak élét, amit ki sem akar mondani. Mindig ugyanaz. Béke, aztán harag. Harag, aztán béke. Mit keres itt, ha semmi nem jó, amit kiejt a száján? Nem akar ő megfelelni semminek. Sosincs jó lépés, de ezúttal nem él a makacsságával. Nem akar korrigálni, de azt sem, hogy belobbanthassa a benne lappangó dühöt. Talán percek múlva amúgy is lehetetlen volna vele megkísérelni.*
- Nincs szükségem semmire, Kyr. *Megkeresi újra a szürkéket, ha egyáltalán megtalálja, s nem a kandallóba merednek.* - Ha vonakodsz ettől, akkor felejtsd el. Nekem jók az alapok, de az is, ha nem adsz érte semmit. A segítség nem üzlet.
*Egyenesedik a gerince, majd hátra dől. Jótékonyan telepszik rá egy leheletnyi köd, ami nem engedi tovább mocorogni magában a mérget. Egy biztos; nem csak ellenértékre nincs szüksége, hanem arra sem, hogy a megfeszült állkapcsot mustrálja, miközben ő készül adni…*
- Ki fog hűlni a teád.
*Mondja egykedvűen, de valójában csak szeretné, ha leülne a fél-elf és hátrahagyhatnák már a megbeszélés ezen részét.*
A hozzászólás írója (Caelril Vaellisalia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.04.30 14:28:31
1890. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-30 08:22:05
Üzenet elküldve: 2025-04-30 08:22:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Viharban//
//Második szál//
*Hogy a figyelme ne terelődne el, egyáltalán nem biztos már benne. Rendetlenek a gondolatok, mihasznán, lomhán mozdulnak, ha mozdulnak egyáltalán a tűz maradékára meredő szemek árnyékában. Nyugtalan érzetet szül az elképzelés, hogy íjjal tanítsa bánni a másikat, ahogyan legutóbb, és azt megelőzően is azt szült. Kétszer kérte már a nő, kétszer mondott nemet. De ha mást kérne most a munkájáért, meg tudná-e fizetni..? Ingerültté teszi a sarokba szorított helyzet. Nyűgösek a vonások a kandalló sötét fényében. Szorosabbra fonja maga körül a karjait, bosszúsan vonva össze a szemöldökét egy ruhák alatt végig futó erősebb hidegrázásra. Nem érdekli, mit akar hallani a másik.*
- Nem tudok tanítani, csak egyszerű alapokat.
*Ridegek a tényeket közlő szavak. A saját képességeiben nem bízik, ellenértéknek tartja kevésnek, vagy az önérzetét sérti, hogy mégis olyat kell tennie, amire már nemet mondott, az arcára ült komorság nem pontosítja. Mozdulatlanul mered a tűzhely vörös árnyai közé. A mellkasán érzi szétfolyni a melegüket.*
- Nem voltam sem testőr, sem zsoldos, hogy úgy használjam az íjat.
*Amit tud, maga is csak úgy tanulta, másoktól, magától. Hogy a nő mit akar megtanulni, nem tudja, de biztos benne, hogy nem is tudná megadni, bármi legyen is az. Vannak jobbak, vannak mások.. Nem enged a vonásaira költözött nyugtalan feszültség. A válla tompán sajog a kabát vizes súlya alatt, egyetlen tömbbé feszülnek az izmok a gerince mentén a folyamatosan őket érő nyirkos hidegben. Sötét homályban dereng a lakás, mégis összehúzva a szemét mered maga elé, az elégett rönkök közé, mintha zavarná még így is a fény, holott csak a fejében zúg a kinti szél, szorít a levegő nyomása. Képtelen rendet tenni. Elengedve a füle mellett, hogy a nő mit akar hallani a mintákról nem szól többet azokról. Nem, amíg nem egyeztek meg az árban, s nem tudja pontosan a hosszúéletű, hogy mit kér. Hogy miért, már meg sem kérdezi tőle.*
//Második szál//
*Hogy a figyelme ne terelődne el, egyáltalán nem biztos már benne. Rendetlenek a gondolatok, mihasznán, lomhán mozdulnak, ha mozdulnak egyáltalán a tűz maradékára meredő szemek árnyékában. Nyugtalan érzetet szül az elképzelés, hogy íjjal tanítsa bánni a másikat, ahogyan legutóbb, és azt megelőzően is azt szült. Kétszer kérte már a nő, kétszer mondott nemet. De ha mást kérne most a munkájáért, meg tudná-e fizetni..? Ingerültté teszi a sarokba szorított helyzet. Nyűgösek a vonások a kandalló sötét fényében. Szorosabbra fonja maga körül a karjait, bosszúsan vonva össze a szemöldökét egy ruhák alatt végig futó erősebb hidegrázásra. Nem érdekli, mit akar hallani a másik.*
- Nem tudok tanítani, csak egyszerű alapokat.
*Ridegek a tényeket közlő szavak. A saját képességeiben nem bízik, ellenértéknek tartja kevésnek, vagy az önérzetét sérti, hogy mégis olyat kell tennie, amire már nemet mondott, az arcára ült komorság nem pontosítja. Mozdulatlanul mered a tűzhely vörös árnyai közé. A mellkasán érzi szétfolyni a melegüket.*
- Nem voltam sem testőr, sem zsoldos, hogy úgy használjam az íjat.
*Amit tud, maga is csak úgy tanulta, másoktól, magától. Hogy a nő mit akar megtanulni, nem tudja, de biztos benne, hogy nem is tudná megadni, bármi legyen is az. Vannak jobbak, vannak mások.. Nem enged a vonásaira költözött nyugtalan feszültség. A válla tompán sajog a kabát vizes súlya alatt, egyetlen tömbbé feszülnek az izmok a gerince mentén a folyamatosan őket érő nyirkos hidegben. Sötét homályban dereng a lakás, mégis összehúzva a szemét mered maga elé, az elégett rönkök közé, mintha zavarná még így is a fény, holott csak a fejében zúg a kinti szél, szorít a levegő nyomása. Képtelen rendet tenni. Elengedve a füle mellett, hogy a nő mit akar hallani a mintákról nem szól többet azokról. Nem, amíg nem egyeztek meg az árban, s nem tudja pontosan a hosszúéletű, hogy mit kér. Hogy miért, már meg sem kérdezi tőle.*
1889. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-27 09:16:15
Üzenet elküldve: 2025-04-27 09:16:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 392
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Viharban//
//Második szál//
*Nem érkezik azonnali válasz, de ahogy a bögre felé fordul, még épp elkapja a tűz fényében alakulni látszó vonások árnyát, ahogy megfeszül amaz állkapcsa. Hogy a nemtetszésének lenyomata, lehetséges, de nem korrigál. Nincs szüksége valójában semmire. Kérhetne aranyat, de éppen elég lapul nála, ugyan mire használná? Bármi, amit vásárol, csak itt ragasztja, egyre gyűlne a kacat, a kényelmesebb, netán szebb bútor, ami mintha beleszögelné a talpait a hajópadlóba. Belekortyol a teába, érzi az útját, végigcsorog forrón, egészen a gyomráig. Az ablak felé pillant, nem korrigál, de a gondolatok viszik tovább, hogy talán kellene. Folyton akad, ha megjavítaná valaki… de akkor is csak kényelmesebb lenne az ittlét, ami ha nem is tudatos, de az utolsó, amit szeretne. Az oldalra vetett pillantás közben éri a válasz. Van. Újra mozdul a nyak, a férfi alakját keresi, de csak bámulja a tüzet. Nem fejt ki semmit, meghagyja a megszokott űrt az egyetlen szó után. Meghagyja a megszokott bizsergést halántéktájon, ahogy újra az arcát fürkészi, az azon megült komorságot. Nem hagyja eluralkodni, jó választás volt az ital, ami a kezében van, noha nem tett bele túlzón a növényből. Aztán újabb szavak. Lassan, mélyen veszi a levegőt, a hangját eltünteti a beszűrődő vihar zaja. Ha tudná, hogy eddig miféle tanárai voltak, nem kérdezné… görcsösen feszülnek rá az ujjak a pohárra.*
- Nem. A te figyelmed nem terelődik el.
*Látszólag legalábbis biztos nem, neki pedig ennyi elég. Hogy ez a maga módján biztonságot ad, már nem tudná megfogalmazni, kár is lenne a mélyére menni, abba még inkább beleveszne ő maga is.
Egy darabon még csendben marad, ha Kyr nem emel szót újfent. Nem keresi az alakját sem, a könyv gerincén húzza végig az ujját.*
- Mondd, amit tudnom kell.
*Hideg a hang, mégis kérés lappang benne, nem utasítás. Kerülgethetik még órákig, de a keresztkérdés nem tett jót. Ahogy a vihar sem, ami ébreszti a letaszított emlékeket. Nem törhet fel, ha magyarázatba kezd a félvér.*
//Második szál//
*Nem érkezik azonnali válasz, de ahogy a bögre felé fordul, még épp elkapja a tűz fényében alakulni látszó vonások árnyát, ahogy megfeszül amaz állkapcsa. Hogy a nemtetszésének lenyomata, lehetséges, de nem korrigál. Nincs szüksége valójában semmire. Kérhetne aranyat, de éppen elég lapul nála, ugyan mire használná? Bármi, amit vásárol, csak itt ragasztja, egyre gyűlne a kacat, a kényelmesebb, netán szebb bútor, ami mintha beleszögelné a talpait a hajópadlóba. Belekortyol a teába, érzi az útját, végigcsorog forrón, egészen a gyomráig. Az ablak felé pillant, nem korrigál, de a gondolatok viszik tovább, hogy talán kellene. Folyton akad, ha megjavítaná valaki… de akkor is csak kényelmesebb lenne az ittlét, ami ha nem is tudatos, de az utolsó, amit szeretne. Az oldalra vetett pillantás közben éri a válasz. Van. Újra mozdul a nyak, a férfi alakját keresi, de csak bámulja a tüzet. Nem fejt ki semmit, meghagyja a megszokott űrt az egyetlen szó után. Meghagyja a megszokott bizsergést halántéktájon, ahogy újra az arcát fürkészi, az azon megült komorságot. Nem hagyja eluralkodni, jó választás volt az ital, ami a kezében van, noha nem tett bele túlzón a növényből. Aztán újabb szavak. Lassan, mélyen veszi a levegőt, a hangját eltünteti a beszűrődő vihar zaja. Ha tudná, hogy eddig miféle tanárai voltak, nem kérdezné… görcsösen feszülnek rá az ujjak a pohárra.*
- Nem. A te figyelmed nem terelődik el.
*Látszólag legalábbis biztos nem, neki pedig ennyi elég. Hogy ez a maga módján biztonságot ad, már nem tudná megfogalmazni, kár is lenne a mélyére menni, abba még inkább beleveszne ő maga is.
Egy darabon még csendben marad, ha Kyr nem emel szót újfent. Nem keresi az alakját sem, a könyv gerincén húzza végig az ujját.*
- Mondd, amit tudnom kell.
*Hideg a hang, mégis kérés lappang benne, nem utasítás. Kerülgethetik még órákig, de a keresztkérdés nem tett jót. Ahogy a vihar sem, ami ébreszti a letaszított emlékeket. Nem törhet fel, ha magyarázatba kezd a félvér.*
1888. hozzászólás ezen a helyszínen: Lakónegyed
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:45:44
Üzenet elküldve: 2025-04-26 13:45:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Viharban//
//Második szál//
*Mélyfeketére festi az árnyékokat a háta mögül bevágó villám fénye. Nyugodtan koppannak a léptek a csendjében. Nem rezzenti meg a dörrenés, a falakban, a talpa alatt, a mellkasában visszhangot vert ereje. Ha ért is valamit a villám a környéken, nem ez a ház volt az. Mintha nem is hallaná, nyúl a könyvért, hogy fellapozza, úgy lehet ha maga az ég szakadna a nyakába sem tenne másként. Nem figyeli, hogy a másik miként szorít rá eközben a poharára, talán ő hozott magával hideget az ablaktól. A szokott mozdulatlanságukkal takarják a vonások a gondolatokat, miközben a nő elé tolja a kinyitott könyvet az asztalon, s elfordul a tűz felé. Sötétvörösen izzik a szén, így közelebbről jobban érzi a melegét is. Vonzza a fény, de nem mozdul, amíg meg nem egyeztek az árban. A kérdés alapvető, a válasz azonban nem aranyban érkezik, hiába néz visszafordulva éppen azokba.
Összefeszül az állkapcsa a kérés hallatán. A gyertyák fényében éles árnyékként rajzolódnak ki az izmok a bőr alatt, szólni azonban nem szól rá. Elengedi a tekintete a mellette ülőét, s ellép inkább a kandalló felé, az abban parázsló hasábokra pillantva, érintetlenül hagyva az asztalra tett poharat.
Kihűlnek újra az ujjak a kabát nyirkos anyaga alatt, ahogy összefonva tartja a karjait a mellkasa előtt, nem engedve őket lejjebb. Rosszkedvű a lehajtott, tűzbe meredő arc, ha fáradtabb is, mint szokott.*
- Van.
*Feleli a kérdésre a képekkel kapcsolatban, anélkül, hogy folytatná vagy kifejtené, hogy mit kellene tudnia a másiknak. Összevont szemöldökkel mered maga elé, a tűzhely kövei közé. Halkan pattan köztük egy rönk maradéka, zsarátnok már csak jószerével. Egyetlen apró láng emészti még imbolyogva.*
- Még mindig nem találtál magadnak jobb tanárt..?
*Kérdezi komoran. Hogy a kérés ellenértéke jogos lenne, nem tagadja. Talán még a nő megrögzött makacssága sem zavarná igazából, ha nem társulna hozzá mindannyiszor egy keserű sejtelem. Ha valóban csak íjászatról volna szó.. Félig száradtan hullik vissza egy tincs a homlokába a többi közül.*
//Második szál//
*Mélyfeketére festi az árnyékokat a háta mögül bevágó villám fénye. Nyugodtan koppannak a léptek a csendjében. Nem rezzenti meg a dörrenés, a falakban, a talpa alatt, a mellkasában visszhangot vert ereje. Ha ért is valamit a villám a környéken, nem ez a ház volt az. Mintha nem is hallaná, nyúl a könyvért, hogy fellapozza, úgy lehet ha maga az ég szakadna a nyakába sem tenne másként. Nem figyeli, hogy a másik miként szorít rá eközben a poharára, talán ő hozott magával hideget az ablaktól. A szokott mozdulatlanságukkal takarják a vonások a gondolatokat, miközben a nő elé tolja a kinyitott könyvet az asztalon, s elfordul a tűz felé. Sötétvörösen izzik a szén, így közelebbről jobban érzi a melegét is. Vonzza a fény, de nem mozdul, amíg meg nem egyeztek az árban. A kérdés alapvető, a válasz azonban nem aranyban érkezik, hiába néz visszafordulva éppen azokba.
Összefeszül az állkapcsa a kérés hallatán. A gyertyák fényében éles árnyékként rajzolódnak ki az izmok a bőr alatt, szólni azonban nem szól rá. Elengedi a tekintete a mellette ülőét, s ellép inkább a kandalló felé, az abban parázsló hasábokra pillantva, érintetlenül hagyva az asztalra tett poharat.
Kihűlnek újra az ujjak a kabát nyirkos anyaga alatt, ahogy összefonva tartja a karjait a mellkasa előtt, nem engedve őket lejjebb. Rosszkedvű a lehajtott, tűzbe meredő arc, ha fáradtabb is, mint szokott.*
- Van.
*Feleli a kérdésre a képekkel kapcsolatban, anélkül, hogy folytatná vagy kifejtené, hogy mit kellene tudnia a másiknak. Összevont szemöldökkel mered maga elé, a tűzhely kövei közé. Halkan pattan köztük egy rönk maradéka, zsarátnok már csak jószerével. Egyetlen apró láng emészti még imbolyogva.*
- Még mindig nem találtál magadnak jobb tanárt..?
*Kérdezi komoran. Hogy a kérés ellenértéke jogos lenne, nem tagadja. Talán még a nő megrögzött makacssága sem zavarná igazából, ha nem társulna hozzá mindannyiszor egy keserű sejtelem. Ha valóban csak íjászatról volna szó.. Félig száradtan hullik vissza egy tincs a homlokába a többi közül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1888-1907