Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-30 06:16:06
Üzenet elküldve: 2015-01-30 06:16:06
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve //
*A társaság egyre inkább csak közeledik a barlang felé, s lassacskán el is érik azt az erdőszakaszt, amire Brennus utalt. Bár a férfi nem tudta egyáltalán, hol lakik pontosan az öreg alkimista, ám ez jelen esetben nem okoz gondot a társaságnak, hiszen az ösvény egy ponton elágazik, s egy szűk kis földes út vezet mélyebben az erdőbe. Az út végén pedig pedig már a távolból, a fő ösvényről megpillanthatnak egy öreg kerítéssel körülvett kertecskét, mely mögött ott bújik meg egy kis kunyhó. Szinte biztosan ez lehet az alkimista lakhelye, hiszen útjuk során csupán ezt az egy házikót fedezhetik fel az erdőben.
Ha úgy döntenek, hogy közelebbről is megnézik, akkor sajnos csalódniuk kell, hiszen az ajtó tárva-nyitva, s az egyik ablak be van törve, melynek szilánkjait már ellepte a friss hó, melyben nyomok viszont nincsenek. Ez utalhat arra, hogyha járt is itt valaki, az sem mostanság tehette. A helyzet pedig odabent sem jobb... Az asztal felborítva fekszik a földön, törött üvegek hevernek mindenhol, az üst a sarokba van gurítva, s egy törött láda pihen a szétkaszabolt ágy előtt, melyet természetesen feltörtek. Eléggé nagy a káosz, ám jól lehet látni, hogy valamit kerestek azok, akik itt jártak. A társaság így semmi érdemlegeset nem fog találni, maximum egy aprócska bájitalt, mely enyhíti a mérgezést, s mely túlélte a pusztítást. Se iratokat, se nyomokat...
Ha visszatérnek az eredeti ösvényre, akkor nagyjából negyed óra könnyed vándorlás után, nem messze a fákon túl megpillanthatnak egy barlangot, mely előtt egy hosszabb szekér pihen - odakint egyelőre nincs senki. Ha esetleg jobban szemügyre akarják venni a szekeret, akkor azon megpillanthatnak jópár odarögzített bilincset, ami egyértelműen utal arra, hogy bizony elérték azt a bizonyos barlangot. S ha már itt vannak, a kezdeti jóból sem maradhatnak ki! Pillanatokon belül két nagy hátizsákkal megpakolt fickó lép ki a barlang száján, kik megtorpanva a társaság előtt, azonnal előrántják kardjukat.*
- Nincs itt semmi látnivaló!
*Szól oda az egyik nekik, s köp egy igen töményet a földre. Nem tűnnek túl eszesnek, ruhájuk kissé kopott, arcuk koszos, s nem éppen úgy tartják azokat a kardokat, mint akik éjjel nappal csak harcolnának. Talán ők csupán a szállítók, akik elhozzák ide az embereket... Más funkciójuk túlságosan nem lehet, hiszen a nagyobb feladatok elvégzéséhez eléggé ostobák.*
*A társaság egyre inkább csak közeledik a barlang felé, s lassacskán el is érik azt az erdőszakaszt, amire Brennus utalt. Bár a férfi nem tudta egyáltalán, hol lakik pontosan az öreg alkimista, ám ez jelen esetben nem okoz gondot a társaságnak, hiszen az ösvény egy ponton elágazik, s egy szűk kis földes út vezet mélyebben az erdőbe. Az út végén pedig pedig már a távolból, a fő ösvényről megpillanthatnak egy öreg kerítéssel körülvett kertecskét, mely mögött ott bújik meg egy kis kunyhó. Szinte biztosan ez lehet az alkimista lakhelye, hiszen útjuk során csupán ezt az egy házikót fedezhetik fel az erdőben.
Ha úgy döntenek, hogy közelebbről is megnézik, akkor sajnos csalódniuk kell, hiszen az ajtó tárva-nyitva, s az egyik ablak be van törve, melynek szilánkjait már ellepte a friss hó, melyben nyomok viszont nincsenek. Ez utalhat arra, hogyha járt is itt valaki, az sem mostanság tehette. A helyzet pedig odabent sem jobb... Az asztal felborítva fekszik a földön, törött üvegek hevernek mindenhol, az üst a sarokba van gurítva, s egy törött láda pihen a szétkaszabolt ágy előtt, melyet természetesen feltörtek. Eléggé nagy a káosz, ám jól lehet látni, hogy valamit kerestek azok, akik itt jártak. A társaság így semmi érdemlegeset nem fog találni, maximum egy aprócska bájitalt, mely enyhíti a mérgezést, s mely túlélte a pusztítást. Se iratokat, se nyomokat...
Ha visszatérnek az eredeti ösvényre, akkor nagyjából negyed óra könnyed vándorlás után, nem messze a fákon túl megpillanthatnak egy barlangot, mely előtt egy hosszabb szekér pihen - odakint egyelőre nincs senki. Ha esetleg jobban szemügyre akarják venni a szekeret, akkor azon megpillanthatnak jópár odarögzített bilincset, ami egyértelműen utal arra, hogy bizony elérték azt a bizonyos barlangot. S ha már itt vannak, a kezdeti jóból sem maradhatnak ki! Pillanatokon belül két nagy hátizsákkal megpakolt fickó lép ki a barlang száján, kik megtorpanva a társaság előtt, azonnal előrántják kardjukat.*
- Nincs itt semmi látnivaló!
*Szól oda az egyik nekik, s köp egy igen töményet a földre. Nem tűnnek túl eszesnek, ruhájuk kissé kopott, arcuk koszos, s nem éppen úgy tartják azokat a kardokat, mint akik éjjel nappal csak harcolnának. Talán ők csupán a szállítók, akik elhozzák ide az embereket... Más funkciójuk túlságosan nem lehet, hiszen a nagyobb feladatok elvégzéséhez eléggé ostobák.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-29 21:42:33
Üzenet elküldve: 2015-01-29 21:42:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve//
*Ha összeszokott csapat lennének, azt mondaná azért hallgatnak. De, hogy mondhatni mindőjük ismeretsége új keletű, nos azt gondolná az ember és félvér is, hogy idővel megered a nyelvük, hogy jobban megismerjék egymást. De nem. Mivel Waldran és ő egészen távol, mondhatni elől és hátul helyezkednek, így ő is hallgatásba burkolózik. Különben is, a néma, hófödte táj bizony eléggé lehangoló. Csak a szürkés felhőtakarót néha -néha áttörő aranyló lándzsaként a földre "hasadó" napsugarak színesítik útjukat. Egészen addig, míg kupaktanácsra nem kerül a sor. Harath feltérképezi a terepet, körbejár lovával, s a fák közé vagy a bozótost kémleli alaposan. Aztán csatlakozik csak társaihoz, hogy megossza véleményét velük, s meghallgassa az övékét.*
-Minden Tharg vér?
*Kérdez vissza, mikor azt ecseteli, hogy miként lehet bejutni a sírkamrába. Természetesen a férfi tudhatja, hogy miért is kérdi ezt némi izgatottsággal hangjában Harath. Valószínűleg neki is leesik, mert gyorsan terel.*
-És a többiek?
*Igaz, ez még messze van, előbb magát a barlangot kell felderíteni, de jelen pillanatban ennyire futja. És amúgy nem is nagy blődség, ha megtervezik előre a dolgokat. Ráérnek változtatni rajta, vagy akár több variációt felvázolni az eshetőségre felkészülve.*
-Nagy ember, nagy fantáziával.
*Bólint rá vezetőjük szavaira.*
-Jártam már a Barlangnál. Erre.
*Kissé elbizonytalanodik a végén, mivel akkor nem igazán láttak banditákra vagy emberrablókra utaló nyomokat.*
-Szörnyekkel találkoztunk, de embernek nyomát se láttuk. Óriás skorpió és drabális százlábú támadt ránk akkor, majd pedig egymásra is. A skorpió kitinpáncélja jobbára sérthetetlen. Csak a hasfalon alul és talán a faroktőnél. Ha választhatok inkább a százlábú.
*Fűzi tovább a történetét a köz javára. Hiszen a tudás, az ismeret jól jöhet, ha megint összeakadnának hasonlókkal. Így természetesen, ha nem kíváncsi erre sem a hallgatóság, hamarabb abbahagyja, mintsem elkezdené. De akár részletesebben is elmeséli az egészet, ha kérik.*
-De az alkimista a kulcs, úgy vélem én is.
*És már újfent a környéket kémleli csuklyája alól.*
*Ha összeszokott csapat lennének, azt mondaná azért hallgatnak. De, hogy mondhatni mindőjük ismeretsége új keletű, nos azt gondolná az ember és félvér is, hogy idővel megered a nyelvük, hogy jobban megismerjék egymást. De nem. Mivel Waldran és ő egészen távol, mondhatni elől és hátul helyezkednek, így ő is hallgatásba burkolózik. Különben is, a néma, hófödte táj bizony eléggé lehangoló. Csak a szürkés felhőtakarót néha -néha áttörő aranyló lándzsaként a földre "hasadó" napsugarak színesítik útjukat. Egészen addig, míg kupaktanácsra nem kerül a sor. Harath feltérképezi a terepet, körbejár lovával, s a fák közé vagy a bozótost kémleli alaposan. Aztán csatlakozik csak társaihoz, hogy megossza véleményét velük, s meghallgassa az övékét.*
-Minden Tharg vér?
*Kérdez vissza, mikor azt ecseteli, hogy miként lehet bejutni a sírkamrába. Természetesen a férfi tudhatja, hogy miért is kérdi ezt némi izgatottsággal hangjában Harath. Valószínűleg neki is leesik, mert gyorsan terel.*
-És a többiek?
*Igaz, ez még messze van, előbb magát a barlangot kell felderíteni, de jelen pillanatban ennyire futja. És amúgy nem is nagy blődség, ha megtervezik előre a dolgokat. Ráérnek változtatni rajta, vagy akár több variációt felvázolni az eshetőségre felkészülve.*
-Nagy ember, nagy fantáziával.
*Bólint rá vezetőjük szavaira.*
-Jártam már a Barlangnál. Erre.
*Kissé elbizonytalanodik a végén, mivel akkor nem igazán láttak banditákra vagy emberrablókra utaló nyomokat.*
-Szörnyekkel találkoztunk, de embernek nyomát se láttuk. Óriás skorpió és drabális százlábú támadt ránk akkor, majd pedig egymásra is. A skorpió kitinpáncélja jobbára sérthetetlen. Csak a hasfalon alul és talán a faroktőnél. Ha választhatok inkább a százlábú.
*Fűzi tovább a történetét a köz javára. Hiszen a tudás, az ismeret jól jöhet, ha megint összeakadnának hasonlókkal. Így természetesen, ha nem kíváncsi erre sem a hallgatóság, hamarabb abbahagyja, mintsem elkezdené. De akár részletesebben is elmeséli az egészet, ha kérik.*
-De az alkimista a kulcs, úgy vélem én is.
*És már újfent a környéket kémleli csuklyája alól.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-29 17:37:31
Üzenet elküldve: 2015-01-29 17:37:31
ÚJ
![>Waldran Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11356_1544563224_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve//
- Nem tudom, mert mire beszélhettünk volna, meghalt. *Válaszolja a kérdésre, egy kissé ingerülten. Talán azért, mert unokaöccse volt az a "bolond", akinek szétloccsant a koponyája. Valamikor a hét folyamán búcsúztatják, e kicsiny csapatot nélkülözve.*
- Viszont Kagan szavai és a tábori mendemondák alapján itt rejtezik a sírrendszer. Úgy vélem, egy nagyobb barlang a bejárata, ami mélyre vezet. Szörnyek lakják, meg több tucatnyi gazfickó... emberkufárok, állítólag. Ha így van, akkor nyomokat kellett hagyniuk a környéken. *Folytatja a válaszadást egy pillanattal később, higgadtabban összegezve az információmorzsákat, amivel Waldran rendelkezik. Nem túlzottan sok, hiszen Brennus nem ment bele annak idején a részletekbe, azt hitte, hogy lesz lehetősége visszavezetni a csapatot. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.*
- Csak a Thargodar-vér nyit utat a sírkamrába, annak kijárata pedig... nem is tudom, valami eldugott tisztásra vezet, onnan pedig... felhők hátán lehet a hegy lábához visszajutni? *Folytatja és egyre mélyebb ráncokba szalad össze homloka. Látszik rajta, hogy erősen kételkedik a dologban, Waldran számára ez kevéssé valósszerű. Ámde vannak Szellemek is, unokahúga a mágia erejével bír, így kénytelen elfogadni, hogy akár igaz is lehet...*
- Tegyük hozzá, hogy Brennus szeretett hősmeséket költeni. *Toldja hozzá, hisz mindazonáltal megtartja a fenntartásait.*
- Épp ezért van szükségünk az alkimistára. Brennus kiszabadította küldetése során, egymást segítve szöktek meg. Itt lakott az erdőben, ha megtalálnánk, akkor a hiányos és álomszerű darabkákat értelmes egésszé rakhatnánk össze. *Utolsó kérdésre is megérkezik a válasza. Ha ezután se lenne egyértelmű, akkor majd elismétli, hogy az alkimista és Brennus különös felhőjének nyomára akarna ráakadni. Azért van szükségük az alkimistára vagy Brennus egyik társára, hogy meggyőződhessenek a tudomásukra jutott történetek igazáról. Ha mindezek közben mellékesen megtalálják a bejáratot és / vagy az emberrablók nyomát, az csak bónusz - közeledik már a sötétedés, nem egy félnapos lovaglás után akar a barlangok mélyére ereszkedni. Ha csak fele is igaz annak, amit Brennus mondott, akkor botorság lenne egyenest a sírkamrákba lovagolniuk.*
- Nem tudom, mert mire beszélhettünk volna, meghalt. *Válaszolja a kérdésre, egy kissé ingerülten. Talán azért, mert unokaöccse volt az a "bolond", akinek szétloccsant a koponyája. Valamikor a hét folyamán búcsúztatják, e kicsiny csapatot nélkülözve.*
- Viszont Kagan szavai és a tábori mendemondák alapján itt rejtezik a sírrendszer. Úgy vélem, egy nagyobb barlang a bejárata, ami mélyre vezet. Szörnyek lakják, meg több tucatnyi gazfickó... emberkufárok, állítólag. Ha így van, akkor nyomokat kellett hagyniuk a környéken. *Folytatja a válaszadást egy pillanattal később, higgadtabban összegezve az információmorzsákat, amivel Waldran rendelkezik. Nem túlzottan sok, hiszen Brennus nem ment bele annak idején a részletekbe, azt hitte, hogy lesz lehetősége visszavezetni a csapatot. Nagyobbat nem is tévedhetett volna.*
- Csak a Thargodar-vér nyit utat a sírkamrába, annak kijárata pedig... nem is tudom, valami eldugott tisztásra vezet, onnan pedig... felhők hátán lehet a hegy lábához visszajutni? *Folytatja és egyre mélyebb ráncokba szalad össze homloka. Látszik rajta, hogy erősen kételkedik a dologban, Waldran számára ez kevéssé valósszerű. Ámde vannak Szellemek is, unokahúga a mágia erejével bír, így kénytelen elfogadni, hogy akár igaz is lehet...*
- Tegyük hozzá, hogy Brennus szeretett hősmeséket költeni. *Toldja hozzá, hisz mindazonáltal megtartja a fenntartásait.*
- Épp ezért van szükségünk az alkimistára. Brennus kiszabadította küldetése során, egymást segítve szöktek meg. Itt lakott az erdőben, ha megtalálnánk, akkor a hiányos és álomszerű darabkákat értelmes egésszé rakhatnánk össze. *Utolsó kérdésre is megérkezik a válasza. Ha ezután se lenne egyértelmű, akkor majd elismétli, hogy az alkimista és Brennus különös felhőjének nyomára akarna ráakadni. Azért van szükségük az alkimistára vagy Brennus egyik társára, hogy meggyőződhessenek a tudomásukra jutott történetek igazáról. Ha mindezek közben mellékesen megtalálják a bejáratot és / vagy az emberrablók nyomát, az csak bónusz - közeledik már a sötétedés, nem egy félnapos lovaglás után akar a barlangok mélyére ereszkedni. Ha csak fele is igaz annak, amit Brennus mondott, akkor botorság lenne egyenest a sírkamrákba lovagolniuk.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-29 16:43:09
Üzenet elküldve: 2015-01-29 16:43:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök sírja//
*Ryrin eleinte beszélgetett volna, de kis idő múltán átragadt rá a csendes hangulat. Ha minden ilyen hangulatváltozást képes a csapattagokra átruházni és egy szívként dobogni ezáltal a többiekkel, akkor hatalmas vezér ez a Waldran.*
-Mit mondott ez a Brennus pontosan a környékről? Részletesen jellemezte?
*Úgy beszél a férfiről, mintha nem ismerné, pedig az a páncélba bújt katona volt, akivel Ryrin ordítozott annak megalázó nyakassága miatt, mikor a Thargodarok földjére tévedt. Talán nem is csodálkozna, hogy valaki megtette azt, ami a lovagnak is megfordult a fejében: Kihívták párbajozni.*
-Most a bejáratot keressük, vagy az alkimistát?
*Merül fel benne a jogos kérdés, hiszen
Waldran mindkét verziót illetően szórt feléjük némi információt, de teljes történetet egyik mellé sem szőtt. Nem tudnak részleteket. Fogalmuk sincs arról, hogy miért keresik az alkimistát és hogy mi köze ennek a barlanghoz. Természetesen okozhatják ezek az apró tények a félvér bizonytalanságát, vagy szimplán csak nem tudta követni, hogy mit is fognak most tenni. Ha már a véleményét kérték, a felszínes ismeretek nem elegendőek ahhoz, hogy legyen is neki. Mindazonáltal az előítéletekkel ellentétben Ryrin jó nyomolvasó. Talán elf felmenőjétől örökölte, hogy ez különösképp igaz a nehéz terepnek számító erdőre.*
~A havas erdőben nem sokra fogunk menni, hiszen tegnaptól esik, s pont elegendő ahhoz, hogy elfedje a nyomokat.~
*Ettől függetlenül leszáll a nyeregből ő is, majd ha választ kapott a kérdésére, elindul az egyik irányba, ahol máris egy nyomra akad.*
~Törött gally.~
*Simít végig a lelógó faág sérült részén.*
~Talán egy napos lehet.~
*Konstatálja, majd leguggol. Jól látható egy kis csapás, ami éppen a hegyek felé vezet. Ujját a hóba nyomja, majd lassan tapogatja az alatta lustán elterülő talajt, hogy hamarosan megtalálja amit keresett: egyenetlenséget. Kezével óvatosan elkaparja havat, majd a földbe mélyedt lábnyomra vetíti tekintetét.*
~Minxek. Méghozzá három. Egy nagy nőstény, valamint kettő gida.~
*Csalódottan áll fel, majd vet egy merengő pillantást a hegyek felé.*
~A hegyek védelmet jelentenek nekik. Kicsit feljebb ritkulnak a fák és több a bozót, amiben elbújhatnak. Nem kizárt, hogy hamarosan beléjük futunk.~
*Ryrin eleinte beszélgetett volna, de kis idő múltán átragadt rá a csendes hangulat. Ha minden ilyen hangulatváltozást képes a csapattagokra átruházni és egy szívként dobogni ezáltal a többiekkel, akkor hatalmas vezér ez a Waldran.*
-Mit mondott ez a Brennus pontosan a környékről? Részletesen jellemezte?
*Úgy beszél a férfiről, mintha nem ismerné, pedig az a páncélba bújt katona volt, akivel Ryrin ordítozott annak megalázó nyakassága miatt, mikor a Thargodarok földjére tévedt. Talán nem is csodálkozna, hogy valaki megtette azt, ami a lovagnak is megfordult a fejében: Kihívták párbajozni.*
-Most a bejáratot keressük, vagy az alkimistát?
*Merül fel benne a jogos kérdés, hiszen
Waldran mindkét verziót illetően szórt feléjük némi információt, de teljes történetet egyik mellé sem szőtt. Nem tudnak részleteket. Fogalmuk sincs arról, hogy miért keresik az alkimistát és hogy mi köze ennek a barlanghoz. Természetesen okozhatják ezek az apró tények a félvér bizonytalanságát, vagy szimplán csak nem tudta követni, hogy mit is fognak most tenni. Ha már a véleményét kérték, a felszínes ismeretek nem elegendőek ahhoz, hogy legyen is neki. Mindazonáltal az előítéletekkel ellentétben Ryrin jó nyomolvasó. Talán elf felmenőjétől örökölte, hogy ez különösképp igaz a nehéz terepnek számító erdőre.*
~A havas erdőben nem sokra fogunk menni, hiszen tegnaptól esik, s pont elegendő ahhoz, hogy elfedje a nyomokat.~
*Ettől függetlenül leszáll a nyeregből ő is, majd ha választ kapott a kérdésére, elindul az egyik irányba, ahol máris egy nyomra akad.*
~Törött gally.~
*Simít végig a lelógó faág sérült részén.*
~Talán egy napos lehet.~
*Konstatálja, majd leguggol. Jól látható egy kis csapás, ami éppen a hegyek felé vezet. Ujját a hóba nyomja, majd lassan tapogatja az alatta lustán elterülő talajt, hogy hamarosan megtalálja amit keresett: egyenetlenséget. Kezével óvatosan elkaparja havat, majd a földbe mélyedt lábnyomra vetíti tekintetét.*
~Minxek. Méghozzá három. Egy nagy nőstény, valamint kettő gida.~
*Csalódottan áll fel, majd vet egy merengő pillantást a hegyek felé.*
~A hegyek védelmet jelentenek nekik. Kicsit feljebb ritkulnak a fák és több a bozót, amiben elbújhatnak. Nem kizárt, hogy hamarosan beléjük futunk.~
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-28 23:39:02
Üzenet elküldve: 2015-01-28 23:39:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 596
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
//Ősök sírja - Brennus nyomdokaiba lépve//
*Eseménytelen az útjuk.
Úgy tűnik, a mogorva hangulat ragadós, mert bár Waldran előre vágtatott, azt hallja - vagy inkább nem hallja - , hogy a többiek sem túl beszédesek. Ez a legkevésbé sem zavarja, sőt mi több, még így szimpatikusabbnak is találja a csapatot. Mindenki teszi a dolgát és ehhez úgy tűnik, hogy nincs szükségük a beszélgetésre.
Mikor meghasadt a mennybolt és az első napsugarak utat törtek maguknak, akkor indultak. Delelőre járhatott, amikor először itatták meg a lovakat és azóta még pár óra eltelhetett. Ha minden igaz, most már a közelben járhatnak. Itt az ideje egy kis gyors megbeszélésnek.*
- Ha hihetünk Brennus szavainak, akkor a közelben van a hely, ahol elhagyta a hegyet. *Mondja, miután megállította a csapatot. Nem is oly messze valóban magasodik egy hegylánc kezdete, Waldran fürkésző pillantása gyanús fellegeket keres. Egy kissé hihetetlennek tetszik a mese.*
- Elmúlt pár nap, de még talán a nyomára akadhatunk... ha az megvan, akkor a bejárat sem lehet messze. *Toldja hozzá. Megkereshetnék a barlangrendszer egyik bejáratát is, de Waldran nem akar ennyire előre rohanni. Ha hinni lehet megboldogult unokaöccsének, az elég nagy botorság lenne - bár Brennus egymaga indult útnak és lám, egyben tért vissza.*
- Túl nagy az erdő, hogy csak úgy nekiinduljunk az alkimista keresésének. Körülnézünk. *Fejezi be kurtított mondanivalóját és példát mutatva leszáll a lováról. Elég nehéz lenne nyomot olvasni a nyeregből, int, hogy Harath tegyen hasonlóképpen. Ez ügyben nem számít a lovagok hathatós segítségére, de ha az emberkereskedők megjelennének, máris lesz feladatuk.*
~ Ha meglenne az öreg... ~
*Ha... ha meglenne, az jó lenne. Megerősíthetné Brennus meséjét. Sok időt megspórolna a csapatnak, bár lehet, hogy annyit nem, amennyit a keresésre kellene szánniuk. Egy gyors helyzetfelmérés után okosabbak lesznek.*
- Amennyiben nem találunk semmit sem, a közelben tábort verünk. Másnap pedig hozzálátunk a barlangok felderítéséhez. *Osztja még meg a gondolatait, miközben már a terepet fürkészi. Egyelőre még a lova közelében van, íja a keze ügyében. Utóbbi inkább az ösztönöknek és a megszokásnak, semmint a valós veszély észlelésének tudható be.*
- Vélemény? *Ez az egy kérdés és az arra kapott válaszok tartják vissza, hogy rögvest nyomkeresésbe kezdjen. Ugyanis ha van jobb ötlet vagy bármilyen javaslat, azt Waldran mindig szívesen meghallgatja.*
*Eseménytelen az útjuk.
Úgy tűnik, a mogorva hangulat ragadós, mert bár Waldran előre vágtatott, azt hallja - vagy inkább nem hallja - , hogy a többiek sem túl beszédesek. Ez a legkevésbé sem zavarja, sőt mi több, még így szimpatikusabbnak is találja a csapatot. Mindenki teszi a dolgát és ehhez úgy tűnik, hogy nincs szükségük a beszélgetésre.
Mikor meghasadt a mennybolt és az első napsugarak utat törtek maguknak, akkor indultak. Delelőre járhatott, amikor először itatták meg a lovakat és azóta még pár óra eltelhetett. Ha minden igaz, most már a közelben járhatnak. Itt az ideje egy kis gyors megbeszélésnek.*
- Ha hihetünk Brennus szavainak, akkor a közelben van a hely, ahol elhagyta a hegyet. *Mondja, miután megállította a csapatot. Nem is oly messze valóban magasodik egy hegylánc kezdete, Waldran fürkésző pillantása gyanús fellegeket keres. Egy kissé hihetetlennek tetszik a mese.*
- Elmúlt pár nap, de még talán a nyomára akadhatunk... ha az megvan, akkor a bejárat sem lehet messze. *Toldja hozzá. Megkereshetnék a barlangrendszer egyik bejáratát is, de Waldran nem akar ennyire előre rohanni. Ha hinni lehet megboldogult unokaöccsének, az elég nagy botorság lenne - bár Brennus egymaga indult útnak és lám, egyben tért vissza.*
- Túl nagy az erdő, hogy csak úgy nekiinduljunk az alkimista keresésének. Körülnézünk. *Fejezi be kurtított mondanivalóját és példát mutatva leszáll a lováról. Elég nehéz lenne nyomot olvasni a nyeregből, int, hogy Harath tegyen hasonlóképpen. Ez ügyben nem számít a lovagok hathatós segítségére, de ha az emberkereskedők megjelennének, máris lesz feladatuk.*
~ Ha meglenne az öreg... ~
*Ha... ha meglenne, az jó lenne. Megerősíthetné Brennus meséjét. Sok időt megspórolna a csapatnak, bár lehet, hogy annyit nem, amennyit a keresésre kellene szánniuk. Egy gyors helyzetfelmérés után okosabbak lesznek.*
- Amennyiben nem találunk semmit sem, a közelben tábort verünk. Másnap pedig hozzálátunk a barlangok felderítéséhez. *Osztja még meg a gondolatait, miközben már a terepet fürkészi. Egyelőre még a lova közelében van, íja a keze ügyében. Utóbbi inkább az ösztönöknek és a megszokásnak, semmint a valós veszély észlelésének tudható be.*
- Vélemény? *Ez az egy kérdés és az arra kapott válaszok tartják vissza, hogy rögvest nyomkeresésbe kezdjen. Ugyanis ha van jobb ötlet vagy bármilyen javaslat, azt Waldran mindig szívesen meghallgatja.*
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-18 13:12:33
Üzenet elküldve: 2015-01-18 13:12:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa//
*Quantall Követi a tündért és egy idő után jól el is téved. Több óra is eltelik és már kezd idegeskedni.*
~Mi lesz ha Achrad bácsi itt hagyott? Hogy jutok majd innen ki? Az éhhalálnál kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni.~
*Még fél óra és elkezd ordítozni.*
-Achrad bácsi! Hahó! Valaki? Hallotok? Derengő fa?
*Az utolsó elég gyengén sikerül. Ha egyáltalán tényleg ott van az a fa akkor miért segítene egyáltalán neki. Pont egy sötételfnek. Quantall-al megtörténik a legrosszabb ami valakivel megtörténhet a sötétségben. Kétségbe esik.*
*Quantall Követi a tündért és egy idő után jól el is téved. Több óra is eltelik és már kezd idegeskedni.*
~Mi lesz ha Achrad bácsi itt hagyott? Hogy jutok majd innen ki? Az éhhalálnál kevés rosszabb dolgot tudok elképzelni.~
*Még fél óra és elkezd ordítozni.*
-Achrad bácsi! Hahó! Valaki? Hallotok? Derengő fa?
*Az utolsó elég gyengén sikerül. Ha egyáltalán tényleg ott van az a fa akkor miért segítene egyáltalán neki. Pont egy sötételfnek. Quantall-al megtörténik a legrosszabb ami valakivel megtörténhet a sötétségben. Kétségbe esik.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-17 17:09:55
Üzenet elküldve: 2015-01-17 17:09:55
ÚJ
![>Lewonor Ragurk [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2766_ork_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
*Ijedten szalad az általa vélt jó irányba, és a fény bekebelező sötét járatok felé veszi az irányt. Derengő kövekből itt már kevés van, és csakhamar rá kell jönnie, hogy rossz irányba szaladt, pont a csoporttól átellenes irányba.
De mielőtt megfordulhatna, leomlik előtte egy sziklafal, és egy vakond kecmereg ki belőle. Vagyis legalább tíz.*
- Basszus, basszus, basszus!!!
*Tudja, hogy semmi esélye nem lehet, és bizonyára neki kampec. De azért megpróbálja túlélni, ha megengedik neki a kedves istenkék, és elkezd futni a ténylegesen jó irányba, ahonnan jött. Ha már meghal, akkor haljon meg az egész csapat, ne pedig csak ő.
Biztos léptei egyenesen a csapa irányába viszik, miközben ijedt lihegésben rohan a háta mögött kavargó vész elől. Nem kell hozzá sok, hogy feladja a hajszát, és inkább bevárja a rémségeket, de az adrenalin új erőt ön belé, és elfeket megszégyenítő sebességgel szalad a járatok között.
Ha esetleg utolérnék, és az életére törnének, semmi esélye sem lenne egy óriásvakond ellen. Maximum felkiált, és a halálhörgésével figyelmezteti a többieket.*
*Ijedten szalad az általa vélt jó irányba, és a fény bekebelező sötét járatok felé veszi az irányt. Derengő kövekből itt már kevés van, és csakhamar rá kell jönnie, hogy rossz irányba szaladt, pont a csoporttól átellenes irányba.
De mielőtt megfordulhatna, leomlik előtte egy sziklafal, és egy vakond kecmereg ki belőle. Vagyis legalább tíz.*
- Basszus, basszus, basszus!!!
*Tudja, hogy semmi esélye nem lehet, és bizonyára neki kampec. De azért megpróbálja túlélni, ha megengedik neki a kedves istenkék, és elkezd futni a ténylegesen jó irányba, ahonnan jött. Ha már meghal, akkor haljon meg az egész csapat, ne pedig csak ő.
Biztos léptei egyenesen a csapa irányába viszik, miközben ijedt lihegésben rohan a háta mögött kavargó vész elől. Nem kell hozzá sok, hogy feladja a hajszát, és inkább bevárja a rémségeket, de az adrenalin új erőt ön belé, és elfeket megszégyenítő sebességgel szalad a járatok között.
Ha esetleg utolérnék, és az életére törnének, semmi esélye sem lenne egy óriásvakond ellen. Maximum felkiált, és a halálhörgésével figyelmezteti a többieket.*
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:53:56
Üzenet elküldve: 2015-01-08 20:53:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*Rettentő sikoltás halad végig a levegőn. A tündér ugyan néma ám sajnos nem süket, pedig sokszor örülne, ha torka helyett a hallása lenne ami csődöt mond. Két kezét füleire tapasztva vészeli át a sikoltást miközben csak azon tud gondolkodni vajon ember, vagy állat sikolyát hallotta. Az induló Zim-et azonnal követi, próbálva tartani vele a lépést, hisz ő már többször élte túl mélyben tett látogatásait mint jó maga, így talán nem a vakondok szájába vezeti őket. Meg aztán így a felvonóhoz is közelebb kerülnek. Csak a felvonó és köztük még van egy hosszú sínpálya, lefelé könnyen le tudtak vele jönni, ám lehet felfelé ők tolják majd a kocsikat.* ~Fenébe.~ *Káromkodik magában. Most bezzeg azt kívánja bárcsak elmolyolt volna a torony és a templom könyvtáraiban. Pár komolyabb varázslattal halomra ölhetné az összes föld alatti mocsadék vakondot, aztán utat nyithatna a felszínig.* ~Persze, úgy könnyű is lenne.~
*Fegyverét a világért le nem tenné sehova, úgy kapaszkodik bele mint valami mentőövbe ahogy két társát is igyekszik minél inkább maga mellet tudni. Nem vár tőlük sokat, csak jó lenne abban a körben maradnia ahol Zim és a sötételf, nem szívesen tudnak ellenségeket. Így talán önvédelemből még az előtt ledöfik a rátámadó Nassikyket és egyéb gyatra jószágokat mielőtt áldozatául esne valamelyiknek.*
*Rettentő sikoltás halad végig a levegőn. A tündér ugyan néma ám sajnos nem süket, pedig sokszor örülne, ha torka helyett a hallása lenne ami csődöt mond. Két kezét füleire tapasztva vészeli át a sikoltást miközben csak azon tud gondolkodni vajon ember, vagy állat sikolyát hallotta. Az induló Zim-et azonnal követi, próbálva tartani vele a lépést, hisz ő már többször élte túl mélyben tett látogatásait mint jó maga, így talán nem a vakondok szájába vezeti őket. Meg aztán így a felvonóhoz is közelebb kerülnek. Csak a felvonó és köztük még van egy hosszú sínpálya, lefelé könnyen le tudtak vele jönni, ám lehet felfelé ők tolják majd a kocsikat.* ~Fenébe.~ *Káromkodik magában. Most bezzeg azt kívánja bárcsak elmolyolt volna a torony és a templom könyvtáraiban. Pár komolyabb varázslattal halomra ölhetné az összes föld alatti mocsadék vakondot, aztán utat nyithatna a felszínig.* ~Persze, úgy könnyű is lenne.~
*Fegyverét a világért le nem tenné sehova, úgy kapaszkodik bele mint valami mentőövbe ahogy két társát is igyekszik minél inkább maga mellet tudni. Nem vár tőlük sokat, csak jó lenne abban a körben maradnia ahol Zim és a sötételf, nem szívesen tudnak ellenségeket. Így talán önvédelemből még az előtt ledöfik a rátámadó Nassikyket és egyéb gyatra jószágokat mielőtt áldozatául esne valamelyiknek.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:03:15
Üzenet elküldve: 2015-01-07 22:03:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A bánya//
- El is felejtettem, te néma vagy *mondja komoran Zim, a tündér kézjátéka után. Mindenesetre annyit megtud, hogy nem volt bent semmi érdekes, hiszen az Nawen bizonyosan jelezte volna.
A vezető éppen a jegyzeteit kezdi böngészni, mikor a járatokat betölti egy fülsüketítő sikoltás. Amilyen hirtelen belenyilall az agyakba, olyan gyorsan távozik is.*
- Vakondok *mondja Zim, s megindul az úton, amerről jöttek, nyilván az embereiért, és nem pedig mert a hang egyértelműen arról jött.
Lewonor senkit sem talál, s az orkokat megszégyenítő menekülésbe kezd. De mi elől menekül ilyen kétségbeesetten? Talán fél egyedül a sötétben? Ki tudja. Elég is annyi, hogy valamilyen oknál fogva nem társai felé veszi az irányt, hanem inkább az üresnek vélt járatok felé. Nem tesz azonban tíz lépést sem, mikor az egyik fal omladozni kezd, s hamarost egy méretes lyuk tátong rajta, ahonnan velőtrázó sikoly szalad ki, mely földbe szögezi a harcos lábait. A járatból meglepő gyorsasággal mászik elő valami hosszú pofájú, vak bestia, melynek hatalmas lapátkezei, s ijesztően erős állkapcsa van. A szörnyeteg vakon szimatol bele a levegőbe, ami után célirányosan indul meg az ork felé, ki alig ocsúdhat fel a rémség látványából, annak fajtársai egymás hátán próbálnak előkecmeregni a járatukból.*
- El is felejtettem, te néma vagy *mondja komoran Zim, a tündér kézjátéka után. Mindenesetre annyit megtud, hogy nem volt bent semmi érdekes, hiszen az Nawen bizonyosan jelezte volna.
A vezető éppen a jegyzeteit kezdi böngészni, mikor a járatokat betölti egy fülsüketítő sikoltás. Amilyen hirtelen belenyilall az agyakba, olyan gyorsan távozik is.*
- Vakondok *mondja Zim, s megindul az úton, amerről jöttek, nyilván az embereiért, és nem pedig mert a hang egyértelműen arról jött.
Lewonor senkit sem talál, s az orkokat megszégyenítő menekülésbe kezd. De mi elől menekül ilyen kétségbeesetten? Talán fél egyedül a sötétben? Ki tudja. Elég is annyi, hogy valamilyen oknál fogva nem társai felé veszi az irányt, hanem inkább az üresnek vélt járatok felé. Nem tesz azonban tíz lépést sem, mikor az egyik fal omladozni kezd, s hamarost egy méretes lyuk tátong rajta, ahonnan velőtrázó sikoly szalad ki, mely földbe szögezi a harcos lábait. A járatból meglepő gyorsasággal mászik elő valami hosszú pofájú, vak bestia, melynek hatalmas lapátkezei, s ijesztően erős állkapcsa van. A szörnyeteg vakon szimatol bele a levegőbe, ami után célirányosan indul meg az ork felé, ki alig ocsúdhat fel a rémség látványából, annak fajtársai egymás hátán próbálnak előkecmeregni a járatukból.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-17 14:38:26
Üzenet elküldve: 2014-12-17 14:38:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő Fa - Napváltás//
*Quantall nehezen alszik el. De hallja Achrad motyogásából, hogy ő is nehezen tud. Végül eléri őt az álom. Bár azok az álmok sem megnyugvást hoznak. Ismét otthon van és a családja kínzókamrájában. Mindenütt a fajtársai és az áldozatokra ráismer. Ott az a mesemondólány, a két elf, a vörös hölgy, a törpe és szinte Quantallal szemben a lábánál fogva, Achrad lóg. A fiú segítene neki de, rácsok vannak köztük. A fajtársai pedig röhögnek a kínokon. Achrad hangjára ébred de, túl tompa még az agya ahhoz, hogy felfogja a helyzetet. Az öreg határozott parancsai hoznak egy kis világosságot a fejébe. El is kezdi követni a tündért szó nélkül.*
*Quantall nehezen alszik el. De hallja Achrad motyogásából, hogy ő is nehezen tud. Végül eléri őt az álom. Bár azok az álmok sem megnyugvást hoznak. Ismét otthon van és a családja kínzókamrájában. Mindenütt a fajtársai és az áldozatokra ráismer. Ott az a mesemondólány, a két elf, a vörös hölgy, a törpe és szinte Quantallal szemben a lábánál fogva, Achrad lóg. A fiú segítene neki de, rácsok vannak köztük. A fajtársai pedig röhögnek a kínokon. Achrad hangjára ébred de, túl tompa még az agya ahhoz, hogy felfogja a helyzetet. Az öreg határozott parancsai hoznak egy kis világosságot a fejébe. El is kezdi követni a tündért szó nélkül.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-17 11:49:55
Üzenet elküldve: 2014-12-17 11:49:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő Fa - Napváltás//
*Sokáig marad még ébren. Nagyrészt a pipáját szívja, meg régi, évek óta neszesszerjében porosodó pergameneket búj. Régi betűvetés, kacifántos, egyenest csak hírből ismerő jelek, de egy avatott öreg szem képes azért egy-két szót kicsikarni belőlük.*
- A Derengő Fa... *olvassa magában, suttogva, nehogy megzavarja a mélységit.* - Ezüstös kéreg. Az előzőben meg vörös volt, nem? *Volt, ahol egy sétáló tölgyfának írták le, és volt, ahol konkrétan fából készült emberrel találkozhat a kalandor, de egyben az összes egyetért: a közelében apró tündérek tanyáznak, amelyek néhány írás szerint világítanak sötétség esetén.
~Megvan az indulópont!~ állapítja meg magában, majd álomra hajtja a fejét.
A reggel csípős levegővel és nyirkos hideggel kopog be a barlang repedésén, a kis fény pedig kezd elalvóban lenni. Achrad kinyújtja mutatóujját, és a lövedéket visszavezeti saját erejébe. Ujján zsibbadás fut végig, de ez nem zavarja, csak aprón megrázza az ujját. De a fény nem akar szűnni, mintha el sem tűnt volna. Sőt, egyre erősödik, de ez nem a megszokott kékes fény, hanem sárgás.
Borzongás fut végig az idős gnóm hátán. ~Csak nem? Istenek, ha igen, én nevetőrohamot kapok, ilyen véletlen nevetségesen lehetetlen!~
A nevetőroham visszamarad, de félelme beigazolódik. Egy Timoren lebeg majdnem az orra előtt, az alig ujjnyi, nagy szárnyú tündérek, akik a Derengő Fát kísérik útjain.*
- Quantall, ébredj! Megtaláltuk a Derengő Fá...
*Mondatát nem tudja befejezni, mert a Timoren bordáira telepszik, és éles fájdalom hasít a törött darabjába. Mint a tűz, ami hirtelen fellobban, majd lelankad, végül kialszik, olyan volt ez a fájdalom, és az apró tündér tovaszáll, a barlang bejáratáig. Visszanéz válla felett, mintha hívná őket, majd elkanyarodik jobbra, be a barlang mélyére.
Nincs idő tétovázni, hisz megtalálták ketten azt, amit ő ötven éve egyedül keres. A parancsok természetesnek hatnak a gnóm szájából.*
- Fiam, kérlek, kövesd a Timorent, ameddig csak mered! Őrizd bejáratot, ne engedd meglépni a fát, ha végképp nem vagy képes megfékezni, akkor jegyezd majd meg, merre megy. Én megkeresem Argust.
*Sokáig marad még ébren. Nagyrészt a pipáját szívja, meg régi, évek óta neszesszerjében porosodó pergameneket búj. Régi betűvetés, kacifántos, egyenest csak hírből ismerő jelek, de egy avatott öreg szem képes azért egy-két szót kicsikarni belőlük.*
- A Derengő Fa... *olvassa magában, suttogva, nehogy megzavarja a mélységit.* - Ezüstös kéreg. Az előzőben meg vörös volt, nem? *Volt, ahol egy sétáló tölgyfának írták le, és volt, ahol konkrétan fából készült emberrel találkozhat a kalandor, de egyben az összes egyetért: a közelében apró tündérek tanyáznak, amelyek néhány írás szerint világítanak sötétség esetén.
~Megvan az indulópont!~ állapítja meg magában, majd álomra hajtja a fejét.
A reggel csípős levegővel és nyirkos hideggel kopog be a barlang repedésén, a kis fény pedig kezd elalvóban lenni. Achrad kinyújtja mutatóujját, és a lövedéket visszavezeti saját erejébe. Ujján zsibbadás fut végig, de ez nem zavarja, csak aprón megrázza az ujját. De a fény nem akar szűnni, mintha el sem tűnt volna. Sőt, egyre erősödik, de ez nem a megszokott kékes fény, hanem sárgás.
Borzongás fut végig az idős gnóm hátán. ~Csak nem? Istenek, ha igen, én nevetőrohamot kapok, ilyen véletlen nevetségesen lehetetlen!~
A nevetőroham visszamarad, de félelme beigazolódik. Egy Timoren lebeg majdnem az orra előtt, az alig ujjnyi, nagy szárnyú tündérek, akik a Derengő Fát kísérik útjain.*
- Quantall, ébredj! Megtaláltuk a Derengő Fá...
*Mondatát nem tudja befejezni, mert a Timoren bordáira telepszik, és éles fájdalom hasít a törött darabjába. Mint a tűz, ami hirtelen fellobban, majd lelankad, végül kialszik, olyan volt ez a fájdalom, és az apró tündér tovaszáll, a barlang bejáratáig. Visszanéz válla felett, mintha hívná őket, majd elkanyarodik jobbra, be a barlang mélyére.
Nincs idő tétovázni, hisz megtalálták ketten azt, amit ő ötven éve egyedül keres. A parancsok természetesnek hatnak a gnóm szájából.*
- Fiam, kérlek, kövesd a Timorent, ameddig csak mered! Őrizd bejáratot, ne engedd meglépni a fát, ha végképp nem vagy képes megfékezni, akkor jegyezd majd meg, merre megy. Én megkeresem Argust.
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-07 12:09:40
Üzenet elküldve: 2014-12-07 12:09:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Bánya//
*Az apró felvilágosítás után megérti, mit kell tennie. A mélységi csapatot követnie. Bárcsak eddig tudta volna, hisz akkor nem kellett volna beismernie élete egyetlen félelmét!*
- Megyek. *köp ki egy méretes köpetet a barlang falára.
A sötétség itt leginkább a földalatti elfek szeméhez kellett, hogy szokjon, hisz ezekből a fura kavicsokból igen kevés jutott errefelé. Körbenéz, hátha itt vannak, és mikor arra jut, hogy üres ez a hely, elereszt néhány "psszt"-t, de semmi válasz. Mint miden ork, ő is a józan eszére hallgat. ~ Őket is megette a Nassiky ~ hirtelen gyorsabban kezd verni a szíve, és azt sem tudja, merről jött, és elkezd futni egy tetszőleges irányba.*
*Az apró felvilágosítás után megérti, mit kell tennie. A mélységi csapatot követnie. Bárcsak eddig tudta volna, hisz akkor nem kellett volna beismernie élete egyetlen félelmét!*
- Megyek. *köp ki egy méretes köpetet a barlang falára.
A sötétség itt leginkább a földalatti elfek szeméhez kellett, hogy szokjon, hisz ezekből a fura kavicsokból igen kevés jutott errefelé. Körbenéz, hátha itt vannak, és mikor arra jut, hogy üres ez a hely, elereszt néhány "psszt"-t, de semmi válasz. Mint miden ork, ő is a józan eszére hallgat. ~ Őket is megette a Nassiky ~ hirtelen gyorsabban kezd verni a szíve, és azt sem tudja, merről jött, és elkezd futni egy tetszőleges irányba.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-06 20:08:40
Üzenet elküldve: 2014-12-06 20:08:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa//
*Quantall kétes érzésekkel követi a gnómot. Sok emlék felidéződik benne és nem egy kellemetlen számára. Eszébe jut a véres báró nevű nemes aki a szökni próbáló rabszolgái bőrével díszítette a rezidenciáját. Ilyen és ehhez hasonló szörnyű emlékek jelennek meg Quantall elméjében ahogy a barlangok szájaiba néznek be. De ezek mellett sok szép emlék is megjelenik benne. Ahogy néhány barátjával ételt csempésztek a rabszolgáknak és hasonlók. A rabszolgák mindig is érzékenyen érintették őt. Főleg azok akiknek drogokkal tompították el az elméjét. Mikor végül Achrad megtalál egy szálát kettejüknek akkor még sokáig gyötrik őt a gondolatok.*
*Quantall kétes érzésekkel követi a gnómot. Sok emlék felidéződik benne és nem egy kellemetlen számára. Eszébe jut a véres báró nevű nemes aki a szökni próbáló rabszolgái bőrével díszítette a rezidenciáját. Ilyen és ehhez hasonló szörnyű emlékek jelennek meg Quantall elméjében ahogy a barlangok szájaiba néznek be. De ezek mellett sok szép emlék is megjelenik benne. Ahogy néhány barátjával ételt csempésztek a rabszolgáknak és hasonlók. A rabszolgák mindig is érzékenyen érintették őt. Főleg azok akiknek drogokkal tompították el az elméjét. Mikor végül Achrad megtalál egy szálát kettejüknek akkor még sokáig gyötrik őt a gondolatok.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-04 16:13:39
Üzenet elküldve: 2014-12-04 16:13:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa//
*Rengeteg barlang szájába benéztek már, de mindegyikben egyedüli társuk csak és kizárólag a homály volt, amely sejtelmes hangokat szivárogtatott ki a napvilágra. Arra a napvilágra, amely már nem tart olyan sokáig, hogy legalább ugyanennyit átkutassanak, legfeljebb egy-kettő szájba nézhetnek be.
Tovább is áll a kis gnóm, hogy keressen egy menedéknek alkalmas barlangot, és egy füst alatt feltérképezze a terepet. Végül talál egy alkalmasnak tűnő, kissé szűkös barlangot, amely először mély lejtőben kezd, aztán az ív lelanyhul, míg végül a barlang csatlakozik a többihez. Első ránézésre teljesen átlagos barlang, de ha az ember szemfüles kissé, kiszúrhatja, hogy az évszázadok során csordogáló esővíz utat tört magának, és a szájtól alig öt méternyire egy sziklarepedés formájában egy természetes szobába lehet bejutni. Persze mindezt Achrad még nem tudja, egyedül a repedés az, ami világos számára.
Törött bordáira való tekintettel óvatosan kúszik be, majd bent vak sötétség fogadja.*
-Quantall, kerülj beljebb! Ez lesz az expedíció során a lakhelyünk!
*Szól neki örömtelien, majd ha a sötételf is betuszkolta magát, megpróbál fényt csinálni akképpen, hogy egy mana lövedéket reptet a szoba mennyezete alatt körbe-körbe. Ennyihez azért ért.
~Maga kőagyú barom!~ jutnak Achrad eszébe a Vaslábú szavai ~Az amit itt most felhasznált, lehet, hogy másnak szüksége van rá!~*
-Én kőagyú barom... *suttogja magának bohókásan mikor elnyomja az álom.* -Most nekünk is szükségünk van rá.
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
*Rengeteg barlang szájába benéztek már, de mindegyikben egyedüli társuk csak és kizárólag a homály volt, amely sejtelmes hangokat szivárogtatott ki a napvilágra. Arra a napvilágra, amely már nem tart olyan sokáig, hogy legalább ugyanennyit átkutassanak, legfeljebb egy-kettő szájba nézhetnek be.
Tovább is áll a kis gnóm, hogy keressen egy menedéknek alkalmas barlangot, és egy füst alatt feltérképezze a terepet. Végül talál egy alkalmasnak tűnő, kissé szűkös barlangot, amely először mély lejtőben kezd, aztán az ív lelanyhul, míg végül a barlang csatlakozik a többihez. Első ránézésre teljesen átlagos barlang, de ha az ember szemfüles kissé, kiszúrhatja, hogy az évszázadok során csordogáló esővíz utat tört magának, és a szájtól alig öt méternyire egy sziklarepedés formájában egy természetes szobába lehet bejutni. Persze mindezt Achrad még nem tudja, egyedül a repedés az, ami világos számára.
Törött bordáira való tekintettel óvatosan kúszik be, majd bent vak sötétség fogadja.*
-Quantall, kerülj beljebb! Ez lesz az expedíció során a lakhelyünk!
*Szól neki örömtelien, majd ha a sötételf is betuszkolta magát, megpróbál fényt csinálni akképpen, hogy egy mana lövedéket reptet a szoba mennyezete alatt körbe-körbe. Ennyihez azért ért.
~Maga kőagyú barom!~ jutnak Achrad eszébe a Vaslábú szavai ~Az amit itt most felhasznált, lehet, hogy másnak szüksége van rá!~*
-Én kőagyú barom... *suttogja magának bohókásan mikor elnyomja az álom.* -Most nekünk is szükségünk van rá.
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-04 01:18:14
Üzenet elküldve: 2014-12-04 01:18:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*Erősen liheg, egyre nehezebb nem elájulnia, de szépen lassan mégis összeszedi magát. Zim kérdésére szokás szerint csak hallgat, két szeme viszont úgy káromkodik ami a bányában dolgozó összes orknak és azok egész népes belterjes családjának becstelenségére válna. Nem sajnálja a járatban otthagyott kalapácsot ő úgysem lett volna képes használni talán fel se tudná emelni, a zöldbőrű biztos örülne neki, de az fél a nassikyk fullánkjától ráadásul nem olyan ostoba, hogy fegyvert adjon az ork kezébe. A Zimre jellemző profizmus, pedig végleg nem az ő világa, ami mellett mindegy hány kemény legény hány kalapácsot pörget körülötte.
Választott késével gyorsan belekarcolja a három elágazást a barlang talajába, közben mélyen elgondolkozik vajon ki is volt a fegyver korábbi gazdája, vajon mire használhatta, egy goblin kezében volt fegyver, egy orknál étkezőkés, vagy egy óriás fogpiszkálója és hol, vajon melyik tárnában fekszenek a korábbi tulaj csontjai. Már biztos nem dolgozik itt mert akkor ő használná és a tündér nem kaphatta volna meg. Persze lehet már rég szabadlábra helyezték, azonban most nem ez jár feszült és zaklatott képzeletében. A két magával vitt követ persze nem kívánja megmutatni a vezetőnek. Ezzel legalább lett valami sajátja miután mindenét elvették tőle.
Lassan észreveszi két társuk hiányát, nem mintha egy kicsit is hiányoznának neki, mégis jó lenne tudni hova is lett az a kettő. Bár Lewonor csúnyán hozzávágta a pulthoz, ráadásul pont miatta bontott le egy fél fogadót került ebbe a nyomorult földalatti munkatáborba, mégsem képes rá haragudni. Ez olyan mintha a farkas falkákra haragudna amiért szétkergették a birkanyájat. Egyszerűen ez a természetük.* ~A hal ússzon, a madár repüljön, az orkok meg dühöngjenek és pusztítsanak.~ *Itt is jobb lenne ha szépen tönkre vágná az egész helyet, minthogy itt ostobáskodjon.* ~És én.~ *Gondolja tovább. Ez azonban már túl messzire vezetne, inkább megpróbál feltápászkodni megküzdve a lábába beálló szörnyű izomlázzal, már ha Zimnek nincsenek további kérdései amit hang híján ábrázolnia kellene. Járóbeteg létére lassan hozzá kell szoknia a rohangáláshoz és az agyaras zöld faj egyedeivel való harchoz. Ha pár napja azt mondják neki egyszer két ilyen küzdelmen is túl lesz, és egy életveszélyes bányában fog felderítést végezni, nyilván csak megmosolyogta volna, amiért efféle meséket talált ki.*
*Erősen liheg, egyre nehezebb nem elájulnia, de szépen lassan mégis összeszedi magát. Zim kérdésére szokás szerint csak hallgat, két szeme viszont úgy káromkodik ami a bányában dolgozó összes orknak és azok egész népes belterjes családjának becstelenségére válna. Nem sajnálja a járatban otthagyott kalapácsot ő úgysem lett volna képes használni talán fel se tudná emelni, a zöldbőrű biztos örülne neki, de az fél a nassikyk fullánkjától ráadásul nem olyan ostoba, hogy fegyvert adjon az ork kezébe. A Zimre jellemző profizmus, pedig végleg nem az ő világa, ami mellett mindegy hány kemény legény hány kalapácsot pörget körülötte.
Választott késével gyorsan belekarcolja a három elágazást a barlang talajába, közben mélyen elgondolkozik vajon ki is volt a fegyver korábbi gazdája, vajon mire használhatta, egy goblin kezében volt fegyver, egy orknál étkezőkés, vagy egy óriás fogpiszkálója és hol, vajon melyik tárnában fekszenek a korábbi tulaj csontjai. Már biztos nem dolgozik itt mert akkor ő használná és a tündér nem kaphatta volna meg. Persze lehet már rég szabadlábra helyezték, azonban most nem ez jár feszült és zaklatott képzeletében. A két magával vitt követ persze nem kívánja megmutatni a vezetőnek. Ezzel legalább lett valami sajátja miután mindenét elvették tőle.
Lassan észreveszi két társuk hiányát, nem mintha egy kicsit is hiányoznának neki, mégis jó lenne tudni hova is lett az a kettő. Bár Lewonor csúnyán hozzávágta a pulthoz, ráadásul pont miatta bontott le egy fél fogadót került ebbe a nyomorult földalatti munkatáborba, mégsem képes rá haragudni. Ez olyan mintha a farkas falkákra haragudna amiért szétkergették a birkanyájat. Egyszerűen ez a természetük.* ~A hal ússzon, a madár repüljön, az orkok meg dühöngjenek és pusztítsanak.~ *Itt is jobb lenne ha szépen tönkre vágná az egész helyet, minthogy itt ostobáskodjon.* ~És én.~ *Gondolja tovább. Ez azonban már túl messzire vezetne, inkább megpróbál feltápászkodni megküzdve a lábába beálló szörnyű izomlázzal, már ha Zimnek nincsenek további kérdései amit hang híján ábrázolnia kellene. Járóbeteg létére lassan hozzá kell szoknia a rohangáláshoz és az agyaras zöld faj egyedeivel való harchoz. Ha pár napja azt mondják neki egyszer két ilyen küzdelmen is túl lesz, és egy életveszélyes bányában fog felderítést végezni, nyilván csak megmosolyogta volna, amiért efféle meséket talált ki.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-03 23:59:48
Üzenet elküldve: 2014-12-03 23:59:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*A sötételf nő felsóhajt az ork hülyeségén, ez szinte már olyan mérhetetlen, hogy arra nincs szó. Ez után viszont ismét felveszi a várakozás eddigi módját, tehát próbál mindenre ügyelni. Közben feltűnik neki, hogy a vezető úgy áll, mint akire szobor átkot szórtak, teljesen mozdulatlan.~Vajon mennyi ideje lehet itt? Miért nem próbál szökni? Lehet ő a spicli aki lázadni akarókat feljelenti? És valójában azért ő a vezér, hogy ne legyen szökési kísérlet?~Erősebben markolja a fegyverét mint eddig és már nekifeszítené a férfinak, hogy erővel tudja meg a válaszokat, de feltűnik a tündér, és ezzel keresztül húzza a tervét, viszont azzal kecsegtet, hogy visszatérhetnek a többiekhez.*
*A sötételf nő felsóhajt az ork hülyeségén, ez szinte már olyan mérhetetlen, hogy arra nincs szó. Ez után viszont ismét felveszi a várakozás eddigi módját, tehát próbál mindenre ügyelni. Közben feltűnik neki, hogy a vezető úgy áll, mint akire szobor átkot szórtak, teljesen mozdulatlan.~Vajon mennyi ideje lehet itt? Miért nem próbál szökni? Lehet ő a spicli aki lázadni akarókat feljelenti? És valójában azért ő a vezér, hogy ne legyen szökési kísérlet?~Erősebben markolja a fegyverét mint eddig és már nekifeszítené a férfinak, hogy erővel tudja meg a válaszokat, de feltűnik a tündér, és ezzel keresztül húzza a tervét, viszont azzal kecsegtet, hogy visszatérhetnek a többiekhez.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-12-02 21:01:17
Üzenet elküldve: 2014-12-02 21:01:17
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//A bánya//
*Zim összehúzza szemöldökeit, s kicsit megmasszírozza halántékát.*
- Én tudom, hogy a fajtád ostoba, de te különösen együgyű vagy. Arra, *mutat az irányba, ahonnan ők is jöttek, s amerre a sötételfet küldte* lódulj!
*Az ork ezek után aligha vethet fel bármit ellenérvül, mert a vezető bizony nem az a türelmes fajta, így a nagydarab elindul visszafelé. Meglehet, hogy a bátor és büszke ork nemzettség fia, de ennek még semmi tanújelét nem adta idelent. Sőt, a fajtársai valószínűleg le is tagadnák, hogy azonos vér csörgedezik az ereikben.
Mikor Lewonor nagyjából ott járhat, ahol a többieknek lennie kéne, nem talál senkit. Meresztheti a szemét amennyire akarja, s kiabálhat is nekik, de válasz nem fog jönni. Egyszerűen mintha a föld nyelte volna el őket. Talán a vezető távolléte miatt úgy döntöttek, hogy meglépnek? Akkor itt lenne a legjobb alkalom Lewonor számára is, nem?
Nawen úgy dönt magához veszi az alig pislákoló követ, s mindezt nagyon gyorsan akarja véghez vinni. Kis termetéből adódóan gyorsan tud mozogni a járatokban, isz számára elég tágasnak bizonyul a vakondok útja. Mikor mér kézbe kaparintja a követ, a sajátjának fénye megvilágítja a körülötte lévő területet, melyre a másik nem volt képes. Mivel nem akar sokat időzni az elágazásban, csak futó pillantásokat tud vetni, ám az a kis idő is elég, hogy megpillantson egy afféle fegyvert, melyet ők is magukhoz vettek korábban. Ám ez nagyobb, mint az ő kicsiny kardja, már-már egy jókora kalapácsra hasonlít. Ha majd gondolkozni akar a dolgon, azt már kint a visszaúton teszi meg, vagy odakint, a többiekkel.*
- Na, sikerült feljegyezni a járatokat? *kérdi Zim a tündért, ki mellett már csak a nő áll, holott mikor Nawen bement, még két társuk várakozott idekint.*
*Zim összehúzza szemöldökeit, s kicsit megmasszírozza halántékát.*
- Én tudom, hogy a fajtád ostoba, de te különösen együgyű vagy. Arra, *mutat az irányba, ahonnan ők is jöttek, s amerre a sötételfet küldte* lódulj!
*Az ork ezek után aligha vethet fel bármit ellenérvül, mert a vezető bizony nem az a türelmes fajta, így a nagydarab elindul visszafelé. Meglehet, hogy a bátor és büszke ork nemzettség fia, de ennek még semmi tanújelét nem adta idelent. Sőt, a fajtársai valószínűleg le is tagadnák, hogy azonos vér csörgedezik az ereikben.
Mikor Lewonor nagyjából ott járhat, ahol a többieknek lennie kéne, nem talál senkit. Meresztheti a szemét amennyire akarja, s kiabálhat is nekik, de válasz nem fog jönni. Egyszerűen mintha a föld nyelte volna el őket. Talán a vezető távolléte miatt úgy döntöttek, hogy meglépnek? Akkor itt lenne a legjobb alkalom Lewonor számára is, nem?
Nawen úgy dönt magához veszi az alig pislákoló követ, s mindezt nagyon gyorsan akarja véghez vinni. Kis termetéből adódóan gyorsan tud mozogni a járatokban, isz számára elég tágasnak bizonyul a vakondok útja. Mikor mér kézbe kaparintja a követ, a sajátjának fénye megvilágítja a körülötte lévő területet, melyre a másik nem volt képes. Mivel nem akar sokat időzni az elágazásban, csak futó pillantásokat tud vetni, ám az a kis idő is elég, hogy megpillantson egy afféle fegyvert, melyet ők is magukhoz vettek korábban. Ám ez nagyobb, mint az ő kicsiny kardja, már-már egy jókora kalapácsra hasonlít. Ha majd gondolkozni akar a dolgon, azt már kint a visszaúton teszi meg, vagy odakint, a többiekkel.*
- Na, sikerült feljegyezni a járatokat? *kérdi Zim a tündért, ki mellett már csak a nő áll, holott mikor Nawen bement, még két társuk várakozott idekint.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-28 18:46:53
Üzenet elküldve: 2014-11-28 18:46:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Megfontolt
//A Derengő fa - Barlangászat//
*Csendben haladnak. Quantall átgondolja az elmúlt pár napját. Van ideje bőven és sok mindenen kell gondolkoznia. Gondolataiból végül Achrad zökkenti ki. Gyorsan odakapja a fejét és elmosolyodik mikor meglátja a hegyet. Achrad elmondja a tervet és Quantall egy bólintással jelzi, hogy megértette. Nem találja túl vidám megjegyzésnek, hogy a kardja legyen készenlétben. Nem nagyon bízik a fegyveres tudásában. Tanult kardforgató de, mások megvédéséhez magát nem ajánlaná. Talán jól ismeri a képességeit vagy önbizalomhiány nem lehet tudni de, az biztos, hogy jelenleg nem kevés félsz van benne miközben Achradot követi.*
*Csendben haladnak. Quantall átgondolja az elmúlt pár napját. Van ideje bőven és sok mindenen kell gondolkoznia. Gondolataiból végül Achrad zökkenti ki. Gyorsan odakapja a fejét és elmosolyodik mikor meglátja a hegyet. Achrad elmondja a tervet és Quantall egy bólintással jelzi, hogy megértette. Nem találja túl vidám megjegyzésnek, hogy a kardja legyen készenlétben. Nem nagyon bízik a fegyveres tudásában. Tanult kardforgató de, mások megvédéséhez magát nem ajánlaná. Talán jól ismeri a képességeit vagy önbizalomhiány nem lehet tudni de, az biztos, hogy jelenleg nem kevés félsz van benne miközben Achradot követi.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-27 16:55:40
Üzenet elküldve: 2014-11-27 16:55:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//A Derengő fa - Barlangászat//
*Miután a horizonton feltűnt a barlangokhoz hasonló képződménye körvonala, arca egy kicsit derűsebbre változik, se eddigi semmilyenséget kifejező tekintete is kap egy kis karaktert.*
-Ott! Nézd!
*Mutat a vonalak irányába, amik egyre jobban közelednek.
Végtére is előnyös, hogy pont késő délutánra értek oda. Az éjszaka veszélyes idekint, a barlangokban pedig némileg biztonságosabb... már ahol. Egy kisebb zug talán megteszi, de óvakodniuk kell a nagyobb járatoktól, hiszen a Nassikyk és Marothok tanyái ezek.*
-Míg az est le nem száll, a keleti nyílású barlangokat nézzük át. Kicsi rá az esély, hogy ott lesz, de hátha. Amint éjszaka lesz, bemegyünk az egyikbe, és valahol meghúzzuk magunkat, de a kardod legyen kéznél.
*Izgatottan körbetekint.*
-Akkor olyan barlangokat keresünk, amelyeknek a szája a nappal átellenben van. Gyerünk!
*Miután a horizonton feltűnt a barlangokhoz hasonló képződménye körvonala, arca egy kicsit derűsebbre változik, se eddigi semmilyenséget kifejező tekintete is kap egy kis karaktert.*
-Ott! Nézd!
*Mutat a vonalak irányába, amik egyre jobban közelednek.
Végtére is előnyös, hogy pont késő délutánra értek oda. Az éjszaka veszélyes idekint, a barlangokban pedig némileg biztonságosabb... már ahol. Egy kisebb zug talán megteszi, de óvakodniuk kell a nagyobb járatoktól, hiszen a Nassikyk és Marothok tanyái ezek.*
-Míg az est le nem száll, a keleti nyílású barlangokat nézzük át. Kicsi rá az esély, hogy ott lesz, de hátha. Amint éjszaka lesz, bemegyünk az egyikbe, és valahol meghúzzuk magunkat, de a kardod legyen kéznél.
*Izgatottan körbetekint.*
-Akkor olyan barlangokat keresünk, amelyeknek a szája a nappal átellenben van. Gyerünk!
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2014-11-26 18:54:22
Üzenet elküldve: 2014-11-26 18:54:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A bánya//
*Lilliath sötételf szemeivel se sokat lát a sötétségben, de azért próbálja kivenni, hogy mi történik a járatban. Meg is feledkezik a fajtársáról, ami némileg jó dolog, hiszen ennyivel kevesebb dolog miatt kell aggódnia, és ennyivel nyugodtabban viseli az amúgy is pattanásig feszült idegeivel a szituációt. Elég kézenfekvő, hogy nem csökkenti lejjebb óvatossági fokát, sőt most még inkább ügyel minden apró zajra, minden mozduló árnyékra a sötétben. Figyelmét viszont már kénytelen megosztani, hiszen nem csak a vakond járat jelenthet veszélyforrást, de bárhonnan előbukkanhat valamilyen randaság ami az életére törhet a csoportnak. Hiába, jelen pillanatban nem mondhatóak biztonságosnak a falak se.*
*Lilliath sötételf szemeivel se sokat lát a sötétségben, de azért próbálja kivenni, hogy mi történik a járatban. Meg is feledkezik a fajtársáról, ami némileg jó dolog, hiszen ennyivel kevesebb dolog miatt kell aggódnia, és ennyivel nyugodtabban viseli az amúgy is pattanásig feszült idegeivel a szituációt. Elég kézenfekvő, hogy nem csökkenti lejjebb óvatossági fokát, sőt most még inkább ügyel minden apró zajra, minden mozduló árnyékra a sötétben. Figyelmét viszont már kénytelen megosztani, hiszen nem csak a vakond járat jelenthet veszélyforrást, de bárhonnan előbukkanhat valamilyen randaság ami az életére törhet a csoportnak. Hiába, jelen pillanatban nem mondhatóak biztonságosnak a falak se.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984