Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 21 (401. - 420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
420. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-30 13:26:09
Üzenet elküldve: 2015-07-30 13:26:09
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Éledés//
*Hónapok óta nem járt a barlangon kívül. Habár nem mélységi, hogy az éjszakában és a végtelen sötétségben is lásson, nem volt hajlandó a felszínre menni, ahol emlékek gyötörték, valamint a fény bántotta szemét és lelkét is. Patkányokat evett, gombákat rágcsált, mígnem úgy tűnt, teljesen megőrül a magányban és a sötétségben. De most úgy dönt, hogy ideje feléledni, ideje visszatérni a Fény Birodalmába és megpróbálkozni az élettel. Habár ez roppant nehéz döntésnek és még nehezebb vállalkozásnak tűnik számára, az igazság még csak nincs is messze ettől, valójában önmagában is kételkedik, hogy sikerülni fog neki. Nyújtózkodva, tépetten tér fel a felszínre most, és szerencséjére azt kell látnia, hogy éppen éjszaka van. Ajkai elnyílnak és egy holt suttogásával vetekedő sóhaj hagyja el azokat. Nehézkesen indul el, mintha minden tagja legalább hónapok óta aludt volna, és igyekszik bíbor szemeit újra hozzászoktatni a felszíni fényviszonyokhoz. Habár éppen éjszaka van, azért az itteni sötétség közelében sincs annak, ami a mélység bugyraiban fogadja az utazókat, vándorokat avagy egyéb szerencsétleneket, így aztán még a csillagok és a hold fénye is kifejezetten bántja a bíbor íriszeket.*
~Ezen csillagok alatt haltam meg, itt is kell újra megszületnem.~
*Kényszeríti magát, hogy az égre szegezze tekintetét, fürkészi a csillagképeket, melyek közül néhánynak még a nevét is tudta egy előző életben... Egy boldog életben. Most azonban csak a formák és vonalak vonzzák, melyek annyira ismerősek és mégis idegenek számára. Megteszi az első óvatos lépteket, melyek máris fárasztóak számára, és el sem tudja képzelni, hogyan fog így eljutni messzebbre, vagy akár még a városba is. Torka száraz, gyomra üres, ahogy egy élőhalott szerencsétlen járásával vetekedő lépteit teszi meg, de ha már úgy határozott megteszi ezen lépéseket, nem fog visszafordulni. Nem fog visszatérni a mélységbe, a sötétségbe, inkább választja az eljövendő és végre boldogító halált. Igen, megváltás lenne számára, ha fizikai halált halhatna, nem kellene ebben a legyengült porhüvelyben tengődnie még akár száz meg száz évig. Hiszen oly' fiatal még, alig 40 éves, és mégis úgy érzi magát, mintha egy aggastyán testében és egy halott lelkében kéne osztoznia. Talán ez az éjszaka lehet számára a fordulópont, amikor végül úgy dönt, hogy megváltoztatja jelenlegi sorsát, hogy beteljesíti a bosszúvágyát, melyre olyan régóta vágyik, hogy szinte már nem is emlékszik rá. A végzetes éjszaka óta forrong benne a düh és a gyűlölet, melynek célpontját kell megtalálnia, és meg is fogja találni, akkor is, ha ehhez ezer és ezer alvilágon kell majd átrágnia magát. A döntést meghozta, már csak a külsőségek maradtak...*
*Hónapok óta nem járt a barlangon kívül. Habár nem mélységi, hogy az éjszakában és a végtelen sötétségben is lásson, nem volt hajlandó a felszínre menni, ahol emlékek gyötörték, valamint a fény bántotta szemét és lelkét is. Patkányokat evett, gombákat rágcsált, mígnem úgy tűnt, teljesen megőrül a magányban és a sötétségben. De most úgy dönt, hogy ideje feléledni, ideje visszatérni a Fény Birodalmába és megpróbálkozni az élettel. Habár ez roppant nehéz döntésnek és még nehezebb vállalkozásnak tűnik számára, az igazság még csak nincs is messze ettől, valójában önmagában is kételkedik, hogy sikerülni fog neki. Nyújtózkodva, tépetten tér fel a felszínre most, és szerencséjére azt kell látnia, hogy éppen éjszaka van. Ajkai elnyílnak és egy holt suttogásával vetekedő sóhaj hagyja el azokat. Nehézkesen indul el, mintha minden tagja legalább hónapok óta aludt volna, és igyekszik bíbor szemeit újra hozzászoktatni a felszíni fényviszonyokhoz. Habár éppen éjszaka van, azért az itteni sötétség közelében sincs annak, ami a mélység bugyraiban fogadja az utazókat, vándorokat avagy egyéb szerencsétleneket, így aztán még a csillagok és a hold fénye is kifejezetten bántja a bíbor íriszeket.*
~Ezen csillagok alatt haltam meg, itt is kell újra megszületnem.~
*Kényszeríti magát, hogy az égre szegezze tekintetét, fürkészi a csillagképeket, melyek közül néhánynak még a nevét is tudta egy előző életben... Egy boldog életben. Most azonban csak a formák és vonalak vonzzák, melyek annyira ismerősek és mégis idegenek számára. Megteszi az első óvatos lépteket, melyek máris fárasztóak számára, és el sem tudja képzelni, hogyan fog így eljutni messzebbre, vagy akár még a városba is. Torka száraz, gyomra üres, ahogy egy élőhalott szerencsétlen járásával vetekedő lépteit teszi meg, de ha már úgy határozott megteszi ezen lépéseket, nem fog visszafordulni. Nem fog visszatérni a mélységbe, a sötétségbe, inkább választja az eljövendő és végre boldogító halált. Igen, megváltás lenne számára, ha fizikai halált halhatna, nem kellene ebben a legyengült porhüvelyben tengődnie még akár száz meg száz évig. Hiszen oly' fiatal még, alig 40 éves, és mégis úgy érzi magát, mintha egy aggastyán testében és egy halott lelkében kéne osztoznia. Talán ez az éjszaka lehet számára a fordulópont, amikor végül úgy dönt, hogy megváltoztatja jelenlegi sorsát, hogy beteljesíti a bosszúvágyát, melyre olyan régóta vágyik, hogy szinte már nem is emlékszik rá. A végzetes éjszaka óta forrong benne a düh és a gyűlölet, melynek célpontját kell megtalálnia, és meg is fogja találni, akkor is, ha ehhez ezer és ezer alvilágon kell majd átrágnia magát. A döntést meghozta, már csak a külsőségek maradtak...*
419. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-25 23:42:01
Üzenet elküldve: 2015-07-25 23:42:01
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Jó mélyen el kell merülnie Charandisnak a fáklyakészítő akcióban, hogy közben ne tűnjön fel neki, amint megremeg alatta a föld, s ne kapja fel a fejét a morajló hangra, mely minden, csak nem természetes az eddig kínzóan csöndes barlangban. De hát úgy tűnik, az elf férfi életösztönei a nemrég esett csapda okán sem éleződtek ki kellő módon, csupán arra figyel fel, hogy az eddig tompán hallott csilingelő nevetés abbamarad. Egyelőre nem is tér vissza.
A korábbi rengést leszámítva nem történik különösebb jelenség, a gombákból összeeszkábált "fáklya" is remekül működik, szépen bevilágítja a férfi előtt az utat, amely bizony a hasznára válik, hiszen néhány méter után újabb hajszálvékony fonálon akadhat meg a tekintete, térdmagasságban.
Ha az átlépése előtt alaposan körülnéz a falakon, láthatja, hogy a bal oldalon kissé beljebb áll egy kis részen, vélhetően ott rejtezik a csapda.*
*Jó mélyen el kell merülnie Charandisnak a fáklyakészítő akcióban, hogy közben ne tűnjön fel neki, amint megremeg alatta a föld, s ne kapja fel a fejét a morajló hangra, mely minden, csak nem természetes az eddig kínzóan csöndes barlangban. De hát úgy tűnik, az elf férfi életösztönei a nemrég esett csapda okán sem éleződtek ki kellő módon, csupán arra figyel fel, hogy az eddig tompán hallott csilingelő nevetés abbamarad. Egyelőre nem is tér vissza.
A korábbi rengést leszámítva nem történik különösebb jelenség, a gombákból összeeszkábált "fáklya" is remekül működik, szépen bevilágítja a férfi előtt az utat, amely bizony a hasznára válik, hiszen néhány méter után újabb hajszálvékony fonálon akadhat meg a tekintete, térdmagasságban.
Ha az átlépése előtt alaposan körülnéz a falakon, láthatja, hogy a bal oldalon kissé beljebb áll egy kis részen, vélhetően ott rejtezik a csapda.*
418. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:19:00
Üzenet elküldve: 2015-07-25 19:19:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Két hónap? Ugyan már! Maradna ő itt többet is, ha nem azzal a hernyólével etetnék. Szökni nem próbál, mert tudja, hogy a bányát jól őrzik - nem először van itt -, így mindez felesleges lenne. Unalmas napok telnek, a munka kemény, de egyszer minden "jónak" vége akad. Két hónap kemény munka után végre szabadlábon. Haja és szakálla a korábbinál is sokkal hosszabb és rendezetlenebb. Nagyot szív a poros kőtörmelékkel teli levegőből és köhögve hagyja el a bányát. Percekig érzi még azt a büdöst, melyet két hónapon át elviselt. Aztán még mindig érzi, mikor a fák között jár, a bányát elhagyva.
Egy óra is eltelt már, de a szag csak nem akar enyhülni. Végül egy kis fejtörést követően rájön, hogy ez ő - és nem a bánya. Megszaglássza magát és bólint. Ez az ocsmány izzadság-ork-törpe-óriás-por szag bizony belőle árad. Sóhajt egyet és lábait szedve halad tovább az ösvényen, abban reménykedve, hogy senkivel sem fut össze. *
Egy óra is eltelt már, de a szag csak nem akar enyhülni. Végül egy kis fejtörést követően rájön, hogy ez ő - és nem a bánya. Megszaglássza magát és bólint. Ez az ocsmány izzadság-ork-törpe-óriás-por szag bizony belőle árad. Sóhajt egyet és lábait szedve halad tovább az ösvényen, abban reménykedve, hogy senkivel sem fut össze. *
417. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:09:36
Üzenet elküldve: 2015-07-21 22:09:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Miután kísérlete sikeres volt, a gomba megfelelő világító eszköznek minősült, már csak azt kell kitalálnia, hogyan is kötözze rá őket egy botra, anélkül, hogy hozzájuk érne. ~Ha a spórák mérgezőek, akkor már édes mindegy, hogy van-e rajtam kendő. Órák óta ezt lélegzem be.~ Ezen gondolatok ellenére mégis vonakodik kissé leereszteni a kendőt arca elől, de megteszi. Keze köré csavarja, úgy, hogy ujjbegyeit takarja az anyag. Így levág tíz, talán tizenöt gombát, amiknek a fénye összekötözve elég erős lesz, hogy kiszúrhassa a csapdák zsinegeit. Bár nem rajong a mélységi patkányokért, a mai estén eszébe jut, már sokadszorra, hogy hasznos lett volna, ha hoz egyet. Kezek, és fogak nélkül, hogy ártalmatlan legyen. Annyira belemerül fáklyakészítő mutatványába, hogy nem is tűnik fel neki a pillanatnyi rázkódás, azonban amikor felkel, jobb kezében különös világítóeszközével, akkor veszi észre, hogy egy ideje már nem hallja a hangot, ami egészen idáig vezette. Egy ideig hallgatózik, majd elindul a járatban, mely szerencsére még nem ágazik el. Természetesen fáklyáját maga előtt tartva, és figyelve a csapdára utaló jelekre.*
*Miután kísérlete sikeres volt, a gomba megfelelő világító eszköznek minősült, már csak azt kell kitalálnia, hogyan is kötözze rá őket egy botra, anélkül, hogy hozzájuk érne. ~Ha a spórák mérgezőek, akkor már édes mindegy, hogy van-e rajtam kendő. Órák óta ezt lélegzem be.~ Ezen gondolatok ellenére mégis vonakodik kissé leereszteni a kendőt arca elől, de megteszi. Keze köré csavarja, úgy, hogy ujjbegyeit takarja az anyag. Így levág tíz, talán tizenöt gombát, amiknek a fénye összekötözve elég erős lesz, hogy kiszúrhassa a csapdák zsinegeit. Bár nem rajong a mélységi patkányokért, a mai estén eszébe jut, már sokadszorra, hogy hasznos lett volna, ha hoz egyet. Kezek, és fogak nélkül, hogy ártalmatlan legyen. Annyira belemerül fáklyakészítő mutatványába, hogy nem is tűnik fel neki a pillanatnyi rázkódás, azonban amikor felkel, jobb kezében különös világítóeszközével, akkor veszi észre, hogy egy ideje már nem hallja a hangot, ami egészen idáig vezette. Egy ideig hallgatózik, majd elindul a járatban, mely szerencsére még nem ágazik el. Természetesen fáklyáját maga előtt tartva, és figyelve a csapdára utaló jelekre.*
416. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:14:46
Üzenet elküldve: 2015-07-20 23:14:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Nem csoda, hogy az elf még óvatosabb, mint eddig volt, ugyanis a barlangban egyértelműen akadhatnak még olyan kis csapdák, amelyekre talán nem is gondolna, ellenben megjárná, ha figyelmen kívül hagyná a létezésük lehetőségét. Ilyenek például a szabályos távolságokban nyugvó, világító gombák, amelyek akarva, akaratlan is segítik a betévedő látását, ennek okán pedig ki gondolná, hogy ártóak? Charandisnak eszébe jut, talán ezzel egy újabb balesetet előzve meg.
Kísérletező énjét kiélvén vágja le az egyik példányt, amely tömött, mégis puha anyagának köszönhetően tompán puffan a kőpadlón, továbbra is világítva. Tizenöt, de még húsz perc múlva is élénken tündököl, egyelőre nem úgy tűnik, mintha hamar elveszejtené a fényét. Azonban nyilván egyszer ki fog aludni, ha már nem él a gomba, ám minden jel arra utal, hogy rendkívül szívós kis lények ezek. Bizonyosan meg fogják tenni a fáklya helyett, ha effajta indíttatásból kívánt kísérletezni velük Charandis, ráadásul mindenütt ott vannak, így az utánpótlás miatt sem kell majd aggódnia. Ami pedig a spórákat illeti, nem mérgezőek, persze ezt nem tudhatja biztosra az elf.
Érthető megkönnyebbülés és talán öröm futhat végig a testén, most, hogy ennyi sikertelen próbálkozás után a fáklyával, végre akad érdemi világító eszköze, mielőtt azonban megnyugodhatna, hirtelen megremeg a barlang, mély, morajló visszhangot keltve a járatokban. Nem tart tovább néhány másodpercnél, de ennek okán az eddig állandóan hallott vidám, csilingelő ének abbamarad, s nyomasztó csend telepedik a rendszerre.*
*Nem csoda, hogy az elf még óvatosabb, mint eddig volt, ugyanis a barlangban egyértelműen akadhatnak még olyan kis csapdák, amelyekre talán nem is gondolna, ellenben megjárná, ha figyelmen kívül hagyná a létezésük lehetőségét. Ilyenek például a szabályos távolságokban nyugvó, világító gombák, amelyek akarva, akaratlan is segítik a betévedő látását, ennek okán pedig ki gondolná, hogy ártóak? Charandisnak eszébe jut, talán ezzel egy újabb balesetet előzve meg.
Kísérletező énjét kiélvén vágja le az egyik példányt, amely tömött, mégis puha anyagának köszönhetően tompán puffan a kőpadlón, továbbra is világítva. Tizenöt, de még húsz perc múlva is élénken tündököl, egyelőre nem úgy tűnik, mintha hamar elveszejtené a fényét. Azonban nyilván egyszer ki fog aludni, ha már nem él a gomba, ám minden jel arra utal, hogy rendkívül szívós kis lények ezek. Bizonyosan meg fogják tenni a fáklya helyett, ha effajta indíttatásból kívánt kísérletezni velük Charandis, ráadásul mindenütt ott vannak, így az utánpótlás miatt sem kell majd aggódnia. Ami pedig a spórákat illeti, nem mérgezőek, persze ezt nem tudhatja biztosra az elf.
Érthető megkönnyebbülés és talán öröm futhat végig a testén, most, hogy ennyi sikertelen próbálkozás után a fáklyával, végre akad érdemi világító eszköze, mielőtt azonban megnyugodhatna, hirtelen megremeg a barlang, mély, morajló visszhangot keltve a járatokban. Nem tart tovább néhány másodpercnél, de ennek okán az eddig állandóan hallott vidám, csilingelő ének abbamarad, s nyomasztó csend telepedik a rendszerre.*
415. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-11 20:33:24
Üzenet elküldve: 2015-07-11 20:33:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Charandis dühösen dobja el a fáklyát. Lehet mégis van valami ebben az átokban? Bárhogy is legyen, Már nem fordul vissza. Dühösen ül le a kőre, és hangosan kezd gondolkodni.*
- Úgy tűnik a fáklya kilőve. A hang továbbra is szól. Csapdák vannak végig. Szóval valamit védeni akarnak ott lent. Valami fontosat, mert ezek nem kispályás csapdák. Semmi nem működik itt lent, csak ami alapból itt van. Akkor maradnak a gombák. Vajon mérgezőek?
*Miután ingéből nem tud több csíkot letépni anélkül, hogy valami nyavalyát el ne kapjon a hideg miatt, beletúr a táskájába, és előhúz egy kendőt, amit az arca elé köt, hátha a spórák is mérgezők. Kardját visszadugja hüvelyébe, bal karjával ugyanis most nem tudna megtartani semmit. Kezével viszont nem tud kezdeni semmit, kénytelen lesz pusztakézzel megfogni a gombákat, de bőrön át mérgező növénnyel még nem találkozott. Méreggel, ami így szívódik fel igen, de hogy szabadon nőjön valami így... Keze mégis megáll mielőtt hozzáérne a növényekhez. Visszahúzza a kezét, és tőrét fogja a kezébe. Ha nem is világítanak miután levágja őket, nem éri meg kockáztatni. Szerencsére talál olyat, ami a falhoz közel nőtt. Talán kicsorbul a kése ha a falnak ütközik vágás közben, de azt meg tudja élezni. Egy határozott mozdulattal szorítja a gomba tönkjét a barlang falához, levágva ezzel a helyéről. Majd vár, olyan 10-15 percet. Ha még mindig világít a gomba, akkor kénytelen lesz kitalálni valamit, hogy a kezébe foghassa őket, anélkül, hogy a bőréhez érnének. Talán a spórája nem mérgező, hiszen már eljött a gombák mellett párszor, és eddig nem lett baja. Pedig lehet, hogy lassan több mint 10 órája a közelükben van.*
*Charandis dühösen dobja el a fáklyát. Lehet mégis van valami ebben az átokban? Bárhogy is legyen, Már nem fordul vissza. Dühösen ül le a kőre, és hangosan kezd gondolkodni.*
- Úgy tűnik a fáklya kilőve. A hang továbbra is szól. Csapdák vannak végig. Szóval valamit védeni akarnak ott lent. Valami fontosat, mert ezek nem kispályás csapdák. Semmi nem működik itt lent, csak ami alapból itt van. Akkor maradnak a gombák. Vajon mérgezőek?
*Miután ingéből nem tud több csíkot letépni anélkül, hogy valami nyavalyát el ne kapjon a hideg miatt, beletúr a táskájába, és előhúz egy kendőt, amit az arca elé köt, hátha a spórák is mérgezők. Kardját visszadugja hüvelyébe, bal karjával ugyanis most nem tudna megtartani semmit. Kezével viszont nem tud kezdeni semmit, kénytelen lesz pusztakézzel megfogni a gombákat, de bőrön át mérgező növénnyel még nem találkozott. Méreggel, ami így szívódik fel igen, de hogy szabadon nőjön valami így... Keze mégis megáll mielőtt hozzáérne a növényekhez. Visszahúzza a kezét, és tőrét fogja a kezébe. Ha nem is világítanak miután levágja őket, nem éri meg kockáztatni. Szerencsére talál olyat, ami a falhoz közel nőtt. Talán kicsorbul a kése ha a falnak ütközik vágás közben, de azt meg tudja élezni. Egy határozott mozdulattal szorítja a gomba tönkjét a barlang falához, levágva ezzel a helyéről. Majd vár, olyan 10-15 percet. Ha még mindig világít a gomba, akkor kénytelen lesz kitalálni valamit, hogy a kezébe foghassa őket, anélkül, hogy a bőréhez érnének. Talán a spórája nem mérgező, hiszen már eljött a gombák mellett párszor, és eddig nem lett baja. Pedig lehet, hogy lassan több mint 10 órája a közelükben van.*
414. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-10 22:13:42
Üzenet elküldve: 2015-07-10 22:13:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Nem csoda az elf reakciója, nyilván mindenki megilletődne a jelenségen, tán még azok is, akik a mágia elkötelezettjei, ám azt is be kell látnia, hogy egy tőrrel nem fog sokra menni, ha valami olyannal kerülne szembe az útja során, amelyhez komolyabb fegyver szükségeltetik. Persze ezt sem jósolhatja meg előre, lehet, hogy kedves kis tündérek fészkelték be magukat a barlangrendszerbe. Megtörténhet, még akkor is, ha teljesen valószínűtlennek tűnik.
S ha már furcsaságok... Egészen varázslatos, hogy az újabb, rögtönzött fáklya először meggyújtásra kerül, majd valamiféle megmagyarázhatatlan oknál - talán a nedves közeg - fogva elalszik, csakhogy az elágazáshoz érve Charandis újfent meggyújthassa, ezzel kihúzva a fáklya élettartamát. Szép az elgondolás, azonban próbálhatja órákig is, a lángocskák nem fognak fellobbanni, hogy a vájatban az elf látása mellé állhassanak segítségül. A férfi bizonyára belegondol, nem hiába átokként nevezik, ami ebben a barlangban lappang...
Tehát, ha így is megkísérli a tovább haladást, azért fáklya nélkül is van lehetősége az esetleges csapdák felderítésére, elvégre most már tudja, hogy oda kell figyelnie, s a barlang természetes fényforrásai, avagy a kis gombák még mindég ott derengenek, igaz, elég nagy távolságokban egymástól.
Nehéz a helyzete, egyáltalán nem lehet könnyűnek nevezni, s ennek tetejében még ott van a sérült alkarja is, amelyben néha alábbhagy a vágás, majd kiégetés okozta maró, lüktető fájdalom, de annál gyakrabban tér vissza, ezt pedig nehéz figyelmen kívül hagyni. Talán nem is bánja Charandis, hogy nem kell még a fáklyát is tartania, ugyanis néhány perc elteltével biztosan a földre ejtette volna.*
*Nem csoda az elf reakciója, nyilván mindenki megilletődne a jelenségen, tán még azok is, akik a mágia elkötelezettjei, ám azt is be kell látnia, hogy egy tőrrel nem fog sokra menni, ha valami olyannal kerülne szembe az útja során, amelyhez komolyabb fegyver szükségeltetik. Persze ezt sem jósolhatja meg előre, lehet, hogy kedves kis tündérek fészkelték be magukat a barlangrendszerbe. Megtörténhet, még akkor is, ha teljesen valószínűtlennek tűnik.
S ha már furcsaságok... Egészen varázslatos, hogy az újabb, rögtönzött fáklya először meggyújtásra kerül, majd valamiféle megmagyarázhatatlan oknál - talán a nedves közeg - fogva elalszik, csakhogy az elágazáshoz érve Charandis újfent meggyújthassa, ezzel kihúzva a fáklya élettartamát. Szép az elgondolás, azonban próbálhatja órákig is, a lángocskák nem fognak fellobbanni, hogy a vájatban az elf látása mellé állhassanak segítségül. A férfi bizonyára belegondol, nem hiába átokként nevezik, ami ebben a barlangban lappang...
Tehát, ha így is megkísérli a tovább haladást, azért fáklya nélkül is van lehetősége az esetleges csapdák felderítésére, elvégre most már tudja, hogy oda kell figyelnie, s a barlang természetes fényforrásai, avagy a kis gombák még mindég ott derengenek, igaz, elég nagy távolságokban egymástól.
Nehéz a helyzete, egyáltalán nem lehet könnyűnek nevezni, s ennek tetejében még ott van a sérült alkarja is, amelyben néha alábbhagy a vágás, majd kiégetés okozta maró, lüktető fájdalom, de annál gyakrabban tér vissza, ezt pedig nehéz figyelmen kívül hagyni. Talán nem is bánja Charandis, hogy nem kell még a fáklyát is tartania, ugyanis néhány perc elteltével biztosan a földre ejtette volna.*
413. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-07 22:45:21
Üzenet elküldve: 2015-07-07 22:45:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Lehet,hogy a kardot nem lett volna nehéz kiszabadítani, de ezt a sötétben nem látta rendesen, így inkább nem is próbálkozott, nehogy belefusson egy másik csapdába. Más körülmények között felhőtlen örömmel töltené el a dolog, hiszen nagyon ragaszkodik pengéjéhez. Azonban így, hogy nem tudja ki, vagy mi, honnan, hogyan, és miért tette, inkább mélységes bizonytalanság árad szét lelkében. ~Kell ez nekem?~ Majd újra a hívogató hangra gondol, és úgy dönt, nem hátrál meg. Megvizsgálgatja az acélt, és ha valahol esetleg kicsorbult, akkor a fenőkővel kiköszörüli a hibákat. Ezután újra elindul a barlangba, megfontolt léptekkel, mer a fáklyát még nem gyújtotta meg. Annyira nem bízik az anyag kitartásában. Kardját újra maga előtt tartja, a fáklyát pedig sebesült, bal kezében fogja. Ahogy egyre lejjebb halad az alagútban, újra hallja a szüntelen kacajt, mely hívogatja. Újfent a jobboldali járatot választja, de most meggyújtja a fáklyát, mielőtt belép. A fellobbanó lángok izgalmas árnyakat rajzolnak a falakra, melyek úgy táncolnak, ahogyan az elf mozdul. Magasra tartja a vastag anyaggal átkötött fadarabot, hogy lássa, ha valahol drót feszül. Ha észrevesz egy kötelet, vagy látja megcsillanni a fényt egy huzalon, akkor közelebb tartja ahhoz a fáklyát, hogy kiderítse mettől meddig tart, és hogyan lépheti át. Ezután próbálván nem hozzáérni a csapdához lépi azt át, vagy kúszik el alatta, mindeközben fokozottan ügyelve a fényre. Nem szabad kialudnia, nem szabad hozzáérnie a zsinórhoz, és magát sem égetheti meg. Bonyolult feladat, az biztos.*
*Lehet,hogy a kardot nem lett volna nehéz kiszabadítani, de ezt a sötétben nem látta rendesen, így inkább nem is próbálkozott, nehogy belefusson egy másik csapdába. Más körülmények között felhőtlen örömmel töltené el a dolog, hiszen nagyon ragaszkodik pengéjéhez. Azonban így, hogy nem tudja ki, vagy mi, honnan, hogyan, és miért tette, inkább mélységes bizonytalanság árad szét lelkében. ~Kell ez nekem?~ Majd újra a hívogató hangra gondol, és úgy dönt, nem hátrál meg. Megvizsgálgatja az acélt, és ha valahol esetleg kicsorbult, akkor a fenőkővel kiköszörüli a hibákat. Ezután újra elindul a barlangba, megfontolt léptekkel, mer a fáklyát még nem gyújtotta meg. Annyira nem bízik az anyag kitartásában. Kardját újra maga előtt tartja, a fáklyát pedig sebesült, bal kezében fogja. Ahogy egyre lejjebb halad az alagútban, újra hallja a szüntelen kacajt, mely hívogatja. Újfent a jobboldali járatot választja, de most meggyújtja a fáklyát, mielőtt belép. A fellobbanó lángok izgalmas árnyakat rajzolnak a falakra, melyek úgy táncolnak, ahogyan az elf mozdul. Magasra tartja a vastag anyaggal átkötött fadarabot, hogy lássa, ha valahol drót feszül. Ha észrevesz egy kötelet, vagy látja megcsillanni a fényt egy huzalon, akkor közelebb tartja ahhoz a fáklyát, hogy kiderítse mettől meddig tart, és hogyan lépheti át. Ezután próbálván nem hozzáérni a csapdához lépi azt át, vagy kúszik el alatta, mindeközben fokozottan ügyelve a fényre. Nem szabad kialudnia, nem szabad hozzáérnie a zsinórhoz, és magát sem égetheti meg. Bonyolult feladat, az biztos.*
412. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:52:38
Üzenet elküldve: 2015-07-07 21:52:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Voltaképpen a kardját nem lenne nehézkes kiszabadítani, a kő akkora, amit egy erősebb lökéssel könnyedén odébb lehetne gurítani, de mivel amúgy sem találkozott még itt senkivel se, nem kell félnie, hogy bárki eltulajdonítaná tőle, ha hátra hagyja egy kis időre.
Mindenesetre sikeresen visszajut a barlang tulajdonképpeni szájához - lévén, hogy eddig nem voltak bonyolult kacskaringók a vájatban -, hogy újfent megkíséreljen magának világító eszközt fabrikálni. Egészen jól halad a végső megoldás felé, a fa nem kap egyből lángra, és ha vastag ruhadarabot csavar fel a végére, az talán ki fog tartani, persze akkor lenne a legtökéletesebb, ha a ruha "cafat" éghető anyagba lenne mártva. Nyilván, ha se alkohol, se egyéb ilyesfajta dolog nem áll Charandis rendelkezésére, nincs más lehetősége, mint az anyagdarab kitartására hagyatkozni, ami egyelőre nagy reményekkel kecsegtet.
Meglehet azonban, hogy mégsem ennek fog a leginkább örülni, vagy legalábbis nem ez fogja lekötni a figyelmét, hanem a barlang szája előtt pihenő kardja, ami eddig bizonyosan nem volt ott. Ha körülnéz, semmi mást nem láthat, a csuklyás szellem-alaknak sincs nyoma vagy egyéb különlegességnek, ami megmagyarázhatná, miként került oda a fegyver. Ahhoz, hogy bárki emberi gyorsasággal odavigye, míg ő a fáklyával bíbelődött, lehetetlenségnek tűnik.*
*Voltaképpen a kardját nem lenne nehézkes kiszabadítani, a kő akkora, amit egy erősebb lökéssel könnyedén odébb lehetne gurítani, de mivel amúgy sem találkozott még itt senkivel se, nem kell félnie, hogy bárki eltulajdonítaná tőle, ha hátra hagyja egy kis időre.
Mindenesetre sikeresen visszajut a barlang tulajdonképpeni szájához - lévén, hogy eddig nem voltak bonyolult kacskaringók a vájatban -, hogy újfent megkíséreljen magának világító eszközt fabrikálni. Egészen jól halad a végső megoldás felé, a fa nem kap egyből lángra, és ha vastag ruhadarabot csavar fel a végére, az talán ki fog tartani, persze akkor lenne a legtökéletesebb, ha a ruha "cafat" éghető anyagba lenne mártva. Nyilván, ha se alkohol, se egyéb ilyesfajta dolog nem áll Charandis rendelkezésére, nincs más lehetősége, mint az anyagdarab kitartására hagyatkozni, ami egyelőre nagy reményekkel kecsegtet.
Meglehet azonban, hogy mégsem ennek fog a leginkább örülni, vagy legalábbis nem ez fogja lekötni a figyelmét, hanem a barlang szája előtt pihenő kardja, ami eddig bizonyosan nem volt ott. Ha körülnéz, semmi mást nem láthat, a csuklyás szellem-alaknak sincs nyoma vagy egyéb különlegességnek, ami megmagyarázhatná, miként került oda a fegyver. Ahhoz, hogy bárki emberi gyorsasággal odavigye, míg ő a fáklyával bíbelődött, lehetetlenségnek tűnik.*
411. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-06 13:10:34
Üzenet elküldve: 2015-07-06 13:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Charandis kissé elgondolkozik rajta, hogy mi is legyen következő lépése. A csilingelő kacaj rabul ejtette szívét, de ahogy ránéz az előtte heverő kőre kissé elbizonytalanodik. Lehet, hogy az ilyenek kikerülheti, de ha egy nyilat lő feléje valamelyik szerkezet, akkor nem sok esélye marad. Ilyen sötétben pedig a saját orrát sem látja, nemhogy a drótokat amik áldozatra várva feszülnek a lábainál. Kicsit mérlegel, majd úgy dönt visszafordul a barlang bejárata felé. Kardját majd kiszabadítja később, most dobótőrét veszi kezébe. Jobb mint a semmi, és ezekben a szűk járatokban használhatóbb mint az ostor. Bal karján a forradás egyre kevésbé fáj, de a hirtelen mozdulatok még mindig nehezen mennek neki. Amint visszaér az elágazáshoz, kicsit gondolkodik, majd miután sikeresen beazonosította honnan jött, tovább indul. Ez nem túl bonyolult feladat, hiszen emlékezett rá, hogy a jobb oldali járatban indult el, így nincs más dolga, csak beállni úgy, hogy a csapdákkal teli alagút neki jobbra legyen. Így tudhatja, hogy a háta mögött húzódik a visszavezető út. Ezúttal nem sokat teketóriázik, határozott léptekkel indul meg a terem felé. Ha épségben visszaér, akkor kicsit megpihen, elfogyaszt néhány csík szárított húst, majd fáklyának való után néz. Tanult a hibájából, ha talál megfelelő faágat, akkor ingéből letép egy hosszú, és szélesebb csíkot, majd rátekeri a botra. Most ezt gyújtja meg, remélhetőleg így tovább kitart, legalább amíg eléri a hang forrását.*
- Nem adom fel, hallod?
*Kiált bele a sötétbe, rajta nem fog ki egy nyavalyás barlang.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.07 21:56:40, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Charandis kissé elgondolkozik rajta, hogy mi is legyen következő lépése. A csilingelő kacaj rabul ejtette szívét, de ahogy ránéz az előtte heverő kőre kissé elbizonytalanodik. Lehet, hogy az ilyenek kikerülheti, de ha egy nyilat lő feléje valamelyik szerkezet, akkor nem sok esélye marad. Ilyen sötétben pedig a saját orrát sem látja, nemhogy a drótokat amik áldozatra várva feszülnek a lábainál. Kicsit mérlegel, majd úgy dönt visszafordul a barlang bejárata felé. Kardját majd kiszabadítja később, most dobótőrét veszi kezébe. Jobb mint a semmi, és ezekben a szűk járatokban használhatóbb mint az ostor. Bal karján a forradás egyre kevésbé fáj, de a hirtelen mozdulatok még mindig nehezen mennek neki. Amint visszaér az elágazáshoz, kicsit gondolkodik, majd miután sikeresen beazonosította honnan jött, tovább indul. Ez nem túl bonyolult feladat, hiszen emlékezett rá, hogy a jobb oldali járatban indult el, így nincs más dolga, csak beállni úgy, hogy a csapdákkal teli alagút neki jobbra legyen. Így tudhatja, hogy a háta mögött húzódik a visszavezető út. Ezúttal nem sokat teketóriázik, határozott léptekkel indul meg a terem felé. Ha épségben visszaér, akkor kicsit megpihen, elfogyaszt néhány csík szárított húst, majd fáklyának való után néz. Tanult a hibájából, ha talál megfelelő faágat, akkor ingéből letép egy hosszú, és szélesebb csíkot, majd rátekeri a botra. Most ezt gyújtja meg, remélhetőleg így tovább kitart, legalább amíg eléri a hang forrását.*
- Nem adom fel, hallod?
*Kiált bele a sötétbe, rajta nem fog ki egy nyavalyás barlang.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.07 21:56:40, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
410. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-05 01:51:46
Üzenet elküldve: 2015-07-05 01:51:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Charandis talán engedve a férfi elmét édesgető hangnak, vagy egyszerű tanácstalanságból, de a jobb oldali járatban indul meg, éppoly' körültekintéssel és óvatossággal, mint ahogyan eddig is haladt. Szüksége is van erre, ugyanis a barlang eddig gyámoltalannak ható mivolta hamarosan megmutatja egyéb arcait is.
Néhány méteren még semmi szokatlant nem tapasztalhat, ugyanolyan gusztustalan szagot áraszt a barlang nyálkás fala, mint eddig, és a fénylő gombák sem szaporodnak, változatlan távolságban helyezkednek egymástól, mint a barlangrendszer korábbi szakaszain, avagy nem lát se többet, se kevesebbet. Kardja viszont kisvártatva átvág előtte egy egészen leheletnyi, szinte hajszál vékony fonalat, melynek végett a plafonról egy méretes kődarab zuhan le. Nem olyan hatalmas, hogy ne lehetne könnyedén átlépni, de ha az valakinek a fejére esik, bizony csúnya sérülést okozott volna. Az elf szerencséjére nem őt találja el, ellenben a kardját, ami ha nem is csorbul, kiesik a kezéből, elvégre már így is fáradtak lehetnek a karjai a tartásától. Fél kézzel fogva hamar megfáradna az ép keze is, a másik viszont sérült, így nem sokat segít a helyzeten.
Most megúszta ennyivel, de ki tudja, hogyha tovább megy, mi vár rá? A lány csilingelő nevetése továbbra sem szűnik, csábítja a férfit, viszont ott van benne a félsz az esetleges további csapdák miatt. Sok választása nincsen; továbbhalad, vagy visszafordul és megkísérli a bal oldali vájatot, vagy pedig itt hagyja az egész kócerájt, s lemond a kincsről, melyért tulajdonképpen idáig utazott.*
*Charandis talán engedve a férfi elmét édesgető hangnak, vagy egyszerű tanácstalanságból, de a jobb oldali járatban indul meg, éppoly' körültekintéssel és óvatossággal, mint ahogyan eddig is haladt. Szüksége is van erre, ugyanis a barlang eddig gyámoltalannak ható mivolta hamarosan megmutatja egyéb arcait is.
Néhány méteren még semmi szokatlant nem tapasztalhat, ugyanolyan gusztustalan szagot áraszt a barlang nyálkás fala, mint eddig, és a fénylő gombák sem szaporodnak, változatlan távolságban helyezkednek egymástól, mint a barlangrendszer korábbi szakaszain, avagy nem lát se többet, se kevesebbet. Kardja viszont kisvártatva átvág előtte egy egészen leheletnyi, szinte hajszál vékony fonalat, melynek végett a plafonról egy méretes kődarab zuhan le. Nem olyan hatalmas, hogy ne lehetne könnyedén átlépni, de ha az valakinek a fejére esik, bizony csúnya sérülést okozott volna. Az elf szerencséjére nem őt találja el, ellenben a kardját, ami ha nem is csorbul, kiesik a kezéből, elvégre már így is fáradtak lehetnek a karjai a tartásától. Fél kézzel fogva hamar megfáradna az ép keze is, a másik viszont sérült, így nem sokat segít a helyzeten.
Most megúszta ennyivel, de ki tudja, hogyha tovább megy, mi vár rá? A lány csilingelő nevetése továbbra sem szűnik, csábítja a férfit, viszont ott van benne a félsz az esetleges további csapdák miatt. Sok választása nincsen; továbbhalad, vagy visszafordul és megkísérli a bal oldali vájatot, vagy pedig itt hagyja az egész kócerájt, s lemond a kincsről, melyért tulajdonképpen idáig utazott.*
409. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-02 21:15:35
Üzenet elküldve: 2015-07-02 21:15:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Hát, úgy tűnik a szerencse elpártolt az elftől, Alle eltűnt, a levegő nem segít, és még válasz sem érkezik. Azonban a fiatal hölgy hangja továbbra is csiklandozza a fülét, és ki tudja mi okból kifolyólag, de úgy érzi arra kell mennie. ~ Csak nem lehet rossz, ha ilyen csilingelő kacagás száll onnan. ~ Gondolja, miközben lassan megindul a járatban. Bár kicsit most nagyobb a fény, erre nem számít sokáig, ezért továbbra is lassan halad. Kardját még mindig maga előtt tartja, bár lényegesen lazábban. Szükség esetén még mindig hirtelen használhatja, de ebből a tartásból veszíthet néhány pillanatot. De reméli biztonságban eljut a hang forrásáig. A kard helyett most másként próbálja fenntartani a biztonságát, néhány méterenként megáll, és fülelni kezd a sötétben, hátha meghall valami a néha elhalkuló kacagáson kívül. Talán, hogy miért kacag a lány, vagy egy szófoszlányt, ne adj' isten egy őt követő láb/pata/szárny/pikkely surranását.*
*Hát, úgy tűnik a szerencse elpártolt az elftől, Alle eltűnt, a levegő nem segít, és még válasz sem érkezik. Azonban a fiatal hölgy hangja továbbra is csiklandozza a fülét, és ki tudja mi okból kifolyólag, de úgy érzi arra kell mennie. ~ Csak nem lehet rossz, ha ilyen csilingelő kacagás száll onnan. ~ Gondolja, miközben lassan megindul a járatban. Bár kicsit most nagyobb a fény, erre nem számít sokáig, ezért továbbra is lassan halad. Kardját még mindig maga előtt tartja, bár lényegesen lazábban. Szükség esetén még mindig hirtelen használhatja, de ebből a tartásból veszíthet néhány pillanatot. De reméli biztonságban eljut a hang forrásáig. A kard helyett most másként próbálja fenntartani a biztonságát, néhány méterenként megáll, és fülelni kezd a sötétben, hátha meghall valami a néha elhalkuló kacagáson kívül. Talán, hogy miért kacag a lány, vagy egy szófoszlányt, ne adj' isten egy őt követő láb/pata/szárny/pikkely surranását.*
408. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:14:07
Üzenet elküldve: 2015-07-01 20:14:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Charandis ötlete nem halott ügy, valóban, ha van valaki a járat végén, netán egyéb elágazásainak valamelyikében, akkor talán választ fog adni, rosszabb esetben viszont előcsalogat valami olyat, amire jelen helyzetében, sérülten egyáltalán nem lenne szüksége.
De semmi nem történik. Motoszkálásra sem figyelhet fel a hosszú életű, és a leány hangja sem rendeződik szavak formájába. Néha-néha elhalkul, ám továbbra is hallatszik a csilingelő nevetgélés, mely valahogy egyáltalán nem illik a barlang dermesztő, nedves falaktól nyálkás képébe. S még csak a levegő sem segíthet, jelentős különbség nem tapasztalható a két járat között. Ha netán leledzene is valahol víz, nehéz lenne megmondani, melyik irányban, elvégre az egész képződmény nedves és nyirkos.
Az bizonyos, hogy nem könnyű a férfi dolga, ám siettetni senki sem sietteti, van ideje vívódni; jobbra vagy netán balra menjen, csak épp az a kérdés, van-e értelme. Egyik vájatról sem tudja, mit rejteget a számára, legfeljebb a lány hangja adhat némi biztosítékot, noha a felbukkanó, majd eltűnedező alak után már azon se lepődhetne meg, ha végül senkit nem találna.*
*Charandis ötlete nem halott ügy, valóban, ha van valaki a járat végén, netán egyéb elágazásainak valamelyikében, akkor talán választ fog adni, rosszabb esetben viszont előcsalogat valami olyat, amire jelen helyzetében, sérülten egyáltalán nem lenne szüksége.
De semmi nem történik. Motoszkálásra sem figyelhet fel a hosszú életű, és a leány hangja sem rendeződik szavak formájába. Néha-néha elhalkul, ám továbbra is hallatszik a csilingelő nevetgélés, mely valahogy egyáltalán nem illik a barlang dermesztő, nedves falaktól nyálkás képébe. S még csak a levegő sem segíthet, jelentős különbség nem tapasztalható a két járat között. Ha netán leledzene is valahol víz, nehéz lenne megmondani, melyik irányban, elvégre az egész képződmény nedves és nyirkos.
Az bizonyos, hogy nem könnyű a férfi dolga, ám siettetni senki sem sietteti, van ideje vívódni; jobbra vagy netán balra menjen, csak épp az a kérdés, van-e értelme. Egyik vájatról sem tudja, mit rejteget a számára, legfeljebb a lány hangja adhat némi biztosítékot, noha a felbukkanó, majd eltűnedező alak után már azon se lepődhetne meg, ha végül senkit nem találna.*
407. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-06-30 14:06:03
Üzenet elküldve: 2015-06-30 14:06:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Charandis lassan botorkálva halad végig a barlang sötét járatain, és amikor lejteni kezd alatta a talaj, még inkább lelassít. Egy jobbkanyar után, amikor szembe találja magát a két elágazással, már éppen leülne egy kicsit megpihenni, és gondolkozni, amikor meghallja a női hangot. Nem kezdi el egyből követni, de a csilingelő lágy hang igen hívogatóan hat rá. ~Vajon ki lehet az? Hogyan került egyáltalán egy nő ilyen helyre?~ Fut át az agyán, majd mivel annyira ő sem bolond, hogy vakon berohanjon a járatba, inkább elkiáltja magát. Már ha ez jobb mrgoldás. A csendes barlangban talán nem kéne felhívnia magára a figyelmet. Ám az is igaz, hogy így azt is meghallja, ha nem természetfeletti lények próbálnak a közelébe jutni. Szóval, elkiáltja a magát a hang iránya felé.*
- Hahó! Van itt valaki? Válaszoljon!
*Ha nem érkezik válasz, akkor még egyszer kétszer elkiáltja magát, ha ezután sem kap semmilyen jelet, akkor az orrára hagyatkozik, arra indul, amerről a levegőt frissebbnek érzi. Viszont ha választ kap a kiáltásra, akkor kardját továbbra is maga előtt tartva, lassan, lépésről-lépésre indul meg abba az irányba. ~Nem könnyíti meg a dolgomat a barlang, mi?~*
*Charandis lassan botorkálva halad végig a barlang sötét járatain, és amikor lejteni kezd alatta a talaj, még inkább lelassít. Egy jobbkanyar után, amikor szembe találja magát a két elágazással, már éppen leülne egy kicsit megpihenni, és gondolkozni, amikor meghallja a női hangot. Nem kezdi el egyből követni, de a csilingelő lágy hang igen hívogatóan hat rá. ~Vajon ki lehet az? Hogyan került egyáltalán egy nő ilyen helyre?~ Fut át az agyán, majd mivel annyira ő sem bolond, hogy vakon berohanjon a járatba, inkább elkiáltja magát. Már ha ez jobb mrgoldás. A csendes barlangban talán nem kéne felhívnia magára a figyelmet. Ám az is igaz, hogy így azt is meghallja, ha nem természetfeletti lények próbálnak a közelébe jutni. Szóval, elkiáltja a magát a hang iránya felé.*
- Hahó! Van itt valaki? Válaszoljon!
*Ha nem érkezik válasz, akkor még egyszer kétszer elkiáltja magát, ha ezután sem kap semmilyen jelet, akkor az orrára hagyatkozik, arra indul, amerről a levegőt frissebbnek érzi. Viszont ha választ kap a kiáltásra, akkor kardját továbbra is maga előtt tartva, lassan, lépésről-lépésre indul meg abba az irányba. ~Nem könnyíti meg a dolgomat a barlang, mi?~*
406. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-06-20 17:55:30
Üzenet elküldve: 2015-06-20 17:55:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Charandis mindent megtesz, amit meg lehet tenni egy ilyen helyzetben; eszik, kidobja a felesleges rakományt és fáklyát próbál készíteni, még ha annak kimenetele nem is a legideálisabb. Ám valóban, útja elején segít neki az egyre haloványabban pislákoló tűz, kialudtával viszont hiába az éles elf látás, a barlangi körülmények között legfeljebb sötét bőrű rokonainak van esélye a megfelelő tájékozódásra.
Igaz, a ritkásan ülő, haloványan derengő gombáknak hála nem botlik el a saját lábában, de egy-másfél méternél előbbre egyáltalán nem láthat. Bizonytalansággal és kétségekkel töltheti el a hosszú életűt, hogy nem tudhatja, néhány lépés távolságban mi várhat rá, ráadásul a vájatban dermesztő csend honol. Nem hallatszik neszezése a barlangok állandó lakóinak, avagy a denevéreknek, nem koppannak a sziklákon vízcseppek, s úgy egyáltalában egy árva hang sem töri meg a hely hátborzongató csendjét. Legfeljebb az elf léptei.
Nem is csoda, hogy libabőr ül meg rajta, mert hogy a ruhái és felszerelései megszáradtak a hosszadalmas alvása során, így azok nem igazán lehetnek vizesek s okozói a didergésnek.
Idővel a barlang elkezd lejteni, nem túl meredeken, de még a sötétben is érezheti Charandis, hogy lefelé halad. Ráadásul egy elágazás mellett is elsétál úgy, hogy észre sem veszi, persze a másik járat szűksége végett ez nem is csoda. Innentől kezdve jobb irányt vet a vájat, mígnem hosszas séta után újabb elágazáshoz ér a férfi.
Egyszerű a helyzet, két irányba lehet menni, bár a választást nem könnyíti meg, hogy a két járat távol van egymástól, és valószínűleg teljesen másfelé is viszik a barlangban bóklászót. A belátásban segít, hogy itt mintha több gomba világítana. Charandison múlik, hogy a bal vagy a jobb oldali járatot választja, ám egyszer csak mintha valaki megérezné vacillálását, a jobb oldali járat felől könnyed, női kuncogás hallatszik fel, terelgetve a férfit ama vájatba. Messzi van, az bizonyos, de egészen halkan lehet hallani a vidáman csilingelő hangot.*
*Charandis mindent megtesz, amit meg lehet tenni egy ilyen helyzetben; eszik, kidobja a felesleges rakományt és fáklyát próbál készíteni, még ha annak kimenetele nem is a legideálisabb. Ám valóban, útja elején segít neki az egyre haloványabban pislákoló tűz, kialudtával viszont hiába az éles elf látás, a barlangi körülmények között legfeljebb sötét bőrű rokonainak van esélye a megfelelő tájékozódásra.
Igaz, a ritkásan ülő, haloványan derengő gombáknak hála nem botlik el a saját lábában, de egy-másfél méternél előbbre egyáltalán nem láthat. Bizonytalansággal és kétségekkel töltheti el a hosszú életűt, hogy nem tudhatja, néhány lépés távolságban mi várhat rá, ráadásul a vájatban dermesztő csend honol. Nem hallatszik neszezése a barlangok állandó lakóinak, avagy a denevéreknek, nem koppannak a sziklákon vízcseppek, s úgy egyáltalában egy árva hang sem töri meg a hely hátborzongató csendjét. Legfeljebb az elf léptei.
Nem is csoda, hogy libabőr ül meg rajta, mert hogy a ruhái és felszerelései megszáradtak a hosszadalmas alvása során, így azok nem igazán lehetnek vizesek s okozói a didergésnek.
Idővel a barlang elkezd lejteni, nem túl meredeken, de még a sötétben is érezheti Charandis, hogy lefelé halad. Ráadásul egy elágazás mellett is elsétál úgy, hogy észre sem veszi, persze a másik járat szűksége végett ez nem is csoda. Innentől kezdve jobb irányt vet a vájat, mígnem hosszas séta után újabb elágazáshoz ér a férfi.
Egyszerű a helyzet, két irányba lehet menni, bár a választást nem könnyíti meg, hogy a két járat távol van egymástól, és valószínűleg teljesen másfelé is viszik a barlangban bóklászót. A belátásban segít, hogy itt mintha több gomba világítana. Charandison múlik, hogy a bal vagy a jobb oldali járatot választja, ám egyszer csak mintha valaki megérezné vacillálását, a jobb oldali járat felől könnyed, női kuncogás hallatszik fel, terelgetve a férfit ama vájatba. Messzi van, az bizonyos, de egészen halkan lehet hallani a vidáman csilingelő hangot.*
405. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-06-17 17:14:55
Üzenet elküldve: 2015-06-17 17:14:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Amennyiben a kenyér teljesen szétázott, így eltávolítja a táskájából, mielőtt belepenészedik, és a húst is tönkreteszi. A hús. Na igen, hát annak is érdekes íze van, így az úsztatás után. A lány miatt nem aggódik, tud magára vigyázni, ezt gyerekkorukban már sokszor bebizonyította. Azóta meg csak fejlődhetett, így bárki is próbál neki ártani, csak a támadó jöhet ki rosszul a dologból. A fáklyával megint mellé fog, nem gondolt rá, hogy rá kéne kötnie valamit. Ha régi mestere most látná, feltehetően sírva fakadna, miközben égő, rendesen elkészített fáklyával kergetné körbe a fiatal elfet a barlangban. Annyi esze azért van Charandisnak, hogy a járat felé dobja a fáklyát, amerre elindul, így legalább egy kis ideig nyújt majd háttérfényt. Később ezt már csak a gombák adják, de éles elf szemeinek ez is elég hozzá, hogy ne essen orra semmiben, és egész tűrhető látóteret biztosít neki. Azon, hogy a csuklyás figura újfent eltűnik, már meg sem lepődik, hiszen ezt csinálja, mióta csak észrevették.Így Charandis az oldalára vetett táskával, feltekert, és övébe visszafűzött ostorral, valamint kivont karddal indul meg a járatban. ~Remélem a kardra nem lesz szükségem. ~ Fut át a fején, és meg is torpan egy pillanatra, de szinte azon nyomban tovább is indul. ~Innen nem hátrálhatok meg, ha belekezdtem, akkor végigcsinálom.~ Kissé megszaporázza lépteit, ugyanis kezdi érezni, hogy bizony hiányzik neki a tűz melege, ami mellett elaludt. A vizes felszerelése sem sokat segít a dolgon, így aztán még a gerince mentén is libabőrösnek érzi magát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 17:09:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
*Amennyiben a kenyér teljesen szétázott, így eltávolítja a táskájából, mielőtt belepenészedik, és a húst is tönkreteszi. A hús. Na igen, hát annak is érdekes íze van, így az úsztatás után. A lány miatt nem aggódik, tud magára vigyázni, ezt gyerekkorukban már sokszor bebizonyította. Azóta meg csak fejlődhetett, így bárki is próbál neki ártani, csak a támadó jöhet ki rosszul a dologból. A fáklyával megint mellé fog, nem gondolt rá, hogy rá kéne kötnie valamit. Ha régi mestere most látná, feltehetően sírva fakadna, miközben égő, rendesen elkészített fáklyával kergetné körbe a fiatal elfet a barlangban. Annyi esze azért van Charandisnak, hogy a járat felé dobja a fáklyát, amerre elindul, így legalább egy kis ideig nyújt majd háttérfényt. Később ezt már csak a gombák adják, de éles elf szemeinek ez is elég hozzá, hogy ne essen orra semmiben, és egész tűrhető látóteret biztosít neki. Azon, hogy a csuklyás figura újfent eltűnik, már meg sem lepődik, hiszen ezt csinálja, mióta csak észrevették.Így Charandis az oldalára vetett táskával, feltekert, és övébe visszafűzött ostorral, valamint kivont karddal indul meg a járatban. ~Remélem a kardra nem lesz szükségem. ~ Fut át a fején, és meg is torpan egy pillanatra, de szinte azon nyomban tovább is indul. ~Innen nem hátrálhatok meg, ha belekezdtem, akkor végigcsinálom.~ Kissé megszaporázza lépteit, ugyanis kezdi érezni, hogy bizony hiányzik neki a tűz melege, ami mellett elaludt. A vizes felszerelése sem sokat segít a dolgon, így aztán még a gerince mentén is libabőrösnek érzi magát.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.06.20 17:09:19, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.
404. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-06-16 23:08:05
Üzenet elküldve: 2015-06-16 23:08:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
*Ami az elemózsiát illeti, a hús épen maradt, legalábbis ehető, ellenben a kenyér azóta is vizesen várja Charandis holmijai között a penészesedés folyamatát, így azt már alig ha használhatja fel. Vagyis megteheti, de nem biztos, hogy derűs kimenetele lesz a nedves, rothadásnak indult vacsorának.
A vélhetően szegényes eszegetés után összeszedi magát a férfi, hogyha már lekeveredett a barlanghoz, ne legyen hiába, bár furcsa, hogy társnője holléte felől mit sem aggódik, mikor nemrégiben még igen jó viszonyban leledzettek. A legtöbb férfi aggódik, ha a hozzá közel álló hölgyemény nyomtalanul eltűnik, ám olybá tűnik, Charandis nem az a típus, akit megrenget egy nő felszívódása.
Viszont az óvatlanságáról tesz tanúbizonyságot, hogy egyedül, sérülten és minden vacillálás nélkül indul a nemrég látott alak után.
Fáklyához talál alapanyagot, bár nem túl nagy a fa, és hát gyúlékony anyag meg rongy nélkül nem is fog sokáig égni. Pontosabban semeddig nem lesz használható, hiszen lángra kap az egész bot, amit jobb, ha eldob magától Charandis, hacsak nem kíván magának újabb égési sérüléseket.
Tehát, ha mindezen tényezők végett is elindul a barlang belseje felé, rádöbbenhet, hogy az alak megint eltűnt, nem igazán van kit követni. Csupán a széles járat oldalain, ritkásan megülő gombák fénye adhat némi támpontot.*
*Ami az elemózsiát illeti, a hús épen maradt, legalábbis ehető, ellenben a kenyér azóta is vizesen várja Charandis holmijai között a penészesedés folyamatát, így azt már alig ha használhatja fel. Vagyis megteheti, de nem biztos, hogy derűs kimenetele lesz a nedves, rothadásnak indult vacsorának.
A vélhetően szegényes eszegetés után összeszedi magát a férfi, hogyha már lekeveredett a barlanghoz, ne legyen hiába, bár furcsa, hogy társnője holléte felől mit sem aggódik, mikor nemrégiben még igen jó viszonyban leledzettek. A legtöbb férfi aggódik, ha a hozzá közel álló hölgyemény nyomtalanul eltűnik, ám olybá tűnik, Charandis nem az a típus, akit megrenget egy nő felszívódása.
Viszont az óvatlanságáról tesz tanúbizonyságot, hogy egyedül, sérülten és minden vacillálás nélkül indul a nemrég látott alak után.
Fáklyához talál alapanyagot, bár nem túl nagy a fa, és hát gyúlékony anyag meg rongy nélkül nem is fog sokáig égni. Pontosabban semeddig nem lesz használható, hiszen lángra kap az egész bot, amit jobb, ha eldob magától Charandis, hacsak nem kíván magának újabb égési sérüléseket.
Tehát, ha mindezen tényezők végett is elindul a barlang belseje felé, rádöbbenhet, hogy az alak megint eltűnt, nem igazán van kit követni. Csupán a széles járat oldalain, ritkásan megülő gombák fénye adhat némi támpontot.*
403. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-06-16 12:58:20
Üzenet elküldve: 2015-06-16 12:58:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Nem tudja meddig lehetett eszméletlen, mindenesetre kissé kipihentebben ébred, ami furcsa. Talán aludt is, nem csak elájult? Gyorsan felkel, aminek következtében fájdalom nyillal a bal karjába. Jó lesz ezt még pihentetni egy ideig. A tűz természetesen kialudt, így újfent alig van fény. Mielőtt követni kezdené a relytéjes alakot, beletúr a táskájába, hátha talál még valamennyi szárított húst, vagy kenyeret, ami ép maradt az úszás után. Erre bizony gondolhatott volna ugrás előtt. Átnézi a fadarabokat is, hátha talál köztük viszonylag épet, amit fáklyának használhat. Ha így történik, akkor meggyújtja, és felszerelését összeszedve követi a férfit, ha nem, akkor a halvány derengésre támaszkodva, most is cuccaival eggyüt, lassan, kezét végig egy falon tartva indul tovább. Jobb kezében pedig hosszúkardját fogja, hátha váratlanul kellemetlen helyzetbe kerüle.*
*Nem tudja meddig lehetett eszméletlen, mindenesetre kissé kipihentebben ébred, ami furcsa. Talán aludt is, nem csak elájult? Gyorsan felkel, aminek következtében fájdalom nyillal a bal karjába. Jó lesz ezt még pihentetni egy ideig. A tűz természetesen kialudt, így újfent alig van fény. Mielőtt követni kezdené a relytéjes alakot, beletúr a táskájába, hátha talál még valamennyi szárított húst, vagy kenyeret, ami ép maradt az úszás után. Erre bizony gondolhatott volna ugrás előtt. Átnézi a fadarabokat is, hátha talál köztük viszonylag épet, amit fáklyának használhat. Ha így történik, akkor meggyújtja, és felszerelését összeszedve követi a férfit, ha nem, akkor a halvány derengésre támaszkodva, most is cuccaival eggyüt, lassan, kezét végig egy falon tartva indul tovább. Jobb kezében pedig hosszúkardját fogja, hátha váratlanul kellemetlen helyzetbe kerüle.*
402. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-06-16 00:44:29
Üzenet elküldve: 2015-06-16 00:44:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//A Kígyó átka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Charandis bizony jól teszi, hogy nem várakozik sokáig, hiszen egy ilyen csúnya sérülésnél nem mindegy, meddig marad ellátás nélkül. A megoldása drasztikus, ámde hatékony, még ha a férfi nem sokkal a procedúra után el is veszejti az eszméletét a kínzó, erőteljes fájdalomtól. Csoda, ha előtte nem adja ki a gyomra tartalmát, ugyanis az égő szőr és hús szaga egyáltalán nem kellemes, és amennyiben még tudja is az ember, hogy az a sajátja... Lélektanilag sem kedvező tapasztalás.
Az elf legalább két órát eszméletlenül tölthet, noha az ájulás pár percnél nem lenne hosszabb, de abból álomba szenderül, nyilván a megpróbáltatások, a kimerültség s még ki tudja minek a révén. Egy bizonyos, amikor magához tér, a ruhái és a felszerelései szárazak, bár a tűz már nem ég.
Ha Charandis körbepillant, láthatja, hogy társnője még azóta sem érkezett meg, illetve ha netán a barlang tényleges bejárata felé siklana a tekintete, ismét felfedezheti a furcsa alakot, aki ezúttal sem szól, csupán int, hogy kövesse, majd el is tűnik a homályban.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Charandis bizony jól teszi, hogy nem várakozik sokáig, hiszen egy ilyen csúnya sérülésnél nem mindegy, meddig marad ellátás nélkül. A megoldása drasztikus, ámde hatékony, még ha a férfi nem sokkal a procedúra után el is veszejti az eszméletét a kínzó, erőteljes fájdalomtól. Csoda, ha előtte nem adja ki a gyomra tartalmát, ugyanis az égő szőr és hús szaga egyáltalán nem kellemes, és amennyiben még tudja is az ember, hogy az a sajátja... Lélektanilag sem kedvező tapasztalás.
Az elf legalább két órát eszméletlenül tölthet, noha az ájulás pár percnél nem lenne hosszabb, de abból álomba szenderül, nyilván a megpróbáltatások, a kimerültség s még ki tudja minek a révén. Egy bizonyos, amikor magához tér, a ruhái és a felszerelései szárazak, bár a tűz már nem ég.
Ha Charandis körbepillant, láthatja, hogy társnője még azóta sem érkezett meg, illetve ha netán a barlang tényleges bejárata felé siklana a tekintete, ismét felfedezheti a furcsa alakot, aki ezúttal sem szól, csupán int, hogy kövesse, majd el is tűnik a homályban.*
401. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-06-15 17:49:52
Üzenet elküldve: 2015-06-15 17:49:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Bármi is történt Alle-val, Charandis sosem volt az a csendben üldögélős fajta, így alig telhet el egy óra, máris aktivizálni kezdi magát. Tudja jól, hogy nincs más megoldás, így a pislákoló tűz felé fordul, és a dobótőrének pengéjét beletartja a lángokba. Vár, míg az acél izzani nem kezd, és maga is olyan forró lesz, mint a tűz. Ekkor kihúzza a lobogó fadarabok közül, és egy hirtelen mozdulattal a sebére nyomja, melyről már előzetesen leszedte a kötést. A forró acél iszonyatos fájdalmakat okoz neki, és Charandis nem rest hangosan üvölteni az eljárás alatt. Nagyjából tíz másodperc után veszi el a fémet a karjáról. Az alkarján éktelenkedő forradásos égésnyom arról tanúskodik, hogy jó helyre nyomta a pengét, és reméli, nagyon reméli, hogy elérte vele a fertőtlenítő hatást is, valamint a vérzés is elállt.*
*Bármi is történt Alle-val, Charandis sosem volt az a csendben üldögélős fajta, így alig telhet el egy óra, máris aktivizálni kezdi magát. Tudja jól, hogy nincs más megoldás, így a pislákoló tűz felé fordul, és a dobótőrének pengéjét beletartja a lángokba. Vár, míg az acél izzani nem kezd, és maga is olyan forró lesz, mint a tűz. Ekkor kihúzza a lobogó fadarabok közül, és egy hirtelen mozdulattal a sebére nyomja, melyről már előzetesen leszedte a kötést. A forró acél iszonyatos fájdalmakat okoz neki, és Charandis nem rest hangosan üvölteni az eljárás alatt. Nagyjából tíz másodperc után veszi el a fémet a karjáról. Az alkarján éktelenkedő forradásos égésnyom arról tanúskodik, hogy jó helyre nyomta a pengét, és reméli, nagyon reméli, hogy elérte vele a fertőtlenítő hatást is, valamint a vérzés is elállt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984