Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-03-25 01:51:28
Üzenet elküldve: 2017-03-25 01:51:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászlét//
*Xou is előbb azt nézi, hogy a többi rab hova viszi a köveket mielőtt neki kezdene. Ő is nehezebben viseli mint a bebörtönzése előtt viselte volna. Viszont mozog és ez jól esik neki. Nagyon régen volt már bezárva abba a cellába. A mellé kerülő nő csak egy pillantást kap. Xou ennyiben is hagyná a dolgot, de az beszélni kezd. Az első mondatra nem is reagál. A kérdésnél már a nőre néz érzelemmentes tekintetével és némi gondolkodás után úgy dönt válaszol.*
-Háromezer-százöt nap.
*Soknak látszik és ha tisztességes kosztot itt sem adnak akkor nem is biztos, hogy le fogja tudni húzni.*
*Xou is előbb azt nézi, hogy a többi rab hova viszi a köveket mielőtt neki kezdene. Ő is nehezebben viseli mint a bebörtönzése előtt viselte volna. Viszont mozog és ez jól esik neki. Nagyon régen volt már bezárva abba a cellába. A mellé kerülő nő csak egy pillantást kap. Xou ennyiben is hagyná a dolgot, de az beszélni kezd. Az első mondatra nem is reagál. A kérdésnél már a nőre néz érzelemmentes tekintetével és némi gondolkodás után úgy dönt válaszol.*
-Háromezer-százöt nap.
*Soknak látszik és ha tisztességes kosztot itt sem adnak akkor nem is biztos, hogy le fogja tudni húzni.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-03-24 21:35:30
Üzenet elküldve: 2017-03-24 21:35:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászlét//
* Szerencséjére nem kap valami sok ostort, így mikor meghallja az őr szavait arról, hogy van más munka is, mint a csákányozás, egy pillanatig még fel is derül. Ám azután egyből eszébe jut, hogy a kőhordás sem a kedvenc hobbija, így inkább kihagyná, ha nem muszáj. Csakhogy az. Nem azért áll fel, s indul el a kövek felé, mert ennyire fél a következő ostortól, hanem csak, mert érzi, hogy ezzel a nyafogással ennél többet most nem nagyon érhet el. Majd holnap újra megpróbálkozik valamivel, meg azután is jelezni fogja, hogy neki nincs ínyére a fizikai munka, de egyelőre túl merész lenne ennél tovább menni. Így hát miután nagy nehezen feltápászkodik a földről, egyből az ostor csapásának nyomához érinti kezét. Még mindig sajog, pedig alighanem nem a legerősebb ütés volt, amit ki tudnának csikarni abból a kötélből, ha akarnának. *
- Szakadna rád a mennyezet. * Mormogja magában szitkozódva, majd a nemrégiben érkezett srác mellé sorol be. Egy pillanatig sem áll meg, csupán kezei nem kezdenek egyből járni. Először ugyanis azt nézi, hogy a másik mit csinál, majd csak utána fog meg ő is egy nem túl hatalmas követ és viszi "egyik helyről a másikra" - legalábbis ő így fogja fel és egyáltalán nem látja más értelmét a munkájának. *
- Möh, ez nehezebb, mint gondoltam. * Sziszegi oldalra - az "újonc" felé -, miközben próbálja eljuttatni egyik helyről a másikra azt a rohadt kavicsot. *
- Mennyit kaptál?
* Szerencséjére nem kap valami sok ostort, így mikor meghallja az őr szavait arról, hogy van más munka is, mint a csákányozás, egy pillanatig még fel is derül. Ám azután egyből eszébe jut, hogy a kőhordás sem a kedvenc hobbija, így inkább kihagyná, ha nem muszáj. Csakhogy az. Nem azért áll fel, s indul el a kövek felé, mert ennyire fél a következő ostortól, hanem csak, mert érzi, hogy ezzel a nyafogással ennél többet most nem nagyon érhet el. Majd holnap újra megpróbálkozik valamivel, meg azután is jelezni fogja, hogy neki nincs ínyére a fizikai munka, de egyelőre túl merész lenne ennél tovább menni. Így hát miután nagy nehezen feltápászkodik a földről, egyből az ostor csapásának nyomához érinti kezét. Még mindig sajog, pedig alighanem nem a legerősebb ütés volt, amit ki tudnának csikarni abból a kötélből, ha akarnának. *
- Szakadna rád a mennyezet. * Mormogja magában szitkozódva, majd a nemrégiben érkezett srác mellé sorol be. Egy pillanatig sem áll meg, csupán kezei nem kezdenek egyből járni. Először ugyanis azt nézi, hogy a másik mit csinál, majd csak utána fog meg ő is egy nem túl hatalmas követ és viszi "egyik helyről a másikra" - legalábbis ő így fogja fel és egyáltalán nem látja más értelmét a munkájának. *
- Möh, ez nehezebb, mint gondoltam. * Sziszegi oldalra - az "újonc" felé -, miközben próbálja eljuttatni egyik helyről a másikra azt a rohadt kavicsot. *
- Mennyit kaptál?
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-03-10 10:57:45
Üzenet elküldve: 2017-03-10 10:57:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászlét//
*Szépen meg is érkeztek. Xou sztoikus nyugalommal üldögél a szekéren míg meg nem szólítják. A hangnem valóban meglepi őt. Míg a zárkában volt akkor sem voltak hozzá túl kedvesek, de nem ugráltatták.*
~Úgy beszélnek hozzám mint egy állathoz.~
*Ha a gonoszul vigyorgó ember rá kívánt ijeszteni Xou-ra akkor nem sikerült neki. A szerzetes ugyan olyan érzelemmentes mint eddig. Így is indul meg a bányába. Még sosem volt bányában. Érdekes érzésnek tartja. A jelenetet látva valóban meglepődik még ha kívülről nem is látszik. Viszont arra rájött, hogy ez a hely rosszabb mint elképzelte és az itteni őrök minden bizonnyal démonok. A mellette lévő noszogatására odanéz és megvetően annak a szemébe mondja.*
-Igazságszolgáltatás.
*Majd gyorsan a kövek felé indul.*
-Akkor pakolok.
*Szépen meg is érkeztek. Xou sztoikus nyugalommal üldögél a szekéren míg meg nem szólítják. A hangnem valóban meglepi őt. Míg a zárkában volt akkor sem voltak hozzá túl kedvesek, de nem ugráltatták.*
~Úgy beszélnek hozzám mint egy állathoz.~
*Ha a gonoszul vigyorgó ember rá kívánt ijeszteni Xou-ra akkor nem sikerült neki. A szerzetes ugyan olyan érzelemmentes mint eddig. Így is indul meg a bányába. Még sosem volt bányában. Érdekes érzésnek tartja. A jelenetet látva valóban meglepődik még ha kívülről nem is látszik. Viszont arra rájött, hogy ez a hely rosszabb mint elképzelte és az itteni őrök minden bizonnyal démonok. A mellette lévő noszogatására odanéz és megvetően annak a szemébe mondja.*
-Igazságszolgáltatás.
*Majd gyorsan a kövek felé indul.*
-Akkor pakolok.
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:57:14
Üzenet elküldve: 2017-03-09 19:57:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Bányászlét//
//Xoumou Zhuomian és Jorgew Odarth figyelmébe//
-Újabb rab érkezik!
*Kiáltja az őrmester a szekér mögül, amint a Krenkataur barlang közelébe érnek, mire a bánya bejáratánál posztoló őr elindul a mellette álló rögtönzött épület felé. Papírokat keres, amin a rabot átveszi az őrmestertől, és ami alapot szolgáltat a nyilvántartásba vételére.
A szekéren pihenő férfit mindaddig nem zargatják, míg a szükséges papírokat el nem intézik. Amint viszont végeznek az adminisztrációval, letessékelik a szekérről.*
-Eleget pihentél, vár a bánya!
*Villan rá a bejáratban álldogáló férfi sokat mondó mosolya, majd a szavait nyomatékosítja is.*
-Lódulj!
*A szavaira két katona ugrik oda a Xoumouhoz, és ha nem megy magától, akkor a karjainál fogva bevezetik. Hosszú séta következik, míg végül egyre mélyebbre ereszkednek, számos őrház mellett elsétálva. A tárnákban hallani a csákányok ütemes kopogását, és fény is szűrődik innen-onnan. Végül egy vasérc lelőhely mellett állnak meg, ahol is éppen akkor húznak végig egy szemrevaló leányzó hátán ostorral.*
-Márpedig ez egy kényszermunka tábor, kisasszony! Addig fogunk ösztökélni, míg nem dolgozol!
*Ordítja a felette álló őr, mire a vélhetően csodálkozó Xoumout a másik, aki kísérte, oldalba böki.*
-Válassz magadnak te is egy eszközt, ha nem akarsz így járni! Fejtheted csákánnyal a vasérc kőzetét, vagy a kifejtettet pakolhatod a csillékbe! Igyekezz, hosszú még a nap!
*Mondja a férfinek, miközben a Jorgew fölött álló őr továbbra is a nőt nézi.*
-Ha kiszenvedted magad, akkor én a helyedben felállnék, és elkezdenék követ hordani, ha csákányozni nem tudsz! Különben kapod a következőt!
*Mondja az őr, s hadonászik az ostorral. Mellesleg a férfit kísérő két őrön kívül, meg az ostorozón kívül még további négy katonát láthat a páros, amint fel, s alá sétálnak a rabok között. Irányítják a munkát, néha az engedetleneknek oda is csapnak. Ezt nem olyan erősen teszik, mint ahogy Jorgew esetében, mert a többi rab már megtanult félni az ostortól, vagyis megtörtek és beletörődtek.*
//Xoumou Zhuomian és Jorgew Odarth figyelmébe//
-Újabb rab érkezik!
*Kiáltja az őrmester a szekér mögül, amint a Krenkataur barlang közelébe érnek, mire a bánya bejáratánál posztoló őr elindul a mellette álló rögtönzött épület felé. Papírokat keres, amin a rabot átveszi az őrmestertől, és ami alapot szolgáltat a nyilvántartásba vételére.
A szekéren pihenő férfit mindaddig nem zargatják, míg a szükséges papírokat el nem intézik. Amint viszont végeznek az adminisztrációval, letessékelik a szekérről.*
-Eleget pihentél, vár a bánya!
*Villan rá a bejáratban álldogáló férfi sokat mondó mosolya, majd a szavait nyomatékosítja is.*
-Lódulj!
*A szavaira két katona ugrik oda a Xoumouhoz, és ha nem megy magától, akkor a karjainál fogva bevezetik. Hosszú séta következik, míg végül egyre mélyebbre ereszkednek, számos őrház mellett elsétálva. A tárnákban hallani a csákányok ütemes kopogását, és fény is szűrődik innen-onnan. Végül egy vasérc lelőhely mellett állnak meg, ahol is éppen akkor húznak végig egy szemrevaló leányzó hátán ostorral.*
-Márpedig ez egy kényszermunka tábor, kisasszony! Addig fogunk ösztökélni, míg nem dolgozol!
*Ordítja a felette álló őr, mire a vélhetően csodálkozó Xoumout a másik, aki kísérte, oldalba böki.*
-Válassz magadnak te is egy eszközt, ha nem akarsz így járni! Fejtheted csákánnyal a vasérc kőzetét, vagy a kifejtettet pakolhatod a csillékbe! Igyekezz, hosszú még a nap!
*Mondja a férfinek, miközben a Jorgew fölött álló őr továbbra is a nőt nézi.*
-Ha kiszenvedted magad, akkor én a helyedben felállnék, és elkezdenék követ hordani, ha csákányozni nem tudsz! Különben kapod a következőt!
*Mondja az őr, s hadonászik az ostorral. Mellesleg a férfit kísérő két őrön kívül, meg az ostorozón kívül még további négy katonát láthat a páros, amint fel, s alá sétálnak a rabok között. Irányítják a munkát, néha az engedetleneknek oda is csapnak. Ezt nem olyan erősen teszik, mint ahogy Jorgew esetében, mert a többi rab már megtanult félni az ostortól, vagyis megtörtek és beletörődtek.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-03-07 19:16:29
Üzenet elküldve: 2017-03-07 19:16:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Rabkaraván//
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
* A többiek nem szólnak sokat a továbbiakban, így Jorgew sem erőlteteti nagyon a beszélgetést. Bizonyára mindenki el van foglalva a maga kis belső világának bújával-bajával. Nincs ez másképp a lánnyal is, akiről egyébként tudni érdemes, hogy nagyon pimasz és nem szereti, ha huzamosabb ideig fogva van tartva. Vagyis igazából utóbbit még nem volt lehetősége tesztelni, de az biztos, hogy pimasz. Túl pimasz. S ugyebár a pimaszságnak megvan az ára. Akkor nem nagyon van lehetősége ellenkezni, mikor elvezetik a szűkös terű szekértől, így nem akadékoskodik, azonban azt követően nem várt csavar következik be. *
- Nem! Hé, én azt sem tudom, hogyan fogni ezt a szart! Hát basszátok már meg, én kurvára nem fogom ezt a szaros lyukatokat ásni! * Fakad ki, amint csákány kerül a kezébe. Ő nem az a fajta, aki csak úgy behódol az ilyen szadista, ferdehajlamú populációnak, akik magukat a város őrének nevezik. Talán az ostor segít majd ennek az ellenkezőjének bebizonyításában, azonban vélhetően a fájdalom hatása nem az lesz, hogy sebesen elkezd dolgozni, hanem, hogy a földre vetve magát megpróbálja védeni magát... Elsősorban a fejét, méghozzá a kezeivel. Mily' meglepő is ez. *
A hozzászólás írója (Jorgew Odarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 19:22:34
//A hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
* A többiek nem szólnak sokat a továbbiakban, így Jorgew sem erőlteteti nagyon a beszélgetést. Bizonyára mindenki el van foglalva a maga kis belső világának bújával-bajával. Nincs ez másképp a lánnyal is, akiről egyébként tudni érdemes, hogy nagyon pimasz és nem szereti, ha huzamosabb ideig fogva van tartva. Vagyis igazából utóbbit még nem volt lehetősége tesztelni, de az biztos, hogy pimasz. Túl pimasz. S ugyebár a pimaszságnak megvan az ára. Akkor nem nagyon van lehetősége ellenkezni, mikor elvezetik a szűkös terű szekértől, így nem akadékoskodik, azonban azt követően nem várt csavar következik be. *
- Nem! Hé, én azt sem tudom, hogyan fogni ezt a szart! Hát basszátok már meg, én kurvára nem fogom ezt a szaros lyukatokat ásni! * Fakad ki, amint csákány kerül a kezébe. Ő nem az a fajta, aki csak úgy behódol az ilyen szadista, ferdehajlamú populációnak, akik magukat a város őrének nevezik. Talán az ostor segít majd ennek az ellenkezőjének bebizonyításában, azonban vélhetően a fájdalom hatása nem az lesz, hogy sebesen elkezd dolgozni, hanem, hogy a földre vetve magát megpróbálja védeni magát... Elsősorban a fejét, méghozzá a kezeivel. Mily' meglepő is ez. *
A hozzászólás írója (Jorgew Odarth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.07 19:22:34
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-03-07 18:24:15
Üzenet elküldve: 2017-03-07 18:24:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Rabkaraván//
*Végül a két városőr elcsatlakozott tőlük, s így nélkülük folytatták tovább a menetet, mígnem eljutottak a célig a Krenkataur barlangig. Az erősísített bejárata a bányának csak azoknak tárul a szeme elé, akik ki bírnak sandítani a rabszállító hátulsó részén, az ajtónyílás tetején lévő szellőzőn. A többiek csupán annyit láthatnak, hogy az eddig világos rabszállító egyetlen pillanat alatt elsötétül. Vannak a rabok között olyanok is, akik talán soha sem fogják meglátni a napfényt, s olyanok is, akik csak rövid ideig élvezik a barlang vendégszeretetét. Akárhogy is, de a társaságot kiterelik a rabszállítóból, majd elvezetik egy mélyebben elhelyezkedő tárnába, s leoldják a láncaikat. Ezt követően munkára kényszerítik őket. Ha elegendő a szép szó, akkor nem erőszakoskodnak, de ha valaki ellenszegül, akkor könnyen csattanhat a hátán az ostor, mély barázdát vájva a bőrbe. Még két óra van az este leszálltáig, amikor is nyugovóra térhet a társaság, és kapnak némi ételt is. Míg az újdonsült rabok fejadagját elintézik, valamint a "szálláshelyüket", legalább addig is hajtanak valami hasznot. A vasérc kifejtése egyébként nem könnyű munka, sok-sok kőtöréssel jár, s így már az első nap ízelítőt kap a társaság abból, hogy mi vár rájuk minden áldott nap, míg a fogságuk le nem telik.*
*Végül a két városőr elcsatlakozott tőlük, s így nélkülük folytatták tovább a menetet, mígnem eljutottak a célig a Krenkataur barlangig. Az erősísített bejárata a bányának csak azoknak tárul a szeme elé, akik ki bírnak sandítani a rabszállító hátulsó részén, az ajtónyílás tetején lévő szellőzőn. A többiek csupán annyit láthatnak, hogy az eddig világos rabszállító egyetlen pillanat alatt elsötétül. Vannak a rabok között olyanok is, akik talán soha sem fogják meglátni a napfényt, s olyanok is, akik csak rövid ideig élvezik a barlang vendégszeretetét. Akárhogy is, de a társaságot kiterelik a rabszállítóból, majd elvezetik egy mélyebben elhelyezkedő tárnába, s leoldják a láncaikat. Ezt követően munkára kényszerítik őket. Ha elegendő a szép szó, akkor nem erőszakoskodnak, de ha valaki ellenszegül, akkor könnyen csattanhat a hátán az ostor, mély barázdát vájva a bőrbe. Még két óra van az este leszálltáig, amikor is nyugovóra térhet a társaság, és kapnak némi ételt is. Míg az újdonsült rabok fejadagját elintézik, valamint a "szálláshelyüket", legalább addig is hajtanak valami hasznot. A vasérc kifejtése egyébként nem könnyű munka, sok-sok kőtöréssel jár, s így már az első nap ízelítőt kap a társaság abból, hogy mi vár rájuk minden áldott nap, míg a fogságuk le nem telik.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:11:52
Üzenet elküldve: 2017-02-26 10:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Az iszákos//
*A hat vigyorgó, és egy totál kétségbeesett fej egyetlen tulajdonosa óvatosan hátranyúl a farzsebe felé.*
-Csak semmi hirtelen mozdulat.
*Biztosra megy a kopasz, hisz Arthenior bűvös gyertyájáról van szó, nem szabad félvállról venni a dolgot. Lassan előkerül a piros gyertya a fickó háta mögül, két ujja közt szorongatva nyújtja a szerzetes felé, aki szintén két ujja közt megragadja azt, és a saját háta mögé dugja. Tesz egy lépést hátra, mire felháborodott tekinteteket kap, nem csak balról a harmadik, a pálinkakedvelő fejtől, de a többitől is.*
-Jól van, jól van. Nyugi.
*Ezzel párhuzamosan a palackot már nyújtja is a föld felé, mikor pedig biztonságosan a talpán áll, a kopasz sarkon fordul, felveszi a fáklyát, amit a jóelőbb félrerakott, és megindul a barlangból kifelé, majd sietve Arthenior városába.*
//Az iszákos//
*A hat vigyorgó, és egy totál kétségbeesett fej egyetlen tulajdonosa óvatosan hátranyúl a farzsebe felé.*
-Csak semmi hirtelen mozdulat.
*Biztosra megy a kopasz, hisz Arthenior bűvös gyertyájáról van szó, nem szabad félvállról venni a dolgot. Lassan előkerül a piros gyertya a fickó háta mögül, két ujja közt szorongatva nyújtja a szerzetes felé, aki szintén két ujja közt megragadja azt, és a saját háta mögé dugja. Tesz egy lépést hátra, mire felháborodott tekinteteket kap, nem csak balról a harmadik, a pálinkakedvelő fejtől, de a többitől is.*
-Jól van, jól van. Nyugi.
*Ezzel párhuzamosan a palackot már nyújtja is a föld felé, mikor pedig biztonságosan a talpán áll, a kopasz sarkon fordul, felveszi a fáklyát, amit a jóelőbb félrerakott, és megindul a barlangból kifelé, majd sietve Arthenior városába.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-02-25 12:32:57
Üzenet elküldve: 2017-02-25 12:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Hét év, hét gyertya//
//Az iszákos//
*Jól látható, szekerek és rabláncon vonuló fajzatok által kitaposott ösvényen könnyen eljut a kopasz az újra megnyitott bányáig, ahol valamelyest meglepő, mégsem teljesen váratlan látvány fogadja őt. Aggódó duruzsolások, pletykák és beszámolók hangzanak el a felszínen leledző - vélhetőleg teljes - bányásztestülettől és az őket őrző fegyveresektől. Bato felkeresi azt a fickót, akinek a legnagyobb és legszínesebb toll van a sisakján.*
-Szép napot. Hát itt mi folyik?
*A válaszban az őrmester kifejti, hogy a barlangba költözött hétfejű széles tenyerű túlságosan józan törpe úgy hajigálja ki az őt kitessékelni próbálkozó őröket, mintha csak rongybabák lennének. Ez nem nyugtatja meg túlzottan a szerzetest, de azért megpróbálja megoldani a helyzetet.*
-Ő lehet az a hogyishívják, Hor Dopustito nevű fickó, nem? A leírás alapján. Azt hiszem tudom, hogy oldhatnám meg a dolgot.
*Megzörgeti a táskájában megbúvó palackokat, aminek hallatán a parancsnok is összerakja a képet, és minden további nélkül leendegi a szerzetest a sötét járatokba.*
-Egy fáklyát kérhetnék azért?
*Bato a fényforrással a kezében elindul a mélyen fekvő tó felé, a kiépített állványzaton, aminek a legalján a bánya bejárata nyílik. Óvatos léptekkel indul meg a szitokszavak árjának irányába. Sejthető, hogy nem egy túlméretes agyú denevér rimánkodik egy jó üveg pálinkáért. Ahogy egyre és egyre hangosodik a kárálás, Bato ehhez mérten egyre halkabbra igyekszik venni a lépteit. Bár a hírek szerint meglehetősen másnapos a fickó, mégis jobb biztosra menni. "De mocskosul jól esne egy hordó sör" - hangzik el szinte két kanyarra a kopasztól, ekkor az megáll, és előkészül a fogadásra. A hét üveg piát sorban kirakja maga elé, majd törökülésben leteszi magát mögöttük. Idecsalni pedig a következőképpen tervezi: megfogja a jó öblös borospalackot, és a vastagfalú pálinka palackjához hozzáveri, a teli palackok jellegzetesen kellemes csillingelését hallatva a visszhangzó barlangban. Nem telik el, csak tizenhárom másodperc, míg Bato meglátja a célszemélyt. Törpét még nem látott így sietni, még mikor harcolt eggyel, akkor sem. Olyan sebességgel suhan, hogy a szamaritánus egy ponton attól fél, hogy az üvegekkel együtt őt magát is elsodorja a testes, megállíthatatlannak tűnő hétfejű, az azonban olyan mesteri módon fékez be a palackok előtt, hogy csak a szele éri a nedűt tartalmazó üvegcséket. Az már azonnal rá is veti magát, szerencsére keze csak kettő van, így Bato sikeresen elorozza a pálinkás palackot, mielőtt az lecsaphatna rá, felkel a helyéről, fenyegetően felemeli azt és a barlang fala felé irányozza.*
-Kérem a gyertyát.
*Hangja fenyegető, és egyértelműt sugall: megteszed, vagy a palacknak vége.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 12:36:12
//Az iszákos//
*Jól látható, szekerek és rabláncon vonuló fajzatok által kitaposott ösvényen könnyen eljut a kopasz az újra megnyitott bányáig, ahol valamelyest meglepő, mégsem teljesen váratlan látvány fogadja őt. Aggódó duruzsolások, pletykák és beszámolók hangzanak el a felszínen leledző - vélhetőleg teljes - bányásztestülettől és az őket őrző fegyveresektől. Bato felkeresi azt a fickót, akinek a legnagyobb és legszínesebb toll van a sisakján.*
-Szép napot. Hát itt mi folyik?
*A válaszban az őrmester kifejti, hogy a barlangba költözött hétfejű széles tenyerű túlságosan józan törpe úgy hajigálja ki az őt kitessékelni próbálkozó őröket, mintha csak rongybabák lennének. Ez nem nyugtatja meg túlzottan a szerzetest, de azért megpróbálja megoldani a helyzetet.*
-Ő lehet az a hogyishívják, Hor Dopustito nevű fickó, nem? A leírás alapján. Azt hiszem tudom, hogy oldhatnám meg a dolgot.
*Megzörgeti a táskájában megbúvó palackokat, aminek hallatán a parancsnok is összerakja a képet, és minden további nélkül leendegi a szerzetest a sötét járatokba.*
-Egy fáklyát kérhetnék azért?
*Bato a fényforrással a kezében elindul a mélyen fekvő tó felé, a kiépített állványzaton, aminek a legalján a bánya bejárata nyílik. Óvatos léptekkel indul meg a szitokszavak árjának irányába. Sejthető, hogy nem egy túlméretes agyú denevér rimánkodik egy jó üveg pálinkáért. Ahogy egyre és egyre hangosodik a kárálás, Bato ehhez mérten egyre halkabbra igyekszik venni a lépteit. Bár a hírek szerint meglehetősen másnapos a fickó, mégis jobb biztosra menni. "De mocskosul jól esne egy hordó sör" - hangzik el szinte két kanyarra a kopasztól, ekkor az megáll, és előkészül a fogadásra. A hét üveg piát sorban kirakja maga elé, majd törökülésben leteszi magát mögöttük. Idecsalni pedig a következőképpen tervezi: megfogja a jó öblös borospalackot, és a vastagfalú pálinka palackjához hozzáveri, a teli palackok jellegzetesen kellemes csillingelését hallatva a visszhangzó barlangban. Nem telik el, csak tizenhárom másodperc, míg Bato meglátja a célszemélyt. Törpét még nem látott így sietni, még mikor harcolt eggyel, akkor sem. Olyan sebességgel suhan, hogy a szamaritánus egy ponton attól fél, hogy az üvegekkel együtt őt magát is elsodorja a testes, megállíthatatlannak tűnő hétfejű, az azonban olyan mesteri módon fékez be a palackok előtt, hogy csak a szele éri a nedűt tartalmazó üvegcséket. Az már azonnal rá is veti magát, szerencsére keze csak kettő van, így Bato sikeresen elorozza a pálinkás palackot, mielőtt az lecsaphatna rá, felkel a helyéről, fenyegetően felemeli azt és a barlang fala felé irányozza.*
-Kérem a gyertyát.
*Hangja fenyegető, és egyértelműt sugall: megteszed, vagy a palacknak vége.*
A hozzászólás írója (Bato Luo'Su) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.25 12:36:12
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2017-01-27 18:12:28
Üzenet elküldve: 2017-01-27 18:12:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Növények nyomában//
*Az erdei kutatás után tovább halad a barlangok irányában. Még nem járt itt, de az erdész aki tartozott neki, a tartozása fejében egy kis eligazítással látta el őt a barlangokról. Elmondása szerint ott fellelheti azt a gombafajt, amely a legtöbb méreg ellenszere lehet. Habár egy kicsit beljebb kell merészkedni a hasadékokba, de a barlang falán meg lelheti az áhított gombát, amelyet a köznyelv, csak Lynol Lángjának nevez. Amikor odaér a barlanghoz nem akar azonnal bemenni. Inkább tábort ver és úgy dönt, majd csak hajnalban merészkedik beljebb. Tudja ő, hogy milyen a földalatti lét. Volt belőle része sokszor. Számtalan évet húzott le a csatornákban és más sötét helyeken. A munkája nagy részét is szívesebben végzi a föld felszíne alatt, hiszen ahogy ő dolgozik az tele van kínnal és sikollyal így jobb a kíváncsi szemek alól elrejteni ezeket a tevékenységeket.
Ahogy letelepedik, előkészíti a kis krétáját, amellyel az ilyen helyekre szokott járni. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy el ne tévedjen. Jelöléseket tesz a falakra, hogy visszataláljon a fényre. Nincs kedve nagyon mélyre barangolni, de azért szeretne abból a csodagombából. Amint tábort ver és előkészül a másnapi kalandra hamar elnyomja az álom és így egy kiadósat tud pihenni.
Másnap frissen kel és még hajnalban nekivág az útnak. Már az elején figyel minden használható gombára, növényre, mohára, hátha más értéket is fellehet az út során. Majd fél napot tekereg az alagutakba, amikor is furcsa hangokat kezd hallani egy járatból és úgy dönt most már jobb lenne ha kimászna a sötétségből. Elindul visszafele, hogy a táborhelyen megpihenjen.*
A hozzászólás írója (Alludrin Svideran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.27 18:45:45
*Az erdei kutatás után tovább halad a barlangok irányában. Még nem járt itt, de az erdész aki tartozott neki, a tartozása fejében egy kis eligazítással látta el őt a barlangokról. Elmondása szerint ott fellelheti azt a gombafajt, amely a legtöbb méreg ellenszere lehet. Habár egy kicsit beljebb kell merészkedni a hasadékokba, de a barlang falán meg lelheti az áhított gombát, amelyet a köznyelv, csak Lynol Lángjának nevez. Amikor odaér a barlanghoz nem akar azonnal bemenni. Inkább tábort ver és úgy dönt, majd csak hajnalban merészkedik beljebb. Tudja ő, hogy milyen a földalatti lét. Volt belőle része sokszor. Számtalan évet húzott le a csatornákban és más sötét helyeken. A munkája nagy részét is szívesebben végzi a föld felszíne alatt, hiszen ahogy ő dolgozik az tele van kínnal és sikollyal így jobb a kíváncsi szemek alól elrejteni ezeket a tevékenységeket.
Ahogy letelepedik, előkészíti a kis krétáját, amellyel az ilyen helyekre szokott járni. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy el ne tévedjen. Jelöléseket tesz a falakra, hogy visszataláljon a fényre. Nincs kedve nagyon mélyre barangolni, de azért szeretne abból a csodagombából. Amint tábort ver és előkészül a másnapi kalandra hamar elnyomja az álom és így egy kiadósat tud pihenni.
Másnap frissen kel és még hajnalban nekivág az útnak. Már az elején figyel minden használható gombára, növényre, mohára, hátha más értéket is fellehet az út során. Majd fél napot tekereg az alagutakba, amikor is furcsa hangokat kezd hallani egy járatból és úgy dönt most már jobb lenne ha kimászna a sötétségből. Elindul visszafele, hogy a táborhelyen megpihenjen.*
A hozzászólás írója (Alludrin Svideran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.01.27 18:45:45
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-08-29 12:50:59
Üzenet elküldve: 2016-08-29 12:50:59
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
*A mai reggel sem más mint a többi az őrök lépteinek zajára gyorsan tápászkodik álló helyzetbe, mielőtt még ők rugdosnák fel a többi rabbal együtt, s már indulna a megszokott menetre felvenni a szerszámokat és nekilátni a munkának amikor meghallja a nevét.
Fejét felkapva mered az őrre, megerősítést várva, hogy tényleg jól hatolta, s lejárt a büntetése.
Boldogan indul meg, mikor az első hátsóját érő rúgás eszébe juttatja, hogy is szokták búcsúztatni a szabadulókat, hát nincs mese viseli amit viselni kell, a végén már néha grimasz fut az arcára, de végre szabad
A barlang bejáratáig terelik, ahol átveheti már közel egy éve leadott felszerelését.
Bőrvértjét felcsatolja, bár az a hosszú idejű polcon állásba eléggé megmerevedett és a szíjaknál meg is repedezik a meghúzás hatására.*
~be kéne kenni egy kis csukaolajjal.~
*Tőreit módszeresen helyezi el övébe, s különböző rejtet helyekre. övén végigtapogatja tasakokat, de legtöbb port növényt dobhatja ki, s erszénye is üresnek bizonyul, már nem emlékszik hogy elszórta volna pénzét mielőtt lecsukták, vagy itt szabadították meg tőle, de nem is érdekli különösképpen, nem valószínű hogy a városba marad ezek után, a vadonba pedig nincs szüksége aranyra.
Legutoljára kardjait veszi el, s csatolja fel, majd komótos léptekkel kifele indul.*
Fejét felkapva mered az őrre, megerősítést várva, hogy tényleg jól hatolta, s lejárt a büntetése.
Boldogan indul meg, mikor az első hátsóját érő rúgás eszébe juttatja, hogy is szokták búcsúztatni a szabadulókat, hát nincs mese viseli amit viselni kell, a végén már néha grimasz fut az arcára, de végre szabad
A barlang bejáratáig terelik, ahol átveheti már közel egy éve leadott felszerelését.
Bőrvértjét felcsatolja, bár az a hosszú idejű polcon állásba eléggé megmerevedett és a szíjaknál meg is repedezik a meghúzás hatására.*
~be kéne kenni egy kis csukaolajjal.~
*Tőreit módszeresen helyezi el övébe, s különböző rejtet helyekre. övén végigtapogatja tasakokat, de legtöbb port növényt dobhatja ki, s erszénye is üresnek bizonyul, már nem emlékszik hogy elszórta volna pénzét mielőtt lecsukták, vagy itt szabadították meg tőle, de nem is érdekli különösképpen, nem valószínű hogy a városba marad ezek után, a vadonba pedig nincs szüksége aranyra.
Legutoljára kardjait veszi el, s csatolja fel, majd komótos léptekkel kifele indul.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-08-29 12:33:19
Üzenet elküldve: 2016-08-29 12:33:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Az előző részek tartalmából//
*Grakul emlékezetében még mindig tisztán derenghet a reggel, mikor egy fogadói igen boldog iszogatás után...*
-Csákányt, lapátot fel, indulás!
*Nem rakták olyan mélyre, nem is dolgoztatták halálra, emberséges körülmények voltak, már amennyire itt a bányában lehet, viszont ittasan lepisálni a Nagytanács egyik tagjának hintóját... hát nem szép dolog, így azért Grakul is kapott egy keveset a "jóból", ami az ilyen bűnözőknek kijár.
És el is telt. Igazából csak a külső szemlélők a megmondhatói, hogy hány hónap volt napi tíz óra kőfejtéssel megspékelve. Mert ugyebár orkunk nem volt magánál az ítélet meghozatalakor, meg még utána jó darabig nem. Eszeveszett egy piálás volt, ami után másfél nap ki is esett.
Szóval nem tudni mennyi idő után az egyik reggeli után, mikor a hati nyerteseket, avagy szabadulókat felsorolják.*
-Grakul Thodak.
*Olvassa a fegyőr. Mire a bányász társak hümmögve, morogva felállnak egy sorba, hogy a jó szokást foganatosítsák, melyet még az őrök, sem akartak soha eltörölni. A kilépőt ugyanis leginkább a jó kívánságok jegyében azért még egyszer jól farba billentheti mindenki. Egy biztos, orkunk mire a menet végére ér szabad ember lesz, aki nem mellesleg pár napig nem fog tudni fájdalommentesen ülni, és minden elkobzott felszerelését vissza is kapja a barlangrendszer bejárata előtt, ahonnan még két őr kíséri ki az ösvényre, onnantól pedig mehet, amerre akar.*
*Grakul emlékezetében még mindig tisztán derenghet a reggel, mikor egy fogadói igen boldog iszogatás után...*
-Csákányt, lapátot fel, indulás!
*Nem rakták olyan mélyre, nem is dolgoztatták halálra, emberséges körülmények voltak, már amennyire itt a bányában lehet, viszont ittasan lepisálni a Nagytanács egyik tagjának hintóját... hát nem szép dolog, így azért Grakul is kapott egy keveset a "jóból", ami az ilyen bűnözőknek kijár.
És el is telt. Igazából csak a külső szemlélők a megmondhatói, hogy hány hónap volt napi tíz óra kőfejtéssel megspékelve. Mert ugyebár orkunk nem volt magánál az ítélet meghozatalakor, meg még utána jó darabig nem. Eszeveszett egy piálás volt, ami után másfél nap ki is esett.
Szóval nem tudni mennyi idő után az egyik reggeli után, mikor a hati nyerteseket, avagy szabadulókat felsorolják.*
-Grakul Thodak.
*Olvassa a fegyőr. Mire a bányász társak hümmögve, morogva felállnak egy sorba, hogy a jó szokást foganatosítsák, melyet még az őrök, sem akartak soha eltörölni. A kilépőt ugyanis leginkább a jó kívánságok jegyében azért még egyszer jól farba billentheti mindenki. Egy biztos, orkunk mire a menet végére ér szabad ember lesz, aki nem mellesleg pár napig nem fog tudni fájdalommentesen ülni, és minden elkobzott felszerelését vissza is kapja a barlangrendszer bejárata előtt, ahonnan még két őr kíséri ki az ösvényre, onnantól pedig mehet, amerre akar.*
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:38:27
Üzenet elküldve: 2016-07-28 15:38:27
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Alig van ideje kiélvezni elkönyvelt győzelmét és vigyorogva ejteni pár nagyképű szót a nyaklánc máris fényleni kezd, testén pedig olyas fajta kín áramlik át, amelyet eddig még nem ismert. Nem olyan erős, mint amilyen a törött válla volt, de áthatóbb és könyörtelenebb annál. Fogait összeszorítja, és sziszegve, görcsbe rándult izmokkal vonaglik a földön, kis dolgát pedig már akkor sem tudná befejezni ha, akarná. Már éppen mondana, valami durvát ám pár lélegzetvétel után a fény ismét feldereng és ezúttal már csak ork büszkesége és a harci szelleme az, ami ebben a világban tartja. Küzd az átható fájdalom és az idegen akarat ellen, és másodszor is nyer.*
-Kevés vagy te... *Nyögi ki a két győzelem és a fájdalomból való felszabadulás okozta eufóriája közepén, de a mondatot már nem tudja befejezni. a fény ismét feldereng és ez úttal el is intézi. Ezeken a dolgokon még mindig képes lenne jókat nevetni és a gyenge vérű fajok tehetetlenségeként elkönyvelni a dolgokat, ám a valóság sajnos még sok borzalmat tartogat számára, olyanokat, amiket korábban elképzelni sem tudott. Az ébredezés se megy könnyen, a hangok melyeket hall először csupán távoliak és zavarosak, látása homályos, és ahogy egyre közelebb ér ehhez az új ébredéshez, és egyre inkább felfedezi jelenlegi helyzete bénultságát.*
-Lehugyoztam a hülye gyereket. *Válaszol a hangoknak első szavaival és ismét őrült ork vigyor fut át az arcán, hisz valahol épp ezt akarta, kihívni maga ellen ezt a földalatti semmirekellőt és megmutatni neki is és a bányászoknak is mennyire nincs hatalma rajta, és persze megfőzni a gyűlölt ellenfél fejét. Tulajdonképpen kivívta maga ellen a sorsot. Karjait próbálja feszegetni jobbra is balra is, rángatni, rázni, valami módon megszabadulni ettől az ártatlan állapottól, de nem sikerül. A két alak hamarosan elmegy, helyüket átadják valaki másnak.*
-Megjöttél hülye gyerek? *Kérdezi az idegentől, bár hogy ez e az az éjjeli mumus arról bizony nem lehet fogalma. Közben viszont úgy látszik ő is kapott egy becenevet. Ez így a jó legalább ezek után már kreatívan fogják egymást piszkálni.*
-Te retkes kis ökörhányástól fattyún fogantatott, árnyékszékbe szült, takonykarú, döglődő, apád túrójával telepumpál, álomkergető semmirekellő kis mocsadék, mikor kimegyek innen az első dolgom lesz egy bottal lekaparni téged a bakancsomról, nehogy a tehénlepény megsértődjön, ha utána belelépek, bár lenne benned csak annyi erő, mint az ötéves kisfiamban máris nem szégyellném magam, amiért bántom a pici lelkedet... *Kezdi el a káromkodások hosszú sorát ekkor még nyugodtan és ezzel el is véve a hely nyomasztó auráját egy időre. A körbe járkálás egy percét ezzel tökéletesen ki tudja tölteni, láthatóan a végtelenségig is képes lenne jártatni a nyelvét. A "féreg" szót ekkor még fel sem fogja, valójában csak akkor fejezi be a káromkodást mikor a kínzója elkezdi a hátát vagdosni, de épp csak azért, hogy könnyesre röhögje magát. Fájni fáj a seb, de az eddigiek alapján messze rosszabbra számított. Aztán érkezik az "áldás"...
Ekkor már nem röhög, fogvicsorgatva mered a sötétségbe és morogva torz fejeket vágva várja az esemény véget értét.*
-Féreg! *Hangzik fel valahonnan.*
-Az anyád. *Kontrázik rá az ork.*
-Féreg!
-Az apád!
-Féreg!
-A nagybátyád! *Válaszolgat a hangokra pont olyan hangerővel, mint ahogy azok megérkeznek, é szépen lassacskán végig is sorolja a család összes ágát, amit ismer. Az elején még játéknak fogja fel ezt a kis válaszolgatást és azon gondolkozik, mégis milyen módon tudna visszavágni a hülye gyereknek ezért az egészért. Az első pár kínzást még jól viseli. Nevet a kínzók tehetségtelenségén, tanácsokat ad, elmondja, mit csinálnak szerinte rosszul. Nem az a fajta, akit könnyű megtörni, de ez az egész persze csak idő kérdése. Azonban a második naptól kezdve, mikor már realizálódik, hogy ezt bizony nem ússza meg olyan könnyen, és egyhamar nem fogják visszaengedni a bányába, még maga kis játéka közben folyamatosan lesz egyre ingerlékenyebb, szavai egyre inkább vakkantások, mint sértések, és artikulálatlan üvöltések, mint valódi körmondatok. Mint a ketrecbe zárt vadállat úgy próbál küzdeni a bilincsek ellen esztelenül rángatva kezeit néha több kárt okozva magában, mint amennyit a kínzói szeretnének. A kő lenyúzza róla a vastag ork bőrt miközben feszegeti, és ez minden alkalommal csak ront a zuhany által adott élményen. Csontja ropognak, izmai túlfeszülnek, és a harmadik napra már a maga okozta kín már több mint amennyit az őrzői rámérnek. A zöldbőrű fejében kezdenek elborulni a dolgok. A féregre egy idő után már ő is féreggel válaszol, és az eszelős ordibálás és vergődés közepette gyakran képzeli magát máshová, más helyekre, más emberek közé, sőt magát is sokszor más élőlénynek képzeli, mint amilyen valójában. Egyik álmában egy vakond, a másikban ember, a harmadikban mezítelen szűz, akit épp fel kívánnak áldozni a szörnyűséges kígyóasszonynak ő pedig épp, nincs ott, hogy megmentse. Az őrület és fékevesztettség egyre inkább fokozódik, a világ elveszíti valódi formáját és az amúgy sem éppen művelt ork elmében olyan összefüggések kezdenek kialakulni, amiknek soha és sehol nem szabadna létezniük. Van olyan nap, amikor ha valaki megkérdezné tőle, miként lehet birkavesével földrengést megelőzni, ő azonnal mondaná a megfejtést. Aztán egyszer csak az őrület átlép, egy pontot ahonnan már nem tud tovább növekedni, és ahogy jött úgy esik vissza. Egyre kevesebbet ordibál, nem rázza a tagjait, és mintha már nem is reagálna az őt érő fájdalomra és gúnyos szavakra, csak lóg, mint a szárított ruha, hagyva magát ütni, verni és döfködni egyedül a féreg szóra fut végig rajta a hideg, és válik egyszeribe minden tagja libabőrössé, de már meg se próbál tenni ellene. Minek? Az utolsó napon az őt ütő emberek számára már csak olyan, mint egy szalmazsák, vagy gyakorlóbábu, és a néha fel és alá emelkedő mellkasát leszámítva nem sok jel utal arra, hogy életben lenne. A csővel szemben sem ellenkezik, ha egy tüzes vasgolyót raknának a szájába már azt is lenyelné.*
*Cellájában ébred. Lassan fogja csak fel hol is van és ez az idegen környezet hamar rettegéssel tölti el. A fájdalom és a "féreg" az volt van és lesz, azokhoz hozzászokott, de ez valami új, valami idegen és ismeretlen, amivel nem tud mit kezdeni. A rettegésből zihálás lesz, a rosszullétből hányás. Lassan jön csak rá, hogy tud mozogni, annyira elszokott ettől, hogy szinte mindent újra kell tanulnia. Fogainak és köreinek visszatérte szintén rémülettel töltik el, nem érti mégis mi történhetett. Mikor kezeit mozgatja, azok nem akarnak úgy működni, ahogy akarja, mikor lassan feltápászkodik, szédül. A mellkasán észreveszi az írásjeleket, és ha el tudná olvasni, akkor biztos komoly hatást tenne rá, de így csak ostobán piszkálja és félve a sarokba húzódva vár valamire. Az újabb fájdalomra, mert annak jönni kell ugye.
Aztán jön is. A hülye gyerek szavaira ismét a hideg futkározik s hátán, koponyája lüktet, szeme kitágul, és ismét csak próbálja felfogni a valóságot. Beszélnek hozzá? Ez épp olyan idegen, mint az önálló mozgás. Vége? Elmehet? Csatába mehet? Mint egy megtestesült álom. Végül a sarokban kuporogva alszik el, mint egy kisgyerek, aki retteg a sötéttől.
Reggel, vagyis akkor, amikor szerinte a reggelnek kéne lennie, a cellaajtó ismét kinyílik, őt pedig átvezetik az ebédlőbe. Lábai lassan rájönnek a mozgás rejtelmeire, karjai is kezdenek visszaszokni a rendes kerékvágásba és gyomra is úgy nyeli a falatot, mint mindig. Lassan nyugodtan eszik mintha kicserélték volna. Nincs több hangoskodás, sem csínyek, sem ostoba ötletek. A kínzókamra megfontoltságot és gyilkos nyugalmat kölcsönzött neki, a mostani rövid mozgás pedig ismét kezdi ébresztgetni gyilkolásra kész hatalmas izmait. Különös kombináció, a hülye gyerek végül is jó munkát végzett. Olyan harci eszközt csinált Gravakból amelyet még maga az ork sem lett volna képes elképzelni. Evés és ivás után ismét a járást kezdi próbálgatni, a döngő léptek helyett ezúttal finoman lép, majd a lépések hamar harci mozdulatokká alakulnak, lépés, csapás, fordulás szúrás, rúgás, test támadás. Gravak élvezi, hogy a vér áramlik az ereiben, hogy teste ismét munkát végez, hogy az izmok egymással szinkronban megfeszülnek és elernyednek. A szokásos lépéseit gyakorolja, de valami változott, a mozdulatok ezúttal nem őrültek és erőteljesek, hanem kimértek és fegyelmezettek. Nem üvölt, nem vicsorog hozzájuk. A csata élvezetét átvette az egyszerű szabadság élvezete. A szabadság, amit most végre talán elnyer.*
-Féreg. *Hallja ismét azt a bűvös szót és ezzel sikerül is kizökkenteni a saját kis világából. Gravak a hang hallatán akkorát ugrik amekkorát még életében soha, és mint a kutya, aki hirtelen nem tudja, merre fusson, vagy épp támadjon e rá az ellenfelére, feszülten várja a továbbiakat.*
~Sereg~ *Ezek szerint mégiscsak kigyúlt a szerencse csillaga. A parancsokra bőszen bólogat, a fene se akar ide visszajönni. Felpattan és rátapad a kifelé indulókra. El akar innen menni, méghozzá amilyen gyorsan csak lehetséges.*
~Gyerünk gyorsan, menjünk.~ *Futnak át az agyán a gondolatok. Egy örökkévalóságnak tűnik a felszínre érkezés. De az ork nem ellenkezik. Nincs más vágya, minthogy szolgálja a sereget és pusztítsa az ellenségeit.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Alig van ideje kiélvezni elkönyvelt győzelmét és vigyorogva ejteni pár nagyképű szót a nyaklánc máris fényleni kezd, testén pedig olyas fajta kín áramlik át, amelyet eddig még nem ismert. Nem olyan erős, mint amilyen a törött válla volt, de áthatóbb és könyörtelenebb annál. Fogait összeszorítja, és sziszegve, görcsbe rándult izmokkal vonaglik a földön, kis dolgát pedig már akkor sem tudná befejezni ha, akarná. Már éppen mondana, valami durvát ám pár lélegzetvétel után a fény ismét feldereng és ezúttal már csak ork büszkesége és a harci szelleme az, ami ebben a világban tartja. Küzd az átható fájdalom és az idegen akarat ellen, és másodszor is nyer.*
-Kevés vagy te... *Nyögi ki a két győzelem és a fájdalomból való felszabadulás okozta eufóriája közepén, de a mondatot már nem tudja befejezni. a fény ismét feldereng és ez úttal el is intézi. Ezeken a dolgokon még mindig képes lenne jókat nevetni és a gyenge vérű fajok tehetetlenségeként elkönyvelni a dolgokat, ám a valóság sajnos még sok borzalmat tartogat számára, olyanokat, amiket korábban elképzelni sem tudott. Az ébredezés se megy könnyen, a hangok melyeket hall először csupán távoliak és zavarosak, látása homályos, és ahogy egyre közelebb ér ehhez az új ébredéshez, és egyre inkább felfedezi jelenlegi helyzete bénultságát.*
-Lehugyoztam a hülye gyereket. *Válaszol a hangoknak első szavaival és ismét őrült ork vigyor fut át az arcán, hisz valahol épp ezt akarta, kihívni maga ellen ezt a földalatti semmirekellőt és megmutatni neki is és a bányászoknak is mennyire nincs hatalma rajta, és persze megfőzni a gyűlölt ellenfél fejét. Tulajdonképpen kivívta maga ellen a sorsot. Karjait próbálja feszegetni jobbra is balra is, rángatni, rázni, valami módon megszabadulni ettől az ártatlan állapottól, de nem sikerül. A két alak hamarosan elmegy, helyüket átadják valaki másnak.*
-Megjöttél hülye gyerek? *Kérdezi az idegentől, bár hogy ez e az az éjjeli mumus arról bizony nem lehet fogalma. Közben viszont úgy látszik ő is kapott egy becenevet. Ez így a jó legalább ezek után már kreatívan fogják egymást piszkálni.*
-Te retkes kis ökörhányástól fattyún fogantatott, árnyékszékbe szült, takonykarú, döglődő, apád túrójával telepumpál, álomkergető semmirekellő kis mocsadék, mikor kimegyek innen az első dolgom lesz egy bottal lekaparni téged a bakancsomról, nehogy a tehénlepény megsértődjön, ha utána belelépek, bár lenne benned csak annyi erő, mint az ötéves kisfiamban máris nem szégyellném magam, amiért bántom a pici lelkedet... *Kezdi el a káromkodások hosszú sorát ekkor még nyugodtan és ezzel el is véve a hely nyomasztó auráját egy időre. A körbe járkálás egy percét ezzel tökéletesen ki tudja tölteni, láthatóan a végtelenségig is képes lenne jártatni a nyelvét. A "féreg" szót ekkor még fel sem fogja, valójában csak akkor fejezi be a káromkodást mikor a kínzója elkezdi a hátát vagdosni, de épp csak azért, hogy könnyesre röhögje magát. Fájni fáj a seb, de az eddigiek alapján messze rosszabbra számított. Aztán érkezik az "áldás"...
Ekkor már nem röhög, fogvicsorgatva mered a sötétségbe és morogva torz fejeket vágva várja az esemény véget értét.*
-Féreg! *Hangzik fel valahonnan.*
-Az anyád. *Kontrázik rá az ork.*
-Féreg!
-Az apád!
-Féreg!
-A nagybátyád! *Válaszolgat a hangokra pont olyan hangerővel, mint ahogy azok megérkeznek, é szépen lassacskán végig is sorolja a család összes ágát, amit ismer. Az elején még játéknak fogja fel ezt a kis válaszolgatást és azon gondolkozik, mégis milyen módon tudna visszavágni a hülye gyereknek ezért az egészért. Az első pár kínzást még jól viseli. Nevet a kínzók tehetségtelenségén, tanácsokat ad, elmondja, mit csinálnak szerinte rosszul. Nem az a fajta, akit könnyű megtörni, de ez az egész persze csak idő kérdése. Azonban a második naptól kezdve, mikor már realizálódik, hogy ezt bizony nem ússza meg olyan könnyen, és egyhamar nem fogják visszaengedni a bányába, még maga kis játéka közben folyamatosan lesz egyre ingerlékenyebb, szavai egyre inkább vakkantások, mint sértések, és artikulálatlan üvöltések, mint valódi körmondatok. Mint a ketrecbe zárt vadállat úgy próbál küzdeni a bilincsek ellen esztelenül rángatva kezeit néha több kárt okozva magában, mint amennyit a kínzói szeretnének. A kő lenyúzza róla a vastag ork bőrt miközben feszegeti, és ez minden alkalommal csak ront a zuhany által adott élményen. Csontja ropognak, izmai túlfeszülnek, és a harmadik napra már a maga okozta kín már több mint amennyit az őrzői rámérnek. A zöldbőrű fejében kezdenek elborulni a dolgok. A féregre egy idő után már ő is féreggel válaszol, és az eszelős ordibálás és vergődés közepette gyakran képzeli magát máshová, más helyekre, más emberek közé, sőt magát is sokszor más élőlénynek képzeli, mint amilyen valójában. Egyik álmában egy vakond, a másikban ember, a harmadikban mezítelen szűz, akit épp fel kívánnak áldozni a szörnyűséges kígyóasszonynak ő pedig épp, nincs ott, hogy megmentse. Az őrület és fékevesztettség egyre inkább fokozódik, a világ elveszíti valódi formáját és az amúgy sem éppen művelt ork elmében olyan összefüggések kezdenek kialakulni, amiknek soha és sehol nem szabadna létezniük. Van olyan nap, amikor ha valaki megkérdezné tőle, miként lehet birkavesével földrengést megelőzni, ő azonnal mondaná a megfejtést. Aztán egyszer csak az őrület átlép, egy pontot ahonnan már nem tud tovább növekedni, és ahogy jött úgy esik vissza. Egyre kevesebbet ordibál, nem rázza a tagjait, és mintha már nem is reagálna az őt érő fájdalomra és gúnyos szavakra, csak lóg, mint a szárított ruha, hagyva magát ütni, verni és döfködni egyedül a féreg szóra fut végig rajta a hideg, és válik egyszeribe minden tagja libabőrössé, de már meg se próbál tenni ellene. Minek? Az utolsó napon az őt ütő emberek számára már csak olyan, mint egy szalmazsák, vagy gyakorlóbábu, és a néha fel és alá emelkedő mellkasát leszámítva nem sok jel utal arra, hogy életben lenne. A csővel szemben sem ellenkezik, ha egy tüzes vasgolyót raknának a szájába már azt is lenyelné.*
*Cellájában ébred. Lassan fogja csak fel hol is van és ez az idegen környezet hamar rettegéssel tölti el. A fájdalom és a "féreg" az volt van és lesz, azokhoz hozzászokott, de ez valami új, valami idegen és ismeretlen, amivel nem tud mit kezdeni. A rettegésből zihálás lesz, a rosszullétből hányás. Lassan jön csak rá, hogy tud mozogni, annyira elszokott ettől, hogy szinte mindent újra kell tanulnia. Fogainak és köreinek visszatérte szintén rémülettel töltik el, nem érti mégis mi történhetett. Mikor kezeit mozgatja, azok nem akarnak úgy működni, ahogy akarja, mikor lassan feltápászkodik, szédül. A mellkasán észreveszi az írásjeleket, és ha el tudná olvasni, akkor biztos komoly hatást tenne rá, de így csak ostobán piszkálja és félve a sarokba húzódva vár valamire. Az újabb fájdalomra, mert annak jönni kell ugye.
Aztán jön is. A hülye gyerek szavaira ismét a hideg futkározik s hátán, koponyája lüktet, szeme kitágul, és ismét csak próbálja felfogni a valóságot. Beszélnek hozzá? Ez épp olyan idegen, mint az önálló mozgás. Vége? Elmehet? Csatába mehet? Mint egy megtestesült álom. Végül a sarokban kuporogva alszik el, mint egy kisgyerek, aki retteg a sötéttől.
Reggel, vagyis akkor, amikor szerinte a reggelnek kéne lennie, a cellaajtó ismét kinyílik, őt pedig átvezetik az ebédlőbe. Lábai lassan rájönnek a mozgás rejtelmeire, karjai is kezdenek visszaszokni a rendes kerékvágásba és gyomra is úgy nyeli a falatot, mint mindig. Lassan nyugodtan eszik mintha kicserélték volna. Nincs több hangoskodás, sem csínyek, sem ostoba ötletek. A kínzókamra megfontoltságot és gyilkos nyugalmat kölcsönzött neki, a mostani rövid mozgás pedig ismét kezdi ébresztgetni gyilkolásra kész hatalmas izmait. Különös kombináció, a hülye gyerek végül is jó munkát végzett. Olyan harci eszközt csinált Gravakból amelyet még maga az ork sem lett volna képes elképzelni. Evés és ivás után ismét a járást kezdi próbálgatni, a döngő léptek helyett ezúttal finoman lép, majd a lépések hamar harci mozdulatokká alakulnak, lépés, csapás, fordulás szúrás, rúgás, test támadás. Gravak élvezi, hogy a vér áramlik az ereiben, hogy teste ismét munkát végez, hogy az izmok egymással szinkronban megfeszülnek és elernyednek. A szokásos lépéseit gyakorolja, de valami változott, a mozdulatok ezúttal nem őrültek és erőteljesek, hanem kimértek és fegyelmezettek. Nem üvölt, nem vicsorog hozzájuk. A csata élvezetét átvette az egyszerű szabadság élvezete. A szabadság, amit most végre talán elnyer.*
-Féreg. *Hallja ismét azt a bűvös szót és ezzel sikerül is kizökkenteni a saját kis világából. Gravak a hang hallatán akkorát ugrik amekkorát még életében soha, és mint a kutya, aki hirtelen nem tudja, merre fusson, vagy épp támadjon e rá az ellenfelére, feszülten várja a továbbiakat.*
~Sereg~ *Ezek szerint mégiscsak kigyúlt a szerencse csillaga. A parancsokra bőszen bólogat, a fene se akar ide visszajönni. Felpattan és rátapad a kifelé indulókra. El akar innen menni, méghozzá amilyen gyorsan csak lehetséges.*
~Gyerünk gyorsan, menjünk.~ *Futnak át az agyán a gondolatok. Egy örökkévalóságnak tűnik a felszínre érkezés. De az ork nem ellenkezik. Nincs más vágya, minthogy szolgálja a sereget és pusztítsa az ellenségeit.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-27 22:07:25
Üzenet elküldve: 2016-07-27 22:07:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Be sem tudja fejezni a mondandóját, Gravak kis akciója félbeszakítja. A hangokból hallani, hogy bizony az ork terve legalább valamennyire sikerül. A hang a zöldbőrű számára idegen nyelven el is káromkodja magát, halvány fehér fény jelenik meg Gravak medálja körül ami rögtön be is szivárog a bőrébe. Csak magát az amulettet világította meg, túl halvány volt ahhoz hogy bármi mást látni lehessen, de ennél többet már nem nagyon hall vagy fog fel mert olyan fájdalom hasít minden porcikájába amilyet még nem érzett. A szava elakad, az izmai összerándulnak, mintha milliónyi tűvel szúrnának jó mélyen minden tagjába. Levegőt is nehezen kap, a tíz másodperc ameddig tart legalább egy percnek tűnik. Végül a fájdalom eltűnik, de még ezután sem tud rögtön mozogni. Legalább levegőt már vehet, kapkod is utána rendesen és mivel megszűnt a sípoló kín a fülében, hallja már a hang többi szitkát.*
- Te mocskos rohadt disznó, szép lassan fogsz megdögleni!
*Már éppen mozdulhatna ismét Gravak mikor újra megérkezik a fájdalom. Dicséretesen tűri a második adagot is, bár leginkább csak görcsösen rángatózik a földön, de még mindig nem ájul el.*
- Még mindig magadnál féreg!? Remek, akkor sokáig tudok majd játszadozni veled...
*Kap pár másodpercnyi nyugalmat amíg ez a két mondat elhangzik, aztán ismét feldereng a fény az amulettjénél. A harmadik csapást már csak pár pillanatig érzi, nem bírja tovább a szervezete, minden elsötétül.*
- Szerencsétlen.
- Magának csinálta...
- Rég nem láttam már ilyen mérgesnek.
- Ja.
- Simán megölhetné és annyi.
- Abban mi a büntetés?
*Az elején még talán álomnak tűnhet, de lassan kinyílnak Gravak szemei és felfogja hogy ez már a valóság. Egy kőasztalra van ráhajtva deréktól felfelé, csak feje lóg le róla, kezei pedig oldalra kinyújtva fekszenek ugyanazon a kőből készült emelvényen. Lábai kis terpeszben állnak a talajon, azaz... a talajban? Különös élmény. Sípcsontja közepéig gyakorlatilag a kőbe van süllyesztve, mintha csak sárba állították volna ami aztán szilárdra dermedt. Derekánál is szép vastag kőbéklyó fut körbe az asztal anyagából, ezzel van odaszorítva, hogy ne tudjon felegyenesedni és karjai is ugyanezen módszerrel vannak csuklójánál lerögzítve. Nyakánál van még egy ilyen bilincs, ez bőven elég ahhoz, hogy az ork szinte egyáltalán ne tudjon mozogni. Térdből és könyökből egy picit képes mocorogni, fejét enyhén forgatni, de leginkább csak a padlót látja, fel nem tud emelkedni. Ujjaival dobolhat még a kövön unalmában, de megnyugvást ez sem jelenthet.*
- Felkelt a féreg...
*Ketten beszélgettek eddig, nem tud annyira feléjük fordulni, hogy a lábaiknál többet lásson. Az egyik ember lehet, a másik valami apróbb, gnóm vagy talán tündér, ilyesféle. Az kétségtelen hogy mágiával lett bebörtönözve, talán ezek közül az egyik tehette.*
- Menjünk, szóljunk neki.
*Csak egyetlen gyertya pislákol a sötétben valahol a háta mögött, ugyanerre tűnnek el a lábak is, nyikorogva nyílik egy ajtó aztán hangosan csapódik be. Eltelhet talán egy perc, közben Gravak elméje teljesen kitisztul. A fájdalom amitől elájult semmilyen tartós hatással nem járt, bár kissé kótyagos és gyenge a sokktól, de az enyhe izomlázon kívül más fájdalmai nincsenek. A szikla ami lefogja vastag és erős, hiába lehetne legendákat zengeni a zöldbőrű erejéről, ebből nem fogja kihozni. Maga körül a talajban pár kisebb lyukat fedezhet fel, gyanúsan lefolyóra emlékeztetnek mert mindegyik környékén enyhén arrafelé lejt a kő. Az ajtó ismét nyílik és csukódik, meghallja a már ismert hangot.*
- Na végre, féreg.
*Mást nem mond, Gravak pedig hiába kiabál, mondhat bármit, nem kap választ rá. Egy ideig csak körbe körbe sétálgat körülötte, a lábait láthatja, ember forma ez is, de hogy a ruhák alatt mi rejlik az talán sosem fog kiderülni. Elsétál az egyik oldalra, fémes csörömpölés hallatszik, aztán ismét csak a léptek. Most hallja őket, bár ez valószínűleg szándékos. A percekig tartó idegtépő semmit végül a sötétség töri meg, a gyertya elalszik.*
- Féreg!
*Egy pillanat múlva már érzi is a fájdalmat a hátán. Nem vészes, de azért fáj... Felületi kis vágás, szép hosszan végig fentről lefelé, aztán még egy és még egy, lassan. Négy ilyen csíkot kap, végül ismét fémes csörömpölés, pár lépés, nyílik az ajtó és csukódik. A fény felgyullad. Pár hosszú, unalmas óra következik. Talán előbb-utóbb el is alszik, ha így lenne akkor vízcsobogásra ébredhet. Valahonnan fentről hallatszik, aztán kisvártatva meg is érkezik a víz. Nem is kevés és elég hosszan, ráadásul az illata is kifejezetten gyanús. A fenti cellák ürítő lyukainak tartalmát mossák el erre, éppen a hátán csobog-tocsog. A töményebb része szerencsére még az elején érkezik, így ami utána jön az lemossa a hátáról, de ettől a tény nem lesz kevésbé kellemes. Az egész eseményt megkoronázza hogy közben időről időre, mindig más helyről, más hangon és más hangerővel felcsendül a szó: "Féreg". Néha suttogják, néha üvöltik, mindig máshogy de mindig ugyan ez a szó. A zuhany hideg és kellemetlen, főleg a négy hosszú vágás fényében. Annyi előnye van, hogy amit esetleg Gravak időközben maga alá termel azt is elmossa. Ebből az eseményből tudja talán számolni a napokat, mert elég sokat eltölt itt és minden este megkapja a pár perces zuhanyt a hangokkal. Enni-inni viszont nem kap, ez is már megad egy alaphangulatot, a póztól amiben van előbb-utóbb mindene fáj, leginkább a lábfejei amik teljes mértékben a kőbe vannak merülve. Néha gyakrabban, néha ritkábban, de rendszeresen jön a látogatás. A négy hosszú sebet minden nap újra felvágják, de ezen kívül is akad még miből válogatni. Minden alkalommal mielőtt fájdalmat okoznának neki hallja a szót: "Féreg". Egyik nap az összes körmét tépik le szépen, lassan, úgy fél órás szünetekkel. Van hogy a karjait szurkálják végig szép vastag tűkkel, elég mélyen.*
- Féreg. Féreg... FÉREG!
*Először még dühítette, de most már retteg a szavaktól. Néha csak egyszerűen az amulettet használják a már ismert kínzásra, néha izzó vassal piszkálják hosszabb-rövidebb ideig különböző helyeken... Sok mindent ki tudnak találni. Talán eljön az a pont ahol már azt kívánja hogy bár meghalna és reménykedik hogy a vízhiány hamarosan elviszi, de nem. Hiába nem kap semmit, hiába érzi az éhséget és szomjúságot, csak nem hal bele.*
- Féreg!
*Sosem felejtik el megjegyezni, valószínűleg sokan jöhetnek kínozni mert meg sem tudja számlálni hány hangon hallja a szót. Vagy ugyanaz a valaki, csak mágiával változtat a hangján? Szaglását eltompítja a kín és a szoba bűze... Saját bűze... Néha annyira megkínozzák hogy a fájdalomtól elájul. Gyakran hagyják órákra magára a vak sötétben... Néha látja régi barátait, szeretteit megelevenedni, hallja a hangukat, más helyeken jár, még beszélgetnek is, talán már az esze kezd elmenni... Minél több sebe van annál kellemetlenebb az esti zuhany, van hogy már órákkal előtte retteg az érkezésétől. Nem tudja pontosan mikor lesz, de az biztos hogy lesz... Csak jönne már, csak esne végre túl rajta, a gyötrő kínzó fájdalmon amit hoz... Talán már egy perc múlva, vagy kettő... Jöhetne már, de csak nem jön... Néha órák telnek el ezzel a várakozással, az ork pedig lassan beleőrül. Minden fájdalma, minden kínja ellenére továbbra is életben van... Lehetséges ez egyáltalán? Varázslattal minden lehetséges... Egy megfelelő szerszámmal agyarait is kitépik, érzi a vért a szájában, az orrában... Néha már játszadoznak vele. Hallja hogy "Féreg", de nem érkezik fájdalom. Már éppen reménykedne hogy most megússza és akkor kezdenek csak bele... Kezdik egyre jobban variálni. A szó közben bántják, vagy csak pár másodperccel utána... Egyszer-kétszer mintha egy-egy perc is eltelne, de a fájdalom végül mindig megérkezik. Így vagy úgy, itt vagy ott, de mindig megkínozzák a szó után. Retteg tőle. Összerezzen akárhányszor meghallja, és minél később jön a fájdalom annál inkább felemészti önmagát a várakozással. Mert jönni fog, tudja hogy jönni fog, akkor miért húzzák? Ha jönnie kell akkor jönne azonnal, miért kell váratni? Akármennyire is erős, talán kimondani nem is mondja, de reménykedik a halálban. Hogy nemsokára megunják, nemsokára végre megölik és megszűnnek a szenvedései. Minden nap egyre rosszabb, egyre reménytelenebb... Egyszer valamit a hátára öntenek, apró mozgó akármiket amik elkezdenek bemászni a sebeibe és érzi ahogy falják a húsát, ahogy mocorognak a bőre alatt. Ennél is tudnak még kellemetlenebbet kitalálni. Egyszer sor kerül arra is amit leginkább csak férfiak szoktak csinálni nőkkel... Vélhetően egy másik ork teszi a dolgát oda ahová normális esetben semminek sem kellene bemenni, de csak kiabálni, üvölteni tud a Féreg ha van még rá ereje, a hangjára sem nagyon ismer már így hogy fogai többségétől megszabadult. Tenni nem tud semmit... Még saját életét sem veheti el. Pedig étel és ital nélkül már rég halottnak kellene lennie, sőt, annyi vért vesztett amennyiről nem is gondolná hogy volt benne, de él. A napok telnek, egyik rosszabb mint a másik. A második hat közepénél járhat amikor a szokásos egy helyett ketten jönnek be és fabotokkal ütlegelni kezdik. Először a lábát, aztán egyre feljebb, végül már a fejére kap, egészen addig amíg az ájulás határára nem kerül. Többnyire fogatlan szájába ledugnak egy csövet és beletöltenek valami rettenetes löttyöt. Látása lassan elhomályosul és eljön végre a csendes, tiszta nyugalom, amiről már igazán reméli hogy a halál.*
*Cellájában ébred, a régi cellájában, rettenetes fejfájással, szédüléssel, hányingerrel. Pedig biztosan volt már valamikor borzalmasan másnapos, de ez sokkal rosszabb. Mozogni egyelőre nem tud pedig már nem fogja le semmi, csak látni lát de azt is homályosan. Fél perc sem telik bele és összehányja magát, ha tudna mozogni se érdekelné, annyira rosszul van hogy nem bánja azt sem hogy benne fekszik... Csak legyen már vége, halna végre meg... Eltelik egy-két óra, közben lassan mérséklődnek kínjai. Ráeszmél hogy a fogai újra megvannak és körmei is. Sebei nagy része hegek nélkül eltűnt, ha tapogatja magát akkor még fáj ott ahol sebnek kellene lennie, de egyáltalán nem vészes. Mellkasán talál viszont olyat ami emlékei szerint nem kellene hogy legyen, hegekkel van belevésve a "FÉREG" szó szép nagy betűkkel. Amint felfogja hogy mi is ez rögtön összerándul minden izma. Hallja a fejében is a hangot, és a rettenthetetlen harcos most rémülten rimánkodik bármihez, hogy a fájdalom ez alkalommal ne jöjjön el. Most nem is jön, de talán megint csak egy csapda. Talán megint csak azt akarják hogy szenvedjen, talán pár másodperc múlva, talán pár perc múlva valaki megint csinál vele valamit... A várakozás ismét lassan az őrületbe kergeti, akárki is volt régen Gravak, most nem ugyanaz. Egy sarokba kucorodik és vár... Vár és reménykedik. A fények kihunynak, gyomra összerándul és ismét elhányja magát.*
- Féreg...
*Ez most valódi, nem csak magában hallja. Ismét A Hang a Sötétben.*
~Ne...~
*Pedig most tud mozogni, mégsem jut eszébe hogy ellenálljon, hogy támadjon... annyira beleégett az elméjébe a szó és a fájdalom... De még milyen fájdalom... Sosem gondolta hogy ilyen kínok létezhetnek és most a szóhoz lettek kapcsolva. Soha többet nem akar ilyet átélni, inkább öli meg magát előbb.*
- Bármikor visszakerülhetsz, ha nem viselkedsz rendesen.
*Bizony a nyaklánc továbbra is ott van a nyakában.*
- Pihenj. Aludj. Holnap kapsz rendes reggelit és elvisznek a csatába. Visszakapod majd a vérted és a fegyvered. Engedelmeskedsz, különben mész vissza a lefolyóba és ott éled le maradék életed.
*Nem mer visszaszólni, ezúttal nem... Még azt sem hiszi el hogy tényleg megszabadul innen. Talán ez is csak egy csapda, egy remény amit majd összetörnek és újra jön a fájdalom. A hang nem szólal meg többé.*
*Rabtársakat nem lát és nem is hall, pedig eltelik pár óra. Persze fogalma sem lehet róla hogy milyen napszak volt akkor amikor felébredt és azok után amit átélt nehezen mondaná meg hogy mennyi idő telik el így hogy nem tudja kínzásokhoz és fájdalomhoz kötni... "Reggel" jön egy szem őr és szó nélkül kinyitja az ajtaját, karját az étkező felé tartva mutatja neki hogy kijöhet. Rabtársakkal továbbra sem találkozik, egyedül reggelizhet meg, csak az őr sétál oda két másikhoz akik annál a kapunál állnak amerről eredetileg érkezett. Ehet, ihat, pihenhet egy keveset, majd szólnak neki hogy eljött a távozás ideje.*
- Féreg.
*Gravak ismét összerezzenve kapja fejét a hang irányába és felelevenedik benne a szenvedése. Soha többet, azt soha többet nem élheti át, így is megsínylette elméje. Az amulett viszont még mindig ott van a nyakában... Talán nem lett belőle egy vernyogó kis gyámoltalan senkiházi, talán lelke mélyén leírhatatlan gyűlöletet táplál és minden percben a bosszút tervezgeti, de ennek hangot adni, ellenszegülni nem mer.*
- Gyere, indulunk a sereghez.
*Intenek és Gravak felkel. Talán valamikor valahol lesz alkalma szökni, megszabadulni a béklyójától, de az nem most lesz. Kap valami rendes ruhát, átöltözhet, de persze az amulett marad. Bemennek a liftbe és elindulnak felfelé. A barlangból kiérve erősen hunyorognia kell, bár a friss levegő és a napfény reménnyel és várakozással tölti el. Sokáig tart majd mire újra a felszínhez szokik majd a szeme. Egy nagyjából tíz fős lovas különítménnyel indulnak meg Amon Ruadh felé.*
- A holmid megkapod majd a seregnél ha odaérünk. Viselkedj, az amulett még köt, ha baj lesz veled, visszakerülsz.
*Nem akar visszakerülni. Elviselhetetlen hogy emberek parancsolgatnak neki, de ide többet nem jöhet vissza. Amíg rajta van az amulett semmiképpen. Majd ha megszabadul talán, sokadmagával visszatér hogy bosszút álljon, de amíg érzi a láncot a nyakán addig többet nem fog visszapofázni a katonáknak.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Be sem tudja fejezni a mondandóját, Gravak kis akciója félbeszakítja. A hangokból hallani, hogy bizony az ork terve legalább valamennyire sikerül. A hang a zöldbőrű számára idegen nyelven el is káromkodja magát, halvány fehér fény jelenik meg Gravak medálja körül ami rögtön be is szivárog a bőrébe. Csak magát az amulettet világította meg, túl halvány volt ahhoz hogy bármi mást látni lehessen, de ennél többet már nem nagyon hall vagy fog fel mert olyan fájdalom hasít minden porcikájába amilyet még nem érzett. A szava elakad, az izmai összerándulnak, mintha milliónyi tűvel szúrnának jó mélyen minden tagjába. Levegőt is nehezen kap, a tíz másodperc ameddig tart legalább egy percnek tűnik. Végül a fájdalom eltűnik, de még ezután sem tud rögtön mozogni. Legalább levegőt már vehet, kapkod is utána rendesen és mivel megszűnt a sípoló kín a fülében, hallja már a hang többi szitkát.*
- Te mocskos rohadt disznó, szép lassan fogsz megdögleni!
*Már éppen mozdulhatna ismét Gravak mikor újra megérkezik a fájdalom. Dicséretesen tűri a második adagot is, bár leginkább csak görcsösen rángatózik a földön, de még mindig nem ájul el.*
- Még mindig magadnál féreg!? Remek, akkor sokáig tudok majd játszadozni veled...
*Kap pár másodpercnyi nyugalmat amíg ez a két mondat elhangzik, aztán ismét feldereng a fény az amulettjénél. A harmadik csapást már csak pár pillanatig érzi, nem bírja tovább a szervezete, minden elsötétül.*
- Szerencsétlen.
- Magának csinálta...
- Rég nem láttam már ilyen mérgesnek.
- Ja.
- Simán megölhetné és annyi.
- Abban mi a büntetés?
*Az elején még talán álomnak tűnhet, de lassan kinyílnak Gravak szemei és felfogja hogy ez már a valóság. Egy kőasztalra van ráhajtva deréktól felfelé, csak feje lóg le róla, kezei pedig oldalra kinyújtva fekszenek ugyanazon a kőből készült emelvényen. Lábai kis terpeszben állnak a talajon, azaz... a talajban? Különös élmény. Sípcsontja közepéig gyakorlatilag a kőbe van süllyesztve, mintha csak sárba állították volna ami aztán szilárdra dermedt. Derekánál is szép vastag kőbéklyó fut körbe az asztal anyagából, ezzel van odaszorítva, hogy ne tudjon felegyenesedni és karjai is ugyanezen módszerrel vannak csuklójánál lerögzítve. Nyakánál van még egy ilyen bilincs, ez bőven elég ahhoz, hogy az ork szinte egyáltalán ne tudjon mozogni. Térdből és könyökből egy picit képes mocorogni, fejét enyhén forgatni, de leginkább csak a padlót látja, fel nem tud emelkedni. Ujjaival dobolhat még a kövön unalmában, de megnyugvást ez sem jelenthet.*
- Felkelt a féreg...
*Ketten beszélgettek eddig, nem tud annyira feléjük fordulni, hogy a lábaiknál többet lásson. Az egyik ember lehet, a másik valami apróbb, gnóm vagy talán tündér, ilyesféle. Az kétségtelen hogy mágiával lett bebörtönözve, talán ezek közül az egyik tehette.*
- Menjünk, szóljunk neki.
*Csak egyetlen gyertya pislákol a sötétben valahol a háta mögött, ugyanerre tűnnek el a lábak is, nyikorogva nyílik egy ajtó aztán hangosan csapódik be. Eltelhet talán egy perc, közben Gravak elméje teljesen kitisztul. A fájdalom amitől elájult semmilyen tartós hatással nem járt, bár kissé kótyagos és gyenge a sokktól, de az enyhe izomlázon kívül más fájdalmai nincsenek. A szikla ami lefogja vastag és erős, hiába lehetne legendákat zengeni a zöldbőrű erejéről, ebből nem fogja kihozni. Maga körül a talajban pár kisebb lyukat fedezhet fel, gyanúsan lefolyóra emlékeztetnek mert mindegyik környékén enyhén arrafelé lejt a kő. Az ajtó ismét nyílik és csukódik, meghallja a már ismert hangot.*
- Na végre, féreg.
*Mást nem mond, Gravak pedig hiába kiabál, mondhat bármit, nem kap választ rá. Egy ideig csak körbe körbe sétálgat körülötte, a lábait láthatja, ember forma ez is, de hogy a ruhák alatt mi rejlik az talán sosem fog kiderülni. Elsétál az egyik oldalra, fémes csörömpölés hallatszik, aztán ismét csak a léptek. Most hallja őket, bár ez valószínűleg szándékos. A percekig tartó idegtépő semmit végül a sötétség töri meg, a gyertya elalszik.*
- Féreg!
*Egy pillanat múlva már érzi is a fájdalmat a hátán. Nem vészes, de azért fáj... Felületi kis vágás, szép hosszan végig fentről lefelé, aztán még egy és még egy, lassan. Négy ilyen csíkot kap, végül ismét fémes csörömpölés, pár lépés, nyílik az ajtó és csukódik. A fény felgyullad. Pár hosszú, unalmas óra következik. Talán előbb-utóbb el is alszik, ha így lenne akkor vízcsobogásra ébredhet. Valahonnan fentről hallatszik, aztán kisvártatva meg is érkezik a víz. Nem is kevés és elég hosszan, ráadásul az illata is kifejezetten gyanús. A fenti cellák ürítő lyukainak tartalmát mossák el erre, éppen a hátán csobog-tocsog. A töményebb része szerencsére még az elején érkezik, így ami utána jön az lemossa a hátáról, de ettől a tény nem lesz kevésbé kellemes. Az egész eseményt megkoronázza hogy közben időről időre, mindig más helyről, más hangon és más hangerővel felcsendül a szó: "Féreg". Néha suttogják, néha üvöltik, mindig máshogy de mindig ugyan ez a szó. A zuhany hideg és kellemetlen, főleg a négy hosszú vágás fényében. Annyi előnye van, hogy amit esetleg Gravak időközben maga alá termel azt is elmossa. Ebből az eseményből tudja talán számolni a napokat, mert elég sokat eltölt itt és minden este megkapja a pár perces zuhanyt a hangokkal. Enni-inni viszont nem kap, ez is már megad egy alaphangulatot, a póztól amiben van előbb-utóbb mindene fáj, leginkább a lábfejei amik teljes mértékben a kőbe vannak merülve. Néha gyakrabban, néha ritkábban, de rendszeresen jön a látogatás. A négy hosszú sebet minden nap újra felvágják, de ezen kívül is akad még miből válogatni. Minden alkalommal mielőtt fájdalmat okoznának neki hallja a szót: "Féreg". Egyik nap az összes körmét tépik le szépen, lassan, úgy fél órás szünetekkel. Van hogy a karjait szurkálják végig szép vastag tűkkel, elég mélyen.*
- Féreg. Féreg... FÉREG!
*Először még dühítette, de most már retteg a szavaktól. Néha csak egyszerűen az amulettet használják a már ismert kínzásra, néha izzó vassal piszkálják hosszabb-rövidebb ideig különböző helyeken... Sok mindent ki tudnak találni. Talán eljön az a pont ahol már azt kívánja hogy bár meghalna és reménykedik hogy a vízhiány hamarosan elviszi, de nem. Hiába nem kap semmit, hiába érzi az éhséget és szomjúságot, csak nem hal bele.*
- Féreg!
*Sosem felejtik el megjegyezni, valószínűleg sokan jöhetnek kínozni mert meg sem tudja számlálni hány hangon hallja a szót. Vagy ugyanaz a valaki, csak mágiával változtat a hangján? Szaglását eltompítja a kín és a szoba bűze... Saját bűze... Néha annyira megkínozzák hogy a fájdalomtól elájul. Gyakran hagyják órákra magára a vak sötétben... Néha látja régi barátait, szeretteit megelevenedni, hallja a hangukat, más helyeken jár, még beszélgetnek is, talán már az esze kezd elmenni... Minél több sebe van annál kellemetlenebb az esti zuhany, van hogy már órákkal előtte retteg az érkezésétől. Nem tudja pontosan mikor lesz, de az biztos hogy lesz... Csak jönne már, csak esne végre túl rajta, a gyötrő kínzó fájdalmon amit hoz... Talán már egy perc múlva, vagy kettő... Jöhetne már, de csak nem jön... Néha órák telnek el ezzel a várakozással, az ork pedig lassan beleőrül. Minden fájdalma, minden kínja ellenére továbbra is életben van... Lehetséges ez egyáltalán? Varázslattal minden lehetséges... Egy megfelelő szerszámmal agyarait is kitépik, érzi a vért a szájában, az orrában... Néha már játszadoznak vele. Hallja hogy "Féreg", de nem érkezik fájdalom. Már éppen reménykedne hogy most megússza és akkor kezdenek csak bele... Kezdik egyre jobban variálni. A szó közben bántják, vagy csak pár másodperccel utána... Egyszer-kétszer mintha egy-egy perc is eltelne, de a fájdalom végül mindig megérkezik. Így vagy úgy, itt vagy ott, de mindig megkínozzák a szó után. Retteg tőle. Összerezzen akárhányszor meghallja, és minél később jön a fájdalom annál inkább felemészti önmagát a várakozással. Mert jönni fog, tudja hogy jönni fog, akkor miért húzzák? Ha jönnie kell akkor jönne azonnal, miért kell váratni? Akármennyire is erős, talán kimondani nem is mondja, de reménykedik a halálban. Hogy nemsokára megunják, nemsokára végre megölik és megszűnnek a szenvedései. Minden nap egyre rosszabb, egyre reménytelenebb... Egyszer valamit a hátára öntenek, apró mozgó akármiket amik elkezdenek bemászni a sebeibe és érzi ahogy falják a húsát, ahogy mocorognak a bőre alatt. Ennél is tudnak még kellemetlenebbet kitalálni. Egyszer sor kerül arra is amit leginkább csak férfiak szoktak csinálni nőkkel... Vélhetően egy másik ork teszi a dolgát oda ahová normális esetben semminek sem kellene bemenni, de csak kiabálni, üvölteni tud a Féreg ha van még rá ereje, a hangjára sem nagyon ismer már így hogy fogai többségétől megszabadult. Tenni nem tud semmit... Még saját életét sem veheti el. Pedig étel és ital nélkül már rég halottnak kellene lennie, sőt, annyi vért vesztett amennyiről nem is gondolná hogy volt benne, de él. A napok telnek, egyik rosszabb mint a másik. A második hat közepénél járhat amikor a szokásos egy helyett ketten jönnek be és fabotokkal ütlegelni kezdik. Először a lábát, aztán egyre feljebb, végül már a fejére kap, egészen addig amíg az ájulás határára nem kerül. Többnyire fogatlan szájába ledugnak egy csövet és beletöltenek valami rettenetes löttyöt. Látása lassan elhomályosul és eljön végre a csendes, tiszta nyugalom, amiről már igazán reméli hogy a halál.*
*Cellájában ébred, a régi cellájában, rettenetes fejfájással, szédüléssel, hányingerrel. Pedig biztosan volt már valamikor borzalmasan másnapos, de ez sokkal rosszabb. Mozogni egyelőre nem tud pedig már nem fogja le semmi, csak látni lát de azt is homályosan. Fél perc sem telik bele és összehányja magát, ha tudna mozogni se érdekelné, annyira rosszul van hogy nem bánja azt sem hogy benne fekszik... Csak legyen már vége, halna végre meg... Eltelik egy-két óra, közben lassan mérséklődnek kínjai. Ráeszmél hogy a fogai újra megvannak és körmei is. Sebei nagy része hegek nélkül eltűnt, ha tapogatja magát akkor még fáj ott ahol sebnek kellene lennie, de egyáltalán nem vészes. Mellkasán talál viszont olyat ami emlékei szerint nem kellene hogy legyen, hegekkel van belevésve a "FÉREG" szó szép nagy betűkkel. Amint felfogja hogy mi is ez rögtön összerándul minden izma. Hallja a fejében is a hangot, és a rettenthetetlen harcos most rémülten rimánkodik bármihez, hogy a fájdalom ez alkalommal ne jöjjön el. Most nem is jön, de talán megint csak egy csapda. Talán megint csak azt akarják hogy szenvedjen, talán pár másodperc múlva, talán pár perc múlva valaki megint csinál vele valamit... A várakozás ismét lassan az őrületbe kergeti, akárki is volt régen Gravak, most nem ugyanaz. Egy sarokba kucorodik és vár... Vár és reménykedik. A fények kihunynak, gyomra összerándul és ismét elhányja magát.*
- Féreg...
*Ez most valódi, nem csak magában hallja. Ismét A Hang a Sötétben.*
~Ne...~
*Pedig most tud mozogni, mégsem jut eszébe hogy ellenálljon, hogy támadjon... annyira beleégett az elméjébe a szó és a fájdalom... De még milyen fájdalom... Sosem gondolta hogy ilyen kínok létezhetnek és most a szóhoz lettek kapcsolva. Soha többet nem akar ilyet átélni, inkább öli meg magát előbb.*
- Bármikor visszakerülhetsz, ha nem viselkedsz rendesen.
*Bizony a nyaklánc továbbra is ott van a nyakában.*
- Pihenj. Aludj. Holnap kapsz rendes reggelit és elvisznek a csatába. Visszakapod majd a vérted és a fegyvered. Engedelmeskedsz, különben mész vissza a lefolyóba és ott éled le maradék életed.
*Nem mer visszaszólni, ezúttal nem... Még azt sem hiszi el hogy tényleg megszabadul innen. Talán ez is csak egy csapda, egy remény amit majd összetörnek és újra jön a fájdalom. A hang nem szólal meg többé.*
*Rabtársakat nem lát és nem is hall, pedig eltelik pár óra. Persze fogalma sem lehet róla hogy milyen napszak volt akkor amikor felébredt és azok után amit átélt nehezen mondaná meg hogy mennyi idő telik el így hogy nem tudja kínzásokhoz és fájdalomhoz kötni... "Reggel" jön egy szem őr és szó nélkül kinyitja az ajtaját, karját az étkező felé tartva mutatja neki hogy kijöhet. Rabtársakkal továbbra sem találkozik, egyedül reggelizhet meg, csak az őr sétál oda két másikhoz akik annál a kapunál állnak amerről eredetileg érkezett. Ehet, ihat, pihenhet egy keveset, majd szólnak neki hogy eljött a távozás ideje.*
- Féreg.
*Gravak ismét összerezzenve kapja fejét a hang irányába és felelevenedik benne a szenvedése. Soha többet, azt soha többet nem élheti át, így is megsínylette elméje. Az amulett viszont még mindig ott van a nyakában... Talán nem lett belőle egy vernyogó kis gyámoltalan senkiházi, talán lelke mélyén leírhatatlan gyűlöletet táplál és minden percben a bosszút tervezgeti, de ennek hangot adni, ellenszegülni nem mer.*
- Gyere, indulunk a sereghez.
*Intenek és Gravak felkel. Talán valamikor valahol lesz alkalma szökni, megszabadulni a béklyójától, de az nem most lesz. Kap valami rendes ruhát, átöltözhet, de persze az amulett marad. Bemennek a liftbe és elindulnak felfelé. A barlangból kiérve erősen hunyorognia kell, bár a friss levegő és a napfény reménnyel és várakozással tölti el. Sokáig tart majd mire újra a felszínhez szokik majd a szeme. Egy nagyjából tíz fős lovas különítménnyel indulnak meg Amon Ruadh felé.*
- A holmid megkapod majd a seregnél ha odaérünk. Viselkedj, az amulett még köt, ha baj lesz veled, visszakerülsz.
*Nem akar visszakerülni. Elviselhetetlen hogy emberek parancsolgatnak neki, de ide többet nem jöhet vissza. Amíg rajta van az amulett semmiképpen. Majd ha megszabadul talán, sokadmagával visszatér hogy bosszút álljon, de amíg érzi a láncot a nyakán addig többet nem fog visszapofázni a katonáknak.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-25 19:42:08
Üzenet elküldve: 2016-07-25 19:42:08
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Gravak elvégzi a munkáját és elfogyasztja a vacsoráját. Csalódott amiért az itteni orkok nem hajlandóak vele közösködni. Elnyomható ostoba és fáradt teremtményeknek tartja őket, pont olyanok mint a gyenge vérűek. Hagyták magukat megtörni és elnyomni a helyett, hogy megkeresték volna a kijutás lehetőségét. Mert annak valahol lennie kell és ennyi ork szem és ennyi ork fül már rég megtalálta volna valahol.
De mindegy is. Gravak este, vagy legalábbis az estének elnevezett időpontban visszatér a cellájába, lefekszik a földre és szerszámát a kezébe véve várja, hogy ma vajon jön e a hülye gyerek. Nem tudja jön e, de ha jön akkor legalább fel lesz készülve. Persze ebben csak akkor lenne biztos ha rajta kívül mindenki mást máshova rendelték volna, de ennek nem látja jeleit. Tehát alszik, ezúttal éberen, gonosz gondolatokkal a fejében.*
-Szevasz hülye gyerek? *Üdvözli a "hülye gyereket" boldog fennhangon, mintha valami öreg barátja érkezett volna, ha a többiek is ott vannak a celláikban akkor ezt bizony hallani fogják. A zöldbőrű pedig ezzel a momentummal azonnal hugyozni kezd méghozzá jó nagy ívben fekvő helyzetből, felfelé és előre a hang irányába. Ilyet se játszott már hét éves kora óta, de ez is olyan mint a húsbontás, ha egyszer valaki megtanulta többé már nem felejti el. A csorgás hangjából hallani fogja, hogy min is ér véget a sárga sugár. Ha ez csak a kövezetre csorog akkor még variálni is tud vele, és a megfelelő technikával az egész előtte lévő folyosórészt képes befedni. Tartaléka van bőven, bő egy percig tud pömpölni, a hülye gyerek meg hiába használja a trükkjét ennél lejjebb már nem szoríthatja tagjait.*
-Gyere hülye gyerek, örökbe fogadlak. Ülj csak a szerszmámra mint apádéra tetted és érezd ahogy a forró szülői szeretet áramlik felfelé a végbeledben. Ha eleget sikítozol majd azt képzelem egy umblat szukát pocsíkolok. *Röhög és káromkodik és persze nem gondol bele, hogy mi lesz tetteinek következménye. Hisz vissza kell adnia a kölcsönt.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Gravak elvégzi a munkáját és elfogyasztja a vacsoráját. Csalódott amiért az itteni orkok nem hajlandóak vele közösködni. Elnyomható ostoba és fáradt teremtményeknek tartja őket, pont olyanok mint a gyenge vérűek. Hagyták magukat megtörni és elnyomni a helyett, hogy megkeresték volna a kijutás lehetőségét. Mert annak valahol lennie kell és ennyi ork szem és ennyi ork fül már rég megtalálta volna valahol.
De mindegy is. Gravak este, vagy legalábbis az estének elnevezett időpontban visszatér a cellájába, lefekszik a földre és szerszámát a kezébe véve várja, hogy ma vajon jön e a hülye gyerek. Nem tudja jön e, de ha jön akkor legalább fel lesz készülve. Persze ebben csak akkor lenne biztos ha rajta kívül mindenki mást máshova rendelték volna, de ennek nem látja jeleit. Tehát alszik, ezúttal éberen, gonosz gondolatokkal a fejében.*
-Szevasz hülye gyerek? *Üdvözli a "hülye gyereket" boldog fennhangon, mintha valami öreg barátja érkezett volna, ha a többiek is ott vannak a celláikban akkor ezt bizony hallani fogják. A zöldbőrű pedig ezzel a momentummal azonnal hugyozni kezd méghozzá jó nagy ívben fekvő helyzetből, felfelé és előre a hang irányába. Ilyet se játszott már hét éves kora óta, de ez is olyan mint a húsbontás, ha egyszer valaki megtanulta többé már nem felejti el. A csorgás hangjából hallani fogja, hogy min is ér véget a sárga sugár. Ha ez csak a kövezetre csorog akkor még variálni is tud vele, és a megfelelő technikával az egész előtte lévő folyosórészt képes befedni. Tartaléka van bőven, bő egy percig tud pömpölni, a hülye gyerek meg hiába használja a trükkjét ennél lejjebb már nem szoríthatja tagjait.*
-Gyere hülye gyerek, örökbe fogadlak. Ülj csak a szerszmámra mint apádéra tetted és érezd ahogy a forró szülői szeretet áramlik felfelé a végbeledben. Ha eleget sikítozol majd azt képzelem egy umblat szukát pocsíkolok. *Röhög és káromkodik és persze nem gondol bele, hogy mi lesz tetteinek következménye. Hisz vissza kell adnia a kölcsönt.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-25 19:13:28
Üzenet elküldve: 2016-07-25 19:13:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
*A hülye gyerek megszólalásra rámerednek a tekintetek, aztán inkább mindenki eloldalog. Ezek után nem nagyon akarnak vele közösködni, biztosra veszik hogy büntetés lesz, előbb vagy utóbb, és ők nem szeretnének részesülni benne. A büszke kis kijelentésére még valaki odaveti hogy "ha még életben leszel", aztán inkább dolgoznak tovább. Eltelik a nap. Még rendes vacsorát kap.*
*Az éjszaka közepén Gravak arra ébred, hogy hangosan csapódik cellájának ajtaja és vak sötét van.*
- Pedig reméltem hogy megjön az eszed.
*Lemondó sóhajjal hangzik a mondat a már megismert hangtól, valahol az ajtótól jön a beszéd.*
- Miért kell minden fajtádbélivel eljátszanom ugyanezt? Háromszor ennyien lehetnétek, de a nagyja belehal a büszkeségébe. Te is inkább meghalsz minthogy behódolj új istenednek?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 19:14:42
*A hülye gyerek megszólalásra rámerednek a tekintetek, aztán inkább mindenki eloldalog. Ezek után nem nagyon akarnak vele közösködni, biztosra veszik hogy büntetés lesz, előbb vagy utóbb, és ők nem szeretnének részesülni benne. A büszke kis kijelentésére még valaki odaveti hogy "ha még életben leszel", aztán inkább dolgoznak tovább. Eltelik a nap. Még rendes vacsorát kap.*
*Az éjszaka közepén Gravak arra ébred, hogy hangosan csapódik cellájának ajtaja és vak sötét van.*
- Pedig reméltem hogy megjön az eszed.
*Lemondó sóhajjal hangzik a mondat a már megismert hangtól, valahol az ajtótól jön a beszéd.*
- Miért kell minden fajtádbélivel eljátszanom ugyanezt? Háromszor ennyien lehetnétek, de a nagyja belehal a büszkeségébe. Te is inkább meghalsz minthogy behódolj új istenednek?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 19:14:42
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-25 11:30:24
Üzenet elküldve: 2016-07-25 11:30:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Kóborlás Taitosra várva//
*Ooz megígérte, hogy nem mászkál el nagyon messze az erdei ösvénytől... nos, ezt az ígéretet nem sikerül betartania, mert már nem tudja pontosan hol is van. Ahogy bandukol egy barlanghoz ér, aminek a bejárata sötéten ásít a messzeségbe.
~Ide inkább nem mennék be... ~ Ezzel a lendülettel vissza is fordul, és próbálja megkeresni a visszautat Synmira kapuihoz. A visszaúton kétszer eltéved, de egy fél óra sétálás után egy ismerős helyet pillant meg. *
~Valahol itt találkoztam Essfyhel, ha jól emlékszem... Igen! Ott ütköztünk egymásnak. ~
A hozzászólás írója (Ooza Ael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 11:32:10
*Ooz megígérte, hogy nem mászkál el nagyon messze az erdei ösvénytől... nos, ezt az ígéretet nem sikerül betartania, mert már nem tudja pontosan hol is van. Ahogy bandukol egy barlanghoz ér, aminek a bejárata sötéten ásít a messzeségbe.
~Ide inkább nem mennék be... ~ Ezzel a lendülettel vissza is fordul, és próbálja megkeresni a visszautat Synmira kapuihoz. A visszaúton kétszer eltéved, de egy fél óra sétálás után egy ismerős helyet pillant meg. *
~Valahol itt találkoztam Essfyhel, ha jól emlékszem... Igen! Ott ütköztünk egymásnak. ~
A hozzászólás írója (Ooza Ael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.25 11:32:10
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-22 22:44:41
Üzenet elküldve: 2016-07-22 22:44:41
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
-A hülye gyerek? *Kérdezi Gravak öblös ork hangján, hogy visszhangzik belé a barlang. Nem direkt kívánja felhívni magára a figyelmet csupán ő még mindig egy ork így a mágikus trükkök iránti tisztelete és a suttogásra való hajlama nagyjából a nullával egyenlő. Ebből persze már rabtársai is érezhetik, hogy Gravak is találkozott a hanggal a sötétben és nem igazán hatotta meg a belépője. Persze, hogy nem, egy rendes ork sohasem becsülne olyat aki az erő helyett holmi piszkos kis trükkökhöz fordul segítségért, mert azok nélkül túl gyenge lenne. Aki a sötétben bujkál mert nem meri megmutatni az arcát és mert talán maga sem vállalja fel azt a szégyent amivel ez az egész ostoba trükközgetés jár.*
-Ah... *Bólint az öreg szavára, már ha az előző meggondolatlan kérdése után még nem emésztette el a mennyei tűz.*
-Akkor fejtés után jöhetne valaki gyakorolni. *Ajálja fel a lehetőséget a többieknek, hogy a harci felkészülést egy új szintre emelhesse.*
-Ha az embereknek tele lesz fönn a gatyájuk, majd visznek vissza a háborúba. Csontot törni, lidérceket pusztítani. *Teljesen büszkén jelenti ezt ki. Amúgy meg ha odafönt mindenki meghal amiért nem vették be a nagy Lewonor Gravakot is a buliba, akkor meg idelent kell majd harcolnia a lefelé törő zombik hada ellen. A háború nem olyan mint a pénz, a pia, vagy az étel. Nem lehet elfogyasztani, nem lehet kifogyni belőle. Inkább olyan mint az eső. Előbb, vagy utóbb de úgyis elérkezik, és aki nem bújt el ember módjára valami sötét lyukban, az táncolhat és futkározhat benne.*
-Ti úgyis sokszor annyit termeltek mint ezek a takonycsomók. És ugyan mi jobb dolgotok lenne mint küzdeni egy jót. Ha meg a háborúra készülünk a hülye gyerek sem bánhatja, hogy gondolunk a fényesre kefélt valagának védelmére is, mert ő ugyan nyiszlett kis éjjeli pillangó.
*Látszólag még mindig nem hajlandó gondolkodni, vagy törődni szavainak esetleges következményeivel. Itt senki nincs aki erősebb lenne nála, a "hülye gyerek" ugyan le tudja őt fogni, de ezt a szégyent már egyedül kell kezelnie. Mert amíg nem áll ki ellene nyíltan addig bizony az ő szemében csak egy szánalomra sem méltó kis féreg.*
-A hülye gyerek? *Kérdezi Gravak öblös ork hangján, hogy visszhangzik belé a barlang. Nem direkt kívánja felhívni magára a figyelmet csupán ő még mindig egy ork így a mágikus trükkök iránti tisztelete és a suttogásra való hajlama nagyjából a nullával egyenlő. Ebből persze már rabtársai is érezhetik, hogy Gravak is találkozott a hanggal a sötétben és nem igazán hatotta meg a belépője. Persze, hogy nem, egy rendes ork sohasem becsülne olyat aki az erő helyett holmi piszkos kis trükkökhöz fordul segítségért, mert azok nélkül túl gyenge lenne. Aki a sötétben bujkál mert nem meri megmutatni az arcát és mert talán maga sem vállalja fel azt a szégyent amivel ez az egész ostoba trükközgetés jár.*
-Ah... *Bólint az öreg szavára, már ha az előző meggondolatlan kérdése után még nem emésztette el a mennyei tűz.*
-Akkor fejtés után jöhetne valaki gyakorolni. *Ajálja fel a lehetőséget a többieknek, hogy a harci felkészülést egy új szintre emelhesse.*
-Ha az embereknek tele lesz fönn a gatyájuk, majd visznek vissza a háborúba. Csontot törni, lidérceket pusztítani. *Teljesen büszkén jelenti ezt ki. Amúgy meg ha odafönt mindenki meghal amiért nem vették be a nagy Lewonor Gravakot is a buliba, akkor meg idelent kell majd harcolnia a lefelé törő zombik hada ellen. A háború nem olyan mint a pénz, a pia, vagy az étel. Nem lehet elfogyasztani, nem lehet kifogyni belőle. Inkább olyan mint az eső. Előbb, vagy utóbb de úgyis elérkezik, és aki nem bújt el ember módjára valami sötét lyukban, az táncolhat és futkározhat benne.*
-Ti úgyis sokszor annyit termeltek mint ezek a takonycsomók. És ugyan mi jobb dolgotok lenne mint küzdeni egy jót. Ha meg a háborúra készülünk a hülye gyerek sem bánhatja, hogy gondolunk a fényesre kefélt valagának védelmére is, mert ő ugyan nyiszlett kis éjjeli pillangó.
*Látszólag még mindig nem hajlandó gondolkodni, vagy törődni szavainak esetleges következményeivel. Itt senki nincs aki erősebb lenne nála, a "hülye gyerek" ugyan le tudja őt fogni, de ezt a szégyent már egyedül kell kezelnie. Mert amíg nem áll ki ellene nyíltan addig bizony az ő szemében csak egy szánalomra sem méltó kis féreg.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:03:27
Üzenet elküldve: 2016-07-22 20:03:27
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
*Gravak is úgy ücsörögne mint a többiek ha átélte volna már azt amit ők. Feltéve hogy életben marad, mert hát a büszkeség nagy úr, van aki a tehetetlenség és a kínzások ellenére sem törik meg soha... Az ilyenek hamar kihalnak erről a helyről, pontosabban eltűnnek. A varázslókról való kérdéseire leginkább csak "fogalmam sincs", "nem tudok róla" és hasonló válaszokat kap, már akitől kap, van aki csak elmegy mellette, van aki a vállát vonogatja. Ha esetleg lenne idelent mágiahasználó az nagyon jól titkolhatja... vagy nincs. Talán őket máshová zárják el. A félvállról vett kőfejtést néha-néha megszólják rabtársai, óva intik, hogy előbb-utóbb felfigyel rá "A hang a sötétben". Így nevezik maguk között a helyi "istenséget". Egy öregebb ork az aki gyakran a "kvótát" emlegeti. Ő legalábbis úgy tapasztalta hogy van egy mennyiség amit elvárnak, de persze ha több sikerül akkor senki nem szól miatta, csak ha keveslik, akkor járnak utána. Szentül meg van győződve arról hogy ha valaki esetleg fél munkanap alatt elég követ kitermel akkor az a nap többi részében akár le is fekhetne aludni, de kipróbálni még senki nem merte. Állítólag először ételmegvonás jár ha valaki nem dolgozik eleget és ha ez nem motivál eléggé akkor jön a kínzás. Aki meg ennek ellenére sem hajlandó csinálni amit csinálnia kell... Fogalmuk sincs mi történik velük, de nem egy olyan rab volt aki egyszer csak eltűnt "reggelre". Ébredésre legalábbis, merthogy mikor van reggel és este azt itt megmondani nem lehet. Senkit nem érdekel Gravak milyen módon vájja a követ, ha a meghatározott területen belül elég követ váj ki.*
*Gravak is úgy ücsörögne mint a többiek ha átélte volna már azt amit ők. Feltéve hogy életben marad, mert hát a büszkeség nagy úr, van aki a tehetetlenség és a kínzások ellenére sem törik meg soha... Az ilyenek hamar kihalnak erről a helyről, pontosabban eltűnnek. A varázslókról való kérdéseire leginkább csak "fogalmam sincs", "nem tudok róla" és hasonló válaszokat kap, már akitől kap, van aki csak elmegy mellette, van aki a vállát vonogatja. Ha esetleg lenne idelent mágiahasználó az nagyon jól titkolhatja... vagy nincs. Talán őket máshová zárják el. A félvállról vett kőfejtést néha-néha megszólják rabtársai, óva intik, hogy előbb-utóbb felfigyel rá "A hang a sötétben". Így nevezik maguk között a helyi "istenséget". Egy öregebb ork az aki gyakran a "kvótát" emlegeti. Ő legalábbis úgy tapasztalta hogy van egy mennyiség amit elvárnak, de persze ha több sikerül akkor senki nem szól miatta, csak ha keveslik, akkor járnak utána. Szentül meg van győződve arról hogy ha valaki esetleg fél munkanap alatt elég követ kitermel akkor az a nap többi részében akár le is fekhetne aludni, de kipróbálni még senki nem merte. Állítólag először ételmegvonás jár ha valaki nem dolgozik eleget és ha ez nem motivál eléggé akkor jön a kínzás. Aki meg ennek ellenére sem hajlandó csinálni amit csinálnia kell... Fogalmuk sincs mi történik velük, de nem egy olyan rab volt aki egyszer csak eltűnt "reggelre". Ébredésre legalábbis, merthogy mikor van reggel és este azt itt megmondani nem lehet. Senkit nem érdekel Gravak milyen módon vájja a követ, ha a meghatározott területen belül elég követ váj ki.*
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-20 17:22:47
Üzenet elküldve: 2016-07-20 17:22:47
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
*Gravak fajtársai úgy ülnek ott egymás mellett mint a házhoz szoktatott herélt orkok, holott egy vasgolyóval pont több jutott mindegyiküknek az átlagnál nem pedig kevesebb. A dolgok egyáltalán nem tetszenek neki legalábbis az elmondások után egyáltalán nem. Mivel maga sem tud védekezni a láncuk ellen ezért a továbbiakban inkább zabál, majd pedig bányászik, bár a rabok és őrök többségének azonnal feltűnhet, hogy Gravakot abszolút nem érdekli az amit neki itt csinálnia kéne. Gyakorlatilag nem is követ fejt, hanem a kezébe kapott csákánnyal kezd el szétverni dolgokat, ami egy porcelán boltban persze veszélyes és tiltandó lenne, de itt a kövön kívül nem talál magának más "ellenfelet" amin gyakorolhatna. Rég volt már fegyver a kezében és rég volt alkalma arra, hogy azt bárminek is ellene fordítsa. A félkezes, kétkezes mozdulatok a lábmunka mind mind a régi csatákat idézik, a rabok pedig nyilván értik a dolgot, hiszen annak idején nyilván ők is bezúztak pár fejet. Gravak gyakorol, hiszen nemsokára háborúba kell mennie. És csak úgy mellesleg egy varázslót is keres említés szintjén, mert az talán többet tud erről az egész vacakról mint ork társai.*
-Nem zártak be ide valami villámhajigáló vén muksót véletlenül? *Teszi fel a kérdést a bányászatban melléje kerülő alakoknak mintha nem találna jobb témát magának. És ami azt illeti nem is nagyon jut eszébe más amiről épp beszélhetnének.*
*Gravak fajtársai úgy ülnek ott egymás mellett mint a házhoz szoktatott herélt orkok, holott egy vasgolyóval pont több jutott mindegyiküknek az átlagnál nem pedig kevesebb. A dolgok egyáltalán nem tetszenek neki legalábbis az elmondások után egyáltalán nem. Mivel maga sem tud védekezni a láncuk ellen ezért a továbbiakban inkább zabál, majd pedig bányászik, bár a rabok és őrök többségének azonnal feltűnhet, hogy Gravakot abszolút nem érdekli az amit neki itt csinálnia kéne. Gyakorlatilag nem is követ fejt, hanem a kezébe kapott csákánnyal kezd el szétverni dolgokat, ami egy porcelán boltban persze veszélyes és tiltandó lenne, de itt a kövön kívül nem talál magának más "ellenfelet" amin gyakorolhatna. Rég volt már fegyver a kezében és rég volt alkalma arra, hogy azt bárminek is ellene fordítsa. A félkezes, kétkezes mozdulatok a lábmunka mind mind a régi csatákat idézik, a rabok pedig nyilván értik a dolgot, hiszen annak idején nyilván ők is bezúztak pár fejet. Gravak gyakorol, hiszen nemsokára háborúba kell mennie. És csak úgy mellesleg egy varázslót is keres említés szintjén, mert az talán többet tud erről az egész vacakról mint ork társai.*
-Nem zártak be ide valami villámhajigáló vén muksót véletlenül? *Teszi fel a kérdést a bányászatban melléje kerülő alakoknak mintha nem találna jobb témát magának. És ami azt illeti nem is nagyon jut eszébe más amiről épp beszélhetnének.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-20 16:39:55
Üzenet elküldve: 2016-07-20 16:39:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
*Megmorranják azért amikor Gravak összesúrlódik valakivel, de konfrontálódni senki nem mer. Ezek is leginkább csak fajtársai és az óriások, az apróbb népek szemfülesebbek és fürgébbek, kikerülik szépen.*
-Mhm...
*Hasonló köszönést kap asztaltársaitól, de csinálnak neki helyet.*
- Rablánc.
*Böki oda két falat közt az egyik nagyobb és morcosabb fajtársa.*
- Lefog, büntet, megöl...
*Még egy rövid magyarázatot is fűz hozzá.*
- Az óriások se, meg a gnóm se tudja leszedni, szokj hozzá és viselkedj. Nem fognak minket a te hülyeséged miatt büntetni.
*Nem, köszönik szépen de nem kérnek ismét a fájdalomból. Szinte mindenki megtapasztalta már, aki nem annak elég volt hallani róla ahhoz, hogy inkább nyugton maradjon. Vagy a rabtársai akadályozták meg hogy valami büntetésre méltót csináljon, mert ha sikerül akkor kapott volna mindenki... A reggeli után kapnak még pár perc pihenőt, aztán nyitják néhány folyosó ajtaját és szétterelik a népet dolgozni. Gravakot nem csak az őrök, de rabtársai is figyelik. Gyakorlatilag maguk a rabok is az őrség szerepét látják el. Megtanulták hogy ha valami gond van akkor mindenki bűnhődik méghozzá nagyon, ha viszont csinálják a dolgukat akkor egészen kényelmesen telhetnek a napjaik. A munka kemény de az órák kényelmesek. Van elég pihenő. Néha előjön egy-egy olyan helyzet amikor ketten egymásnak esnének, de a többiek még az első ökölcsapások előtt elrángatják a tetteseket egymástól. Az őrségnek soha nem kell közbeavatkozni. Az élet unalmas és monoton.*
*Megmorranják azért amikor Gravak összesúrlódik valakivel, de konfrontálódni senki nem mer. Ezek is leginkább csak fajtársai és az óriások, az apróbb népek szemfülesebbek és fürgébbek, kikerülik szépen.*
-Mhm...
*Hasonló köszönést kap asztaltársaitól, de csinálnak neki helyet.*
- Rablánc.
*Böki oda két falat közt az egyik nagyobb és morcosabb fajtársa.*
- Lefog, büntet, megöl...
*Még egy rövid magyarázatot is fűz hozzá.*
- Az óriások se, meg a gnóm se tudja leszedni, szokj hozzá és viselkedj. Nem fognak minket a te hülyeséged miatt büntetni.
*Nem, köszönik szépen de nem kérnek ismét a fájdalomból. Szinte mindenki megtapasztalta már, aki nem annak elég volt hallani róla ahhoz, hogy inkább nyugton maradjon. Vagy a rabtársai akadályozták meg hogy valami büntetésre méltót csináljon, mert ha sikerül akkor kapott volna mindenki... A reggeli után kapnak még pár perc pihenőt, aztán nyitják néhány folyosó ajtaját és szétterelik a népet dolgozni. Gravakot nem csak az őrök, de rabtársai is figyelik. Gyakorlatilag maguk a rabok is az őrség szerepét látják el. Megtanulták hogy ha valami gond van akkor mindenki bűnhődik méghozzá nagyon, ha viszont csinálják a dolgukat akkor egészen kényelmesen telhetnek a napjaik. A munka kemény de az órák kényelmesek. Van elég pihenő. Néha előjön egy-egy olyan helyzet amikor ketten egymásnak esnének, de a többiek még az első ökölcsapások előtt elrángatják a tetteseket egymástól. Az őrségnek soha nem kell közbeavatkozni. Az élet unalmas és monoton.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984