Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-04 13:15:35
Üzenet elküldve: 2020-11-04 13:15:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc alatt beszakad a perem, ahonnan az óriásra lőtt a felette falba csapódó öntőtégely nyomán és a parancsnokhelyettes egy pillanat alatt az alsóbb szinten találja magát. Körülötte kisebb-nagyobb sziklák, törmelék, a levegőt por teszi nehézzé. A férfi a körülményekhez képest jól van, bár jó pár zúzódással gazdagodott a zuhanás nyomán. Ám él és a felszerelései is megvannak, amelyeket a fegyverraktárból szerzett. A foga alatt por csikordul, ahogy állásba tornázza magát, előtte szétszórtan a haramiák, tőle jobbra távolabb az egyre erőtlenebbül hadonászó és bömbölő óriás, átellenes oldalon pedig a Soreyllel kiegészült egykori őrök harcolnak.
A perem beszakadása és a zuhanás nem kerülte el a haramiák figyelmét sem, páran felé néznek, a por függönyén át igyekeznek kideríteni, hogy akad-e ott barát vagy ellenség.
Garsin odafent végül elszánja magát, hogy mozduljon. Valószínűleg a Bredoc alatt leszakadó peremrész is nagyban hozzájárul ehhez. A lány elszámol félelmeivel, helyzetével és a sok-sok ijedség és gátlás mögött talál magában egy kis nyugalmat, ami megacélozhatja akaratát. Hasztalannak és tehetetlennek érzi magát, akinek nincs beleszólása a körülötte zajló eseményekbe, aki képtelen alakítani a sorsukon. De rájöhet, hogy bármi is történik, bárhogyan is alakulnak a dolgok, ha nem tesz semmit, még annyira sem veheti kézbe sorsát, amennyire tehetné. Lehet, hogy keveset tud tenni, de az a kevés talán átbillentheti az egyensúly törékeny mérlegét az oldalukra. Ha még esélyt sem ad magának, akkor biztosan elrohannak mellette az események és ha majd a Kárpiton Túl el kell számolnia tetteivel, talán bánni fogja, hogy mozdulatlan maradt.
Végül Garsin elindul a leszakadt peremrész felé, ahol por száll elmosva a körvonalakat. Még a hangok is eltompulni látszanak, saját szapora lélegzetét hallja leginkább, ahogy a perem felé halad lopva, rejtőzve. Össze-összerezzen egy-egy kiáltásra, bömbölésre vagy összecsattanó acélra, de halad előre és végül eléri a peremet, ahonnan ráláthat a törmelékkel felszórt alsóbb szinte és az épp feltápászkodó, nehezen mozgó Bredocra.*
- ELÉG! *Töri meg a csatazajt egy mennydörgő hang és egyszerre mindenki, aki az alsóbb szinten áll, a felállni készülő Bredoc, Soreyl, haramiák, egykori őrök és még az óriás is, hirtelen a földre kényszerülnek, mintha láthatatlan erő szorítaná őket a talajra.
Egyedül Garsin tud mozogni és a perem rejtekéből megpillanthatja az egyik oldaljáratból előlépő Kékszeműt.
A férfi megszokott csuklyás köpenyét viseli, féltérden helyezkedik el, mindkét kezének tenyerét a földre szorítva, izzó kék szemekkel, felemelt fejjel néz a mozdulni képtelen alakokra maga előtt, akik pár pillanattal ezelőtt még élet-halál harcot vívtak egymással.
Az óriás csak bömbölni tud mozdulatlanságában, majd egy utolsó, elhaló hanggal arccal előre rogy a kőre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc alatt beszakad a perem, ahonnan az óriásra lőtt a felette falba csapódó öntőtégely nyomán és a parancsnokhelyettes egy pillanat alatt az alsóbb szinten találja magát. Körülötte kisebb-nagyobb sziklák, törmelék, a levegőt por teszi nehézzé. A férfi a körülményekhez képest jól van, bár jó pár zúzódással gazdagodott a zuhanás nyomán. Ám él és a felszerelései is megvannak, amelyeket a fegyverraktárból szerzett. A foga alatt por csikordul, ahogy állásba tornázza magát, előtte szétszórtan a haramiák, tőle jobbra távolabb az egyre erőtlenebbül hadonászó és bömbölő óriás, átellenes oldalon pedig a Soreyllel kiegészült egykori őrök harcolnak.
A perem beszakadása és a zuhanás nem kerülte el a haramiák figyelmét sem, páran felé néznek, a por függönyén át igyekeznek kideríteni, hogy akad-e ott barát vagy ellenség.
Garsin odafent végül elszánja magát, hogy mozduljon. Valószínűleg a Bredoc alatt leszakadó peremrész is nagyban hozzájárul ehhez. A lány elszámol félelmeivel, helyzetével és a sok-sok ijedség és gátlás mögött talál magában egy kis nyugalmat, ami megacélozhatja akaratát. Hasztalannak és tehetetlennek érzi magát, akinek nincs beleszólása a körülötte zajló eseményekbe, aki képtelen alakítani a sorsukon. De rájöhet, hogy bármi is történik, bárhogyan is alakulnak a dolgok, ha nem tesz semmit, még annyira sem veheti kézbe sorsát, amennyire tehetné. Lehet, hogy keveset tud tenni, de az a kevés talán átbillentheti az egyensúly törékeny mérlegét az oldalukra. Ha még esélyt sem ad magának, akkor biztosan elrohannak mellette az események és ha majd a Kárpiton Túl el kell számolnia tetteivel, talán bánni fogja, hogy mozdulatlan maradt.
Végül Garsin elindul a leszakadt peremrész felé, ahol por száll elmosva a körvonalakat. Még a hangok is eltompulni látszanak, saját szapora lélegzetét hallja leginkább, ahogy a perem felé halad lopva, rejtőzve. Össze-összerezzen egy-egy kiáltásra, bömbölésre vagy összecsattanó acélra, de halad előre és végül eléri a peremet, ahonnan ráláthat a törmelékkel felszórt alsóbb szinte és az épp feltápászkodó, nehezen mozgó Bredocra.*
- ELÉG! *Töri meg a csatazajt egy mennydörgő hang és egyszerre mindenki, aki az alsóbb szinten áll, a felállni készülő Bredoc, Soreyl, haramiák, egykori őrök és még az óriás is, hirtelen a földre kényszerülnek, mintha láthatatlan erő szorítaná őket a talajra.
Egyedül Garsin tud mozogni és a perem rejtekéből megpillanthatja az egyik oldaljáratból előlépő Kékszeműt.
A férfi megszokott csuklyás köpenyét viseli, féltérden helyezkedik el, mindkét kezének tenyerét a földre szorítva, izzó kék szemekkel, felemelt fejjel néz a mozdulni képtelen alakokra maga előtt, akik pár pillanattal ezelőtt még élet-halál harcot vívtak egymással.
Az óriás csak bömbölni tud mozdulatlanságában, majd egy utolsó, elhaló hanggal arccal előre rogy a kőre.*
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-03 13:50:37
Üzenet elküldve: 2020-11-03 13:50:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ahogy a perem széléhez ér, a szálló portól jó ideig nem sokat lát. Aztán kivenni véli Bredoc páncélos körvonalait a törmelékek között. De él-e még...?
Elpillant arra, amerre Soreylt sejti, s látja is, hogy a férfi elszántan harcol. Ő látszólag még épségben van.
De a parancsnokhelyettes...
Tétovázva áll odafönt, mert fél mozdulni. Fél az óriástól és hogy megint feléjük dob valamit, fél a lenti haramiáktól, vagy hogy a harcolók útjába kerül. De mit is félt voltaképpen? Az életét?
Van azon mit félteni? Az életösztöne szerint igen, ám ő most másképp vélekedik.
Mi van, ha a parancsnokhelyettes még él, csak segítségre van szüksége? Garsin nem hiszi, hogy a banditáktól ő fogja megvédeni a férfit, de ha egy törmelék rá zuhant és attól nem tud mozdulni, vagy lélegezni... ott talán tehet érte valamit. Ha ugyan él még...
A falhoz lapulva, magát összehúzva indul el lefelé a peremen, azon az oldalon, ahol Bredoc is tette. Ha a másik oldalon menne, úgy a káoszon kellene magát átverekednie és hosszabb is volna az út. Itt látja, hogy leszakadt a perem egy része, de fentről nézve nem tűnik leküzdhetetlenül magasnak, hogy egy ugrással, vagy a szélén megkapaszkodva lejusson a parancsnokhelyetteshez.
Miközben halad, szörnyen riasztják a zajok és fel van rá készülve, hogy bármikor agyoncsaphatja őt valami elhajított tárgy, ezért nem is néz máshová, inkább csak előre és lefelé a páncélos alakra. Csak legyen még életben! Csak maradjon életben!...*
*Ahogy a perem széléhez ér, a szálló portól jó ideig nem sokat lát. Aztán kivenni véli Bredoc páncélos körvonalait a törmelékek között. De él-e még...?
Elpillant arra, amerre Soreylt sejti, s látja is, hogy a férfi elszántan harcol. Ő látszólag még épségben van.
De a parancsnokhelyettes...
Tétovázva áll odafönt, mert fél mozdulni. Fél az óriástól és hogy megint feléjük dob valamit, fél a lenti haramiáktól, vagy hogy a harcolók útjába kerül. De mit is félt voltaképpen? Az életét?
Van azon mit félteni? Az életösztöne szerint igen, ám ő most másképp vélekedik.
Mi van, ha a parancsnokhelyettes még él, csak segítségre van szüksége? Garsin nem hiszi, hogy a banditáktól ő fogja megvédeni a férfit, de ha egy törmelék rá zuhant és attól nem tud mozdulni, vagy lélegezni... ott talán tehet érte valamit. Ha ugyan él még...
A falhoz lapulva, magát összehúzva indul el lefelé a peremen, azon az oldalon, ahol Bredoc is tette. Ha a másik oldalon menne, úgy a káoszon kellene magát átverekednie és hosszabb is volna az út. Itt látja, hogy leszakadt a perem egy része, de fentről nézve nem tűnik leküzdhetetlenül magasnak, hogy egy ugrással, vagy a szélén megkapaszkodva lejusson a parancsnokhelyetteshez.
Miközben halad, szörnyen riasztják a zajok és fel van rá készülve, hogy bármikor agyoncsaphatja őt valami elhajított tárgy, ezért nem is néz máshová, inkább csak előre és lefelé a páncélos alakra. Csak legyen még életben! Csak maradjon életben!...*
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:34:21
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:34:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hatalmas öntőtégely repülni kezd, s Bredocnak vajmi kevés esélye lenne az életbenmaradásra, ha telibe találná őt. Eeyr keze azonban úgy látszik megvédi őt ettől a rettenetes haláltól, talán még akadnak tervei vele, azonban nem ússza meg ép bőrrel, ugyanis a perem beszakadni látszik. Cselekedni, vagy beszélni sincs ideje, egy pillanat alatt történik az egész, pusztán szemét hunyja be várva a véget. ~Hát ennyi lett volna? ~ Azonban nem kezd el leperegni előtte élete, bár teste minden porcikáját érzi a törmelék között, még azokat is, amiket rég elfeledett. Életben van. Bár a portól nehézkesen kap levegőt, és kínszenvedés most minden mozzanat, eszmélete is a helyén van úgy ahogy. Ahogy ki tudja venni a körülményekhez képest a haramiák mögött landolhatott, Garsint nem látja a kavalkádban, viszont az óriás tombolását nehéz nem észrevenni. ~A picsába, miből van ez? ~ Nehezen hiszi, hogy még mindig talpon van az a rohadék, de megtanulta már, hogy öreg hiba alábecsülni az ellenséget. Kész szerencse, hogy a korábban felvett pajzsot és egy kardot. Magára szíjjazott, így azok vele együtt zuhantak alá, valamint az övébe dugott tőr. Ez is több a semminél. Talán a páncélja foghatott némít az esésből, ezért lehet még életben, legalábbis ő erre gondol, álljon bármi a háttérben. Nem tudja, hogy észrevették-e, de nem hiszi, hogy elkerülné a haramiák figyelmét egy ilyen robusztus esés. Meg aztán bolond lenne ott heverészni várva a csodát
Ha van is előnye az egészből, az talán az lehet, hogy hátulról csaphat le az ellenségre, ha nem ugranak egyből a nyakába, így igyekszik minél hamarabb talpra állni, és össszeszedni minden erejét, azt a kevéskét, ami maradt, és megpróbál támadásba lendülni a legközelebbi haramiát célba véve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hatalmas öntőtégely repülni kezd, s Bredocnak vajmi kevés esélye lenne az életbenmaradásra, ha telibe találná őt. Eeyr keze azonban úgy látszik megvédi őt ettől a rettenetes haláltól, talán még akadnak tervei vele, azonban nem ússza meg ép bőrrel, ugyanis a perem beszakadni látszik. Cselekedni, vagy beszélni sincs ideje, egy pillanat alatt történik az egész, pusztán szemét hunyja be várva a véget. ~Hát ennyi lett volna? ~ Azonban nem kezd el leperegni előtte élete, bár teste minden porcikáját érzi a törmelék között, még azokat is, amiket rég elfeledett. Életben van. Bár a portól nehézkesen kap levegőt, és kínszenvedés most minden mozzanat, eszmélete is a helyén van úgy ahogy. Ahogy ki tudja venni a körülményekhez képest a haramiák mögött landolhatott, Garsint nem látja a kavalkádban, viszont az óriás tombolását nehéz nem észrevenni. ~A picsába, miből van ez? ~ Nehezen hiszi, hogy még mindig talpon van az a rohadék, de megtanulta már, hogy öreg hiba alábecsülni az ellenséget. Kész szerencse, hogy a korábban felvett pajzsot és egy kardot. Magára szíjjazott, így azok vele együtt zuhantak alá, valamint az övébe dugott tőr. Ez is több a semminél. Talán a páncélja foghatott némít az esésből, ezért lehet még életben, legalábbis ő erre gondol, álljon bármi a háttérben. Nem tudja, hogy észrevették-e, de nem hiszi, hogy elkerülné a haramiák figyelmét egy ilyen robusztus esés. Meg aztán bolond lenne ott heverészni várva a csodát
Ha van is előnye az egészből, az talán az lehet, hogy hátulról csaphat le az ellenségre, ha nem ugranak egyből a nyakába, így igyekszik minél hamarabb talpra állni, és össszeszedni minden erejét, azt a kevéskét, ami maradt, és megpróbál támadásba lendülni a legközelebbi haramiát célba véve.*
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-02 12:17:36
Üzenet elküldve: 2020-11-02 12:17:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A peremen haladva egy alkalmas helyen Bredoc letámasztja a nehéz számszeríjat és az óriást veszi célba. A lövedék a gyomrán találja el a behemótot, de úgy tűnik, hogy ez is kevés, hogy megállítsa. A súlyos, embermagas öntőtégelyt a férfi felé hajítja, vaskos ajkát bömbölés hagyja el, apró, őrülettől csillogó tekintete megsebzőjét keresi.
A parancsnokhelyettes, ha eddig rejtve is maradt volna, most buzdító kiáltásával biztosan felhívja magára a figyelmet. De nincs ideje megnézni, hatott-e a bátorítás, mert az öntőtégely szeli át a levegőt arra, ahol áll. Szerencséjére a célt eltéveszti, az öntőtégely pár méterre tőle szakítja be az egyik sziklába vájt tárna falát, elkerülve Bredocot, megremegtetve a sziklát körülötte. A leomló falrésztől viszont leszakad az a peremrész is ahol áll, így a parancsnokhelyettes lezuhan arra a szinte, ahol a harc folyik. Kisebb-nagyobb sziklák záporoznak körültte, de hála Eeyrnek, viszonylagos épségben ér földet odalent.
Soreyl közben a másik oldalról veti magát a küzdelembe, az egyik egykori őrrel hadakozó haramiát meglepetésből azonnal harcképtelenné teszi, aztán kardja összecsap a megmaradt ellenség egyik tagjával. Az őrök, a valódi őrök, talán a csapat okozta meglepetésnek hála, megvetik lábukat és visszaszorítják a haramiákat.
Az óriás gyomorsebéből bőven ömlik a sűrű, fekete vér, egyre erőtlenebbül hadonászik karjával, de még nem dőlt ki.
Garsin egyedül marad a feljárónál, szinte a földbe gyökerezik a félelemtől és a körülötte arató halál fagyos érintésétől. A lenti csatazaj, az óriás bömbölése és az elhajított öntőtégely nyomán beszakadó fal sokszoros erővel dübörög a fülében. Ám valahogyan legyőzi félelmét és kibotorkál a peremre, hogy láthassa társait. Soreyl a kiszabadult őrök oldalán küzd, még úgy tűnik, nem kapott sebet, Bredocnak pedig sikerült elkerülnie a fél dobott tárgyat, de leszakad a perem azon része, ahol állt és a férfi lezuhanni látszik az alsóbb szintre. A portól és törmeléktől nehezen lehet onnan kivenni, túlélte-e.
Bredoc maga tudja odalent a törmelék között fekve, hogy él. Fáj mindene, a korábbi erő elillanni látszik, a szája megtelik porral, köhögésre ingerli, csikorog a foga alatt. De még él.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A peremen haladva egy alkalmas helyen Bredoc letámasztja a nehéz számszeríjat és az óriást veszi célba. A lövedék a gyomrán találja el a behemótot, de úgy tűnik, hogy ez is kevés, hogy megállítsa. A súlyos, embermagas öntőtégelyt a férfi felé hajítja, vaskos ajkát bömbölés hagyja el, apró, őrülettől csillogó tekintete megsebzőjét keresi.
A parancsnokhelyettes, ha eddig rejtve is maradt volna, most buzdító kiáltásával biztosan felhívja magára a figyelmet. De nincs ideje megnézni, hatott-e a bátorítás, mert az öntőtégely szeli át a levegőt arra, ahol áll. Szerencséjére a célt eltéveszti, az öntőtégely pár méterre tőle szakítja be az egyik sziklába vájt tárna falát, elkerülve Bredocot, megremegtetve a sziklát körülötte. A leomló falrésztől viszont leszakad az a peremrész is ahol áll, így a parancsnokhelyettes lezuhan arra a szinte, ahol a harc folyik. Kisebb-nagyobb sziklák záporoznak körültte, de hála Eeyrnek, viszonylagos épségben ér földet odalent.
Soreyl közben a másik oldalról veti magát a küzdelembe, az egyik egykori őrrel hadakozó haramiát meglepetésből azonnal harcképtelenné teszi, aztán kardja összecsap a megmaradt ellenség egyik tagjával. Az őrök, a valódi őrök, talán a csapat okozta meglepetésnek hála, megvetik lábukat és visszaszorítják a haramiákat.
Az óriás gyomorsebéből bőven ömlik a sűrű, fekete vér, egyre erőtlenebbül hadonászik karjával, de még nem dőlt ki.
Garsin egyedül marad a feljárónál, szinte a földbe gyökerezik a félelemtől és a körülötte arató halál fagyos érintésétől. A lenti csatazaj, az óriás bömbölése és az elhajított öntőtégely nyomán beszakadó fal sokszoros erővel dübörög a fülében. Ám valahogyan legyőzi félelmét és kibotorkál a peremre, hogy láthassa társait. Soreyl a kiszabadult őrök oldalán küzd, még úgy tűnik, nem kapott sebet, Bredocnak pedig sikerült elkerülnie a fél dobott tárgyat, de leszakad a perem azon része, ahol állt és a férfi lezuhanni látszik az alsóbb szintre. A portól és törmeléktől nehezen lehet onnan kivenni, túlélte-e.
Bredoc maga tudja odalent a törmelék között fekve, hogy él. Fáj mindene, a korábbi erő elillanni látszik, a szája megtelik porral, köhögésre ingerli, csikorog a foga alatt. De még él.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:27:40
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Egyedül marad. Reszkető szívvel figyeli, ahogy a két férfi elindul egy-egy irányba, mintha ketten szándékoznának bekeríteni és legyőzni a lenti káoszt.
Beljebb húzódik, újabb feléjük repülő tárgytól tartva, illetve hogy egyszerre tarthassa szemmel a felfelé vezető lépcsőket és a lenti eseményeket.
Kicsit el is veszíti a cselekmények folytonosságát, mert épp fölfelé néz a lépcsősor vége felé, mikor az óriás felüvölt. A hasában lévő nyilat látva hamar összerakja, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt.
Aztán döbbent borzalommal nézi végig, ahogy a behemót egyszerűen kilapítja az egyik haramiát, majd... Még hallja Bredoc bátorító kiáltását és látja repülni az öntőtégelyt, ami épp csak az előbb zúzott szét valaki mást.
Nem jön ki hang a torkán, de már az eddigiektől az ájulás kerülgette, egy pillanatra meg kell támaszkodnia a falban. Aztán a következőben, ha a csattanásból már tudhatja, hogy a méretes tárgy becsapódott, mégis összeszedi magát és közelebb botorkál a perem széléhez, hogy lenézzen... Képzeletében már az összezúzott parancsnokhelyettest látja, de épp ezért kell róla meggyőződnie a saját szemeivel.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.31 13:29:32
*Egyedül marad. Reszkető szívvel figyeli, ahogy a két férfi elindul egy-egy irányba, mintha ketten szándékoznának bekeríteni és legyőzni a lenti káoszt.
Beljebb húzódik, újabb feléjük repülő tárgytól tartva, illetve hogy egyszerre tarthassa szemmel a felfelé vezető lépcsőket és a lenti eseményeket.
Kicsit el is veszíti a cselekmények folytonosságát, mert épp fölfelé néz a lépcsősor vége felé, mikor az óriás felüvölt. A hasában lévő nyilat látva hamar összerakja, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt.
Aztán döbbent borzalommal nézi végig, ahogy a behemót egyszerűen kilapítja az egyik haramiát, majd... Még hallja Bredoc bátorító kiáltását és látja repülni az öntőtégelyt, ami épp csak az előbb zúzott szét valaki mást.
Nem jön ki hang a torkán, de már az eddigiektől az ájulás kerülgette, egy pillanatra meg kell támaszkodnia a falban. Aztán a következőben, ha a csattanásból már tudhatja, hogy a méretes tárgy becsapódott, mégis összeszedi magát és közelebb botorkál a perem széléhez, hogy lenézzen... Képzeletében már az összezúzott parancsnokhelyettest látja, de épp ezért kell róla meggyőződnie a saját szemeivel.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.31 13:29:32
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-30 23:41:37
Üzenet elküldve: 2020-10-30 23:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Soreyl szeméből visszatetsző tekintet némi bátorságot önt Bredoc szívébe, s a kimondott szavak csak még jobban ráerősítenek erre. Ugyan aggódik Garsin miatt, de jelenleg úgy hiszi, hogy amíg nem kerül a frontvonalba, idefent nem eshet baja, legalábbis ezzel nyugtatja magát, ebben tud bízni. Ahogy a peremen egyre inkább közelebb jut, és egyre inkább fokozódik a szívverése. Szinte a fülében hallja, a torka majd szétrobban. Minden egyes mozdulattal esélyesebb, hogy észreveszik, s afelől kétsége sincs, hogyha sikerül ellőnie a nyílvesszőt, akkor biztosan megtörténik. Soreyl másfelé indul, ez sem rossz ötlet, így legalább ő még nagyobb meglepetést tud okozni, ha a helyzet úgy alakul. ~Csak még pár lépés!~ Lát egy alkalmasnak látszó dobozt, amin viszonylag stabilan meg tudja támasztani a számszeríjat, a kezénél biztosan stabilabban. Letérdel, behelyezi a halált osztó lőszert, és tüzel. Az acél egy szempillantás alatt suhan át a levegőn, bár Bredoc fél, hogy a szegényes célzási képességei most kárára válnak, de sikerül eltalálnia a behemótot! Most bizonyára feltűnhet többeknek odalent, hogy mégis honnan a francból, és legfőképpen ki igyekszik ellapátolni az óriási szarkupacot az útból. A gyomrát találja el, nem tudni mennyire súlyos, Bredoc csak bízni tud benne, hogy halálos a seb, vagy legalább a többiek így már elbírnak vele. Talán egy lélegzetvételnyi ideje van, amíg az óriás reagálni tudna, így a korábbi gondolata jut eszébe, hogy így már úgy is tudni fogják, hogy ott van, legalább megpróbál valami hasznot húzni belőle, ha van rá ideje.*
-Ne adjátok fel!
*Mennydörgő hangja bezengheti a tárnát, ahogy szinte üvölt a társainak. Talán sikerül némi lelket önteni beléjük. Épp ekkor már csak arra lesz figyelmes, hogy egy igen nagy tárgy repül felé, s nem kérdéses, hogy kinek a keze nyomán. A számszeríjat azonnal eldobja, sőt, inkább csak elengedi, s ahogy teste reagálni tud megpróbál elugrani oldalra, hogy kikerülje.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Soreyl szeméből visszatetsző tekintet némi bátorságot önt Bredoc szívébe, s a kimondott szavak csak még jobban ráerősítenek erre. Ugyan aggódik Garsin miatt, de jelenleg úgy hiszi, hogy amíg nem kerül a frontvonalba, idefent nem eshet baja, legalábbis ezzel nyugtatja magát, ebben tud bízni. Ahogy a peremen egyre inkább közelebb jut, és egyre inkább fokozódik a szívverése. Szinte a fülében hallja, a torka majd szétrobban. Minden egyes mozdulattal esélyesebb, hogy észreveszik, s afelől kétsége sincs, hogyha sikerül ellőnie a nyílvesszőt, akkor biztosan megtörténik. Soreyl másfelé indul, ez sem rossz ötlet, így legalább ő még nagyobb meglepetést tud okozni, ha a helyzet úgy alakul. ~Csak még pár lépés!~ Lát egy alkalmasnak látszó dobozt, amin viszonylag stabilan meg tudja támasztani a számszeríjat, a kezénél biztosan stabilabban. Letérdel, behelyezi a halált osztó lőszert, és tüzel. Az acél egy szempillantás alatt suhan át a levegőn, bár Bredoc fél, hogy a szegényes célzási képességei most kárára válnak, de sikerül eltalálnia a behemótot! Most bizonyára feltűnhet többeknek odalent, hogy mégis honnan a francból, és legfőképpen ki igyekszik ellapátolni az óriási szarkupacot az útból. A gyomrát találja el, nem tudni mennyire súlyos, Bredoc csak bízni tud benne, hogy halálos a seb, vagy legalább a többiek így már elbírnak vele. Talán egy lélegzetvételnyi ideje van, amíg az óriás reagálni tudna, így a korábbi gondolata jut eszébe, hogy így már úgy is tudni fogják, hogy ott van, legalább megpróbál valami hasznot húzni belőle, ha van rá ideje.*
-Ne adjátok fel!
*Mennydörgő hangja bezengheti a tárnát, ahogy szinte üvölt a társainak. Talán sikerül némi lelket önteni beléjük. Épp ekkor már csak arra lesz figyelmes, hogy egy igen nagy tárgy repül felé, s nem kérdéses, hogy kinek a keze nyomán. A számszeríjat azonnal eldobja, sőt, inkább csak elengedi, s ahogy teste reagálni tud megpróbál elugrani oldalra, hogy kikerülje.*
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-30 13:04:08
Üzenet elküldve: 2020-10-30 13:04:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig is Bredocot tekintették vezetőnek, most sincs másképp. Soreyl kardja sikertelen megtalálása felett érzett dühe nehezen hagyja tisztán gondolkodni. Érthető is, hisz azt hitte, régi cimborájával kiegészülhet most.
A fegyverraktárt elhagyva a folyosó végéről kilesve valóban az őskáoszt pillantják meg. Az óriás tombolása jól felismerhető, mindkét csapatnak meggyűlik a baja vele. Nem csak egymással, de olykor az óriással is fel kell venniük a harcot. Ám a tervük eredményesnek tűnik fentről, a meglepetés ereje még kitartani látszó zavart szült a haramiák rendszerében.
Garsinnak és a két férfinek kézzel fogható esélyük van, hogy kereket oldhassanak és végre kiszabadulhassanak a fogságból. A szabadság felé vezető lépcső ott emelkedik előttük, csak rá kell lépniük az első fokára. A káoszban talán észre sem venné őket senki.
Bredoc és Soreyl tekintete valóban összeakad, a lovag szemében sincs más, mint az övében.*
- Nem hagyhatjuk itt őket. *Mondja a férfi a parancsnokhelyettes ki nem mondott kérdésére. A lány is kap egy pillantást és az ő tekintetéből sem tud kiolvasni ellenkezést. A továbbiak csaknem szavak nélkül döntődnek el.
Bredoc megfelelő helyet keres, de minden lépéssel nő a lelepleződés veszélye. Soreyl a másik irányba indul el a fal mellett igyekezve látatlan maradni, Garsin pedig dönthet, hogy maga is megindul választva egy irányt vagy marad a felső szintre vezető lépcső mellett. Rá sokkal bénítóbb hatással van az odalent arató halál, mint a férfiakra. Szinte béklyót vet a bokáira.
Bredoc közben talál egy megfelelőnek tetsző helyet, ahol ki tudja támasztani egy ládán a súlyos számszeríjat. Az acélsodrony feszül, az alkarnyi lövedék a helyén. Mély levegő és a férfi lőni készül a tomboló óriásra. Amikor elhúzza a ravaszt, a fegyver szinte meg sem mozdul, halálos nyila az óriás felé reppen. A lövés a gyomrán találja el a célpontot és mélyen a testébe fúródik. A behemót fájdalmasan felordít, a kezében lévő súlyos vas öntőtégellyel a haragosan a földbe lapít egy haramiát, majd a tégelyt Bredoc felé hajítja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig is Bredocot tekintették vezetőnek, most sincs másképp. Soreyl kardja sikertelen megtalálása felett érzett dühe nehezen hagyja tisztán gondolkodni. Érthető is, hisz azt hitte, régi cimborájával kiegészülhet most.
A fegyverraktárt elhagyva a folyosó végéről kilesve valóban az őskáoszt pillantják meg. Az óriás tombolása jól felismerhető, mindkét csapatnak meggyűlik a baja vele. Nem csak egymással, de olykor az óriással is fel kell venniük a harcot. Ám a tervük eredményesnek tűnik fentről, a meglepetés ereje még kitartani látszó zavart szült a haramiák rendszerében.
Garsinnak és a két férfinek kézzel fogható esélyük van, hogy kereket oldhassanak és végre kiszabadulhassanak a fogságból. A szabadság felé vezető lépcső ott emelkedik előttük, csak rá kell lépniük az első fokára. A káoszban talán észre sem venné őket senki.
Bredoc és Soreyl tekintete valóban összeakad, a lovag szemében sincs más, mint az övében.*
- Nem hagyhatjuk itt őket. *Mondja a férfi a parancsnokhelyettes ki nem mondott kérdésére. A lány is kap egy pillantást és az ő tekintetéből sem tud kiolvasni ellenkezést. A továbbiak csaknem szavak nélkül döntődnek el.
Bredoc megfelelő helyet keres, de minden lépéssel nő a lelepleződés veszélye. Soreyl a másik irányba indul el a fal mellett igyekezve látatlan maradni, Garsin pedig dönthet, hogy maga is megindul választva egy irányt vagy marad a felső szintre vezető lépcső mellett. Rá sokkal bénítóbb hatással van az odalent arató halál, mint a férfiakra. Szinte béklyót vet a bokáira.
Bredoc közben talál egy megfelelőnek tetsző helyet, ahol ki tudja támasztani egy ládán a súlyos számszeríjat. Az acélsodrony feszül, az alkarnyi lövedék a helyén. Mély levegő és a férfi lőni készül a tomboló óriásra. Amikor elhúzza a ravaszt, a fegyver szinte meg sem mozdul, halálos nyila az óriás felé reppen. A lövés a gyomrán találja el a célpontot és mélyen a testébe fúródik. A behemót fájdalmasan felordít, a kezében lévő súlyos vas öntőtégellyel a haragosan a földbe lapít egy haramiát, majd a tégelyt Bredoc felé hajítja.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-26 17:35:04
Üzenet elküldve: 2020-10-26 17:35:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A folyosó végére érve bár még mindig fél, de muszáj közelebb mennie az emelet széléhez, hogy lelásson a csatára... Próbál kivenni ismerős arcokat a még harcolók és az elesettek között, de maga az óriás is rabul ejti tekintetét néhány hosszú, megdöbbent pillanatra. Még sosem látott hozzá hasonlót... Óriást már talán, de nem ilyen hatalmasat.
A lenti káosz és vérengzés innen nézve távolinak, szinte álomszerűnek tűnik, persze tisztában van vele, hogy a valóságot látja, épp csak az elméje is keresi már a menekülőutat.
Aztán érkezik egy hatalmas csattanás a közelükben, amitől Garsin ösztönösen rándul össze, majd a szemébe pattant portól és apró törmeléktől elvakulva, összezavarodva és köhögve néz körül, igyekszik fölfogni, hogy mi történt és hogy a két férfi rendben van-e...
Szerencsére a csille nem őket találta el, csak a falat a járat vége mellett. Bredoc káromkodik, Garsin meg szinte még fel sem mérte a terepet és a lehetőségeiket, de talán mindegy is. Egyedül aligha mozdulna bármerre is, a parancsnokhelyettes pedig már döntött.
Szavait hallva, ha a lány nem is lesz bátrabb, de megért valamennyit a hősiességből és becsületességből, ami tiszteletet ébreszt benne és a vágyat, hogy ő is a férfihoz hasonlatos lehessen. Persze a helyzete reménytelen, hiszen túl gyenge ahhoz, hogy bármit is tehessen. Így csak áll a nagy események között, egyszerű, gyáva, de egyébként is tehetetlen megfigyelőként, ügyelve rá, hogy legalább akadályt és hátráltatást ne jelentsen a két férfinak.
Tekintete odatéved a felfelé vezető járat felé is azért, de nem vágyódásból, hisz odafent sem várja semmi, egyedül nem vágyik megmenekedni... Nem, ő azt találja ki saját feladatának, hogy "fedezze" a többieket az onnan esetlegesen érkező veszélytől, ami persze csak figyelmeztetést jelent.*
*A folyosó végére érve bár még mindig fél, de muszáj közelebb mennie az emelet széléhez, hogy lelásson a csatára... Próbál kivenni ismerős arcokat a még harcolók és az elesettek között, de maga az óriás is rabul ejti tekintetét néhány hosszú, megdöbbent pillanatra. Még sosem látott hozzá hasonlót... Óriást már talán, de nem ilyen hatalmasat.
A lenti káosz és vérengzés innen nézve távolinak, szinte álomszerűnek tűnik, persze tisztában van vele, hogy a valóságot látja, épp csak az elméje is keresi már a menekülőutat.
Aztán érkezik egy hatalmas csattanás a közelükben, amitől Garsin ösztönösen rándul össze, majd a szemébe pattant portól és apró törmeléktől elvakulva, összezavarodva és köhögve néz körül, igyekszik fölfogni, hogy mi történt és hogy a két férfi rendben van-e...
Szerencsére a csille nem őket találta el, csak a falat a járat vége mellett. Bredoc káromkodik, Garsin meg szinte még fel sem mérte a terepet és a lehetőségeiket, de talán mindegy is. Egyedül aligha mozdulna bármerre is, a parancsnokhelyettes pedig már döntött.
Szavait hallva, ha a lány nem is lesz bátrabb, de megért valamennyit a hősiességből és becsületességből, ami tiszteletet ébreszt benne és a vágyat, hogy ő is a férfihoz hasonlatos lehessen. Persze a helyzete reménytelen, hiszen túl gyenge ahhoz, hogy bármit is tehessen. Így csak áll a nagy események között, egyszerű, gyáva, de egyébként is tehetetlen megfigyelőként, ügyelve rá, hogy legalább akadályt és hátráltatást ne jelentsen a két férfinak.
Tekintete odatéved a felfelé vezető járat felé is azért, de nem vágyódásból, hisz odafent sem várja semmi, egyedül nem vágyik megmenekedni... Nem, ő azt találja ki saját feladatának, hogy "fedezze" a többieket az onnan esetlegesen érkező veszélytől, ami persze csak figyelmeztetést jelent.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:48:48
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:48:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszületik az elhatározás, úgy tűnik, hogy a nehéz döntések nem kerülik el a hármast, s Bredoc kívánja ezt a legkevésbé, mégis úgy érzi, hogy az ő vállára nehezedik súlyos teherként a felelősség a többiek életéért, és a döntésekért is, melyeket meg kell hozni. Sikerül a monstrum fegyvert működőképessé tenné, s elindulnak a zaj irányába. Nem telik el sok idő, hogy lelássanak egy alsóbb szintre, s társaikat, a haramiákat, és az órást is egyszerre egy szörnyű és véres kavalkádba kuszálódni. Nehéz is kivenni, hogy ki kivel van, élettelen testek hevernek a földön, s úgy látszik, hogy mindenki foggal-körömmel harcol. ~A picsába! De legalább még élnek!~*
-De legalább még élnek!
*Ezt hangosan is ki kell, hogy mondja, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre őket a lentiek. Ekkor újabb zajt hallanak a mellettük csapódó csille okozta robajt, mely beteríti őket porral és füsttel. Ekkortájt fedezi fel a parancsnokhelyettes a felfelé vezető lépcsőt, s ismét egy borzasztó döntés elé kényszerül. Hagyják-e hátra társaikat, a talán már szabadságot jelentő útra térve, vagy ne használják ki az alkalmat, míg még észrevétlenek, és próbáljanak segíteni nekik.*
-A francba is!
*Szisszen fel Bredoc, s szinte a szíve szakad meg, ahogy Garsinra néz. Soreyl tekintetét is keresi, de úgy hiszi, hogy ugyanazt láthatja benne, mint amit a sajátjában látna, ha bele tudna nézni.*
-Lehet, hogyha most elmenekülnénk, nagyobb eséllyel élnénk túl, de a picsába is, nem tudnék soha tükörbe nézni.
*Azzal lendületet véve kezd el mozogni azon a járaton, mely körbeöleli az alsóbb szinten, s igyekszik arra az oldalra kerülni, ahol az egykori őrök lehetnek. Ha lehetőséget lát, tiszta célpontot, akadálymentesen az óriásra, úgy a böszme számszeríjat készenlétbe helyezi, letérdel, hogy biztosabb legyen a tartása, egy nagy sóhaj, kifújás, és lő. Ha le tudná teríteni a behemótot, talán a társai már meg tudnának küzdeni a haramiákkal, legalábbis sokkal tisztább lenne a helyzet. Közben azt latolgatja, hogy a láncokon fel tudnának-e mászni hozzájuk a többiek.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 16:49:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszületik az elhatározás, úgy tűnik, hogy a nehéz döntések nem kerülik el a hármast, s Bredoc kívánja ezt a legkevésbé, mégis úgy érzi, hogy az ő vállára nehezedik súlyos teherként a felelősség a többiek életéért, és a döntésekért is, melyeket meg kell hozni. Sikerül a monstrum fegyvert működőképessé tenné, s elindulnak a zaj irányába. Nem telik el sok idő, hogy lelássanak egy alsóbb szintre, s társaikat, a haramiákat, és az órást is egyszerre egy szörnyű és véres kavalkádba kuszálódni. Nehéz is kivenni, hogy ki kivel van, élettelen testek hevernek a földön, s úgy látszik, hogy mindenki foggal-körömmel harcol. ~A picsába! De legalább még élnek!~*
-De legalább még élnek!
*Ezt hangosan is ki kell, hogy mondja, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre őket a lentiek. Ekkor újabb zajt hallanak a mellettük csapódó csille okozta robajt, mely beteríti őket porral és füsttel. Ekkortájt fedezi fel a parancsnokhelyettes a felfelé vezető lépcsőt, s ismét egy borzasztó döntés elé kényszerül. Hagyják-e hátra társaikat, a talán már szabadságot jelentő útra térve, vagy ne használják ki az alkalmat, míg még észrevétlenek, és próbáljanak segíteni nekik.*
-A francba is!
*Szisszen fel Bredoc, s szinte a szíve szakad meg, ahogy Garsinra néz. Soreyl tekintetét is keresi, de úgy hiszi, hogy ugyanazt láthatja benne, mint amit a sajátjában látna, ha bele tudna nézni.*
-Lehet, hogyha most elmenekülnénk, nagyobb eséllyel élnénk túl, de a picsába is, nem tudnék soha tükörbe nézni.
*Azzal lendületet véve kezd el mozogni azon a járaton, mely körbeöleli az alsóbb szinten, s igyekszik arra az oldalra kerülni, ahol az egykori őrök lehetnek. Ha lehetőséget lát, tiszta célpontot, akadálymentesen az óriásra, úgy a böszme számszeríjat készenlétbe helyezi, letérdel, hogy biztosabb legyen a tartása, egy nagy sóhaj, kifújás, és lő. Ha le tudná teríteni a behemótot, talán a társai már meg tudnának küzdeni a haramiákkal, legalábbis sokkal tisztább lenne a helyzet. Közben azt latolgatja, hogy a láncokon fel tudnának-e mászni hozzájuk a többiek.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 16:49:05
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-26 14:38:19
Üzenet elküldve: 2020-10-26 14:38:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A fegyverraktárban valóban nem tartanak semmiféle bájitalt, a csapat egyetlen tagja sem talál ilyesmit. Fegyver az akad bőven, páncél és pajzs is, de fiola egy sem.
Míg Bredoc a lővájatba illeszti a valóban súlyos és vaskos nyílvesszőt, addig kitárgyalhatják, hogy merre tovább. Az a javaslat hangzik el a parancsnokhelyettes részéről, hogy arra menjenek tovább, amerről a csatazajt is hallják. Más lehetőség nemigen kínálkozik, hacsak arra nem akarnak indulni, amerre a kapitány elszaladt.
Garsin némán hallgatja a döntéseket, ujjai közt szorongatja kését, egyetlen fegyverét, amitől bátorságot és határozottságot várna. Senki sem hibáztatná őt, valóban akadnának olyanok, akik összekuporodva feküdnének a sarokban az istenekhez fohászkodva életükért. De a lány még kitart. Hogy meddig, az kérdés.
Végül zár kattan a fegyverraktár ajtaján, a kulcsok a lányhoz kerülnek és a három főre fogyatkozott csapat megindul a folyosó vége felé, ahonnan a harc hangjai is hallatszódnak.
A folyosó végére érve az alsóbb szintre láthatnak le, amelyet ez a szint emeletként fut körbe. Csörlők és láncok lógnak fentről lefelé hasztalan, a sarkokon, ahogy itt is felettük, fáklyák égnek.
Az alsóbb, szélesebb szinten dúl a harc. Haramiák és egykori őrök, meg az óriás között. Az óriás bömbölve csapkod hatalmas karjával, őrületben izzó tekintetében némi ijedtség és düh. Ami a keze ügyébe kerül azt hozzávágja ahhoz, akit épp meglát, nem válogat, őr vagy bandita, egyként osztja nekik az áldást. A kiszabadult egykori őrök ezért nehezen birkóznak egymással, mert az óriásra is figyelniük kell. Testek is hevernek szanaszét, innen nehéz volna megállapítani, hogy haramia vagy őr.
Egy csille csapódik a csapat mellett a falba, porral és törmelékkel terítve be a folyosó végén megbújó csapatot. Tőlük balra pedig egy újabb lépcsősor vezet felfelé, valószínűleg már a felszínre, a szabadság felé, de újabb járat is indul meg, ami körbejárhatja az alsóbb szintet.*
*A fegyverraktárban valóban nem tartanak semmiféle bájitalt, a csapat egyetlen tagja sem talál ilyesmit. Fegyver az akad bőven, páncél és pajzs is, de fiola egy sem.
Míg Bredoc a lővájatba illeszti a valóban súlyos és vaskos nyílvesszőt, addig kitárgyalhatják, hogy merre tovább. Az a javaslat hangzik el a parancsnokhelyettes részéről, hogy arra menjenek tovább, amerről a csatazajt is hallják. Más lehetőség nemigen kínálkozik, hacsak arra nem akarnak indulni, amerre a kapitány elszaladt.
Garsin némán hallgatja a döntéseket, ujjai közt szorongatja kését, egyetlen fegyverét, amitől bátorságot és határozottságot várna. Senki sem hibáztatná őt, valóban akadnának olyanok, akik összekuporodva feküdnének a sarokban az istenekhez fohászkodva életükért. De a lány még kitart. Hogy meddig, az kérdés.
Végül zár kattan a fegyverraktár ajtaján, a kulcsok a lányhoz kerülnek és a három főre fogyatkozott csapat megindul a folyosó vége felé, ahonnan a harc hangjai is hallatszódnak.
A folyosó végére érve az alsóbb szintre láthatnak le, amelyet ez a szint emeletként fut körbe. Csörlők és láncok lógnak fentről lefelé hasztalan, a sarkokon, ahogy itt is felettük, fáklyák égnek.
Az alsóbb, szélesebb szinten dúl a harc. Haramiák és egykori őrök, meg az óriás között. Az óriás bömbölve csapkod hatalmas karjával, őrületben izzó tekintetében némi ijedtség és düh. Ami a keze ügyébe kerül azt hozzávágja ahhoz, akit épp meglát, nem válogat, őr vagy bandita, egyként osztja nekik az áldást. A kiszabadult egykori őrök ezért nehezen birkóznak egymással, mert az óriásra is figyelniük kell. Testek is hevernek szanaszét, innen nehéz volna megállapítani, hogy haramia vagy őr.
Egy csille csapódik a csapat mellett a falba, porral és törmelékkel terítve be a folyosó végén megbújó csapatot. Tőlük balra pedig egy újabb lépcsősor vezet felfelé, valószínűleg már a felszínre, a szabadság felé, de újabb járat is indul meg, ami körbejárhatja az alsóbb szintet.*
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:47:10
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:47:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc köszönetmondására némán biccent, s inkább tűnhet úgy, hogy igazából ő hálás érte, hogy valamiben a férfi hasznára lehetett..
A folyosóra érve aztán következik egy rövid megbeszélés. Ő persze továbbra sem véli úgy, hogy bármi alapja volna annak, hogy ő beleszóljon a tervezésbe, de ő is úgy látja, hogy visszafelé nincs értelme menniük. Még akkor sem, ha a másik út közelebbi veszélyt ígér...
A kését most már a kezében hagyja és igyekszik bátorságot gyűjteni, de valahogy elmarad a két férfi háta mögött. Jelen pillanatban is szégyelli magát miatta, hogy élő pajzsként hagyja őket maga előtt menetelni, ahelyett, hogy mellettük haladna, vagy Bredocnak segítene a cipekedésben, ám a bűntudatnál erősebbnek bizonyul a félelme.
Azt látja maga előtt, hogy a következő sarkon befordulva majd hatalmas túlerővel kell szembenézniük és ez a rémkép arra kényszeríti maradék kis életösztönét, hogy parancsolja őt hátra. Pedig ha tényleg az vár rájuk, amit elképzelt, akkor a két városőr sem védheti meg...
De hát a félelem már csak ilyen ostoba. Garsinnak azért is küzdenie kell, hogy egyáltalán folytassa a menekülést, s ne csak lekuporodjon az egyik sötét sarokba.*
*Bredoc köszönetmondására némán biccent, s inkább tűnhet úgy, hogy igazából ő hálás érte, hogy valamiben a férfi hasznára lehetett..
A folyosóra érve aztán következik egy rövid megbeszélés. Ő persze továbbra sem véli úgy, hogy bármi alapja volna annak, hogy ő beleszóljon a tervezésbe, de ő is úgy látja, hogy visszafelé nincs értelme menniük. Még akkor sem, ha a másik út közelebbi veszélyt ígér...
A kését most már a kezében hagyja és igyekszik bátorságot gyűjteni, de valahogy elmarad a két férfi háta mögött. Jelen pillanatban is szégyelli magát miatta, hogy élő pajzsként hagyja őket maga előtt menetelni, ahelyett, hogy mellettük haladna, vagy Bredocnak segítene a cipekedésben, ám a bűntudatnál erősebbnek bizonyul a félelme.
Azt látja maga előtt, hogy a következő sarkon befordulva majd hatalmas túlerővel kell szembenézniük és ez a rémkép arra kényszeríti maradék kis életösztönét, hogy parancsolja őt hátra. Pedig ha tényleg az vár rájuk, amit elképzelt, akkor a két városőr sem védheti meg...
De hát a félelem már csak ilyen ostoba. Garsinnak azért is küzdenie kell, hogy egyáltalán folytassa a menekülést, s ne csak lekuporodjon az egyik sötét sarokba.*
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-23 22:38:39
Üzenet elküldve: 2020-10-23 22:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Immár felszerelkezve régi páncéljával, s a városi őrség poros köpenyét magára öltve érzi, ahogy ereiben a vér csak úgy buzog. ~A varázsitalt biztos nem tartják itt.~ Pedig az segíthetne csak igazán. Mindenesetre nem lehet telhetetlen, örülni kell az apró győzelemnek. Rövid szerelkezés után újabb döntésre kényszerülnek. Garsinnak engedi, hogy segítsen neki, nem is kis segítség, hogy az apró keze oda is elér, ahová Bredocé már nem biztos, legalábbis nem kényelmesen.*
-Köszönöm.
*Fontosnak érzi megköszönni, hátha ez is enyhíti a lány lelkét.*
-Arra nem mehetünk, amerről jöttünk, semmi értelme nem lenne. Én azt mondom menjünk a zaj felé. Ha csata van, kell lennie még társuknak is ott, hisz különben nem lenne csatározás. Más utat meg úgyse tudunk, az a fasszopó meg elszaladt.
*Köp egyet, majd megmarkolja a számszeríjat, s ha az előző haramia nem tette volna meg, akinél volt, úgy a csörlővel tüzelésre késszé teszi a fegyvert, s a vaskos vesszőt is beleilleszti, ha teheti.*
-Egy lövésig viszem magammal, aztán csak holtsúly. Talán tényleg az óriás jön majd szembe, vagy valami még rosszabb. Amúgy sem szaladhatunk a veszélybe teljes erővel. ~Nem mintha eddig nem ezt tettük volna.~
*Azzal, ha egyetértés van, úgy kezében a számszeríjat maga elé tartva, tüzelésre készen indul el a zajok forrása felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Immár felszerelkezve régi páncéljával, s a városi őrség poros köpenyét magára öltve érzi, ahogy ereiben a vér csak úgy buzog. ~A varázsitalt biztos nem tartják itt.~ Pedig az segíthetne csak igazán. Mindenesetre nem lehet telhetetlen, örülni kell az apró győzelemnek. Rövid szerelkezés után újabb döntésre kényszerülnek. Garsinnak engedi, hogy segítsen neki, nem is kis segítség, hogy az apró keze oda is elér, ahová Bredocé már nem biztos, legalábbis nem kényelmesen.*
-Köszönöm.
*Fontosnak érzi megköszönni, hátha ez is enyhíti a lány lelkét.*
-Arra nem mehetünk, amerről jöttünk, semmi értelme nem lenne. Én azt mondom menjünk a zaj felé. Ha csata van, kell lennie még társuknak is ott, hisz különben nem lenne csatározás. Más utat meg úgyse tudunk, az a fasszopó meg elszaladt.
*Köp egyet, majd megmarkolja a számszeríjat, s ha az előző haramia nem tette volna meg, akinél volt, úgy a csörlővel tüzelésre késszé teszi a fegyvert, s a vaskos vesszőt is beleilleszti, ha teheti.*
-Egy lövésig viszem magammal, aztán csak holtsúly. Talán tényleg az óriás jön majd szembe, vagy valami még rosszabb. Amúgy sem szaladhatunk a veszélybe teljes erővel. ~Nem mintha eddig nem ezt tettük volna.~
*Azzal, ha egyetértés van, úgy kezében a számszeríjat maga elé tartva, tüzelésre készen indul el a zajok forrása felé.*
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-23 17:20:11
Üzenet elküldve: 2020-10-23 17:20:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ugyan Soreyl kardja nincs meg, de a páncéljuk és a többi fegyver igen, ez valóban aprócska győzelem. Bredoc köpenye is megvan, összegyűrve találja az egyik sarokban. Gyorsan felszerelik magukat és ha vesznek páncélt, találnak bőrből készültet is, épp a szíjakat csatolják, amikor Garsin besiet a kapitány pálfordulásának hírével.
Hogy kinek a hibája vagy egyáltalán hibája-e valakinek, nem derül ki, de senki sem hibáztatja a lányt.
Garsinnak semmit sem kell már mondania azon kívül, amit elmondott, a két férfi immáron fegyverben indulhatnak tovább. Bredoc rápróbál a számszeríjra, amit normál esetben talán nem találna nehéznek, de most mégis érzi a súlyát és korábban hallhatták, hogy egy csörlővel kell felajzani, ami most ott hever az egyik haramia teste mellett. Az biztos, hogy hatalmas sebet ejthet, átszakíthatja a vértet és egy ajtót is akár, de a használhatóságáról Bredocnak kell döntenie. Soreylt a saját kardja érdekli csak, de felvesz egy bőrvértet, egy kerek fapajzsot és egy hosszúkardot.
A parancsnokhelyettes az indulás mellett dönt, Garsinra a kulcsokat bízná, amely a rácsos ajtóban van. Aki eddig vezette őket, a kapitány elszaladt, így nincs már, aki vezesse őket, így a hármasnak kell dönteni. Soreyl rá is kérdez.*
- Merre? *Bredocot fürkészi, de persze Garsin is élhet javaslattal.
Amerre korábban a haramiák elszaladtak, még mindig hallani fegyvercsörgést és az óriás bömbölését. A következő szint felfelé már az a szint, ahol a Kékszemű lakhelye is van, legalábbis így sejtik. Innen mehetnek arra, amerre a haramiák elfutottak, amerre a harc hangját is hallják. Talán arra fel lehet jutni a következő szintre is, ami már csaknem a felszínen van.*
*Ugyan Soreyl kardja nincs meg, de a páncéljuk és a többi fegyver igen, ez valóban aprócska győzelem. Bredoc köpenye is megvan, összegyűrve találja az egyik sarokban. Gyorsan felszerelik magukat és ha vesznek páncélt, találnak bőrből készültet is, épp a szíjakat csatolják, amikor Garsin besiet a kapitány pálfordulásának hírével.
Hogy kinek a hibája vagy egyáltalán hibája-e valakinek, nem derül ki, de senki sem hibáztatja a lányt.
Garsinnak semmit sem kell már mondania azon kívül, amit elmondott, a két férfi immáron fegyverben indulhatnak tovább. Bredoc rápróbál a számszeríjra, amit normál esetben talán nem találna nehéznek, de most mégis érzi a súlyát és korábban hallhatták, hogy egy csörlővel kell felajzani, ami most ott hever az egyik haramia teste mellett. Az biztos, hogy hatalmas sebet ejthet, átszakíthatja a vértet és egy ajtót is akár, de a használhatóságáról Bredocnak kell döntenie. Soreylt a saját kardja érdekli csak, de felvesz egy bőrvértet, egy kerek fapajzsot és egy hosszúkardot.
A parancsnokhelyettes az indulás mellett dönt, Garsinra a kulcsokat bízná, amely a rácsos ajtóban van. Aki eddig vezette őket, a kapitány elszaladt, így nincs már, aki vezesse őket, így a hármasnak kell dönteni. Soreyl rá is kérdez.*
- Merre? *Bredocot fürkészi, de persze Garsin is élhet javaslattal.
Amerre korábban a haramiák elszaladtak, még mindig hallani fegyvercsörgést és az óriás bömbölését. A következő szint felfelé már az a szint, ahol a Kékszemű lakhelye is van, legalábbis így sejtik. Innen mehetnek arra, amerre a haramiák elfutottak, amerre a harc hangját is hallják. Talán arra fel lehet jutni a következő szintre is, ami már csaknem a felszínen van.*
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-21 17:27:36
Üzenet elküldve: 2020-10-21 17:27:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Megnyugszik lassan, amennyire ez a jelen körülmények között egyáltalán lehetséges. A két városőr él és épségben van, vagy legalábbis nem gyarapodott sérüléseik száma. Ez neki elég, hogy még őrizze a lélekjelentétét, hiszen még nem maradt egyedül és még van esélyük a kijutásra... Persze Bredoc megértő, meleg szavai is segítenek, s ugyan a szégyenérzetét nem veszik el egészen, de mindenképpen jó érzés, hogy a férfi látszólag nem hibáztatja őt.
Zavartan toporog és vár, míg a két városőr fölszerelkezik. Ha kell és engedik, úgy segít a páncélokkal, főleg a parancsnokhelyettesnek. Aggódik érte. Bár ránézésre bírja még, de Garsin sejti, hogy mennyire el lehet gyengülve az elfertőződött sebétől és a láztól. Most pedig még a páncélt is cipelnie kell...
Persze érteni nem ért ezekhez a védőfelszerelésekhez, úgyhogy segítsége még inkább feltételes, csak akkor fog menni, ha ellátják a kellő utasításokkal.
Nem tudja, Bredoc mire gondol, de ő is jobban örül annak, hogy a Kapitány a látszat szerint visszafelé igyekezett. Talán mert nagyon szeretné azt hinni, hogy az egykori beosztottjainak, a raboknak ment segíteni és nem árulásból távozott. Illetve, mivel ők alighanem fölfelé igyekeznek, szerencsésebbnek véli, hogy nem arra ment a Kapitány is, mert különben még több okuk volna attól tartani, hogy a banditákat ment figyelmeztetni, hogy zárják el a menekülőutakat.
Ha így, vagy úgy, de végeztek és Bredoc felszólítja őket az indulásra, engedelmesen követi az utasításait.
Mikor a férfi mellette elhaladtában a fejéért nyúl, hogy megsimogassa, Garsin ösztönösen kapja el a fejét, mert az évek rossz tapasztalata nem múlik el csak úgy. Aztán persze rájön, hogy Bredocról van szó, így ha a férfi ennek ellenére nem állt el szándékától, hagyja magát, de érezhetően feszeng.
Aztán, ha a két városőr kijjebb ment, ő is követi őket és bezárja a rácsot, a kulcsokat eltéve a többi közé a zsebébe, amit már eléggé húz a sok innen-onnan összeszedett darab.
Majd ezzel indulásra kész is, s megy, amerre a másik kettő vezeti.*
*Megnyugszik lassan, amennyire ez a jelen körülmények között egyáltalán lehetséges. A két városőr él és épségben van, vagy legalábbis nem gyarapodott sérüléseik száma. Ez neki elég, hogy még őrizze a lélekjelentétét, hiszen még nem maradt egyedül és még van esélyük a kijutásra... Persze Bredoc megértő, meleg szavai is segítenek, s ugyan a szégyenérzetét nem veszik el egészen, de mindenképpen jó érzés, hogy a férfi látszólag nem hibáztatja őt.
Zavartan toporog és vár, míg a két városőr fölszerelkezik. Ha kell és engedik, úgy segít a páncélokkal, főleg a parancsnokhelyettesnek. Aggódik érte. Bár ránézésre bírja még, de Garsin sejti, hogy mennyire el lehet gyengülve az elfertőződött sebétől és a láztól. Most pedig még a páncélt is cipelnie kell...
Persze érteni nem ért ezekhez a védőfelszerelésekhez, úgyhogy segítsége még inkább feltételes, csak akkor fog menni, ha ellátják a kellő utasításokkal.
Nem tudja, Bredoc mire gondol, de ő is jobban örül annak, hogy a Kapitány a látszat szerint visszafelé igyekezett. Talán mert nagyon szeretné azt hinni, hogy az egykori beosztottjainak, a raboknak ment segíteni és nem árulásból távozott. Illetve, mivel ők alighanem fölfelé igyekeznek, szerencsésebbnek véli, hogy nem arra ment a Kapitány is, mert különben még több okuk volna attól tartani, hogy a banditákat ment figyelmeztetni, hogy zárják el a menekülőutakat.
Ha így, vagy úgy, de végeztek és Bredoc felszólítja őket az indulásra, engedelmesen követi az utasításait.
Mikor a férfi mellette elhaladtában a fejéért nyúl, hogy megsimogassa, Garsin ösztönösen kapja el a fejét, mert az évek rossz tapasztalata nem múlik el csak úgy. Aztán persze rájön, hogy Bredocról van szó, így ha a férfi ennek ellenére nem állt el szándékától, hagyja magát, de érezhetően feszeng.
Aztán, ha a két városőr kijjebb ment, ő is követi őket és bezárja a rácsot, a kulcsokat eltéve a többi közé a zsebébe, amit már eléggé húz a sok innen-onnan összeszedett darab.
Majd ezzel indulásra kész is, s megy, amerre a másik kettő vezeti.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:48:58
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:48:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Minden apró gyözelmet meg kell ragadnia az embernek a szívében, hogy megacélozhassa azt. Kicsi célok, ez a titka, hogy ne veszítse el a küzdeni akarást, a tüzet, mi táplálja elgyötört testét. A háború mocskos évei tanították neki ezt az apró leckét, így igyekszik ebbe kapaszkodni. Természetesen a páncélja megtalálása is egy amolyan győzelem, s ha Eeyr úgy kívánja, az őrség köpenye is rajta lehet. Nem sok az, egy szövetdarab csupán, mégis... *
-Garsin!
*Szólal meg a meglepettségtől a parancsnokhelyettes, ahogy meglátja a ziháló lányt.*
-Nagy levegő. Ne beszélj, csak szedd össze magad, jó? Tarts ki még egy kicsit. Kérlek.
*Ritka és meleg szavak a férfi szájából, s bár bosszantja, hogy a Kapitány meglógott, tudja, hogy ez nem Garsin hibája, csakis az övé. Gondolhatott volna rá, behívhatta volna magukkal, vagy elvághatta volna a torkát a celláknál, de talán ez a sorsa.*
-Szerencse, hogy arra ment, amerről jöttünk, s nem arra, amerre tartunk.
*Zakatolnak a gondolatok a fejében, kell neki egy pár másodperc, hogy dönteni tudjon. *
-Nem pazarolhatjuk az időt, indulnunk kell.
*Soreylre néz, majd a földön fekvő ellenségére, s egy kurta biccentéssel ismeri el páratlan tehetségét. Kezével pedig, ha teheti, Garsin fejét simítaná meg. A számszeríjat megemeli, megnézni, hogy mégis mennyire nehéz, ha el tudná vinni anélkül, hogy jelentősen lelassítaná őket, vagy akadályozná, megtenné. ~Valószínűleg egy pajzsot is átvihet könnyű szerrel. ~ Persze a páncél súlya is nehezítheti a feladatot. Ha túl órmótlan, akkor egyszerűen otthagyja. *
-Zárjuk be a rácsot és vigyük a kulcsokat, Garsin. Ha a többiek ideérnek kintebb is van elég fegyver nekik.
*Azért Garsinnak szól, mert a többi kulcs is nála van legjobb tudomása szerint. *
-Ha kész vagytok, indulunk! Nem lehet már sok hátra!
*Minden apró gyözelmet meg kell ragadnia az embernek a szívében, hogy megacélozhassa azt. Kicsi célok, ez a titka, hogy ne veszítse el a küzdeni akarást, a tüzet, mi táplálja elgyötört testét. A háború mocskos évei tanították neki ezt az apró leckét, így igyekszik ebbe kapaszkodni. Természetesen a páncélja megtalálása is egy amolyan győzelem, s ha Eeyr úgy kívánja, az őrség köpenye is rajta lehet. Nem sok az, egy szövetdarab csupán, mégis... *
-Garsin!
*Szólal meg a meglepettségtől a parancsnokhelyettes, ahogy meglátja a ziháló lányt.*
-Nagy levegő. Ne beszélj, csak szedd össze magad, jó? Tarts ki még egy kicsit. Kérlek.
*Ritka és meleg szavak a férfi szájából, s bár bosszantja, hogy a Kapitány meglógott, tudja, hogy ez nem Garsin hibája, csakis az övé. Gondolhatott volna rá, behívhatta volna magukkal, vagy elvághatta volna a torkát a celláknál, de talán ez a sorsa.*
-Szerencse, hogy arra ment, amerről jöttünk, s nem arra, amerre tartunk.
*Zakatolnak a gondolatok a fejében, kell neki egy pár másodperc, hogy dönteni tudjon. *
-Nem pazarolhatjuk az időt, indulnunk kell.
*Soreylre néz, majd a földön fekvő ellenségére, s egy kurta biccentéssel ismeri el páratlan tehetségét. Kezével pedig, ha teheti, Garsin fejét simítaná meg. A számszeríjat megemeli, megnézni, hogy mégis mennyire nehéz, ha el tudná vinni anélkül, hogy jelentősen lelassítaná őket, vagy akadályozná, megtenné. ~Valószínűleg egy pajzsot is átvihet könnyű szerrel. ~ Persze a páncél súlya is nehezítheti a feladatot. Ha túl órmótlan, akkor egyszerűen otthagyja. *
-Zárjuk be a rácsot és vigyük a kulcsokat, Garsin. Ha a többiek ideérnek kintebb is van elég fegyver nekik.
*Azért Garsinnak szól, mert a többi kulcs is nála van legjobb tudomása szerint. *
-Ha kész vagytok, indulunk! Nem lehet már sok hátra!
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:27:35
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:27:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Azt tartják egyes körökben, az istenek azért sújtják híveiket és gördítenek elébük akadályt, hogy megbizonyosodjanak hitük tisztaságáról és őszinteségéről. És talán csak az istenek a megmondhatói, hogy ez valóban így van-e.
Mindenesetre Soreyl apró hibája után az események felgyorsulnak. A második és utolsó helyiségbe lépve mindkét oldal támadásba lendül. Bredoc lándzsája nem remeg meg, mellkason találja a haramiát, aki hanyatt esve markol az acélfejre, de a parancsnokhelyettes nem engedi, míg a férfi szemében utolsót nem lobban az élet lángja. Soreyl pedig tapasztalt kardforgató lévén gyorsan végez a másik oldalon.
A fegyverterem elcsendesedik, csak a kintről beszűrődő csatazaj tompa hangjai vegyülnek a szív dübörgésébe. Soreyl gyorsan a kardja után néz, de nem találja sehol. A mesterkardnak nyoma veszett. Ahogy végignéznek a termen, csupa egyszerű, átlagos fegyver és vért van felhalmozva minden rendszer nélkül, a legtöbbet már belepte a bánya finom pora. A páncélt viszont, ha volt a városőröknek, akkor meglelik egy halomban, ahogy egyszerűbb fegyvereiket is. Úgy tűnik, azok nem keltették fel senki figyelmét.
Amikor az íjra rátérnek, akkor rohan be a szobába Garsin.
Szegény lány, akire az őrség posztját osztották, a külső szobában, az ajtó mellé guggolva tesz eleget feladatának, amikor a kapitány elszánja magát és elindul. Talán a lány meg tudta volna állítani, ha nagyon akarja, de aztán megtorpan és csak figyelni tudja a folyosón elinaló kapitányt. A férfi nem kiált fel, nem jelez a haramiáknak, csak görnyedten futásnak ered és befordul a folyosó végén, ahonnan a csapat is érkezett és eltűnik Garsin tekintete elől.
A fegyverraktárban éppen magukat felfegyverző Bredoc és Soreyl ezután szerez tudomást a férfi tettéről. A két városőr épp a hatalmas, páncéltörőnek tűnő számszeríjról beszélget, amikor a lány megjelenik.
Kintről csak a korábban is hallott csatazaj tompa morajlása éri el őket. Nem hallanak futó lépteket, érkező haramiákat. A csapat így négyről három főre olvad, de legalább egymásban maradéktalanul megbízhatnak.*
*Azt tartják egyes körökben, az istenek azért sújtják híveiket és gördítenek elébük akadályt, hogy megbizonyosodjanak hitük tisztaságáról és őszinteségéről. És talán csak az istenek a megmondhatói, hogy ez valóban így van-e.
Mindenesetre Soreyl apró hibája után az események felgyorsulnak. A második és utolsó helyiségbe lépve mindkét oldal támadásba lendül. Bredoc lándzsája nem remeg meg, mellkason találja a haramiát, aki hanyatt esve markol az acélfejre, de a parancsnokhelyettes nem engedi, míg a férfi szemében utolsót nem lobban az élet lángja. Soreyl pedig tapasztalt kardforgató lévén gyorsan végez a másik oldalon.
A fegyverterem elcsendesedik, csak a kintről beszűrődő csatazaj tompa hangjai vegyülnek a szív dübörgésébe. Soreyl gyorsan a kardja után néz, de nem találja sehol. A mesterkardnak nyoma veszett. Ahogy végignéznek a termen, csupa egyszerű, átlagos fegyver és vért van felhalmozva minden rendszer nélkül, a legtöbbet már belepte a bánya finom pora. A páncélt viszont, ha volt a városőröknek, akkor meglelik egy halomban, ahogy egyszerűbb fegyvereiket is. Úgy tűnik, azok nem keltették fel senki figyelmét.
Amikor az íjra rátérnek, akkor rohan be a szobába Garsin.
Szegény lány, akire az őrség posztját osztották, a külső szobában, az ajtó mellé guggolva tesz eleget feladatának, amikor a kapitány elszánja magát és elindul. Talán a lány meg tudta volna állítani, ha nagyon akarja, de aztán megtorpan és csak figyelni tudja a folyosón elinaló kapitányt. A férfi nem kiált fel, nem jelez a haramiáknak, csak görnyedten futásnak ered és befordul a folyosó végén, ahonnan a csapat is érkezett és eltűnik Garsin tekintete elől.
A fegyverraktárban éppen magukat felfegyverző Bredoc és Soreyl ezután szerez tudomást a férfi tettéről. A két városőr épp a hatalmas, páncéltörőnek tűnő számszeríjról beszélget, amikor a lány megjelenik.
Kintről csak a korábban is hallott csatazaj tompa morajlása éri el őket. Nem hallanak futó lépteket, érkező haramiákat. A csapat így négyről három főre olvad, de legalább egymásban maradéktalanul megbízhatnak.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:58:22
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:58:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A benti dulakodás hangjaiból nehéz volna kitalálnia, melyik fél is áll nyerésre, neki pedig az ideges várakozás mellett figyelnie is kellene, hogy nehogy őket is hasonló meglepetés érje...
A Kapitánytól fél ugyan, de mint eddig is, a jelenléte egyúttal meg is nyugtatja. Bízik benne, ha érkeznének banditák, ő le tudná szerelni őket, akár átveréssel, akár a nyílpuskával, s nem neki magának kellene kezelnie a helyzetet...
De kényszer szülte bizalma csalókának bizonyul.
Mikor a férfi mozdul, rá szegezi tekintetét, majd erősebben figyel, mert azt hiszi, amaz észrevehetett valamit, amit ő nem.
Csak a szomorú pillantás nyomán kezd gyanakodni, mert a Kapitány nem egészen úgy viselkedik, mint aki bajt szagolt és gyors cselekvésre készül. Garsinnak inkább az a benyomása, hogy elárulni, vagy legalábbis cserbenhagyni készül őket.
E gondolat nyomán pedig mozdul is, miközben kését ügyetlenül fordítja ujjai közé, de a nyelét már annál szorosabban ragadja meg. Maga sem tudja, mire készül, csak hirtelen jön a gondolat, hogy meg kell állítania a férfit, minden áron...
Mire azonban az ajtóhoz ér, a Kapitány már néhány lépésre van tőle és szalad.
Utánaront, de épp csak csusszan a kövön, majd megtorpan a sötét folyosók között. Rá szakad a félelem, és rögtön hallja, hogy erre jönnek a banditák és megtalálják őt...*
- Ne! - *Kiáltani akar, ám pusztán erőtlenül mondja a szót.
Megszorítja a kést a kezében és rájön, hogy nem csak a félelem tartja vissza. Egészen valószínű, hogy még ha utána is szaladna a Kapitánynak, esélye sem volna ellene... Ugyanakkor egyébként sem tudná leszúrni.
A Kapitány az egyedüli oka annak, hogy nem érték itt nagyobb szörnyűségek a többi banditától, amiért mérhetetlenül hálás neki. És most sem ismerheti a szándékait... Képtelen volna megölni őt.
Mégis retteg tőle, hogy megint elhibázott valamit, mert túl gyenge, hogy cselekedjen.
Egy hosszú pillanatig még nézi a távolodó alakot, majd hirtelen fordul és tér vissza a raktárba. Zihál az idegességtől és tudja, hogy mire utasították, de képtelen kivárni, hogy a két városőr maga jöjjön ki, muszáj látnia, hogy még életben vannak. Ám a kését sem rakja el, noha kérdéses, hogy mihez kezdene, ha odabent két élő bandita és a városőrök hullája fogadná...
Sietős léptekkel tör be a terembe és egy gyors helyzetfelmérés után nagyot nyel, a megkönnyebbüléstől rá törő érzelemhullámot elnyomva magában.*
- A Kapitány... elfutott... visszafelé ment... - *Hadarja zaklatottan, de fontosnak tartja elmondani az utolsó részletet, erre külön figyel. Nem mentegeti magát, amiért nem állította meg, mert véleménye szerint elég, ha szégyelli magát, szidalmakra és sajnálkozásra itt most nincs idő.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 18:01:36
*A benti dulakodás hangjaiból nehéz volna kitalálnia, melyik fél is áll nyerésre, neki pedig az ideges várakozás mellett figyelnie is kellene, hogy nehogy őket is hasonló meglepetés érje...
A Kapitánytól fél ugyan, de mint eddig is, a jelenléte egyúttal meg is nyugtatja. Bízik benne, ha érkeznének banditák, ő le tudná szerelni őket, akár átveréssel, akár a nyílpuskával, s nem neki magának kellene kezelnie a helyzetet...
De kényszer szülte bizalma csalókának bizonyul.
Mikor a férfi mozdul, rá szegezi tekintetét, majd erősebben figyel, mert azt hiszi, amaz észrevehetett valamit, amit ő nem.
Csak a szomorú pillantás nyomán kezd gyanakodni, mert a Kapitány nem egészen úgy viselkedik, mint aki bajt szagolt és gyors cselekvésre készül. Garsinnak inkább az a benyomása, hogy elárulni, vagy legalábbis cserbenhagyni készül őket.
E gondolat nyomán pedig mozdul is, miközben kését ügyetlenül fordítja ujjai közé, de a nyelét már annál szorosabban ragadja meg. Maga sem tudja, mire készül, csak hirtelen jön a gondolat, hogy meg kell állítania a férfit, minden áron...
Mire azonban az ajtóhoz ér, a Kapitány már néhány lépésre van tőle és szalad.
Utánaront, de épp csak csusszan a kövön, majd megtorpan a sötét folyosók között. Rá szakad a félelem, és rögtön hallja, hogy erre jönnek a banditák és megtalálják őt...*
- Ne! - *Kiáltani akar, ám pusztán erőtlenül mondja a szót.
Megszorítja a kést a kezében és rájön, hogy nem csak a félelem tartja vissza. Egészen valószínű, hogy még ha utána is szaladna a Kapitánynak, esélye sem volna ellene... Ugyanakkor egyébként sem tudná leszúrni.
A Kapitány az egyedüli oka annak, hogy nem érték itt nagyobb szörnyűségek a többi banditától, amiért mérhetetlenül hálás neki. És most sem ismerheti a szándékait... Képtelen volna megölni őt.
Mégis retteg tőle, hogy megint elhibázott valamit, mert túl gyenge, hogy cselekedjen.
Egy hosszú pillanatig még nézi a távolodó alakot, majd hirtelen fordul és tér vissza a raktárba. Zihál az idegességtől és tudja, hogy mire utasították, de képtelen kivárni, hogy a két városőr maga jöjjön ki, muszáj látnia, hogy még életben vannak. Ám a kését sem rakja el, noha kérdéses, hogy mihez kezdene, ha odabent két élő bandita és a városőrök hullája fogadná...
Sietős léptekkel tör be a terembe és egy gyors helyzetfelmérés után nagyot nyel, a megkönnyebbüléstől rá törő érzelemhullámot elnyomva magában.*
- A Kapitány... elfutott... visszafelé ment... - *Hadarja zaklatottan, de fontosnak tartja elmondani az utolsó részletet, erre külön figyel. Nem mentegeti magát, amiért nem állította meg, mert véleménye szerint elég, ha szégyelli magát, szidalmakra és sajnálkozásra itt most nincs idő.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 18:01:36
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:17:29
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem is lenne esze ágában sem Soreylt szidni, inkább csak a helyzetet, mibe jóllehet saját maguk keverték magukat. De lehet isteni gondviselés is, vagy sors, ki hogy szeretné hívni. Mindenesetre Bredoc igyekszik kihasználni az a csekélyke reményt, ami még megmaradt a számukra, s támadásba lendül. A határain túli erőt érez magában, talán maga az adrenalin lehet az oka, de tán ilyen egyenest még sosem szúrt dárdával. Felnyársalja az ellent, s az összerogy, pajzsával pedig nem kell bíbelődnie, ugyanis megbízható társa, Soreyl sem rest tenni a dolgát. ~Hála Eeyrnek.~ Nagyot sóhajt, ahogy a lándzsát kihúzza a testből, amit előtte kérdés nélkül addig nyom, amíg a haramia lélegzik.*
-Keressük meg a kardodat, barátom!
*Mondja, s szemével máris kutatni kezd a saját felszerelésük után. A páncél remek lenne, és Soreyl a mesterkardjával bizonyosan hatékonyabb lehetne. Azért körülnéz, nincs-e még további ajtó, esetleg bármi értékes, vagy különleges, egy eldugott ládában, vagy ilyesmi. Sosem tudni mik lapulnak egy fegyverraktárban.*
-Ezt a böszme íjat, szerinted vigyük magunkkal?
*Teszi fel közben a kérdést, amire gyermeteg énje keresi igazán a választ. Talán semmi szükségük rá, talán túl nehéz is, talán csak ezzel állíthatják meg az óriást, ha netán szembe kerülnek vele maguk.*
*Nem is lenne esze ágában sem Soreylt szidni, inkább csak a helyzetet, mibe jóllehet saját maguk keverték magukat. De lehet isteni gondviselés is, vagy sors, ki hogy szeretné hívni. Mindenesetre Bredoc igyekszik kihasználni az a csekélyke reményt, ami még megmaradt a számukra, s támadásba lendül. A határain túli erőt érez magában, talán maga az adrenalin lehet az oka, de tán ilyen egyenest még sosem szúrt dárdával. Felnyársalja az ellent, s az összerogy, pajzsával pedig nem kell bíbelődnie, ugyanis megbízható társa, Soreyl sem rest tenni a dolgát. ~Hála Eeyrnek.~ Nagyot sóhajt, ahogy a lándzsát kihúzza a testből, amit előtte kérdés nélkül addig nyom, amíg a haramia lélegzik.*
-Keressük meg a kardodat, barátom!
*Mondja, s szemével máris kutatni kezd a saját felszerelésük után. A páncél remek lenne, és Soreyl a mesterkardjával bizonyosan hatékonyabb lehetne. Azért körülnéz, nincs-e még további ajtó, esetleg bármi értékes, vagy különleges, egy eldugott ládában, vagy ilyesmi. Sosem tudni mik lapulnak egy fegyverraktárban.*
-Ezt a böszme íjat, szerinted vigyük magunkkal?
*Teszi fel közben a kérdést, amire gyermeteg énje keresi igazán a választ. Talán semmi szükségük rá, talán túl nehéz is, talán csak ezzel állíthatják meg az óriást, ha netán szembe kerülnek vele maguk.*
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:02:51
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:02:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Természetesen Soreyl nem direkt csap zajt, egy elhibázott mozdulatnak tetszik és a fegyvereket is csak kuszán egymásra dobálták odabent. Eddig szerencséje volt a csapatnak, most elpártolni látszik tőlük, de semmi nincs még veszve.
Bredoc szinte nem is érzi a sebek fájdalmát vagy a fáradtság súlyát. Valami elönti a testét, új erőt kölcsönözve tagjainak. Már a pajzs sem olyan nehéz és a lándzsa sem húzza már annyira a karját. Mögötte a karddal felfegyverkezett Soreyl érkezik, ahogy belép a másik szobába, szemben velük is mozdul a két haramia.
Mintha lelassulna az idő, gyantába ragadnak a másodpercek, az idő homokja lassabban pereg. Bredoc a számszeríjas felé mozdul, ajkáról kurta parancs hangzik el a mögötte érkező társának. A kardos haramia lassan kivonja kardját, a másik keze elindul, hogy a lővájatba helyezze az alkarnyi acélvesszőt.
Persze, mindez a valóságban sokkal gyorsabban történik, s az idő meg is lódul körülöttük egy szempillantás alatt. A számszeríjas elköveti azt a hibát, hogy megpróbálja elhelyezni a nyílvesszőt, hogy lőhessen, így gyakorlatilag fegyvertelenül kell szembenéznie a felé támadó Bredockal. A mögüle kilépő Soreyl pengéje pedig összetalálkozik a másik haramiáéval.
A lándzsa mindenképpen jó választás volt. Két lépés választja el a parancsnokhelyettest, de így is képes támadni. Bredoc lándzsájának hegye a férfi mellkasába fúródik, nem sokkal a szegycsontja mellett jobb oldalon. Azonnal elejti a számszeríjat és a vesszőt, fájdalmasan kap a sebéhez, sikertelen próbálva meg megakadályozni, hogy mélyebbre hatoljon. Hátra lép egyet, majd megcsuklik a térde és a mögötte felhalmozott bőrvértekre esik háttal, mellkasában még mindig benne van a parancsnokhelyettes fegyvere, hacsak nem rántotta ki.
Soreyl legendásan jó fegyverforgató, így nem okoz gondot számára, hogy két ütésváltás után kicselezze a haramia védelmét, egy az egyben nincs esélye ellene, hamarosan ellenfele holtan rogy a fegyverraktár belső termének padlójára.
Garsin kívülről szinte csak szemlélője a történéseknek. Bár őrségbe állították, nem lát senkit közeledni. Amikor viszont a két városőr harcba bocsátkozik a másik szobában lévőkkel, a kapitány kihasználva az alkalmat, hogy a férfiak nem tudnak rá figyelni, kilép a fegyverraktár ajtaján. Egy szomorú pillantást vet még az ajtó fedezékében guggoló lányra, majd ha Garsin nem akadályozza meg valahogyan, akkor futva indul el arra, amerről jöttek.*
*Természetesen Soreyl nem direkt csap zajt, egy elhibázott mozdulatnak tetszik és a fegyvereket is csak kuszán egymásra dobálták odabent. Eddig szerencséje volt a csapatnak, most elpártolni látszik tőlük, de semmi nincs még veszve.
Bredoc szinte nem is érzi a sebek fájdalmát vagy a fáradtság súlyát. Valami elönti a testét, új erőt kölcsönözve tagjainak. Már a pajzs sem olyan nehéz és a lándzsa sem húzza már annyira a karját. Mögötte a karddal felfegyverkezett Soreyl érkezik, ahogy belép a másik szobába, szemben velük is mozdul a két haramia.
Mintha lelassulna az idő, gyantába ragadnak a másodpercek, az idő homokja lassabban pereg. Bredoc a számszeríjas felé mozdul, ajkáról kurta parancs hangzik el a mögötte érkező társának. A kardos haramia lassan kivonja kardját, a másik keze elindul, hogy a lővájatba helyezze az alkarnyi acélvesszőt.
Persze, mindez a valóságban sokkal gyorsabban történik, s az idő meg is lódul körülöttük egy szempillantás alatt. A számszeríjas elköveti azt a hibát, hogy megpróbálja elhelyezni a nyílvesszőt, hogy lőhessen, így gyakorlatilag fegyvertelenül kell szembenéznie a felé támadó Bredockal. A mögüle kilépő Soreyl pengéje pedig összetalálkozik a másik haramiáéval.
A lándzsa mindenképpen jó választás volt. Két lépés választja el a parancsnokhelyettest, de így is képes támadni. Bredoc lándzsájának hegye a férfi mellkasába fúródik, nem sokkal a szegycsontja mellett jobb oldalon. Azonnal elejti a számszeríjat és a vesszőt, fájdalmasan kap a sebéhez, sikertelen próbálva meg megakadályozni, hogy mélyebbre hatoljon. Hátra lép egyet, majd megcsuklik a térde és a mögötte felhalmozott bőrvértekre esik háttal, mellkasában még mindig benne van a parancsnokhelyettes fegyvere, hacsak nem rántotta ki.
Soreyl legendásan jó fegyverforgató, így nem okoz gondot számára, hogy két ütésváltás után kicselezze a haramia védelmét, egy az egyben nincs esélye ellene, hamarosan ellenfele holtan rogy a fegyverraktár belső termének padlójára.
Garsin kívülről szinte csak szemlélője a történéseknek. Bár őrségbe állították, nem lát senkit közeledni. Amikor viszont a két városőr harcba bocsátkozik a másik szobában lévőkkel, a kapitány kihasználva az alkalmat, hogy a férfiak nem tudnak rá figyelni, kilép a fegyverraktár ajtaján. Egy szomorú pillantást vet még az ajtó fedezékében guggoló lányra, majd ha Garsin nem akadályozza meg valahogyan, akkor futva indul el arra, amerről jöttek.*
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 23:33:58
Üzenet elküldve: 2020-10-19 23:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ő nem igazán érti, miért is vannak itt, miközben már van elég fegyverük. Szerinte kifelé kellene menniük, vagy a Kékszemű keresésére, ha már mindenképpen végezni akarnak vele... Nem érti és nem is értheti a harcosok ragaszkodását a saját felszerelésükhöz, Soreyl kardjához fűződő különleges kapcsolatát pedig még úgy sem foghatja fel, vagy sejtheti...
Sodródik az árral, s már sokadjára akad el lélegzete, mikor a lovag elhibázza a mozdulatot és zajt ver. Tágra nyílt szemekkel hallgatózik, vajon odabent észrevették-e a fém karistolását, és sajnos nem kell sokat várniuk, hogy ez kiderüljön.
A parancsnokhelyettes meg úgy tűnik, az elveszett meglepetés maradék erejét azért még igyekszik megmenteni egy rohamozással, ami talán még váratlanul érheti a bentieket. Persze erre Garsin már csak a hangokból következtethet, mert szófogadón kint marad, a Kapitánnyal és a félelmeivel, meg a reménnyel, hogy a két városőr és nem a banditák fognak onnan kijönni a saját lábukon.*
*Ő nem igazán érti, miért is vannak itt, miközben már van elég fegyverük. Szerinte kifelé kellene menniük, vagy a Kékszemű keresésére, ha már mindenképpen végezni akarnak vele... Nem érti és nem is értheti a harcosok ragaszkodását a saját felszerelésükhöz, Soreyl kardjához fűződő különleges kapcsolatát pedig még úgy sem foghatja fel, vagy sejtheti...
Sodródik az árral, s már sokadjára akad el lélegzete, mikor a lovag elhibázza a mozdulatot és zajt ver. Tágra nyílt szemekkel hallgatózik, vajon odabent észrevették-e a fém karistolását, és sajnos nem kell sokat várniuk, hogy ez kiderüljön.
A parancsnokhelyettes meg úgy tűnik, az elveszett meglepetés maradék erejét azért még igyekszik megmenteni egy rohamozással, ami talán még váratlanul érheti a bentieket. Persze erre Garsin már csak a hangokból következtethet, mert szófogadón kint marad, a Kapitánnyal és a félelmeivel, meg a reménnyel, hogy a két városőr és nem a banditák fognak onnan kijönni a saját lábukon.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 197-216