Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-15 21:43:05
Üzenet elküldve: 2020-01-15 21:43:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kardja csak úgy átdöfi a nagyszájú banditát, melyből fakadó örömét ha akarná sem tudná tagadni. Szinte kiül az arcára az elégedettség. Felhergelve, égve a tettvágytól les a következő ellenfele után, szeme kutatja a mozdulatokat, s fél szemmel oldalra is néz azért, hogy bajtársa miképp állja a sarat. Ám nem kell sokáig nézelődnie, hisz egyszer csak egy hangos füttyszót hall. Legnagyobb meglepetésére az összes aljadék haptákba vágja magát, s az asztalán ülő fickó most először adott valami jelet magáról. Bredoc éppen szólni készülne, mikor megérzi a keserves fájdalmat, mely mintha csak leütötték volna... Nem. Ez annál sokkal rosszabb. Talán sosem érzett ekkora fájdalmat. Térdre rogy, hiába próbál ellenállni.*
-Bazd.. meg.
*Sziszegi ki a fogai között, majd felkiált.*
-Ááá..háhá.
*Úgy hangzik, mint a gyermek, mikor próbálja leplezni fájdalmát. Az az igazi, jellegzetes hang, mikor piszkosul szenved valaki, de nevetésnek hangzik. Izmai görcsbe rándulnak, s keze bár a kardját fogja, ujjai elfehérednek, ahogy majd összeroppantja a markolatot. Úgy látszik, hogy egyelőre Soreyl tehet bármit is, Bredoc beszélni is alig tud.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kardja csak úgy átdöfi a nagyszájú banditát, melyből fakadó örömét ha akarná sem tudná tagadni. Szinte kiül az arcára az elégedettség. Felhergelve, égve a tettvágytól les a következő ellenfele után, szeme kutatja a mozdulatokat, s fél szemmel oldalra is néz azért, hogy bajtársa miképp állja a sarat. Ám nem kell sokáig nézelődnie, hisz egyszer csak egy hangos füttyszót hall. Legnagyobb meglepetésére az összes aljadék haptákba vágja magát, s az asztalán ülő fickó most először adott valami jelet magáról. Bredoc éppen szólni készülne, mikor megérzi a keserves fájdalmat, mely mintha csak leütötték volna... Nem. Ez annál sokkal rosszabb. Talán sosem érzett ekkora fájdalmat. Térdre rogy, hiába próbál ellenállni.*
-Bazd.. meg.
*Sziszegi ki a fogai között, majd felkiált.*
-Ááá..háhá.
*Úgy hangzik, mint a gyermek, mikor próbálja leplezni fájdalmát. Az az igazi, jellegzetes hang, mikor piszkosul szenved valaki, de nevetésnek hangzik. Izmai görcsbe rándulnak, s keze bár a kardját fogja, ujjai elfehérednek, ahogy majd összeroppantja a markolatot. Úgy látszik, hogy egyelőre Soreyl tehet bármit is, Bredoc beszélni is alig tud.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-15 00:25:56
Üzenet elküldve: 2020-01-15 00:25:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl eddig sikert sikerre halmozott, ez viszont megtorpanni látszik. Támadását a mélységi játszi könnyedséggel védi ki, ami viszont azzal a kellemetlen ténnyel jár, hogy egyetlen kezében maradt fegyvere foglalt.
Úgy tűnik a félvér ügyessége ide már kevés, és kezdeti szerencséje is elhagyja őt. Bredoc röhögésére amaz vicsorogva szűri fogai között a válogatott szitokszavakat. Kezdetektől tapasztalható volt forrófejűsége, ami ebben a pillanatban kezd el igazán kibontakozni. Józan észnek már szikráját sem látni, csupán a fortyogó gyűlöletet. Talán ez okozhatja hamarosan vesztét, talán az, hogy ellenfeleik jobbak náluk. Rövidesen a szitokszavakat átszakítja egy penge, a félvér szemei pedig fennakadnak halála pillanatában, mielőtt erőtlenül előre bukik.
Hirtelen éles füttyszó hasítja át a levegőt, és töri meg a zajt. Az ordítások zúgolódássá minősülnek vissza, végül mindenki lehiggad, és csendben tesznek egy lépést hátra, mindezt pár pillanat alatt. A csürhe hirtelen fegyelmezetté válik.
Nem érkezik újabb támadás, csak pattanásig feszült idegekkel vár mindenki, mintha megfagyott volna az idő. Bredoc a füttyszó után alig pár pillanaton belül felfoghatatlan fájdalmat érez, amely koponyájában jelentkezik. Nem egy ponton, hanem annak egész területén, és végig halad gerince vonalán, görcsbe rántja izmait, annyira elöntve minden porcikáját, hogy ezzel teljesen lefegyverzi a férfit. Oly annyira, hogy az erőtlenül rogy térdre.
Az idegen férfi láthatóan hajthatatlan, de nem ostoba. Tudja jól, hogy valami baja van a leánynak, viszont azt is, hogy túl sok időt vesztegetett már rá, és nincs is több türelme hozzá. Meg egyébként sem akar törődni vele, így a leány minden ellenkezését egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Egészen addig, amíg a Garsin el nem rontja az egyetlen lehetőségét a meglepetésre. Durva reakciót is kap ezen lépéséért cserébe, hiszen az ismeretlen férfi combjaitól fogva tolja meg, hogy egyszerűen átlendítse magán, és Garsin durván csattanhasson a földön, ki tudja milyen szerencsésen, vagy szerencsétlenül érkezve meg. Nem is pazarol több időt, lépteit megszaporázza, termete ellenére macskákra jellemző ügyességgel mozog, mintha csak egy árnyék lenne ő is a Krenkataur barlangjainak falán. Váratlanul érkezik meg az előbbi nyílásban, és egyenesen Soreylnek szegezi fegyverét hátulról, úgy, hogy annak hegye lágyan simogatja a férfi nyakának csigolyáit. Kivéve persze ha hirtelen mozdulatot tesz, mert akkor a penge érintés közel sem lesz olyan szelíd.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl eddig sikert sikerre halmozott, ez viszont megtorpanni látszik. Támadását a mélységi játszi könnyedséggel védi ki, ami viszont azzal a kellemetlen ténnyel jár, hogy egyetlen kezében maradt fegyvere foglalt.
Úgy tűnik a félvér ügyessége ide már kevés, és kezdeti szerencséje is elhagyja őt. Bredoc röhögésére amaz vicsorogva szűri fogai között a válogatott szitokszavakat. Kezdetektől tapasztalható volt forrófejűsége, ami ebben a pillanatban kezd el igazán kibontakozni. Józan észnek már szikráját sem látni, csupán a fortyogó gyűlöletet. Talán ez okozhatja hamarosan vesztét, talán az, hogy ellenfeleik jobbak náluk. Rövidesen a szitokszavakat átszakítja egy penge, a félvér szemei pedig fennakadnak halála pillanatában, mielőtt erőtlenül előre bukik.
Hirtelen éles füttyszó hasítja át a levegőt, és töri meg a zajt. Az ordítások zúgolódássá minősülnek vissza, végül mindenki lehiggad, és csendben tesznek egy lépést hátra, mindezt pár pillanat alatt. A csürhe hirtelen fegyelmezetté válik.
Nem érkezik újabb támadás, csak pattanásig feszült idegekkel vár mindenki, mintha megfagyott volna az idő. Bredoc a füttyszó után alig pár pillanaton belül felfoghatatlan fájdalmat érez, amely koponyájában jelentkezik. Nem egy ponton, hanem annak egész területén, és végig halad gerince vonalán, görcsbe rántja izmait, annyira elöntve minden porcikáját, hogy ezzel teljesen lefegyverzi a férfit. Oly annyira, hogy az erőtlenül rogy térdre.
Az idegen férfi láthatóan hajthatatlan, de nem ostoba. Tudja jól, hogy valami baja van a leánynak, viszont azt is, hogy túl sok időt vesztegetett már rá, és nincs is több türelme hozzá. Meg egyébként sem akar törődni vele, így a leány minden ellenkezését egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Egészen addig, amíg a Garsin el nem rontja az egyetlen lehetőségét a meglepetésre. Durva reakciót is kap ezen lépéséért cserébe, hiszen az ismeretlen férfi combjaitól fogva tolja meg, hogy egyszerűen átlendítse magán, és Garsin durván csattanhasson a földön, ki tudja milyen szerencsésen, vagy szerencsétlenül érkezve meg. Nem is pazarol több időt, lépteit megszaporázza, termete ellenére macskákra jellemző ügyességgel mozog, mintha csak egy árnyék lenne ő is a Krenkataur barlangjainak falán. Váratlanul érkezik meg az előbbi nyílásban, és egyenesen Soreylnek szegezi fegyverét hátulról, úgy, hogy annak hegye lágyan simogatja a férfi nyakának csigolyáit. Kivéve persze ha hirtelen mozdulatot tesz, mert akkor a penge érintés közel sem lesz olyan szelíd.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-12 21:47:01
Üzenet elküldve: 2020-01-12 21:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Megvagy te farokkupec!~
*Kiált fel Perchi, mikor a combra mért támadást időben észre veszi a lovag, és a kiválóan megkomponált mozgássorozat is átvillan a fején. Így, hogy egy elmén osztoznak, Soreyl, és Perchipfell kiváló páros harc terén. A tűz, és a víz. A vihar, és a hegy. A lovag meg a venár, bár ez kevésbé fedi le kettejük folytonos párharcát. A jó, és a rossz, pedig pláne nem illik ide. Soreyl sem egy jó ember, és Perchi sem velejéig gonosz. Pusztán mások, de a mesterkard is igazságos, és a lovag is tud aljas lenni. Mindenesetre az emlegetett "farokkupec" messze annyira sincs meg, ahogy azt a kard gondolta volna. A csuklóra mért csapás, az ellen pengéjének tövét találja el. Ugyan sérülést nem ejt, de a lendület, és a határozott vágás kifordítja a másik kezéből a kardot.*
~Meglógott a rohadék, de itt az alkalom!~
*Mondja Perchipfell, hiszen a mélységi azonnal a másik fegyveréhez nyúl, de hiába. Az a pillanat amíg a csonttőr, forgató kézbe kerül pont elég egy újabb lendítésre. Azonnal változtat a mesterkard irányán, és úgy próbálja meg visszahozni védekező állásba azt, hogy közben ha a mélységi nem figyel, akkor a fedetlen felsőtestnek az alsó felét igen csak felvághatja.*
~Szabjad újra a beleit! Meg akar ölni a kurafi!~
*Foglalja össze Perchi egyszerűbben a mozdulatot, ami ha sikeres, akkor valóban az általa jósolt eredménnyel jön létre. Ha amaz elugrik, vagy még időben hárítja valahogy a dolgot, akkor Soreyl kész a késlekedés nélküli védekezésre, érkezzen bárhogy a támadás. Onnantól pedig a szokott stratégia: Távolságot tartva hárít, és ha az sikeres, akkor hezitálás nélkül visszatámad.
Persze megeshet, hogy a riposztra már nem marad ereje, így hogy megpróbálta megelőzni a kard rántást, de megpróbálja összeszedni magát, hátha.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Megvagy te farokkupec!~
*Kiált fel Perchi, mikor a combra mért támadást időben észre veszi a lovag, és a kiválóan megkomponált mozgássorozat is átvillan a fején. Így, hogy egy elmén osztoznak, Soreyl, és Perchipfell kiváló páros harc terén. A tűz, és a víz. A vihar, és a hegy. A lovag meg a venár, bár ez kevésbé fedi le kettejük folytonos párharcát. A jó, és a rossz, pedig pláne nem illik ide. Soreyl sem egy jó ember, és Perchi sem velejéig gonosz. Pusztán mások, de a mesterkard is igazságos, és a lovag is tud aljas lenni. Mindenesetre az emlegetett "farokkupec" messze annyira sincs meg, ahogy azt a kard gondolta volna. A csuklóra mért csapás, az ellen pengéjének tövét találja el. Ugyan sérülést nem ejt, de a lendület, és a határozott vágás kifordítja a másik kezéből a kardot.*
~Meglógott a rohadék, de itt az alkalom!~
*Mondja Perchipfell, hiszen a mélységi azonnal a másik fegyveréhez nyúl, de hiába. Az a pillanat amíg a csonttőr, forgató kézbe kerül pont elég egy újabb lendítésre. Azonnal változtat a mesterkard irányán, és úgy próbálja meg visszahozni védekező állásba azt, hogy közben ha a mélységi nem figyel, akkor a fedetlen felsőtestnek az alsó felét igen csak felvághatja.*
~Szabjad újra a beleit! Meg akar ölni a kurafi!~
*Foglalja össze Perchi egyszerűbben a mozdulatot, ami ha sikeres, akkor valóban az általa jósolt eredménnyel jön létre. Ha amaz elugrik, vagy még időben hárítja valahogy a dolgot, akkor Soreyl kész a késlekedés nélküli védekezésre, érkezzen bárhogy a támadás. Onnantól pedig a szokott stratégia: Távolságot tartva hárít, és ha az sikeres, akkor hezitálás nélkül visszatámad.
Persze megeshet, hogy a riposztra már nem marad ereje, így hogy megpróbálta megelőzni a kard rántást, de megpróbálja összeszedni magát, hátha.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:40:04
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:40:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Ezek a félvér fattyak... Biztos lopáshoz van idomulva az a feneügyes keze. Hogy rohadjon meg!~
*Ezek a gondolatok suhannak át a fején, ahogy ellenfele kivédi támadását, s csak nem tud megszabadulni ettől az idegesítő pofától. Ki tudja húzni a tőrét a sisakjából, de gyönyörű, piszok jóképű arcán nem keletkezik több seb, szerencsére. Majd érzi a rúgást, amit inkább csak hall, és a páncél rezgéséből tud érezni, mint sem a fájdalomból, vagy ilyesmiből.*
-Úgy rúgsz, mint egy nyüves kurva! Háhá!
*Röhögi el magát, persze ez csak másodperc törtrésze, hisz nem akarja ezzel pocsékolni az értékes időt, esetleg előnyét, amit kiharcolt magának. Lábai kicsit összerogynak, majd újra kiegyenesednek, ezzel egy elég nagy löketnyi erőt adva a testének, melyet aztán szépen át is vezet a nagypofájúba, ezzel megpróbálva kicsit a karjánál fogja megrántani lefelé, s így a kezében lévő karddal felfelé szúrva karóba húzni a fejét, vagy a nyakát, vagy amit csak eltalál. Ha pedig túl későn érne oda a fegyver sem rossz, hisz alapvetően az emberi test önkéntelen reflexei közé tartozik az is, hogyha meghúzzák lefelé, akaratlanul is az ellenkező irányba mozdul a test, mert nem akar elesni, s ha így lenne, akkor nyitott lenne az egész teste egy újabb támadásra. Reméli, hogy sikerül eltalálnia végre ezt a nyomorultat. ~Nem hagyom, hogy egy közlegény legyőzzön!~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Ezek a félvér fattyak... Biztos lopáshoz van idomulva az a feneügyes keze. Hogy rohadjon meg!~
*Ezek a gondolatok suhannak át a fején, ahogy ellenfele kivédi támadását, s csak nem tud megszabadulni ettől az idegesítő pofától. Ki tudja húzni a tőrét a sisakjából, de gyönyörű, piszok jóképű arcán nem keletkezik több seb, szerencsére. Majd érzi a rúgást, amit inkább csak hall, és a páncél rezgéséből tud érezni, mint sem a fájdalomból, vagy ilyesmiből.*
-Úgy rúgsz, mint egy nyüves kurva! Háhá!
*Röhögi el magát, persze ez csak másodperc törtrésze, hisz nem akarja ezzel pocsékolni az értékes időt, esetleg előnyét, amit kiharcolt magának. Lábai kicsit összerogynak, majd újra kiegyenesednek, ezzel egy elég nagy löketnyi erőt adva a testének, melyet aztán szépen át is vezet a nagypofájúba, ezzel megpróbálva kicsit a karjánál fogja megrántani lefelé, s így a kezében lévő karddal felfelé szúrva karóba húzni a fejét, vagy a nyakát, vagy amit csak eltalál. Ha pedig túl későn érne oda a fegyver sem rossz, hisz alapvetően az emberi test önkéntelen reflexei közé tartozik az is, hogyha meghúzzák lefelé, akaratlanul is az ellenkező irányba mozdul a test, mert nem akar elesni, s ha így lenne, akkor nyitott lenne az egész teste egy újabb támadásra. Reméli, hogy sikerül eltalálnia végre ezt a nyomorultat. ~Nem hagyom, hogy egy közlegény legyőzzön!~*
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:32:55
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:32:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem tart sokáig az egész, nincs túl sok minden a gyomrában, ami kijöhetne, de azért a férfi nadrágjának alsó részét sikerül eltalálnia, ahogy a saját lábát is. Utána már csak az öklendezés kínozza, amin nem sokat segít, hogy még mindig érzi ezt a szagot és most már pontosan tudja azt is, hogy miből ered. Elég sok érzés önti el egyszerre. Rémület, undor, bűntudat... Megragad a fejében a gondolat, hogy a férjét is így fogják falni a kukacok! Miatta ilyenné fog válni, mint ez a hulla itt! Megérinti a halál borzalma. És magáért is retteg... Nem akar meghalni. De menni sem akar tovább. Annyira kimerült! Annyira nem bírja már elviselni ezt a sötétséget és kilátástalanságot!
A mondat, ami mintha szava járása volna az idegennek, tompán eljut a tudatáig, és valóban elgondolkodik, hogy megérte-e idáig jönnie. Az egyik pokolból a másikba jutott, és jelen pillanatban annyira sötétnek látja a világot ami az utóbbi években csak fájdalmat okozott neki, hogy ismét meg kell kérdeznie, egyáltalán mi végre érdemes élni? Ha sehol nem érezheti magát biztonságban, mert a világban ennyi az erőszak, akkor talán jobb is lesz, ha itt a vége...
Most már az sem vigasztalja, hogy röviddel ezelőtt, hosszú ideje először tapasztalt egy kis melegséget, kedvességet a két őr által. Hiszen az erőszak annyival hangsúlyosabbnak tűnik, abból annyival többet tapasztalt, hogy már nehezére esik elképzelni, hogy egyébként a mindennapok nem csak így nézhetnek ki.
Talán neki is ott kellene hevernie, a kukacok eledeleként...
Ismét öklendezik, de már nem jön föl semmi.
Szédül és zúg a füle az erőlködéstől, a karját fogva tartó kéz támasza még jól is jön. A következő lépés már kevésbé...
Ahhoz képest, mennyire nyomorultul érzi magát, egészen megelevenedik, ahogy a férfi a vállára veszi őt és ezáltal saját testtömegének egy része a törzsére nehezedik.*
- Aa... auh... - *Kiált fel fojtottan fájdalmában, többször is, mert ahogy a férfi elindul, a rázkódás és a váll nyomása igencsak megkínozza sérült törzsét. Ösztönösen próbálja magát kiszabadítani a helyzetből, hogy a fájdalom csökkenjen. Még üti is a férfi hátát és karmol erőtlenül, mindezt a fájdalom hangjai közepette, ebből talán az idegennek is feltűnhet, hogy nem egyszerű tiltakozásról és szabadulási kísérletről van szó, főleg, hogy a lány eddig ilyesmire nem vetemedett. De arra is jó esély van, hogy nem veszi a jeleket. Vagy épp nem hatja meg őt... Ez esetben sem kell sokáig elviselnie a gyenge támadásokat, mert a lány hamar elfárad és a fájdalomnak már csak passzívabb jeleit mutatja. Hallhatóan sír és küzd, hogy levegőt kapjon, teste befeszül és valahol a férfi lapockája tájékán markolja annak ruháját kínjában.
Gyötrődését enyhíti valamelyest, mikor a férfi lelassít és óvatosabban kezd járni, de így is eléggé beszűkül a világa a kín érzetére, ki-kihagy a légzése.
Majd meghallja és felfogja a harc zaját, ami kicsit kiszabadítja a saját elméjéből és tágabb teret ad a gondolatainak. Felmerül benne, hogy a két őr is ugyanezt az utat járta végig, vagyis talán épp ők harcolnak... Ő pedig a hátukba viszi most az újabb veszélyt...
Nem látja sok értelmét annak, amire készül, de veszíteni valót sem lát már, így pedig legalább csinál valamit, mielőtt a kukacokat jóllakatná.
Fogait összeszorítja, míg erőt gyűjt, majd nagy levegőt vesz és mikor ő már elég élesen hallja a viaskodókat, hogy azoknak is legyen esélyük hallani őt...*
- Hátul! - *Kiáltja rekedten, ahogy a torkán kifér.* - Hátul! - *Ismétli meg, ha van alkalma. Talán nem a legjobb figyelmeztetés, de ez az első, ami eszébe jut és figyelem felhívásnak ez is van éppen olyan jó, mint bármi más.
Azt sem tartja kizártnak, hogy téved és a két őr nincs is itt, de igazán az volna még a legjobb. Akkor úgy figyelmeztetné őket, hogy még el is tudják kerülni ezt a helyet.*
*Nem tart sokáig az egész, nincs túl sok minden a gyomrában, ami kijöhetne, de azért a férfi nadrágjának alsó részét sikerül eltalálnia, ahogy a saját lábát is. Utána már csak az öklendezés kínozza, amin nem sokat segít, hogy még mindig érzi ezt a szagot és most már pontosan tudja azt is, hogy miből ered. Elég sok érzés önti el egyszerre. Rémület, undor, bűntudat... Megragad a fejében a gondolat, hogy a férjét is így fogják falni a kukacok! Miatta ilyenné fog válni, mint ez a hulla itt! Megérinti a halál borzalma. És magáért is retteg... Nem akar meghalni. De menni sem akar tovább. Annyira kimerült! Annyira nem bírja már elviselni ezt a sötétséget és kilátástalanságot!
A mondat, ami mintha szava járása volna az idegennek, tompán eljut a tudatáig, és valóban elgondolkodik, hogy megérte-e idáig jönnie. Az egyik pokolból a másikba jutott, és jelen pillanatban annyira sötétnek látja a világot ami az utóbbi években csak fájdalmat okozott neki, hogy ismét meg kell kérdeznie, egyáltalán mi végre érdemes élni? Ha sehol nem érezheti magát biztonságban, mert a világban ennyi az erőszak, akkor talán jobb is lesz, ha itt a vége...
Most már az sem vigasztalja, hogy röviddel ezelőtt, hosszú ideje először tapasztalt egy kis melegséget, kedvességet a két őr által. Hiszen az erőszak annyival hangsúlyosabbnak tűnik, abból annyival többet tapasztalt, hogy már nehezére esik elképzelni, hogy egyébként a mindennapok nem csak így nézhetnek ki.
Talán neki is ott kellene hevernie, a kukacok eledeleként...
Ismét öklendezik, de már nem jön föl semmi.
Szédül és zúg a füle az erőlködéstől, a karját fogva tartó kéz támasza még jól is jön. A következő lépés már kevésbé...
Ahhoz képest, mennyire nyomorultul érzi magát, egészen megelevenedik, ahogy a férfi a vállára veszi őt és ezáltal saját testtömegének egy része a törzsére nehezedik.*
- Aa... auh... - *Kiált fel fojtottan fájdalmában, többször is, mert ahogy a férfi elindul, a rázkódás és a váll nyomása igencsak megkínozza sérült törzsét. Ösztönösen próbálja magát kiszabadítani a helyzetből, hogy a fájdalom csökkenjen. Még üti is a férfi hátát és karmol erőtlenül, mindezt a fájdalom hangjai közepette, ebből talán az idegennek is feltűnhet, hogy nem egyszerű tiltakozásról és szabadulási kísérletről van szó, főleg, hogy a lány eddig ilyesmire nem vetemedett. De arra is jó esély van, hogy nem veszi a jeleket. Vagy épp nem hatja meg őt... Ez esetben sem kell sokáig elviselnie a gyenge támadásokat, mert a lány hamar elfárad és a fájdalomnak már csak passzívabb jeleit mutatja. Hallhatóan sír és küzd, hogy levegőt kapjon, teste befeszül és valahol a férfi lapockája tájékán markolja annak ruháját kínjában.
Gyötrődését enyhíti valamelyest, mikor a férfi lelassít és óvatosabban kezd járni, de így is eléggé beszűkül a világa a kín érzetére, ki-kihagy a légzése.
Majd meghallja és felfogja a harc zaját, ami kicsit kiszabadítja a saját elméjéből és tágabb teret ad a gondolatainak. Felmerül benne, hogy a két őr is ugyanezt az utat járta végig, vagyis talán épp ők harcolnak... Ő pedig a hátukba viszi most az újabb veszélyt...
Nem látja sok értelmét annak, amire készül, de veszíteni valót sem lát már, így pedig legalább csinál valamit, mielőtt a kukacokat jóllakatná.
Fogait összeszorítja, míg erőt gyűjt, majd nagy levegőt vesz és mikor ő már elég élesen hallja a viaskodókat, hogy azoknak is legyen esélyük hallani őt...*
- Hátul! - *Kiáltja rekedten, ahogy a torkán kifér.* - Hátul! - *Ismétli meg, ha van alkalma. Talán nem a legjobb figyelmeztetés, de ez az első, ami eszébe jut és figyelem felhívásnak ez is van éppen olyan jó, mint bármi más.
Azt sem tartja kizártnak, hogy téved és a két őr nincs is itt, de igazán az volna még a legjobb. Akkor úgy figyelmeztetné őket, hogy még el is tudják kerülni ezt a helyet.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-11 23:38:32
Üzenet elküldve: 2020-01-11 23:38:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Garsin végre elhallgat, és láthatóan megkönnyebbül az ismeretlen férfi is. Majdhogynem ki is simulnak morcos, kemény vonásai. De csak majdnem. Végre akadálytalanul haladhatnak előre, legalábbis úgy hiszi. Ám azzal nem számolt, hogy egy utcagyereknek ennyire gyenge legyen a gyomra, persze azzal tisztában van, hogy nem lehet mindenki olyan sokat tapasztalt mint ő. Csak egy nagy, hangos lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy ruhája koszos lett. Se egy káromkodás, se további lökdösés, csak türelmes várakozás, amíg kijön annak, aminek ki kell.*
- Mondtam, hogy nem lett volna szabad ide jönnöd.
*Ismétli meg újra magát, és az egyszerűség kedvéért fél térdre ereszkedik, és hátára dobja a lányt, akkor is, ha az viaskodni próbál vele, vagy ha továbbra is szájon át üríti gyomortartalmát. Már majdnem mindegy, elvégre ruhája így is koszos, és gyermekei okán jól tudja milyen az, ha lehányják a mellkasát vagy a hátát.
Ahogy haladnak Garsin egyre inkább kellemetlen hangokra lehet figyelmes. Emberek üvöltenek, testek csapódnak, fegyverek találkoznak. Egyelőre mindezt fojtottan. Azt is érzékelheti az ismeretlen férfi hátán, hogy amaz lelassítja lépteit, óvatosabbá, mondhatni lopakodóvá válik.*
//Darenn és Bredoc//
*Darennről már joggal mondható, hogy megállíthatatlan. Az őt érő támadás sikertelen, amit a fémek találkozásának hangja is jelez. Ha lenne idő gondolkodni, akkor feltehetően ez ismét elbizonytalanítaná az ellent, nem úgy mint a mögötte fröccsenő nyállal üvöltő csőcseléket, akik felhevülten várják, hogy ők kerüljenek sorra. Ám a mélységinek résen kell lennie, mert a mesterkard már lendül is felé, azzal fenyegetve, hogy esetleg elveszti kézfejét.*
- Mi a fasz?!
*Bukik ki a száján, és még utolsó pillanatban sikerül visszarántania a fegyvert, olyan hajszálnyin múlik sérülése, hogy a mesterkard neki is csapódik a szablyának, amit el is ejt ennek következtében.
Sok választása nincs, ezért másik fegyveréhez kell nyúljon, ami egy egyszerű csonttőr. Nem tántorodik el, sőt, tovább fokozódik elszántsága, hiszen ezek után egyértelmű a számára, hogy az élete a tét. Lép is közelebb, hogy támadni tudjon, és remélhetőleg előnyt szerezzen a mesterkardos lovaggal szemben. Nem cifrázza, egyszerűen csak magasba emeli a fegyvert, hogy a szokott utcai késelő módjára nyakon szúrhassa a lovagot.
Bredoc szerencsésen el tudja kapni a nagypofájú félvér kezét, még azelőtt, hogy az megpróbálná tovább kaszabolni az arcát. Már lendül is a páncélos őr karja a támadásra, ám ellenfele is résen van, és fajtájára jellemző ügyességgel hárítja másik kezében lévő fegyverrel a támadást. A félvér dühödten próbál taszítani egyet a fegyveres katonán, éppen csak annyira, hogy mindkettejük keze felszabaduljon, és a sisakból is kicsusszan tőre, nem szabdalva tovább Bredoc arcát, ellenben a szorításból nem tud távozni. Elkeseredésében próbát tesz egy egyszerű oldal irányú rúgásra, a páncélnak hála viszont Bredoc meg sem érzi, csak a mély visszhangzó koppanást hallja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Garsin végre elhallgat, és láthatóan megkönnyebbül az ismeretlen férfi is. Majdhogynem ki is simulnak morcos, kemény vonásai. De csak majdnem. Végre akadálytalanul haladhatnak előre, legalábbis úgy hiszi. Ám azzal nem számolt, hogy egy utcagyereknek ennyire gyenge legyen a gyomra, persze azzal tisztában van, hogy nem lehet mindenki olyan sokat tapasztalt mint ő. Csak egy nagy, hangos lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy ruhája koszos lett. Se egy káromkodás, se további lökdösés, csak türelmes várakozás, amíg kijön annak, aminek ki kell.*
- Mondtam, hogy nem lett volna szabad ide jönnöd.
*Ismétli meg újra magát, és az egyszerűség kedvéért fél térdre ereszkedik, és hátára dobja a lányt, akkor is, ha az viaskodni próbál vele, vagy ha továbbra is szájon át üríti gyomortartalmát. Már majdnem mindegy, elvégre ruhája így is koszos, és gyermekei okán jól tudja milyen az, ha lehányják a mellkasát vagy a hátát.
Ahogy haladnak Garsin egyre inkább kellemetlen hangokra lehet figyelmes. Emberek üvöltenek, testek csapódnak, fegyverek találkoznak. Egyelőre mindezt fojtottan. Azt is érzékelheti az ismeretlen férfi hátán, hogy amaz lelassítja lépteit, óvatosabbá, mondhatni lopakodóvá válik.*
//Darenn és Bredoc//
*Darennről már joggal mondható, hogy megállíthatatlan. Az őt érő támadás sikertelen, amit a fémek találkozásának hangja is jelez. Ha lenne idő gondolkodni, akkor feltehetően ez ismét elbizonytalanítaná az ellent, nem úgy mint a mögötte fröccsenő nyállal üvöltő csőcseléket, akik felhevülten várják, hogy ők kerüljenek sorra. Ám a mélységinek résen kell lennie, mert a mesterkard már lendül is felé, azzal fenyegetve, hogy esetleg elveszti kézfejét.*
- Mi a fasz?!
*Bukik ki a száján, és még utolsó pillanatban sikerül visszarántania a fegyvert, olyan hajszálnyin múlik sérülése, hogy a mesterkard neki is csapódik a szablyának, amit el is ejt ennek következtében.
Sok választása nincs, ezért másik fegyveréhez kell nyúljon, ami egy egyszerű csonttőr. Nem tántorodik el, sőt, tovább fokozódik elszántsága, hiszen ezek után egyértelmű a számára, hogy az élete a tét. Lép is közelebb, hogy támadni tudjon, és remélhetőleg előnyt szerezzen a mesterkardos lovaggal szemben. Nem cifrázza, egyszerűen csak magasba emeli a fegyvert, hogy a szokott utcai késelő módjára nyakon szúrhassa a lovagot.
Bredoc szerencsésen el tudja kapni a nagypofájú félvér kezét, még azelőtt, hogy az megpróbálná tovább kaszabolni az arcát. Már lendül is a páncélos őr karja a támadásra, ám ellenfele is résen van, és fajtájára jellemző ügyességgel hárítja másik kezében lévő fegyverrel a támadást. A félvér dühödten próbál taszítani egyet a fegyveres katonán, éppen csak annyira, hogy mindkettejük keze felszabaduljon, és a sisakból is kicsusszan tőre, nem szabdalva tovább Bredoc arcát, ellenben a szorításból nem tud távozni. Elkeseredésében próbát tesz egy egyszerű oldal irányú rúgásra, a páncélnak hála viszont Bredoc meg sem érzi, csak a mély visszhangzó koppanást hallja.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-11 19:57:52
Üzenet elküldve: 2020-01-11 19:57:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Itt jön a golyó!~
*Ismétli el a mesterkard a rohamozó törpe láttán, az előbbieket. Immáron kicsit hangosabban, de továbbra is szokatlanul higgadtan. Szinte szakmai a beszélgetés a fejében két mozdulat között. Mekkora szerencse, hogy a gondolat gyorsabb a villámlásnál, mert így nagyon szép kis monológok játszódhatnak le, egy pillanat alatt a lovag fejében. A törpe lendülete megtörik a hárításon. Az évek hosszas képzése, és a tapasztalatok meghozzák a gyümölcsöt. A roham, mint tengeren a sziklák szerte foszlik.*
~Szép volt Soreyl!~
*Hangzik a fejében a felkiáltás, és rögtön emelkedik is lába, ami a tervek szerint működik. A rúgás olyat lök a másikon, hogy annak nem marad ideje, és koncentrációja a védekezésre.*
~Végre egy kis szeszélyesség. Mocskos módszerek. Ezt már szeretem!~
*Mondja Perchipfell hangja, és a javíthatatlan mesterkard humorát nem állhatja ugyan, de most mintha egy csíntalan mosoly is megremegne a borostája alatt. A hidegen precíz, és kegyesen gyors halál Perchipfell képében éri utol a törpét. Soreyl máskor talán neki állna erkölcsi vitát vívni elmebarátjával ennek a magengedhetőségről. Ám ezzel most nincs baj.*
~Ej ha! Még csak nem is hezitált a hős lovag.~
*Mondja a meglepődött mesterkard. Soreyl válasza rövid, velős mondatok összessége.*
~Ő egy szökött fegyenc. Brox azonosította magát. Önvédelem volt.~
*Ám ezekkel a rövid mondatokkal, egy olyan régi barátja mint Perchi, kiérti, hogy pontosan mit akart mondani a lovag. Hogy megalapozták a hatalmi fölényüket, és a lázadóknak megmondták, hogy nem kell így lennie. Ők választották, és mivel az ellen támadt először, és ráadásul halálos csapással, így teljesen jogos viszonoznia. Ha tehetné, még köszönetet is mondana a törpnek, hogy nem nehezítette meg lelkileg a kivégzését. De többre nincs ideje, mert a csapatból kiválik egy másik. A feketés-kék bőr, egy mélységire utal, aki Soreyl mozgását próbálná nehezíteni egy combra célzott vágással. A lovag agyában olyan gyorsan körvonalazódik a hárítás legjobb lehetősége, hogy már csak a kivitelezésben eshet hiba. Tartva a távolságot, ismét a kardja hosszát használva próbál nyerni. A támadást nem pusztán hárítani próbálja, hanem a másiknak egyenesen a csuklójánál találná el a támadó kezét. Ha ügyetlenül is, de eltalálja a kezet, akkor is eltéríti a támadást, ha viszont kellőképpen meg tudja vágni, akkor a fegyverforgató kezének kell három hónap mielőtt újra kardhoz nyúlna. Sőt! Akár még csonkolhatja is, bár nem áll szándékában. Ha a trükkje nem sikerül, és talál a dolog, a menekülési terve az ajtó. Oda kihátrálva, a szűk nyílás miatt garantált a csak egy-egy elleni küzdelem, ami sebesülten nem kis előny a számára.*
~Gyere te mocsok.~
*Mondja a megkísérelt lefegyverzéssel együtt Perchi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Itt jön a golyó!~
*Ismétli el a mesterkard a rohamozó törpe láttán, az előbbieket. Immáron kicsit hangosabban, de továbbra is szokatlanul higgadtan. Szinte szakmai a beszélgetés a fejében két mozdulat között. Mekkora szerencse, hogy a gondolat gyorsabb a villámlásnál, mert így nagyon szép kis monológok játszódhatnak le, egy pillanat alatt a lovag fejében. A törpe lendülete megtörik a hárításon. Az évek hosszas képzése, és a tapasztalatok meghozzák a gyümölcsöt. A roham, mint tengeren a sziklák szerte foszlik.*
~Szép volt Soreyl!~
*Hangzik a fejében a felkiáltás, és rögtön emelkedik is lába, ami a tervek szerint működik. A rúgás olyat lök a másikon, hogy annak nem marad ideje, és koncentrációja a védekezésre.*
~Végre egy kis szeszélyesség. Mocskos módszerek. Ezt már szeretem!~
*Mondja Perchipfell hangja, és a javíthatatlan mesterkard humorát nem állhatja ugyan, de most mintha egy csíntalan mosoly is megremegne a borostája alatt. A hidegen precíz, és kegyesen gyors halál Perchipfell képében éri utol a törpét. Soreyl máskor talán neki állna erkölcsi vitát vívni elmebarátjával ennek a magengedhetőségről. Ám ezzel most nincs baj.*
~Ej ha! Még csak nem is hezitált a hős lovag.~
*Mondja a meglepődött mesterkard. Soreyl válasza rövid, velős mondatok összessége.*
~Ő egy szökött fegyenc. Brox azonosította magát. Önvédelem volt.~
*Ám ezekkel a rövid mondatokkal, egy olyan régi barátja mint Perchi, kiérti, hogy pontosan mit akart mondani a lovag. Hogy megalapozták a hatalmi fölényüket, és a lázadóknak megmondták, hogy nem kell így lennie. Ők választották, és mivel az ellen támadt először, és ráadásul halálos csapással, így teljesen jogos viszonoznia. Ha tehetné, még köszönetet is mondana a törpnek, hogy nem nehezítette meg lelkileg a kivégzését. De többre nincs ideje, mert a csapatból kiválik egy másik. A feketés-kék bőr, egy mélységire utal, aki Soreyl mozgását próbálná nehezíteni egy combra célzott vágással. A lovag agyában olyan gyorsan körvonalazódik a hárítás legjobb lehetősége, hogy már csak a kivitelezésben eshet hiba. Tartva a távolságot, ismét a kardja hosszát használva próbál nyerni. A támadást nem pusztán hárítani próbálja, hanem a másiknak egyenesen a csuklójánál találná el a támadó kezét. Ha ügyetlenül is, de eltalálja a kezet, akkor is eltéríti a támadást, ha viszont kellőképpen meg tudja vágni, akkor a fegyverforgató kezének kell három hónap mielőtt újra kardhoz nyúlna. Sőt! Akár még csonkolhatja is, bár nem áll szándékában. Ha a trükkje nem sikerül, és talál a dolog, a menekülési terve az ajtó. Oda kihátrálva, a szűk nyílás miatt garantált a csak egy-egy elleni küzdelem, ami sebesülten nem kis előny a számára.*
~Gyere te mocsok.~
*Mondja a megkísérelt lefegyverzéssel együtt Perchi.*
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-11 11:11:36
Üzenet elküldve: 2020-01-11 11:11:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, hogy Brox szavai süket fülekre találnak. ~Nem is tudom mit vártam. A patkányok patkányok maradnak.~ Szinte csóválná a fejét rosszallóan, de erre sajnos nem sok ideje van, hisz az a tagbaszakadt rohadék már támad is. Meglepő módon kivédi a támadását, könnyűszerrel, viszont az ő tőre Bredoc húsába mar. Végigszántja az arcát, majdcsak a kecses orrát is leviszi.*
-A kurva anyádat...Hehe.
*Szisszen fel, de ajkai mégis mosolyra húzódnak. Roppant ijesztő látvány lehet, ahogy folyik a vér az arcán, s közben röhög, mint akinek szinte jólesik. Persze ez nem igaz, fáj, mint a kurva élet, s valami ösztönszerű haragot vált ki belőle. Bal kezével, ami ugye szabad, ha teheti, megmarkolja a flótás kezét, mely a tőrt fogja, s jelenleg a sisakjában áll fegyver. Megszorítaná a csuklóját, hogy ne tudja mozgatni, s másik kezében lévő kardjával ismét támad. ~Innen csak nem ugrik el ez a szájba baszott.~ Fél szemével azért látja, hogy Soreyl játszi könnyedséggel végez az ellenfelével, s ez legbelül kellemes érzéssel tölti el. ~Ha megússzuk ezt, legalább lesz egy fasza sebhelyem.~ Ha más nem is, ez vigasztalja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, hogy Brox szavai süket fülekre találnak. ~Nem is tudom mit vártam. A patkányok patkányok maradnak.~ Szinte csóválná a fejét rosszallóan, de erre sajnos nem sok ideje van, hisz az a tagbaszakadt rohadék már támad is. Meglepő módon kivédi a támadását, könnyűszerrel, viszont az ő tőre Bredoc húsába mar. Végigszántja az arcát, majdcsak a kecses orrát is leviszi.*
-A kurva anyádat...Hehe.
*Szisszen fel, de ajkai mégis mosolyra húzódnak. Roppant ijesztő látvány lehet, ahogy folyik a vér az arcán, s közben röhög, mint akinek szinte jólesik. Persze ez nem igaz, fáj, mint a kurva élet, s valami ösztönszerű haragot vált ki belőle. Bal kezével, ami ugye szabad, ha teheti, megmarkolja a flótás kezét, mely a tőrt fogja, s jelenleg a sisakjában áll fegyver. Megszorítaná a csuklóját, hogy ne tudja mozgatni, s másik kezében lévő kardjával ismét támad. ~Innen csak nem ugrik el ez a szájba baszott.~ Fél szemével azért látja, hogy Soreyl játszi könnyedséggel végez az ellenfelével, s ez legbelül kellemes érzéssel tölti el. ~Ha megússzuk ezt, legalább lesz egy fasza sebhelyem.~ Ha más nem is, ez vigasztalja.*
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-10 23:42:56
Üzenet elküldve: 2020-01-10 23:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már korábban is érezte ezt az édeskés bűzt, de a barlang járatait átjáró hideg fuvallat eltompította a szagot. Most azonban, ahogy bevonszolják a cellasorra, egyszerre csapja meg az orrát és rögtön émelyegni kezd. Jóllehet, a forrását még nem is ismeri, mert míg az idegen eddig úgy tett, mintha válaszra sem méltatná, a következő pillanatban váratlanul nekicsapja a rácsoknak. Benne reked a levegő, nem csak a fájdalomtól, de a meglepetéstől és ijedtségtől is. Mit törődik ő azzal, hogy valami leesett?! Pusztán észleli, de odapillantani sem mer, fogalma sincs róla, hogy mi lehetett az.
Tekintete a férfi arcán, aki pedig láthatja, hogy a lány határozottan figyel rá, arra nem lehet panasz.
Sebes ajkát összeszorítva rázza meg alig láthatóan a fejét és ténylegesen vette a célzást, hogy nem kellene beszélnie. Mellkasa sűrűn emelkedik és süllyed, mégis alig hallani még a légvételét is.
Majd ahogy a férfi folytatja, még inkább körbeveszi a reménytelenség. Az egy dolog, hogy fél, hogy az idegen mit akar tőle, hová és kik közé viszi - és elég jó a képzelőereje és keserűek a tapasztalatai, hogy legyen mi alapján előrevetítenie a várható sorsát... -, de ő az elhangzottakat úgy is értelmezi, hogy a férfi már tudhat valamit. Hogy az őrök miatt azért nem kell aggódni, mert ők már nincsenek is képben, vagy ha még netán képben vannak, esélyük sincs...
Sírna elkeseredésében, de az idegen hirtelen mozdul és tovább rángatja. Amennyire ráijesztettek, könyörögni, hangot adni nem mer, de mozdulataiban erőteljesebb lesz a tiltakozás. És ez már nem annyira annak szól, hogy a két őrt akarja védeni és időt nyerni nekik, hanem rettenetesen fél, hogy a férfi miért és hová cipeli őt.
Ám mintha dilemmában lenne, mert túl nyilvánvalóan akadályozni azért nincs mersze a haladást, nem próbál megkapaszkodni a rácsokban, vagy kiszabadítani magát, inkább csak nem mozdítja a lábait, hogy kicsit nehezebb dolga legyen a férfinak. Akinek pedig érezhetően ennek ellenére sincs, mert nagyon könnyedén húzza őt magával...
A kiegyenlítetlen küzdelem során pedig, ahogy karjánál fogva, csaknem a férfi markában lógva vonszolódik, végül csak odavetődik tekintete az egyik egykori cellalakóra. Aztán arról egy másikra... majd tovább húzzák és elér az egyik olyan hullához, ami mellett igencsak erőteljes lesz a bűz és a szétmállott maradványokon lakmározó férgek látványa még a döbbent irtózatnál is hevesebb válaszra készteti.
Ezúttal ténylegesen elhagyja az ereje, s ugyan tesz egy gyenge kísérletet rá, hogy elhúzódjon a férfitól, ha az nem engedi, sőt, húzza tovább, akkor nagyon kell ügyeskednie. A lány ugyanis köhögve hányja fel épp csak röviddel ezelőtt megtöltött gyomra tartalmát és nemigen van alkalma ügyelni rá, hogy ezt hová és hogyan is tegye. Avagy vagy a tulajdon lábára és ruhájára jut belőle, vagy az idegenére, esetleg mindkettejükére...*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már korábban is érezte ezt az édeskés bűzt, de a barlang járatait átjáró hideg fuvallat eltompította a szagot. Most azonban, ahogy bevonszolják a cellasorra, egyszerre csapja meg az orrát és rögtön émelyegni kezd. Jóllehet, a forrását még nem is ismeri, mert míg az idegen eddig úgy tett, mintha válaszra sem méltatná, a következő pillanatban váratlanul nekicsapja a rácsoknak. Benne reked a levegő, nem csak a fájdalomtól, de a meglepetéstől és ijedtségtől is. Mit törődik ő azzal, hogy valami leesett?! Pusztán észleli, de odapillantani sem mer, fogalma sincs róla, hogy mi lehetett az.
Tekintete a férfi arcán, aki pedig láthatja, hogy a lány határozottan figyel rá, arra nem lehet panasz.
Sebes ajkát összeszorítva rázza meg alig láthatóan a fejét és ténylegesen vette a célzást, hogy nem kellene beszélnie. Mellkasa sűrűn emelkedik és süllyed, mégis alig hallani még a légvételét is.
Majd ahogy a férfi folytatja, még inkább körbeveszi a reménytelenség. Az egy dolog, hogy fél, hogy az idegen mit akar tőle, hová és kik közé viszi - és elég jó a képzelőereje és keserűek a tapasztalatai, hogy legyen mi alapján előrevetítenie a várható sorsát... -, de ő az elhangzottakat úgy is értelmezi, hogy a férfi már tudhat valamit. Hogy az őrök miatt azért nem kell aggódni, mert ők már nincsenek is képben, vagy ha még netán képben vannak, esélyük sincs...
Sírna elkeseredésében, de az idegen hirtelen mozdul és tovább rángatja. Amennyire ráijesztettek, könyörögni, hangot adni nem mer, de mozdulataiban erőteljesebb lesz a tiltakozás. És ez már nem annyira annak szól, hogy a két őrt akarja védeni és időt nyerni nekik, hanem rettenetesen fél, hogy a férfi miért és hová cipeli őt.
Ám mintha dilemmában lenne, mert túl nyilvánvalóan akadályozni azért nincs mersze a haladást, nem próbál megkapaszkodni a rácsokban, vagy kiszabadítani magát, inkább csak nem mozdítja a lábait, hogy kicsit nehezebb dolga legyen a férfinak. Akinek pedig érezhetően ennek ellenére sincs, mert nagyon könnyedén húzza őt magával...
A kiegyenlítetlen küzdelem során pedig, ahogy karjánál fogva, csaknem a férfi markában lógva vonszolódik, végül csak odavetődik tekintete az egyik egykori cellalakóra. Aztán arról egy másikra... majd tovább húzzák és elér az egyik olyan hullához, ami mellett igencsak erőteljes lesz a bűz és a szétmállott maradványokon lakmározó férgek látványa még a döbbent irtózatnál is hevesebb válaszra készteti.
Ezúttal ténylegesen elhagyja az ereje, s ugyan tesz egy gyenge kísérletet rá, hogy elhúzódjon a férfitól, ha az nem engedi, sőt, húzza tovább, akkor nagyon kell ügyeskednie. A lány ugyanis köhögve hányja fel épp csak röviddel ezelőtt megtöltött gyomra tartalmát és nemigen van alkalma ügyelni rá, hogy ezt hová és hogyan is tegye. Avagy vagy a tulajdon lábára és ruhájára jut belőle, vagy az idegenére, esetleg mindkettejükére...*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:28:56
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:28:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ismeretlen férfi számára Garsin nem több mint kolonc. Már jelenléte is bajt jelent a fején, de hogy még a lány nem is értett a korábbi erélyes szép szavakból, az tovább hergeli őt. Nyilvánvalóan nem eléggé ahhoz, hogy kihozza a sodrából. Aligha akad bármi, ami képes lenne erre. A lány botladozása cseppet sem rendíti meg, ereje könnyen lehetővé teszi, hogy az aprócska, vékony testet akár fél kézzel is megtartsa.
Garsin szavaira látszólag ügyet sem vetve halad tovább, még füle botját sem mozdítja. Bár a reakció elmaradni látszik, valójában csak késlekedik. Rövidesen, amint a cellákhoz érkeznek hirtelen megtorpan, és mint rongybabát veti oda a rácsokhoz az ifjú leányt. A rázkódás következtében az oda láncolt holttest feje hátra bicsaklik, és alsó állkapcsa végleg elenged, ezért rövidesen a földre zuhan, egyenesen Garsin és a férfi lábai mellé.
De a férfi természetesen nem törődik ezzel, csupán a leány szemébe bámul ellentmondást nem tűrő szigorral.*
- Akkor mégsem világos.
*Mert ha az lenne, akkor Garsin nem jártatná feleslegesen a száját.*
- Vagy tegyem még érthetőbbé? Szeretnéd ha most kivágnám a nyelvedet?
*Valami pedig azt sejtetheti a lánnyal, hogy ebben igen nagy rutinnal rendelkezik az ismeretlen. De nincs kedve egy vérveszteséggel küszködő satnya kölyökkel szenvedni, mert neki nem ez a dolga. Jelenleg az, hogy elvigye annak, akinek kell, hogy az beszélhessen Garsinnal.
A kérdésre csak megemelkedik szemöldöke, velős megjegyzések helyett viszont egyszerűen hallgat. Az ezt követő részre viszont kegyetlen vigyor ül ki arcára.*
- Szóval két városőr miatt aggódsz? Miattuk igazán nem kell.
*Pontosan jól tudja, hogy Garsinra mennyivel szörnyűbb dolgok várnak lent, mint amit esetleg a két hősies őr kiszabhatna rá. A férfi arca hirtelen komorodik vissza.*
- Itt már nincs hatalma az őrségnek.
*Jelenti ki egyszerűen, és pontosan ugyanott fogva meg a leány karját löki előre, hogy az végre haladjon, lehetőleg a saját lábain.*
- Indulj!
//Darenn és Bredoc//
*Tárgyalásra nincs idő, hiszen a hallgatóság nem vevő rá. Bredoc fenyegető figyelmeztetése láthatóan sem a tucatnyi banditát, sem pedig a háttérben pihenő alakot nem rendítik meg. Sőt, amaz úgy dönt, hogy elkezd szőlőt eszegetni, mert úgy megkívánta a beszéd közben. Persze semminek nem kell így lennie, ahogy azt bölcsen a parancsnok helyettes megállapítja, ellenben mégis így lesz.
Darenn bölcs harcos, láthatóan nem ma kezdte, ez pár pillanaton belül ki is derül mindenki számára. A törpe támadását olyan könnyedséggel hárítja, mintha erre született volna. Talán így is van. Az aprónép arcán döbbenet ül ki, hiszen sejtette, hogy a városi őrség képzett férfiakból áll, de nem sejtette, hogy támadása ilyen könnyen lepattan majd. Sokat ugyan nem tud ezen időzni, mert rúgás éri őt, ami kibillenti, és hátrébb löki csapata mögötte felsorakozó tagjainak. Hogy ez oka, vagy továbbra is Darenn harci tudása, nehéz eldönteni, már csak annyi bizonyos, hogy a vágás talál, tisztán és halálosan. Összerogyni sincs ideje, éppen csak fegyverét elejtenie, és egy fájdalmas nyögést kierőltetnie magából, mert a mögötte várakozók rezzenéstelen arccal nyomják le vállainál fogva a földre. Pontosan úgy, mint ahogy a tenger hullámai nyelik el a sziklákat. Hamarosan már csak a rajta taposó bakancsokat érezheti, ahogy lassan távozik belőle az erő és az élet.
Kicsit mintha megtorpanna mögötte a tömeg, éppen csak egy pillanat tört részéig, amíg egy mélységi nem lép előre a csatasorban. Ő meg sem erőltette magát, félmeztelen felsőteste szinte csak azt várja, hogy valaki felvágja, de nem úgy tűnik, hogy ezt szeretné ha megtörténne. Lendül is támadás közben, szablyájával Darenn combját próbálva megsebezni.
Bredoc már kevesebb sikerről számolhat be, ezúttal a közel vele egy súlycsoportban lévő nagypofájú félvér könnyedén kitér annak fegyvere elől, amivel szúrni kíván. Ellenben az övé igencsak betalál, ugyan nem úgy, ahogy eredetileg szerette volna, mégis Bredoc rövidesen érezheti, ahogy a hideg penge végigszántja arcát. Felfelé szúrása szerencsére nem a férfi nyakát éri, vagy állkapcsának lágy részét, ellenben Bredoc állától, keresztül annak száján, egészen végig, éppen csak elkerülve szemét áll meg. A hosszú tőr hegye még hallhatóan koccan is a nyitott sisak belsejével. A városőr arcát pillanatok alatt önti el a meleg vér, a fájdalom egyelőre viselhető, különösen az adrenalin miatt. A nagypofájú elégedetten hátrálna ki, kihúzva tőrét akár kétszer is szétkaszabolva Bredoc arcát, amint már egyébként is mély seb éktelenkedik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ismeretlen férfi számára Garsin nem több mint kolonc. Már jelenléte is bajt jelent a fején, de hogy még a lány nem is értett a korábbi erélyes szép szavakból, az tovább hergeli őt. Nyilvánvalóan nem eléggé ahhoz, hogy kihozza a sodrából. Aligha akad bármi, ami képes lenne erre. A lány botladozása cseppet sem rendíti meg, ereje könnyen lehetővé teszi, hogy az aprócska, vékony testet akár fél kézzel is megtartsa.
Garsin szavaira látszólag ügyet sem vetve halad tovább, még füle botját sem mozdítja. Bár a reakció elmaradni látszik, valójában csak késlekedik. Rövidesen, amint a cellákhoz érkeznek hirtelen megtorpan, és mint rongybabát veti oda a rácsokhoz az ifjú leányt. A rázkódás következtében az oda láncolt holttest feje hátra bicsaklik, és alsó állkapcsa végleg elenged, ezért rövidesen a földre zuhan, egyenesen Garsin és a férfi lábai mellé.
De a férfi természetesen nem törődik ezzel, csupán a leány szemébe bámul ellentmondást nem tűrő szigorral.*
- Akkor mégsem világos.
*Mert ha az lenne, akkor Garsin nem jártatná feleslegesen a száját.*
- Vagy tegyem még érthetőbbé? Szeretnéd ha most kivágnám a nyelvedet?
*Valami pedig azt sejtetheti a lánnyal, hogy ebben igen nagy rutinnal rendelkezik az ismeretlen. De nincs kedve egy vérveszteséggel küszködő satnya kölyökkel szenvedni, mert neki nem ez a dolga. Jelenleg az, hogy elvigye annak, akinek kell, hogy az beszélhessen Garsinnal.
A kérdésre csak megemelkedik szemöldöke, velős megjegyzések helyett viszont egyszerűen hallgat. Az ezt követő részre viszont kegyetlen vigyor ül ki arcára.*
- Szóval két városőr miatt aggódsz? Miattuk igazán nem kell.
*Pontosan jól tudja, hogy Garsinra mennyivel szörnyűbb dolgok várnak lent, mint amit esetleg a két hősies őr kiszabhatna rá. A férfi arca hirtelen komorodik vissza.*
- Itt már nincs hatalma az őrségnek.
*Jelenti ki egyszerűen, és pontosan ugyanott fogva meg a leány karját löki előre, hogy az végre haladjon, lehetőleg a saját lábain.*
- Indulj!
//Darenn és Bredoc//
*Tárgyalásra nincs idő, hiszen a hallgatóság nem vevő rá. Bredoc fenyegető figyelmeztetése láthatóan sem a tucatnyi banditát, sem pedig a háttérben pihenő alakot nem rendítik meg. Sőt, amaz úgy dönt, hogy elkezd szőlőt eszegetni, mert úgy megkívánta a beszéd közben. Persze semminek nem kell így lennie, ahogy azt bölcsen a parancsnok helyettes megállapítja, ellenben mégis így lesz.
Darenn bölcs harcos, láthatóan nem ma kezdte, ez pár pillanaton belül ki is derül mindenki számára. A törpe támadását olyan könnyedséggel hárítja, mintha erre született volna. Talán így is van. Az aprónép arcán döbbenet ül ki, hiszen sejtette, hogy a városi őrség képzett férfiakból áll, de nem sejtette, hogy támadása ilyen könnyen lepattan majd. Sokat ugyan nem tud ezen időzni, mert rúgás éri őt, ami kibillenti, és hátrébb löki csapata mögötte felsorakozó tagjainak. Hogy ez oka, vagy továbbra is Darenn harci tudása, nehéz eldönteni, már csak annyi bizonyos, hogy a vágás talál, tisztán és halálosan. Összerogyni sincs ideje, éppen csak fegyverét elejtenie, és egy fájdalmas nyögést kierőltetnie magából, mert a mögötte várakozók rezzenéstelen arccal nyomják le vállainál fogva a földre. Pontosan úgy, mint ahogy a tenger hullámai nyelik el a sziklákat. Hamarosan már csak a rajta taposó bakancsokat érezheti, ahogy lassan távozik belőle az erő és az élet.
Kicsit mintha megtorpanna mögötte a tömeg, éppen csak egy pillanat tört részéig, amíg egy mélységi nem lép előre a csatasorban. Ő meg sem erőltette magát, félmeztelen felsőteste szinte csak azt várja, hogy valaki felvágja, de nem úgy tűnik, hogy ezt szeretné ha megtörténne. Lendül is támadás közben, szablyájával Darenn combját próbálva megsebezni.
Bredoc már kevesebb sikerről számolhat be, ezúttal a közel vele egy súlycsoportban lévő nagypofájú félvér könnyedén kitér annak fegyvere elől, amivel szúrni kíván. Ellenben az övé igencsak betalál, ugyan nem úgy, ahogy eredetileg szerette volna, mégis Bredoc rövidesen érezheti, ahogy a hideg penge végigszántja arcát. Felfelé szúrása szerencsére nem a férfi nyakát éri, vagy állkapcsának lágy részét, ellenben Bredoc állától, keresztül annak száján, egészen végig, éppen csak elkerülve szemét áll meg. A hosszú tőr hegye még hallhatóan koccan is a nyitott sisak belsejével. A városőr arcát pillanatok alatt önti el a meleg vér, a fájdalom egyelőre viselhető, különösen az adrenalin miatt. A nagypofájú elégedetten hátrálna ki, kihúzva tőrét akár kétszer is szétkaszabolva Bredoc arcát, amint már egyébként is mély seb éktelenkedik.*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:46:50
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
~Faszom.~
~Azt.~
*Gyakorlatilag annyira egymás után mondták a lovag fejében a hangok, hogy ő maga sem tudja eldönteni melyiküké melyik tőmondat. Ezt a kis párbeszédet egyébiránt az váltotta ki, hogy a nem túl eszes, ám annál bátrabb, vagy épp vakmerő fellépésükre, effektíve egy pillanatot sem kell várni, és a szabadrabok egy emberként rántanak pengét.*
~Bár nem csodálom.~
*Mondja Perszi, és arra gondol, hogyha a parancsnokhelyettes, már kard-ki-kardal indít, akkor ő sem tenne mást, még akkor sem ha esetleg ártatlan. Soreyl a kis beszélgetés alatt állapot felmérést végez. Pontosan megszámolja hányan vannak, és hogy melyek azok, akik potenciálisan őt vehetik célba, és ki az aki inkább szemezik az öregebbel. Szeme a látszólag nyugodt vezető szerű alakon is elkalandozik. A beszélgetésbe nem folyik bele, szigorú tekintettel, ugrásra kész, és pattanásig feszült izmai a mesterkardra feszülnek. A puszta létszámfölény megnyerté teheti a csatát nekik, de azért csak kell valamit ügyeskedni. Soreyl éveken át tanult lovagi harcmodort, hogy aztán szörnyvadásznak képezzék Vadvédben. A tudása legendás. Ha másra nem is jó az ő kis helyzetismerete, legalább felelevenítheti, hogy a látott fegyverek ellen mi a legjobb taktika.*
~Tartsd a távolságot, és mindig legyen tér a hátad mögött. Ne hagyd, hogy sarokba szorítsanak.~
*Érkezik az alapvető haditanács, és alapstratégia Perchipfelltől. Mégiscsak ő a szakértője, elvégre egy kard.*
~Kicsalom őket a folyosóra ahonnan jöttünk.~
*Mondja a fejében Soreyl, és már a következő gondolatnak, nincs is ideje átvillanni az agyán, mert Bradoc "Nem kell így lennie..." kezdetű mondatának, szöges ellenkezője következik be. Soreylt lovagi páncélzatra képezték, és bár régen nem volt teljes vértben, de az a mellvért ami rajta van, számára nem egy nagy súly, és ezen meg is próbál könnyíteni, legalább a harc elején, amíg nagyobb térre érnek. Ennyi ember ellen nem fog tisztán küzdeni. Elő kell vennie a venárok harcmodorát. A felé rohamozó törpe felemelt csatabárdal próbálja meghasogatni Soreyl kulcscsontját.*
~Jön a golyó.~
*Szól Perchi. Soreyl megpróbálja megtörni a rohamot azzal, hogy számít a támadásra, és egyszerre próbálja hárítani, és a felemelt talpával hátra rúgni a törpét. Pusztán méretéből, és a lába hosszából adódó távolságot megtartani. Ha a rúgás nem sikerül, az első, és reflexszerű dolga, hogy vissza hátráljon a nyíltabb térre. Ha viszont kibillenti a törpét az egyensúlyából, és az hátra tántorodik, akkor azonnal támadó állásba vágja magát, két kézre fogva kardját, sőt! Ha ideje adja támad is. Ekkor nem vacakolna. Egy haránt vágással a törpe nyaka a cél.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
~Faszom.~
~Azt.~
*Gyakorlatilag annyira egymás után mondták a lovag fejében a hangok, hogy ő maga sem tudja eldönteni melyiküké melyik tőmondat. Ezt a kis párbeszédet egyébiránt az váltotta ki, hogy a nem túl eszes, ám annál bátrabb, vagy épp vakmerő fellépésükre, effektíve egy pillanatot sem kell várni, és a szabadrabok egy emberként rántanak pengét.*
~Bár nem csodálom.~
*Mondja Perszi, és arra gondol, hogyha a parancsnokhelyettes, már kard-ki-kardal indít, akkor ő sem tenne mást, még akkor sem ha esetleg ártatlan. Soreyl a kis beszélgetés alatt állapot felmérést végez. Pontosan megszámolja hányan vannak, és hogy melyek azok, akik potenciálisan őt vehetik célba, és ki az aki inkább szemezik az öregebbel. Szeme a látszólag nyugodt vezető szerű alakon is elkalandozik. A beszélgetésbe nem folyik bele, szigorú tekintettel, ugrásra kész, és pattanásig feszült izmai a mesterkardra feszülnek. A puszta létszámfölény megnyerté teheti a csatát nekik, de azért csak kell valamit ügyeskedni. Soreyl éveken át tanult lovagi harcmodort, hogy aztán szörnyvadásznak képezzék Vadvédben. A tudása legendás. Ha másra nem is jó az ő kis helyzetismerete, legalább felelevenítheti, hogy a látott fegyverek ellen mi a legjobb taktika.*
~Tartsd a távolságot, és mindig legyen tér a hátad mögött. Ne hagyd, hogy sarokba szorítsanak.~
*Érkezik az alapvető haditanács, és alapstratégia Perchipfelltől. Mégiscsak ő a szakértője, elvégre egy kard.*
~Kicsalom őket a folyosóra ahonnan jöttünk.~
*Mondja a fejében Soreyl, és már a következő gondolatnak, nincs is ideje átvillanni az agyán, mert Bradoc "Nem kell így lennie..." kezdetű mondatának, szöges ellenkezője következik be. Soreylt lovagi páncélzatra képezték, és bár régen nem volt teljes vértben, de az a mellvért ami rajta van, számára nem egy nagy súly, és ezen meg is próbál könnyíteni, legalább a harc elején, amíg nagyobb térre érnek. Ennyi ember ellen nem fog tisztán küzdeni. Elő kell vennie a venárok harcmodorát. A felé rohamozó törpe felemelt csatabárdal próbálja meghasogatni Soreyl kulcscsontját.*
~Jön a golyó.~
*Szól Perchi. Soreyl megpróbálja megtörni a rohamot azzal, hogy számít a támadásra, és egyszerre próbálja hárítani, és a felemelt talpával hátra rúgni a törpét. Pusztán méretéből, és a lába hosszából adódó távolságot megtartani. Ha a rúgás nem sikerül, az első, és reflexszerű dolga, hogy vissza hátráljon a nyíltabb térre. Ha viszont kibillenti a törpét az egyensúlyából, és az hátra tántorodik, akkor azonnal támadó állásba vágja magát, két kézre fogva kardját, sőt! Ha ideje adja támad is. Ekkor nem vacakolna. Egy haránt vágással a törpe nyaka a cél.*
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-07 00:29:16
Üzenet elküldve: 2020-01-07 00:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Talán baljós az a mondat, a lánynak mégis megragadja a figyelmét és még reményt is kelt benne. Nem úgy hangzik az ugyanis, hogy "Nem lett volna szabad idejönnöd!", nem helyezi őt múlt időbe az idegen, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy talán nem döfi át a nyakát a következő pillanatban...
És valóban, a kard hegye hamarosan távozik a nyakától, ő pedig úgy görnyed előre és kapkod levegőért, mintha fojtogatták volna.
Sok időt azonban nem kap, hogy összeszedje magát, mert az alak rögtön közelebb lép hozzá, hogy intések és utasítások mellett megragadja a karját és vonszolni kezdje a cellák felé. A köpeny meleg menedékét úgy söprik le róla, mint azt a kérészéletű reménységet, hogy a két férfi által lesz kiútja ebből a keserű életből, s nem csak a halál útján...
Ezt elrontotta, és most épp a nyakukra viszi a veszélyt!
Fogát összeszorítja, de halkan így is felnyög és a hirtelen rántástól, az ennek nyomán törzsébe nyilalló fájdalomtól, na meg persze a félelemtől egy pillanatra megrogy a lába, úgyhogy a férfi kénytelen megtartani őt egy kis időre. Ami persze Garsinnak sem kellemes, mert a karját szorítják meg, ami szintén fáj, de ez egy ismerős érzés. Ahogyan a bánásmód is. Igazából egy kicsit még jobb is, mint amihez szokott, az idegen legalább kecsegteti azzal, hogy nem fogja bántani, ha engedelmeskedik.
Lépteit vonszolva követi őt az első botlást követően, azután azonban összeszedi a bátorságát és észbe kap, hogy tennie kellene valamit, ezért fékezni próbál.*
- Világos, uram... de kérem... én nem mehetek el innen... Nem szabad... Kérem, engedjen el! - *Hangja még mindig elég elfogódott és remegős, de mindent megtesz, hogy kipréselje magából a szavakat.*
- Ki maga? Őr, vagy rab?... A két városőr... elmentek az erdőbe körülnézni... Nem mehetek el innen... megbüntetnek! - *Habogja össze, ami eszébe jut hirtelen, csak hogy hátráltassa a haladásukat és felkeltse az idegen figyelmét. Talán ha nyer egy kis időt, akkor a helyzetet is javukra fordíthatják.*
*Talán baljós az a mondat, a lánynak mégis megragadja a figyelmét és még reményt is kelt benne. Nem úgy hangzik az ugyanis, hogy "Nem lett volna szabad idejönnöd!", nem helyezi őt múlt időbe az idegen, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy talán nem döfi át a nyakát a következő pillanatban...
És valóban, a kard hegye hamarosan távozik a nyakától, ő pedig úgy görnyed előre és kapkod levegőért, mintha fojtogatták volna.
Sok időt azonban nem kap, hogy összeszedje magát, mert az alak rögtön közelebb lép hozzá, hogy intések és utasítások mellett megragadja a karját és vonszolni kezdje a cellák felé. A köpeny meleg menedékét úgy söprik le róla, mint azt a kérészéletű reménységet, hogy a két férfi által lesz kiútja ebből a keserű életből, s nem csak a halál útján...
Ezt elrontotta, és most épp a nyakukra viszi a veszélyt!
Fogát összeszorítja, de halkan így is felnyög és a hirtelen rántástól, az ennek nyomán törzsébe nyilalló fájdalomtól, na meg persze a félelemtől egy pillanatra megrogy a lába, úgyhogy a férfi kénytelen megtartani őt egy kis időre. Ami persze Garsinnak sem kellemes, mert a karját szorítják meg, ami szintén fáj, de ez egy ismerős érzés. Ahogyan a bánásmód is. Igazából egy kicsit még jobb is, mint amihez szokott, az idegen legalább kecsegteti azzal, hogy nem fogja bántani, ha engedelmeskedik.
Lépteit vonszolva követi őt az első botlást követően, azután azonban összeszedi a bátorságát és észbe kap, hogy tennie kellene valamit, ezért fékezni próbál.*
- Világos, uram... de kérem... én nem mehetek el innen... Nem szabad... Kérem, engedjen el! - *Hangja még mindig elég elfogódott és remegős, de mindent megtesz, hogy kipréselje magából a szavakat.*
- Ki maga? Őr, vagy rab?... A két városőr... elmentek az erdőbe körülnézni... Nem mehetek el innen... megbüntetnek! - *Habogja össze, ami eszébe jut hirtelen, csak hogy hátráltassa a haladásukat és felkeltse az idegen figyelmét. Talán ha nyer egy kis időt, akkor a helyzetet is javukra fordíthatják.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:57:14
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
*Szinte nem is várt más. Ezek mocskos állatok az ő szemében, tipikusan az a fajta népség ez, akik üvöltik a holdat éjszaka, és csak arra várnak, hogy az ember vérében megfürödjenek. ~Rossz emberrel kezdesz, barátom.~ Szinte vigyorog, bár elméje tiszta, tudja, hogy jóformán nem sok esélyük van, de mégis. Mégis hatalmába keríti ez az érzés. Állát felszegi, persze csak egy pillanatra, jelezvén, hogy ő bizony nem az a fajta falusi paraszt, akikhez valószínűleg szokhattak ezek a férgek. Hamar le is szegi, hisz nem fog szándékosan könnyű célpontot biztosítani nekik. Szeme gyorsan cikázik, végig mindegyiken. ~Akár a nyüves kutyák!~ De hamar kiszúr egyet, aki csak úgy üldögél ott, nyugodtan, hintázva a széken. Az látszik, hogy egymás élete semmit sem ér nekik, hisz ott vergődik, beleivel a kezében az egyik szerencsétlen, de mintha ott se lenne. Bredocot ugyan nem botránkoztatja meg a dolog, többet nem is várt tőlük.*
-Milyen vörös köpeny? Azok a korrupt disznók rég nincsenek már.
*Szinte csak odaveti, nem is érti teljesen a dolgot.*
-Hé, te ott! Neked nem csak kalaptartó a fejed a nyakadon, úgy látom. Ez nem okos húzás ám. Oké, hogy mi itt meghalunk, ha meghalunk.. De akkor jön majd nem két másik, de 62. Nyomolvasókkal, kémekkel, úgyis megtalálnak. Nem ezért jöttünk. Csak tudni akarom mi történt a hellyel, régóta semmi hír róla. Gondolom, ha akkora ász banda lennétek, nem itt bujkálnátok egy szaros barlangban.
*Sok ideje nincs azért csevegni, látja, hogy az egyik rohadék közeledik felé.*
-Nem kell így lennie...
*Sziszegi, de arca, izmai már feszülnek, szinte várják azt a bizonyos pontot, amikor kirobbanhat belőlük az erő, és elindulhat egy gyilkos mozdulat, egy tánc, ha úgy tetszik. Mint amikor pattanásig feszül egy húr az íjon, s szinte epekedik, hogy végre engedjék már el. A másik mozdul, szavait nem is hallja a lovag, jobban figyel a mozdulataira. ~Jobb, fel. Lassú...~ Hála a kemény kiképzésnek, nem igazán lassítja őt a páncél, vagy fárasztja jobban, mint amazokat a bőrvért, így ha szerencséje van egyszerre, vagy akár jobban is tud mozdulni ellenségénél. Mindenesetre kezében rövidkarjával ~Még szerencse, hogy ezt vettem kézbe korábban. Fene azt a nagy eszed Bredoc! A hosszúkardot baszhatnám itt.~ támadásra lendül. Testét megcsavarja, jobb vállat előre, a balt pedig megpróbálja vízszintbe húzni vele, akárcsak a vívók, s szúr. Egyenesen a mellkasa felé. Ha Eeyr is vele van, a másik luftot szúr a levegőbe, de jobb esetben is csak az arcát karcolja meg, arra pedig nem lát esélyt, hogy ezek a banditák olyan képzettek és gyorsak lennének, hogy egyszerre tudjon a másik kezében lévő pengével védekezni, de persze, ki tudja, hogy mit húz a sors az élet paklijából. Csak remélni tudja, hogy Soreyl nem kerül nagyobb bajba, de legalábbis el tud bánni a törpével, mert sajnos kétfelé Bredoc sem tud koncentrálni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
*Szinte nem is várt más. Ezek mocskos állatok az ő szemében, tipikusan az a fajta népség ez, akik üvöltik a holdat éjszaka, és csak arra várnak, hogy az ember vérében megfürödjenek. ~Rossz emberrel kezdesz, barátom.~ Szinte vigyorog, bár elméje tiszta, tudja, hogy jóformán nem sok esélyük van, de mégis. Mégis hatalmába keríti ez az érzés. Állát felszegi, persze csak egy pillanatra, jelezvén, hogy ő bizony nem az a fajta falusi paraszt, akikhez valószínűleg szokhattak ezek a férgek. Hamar le is szegi, hisz nem fog szándékosan könnyű célpontot biztosítani nekik. Szeme gyorsan cikázik, végig mindegyiken. ~Akár a nyüves kutyák!~ De hamar kiszúr egyet, aki csak úgy üldögél ott, nyugodtan, hintázva a széken. Az látszik, hogy egymás élete semmit sem ér nekik, hisz ott vergődik, beleivel a kezében az egyik szerencsétlen, de mintha ott se lenne. Bredocot ugyan nem botránkoztatja meg a dolog, többet nem is várt tőlük.*
-Milyen vörös köpeny? Azok a korrupt disznók rég nincsenek már.
*Szinte csak odaveti, nem is érti teljesen a dolgot.*
-Hé, te ott! Neked nem csak kalaptartó a fejed a nyakadon, úgy látom. Ez nem okos húzás ám. Oké, hogy mi itt meghalunk, ha meghalunk.. De akkor jön majd nem két másik, de 62. Nyomolvasókkal, kémekkel, úgyis megtalálnak. Nem ezért jöttünk. Csak tudni akarom mi történt a hellyel, régóta semmi hír róla. Gondolom, ha akkora ász banda lennétek, nem itt bujkálnátok egy szaros barlangban.
*Sok ideje nincs azért csevegni, látja, hogy az egyik rohadék közeledik felé.*
-Nem kell így lennie...
*Sziszegi, de arca, izmai már feszülnek, szinte várják azt a bizonyos pontot, amikor kirobbanhat belőlük az erő, és elindulhat egy gyilkos mozdulat, egy tánc, ha úgy tetszik. Mint amikor pattanásig feszül egy húr az íjon, s szinte epekedik, hogy végre engedjék már el. A másik mozdul, szavait nem is hallja a lovag, jobban figyel a mozdulataira. ~Jobb, fel. Lassú...~ Hála a kemény kiképzésnek, nem igazán lassítja őt a páncél, vagy fárasztja jobban, mint amazokat a bőrvért, így ha szerencséje van egyszerre, vagy akár jobban is tud mozdulni ellenségénél. Mindenesetre kezében rövidkarjával ~Még szerencse, hogy ezt vettem kézbe korábban. Fene azt a nagy eszed Bredoc! A hosszúkardot baszhatnám itt.~ támadásra lendül. Testét megcsavarja, jobb vállat előre, a balt pedig megpróbálja vízszintbe húzni vele, akárcsak a vívók, s szúr. Egyenesen a mellkasa felé. Ha Eeyr is vele van, a másik luftot szúr a levegőbe, de jobb esetben is csak az arcát karcolja meg, arra pedig nem lát esélyt, hogy ezek a banditák olyan képzettek és gyorsak lennének, hogy egyszerre tudjon a másik kezében lévő pengével védekezni, de persze, ki tudja, hogy mit húz a sors az élet paklijából. Csak remélni tudja, hogy Soreyl nem kerül nagyobb bajba, de legalábbis el tud bánni a törpével, mert sajnos kétfelé Bredoc sem tud koncentrálni.*
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:01:09
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:01:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*A szűkszavú férfit nyilvánvalóan nem lepi meg, hogy a leány sírásba kezd, és még a kérdésére sem válaszol. Azért egyik szemöldöke egy leheletnyit feljebb szökik, amoly „ez most komoly?” üzenettel. Természetesen hagy időt kibontakozni a lánynak, részben azért is, mert érdekli, hogy mit hoz fel érvként, hogy ne bántsak. Hiszen ilyenkor az érvek következnek. Hallott párat élete során, feltehetően hallani is fog, ám hiába várakozik, semmi szórakoztató vagy elgondolkodtató nem hangzik el Garsin szájából. Csalódottságnak jelét nem adja, arca továbbra is éppen olyan kifejezéstelen, mint volt.*
- Nem szabadna itt lenned.
*Ő maga sem a szavak embere, ez már nyilvánvaló lehet a lány számára. Ezen baljós mondat után végül elteszi kardját a hüvelyébe, mert tökéletesen biztos önmagában, és abban, hogy Garsin nem fog gondot okozni neki.*
- Nem foglak bántani, ha rendesen viselkedsz.
*Mondja érces hangon, és közelebb lép. Fel van készülve arra, hogy a leány futni kíván, akkor pedig rögvest el is kapja hajánál fogva. Pedig nem szeret durva lenni a nőkkel.*
- Tedd azt, amit kell, és akkor nem lesz gondunk egymással. Világos voltam?
*Amennyiben Garsin marad a helyén, úgy a hátára terített köpenyt nemes egyszerűséggel a földre sodorja, majd megragadja Garsin felkarját, és határozottan magával húzza. Tiltakozással némileg lassíthatja tempóját, de eredeti céljától nem képes eltéríteni a termetes és erős férfit. A cél pedig a sötét járat, ahogy Bredoc és Darenn is eltűntek.*
//Darenn és Bredoc//
*A sikeres lopakodás minden további nélkül jelentőségét veszíti, amikor Bredoc egy vakmerő lépésre szánja el magát, és ezzel persze társát is veszélybe sodorva. Váratlan belépője a meglepetést illetően igen hatásosra sikeredik, mert egy röpke pillanatra a banditák el is feledkeznek a vérontásról. A beígért belek ontása úgy tűnik nem maradt el, hiszen az egyikük már a falat támasztja, hasát szorítva, ami igen erősen vérzik, őt jó pár másik választja el az előbbi nagyszájútól.
Ha valahol, akkor a zsiványok között elengedhetetlen a gyors reakció idő. Bredoc és Darenn alig pisloghat párat, és már kivont tőrök fénylenek mindenki kezében. Szinte egy emberként veszik fel majdhogynem ugyanazt a támadó testtartást is, ami támadó állatokra olyannyira jellemző. Fejüket előre hajtva, vállaikat feltolva lépnek közelebb, sunyi araszolgató módon küzdve le a távolságot. Első a megfélemlítés, vagy az arra való kísérlet.
Darenn és Bredoc még megfigyelhetik, hogy a szoba másik felében még szintén ott egy férfi, de az nyugodtnak tűnik. Lábát az asztalra felrakva hintázik székével, és láthatóan kíváncsian figyeli az alakuló eseményeket jégkék íriszeivel.*
- Szóval az őrség, mi?
*Kérdezi a tömegből valaki, és oldalra kiköp. Idő közben, ugyan kicsit megkésve, de a törpe is lekászálódik a ládákról, amikről rövid lábai sem értek le, és csatasorba áll a szélén, ő viszont egy masszív csatabárddal a kezében.*
- A vörös jobban mutatott rajtatok.
*Széles vigyor terpeszkedik a nagypofájú arcára, egy pillanatra sem véve le gyilkos tekintetét a két szürke köpenyes őrről. A falat támasztó haldokló vészjósló imbolygásba kezd, majd puffanva terül el a földön, és ezzel mintegy a versenyeket eldörrenő indítólövés, a támadás is kezdetét veszi. Elvégre felmérték a vakmerő Bredocot, és úgy látták az nem fog bölcsen megfutamodni, ezért nincs is más, mint azt, hogy ízekre szedjék. A nagypofájú féktelen vad energiával és lelkesedéssel ugrik elsőként előre, pontosa , mint egy veszett vadállat. Ő Bredocot szemelte ki első pillanattól fogva, így kezében lévő hosszú tőre már lendül is, hogy felfelé irányuló szúró mozdulattal a nyak és arc környékét próbálja támadni, ott ahol a páncélzat sebezhető. Másik kezében szintén egy penge, egy rövidkard, amely készenlétben helyezkedik el, hogy a támadást háríthassa, amikor szükség lesz rá.*
- Kicsinállak, a kurva anyádat!
*Üvölti vicsorgó vigyorgásba torzuló, egyszerre dühödt, és eufórikus arckifejezéssel.
Ugyan Darenn és Bredoc harcedzett, felszerelt és erős férfiak, és a banditákat pár bőrvérten kívül sok minden nem óvja, ellenben azok fürgék, ügyesek - részben a teher hiányának hála - és ugyan mesterkardokkal nem rendelkeznek, mégis két kezükben tőröket markolva készek támadni, és hárítani, így komoly fenyegetéssé téve őket, ha számuk nem is lenne elég.
A többiek mindeközben igyekeznek maguknak helyet találni az őrök többi részénél, ám mivel közel helyezkednek el az ajtónyíláshoz, ezért nem igen tudják megkerülni őket. Darennek is muszáj figyelnie, mert a korábban lemaradt törpe most pontosan vele szemben áll, és előre lépve, közben hangosan nyögve indítja el kétkezes roppant fegyverét, teljes testsúlyát és erejét beleadva, hogy megpróbálja eltalálni vele őt. Alacsony termetéből fakadóan némileg nehezebb dolga van, de a szokott módon fentről lefelé induló mozdulattal a váll és nyak tájékát célozza meg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*A szűkszavú férfit nyilvánvalóan nem lepi meg, hogy a leány sírásba kezd, és még a kérdésére sem válaszol. Azért egyik szemöldöke egy leheletnyit feljebb szökik, amoly „ez most komoly?” üzenettel. Természetesen hagy időt kibontakozni a lánynak, részben azért is, mert érdekli, hogy mit hoz fel érvként, hogy ne bántsak. Hiszen ilyenkor az érvek következnek. Hallott párat élete során, feltehetően hallani is fog, ám hiába várakozik, semmi szórakoztató vagy elgondolkodtató nem hangzik el Garsin szájából. Csalódottságnak jelét nem adja, arca továbbra is éppen olyan kifejezéstelen, mint volt.*
- Nem szabadna itt lenned.
*Ő maga sem a szavak embere, ez már nyilvánvaló lehet a lány számára. Ezen baljós mondat után végül elteszi kardját a hüvelyébe, mert tökéletesen biztos önmagában, és abban, hogy Garsin nem fog gondot okozni neki.*
- Nem foglak bántani, ha rendesen viselkedsz.
*Mondja érces hangon, és közelebb lép. Fel van készülve arra, hogy a leány futni kíván, akkor pedig rögvest el is kapja hajánál fogva. Pedig nem szeret durva lenni a nőkkel.*
- Tedd azt, amit kell, és akkor nem lesz gondunk egymással. Világos voltam?
*Amennyiben Garsin marad a helyén, úgy a hátára terített köpenyt nemes egyszerűséggel a földre sodorja, majd megragadja Garsin felkarját, és határozottan magával húzza. Tiltakozással némileg lassíthatja tempóját, de eredeti céljától nem képes eltéríteni a termetes és erős férfit. A cél pedig a sötét járat, ahogy Bredoc és Darenn is eltűntek.*
//Darenn és Bredoc//
*A sikeres lopakodás minden további nélkül jelentőségét veszíti, amikor Bredoc egy vakmerő lépésre szánja el magát, és ezzel persze társát is veszélybe sodorva. Váratlan belépője a meglepetést illetően igen hatásosra sikeredik, mert egy röpke pillanatra a banditák el is feledkeznek a vérontásról. A beígért belek ontása úgy tűnik nem maradt el, hiszen az egyikük már a falat támasztja, hasát szorítva, ami igen erősen vérzik, őt jó pár másik választja el az előbbi nagyszájútól.
Ha valahol, akkor a zsiványok között elengedhetetlen a gyors reakció idő. Bredoc és Darenn alig pisloghat párat, és már kivont tőrök fénylenek mindenki kezében. Szinte egy emberként veszik fel majdhogynem ugyanazt a támadó testtartást is, ami támadó állatokra olyannyira jellemző. Fejüket előre hajtva, vállaikat feltolva lépnek közelebb, sunyi araszolgató módon küzdve le a távolságot. Első a megfélemlítés, vagy az arra való kísérlet.
Darenn és Bredoc még megfigyelhetik, hogy a szoba másik felében még szintén ott egy férfi, de az nyugodtnak tűnik. Lábát az asztalra felrakva hintázik székével, és láthatóan kíváncsian figyeli az alakuló eseményeket jégkék íriszeivel.*
- Szóval az őrség, mi?
*Kérdezi a tömegből valaki, és oldalra kiköp. Idő közben, ugyan kicsit megkésve, de a törpe is lekászálódik a ládákról, amikről rövid lábai sem értek le, és csatasorba áll a szélén, ő viszont egy masszív csatabárddal a kezében.*
- A vörös jobban mutatott rajtatok.
*Széles vigyor terpeszkedik a nagypofájú arcára, egy pillanatra sem véve le gyilkos tekintetét a két szürke köpenyes őrről. A falat támasztó haldokló vészjósló imbolygásba kezd, majd puffanva terül el a földön, és ezzel mintegy a versenyeket eldörrenő indítólövés, a támadás is kezdetét veszi. Elvégre felmérték a vakmerő Bredocot, és úgy látták az nem fog bölcsen megfutamodni, ezért nincs is más, mint azt, hogy ízekre szedjék. A nagypofájú féktelen vad energiával és lelkesedéssel ugrik elsőként előre, pontosa , mint egy veszett vadállat. Ő Bredocot szemelte ki első pillanattól fogva, így kezében lévő hosszú tőre már lendül is, hogy felfelé irányuló szúró mozdulattal a nyak és arc környékét próbálja támadni, ott ahol a páncélzat sebezhető. Másik kezében szintén egy penge, egy rövidkard, amely készenlétben helyezkedik el, hogy a támadást háríthassa, amikor szükség lesz rá.*
- Kicsinállak, a kurva anyádat!
*Üvölti vicsorgó vigyorgásba torzuló, egyszerre dühödt, és eufórikus arckifejezéssel.
Ugyan Darenn és Bredoc harcedzett, felszerelt és erős férfiak, és a banditákat pár bőrvérten kívül sok minden nem óvja, ellenben azok fürgék, ügyesek - részben a teher hiányának hála - és ugyan mesterkardokkal nem rendelkeznek, mégis két kezükben tőröket markolva készek támadni, és hárítani, így komoly fenyegetéssé téve őket, ha számuk nem is lenne elég.
A többiek mindeközben igyekeznek maguknak helyet találni az őrök többi részénél, ám mivel közel helyezkednek el az ajtónyíláshoz, ezért nem igen tudják megkerülni őket. Darennek is muszáj figyelnie, mert a korábban lemaradt törpe most pontosan vele szemben áll, és előre lépve, közben hangosan nyögve indítja el kétkezes roppant fegyverét, teljes testsúlyát és erejét beleadva, hogy megpróbálja eltalálni vele őt. Alacsony termetéből fakadóan némileg nehezebb dolga van, de a szokott módon fentről lefelé induló mozdulattal a váll és nyak tájékát célozza meg.*
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:54:12
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:54:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A legkevésbé sem bánja, hogy ilyen "unalmasan" telik az ideje, csak azt várja, hogy végre hírt kapjon a két férfi felől, s láthassa, hogy őket sem érte baj. Emiatt aztán gyakran pillant a vasrácsos kapu felé és hallgatózik... de egyelőre semmi nem érkezik onnan.
Aztán a nagy csöndben a gyertya felé fordul figyelme, s meglepve tapasztalja, hogy a kis láng egyáltalán nem ad meleget, hiába ég olyan fényesen és erősen. Mágikus talán? Vagy csak olyan anyagból készült, amit ő nem ismer? Lehetséges ez egyáltalán? Töpreng fölötte egy keveset, a láng hegyébe tartva ujját, hátha legalább ott érez valamit, de aztán ebbe is belefárad.
Az elmúlt napokban nem sok lehetősége volt aludni, a hideg és a nélkülözés is megviselték, a sérüléseiről nem is szólva, így aztán eléggé kimerült és elgyötört. A kölcsönvett köpeny nem tesz sokat, számára mégis olyan váratlan kényelmet ad a melegsége, hogy rátelepszik az álmosság. Még el is mélázik, hogy míg vár, aludhatna egy keveset, még ágyat is találna hozzá... De aztán emlékezteti rá magát, hogy figyelmességre és óvatosságra intették. Ráadásul ha a férfiak visszatérnek és azt látják, hogy alszik, azt gondolhatják, hogy nem is őrködött, sőt, körül sem nézett.
Megdörgöli a szemét, vagyis csak dörgölné, de aztán rájön, mennyire koszos a keze és hogy fáj a szeme a körülötte lévő zúzódástól, úgyhogy leengedi a karját.
Ismét odapillant a kapura, ezúttal még közelebb is megy, s úgy hallgatózik, de a fejét épphogy csak bedugja a rácsok mögé. Keveset vesz ki a folyosóból, de a látvány már így is megborzongatja. Miután mozgást nem lát, inkább visszatér az asztalhoz, a rajta dongó legyek társaságába. Annyit megenged magának, hogy leüljön, s karjait maga előtt összefonva, félig a kapu felé fordulva pihenjen egy keveset. Túlzásba vinni nem akarja, de az elhatározása ellenére kezd elbóbiskolni, le-lecsukódnak szemei.
A száját letapasztó, hirtelen érkező érintéstől ezért a kelleténél is jobban összerezzen és megrémül, valószínűleg föl is kiáltana, ha az előrelátó támadó nem szabott volna gátat ennek. Így csak kicsit hátralöki magát a székkel, s hangosan fújtatni kezd, miközben ösztönösen az őt tartóztató kézért nyúl, mert első gondolata inkább az, hogy fojtogatják. Majd megérzi a penge hegyét a nyakánál és az utasítást hallva lassan felfogja a helyzetét.
A támadó érezheti, hogy elakad a lélegzete, majd pedig szaggatottá válik. A ficánkolást abbahagyja, lassú mozdulattal a kezeit is leengedi. A férfi emellett nedvességet is érezhet a kezén, az idegességtől ugyanis rögtön megindultak a lány könnyei.
Mikor az idegen elengedi, s elé lép, még mindig nem mer moccanni, bár igazán nincs is erre sok lehetősége, mert a nyakának szegeződő kard hegye és a szék támlája bekorlátozzák a mozgásterét.
Alig lát a könnyeitől, csak nagyjából tudja felmérni az idegen küllemét, a figyelmét leköti a kard pengéje és a fickó mögött sötétlő kapu képe... Egyedül maradt.*
- Kérem... kérem, ne bántson... - *Nyökögi sírva, levegőért kapkodva, és az idegen feltételezhető megelégedésére igen halkan. Nem mintha az efféle könyörgés valaha is segített volna rajta, de elkeseredésében nem tudja, milyen más eszközhöz nyúlhatna. Elfutni, védekezni, támadni nem tud. Segítségért sem kiálthat és még ha volna is elég bátor, hogy önmagát föláldozva figyelmeztesse a másik kettőt, lehet, hogy kiáltásával pont őket árulná el.
Hallja a kérdéseket, de éppen annyira nem tud a válaszra koncentrálni, mint ahogy a gondolatai is felszínesek lesznek. Csak meg akar menekülni és jobb híján az időt húzza és próbál szánalmat ébreszteni.
Pusztán gondolatfoszlányok mozognak a felszín alatt, keresve a kiutat a helyzetből és a magyarázatot a történtekre. Nem érti, honnan jöhetett a férfi... Mindent átnézett és nem találta. Akkor csak kintről jöhetett... Akkor látta a lovakat... Ki lehet ez? Az egyik rab? Vagy városőr? Bárcsak városőr volna!
De ha látta a lovakat, akkor azt is tudja, hogy nem egyedül van itt. Elrontotta! Éberebbnek kellett volna lennie, akkor nem tudták volna meglepni. Most lehet, hogy a két őrt is bajba sodorta. És itt fog meghalni... Itt fognak meghalni... Mit csináljon?!*
*A legkevésbé sem bánja, hogy ilyen "unalmasan" telik az ideje, csak azt várja, hogy végre hírt kapjon a két férfi felől, s láthassa, hogy őket sem érte baj. Emiatt aztán gyakran pillant a vasrácsos kapu felé és hallgatózik... de egyelőre semmi nem érkezik onnan.
Aztán a nagy csöndben a gyertya felé fordul figyelme, s meglepve tapasztalja, hogy a kis láng egyáltalán nem ad meleget, hiába ég olyan fényesen és erősen. Mágikus talán? Vagy csak olyan anyagból készült, amit ő nem ismer? Lehetséges ez egyáltalán? Töpreng fölötte egy keveset, a láng hegyébe tartva ujját, hátha legalább ott érez valamit, de aztán ebbe is belefárad.
Az elmúlt napokban nem sok lehetősége volt aludni, a hideg és a nélkülözés is megviselték, a sérüléseiről nem is szólva, így aztán eléggé kimerült és elgyötört. A kölcsönvett köpeny nem tesz sokat, számára mégis olyan váratlan kényelmet ad a melegsége, hogy rátelepszik az álmosság. Még el is mélázik, hogy míg vár, aludhatna egy keveset, még ágyat is találna hozzá... De aztán emlékezteti rá magát, hogy figyelmességre és óvatosságra intették. Ráadásul ha a férfiak visszatérnek és azt látják, hogy alszik, azt gondolhatják, hogy nem is őrködött, sőt, körül sem nézett.
Megdörgöli a szemét, vagyis csak dörgölné, de aztán rájön, mennyire koszos a keze és hogy fáj a szeme a körülötte lévő zúzódástól, úgyhogy leengedi a karját.
Ismét odapillant a kapura, ezúttal még közelebb is megy, s úgy hallgatózik, de a fejét épphogy csak bedugja a rácsok mögé. Keveset vesz ki a folyosóból, de a látvány már így is megborzongatja. Miután mozgást nem lát, inkább visszatér az asztalhoz, a rajta dongó legyek társaságába. Annyit megenged magának, hogy leüljön, s karjait maga előtt összefonva, félig a kapu felé fordulva pihenjen egy keveset. Túlzásba vinni nem akarja, de az elhatározása ellenére kezd elbóbiskolni, le-lecsukódnak szemei.
A száját letapasztó, hirtelen érkező érintéstől ezért a kelleténél is jobban összerezzen és megrémül, valószínűleg föl is kiáltana, ha az előrelátó támadó nem szabott volna gátat ennek. Így csak kicsit hátralöki magát a székkel, s hangosan fújtatni kezd, miközben ösztönösen az őt tartóztató kézért nyúl, mert első gondolata inkább az, hogy fojtogatják. Majd megérzi a penge hegyét a nyakánál és az utasítást hallva lassan felfogja a helyzetét.
A támadó érezheti, hogy elakad a lélegzete, majd pedig szaggatottá válik. A ficánkolást abbahagyja, lassú mozdulattal a kezeit is leengedi. A férfi emellett nedvességet is érezhet a kezén, az idegességtől ugyanis rögtön megindultak a lány könnyei.
Mikor az idegen elengedi, s elé lép, még mindig nem mer moccanni, bár igazán nincs is erre sok lehetősége, mert a nyakának szegeződő kard hegye és a szék támlája bekorlátozzák a mozgásterét.
Alig lát a könnyeitől, csak nagyjából tudja felmérni az idegen küllemét, a figyelmét leköti a kard pengéje és a fickó mögött sötétlő kapu képe... Egyedül maradt.*
- Kérem... kérem, ne bántson... - *Nyökögi sírva, levegőért kapkodva, és az idegen feltételezhető megelégedésére igen halkan. Nem mintha az efféle könyörgés valaha is segített volna rajta, de elkeseredésében nem tudja, milyen más eszközhöz nyúlhatna. Elfutni, védekezni, támadni nem tud. Segítségért sem kiálthat és még ha volna is elég bátor, hogy önmagát föláldozva figyelmeztesse a másik kettőt, lehet, hogy kiáltásával pont őket árulná el.
Hallja a kérdéseket, de éppen annyira nem tud a válaszra koncentrálni, mint ahogy a gondolatai is felszínesek lesznek. Csak meg akar menekülni és jobb híján az időt húzza és próbál szánalmat ébreszteni.
Pusztán gondolatfoszlányok mozognak a felszín alatt, keresve a kiutat a helyzetből és a magyarázatot a történtekre. Nem érti, honnan jöhetett a férfi... Mindent átnézett és nem találta. Akkor csak kintről jöhetett... Akkor látta a lovakat... Ki lehet ez? Az egyik rab? Vagy városőr? Bárcsak városőr volna!
De ha látta a lovakat, akkor azt is tudja, hogy nem egyedül van itt. Elrontotta! Éberebbnek kellett volna lennie, akkor nem tudták volna meglepni. Most lehet, hogy a két őrt is bajba sodorta. És itt fog meghalni... Itt fognak meghalni... Mit csináljon?!*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:44:51
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:44:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Indokolatlan kijátszása annak, hogy 1-est dobtam//
*A feszültség lassan mint a cseppekben folyó víz a falon, verejtékként izzad ki a két katonából, és a halk lépteik zaja lassan közelíti meg a kis helyiséget, ahonnan az emberi hangok szűrődnek ki. De hát a természet nem erre teremtette a lovagot. Soreyl kiváló harcos, sőt legendás kardforgató. Az való neki, nem a lopakodás, de nincs mit tennie. Ez most a legokosabb ötlet. Mivel bent éppen tivornya folyik, így egy-két nesz elkerülheti a figyelmüket a mulatozóknak. Ha bár ezt Soreyl nem tudja, így eléggé felszalad benne a pumpa, amikor rendre elkezd bénázni. Kardtokja hozzáverődik a csizmájához, ahogy próbál minél hangtalanabbul lépkedni.*
~A rozsdás faszba Soreyl! Szedd már össze magad!~
*Érkezik a nem kissé ideges intelem a kardtól, amit szemöldök ráncolva fogad a lovag.*
~Próbálj te páncélban, állig felfegyverkezve surrogni egy barlangban, ahol a hajnali lepkefing még két heti vágta után is visszhangzik.~
*Sorolja fel rövid listáját a nehezítő körülményekről, hozzá sem téve azokat, amelyeket egyértelműsége miatt kihagy. Ilyen, hogy nem neki való a sunnyogás, és hogyha nem lenne bokáig beszarva, valószínűleg jobban menne a dolog. Mondjuk speciel bokáig nincs. Feszült, de nem gyáva. Bizonytalan lépteit csak a komfortzóna ilyen mértékű elhagyása adja.*
~Picsoghatsz, mint egy út széli lotyó, és akkor már két közös lesz bennetek. Hisztiztek, és mindig a leghangosabbakat hágják meg először.~
*Perchi egyetemi retorikája arra utal, hogy ha tovább szerencsétlenkedik a lovag, akkor annak harc lesz a vége, ráadásul a felderítés adta plusz információk nélkül kell ennek neki esni.*
~Figyelj te Perchi.~
*Mondja Soreyl mély hangján.*
~Igen?~
*Kérdezi Perchipfell őszinte érdeklődéssel.*
~Kussolj.~
*Válaszolja a lovag, és koncentrál tovább arra, hogy az egyre közeledő fényforrások, és hangok rendetlen rendjét ne zavarja meg, még egy hangosabb botlással. A kiszűrődő hangok egyre kivehetőbbek. Egészen megközelítik az objektumot, ahol mindenféle rosszarcúak gyűltek össze, hogy kártyázzanak, meg felcsesszék egymás agyát. Szerencséjük egy kósza pillantást is enged, amikor is a lovag gyorsan próbál egyet számolni rajtuk. Azt elosztja kettővel, és mindenképpen arra jut, hogy a benyomulás nem a legjobb ötlet.*
~Talán ha egyesével ki lehetne őket csalni.~
*Gondolja magában, de nem nagyon van ideje átgondolni mert bent hangosabban folynak tovább az események hullámai. Egy csalót kapnak kártyán, és ha hallhatnak a katonák a fülüknek, akkor ez a tolvaj becsületbe nem fér bele.*
~Nahát, egy aljas féreg, aki börtöntöltelék, aljas féreg maradt, és csal. Ők miért lepődnek meg?~
*Kérdezi epésen Perchipfell. A Mesterkardnak nincs ideje válaszolni Soreylnek, mert a bent is egyre növő feszültség valami olyasmit vált ki a parancsnokhelyettesből, amire Soreyl nem számított. Egy kis biztató monológot húz elő a semmiből, amilyet a hadvezérek mondanak, egy reménytelen helyzetben, és szinte lángoló szemmel néz Soreylre. A lovag hangja, még suttogva is mély.*
-Figyelj szerintem ez nem jó...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a másik felpattan, és a fegyencek elé veti magát kihúzott kardal.*
-...Ötlet.
*Leheli ki cinikusan, majd vesz egy nagy levegőt, és megszorítja az Artheniori mesterkard markolatát.*
-A repedtsarkú kurva életbe. Kellett ez nekem?
*Kérdezi magától, fogai között sziszegve, miközben talpra szökken, és kardot ránt. Előző mondatát, akár Perchipfell maga is ihlette volna. Akkor a legjobb harcos, mikor ilyen összhangba van a kardjával, illetve... Önmagával.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 22:45:21
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Indokolatlan kijátszása annak, hogy 1-est dobtam//
*A feszültség lassan mint a cseppekben folyó víz a falon, verejtékként izzad ki a két katonából, és a halk lépteik zaja lassan közelíti meg a kis helyiséget, ahonnan az emberi hangok szűrődnek ki. De hát a természet nem erre teremtette a lovagot. Soreyl kiváló harcos, sőt legendás kardforgató. Az való neki, nem a lopakodás, de nincs mit tennie. Ez most a legokosabb ötlet. Mivel bent éppen tivornya folyik, így egy-két nesz elkerülheti a figyelmüket a mulatozóknak. Ha bár ezt Soreyl nem tudja, így eléggé felszalad benne a pumpa, amikor rendre elkezd bénázni. Kardtokja hozzáverődik a csizmájához, ahogy próbál minél hangtalanabbul lépkedni.*
~A rozsdás faszba Soreyl! Szedd már össze magad!~
*Érkezik a nem kissé ideges intelem a kardtól, amit szemöldök ráncolva fogad a lovag.*
~Próbálj te páncélban, állig felfegyverkezve surrogni egy barlangban, ahol a hajnali lepkefing még két heti vágta után is visszhangzik.~
*Sorolja fel rövid listáját a nehezítő körülményekről, hozzá sem téve azokat, amelyeket egyértelműsége miatt kihagy. Ilyen, hogy nem neki való a sunnyogás, és hogyha nem lenne bokáig beszarva, valószínűleg jobban menne a dolog. Mondjuk speciel bokáig nincs. Feszült, de nem gyáva. Bizonytalan lépteit csak a komfortzóna ilyen mértékű elhagyása adja.*
~Picsoghatsz, mint egy út széli lotyó, és akkor már két közös lesz bennetek. Hisztiztek, és mindig a leghangosabbakat hágják meg először.~
*Perchi egyetemi retorikája arra utal, hogy ha tovább szerencsétlenkedik a lovag, akkor annak harc lesz a vége, ráadásul a felderítés adta plusz információk nélkül kell ennek neki esni.*
~Figyelj te Perchi.~
*Mondja Soreyl mély hangján.*
~Igen?~
*Kérdezi Perchipfell őszinte érdeklődéssel.*
~Kussolj.~
*Válaszolja a lovag, és koncentrál tovább arra, hogy az egyre közeledő fényforrások, és hangok rendetlen rendjét ne zavarja meg, még egy hangosabb botlással. A kiszűrődő hangok egyre kivehetőbbek. Egészen megközelítik az objektumot, ahol mindenféle rosszarcúak gyűltek össze, hogy kártyázzanak, meg felcsesszék egymás agyát. Szerencséjük egy kósza pillantást is enged, amikor is a lovag gyorsan próbál egyet számolni rajtuk. Azt elosztja kettővel, és mindenképpen arra jut, hogy a benyomulás nem a legjobb ötlet.*
~Talán ha egyesével ki lehetne őket csalni.~
*Gondolja magában, de nem nagyon van ideje átgondolni mert bent hangosabban folynak tovább az események hullámai. Egy csalót kapnak kártyán, és ha hallhatnak a katonák a fülüknek, akkor ez a tolvaj becsületbe nem fér bele.*
~Nahát, egy aljas féreg, aki börtöntöltelék, aljas féreg maradt, és csal. Ők miért lepődnek meg?~
*Kérdezi epésen Perchipfell. A Mesterkardnak nincs ideje válaszolni Soreylnek, mert a bent is egyre növő feszültség valami olyasmit vált ki a parancsnokhelyettesből, amire Soreyl nem számított. Egy kis biztató monológot húz elő a semmiből, amilyet a hadvezérek mondanak, egy reménytelen helyzetben, és szinte lángoló szemmel néz Soreylre. A lovag hangja, még suttogva is mély.*
-Figyelj szerintem ez nem jó...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a másik felpattan, és a fegyencek elé veti magát kihúzott kardal.*
-...Ötlet.
*Leheli ki cinikusan, majd vesz egy nagy levegőt, és megszorítja az Artheniori mesterkard markolatát.*
-A repedtsarkú kurva életbe. Kellett ez nekem?
*Kérdezi magától, fogai között sziszegve, miközben talpra szökken, és kardot ránt. Előző mondatát, akár Perchipfell maga is ihlette volna. Akkor a legjobb harcos, mikor ilyen összhangba van a kardjával, illetve... Önmagával.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 22:45:21
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:50:01
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:50:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan lépdel, már amennyire vaskos páncélja és ormótlan, a settenkedéshez abszolút alkalmatlan termete engedi. Fél-fél szemmel a társára is figyel, bár valahol azt se tudja elfelejteni, hogy Soreylért is ő felel, hisz ő a rangidős. Bármi történik itt, mindenért Bredoc a felelős. Nem kis teher. Mindenesetre úgy tűnik, hogy igyekeztük nem hiábavaló, s viszonylag észrevétlen tudják megközelíteni a hang forrását. Eeyr, a sors, vagy bármi legyen is, de lehetőséget ad nekik, hogy egy pár kósza pillantást is vethessenek a bagázsra. ~Jó páran lehetnek. A picsába. Ezek tuti nem őrök, se nem rabok. Nem úgy tűnnek. Szerintem valami rablóbanda lehet.~ Bízik benne, hogy többet is megtudhat, de mégsem így alakul a helyzet. Összerezzen, amikor a felkiáltást hallja, csak egy pillanat az egész. Karja önkéntelenül megfeszül, s ereiben mintha pezsegne a vér. Érzi, ahogy a mellkasától szétáramlik az egész testében a bizsergés. Az a bizonyos bizsergés, amit csak az ismer, akinek törtek már az életére, sikertelenül. Nem is tagathatná, hogy valahol belül nem élvezi ezt az egészet. Egy ördögibb vigyor is kiülhet az ajkára, a szándékosságot mellőzve, zsigerből. Látja, hogy talán meg is láthatták őket, de még nem úgy hallja, hogy ezen lenne a banda hangsúlya. A fém csattanó hangja az utolsó löket. A férfihez fordul, s suttogni próbál.*
-Itt az esély. Ne hagyd, hogy kibelezzen a Krenkataurban pár kis fasz! Ha van mit veszítened, meríts erőt belőle, ha maradt bátorságot kerítsd elő, mert jönnek!
*Majd egy hirtelen mozdulattal, feláll, kivont karddal kezében igyekszik az ajtót elállni.*
-Állj! Mindenki tegye le a kibaszott fegyverêt!
*Hangja érces, nem törödik vele, hogy m@shol is lehetnek esetleg, most ezt a dolgot kell megoldania.*
-Arthenior őrségének parancsnokhelyettese vagyok, s ha ez nem elég..
*Néz rajtuk végig.*
-Sokan vagytok, mindőtöket nem tudom legyilkolni, de az első négyet-ötöt biztos a pokolra küldöm!
*Igyekszik kihasználni a meglepetés erejét, ha létezik egyáltalán, s bízik benne, hogy értelmes szóra jut velük. ~Ha pedig nem... úgy ez is épp olyan tökéletes nap a halálra, mint bármelyik.~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 21:53:43
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan lépdel, már amennyire vaskos páncélja és ormótlan, a settenkedéshez abszolút alkalmatlan termete engedi. Fél-fél szemmel a társára is figyel, bár valahol azt se tudja elfelejteni, hogy Soreylért is ő felel, hisz ő a rangidős. Bármi történik itt, mindenért Bredoc a felelős. Nem kis teher. Mindenesetre úgy tűnik, hogy igyekeztük nem hiábavaló, s viszonylag észrevétlen tudják megközelíteni a hang forrását. Eeyr, a sors, vagy bármi legyen is, de lehetőséget ad nekik, hogy egy pár kósza pillantást is vethessenek a bagázsra. ~Jó páran lehetnek. A picsába. Ezek tuti nem őrök, se nem rabok. Nem úgy tűnnek. Szerintem valami rablóbanda lehet.~ Bízik benne, hogy többet is megtudhat, de mégsem így alakul a helyzet. Összerezzen, amikor a felkiáltást hallja, csak egy pillanat az egész. Karja önkéntelenül megfeszül, s ereiben mintha pezsegne a vér. Érzi, ahogy a mellkasától szétáramlik az egész testében a bizsergés. Az a bizonyos bizsergés, amit csak az ismer, akinek törtek már az életére, sikertelenül. Nem is tagathatná, hogy valahol belül nem élvezi ezt az egészet. Egy ördögibb vigyor is kiülhet az ajkára, a szándékosságot mellőzve, zsigerből. Látja, hogy talán meg is láthatták őket, de még nem úgy hallja, hogy ezen lenne a banda hangsúlya. A fém csattanó hangja az utolsó löket. A férfihez fordul, s suttogni próbál.*
-Itt az esély. Ne hagyd, hogy kibelezzen a Krenkataurban pár kis fasz! Ha van mit veszítened, meríts erőt belőle, ha maradt bátorságot kerítsd elő, mert jönnek!
*Majd egy hirtelen mozdulattal, feláll, kivont karddal kezében igyekszik az ajtót elállni.*
-Állj! Mindenki tegye le a kibaszott fegyverêt!
*Hangja érces, nem törödik vele, hogy m@shol is lehetnek esetleg, most ezt a dolgot kell megoldania.*
-Arthenior őrségének parancsnokhelyettese vagyok, s ha ez nem elég..
*Néz rajtuk végig.*
-Sokan vagytok, mindőtöket nem tudom legyilkolni, de az első négyet-ötöt biztos a pokolra küldöm!
*Igyekszik kihasználni a meglepetés erejét, ha létezik egyáltalán, s bízik benne, hogy értelmes szóra jut velük. ~Ha pedig nem... úgy ez is épp olyan tökéletes nap a halálra, mint bármelyik.~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 21:53:43
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:42:41
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:42:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 196
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//Bredoc és Darenn//
//Sikeres lopakodás próba//
*Bredoc és Darenn a hang, és a fények irányába indul el, és a nehézségek ellenére megpróbálják mindezt csendben tenni. Felszereléseik nem segítik ezt, ennek ellenére nem akad gondjuk. Először csak párbeszédeket hallanak, többnyire kurjantgató kiáltásokat, egymás szavába vágásokat. A hanglejtés, az elhangzott szavak mind nem túl kifinomult és józan személyeket sejtetnek.
Tovább merészkedve ki is tudnak kukucskálni a nyíláson. Mindezt persze óvatosan kell tenniük, és egy-egy futó pillantással a lehető legtöbb információt szerezniük. Amit többnyire láthatnak, az az összetölt asztal körül ülő emberek. Leginkább félvérek, mélységiek, egy törpe. Valamivel több, mint egy tucat ember ülhet csak ebben a szobában. Jó párnak kártya van a kezében, akik nem játszanak, azok látványosan kijjebb ülnek, de elég közel ahhoz, hogy figyeljenek.*
- MEG A FASZT!
*Ordít fel az egyik, és ahogy hirtelen feláll székét is hátralöki. Eléggé ahhoz, hogy visszahajolva is láthassa ezt a két városőr.*
- Te mocskos csaló! Jaj ne játszd a hülyét, tudom, hogy te is csak egy kurva dalnok vagy.
*Több szék is nyikordul, ahogy sorra pattannak fel az emberek. A hőbörgő hangja minden más értelmes szavat elnyom.*
- Ide ontom ki a beledet a többiek elé, mint egy disznónak!
*Fenyíti tovább. Néhányan felröhögnek, mások fojtott hangon csitítani próbálják. A kis jelenet, és amit láthattak is azt sugallja, hogy ezek nem őrök. Többnyire csonkolással rendelkező szedett-vedett emberek, akiknek sötét íriszeik is rengeteg gonoszságot sugallnak.
A dulakodás folytatódik, immár fémes, suhanások hanggal párosulva, amely előrántott fegyverek jelenlétére utal. Újabb székek nyikordulása, mert a nyugodt, jól szórakozó maradék is feltápászkodik, végül pedig a kiáltások összefüggő masszává állnak össze.*
//Garsin//
*Garsin eseménytelen perceit olyan gyorsan zavarják meg, ahogy a villám szel át az éjszakai nyugodt égbolton. Ki tudja mikor és hogyan került mögé, de ott van, és fekete kesztyűs kezét a lány szájára szorítja. A leány ereje vajmi kevés, és minden további ellenállást is elcsitíthatja az a tény, hogy nyakának jobb oldalánál egy penge éles hegye érezhető.*
- Egy hangot se!
*Érkezik a higgadt utasítás. A férfi felméri a leány hajlandóságát a kompromisszumra, és amint úgy véli realizálódott benne a helyzet komolysága, úgy lassan ereszt a szorításból, és végül lassan elengedi. A fegyver viszont vészjóslóan rászegeződik.
Egy feketébe öltözött magas férfi áll a leány előtt. Arca borostás, haja csapzott, szemei olyan sötétek, mint a Krenkataur mélye. Szigorú arca egy pillanatra sem enyhül, feszülten fürkészi a lány minden rezdülését, miközben töretlenül kardját szorítja, ami meglepően díszes, és ezzel teljesen elüt a férfi egész megjelenését tekintve.*
- Mi keresnivalója itt egy koszos kölyöknek? Tudja más is, hogy itt vagy?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 18:45:10
//Bredoc és Darenn//
//Sikeres lopakodás próba//
*Bredoc és Darenn a hang, és a fények irányába indul el, és a nehézségek ellenére megpróbálják mindezt csendben tenni. Felszereléseik nem segítik ezt, ennek ellenére nem akad gondjuk. Először csak párbeszédeket hallanak, többnyire kurjantgató kiáltásokat, egymás szavába vágásokat. A hanglejtés, az elhangzott szavak mind nem túl kifinomult és józan személyeket sejtetnek.
Tovább merészkedve ki is tudnak kukucskálni a nyíláson. Mindezt persze óvatosan kell tenniük, és egy-egy futó pillantással a lehető legtöbb információt szerezniük. Amit többnyire láthatnak, az az összetölt asztal körül ülő emberek. Leginkább félvérek, mélységiek, egy törpe. Valamivel több, mint egy tucat ember ülhet csak ebben a szobában. Jó párnak kártya van a kezében, akik nem játszanak, azok látványosan kijjebb ülnek, de elég közel ahhoz, hogy figyeljenek.*
- MEG A FASZT!
*Ordít fel az egyik, és ahogy hirtelen feláll székét is hátralöki. Eléggé ahhoz, hogy visszahajolva is láthassa ezt a két városőr.*
- Te mocskos csaló! Jaj ne játszd a hülyét, tudom, hogy te is csak egy kurva dalnok vagy.
*Több szék is nyikordul, ahogy sorra pattannak fel az emberek. A hőbörgő hangja minden más értelmes szavat elnyom.*
- Ide ontom ki a beledet a többiek elé, mint egy disznónak!
*Fenyíti tovább. Néhányan felröhögnek, mások fojtott hangon csitítani próbálják. A kis jelenet, és amit láthattak is azt sugallja, hogy ezek nem őrök. Többnyire csonkolással rendelkező szedett-vedett emberek, akiknek sötét íriszeik is rengeteg gonoszságot sugallnak.
A dulakodás folytatódik, immár fémes, suhanások hanggal párosulva, amely előrántott fegyverek jelenlétére utal. Újabb székek nyikordulása, mert a nyugodt, jól szórakozó maradék is feltápászkodik, végül pedig a kiáltások összefüggő masszává állnak össze.*
//Garsin//
*Garsin eseménytelen perceit olyan gyorsan zavarják meg, ahogy a villám szel át az éjszakai nyugodt égbolton. Ki tudja mikor és hogyan került mögé, de ott van, és fekete kesztyűs kezét a lány szájára szorítja. A leány ereje vajmi kevés, és minden további ellenállást is elcsitíthatja az a tény, hogy nyakának jobb oldalánál egy penge éles hegye érezhető.*
- Egy hangot se!
*Érkezik a higgadt utasítás. A férfi felméri a leány hajlandóságát a kompromisszumra, és amint úgy véli realizálódott benne a helyzet komolysága, úgy lassan ereszt a szorításból, és végül lassan elengedi. A fegyver viszont vészjóslóan rászegeződik.
Egy feketébe öltözött magas férfi áll a leány előtt. Arca borostás, haja csapzott, szemei olyan sötétek, mint a Krenkataur mélye. Szigorú arca egy pillanatra sem enyhül, feszülten fürkészi a lány minden rezdülését, miközben töretlenül kardját szorítja, ami meglepően díszes, és ezzel teljesen elüt a férfi egész megjelenését tekintve.*
- Mi keresnivalója itt egy koszos kölyöknek? Tudja más is, hogy itt vagy?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 18:45:10
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-03 14:34:57
Üzenet elküldve: 2020-01-03 14:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ahogy mennek a sötét tárnák alagutaiban egyre többször jutnak eszébe személyek. Nem tudatosan gondol rájuk, és nem is élesen villannak be az arcok, helyek, események. Csupán homályos emlékképek foszlányai merengenek fel a lovag fejében minden egyes lépésnél. Az első aki feltűnik neki Maydeleine. Még soha senkihez nem kötődött ennyire. Pláne nem ilyen rövid idő alatt. Egy éjszaka elég volt ahhoz, hogy teljesen bevésse magát a szívébe.*
~Ehhez mondjuk ért... Hiszen örömlány.~
*Fogalmazza meg a mesterkard epésen, és direkt felháborítóan. Soreyl nem tud mit kezdeni a feszültség pumpálta dühvel, fejében ezt mind rászabadítja a kardjára. Először is, egy igen jéghideg, és szinte éles visszakérdezésben.*
~Tessék?~
*Majd hagy időt, hogy Perchipfell revideálhassa az álláspontját. Ez természetesen nem történik meg, inkább próbál egy szerelmes józan eszére hatni.*
~Soreyl. Nem kérdőjelezheted meg a tényt. Az és kész.~
*Természetesen hiába, mert a lovag egyébként is szapora pulzusa, most olyat ugrik, hogy lassan kibuggyan a homlokán a vér a nyomástól. Ha nem egy veszélyes küldetésen lenne a felettesével, most ordítana vele, ahogy a torkán kifér, de inkább fojtott dühvel, elmei hangján is sötéten sziszegve mondja a mély hang.*
~Engem még sem "úgy" rabolt magával. Csodás nő.~
*Mondja magában, és ezzel rendezettnek tekinti a dolgot. Perchi éppen szóra nyitná a nem létező száját a lovag agyában, mikor hirtelen egy erős hang eltiporja a kikívánkozó szavakat.*
~Hallgass!~
*Az erélyes mély hang megteszi a hatását. Ezután nem tűnik el a megjelenő emberek sora. Eszébe jutnak a régi Vadvéd lakói. Syl, Jez, Baldroll, Syd, Meru, mindenki. Egy pillanatra végig fut a hátán egy jól eső borzongás. Amennyire utálja ezt az egészet, annyira élvezi. A hajszát, a harcot, a sötét tárnában leselkedő veszélyt. Legszívesebben vissza vágtatna a piacra, venne néhány főzetet, és megkeresné a Krenkataurt, hogy belemárthassa Perchipfellt. Mind e mellett, pedig utálná amit tesz. Igen kettős személyiségű lovagunk, venárunk, városőrünk, gondolatai eljutnak egészen Natyn keresztül a jelenbe. Garsinhoz. Ahogy felvillan fejében a szerencsétlen lány, esetlen, és félénk arca, megszólal Brox. Mintha a parancsnokhelyettes érezné Soreyl kezdődő, és egyre erősödő aggodalmát. Egy két nyugtató szó után Soreyl egy hangosat hümmög, amiben egyszerre van elfogadás, és köszönet. Ha az öreg hátrasandít, akkor egy hálás bólintást is láthat, a fa arcú lovagtól, hogy próbálja benne tartani a lelket. Ekkor már a labirintus folyosóit tapossák, és mintha bukkantak is volna valamire. Egy a távolban felsejlő nagyobb fénynyaláb, és apró hangok ütik meg a lovag érzékeit. A lovag már az előtt bólint, mielőtt Brox véghez vinné a mozdulatot, és határozott tekintete szinte átfúródik a másikén. Kezét Perchipfellen pihentetve megpróbál a fel mentén haladni, és a vízcseppek keltette zajjal egyszerre lépni. Ne törje meg apró zaj sem a ritmust. Követi a parancsnokhelyettest, és készen áll a bármire. Bármire IS.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ahogy mennek a sötét tárnák alagutaiban egyre többször jutnak eszébe személyek. Nem tudatosan gondol rájuk, és nem is élesen villannak be az arcok, helyek, események. Csupán homályos emlékképek foszlányai merengenek fel a lovag fejében minden egyes lépésnél. Az első aki feltűnik neki Maydeleine. Még soha senkihez nem kötődött ennyire. Pláne nem ilyen rövid idő alatt. Egy éjszaka elég volt ahhoz, hogy teljesen bevésse magát a szívébe.*
~Ehhez mondjuk ért... Hiszen örömlány.~
*Fogalmazza meg a mesterkard epésen, és direkt felháborítóan. Soreyl nem tud mit kezdeni a feszültség pumpálta dühvel, fejében ezt mind rászabadítja a kardjára. Először is, egy igen jéghideg, és szinte éles visszakérdezésben.*
~Tessék?~
*Majd hagy időt, hogy Perchipfell revideálhassa az álláspontját. Ez természetesen nem történik meg, inkább próbál egy szerelmes józan eszére hatni.*
~Soreyl. Nem kérdőjelezheted meg a tényt. Az és kész.~
*Természetesen hiába, mert a lovag egyébként is szapora pulzusa, most olyat ugrik, hogy lassan kibuggyan a homlokán a vér a nyomástól. Ha nem egy veszélyes küldetésen lenne a felettesével, most ordítana vele, ahogy a torkán kifér, de inkább fojtott dühvel, elmei hangján is sötéten sziszegve mondja a mély hang.*
~Engem még sem "úgy" rabolt magával. Csodás nő.~
*Mondja magában, és ezzel rendezettnek tekinti a dolgot. Perchi éppen szóra nyitná a nem létező száját a lovag agyában, mikor hirtelen egy erős hang eltiporja a kikívánkozó szavakat.*
~Hallgass!~
*Az erélyes mély hang megteszi a hatását. Ezután nem tűnik el a megjelenő emberek sora. Eszébe jutnak a régi Vadvéd lakói. Syl, Jez, Baldroll, Syd, Meru, mindenki. Egy pillanatra végig fut a hátán egy jól eső borzongás. Amennyire utálja ezt az egészet, annyira élvezi. A hajszát, a harcot, a sötét tárnában leselkedő veszélyt. Legszívesebben vissza vágtatna a piacra, venne néhány főzetet, és megkeresné a Krenkataurt, hogy belemárthassa Perchipfellt. Mind e mellett, pedig utálná amit tesz. Igen kettős személyiségű lovagunk, venárunk, városőrünk, gondolatai eljutnak egészen Natyn keresztül a jelenbe. Garsinhoz. Ahogy felvillan fejében a szerencsétlen lány, esetlen, és félénk arca, megszólal Brox. Mintha a parancsnokhelyettes érezné Soreyl kezdődő, és egyre erősödő aggodalmát. Egy két nyugtató szó után Soreyl egy hangosat hümmög, amiben egyszerre van elfogadás, és köszönet. Ha az öreg hátrasandít, akkor egy hálás bólintást is láthat, a fa arcú lovagtól, hogy próbálja benne tartani a lelket. Ekkor már a labirintus folyosóit tapossák, és mintha bukkantak is volna valamire. Egy a távolban felsejlő nagyobb fénynyaláb, és apró hangok ütik meg a lovag érzékeit. A lovag már az előtt bólint, mielőtt Brox véghez vinné a mozdulatot, és határozott tekintete szinte átfúródik a másikén. Kezét Perchipfellen pihentetve megpróbál a fel mentén haladni, és a vízcseppek keltette zajjal egyszerre lépni. Ne törje meg apró zaj sem a ritmust. Követi a parancsnokhelyettest, és készen áll a bármire. Bármire IS.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:56:24
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:56:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Legnagyobb meglepetésére nem a vaksötétben kell botorkálnia. ~Ez még a kellemesebbik fajta.~ Soreylra csak néhány kósza pillantást vet, ahogy még egy utolsót szól, mielőtt nagyobbakat lépne előre az ismeretlenbe.*
-Ha bajt talált volna, valószínűleg már hallottuk volna a sikoltozást a lánytól, szóval érte ne aggódj.
*Bár nem tudja, hogy a férfi mennyire aggódik ugyan érte, csak magából tud kiiundlni, hogy valahol titkon a lelke mélyén azért ő is aggódik a csöppségért, hiába talán nem ez látszik rajta. Talán ez a rendfokozat átka, hogy keménynek kell tűnni. Mindenesetre a nyugtató szavakat, melyeket félig saját magának szán, elmondja, majd hamar elvész a sötétebb, ritkásabban megvilágított helyszínen. Nem ismeretlen számára ez a labirintus-szerű építmény, gyakran látott ilyeneket még korábban, kaszárnyákban. Persze fogalma sincs, hogy mi merre lehet, de legalább nincs összezavarodva annyira. Főleg, hogy hamar megcsapja fülét valami. Csak egy apró morzsa. De mintha... Megáll, és Soreylre néz, kezével meg is érinti, ha esetleg nem figyelne rá. Ujját a szájához emeli, jelezve, hogy a helyzethez mérten, amilyen halkan csak képesek, úgy mozogjanak. Ez nem könnyű a páncélban, de az igyekezetet meg kell tenni. Fejével a hang vélt irányába int, s ha nem lát ellenkezést a férfi részéről, úgy lassan, óvatosan, tyúklépésben araszolva próbálja megközelíteni a hang forrását. Szeretné esetleg kihallgatni a beszélgetést, vagy bármi egyebet megtudni azokról, akik ott lehetnek, mielőtt lelepleződnének. Bár eszébe jut, amit korábban mondott, mégis jobbnak látja ezt a módszert, amíg tehetik. Bár van egy olyan sejtése, hogy hamarabb észre fogják venni őket, mint ahogy azt szeretnék, de egy próbát megér.*
*Legnagyobb meglepetésére nem a vaksötétben kell botorkálnia. ~Ez még a kellemesebbik fajta.~ Soreylra csak néhány kósza pillantást vet, ahogy még egy utolsót szól, mielőtt nagyobbakat lépne előre az ismeretlenbe.*
-Ha bajt talált volna, valószínűleg már hallottuk volna a sikoltozást a lánytól, szóval érte ne aggódj.
*Bár nem tudja, hogy a férfi mennyire aggódik ugyan érte, csak magából tud kiiundlni, hogy valahol titkon a lelke mélyén azért ő is aggódik a csöppségért, hiába talán nem ez látszik rajta. Talán ez a rendfokozat átka, hogy keménynek kell tűnni. Mindenesetre a nyugtató szavakat, melyeket félig saját magának szán, elmondja, majd hamar elvész a sötétebb, ritkásabban megvilágított helyszínen. Nem ismeretlen számára ez a labirintus-szerű építmény, gyakran látott ilyeneket még korábban, kaszárnyákban. Persze fogalma sincs, hogy mi merre lehet, de legalább nincs összezavarodva annyira. Főleg, hogy hamar megcsapja fülét valami. Csak egy apró morzsa. De mintha... Megáll, és Soreylre néz, kezével meg is érinti, ha esetleg nem figyelne rá. Ujját a szájához emeli, jelezve, hogy a helyzethez mérten, amilyen halkan csak képesek, úgy mozogjanak. Ez nem könnyű a páncélban, de az igyekezetet meg kell tenni. Fejével a hang vélt irányába int, s ha nem lát ellenkezést a férfi részéről, úgy lassan, óvatosan, tyúklépésben araszolva próbálja megközelíteni a hang forrását. Szeretné esetleg kihallgatni a beszélgetést, vagy bármi egyebet megtudni azokról, akik ott lehetnek, mielőtt lelepleződnének. Bár eszébe jut, amit korábban mondott, mégis jobbnak látja ezt a módszert, amíg tehetik. Bár van egy olyan sejtése, hogy hamarabb észre fogják venni őket, mint ahogy azt szeretnék, de egy próbát megér.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 197-216