Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-08 04:39:50
Üzenet elküldve: 2015-08-08 04:39:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Krenkataur-küldetés//
//Akik lementek//
*Mindenki földet ért, bár ez nem volt kétséges, annál örvendetesebb, hogy a tömegvonzás csak egy minimálisan segítette az események alakulását. A barlang bejárata még tagadja a törpék munkásságát, méreteit tekintve, viszont mesterséges kéz nyomai igenis felfedezhetőek rajta. Ellentétben a kisebb kráter falaival. A tó vize tiszta, lelátni az aljára, bár ez ritka, a befolyó vizek hullámai mindig megzavarják a képet. Gyorsan mélyül, így az óriásnak tényleg nem lett volna aggódnivalója, ha esetleg esne... már ha a vízbe esett volna. A kérdés, hogy az első fejtést itt kezdik meg, esetleg mennek beljebb és ha igen, milyen alakzatban. Morwon fáklyája rendesen bevilágít, egyelőre elég nyugodalmas képet adva. Persze, az ajtóban állva azért még nem kell aggódniuk hirtelen manifesztálódó lényektől, különben vadászó kalandorok kedvelt helyévé válna a barlang. A kérdés csak az, hogy bent mit találnak. Ha kicsit körbejárják, akkor még találhatnak köteleket, elég rövidet, de sokat, pár még össze is van csomózva egymással. Nehezen meghatározható, hogy mivé, nem mászásra, az bizonyos. Sokat nem tudnak vele kezdeni viszont, alig öt méternyi lehet elszórtan ebből. Ha vártak valami ijesztőt, csontvázakat vagy felszerelést, sajnos eloszlatja a kételyeiket a kép, csak a csákányok nyelei utalnak arra, hogy van miért aggódniuk.*
//Salanel Talwir //
*Salanel közelebb érve csalódottá válik a hirtelen talált ösvényt nézve, nem lesz olyan könnyű dolga az átjutással mint elsőre hitte. A szekérnek külön is meg kéne vágni az utat, ha majd egyszer azzal terveznek ideérni, viszont egy aljas kúszónövénnyel meggyűlik a baja, amiről már megtanulta, hogy érdemes zárt ruházatban a közelében mennyi, ugyanis tüskéiben erős méreg található, mely fokozott, égető fájdalommal jutalmazza azt, akit megsebez. Ettől függetlenül, ha akar, bármeddig eljuthat az ösvényen, de nem talál érdekeset. A régebb használt út kicsit szűkül, vannak kisebb elágazásai, de érdemben még mindig megfelel annak, aminek még az elején gondolták és talán nem is lesz akkora kerülő, mint hitték. Zavaró, hogy nem tud végigmenni lovon, bizonyára hasznos lenne kideríteni hol a vége. Az említett kúszónövényből csak pár példány található a környéken, de nagyon is szerteágazónak tűnik. Ha útként akarják használni ezt a részt, akkor mindenképpen el kell menni oda, ahol a gyökerei vannak, kivágni és elégetni, minden részével együtt. Nehéz, sok főt igénylő munka, de ha egy nagyobb darab is megmarad, hónapok, de talán csak évek múlva, viszont biztosan visszaássa magát a földbe, újra virágozva. Persze, ez könnyedén lehet egy következő generáció problémája is.*
//Akik lementek//
*Mindenki földet ért, bár ez nem volt kétséges, annál örvendetesebb, hogy a tömegvonzás csak egy minimálisan segítette az események alakulását. A barlang bejárata még tagadja a törpék munkásságát, méreteit tekintve, viszont mesterséges kéz nyomai igenis felfedezhetőek rajta. Ellentétben a kisebb kráter falaival. A tó vize tiszta, lelátni az aljára, bár ez ritka, a befolyó vizek hullámai mindig megzavarják a képet. Gyorsan mélyül, így az óriásnak tényleg nem lett volna aggódnivalója, ha esetleg esne... már ha a vízbe esett volna. A kérdés, hogy az első fejtést itt kezdik meg, esetleg mennek beljebb és ha igen, milyen alakzatban. Morwon fáklyája rendesen bevilágít, egyelőre elég nyugodalmas képet adva. Persze, az ajtóban állva azért még nem kell aggódniuk hirtelen manifesztálódó lényektől, különben vadászó kalandorok kedvelt helyévé válna a barlang. A kérdés csak az, hogy bent mit találnak. Ha kicsit körbejárják, akkor még találhatnak köteleket, elég rövidet, de sokat, pár még össze is van csomózva egymással. Nehezen meghatározható, hogy mivé, nem mászásra, az bizonyos. Sokat nem tudnak vele kezdeni viszont, alig öt méternyi lehet elszórtan ebből. Ha vártak valami ijesztőt, csontvázakat vagy felszerelést, sajnos eloszlatja a kételyeiket a kép, csak a csákányok nyelei utalnak arra, hogy van miért aggódniuk.*
//Salanel Talwir //
*Salanel közelebb érve csalódottá válik a hirtelen talált ösvényt nézve, nem lesz olyan könnyű dolga az átjutással mint elsőre hitte. A szekérnek külön is meg kéne vágni az utat, ha majd egyszer azzal terveznek ideérni, viszont egy aljas kúszónövénnyel meggyűlik a baja, amiről már megtanulta, hogy érdemes zárt ruházatban a közelében mennyi, ugyanis tüskéiben erős méreg található, mely fokozott, égető fájdalommal jutalmazza azt, akit megsebez. Ettől függetlenül, ha akar, bármeddig eljuthat az ösvényen, de nem talál érdekeset. A régebb használt út kicsit szűkül, vannak kisebb elágazásai, de érdemben még mindig megfelel annak, aminek még az elején gondolták és talán nem is lesz akkora kerülő, mint hitték. Zavaró, hogy nem tud végigmenni lovon, bizonyára hasznos lenne kideríteni hol a vége. Az említett kúszónövényből csak pár példány található a környéken, de nagyon is szerteágazónak tűnik. Ha útként akarják használni ezt a részt, akkor mindenképpen el kell menni oda, ahol a gyökerei vannak, kivágni és elégetni, minden részével együtt. Nehéz, sok főt igénylő munka, de ha egy nagyobb darab is megmarad, hónapok, de talán csak évek múlva, viszont biztosan visszaássa magát a földbe, újra virágozva. Persze, ez könnyedén lehet egy következő generáció problémája is.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-08 00:20:44
Üzenet elküldve: 2015-08-08 00:20:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur küldetés//
*Csendes üldögéléséből a fonatos hangja szakítja ki, ami remek lehetőséget kínál neki a bizonyításra. Köpenye nélkül kezdi összeszedni ami kell, hiszen az csak fölösleges súly lenne. Ugyanezen megfontolásból hagyja fent alabárdját is, hiszen egy barlang járataiban csak hátráltatná vele társait. Helyette egy nagy kalapácsot köt hátára, övébe pedig kardja mellé egy csákányt tűz, valamint néhány éket, hiszen az sosem árthat. Páncélban lép oda az óriásokhoz, és néz rájuk szigorú morcos tekintettel.*
- Óvatosan.
*Ennyit mond, majd hagyja, hogy leeresszék a mélybe, ahol végre megkezdődik az igazán érdekes része a dolognak. Csak egyetlen fáklyát visz magával, és azt sem gyújtotta még meg, amolyan tartaléknak szánja, hiszen van lent elég fény a többi fáklya miatt.*
*Csendes üldögéléséből a fonatos hangja szakítja ki, ami remek lehetőséget kínál neki a bizonyításra. Köpenye nélkül kezdi összeszedni ami kell, hiszen az csak fölösleges súly lenne. Ugyanezen megfontolásból hagyja fent alabárdját is, hiszen egy barlang járataiban csak hátráltatná vele társait. Helyette egy nagy kalapácsot köt hátára, övébe pedig kardja mellé egy csákányt tűz, valamint néhány éket, hiszen az sosem árthat. Páncélban lép oda az óriásokhoz, és néz rájuk szigorú morcos tekintettel.*
- Óvatosan.
*Ennyit mond, majd hagyja, hogy leeresszék a mélybe, ahol végre megkezdődik az igazán érdekes része a dolognak. Csak egyetlen fáklyát visz magával, és azt sem gyújtotta még meg, amolyan tartaléknak szánja, hiszen van lent elég fény a többi fáklya miatt.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:32:04
Üzenet elküldve: 2015-08-07 23:32:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
*Mae visszalép a nyílás szélétől, majd még egyet, és Ewa magyarázatára figyel a vízről, ami számára is teljesen logikus.
Örül, hogy a másik lány így gondolkodik. Igaz, ő is le akart menni, de ha már nem mehet, hát örül, hogy a józanul gondolkodó Ewa ott lesz.*
~Nem árt az a sok forrófejűnek, ha ott egy megfontolt nő is.~
*Legalábbis ő eddig kedves és nagyon is józan gondolkodású lánynak ismerte meg Ewat, aki lám most is gondoskodik az ivóvízről. Mae siet is utána, viszi a nagy kondért is.*
– Köszönöm.
*Mae az elf lányra mosolyog*
– Aztán csak ügyesen! Mire jöttök, próbálok valami ételt rittyenteni. *ígéri még mosolyogva, de az arcán látszik, hogy bizony belül nagyon is izgul.*
~Nem lesz semmi bajuk! Nem lesz és kész!~
*Utána Azilra és Rolkóra pillant, akik egymás után engedik le a többieket, óvatosan, vigyázva, és remélhetőleg mind le is érkeznek egészben. Aztán Salanelre gondol, aki máris végzi a munkáját, átvizsgálja az erdőt.
Majd nagyot sóhajt.
Ő a szakácsnő most. Talán mert nő, vagy talán mert Hrothi még nem ismeri eléggé, vagy… vagy talán mert félti.*
~Lehet, hogy tényleg félt engem? Ewa mehetett.~
*Akármi is az ok, munkához lát, megtisztít egy kis területet tűzrakóhelynek, majd nagyobb lapos köveket keres, nem egyszerű dolog, de végül talál egyet, mely bő kéttenyérnyi, de csak pár ujjnyi vastag.*
– Ez jó lesz, mégis lesz törpe lángos! *motyogja magában, de ha a maradók halják, és szólnak, akkor csak bólint mosolyogva, bizakodóan.* Csak szépen össze kell kutyulnom valamiben az anyagot. De elébb a víz!
*Így hát megtölti a saját kulacsát, tömlőjét, majd a többiekét is megnézi, és akár ott a gazdája, akár sem, mindegyiket teli tölti.*
~Legfeljebb kissé híg lesz a boruk. Már aki azt hozott.~
*Ez után Mae csendben munkához lát, a tészta keverésére a kotla belsejét használja, egyszerre kis adaggal kezd. Lassú pepecs munka, még szerencse, hogy a kész tésztát pihentetni kell picit. A lány magában egy ragun gondolkodik, de most zöldséges tojásoson, már ha találna tojást, és a lángoson.*
– Kellene pár madártojás *mondja ki végül.* Körbenézek! *Azzal el is indul a sűrű felé.*
*Mae visszalép a nyílás szélétől, majd még egyet, és Ewa magyarázatára figyel a vízről, ami számára is teljesen logikus.
Örül, hogy a másik lány így gondolkodik. Igaz, ő is le akart menni, de ha már nem mehet, hát örül, hogy a józanul gondolkodó Ewa ott lesz.*
~Nem árt az a sok forrófejűnek, ha ott egy megfontolt nő is.~
*Legalábbis ő eddig kedves és nagyon is józan gondolkodású lánynak ismerte meg Ewat, aki lám most is gondoskodik az ivóvízről. Mae siet is utána, viszi a nagy kondért is.*
– Köszönöm.
*Mae az elf lányra mosolyog*
– Aztán csak ügyesen! Mire jöttök, próbálok valami ételt rittyenteni. *ígéri még mosolyogva, de az arcán látszik, hogy bizony belül nagyon is izgul.*
~Nem lesz semmi bajuk! Nem lesz és kész!~
*Utána Azilra és Rolkóra pillant, akik egymás után engedik le a többieket, óvatosan, vigyázva, és remélhetőleg mind le is érkeznek egészben. Aztán Salanelre gondol, aki máris végzi a munkáját, átvizsgálja az erdőt.
Majd nagyot sóhajt.
Ő a szakácsnő most. Talán mert nő, vagy talán mert Hrothi még nem ismeri eléggé, vagy… vagy talán mert félti.*
~Lehet, hogy tényleg félt engem? Ewa mehetett.~
*Akármi is az ok, munkához lát, megtisztít egy kis területet tűzrakóhelynek, majd nagyobb lapos köveket keres, nem egyszerű dolog, de végül talál egyet, mely bő kéttenyérnyi, de csak pár ujjnyi vastag.*
– Ez jó lesz, mégis lesz törpe lángos! *motyogja magában, de ha a maradók halják, és szólnak, akkor csak bólint mosolyogva, bizakodóan.* Csak szépen össze kell kutyulnom valamiben az anyagot. De elébb a víz!
*Így hát megtölti a saját kulacsát, tömlőjét, majd a többiekét is megnézi, és akár ott a gazdája, akár sem, mindegyiket teli tölti.*
~Legfeljebb kissé híg lesz a boruk. Már aki azt hozott.~
*Ez után Mae csendben munkához lát, a tészta keverésére a kotla belsejét használja, egyszerre kis adaggal kezd. Lassú pepecs munka, még szerencse, hogy a kész tésztát pihentetni kell picit. A lány magában egy ragun gondolkodik, de most zöldséges tojásoson, már ha találna tojást, és a lángoson.*
– Kellene pár madártojás *mondja ki végül.* Körbenézek! *Azzal el is indul a sűrű felé.*
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-07 18:08:15
Üzenet elküldve: 2015-08-07 18:08:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* Az út viszonylag hosszú volt, de csak megérkeznek. A legtöbben pakolászni kezdenek, vagy fegyvert csiszolni - mindenki nekilát a maga dolgának, mígnem végre történik valami. Morwont már úgyis zavarja ez a semmittevés, ennek szót is adott korábban, ezzel szerzett is egy morcos Hrotit, de mást nem nagyon, csupán percek múlva, mikor is a nevét kiáltják.
~ Végre valami. ~ Morfondírozik és felkapja fejét, csákányát kézbe veszi, kardját a hüvelyben hagyja, míg számszeríját megint csak hátán hagyja, akárcsak a tegzet.
Mikor Hroti kiadja az indulási parancsot, ő is közelebb lépked a lejárathoz és lenéz a mélybe.
~ Jó nagy... ~ Fut át agyán, majd mikor négyen már lementek előtte, ő is megfogja az egyik kötelet és próbaképpen megrángatja egyszer. Kérdőn sandít először Azilra, aztán Rolkóra, majd ismét lenéz. Sóhajt egyet és elkezd mászni. Tenyere izzad ugyan, hogy elbírja-e őt a kötél, de aztán belegondol, hogy végül is, ha le is esik, remélhetőleg van annyira mély ez a tavacska, hogy nem éri el a zuhanással a fenekét. Ha sikerül lejutnia - bármilyen formában - és túl is éli, akkor attól függően, hogy vizes lett-e a ruhája, vagy egyből a partra lógott a kötél, kiúszik a partra vagy csak elengedi a kötelet és beáll a sor végére. Mivel most már nincs szüksége mindkét kezére (eddig a mászáshoz kellett), így kardját megmarkolja jobbjában, de nem emeli magasra, csak a földnek szegezi, hogy éppen ne súrolja még a talajt, viszont ne is bökje ki vele senkinek a szemét. Egy pillanatra megtorpan és visszanéz a magasba, ahonnan - delelő lévén - bizonyára nagyjából pont egyenesen süt be a nap, ezzel aranyló fényeket vetve a türkizkék tóra.
~ Szép. ~ Viszont nem tavat bámulni jöttek ide, így hamar el is fordítja fejét a komor, szürke kövek felé. Amíg el nem indulnak, a falakat is megvizsgálja - mely annyit tesz, hogy végigsimít ujjával az egyik kövön, de amint jön az utasítás, miszerint indulnak, visszabaktat a helyére és elindul a sötétbe. A fény pedig csak egyre kevesebb lesz, mert bár Hrothgaar kezében még hevesen lobog a fáklya, viszont a fentről érkező fény egyre elhalványul majd, hacsak nem zsákutcába mennek. Vagyis _rövid_ zsákutcába, melynek még azelőtt vége akad, mielőtt eltűnnének mögülük a már most is csak halovány fények. Éberen kémleli a járatokat, néha hátra-hátra is pillantva. Kezében pedig ott nyugszik a "Thar'khog"; a pirtianesi mesterkard. *
* Az út viszonylag hosszú volt, de csak megérkeznek. A legtöbben pakolászni kezdenek, vagy fegyvert csiszolni - mindenki nekilát a maga dolgának, mígnem végre történik valami. Morwont már úgyis zavarja ez a semmittevés, ennek szót is adott korábban, ezzel szerzett is egy morcos Hrotit, de mást nem nagyon, csupán percek múlva, mikor is a nevét kiáltják.
~ Végre valami. ~ Morfondírozik és felkapja fejét, csákányát kézbe veszi, kardját a hüvelyben hagyja, míg számszeríját megint csak hátán hagyja, akárcsak a tegzet.
Mikor Hroti kiadja az indulási parancsot, ő is közelebb lépked a lejárathoz és lenéz a mélybe.
~ Jó nagy... ~ Fut át agyán, majd mikor négyen már lementek előtte, ő is megfogja az egyik kötelet és próbaképpen megrángatja egyszer. Kérdőn sandít először Azilra, aztán Rolkóra, majd ismét lenéz. Sóhajt egyet és elkezd mászni. Tenyere izzad ugyan, hogy elbírja-e őt a kötél, de aztán belegondol, hogy végül is, ha le is esik, remélhetőleg van annyira mély ez a tavacska, hogy nem éri el a zuhanással a fenekét. Ha sikerül lejutnia - bármilyen formában - és túl is éli, akkor attól függően, hogy vizes lett-e a ruhája, vagy egyből a partra lógott a kötél, kiúszik a partra vagy csak elengedi a kötelet és beáll a sor végére. Mivel most már nincs szüksége mindkét kezére (eddig a mászáshoz kellett), így kardját megmarkolja jobbjában, de nem emeli magasra, csak a földnek szegezi, hogy éppen ne súrolja még a talajt, viszont ne is bökje ki vele senkinek a szemét. Egy pillanatra megtorpan és visszanéz a magasba, ahonnan - delelő lévén - bizonyára nagyjából pont egyenesen süt be a nap, ezzel aranyló fényeket vetve a türkizkék tóra.
~ Szép. ~ Viszont nem tavat bámulni jöttek ide, így hamar el is fordítja fejét a komor, szürke kövek felé. Amíg el nem indulnak, a falakat is megvizsgálja - mely annyit tesz, hogy végigsimít ujjával az egyik kövön, de amint jön az utasítás, miszerint indulnak, visszabaktat a helyére és elindul a sötétbe. A fény pedig csak egyre kevesebb lesz, mert bár Hrothgaar kezében még hevesen lobog a fáklya, viszont a fentről érkező fény egyre elhalványul majd, hacsak nem zsákutcába mennek. Vagyis _rövid_ zsákutcába, melynek még azelőtt vége akad, mielőtt eltűnnének mögülük a már most is csak halovány fények. Éberen kémleli a járatokat, néha hátra-hátra is pillantva. Kezében pedig ott nyugszik a "Thar'khog"; a pirtianesi mesterkard. *
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:21:35
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:21:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Vezetőjük is támogatja az ötletét, így Salanel íjával, egy tegez nyílvesszővel, na meg persze oldalán rövidkardjával neki is indul felfedezni a környéket. Az ígéretesnek tűnő ösvényt a végére hagyja, elsőként a környező erdős területet ellenőrzi le. Ismeretlen a terep, így óvatosan halad és nem is hatol túl mélyre, épp csak a barlang, illetve a tábor közvetlen környezetét járja be. Ha van bármilyen veszélyforrás a közelükben, azt remélhetőleg már most észleli, ha nincs akkor majd az őrség fogja később. Amennyiben nem talál semmi említésre méltót (veszélyes vadállatok, esetleg közelben tanyázó haramiák nyomait), akkor rá is tér a sokkal érdekesebbnek ígérkező ösvény vizsgálatára. Az már első pillantásra látható, hogy jó ideje nem használta senki, mert az aljnövényzet elég magasan és sűrűn benőtte, ám ez Salanelt nem akadályozza meg abban, hogy nekilásson a felderítésének. Ha kell pengéjét használja, hogy méterről-méterre átvágja magát a bozóton. Bár az ösvény végét egészen biztosan nem éri el, ha lehetősége van rá, legalább pár száz méterre előrevágja magát a susnyásban és kíváncsian várja, hogy talál-e bármi érdekeset.*
*Vezetőjük is támogatja az ötletét, így Salanel íjával, egy tegez nyílvesszővel, na meg persze oldalán rövidkardjával neki is indul felfedezni a környéket. Az ígéretesnek tűnő ösvényt a végére hagyja, elsőként a környező erdős területet ellenőrzi le. Ismeretlen a terep, így óvatosan halad és nem is hatol túl mélyre, épp csak a barlang, illetve a tábor közvetlen környezetét járja be. Ha van bármilyen veszélyforrás a közelükben, azt remélhetőleg már most észleli, ha nincs akkor majd az őrség fogja később. Amennyiben nem talál semmi említésre méltót (veszélyes vadállatok, esetleg közelben tanyázó haramiák nyomait), akkor rá is tér a sokkal érdekesebbnek ígérkező ösvény vizsgálatára. Az már első pillantásra látható, hogy jó ideje nem használta senki, mert az aljnövényzet elég magasan és sűrűn benőtte, ám ez Salanelt nem akadályozza meg abban, hogy nekilásson a felderítésének. Ha kell pengéjét használja, hogy méterről-méterre átvágja magát a bozóton. Bár az ösvény végét egészen biztosan nem éri el, ha lehetősége van rá, legalább pár száz méterre előrevágja magát a susnyásban és kíváncsian várja, hogy talál-e bármi érdekeset.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:07:35
Üzenet elküldve: 2015-08-07 16:07:35
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
* Amikor a thán magához inti érdeklődve hallgatja a szavait majd sajnálkozva int nemet.*
- Azt nem tudom varázslattal megállapítani, hogy mérgezett vagy iható-e egy víz, de nem nehéz ezt megoldani. Elég levinni egy nyulat és a víz mellett hagyni. Ha iszik és meghal akkor mérgezett. *válaszol egyszerűen majd a kérdés második felér válaszol mosolyogva.*
- A víz amit én hívok magamhoz az mindig tiszta garantáltan. Épp ez a lényege. *mondja majd figyel tovább. Amikor kiderül, hogy a csapattal kell leereszkednie megfogja a macskafejes amulett amit Aletől kapott és szemét lehunyva fohászkodik a bele gondolt erőkhöz, hogy ne vezessenek az útjukba se skorpiót se százlábút. Erről a kettőről halott történeteket Harathól és Aletől, így most épp ezeket szeretné a leginkább elkerülni.*
- Akkor mindjárt jövök. *szól a thának és elsiet a hátizsákjáig ahonnan egy üres tömlőt vesz elő. Körbenéz, majd egy a tűzhelyhez közel lévő szikla mellé sétál magával hívva Maet is.*
- Szükségem lesz egy kis vízre. *mondja majd hozzáteszi.*
- Hozd az üstöt is. *szól a lánynak mert ha le kell ereszkedniük a bányába akkor egyhamar nem térnek onnan vissza. A legtöbb amit Ewa el tud fogadni, hogy lent maradnak az amíg a törpéknek vagy akár az óriásnak meg nem szólal a gyomra vacsorát követelve.
Megérinti a sziklát ha sikerül úgy, hogy olyan térdmagasságból folydogáljon le a víz, így a kondért sem lesz nehéz megtölteni.
Először megtölti a saját vizestömlőjét majd pedig elköszön Maetől otthagyva őt a csordogáló varázslatos forrásnál.
A hátizsákját úgy ahogy van kanyarítja a hátára. Mindene benne van így legalább biztos, hogy semmit sem fog hiányolni. Amint a kötél ismét felhúzásra kerül Rolkora és Azilra néz, belelép a hurokba majd egy kézmozdulattal jelzi, hogy ereszthetik le. Rolkora még külön rászól.*
- Figyeld majd a kötelet, ha később valaki megmozgatja és felkiabál akkor fel kell majd húzzatok bennünket. *mondja majd egy biztató mosolyt is küld felé, ha már tiszteletbeli házi kedvence lett az óriásnak.
Amint leér körbenéz majd Hrothgaar közelébe sorol be és menetel arra amerre a törpe vezeti.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
* Amikor a thán magához inti érdeklődve hallgatja a szavait majd sajnálkozva int nemet.*
- Azt nem tudom varázslattal megállapítani, hogy mérgezett vagy iható-e egy víz, de nem nehéz ezt megoldani. Elég levinni egy nyulat és a víz mellett hagyni. Ha iszik és meghal akkor mérgezett. *válaszol egyszerűen majd a kérdés második felér válaszol mosolyogva.*
- A víz amit én hívok magamhoz az mindig tiszta garantáltan. Épp ez a lényege. *mondja majd figyel tovább. Amikor kiderül, hogy a csapattal kell leereszkednie megfogja a macskafejes amulett amit Aletől kapott és szemét lehunyva fohászkodik a bele gondolt erőkhöz, hogy ne vezessenek az útjukba se skorpiót se százlábút. Erről a kettőről halott történeteket Harathól és Aletől, így most épp ezeket szeretné a leginkább elkerülni.*
- Akkor mindjárt jövök. *szól a thának és elsiet a hátizsákjáig ahonnan egy üres tömlőt vesz elő. Körbenéz, majd egy a tűzhelyhez közel lévő szikla mellé sétál magával hívva Maet is.*
- Szükségem lesz egy kis vízre. *mondja majd hozzáteszi.*
- Hozd az üstöt is. *szól a lánynak mert ha le kell ereszkedniük a bányába akkor egyhamar nem térnek onnan vissza. A legtöbb amit Ewa el tud fogadni, hogy lent maradnak az amíg a törpéknek vagy akár az óriásnak meg nem szólal a gyomra vacsorát követelve.
Megérinti a sziklát ha sikerül úgy, hogy olyan térdmagasságból folydogáljon le a víz, így a kondért sem lesz nehéz megtölteni.
Először megtölti a saját vizestömlőjét majd pedig elköszön Maetől otthagyva őt a csordogáló varázslatos forrásnál.
A hátizsákját úgy ahogy van kanyarítja a hátára. Mindene benne van így legalább biztos, hogy semmit sem fog hiányolni. Amint a kötél ismét felhúzásra kerül Rolkora és Azilra néz, belelép a hurokba majd egy kézmozdulattal jelzi, hogy ereszthetik le. Rolkora még külön rászól.*
- Figyeld majd a kötelet, ha később valaki megmozgatja és felkiabál akkor fel kell majd húzzatok bennünket. *mondja majd egy biztató mosolyt is küld felé, ha már tiszteletbeli házi kedvence lett az óriásnak.
Amint leér körbenéz majd Hrothgaar közelébe sorol be és menetel arra amerre a törpe vezeti.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az általa megérintett tereptárgyból gyenge ér kezd csordogálni, kevés, de tiszta, iható vizet szolgáltatva.
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-07 13:16:02
Üzenet elküldve: 2015-08-07 13:16:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Egyelőre senki semmilyen feladatot nem ad neki. Nem is bánja, nyugodtan élezhet. Neve hallatán azonban gyorsan felkapja a fejét. *
~Szóval lemegyünk? Végre történik valami... ~
*Mióta Amon Ruadh-on él, nem volt része semmilyen kalandban. Építkezésen és bányászaton kívül mást nem csinált. Igaz, most is bányászni jönnek, de ha meg kell tisztítani a helyet, azt nem bánja. Feltápászkodik hát, és pakolni kezd. Nem tesz be túl sok mindent, csak amit kell, és amit a hegyen is használt. Nem tudja meddig lesznek, szóval egy tömlő vizet is odatesz, kardját pedig oldalára köti. Így áll be a sorba. Miután Hroti eltűnik a sötétben, rövid ideig csend van, majd meghallja a kiáltást.
Senki nem megy, hát ő indul másodikként. A kötelet a derekára köti. Százszor csinált már ilyet, nem lehet gond. Két kézzel markolja a kötelet, lábait nekiveti a sziklának. *
-Engem is ereszthettek.
*Magabiztosan megindul lefelé. Eleinte lassan, majd a vége felé egyre begyorsul. Amint földet (vagy vizet) ér, eloldozza a kötelet, és kétszer megrántja, ezzel jelezvén, hogy felhúzhatják az immár törptelen kötelet. Szétnéz, és megközelíti a Hrothgaar hollétét jelző fáklya fényét. Beáll mellé, és várja a többieket. *
-Idelent legalább hideg van...
*Mondja magának. Mae azt mondta, hogy sötétedés előtt érjenek vissza. A bányákban mindig elveszíti időérzékét, szóval ha rajta múlna lehet, hogy csak két nappal később mennének fel. Szerencsére itt van a Thán ő mondja meg mikor mennek fel. Ő valószínűleg nem fog tévedni két napot.
Amint a többiek is lent vannak Hroti mögött halad előre a sötétben. *
*Egyelőre senki semmilyen feladatot nem ad neki. Nem is bánja, nyugodtan élezhet. Neve hallatán azonban gyorsan felkapja a fejét. *
~Szóval lemegyünk? Végre történik valami... ~
*Mióta Amon Ruadh-on él, nem volt része semmilyen kalandban. Építkezésen és bányászaton kívül mást nem csinált. Igaz, most is bányászni jönnek, de ha meg kell tisztítani a helyet, azt nem bánja. Feltápászkodik hát, és pakolni kezd. Nem tesz be túl sok mindent, csak amit kell, és amit a hegyen is használt. Nem tudja meddig lesznek, szóval egy tömlő vizet is odatesz, kardját pedig oldalára köti. Így áll be a sorba. Miután Hroti eltűnik a sötétben, rövid ideig csend van, majd meghallja a kiáltást.
Senki nem megy, hát ő indul másodikként. A kötelet a derekára köti. Százszor csinált már ilyet, nem lehet gond. Két kézzel markolja a kötelet, lábait nekiveti a sziklának. *
-Engem is ereszthettek.
*Magabiztosan megindul lefelé. Eleinte lassan, majd a vége felé egyre begyorsul. Amint földet (vagy vizet) ér, eloldozza a kötelet, és kétszer megrántja, ezzel jelezvén, hogy felhúzhatják az immár törptelen kötelet. Szétnéz, és megközelíti a Hrothgaar hollétét jelző fáklya fényét. Beáll mellé, és várja a többieket. *
-Idelent legalább hideg van...
*Mondja magának. Mae azt mondta, hogy sötétedés előtt érjenek vissza. A bányákban mindig elveszíti időérzékét, szóval ha rajta múlna lehet, hogy csak két nappal később mennének fel. Szerencsére itt van a Thán ő mondja meg mikor mennek fel. Ő valószínűleg nem fog tévedni két napot.
Amint a többiek is lent vannak Hroti mögött halad előre a sötétben. *
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-07 10:10:07
Üzenet elküldve: 2015-08-07 10:10:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
*Mae gyanakodva néz lefelé, főleg az nem tetszik neki, hogy már a lejutás sem olyan egyszerű.*
– A lovakkal le se lehetne menni oda *jegyzi meg.* Őket nem lehet csak úgy kötélen leengedni, pánikba esnének, megbokrosodnának, megsérülnének. Nincsenek ilyenhez szokva.
*A kis törpelánynak nyilvánvaló, hogy fent vernek majd tábort. A második ösvény felfedezése azonban felvet benne még pár kérdést. Töprengve lépked a sziklahasadék széléhez, lefelé néz, le a tóra, melynek a vize kristálytiszta, és csalogató, de ki tudja, hogy iható-e.
Ez legalább annyira érdekli, mint az ösvény, melyet Ewa már elkezdett megtisztogatni, s melyet most majd Salanel is jobban felderít.
Ha visszaérkezik az elf máguslány, akkor ő is kíváncsian fordul felé a válaszát várva.*
~Hiszen ő olyan sokat tud a mágiáról, annyi érdekes dolgot, talán erre is van valami varázslata.~
*Ugyanakkor egy kérdés felett eddig mindenki átlépett.*
– Mondjátok csak *kérdezi mindenkitől, bárkitől, aki csak bele akar szólni*, hogy van az, hogy ez egy híres bánya volt itt, egy barlangrendszerre épülve, de aztán láthatóan aránylag hirtelen hagyták itt. Vajon miért nem vitték el a szerszámaikat? És utána ki szedte le róluk a fém részeket? És ha ez a bánya akkora nagy hely volt, hogy van ez az új ösvény is, ami elég széles volt szekereknek is, akkor mégis hol jártak le a bányába? Nincs a kőbe lépcsősor vágva. Ha meg fából volt valami, akár csigasor, akátmi, amin felhozták a bányából a követ, vagy ércet, akkor hol a faanyag? Hol vannak a nyomok? A csákányok nyelei ott vannak *mutatja*, ha lett volna itt egy nagyobb szerkezet, hogy állandóan le-fel lehessen járni, annak az anyaga hova tűnt el?
*Mae gyanakodva szemléli a szeme elé táruló látványt, majd visszalép a peremtől Hrothi szavára.*
– Rendben. Maradok fent, elleszünk Azillal, Rolkóval és Salanellel, amikor visszajön, meg nekiállok a vacsorának, mire ti feljöttök. *Az indulókra pillant.
Aztán egy halk sóhajjal Nagyonmagas felé indul, de a válla felett még visszanéz, látja, a Vöröst már eresztik is lefelé.*
– Vigyázzatok ám magatokra odalent! És mire besötétedik, gyertek fel!
~Igaz odalent mindig sötét van, de ki tudja mi lapul errefelé az árnyak között, és ha nem is lent volt a baj, hanem fent, és ezért hagyták el ezt a helyet??~
*Mae nekiáll lenyergelni, de közben is töpreng.*
~Nem lenne jó, ha hosszan kettészakadnánk, éjszakára össze kellene gyűlni.~
*Mae gyanakodva néz lefelé, főleg az nem tetszik neki, hogy már a lejutás sem olyan egyszerű.*
– A lovakkal le se lehetne menni oda *jegyzi meg.* Őket nem lehet csak úgy kötélen leengedni, pánikba esnének, megbokrosodnának, megsérülnének. Nincsenek ilyenhez szokva.
*A kis törpelánynak nyilvánvaló, hogy fent vernek majd tábort. A második ösvény felfedezése azonban felvet benne még pár kérdést. Töprengve lépked a sziklahasadék széléhez, lefelé néz, le a tóra, melynek a vize kristálytiszta, és csalogató, de ki tudja, hogy iható-e.
Ez legalább annyira érdekli, mint az ösvény, melyet Ewa már elkezdett megtisztogatni, s melyet most majd Salanel is jobban felderít.
Ha visszaérkezik az elf máguslány, akkor ő is kíváncsian fordul felé a válaszát várva.*
~Hiszen ő olyan sokat tud a mágiáról, annyi érdekes dolgot, talán erre is van valami varázslata.~
*Ugyanakkor egy kérdés felett eddig mindenki átlépett.*
– Mondjátok csak *kérdezi mindenkitől, bárkitől, aki csak bele akar szólni*, hogy van az, hogy ez egy híres bánya volt itt, egy barlangrendszerre épülve, de aztán láthatóan aránylag hirtelen hagyták itt. Vajon miért nem vitték el a szerszámaikat? És utána ki szedte le róluk a fém részeket? És ha ez a bánya akkora nagy hely volt, hogy van ez az új ösvény is, ami elég széles volt szekereknek is, akkor mégis hol jártak le a bányába? Nincs a kőbe lépcsősor vágva. Ha meg fából volt valami, akár csigasor, akátmi, amin felhozták a bányából a követ, vagy ércet, akkor hol a faanyag? Hol vannak a nyomok? A csákányok nyelei ott vannak *mutatja*, ha lett volna itt egy nagyobb szerkezet, hogy állandóan le-fel lehessen járni, annak az anyaga hova tűnt el?
*Mae gyanakodva szemléli a szeme elé táruló látványt, majd visszalép a peremtől Hrothi szavára.*
– Rendben. Maradok fent, elleszünk Azillal, Rolkóval és Salanellel, amikor visszajön, meg nekiállok a vacsorának, mire ti feljöttök. *Az indulókra pillant.
Aztán egy halk sóhajjal Nagyonmagas felé indul, de a válla felett még visszanéz, látja, a Vöröst már eresztik is lefelé.*
– Vigyázzatok ám magatokra odalent! És mire besötétedik, gyertek fel!
~Igaz odalent mindig sötét van, de ki tudja mi lapul errefelé az árnyak között, és ha nem is lent volt a baj, hanem fent, és ezért hagyták el ezt a helyet??~
*Mae nekiáll lenyergelni, de közben is töpreng.*
~Nem lenne jó, ha hosszan kettészakadnánk, éjszakára össze kellene gyűlni.~
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:27:23
Üzenet elküldve: 2015-08-07 09:27:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Kicsiny csapatuk megérkezett hát végre a barlangrendszer be-, illetve lejáratához. A lejutás gondja egyelőre még odázható, előbb a tábor legyen meg.*
- Idefenn verünk szállást!
*Jelenti ki Hrothgaar. Az egész csapatot leszállítani lovastól, felszerelésestől, mindenestől eszméletlen nagy gond lenne, és jelenleg szinte kivitelezhetetlen. A második ösvény felfedezése azonban kellemes meglepetés a törpe vezetőnek. Felderítőjükkel vált is pár szót.*
- Menj csak Salanel. Kémlelj körbe óvatosan és ha lesz alkalmad, nézd meg azt az ösvényt is. *mutat az ágak-bogak által benőtt útra* Menj előre rajta egy darabon.
*Azzal útjára ereszti felderítőjüket. Morwon megjegyzésére felszisszen.*
- Nem tudom hol lehetnek a városiak, idefent semmi nyomuk... *belerúg egy láthatóan már jó ideje ott kallódó csákány-nyélbe* Friss nyomokat nem láttunk, jó ideje nem járhatott itt senki...
*Tekintete a fejüktől megfosztott csákány-nyeleken időzik.*
~Ki lehetett ennyire megszorulva? Mi a fene történhetett itt?~
*Gondolatai azonban nem találnak feleletre egyhamar, így jobb továbbállnia, más feladatok felé. Csak néz le a mélybe ő is és járatja az agyát, amikor Mae megjegyzése megüti fülét.*
- A lenti vízzel nem kísérletezünk. Van még mindenkinek kulacsa, butykosa, okosan használja a készleteit. Ewangel! *szólítja meg a leányt* Te meg tudod állapítani, hogy a lenti víz iható-e?
*Kérdezi a mágust szakáll-vakargatva, de tekintete továbbra is a mélybe fúródik.*
- Illetve, ha innen csalogatsz fel vizet, az is mérgezett, ha a lenti az?
*Kíváncsi a lány válaszára, sokat alakíthat jövőbeni dolgaikon.*
- Morwon, kushadj...
*Fakad ki az óriás sürgető szavai hallatán. Tekintetét az égimeszelőre kapja.*
- Tudtommal még én felelek a bandáért...
*Hangja ellentmondást nem tűrően csattan. Nagyot sóhajt és pár pillanat múlva a csapat felé fordul.*
- Öten lemegyünk. Ewangel, Morwon, Doro, Quikhnah és én. A többiek maradnak és a tábor dolgait végzik. A két óriás, Rolko és Azil... *szinte érzi hátán a barlangbejárat "tekintetét"* Ti ketten kötélen, egyesével a mélybe eresztetek bennünket. Rendben? Mae: tudom, hogy le akarsz jönni kristályokért, de egyelőre maradj még itt fenn. Ha lenn nem lesz semmi komoly akadály vagy galiba, később lejössz te is.
*Az előző esti beszélgetésük jut eszébe, amikor a lány kijelentette, hogy márpedig ő le fog jönni. Ez azonban még várat magára. Előbb egy darabon fel kell deríteni a barlangot. Végignéz a brigádon mielőtt újra szólna.*
- Lefelé indulók: szedelőzködjetek! Szerszámok, fegyverek, fáklyák, ital legyen mindenkinél. Pár perc és indulunk.
*Azzal maga is elindul készülődni. Egyelőre nem veti le sodronyingét magáról, ki tudja mivel találkozhatnak szembe odalent. Két fáklyát vesz magához, egy csákány, egy kalapács, pár kisebb ék és ezzel meg is van nagyjából. A cuccait egy pokrócba csavarja és összekötözi, majd hátán átveti. Ha mindenki elkészült és az óriások is készen állnak, akkor kezdődhet a menet, pontosabban a leereszkedés. Meggyújtja az első fáklyát és a lejárat peremére teszi. A kötél végére hurkot csomóba csúsztatja bele egyik lábfejét, teljes testsúlyával beleáll, úgymond, a kötélbe, ami így megfeszül. Keze satuként markolja a kötelet, másikban pedig a fáklya adja majd a fényt.*
- Ereszthettek...
*Reméli, hogy nem szegi nyakát, vagy nem zuhan le valami kellemetlen tényező közbeszólása miatt. A fáklyát kitartja oldalra, hogy megfigyelhesse a barlang belsejét, már amennyit meg tud világítani a kis fényhordozó. Ha az óriások leeresztették, körbetekint.
Amennyiben közvetlenül a vízbe érkezik, úgy kiúszik a legközelebbi "tópartra" és onnan kiált fel.*
- Egyben vagyok, jöhet a következő!
*Megvárja míg felderítőcsapata megérkezik épen és sértetlenül, remélhetőleg. Ha összegyűltek, akár indulhatnak is.*
- Én megyek elől, Morwon hátul, indulás.
*Azzal belevetik magukat a barlang mélyébe, Hrothgaar fáklyájának a fénye mutathatja az utat egyelőre.*
*Kicsiny csapatuk megérkezett hát végre a barlangrendszer be-, illetve lejáratához. A lejutás gondja egyelőre még odázható, előbb a tábor legyen meg.*
- Idefenn verünk szállást!
*Jelenti ki Hrothgaar. Az egész csapatot leszállítani lovastól, felszerelésestől, mindenestől eszméletlen nagy gond lenne, és jelenleg szinte kivitelezhetetlen. A második ösvény felfedezése azonban kellemes meglepetés a törpe vezetőnek. Felderítőjükkel vált is pár szót.*
- Menj csak Salanel. Kémlelj körbe óvatosan és ha lesz alkalmad, nézd meg azt az ösvényt is. *mutat az ágak-bogak által benőtt útra* Menj előre rajta egy darabon.
*Azzal útjára ereszti felderítőjüket. Morwon megjegyzésére felszisszen.*
- Nem tudom hol lehetnek a városiak, idefent semmi nyomuk... *belerúg egy láthatóan már jó ideje ott kallódó csákány-nyélbe* Friss nyomokat nem láttunk, jó ideje nem járhatott itt senki...
*Tekintete a fejüktől megfosztott csákány-nyeleken időzik.*
~Ki lehetett ennyire megszorulva? Mi a fene történhetett itt?~
*Gondolatai azonban nem találnak feleletre egyhamar, így jobb továbbállnia, más feladatok felé. Csak néz le a mélybe ő is és járatja az agyát, amikor Mae megjegyzése megüti fülét.*
- A lenti vízzel nem kísérletezünk. Van még mindenkinek kulacsa, butykosa, okosan használja a készleteit. Ewangel! *szólítja meg a leányt* Te meg tudod állapítani, hogy a lenti víz iható-e?
*Kérdezi a mágust szakáll-vakargatva, de tekintete továbbra is a mélybe fúródik.*
- Illetve, ha innen csalogatsz fel vizet, az is mérgezett, ha a lenti az?
*Kíváncsi a lány válaszára, sokat alakíthat jövőbeni dolgaikon.*
- Morwon, kushadj...
*Fakad ki az óriás sürgető szavai hallatán. Tekintetét az égimeszelőre kapja.*
- Tudtommal még én felelek a bandáért...
*Hangja ellentmondást nem tűrően csattan. Nagyot sóhajt és pár pillanat múlva a csapat felé fordul.*
- Öten lemegyünk. Ewangel, Morwon, Doro, Quikhnah és én. A többiek maradnak és a tábor dolgait végzik. A két óriás, Rolko és Azil... *szinte érzi hátán a barlangbejárat "tekintetét"* Ti ketten kötélen, egyesével a mélybe eresztetek bennünket. Rendben? Mae: tudom, hogy le akarsz jönni kristályokért, de egyelőre maradj még itt fenn. Ha lenn nem lesz semmi komoly akadály vagy galiba, később lejössz te is.
*Az előző esti beszélgetésük jut eszébe, amikor a lány kijelentette, hogy márpedig ő le fog jönni. Ez azonban még várat magára. Előbb egy darabon fel kell deríteni a barlangot. Végignéz a brigádon mielőtt újra szólna.*
- Lefelé indulók: szedelőzködjetek! Szerszámok, fegyverek, fáklyák, ital legyen mindenkinél. Pár perc és indulunk.
*Azzal maga is elindul készülődni. Egyelőre nem veti le sodronyingét magáról, ki tudja mivel találkozhatnak szembe odalent. Két fáklyát vesz magához, egy csákány, egy kalapács, pár kisebb ék és ezzel meg is van nagyjából. A cuccait egy pokrócba csavarja és összekötözi, majd hátán átveti. Ha mindenki elkészült és az óriások is készen állnak, akkor kezdődhet a menet, pontosabban a leereszkedés. Meggyújtja az első fáklyát és a lejárat peremére teszi. A kötél végére hurkot csomóba csúsztatja bele egyik lábfejét, teljes testsúlyával beleáll, úgymond, a kötélbe, ami így megfeszül. Keze satuként markolja a kötelet, másikban pedig a fáklya adja majd a fényt.*
- Ereszthettek...
*Reméli, hogy nem szegi nyakát, vagy nem zuhan le valami kellemetlen tényező közbeszólása miatt. A fáklyát kitartja oldalra, hogy megfigyelhesse a barlang belsejét, már amennyit meg tud világítani a kis fényhordozó. Ha az óriások leeresztették, körbetekint.
Amennyiben közvetlenül a vízbe érkezik, úgy kiúszik a legközelebbi "tópartra" és onnan kiált fel.*
- Egyben vagyok, jöhet a következő!
*Megvárja míg felderítőcsapata megérkezik épen és sértetlenül, remélhetőleg. Ha összegyűltek, akár indulhatnak is.*
- Én megyek elől, Morwon hátul, indulás.
*Azzal belevetik magukat a barlang mélyébe, Hrothgaar fáklyájának a fénye mutathatja az utat egyelőre.*
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-06 15:51:37
Üzenet elküldve: 2015-08-06 15:51:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
* Hamarosan megérkeznek hát a barlangrendszer közelébe. Morwon egyből lepakolja a cuccait, majd ha kell, besegít néhány törpének, hogy elérjék a lovukon maradt hatalmas magasságban lévő felszereléseiket. *
- Na, valaki megy, vagy nézzek be én? * Kérdi, mert bár Salanel felajánlotta e szolgáltatását, de egyelőre nincs rá reakció. *
- Vagy csak itt ülünk és várjuk, hogy a kövek idegördüljenek hozzánk? ~ Mondjuk az nem lenne jó, ha betemetnének... ~ * Fut át agyán és inkább megrázza fejét. Nem, az valóban nem lenne jó, ha rájuk gördülnének a sziklák. Mivel időközben Doro is felajánlja, hogy leugrik, így inkább hátrébb húzódik és várja, hogy kit mit hogyan mikor, meg az ilyesmik hogy is lesznek...? *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.06 15:58:03
* Hamarosan megérkeznek hát a barlangrendszer közelébe. Morwon egyből lepakolja a cuccait, majd ha kell, besegít néhány törpének, hogy elérjék a lovukon maradt hatalmas magasságban lévő felszereléseiket. *
- Na, valaki megy, vagy nézzek be én? * Kérdi, mert bár Salanel felajánlotta e szolgáltatását, de egyelőre nincs rá reakció. *
- Vagy csak itt ülünk és várjuk, hogy a kövek idegördüljenek hozzánk? ~ Mondjuk az nem lenne jó, ha betemetnének... ~ * Fut át agyán és inkább megrázza fejét. Nem, az valóban nem lenne jó, ha rájuk gördülnének a sziklák. Mivel időközben Doro is felajánlja, hogy leugrik, így inkább hátrébb húzódik és várja, hogy kit mit hogyan mikor, meg az ilyesmik hogy is lesznek...? *
A hozzászólás írója (Morwon Loree Dedion) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.06 15:58:03
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-06 09:31:25
Üzenet elküldve: 2015-08-06 09:31:25
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur küldetés//
* Egész úton kedélyesen diskurált bárkivel aki mellette lovagolt. Valószínűleg talán Mae vagy Rolko lehetett az akihez leggyakrabban szólt. Példának okául megkérdezi Maet, hogy próbálkozott-e már varázslással, bár a válasz legnagyobb eséllyel a nem lesz.
Amikor megkapják Hrothgaartól a parancsot a táborverésre ő maga is leszáll és a tervezett tűz közelébe leteszi a hátizsákját majd Hópehelyt elengedi hadd keressen magának némi ízletes füvet.
Megtalálja a széles ösvényt és meg is indul rajta. Úgy negyed órát halad rajta előre. Figyel mindenre ami csak furcsa, érdekes avagy épp különleges lehet majd pedig ha semmi nem történik útközben akkor visszafordul, hogy visszatérjen a táborba. Visszafele még rövid kardját is előhúzza és az útjába kerülő növényzetet lecsapkodja, bár ezzel időt veszít mert amit levágott azt az út szélére is hajítja ki. Talán egy órát ha eltöltött ezzel az elfoglaltsággal mire visszaért és a készülő fahalom mellé telepedik.*
* Egész úton kedélyesen diskurált bárkivel aki mellette lovagolt. Valószínűleg talán Mae vagy Rolko lehetett az akihez leggyakrabban szólt. Példának okául megkérdezi Maet, hogy próbálkozott-e már varázslással, bár a válasz legnagyobb eséllyel a nem lesz.
Amikor megkapják Hrothgaartól a parancsot a táborverésre ő maga is leszáll és a tervezett tűz közelébe leteszi a hátizsákját majd Hópehelyt elengedi hadd keressen magának némi ízletes füvet.
Megtalálja a széles ösvényt és meg is indul rajta. Úgy negyed órát halad rajta előre. Figyel mindenre ami csak furcsa, érdekes avagy épp különleges lehet majd pedig ha semmi nem történik útközben akkor visszafordul, hogy visszatérjen a táborba. Visszafele még rövid kardját is előhúzza és az útjába kerülő növényzetet lecsapkodja, bár ezzel időt veszít mert amit levágott azt az út szélére is hajítja ki. Talán egy órát ha eltöltött ezzel az elfoglaltsággal mire visszaért és a készülő fahalom mellé telepedik.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-05 21:39:47
Üzenet elküldve: 2015-08-05 21:39:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur küldetés//
*Doro lenéz a mélybe, és borzongva húzza vissza a fejét. Ez bizony nem lesz könnyű. Kis morgás után lepakolja a lóról azt, ami éjszaka szükséges lesz, majd ha senki nem mond neki semmit, akkor csak vár, és vár, hogy történjen valami, és kelljen ő is.*
- Ha valaki esetleg ki tudja találni a mikéntet, akkor szívesen vállalom, hogy lemenjek, de nem tudom hogyan. Ugranék, de a páncélban nem kellemes úszni.
*Mióta a Thargokkal van, azóta igencsak megeredt a nyelve, legalábbis az általános dolgokról hosszabban beszél. Talán a társaság hiánya volt inkább a baja eddig? Morran egyet, és visszavonul, hacsak nem kap reakciót az ajánlatra.*
*Doro lenéz a mélybe, és borzongva húzza vissza a fejét. Ez bizony nem lesz könnyű. Kis morgás után lepakolja a lóról azt, ami éjszaka szükséges lesz, majd ha senki nem mond neki semmit, akkor csak vár, és vár, hogy történjen valami, és kelljen ő is.*
- Ha valaki esetleg ki tudja találni a mikéntet, akkor szívesen vállalom, hogy lemenjek, de nem tudom hogyan. Ugranék, de a páncélban nem kellemes úszni.
*Mióta a Thargokkal van, azóta igencsak megeredt a nyelve, legalábbis az általános dolgokról hosszabban beszél. Talán a társaság hiánya volt inkább a baja eddig? Morran egyet, és visszavonul, hacsak nem kap reakciót az ajánlatra.*
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-05 02:50:38
Üzenet elküldve: 2015-08-05 02:50:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Krenkataur-küldetés//
*Elsőre senkinek sem túl kedves a gondolat, hogy lemenjenek, de valakinek muszáj lesz. Elsőként, amit örömmel vagy legalábbis megnyugvással vesznek észre, hogy intelligens élet nyomai maradtak fent, és ezeknek egy része utal arra, hogy itt tényleg kitermelői tevékenység volt. Ezeknek egy része elszomorító egyben, ugyanis kisebb egyenetlenség a földben mutat arra, mintha nagyon régen ütöttek volna ide bele valami cölöpszerűséget, ahogy az elszórt csákányoknak is nyeleit találhatják a szájnál. Vannak köztük eltörött is, de párnál inkább kisebb pengék ügyeskedése látszik meg, hogy leszedje a fejet. Valaki úgy látszik megpakolta magát az elhagyott eszközök fémrészeiből. Ha valaki tüzetesebben megvizsgálja, akkor rájöhet, nem tegnap kerültek ide, így a barlang elhagyatottsága sem. Talán évtizedekig is itt álltak ezek a darabok. A másik probléma, amivel törődniük kell, a lejutás mikéntje, régóta nem támogatott a barlangba utazás és húsz-harminc láb után már nem erőlködtek tovább a méréssel ahhoz, hogy elvessék a beleugrást, bár a kristálytiszta víznek az aljára is látni, amin a megtörő fény szinte egyetlen fényforrásnak számít. Ránézésére bármilyen hatalmas a tó, azért rengeteg helyet hagy maga és a barlang szája között a letáborozásra, akár az egész tábornak, de kérdéses, hogy lent vagy fent akarják-e meghúzni magukat az estére, ha terveznek annyit maradni. Hosszútávon viszont, amint kiépítik hosszá a felvonót és a struktúrát, ami a kő felszínre hozatalához és szállításához kell, nagyon is biztos helynek tűnik a barlang, legalábbis kívülről jól védhető, a környezetében felhasználták a fát, feltehetően a munkálatokra és egy ösvényt is látnak, ami szélesen vezet valamerre. Bár azt benőtte a növényzet, így egy kis takarításra szorul, de feltételezik, hogy a Kikötő felé van kiépítve az út. Ez persze azt is jelenti, hogy kerülővel jutnának vissza az erődbe, de többlovas szekér is könnyedén elfér benne, ami a sűrű erdőben több, mint csábító lehetőség. A bányáról viszont csak akkor tudhatnak meg többet, ha valaki kénytelen-kelletlen, de vállalja a lefele utat. De először is... hogyan?*
*Elsőre senkinek sem túl kedves a gondolat, hogy lemenjenek, de valakinek muszáj lesz. Elsőként, amit örömmel vagy legalábbis megnyugvással vesznek észre, hogy intelligens élet nyomai maradtak fent, és ezeknek egy része utal arra, hogy itt tényleg kitermelői tevékenység volt. Ezeknek egy része elszomorító egyben, ugyanis kisebb egyenetlenség a földben mutat arra, mintha nagyon régen ütöttek volna ide bele valami cölöpszerűséget, ahogy az elszórt csákányoknak is nyeleit találhatják a szájnál. Vannak köztük eltörött is, de párnál inkább kisebb pengék ügyeskedése látszik meg, hogy leszedje a fejet. Valaki úgy látszik megpakolta magát az elhagyott eszközök fémrészeiből. Ha valaki tüzetesebben megvizsgálja, akkor rájöhet, nem tegnap kerültek ide, így a barlang elhagyatottsága sem. Talán évtizedekig is itt álltak ezek a darabok. A másik probléma, amivel törődniük kell, a lejutás mikéntje, régóta nem támogatott a barlangba utazás és húsz-harminc láb után már nem erőlködtek tovább a méréssel ahhoz, hogy elvessék a beleugrást, bár a kristálytiszta víznek az aljára is látni, amin a megtörő fény szinte egyetlen fényforrásnak számít. Ránézésére bármilyen hatalmas a tó, azért rengeteg helyet hagy maga és a barlang szája között a letáborozásra, akár az egész tábornak, de kérdéses, hogy lent vagy fent akarják-e meghúzni magukat az estére, ha terveznek annyit maradni. Hosszútávon viszont, amint kiépítik hosszá a felvonót és a struktúrát, ami a kő felszínre hozatalához és szállításához kell, nagyon is biztos helynek tűnik a barlang, legalábbis kívülről jól védhető, a környezetében felhasználták a fát, feltehetően a munkálatokra és egy ösvényt is látnak, ami szélesen vezet valamerre. Bár azt benőtte a növényzet, így egy kis takarításra szorul, de feltételezik, hogy a Kikötő felé van kiépítve az út. Ez persze azt is jelenti, hogy kerülővel jutnának vissza az erődbe, de többlovas szekér is könnyedén elfér benne, ami a sűrű erdőben több, mint csábító lehetőség. A bányáról viszont csak akkor tudhatnak meg többet, ha valaki kénytelen-kelletlen, de vállalja a lefele utat. De először is... hogyan?*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-04 18:24:14
Üzenet elküldve: 2015-08-04 18:24:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
//Még este//
*Maereh elégedett, hogy a kis csapat minden tagját sikerült végül ellátni, és senki sem panaszkodik, hogy éhen maradt, láthatóan a bokorba sem rohangálnak, és a szakácsnőt sem szidják.*
~Ez már jó jel!~
*A törpelány érdeklődve hallgatja Ewa magyarázatát, figyeli a kézmozdulatot, aztán elmosolyodik, mikor a feltámadó esti szellő megsimogatja az arcát.*
- Ez nagyon jó! Tetszik!
*Maereh leutánozza a kézmozdulatot, de persze nem történik semmi, ettől azonban nem keseredik el.*
- Varázsló törpék? Gondolom vannak, csak nem olyan sokan. Minden fajba születhet tehetséges mágus, azt hiszem, de elfek és emberek között gyakori, meg talán a tündéreknél. Én így hallottam.
*Elgondolkodva bólogat.*
- Ha a föld lenne az, akkor meg tudnánk akadályozni a bányaomlásokat, meg a sárlavinákat is, az nagyon jó lenne. Igazi áldás lenne, még akár egy ilyen úton is.
*Mae elmosolyodik, majd elköszön Ewatól éjszakára, bolyong kicsit a tábor körül, de Morwon sem figyel rá, így végül Hrothi mellett köt ki, a kidőlt fatörzsön ülve, lábaival lusta ritmusban harangozva.*
- Csak gondolkodom. Ezekről a bányákról, meg rólunk. Hogy le akarunk-e menni a mélybe, vagy a felszínen fejtünk? Meg hogy mi lehet ott a mélyben...
*Mae Hrothi mélykék szemeibe néz.*
- Úgy érzem, aggódsz *suttogja.* És nem hiszem, hogy az lenne a gond, hogy fa- vagy vaséket használjatok-e a fejtésnél. Olyan vagy, mint egy felhúzott íj. Az erdőben is, mikor elém jöttél. Úgy érzem, te többet tudsz erről a barlangrendszerről, mint én. És valamiért úgy érzem, ha most azt mondanám, én akkor is be fogok menni, mert kristályokat akarok...
*Itt Mae kivár, hogy hogyan reagál a Vörös, vajon mit fog tenni, mond-e valamit, tiltakozik-e, vagy csak komoran és szigorúan néz rá?
De mikor a Thán aludni küldi végül lecsusszan a tönkről, ám még visszaszól:*
- Neked is kellene pihenned is. Erős vagy, de nem szabad visszaélni a szervezeteddel.
*Mae még egy kedves mosolyt villant a vörösre, majd visszamegy a holmijához és elhelyezkedik.*
//NAPVÁLTÁS//
*Reggelre kelve kicsit pöröl magában, hogy Hrothi lavórnak használta a kondért.*
- Remélem azért jól kimostad, nehogy szappanhabos legyen az étel. A pajzsodon nem lehet törpelángost sütni, de ha most tönkretetted a kondért is nekem, én, én... meglátod majd, mit teszek!
*Aztán persze Maereh felpakolja Nagyonmagast, majd a tegnapi fatörzs -igen az az, amelyiken Horthival ültek-, segítségével maga is felkepeckedik a lovára, aztán beáll szépen a sorba, Ewa mellé, középtájra.
Beszélget is, ha bárki megszólítja.*
//Úton és a bányához érkezve//
*Csendesen lovagol a többiek között, és jobbára csak hallgatja a beszélgetéseket. Mae csak törpe és nem elf, de azért elég jó a füle.
Annyit kihámoz a többiek szavaiból, hogy a barlangrendszer nem éppen veszélytelen, egykor bánya is működött benne, de aztán a törpék elhagyták.*
~De vajon miért? Kimerült a bánya? Vagy van odalent valami? Vajon mi az, amit nem tudunk?~
*Horthgaar szavára megállítja a lovát, körbenéz, majd gyakorlatiasan megkérdi:*
- Az a víz ott odalent, az vajon iható, vagy méreg? Mert hallottam már olyanról, hogy egy bányán átfolyik a karsztvíz és iható, és megmenti az omlás után lent rekedt törpék életét. De van egy bánya északon, annak a vizéből nem szabad inni! Sőt lemenni se jó sokszor, azt mondják, aki lemegy, annak csomók nőnek a nyakán, meg az ágyékán, amik aztán kifakadnak, aztán csonttá fogy, majd meghal, ha meg egy nő iszik a vízből, az fej nélküli kisbabát szül. Hát ezt mondják. Bizony! Szóval miféle víz az ott lent? *kérdi Mae és a tóra mutat, majd felvont szemöldökkel várakozóan néz először Hrothira, aztán a többiekre.*
//Még este//
*Maereh elégedett, hogy a kis csapat minden tagját sikerült végül ellátni, és senki sem panaszkodik, hogy éhen maradt, láthatóan a bokorba sem rohangálnak, és a szakácsnőt sem szidják.*
~Ez már jó jel!~
*A törpelány érdeklődve hallgatja Ewa magyarázatát, figyeli a kézmozdulatot, aztán elmosolyodik, mikor a feltámadó esti szellő megsimogatja az arcát.*
- Ez nagyon jó! Tetszik!
*Maereh leutánozza a kézmozdulatot, de persze nem történik semmi, ettől azonban nem keseredik el.*
- Varázsló törpék? Gondolom vannak, csak nem olyan sokan. Minden fajba születhet tehetséges mágus, azt hiszem, de elfek és emberek között gyakori, meg talán a tündéreknél. Én így hallottam.
*Elgondolkodva bólogat.*
- Ha a föld lenne az, akkor meg tudnánk akadályozni a bányaomlásokat, meg a sárlavinákat is, az nagyon jó lenne. Igazi áldás lenne, még akár egy ilyen úton is.
*Mae elmosolyodik, majd elköszön Ewatól éjszakára, bolyong kicsit a tábor körül, de Morwon sem figyel rá, így végül Hrothi mellett köt ki, a kidőlt fatörzsön ülve, lábaival lusta ritmusban harangozva.*
- Csak gondolkodom. Ezekről a bányákról, meg rólunk. Hogy le akarunk-e menni a mélybe, vagy a felszínen fejtünk? Meg hogy mi lehet ott a mélyben...
*Mae Hrothi mélykék szemeibe néz.*
- Úgy érzem, aggódsz *suttogja.* És nem hiszem, hogy az lenne a gond, hogy fa- vagy vaséket használjatok-e a fejtésnél. Olyan vagy, mint egy felhúzott íj. Az erdőben is, mikor elém jöttél. Úgy érzem, te többet tudsz erről a barlangrendszerről, mint én. És valamiért úgy érzem, ha most azt mondanám, én akkor is be fogok menni, mert kristályokat akarok...
*Itt Mae kivár, hogy hogyan reagál a Vörös, vajon mit fog tenni, mond-e valamit, tiltakozik-e, vagy csak komoran és szigorúan néz rá?
De mikor a Thán aludni küldi végül lecsusszan a tönkről, ám még visszaszól:*
- Neked is kellene pihenned is. Erős vagy, de nem szabad visszaélni a szervezeteddel.
*Mae még egy kedves mosolyt villant a vörösre, majd visszamegy a holmijához és elhelyezkedik.*
//NAPVÁLTÁS//
*Reggelre kelve kicsit pöröl magában, hogy Hrothi lavórnak használta a kondért.*
- Remélem azért jól kimostad, nehogy szappanhabos legyen az étel. A pajzsodon nem lehet törpelángost sütni, de ha most tönkretetted a kondért is nekem, én, én... meglátod majd, mit teszek!
*Aztán persze Maereh felpakolja Nagyonmagast, majd a tegnapi fatörzs -igen az az, amelyiken Horthival ültek-, segítségével maga is felkepeckedik a lovára, aztán beáll szépen a sorba, Ewa mellé, középtájra.
Beszélget is, ha bárki megszólítja.*
//Úton és a bányához érkezve//
*Csendesen lovagol a többiek között, és jobbára csak hallgatja a beszélgetéseket. Mae csak törpe és nem elf, de azért elég jó a füle.
Annyit kihámoz a többiek szavaiból, hogy a barlangrendszer nem éppen veszélytelen, egykor bánya is működött benne, de aztán a törpék elhagyták.*
~De vajon miért? Kimerült a bánya? Vagy van odalent valami? Vajon mi az, amit nem tudunk?~
*Horthgaar szavára megállítja a lovát, körbenéz, majd gyakorlatiasan megkérdi:*
- Az a víz ott odalent, az vajon iható, vagy méreg? Mert hallottam már olyanról, hogy egy bányán átfolyik a karsztvíz és iható, és megmenti az omlás után lent rekedt törpék életét. De van egy bánya északon, annak a vizéből nem szabad inni! Sőt lemenni se jó sokszor, azt mondják, aki lemegy, annak csomók nőnek a nyakán, meg az ágyékán, amik aztán kifakadnak, aztán csonttá fogy, majd meghal, ha meg egy nő iszik a vízből, az fej nélküli kisbabát szül. Hát ezt mondják. Bizony! Szóval miféle víz az ott lent? *kérdi Mae és a tóra mutat, majd felvont szemöldökkel várakozóan néz először Hrothira, aztán a többiekre.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-04 18:12:13
Üzenet elküldve: 2015-08-04 18:12:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur küldetés//
*A tegnaphoz hasonlóan eseménytelenül telik az utazás. Quikhah csendben lovagol, feje előrebukik, bár kialudta magát az éjjel. Majdnem elalszik, mikor valaki, felgyorsít lovával. Később rájön, hogy a Thán az. Miután meghallgatta, hogy mit is akar mondani, maga is kémlelni kezdi az utat maguk előtt, és megpillantja a bánya bejáratát. *
~Ez gyorsabb volt, mint gondoltam. ~
*Örül, hogy ilyen hamar ideértek. Jobban szeret a saját lábán járni. Jobban bízik két kicsiben (de erősben) mint négy nagyban. Ezen a vidéken sokkal könnyebben tudna saját lábain járni. A bánya közelében egyre sziklásabb a talaj, egy ló könnyedén megbotolhat, és akkor maga alá temetné Quikh-et. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a lova megmarad alatta. Mikor végre megérkeznek leszáll a lóról, és keres egy olyan helyet, mint tegnap, vagy legalább ahhoz hasonlót. Meg is találja, a bejárattól nem messze. Lepakol lováról úgy, ahogy tegnap. Megköti a lovat, majd a bánya mélyébe bámul. Nem is néz a lába elé, úgy közelíti meg a bánya bejáratát. Tartja magát Thánja szavához, nem ereszkedik le a mélybe. Csak nézi a sötétséget, majd felkeresi Hroti-t. *
-Thánom! A lovakat is levisszük? Nem hiszem, hogy le akaródzanak menni egy ilyen sötét helyre...
*Amint választ kap visszatér a kis táborhelyére, és előveszi... egy darabig mélázik, majd előveszi a fejszéjét. Ez harcra termett, de néhány fát felhasogatni is megteszi. Legfeljebb egész éjjel élezni fogja.
Tegnap nem csinált semmit, tehát illő, hogy most ő szerezzen tűzifát. Keres néhány nagyobb fát, arról lehasogatja a vastagabb ágakat. Ölébe kapja őket, és visszaviszi a többiekhez, és ledobja a helyére. Ő szeretné felvágni, de ha más megteszi azt sem bánja.
Visszatér az erdőbe, hogy megtegyen még egy fordulót, majd harmadjára is visszamegy. Ennyi fa elég lesz egyelőre. Felhasogatja őket, negyedekbe (ha más nem tette meg) majd a tábor közepére helyezi őket egy csinos kis rakásba. Megtette amit tudott. Vadászni nemigen tud, málnát szedni pedig biztos nem fog menni.
Még nem rak tüzet. Nem azért, mert nem tudja megtenni, hanem mert még nincs itt az ideje. Előveszi a köpenyt, ami tegnap lepedőnek használt, és lehuppan rá. Előveszi a fenőkövet, meg egy olajos kendőt, és hozzálát az élezéshez. Kovácsként dolgozott egész életében, neki ez rutinmunka. Persze nem lesz olyan, mintha műhelyben csinálta volna, de sokat számít az, ha az ember élesen tartja a fegyvereit. Ha senki sem szólítja vacsoráig ott ül. *
*A tegnaphoz hasonlóan eseménytelenül telik az utazás. Quikhah csendben lovagol, feje előrebukik, bár kialudta magát az éjjel. Majdnem elalszik, mikor valaki, felgyorsít lovával. Később rájön, hogy a Thán az. Miután meghallgatta, hogy mit is akar mondani, maga is kémlelni kezdi az utat maguk előtt, és megpillantja a bánya bejáratát. *
~Ez gyorsabb volt, mint gondoltam. ~
*Örül, hogy ilyen hamar ideértek. Jobban szeret a saját lábán járni. Jobban bízik két kicsiben (de erősben) mint négy nagyban. Ezen a vidéken sokkal könnyebben tudna saját lábain járni. A bánya közelében egyre sziklásabb a talaj, egy ló könnyedén megbotolhat, és akkor maga alá temetné Quikh-et. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy a lova megmarad alatta. Mikor végre megérkeznek leszáll a lóról, és keres egy olyan helyet, mint tegnap, vagy legalább ahhoz hasonlót. Meg is találja, a bejárattól nem messze. Lepakol lováról úgy, ahogy tegnap. Megköti a lovat, majd a bánya mélyébe bámul. Nem is néz a lába elé, úgy közelíti meg a bánya bejáratát. Tartja magát Thánja szavához, nem ereszkedik le a mélybe. Csak nézi a sötétséget, majd felkeresi Hroti-t. *
-Thánom! A lovakat is levisszük? Nem hiszem, hogy le akaródzanak menni egy ilyen sötét helyre...
*Amint választ kap visszatér a kis táborhelyére, és előveszi... egy darabig mélázik, majd előveszi a fejszéjét. Ez harcra termett, de néhány fát felhasogatni is megteszi. Legfeljebb egész éjjel élezni fogja.
Tegnap nem csinált semmit, tehát illő, hogy most ő szerezzen tűzifát. Keres néhány nagyobb fát, arról lehasogatja a vastagabb ágakat. Ölébe kapja őket, és visszaviszi a többiekhez, és ledobja a helyére. Ő szeretné felvágni, de ha más megteszi azt sem bánja.
Visszatér az erdőbe, hogy megtegyen még egy fordulót, majd harmadjára is visszamegy. Ennyi fa elég lesz egyelőre. Felhasogatja őket, negyedekbe (ha más nem tette meg) majd a tábor közepére helyezi őket egy csinos kis rakásba. Megtette amit tudott. Vadászni nemigen tud, málnát szedni pedig biztos nem fog menni.
Még nem rak tüzet. Nem azért, mert nem tudja megtenni, hanem mert még nincs itt az ideje. Előveszi a köpenyt, ami tegnap lepedőnek használt, és lehuppan rá. Előveszi a fenőkövet, meg egy olajos kendőt, és hozzálát az élezéshez. Kovácsként dolgozott egész életében, neki ez rutinmunka. Persze nem lesz olyan, mintha műhelyben csinálta volna, de sokat számít az, ha az ember élesen tartja a fegyvereit. Ha senki sem szólítja vacsoráig ott ül. *
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:19:21
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:19:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 844
OOC üzenetek: 1416
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
* Az úton nem beszélnek sokat - legalábbis Morwon részéről egy-két szónál biztosan nem mond többet, csak várja, hogy megérkezzenek. Az erdő fái egyre sűrűbben nőnek, egyre nagyobb árnyékot vetnek a helyre - Morwon számára egyre barátságosabbnak tűnnek ezek a nagy magasságok, míg a törpéknek és elfeknek valószínűleg csak nagyoknak tűnnek, így az ő méretükhöz képest egyre apróbbnak érezhetik magukat. De aztán a poros útnak vége szakad egyszer. Sőt, a "kitágulás" talán jobb megfogalmazás, mivel a por nem ül el, csak szétterül a helyen. Valamivel arrébb sziklák ékeskednek, mögöttük a fák sora áll, ők pedig gyalog érkeznek. Mármint az óriások. A törpéknek meg persze, hogy jár ló is. Szegény óriásoknak meg a lábukat kell használniuk. Ám bizonyára a törpék sem maradnak hátasaikon sokáig, mivel a köves területen ugyan tudják még vezetni az állatokat, de a barlangokba talán már körülményesebb lesz. No, meg remélhetőleg a pakolászásba is besegítenek, nem kell ezt is az óriásoknak csinálni. Morwon is be fog természetesen segíteni, de most túlságosan el van foglalva a sziklákkal, a barlanggal és a poros levegővel. *
- Úgy hallottam van a városiaknak valami bányája itt. * Mondja, arra nem is gondolva, hogy erről tulajdonképpen tegnap hallott. Hrotitól.
Nézi még egy ideig a barlangokat, de aztán ő is elkezdi lerakni a cuccait és leül a földre. Várja a következő parancsot, az utasításokat, a feladatokat, mivel egyelőre hétköznapi piknikezőknek tűnnek, pedig tudtával nem azért jöttek ide, hogy piknikezzenek. Csákányát lerakja maga mellé, kardját hüvelyében hagyja - remélhetőleg nem lesz rá szükség -, míg számszeríját szintén leteríti maga mellé a földre. A csákány mellé, ám elég közel ahhoz, hogy amennyiben váratlanul felbukkanna valaki, vagy valami, akkor gyorsan fel tudja kapni és lőni is tudjon vele, már ha kell. Remélhetőleg nem lesz rá szükség, de ki tudja? *
- Na? Mikor megyünk férgeket kaszabolni és falakat csákányozni? * Jut eszébe az első kérdés és az első állat, ami eszébe jut. No, nem mintha annyira hiányozna neki, hogy hatalmas férgeket kaszaboljon, de bizonyára úgyis az lesz belőle... *
* Az úton nem beszélnek sokat - legalábbis Morwon részéről egy-két szónál biztosan nem mond többet, csak várja, hogy megérkezzenek. Az erdő fái egyre sűrűbben nőnek, egyre nagyobb árnyékot vetnek a helyre - Morwon számára egyre barátságosabbnak tűnnek ezek a nagy magasságok, míg a törpéknek és elfeknek valószínűleg csak nagyoknak tűnnek, így az ő méretükhöz képest egyre apróbbnak érezhetik magukat. De aztán a poros útnak vége szakad egyszer. Sőt, a "kitágulás" talán jobb megfogalmazás, mivel a por nem ül el, csak szétterül a helyen. Valamivel arrébb sziklák ékeskednek, mögöttük a fák sora áll, ők pedig gyalog érkeznek. Mármint az óriások. A törpéknek meg persze, hogy jár ló is. Szegény óriásoknak meg a lábukat kell használniuk. Ám bizonyára a törpék sem maradnak hátasaikon sokáig, mivel a köves területen ugyan tudják még vezetni az állatokat, de a barlangokba talán már körülményesebb lesz. No, meg remélhetőleg a pakolászásba is besegítenek, nem kell ezt is az óriásoknak csinálni. Morwon is be fog természetesen segíteni, de most túlságosan el van foglalva a sziklákkal, a barlanggal és a poros levegővel. *
- Úgy hallottam van a városiaknak valami bányája itt. * Mondja, arra nem is gondolva, hogy erről tulajdonképpen tegnap hallott. Hrotitól.
Nézi még egy ideig a barlangokat, de aztán ő is elkezdi lerakni a cuccait és leül a földre. Várja a következő parancsot, az utasításokat, a feladatokat, mivel egyelőre hétköznapi piknikezőknek tűnnek, pedig tudtával nem azért jöttek ide, hogy piknikezzenek. Csákányát lerakja maga mellé, kardját hüvelyében hagyja - remélhetőleg nem lesz rá szükség -, míg számszeríját szintén leteríti maga mellé a földre. A csákány mellé, ám elég közel ahhoz, hogy amennyiben váratlanul felbukkanna valaki, vagy valami, akkor gyorsan fel tudja kapni és lőni is tudjon vele, már ha kell. Remélhetőleg nem lesz rá szükség, de ki tudja? *
- Na? Mikor megyünk férgeket kaszabolni és falakat csákányozni? * Jut eszébe az első kérdés és az első állat, ami eszébe jut. No, nem mintha annyira hiányozna neki, hogy hatalmas férgeket kaszaboljon, de bizonyára úgyis az lesz belőle... *
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:18:54
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:18:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
*Az út utolsó harmadában Salanel még a korábbinál feszültebben vizslatja a környéket, mert ez már számára is teljesen ismeretlen terep. Azonban hála a jó szerencsének, útjuk eseménytelenül telik, bármiféle atrocitás nélkül érkeznek meg a barlangokig. Amint meglátja a feltételezett célt, lassítja lova lépteit. Hamarosan Hrothgaar érkezik meg mellé és tájékoztatja, hogy ez valóban a barlang, amit kerestek. A félvér egy biccentéssel veszi tudomásul és meg is kezdi a lepakolást, épp úgy, mint előző este. Nincs sok felszerelése, így ezzel viszonylag gyorsan végez, majd rögtön vezetőjükhöz lép.*
-Ha nincs ellenedre, körbejárom és ellenőrzöm a környékünket.
*Ismeretlen a terep, márpedig Salanel nem szeret ismeretlen terepen tartózkodni, huzamosabb ideig semmiképp. Ha megkapja az engedélyt, akkor fegyvereit magához véve óvatosan el is kezdi körbejárni és ellenőrizni a területet.*
*Az út utolsó harmadában Salanel még a korábbinál feszültebben vizslatja a környéket, mert ez már számára is teljesen ismeretlen terep. Azonban hála a jó szerencsének, útjuk eseménytelenül telik, bármiféle atrocitás nélkül érkeznek meg a barlangokig. Amint meglátja a feltételezett célt, lassítja lova lépteit. Hamarosan Hrothgaar érkezik meg mellé és tájékoztatja, hogy ez valóban a barlang, amit kerestek. A félvér egy biccentéssel veszi tudomásul és meg is kezdi a lepakolást, épp úgy, mint előző este. Nincs sok felszerelése, így ezzel viszonylag gyorsan végez, majd rögtön vezetőjükhöz lép.*
-Ha nincs ellenedre, körbejárom és ellenőrzöm a környékünket.
*Ismeretlen a terep, márpedig Salanel nem szeret ismeretlen terepen tartózkodni, huzamosabb ideig semmiképp. Ha megkapja az engedélyt, akkor fegyvereit magához véve óvatosan el is kezdi körbejárni és ellenőrizni a területet.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:04:52
Üzenet elküldve: 2015-08-04 13:04:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A kígyó átka//
*Igazán alapos tekintettel figyeli a barlang talaját, és tetejét, meg oldalait, meg középen is, szóval mindenhol. Amit kifejezetten jól tesz, ugyanis így veszi észre azt a vékonyka kis fonalat, amin megcsillan a fény. Leguggolva kezdi követni faltól falig a zsineg nyomát, és meg is találja bal oldalon a halálgépet. Úgy dönt nem próbálgatja, hogy mi történik ha... Inkább óvatos mozdulattal lépi át, lehetőleg a közelébe érve sem a zsinórnak. Amint ezen túl van, már megy is tovább a barlang mélye felé, miközben próbálja megjegyezni, miként is helyezkednek el a csapdák, ha majd visszafelé jön, akkor sem menjen nekik.*
*Igazán alapos tekintettel figyeli a barlang talaját, és tetejét, meg oldalait, meg középen is, szóval mindenhol. Amit kifejezetten jól tesz, ugyanis így veszi észre azt a vékonyka kis fonalat, amin megcsillan a fény. Leguggolva kezdi követni faltól falig a zsineg nyomát, és meg is találja bal oldalon a halálgépet. Úgy dönt nem próbálgatja, hogy mi történik ha... Inkább óvatos mozdulattal lépi át, lehetőleg a közelébe érve sem a zsinórnak. Amint ezen túl van, már megy is tovább a barlang mélye felé, miközben próbálja megjegyezni, miként is helyezkednek el a csapdák, ha majd visszafelé jön, akkor sem menjen nekik.*
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:59:31
Üzenet elküldve: 2015-08-04 09:59:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Kreankataur küldetés//
*Az út nyugodt és eseménytelen, reggeli lóháton, vagy az óriások esetében "igehirdetők lován", azaz gyalog, menet közben. Az idő előrehaladtával az erdő sűrűbbre vált körülöttük, a fák megnyúlnak az ég felé és álandó árnyékot nyújtanak nekik. Mélyen járnak az erdőben, a táj sziklásabbra is vált és Hrothgaar tudja, hogy a közelben van már a barlang lejárata. Megköszörüli torkát és előre kiált... azaz előre kiáltana, de inkább mégsem teszi meg. Lovát ugratja és ellovagolva a csapat mellett többször is elismétli.*
- Lassan megérkezünk, nem kell már sok. Lassan ott leszünk, figyeljetek!
*Ő maga előre lovagol és nemsokára meg is látja a barlang bejáratát: egy sziklásabb területen van egy hatalmas, tátongó lyuk a földben, melynek alján egy jéghideg tóba csordogálnak a felszíni vizek. Innen alulról nyílik egy nagy bejárat egy régi barlangrendszerbe, mely egykoron egy bánya volt, azonban a törpék azóta rég elhagyták... Legalábbis így szól a fáma.*
- Megérkeztünk! *hangja csendesebbre vált és int a csapatnak, hogy meg lehet állni* Itt vagyunk, szedelőzködjetek, pakoljatok le. Még nem ereszkedünk le, egyelőre maradunk itt, értve vagyok? Csak úgy mint tegnap este. Jöhet a fa, később lesz tűz. Rendezkedjünk be.
*Adja ki a parancsot, és kezdődhet is a dolog: lenyergelés, tűzifa-szedés, a környék biztosítása.*
*Az út nyugodt és eseménytelen, reggeli lóháton, vagy az óriások esetében "igehirdetők lován", azaz gyalog, menet közben. Az idő előrehaladtával az erdő sűrűbbre vált körülöttük, a fák megnyúlnak az ég felé és álandó árnyékot nyújtanak nekik. Mélyen járnak az erdőben, a táj sziklásabbra is vált és Hrothgaar tudja, hogy a közelben van már a barlang lejárata. Megköszörüli torkát és előre kiált... azaz előre kiáltana, de inkább mégsem teszi meg. Lovát ugratja és ellovagolva a csapat mellett többször is elismétli.*
- Lassan megérkezünk, nem kell már sok. Lassan ott leszünk, figyeljetek!
*Ő maga előre lovagol és nemsokára meg is látja a barlang bejáratát: egy sziklásabb területen van egy hatalmas, tátongó lyuk a földben, melynek alján egy jéghideg tóba csordogálnak a felszíni vizek. Innen alulról nyílik egy nagy bejárat egy régi barlangrendszerbe, mely egykoron egy bánya volt, azonban a törpék azóta rég elhagyták... Legalábbis így szól a fáma.*
- Megérkeztünk! *hangja csendesebbre vált és int a csapatnak, hogy meg lehet állni* Itt vagyunk, szedelőzködjetek, pakoljatok le. Még nem ereszkedünk le, egyelőre maradunk itt, értve vagyok? Csak úgy mint tegnap este. Jöhet a fa, később lesz tűz. Rendezkedjünk be.
*Adja ki a parancsot, és kezdődhet is a dolog: lenyergelés, tűzifa-szedés, a környék biztosítása.*
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-01 20:00:56
Üzenet elküldve: 2015-08-01 20:00:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A léptei maguktól viszik tovább meghatározva az irányt. Kicsit még megnyugtató is ez a csend ami körülveszi útközben. Sötételf része vágyik a homályra. Olyan régen nem volt már olyan helyen, ami kiszorítja a fényt. A fény nem jó, bántó, nyugtalanító és szúró, csalfa, mindent ígérő szépen játszó sugaraival, azután pedig mindent felperzsel és megéget. A homály megnyugtató, csendes és vigyázó. A barlangoz érve szinte megkönnyebbül. Homályos és tágas. Pont jó hely a maga fajtának. Ilyet keresett, ahol elbújhat a világ elől az anyja elől, minden elől. Sötét, üres és nyugodt. Lejjebb ereszkedve meglátja a vizet ami ott csordogál a mélyban. Hűvös van. Olyan megnyugtató. Itt már lehet itt már távol van mindentől, ami hallhatná, vagy láthatná. Itt már szabadjára engedheti a fájdalom tengerét, az emlékképeket az érzéseket. Lazelit, észak jeges folyói a szemében, az érzelem, ami hozzá köti, Fibienne a kicsi Fibi, akinek az anyja akart lenni, óvni akarta és segíteni örökké szeretni. Lassan támaszkodik meg az éles sziklafalnál, hogy elbírja az érzelmek súlyát, amik nyomják a mellkasát. A hátát nyomja a kemény sziklafal durvasága. Lassan ereszkedik le, hogy leüljön a talajra és a térdeire hajtja a fejét.*
~Most lehet, most már lehet. Szabadon engedhetem.~
*A zokogás olyan hirtelen tör fel, amilyen hirtelen belecsöppent az életébe Fibienne a templomnál. Könny nem követi csak a fájdalom rázkódása és hangjai. Az elkínzott lélek sikolyai, a térde közé temetve.*
~Jó itt. Eltemetve magam, mintha már halott lennék. Az vagyok már halott vagyok, mint voltam előttük.~
*Sokáig tart még a zokogás. Nem zárja le elméjében a zsilipet, ami fogva tartja a képeket. Hadd jöjjenek, hadd fájjanak. Fájniuk is kell muszáj, különben nem jelentettek semmit. Fibienne nevetése, ahogy lehunyt szemmel meditál és édesen elalszik, mosolyog. Lazelit csókja, a vallomása ahogy öleli át a vallomása után. Fáj is nagyon, ó de mennyire! Kedve lenne még hangosabban kiabálni. Keze megtalálja a kőfalat maga mögött. Éles, szúr és bántja a tenyerét. Rácsap, hogy érezze, inkább azt, mint ezt a kínt. A hiány végtelen kínját, ami elől csak az ürességbe menekülhet. Újra lecsap a keze maga mellett a falra, aztán megint. Mire abbahagyja a vér elborítja a kezét, de a fájdalom nem tompul semmit. Erőszakkal kell megint elzárnia az útját, hogy végül a sötétségbe merüljön. A gondolatai is homályba borulnak, ahogy összekuporodott teste is a dohos barlangban, ami ezentúl az otthona lesz. Üres, kietlen és megnyugtatóan magányos.*
~Most lehet, most már lehet. Szabadon engedhetem.~
*A zokogás olyan hirtelen tör fel, amilyen hirtelen belecsöppent az életébe Fibienne a templomnál. Könny nem követi csak a fájdalom rázkódása és hangjai. Az elkínzott lélek sikolyai, a térde közé temetve.*
~Jó itt. Eltemetve magam, mintha már halott lennék. Az vagyok már halott vagyok, mint voltam előttük.~
*Sokáig tart még a zokogás. Nem zárja le elméjében a zsilipet, ami fogva tartja a képeket. Hadd jöjjenek, hadd fájjanak. Fájniuk is kell muszáj, különben nem jelentettek semmit. Fibienne nevetése, ahogy lehunyt szemmel meditál és édesen elalszik, mosolyog. Lazelit csókja, a vallomása ahogy öleli át a vallomása után. Fáj is nagyon, ó de mennyire! Kedve lenne még hangosabban kiabálni. Keze megtalálja a kőfalat maga mögött. Éles, szúr és bántja a tenyerét. Rácsap, hogy érezze, inkább azt, mint ezt a kínt. A hiány végtelen kínját, ami elől csak az ürességbe menekülhet. Újra lecsap a keze maga mellett a falra, aztán megint. Mire abbahagyja a vér elborítja a kezét, de a fájdalom nem tompul semmit. Erőszakkal kell megint elzárnia az útját, hogy végül a sötétségbe merüljön. A gondolatai is homályba borulnak, ahogy összekuporodott teste is a dohos barlangban, ami ezentúl az otthona lesz. Üres, kietlen és megnyugtatóan magányos.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984