Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-21 17:27:36
Üzenet elküldve: 2020-10-21 17:27:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Megnyugszik lassan, amennyire ez a jelen körülmények között egyáltalán lehetséges. A két városőr él és épségben van, vagy legalábbis nem gyarapodott sérüléseik száma. Ez neki elég, hogy még őrizze a lélekjelentétét, hiszen még nem maradt egyedül és még van esélyük a kijutásra... Persze Bredoc megértő, meleg szavai is segítenek, s ugyan a szégyenérzetét nem veszik el egészen, de mindenképpen jó érzés, hogy a férfi látszólag nem hibáztatja őt.
Zavartan toporog és vár, míg a két városőr fölszerelkezik. Ha kell és engedik, úgy segít a páncélokkal, főleg a parancsnokhelyettesnek. Aggódik érte. Bár ránézésre bírja még, de Garsin sejti, hogy mennyire el lehet gyengülve az elfertőződött sebétől és a láztól. Most pedig még a páncélt is cipelnie kell...
Persze érteni nem ért ezekhez a védőfelszerelésekhez, úgyhogy segítsége még inkább feltételes, csak akkor fog menni, ha ellátják a kellő utasításokkal.
Nem tudja, Bredoc mire gondol, de ő is jobban örül annak, hogy a Kapitány a látszat szerint visszafelé igyekezett. Talán mert nagyon szeretné azt hinni, hogy az egykori beosztottjainak, a raboknak ment segíteni és nem árulásból távozott. Illetve, mivel ők alighanem fölfelé igyekeznek, szerencsésebbnek véli, hogy nem arra ment a Kapitány is, mert különben még több okuk volna attól tartani, hogy a banditákat ment figyelmeztetni, hogy zárják el a menekülőutakat.
Ha így, vagy úgy, de végeztek és Bredoc felszólítja őket az indulásra, engedelmesen követi az utasításait.
Mikor a férfi mellette elhaladtában a fejéért nyúl, hogy megsimogassa, Garsin ösztönösen kapja el a fejét, mert az évek rossz tapasztalata nem múlik el csak úgy. Aztán persze rájön, hogy Bredocról van szó, így ha a férfi ennek ellenére nem állt el szándékától, hagyja magát, de érezhetően feszeng.
Aztán, ha a két városőr kijjebb ment, ő is követi őket és bezárja a rácsot, a kulcsokat eltéve a többi közé a zsebébe, amit már eléggé húz a sok innen-onnan összeszedett darab.
Majd ezzel indulásra kész is, s megy, amerre a másik kettő vezeti.*
*Megnyugszik lassan, amennyire ez a jelen körülmények között egyáltalán lehetséges. A két városőr él és épségben van, vagy legalábbis nem gyarapodott sérüléseik száma. Ez neki elég, hogy még őrizze a lélekjelentétét, hiszen még nem maradt egyedül és még van esélyük a kijutásra... Persze Bredoc megértő, meleg szavai is segítenek, s ugyan a szégyenérzetét nem veszik el egészen, de mindenképpen jó érzés, hogy a férfi látszólag nem hibáztatja őt.
Zavartan toporog és vár, míg a két városőr fölszerelkezik. Ha kell és engedik, úgy segít a páncélokkal, főleg a parancsnokhelyettesnek. Aggódik érte. Bár ránézésre bírja még, de Garsin sejti, hogy mennyire el lehet gyengülve az elfertőződött sebétől és a láztól. Most pedig még a páncélt is cipelnie kell...
Persze érteni nem ért ezekhez a védőfelszerelésekhez, úgyhogy segítsége még inkább feltételes, csak akkor fog menni, ha ellátják a kellő utasításokkal.
Nem tudja, Bredoc mire gondol, de ő is jobban örül annak, hogy a Kapitány a látszat szerint visszafelé igyekezett. Talán mert nagyon szeretné azt hinni, hogy az egykori beosztottjainak, a raboknak ment segíteni és nem árulásból távozott. Illetve, mivel ők alighanem fölfelé igyekeznek, szerencsésebbnek véli, hogy nem arra ment a Kapitány is, mert különben még több okuk volna attól tartani, hogy a banditákat ment figyelmeztetni, hogy zárják el a menekülőutakat.
Ha így, vagy úgy, de végeztek és Bredoc felszólítja őket az indulásra, engedelmesen követi az utasításait.
Mikor a férfi mellette elhaladtában a fejéért nyúl, hogy megsimogassa, Garsin ösztönösen kapja el a fejét, mert az évek rossz tapasztalata nem múlik el csak úgy. Aztán persze rájön, hogy Bredocról van szó, így ha a férfi ennek ellenére nem állt el szándékától, hagyja magát, de érezhetően feszeng.
Aztán, ha a két városőr kijjebb ment, ő is követi őket és bezárja a rácsot, a kulcsokat eltéve a többi közé a zsebébe, amit már eléggé húz a sok innen-onnan összeszedett darab.
Majd ezzel indulásra kész is, s megy, amerre a másik kettő vezeti.*
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:48:58
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:48:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Minden apró gyözelmet meg kell ragadnia az embernek a szívében, hogy megacélozhassa azt. Kicsi célok, ez a titka, hogy ne veszítse el a küzdeni akarást, a tüzet, mi táplálja elgyötört testét. A háború mocskos évei tanították neki ezt az apró leckét, így igyekszik ebbe kapaszkodni. Természetesen a páncélja megtalálása is egy amolyan győzelem, s ha Eeyr úgy kívánja, az őrség köpenye is rajta lehet. Nem sok az, egy szövetdarab csupán, mégis... *
-Garsin!
*Szólal meg a meglepettségtől a parancsnokhelyettes, ahogy meglátja a ziháló lányt.*
-Nagy levegő. Ne beszélj, csak szedd össze magad, jó? Tarts ki még egy kicsit. Kérlek.
*Ritka és meleg szavak a férfi szájából, s bár bosszantja, hogy a Kapitány meglógott, tudja, hogy ez nem Garsin hibája, csakis az övé. Gondolhatott volna rá, behívhatta volna magukkal, vagy elvághatta volna a torkát a celláknál, de talán ez a sorsa.*
-Szerencse, hogy arra ment, amerről jöttünk, s nem arra, amerre tartunk.
*Zakatolnak a gondolatok a fejében, kell neki egy pár másodperc, hogy dönteni tudjon. *
-Nem pazarolhatjuk az időt, indulnunk kell.
*Soreylre néz, majd a földön fekvő ellenségére, s egy kurta biccentéssel ismeri el páratlan tehetségét. Kezével pedig, ha teheti, Garsin fejét simítaná meg. A számszeríjat megemeli, megnézni, hogy mégis mennyire nehéz, ha el tudná vinni anélkül, hogy jelentősen lelassítaná őket, vagy akadályozná, megtenné. ~Valószínűleg egy pajzsot is átvihet könnyű szerrel. ~ Persze a páncél súlya is nehezítheti a feladatot. Ha túl órmótlan, akkor egyszerűen otthagyja. *
-Zárjuk be a rácsot és vigyük a kulcsokat, Garsin. Ha a többiek ideérnek kintebb is van elég fegyver nekik.
*Azért Garsinnak szól, mert a többi kulcs is nála van legjobb tudomása szerint. *
-Ha kész vagytok, indulunk! Nem lehet már sok hátra!
*Minden apró gyözelmet meg kell ragadnia az embernek a szívében, hogy megacélozhassa azt. Kicsi célok, ez a titka, hogy ne veszítse el a küzdeni akarást, a tüzet, mi táplálja elgyötört testét. A háború mocskos évei tanították neki ezt az apró leckét, így igyekszik ebbe kapaszkodni. Természetesen a páncélja megtalálása is egy amolyan győzelem, s ha Eeyr úgy kívánja, az őrség köpenye is rajta lehet. Nem sok az, egy szövetdarab csupán, mégis... *
-Garsin!
*Szólal meg a meglepettségtől a parancsnokhelyettes, ahogy meglátja a ziháló lányt.*
-Nagy levegő. Ne beszélj, csak szedd össze magad, jó? Tarts ki még egy kicsit. Kérlek.
*Ritka és meleg szavak a férfi szájából, s bár bosszantja, hogy a Kapitány meglógott, tudja, hogy ez nem Garsin hibája, csakis az övé. Gondolhatott volna rá, behívhatta volna magukkal, vagy elvághatta volna a torkát a celláknál, de talán ez a sorsa.*
-Szerencse, hogy arra ment, amerről jöttünk, s nem arra, amerre tartunk.
*Zakatolnak a gondolatok a fejében, kell neki egy pár másodperc, hogy dönteni tudjon. *
-Nem pazarolhatjuk az időt, indulnunk kell.
*Soreylre néz, majd a földön fekvő ellenségére, s egy kurta biccentéssel ismeri el páratlan tehetségét. Kezével pedig, ha teheti, Garsin fejét simítaná meg. A számszeríjat megemeli, megnézni, hogy mégis mennyire nehéz, ha el tudná vinni anélkül, hogy jelentősen lelassítaná őket, vagy akadályozná, megtenné. ~Valószínűleg egy pajzsot is átvihet könnyű szerrel. ~ Persze a páncél súlya is nehezítheti a feladatot. Ha túl órmótlan, akkor egyszerűen otthagyja. *
-Zárjuk be a rácsot és vigyük a kulcsokat, Garsin. Ha a többiek ideérnek kintebb is van elég fegyver nekik.
*Azért Garsinnak szól, mert a többi kulcs is nála van legjobb tudomása szerint. *
-Ha kész vagytok, indulunk! Nem lehet már sok hátra!
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:27:35
Üzenet elküldve: 2020-10-21 16:27:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Azt tartják egyes körökben, az istenek azért sújtják híveiket és gördítenek elébük akadályt, hogy megbizonyosodjanak hitük tisztaságáról és őszinteségéről. És talán csak az istenek a megmondhatói, hogy ez valóban így van-e.
Mindenesetre Soreyl apró hibája után az események felgyorsulnak. A második és utolsó helyiségbe lépve mindkét oldal támadásba lendül. Bredoc lándzsája nem remeg meg, mellkason találja a haramiát, aki hanyatt esve markol az acélfejre, de a parancsnokhelyettes nem engedi, míg a férfi szemében utolsót nem lobban az élet lángja. Soreyl pedig tapasztalt kardforgató lévén gyorsan végez a másik oldalon.
A fegyverterem elcsendesedik, csak a kintről beszűrődő csatazaj tompa hangjai vegyülnek a szív dübörgésébe. Soreyl gyorsan a kardja után néz, de nem találja sehol. A mesterkardnak nyoma veszett. Ahogy végignéznek a termen, csupa egyszerű, átlagos fegyver és vért van felhalmozva minden rendszer nélkül, a legtöbbet már belepte a bánya finom pora. A páncélt viszont, ha volt a városőröknek, akkor meglelik egy halomban, ahogy egyszerűbb fegyvereiket is. Úgy tűnik, azok nem keltették fel senki figyelmét.
Amikor az íjra rátérnek, akkor rohan be a szobába Garsin.
Szegény lány, akire az őrség posztját osztották, a külső szobában, az ajtó mellé guggolva tesz eleget feladatának, amikor a kapitány elszánja magát és elindul. Talán a lány meg tudta volna állítani, ha nagyon akarja, de aztán megtorpan és csak figyelni tudja a folyosón elinaló kapitányt. A férfi nem kiált fel, nem jelez a haramiáknak, csak görnyedten futásnak ered és befordul a folyosó végén, ahonnan a csapat is érkezett és eltűnik Garsin tekintete elől.
A fegyverraktárban éppen magukat felfegyverző Bredoc és Soreyl ezután szerez tudomást a férfi tettéről. A két városőr épp a hatalmas, páncéltörőnek tűnő számszeríjról beszélget, amikor a lány megjelenik.
Kintről csak a korábban is hallott csatazaj tompa morajlása éri el őket. Nem hallanak futó lépteket, érkező haramiákat. A csapat így négyről három főre olvad, de legalább egymásban maradéktalanul megbízhatnak.*
*Azt tartják egyes körökben, az istenek azért sújtják híveiket és gördítenek elébük akadályt, hogy megbizonyosodjanak hitük tisztaságáról és őszinteségéről. És talán csak az istenek a megmondhatói, hogy ez valóban így van-e.
Mindenesetre Soreyl apró hibája után az események felgyorsulnak. A második és utolsó helyiségbe lépve mindkét oldal támadásba lendül. Bredoc lándzsája nem remeg meg, mellkason találja a haramiát, aki hanyatt esve markol az acélfejre, de a parancsnokhelyettes nem engedi, míg a férfi szemében utolsót nem lobban az élet lángja. Soreyl pedig tapasztalt kardforgató lévén gyorsan végez a másik oldalon.
A fegyverterem elcsendesedik, csak a kintről beszűrődő csatazaj tompa hangjai vegyülnek a szív dübörgésébe. Soreyl gyorsan a kardja után néz, de nem találja sehol. A mesterkardnak nyoma veszett. Ahogy végignéznek a termen, csupa egyszerű, átlagos fegyver és vért van felhalmozva minden rendszer nélkül, a legtöbbet már belepte a bánya finom pora. A páncélt viszont, ha volt a városőröknek, akkor meglelik egy halomban, ahogy egyszerűbb fegyvereiket is. Úgy tűnik, azok nem keltették fel senki figyelmét.
Amikor az íjra rátérnek, akkor rohan be a szobába Garsin.
Szegény lány, akire az őrség posztját osztották, a külső szobában, az ajtó mellé guggolva tesz eleget feladatának, amikor a kapitány elszánja magát és elindul. Talán a lány meg tudta volna állítani, ha nagyon akarja, de aztán megtorpan és csak figyelni tudja a folyosón elinaló kapitányt. A férfi nem kiált fel, nem jelez a haramiáknak, csak görnyedten futásnak ered és befordul a folyosó végén, ahonnan a csapat is érkezett és eltűnik Garsin tekintete elől.
A fegyverraktárban éppen magukat felfegyverző Bredoc és Soreyl ezután szerez tudomást a férfi tettéről. A két városőr épp a hatalmas, páncéltörőnek tűnő számszeríjról beszélget, amikor a lány megjelenik.
Kintről csak a korábban is hallott csatazaj tompa morajlása éri el őket. Nem hallanak futó lépteket, érkező haramiákat. A csapat így négyről három főre olvad, de legalább egymásban maradéktalanul megbízhatnak.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:58:22
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:58:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A benti dulakodás hangjaiból nehéz volna kitalálnia, melyik fél is áll nyerésre, neki pedig az ideges várakozás mellett figyelnie is kellene, hogy nehogy őket is hasonló meglepetés érje...
A Kapitánytól fél ugyan, de mint eddig is, a jelenléte egyúttal meg is nyugtatja. Bízik benne, ha érkeznének banditák, ő le tudná szerelni őket, akár átveréssel, akár a nyílpuskával, s nem neki magának kellene kezelnie a helyzetet...
De kényszer szülte bizalma csalókának bizonyul.
Mikor a férfi mozdul, rá szegezi tekintetét, majd erősebben figyel, mert azt hiszi, amaz észrevehetett valamit, amit ő nem.
Csak a szomorú pillantás nyomán kezd gyanakodni, mert a Kapitány nem egészen úgy viselkedik, mint aki bajt szagolt és gyors cselekvésre készül. Garsinnak inkább az a benyomása, hogy elárulni, vagy legalábbis cserbenhagyni készül őket.
E gondolat nyomán pedig mozdul is, miközben kését ügyetlenül fordítja ujjai közé, de a nyelét már annál szorosabban ragadja meg. Maga sem tudja, mire készül, csak hirtelen jön a gondolat, hogy meg kell állítania a férfit, minden áron...
Mire azonban az ajtóhoz ér, a Kapitány már néhány lépésre van tőle és szalad.
Utánaront, de épp csak csusszan a kövön, majd megtorpan a sötét folyosók között. Rá szakad a félelem, és rögtön hallja, hogy erre jönnek a banditák és megtalálják őt...*
- Ne! - *Kiáltani akar, ám pusztán erőtlenül mondja a szót.
Megszorítja a kést a kezében és rájön, hogy nem csak a félelem tartja vissza. Egészen valószínű, hogy még ha utána is szaladna a Kapitánynak, esélye sem volna ellene... Ugyanakkor egyébként sem tudná leszúrni.
A Kapitány az egyedüli oka annak, hogy nem érték itt nagyobb szörnyűségek a többi banditától, amiért mérhetetlenül hálás neki. És most sem ismerheti a szándékait... Képtelen volna megölni őt.
Mégis retteg tőle, hogy megint elhibázott valamit, mert túl gyenge, hogy cselekedjen.
Egy hosszú pillanatig még nézi a távolodó alakot, majd hirtelen fordul és tér vissza a raktárba. Zihál az idegességtől és tudja, hogy mire utasították, de képtelen kivárni, hogy a két városőr maga jöjjön ki, muszáj látnia, hogy még életben vannak. Ám a kését sem rakja el, noha kérdéses, hogy mihez kezdene, ha odabent két élő bandita és a városőrök hullája fogadná...
Sietős léptekkel tör be a terembe és egy gyors helyzetfelmérés után nagyot nyel, a megkönnyebbüléstől rá törő érzelemhullámot elnyomva magában.*
- A Kapitány... elfutott... visszafelé ment... - *Hadarja zaklatottan, de fontosnak tartja elmondani az utolsó részletet, erre külön figyel. Nem mentegeti magát, amiért nem állította meg, mert véleménye szerint elég, ha szégyelli magát, szidalmakra és sajnálkozásra itt most nincs idő.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 18:01:36
*A benti dulakodás hangjaiból nehéz volna kitalálnia, melyik fél is áll nyerésre, neki pedig az ideges várakozás mellett figyelnie is kellene, hogy nehogy őket is hasonló meglepetés érje...
A Kapitánytól fél ugyan, de mint eddig is, a jelenléte egyúttal meg is nyugtatja. Bízik benne, ha érkeznének banditák, ő le tudná szerelni őket, akár átveréssel, akár a nyílpuskával, s nem neki magának kellene kezelnie a helyzetet...
De kényszer szülte bizalma csalókának bizonyul.
Mikor a férfi mozdul, rá szegezi tekintetét, majd erősebben figyel, mert azt hiszi, amaz észrevehetett valamit, amit ő nem.
Csak a szomorú pillantás nyomán kezd gyanakodni, mert a Kapitány nem egészen úgy viselkedik, mint aki bajt szagolt és gyors cselekvésre készül. Garsinnak inkább az a benyomása, hogy elárulni, vagy legalábbis cserbenhagyni készül őket.
E gondolat nyomán pedig mozdul is, miközben kését ügyetlenül fordítja ujjai közé, de a nyelét már annál szorosabban ragadja meg. Maga sem tudja, mire készül, csak hirtelen jön a gondolat, hogy meg kell állítania a férfit, minden áron...
Mire azonban az ajtóhoz ér, a Kapitány már néhány lépésre van tőle és szalad.
Utánaront, de épp csak csusszan a kövön, majd megtorpan a sötét folyosók között. Rá szakad a félelem, és rögtön hallja, hogy erre jönnek a banditák és megtalálják őt...*
- Ne! - *Kiáltani akar, ám pusztán erőtlenül mondja a szót.
Megszorítja a kést a kezében és rájön, hogy nem csak a félelem tartja vissza. Egészen valószínű, hogy még ha utána is szaladna a Kapitánynak, esélye sem volna ellene... Ugyanakkor egyébként sem tudná leszúrni.
A Kapitány az egyedüli oka annak, hogy nem érték itt nagyobb szörnyűségek a többi banditától, amiért mérhetetlenül hálás neki. És most sem ismerheti a szándékait... Képtelen volna megölni őt.
Mégis retteg tőle, hogy megint elhibázott valamit, mert túl gyenge, hogy cselekedjen.
Egy hosszú pillanatig még nézi a távolodó alakot, majd hirtelen fordul és tér vissza a raktárba. Zihál az idegességtől és tudja, hogy mire utasították, de képtelen kivárni, hogy a két városőr maga jöjjön ki, muszáj látnia, hogy még életben vannak. Ám a kését sem rakja el, noha kérdéses, hogy mihez kezdene, ha odabent két élő bandita és a városőrök hullája fogadná...
Sietős léptekkel tör be a terembe és egy gyors helyzetfelmérés után nagyot nyel, a megkönnyebbüléstől rá törő érzelemhullámot elnyomva magában.*
- A Kapitány... elfutott... visszafelé ment... - *Hadarja zaklatottan, de fontosnak tartja elmondani az utolsó részletet, erre külön figyel. Nem mentegeti magát, amiért nem állította meg, mert véleménye szerint elég, ha szégyelli magát, szidalmakra és sajnálkozásra itt most nincs idő.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.20 18:01:36
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:17:29
Üzenet elküldve: 2020-10-20 17:17:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem is lenne esze ágában sem Soreylt szidni, inkább csak a helyzetet, mibe jóllehet saját maguk keverték magukat. De lehet isteni gondviselés is, vagy sors, ki hogy szeretné hívni. Mindenesetre Bredoc igyekszik kihasználni az a csekélyke reményt, ami még megmaradt a számukra, s támadásba lendül. A határain túli erőt érez magában, talán maga az adrenalin lehet az oka, de tán ilyen egyenest még sosem szúrt dárdával. Felnyársalja az ellent, s az összerogy, pajzsával pedig nem kell bíbelődnie, ugyanis megbízható társa, Soreyl sem rest tenni a dolgát. ~Hála Eeyrnek.~ Nagyot sóhajt, ahogy a lándzsát kihúzza a testből, amit előtte kérdés nélkül addig nyom, amíg a haramia lélegzik.*
-Keressük meg a kardodat, barátom!
*Mondja, s szemével máris kutatni kezd a saját felszerelésük után. A páncél remek lenne, és Soreyl a mesterkardjával bizonyosan hatékonyabb lehetne. Azért körülnéz, nincs-e még további ajtó, esetleg bármi értékes, vagy különleges, egy eldugott ládában, vagy ilyesmi. Sosem tudni mik lapulnak egy fegyverraktárban.*
-Ezt a böszme íjat, szerinted vigyük magunkkal?
*Teszi fel közben a kérdést, amire gyermeteg énje keresi igazán a választ. Talán semmi szükségük rá, talán túl nehéz is, talán csak ezzel állíthatják meg az óriást, ha netán szembe kerülnek vele maguk.*
*Nem is lenne esze ágában sem Soreylt szidni, inkább csak a helyzetet, mibe jóllehet saját maguk keverték magukat. De lehet isteni gondviselés is, vagy sors, ki hogy szeretné hívni. Mindenesetre Bredoc igyekszik kihasználni az a csekélyke reményt, ami még megmaradt a számukra, s támadásba lendül. A határain túli erőt érez magában, talán maga az adrenalin lehet az oka, de tán ilyen egyenest még sosem szúrt dárdával. Felnyársalja az ellent, s az összerogy, pajzsával pedig nem kell bíbelődnie, ugyanis megbízható társa, Soreyl sem rest tenni a dolgát. ~Hála Eeyrnek.~ Nagyot sóhajt, ahogy a lándzsát kihúzza a testből, amit előtte kérdés nélkül addig nyom, amíg a haramia lélegzik.*
-Keressük meg a kardodat, barátom!
*Mondja, s szemével máris kutatni kezd a saját felszerelésük után. A páncél remek lenne, és Soreyl a mesterkardjával bizonyosan hatékonyabb lehetne. Azért körülnéz, nincs-e még további ajtó, esetleg bármi értékes, vagy különleges, egy eldugott ládában, vagy ilyesmi. Sosem tudni mik lapulnak egy fegyverraktárban.*
-Ezt a böszme íjat, szerinted vigyük magunkkal?
*Teszi fel közben a kérdést, amire gyermeteg énje keresi igazán a választ. Talán semmi szükségük rá, talán túl nehéz is, talán csak ezzel állíthatják meg az óriást, ha netán szembe kerülnek vele maguk.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:02:51
Üzenet elküldve: 2020-10-20 12:02:51
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Természetesen Soreyl nem direkt csap zajt, egy elhibázott mozdulatnak tetszik és a fegyvereket is csak kuszán egymásra dobálták odabent. Eddig szerencséje volt a csapatnak, most elpártolni látszik tőlük, de semmi nincs még veszve.
Bredoc szinte nem is érzi a sebek fájdalmát vagy a fáradtság súlyát. Valami elönti a testét, új erőt kölcsönözve tagjainak. Már a pajzs sem olyan nehéz és a lándzsa sem húzza már annyira a karját. Mögötte a karddal felfegyverkezett Soreyl érkezik, ahogy belép a másik szobába, szemben velük is mozdul a két haramia.
Mintha lelassulna az idő, gyantába ragadnak a másodpercek, az idő homokja lassabban pereg. Bredoc a számszeríjas felé mozdul, ajkáról kurta parancs hangzik el a mögötte érkező társának. A kardos haramia lassan kivonja kardját, a másik keze elindul, hogy a lővájatba helyezze az alkarnyi acélvesszőt.
Persze, mindez a valóságban sokkal gyorsabban történik, s az idő meg is lódul körülöttük egy szempillantás alatt. A számszeríjas elköveti azt a hibát, hogy megpróbálja elhelyezni a nyílvesszőt, hogy lőhessen, így gyakorlatilag fegyvertelenül kell szembenéznie a felé támadó Bredockal. A mögüle kilépő Soreyl pengéje pedig összetalálkozik a másik haramiáéval.
A lándzsa mindenképpen jó választás volt. Két lépés választja el a parancsnokhelyettest, de így is képes támadni. Bredoc lándzsájának hegye a férfi mellkasába fúródik, nem sokkal a szegycsontja mellett jobb oldalon. Azonnal elejti a számszeríjat és a vesszőt, fájdalmasan kap a sebéhez, sikertelen próbálva meg megakadályozni, hogy mélyebbre hatoljon. Hátra lép egyet, majd megcsuklik a térde és a mögötte felhalmozott bőrvértekre esik háttal, mellkasában még mindig benne van a parancsnokhelyettes fegyvere, hacsak nem rántotta ki.
Soreyl legendásan jó fegyverforgató, így nem okoz gondot számára, hogy két ütésváltás után kicselezze a haramia védelmét, egy az egyben nincs esélye ellene, hamarosan ellenfele holtan rogy a fegyverraktár belső termének padlójára.
Garsin kívülről szinte csak szemlélője a történéseknek. Bár őrségbe állították, nem lát senkit közeledni. Amikor viszont a két városőr harcba bocsátkozik a másik szobában lévőkkel, a kapitány kihasználva az alkalmat, hogy a férfiak nem tudnak rá figyelni, kilép a fegyverraktár ajtaján. Egy szomorú pillantást vet még az ajtó fedezékében guggoló lányra, majd ha Garsin nem akadályozza meg valahogyan, akkor futva indul el arra, amerről jöttek.*
*Természetesen Soreyl nem direkt csap zajt, egy elhibázott mozdulatnak tetszik és a fegyvereket is csak kuszán egymásra dobálták odabent. Eddig szerencséje volt a csapatnak, most elpártolni látszik tőlük, de semmi nincs még veszve.
Bredoc szinte nem is érzi a sebek fájdalmát vagy a fáradtság súlyát. Valami elönti a testét, új erőt kölcsönözve tagjainak. Már a pajzs sem olyan nehéz és a lándzsa sem húzza már annyira a karját. Mögötte a karddal felfegyverkezett Soreyl érkezik, ahogy belép a másik szobába, szemben velük is mozdul a két haramia.
Mintha lelassulna az idő, gyantába ragadnak a másodpercek, az idő homokja lassabban pereg. Bredoc a számszeríjas felé mozdul, ajkáról kurta parancs hangzik el a mögötte érkező társának. A kardos haramia lassan kivonja kardját, a másik keze elindul, hogy a lővájatba helyezze az alkarnyi acélvesszőt.
Persze, mindez a valóságban sokkal gyorsabban történik, s az idő meg is lódul körülöttük egy szempillantás alatt. A számszeríjas elköveti azt a hibát, hogy megpróbálja elhelyezni a nyílvesszőt, hogy lőhessen, így gyakorlatilag fegyvertelenül kell szembenéznie a felé támadó Bredockal. A mögüle kilépő Soreyl pengéje pedig összetalálkozik a másik haramiáéval.
A lándzsa mindenképpen jó választás volt. Két lépés választja el a parancsnokhelyettest, de így is képes támadni. Bredoc lándzsájának hegye a férfi mellkasába fúródik, nem sokkal a szegycsontja mellett jobb oldalon. Azonnal elejti a számszeríjat és a vesszőt, fájdalmasan kap a sebéhez, sikertelen próbálva meg megakadályozni, hogy mélyebbre hatoljon. Hátra lép egyet, majd megcsuklik a térde és a mögötte felhalmozott bőrvértekre esik háttal, mellkasában még mindig benne van a parancsnokhelyettes fegyvere, hacsak nem rántotta ki.
Soreyl legendásan jó fegyverforgató, így nem okoz gondot számára, hogy két ütésváltás után kicselezze a haramia védelmét, egy az egyben nincs esélye ellene, hamarosan ellenfele holtan rogy a fegyverraktár belső termének padlójára.
Garsin kívülről szinte csak szemlélője a történéseknek. Bár őrségbe állították, nem lát senkit közeledni. Amikor viszont a két városőr harcba bocsátkozik a másik szobában lévőkkel, a kapitány kihasználva az alkalmat, hogy a férfiak nem tudnak rá figyelni, kilép a fegyverraktár ajtaján. Egy szomorú pillantást vet még az ajtó fedezékében guggoló lányra, majd ha Garsin nem akadályozza meg valahogyan, akkor futva indul el arra, amerről jöttek.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 23:33:58
Üzenet elküldve: 2020-10-19 23:33:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ő nem igazán érti, miért is vannak itt, miközben már van elég fegyverük. Szerinte kifelé kellene menniük, vagy a Kékszemű keresésére, ha már mindenképpen végezni akarnak vele... Nem érti és nem is értheti a harcosok ragaszkodását a saját felszerelésükhöz, Soreyl kardjához fűződő különleges kapcsolatát pedig még úgy sem foghatja fel, vagy sejtheti...
Sodródik az árral, s már sokadjára akad el lélegzete, mikor a lovag elhibázza a mozdulatot és zajt ver. Tágra nyílt szemekkel hallgatózik, vajon odabent észrevették-e a fém karistolását, és sajnos nem kell sokat várniuk, hogy ez kiderüljön.
A parancsnokhelyettes meg úgy tűnik, az elveszett meglepetés maradék erejét azért még igyekszik megmenteni egy rohamozással, ami talán még váratlanul érheti a bentieket. Persze erre Garsin már csak a hangokból következtethet, mert szófogadón kint marad, a Kapitánnyal és a félelmeivel, meg a reménnyel, hogy a két városőr és nem a banditák fognak onnan kijönni a saját lábukon.*
*Ő nem igazán érti, miért is vannak itt, miközben már van elég fegyverük. Szerinte kifelé kellene menniük, vagy a Kékszemű keresésére, ha már mindenképpen végezni akarnak vele... Nem érti és nem is értheti a harcosok ragaszkodását a saját felszerelésükhöz, Soreyl kardjához fűződő különleges kapcsolatát pedig még úgy sem foghatja fel, vagy sejtheti...
Sodródik az árral, s már sokadjára akad el lélegzete, mikor a lovag elhibázza a mozdulatot és zajt ver. Tágra nyílt szemekkel hallgatózik, vajon odabent észrevették-e a fém karistolását, és sajnos nem kell sokat várniuk, hogy ez kiderüljön.
A parancsnokhelyettes meg úgy tűnik, az elveszett meglepetés maradék erejét azért még igyekszik megmenteni egy rohamozással, ami talán még váratlanul érheti a bentieket. Persze erre Garsin már csak a hangokból következtethet, mert szófogadón kint marad, a Kapitánnyal és a félelmeivel, meg a reménnyel, hogy a két városőr és nem a banditák fognak onnan kijönni a saját lábukon.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 22:14:41
Üzenet elküldve: 2020-10-19 22:14:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~Ó hogy a kurva anyád!~
*Fel is kiáltana, ha nem féltené túlságosan egyelőre előnyös pozíciójukat, már amennyire előnyösnek mondható a helyzet. Egy a Pegazusban sört vedelő és a pincérlánnyal kacérkodó gondatlan férfinek biztosan nem ezt jeleni az előnyös helyzet, ez biztos. A Bredoc-féle veteránoknak már csak ez jut. S ez a kis előny is elillanni látszik, ahogy sorsszerűen Soreylnek sikerül zajt csapnia. ~Picsába!~ Nincs mit tenni, gondolkodni még kevesebb idő akad, mint cselekedni, így ha eddig kételkedett is saját tervében, most mindenképp muszáj ragaszkodnia hozzá, s benyomulnia. Meg is teszi. Bár a láz és a sebesülése miatt nincs olyan jó formában, egy félig tüzelésre kész számszeríjassal csak-csak elbír, legalábbis erre apellál, s bízik benne, hogy Soreyl a másikra tör, mielőtt nagyon ráeszmélhetnének a helyzetre. Talán a meglepetés az egyetlen megmaradt előnyük. Ahogy ráront az ellenségre, kurtán osztja ki a parancsot, hogy véletlenül se akadjanak egymásba.*
-Soreyl. Enyém az íjász!
*Mondja, s jobbjában lévő dárdával hezitálás nélkül célozza meg azt, aki a kezében a különleges számszeríjat tartja, míg pajzsát baljában igyekszik úgy tartani, hogy egy esetleg kardcsapást ki tudjon védeni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~Ó hogy a kurva anyád!~
*Fel is kiáltana, ha nem féltené túlságosan egyelőre előnyös pozíciójukat, már amennyire előnyösnek mondható a helyzet. Egy a Pegazusban sört vedelő és a pincérlánnyal kacérkodó gondatlan férfinek biztosan nem ezt jeleni az előnyös helyzet, ez biztos. A Bredoc-féle veteránoknak már csak ez jut. S ez a kis előny is elillanni látszik, ahogy sorsszerűen Soreylnek sikerül zajt csapnia. ~Picsába!~ Nincs mit tenni, gondolkodni még kevesebb idő akad, mint cselekedni, így ha eddig kételkedett is saját tervében, most mindenképp muszáj ragaszkodnia hozzá, s benyomulnia. Meg is teszi. Bár a láz és a sebesülése miatt nincs olyan jó formában, egy félig tüzelésre kész számszeríjassal csak-csak elbír, legalábbis erre apellál, s bízik benne, hogy Soreyl a másikra tör, mielőtt nagyon ráeszmélhetnének a helyzetre. Talán a meglepetés az egyetlen megmaradt előnyük. Ahogy ráront az ellenségre, kurtán osztja ki a parancsot, hogy véletlenül se akadjanak egymásba.*
-Soreyl. Enyém az íjász!
*Mondja, s jobbjában lévő dárdával hezitálás nélkül célozza meg azt, aki a kezében a különleges számszeríjat tartja, míg pajzsát baljában igyekszik úgy tartani, hogy egy esetleg kardcsapást ki tudjon védeni.*
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:40:32
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:40:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A fegyverraktárhoz érve Bredoc kérdő tekintetére a kapitány ijedt pillantással válaszol. A kapitányhelyettes azt kérdezte tőle, merre van a fegyverraktár, más részletre nem kérdezett rá. A férfi félve nyel egyet, de nem tesz hirtelen mozdulatot vagy bármi mást, igyekszik eggyé válni a fallal. Láthatóan nem tudja, milyen választ adjon.
Bredoc az első szobában gyorsan magához vesz egy közepes, kerek pajzsot és egy lándzsát. A fegyvereket por borítja, de más probléma nincs velük, ugyan a bánya nedves levegője meghintette rozsdával az acélt, de még hegyes. Saját fegyverét sem Soreyl, sem Bredoc nem látja, így ha biztosra akarnak menni, akkor meg kell nézniük bent, ahonnan a zajt hallják. Garsin és a kapitány hallják az őrséget rájuk testáló szavakat, Soreyl Bredoc mögött kap fegyverre óvatosan, de a kard, amit kiszemel, beleakad egy másikba, az acél vészjóslón csilingel össze acéllal, ahogy kiemeli.
Odabent épp elhal a kattogás, mintha csak erre várt volna.*
- Te is hallottad? *Jön bentről a kérdés.
Aztán Bredoc, kezében a pajzzsal és felfegyverkezve a lándzsával benyomul a másik terembe, ahol, ha balra néz, szembe találja magát két haramiával. Egyikük kezében egy ormótlan számszeríj, páncéltörő fajta, két acélszára között sodrony feszül, láthatóan lövésre kész, de a férfi, aki kezében fogja, még a másik kezében tartja az alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles nyílvesszőt.
A másik kirántja kardhüvelyéből a kardját, két lépés választja el őket Bredoctól.
A szobát nehéz volna felmérni ilyen helyzetben, de méreteit tekintve másfélszer nagyobb, mint az előző és mintha jobb állapotban lévő felszereléseket tartalmazna.
Bredoc mögött Soreyl áll karddal és pajzsal felszerelkezve. Garsin a rácsos ajtó mellett a falhoz lapulva őrködik, a kapitány pedig kint marad a folyosón, a kezében lévő számszeríjjal a tömött szobában nem sok hasznát vennék.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.19 21:41:41
*A fegyverraktárhoz érve Bredoc kérdő tekintetére a kapitány ijedt pillantással válaszol. A kapitányhelyettes azt kérdezte tőle, merre van a fegyverraktár, más részletre nem kérdezett rá. A férfi félve nyel egyet, de nem tesz hirtelen mozdulatot vagy bármi mást, igyekszik eggyé válni a fallal. Láthatóan nem tudja, milyen választ adjon.
Bredoc az első szobában gyorsan magához vesz egy közepes, kerek pajzsot és egy lándzsát. A fegyvereket por borítja, de más probléma nincs velük, ugyan a bánya nedves levegője meghintette rozsdával az acélt, de még hegyes. Saját fegyverét sem Soreyl, sem Bredoc nem látja, így ha biztosra akarnak menni, akkor meg kell nézniük bent, ahonnan a zajt hallják. Garsin és a kapitány hallják az őrséget rájuk testáló szavakat, Soreyl Bredoc mögött kap fegyverre óvatosan, de a kard, amit kiszemel, beleakad egy másikba, az acél vészjóslón csilingel össze acéllal, ahogy kiemeli.
Odabent épp elhal a kattogás, mintha csak erre várt volna.*
- Te is hallottad? *Jön bentről a kérdés.
Aztán Bredoc, kezében a pajzzsal és felfegyverkezve a lándzsával benyomul a másik terembe, ahol, ha balra néz, szembe találja magát két haramiával. Egyikük kezében egy ormótlan számszeríj, páncéltörő fajta, két acélszára között sodrony feszül, láthatóan lövésre kész, de a férfi, aki kezében fogja, még a másik kezében tartja az alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles nyílvesszőt.
A másik kirántja kardhüvelyéből a kardját, két lépés választja el őket Bredoctól.
A szobát nehéz volna felmérni ilyen helyzetben, de méreteit tekintve másfélszer nagyobb, mint az előző és mintha jobb állapotban lévő felszereléseket tartalmazna.
Bredoc mögött Soreyl áll karddal és pajzsal felszerelkezve. Garsin a rácsos ajtó mellett a falhoz lapulva őrködik, a kapitány pedig kint marad a folyosón, a kezében lévő számszeríjjal a tömött szobában nem sok hasznát vennék.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.19 21:41:41
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 13:57:22
Üzenet elküldve: 2020-10-19 13:57:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Számítaniuk kellene rá, hogy lehetnek még banditák a raktárban, Garsin mégis riadtan torpan meg, s ahogy a férfiak arcán végignéz a félhomályban, mintha rajtuk is meglepettséget látna. De nem sokáig... A parancsnokhelyettes gyorsan alkalmazkodik a helyzethez, és máris újabb utasításokkal látja el őket, miközben sebtében föl is szerelkezne...
Garsin csak bámul, tekintetét idegesen kapkodva a bentről kiszűrődő zajok és a folyosó között, de a neve hallatán kicsit összeszedi magát. Esetlenül biccent és fogalma sincs, mit várnak tőle, úgyhogy egyszerűen a fegyverraktár bejára mellett a falhoz húzódik és néha ki-kiles, kezét a köténye alatt rejtőző késre simítva, puszta önnyugtatásképpen. A legutóbbi alkalom sem sült el jól, mikor őrködéssel bízták meg, de nem tudott tanulni a helyzetből, mert ma sem tudja, mit tehetett volna másképpen... Figyel, ez minden, amire képes.*
*Számítaniuk kellene rá, hogy lehetnek még banditák a raktárban, Garsin mégis riadtan torpan meg, s ahogy a férfiak arcán végignéz a félhomályban, mintha rajtuk is meglepettséget látna. De nem sokáig... A parancsnokhelyettes gyorsan alkalmazkodik a helyzethez, és máris újabb utasításokkal látja el őket, miközben sebtében föl is szerelkezne...
Garsin csak bámul, tekintetét idegesen kapkodva a bentről kiszűrődő zajok és a folyosó között, de a neve hallatán kicsit összeszedi magát. Esetlenül biccent és fogalma sincs, mit várnak tőle, úgyhogy egyszerűen a fegyverraktár bejára mellett a falhoz húzódik és néha ki-kiles, kezét a köténye alatt rejtőző késre simítva, puszta önnyugtatásképpen. A legutóbbi alkalom sem sült el jól, mikor őrködéssel bízták meg, de nem tudott tanulni a helyzetből, mert ma sem tudja, mit tehetett volna másképpen... Figyel, ez minden, amire képes.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:41:46
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:41:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törekvésük egyelőre sikeresnek látszik, s eljutnak eseménymentesen a fegyverraktárig. Az elhaladó őrök elhaló zaja némi nyugalmat sugall Bredoc szívébe, s ahogy kezdene némileg nem a határain táncolni a koncentráció és a lopakodás terén, rögtön keresztbe húzza terveit a Krenkataur sötét kanyarulatainak egyike. Meghallja a szavakat a raktárból, ahogy látja nyílik egy másik szoba, vagy kitudja hány onnan, ahol ők állnak. Kérdőn néz a Kapitányra, erről nem volt szó, igaz ami igaz nem is kérdezte erről. ~Basszameg!~ Ujját szájára emeli, hogy csendre intse a többieket, bár jóllehet erre maguktól is gondolnak. Villámgyorsan igyekszik szétnézni, s felszerelést keresni. Hamar szeme megakad egy nagyobb darab pajzson, amit rögtön magához is vesz, csak úgy, mint egy lándzsát, nem a kedvenc fegyverei, de tudja jól, hogy ez a legbiztonságosabb, főleg a szúk folyosókon, ha szemből találják magukat pár őrrel így könnyen megnehezítheti a dolgukat. Nem beszélve a bent lévőkről. Szíve szerint csak rájuk zárná a lakatot, s haladna tovább, de sajnos nem látja, hogy Soreyl kardja is itt van-e, a páncéljuk, csizmájuk, egyéb holmijaik, amik megint csak megkönnyíthetné a dolgaikat.*
-Picsába..
*Suttogja.*
-Benyomulunk, nem akarom a hátamba kapni azt a nyilat, és a többieknek sem hagyhatjuk, hogy telibe trafálják azzal az íjjal.
*Igyekszik nagyon halkan beszélni, nehogy meghallják őt a bentiek. Nem fűlik a foga hozzá, de nem nagyon lát más választást.*
-Garsin, őrködj kérlek!
*S a pajzsát maga elé emelve igyekszik benyomulni, persze, ha a többieknek egyéb véleménye van, esetleg a Kapitány, vagy Soreyl megtalálja a felszerelésüket, úgy talán megváltoztatná a tervet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törekvésük egyelőre sikeresnek látszik, s eljutnak eseménymentesen a fegyverraktárig. Az elhaladó őrök elhaló zaja némi nyugalmat sugall Bredoc szívébe, s ahogy kezdene némileg nem a határain táncolni a koncentráció és a lopakodás terén, rögtön keresztbe húzza terveit a Krenkataur sötét kanyarulatainak egyike. Meghallja a szavakat a raktárból, ahogy látja nyílik egy másik szoba, vagy kitudja hány onnan, ahol ők állnak. Kérdőn néz a Kapitányra, erről nem volt szó, igaz ami igaz nem is kérdezte erről. ~Basszameg!~ Ujját szájára emeli, hogy csendre intse a többieket, bár jóllehet erre maguktól is gondolnak. Villámgyorsan igyekszik szétnézni, s felszerelést keresni. Hamar szeme megakad egy nagyobb darab pajzson, amit rögtön magához is vesz, csak úgy, mint egy lándzsát, nem a kedvenc fegyverei, de tudja jól, hogy ez a legbiztonságosabb, főleg a szúk folyosókon, ha szemből találják magukat pár őrrel így könnyen megnehezítheti a dolgukat. Nem beszélve a bent lévőkről. Szíve szerint csak rájuk zárná a lakatot, s haladna tovább, de sajnos nem látja, hogy Soreyl kardja is itt van-e, a páncéljuk, csizmájuk, egyéb holmijaik, amik megint csak megkönnyíthetné a dolgaikat.*
-Picsába..
*Suttogja.*
-Benyomulunk, nem akarom a hátamba kapni azt a nyilat, és a többieknek sem hagyhatjuk, hogy telibe trafálják azzal az íjjal.
*Igyekszik nagyon halkan beszélni, nehogy meghallják őt a bentiek. Nem fűlik a foga hozzá, de nem nagyon lát más választást.*
-Garsin, őrködj kérlek!
*S a pajzsát maga elé emelve igyekszik benyomulni, persze, ha a többieknek egyéb véleménye van, esetleg a Kapitány, vagy Soreyl megtalálja a felszerelésüket, úgy talán megváltoztatná a tervet.*
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-18 17:26:56
Üzenet elküldve: 2020-10-18 17:26:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hangzavar fokozódik, ahogy a szökött, egykori őrök harcba szállnak a feleszmélő banditákkal. A semmittevés, az, hogy hatokig nem történt semmi említésre méltó Bredoc és a többiek érkezését leszámítva, talán figyelmetlenné tette őket. Ám most, amikor újra mozdulni kell, talán a feleszmélés vagy a Kékszemű haragjától való félelem megacélozta őket.
A fegyverraktár látszólag kiürül, legalábbis, a féltucatnyi haramia kiszalad onnan, kezükben villogó fegyverekkel.
A kis csapat Bredoc vezetésével a falhoz lapulva, a sarok fedezékében várja meg, míg a futó lépések hangja elhal. A távolból alapzajjá válik a harc és fegyvercsörgés hangja, amelybe a félőrült óriás bömbölése vegyül. Tehát egyik fél sem zárta rövidre a harcot és az óriást sem sikerült megfékezni még.
A parancsnokhelyettes vezetésével Garsin, Sorely és a kapitány osonva-lapulva indulnak el a fegyverraktár felé. Elérve a rácsot kellemetlen meglepetésben lehet részük.*
- Hol az a kurva számszeríj? *Hallatszik ki egy hang a fegyverraktár egyik szobájából.*
- Honnan tudjam, sose volt rá szükség! *Jön a válasz. Fém csörömpöl fémen, valamit nagyon keresnek odabent.*
- Megvan! Keresd meg a vesszőket is!
- Kurva nehéz ez a cucc.
- Nem baj, ez majd megállítja a dühöngését.
*A rövid eszmecsere után csend áll be a beszélgetésben. Valami kattan és kattogó hang tölti be a folyosó és a belső fegyverszoba poros levegőjét.
A fegyverraktár, innen nézve, talán két helyiségből áll. Az első szobában, ahova a kis csapat is beláthat, fegyvereket halmoztak rakásokba minden rendszer nélkül. Vannak ott kardok, lándzsák, alabárdok, minden méretben. Pár pajzs, kopott páncélok, fegyverövek a sarkokba dobva. Odabent egy fáklya ég egy tartóban a szemközti falon és egy olajmécses egy asztalon a rácsos ajtó mellett. A rácson egy jókora rozsdás lakat, benne kulcscsomó hat kulccsal. Mind más és más.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hangzavar fokozódik, ahogy a szökött, egykori őrök harcba szállnak a feleszmélő banditákkal. A semmittevés, az, hogy hatokig nem történt semmi említésre méltó Bredoc és a többiek érkezését leszámítva, talán figyelmetlenné tette őket. Ám most, amikor újra mozdulni kell, talán a feleszmélés vagy a Kékszemű haragjától való félelem megacélozta őket.
A fegyverraktár látszólag kiürül, legalábbis, a féltucatnyi haramia kiszalad onnan, kezükben villogó fegyverekkel.
A kis csapat Bredoc vezetésével a falhoz lapulva, a sarok fedezékében várja meg, míg a futó lépések hangja elhal. A távolból alapzajjá válik a harc és fegyvercsörgés hangja, amelybe a félőrült óriás bömbölése vegyül. Tehát egyik fél sem zárta rövidre a harcot és az óriást sem sikerült megfékezni még.
A parancsnokhelyettes vezetésével Garsin, Sorely és a kapitány osonva-lapulva indulnak el a fegyverraktár felé. Elérve a rácsot kellemetlen meglepetésben lehet részük.*
- Hol az a kurva számszeríj? *Hallatszik ki egy hang a fegyverraktár egyik szobájából.*
- Honnan tudjam, sose volt rá szükség! *Jön a válasz. Fém csörömpöl fémen, valamit nagyon keresnek odabent.*
- Megvan! Keresd meg a vesszőket is!
- Kurva nehéz ez a cucc.
- Nem baj, ez majd megállítja a dühöngését.
*A rövid eszmecsere után csend áll be a beszélgetésben. Valami kattan és kattogó hang tölti be a folyosó és a belső fegyverszoba poros levegőjét.
A fegyverraktár, innen nézve, talán két helyiségből áll. Az első szobában, ahova a kis csapat is beláthat, fegyvereket halmoztak rakásokba minden rendszer nélkül. Vannak ott kardok, lándzsák, alabárdok, minden méretben. Pár pajzs, kopott páncélok, fegyverövek a sarkokba dobva. Odabent egy fáklya ég egy tartóban a szemközti falon és egy olajmécses egy asztalon a rácsos ajtó mellett. A rácson egy jókora rozsdás lakat, benne kulcscsomó hat kulccsal. Mind más és más.*
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-13 16:16:27
Üzenet elküldve: 2020-10-13 16:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Döndülések, bőgés, kiáltások, parancsok távoli zaja... Garsin képzeletében már maga a bánya omlik be és ad nekik kiutat innen.
A sötétben lépteik halk neszét és fújtatást is hall, talán saját idegesen kapkodó légzését...
Nem is tudja, mióta mennek már, egy végtelenségnek tűnik. Aztán hirtelen megtorpannak.
A falhoz lapul ijedten, és úgy nézi, mi történt.
Mikor a rácsos ajtó mögött mozgolódás támad, elakad a lélegzete, mert azt hiszi, feléjük fognak jönni.
Csak akkor enged fel, mikor a csapatnyi banditának már árnyéka sem látszik a folyosó falán.
A parancsnokhelyettes mozgásra szólítja fel őket, aminek ő minden további nélkül engedelmeskedik is. Rettenetesen fél, de nincs is jobb lehetősége, mint követni a két városőrt.*
*Döndülések, bőgés, kiáltások, parancsok távoli zaja... Garsin képzeletében már maga a bánya omlik be és ad nekik kiutat innen.
A sötétben lépteik halk neszét és fújtatást is hall, talán saját idegesen kapkodó légzését...
Nem is tudja, mióta mennek már, egy végtelenségnek tűnik. Aztán hirtelen megtorpannak.
A falhoz lapul ijedten, és úgy nézi, mi történt.
Mikor a rácsos ajtó mögött mozgolódás támad, elakad a lélegzete, mert azt hiszi, feléjük fognak jönni.
Csak akkor enged fel, mikor a csapatnyi banditának már árnyéka sem látszik a folyosó falán.
A parancsnokhelyettes mozgásra szólítja fel őket, aminek ő minden további nélkül engedelmeskedik is. Rettenetesen fél, de nincs is jobb lehetősége, mint követni a két városőrt.*
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:42:45
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ha most látná őket valaki, talán Eeyr az eseményeket rejtő átlátszó fátyol mögül úgy láthatná, hogy Garsin kolonc a nyakukon, s nem vitás, talán Ő maga is így gondolja. Pedig ez mekkora tévedés! Ugyan nem tud harcolni, kicsi is, gyenge és vékony, mégis kétséget kizáróan ő az egyik legfontosabb tagja a csapatnak. Ő a gát, ő a tengely, mely még emberi mivoltukhoz köti őket, Bredocot legalábbis biztosan. Már rég lealjasult volna állati mivoltához és vérben forgó szemekkel keresné a következő gigát, amit átharaphat legyen az baráté, vagy ellenségé. Mindig, mikor már kezdene agyára menni a láz a kín és az elkeseredettség, elég egy pillantás a lányra, s az valahogy emberséggel és reménnyel tölti el. Megacélozza akaratát a felelősség és a tudat, hogy talán rajta múlhat Garsin élete is. Nem mintha Soreyl miatt nem érezne hasonlóan, mégis ez egy kimondatlan egyezség lehet a férfiak között. Egyre inkább morajlik az egész bánya, keserű mosolyt csal ez a veterán arcára, egészen a fogai is meg-meg villannak. ~Úgy látszik igaz férfiként akarnak átlépni Anyánk ölelésébe. Helyes!~ Igyekszik lépteit szaporázni, főleg, hogy tudja, minél nagyobb a zaj, annál kevésbé kell figyelniük a saját csendességükre, ez jó hír, a rossz viszont, hogy az idő is egyenesen arányosan fogy, mielőtt felfedezik őket. Így csak megy, megy előre. Egészen amíg el nem érnek egy újabb folyosót, és egy újabb találkozását az útnak. Leguggol, s megállja inti a többieket is, persze csak a kezével. Igyekszik óvatosan kilesni, nehogy meglássák, bár nem sokáig kell leskelődnie, hogy feltűnjön neki a nyitott ajtó, és a maroknyi őr, kik látszólag most kivételesen nem esnek szét a henyélésben. A többiekre néz.*
-Fürgén, utánam!
*Súgja, s amint tisztes távot lát a távolodó őrök és maguk között, sebesen, amennyire teste bírja a rácsos ajtót célozza meg, bízva benne, hogy társai is követni fogják.*
*Ha most látná őket valaki, talán Eeyr az eseményeket rejtő átlátszó fátyol mögül úgy láthatná, hogy Garsin kolonc a nyakukon, s nem vitás, talán Ő maga is így gondolja. Pedig ez mekkora tévedés! Ugyan nem tud harcolni, kicsi is, gyenge és vékony, mégis kétséget kizáróan ő az egyik legfontosabb tagja a csapatnak. Ő a gát, ő a tengely, mely még emberi mivoltukhoz köti őket, Bredocot legalábbis biztosan. Már rég lealjasult volna állati mivoltához és vérben forgó szemekkel keresné a következő gigát, amit átharaphat legyen az baráté, vagy ellenségé. Mindig, mikor már kezdene agyára menni a láz a kín és az elkeseredettség, elég egy pillantás a lányra, s az valahogy emberséggel és reménnyel tölti el. Megacélozza akaratát a felelősség és a tudat, hogy talán rajta múlhat Garsin élete is. Nem mintha Soreyl miatt nem érezne hasonlóan, mégis ez egy kimondatlan egyezség lehet a férfiak között. Egyre inkább morajlik az egész bánya, keserű mosolyt csal ez a veterán arcára, egészen a fogai is meg-meg villannak. ~Úgy látszik igaz férfiként akarnak átlépni Anyánk ölelésébe. Helyes!~ Igyekszik lépteit szaporázni, főleg, hogy tudja, minél nagyobb a zaj, annál kevésbé kell figyelniük a saját csendességükre, ez jó hír, a rossz viszont, hogy az idő is egyenesen arányosan fogy, mielőtt felfedezik őket. Így csak megy, megy előre. Egészen amíg el nem érnek egy újabb folyosót, és egy újabb találkozását az útnak. Leguggol, s megállja inti a többieket is, persze csak a kezével. Igyekszik óvatosan kilesni, nehogy meglássák, bár nem sokáig kell leskelődnie, hogy feltűnjön neki a nyitott ajtó, és a maroknyi őr, kik látszólag most kivételesen nem esnek szét a henyélésben. A többiekre néz.*
-Fürgén, utánam!
*Súgja, s amint tisztes távot lát a távolodó őrök és maguk között, sebesen, amennyire teste bírja a rácsos ajtót célozza meg, bízva benne, hogy társai is követni fogják.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-23 14:53:08
Üzenet elküldve: 2020-09-23 14:53:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A lépcső alatt életüket vesztett két haramiánál pajzs nincs, de a tőreiket el tudják venni, így Bredoc gazdagabb lehet egy tőrrel, amelyet bár nem dobásra terveztek, de alkalmas lehet arra is.
Az út és a cél kimondott szavakkal és anélkül is világos, előre a fegyverraktárig, ahonnan, ha sikerült felszerelkezni, talán a Kékszeműt is útba ejtik.
Grasin és Soreyl is kap némi bátorítást, megerősítést a kapitányhelyettes részéről, majd az kapitány útmutatását követve indulna el a csapat a fegyverraktár felé.
Soreyl gondolataiba egyre visszatér nélkülözött fegyvere, érthető módon, hisz szoros kapcsolat alakult ki az évek során a szabadszájú kard és a lovag között. Aztán Soreyl is beáll a sorba, hogy indulhassanak a következő állomás felé, de egy kérdés még elhangzik, mielőtt felmennének a lépcsőn.
A csapat legcsendesebb tagja Garsin. Gépies mozdulatokkal végzi feladatát, az egyetlen, aki talán nem érzi, hogy hasznát vennék, pedig bizonyosan fontos tagja a négyesnek. Neki van a legnehezebb dolga, ez kétségtelen. Sem harci képzettsége, sem tapasztalatai nincsenek ilyen téren, de jól tartja magát és ez mindenképpen tiszteletre méltó. Némasága mögött belső vívódás áll, ami nem tudni, mennyire érezhető a férfiak számára, bár mindegyikük a maga módján igyekszik bátorítani a megszeppent lányt. Nem tudni, meddig tart ki Garsin bátorsága, meddig tudja féken tartani félelmét, de ez csak a későbbiekben derülhet ki.
Miközben a csapat felfelé tart, a káosz távolról érkező hangjai erősödni látszanak. Az óriás bőgését is hallják, rombolás zaja jut el hozzájuk, amelyek mögött olykor fel-felhangzik egy parancsszóra hajazó hang.
A második szinten, a lépcsőn feljutva nem ütköznek senkibe, ahogy saját lépteik zaját, úgy a haramiákét is elnyeli a távol robajlása. Ahogy elindulnak a kihalt folyosón a kapitány útmutatását követve a fegyverraktár feltételezett helye felé, úgy tűnik, a szerencse az oldalukra áll.
A folyosó végére érve, ahol balra is fordulhatnának, ahol a sarkon egy fáklya szolgáltat fényt, onnan kilesve egy húszhuszonöt lépés hosszú járat végében ráláthatnak egy rácsos ajtóra, ami most nyitva van. A járatban szabályos távonként két fáklya ég és egy a fegyverraktár rácsos ajtaja mellett, odabent viszont mozgást látnak. Kisvártatva féltucat haramia fut ki és indul el sietve, kivont fegyverekkel egy ismeretlen irányba, valószínűleg arra, ahol az egykori őrök káoszt okoztak az óriás elengedésével.*
*A lépcső alatt életüket vesztett két haramiánál pajzs nincs, de a tőreiket el tudják venni, így Bredoc gazdagabb lehet egy tőrrel, amelyet bár nem dobásra terveztek, de alkalmas lehet arra is.
Az út és a cél kimondott szavakkal és anélkül is világos, előre a fegyverraktárig, ahonnan, ha sikerült felszerelkezni, talán a Kékszeműt is útba ejtik.
Grasin és Soreyl is kap némi bátorítást, megerősítést a kapitányhelyettes részéről, majd az kapitány útmutatását követve indulna el a csapat a fegyverraktár felé.
Soreyl gondolataiba egyre visszatér nélkülözött fegyvere, érthető módon, hisz szoros kapcsolat alakult ki az évek során a szabadszájú kard és a lovag között. Aztán Soreyl is beáll a sorba, hogy indulhassanak a következő állomás felé, de egy kérdés még elhangzik, mielőtt felmennének a lépcsőn.
A csapat legcsendesebb tagja Garsin. Gépies mozdulatokkal végzi feladatát, az egyetlen, aki talán nem érzi, hogy hasznát vennék, pedig bizonyosan fontos tagja a négyesnek. Neki van a legnehezebb dolga, ez kétségtelen. Sem harci képzettsége, sem tapasztalatai nincsenek ilyen téren, de jól tartja magát és ez mindenképpen tiszteletre méltó. Némasága mögött belső vívódás áll, ami nem tudni, mennyire érezhető a férfiak számára, bár mindegyikük a maga módján igyekszik bátorítani a megszeppent lányt. Nem tudni, meddig tart ki Garsin bátorsága, meddig tudja féken tartani félelmét, de ez csak a későbbiekben derülhet ki.
Miközben a csapat felfelé tart, a káosz távolról érkező hangjai erősödni látszanak. Az óriás bőgését is hallják, rombolás zaja jut el hozzájuk, amelyek mögött olykor fel-felhangzik egy parancsszóra hajazó hang.
A második szinten, a lépcsőn feljutva nem ütköznek senkibe, ahogy saját lépteik zaját, úgy a haramiákét is elnyeli a távol robajlása. Ahogy elindulnak a kihalt folyosón a kapitány útmutatását követve a fegyverraktár feltételezett helye felé, úgy tűnik, a szerencse az oldalukra áll.
A folyosó végére érve, ahol balra is fordulhatnának, ahol a sarkon egy fáklya szolgáltat fényt, onnan kilesve egy húszhuszonöt lépés hosszú járat végében ráláthatnak egy rácsos ajtóra, ami most nyitva van. A járatban szabályos távonként két fáklya ég és egy a fegyverraktár rácsos ajtaja mellett, odabent viszont mozgást látnak. Kisvártatva féltucat haramia fut ki és indul el sietve, kivont fegyverekkel egy ismeretlen irányba, valószínűleg arra, ahol az egykori őrök káoszt okoztak az óriás elengedésével.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-20 17:35:53
Üzenet elküldve: 2020-09-20 17:35:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Mintha mindez nem is a valóság volna, vagy mintha ez az élet semmit nem számított volna... Látja a holttestet és érzi még a melegét is, ahogy átkutatja. Kezei ismét véresek lesznek, miközben a nyílvesszőt szabadítja ki, utat keresve a hegynek a húsban. De nem siratja el ezt az életet, mintha csak egy báb volna a holttest, amin el kell végeznie ezt a feladatot. A kezei remegnek, de inkább a testi és szellemi megerőltetéstől, a feszültségtől, semmint attól, hogy egy halottat kell érintenie...
A nyílhegy végre megadja magát, ő pedig már a következő lépésre igyekszik átirányítani figyelmét, de eléggé szét van esve.
Ekkor guggol le hozzá a parancsnokhelyettes és szól pár kedves szót, és... ismét megkapja tőle azt a bátorító, meleg mosolyt, amivel a két városőr már többször is fordult felé.
Garsin is örül a szíve mélyén, hogy megismerte őket, mert így legalább annyiban hihet, hogy a világban nem csak gonoszság van... Ő olyan sokáig élt sötétségben, hogy már el is felejtette, hogy az élet nem csak ennyiből áll, s most ráadásul csöbörből vödörbe esett, így nem is kapott sok esélyt, hogy mást is lásson és tapasztaljon. Bredoc és Soreyl (és néhány másik rab) gondoskodása azonban föl-fölpislákoltat némi fényt olykor.
Abban viszont kevésbé tud bízni, hogy tényleg kijuthatnak innen, és így nézve rettenetesen fél, hogy ismét elfoghatják őket és megtorolhatják a lázadásukat. Avagy fél attól, hogy megölik a két férfit, s akkor nem csak hogy örökre elveszíti ezt a kis melegséget, amit tőlük kaphat, de lehet, hogy miután őket elveszítette, neki még élnie kell tovább ebben a sötétségben, immár teljes kiszolgáltatottságban.
Mosoly helyett hát a szája remeg meg és a szemei telnek meg könnyel, ahogy visszanéz a férfira, de van annyira erős és határozott, hogy ne akarja őket hátráltatni.
Válaszolni képtelen a torkát szorító érzelmektől, úgyhogy udvariatlanul felelet nélkül hagyja a kedves szavakat, s egyszerűen talpra kászálódik, s befejezi a feladatát. Nincs idejük most sírdogálni, s egyébként sincs ennek haszna.
A vesszőt visszaadja a Kapitánynak, majd idegesen besorol a férfiak mögé. Látja és érzi, hogy Soreyl is őt nézi, egy pillanatra viszonozza is a pillantását, de utána inkább kerülni igyekszik, mert a veszteségtől való félelemmel vegyítve ez fájdalmas. A két őr kedvessége jól esik, de nem bátorítja a mosolyuk és a hozzáállásuk, mert ő maga túl nagynak érzi a veszélyt. Csak ott akar már lenni és szembenézni a sorssal, hozzon bár még több szenvedést, vagy... szabadulást...
Előbbire készül, de utóbbit áll szándékában előmozdítani legjobb képességei szerint, mert elhatározta, hogy "társaiért" megpróbál hinni abban, hogy sikerrel járhatnak és nem nyugszik bele a rabságukba csak úgy.
Ahogy most érzi magát, a legszívesebben vagy összeroskadna, vagy ész nélkül előre rohanna, s taszítaná a többieket sürgetőn a haladásra. Egyesek jóindulatúan talán azt mondanák, hogy buzog benne a tettvágy, pedig csak a feszültséget viseli egyre nehezebben.*
*Mintha mindez nem is a valóság volna, vagy mintha ez az élet semmit nem számított volna... Látja a holttestet és érzi még a melegét is, ahogy átkutatja. Kezei ismét véresek lesznek, miközben a nyílvesszőt szabadítja ki, utat keresve a hegynek a húsban. De nem siratja el ezt az életet, mintha csak egy báb volna a holttest, amin el kell végeznie ezt a feladatot. A kezei remegnek, de inkább a testi és szellemi megerőltetéstől, a feszültségtől, semmint attól, hogy egy halottat kell érintenie...
A nyílhegy végre megadja magát, ő pedig már a következő lépésre igyekszik átirányítani figyelmét, de eléggé szét van esve.
Ekkor guggol le hozzá a parancsnokhelyettes és szól pár kedves szót, és... ismét megkapja tőle azt a bátorító, meleg mosolyt, amivel a két városőr már többször is fordult felé.
Garsin is örül a szíve mélyén, hogy megismerte őket, mert így legalább annyiban hihet, hogy a világban nem csak gonoszság van... Ő olyan sokáig élt sötétségben, hogy már el is felejtette, hogy az élet nem csak ennyiből áll, s most ráadásul csöbörből vödörbe esett, így nem is kapott sok esélyt, hogy mást is lásson és tapasztaljon. Bredoc és Soreyl (és néhány másik rab) gondoskodása azonban föl-fölpislákoltat némi fényt olykor.
Abban viszont kevésbé tud bízni, hogy tényleg kijuthatnak innen, és így nézve rettenetesen fél, hogy ismét elfoghatják őket és megtorolhatják a lázadásukat. Avagy fél attól, hogy megölik a két férfit, s akkor nem csak hogy örökre elveszíti ezt a kis melegséget, amit tőlük kaphat, de lehet, hogy miután őket elveszítette, neki még élnie kell tovább ebben a sötétségben, immár teljes kiszolgáltatottságban.
Mosoly helyett hát a szája remeg meg és a szemei telnek meg könnyel, ahogy visszanéz a férfira, de van annyira erős és határozott, hogy ne akarja őket hátráltatni.
Válaszolni képtelen a torkát szorító érzelmektől, úgyhogy udvariatlanul felelet nélkül hagyja a kedves szavakat, s egyszerűen talpra kászálódik, s befejezi a feladatát. Nincs idejük most sírdogálni, s egyébként sincs ennek haszna.
A vesszőt visszaadja a Kapitánynak, majd idegesen besorol a férfiak mögé. Látja és érzi, hogy Soreyl is őt nézi, egy pillanatra viszonozza is a pillantását, de utána inkább kerülni igyekszik, mert a veszteségtől való félelemmel vegyítve ez fájdalmas. A két őr kedvessége jól esik, de nem bátorítja a mosolyuk és a hozzáállásuk, mert ő maga túl nagynak érzi a veszélyt. Csak ott akar már lenni és szembenézni a sorssal, hozzon bár még több szenvedést, vagy... szabadulást...
Előbbire készül, de utóbbit áll szándékában előmozdítani legjobb képességei szerint, mert elhatározta, hogy "társaiért" megpróbál hinni abban, hogy sikerrel járhatnak és nem nyugszik bele a rabságukba csak úgy.
Ahogy most érzi magát, a legszívesebben vagy összeroskadna, vagy ész nélkül előre rohanna, s taszítaná a többieket sürgetőn a haladásra. Egyesek jóindulatúan talán azt mondanák, hogy buzog benne a tettvágy, pedig csak a feszültséget viseli egyre nehezebben.*
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-20 01:13:59
Üzenet elküldve: 2020-09-20 01:13:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A kapitány mindenesetre nem lőtte le, és még a biccentést is fogadta. Sőt. Nem sokkal később tovább is kalauzolja őket.*
~Remélhetőleg nem csapdába.~
*Fut át az agyán röviden a lovagnak. Nincs idő a kapitánnyal kapcsolatos érzelmeiket most megvitatni, pedig bizonyára érdekfeszítő társalgás feszülhetne Soreyl, és Bredoc között. Mindemellett a lovagunk is nyilvánvalóan jobban fogadná a tagot, ha fülébe duruzsoló jótevő, rosszakarója visszatérne, és a szokásos hülyeségeivel fárasztaná az agyát. Első soron nem lenne energiája a gyanakvásra, másodikon meg, Perchi már akkor is védte a fickót, mikor még nem tudták, hogy nem is akkora mocsok mint hitték. Bár ezt a lovag szerint most sem lehet tudni, hanem elhangzik az irány a fegyveraktár felé, és a barna íriszek azonnal abba az irányba tekintenek. Soreyl keze ökölbe szorul. Mintha már markában érezné Arthenior városának mesterkardját újra, pedig csak a levegőt préseli ki ujjai közül. Bár tekintve, hogy Arthenior a levegő városa, ebben lehetne is némi áthallás, de csak a lovag bolondériája, hogy egy pillanatra, mintha tompán már hallaná is, azt a megszokott, és most annyira hiányzó karcos hangot. Feltüzelt tekintettel néz vissza a parancsnokhelyettesre.*
-Csak utánad!
*Mondja, és látszik rajta, hogy nem bátortalanságból. Inkább csak ezzel jelezte, hogy készen áll. Hanem azért még egy kérdést megereszt.*
-A Főmocsokkal mi a terved?
*Vonja fel a fél szemöldökét. Számára nem igazán kérdéses, hogy Brox minden tőle telhetőt megtesz. A kérdés arra irányul, hogy hogyan próbálja majd megförmeszteni, a medálja ellenére is. Bármilyen válasz esetén, ő azzal megelégedve áll készen az indulásra. Hanem még keres egy pillanatot, amikor elcsípheti Garsin tekintetét, és még egyet melegen rámosolyoghat.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A kapitány mindenesetre nem lőtte le, és még a biccentést is fogadta. Sőt. Nem sokkal később tovább is kalauzolja őket.*
~Remélhetőleg nem csapdába.~
*Fut át az agyán röviden a lovagnak. Nincs idő a kapitánnyal kapcsolatos érzelmeiket most megvitatni, pedig bizonyára érdekfeszítő társalgás feszülhetne Soreyl, és Bredoc között. Mindemellett a lovagunk is nyilvánvalóan jobban fogadná a tagot, ha fülébe duruzsoló jótevő, rosszakarója visszatérne, és a szokásos hülyeségeivel fárasztaná az agyát. Első soron nem lenne energiája a gyanakvásra, másodikon meg, Perchi már akkor is védte a fickót, mikor még nem tudták, hogy nem is akkora mocsok mint hitték. Bár ezt a lovag szerint most sem lehet tudni, hanem elhangzik az irány a fegyveraktár felé, és a barna íriszek azonnal abba az irányba tekintenek. Soreyl keze ökölbe szorul. Mintha már markában érezné Arthenior városának mesterkardját újra, pedig csak a levegőt préseli ki ujjai közül. Bár tekintve, hogy Arthenior a levegő városa, ebben lehetne is némi áthallás, de csak a lovag bolondériája, hogy egy pillanatra, mintha tompán már hallaná is, azt a megszokott, és most annyira hiányzó karcos hangot. Feltüzelt tekintettel néz vissza a parancsnokhelyettesre.*
-Csak utánad!
*Mondja, és látszik rajta, hogy nem bátortalanságból. Inkább csak ezzel jelezte, hogy készen áll. Hanem azért még egy kérdést megereszt.*
-A Főmocsokkal mi a terved?
*Vonja fel a fél szemöldökét. Számára nem igazán kérdéses, hogy Brox minden tőle telhetőt megtesz. A kérdés arra irányul, hogy hogyan próbálja majd megförmeszteni, a medálja ellenére is. Bármilyen válasz esetén, ő azzal megelégedve áll készen az indulásra. Hanem még keres egy pillanatot, amikor elcsípheti Garsin tekintetét, és még egyet melegen rámosolyoghat.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-13 21:04:03
Üzenet elküldve: 2020-09-13 21:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 498
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Talán, ha megkérdenék egymást nem lenne vita arról, hogy mennyire is bíznak a Kapitányban, s talán abban sem, hogy mennyi választásuk van jelenlegi helyzetükben. Azért ő a maga részéről még mindig jobban örül, hogy nem kellett ott helyben elvágnia a torkát, noha ahhoz is lett volna kedve bőven. ~Ami késik nem múlik.~ Sötét gondolatok kavarognak fejében, ahogy a harag, a kétségbeesés és a láz gúnyos egyvelege játszik fejével. Újabb kettőssel kevesebb gyarapítja az ellenség sorait, s ő maga kérdés nélkül veszi fel a fegyvereket, persze csak ha olyanok, mik hasznára vannak. Még sok kard a hátára teljesen felesleges lenne, de ha kisebb tőrt, dobóalkalmatosságot ha lel, annak hasznát vehetik mindenképp. ~Ha lenne egy pajzsom, az lenne csak az igazi!~*
-Nincs más hátra, mint előre cimborák!
*Azzal Soreyl vállába markol, s keményen a szemébe néz, mintha csak hangok nélkül szólna hozzá. ~Ha utam nem is vinne a kapitány felé, akkor sem tudnék többet tükörbe nézni, ha nem végeznék vele, vagy halnék bele a próbálkozásba. Nem lennék méltó parancsnokhelyettes, mit parancsnokhelyettes, egyenes férfi...~ Természetesen nem hisz olyasfajta babonákban, hogy majd ő olvassa a gondolatait, természetesen azt gondol az, amit csak akar, mindenesetre ő elszánt és acélos. Majd Garsinhoz sétál az egyre csak morajló hangtengerben, s egészen leguggol hozzá, hogy talán még tőle nem látott mosolyt engedjen meg magának, mellyel talán megnyugtathatja némileg. Ez a mosoly nem igaztalan, s nem is csak egy álca, a legőszintébb, amit az elmúlt hatokban láthatott.*
-Igazán örvendek, hogy velünk vagy Garsin kisasszony.
*Aprócskán még fejet is hajt, majd feláll, kihúzza magát, s a Kapitányra néz. Mondana is valamit, de a hang félúton elhal a torkában, s csak egy jelentőségteljes hümmögés hagyja el azt.*
-Itt fel és a folyosó végén balra.
*Ismétli meg a szavakat. Bár tudja, hogy talán nem olyan boszorkányos a kardtudománya, mint Soreylnek, mégsem érzi, hogy most, életének ennyi tele után kellene megrettennie. Talán még ha ez a vége is. ~Sőt, akkor még inkább. ~ Így elszántan indul el elől a mutatott irányba, s kíváncsian várja, hogy mi jön szembe a következő sarkon.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Talán, ha megkérdenék egymást nem lenne vita arról, hogy mennyire is bíznak a Kapitányban, s talán abban sem, hogy mennyi választásuk van jelenlegi helyzetükben. Azért ő a maga részéről még mindig jobban örül, hogy nem kellett ott helyben elvágnia a torkát, noha ahhoz is lett volna kedve bőven. ~Ami késik nem múlik.~ Sötét gondolatok kavarognak fejében, ahogy a harag, a kétségbeesés és a láz gúnyos egyvelege játszik fejével. Újabb kettőssel kevesebb gyarapítja az ellenség sorait, s ő maga kérdés nélkül veszi fel a fegyvereket, persze csak ha olyanok, mik hasznára vannak. Még sok kard a hátára teljesen felesleges lenne, de ha kisebb tőrt, dobóalkalmatosságot ha lel, annak hasznát vehetik mindenképp. ~Ha lenne egy pajzsom, az lenne csak az igazi!~*
-Nincs más hátra, mint előre cimborák!
*Azzal Soreyl vállába markol, s keményen a szemébe néz, mintha csak hangok nélkül szólna hozzá. ~Ha utam nem is vinne a kapitány felé, akkor sem tudnék többet tükörbe nézni, ha nem végeznék vele, vagy halnék bele a próbálkozásba. Nem lennék méltó parancsnokhelyettes, mit parancsnokhelyettes, egyenes férfi...~ Természetesen nem hisz olyasfajta babonákban, hogy majd ő olvassa a gondolatait, természetesen azt gondol az, amit csak akar, mindenesetre ő elszánt és acélos. Majd Garsinhoz sétál az egyre csak morajló hangtengerben, s egészen leguggol hozzá, hogy talán még tőle nem látott mosolyt engedjen meg magának, mellyel talán megnyugtathatja némileg. Ez a mosoly nem igaztalan, s nem is csak egy álca, a legőszintébb, amit az elmúlt hatokban láthatott.*
-Igazán örvendek, hogy velünk vagy Garsin kisasszony.
*Aprócskán még fejet is hajt, majd feláll, kihúzza magát, s a Kapitányra néz. Mondana is valamit, de a hang félúton elhal a torkában, s csak egy jelentőségteljes hümmögés hagyja el azt.*
-Itt fel és a folyosó végén balra.
*Ismétli meg a szavakat. Bár tudja, hogy talán nem olyan boszorkányos a kardtudománya, mint Soreylnek, mégsem érzi, hogy most, életének ennyi tele után kellene megrettennie. Talán még ha ez a vége is. ~Sőt, akkor még inkább. ~ Így elszántan indul el elől a mutatott irányba, s kíváncsian várja, hogy mi jön szembe a következő sarkon.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:20:37
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:20:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A feljárónál felállított őrposzt környéke elcsendesedik, amikor minkét haramia lelke elhagyja porhüvelyét. Átkutatva őket nem sok minden kerül elő. Pár arany, koszos, gyűrött szélű kártya, pár színes kavics, egy-egy kulcs. Kisebb kulcsok, talán ládákat nyithatnak, nem ajtókat. A fegyvereiket viszont minden probléma nélkül elvehetik.
A kapitány és Grasin is csatlakozik hozzájuk, míg a férfi újratölti a számszeríjat, a lány visszaszerzi a haramia testéből a nyilat és visszaadja a kapitánynak, aki szótlan bólintással köszöni meg.
Soreyl nem tudhatja, hogy ki volt a valódi célpont, ő vagy a haramia, de erre kevés az esély, hogy fény derüljön. Ami biztos, hogy a kapitány segítségével legyűrték az ellenállást. A mogorva biccentést a számszeríjjal foglalkozó kapitány szemlesütve viszonozza. Talán érzi, hogy Soreyl nem bízik benne maradéktalanul.
Bredoc következő megállóként a fegyverraktárat jelöli meg, a többiek pedig felsorakoznak mögötte. A távolból zajok hallatszódnak, az óriás minden bizonnyal teszi a dolgát.*
- Itt fel és a folyosó végén balra. De ott van a Kékszemű szállása is. *Mondja a kapitány, a hangja félelemtől remeg meg, ahogy felfelé tekint a lépcsőn. Mintha megremegne a bánya alsó szintje, finom por és kisebb kavicsok peregnek le a felső szintekről.*
*A feljárónál felállított őrposzt környéke elcsendesedik, amikor minkét haramia lelke elhagyja porhüvelyét. Átkutatva őket nem sok minden kerül elő. Pár arany, koszos, gyűrött szélű kártya, pár színes kavics, egy-egy kulcs. Kisebb kulcsok, talán ládákat nyithatnak, nem ajtókat. A fegyvereiket viszont minden probléma nélkül elvehetik.
A kapitány és Grasin is csatlakozik hozzájuk, míg a férfi újratölti a számszeríjat, a lány visszaszerzi a haramia testéből a nyilat és visszaadja a kapitánynak, aki szótlan bólintással köszöni meg.
Soreyl nem tudhatja, hogy ki volt a valódi célpont, ő vagy a haramia, de erre kevés az esély, hogy fény derüljön. Ami biztos, hogy a kapitány segítségével legyűrték az ellenállást. A mogorva biccentést a számszeríjjal foglalkozó kapitány szemlesütve viszonozza. Talán érzi, hogy Soreyl nem bízik benne maradéktalanul.
Bredoc következő megállóként a fegyverraktárat jelöli meg, a többiek pedig felsorakoznak mögötte. A távolból zajok hallatszódnak, az óriás minden bizonnyal teszi a dolgát.*
- Itt fel és a folyosó végén balra. De ott van a Kékszemű szállása is. *Mondja a kapitány, a hangja félelemtől remeg meg, ahogy felfelé tekint a lépcsőn. Mintha megremegne a bánya alsó szintje, finom por és kisebb kavicsok peregnek le a felső szintekről.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-03 10:55:49
Üzenet elküldve: 2020-09-03 10:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hosszú utat tettek meg. Persze nem távra, de a kijutásukhoz képest nagyon sokat léptek fel egy képzeletbeli lépcsőn. Soreyl közben végig úgy viselkedett mint egy ember. Úgy értem egy olyan, aki teljesen normális, ami immáron majdnem ösztönszerűen jön neki. Perchipfell jelenlétének a hiánya ugyan finoman rombolja az elméjét belülről, de a fokozott idegállapot, a harc, és a szabadság ígérete helyre rakja annyira, hogy ne gondolkodjon most másfelé. Porral teli orral, és szétfeszülő tüdővel fojtja vissza lélegzetét, hogy lesújtson egy alvó mandróra. Talán a megerőszakolási kísérlet Garsin ellen, vagy ahogy Bredoc-kal bántak, nem tudni mi szakította el nála a cérnát, de a tetőtől talpig erény bajnok lovag, Perchi áskálódó mentál-mesterkedése nélkül, elégé be van pöccenve, ha egy fegyvertelen, alvó ellent készül leölni. Ugyan a támadása sikeres, de lehet mégis megremeg a keze közben, mert a két tény megváltozik. Immáron, se nem alvó, se pedig nem fegyvertelen az áldozat, és Soreyl csuklójára is rámarkol.*
~Perchi a jó kurva anyádat, hol vagy?!~
*Fut át az agyán gyorsan, és minél hamarabb próbál cselekedni, hogy a sebesült, ne tudja jobban magához húzni, hogy elérje tőrével. Próbálja kiszabadítani a kezét, még a fegyvert is elengedi, had maradjon a húsban. A parancsnokhelyettes, aki nemcsak hogy idő közben elnyerte Soreyl permanens tiszteletét, de immáron mondhatni, hogy az örök barát listán van, nem tud segítségére sietni. A barna szemek egy pillanatra láthatják is, ahogy odanéznek. Aztán egy összekeverhetetlen hang: Szemszeríj kattanás. Egy pillanatra fel sem fogja a lovag mi történik, mígnem a csuklójára fonódó ujjak szorítása egyre gyengülni kezd. Oldalra néz. A Kapitány virgonckodott.*
~És pontos volt, vagy célt tévesztett?~
*Gondolja magában szarkasztikusan, de leginkább mogorván. Nem egészen barátkozott még meg a kapitány gondolatával, akkor sem, ha többször mentette már ki a seggüket rázósabb helyzetből. Egy áruló akkor is áruló. Mindenesetre ezzel nincs idő foglalkozni, ő az élő térkép vissza a felszínre. Egy mogorva biccentést elereszt a kapitány felé. Egyesek egy köszönömnek vélhetnék. Eztán Garsin és a Kapitány felzárkóznak. Soreyl visszaszerzi közben kölcsönfegyverét a hullából, és hallgatja Bredoc szavait. Rideg, de barátságos arca egy pillanatra Garsin szemeit keresi. Ha találkozik tekintetük, Soreyl egy kedveset mosolyog, és a kissé vérpettyes arca, amit még a börtönrácsokon szétnyomott orrú őr hagyott rajta, ugyan kicsit visszás képet ad, de melegen biccent a lány felé, majd elkomorulva visszanéz Bredocra.*
~Fegyverraktár!~
*Örül magának, majd elismétli ugyan ezt, olyan hatszoros elszántsággal. mint eddig.*
-Alig várom.
*Mondja, és hozzáteszi.*
-Csak végre a saját kardomat foghassam.
*Szemeiben tűz, vérében elszántság ég.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hosszú utat tettek meg. Persze nem távra, de a kijutásukhoz képest nagyon sokat léptek fel egy képzeletbeli lépcsőn. Soreyl közben végig úgy viselkedett mint egy ember. Úgy értem egy olyan, aki teljesen normális, ami immáron majdnem ösztönszerűen jön neki. Perchipfell jelenlétének a hiánya ugyan finoman rombolja az elméjét belülről, de a fokozott idegállapot, a harc, és a szabadság ígérete helyre rakja annyira, hogy ne gondolkodjon most másfelé. Porral teli orral, és szétfeszülő tüdővel fojtja vissza lélegzetét, hogy lesújtson egy alvó mandróra. Talán a megerőszakolási kísérlet Garsin ellen, vagy ahogy Bredoc-kal bántak, nem tudni mi szakította el nála a cérnát, de a tetőtől talpig erény bajnok lovag, Perchi áskálódó mentál-mesterkedése nélkül, elégé be van pöccenve, ha egy fegyvertelen, alvó ellent készül leölni. Ugyan a támadása sikeres, de lehet mégis megremeg a keze közben, mert a két tény megváltozik. Immáron, se nem alvó, se pedig nem fegyvertelen az áldozat, és Soreyl csuklójára is rámarkol.*
~Perchi a jó kurva anyádat, hol vagy?!~
*Fut át az agyán gyorsan, és minél hamarabb próbál cselekedni, hogy a sebesült, ne tudja jobban magához húzni, hogy elérje tőrével. Próbálja kiszabadítani a kezét, még a fegyvert is elengedi, had maradjon a húsban. A parancsnokhelyettes, aki nemcsak hogy idő közben elnyerte Soreyl permanens tiszteletét, de immáron mondhatni, hogy az örök barát listán van, nem tud segítségére sietni. A barna szemek egy pillanatra láthatják is, ahogy odanéznek. Aztán egy összekeverhetetlen hang: Szemszeríj kattanás. Egy pillanatra fel sem fogja a lovag mi történik, mígnem a csuklójára fonódó ujjak szorítása egyre gyengülni kezd. Oldalra néz. A Kapitány virgonckodott.*
~És pontos volt, vagy célt tévesztett?~
*Gondolja magában szarkasztikusan, de leginkább mogorván. Nem egészen barátkozott még meg a kapitány gondolatával, akkor sem, ha többször mentette már ki a seggüket rázósabb helyzetből. Egy áruló akkor is áruló. Mindenesetre ezzel nincs idő foglalkozni, ő az élő térkép vissza a felszínre. Egy mogorva biccentést elereszt a kapitány felé. Egyesek egy köszönömnek vélhetnék. Eztán Garsin és a Kapitány felzárkóznak. Soreyl visszaszerzi közben kölcsönfegyverét a hullából, és hallgatja Bredoc szavait. Rideg, de barátságos arca egy pillanatra Garsin szemeit keresi. Ha találkozik tekintetük, Soreyl egy kedveset mosolyog, és a kissé vérpettyes arca, amit még a börtönrácsokon szétnyomott orrú őr hagyott rajta, ugyan kicsit visszás képet ad, de melegen biccent a lány felé, majd elkomorulva visszanéz Bredocra.*
~Fegyverraktár!~
*Örül magának, majd elismétli ugyan ezt, olyan hatszoros elszántsággal. mint eddig.*
-Alig várom.
*Mondja, és hozzáteszi.*
-Csak végre a saját kardomat foghassam.
*Szemeiben tűz, vérében elszántság ég.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984