Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 37 (721. - 740. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
740. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-08 00:25:05
Üzenet elküldve: 2019-11-08 00:25:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc szótlansága valóban hatásos, a lány ránézni is alig mer. Úgy érzi, a férfi nem bízik benne és gyanakszik rá, vagyis ez a hallgatagság eléri, hogy bizonytalanságban maradjon és a legrosszabbtól tartson, hiszen nem tudja kiismerni az őr véleményét és gondolatait. Megfigyelve érzi magát.
A másik őr már közlékenyebb és kedvesebb, mintha az ő pártját fogná és együttérzést mutatna.*
- Köszönöm, uram! - *Hálálkodik megindultan, mikor Darenn azt mondja, semmiféle fizetséget nem vár az ételért. Majd mikor a férfi Bredoc-hoz szól, ő is odafordul felé egy pillanatra, mert lehet ő akármilyen hálás, attól tart, hogy mégsem kap majd semmit, mert ez a hallgatag szigor valójában dühöt takar, ami mindjárt kirobban, s a kedvesebb őr fejére megrovást szór, amiért ennyire lágy szívű, őt pedig elkergetik, vagy megütik. Szerencsére még mindig néhány lépés távolságra van, így legalább annyi biztonságérzete maradt, hogy el tud szaladni, ha baj van.
Jóllehet, Bredoc is kedves volt hozzá és szépen beszélt vele az elején, most azonban megváltozott a viselkedése, ezért kiszámíthatatlannak tűnik a lány számára. Az ilyesmivel pedig nincs jó tapasztalata.
Aztán a férfi végre mégis megszólal, s szavai megerősítik, hogy ő nincs felé bizalommal, a felelősséget a másik őrre hárítja.
Azzal nyugtatja magát, hogy Bredoc valószínűleg azért gyanakszik, mert azt hiszi, mégis innen szökött meg.*
- Uram, én tényleg nem szöktem meg innen... - *Bizonygatja, egészen halkan, mert nincs sok mersze megszólalni, a távozóban lévő Bredoc talán meg sem hallja.
Aztán Darennre néz, aki szavai szerint vállalja érte a felelősséget. A közeledését nehezen viseli el, de ujjait összefonva igyekszik nyugton maradni és nem hátrálni vagy kapkodni. Feszültsége azonban észlelhető. Ezt nem oldja fel a lovag atyáskodó viselkedése és tréfás megjegyzései sem. A belső szorongáson azonban enyhít valamennyit, egy kis bizalomcsíra terem benne Darenn felé. Elmosolyodni nem tud, ahhoz még mindig túlságosan ijedt, de rég nem volt része ennyi melegségben és ez a kis kedvesség, valamint, hogy a férfi ismeretlenül is kezeskedne érte, elég ahhoz, hogy egy picit kevésbé féljen tőle és elhiggye, hogy talán... tényleg nem fogja bántani, sőt, segíteni fog...*
- Köszönöm... - *Motyogja, mert jobbat nem tud mondani. Mellé még biccent is, hogy marad és vár.
Rosszul érzi magát nagyon sok dolog miatt, de elfáradt már a gondolkodásban és a lelkiismeret gyötrésében, pedig most kellene igazán észnél lennie.
Nézi a lovag hátát és persze, ismét felmerül benne, hogy elszaladhatna, de nem látja értelmét. Most legalább halad valamerre és az éhsége is annyira erős, hogy most, hogy egyedül maradt, minden összetettebb gondolata elúszik és ismét a nyeregtáskákkal szemez. Ha legalább csak enni kapna...
Elpillant a két férfi felé is, de aztán elfordul, mert túlságosan ideges lesz tőle, s amúgy sem hall semmit. Tétlenül és kimerülten toporog, felmerül benne, hogy leüljön a földre, míg várakozik, de azt valahogy mégsem érzi helyénvalónak, miközben épp a szolgálatait ajánlotta. Erősnek akar látszani, nem olyannak, aki még talpon sem bír maradni.*
*Bredoc szótlansága valóban hatásos, a lány ránézni is alig mer. Úgy érzi, a férfi nem bízik benne és gyanakszik rá, vagyis ez a hallgatagság eléri, hogy bizonytalanságban maradjon és a legrosszabbtól tartson, hiszen nem tudja kiismerni az őr véleményét és gondolatait. Megfigyelve érzi magát.
A másik őr már közlékenyebb és kedvesebb, mintha az ő pártját fogná és együttérzést mutatna.*
- Köszönöm, uram! - *Hálálkodik megindultan, mikor Darenn azt mondja, semmiféle fizetséget nem vár az ételért. Majd mikor a férfi Bredoc-hoz szól, ő is odafordul felé egy pillanatra, mert lehet ő akármilyen hálás, attól tart, hogy mégsem kap majd semmit, mert ez a hallgatag szigor valójában dühöt takar, ami mindjárt kirobban, s a kedvesebb őr fejére megrovást szór, amiért ennyire lágy szívű, őt pedig elkergetik, vagy megütik. Szerencsére még mindig néhány lépés távolságra van, így legalább annyi biztonságérzete maradt, hogy el tud szaladni, ha baj van.
Jóllehet, Bredoc is kedves volt hozzá és szépen beszélt vele az elején, most azonban megváltozott a viselkedése, ezért kiszámíthatatlannak tűnik a lány számára. Az ilyesmivel pedig nincs jó tapasztalata.
Aztán a férfi végre mégis megszólal, s szavai megerősítik, hogy ő nincs felé bizalommal, a felelősséget a másik őrre hárítja.
Azzal nyugtatja magát, hogy Bredoc valószínűleg azért gyanakszik, mert azt hiszi, mégis innen szökött meg.*
- Uram, én tényleg nem szöktem meg innen... - *Bizonygatja, egészen halkan, mert nincs sok mersze megszólalni, a távozóban lévő Bredoc talán meg sem hallja.
Aztán Darennre néz, aki szavai szerint vállalja érte a felelősséget. A közeledését nehezen viseli el, de ujjait összefonva igyekszik nyugton maradni és nem hátrálni vagy kapkodni. Feszültsége azonban észlelhető. Ezt nem oldja fel a lovag atyáskodó viselkedése és tréfás megjegyzései sem. A belső szorongáson azonban enyhít valamennyit, egy kis bizalomcsíra terem benne Darenn felé. Elmosolyodni nem tud, ahhoz még mindig túlságosan ijedt, de rég nem volt része ennyi melegségben és ez a kis kedvesség, valamint, hogy a férfi ismeretlenül is kezeskedne érte, elég ahhoz, hogy egy picit kevésbé féljen tőle és elhiggye, hogy talán... tényleg nem fogja bántani, sőt, segíteni fog...*
- Köszönöm... - *Motyogja, mert jobbat nem tud mondani. Mellé még biccent is, hogy marad és vár.
Rosszul érzi magát nagyon sok dolog miatt, de elfáradt már a gondolkodásban és a lelkiismeret gyötrésében, pedig most kellene igazán észnél lennie.
Nézi a lovag hátát és persze, ismét felmerül benne, hogy elszaladhatna, de nem látja értelmét. Most legalább halad valamerre és az éhsége is annyira erős, hogy most, hogy egyedül maradt, minden összetettebb gondolata elúszik és ismét a nyeregtáskákkal szemez. Ha legalább csak enni kapna...
Elpillant a két férfi felé is, de aztán elfordul, mert túlságosan ideges lesz tőle, s amúgy sem hall semmit. Tétlenül és kimerülten toporog, felmerül benne, hogy leüljön a földre, míg várakozik, de azt valahogy mégsem érzi helyénvalónak, miközben épp a szolgálatait ajánlotta. Erősnek akar látszani, nem olyannak, aki még talpon sem bír maradni.*
739. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-07 23:17:47
Üzenet elküldve: 2019-11-07 23:17:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Az, hogy Broxnak ellentmond szimplán abból fakad, hogy nem ugyanúgy vélekednek a lányról. Természetesen Soreyl sem hiszi el minden idegen minden szavát, sem az élettapasztalata, sem Perchi nem engedné, de a lányka eddigi szavai, tettei alapján nincs különösebb oka arra, hogy úgy viselkedjen mint Brox. Ha a parancsnokhelyettes határait akarná feszegetni, akkor azt Perchire bízná. Ő sokkal jobb ebben mint a lovag. Ezzel ellentétben a lánynak látszólag valóban nincs fogalma a hely múltjáról, és Soreyl hisz is neki. No nem mindenben. A lány zaklatottságán érződik, hogy igenis vajas a füle töve, de Soreyl amíg más benyomása nincs, nem tulajdonít neki nagyobb bűnt mint egy esetleges kényszerlopást egy piacról, és ezzel nem is fogja számon kérni.*
~Ha engem az alapján ítélne el a városi őrség, hogy milyen bűnöket követtem el még Vadvéd előtt kényszerűségből, amint feltárjuk a tárnákat, mehetnék is bele szenet fejteni.~
*Gondolja magában, a több mint igaz tényeket. A lány bemutatkozik, és a lovag biccentéssel jelzi a félszeg lánynak hogy jegyezte a dolgot. Ahogy látja a lányt szakadt ruhában, sebes megvert arccal, meghunyászkodóan lehajtott fejjel elindul benne valami ösztön. Az a védelmező mechanizmus amit még a faházban élt át először. Biztos az a kedves pár is követett el bűnöket, de amikor látta a lemészárlásukat, nem teketóriázott, a védelmükre sietett. Garsin elfogadja szóban az ételt, és ellenszolgáltatást is ígér a városi őrség kötelékének ha kell. Ez a gyermekiesség nagyon szíven üti Soreylt, de nem mondja, hogy nem hat kellemesen rá a dolog.*
-Ha pénzért adnám az ételt a piacra járnék Garsin.
*Mondja kedvesen utalva rá, hogy nem vár érte szívességet.*
-De ha valóban meg akarod hálálni keresünk rá módot. A kaszárnyában mindig van tennivaló nem igaz Parancsnokheylettes?
*A megszólítás azért van címben, hogy éreztesse az idegennel, hogy Soreyl azt mond amit akar, de nem ő a döntéshozó. Egyúttal, úgy fordul ezzel a társához, hogy a lány ne láthassa a lovag arcát, ami egy kicsit kérdő, kicsit pedig "részleteket később" kifejezést kelt. Ha a mimikája bármit kivált, azt próbálja némán leolvasni Broxról, aki kellemesen pipázik, és gyakorlatilag mindegy is Soreyl mondanivalója mert ő kijelenti, hogy eztán a lovag védence a lány, és innentől ő vállal érte kezességet. Soreyl ezt végighallgatja, bólint és elfogadja.*
-Legyen úgy.
*Mondja, és azzal a lányra mosolyog. Bredoc elindul vissza a barlangrendszer bejáratához pipázgatni, mire Soreyl egy pár lépést tesz a lány felé, és már előre közli.*
-Ne fél tőlem kérlek. *Kellemese mély hangját a távolodó Bredoc egyre kevésbé hallhatja* Én csak segíteni akarok. Beszélek ezzel a medvével, és jövök ide vissza hozzád rendben? Nyugalom. Morog, meg szőrös mint minden medve. De nem harap.
*Mondja majd kacéran kacsint és elmosolyodik. Perchi hangja mintha egy üres, sötét szobában lenne meglepi Soreylt.*
~Ugye tudod, hogyha most hátat fordítasz hamarabb elszalad, mint te azt hinnéd?~
*Soreyl kicsit gyanakodva válaszol.*
~Csak nem egy véleményen vagy Broxxal?~
*Perchi mintha gondolkodna a válaszon, ami a ritka alkalmak egyike. Nem szokta a mesterkard válogatni a szavait.*
~Nem egészen értek egyet a manusszal, soha nem is fogok, de nyilván nem lepkét kergetve tévedt el a gyerek, és meg is verték. Azért ez már neked is gyanús nem?~
*Soreyl arcán látszik az elgondolkozás, noha ezt is tudja jó indulattal magyarázni.*
~Mert te sosem láttál ártatlan gyermeket megverve?~
*A kard hallgat a válasz hallatán. Soreyl jóhiszemű, de nem naiv, és emberismereti képessége sem átlagos. Mindenesetre hagyja magában még érlelődni a dolgot.*
-Mindjárt vissza jövök. Kérlek maradj itt.
*Mondja, és noha eddig a legmelegebb szívű apa karaktere juthatott eszébe róla, most inkább kicsit szigorúbbra vette a dolgot. Felegyenesedik, és hátat fordít. Hátrafelé fülel, és hallgatja a lány esetleges lépteit. Ha bármit hall elsőre csak hátra sandít, aztán fordul is meg, ha viszont eljut Broxig akkor mellé áll, hogy a közelében legyen, és a lányt is lássa.*
//Csak Brox//
*Mind hangja, mind magatartása változik az eddigiekhez képest. Eddig a tiszteletteljes lovag volt, meg a dicső venár, most mind stílusa, mind hangja, de még testtartása is bensőségesebb lesz.*
-Felelősséget vállalok a lányért ha arról van szó, de elbizonytalanítottál. Figyelni fogok rá, de nem tartom egy démonnak. Ha szerinted Denjaar megengedné, hogy dolgozzon a konyhán, én megkérnélek, hogy vigyük magunkkal. A kisebb bűneit kemény munkával feloldozhatja. A többi pedig kiderül. Mit szólsz hozzá?
*A válasz függvényében megy vissza a lányhoz, de ez az egész, csak akkor jön létre, ha az valóban ott marad ahol volt, és nem próbált meg elosonni, hiszen ha a lépteit nem is hallotta volna meg, Brox végig szemmel tarthatta, aztán pedig Soreyl is. Azon ritka pillanatok a lovag életében, mikor nem teljesen biztos a dolgában. Az is megfordul a fejében hogy elküldi Maydeleinhez a sellőbe. Ott biztos hasznát veszik, és jó kezekben lenne, de ez egy hosszútávú történet. Egyelőre még az sem garantált, hogy nem fut be az erdőbe galibát keresni.*
*Az, hogy Broxnak ellentmond szimplán abból fakad, hogy nem ugyanúgy vélekednek a lányról. Természetesen Soreyl sem hiszi el minden idegen minden szavát, sem az élettapasztalata, sem Perchi nem engedné, de a lányka eddigi szavai, tettei alapján nincs különösebb oka arra, hogy úgy viselkedjen mint Brox. Ha a parancsnokhelyettes határait akarná feszegetni, akkor azt Perchire bízná. Ő sokkal jobb ebben mint a lovag. Ezzel ellentétben a lánynak látszólag valóban nincs fogalma a hely múltjáról, és Soreyl hisz is neki. No nem mindenben. A lány zaklatottságán érződik, hogy igenis vajas a füle töve, de Soreyl amíg más benyomása nincs, nem tulajdonít neki nagyobb bűnt mint egy esetleges kényszerlopást egy piacról, és ezzel nem is fogja számon kérni.*
~Ha engem az alapján ítélne el a városi őrség, hogy milyen bűnöket követtem el még Vadvéd előtt kényszerűségből, amint feltárjuk a tárnákat, mehetnék is bele szenet fejteni.~
*Gondolja magában, a több mint igaz tényeket. A lány bemutatkozik, és a lovag biccentéssel jelzi a félszeg lánynak hogy jegyezte a dolgot. Ahogy látja a lányt szakadt ruhában, sebes megvert arccal, meghunyászkodóan lehajtott fejjel elindul benne valami ösztön. Az a védelmező mechanizmus amit még a faházban élt át először. Biztos az a kedves pár is követett el bűnöket, de amikor látta a lemészárlásukat, nem teketóriázott, a védelmükre sietett. Garsin elfogadja szóban az ételt, és ellenszolgáltatást is ígér a városi őrség kötelékének ha kell. Ez a gyermekiesség nagyon szíven üti Soreylt, de nem mondja, hogy nem hat kellemesen rá a dolog.*
-Ha pénzért adnám az ételt a piacra járnék Garsin.
*Mondja kedvesen utalva rá, hogy nem vár érte szívességet.*
-De ha valóban meg akarod hálálni keresünk rá módot. A kaszárnyában mindig van tennivaló nem igaz Parancsnokheylettes?
*A megszólítás azért van címben, hogy éreztesse az idegennel, hogy Soreyl azt mond amit akar, de nem ő a döntéshozó. Egyúttal, úgy fordul ezzel a társához, hogy a lány ne láthassa a lovag arcát, ami egy kicsit kérdő, kicsit pedig "részleteket később" kifejezést kelt. Ha a mimikája bármit kivált, azt próbálja némán leolvasni Broxról, aki kellemesen pipázik, és gyakorlatilag mindegy is Soreyl mondanivalója mert ő kijelenti, hogy eztán a lovag védence a lány, és innentől ő vállal érte kezességet. Soreyl ezt végighallgatja, bólint és elfogadja.*
-Legyen úgy.
*Mondja, és azzal a lányra mosolyog. Bredoc elindul vissza a barlangrendszer bejáratához pipázgatni, mire Soreyl egy pár lépést tesz a lány felé, és már előre közli.*
-Ne fél tőlem kérlek. *Kellemese mély hangját a távolodó Bredoc egyre kevésbé hallhatja* Én csak segíteni akarok. Beszélek ezzel a medvével, és jövök ide vissza hozzád rendben? Nyugalom. Morog, meg szőrös mint minden medve. De nem harap.
*Mondja majd kacéran kacsint és elmosolyodik. Perchi hangja mintha egy üres, sötét szobában lenne meglepi Soreylt.*
~Ugye tudod, hogyha most hátat fordítasz hamarabb elszalad, mint te azt hinnéd?~
*Soreyl kicsit gyanakodva válaszol.*
~Csak nem egy véleményen vagy Broxxal?~
*Perchi mintha gondolkodna a válaszon, ami a ritka alkalmak egyike. Nem szokta a mesterkard válogatni a szavait.*
~Nem egészen értek egyet a manusszal, soha nem is fogok, de nyilván nem lepkét kergetve tévedt el a gyerek, és meg is verték. Azért ez már neked is gyanús nem?~
*Soreyl arcán látszik az elgondolkozás, noha ezt is tudja jó indulattal magyarázni.*
~Mert te sosem láttál ártatlan gyermeket megverve?~
*A kard hallgat a válasz hallatán. Soreyl jóhiszemű, de nem naiv, és emberismereti képessége sem átlagos. Mindenesetre hagyja magában még érlelődni a dolgot.*
-Mindjárt vissza jövök. Kérlek maradj itt.
*Mondja, és noha eddig a legmelegebb szívű apa karaktere juthatott eszébe róla, most inkább kicsit szigorúbbra vette a dolgot. Felegyenesedik, és hátat fordít. Hátrafelé fülel, és hallgatja a lány esetleges lépteit. Ha bármit hall elsőre csak hátra sandít, aztán fordul is meg, ha viszont eljut Broxig akkor mellé áll, hogy a közelében legyen, és a lányt is lássa.*
//Csak Brox//
*Mind hangja, mind magatartása változik az eddigiekhez képest. Eddig a tiszteletteljes lovag volt, meg a dicső venár, most mind stílusa, mind hangja, de még testtartása is bensőségesebb lesz.*
-Felelősséget vállalok a lányért ha arról van szó, de elbizonytalanítottál. Figyelni fogok rá, de nem tartom egy démonnak. Ha szerinted Denjaar megengedné, hogy dolgozzon a konyhán, én megkérnélek, hogy vigyük magunkkal. A kisebb bűneit kemény munkával feloldozhatja. A többi pedig kiderül. Mit szólsz hozzá?
*A válasz függvényében megy vissza a lányhoz, de ez az egész, csak akkor jön létre, ha az valóban ott marad ahol volt, és nem próbált meg elosonni, hiszen ha a lépteit nem is hallotta volna meg, Brox végig szemmel tarthatta, aztán pedig Soreyl is. Azon ritka pillanatok a lovag életében, mikor nem teljesen biztos a dolgában. Az is megfordul a fejében hogy elküldi Maydeleinhez a sellőbe. Ott biztos hasznát veszik, és jó kezekben lenne, de ez egy hosszútávú történet. Egyelőre még az sem garantált, hogy nem fut be az erdőbe galibát keresni.*
738. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-07 13:10:20
Üzenet elküldve: 2019-11-07 13:10:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc úgy látja, hogy furcsán alakulnak a dolgok. Az újdonsült közlegény vagy nem lát át a lányon, vagy nem is akar, vagy csak vele akar kekeckedni. mindenesetre nem vág közbe, míg a lányt hallgatja, kinek mint kiderült Garsin a neve. Csak hümmög egy párat, néha fel-fel húzza a szemöldökét, de nem szól közbe, szándékosan. Néha a szónak ereje van, néha pedig a szótlanságnak is. Soreyl szavaira sem szól semmit egyelőre, s ha őt néznék esetleg fejleményért várniuk kell egy kicsit. A parancsnokhelyettes ugyanis épp tökéletesnek látja az időt, hogy szép lassan elővegye a pipáját, megtömködje azt jó alaposan, majd meg is gyújtsa azt. Egy jó párat szív és fúj bele, hogy rendesen begyulladjon, majd hatalmas füstkarikát fúj kettejük felé.*
-Nos.
*Kezd bele mennydörgő hangon.*
-Ez egy remek lehetőség közlegény, hogy bizonyítsd rátermettséged.
*Újabb füstfelhő.*
-Rád bízom Garsin kisasszonyt.
*A nevét direkt furcsa módon hangsúlyozza, miközben szúrós pillantása egy másodpercre a lányra vetül.*
-A te felelősséged, hogy hogy döntesz, mit teszel, mit hiszel el neki. De ha valami olyasmi történne, vagy derülne ki róla..
*Úgy érzi, hogy nem kell ezt tovább ecsetelnie, érti azt a másik férfi.*
-Akkor az is a te sarad lesz.
*Majd a lovához sétál, s ha talál esetleg egy fáklyát, akkor magához veszi, és visszamegy a Krenkataur bejáratához. Ott aztán a falnak dől, és békésen pipázgat várva a fejleményeket.*
*Bredoc úgy látja, hogy furcsán alakulnak a dolgok. Az újdonsült közlegény vagy nem lát át a lányon, vagy nem is akar, vagy csak vele akar kekeckedni. mindenesetre nem vág közbe, míg a lányt hallgatja, kinek mint kiderült Garsin a neve. Csak hümmög egy párat, néha fel-fel húzza a szemöldökét, de nem szól közbe, szándékosan. Néha a szónak ereje van, néha pedig a szótlanságnak is. Soreyl szavaira sem szól semmit egyelőre, s ha őt néznék esetleg fejleményért várniuk kell egy kicsit. A parancsnokhelyettes ugyanis épp tökéletesnek látja az időt, hogy szép lassan elővegye a pipáját, megtömködje azt jó alaposan, majd meg is gyújtsa azt. Egy jó párat szív és fúj bele, hogy rendesen begyulladjon, majd hatalmas füstkarikát fúj kettejük felé.*
-Nos.
*Kezd bele mennydörgő hangon.*
-Ez egy remek lehetőség közlegény, hogy bizonyítsd rátermettséged.
*Újabb füstfelhő.*
-Rád bízom Garsin kisasszonyt.
*A nevét direkt furcsa módon hangsúlyozza, miközben szúrós pillantása egy másodpercre a lányra vetül.*
-A te felelősséged, hogy hogy döntesz, mit teszel, mit hiszel el neki. De ha valami olyasmi történne, vagy derülne ki róla..
*Úgy érzi, hogy nem kell ezt tovább ecsetelnie, érti azt a másik férfi.*
-Akkor az is a te sarad lesz.
*Majd a lovához sétál, s ha talál esetleg egy fáklyát, akkor magához veszi, és visszamegy a Krenkataur bejáratához. Ott aztán a falnak dől, és békésen pipázgat várva a fejleményeket.*
737. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-07 01:42:00
Üzenet elküldve: 2019-11-07 01:42:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Mikor a nevét kérdik, erős késztetést érez, hogy válaszoljon, mert engedelmességre nevelték, de mielőtt mozdulna a szája, az agya is bekapcsol. Ez az egyik legalapvetőbb dolog, ami alapján be tudják őt azonosítani, nem kellene elárulnia. Gondolkodnia kellett volna előre, tervet alkotni, új nevet és történetet kitalálni. De a helyzet az, hogy tényleg eltévedt és nem volt abban sem biztos, hogy valaha élve kikeveredik az erdőből. Így hát jövőképet sem igen alkotott, lefoglalta a menekülés, a túlélés és amilyen zaklatott volt, olykor azon is elmerengett, akar-e még élni egyáltalán. Az ilyen körülmények nem éppen kedveznek a higgadt, jól átgondolt tervkészítésnek.
Most is hajszálon függ, hogy ne valljon be mindent, s bízza magát egészében a sorsra, vagyis a két városőr ítéletére. Talán azt kellene tennie, egyszerűbb volna és legalább a kínzó bizonytalanság is elmúlna, itt helyben megtudná, milyen sors vár rá ezután.
Ám azt a csekélyke kis esélyt nem akarja elereszteni, hogy talán elbújhat, talán büntetlen maradhat, új életet kezdhet...
A nevét illető kérdésre sokáig nem válaszol, s bár nem megjátssza, de jól jön most feltűnő légszomja, mert ez elfedi kétségbeesett gondolkodását, mintha csak azért nem szólalna meg, mert nem jön ki hang a torkán.
Ezzel szemben, mikor eszébe jut, mit mondjon, elég határozottan árulja el a nevét, vagy legalábbis egy nevet, amit sajátjaként ad át.*
- Garsin vagyok, uram. - *Az "úr" megszólítás már csak marad, mert ezt szokta meg udvariasnak, s amennyire ideges, a férfiak nevét máris alig tudná felidézni, de még ha pontosan emlékezne, sem merné őket a nevükön szólítani...
A továbbiakban aztán marad a bizonytalanság, ahogy Bredocot hallgatja. A férfi megismétli, amit ő mondott, de nem tudja eldönteni, hogy ez azért van, mert hisz neki, vagy épphogy a kétkedésének jele ez. A megjegyzésre, hogy feszültnek és rémültnek tűnik, ismét igyekszik kordában tartani a remegését, továbbra is sikertelenül. Ebben persze a hideg sem segít, mégis, másfajta reszketés ez, jóllehet fagyoskodni is volna oka. Kötényruhája alatt vastag posztóing van, ám fölé elkélne már még egy réteg. Csakhogy azt nem hozott magával, ahhoz túlságosan sietősen távozott.
Nem hagyja el az alázatos - vagy épp szégyenkező? -, lehajtott fős testtartást, ahogy az ideges föl-föltekintgetést sem.
Bredoc szigorúnak tűnik, s bizony félelmetesnek is jelen körülmények között. A lány számára biztosan, Darennel együtt. Hiszen itt áll ő, egyedül, kiszolgáltatottan, két megtermett, páncélos férfival szemben, akiknek ráadásul megvan a hatalmuk, hogy ítélkezzenek fölötte. De mint egyszerű személyektől is tart tőlük.
Emlékeztetné magát, hogy nem minden férfi gonosz, de az utóbbi időben nem sok kedvességben volt része, s ez most is óvatossá, gyanakvóvá teszi, ahogy az a bizonyos - enyhén szólva - vaj a füle mögött sem hagyja feloldódni...
A férfiak között lezajló közvetlen párbeszéd barátságosabb képet mutat, akár még el is mosolyodhatna rajta, ha nem volna ennyire megrémülve, s volna ennyire kétkedő. Attól tart, hogy ez csak színjáték, mert át akarják verni, vagy épp játszadoznak vele, mielőtt elfognák.
Darenn érdeklődő kérdése győzi meg kicsit, hogy talán tényleg nem akarnak ártani neki, sem foglyul ejteni. Ez valahogy olyan őszintén kedvesnek tűnik, de lehet csak azért véli így, mert annyira éhes, hogy a félelem hirtelen hátrébb tolul az agyában. Merthogy valóban, ha nem is akarta megenni a lovakat, de nem is azért ment hozzájuk elsődlegesen, hogy elkösse őket. A nyeregtáskák tartalma érdekelte: ételt és italt remélt találni ott. Ez volt az, amiért még kockáztatni is kész volt, hogy meglássák. Nos, ez meg is történt...
Biccentene Darennek, hogy igen, éhes, de a mozdulata félúton megáll és tekintetét Bredocra kapja, ugyanis a férfi közbeszól és folytatja a "vallatást".
Mikor ruháit rabruhának minősítik, elszégyelli magát a kinézete miatt, amire eddig nem is gondolt. Sem tisztálkodni, sem fésülködni nem állt módjában pár napja és a ruháira sem tudott vigyázni. Van róla elképzelése, mennyire elhanyagoltan nézhet ki, s nem mint egy rendes, tiszta lány.
Ám valamiért a következő szavaktól még ennél is nagyobb szégyen önti el. Az is bántja, hogy Bredoc felfedezte a sebeit, az is, hogy a hangnem arról árulkodik, hogy gyanakodik vele kapcsolatban valamire. A szégyenérzet mégis olyan megmagyarázhatatlan, mintha az ő hibája és szégyene volna, hogy megverték, s lám, most még azt is hagyta, hogy ezt fölfedezzék!
Önkéntelen fölemeli egyik remegő kezét, hogy eltakarja a szeme körül lévő zúzódást, de ő is rájön, hogy ennek nincs értelme, úgyhogy visszaengedi. Az sem jön a szájára, hogy tagadja, hogy a seb egy ököltől származik.
Inkább letaglózottan várja az újabb pofont, hogy mit is akar ebből kihozni a férfi...
Azt szűri le, hogy nem hisz neki, amit meg is tud érteni. De nem tudja, mit mondjon, merthogy tényleg ismeretlen számára ez a hely és a rendeltetése is. Noha Bredoc szavaiból merítve, melyek rabruhákról és szökésről szólnak, kezd az a benyomása lenni, hogy talán rabokat tartottak itt fogva, s azt gondolják, ő is innen szökött. Persze, ebben nem biztos, de elég jól vág az esze, ha ez nem is mutatkozott meg túl gyakran életének eddigi, nem éppen gazdag, ingerszegény körülményei és lehetőségei között, a képessége megvan rá, hogy kimondottan értelmesen gondolkodjon.
Mikor pedig ez felmerül benne, egyből késztetést érez, hogy tisztázza magát. Ez látszik is rajta, ahogy fölkapja a fejét és keresgéli a szavakat és az alkalmat, hogy szóhoz jusson. Bredoc azonban folytatja, védelmet és gondoskodást ígérve, s ez a kedvesség már alapvetően összezavarja. Aztán csatlakozik Darenn is, hozzáfűzve a magáét, ugyancsak kedvesen és barátságosan, benne mégis az ragad meg, hogy "ha... nem követett el semmit", s ez elrontja az egészet...
Ismét elönti a vágy, hogy őszintén elmondjon mindent, de meggyőzi magát róla, hogy megérdemel egy esélyt. Megrázza a fejét, ami leginkább a belső viaskodásának és a feszültségnek szól, ám könnyen átültethető és értelmezhető a helyzetre, mintha ezzel válaszolna. S ez a gesztus még össze is cseng azzal, amit ezután válaszol...*
- Nem... nem vagyok rab és nem szöktem meg innen. Erről beszél, ugye? Rabokat őriztek itt? - *Pillant fel, a megerősítést várva, hogy jól következtetett. Abba egyelőre nem gondol bele, hogy ezek szerint nem feltétlenül biztonságos itt lenniük, lefoglalja a féligazságok tálalása, ugyanis nem éppen gyakorlott hazudozó.* - De én nem innen jöttem. Én tényleg eltévedtem. Csak egy másik városba akartam menni, hátha ott jobb lesz, de letértem az útról és eltévedtem... - *Bizonygatja nem annyira kétségbeesetten, mert a saját szavaira összpontosít, s ez megváltoztatja a teste reakcióit, bár az idegessége és a remegése változatlan. A hazugságokat úgy kerüli el, hogy nem részletezi a körülményeket, de még ez is nehezére esik.
Mikor Darenn közelebb lép hozzá, fölkapja a fejét és ijedten hátrál egy lépést, ám aztán fegyelmezi magát és megáll. Ha azt akarja, hogy bízzanak benne, neki is bizalmat kell mutatnia, ezt ösztönösen tudja.
S hogy miért nem őszinte? Mert úgy hiszi, ott rejtőzhet el a legjobban, ahol senki sem keresné. És a városőrök mellett tényleg védelmet remél. Tart tőle, hogy általuk a törvény éri el, de tőlük még mindig emberségesebb bánásmódot remél, mint azoktól, akik elől menekül... A legjobb persze az volna, ha mindkét félről elkerülhetné a büntetést, és ő ennek ad egy esélyt most, ahogy hazugságokba, vagy épp féligazságokba keveri magát, miközben válaszol.*
- A védelmet... és az ételt is hálásan elfogadnám... Ugyan nincs mit adnom cserébe. - *Mondja halkan és bizonytalanul, fejét ismét lehajtva. Majd eszébe jut valami, amiben megint csak van némi számítás, ugyanis a saját érdekét is szolgálja.*
- Talán később munkával meghálálhatnám. Tudok mosni... és főzni... minden házimunkához értek. Ha a városi őrségnek szüksége volna rá... - *Nem indul nagy kilátásokkal a felvetésével kapcsolatban. Nyilván van már, aki gondoskodjon az őrökről, az egyenruhájuk tisztaságáról, vagy a kosztról... talán saját maguk végzik az efféle feladatokat. Mégis megpróbálja, mert egyrészt a hálája őszinte, s akár csak egyszeri alkalommal is szívesen segítene, ahol tudna, hogy a tartozását lerója. Másrészt, ha munkát kapna, azzal az új életének háttere biztosítva volna, ráadásul közel a védelemhez, amit az őrök jelenléte ad.*
*Mikor a nevét kérdik, erős késztetést érez, hogy válaszoljon, mert engedelmességre nevelték, de mielőtt mozdulna a szája, az agya is bekapcsol. Ez az egyik legalapvetőbb dolog, ami alapján be tudják őt azonosítani, nem kellene elárulnia. Gondolkodnia kellett volna előre, tervet alkotni, új nevet és történetet kitalálni. De a helyzet az, hogy tényleg eltévedt és nem volt abban sem biztos, hogy valaha élve kikeveredik az erdőből. Így hát jövőképet sem igen alkotott, lefoglalta a menekülés, a túlélés és amilyen zaklatott volt, olykor azon is elmerengett, akar-e még élni egyáltalán. Az ilyen körülmények nem éppen kedveznek a higgadt, jól átgondolt tervkészítésnek.
Most is hajszálon függ, hogy ne valljon be mindent, s bízza magát egészében a sorsra, vagyis a két városőr ítéletére. Talán azt kellene tennie, egyszerűbb volna és legalább a kínzó bizonytalanság is elmúlna, itt helyben megtudná, milyen sors vár rá ezután.
Ám azt a csekélyke kis esélyt nem akarja elereszteni, hogy talán elbújhat, talán büntetlen maradhat, új életet kezdhet...
A nevét illető kérdésre sokáig nem válaszol, s bár nem megjátssza, de jól jön most feltűnő légszomja, mert ez elfedi kétségbeesett gondolkodását, mintha csak azért nem szólalna meg, mert nem jön ki hang a torkán.
Ezzel szemben, mikor eszébe jut, mit mondjon, elég határozottan árulja el a nevét, vagy legalábbis egy nevet, amit sajátjaként ad át.*
- Garsin vagyok, uram. - *Az "úr" megszólítás már csak marad, mert ezt szokta meg udvariasnak, s amennyire ideges, a férfiak nevét máris alig tudná felidézni, de még ha pontosan emlékezne, sem merné őket a nevükön szólítani...
A továbbiakban aztán marad a bizonytalanság, ahogy Bredocot hallgatja. A férfi megismétli, amit ő mondott, de nem tudja eldönteni, hogy ez azért van, mert hisz neki, vagy épphogy a kétkedésének jele ez. A megjegyzésre, hogy feszültnek és rémültnek tűnik, ismét igyekszik kordában tartani a remegését, továbbra is sikertelenül. Ebben persze a hideg sem segít, mégis, másfajta reszketés ez, jóllehet fagyoskodni is volna oka. Kötényruhája alatt vastag posztóing van, ám fölé elkélne már még egy réteg. Csakhogy azt nem hozott magával, ahhoz túlságosan sietősen távozott.
Nem hagyja el az alázatos - vagy épp szégyenkező? -, lehajtott fős testtartást, ahogy az ideges föl-föltekintgetést sem.
Bredoc szigorúnak tűnik, s bizony félelmetesnek is jelen körülmények között. A lány számára biztosan, Darennel együtt. Hiszen itt áll ő, egyedül, kiszolgáltatottan, két megtermett, páncélos férfival szemben, akiknek ráadásul megvan a hatalmuk, hogy ítélkezzenek fölötte. De mint egyszerű személyektől is tart tőlük.
Emlékeztetné magát, hogy nem minden férfi gonosz, de az utóbbi időben nem sok kedvességben volt része, s ez most is óvatossá, gyanakvóvá teszi, ahogy az a bizonyos - enyhén szólva - vaj a füle mögött sem hagyja feloldódni...
A férfiak között lezajló közvetlen párbeszéd barátságosabb képet mutat, akár még el is mosolyodhatna rajta, ha nem volna ennyire megrémülve, s volna ennyire kétkedő. Attól tart, hogy ez csak színjáték, mert át akarják verni, vagy épp játszadoznak vele, mielőtt elfognák.
Darenn érdeklődő kérdése győzi meg kicsit, hogy talán tényleg nem akarnak ártani neki, sem foglyul ejteni. Ez valahogy olyan őszintén kedvesnek tűnik, de lehet csak azért véli így, mert annyira éhes, hogy a félelem hirtelen hátrébb tolul az agyában. Merthogy valóban, ha nem is akarta megenni a lovakat, de nem is azért ment hozzájuk elsődlegesen, hogy elkösse őket. A nyeregtáskák tartalma érdekelte: ételt és italt remélt találni ott. Ez volt az, amiért még kockáztatni is kész volt, hogy meglássák. Nos, ez meg is történt...
Biccentene Darennek, hogy igen, éhes, de a mozdulata félúton megáll és tekintetét Bredocra kapja, ugyanis a férfi közbeszól és folytatja a "vallatást".
Mikor ruháit rabruhának minősítik, elszégyelli magát a kinézete miatt, amire eddig nem is gondolt. Sem tisztálkodni, sem fésülködni nem állt módjában pár napja és a ruháira sem tudott vigyázni. Van róla elképzelése, mennyire elhanyagoltan nézhet ki, s nem mint egy rendes, tiszta lány.
Ám valamiért a következő szavaktól még ennél is nagyobb szégyen önti el. Az is bántja, hogy Bredoc felfedezte a sebeit, az is, hogy a hangnem arról árulkodik, hogy gyanakodik vele kapcsolatban valamire. A szégyenérzet mégis olyan megmagyarázhatatlan, mintha az ő hibája és szégyene volna, hogy megverték, s lám, most még azt is hagyta, hogy ezt fölfedezzék!
Önkéntelen fölemeli egyik remegő kezét, hogy eltakarja a szeme körül lévő zúzódást, de ő is rájön, hogy ennek nincs értelme, úgyhogy visszaengedi. Az sem jön a szájára, hogy tagadja, hogy a seb egy ököltől származik.
Inkább letaglózottan várja az újabb pofont, hogy mit is akar ebből kihozni a férfi...
Azt szűri le, hogy nem hisz neki, amit meg is tud érteni. De nem tudja, mit mondjon, merthogy tényleg ismeretlen számára ez a hely és a rendeltetése is. Noha Bredoc szavaiból merítve, melyek rabruhákról és szökésről szólnak, kezd az a benyomása lenni, hogy talán rabokat tartottak itt fogva, s azt gondolják, ő is innen szökött. Persze, ebben nem biztos, de elég jól vág az esze, ha ez nem is mutatkozott meg túl gyakran életének eddigi, nem éppen gazdag, ingerszegény körülményei és lehetőségei között, a képessége megvan rá, hogy kimondottan értelmesen gondolkodjon.
Mikor pedig ez felmerül benne, egyből késztetést érez, hogy tisztázza magát. Ez látszik is rajta, ahogy fölkapja a fejét és keresgéli a szavakat és az alkalmat, hogy szóhoz jusson. Bredoc azonban folytatja, védelmet és gondoskodást ígérve, s ez a kedvesség már alapvetően összezavarja. Aztán csatlakozik Darenn is, hozzáfűzve a magáét, ugyancsak kedvesen és barátságosan, benne mégis az ragad meg, hogy "ha... nem követett el semmit", s ez elrontja az egészet...
Ismét elönti a vágy, hogy őszintén elmondjon mindent, de meggyőzi magát róla, hogy megérdemel egy esélyt. Megrázza a fejét, ami leginkább a belső viaskodásának és a feszültségnek szól, ám könnyen átültethető és értelmezhető a helyzetre, mintha ezzel válaszolna. S ez a gesztus még össze is cseng azzal, amit ezután válaszol...*
- Nem... nem vagyok rab és nem szöktem meg innen. Erről beszél, ugye? Rabokat őriztek itt? - *Pillant fel, a megerősítést várva, hogy jól következtetett. Abba egyelőre nem gondol bele, hogy ezek szerint nem feltétlenül biztonságos itt lenniük, lefoglalja a féligazságok tálalása, ugyanis nem éppen gyakorlott hazudozó.* - De én nem innen jöttem. Én tényleg eltévedtem. Csak egy másik városba akartam menni, hátha ott jobb lesz, de letértem az útról és eltévedtem... - *Bizonygatja nem annyira kétségbeesetten, mert a saját szavaira összpontosít, s ez megváltoztatja a teste reakcióit, bár az idegessége és a remegése változatlan. A hazugságokat úgy kerüli el, hogy nem részletezi a körülményeket, de még ez is nehezére esik.
Mikor Darenn közelebb lép hozzá, fölkapja a fejét és ijedten hátrál egy lépést, ám aztán fegyelmezi magát és megáll. Ha azt akarja, hogy bízzanak benne, neki is bizalmat kell mutatnia, ezt ösztönösen tudja.
S hogy miért nem őszinte? Mert úgy hiszi, ott rejtőzhet el a legjobban, ahol senki sem keresné. És a városőrök mellett tényleg védelmet remél. Tart tőle, hogy általuk a törvény éri el, de tőlük még mindig emberségesebb bánásmódot remél, mint azoktól, akik elől menekül... A legjobb persze az volna, ha mindkét félről elkerülhetné a büntetést, és ő ennek ad egy esélyt most, ahogy hazugságokba, vagy épp féligazságokba keveri magát, miközben válaszol.*
- A védelmet... és az ételt is hálásan elfogadnám... Ugyan nincs mit adnom cserébe. - *Mondja halkan és bizonytalanul, fejét ismét lehajtva. Majd eszébe jut valami, amiben megint csak van némi számítás, ugyanis a saját érdekét is szolgálja.*
- Talán később munkával meghálálhatnám. Tudok mosni... és főzni... minden házimunkához értek. Ha a városi őrségnek szüksége volna rá... - *Nem indul nagy kilátásokkal a felvetésével kapcsolatban. Nyilván van már, aki gondoskodjon az őrökről, az egyenruhájuk tisztaságáról, vagy a kosztról... talán saját maguk végzik az efféle feladatokat. Mégis megpróbálja, mert egyrészt a hálája őszinte, s akár csak egyszeri alkalommal is szívesen segítene, ahol tudna, hogy a tartozását lerója. Másrészt, ha munkát kapna, azzal az új életének háttere biztosítva volna, ráadásul közel a védelemhez, amit az őrök jelenléte ad.*
736. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-06 23:28:13
Üzenet elküldve: 2019-11-06 23:28:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Sikertelen emberismeret próba//
*A helyzet olyannyira egyszerű Soreyl számára, hogy kellemesen halad az árral eleinte. Amikor látja a lányon, hogy az megijed meleg mosollyal bólint, ezzel kicsit talán oldva a feszültségét. Ekkor Brox tréfával üti el a dolgot, amit Soreyl is felvesz kicsit, de hangján is érződik, hogy ez számára is csak humorforrás.*
-Azért én is megijednék tőled Brox.
*Mondja, majd egészen a parancsnokhelyettes mellé zárkózik fel. Kedves atyaisággal, még kicsit előre is hajol, és úgy mondja miközben mosolygó tekintete a lányra emelkedik.*
-De igazából nem harap. Mesélj. Hogy kerültél ide? Éhes vagy?
*Kérdése inkább költői, a lányon az látszik, hogy nem is elkötni akarhatta a lovakat hanem megenni. Ekkor a parancsnokhelyettes kevésbé finom szarkazmussal kezdi el felvázolni a véleményét a helyzetről, amit Soreyl kisebb arcjátékkal követ. Sokkal kisebb mint ami gondolataiban zajlik.*
~Mi a jó ég?! Ez egy kislány az ég szerelmére? Milyen rabruha? Ez egy szegény gyermek. Ide a kikötő nem messze, ha egy kicsit eltéved már ide pottyanhat.~
*Perchi sajátos módszereivel próbálja a lovagot megnyugtatni.*
~Soreyl! Mire kaptad fel ennyire a vizet?~
*Erre a lovag már válaszol is.*
~Felesleges ez a gyanúsítgatás.~
*Elméjében a szigor hangja elcsitítja Perchipfellt, és már kicsit a száját is nyitná azért, hogy a lány védelmére kelljen, de éppen puhít a viselkedésén Brox. Ezt nyugtázza magában a lovag, és önmagát is nyugtázza vele. Hümment és biccent egyet, különösebb cél nélkül. Amikor a kezét a vállára rakja egy rövid ideig hagyja majd kibújik alóla, és közelebb lép a lányhoz.*
-Jól mondod, bár szerintem ha a lányka... *Kezdi meleg, mély hangján.* nem követett el semmi rosszat, akár ételt is kaphat, és nem csak védelmet kaphat, de biztonságos helyre is vihetjük dolgunk végeztével. Faágakról meg hallani sem akarok. Majd meglátjuk még azt is...
*Teszi hozzá védelmező kedvességgel. Nem megy szembe a felettesével de hangján, és korábbi játékán is látszott, hogy nem ért egyet teljesen Broxal. Nem hinné hogy a lány egy szökött rab, és azt sem hinné, hogy ilyen stílus szükséges a dologhoz. Most egyelőre kedvesen néz a lányra, majd kicsit komorabban vissza a parancsnokhelyettesre. Lehet, hogy ez a jó kopó - rossz kopó még a hasznukra is lehet, bár ez a lovag agyán nem fut át csak Perchién. Broxra már kicsit komorabban néz, mikor elfordul a lánytól.*
-Már ha időnk engedi.
*Teszi hozzá. Nem tesz beteljesíthetetlen ígéreteket a lánynak. Nem az ő műfaja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Sikertelen emberismeret próba//
*A helyzet olyannyira egyszerű Soreyl számára, hogy kellemesen halad az árral eleinte. Amikor látja a lányon, hogy az megijed meleg mosollyal bólint, ezzel kicsit talán oldva a feszültségét. Ekkor Brox tréfával üti el a dolgot, amit Soreyl is felvesz kicsit, de hangján is érződik, hogy ez számára is csak humorforrás.*
-Azért én is megijednék tőled Brox.
*Mondja, majd egészen a parancsnokhelyettes mellé zárkózik fel. Kedves atyaisággal, még kicsit előre is hajol, és úgy mondja miközben mosolygó tekintete a lányra emelkedik.*
-De igazából nem harap. Mesélj. Hogy kerültél ide? Éhes vagy?
*Kérdése inkább költői, a lányon az látszik, hogy nem is elkötni akarhatta a lovakat hanem megenni. Ekkor a parancsnokhelyettes kevésbé finom szarkazmussal kezdi el felvázolni a véleményét a helyzetről, amit Soreyl kisebb arcjátékkal követ. Sokkal kisebb mint ami gondolataiban zajlik.*
~Mi a jó ég?! Ez egy kislány az ég szerelmére? Milyen rabruha? Ez egy szegény gyermek. Ide a kikötő nem messze, ha egy kicsit eltéved már ide pottyanhat.~
*Perchi sajátos módszereivel próbálja a lovagot megnyugtatni.*
~Soreyl! Mire kaptad fel ennyire a vizet?~
*Erre a lovag már válaszol is.*
~Felesleges ez a gyanúsítgatás.~
*Elméjében a szigor hangja elcsitítja Perchipfellt, és már kicsit a száját is nyitná azért, hogy a lány védelmére kelljen, de éppen puhít a viselkedésén Brox. Ezt nyugtázza magában a lovag, és önmagát is nyugtázza vele. Hümment és biccent egyet, különösebb cél nélkül. Amikor a kezét a vállára rakja egy rövid ideig hagyja majd kibújik alóla, és közelebb lép a lányhoz.*
-Jól mondod, bár szerintem ha a lányka... *Kezdi meleg, mély hangján.* nem követett el semmi rosszat, akár ételt is kaphat, és nem csak védelmet kaphat, de biztonságos helyre is vihetjük dolgunk végeztével. Faágakról meg hallani sem akarok. Majd meglátjuk még azt is...
*Teszi hozzá védelmező kedvességgel. Nem megy szembe a felettesével de hangján, és korábbi játékán is látszott, hogy nem ért egyet teljesen Broxal. Nem hinné hogy a lány egy szökött rab, és azt sem hinné, hogy ilyen stílus szükséges a dologhoz. Most egyelőre kedvesen néz a lányra, majd kicsit komorabban vissza a parancsnokhelyettesre. Lehet, hogy ez a jó kopó - rossz kopó még a hasznukra is lehet, bár ez a lovag agyán nem fut át csak Perchién. Broxra már kicsit komorabban néz, mikor elfordul a lánytól.*
-Már ha időnk engedi.
*Teszi hozzá. Nem tesz beteljesíthetetlen ígéreteket a lánynak. Nem az ő műfaja.*
735. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-06 11:54:49
Üzenet elküldve: 2019-11-06 11:54:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Sikeres emberismeret próba//
*Valahol jól esik neki, hogy Soreyl is vele tart, szar helyzet lenne, ha őt elkapná valaki, vagy valami, míg ő a lovakkal babrál. Na nem mintha féltené, de természetes dolog, hogy mindenkit el lehet kapni valahogy. Azonban erre szerencsére nem kerül sor, hisz immár ketten ketten vizslatják a fiatal lánykát, aki a lovaiknál sertepertél.*
-Nem vagyunk mi urak, kisasszony. Kit tisztelhetünk benned?
*Kérdi nagyon diplomatikusan, de szemével azêrt alaposan vizsgálja a másikat. Látja, hogy elêggé meggyötört, sebzett, talán egy monoklit is vél felfedezni. Alapvetően jó emberismerő, és könnyen kiszúrja, ha valami sántít egy történetben. *
-Szóval eltévedtél, és nem is tudod, hogy hol vagy. Látom feszült vagy és rémült. Nem érzem magam ennyire ijesztőnek, hát te Soreyl?
*Teszi fel a kérdést is a másiknak csak amolyan heccből.*
-Nem tudod mi történt, de majd csak rabruhában vagy, tele apró sebekkel.
*Folytatja a lányhoz intézett szavait a rá jellemző laza stílusban és hangnemben, mintha csak úgy általában valakiről beszélne, nem is róla. Közben ujjával megkocogtatja a saját szeme alatti részt.*
-És az erdőben sétálgatva megbotlott ál egy faágban, és véletlenül egy épp ott fekvő ökölre estél, ugye?
*Itt szarkasztikus mosolyát nem is fogja vissza.*
-Mi Arthenior őrei vagyunk, és csak tudni szeretnénk, hogy hová lett mindenki, mi történt itt. Persze lehet, hogy tévedek és tényleg csak eltévedtél.
*Veti oda hetykén, és megvonja a vállát.*
-Persze, ha itt lenne egy lányka, aki netán megszökött valahonnan, vagy netán pont innen, és fél, és sérült, és éhes...
*Kacsint a lányra.*
-Úgy azt hiszem nem csinálnánk belőle problémát, és talán vigyáznánk is rá, nehogy megint megbotoljon egy faágban. Jól mondom, barátom?
*Teszi kezét Soreyl vállára barátságosan, ha engedi neki. Mindenesetre szemét azért a lányon tartja, ha elkötné az egyik lovat, vagy menekülne, az nem lenne túl bölcs, hisz akkor a másikkal kényelmesen elkaphatnák, és akkor nem lenne ilyen megértő a parancsnokhelyettes. ~Talán fel se tudna ülni a lóra, mielőtt egy penge elérné.~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Sikeres emberismeret próba//
*Valahol jól esik neki, hogy Soreyl is vele tart, szar helyzet lenne, ha őt elkapná valaki, vagy valami, míg ő a lovakkal babrál. Na nem mintha féltené, de természetes dolog, hogy mindenkit el lehet kapni valahogy. Azonban erre szerencsére nem kerül sor, hisz immár ketten ketten vizslatják a fiatal lánykát, aki a lovaiknál sertepertél.*
-Nem vagyunk mi urak, kisasszony. Kit tisztelhetünk benned?
*Kérdi nagyon diplomatikusan, de szemével azêrt alaposan vizsgálja a másikat. Látja, hogy elêggé meggyötört, sebzett, talán egy monoklit is vél felfedezni. Alapvetően jó emberismerő, és könnyen kiszúrja, ha valami sántít egy történetben. *
-Szóval eltévedtél, és nem is tudod, hogy hol vagy. Látom feszült vagy és rémült. Nem érzem magam ennyire ijesztőnek, hát te Soreyl?
*Teszi fel a kérdést is a másiknak csak amolyan heccből.*
-Nem tudod mi történt, de majd csak rabruhában vagy, tele apró sebekkel.
*Folytatja a lányhoz intézett szavait a rá jellemző laza stílusban és hangnemben, mintha csak úgy általában valakiről beszélne, nem is róla. Közben ujjával megkocogtatja a saját szeme alatti részt.*
-És az erdőben sétálgatva megbotlott ál egy faágban, és véletlenül egy épp ott fekvő ökölre estél, ugye?
*Itt szarkasztikus mosolyát nem is fogja vissza.*
-Mi Arthenior őrei vagyunk, és csak tudni szeretnénk, hogy hová lett mindenki, mi történt itt. Persze lehet, hogy tévedek és tényleg csak eltévedtél.
*Veti oda hetykén, és megvonja a vállát.*
-Persze, ha itt lenne egy lányka, aki netán megszökött valahonnan, vagy netán pont innen, és fél, és sérült, és éhes...
*Kacsint a lányra.*
-Úgy azt hiszem nem csinálnánk belőle problémát, és talán vigyáznánk is rá, nehogy megint megbotoljon egy faágban. Jól mondom, barátom?
*Teszi kezét Soreyl vállára barátságosan, ha engedi neki. Mindenesetre szemét azért a lányon tartja, ha elkötné az egyik lovat, vagy menekülne, az nem lenne túl bölcs, hisz akkor a másikkal kényelmesen elkaphatnák, és akkor nem lenne ilyen megértő a parancsnokhelyettes. ~Talán fel se tudna ülni a lóra, mielőtt egy penge elérné.~*
734. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:48:38
Üzenet elküldve: 2019-11-05 19:48:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A lovak még nem rúgták meg, s fel sem nyerítettek, ezért épp venné a bátorságot, hogy az egyik nyeregtáskáért nyúljon, mikor a szeme sarkából felfedezi a barlang bejáratánál a páncélos alakot.
Ekkor megfagy, s a gondolat, hogy gyorsan elkösse a lovat, csak erősebbé válik a fejében. Annyi a gond csupán, hogy nem sűrűn volt alkalma lovagolni, s főként nem egyedül, ez pedig visszatartja. Valamint abban sem biztos, hogy időben föl tudna mászni az állat hátára és mozgásra bírni, azt pedig nem szeretné megkockáztatni, hogy a férfi elkapja.
A pillanatnyi mérlegelése hát eléggé nyilvánvaló viselkedést szül, ahogy elkapja a kezeit a nyeregtől és sietősen elhátrál a lovaktól és a közeledő Bredoctól, vissza, az erdő felé.
A férfi úgy néz ki a szemében, akár egy lovag, de nem tud benne megbízni. Tekintetét idegesen kapkodja és lassan, de folyamatosan hátrál. Mikor a férfi bemutatkozik, s megemlíti, hogy az őrség tagja, akkor viszont láthatóan megtorpan, s mintha megijedne. Ezt azonban betudhatják a meglepetésének is, ugyanis ekkor bukkan elő a másik férfi is a barlangból.
Gondolatai sebesen peregnek... Rohanjon el? Azzal csak még jobban magára vonná az őrök figyelmét. De mi van, ha már tudnak róla és őt jöttek megkeresni? Viszont ilyen kedvesen szólnának hozzá, ha miatta jöttek volna? Nem kezdenék máris kergetni?
Nagyon igyekszik legyűrni, de a sírás fojtogatja a torkát. Nem tudja ő már ezt elviselni, csak azt akarja, hogy legyen vége... Úgyhogy kockáztat, s nem hátrál tovább, amennyiben a másik kettő sem igyekszik őt jobban megközelíteni, mert akkor folytatja.*
- Üdvözlöm az urakat! - *Beszél épphogy csak hallhatóan, alázatosan lehajtott fejjel, de láthatják, hogy föl-föl néz, azt ellenőrizve, nem jönnek-e közelebb hozzá.*
- Elnézést, nem tudom, mi történt itt, vagy hogy hol vagyok. Eltévedtem. - *Áll elő a legkézenfekvőbb féligazsággal, ami hirtelen eszébe jut. Attól eltekint, hogy magyarázkodjon, hogy mégis mit keresett a lovaknál. Vakon azt reméli, hogy erről megfeledkeznek, vagy elnézik neki. Ahogy a bemutatkozást is elhagyja, hisz van erre esélye, még nem kérdeztek rá a nevére.
Helyette ő tesz fel egy szerinte feltűnésmentes kérdést, puhatolózva.*
- Melyik város őrei az urak, ha szabad megkérdeznem? - *Szól, még mindig szolgai testtartásban, mintha királyokhoz beszélne. Közben érzi, hogy a teste elárulja, mennyire ideges, de nem tud tenni ellene; nem csak kezei, de mindene látványosan remeg és kapkodja a levegőt.*
*A lovak még nem rúgták meg, s fel sem nyerítettek, ezért épp venné a bátorságot, hogy az egyik nyeregtáskáért nyúljon, mikor a szeme sarkából felfedezi a barlang bejáratánál a páncélos alakot.
Ekkor megfagy, s a gondolat, hogy gyorsan elkösse a lovat, csak erősebbé válik a fejében. Annyi a gond csupán, hogy nem sűrűn volt alkalma lovagolni, s főként nem egyedül, ez pedig visszatartja. Valamint abban sem biztos, hogy időben föl tudna mászni az állat hátára és mozgásra bírni, azt pedig nem szeretné megkockáztatni, hogy a férfi elkapja.
A pillanatnyi mérlegelése hát eléggé nyilvánvaló viselkedést szül, ahogy elkapja a kezeit a nyeregtől és sietősen elhátrál a lovaktól és a közeledő Bredoctól, vissza, az erdő felé.
A férfi úgy néz ki a szemében, akár egy lovag, de nem tud benne megbízni. Tekintetét idegesen kapkodja és lassan, de folyamatosan hátrál. Mikor a férfi bemutatkozik, s megemlíti, hogy az őrség tagja, akkor viszont láthatóan megtorpan, s mintha megijedne. Ezt azonban betudhatják a meglepetésének is, ugyanis ekkor bukkan elő a másik férfi is a barlangból.
Gondolatai sebesen peregnek... Rohanjon el? Azzal csak még jobban magára vonná az őrök figyelmét. De mi van, ha már tudnak róla és őt jöttek megkeresni? Viszont ilyen kedvesen szólnának hozzá, ha miatta jöttek volna? Nem kezdenék máris kergetni?
Nagyon igyekszik legyűrni, de a sírás fojtogatja a torkát. Nem tudja ő már ezt elviselni, csak azt akarja, hogy legyen vége... Úgyhogy kockáztat, s nem hátrál tovább, amennyiben a másik kettő sem igyekszik őt jobban megközelíteni, mert akkor folytatja.*
- Üdvözlöm az urakat! - *Beszél épphogy csak hallhatóan, alázatosan lehajtott fejjel, de láthatják, hogy föl-föl néz, azt ellenőrizve, nem jönnek-e közelebb hozzá.*
- Elnézést, nem tudom, mi történt itt, vagy hogy hol vagyok. Eltévedtem. - *Áll elő a legkézenfekvőbb féligazsággal, ami hirtelen eszébe jut. Attól eltekint, hogy magyarázkodjon, hogy mégis mit keresett a lovaknál. Vakon azt reméli, hogy erről megfeledkeznek, vagy elnézik neki. Ahogy a bemutatkozást is elhagyja, hisz van erre esélye, még nem kérdeztek rá a nevére.
Helyette ő tesz fel egy szerinte feltűnésmentes kérdést, puhatolózva.*
- Melyik város őrei az urak, ha szabad megkérdeznem? - *Szól, még mindig szolgai testtartásban, mintha királyokhoz beszélne. Közben érzi, hogy a teste elárulja, mennyire ideges, de nem tud tenni ellene; nem csak kezei, de mindene látványosan remeg és kapkodja a levegőt.*
733. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-05 14:52:13
Üzenet elküldve: 2019-11-05 14:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Soreyl javaslata szerint benyomulnak a barlangrendszerbe. A lépések visszhangja, és síri csönd lengi be a területet. Még az fény sem kezd eltűnni körülöttük, mikor Soreyl előkészíti kezébe a fáklyát, és ekkor a parancsnokhelyettes szól, hogy a nyeregtáskába hagyta az övét.*
-Veled tartok.
*Teszi hozzá, különösebb indoklás nélkül. Holott gondolataiban megfordul a dolog, no nem magától, hanem Perchi erős intrikálására.*
~A kezét is fogod? Vagy negyven lépést kell megtennie, de vele mész?~
*A válasz egyszerű, de nagyszerű.*
~Nem szeretnék kettéválni, ha nem muszáj. *Kezdi Soreyl a fejébnen nyugodt hangon.* Az hogy ilyen nyomtalan eltűnt mindenki se vér se egyéb nyomok csak szerszámok a földön kissé zavarba ejtő. Van itt valami misztikus. Valami ami nem tetszik nekem.~
*Noha okfejtése csak megérzésein alapul, a kard elfogadja ezúttal teljes értékű válaszként. Ekkor veszi észre az idegent a lovaknál. Már nyitná a száját, de látja hogy Brox több mint kezeli a helyzetet, így elég atyaian kedves mosollyal bólogatnia, és biccentenie.*
-Darenn Soreyl *Teszi hozzá a végén, hogy az ő nevére is fény derüljön, meg hát az illem ugye.*
Hogy kerültél ide?
*Noha az hogy a lovaknál settenkedett valóban nem egy jó pont, de látszik a lányon, hogy ha lopna is csak kényszerből. Perchi vél ellentétben Soreyl kellemesebb hangvétel választ.*
~Nagyon barátságos vagy a lótolvajokkal barátom. Hogy lesz belőled városőr?~
*Nyugodt, méklyhangú választ kap a kard.*
~Könyörülettel.~
*Perchi erre felcsattan.*
~Ez nem egészen így működik Soreyl. A bűn az bűn, nem nézhetsz el mindent azért, mert úgy látszik kényszerből teszi. Ez nem igazságos~
*Perchi most kicsit felhúzta ezzel a lovagot, és ez az elemei hangján is hallatszik.*
~Ninncs idő most egy teljeskörű tárgyalásra ez e kislány. Legalább hallgassuk meg, hogy mit mond!~˜
*Erre a kard i elkusshad, és várja a fejleményeket.*
*Soreyl javaslata szerint benyomulnak a barlangrendszerbe. A lépések visszhangja, és síri csönd lengi be a területet. Még az fény sem kezd eltűnni körülöttük, mikor Soreyl előkészíti kezébe a fáklyát, és ekkor a parancsnokhelyettes szól, hogy a nyeregtáskába hagyta az övét.*
-Veled tartok.
*Teszi hozzá, különösebb indoklás nélkül. Holott gondolataiban megfordul a dolog, no nem magától, hanem Perchi erős intrikálására.*
~A kezét is fogod? Vagy negyven lépést kell megtennie, de vele mész?~
*A válasz egyszerű, de nagyszerű.*
~Nem szeretnék kettéválni, ha nem muszáj. *Kezdi Soreyl a fejébnen nyugodt hangon.* Az hogy ilyen nyomtalan eltűnt mindenki se vér se egyéb nyomok csak szerszámok a földön kissé zavarba ejtő. Van itt valami misztikus. Valami ami nem tetszik nekem.~
*Noha okfejtése csak megérzésein alapul, a kard elfogadja ezúttal teljes értékű válaszként. Ekkor veszi észre az idegent a lovaknál. Már nyitná a száját, de látja hogy Brox több mint kezeli a helyzetet, így elég atyaian kedves mosollyal bólogatnia, és biccentenie.*
-Darenn Soreyl *Teszi hozzá a végén, hogy az ő nevére is fény derüljön, meg hát az illem ugye.*
Hogy kerültél ide?
*Noha az hogy a lovaknál settenkedett valóban nem egy jó pont, de látszik a lányon, hogy ha lopna is csak kényszerből. Perchi vél ellentétben Soreyl kellemesebb hangvétel választ.*
~Nagyon barátságos vagy a lótolvajokkal barátom. Hogy lesz belőled városőr?~
*Nyugodt, méklyhangú választ kap a kard.*
~Könyörülettel.~
*Perchi erre felcsattan.*
~Ez nem egészen így működik Soreyl. A bűn az bűn, nem nézhetsz el mindent azért, mert úgy látszik kényszerből teszi. Ez nem igazságos~
*Perchi most kicsit felhúzta ezzel a lovagot, és ez az elemei hangján is hallatszik.*
~Ninncs idő most egy teljeskörű tárgyalásra ez e kislány. Legalább hallgassuk meg, hogy mit mond!~˜
*Erre a kard i elkusshad, és várja a fejleményeket.*
732. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-05 09:13:25
Üzenet elküldve: 2019-11-05 09:13:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bizony ő maga is elgondolkozik, hogy vajon mi a fene törtênhetett itt, hová lett mindenki. Nem így hallotta a történeteket a városban a Krenkataurról.*
-Na szerintem sem. De se holttest, se semmi. Vagy nagyon sietősen távoztak valami miatt, vagy nem tudom.
*A valami miattot kicsit meg is nyomja, nyomatékot adva a "valami" szónak. Közben elindulnak befelé, hisz ahogy Soreyl is megerősíti, kár lenne kint tátani a szájukat. Azonban a közlemény eszesebbnek bizonyult, mint Brox, hisz nem felejtette el a fáklyát.*
-De hülye vagyok, a lovon hagytam az enyém... Mindjárt jövök. Így nem látunk semmit.
*Azzal elindul kifelé a fáklya ügyében, Soreyl akár követheti is, ha nem akar egyedül maradni, de maradhat is, ezt a döntést meghagyja neki. Ahogy kiért a tárnából elég hamar, hisz vajmi keveset haladtak befelé eddig, meglát egy alakot ólálkodni. Hamar ráeszmél hogy nem zsoldos az, vagy bandita, csak egy tépázott madárkát, egy fiatal lányka az. Meghökken egy pillanatra, arra gondol, hogy vajon innen jöhetett-e, vagy itt volt-e rab korábban. Gyötört ábrázata erre enged következtetni. Nem szeretnê előkészíteni, így kedvesen szól hozzá, ahogy üres, fegyvertelen tenyerét mutatja.*
-Szia kedves. Veled meg mi történt? Jól vagy? Ne félj, nem bántalak.
*El tudja képzelni, hogy épp a könnyű préda vezethette ide, de el nem követett bűnökért senkit sem ítélne el. Meg aztán ki tudja, hogy tényleg mi van ezzel a lánnyal.*
-Az én nevem Bredoc, és a városi őrségtől jöttem. Nem tudod mi történt itt?
*Mutat kezével a bányára, hátha ez a talán közvetlenebb téma feloldja az esetleges feszültséget.*
*Bizony ő maga is elgondolkozik, hogy vajon mi a fene törtênhetett itt, hová lett mindenki. Nem így hallotta a történeteket a városban a Krenkataurról.*
-Na szerintem sem. De se holttest, se semmi. Vagy nagyon sietősen távoztak valami miatt, vagy nem tudom.
*A valami miattot kicsit meg is nyomja, nyomatékot adva a "valami" szónak. Közben elindulnak befelé, hisz ahogy Soreyl is megerősíti, kár lenne kint tátani a szájukat. Azonban a közlemény eszesebbnek bizonyult, mint Brox, hisz nem felejtette el a fáklyát.*
-De hülye vagyok, a lovon hagytam az enyém... Mindjárt jövök. Így nem látunk semmit.
*Azzal elindul kifelé a fáklya ügyében, Soreyl akár követheti is, ha nem akar egyedül maradni, de maradhat is, ezt a döntést meghagyja neki. Ahogy kiért a tárnából elég hamar, hisz vajmi keveset haladtak befelé eddig, meglát egy alakot ólálkodni. Hamar ráeszmél hogy nem zsoldos az, vagy bandita, csak egy tépázott madárkát, egy fiatal lányka az. Meghökken egy pillanatra, arra gondol, hogy vajon innen jöhetett-e, vagy itt volt-e rab korábban. Gyötört ábrázata erre enged következtetni. Nem szeretnê előkészíteni, így kedvesen szól hozzá, ahogy üres, fegyvertelen tenyerét mutatja.*
-Szia kedves. Veled meg mi történt? Jól vagy? Ne félj, nem bántalak.
*El tudja képzelni, hogy épp a könnyű préda vezethette ide, de el nem követett bűnökért senkit sem ítélne el. Meg aztán ki tudja, hogy tényleg mi van ezzel a lánnyal.*
-Az én nevem Bredoc, és a városi őrségtől jöttem. Nem tudod mi történt itt?
*Mutat kezével a bányára, hátha ez a talán közvetlenebb téma feloldja az esetleges feszültséget.*
731. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:58:56
Üzenet elküldve: 2019-11-04 20:58:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Az erdőből bukdácsol ki, s rögtön meg is torpan a szabadabb terep láttán, majd visszahúzódik a bozótosba.
Félve néz körül, de nem lát semmi mozgolódást, pusztán a két magányosan álló lovat, amik mégis arra utalnak, hogy vannak itt valakik, méghozzá feltehetően ketten.
Egy darabig habozik és vár, de aztán úgy látja, nincs már sok veszítenivalója, úgyhogy előbújik és lassan, óvatosan megközelíti a lovakat.
Ruhái koszosak és szaggatottak, ahogyan ő maga is. Pontosan úgy néz ki, mint aki egy ideje már nem látott civilizált vidéket fürdővízzel, ággyal és fedéllel a feje fölött. Néhány látható sérülése is van, főként ágaktól és tüskés bokroktól szerzett karcolások, de a szája is sebes, illetve a bal szeme körül zúzódás nyoma látszik.
Elnéz a barlang bejárata felé menet közben, de az egyelőre sötéten tátong, így képtelen látni, van-e odabent valaki...
Ha sikerül eljutnia a lovakhoz, akkor vigyázva mozgolódik a közelükben egy keveset, hogy lássa, mennyire kell tartania tőlük. A nyeregtáskához szeretne eljutni, ha lát ilyet, de zaklatott elméjében bizony az a gondolat is megfordul, hogy elkösse az egyik állatot.*
*Az erdőből bukdácsol ki, s rögtön meg is torpan a szabadabb terep láttán, majd visszahúzódik a bozótosba.
Félve néz körül, de nem lát semmi mozgolódást, pusztán a két magányosan álló lovat, amik mégis arra utalnak, hogy vannak itt valakik, méghozzá feltehetően ketten.
Egy darabig habozik és vár, de aztán úgy látja, nincs már sok veszítenivalója, úgyhogy előbújik és lassan, óvatosan megközelíti a lovakat.
Ruhái koszosak és szaggatottak, ahogyan ő maga is. Pontosan úgy néz ki, mint aki egy ideje már nem látott civilizált vidéket fürdővízzel, ággyal és fedéllel a feje fölött. Néhány látható sérülése is van, főként ágaktól és tüskés bokroktól szerzett karcolások, de a szája is sebes, illetve a bal szeme körül zúzódás nyoma látszik.
Elnéz a barlang bejárata felé menet közben, de az egyelőre sötéten tátong, így képtelen látni, van-e odabent valaki...
Ha sikerül eljutnia a lovakhoz, akkor vigyázva mozgolódik a közelükben egy keveset, hogy lássa, mennyire kell tartania tőlük. A nyeregtáskához szeretne eljutni, ha lát ilyet, de zaklatott elméjében bizony az a gondolat is megfordul, hogy elkösse az egyik állatot.*
730. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-10-30 17:31:38
Üzenet elküldve: 2019-10-30 17:31:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Az egyre sziklásodó táj lassan, de biztosan fedi fel a barlangrendszer bejáratát. A sziklafalban elterpeszkedő terebélyes lyuk, mint egy látcső a semmibe, feketén nyúlik be a hegy alá. Nem kicsit disszonáns a lovag számára a helyzet: rejtélyesen sötét barlang, és idilli madárfütty. Soreyl megállítja a kancát, és megsímogatja a fejét.*
~Bassza meg!~
*Gondolja ezúttal a lovag, és ezen nem megszokott reakcióra Perchipfell azonnal ugrik.*
~Ejnye barátom csapj a szádra! Hogy beszélsz?~
*Inti meg a lovagot a kardja, aztán már kapja is a hűvös választ*
~Ahogy ilyen helyzetben kell. Se őrök se rabok. Elsőre rosszabbak a jelek mint gondoltam~
*Mondja magában, és ez a helyzet hogy semmi jele, semminek, nem tetszik neki.*
-Gondolom nem csendes pihenőt ülnek.
*Mondja a lovag szarkasztikusan. Körbe járják így ketten az inkriminált területet. Tüzetesebb vizsgálódás után elhagyott szerszámokat, ürességet találnak. Mintha mind az őrök, mind a rabok egy szempillantás alatt eltűntek volna dolguk kellős közepén. A lovára rakott vászonzsákból kiveszi a tűzkövet meg a fáklyát.*
-Kár lenne idekint tátani a szánkat.
*Mondja a parancsnokhelyettes szavaira, és komoly arccal bólint. És azzal elindul. Ha haladnak befelé, és minden zökkenő mentesen megy, amint sötétebbnek bizonyulnak a látási viszonyok, meggyújtja a fáklyát, hogy jobban lássanak. Kíváncsian várja a szemük elé táruló fejleményeket.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Az egyre sziklásodó táj lassan, de biztosan fedi fel a barlangrendszer bejáratát. A sziklafalban elterpeszkedő terebélyes lyuk, mint egy látcső a semmibe, feketén nyúlik be a hegy alá. Nem kicsit disszonáns a lovag számára a helyzet: rejtélyesen sötét barlang, és idilli madárfütty. Soreyl megállítja a kancát, és megsímogatja a fejét.*
~Bassza meg!~
*Gondolja ezúttal a lovag, és ezen nem megszokott reakcióra Perchipfell azonnal ugrik.*
~Ejnye barátom csapj a szádra! Hogy beszélsz?~
*Inti meg a lovagot a kardja, aztán már kapja is a hűvös választ*
~Ahogy ilyen helyzetben kell. Se őrök se rabok. Elsőre rosszabbak a jelek mint gondoltam~
*Mondja magában, és ez a helyzet hogy semmi jele, semminek, nem tetszik neki.*
-Gondolom nem csendes pihenőt ülnek.
*Mondja a lovag szarkasztikusan. Körbe járják így ketten az inkriminált területet. Tüzetesebb vizsgálódás után elhagyott szerszámokat, ürességet találnak. Mintha mind az őrök, mind a rabok egy szempillantás alatt eltűntek volna dolguk kellős közepén. A lovára rakott vászonzsákból kiveszi a tűzkövet meg a fáklyát.*
-Kár lenne idekint tátani a szánkat.
*Mondja a parancsnokhelyettes szavaira, és komoly arccal bólint. És azzal elindul. Ha haladnak befelé, és minden zökkenő mentesen megy, amint sötétebbnek bizonyulnak a látási viszonyok, meggyújtja a fáklyát, hogy jobban lássanak. Kíváncsian várja a szemük elé táruló fejleményeket.*
729. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-10-29 09:28:01
Üzenet elküldve: 2019-10-29 09:28:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Lassan érkezik a területre, oldalán Soreyl, alatta hűséges paripája. Oldalán, és hátán két legszenvedélyesebb szeretői, a kardjai. Lelkében tűz, elméjében hűs, jeges folyó. Talán ez a legjobb párosítás. Fordítva pedig a legszerencsétlenebb.*
-Különös. Nagy itt a csend, barátom. Talán túl nagy.
*Lovával megáll, ahogy a környéket szemléli meg egy pillanatra. Aztán elindul, alaposan körbejárja, amit lehet.*
-Se vér, se nyomok. Csak néma csend, halott csend. Nagyon különös.
*Majd csak leszáll a lóról, hisz a bányába esetleg ha bemennének, úgy azt biztos nem lóháton szeretné. Viszont itt már közelebb van az állat, mintha az erdőben hagyták volna, így ez jó döntésnek bizonyult.*
-Hmmm.
*Hümmög és gondolkozik, a szakállát vakarja, majd vállat von, és társára néz.*
-Akkor azt hiszem nincs más, mint közelebbről megnézni. Netán be is menni. Mit szólsz? Idekint nem sok mindent találunk.
*Nem sok kedve van mondjuk bemenni, de hát ezért jöttek ide, ez a parancs, és így is-úgyis fel kell deríteni, hogy mi történt itt, és hogy hogy állnak most a dolgok.*
-A lovakat hagyjuk itt, így máris közelebb van, mintha az erdőig kéne futni páncélban. Így valamivel jobb a helyzetünk.
*Azzal elindul befelé, reméli, hogy Soreyl sem akar kint ácsorogni naphosszat.*
*Lassan érkezik a területre, oldalán Soreyl, alatta hűséges paripája. Oldalán, és hátán két legszenvedélyesebb szeretői, a kardjai. Lelkében tűz, elméjében hűs, jeges folyó. Talán ez a legjobb párosítás. Fordítva pedig a legszerencsétlenebb.*
-Különös. Nagy itt a csend, barátom. Talán túl nagy.
*Lovával megáll, ahogy a környéket szemléli meg egy pillanatra. Aztán elindul, alaposan körbejárja, amit lehet.*
-Se vér, se nyomok. Csak néma csend, halott csend. Nagyon különös.
*Majd csak leszáll a lóról, hisz a bányába esetleg ha bemennének, úgy azt biztos nem lóháton szeretné. Viszont itt már közelebb van az állat, mintha az erdőben hagyták volna, így ez jó döntésnek bizonyult.*
-Hmmm.
*Hümmög és gondolkozik, a szakállát vakarja, majd vállat von, és társára néz.*
-Akkor azt hiszem nincs más, mint közelebbről megnézni. Netán be is menni. Mit szólsz? Idekint nem sok mindent találunk.
*Nem sok kedve van mondjuk bemenni, de hát ezért jöttek ide, ez a parancs, és így is-úgyis fel kell deríteni, hogy mi történt itt, és hogy hogy állnak most a dolgok.*
-A lovakat hagyjuk itt, így máris közelebb van, mintha az erdőig kéne futni páncélban. Így valamivel jobb a helyzetünk.
*Azzal elindul befelé, reméli, hogy Soreyl sem akar kint ácsorogni naphosszat.*
728. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-10-29 00:16:28
Üzenet elküldve: 2019-10-29 00:16:28
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Hőseink a fás területet maguk mögött hagyva megérkeznek a Krenkataur sziklásabb területéhez. A barlangrendszernél első ránézésre semmi különöset nem látnak, de nem csak különöset, hanem egyébként sem. A hely tökéletesen csendes, rendezett, pár eldobott tárgyat tekintve semmi jele nincs munkának, és Bredoc, illetve Soreyl jól sejtheti, hogy a rabok aligha élvezhetik az ebédszünet luxusát. Akárha jártak már itt korábban, akár nem, mégis sejthetik, hogy nem egészen így kell lennie a dolgoknak, ahogy éppen van. A csend ebben a helyzetben kifejezetten nyomasztó, és nem mellesleg aggasztó, ami könnyen lehet, hogy a két képzett harcost is félelemmel tölti el.
Amennyiben körbejárják a Krenkataur bejáratát, és annak környékét, láthatják, hogy semmi jele nincs esetleges vérontásnak, bányaomlásnak, vagy egyéb lehetséges tragédiának. Egyelőre ennyit tapasztalnak, meg a közeli fákon fesztelenül énekelgető madarak énekét élvezhetik, és akár mondhatni idilli környezetben dönthetik el, hogy miként szeretnének tovább haladni az eddig tapasztaltak alapján.*
*Hőseink a fás területet maguk mögött hagyva megérkeznek a Krenkataur sziklásabb területéhez. A barlangrendszernél első ránézésre semmi különöset nem látnak, de nem csak különöset, hanem egyébként sem. A hely tökéletesen csendes, rendezett, pár eldobott tárgyat tekintve semmi jele nincs munkának, és Bredoc, illetve Soreyl jól sejtheti, hogy a rabok aligha élvezhetik az ebédszünet luxusát. Akárha jártak már itt korábban, akár nem, mégis sejthetik, hogy nem egészen így kell lennie a dolgoknak, ahogy éppen van. A csend ebben a helyzetben kifejezetten nyomasztó, és nem mellesleg aggasztó, ami könnyen lehet, hogy a két képzett harcost is félelemmel tölti el.
Amennyiben körbejárják a Krenkataur bejáratát, és annak környékét, láthatják, hogy semmi jele nincs esetleges vérontásnak, bányaomlásnak, vagy egyéb lehetséges tragédiának. Egyelőre ennyit tapasztalnak, meg a közeli fákon fesztelenül énekelgető madarak énekét élvezhetik, és akár mondhatni idilli környezetben dönthetik el, hogy miként szeretnének tovább haladni az eddig tapasztaltak alapján.*
727. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-10-26 13:58:00
Üzenet elküldve: 2019-10-26 13:58:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Na végre! Megyünk levágunk néhány rohadékot?~
*Kérdezi Perchi izgatottan, miután Brox is lovára száll. Soreyl gyorsan rendre is inti.*
~Perchi. Reményeink szerint börtönőrök, és rabok lesznek a garlangban, szépen rendben. Reméljük nem kell harcolunk. Viselkedj.~
*Inti rendre a lovag a kardját. A parancsnokhelyettes néhány megjegyzésére ugyan Soreylnek lenne válasza, de Perchipfellel készségesen figyelmezteti.*
~Ne feledd Soreyl. A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, mégis csak nagyon ritkán érdekel a másé.~
*Inti csöndre kardja a lovagot, és a tanácsot meg is fogadja. Végtére is a felettese és egy ilyen küldetés idejére nincs helye ellentétnek, vagy státusz harcnak.*
-Igen mehetünk.
*Mondja tárgyilagosan és egy kellemes tempóban elindítja lovát. A kanca ritmusosan lassú lépésben halad át az erdőségben és nemsokára felsejlik nekik a Krenkataur Barlangrendszer lassan körvonalazódó sziluattje. Soreyl izgatott, és feszült. A pozitív izgalom megkeményíti izmait, szívét, és gondolatait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Na végre! Megyünk levágunk néhány rohadékot?~
*Kérdezi Perchi izgatottan, miután Brox is lovára száll. Soreyl gyorsan rendre is inti.*
~Perchi. Reményeink szerint börtönőrök, és rabok lesznek a garlangban, szépen rendben. Reméljük nem kell harcolunk. Viselkedj.~
*Inti rendre a lovag a kardját. A parancsnokhelyettes néhány megjegyzésére ugyan Soreylnek lenne válasza, de Perchipfellel készségesen figyelmezteti.*
~Ne feledd Soreyl. A vélemény olyan mint a segglyuk. Mindenkinek van, mégis csak nagyon ritkán érdekel a másé.~
*Inti csöndre kardja a lovagot, és a tanácsot meg is fogadja. Végtére is a felettese és egy ilyen küldetés idejére nincs helye ellentétnek, vagy státusz harcnak.*
-Igen mehetünk.
*Mondja tárgyilagosan és egy kellemes tempóban elindítja lovát. A kanca ritmusosan lassú lépésben halad át az erdőségben és nemsokára felsejlik nekik a Krenkataur Barlangrendszer lassan körvonalazódó sziluattje. Soreyl izgatott, és feszült. A pozitív izgalom megkeményíti izmait, szívét, és gondolatait.*
726. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-10-26 11:32:28
Üzenet elküldve: 2019-10-26 11:32:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Akkor ez eldőlt, azt hiszem.~
*Azzal ő is feláll, majd elrendezgeti a dolgait, meghúzza a szíjakat, és felpattan a lóra. Elengedi a kötözést, és párat odalép Soreyl felé, hogy egymás mellett legyenek immáron lóháton ülve.*
-Nem akarok settenkedni.
*Teszi hozzá, ha esetleg ez lett volna a másik terve.*
-Nem vagyunk olyan alakok. Bízom benne, hogy vannak ott emberek egyébként, akikkel lehet szót érteni.
*Vonja meg vállát némileg, megforgatja nyakát, mely reccsen egy párat, akár a száraz faág, mikor rálépnek. Majd lassú léptekre ösztökéli a lovat, és így, séta tempóban indul a Krenkataur barlangredszer felé, legalábbis, ami egykor az volt, ami. A fákat hamar a sziklásabb, kopár terület váltja fel. Nem akar nagyon közel menni egyelőre, hisz nem tudja, hogy mi vár rájuk. Előbb azért megnézné magának, hátha lát innen valamit.*
-Na ja. Fasza volt. Rám is fért már.
*Megvillantja fehér fogait, ahogy vigyorod a másikra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Akkor ez eldőlt, azt hiszem.~
*Azzal ő is feláll, majd elrendezgeti a dolgait, meghúzza a szíjakat, és felpattan a lóra. Elengedi a kötözést, és párat odalép Soreyl felé, hogy egymás mellett legyenek immáron lóháton ülve.*
-Nem akarok settenkedni.
*Teszi hozzá, ha esetleg ez lett volna a másik terve.*
-Nem vagyunk olyan alakok. Bízom benne, hogy vannak ott emberek egyébként, akikkel lehet szót érteni.
*Vonja meg vállát némileg, megforgatja nyakát, mely reccsen egy párat, akár a száraz faág, mikor rálépnek. Majd lassú léptekre ösztökéli a lovat, és így, séta tempóban indul a Krenkataur barlangredszer felé, legalábbis, ami egykor az volt, ami. A fákat hamar a sziklásabb, kopár terület váltja fel. Nem akar nagyon közel menni egyelőre, hisz nem tudja, hogy mi vár rájuk. Előbb azért megnézné magának, hátha lát innen valamit.*
-Na ja. Fasza volt. Rám is fért már.
*Megvillantja fehér fogait, ahogy vigyorod a másikra.*
725. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-02-23 01:21:13
Üzenet elküldve: 2019-02-23 01:21:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hét lakat alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A dolgos nap hamar eltelik a tárnákban. A bányából sorban vánszorognak ki a rabok. A büntetőtelep udvarán csörögnek a láncok, csosszannak a lábak, egy-két feljajduló nyögés hangzik. A csákányokat mindenki leadja, mire a mindenes mindegyik fegyencnek odalöki egy kis batyuban a napi fejadagját. Aztán a rabokat beterelik a celláikba. Gabi a magánzárkájába lépve csak bevágja a sarokba az ételes batyut és eldől a priccsén, pillanatokon belül elalszik. A munkatábor elcsöndesül.
Nem tudni mennyi idő telik el, de már jócskán éjben jár az este, amikor Gabi összerándul fektében és felpattannak a szemei. Felül.*
- Ki szólt?
*Kérdi rekedt, álmatag hangon a sötét zárkában a semmitől. Ahogy nem kérdezett senki semmit Gabaradiatól, úgy felelet sem érkezik, hiszen a mélységin kívül nincs más a négy fal között.*
~ Jaj… ne… már megint jönnek a hangok… ne… már megint a hangok… ~
*Gabi idegesen húzza fel mellkasához a lábait, majd körbenéz a cellában.*
~ Ah, talán csak rossz álom… és nem… de… ~
*A lány bizony megint hallja a hangokat, melyeket már megszámolni sem tud, olykor annyi zeng a fejében.*
- Hahhaaa!
*Nevet fel térdeire hajtva a fejét és kezd billegni ültében.*
~ Már megint… mindig a hangok… nem akarom… nem hallom! ~
*A hangoknak se szeri, se száma. Értelmezhetetlen összemosódott egyveleggé olvadnak össze az elméjében, már nem is figyel rájuk, olykor elkap egy kusza mondat foszlányt, de a hangok, azok attól még csak hangok maradnak, melyek zúgnak a fejében, miközben rajta kívül nincsen senki más a helyiségben. A mélységi hanyatt elvágódik, és a kezeit szorítja a füleire.*
- Csak a hangokat ne! Tudom, hogy drága füst csillámporból vannak és gumicukorból… drágassszágok… Kardinális Skarlát megmondta!
*Oldalra fordul, majd vissza és így forgolódik.*
- Nem hallom… neeem drágassszáágok… ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba… hehheee!
*Csapkodja tenyérrel a füleit és vonaglik tovább, aztán lefordul a deszkaágyról és a zárka kövezetén vergődik tovább. Aztán sikoltón felhördül.*
- ELÉÉÉÉG!
*Hasra fordul és az ujjaival, körmeivel kapaszkodva húzza magát a földön. Felkászálódva elkezdi magát csapkodni a zárka falai között, vállal neki az egyiknek, majd a másiknak. Horzsolódik a bőr, zúzódik a csont. Közben sivítva kiáltozik, igyekezvén túlkiabálni a hangokat a fejében, amit olykor oda is vág valahova és körmeivel a falakat kaparja.*
- Nem vagytok, Nem léteztek! Nem vagytoook!!! Csak hangok vagytok a fejemben!!! Drágassszáágok!!! MUHAHHAAAA!
*Ekkor erősen beleveri a fejét a priccse szélébe, az éjjeli vödröt felrúgja, mely csörömpölve csapódik a falnak. Egyik szemöldöke felhasad és saját vére kezdi marni a szemét. A körmei is hosszan berepednek, körömágyig marja a falakat, míg körmeit, ujjbegyeiről a bőrt is le nem gyalulja az érdes falakon. Elnézvén ujjait, betegesen vigyorog: *
- Hát ez kész… itt a piros, hol a piros…
*Az intenzív fájdalom elhomályosítja az elméjét, arcát markolja, haját tép bőrcafatos ujjaival, és csak fejhangon nevet, míg a szervezete le nem blokkolja saját magát és Gabi el nem ájul és esik össze a sötét cella közepén, melyre csend borul.*
A hozzászólás írója (Gabaradia Clarsyta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.23 01:26:50
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A dolgos nap hamar eltelik a tárnákban. A bányából sorban vánszorognak ki a rabok. A büntetőtelep udvarán csörögnek a láncok, csosszannak a lábak, egy-két feljajduló nyögés hangzik. A csákányokat mindenki leadja, mire a mindenes mindegyik fegyencnek odalöki egy kis batyuban a napi fejadagját. Aztán a rabokat beterelik a celláikba. Gabi a magánzárkájába lépve csak bevágja a sarokba az ételes batyut és eldől a priccsén, pillanatokon belül elalszik. A munkatábor elcsöndesül.
Nem tudni mennyi idő telik el, de már jócskán éjben jár az este, amikor Gabi összerándul fektében és felpattannak a szemei. Felül.*
- Ki szólt?
*Kérdi rekedt, álmatag hangon a sötét zárkában a semmitől. Ahogy nem kérdezett senki semmit Gabaradiatól, úgy felelet sem érkezik, hiszen a mélységin kívül nincs más a négy fal között.*
~ Jaj… ne… már megint jönnek a hangok… ne… már megint a hangok… ~
*Gabi idegesen húzza fel mellkasához a lábait, majd körbenéz a cellában.*
~ Ah, talán csak rossz álom… és nem… de… ~
*A lány bizony megint hallja a hangokat, melyeket már megszámolni sem tud, olykor annyi zeng a fejében.*
- Hahhaaa!
*Nevet fel térdeire hajtva a fejét és kezd billegni ültében.*
~ Már megint… mindig a hangok… nem akarom… nem hallom! ~
*A hangoknak se szeri, se száma. Értelmezhetetlen összemosódott egyveleggé olvadnak össze az elméjében, már nem is figyel rájuk, olykor elkap egy kusza mondat foszlányt, de a hangok, azok attól még csak hangok maradnak, melyek zúgnak a fejében, miközben rajta kívül nincsen senki más a helyiségben. A mélységi hanyatt elvágódik, és a kezeit szorítja a füleire.*
- Csak a hangokat ne! Tudom, hogy drága füst csillámporból vannak és gumicukorból… drágassszágok… Kardinális Skarlát megmondta!
*Oldalra fordul, majd vissza és így forgolódik.*
- Nem hallom… neeem drágassszáágok… ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba-ba… hehheee!
*Csapkodja tenyérrel a füleit és vonaglik tovább, aztán lefordul a deszkaágyról és a zárka kövezetén vergődik tovább. Aztán sikoltón felhördül.*
- ELÉÉÉÉG!
*Hasra fordul és az ujjaival, körmeivel kapaszkodva húzza magát a földön. Felkászálódva elkezdi magát csapkodni a zárka falai között, vállal neki az egyiknek, majd a másiknak. Horzsolódik a bőr, zúzódik a csont. Közben sivítva kiáltozik, igyekezvén túlkiabálni a hangokat a fejében, amit olykor oda is vág valahova és körmeivel a falakat kaparja.*
- Nem vagytok, Nem léteztek! Nem vagytoook!!! Csak hangok vagytok a fejemben!!! Drágassszáágok!!! MUHAHHAAAA!
*Ekkor erősen beleveri a fejét a priccse szélébe, az éjjeli vödröt felrúgja, mely csörömpölve csapódik a falnak. Egyik szemöldöke felhasad és saját vére kezdi marni a szemét. A körmei is hosszan berepednek, körömágyig marja a falakat, míg körmeit, ujjbegyeiről a bőrt is le nem gyalulja az érdes falakon. Elnézvén ujjait, betegesen vigyorog: *
- Hát ez kész… itt a piros, hol a piros…
*Az intenzív fájdalom elhomályosítja az elméjét, arcát markolja, haját tép bőrcafatos ujjaival, és csak fejhangon nevet, míg a szervezete le nem blokkolja saját magát és Gabi el nem ájul és esik össze a sötét cella közepén, melyre csend borul.*
A hozzászólás írója (Gabaradia Clarsyta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.02.23 01:26:50
724. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-01-31 14:09:42
Üzenet elküldve: 2019-01-31 14:09:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hét lakat alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A B. tárna bejáratánál egy lámpást lóbáló, fehér hajú törpe ácsorog, sisakján két égő gyertya, olvadt viasz csöpög róla. A nagydarab bunkó és egy nyurgább szikár őr felügyel a rabokra. Ekkor lép a sorhoz egy foglár, aki láncos láb és kar béklyókat oszt az őröknek, hogy csatolják fel a rabokra a láncokat, amik elég teret engednek a végtagoknak a bányamunkához, de az esetleges szökési próbálkozásoknak elejét veszik. A lány csuklóit és bokáit már többször törték fel véresre a bilincsek, amik már elhegesedtek. A nagydarab bunkó őr megy oda Gabihoz, hogy vasba verje. A lány fásultan odanyújtja karjait. Felkerülnek a béklyók, majd Gabi hátraveti a kámzsáját, arca előtűnik; palaszürke bőrszín, barna szemek, jellegtelen arcvonások, fekete hosszú haja az arcába lóg. Se nem szép, se nem csúf jelenség, csak olyan egykedvű búskomorságot árasztó.
A bányász törpe megszólal, indulásra buzdítóan.*
- Hejhó! Na, uzsgyi munkára!
*Gabaradia a sorral indul is a tárnába.*
A hozzászólás írója (Gabaradia Clarsyta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 14:13:37
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A B. tárna bejáratánál egy lámpást lóbáló, fehér hajú törpe ácsorog, sisakján két égő gyertya, olvadt viasz csöpög róla. A nagydarab bunkó és egy nyurgább szikár őr felügyel a rabokra. Ekkor lép a sorhoz egy foglár, aki láncos láb és kar béklyókat oszt az őröknek, hogy csatolják fel a rabokra a láncokat, amik elég teret engednek a végtagoknak a bányamunkához, de az esetleges szökési próbálkozásoknak elejét veszik. A lány csuklóit és bokáit már többször törték fel véresre a bilincsek, amik már elhegesedtek. A nagydarab bunkó őr megy oda Gabihoz, hogy vasba verje. A lány fásultan odanyújtja karjait. Felkerülnek a béklyók, majd Gabi hátraveti a kámzsáját, arca előtűnik; palaszürke bőrszín, barna szemek, jellegtelen arcvonások, fekete hosszú haja az arcába lóg. Se nem szép, se nem csúf jelenség, csak olyan egykedvű búskomorságot árasztó.
A bányász törpe megszólal, indulásra buzdítóan.*
- Hejhó! Na, uzsgyi munkára!
*Gabaradia a sorral indul is a tárnába.*
A hozzászólás írója (Gabaradia Clarsyta) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.31 14:13:37
723. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-01-29 01:21:22
Üzenet elküldve: 2019-01-29 01:21:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítésben//
*Lesha megpillantja a hegyesre fent cölöp falakat, a tábort közre fogó őrtornyokat. A büntetőtelep üzemel, bár nem lát nagy mozgást. Nyilván a rabok már a bányában robotolnak. Csak őrökből lát néhányat strázsálni az udvaron, és persze a négy őrtoronyban is némi mozgolódást.*
~ Hófödte sipkákra! Ezt rendesen őrzik. Hmm… megnézem, arra mi van. ~
*Az óriás lány eloldalaz, igyekszik körbejárni a tábort. Közben járnak az agytekervényei.*
~ Mondjuk, bejutni nem gondolnám, hogy nehéz lenne, de kijönni… fúh. ~
*Több szénnel teli csille is sorakozik a bányatábor kapuja mellett. Néhány fegyenccel éppen egy szekérre rakják fel a kitermelt szenet, ami elé közben két lóöszvért fognak be. A méretes leányzó a fák és sziklák között halad tovább. Lassan körbeéri a területet, és már kezdi eltölteni az aggodalom, hogy bizony nincs másik bejárat a barlangrendszerbe.*
~ A csudi-mudiba… de kell hogy legyen. ~
*A vándor hősnőnk már inkább csörtet, mint oson. Talán ezért sem veszi észre, hogy a talaj hirtelen süppedősebbre vált alatta, pontosabban nem időben fogja fel.*
//Aktív képesség: felfedezés//
*Leshát egyszeriben elnyeli a föld. Még sikoltania sincs ideje, olyan gyorsan történik minden, csak arra eszmél, hogy omladék föld borítja, és hanyatt elterülve fekszik. Feje fölött a magasban tátongó hasadékkal. Köhécselve ül fel, mert az elvágódástól tüdejében szorult a levegő.*
- Teringettét!
~ Ez… de hiszen ez… egy barlangjárat! Tyű, de jó! ~
*A szűk földalatti járat lejtve folytatódik is. Leshán izgatottság lesz úrrá, szinte fel is pattan. El is indul, de aztán megtorpan. Tovább menne, de tudja, hogy egyhamar ki már nemigen jönne. Lesha vívódik magában. Felpillant a magasba, ahonnan bezuhant ide. Becslése szerint a hasadék nincs magasabban másfél méternél, persze csak az ő termetéhez mérten. Az átmérője pedig nem éri el a másfél métert sem. Azonban csak most gondolkodik el, hogy hogyan fog innen kimászni, lehet nem is tud, és csak tovább kéne mennie. Úgy dönt, hogy megnézi hova vezet ez a járat. Elég hamar végig ér rajta, már ha lehet ezt mondani, mert a sötét derengésben a járat nyolcfelé ágazik el. Még Lesha is belátja, hogy ezeknek nem vághat neki, egy szál magában semmiképpen. Visszafordul, de ekkor a csizmája talpa valamin finoman megcsúszik, ami mellé még furcsa roppanó hang is vegyül. Lehajol és felveszi a földről a valamit. A tapintása is különös. Valami háromszögletű szerves képlet. Az óriás lány visszasiet a hasadékhoz, hogy annak fényében szemrevételezze, hogy mit is talált. Ismét leesik az álla. Egy nagy pikkely, mely úgy csillog, mint a szentjánosbogarak kitinpáncélja. Elmosolyodva elteszi. Aztán nagy szusszanással néz fel a hasadékra. Természetesen, a lándzsájával, a kötéllel és az ostorával machinál fejben. A kötelet rákötözi a lándzsája közepére, és mint valami mászóvasat elhajítja. Másodjára sikerül úgy feldobnia, hogy keresztben megakadjon. Néhányszor ránehezedik, hogy tovább omlik-e, de úgy tűnik, bírja a súlyát. Felmászik, és hason kivergődik annyira, hogy az oldalán el tudjon gurulni, ezzel eloszlatva a testsúlyát. Ahogy biztosabb talajt ér feltápászkodik, hátra veti csuklyáját, lesöprögeti magát, igazít egyet prémpalástján, majd körbenézve az agyába vési a helyet, hogy visszataláljon ide. Lándzsájáról leoldja a kötelet, amit a vállára kap, aztán, mint a vándorbotot meglendítve indul vissza a rönkházhoz.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.29 01:28:43
*Lesha megpillantja a hegyesre fent cölöp falakat, a tábort közre fogó őrtornyokat. A büntetőtelep üzemel, bár nem lát nagy mozgást. Nyilván a rabok már a bányában robotolnak. Csak őrökből lát néhányat strázsálni az udvaron, és persze a négy őrtoronyban is némi mozgolódást.*
~ Hófödte sipkákra! Ezt rendesen őrzik. Hmm… megnézem, arra mi van. ~
*Az óriás lány eloldalaz, igyekszik körbejárni a tábort. Közben járnak az agytekervényei.*
~ Mondjuk, bejutni nem gondolnám, hogy nehéz lenne, de kijönni… fúh. ~
*Több szénnel teli csille is sorakozik a bányatábor kapuja mellett. Néhány fegyenccel éppen egy szekérre rakják fel a kitermelt szenet, ami elé közben két lóöszvért fognak be. A méretes leányzó a fák és sziklák között halad tovább. Lassan körbeéri a területet, és már kezdi eltölteni az aggodalom, hogy bizony nincs másik bejárat a barlangrendszerbe.*
~ A csudi-mudiba… de kell hogy legyen. ~
*A vándor hősnőnk már inkább csörtet, mint oson. Talán ezért sem veszi észre, hogy a talaj hirtelen süppedősebbre vált alatta, pontosabban nem időben fogja fel.*
//Aktív képesség: felfedezés//
*Leshát egyszeriben elnyeli a föld. Még sikoltania sincs ideje, olyan gyorsan történik minden, csak arra eszmél, hogy omladék föld borítja, és hanyatt elterülve fekszik. Feje fölött a magasban tátongó hasadékkal. Köhécselve ül fel, mert az elvágódástól tüdejében szorult a levegő.*
- Teringettét!
~ Ez… de hiszen ez… egy barlangjárat! Tyű, de jó! ~
*A szűk földalatti járat lejtve folytatódik is. Leshán izgatottság lesz úrrá, szinte fel is pattan. El is indul, de aztán megtorpan. Tovább menne, de tudja, hogy egyhamar ki már nemigen jönne. Lesha vívódik magában. Felpillant a magasba, ahonnan bezuhant ide. Becslése szerint a hasadék nincs magasabban másfél méternél, persze csak az ő termetéhez mérten. Az átmérője pedig nem éri el a másfél métert sem. Azonban csak most gondolkodik el, hogy hogyan fog innen kimászni, lehet nem is tud, és csak tovább kéne mennie. Úgy dönt, hogy megnézi hova vezet ez a járat. Elég hamar végig ér rajta, már ha lehet ezt mondani, mert a sötét derengésben a járat nyolcfelé ágazik el. Még Lesha is belátja, hogy ezeknek nem vághat neki, egy szál magában semmiképpen. Visszafordul, de ekkor a csizmája talpa valamin finoman megcsúszik, ami mellé még furcsa roppanó hang is vegyül. Lehajol és felveszi a földről a valamit. A tapintása is különös. Valami háromszögletű szerves képlet. Az óriás lány visszasiet a hasadékhoz, hogy annak fényében szemrevételezze, hogy mit is talált. Ismét leesik az álla. Egy nagy pikkely, mely úgy csillog, mint a szentjánosbogarak kitinpáncélja. Elmosolyodva elteszi. Aztán nagy szusszanással néz fel a hasadékra. Természetesen, a lándzsájával, a kötéllel és az ostorával machinál fejben. A kötelet rákötözi a lándzsája közepére, és mint valami mászóvasat elhajítja. Másodjára sikerül úgy feldobnia, hogy keresztben megakadjon. Néhányszor ránehezedik, hogy tovább omlik-e, de úgy tűnik, bírja a súlyát. Felmászik, és hason kivergődik annyira, hogy az oldalán el tudjon gurulni, ezzel eloszlatva a testsúlyát. Ahogy biztosabb talajt ér feltápászkodik, hátra veti csuklyáját, lesöprögeti magát, igazít egyet prémpalástján, majd körbenézve az agyába vési a helyet, hogy visszataláljon ide. Lándzsájáról leoldja a kötelet, amit a vállára kap, aztán, mint a vándorbotot meglendítve indul vissza a rönkházhoz.*
A hozzászólás írója (Lesha, a Száműzött) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.01.29 01:28:43
722. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-01-28 21:23:48
Üzenet elküldve: 2019-01-28 21:23:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hét lakat alatt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Pitymallik. Enyhe szellő suhan keresztül a munkatáboron, ami felkapdossa a porhavat. Dermedt némaság lengi be a büntetőtelepet, majd…*
- Felkelni redvás csürhe! Gyerünk dógozni!
*Járja végig az egyik nagydarab bunkó fegyőr a zárkasorokat és húzza végig furkósbotját a rácsokon. Felverve a rabokat. Az utána haladó pókhasú őr több kulcscsomóval is csörögve sorban nyitja ki a cellákat.
Gabaradia Clarsyta kigrasszál a magánzárkájából. Már egy jó ideje nem tesznek be mellé senkit, mert pár nap után valahogy mindig kicsinálta a cellatársait. Az őrök tehettek vele akármit, eddig mindig ez volt a vége. Szóval, jobbnak látták, ha a kislányt egymagában tartják elzárva.*
- Sorba rendeződni hitvány férgek! Indulás a szerszámokért!
*Vezényeli egy másik őr a fegyenceknek, majd odaszól a mindenesnek.*
- Morx, te vén fostubus! Oszd már azokat a csákányokat!
*Gabi szótlanul beáll a sorba, ami komótosan halad. Megkapja a csákányát is.*
- Ma a B. és a C. tárnában fogtok dolgozni. Figyeljetek! Mert csak egyszer mondom el a beosztás és, ha valamelyik buzzernyákot nem a helyén találom, akkor három napos elzárást nyer az izzasztóba!
*Magyarázza a nagydarab bunkó őr. A rabokat számsorral jelölik, ezen a helyen senkinek nem számít a neve.*
- 10747, 33589, 49110, 22580 és 11386. A B. tárnához!
*Hallja elhangzani a saját számsorát, mire vállára dobja a csákányt és megy is a dologra, sorban a többi rab után.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Pitymallik. Enyhe szellő suhan keresztül a munkatáboron, ami felkapdossa a porhavat. Dermedt némaság lengi be a büntetőtelepet, majd…*
- Felkelni redvás csürhe! Gyerünk dógozni!
*Járja végig az egyik nagydarab bunkó fegyőr a zárkasorokat és húzza végig furkósbotját a rácsokon. Felverve a rabokat. Az utána haladó pókhasú őr több kulcscsomóval is csörögve sorban nyitja ki a cellákat.
Gabaradia Clarsyta kigrasszál a magánzárkájából. Már egy jó ideje nem tesznek be mellé senkit, mert pár nap után valahogy mindig kicsinálta a cellatársait. Az őrök tehettek vele akármit, eddig mindig ez volt a vége. Szóval, jobbnak látták, ha a kislányt egymagában tartják elzárva.*
- Sorba rendeződni hitvány férgek! Indulás a szerszámokért!
*Vezényeli egy másik őr a fegyenceknek, majd odaszól a mindenesnek.*
- Morx, te vén fostubus! Oszd már azokat a csákányokat!
*Gabi szótlanul beáll a sorba, ami komótosan halad. Megkapja a csákányát is.*
- Ma a B. és a C. tárnában fogtok dolgozni. Figyeljetek! Mert csak egyszer mondom el a beosztás és, ha valamelyik buzzernyákot nem a helyén találom, akkor három napos elzárást nyer az izzasztóba!
*Magyarázza a nagydarab bunkó őr. A rabokat számsorral jelölik, ezen a helyen senkinek nem számít a neve.*
- 10747, 33589, 49110, 22580 és 11386. A B. tárnához!
*Hallja elhangzani a saját számsorát, mire vállára dobja a csákányt és megy is a dologra, sorban a többi rab után.*
721. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-01-28 13:11:37
Üzenet elküldve: 2019-01-28 13:11:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Felderítésben//
*Ahogy a fák között halad, lassan sziklásabbra vált a terep. A környezet eme változása jelzi számára, hogy közeledik a barlangrendszerekhez. Lesha lassít léptein, és megfontoltabban közelít. Elgondolása szerint észrevétlenül néz szét a bánya, a büntetőtelep és a barlangok környékén. Lesha már sokkal testtudatosabb. Számkivetettségben élése óta, ha lassan is, de megtanult figyelni a saját testére. Tisztában van vele, hogy méretesebb mivolta miatt nem igazán a lopakodásra termett, ezért most jobban oda kell figyelnie, hogy hova lép és mit csinál. Magasságával és élénk hajkoronájával is, csak az nem szúrja ki a kopár és havas növényzetben, aki értelmi fogyatékos vagy vak. Ennek kiküszöbölésére, fejére húzza a bő csuklyáját, és összébb fogja maga körül a prémpalástját. Óvatosabbra veszi a járását is. Térdeit rogyasztva, mélyebbre engedi a súlypontját, de továbbra is hosszú lépésekkel halad. A talaj lejtősebbre vált. Az erdő is ritkulni kezd, mármint olyan értelemben, hogy lát több kivágott fát is. Olykor egy méretesebb fatörzs mellett is elmegy. Nyilván a munkatáborok építményeihez kellett kitermelni a kellő építőanyagot. Lesha szíve ilyenkor egy kicsit el is szorul. Főleg ahogy közvetlenül elhalad egy ilyen fatörzs mellett. Egy öreg tölgy. Ha akarná, még az egykori fa évgyűrűit is meg tudná számolni, persze nem akarja. Elfordítja tekintetét a kivágott fáról, és a lejtős talajon tovább ereszkedik lefelé. Nem akar feltűnést kelteni. Ha fegyőrség olyan képzet, ahogy olvasta, akkor jobb, ha nem szúr szemet, mivel még azt gondolhatnák róla, hogy a kitermelt bányajavakat szándékozik megdézsmálni, vagy rabok megszöktetésére készül. A szőrmés holmiba burkolózva, hol guggolásban megállva, hol fél térdelve, hosszú lábaival kúszva, olykor előre dőlve, szabad kezét letámasztva, lándzsáját a talajra merőlegesen tartva, lassan mozog. Az óriás teremtést, jelenleg nem nézhető többnek, mint valami erdei állat. Perpillanat, a legkifejezőbb hasonlat rá, az osonó medve lenne.*
*Ahogy a fák között halad, lassan sziklásabbra vált a terep. A környezet eme változása jelzi számára, hogy közeledik a barlangrendszerekhez. Lesha lassít léptein, és megfontoltabban közelít. Elgondolása szerint észrevétlenül néz szét a bánya, a büntetőtelep és a barlangok környékén. Lesha már sokkal testtudatosabb. Számkivetettségben élése óta, ha lassan is, de megtanult figyelni a saját testére. Tisztában van vele, hogy méretesebb mivolta miatt nem igazán a lopakodásra termett, ezért most jobban oda kell figyelnie, hogy hova lép és mit csinál. Magasságával és élénk hajkoronájával is, csak az nem szúrja ki a kopár és havas növényzetben, aki értelmi fogyatékos vagy vak. Ennek kiküszöbölésére, fejére húzza a bő csuklyáját, és összébb fogja maga körül a prémpalástját. Óvatosabbra veszi a járását is. Térdeit rogyasztva, mélyebbre engedi a súlypontját, de továbbra is hosszú lépésekkel halad. A talaj lejtősebbre vált. Az erdő is ritkulni kezd, mármint olyan értelemben, hogy lát több kivágott fát is. Olykor egy méretesebb fatörzs mellett is elmegy. Nyilván a munkatáborok építményeihez kellett kitermelni a kellő építőanyagot. Lesha szíve ilyenkor egy kicsit el is szorul. Főleg ahogy közvetlenül elhalad egy ilyen fatörzs mellett. Egy öreg tölgy. Ha akarná, még az egykori fa évgyűrűit is meg tudná számolni, persze nem akarja. Elfordítja tekintetét a kivágott fáról, és a lejtős talajon tovább ereszkedik lefelé. Nem akar feltűnést kelteni. Ha fegyőrség olyan képzet, ahogy olvasta, akkor jobb, ha nem szúr szemet, mivel még azt gondolhatnák róla, hogy a kitermelt bányajavakat szándékozik megdézsmálni, vagy rabok megszöktetésére készül. A szőrmés holmiba burkolózva, hol guggolásban megállva, hol fél térdelve, hosszú lábaival kúszva, olykor előre dőlve, szabad kezét letámasztva, lándzsáját a talajra merőlegesen tartva, lassan mozog. Az óriás teremtést, jelenleg nem nézhető többnek, mint valami erdei állat. Perpillanat, a legkifejezőbb hasonlat rá, az osonó medve lenne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984