Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-10 18:23:43
Üzenet elküldve: 2020-08-10 18:23:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nos ugyancsak bajban lehetnek, ha egy unatkozó mágus az ellenség, nem sok fegyvert ismer a parancsnokhelyettes ellenük, hogy hogy lehetne védekezni egy mágus erejével szemben, talán ha lecsapja a fejét az segíthet. Persze, ha lesz erre lehetősége. Immár csak öten haladnak előre, vagyis inkább felfelé, hisz találnak egy létrán, mely tiszta járatba vezet, legalábbis nem várják őket fegyvert fogva. Csendben mozognak, egymást segítve, ahol kell. Fél szemét mindig a kapitányon és Garsinon tartja, biztos ami biztos. Ahogy haladnak, egyszer csak a folyosó végén két horpasztó őrt látnak meg. Bredoc azonnal megáll, a többieket is kezével inti ugyanerre, s kezét a szájára helyezi, jelezvén, hogy most aztán nagyon csöndben kell lenni. A kapitány számszeríját böki meg óvatosan, és mutat a kettősre, majd ő maga nagyon lassú és halk léptekkel indulna el feléjük, ha teheti, s örülne, ha Soreyl is vele tartana, ezt egy apró jelzéssel jelzi felé. Bízik benne, hogy ha fel is ébrednek, a számszeríjjal a kapitány tudja őket fedezni. Garsint pedig szeretné a kapitány mellett tudni, hogy figyelhessenek kölcsönösen egymásra.*
*Nos ugyancsak bajban lehetnek, ha egy unatkozó mágus az ellenség, nem sok fegyvert ismer a parancsnokhelyettes ellenük, hogy hogy lehetne védekezni egy mágus erejével szemben, talán ha lecsapja a fejét az segíthet. Persze, ha lesz erre lehetősége. Immár csak öten haladnak előre, vagyis inkább felfelé, hisz találnak egy létrán, mely tiszta járatba vezet, legalábbis nem várják őket fegyvert fogva. Csendben mozognak, egymást segítve, ahol kell. Fél szemét mindig a kapitányon és Garsinon tartja, biztos ami biztos. Ahogy haladnak, egyszer csak a folyosó végén két horpasztó őrt látnak meg. Bredoc azonnal megáll, a többieket is kezével inti ugyanerre, s kezét a szájára helyezi, jelezvén, hogy most aztán nagyon csöndben kell lenni. A kapitány számszeríját böki meg óvatosan, és mutat a kettősre, majd ő maga nagyon lassú és halk léptekkel indulna el feléjük, ha teheti, s örülne, ha Soreyl is vele tartana, ezt egy apró jelzéssel jelzi felé. Bízik benne, hogy ha fel is ébrednek, a számszeríjjal a kapitány tudja őket fedezni. Garsint pedig szeretné a kapitány mellett tudni, hogy figyelhessenek kölcsönösen egymásra.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:56:05
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:56:05
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ha meg is törtek a rabság ideje alatt a férfiak, most valóban olyasmi csillan a tekintetükben, amelyet csak egy férfi érthet meg. Ezektől a férfiaktól elvették a büszkeségüket, rabigába hajtották és állatként tartották. Sosem lesznek már olyanok, mint egykor, de ha visszaszerezhetnek valamit régi önmagukból, az olyan erővel ruházhatja fel őket, amellyel akár elérhetik a győzelmet is. Ha pedig elbuknak, emelt fővel tehetik meg.
Az egykori őrök elszántságából Bredocnak, Garsinnek, Soreylnek, de még a kapitánynak is jut. Az ő vérüket is feltüzeli az a tűz, amely társaik tekintetében lobog, ahogy sorsuk elé mennek.
Bredoc kétségtelenné teszi, hogy a Kékszemű sem úszhatja meg a felelősségre vonást és úgy tűnik, ebben Soreyl is egyetért. Egyedül Garsinban lehet némi félsz, a kapitány pedig ijedt arccal figyeli őket. Garsin inkább félelmet tud leolvasni a kapitány arcáról, láthatóan nem szeretne konfrontálódni a Kékszeművel, de ellent nem mer mondani nekik.*
- Ebben lehet valami. *Válaszolja Soreyl a létra előtt.
Ha valóban csak egy valakire képes hatni, akkor előnyükre válhat, persze az is a csapat eszébe juthat, hogy valóban egy unatkozó mágusról van-e szó. És ha igen, milyen varázslatok lehetnek még a tarsolyában.
A létrán felmászva csend és félhomály fogadja őket. Egy hosszú bányafolyosó, amelynek két oldalán egykori tárolók lehettek. Most feketén ásítanak csak az osonó alakokra. A folyosó végében egy, a sziklából kivájt kőlépcső vezet felfelé. Ha kicsit közelebb mennek, láthatják, hogy a lépcső aljában két őr ül egy asztalnál. Oldalukon fegyver, az asztalon egy apró mécses, körülötte ételmaradékok és két kupa. Az egyik őr az asztalra fekve horkol, a másik pedig hanyatt dőlve a székén, hátracsukló fejjel alszik, néha-néha horkan egyet.
A bánya alsó szinte még némának tűnik. A kiszabadult rabok úgy tűnik, még nem kezdtek bele az offenzívába.*
*Ha meg is törtek a rabság ideje alatt a férfiak, most valóban olyasmi csillan a tekintetükben, amelyet csak egy férfi érthet meg. Ezektől a férfiaktól elvették a büszkeségüket, rabigába hajtották és állatként tartották. Sosem lesznek már olyanok, mint egykor, de ha visszaszerezhetnek valamit régi önmagukból, az olyan erővel ruházhatja fel őket, amellyel akár elérhetik a győzelmet is. Ha pedig elbuknak, emelt fővel tehetik meg.
Az egykori őrök elszántságából Bredocnak, Garsinnek, Soreylnek, de még a kapitánynak is jut. Az ő vérüket is feltüzeli az a tűz, amely társaik tekintetében lobog, ahogy sorsuk elé mennek.
Bredoc kétségtelenné teszi, hogy a Kékszemű sem úszhatja meg a felelősségre vonást és úgy tűnik, ebben Soreyl is egyetért. Egyedül Garsinban lehet némi félsz, a kapitány pedig ijedt arccal figyeli őket. Garsin inkább félelmet tud leolvasni a kapitány arcáról, láthatóan nem szeretne konfrontálódni a Kékszeművel, de ellent nem mer mondani nekik.*
- Ebben lehet valami. *Válaszolja Soreyl a létra előtt.
Ha valóban csak egy valakire képes hatni, akkor előnyükre válhat, persze az is a csapat eszébe juthat, hogy valóban egy unatkozó mágusról van-e szó. És ha igen, milyen varázslatok lehetnek még a tarsolyában.
A létrán felmászva csend és félhomály fogadja őket. Egy hosszú bányafolyosó, amelynek két oldalán egykori tárolók lehettek. Most feketén ásítanak csak az osonó alakokra. A folyosó végében egy, a sziklából kivájt kőlépcső vezet felfelé. Ha kicsit közelebb mennek, láthatják, hogy a lépcső aljában két őr ül egy asztalnál. Oldalukon fegyver, az asztalon egy apró mécses, körülötte ételmaradékok és két kupa. Az egyik őr az asztalra fekve horkol, a másik pedig hanyatt dőlve a székén, hátracsukló fejjel alszik, néha-néha horkan egyet.
A bánya alsó szinte még némának tűnik. A kiszabadult rabok úgy tűnik, még nem kezdtek bele az offenzívába.*
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-06 22:18:36
Üzenet elküldve: 2020-08-06 22:18:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Fegyverosztásnál visszakapja a kisebb tőrhöz hasonlatos kését és el is rakja oda, ahol korábban tárolta. A köténye derekát behajtogatva becsavarja, láthatatlanná, de könnyen hozzáférhetővé téve a fegyvert.
Óvatos kérdésére szótlan választ kap a Kapitánytól, amiben nem tudja, bízhat-e, de kénytelen elfogadni.
Majd mikor Bredoc olyan egyértelmű utalást tesz rá, hogy mik a tervei a Kékszeművel, a ritkás gyertyafényben igyekszik leolvasni valamit a Kapitány arcáról, ami utalhat az érzéseire, vagy véleményére. Szóba került, hogy a két férfi talán testvér és ezért volt a Kapitány is kivételezett helyzetben a rabok között. Vajon ez az engedékenység kölcsönös? Kötődik a Kapitány is a Kékszeműhöz?
Bredoc gondolatait hallgatva egyet tud érteni és ő is bízik benne, hogy a férfinak igaza van. Ha egyszerre csak egy embert képes gyötörni az a mágikus tárgy, akkor lehet némi esélyük...
A sérülései miatt egy kicsit nehezére esik a mozgás, de igyekszik nagyon, hogy senkit ne hátráltasson, képességeihez mérten fürgén kapaszkodik föl a létrán és tart továbbra is a kis csapattal.*
*Fegyverosztásnál visszakapja a kisebb tőrhöz hasonlatos kését és el is rakja oda, ahol korábban tárolta. A köténye derekát behajtogatva becsavarja, láthatatlanná, de könnyen hozzáférhetővé téve a fegyvert.
Óvatos kérdésére szótlan választ kap a Kapitánytól, amiben nem tudja, bízhat-e, de kénytelen elfogadni.
Majd mikor Bredoc olyan egyértelmű utalást tesz rá, hogy mik a tervei a Kékszeművel, a ritkás gyertyafényben igyekszik leolvasni valamit a Kapitány arcáról, ami utalhat az érzéseire, vagy véleményére. Szóba került, hogy a két férfi talán testvér és ezért volt a Kapitány is kivételezett helyzetben a rabok között. Vajon ez az engedékenység kölcsönös? Kötődik a Kapitány is a Kékszeműhöz?
Bredoc gondolatait hallgatva egyet tud érteni és ő is bízik benne, hogy a férfinak igaza van. Ha egyszerre csak egy embert képes gyötörni az a mágikus tárgy, akkor lehet némi esélyük...
A sérülései miatt egy kicsit nehezére esik a mozgás, de igyekszik nagyon, hogy senkit ne hátráltasson, képességeihez mérten fürgén kapaszkodik föl a létrán és tart továbbra is a kis csapattal.*
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-06 21:36:42
Üzenet elküldve: 2020-08-06 21:36:42
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Egy számára oly fontos dolgot lát ismét megcsillanni itt a fénytől oly távol, mégis, mintha a nap ereje semmi sem lenne ehhez képest. A becsület. A vállalt feladat beteljesítése, megannyi sok eltelt idő után is ott lobog a szívükben. Ettől ő maga is mintha több erőt érezne magában, s félelem nélkül lépdel előre. Miközben haladnak felfelé, ha minden jól megy, egy közel eső létrára lassan mászik fel, s óvatosan kémlelhessen a tetején, tiszta-e a terep. Ha az, úgy fejével biccent a többieknek is, hogy kövessék.*
-A Kékszeművel?
*Kérdez vissza suttogva.*
-Biztos vagyok benne, hogy a vére ugyanolyan vörös, mint a miénk.
*Néz körbe szigorúan, majd a kérdést hallva elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
-Nem hinném. Akkor nem csak engem támadott volna vele, hanem Soreylt is. Sőt, akkor nem-igen kellene neki ennyi őr, s talán nem egy romos bányában bujdokolna, ha ilyen hatalmas erejű mágikus tárgy lenne a birtokában.
*Legalábbis csak bízni tud benne, hogy a gondolatmenete nem olyan téves. ~Mintha nem lenne így is elég erős mágikus tárgy...~*
*Egy számára oly fontos dolgot lát ismét megcsillanni itt a fénytől oly távol, mégis, mintha a nap ereje semmi sem lenne ehhez képest. A becsület. A vállalt feladat beteljesítése, megannyi sok eltelt idő után is ott lobog a szívükben. Ettől ő maga is mintha több erőt érezne magában, s félelem nélkül lépdel előre. Miközben haladnak felfelé, ha minden jól megy, egy közel eső létrára lassan mászik fel, s óvatosan kémlelhessen a tetején, tiszta-e a terep. Ha az, úgy fejével biccent a többieknek is, hogy kövessék.*
-A Kékszeművel?
*Kérdez vissza suttogva.*
-Biztos vagyok benne, hogy a vére ugyanolyan vörös, mint a miénk.
*Néz körbe szigorúan, majd a kérdést hallva elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
-Nem hinném. Akkor nem csak engem támadott volna vele, hanem Soreylt is. Sőt, akkor nem-igen kellene neki ennyi őr, s talán nem egy romos bányában bujdokolna, ha ilyen hatalmas erejű mágikus tárgy lenne a birtokában.
*Legalábbis csak bízni tud benne, hogy a gondolatmenete nem olyan téves. ~Mintha nem lenne így is elég erős mágikus tárgy...~*
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-02 10:37:22
Üzenet elküldve: 2020-08-02 10:37:22
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Kellett egy kis idő, hogy az egykori őrök rátaláljanak önmagukra, de itt az ideje szembenézni a saját hibáikkal és megoldást találni. Annak idején ők is úgy jártak, mint a rabokból lett őrök. Elkényelmesedtek, állatoknak tekintették a rabokat és kegyetlenül bántak velük, aminek meg is lett a következménye. Ha nem sikerült visszaszerezni a becsületüket, még mindig úgy halhatnak meg, hogy ők megtették, amit módjukban állt és inkább maguktól vártak el.
Raignald elkapja Bredoc pillantását, viszonozza a szorítást a kezén. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a parancsnokhelyettes szemét, míg az elmondja, amit szeretne.*
- Úgy legyen. Köszönöm. *Mondja határozottan és beleegyezőn. Ez számukra is előny és ha valami balul sülne el, tudják, hogy Bredoc megteszi, ami tőle telik később, hogy a bányában visszaálljon a rend.*
- Számunkra is. Eeyr és Teysus óvjon benneteket. *Mondja még Raignald és a többi egykori őrtől is kap egy őszinte, bajtársias pillantást vagy bátorító, hálás vállveregetést. Ahogy Soreyl is részesül hasonlókban, Garsin pedig, aki egészen közel állt Raignaldhoz egy-egy mosolyt, kedves pillantást, amelyben eddig talán nem lehetett része.
A férfiak talán legyengültek és erőtlenek, de a tekintetükben olyan elszántság és akarás lobog, amely pótolja fizikai hátrányukat. Az egykori őrök pedig elindulnak, hogy egy csoportjuk az óriás felé vegye az irányt, a másik, nagyobb csoport pedig Raignald vezetésével az alsóbb szintek felé osonjon.
Bredoc, Garsin Soreyllel és a kapitánnyal így lemarad, de ők is indulhatnak. A bányában több létra, lépcső vagy feljáró is vezet felfelé, könnyedén választhatnak maguknak másik lehetőséget, mint amerre az őrök haladtak. Maradhatott náluk fegyver, egy kard Bredocnál, a kapitánynál a számszeríj, Soreylnél egy ostor vagy tőr és Garsin is szerezhetett magának egy tőrt, ha úgy gondolta.
Amikor a Kékszemű kerül szóba, egy sötét folyosósarkon állhatnak meg, fentről gyenge fény szűrődik le az egyik sarokról, talán az első szint egyik feljárója lehet. A bánya elcsendesedett körülöttük, mintha nem éppen egy leszámolás készülne a Krenkataur gyomrában.
Garsin kérdésére a kapitány némán nemet int a fejével. Habár korábban keményen bánt a lánnyal, most a városőrök között nem merne úgy beszélni vele, mint korábban.*
- Van ötleted, mi legyen a Kékszeművel? Szerinted tud egyszerre két emberre hatni azzal a dologgal? *Kérdi halkan, szinte suttogva Bredoctól Soreyl. Tekintete izgatottan jár a lehetséges útvonalak között felfelé.*
*Kellett egy kis idő, hogy az egykori őrök rátaláljanak önmagukra, de itt az ideje szembenézni a saját hibáikkal és megoldást találni. Annak idején ők is úgy jártak, mint a rabokból lett őrök. Elkényelmesedtek, állatoknak tekintették a rabokat és kegyetlenül bántak velük, aminek meg is lett a következménye. Ha nem sikerült visszaszerezni a becsületüket, még mindig úgy halhatnak meg, hogy ők megtették, amit módjukban állt és inkább maguktól vártak el.
Raignald elkapja Bredoc pillantását, viszonozza a szorítást a kezén. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a parancsnokhelyettes szemét, míg az elmondja, amit szeretne.*
- Úgy legyen. Köszönöm. *Mondja határozottan és beleegyezőn. Ez számukra is előny és ha valami balul sülne el, tudják, hogy Bredoc megteszi, ami tőle telik később, hogy a bányában visszaálljon a rend.*
- Számunkra is. Eeyr és Teysus óvjon benneteket. *Mondja még Raignald és a többi egykori őrtől is kap egy őszinte, bajtársias pillantást vagy bátorító, hálás vállveregetést. Ahogy Soreyl is részesül hasonlókban, Garsin pedig, aki egészen közel állt Raignaldhoz egy-egy mosolyt, kedves pillantást, amelyben eddig talán nem lehetett része.
A férfiak talán legyengültek és erőtlenek, de a tekintetükben olyan elszántság és akarás lobog, amely pótolja fizikai hátrányukat. Az egykori őrök pedig elindulnak, hogy egy csoportjuk az óriás felé vegye az irányt, a másik, nagyobb csoport pedig Raignald vezetésével az alsóbb szintek felé osonjon.
Bredoc, Garsin Soreyllel és a kapitánnyal így lemarad, de ők is indulhatnak. A bányában több létra, lépcső vagy feljáró is vezet felfelé, könnyedén választhatnak maguknak másik lehetőséget, mint amerre az őrök haladtak. Maradhatott náluk fegyver, egy kard Bredocnál, a kapitánynál a számszeríj, Soreylnél egy ostor vagy tőr és Garsin is szerezhetett magának egy tőrt, ha úgy gondolta.
Amikor a Kékszemű kerül szóba, egy sötét folyosósarkon állhatnak meg, fentről gyenge fény szűrődik le az egyik sarokról, talán az első szint egyik feljárója lehet. A bánya elcsendesedett körülöttük, mintha nem éppen egy leszámolás készülne a Krenkataur gyomrában.
Garsin kérdésére a kapitány némán nemet int a fejével. Habár korábban keményen bánt a lánnyal, most a városőrök között nem merne úgy beszélni vele, mint korábban.*
- Van ötleted, mi legyen a Kékszeművel? Szerinted tud egyszerre két emberre hatni azzal a dologgal? *Kérdi halkan, szinte suttogva Bredoctól Soreyl. Tekintete izgatottan jár a lehetséges útvonalak között felfelé.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-31 16:54:57
Üzenet elküldve: 2020-07-31 16:54:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Váratlan fordulat történik, mielőtt még nekiindulnának a járatnak. Már akkor rosszat sejt, mikor Raignald a parancsnokhelyettes elé áll.
Előre kívánja magában, hogy csak ne szétválni akarjanak, vagy hősködni... De pontosan ez történik.
Összeszorítja a száját, hogy magába fojtsa ellenérzéseit és bízik benne, hogy legalább Bredoc majd lebeszéli őket. Ám csalódnia kell.
Még mindig nem ért egyet, de persze mikor a fáklyát kérik tőle, átnyújtja, a rongydarabbal együtt.
Habozik, hogy szóljon, még oda is lép Raignald mellé, akit az itteniek vezetőjének tart és mondaná neki, hogy csak jöjjenek velük, később is helyre tudják hozni az itteni helyzetet. Hiszen talán vannak még városőrök, akik erejük teljében vannak, az ő erősítésükkel visszatérhetnek a szabadulás után...
De végül csöndben marad, mert ezt nem az ő tiszte eldönteni és nem is tudhatja biztosra, hogy ez lehetséges, illetve a parancsnokhelyettes már határozott az ügyben.
Ám végignézve ezeken a legyengült, meggyötört rabokon félti őket, hogy az elszántságuk ide kevés lesz és mind itt vesznek...
Ez a féltés és szomorúság tükröződhet a tekintetében is, ahogy elválnak egymástól, és vissza-visszanéz még később is.
Utána azonban már előre figyel. Lépteit igyekszik a férfiakéhoz igazítani, lehetőség szerint nesztelenül haladva.
Mikor a Kékszemű kerül szóba, neki csak egy vágya van: hogy szerencsésen elkerüljék őt. Ám kérdéses, hogy mit tudnak tenni, ha ugyanabba a helyzetbe kerülnek, mint a legelső napon?*
- A nyaklánc ellen lehet valamit tenni? Tudja, mi lett a többivel? - *Szólal meg egészen halkan és igen bátortalanul. A kérdés ugyanis a Kapitányhoz szól, s ha nem volna elég, hogy alapvetően is ódzkodik attól, hogy "asszonyi fecsegésével" zavarja a férfiakat, a Kapitány még külön is értésére adta már korábban, igen érzékletesen, hogy mennyire nincs ínyére, ha járatja a száját.*
*Váratlan fordulat történik, mielőtt még nekiindulnának a járatnak. Már akkor rosszat sejt, mikor Raignald a parancsnokhelyettes elé áll.
Előre kívánja magában, hogy csak ne szétválni akarjanak, vagy hősködni... De pontosan ez történik.
Összeszorítja a száját, hogy magába fojtsa ellenérzéseit és bízik benne, hogy legalább Bredoc majd lebeszéli őket. Ám csalódnia kell.
Még mindig nem ért egyet, de persze mikor a fáklyát kérik tőle, átnyújtja, a rongydarabbal együtt.
Habozik, hogy szóljon, még oda is lép Raignald mellé, akit az itteniek vezetőjének tart és mondaná neki, hogy csak jöjjenek velük, később is helyre tudják hozni az itteni helyzetet. Hiszen talán vannak még városőrök, akik erejük teljében vannak, az ő erősítésükkel visszatérhetnek a szabadulás után...
De végül csöndben marad, mert ezt nem az ő tiszte eldönteni és nem is tudhatja biztosra, hogy ez lehetséges, illetve a parancsnokhelyettes már határozott az ügyben.
Ám végignézve ezeken a legyengült, meggyötört rabokon félti őket, hogy az elszántságuk ide kevés lesz és mind itt vesznek...
Ez a féltés és szomorúság tükröződhet a tekintetében is, ahogy elválnak egymástól, és vissza-visszanéz még később is.
Utána azonban már előre figyel. Lépteit igyekszik a férfiakéhoz igazítani, lehetőség szerint nesztelenül haladva.
Mikor a Kékszemű kerül szóba, neki csak egy vágya van: hogy szerencsésen elkerüljék őt. Ám kérdéses, hogy mit tudnak tenni, ha ugyanabba a helyzetbe kerülnek, mint a legelső napon?*
- A nyaklánc ellen lehet valamit tenni? Tudja, mi lett a többivel? - *Szólal meg egészen halkan és igen bátortalanul. A kérdés ugyanis a Kapitányhoz szól, s ha nem volna elég, hogy alapvetően is ódzkodik attól, hogy "asszonyi fecsegésével" zavarja a férfiakat, a Kapitány még külön is értésére adta már korábban, igen érzékletesen, hogy mennyire nincs ínyére, ha járatja a száját.*
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-31 15:22:29
Üzenet elküldve: 2020-07-31 15:22:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Feszülten figyeli a szeme előtt kibontakozó eseményeket. Némán hallgatja a súlyos szavakat, s bár jobban örülne ha vele tartanának, meg tudja érteni őket. Teljesen. Bár ő maga sem tervez foglyokat ejteni, s leszámolna mindenkivel, ha lehetősége lesz rá. Bár nyilván öten okosabbak kell lennie. Csak bólint, s éppen egy fegyvert nyújtana át a férfinek, ahogy érte nyúl, egy pillanatra megszorítja a fegyvert, hogy szemük elkapja egymást.*
-Megmondtam. Senkit nem hagyunk hátra.
*Elengedi a fegyvert, s folytatja, mint egy igazi parancsnok.*
-Menjetek, tegyétek, amit meg kell tennetek. Mi is igyekszünk útközben levágni, akit csak lehet. Ha Eeyr is úgy akarja, találkozunk még. A hajnal első sugaráig várunk rátok, ha sikerül kijutunk, utána ha bármi balul sülne el, sokadmagammal térek vissza.
*Majd jelebtőségteljesen bólint, s úgy tűnik a csapat kettészakad. Mielőtt elindulnának visszafordul még egy szóra, talán az utolsóra, mit valaha hozzájuk intézhet.*
-Megtiszteltetés volt. Találkozunk a túloldalon, bajtársak!
*Persze ez jelentheti a szabadságot, vagy a puszta halálukat is. Nem akarja magát hamis ábrándokba ringatni, könnyen lehet, hogy mind itt vívják meg utolsó csatájukat.*
-Tartozom neki, van egy kis elintéznivalóm vele.
*Mondja haragosan a Kékszeműt illető kérdésére. Majd, ha nincs egyéb más, elindulna. *
*Feszülten figyeli a szeme előtt kibontakozó eseményeket. Némán hallgatja a súlyos szavakat, s bár jobban örülne ha vele tartanának, meg tudja érteni őket. Teljesen. Bár ő maga sem tervez foglyokat ejteni, s leszámolna mindenkivel, ha lehetősége lesz rá. Bár nyilván öten okosabbak kell lennie. Csak bólint, s éppen egy fegyvert nyújtana át a férfinek, ahogy érte nyúl, egy pillanatra megszorítja a fegyvert, hogy szemük elkapja egymást.*
-Megmondtam. Senkit nem hagyunk hátra.
*Elengedi a fegyvert, s folytatja, mint egy igazi parancsnok.*
-Menjetek, tegyétek, amit meg kell tennetek. Mi is igyekszünk útközben levágni, akit csak lehet. Ha Eeyr is úgy akarja, találkozunk még. A hajnal első sugaráig várunk rátok, ha sikerül kijutunk, utána ha bármi balul sülne el, sokadmagammal térek vissza.
*Majd jelebtőségteljesen bólint, s úgy tűnik a csapat kettészakad. Mielőtt elindulnának visszafordul még egy szóra, talán az utolsóra, mit valaha hozzájuk intézhet.*
-Megtiszteltetés volt. Találkozunk a túloldalon, bajtársak!
*Persze ez jelentheti a szabadságot, vagy a puszta halálukat is. Nem akarja magát hamis ábrándokba ringatni, könnyen lehet, hogy mind itt vívják meg utolsó csatájukat.*
-Tartozom neki, van egy kis elintéznivalóm vele.
*Mondja haragosan a Kékszeműt illető kérdésére. Majd, ha nincs egyéb más, elindulna. *
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-31 13:10:40
Üzenet elküldve: 2020-07-31 13:10:40
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A másodpercek homokszemei úgy zuhannak a homokóra szemeiben, mintha minden szem egy-egy, feléjük tartó lépés lenne, amely a gazemberek talpa alatt, mely feléjük közelít. Bredocnak igaza lehet, minden tétlen töltött perccel közelebb kerülnek a lelepleződéshez és ha a meglepetés ereje odavész, ki tudja, mennyi esélyük le épségben véghezvinni a szökést.
Végül a parancsnokhelyettes döntésre jut, majd amikor indulnának, az egyik, idősebb egykori őr, Raignald határozott pillantással elé áll.*
- Ez egykor a mi munkahelyünk volt, az volt a dolgunk, hogy vigyázzunk a bányában dolgozó rabokra. Ezt elvették tőlünk. Már rég vissza akarunk vágni, nem megszökni akarunk, hanem helyrehozni a hibánkat. *Mondja kemény hangon, szemeiben valódi elszántság csillog. Többen bólogatnak egyetértően, kezeik ökölbe szorulnak.*
- Meguntuk, hogy félünk, a szökés pedig nem oldja meg a problémát. Mi a fiúkkal elengedjük az óriást és megpróbáljuk az őrök ellen fordítani. Ti folytassátok a szökést, őt vigyétek magatokkal. *Int a fejét lehajtó kapitány felé. Ha bíznak is benne valamennyire, láthatóan nem akarják, hogy részt vegyen a hatalom átvételében.
Bár eddig még Bredoctól várták a megoldást, egyre többen helyeselnek. A hosszú idő alatt felgyülemlett harag, elkeseredés és kín most úgy tűnik, a mostani őrök ellen vezeti az égő szemű embereket.*
- Adjatok amennyi fegyvert tudtok, mi pedig tesszük a dolgunk. Mindent köszönünk nektek. Visszaadtátok a reményt. *Halovány, hálás mosollyal néz Bredocra, Garsinra és Soreylre.*
- Induljatok. Remélem, sikerrel jártok. *Mondja még és egy sóhajjal a társaira néz. Vannak, akik aggódnak vagy nem teljesen értenek egyet, de most nem ellenkeznek.
Ha Garsin odaadja, akkor átveszi tőle az egyik őr a fáklyát, hisz szükségük lehet a fényre, ha valóban az óriást akarják elengedni. Kockázatos a küldetés, de ha sikerrel járnak, akkor nem hagyják maguk mögött a hibájukat, hanem megoldják és minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
Ha Bredoc nem ellenkezik az idősebb őrrel, akkor amennyi fegyvert kapnak, azzal a csoport elindul az óriás barlangja felé. Csak Bredoc, Garsin, Soreyl és a néma kapitány maradnak hátra, hogy folytathassák a szökést.*
- A Kékszeművel mi legyen? *Kérdi Soreyl Bredocot és Garsint mélázva.*
*A másodpercek homokszemei úgy zuhannak a homokóra szemeiben, mintha minden szem egy-egy, feléjük tartó lépés lenne, amely a gazemberek talpa alatt, mely feléjük közelít. Bredocnak igaza lehet, minden tétlen töltött perccel közelebb kerülnek a lelepleződéshez és ha a meglepetés ereje odavész, ki tudja, mennyi esélyük le épségben véghezvinni a szökést.
Végül a parancsnokhelyettes döntésre jut, majd amikor indulnának, az egyik, idősebb egykori őr, Raignald határozott pillantással elé áll.*
- Ez egykor a mi munkahelyünk volt, az volt a dolgunk, hogy vigyázzunk a bányában dolgozó rabokra. Ezt elvették tőlünk. Már rég vissza akarunk vágni, nem megszökni akarunk, hanem helyrehozni a hibánkat. *Mondja kemény hangon, szemeiben valódi elszántság csillog. Többen bólogatnak egyetértően, kezeik ökölbe szorulnak.*
- Meguntuk, hogy félünk, a szökés pedig nem oldja meg a problémát. Mi a fiúkkal elengedjük az óriást és megpróbáljuk az őrök ellen fordítani. Ti folytassátok a szökést, őt vigyétek magatokkal. *Int a fejét lehajtó kapitány felé. Ha bíznak is benne valamennyire, láthatóan nem akarják, hogy részt vegyen a hatalom átvételében.
Bár eddig még Bredoctól várták a megoldást, egyre többen helyeselnek. A hosszú idő alatt felgyülemlett harag, elkeseredés és kín most úgy tűnik, a mostani őrök ellen vezeti az égő szemű embereket.*
- Adjatok amennyi fegyvert tudtok, mi pedig tesszük a dolgunk. Mindent köszönünk nektek. Visszaadtátok a reményt. *Halovány, hálás mosollyal néz Bredocra, Garsinra és Soreylre.*
- Induljatok. Remélem, sikerrel jártok. *Mondja még és egy sóhajjal a társaira néz. Vannak, akik aggódnak vagy nem teljesen értenek egyet, de most nem ellenkeznek.
Ha Garsin odaadja, akkor átveszi tőle az egyik őr a fáklyát, hisz szükségük lehet a fényre, ha valóban az óriást akarják elengedni. Kockázatos a küldetés, de ha sikerrel járnak, akkor nem hagyják maguk mögött a hibájukat, hanem megoldják és minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
Ha Bredoc nem ellenkezik az idősebb őrrel, akkor amennyi fegyvert kapnak, azzal a csoport elindul az óriás barlangja felé. Csak Bredoc, Garsin, Soreyl és a néma kapitány maradnak hátra, hogy folytathassák a szökést.*
- A Kékszeművel mi legyen? *Kérdi Soreyl Bredocot és Garsint mélázva.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-29 15:21:31
Üzenet elküldve: 2020-07-29 15:21:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Mikor a rab megszólítja őt, először nem is biztos benne, hogy a kérdés neki szólt, utána meg nem tudja hova tenni az érdeklődést. Nincs hozzászokva, hogy kikérjék a véleményét ilyen fontos dolgokban és most is inkább megijeszti és zavarba hozza, hogy ez a rab tőle vár megoldást. A gondolkodásig már nem jut el, mert hallja, hogy Bredoc már határozott, úgyhogy eszében sincs saját véleményt alkotni és bezavarni az utasításba.*
- Csak kövessük a parancsnokhelyettest, ő kijuttat minket innen! - *Feleli szinte suttogva.
Majd a neki szóló megjegyzésre biccent, és keres is valami megfelelő méretű rongyot, ami egykor talán takaró, vagy ruha lehetett. Ha elveszik tőle a fáklyát, akkor átadja, ha nem, akkor maga hordozza. Elég magas, hogy ne kelljen nyújtózkodnia, hogy a teret be tudja világítani, és ne takarják ki a testek a fényt.
Azért úgy egy-két emberrel Bredoc mögött sorol be, ha nem küldik hátrébb, hogy elég jól lássák, merre haladnak, illetve arra is gondol, ha a fegyverraktár mellett elhaladnak, talán szükség lehet a kulcsokra, amennyiben úgy döntenének, hogy fölfegyverkeznek, esetleg visszaszerzik a saját fölszerelésüket.*
*Mikor a rab megszólítja őt, először nem is biztos benne, hogy a kérdés neki szólt, utána meg nem tudja hova tenni az érdeklődést. Nincs hozzászokva, hogy kikérjék a véleményét ilyen fontos dolgokban és most is inkább megijeszti és zavarba hozza, hogy ez a rab tőle vár megoldást. A gondolkodásig már nem jut el, mert hallja, hogy Bredoc már határozott, úgyhogy eszében sincs saját véleményt alkotni és bezavarni az utasításba.*
- Csak kövessük a parancsnokhelyettest, ő kijuttat minket innen! - *Feleli szinte suttogva.
Majd a neki szóló megjegyzésre biccent, és keres is valami megfelelő méretű rongyot, ami egykor talán takaró, vagy ruha lehetett. Ha elveszik tőle a fáklyát, akkor átadja, ha nem, akkor maga hordozza. Elég magas, hogy ne kelljen nyújtózkodnia, hogy a teret be tudja világítani, és ne takarják ki a testek a fényt.
Azért úgy egy-két emberrel Bredoc mögött sorol be, ha nem küldik hátrébb, hogy elég jól lássák, merre haladnak, illetve arra is gondol, ha a fegyverraktár mellett elhaladnak, talán szükség lehet a kulcsokra, amennyiben úgy döntenének, hogy fölfegyverkeznek, esetleg visszaszerzik a saját fölszerelésüket.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:38:54
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:38:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Tanakodik, őrlődik, persze tudja, hogy nincs sok idejük, s igazából minél többet töltenek el, annál kevesebb az esélyük a menekülésre. Az idő most egy kardinális tényező, talán a legfontosabb, no meg persze a jól meghozott döntések, a karjuk ereje és Eeyr kegyelme. Talán az utolsó a leginkább fontos. De azért az idő sem utolsó.*
-Értem. Értem.
*Mondja, s a további válaszokra inkább csak bólogat és hümmög. Megvárja, míg mindenki elmondja, amit gondol, s felvetnek még kérdéseket. ~Nem lesz ez így jó.~*
-Jól van. Jobb, ha indulunk. Hagyjuk az óriást, több bajt okozhat, mint amennyi hasznot, s ráadásul a másik irányba van, mint a szabadság. A fáklya marad, de legyetek kész eloltani, ha kell, egy rongy megfelelő lehet, ha nem kap levegőt a tűz kialszik. Talán szükség lehet rá később. Induljunk.
*Körbenéz azért, hogy mindenki egyetért-e, de nem hiszi, hogy bárkinek jobb ötlete lenne, vagy ha van, akkor most hozakodjon elő vele.*
-Felfelé megyünk, halkan és gyorsan.
*Hadarja halkan, ahogy szétnéz a folyosókon, ameddig ellát, hogy tiszta-e a terep.*
-Megyek elől, a kapitánnyal együtt, Soreyl, te fedezz hátul minket, rendben?
*Bár rangban jóval alatta áll, talán nem most kell fitogtatnia a parancsai erejét. Nem az a helyzet.*
-Garsin, maradj a többiekkel, ha szét kéne szakadnunk valami miatt, kettőnél több csoportot ne alkossatok, igyekezzünk együtt maradni. A kapitányra én figyelek.
*Persze bizonyította hűségét, de tudja, hogy megnyugvást jelenthet az embereknek, ha egy nála talán megbízhatóbb ember felügyeli őt, Bredoc.*
-Ha mindenki kész, utánam!
*Azzal elindul, kardját szorosan szorítva, lesújtásra készen próbál osonni, amennyire tud. Nem erőssége ugyan, de igyekszik a tőle telhetőt megtenni. Gyakran pillant hátra is, minden sarkon megáll, ha talál esetleg ilyet, és óvatosan kukkant be minden újabb folyosóra. Keresi a sötét zugokat, s a rejtett vágásokat a falban, ha esetleg el kellene rejtőzni.*
*Tanakodik, őrlődik, persze tudja, hogy nincs sok idejük, s igazából minél többet töltenek el, annál kevesebb az esélyük a menekülésre. Az idő most egy kardinális tényező, talán a legfontosabb, no meg persze a jól meghozott döntések, a karjuk ereje és Eeyr kegyelme. Talán az utolsó a leginkább fontos. De azért az idő sem utolsó.*
-Értem. Értem.
*Mondja, s a további válaszokra inkább csak bólogat és hümmög. Megvárja, míg mindenki elmondja, amit gondol, s felvetnek még kérdéseket. ~Nem lesz ez így jó.~*
-Jól van. Jobb, ha indulunk. Hagyjuk az óriást, több bajt okozhat, mint amennyi hasznot, s ráadásul a másik irányba van, mint a szabadság. A fáklya marad, de legyetek kész eloltani, ha kell, egy rongy megfelelő lehet, ha nem kap levegőt a tűz kialszik. Talán szükség lehet rá később. Induljunk.
*Körbenéz azért, hogy mindenki egyetért-e, de nem hiszi, hogy bárkinek jobb ötlete lenne, vagy ha van, akkor most hozakodjon elő vele.*
-Felfelé megyünk, halkan és gyorsan.
*Hadarja halkan, ahogy szétnéz a folyosókon, ameddig ellát, hogy tiszta-e a terep.*
-Megyek elől, a kapitánnyal együtt, Soreyl, te fedezz hátul minket, rendben?
*Bár rangban jóval alatta áll, talán nem most kell fitogtatnia a parancsai erejét. Nem az a helyzet.*
-Garsin, maradj a többiekkel, ha szét kéne szakadnunk valami miatt, kettőnél több csoportot ne alkossatok, igyekezzünk együtt maradni. A kapitányra én figyelek.
*Persze bizonyította hűségét, de tudja, hogy megnyugvást jelenthet az embereknek, ha egy nála talán megbízhatóbb ember felügyeli őt, Bredoc.*
-Ha mindenki kész, utánam!
*Azzal elindul, kardját szorosan szorítva, lesújtásra készen próbál osonni, amennyire tud. Nem erőssége ugyan, de igyekszik a tőle telhetőt megtenni. Gyakran pillant hátra is, minden sarkon megáll, ha talál esetleg ilyet, és óvatosan kukkant be minden újabb folyosóra. Keresi a sötét zugokat, s a rejtett vágásokat a falban, ha esetleg el kellene rejtőzni.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:20:58
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:20:58
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A testek a cellákba kerülnek, mégse szeretné senki, hogy egy pillanat alatt kiderüljön, hogy valami történ. Bredoc és Soreyl nem gondolhat mindenre, az egykori őröket sem ejtették a fejükre.
A kapitány elmondja, amit tudott, ami hirtelen az eszébe jutott, a parancsnokhelyettes válaszára pedig a fejét rázza.*
- A bányászok talán tudták, de mi nem. Nem ismerjük a járatokat, ugyanolyan veszélyes, mint nekimenni az őröknek. *Halkan beszél, de érthetően és határozottan. Most a szabadultak se ellenkeznek, halk moraj fut végig a csoporton. Akadnak, akik bemennének, de talán ugyanannyian vannak, akik ellenzik a terv ezen részét.*
- Nem tudnánk kiosonni csak úgy? Hátha harc nélkül el tudjuk intézni. *Szúrja közbe Soreyl a cellasor folyosójának vége felé kémlelve.*
- Az óriás? *Kérdi a kapitány kétkedve.*
- Elég vad, de lehet, hogy lekötné az őrök egy részét, ha valahogy sikerülne elengedni. *Mélázik, ám ennek is meg van a veszélye persze. Ha valami balul üt ki, az óriás ellenük is fordulhat. Ugye Bredoc és Garsin is tudja, hogy az óriás ugyan vak, de cserébe a hallása nagyon kiélesedett.
A parancsnokhelyettes felvetésére az óriással a tekintetek felé fordulnak, láthatóan tőle várják a terv kieszelését, hisz ő és Garsin, no meg Soreyl hozták el nekik a reményt a szabadulásra.*
- Szerinted? *Fordul az egyik rab csillogó szemmel Garsin felé, aki épp végez a megperzselt rab arcának ellátásával. Pedig ő egyáltalán nem tűnik harcosnak.*
- Mi legyen akkor az óriással? *Kérdi Sorely.
Azt nem tudják, hogy a Kékszemű merre lehet. Mivel a kapitány is az éjjeleket a cellában töltötte, így nincs információja, hogy a titokzatos férfi, akinek mágikus erőt tulajdonítanak, merre lehet ilyenkor. Lehet, hogy Garsinnak van igaza és ilyenkor a mélyben kutat, de az is lehet, hogy mint minden normális ember, az estét a szállásán pihenve tölti.*
- A fáklya? *Fordul Soreyl tekintete a fényforrás felé kérdőn.*
- Az őröknél is volt fáklya, lehet, hogy nem baj, ha látunk is valamit. *Dörgöli meg szakállá erősödött borostáját.
Több lehetőség is van, egyik sem veszélytelen, de nem tudni előre, melyik hozza el majd az áhított szabadságot és melyik a halált vagy, ami még rosszabb, az élet végéig tartó fogságot.*
*A testek a cellákba kerülnek, mégse szeretné senki, hogy egy pillanat alatt kiderüljön, hogy valami történ. Bredoc és Soreyl nem gondolhat mindenre, az egykori őröket sem ejtették a fejükre.
A kapitány elmondja, amit tudott, ami hirtelen az eszébe jutott, a parancsnokhelyettes válaszára pedig a fejét rázza.*
- A bányászok talán tudták, de mi nem. Nem ismerjük a járatokat, ugyanolyan veszélyes, mint nekimenni az őröknek. *Halkan beszél, de érthetően és határozottan. Most a szabadultak se ellenkeznek, halk moraj fut végig a csoporton. Akadnak, akik bemennének, de talán ugyanannyian vannak, akik ellenzik a terv ezen részét.*
- Nem tudnánk kiosonni csak úgy? Hátha harc nélkül el tudjuk intézni. *Szúrja közbe Soreyl a cellasor folyosójának vége felé kémlelve.*
- Az óriás? *Kérdi a kapitány kétkedve.*
- Elég vad, de lehet, hogy lekötné az őrök egy részét, ha valahogy sikerülne elengedni. *Mélázik, ám ennek is meg van a veszélye persze. Ha valami balul üt ki, az óriás ellenük is fordulhat. Ugye Bredoc és Garsin is tudja, hogy az óriás ugyan vak, de cserébe a hallása nagyon kiélesedett.
A parancsnokhelyettes felvetésére az óriással a tekintetek felé fordulnak, láthatóan tőle várják a terv kieszelését, hisz ő és Garsin, no meg Soreyl hozták el nekik a reményt a szabadulásra.*
- Szerinted? *Fordul az egyik rab csillogó szemmel Garsin felé, aki épp végez a megperzselt rab arcának ellátásával. Pedig ő egyáltalán nem tűnik harcosnak.*
- Mi legyen akkor az óriással? *Kérdi Sorely.
Azt nem tudják, hogy a Kékszemű merre lehet. Mivel a kapitány is az éjjeleket a cellában töltötte, így nincs információja, hogy a titokzatos férfi, akinek mágikus erőt tulajdonítanak, merre lehet ilyenkor. Lehet, hogy Garsinnak van igaza és ilyenkor a mélyben kutat, de az is lehet, hogy mint minden normális ember, az estét a szállásán pihenve tölti.*
- A fáklya? *Fordul Soreyl tekintete a fényforrás felé kérdőn.*
- Az őröknél is volt fáklya, lehet, hogy nem baj, ha látunk is valamit. *Dörgöli meg szakállá erősödött borostáját.
Több lehetőség is van, egyik sem veszélytelen, de nem tudni előre, melyik hozza el majd az áhított szabadságot és melyik a halált vagy, ami még rosszabb, az élet végéig tartó fogságot.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-27 21:57:29
Üzenet elküldve: 2020-07-27 21:57:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem egy tapasztalt gyógyító, de ennyit még ő is meg tud tenni... A nedves rongyot rögzíti a sérült fején, ennél többre most nincs is módjuk. Szerencsére nagy baj nincs. Bár az égett seb iszonyúan fájhat, a férfi tettre készen áll fel és csatlakozik a többi lázadóhoz.
Aggasztja, amit hall, fogalma sincs, hogy ezt túlélhetik-e, hogy sikerülhet-e, vagy hogy pontosan merre is kellene indulniuk...
A Krenkataur említésére eszébe jut, hogy a Kékszemű neki is arról a szörnyetegről mesélt, a fényről és a gyertyákról. De nem tartja ezt lényegesnek, csak egy újabb bizonyítéknak azt illetően, hogy valóban ez a téma foglalkoztatja a bandavezért. Egyedül azt furcsállja, hogy a Kapitány szerint a férfi a felszínen időzhet. Ha olyan elszántan keresi a szörnyet, nem lehet, hogy most is épp a mélyben kutatja? Persze, ő nyilván jobban ismeri a szokásait...
A maga részéről a leírás alapján azt az óriást is valami szörnyetegnek képzeli és nem szívesen menne a közelébe, de ha ezt szükségesnek látják, ő nem fog ellenkezni.
Meg úgy egyáltalán, nem áll szándékában beleszólni a férfiak dolgába, csendben meghúzódik hátul.
Csak a parancsnokhelyettes lelkesítő beszédének végén igyekszik közelebb férkőzni Soreylhez, hogy fojtott hangon a véleményét kérje...*
- Akkor a fáklyát itt hagyjam? El is oltsam? - *Érinti meg a férfi karját. Bredoc most elfoglaltnak tűnik a vezetéssel, nem meri személyesen őt megzavarni, de a szavaiból azt szűrte le, hogy nem szeretne most fényt, ami fölhívhatja rájuk a figyelmet.
Aztán, bármilyen döntés is szülessen, ő a csapattal tart és igyekszik nem akadályozni őket, ha már segítséget nem is jelent.*
*Nem egy tapasztalt gyógyító, de ennyit még ő is meg tud tenni... A nedves rongyot rögzíti a sérült fején, ennél többre most nincs is módjuk. Szerencsére nagy baj nincs. Bár az égett seb iszonyúan fájhat, a férfi tettre készen áll fel és csatlakozik a többi lázadóhoz.
Aggasztja, amit hall, fogalma sincs, hogy ezt túlélhetik-e, hogy sikerülhet-e, vagy hogy pontosan merre is kellene indulniuk...
A Krenkataur említésére eszébe jut, hogy a Kékszemű neki is arról a szörnyetegről mesélt, a fényről és a gyertyákról. De nem tartja ezt lényegesnek, csak egy újabb bizonyítéknak azt illetően, hogy valóban ez a téma foglalkoztatja a bandavezért. Egyedül azt furcsállja, hogy a Kapitány szerint a férfi a felszínen időzhet. Ha olyan elszántan keresi a szörnyet, nem lehet, hogy most is épp a mélyben kutatja? Persze, ő nyilván jobban ismeri a szokásait...
A maga részéről a leírás alapján azt az óriást is valami szörnyetegnek képzeli és nem szívesen menne a közelébe, de ha ezt szükségesnek látják, ő nem fog ellenkezni.
Meg úgy egyáltalán, nem áll szándékában beleszólni a férfiak dolgába, csendben meghúzódik hátul.
Csak a parancsnokhelyettes lelkesítő beszédének végén igyekszik közelebb férkőzni Soreylhez, hogy fojtott hangon a véleményét kérje...*
- Akkor a fáklyát itt hagyjam? El is oltsam? - *Érinti meg a férfi karját. Bredoc most elfoglaltnak tűnik a vezetéssel, nem meri személyesen őt megzavarni, de a szavaiból azt szűrte le, hogy nem szeretne most fényt, ami fölhívhatja rájuk a figyelmet.
Aztán, bármilyen döntés is szülessen, ő a csapattal tart és igyekszik nem akadályozni őket, ha már segítséget nem is jelent.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-27 19:28:53
Üzenet elküldve: 2020-07-27 19:28:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar végeznek a még lélegző ellenségekkel, így egy jó pár gonddal kevesebb. Szerencsére a bajtársai nem kislányokból állnak, persze, kivéve Garsint, így szinte szó nélkül tudják, hogy mi a dolguk. Elveszik, ami hasznos, s ott hagyják a férgeknek a többit. ~Nem is érdemelnek többet.~ Szája grimaszra húzódik, s köp egyet. Persze látja, hogy néhányan rosszallóan nézik, ahogy fegyvert ad a kapitánynak, de bizonyított, legalábbis egyelőre, így bizalmat szavaz nekik. Az információ, amit kap tőle pedig még inkább ezt erősíti meg benne. Végig bólint, ahogy egyes-egyes fontos dolgokat tud meg.*
-És ha nem tévedünk el? Van kiút arra is? Netán maga a Krenkataur...
*Igyekszik úgy beszélni, hogy mindenki hallja, Soreyl, Garsin, és a többi rab is hallhassa, hátha tudnak valamit, amit ő maga nem. Erre pedig igencsak nagy az esély.*
-Három szint. Feltörni az őrök laktanyájához, megölni őket, majd fel a felszínre, s mindezt úgy, hogy közben ne kapjanak el minket, s minél kevesebben vegyenek észre. Pofonegyszerű.
*Szinte izzad a vállára nehezedő tehertől, s szavait színtiszta cinizmus járja át.*
-Az óriás, hasznunkra lehet? Valahogy az ellenség felé tudjuk irányítani?
*Kérdez körbe, minden halló fül és elvetélt ötlet segítség lehet most. Közben persze szedelőzködik, megtörli homlokát, a fegyvert is meglóbálja párszor a kezében, úgy igazán indulásra kész, s ezt látja az embereken is. Garsin ellátja a sebesültet, de örömmel látja, hogy talpra tud állni, s buzog a tettvágytól, nem olyan könnyű kiteríteni. Egy tiszteletteljes biccentést kap a rab, majd a csapat élére áll.*
-Ha van rá mód, hogy az óriás segítsen nekünk, akkor ki kell őt is engednünk a láncairól, de semmi kedvem a gyomrában végezni... Vagy egyenesen elindulunk felfelé, és lesz ami lesz.
*Ha esetleg valakinek van valamilyen épkézláb terve, akkor hajlik rá, hogy egy behemót is velük legyen, egyéb esetben pedig a felső szintekre fog koncentrálni. Mindenesetre menetre kész, s amint mindenki más is, egy pár szót azért intéz hozzájuk.*
-Ma legendává leszünk, bajtársaim! Nem felejtik el egyhamar ezt a napot. Ha elindulunk, csak csendben, a sötétség és a félhomály a legkedvesebb cimboránk most. Csak bátran!
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.27 19:29:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar végeznek a még lélegző ellenségekkel, így egy jó pár gonddal kevesebb. Szerencsére a bajtársai nem kislányokból állnak, persze, kivéve Garsint, így szinte szó nélkül tudják, hogy mi a dolguk. Elveszik, ami hasznos, s ott hagyják a férgeknek a többit. ~Nem is érdemelnek többet.~ Szája grimaszra húzódik, s köp egyet. Persze látja, hogy néhányan rosszallóan nézik, ahogy fegyvert ad a kapitánynak, de bizonyított, legalábbis egyelőre, így bizalmat szavaz nekik. Az információ, amit kap tőle pedig még inkább ezt erősíti meg benne. Végig bólint, ahogy egyes-egyes fontos dolgokat tud meg.*
-És ha nem tévedünk el? Van kiút arra is? Netán maga a Krenkataur...
*Igyekszik úgy beszélni, hogy mindenki hallja, Soreyl, Garsin, és a többi rab is hallhassa, hátha tudnak valamit, amit ő maga nem. Erre pedig igencsak nagy az esély.*
-Három szint. Feltörni az őrök laktanyájához, megölni őket, majd fel a felszínre, s mindezt úgy, hogy közben ne kapjanak el minket, s minél kevesebben vegyenek észre. Pofonegyszerű.
*Szinte izzad a vállára nehezedő tehertől, s szavait színtiszta cinizmus járja át.*
-Az óriás, hasznunkra lehet? Valahogy az ellenség felé tudjuk irányítani?
*Kérdez körbe, minden halló fül és elvetélt ötlet segítség lehet most. Közben persze szedelőzködik, megtörli homlokát, a fegyvert is meglóbálja párszor a kezében, úgy igazán indulásra kész, s ezt látja az embereken is. Garsin ellátja a sebesültet, de örömmel látja, hogy talpra tud állni, s buzog a tettvágytól, nem olyan könnyű kiteríteni. Egy tiszteletteljes biccentést kap a rab, majd a csapat élére áll.*
-Ha van rá mód, hogy az óriás segítsen nekünk, akkor ki kell őt is engednünk a láncairól, de semmi kedvem a gyomrában végezni... Vagy egyenesen elindulunk felfelé, és lesz ami lesz.
*Ha esetleg valakinek van valamilyen épkézláb terve, akkor hajlik rá, hogy egy behemót is velük legyen, egyéb esetben pedig a felső szintekre fog koncentrálni. Mindenesetre menetre kész, s amint mindenki más is, egy pár szót azért intéz hozzájuk.*
-Ma legendává leszünk, bajtársaim! Nem felejtik el egyhamar ezt a napot. Ha elindulunk, csak csendben, a sötétség és a félhomály a legkedvesebb cimboránk most. Csak bátran!
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.27 19:29:59
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-27 11:04:42
Üzenet elküldve: 2020-07-27 11:04:42
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A riadó valóban elmarad, legalábbis úgy tűnik, hogy több őr nem érkezik. Csend telepszik a cellasor folyosójára, csak zihálás és fújtatás hallatszik. Bredocnak javasolnia sem kell, szorgos kezek kutatják át a testeket és veszik el tőlük a használható felszerelést, fegyvereket. Így gazdagabb lesz a szabaduló csoport pár karddal és tőrrel, meg egy számszeríjjal. A számszeríj a kapitányhoz kerül, többen nem nézik jó szemmel, de csendben maradnak, mivel Bredoc adja a férfi kezébe és azzal, hogy nemrég kisegítette a parancsnokhelyettest, sokat segített a megítélésén. Kecskefejű kardját megszerezve Bredoc megadja a kegyelemdöfést a még élő haramiának és a többiek sem tétováznak. Gyors haláluk lesz.
Csak az a rab sérült meg, akinek Jófiú az arcába nyomta a fáklyát, őt Garsin látja el, amennyire a lehetőségeikből telik. A férfi a fél szemére nem lát, csúnyán megperzselődött az arca, de ha bekötik a fél szemét, tettre készen áll fel. Nem adja majd könnyen magát.
Egy csatát megnyertek, de a háborúnak még koránt sincs vége, ahogy szokás mondani. A szabadság még messze.*
- Feltűnik majd, ha nem érnek vissza, de van egy kis időnk. *Bólint a kapitány egyetértően Bredoc szavaira.
Garsinnál valóban ott marad a fáklya, így a seb ellátását is annak fényénél tudja megejteni, mások szerencsére nem sérültek meg. A kulcsokat magához veszi, kettő karikát is talál három-három kulccsal, az egyiket Jófiútól, a másikat Foltostól tudja begyűjteni.*
- A barlangok felé nem mehetünk, ha eltévedünk, lehet sosem látjuk újra a napfényt. A felszín messze van és át kell jutnunk a bányatelepen, de ilyenkor csak kevés őr, vagyis rabló van ébren. *Javítja ki magát, hisz a valódi őrök éppen most vetették le láncaikat.*
- A felszínig három szinten kell átjutnunk. Mi a legalsó bányaszinten vagyunk, itt van az óriás is. A másodikon vannak a szállások, a raktárak, fegyver- és élelemraktár. A legfelső szint már a felszínre vezet, onnan az erdőbe. Régen fent volt a finomító, ott készítették elő a szállításra az érceket, de mára már csak üres raktárak és használaton kívüli épületek vannak ott. A Kékszemű nem tudom, ilyenkor merre van. Vagy a szobájában vagy a felszínen. *Suttogja a kapitány hadarva az információkat. Tekintete hol a sötétbe vesző folyosó végét, hol a többi rabot fürkészi. Láthatóan még tart attól, hogy baja eshet.*
- A kígyót keresi. A mélységben. Uralma alá akarja hajtani. *Tér vissza a pillantása Bredocra és láthatóan hiszi is, amit mond.
A bánya három szintjét hol a kőből kivésett lépcsők, hol kötélhidak vagy pallók kötik össze felfelé tartva. Vannak csigás emelőszerkezetek is, de azokat elég régóta nem használták és elég hangosak lennének a sötéten ásító néma lyukban. Ilyenkor is gyéren világítják meg a folyosókat, általában a fordulóknál és a fontosabb helyeken égnek fáklyák vagy parázstartók.
Az alsó szinten indulnak a járatok a föld gyomrába, de a második szinten is vannak még teléralagutak, ahol dolgoztatni szokták a rabokat. De ha hinni lehet a kapitánynak, akkor valójában nem is az érceken van a hangsúly, hanem valami egészen máson.*
*A riadó valóban elmarad, legalábbis úgy tűnik, hogy több őr nem érkezik. Csend telepszik a cellasor folyosójára, csak zihálás és fújtatás hallatszik. Bredocnak javasolnia sem kell, szorgos kezek kutatják át a testeket és veszik el tőlük a használható felszerelést, fegyvereket. Így gazdagabb lesz a szabaduló csoport pár karddal és tőrrel, meg egy számszeríjjal. A számszeríj a kapitányhoz kerül, többen nem nézik jó szemmel, de csendben maradnak, mivel Bredoc adja a férfi kezébe és azzal, hogy nemrég kisegítette a parancsnokhelyettest, sokat segített a megítélésén. Kecskefejű kardját megszerezve Bredoc megadja a kegyelemdöfést a még élő haramiának és a többiek sem tétováznak. Gyors haláluk lesz.
Csak az a rab sérült meg, akinek Jófiú az arcába nyomta a fáklyát, őt Garsin látja el, amennyire a lehetőségeikből telik. A férfi a fél szemére nem lát, csúnyán megperzselődött az arca, de ha bekötik a fél szemét, tettre készen áll fel. Nem adja majd könnyen magát.
Egy csatát megnyertek, de a háborúnak még koránt sincs vége, ahogy szokás mondani. A szabadság még messze.*
- Feltűnik majd, ha nem érnek vissza, de van egy kis időnk. *Bólint a kapitány egyetértően Bredoc szavaira.
Garsinnál valóban ott marad a fáklya, így a seb ellátását is annak fényénél tudja megejteni, mások szerencsére nem sérültek meg. A kulcsokat magához veszi, kettő karikát is talál három-három kulccsal, az egyiket Jófiútól, a másikat Foltostól tudja begyűjteni.*
- A barlangok felé nem mehetünk, ha eltévedünk, lehet sosem látjuk újra a napfényt. A felszín messze van és át kell jutnunk a bányatelepen, de ilyenkor csak kevés őr, vagyis rabló van ébren. *Javítja ki magát, hisz a valódi őrök éppen most vetették le láncaikat.*
- A felszínig három szinten kell átjutnunk. Mi a legalsó bányaszinten vagyunk, itt van az óriás is. A másodikon vannak a szállások, a raktárak, fegyver- és élelemraktár. A legfelső szint már a felszínre vezet, onnan az erdőbe. Régen fent volt a finomító, ott készítették elő a szállításra az érceket, de mára már csak üres raktárak és használaton kívüli épületek vannak ott. A Kékszemű nem tudom, ilyenkor merre van. Vagy a szobájában vagy a felszínen. *Suttogja a kapitány hadarva az információkat. Tekintete hol a sötétbe vesző folyosó végét, hol a többi rabot fürkészi. Láthatóan még tart attól, hogy baja eshet.*
- A kígyót keresi. A mélységben. Uralma alá akarja hajtani. *Tér vissza a pillantása Bredocra és láthatóan hiszi is, amit mond.
A bánya három szintjét hol a kőből kivésett lépcsők, hol kötélhidak vagy pallók kötik össze felfelé tartva. Vannak csigás emelőszerkezetek is, de azokat elég régóta nem használták és elég hangosak lennének a sötéten ásító néma lyukban. Ilyenkor is gyéren világítják meg a folyosókat, általában a fordulóknál és a fontosabb helyeken égnek fáklyák vagy parázstartók.
Az alsó szinten indulnak a járatok a föld gyomrába, de a második szinten is vannak még teléralagutak, ahol dolgoztatni szokták a rabokat. De ha hinni lehet a kapitánynak, akkor valójában nem is az érceken van a hangsúly, hanem valami egészen máson.*
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:46:39
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:46:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Elég hamar vége lesz az egésznek. Ahogy az őr összecsuklik a fejét ért ütésektől, alighanem végül mégis az ő kezében marad a fáklya. Azt szorongatva néz körül, de eddigre már a többi dulakodás is elcsendesedett, így egyszerűen félreteszi a földre ezt a szerzeményt és a veszteségeiket méri fel.
Bredoc és Soreyl talpon vannak, első pillantásra nem látja, hogy bajuk esett volna, ez megnyugtatja. Ahogy az is, hogy az őrökről ugyanez nem mondható el...
Nem igazán szánja azokat, akik az előbb még bántani akarták, s akik mindannyiuk életét így megkeserítették. Azonban diadalt sem érez, inkább fásultan veszi tudomásul, hogy a még életben maradt őröket egyszerűen helyben kivégzik.
Fejét elfordítja tőlük, majd szélesre tárja a cellaajtót, mert kell most, hogy érezze, szabadulhatnak innét... Közben lehajol, s miután a férfiak a fegyvereket elvették, ő a kulcsokat rakja el, hátha ezek más zárakat is nyitnak, mint az előzőek. Csak egy pillantást vet a holttest arcára, aztán már a parancsnokhelyettes utasításaira fülel és keresi a sérülteket.
A Bredoc sebére kapott ronggyal és vízzel óvatosan beborogatná az égett arcú rabot, de ennek sincs igazából sok értelme, viszont alighanem sem idejük, sem lehetőségük nincs is most többre, úgyhogy legalább egy pillanatnyi enyhülést remél adni, mielőtt tovább mennének. Ha kell és tud, segít persze máshol is, igyekszik hasznossá tenni magát, de alapvetően azt várja, hogy induljanak, s ha közbe nem is szólna, élénken figyel, hogy milyen döntés születik a következő lépést illetően.*
*Elég hamar vége lesz az egésznek. Ahogy az őr összecsuklik a fejét ért ütésektől, alighanem végül mégis az ő kezében marad a fáklya. Azt szorongatva néz körül, de eddigre már a többi dulakodás is elcsendesedett, így egyszerűen félreteszi a földre ezt a szerzeményt és a veszteségeiket méri fel.
Bredoc és Soreyl talpon vannak, első pillantásra nem látja, hogy bajuk esett volna, ez megnyugtatja. Ahogy az is, hogy az őrökről ugyanez nem mondható el...
Nem igazán szánja azokat, akik az előbb még bántani akarták, s akik mindannyiuk életét így megkeserítették. Azonban diadalt sem érez, inkább fásultan veszi tudomásul, hogy a még életben maradt őröket egyszerűen helyben kivégzik.
Fejét elfordítja tőlük, majd szélesre tárja a cellaajtót, mert kell most, hogy érezze, szabadulhatnak innét... Közben lehajol, s miután a férfiak a fegyvereket elvették, ő a kulcsokat rakja el, hátha ezek más zárakat is nyitnak, mint az előzőek. Csak egy pillantást vet a holttest arcára, aztán már a parancsnokhelyettes utasításaira fülel és keresi a sérülteket.
A Bredoc sebére kapott ronggyal és vízzel óvatosan beborogatná az égett arcú rabot, de ennek sincs igazából sok értelme, viszont alighanem sem idejük, sem lehetőségük nincs is most többre, úgyhogy legalább egy pillanatnyi enyhülést remél adni, mielőtt tovább mennének. Ha kell és tud, segít persze máshol is, igyekszik hasznossá tenni magát, de alapvetően azt várja, hogy induljanak, s ha közbe nem is szólna, élénken figyel, hogy milyen döntés születik a következő lépést illetően.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:02:53
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:02:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc vadul mozdul, s jól látszik, hogy jobban szokott a karddal való hadakozáshoz, nem csoda, a Kecskefejű ki is tér, de ez nem töri le őt, a lényeg, hogy a fegyver a hüvelyben marad, s nem kezdenek el riadóztatni sem. A felé irányuló támadást éppen csak, de sikerül hárítania, talán pont újra ütésre lendítené a kezét, mikor jelen helyzetben a legkellemesebb meglepetés éri. Az érkező segítség a Kapitány és a másik rab képében igazán örvendetes, nem kizárt, hogy ezen múlt a terv ezen része. Hisz ha sikerül kardot rántania, vajmi kevés esélye lett volna a parancsnokhelyettesnek, vagy ha elmenekülnek.. Megannyi lehetőség, de úgy látszik, hogy a Kapitány oldalt választ, s így sikerül legyűrniük a négy őrt.*
-Kössz.
*Zihálja, s kezével megtámasztja térdeit. A többieket nézi, s a másik két őrt, akikkel a cellákban lévők törődtek gondosan. Egy nagy levegőt vesz, s igyekszik kihúzni magát. Szemeivel Soreylt és Garsint keresi, reméli, hogy nem esett bajuk.*
-Szép munka, bajtársaim! Szedjük össze a fegyvereiket, a páncéljukat, a csizmákat, mindent! Amit hasznosnak gondolok, vegyétek el.
*Ő maga is ezt teszi, s a számszeríjat kérdés nélkül a Kapitány kezébe nyomja egy jelentőségteljes pillantással karöltve.*
-Szavamat adom, ha nem árulsz el, kiállok érted.
*Egy pár másodpercig kivár, jön-e valamilyen válasz, majd maga is fegyver után kutat, egy kardnak örülne a legjobban, az jobban illik hozzá. Ha sikerül találnia egyet, odasétál a még talán élő őrhöz, s keresztüldöfi a mellkasát.*
-Nem érdemelnek kegyelmet.
*Szinte biztos benne, hogy nincs ellenvetés, s mindenkit feltüzelt a sikerük, most már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan is tovább. Az óriáshoz menni talán fölösleges már ebben a helyzetben, mehetnek egyenesen a másik irányba, bár kérdéses, hogy mennyire jó ötlet is ez. Sorelyt magához inti, ha teheti.*
-Lássátok el, ha megsérült valaki, már amennyire van rá itt lehetőség. Senkit nem hagyunk hátra!
*Aztán ha ideje akad, a kapitányhoz fordul.*
-Mit gondolsz, hogy jutunk ki a legkönnyebben? Már hatan jártak itt, egy darabig biztos nem fordul be újabb őr, ha jól gondolom.
*Bredoc vadul mozdul, s jól látszik, hogy jobban szokott a karddal való hadakozáshoz, nem csoda, a Kecskefejű ki is tér, de ez nem töri le őt, a lényeg, hogy a fegyver a hüvelyben marad, s nem kezdenek el riadóztatni sem. A felé irányuló támadást éppen csak, de sikerül hárítania, talán pont újra ütésre lendítené a kezét, mikor jelen helyzetben a legkellemesebb meglepetés éri. Az érkező segítség a Kapitány és a másik rab képében igazán örvendetes, nem kizárt, hogy ezen múlt a terv ezen része. Hisz ha sikerül kardot rántania, vajmi kevés esélye lett volna a parancsnokhelyettesnek, vagy ha elmenekülnek.. Megannyi lehetőség, de úgy látszik, hogy a Kapitány oldalt választ, s így sikerül legyűrniük a négy őrt.*
-Kössz.
*Zihálja, s kezével megtámasztja térdeit. A többieket nézi, s a másik két őrt, akikkel a cellákban lévők törődtek gondosan. Egy nagy levegőt vesz, s igyekszik kihúzni magát. Szemeivel Soreylt és Garsint keresi, reméli, hogy nem esett bajuk.*
-Szép munka, bajtársaim! Szedjük össze a fegyvereiket, a páncéljukat, a csizmákat, mindent! Amit hasznosnak gondolok, vegyétek el.
*Ő maga is ezt teszi, s a számszeríjat kérdés nélkül a Kapitány kezébe nyomja egy jelentőségteljes pillantással karöltve.*
-Szavamat adom, ha nem árulsz el, kiállok érted.
*Egy pár másodpercig kivár, jön-e valamilyen válasz, majd maga is fegyver után kutat, egy kardnak örülne a legjobban, az jobban illik hozzá. Ha sikerül találnia egyet, odasétál a még talán élő őrhöz, s keresztüldöfi a mellkasát.*
-Nem érdemelnek kegyelmet.
*Szinte biztos benne, hogy nincs ellenvetés, s mindenkit feltüzelt a sikerük, most már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan is tovább. Az óriáshoz menni talán fölösleges már ebben a helyzetben, mehetnek egyenesen a másik irányba, bár kérdéses, hogy mennyire jó ötlet is ez. Sorelyt magához inti, ha teheti.*
-Lássátok el, ha megsérült valaki, már amennyire van rá itt lehetőség. Senkit nem hagyunk hátra!
*Aztán ha ideje akad, a kapitányhoz fordul.*
-Mit gondolsz, hogy jutunk ki a legkönnyebben? Már hatan jártak itt, egy darabig biztos nem fordul be újabb őr, ha jól gondolom.
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:33:29
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:33:29
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A megszokás olykor rossz dolgokat szül és a mostani őrök megszokták már, hogy nincs mitől tartaniuk. Vezető egyéniség híján az egykori őrök, a rabok, nem éreztek elég erőt magukban, hogy egy ilyen kísérletet összehozzanak, ám most megcsillant előttük a szabadulás fénye és a városőrök és Garsin megjelenése felrázta őket a kilátástalanságból.
Bredoc együtt mozdulva Soreyllel és a többi rabbal támadásba kezd. Tőre lapockán találja a számszeríjast és bár nem tudja, hogy harcképes-e még, a másik őr felé robog. Tagjaiban most kevésbé érzi a gyengeséget, az elme csodás dolgokra képes, bár lassabb és erőtlenebb, mint erejének teljében. A karod őr, Kecskefejű, féloldalt fordul, keze kardjának markolatán, de csak félig sikerül kihúznia, amikor a parancsnokhelyettes eléri. Az előny nála, bár nem sikerül tökéletesen meglepni, ám mégis jobb helyzetben van.
Az ütése nem találja el a lágyékán az őrt, ám így a kardot se sikerül jobban kihúznia, fel is hagy vele, elengedi a markolatot és ököllel ütné meg Bredocot. Ám a parancsnokhelyettes sikeresen hárítja az ütését.
Ekkor érkezik a kapitány és ököllel arcon találja Kecskefejűt. Úgy tűnik, eldőlt, melyik oldalra áll. A másik rab, aki Bredoc-kal a kapitány cellájában bújt meg, közben a tőrrel eltaláltra veti magát és dulakodni kezd vele.
Garsin közben egy darabig tétlenül nézi az eseményeket. Jófiú ugyan először sikerrel jár a fáklyával, de a túlerővel nem boldogul. A lány aztán úgy dönt, közbelép és a fáklyát tartó kezet támadja, hogy kicsavarja belőle azt. Jófiú erősebbnek bizonyul, nem sikerül kicsavarni a kezéből, de nem is tudja a lány ellen használni és előnyhöz juttatja a többieket. Az egyik rab egy kővel homlokon találja Jófiút, majd mások is beszállnak és két ütéssel később az őr eszméletlen csúszik a rácsok alá. Soreyl és a többi rab közben elintézik Kukacot. Az őr nem olyan szerencsés, mint Jófiú, mert az ő koponyáját bezúzzák egy kővel.
Kis dulakodás és a cellasor elcsendesedik. Ziháló és fújtató rabok hangja tölti be a levegőt. Jófiú még él, de eszméletlen, bár többen be akarják végezni, amit elkezdtek. Kukac holtan, vérző fejjel fekszik a rácsok előtt. Míg Kecskefejű is harcképtelen, Bredoc és a kapitány zihálva áll felette. Foltos, a számszeríjász is bevégezte, a tőrrel a másik rab addig szúrta háton, míg el nem szállt belőle a lélek.
Láztól égő tekintetek fordulnak Bredoc felé. Hogyan tovább?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A megszokás olykor rossz dolgokat szül és a mostani őrök megszokták már, hogy nincs mitől tartaniuk. Vezető egyéniség híján az egykori őrök, a rabok, nem éreztek elég erőt magukban, hogy egy ilyen kísérletet összehozzanak, ám most megcsillant előttük a szabadulás fénye és a városőrök és Garsin megjelenése felrázta őket a kilátástalanságból.
Bredoc együtt mozdulva Soreyllel és a többi rabbal támadásba kezd. Tőre lapockán találja a számszeríjast és bár nem tudja, hogy harcképes-e még, a másik őr felé robog. Tagjaiban most kevésbé érzi a gyengeséget, az elme csodás dolgokra képes, bár lassabb és erőtlenebb, mint erejének teljében. A karod őr, Kecskefejű, féloldalt fordul, keze kardjának markolatán, de csak félig sikerül kihúznia, amikor a parancsnokhelyettes eléri. Az előny nála, bár nem sikerül tökéletesen meglepni, ám mégis jobb helyzetben van.
Az ütése nem találja el a lágyékán az őrt, ám így a kardot se sikerül jobban kihúznia, fel is hagy vele, elengedi a markolatot és ököllel ütné meg Bredocot. Ám a parancsnokhelyettes sikeresen hárítja az ütését.
Ekkor érkezik a kapitány és ököllel arcon találja Kecskefejűt. Úgy tűnik, eldőlt, melyik oldalra áll. A másik rab, aki Bredoc-kal a kapitány cellájában bújt meg, közben a tőrrel eltaláltra veti magát és dulakodni kezd vele.
Garsin közben egy darabig tétlenül nézi az eseményeket. Jófiú ugyan először sikerrel jár a fáklyával, de a túlerővel nem boldogul. A lány aztán úgy dönt, közbelép és a fáklyát tartó kezet támadja, hogy kicsavarja belőle azt. Jófiú erősebbnek bizonyul, nem sikerül kicsavarni a kezéből, de nem is tudja a lány ellen használni és előnyhöz juttatja a többieket. Az egyik rab egy kővel homlokon találja Jófiút, majd mások is beszállnak és két ütéssel később az őr eszméletlen csúszik a rácsok alá. Soreyl és a többi rab közben elintézik Kukacot. Az őr nem olyan szerencsés, mint Jófiú, mert az ő koponyáját bezúzzák egy kővel.
Kis dulakodás és a cellasor elcsendesedik. Ziháló és fújtató rabok hangja tölti be a levegőt. Jófiú még él, de eszméletlen, bár többen be akarják végezni, amit elkezdtek. Kukac holtan, vérző fejjel fekszik a rácsok előtt. Míg Kecskefejű is harcképtelen, Bredoc és a kapitány zihálva áll felette. Foltos, a számszeríjász is bevégezte, a tőrrel a másik rab addig szúrta háton, míg el nem szállt belőle a lélek.
Láztól égő tekintetek fordulnak Bredoc felé. Hogyan tovább?*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-25 16:21:18
Üzenet elküldve: 2020-07-25 16:21:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Hamar beindulnak az események, amint a zárkát nyitó rájön, hogy itt valami nincs rendben...
Ahogy pedig végre kikerül ebből a rémképből, amit részben maga idézett elő, s látja, hogy ez tényleg csak egy jól sikerült csel volt, és nem érhetnek el hozzá... a rá törő zokogást letudja néhány mélyebb, ziháló légvétellel. Aztán tekintetét kapkodja, hogy hol tudná hasznossá tenni magát. Nem nagyon akar közelebb menni, vagy közbeavatkozni, mert tisztában van vele, hogy úgyis csak elsodornák és útban lenne.
Idegesen topog és kerülget, igyekszik azért figyelni, hátha valahol valami módon közbeavatkozhat.
Borzadva nézi azt is, ahogy az egyik rab arcába fáklyát nyomnak. Ekkor dönt úgy, hogy ő is közbelép.
Mivel a cella ajtajában éppen harc zajlik, meg sem próbál kijutni. Helyette a Jófiúval viaskodókhoz hatol közelebb, s míg amazok csépelik a kövekkel, ő a kezében lévő fáklyára igyekszik ráfogni, ha ugyan eddig még el nem ejtette a férfi. Nem csak megakadályozni próbálja, hogy Jófiú ismét használja azt, hanem csekélyke erejét bevetve igyekszik azt kitépni a kezéből, miközben kész lebukni is, ha a férfi most meg az ő arcába akarná nyomni. Rángatja és oldalra nyomja a fadarabot, hátha sikerül kicsavarnia. Ha pedig így alakul, akkor minden jóérzését félretéve ő fogja a fickó ellen fordítani a fáklyát, lehetőleg az arcát célozva, de ha azt nem érheti el a raboktól, akkor a lába, vagy az ágyéka is megteszi.*
*Hamar beindulnak az események, amint a zárkát nyitó rájön, hogy itt valami nincs rendben...
Ahogy pedig végre kikerül ebből a rémképből, amit részben maga idézett elő, s látja, hogy ez tényleg csak egy jól sikerült csel volt, és nem érhetnek el hozzá... a rá törő zokogást letudja néhány mélyebb, ziháló légvétellel. Aztán tekintetét kapkodja, hogy hol tudná hasznossá tenni magát. Nem nagyon akar közelebb menni, vagy közbeavatkozni, mert tisztában van vele, hogy úgyis csak elsodornák és útban lenne.
Idegesen topog és kerülget, igyekszik azért figyelni, hátha valahol valami módon közbeavatkozhat.
Borzadva nézi azt is, ahogy az egyik rab arcába fáklyát nyomnak. Ekkor dönt úgy, hogy ő is közbelép.
Mivel a cella ajtajában éppen harc zajlik, meg sem próbál kijutni. Helyette a Jófiúval viaskodókhoz hatol közelebb, s míg amazok csépelik a kövekkel, ő a kezében lévő fáklyára igyekszik ráfogni, ha ugyan eddig még el nem ejtette a férfi. Nem csak megakadályozni próbálja, hogy Jófiú ismét használja azt, hanem csekélyke erejét bevetve igyekszik azt kitépni a kezéből, miközben kész lebukni is, ha a férfi most meg az ő arcába akarná nyomni. Rángatja és oldalra nyomja a fadarabot, hátha sikerül kicsavarnia. Ha pedig így alakul, akkor minden jóérzését félretéve ő fogja a fickó ellen fordítani a fáklyát, lehetőleg az arcát célozva, de ha azt nem érheti el a raboktól, akkor a lába, vagy az ágyéka is megteszi.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-25 13:48:06
Üzenet elküldve: 2020-07-25 13:48:06
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére, vagy szerencsétlenségre, ez igazán nézőpont kérdése, de ezek a férgek komolyan gondolják a Garsinnak tett ígéretüket, s jóformán ezen kívül már nem nagyon járhat a fejükben, legalábbis Bredoc elgondolása szerint. Ez most éppen kapóra jön, ahogy a cellát nyitnák éppen ki, akkor jön csak a hideg zuhany. Nem lehet kinyitni. A parancsnokhelyettesnek tökéletes pillanat a mozdulásra, melyre csak várt, s a kés pillanatok belül szeli át a levegőt egyenesen a számszeríjas hátába. Nem tudja, hogy halálos sebet ejtett-e, vagy csak egy apróbb sérülés, esetleg összeesik-e az őr, vagy harcképes, de most nincs is ideje ezen agyalni, rohan, ahogy csak a ványadt lába bírja. Sajnos nem elég gyors, bár nem lepődik meg rajta, sosem volt erőssége a gyors futás, mégis Eeyrnek hála nem tudja kivonni kardját a célpontja. Látni ugyan nem, de talán hallani hallhatja, ahogy a másik két őrrel bizonyosan foglalkoznak a rabtársai, s éppen elégtételt vesznek a megannyi fájdalomért, mit nekik okoztak. Bredocnak viszont most magáért kell helyt állnia, terve beválni látszik, hisz nem menekültek el a hátsó örök sem, egyelőre, és ha csak fel tudja őket tartani, amíg megérkezik a segítség, tökéletes, még ha ehhez a saját életét kell is kockára tennie. A sokak élete mindig előbbre valónak kell, hogy legyen, mint sajátjáé, ebben sosem kételkedett. Úgyhogy hideg elszántsággal veti magát ellenségének, vicsorgó fogakkal támad, mielőtt a kard is bekerülne a képbe. Bár kényelmesebben érezné magát, ha kard lenne nála a puszta keze helyett, de most ezzel kell beérnie. A seb, a gyengeség, mind-mind gyengíti, de bízik benne, hogy a meglepetés ereje némileg előnyére válhat. Nem finomkodik, és nem akar lovagias párbajt kezdeni. Rögtön a leggyengébb pontok egyikét célozza meg, az ágyékot. Nem igazán híve az ökölharcnak, de nincs más lehetősége, úgyhogy a leghatásosabb módszert választja. Reméli, hogy sikerül betalálnia, s esetleg társai is segítségére tudnak sietni, amint a másik kettővel végeznek. Egy dolog biztosan elválik, hogy a kapitány kinek az oldalán áll. Ha egyáltalán tesz bármit is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére, vagy szerencsétlenségre, ez igazán nézőpont kérdése, de ezek a férgek komolyan gondolják a Garsinnak tett ígéretüket, s jóformán ezen kívül már nem nagyon járhat a fejükben, legalábbis Bredoc elgondolása szerint. Ez most éppen kapóra jön, ahogy a cellát nyitnák éppen ki, akkor jön csak a hideg zuhany. Nem lehet kinyitni. A parancsnokhelyettesnek tökéletes pillanat a mozdulásra, melyre csak várt, s a kés pillanatok belül szeli át a levegőt egyenesen a számszeríjas hátába. Nem tudja, hogy halálos sebet ejtett-e, vagy csak egy apróbb sérülés, esetleg összeesik-e az őr, vagy harcképes, de most nincs is ideje ezen agyalni, rohan, ahogy csak a ványadt lába bírja. Sajnos nem elég gyors, bár nem lepődik meg rajta, sosem volt erőssége a gyors futás, mégis Eeyrnek hála nem tudja kivonni kardját a célpontja. Látni ugyan nem, de talán hallani hallhatja, ahogy a másik két őrrel bizonyosan foglalkoznak a rabtársai, s éppen elégtételt vesznek a megannyi fájdalomért, mit nekik okoztak. Bredocnak viszont most magáért kell helyt állnia, terve beválni látszik, hisz nem menekültek el a hátsó örök sem, egyelőre, és ha csak fel tudja őket tartani, amíg megérkezik a segítség, tökéletes, még ha ehhez a saját életét kell is kockára tennie. A sokak élete mindig előbbre valónak kell, hogy legyen, mint sajátjáé, ebben sosem kételkedett. Úgyhogy hideg elszántsággal veti magát ellenségének, vicsorgó fogakkal támad, mielőtt a kard is bekerülne a képbe. Bár kényelmesebben érezné magát, ha kard lenne nála a puszta keze helyett, de most ezzel kell beérnie. A seb, a gyengeség, mind-mind gyengíti, de bízik benne, hogy a meglepetés ereje némileg előnyére válhat. Nem finomkodik, és nem akar lovagias párbajt kezdeni. Rögtön a leggyengébb pontok egyikét célozza meg, az ágyékot. Nem igazán híve az ökölharcnak, de nincs más lehetősége, úgyhogy a leghatásosabb módszert választja. Reméli, hogy sikerül betalálnia, s esetleg társai is segítségére tudnak sietni, amint a másik kettővel végeznek. Egy dolog biztosan elválik, hogy a kapitány kinek az oldalán áll. Ha egyáltalán tesz bármit is.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-24 13:39:03
Üzenet elküldve: 2020-07-24 13:39:03
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Garsin terve beválni látszik, mind a négy őr figyelme felé fordul, bár ez nagyban köszönhető Jófiúnak, aki olyasmiket vetít előre, amik mindenkinek a kedvére vannak. Nincs más nő Garsinin kívül a bányában, így az ilyen szórakozás mindenképpen ritka és csábító.
A kapitány nem tesz semmit, markolja a rácsokat kifehéredő ujjakkal és várja az események alakulását. Soreyl jelzését Bredoc elkapja és visszabiccentve tudatja vele, hogy eljött az idő.
Garsinnal valóban nem kell sokat színészkednie, el tudja képzelni, mit művelne vele a négy férfi és ezt ők maguk sem rejtik véka alá. A lány elhátrál a legtávolabbi pontra, amit el tud érni, a Kukacnak nevezett őr pedig a cella ajtajához lép, baljával a rácsra fog a zár felett, jobbal pedig beleilleszti az otromba kulcsot a zárba. Majd amikor nyitná ki, ráeszmél, hogy már nem tudja jobban elfordítani a kulcsot. Döbbenten nyit rá a cellára, ami résnyire ki is nyílik.*
- Jófiú... *Eddig jut el, mert ekkor Bredoc megindul, nyitja a cellát és elhajítja a tőrt a számszeríjász hátába. A fegyver a lapockáján találja el a férfit, aki fojtottan felordít, a parancsnokhelyettes pedig nekifuthat a másiknak, aki a hangokra fordulni kezd, sajnos Bredoc nem elég gyors, talán a kimerültség és a betegség, így őt nem tudja elkapni míg háttal áll, hanem csak féloldalt. A fickó keze a kardjára siklik, de még nem sikerült kivonnia.
Közben a nyíló cellaajtónál Soreyl elkapja a rácsot nyitó Kukac csuklóját és átnyúlva a rácsok között a fejét belehúzza a rácsba. Kukac orra a fémnek csapódik, igyekszik szabadulni és úgy tűnik, sikerül is neki, de mások is nyúlnak utána.
Jófiú sem jár másképp, ordításra nyílik a szája, amint észleli a történéseket, de ő is túl közel áll a rácsokhoz. Tucatnyi kéz nyúl utána és bár az egyik rab arcába tolja a fáklyáját, aki kiáltva esik vissza az arcát tenyerébe temetve, a többiek a rácsnak rántják és az eddig öklükben rejtegetett kövekkel csépelni kezdik ahol érik. Garsin még cselekedhet, bárhol besegíthet, ha érez magában erőt és segíteni akarna.*
//Dobások a kockagurítón!//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Garsin terve beválni látszik, mind a négy őr figyelme felé fordul, bár ez nagyban köszönhető Jófiúnak, aki olyasmiket vetít előre, amik mindenkinek a kedvére vannak. Nincs más nő Garsinin kívül a bányában, így az ilyen szórakozás mindenképpen ritka és csábító.
A kapitány nem tesz semmit, markolja a rácsokat kifehéredő ujjakkal és várja az események alakulását. Soreyl jelzését Bredoc elkapja és visszabiccentve tudatja vele, hogy eljött az idő.
Garsinnal valóban nem kell sokat színészkednie, el tudja képzelni, mit művelne vele a négy férfi és ezt ők maguk sem rejtik véka alá. A lány elhátrál a legtávolabbi pontra, amit el tud érni, a Kukacnak nevezett őr pedig a cella ajtajához lép, baljával a rácsra fog a zár felett, jobbal pedig beleilleszti az otromba kulcsot a zárba. Majd amikor nyitná ki, ráeszmél, hogy már nem tudja jobban elfordítani a kulcsot. Döbbenten nyit rá a cellára, ami résnyire ki is nyílik.*
- Jófiú... *Eddig jut el, mert ekkor Bredoc megindul, nyitja a cellát és elhajítja a tőrt a számszeríjász hátába. A fegyver a lapockáján találja el a férfit, aki fojtottan felordít, a parancsnokhelyettes pedig nekifuthat a másiknak, aki a hangokra fordulni kezd, sajnos Bredoc nem elég gyors, talán a kimerültség és a betegség, így őt nem tudja elkapni míg háttal áll, hanem csak féloldalt. A fickó keze a kardjára siklik, de még nem sikerült kivonnia.
Közben a nyíló cellaajtónál Soreyl elkapja a rácsot nyitó Kukac csuklóját és átnyúlva a rácsok között a fejét belehúzza a rácsba. Kukac orra a fémnek csapódik, igyekszik szabadulni és úgy tűnik, sikerül is neki, de mások is nyúlnak utána.
Jófiú sem jár másképp, ordításra nyílik a szája, amint észleli a történéseket, de ő is túl közel áll a rácsokhoz. Tucatnyi kéz nyúl utána és bár az egyik rab arcába tolja a fáklyáját, aki kiáltva esik vissza az arcát tenyerébe temetve, a többiek a rácsnak rántják és az eddig öklükben rejtegetett kövekkel csépelni kezdik ahol érik. Garsin még cselekedhet, bárhol besegíthet, ha érez magában erőt és segíteni akarna.*
//Dobások a kockagurítón!//
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 197-216