// Mert a növényeknek is van lelkük... //
*Ezek a szokatlan, varázslatos lények egyáltalán nem tűntek haragosnak, ezért is mosolyodik el szomorúan a szépséges sellő Thela szavaira, s vizes ujjaival megsimítja a hölgyemény vízbe érő kezét. Ezek után természetesen jobbnak látja, ha inkább visszaúszik a barlangba, így egy szomorkás intéssel, melyet a szőkeségnek intéz, el is tűnik a vízesés aljában, Halaxra egy apró pillantást sem vetve. Eközben odafent Cai szavai szinte tőrként érik a kis gombát, kinek apró, szokatlanul vörös könnyei kis patakokban kezdenek folyni arcán, miközben a hölgyre pillant. Nem is tudja igazán, hogy mit mondjon a szavaira, hiszen nagyon régóta nem volt ilyen boldog, elvégre hiába... Ő egy kis gomba, és hiába tűnik varázslatosnak és tökéletesnek a hely, eléggé magányosak tudnak lenni az itt lakók. Most viszont a kis leány élete pár pillanat alatt fel lett kavarva, s Caiban olyan csodálatra lelt, mit az itt lakók sosem nyújtottak neki. Ezért is fájnak neki a hölgy szavai - hiába ismeri csak fél órája, nem akarja, hogy elmenjen -, persze látszik rajta, hogy minden erejével azon van, hogy elapassza könnyeit. Az Úrnő is megsimogatja feje búbját, de mivel ő nem tud beszélni, ezért csak kedves, anyáskodó mosolyát villantja rá a kicsire, aki ennek láttán letörli az utolsó könnycseppet is, majd elmosolyodik búsan ő is, s odalép az időközben megérkező szőkeség elé.*
- Nagyon köszönöm, kedves vagy!
*Mondja halkan, s egy futó pillantást ereszt meg Jaz felé, viszont szemeiben már inkább a szomorúság látszik a fiú felé, mint az öröm. Lassan odatipeg a tartóhoz - közben némán tűri a két férfi nem éppen kedves szavait -, végül behelyezi abba, melyből hirtelen nagy fényáradat szökik ki.*
- Sajnáljuk, hogy ide kellett jönnötök! *mondja a négyes felé a kicsi* Ha megtehettük volna, mi is idehoztuk volna. Viszont ez nem csupán egy szobor... Ezt nem szerezhetjük meg erőszakkal ha elveszik, hanem önként kell visszaadni ezt a Kincset. Az a nő meglakolt azért, amit tett, viszont mi innen nem mehetünk ki, ezért nyújtott nektek útmutatást az Anya, hogy hozzátok vissza ti magatok, s önszántatokból adjátok vissza nekünk. A jutalmatok pedig természetesen nem maradhat el, hiszen nem csak az időtöket, hanem az épségeteket is feláldoztátok azért, hogy segítsetek...
- Na, álljunk csak meg egy pillanatra!
*Szólal fel váratlanul valahonnan egy mély hang, melyről nem is lehet eldönteni, hogy honnan jött, hiszen az visszhangként száll tova.*
- A két hölgy lelke tán oly tiszta, mint a miénk, de ezek itt a fertelmes emberi szavakkal s a mérgező lelkükkel fertőt hoznak eme helyre, ahelyett, hogy hálát adnának a Sorsnak, hogy ilyet tapasztalhattak életükben! Hányan adnák azért a saját életüket, hogy eme helyen tengessék mindennapjaikat?!
*Mondja a hang dühösen, s hirtelen a távoli sötétségből kiválik egy alak: hasonló, mint az Úrnő, csupán az illető férfi, s fényes tündöklés helyett valami fekete derengés veszi körbe.*
- Te és te! *mutat Halax és Jaz felé* Ideje lenne a saját bőrötökön is kitapasztalni, hogy az itteniek mennyire is sokat érnek... *ekkor hirtelen szertefoszlik, majd hirtelen újra megjelenik az egyik kiálló sziklaperemen* Most megtanuljátok értékelni ezt a világot, s addig innen nem fogtok kijutni, míg nem változik meg a véleményetek!
*Az Úrnő aggódóan pillant az árnyra, aki újra megjelenik mellette, immáron szürkés, zöldes árnyalatban.*
- Ne aggódj, Kedvesem, nem lesz bántódásuk! Azzal a Te áldott jó szíveddel még ezek után is védenéd ezt a két mihasznát? *az Anya a peremen állva egy pillantást ereszt meg Halax és Jaz felé, majd bólogatni kezd az Úr felé* Sajnálom, Kedvesem, hidd el, hogy így lesz a legjobb...
*Azzal megsimogatja az Úrnő arcát, mikor hirtelen eltűnik a kis világ... Pontosabban átalakul egy hatalmas labirintussá, melyet ha felülről nézne a négy tag, akkor szinte végeláthatatlannak tűnne! Az ég borús, messze varjak károgását hallani, s a nyirkos, hűvös levegő eléggé baljóslatúnak tűnik.*
- Ha a két hölgy szíve igazán tiszta, s komolyan gondolták a szavaikat, akkor hamar meglelik a kivezető utat! *szólal fel valahonnan a hang* A másik kettő pedig csak akkor juthat ki innen, ha beismerik azt, hogy attól, mert valaki máshogy néz ki, mint ők, teljesen más helyen él más szokásokkal, attól még nem rossz lény, akit ennyire undorító kell illetni! *ezt inkább Halaxnak intézni, viszont részben Jaznak is, aki mellé állt* Akkor hát induljatok!
*Valahol, ki tudja, hogy hol, Cai és Thela van, egy másik helyen pedig Halax és Jaz. A két páros mögött, s jobb és bal oldalán is hatalmas, sűrű sövény található, csupán előre vezet út, mely jobbra és balra elágazik. *