Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-10 23:49:57
Üzenet elküldve: 2015-12-10 23:49:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Különös páros//
*Nos igen.
Zeerynx maga is érzékeli, hogy nem túlzottan kielégítő és értelmes az egyszavas válasza, ami a barlangot illeti. Aztán csak összefabrikál még néhány mondatot, amely az ő számára értelmes is. Hiszen ő valami mást - ha nem is tudja, pontosan mit - várt a barlangtól. Persze tudta, hogy nem lesz tele mélységiekkel, de valahol mégis remélte, hogy már a közelben belebotlik egybe, és több ereje lesz hozzá, hogy beljebb merészkedjen.
Na de ez a megfogalmazás talán mások számára nem lehet ennyire egyértelmű. És ez csakhamar ki is derül, amikor az ork hátra húzza csuklyáját, hogy megvakarja tarkóját a gondolkodásban.
Zen néhány pillanatig alig bírja levenni tekintetét a lény arcáról, s inkább gyorsan bemutatkozik, mielőtt lent marad az álla, és illetlenséget tanúsítana bámészkodásával. Mivel az ork - Lahut, hiszen ő is bemutatkozik - felfedte előtte arcát, úgy véli, ő is megteheti ezt... talán itt nem bonyolódik semmi szörnyűségbe származása miatt.
Így hátra is veti kámzsáját, s hosszú, hófehér haja lehull a zöld köpenyre, világos keretként díszítve sötét bőrű, csinos elf arcát. Vár pár pillanatot, hogy nem kergetik e el, aztán próbál kissé feloldódni.
Mintha tréfálna valamit az ork, de nem egészen érti a dolgot, így csak egy zavart mosolyt ereszt meg Lahut felé. Ám az ork máris invitálja, Zynx mellkasában pedig megmagyarázhatatlan nyugalom árad szét, ahogy egyre jobban megkönnyebbül. Naivan hisz még mindig a jóban, ám a legutóbbi események megfeszítve tartják izmait.
Leül, nem messze onnan, ahol az ork ül, majd, félre libbenti zöld köpenyét, és a bal oldalán függő kopott táska felé nyúl. Réginek tűnik, amit sokat használhattak egykor. Néhol még foltozva is van, s valaki hozzá toldott az egyik sarkához. Egy kormosnak tűnő, apró főző bogrács is lóg a táska oldaláról. Ám nem ahhoz nyúl az elf, hanem a foszladozó sarkak közül kihúz egy kisebb cipót, és egy falat sajtot. Ám még ő sem harap bele az ételbe, hanem érdeklődve pillant újdonsült ebédpartnerére. Még idegen kissé számára ez a helyzet, s próbál bele illeszkedni, amennyire csak tud.*
- Köszönöm, hogy csatlakozhatom.
*Kíváncsian figyeli lilás szemeivel Lahutot. Reszelős hangja épp olyan, mint amilyennek elképzelte egy ork hangját Morgedin elbeszélései alapján, s küllemre is hasonlatos, mint a rajzokon. Mi tagadás, nem egy olyan teremtmény, akinek az egész alakos portjéját szívesen kitenné az ember a szobája falára. Ám ahogyan beszél... a szavait szépen megformálva, értelmesen és illemtudóan... egyáltalán nem olyan, mint mestere meséiben. Morgedin orkjai gonoszak voltak és ostobák. Gyilkosok és hirtelenek. Biztos, hogy orkkal áll - azaz, hogy ül szemben?
Ekkor Lahut ismét megszólal, és bizonyossá válik, hogy az ork is valamiféle hasonló gondolatmeneten mehetett keresztül, mint ő. Ha nem is pont ilyenen, de bizonyára a fajtájáról agyalhatott.*
- Igen, én is úgy hallottam. *válaszol Zynx kedvesen és csöndesen, halványan mosolyogva közben. Ám szemei szokatlanul szomorkásak maradnak valahogy, mint általában mindig.*
- Ám valami olyasmit is, hogy talán már mind feljöttek a mélységiek a felszínre a Nagy Omlás Napja után. Én viszont... nem tudom, hogy lent éltem e vagy fent. Pontosabban... tudom, hogy fent éltem. De, hogy azelőtt lent e...
*Talán kissé túl nyakatekerten fogalmaz ismét. Zavarban van még mindig, ez nem vitás. Inkább megköszörüli a torkát ismét, és belefog újból.*
- Egy druida, egy harcos talált rám még nagyon régen, amikor gyermek voltam. Az erdőben. Ő nevelt fel. Nem tudom, hol kéne lennie a fajtámnak, és nem tudom én hol voltam azelőtt. *magyarázza, s talán túl korai ilyen mélységekbe bonyolódnia, de mivel nem sok mindenkivel beszélt eleddig, fogalma sincs, hogyan is társalogjon igazán.*
- De az ember aki felnevelt, már nincs többé. Eljöttem, hogy megtudjam, ki vagyok. Hogy megismerjem a világot... *vállat von.*- Gondoltam célszerű egy barlanggal kezdeni. De gyáva vagyok.
*Harap egy falat sajtot, majd egy kis cipót is hozzá, s miután elrágja s lenyeli azokat, felpillant mélázásából az orkra.*
- Na és Te, barátom? Te, hogy hogy épp erre jársz? Ork vagy, igaz? *kérdezi kissé félszegen.*
- Bocsáss meg... még sosem találkoztam orkkal, csak hallottam, s olvastam népedről... és remélem, hogy nem mondok semmi illetlenséget. Ami azt illeti... a társalgás sem kimondottan az erősségem... nem sok módom volt rá. *harap gyorsan ismét egy falatot.
Rhai felkárog a fán, amin azóta is egykedvűen üldögél. Úgy tűnik már a holló sem érzi veszélyben magát, vagy Zynxet. S valóban, a mélységi is kezd egyre inkább megnyugodni.*
*Nos igen.
Zeerynx maga is érzékeli, hogy nem túlzottan kielégítő és értelmes az egyszavas válasza, ami a barlangot illeti. Aztán csak összefabrikál még néhány mondatot, amely az ő számára értelmes is. Hiszen ő valami mást - ha nem is tudja, pontosan mit - várt a barlangtól. Persze tudta, hogy nem lesz tele mélységiekkel, de valahol mégis remélte, hogy már a közelben belebotlik egybe, és több ereje lesz hozzá, hogy beljebb merészkedjen.
Na de ez a megfogalmazás talán mások számára nem lehet ennyire egyértelmű. És ez csakhamar ki is derül, amikor az ork hátra húzza csuklyáját, hogy megvakarja tarkóját a gondolkodásban.
Zen néhány pillanatig alig bírja levenni tekintetét a lény arcáról, s inkább gyorsan bemutatkozik, mielőtt lent marad az álla, és illetlenséget tanúsítana bámészkodásával. Mivel az ork - Lahut, hiszen ő is bemutatkozik - felfedte előtte arcát, úgy véli, ő is megteheti ezt... talán itt nem bonyolódik semmi szörnyűségbe származása miatt.
Így hátra is veti kámzsáját, s hosszú, hófehér haja lehull a zöld köpenyre, világos keretként díszítve sötét bőrű, csinos elf arcát. Vár pár pillanatot, hogy nem kergetik e el, aztán próbál kissé feloldódni.
Mintha tréfálna valamit az ork, de nem egészen érti a dolgot, így csak egy zavart mosolyt ereszt meg Lahut felé. Ám az ork máris invitálja, Zynx mellkasában pedig megmagyarázhatatlan nyugalom árad szét, ahogy egyre jobban megkönnyebbül. Naivan hisz még mindig a jóban, ám a legutóbbi események megfeszítve tartják izmait.
Leül, nem messze onnan, ahol az ork ül, majd, félre libbenti zöld köpenyét, és a bal oldalán függő kopott táska felé nyúl. Réginek tűnik, amit sokat használhattak egykor. Néhol még foltozva is van, s valaki hozzá toldott az egyik sarkához. Egy kormosnak tűnő, apró főző bogrács is lóg a táska oldaláról. Ám nem ahhoz nyúl az elf, hanem a foszladozó sarkak közül kihúz egy kisebb cipót, és egy falat sajtot. Ám még ő sem harap bele az ételbe, hanem érdeklődve pillant újdonsült ebédpartnerére. Még idegen kissé számára ez a helyzet, s próbál bele illeszkedni, amennyire csak tud.*
- Köszönöm, hogy csatlakozhatom.
*Kíváncsian figyeli lilás szemeivel Lahutot. Reszelős hangja épp olyan, mint amilyennek elképzelte egy ork hangját Morgedin elbeszélései alapján, s küllemre is hasonlatos, mint a rajzokon. Mi tagadás, nem egy olyan teremtmény, akinek az egész alakos portjéját szívesen kitenné az ember a szobája falára. Ám ahogyan beszél... a szavait szépen megformálva, értelmesen és illemtudóan... egyáltalán nem olyan, mint mestere meséiben. Morgedin orkjai gonoszak voltak és ostobák. Gyilkosok és hirtelenek. Biztos, hogy orkkal áll - azaz, hogy ül szemben?
Ekkor Lahut ismét megszólal, és bizonyossá válik, hogy az ork is valamiféle hasonló gondolatmeneten mehetett keresztül, mint ő. Ha nem is pont ilyenen, de bizonyára a fajtájáról agyalhatott.*
- Igen, én is úgy hallottam. *válaszol Zynx kedvesen és csöndesen, halványan mosolyogva közben. Ám szemei szokatlanul szomorkásak maradnak valahogy, mint általában mindig.*
- Ám valami olyasmit is, hogy talán már mind feljöttek a mélységiek a felszínre a Nagy Omlás Napja után. Én viszont... nem tudom, hogy lent éltem e vagy fent. Pontosabban... tudom, hogy fent éltem. De, hogy azelőtt lent e...
*Talán kissé túl nyakatekerten fogalmaz ismét. Zavarban van még mindig, ez nem vitás. Inkább megköszörüli a torkát ismét, és belefog újból.*
- Egy druida, egy harcos talált rám még nagyon régen, amikor gyermek voltam. Az erdőben. Ő nevelt fel. Nem tudom, hol kéne lennie a fajtámnak, és nem tudom én hol voltam azelőtt. *magyarázza, s talán túl korai ilyen mélységekbe bonyolódnia, de mivel nem sok mindenkivel beszélt eleddig, fogalma sincs, hogyan is társalogjon igazán.*
- De az ember aki felnevelt, már nincs többé. Eljöttem, hogy megtudjam, ki vagyok. Hogy megismerjem a világot... *vállat von.*- Gondoltam célszerű egy barlanggal kezdeni. De gyáva vagyok.
*Harap egy falat sajtot, majd egy kis cipót is hozzá, s miután elrágja s lenyeli azokat, felpillant mélázásából az orkra.*
- Na és Te, barátom? Te, hogy hogy épp erre jársz? Ork vagy, igaz? *kérdezi kissé félszegen.*
- Bocsáss meg... még sosem találkoztam orkkal, csak hallottam, s olvastam népedről... és remélem, hogy nem mondok semmi illetlenséget. Ami azt illeti... a társalgás sem kimondottan az erősségem... nem sok módom volt rá. *harap gyorsan ismét egy falatot.
Rhai felkárog a fán, amin azóta is egykedvűen üldögél. Úgy tűnik már a holló sem érzi veszélyben magát, vagy Zynxet. S valóban, a mélységi is kezd egyre inkább megnyugodni.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-10 23:19:29
Üzenet elküldve: 2015-12-10 23:19:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különös páros//
*Tényleg jól kezdődik ez a beszélgetés, de végül is a maga egyszerűségében tökéletes választ ad az idegen a kérdésére. Sötét. Hát persze. De ez olyan információ amit magától is gondolt, tehát előrébb nem jutott semmivel. Elgondolkodik hogy kifogást emeljen vagy megmosolyogja ezt az egy szót, de még mielőtt bármit reagálhatna érkezik még pár.*
~Szokatlanul néptelen?~
*Ezen is el kell gondolkodnia és az ilyesmi tovább tart neki mint másoknak szokott. Tehát ez a fickó népes barlangokban járkált eddig és ez itt szokatlanul néptelen? Vagy itt él már régóta és eddig sokan voltak, de valamiért egyedül maradt? Ha viszont nem tudja hogy mi a megszokott a barlangoknál akkor ez miért lenne szokatlanul néptelen? Nem tudja hova tenni ezt a két mondatot, meg is emeli a kezét hogy csuklyáját lehúzva megvakargassa a tarkóját. Már épp nyitná a száját hogy maga is mondjon valamit mikor a másik bemutatkozik, ezt viszont már semmiképp nem hagyhatja válasz nélkül, de neki elég lesz mindenféle meghajlás nélkül is.*
- Üdvözöllek Zeerynx T'aerth. Lahut vagyok. A nyugalmam miatt pedig ne aggódj, azt nem lehet megzavarni.
*Hangja olyan amilyet a méreteiből adódóan várni lehet, kissé recseg is, ezt már fajának köszönheti. Ellenérzés vagy gonosz szándék viszont nem hallatszik belőle, tisztelettel és lassan beszél, a végén még valami viccfélét is beilleszt.*
- Megtisztelnél a társaságoddal.
*Ezzel helyet is foglal ismét és kezébe veszi az étket amit lerakott, de még mielőtt harapna belőle, újabb kérdést tesz fel.*
- Mondd, mi dolgod erre? Úgy hallottam, hogy a te néped a föld mélyét tartja otthonának, ez lenne épp a tiéd?
*Váratlanul jól beszél egy orkhoz képest, már amennyire a másiknak vannak ilyen jellegű tapasztalatai. Erre kifejezetten ügyeltek a kolostorban, igyekeztek minél emberibbre és barátságosabbra faragni.*
*Tényleg jól kezdődik ez a beszélgetés, de végül is a maga egyszerűségében tökéletes választ ad az idegen a kérdésére. Sötét. Hát persze. De ez olyan információ amit magától is gondolt, tehát előrébb nem jutott semmivel. Elgondolkodik hogy kifogást emeljen vagy megmosolyogja ezt az egy szót, de még mielőtt bármit reagálhatna érkezik még pár.*
~Szokatlanul néptelen?~
*Ezen is el kell gondolkodnia és az ilyesmi tovább tart neki mint másoknak szokott. Tehát ez a fickó népes barlangokban járkált eddig és ez itt szokatlanul néptelen? Vagy itt él már régóta és eddig sokan voltak, de valamiért egyedül maradt? Ha viszont nem tudja hogy mi a megszokott a barlangoknál akkor ez miért lenne szokatlanul néptelen? Nem tudja hova tenni ezt a két mondatot, meg is emeli a kezét hogy csuklyáját lehúzva megvakargassa a tarkóját. Már épp nyitná a száját hogy maga is mondjon valamit mikor a másik bemutatkozik, ezt viszont már semmiképp nem hagyhatja válasz nélkül, de neki elég lesz mindenféle meghajlás nélkül is.*
- Üdvözöllek Zeerynx T'aerth. Lahut vagyok. A nyugalmam miatt pedig ne aggódj, azt nem lehet megzavarni.
*Hangja olyan amilyet a méreteiből adódóan várni lehet, kissé recseg is, ezt már fajának köszönheti. Ellenérzés vagy gonosz szándék viszont nem hallatszik belőle, tisztelettel és lassan beszél, a végén még valami viccfélét is beilleszt.*
- Megtisztelnél a társaságoddal.
*Ezzel helyet is foglal ismét és kezébe veszi az étket amit lerakott, de még mielőtt harapna belőle, újabb kérdést tesz fel.*
- Mondd, mi dolgod erre? Úgy hallottam, hogy a te néped a föld mélyét tartja otthonának, ez lenne épp a tiéd?
*Váratlanul jól beszél egy orkhoz képest, már amennyire a másiknak vannak ilyen jellegű tapasztalatai. Erre kifejezetten ügyeltek a kolostorban, igyekeztek minél emberibbre és barátságosabbra faragni.*
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-10 22:52:10
Üzenet elküldve: 2015-12-10 22:52:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Különös páros//
*Ahogy lassan közeledik az alak felé, Zynx megpillantja annak roppant kalapácsát. Az első gondolata nyomban az: Na és ezzel vajon milyen mesebeli kőóriásokat szokott ölni az idegen? Aztán mielőtt ezt tovább gondolhatná, és teljesen utat engedhetne meglepettségének, a lény egyszerre csak feláll. Na ez készteti csak igazán megtorpanásra egy pillanatra a mélységit. Nem azért, mert máris megrettent volna a másiktól, de valóban figyelemre méltó méretei láttán jócskán megdöbben. Persze eddig is látta, hogy nem kis darab fickóba - mert bizonyára csak férfi lehet - botlott bele, de így még inkább nyilvánvalóvá vált számára.
Mindenesetre az idegen nem tanúsít sem ellenségességet, nem vesz fel fenyegető pozíciót, és a fegyveréért sem nyúl. Mi több, még az ételét és félreteszi miatta. Habár a méretei önmagában is fenyegetőnek hatnak, Zen hallgat a megérzéseire, amik azt súgják, ha úgy viselkedik, ahogyan szokott, nem lesz baj.
A másik is csuklyát hord. Mintha ő is rejtené az arcát. Habár feleslegesnek tartja ezt a dolgot, hiszen ha nem óriás, akkor csakis ork lehet az illető. Na de mit tudhat az ember fia az orkokról? Morgedin azt mesélte róluk, hogy klánjaik fosztogattak, gyújtogattak, és embereket mészároltak le. "Mogorva, együgyű, gonosz teremtmények."
Na igen... és mit olvasott a saját fajtájáról?
Ha csak a hallottak alapján ítélne, talán ő is hajlamos volna rá, hogy inkább sarkon forduljon, és hagyja az orkot. Ám abból, amik vele történtek, amiket a sötételfekről olvasott, és amilyennek nem tartotta saját magát... arra a következtetésre jut, hogy minden megér egy próbát. És ha rosszul sülne el... hát szégyen a futás, de hasznos. És neki semmi kedve harcba bonyolódni egy ilyen hatalmas teremtménnyel.
A "szép napot" megfogalmazás ugyanúgy zavarában érkezik, mint amilyen zavart kelthet az orkban. Persze Zynx ezt mind nem tudja, csak a saját lányos pironkodásával van elfoglalva. Nem nagyon társalgott még soha senkivel Morgedinen kívül. Talán most lehetősége lesz rá. És hallatszik is egy válasz. Illedelmes bólintással. Mielőtt viszont mindezen jólesően csodálkozhatna a mélységi, egy kérdést is neki szegez a másik.*
- Sötét.
*Egyre jobb ez a beszélgetés, pedig még kezdetét sem vette igazán. Néhány pillanatig csak mered az orkra, próbálván feldolgozni saját együgyű és jócskán bugyutának tűnő válaszát, aztán fehér fogai kivillannak sötét bőre alól, ahogy önkéntelenül is zavart mosoly terül szét arcán. Megköszörüli a torkát.*
- Szokatlanul néptelen. Bár nem tudom, mi a megszokott a barlangoknál. *teszi még hozzá, hogy ne tűnjön teljesen ostobának, ám ezt meg kissé soknak tartja a témát illetően. Úgy dönt jobb, ha valami értelmes dolgot próbál művelni, ha már ide érkezett az orkhoz, ő pedig egészen kedvesen köszöntötte. Persze nem árt azért az óvatosság.
Így hát némi tétovázás után jobb kezét maga elé tartva, egyenes tartással meghajol egy kissé, ahogyan Morgedin tanította neki, és úgy szólal meg ismét mély, búgó hangján.*
- Zeerynx T'aerth a nevem. Bocsáss meg, hogy megzavartam a nyugalmad. Hallottam, hogy van itt valaki, s láttam, hogy éppen étkezel... nekem is van pár falat ennivalóm. Gondoltam talán... ha nem bánod, együtt is elfogyaszthatnánk az ebédünket.
*Maga sem tudja, hogy mi vitte rá erre, hogy ezeket a szavakat mondja, vagy pontosan miért is akarna csatlakozni. De ha már kimondta, hát ki mondta. Történjen, aminek történnie kell.*
A hozzászólás írója (Zeerynx T'aerth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.10 23:05:50
*Ahogy lassan közeledik az alak felé, Zynx megpillantja annak roppant kalapácsát. Az első gondolata nyomban az: Na és ezzel vajon milyen mesebeli kőóriásokat szokott ölni az idegen? Aztán mielőtt ezt tovább gondolhatná, és teljesen utat engedhetne meglepettségének, a lény egyszerre csak feláll. Na ez készteti csak igazán megtorpanásra egy pillanatra a mélységit. Nem azért, mert máris megrettent volna a másiktól, de valóban figyelemre méltó méretei láttán jócskán megdöbben. Persze eddig is látta, hogy nem kis darab fickóba - mert bizonyára csak férfi lehet - botlott bele, de így még inkább nyilvánvalóvá vált számára.
Mindenesetre az idegen nem tanúsít sem ellenségességet, nem vesz fel fenyegető pozíciót, és a fegyveréért sem nyúl. Mi több, még az ételét és félreteszi miatta. Habár a méretei önmagában is fenyegetőnek hatnak, Zen hallgat a megérzéseire, amik azt súgják, ha úgy viselkedik, ahogyan szokott, nem lesz baj.
A másik is csuklyát hord. Mintha ő is rejtené az arcát. Habár feleslegesnek tartja ezt a dolgot, hiszen ha nem óriás, akkor csakis ork lehet az illető. Na de mit tudhat az ember fia az orkokról? Morgedin azt mesélte róluk, hogy klánjaik fosztogattak, gyújtogattak, és embereket mészároltak le. "Mogorva, együgyű, gonosz teremtmények."
Na igen... és mit olvasott a saját fajtájáról?
Ha csak a hallottak alapján ítélne, talán ő is hajlamos volna rá, hogy inkább sarkon forduljon, és hagyja az orkot. Ám abból, amik vele történtek, amiket a sötételfekről olvasott, és amilyennek nem tartotta saját magát... arra a következtetésre jut, hogy minden megér egy próbát. És ha rosszul sülne el... hát szégyen a futás, de hasznos. És neki semmi kedve harcba bonyolódni egy ilyen hatalmas teremtménnyel.
A "szép napot" megfogalmazás ugyanúgy zavarában érkezik, mint amilyen zavart kelthet az orkban. Persze Zynx ezt mind nem tudja, csak a saját lányos pironkodásával van elfoglalva. Nem nagyon társalgott még soha senkivel Morgedinen kívül. Talán most lehetősége lesz rá. És hallatszik is egy válasz. Illedelmes bólintással. Mielőtt viszont mindezen jólesően csodálkozhatna a mélységi, egy kérdést is neki szegez a másik.*
- Sötét.
*Egyre jobb ez a beszélgetés, pedig még kezdetét sem vette igazán. Néhány pillanatig csak mered az orkra, próbálván feldolgozni saját együgyű és jócskán bugyutának tűnő válaszát, aztán fehér fogai kivillannak sötét bőre alól, ahogy önkéntelenül is zavart mosoly terül szét arcán. Megköszörüli a torkát.*
- Szokatlanul néptelen. Bár nem tudom, mi a megszokott a barlangoknál. *teszi még hozzá, hogy ne tűnjön teljesen ostobának, ám ezt meg kissé soknak tartja a témát illetően. Úgy dönt jobb, ha valami értelmes dolgot próbál művelni, ha már ide érkezett az orkhoz, ő pedig egészen kedvesen köszöntötte. Persze nem árt azért az óvatosság.
Így hát némi tétovázás után jobb kezét maga elé tartva, egyenes tartással meghajol egy kissé, ahogyan Morgedin tanította neki, és úgy szólal meg ismét mély, búgó hangján.*
- Zeerynx T'aerth a nevem. Bocsáss meg, hogy megzavartam a nyugalmad. Hallottam, hogy van itt valaki, s láttam, hogy éppen étkezel... nekem is van pár falat ennivalóm. Gondoltam talán... ha nem bánod, együtt is elfogyaszthatnánk az ebédünket.
*Maga sem tudja, hogy mi vitte rá erre, hogy ezeket a szavakat mondja, vagy pontosan miért is akarna csatlakozni. De ha már kimondta, hát ki mondta. Történjen, aminek történnie kell.*
A hozzászólás írója (Zeerynx T'aerth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.10 23:05:50
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-10 22:24:10
Üzenet elküldve: 2015-12-10 22:24:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különös páros//
*Úgy látszik a szellemek, istenek, sors, vagy nevezze bárki bárminek az erőt ami a világot mozgatja ma rajta tartja a szemét a hatalmas orkon és megajándékozza egy lénnyel aki kifelé tart a barlangból. Sajnos az ő szeme nem olyan éles hogy ilyen távolságból jól lássa mi vagy ki jött ki, inkább csak azt látja hogy mekkora és hogy mozog. Annál inkább hallja egy holló károgását, a fülével semmi baj, de ennek nem tulajdonít jelentőséget. Messze van még tőle ez az idegen, ő pedig nem egy hamari teremtés, szépen eszeget tovább amíg Zeerynx felverekszi magát a felszínre és elindul felé. Tehát észrevette és ő is kíváncsi. Fegyvere van, de ilyesmitől a behemót nem tart. Ha szüksége lenne rá, ott van mellette a földön irdatlan csatakalapácsa. Általában elég a látványa, inkább ezért is szereti magánál hordani, sokkal nagyobb bajban van az ellenfele ha nem azt fogja a kezeiben hanem puszta öklét használja fegyvernek. A vastag, nehéz alkarvédői is könnyedén állják a fegyverek élét, de ha tényleg semmije nem lenne és mozogni sem tudna, akkor is idegen tőle a félelem. Fel is tápászkodik mikor a mélységi elég közel ér, részéről ez csupán a tisztelet jele, remélhetőleg nem értik félre a gesztust. Más mozdulatot nem tesz és kalapácsa is a földön marad, az ételt is lerakta kezeiből. Ösztönösen közelebb hajolna és beleszimatolna a levegőbe, de ezt a késztetést már rég kiverték belőle a kolostorban. Az inger megvan, de fölé kerekedik, csak áll némán, csukjával a fején, leeresztett kezekkel, és így várja be hogy a másik szólítsa meg előbb, ha már volt mersze idejönni hozzá.*
~Szép napot?~
*Most mászott ki egy sötét barlang mélyéről, kényelmesen idesétált hozzá akitől mindenki rettegni szokott, és ilyen egyszerűen köszön? Erre felszökik egyik szemöldöke és önkéntelenül is valamiféle mosolyszerűség rándul szájának jobb szélére.*
- Szépet.
*Még bólint is hozzá lassan, enyhén oldalra döntött fejjel, ismét a tisztelet jeleként.*
- Mi van odalent?
*Ha már a másik ennyire egyszerűre és hétköznapira vette a stílust akkor ő is hasonlóan reagál. Talán csak a meglepettség miatt, általában inkább bemutatkozna vagy a másik nevét kérdezné, de a különös helyzet miatt kissé zavarban érzi magát. Ilyen bánásmódban még sosem volt része.*
*Úgy látszik a szellemek, istenek, sors, vagy nevezze bárki bárminek az erőt ami a világot mozgatja ma rajta tartja a szemét a hatalmas orkon és megajándékozza egy lénnyel aki kifelé tart a barlangból. Sajnos az ő szeme nem olyan éles hogy ilyen távolságból jól lássa mi vagy ki jött ki, inkább csak azt látja hogy mekkora és hogy mozog. Annál inkább hallja egy holló károgását, a fülével semmi baj, de ennek nem tulajdonít jelentőséget. Messze van még tőle ez az idegen, ő pedig nem egy hamari teremtés, szépen eszeget tovább amíg Zeerynx felverekszi magát a felszínre és elindul felé. Tehát észrevette és ő is kíváncsi. Fegyvere van, de ilyesmitől a behemót nem tart. Ha szüksége lenne rá, ott van mellette a földön irdatlan csatakalapácsa. Általában elég a látványa, inkább ezért is szereti magánál hordani, sokkal nagyobb bajban van az ellenfele ha nem azt fogja a kezeiben hanem puszta öklét használja fegyvernek. A vastag, nehéz alkarvédői is könnyedén állják a fegyverek élét, de ha tényleg semmije nem lenne és mozogni sem tudna, akkor is idegen tőle a félelem. Fel is tápászkodik mikor a mélységi elég közel ér, részéről ez csupán a tisztelet jele, remélhetőleg nem értik félre a gesztust. Más mozdulatot nem tesz és kalapácsa is a földön marad, az ételt is lerakta kezeiből. Ösztönösen közelebb hajolna és beleszimatolna a levegőbe, de ezt a késztetést már rég kiverték belőle a kolostorban. Az inger megvan, de fölé kerekedik, csak áll némán, csukjával a fején, leeresztett kezekkel, és így várja be hogy a másik szólítsa meg előbb, ha már volt mersze idejönni hozzá.*
~Szép napot?~
*Most mászott ki egy sötét barlang mélyéről, kényelmesen idesétált hozzá akitől mindenki rettegni szokott, és ilyen egyszerűen köszön? Erre felszökik egyik szemöldöke és önkéntelenül is valamiféle mosolyszerűség rándul szájának jobb szélére.*
- Szépet.
*Még bólint is hozzá lassan, enyhén oldalra döntött fejjel, ismét a tisztelet jeleként.*
- Mi van odalent?
*Ha már a másik ennyire egyszerűre és hétköznapira vette a stílust akkor ő is hasonlóan reagál. Talán csak a meglepettség miatt, általában inkább bemutatkozna vagy a másik nevét kérdezné, de a különös helyzet miatt kissé zavarban érzi magát. Ilyen bánásmódban még sosem volt része.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-10 22:02:19
Üzenet elküldve: 2015-12-10 22:02:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Lahut - Különös páros//
*Hetek teltek el azóta, hogy Zeerynx útnak indult az erdő szívéből.
Hátrahagyta az otthon melegét jelentő kis kunyhót, mely már amúgy is kihűlt Morgedin nélkül, messze maga mögött volt a gyermekkora, az ifjú mélységi, aki vidáman, énekelve szaladgált az állatokkal, ám sajgó háta szüntelen emlékeztette a Nefeleddlakban történtekre. Van, amit nem tud maga mögött hagyni az ember. Pontosabban a sötételf.
Ott vannak a jó dolgok is persze... az égő, behegedt szarvas a hátán emlékezteti a férfit arra, hogy nem szívlelik a fajtáját, és megkövezik olykor igazságtalanul azt, akit nem kellene. Ám a nyakában függő szarvas medál a kacagásokra emlékezteti, az átmesélt éjszakákra, a könyvszoba illatára, s a kardját élező Morgedin elmélyült tekintetére.
Bármi is van mögötte, megtanult sosem feledni. Megtanult emlékezni. És megtanulta, hogy mindig fontos lesz az, hogy honnan jött. Fontos lesz a kis kunyhó és az erdő szeretete. Épp annyira, mint ahogyan az igazi szülei is, akikre már nem emlékezett. Fontosak mégis... mert mélységiek. És valahonnan jöttek, valahová mentek, és valamiért otthagyták. Barlangok halovány képe vibrált az emlékezetében, ahogyan próbált felidézni valamit a Morgedin előtti időkből. Talán a föld alatt élt a családja? Egyike lehetett azoknak, akiknek maradt valami helyük a barlangokban? Egy biztos... ha bármilyen választ akar... talán először erre kell elindulnia.
Így kerül végül a Krenkataur barlangrendszerhez.
Ám ő nem tudja a hely nevét, ahogy lemászik a sziklák között a sötétbe, mégis úgy érzi, otthon ez, és valami magához hívja odalentről. Aztán megtorpan, és sokáig áll a félhomályban. Nem megy tovább. Maga sem tudja, miért. Hiszen a nedves kőfalak mélyén, a kacskaringós járatok alján, a föld szívébe hatolva talán valami válaszra lelhetne... de mi van ha valóban rálel? És mi van, ha az olyan válasz, amit nem akart tudni?
A barlang szájánál egy bokorban bújt meg Kerrak, aki csöndben lapulva várja azóta is Zynx mozdulását. Megy, vagy marad?
Rhai károgása téríti észhez végül a férfit. Mintha valamit neszt is hallott volna odakintről. Nem hatolt mélyre, így nem tart sok ideig, amíg kibontakozik alakja a homályból, s a sziklákon macskamód mászva a barlang szájához emelkedik. Különös, kékeslilás íriszű szemei sarkában még látja a varázslatos szépségű, csillanó tavat, ám most más köti le a figyelmét.
Rhai nem véletlenül figyelmeztette őt. Nem csak egy ember tévedt errefelé. Hanem valami... valami egészen hatalmas. Nem rántja ki szablyáját azonnal, ám kezét a penge markolatának közelébe helyezi, hogy szükség esetén kiránthassa azt. Ám jobb szeretne békében maradni ezzel a teremtménnyel, ami itt van, nem messze tőle. Csuklyája rejtekéből fürkészve őt, lassú léptekben elindul felé.*
~Értelmesnek látszik... nem állat... mi lehet? Talán... egy... mit is mondott Morgedin? Ork?~
*Ezernyi kérdés fut át az agyán máris, Rhai pedig izgatottan károg még egyet az egyik fa magasan ülő ágáról. A holló is érzi, hogy ez most egy különös pillanat. Zynx számára pedig valahol különleges is. Csak végzetes ne legyen. Talán jobb volna, ha békén hagyná az alakot. De a kíváncsiság... a kíváncsiság még évtizedek múltán is nagy úr.*
- Szép napot!
*Ez a mondat hagyja el a mélységi ajkát, mielőtt még végig gondolhatná, hogy mégis mi a fenét csinál.*
~Szép napot... remek... mint valami ostoba zuglakó, aki azt sem tudja, mit mondjon... igazából, tényleg nem tudom...~ *korholja magát azonnal gondolatban. Ráadásul észreveszi, hogy a lény eszik valamit. Talán épp megzavarja a jelenlétével. Talán hatalmas illetlenséget követ el. Vagy akár még féltheti is tőle az ételét. Talán jobb lett volna, ha a sötétben marad, vagy szép csendben eloldalog.
No, most már aztán édes mindegy.*
*Hetek teltek el azóta, hogy Zeerynx útnak indult az erdő szívéből.
Hátrahagyta az otthon melegét jelentő kis kunyhót, mely már amúgy is kihűlt Morgedin nélkül, messze maga mögött volt a gyermekkora, az ifjú mélységi, aki vidáman, énekelve szaladgált az állatokkal, ám sajgó háta szüntelen emlékeztette a Nefeleddlakban történtekre. Van, amit nem tud maga mögött hagyni az ember. Pontosabban a sötételf.
Ott vannak a jó dolgok is persze... az égő, behegedt szarvas a hátán emlékezteti a férfit arra, hogy nem szívlelik a fajtáját, és megkövezik olykor igazságtalanul azt, akit nem kellene. Ám a nyakában függő szarvas medál a kacagásokra emlékezteti, az átmesélt éjszakákra, a könyvszoba illatára, s a kardját élező Morgedin elmélyült tekintetére.
Bármi is van mögötte, megtanult sosem feledni. Megtanult emlékezni. És megtanulta, hogy mindig fontos lesz az, hogy honnan jött. Fontos lesz a kis kunyhó és az erdő szeretete. Épp annyira, mint ahogyan az igazi szülei is, akikre már nem emlékezett. Fontosak mégis... mert mélységiek. És valahonnan jöttek, valahová mentek, és valamiért otthagyták. Barlangok halovány képe vibrált az emlékezetében, ahogyan próbált felidézni valamit a Morgedin előtti időkből. Talán a föld alatt élt a családja? Egyike lehetett azoknak, akiknek maradt valami helyük a barlangokban? Egy biztos... ha bármilyen választ akar... talán először erre kell elindulnia.
Így kerül végül a Krenkataur barlangrendszerhez.
Ám ő nem tudja a hely nevét, ahogy lemászik a sziklák között a sötétbe, mégis úgy érzi, otthon ez, és valami magához hívja odalentről. Aztán megtorpan, és sokáig áll a félhomályban. Nem megy tovább. Maga sem tudja, miért. Hiszen a nedves kőfalak mélyén, a kacskaringós járatok alján, a föld szívébe hatolva talán valami válaszra lelhetne... de mi van ha valóban rálel? És mi van, ha az olyan válasz, amit nem akart tudni?
A barlang szájánál egy bokorban bújt meg Kerrak, aki csöndben lapulva várja azóta is Zynx mozdulását. Megy, vagy marad?
Rhai károgása téríti észhez végül a férfit. Mintha valamit neszt is hallott volna odakintről. Nem hatolt mélyre, így nem tart sok ideig, amíg kibontakozik alakja a homályból, s a sziklákon macskamód mászva a barlang szájához emelkedik. Különös, kékeslilás íriszű szemei sarkában még látja a varázslatos szépségű, csillanó tavat, ám most más köti le a figyelmét.
Rhai nem véletlenül figyelmeztette őt. Nem csak egy ember tévedt errefelé. Hanem valami... valami egészen hatalmas. Nem rántja ki szablyáját azonnal, ám kezét a penge markolatának közelébe helyezi, hogy szükség esetén kiránthassa azt. Ám jobb szeretne békében maradni ezzel a teremtménnyel, ami itt van, nem messze tőle. Csuklyája rejtekéből fürkészve őt, lassú léptekben elindul felé.*
~Értelmesnek látszik... nem állat... mi lehet? Talán... egy... mit is mondott Morgedin? Ork?~
*Ezernyi kérdés fut át az agyán máris, Rhai pedig izgatottan károg még egyet az egyik fa magasan ülő ágáról. A holló is érzi, hogy ez most egy különös pillanat. Zynx számára pedig valahol különleges is. Csak végzetes ne legyen. Talán jobb volna, ha békén hagyná az alakot. De a kíváncsiság... a kíváncsiság még évtizedek múltán is nagy úr.*
- Szép napot!
*Ez a mondat hagyja el a mélységi ajkát, mielőtt még végig gondolhatná, hogy mégis mi a fenét csinál.*
~Szép napot... remek... mint valami ostoba zuglakó, aki azt sem tudja, mit mondjon... igazából, tényleg nem tudom...~ *korholja magát azonnal gondolatban. Ráadásul észreveszi, hogy a lény eszik valamit. Talán épp megzavarja a jelenlétével. Talán hatalmas illetlenséget követ el. Vagy akár még féltheti is tőle az ételét. Talán jobb lett volna, ha a sötétben marad, vagy szép csendben eloldalog.
No, most már aztán édes mindegy.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-10 21:29:55
Üzenet elküldve: 2015-12-10 21:29:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Jó pár napja vándorol már, a kikötőben is volt, megnézte a tengert, ismerkedett a népekkel a tavernákban, de fajának hála sehol nem volt könnyű dolga. Szerencsére méretei és képességei megóvták a bajtól, de úgy döntött egy ideig inkább a tájnak szenteli a figyelmét. Más orkkal a hírekből ítélve amúgy sem nagyon találkozhat lakott területen, így jobb esélye van fajtársra akadni a vadonban. Márpedig igazán szeretne már beszélne az érem másik oldalával is, mindenhol csak azt hallja hogy milyen rémségeket művelnek a vérszomjas ork klánok, hordák, csapatok... Ki hogy nevezi őket, hallott ezt is azt is. Sikerül viszont olyan környékre keverednie ahol nem sok esélye van fajtársakra akadni. A sziklák még nem szegték kedvét, otthona is a hegyek rejtekében volt, de a földben tátongó lyuk már annál kevésbé nyújt kecsegtető látványt. Szépnek mondjuk szép a tóval a fenekén, de nem kíváncsi rá hogy mit rejt a barlang odalent. Pedig járják az ösvényt ami odavezet, talán egy bánya lehet? Azért ő inkább maradna a felszínen. Kíváncsisága persze nem hagyja nyugodni, de több esze van annál minthogy egyedül egy ismeretlen sötét verembe merészkedjen. De hátha szerencséje lesz és lát kijönni vagy bemenni valakit akivel beszélhet, úgyis éhes. Előkotorja a tegnapi maradékot a táskájából és leül kényelmesen falatozni, ennyi időt rászánhat a véletlenre, mindegy hogy itt fogyasztja el vagy valahol az erdő közepén.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:29:14
Üzenet elküldve: 2015-09-01 21:29:14
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
* Az elf egy cseppet elvész a részletekben. Igen vannak tárnák, termek, szifók sőt járatok és barlangi patakok is. A kérdés inkább az, hogy ezt miként mesélje el egy olyan szerzet aki még eddigi élete során soha nem volt barlangban. Pontosan, ez az elf első efféle élménye.*
- Tudod egy akkora terembe érkeztünk ahol az egész klán bálozhatna is akár. Ott láttunk egy tavat és köteleket is. Képzel mind apró darabokra volt szabdalva.* próbálja leírni azt amit látott Maenak. A bányászni valóra már a thán válaszol, Ewa csak mint cserfes de főleg laikus nő mesél még ezt meg azt a vacsoránál. A füstölt hal gondolata először meglepi. Ritkán eszik effélét de végül örömmel fogad el egy kisebb darabot.*
- Köszönöm. *szól Azilnak majd még elvesz kettőt és Rolkonak adja.*
- Tessék, finom. *mosolyog az óriásra aki első szavaiban arról érdeklődött, hogy egyben van-e majd pedig letelepedik mellé és ha esetleg Mae is oda húzódna még hozzájuk egy kis beszélgetésre akkor azért a fenn maradt kérdéseire is válaszol.*
- Á, semmi baja sem lett. *mondja bólintva a szavakra majd ha a törpe lány ott ül mellette akkor odahajol a füle közelébe, hogy abba suttogja bele.*
- De azért nézd meg közelebbről páncélját.
* Az elf egy cseppet elvész a részletekben. Igen vannak tárnák, termek, szifók sőt járatok és barlangi patakok is. A kérdés inkább az, hogy ezt miként mesélje el egy olyan szerzet aki még eddigi élete során soha nem volt barlangban. Pontosan, ez az elf első efféle élménye.*
- Tudod egy akkora terembe érkeztünk ahol az egész klán bálozhatna is akár. Ott láttunk egy tavat és köteleket is. Képzel mind apró darabokra volt szabdalva.* próbálja leírni azt amit látott Maenak. A bányászni valóra már a thán válaszol, Ewa csak mint cserfes de főleg laikus nő mesél még ezt meg azt a vacsoránál. A füstölt hal gondolata először meglepi. Ritkán eszik effélét de végül örömmel fogad el egy kisebb darabot.*
- Köszönöm. *szól Azilnak majd még elvesz kettőt és Rolkonak adja.*
- Tessék, finom. *mosolyog az óriásra aki első szavaiban arról érdeklődött, hogy egyben van-e majd pedig letelepedik mellé és ha esetleg Mae is oda húzódna még hozzájuk egy kis beszélgetésre akkor azért a fenn maradt kérdéseire is válaszol.*
- Á, semmi baja sem lett. *mondja bólintva a szavakra majd ha a törpe lány ott ül mellette akkor odahajol a füle közelébe, hogy abba suttogja bele.*
- De azért nézd meg közelebbről páncélját.
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-09-01 19:34:40
Üzenet elküldve: 2015-09-01 19:34:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
* Hála a két óriás erejének, mindenki épségben ér fel, így mindenki együtt van ismét. A Thán csupán egy pillanatot pihen, s máris kezdi a beszámolóját. Azil érdeklődve hallgatja, bár azon kívül, hogy ezüstöt, illetve építkezéshez alkalmas közetet találtak odalent. *
- Kellemeset a hasznossal. Az érc fejtése közben kitermelhetjük az építkezésekhez való követ. -
* Mondja mosolyogva az ács, ismét bebizonyítva, hogy nem egy elveszett darab. Az indulási parancsot ő nem veszi rossz néven, hisz már alig várja, hogy láthassa a gyógyítót, és az ő kicsi lányát. *
- Számunkra nagyon unalmas volt. Sajnáltam is, hogy nem hagyattam itt veled a dohányos tasakodat. -
* Mondja az óriások nevében, hisz nekik tényleg unalmas volt. *
- Viszont ma én adom a vacsorát. Több halat hoztam, mint kellene, hát kár lenne ha rajtunk maradna. -
* Mondja, és ha nincs ellenvetése senkinek, akkor a vacsora sült hal lesz. Ha esetleg a kis törpelány besegít, lehet halászlé is. Mindenesetre a vacsora végeztével ismét maga rak rendet, s tér utolsóként nyugovóra. *
// Napváltás //
* Az éjszaka nem telt most olyan kellemesen, mint eddig. Azil nyúzottan kel fel, és ez látszik is rajta. Az éjszaka során megint rosszakat álmodott, bár nem a családjával, illetve semmi konkrétat. Mégsem tudott aludni, talán csak egy órát. Ezért ébred utolsóként, és indul meg szótlanul. *
~ Meg kell majd keresnem Chiarit. Úgy látszik szükségem van még a gyógyszerre. ~
* Állapítja meg elkomorodva az óriás. *
A hozzászólás írója (Borgőzös Azil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 19:36:37
* Hála a két óriás erejének, mindenki épségben ér fel, így mindenki együtt van ismét. A Thán csupán egy pillanatot pihen, s máris kezdi a beszámolóját. Azil érdeklődve hallgatja, bár azon kívül, hogy ezüstöt, illetve építkezéshez alkalmas közetet találtak odalent. *
- Kellemeset a hasznossal. Az érc fejtése közben kitermelhetjük az építkezésekhez való követ. -
* Mondja mosolyogva az ács, ismét bebizonyítva, hogy nem egy elveszett darab. Az indulási parancsot ő nem veszi rossz néven, hisz már alig várja, hogy láthassa a gyógyítót, és az ő kicsi lányát. *
- Számunkra nagyon unalmas volt. Sajnáltam is, hogy nem hagyattam itt veled a dohányos tasakodat. -
* Mondja az óriások nevében, hisz nekik tényleg unalmas volt. *
- Viszont ma én adom a vacsorát. Több halat hoztam, mint kellene, hát kár lenne ha rajtunk maradna. -
* Mondja, és ha nincs ellenvetése senkinek, akkor a vacsora sült hal lesz. Ha esetleg a kis törpelány besegít, lehet halászlé is. Mindenesetre a vacsora végeztével ismét maga rak rendet, s tér utolsóként nyugovóra. *
// Napváltás //
* Az éjszaka nem telt most olyan kellemesen, mint eddig. Azil nyúzottan kel fel, és ez látszik is rajta. Az éjszaka során megint rosszakat álmodott, bár nem a családjával, illetve semmi konkrétat. Mégsem tudott aludni, talán csak egy órát. Ezért ébred utolsóként, és indul meg szótlanul. *
~ Meg kell majd keresnem Chiarit. Úgy látszik szükségem van még a gyógyszerre. ~
* Állapítja meg elkomorodva az óriás. *
A hozzászólás írója (Borgőzös Azil) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.09.01 19:36:37
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-09-01 12:06:44
Üzenet elküldve: 2015-09-01 12:06:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 324
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*A bányát felderítő csapat visszatér, szerencsére épségben.*
-Majd ha hazaértünk beszámolok.
*Biccent Maereh felé. Úgysem maradnak már sokáig, nem sürgős a dolog, nem fárasztja ilyesmikkel a többieket.*
-Őrködök én is.
*Jobb dolga úgysincs, több szem többet lát alapon pedig védettebb lesz a csapat. Mikor a vacsora elkészül, belapátolja, majd fegyvereivel, felszerelésével együtt indul korábbi megfigyelő helyére, őrizni a többiek álmát.*
//Napváltás//
*Hajnalhasadtával indulnak útnak, az korábbi formációt követve Salanel előrelovagol, hogy felderítse az visszaútjukat. Ha minden olyan nyugodt lesz, mint idefelé, akkor zökkenőmentesen hazaérhetnek.*
*A bányát felderítő csapat visszatér, szerencsére épségben.*
-Majd ha hazaértünk beszámolok.
*Biccent Maereh felé. Úgysem maradnak már sokáig, nem sürgős a dolog, nem fárasztja ilyesmikkel a többieket.*
-Őrködök én is.
*Jobb dolga úgysincs, több szem többet lát alapon pedig védettebb lesz a csapat. Mikor a vacsora elkészül, belapátolja, majd fegyvereivel, felszerelésével együtt indul korábbi megfigyelő helyére, őrizni a többiek álmát.*
//Napváltás//
*Hajnalhasadtával indulnak útnak, az korábbi formációt követve Salanel előrelovagol, hogy felderítse az visszaútjukat. Ha minden olyan nyugodt lesz, mint idefelé, akkor zökkenőmentesen hazaérhetnek.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-09-01 08:51:23
Üzenet elküldve: 2015-09-01 08:51:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
*Van, aki még Hrothgaar-nál is morózusabb hangulatba kerül a távozásuk hírének hallatán. Doro konkrétan földhöz vágja a csákányát.*
- Fogd vissza magad, Dorovundr!
*Morran határozottan a törpe földijére. Tekintetében hirtelen fellobbanó feszültség lángja.*
- Az éjszakát természetesen még itt töltjük, ne aggódjatok.
*Válaszol az egész bagázsnak kollektíve, habár a kérdést Ewa tette fel. Miután a brigád újra a felszínre jutott, többen is Hrothgaar felé fordulnak, így rövid beszámolót tart a fent maradottaknak.*
- Odalenn komoly bányarendszer van. Mi nem hatoltunk be túl mélyen, hogy elkerüljük a városi munkateleppel a konfrontálódást. Találtunk lenn ezüstöt és megfelelő kőzetet az építkezéshez. Az ezüstből viszünk haza mutatóba mintát is. *körbetekint csapatán egy rövidke szünetet tartva* Felvettük Kagannal a kapcsolatot és azt a parancsot kaptuk, hogy ne kezdjünk bányászni, hanem mihamarabb menjünk haza. Ennek megfelelően, még most éjszaka itt táborozunk, de holnap hajnalhasadtával indulunk, és erőltetett tempót diktálunk.
*Társai láthatják rajta, hogy kicsit morcosnak tűnik, de ő nem fog magyarázkodni bárkinek most.*
- Idefenn mi történt? Remélem nyugis volt minden.
*Megvárja a beszámolókat és ha nincs további kérdés, közbevetés, akkor engedi szétszéledni a csapatot.*
- Vacsorázzunk meg, aztán pihenő. Az őrséget viszem megint én. Kérek majd egy önkéntest másodiknak.
*A vacsorázás remélhetőleg zökkenőmentesen fog lezajlani, mindenesetre Hrothgaar csendes, visszahúzódó az este folyamán. Ha nem szólítják meg, nem fog trécselni magától. Az éjszakát őrsében tölti, éberen, bár kicsit tompábban, mint előző éjjel.*
//Napváltás//
*Amikor a hajnal első sugarai vörösre kezdik festeni az ég alját, Hrothgaar felkelti csapatát és a lehető leggyorsabban útnak is indulnak. Remélhetőleg minden flottul megy és nem kell a feltétlenül szükségesnél több időt eltölteniük itt tovább.*
*Van, aki még Hrothgaar-nál is morózusabb hangulatba kerül a távozásuk hírének hallatán. Doro konkrétan földhöz vágja a csákányát.*
- Fogd vissza magad, Dorovundr!
*Morran határozottan a törpe földijére. Tekintetében hirtelen fellobbanó feszültség lángja.*
- Az éjszakát természetesen még itt töltjük, ne aggódjatok.
*Válaszol az egész bagázsnak kollektíve, habár a kérdést Ewa tette fel. Miután a brigád újra a felszínre jutott, többen is Hrothgaar felé fordulnak, így rövid beszámolót tart a fent maradottaknak.*
- Odalenn komoly bányarendszer van. Mi nem hatoltunk be túl mélyen, hogy elkerüljük a városi munkateleppel a konfrontálódást. Találtunk lenn ezüstöt és megfelelő kőzetet az építkezéshez. Az ezüstből viszünk haza mutatóba mintát is. *körbetekint csapatán egy rövidke szünetet tartva* Felvettük Kagannal a kapcsolatot és azt a parancsot kaptuk, hogy ne kezdjünk bányászni, hanem mihamarabb menjünk haza. Ennek megfelelően, még most éjszaka itt táborozunk, de holnap hajnalhasadtával indulunk, és erőltetett tempót diktálunk.
*Társai láthatják rajta, hogy kicsit morcosnak tűnik, de ő nem fog magyarázkodni bárkinek most.*
- Idefenn mi történt? Remélem nyugis volt minden.
*Megvárja a beszámolókat és ha nincs további kérdés, közbevetés, akkor engedi szétszéledni a csapatot.*
- Vacsorázzunk meg, aztán pihenő. Az őrséget viszem megint én. Kérek majd egy önkéntest másodiknak.
*A vacsorázás remélhetőleg zökkenőmentesen fog lezajlani, mindenesetre Hrothgaar csendes, visszahúzódó az este folyamán. Ha nem szólítják meg, nem fog trécselni magától. Az éjszakát őrsében tölti, éberen, bár kicsit tompábban, mint előző éjjel.*
//Napváltás//
*Amikor a hajnal első sugarai vörösre kezdik festeni az ég alját, Hrothgaar felkelti csapatát és a lehető leggyorsabban útnak is indulnak. Remélhetőleg minden flottul megy és nem kell a feltétlenül szükségesnél több időt eltölteniük itt tovább.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-31 01:20:15
Üzenet elküldve: 2015-08-31 01:20:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 276
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
*Mikor meghallja a Vörös immár jól ismert hangját, megkönnyebbül, és még inkább, mikor egymás után kerülnek újra a felszínre a társai Azil, Rolkó és a kötelek segítségével, a legvégén a thánnal.
Kérdezni sincs ideje, mert Ewa máris mesélni kezd, ő pedig szinte szájtátva hallgatja.*
– Ó, szóval több járat is van? Meg termek? Annyira érdekes lehet. Bányászni valót? Mit találtatok?
Hoztatok mintát?
*Itt Hrothgaar felé fordul, mert mint a küldetés vezetőjének, erről neki kellett gondoskodnia. Maereh pillantása azonban nem számon kérő, sokkal inkább kíváncsi.*
– És mit találtatok odalent? Köveket? Ércet? Kristályt?
*Alig bír magával erre a hírre, hiszen számára egyáltalán nem mindegy, milyen anyagokkal dolgozhat majd, ugyanakkor szöget üt a fejébe még egy félmondat.*
– Még valami? A mancsát? Mi volt az? Mekkora volt? De ugye nem bántotta Quikham-et, ugye nem sebesítette meg?
*A fejét csóválja.*
– Mi lehet odalent?
*Ewa kérdésére egy pillanatra Salanelre néz, majd újra az elf lányra.*
– Először is tettem el vizet a forrásodból, aztán gondoltam, amíg Salanel az ösvényre megy, az óriások őrködnek, addig kicsit felderítem az erdőt, és ha találok, hozok tojásokat, sikerült is, van négy, az már jó ám, gondoltam, mert kelleni fog majd a vacsorához, de aztán mégsem kezdtem elfőzni, mert Salanel belebotlott valamibe.
*Komolyan bólint, majd a felderítőjükre néz.*
– Elmeséled nekik?
*Mikor meghallja a Vörös immár jól ismert hangját, megkönnyebbül, és még inkább, mikor egymás után kerülnek újra a felszínre a társai Azil, Rolkó és a kötelek segítségével, a legvégén a thánnal.
Kérdezni sincs ideje, mert Ewa máris mesélni kezd, ő pedig szinte szájtátva hallgatja.*
– Ó, szóval több járat is van? Meg termek? Annyira érdekes lehet. Bányászni valót? Mit találtatok?
Hoztatok mintát?
*Itt Hrothgaar felé fordul, mert mint a küldetés vezetőjének, erről neki kellett gondoskodnia. Maereh pillantása azonban nem számon kérő, sokkal inkább kíváncsi.*
– És mit találtatok odalent? Köveket? Ércet? Kristályt?
*Alig bír magával erre a hírre, hiszen számára egyáltalán nem mindegy, milyen anyagokkal dolgozhat majd, ugyanakkor szöget üt a fejébe még egy félmondat.*
– Még valami? A mancsát? Mi volt az? Mekkora volt? De ugye nem bántotta Quikham-et, ugye nem sebesítette meg?
*A fejét csóválja.*
– Mi lehet odalent?
*Ewa kérdésére egy pillanatra Salanelre néz, majd újra az elf lányra.*
– Először is tettem el vizet a forrásodból, aztán gondoltam, amíg Salanel az ösvényre megy, az óriások őrködnek, addig kicsit felderítem az erdőt, és ha találok, hozok tojásokat, sikerült is, van négy, az már jó ám, gondoltam, mert kelleni fog majd a vacsorához, de aztán mégsem kezdtem elfőzni, mert Salanel belebotlott valamibe.
*Komolyan bólint, majd a felderítőjükre néz.*
– Elmeséled nekik?
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-30 17:05:56
Üzenet elküldve: 2015-08-30 17:05:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Krenkataur-küldetés //
*Lentről már nem csak a törpe vezető hangja, de a többiek keltette zajok, és a beszélgetés egyes foszlányai is felérnek. Mivel a kötelet már az első felvetésre ledobták, és fenti végét Rolkó is a markában tartja, könnyűszerrel és késlekedés nélkül fel tudják húzni a sorban érkezőket. Így az első delikvens -ki maga is óriás- kissé megizzad, s kettőjük erejével sikerül a felszínre vontatni Morwont, addig a következők már könnyed kis huzavona csupán.*
-Rendben lenni?
*Kérdi kissé azért lihegve a varázsló lánytól, majd mikor az utolsó, Hrothgar is felér, a kötelet komótosan kezdi alkarjára tekerni, szépen rendezgetve, hogy majd a málhára dobhassák. Persze ez csak amolyan pótcselekvés, igazán figyel most már, hogy ne maradjon le a lent történtek ecseteléséről. A történetek amúgy is mindig magával ragadják, imádja a meséket. Ez pedig olyan, mit maga is majdnem megélhetett.*
*Lentről már nem csak a törpe vezető hangja, de a többiek keltette zajok, és a beszélgetés egyes foszlányai is felérnek. Mivel a kötelet már az első felvetésre ledobták, és fenti végét Rolkó is a markában tartja, könnyűszerrel és késlekedés nélkül fel tudják húzni a sorban érkezőket. Így az első delikvens -ki maga is óriás- kissé megizzad, s kettőjük erejével sikerül a felszínre vontatni Morwont, addig a következők már könnyed kis huzavona csupán.*
-Rendben lenni?
*Kérdi kissé azért lihegve a varázsló lánytól, majd mikor az utolsó, Hrothgar is felér, a kötelet komótosan kezdi alkarjára tekerni, szépen rendezgetve, hogy majd a málhára dobhassák. Persze ez csak amolyan pótcselekvés, igazán figyel most már, hogy ne maradjon le a lent történtek ecseteléséről. A történetek amúgy is mindig magával ragadják, imádja a meséket. Ez pedig olyan, mit maga is majdnem megélhetett.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-29 23:17:19
Üzenet elküldve: 2015-08-29 23:17:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Krenkataur-küldetés //
* Az álmosító semmittevést beszélgetés töri meg, amit Azil érdeklődve hallgat, remélve, hogy van benne valami számára is hasznos információ. Mint mondjuk a járatok állapota. Aztán meghallja a Thán parancsát, s már mozdul is. Bár jó erőben van, szerencsére Rolkó is ugrik, s így ketten kezdik el a munkát. Még Morwonnál érzik, hogy terhet kell felhúzni, ám az óriást követő tőrpék szinte repülnek fölfelé. Amint a Thán is felérkezik, Azil kíváncsian fordul hozzá. *
- Nos, milyen volt odalent? Milyenek a barlangok? -
* Érdeklődik kedvesen, majd a választ megkapva nekilát, hogy besegítsen ott, ahol kérik. *
~ Remélem most már haza megyünk. Szeretném ujra látni a gyógyítót, meg azt az ennivaló csöpséget. ~
* Gondolja magában, s nekilát az időközben kapott feladatok végrehajtásának. *
* Az álmosító semmittevést beszélgetés töri meg, amit Azil érdeklődve hallgat, remélve, hogy van benne valami számára is hasznos információ. Mint mondjuk a járatok állapota. Aztán meghallja a Thán parancsát, s már mozdul is. Bár jó erőben van, szerencsére Rolkó is ugrik, s így ketten kezdik el a munkát. Még Morwonnál érzik, hogy terhet kell felhúzni, ám az óriást követő tőrpék szinte repülnek fölfelé. Amint a Thán is felérkezik, Azil kíváncsian fordul hozzá. *
- Nos, milyen volt odalent? Milyenek a barlangok? -
* Érdeklődik kedvesen, majd a választ megkapva nekilát, hogy besegítsen ott, ahol kérik. *
~ Remélem most már haza megyünk. Szeretném ujra látni a gyógyítót, meg azt az ennivaló csöpséget. ~
* Gondolja magában, s nekilát az időközben kapott feladatok végrehajtásának. *
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-29 21:12:07
Üzenet elküldve: 2015-08-29 21:12:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
//Akik lementek//
* A kérdésére válasz érkezik az elf pedig csodálkozva hallja, hogy valaki itt büntetőtábort üzemeltet. Ewangel erdei elf, ráadásul ha lehetett mindig a jobb módúaknak dolgozott. Eddig soha nem halott efféle furcsa helyeken található munkatáborokról. Először az jut eszébe, hogy akkor vajon, hogy nem találkoztak ezek az emberek a barlangi vaddal. Vajon direkt elkerüli őket, kerüli a zajt, a fegyvereseket vagy egyszerűen csak azért a bánya ezen részén tanyázik mert itt az odúja.
A Thán gyorsan összeszedi a csapatot és Vezér szavai alapján sürgeti máris a felszínre jutásukat.*
- Remélem azért még itt alszunk. *jegyzi meg hangosan, mert kint már lement a nap és tudomása szerint a jelenlévők egyike sem éjszakai lény.
Ha az első három társa feljutott a felszínre akkor ő maga is a kötélhágcsóba akasztja a lábfejét és várja, hogy felhúzzák. Fent körbenéz, Rolkora rámosolyog de nem sokat zavarja a munkájába, ehelyett inkább Maehez siet.*
- Sajnálhatod, hogy nem jöhettél le. *mondja lelkesen.*
- Innen fentről egy nagy terembe jutottunk ahonnan egy járat vezetett a mélybe. *meséli élményeit de nem felejt el kitérni a furcsaságokra sem.*
- Találtunk bányászni valót és volt ott még valami ami talán a mancsát Quikh vállára tette. Valami veszélyes van lent az biztos de különleges is egyben az a hely. *mondja majd vissza is kérdez.*
- És ti mit csináltatok idefent?
//Akik lementek//
* A kérdésére válasz érkezik az elf pedig csodálkozva hallja, hogy valaki itt büntetőtábort üzemeltet. Ewangel erdei elf, ráadásul ha lehetett mindig a jobb módúaknak dolgozott. Eddig soha nem halott efféle furcsa helyeken található munkatáborokról. Először az jut eszébe, hogy akkor vajon, hogy nem találkoztak ezek az emberek a barlangi vaddal. Vajon direkt elkerüli őket, kerüli a zajt, a fegyvereseket vagy egyszerűen csak azért a bánya ezen részén tanyázik mert itt az odúja.
A Thán gyorsan összeszedi a csapatot és Vezér szavai alapján sürgeti máris a felszínre jutásukat.*
- Remélem azért még itt alszunk. *jegyzi meg hangosan, mert kint már lement a nap és tudomása szerint a jelenlévők egyike sem éjszakai lény.
Ha az első három társa feljutott a felszínre akkor ő maga is a kötélhágcsóba akasztja a lábfejét és várja, hogy felhúzzák. Fent körbenéz, Rolkora rámosolyog de nem sokat zavarja a munkájába, ehelyett inkább Maehez siet.*
- Sajnálhatod, hogy nem jöhettél le. *mondja lelkesen.*
- Innen fentről egy nagy terembe jutottunk ahonnan egy járat vezetett a mélybe. *meséli élményeit de nem felejt el kitérni a furcsaságokra sem.*
- Találtunk bányászni valót és volt ott még valami ami talán a mancsát Quikh vállára tette. Valami veszélyes van lent az biztos de különleges is egyben az a hely. *mondja majd vissza is kérdez.*
- És ti mit csináltatok idefent?
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-29 19:25:41
Üzenet elküldve: 2015-08-29 19:25:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
//Akik lementek//
*Lelki szemei különböző dolgokat lát, ahogy csapkodja a sziklát. Főként rengeteg munkást, akik ásókat, lapátokat, csákányokat forgatva nyitják meg újra a bányát, ahol régen élt. A családját, akik sértetlenül rohannak felé, amikor lemegy körülnézni, hogy mi történt. A tüzek még mindig lobognak, körös-körül az elveszett barátok... Üvöltve vágja földhöz a csákányt, és hagyja abba a munkát. Majd ezek után elindul fölfelé a többiekkel.*
//Akik lementek//
*Lelki szemei különböző dolgokat lát, ahogy csapkodja a sziklát. Főként rengeteg munkást, akik ásókat, lapátokat, csákányokat forgatva nyitják meg újra a bányát, ahol régen élt. A családját, akik sértetlenül rohannak felé, amikor lemegy körülnézni, hogy mi történt. A tüzek még mindig lobognak, körös-körül az elveszett barátok... Üvöltve vágja földhöz a csákányt, és hagyja abba a munkát. Majd ezek után elindul fölfelé a többiekkel.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:14:41
Üzenet elküldve: 2015-08-29 18:14:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
Krenkataur-küldetés//
//Akik lementek//
*Kiderült, hogy a vérzés csak vaklárma volt. Ewa nem talált sebet, viszont sikerült beszélnie a vezérrel. Az üzenet azonban kissé elkeserítő Quikhnah számára. *
~Most jöttünk és már indulunk is? ~
*Egyetlen éjszakát sem töltöttek a barlang szájánál de máris visszahívják őket. Ez semmiképp nem jó. Kőért jöttek, ezütöt találtak. Na meg egy tretilt. És üres kézzel térnek haza. A semmiért jöttek el idáig. És mit kapnak érte? Nagy büdös semmit! Talán útközben dezertál... Sem parancs, sem eskü sem ígéret nem köti őt a Thargodarokhoz. Senki nem akadályozhatná meg.
Így dúl-fúl magában Quikh, miközben Hrothgaar előtt kacsázik a barlangban. Mikor rá kerül a sor megrántja a kötelet, jelezvén, hogy felhúzhatják. Mikor felér, meglepve tapasztalja, hogy sötétedik. A holmija felé indul, érintetlenül találja. Minden ott van, ahol hagyta őket. A többieknek nem mond semmit, nem az ő tiszte. Megvárja amíg a Thán felér, és hallgatja az utasításokat. Fát már hasogatott a tűzhöz, reméli, hogy nem kell segítenie a vacsora elkészítésében. Azt is reméli, hogy Salanel sem tétlenkedett és fogott valamit vacsorára. Igazán éhes, és dühös is. *
//Akik lementek//
*Kiderült, hogy a vérzés csak vaklárma volt. Ewa nem talált sebet, viszont sikerült beszélnie a vezérrel. Az üzenet azonban kissé elkeserítő Quikhnah számára. *
~Most jöttünk és már indulunk is? ~
*Egyetlen éjszakát sem töltöttek a barlang szájánál de máris visszahívják őket. Ez semmiképp nem jó. Kőért jöttek, ezütöt találtak. Na meg egy tretilt. És üres kézzel térnek haza. A semmiért jöttek el idáig. És mit kapnak érte? Nagy büdös semmit! Talán útközben dezertál... Sem parancs, sem eskü sem ígéret nem köti őt a Thargodarokhoz. Senki nem akadályozhatná meg.
Így dúl-fúl magában Quikh, miközben Hrothgaar előtt kacsázik a barlangban. Mikor rá kerül a sor megrántja a kötelet, jelezvén, hogy felhúzhatják. Mikor felér, meglepve tapasztalja, hogy sötétedik. A holmija felé indul, érintetlenül találja. Minden ott van, ahol hagyta őket. A többieknek nem mond semmit, nem az ő tiszte. Megvárja amíg a Thán felér, és hallgatja az utasításokat. Fát már hasogatott a tűzhöz, reméli, hogy nem kell segítenie a vacsora elkészítésében. Azt is reméli, hogy Salanel sem tétlenkedett és fogott valamit vacsorára. Igazán éhes, és dühös is. *
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-29 08:43:10
Üzenet elküldve: 2015-08-29 08:43:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 856
OOC üzenetek: 175
Játékstílus: Vakmerő
//Krenkataur-küldetés//
//Akik lementek//
*Második próbálkozásra Ewa már sikerrel jár. Hrothgaar arcán diadalittas mosoly jelenik meg, amikor tudatosul benne, hogy az üzenet elért Kaganhoz. Nem is kell túl sokat várniuk azonban és a válasz is megérkezik.*
- Mmh...
*Morran a törpe. Jó kedve hamar szertefoszlik ettől a reakciótól.*
- Mielőbb menjünk haza...
*Ismétli a kapott utasítást és megrázza a fejét rosszallásában.*
- Ennek rohadtul nem örülök... rohadtul nem örülök...
*Orrlikain szívja be a földalatti levegőt, és hangos sóhaj kíséretében ereszti ki azt.*
- Van itt a városnak egy munkatábora... amolyan büntetőtelep... Azt kell elkerülnünk, de Kagan válaszából kiindulva már nem is fogunk találkozni velük.
*Ecseteli a dolgot az elf mágusnak. Kezét nyújtja Ewa felé, hogy felsegítse őt.*
- Azt hittem tovább maradhatunk. Tudom, hogy próbafejtésről volt szó, de arra számítottam, hogy Kagan meghagyja majd, hogy páran maradjunk itt, ha találunk használható kőzetet és érceket... Erre mehetünk haza... Tököm az egészbe, kihoztalak benneteket, azt' most mehetünk is haza... Időpocsékolásnak érezném, ha nem leltünk volna ezüstre...
*Morogja fennhangon társának, ahogy elindulnak visszafelé... Visszafelé, ahol újabb kényelmetlen hír fogadja.*
- Mi az anyám kínja volt itt?
*Megvizslatja Quikhnah vértjét és tekintete elkomorul.*
- Ide figyeljetek. Kagan üzent nekünk. Nem bányászunk, megyünk haza. Ezüstöt találtunk, abból mutatóba viszünk haza keveset, hogy lássák, nem csak a szánk járt. Az itteni kőzet *ekkor fáklyáját a barlang falához közelíti* úgy ítélem, tökéletes nagyszabású építkezés lebonyolításához. Ha úgy vesszük, megvan, amiért jöttünk, most mehetünk haza...
*Hangja ellentmondást nem tűrően puffog a földalatti járat falain. Társai láthatják, hogy nincs túl jó kedvében, sőt mondhatni morózus lett Hrothgaar. Nem fogja senkinek sem ecsetelgetni külön a dolgot, inkább irányba is állítja a népet.*
- Morwon, te mész elől, én megyek leghátul. A többiek tetszőleges sorrend, de lehetőleg libasorban és figyeljetek. Nem örülnék, ha az a szutyok dög rajtunk ütne itt lenn. Igyekezzetek, odafenn már esteledik...
*A kifelé vezető úton, Hrothgaar feszült figyelemmel talpal. Egyik ezében fáklya, másikban fejszéje, szerszámai, hátán átvetve, betekerve egy pokrócba. Ha mindenfajta megpróbáltatás nélkül sikerülne elérniük a barlang be-, lejáratát, akkor ott felkiált az óriásoknak.*
- Rolkóóó! Azil! Kötél! Le! Most!
*Ha megérkezik a kötél, Hrothgaar figyelemmel kíséri, ahogy kis kompániájuk tagjai egyesével úgymond az égbe szállnak. Morwon, Quikhnah, Doro, Ewangel. Ő utoljára marad. Míg a többieket az óriások felhúzzák kötélen a felszínre, Hroti figyelme nem lankad. Tekintete ide-oda jár, figyeli a járatok száját, nehogy az utolsó pillanatban valami förmedvény jelenjen meg az egyikben. Ha ez nem történik meg, akkor ő maga is kötélnek áll, és megadja a jelet, hogy felvontassák az égimeszelők.*
//Akik lementek//
*Második próbálkozásra Ewa már sikerrel jár. Hrothgaar arcán diadalittas mosoly jelenik meg, amikor tudatosul benne, hogy az üzenet elért Kaganhoz. Nem is kell túl sokat várniuk azonban és a válasz is megérkezik.*
- Mmh...
*Morran a törpe. Jó kedve hamar szertefoszlik ettől a reakciótól.*
- Mielőbb menjünk haza...
*Ismétli a kapott utasítást és megrázza a fejét rosszallásában.*
- Ennek rohadtul nem örülök... rohadtul nem örülök...
*Orrlikain szívja be a földalatti levegőt, és hangos sóhaj kíséretében ereszti ki azt.*
- Van itt a városnak egy munkatábora... amolyan büntetőtelep... Azt kell elkerülnünk, de Kagan válaszából kiindulva már nem is fogunk találkozni velük.
*Ecseteli a dolgot az elf mágusnak. Kezét nyújtja Ewa felé, hogy felsegítse őt.*
- Azt hittem tovább maradhatunk. Tudom, hogy próbafejtésről volt szó, de arra számítottam, hogy Kagan meghagyja majd, hogy páran maradjunk itt, ha találunk használható kőzetet és érceket... Erre mehetünk haza... Tököm az egészbe, kihoztalak benneteket, azt' most mehetünk is haza... Időpocsékolásnak érezném, ha nem leltünk volna ezüstre...
*Morogja fennhangon társának, ahogy elindulnak visszafelé... Visszafelé, ahol újabb kényelmetlen hír fogadja.*
- Mi az anyám kínja volt itt?
*Megvizslatja Quikhnah vértjét és tekintete elkomorul.*
- Ide figyeljetek. Kagan üzent nekünk. Nem bányászunk, megyünk haza. Ezüstöt találtunk, abból mutatóba viszünk haza keveset, hogy lássák, nem csak a szánk járt. Az itteni kőzet *ekkor fáklyáját a barlang falához közelíti* úgy ítélem, tökéletes nagyszabású építkezés lebonyolításához. Ha úgy vesszük, megvan, amiért jöttünk, most mehetünk haza...
*Hangja ellentmondást nem tűrően puffog a földalatti járat falain. Társai láthatják, hogy nincs túl jó kedvében, sőt mondhatni morózus lett Hrothgaar. Nem fogja senkinek sem ecsetelgetni külön a dolgot, inkább irányba is állítja a népet.*
- Morwon, te mész elől, én megyek leghátul. A többiek tetszőleges sorrend, de lehetőleg libasorban és figyeljetek. Nem örülnék, ha az a szutyok dög rajtunk ütne itt lenn. Igyekezzetek, odafenn már esteledik...
*A kifelé vezető úton, Hrothgaar feszült figyelemmel talpal. Egyik ezében fáklya, másikban fejszéje, szerszámai, hátán átvetve, betekerve egy pokrócba. Ha mindenfajta megpróbáltatás nélkül sikerülne elérniük a barlang be-, lejáratát, akkor ott felkiált az óriásoknak.*
- Rolkóóó! Azil! Kötél! Le! Most!
*Ha megérkezik a kötél, Hrothgaar figyelemmel kíséri, ahogy kis kompániájuk tagjai egyesével úgymond az égbe szállnak. Morwon, Quikhnah, Doro, Ewangel. Ő utoljára marad. Míg a többieket az óriások felhúzzák kötélen a felszínre, Hroti figyelme nem lankad. Tekintete ide-oda jár, figyeli a járatok száját, nehogy az utolsó pillanatban valami förmedvény jelenjen meg az egyikben. Ha ez nem történik meg, akkor ő maga is kötélnek áll, és megadja a jelet, hogy felvontassák az égimeszelők.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-29 08:03:56
Üzenet elküldve: 2015-08-29 08:03:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Krenkataur-küldetés //
*Ahogy Rolkó is megélénkül, úgy sűrűsödnek az események. Vagy épp fordítva. A kis törpe leány is sürgeti őket, sőt valami izgalmasra hívja fel figyelmét. Lentről tompa, öblös visszhang formájában ér el hozzá is a többiek hangja. Bizonyára azért ily későn, mert ő magasabb, és így hosszabb utat kell a hangoknak megtenniük füléig. Egyszóval megelevenedik, és kicsit tesze-tosza módon, de teszi, amit kérnek.*
-Kicsi kedvenc is lenni lent. Ó!
*Tudatosul benne, hogy Ew is leereszkedett, így minden bizonnyal azzal tud segíteni rajta a legtöbbet, ha a kötelekhez áll, és közreműködik a felhúzásában. Persze a többi tag is fontos, ott vannak például a törpék. Akiket igazán kedvel a maga módján. Vigyorog is társaira, ezzel is jelezve, készen áll.*
~Aranyos kis pöttöm banda.~
*A farkas említésére, melyről ő minden bizonnyal lemaradt bambulása közepette, kezében a kötéllel nyakát forgatja kémlelve a felszínt.*
-Farkaskoma? Hol?
*Teszi hozzá a magáét ekképp. De a kötelet nem ereszti, és ha megkapja az ukázt, hát majd jól felvontatja a lentiek valagát, köztük a pöttöm varázslót is.*
*Ahogy Rolkó is megélénkül, úgy sűrűsödnek az események. Vagy épp fordítva. A kis törpe leány is sürgeti őket, sőt valami izgalmasra hívja fel figyelmét. Lentről tompa, öblös visszhang formájában ér el hozzá is a többiek hangja. Bizonyára azért ily későn, mert ő magasabb, és így hosszabb utat kell a hangoknak megtenniük füléig. Egyszóval megelevenedik, és kicsit tesze-tosza módon, de teszi, amit kérnek.*
-Kicsi kedvenc is lenni lent. Ó!
*Tudatosul benne, hogy Ew is leereszkedett, így minden bizonnyal azzal tud segíteni rajta a legtöbbet, ha a kötelekhez áll, és közreműködik a felhúzásában. Persze a többi tag is fontos, ott vannak például a törpék. Akiket igazán kedvel a maga módján. Vigyorog is társaira, ezzel is jelezve, készen áll.*
~Aranyos kis pöttöm banda.~
*A farkas említésére, melyről ő minden bizonnyal lemaradt bambulása közepette, kezében a kötéllel nyakát forgatja kémlelve a felszínt.*
-Farkaskoma? Hol?
*Teszi hozzá a magáét ekképp. De a kötelet nem ereszti, és ha megkapja az ukázt, hát majd jól felvontatja a lentiek valagát, köztük a pöttöm varázslót is.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-28 03:45:14
Üzenet elküldve: 2015-08-28 03:45:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 260
OOC üzenetek: 120
Játékstílus: Szelíd
//Krenkataur-küldetés//
//Morwon Loree Dedion//
*Elég gyorsan elhiszi a törpének a történetet, pedig ő is ott volt a barlangban és semmi érdekfeszítő nem történt, amióta leérkeztek. Leszámítva Quikh esetét, amit egyedül ő látott. A bányászás mentálisan egyáltalán nem megterhelő, monoton munka, melyre rárugóznak az izmai, aztán kifáradásig lehet ismételni, legalábbis érzete szerint. Az is igaz, hogy pontosan ezért, nagyon nem fókuszált a törpe felé, mindenki elvan a maga dolgával. Látni nagyon nem lát semmi, de érezni annál inkább. Nehéz elmagyaráznia magának, de az árnyékok veszélyesebbnek tűnnek, amióta Quikh említette az, amit látna. Hiszen hova bújhatna itt, be tudta világítani az egész üreget, ami barátságtalanul üres. Igen, üres. De az üresség, az egyedüliség nem árt senkinek. Az árt, ha mégis van itt valami és, ha tényleg őrá pályázik. Vagy vannak. De látni nem lát semmit, így csak az érzete maradt meg.*
//Morwon Loree Dedion//
*Elég gyorsan elhiszi a törpének a történetet, pedig ő is ott volt a barlangban és semmi érdekfeszítő nem történt, amióta leérkeztek. Leszámítva Quikh esetét, amit egyedül ő látott. A bányászás mentálisan egyáltalán nem megterhelő, monoton munka, melyre rárugóznak az izmai, aztán kifáradásig lehet ismételni, legalábbis érzete szerint. Az is igaz, hogy pontosan ezért, nagyon nem fókuszált a törpe felé, mindenki elvan a maga dolgával. Látni nagyon nem lát semmi, de érezni annál inkább. Nehéz elmagyaráznia magának, de az árnyékok veszélyesebbnek tűnnek, amióta Quikh említette az, amit látna. Hiszen hova bújhatna itt, be tudta világítani az egész üreget, ami barátságtalanul üres. Igen, üres. De az üresség, az egyedüliség nem árt senkinek. Az árt, ha mégis van itt valami és, ha tényleg őrá pályázik. Vagy vannak. De látni nem lát semmit, így csak az érzete maradt meg.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-08-27 11:45:38
Üzenet elküldve: 2015-08-27 11:45:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Krenkataur-küldetés//
//Akik lementek//
* Végre sikerült. Furcsa dolog ez a mentális fonal, az elf sokkal többet tud meg arról akivel beszélget mint az elmond. Minden egyes kósza gondolat, minden egyes kép özönlik kettejük között oda vissza. Tudatában van pontosan hol a vezér, miként az is hallhatja azt amit Ewangel észlel maga körül. Tudhat Quick esetéről, sőt még arról is, hogy az megsérült. Ami fontosat, szó szerint nekik üzen a Vezér azt hangos szóval elismétli.*
- Keressetek fejteni való követ és fémeket, de NE bányásszatok. Kerüljétek a harcérintkezést, és kerüljétek a munkatábort is. Mielőbb gyertek vissza. Vége.
* Szemeit egészen addig lehunyva tartja amíg Hrotgar el nem fogadja az üzenetet és nem mond újabb átadni valót vagy, hogy részükről is vége. Csak ezek után kérdez vissza felemelkedve a földről.*
- Mi az a munkatábor?
//Akik lementek//
* Végre sikerült. Furcsa dolog ez a mentális fonal, az elf sokkal többet tud meg arról akivel beszélget mint az elmond. Minden egyes kósza gondolat, minden egyes kép özönlik kettejük között oda vissza. Tudatában van pontosan hol a vezér, miként az is hallhatja azt amit Ewangel észlel maga körül. Tudhat Quick esetéről, sőt még arról is, hogy az megsérült. Ami fontosat, szó szerint nekik üzen a Vezér azt hangos szóval elismétli.*
- Keressetek fejteni való követ és fémeket, de NE bányásszatok. Kerüljétek a harcérintkezést, és kerüljétek a munkatábort is. Mielőbb gyertek vissza. Vége.
* Szemeit egészen addig lehunyva tartja amíg Hrotgar el nem fogadja az üzenetet és nem mond újabb átadni valót vagy, hogy részükről is vége. Csak ezek után kérdez vissza felemelkedve a földről.*
- Mi az a munkatábor?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984