Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-31 15:21:44
Üzenet elküldve: 2020-12-31 15:21:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg közelebb mászik, összeszedi a földön heverő kését, a férfiakhoz érve pedig az amulettet is megszerzi és a kezébe zárja. Egy kicsit meglepi, hogy a kristály meleg, de azon kívül, hogy igyekszik rögtön rejtegetni és a zsinórját is eltüntetni a markában, nem sok figyelmet fordít rá, mert Bredoc kissé őrjöngő viselkedése jobban leköti. Rémülten bámulja őt, ahogy lassan lenyugszik, majd pedig a két férfi között lezajló rövid beszélgetést követi nyomon, miközben körülöttük is mozgolódás támad, de komolyabb harc már nem bontakozik ki...
A Kékszemű hörgő, vérben fuldokló légvételeit, látszólagos, vagy tényleges haláltusáját szánalommal figyeli. Emlékeket ébreszt benne, melyek nem is oly távoliak...
Hallja a parancsnokhelyettes határozatát, hallja, hogy nem kívánja meggyorsítani a mágus halálát... egy belső indíttatás azonban mozdítja a kezét. Ha pedig Bredoc, vagy valaki más nem lép közbe időben, úgy miközben a parancsnokhelyettes kérdést intéz hozzá, Garsin válasz helyett a Kékszeműhöz fordul és egyetlen határozott mozdulattal még ő is végigszánt késével keresztben a férfi torkán, olyan könnyedséggel, mintha csak egy csirke nyakát vágná át.
Aztán... visszahúzza a kezét és vár még. Nézi a férfit, várja a bizonyosságot és a nyugalmat, hogy a Kékszemű tényleg meghalt.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.31 15:23:20
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Míg közelebb mászik, összeszedi a földön heverő kését, a férfiakhoz érve pedig az amulettet is megszerzi és a kezébe zárja. Egy kicsit meglepi, hogy a kristály meleg, de azon kívül, hogy igyekszik rögtön rejtegetni és a zsinórját is eltüntetni a markában, nem sok figyelmet fordít rá, mert Bredoc kissé őrjöngő viselkedése jobban leköti. Rémülten bámulja őt, ahogy lassan lenyugszik, majd pedig a két férfi között lezajló rövid beszélgetést követi nyomon, miközben körülöttük is mozgolódás támad, de komolyabb harc már nem bontakozik ki...
A Kékszemű hörgő, vérben fuldokló légvételeit, látszólagos, vagy tényleges haláltusáját szánalommal figyeli. Emlékeket ébreszt benne, melyek nem is oly távoliak...
Hallja a parancsnokhelyettes határozatát, hallja, hogy nem kívánja meggyorsítani a mágus halálát... egy belső indíttatás azonban mozdítja a kezét. Ha pedig Bredoc, vagy valaki más nem lép közbe időben, úgy miközben a parancsnokhelyettes kérdést intéz hozzá, Garsin válasz helyett a Kékszeműhöz fordul és egyetlen határozott mozdulattal még ő is végigszánt késével keresztben a férfi torkán, olyan könnyedséggel, mintha csak egy csirke nyakát vágná át.
Aztán... visszahúzza a kezét és vár még. Nézi a férfit, várja a bizonyosságot és a nyugalmat, hogy a Kékszemű tényleg meghalt.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.31 15:23:20
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-31 13:05:14
Üzenet elküldve: 2020-12-31 13:05:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kékszemű bizony sok sebből vérzik, s ezt Bredocnak is be kell látnia, igaz beletelik némi időbe, mire felismeri a helyzetet, mert a felfokozott állapotában nehezére esik egyszerűen csak nem küzdeni minden inával tovább és tovább. Nehezére esik a pengét nem annyira szorítani, hogy az ujjai is elfehéredjenek belé, de kénytelen. Ha erejéből még telik annyira, megpróbál felállni.*
-Most nem lesz semmi.
*Válaszolja jeges hangon, s szemében egy szikrányi szánalom, vagy öröm nem látszik.*
-Itt fogsz megdögleni a saját véredbe fúlva, és senki nem fog jönni segíteni. "Mit ér a becsület élet nélkül..."
*Idézi vissza a saját szavait utalva a korábbi, legelső találkozásukkor elhangozz beszélgetésükre. Látja azt is, hogy sokan menekülnek, rohannak, amerre látnak, s a maradékot az egykori őrök annak rendje és módja szerint végeznek. Még nem tudja mennyire nyomasztó még a lélegzetvétel, talán így már egy kicsit enyhülhet a helyzet. A Kékszemű már senkit nem fog cellákba zárni, s a Kapitány végül a jó oldalt választotta, bizonyosan az emberek szemében is nagyot nőhetett ezzel, talán nem akarják már annyira felkoncolni habozás nélkül, mint korábban, bár ha őszinte akar lenni, úgy érzi, hogy neki ebbe nem sok beleszólása van. Nem az ő ügye. Szemét Garsinra, és Soreylra fordítja.*
-Jól vagytok? Fel tudsz állni?
*A kérdés inkább a lánynak szól, s bár már talán vége a csatának, keze a kardot nem engedi el, mert nem tudni, hogy nem-e próbálkozik még valamivel a mágus, vagy egyik elszánt embere.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kékszemű bizony sok sebből vérzik, s ezt Bredocnak is be kell látnia, igaz beletelik némi időbe, mire felismeri a helyzetet, mert a felfokozott állapotában nehezére esik egyszerűen csak nem küzdeni minden inával tovább és tovább. Nehezére esik a pengét nem annyira szorítani, hogy az ujjai is elfehéredjenek belé, de kénytelen. Ha erejéből még telik annyira, megpróbál felállni.*
-Most nem lesz semmi.
*Válaszolja jeges hangon, s szemében egy szikrányi szánalom, vagy öröm nem látszik.*
-Itt fogsz megdögleni a saját véredbe fúlva, és senki nem fog jönni segíteni. "Mit ér a becsület élet nélkül..."
*Idézi vissza a saját szavait utalva a korábbi, legelső találkozásukkor elhangozz beszélgetésükre. Látja azt is, hogy sokan menekülnek, rohannak, amerre látnak, s a maradékot az egykori őrök annak rendje és módja szerint végeznek. Még nem tudja mennyire nyomasztó még a lélegzetvétel, talán így már egy kicsit enyhülhet a helyzet. A Kékszemű már senkit nem fog cellákba zárni, s a Kapitány végül a jó oldalt választotta, bizonyosan az emberek szemében is nagyot nőhetett ezzel, talán nem akarják már annyira felkoncolni habozás nélkül, mint korábban, bár ha őszinte akar lenni, úgy érzi, hogy neki ebbe nem sok beleszólása van. Nem az ő ügye. Szemét Garsinra, és Soreylra fordítja.*
-Jól vagytok? Fel tudsz állni?
*A kérdés inkább a lánynak szól, s bár már talán vége a csatának, keze a kardot nem engedi el, mert nem tudni, hogy nem-e próbálkozik még valamivel a mágus, vagy egyik elszánt embere.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:16:05
Üzenet elküldve: 2020-12-21 17:16:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Színház az egész világ. És színész és színésznő benne minden férfi és nő." - tartják a csepürágók és ha erre a pillanatra néznek le az istenek, akkor kétségtelenül igaznak mondanák.
Ahogy Bredoc erejének utolsó szikráival próbál elégtételt venni az előtte álló, gonoszul mosolygó Kékszeműn, aki közben kínnal és fájdalommal sanyargatná, míg térdre nem rogy előtte, hogy mind az egykori őrök, mind saját emberei előtt példát statuáljon vele. Lássák, mit kap, ki packázni mer vele és hatalmával.
Ám valami történik és a kapitány nyila átrendezi az erőviszonyokat, a mágus sebet kap és Bredoc, lerázva láthatatlan béklyóit nekiront a Kékszeműnek. Ahogy a varázsló és a parancsnokhelyettes a sziklára zuhannak, a Garsintól zsákmányolt kés kiesik kezéből és csilingelve pattog odébb. Nem kell sok csapás, hogy Bredoc érezze, a Kékszemű már ártalmatlan. És mivel a férfi valószínűleg nem egy ösztönállat, hamar leáll az egyre erőtlenedő csépeléssel.
Garsin is láthatja, hogy a sziklára nincs szükség, a Kékszemű több sebből vérzik, az ő késétől, a kapitány nyilától és Bredoc kardjának pengéjétől. A lánynak sikerül megszereznie a földön hanyatt fekvő varázsló nyakában oldalra csúszott amulettet, amelynek kínhozó hatalmát tulajdonították. A foglalatba zárt kristály kicsit meleg, de nem forró, biztos kézzel tarthatja meg, nehogy bárkinek is eszébe jusson elvenni tőle.
Körülöttük újra megtorpannak a haramiák, látják vezetőjük vesztét, akadnak, akik rémülten figyelik az eseményeket, majd futva indulnak el a vélt kijáratok felé. Az egykori őrök nem állják útjukat, a haramiák pedig olyan kevesen maradnak, hogy legtöbben eldobják a fegyvereiket vagy akik nem, azokat legyűrik és harcképtelenné teszik.
A Kékszemű még nem halt meg, bár mozdulni nem képes. Véres arccal néz fel a fölé hajló Bredocra.*
- Gratulálok, városőr. Legyőztetek. *Vér folyik ki a szája szélén, sípoló hangot hallat a tüdeje minden levegőnél.*
- És most? *Kérdi reszelős nevetéssel fűszerezve szavait.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*"Színház az egész világ. És színész és színésznő benne minden férfi és nő." - tartják a csepürágók és ha erre a pillanatra néznek le az istenek, akkor kétségtelenül igaznak mondanák.
Ahogy Bredoc erejének utolsó szikráival próbál elégtételt venni az előtte álló, gonoszul mosolygó Kékszeműn, aki közben kínnal és fájdalommal sanyargatná, míg térdre nem rogy előtte, hogy mind az egykori őrök, mind saját emberei előtt példát statuáljon vele. Lássák, mit kap, ki packázni mer vele és hatalmával.
Ám valami történik és a kapitány nyila átrendezi az erőviszonyokat, a mágus sebet kap és Bredoc, lerázva láthatatlan béklyóit nekiront a Kékszeműnek. Ahogy a varázsló és a parancsnokhelyettes a sziklára zuhannak, a Garsintól zsákmányolt kés kiesik kezéből és csilingelve pattog odébb. Nem kell sok csapás, hogy Bredoc érezze, a Kékszemű már ártalmatlan. És mivel a férfi valószínűleg nem egy ösztönállat, hamar leáll az egyre erőtlenedő csépeléssel.
Garsin is láthatja, hogy a sziklára nincs szükség, a Kékszemű több sebből vérzik, az ő késétől, a kapitány nyilától és Bredoc kardjának pengéjétől. A lánynak sikerül megszereznie a földön hanyatt fekvő varázsló nyakában oldalra csúszott amulettet, amelynek kínhozó hatalmát tulajdonították. A foglalatba zárt kristály kicsit meleg, de nem forró, biztos kézzel tarthatja meg, nehogy bárkinek is eszébe jusson elvenni tőle.
Körülöttük újra megtorpannak a haramiák, látják vezetőjük vesztét, akadnak, akik rémülten figyelik az eseményeket, majd futva indulnak el a vélt kijáratok felé. Az egykori őrök nem állják útjukat, a haramiák pedig olyan kevesen maradnak, hogy legtöbben eldobják a fegyvereiket vagy akik nem, azokat legyűrik és harcképtelenné teszik.
A Kékszemű még nem halt meg, bár mozdulni nem képes. Véres arccal néz fel a fölé hajló Bredocra.*
- Gratulálok, városőr. Legyőztetek. *Vér folyik ki a szája szélén, sípoló hangot hallat a tüdeje minden levegőnél.*
- És most? *Kérdi reszelős nevetéssel fűszerezve szavait.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-15 22:16:33
Üzenet elküldve: 2020-12-15 22:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a haramiák nem rontanak rájuk, úgy ő sem foglalkozik most velük. Csak a két férfit figyeli, ahogy elterülnek mellette a földön.
A parancsnokhelyettes mozgolódik, ami jó jel, a Kékszeműről viszont nem tudja, vajon sikerült-e harcképtelenné tenni.
Így végül amellett dönt, hogy közelebb merészkedik, hátha Bredocnak segítségre lesz szüksége.
Nem áll fel, mert így is megfelelő magasságban van és az előbbiek után még nem bízik a lábai erejében. Mászva közelíti meg a két férfit, ha közben ebben meg nem akadályozzák, és a korábban keze ügyébe akadt sziklát is viszi magával.
Ha úgy tűnik, hogy a Kékszemű kapálózik és használná a kését, hogy Bredocra támadjon, akkor a sziklával a férfi fegyvert tartó alkarjára szándékozik ütni. Ha a férfi eddigre már meghalt, akkor csak a biztonság kedvéért csavarná ki a kezéből a kését. Egyébként, ha még viaskodik, akkor a nyakához tartja a pengét.
Amennyiben pedig ez így, vagy úgy sikerül, akkor a következő mozdulattal a Kékszemű nyakában talán még mindig ott lógó medálért nyúl kapkodva egy hirtelen gondolattól vezérelve.
Ha a férfi már nem is él és nem árthat nekik vele, tart tőle, hogy a haramiák kezére akadhat a mágikus holmi. Nem szándékozik viszont nagydobra verni, ha sikerül megszereznie, mert tisztában van vele, hogy tőle könnyen elvehetik. Majd, ha ennek vége, a helyüket visszaszerző őrök jó hasznát vehetik... De mindez még odébb van, s annyi minden sülhet még el balul.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ha a haramiák nem rontanak rájuk, úgy ő sem foglalkozik most velük. Csak a két férfit figyeli, ahogy elterülnek mellette a földön.
A parancsnokhelyettes mozgolódik, ami jó jel, a Kékszeműről viszont nem tudja, vajon sikerült-e harcképtelenné tenni.
Így végül amellett dönt, hogy közelebb merészkedik, hátha Bredocnak segítségre lesz szüksége.
Nem áll fel, mert így is megfelelő magasságban van és az előbbiek után még nem bízik a lábai erejében. Mászva közelíti meg a két férfit, ha közben ebben meg nem akadályozzák, és a korábban keze ügyébe akadt sziklát is viszi magával.
Ha úgy tűnik, hogy a Kékszemű kapálózik és használná a kését, hogy Bredocra támadjon, akkor a sziklával a férfi fegyvert tartó alkarjára szándékozik ütni. Ha a férfi eddigre már meghalt, akkor csak a biztonság kedvéért csavarná ki a kezéből a kését. Egyébként, ha még viaskodik, akkor a nyakához tartja a pengét.
Amennyiben pedig ez így, vagy úgy sikerül, akkor a következő mozdulattal a Kékszemű nyakában talán még mindig ott lógó medálért nyúl kapkodva egy hirtelen gondolattól vezérelve.
Ha a férfi már nem is él és nem árthat nekik vele, tart tőle, hogy a haramiák kezére akadhat a mágikus holmi. Nem szándékozik viszont nagydobra verni, ha sikerül megszereznie, mert tisztában van vele, hogy tőle könnyen elvehetik. Majd, ha ennek vége, a helyüket visszaszerző őrök jó hasznát vehetik... De mindez még odébb van, s annyi minden sülhet még el balul.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-15 20:23:34
Üzenet elküldve: 2020-12-15 20:23:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán joggal mondhatná bárki, hogy az események nem várt fordulatot vesznek, ahogy pillanatok alatt válik a véres csatatér egyetlen ember erejének hatására mozdulatlanná, majd pár másodperccel később pedig valami egészen mássá. Akár egy nagy színjáték, ahol az egykori őrök és a haramiák úgy állnak szájtátva, mint a közönség. Bredocot talán csak az izzó haragja tartja talpon, az ereje még kitart a végső pillanatban, s a penge a húsba mar. Örömteli érzés, kár lenne tagadnia. Azonban egyensúlyát elveszti, s mindketten a földre buknak. Ő azonban, ha az utolsó cseppeket is facsarja épp a testéből, és a határait már régen átlépte, mégis igyekszik utolsó fikarcnyi erejéből nem hagyni nyugodni a Kékszeműt. Nem tudja megállapítani, hogy belehalt-e a sebesülésbe, így tovább forgatja, szaggatja, vagy amire csak képes ebben a nyakatekert helyzetben. Kezével pedig próbálja a kést markoló kart lefogni, nehogy amaz utolsó leheletével még életét vegye. Az, hogy az őrök, és a haramiák miként reagálnak, arra már vajmi kevés ráhatása lehet a jelen helyzetben. Úgy érzi, ami tőle tellett, azt megtette, a többiek kezében van már a sorsuk döntőrészt. Aztán ugye ott van még Soreyl is, ha minden jól megy, neki nincs nagyobb baja, Garsint pedig ahogy meg tudja ítélni még nem fenyegeti a kaszás hideg szele.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán joggal mondhatná bárki, hogy az események nem várt fordulatot vesznek, ahogy pillanatok alatt válik a véres csatatér egyetlen ember erejének hatására mozdulatlanná, majd pár másodperccel később pedig valami egészen mássá. Akár egy nagy színjáték, ahol az egykori őrök és a haramiák úgy állnak szájtátva, mint a közönség. Bredocot talán csak az izzó haragja tartja talpon, az ereje még kitart a végső pillanatban, s a penge a húsba mar. Örömteli érzés, kár lenne tagadnia. Azonban egyensúlyát elveszti, s mindketten a földre buknak. Ő azonban, ha az utolsó cseppeket is facsarja épp a testéből, és a határait már régen átlépte, mégis igyekszik utolsó fikarcnyi erejéből nem hagyni nyugodni a Kékszeműt. Nem tudja megállapítani, hogy belehalt-e a sebesülésbe, így tovább forgatja, szaggatja, vagy amire csak képes ebben a nyakatekert helyzetben. Kezével pedig próbálja a kést markoló kart lefogni, nehogy amaz utolsó leheletével még életét vegye. Az, hogy az őrök, és a haramiák miként reagálnak, arra már vajmi kevés ráhatása lehet a jelen helyzetben. Úgy érzi, ami tőle tellett, azt megtette, a többiek kezében van már a sorsuk döntőrészt. Aztán ugye ott van még Soreyl is, ha minden jól megy, neki nincs nagyobb baja, Garsint pedig ahogy meg tudja ítélni még nem fenyegeti a kaszás hideg szele.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-11 23:27:50
Üzenet elküldve: 2020-12-11 23:27:50
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A korábban harcoló csoportok szélén valóban karnyújtásnyira állnak egymással szemben a felek és minden szempár két alakra szegeződik. Bredocra és a tőle nem messze álló Kékszeműre, aki korábban még Soreylt kínozta, hogy aztán a parancsnokhelyettessel tegye ugyanezt. A városőr minden lépésért kínnal fizet, nem tudhatja, mikor adja fel az elme és utasítva a testet rogy majd a sziklás talajra. Ám még vicsorogva küzdi magát előre a mágus felé, szájában érezve saját vérének ízét. De küzdi magát előre, lépésről lépésre kerülve közelebb a Kékszeműhöz, aki ez ellen semmit nem tesz. Talán képes volna fokozni a kínt, hogy az utolsó lépésnél alázza meg az egykori őrök és sajátjai előtt Bredocot. Talán egy vérbeli ripacs, aki így kívánja bizonyítani mindenki előtt, hogy élet és halál kérdésében kedve szerint dönt. A Kékszemű pedig csak gonoszul vigyorog, mint valami szörnyeteg. Egészen addig, míg a mellkasába nem csapódik a nyílvessző.
A mosoly azonnal eltűnik az arcáról, átadja helyét a meglepettségnek és ezzel együtt a kín is megszűnik. Bredoc, mint a fulladozó, ki a víz felszínére tör, úgy szabadul fel a kín alól és bár térde megrogy, nem zuhan a földre.
Garsin, bár most újra tétlen szemlélője csak az eseményeknek, megtette azt, ami talán átbillentette a mérleg serpenyőjét. Közvetlen közelről kell végignéznie, ahogy a Kékszemű kínozza Bredocot, aki bár egyre közelebb kerül hozzá, nem tudni, elérheti-e. Úgy tűnik, nem tud hatni az egykori őrökre, hogy folytassák a harcot, ám a haramiák is megkövülten bámulják csupán a történéseket. A sok álldogáló, bámuló faj tekintete kereszttüzében Garsin karja már emelkedne, hogy egy egyszerű kővel tegyen valamit, ami újra kizökkenti a megállni látszó időt, amikor az a bizonyos nyílvessző átszelve a levegőt a Kékszemű mellkasába csapódik.
Az idő meglódul és elsőként Bredoc ocsúdik, lerázva a kínt és támadásba lendül. A férfi karja ugyan gyenge és a fáradtságot is tízszeresen érzi, de a kard mozdul a kezében. A Kékszemű védtelen és sérült. Korábban Garsin kése, amelyet még baljában tart, most pedig a nyílvessző, de még áll, csak meglepett arccal néz fel a kapitányra.
A döfés eltalálja a kulcscsontja felett a nyakát, mélyen felsebezve a varázsló testét, kibillentve az egyensúlyából és mindketten a sziklás talajra buknak, Garsin mellé.
Körülöttük csak ekkor mozdulnak a haramiák, velük együtt az egykori őrök, de mindenkit letaglóz a Kékszeművel történtek. Egyelőre senki sem támad a földön lévő Bredocra vagy Garsinra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A korábban harcoló csoportok szélén valóban karnyújtásnyira állnak egymással szemben a felek és minden szempár két alakra szegeződik. Bredocra és a tőle nem messze álló Kékszeműre, aki korábban még Soreylt kínozta, hogy aztán a parancsnokhelyettessel tegye ugyanezt. A városőr minden lépésért kínnal fizet, nem tudhatja, mikor adja fel az elme és utasítva a testet rogy majd a sziklás talajra. Ám még vicsorogva küzdi magát előre a mágus felé, szájában érezve saját vérének ízét. De küzdi magát előre, lépésről lépésre kerülve közelebb a Kékszeműhöz, aki ez ellen semmit nem tesz. Talán képes volna fokozni a kínt, hogy az utolsó lépésnél alázza meg az egykori őrök és sajátjai előtt Bredocot. Talán egy vérbeli ripacs, aki így kívánja bizonyítani mindenki előtt, hogy élet és halál kérdésében kedve szerint dönt. A Kékszemű pedig csak gonoszul vigyorog, mint valami szörnyeteg. Egészen addig, míg a mellkasába nem csapódik a nyílvessző.
A mosoly azonnal eltűnik az arcáról, átadja helyét a meglepettségnek és ezzel együtt a kín is megszűnik. Bredoc, mint a fulladozó, ki a víz felszínére tör, úgy szabadul fel a kín alól és bár térde megrogy, nem zuhan a földre.
Garsin, bár most újra tétlen szemlélője csak az eseményeknek, megtette azt, ami talán átbillentette a mérleg serpenyőjét. Közvetlen közelről kell végignéznie, ahogy a Kékszemű kínozza Bredocot, aki bár egyre közelebb kerül hozzá, nem tudni, elérheti-e. Úgy tűnik, nem tud hatni az egykori őrökre, hogy folytassák a harcot, ám a haramiák is megkövülten bámulják csupán a történéseket. A sok álldogáló, bámuló faj tekintete kereszttüzében Garsin karja már emelkedne, hogy egy egyszerű kővel tegyen valamit, ami újra kizökkenti a megállni látszó időt, amikor az a bizonyos nyílvessző átszelve a levegőt a Kékszemű mellkasába csapódik.
Az idő meglódul és elsőként Bredoc ocsúdik, lerázva a kínt és támadásba lendül. A férfi karja ugyan gyenge és a fáradtságot is tízszeresen érzi, de a kard mozdul a kezében. A Kékszemű védtelen és sérült. Korábban Garsin kése, amelyet még baljában tart, most pedig a nyílvessző, de még áll, csak meglepett arccal néz fel a kapitányra.
A döfés eltalálja a kulcscsontja felett a nyakát, mélyen felsebezve a varázsló testét, kibillentve az egyensúlyából és mindketten a sziklás talajra buknak, Garsin mellé.
Körülöttük csak ekkor mozdulnak a haramiák, velük együtt az egykori őrök, de mindenkit letaglóz a Kékszeművel történtek. Egyelőre senki sem támad a földön lévő Bredocra vagy Garsinra.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-09 12:01:42
Üzenet elküldve: 2020-12-09 12:01:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl szabadul, helyette a bátor parancsnokhelyettest kezdi gyötörni a Kékszemű. Garsin lenyűgözött tisztelettel bámulja, ahogy Bredoc kínjai ellenére is csak halad tovább, az ő megmentésükre.
Annál nagyobb kontrasztot ad a férfi konok kitartása és a körülötte tétlenül várakozó tömeg... Ezt a gyáva, vagy talán döbbent semmittevést igyekszik megtörni a kiáltásával és saját cselekedetével, de... Mire emelné a karját, hogy a követ elhajítsa, azzal szembesül, hogy egy nyílvessző csattan a Kékszemű mellkasába.
Megrettenten bámulja, s talán nem is keresné a vessző forrását jó ideig, ha a Kapitány nem kiabálna. Akkor odafordul és amennyire örül, hogy a férfi a segítségükre jött, annyira meg is van illetődve.
Aztán a következő, amire fölfigyel, az a Kékszemű felé kapásból pengével közelítő Bredoc. Félelmetes látvány, mégis nézi... s ha a férfit meg nem állítják, valószínűleg a pusztítását is végignézi.
Aztán... mintha csak egy álomban nézelődne, még mindig a földön térdepelve néz körül, azt figyelve, a tömeg maga hogyan viselkedik most, újra kezdődik-e a harc.
A tettvágya már kezd is elszállni, mert rá már itt nincs szükség. Talán vissza is kellene vonulnia, fedezékbe húzódni, míg a káosz elcsendesül?
A kését még vissza kellene szereznie... Erre gondol, valami fura ragaszkodással.
De egyelőre tétlen, még a szikladarabot szorongatja és a saját lehetőségeit méri fel.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.09 12:09:45
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl szabadul, helyette a bátor parancsnokhelyettest kezdi gyötörni a Kékszemű. Garsin lenyűgözött tisztelettel bámulja, ahogy Bredoc kínjai ellenére is csak halad tovább, az ő megmentésükre.
Annál nagyobb kontrasztot ad a férfi konok kitartása és a körülötte tétlenül várakozó tömeg... Ezt a gyáva, vagy talán döbbent semmittevést igyekszik megtörni a kiáltásával és saját cselekedetével, de... Mire emelné a karját, hogy a követ elhajítsa, azzal szembesül, hogy egy nyílvessző csattan a Kékszemű mellkasába.
Megrettenten bámulja, s talán nem is keresné a vessző forrását jó ideig, ha a Kapitány nem kiabálna. Akkor odafordul és amennyire örül, hogy a férfi a segítségükre jött, annyira meg is van illetődve.
Aztán a következő, amire fölfigyel, az a Kékszemű felé kapásból pengével közelítő Bredoc. Félelmetes látvány, mégis nézi... s ha a férfit meg nem állítják, valószínűleg a pusztítását is végignézi.
Aztán... mintha csak egy álomban nézelődne, még mindig a földön térdepelve néz körül, azt figyelve, a tömeg maga hogyan viselkedik most, újra kezdődik-e a harc.
A tettvágya már kezd is elszállni, mert rá már itt nincs szükség. Talán vissza is kellene vonulnia, fedezékbe húzódni, míg a káosz elcsendesül?
A kését még vissza kellene szereznie... Erre gondol, valami fura ragaszkodással.
De egyelőre tétlen, még a szikladarabot szorongatja és a saját lehetőségeit méri fel.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.09 12:09:45
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-08 21:26:35
Üzenet elküldve: 2020-12-08 21:26:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán a hév okozhatja, talán tényleg mindenki érezheti, hogy ilyen még nem igazán történt itt. Ha akadtak is kisebb zendülések korábban, idáig biztosan nem jutottak el, mint most, ahogy ott állnak, szinte karnyújtásnyira egymástól az egykori, legyőzött őrök, és a hatalmat átvett haramiák. Nem beszélve a vezérükről, arról az alattomos Kékszemű rohadékról. Oly közel a cél, s mégis oly távolinak hat, ahogy a sors, ha úgy tetszik, mindig egy újabb akadályt gördít eléjük, ahogy csak egyet lépnének előre. Kínkeserves, mocskos és véres küzdelmek égnek izmaikban, Bredocéban biztosan. A megannyi kín, a hosszú, étel nélküli kemény napok, a megaláztatás, társai, barátai, bajtársai kínzásai. Mind mind ott égnek lelke egy különösen sötét zugában, és egyre csak ez az izzó gyűlölet tör elő belőle, ahogy egyre közelebb látja azt, aki igazán felelős mindenért.*
-Meg kellett volna...
*Szinte súgja, de biztos benne, hogy szavai elérnek a másikig. Nem állják útját, legalábbis nem támadnak rá a haramiák, kik kettejük közt állnak, azonban valami más történik. A Soreylt sújtó kín megszűnik, s iránya immár a parancsnokhelyettes. Iszonyatos fájdalom sújtja, kedve lenne térdre rogyni, ahogy korábban is, azonban vagy nincs már annyi szufla a Kékszeműben Garsinnak hála, vagy a bajtársak szorult, figyelő tekintete ad némi erőt a férfinak, hogy talpon maradjon, s mi több, el is tudjon indulni ellensége felé. Botorkáló léptekkel araszol egyre közelebb és közelebb, akár egy rémálomból előlépett élőhalott, bosszúszomjas szellem. Az ábrázata sem lehet sokkal szebb. Az óriás okozta esés, törmelék, vér és por keveréke az arcán, a sebével kiegészítve, fekete haja valószínűleg szanaszét terül arcán, s a szemei csak úgy izzanak. Nem kérleli saját testét, utasítja azt, ráparancsol, hogy az ő akaratának engedelmeskedjen, s ne az ártó varázs okozta fájdalomnak és így halad, ha ugyan meg nem állítják, hörögve, fel-fel szisszenve, mint egy sebzett vad, ki utolsó erejéből akar támadója életére törni. Ekkor süvít el egy nyílvessző a semmiből. Ha rendesen látna sem keresné, hogy vajon ki lehetett, nem kell sokáig agyalnia, hogy rájöjjön. ~Te ravasz kígyó.~ A Kapitány az, ki korábban szélnek eredt, kezében a fegyverrel. Bredoc lábai kezdik feladni ugyan a harcot, de ahogy a lövedék talál, a varázs is kezd megszűnni. Látása egyre tisztul, akárcsak a feje, s a fájdalom is múlni kezd. Élve a lehetőséggel parancsot küld a kezének, mely a pengét fogja, s kérdés nélkül igyekszik a Kékszemű torkába döfni azt. Nem fölényeskedik, nem kezd el hangzatos beszédet mondani, egyszerűen csak ki akarja tölteni haragját a másikon, s véget vetni nyomorult életének. Talán úgy a helyzet is megfordulna az őrök és a haramiák között. Soreyl így már ismét szabadabban mozoghat, legalábbis erre tud gondolni Bredoc. Garsin pedig, ahogy egy-egy gyors pillantásból meg tudja ítélni viszonylag jól van, de legalábbis életben, s ez az igazán fontos.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán a hév okozhatja, talán tényleg mindenki érezheti, hogy ilyen még nem igazán történt itt. Ha akadtak is kisebb zendülések korábban, idáig biztosan nem jutottak el, mint most, ahogy ott állnak, szinte karnyújtásnyira egymástól az egykori, legyőzött őrök, és a hatalmat átvett haramiák. Nem beszélve a vezérükről, arról az alattomos Kékszemű rohadékról. Oly közel a cél, s mégis oly távolinak hat, ahogy a sors, ha úgy tetszik, mindig egy újabb akadályt gördít eléjük, ahogy csak egyet lépnének előre. Kínkeserves, mocskos és véres küzdelmek égnek izmaikban, Bredocéban biztosan. A megannyi kín, a hosszú, étel nélküli kemény napok, a megaláztatás, társai, barátai, bajtársai kínzásai. Mind mind ott égnek lelke egy különösen sötét zugában, és egyre csak ez az izzó gyűlölet tör elő belőle, ahogy egyre közelebb látja azt, aki igazán felelős mindenért.*
-Meg kellett volna...
*Szinte súgja, de biztos benne, hogy szavai elérnek a másikig. Nem állják útját, legalábbis nem támadnak rá a haramiák, kik kettejük közt állnak, azonban valami más történik. A Soreylt sújtó kín megszűnik, s iránya immár a parancsnokhelyettes. Iszonyatos fájdalom sújtja, kedve lenne térdre rogyni, ahogy korábban is, azonban vagy nincs már annyi szufla a Kékszeműben Garsinnak hála, vagy a bajtársak szorult, figyelő tekintete ad némi erőt a férfinak, hogy talpon maradjon, s mi több, el is tudjon indulni ellensége felé. Botorkáló léptekkel araszol egyre közelebb és közelebb, akár egy rémálomból előlépett élőhalott, bosszúszomjas szellem. Az ábrázata sem lehet sokkal szebb. Az óriás okozta esés, törmelék, vér és por keveréke az arcán, a sebével kiegészítve, fekete haja valószínűleg szanaszét terül arcán, s a szemei csak úgy izzanak. Nem kérleli saját testét, utasítja azt, ráparancsol, hogy az ő akaratának engedelmeskedjen, s ne az ártó varázs okozta fájdalomnak és így halad, ha ugyan meg nem állítják, hörögve, fel-fel szisszenve, mint egy sebzett vad, ki utolsó erejéből akar támadója életére törni. Ekkor süvít el egy nyílvessző a semmiből. Ha rendesen látna sem keresné, hogy vajon ki lehetett, nem kell sokáig agyalnia, hogy rájöjjön. ~Te ravasz kígyó.~ A Kapitány az, ki korábban szélnek eredt, kezében a fegyverrel. Bredoc lábai kezdik feladni ugyan a harcot, de ahogy a lövedék talál, a varázs is kezd megszűnni. Látása egyre tisztul, akárcsak a feje, s a fájdalom is múlni kezd. Élve a lehetőséggel parancsot küld a kezének, mely a pengét fogja, s kérdés nélkül igyekszik a Kékszemű torkába döfni azt. Nem fölényeskedik, nem kezd el hangzatos beszédet mondani, egyszerűen csak ki akarja tölteni haragját a másikon, s véget vetni nyomorult életének. Talán úgy a helyzet is megfordulna az őrök és a haramiák között. Soreyl így már ismét szabadabban mozoghat, legalábbis erre tud gondolni Bredoc. Garsin pedig, ahogy egy-egy gyors pillantásból meg tudja ítélni viszonylag jól van, de legalábbis életben, s ez az igazán fontos.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-08 18:25:29
Üzenet elküldve: 2020-12-08 18:25:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kékszemű láthatóan nem ismeri az olyan alapvető készségeket, amelyek a valódi harcosok sajátjai. Csak azon van, hogy szabaduljon a késtől, amelyet Garsin a bordái közé bökött és támadásba lendülhessen.
Akadályok gördülnek Bredoc és Soreyl elé, hogy elérhessék a gyűlölt mágust, ráadásul Soreyl át is éli azt, amit korábban a parancsnokhelyettes is, a Kékszemű izzó kínnal támad rá, amelytől a férfi a sziklás talajra kerül.
Bredoc ereiben lánggá válik a vér, fájdalmait, fáradtságát mintha elfújná valami, mert a férfi eddig nem érzett erőt érez tagjaiban, ahogy dühe, haragja a varázsló felé fordul. Körülötte vannak, akik egy lépést hátrálnak, meztelen pengék fordulnak felé, de nem szakítják felébe.*
- Meg kellett volna ölnöm már az elején benneteket. Rengeteg bajtól kíméltem volna meg magam! *Sziszegi vissza a Kékszemű. És milyen igaz. Ha a hármas nem önt erőt a fogolyként sínylődő egykori őrökbe, talán sosem lázadnak fel a haramiák ellen.
A Kékszemű ajkán gonosz mosoly terül el, amikor Bredoc arról beszél neki, hogy nem fogják újra felvenni a rabigát.*
- Ha látnak elhullani benneteket, fejet hajtanak. *Mondja halkabb hangon, de majd mindenki érti a szavait. A Bredoc előtt álló haramiák nem támadnak rá, de nem is lépnek el előle, így amikor támadásba lendül, kissé meglepi őket. De nem a Kékszeműt. Aki, amikor a férfi támadásba lendül, elengedi az eddig kínlódó Soreylt és figyelmét, átkos erejét Bredocra összpontosítja, aki így kénytelen újra átélni azt a kínt, amelyet már korábban is. Soreyl a földön marad, láthatóan a fájdalom még nem múlt el teljesen.
Bredoc, bár minden idegszálát égeti a kín, képes előre haladni. A Kékszemű talán nem koncentrál eléggé, talán Garsin döfése miatt kisebb az ereje, de az is lehet, hogy a parancsnokhelyettes dühe szítja erejét, hogy haladjon, de minden lépésért kínnal fizet. A látása elhomályosodik, a haramiák ellépnek előle, a Kékszemű láthatóan példát akar statuálni vele a többi őr előtt. Már csak pár méter, de kérdéses, hogy Bredocnak lesz-e ereje lesújtani a varázslóra.
Garsin tudata lassan tisztul, végtagjai újra engedelmeskednek az akaratának. Ő láthatja és rá is jöhet, hogy Soreyl és később Bredoc szenvedése, az ő legyőzöttségének látványa okolható azért, hogy az egykori őrök tétováznak. Ott a Kékszemű, aki hatalmával kínban tartja a felé szögletes mozdulatokkal közeledő Bredocot, aki félő, el sem jut odáig. Mintha a Kékszemű játszana vele és még élvezné is. Keze ráakad egy méretes, tenyérbe illő szikladarabra.
Bredoc kínlódva küzdi magát előre, Soreyl látszólag tehetetlen, Garsin pedig könnyei fátylán át figyeli az eseményeket, kezében egy sziklával, amikor olyan dolog történik, amire talán senki se számított. Egy nyílvessző szeli át a levegőt és fúródik a Kékszemű mellkasába, jobb oldalon, valahol a válla alatt. A mágus meglepődve kapja fel a tekintetét a peremre felettük. Bredoc mögött, Garsinnal szemben a Kapitány áll, kezében a számszeríjjal. A keze mintha remegne a lövés után, de tekintetében bátor lángok lobognak.*
- Légy átkozott! Légy átkozott! *Kiáltja a lövés után.
Bredocról lefoszlik a kín, bár még kába, a meglepett, meglőtt Kékszemű előtt áll rogyasztott lábakkal. Garsin mögötte, kezében a szikla és a haramiák, egykori őrök még csak akkor ocsúdnak fel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kékszemű láthatóan nem ismeri az olyan alapvető készségeket, amelyek a valódi harcosok sajátjai. Csak azon van, hogy szabaduljon a késtől, amelyet Garsin a bordái közé bökött és támadásba lendülhessen.
Akadályok gördülnek Bredoc és Soreyl elé, hogy elérhessék a gyűlölt mágust, ráadásul Soreyl át is éli azt, amit korábban a parancsnokhelyettes is, a Kékszemű izzó kínnal támad rá, amelytől a férfi a sziklás talajra kerül.
Bredoc ereiben lánggá válik a vér, fájdalmait, fáradtságát mintha elfújná valami, mert a férfi eddig nem érzett erőt érez tagjaiban, ahogy dühe, haragja a varázsló felé fordul. Körülötte vannak, akik egy lépést hátrálnak, meztelen pengék fordulnak felé, de nem szakítják felébe.*
- Meg kellett volna ölnöm már az elején benneteket. Rengeteg bajtól kíméltem volna meg magam! *Sziszegi vissza a Kékszemű. És milyen igaz. Ha a hármas nem önt erőt a fogolyként sínylődő egykori őrökbe, talán sosem lázadnak fel a haramiák ellen.
A Kékszemű ajkán gonosz mosoly terül el, amikor Bredoc arról beszél neki, hogy nem fogják újra felvenni a rabigát.*
- Ha látnak elhullani benneteket, fejet hajtanak. *Mondja halkabb hangon, de majd mindenki érti a szavait. A Bredoc előtt álló haramiák nem támadnak rá, de nem is lépnek el előle, így amikor támadásba lendül, kissé meglepi őket. De nem a Kékszeműt. Aki, amikor a férfi támadásba lendül, elengedi az eddig kínlódó Soreylt és figyelmét, átkos erejét Bredocra összpontosítja, aki így kénytelen újra átélni azt a kínt, amelyet már korábban is. Soreyl a földön marad, láthatóan a fájdalom még nem múlt el teljesen.
Bredoc, bár minden idegszálát égeti a kín, képes előre haladni. A Kékszemű talán nem koncentrál eléggé, talán Garsin döfése miatt kisebb az ereje, de az is lehet, hogy a parancsnokhelyettes dühe szítja erejét, hogy haladjon, de minden lépésért kínnal fizet. A látása elhomályosodik, a haramiák ellépnek előle, a Kékszemű láthatóan példát akar statuálni vele a többi őr előtt. Már csak pár méter, de kérdéses, hogy Bredocnak lesz-e ereje lesújtani a varázslóra.
Garsin tudata lassan tisztul, végtagjai újra engedelmeskednek az akaratának. Ő láthatja és rá is jöhet, hogy Soreyl és később Bredoc szenvedése, az ő legyőzöttségének látványa okolható azért, hogy az egykori őrök tétováznak. Ott a Kékszemű, aki hatalmával kínban tartja a felé szögletes mozdulatokkal közeledő Bredocot, aki félő, el sem jut odáig. Mintha a Kékszemű játszana vele és még élvezné is. Keze ráakad egy méretes, tenyérbe illő szikladarabra.
Bredoc kínlódva küzdi magát előre, Soreyl látszólag tehetetlen, Garsin pedig könnyei fátylán át figyeli az eseményeket, kezében egy sziklával, amikor olyan dolog történik, amire talán senki se számított. Egy nyílvessző szeli át a levegőt és fúródik a Kékszemű mellkasába, jobb oldalon, valahol a válla alatt. A mágus meglepődve kapja fel a tekintetét a peremre felettük. Bredoc mögött, Garsinnal szemben a Kapitány áll, kezében a számszeríjjal. A keze mintha remegne a lövés után, de tekintetében bátor lángok lobognak.*
- Légy átkozott! Légy átkozott! *Kiáltja a lövés után.
Bredocról lefoszlik a kín, bár még kába, a meglepett, meglőtt Kékszemű előtt áll rogyasztott lábakkal. Garsin mögötte, kezében a szikla és a haramiák, egykori őrök még csak akkor ocsúdnak fel.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-04 16:49:00
Üzenet elküldve: 2020-12-04 16:49:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Hiába a próbálkozása, a lábai cserben hagyják. Térdre hullva küzd a levegőért, miközben nézi, ahogy a Kékszemű vele ellentétben sikerrel föláll, kezében a véres késsel... Azt hiszi, a férfi mindjárt rá fog rontani, de ehelyett a parancsnokhelyettes kiáltása kelti fel a figyelmét.
Könnyes, fáradt tekintetét odafordítja Bredoc felé, kinek útját állják. Aztán mire fölocsúdik, már Soreyl fájdalmas kiáltását hallja.
Fájdalomtól és kimerültségtől terhes, légszomjtól szenvedő elméje lassan fogja fel az eseményeket. Ahogy térdepel ott a hideg kövön, egyik karjával támasztva magát, a másikkal meg a törzsét, sokáig nem is tesz semmit, csak bámul a kínlódó Soreylre, miközben fölötte a férfiak vitatkoznak.
Aztán pillantása lassan körbefut a megtorpant tömegen és... nem érti. Miért nem tesznek a többiek semmit? Miért csak Bredoc harcol?*
- Segítsetek! Segítsetek neki! - *Préseli ki magából az összes levegőt, amit csak tud, hogy kiáltásával kérje számon a tétovázókat. Egyúttal pedig port, vagy törmeléket markol, ha talál maga mellett, s azt igyekszik a Kékszemű felé hajítani kétségbeesetten, hogy elterelje Soreylről a figyelmét. Igazából ismét bántani szeretné őt, szívesebben hajítana felé valamit, ami fájdalmat okoz, de jelenleg fölállni sem bír, így csak a düh ad neki egy cseppnyi erőt.*
*Hiába a próbálkozása, a lábai cserben hagyják. Térdre hullva küzd a levegőért, miközben nézi, ahogy a Kékszemű vele ellentétben sikerrel föláll, kezében a véres késsel... Azt hiszi, a férfi mindjárt rá fog rontani, de ehelyett a parancsnokhelyettes kiáltása kelti fel a figyelmét.
Könnyes, fáradt tekintetét odafordítja Bredoc felé, kinek útját állják. Aztán mire fölocsúdik, már Soreyl fájdalmas kiáltását hallja.
Fájdalomtól és kimerültségtől terhes, légszomjtól szenvedő elméje lassan fogja fel az eseményeket. Ahogy térdepel ott a hideg kövön, egyik karjával támasztva magát, a másikkal meg a törzsét, sokáig nem is tesz semmit, csak bámul a kínlódó Soreylre, miközben fölötte a férfiak vitatkoznak.
Aztán pillantása lassan körbefut a megtorpant tömegen és... nem érti. Miért nem tesznek a többiek semmit? Miért csak Bredoc harcol?*
- Segítsetek! Segítsetek neki! - *Préseli ki magából az összes levegőt, amit csak tud, hogy kiáltásával kérje számon a tétovázókat. Egyúttal pedig port, vagy törmeléket markol, ha talál maga mellett, s azt igyekszik a Kékszemű felé hajítani kétségbeesetten, hogy elterelje Soreylről a figyelmét. Igazából ismét bántani szeretné őt, szívesebben hajítana felé valamit, ami fájdalmat okoz, de jelenleg fölállni sem bír, így csak a düh ad neki egy cseppnyi erőt.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-12-01 08:16:45
Üzenet elküldve: 2020-12-01 08:16:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Az az ostoba még annyit sem tud, ha benn hagyja a kést, később vérzik el...~
*Szinte mosolyogni lenne kedve, ha nem lennének nyakig a szarban. Garsint látva még inkább összeszorul a szíve, hisz vélhetően nem lehet valami fényes bőrben azután az esés után. De milyen bátor kislány ez! Épphogy összeszedné magát, és próbálná kihasználni a leheletnyi esélyét, máris haramiák teremnek a prédája és közé. Soreyl hamar le is vágja az saját akadályát, azonban hasonló helyzetbe kerül, mint korábban a parancsnokhelyettes maga. Gyötrelmes kín az, mit érezhet, ezt látva még inkább lángra gyúlnak Bredoc szemei. Ha eddig a megannyi viszontagságtól meg is kopott a lelkesedése, s a fáradalmak egészen eddig a pontig igyekeztek megtörni őt, itt a számára végsőnek tetsző csatában egyre vérszomjasabban akar előtörni belőle az, ami eddig talán csak lappangott benne. Amikor pedig a kékszemű szavait hallja, az az utolsó csepp a pohárban.*
-Ennyire félsz te féreg? Hagyod a saját nyomorult embereidet is halomra ölni, és egy kislány életével próbálsz meg zsarolni?
*Szorosabbra húzza a szíjakat magán, és a pajzsát is a megmozgatja kezében, hogy biztosan ne csússzon ki a helyéről.*
-Hasztalan a harcunk? Te tényleg azt hiszed, hogy ezek az emberek most fognak megijedni tőled? Hogy hiába hagytak veszni bajtársat, testvéreket?
*Szemei lángolnak a haragtól, szája csak úgy fröcsög ahogy hangja is egyre erősebb és ércesebb. Szinte belengheti azt a teret, főleg, ha a többiek meg-meg álltak a harccal egy pillanatra.*
-Azt hiszed, hogy fontosabb a saját életem, mint BÁRKI MÁSÉ itt? Hogy majd feladjuk, hogy visszamehessünk Neked bányázni az érceket, amíg MEG NEM ETETSZ EGY ÓRIÁSSAL?
*Próbálja elkapni a kiszabadult, egykori őrök tekinteték, hisz nem lehet valami fényes a harci kedv.*
-Hát gyere csak te rohadék. Próbálj meg leállítani! Még ha a kezeim le is vágod, a fogaimmal foglak széttépni!
*Azzal, ha nem közben kell védekeznie egy esetleg támadás miatt, kardját az előtte álló haramia felé lendíti, hogy levághassa azt, és egyel kevesebb akadály legyen köztük. ~Hamarabb fogok kést döfni a koponyádba, minthogy bármelyiküket is bánthatnád! Soreyl! Kérlek tarts ki még egy a kicsit!~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.01 08:17:26
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Az az ostoba még annyit sem tud, ha benn hagyja a kést, később vérzik el...~
*Szinte mosolyogni lenne kedve, ha nem lennének nyakig a szarban. Garsint látva még inkább összeszorul a szíve, hisz vélhetően nem lehet valami fényes bőrben azután az esés után. De milyen bátor kislány ez! Épphogy összeszedné magát, és próbálná kihasználni a leheletnyi esélyét, máris haramiák teremnek a prédája és közé. Soreyl hamar le is vágja az saját akadályát, azonban hasonló helyzetbe kerül, mint korábban a parancsnokhelyettes maga. Gyötrelmes kín az, mit érezhet, ezt látva még inkább lángra gyúlnak Bredoc szemei. Ha eddig a megannyi viszontagságtól meg is kopott a lelkesedése, s a fáradalmak egészen eddig a pontig igyekeztek megtörni őt, itt a számára végsőnek tetsző csatában egyre vérszomjasabban akar előtörni belőle az, ami eddig talán csak lappangott benne. Amikor pedig a kékszemű szavait hallja, az az utolsó csepp a pohárban.*
-Ennyire félsz te féreg? Hagyod a saját nyomorult embereidet is halomra ölni, és egy kislány életével próbálsz meg zsarolni?
*Szorosabbra húzza a szíjakat magán, és a pajzsát is a megmozgatja kezében, hogy biztosan ne csússzon ki a helyéről.*
-Hasztalan a harcunk? Te tényleg azt hiszed, hogy ezek az emberek most fognak megijedni tőled? Hogy hiába hagytak veszni bajtársat, testvéreket?
*Szemei lángolnak a haragtól, szája csak úgy fröcsög ahogy hangja is egyre erősebb és ércesebb. Szinte belengheti azt a teret, főleg, ha a többiek meg-meg álltak a harccal egy pillanatra.*
-Azt hiszed, hogy fontosabb a saját életem, mint BÁRKI MÁSÉ itt? Hogy majd feladjuk, hogy visszamehessünk Neked bányázni az érceket, amíg MEG NEM ETETSZ EGY ÓRIÁSSAL?
*Próbálja elkapni a kiszabadult, egykori őrök tekinteték, hisz nem lehet valami fényes a harci kedv.*
-Hát gyere csak te rohadék. Próbálj meg leállítani! Még ha a kezeim le is vágod, a fogaimmal foglak széttépni!
*Azzal, ha nem közben kell védekeznie egy esetleg támadás miatt, kardját az előtte álló haramia felé lendíti, hogy levághassa azt, és egyel kevesebb akadály legyen köztük. ~Hamarabb fogok kést döfni a koponyádba, minthogy bármelyiküket is bánthatnád! Soreyl! Kérlek tarts ki még egy a kicsit!~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.12.01 08:17:26
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-26 11:30:03
Üzenet elküldve: 2020-11-26 11:30:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kékszemű varázslatával mintha nem csak a mozdulatokra, de az időre is ólomsúlyok kerültek volna. A mozdulatlanságra kárhoztatott emberek körül mintha egy időburok alakult volna ki, amely azonnal szétpattan, ahogy Garsin eléri a tenyereit a sziklás talajon tartó férfit és megmártja kését benne.
A mágus oldalra hemperedik a rázuhanó lánytól, akinek a kése a bordái közt marad, Garsin pedig talán egy-két méterre tőle landol kissé szerencsétlenül, megszédülve.
Ahogy a mágia szétfoszlik, akadnak, akik szinte orra esnek, ahogy eltűnik róluk a varázslat, de azok, akik készültek erre, mint Bredoc vagy Soreyl is, ők elsőként ocsúdhatnak.
A Kékszemű keze közben rálel a bordái közé fúródott kés markolatára és kirántja onnan. Garsin szeretne felállni, de izmai cserbenhagyják, mintha minden erejét felemésztette volna a támadás. Félig sikerül kinyújtania lábait, amikor megbicsaklik a térde és visszahullik a sziklára. A feje még szédül, a bordái sajognak és mintha minden levegővételért meg kellene küzdenie. Mintha lassítva látná maga előtt a felemelkedő mágust, baljában a saját vérétől vöröslő pengével, vicsorogva fordul a meglendülő fegyveresek felé.
Bredoc előtt úgy tűnik, szabad az út, de a következő pillanatban ketten lépnek az útjába. Egyik közvetlen előtte, a másik valamivel távolabb, a Kékszemű felé. Harc nélkül biztosan nem jut el hozzá. A varázsló az egyik oldaljáratból érkezett, a harcoló csapat széléről, Bredoc az egyik szélén, Soreyl a parancsnokhelyettessel szemben a másik szélén, Garsin pedig felülről, a Kékszemű felett repült be. Soreylnek sikerül levágnia az első haramiát, aki az útjába áll, Bredocnak is le kellene küzdeni az első akadályt.
De még mielőtt Soreyl elérhetné a Kékszeműt, a férfi felé emeli jobbját és ekkor fájdalmas kiáltást hallatva rogy a földre, láthatóan erős kínjai vannak, kezéből kifordul a kard. Ismerős lehet ez a helyzet már korábbról.*
- Nincs esélyetek! *Vicsorog a Kékszemű Bredoc felé annak biztató szavaira, tekintete néha Garsin felé is rebben, a baljában lévő kés a lányt fenyegeti, de inkább a kínlódó Soreylt és Bredocot tartja fókuszban.
Az egykori őrök még folytatnák a harcot, de amikor Soreyl a földre rogy félúton a Kékszemű felé, sokan megtorpannak.*
- Hasztalan a harcotok! Ha folytatjátok, mind meghaltok! *Emeli fel a hangját a varázsló.*
- Te pedig! *Fordítja fejét Bredoc felé.*
- TE! A haláluk a te lelkeden fog száradni! *Egyértelmű, hogy kikre gondol, Garsinra és Soreylre.*
- Hagyj fel a harccal és meghagyom az életed! *Ajánlja fel vigyorogva.*
- Eldöntheted, hogy melyikük haljon meg, aztán szabad lehetsz. *Szemeiben őrült lángok lobbannak, haramiák és egykori őrök tekintete szegeződik a férfire, aki akar, még harcolhat, de körülötte megtorpannak a harcolók.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Kékszemű varázslatával mintha nem csak a mozdulatokra, de az időre is ólomsúlyok kerültek volna. A mozdulatlanságra kárhoztatott emberek körül mintha egy időburok alakult volna ki, amely azonnal szétpattan, ahogy Garsin eléri a tenyereit a sziklás talajon tartó férfit és megmártja kését benne.
A mágus oldalra hemperedik a rázuhanó lánytól, akinek a kése a bordái közt marad, Garsin pedig talán egy-két méterre tőle landol kissé szerencsétlenül, megszédülve.
Ahogy a mágia szétfoszlik, akadnak, akik szinte orra esnek, ahogy eltűnik róluk a varázslat, de azok, akik készültek erre, mint Bredoc vagy Soreyl is, ők elsőként ocsúdhatnak.
A Kékszemű keze közben rálel a bordái közé fúródott kés markolatára és kirántja onnan. Garsin szeretne felállni, de izmai cserbenhagyják, mintha minden erejét felemésztette volna a támadás. Félig sikerül kinyújtania lábait, amikor megbicsaklik a térde és visszahullik a sziklára. A feje még szédül, a bordái sajognak és mintha minden levegővételért meg kellene küzdenie. Mintha lassítva látná maga előtt a felemelkedő mágust, baljában a saját vérétől vöröslő pengével, vicsorogva fordul a meglendülő fegyveresek felé.
Bredoc előtt úgy tűnik, szabad az út, de a következő pillanatban ketten lépnek az útjába. Egyik közvetlen előtte, a másik valamivel távolabb, a Kékszemű felé. Harc nélkül biztosan nem jut el hozzá. A varázsló az egyik oldaljáratból érkezett, a harcoló csapat széléről, Bredoc az egyik szélén, Soreyl a parancsnokhelyettessel szemben a másik szélén, Garsin pedig felülről, a Kékszemű felett repült be. Soreylnek sikerül levágnia az első haramiát, aki az útjába áll, Bredocnak is le kellene küzdeni az első akadályt.
De még mielőtt Soreyl elérhetné a Kékszeműt, a férfi felé emeli jobbját és ekkor fájdalmas kiáltást hallatva rogy a földre, láthatóan erős kínjai vannak, kezéből kifordul a kard. Ismerős lehet ez a helyzet már korábbról.*
- Nincs esélyetek! *Vicsorog a Kékszemű Bredoc felé annak biztató szavaira, tekintete néha Garsin felé is rebben, a baljában lévő kés a lányt fenyegeti, de inkább a kínlódó Soreylt és Bredocot tartja fókuszban.
Az egykori őrök még folytatnák a harcot, de amikor Soreyl a földre rogy félúton a Kékszemű felé, sokan megtorpannak.*
- Hasztalan a harcotok! Ha folytatjátok, mind meghaltok! *Emeli fel a hangját a varázsló.*
- Te pedig! *Fordítja fejét Bredoc felé.*
- TE! A haláluk a te lelkeden fog száradni! *Egyértelmű, hogy kikre gondol, Garsinra és Soreylre.*
- Hagyj fel a harccal és meghagyom az életed! *Ajánlja fel vigyorogva.*
- Eldöntheted, hogy melyikük haljon meg, aztán szabad lehetsz. *Szemeiben őrült lángok lobbannak, haramiák és egykori őrök tekintete szegeződik a férfire, aki akar, még harcolhat, de körülötte megtorpannak a harcolók.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-22 15:35:51
Üzenet elküldve: 2020-11-22 15:35:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nekiesik a férfi hátának és a kése is megtalálja útját a bordák között. Egy kicsit más ez, mint első alkalommal, mikor elő húsba, a férje hasába döfte... Ott szinte érezte a penge behatolását.
Most egyszerűen csak megtörténik. S bár nagyon kapaszkodik a késbe, mikor a becsapódás erejét és vele a fájdalmat megérzi, mégsem marad az meg a kezében, nem rántja ki a Kékszemű testéből, ahogy leesik a hátáról és elhengeredik.
Mikor aztán az esésből megállapodik az oldalán, mindene fáj, de főként a törzse, a sérült bordái és nehezen kap levegőt, szédül, alig lát. Ám csak egy-két pillanatot hagy magának a fuldoklós, köhögős fetrengésre, utána már azért kezd küzdeni, hogy fel tudjon állni, bármi áron.
Nem felejtette el ugyanis, hogy miért csinálta ezt. Zavaros tekintete azonnal a Kékszeműt keresi, attól tartva, hogy még mindig fenyegetést jelenthet és legyen bármily képtelenség, de újra neki akar támadni, akár foggal-körömmel, hogy a többieknek időt nyerjen. Alighanem ténylegesen elért arra a pontra, mikor már semmi sem számít, csak menne előre ész nélkül... Az más kérdés, hogy egy erős harcosnál ez előny is lehet, a magafajtánál inkább csak gyenge kapálózás, oktalan "hősködés". Igaz, az előbbivel, az ugrásával talán valóban el tudott érni valamit... De hogy van-e értelme továbbra is a "frontvonalban" maradnia, vagy okosabban tenné, ha már visszavonulna? Jó kérdés. Ő mindenesetre most nem tud józanul gondolkodni, úgyhogy harcolni akar.
Hallja a Kékszemű üvöltését és már az alapján próbálja őt betájolni, míg a csillagok elhomályosítják a látását. Talpra akar állni. Vissza akar menni hozzá. Vissza akarja szerezni a kését. Hogy újra használhassa... Meg kell akadályoznia, hogy a férfi újra bezárja őket! Meg kell akadályoznia, hogy újra varázsolhasson!
Hogy úgy egyébként körülötte mi történik, azt egyelőre belassult, szédelgő érzékeivel nem fogja föl, legfeljebb annyit érzékel, hogy ismét elkezdődik egyfajta mozgolódás. Lehetséges, hogy föl sem tud állni; vagy mire összeszedi magát, Bredoc már a Kékszeműnél van... Vagy épp a Kékszemű vagy az emberei teremnek őfölötte, hogy megtorolják a tettét? Bármi lehet...*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nekiesik a férfi hátának és a kése is megtalálja útját a bordák között. Egy kicsit más ez, mint első alkalommal, mikor elő húsba, a férje hasába döfte... Ott szinte érezte a penge behatolását.
Most egyszerűen csak megtörténik. S bár nagyon kapaszkodik a késbe, mikor a becsapódás erejét és vele a fájdalmat megérzi, mégsem marad az meg a kezében, nem rántja ki a Kékszemű testéből, ahogy leesik a hátáról és elhengeredik.
Mikor aztán az esésből megállapodik az oldalán, mindene fáj, de főként a törzse, a sérült bordái és nehezen kap levegőt, szédül, alig lát. Ám csak egy-két pillanatot hagy magának a fuldoklós, köhögős fetrengésre, utána már azért kezd küzdeni, hogy fel tudjon állni, bármi áron.
Nem felejtette el ugyanis, hogy miért csinálta ezt. Zavaros tekintete azonnal a Kékszeműt keresi, attól tartva, hogy még mindig fenyegetést jelenthet és legyen bármily képtelenség, de újra neki akar támadni, akár foggal-körömmel, hogy a többieknek időt nyerjen. Alighanem ténylegesen elért arra a pontra, mikor már semmi sem számít, csak menne előre ész nélkül... Az más kérdés, hogy egy erős harcosnál ez előny is lehet, a magafajtánál inkább csak gyenge kapálózás, oktalan "hősködés". Igaz, az előbbivel, az ugrásával talán valóban el tudott érni valamit... De hogy van-e értelme továbbra is a "frontvonalban" maradnia, vagy okosabban tenné, ha már visszavonulna? Jó kérdés. Ő mindenesetre most nem tud józanul gondolkodni, úgyhogy harcolni akar.
Hallja a Kékszemű üvöltését és már az alapján próbálja őt betájolni, míg a csillagok elhomályosítják a látását. Talpra akar állni. Vissza akar menni hozzá. Vissza akarja szerezni a kését. Hogy újra használhassa... Meg kell akadályoznia, hogy a férfi újra bezárja őket! Meg kell akadályoznia, hogy újra varázsolhasson!
Hogy úgy egyébként körülötte mi történik, azt egyelőre belassult, szédelgő érzékeivel nem fogja föl, legfeljebb annyit érzékel, hogy ismét elkezdődik egyfajta mozgolódás. Lehetséges, hogy föl sem tud állni; vagy mire összeszedi magát, Bredoc már a Kékszeműnél van... Vagy épp a Kékszemű vagy az emberei teremnek őfölötte, hogy megtorolják a tettét? Bármi lehet...*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:37:34
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:37:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc igyekszik minden izmát pihenteti, amennyire lehet, hisz az erőfeszítés hasztalannak bizonyul, s ha nem is a legokosabb ember, annyi sütnivalója van, hogy felfogja, egyszer a varázslatnak vége kell, hogy legyen, és akkor szeretne a helyzethez képest legjobb formájában lenni. Ezért nem is szól, nem is nagyon mozog, tán a kitört rabok némelyike ugyan meginoghat a Kékszemű szavaira, mégis a parancsokhelyettes bízik benne, hogy a végső pillanatban nem gyengül meg a szívük. Nem kell soká várnia, hogy történjen valami, valami, amire szinte biztosan senki nem számított, legfőképpen a vén Bredoc nem. ~Garsin? A fene egyen meg kislány, már rég messze kéne járnod~ Fut végig az elméjén a kettős gondolat, hisz egyrészt mérhetetlenül örül, hogy nem hagyta őket egyedül, bár ezt sosem mondta volna el neki, nehogy ezzel marasztalja ezen a szörnyű helyen, másfelől haragszik is kicsit rá, amiért nem menekült el, amikor alkalma volt rá, hisz láthatólag a varázslat őt nem kerítette hatalma alá. Azonban amikor az elrugaszkodik a peremről kezében a tőrrel, Bredoc szemei igencsak tágra nyílnak, s ha nem lenne ennyire sokkolva a tettől, talán még szóra is nyílna a szája. Persze pillanatok alatt történik minden, a támadás pedig sikeres, mondhatni, a Kékszeműt megkínálja egy pengével a bordái közt, így neki nem is kell több, hogy már készüljön rá, ha esetleg tényleg elmúlna a nyomasztó hatás azonnal cselekedhessen. S lám, a gondolatmenet nem volt teljesen hibás, ugyanis érzi, hogy a földre taszító erő halványul, sőt, teljesen meg is szűnik. Felméri a távolságot a csuklyás és maga közt, s a megannyi őrrel mit sem törődve ront rá kardjával a kezében. Talán odaér, mielőtt az felocsúdhatna, hogy belémárthassa a hideg acélt. A kétes morálú csapatnak pedig, ha Garsin tette nem lenne elég, ő is igyekszik felbuzdítani őket.*
-Előre, bajtársak! Ne adjátok fel!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc igyekszik minden izmát pihenteti, amennyire lehet, hisz az erőfeszítés hasztalannak bizonyul, s ha nem is a legokosabb ember, annyi sütnivalója van, hogy felfogja, egyszer a varázslatnak vége kell, hogy legyen, és akkor szeretne a helyzethez képest legjobb formájában lenni. Ezért nem is szól, nem is nagyon mozog, tán a kitört rabok némelyike ugyan meginoghat a Kékszemű szavaira, mégis a parancsokhelyettes bízik benne, hogy a végső pillanatban nem gyengül meg a szívük. Nem kell soká várnia, hogy történjen valami, valami, amire szinte biztosan senki nem számított, legfőképpen a vén Bredoc nem. ~Garsin? A fene egyen meg kislány, már rég messze kéne járnod~ Fut végig az elméjén a kettős gondolat, hisz egyrészt mérhetetlenül örül, hogy nem hagyta őket egyedül, bár ezt sosem mondta volna el neki, nehogy ezzel marasztalja ezen a szörnyű helyen, másfelől haragszik is kicsit rá, amiért nem menekült el, amikor alkalma volt rá, hisz láthatólag a varázslat őt nem kerítette hatalma alá. Azonban amikor az elrugaszkodik a peremről kezében a tőrrel, Bredoc szemei igencsak tágra nyílnak, s ha nem lenne ennyire sokkolva a tettől, talán még szóra is nyílna a szája. Persze pillanatok alatt történik minden, a támadás pedig sikeres, mondhatni, a Kékszeműt megkínálja egy pengével a bordái közt, így neki nem is kell több, hogy már készüljön rá, ha esetleg tényleg elmúlna a nyomasztó hatás azonnal cselekedhessen. S lám, a gondolatmenet nem volt teljesen hibás, ugyanis érzi, hogy a földre taszító erő halványul, sőt, teljesen meg is szűnik. Felméri a távolságot a csuklyás és maga közt, s a megannyi őrrel mit sem törődve ront rá kardjával a kezében. Talán odaér, mielőtt az felocsúdhatna, hogy belémárthassa a hideg acélt. A kétes morálú csapatnak pedig, ha Garsin tette nem lenne elég, ő is igyekszik felbuzdítani őket.*
-Előre, bajtársak! Ne adjátok fel!
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:11:53
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:11:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A varázslat valóban nem okoz fájdalmat, de mozogni és így harcolni nem nagyon enged senkit. Az egykori őröknek ez valóban nagyobb szenvedést okoz, mint a Kékszemű haramiáinak, bár köztük is akadnak, akik nehezen tűrik a láthatatlan béklyókat.
Bredoc, amikor felhagy az erőlködéssel, hogy lerázza magáról a mágikus terheket, valóban fellélegezhet. A súlyok ugyan nem tűnnek el válláról, lábairól, de már nem is húzzák annyira, tényleg pihenhet egy kicsit. Nem minden egykori őrnek megy az ilyen, vicsorogva vetnék magukat az örömködő haramiák felé. Soreyl is nyugodni látszik, mellkasa egyenletesen emelekedik süllyed, karjait nyújtva maga előtt tartja, féltérden állva, némán mered a Kékszeműre.
Az egykori őrök egy része talán hajlik a megadásra, a teljes tehetetlenség másként hat mindegyikükre. Akik eddig is élen álltak a szökésben, azok most sem adnák fel és erről biztosítják is a Kékszeműt, biztatják egymást, de pár fej azért már lefelé néz.
Garsin eközben igyekszik nesztelenül előre haladni a felsőbb szinten. Remekül tette, hogy megszabadult kulcsaitól, mert azok még óvatosan mozogva is zajt keltenének. Hallja az odalent lezajló eseményeket, de inkább a haladással törődve igyekszik elérni a megfelelő helyet, ahonnan rálát és ugrásnyi távolságba kerülhet a Kékszeműhöz.
A támadás előtt eléri a bizonytalanság, de lerázva magáról cselekvésre szánja magát és nekilendül. A peremnél egy kisebb láda is segíti az ugrásban, arról elrugaszkodva, kezében kés.
Az ugrás nem sikerül a legjobban, de elég lendület van benne, hogy elérje a Kékszeműt a kezében tartott kés pedig eléri a térdelő, védekezés képtelen férfit. A támadásra nem számít senki, a legtöbb szem a Kékszeműre szegeződik vagy a sziklás talaj felé. Amikor megpillantják a hangtalanul támadó, törékeny testű lányt. Mire szóra nyitják a szájukat, addigra Garsin már félúton tart és kisvártatva bele is csapódik a varázsló férfibe.
A kés a hátán éri, valahol jobb oldalon a bordák között szalad a testébe. Viszont a kevésbé jó ugrás miatt lecsúszik a hátáról és oldalt a sziklás talajra esik, gurul párat, az esés erejétől meg is szédül, csillagokat lát a tekintete előtt.
Ám a Kékszemű a támadástól elszakítja tenyerét a talajtól és ekkor a varázslat egyetlen szempillantás alatt eltűnik. Fájdalmasan felkiált az oldalába fúródó tőrtől és a talajra rogy.
Bredoc, a nyugodt izmoknak hála azonnal képes mozdulni, fegyverei a keze ügyében, körülötte pillanatokkal később reagálnak, esélyt adva a támadásra. Több célpont is van körülötte, akik még csak akkor ocsúdnak, a Kékszemű húsz méteren belül, tíz- tizenöt méterre lehet tőle a földön és az oldalába fúródott kés felé kapkod, de nehezen éri el. Soreyl is hamarabb mozdul, kardját kapja csak kezébe és megiramodik az első haramia felé.*
*A varázslat valóban nem okoz fájdalmat, de mozogni és így harcolni nem nagyon enged senkit. Az egykori őröknek ez valóban nagyobb szenvedést okoz, mint a Kékszemű haramiáinak, bár köztük is akadnak, akik nehezen tűrik a láthatatlan béklyókat.
Bredoc, amikor felhagy az erőlködéssel, hogy lerázza magáról a mágikus terheket, valóban fellélegezhet. A súlyok ugyan nem tűnnek el válláról, lábairól, de már nem is húzzák annyira, tényleg pihenhet egy kicsit. Nem minden egykori őrnek megy az ilyen, vicsorogva vetnék magukat az örömködő haramiák felé. Soreyl is nyugodni látszik, mellkasa egyenletesen emelekedik süllyed, karjait nyújtva maga előtt tartja, féltérden állva, némán mered a Kékszeműre.
Az egykori őrök egy része talán hajlik a megadásra, a teljes tehetetlenség másként hat mindegyikükre. Akik eddig is élen álltak a szökésben, azok most sem adnák fel és erről biztosítják is a Kékszeműt, biztatják egymást, de pár fej azért már lefelé néz.
Garsin eközben igyekszik nesztelenül előre haladni a felsőbb szinten. Remekül tette, hogy megszabadult kulcsaitól, mert azok még óvatosan mozogva is zajt keltenének. Hallja az odalent lezajló eseményeket, de inkább a haladással törődve igyekszik elérni a megfelelő helyet, ahonnan rálát és ugrásnyi távolságba kerülhet a Kékszeműhöz.
A támadás előtt eléri a bizonytalanság, de lerázva magáról cselekvésre szánja magát és nekilendül. A peremnél egy kisebb láda is segíti az ugrásban, arról elrugaszkodva, kezében kés.
Az ugrás nem sikerül a legjobban, de elég lendület van benne, hogy elérje a Kékszeműt a kezében tartott kés pedig eléri a térdelő, védekezés képtelen férfit. A támadásra nem számít senki, a legtöbb szem a Kékszeműre szegeződik vagy a sziklás talaj felé. Amikor megpillantják a hangtalanul támadó, törékeny testű lányt. Mire szóra nyitják a szájukat, addigra Garsin már félúton tart és kisvártatva bele is csapódik a varázsló férfibe.
A kés a hátán éri, valahol jobb oldalon a bordák között szalad a testébe. Viszont a kevésbé jó ugrás miatt lecsúszik a hátáról és oldalt a sziklás talajra esik, gurul párat, az esés erejétől meg is szédül, csillagokat lát a tekintete előtt.
Ám a Kékszemű a támadástól elszakítja tenyerét a talajtól és ekkor a varázslat egyetlen szempillantás alatt eltűnik. Fájdalmasan felkiált az oldalába fúródó tőrtől és a talajra rogy.
Bredoc, a nyugodt izmoknak hála azonnal képes mozdulni, fegyverei a keze ügyében, körülötte pillanatokkal később reagálnak, esélyt adva a támadásra. Több célpont is van körülötte, akik még csak akkor ocsúdnak, a Kékszemű húsz méteren belül, tíz- tizenöt méterre lehet tőle a földön és az oldalába fúródott kés felé kapkod, de nehezen éri el. Soreyl is hamarabb mozdul, kardját kapja csak kezébe és megiramodik az első haramia felé.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-13 19:00:40
Üzenet elküldve: 2020-11-13 19:00:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Szerencsére a lenti tömeg magában is elég nagy neszt kelt, hogy ne legyenek feltűnőek azok, melyeket léptei okoznak. Fedezéktől fedezékig oson, néhol görnyedten vagy összekuporodva, szinte négykézláb, aminek sérült törzse nem igazán örül, de most ezzel nem foglalkozik. Ismeretlen, vagy épp elfeledett tűz hajtja, ami minden mást fölperzsel benne, vagy legalábbis eltompítja ezekre az érzékelését. Fáradtság, fájdalom és félelem jelenleg nem húzhatják vissza, amíg a tényleges korlátait el nem érte.
Kicsit olyan, mintha álmodna, de közben meg minden annyira éles és eleven, mint még talán soha...
Hallja közben a Kékszeműt és a banditák nevetését, de most velük sem törődik, neki csak az számít, hogy a férfi még mindig a korábbi helyén van és nem is tűnik elérhetetlennek.
Végül pedig el is jut hozzá, a perem szinte közvetlenül mögötte húzódó szakaszára.
Ekkor megáll egy-két pillanatra, még a fedezékek rejtekében meghúzódva, mert mégiscsak meglegyinti az elbizonytalanodás és a hitetlenség saját magával és az ő őrült tervével kapcsolatban.
Utána azonban összeszedi és elszánja magát, mert arra jut, hogy itt és most kell cselekedni, amíg még van hozzá bátorsága.
Így kését erősen megmarkolja, kiles még egyszer, fölmérve a terepet és a távolságot, majd hirtelen föláll és rövidesen már rugaszkodik is el a perem szélétől, megcélozva a Kékszeműt.
Nem hallat semmiféle csatakiáltást, nem is szól, egyszerűen csak ugrik, egész testével a férfi hátának vetődve terve szerint.
Hogy ezután mi a célja? Vagy a késsel ártalmatlanítani a férfit, akár már a becsapódáskor, vagy pedig a nyakláncától megfosztani, amit ő tudatlanul az ereje forrásának tart még mindig...
De mindez még a jövő titka, mert az sem biztos, hogy egyáltalán sikerül úgy érkeznie, hogy a Kékszeműt elérhesse.*
*Szerencsére a lenti tömeg magában is elég nagy neszt kelt, hogy ne legyenek feltűnőek azok, melyeket léptei okoznak. Fedezéktől fedezékig oson, néhol görnyedten vagy összekuporodva, szinte négykézláb, aminek sérült törzse nem igazán örül, de most ezzel nem foglalkozik. Ismeretlen, vagy épp elfeledett tűz hajtja, ami minden mást fölperzsel benne, vagy legalábbis eltompítja ezekre az érzékelését. Fáradtság, fájdalom és félelem jelenleg nem húzhatják vissza, amíg a tényleges korlátait el nem érte.
Kicsit olyan, mintha álmodna, de közben meg minden annyira éles és eleven, mint még talán soha...
Hallja közben a Kékszeműt és a banditák nevetését, de most velük sem törődik, neki csak az számít, hogy a férfi még mindig a korábbi helyén van és nem is tűnik elérhetetlennek.
Végül pedig el is jut hozzá, a perem szinte közvetlenül mögötte húzódó szakaszára.
Ekkor megáll egy-két pillanatra, még a fedezékek rejtekében meghúzódva, mert mégiscsak meglegyinti az elbizonytalanodás és a hitetlenség saját magával és az ő őrült tervével kapcsolatban.
Utána azonban összeszedi és elszánja magát, mert arra jut, hogy itt és most kell cselekedni, amíg még van hozzá bátorsága.
Így kését erősen megmarkolja, kiles még egyszer, fölmérve a terepet és a távolságot, majd hirtelen föláll és rövidesen már rugaszkodik is el a perem szélétől, megcélozva a Kékszeműt.
Nem hallat semmiféle csatakiáltást, nem is szól, egyszerűen csak ugrik, egész testével a férfi hátának vetődve terve szerint.
Hogy ezután mi a célja? Vagy a késsel ártalmatlanítani a férfit, akár már a becsapódáskor, vagy pedig a nyakláncától megfosztani, amit ő tudatlanul az ereje forrásának tart még mindig...
De mindez még a jövő titka, mert az sem biztos, hogy egyáltalán sikerül úgy érkeznie, hogy a Kékszeműt elérhesse.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-13 15:06:06
Üzenet elküldve: 2020-11-13 15:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc teste tehetetlen, hiába minden erőlködés, a láthatatlan kéz, ha úgy tetszik könyörtelenül sanyargatja. De ahogy látja, ez a varázs nem kímél mást sem, mindenki, aki az imént még pengét forgatott és a másik életére tört, mind egyként próbálnak szabadulni, úgy látszik a Kékszeműnek nem számítanak a saját emberei sem. Bár azt meg kell hagyni, hogy igazából fájdalmat nem különösebben okoz neki ez az ige, s ahogy látja a többiek is inkább csak a tehetetlenségtől szenvednek. Nem gondolja, hogy el tudná engedni őket külön-külön, akkor eleve úgy tette volna harcképtelenné őket, bár a fene tudja, ezeket a mágusokat lehetetlen kiismerni. Azonban a férfi szavait hallva mintha átkapcsolna benne valami, és a felismerés szöget üt a fejében. Hallja azt is, hogy a haramiák némelyike már előre iszik a medve bőrére, de ez a medve nem fogja könnyen adni azt a bizonyos bőrt, az biztos. Így testét igyekszik elernyeszteni, nem küzdeni feleslegesen, átadja magát teljesen a mágikus erőnek, s igyekszik kihasználni az időt, hogy pihentesse az izmait, s rendezze szapora légzését. Nem akarja megadni az örömöt, hogy szóval tartsa a Kékszeműt, s attól sem igazán fél, hogy ezen a ponton az egykori őrök feladnák a harcot, túl sokáig értek már el, és túl sok társuk halt meg. Ha most feladnák, mind hiába vesztek volna oda, legalábbis csak reménykedni tud benne Bredoc. Reménye azonban még inkább fényleni kezd lelki szemeiben, ahogy arra gondol, hogy Garsint bizony nem látja sehol, pedig legutóbb odafent volt vele. Valószínűnek tartja, hogy valahogy megúszta ezt a varázst, nagyon talpraesettnek ismeri a lányt, így bízik benne, hogy már jó messze járhat, s talán idővel majd elfelejtheti ezt a borzalmas helyet, és a dolgokat, amik vele történtek. Ez a gondolat némi nyugalmat ad neki, s szinte a szája is keserédes mosolyra húzódik a bajsza alatt.*
*Bredoc teste tehetetlen, hiába minden erőlködés, a láthatatlan kéz, ha úgy tetszik könyörtelenül sanyargatja. De ahogy látja, ez a varázs nem kímél mást sem, mindenki, aki az imént még pengét forgatott és a másik életére tört, mind egyként próbálnak szabadulni, úgy látszik a Kékszeműnek nem számítanak a saját emberei sem. Bár azt meg kell hagyni, hogy igazából fájdalmat nem különösebben okoz neki ez az ige, s ahogy látja a többiek is inkább csak a tehetetlenségtől szenvednek. Nem gondolja, hogy el tudná engedni őket külön-külön, akkor eleve úgy tette volna harcképtelenné őket, bár a fene tudja, ezeket a mágusokat lehetetlen kiismerni. Azonban a férfi szavait hallva mintha átkapcsolna benne valami, és a felismerés szöget üt a fejében. Hallja azt is, hogy a haramiák némelyike már előre iszik a medve bőrére, de ez a medve nem fogja könnyen adni azt a bizonyos bőrt, az biztos. Így testét igyekszik elernyeszteni, nem küzdeni feleslegesen, átadja magát teljesen a mágikus erőnek, s igyekszik kihasználni az időt, hogy pihentesse az izmait, s rendezze szapora légzését. Nem akarja megadni az örömöt, hogy szóval tartsa a Kékszeműt, s attól sem igazán fél, hogy ezen a ponton az egykori őrök feladnák a harcot, túl sokáig értek már el, és túl sok társuk halt meg. Ha most feladnák, mind hiába vesztek volna oda, legalábbis csak reménykedni tud benne Bredoc. Reménye azonban még inkább fényleni kezd lelki szemeiben, ahogy arra gondol, hogy Garsint bizony nem látja sehol, pedig legutóbb odafent volt vele. Valószínűnek tartja, hogy valahogy megúszta ezt a varázst, nagyon talpraesettnek ismeri a lányt, így bízik benne, hogy már jó messze járhat, s talán idővel majd elfelejtheti ezt a borzalmas helyet, és a dolgokat, amik vele történtek. Ez a gondolat némi nyugalmat ad neki, s szinte a szája is keserédes mosolyra húzódik a bajsza alatt.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-13 13:58:43
Üzenet elküldve: 2020-11-13 13:58:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A szerencse forgandó és ezt Bredoc a bőrén is érezheti. Alighogy sikerül lelőnie az óriást, lezuhant az alsó szintre, ahol a harc folyik és bár túlélte az esést, megúszva pár zúzódással. De mielőtt maga is harcolhatna, megérkezik a Kékszemű egy járatból az alsó szinten és a harc hirtelen véget ér.
De nem csak Bredocnak és Soreylnek, de a martalócoknak és az egykori, szabadulásra vágyó őröknek is. A mágia mindenkit a Kékszemű közelében a földre kényszerít és nem is enged felállni. Láthatóan a haramiák sem értik a dolgot, maguk is fel akarnának állni, de a vállukra, testükre nehezedő súly ugyanúgy tehetetlenné változtatja őket is. Sorely, Bredichoz hasonlóan pattanásig feszített izmokkal igyekszik lerázni magáról a mágiát, de minden erőfeszítésük hasztalan.*
- Nocsak-nocsak. *Szólal meg a Kékszemű végignézve a harcolókon, szája mosolyra húzódik, végül tekintete megállapodik Bredocon.*
- Tudtam, hogy már rég fel kellett volna koncoltatnom benneteket. De így is jó, végül úgyis mind elpusztultok. *Kezeit továbbra is a sziklás talajon tartja, úgy tűnik, ez része a mágiának és így ő sem tud más tenni.
Grasin a peremen haladva eljut arra a pontra, ahol a perem leszakadt. A levegőben még mindig por száll, de megpillanthatja Bredocot a kövek között. A férfi él és harcra kész. A lányt jól elrejtik a poros ládák, hordók, amelyek most funkció nélkül várakoznak a felsőbb szinten. Fentről jól ráláthat az alant folyó eseményekre, ahol feltűnik a Kékszemű és varázslatával véget vet a harcnak. A fegyverek csörgése azonnal abbamarad, csak elfojtott nyögések, erőlködő hangok szűrődnek fel Garsinhoz. Az összes szem a Kékszeműre szegeződik, a lányt úgy tűnik, senki sem látta meg a felsőbb szint peremén rejtőzve.
A félelem ezúttal nem köti gúzsa őt, tettre sarkallja társai szenvedése és Garsin elindul osonva a perem rejtekében, miután megszabadult a kulcsoktól, amelyek leleplezhették volna. A harc helyszínén nem hal el minden hang, a haramiák és egykori őrök nem adják fel, szitkozódnak, nyögnek a mágia súlya alatt, ami ad egy kis előnyt a lánynak.*
- Nyugalom, nem maradtok örökre így, de meg kell értenetek, hogy ennek az ellenállásnak semmi esélye. Ha most feladjátok, akkor megkímélem az életeteket. Tisztelem a kitartásotokat, de esélyetek sincs! *Néz végig a harcolókon. A haramiák megnyugodni látszanak, sőt, fel is nevetnek páran.*
- De ti, ti szenvedni fogtok! *Néz Bredocra, majd Soreylre. Úgy látszik, Garsin nem is érdekli, talán csak azért, mert a lányt nem látja. Lehet, az hiszi, az őrök már rég kitöltötték rajta a kedvüket és megetették az óriással.
Garsin közben odaér arra a részre, ahol a Kékszemű tenyereit a talajon tartja. A felsőbb szinttől, ahol megbújik, két-három méterre térdel a korábbi harc helyszínén. Körülötte az emberek olyan tizenöt-huszonöt méterre szegeződnek a földre. Nem tudni, képes-e egyesével elengedni a varázslat hatása alól a lentieket vagy csak egyszerre, de egyelőre nem is derül fény. A lány úgy vélheti, képes volna fentről egy kis lendülettel ráugrani a Kékszeműre. Persze, sok múlik az ügyességén és a gyorsaságán.*
*A szerencse forgandó és ezt Bredoc a bőrén is érezheti. Alighogy sikerül lelőnie az óriást, lezuhant az alsó szintre, ahol a harc folyik és bár túlélte az esést, megúszva pár zúzódással. De mielőtt maga is harcolhatna, megérkezik a Kékszemű egy járatból az alsó szinten és a harc hirtelen véget ér.
De nem csak Bredocnak és Soreylnek, de a martalócoknak és az egykori, szabadulásra vágyó őröknek is. A mágia mindenkit a Kékszemű közelében a földre kényszerít és nem is enged felállni. Láthatóan a haramiák sem értik a dolgot, maguk is fel akarnának állni, de a vállukra, testükre nehezedő súly ugyanúgy tehetetlenné változtatja őket is. Sorely, Bredichoz hasonlóan pattanásig feszített izmokkal igyekszik lerázni magáról a mágiát, de minden erőfeszítésük hasztalan.*
- Nocsak-nocsak. *Szólal meg a Kékszemű végignézve a harcolókon, szája mosolyra húzódik, végül tekintete megállapodik Bredocon.*
- Tudtam, hogy már rég fel kellett volna koncoltatnom benneteket. De így is jó, végül úgyis mind elpusztultok. *Kezeit továbbra is a sziklás talajon tartja, úgy tűnik, ez része a mágiának és így ő sem tud más tenni.
Grasin a peremen haladva eljut arra a pontra, ahol a perem leszakadt. A levegőben még mindig por száll, de megpillanthatja Bredocot a kövek között. A férfi él és harcra kész. A lányt jól elrejtik a poros ládák, hordók, amelyek most funkció nélkül várakoznak a felsőbb szinten. Fentről jól ráláthat az alant folyó eseményekre, ahol feltűnik a Kékszemű és varázslatával véget vet a harcnak. A fegyverek csörgése azonnal abbamarad, csak elfojtott nyögések, erőlködő hangok szűrődnek fel Garsinhoz. Az összes szem a Kékszeműre szegeződik, a lányt úgy tűnik, senki sem látta meg a felsőbb szint peremén rejtőzve.
A félelem ezúttal nem köti gúzsa őt, tettre sarkallja társai szenvedése és Garsin elindul osonva a perem rejtekében, miután megszabadult a kulcsoktól, amelyek leleplezhették volna. A harc helyszínén nem hal el minden hang, a haramiák és egykori őrök nem adják fel, szitkozódnak, nyögnek a mágia súlya alatt, ami ad egy kis előnyt a lánynak.*
- Nyugalom, nem maradtok örökre így, de meg kell értenetek, hogy ennek az ellenállásnak semmi esélye. Ha most feladjátok, akkor megkímélem az életeteket. Tisztelem a kitartásotokat, de esélyetek sincs! *Néz végig a harcolókon. A haramiák megnyugodni látszanak, sőt, fel is nevetnek páran.*
- De ti, ti szenvedni fogtok! *Néz Bredocra, majd Soreylre. Úgy látszik, Garsin nem is érdekli, talán csak azért, mert a lányt nem látja. Lehet, az hiszi, az őrök már rég kitöltötték rajta a kedvüket és megetették az óriással.
Garsin közben odaér arra a részre, ahol a Kékszemű tenyereit a talajon tartja. A felsőbb szinttől, ahol megbújik, két-három méterre térdel a korábbi harc helyszínén. Körülötte az emberek olyan tizenöt-huszonöt méterre szegeződnek a földre. Nem tudni, képes-e egyesével elengedni a varázslat hatása alól a lentieket vagy csak egyszerre, de egyelőre nem is derül fény. A lány úgy vélheti, képes volna fentről egy kis lendülettel ráugrani a Kékszeműre. Persze, sok múlik az ügyességén és a gyorsaságán.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-04 19:30:36
Üzenet elküldve: 2020-11-04 19:30:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bántja a szemét a por, le kell hunyja, de karjait is föl-fölemeli az arca elé védekezőn és összehúzza magát, összerezzenve egy-egy nagyobb zajra, mintha lesoványodott végtagjai megvédhetnék bármitől is...
Aztán leér végre, s eléri azt a pontot, ahol a perem leszakadt.
Az apró törmelékkel és porral borított páncélos alakról nehezen állapítja meg elsőre, hogy él-e, hal-e, így még attól is megijed, mikor a parancsnokhelyettes számára váratlanul megmozdul.
Aztán ahogy látja őt fölállni, már eléri a megkönnyebbülés is és a hálás öröm. Hát él, sőt, lábra is bír állni!
Kiáltani volna kedve, kifejezni a megkönnyebbülését, de persze tudja, hogy ennek itt most nincs helye. Sőt, miután meggyőződött róla, hogy a parancsnokhelyettes jól van, magától értetődően húzódik vissza a perem széle és az ott hagyott ládák és dobozok mögé, anélkül, hogy akár csak a férfinak jelezné a jelenlétét.
Majd az örömét épp fölváltaná a tanácstalanság, mert így voltaképpen fölösleges volt lejönnie, csak közelebb került a vészhez, talán még haragudnának is rá, amiért lejött ide... Ám mielőtt igazán szégyellni kezdené magát, s eltervezné a következő lépését, mely egy biztonságosabbnak vélt terep felé vezeti, figyelmét eltereli a fölharsanó kiáltás...
Aztán csönd is lesz, nagy csönd, mintha mindenki feltétlenül engedelmeskedne ennek a parancsnak.
Garsin lélegzetét visszafogva, nagyon óvatosan fordul és mozdul, hogy két láda között kileshessen az eseményekre.
Ledöbbenti, amit lát. A földre roskadt alakok élnek, ezt látja, de mégis mind nyugton marad...
Bár ő maga nem sokat fogott fel abból, ami velük történt az ide érkezésük napján, de rabságuk ideje alatt elmagyarázták már neki, hogy a parancsnokhelyettest mi kényszerítette aznap földre. Ő azt hitte, a férfinek valamiféle rohama, betegsége volt, de azóta tudja, hogy az is varázslat volt. És az a nyaklánc a forrása a mágiának, azt mondták... A nyaklánc, amit a Kékszemű visel.
Garsin azt hiszi, most is erről van szó, és eléggé meg is rémíti, hogy a Kékszemű egyszerre ennyi célpontot képes azzal a tárggyal sakkban tartani. Mindeddig ugyanis úgy hitték, egyszerre csak egy embert tud így mozgásképtelenné tenni és kínozni.
Hogy a földön térdeplők nem szenvednek, azt jelenleg nem észleli és tudatosítja, túlságosan ideges, hogy ilyen részletekre figyeljen, de még ha figyelne is, valószínűleg könnyen összekeverhetné a vergődő, szabadulni akaró arckifejezéseket a kínlódóval.
Az is csak néhány pillanat múltán jut el a tudatáig, hogy ő maga nem került a varázslat hatása alá. Bár nehéznek érzi a testét, ezt könnyen írja a megpróbáltatások számlájára és képes még mozogni... De vajon miért? Talán mert őt nem látja a Kékszemű?
Ez utóbbi gondolatra inkább a saját szemét is leveszi a férfiről, mert tart tőle, hogy valahogy őt is megbűvöli, ha nézi.
De mi lesz most? És miért bántja a férfi a saját embereit is?
Garsin elég tapasztalatlan, és szerény körülményei nem engedték meg, hogy fejlessze magát és ezt meg tudja csillogtatni, de alapvetően jó értelmi képességekkel bír. Gyanússá válik számára ez a körülmény, mert hát az volna az értelmes lépés, hogy a Kékszemű a sajátjait támogassa. Magában úgy okoskodik, hogy a Kékszemű nyilván nem tud ilyen pontosan "célozni", ezért kerített a hátasa alá mindenkit, akit csak látott. Egyúttal a férfi testtartásának is tulajdonít jelentőséget. Talán ő sem mozdulhat, amíg varázsol?
A kétségbeesett lány fejében csak úgy szaladnak a gondolatok, anélkül, hogy igazán nyomon követné saját eszmefuttatásait.
A résen át látja a hozzá legközelebb eső Bredocot is, ahogy küzd, hogy talpra álljon. Hát persze, ha itt veszítenek, akkor minden fölösleges volt és ugyanoda kerülnek vissza, ha egyáltalán életben hagyják őket...
Garsin néhány pillanatra belesüpped a reménytelenségbe, mert annyira megszokta már, hogy tehetetlen, hogy hirtelen eszébe sem jut, hogy valamit tehetne, és hogy jelen pillanatban tényleg ő az egyetlen, aki bármit is csinálhat. De a parancsnokhelyettes vívódását látva ráeszmél erre és elfogja a tenni akarás.
De mit? Mit tehetne?
Úgy szeretné, ha volna valaki, aki megmondaná! Bredoc és Soreyl biztosan tudnák, hogy mit csináljanak!
Száját összeszorítva vesz egy mély levegőt és próbálja elképzelni, a férfiak mit tennének, de közben valójában már ott van a gondolat a fejében... A Kékszemű. Őt kellene valahogy "kiiktatni".
De hogy?
Amint elkezdi komolyan venni a saját elhatározását, egyfajta bátorság is elönti és összeszedettebb lesz.
Körülnéz, fölméri a terepet és amit első pillantásra reménytelennek lát, abban most észrevesz bizonyos - nem túl kecsegtető, de - lehetőségeket.
Ez a perem, ha jól látja és jól emlékszik, körbefutja az alsóbb szintet. A Kékszemű háta mögött is ott vezet...
Vajon el tudna jutni hozzá észrevétlenül, ha körbemegy? Vajon rá tudná vetni magát odaföntről, vagy legalább meg tudná zavarni, a háta mögé kerülve?
Nem volna meglepő, ha az ötletét nevetségesnek találná a külső szemlélő, még ő maga sem hisz benne igazán, de miközben nem lát maga előtt ígéretesebb lehetőséget, s nincs veszítenivalója sem... rászánja magát, hogy valóra váltsa ezt a gyermeteg elképzelést.
A félelem vele marad, állandó társként, de a kezeit ezúttal nem köti meg és a kitűzött cél ad egy kis tudatosságot és összeszedettséget tetteinek és mozdulatainak.
Kését óvatosan leteszi egy pillanatra, majd a kötényét oldja ki lassan, hogy aztán leengedje a földre olyan halkan, ahogy csak tudja. Nem szeretné, ha a zsebeibe tömött kulcsok zörgése árulná el. Ha ezzel végzett és eddig nem fedezték föl, úgy ismét magához veszi a kését, majd elindul körbe, a másik irányba, mint amelyiken érkezett, mert a leszakadt peremrészen még kisebb eséllyel jutna át észrevétlen. Nem gyakorlott lopakodó, így egyébként is kétes, hogy eljuthat-e észrevétlenül a Kékszemű háta mögé, de az elhatározás megvan benne és ügyel is lépteire és hogy takarásban maradjon.*
*Bántja a szemét a por, le kell hunyja, de karjait is föl-fölemeli az arca elé védekezőn és összehúzza magát, összerezzenve egy-egy nagyobb zajra, mintha lesoványodott végtagjai megvédhetnék bármitől is...
Aztán leér végre, s eléri azt a pontot, ahol a perem leszakadt.
Az apró törmelékkel és porral borított páncélos alakról nehezen állapítja meg elsőre, hogy él-e, hal-e, így még attól is megijed, mikor a parancsnokhelyettes számára váratlanul megmozdul.
Aztán ahogy látja őt fölállni, már eléri a megkönnyebbülés is és a hálás öröm. Hát él, sőt, lábra is bír állni!
Kiáltani volna kedve, kifejezni a megkönnyebbülését, de persze tudja, hogy ennek itt most nincs helye. Sőt, miután meggyőződött róla, hogy a parancsnokhelyettes jól van, magától értetődően húzódik vissza a perem széle és az ott hagyott ládák és dobozok mögé, anélkül, hogy akár csak a férfinak jelezné a jelenlétét.
Majd az örömét épp fölváltaná a tanácstalanság, mert így voltaképpen fölösleges volt lejönnie, csak közelebb került a vészhez, talán még haragudnának is rá, amiért lejött ide... Ám mielőtt igazán szégyellni kezdené magát, s eltervezné a következő lépését, mely egy biztonságosabbnak vélt terep felé vezeti, figyelmét eltereli a fölharsanó kiáltás...
Aztán csönd is lesz, nagy csönd, mintha mindenki feltétlenül engedelmeskedne ennek a parancsnak.
Garsin lélegzetét visszafogva, nagyon óvatosan fordul és mozdul, hogy két láda között kileshessen az eseményekre.
Ledöbbenti, amit lát. A földre roskadt alakok élnek, ezt látja, de mégis mind nyugton marad...
Bár ő maga nem sokat fogott fel abból, ami velük történt az ide érkezésük napján, de rabságuk ideje alatt elmagyarázták már neki, hogy a parancsnokhelyettest mi kényszerítette aznap földre. Ő azt hitte, a férfinek valamiféle rohama, betegsége volt, de azóta tudja, hogy az is varázslat volt. És az a nyaklánc a forrása a mágiának, azt mondták... A nyaklánc, amit a Kékszemű visel.
Garsin azt hiszi, most is erről van szó, és eléggé meg is rémíti, hogy a Kékszemű egyszerre ennyi célpontot képes azzal a tárggyal sakkban tartani. Mindeddig ugyanis úgy hitték, egyszerre csak egy embert tud így mozgásképtelenné tenni és kínozni.
Hogy a földön térdeplők nem szenvednek, azt jelenleg nem észleli és tudatosítja, túlságosan ideges, hogy ilyen részletekre figyeljen, de még ha figyelne is, valószínűleg könnyen összekeverhetné a vergődő, szabadulni akaró arckifejezéseket a kínlódóval.
Az is csak néhány pillanat múltán jut el a tudatáig, hogy ő maga nem került a varázslat hatása alá. Bár nehéznek érzi a testét, ezt könnyen írja a megpróbáltatások számlájára és képes még mozogni... De vajon miért? Talán mert őt nem látja a Kékszemű?
Ez utóbbi gondolatra inkább a saját szemét is leveszi a férfiről, mert tart tőle, hogy valahogy őt is megbűvöli, ha nézi.
De mi lesz most? És miért bántja a férfi a saját embereit is?
Garsin elég tapasztalatlan, és szerény körülményei nem engedték meg, hogy fejlessze magát és ezt meg tudja csillogtatni, de alapvetően jó értelmi képességekkel bír. Gyanússá válik számára ez a körülmény, mert hát az volna az értelmes lépés, hogy a Kékszemű a sajátjait támogassa. Magában úgy okoskodik, hogy a Kékszemű nyilván nem tud ilyen pontosan "célozni", ezért kerített a hátasa alá mindenkit, akit csak látott. Egyúttal a férfi testtartásának is tulajdonít jelentőséget. Talán ő sem mozdulhat, amíg varázsol?
A kétségbeesett lány fejében csak úgy szaladnak a gondolatok, anélkül, hogy igazán nyomon követné saját eszmefuttatásait.
A résen át látja a hozzá legközelebb eső Bredocot is, ahogy küzd, hogy talpra álljon. Hát persze, ha itt veszítenek, akkor minden fölösleges volt és ugyanoda kerülnek vissza, ha egyáltalán életben hagyják őket...
Garsin néhány pillanatra belesüpped a reménytelenségbe, mert annyira megszokta már, hogy tehetetlen, hogy hirtelen eszébe sem jut, hogy valamit tehetne, és hogy jelen pillanatban tényleg ő az egyetlen, aki bármit is csinálhat. De a parancsnokhelyettes vívódását látva ráeszmél erre és elfogja a tenni akarás.
De mit? Mit tehetne?
Úgy szeretné, ha volna valaki, aki megmondaná! Bredoc és Soreyl biztosan tudnák, hogy mit csináljanak!
Száját összeszorítva vesz egy mély levegőt és próbálja elképzelni, a férfiak mit tennének, de közben valójában már ott van a gondolat a fejében... A Kékszemű. Őt kellene valahogy "kiiktatni".
De hogy?
Amint elkezdi komolyan venni a saját elhatározását, egyfajta bátorság is elönti és összeszedettebb lesz.
Körülnéz, fölméri a terepet és amit első pillantásra reménytelennek lát, abban most észrevesz bizonyos - nem túl kecsegtető, de - lehetőségeket.
Ez a perem, ha jól látja és jól emlékszik, körbefutja az alsóbb szintet. A Kékszemű háta mögött is ott vezet...
Vajon el tudna jutni hozzá észrevétlenül, ha körbemegy? Vajon rá tudná vetni magát odaföntről, vagy legalább meg tudná zavarni, a háta mögé kerülve?
Nem volna meglepő, ha az ötletét nevetségesnek találná a külső szemlélő, még ő maga sem hisz benne igazán, de miközben nem lát maga előtt ígéretesebb lehetőséget, s nincs veszítenivalója sem... rászánja magát, hogy valóra váltsa ezt a gyermeteg elképzelést.
A félelem vele marad, állandó társként, de a kezeit ezúttal nem köti meg és a kitűzött cél ad egy kis tudatosságot és összeszedettséget tetteinek és mozdulatainak.
Kését óvatosan leteszi egy pillanatra, majd a kötényét oldja ki lassan, hogy aztán leengedje a földre olyan halkan, ahogy csak tudja. Nem szeretné, ha a zsebeibe tömött kulcsok zörgése árulná el. Ha ezzel végzett és eddig nem fedezték föl, úgy ismét magához veszi a kését, majd elindul körbe, a másik irányba, mint amelyiken érkezett, mert a leszakadt peremrészen még kisebb eséllyel jutna át észrevétlen. Nem gyakorlott lopakodó, így egyébként is kétes, hogy eljuthat-e észrevétlenül a Kékszemű háta mögé, de az elhatározás megvan benne és ügyel is lépteire és hogy takarásban maradjon.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-04 17:17:45
Üzenet elküldve: 2020-11-04 17:17:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredocnak nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy egyáltalán fel tudjon tápászkodni, fogát csikorgatva tudja csak magát függőlegesbe erőszakolni, s talán csak Eeyr kegye mentette meg a komolyabb sérülésektől. A szíve úgy dobog, mintha legalább egy tucat kanca nyargalna a mellkasában, arca a kosztól és a vértől, a szakállával összevegyülve és a csapzott hajával úgy tűnhet, akár egy vadállat. Egyedül szemében lobog még az értelem lángja, halványan ugyan, de ott van. A haramiák természetesen kiszúrták a hatalmas robajt, s az azzal járó törmelékeket is, az óriás tombolása sem enyhül, elég kilátástalannak tűnik a helyzet. ~Talán ha sikerülne kiiktatni az óriást, s valahogy elbánni a többivel, ha nem is sokan, de páraknak sikerülhetne kijutni. És Garsin...~ Igyekszik a leghidegebb fejjel végiggondolni a lehetőségeket, és az esetleges stratégiákat, hogy hogy is lehetne a legjobban kimászni ebből a szarkupacból, amiben vannak. A lényeg, hogy a szar ne kússzon fel a szájukig. Ám éppen, mikor igyekezne valószínűleg rongyos élete utolsó tetteit végrehajtani, egy ismerős hang zengi be a teret.*
-Hogy az a...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a láthatatlan erő a földre taszítja. Ismét. Legalábbis ő azt hiszi, hogy ez ugyanaz az erő, ami korábban elbánt vele, hisz sok mindennek nevezhető a parancsnokhelyettes, de a mágiában jártasnak semmiképp. Neki ezek a hókuszpókuszok mind egyre mennek. Elméje tudja, hogy hiába is próbálna küzdeni ezzel a nem e-világi erővel, úgysem szabadulhat, de teste egyszerűen nem képes ezt elfogadni, s izmai önkéntelenül rándulnak görcsbe a hasztalan erőfeszítéstől. Hörög, akár egy csapdába esett farkas, a nyál is kicsordul szájából, erei egyre csak vastagodnak egész testén, ahogy próbál kivergődni a legyűrhetetlen béklyóból, valószínűleg mindhiába.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.04 17:18:46
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredocnak nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy egyáltalán fel tudjon tápászkodni, fogát csikorgatva tudja csak magát függőlegesbe erőszakolni, s talán csak Eeyr kegye mentette meg a komolyabb sérülésektől. A szíve úgy dobog, mintha legalább egy tucat kanca nyargalna a mellkasában, arca a kosztól és a vértől, a szakállával összevegyülve és a csapzott hajával úgy tűnhet, akár egy vadállat. Egyedül szemében lobog még az értelem lángja, halványan ugyan, de ott van. A haramiák természetesen kiszúrták a hatalmas robajt, s az azzal járó törmelékeket is, az óriás tombolása sem enyhül, elég kilátástalannak tűnik a helyzet. ~Talán ha sikerülne kiiktatni az óriást, s valahogy elbánni a többivel, ha nem is sokan, de páraknak sikerülhetne kijutni. És Garsin...~ Igyekszik a leghidegebb fejjel végiggondolni a lehetőségeket, és az esetleges stratégiákat, hogy hogy is lehetne a legjobban kimászni ebből a szarkupacból, amiben vannak. A lényeg, hogy a szar ne kússzon fel a szájukig. Ám éppen, mikor igyekezne valószínűleg rongyos élete utolsó tetteit végrehajtani, egy ismerős hang zengi be a teret.*
-Hogy az a...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a láthatatlan erő a földre taszítja. Ismét. Legalábbis ő azt hiszi, hogy ez ugyanaz az erő, ami korábban elbánt vele, hisz sok mindennek nevezhető a parancsnokhelyettes, de a mágiában jártasnak semmiképp. Neki ezek a hókuszpókuszok mind egyre mennek. Elméje tudja, hogy hiába is próbálna küzdeni ezzel a nem e-világi erővel, úgysem szabadulhat, de teste egyszerűen nem képes ezt elfogadni, s izmai önkéntelenül rándulnak görcsbe a hasztalan erőfeszítéstől. Hörög, akár egy csapdába esett farkas, a nyál is kicsordul szájából, erei egyre csak vastagodnak egész testén, ahogy próbál kivergődni a legyűrhetetlen béklyóból, valószínűleg mindhiába.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.04 17:18:46
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 197-216