Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:37:34
Üzenet elküldve: 2020-11-22 12:37:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc igyekszik minden izmát pihenteti, amennyire lehet, hisz az erőfeszítés hasztalannak bizonyul, s ha nem is a legokosabb ember, annyi sütnivalója van, hogy felfogja, egyszer a varázslatnak vége kell, hogy legyen, és akkor szeretne a helyzethez képest legjobb formájában lenni. Ezért nem is szól, nem is nagyon mozog, tán a kitört rabok némelyike ugyan meginoghat a Kékszemű szavaira, mégis a parancsokhelyettes bízik benne, hogy a végső pillanatban nem gyengül meg a szívük. Nem kell soká várnia, hogy történjen valami, valami, amire szinte biztosan senki nem számított, legfőképpen a vén Bredoc nem. ~Garsin? A fene egyen meg kislány, már rég messze kéne járnod~ Fut végig az elméjén a kettős gondolat, hisz egyrészt mérhetetlenül örül, hogy nem hagyta őket egyedül, bár ezt sosem mondta volna el neki, nehogy ezzel marasztalja ezen a szörnyű helyen, másfelől haragszik is kicsit rá, amiért nem menekült el, amikor alkalma volt rá, hisz láthatólag a varázslat őt nem kerítette hatalma alá. Azonban amikor az elrugaszkodik a peremről kezében a tőrrel, Bredoc szemei igencsak tágra nyílnak, s ha nem lenne ennyire sokkolva a tettől, talán még szóra is nyílna a szája. Persze pillanatok alatt történik minden, a támadás pedig sikeres, mondhatni, a Kékszeműt megkínálja egy pengével a bordái közt, így neki nem is kell több, hogy már készüljön rá, ha esetleg tényleg elmúlna a nyomasztó hatás azonnal cselekedhessen. S lám, a gondolatmenet nem volt teljesen hibás, ugyanis érzi, hogy a földre taszító erő halványul, sőt, teljesen meg is szűnik. Felméri a távolságot a csuklyás és maga közt, s a megannyi őrrel mit sem törődve ront rá kardjával a kezében. Talán odaér, mielőtt az felocsúdhatna, hogy belémárthassa a hideg acélt. A kétes morálú csapatnak pedig, ha Garsin tette nem lenne elég, ő is igyekszik felbuzdítani őket.*
-Előre, bajtársak! Ne adjátok fel!
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc igyekszik minden izmát pihenteti, amennyire lehet, hisz az erőfeszítés hasztalannak bizonyul, s ha nem is a legokosabb ember, annyi sütnivalója van, hogy felfogja, egyszer a varázslatnak vége kell, hogy legyen, és akkor szeretne a helyzethez képest legjobb formájában lenni. Ezért nem is szól, nem is nagyon mozog, tán a kitört rabok némelyike ugyan meginoghat a Kékszemű szavaira, mégis a parancsokhelyettes bízik benne, hogy a végső pillanatban nem gyengül meg a szívük. Nem kell soká várnia, hogy történjen valami, valami, amire szinte biztosan senki nem számított, legfőképpen a vén Bredoc nem. ~Garsin? A fene egyen meg kislány, már rég messze kéne járnod~ Fut végig az elméjén a kettős gondolat, hisz egyrészt mérhetetlenül örül, hogy nem hagyta őket egyedül, bár ezt sosem mondta volna el neki, nehogy ezzel marasztalja ezen a szörnyű helyen, másfelől haragszik is kicsit rá, amiért nem menekült el, amikor alkalma volt rá, hisz láthatólag a varázslat őt nem kerítette hatalma alá. Azonban amikor az elrugaszkodik a peremről kezében a tőrrel, Bredoc szemei igencsak tágra nyílnak, s ha nem lenne ennyire sokkolva a tettől, talán még szóra is nyílna a szája. Persze pillanatok alatt történik minden, a támadás pedig sikeres, mondhatni, a Kékszeműt megkínálja egy pengével a bordái közt, így neki nem is kell több, hogy már készüljön rá, ha esetleg tényleg elmúlna a nyomasztó hatás azonnal cselekedhessen. S lám, a gondolatmenet nem volt teljesen hibás, ugyanis érzi, hogy a földre taszító erő halványul, sőt, teljesen meg is szűnik. Felméri a távolságot a csuklyás és maga közt, s a megannyi őrrel mit sem törődve ront rá kardjával a kezében. Talán odaér, mielőtt az felocsúdhatna, hogy belémárthassa a hideg acélt. A kétes morálú csapatnak pedig, ha Garsin tette nem lenne elég, ő is igyekszik felbuzdítani őket.*
-Előre, bajtársak! Ne adjátok fel!
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:11:53
Üzenet elküldve: 2020-11-18 16:11:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A varázslat valóban nem okoz fájdalmat, de mozogni és így harcolni nem nagyon enged senkit. Az egykori őröknek ez valóban nagyobb szenvedést okoz, mint a Kékszemű haramiáinak, bár köztük is akadnak, akik nehezen tűrik a láthatatlan béklyókat.
Bredoc, amikor felhagy az erőlködéssel, hogy lerázza magáról a mágikus terheket, valóban fellélegezhet. A súlyok ugyan nem tűnnek el válláról, lábairól, de már nem is húzzák annyira, tényleg pihenhet egy kicsit. Nem minden egykori őrnek megy az ilyen, vicsorogva vetnék magukat az örömködő haramiák felé. Soreyl is nyugodni látszik, mellkasa egyenletesen emelekedik süllyed, karjait nyújtva maga előtt tartja, féltérden állva, némán mered a Kékszeműre.
Az egykori őrök egy része talán hajlik a megadásra, a teljes tehetetlenség másként hat mindegyikükre. Akik eddig is élen álltak a szökésben, azok most sem adnák fel és erről biztosítják is a Kékszeműt, biztatják egymást, de pár fej azért már lefelé néz.
Garsin eközben igyekszik nesztelenül előre haladni a felsőbb szinten. Remekül tette, hogy megszabadult kulcsaitól, mert azok még óvatosan mozogva is zajt keltenének. Hallja az odalent lezajló eseményeket, de inkább a haladással törődve igyekszik elérni a megfelelő helyet, ahonnan rálát és ugrásnyi távolságba kerülhet a Kékszeműhöz.
A támadás előtt eléri a bizonytalanság, de lerázva magáról cselekvésre szánja magát és nekilendül. A peremnél egy kisebb láda is segíti az ugrásban, arról elrugaszkodva, kezében kés.
Az ugrás nem sikerül a legjobban, de elég lendület van benne, hogy elérje a Kékszeműt a kezében tartott kés pedig eléri a térdelő, védekezés képtelen férfit. A támadásra nem számít senki, a legtöbb szem a Kékszeműre szegeződik vagy a sziklás talaj felé. Amikor megpillantják a hangtalanul támadó, törékeny testű lányt. Mire szóra nyitják a szájukat, addigra Garsin már félúton tart és kisvártatva bele is csapódik a varázsló férfibe.
A kés a hátán éri, valahol jobb oldalon a bordák között szalad a testébe. Viszont a kevésbé jó ugrás miatt lecsúszik a hátáról és oldalt a sziklás talajra esik, gurul párat, az esés erejétől meg is szédül, csillagokat lát a tekintete előtt.
Ám a Kékszemű a támadástól elszakítja tenyerét a talajtól és ekkor a varázslat egyetlen szempillantás alatt eltűnik. Fájdalmasan felkiált az oldalába fúródó tőrtől és a talajra rogy.
Bredoc, a nyugodt izmoknak hála azonnal képes mozdulni, fegyverei a keze ügyében, körülötte pillanatokkal később reagálnak, esélyt adva a támadásra. Több célpont is van körülötte, akik még csak akkor ocsúdnak, a Kékszemű húsz méteren belül, tíz- tizenöt méterre lehet tőle a földön és az oldalába fúródott kés felé kapkod, de nehezen éri el. Soreyl is hamarabb mozdul, kardját kapja csak kezébe és megiramodik az első haramia felé.*
*A varázslat valóban nem okoz fájdalmat, de mozogni és így harcolni nem nagyon enged senkit. Az egykori őröknek ez valóban nagyobb szenvedést okoz, mint a Kékszemű haramiáinak, bár köztük is akadnak, akik nehezen tűrik a láthatatlan béklyókat.
Bredoc, amikor felhagy az erőlködéssel, hogy lerázza magáról a mágikus terheket, valóban fellélegezhet. A súlyok ugyan nem tűnnek el válláról, lábairól, de már nem is húzzák annyira, tényleg pihenhet egy kicsit. Nem minden egykori őrnek megy az ilyen, vicsorogva vetnék magukat az örömködő haramiák felé. Soreyl is nyugodni látszik, mellkasa egyenletesen emelekedik süllyed, karjait nyújtva maga előtt tartja, féltérden állva, némán mered a Kékszeműre.
Az egykori őrök egy része talán hajlik a megadásra, a teljes tehetetlenség másként hat mindegyikükre. Akik eddig is élen álltak a szökésben, azok most sem adnák fel és erről biztosítják is a Kékszeműt, biztatják egymást, de pár fej azért már lefelé néz.
Garsin eközben igyekszik nesztelenül előre haladni a felsőbb szinten. Remekül tette, hogy megszabadult kulcsaitól, mert azok még óvatosan mozogva is zajt keltenének. Hallja az odalent lezajló eseményeket, de inkább a haladással törődve igyekszik elérni a megfelelő helyet, ahonnan rálát és ugrásnyi távolságba kerülhet a Kékszeműhöz.
A támadás előtt eléri a bizonytalanság, de lerázva magáról cselekvésre szánja magát és nekilendül. A peremnél egy kisebb láda is segíti az ugrásban, arról elrugaszkodva, kezében kés.
Az ugrás nem sikerül a legjobban, de elég lendület van benne, hogy elérje a Kékszeműt a kezében tartott kés pedig eléri a térdelő, védekezés képtelen férfit. A támadásra nem számít senki, a legtöbb szem a Kékszeműre szegeződik vagy a sziklás talaj felé. Amikor megpillantják a hangtalanul támadó, törékeny testű lányt. Mire szóra nyitják a szájukat, addigra Garsin már félúton tart és kisvártatva bele is csapódik a varázsló férfibe.
A kés a hátán éri, valahol jobb oldalon a bordák között szalad a testébe. Viszont a kevésbé jó ugrás miatt lecsúszik a hátáról és oldalt a sziklás talajra esik, gurul párat, az esés erejétől meg is szédül, csillagokat lát a tekintete előtt.
Ám a Kékszemű a támadástól elszakítja tenyerét a talajtól és ekkor a varázslat egyetlen szempillantás alatt eltűnik. Fájdalmasan felkiált az oldalába fúródó tőrtől és a talajra rogy.
Bredoc, a nyugodt izmoknak hála azonnal képes mozdulni, fegyverei a keze ügyében, körülötte pillanatokkal később reagálnak, esélyt adva a támadásra. Több célpont is van körülötte, akik még csak akkor ocsúdnak, a Kékszemű húsz méteren belül, tíz- tizenöt méterre lehet tőle a földön és az oldalába fúródott kés felé kapkod, de nehezen éri el. Soreyl is hamarabb mozdul, kardját kapja csak kezébe és megiramodik az első haramia felé.*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-13 19:00:40
Üzenet elküldve: 2020-11-13 19:00:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Szerencsére a lenti tömeg magában is elég nagy neszt kelt, hogy ne legyenek feltűnőek azok, melyeket léptei okoznak. Fedezéktől fedezékig oson, néhol görnyedten vagy összekuporodva, szinte négykézláb, aminek sérült törzse nem igazán örül, de most ezzel nem foglalkozik. Ismeretlen, vagy épp elfeledett tűz hajtja, ami minden mást fölperzsel benne, vagy legalábbis eltompítja ezekre az érzékelését. Fáradtság, fájdalom és félelem jelenleg nem húzhatják vissza, amíg a tényleges korlátait el nem érte.
Kicsit olyan, mintha álmodna, de közben meg minden annyira éles és eleven, mint még talán soha...
Hallja közben a Kékszeműt és a banditák nevetését, de most velük sem törődik, neki csak az számít, hogy a férfi még mindig a korábbi helyén van és nem is tűnik elérhetetlennek.
Végül pedig el is jut hozzá, a perem szinte közvetlenül mögötte húzódó szakaszára.
Ekkor megáll egy-két pillanatra, még a fedezékek rejtekében meghúzódva, mert mégiscsak meglegyinti az elbizonytalanodás és a hitetlenség saját magával és az ő őrült tervével kapcsolatban.
Utána azonban összeszedi és elszánja magát, mert arra jut, hogy itt és most kell cselekedni, amíg még van hozzá bátorsága.
Így kését erősen megmarkolja, kiles még egyszer, fölmérve a terepet és a távolságot, majd hirtelen föláll és rövidesen már rugaszkodik is el a perem szélétől, megcélozva a Kékszeműt.
Nem hallat semmiféle csatakiáltást, nem is szól, egyszerűen csak ugrik, egész testével a férfi hátának vetődve terve szerint.
Hogy ezután mi a célja? Vagy a késsel ártalmatlanítani a férfit, akár már a becsapódáskor, vagy pedig a nyakláncától megfosztani, amit ő tudatlanul az ereje forrásának tart még mindig...
De mindez még a jövő titka, mert az sem biztos, hogy egyáltalán sikerül úgy érkeznie, hogy a Kékszeműt elérhesse.*
*Szerencsére a lenti tömeg magában is elég nagy neszt kelt, hogy ne legyenek feltűnőek azok, melyeket léptei okoznak. Fedezéktől fedezékig oson, néhol görnyedten vagy összekuporodva, szinte négykézláb, aminek sérült törzse nem igazán örül, de most ezzel nem foglalkozik. Ismeretlen, vagy épp elfeledett tűz hajtja, ami minden mást fölperzsel benne, vagy legalábbis eltompítja ezekre az érzékelését. Fáradtság, fájdalom és félelem jelenleg nem húzhatják vissza, amíg a tényleges korlátait el nem érte.
Kicsit olyan, mintha álmodna, de közben meg minden annyira éles és eleven, mint még talán soha...
Hallja közben a Kékszeműt és a banditák nevetését, de most velük sem törődik, neki csak az számít, hogy a férfi még mindig a korábbi helyén van és nem is tűnik elérhetetlennek.
Végül pedig el is jut hozzá, a perem szinte közvetlenül mögötte húzódó szakaszára.
Ekkor megáll egy-két pillanatra, még a fedezékek rejtekében meghúzódva, mert mégiscsak meglegyinti az elbizonytalanodás és a hitetlenség saját magával és az ő őrült tervével kapcsolatban.
Utána azonban összeszedi és elszánja magát, mert arra jut, hogy itt és most kell cselekedni, amíg még van hozzá bátorsága.
Így kését erősen megmarkolja, kiles még egyszer, fölmérve a terepet és a távolságot, majd hirtelen föláll és rövidesen már rugaszkodik is el a perem szélétől, megcélozva a Kékszeműt.
Nem hallat semmiféle csatakiáltást, nem is szól, egyszerűen csak ugrik, egész testével a férfi hátának vetődve terve szerint.
Hogy ezután mi a célja? Vagy a késsel ártalmatlanítani a férfit, akár már a becsapódáskor, vagy pedig a nyakláncától megfosztani, amit ő tudatlanul az ereje forrásának tart még mindig...
De mindez még a jövő titka, mert az sem biztos, hogy egyáltalán sikerül úgy érkeznie, hogy a Kékszeműt elérhesse.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-13 15:06:06
Üzenet elküldve: 2020-11-13 15:06:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc teste tehetetlen, hiába minden erőlködés, a láthatatlan kéz, ha úgy tetszik könyörtelenül sanyargatja. De ahogy látja, ez a varázs nem kímél mást sem, mindenki, aki az imént még pengét forgatott és a másik életére tört, mind egyként próbálnak szabadulni, úgy látszik a Kékszeműnek nem számítanak a saját emberei sem. Bár azt meg kell hagyni, hogy igazából fájdalmat nem különösebben okoz neki ez az ige, s ahogy látja a többiek is inkább csak a tehetetlenségtől szenvednek. Nem gondolja, hogy el tudná engedni őket külön-külön, akkor eleve úgy tette volna harcképtelenné őket, bár a fene tudja, ezeket a mágusokat lehetetlen kiismerni. Azonban a férfi szavait hallva mintha átkapcsolna benne valami, és a felismerés szöget üt a fejében. Hallja azt is, hogy a haramiák némelyike már előre iszik a medve bőrére, de ez a medve nem fogja könnyen adni azt a bizonyos bőrt, az biztos. Így testét igyekszik elernyeszteni, nem küzdeni feleslegesen, átadja magát teljesen a mágikus erőnek, s igyekszik kihasználni az időt, hogy pihentesse az izmait, s rendezze szapora légzését. Nem akarja megadni az örömöt, hogy szóval tartsa a Kékszeműt, s attól sem igazán fél, hogy ezen a ponton az egykori őrök feladnák a harcot, túl sokáig értek már el, és túl sok társuk halt meg. Ha most feladnák, mind hiába vesztek volna oda, legalábbis csak reménykedni tud benne Bredoc. Reménye azonban még inkább fényleni kezd lelki szemeiben, ahogy arra gondol, hogy Garsint bizony nem látja sehol, pedig legutóbb odafent volt vele. Valószínűnek tartja, hogy valahogy megúszta ezt a varázst, nagyon talpraesettnek ismeri a lányt, így bízik benne, hogy már jó messze járhat, s talán idővel majd elfelejtheti ezt a borzalmas helyet, és a dolgokat, amik vele történtek. Ez a gondolat némi nyugalmat ad neki, s szinte a szája is keserédes mosolyra húzódik a bajsza alatt.*
*Bredoc teste tehetetlen, hiába minden erőlködés, a láthatatlan kéz, ha úgy tetszik könyörtelenül sanyargatja. De ahogy látja, ez a varázs nem kímél mást sem, mindenki, aki az imént még pengét forgatott és a másik életére tört, mind egyként próbálnak szabadulni, úgy látszik a Kékszeműnek nem számítanak a saját emberei sem. Bár azt meg kell hagyni, hogy igazából fájdalmat nem különösebben okoz neki ez az ige, s ahogy látja a többiek is inkább csak a tehetetlenségtől szenvednek. Nem gondolja, hogy el tudná engedni őket külön-külön, akkor eleve úgy tette volna harcképtelenné őket, bár a fene tudja, ezeket a mágusokat lehetetlen kiismerni. Azonban a férfi szavait hallva mintha átkapcsolna benne valami, és a felismerés szöget üt a fejében. Hallja azt is, hogy a haramiák némelyike már előre iszik a medve bőrére, de ez a medve nem fogja könnyen adni azt a bizonyos bőrt, az biztos. Így testét igyekszik elernyeszteni, nem küzdeni feleslegesen, átadja magát teljesen a mágikus erőnek, s igyekszik kihasználni az időt, hogy pihentesse az izmait, s rendezze szapora légzését. Nem akarja megadni az örömöt, hogy szóval tartsa a Kékszeműt, s attól sem igazán fél, hogy ezen a ponton az egykori őrök feladnák a harcot, túl sokáig értek már el, és túl sok társuk halt meg. Ha most feladnák, mind hiába vesztek volna oda, legalábbis csak reménykedni tud benne Bredoc. Reménye azonban még inkább fényleni kezd lelki szemeiben, ahogy arra gondol, hogy Garsint bizony nem látja sehol, pedig legutóbb odafent volt vele. Valószínűnek tartja, hogy valahogy megúszta ezt a varázst, nagyon talpraesettnek ismeri a lányt, így bízik benne, hogy már jó messze járhat, s talán idővel majd elfelejtheti ezt a borzalmas helyet, és a dolgokat, amik vele történtek. Ez a gondolat némi nyugalmat ad neki, s szinte a szája is keserédes mosolyra húzódik a bajsza alatt.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-13 13:58:43
Üzenet elküldve: 2020-11-13 13:58:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A szerencse forgandó és ezt Bredoc a bőrén is érezheti. Alighogy sikerül lelőnie az óriást, lezuhant az alsó szintre, ahol a harc folyik és bár túlélte az esést, megúszva pár zúzódással. De mielőtt maga is harcolhatna, megérkezik a Kékszemű egy járatból az alsó szinten és a harc hirtelen véget ér.
De nem csak Bredocnak és Soreylnek, de a martalócoknak és az egykori, szabadulásra vágyó őröknek is. A mágia mindenkit a Kékszemű közelében a földre kényszerít és nem is enged felállni. Láthatóan a haramiák sem értik a dolgot, maguk is fel akarnának állni, de a vállukra, testükre nehezedő súly ugyanúgy tehetetlenné változtatja őket is. Sorely, Bredichoz hasonlóan pattanásig feszített izmokkal igyekszik lerázni magáról a mágiát, de minden erőfeszítésük hasztalan.*
- Nocsak-nocsak. *Szólal meg a Kékszemű végignézve a harcolókon, szája mosolyra húzódik, végül tekintete megállapodik Bredocon.*
- Tudtam, hogy már rég fel kellett volna koncoltatnom benneteket. De így is jó, végül úgyis mind elpusztultok. *Kezeit továbbra is a sziklás talajon tartja, úgy tűnik, ez része a mágiának és így ő sem tud más tenni.
Grasin a peremen haladva eljut arra a pontra, ahol a perem leszakadt. A levegőben még mindig por száll, de megpillanthatja Bredocot a kövek között. A férfi él és harcra kész. A lányt jól elrejtik a poros ládák, hordók, amelyek most funkció nélkül várakoznak a felsőbb szinten. Fentről jól ráláthat az alant folyó eseményekre, ahol feltűnik a Kékszemű és varázslatával véget vet a harcnak. A fegyverek csörgése azonnal abbamarad, csak elfojtott nyögések, erőlködő hangok szűrődnek fel Garsinhoz. Az összes szem a Kékszeműre szegeződik, a lányt úgy tűnik, senki sem látta meg a felsőbb szint peremén rejtőzve.
A félelem ezúttal nem köti gúzsa őt, tettre sarkallja társai szenvedése és Garsin elindul osonva a perem rejtekében, miután megszabadult a kulcsoktól, amelyek leleplezhették volna. A harc helyszínén nem hal el minden hang, a haramiák és egykori őrök nem adják fel, szitkozódnak, nyögnek a mágia súlya alatt, ami ad egy kis előnyt a lánynak.*
- Nyugalom, nem maradtok örökre így, de meg kell értenetek, hogy ennek az ellenállásnak semmi esélye. Ha most feladjátok, akkor megkímélem az életeteket. Tisztelem a kitartásotokat, de esélyetek sincs! *Néz végig a harcolókon. A haramiák megnyugodni látszanak, sőt, fel is nevetnek páran.*
- De ti, ti szenvedni fogtok! *Néz Bredocra, majd Soreylre. Úgy látszik, Garsin nem is érdekli, talán csak azért, mert a lányt nem látja. Lehet, az hiszi, az őrök már rég kitöltötték rajta a kedvüket és megetették az óriással.
Garsin közben odaér arra a részre, ahol a Kékszemű tenyereit a talajon tartja. A felsőbb szinttől, ahol megbújik, két-három méterre térdel a korábbi harc helyszínén. Körülötte az emberek olyan tizenöt-huszonöt méterre szegeződnek a földre. Nem tudni, képes-e egyesével elengedni a varázslat hatása alól a lentieket vagy csak egyszerre, de egyelőre nem is derül fény. A lány úgy vélheti, képes volna fentről egy kis lendülettel ráugrani a Kékszeműre. Persze, sok múlik az ügyességén és a gyorsaságán.*
*A szerencse forgandó és ezt Bredoc a bőrén is érezheti. Alighogy sikerül lelőnie az óriást, lezuhant az alsó szintre, ahol a harc folyik és bár túlélte az esést, megúszva pár zúzódással. De mielőtt maga is harcolhatna, megérkezik a Kékszemű egy járatból az alsó szinten és a harc hirtelen véget ér.
De nem csak Bredocnak és Soreylnek, de a martalócoknak és az egykori, szabadulásra vágyó őröknek is. A mágia mindenkit a Kékszemű közelében a földre kényszerít és nem is enged felállni. Láthatóan a haramiák sem értik a dolgot, maguk is fel akarnának állni, de a vállukra, testükre nehezedő súly ugyanúgy tehetetlenné változtatja őket is. Sorely, Bredichoz hasonlóan pattanásig feszített izmokkal igyekszik lerázni magáról a mágiát, de minden erőfeszítésük hasztalan.*
- Nocsak-nocsak. *Szólal meg a Kékszemű végignézve a harcolókon, szája mosolyra húzódik, végül tekintete megállapodik Bredocon.*
- Tudtam, hogy már rég fel kellett volna koncoltatnom benneteket. De így is jó, végül úgyis mind elpusztultok. *Kezeit továbbra is a sziklás talajon tartja, úgy tűnik, ez része a mágiának és így ő sem tud más tenni.
Grasin a peremen haladva eljut arra a pontra, ahol a perem leszakadt. A levegőben még mindig por száll, de megpillanthatja Bredocot a kövek között. A férfi él és harcra kész. A lányt jól elrejtik a poros ládák, hordók, amelyek most funkció nélkül várakoznak a felsőbb szinten. Fentről jól ráláthat az alant folyó eseményekre, ahol feltűnik a Kékszemű és varázslatával véget vet a harcnak. A fegyverek csörgése azonnal abbamarad, csak elfojtott nyögések, erőlködő hangok szűrődnek fel Garsinhoz. Az összes szem a Kékszeműre szegeződik, a lányt úgy tűnik, senki sem látta meg a felsőbb szint peremén rejtőzve.
A félelem ezúttal nem köti gúzsa őt, tettre sarkallja társai szenvedése és Garsin elindul osonva a perem rejtekében, miután megszabadult a kulcsoktól, amelyek leleplezhették volna. A harc helyszínén nem hal el minden hang, a haramiák és egykori őrök nem adják fel, szitkozódnak, nyögnek a mágia súlya alatt, ami ad egy kis előnyt a lánynak.*
- Nyugalom, nem maradtok örökre így, de meg kell értenetek, hogy ennek az ellenállásnak semmi esélye. Ha most feladjátok, akkor megkímélem az életeteket. Tisztelem a kitartásotokat, de esélyetek sincs! *Néz végig a harcolókon. A haramiák megnyugodni látszanak, sőt, fel is nevetnek páran.*
- De ti, ti szenvedni fogtok! *Néz Bredocra, majd Soreylre. Úgy látszik, Garsin nem is érdekli, talán csak azért, mert a lányt nem látja. Lehet, az hiszi, az őrök már rég kitöltötték rajta a kedvüket és megetették az óriással.
Garsin közben odaér arra a részre, ahol a Kékszemű tenyereit a talajon tartja. A felsőbb szinttől, ahol megbújik, két-három méterre térdel a korábbi harc helyszínén. Körülötte az emberek olyan tizenöt-huszonöt méterre szegeződnek a földre. Nem tudni, képes-e egyesével elengedni a varázslat hatása alól a lentieket vagy csak egyszerre, de egyelőre nem is derül fény. A lány úgy vélheti, képes volna fentről egy kis lendülettel ráugrani a Kékszeműre. Persze, sok múlik az ügyességén és a gyorsaságán.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-04 19:30:36
Üzenet elküldve: 2020-11-04 19:30:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bántja a szemét a por, le kell hunyja, de karjait is föl-fölemeli az arca elé védekezőn és összehúzza magát, összerezzenve egy-egy nagyobb zajra, mintha lesoványodott végtagjai megvédhetnék bármitől is...
Aztán leér végre, s eléri azt a pontot, ahol a perem leszakadt.
Az apró törmelékkel és porral borított páncélos alakról nehezen állapítja meg elsőre, hogy él-e, hal-e, így még attól is megijed, mikor a parancsnokhelyettes számára váratlanul megmozdul.
Aztán ahogy látja őt fölállni, már eléri a megkönnyebbülés is és a hálás öröm. Hát él, sőt, lábra is bír állni!
Kiáltani volna kedve, kifejezni a megkönnyebbülését, de persze tudja, hogy ennek itt most nincs helye. Sőt, miután meggyőződött róla, hogy a parancsnokhelyettes jól van, magától értetődően húzódik vissza a perem széle és az ott hagyott ládák és dobozok mögé, anélkül, hogy akár csak a férfinak jelezné a jelenlétét.
Majd az örömét épp fölváltaná a tanácstalanság, mert így voltaképpen fölösleges volt lejönnie, csak közelebb került a vészhez, talán még haragudnának is rá, amiért lejött ide... Ám mielőtt igazán szégyellni kezdené magát, s eltervezné a következő lépését, mely egy biztonságosabbnak vélt terep felé vezeti, figyelmét eltereli a fölharsanó kiáltás...
Aztán csönd is lesz, nagy csönd, mintha mindenki feltétlenül engedelmeskedne ennek a parancsnak.
Garsin lélegzetét visszafogva, nagyon óvatosan fordul és mozdul, hogy két láda között kileshessen az eseményekre.
Ledöbbenti, amit lát. A földre roskadt alakok élnek, ezt látja, de mégis mind nyugton marad...
Bár ő maga nem sokat fogott fel abból, ami velük történt az ide érkezésük napján, de rabságuk ideje alatt elmagyarázták már neki, hogy a parancsnokhelyettest mi kényszerítette aznap földre. Ő azt hitte, a férfinek valamiféle rohama, betegsége volt, de azóta tudja, hogy az is varázslat volt. És az a nyaklánc a forrása a mágiának, azt mondták... A nyaklánc, amit a Kékszemű visel.
Garsin azt hiszi, most is erről van szó, és eléggé meg is rémíti, hogy a Kékszemű egyszerre ennyi célpontot képes azzal a tárggyal sakkban tartani. Mindeddig ugyanis úgy hitték, egyszerre csak egy embert tud így mozgásképtelenné tenni és kínozni.
Hogy a földön térdeplők nem szenvednek, azt jelenleg nem észleli és tudatosítja, túlságosan ideges, hogy ilyen részletekre figyeljen, de még ha figyelne is, valószínűleg könnyen összekeverhetné a vergődő, szabadulni akaró arckifejezéseket a kínlódóval.
Az is csak néhány pillanat múltán jut el a tudatáig, hogy ő maga nem került a varázslat hatása alá. Bár nehéznek érzi a testét, ezt könnyen írja a megpróbáltatások számlájára és képes még mozogni... De vajon miért? Talán mert őt nem látja a Kékszemű?
Ez utóbbi gondolatra inkább a saját szemét is leveszi a férfiről, mert tart tőle, hogy valahogy őt is megbűvöli, ha nézi.
De mi lesz most? És miért bántja a férfi a saját embereit is?
Garsin elég tapasztalatlan, és szerény körülményei nem engedték meg, hogy fejlessze magát és ezt meg tudja csillogtatni, de alapvetően jó értelmi képességekkel bír. Gyanússá válik számára ez a körülmény, mert hát az volna az értelmes lépés, hogy a Kékszemű a sajátjait támogassa. Magában úgy okoskodik, hogy a Kékszemű nyilván nem tud ilyen pontosan "célozni", ezért kerített a hátasa alá mindenkit, akit csak látott. Egyúttal a férfi testtartásának is tulajdonít jelentőséget. Talán ő sem mozdulhat, amíg varázsol?
A kétségbeesett lány fejében csak úgy szaladnak a gondolatok, anélkül, hogy igazán nyomon követné saját eszmefuttatásait.
A résen át látja a hozzá legközelebb eső Bredocot is, ahogy küzd, hogy talpra álljon. Hát persze, ha itt veszítenek, akkor minden fölösleges volt és ugyanoda kerülnek vissza, ha egyáltalán életben hagyják őket...
Garsin néhány pillanatra belesüpped a reménytelenségbe, mert annyira megszokta már, hogy tehetetlen, hogy hirtelen eszébe sem jut, hogy valamit tehetne, és hogy jelen pillanatban tényleg ő az egyetlen, aki bármit is csinálhat. De a parancsnokhelyettes vívódását látva ráeszmél erre és elfogja a tenni akarás.
De mit? Mit tehetne?
Úgy szeretné, ha volna valaki, aki megmondaná! Bredoc és Soreyl biztosan tudnák, hogy mit csináljanak!
Száját összeszorítva vesz egy mély levegőt és próbálja elképzelni, a férfiak mit tennének, de közben valójában már ott van a gondolat a fejében... A Kékszemű. Őt kellene valahogy "kiiktatni".
De hogy?
Amint elkezdi komolyan venni a saját elhatározását, egyfajta bátorság is elönti és összeszedettebb lesz.
Körülnéz, fölméri a terepet és amit első pillantásra reménytelennek lát, abban most észrevesz bizonyos - nem túl kecsegtető, de - lehetőségeket.
Ez a perem, ha jól látja és jól emlékszik, körbefutja az alsóbb szintet. A Kékszemű háta mögött is ott vezet...
Vajon el tudna jutni hozzá észrevétlenül, ha körbemegy? Vajon rá tudná vetni magát odaföntről, vagy legalább meg tudná zavarni, a háta mögé kerülve?
Nem volna meglepő, ha az ötletét nevetségesnek találná a külső szemlélő, még ő maga sem hisz benne igazán, de miközben nem lát maga előtt ígéretesebb lehetőséget, s nincs veszítenivalója sem... rászánja magát, hogy valóra váltsa ezt a gyermeteg elképzelést.
A félelem vele marad, állandó társként, de a kezeit ezúttal nem köti meg és a kitűzött cél ad egy kis tudatosságot és összeszedettséget tetteinek és mozdulatainak.
Kését óvatosan leteszi egy pillanatra, majd a kötényét oldja ki lassan, hogy aztán leengedje a földre olyan halkan, ahogy csak tudja. Nem szeretné, ha a zsebeibe tömött kulcsok zörgése árulná el. Ha ezzel végzett és eddig nem fedezték föl, úgy ismét magához veszi a kését, majd elindul körbe, a másik irányba, mint amelyiken érkezett, mert a leszakadt peremrészen még kisebb eséllyel jutna át észrevétlen. Nem gyakorlott lopakodó, így egyébként is kétes, hogy eljuthat-e észrevétlenül a Kékszemű háta mögé, de az elhatározás megvan benne és ügyel is lépteire és hogy takarásban maradjon.*
*Bántja a szemét a por, le kell hunyja, de karjait is föl-fölemeli az arca elé védekezőn és összehúzza magát, összerezzenve egy-egy nagyobb zajra, mintha lesoványodott végtagjai megvédhetnék bármitől is...
Aztán leér végre, s eléri azt a pontot, ahol a perem leszakadt.
Az apró törmelékkel és porral borított páncélos alakról nehezen állapítja meg elsőre, hogy él-e, hal-e, így még attól is megijed, mikor a parancsnokhelyettes számára váratlanul megmozdul.
Aztán ahogy látja őt fölállni, már eléri a megkönnyebbülés is és a hálás öröm. Hát él, sőt, lábra is bír állni!
Kiáltani volna kedve, kifejezni a megkönnyebbülését, de persze tudja, hogy ennek itt most nincs helye. Sőt, miután meggyőződött róla, hogy a parancsnokhelyettes jól van, magától értetődően húzódik vissza a perem széle és az ott hagyott ládák és dobozok mögé, anélkül, hogy akár csak a férfinak jelezné a jelenlétét.
Majd az örömét épp fölváltaná a tanácstalanság, mert így voltaképpen fölösleges volt lejönnie, csak közelebb került a vészhez, talán még haragudnának is rá, amiért lejött ide... Ám mielőtt igazán szégyellni kezdené magát, s eltervezné a következő lépését, mely egy biztonságosabbnak vélt terep felé vezeti, figyelmét eltereli a fölharsanó kiáltás...
Aztán csönd is lesz, nagy csönd, mintha mindenki feltétlenül engedelmeskedne ennek a parancsnak.
Garsin lélegzetét visszafogva, nagyon óvatosan fordul és mozdul, hogy két láda között kileshessen az eseményekre.
Ledöbbenti, amit lát. A földre roskadt alakok élnek, ezt látja, de mégis mind nyugton marad...
Bár ő maga nem sokat fogott fel abból, ami velük történt az ide érkezésük napján, de rabságuk ideje alatt elmagyarázták már neki, hogy a parancsnokhelyettest mi kényszerítette aznap földre. Ő azt hitte, a férfinek valamiféle rohama, betegsége volt, de azóta tudja, hogy az is varázslat volt. És az a nyaklánc a forrása a mágiának, azt mondták... A nyaklánc, amit a Kékszemű visel.
Garsin azt hiszi, most is erről van szó, és eléggé meg is rémíti, hogy a Kékszemű egyszerre ennyi célpontot képes azzal a tárggyal sakkban tartani. Mindeddig ugyanis úgy hitték, egyszerre csak egy embert tud így mozgásképtelenné tenni és kínozni.
Hogy a földön térdeplők nem szenvednek, azt jelenleg nem észleli és tudatosítja, túlságosan ideges, hogy ilyen részletekre figyeljen, de még ha figyelne is, valószínűleg könnyen összekeverhetné a vergődő, szabadulni akaró arckifejezéseket a kínlódóval.
Az is csak néhány pillanat múltán jut el a tudatáig, hogy ő maga nem került a varázslat hatása alá. Bár nehéznek érzi a testét, ezt könnyen írja a megpróbáltatások számlájára és képes még mozogni... De vajon miért? Talán mert őt nem látja a Kékszemű?
Ez utóbbi gondolatra inkább a saját szemét is leveszi a férfiről, mert tart tőle, hogy valahogy őt is megbűvöli, ha nézi.
De mi lesz most? És miért bántja a férfi a saját embereit is?
Garsin elég tapasztalatlan, és szerény körülményei nem engedték meg, hogy fejlessze magát és ezt meg tudja csillogtatni, de alapvetően jó értelmi képességekkel bír. Gyanússá válik számára ez a körülmény, mert hát az volna az értelmes lépés, hogy a Kékszemű a sajátjait támogassa. Magában úgy okoskodik, hogy a Kékszemű nyilván nem tud ilyen pontosan "célozni", ezért kerített a hátasa alá mindenkit, akit csak látott. Egyúttal a férfi testtartásának is tulajdonít jelentőséget. Talán ő sem mozdulhat, amíg varázsol?
A kétségbeesett lány fejében csak úgy szaladnak a gondolatok, anélkül, hogy igazán nyomon követné saját eszmefuttatásait.
A résen át látja a hozzá legközelebb eső Bredocot is, ahogy küzd, hogy talpra álljon. Hát persze, ha itt veszítenek, akkor minden fölösleges volt és ugyanoda kerülnek vissza, ha egyáltalán életben hagyják őket...
Garsin néhány pillanatra belesüpped a reménytelenségbe, mert annyira megszokta már, hogy tehetetlen, hogy hirtelen eszébe sem jut, hogy valamit tehetne, és hogy jelen pillanatban tényleg ő az egyetlen, aki bármit is csinálhat. De a parancsnokhelyettes vívódását látva ráeszmél erre és elfogja a tenni akarás.
De mit? Mit tehetne?
Úgy szeretné, ha volna valaki, aki megmondaná! Bredoc és Soreyl biztosan tudnák, hogy mit csináljanak!
Száját összeszorítva vesz egy mély levegőt és próbálja elképzelni, a férfiak mit tennének, de közben valójában már ott van a gondolat a fejében... A Kékszemű. Őt kellene valahogy "kiiktatni".
De hogy?
Amint elkezdi komolyan venni a saját elhatározását, egyfajta bátorság is elönti és összeszedettebb lesz.
Körülnéz, fölméri a terepet és amit első pillantásra reménytelennek lát, abban most észrevesz bizonyos - nem túl kecsegtető, de - lehetőségeket.
Ez a perem, ha jól látja és jól emlékszik, körbefutja az alsóbb szintet. A Kékszemű háta mögött is ott vezet...
Vajon el tudna jutni hozzá észrevétlenül, ha körbemegy? Vajon rá tudná vetni magát odaföntről, vagy legalább meg tudná zavarni, a háta mögé kerülve?
Nem volna meglepő, ha az ötletét nevetségesnek találná a külső szemlélő, még ő maga sem hisz benne igazán, de miközben nem lát maga előtt ígéretesebb lehetőséget, s nincs veszítenivalója sem... rászánja magát, hogy valóra váltsa ezt a gyermeteg elképzelést.
A félelem vele marad, állandó társként, de a kezeit ezúttal nem köti meg és a kitűzött cél ad egy kis tudatosságot és összeszedettséget tetteinek és mozdulatainak.
Kését óvatosan leteszi egy pillanatra, majd a kötényét oldja ki lassan, hogy aztán leengedje a földre olyan halkan, ahogy csak tudja. Nem szeretné, ha a zsebeibe tömött kulcsok zörgése árulná el. Ha ezzel végzett és eddig nem fedezték föl, úgy ismét magához veszi a kését, majd elindul körbe, a másik irányba, mint amelyiken érkezett, mert a leszakadt peremrészen még kisebb eséllyel jutna át észrevétlen. Nem gyakorlott lopakodó, így egyébként is kétes, hogy eljuthat-e észrevétlenül a Kékszemű háta mögé, de az elhatározás megvan benne és ügyel is lépteire és hogy takarásban maradjon.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-04 17:17:45
Üzenet elküldve: 2020-11-04 17:17:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredocnak nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy egyáltalán fel tudjon tápászkodni, fogát csikorgatva tudja csak magát függőlegesbe erőszakolni, s talán csak Eeyr kegye mentette meg a komolyabb sérülésektől. A szíve úgy dobog, mintha legalább egy tucat kanca nyargalna a mellkasában, arca a kosztól és a vértől, a szakállával összevegyülve és a csapzott hajával úgy tűnhet, akár egy vadállat. Egyedül szemében lobog még az értelem lángja, halványan ugyan, de ott van. A haramiák természetesen kiszúrták a hatalmas robajt, s az azzal járó törmelékeket is, az óriás tombolása sem enyhül, elég kilátástalannak tűnik a helyzet. ~Talán ha sikerülne kiiktatni az óriást, s valahogy elbánni a többivel, ha nem is sokan, de páraknak sikerülhetne kijutni. És Garsin...~ Igyekszik a leghidegebb fejjel végiggondolni a lehetőségeket, és az esetleges stratégiákat, hogy hogy is lehetne a legjobban kimászni ebből a szarkupacból, amiben vannak. A lényeg, hogy a szar ne kússzon fel a szájukig. Ám éppen, mikor igyekezne valószínűleg rongyos élete utolsó tetteit végrehajtani, egy ismerős hang zengi be a teret.*
-Hogy az a...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a láthatatlan erő a földre taszítja. Ismét. Legalábbis ő azt hiszi, hogy ez ugyanaz az erő, ami korábban elbánt vele, hisz sok mindennek nevezhető a parancsnokhelyettes, de a mágiában jártasnak semmiképp. Neki ezek a hókuszpókuszok mind egyre mennek. Elméje tudja, hogy hiába is próbálna küzdeni ezzel a nem e-világi erővel, úgysem szabadulhat, de teste egyszerűen nem képes ezt elfogadni, s izmai önkéntelenül rándulnak görcsbe a hasztalan erőfeszítéstől. Hörög, akár egy csapdába esett farkas, a nyál is kicsordul szájából, erei egyre csak vastagodnak egész testén, ahogy próbál kivergődni a legyűrhetetlen béklyóból, valószínűleg mindhiába.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.04 17:18:46
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredocnak nem kis erőfeszítésbe kerül, hogy egyáltalán fel tudjon tápászkodni, fogát csikorgatva tudja csak magát függőlegesbe erőszakolni, s talán csak Eeyr kegye mentette meg a komolyabb sérülésektől. A szíve úgy dobog, mintha legalább egy tucat kanca nyargalna a mellkasában, arca a kosztól és a vértől, a szakállával összevegyülve és a csapzott hajával úgy tűnhet, akár egy vadállat. Egyedül szemében lobog még az értelem lángja, halványan ugyan, de ott van. A haramiák természetesen kiszúrták a hatalmas robajt, s az azzal járó törmelékeket is, az óriás tombolása sem enyhül, elég kilátástalannak tűnik a helyzet. ~Talán ha sikerülne kiiktatni az óriást, s valahogy elbánni a többivel, ha nem is sokan, de páraknak sikerülhetne kijutni. És Garsin...~ Igyekszik a leghidegebb fejjel végiggondolni a lehetőségeket, és az esetleges stratégiákat, hogy hogy is lehetne a legjobban kimászni ebből a szarkupacból, amiben vannak. A lényeg, hogy a szar ne kússzon fel a szájukig. Ám éppen, mikor igyekezne valószínűleg rongyos élete utolsó tetteit végrehajtani, egy ismerős hang zengi be a teret.*
-Hogy az a...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a láthatatlan erő a földre taszítja. Ismét. Legalábbis ő azt hiszi, hogy ez ugyanaz az erő, ami korábban elbánt vele, hisz sok mindennek nevezhető a parancsnokhelyettes, de a mágiában jártasnak semmiképp. Neki ezek a hókuszpókuszok mind egyre mennek. Elméje tudja, hogy hiába is próbálna küzdeni ezzel a nem e-világi erővel, úgysem szabadulhat, de teste egyszerűen nem képes ezt elfogadni, s izmai önkéntelenül rándulnak görcsbe a hasztalan erőfeszítéstől. Hörög, akár egy csapdába esett farkas, a nyál is kicsordul szájából, erei egyre csak vastagodnak egész testén, ahogy próbál kivergődni a legyűrhetetlen béklyóból, valószínűleg mindhiába.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.11.04 17:18:46
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-04 13:15:35
Üzenet elküldve: 2020-11-04 13:15:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc alatt beszakad a perem, ahonnan az óriásra lőtt a felette falba csapódó öntőtégely nyomán és a parancsnokhelyettes egy pillanat alatt az alsóbb szinten találja magát. Körülötte kisebb-nagyobb sziklák, törmelék, a levegőt por teszi nehézzé. A férfi a körülményekhez képest jól van, bár jó pár zúzódással gazdagodott a zuhanás nyomán. Ám él és a felszerelései is megvannak, amelyeket a fegyverraktárból szerzett. A foga alatt por csikordul, ahogy állásba tornázza magát, előtte szétszórtan a haramiák, tőle jobbra távolabb az egyre erőtlenebbül hadonászó és bömbölő óriás, átellenes oldalon pedig a Soreyllel kiegészült egykori őrök harcolnak.
A perem beszakadása és a zuhanás nem kerülte el a haramiák figyelmét sem, páran felé néznek, a por függönyén át igyekeznek kideríteni, hogy akad-e ott barát vagy ellenség.
Garsin odafent végül elszánja magát, hogy mozduljon. Valószínűleg a Bredoc alatt leszakadó peremrész is nagyban hozzájárul ehhez. A lány elszámol félelmeivel, helyzetével és a sok-sok ijedség és gátlás mögött talál magában egy kis nyugalmat, ami megacélozhatja akaratát. Hasztalannak és tehetetlennek érzi magát, akinek nincs beleszólása a körülötte zajló eseményekbe, aki képtelen alakítani a sorsukon. De rájöhet, hogy bármi is történik, bárhogyan is alakulnak a dolgok, ha nem tesz semmit, még annyira sem veheti kézbe sorsát, amennyire tehetné. Lehet, hogy keveset tud tenni, de az a kevés talán átbillentheti az egyensúly törékeny mérlegét az oldalukra. Ha még esélyt sem ad magának, akkor biztosan elrohannak mellette az események és ha majd a Kárpiton Túl el kell számolnia tetteivel, talán bánni fogja, hogy mozdulatlan maradt.
Végül Garsin elindul a leszakadt peremrész felé, ahol por száll elmosva a körvonalakat. Még a hangok is eltompulni látszanak, saját szapora lélegzetét hallja leginkább, ahogy a perem felé halad lopva, rejtőzve. Össze-összerezzen egy-egy kiáltásra, bömbölésre vagy összecsattanó acélra, de halad előre és végül eléri a peremet, ahonnan ráláthat a törmelékkel felszórt alsóbb szinte és az épp feltápászkodó, nehezen mozgó Bredocra.*
- ELÉG! *Töri meg a csatazajt egy mennydörgő hang és egyszerre mindenki, aki az alsóbb szinten áll, a felállni készülő Bredoc, Soreyl, haramiák, egykori őrök és még az óriás is, hirtelen a földre kényszerülnek, mintha láthatatlan erő szorítaná őket a talajra.
Egyedül Garsin tud mozogni és a perem rejtekéből megpillanthatja az egyik oldaljáratból előlépő Kékszeműt.
A férfi megszokott csuklyás köpenyét viseli, féltérden helyezkedik el, mindkét kezének tenyerét a földre szorítva, izzó kék szemekkel, felemelt fejjel néz a mozdulni képtelen alakokra maga előtt, akik pár pillanattal ezelőtt még élet-halál harcot vívtak egymással.
Az óriás csak bömbölni tud mozdulatlanságában, majd egy utolsó, elhaló hanggal arccal előre rogy a kőre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc alatt beszakad a perem, ahonnan az óriásra lőtt a felette falba csapódó öntőtégely nyomán és a parancsnokhelyettes egy pillanat alatt az alsóbb szinten találja magát. Körülötte kisebb-nagyobb sziklák, törmelék, a levegőt por teszi nehézzé. A férfi a körülményekhez képest jól van, bár jó pár zúzódással gazdagodott a zuhanás nyomán. Ám él és a felszerelései is megvannak, amelyeket a fegyverraktárból szerzett. A foga alatt por csikordul, ahogy állásba tornázza magát, előtte szétszórtan a haramiák, tőle jobbra távolabb az egyre erőtlenebbül hadonászó és bömbölő óriás, átellenes oldalon pedig a Soreyllel kiegészült egykori őrök harcolnak.
A perem beszakadása és a zuhanás nem kerülte el a haramiák figyelmét sem, páran felé néznek, a por függönyén át igyekeznek kideríteni, hogy akad-e ott barát vagy ellenség.
Garsin odafent végül elszánja magát, hogy mozduljon. Valószínűleg a Bredoc alatt leszakadó peremrész is nagyban hozzájárul ehhez. A lány elszámol félelmeivel, helyzetével és a sok-sok ijedség és gátlás mögött talál magában egy kis nyugalmat, ami megacélozhatja akaratát. Hasztalannak és tehetetlennek érzi magát, akinek nincs beleszólása a körülötte zajló eseményekbe, aki képtelen alakítani a sorsukon. De rájöhet, hogy bármi is történik, bárhogyan is alakulnak a dolgok, ha nem tesz semmit, még annyira sem veheti kézbe sorsát, amennyire tehetné. Lehet, hogy keveset tud tenni, de az a kevés talán átbillentheti az egyensúly törékeny mérlegét az oldalukra. Ha még esélyt sem ad magának, akkor biztosan elrohannak mellette az események és ha majd a Kárpiton Túl el kell számolnia tetteivel, talán bánni fogja, hogy mozdulatlan maradt.
Végül Garsin elindul a leszakadt peremrész felé, ahol por száll elmosva a körvonalakat. Még a hangok is eltompulni látszanak, saját szapora lélegzetét hallja leginkább, ahogy a perem felé halad lopva, rejtőzve. Össze-összerezzen egy-egy kiáltásra, bömbölésre vagy összecsattanó acélra, de halad előre és végül eléri a peremet, ahonnan ráláthat a törmelékkel felszórt alsóbb szinte és az épp feltápászkodó, nehezen mozgó Bredocra.*
- ELÉG! *Töri meg a csatazajt egy mennydörgő hang és egyszerre mindenki, aki az alsóbb szinten áll, a felállni készülő Bredoc, Soreyl, haramiák, egykori őrök és még az óriás is, hirtelen a földre kényszerülnek, mintha láthatatlan erő szorítaná őket a talajra.
Egyedül Garsin tud mozogni és a perem rejtekéből megpillanthatja az egyik oldaljáratból előlépő Kékszeműt.
A férfi megszokott csuklyás köpenyét viseli, féltérden helyezkedik el, mindkét kezének tenyerét a földre szorítva, izzó kék szemekkel, felemelt fejjel néz a mozdulni képtelen alakokra maga előtt, akik pár pillanattal ezelőtt még élet-halál harcot vívtak egymással.
Az óriás csak bömbölni tud mozdulatlanságában, majd egy utolsó, elhaló hanggal arccal előre rogy a kőre.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-03 13:50:37
Üzenet elküldve: 2020-11-03 13:50:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ahogy a perem széléhez ér, a szálló portól jó ideig nem sokat lát. Aztán kivenni véli Bredoc páncélos körvonalait a törmelékek között. De él-e még...?
Elpillant arra, amerre Soreylt sejti, s látja is, hogy a férfi elszántan harcol. Ő látszólag még épségben van.
De a parancsnokhelyettes...
Tétovázva áll odafönt, mert fél mozdulni. Fél az óriástól és hogy megint feléjük dob valamit, fél a lenti haramiáktól, vagy hogy a harcolók útjába kerül. De mit is félt voltaképpen? Az életét?
Van azon mit félteni? Az életösztöne szerint igen, ám ő most másképp vélekedik.
Mi van, ha a parancsnokhelyettes még él, csak segítségre van szüksége? Garsin nem hiszi, hogy a banditáktól ő fogja megvédeni a férfit, de ha egy törmelék rá zuhant és attól nem tud mozdulni, vagy lélegezni... ott talán tehet érte valamit. Ha ugyan él még...
A falhoz lapulva, magát összehúzva indul el lefelé a peremen, azon az oldalon, ahol Bredoc is tette. Ha a másik oldalon menne, úgy a káoszon kellene magát átverekednie és hosszabb is volna az út. Itt látja, hogy leszakadt a perem egy része, de fentről nézve nem tűnik leküzdhetetlenül magasnak, hogy egy ugrással, vagy a szélén megkapaszkodva lejusson a parancsnokhelyetteshez.
Miközben halad, szörnyen riasztják a zajok és fel van rá készülve, hogy bármikor agyoncsaphatja őt valami elhajított tárgy, ezért nem is néz máshová, inkább csak előre és lefelé a páncélos alakra. Csak legyen még életben! Csak maradjon életben!...*
*Ahogy a perem széléhez ér, a szálló portól jó ideig nem sokat lát. Aztán kivenni véli Bredoc páncélos körvonalait a törmelékek között. De él-e még...?
Elpillant arra, amerre Soreylt sejti, s látja is, hogy a férfi elszántan harcol. Ő látszólag még épségben van.
De a parancsnokhelyettes...
Tétovázva áll odafönt, mert fél mozdulni. Fél az óriástól és hogy megint feléjük dob valamit, fél a lenti haramiáktól, vagy hogy a harcolók útjába kerül. De mit is félt voltaképpen? Az életét?
Van azon mit félteni? Az életösztöne szerint igen, ám ő most másképp vélekedik.
Mi van, ha a parancsnokhelyettes még él, csak segítségre van szüksége? Garsin nem hiszi, hogy a banditáktól ő fogja megvédeni a férfit, de ha egy törmelék rá zuhant és attól nem tud mozdulni, vagy lélegezni... ott talán tehet érte valamit. Ha ugyan él még...
A falhoz lapulva, magát összehúzva indul el lefelé a peremen, azon az oldalon, ahol Bredoc is tette. Ha a másik oldalon menne, úgy a káoszon kellene magát átverekednie és hosszabb is volna az út. Itt látja, hogy leszakadt a perem egy része, de fentről nézve nem tűnik leküzdhetetlenül magasnak, hogy egy ugrással, vagy a szélén megkapaszkodva lejusson a parancsnokhelyetteshez.
Miközben halad, szörnyen riasztják a zajok és fel van rá készülve, hogy bármikor agyoncsaphatja őt valami elhajított tárgy, ezért nem is néz máshová, inkább csak előre és lefelé a páncélos alakra. Csak legyen még életben! Csak maradjon életben!...*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:34:21
Üzenet elküldve: 2020-11-03 12:34:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hatalmas öntőtégely repülni kezd, s Bredocnak vajmi kevés esélye lenne az életbenmaradásra, ha telibe találná őt. Eeyr keze azonban úgy látszik megvédi őt ettől a rettenetes haláltól, talán még akadnak tervei vele, azonban nem ússza meg ép bőrrel, ugyanis a perem beszakadni látszik. Cselekedni, vagy beszélni sincs ideje, egy pillanat alatt történik az egész, pusztán szemét hunyja be várva a véget. ~Hát ennyi lett volna? ~ Azonban nem kezd el leperegni előtte élete, bár teste minden porcikáját érzi a törmelék között, még azokat is, amiket rég elfeledett. Életben van. Bár a portól nehézkesen kap levegőt, és kínszenvedés most minden mozzanat, eszmélete is a helyén van úgy ahogy. Ahogy ki tudja venni a körülményekhez képest a haramiák mögött landolhatott, Garsint nem látja a kavalkádban, viszont az óriás tombolását nehéz nem észrevenni. ~A picsába, miből van ez? ~ Nehezen hiszi, hogy még mindig talpon van az a rohadék, de megtanulta már, hogy öreg hiba alábecsülni az ellenséget. Kész szerencse, hogy a korábban felvett pajzsot és egy kardot. Magára szíjjazott, így azok vele együtt zuhantak alá, valamint az övébe dugott tőr. Ez is több a semminél. Talán a páncélja foghatott némít az esésből, ezért lehet még életben, legalábbis ő erre gondol, álljon bármi a háttérben. Nem tudja, hogy észrevették-e, de nem hiszi, hogy elkerülné a haramiák figyelmét egy ilyen robusztus esés. Meg aztán bolond lenne ott heverészni várva a csodát
Ha van is előnye az egészből, az talán az lehet, hogy hátulról csaphat le az ellenségre, ha nem ugranak egyből a nyakába, így igyekszik minél hamarabb talpra állni, és össszeszedni minden erejét, azt a kevéskét, ami maradt, és megpróbál támadásba lendülni a legközelebbi haramiát célba véve.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hatalmas öntőtégely repülni kezd, s Bredocnak vajmi kevés esélye lenne az életbenmaradásra, ha telibe találná őt. Eeyr keze azonban úgy látszik megvédi őt ettől a rettenetes haláltól, talán még akadnak tervei vele, azonban nem ússza meg ép bőrrel, ugyanis a perem beszakadni látszik. Cselekedni, vagy beszélni sincs ideje, egy pillanat alatt történik az egész, pusztán szemét hunyja be várva a véget. ~Hát ennyi lett volna? ~ Azonban nem kezd el leperegni előtte élete, bár teste minden porcikáját érzi a törmelék között, még azokat is, amiket rég elfeledett. Életben van. Bár a portól nehézkesen kap levegőt, és kínszenvedés most minden mozzanat, eszmélete is a helyén van úgy ahogy. Ahogy ki tudja venni a körülményekhez képest a haramiák mögött landolhatott, Garsint nem látja a kavalkádban, viszont az óriás tombolását nehéz nem észrevenni. ~A picsába, miből van ez? ~ Nehezen hiszi, hogy még mindig talpon van az a rohadék, de megtanulta már, hogy öreg hiba alábecsülni az ellenséget. Kész szerencse, hogy a korábban felvett pajzsot és egy kardot. Magára szíjjazott, így azok vele együtt zuhantak alá, valamint az övébe dugott tőr. Ez is több a semminél. Talán a páncélja foghatott némít az esésből, ezért lehet még életben, legalábbis ő erre gondol, álljon bármi a háttérben. Nem tudja, hogy észrevették-e, de nem hiszi, hogy elkerülné a haramiák figyelmét egy ilyen robusztus esés. Meg aztán bolond lenne ott heverészni várva a csodát
Ha van is előnye az egészből, az talán az lehet, hogy hátulról csaphat le az ellenségre, ha nem ugranak egyből a nyakába, így igyekszik minél hamarabb talpra állni, és össszeszedni minden erejét, azt a kevéskét, ami maradt, és megpróbál támadásba lendülni a legközelebbi haramiát célba véve.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-11-02 12:17:36
Üzenet elküldve: 2020-11-02 12:17:36
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A peremen haladva egy alkalmas helyen Bredoc letámasztja a nehéz számszeríjat és az óriást veszi célba. A lövedék a gyomrán találja el a behemótot, de úgy tűnik, hogy ez is kevés, hogy megállítsa. A súlyos, embermagas öntőtégelyt a férfi felé hajítja, vaskos ajkát bömbölés hagyja el, apró, őrülettől csillogó tekintete megsebzőjét keresi.
A parancsnokhelyettes, ha eddig rejtve is maradt volna, most buzdító kiáltásával biztosan felhívja magára a figyelmet. De nincs ideje megnézni, hatott-e a bátorítás, mert az öntőtégely szeli át a levegőt arra, ahol áll. Szerencséjére a célt eltéveszti, az öntőtégely pár méterre tőle szakítja be az egyik sziklába vájt tárna falát, elkerülve Bredocot, megremegtetve a sziklát körülötte. A leomló falrésztől viszont leszakad az a peremrész is ahol áll, így a parancsnokhelyettes lezuhan arra a szinte, ahol a harc folyik. Kisebb-nagyobb sziklák záporoznak körültte, de hála Eeyrnek, viszonylagos épségben ér földet odalent.
Soreyl közben a másik oldalról veti magát a küzdelembe, az egyik egykori őrrel hadakozó haramiát meglepetésből azonnal harcképtelenné teszi, aztán kardja összecsap a megmaradt ellenség egyik tagjával. Az őrök, a valódi őrök, talán a csapat okozta meglepetésnek hála, megvetik lábukat és visszaszorítják a haramiákat.
Az óriás gyomorsebéből bőven ömlik a sűrű, fekete vér, egyre erőtlenebbül hadonászik karjával, de még nem dőlt ki.
Garsin egyedül marad a feljárónál, szinte a földbe gyökerezik a félelemtől és a körülötte arató halál fagyos érintésétől. A lenti csatazaj, az óriás bömbölése és az elhajított öntőtégely nyomán beszakadó fal sokszoros erővel dübörög a fülében. Ám valahogyan legyőzi félelmét és kibotorkál a peremre, hogy láthassa társait. Soreyl a kiszabadult őrök oldalán küzd, még úgy tűnik, nem kapott sebet, Bredocnak pedig sikerült elkerülnie a fél dobott tárgyat, de leszakad a perem azon része, ahol állt és a férfi lezuhanni látszik az alsóbb szintre. A portól és törmeléktől nehezen lehet onnan kivenni, túlélte-e.
Bredoc maga tudja odalent a törmelék között fekve, hogy él. Fáj mindene, a korábbi erő elillanni látszik, a szája megtelik porral, köhögésre ingerli, csikorog a foga alatt. De még él.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A peremen haladva egy alkalmas helyen Bredoc letámasztja a nehéz számszeríjat és az óriást veszi célba. A lövedék a gyomrán találja el a behemótot, de úgy tűnik, hogy ez is kevés, hogy megállítsa. A súlyos, embermagas öntőtégelyt a férfi felé hajítja, vaskos ajkát bömbölés hagyja el, apró, őrülettől csillogó tekintete megsebzőjét keresi.
A parancsnokhelyettes, ha eddig rejtve is maradt volna, most buzdító kiáltásával biztosan felhívja magára a figyelmet. De nincs ideje megnézni, hatott-e a bátorítás, mert az öntőtégely szeli át a levegőt arra, ahol áll. Szerencséjére a célt eltéveszti, az öntőtégely pár méterre tőle szakítja be az egyik sziklába vájt tárna falát, elkerülve Bredocot, megremegtetve a sziklát körülötte. A leomló falrésztől viszont leszakad az a peremrész is ahol áll, így a parancsnokhelyettes lezuhan arra a szinte, ahol a harc folyik. Kisebb-nagyobb sziklák záporoznak körültte, de hála Eeyrnek, viszonylagos épségben ér földet odalent.
Soreyl közben a másik oldalról veti magát a küzdelembe, az egyik egykori őrrel hadakozó haramiát meglepetésből azonnal harcképtelenné teszi, aztán kardja összecsap a megmaradt ellenség egyik tagjával. Az őrök, a valódi őrök, talán a csapat okozta meglepetésnek hála, megvetik lábukat és visszaszorítják a haramiákat.
Az óriás gyomorsebéből bőven ömlik a sűrű, fekete vér, egyre erőtlenebbül hadonászik karjával, de még nem dőlt ki.
Garsin egyedül marad a feljárónál, szinte a földbe gyökerezik a félelemtől és a körülötte arató halál fagyos érintésétől. A lenti csatazaj, az óriás bömbölése és az elhajított öntőtégely nyomán beszakadó fal sokszoros erővel dübörög a fülében. Ám valahogyan legyőzi félelmét és kibotorkál a peremre, hogy láthassa társait. Soreyl a kiszabadult őrök oldalán küzd, még úgy tűnik, nem kapott sebet, Bredocnak pedig sikerült elkerülnie a fél dobott tárgyat, de leszakad a perem azon része, ahol állt és a férfi lezuhanni látszik az alsóbb szintre. A portól és törmeléktől nehezen lehet onnan kivenni, túlélte-e.
Bredoc maga tudja odalent a törmelék között fekve, hogy él. Fáj mindene, a korábbi erő elillanni látszik, a szája megtelik porral, köhögésre ingerli, csikorog a foga alatt. De még él.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:27:40
Üzenet elküldve: 2020-10-31 13:27:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Egyedül marad. Reszkető szívvel figyeli, ahogy a két férfi elindul egy-egy irányba, mintha ketten szándékoznának bekeríteni és legyőzni a lenti káoszt.
Beljebb húzódik, újabb feléjük repülő tárgytól tartva, illetve hogy egyszerre tarthassa szemmel a felfelé vezető lépcsőket és a lenti eseményeket.
Kicsit el is veszíti a cselekmények folytonosságát, mert épp fölfelé néz a lépcsősor vége felé, mikor az óriás felüvölt. A hasában lévő nyilat látva hamar összerakja, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt.
Aztán döbbent borzalommal nézi végig, ahogy a behemót egyszerűen kilapítja az egyik haramiát, majd... Még hallja Bredoc bátorító kiáltását és látja repülni az öntőtégelyt, ami épp csak az előbb zúzott szét valaki mást.
Nem jön ki hang a torkán, de már az eddigiektől az ájulás kerülgette, egy pillanatra meg kell támaszkodnia a falban. Aztán a következőben, ha a csattanásból már tudhatja, hogy a méretes tárgy becsapódott, mégis összeszedi magát és közelebb botorkál a perem széléhez, hogy lenézzen... Képzeletében már az összezúzott parancsnokhelyettest látja, de épp ezért kell róla meggyőződnie a saját szemeivel.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.31 13:29:32
*Egyedül marad. Reszkető szívvel figyeli, ahogy a két férfi elindul egy-egy irányba, mintha ketten szándékoznának bekeríteni és legyőzni a lenti káoszt.
Beljebb húzódik, újabb feléjük repülő tárgytól tartva, illetve hogy egyszerre tarthassa szemmel a felfelé vezető lépcsőket és a lenti eseményeket.
Kicsit el is veszíti a cselekmények folytonosságát, mert épp fölfelé néz a lépcsősor vége felé, mikor az óriás felüvölt. A hasában lévő nyilat látva hamar összerakja, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt.
Aztán döbbent borzalommal nézi végig, ahogy a behemót egyszerűen kilapítja az egyik haramiát, majd... Még hallja Bredoc bátorító kiáltását és látja repülni az öntőtégelyt, ami épp csak az előbb zúzott szét valaki mást.
Nem jön ki hang a torkán, de már az eddigiektől az ájulás kerülgette, egy pillanatra meg kell támaszkodnia a falban. Aztán a következőben, ha a csattanásból már tudhatja, hogy a méretes tárgy becsapódott, mégis összeszedi magát és közelebb botorkál a perem széléhez, hogy lenézzen... Képzeletében már az összezúzott parancsnokhelyettest látja, de épp ezért kell róla meggyőződnie a saját szemeivel.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.31 13:29:32
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-30 23:41:37
Üzenet elküldve: 2020-10-30 23:41:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Soreyl szeméből visszatetsző tekintet némi bátorságot önt Bredoc szívébe, s a kimondott szavak csak még jobban ráerősítenek erre. Ugyan aggódik Garsin miatt, de jelenleg úgy hiszi, hogy amíg nem kerül a frontvonalba, idefent nem eshet baja, legalábbis ezzel nyugtatja magát, ebben tud bízni. Ahogy a peremen egyre inkább közelebb jut, és egyre inkább fokozódik a szívverése. Szinte a fülében hallja, a torka majd szétrobban. Minden egyes mozdulattal esélyesebb, hogy észreveszik, s afelől kétsége sincs, hogyha sikerül ellőnie a nyílvesszőt, akkor biztosan megtörténik. Soreyl másfelé indul, ez sem rossz ötlet, így legalább ő még nagyobb meglepetést tud okozni, ha a helyzet úgy alakul. ~Csak még pár lépés!~ Lát egy alkalmasnak látszó dobozt, amin viszonylag stabilan meg tudja támasztani a számszeríjat, a kezénél biztosan stabilabban. Letérdel, behelyezi a halált osztó lőszert, és tüzel. Az acél egy szempillantás alatt suhan át a levegőn, bár Bredoc fél, hogy a szegényes célzási képességei most kárára válnak, de sikerül eltalálnia a behemótot! Most bizonyára feltűnhet többeknek odalent, hogy mégis honnan a francból, és legfőképpen ki igyekszik ellapátolni az óriási szarkupacot az útból. A gyomrát találja el, nem tudni mennyire súlyos, Bredoc csak bízni tud benne, hogy halálos a seb, vagy legalább a többiek így már elbírnak vele. Talán egy lélegzetvételnyi ideje van, amíg az óriás reagálni tudna, így a korábbi gondolata jut eszébe, hogy így már úgy is tudni fogják, hogy ott van, legalább megpróbál valami hasznot húzni belőle, ha van rá ideje.*
-Ne adjátok fel!
*Mennydörgő hangja bezengheti a tárnát, ahogy szinte üvölt a társainak. Talán sikerül némi lelket önteni beléjük. Épp ekkor már csak arra lesz figyelmes, hogy egy igen nagy tárgy repül felé, s nem kérdéses, hogy kinek a keze nyomán. A számszeríjat azonnal eldobja, sőt, inkább csak elengedi, s ahogy teste reagálni tud megpróbál elugrani oldalra, hogy kikerülje.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A Soreyl szeméből visszatetsző tekintet némi bátorságot önt Bredoc szívébe, s a kimondott szavak csak még jobban ráerősítenek erre. Ugyan aggódik Garsin miatt, de jelenleg úgy hiszi, hogy amíg nem kerül a frontvonalba, idefent nem eshet baja, legalábbis ezzel nyugtatja magát, ebben tud bízni. Ahogy a peremen egyre inkább közelebb jut, és egyre inkább fokozódik a szívverése. Szinte a fülében hallja, a torka majd szétrobban. Minden egyes mozdulattal esélyesebb, hogy észreveszik, s afelől kétsége sincs, hogyha sikerül ellőnie a nyílvesszőt, akkor biztosan megtörténik. Soreyl másfelé indul, ez sem rossz ötlet, így legalább ő még nagyobb meglepetést tud okozni, ha a helyzet úgy alakul. ~Csak még pár lépés!~ Lát egy alkalmasnak látszó dobozt, amin viszonylag stabilan meg tudja támasztani a számszeríjat, a kezénél biztosan stabilabban. Letérdel, behelyezi a halált osztó lőszert, és tüzel. Az acél egy szempillantás alatt suhan át a levegőn, bár Bredoc fél, hogy a szegényes célzási képességei most kárára válnak, de sikerül eltalálnia a behemótot! Most bizonyára feltűnhet többeknek odalent, hogy mégis honnan a francból, és legfőképpen ki igyekszik ellapátolni az óriási szarkupacot az útból. A gyomrát találja el, nem tudni mennyire súlyos, Bredoc csak bízni tud benne, hogy halálos a seb, vagy legalább a többiek így már elbírnak vele. Talán egy lélegzetvételnyi ideje van, amíg az óriás reagálni tudna, így a korábbi gondolata jut eszébe, hogy így már úgy is tudni fogják, hogy ott van, legalább megpróbál valami hasznot húzni belőle, ha van rá ideje.*
-Ne adjátok fel!
*Mennydörgő hangja bezengheti a tárnát, ahogy szinte üvölt a társainak. Talán sikerül némi lelket önteni beléjük. Épp ekkor már csak arra lesz figyelmes, hogy egy igen nagy tárgy repül felé, s nem kérdéses, hogy kinek a keze nyomán. A számszeríjat azonnal eldobja, sőt, inkább csak elengedi, s ahogy teste reagálni tud megpróbál elugrani oldalra, hogy kikerülje.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-30 13:04:08
Üzenet elküldve: 2020-10-30 13:04:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig is Bredocot tekintették vezetőnek, most sincs másképp. Soreyl kardja sikertelen megtalálása felett érzett dühe nehezen hagyja tisztán gondolkodni. Érthető is, hisz azt hitte, régi cimborájával kiegészülhet most.
A fegyverraktárt elhagyva a folyosó végéről kilesve valóban az őskáoszt pillantják meg. Az óriás tombolása jól felismerhető, mindkét csapatnak meggyűlik a baja vele. Nem csak egymással, de olykor az óriással is fel kell venniük a harcot. Ám a tervük eredményesnek tűnik fentről, a meglepetés ereje még kitartani látszó zavart szült a haramiák rendszerében.
Garsinnak és a két férfinek kézzel fogható esélyük van, hogy kereket oldhassanak és végre kiszabadulhassanak a fogságból. A szabadság felé vezető lépcső ott emelkedik előttük, csak rá kell lépniük az első fokára. A káoszban talán észre sem venné őket senki.
Bredoc és Soreyl tekintete valóban összeakad, a lovag szemében sincs más, mint az övében.*
- Nem hagyhatjuk itt őket. *Mondja a férfi a parancsnokhelyettes ki nem mondott kérdésére. A lány is kap egy pillantást és az ő tekintetéből sem tud kiolvasni ellenkezést. A továbbiak csaknem szavak nélkül döntődnek el.
Bredoc megfelelő helyet keres, de minden lépéssel nő a lelepleződés veszélye. Soreyl a másik irányba indul el a fal mellett igyekezve látatlan maradni, Garsin pedig dönthet, hogy maga is megindul választva egy irányt vagy marad a felső szintre vezető lépcső mellett. Rá sokkal bénítóbb hatással van az odalent arató halál, mint a férfiakra. Szinte béklyót vet a bokáira.
Bredoc közben talál egy megfelelőnek tetsző helyet, ahol ki tudja támasztani egy ládán a súlyos számszeríjat. Az acélsodrony feszül, az alkarnyi lövedék a helyén. Mély levegő és a férfi lőni készül a tomboló óriásra. Amikor elhúzza a ravaszt, a fegyver szinte meg sem mozdul, halálos nyila az óriás felé reppen. A lövés a gyomrán találja el a célpontot és mélyen a testébe fúródik. A behemót fájdalmasan felordít, a kezében lévő súlyos vas öntőtégellyel a haragosan a földbe lapít egy haramiát, majd a tégelyt Bredoc felé hajítja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Eddig is Bredocot tekintették vezetőnek, most sincs másképp. Soreyl kardja sikertelen megtalálása felett érzett dühe nehezen hagyja tisztán gondolkodni. Érthető is, hisz azt hitte, régi cimborájával kiegészülhet most.
A fegyverraktárt elhagyva a folyosó végéről kilesve valóban az őskáoszt pillantják meg. Az óriás tombolása jól felismerhető, mindkét csapatnak meggyűlik a baja vele. Nem csak egymással, de olykor az óriással is fel kell venniük a harcot. Ám a tervük eredményesnek tűnik fentről, a meglepetés ereje még kitartani látszó zavart szült a haramiák rendszerében.
Garsinnak és a két férfinek kézzel fogható esélyük van, hogy kereket oldhassanak és végre kiszabadulhassanak a fogságból. A szabadság felé vezető lépcső ott emelkedik előttük, csak rá kell lépniük az első fokára. A káoszban talán észre sem venné őket senki.
Bredoc és Soreyl tekintete valóban összeakad, a lovag szemében sincs más, mint az övében.*
- Nem hagyhatjuk itt őket. *Mondja a férfi a parancsnokhelyettes ki nem mondott kérdésére. A lány is kap egy pillantást és az ő tekintetéből sem tud kiolvasni ellenkezést. A továbbiak csaknem szavak nélkül döntődnek el.
Bredoc megfelelő helyet keres, de minden lépéssel nő a lelepleződés veszélye. Soreyl a másik irányba indul el a fal mellett igyekezve látatlan maradni, Garsin pedig dönthet, hogy maga is megindul választva egy irányt vagy marad a felső szintre vezető lépcső mellett. Rá sokkal bénítóbb hatással van az odalent arató halál, mint a férfiakra. Szinte béklyót vet a bokáira.
Bredoc közben talál egy megfelelőnek tetsző helyet, ahol ki tudja támasztani egy ládán a súlyos számszeríjat. Az acélsodrony feszül, az alkarnyi lövedék a helyén. Mély levegő és a férfi lőni készül a tomboló óriásra. Amikor elhúzza a ravaszt, a fegyver szinte meg sem mozdul, halálos nyila az óriás felé reppen. A lövés a gyomrán találja el a célpontot és mélyen a testébe fúródik. A behemót fájdalmasan felordít, a kezében lévő súlyos vas öntőtégellyel a haragosan a földbe lapít egy haramiát, majd a tégelyt Bredoc felé hajítja.*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-26 17:35:04
Üzenet elküldve: 2020-10-26 17:35:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A folyosó végére érve bár még mindig fél, de muszáj közelebb mennie az emelet széléhez, hogy lelásson a csatára... Próbál kivenni ismerős arcokat a még harcolók és az elesettek között, de maga az óriás is rabul ejti tekintetét néhány hosszú, megdöbbent pillanatra. Még sosem látott hozzá hasonlót... Óriást már talán, de nem ilyen hatalmasat.
A lenti káosz és vérengzés innen nézve távolinak, szinte álomszerűnek tűnik, persze tisztában van vele, hogy a valóságot látja, épp csak az elméje is keresi már a menekülőutat.
Aztán érkezik egy hatalmas csattanás a közelükben, amitől Garsin ösztönösen rándul össze, majd a szemébe pattant portól és apró törmeléktől elvakulva, összezavarodva és köhögve néz körül, igyekszik fölfogni, hogy mi történt és hogy a két férfi rendben van-e...
Szerencsére a csille nem őket találta el, csak a falat a járat vége mellett. Bredoc káromkodik, Garsin meg szinte még fel sem mérte a terepet és a lehetőségeiket, de talán mindegy is. Egyedül aligha mozdulna bármerre is, a parancsnokhelyettes pedig már döntött.
Szavait hallva, ha a lány nem is lesz bátrabb, de megért valamennyit a hősiességből és becsületességből, ami tiszteletet ébreszt benne és a vágyat, hogy ő is a férfihoz hasonlatos lehessen. Persze a helyzete reménytelen, hiszen túl gyenge ahhoz, hogy bármit is tehessen. Így csak áll a nagy események között, egyszerű, gyáva, de egyébként is tehetetlen megfigyelőként, ügyelve rá, hogy legalább akadályt és hátráltatást ne jelentsen a két férfinak.
Tekintete odatéved a felfelé vezető járat felé is azért, de nem vágyódásból, hisz odafent sem várja semmi, egyedül nem vágyik megmenekedni... Nem, ő azt találja ki saját feladatának, hogy "fedezze" a többieket az onnan esetlegesen érkező veszélytől, ami persze csak figyelmeztetést jelent.*
*A folyosó végére érve bár még mindig fél, de muszáj közelebb mennie az emelet széléhez, hogy lelásson a csatára... Próbál kivenni ismerős arcokat a még harcolók és az elesettek között, de maga az óriás is rabul ejti tekintetét néhány hosszú, megdöbbent pillanatra. Még sosem látott hozzá hasonlót... Óriást már talán, de nem ilyen hatalmasat.
A lenti káosz és vérengzés innen nézve távolinak, szinte álomszerűnek tűnik, persze tisztában van vele, hogy a valóságot látja, épp csak az elméje is keresi már a menekülőutat.
Aztán érkezik egy hatalmas csattanás a közelükben, amitől Garsin ösztönösen rándul össze, majd a szemébe pattant portól és apró törmeléktől elvakulva, összezavarodva és köhögve néz körül, igyekszik fölfogni, hogy mi történt és hogy a két férfi rendben van-e...
Szerencsére a csille nem őket találta el, csak a falat a járat vége mellett. Bredoc káromkodik, Garsin meg szinte még fel sem mérte a terepet és a lehetőségeiket, de talán mindegy is. Egyedül aligha mozdulna bármerre is, a parancsnokhelyettes pedig már döntött.
Szavait hallva, ha a lány nem is lesz bátrabb, de megért valamennyit a hősiességből és becsületességből, ami tiszteletet ébreszt benne és a vágyat, hogy ő is a férfihoz hasonlatos lehessen. Persze a helyzete reménytelen, hiszen túl gyenge ahhoz, hogy bármit is tehessen. Így csak áll a nagy események között, egyszerű, gyáva, de egyébként is tehetetlen megfigyelőként, ügyelve rá, hogy legalább akadályt és hátráltatást ne jelentsen a két férfinak.
Tekintete odatéved a felfelé vezető járat felé is azért, de nem vágyódásból, hisz odafent sem várja semmi, egyedül nem vágyik megmenekedni... Nem, ő azt találja ki saját feladatának, hogy "fedezze" a többieket az onnan esetlegesen érkező veszélytől, ami persze csak figyelmeztetést jelent.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:48:48
Üzenet elküldve: 2020-10-26 16:48:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszületik az elhatározás, úgy tűnik, hogy a nehéz döntések nem kerülik el a hármast, s Bredoc kívánja ezt a legkevésbé, mégis úgy érzi, hogy az ő vállára nehezedik súlyos teherként a felelősség a többiek életéért, és a döntésekért is, melyeket meg kell hozni. Sikerül a monstrum fegyvert működőképessé tenné, s elindulnak a zaj irányába. Nem telik el sok idő, hogy lelássanak egy alsóbb szintre, s társaikat, a haramiákat, és az órást is egyszerre egy szörnyű és véres kavalkádba kuszálódni. Nehéz is kivenni, hogy ki kivel van, élettelen testek hevernek a földön, s úgy látszik, hogy mindenki foggal-körömmel harcol. ~A picsába! De legalább még élnek!~*
-De legalább még élnek!
*Ezt hangosan is ki kell, hogy mondja, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre őket a lentiek. Ekkor újabb zajt hallanak a mellettük csapódó csille okozta robajt, mely beteríti őket porral és füsttel. Ekkortájt fedezi fel a parancsnokhelyettes a felfelé vezető lépcsőt, s ismét egy borzasztó döntés elé kényszerül. Hagyják-e hátra társaikat, a talán már szabadságot jelentő útra térve, vagy ne használják ki az alkalmat, míg még észrevétlenek, és próbáljanak segíteni nekik.*
-A francba is!
*Szisszen fel Bredoc, s szinte a szíve szakad meg, ahogy Garsinra néz. Soreyl tekintetét is keresi, de úgy hiszi, hogy ugyanazt láthatja benne, mint amit a sajátjában látna, ha bele tudna nézni.*
-Lehet, hogyha most elmenekülnénk, nagyobb eséllyel élnénk túl, de a picsába is, nem tudnék soha tükörbe nézni.
*Azzal lendületet véve kezd el mozogni azon a járaton, mely körbeöleli az alsóbb szinten, s igyekszik arra az oldalra kerülni, ahol az egykori őrök lehetnek. Ha lehetőséget lát, tiszta célpontot, akadálymentesen az óriásra, úgy a böszme számszeríjat készenlétbe helyezi, letérdel, hogy biztosabb legyen a tartása, egy nagy sóhaj, kifújás, és lő. Ha le tudná teríteni a behemótot, talán a társai már meg tudnának küzdeni a haramiákkal, legalábbis sokkal tisztább lenne a helyzet. Közben azt latolgatja, hogy a láncokon fel tudnának-e mászni hozzájuk a többiek.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 16:49:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Megszületik az elhatározás, úgy tűnik, hogy a nehéz döntések nem kerülik el a hármast, s Bredoc kívánja ezt a legkevésbé, mégis úgy érzi, hogy az ő vállára nehezedik súlyos teherként a felelősség a többiek életéért, és a döntésekért is, melyeket meg kell hozni. Sikerül a monstrum fegyvert működőképessé tenné, s elindulnak a zaj irányába. Nem telik el sok idő, hogy lelássanak egy alsóbb szintre, s társaikat, a haramiákat, és az órást is egyszerre egy szörnyű és véres kavalkádba kuszálódni. Nehéz is kivenni, hogy ki kivel van, élettelen testek hevernek a földön, s úgy látszik, hogy mindenki foggal-körömmel harcol. ~A picsába! De legalább még élnek!~*
-De legalább még élnek!
*Ezt hangosan is ki kell, hogy mondja, lehetőleg úgy, hogy ne vegyék észre őket a lentiek. Ekkor újabb zajt hallanak a mellettük csapódó csille okozta robajt, mely beteríti őket porral és füsttel. Ekkortájt fedezi fel a parancsnokhelyettes a felfelé vezető lépcsőt, s ismét egy borzasztó döntés elé kényszerül. Hagyják-e hátra társaikat, a talán már szabadságot jelentő útra térve, vagy ne használják ki az alkalmat, míg még észrevétlenek, és próbáljanak segíteni nekik.*
-A francba is!
*Szisszen fel Bredoc, s szinte a szíve szakad meg, ahogy Garsinra néz. Soreyl tekintetét is keresi, de úgy hiszi, hogy ugyanazt láthatja benne, mint amit a sajátjában látna, ha bele tudna nézni.*
-Lehet, hogyha most elmenekülnénk, nagyobb eséllyel élnénk túl, de a picsába is, nem tudnék soha tükörbe nézni.
*Azzal lendületet véve kezd el mozogni azon a járaton, mely körbeöleli az alsóbb szinten, s igyekszik arra az oldalra kerülni, ahol az egykori őrök lehetnek. Ha lehetőséget lát, tiszta célpontot, akadálymentesen az óriásra, úgy a böszme számszeríjat készenlétbe helyezi, letérdel, hogy biztosabb legyen a tartása, egy nagy sóhaj, kifújás, és lő. Ha le tudná teríteni a behemótot, talán a társai már meg tudnának küzdeni a haramiákkal, legalábbis sokkal tisztább lenne a helyzet. Közben azt latolgatja, hogy a láncokon fel tudnának-e mászni hozzájuk a többiek.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.26 16:49:05
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-26 14:38:19
Üzenet elküldve: 2020-10-26 14:38:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A fegyverraktárban valóban nem tartanak semmiféle bájitalt, a csapat egyetlen tagja sem talál ilyesmit. Fegyver az akad bőven, páncél és pajzs is, de fiola egy sem.
Míg Bredoc a lővájatba illeszti a valóban súlyos és vaskos nyílvesszőt, addig kitárgyalhatják, hogy merre tovább. Az a javaslat hangzik el a parancsnokhelyettes részéről, hogy arra menjenek tovább, amerről a csatazajt is hallják. Más lehetőség nemigen kínálkozik, hacsak arra nem akarnak indulni, amerre a kapitány elszaladt.
Garsin némán hallgatja a döntéseket, ujjai közt szorongatja kését, egyetlen fegyverét, amitől bátorságot és határozottságot várna. Senki sem hibáztatná őt, valóban akadnának olyanok, akik összekuporodva feküdnének a sarokban az istenekhez fohászkodva életükért. De a lány még kitart. Hogy meddig, az kérdés.
Végül zár kattan a fegyverraktár ajtaján, a kulcsok a lányhoz kerülnek és a három főre fogyatkozott csapat megindul a folyosó vége felé, ahonnan a harc hangjai is hallatszódnak.
A folyosó végére érve az alsóbb szintre láthatnak le, amelyet ez a szint emeletként fut körbe. Csörlők és láncok lógnak fentről lefelé hasztalan, a sarkokon, ahogy itt is felettük, fáklyák égnek.
Az alsóbb, szélesebb szinten dúl a harc. Haramiák és egykori őrök, meg az óriás között. Az óriás bömbölve csapkod hatalmas karjával, őrületben izzó tekintetében némi ijedtség és düh. Ami a keze ügyébe kerül azt hozzávágja ahhoz, akit épp meglát, nem válogat, őr vagy bandita, egyként osztja nekik az áldást. A kiszabadult egykori őrök ezért nehezen birkóznak egymással, mert az óriásra is figyelniük kell. Testek is hevernek szanaszét, innen nehéz volna megállapítani, hogy haramia vagy őr.
Egy csille csapódik a csapat mellett a falba, porral és törmelékkel terítve be a folyosó végén megbújó csapatot. Tőlük balra pedig egy újabb lépcsősor vezet felfelé, valószínűleg már a felszínre, a szabadság felé, de újabb járat is indul meg, ami körbejárhatja az alsóbb szintet.*
*A fegyverraktárban valóban nem tartanak semmiféle bájitalt, a csapat egyetlen tagja sem talál ilyesmit. Fegyver az akad bőven, páncél és pajzs is, de fiola egy sem.
Míg Bredoc a lővájatba illeszti a valóban súlyos és vaskos nyílvesszőt, addig kitárgyalhatják, hogy merre tovább. Az a javaslat hangzik el a parancsnokhelyettes részéről, hogy arra menjenek tovább, amerről a csatazajt is hallják. Más lehetőség nemigen kínálkozik, hacsak arra nem akarnak indulni, amerre a kapitány elszaladt.
Garsin némán hallgatja a döntéseket, ujjai közt szorongatja kését, egyetlen fegyverét, amitől bátorságot és határozottságot várna. Senki sem hibáztatná őt, valóban akadnának olyanok, akik összekuporodva feküdnének a sarokban az istenekhez fohászkodva életükért. De a lány még kitart. Hogy meddig, az kérdés.
Végül zár kattan a fegyverraktár ajtaján, a kulcsok a lányhoz kerülnek és a három főre fogyatkozott csapat megindul a folyosó vége felé, ahonnan a harc hangjai is hallatszódnak.
A folyosó végére érve az alsóbb szintre láthatnak le, amelyet ez a szint emeletként fut körbe. Csörlők és láncok lógnak fentről lefelé hasztalan, a sarkokon, ahogy itt is felettük, fáklyák égnek.
Az alsóbb, szélesebb szinten dúl a harc. Haramiák és egykori őrök, meg az óriás között. Az óriás bömbölve csapkod hatalmas karjával, őrületben izzó tekintetében némi ijedtség és düh. Ami a keze ügyébe kerül azt hozzávágja ahhoz, akit épp meglát, nem válogat, őr vagy bandita, egyként osztja nekik az áldást. A kiszabadult egykori őrök ezért nehezen birkóznak egymással, mert az óriásra is figyelniük kell. Testek is hevernek szanaszét, innen nehéz volna megállapítani, hogy haramia vagy őr.
Egy csille csapódik a csapat mellett a falba, porral és törmelékkel terítve be a folyosó végén megbújó csapatot. Tőlük balra pedig egy újabb lépcsősor vezet felfelé, valószínűleg már a felszínre, a szabadság felé, de újabb járat is indul meg, ami körbejárhatja az alsóbb szintet.*
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:47:10
Üzenet elküldve: 2020-10-23 23:47:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc köszönetmondására némán biccent, s inkább tűnhet úgy, hogy igazából ő hálás érte, hogy valamiben a férfi hasznára lehetett..
A folyosóra érve aztán következik egy rövid megbeszélés. Ő persze továbbra sem véli úgy, hogy bármi alapja volna annak, hogy ő beleszóljon a tervezésbe, de ő is úgy látja, hogy visszafelé nincs értelme menniük. Még akkor sem, ha a másik út közelebbi veszélyt ígér...
A kését most már a kezében hagyja és igyekszik bátorságot gyűjteni, de valahogy elmarad a két férfi háta mögött. Jelen pillanatban is szégyelli magát miatta, hogy élő pajzsként hagyja őket maga előtt menetelni, ahelyett, hogy mellettük haladna, vagy Bredocnak segítene a cipekedésben, ám a bűntudatnál erősebbnek bizonyul a félelme.
Azt látja maga előtt, hogy a következő sarkon befordulva majd hatalmas túlerővel kell szembenézniük és ez a rémkép arra kényszeríti maradék kis életösztönét, hogy parancsolja őt hátra. Pedig ha tényleg az vár rájuk, amit elképzelt, akkor a két városőr sem védheti meg...
De hát a félelem már csak ilyen ostoba. Garsinnak azért is küzdenie kell, hogy egyáltalán folytassa a menekülést, s ne csak lekuporodjon az egyik sötét sarokba.*
*Bredoc köszönetmondására némán biccent, s inkább tűnhet úgy, hogy igazából ő hálás érte, hogy valamiben a férfi hasznára lehetett..
A folyosóra érve aztán következik egy rövid megbeszélés. Ő persze továbbra sem véli úgy, hogy bármi alapja volna annak, hogy ő beleszóljon a tervezésbe, de ő is úgy látja, hogy visszafelé nincs értelme menniük. Még akkor sem, ha a másik út közelebbi veszélyt ígér...
A kését most már a kezében hagyja és igyekszik bátorságot gyűjteni, de valahogy elmarad a két férfi háta mögött. Jelen pillanatban is szégyelli magát miatta, hogy élő pajzsként hagyja őket maga előtt menetelni, ahelyett, hogy mellettük haladna, vagy Bredocnak segítene a cipekedésben, ám a bűntudatnál erősebbnek bizonyul a félelme.
Azt látja maga előtt, hogy a következő sarkon befordulva majd hatalmas túlerővel kell szembenézniük és ez a rémkép arra kényszeríti maradék kis életösztönét, hogy parancsolja őt hátra. Pedig ha tényleg az vár rájuk, amit elképzelt, akkor a két városőr sem védheti meg...
De hát a félelem már csak ilyen ostoba. Garsinnak azért is küzdenie kell, hogy egyáltalán folytassa a menekülést, s ne csak lekuporodjon az egyik sötét sarokba.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-23 22:38:39
Üzenet elküldve: 2020-10-23 22:38:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 493
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Immár felszerelkezve régi páncéljával, s a városi őrség poros köpenyét magára öltve érzi, ahogy ereiben a vér csak úgy buzog. ~A varázsitalt biztos nem tartják itt.~ Pedig az segíthetne csak igazán. Mindenesetre nem lehet telhetetlen, örülni kell az apró győzelemnek. Rövid szerelkezés után újabb döntésre kényszerülnek. Garsinnak engedi, hogy segítsen neki, nem is kis segítség, hogy az apró keze oda is elér, ahová Bredocé már nem biztos, legalábbis nem kényelmesen.*
-Köszönöm.
*Fontosnak érzi megköszönni, hátha ez is enyhíti a lány lelkét.*
-Arra nem mehetünk, amerről jöttünk, semmi értelme nem lenne. Én azt mondom menjünk a zaj felé. Ha csata van, kell lennie még társuknak is ott, hisz különben nem lenne csatározás. Más utat meg úgyse tudunk, az a fasszopó meg elszaladt.
*Köp egyet, majd megmarkolja a számszeríjat, s ha az előző haramia nem tette volna meg, akinél volt, úgy a csörlővel tüzelésre késszé teszi a fegyvert, s a vaskos vesszőt is beleilleszti, ha teheti.*
-Egy lövésig viszem magammal, aztán csak holtsúly. Talán tényleg az óriás jön majd szembe, vagy valami még rosszabb. Amúgy sem szaladhatunk a veszélybe teljes erővel. ~Nem mintha eddig nem ezt tettük volna.~
*Azzal, ha egyetértés van, úgy kezében a számszeríjat maga elé tartva, tüzelésre készen indul el a zajok forrása felé.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Immár felszerelkezve régi páncéljával, s a városi őrség poros köpenyét magára öltve érzi, ahogy ereiben a vér csak úgy buzog. ~A varázsitalt biztos nem tartják itt.~ Pedig az segíthetne csak igazán. Mindenesetre nem lehet telhetetlen, örülni kell az apró győzelemnek. Rövid szerelkezés után újabb döntésre kényszerülnek. Garsinnak engedi, hogy segítsen neki, nem is kis segítség, hogy az apró keze oda is elér, ahová Bredocé már nem biztos, legalábbis nem kényelmesen.*
-Köszönöm.
*Fontosnak érzi megköszönni, hátha ez is enyhíti a lány lelkét.*
-Arra nem mehetünk, amerről jöttünk, semmi értelme nem lenne. Én azt mondom menjünk a zaj felé. Ha csata van, kell lennie még társuknak is ott, hisz különben nem lenne csatározás. Más utat meg úgyse tudunk, az a fasszopó meg elszaladt.
*Köp egyet, majd megmarkolja a számszeríjat, s ha az előző haramia nem tette volna meg, akinél volt, úgy a csörlővel tüzelésre késszé teszi a fegyvert, s a vaskos vesszőt is beleilleszti, ha teheti.*
-Egy lövésig viszem magammal, aztán csak holtsúly. Talán tényleg az óriás jön majd szembe, vagy valami még rosszabb. Amúgy sem szaladhatunk a veszélybe teljes erővel. ~Nem mintha eddig nem ezt tettük volna.~
*Azzal, ha egyetértés van, úgy kezében a számszeríjat maga elé tartva, tüzelésre készen indul el a zajok forrása felé.*
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-23 17:20:11
Üzenet elküldve: 2020-10-23 17:20:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ugyan Soreyl kardja nincs meg, de a páncéljuk és a többi fegyver igen, ez valóban aprócska győzelem. Bredoc köpenye is megvan, összegyűrve találja az egyik sarokban. Gyorsan felszerelik magukat és ha vesznek páncélt, találnak bőrből készültet is, épp a szíjakat csatolják, amikor Garsin besiet a kapitány pálfordulásának hírével.
Hogy kinek a hibája vagy egyáltalán hibája-e valakinek, nem derül ki, de senki sem hibáztatja a lányt.
Garsinnak semmit sem kell már mondania azon kívül, amit elmondott, a két férfi immáron fegyverben indulhatnak tovább. Bredoc rápróbál a számszeríjra, amit normál esetben talán nem találna nehéznek, de most mégis érzi a súlyát és korábban hallhatták, hogy egy csörlővel kell felajzani, ami most ott hever az egyik haramia teste mellett. Az biztos, hogy hatalmas sebet ejthet, átszakíthatja a vértet és egy ajtót is akár, de a használhatóságáról Bredocnak kell döntenie. Soreylt a saját kardja érdekli csak, de felvesz egy bőrvértet, egy kerek fapajzsot és egy hosszúkardot.
A parancsnokhelyettes az indulás mellett dönt, Garsinra a kulcsokat bízná, amely a rácsos ajtóban van. Aki eddig vezette őket, a kapitány elszaladt, így nincs már, aki vezesse őket, így a hármasnak kell dönteni. Soreyl rá is kérdez.*
- Merre? *Bredocot fürkészi, de persze Garsin is élhet javaslattal.
Amerre korábban a haramiák elszaladtak, még mindig hallani fegyvercsörgést és az óriás bömbölését. A következő szint felfelé már az a szint, ahol a Kékszemű lakhelye is van, legalábbis így sejtik. Innen mehetnek arra, amerre a haramiák elfutottak, amerre a harc hangját is hallják. Talán arra fel lehet jutni a következő szintre is, ami már csaknem a felszínen van.*
*Ugyan Soreyl kardja nincs meg, de a páncéljuk és a többi fegyver igen, ez valóban aprócska győzelem. Bredoc köpenye is megvan, összegyűrve találja az egyik sarokban. Gyorsan felszerelik magukat és ha vesznek páncélt, találnak bőrből készültet is, épp a szíjakat csatolják, amikor Garsin besiet a kapitány pálfordulásának hírével.
Hogy kinek a hibája vagy egyáltalán hibája-e valakinek, nem derül ki, de senki sem hibáztatja a lányt.
Garsinnak semmit sem kell már mondania azon kívül, amit elmondott, a két férfi immáron fegyverben indulhatnak tovább. Bredoc rápróbál a számszeríjra, amit normál esetben talán nem találna nehéznek, de most mégis érzi a súlyát és korábban hallhatták, hogy egy csörlővel kell felajzani, ami most ott hever az egyik haramia teste mellett. Az biztos, hogy hatalmas sebet ejthet, átszakíthatja a vértet és egy ajtót is akár, de a használhatóságáról Bredocnak kell döntenie. Soreylt a saját kardja érdekli csak, de felvesz egy bőrvértet, egy kerek fapajzsot és egy hosszúkardot.
A parancsnokhelyettes az indulás mellett dönt, Garsinra a kulcsokat bízná, amely a rácsos ajtóban van. Aki eddig vezette őket, a kapitány elszaladt, így nincs már, aki vezesse őket, így a hármasnak kell dönteni. Soreyl rá is kérdez.*
- Merre? *Bredocot fürkészi, de persze Garsin is élhet javaslattal.
Amerre korábban a haramiák elszaladtak, még mindig hallani fegyvercsörgést és az óriás bömbölését. A következő szint felfelé már az a szint, ahol a Kékszemű lakhelye is van, legalábbis így sejtik. Innen mehetnek arra, amerre a haramiák elfutottak, amerre a harc hangját is hallják. Talán arra fel lehet jutni a következő szintre is, ami már csaknem a felszínen van.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984