Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 46 (901. - 920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
920. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-31 14:52:26
Üzenet elküldve: 2020-08-31 14:52:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Beleivódott már bizonyos fokú fásultság, hogy az újabb halál látványa ne rázza meg különösebben. Igazából még meg is könnyebbül, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt és pillanatnyilag biztonságban van. Ám rögtön utána azt látja, hogy Soreyl-el már más a helyzet.
Ki tudja, mit mondana, de minden olyan gyorsan történik, hogy épp csak levegőt vesz és megfeszíti izmait, és a nyílvessző már a bandita oldalában van... Úgyhogy ő a helyzetet fölfogva megtorpan, bár kell még egy-két pillanat, hogy valóban tudomásul vegye, hogy a nyílvessző nem Soreylt találta el.
Nem sír, de egyértelmű, hogy a lovag elveszítését nem viselte volna túl jól.
Megnyugodni azonban nincs idő, mert olyan zajok érkeznek feléjük, amitől Garsin ereiben megfagy a vér, különösen, mikor a kürtszó fölharsan.
Nem akar már itt lenni, nem akar még több veszéllyel szembenézni, a félelemtől nehezek lesznek a tagjai, mintha ellene dolgoznának.
Ám ahogy eddig is mindig továbblökte valami a túlélés felé, most is mozdul, mindezek ellenére.
Talán Bredoc határozott utasításainak is van köze ehhez, amiket gépiesen követ.
A holttestekhez megy és kapkodva, remegő kezekkel szabadítja meg őket azoktól a holmiktól, amik hasznosak lehetnek. A fegyvereket a férfiakra hagyja, ő a kulcsokat teszi el a többi közé, ha talál ezekből. Valamint a nyílvesszőt is megpróbálja kihúzni a testből, ha nem adja magát túl nehezen, s amennyiben sikerrel jár, úgy visszaadja azt a Kapitánynak. Az előbbiek után megerősödött benne az elképzelés, hogy amíg a helyzet meg nem fordul, addig számíthatnak a férfi segítségére.
Ha itt végeztek, úgy a kulcsokat szorongatva követi a hármast, gondolkodás nélkül.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 14:55:47
*Beleivódott már bizonyos fokú fásultság, hogy az újabb halál látványa ne rázza meg különösebben. Igazából még meg is könnyebbül, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt és pillanatnyilag biztonságban van. Ám rögtön utána azt látja, hogy Soreyl-el már más a helyzet.
Ki tudja, mit mondana, de minden olyan gyorsan történik, hogy épp csak levegőt vesz és megfeszíti izmait, és a nyílvessző már a bandita oldalában van... Úgyhogy ő a helyzetet fölfogva megtorpan, bár kell még egy-két pillanat, hogy valóban tudomásul vegye, hogy a nyílvessző nem Soreylt találta el.
Nem sír, de egyértelmű, hogy a lovag elveszítését nem viselte volna túl jól.
Megnyugodni azonban nincs idő, mert olyan zajok érkeznek feléjük, amitől Garsin ereiben megfagy a vér, különösen, mikor a kürtszó fölharsan.
Nem akar már itt lenni, nem akar még több veszéllyel szembenézni, a félelemtől nehezek lesznek a tagjai, mintha ellene dolgoznának.
Ám ahogy eddig is mindig továbblökte valami a túlélés felé, most is mozdul, mindezek ellenére.
Talán Bredoc határozott utasításainak is van köze ehhez, amiket gépiesen követ.
A holttestekhez megy és kapkodva, remegő kezekkel szabadítja meg őket azoktól a holmiktól, amik hasznosak lehetnek. A fegyvereket a férfiakra hagyja, ő a kulcsokat teszi el a többi közé, ha talál ezekből. Valamint a nyílvesszőt is megpróbálja kihúzni a testből, ha nem adja magát túl nehezen, s amennyiben sikerrel jár, úgy visszaadja azt a Kapitánynak. Az előbbiek után megerősödött benne az elképzelés, hogy amíg a helyzet meg nem fordul, addig számíthatnak a férfi segítségére.
Ha itt végeztek, úgy a kulcsokat szorongatva követi a hármast, gondolkodás nélkül.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 14:55:47
919. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-30 03:02:40
Üzenet elküldve: 2020-08-30 03:02:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Akár a kaptárt védő fullánkos katona, úgy döf Bredoc is kardjával, mely hála Eeyr oltalmának amazt sebesen át is szúrja. Nem tudja, hogy halálos-e a seb, vagy sem, ám sejtése mégis úgy súgja, hogy baj többet nem lesz azzal az "őrrel". Vértócsába rogy össze, mely nem kis örömmel tölti el egyébként a parancsnokhelyettest. Soreyl nem ilyen szerencsés, az ő célpontja valamivel éberebb lehetett, vagy csak kevésbé részeg. Mindenesetre dulakodni kezdenek, s a füle mellett elsuhanó halálos vessző tesz pontot az i-re. A Kapitány ismét bizonyítja hűségét, legalábbis a helyzetre való tekintettel, talán többet nem is kívánhatnak éppen ezen helyzet miatt. Egy biccentést kap válaszul, melynek biz' jelentősége van, nem csak úgy lóg a levegőben. Éppen szólna, Garsinhoz és Soreylhez intézne szót, de úgy látszik a társaik akcióba léptek, s az intézni kívánt szavak most a tervezett halk beszédből valami egész mássá alakulnak át, ahogy érezni lehet, hogy körülöttük a levegő is másképp zizeg.*
-Kutassuk át őket, gyorsan, hátha akad valami hasznos, aztán nyomás tovább!
*Azzal bőszen kutakodni kezd a két őr holmijai közt, hátha talál valamit.*
-Már nem tétlenkedhetünk, biztosan tudnak rólunk, s az idő még inkább ellenünk hajtja a vizet! Sietnünk kell, és attól tartok nem lehetünk továbbra ennyire óvatosak, sőt...
*Néz végig a társaságon, s lélekben már fel is készült rá, hogy át kell törniük néhány eléjük tornyosuló akadályon, vagy futniuk az életükért.*
-Azt mondom szedelőzködjünk és irány a fegyverraktár!
*Akár a kaptárt védő fullánkos katona, úgy döf Bredoc is kardjával, mely hála Eeyr oltalmának amazt sebesen át is szúrja. Nem tudja, hogy halálos-e a seb, vagy sem, ám sejtése mégis úgy súgja, hogy baj többet nem lesz azzal az "őrrel". Vértócsába rogy össze, mely nem kis örömmel tölti el egyébként a parancsnokhelyettest. Soreyl nem ilyen szerencsés, az ő célpontja valamivel éberebb lehetett, vagy csak kevésbé részeg. Mindenesetre dulakodni kezdenek, s a füle mellett elsuhanó halálos vessző tesz pontot az i-re. A Kapitány ismét bizonyítja hűségét, legalábbis a helyzetre való tekintettel, talán többet nem is kívánhatnak éppen ezen helyzet miatt. Egy biccentést kap válaszul, melynek biz' jelentősége van, nem csak úgy lóg a levegőben. Éppen szólna, Garsinhoz és Soreylhez intézne szót, de úgy látszik a társaik akcióba léptek, s az intézni kívánt szavak most a tervezett halk beszédből valami egész mássá alakulnak át, ahogy érezni lehet, hogy körülöttük a levegő is másképp zizeg.*
-Kutassuk át őket, gyorsan, hátha akad valami hasznos, aztán nyomás tovább!
*Azzal bőszen kutakodni kezd a két őr holmijai közt, hátha talál valamit.*
-Már nem tétlenkedhetünk, biztosan tudnak rólunk, s az idő még inkább ellenünk hajtja a vizet! Sietnünk kell, és attól tartok nem lehetünk továbbra ennyire óvatosak, sőt...
*Néz végig a társaságon, s lélekben már fel is készült rá, hogy át kell törniük néhány eléjük tornyosuló akadályon, vagy futniuk az életükért.*
-Azt mondom szedelőzködjünk és irány a fegyverraktár!
918. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:11:25
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:11:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Az asztalnál úgy tűnik, békésen alszanak az őrök miközben Bredoc és Soreyl megközelítik őket. A bánya csendes, de mind tudhatják, hogy ha a kiszabadult egykori őrök belekezdenek az akciójukba, az gyorsan leleplezheti őket és módosíthatja elképzeléseiket.
Bredoc, amikor elérkezettnek látja a pillanatot, támadásra szánja el magát.
A mozdulat, amellyel támad, szinte tökéletes. Bár hátráltatja a fáradtsága és a fizikai állapota, a belé ivódott ösztönök megfelelően működnek. A szúrás és a mozdulat is jól sikerül, a fegyver hegye az előre dőlő haramia oldalán hatol be és eléri a belső szerveket. A alvó természetesen azonnal felriad, elfojtott kiáltás szakad ki belőle, de oldalra dől, le a székről. Az okozott seb elég sikeresnek tűnik, hogy harcképtelenné tegye.
Soreyl is támad, szinte egyszerre Bredockal, fegyvere talál, de ez a haramia éberebbnek bizonyul és a seb sem végez vele azonnal. Az életösztön nem csak a támadókat segíti, de a megtámadottat is. Egyik kezével ráfog Soreyl csuklójára, amelyikben a fegyvert tartja, másik keze az asztalon fekvő tőrért nyúl. Dulakodni kezdenek, Bredocnak útban van az asztal, hogy azonnal segíteni tudjon, de ekkor halk süvítést hall és a másik haramia oldalában-hátában rezegve áll meg a számszeríj acélvesszeje.
Garsin ugyan most csak tétlen szemlélője a történéseknek, de a támadókkal együtt élheti át a várakozás és a támadás pattanásig feszült másodperceit. Látja Bredocot támadni, a Soreyllel dulakodni kezdő haramiát és összerezzenhet, amikor a mellette guggoló kapitány elsüti a számszeríjat. Garsis nem tudhatja, hogy kire is lő a kapitány, csak a következő pillanatban láthatja, hogy lehanyatlik a Soreyllel birkózó alak.
Bredoc ellenfele még pislog párat a földön meglepetten, aztán az oldalán okozott seben át elfolyó vére a tudatlanságba ragadja. Pár percen belül biztosan elvérzik.
Amikor úgy hihetnék, sikeresen vették az akadályt, hatalmasat döndül valami a távolban és közvetlen azután mély, haragos, messze zengő hangot hallanak, amit az óriásnak írhatnak fel. Recseg és ropog valami a bánya átellenes részén, de nem tudhatják, hogy a kiszabadult őrök jártak sikerrel vagy a haramiák eszméltek fel.
Mindenesetre kürtszó ver végig a járatokon, elérve Bredocot, Soreylt és a hozzájuk felzárkózó kapitányt és Grasint is. A kiszabadult őrök megkezdték az offenzívát és a haramiák már tudnak róluk.*
*Az asztalnál úgy tűnik, békésen alszanak az őrök miközben Bredoc és Soreyl megközelítik őket. A bánya csendes, de mind tudhatják, hogy ha a kiszabadult egykori őrök belekezdenek az akciójukba, az gyorsan leleplezheti őket és módosíthatja elképzeléseiket.
Bredoc, amikor elérkezettnek látja a pillanatot, támadásra szánja el magát.
A mozdulat, amellyel támad, szinte tökéletes. Bár hátráltatja a fáradtsága és a fizikai állapota, a belé ivódott ösztönök megfelelően működnek. A szúrás és a mozdulat is jól sikerül, a fegyver hegye az előre dőlő haramia oldalán hatol be és eléri a belső szerveket. A alvó természetesen azonnal felriad, elfojtott kiáltás szakad ki belőle, de oldalra dől, le a székről. Az okozott seb elég sikeresnek tűnik, hogy harcképtelenné tegye.
Soreyl is támad, szinte egyszerre Bredockal, fegyvere talál, de ez a haramia éberebbnek bizonyul és a seb sem végez vele azonnal. Az életösztön nem csak a támadókat segíti, de a megtámadottat is. Egyik kezével ráfog Soreyl csuklójára, amelyikben a fegyvert tartja, másik keze az asztalon fekvő tőrért nyúl. Dulakodni kezdenek, Bredocnak útban van az asztal, hogy azonnal segíteni tudjon, de ekkor halk süvítést hall és a másik haramia oldalában-hátában rezegve áll meg a számszeríj acélvesszeje.
Garsin ugyan most csak tétlen szemlélője a történéseknek, de a támadókkal együtt élheti át a várakozás és a támadás pattanásig feszült másodperceit. Látja Bredocot támadni, a Soreyllel dulakodni kezdő haramiát és összerezzenhet, amikor a mellette guggoló kapitány elsüti a számszeríjat. Garsis nem tudhatja, hogy kire is lő a kapitány, csak a következő pillanatban láthatja, hogy lehanyatlik a Soreyllel birkózó alak.
Bredoc ellenfele még pislog párat a földön meglepetten, aztán az oldalán okozott seben át elfolyó vére a tudatlanságba ragadja. Pár percen belül biztosan elvérzik.
Amikor úgy hihetnék, sikeresen vették az akadályt, hatalmasat döndül valami a távolban és közvetlen azután mély, haragos, messze zengő hangot hallanak, amit az óriásnak írhatnak fel. Recseg és ropog valami a bánya átellenes részén, de nem tudhatják, hogy a kiszabadult őrök jártak sikerrel vagy a haramiák eszméltek fel.
Mindenesetre kürtszó ver végig a járatokon, elérve Bredocot, Soreylt és a hozzájuk felzárkózó kapitányt és Grasint is. A kiszabadult őrök megkezdték az offenzívát és a haramiák már tudnak róluk.*
917. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-18 18:17:35
Üzenet elküldve: 2020-08-18 18:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem igazán tud mást tenni, mint feszülten várakozni. Tekintete oda-odatéved a Kapitány felé, de valóban nem tudhatja, hogy a férfi kit is céloz, tehát csak reménykedhet benne, hogy nem árulja el őket... Lopva azért a kötényén tartja jobbját, de nem igazán elszánt a fegyverrántásban, inkább csak önkéntelen ellenőrzi, hogy megvan-e a kése, biztonságérzetet merít belőle.
Majd pillantása visszaszökken a két városőr felé, amint meghallja, hogy elérték az asztalnál hortyogókat és elszánták magukat a cselekvésre...*
*Nem igazán tud mást tenni, mint feszülten várakozni. Tekintete oda-odatéved a Kapitány felé, de valóban nem tudhatja, hogy a férfi kit is céloz, tehát csak reménykedhet benne, hogy nem árulja el őket... Lopva azért a kötényén tartja jobbját, de nem igazán elszánt a fegyverrántásban, inkább csak önkéntelen ellenőrzi, hogy megvan-e a kése, biztonságérzetet merít belőle.
Majd pillantása visszaszökken a két városőr felé, amint meghallja, hogy elérték az asztalnál hortyogókat és elszánták magukat a cselekvésre...*
916. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:23:40
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:23:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A mágia valahogy mindig is távol állt Bredoctól, régi vágya felvérteznie magát a mágusok ellen valamiféle módon, de megannyi utazás és kalandozás sem juttatta oda, hogy találhasson ilyen tárgyat, vagy tudást. Talán most jön el az ideje? Eeyr tudhatja csak, mindenesetre nincs ideje ilyesmiken gondolkodni, hisz fontosabb dolgokról kell most gondoskodnia. Mint például a két szunnyadó őr, kik útjukban, s a menekülés és a bosszú útjában áll. Finoman kardját markolja meg, mit nemrég szerzett, s ha elég közel tud érni, gondolkodás nélkül egy éles mozdulattal, nagy lépéssel, akárcsak a mestervívók, az egyik őrbe próbálná döfni a kard hegyét, halálos sebet ejtve. Szinte érzi a hátán égő szempárt, s talán a nyíl hegyét is, ez is egy újabb alkalom, amikor a kapitány bizonyíthatja hűségét, de legalábbis az eszét.*
*A mágia valahogy mindig is távol állt Bredoctól, régi vágya felvérteznie magát a mágusok ellen valamiféle módon, de megannyi utazás és kalandozás sem juttatta oda, hogy találhasson ilyen tárgyat, vagy tudást. Talán most jön el az ideje? Eeyr tudhatja csak, mindenesetre nincs ideje ilyesmiken gondolkodni, hisz fontosabb dolgokról kell most gondoskodnia. Mint például a két szunnyadó őr, kik útjukban, s a menekülés és a bosszú útjában áll. Finoman kardját markolja meg, mit nemrég szerzett, s ha elég közel tud érni, gondolkodás nélkül egy éles mozdulattal, nagy lépéssel, akárcsak a mestervívók, az egyik őrbe próbálná döfni a kard hegyét, halálos sebet ejtve. Szinte érzi a hátán égő szempárt, s talán a nyíl hegyét is, ez is egy újabb alkalom, amikor a kapitány bizonyíthatja hűségét, de legalábbis az eszét.*
915. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:10:48
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:10:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A mágusok sem sebezhetetlenek, bár kétségtelenül hatékony eszközeik vannak, hogy távolról is kárt okozzanak ellenségeikben. A Kékszeműről nem sokat tudnak, még talán a Kapitány sem tudja, miféle varázsló lehet.
A kis csapat hangtalan halad előre amennyire tőlük telik, ám nemsokára akadályba ütköznek. A létrán felmászva a lépcső előtt, a folyosó végében két őr szundikál békésen, nem tudva vagy tartva a szökéstől vagy a már szökésben lévő raboktól.
Egy biztonságosnak tűnő sarokban megbújva Bredoc előre indul a kettős felé, akit Soreyl is követ, hasonlóan osonva, bár így mindketten lassan haladnak, viszont úgy tűnik, nem ébresztik fel a nem túl éber őrséget.
Garsin mellett a kapitány kezében meg-megremeg a számszeríj, de a sarokból a két alvóra szegezi, nem fenyegetve az asztalnál alvók felé lopakodó kettőst. Úgy tűnik, szerencséjük van, mert a szökött rabok még nem kezdtek bele a csetepatéba és így nem ébresztik fel a lépcső alatt alvó kettőst.
Így Bredocnak és Soreylnek sikerül egészen megközelíteni az őröket. Az egyik as asztalra borulva hortyog, a másik hátradöntött fejjel horkol, néha fel-felhorkanva. Már csak egy lépés választhatja el őket, de innen is lehet veszélye a támadásnak. Mindkettőnél kard van az övükön kardhüvelyben és egy tőr az asztalon az ételmaradékok mellett. Garsin mellett szárazat nyel a Kapitány, de még mindig célra tartja a fegyvert, bár innen nehéz megállapítani, hogy a városőrökre vagy az asztalnál alvókra céloz.*
*A mágusok sem sebezhetetlenek, bár kétségtelenül hatékony eszközeik vannak, hogy távolról is kárt okozzanak ellenségeikben. A Kékszeműről nem sokat tudnak, még talán a Kapitány sem tudja, miféle varázsló lehet.
A kis csapat hangtalan halad előre amennyire tőlük telik, ám nemsokára akadályba ütköznek. A létrán felmászva a lépcső előtt, a folyosó végében két őr szundikál békésen, nem tudva vagy tartva a szökéstől vagy a már szökésben lévő raboktól.
Egy biztonságosnak tűnő sarokban megbújva Bredoc előre indul a kettős felé, akit Soreyl is követ, hasonlóan osonva, bár így mindketten lassan haladnak, viszont úgy tűnik, nem ébresztik fel a nem túl éber őrséget.
Garsin mellett a kapitány kezében meg-megremeg a számszeríj, de a sarokból a két alvóra szegezi, nem fenyegetve az asztalnál alvók felé lopakodó kettőst. Úgy tűnik, szerencséjük van, mert a szökött rabok még nem kezdtek bele a csetepatéba és így nem ébresztik fel a lépcső alatt alvó kettőst.
Így Bredocnak és Soreylnek sikerül egészen megközelíteni az őröket. Az egyik as asztalra borulva hortyog, a másik hátradöntött fejjel horkol, néha fel-felhorkanva. Már csak egy lépés választhatja el őket, de innen is lehet veszélye a támadásnak. Mindkettőnél kard van az övükön kardhüvelyben és egy tőr az asztalon az ételmaradékok mellett. Garsin mellett szárazat nyel a Kapitány, de még mindig célra tartja a fegyvert, bár innen nehéz megállapítani, hogy a városőrökre vagy az asztalnál alvókra céloz.*
914. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:01:46
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:01:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Félelem? Talán ezt látja a Kapitány arcán... De nem biztos benne és nem is tudja, hogyan értelmezze. Annyit sejt, hogy most a férfi sem lehet könnyű helyzetben, akár a saját életét is van oka félteni, mindkét oldalról.
Nem is gondolja, hogy akár a legkisebb hűség is fűzné a Kapitányt hozzájuk. Inkább hiszi úgy, hogy a férfi aszerint dönt majd az egykori őrök és a banditák között, hogy éppen melyik oldal tűnik majd esélyesnek a győzelemre. Szóval nem bízik benne. De azt is belátja, hogy jelen körülmények között alighanem ő is okosabbnak tartja, ha együttműködik velük, úgyhogy egyelőre nem is feltételezi, hogy hirtelen ellenük fordulna.
Ettől függetlenül eléggé nyomasztja, mikor kettesben hagyják vele...
A parancsnokhelyettes jelzésére még a lélegzetét is visszafojtja és a falhoz lapul, hogy még véletlenül se legyen útjában a számszeríjnak. Közben meg egyszerre akarja látni, hogy mi fog történni és elfordítani a tekintetét. Nem számít kíméletre és ezt hajlandó is elfogadni, de azért még nem érzi jól magát ettől a folyamatos vérontástól.
Csak azért nem fordul el, mert izgul, hogy vajon sikerrel jár-e a két férfi, s előbb végeznek-e az alvókkal, semmint azok megneszeljék őket.
Felmerül benne ugyanakkor, hogy ők talán tudhatják, hol van a Kékszemű, vagy egyéb kérdéseikre is választ adhatnának, de nem tartja valószínűnek, hogy élnek addig, hogy ezt felvethesse, most pedig nem mer megszólalni. Meglehet, egyébként sem merne...*
*Félelem? Talán ezt látja a Kapitány arcán... De nem biztos benne és nem is tudja, hogyan értelmezze. Annyit sejt, hogy most a férfi sem lehet könnyű helyzetben, akár a saját életét is van oka félteni, mindkét oldalról.
Nem is gondolja, hogy akár a legkisebb hűség is fűzné a Kapitányt hozzájuk. Inkább hiszi úgy, hogy a férfi aszerint dönt majd az egykori őrök és a banditák között, hogy éppen melyik oldal tűnik majd esélyesnek a győzelemre. Szóval nem bízik benne. De azt is belátja, hogy jelen körülmények között alighanem ő is okosabbnak tartja, ha együttműködik velük, úgyhogy egyelőre nem is feltételezi, hogy hirtelen ellenük fordulna.
Ettől függetlenül eléggé nyomasztja, mikor kettesben hagyják vele...
A parancsnokhelyettes jelzésére még a lélegzetét is visszafojtja és a falhoz lapul, hogy még véletlenül se legyen útjában a számszeríjnak. Közben meg egyszerre akarja látni, hogy mi fog történni és elfordítani a tekintetét. Nem számít kíméletre és ezt hajlandó is elfogadni, de azért még nem érzi jól magát ettől a folyamatos vérontástól.
Csak azért nem fordul el, mert izgul, hogy vajon sikerrel jár-e a két férfi, s előbb végeznek-e az alvókkal, semmint azok megneszeljék őket.
Felmerül benne ugyanakkor, hogy ők talán tudhatják, hol van a Kékszemű, vagy egyéb kérdéseikre is választ adhatnának, de nem tartja valószínűnek, hogy élnek addig, hogy ezt felvethesse, most pedig nem mer megszólalni. Meglehet, egyébként sem merne...*
913. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-10 18:23:43
Üzenet elküldve: 2020-08-10 18:23:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nos ugyancsak bajban lehetnek, ha egy unatkozó mágus az ellenség, nem sok fegyvert ismer a parancsnokhelyettes ellenük, hogy hogy lehetne védekezni egy mágus erejével szemben, talán ha lecsapja a fejét az segíthet. Persze, ha lesz erre lehetősége. Immár csak öten haladnak előre, vagyis inkább felfelé, hisz találnak egy létrán, mely tiszta járatba vezet, legalábbis nem várják őket fegyvert fogva. Csendben mozognak, egymást segítve, ahol kell. Fél szemét mindig a kapitányon és Garsinon tartja, biztos ami biztos. Ahogy haladnak, egyszer csak a folyosó végén két horpasztó őrt látnak meg. Bredoc azonnal megáll, a többieket is kezével inti ugyanerre, s kezét a szájára helyezi, jelezvén, hogy most aztán nagyon csöndben kell lenni. A kapitány számszeríját böki meg óvatosan, és mutat a kettősre, majd ő maga nagyon lassú és halk léptekkel indulna el feléjük, ha teheti, s örülne, ha Soreyl is vele tartana, ezt egy apró jelzéssel jelzi felé. Bízik benne, hogy ha fel is ébrednek, a számszeríjjal a kapitány tudja őket fedezni. Garsint pedig szeretné a kapitány mellett tudni, hogy figyelhessenek kölcsönösen egymásra.*
*Nos ugyancsak bajban lehetnek, ha egy unatkozó mágus az ellenség, nem sok fegyvert ismer a parancsnokhelyettes ellenük, hogy hogy lehetne védekezni egy mágus erejével szemben, talán ha lecsapja a fejét az segíthet. Persze, ha lesz erre lehetősége. Immár csak öten haladnak előre, vagyis inkább felfelé, hisz találnak egy létrán, mely tiszta járatba vezet, legalábbis nem várják őket fegyvert fogva. Csendben mozognak, egymást segítve, ahol kell. Fél szemét mindig a kapitányon és Garsinon tartja, biztos ami biztos. Ahogy haladnak, egyszer csak a folyosó végén két horpasztó őrt látnak meg. Bredoc azonnal megáll, a többieket is kezével inti ugyanerre, s kezét a szájára helyezi, jelezvén, hogy most aztán nagyon csöndben kell lenni. A kapitány számszeríját böki meg óvatosan, és mutat a kettősre, majd ő maga nagyon lassú és halk léptekkel indulna el feléjük, ha teheti, s örülne, ha Soreyl is vele tartana, ezt egy apró jelzéssel jelzi felé. Bízik benne, hogy ha fel is ébrednek, a számszeríjjal a kapitány tudja őket fedezni. Garsint pedig szeretné a kapitány mellett tudni, hogy figyelhessenek kölcsönösen egymásra.*
912. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:56:05
Üzenet elküldve: 2020-08-08 13:56:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ha meg is törtek a rabság ideje alatt a férfiak, most valóban olyasmi csillan a tekintetükben, amelyet csak egy férfi érthet meg. Ezektől a férfiaktól elvették a büszkeségüket, rabigába hajtották és állatként tartották. Sosem lesznek már olyanok, mint egykor, de ha visszaszerezhetnek valamit régi önmagukból, az olyan erővel ruházhatja fel őket, amellyel akár elérhetik a győzelmet is. Ha pedig elbuknak, emelt fővel tehetik meg.
Az egykori őrök elszántságából Bredocnak, Garsinnek, Soreylnek, de még a kapitánynak is jut. Az ő vérüket is feltüzeli az a tűz, amely társaik tekintetében lobog, ahogy sorsuk elé mennek.
Bredoc kétségtelenné teszi, hogy a Kékszemű sem úszhatja meg a felelősségre vonást és úgy tűnik, ebben Soreyl is egyetért. Egyedül Garsinban lehet némi félsz, a kapitány pedig ijedt arccal figyeli őket. Garsin inkább félelmet tud leolvasni a kapitány arcáról, láthatóan nem szeretne konfrontálódni a Kékszeművel, de ellent nem mer mondani nekik.*
- Ebben lehet valami. *Válaszolja Soreyl a létra előtt.
Ha valóban csak egy valakire képes hatni, akkor előnyükre válhat, persze az is a csapat eszébe juthat, hogy valóban egy unatkozó mágusról van-e szó. És ha igen, milyen varázslatok lehetnek még a tarsolyában.
A létrán felmászva csend és félhomály fogadja őket. Egy hosszú bányafolyosó, amelynek két oldalán egykori tárolók lehettek. Most feketén ásítanak csak az osonó alakokra. A folyosó végében egy, a sziklából kivájt kőlépcső vezet felfelé. Ha kicsit közelebb mennek, láthatják, hogy a lépcső aljában két őr ül egy asztalnál. Oldalukon fegyver, az asztalon egy apró mécses, körülötte ételmaradékok és két kupa. Az egyik őr az asztalra fekve horkol, a másik pedig hanyatt dőlve a székén, hátracsukló fejjel alszik, néha-néha horkan egyet.
A bánya alsó szinte még némának tűnik. A kiszabadult rabok úgy tűnik, még nem kezdtek bele az offenzívába.*
*Ha meg is törtek a rabság ideje alatt a férfiak, most valóban olyasmi csillan a tekintetükben, amelyet csak egy férfi érthet meg. Ezektől a férfiaktól elvették a büszkeségüket, rabigába hajtották és állatként tartották. Sosem lesznek már olyanok, mint egykor, de ha visszaszerezhetnek valamit régi önmagukból, az olyan erővel ruházhatja fel őket, amellyel akár elérhetik a győzelmet is. Ha pedig elbuknak, emelt fővel tehetik meg.
Az egykori őrök elszántságából Bredocnak, Garsinnek, Soreylnek, de még a kapitánynak is jut. Az ő vérüket is feltüzeli az a tűz, amely társaik tekintetében lobog, ahogy sorsuk elé mennek.
Bredoc kétségtelenné teszi, hogy a Kékszemű sem úszhatja meg a felelősségre vonást és úgy tűnik, ebben Soreyl is egyetért. Egyedül Garsinban lehet némi félsz, a kapitány pedig ijedt arccal figyeli őket. Garsin inkább félelmet tud leolvasni a kapitány arcáról, láthatóan nem szeretne konfrontálódni a Kékszeművel, de ellent nem mer mondani nekik.*
- Ebben lehet valami. *Válaszolja Soreyl a létra előtt.
Ha valóban csak egy valakire képes hatni, akkor előnyükre válhat, persze az is a csapat eszébe juthat, hogy valóban egy unatkozó mágusról van-e szó. És ha igen, milyen varázslatok lehetnek még a tarsolyában.
A létrán felmászva csend és félhomály fogadja őket. Egy hosszú bányafolyosó, amelynek két oldalán egykori tárolók lehettek. Most feketén ásítanak csak az osonó alakokra. A folyosó végében egy, a sziklából kivájt kőlépcső vezet felfelé. Ha kicsit közelebb mennek, láthatják, hogy a lépcső aljában két őr ül egy asztalnál. Oldalukon fegyver, az asztalon egy apró mécses, körülötte ételmaradékok és két kupa. Az egyik őr az asztalra fekve horkol, a másik pedig hanyatt dőlve a székén, hátracsukló fejjel alszik, néha-néha horkan egyet.
A bánya alsó szinte még némának tűnik. A kiszabadult rabok úgy tűnik, még nem kezdtek bele az offenzívába.*
911. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-06 22:18:36
Üzenet elküldve: 2020-08-06 22:18:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Fegyverosztásnál visszakapja a kisebb tőrhöz hasonlatos kését és el is rakja oda, ahol korábban tárolta. A köténye derekát behajtogatva becsavarja, láthatatlanná, de könnyen hozzáférhetővé téve a fegyvert.
Óvatos kérdésére szótlan választ kap a Kapitánytól, amiben nem tudja, bízhat-e, de kénytelen elfogadni.
Majd mikor Bredoc olyan egyértelmű utalást tesz rá, hogy mik a tervei a Kékszeművel, a ritkás gyertyafényben igyekszik leolvasni valamit a Kapitány arcáról, ami utalhat az érzéseire, vagy véleményére. Szóba került, hogy a két férfi talán testvér és ezért volt a Kapitány is kivételezett helyzetben a rabok között. Vajon ez az engedékenység kölcsönös? Kötődik a Kapitány is a Kékszeműhöz?
Bredoc gondolatait hallgatva egyet tud érteni és ő is bízik benne, hogy a férfinak igaza van. Ha egyszerre csak egy embert képes gyötörni az a mágikus tárgy, akkor lehet némi esélyük...
A sérülései miatt egy kicsit nehezére esik a mozgás, de igyekszik nagyon, hogy senkit ne hátráltasson, képességeihez mérten fürgén kapaszkodik föl a létrán és tart továbbra is a kis csapattal.*
*Fegyverosztásnál visszakapja a kisebb tőrhöz hasonlatos kését és el is rakja oda, ahol korábban tárolta. A köténye derekát behajtogatva becsavarja, láthatatlanná, de könnyen hozzáférhetővé téve a fegyvert.
Óvatos kérdésére szótlan választ kap a Kapitánytól, amiben nem tudja, bízhat-e, de kénytelen elfogadni.
Majd mikor Bredoc olyan egyértelmű utalást tesz rá, hogy mik a tervei a Kékszeművel, a ritkás gyertyafényben igyekszik leolvasni valamit a Kapitány arcáról, ami utalhat az érzéseire, vagy véleményére. Szóba került, hogy a két férfi talán testvér és ezért volt a Kapitány is kivételezett helyzetben a rabok között. Vajon ez az engedékenység kölcsönös? Kötődik a Kapitány is a Kékszeműhöz?
Bredoc gondolatait hallgatva egyet tud érteni és ő is bízik benne, hogy a férfinak igaza van. Ha egyszerre csak egy embert képes gyötörni az a mágikus tárgy, akkor lehet némi esélyük...
A sérülései miatt egy kicsit nehezére esik a mozgás, de igyekszik nagyon, hogy senkit ne hátráltasson, képességeihez mérten fürgén kapaszkodik föl a létrán és tart továbbra is a kis csapattal.*
910. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-06 21:36:42
Üzenet elküldve: 2020-08-06 21:36:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Egy számára oly fontos dolgot lát ismét megcsillanni itt a fénytől oly távol, mégis, mintha a nap ereje semmi sem lenne ehhez képest. A becsület. A vállalt feladat beteljesítése, megannyi sok eltelt idő után is ott lobog a szívükben. Ettől ő maga is mintha több erőt érezne magában, s félelem nélkül lépdel előre. Miközben haladnak felfelé, ha minden jól megy, egy közel eső létrára lassan mászik fel, s óvatosan kémlelhessen a tetején, tiszta-e a terep. Ha az, úgy fejével biccent a többieknek is, hogy kövessék.*
-A Kékszeművel?
*Kérdez vissza suttogva.*
-Biztos vagyok benne, hogy a vére ugyanolyan vörös, mint a miénk.
*Néz körbe szigorúan, majd a kérdést hallva elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
-Nem hinném. Akkor nem csak engem támadott volna vele, hanem Soreylt is. Sőt, akkor nem-igen kellene neki ennyi őr, s talán nem egy romos bányában bujdokolna, ha ilyen hatalmas erejű mágikus tárgy lenne a birtokában.
*Legalábbis csak bízni tud benne, hogy a gondolatmenete nem olyan téves. ~Mintha nem lenne így is elég erős mágikus tárgy...~*
*Egy számára oly fontos dolgot lát ismét megcsillanni itt a fénytől oly távol, mégis, mintha a nap ereje semmi sem lenne ehhez képest. A becsület. A vállalt feladat beteljesítése, megannyi sok eltelt idő után is ott lobog a szívükben. Ettől ő maga is mintha több erőt érezne magában, s félelem nélkül lépdel előre. Miközben haladnak felfelé, ha minden jól megy, egy közel eső létrára lassan mászik fel, s óvatosan kémlelhessen a tetején, tiszta-e a terep. Ha az, úgy fejével biccent a többieknek is, hogy kövessék.*
-A Kékszeművel?
*Kérdez vissza suttogva.*
-Biztos vagyok benne, hogy a vére ugyanolyan vörös, mint a miénk.
*Néz körbe szigorúan, majd a kérdést hallva elgondolkozik, majd megrázza a fejét.*
-Nem hinném. Akkor nem csak engem támadott volna vele, hanem Soreylt is. Sőt, akkor nem-igen kellene neki ennyi őr, s talán nem egy romos bányában bujdokolna, ha ilyen hatalmas erejű mágikus tárgy lenne a birtokában.
*Legalábbis csak bízni tud benne, hogy a gondolatmenete nem olyan téves. ~Mintha nem lenne így is elég erős mágikus tárgy...~*
909. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-02 10:37:22
Üzenet elküldve: 2020-08-02 10:37:22
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Kellett egy kis idő, hogy az egykori őrök rátaláljanak önmagukra, de itt az ideje szembenézni a saját hibáikkal és megoldást találni. Annak idején ők is úgy jártak, mint a rabokból lett őrök. Elkényelmesedtek, állatoknak tekintették a rabokat és kegyetlenül bántak velük, aminek meg is lett a következménye. Ha nem sikerült visszaszerezni a becsületüket, még mindig úgy halhatnak meg, hogy ők megtették, amit módjukban állt és inkább maguktól vártak el.
Raignald elkapja Bredoc pillantását, viszonozza a szorítást a kezén. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a parancsnokhelyettes szemét, míg az elmondja, amit szeretne.*
- Úgy legyen. Köszönöm. *Mondja határozottan és beleegyezőn. Ez számukra is előny és ha valami balul sülne el, tudják, hogy Bredoc megteszi, ami tőle telik később, hogy a bányában visszaálljon a rend.*
- Számunkra is. Eeyr és Teysus óvjon benneteket. *Mondja még Raignald és a többi egykori őrtől is kap egy őszinte, bajtársias pillantást vagy bátorító, hálás vállveregetést. Ahogy Soreyl is részesül hasonlókban, Garsin pedig, aki egészen közel állt Raignaldhoz egy-egy mosolyt, kedves pillantást, amelyben eddig talán nem lehetett része.
A férfiak talán legyengültek és erőtlenek, de a tekintetükben olyan elszántság és akarás lobog, amely pótolja fizikai hátrányukat. Az egykori őrök pedig elindulnak, hogy egy csoportjuk az óriás felé vegye az irányt, a másik, nagyobb csoport pedig Raignald vezetésével az alsóbb szintek felé osonjon.
Bredoc, Garsin Soreyllel és a kapitánnyal így lemarad, de ők is indulhatnak. A bányában több létra, lépcső vagy feljáró is vezet felfelé, könnyedén választhatnak maguknak másik lehetőséget, mint amerre az őrök haladtak. Maradhatott náluk fegyver, egy kard Bredocnál, a kapitánynál a számszeríj, Soreylnél egy ostor vagy tőr és Garsin is szerezhetett magának egy tőrt, ha úgy gondolta.
Amikor a Kékszemű kerül szóba, egy sötét folyosósarkon állhatnak meg, fentről gyenge fény szűrődik le az egyik sarokról, talán az első szint egyik feljárója lehet. A bánya elcsendesedett körülöttük, mintha nem éppen egy leszámolás készülne a Krenkataur gyomrában.
Garsin kérdésére a kapitány némán nemet int a fejével. Habár korábban keményen bánt a lánnyal, most a városőrök között nem merne úgy beszélni vele, mint korábban.*
- Van ötleted, mi legyen a Kékszeművel? Szerinted tud egyszerre két emberre hatni azzal a dologgal? *Kérdi halkan, szinte suttogva Bredoctól Soreyl. Tekintete izgatottan jár a lehetséges útvonalak között felfelé.*
*Kellett egy kis idő, hogy az egykori őrök rátaláljanak önmagukra, de itt az ideje szembenézni a saját hibáikkal és megoldást találni. Annak idején ők is úgy jártak, mint a rabokból lett őrök. Elkényelmesedtek, állatoknak tekintették a rabokat és kegyetlenül bántak velük, aminek meg is lett a következménye. Ha nem sikerült visszaszerezni a becsületüket, még mindig úgy halhatnak meg, hogy ők megtették, amit módjukban állt és inkább maguktól vártak el.
Raignald elkapja Bredoc pillantását, viszonozza a szorítást a kezén. Pár szívdobbanásnyi ideig még fürkészi a parancsnokhelyettes szemét, míg az elmondja, amit szeretne.*
- Úgy legyen. Köszönöm. *Mondja határozottan és beleegyezőn. Ez számukra is előny és ha valami balul sülne el, tudják, hogy Bredoc megteszi, ami tőle telik később, hogy a bányában visszaálljon a rend.*
- Számunkra is. Eeyr és Teysus óvjon benneteket. *Mondja még Raignald és a többi egykori őrtől is kap egy őszinte, bajtársias pillantást vagy bátorító, hálás vállveregetést. Ahogy Soreyl is részesül hasonlókban, Garsin pedig, aki egészen közel állt Raignaldhoz egy-egy mosolyt, kedves pillantást, amelyben eddig talán nem lehetett része.
A férfiak talán legyengültek és erőtlenek, de a tekintetükben olyan elszántság és akarás lobog, amely pótolja fizikai hátrányukat. Az egykori őrök pedig elindulnak, hogy egy csoportjuk az óriás felé vegye az irányt, a másik, nagyobb csoport pedig Raignald vezetésével az alsóbb szintek felé osonjon.
Bredoc, Garsin Soreyllel és a kapitánnyal így lemarad, de ők is indulhatnak. A bányában több létra, lépcső vagy feljáró is vezet felfelé, könnyedén választhatnak maguknak másik lehetőséget, mint amerre az őrök haladtak. Maradhatott náluk fegyver, egy kard Bredocnál, a kapitánynál a számszeríj, Soreylnél egy ostor vagy tőr és Garsin is szerezhetett magának egy tőrt, ha úgy gondolta.
Amikor a Kékszemű kerül szóba, egy sötét folyosósarkon állhatnak meg, fentről gyenge fény szűrődik le az egyik sarokról, talán az első szint egyik feljárója lehet. A bánya elcsendesedett körülöttük, mintha nem éppen egy leszámolás készülne a Krenkataur gyomrában.
Garsin kérdésére a kapitány némán nemet int a fejével. Habár korábban keményen bánt a lánnyal, most a városőrök között nem merne úgy beszélni vele, mint korábban.*
- Van ötleted, mi legyen a Kékszeművel? Szerinted tud egyszerre két emberre hatni azzal a dologgal? *Kérdi halkan, szinte suttogva Bredoctól Soreyl. Tekintete izgatottan jár a lehetséges útvonalak között felfelé.*
908. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-31 16:54:57
Üzenet elküldve: 2020-07-31 16:54:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Váratlan fordulat történik, mielőtt még nekiindulnának a járatnak. Már akkor rosszat sejt, mikor Raignald a parancsnokhelyettes elé áll.
Előre kívánja magában, hogy csak ne szétválni akarjanak, vagy hősködni... De pontosan ez történik.
Összeszorítja a száját, hogy magába fojtsa ellenérzéseit és bízik benne, hogy legalább Bredoc majd lebeszéli őket. Ám csalódnia kell.
Még mindig nem ért egyet, de persze mikor a fáklyát kérik tőle, átnyújtja, a rongydarabbal együtt.
Habozik, hogy szóljon, még oda is lép Raignald mellé, akit az itteniek vezetőjének tart és mondaná neki, hogy csak jöjjenek velük, később is helyre tudják hozni az itteni helyzetet. Hiszen talán vannak még városőrök, akik erejük teljében vannak, az ő erősítésükkel visszatérhetnek a szabadulás után...
De végül csöndben marad, mert ezt nem az ő tiszte eldönteni és nem is tudhatja biztosra, hogy ez lehetséges, illetve a parancsnokhelyettes már határozott az ügyben.
Ám végignézve ezeken a legyengült, meggyötört rabokon félti őket, hogy az elszántságuk ide kevés lesz és mind itt vesznek...
Ez a féltés és szomorúság tükröződhet a tekintetében is, ahogy elválnak egymástól, és vissza-visszanéz még később is.
Utána azonban már előre figyel. Lépteit igyekszik a férfiakéhoz igazítani, lehetőség szerint nesztelenül haladva.
Mikor a Kékszemű kerül szóba, neki csak egy vágya van: hogy szerencsésen elkerüljék őt. Ám kérdéses, hogy mit tudnak tenni, ha ugyanabba a helyzetbe kerülnek, mint a legelső napon?*
- A nyaklánc ellen lehet valamit tenni? Tudja, mi lett a többivel? - *Szólal meg egészen halkan és igen bátortalanul. A kérdés ugyanis a Kapitányhoz szól, s ha nem volna elég, hogy alapvetően is ódzkodik attól, hogy "asszonyi fecsegésével" zavarja a férfiakat, a Kapitány még külön is értésére adta már korábban, igen érzékletesen, hogy mennyire nincs ínyére, ha járatja a száját.*
*Váratlan fordulat történik, mielőtt még nekiindulnának a járatnak. Már akkor rosszat sejt, mikor Raignald a parancsnokhelyettes elé áll.
Előre kívánja magában, hogy csak ne szétválni akarjanak, vagy hősködni... De pontosan ez történik.
Összeszorítja a száját, hogy magába fojtsa ellenérzéseit és bízik benne, hogy legalább Bredoc majd lebeszéli őket. Ám csalódnia kell.
Még mindig nem ért egyet, de persze mikor a fáklyát kérik tőle, átnyújtja, a rongydarabbal együtt.
Habozik, hogy szóljon, még oda is lép Raignald mellé, akit az itteniek vezetőjének tart és mondaná neki, hogy csak jöjjenek velük, később is helyre tudják hozni az itteni helyzetet. Hiszen talán vannak még városőrök, akik erejük teljében vannak, az ő erősítésükkel visszatérhetnek a szabadulás után...
De végül csöndben marad, mert ezt nem az ő tiszte eldönteni és nem is tudhatja biztosra, hogy ez lehetséges, illetve a parancsnokhelyettes már határozott az ügyben.
Ám végignézve ezeken a legyengült, meggyötört rabokon félti őket, hogy az elszántságuk ide kevés lesz és mind itt vesznek...
Ez a féltés és szomorúság tükröződhet a tekintetében is, ahogy elválnak egymástól, és vissza-visszanéz még később is.
Utána azonban már előre figyel. Lépteit igyekszik a férfiakéhoz igazítani, lehetőség szerint nesztelenül haladva.
Mikor a Kékszemű kerül szóba, neki csak egy vágya van: hogy szerencsésen elkerüljék őt. Ám kérdéses, hogy mit tudnak tenni, ha ugyanabba a helyzetbe kerülnek, mint a legelső napon?*
- A nyaklánc ellen lehet valamit tenni? Tudja, mi lett a többivel? - *Szólal meg egészen halkan és igen bátortalanul. A kérdés ugyanis a Kapitányhoz szól, s ha nem volna elég, hogy alapvetően is ódzkodik attól, hogy "asszonyi fecsegésével" zavarja a férfiakat, a Kapitány még külön is értésére adta már korábban, igen érzékletesen, hogy mennyire nincs ínyére, ha járatja a száját.*
907. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-31 15:22:29
Üzenet elküldve: 2020-07-31 15:22:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Feszülten figyeli a szeme előtt kibontakozó eseményeket. Némán hallgatja a súlyos szavakat, s bár jobban örülne ha vele tartanának, meg tudja érteni őket. Teljesen. Bár ő maga sem tervez foglyokat ejteni, s leszámolna mindenkivel, ha lehetősége lesz rá. Bár nyilván öten okosabbak kell lennie. Csak bólint, s éppen egy fegyvert nyújtana át a férfinek, ahogy érte nyúl, egy pillanatra megszorítja a fegyvert, hogy szemük elkapja egymást.*
-Megmondtam. Senkit nem hagyunk hátra.
*Elengedi a fegyvert, s folytatja, mint egy igazi parancsnok.*
-Menjetek, tegyétek, amit meg kell tennetek. Mi is igyekszünk útközben levágni, akit csak lehet. Ha Eeyr is úgy akarja, találkozunk még. A hajnal első sugaráig várunk rátok, ha sikerül kijutunk, utána ha bármi balul sülne el, sokadmagammal térek vissza.
*Majd jelebtőségteljesen bólint, s úgy tűnik a csapat kettészakad. Mielőtt elindulnának visszafordul még egy szóra, talán az utolsóra, mit valaha hozzájuk intézhet.*
-Megtiszteltetés volt. Találkozunk a túloldalon, bajtársak!
*Persze ez jelentheti a szabadságot, vagy a puszta halálukat is. Nem akarja magát hamis ábrándokba ringatni, könnyen lehet, hogy mind itt vívják meg utolsó csatájukat.*
-Tartozom neki, van egy kis elintéznivalóm vele.
*Mondja haragosan a Kékszeműt illető kérdésére. Majd, ha nincs egyéb más, elindulna. *
*Feszülten figyeli a szeme előtt kibontakozó eseményeket. Némán hallgatja a súlyos szavakat, s bár jobban örülne ha vele tartanának, meg tudja érteni őket. Teljesen. Bár ő maga sem tervez foglyokat ejteni, s leszámolna mindenkivel, ha lehetősége lesz rá. Bár nyilván öten okosabbak kell lennie. Csak bólint, s éppen egy fegyvert nyújtana át a férfinek, ahogy érte nyúl, egy pillanatra megszorítja a fegyvert, hogy szemük elkapja egymást.*
-Megmondtam. Senkit nem hagyunk hátra.
*Elengedi a fegyvert, s folytatja, mint egy igazi parancsnok.*
-Menjetek, tegyétek, amit meg kell tennetek. Mi is igyekszünk útközben levágni, akit csak lehet. Ha Eeyr is úgy akarja, találkozunk még. A hajnal első sugaráig várunk rátok, ha sikerül kijutunk, utána ha bármi balul sülne el, sokadmagammal térek vissza.
*Majd jelebtőségteljesen bólint, s úgy tűnik a csapat kettészakad. Mielőtt elindulnának visszafordul még egy szóra, talán az utolsóra, mit valaha hozzájuk intézhet.*
-Megtiszteltetés volt. Találkozunk a túloldalon, bajtársak!
*Persze ez jelentheti a szabadságot, vagy a puszta halálukat is. Nem akarja magát hamis ábrándokba ringatni, könnyen lehet, hogy mind itt vívják meg utolsó csatájukat.*
-Tartozom neki, van egy kis elintéznivalóm vele.
*Mondja haragosan a Kékszeműt illető kérdésére. Majd, ha nincs egyéb más, elindulna. *
906. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-31 13:10:40
Üzenet elküldve: 2020-07-31 13:10:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A másodpercek homokszemei úgy zuhannak a homokóra szemeiben, mintha minden szem egy-egy, feléjük tartó lépés lenne, amely a gazemberek talpa alatt, mely feléjük közelít. Bredocnak igaza lehet, minden tétlen töltött perccel közelebb kerülnek a lelepleződéshez és ha a meglepetés ereje odavész, ki tudja, mennyi esélyük le épségben véghezvinni a szökést.
Végül a parancsnokhelyettes döntésre jut, majd amikor indulnának, az egyik, idősebb egykori őr, Raignald határozott pillantással elé áll.*
- Ez egykor a mi munkahelyünk volt, az volt a dolgunk, hogy vigyázzunk a bányában dolgozó rabokra. Ezt elvették tőlünk. Már rég vissza akarunk vágni, nem megszökni akarunk, hanem helyrehozni a hibánkat. *Mondja kemény hangon, szemeiben valódi elszántság csillog. Többen bólogatnak egyetértően, kezeik ökölbe szorulnak.*
- Meguntuk, hogy félünk, a szökés pedig nem oldja meg a problémát. Mi a fiúkkal elengedjük az óriást és megpróbáljuk az őrök ellen fordítani. Ti folytassátok a szökést, őt vigyétek magatokkal. *Int a fejét lehajtó kapitány felé. Ha bíznak is benne valamennyire, láthatóan nem akarják, hogy részt vegyen a hatalom átvételében.
Bár eddig még Bredoctól várták a megoldást, egyre többen helyeselnek. A hosszú idő alatt felgyülemlett harag, elkeseredés és kín most úgy tűnik, a mostani őrök ellen vezeti az égő szemű embereket.*
- Adjatok amennyi fegyvert tudtok, mi pedig tesszük a dolgunk. Mindent köszönünk nektek. Visszaadtátok a reményt. *Halovány, hálás mosollyal néz Bredocra, Garsinra és Soreylre.*
- Induljatok. Remélem, sikerrel jártok. *Mondja még és egy sóhajjal a társaira néz. Vannak, akik aggódnak vagy nem teljesen értenek egyet, de most nem ellenkeznek.
Ha Garsin odaadja, akkor átveszi tőle az egyik őr a fáklyát, hisz szükségük lehet a fényre, ha valóban az óriást akarják elengedni. Kockázatos a küldetés, de ha sikerrel járnak, akkor nem hagyják maguk mögött a hibájukat, hanem megoldják és minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
Ha Bredoc nem ellenkezik az idősebb őrrel, akkor amennyi fegyvert kapnak, azzal a csoport elindul az óriás barlangja felé. Csak Bredoc, Garsin, Soreyl és a néma kapitány maradnak hátra, hogy folytathassák a szökést.*
- A Kékszeművel mi legyen? *Kérdi Soreyl Bredocot és Garsint mélázva.*
*A másodpercek homokszemei úgy zuhannak a homokóra szemeiben, mintha minden szem egy-egy, feléjük tartó lépés lenne, amely a gazemberek talpa alatt, mely feléjük közelít. Bredocnak igaza lehet, minden tétlen töltött perccel közelebb kerülnek a lelepleződéshez és ha a meglepetés ereje odavész, ki tudja, mennyi esélyük le épségben véghezvinni a szökést.
Végül a parancsnokhelyettes döntésre jut, majd amikor indulnának, az egyik, idősebb egykori őr, Raignald határozott pillantással elé áll.*
- Ez egykor a mi munkahelyünk volt, az volt a dolgunk, hogy vigyázzunk a bányában dolgozó rabokra. Ezt elvették tőlünk. Már rég vissza akarunk vágni, nem megszökni akarunk, hanem helyrehozni a hibánkat. *Mondja kemény hangon, szemeiben valódi elszántság csillog. Többen bólogatnak egyetértően, kezeik ökölbe szorulnak.*
- Meguntuk, hogy félünk, a szökés pedig nem oldja meg a problémát. Mi a fiúkkal elengedjük az óriást és megpróbáljuk az őrök ellen fordítani. Ti folytassátok a szökést, őt vigyétek magatokkal. *Int a fejét lehajtó kapitány felé. Ha bíznak is benne valamennyire, láthatóan nem akarják, hogy részt vegyen a hatalom átvételében.
Bár eddig még Bredoctól várták a megoldást, egyre többen helyeselnek. A hosszú idő alatt felgyülemlett harag, elkeseredés és kín most úgy tűnik, a mostani őrök ellen vezeti az égő szemű embereket.*
- Adjatok amennyi fegyvert tudtok, mi pedig tesszük a dolgunk. Mindent köszönünk nektek. Visszaadtátok a reményt. *Halovány, hálás mosollyal néz Bredocra, Garsinra és Soreylre.*
- Induljatok. Remélem, sikerrel jártok. *Mondja még és egy sóhajjal a társaira néz. Vannak, akik aggódnak vagy nem teljesen értenek egyet, de most nem ellenkeznek.
Ha Garsin odaadja, akkor átveszi tőle az egyik őr a fáklyát, hisz szükségük lehet a fényre, ha valóban az óriást akarják elengedni. Kockázatos a küldetés, de ha sikerrel járnak, akkor nem hagyják maguk mögött a hibájukat, hanem megoldják és minden visszaállhat a régi kerékvágásba.
Ha Bredoc nem ellenkezik az idősebb őrrel, akkor amennyi fegyvert kapnak, azzal a csoport elindul az óriás barlangja felé. Csak Bredoc, Garsin, Soreyl és a néma kapitány maradnak hátra, hogy folytathassák a szökést.*
- A Kékszeművel mi legyen? *Kérdi Soreyl Bredocot és Garsint mélázva.*
905. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-29 15:21:31
Üzenet elküldve: 2020-07-29 15:21:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Mikor a rab megszólítja őt, először nem is biztos benne, hogy a kérdés neki szólt, utána meg nem tudja hova tenni az érdeklődést. Nincs hozzászokva, hogy kikérjék a véleményét ilyen fontos dolgokban és most is inkább megijeszti és zavarba hozza, hogy ez a rab tőle vár megoldást. A gondolkodásig már nem jut el, mert hallja, hogy Bredoc már határozott, úgyhogy eszében sincs saját véleményt alkotni és bezavarni az utasításba.*
- Csak kövessük a parancsnokhelyettest, ő kijuttat minket innen! - *Feleli szinte suttogva.
Majd a neki szóló megjegyzésre biccent, és keres is valami megfelelő méretű rongyot, ami egykor talán takaró, vagy ruha lehetett. Ha elveszik tőle a fáklyát, akkor átadja, ha nem, akkor maga hordozza. Elég magas, hogy ne kelljen nyújtózkodnia, hogy a teret be tudja világítani, és ne takarják ki a testek a fényt.
Azért úgy egy-két emberrel Bredoc mögött sorol be, ha nem küldik hátrébb, hogy elég jól lássák, merre haladnak, illetve arra is gondol, ha a fegyverraktár mellett elhaladnak, talán szükség lehet a kulcsokra, amennyiben úgy döntenének, hogy fölfegyverkeznek, esetleg visszaszerzik a saját fölszerelésüket.*
*Mikor a rab megszólítja őt, először nem is biztos benne, hogy a kérdés neki szólt, utána meg nem tudja hova tenni az érdeklődést. Nincs hozzászokva, hogy kikérjék a véleményét ilyen fontos dolgokban és most is inkább megijeszti és zavarba hozza, hogy ez a rab tőle vár megoldást. A gondolkodásig már nem jut el, mert hallja, hogy Bredoc már határozott, úgyhogy eszében sincs saját véleményt alkotni és bezavarni az utasításba.*
- Csak kövessük a parancsnokhelyettest, ő kijuttat minket innen! - *Feleli szinte suttogva.
Majd a neki szóló megjegyzésre biccent, és keres is valami megfelelő méretű rongyot, ami egykor talán takaró, vagy ruha lehetett. Ha elveszik tőle a fáklyát, akkor átadja, ha nem, akkor maga hordozza. Elég magas, hogy ne kelljen nyújtózkodnia, hogy a teret be tudja világítani, és ne takarják ki a testek a fényt.
Azért úgy egy-két emberrel Bredoc mögött sorol be, ha nem küldik hátrébb, hogy elég jól lássák, merre haladnak, illetve arra is gondol, ha a fegyverraktár mellett elhaladnak, talán szükség lehet a kulcsokra, amennyiben úgy döntenének, hogy fölfegyverkeznek, esetleg visszaszerzik a saját fölszerelésüket.*
904. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:38:54
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:38:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Tanakodik, őrlődik, persze tudja, hogy nincs sok idejük, s igazából minél többet töltenek el, annál kevesebb az esélyük a menekülésre. Az idő most egy kardinális tényező, talán a legfontosabb, no meg persze a jól meghozott döntések, a karjuk ereje és Eeyr kegyelme. Talán az utolsó a leginkább fontos. De azért az idő sem utolsó.*
-Értem. Értem.
*Mondja, s a további válaszokra inkább csak bólogat és hümmög. Megvárja, míg mindenki elmondja, amit gondol, s felvetnek még kérdéseket. ~Nem lesz ez így jó.~*
-Jól van. Jobb, ha indulunk. Hagyjuk az óriást, több bajt okozhat, mint amennyi hasznot, s ráadásul a másik irányba van, mint a szabadság. A fáklya marad, de legyetek kész eloltani, ha kell, egy rongy megfelelő lehet, ha nem kap levegőt a tűz kialszik. Talán szükség lehet rá később. Induljunk.
*Körbenéz azért, hogy mindenki egyetért-e, de nem hiszi, hogy bárkinek jobb ötlete lenne, vagy ha van, akkor most hozakodjon elő vele.*
-Felfelé megyünk, halkan és gyorsan.
*Hadarja halkan, ahogy szétnéz a folyosókon, ameddig ellát, hogy tiszta-e a terep.*
-Megyek elől, a kapitánnyal együtt, Soreyl, te fedezz hátul minket, rendben?
*Bár rangban jóval alatta áll, talán nem most kell fitogtatnia a parancsai erejét. Nem az a helyzet.*
-Garsin, maradj a többiekkel, ha szét kéne szakadnunk valami miatt, kettőnél több csoportot ne alkossatok, igyekezzünk együtt maradni. A kapitányra én figyelek.
*Persze bizonyította hűségét, de tudja, hogy megnyugvást jelenthet az embereknek, ha egy nála talán megbízhatóbb ember felügyeli őt, Bredoc.*
-Ha mindenki kész, utánam!
*Azzal elindul, kardját szorosan szorítva, lesújtásra készen próbál osonni, amennyire tud. Nem erőssége ugyan, de igyekszik a tőle telhetőt megtenni. Gyakran pillant hátra is, minden sarkon megáll, ha talál esetleg ilyet, és óvatosan kukkant be minden újabb folyosóra. Keresi a sötét zugokat, s a rejtett vágásokat a falban, ha esetleg el kellene rejtőzni.*
*Tanakodik, őrlődik, persze tudja, hogy nincs sok idejük, s igazából minél többet töltenek el, annál kevesebb az esélyük a menekülésre. Az idő most egy kardinális tényező, talán a legfontosabb, no meg persze a jól meghozott döntések, a karjuk ereje és Eeyr kegyelme. Talán az utolsó a leginkább fontos. De azért az idő sem utolsó.*
-Értem. Értem.
*Mondja, s a további válaszokra inkább csak bólogat és hümmög. Megvárja, míg mindenki elmondja, amit gondol, s felvetnek még kérdéseket. ~Nem lesz ez így jó.~*
-Jól van. Jobb, ha indulunk. Hagyjuk az óriást, több bajt okozhat, mint amennyi hasznot, s ráadásul a másik irányba van, mint a szabadság. A fáklya marad, de legyetek kész eloltani, ha kell, egy rongy megfelelő lehet, ha nem kap levegőt a tűz kialszik. Talán szükség lehet rá később. Induljunk.
*Körbenéz azért, hogy mindenki egyetért-e, de nem hiszi, hogy bárkinek jobb ötlete lenne, vagy ha van, akkor most hozakodjon elő vele.*
-Felfelé megyünk, halkan és gyorsan.
*Hadarja halkan, ahogy szétnéz a folyosókon, ameddig ellát, hogy tiszta-e a terep.*
-Megyek elől, a kapitánnyal együtt, Soreyl, te fedezz hátul minket, rendben?
*Bár rangban jóval alatta áll, talán nem most kell fitogtatnia a parancsai erejét. Nem az a helyzet.*
-Garsin, maradj a többiekkel, ha szét kéne szakadnunk valami miatt, kettőnél több csoportot ne alkossatok, igyekezzünk együtt maradni. A kapitányra én figyelek.
*Persze bizonyította hűségét, de tudja, hogy megnyugvást jelenthet az embereknek, ha egy nála talán megbízhatóbb ember felügyeli őt, Bredoc.*
-Ha mindenki kész, utánam!
*Azzal elindul, kardját szorosan szorítva, lesújtásra készen próbál osonni, amennyire tud. Nem erőssége ugyan, de igyekszik a tőle telhetőt megtenni. Gyakran pillant hátra is, minden sarkon megáll, ha talál esetleg ilyet, és óvatosan kukkant be minden újabb folyosóra. Keresi a sötét zugokat, s a rejtett vágásokat a falban, ha esetleg el kellene rejtőzni.*
903. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:20:58
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:20:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A testek a cellákba kerülnek, mégse szeretné senki, hogy egy pillanat alatt kiderüljön, hogy valami történ. Bredoc és Soreyl nem gondolhat mindenre, az egykori őröket sem ejtették a fejükre.
A kapitány elmondja, amit tudott, ami hirtelen az eszébe jutott, a parancsnokhelyettes válaszára pedig a fejét rázza.*
- A bányászok talán tudták, de mi nem. Nem ismerjük a járatokat, ugyanolyan veszélyes, mint nekimenni az őröknek. *Halkan beszél, de érthetően és határozottan. Most a szabadultak se ellenkeznek, halk moraj fut végig a csoporton. Akadnak, akik bemennének, de talán ugyanannyian vannak, akik ellenzik a terv ezen részét.*
- Nem tudnánk kiosonni csak úgy? Hátha harc nélkül el tudjuk intézni. *Szúrja közbe Soreyl a cellasor folyosójának vége felé kémlelve.*
- Az óriás? *Kérdi a kapitány kétkedve.*
- Elég vad, de lehet, hogy lekötné az őrök egy részét, ha valahogy sikerülne elengedni. *Mélázik, ám ennek is meg van a veszélye persze. Ha valami balul üt ki, az óriás ellenük is fordulhat. Ugye Bredoc és Garsin is tudja, hogy az óriás ugyan vak, de cserébe a hallása nagyon kiélesedett.
A parancsnokhelyettes felvetésére az óriással a tekintetek felé fordulnak, láthatóan tőle várják a terv kieszelését, hisz ő és Garsin, no meg Soreyl hozták el nekik a reményt a szabadulásra.*
- Szerinted? *Fordul az egyik rab csillogó szemmel Garsin felé, aki épp végez a megperzselt rab arcának ellátásával. Pedig ő egyáltalán nem tűnik harcosnak.*
- Mi legyen akkor az óriással? *Kérdi Sorely.
Azt nem tudják, hogy a Kékszemű merre lehet. Mivel a kapitány is az éjjeleket a cellában töltötte, így nincs információja, hogy a titokzatos férfi, akinek mágikus erőt tulajdonítanak, merre lehet ilyenkor. Lehet, hogy Garsinnak van igaza és ilyenkor a mélyben kutat, de az is lehet, hogy mint minden normális ember, az estét a szállásán pihenve tölti.*
- A fáklya? *Fordul Soreyl tekintete a fényforrás felé kérdőn.*
- Az őröknél is volt fáklya, lehet, hogy nem baj, ha látunk is valamit. *Dörgöli meg szakállá erősödött borostáját.
Több lehetőség is van, egyik sem veszélytelen, de nem tudni előre, melyik hozza el majd az áhított szabadságot és melyik a halált vagy, ami még rosszabb, az élet végéig tartó fogságot.*
*A testek a cellákba kerülnek, mégse szeretné senki, hogy egy pillanat alatt kiderüljön, hogy valami történ. Bredoc és Soreyl nem gondolhat mindenre, az egykori őröket sem ejtették a fejükre.
A kapitány elmondja, amit tudott, ami hirtelen az eszébe jutott, a parancsnokhelyettes válaszára pedig a fejét rázza.*
- A bányászok talán tudták, de mi nem. Nem ismerjük a járatokat, ugyanolyan veszélyes, mint nekimenni az őröknek. *Halkan beszél, de érthetően és határozottan. Most a szabadultak se ellenkeznek, halk moraj fut végig a csoporton. Akadnak, akik bemennének, de talán ugyanannyian vannak, akik ellenzik a terv ezen részét.*
- Nem tudnánk kiosonni csak úgy? Hátha harc nélkül el tudjuk intézni. *Szúrja közbe Soreyl a cellasor folyosójának vége felé kémlelve.*
- Az óriás? *Kérdi a kapitány kétkedve.*
- Elég vad, de lehet, hogy lekötné az őrök egy részét, ha valahogy sikerülne elengedni. *Mélázik, ám ennek is meg van a veszélye persze. Ha valami balul üt ki, az óriás ellenük is fordulhat. Ugye Bredoc és Garsin is tudja, hogy az óriás ugyan vak, de cserébe a hallása nagyon kiélesedett.
A parancsnokhelyettes felvetésére az óriással a tekintetek felé fordulnak, láthatóan tőle várják a terv kieszelését, hisz ő és Garsin, no meg Soreyl hozták el nekik a reményt a szabadulásra.*
- Szerinted? *Fordul az egyik rab csillogó szemmel Garsin felé, aki épp végez a megperzselt rab arcának ellátásával. Pedig ő egyáltalán nem tűnik harcosnak.*
- Mi legyen akkor az óriással? *Kérdi Sorely.
Azt nem tudják, hogy a Kékszemű merre lehet. Mivel a kapitány is az éjjeleket a cellában töltötte, így nincs információja, hogy a titokzatos férfi, akinek mágikus erőt tulajdonítanak, merre lehet ilyenkor. Lehet, hogy Garsinnak van igaza és ilyenkor a mélyben kutat, de az is lehet, hogy mint minden normális ember, az estét a szállásán pihenve tölti.*
- A fáklya? *Fordul Soreyl tekintete a fényforrás felé kérdőn.*
- Az őröknél is volt fáklya, lehet, hogy nem baj, ha látunk is valamit. *Dörgöli meg szakállá erősödött borostáját.
Több lehetőség is van, egyik sem veszélytelen, de nem tudni előre, melyik hozza el majd az áhított szabadságot és melyik a halált vagy, ami még rosszabb, az élet végéig tartó fogságot.*
902. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-27 21:57:29
Üzenet elküldve: 2020-07-27 21:57:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem egy tapasztalt gyógyító, de ennyit még ő is meg tud tenni... A nedves rongyot rögzíti a sérült fején, ennél többre most nincs is módjuk. Szerencsére nagy baj nincs. Bár az égett seb iszonyúan fájhat, a férfi tettre készen áll fel és csatlakozik a többi lázadóhoz.
Aggasztja, amit hall, fogalma sincs, hogy ezt túlélhetik-e, hogy sikerülhet-e, vagy hogy pontosan merre is kellene indulniuk...
A Krenkataur említésére eszébe jut, hogy a Kékszemű neki is arról a szörnyetegről mesélt, a fényről és a gyertyákról. De nem tartja ezt lényegesnek, csak egy újabb bizonyítéknak azt illetően, hogy valóban ez a téma foglalkoztatja a bandavezért. Egyedül azt furcsállja, hogy a Kapitány szerint a férfi a felszínen időzhet. Ha olyan elszántan keresi a szörnyet, nem lehet, hogy most is épp a mélyben kutatja? Persze, ő nyilván jobban ismeri a szokásait...
A maga részéről a leírás alapján azt az óriást is valami szörnyetegnek képzeli és nem szívesen menne a közelébe, de ha ezt szükségesnek látják, ő nem fog ellenkezni.
Meg úgy egyáltalán, nem áll szándékában beleszólni a férfiak dolgába, csendben meghúzódik hátul.
Csak a parancsnokhelyettes lelkesítő beszédének végén igyekszik közelebb férkőzni Soreylhez, hogy fojtott hangon a véleményét kérje...*
- Akkor a fáklyát itt hagyjam? El is oltsam? - *Érinti meg a férfi karját. Bredoc most elfoglaltnak tűnik a vezetéssel, nem meri személyesen őt megzavarni, de a szavaiból azt szűrte le, hogy nem szeretne most fényt, ami fölhívhatja rájuk a figyelmet.
Aztán, bármilyen döntés is szülessen, ő a csapattal tart és igyekszik nem akadályozni őket, ha már segítséget nem is jelent.*
*Nem egy tapasztalt gyógyító, de ennyit még ő is meg tud tenni... A nedves rongyot rögzíti a sérült fején, ennél többre most nincs is módjuk. Szerencsére nagy baj nincs. Bár az égett seb iszonyúan fájhat, a férfi tettre készen áll fel és csatlakozik a többi lázadóhoz.
Aggasztja, amit hall, fogalma sincs, hogy ezt túlélhetik-e, hogy sikerülhet-e, vagy hogy pontosan merre is kellene indulniuk...
A Krenkataur említésére eszébe jut, hogy a Kékszemű neki is arról a szörnyetegről mesélt, a fényről és a gyertyákról. De nem tartja ezt lényegesnek, csak egy újabb bizonyítéknak azt illetően, hogy valóban ez a téma foglalkoztatja a bandavezért. Egyedül azt furcsállja, hogy a Kapitány szerint a férfi a felszínen időzhet. Ha olyan elszántan keresi a szörnyet, nem lehet, hogy most is épp a mélyben kutatja? Persze, ő nyilván jobban ismeri a szokásait...
A maga részéről a leírás alapján azt az óriást is valami szörnyetegnek képzeli és nem szívesen menne a közelébe, de ha ezt szükségesnek látják, ő nem fog ellenkezni.
Meg úgy egyáltalán, nem áll szándékában beleszólni a férfiak dolgába, csendben meghúzódik hátul.
Csak a parancsnokhelyettes lelkesítő beszédének végén igyekszik közelebb férkőzni Soreylhez, hogy fojtott hangon a véleményét kérje...*
- Akkor a fáklyát itt hagyjam? El is oltsam? - *Érinti meg a férfi karját. Bredoc most elfoglaltnak tűnik a vezetéssel, nem meri személyesen őt megzavarni, de a szavaiból azt szűrte le, hogy nem szeretne most fényt, ami fölhívhatja rájuk a figyelmet.
Aztán, bármilyen döntés is szülessen, ő a csapattal tart és igyekszik nem akadályozni őket, ha már segítséget nem is jelent.*
901. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-27 19:28:53
Üzenet elküldve: 2020-07-27 19:28:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar végeznek a még lélegző ellenségekkel, így egy jó pár gonddal kevesebb. Szerencsére a bajtársai nem kislányokból állnak, persze, kivéve Garsint, így szinte szó nélkül tudják, hogy mi a dolguk. Elveszik, ami hasznos, s ott hagyják a férgeknek a többit. ~Nem is érdemelnek többet.~ Szája grimaszra húzódik, s köp egyet. Persze látja, hogy néhányan rosszallóan nézik, ahogy fegyvert ad a kapitánynak, de bizonyított, legalábbis egyelőre, így bizalmat szavaz nekik. Az információ, amit kap tőle pedig még inkább ezt erősíti meg benne. Végig bólint, ahogy egyes-egyes fontos dolgokat tud meg.*
-És ha nem tévedünk el? Van kiút arra is? Netán maga a Krenkataur...
*Igyekszik úgy beszélni, hogy mindenki hallja, Soreyl, Garsin, és a többi rab is hallhassa, hátha tudnak valamit, amit ő maga nem. Erre pedig igencsak nagy az esély.*
-Három szint. Feltörni az őrök laktanyájához, megölni őket, majd fel a felszínre, s mindezt úgy, hogy közben ne kapjanak el minket, s minél kevesebben vegyenek észre. Pofonegyszerű.
*Szinte izzad a vállára nehezedő tehertől, s szavait színtiszta cinizmus járja át.*
-Az óriás, hasznunkra lehet? Valahogy az ellenség felé tudjuk irányítani?
*Kérdez körbe, minden halló fül és elvetélt ötlet segítség lehet most. Közben persze szedelőzködik, megtörli homlokát, a fegyvert is meglóbálja párszor a kezében, úgy igazán indulásra kész, s ezt látja az embereken is. Garsin ellátja a sebesültet, de örömmel látja, hogy talpra tud állni, s buzog a tettvágytól, nem olyan könnyű kiteríteni. Egy tiszteletteljes biccentést kap a rab, majd a csapat élére áll.*
-Ha van rá mód, hogy az óriás segítsen nekünk, akkor ki kell őt is engednünk a láncairól, de semmi kedvem a gyomrában végezni... Vagy egyenesen elindulunk felfelé, és lesz ami lesz.
*Ha esetleg valakinek van valamilyen épkézláb terve, akkor hajlik rá, hogy egy behemót is velük legyen, egyéb esetben pedig a felső szintekre fog koncentrálni. Mindenesetre menetre kész, s amint mindenki más is, egy pár szót azért intéz hozzájuk.*
-Ma legendává leszünk, bajtársaim! Nem felejtik el egyhamar ezt a napot. Ha elindulunk, csak csendben, a sötétség és a félhomály a legkedvesebb cimboránk most. Csak bátran!
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.27 19:29:59
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hamar végeznek a még lélegző ellenségekkel, így egy jó pár gonddal kevesebb. Szerencsére a bajtársai nem kislányokból állnak, persze, kivéve Garsint, így szinte szó nélkül tudják, hogy mi a dolguk. Elveszik, ami hasznos, s ott hagyják a férgeknek a többit. ~Nem is érdemelnek többet.~ Szája grimaszra húzódik, s köp egyet. Persze látja, hogy néhányan rosszallóan nézik, ahogy fegyvert ad a kapitánynak, de bizonyított, legalábbis egyelőre, így bizalmat szavaz nekik. Az információ, amit kap tőle pedig még inkább ezt erősíti meg benne. Végig bólint, ahogy egyes-egyes fontos dolgokat tud meg.*
-És ha nem tévedünk el? Van kiút arra is? Netán maga a Krenkataur...
*Igyekszik úgy beszélni, hogy mindenki hallja, Soreyl, Garsin, és a többi rab is hallhassa, hátha tudnak valamit, amit ő maga nem. Erre pedig igencsak nagy az esély.*
-Három szint. Feltörni az őrök laktanyájához, megölni őket, majd fel a felszínre, s mindezt úgy, hogy közben ne kapjanak el minket, s minél kevesebben vegyenek észre. Pofonegyszerű.
*Szinte izzad a vállára nehezedő tehertől, s szavait színtiszta cinizmus járja át.*
-Az óriás, hasznunkra lehet? Valahogy az ellenség felé tudjuk irányítani?
*Kérdez körbe, minden halló fül és elvetélt ötlet segítség lehet most. Közben persze szedelőzködik, megtörli homlokát, a fegyvert is meglóbálja párszor a kezében, úgy igazán indulásra kész, s ezt látja az embereken is. Garsin ellátja a sebesültet, de örömmel látja, hogy talpra tud állni, s buzog a tettvágytól, nem olyan könnyű kiteríteni. Egy tiszteletteljes biccentést kap a rab, majd a csapat élére áll.*
-Ha van rá mód, hogy az óriás segítsen nekünk, akkor ki kell őt is engednünk a láncairól, de semmi kedvem a gyomrában végezni... Vagy egyenesen elindulunk felfelé, és lesz ami lesz.
*Ha esetleg valakinek van valamilyen épkézláb terve, akkor hajlik rá, hogy egy behemót is velük legyen, egyéb esetben pedig a felső szintekre fog koncentrálni. Mindenesetre menetre kész, s amint mindenki más is, egy pár szót azért intéz hozzájuk.*
-Ma legendává leszünk, bajtársaim! Nem felejtik el egyhamar ezt a napot. Ha elindulunk, csak csendben, a sötétség és a félhomály a legkedvesebb cimboránk most. Csak bátran!
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.27 19:29:59
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984