Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-21 23:59:40
Üzenet elküldve: 2020-01-21 23:59:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kékszemű unottan könyököl széke kartámláján, látszólag teljes közönnyel, holott meglepi Bredoc engedelmessége, és tiszta gondolkodása. Főleg azért, mert számára nem vall túl bölcs lépésre az, hogy valaki meggondolatlanul dühös banditák közé lép rendfenntartó szervként. Mindenesetre ez valamelyest szimpatikussá teszi a számára a parancsnok helyettest, aki jó gyermek módjára tanult az atyai büntetésből.*
- Csak nyugodtan.
*Int gyűrűskezével hanyagul, hogy itt, ahol a csőcselék egymás vérét is ontja már legkevésbé sem az égett dohány szaga fogja zavarni. Tekintete eközben javarészt továbbra is Soreylre tapad, csak röpke pillanatra tér ki Bredoc irányába.*
- Sosem tennénk ilyen csalárdságot az Őrség tiszteletbeli tagjaival, ugye?
*Felel Soreyl feltételezésére, miszerint ne adnák vissza annak kardját. Természetesen mosolyog, és természetesen szavai, és mosolya is édesen aljas éllel rendelkeznek, olyan régi, megbízható barát látszatát keltve, akinek többnyire hinni is lehetne, ha nem banditák vennék őt körül.*
- Nehéz lett volna nem észrevenni, hogy nem egy kereskedőt hordott erre a szél.
*Teszi hozzá látszólag jó kedéllyel, és egy kupáért nyúl, majd annak tartalmába kortyol.*
- Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.
*Mondja maga elé, miközben tekintete a halottakat méri fel. Hangja elég visszafogott ahhoz, hogy csak Bredoc hallja meg, ugyanakkor nem óvatoskodó, mint aki tartana emberei haragjától.*
- Vigyétek az óriásnak, mielőtt megérkeznek a patkányok!
*Hangzik a parancs kissé megemelt, ugyanakkor gondosan kimért hangon. Ezután a türelmes várakozás érkezik, amíg a csapat egy része elkezdi felmarni a tetemeket, és ki vállán, ki pedig húzva a nyíláson távozik velük. Egy másik elfogadja Soreyl kardját is, és Bredocéval együtt hamarosan az is eltűnik a teremből. A bennmaradt csökkent létszám kissé még zihálva, enyhén izzadtan ül le az összetolt asztalok köré, kellő közelségben, de tisztes távolságba a három férfitól.
A Soreyltől érkező biccentésre semmi válaszreakció nem érkezik, ellenben az ismeretlen feketeruhás visszatérhet eredeti gondjához. Elteszi saját fegyverét, és rögtön a folyosó félhomályába bámul, ám gyorsan szembesül azzal, hogy a leány alakja nem hever a földön, és hirtelen nem is látja sehol.*
- Baszdmeg!
*Szalad ki a száján sziszegve, majd árnyékként tűnik el a nyílásban, hogy rögvest Garsin után eredjen, aki hallhatja a felé közeledő puha léptek tompa zaját, ha azt éppen hevesen dobogó szíve nem nyomja el. A kékszemű erre viszont ügyet sem vet, annak ellenére sem, hogy érzékeli a jelenetet. Jobban leköti őt a két vendége, akikkel üzletelgetés helyett inkább cseverészni kívánna látszólag, hiszen izgatottan hajol közelebb Bredochoz.*
- Miért pont szürke? Elég nagy váltás a vörös helyett, és kissé lekicsinylő is, nemde?
*Kérdő tekintettel Soreylre pillant, hogy megerősítse, vagy cáfolja ebben.*
- Na és a rangidős mélyen tisztelt katona milyen titulussal rendelkezik?
*Ujjaival idegőrlően lassú dobolásba kezd, kékjeivel pedig olyan behatóan tanulmányoz mindent, mintha egyenesen a két katona lelkét kutatná, a válaszokat pedig régen ismerné, csupán a reakciókat teszteli.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kékszemű unottan könyököl széke kartámláján, látszólag teljes közönnyel, holott meglepi Bredoc engedelmessége, és tiszta gondolkodása. Főleg azért, mert számára nem vall túl bölcs lépésre az, hogy valaki meggondolatlanul dühös banditák közé lép rendfenntartó szervként. Mindenesetre ez valamelyest szimpatikussá teszi a számára a parancsnok helyettest, aki jó gyermek módjára tanult az atyai büntetésből.*
- Csak nyugodtan.
*Int gyűrűskezével hanyagul, hogy itt, ahol a csőcselék egymás vérét is ontja már legkevésbé sem az égett dohány szaga fogja zavarni. Tekintete eközben javarészt továbbra is Soreylre tapad, csak röpke pillanatra tér ki Bredoc irányába.*
- Sosem tennénk ilyen csalárdságot az Őrség tiszteletbeli tagjaival, ugye?
*Felel Soreyl feltételezésére, miszerint ne adnák vissza annak kardját. Természetesen mosolyog, és természetesen szavai, és mosolya is édesen aljas éllel rendelkeznek, olyan régi, megbízható barát látszatát keltve, akinek többnyire hinni is lehetne, ha nem banditák vennék őt körül.*
- Nehéz lett volna nem észrevenni, hogy nem egy kereskedőt hordott erre a szél.
*Teszi hozzá látszólag jó kedéllyel, és egy kupáért nyúl, majd annak tartalmába kortyol.*
- Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács.
*Mondja maga elé, miközben tekintete a halottakat méri fel. Hangja elég visszafogott ahhoz, hogy csak Bredoc hallja meg, ugyanakkor nem óvatoskodó, mint aki tartana emberei haragjától.*
- Vigyétek az óriásnak, mielőtt megérkeznek a patkányok!
*Hangzik a parancs kissé megemelt, ugyanakkor gondosan kimért hangon. Ezután a türelmes várakozás érkezik, amíg a csapat egy része elkezdi felmarni a tetemeket, és ki vállán, ki pedig húzva a nyíláson távozik velük. Egy másik elfogadja Soreyl kardját is, és Bredocéval együtt hamarosan az is eltűnik a teremből. A bennmaradt csökkent létszám kissé még zihálva, enyhén izzadtan ül le az összetolt asztalok köré, kellő közelségben, de tisztes távolságba a három férfitól.
A Soreyltől érkező biccentésre semmi válaszreakció nem érkezik, ellenben az ismeretlen feketeruhás visszatérhet eredeti gondjához. Elteszi saját fegyverét, és rögtön a folyosó félhomályába bámul, ám gyorsan szembesül azzal, hogy a leány alakja nem hever a földön, és hirtelen nem is látja sehol.*
- Baszdmeg!
*Szalad ki a száján sziszegve, majd árnyékként tűnik el a nyílásban, hogy rögvest Garsin után eredjen, aki hallhatja a felé közeledő puha léptek tompa zaját, ha azt éppen hevesen dobogó szíve nem nyomja el. A kékszemű erre viszont ügyet sem vet, annak ellenére sem, hogy érzékeli a jelenetet. Jobban leköti őt a két vendége, akikkel üzletelgetés helyett inkább cseverészni kívánna látszólag, hiszen izgatottan hajol közelebb Bredochoz.*
- Miért pont szürke? Elég nagy váltás a vörös helyett, és kissé lekicsinylő is, nemde?
*Kérdő tekintettel Soreylre pillant, hogy megerősítse, vagy cáfolja ebben.*
- Na és a rangidős mélyen tisztelt katona milyen titulussal rendelkezik?
*Ujjaival idegőrlően lassú dobolásba kezd, kékjeivel pedig olyan behatóan tanulmányoz mindent, mintha egyenesen a két katona lelkét kutatná, a válaszokat pedig régen ismerné, csupán a reakciókat teszteli.*
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-20 12:26:51
Üzenet elküldve: 2020-01-20 12:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Az önsajnálatába elegyedő düh elég ahhoz, hogy további kísérleteket tegyen a mozgásra. Először sikerül addig noszogatnia magát, hogy jobban oldalvást kerüljön az ajtóhoz viszonyítva, s így könnyebben rálásson arra, hogy mi történik.
A beszélgetésből csak az ajtóban állók szavait tudja kivenni, de azt látja, hogy mind Soreyl, mind a parancsnokhelyettes bajban vannak, körbevették őket... De még élnek, nem gyilkolták le őket csak úgy! Talán valamiért hasznosnak látják őket?
Aztán Soreyl kitartja a karját a karddal, mintegy engedélyezve, hogy lefegyverezzék... s ő ekkor ébred rá, hogy amennyiben a férfit elviszik a bejárat elől, úgy félő, hogy őt is észreveszik.
Mit csináljon?
Segíteni nem tud, csak őt is elfognák. Vagy...
Az egyelőre neki háttal álló fickóra pillant, aki Soreylt tartja sakkban. Aztán keze a saját hasára simul, vagyis a köténye alatt rejtőző késre. Megállapítja, hogy megvan még. Bár már megfeledkezett róla, most hirtelen eszébe jut és komolyan merengeni kezd, tekintetét a fickó tarkójába fúrva.
Vajon képes volna rá?
Elképzeli a mozdulatot, ahogy a férje nyakát vágta át, s noha egyszerűnek tűnik, ez inkább visszaveti a tettrekészségét, mint előremozdítaná. Nem akarja! Nem akarja! Akkor sem, ha csak fenyegetnie kell.
És akkor ott vannak még a gyakorlati nehézségek. Hogy jutna el odáig kellően gyorsan és halkan? Egyáltalán elérné a késsel a férfi nyakát, vagy inkább a törzsét kellene célba vennie?...
Szeretne bátor lenni, de iszonyatosan fél tőle, hogy mi fog vele történni, ha elrontja. A haláltól pedig még kevésbé fél, mint attól, hogy esetleg életben hagyják.
Sírni volna kedve, főleg mert magában már döntésre jutott és szégyenli magát érte.
Menekülni fog, meg sem próbál segíteni. Legalábbis nem itt és most.
Ezzel mentegeti magát: ha innen kijut, azzal is segíthet. Megkeresheti a többi városőrt, hozhat erősítést.
Ezzel a gondolattal biztatja magát, hogy elinduljon.
Nem kis gyötrődéssel és erőlködéssel a hasára fordul, karjaival támasztja magát és igyekszik kúszva-mászva eljutni a lépcsőkig, lehetőleg halkan és észrevétlenül. Ha azokat eléri, csak akkor támasztja föl magát álló testhelyzetbe és vált gyorsabb tempóra. Ha eléri...*
*Az önsajnálatába elegyedő düh elég ahhoz, hogy további kísérleteket tegyen a mozgásra. Először sikerül addig noszogatnia magát, hogy jobban oldalvást kerüljön az ajtóhoz viszonyítva, s így könnyebben rálásson arra, hogy mi történik.
A beszélgetésből csak az ajtóban állók szavait tudja kivenni, de azt látja, hogy mind Soreyl, mind a parancsnokhelyettes bajban vannak, körbevették őket... De még élnek, nem gyilkolták le őket csak úgy! Talán valamiért hasznosnak látják őket?
Aztán Soreyl kitartja a karját a karddal, mintegy engedélyezve, hogy lefegyverezzék... s ő ekkor ébred rá, hogy amennyiben a férfit elviszik a bejárat elől, úgy félő, hogy őt is észreveszik.
Mit csináljon?
Segíteni nem tud, csak őt is elfognák. Vagy...
Az egyelőre neki háttal álló fickóra pillant, aki Soreylt tartja sakkban. Aztán keze a saját hasára simul, vagyis a köténye alatt rejtőző késre. Megállapítja, hogy megvan még. Bár már megfeledkezett róla, most hirtelen eszébe jut és komolyan merengeni kezd, tekintetét a fickó tarkójába fúrva.
Vajon képes volna rá?
Elképzeli a mozdulatot, ahogy a férje nyakát vágta át, s noha egyszerűnek tűnik, ez inkább visszaveti a tettrekészségét, mint előremozdítaná. Nem akarja! Nem akarja! Akkor sem, ha csak fenyegetnie kell.
És akkor ott vannak még a gyakorlati nehézségek. Hogy jutna el odáig kellően gyorsan és halkan? Egyáltalán elérné a késsel a férfi nyakát, vagy inkább a törzsét kellene célba vennie?...
Szeretne bátor lenni, de iszonyatosan fél tőle, hogy mi fog vele történni, ha elrontja. A haláltól pedig még kevésbé fél, mint attól, hogy esetleg életben hagyják.
Sírni volna kedve, főleg mert magában már döntésre jutott és szégyenli magát érte.
Menekülni fog, meg sem próbál segíteni. Legalábbis nem itt és most.
Ezzel mentegeti magát: ha innen kijut, azzal is segíthet. Megkeresheti a többi városőrt, hozhat erősítést.
Ezzel a gondolattal biztatja magát, hogy elinduljon.
Nem kis gyötrődéssel és erőlködéssel a hasára fordul, karjaival támasztja magát és igyekszik kúszva-mászva eljutni a lépcsőkig, lehetőleg halkan és észrevétlenül. Ha azokat eléri, csak akkor támasztja föl magát álló testhelyzetbe és vált gyorsabb tempóra. Ha eléri...*
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-20 11:47:50
Üzenet elküldve: 2020-01-20 11:47:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fél szemével elsandít a parancsnokhelyettes irányába. Természetesen az történik amire számított. A mágia segítségével teljesen megbénított Brox-t gyakorlatilag ruhára vetkőztetik. Közben eléggé elkezdi foglalkoztatni Soreylt a dolog, hogy ki lehet a pasas a háta mögött, és hogyan jutott oda.*
~Garsin!~
*Csattan föl magában Soreyl, de most éppen nem nála van az irányítás. Jelenleg Perchipfell uralkodik a testében, ami épp olyan mintha alva járna. Tudja mi történik a testével. Érzi a penge hidegét, még ha hozzá sem ér a tarkójához, mégsem tudja mozgatni egyetlen tagját sem. Feszélyező érzés, pláne, ha hozzávesszük, hogy mikor legutóbb ilyet érzett, akkor a Vadvédi szobája bánta a dolgot. Az egyetlen szerencséje, hogy a helyátvételnek most nem velejárója a rémálmok képzettársítása. Mondjuk lehet ez attól, hogy önként adta át az irányítás lehetőségét. Soreyl egy pillanatra gondolkodóba esik. Jelenleg a kard forgatja a lovagot, és magát.*
~Lehet ilyenre képes egy beszélő kard? Hogy a kard forgatja a lovagot? Lehet, hogy én őrültem meg?~
*Ezen gondolatait olyan mélyen elrejti, hogy Perchipfell nem tudja kitalálni. Ezer meg egy dolga van neki most, főleg, hogy még Soreyl előző felcsattanására is válaszol.*
~Nagyobb bajunk van mint a lány Soreyl.~
*Mondja, miközben már Bradoc páncélját rángatják, hogy letépjék róla.*
~El fognak venni tőled. Neked kell irányítanod, és kérlek... Ne rendezz jelenetet. Majd visszakerülök jó?~
*Perchipfell, és Soreyl is érzi, hogy a kard most túlságosan normális volt, ezért Perchi megtoldja még egy káromkodással.*
~Megértetted faszfej?~
*Soreyl hümmögve válaszol.*
~Meg.~
*Érdekesen különleges barátság ez a kettőjüké. De az idő közben halad tovább, és Bradoc már hozzá beszél, hogy tegye le a fegyvert. Szigorú szemöldök ráncolás után, egy nem akart grimasz ül ki az arcára. A mesterkard karvédő kosarába akasztja az ujját, és felemeli, hogy bárki elveheti tőle. Az első mozdulatra amit felé tesznek dörren fel a hangja.*
-Ha nem tervezitek visszaadni most öljetek meg.
*Mondja dühösen, és ha életben hagyják, akkor lassan hátranyúl a hosszú kardért. Azt is előhúzza, és biztonságosan átadja annak aki elveszi. Addigra már Bradoc ül a szőlőssel szemben. Mármint a paskóval, aki minden bizonnyal megmágiázta az elébb. Maga is oda sétál, miközben átlép a szerencsétlen törpe holttestén. Helyet foglal, és szigorúan mérges tekintettel figyeli a két férfit. Mármint a vezetőt, és Bradocot. A parancsnokhelyettes jelenlegi akciójával nem igazán ért egyet, sőt, ha tehetné most el is küldené a náthás faszba, de csak úgy Perchipfellesen. Most viszont az a legfontosabb, hogy kimásszanak ebből. Ha teheti, hátra pillant a fickóra aki eddig sakkban tartotta. Mivel őt eddig egy korrekt fickónak tartja, tekintve hogy nem akarta egyből megölni, kap egy biccentést. Nem barátságosat, de nem is ellenségeset. Nem szól bele egyelőre. Rideg arckifejezéssel várja a mondókát.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fél szemével elsandít a parancsnokhelyettes irányába. Természetesen az történik amire számított. A mágia segítségével teljesen megbénított Brox-t gyakorlatilag ruhára vetkőztetik. Közben eléggé elkezdi foglalkoztatni Soreylt a dolog, hogy ki lehet a pasas a háta mögött, és hogyan jutott oda.*
~Garsin!~
*Csattan föl magában Soreyl, de most éppen nem nála van az irányítás. Jelenleg Perchipfell uralkodik a testében, ami épp olyan mintha alva járna. Tudja mi történik a testével. Érzi a penge hidegét, még ha hozzá sem ér a tarkójához, mégsem tudja mozgatni egyetlen tagját sem. Feszélyező érzés, pláne, ha hozzávesszük, hogy mikor legutóbb ilyet érzett, akkor a Vadvédi szobája bánta a dolgot. Az egyetlen szerencséje, hogy a helyátvételnek most nem velejárója a rémálmok képzettársítása. Mondjuk lehet ez attól, hogy önként adta át az irányítás lehetőségét. Soreyl egy pillanatra gondolkodóba esik. Jelenleg a kard forgatja a lovagot, és magát.*
~Lehet ilyenre képes egy beszélő kard? Hogy a kard forgatja a lovagot? Lehet, hogy én őrültem meg?~
*Ezen gondolatait olyan mélyen elrejti, hogy Perchipfell nem tudja kitalálni. Ezer meg egy dolga van neki most, főleg, hogy még Soreyl előző felcsattanására is válaszol.*
~Nagyobb bajunk van mint a lány Soreyl.~
*Mondja, miközben már Bradoc páncélját rángatják, hogy letépjék róla.*
~El fognak venni tőled. Neked kell irányítanod, és kérlek... Ne rendezz jelenetet. Majd visszakerülök jó?~
*Perchipfell, és Soreyl is érzi, hogy a kard most túlságosan normális volt, ezért Perchi megtoldja még egy káromkodással.*
~Megértetted faszfej?~
*Soreyl hümmögve válaszol.*
~Meg.~
*Érdekesen különleges barátság ez a kettőjüké. De az idő közben halad tovább, és Bradoc már hozzá beszél, hogy tegye le a fegyvert. Szigorú szemöldök ráncolás után, egy nem akart grimasz ül ki az arcára. A mesterkard karvédő kosarába akasztja az ujját, és felemeli, hogy bárki elveheti tőle. Az első mozdulatra amit felé tesznek dörren fel a hangja.*
-Ha nem tervezitek visszaadni most öljetek meg.
*Mondja dühösen, és ha életben hagyják, akkor lassan hátranyúl a hosszú kardért. Azt is előhúzza, és biztonságosan átadja annak aki elveszi. Addigra már Bradoc ül a szőlőssel szemben. Mármint a paskóval, aki minden bizonnyal megmágiázta az elébb. Maga is oda sétál, miközben átlép a szerencsétlen törpe holttestén. Helyet foglal, és szigorúan mérges tekintettel figyeli a két férfit. Mármint a vezetőt, és Bradocot. A parancsnokhelyettes jelenlegi akciójával nem igazán ért egyet, sőt, ha tehetné most el is küldené a náthás faszba, de csak úgy Perchipfellesen. Most viszont az a legfontosabb, hogy kimásszanak ebből. Ha teheti, hátra pillant a fickóra aki eddig sakkban tartotta. Mivel őt eddig egy korrekt fickónak tartja, tekintve hogy nem akarta egyből megölni, kap egy biccentést. Nem barátságosat, de nem is ellenségeset. Nem szól bele egyelőre. Rideg arckifejezéssel várja a mondókát.*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-19 20:56:18
Üzenet elküldve: 2020-01-19 20:56:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc a fájdalomtól görcsölve küzd, hogy egyáltalán ne ájuljon el, éppen csak a nyála nem csordul ki, erre különösen figyel. Igyekszik tartani magát, s mint egy sebzett vad küzdene a megannyi mocskos kéz ellen, mindhiába. A hozzá intézett szavakat aligha hallja, caak tompán érzékeli a külvilágot, s azt, hogy fegyverét és páncélját gyorsan lekapkodják róla. ~Nofene, egy tolvaj bagázs, aki lop. Mily meglepő.~ Nevetne is, ha tudna. Ám hamar egy újabb különös érzés keríti hatalmába. ~Mm. Repülnék? Ez nem lehet. Nem..~ S a fájdalom, ami oly hirtelen jött, éppúgy távozik is. Elméje jobban kitisztul, s egy röpke pillantás alatt felméri a helyzetet. Látja társát is, majd a hangot hallja meg, azét, aki eddig olyan közönnyel viseltetett irántuk. Hellyel kínálja. Bredoc öreg róka már, egyáltalán nem olyan fiatal, mint amilyennek kinéz. Megélt ezt-azt, így nem kezd el hebrencskedni. A mögötte álló alakoknak nem kell lökdösniük, hisz elindul ő magától is. Kezét a sebéhez érinti, majd ujján megnézi a rátapadt vért, s szipog egy hatalmasat, mielőtt leülne a székre. Kényelmesen elhelyezkedik, a banda felé arccal, így ha minden igaz, oldaláról lehet az a bizonyos másik férfi. Ha nem vették el tőle, s valaki hirtelen mozdulattal nem állítja meg, esetleg egy semmiből jövő varázslattal, vagy tudja a fene mi volt az korábban, akkor elôveszi pipáját, gondosan megtömködi dohánnyal, s meggyújtja azt. Nem szólal meg, míg egy jókora füstfelhőt nem ereget a levegőbe.*
-Remélem nem bánja.
*Még egy karika, persze ezt is csak úgy mondja, hogy szájában közben a pipára harap, és az a jellegzetes, torz kiejtés hallatszik.*
-Tedd le a fegyvert, közlegény. Innen nem verekszed ki magad.
*Talán sosem hívta még közlegénynek korábban, de ennek is megvan a maga oka, hogy miért épp most.*
-Nem vagyok az az alkudozós típus. Talán feltűnt. De persze...
*Még egy jókorát szív a pipából, ekkor már a férfire néz, s várja, hogy mi sül ki ebből. A mondatot nem fejezi be, bízik benne, hogy érteni fogja a másik, hogy mire gondol.*
*Bredoc a fájdalomtól görcsölve küzd, hogy egyáltalán ne ájuljon el, éppen csak a nyála nem csordul ki, erre különösen figyel. Igyekszik tartani magát, s mint egy sebzett vad küzdene a megannyi mocskos kéz ellen, mindhiába. A hozzá intézett szavakat aligha hallja, caak tompán érzékeli a külvilágot, s azt, hogy fegyverét és páncélját gyorsan lekapkodják róla. ~Nofene, egy tolvaj bagázs, aki lop. Mily meglepő.~ Nevetne is, ha tudna. Ám hamar egy újabb különös érzés keríti hatalmába. ~Mm. Repülnék? Ez nem lehet. Nem..~ S a fájdalom, ami oly hirtelen jött, éppúgy távozik is. Elméje jobban kitisztul, s egy röpke pillantás alatt felméri a helyzetet. Látja társát is, majd a hangot hallja meg, azét, aki eddig olyan közönnyel viseltetett irántuk. Hellyel kínálja. Bredoc öreg róka már, egyáltalán nem olyan fiatal, mint amilyennek kinéz. Megélt ezt-azt, így nem kezd el hebrencskedni. A mögötte álló alakoknak nem kell lökdösniük, hisz elindul ő magától is. Kezét a sebéhez érinti, majd ujján megnézi a rátapadt vért, s szipog egy hatalmasat, mielőtt leülne a székre. Kényelmesen elhelyezkedik, a banda felé arccal, így ha minden igaz, oldaláról lehet az a bizonyos másik férfi. Ha nem vették el tőle, s valaki hirtelen mozdulattal nem állítja meg, esetleg egy semmiből jövő varázslattal, vagy tudja a fene mi volt az korábban, akkor elôveszi pipáját, gondosan megtömködi dohánnyal, s meggyújtja azt. Nem szólal meg, míg egy jókora füstfelhőt nem ereget a levegőbe.*
-Remélem nem bánja.
*Még egy karika, persze ezt is csak úgy mondja, hogy szájában közben a pipára harap, és az a jellegzetes, torz kiejtés hallatszik.*
-Tedd le a fegyvert, közlegény. Innen nem verekszed ki magad.
*Talán sosem hívta még közlegénynek korábban, de ennek is megvan a maga oka, hogy miért épp most.*
-Nem vagyok az az alkudozós típus. Talán feltűnt. De persze...
*Még egy jókorát szív a pipából, ekkor már a férfire néz, s várja, hogy mi sül ki ebből. A mondatot nem fejezi be, bízik benne, hogy érteni fogja a másik, hogy mire gondol.*
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:37:05
Üzenet elküldve: 2020-01-19 18:37:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ismeretlen férfi feszült figyelemmel bámulja Soreyl tarkóját. Tudja, hogy az esés következtében Garsin nem jelent gondot számára, egyelőre. Amennyiben lenne is olyan botor, hogy nagy nehézségek árán feltolja magát, és mögé botorkáljon, sem lenne sok esélye ennyi veszélyes alak között. Viszont egyelőre rá nincs gondja, a gond pontosan előtte áll, egy fegyveres férfi formájában. Éppen csak szeme mozdul az éppen végtelen kínokat átélő Bredoc felé, aki pontosan a nem is olyan régen megölt félvér mellett térdel.
Bredoc szabad préda, nem is restek a rosszarcúak eleget tenni annak, amit már alaposan betanultak. Igyekeznek többnyire tisztes távolságból maradni Soreyltől, persze elég közel ahhoz, hogy nyugtalanak legyen. Ugyanakkor emlékeztetik magukat, hogy két társuk is mereven fegyvert szegeznek a katonára. Olyan észrevétlenül nyeli el Bredoc görnyedő testét a tömeg, mint egy lassan csordogáló vízfolyam. Soreyl még láthatja, hogy páran lehajolnak, és kézről kézre kezdik adogatni a védtelen férfi holmijait. Kíméletlen durvasággal tépik le a páncélját, és kezdik el rángatni a kezében lévő kardot.*
- Engedd el baszdmeg, vagy levágom!
*Fenyegeti az egyik, és az egyébként is sajgó fejre céloz saját fegyverének markolatával. Bredoc szemei előtt apró színes pöttyök jelennek meg a hasogató érzésnek hála, minek következtében nem képes tovább tartani fegyverét.*
- Fhű, mennyi szar van nálatok.
*Hallatszik egy másik megjegyzés. A lecsupaszított katona - akit csak páncéljától és fegyvereitől fosztották meg - fájdalmai egy szempillantás alatt múlnak el. Csak arcát égető sebéből fakadó kellemetlenség marad, és a vérzés, ami eleve legyengíti őt. Valaki hirtelen talpra rántja, és a kisebb csoport kifelé kezdi el lökdösni magából, a szoba belseje felé.
A tekintetek ezúttal Soreyl felé fordulnak, egyértelművé téve, hogy ő a következő. Még szavába sem vágnak bele, amikor az beszélni kezd.*
- Nem kell meghalnod.
*Szólal meg a mély, érces hang, amely Garsin újdonsült barátjától érkezik.*
- Csak tedd le szépen a fegyvereidet.
*Persze sejtik, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. A háttérben ülő alak megköszörüli a torkát, mire a csapat szétválik, hogy jobb rálátást adjanak vezérükre. A két harcos viszont nem mozdul, szinte nem is pislognak.*
- Valóban nem kell így lennie.
*A férfi gyűrűkkel teli ujjai elengedik, és óvatosan leteszik a szőlőszemet, és színpadiasan hellyel kínálja a már kiszabadult Bredocot. Ez a mozdulat egyben Darennek is szól, különösen, hogy jeges tekintete őt fürkészi.*
- Én mindenképpen szeretnék két ilyen bátor harcossal elbeszélgetni, aminek a fegyver letétele az első lépése. Együtt is működhetünk egymással.
*Ekkor előrébb hajol székében, aminek hintázó lábai is leérnek a kőpadlóra. Félig nyitott ingéből hirtelen egy ezüst medál bukik ki, és kezd el ingázva ide-oda mozgolódni.*
- Persze akár erőszakkal el is vehetjük. Amelyik lehetőség kézenfekvőbb.
*A férfi hirtelen atyáskodó módon feltartja mutatóujját.*
- Alkunak pedig itt nincs helye.
*Kényelmesen vissza is dől, és ha Bredoc nem szívélyeskedett leülni a felkínált asztalhoz, úgy a Kékszemű apró kézmozdulattal adja ki a parancsot, és megjelenik Bredoc háta mögött egy a méretesebb banditák közül, és oda taszigálja őt, ahova főnöke előbb jelezte.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ismeretlen férfi feszült figyelemmel bámulja Soreyl tarkóját. Tudja, hogy az esés következtében Garsin nem jelent gondot számára, egyelőre. Amennyiben lenne is olyan botor, hogy nagy nehézségek árán feltolja magát, és mögé botorkáljon, sem lenne sok esélye ennyi veszélyes alak között. Viszont egyelőre rá nincs gondja, a gond pontosan előtte áll, egy fegyveres férfi formájában. Éppen csak szeme mozdul az éppen végtelen kínokat átélő Bredoc felé, aki pontosan a nem is olyan régen megölt félvér mellett térdel.
Bredoc szabad préda, nem is restek a rosszarcúak eleget tenni annak, amit már alaposan betanultak. Igyekeznek többnyire tisztes távolságból maradni Soreyltől, persze elég közel ahhoz, hogy nyugtalanak legyen. Ugyanakkor emlékeztetik magukat, hogy két társuk is mereven fegyvert szegeznek a katonára. Olyan észrevétlenül nyeli el Bredoc görnyedő testét a tömeg, mint egy lassan csordogáló vízfolyam. Soreyl még láthatja, hogy páran lehajolnak, és kézről kézre kezdik adogatni a védtelen férfi holmijait. Kíméletlen durvasággal tépik le a páncélját, és kezdik el rángatni a kezében lévő kardot.*
- Engedd el baszdmeg, vagy levágom!
*Fenyegeti az egyik, és az egyébként is sajgó fejre céloz saját fegyverének markolatával. Bredoc szemei előtt apró színes pöttyök jelennek meg a hasogató érzésnek hála, minek következtében nem képes tovább tartani fegyverét.*
- Fhű, mennyi szar van nálatok.
*Hallatszik egy másik megjegyzés. A lecsupaszított katona - akit csak páncéljától és fegyvereitől fosztották meg - fájdalmai egy szempillantás alatt múlnak el. Csak arcát égető sebéből fakadó kellemetlenség marad, és a vérzés, ami eleve legyengíti őt. Valaki hirtelen talpra rántja, és a kisebb csoport kifelé kezdi el lökdösni magából, a szoba belseje felé.
A tekintetek ezúttal Soreyl felé fordulnak, egyértelművé téve, hogy ő a következő. Még szavába sem vágnak bele, amikor az beszélni kezd.*
- Nem kell meghalnod.
*Szólal meg a mély, érces hang, amely Garsin újdonsült barátjától érkezik.*
- Csak tedd le szépen a fegyvereidet.
*Persze sejtik, hogy ez nem lesz ilyen egyszerű. A háttérben ülő alak megköszörüli a torkát, mire a csapat szétválik, hogy jobb rálátást adjanak vezérükre. A két harcos viszont nem mozdul, szinte nem is pislognak.*
- Valóban nem kell így lennie.
*A férfi gyűrűkkel teli ujjai elengedik, és óvatosan leteszik a szőlőszemet, és színpadiasan hellyel kínálja a már kiszabadult Bredocot. Ez a mozdulat egyben Darennek is szól, különösen, hogy jeges tekintete őt fürkészi.*
- Én mindenképpen szeretnék két ilyen bátor harcossal elbeszélgetni, aminek a fegyver letétele az első lépése. Együtt is működhetünk egymással.
*Ekkor előrébb hajol székében, aminek hintázó lábai is leérnek a kőpadlóra. Félig nyitott ingéből hirtelen egy ezüst medál bukik ki, és kezd el ingázva ide-oda mozgolódni.*
- Persze akár erőszakkal el is vehetjük. Amelyik lehetőség kézenfekvőbb.
*A férfi hirtelen atyáskodó módon feltartja mutatóujját.*
- Alkunak pedig itt nincs helye.
*Kényelmesen vissza is dől, és ha Bredoc nem szívélyeskedett leülni a felkínált asztalhoz, úgy a Kékszemű apró kézmozdulattal adja ki a parancsot, és megjelenik Bredoc háta mögött egy a méretesebb banditák közül, és oda taszigálja őt, ahova főnöke előbb jelezte.*
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:43:03
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:43:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Jók voltak hozzá, ő is tenni akart valamit, mielőtt... eldől a sorsa.
Vajon sikerült? Vajon meghallották? Vajon segített ezzel bármit is?...
Ezek a gondolatok vannak fejében, miközben az idegen hirtelen mozdulatán már érzi, hogy történni fog valami, vélhetően valamiféle megtorlás. Talán most fogja leszúrni, vagy kitörni a nyakát? Vagy csak kivágja a nyelvét, mint ígérte? Belenyugvó érzéketlenséggel várja. Aztán meg igazán fel sem fogja, hogy mi történik...
A világ forogni kezd, miközben törzsének minden pontjában szurkáló fájdalmat érez a hirtelen mozdulatok sorától, végül pedig egy nagy csattanást tapasztal, ahogy lapockái a földhöz csapódnak, s röviddel utána a gerince, csípője is.
Aztán a mozgás ezzel abbamarad...
A fejét nem verte be, de a kemény kőpadlóra érkezés elég nagy erejű ütést eredményezett, hogy most arról is megfeledkezzen, hogyan kell lélegezni. Mint egy fuldokló, úgy erőlködik kétségbeesetten, még a kezeivel is kapaszkodik a talajba, amin fekszik, mintha azt képzelné, vízen van és fel akarná lökni magát a felszínre.
A baj az, hogy nincs is oka megnyugodni, hiszen pontosan tudja, hogy veszélyben vannak, s mindemellett jelenleg a fájdalom is elviselhetetlennek tűnik. És a hideg, az a csontig hatoló hideg! Mintha jégszilánkok szurkálnák, ahogy a földön hever, s ő maga kezdene egybe fagyni ezzel a fájdalommal...
De az agy és a test még teszik a dolgukat, valamiért még mindig megvan az igyekezet, hogy életben tartsák. Szép lassan eszébe jut a mozdulat, ahogyan a levegőt kell venni, s ahogy sikerül beszívnia egy apró kortyot, úgy tér magához a szervezete is, és engedi egyre többet lélegezni.
Ezzel a máskor amúgy alapvető és magától működő tevékenységgel most teljesen el van foglalva. Ahhoz is el kell telnie egy kis időnek, hogy egyáltalán megpróbáljon mozdulni, vagy felfogni a külvilágból bármit.
Bredoc fájdalmas kiáltására kísérli meg összeszedni magát és odafordulni, de a teste iszonyatos ellenkezéssel válaszol, úgyhogy továbbra is marad a földön, csak a fejét fordítja el egy kissé, a hang irányába. Félig-meddig oldalvást érkezett a talajra, de így is inkább csak a periférián, homályosan látja az alakokat.
Az a két páncélos talán Soreyl és a parancsnokhelyettes. Innen nézve bajban vannak...
S egyiküket épp az idegen tartja sakkban.
Mit tehetne ő? Mit tehetne?
Ismét megpróbálkozik a mozgással, de kudarcot vall, még mindig a légszomjával küzd és csak fetreng a padlón szánalmasan.
Dühíti a saját erőtlensége. Dühíti és elkeseríti. Miért van mindig így? Miért kell ilyen gyengének lennie? Miért nem tud tenni semmit, hogy erősebb legyen?*
*Jók voltak hozzá, ő is tenni akart valamit, mielőtt... eldől a sorsa.
Vajon sikerült? Vajon meghallották? Vajon segített ezzel bármit is?...
Ezek a gondolatok vannak fejében, miközben az idegen hirtelen mozdulatán már érzi, hogy történni fog valami, vélhetően valamiféle megtorlás. Talán most fogja leszúrni, vagy kitörni a nyakát? Vagy csak kivágja a nyelvét, mint ígérte? Belenyugvó érzéketlenséggel várja. Aztán meg igazán fel sem fogja, hogy mi történik...
A világ forogni kezd, miközben törzsének minden pontjában szurkáló fájdalmat érez a hirtelen mozdulatok sorától, végül pedig egy nagy csattanást tapasztal, ahogy lapockái a földhöz csapódnak, s röviddel utána a gerince, csípője is.
Aztán a mozgás ezzel abbamarad...
A fejét nem verte be, de a kemény kőpadlóra érkezés elég nagy erejű ütést eredményezett, hogy most arról is megfeledkezzen, hogyan kell lélegezni. Mint egy fuldokló, úgy erőlködik kétségbeesetten, még a kezeivel is kapaszkodik a talajba, amin fekszik, mintha azt képzelné, vízen van és fel akarná lökni magát a felszínre.
A baj az, hogy nincs is oka megnyugodni, hiszen pontosan tudja, hogy veszélyben vannak, s mindemellett jelenleg a fájdalom is elviselhetetlennek tűnik. És a hideg, az a csontig hatoló hideg! Mintha jégszilánkok szurkálnák, ahogy a földön hever, s ő maga kezdene egybe fagyni ezzel a fájdalommal...
De az agy és a test még teszik a dolgukat, valamiért még mindig megvan az igyekezet, hogy életben tartsák. Szép lassan eszébe jut a mozdulat, ahogyan a levegőt kell venni, s ahogy sikerül beszívnia egy apró kortyot, úgy tér magához a szervezete is, és engedi egyre többet lélegezni.
Ezzel a máskor amúgy alapvető és magától működő tevékenységgel most teljesen el van foglalva. Ahhoz is el kell telnie egy kis időnek, hogy egyáltalán megpróbáljon mozdulni, vagy felfogni a külvilágból bármit.
Bredoc fájdalmas kiáltására kísérli meg összeszedni magát és odafordulni, de a teste iszonyatos ellenkezéssel válaszol, úgyhogy továbbra is marad a földön, csak a fejét fordítja el egy kissé, a hang irányába. Félig-meddig oldalvást érkezett a talajra, de így is inkább csak a periférián, homályosan látja az alakokat.
Az a két páncélos talán Soreyl és a parancsnokhelyettes. Innen nézve bajban vannak...
S egyiküket épp az idegen tartja sakkban.
Mit tehetne ő? Mit tehetne?
Ismét megpróbálkozik a mozgással, de kudarcot vall, még mindig a légszomjával küzd és csak fetreng a padlón szánalmasan.
Dühíti a saját erőtlensége. Dühíti és elkeseríti. Miért van mindig így? Miért kell ilyen gyengének lennie? Miért nem tud tenni semmit, hogy erősebb legyen?*
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:31:58
Üzenet elküldve: 2020-01-15 22:31:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis trükkje a lefegyverzést követően annyira egyértelmű, hogy a mélységi játszi könnyedséggel ugrik el előle. Soreyl talán nem is gondolta komolyan a dolgot. Már készülne a visszatámadásra, és az azt követő riposztra. Megveti a lábát mikor a barlang falai között éles füttyszó pattog visszhangot keltve Artheniorig. Talán túlzás nélkül. Mint idomított vérebek, egyetlen hangra felhagynak a kivégzésük eddig eléggé komolynak látszó tervével. Megállnak a kardok a levegőben. A csöndet egy a parancsnokhelyettes irányából hallatszó tompa puffanás szakítja meg, ahogy a leszúrt ellent már nem bírják elhaló lábai. Egy lélegzetnyi csenden át Soreyl barna szemei a füttymesterre néznek, aki ülve nézte végig a harcos, és társai halálát, miközben nyelte a szőlőt, mint beteg gyerek a taknyot. Próbálja kitalálni mire ez az egész. Védekező állását még megtartja, és ezen az sem változtat mikor Bradoc felkiált. Éppen csak egy pillantást vet oldalra, hogy szeme sarkából láthassa, nincs penge, vagy ellenfél a másik közelében. Azután fókusza a másik tíz emberre vált, vele szemben.*
-Faszom!
*Szűri ki foga között, akár ha Perchi mondaná. Kardja még mindig a testét védi, és minden izma meg van pattanva, annyira feszült, és ugrásra kész. Már látja maga előtt, hogyan lehetne valahogy egyből a szőlősre vetnie magát, mikor egy fickó a semmiből a hátába kerül. Kard a tarkóra. A hideg penge árasztotta fagyos halál libabőrt vág a lovag nyakán. Egy pillanatra még szorít egyet Perchipfell markolatán, majd egy sóhajjal lassan, és biztosan leereszti a kardot. Egyértelmű jeleit adva hogy megadja magát, de nem teljesen hülye. A mesterkard ugyan lóg, az egyik kezét fel is emeli, azért biztonságból, még fogja. Előbb is döglene itt meg, minthogy elvegyék tőle Perchipfellt. Akinek nem nagyon tetszik az ötlet.*
~Meg vagy veszve?! Mi a faszt csinálsz? Megöleted magad?~
*Sorely hangja bosszús, de nyugodt.*
~Innen már csak a szavak mentik ki a seggünket barátom.~
*Magyarázza kardjának, és most egyből azon a nyelven, hogy megértse. És ritka alkalom, de meg is érti. Elsőre. Hiszen neki van a legjobb nyelve a szavakra, talán tud szót érteni a söpredék agyával. Ezt előtárja Soreylnek.*
~Hagyd hogy én beszéljek.~
*Jön a rideg, és komoly kérés Perchipfelltől.*
~Hogy?~
*Kérdezz vissza a lovag, így a kard, ellentmondást nem tűrve mondja még egyszer.*
~Hagyd hogy ÉN beszéljek!~
*Soreyl vesz egy mély levegőt, miközben kicsit hunyorít, és elméjében rábólint a dologra. Soreyl arcára egy kis, piszkos mosoly ül ki.*
-Szabadjon megjegyeznem...
*Mondja úgy mint egy dörzsölt kufár, akit hamis árun kaptak.*
-Én egy egyszerű ember vagyok. Ha meg akarnak ölni, azt nem szeretem. Az öreg szólt, hogy nem kell így lennie.
*Pöccinti oda az orrát egy pillanatra Bradoc felé, és vissza fordulva. Bölcs és mély hangjában csak a nyöszörgő Brox hallhatná a változást. Azt a kis karcot. A kis sötét tónust, és azt a ravaszdisságot, ami addig nem volt benne.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kis trükkje a lefegyverzést követően annyira egyértelmű, hogy a mélységi játszi könnyedséggel ugrik el előle. Soreyl talán nem is gondolta komolyan a dolgot. Már készülne a visszatámadásra, és az azt követő riposztra. Megveti a lábát mikor a barlang falai között éles füttyszó pattog visszhangot keltve Artheniorig. Talán túlzás nélkül. Mint idomított vérebek, egyetlen hangra felhagynak a kivégzésük eddig eléggé komolynak látszó tervével. Megállnak a kardok a levegőben. A csöndet egy a parancsnokhelyettes irányából hallatszó tompa puffanás szakítja meg, ahogy a leszúrt ellent már nem bírják elhaló lábai. Egy lélegzetnyi csenden át Soreyl barna szemei a füttymesterre néznek, aki ülve nézte végig a harcos, és társai halálát, miközben nyelte a szőlőt, mint beteg gyerek a taknyot. Próbálja kitalálni mire ez az egész. Védekező állását még megtartja, és ezen az sem változtat mikor Bradoc felkiált. Éppen csak egy pillantást vet oldalra, hogy szeme sarkából láthassa, nincs penge, vagy ellenfél a másik közelében. Azután fókusza a másik tíz emberre vált, vele szemben.*
-Faszom!
*Szűri ki foga között, akár ha Perchi mondaná. Kardja még mindig a testét védi, és minden izma meg van pattanva, annyira feszült, és ugrásra kész. Már látja maga előtt, hogyan lehetne valahogy egyből a szőlősre vetnie magát, mikor egy fickó a semmiből a hátába kerül. Kard a tarkóra. A hideg penge árasztotta fagyos halál libabőrt vág a lovag nyakán. Egy pillanatra még szorít egyet Perchipfell markolatán, majd egy sóhajjal lassan, és biztosan leereszti a kardot. Egyértelmű jeleit adva hogy megadja magát, de nem teljesen hülye. A mesterkard ugyan lóg, az egyik kezét fel is emeli, azért biztonságból, még fogja. Előbb is döglene itt meg, minthogy elvegyék tőle Perchipfellt. Akinek nem nagyon tetszik az ötlet.*
~Meg vagy veszve?! Mi a faszt csinálsz? Megöleted magad?~
*Sorely hangja bosszús, de nyugodt.*
~Innen már csak a szavak mentik ki a seggünket barátom.~
*Magyarázza kardjának, és most egyből azon a nyelven, hogy megértse. És ritka alkalom, de meg is érti. Elsőre. Hiszen neki van a legjobb nyelve a szavakra, talán tud szót érteni a söpredék agyával. Ezt előtárja Soreylnek.*
~Hagyd hogy én beszéljek.~
*Jön a rideg, és komoly kérés Perchipfelltől.*
~Hogy?~
*Kérdezz vissza a lovag, így a kard, ellentmondást nem tűrve mondja még egyszer.*
~Hagyd hogy ÉN beszéljek!~
*Soreyl vesz egy mély levegőt, miközben kicsit hunyorít, és elméjében rábólint a dologra. Soreyl arcára egy kis, piszkos mosoly ül ki.*
-Szabadjon megjegyeznem...
*Mondja úgy mint egy dörzsölt kufár, akit hamis árun kaptak.*
-Én egy egyszerű ember vagyok. Ha meg akarnak ölni, azt nem szeretem. Az öreg szólt, hogy nem kell így lennie.
*Pöccinti oda az orrát egy pillanatra Bradoc felé, és vissza fordulva. Bölcs és mély hangjában csak a nyöszörgő Brox hallhatná a változást. Azt a kis karcot. A kis sötét tónust, és azt a ravaszdisságot, ami addig nem volt benne.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-15 21:43:05
Üzenet elküldve: 2020-01-15 21:43:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kardja csak úgy átdöfi a nagyszájú banditát, melyből fakadó örömét ha akarná sem tudná tagadni. Szinte kiül az arcára az elégedettség. Felhergelve, égve a tettvágytól les a következő ellenfele után, szeme kutatja a mozdulatokat, s fél szemmel oldalra is néz azért, hogy bajtársa miképp állja a sarat. Ám nem kell sokáig nézelődnie, hisz egyszer csak egy hangos füttyszót hall. Legnagyobb meglepetésére az összes aljadék haptákba vágja magát, s az asztalán ülő fickó most először adott valami jelet magáról. Bredoc éppen szólni készülne, mikor megérzi a keserves fájdalmat, mely mintha csak leütötték volna... Nem. Ez annál sokkal rosszabb. Talán sosem érzett ekkora fájdalmat. Térdre rogy, hiába próbál ellenállni.*
-Bazd.. meg.
*Sziszegi ki a fogai között, majd felkiált.*
-Ááá..háhá.
*Úgy hangzik, mint a gyermek, mikor próbálja leplezni fájdalmát. Az az igazi, jellegzetes hang, mikor piszkosul szenved valaki, de nevetésnek hangzik. Izmai görcsbe rándulnak, s keze bár a kardját fogja, ujjai elfehérednek, ahogy majd összeroppantja a markolatot. Úgy látszik, hogy egyelőre Soreyl tehet bármit is, Bredoc beszélni is alig tud.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A kardja csak úgy átdöfi a nagyszájú banditát, melyből fakadó örömét ha akarná sem tudná tagadni. Szinte kiül az arcára az elégedettség. Felhergelve, égve a tettvágytól les a következő ellenfele után, szeme kutatja a mozdulatokat, s fél szemmel oldalra is néz azért, hogy bajtársa miképp állja a sarat. Ám nem kell sokáig nézelődnie, hisz egyszer csak egy hangos füttyszót hall. Legnagyobb meglepetésére az összes aljadék haptákba vágja magát, s az asztalán ülő fickó most először adott valami jelet magáról. Bredoc éppen szólni készülne, mikor megérzi a keserves fájdalmat, mely mintha csak leütötték volna... Nem. Ez annál sokkal rosszabb. Talán sosem érzett ekkora fájdalmat. Térdre rogy, hiába próbál ellenállni.*
-Bazd.. meg.
*Sziszegi ki a fogai között, majd felkiált.*
-Ááá..háhá.
*Úgy hangzik, mint a gyermek, mikor próbálja leplezni fájdalmát. Az az igazi, jellegzetes hang, mikor piszkosul szenved valaki, de nevetésnek hangzik. Izmai görcsbe rándulnak, s keze bár a kardját fogja, ujjai elfehérednek, ahogy majd összeroppantja a markolatot. Úgy látszik, hogy egyelőre Soreyl tehet bármit is, Bredoc beszélni is alig tud.*
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-15 00:25:56
Üzenet elküldve: 2020-01-15 00:25:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl eddig sikert sikerre halmozott, ez viszont megtorpanni látszik. Támadását a mélységi játszi könnyedséggel védi ki, ami viszont azzal a kellemetlen ténnyel jár, hogy egyetlen kezében maradt fegyvere foglalt.
Úgy tűnik a félvér ügyessége ide már kevés, és kezdeti szerencséje is elhagyja őt. Bredoc röhögésére amaz vicsorogva szűri fogai között a válogatott szitokszavakat. Kezdetektől tapasztalható volt forrófejűsége, ami ebben a pillanatban kezd el igazán kibontakozni. Józan észnek már szikráját sem látni, csupán a fortyogó gyűlöletet. Talán ez okozhatja hamarosan vesztét, talán az, hogy ellenfeleik jobbak náluk. Rövidesen a szitokszavakat átszakítja egy penge, a félvér szemei pedig fennakadnak halála pillanatában, mielőtt erőtlenül előre bukik.
Hirtelen éles füttyszó hasítja át a levegőt, és töri meg a zajt. Az ordítások zúgolódássá minősülnek vissza, végül mindenki lehiggad, és csendben tesznek egy lépést hátra, mindezt pár pillanat alatt. A csürhe hirtelen fegyelmezetté válik.
Nem érkezik újabb támadás, csak pattanásig feszült idegekkel vár mindenki, mintha megfagyott volna az idő. Bredoc a füttyszó után alig pár pillanaton belül felfoghatatlan fájdalmat érez, amely koponyájában jelentkezik. Nem egy ponton, hanem annak egész területén, és végig halad gerince vonalán, görcsbe rántja izmait, annyira elöntve minden porcikáját, hogy ezzel teljesen lefegyverzi a férfit. Oly annyira, hogy az erőtlenül rogy térdre.
Az idegen férfi láthatóan hajthatatlan, de nem ostoba. Tudja jól, hogy valami baja van a leánynak, viszont azt is, hogy túl sok időt vesztegetett már rá, és nincs is több türelme hozzá. Meg egyébként sem akar törődni vele, így a leány minden ellenkezését egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Egészen addig, amíg a Garsin el nem rontja az egyetlen lehetőségét a meglepetésre. Durva reakciót is kap ezen lépéséért cserébe, hiszen az ismeretlen férfi combjaitól fogva tolja meg, hogy egyszerűen átlendítse magán, és Garsin durván csattanhasson a földön, ki tudja milyen szerencsésen, vagy szerencsétlenül érkezve meg. Nem is pazarol több időt, lépteit megszaporázza, termete ellenére macskákra jellemző ügyességgel mozog, mintha csak egy árnyék lenne ő is a Krenkataur barlangjainak falán. Váratlanul érkezik meg az előbbi nyílásban, és egyenesen Soreylnek szegezi fegyverét hátulról, úgy, hogy annak hegye lágyan simogatja a férfi nyakának csigolyáit. Kivéve persze ha hirtelen mozdulatot tesz, mert akkor a penge érintés közel sem lesz olyan szelíd.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Soreyl eddig sikert sikerre halmozott, ez viszont megtorpanni látszik. Támadását a mélységi játszi könnyedséggel védi ki, ami viszont azzal a kellemetlen ténnyel jár, hogy egyetlen kezében maradt fegyvere foglalt.
Úgy tűnik a félvér ügyessége ide már kevés, és kezdeti szerencséje is elhagyja őt. Bredoc röhögésére amaz vicsorogva szűri fogai között a válogatott szitokszavakat. Kezdetektől tapasztalható volt forrófejűsége, ami ebben a pillanatban kezd el igazán kibontakozni. Józan észnek már szikráját sem látni, csupán a fortyogó gyűlöletet. Talán ez okozhatja hamarosan vesztét, talán az, hogy ellenfeleik jobbak náluk. Rövidesen a szitokszavakat átszakítja egy penge, a félvér szemei pedig fennakadnak halála pillanatában, mielőtt erőtlenül előre bukik.
Hirtelen éles füttyszó hasítja át a levegőt, és töri meg a zajt. Az ordítások zúgolódássá minősülnek vissza, végül mindenki lehiggad, és csendben tesznek egy lépést hátra, mindezt pár pillanat alatt. A csürhe hirtelen fegyelmezetté válik.
Nem érkezik újabb támadás, csak pattanásig feszült idegekkel vár mindenki, mintha megfagyott volna az idő. Bredoc a füttyszó után alig pár pillanaton belül felfoghatatlan fájdalmat érez, amely koponyájában jelentkezik. Nem egy ponton, hanem annak egész területén, és végig halad gerince vonalán, görcsbe rántja izmait, annyira elöntve minden porcikáját, hogy ezzel teljesen lefegyverzi a férfit. Oly annyira, hogy az erőtlenül rogy térdre.
Az idegen férfi láthatóan hajthatatlan, de nem ostoba. Tudja jól, hogy valami baja van a leánynak, viszont azt is, hogy túl sok időt vesztegetett már rá, és nincs is több türelme hozzá. Meg egyébként sem akar törődni vele, így a leány minden ellenkezését egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Egészen addig, amíg a Garsin el nem rontja az egyetlen lehetőségét a meglepetésre. Durva reakciót is kap ezen lépéséért cserébe, hiszen az ismeretlen férfi combjaitól fogva tolja meg, hogy egyszerűen átlendítse magán, és Garsin durván csattanhasson a földön, ki tudja milyen szerencsésen, vagy szerencsétlenül érkezve meg. Nem is pazarol több időt, lépteit megszaporázza, termete ellenére macskákra jellemző ügyességgel mozog, mintha csak egy árnyék lenne ő is a Krenkataur barlangjainak falán. Váratlanul érkezik meg az előbbi nyílásban, és egyenesen Soreylnek szegezi fegyverét hátulról, úgy, hogy annak hegye lágyan simogatja a férfi nyakának csigolyáit. Kivéve persze ha hirtelen mozdulatot tesz, mert akkor a penge érintés közel sem lesz olyan szelíd.*
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-12 21:47:01
Üzenet elküldve: 2020-01-12 21:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Megvagy te farokkupec!~
*Kiált fel Perchi, mikor a combra mért támadást időben észre veszi a lovag, és a kiválóan megkomponált mozgássorozat is átvillan a fején. Így, hogy egy elmén osztoznak, Soreyl, és Perchipfell kiváló páros harc terén. A tűz, és a víz. A vihar, és a hegy. A lovag meg a venár, bár ez kevésbé fedi le kettejük folytonos párharcát. A jó, és a rossz, pedig pláne nem illik ide. Soreyl sem egy jó ember, és Perchi sem velejéig gonosz. Pusztán mások, de a mesterkard is igazságos, és a lovag is tud aljas lenni. Mindenesetre az emlegetett "farokkupec" messze annyira sincs meg, ahogy azt a kard gondolta volna. A csuklóra mért csapás, az ellen pengéjének tövét találja el. Ugyan sérülést nem ejt, de a lendület, és a határozott vágás kifordítja a másik kezéből a kardot.*
~Meglógott a rohadék, de itt az alkalom!~
*Mondja Perchipfell, hiszen a mélységi azonnal a másik fegyveréhez nyúl, de hiába. Az a pillanat amíg a csonttőr, forgató kézbe kerül pont elég egy újabb lendítésre. Azonnal változtat a mesterkard irányán, és úgy próbálja meg visszahozni védekező állásba azt, hogy közben ha a mélységi nem figyel, akkor a fedetlen felsőtestnek az alsó felét igen csak felvághatja.*
~Szabjad újra a beleit! Meg akar ölni a kurafi!~
*Foglalja össze Perchi egyszerűbben a mozdulatot, ami ha sikeres, akkor valóban az általa jósolt eredménnyel jön létre. Ha amaz elugrik, vagy még időben hárítja valahogy a dolgot, akkor Soreyl kész a késlekedés nélküli védekezésre, érkezzen bárhogy a támadás. Onnantól pedig a szokott stratégia: Távolságot tartva hárít, és ha az sikeres, akkor hezitálás nélkül visszatámad.
Persze megeshet, hogy a riposztra már nem marad ereje, így hogy megpróbálta megelőzni a kard rántást, de megpróbálja összeszedni magát, hátha.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Megvagy te farokkupec!~
*Kiált fel Perchi, mikor a combra mért támadást időben észre veszi a lovag, és a kiválóan megkomponált mozgássorozat is átvillan a fején. Így, hogy egy elmén osztoznak, Soreyl, és Perchipfell kiváló páros harc terén. A tűz, és a víz. A vihar, és a hegy. A lovag meg a venár, bár ez kevésbé fedi le kettejük folytonos párharcát. A jó, és a rossz, pedig pláne nem illik ide. Soreyl sem egy jó ember, és Perchi sem velejéig gonosz. Pusztán mások, de a mesterkard is igazságos, és a lovag is tud aljas lenni. Mindenesetre az emlegetett "farokkupec" messze annyira sincs meg, ahogy azt a kard gondolta volna. A csuklóra mért csapás, az ellen pengéjének tövét találja el. Ugyan sérülést nem ejt, de a lendület, és a határozott vágás kifordítja a másik kezéből a kardot.*
~Meglógott a rohadék, de itt az alkalom!~
*Mondja Perchipfell, hiszen a mélységi azonnal a másik fegyveréhez nyúl, de hiába. Az a pillanat amíg a csonttőr, forgató kézbe kerül pont elég egy újabb lendítésre. Azonnal változtat a mesterkard irányán, és úgy próbálja meg visszahozni védekező állásba azt, hogy közben ha a mélységi nem figyel, akkor a fedetlen felsőtestnek az alsó felét igen csak felvághatja.*
~Szabjad újra a beleit! Meg akar ölni a kurafi!~
*Foglalja össze Perchi egyszerűbben a mozdulatot, ami ha sikeres, akkor valóban az általa jósolt eredménnyel jön létre. Ha amaz elugrik, vagy még időben hárítja valahogy a dolgot, akkor Soreyl kész a késlekedés nélküli védekezésre, érkezzen bárhogy a támadás. Onnantól pedig a szokott stratégia: Távolságot tartva hárít, és ha az sikeres, akkor hezitálás nélkül visszatámad.
Persze megeshet, hogy a riposztra már nem marad ereje, így hogy megpróbálta megelőzni a kard rántást, de megpróbálja összeszedni magát, hátha.*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:40:04
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:40:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Ezek a félvér fattyak... Biztos lopáshoz van idomulva az a feneügyes keze. Hogy rohadjon meg!~
*Ezek a gondolatok suhannak át a fején, ahogy ellenfele kivédi támadását, s csak nem tud megszabadulni ettől az idegesítő pofától. Ki tudja húzni a tőrét a sisakjából, de gyönyörű, piszok jóképű arcán nem keletkezik több seb, szerencsére. Majd érzi a rúgást, amit inkább csak hall, és a páncél rezgéséből tud érezni, mint sem a fájdalomból, vagy ilyesmiből.*
-Úgy rúgsz, mint egy nyüves kurva! Háhá!
*Röhögi el magát, persze ez csak másodperc törtrésze, hisz nem akarja ezzel pocsékolni az értékes időt, esetleg előnyét, amit kiharcolt magának. Lábai kicsit összerogynak, majd újra kiegyenesednek, ezzel egy elég nagy löketnyi erőt adva a testének, melyet aztán szépen át is vezet a nagypofájúba, ezzel megpróbálva kicsit a karjánál fogja megrántani lefelé, s így a kezében lévő karddal felfelé szúrva karóba húzni a fejét, vagy a nyakát, vagy amit csak eltalál. Ha pedig túl későn érne oda a fegyver sem rossz, hisz alapvetően az emberi test önkéntelen reflexei közé tartozik az is, hogyha meghúzzák lefelé, akaratlanul is az ellenkező irányba mozdul a test, mert nem akar elesni, s ha így lenne, akkor nyitott lenne az egész teste egy újabb támadásra. Reméli, hogy sikerül eltalálnia végre ezt a nyomorultat. ~Nem hagyom, hogy egy közlegény legyőzzön!~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Ezek a félvér fattyak... Biztos lopáshoz van idomulva az a feneügyes keze. Hogy rohadjon meg!~
*Ezek a gondolatok suhannak át a fején, ahogy ellenfele kivédi támadását, s csak nem tud megszabadulni ettől az idegesítő pofától. Ki tudja húzni a tőrét a sisakjából, de gyönyörű, piszok jóképű arcán nem keletkezik több seb, szerencsére. Majd érzi a rúgást, amit inkább csak hall, és a páncél rezgéséből tud érezni, mint sem a fájdalomból, vagy ilyesmiből.*
-Úgy rúgsz, mint egy nyüves kurva! Háhá!
*Röhögi el magát, persze ez csak másodperc törtrésze, hisz nem akarja ezzel pocsékolni az értékes időt, esetleg előnyét, amit kiharcolt magának. Lábai kicsit összerogynak, majd újra kiegyenesednek, ezzel egy elég nagy löketnyi erőt adva a testének, melyet aztán szépen át is vezet a nagypofájúba, ezzel megpróbálva kicsit a karjánál fogja megrántani lefelé, s így a kezében lévő karddal felfelé szúrva karóba húzni a fejét, vagy a nyakát, vagy amit csak eltalál. Ha pedig túl későn érne oda a fegyver sem rossz, hisz alapvetően az emberi test önkéntelen reflexei közé tartozik az is, hogyha meghúzzák lefelé, akaratlanul is az ellenkező irányba mozdul a test, mert nem akar elesni, s ha így lenne, akkor nyitott lenne az egész teste egy újabb támadásra. Reméli, hogy sikerül eltalálnia végre ezt a nyomorultat. ~Nem hagyom, hogy egy közlegény legyőzzön!~*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:32:55
Üzenet elküldve: 2020-01-12 11:32:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem tart sokáig az egész, nincs túl sok minden a gyomrában, ami kijöhetne, de azért a férfi nadrágjának alsó részét sikerül eltalálnia, ahogy a saját lábát is. Utána már csak az öklendezés kínozza, amin nem sokat segít, hogy még mindig érzi ezt a szagot és most már pontosan tudja azt is, hogy miből ered. Elég sok érzés önti el egyszerre. Rémület, undor, bűntudat... Megragad a fejében a gondolat, hogy a férjét is így fogják falni a kukacok! Miatta ilyenné fog válni, mint ez a hulla itt! Megérinti a halál borzalma. És magáért is retteg... Nem akar meghalni. De menni sem akar tovább. Annyira kimerült! Annyira nem bírja már elviselni ezt a sötétséget és kilátástalanságot!
A mondat, ami mintha szava járása volna az idegennek, tompán eljut a tudatáig, és valóban elgondolkodik, hogy megérte-e idáig jönnie. Az egyik pokolból a másikba jutott, és jelen pillanatban annyira sötétnek látja a világot ami az utóbbi években csak fájdalmat okozott neki, hogy ismét meg kell kérdeznie, egyáltalán mi végre érdemes élni? Ha sehol nem érezheti magát biztonságban, mert a világban ennyi az erőszak, akkor talán jobb is lesz, ha itt a vége...
Most már az sem vigasztalja, hogy röviddel ezelőtt, hosszú ideje először tapasztalt egy kis melegséget, kedvességet a két őr által. Hiszen az erőszak annyival hangsúlyosabbnak tűnik, abból annyival többet tapasztalt, hogy már nehezére esik elképzelni, hogy egyébként a mindennapok nem csak így nézhetnek ki.
Talán neki is ott kellene hevernie, a kukacok eledeleként...
Ismét öklendezik, de már nem jön föl semmi.
Szédül és zúg a füle az erőlködéstől, a karját fogva tartó kéz támasza még jól is jön. A következő lépés már kevésbé...
Ahhoz képest, mennyire nyomorultul érzi magát, egészen megelevenedik, ahogy a férfi a vállára veszi őt és ezáltal saját testtömegének egy része a törzsére nehezedik.*
- Aa... auh... - *Kiált fel fojtottan fájdalmában, többször is, mert ahogy a férfi elindul, a rázkódás és a váll nyomása igencsak megkínozza sérült törzsét. Ösztönösen próbálja magát kiszabadítani a helyzetből, hogy a fájdalom csökkenjen. Még üti is a férfi hátát és karmol erőtlenül, mindezt a fájdalom hangjai közepette, ebből talán az idegennek is feltűnhet, hogy nem egyszerű tiltakozásról és szabadulási kísérletről van szó, főleg, hogy a lány eddig ilyesmire nem vetemedett. De arra is jó esély van, hogy nem veszi a jeleket. Vagy épp nem hatja meg őt... Ez esetben sem kell sokáig elviselnie a gyenge támadásokat, mert a lány hamar elfárad és a fájdalomnak már csak passzívabb jeleit mutatja. Hallhatóan sír és küzd, hogy levegőt kapjon, teste befeszül és valahol a férfi lapockája tájékán markolja annak ruháját kínjában.
Gyötrődését enyhíti valamelyest, mikor a férfi lelassít és óvatosabban kezd járni, de így is eléggé beszűkül a világa a kín érzetére, ki-kihagy a légzése.
Majd meghallja és felfogja a harc zaját, ami kicsit kiszabadítja a saját elméjéből és tágabb teret ad a gondolatainak. Felmerül benne, hogy a két őr is ugyanezt az utat járta végig, vagyis talán épp ők harcolnak... Ő pedig a hátukba viszi most az újabb veszélyt...
Nem látja sok értelmét annak, amire készül, de veszíteni valót sem lát már, így pedig legalább csinál valamit, mielőtt a kukacokat jóllakatná.
Fogait összeszorítja, míg erőt gyűjt, majd nagy levegőt vesz és mikor ő már elég élesen hallja a viaskodókat, hogy azoknak is legyen esélyük hallani őt...*
- Hátul! - *Kiáltja rekedten, ahogy a torkán kifér.* - Hátul! - *Ismétli meg, ha van alkalma. Talán nem a legjobb figyelmeztetés, de ez az első, ami eszébe jut és figyelem felhívásnak ez is van éppen olyan jó, mint bármi más.
Azt sem tartja kizártnak, hogy téved és a két őr nincs is itt, de igazán az volna még a legjobb. Akkor úgy figyelmeztetné őket, hogy még el is tudják kerülni ezt a helyet.*
*Nem tart sokáig az egész, nincs túl sok minden a gyomrában, ami kijöhetne, de azért a férfi nadrágjának alsó részét sikerül eltalálnia, ahogy a saját lábát is. Utána már csak az öklendezés kínozza, amin nem sokat segít, hogy még mindig érzi ezt a szagot és most már pontosan tudja azt is, hogy miből ered. Elég sok érzés önti el egyszerre. Rémület, undor, bűntudat... Megragad a fejében a gondolat, hogy a férjét is így fogják falni a kukacok! Miatta ilyenné fog válni, mint ez a hulla itt! Megérinti a halál borzalma. És magáért is retteg... Nem akar meghalni. De menni sem akar tovább. Annyira kimerült! Annyira nem bírja már elviselni ezt a sötétséget és kilátástalanságot!
A mondat, ami mintha szava járása volna az idegennek, tompán eljut a tudatáig, és valóban elgondolkodik, hogy megérte-e idáig jönnie. Az egyik pokolból a másikba jutott, és jelen pillanatban annyira sötétnek látja a világot ami az utóbbi években csak fájdalmat okozott neki, hogy ismét meg kell kérdeznie, egyáltalán mi végre érdemes élni? Ha sehol nem érezheti magát biztonságban, mert a világban ennyi az erőszak, akkor talán jobb is lesz, ha itt a vége...
Most már az sem vigasztalja, hogy röviddel ezelőtt, hosszú ideje először tapasztalt egy kis melegséget, kedvességet a két őr által. Hiszen az erőszak annyival hangsúlyosabbnak tűnik, abból annyival többet tapasztalt, hogy már nehezére esik elképzelni, hogy egyébként a mindennapok nem csak így nézhetnek ki.
Talán neki is ott kellene hevernie, a kukacok eledeleként...
Ismét öklendezik, de már nem jön föl semmi.
Szédül és zúg a füle az erőlködéstől, a karját fogva tartó kéz támasza még jól is jön. A következő lépés már kevésbé...
Ahhoz képest, mennyire nyomorultul érzi magát, egészen megelevenedik, ahogy a férfi a vállára veszi őt és ezáltal saját testtömegének egy része a törzsére nehezedik.*
- Aa... auh... - *Kiált fel fojtottan fájdalmában, többször is, mert ahogy a férfi elindul, a rázkódás és a váll nyomása igencsak megkínozza sérült törzsét. Ösztönösen próbálja magát kiszabadítani a helyzetből, hogy a fájdalom csökkenjen. Még üti is a férfi hátát és karmol erőtlenül, mindezt a fájdalom hangjai közepette, ebből talán az idegennek is feltűnhet, hogy nem egyszerű tiltakozásról és szabadulási kísérletről van szó, főleg, hogy a lány eddig ilyesmire nem vetemedett. De arra is jó esély van, hogy nem veszi a jeleket. Vagy épp nem hatja meg őt... Ez esetben sem kell sokáig elviselnie a gyenge támadásokat, mert a lány hamar elfárad és a fájdalomnak már csak passzívabb jeleit mutatja. Hallhatóan sír és küzd, hogy levegőt kapjon, teste befeszül és valahol a férfi lapockája tájékán markolja annak ruháját kínjában.
Gyötrődését enyhíti valamelyest, mikor a férfi lelassít és óvatosabban kezd járni, de így is eléggé beszűkül a világa a kín érzetére, ki-kihagy a légzése.
Majd meghallja és felfogja a harc zaját, ami kicsit kiszabadítja a saját elméjéből és tágabb teret ad a gondolatainak. Felmerül benne, hogy a két őr is ugyanezt az utat járta végig, vagyis talán épp ők harcolnak... Ő pedig a hátukba viszi most az újabb veszélyt...
Nem látja sok értelmét annak, amire készül, de veszíteni valót sem lát már, így pedig legalább csinál valamit, mielőtt a kukacokat jóllakatná.
Fogait összeszorítja, míg erőt gyűjt, majd nagy levegőt vesz és mikor ő már elég élesen hallja a viaskodókat, hogy azoknak is legyen esélyük hallani őt...*
- Hátul! - *Kiáltja rekedten, ahogy a torkán kifér.* - Hátul! - *Ismétli meg, ha van alkalma. Talán nem a legjobb figyelmeztetés, de ez az első, ami eszébe jut és figyelem felhívásnak ez is van éppen olyan jó, mint bármi más.
Azt sem tartja kizártnak, hogy téved és a két őr nincs is itt, de igazán az volna még a legjobb. Akkor úgy figyelmeztetné őket, hogy még el is tudják kerülni ezt a helyet.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-11 23:38:32
Üzenet elküldve: 2020-01-11 23:38:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Garsin végre elhallgat, és láthatóan megkönnyebbül az ismeretlen férfi is. Majdhogynem ki is simulnak morcos, kemény vonásai. De csak majdnem. Végre akadálytalanul haladhatnak előre, legalábbis úgy hiszi. Ám azzal nem számolt, hogy egy utcagyereknek ennyire gyenge legyen a gyomra, persze azzal tisztában van, hogy nem lehet mindenki olyan sokat tapasztalt mint ő. Csak egy nagy, hangos lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy ruhája koszos lett. Se egy káromkodás, se további lökdösés, csak türelmes várakozás, amíg kijön annak, aminek ki kell.*
- Mondtam, hogy nem lett volna szabad ide jönnöd.
*Ismétli meg újra magát, és az egyszerűség kedvéért fél térdre ereszkedik, és hátára dobja a lányt, akkor is, ha az viaskodni próbál vele, vagy ha továbbra is szájon át üríti gyomortartalmát. Már majdnem mindegy, elvégre ruhája így is koszos, és gyermekei okán jól tudja milyen az, ha lehányják a mellkasát vagy a hátát.
Ahogy haladnak Garsin egyre inkább kellemetlen hangokra lehet figyelmes. Emberek üvöltenek, testek csapódnak, fegyverek találkoznak. Egyelőre mindezt fojtottan. Azt is érzékelheti az ismeretlen férfi hátán, hogy amaz lelassítja lépteit, óvatosabbá, mondhatni lopakodóvá válik.*
//Darenn és Bredoc//
*Darennről már joggal mondható, hogy megállíthatatlan. Az őt érő támadás sikertelen, amit a fémek találkozásának hangja is jelez. Ha lenne idő gondolkodni, akkor feltehetően ez ismét elbizonytalanítaná az ellent, nem úgy mint a mögötte fröccsenő nyállal üvöltő csőcseléket, akik felhevülten várják, hogy ők kerüljenek sorra. Ám a mélységinek résen kell lennie, mert a mesterkard már lendül is felé, azzal fenyegetve, hogy esetleg elveszti kézfejét.*
- Mi a fasz?!
*Bukik ki a száján, és még utolsó pillanatban sikerül visszarántania a fegyvert, olyan hajszálnyin múlik sérülése, hogy a mesterkard neki is csapódik a szablyának, amit el is ejt ennek következtében.
Sok választása nincs, ezért másik fegyveréhez kell nyúljon, ami egy egyszerű csonttőr. Nem tántorodik el, sőt, tovább fokozódik elszántsága, hiszen ezek után egyértelmű a számára, hogy az élete a tét. Lép is közelebb, hogy támadni tudjon, és remélhetőleg előnyt szerezzen a mesterkardos lovaggal szemben. Nem cifrázza, egyszerűen csak magasba emeli a fegyvert, hogy a szokott utcai késelő módjára nyakon szúrhassa a lovagot.
Bredoc szerencsésen el tudja kapni a nagypofájú félvér kezét, még azelőtt, hogy az megpróbálná tovább kaszabolni az arcát. Már lendül is a páncélos őr karja a támadásra, ám ellenfele is résen van, és fajtájára jellemző ügyességgel hárítja másik kezében lévő fegyverrel a támadást. A félvér dühödten próbál taszítani egyet a fegyveres katonán, éppen csak annyira, hogy mindkettejük keze felszabaduljon, és a sisakból is kicsusszan tőre, nem szabdalva tovább Bredoc arcát, ellenben a szorításból nem tud távozni. Elkeseredésében próbát tesz egy egyszerű oldal irányú rúgásra, a páncélnak hála viszont Bredoc meg sem érzi, csak a mély visszhangzó koppanást hallja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Garsin végre elhallgat, és láthatóan megkönnyebbül az ismeretlen férfi is. Majdhogynem ki is simulnak morcos, kemény vonásai. De csak majdnem. Végre akadálytalanul haladhatnak előre, legalábbis úgy hiszi. Ám azzal nem számolt, hogy egy utcagyereknek ennyire gyenge legyen a gyomra, persze azzal tisztában van, hogy nem lehet mindenki olyan sokat tapasztalt mint ő. Csak egy nagy, hangos lemondó sóhajjal veszi tudomásul, hogy ruhája koszos lett. Se egy káromkodás, se további lökdösés, csak türelmes várakozás, amíg kijön annak, aminek ki kell.*
- Mondtam, hogy nem lett volna szabad ide jönnöd.
*Ismétli meg újra magát, és az egyszerűség kedvéért fél térdre ereszkedik, és hátára dobja a lányt, akkor is, ha az viaskodni próbál vele, vagy ha továbbra is szájon át üríti gyomortartalmát. Már majdnem mindegy, elvégre ruhája így is koszos, és gyermekei okán jól tudja milyen az, ha lehányják a mellkasát vagy a hátát.
Ahogy haladnak Garsin egyre inkább kellemetlen hangokra lehet figyelmes. Emberek üvöltenek, testek csapódnak, fegyverek találkoznak. Egyelőre mindezt fojtottan. Azt is érzékelheti az ismeretlen férfi hátán, hogy amaz lelassítja lépteit, óvatosabbá, mondhatni lopakodóvá válik.*
//Darenn és Bredoc//
*Darennről már joggal mondható, hogy megállíthatatlan. Az őt érő támadás sikertelen, amit a fémek találkozásának hangja is jelez. Ha lenne idő gondolkodni, akkor feltehetően ez ismét elbizonytalanítaná az ellent, nem úgy mint a mögötte fröccsenő nyállal üvöltő csőcseléket, akik felhevülten várják, hogy ők kerüljenek sorra. Ám a mélységinek résen kell lennie, mert a mesterkard már lendül is felé, azzal fenyegetve, hogy esetleg elveszti kézfejét.*
- Mi a fasz?!
*Bukik ki a száján, és még utolsó pillanatban sikerül visszarántania a fegyvert, olyan hajszálnyin múlik sérülése, hogy a mesterkard neki is csapódik a szablyának, amit el is ejt ennek következtében.
Sok választása nincs, ezért másik fegyveréhez kell nyúljon, ami egy egyszerű csonttőr. Nem tántorodik el, sőt, tovább fokozódik elszántsága, hiszen ezek után egyértelmű a számára, hogy az élete a tét. Lép is közelebb, hogy támadni tudjon, és remélhetőleg előnyt szerezzen a mesterkardos lovaggal szemben. Nem cifrázza, egyszerűen csak magasba emeli a fegyvert, hogy a szokott utcai késelő módjára nyakon szúrhassa a lovagot.
Bredoc szerencsésen el tudja kapni a nagypofájú félvér kezét, még azelőtt, hogy az megpróbálná tovább kaszabolni az arcát. Már lendül is a páncélos őr karja a támadásra, ám ellenfele is résen van, és fajtájára jellemző ügyességgel hárítja másik kezében lévő fegyverrel a támadást. A félvér dühödten próbál taszítani egyet a fegyveres katonán, éppen csak annyira, hogy mindkettejük keze felszabaduljon, és a sisakból is kicsusszan tőre, nem szabdalva tovább Bredoc arcát, ellenben a szorításból nem tud távozni. Elkeseredésében próbát tesz egy egyszerű oldal irányú rúgásra, a páncélnak hála viszont Bredoc meg sem érzi, csak a mély visszhangzó koppanást hallja.*
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-11 19:57:52
Üzenet elküldve: 2020-01-11 19:57:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Itt jön a golyó!~
*Ismétli el a mesterkard a rohamozó törpe láttán, az előbbieket. Immáron kicsit hangosabban, de továbbra is szokatlanul higgadtan. Szinte szakmai a beszélgetés a fejében két mozdulat között. Mekkora szerencse, hogy a gondolat gyorsabb a villámlásnál, mert így nagyon szép kis monológok játszódhatnak le, egy pillanat alatt a lovag fejében. A törpe lendülete megtörik a hárításon. Az évek hosszas képzése, és a tapasztalatok meghozzák a gyümölcsöt. A roham, mint tengeren a sziklák szerte foszlik.*
~Szép volt Soreyl!~
*Hangzik a fejében a felkiáltás, és rögtön emelkedik is lába, ami a tervek szerint működik. A rúgás olyat lök a másikon, hogy annak nem marad ideje, és koncentrációja a védekezésre.*
~Végre egy kis szeszélyesség. Mocskos módszerek. Ezt már szeretem!~
*Mondja Perchipfell hangja, és a javíthatatlan mesterkard humorát nem állhatja ugyan, de most mintha egy csíntalan mosoly is megremegne a borostája alatt. A hidegen precíz, és kegyesen gyors halál Perchipfell képében éri utol a törpét. Soreyl máskor talán neki állna erkölcsi vitát vívni elmebarátjával ennek a magengedhetőségről. Ám ezzel most nincs baj.*
~Ej ha! Még csak nem is hezitált a hős lovag.~
*Mondja a meglepődött mesterkard. Soreyl válasza rövid, velős mondatok összessége.*
~Ő egy szökött fegyenc. Brox azonosította magát. Önvédelem volt.~
*Ám ezekkel a rövid mondatokkal, egy olyan régi barátja mint Perchi, kiérti, hogy pontosan mit akart mondani a lovag. Hogy megalapozták a hatalmi fölényüket, és a lázadóknak megmondták, hogy nem kell így lennie. Ők választották, és mivel az ellen támadt először, és ráadásul halálos csapással, így teljesen jogos viszonoznia. Ha tehetné, még köszönetet is mondana a törpnek, hogy nem nehezítette meg lelkileg a kivégzését. De többre nincs ideje, mert a csapatból kiválik egy másik. A feketés-kék bőr, egy mélységire utal, aki Soreyl mozgását próbálná nehezíteni egy combra célzott vágással. A lovag agyában olyan gyorsan körvonalazódik a hárítás legjobb lehetősége, hogy már csak a kivitelezésben eshet hiba. Tartva a távolságot, ismét a kardja hosszát használva próbál nyerni. A támadást nem pusztán hárítani próbálja, hanem a másiknak egyenesen a csuklójánál találná el a támadó kezét. Ha ügyetlenül is, de eltalálja a kezet, akkor is eltéríti a támadást, ha viszont kellőképpen meg tudja vágni, akkor a fegyverforgató kezének kell három hónap mielőtt újra kardhoz nyúlna. Sőt! Akár még csonkolhatja is, bár nem áll szándékában. Ha a trükkje nem sikerül, és talál a dolog, a menekülési terve az ajtó. Oda kihátrálva, a szűk nyílás miatt garantált a csak egy-egy elleni küzdelem, ami sebesülten nem kis előny a számára.*
~Gyere te mocsok.~
*Mondja a megkísérelt lefegyverzéssel együtt Perchi.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~Itt jön a golyó!~
*Ismétli el a mesterkard a rohamozó törpe láttán, az előbbieket. Immáron kicsit hangosabban, de továbbra is szokatlanul higgadtan. Szinte szakmai a beszélgetés a fejében két mozdulat között. Mekkora szerencse, hogy a gondolat gyorsabb a villámlásnál, mert így nagyon szép kis monológok játszódhatnak le, egy pillanat alatt a lovag fejében. A törpe lendülete megtörik a hárításon. Az évek hosszas képzése, és a tapasztalatok meghozzák a gyümölcsöt. A roham, mint tengeren a sziklák szerte foszlik.*
~Szép volt Soreyl!~
*Hangzik a fejében a felkiáltás, és rögtön emelkedik is lába, ami a tervek szerint működik. A rúgás olyat lök a másikon, hogy annak nem marad ideje, és koncentrációja a védekezésre.*
~Végre egy kis szeszélyesség. Mocskos módszerek. Ezt már szeretem!~
*Mondja Perchipfell hangja, és a javíthatatlan mesterkard humorát nem állhatja ugyan, de most mintha egy csíntalan mosoly is megremegne a borostája alatt. A hidegen precíz, és kegyesen gyors halál Perchipfell képében éri utol a törpét. Soreyl máskor talán neki állna erkölcsi vitát vívni elmebarátjával ennek a magengedhetőségről. Ám ezzel most nincs baj.*
~Ej ha! Még csak nem is hezitált a hős lovag.~
*Mondja a meglepődött mesterkard. Soreyl válasza rövid, velős mondatok összessége.*
~Ő egy szökött fegyenc. Brox azonosította magát. Önvédelem volt.~
*Ám ezekkel a rövid mondatokkal, egy olyan régi barátja mint Perchi, kiérti, hogy pontosan mit akart mondani a lovag. Hogy megalapozták a hatalmi fölényüket, és a lázadóknak megmondták, hogy nem kell így lennie. Ők választották, és mivel az ellen támadt először, és ráadásul halálos csapással, így teljesen jogos viszonoznia. Ha tehetné, még köszönetet is mondana a törpnek, hogy nem nehezítette meg lelkileg a kivégzését. De többre nincs ideje, mert a csapatból kiválik egy másik. A feketés-kék bőr, egy mélységire utal, aki Soreyl mozgását próbálná nehezíteni egy combra célzott vágással. A lovag agyában olyan gyorsan körvonalazódik a hárítás legjobb lehetősége, hogy már csak a kivitelezésben eshet hiba. Tartva a távolságot, ismét a kardja hosszát használva próbál nyerni. A támadást nem pusztán hárítani próbálja, hanem a másiknak egyenesen a csuklójánál találná el a támadó kezét. Ha ügyetlenül is, de eltalálja a kezet, akkor is eltéríti a támadást, ha viszont kellőképpen meg tudja vágni, akkor a fegyverforgató kezének kell három hónap mielőtt újra kardhoz nyúlna. Sőt! Akár még csonkolhatja is, bár nem áll szándékában. Ha a trükkje nem sikerül, és talál a dolog, a menekülési terve az ajtó. Oda kihátrálva, a szűk nyílás miatt garantált a csak egy-egy elleni küzdelem, ami sebesülten nem kis előny a számára.*
~Gyere te mocsok.~
*Mondja a megkísérelt lefegyverzéssel együtt Perchi.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-11 11:11:36
Üzenet elküldve: 2020-01-11 11:11:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, hogy Brox szavai süket fülekre találnak. ~Nem is tudom mit vártam. A patkányok patkányok maradnak.~ Szinte csóválná a fejét rosszallóan, de erre sajnos nem sok ideje van, hisz az a tagbaszakadt rohadék már támad is. Meglepő módon kivédi a támadását, könnyűszerrel, viszont az ő tőre Bredoc húsába mar. Végigszántja az arcát, majdcsak a kecses orrát is leviszi.*
-A kurva anyádat...Hehe.
*Szisszen fel, de ajkai mégis mosolyra húzódnak. Roppant ijesztő látvány lehet, ahogy folyik a vér az arcán, s közben röhög, mint akinek szinte jólesik. Persze ez nem igaz, fáj, mint a kurva élet, s valami ösztönszerű haragot vált ki belőle. Bal kezével, ami ugye szabad, ha teheti, megmarkolja a flótás kezét, mely a tőrt fogja, s jelenleg a sisakjában áll fegyver. Megszorítaná a csuklóját, hogy ne tudja mozgatni, s másik kezében lévő kardjával ismét támad. ~Innen csak nem ugrik el ez a szájba baszott.~ Fél szemével azért látja, hogy Soreyl játszi könnyedséggel végez az ellenfelével, s ez legbelül kellemes érzéssel tölti el. ~Ha megússzuk ezt, legalább lesz egy fasza sebhelyem.~ Ha más nem is, ez vigasztalja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Úgy látszik, hogy Brox szavai süket fülekre találnak. ~Nem is tudom mit vártam. A patkányok patkányok maradnak.~ Szinte csóválná a fejét rosszallóan, de erre sajnos nem sok ideje van, hisz az a tagbaszakadt rohadék már támad is. Meglepő módon kivédi a támadását, könnyűszerrel, viszont az ő tőre Bredoc húsába mar. Végigszántja az arcát, majdcsak a kecses orrát is leviszi.*
-A kurva anyádat...Hehe.
*Szisszen fel, de ajkai mégis mosolyra húzódnak. Roppant ijesztő látvány lehet, ahogy folyik a vér az arcán, s közben röhög, mint akinek szinte jólesik. Persze ez nem igaz, fáj, mint a kurva élet, s valami ösztönszerű haragot vált ki belőle. Bal kezével, ami ugye szabad, ha teheti, megmarkolja a flótás kezét, mely a tőrt fogja, s jelenleg a sisakjában áll fegyver. Megszorítaná a csuklóját, hogy ne tudja mozgatni, s másik kezében lévő kardjával ismét támad. ~Innen csak nem ugrik el ez a szájba baszott.~ Fél szemével azért látja, hogy Soreyl játszi könnyedséggel végez az ellenfelével, s ez legbelül kellemes érzéssel tölti el. ~Ha megússzuk ezt, legalább lesz egy fasza sebhelyem.~ Ha más nem is, ez vigasztalja.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-10 23:42:56
Üzenet elküldve: 2020-01-10 23:42:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már korábban is érezte ezt az édeskés bűzt, de a barlang járatait átjáró hideg fuvallat eltompította a szagot. Most azonban, ahogy bevonszolják a cellasorra, egyszerre csapja meg az orrát és rögtön émelyegni kezd. Jóllehet, a forrását még nem is ismeri, mert míg az idegen eddig úgy tett, mintha válaszra sem méltatná, a következő pillanatban váratlanul nekicsapja a rácsoknak. Benne reked a levegő, nem csak a fájdalomtól, de a meglepetéstől és ijedtségtől is. Mit törődik ő azzal, hogy valami leesett?! Pusztán észleli, de odapillantani sem mer, fogalma sincs róla, hogy mi lehetett az.
Tekintete a férfi arcán, aki pedig láthatja, hogy a lány határozottan figyel rá, arra nem lehet panasz.
Sebes ajkát összeszorítva rázza meg alig láthatóan a fejét és ténylegesen vette a célzást, hogy nem kellene beszélnie. Mellkasa sűrűn emelkedik és süllyed, mégis alig hallani még a légvételét is.
Majd ahogy a férfi folytatja, még inkább körbeveszi a reménytelenség. Az egy dolog, hogy fél, hogy az idegen mit akar tőle, hová és kik közé viszi - és elég jó a képzelőereje és keserűek a tapasztalatai, hogy legyen mi alapján előrevetítenie a várható sorsát... -, de ő az elhangzottakat úgy is értelmezi, hogy a férfi már tudhat valamit. Hogy az őrök miatt azért nem kell aggódni, mert ők már nincsenek is képben, vagy ha még netán képben vannak, esélyük sincs...
Sírna elkeseredésében, de az idegen hirtelen mozdul és tovább rángatja. Amennyire ráijesztettek, könyörögni, hangot adni nem mer, de mozdulataiban erőteljesebb lesz a tiltakozás. És ez már nem annyira annak szól, hogy a két őrt akarja védeni és időt nyerni nekik, hanem rettenetesen fél, hogy a férfi miért és hová cipeli őt.
Ám mintha dilemmában lenne, mert túl nyilvánvalóan akadályozni azért nincs mersze a haladást, nem próbál megkapaszkodni a rácsokban, vagy kiszabadítani magát, inkább csak nem mozdítja a lábait, hogy kicsit nehezebb dolga legyen a férfinak. Akinek pedig érezhetően ennek ellenére sincs, mert nagyon könnyedén húzza őt magával...
A kiegyenlítetlen küzdelem során pedig, ahogy karjánál fogva, csaknem a férfi markában lógva vonszolódik, végül csak odavetődik tekintete az egyik egykori cellalakóra. Aztán arról egy másikra... majd tovább húzzák és elér az egyik olyan hullához, ami mellett igencsak erőteljes lesz a bűz és a szétmállott maradványokon lakmározó férgek látványa még a döbbent irtózatnál is hevesebb válaszra készteti.
Ezúttal ténylegesen elhagyja az ereje, s ugyan tesz egy gyenge kísérletet rá, hogy elhúzódjon a férfitól, ha az nem engedi, sőt, húzza tovább, akkor nagyon kell ügyeskednie. A lány ugyanis köhögve hányja fel épp csak röviddel ezelőtt megtöltött gyomra tartalmát és nemigen van alkalma ügyelni rá, hogy ezt hová és hogyan is tegye. Avagy vagy a tulajdon lábára és ruhájára jut belőle, vagy az idegenére, esetleg mindkettejükére...*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Már korábban is érezte ezt az édeskés bűzt, de a barlang járatait átjáró hideg fuvallat eltompította a szagot. Most azonban, ahogy bevonszolják a cellasorra, egyszerre csapja meg az orrát és rögtön émelyegni kezd. Jóllehet, a forrását még nem is ismeri, mert míg az idegen eddig úgy tett, mintha válaszra sem méltatná, a következő pillanatban váratlanul nekicsapja a rácsoknak. Benne reked a levegő, nem csak a fájdalomtól, de a meglepetéstől és ijedtségtől is. Mit törődik ő azzal, hogy valami leesett?! Pusztán észleli, de odapillantani sem mer, fogalma sincs róla, hogy mi lehetett az.
Tekintete a férfi arcán, aki pedig láthatja, hogy a lány határozottan figyel rá, arra nem lehet panasz.
Sebes ajkát összeszorítva rázza meg alig láthatóan a fejét és ténylegesen vette a célzást, hogy nem kellene beszélnie. Mellkasa sűrűn emelkedik és süllyed, mégis alig hallani még a légvételét is.
Majd ahogy a férfi folytatja, még inkább körbeveszi a reménytelenség. Az egy dolog, hogy fél, hogy az idegen mit akar tőle, hová és kik közé viszi - és elég jó a képzelőereje és keserűek a tapasztalatai, hogy legyen mi alapján előrevetítenie a várható sorsát... -, de ő az elhangzottakat úgy is értelmezi, hogy a férfi már tudhat valamit. Hogy az őrök miatt azért nem kell aggódni, mert ők már nincsenek is képben, vagy ha még netán képben vannak, esélyük sincs...
Sírna elkeseredésében, de az idegen hirtelen mozdul és tovább rángatja. Amennyire ráijesztettek, könyörögni, hangot adni nem mer, de mozdulataiban erőteljesebb lesz a tiltakozás. És ez már nem annyira annak szól, hogy a két őrt akarja védeni és időt nyerni nekik, hanem rettenetesen fél, hogy a férfi miért és hová cipeli őt.
Ám mintha dilemmában lenne, mert túl nyilvánvalóan akadályozni azért nincs mersze a haladást, nem próbál megkapaszkodni a rácsokban, vagy kiszabadítani magát, inkább csak nem mozdítja a lábait, hogy kicsit nehezebb dolga legyen a férfinak. Akinek pedig érezhetően ennek ellenére sincs, mert nagyon könnyedén húzza őt magával...
A kiegyenlítetlen küzdelem során pedig, ahogy karjánál fogva, csaknem a férfi markában lógva vonszolódik, végül csak odavetődik tekintete az egyik egykori cellalakóra. Aztán arról egy másikra... majd tovább húzzák és elér az egyik olyan hullához, ami mellett igencsak erőteljes lesz a bűz és a szétmállott maradványokon lakmározó férgek látványa még a döbbent irtózatnál is hevesebb válaszra készteti.
Ezúttal ténylegesen elhagyja az ereje, s ugyan tesz egy gyenge kísérletet rá, hogy elhúzódjon a férfitól, ha az nem engedi, sőt, húzza tovább, akkor nagyon kell ügyeskednie. A lány ugyanis köhögve hányja fel épp csak röviddel ezelőtt megtöltött gyomra tartalmát és nemigen van alkalma ügyelni rá, hogy ezt hová és hogyan is tegye. Avagy vagy a tulajdon lábára és ruhájára jut belőle, vagy az idegenére, esetleg mindkettejükére...*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:28:56
Üzenet elküldve: 2020-01-10 22:28:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ismeretlen férfi számára Garsin nem több mint kolonc. Már jelenléte is bajt jelent a fején, de hogy még a lány nem is értett a korábbi erélyes szép szavakból, az tovább hergeli őt. Nyilvánvalóan nem eléggé ahhoz, hogy kihozza a sodrából. Aligha akad bármi, ami képes lenne erre. A lány botladozása cseppet sem rendíti meg, ereje könnyen lehetővé teszi, hogy az aprócska, vékony testet akár fél kézzel is megtartsa.
Garsin szavaira látszólag ügyet sem vetve halad tovább, még füle botját sem mozdítja. Bár a reakció elmaradni látszik, valójában csak késlekedik. Rövidesen, amint a cellákhoz érkeznek hirtelen megtorpan, és mint rongybabát veti oda a rácsokhoz az ifjú leányt. A rázkódás következtében az oda láncolt holttest feje hátra bicsaklik, és alsó állkapcsa végleg elenged, ezért rövidesen a földre zuhan, egyenesen Garsin és a férfi lábai mellé.
De a férfi természetesen nem törődik ezzel, csupán a leány szemébe bámul ellentmondást nem tűrő szigorral.*
- Akkor mégsem világos.
*Mert ha az lenne, akkor Garsin nem jártatná feleslegesen a száját.*
- Vagy tegyem még érthetőbbé? Szeretnéd ha most kivágnám a nyelvedet?
*Valami pedig azt sejtetheti a lánnyal, hogy ebben igen nagy rutinnal rendelkezik az ismeretlen. De nincs kedve egy vérveszteséggel küszködő satnya kölyökkel szenvedni, mert neki nem ez a dolga. Jelenleg az, hogy elvigye annak, akinek kell, hogy az beszélhessen Garsinnal.
A kérdésre csak megemelkedik szemöldöke, velős megjegyzések helyett viszont egyszerűen hallgat. Az ezt követő részre viszont kegyetlen vigyor ül ki arcára.*
- Szóval két városőr miatt aggódsz? Miattuk igazán nem kell.
*Pontosan jól tudja, hogy Garsinra mennyivel szörnyűbb dolgok várnak lent, mint amit esetleg a két hősies őr kiszabhatna rá. A férfi arca hirtelen komorodik vissza.*
- Itt már nincs hatalma az őrségnek.
*Jelenti ki egyszerűen, és pontosan ugyanott fogva meg a leány karját löki előre, hogy az végre haladjon, lehetőleg a saját lábain.*
- Indulj!
//Darenn és Bredoc//
*Tárgyalásra nincs idő, hiszen a hallgatóság nem vevő rá. Bredoc fenyegető figyelmeztetése láthatóan sem a tucatnyi banditát, sem pedig a háttérben pihenő alakot nem rendítik meg. Sőt, amaz úgy dönt, hogy elkezd szőlőt eszegetni, mert úgy megkívánta a beszéd közben. Persze semminek nem kell így lennie, ahogy azt bölcsen a parancsnok helyettes megállapítja, ellenben mégis így lesz.
Darenn bölcs harcos, láthatóan nem ma kezdte, ez pár pillanaton belül ki is derül mindenki számára. A törpe támadását olyan könnyedséggel hárítja, mintha erre született volna. Talán így is van. Az aprónép arcán döbbenet ül ki, hiszen sejtette, hogy a városi őrség képzett férfiakból áll, de nem sejtette, hogy támadása ilyen könnyen lepattan majd. Sokat ugyan nem tud ezen időzni, mert rúgás éri őt, ami kibillenti, és hátrébb löki csapata mögötte felsorakozó tagjainak. Hogy ez oka, vagy továbbra is Darenn harci tudása, nehéz eldönteni, már csak annyi bizonyos, hogy a vágás talál, tisztán és halálosan. Összerogyni sincs ideje, éppen csak fegyverét elejtenie, és egy fájdalmas nyögést kierőltetnie magából, mert a mögötte várakozók rezzenéstelen arccal nyomják le vállainál fogva a földre. Pontosan úgy, mint ahogy a tenger hullámai nyelik el a sziklákat. Hamarosan már csak a rajta taposó bakancsokat érezheti, ahogy lassan távozik belőle az erő és az élet.
Kicsit mintha megtorpanna mögötte a tömeg, éppen csak egy pillanat tört részéig, amíg egy mélységi nem lép előre a csatasorban. Ő meg sem erőltette magát, félmeztelen felsőteste szinte csak azt várja, hogy valaki felvágja, de nem úgy tűnik, hogy ezt szeretné ha megtörténne. Lendül is támadás közben, szablyájával Darenn combját próbálva megsebezni.
Bredoc már kevesebb sikerről számolhat be, ezúttal a közel vele egy súlycsoportban lévő nagypofájú félvér könnyedén kitér annak fegyvere elől, amivel szúrni kíván. Ellenben az övé igencsak betalál, ugyan nem úgy, ahogy eredetileg szerette volna, mégis Bredoc rövidesen érezheti, ahogy a hideg penge végigszántja arcát. Felfelé szúrása szerencsére nem a férfi nyakát éri, vagy állkapcsának lágy részét, ellenben Bredoc állától, keresztül annak száján, egészen végig, éppen csak elkerülve szemét áll meg. A hosszú tőr hegye még hallhatóan koccan is a nyitott sisak belsejével. A városőr arcát pillanatok alatt önti el a meleg vér, a fájdalom egyelőre viselhető, különösen az adrenalin miatt. A nagypofájú elégedetten hátrálna ki, kihúzva tőrét akár kétszer is szétkaszabolva Bredoc arcát, amint már egyébként is mély seb éktelenkedik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ismeretlen férfi számára Garsin nem több mint kolonc. Már jelenléte is bajt jelent a fején, de hogy még a lány nem is értett a korábbi erélyes szép szavakból, az tovább hergeli őt. Nyilvánvalóan nem eléggé ahhoz, hogy kihozza a sodrából. Aligha akad bármi, ami képes lenne erre. A lány botladozása cseppet sem rendíti meg, ereje könnyen lehetővé teszi, hogy az aprócska, vékony testet akár fél kézzel is megtartsa.
Garsin szavaira látszólag ügyet sem vetve halad tovább, még füle botját sem mozdítja. Bár a reakció elmaradni látszik, valójában csak késlekedik. Rövidesen, amint a cellákhoz érkeznek hirtelen megtorpan, és mint rongybabát veti oda a rácsokhoz az ifjú leányt. A rázkódás következtében az oda láncolt holttest feje hátra bicsaklik, és alsó állkapcsa végleg elenged, ezért rövidesen a földre zuhan, egyenesen Garsin és a férfi lábai mellé.
De a férfi természetesen nem törődik ezzel, csupán a leány szemébe bámul ellentmondást nem tűrő szigorral.*
- Akkor mégsem világos.
*Mert ha az lenne, akkor Garsin nem jártatná feleslegesen a száját.*
- Vagy tegyem még érthetőbbé? Szeretnéd ha most kivágnám a nyelvedet?
*Valami pedig azt sejtetheti a lánnyal, hogy ebben igen nagy rutinnal rendelkezik az ismeretlen. De nincs kedve egy vérveszteséggel küszködő satnya kölyökkel szenvedni, mert neki nem ez a dolga. Jelenleg az, hogy elvigye annak, akinek kell, hogy az beszélhessen Garsinnal.
A kérdésre csak megemelkedik szemöldöke, velős megjegyzések helyett viszont egyszerűen hallgat. Az ezt követő részre viszont kegyetlen vigyor ül ki arcára.*
- Szóval két városőr miatt aggódsz? Miattuk igazán nem kell.
*Pontosan jól tudja, hogy Garsinra mennyivel szörnyűbb dolgok várnak lent, mint amit esetleg a két hősies őr kiszabhatna rá. A férfi arca hirtelen komorodik vissza.*
- Itt már nincs hatalma az őrségnek.
*Jelenti ki egyszerűen, és pontosan ugyanott fogva meg a leány karját löki előre, hogy az végre haladjon, lehetőleg a saját lábain.*
- Indulj!
//Darenn és Bredoc//
*Tárgyalásra nincs idő, hiszen a hallgatóság nem vevő rá. Bredoc fenyegető figyelmeztetése láthatóan sem a tucatnyi banditát, sem pedig a háttérben pihenő alakot nem rendítik meg. Sőt, amaz úgy dönt, hogy elkezd szőlőt eszegetni, mert úgy megkívánta a beszéd közben. Persze semminek nem kell így lennie, ahogy azt bölcsen a parancsnok helyettes megállapítja, ellenben mégis így lesz.
Darenn bölcs harcos, láthatóan nem ma kezdte, ez pár pillanaton belül ki is derül mindenki számára. A törpe támadását olyan könnyedséggel hárítja, mintha erre született volna. Talán így is van. Az aprónép arcán döbbenet ül ki, hiszen sejtette, hogy a városi őrség képzett férfiakból áll, de nem sejtette, hogy támadása ilyen könnyen lepattan majd. Sokat ugyan nem tud ezen időzni, mert rúgás éri őt, ami kibillenti, és hátrébb löki csapata mögötte felsorakozó tagjainak. Hogy ez oka, vagy továbbra is Darenn harci tudása, nehéz eldönteni, már csak annyi bizonyos, hogy a vágás talál, tisztán és halálosan. Összerogyni sincs ideje, éppen csak fegyverét elejtenie, és egy fájdalmas nyögést kierőltetnie magából, mert a mögötte várakozók rezzenéstelen arccal nyomják le vállainál fogva a földre. Pontosan úgy, mint ahogy a tenger hullámai nyelik el a sziklákat. Hamarosan már csak a rajta taposó bakancsokat érezheti, ahogy lassan távozik belőle az erő és az élet.
Kicsit mintha megtorpanna mögötte a tömeg, éppen csak egy pillanat tört részéig, amíg egy mélységi nem lép előre a csatasorban. Ő meg sem erőltette magát, félmeztelen felsőteste szinte csak azt várja, hogy valaki felvágja, de nem úgy tűnik, hogy ezt szeretné ha megtörténne. Lendül is támadás közben, szablyájával Darenn combját próbálva megsebezni.
Bredoc már kevesebb sikerről számolhat be, ezúttal a közel vele egy súlycsoportban lévő nagypofájú félvér könnyedén kitér annak fegyvere elől, amivel szúrni kíván. Ellenben az övé igencsak betalál, ugyan nem úgy, ahogy eredetileg szerette volna, mégis Bredoc rövidesen érezheti, ahogy a hideg penge végigszántja arcát. Felfelé szúrása szerencsére nem a férfi nyakát éri, vagy állkapcsának lágy részét, ellenben Bredoc állától, keresztül annak száján, egészen végig, éppen csak elkerülve szemét áll meg. A hosszú tőr hegye még hallhatóan koccan is a nyitott sisak belsejével. A városőr arcát pillanatok alatt önti el a meleg vér, a fájdalom egyelőre viselhető, különösen az adrenalin miatt. A nagypofájú elégedetten hátrálna ki, kihúzva tőrét akár kétszer is szétkaszabolva Bredoc arcát, amint már egyébként is mély seb éktelenkedik.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:46:50
Üzenet elküldve: 2020-01-07 15:46:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
~Faszom.~
~Azt.~
*Gyakorlatilag annyira egymás után mondták a lovag fejében a hangok, hogy ő maga sem tudja eldönteni melyiküké melyik tőmondat. Ezt a kis párbeszédet egyébiránt az váltotta ki, hogy a nem túl eszes, ám annál bátrabb, vagy épp vakmerő fellépésükre, effektíve egy pillanatot sem kell várni, és a szabadrabok egy emberként rántanak pengét.*
~Bár nem csodálom.~
*Mondja Perszi, és arra gondol, hogyha a parancsnokhelyettes, már kard-ki-kardal indít, akkor ő sem tenne mást, még akkor sem ha esetleg ártatlan. Soreyl a kis beszélgetés alatt állapot felmérést végez. Pontosan megszámolja hányan vannak, és hogy melyek azok, akik potenciálisan őt vehetik célba, és ki az aki inkább szemezik az öregebbel. Szeme a látszólag nyugodt vezető szerű alakon is elkalandozik. A beszélgetésbe nem folyik bele, szigorú tekintettel, ugrásra kész, és pattanásig feszült izmai a mesterkardra feszülnek. A puszta létszámfölény megnyerté teheti a csatát nekik, de azért csak kell valamit ügyeskedni. Soreyl éveken át tanult lovagi harcmodort, hogy aztán szörnyvadásznak képezzék Vadvédben. A tudása legendás. Ha másra nem is jó az ő kis helyzetismerete, legalább felelevenítheti, hogy a látott fegyverek ellen mi a legjobb taktika.*
~Tartsd a távolságot, és mindig legyen tér a hátad mögött. Ne hagyd, hogy sarokba szorítsanak.~
*Érkezik az alapvető haditanács, és alapstratégia Perchipfelltől. Mégiscsak ő a szakértője, elvégre egy kard.*
~Kicsalom őket a folyosóra ahonnan jöttünk.~
*Mondja a fejében Soreyl, és már a következő gondolatnak, nincs is ideje átvillanni az agyán, mert Bradoc "Nem kell így lennie..." kezdetű mondatának, szöges ellenkezője következik be. Soreylt lovagi páncélzatra képezték, és bár régen nem volt teljes vértben, de az a mellvért ami rajta van, számára nem egy nagy súly, és ezen meg is próbál könnyíteni, legalább a harc elején, amíg nagyobb térre érnek. Ennyi ember ellen nem fog tisztán küzdeni. Elő kell vennie a venárok harcmodorát. A felé rohamozó törpe felemelt csatabárdal próbálja meghasogatni Soreyl kulcscsontját.*
~Jön a golyó.~
*Szól Perchi. Soreyl megpróbálja megtörni a rohamot azzal, hogy számít a támadásra, és egyszerre próbálja hárítani, és a felemelt talpával hátra rúgni a törpét. Pusztán méretéből, és a lába hosszából adódó távolságot megtartani. Ha a rúgás nem sikerül, az első, és reflexszerű dolga, hogy vissza hátráljon a nyíltabb térre. Ha viszont kibillenti a törpét az egyensúlyából, és az hátra tántorodik, akkor azonnal támadó állásba vágja magát, két kézre fogva kardját, sőt! Ha ideje adja támad is. Ekkor nem vacakolna. Egy haránt vágással a törpe nyaka a cél.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
~Faszom.~
~Azt.~
*Gyakorlatilag annyira egymás után mondták a lovag fejében a hangok, hogy ő maga sem tudja eldönteni melyiküké melyik tőmondat. Ezt a kis párbeszédet egyébiránt az váltotta ki, hogy a nem túl eszes, ám annál bátrabb, vagy épp vakmerő fellépésükre, effektíve egy pillanatot sem kell várni, és a szabadrabok egy emberként rántanak pengét.*
~Bár nem csodálom.~
*Mondja Perszi, és arra gondol, hogyha a parancsnokhelyettes, már kard-ki-kardal indít, akkor ő sem tenne mást, még akkor sem ha esetleg ártatlan. Soreyl a kis beszélgetés alatt állapot felmérést végez. Pontosan megszámolja hányan vannak, és hogy melyek azok, akik potenciálisan őt vehetik célba, és ki az aki inkább szemezik az öregebbel. Szeme a látszólag nyugodt vezető szerű alakon is elkalandozik. A beszélgetésbe nem folyik bele, szigorú tekintettel, ugrásra kész, és pattanásig feszült izmai a mesterkardra feszülnek. A puszta létszámfölény megnyerté teheti a csatát nekik, de azért csak kell valamit ügyeskedni. Soreyl éveken át tanult lovagi harcmodort, hogy aztán szörnyvadásznak képezzék Vadvédben. A tudása legendás. Ha másra nem is jó az ő kis helyzetismerete, legalább felelevenítheti, hogy a látott fegyverek ellen mi a legjobb taktika.*
~Tartsd a távolságot, és mindig legyen tér a hátad mögött. Ne hagyd, hogy sarokba szorítsanak.~
*Érkezik az alapvető haditanács, és alapstratégia Perchipfelltől. Mégiscsak ő a szakértője, elvégre egy kard.*
~Kicsalom őket a folyosóra ahonnan jöttünk.~
*Mondja a fejében Soreyl, és már a következő gondolatnak, nincs is ideje átvillanni az agyán, mert Bradoc "Nem kell így lennie..." kezdetű mondatának, szöges ellenkezője következik be. Soreylt lovagi páncélzatra képezték, és bár régen nem volt teljes vértben, de az a mellvért ami rajta van, számára nem egy nagy súly, és ezen meg is próbál könnyíteni, legalább a harc elején, amíg nagyobb térre érnek. Ennyi ember ellen nem fog tisztán küzdeni. Elő kell vennie a venárok harcmodorát. A felé rohamozó törpe felemelt csatabárdal próbálja meghasogatni Soreyl kulcscsontját.*
~Jön a golyó.~
*Szól Perchi. Soreyl megpróbálja megtörni a rohamot azzal, hogy számít a támadásra, és egyszerre próbálja hárítani, és a felemelt talpával hátra rúgni a törpét. Pusztán méretéből, és a lába hosszából adódó távolságot megtartani. Ha a rúgás nem sikerül, az első, és reflexszerű dolga, hogy vissza hátráljon a nyíltabb térre. Ha viszont kibillenti a törpét az egyensúlyából, és az hátra tántorodik, akkor azonnal támadó állásba vágja magát, két kézre fogva kardját, sőt! Ha ideje adja támad is. Ekkor nem vacakolna. Egy haránt vágással a törpe nyaka a cél.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-07 00:29:16
Üzenet elküldve: 2020-01-07 00:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Talán baljós az a mondat, a lánynak mégis megragadja a figyelmét és még reményt is kelt benne. Nem úgy hangzik az ugyanis, hogy "Nem lett volna szabad idejönnöd!", nem helyezi őt múlt időbe az idegen, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy talán nem döfi át a nyakát a következő pillanatban...
És valóban, a kard hegye hamarosan távozik a nyakától, ő pedig úgy görnyed előre és kapkod levegőért, mintha fojtogatták volna.
Sok időt azonban nem kap, hogy összeszedje magát, mert az alak rögtön közelebb lép hozzá, hogy intések és utasítások mellett megragadja a karját és vonszolni kezdje a cellák felé. A köpeny meleg menedékét úgy söprik le róla, mint azt a kérészéletű reménységet, hogy a két férfi által lesz kiútja ebből a keserű életből, s nem csak a halál útján...
Ezt elrontotta, és most épp a nyakukra viszi a veszélyt!
Fogát összeszorítja, de halkan így is felnyög és a hirtelen rántástól, az ennek nyomán törzsébe nyilalló fájdalomtól, na meg persze a félelemtől egy pillanatra megrogy a lába, úgyhogy a férfi kénytelen megtartani őt egy kis időre. Ami persze Garsinnak sem kellemes, mert a karját szorítják meg, ami szintén fáj, de ez egy ismerős érzés. Ahogyan a bánásmód is. Igazából egy kicsit még jobb is, mint amihez szokott, az idegen legalább kecsegteti azzal, hogy nem fogja bántani, ha engedelmeskedik.
Lépteit vonszolva követi őt az első botlást követően, azután azonban összeszedi a bátorságát és észbe kap, hogy tennie kellene valamit, ezért fékezni próbál.*
- Világos, uram... de kérem... én nem mehetek el innen... Nem szabad... Kérem, engedjen el! - *Hangja még mindig elég elfogódott és remegős, de mindent megtesz, hogy kipréselje magából a szavakat.*
- Ki maga? Őr, vagy rab?... A két városőr... elmentek az erdőbe körülnézni... Nem mehetek el innen... megbüntetnek! - *Habogja össze, ami eszébe jut hirtelen, csak hogy hátráltassa a haladásukat és felkeltse az idegen figyelmét. Talán ha nyer egy kis időt, akkor a helyzetet is javukra fordíthatják.*
*Talán baljós az a mondat, a lánynak mégis megragadja a figyelmét és még reményt is kelt benne. Nem úgy hangzik az ugyanis, hogy "Nem lett volna szabad idejönnöd!", nem helyezi őt múlt időbe az idegen, ez pedig bizakodásra ad okot, hogy talán nem döfi át a nyakát a következő pillanatban...
És valóban, a kard hegye hamarosan távozik a nyakától, ő pedig úgy görnyed előre és kapkod levegőért, mintha fojtogatták volna.
Sok időt azonban nem kap, hogy összeszedje magát, mert az alak rögtön közelebb lép hozzá, hogy intések és utasítások mellett megragadja a karját és vonszolni kezdje a cellák felé. A köpeny meleg menedékét úgy söprik le róla, mint azt a kérészéletű reménységet, hogy a két férfi által lesz kiútja ebből a keserű életből, s nem csak a halál útján...
Ezt elrontotta, és most épp a nyakukra viszi a veszélyt!
Fogát összeszorítja, de halkan így is felnyög és a hirtelen rántástól, az ennek nyomán törzsébe nyilalló fájdalomtól, na meg persze a félelemtől egy pillanatra megrogy a lába, úgyhogy a férfi kénytelen megtartani őt egy kis időre. Ami persze Garsinnak sem kellemes, mert a karját szorítják meg, ami szintén fáj, de ez egy ismerős érzés. Ahogyan a bánásmód is. Igazából egy kicsit még jobb is, mint amihez szokott, az idegen legalább kecsegteti azzal, hogy nem fogja bántani, ha engedelmeskedik.
Lépteit vonszolva követi őt az első botlást követően, azután azonban összeszedi a bátorságát és észbe kap, hogy tennie kellene valamit, ezért fékezni próbál.*
- Világos, uram... de kérem... én nem mehetek el innen... Nem szabad... Kérem, engedjen el! - *Hangja még mindig elég elfogódott és remegős, de mindent megtesz, hogy kipréselje magából a szavakat.*
- Ki maga? Őr, vagy rab?... A két városőr... elmentek az erdőbe körülnézni... Nem mehetek el innen... megbüntetnek! - *Habogja össze, ami eszébe jut hirtelen, csak hogy hátráltassa a haladásukat és felkeltse az idegen figyelmét. Talán ha nyer egy kis időt, akkor a helyzetet is javukra fordíthatják.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:57:14
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:57:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
*Szinte nem is várt más. Ezek mocskos állatok az ő szemében, tipikusan az a fajta népség ez, akik üvöltik a holdat éjszaka, és csak arra várnak, hogy az ember vérében megfürödjenek. ~Rossz emberrel kezdesz, barátom.~ Szinte vigyorog, bár elméje tiszta, tudja, hogy jóformán nem sok esélyük van, de mégis. Mégis hatalmába keríti ez az érzés. Állát felszegi, persze csak egy pillanatra, jelezvén, hogy ő bizony nem az a fajta falusi paraszt, akikhez valószínűleg szokhattak ezek a férgek. Hamar le is szegi, hisz nem fog szándékosan könnyű célpontot biztosítani nekik. Szeme gyorsan cikázik, végig mindegyiken. ~Akár a nyüves kutyák!~ De hamar kiszúr egyet, aki csak úgy üldögél ott, nyugodtan, hintázva a széken. Az látszik, hogy egymás élete semmit sem ér nekik, hisz ott vergődik, beleivel a kezében az egyik szerencsétlen, de mintha ott se lenne. Bredocot ugyan nem botránkoztatja meg a dolog, többet nem is várt tőlük.*
-Milyen vörös köpeny? Azok a korrupt disznók rég nincsenek már.
*Szinte csak odaveti, nem is érti teljesen a dolgot.*
-Hé, te ott! Neked nem csak kalaptartó a fejed a nyakadon, úgy látom. Ez nem okos húzás ám. Oké, hogy mi itt meghalunk, ha meghalunk.. De akkor jön majd nem két másik, de 62. Nyomolvasókkal, kémekkel, úgyis megtalálnak. Nem ezért jöttünk. Csak tudni akarom mi történt a hellyel, régóta semmi hír róla. Gondolom, ha akkora ász banda lennétek, nem itt bujkálnátok egy szaros barlangban.
*Sok ideje nincs azért csevegni, látja, hogy az egyik rohadék közeledik felé.*
-Nem kell így lennie...
*Sziszegi, de arca, izmai már feszülnek, szinte várják azt a bizonyos pontot, amikor kirobbanhat belőlük az erő, és elindulhat egy gyilkos mozdulat, egy tánc, ha úgy tetszik. Mint amikor pattanásig feszül egy húr az íjon, s szinte epekedik, hogy végre engedjék már el. A másik mozdul, szavait nem is hallja a lovag, jobban figyel a mozdulataira. ~Jobb, fel. Lassú...~ Hála a kemény kiképzésnek, nem igazán lassítja őt a páncél, vagy fárasztja jobban, mint amazokat a bőrvért, így ha szerencséje van egyszerre, vagy akár jobban is tud mozdulni ellenségénél. Mindenesetre kezében rövidkarjával ~Még szerencse, hogy ezt vettem kézbe korábban. Fene azt a nagy eszed Bredoc! A hosszúkardot baszhatnám itt.~ támadásra lendül. Testét megcsavarja, jobb vállat előre, a balt pedig megpróbálja vízszintbe húzni vele, akárcsak a vívók, s szúr. Egyenesen a mellkasa felé. Ha Eeyr is vele van, a másik luftot szúr a levegőbe, de jobb esetben is csak az arcát karcolja meg, arra pedig nem lát esélyt, hogy ezek a banditák olyan képzettek és gyorsak lennének, hogy egyszerre tudjon a másik kezében lévő pengével védekezni, de persze, ki tudja, hogy mit húz a sors az élet paklijából. Csak remélni tudja, hogy Soreyl nem kerül nagyobb bajba, de legalábbis el tud bánni a törpével, mert sajnos kétfelé Bredoc sem tud koncentrálni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Aktív képességhasználat : Vértviselet//
*Szinte nem is várt más. Ezek mocskos állatok az ő szemében, tipikusan az a fajta népség ez, akik üvöltik a holdat éjszaka, és csak arra várnak, hogy az ember vérében megfürödjenek. ~Rossz emberrel kezdesz, barátom.~ Szinte vigyorog, bár elméje tiszta, tudja, hogy jóformán nem sok esélyük van, de mégis. Mégis hatalmába keríti ez az érzés. Állát felszegi, persze csak egy pillanatra, jelezvén, hogy ő bizony nem az a fajta falusi paraszt, akikhez valószínűleg szokhattak ezek a férgek. Hamar le is szegi, hisz nem fog szándékosan könnyű célpontot biztosítani nekik. Szeme gyorsan cikázik, végig mindegyiken. ~Akár a nyüves kutyák!~ De hamar kiszúr egyet, aki csak úgy üldögél ott, nyugodtan, hintázva a széken. Az látszik, hogy egymás élete semmit sem ér nekik, hisz ott vergődik, beleivel a kezében az egyik szerencsétlen, de mintha ott se lenne. Bredocot ugyan nem botránkoztatja meg a dolog, többet nem is várt tőlük.*
-Milyen vörös köpeny? Azok a korrupt disznók rég nincsenek már.
*Szinte csak odaveti, nem is érti teljesen a dolgot.*
-Hé, te ott! Neked nem csak kalaptartó a fejed a nyakadon, úgy látom. Ez nem okos húzás ám. Oké, hogy mi itt meghalunk, ha meghalunk.. De akkor jön majd nem két másik, de 62. Nyomolvasókkal, kémekkel, úgyis megtalálnak. Nem ezért jöttünk. Csak tudni akarom mi történt a hellyel, régóta semmi hír róla. Gondolom, ha akkora ász banda lennétek, nem itt bujkálnátok egy szaros barlangban.
*Sok ideje nincs azért csevegni, látja, hogy az egyik rohadék közeledik felé.*
-Nem kell így lennie...
*Sziszegi, de arca, izmai már feszülnek, szinte várják azt a bizonyos pontot, amikor kirobbanhat belőlük az erő, és elindulhat egy gyilkos mozdulat, egy tánc, ha úgy tetszik. Mint amikor pattanásig feszül egy húr az íjon, s szinte epekedik, hogy végre engedjék már el. A másik mozdul, szavait nem is hallja a lovag, jobban figyel a mozdulataira. ~Jobb, fel. Lassú...~ Hála a kemény kiképzésnek, nem igazán lassítja őt a páncél, vagy fárasztja jobban, mint amazokat a bőrvért, így ha szerencséje van egyszerre, vagy akár jobban is tud mozdulni ellenségénél. Mindenesetre kezében rövidkarjával ~Még szerencse, hogy ezt vettem kézbe korábban. Fene azt a nagy eszed Bredoc! A hosszúkardot baszhatnám itt.~ támadásra lendül. Testét megcsavarja, jobb vállat előre, a balt pedig megpróbálja vízszintbe húzni vele, akárcsak a vívók, s szúr. Egyenesen a mellkasa felé. Ha Eeyr is vele van, a másik luftot szúr a levegőbe, de jobb esetben is csak az arcát karcolja meg, arra pedig nem lát esélyt, hogy ezek a banditák olyan képzettek és gyorsak lennének, hogy egyszerre tudjon a másik kezében lévő pengével védekezni, de persze, ki tudja, hogy mit húz a sors az élet paklijából. Csak remélni tudja, hogy Soreyl nem kerül nagyobb bajba, de legalábbis el tud bánni a törpével, mert sajnos kétfelé Bredoc sem tud koncentrálni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984