Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-27 11:04:42
Üzenet elküldve: 2020-07-27 11:04:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A riadó valóban elmarad, legalábbis úgy tűnik, hogy több őr nem érkezik. Csend telepszik a cellasor folyosójára, csak zihálás és fújtatás hallatszik. Bredocnak javasolnia sem kell, szorgos kezek kutatják át a testeket és veszik el tőlük a használható felszerelést, fegyvereket. Így gazdagabb lesz a szabaduló csoport pár karddal és tőrrel, meg egy számszeríjjal. A számszeríj a kapitányhoz kerül, többen nem nézik jó szemmel, de csendben maradnak, mivel Bredoc adja a férfi kezébe és azzal, hogy nemrég kisegítette a parancsnokhelyettest, sokat segített a megítélésén. Kecskefejű kardját megszerezve Bredoc megadja a kegyelemdöfést a még élő haramiának és a többiek sem tétováznak. Gyors haláluk lesz.
Csak az a rab sérült meg, akinek Jófiú az arcába nyomta a fáklyát, őt Garsin látja el, amennyire a lehetőségeikből telik. A férfi a fél szemére nem lát, csúnyán megperzselődött az arca, de ha bekötik a fél szemét, tettre készen áll fel. Nem adja majd könnyen magát.
Egy csatát megnyertek, de a háborúnak még koránt sincs vége, ahogy szokás mondani. A szabadság még messze.*
- Feltűnik majd, ha nem érnek vissza, de van egy kis időnk. *Bólint a kapitány egyetértően Bredoc szavaira.
Garsinnál valóban ott marad a fáklya, így a seb ellátását is annak fényénél tudja megejteni, mások szerencsére nem sérültek meg. A kulcsokat magához veszi, kettő karikát is talál három-három kulccsal, az egyiket Jófiútól, a másikat Foltostól tudja begyűjteni.*
- A barlangok felé nem mehetünk, ha eltévedünk, lehet sosem látjuk újra a napfényt. A felszín messze van és át kell jutnunk a bányatelepen, de ilyenkor csak kevés őr, vagyis rabló van ébren. *Javítja ki magát, hisz a valódi őrök éppen most vetették le láncaikat.*
- A felszínig három szinten kell átjutnunk. Mi a legalsó bányaszinten vagyunk, itt van az óriás is. A másodikon vannak a szállások, a raktárak, fegyver- és élelemraktár. A legfelső szint már a felszínre vezet, onnan az erdőbe. Régen fent volt a finomító, ott készítették elő a szállításra az érceket, de mára már csak üres raktárak és használaton kívüli épületek vannak ott. A Kékszemű nem tudom, ilyenkor merre van. Vagy a szobájában vagy a felszínen. *Suttogja a kapitány hadarva az információkat. Tekintete hol a sötétbe vesző folyosó végét, hol a többi rabot fürkészi. Láthatóan még tart attól, hogy baja eshet.*
- A kígyót keresi. A mélységben. Uralma alá akarja hajtani. *Tér vissza a pillantása Bredocra és láthatóan hiszi is, amit mond.
A bánya három szintjét hol a kőből kivésett lépcsők, hol kötélhidak vagy pallók kötik össze felfelé tartva. Vannak csigás emelőszerkezetek is, de azokat elég régóta nem használták és elég hangosak lennének a sötéten ásító néma lyukban. Ilyenkor is gyéren világítják meg a folyosókat, általában a fordulóknál és a fontosabb helyeken égnek fáklyák vagy parázstartók.
Az alsó szinten indulnak a járatok a föld gyomrába, de a második szinten is vannak még teléralagutak, ahol dolgoztatni szokták a rabokat. De ha hinni lehet a kapitánynak, akkor valójában nem is az érceken van a hangsúly, hanem valami egészen máson.*
*A riadó valóban elmarad, legalábbis úgy tűnik, hogy több őr nem érkezik. Csend telepszik a cellasor folyosójára, csak zihálás és fújtatás hallatszik. Bredocnak javasolnia sem kell, szorgos kezek kutatják át a testeket és veszik el tőlük a használható felszerelést, fegyvereket. Így gazdagabb lesz a szabaduló csoport pár karddal és tőrrel, meg egy számszeríjjal. A számszeríj a kapitányhoz kerül, többen nem nézik jó szemmel, de csendben maradnak, mivel Bredoc adja a férfi kezébe és azzal, hogy nemrég kisegítette a parancsnokhelyettest, sokat segített a megítélésén. Kecskefejű kardját megszerezve Bredoc megadja a kegyelemdöfést a még élő haramiának és a többiek sem tétováznak. Gyors haláluk lesz.
Csak az a rab sérült meg, akinek Jófiú az arcába nyomta a fáklyát, őt Garsin látja el, amennyire a lehetőségeikből telik. A férfi a fél szemére nem lát, csúnyán megperzselődött az arca, de ha bekötik a fél szemét, tettre készen áll fel. Nem adja majd könnyen magát.
Egy csatát megnyertek, de a háborúnak még koránt sincs vége, ahogy szokás mondani. A szabadság még messze.*
- Feltűnik majd, ha nem érnek vissza, de van egy kis időnk. *Bólint a kapitány egyetértően Bredoc szavaira.
Garsinnál valóban ott marad a fáklya, így a seb ellátását is annak fényénél tudja megejteni, mások szerencsére nem sérültek meg. A kulcsokat magához veszi, kettő karikát is talál három-három kulccsal, az egyiket Jófiútól, a másikat Foltostól tudja begyűjteni.*
- A barlangok felé nem mehetünk, ha eltévedünk, lehet sosem látjuk újra a napfényt. A felszín messze van és át kell jutnunk a bányatelepen, de ilyenkor csak kevés őr, vagyis rabló van ébren. *Javítja ki magát, hisz a valódi őrök éppen most vetették le láncaikat.*
- A felszínig három szinten kell átjutnunk. Mi a legalsó bányaszinten vagyunk, itt van az óriás is. A másodikon vannak a szállások, a raktárak, fegyver- és élelemraktár. A legfelső szint már a felszínre vezet, onnan az erdőbe. Régen fent volt a finomító, ott készítették elő a szállításra az érceket, de mára már csak üres raktárak és használaton kívüli épületek vannak ott. A Kékszemű nem tudom, ilyenkor merre van. Vagy a szobájában vagy a felszínen. *Suttogja a kapitány hadarva az információkat. Tekintete hol a sötétbe vesző folyosó végét, hol a többi rabot fürkészi. Láthatóan még tart attól, hogy baja eshet.*
- A kígyót keresi. A mélységben. Uralma alá akarja hajtani. *Tér vissza a pillantása Bredocra és láthatóan hiszi is, amit mond.
A bánya három szintjét hol a kőből kivésett lépcsők, hol kötélhidak vagy pallók kötik össze felfelé tartva. Vannak csigás emelőszerkezetek is, de azokat elég régóta nem használták és elég hangosak lennének a sötéten ásító néma lyukban. Ilyenkor is gyéren világítják meg a folyosókat, általában a fordulóknál és a fontosabb helyeken égnek fáklyák vagy parázstartók.
Az alsó szinten indulnak a járatok a föld gyomrába, de a második szinten is vannak még teléralagutak, ahol dolgoztatni szokták a rabokat. De ha hinni lehet a kapitánynak, akkor valójában nem is az érceken van a hangsúly, hanem valami egészen máson.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:46:39
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:46:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Elég hamar vége lesz az egésznek. Ahogy az őr összecsuklik a fejét ért ütésektől, alighanem végül mégis az ő kezében marad a fáklya. Azt szorongatva néz körül, de eddigre már a többi dulakodás is elcsendesedett, így egyszerűen félreteszi a földre ezt a szerzeményt és a veszteségeiket méri fel.
Bredoc és Soreyl talpon vannak, első pillantásra nem látja, hogy bajuk esett volna, ez megnyugtatja. Ahogy az is, hogy az őrökről ugyanez nem mondható el...
Nem igazán szánja azokat, akik az előbb még bántani akarták, s akik mindannyiuk életét így megkeserítették. Azonban diadalt sem érez, inkább fásultan veszi tudomásul, hogy a még életben maradt őröket egyszerűen helyben kivégzik.
Fejét elfordítja tőlük, majd szélesre tárja a cellaajtót, mert kell most, hogy érezze, szabadulhatnak innét... Közben lehajol, s miután a férfiak a fegyvereket elvették, ő a kulcsokat rakja el, hátha ezek más zárakat is nyitnak, mint az előzőek. Csak egy pillantást vet a holttest arcára, aztán már a parancsnokhelyettes utasításaira fülel és keresi a sérülteket.
A Bredoc sebére kapott ronggyal és vízzel óvatosan beborogatná az égett arcú rabot, de ennek sincs igazából sok értelme, viszont alighanem sem idejük, sem lehetőségük nincs is most többre, úgyhogy legalább egy pillanatnyi enyhülést remél adni, mielőtt tovább mennének. Ha kell és tud, segít persze máshol is, igyekszik hasznossá tenni magát, de alapvetően azt várja, hogy induljanak, s ha közbe nem is szólna, élénken figyel, hogy milyen döntés születik a következő lépést illetően.*
*Elég hamar vége lesz az egésznek. Ahogy az őr összecsuklik a fejét ért ütésektől, alighanem végül mégis az ő kezében marad a fáklya. Azt szorongatva néz körül, de eddigre már a többi dulakodás is elcsendesedett, így egyszerűen félreteszi a földre ezt a szerzeményt és a veszteségeiket méri fel.
Bredoc és Soreyl talpon vannak, első pillantásra nem látja, hogy bajuk esett volna, ez megnyugtatja. Ahogy az is, hogy az őrökről ugyanez nem mondható el...
Nem igazán szánja azokat, akik az előbb még bántani akarták, s akik mindannyiuk életét így megkeserítették. Azonban diadalt sem érez, inkább fásultan veszi tudomásul, hogy a még életben maradt őröket egyszerűen helyben kivégzik.
Fejét elfordítja tőlük, majd szélesre tárja a cellaajtót, mert kell most, hogy érezze, szabadulhatnak innét... Közben lehajol, s miután a férfiak a fegyvereket elvették, ő a kulcsokat rakja el, hátha ezek más zárakat is nyitnak, mint az előzőek. Csak egy pillantást vet a holttest arcára, aztán már a parancsnokhelyettes utasításaira fülel és keresi a sérülteket.
A Bredoc sebére kapott ronggyal és vízzel óvatosan beborogatná az égett arcú rabot, de ennek sincs igazából sok értelme, viszont alighanem sem idejük, sem lehetőségük nincs is most többre, úgyhogy legalább egy pillanatnyi enyhülést remél adni, mielőtt tovább mennének. Ha kell és tud, segít persze máshol is, igyekszik hasznossá tenni magát, de alapvetően azt várja, hogy induljanak, s ha közbe nem is szólna, élénken figyel, hogy milyen döntés születik a következő lépést illetően.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:02:53
Üzenet elküldve: 2020-07-26 12:02:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bredoc vadul mozdul, s jól látszik, hogy jobban szokott a karddal való hadakozáshoz, nem csoda, a Kecskefejű ki is tér, de ez nem töri le őt, a lényeg, hogy a fegyver a hüvelyben marad, s nem kezdenek el riadóztatni sem. A felé irányuló támadást éppen csak, de sikerül hárítania, talán pont újra ütésre lendítené a kezét, mikor jelen helyzetben a legkellemesebb meglepetés éri. Az érkező segítség a Kapitány és a másik rab képében igazán örvendetes, nem kizárt, hogy ezen múlt a terv ezen része. Hisz ha sikerül kardot rántania, vajmi kevés esélye lett volna a parancsnokhelyettesnek, vagy ha elmenekülnek.. Megannyi lehetőség, de úgy látszik, hogy a Kapitány oldalt választ, s így sikerül legyűrniük a négy őrt.*
-Kössz.
*Zihálja, s kezével megtámasztja térdeit. A többieket nézi, s a másik két őrt, akikkel a cellákban lévők törődtek gondosan. Egy nagy levegőt vesz, s igyekszik kihúzni magát. Szemeivel Soreylt és Garsint keresi, reméli, hogy nem esett bajuk.*
-Szép munka, bajtársaim! Szedjük össze a fegyvereiket, a páncéljukat, a csizmákat, mindent! Amit hasznosnak gondolok, vegyétek el.
*Ő maga is ezt teszi, s a számszeríjat kérdés nélkül a Kapitány kezébe nyomja egy jelentőségteljes pillantással karöltve.*
-Szavamat adom, ha nem árulsz el, kiállok érted.
*Egy pár másodpercig kivár, jön-e valamilyen válasz, majd maga is fegyver után kutat, egy kardnak örülne a legjobban, az jobban illik hozzá. Ha sikerül találnia egyet, odasétál a még talán élő őrhöz, s keresztüldöfi a mellkasát.*
-Nem érdemelnek kegyelmet.
*Szinte biztos benne, hogy nincs ellenvetés, s mindenkit feltüzelt a sikerük, most már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan is tovább. Az óriáshoz menni talán fölösleges már ebben a helyzetben, mehetnek egyenesen a másik irányba, bár kérdéses, hogy mennyire jó ötlet is ez. Sorelyt magához inti, ha teheti.*
-Lássátok el, ha megsérült valaki, már amennyire van rá itt lehetőség. Senkit nem hagyunk hátra!
*Aztán ha ideje akad, a kapitányhoz fordul.*
-Mit gondolsz, hogy jutunk ki a legkönnyebben? Már hatan jártak itt, egy darabig biztos nem fordul be újabb őr, ha jól gondolom.
*Bredoc vadul mozdul, s jól látszik, hogy jobban szokott a karddal való hadakozáshoz, nem csoda, a Kecskefejű ki is tér, de ez nem töri le őt, a lényeg, hogy a fegyver a hüvelyben marad, s nem kezdenek el riadóztatni sem. A felé irányuló támadást éppen csak, de sikerül hárítania, talán pont újra ütésre lendítené a kezét, mikor jelen helyzetben a legkellemesebb meglepetés éri. Az érkező segítség a Kapitány és a másik rab képében igazán örvendetes, nem kizárt, hogy ezen múlt a terv ezen része. Hisz ha sikerül kardot rántania, vajmi kevés esélye lett volna a parancsnokhelyettesnek, vagy ha elmenekülnek.. Megannyi lehetőség, de úgy látszik, hogy a Kapitány oldalt választ, s így sikerül legyűrniük a négy őrt.*
-Kössz.
*Zihálja, s kezével megtámasztja térdeit. A többieket nézi, s a másik két őrt, akikkel a cellákban lévők törődtek gondosan. Egy nagy levegőt vesz, s igyekszik kihúzni magát. Szemeivel Soreylt és Garsint keresi, reméli, hogy nem esett bajuk.*
-Szép munka, bajtársaim! Szedjük össze a fegyvereiket, a páncéljukat, a csizmákat, mindent! Amit hasznosnak gondolok, vegyétek el.
*Ő maga is ezt teszi, s a számszeríjat kérdés nélkül a Kapitány kezébe nyomja egy jelentőségteljes pillantással karöltve.*
-Szavamat adom, ha nem árulsz el, kiállok érted.
*Egy pár másodpercig kivár, jön-e valamilyen válasz, majd maga is fegyver után kutat, egy kardnak örülne a legjobban, az jobban illik hozzá. Ha sikerül találnia egyet, odasétál a még talán élő őrhöz, s keresztüldöfi a mellkasát.*
-Nem érdemelnek kegyelmet.
*Szinte biztos benne, hogy nincs ellenvetés, s mindenkit feltüzelt a sikerük, most már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan is tovább. Az óriáshoz menni talán fölösleges már ebben a helyzetben, mehetnek egyenesen a másik irányba, bár kérdéses, hogy mennyire jó ötlet is ez. Sorelyt magához inti, ha teheti.*
-Lássátok el, ha megsérült valaki, már amennyire van rá itt lehetőség. Senkit nem hagyunk hátra!
*Aztán ha ideje akad, a kapitányhoz fordul.*
-Mit gondolsz, hogy jutunk ki a legkönnyebben? Már hatan jártak itt, egy darabig biztos nem fordul be újabb őr, ha jól gondolom.
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:33:29
Üzenet elküldve: 2020-07-25 17:33:29
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A megszokás olykor rossz dolgokat szül és a mostani őrök megszokták már, hogy nincs mitől tartaniuk. Vezető egyéniség híján az egykori őrök, a rabok, nem éreztek elég erőt magukban, hogy egy ilyen kísérletet összehozzanak, ám most megcsillant előttük a szabadulás fénye és a városőrök és Garsin megjelenése felrázta őket a kilátástalanságból.
Bredoc együtt mozdulva Soreyllel és a többi rabbal támadásba kezd. Tőre lapockán találja a számszeríjast és bár nem tudja, hogy harcképes-e még, a másik őr felé robog. Tagjaiban most kevésbé érzi a gyengeséget, az elme csodás dolgokra képes, bár lassabb és erőtlenebb, mint erejének teljében. A karod őr, Kecskefejű, féloldalt fordul, keze kardjának markolatán, de csak félig sikerül kihúznia, amikor a parancsnokhelyettes eléri. Az előny nála, bár nem sikerül tökéletesen meglepni, ám mégis jobb helyzetben van.
Az ütése nem találja el a lágyékán az őrt, ám így a kardot se sikerül jobban kihúznia, fel is hagy vele, elengedi a markolatot és ököllel ütné meg Bredocot. Ám a parancsnokhelyettes sikeresen hárítja az ütését.
Ekkor érkezik a kapitány és ököllel arcon találja Kecskefejűt. Úgy tűnik, eldőlt, melyik oldalra áll. A másik rab, aki Bredoc-kal a kapitány cellájában bújt meg, közben a tőrrel eltaláltra veti magát és dulakodni kezd vele.
Garsin közben egy darabig tétlenül nézi az eseményeket. Jófiú ugyan először sikerrel jár a fáklyával, de a túlerővel nem boldogul. A lány aztán úgy dönt, közbelép és a fáklyát tartó kezet támadja, hogy kicsavarja belőle azt. Jófiú erősebbnek bizonyul, nem sikerül kicsavarni a kezéből, de nem is tudja a lány ellen használni és előnyhöz juttatja a többieket. Az egyik rab egy kővel homlokon találja Jófiút, majd mások is beszállnak és két ütéssel később az őr eszméletlen csúszik a rácsok alá. Soreyl és a többi rab közben elintézik Kukacot. Az őr nem olyan szerencsés, mint Jófiú, mert az ő koponyáját bezúzzák egy kővel.
Kis dulakodás és a cellasor elcsendesedik. Ziháló és fújtató rabok hangja tölti be a levegőt. Jófiú még él, de eszméletlen, bár többen be akarják végezni, amit elkezdtek. Kukac holtan, vérző fejjel fekszik a rácsok előtt. Míg Kecskefejű is harcképtelen, Bredoc és a kapitány zihálva áll felette. Foltos, a számszeríjász is bevégezte, a tőrrel a másik rab addig szúrta háton, míg el nem szállt belőle a lélek.
Láztól égő tekintetek fordulnak Bredoc felé. Hogyan tovább?*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A megszokás olykor rossz dolgokat szül és a mostani őrök megszokták már, hogy nincs mitől tartaniuk. Vezető egyéniség híján az egykori őrök, a rabok, nem éreztek elég erőt magukban, hogy egy ilyen kísérletet összehozzanak, ám most megcsillant előttük a szabadulás fénye és a városőrök és Garsin megjelenése felrázta őket a kilátástalanságból.
Bredoc együtt mozdulva Soreyllel és a többi rabbal támadásba kezd. Tőre lapockán találja a számszeríjast és bár nem tudja, hogy harcképes-e még, a másik őr felé robog. Tagjaiban most kevésbé érzi a gyengeséget, az elme csodás dolgokra képes, bár lassabb és erőtlenebb, mint erejének teljében. A karod őr, Kecskefejű, féloldalt fordul, keze kardjának markolatán, de csak félig sikerül kihúznia, amikor a parancsnokhelyettes eléri. Az előny nála, bár nem sikerül tökéletesen meglepni, ám mégis jobb helyzetben van.
Az ütése nem találja el a lágyékán az őrt, ám így a kardot se sikerül jobban kihúznia, fel is hagy vele, elengedi a markolatot és ököllel ütné meg Bredocot. Ám a parancsnokhelyettes sikeresen hárítja az ütését.
Ekkor érkezik a kapitány és ököllel arcon találja Kecskefejűt. Úgy tűnik, eldőlt, melyik oldalra áll. A másik rab, aki Bredoc-kal a kapitány cellájában bújt meg, közben a tőrrel eltaláltra veti magát és dulakodni kezd vele.
Garsin közben egy darabig tétlenül nézi az eseményeket. Jófiú ugyan először sikerrel jár a fáklyával, de a túlerővel nem boldogul. A lány aztán úgy dönt, közbelép és a fáklyát tartó kezet támadja, hogy kicsavarja belőle azt. Jófiú erősebbnek bizonyul, nem sikerül kicsavarni a kezéből, de nem is tudja a lány ellen használni és előnyhöz juttatja a többieket. Az egyik rab egy kővel homlokon találja Jófiút, majd mások is beszállnak és két ütéssel később az őr eszméletlen csúszik a rácsok alá. Soreyl és a többi rab közben elintézik Kukacot. Az őr nem olyan szerencsés, mint Jófiú, mert az ő koponyáját bezúzzák egy kővel.
Kis dulakodás és a cellasor elcsendesedik. Ziháló és fújtató rabok hangja tölti be a levegőt. Jófiú még él, de eszméletlen, bár többen be akarják végezni, amit elkezdtek. Kukac holtan, vérző fejjel fekszik a rácsok előtt. Míg Kecskefejű is harcképtelen, Bredoc és a kapitány zihálva áll felette. Foltos, a számszeríjász is bevégezte, a tőrrel a másik rab addig szúrta háton, míg el nem szállt belőle a lélek.
Láztól égő tekintetek fordulnak Bredoc felé. Hogyan tovább?*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-25 16:21:18
Üzenet elküldve: 2020-07-25 16:21:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Hamar beindulnak az események, amint a zárkát nyitó rájön, hogy itt valami nincs rendben...
Ahogy pedig végre kikerül ebből a rémképből, amit részben maga idézett elő, s látja, hogy ez tényleg csak egy jól sikerült csel volt, és nem érhetnek el hozzá... a rá törő zokogást letudja néhány mélyebb, ziháló légvétellel. Aztán tekintetét kapkodja, hogy hol tudná hasznossá tenni magát. Nem nagyon akar közelebb menni, vagy közbeavatkozni, mert tisztában van vele, hogy úgyis csak elsodornák és útban lenne.
Idegesen topog és kerülget, igyekszik azért figyelni, hátha valahol valami módon közbeavatkozhat.
Borzadva nézi azt is, ahogy az egyik rab arcába fáklyát nyomnak. Ekkor dönt úgy, hogy ő is közbelép.
Mivel a cella ajtajában éppen harc zajlik, meg sem próbál kijutni. Helyette a Jófiúval viaskodókhoz hatol közelebb, s míg amazok csépelik a kövekkel, ő a kezében lévő fáklyára igyekszik ráfogni, ha ugyan eddig még el nem ejtette a férfi. Nem csak megakadályozni próbálja, hogy Jófiú ismét használja azt, hanem csekélyke erejét bevetve igyekszik azt kitépni a kezéből, miközben kész lebukni is, ha a férfi most meg az ő arcába akarná nyomni. Rángatja és oldalra nyomja a fadarabot, hátha sikerül kicsavarnia. Ha pedig így alakul, akkor minden jóérzését félretéve ő fogja a fickó ellen fordítani a fáklyát, lehetőleg az arcát célozva, de ha azt nem érheti el a raboktól, akkor a lába, vagy az ágyéka is megteszi.*
*Hamar beindulnak az események, amint a zárkát nyitó rájön, hogy itt valami nincs rendben...
Ahogy pedig végre kikerül ebből a rémképből, amit részben maga idézett elő, s látja, hogy ez tényleg csak egy jól sikerült csel volt, és nem érhetnek el hozzá... a rá törő zokogást letudja néhány mélyebb, ziháló légvétellel. Aztán tekintetét kapkodja, hogy hol tudná hasznossá tenni magát. Nem nagyon akar közelebb menni, vagy közbeavatkozni, mert tisztában van vele, hogy úgyis csak elsodornák és útban lenne.
Idegesen topog és kerülget, igyekszik azért figyelni, hátha valahol valami módon közbeavatkozhat.
Borzadva nézi azt is, ahogy az egyik rab arcába fáklyát nyomnak. Ekkor dönt úgy, hogy ő is közbelép.
Mivel a cella ajtajában éppen harc zajlik, meg sem próbál kijutni. Helyette a Jófiúval viaskodókhoz hatol közelebb, s míg amazok csépelik a kövekkel, ő a kezében lévő fáklyára igyekszik ráfogni, ha ugyan eddig még el nem ejtette a férfi. Nem csak megakadályozni próbálja, hogy Jófiú ismét használja azt, hanem csekélyke erejét bevetve igyekszik azt kitépni a kezéből, miközben kész lebukni is, ha a férfi most meg az ő arcába akarná nyomni. Rángatja és oldalra nyomja a fadarabot, hátha sikerül kicsavarnia. Ha pedig így alakul, akkor minden jóérzését félretéve ő fogja a fickó ellen fordítani a fáklyát, lehetőleg az arcát célozva, de ha azt nem érheti el a raboktól, akkor a lába, vagy az ágyéka is megteszi.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-25 13:48:06
Üzenet elküldve: 2020-07-25 13:48:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére, vagy szerencsétlenségre, ez igazán nézőpont kérdése, de ezek a férgek komolyan gondolják a Garsinnak tett ígéretüket, s jóformán ezen kívül már nem nagyon járhat a fejükben, legalábbis Bredoc elgondolása szerint. Ez most éppen kapóra jön, ahogy a cellát nyitnák éppen ki, akkor jön csak a hideg zuhany. Nem lehet kinyitni. A parancsnokhelyettesnek tökéletes pillanat a mozdulásra, melyre csak várt, s a kés pillanatok belül szeli át a levegőt egyenesen a számszeríjas hátába. Nem tudja, hogy halálos sebet ejtett-e, vagy csak egy apróbb sérülés, esetleg összeesik-e az őr, vagy harcképes, de most nincs is ideje ezen agyalni, rohan, ahogy csak a ványadt lába bírja. Sajnos nem elég gyors, bár nem lepődik meg rajta, sosem volt erőssége a gyors futás, mégis Eeyrnek hála nem tudja kivonni kardját a célpontja. Látni ugyan nem, de talán hallani hallhatja, ahogy a másik két őrrel bizonyosan foglalkoznak a rabtársai, s éppen elégtételt vesznek a megannyi fájdalomért, mit nekik okoztak. Bredocnak viszont most magáért kell helyt állnia, terve beválni látszik, hisz nem menekültek el a hátsó örök sem, egyelőre, és ha csak fel tudja őket tartani, amíg megérkezik a segítség, tökéletes, még ha ehhez a saját életét kell is kockára tennie. A sokak élete mindig előbbre valónak kell, hogy legyen, mint sajátjáé, ebben sosem kételkedett. Úgyhogy hideg elszántsággal veti magát ellenségének, vicsorgó fogakkal támad, mielőtt a kard is bekerülne a képbe. Bár kényelmesebben érezné magát, ha kard lenne nála a puszta keze helyett, de most ezzel kell beérnie. A seb, a gyengeség, mind-mind gyengíti, de bízik benne, hogy a meglepetés ereje némileg előnyére válhat. Nem finomkodik, és nem akar lovagias párbajt kezdeni. Rögtön a leggyengébb pontok egyikét célozza meg, az ágyékot. Nem igazán híve az ökölharcnak, de nincs más lehetősége, úgyhogy a leghatásosabb módszert választja. Reméli, hogy sikerül betalálnia, s esetleg társai is segítségére tudnak sietni, amint a másik kettővel végeznek. Egy dolog biztosan elválik, hogy a kapitány kinek az oldalán áll. Ha egyáltalán tesz bármit is.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Szerencsére, vagy szerencsétlenségre, ez igazán nézőpont kérdése, de ezek a férgek komolyan gondolják a Garsinnak tett ígéretüket, s jóformán ezen kívül már nem nagyon járhat a fejükben, legalábbis Bredoc elgondolása szerint. Ez most éppen kapóra jön, ahogy a cellát nyitnák éppen ki, akkor jön csak a hideg zuhany. Nem lehet kinyitni. A parancsnokhelyettesnek tökéletes pillanat a mozdulásra, melyre csak várt, s a kés pillanatok belül szeli át a levegőt egyenesen a számszeríjas hátába. Nem tudja, hogy halálos sebet ejtett-e, vagy csak egy apróbb sérülés, esetleg összeesik-e az őr, vagy harcképes, de most nincs is ideje ezen agyalni, rohan, ahogy csak a ványadt lába bírja. Sajnos nem elég gyors, bár nem lepődik meg rajta, sosem volt erőssége a gyors futás, mégis Eeyrnek hála nem tudja kivonni kardját a célpontja. Látni ugyan nem, de talán hallani hallhatja, ahogy a másik két őrrel bizonyosan foglalkoznak a rabtársai, s éppen elégtételt vesznek a megannyi fájdalomért, mit nekik okoztak. Bredocnak viszont most magáért kell helyt állnia, terve beválni látszik, hisz nem menekültek el a hátsó örök sem, egyelőre, és ha csak fel tudja őket tartani, amíg megérkezik a segítség, tökéletes, még ha ehhez a saját életét kell is kockára tennie. A sokak élete mindig előbbre valónak kell, hogy legyen, mint sajátjáé, ebben sosem kételkedett. Úgyhogy hideg elszántsággal veti magát ellenségének, vicsorgó fogakkal támad, mielőtt a kard is bekerülne a képbe. Bár kényelmesebben érezné magát, ha kard lenne nála a puszta keze helyett, de most ezzel kell beérnie. A seb, a gyengeség, mind-mind gyengíti, de bízik benne, hogy a meglepetés ereje némileg előnyére válhat. Nem finomkodik, és nem akar lovagias párbajt kezdeni. Rögtön a leggyengébb pontok egyikét célozza meg, az ágyékot. Nem igazán híve az ökölharcnak, de nincs más lehetősége, úgyhogy a leghatásosabb módszert választja. Reméli, hogy sikerül betalálnia, s esetleg társai is segítségére tudnak sietni, amint a másik kettővel végeznek. Egy dolog biztosan elválik, hogy a kapitány kinek az oldalán áll. Ha egyáltalán tesz bármit is.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-24 13:39:03
Üzenet elküldve: 2020-07-24 13:39:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Garsin terve beválni látszik, mind a négy őr figyelme felé fordul, bár ez nagyban köszönhető Jófiúnak, aki olyasmiket vetít előre, amik mindenkinek a kedvére vannak. Nincs más nő Garsinin kívül a bányában, így az ilyen szórakozás mindenképpen ritka és csábító.
A kapitány nem tesz semmit, markolja a rácsokat kifehéredő ujjakkal és várja az események alakulását. Soreyl jelzését Bredoc elkapja és visszabiccentve tudatja vele, hogy eljött az idő.
Garsinnal valóban nem kell sokat színészkednie, el tudja képzelni, mit művelne vele a négy férfi és ezt ők maguk sem rejtik véka alá. A lány elhátrál a legtávolabbi pontra, amit el tud érni, a Kukacnak nevezett őr pedig a cella ajtajához lép, baljával a rácsra fog a zár felett, jobbal pedig beleilleszti az otromba kulcsot a zárba. Majd amikor nyitná ki, ráeszmél, hogy már nem tudja jobban elfordítani a kulcsot. Döbbenten nyit rá a cellára, ami résnyire ki is nyílik.*
- Jófiú... *Eddig jut el, mert ekkor Bredoc megindul, nyitja a cellát és elhajítja a tőrt a számszeríjász hátába. A fegyver a lapockáján találja el a férfit, aki fojtottan felordít, a parancsnokhelyettes pedig nekifuthat a másiknak, aki a hangokra fordulni kezd, sajnos Bredoc nem elég gyors, talán a kimerültség és a betegség, így őt nem tudja elkapni míg háttal áll, hanem csak féloldalt. A fickó keze a kardjára siklik, de még nem sikerült kivonnia.
Közben a nyíló cellaajtónál Soreyl elkapja a rácsot nyitó Kukac csuklóját és átnyúlva a rácsok között a fejét belehúzza a rácsba. Kukac orra a fémnek csapódik, igyekszik szabadulni és úgy tűnik, sikerül is neki, de mások is nyúlnak utána.
Jófiú sem jár másképp, ordításra nyílik a szája, amint észleli a történéseket, de ő is túl közel áll a rácsokhoz. Tucatnyi kéz nyúl utána és bár az egyik rab arcába tolja a fáklyáját, aki kiáltva esik vissza az arcát tenyerébe temetve, a többiek a rácsnak rántják és az eddig öklükben rejtegetett kövekkel csépelni kezdik ahol érik. Garsin még cselekedhet, bárhol besegíthet, ha érez magában erőt és segíteni akarna.*
//Dobások a kockagurítón!//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Garsin terve beválni látszik, mind a négy őr figyelme felé fordul, bár ez nagyban köszönhető Jófiúnak, aki olyasmiket vetít előre, amik mindenkinek a kedvére vannak. Nincs más nő Garsinin kívül a bányában, így az ilyen szórakozás mindenképpen ritka és csábító.
A kapitány nem tesz semmit, markolja a rácsokat kifehéredő ujjakkal és várja az események alakulását. Soreyl jelzését Bredoc elkapja és visszabiccentve tudatja vele, hogy eljött az idő.
Garsinnal valóban nem kell sokat színészkednie, el tudja képzelni, mit művelne vele a négy férfi és ezt ők maguk sem rejtik véka alá. A lány elhátrál a legtávolabbi pontra, amit el tud érni, a Kukacnak nevezett őr pedig a cella ajtajához lép, baljával a rácsra fog a zár felett, jobbal pedig beleilleszti az otromba kulcsot a zárba. Majd amikor nyitná ki, ráeszmél, hogy már nem tudja jobban elfordítani a kulcsot. Döbbenten nyit rá a cellára, ami résnyire ki is nyílik.*
- Jófiú... *Eddig jut el, mert ekkor Bredoc megindul, nyitja a cellát és elhajítja a tőrt a számszeríjász hátába. A fegyver a lapockáján találja el a férfit, aki fojtottan felordít, a parancsnokhelyettes pedig nekifuthat a másiknak, aki a hangokra fordulni kezd, sajnos Bredoc nem elég gyors, talán a kimerültség és a betegség, így őt nem tudja elkapni míg háttal áll, hanem csak féloldalt. A fickó keze a kardjára siklik, de még nem sikerült kivonnia.
Közben a nyíló cellaajtónál Soreyl elkapja a rácsot nyitó Kukac csuklóját és átnyúlva a rácsok között a fejét belehúzza a rácsba. Kukac orra a fémnek csapódik, igyekszik szabadulni és úgy tűnik, sikerül is neki, de mások is nyúlnak utána.
Jófiú sem jár másképp, ordításra nyílik a szája, amint észleli a történéseket, de ő is túl közel áll a rácsokhoz. Tucatnyi kéz nyúl utána és bár az egyik rab arcába tolja a fáklyáját, aki kiáltva esik vissza az arcát tenyerébe temetve, a többiek a rácsnak rántják és az eddig öklükben rejtegetett kövekkel csépelni kezdik ahol érik. Garsin még cselekedhet, bárhol besegíthet, ha érez magában erőt és segíteni akarna.*
//Dobások a kockagurítón!//
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:37:10
Üzenet elküldve: 2020-07-23 15:37:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Látja, hogy a csel beválik, ahogy minden tekintet felé fordul... Hát mégsem lesz teljesen haszontalan! Legalább a lehetőséget megadta egy meglepetésszerű támadásra... Bízik benne, hogy a parancsnokhelyettes és társai ki is használják az alkalmat, hogy hátba támadják fogvatartóikat.
De addig is még el kell viselnie ezeket a megjegyzéseket, amikhez hasonlót kapott már az elmúlt napokban nem egyet és sajnos nagyon is tisztában van vele, hogy mire utalnak. Hálás, amiért eddig nem került sor erre a jelenetre, csak most, hogy fölényben, s részben biztonságban tudhatja magát.
Azonban egy dolog ez a tudat, s egy másik az, ahogy érzi magát. Mert ettől függetlenül még hatással van rá a helyzet, hisz minden pillanatban ettől félt, s most valóra válni látszik.
A reakciói is teljesen őszinték hát, ahogy borzadó rettegéssel néz a férfiakra, majd hátrál el hirtelen, bukdácsolva a rácsoktól.*
- Nem... - *Habogja sírva, s még a könnyei, rémülete is valódiak. Úgy kell magát emlékeztetnie, hogy nincs egyedül, s ha nem is azért, hogy őt megvédjék, de a körülötte lévő rabok vélhetően közbe fognak avatkozni, ezek a fickók nem juthatnak el hozzá.
Nem bújik senki mögé, nehogy az illető célponttá váljon, pusztán elhátrál a legtávolabbi pontra, ahová csak tud és kétségbeesetten néz szét, mint aki segítséget, vagy kapaszkodót keres, hogy ne tudják innen kirángatni. Gondolhatják, hogy nem áll szándékában együttműködni és magától kimenni innen.*
*Látja, hogy a csel beválik, ahogy minden tekintet felé fordul... Hát mégsem lesz teljesen haszontalan! Legalább a lehetőséget megadta egy meglepetésszerű támadásra... Bízik benne, hogy a parancsnokhelyettes és társai ki is használják az alkalmat, hogy hátba támadják fogvatartóikat.
De addig is még el kell viselnie ezeket a megjegyzéseket, amikhez hasonlót kapott már az elmúlt napokban nem egyet és sajnos nagyon is tisztában van vele, hogy mire utalnak. Hálás, amiért eddig nem került sor erre a jelenetre, csak most, hogy fölényben, s részben biztonságban tudhatja magát.
Azonban egy dolog ez a tudat, s egy másik az, ahogy érzi magát. Mert ettől függetlenül még hatással van rá a helyzet, hisz minden pillanatban ettől félt, s most valóra válni látszik.
A reakciói is teljesen őszinték hát, ahogy borzadó rettegéssel néz a férfiakra, majd hátrál el hirtelen, bukdácsolva a rácsoktól.*
- Nem... - *Habogja sírva, s még a könnyei, rémülete is valódiak. Úgy kell magát emlékeztetnie, hogy nincs egyedül, s ha nem is azért, hogy őt megvédjék, de a körülötte lévő rabok vélhetően közbe fognak avatkozni, ezek a fickók nem juthatnak el hozzá.
Nem bújik senki mögé, nehogy az illető célponttá váljon, pusztán elhátrál a legtávolabbi pontra, ahová csak tud és kétségbeesetten néz szét, mint aki segítséget, vagy kapaszkodót keres, hogy ne tudják innen kirángatni. Gondolhatják, hogy nem áll szándékában együttműködni és magától kimenni innen.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-23 14:17:54
Üzenet elküldve: 2020-07-23 14:17:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A kapitánynak legalább az esze helyén van, ha tehetné, most gyújtana csak igazán pipájára, de fontosabb dolgok vannak előtte. Garsin elég élelmes, hogy szót emeljen, s bár tudja, hogy ez egy csel, mégis jól esik szívének, hogy valahol őszinte aggodalmat érez a szavak mögött. Ezért is éri kegyetlen döfésként a kép, ami elé tárul. Persze csak szavak, de tudja, ha nem tesz semmit nem csak szavak maradnak. Itt az idő, felesleges tovább várni, s ha akarna sem tudna jobb pillanatot elképzelni a bosszúra. Ha sikerül elkapnia Soreyl tekintetét biccent, s az el távolodó fáklyafény, valamint az, hogy a másik kettő háttal áll nekik mind mind előnyére válnak. Keze lassan a tőrért nyúl, mit az egyik halottól szerzett be, s a másik rabnak is jelez, hogy itt az idő. Valószínűleg a többiek a cellákban mind érezhetik az egyre erősödő késztetést, amit Bredoc is, kár lenne tagadni a vérszomjat, nemesebb az annál. Nagyon lassan helyezkedik minél közelebb, s amint jónak tűnik a helyzet, akcióba lendül. Megvárja, míg az őr kinyitná azt a cellát, amiben Garsin is van, akkor lesz a legsebezhetőbb, s akkor indul meg ő is. Igyekszik gyorsan cselekedni, ahogy nyitja az ajtót, a tőrt habozás nélkül dobja el. A cél a számszeríjjas őr, aki ha minden igaz mozdulatlanul áll, háttal nekik. A hátára céloz, elég nagy célpont, igaz nem valami ügyes dobó Bredoc, de talán ilyen távból nem téveszt ekkorát. Mindenesetre nem várja meg, hogy talál-e, vagy sem, ahogy elhagyta kezét a fegyver irdatlan tempóban kezd el rohanni a másik hátsó őr felé. Páncél nélkül gyorsabb lehet, mint szokott, azonban viaszafogja sérülése és a körülmények. Egyetlen reménye a meglepetés, illetve csak bízni tud benne, hogy a kapitány, a másik legény aki vele volt, illetve a cellákban lévő rabok elbánnak a másik kettővel, mielőtt balul sülne el a tervük. ~Soreyl te kurafi, most bizonyíthatsz! ~*
*A kapitánynak legalább az esze helyén van, ha tehetné, most gyújtana csak igazán pipájára, de fontosabb dolgok vannak előtte. Garsin elég élelmes, hogy szót emeljen, s bár tudja, hogy ez egy csel, mégis jól esik szívének, hogy valahol őszinte aggodalmat érez a szavak mögött. Ezért is éri kegyetlen döfésként a kép, ami elé tárul. Persze csak szavak, de tudja, ha nem tesz semmit nem csak szavak maradnak. Itt az idő, felesleges tovább várni, s ha akarna sem tudna jobb pillanatot elképzelni a bosszúra. Ha sikerül elkapnia Soreyl tekintetét biccent, s az el távolodó fáklyafény, valamint az, hogy a másik kettő háttal áll nekik mind mind előnyére válnak. Keze lassan a tőrért nyúl, mit az egyik halottól szerzett be, s a másik rabnak is jelez, hogy itt az idő. Valószínűleg a többiek a cellákban mind érezhetik az egyre erősödő késztetést, amit Bredoc is, kár lenne tagadni a vérszomjat, nemesebb az annál. Nagyon lassan helyezkedik minél közelebb, s amint jónak tűnik a helyzet, akcióba lendül. Megvárja, míg az őr kinyitná azt a cellát, amiben Garsin is van, akkor lesz a legsebezhetőbb, s akkor indul meg ő is. Igyekszik gyorsan cselekedni, ahogy nyitja az ajtót, a tőrt habozás nélkül dobja el. A cél a számszeríjjas őr, aki ha minden igaz mozdulatlanul áll, háttal nekik. A hátára céloz, elég nagy célpont, igaz nem valami ügyes dobó Bredoc, de talán ilyen távból nem téveszt ekkorát. Mindenesetre nem várja meg, hogy talál-e, vagy sem, ahogy elhagyta kezét a fegyver irdatlan tempóban kezd el rohanni a másik hátsó őr felé. Páncél nélkül gyorsabb lehet, mint szokott, azonban viaszafogja sérülése és a körülmények. Egyetlen reménye a meglepetés, illetve csak bízni tud benne, hogy a kapitány, a másik legény aki vele volt, illetve a cellákban lévő rabok elbánnak a másik kettővel, mielőtt balul sülne el a tervük. ~Soreyl te kurafi, most bizonyíthatsz! ~*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-23 12:11:08
Üzenet elküldve: 2020-07-23 12:11:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A megjelenő őrök jót röhögnek egymáson, most éppen azon, hogy Bredocot valószínűleg már a dögevő óriásnak vetették, hogy ne legyen több gond vele. Ám a parancsnokhelyettes ötlete, hogy a kapitány celláját választja, valóban hasznosnak bizonyult, mert így nem foghatnak gyanút.
A kapitány érezhetően feszeng, Bredoc is érezheti izmainak feszülését, amikor a vállára teszi a kezét, de a megtört férfi kitart, nem árulja el őket. A fáklyás, akit társai Jófiúnak neveznek, a kapitány cellája felé fordul, ám ekkor hangzik fel Garsin kétségbeesett monológja.
A rimánkodásra és az elhangzottakra mind jóízűen felnevetnek, Jófiú pedig elfordul, vissza a folyosó másik oldalán lévő cella felé, hogy oda világítson a fáklyával és megnézhesse magának Garsint.*
- Megteszel mindent? Hát persze, hogy megteszel, mert te jó kislány vagy. Igaz? *Heherészik átlátszó kedvességgel, mert mohó tekintete máris a lány rongyos ruhákba bujtatott testét vizslatja. Kétségtelen, hogy mire gondol az alatt, hogy a lány mindent megtesz nekik.*
- De nem csak nekem, a többi fickónak is. Aztán, ha életben maradsz, lehet, hogy elengedünk. Vagy odaadunk Zabálónak, mint a kis barátodat. *Felröhög, társai csatlakoznak, kivéve az, amelyik korábban is felfigyelhetett valamire, az a vizenyős szemű.
Most minden szem a rabok cellája felé fordul, a négyes karnyújtásnyira áll a rácsoktól. Soreyl tekintete lopva Bredocét keresi, a férfi alig láthatóan biccent a parancsnokhelyettesnek.*
- Kukac, szedd ki a cellából ezt a csinos kislányt, hadd játszadozzunk el vele. Kérnünk sem kell, elvesszük magunktól! A többi rohadék meg a helyén marad! *Szól Jófiú a vizenyős szemű felé, aztán párat cuppog Garsin felé, még a fáklyát is közel emeli a rácsokhoz, hogy jobban láthassa a lány arcát és könyörgő szemeit. A számszeríjász (Foltos) és a negyedik őr (Kecskefejű) a cellasor folyosójának közepén röhög, háttal a kapitány cellájának, így Bredocnak, mintha már előre látnák, milyen kedvüket lelik a lányban.*
*A megjelenő őrök jót röhögnek egymáson, most éppen azon, hogy Bredocot valószínűleg már a dögevő óriásnak vetették, hogy ne legyen több gond vele. Ám a parancsnokhelyettes ötlete, hogy a kapitány celláját választja, valóban hasznosnak bizonyult, mert így nem foghatnak gyanút.
A kapitány érezhetően feszeng, Bredoc is érezheti izmainak feszülését, amikor a vállára teszi a kezét, de a megtört férfi kitart, nem árulja el őket. A fáklyás, akit társai Jófiúnak neveznek, a kapitány cellája felé fordul, ám ekkor hangzik fel Garsin kétségbeesett monológja.
A rimánkodásra és az elhangzottakra mind jóízűen felnevetnek, Jófiú pedig elfordul, vissza a folyosó másik oldalán lévő cella felé, hogy oda világítson a fáklyával és megnézhesse magának Garsint.*
- Megteszel mindent? Hát persze, hogy megteszel, mert te jó kislány vagy. Igaz? *Heherészik átlátszó kedvességgel, mert mohó tekintete máris a lány rongyos ruhákba bujtatott testét vizslatja. Kétségtelen, hogy mire gondol az alatt, hogy a lány mindent megtesz nekik.*
- De nem csak nekem, a többi fickónak is. Aztán, ha életben maradsz, lehet, hogy elengedünk. Vagy odaadunk Zabálónak, mint a kis barátodat. *Felröhög, társai csatlakoznak, kivéve az, amelyik korábban is felfigyelhetett valamire, az a vizenyős szemű.
Most minden szem a rabok cellája felé fordul, a négyes karnyújtásnyira áll a rácsoktól. Soreyl tekintete lopva Bredocét keresi, a férfi alig láthatóan biccent a parancsnokhelyettesnek.*
- Kukac, szedd ki a cellából ezt a csinos kislányt, hadd játszadozzunk el vele. Kérnünk sem kell, elvesszük magunktól! A többi rohadék meg a helyén marad! *Szól Jófiú a vizenyős szemű felé, aztán párat cuppog Garsin felé, még a fáklyát is közel emeli a rácsokhoz, hogy jobban láthassa a lány arcát és könyörgő szemeit. A számszeríjász (Foltos) és a negyedik őr (Kecskefejű) a cellasor folyosójának közepén röhög, háttal a kapitány cellájának, így Bredocnak, mintha már előre látnák, milyen kedvüket lelik a lányban.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-23 10:51:35
Üzenet elküldve: 2020-07-23 10:51:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Még levegőt venni is elfelejt, ahogy a fáklyafény és a beszélgetés hangjai a folyosóra érnek. Szemében megcsillan a láng, miközben figyeli a négy férfit, akik a látszat szerint egyelőre nem fogtak gyanút, mert pont úgy viselkednek, mint máskor...
Aztán egy kicsit megbánja, hogy ilyen közel ült a rácsokhoz, mert feszélyezi, hogy tőle egy karnyújtásnyira állnak meg a gazfickók és tartanak mustrát.
Izgalmában szorosan öleli saját magát és igyekszik még kisebbre összehúzódni, tekintetét leszegni, hogy ne keltse föl a figyelmüket. Magában undorodva hallgatja őket, mert tudja, hogy miről és kiről beszélnek ilyen gonosz kedélyességgel.
Ám aztán elhangzik egy olyan mondat is, amitől meghűl az ereiben a vér. Lebuktak volna? Valami elárulta őket?
Fogalma sincs, mi lehet az, ahogy arról sem, honnan jön a bátorsága hozzá, de föláll, a rácsokba kapaszkodva és egyenesen a legközelebb álló felvigyázó szemébe néz.
Nem ostoba, számít rá, hogy akár azonnal le is lőhetik, vagy szúrhatják a hirtelen mozdulat miatt, fél is ettől a fájdalomtól, de vakmerően vállalja a kockázatot.*
- Hová vitték? Mikor hozzák vissza? Hozzák már vissza! Vagy engedjék el! Beteg a sebétől! Dolgozni már úgysem tud... Engedjék el! Kérem! És engem is! Kérem! Kérem! Bármit megteszek! Engedjenek el! Nem bírom már tovább... Kérem! - *Hadarja rimánkodva, ha engedik szóhoz jutni. Jóllehet, csak a figyelmet igyekszik elterelni, de nem igazán kell rájátszania, az idegességtől természetesen sírós és elcsukló a hangja és kétségbeesett az arca.*
*Még levegőt venni is elfelejt, ahogy a fáklyafény és a beszélgetés hangjai a folyosóra érnek. Szemében megcsillan a láng, miközben figyeli a négy férfit, akik a látszat szerint egyelőre nem fogtak gyanút, mert pont úgy viselkednek, mint máskor...
Aztán egy kicsit megbánja, hogy ilyen közel ült a rácsokhoz, mert feszélyezi, hogy tőle egy karnyújtásnyira állnak meg a gazfickók és tartanak mustrát.
Izgalmában szorosan öleli saját magát és igyekszik még kisebbre összehúzódni, tekintetét leszegni, hogy ne keltse föl a figyelmüket. Magában undorodva hallgatja őket, mert tudja, hogy miről és kiről beszélnek ilyen gonosz kedélyességgel.
Ám aztán elhangzik egy olyan mondat is, amitől meghűl az ereiben a vér. Lebuktak volna? Valami elárulta őket?
Fogalma sincs, mi lehet az, ahogy arról sem, honnan jön a bátorsága hozzá, de föláll, a rácsokba kapaszkodva és egyenesen a legközelebb álló felvigyázó szemébe néz.
Nem ostoba, számít rá, hogy akár azonnal le is lőhetik, vagy szúrhatják a hirtelen mozdulat miatt, fél is ettől a fájdalomtól, de vakmerően vállalja a kockázatot.*
- Hová vitték? Mikor hozzák vissza? Hozzák már vissza! Vagy engedjék el! Beteg a sebétől! Dolgozni már úgysem tud... Engedjék el! Kérem! És engem is! Kérem! Kérem! Bármit megteszek! Engedjenek el! Nem bírom már tovább... Kérem! - *Hadarja rimánkodva, ha engedik szóhoz jutni. Jóllehet, csak a figyelmet igyekszik elterelni, de nem igazán kell rájátszania, az idegességtől természetesen sírós és elcsukló a hangja és kétségbeesett az arca.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-23 09:53:24
Üzenet elküldve: 2020-07-23 09:53:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nem kért, de mégis megkapott felelősség átszövi egész életét, s a fene essen bele, de az apja tanítási, és a belénevelt gerinc sosem hagyta, hogy megroskadjon, vagy elmeneküljön a nehéz döntések elől. Nincs ez másképp most sem, egy fiú sosem felejt. Ha meghal is azon lesz, hogy kijuttasson mindenkit. Szerencsére megbíznak annyira benne, hogy ne rontsanak fejjel a falnak, legalábbis ne idő előtt. Garsin ravaszsága most sem hagyja cserben, s a láncokat is okosan eldugják. Mindenki a helyén, szinte mindenki keze remeg a tettvágytól és az izgalomtól. Roppant hosszú pillanatok ezek, s az őrök csak ide ppfátlankodnak, ahogy Bredoc gondolta. Apró siker, apró mosoly a veterán arcán. Ám mikor felőle kérdezik egymást, akkor mosolyodik csak el igazán. Eszébe sem jutott, hogy neki nem kéne itt lennie, s úgy látszik, hogy önkéntelen is jó döntés volt a Kapitány zárkájába bújni a saját "helye" helyett. Bár a hely kicsi, igyekszik leguggolni és megbújni a Kapitány árnyékában a fáklyafény elől. Félő ha megszólalna azonnal lebuknának, így csak egy erős szorítást enged meg a férfi vállán, mint egy jelzést, hogy most legyen okos, és itt az alkalom, hogy ne bassza át őket. Ez sokat javíthat az életben átadásának az esélyein. Mert biz'ha eldurvulnak a dolgok ő lesz az első, akit bosszúból fel fognak koncolni a többiek. Egyetlen reménye Garsin és Soreyl. Bízik benne, hogy az életrevaló lány, és a képzett harcos megpróbálja kidumálni magukat a helyzetből.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.23 11:26:14
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A nem kért, de mégis megkapott felelősség átszövi egész életét, s a fene essen bele, de az apja tanítási, és a belénevelt gerinc sosem hagyta, hogy megroskadjon, vagy elmeneküljön a nehéz döntések elől. Nincs ez másképp most sem, egy fiú sosem felejt. Ha meghal is azon lesz, hogy kijuttasson mindenkit. Szerencsére megbíznak annyira benne, hogy ne rontsanak fejjel a falnak, legalábbis ne idő előtt. Garsin ravaszsága most sem hagyja cserben, s a láncokat is okosan eldugják. Mindenki a helyén, szinte mindenki keze remeg a tettvágytól és az izgalomtól. Roppant hosszú pillanatok ezek, s az őrök csak ide ppfátlankodnak, ahogy Bredoc gondolta. Apró siker, apró mosoly a veterán arcán. Ám mikor felőle kérdezik egymást, akkor mosolyodik csak el igazán. Eszébe sem jutott, hogy neki nem kéne itt lennie, s úgy látszik, hogy önkéntelen is jó döntés volt a Kapitány zárkájába bújni a saját "helye" helyett. Bár a hely kicsi, igyekszik leguggolni és megbújni a Kapitány árnyékában a fáklyafény elől. Félő ha megszólalna azonnal lebuknának, így csak egy erős szorítást enged meg a férfi vállán, mint egy jelzést, hogy most legyen okos, és itt az alkalom, hogy ne bassza át őket. Ez sokat javíthat az életben átadásának az esélyein. Mert biz'ha eldurvulnak a dolgok ő lesz az első, akit bosszúból fel fognak koncolni a többiek. Egyetlen reménye Garsin és Soreyl. Bízik benne, hogy az életrevaló lány, és a képzett harcos megpróbálja kidumálni magukat a helyzetből.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.23 11:26:14
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-22 18:26:02
Üzenet elküldve: 2020-07-22 18:26:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Bredocnak rá kell ébrednie, hogy ha most az élre áll, akkor valóban az összes rab, azaz korábbi őr, sorsa a kezébe kerül. Ha akadnak is ellenkezők, azok beleolvadnak egyelőre a tömegbe és a sokaság egyként figyel a parancsnokhelyettes szavaira. A kapitány végül kiszabadul, bár szóbeli megerősítést nem kap Bredoc részéről. Garsin keze gyorsan jár és az egykori kapitány kiszabadul.
Darenn megteszi a jelentését, tudatja a négy őr érkezését. Az idő vészesen fogy. A férfi szavaira többeken kétségbeesés lesz úrrá, de Bredoc gyors tervét jónak találják. A csoport nagy része azonnal mozdul, páran a testek felé, hogy becipeljék az élettelen testeket és elrejtsék a cellában a koszos, szakadt takarók alatt. A félhomály segíti a tervet, mert a cellákba kevés fény jut be. A városőr pár rúgással némi porral próbálja eltüntetni a vért a cellasor folyosójáról és egy másik rabbal a kapitány cellájába bújik. A kapitány ijedt szemekkel figyeli a történéseket, mintha azt latolgatná, hogyan cselekedjen maga is.
Garsin gyorsan kapcsol és a testeken kívül a láncokat is igyekszik elrejteni. A legtöbb lánc a cellákban maradt, azokat egy sötét sarokba próbálják rejteni, amik pedig kint maradtak, azokról a lányon kívül mások gondoskodnak. Bár némi csörgés hallatszik, de talán nem lesz feltűnő.
A cellák ajtaja bezáródik, úgy tűnik, hogy sikeres a szervezés, mert minden láthatóan normálisnak látszik. Bár a kezek némileg remegnek, a szemek csillogóbbak, a várakozás izgalma, a bizonytalanság rányomta bélyegét a cellák frissen szabadult tagjaira.
Kisvártatva fáklyaláng világítja meg a cellák folyosóját, halk beszélgetés hallatszik, általános dolgok, úgy tűnik, nem fogtak gyanút.*
- Jobb volna, ha aludnátok és nem pofáznátok! Holnap nehéz napotok lesz. *Tréfálkozik az egyik, bozontos szakállú fickó, amelyik a fáklyát tartja. A többiek jót göcörésznek rajta.*
- Kinyiffant már az a városi ficsúr? *Kérdi a másik és Bredoc egykori cellájához lép, hogy ellenőrizze, ott van e a városőr. Épp Garsin felett pillant be a cellába, vizenyős szeme végigfut a rabokon. Tekintete kicsit összeszűkül, mintha valamit nem találna rendben.*
- Mufti és Kormos elvitték a Zabálóhoz, szerintem már vacsora lett belőle. *Véli a fáklyát tartó bozontos, majd fordul, hogy a kapitány cellája felé vegye az irányt. Fáklyáját magasra tartja, hogy a fénye bevilágítsa a cellát.
Az utolsónál van számszeríj, de lustán keresztben tartja maga előtt, bár a fegyver fel van húzva és acélvessző is van a vájatban. A többieknél kardok vannak, két rövid- és két hosszúkard a fegyverövükön a hüvelyükben.*
- Te, Jófiú, nekem nem tetszik itt valami. *Mondja a vizenyős szemű Garsin felett. Minden szem rá szegeződik, egyik rab sem alszik, pedig egész nap dolgoztatták őket. Bár nagy részük fekszik vagy ül az ágyukon, a sziklás talajon, mégis mindenki őket nézi kint a cellák közti folyosón. A fáklyás összevonja a szemöldökét, szabad keze a kardja markolatára siklik.*
*Bredocnak rá kell ébrednie, hogy ha most az élre áll, akkor valóban az összes rab, azaz korábbi őr, sorsa a kezébe kerül. Ha akadnak is ellenkezők, azok beleolvadnak egyelőre a tömegbe és a sokaság egyként figyel a parancsnokhelyettes szavaira. A kapitány végül kiszabadul, bár szóbeli megerősítést nem kap Bredoc részéről. Garsin keze gyorsan jár és az egykori kapitány kiszabadul.
Darenn megteszi a jelentését, tudatja a négy őr érkezését. Az idő vészesen fogy. A férfi szavaira többeken kétségbeesés lesz úrrá, de Bredoc gyors tervét jónak találják. A csoport nagy része azonnal mozdul, páran a testek felé, hogy becipeljék az élettelen testeket és elrejtsék a cellában a koszos, szakadt takarók alatt. A félhomály segíti a tervet, mert a cellákba kevés fény jut be. A városőr pár rúgással némi porral próbálja eltüntetni a vért a cellasor folyosójáról és egy másik rabbal a kapitány cellájába bújik. A kapitány ijedt szemekkel figyeli a történéseket, mintha azt latolgatná, hogyan cselekedjen maga is.
Garsin gyorsan kapcsol és a testeken kívül a láncokat is igyekszik elrejteni. A legtöbb lánc a cellákban maradt, azokat egy sötét sarokba próbálják rejteni, amik pedig kint maradtak, azokról a lányon kívül mások gondoskodnak. Bár némi csörgés hallatszik, de talán nem lesz feltűnő.
A cellák ajtaja bezáródik, úgy tűnik, hogy sikeres a szervezés, mert minden láthatóan normálisnak látszik. Bár a kezek némileg remegnek, a szemek csillogóbbak, a várakozás izgalma, a bizonytalanság rányomta bélyegét a cellák frissen szabadult tagjaira.
Kisvártatva fáklyaláng világítja meg a cellák folyosóját, halk beszélgetés hallatszik, általános dolgok, úgy tűnik, nem fogtak gyanút.*
- Jobb volna, ha aludnátok és nem pofáznátok! Holnap nehéz napotok lesz. *Tréfálkozik az egyik, bozontos szakállú fickó, amelyik a fáklyát tartja. A többiek jót göcörésznek rajta.*
- Kinyiffant már az a városi ficsúr? *Kérdi a másik és Bredoc egykori cellájához lép, hogy ellenőrizze, ott van e a városőr. Épp Garsin felett pillant be a cellába, vizenyős szeme végigfut a rabokon. Tekintete kicsit összeszűkül, mintha valamit nem találna rendben.*
- Mufti és Kormos elvitték a Zabálóhoz, szerintem már vacsora lett belőle. *Véli a fáklyát tartó bozontos, majd fordul, hogy a kapitány cellája felé vegye az irányt. Fáklyáját magasra tartja, hogy a fénye bevilágítsa a cellát.
Az utolsónál van számszeríj, de lustán keresztben tartja maga előtt, bár a fegyver fel van húzva és acélvessző is van a vájatban. A többieknél kardok vannak, két rövid- és két hosszúkard a fegyverövükön a hüvelyükben.*
- Te, Jófiú, nekem nem tetszik itt valami. *Mondja a vizenyős szemű Garsin felett. Minden szem rá szegeződik, egyik rab sem alszik, pedig egész nap dolgoztatták őket. Bár nagy részük fekszik vagy ül az ágyukon, a sziklás talajon, mégis mindenki őket nézi kint a cellák közti folyosón. A fáklyás összevonja a szemöldökét, szabad keze a kardja markolatára siklik.*
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-21 23:43:07
Üzenet elküldve: 2020-07-21 23:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bár egyértelmű utasítást nem kap, Bredoc biccentését és a többi rab élénk figyelmét úgy tekinti, hogy hajlandóak követni a parancsnokhelyettes akaratát, úgyhogy ő is mer mozdulni.
Amennyiben pedig Bredoc sem szól, hogy másképp szeretné, a cella ajtajához lép és a zárba illeszti a megfelelő kulcsot. Ahogy pedig elfordítja azt a zárban és nyitja az ajtót, egyből húzódik is félre, mert nem biztos benne, hogy mi fog következni. Ha a Kapitány netán kitörne és ellenük fordulna, nem szeretne a dulakodás útjában lenni, ahogy azt sem szeretné, hogy a férfi netán őt fogja el és vele zsarolja meg a parancsnokhelyettest. Lehet, hogy jól bánt vele a Kapitányként emlegetett, de nem felejtette még el azt sem, hogy milyen kegyetlenül dobálta és rángatta őt, mikor az érdeke úgy kívánta. Tart tőle, úgyhogy a távolságot is igyekszik tartani.
Közben Soreylék érkeznek, és nem túl jó hírekkel...
Ennél jobban már aligha félhetne, úgyhogy a szíve sem vált már szaporább ritmusra, de azért elkeseredetten várja, hogy valaki megmondja, mit tudnak most csinálni.
Bredoc utasításai nagyon is értelmesnek tűnnek, mégis ódzkodik a gondolattól, hogy most, hogy végre kiszabadultak, visszatérjenek a rácsok mögé és van egy sejtése, hogy a többi rab is hasonlóképp érezhet.
Várja, hogy engedelmeskednek-e, s ha így tesznek, akkor a holttestek eltüntetését csak a szeme sarkából figyeli, ám így is eszébe jut, hogy...*
- A láncokat is! - *Mondja fojtott hangon és saját figyelmeztetését megfogadva magával visz néhányat, hogy a lehető legkisebb zajt okozva, de sietősen elrejtse azokat az egyik sarokban, ahol az ágyak árnyéka eltakarja. Abban csak reménykedik, hogy az érkező őrök lesznek elég figyelmetlenek és a fényviszonyok kellően rosszak, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy lábaikról eltűntek a láncok.
A kulcsokat mindenesetre gondosan a ruhájába rejti, hátha akad köztük még hasznos más zárakhoz is.
Ha minden rendben megy, akkor amennyiben Soreyl vele tart, vissza a cellájukba, úgy a közelében igyekszik elhelyezkedni, ám most nem a szokott helyükön. A rácsok mellé ül le, úgy, hogy háta mögött az egyik oldalsó fal legyen, s szemben legyen a majdan érkezőknek. Azt a benyomást szeretné kelteni, mintha az elvitt parancsnokhelyettest várná vissza aggódva. Lehetőségeihez mérten még a fejét is a rácsoknak veti majd, kipillantva közöttük, ha hallja már a közeledő lépteket.
Szoknyáját a lábaira húzza, hogy ne legyen túl feltűnő a láncok hiánya, majd csak vár.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.21 23:48:04
*Bár egyértelmű utasítást nem kap, Bredoc biccentését és a többi rab élénk figyelmét úgy tekinti, hogy hajlandóak követni a parancsnokhelyettes akaratát, úgyhogy ő is mer mozdulni.
Amennyiben pedig Bredoc sem szól, hogy másképp szeretné, a cella ajtajához lép és a zárba illeszti a megfelelő kulcsot. Ahogy pedig elfordítja azt a zárban és nyitja az ajtót, egyből húzódik is félre, mert nem biztos benne, hogy mi fog következni. Ha a Kapitány netán kitörne és ellenük fordulna, nem szeretne a dulakodás útjában lenni, ahogy azt sem szeretné, hogy a férfi netán őt fogja el és vele zsarolja meg a parancsnokhelyettest. Lehet, hogy jól bánt vele a Kapitányként emlegetett, de nem felejtette még el azt sem, hogy milyen kegyetlenül dobálta és rángatta őt, mikor az érdeke úgy kívánta. Tart tőle, úgyhogy a távolságot is igyekszik tartani.
Közben Soreylék érkeznek, és nem túl jó hírekkel...
Ennél jobban már aligha félhetne, úgyhogy a szíve sem vált már szaporább ritmusra, de azért elkeseredetten várja, hogy valaki megmondja, mit tudnak most csinálni.
Bredoc utasításai nagyon is értelmesnek tűnnek, mégis ódzkodik a gondolattól, hogy most, hogy végre kiszabadultak, visszatérjenek a rácsok mögé és van egy sejtése, hogy a többi rab is hasonlóképp érezhet.
Várja, hogy engedelmeskednek-e, s ha így tesznek, akkor a holttestek eltüntetését csak a szeme sarkából figyeli, ám így is eszébe jut, hogy...*
- A láncokat is! - *Mondja fojtott hangon és saját figyelmeztetését megfogadva magával visz néhányat, hogy a lehető legkisebb zajt okozva, de sietősen elrejtse azokat az egyik sarokban, ahol az ágyak árnyéka eltakarja. Abban csak reménykedik, hogy az érkező őrök lesznek elég figyelmetlenek és a fényviszonyok kellően rosszak, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy lábaikról eltűntek a láncok.
A kulcsokat mindenesetre gondosan a ruhájába rejti, hátha akad köztük még hasznos más zárakhoz is.
Ha minden rendben megy, akkor amennyiben Soreyl vele tart, vissza a cellájukba, úgy a közelében igyekszik elhelyezkedni, ám most nem a szokott helyükön. A rácsok mellé ül le, úgy, hogy háta mögött az egyik oldalsó fal legyen, s szemben legyen a majdan érkezőknek. Azt a benyomást szeretné kelteni, mintha az elvitt parancsnokhelyettest várná vissza aggódva. Lehetőségeihez mérten még a fejét is a rácsoknak veti majd, kipillantva közöttük, ha hallja már a közeledő lépteket.
Szoknyáját a lábaira húzza, hogy ne legyen túl feltűnő a láncok hiánya, majd csak vár.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.21 23:48:04
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:21:59
Üzenet elküldve: 2020-07-21 21:21:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Úgy látszik, a legnagyobb kétség között megtalálja őt Eeyr fénye, ha csak egy pillanatra is, mert az embereke nem kezdenek el szétszéledni, mint egy ijedt csorda, úgy látszik, hogy Bredoc szavai célt érnek, s megütnek valamit a szívek legmélyén. Hallgatnak rá. Bár ezzel közel sincsenek kint a vízből, de egy jó lépés lehet előre. Persze a közeledő négy őr, plusz a többi ki tudja mennyi nem hangzik jól, de ez nem éri váratlanul. Erre számoltak, tudták, hogy ez lesz. A kérdés csak az, hogy hogyan tovább? Talán ez nyomja most a legjobban a vállát, nem kis súly ez. Megannyi ember, megannyi sors és egy feszült, pattanásig húzott pillanat. A kapitány szavaira némán bólint, nem szól semmit, nem ígér, és nem esküdözik.*
-Négyen...
*Igyekszik gyorsan felmérni a terepet, az embereket, hogy hányan is vannak, milyen fegyvernek való akad náluk, végül arra jut, hogy talán most okosabbnak kell lenni, nem erősebbnek.*
-Katonák! Ha most rájuk támadunk, egyikük biztosan elszalad, és riadóztat, azzal pedig azonnal vesztettünk. Most miénk az előny, lepjük meg őket!
*Mondja, s magához int egy markosabb férfit.*
-A testeket, gyorsan, be a cellákba, ti is álljatok vissza, mintha mi sem lenne, az ajtót csak csukjátok be, mintha zárva lenne. Ha csak elsétálnak jó, ha idejönnek szaglászni, még jobb.
*Önkéntelen vigyor ül az arcára, s reméli, hogy a frissen szabadult rabok felfogják még ésszel, hogy nem ronthatnak csak úgy nekik, mert az végzetes hiba is lehet.*
-Gyorsan! Álljatok készen, ha idejönnek, akkor rájuk rontunk, és nem lesz esélyük elszaladni.
*Ő maga pedig, ha hajlanak a szóra, és teszik amit mond, egy kis port rúg a földön esetlegesen lévő vérre, aztán a kapitány zárkájába bújik be még egy legénnyel, ha akad, hogy biztosan ne legyen gond, ha megbízhatatlan lenne esetleg a férfi.*
*Úgy látszik, a legnagyobb kétség között megtalálja őt Eeyr fénye, ha csak egy pillanatra is, mert az embereke nem kezdenek el szétszéledni, mint egy ijedt csorda, úgy látszik, hogy Bredoc szavai célt érnek, s megütnek valamit a szívek legmélyén. Hallgatnak rá. Bár ezzel közel sincsenek kint a vízből, de egy jó lépés lehet előre. Persze a közeledő négy őr, plusz a többi ki tudja mennyi nem hangzik jól, de ez nem éri váratlanul. Erre számoltak, tudták, hogy ez lesz. A kérdés csak az, hogy hogyan tovább? Talán ez nyomja most a legjobban a vállát, nem kis súly ez. Megannyi ember, megannyi sors és egy feszült, pattanásig húzott pillanat. A kapitány szavaira némán bólint, nem szól semmit, nem ígér, és nem esküdözik.*
-Négyen...
*Igyekszik gyorsan felmérni a terepet, az embereket, hogy hányan is vannak, milyen fegyvernek való akad náluk, végül arra jut, hogy talán most okosabbnak kell lenni, nem erősebbnek.*
-Katonák! Ha most rájuk támadunk, egyikük biztosan elszalad, és riadóztat, azzal pedig azonnal vesztettünk. Most miénk az előny, lepjük meg őket!
*Mondja, s magához int egy markosabb férfit.*
-A testeket, gyorsan, be a cellákba, ti is álljatok vissza, mintha mi sem lenne, az ajtót csak csukjátok be, mintha zárva lenne. Ha csak elsétálnak jó, ha idejönnek szaglászni, még jobb.
*Önkéntelen vigyor ül az arcára, s reméli, hogy a frissen szabadult rabok felfogják még ésszel, hogy nem ronthatnak csak úgy nekik, mert az végzetes hiba is lehet.*
-Gyorsan! Álljatok készen, ha idejönnek, akkor rájuk rontunk, és nem lesz esélyük elszaladni.
*Ő maga pedig, ha hajlanak a szóra, és teszik amit mond, egy kis port rúg a földön esetlegesen lévő vérre, aztán a kapitány zárkájába bújik be még egy legénnyel, ha akad, hogy biztosan ne legyen gond, ha megbízhatatlan lenne esetleg a férfi.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-21 14:14:43
Üzenet elküldve: 2020-07-21 14:14:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Ha létezne bármilyen asztrál-lény a a Krenkataurban, most bizonyosan degeszre zabálhatná magát a cellasoron végighömpölygő érzelem-hullámokon. Megannyi különböző érzés tombol most a frissen szabadult raboktól szűkös és levegőtlen folyosón. Az érzelmek az anyagi világ határain túllépve, szinte tapinthatóan-érezhetően fogják közre a tettvágytól égő szemű csapatot.
Harag. Elkeseredés. Félelem. Düh. Ijedtség. Beletörődés.
Bredoc első szava beleveszik a visszafojtott morajlásba, csak akkor kapják felé a tekintetüket a félhomályban ácsorgók, amikor katonának nevezi őket. Rég nem gondolták magukat katonának, régen nem nevezte így őket senki. Ez magához ragadja a figyelmüket. Elcsendesednek. Közelebb lépnek.
A városőr bár sebesült és beteg, arca sápadtan világlik a sok-sok pillantás kereszttüzében, mégis határozott szavakat intéz az egykori katonákhoz, szabadságukat visszaszerző rabokhoz.
Érvei, szavai újabb morajt szülnek, van, aki egyetért, van, aki a kapitány egykori bűneit rója fel neki újra. "Kutyából nem lesz szalonna". De a tények, azok tények. Bár az egykori katonák jól ismerhették egykoron a bányát és helyiségeit, azóta megváltozhattak a viszonyok. A többség aztán egyetért a városőrrel, azok pedig, akik nem bíznak a kapitányban, csendesen morogva meresztenek öldöklő pillantást a rácsot markoló férfi felé.*
- Ez nem ilyen egyszerű. *Válaszol fájdalmas arccal a kapitány Bredoc szavaira.*
- Segítek nektek, de esküdj, hogy nem esik bajom. *Nyomja arcát a rácshoz, szavait bizalmasan sziszegve a parancsnokhelyettesnek.
Ha Bredoc belemegy, akkor az eddig falhoz lapuló Garsinnak lehetősége van kinyitni a kapitány cellájának ajtaját, aki pár pillanatig hezitál, csak azután lép a városőr mellé. Szemei ijedten járnak a csoport tagjain, mintha attól félne, azonnal agyonverik. A cellanyitás után Bredoc, Garsin és a kapitány így egymás mellé keverednek, a kövekkel felfegyverzett rabok pedig égő szemmel várják az utasításokat.
Darenn érkezik a sarok felől a magával rángatott másikkal.*
- Négy őr, három karddal, egy számszeríjjal. Fáklya van náluk. *Jelenti visszafogott hangon a látottakat.*
- Még nem riadóztattak, de biztos, hogy hallották a mozgolódást. *Folytatja.
Bredoc mellett Garsin is kitüntetett figyelmet kap, úgy tűnik, ők lettek a vezetők, a fény a rabság alagútjának végén, akitől reményt és irányítást várnak.*
- A folyosón balra, ahonnan jönnek, azon keresztül lehet eljutni az óriáshoz. Le van láncolva, de veszélyes, az elméje megbomlott a rabság alatt. Az egykori barakkban élnek az őrök, ilyenkor a többség alszik, a Kékszemű az én egykori irodámban lakik, amellett van a fegyverraktár. *Suttogja a kapitány Bredocnak és Garsinnek az információkat készségesen, mintha megbízhatóságát akarná bizonyítani.
A csoporton némaság lesz úrrá, mindenki elhallgat, mintha csak parancsra várnának, szinte tapintani a feszültséget a gyér, testszagú levegőben.*
*Ha létezne bármilyen asztrál-lény a a Krenkataurban, most bizonyosan degeszre zabálhatná magát a cellasoron végighömpölygő érzelem-hullámokon. Megannyi különböző érzés tombol most a frissen szabadult raboktól szűkös és levegőtlen folyosón. Az érzelmek az anyagi világ határain túllépve, szinte tapinthatóan-érezhetően fogják közre a tettvágytól égő szemű csapatot.
Harag. Elkeseredés. Félelem. Düh. Ijedtség. Beletörődés.
Bredoc első szava beleveszik a visszafojtott morajlásba, csak akkor kapják felé a tekintetüket a félhomályban ácsorgók, amikor katonának nevezi őket. Rég nem gondolták magukat katonának, régen nem nevezte így őket senki. Ez magához ragadja a figyelmüket. Elcsendesednek. Közelebb lépnek.
A városőr bár sebesült és beteg, arca sápadtan világlik a sok-sok pillantás kereszttüzében, mégis határozott szavakat intéz az egykori katonákhoz, szabadságukat visszaszerző rabokhoz.
Érvei, szavai újabb morajt szülnek, van, aki egyetért, van, aki a kapitány egykori bűneit rója fel neki újra. "Kutyából nem lesz szalonna". De a tények, azok tények. Bár az egykori katonák jól ismerhették egykoron a bányát és helyiségeit, azóta megváltozhattak a viszonyok. A többség aztán egyetért a városőrrel, azok pedig, akik nem bíznak a kapitányban, csendesen morogva meresztenek öldöklő pillantást a rácsot markoló férfi felé.*
- Ez nem ilyen egyszerű. *Válaszol fájdalmas arccal a kapitány Bredoc szavaira.*
- Segítek nektek, de esküdj, hogy nem esik bajom. *Nyomja arcát a rácshoz, szavait bizalmasan sziszegve a parancsnokhelyettesnek.
Ha Bredoc belemegy, akkor az eddig falhoz lapuló Garsinnak lehetősége van kinyitni a kapitány cellájának ajtaját, aki pár pillanatig hezitál, csak azután lép a városőr mellé. Szemei ijedten járnak a csoport tagjain, mintha attól félne, azonnal agyonverik. A cellanyitás után Bredoc, Garsin és a kapitány így egymás mellé keverednek, a kövekkel felfegyverzett rabok pedig égő szemmel várják az utasításokat.
Darenn érkezik a sarok felől a magával rángatott másikkal.*
- Négy őr, három karddal, egy számszeríjjal. Fáklya van náluk. *Jelenti visszafogott hangon a látottakat.*
- Még nem riadóztattak, de biztos, hogy hallották a mozgolódást. *Folytatja.
Bredoc mellett Garsin is kitüntetett figyelmet kap, úgy tűnik, ők lettek a vezetők, a fény a rabság alagútjának végén, akitől reményt és irányítást várnak.*
- A folyosón balra, ahonnan jönnek, azon keresztül lehet eljutni az óriáshoz. Le van láncolva, de veszélyes, az elméje megbomlott a rabság alatt. Az egykori barakkban élnek az őrök, ilyenkor a többség alszik, a Kékszemű az én egykori irodámban lakik, amellett van a fegyverraktár. *Suttogja a kapitány Bredocnak és Garsinnek az információkat készségesen, mintha megbízhatóságát akarná bizonyítani.
A csoporton némaság lesz úrrá, mindenki elhallgat, mintha csak parancsra várnának, szinte tapintani a feszültséget a gyér, testszagú levegőben.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-21 13:18:17
Üzenet elküldve: 2020-07-21 13:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Megrémíti az a vad harag, ami körülveszi. Egy kicsit olyan, mintha veszélyes állatokat szabadítana meg láncaiktól, s engedné őket szabadjára, nem tudva, hogy elszaladnak majd, vagy kegyetlen tombolásba kezdenek, amint meglátnak egyet is a fogvatartóik közül...
Amint az utolsó lánccal is végzett, föláll és a falhoz húzódik, félre a férfiak útjából.
Kicsinek és tehetetlennek érzi magát, a Kapitány felé irányuló erőszakos megjegyzések pedig valóban megrémítik.
Már nagyon régóta nincs kire számítania, de rabságuk ideje alatt hozzászokott a két férfi biztonságérzetet adó jelenlétéhez, most is erre vágyna. De tudja, hogy jelenleg nem mehet Soreyl után, mert csak útban lenne, ahogy Bredochoz sem mer most közelebb húzódni és lefoglalni őt.
Elkapja a Kapitány tekintetét, ám nem mer szót emelni az érdekében, ahhoz túlságosan tart a dühös férfiaktól. Szégyenkezve lesüti a szemét, majd pillantása Bredocot keresi, reménykedve benne, hogy ő kegyesebb lesz, de igazából arra is számít, hogy talán ő is a haragját akarja majd kitölteni a kétes szerepű férfin és támogatja a meglincselését...
Ám nem ez történik...
Megkönnyebbülten vesz levegőt a parancsnokhelyettes szavait hallva, majd feszülten várja, milyen fogadtatásra találnak azok a raboknál. Ő is érzi, hogy itt most leginkább a hangulat átbillentésén és irányításán múlik minden. Vajon elfogadják a parancsnokhelyettest vezetőnek?
Tétlenül és csöndben áll, kezében a kulcsokat szorongatva és várja a döntést. Szíve szerint már indulna is, hogy nyissa a Kapitány celláját, csakis Bredoc véleményére hallgatva, de nem mer mozdulni, amíg a tömeg választ nem ad, mintha egy mozdulat is elronthatna mindent.*
*Megrémíti az a vad harag, ami körülveszi. Egy kicsit olyan, mintha veszélyes állatokat szabadítana meg láncaiktól, s engedné őket szabadjára, nem tudva, hogy elszaladnak majd, vagy kegyetlen tombolásba kezdenek, amint meglátnak egyet is a fogvatartóik közül...
Amint az utolsó lánccal is végzett, föláll és a falhoz húzódik, félre a férfiak útjából.
Kicsinek és tehetetlennek érzi magát, a Kapitány felé irányuló erőszakos megjegyzések pedig valóban megrémítik.
Már nagyon régóta nincs kire számítania, de rabságuk ideje alatt hozzászokott a két férfi biztonságérzetet adó jelenlétéhez, most is erre vágyna. De tudja, hogy jelenleg nem mehet Soreyl után, mert csak útban lenne, ahogy Bredochoz sem mer most közelebb húzódni és lefoglalni őt.
Elkapja a Kapitány tekintetét, ám nem mer szót emelni az érdekében, ahhoz túlságosan tart a dühös férfiaktól. Szégyenkezve lesüti a szemét, majd pillantása Bredocot keresi, reménykedve benne, hogy ő kegyesebb lesz, de igazából arra is számít, hogy talán ő is a haragját akarja majd kitölteni a kétes szerepű férfin és támogatja a meglincselését...
Ám nem ez történik...
Megkönnyebbülten vesz levegőt a parancsnokhelyettes szavait hallva, majd feszülten várja, milyen fogadtatásra találnak azok a raboknál. Ő is érzi, hogy itt most leginkább a hangulat átbillentésén és irányításán múlik minden. Vajon elfogadják a parancsnokhelyettest vezetőnek?
Tétlenül és csöndben áll, kezében a kulcsokat szorongatva és várja a döntést. Szíve szerint már indulna is, hogy nyissa a Kapitány celláját, csakis Bredoc véleményére hallgatva, de nem mer mozdulni, amíg a tömeg választ nem ad, mintha egy mozdulat is elronthatna mindent.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:14:55
Üzenet elküldve: 2020-07-20 21:14:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc ugyan nem kérte a felelősséget, nem kérte a büszkeséget, ami nem hagyja térdre rogyni, de mégis, talán ő most az egyetlen, az egyetlen aki előre mozdíthatja ezt a hömpölygő, céltalan haragot. Akár a vadak, mikor rést sejtenek az őket fogva tartó ketrecen, dühösen és félelem nélkül ugranának ellenségeik nyakának a kiszabadult rabok, de talán ezzel rontanának el mindent. ~Nem mintha nekem ne lenne ínyemre...~ De hiába lángol belül, s szinte forr a vére, hideg fejével igyekszik lehűteni egyébként is lázban égő testét, s erőt venni magán, még ha már nem is nagyon van honnan merítenie. Talán csak a lány jelenléte az egyetlen, mi segíti őt, mintha csak egy izzó tenyérnyom lenne a vállán, ahol korábban megérintette a cellákban, mikor nyugtatni próbálta őt.*
-Emberek.
*Mondja, s szavai elvesznek a megannyi izzó szempárban, mintha meg sem szólalt volna. Talán most van itt az ideje, hogy kicsit visszakapjanak énjükből ezek a vadak, és újra embernek érezhessék magukat.*
-Katonák! Hozzám!
*Igyekszik minden erejét és tekintélyét latba vetni, már ha ez számít valamit, és tud kiharcolni némi tiszteletet magának, bízik a korábbi tetteinek súlyában, s hogy jobban akarnak vezetve lenni, mint céltalan tombolni. Hangja érce bezengi az immár üres cellákat, megkockáztatja, hogy akár meg is hallhatják őket a nagyobb hatás érdekében. Görnyedt, fájó testét csikorgó fogakkal húzza ki, s rideg arcán lángoló szemek figyelnek.*
- Szükségünk van a kapitányra, ő ismeri az alagutakat, a fegyverraktárat, mindent. Talán jobban, mint ti. Csak sejteni tudom mit éreztek, de megölhetjük azután is, hogy kivitt minket innen! Én magam fogom őrizni, nehogy ostobaságot csináljon.
*Persze tudja, hogy sokat kér tőlük, de talán maguk sem tudják, hogy mi a jó nekik. Megannyi év szenvedés és rabmunka, már talán nem is látnak reményt, csak a puszta harag fűti őket.*
-Megfizetnek, én mondom, Bredoc Droyn, Arthenior őrségének parancsnokhelyettese!
*Kivárja, hogy hogy reagálnak rá a többiek, nem akarja saját magát is megölteni, de ha érzi, hogy némileg biztonságos a dolog, a kapitány cellájához sétál.*
- Te mit mondasz? Itt maradsz megrohadni és tovább nyalod a talpukat, vagy gerincet növesztesz és velünk jössz?
*Közben meghallja, hogy fényeket látnak. Nincs sok idejük, ez bizonyos.*
-Dönts gyorsan, kapitány, vagy ők fognak helyetted.
*Mutat a vérszomjas, egykori embereire.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bredoc ugyan nem kérte a felelősséget, nem kérte a büszkeséget, ami nem hagyja térdre rogyni, de mégis, talán ő most az egyetlen, az egyetlen aki előre mozdíthatja ezt a hömpölygő, céltalan haragot. Akár a vadak, mikor rést sejtenek az őket fogva tartó ketrecen, dühösen és félelem nélkül ugranának ellenségeik nyakának a kiszabadult rabok, de talán ezzel rontanának el mindent. ~Nem mintha nekem ne lenne ínyemre...~ De hiába lángol belül, s szinte forr a vére, hideg fejével igyekszik lehűteni egyébként is lázban égő testét, s erőt venni magán, még ha már nem is nagyon van honnan merítenie. Talán csak a lány jelenléte az egyetlen, mi segíti őt, mintha csak egy izzó tenyérnyom lenne a vállán, ahol korábban megérintette a cellákban, mikor nyugtatni próbálta őt.*
-Emberek.
*Mondja, s szavai elvesznek a megannyi izzó szempárban, mintha meg sem szólalt volna. Talán most van itt az ideje, hogy kicsit visszakapjanak énjükből ezek a vadak, és újra embernek érezhessék magukat.*
-Katonák! Hozzám!
*Igyekszik minden erejét és tekintélyét latba vetni, már ha ez számít valamit, és tud kiharcolni némi tiszteletet magának, bízik a korábbi tetteinek súlyában, s hogy jobban akarnak vezetve lenni, mint céltalan tombolni. Hangja érce bezengi az immár üres cellákat, megkockáztatja, hogy akár meg is hallhatják őket a nagyobb hatás érdekében. Görnyedt, fájó testét csikorgó fogakkal húzza ki, s rideg arcán lángoló szemek figyelnek.*
- Szükségünk van a kapitányra, ő ismeri az alagutakat, a fegyverraktárat, mindent. Talán jobban, mint ti. Csak sejteni tudom mit éreztek, de megölhetjük azután is, hogy kivitt minket innen! Én magam fogom őrizni, nehogy ostobaságot csináljon.
*Persze tudja, hogy sokat kér tőlük, de talán maguk sem tudják, hogy mi a jó nekik. Megannyi év szenvedés és rabmunka, már talán nem is látnak reményt, csak a puszta harag fűti őket.*
-Megfizetnek, én mondom, Bredoc Droyn, Arthenior őrségének parancsnokhelyettese!
*Kivárja, hogy hogy reagálnak rá a többiek, nem akarja saját magát is megölteni, de ha érzi, hogy némileg biztonságos a dolog, a kapitány cellájához sétál.*
- Te mit mondasz? Itt maradsz megrohadni és tovább nyalod a talpukat, vagy gerincet növesztesz és velünk jössz?
*Közben meghallja, hogy fényeket látnak. Nincs sok idejük, ez bizonyos.*
-Dönts gyorsan, kapitány, vagy ők fognak helyetted.
*Mutat a vérszomjas, egykori embereire.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-07-20 20:37:53
Üzenet elküldve: 2020-07-20 20:37:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A sötét, árnyékos, alig megvilágított cellasoron lassan minden elítéltről lekerül a lánc sorban Garsin hathatós segítségével. Tettvágytól és belső láztól égő szemek fordulnak felé és most egyikük sem a lányt látja benne, hanem a szabadulásukat segítő személyt, akire oly sokat vártak. Akadnak, akik hálásan biccentenek neki, de vannak, akik elfojtott indulatoktól remegő kezekkel várják ki, míg a lánc lekerül róluk.
Fegyver keveseknek jut, de a többiek sem restek felvenni egy-egy tenyérbe illő követ vagy bármit, amit fegyverként használhatnak.
Bár mind fáradtak, kimerültek és talán betegek is, de a remény, hogy visszanyerhetik szabadságukat és bosszút vehetnek fogva tartóikon, erőt kölcsönöz nekik.
Darenn a magával rángatott egykori őrrel a folyosó végéhez oson, hogy jelezzenek, ha valaki érkezik, de egyelőre nem jön felőlük jelzés, így Bredoc és a láncokkal végző Garsin törődhetnek a Kapitány dolgával. A Krenkataur börtönének egykori vezetője ijedten markolja a rácsokat és némán csillogó szemekkel figyeli a történéseket. Nem kiált, nem csak zajt, talán fél, hogy a frissen szabadult rabok vele is elbánnak vagy csak felismerte, hogy ő maga is szabadulhat, esetleg mást forgat a fejében. Figyelme egyértelműen Bredok és a lány között cikázik, mintha tőlük várna döntést a sorsa felől.
A láncaiktól megszabadultak ugyan csendben várnak, több tucatnyian lehetnek itt, de a várakozás feszültsége szinte tapintható. Vannak, akik helyben végeznének a Kapitánnyal, de többen csak várnak és akadnak, akik tettre sürgetnek elfojtott szavakkal.*
- Hogyan tovább?
- Mi a terv?
- Öljük meg mind!
- Esélyünk sincs.
- Tapossuk ki a belét!
*Sok-sok érzelem, érzés, megannyi gesztus és a bizonytalanság. Harag. Bosszú és erővel visszatartott agresszió.
Sem Bredoc, sem Garsin nincs jó bőrben, a sérüléseik, az éhség és a fáradtság őket is kikezdte, de érzik, hogy most nem lehetnek gyengék a szabadulás küszöbén. Ha a kezük, lábuk meg is remeg olykor, erőt kell venniük magukon.
Viszont információjuk kevés, hiába töltöttek itt hosszabb időt, kellene valaki, aki tájékozottabb és jobban ismeri azokat az utakat, amelyeket a rabok nem láthattak még vagy nem jártak arra.*
- Fényeket látok. *Érkezik a fojtott hangú jelzés a cellasor folyosójának vége felől. Halk morajlás fut végig a kiszabadult csoporton. Az idő fogy és gyorsan kell dönteni.*
*A sötét, árnyékos, alig megvilágított cellasoron lassan minden elítéltről lekerül a lánc sorban Garsin hathatós segítségével. Tettvágytól és belső láztól égő szemek fordulnak felé és most egyikük sem a lányt látja benne, hanem a szabadulásukat segítő személyt, akire oly sokat vártak. Akadnak, akik hálásan biccentenek neki, de vannak, akik elfojtott indulatoktól remegő kezekkel várják ki, míg a lánc lekerül róluk.
Fegyver keveseknek jut, de a többiek sem restek felvenni egy-egy tenyérbe illő követ vagy bármit, amit fegyverként használhatnak.
Bár mind fáradtak, kimerültek és talán betegek is, de a remény, hogy visszanyerhetik szabadságukat és bosszút vehetnek fogva tartóikon, erőt kölcsönöz nekik.
Darenn a magával rángatott egykori őrrel a folyosó végéhez oson, hogy jelezzenek, ha valaki érkezik, de egyelőre nem jön felőlük jelzés, így Bredoc és a láncokkal végző Garsin törődhetnek a Kapitány dolgával. A Krenkataur börtönének egykori vezetője ijedten markolja a rácsokat és némán csillogó szemekkel figyeli a történéseket. Nem kiált, nem csak zajt, talán fél, hogy a frissen szabadult rabok vele is elbánnak vagy csak felismerte, hogy ő maga is szabadulhat, esetleg mást forgat a fejében. Figyelme egyértelműen Bredok és a lány között cikázik, mintha tőlük várna döntést a sorsa felől.
A láncaiktól megszabadultak ugyan csendben várnak, több tucatnyian lehetnek itt, de a várakozás feszültsége szinte tapintható. Vannak, akik helyben végeznének a Kapitánnyal, de többen csak várnak és akadnak, akik tettre sürgetnek elfojtott szavakkal.*
- Hogyan tovább?
- Mi a terv?
- Öljük meg mind!
- Esélyünk sincs.
- Tapossuk ki a belét!
*Sok-sok érzelem, érzés, megannyi gesztus és a bizonytalanság. Harag. Bosszú és erővel visszatartott agresszió.
Sem Bredoc, sem Garsin nincs jó bőrben, a sérüléseik, az éhség és a fáradtság őket is kikezdte, de érzik, hogy most nem lehetnek gyengék a szabadulás küszöbén. Ha a kezük, lábuk meg is remeg olykor, erőt kell venniük magukon.
Viszont információjuk kevés, hiába töltöttek itt hosszabb időt, kellene valaki, aki tájékozottabb és jobban ismeri azokat az utakat, amelyeket a rabok nem láthattak még vagy nem jártak arra.*
- Fényeket látok. *Érkezik a fojtott hangú jelzés a cellasor folyosójának vége felől. Halk morajlás fut végig a kiszabadult csoporton. Az idő fogy és gyorsan kell dönteni.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-06-14 17:25:58
Üzenet elküldve: 2020-06-14 17:25:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Bár a testek kitakarják előle a látványt és mással van elfoglalva, de hallja és pontosan tudja, hogy mi történik néhány lépéssel odébb. Az erőszakosság és a bosszúvágy megviseli, de aligha most fog emiatt összetörni. Száját összeszorítja, fejét elfordítja és csak sodródik az árral, mint mindig. Rég elfogadta már, hogy a világ nem egy békés, szép hely, szóval csak túlélni igyekszik. Ehhez pedig most együtt kell működnie ezekkel a férfiakkal...
Miután a rácsok mögül mindenkit kijuttatott, a láncok vannak soron. A saját bokáit szorító bilincsek egészen hamar megadják magukat. Megvan a kulcs!*
- A lánc! - *Ragadja meg a legközelebb álló lábát, térden közelebb kúszva hozzá. Belepróbálja a kulcsot a zárba és igen nagy szerencséjük lehet, mert ezt is nyitja!*
- A láncok. Jöjjenek! - *Szól tompán, próbálva fölhívni magára a rabok figyelmét. A sérülése miatt nem tesz jót a görnyedezés, nehezen mozog, jó volna, ha nem kellene a lábak között hajlongania, hanem szépen sorban elé járulnának. Azért persze ő is mozdul, szeretne minél hamarabb végezni, mert ha Raignald nem sürgetné, akkor is érzi az idő szorítását.
Hallja Bredoc kérdését és bizonytalan érzés fogja el. Ugyan úgy véli, a Kapitányként emlegetett férfi vigyázott rá, ezért táplál az irányába bizonyos mértékű rokonszenvet, de nem érti, ha mellettük áll, akkor miért nem tett eddig semmit? Hiszen ő annyira szabadon mozoghatott! Valamivel sakkban tartották? Ha igen, akkor miben más a jelenlegi helyzet? Nem fordulna ellenük, ha kiszabadulna?
Saját kétségeiről persze nem beszél, nem szól a férfiak dolgába és döntésébe, rájuk hagyja, miként tesznek. Ő csak csendben végzi a maga feladatát, amire annyira rákoncentrál, hogy a harmadik bilincspárnál már a keze remegése is szerencsésen alábbhagy. Helyette a fájdalomtól fel-felköhög és hideg veríték lepi be testét, de az ujjai céltudatosan teszik a dolgukat a kulccsal. Amit kész lesz átadni, ha elkérnék a Kapitány cellájához.*
*Bár a testek kitakarják előle a látványt és mással van elfoglalva, de hallja és pontosan tudja, hogy mi történik néhány lépéssel odébb. Az erőszakosság és a bosszúvágy megviseli, de aligha most fog emiatt összetörni. Száját összeszorítja, fejét elfordítja és csak sodródik az árral, mint mindig. Rég elfogadta már, hogy a világ nem egy békés, szép hely, szóval csak túlélni igyekszik. Ehhez pedig most együtt kell működnie ezekkel a férfiakkal...
Miután a rácsok mögül mindenkit kijuttatott, a láncok vannak soron. A saját bokáit szorító bilincsek egészen hamar megadják magukat. Megvan a kulcs!*
- A lánc! - *Ragadja meg a legközelebb álló lábát, térden közelebb kúszva hozzá. Belepróbálja a kulcsot a zárba és igen nagy szerencséjük lehet, mert ezt is nyitja!*
- A láncok. Jöjjenek! - *Szól tompán, próbálva fölhívni magára a rabok figyelmét. A sérülése miatt nem tesz jót a görnyedezés, nehezen mozog, jó volna, ha nem kellene a lábak között hajlongania, hanem szépen sorban elé járulnának. Azért persze ő is mozdul, szeretne minél hamarabb végezni, mert ha Raignald nem sürgetné, akkor is érzi az idő szorítását.
Hallja Bredoc kérdését és bizonytalan érzés fogja el. Ugyan úgy véli, a Kapitányként emlegetett férfi vigyázott rá, ezért táplál az irányába bizonyos mértékű rokonszenvet, de nem érti, ha mellettük áll, akkor miért nem tett eddig semmit? Hiszen ő annyira szabadon mozoghatott! Valamivel sakkban tartották? Ha igen, akkor miben más a jelenlegi helyzet? Nem fordulna ellenük, ha kiszabadulna?
Saját kétségeiről persze nem beszél, nem szól a férfiak dolgába és döntésébe, rájuk hagyja, miként tesznek. Ő csak csendben végzi a maga feladatát, amire annyira rákoncentrál, hogy a harmadik bilincspárnál már a keze remegése is szerencsésen alábbhagy. Helyette a fájdalomtól fel-felköhög és hideg veríték lepi be testét, de az ujjai céltudatosan teszik a dolgukat a kulccsal. Amit kész lesz átadni, ha elkérnék a Kapitány cellájához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 966-985