Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 8 (141. - 160. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
160. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 22:14:41
Üzenet elküldve: 2020-10-19 22:14:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~Ó hogy a kurva anyád!~
*Fel is kiáltana, ha nem féltené túlságosan egyelőre előnyös pozíciójukat, már amennyire előnyösnek mondható a helyzet. Egy a Pegazusban sört vedelő és a pincérlánnyal kacérkodó gondatlan férfinek biztosan nem ezt jeleni az előnyös helyzet, ez biztos. A Bredoc-féle veteránoknak már csak ez jut. S ez a kis előny is elillanni látszik, ahogy sorsszerűen Soreylnek sikerül zajt csapnia. ~Picsába!~ Nincs mit tenni, gondolkodni még kevesebb idő akad, mint cselekedni, így ha eddig kételkedett is saját tervében, most mindenképp muszáj ragaszkodnia hozzá, s benyomulnia. Meg is teszi. Bár a láz és a sebesülése miatt nincs olyan jó formában, egy félig tüzelésre kész számszeríjassal csak-csak elbír, legalábbis erre apellál, s bízik benne, hogy Soreyl a másikra tör, mielőtt nagyon ráeszmélhetnének a helyzetre. Talán a meglepetés az egyetlen megmaradt előnyük. Ahogy ráront az ellenségre, kurtán osztja ki a parancsot, hogy véletlenül se akadjanak egymásba.*
-Soreyl. Enyém az íjász!
*Mondja, s jobbjában lévő dárdával hezitálás nélkül célozza meg azt, aki a kezében a különleges számszeríjat tartja, míg pajzsát baljában igyekszik úgy tartani, hogy egy esetleg kardcsapást ki tudjon védeni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
~Ó hogy a kurva anyád!~
*Fel is kiáltana, ha nem féltené túlságosan egyelőre előnyös pozíciójukat, már amennyire előnyösnek mondható a helyzet. Egy a Pegazusban sört vedelő és a pincérlánnyal kacérkodó gondatlan férfinek biztosan nem ezt jeleni az előnyös helyzet, ez biztos. A Bredoc-féle veteránoknak már csak ez jut. S ez a kis előny is elillanni látszik, ahogy sorsszerűen Soreylnek sikerül zajt csapnia. ~Picsába!~ Nincs mit tenni, gondolkodni még kevesebb idő akad, mint cselekedni, így ha eddig kételkedett is saját tervében, most mindenképp muszáj ragaszkodnia hozzá, s benyomulnia. Meg is teszi. Bár a láz és a sebesülése miatt nincs olyan jó formában, egy félig tüzelésre kész számszeríjassal csak-csak elbír, legalábbis erre apellál, s bízik benne, hogy Soreyl a másikra tör, mielőtt nagyon ráeszmélhetnének a helyzetre. Talán a meglepetés az egyetlen megmaradt előnyük. Ahogy ráront az ellenségre, kurtán osztja ki a parancsot, hogy véletlenül se akadjanak egymásba.*
-Soreyl. Enyém az íjász!
*Mondja, s jobbjában lévő dárdával hezitálás nélkül célozza meg azt, aki a kezében a különleges számszeríjat tartja, míg pajzsát baljában igyekszik úgy tartani, hogy egy esetleg kardcsapást ki tudjon védeni.*
159. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:40:32
Üzenet elküldve: 2020-10-19 21:40:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A fegyverraktárhoz érve Bredoc kérdő tekintetére a kapitány ijedt pillantással válaszol. A kapitányhelyettes azt kérdezte tőle, merre van a fegyverraktár, más részletre nem kérdezett rá. A férfi félve nyel egyet, de nem tesz hirtelen mozdulatot vagy bármi mást, igyekszik eggyé válni a fallal. Láthatóan nem tudja, milyen választ adjon.
Bredoc az első szobában gyorsan magához vesz egy közepes, kerek pajzsot és egy lándzsát. A fegyvereket por borítja, de más probléma nincs velük, ugyan a bánya nedves levegője meghintette rozsdával az acélt, de még hegyes. Saját fegyverét sem Soreyl, sem Bredoc nem látja, így ha biztosra akarnak menni, akkor meg kell nézniük bent, ahonnan a zajt hallják. Garsin és a kapitány hallják az őrséget rájuk testáló szavakat, Soreyl Bredoc mögött kap fegyverre óvatosan, de a kard, amit kiszemel, beleakad egy másikba, az acél vészjóslón csilingel össze acéllal, ahogy kiemeli.
Odabent épp elhal a kattogás, mintha csak erre várt volna.*
- Te is hallottad? *Jön bentről a kérdés.
Aztán Bredoc, kezében a pajzzsal és felfegyverkezve a lándzsával benyomul a másik terembe, ahol, ha balra néz, szembe találja magát két haramiával. Egyikük kezében egy ormótlan számszeríj, páncéltörő fajta, két acélszára között sodrony feszül, láthatóan lövésre kész, de a férfi, aki kezében fogja, még a másik kezében tartja az alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles nyílvesszőt.
A másik kirántja kardhüvelyéből a kardját, két lépés választja el őket Bredoctól.
A szobát nehéz volna felmérni ilyen helyzetben, de méreteit tekintve másfélszer nagyobb, mint az előző és mintha jobb állapotban lévő felszereléseket tartalmazna.
Bredoc mögött Soreyl áll karddal és pajzsal felszerelkezve. Garsin a rácsos ajtó mellett a falhoz lapulva őrködik, a kapitány pedig kint marad a folyosón, a kezében lévő számszeríjjal a tömött szobában nem sok hasznát vennék.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.19 21:41:41
*A fegyverraktárhoz érve Bredoc kérdő tekintetére a kapitány ijedt pillantással válaszol. A kapitányhelyettes azt kérdezte tőle, merre van a fegyverraktár, más részletre nem kérdezett rá. A férfi félve nyel egyet, de nem tesz hirtelen mozdulatot vagy bármi mást, igyekszik eggyé válni a fallal. Láthatóan nem tudja, milyen választ adjon.
Bredoc az első szobában gyorsan magához vesz egy közepes, kerek pajzsot és egy lándzsát. A fegyvereket por borítja, de más probléma nincs velük, ugyan a bánya nedves levegője meghintette rozsdával az acélt, de még hegyes. Saját fegyverét sem Soreyl, sem Bredoc nem látja, így ha biztosra akarnak menni, akkor meg kell nézniük bent, ahonnan a zajt hallják. Garsin és a kapitány hallják az őrséget rájuk testáló szavakat, Soreyl Bredoc mögött kap fegyverre óvatosan, de a kard, amit kiszemel, beleakad egy másikba, az acél vészjóslón csilingel össze acéllal, ahogy kiemeli.
Odabent épp elhal a kattogás, mintha csak erre várt volna.*
- Te is hallottad? *Jön bentről a kérdés.
Aztán Bredoc, kezében a pajzzsal és felfegyverkezve a lándzsával benyomul a másik terembe, ahol, ha balra néz, szembe találja magát két haramiával. Egyikük kezében egy ormótlan számszeríj, páncéltörő fajta, két acélszára között sodrony feszül, láthatóan lövésre kész, de a férfi, aki kezében fogja, még a másik kezében tartja az alkarnyi hosszú, kétujjnyi széles nyílvesszőt.
A másik kirántja kardhüvelyéből a kardját, két lépés választja el őket Bredoctól.
A szobát nehéz volna felmérni ilyen helyzetben, de méreteit tekintve másfélszer nagyobb, mint az előző és mintha jobb állapotban lévő felszereléseket tartalmazna.
Bredoc mögött Soreyl áll karddal és pajzsal felszerelkezve. Garsin a rácsos ajtó mellett a falhoz lapulva őrködik, a kapitány pedig kint marad a folyosón, a kezében lévő számszeríjjal a tömött szobában nem sok hasznát vennék.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.19 21:41:41
158. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 13:57:22
Üzenet elküldve: 2020-10-19 13:57:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Számítaniuk kellene rá, hogy lehetnek még banditák a raktárban, Garsin mégis riadtan torpan meg, s ahogy a férfiak arcán végignéz a félhomályban, mintha rajtuk is meglepettséget látna. De nem sokáig... A parancsnokhelyettes gyorsan alkalmazkodik a helyzethez, és máris újabb utasításokkal látja el őket, miközben sebtében föl is szerelkezne...
Garsin csak bámul, tekintetét idegesen kapkodva a bentről kiszűrődő zajok és a folyosó között, de a neve hallatán kicsit összeszedi magát. Esetlenül biccent és fogalma sincs, mit várnak tőle, úgyhogy egyszerűen a fegyverraktár bejára mellett a falhoz húzódik és néha ki-kiles, kezét a köténye alatt rejtőző késre simítva, puszta önnyugtatásképpen. A legutóbbi alkalom sem sült el jól, mikor őrködéssel bízták meg, de nem tudott tanulni a helyzetből, mert ma sem tudja, mit tehetett volna másképpen... Figyel, ez minden, amire képes.*
*Számítaniuk kellene rá, hogy lehetnek még banditák a raktárban, Garsin mégis riadtan torpan meg, s ahogy a férfiak arcán végignéz a félhomályban, mintha rajtuk is meglepettséget látna. De nem sokáig... A parancsnokhelyettes gyorsan alkalmazkodik a helyzethez, és máris újabb utasításokkal látja el őket, miközben sebtében föl is szerelkezne...
Garsin csak bámul, tekintetét idegesen kapkodva a bentről kiszűrődő zajok és a folyosó között, de a neve hallatán kicsit összeszedi magát. Esetlenül biccent és fogalma sincs, mit várnak tőle, úgyhogy egyszerűen a fegyverraktár bejára mellett a falhoz húzódik és néha ki-kiles, kezét a köténye alatt rejtőző késre simítva, puszta önnyugtatásképpen. A legutóbbi alkalom sem sült el jól, mikor őrködéssel bízták meg, de nem tudott tanulni a helyzetből, mert ma sem tudja, mit tehetett volna másképpen... Figyel, ez minden, amire képes.*
157. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:41:46
Üzenet elküldve: 2020-10-19 11:41:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törekvésük egyelőre sikeresnek látszik, s eljutnak eseménymentesen a fegyverraktárig. Az elhaladó őrök elhaló zaja némi nyugalmat sugall Bredoc szívébe, s ahogy kezdene némileg nem a határain táncolni a koncentráció és a lopakodás terén, rögtön keresztbe húzza terveit a Krenkataur sötét kanyarulatainak egyike. Meghallja a szavakat a raktárból, ahogy látja nyílik egy másik szoba, vagy kitudja hány onnan, ahol ők állnak. Kérdőn néz a Kapitányra, erről nem volt szó, igaz ami igaz nem is kérdezte erről. ~Basszameg!~ Ujját szájára emeli, hogy csendre intse a többieket, bár jóllehet erre maguktól is gondolnak. Villámgyorsan igyekszik szétnézni, s felszerelést keresni. Hamar szeme megakad egy nagyobb darab pajzson, amit rögtön magához is vesz, csak úgy, mint egy lándzsát, nem a kedvenc fegyverei, de tudja jól, hogy ez a legbiztonságosabb, főleg a szúk folyosókon, ha szemből találják magukat pár őrrel így könnyen megnehezítheti a dolgukat. Nem beszélve a bent lévőkről. Szíve szerint csak rájuk zárná a lakatot, s haladna tovább, de sajnos nem látja, hogy Soreyl kardja is itt van-e, a páncéljuk, csizmájuk, egyéb holmijaik, amik megint csak megkönnyíthetné a dolgaikat.*
-Picsába..
*Suttogja.*
-Benyomulunk, nem akarom a hátamba kapni azt a nyilat, és a többieknek sem hagyhatjuk, hogy telibe trafálják azzal az íjjal.
*Igyekszik nagyon halkan beszélni, nehogy meghallják őt a bentiek. Nem fűlik a foga hozzá, de nem nagyon lát más választást.*
-Garsin, őrködj kérlek!
*S a pajzsát maga elé emelve igyekszik benyomulni, persze, ha a többieknek egyéb véleménye van, esetleg a Kapitány, vagy Soreyl megtalálja a felszerelésüket, úgy talán megváltoztatná a tervet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A törekvésük egyelőre sikeresnek látszik, s eljutnak eseménymentesen a fegyverraktárig. Az elhaladó őrök elhaló zaja némi nyugalmat sugall Bredoc szívébe, s ahogy kezdene némileg nem a határain táncolni a koncentráció és a lopakodás terén, rögtön keresztbe húzza terveit a Krenkataur sötét kanyarulatainak egyike. Meghallja a szavakat a raktárból, ahogy látja nyílik egy másik szoba, vagy kitudja hány onnan, ahol ők állnak. Kérdőn néz a Kapitányra, erről nem volt szó, igaz ami igaz nem is kérdezte erről. ~Basszameg!~ Ujját szájára emeli, hogy csendre intse a többieket, bár jóllehet erre maguktól is gondolnak. Villámgyorsan igyekszik szétnézni, s felszerelést keresni. Hamar szeme megakad egy nagyobb darab pajzson, amit rögtön magához is vesz, csak úgy, mint egy lándzsát, nem a kedvenc fegyverei, de tudja jól, hogy ez a legbiztonságosabb, főleg a szúk folyosókon, ha szemből találják magukat pár őrrel így könnyen megnehezítheti a dolgukat. Nem beszélve a bent lévőkről. Szíve szerint csak rájuk zárná a lakatot, s haladna tovább, de sajnos nem látja, hogy Soreyl kardja is itt van-e, a páncéljuk, csizmájuk, egyéb holmijaik, amik megint csak megkönnyíthetné a dolgaikat.*
-Picsába..
*Suttogja.*
-Benyomulunk, nem akarom a hátamba kapni azt a nyilat, és a többieknek sem hagyhatjuk, hogy telibe trafálják azzal az íjjal.
*Igyekszik nagyon halkan beszélni, nehogy meghallják őt a bentiek. Nem fűlik a foga hozzá, de nem nagyon lát más választást.*
-Garsin, őrködj kérlek!
*S a pajzsát maga elé emelve igyekszik benyomulni, persze, ha a többieknek egyéb véleménye van, esetleg a Kapitány, vagy Soreyl megtalálja a felszerelésüket, úgy talán megváltoztatná a tervet.*
156. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-18 17:26:56
Üzenet elküldve: 2020-10-18 17:26:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hangzavar fokozódik, ahogy a szökött, egykori őrök harcba szállnak a feleszmélő banditákkal. A semmittevés, az, hogy hatokig nem történt semmi említésre méltó Bredoc és a többiek érkezését leszámítva, talán figyelmetlenné tette őket. Ám most, amikor újra mozdulni kell, talán a feleszmélés vagy a Kékszemű haragjától való félelem megacélozta őket.
A fegyverraktár látszólag kiürül, legalábbis, a féltucatnyi haramia kiszalad onnan, kezükben villogó fegyverekkel.
A kis csapat Bredoc vezetésével a falhoz lapulva, a sarok fedezékében várja meg, míg a futó lépések hangja elhal. A távolból alapzajjá válik a harc és fegyvercsörgés hangja, amelybe a félőrült óriás bömbölése vegyül. Tehát egyik fél sem zárta rövidre a harcot és az óriást sem sikerült megfékezni még.
A parancsnokhelyettes vezetésével Garsin, Sorely és a kapitány osonva-lapulva indulnak el a fegyverraktár felé. Elérve a rácsot kellemetlen meglepetésben lehet részük.*
- Hol az a kurva számszeríj? *Hallatszik ki egy hang a fegyverraktár egyik szobájából.*
- Honnan tudjam, sose volt rá szükség! *Jön a válasz. Fém csörömpöl fémen, valamit nagyon keresnek odabent.*
- Megvan! Keresd meg a vesszőket is!
- Kurva nehéz ez a cucc.
- Nem baj, ez majd megállítja a dühöngését.
*A rövid eszmecsere után csend áll be a beszélgetésben. Valami kattan és kattogó hang tölti be a folyosó és a belső fegyverszoba poros levegőjét.
A fegyverraktár, innen nézve, talán két helyiségből áll. Az első szobában, ahova a kis csapat is beláthat, fegyvereket halmoztak rakásokba minden rendszer nélkül. Vannak ott kardok, lándzsák, alabárdok, minden méretben. Pár pajzs, kopott páncélok, fegyverövek a sarkokba dobva. Odabent egy fáklya ég egy tartóban a szemközti falon és egy olajmécses egy asztalon a rácsos ajtó mellett. A rácson egy jókora rozsdás lakat, benne kulcscsomó hat kulccsal. Mind más és más.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A hangzavar fokozódik, ahogy a szökött, egykori őrök harcba szállnak a feleszmélő banditákkal. A semmittevés, az, hogy hatokig nem történt semmi említésre méltó Bredoc és a többiek érkezését leszámítva, talán figyelmetlenné tette őket. Ám most, amikor újra mozdulni kell, talán a feleszmélés vagy a Kékszemű haragjától való félelem megacélozta őket.
A fegyverraktár látszólag kiürül, legalábbis, a féltucatnyi haramia kiszalad onnan, kezükben villogó fegyverekkel.
A kis csapat Bredoc vezetésével a falhoz lapulva, a sarok fedezékében várja meg, míg a futó lépések hangja elhal. A távolból alapzajjá válik a harc és fegyvercsörgés hangja, amelybe a félőrült óriás bömbölése vegyül. Tehát egyik fél sem zárta rövidre a harcot és az óriást sem sikerült megfékezni még.
A parancsnokhelyettes vezetésével Garsin, Sorely és a kapitány osonva-lapulva indulnak el a fegyverraktár felé. Elérve a rácsot kellemetlen meglepetésben lehet részük.*
- Hol az a kurva számszeríj? *Hallatszik ki egy hang a fegyverraktár egyik szobájából.*
- Honnan tudjam, sose volt rá szükség! *Jön a válasz. Fém csörömpöl fémen, valamit nagyon keresnek odabent.*
- Megvan! Keresd meg a vesszőket is!
- Kurva nehéz ez a cucc.
- Nem baj, ez majd megállítja a dühöngését.
*A rövid eszmecsere után csend áll be a beszélgetésben. Valami kattan és kattogó hang tölti be a folyosó és a belső fegyverszoba poros levegőjét.
A fegyverraktár, innen nézve, talán két helyiségből áll. Az első szobában, ahova a kis csapat is beláthat, fegyvereket halmoztak rakásokba minden rendszer nélkül. Vannak ott kardok, lándzsák, alabárdok, minden méretben. Pár pajzs, kopott páncélok, fegyverövek a sarkokba dobva. Odabent egy fáklya ég egy tartóban a szemközti falon és egy olajmécses egy asztalon a rácsos ajtó mellett. A rácson egy jókora rozsdás lakat, benne kulcscsomó hat kulccsal. Mind más és más.*
155. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-10-13 16:16:27
Üzenet elküldve: 2020-10-13 16:16:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Döndülések, bőgés, kiáltások, parancsok távoli zaja... Garsin képzeletében már maga a bánya omlik be és ad nekik kiutat innen.
A sötétben lépteik halk neszét és fújtatást is hall, talán saját idegesen kapkodó légzését...
Nem is tudja, mióta mennek már, egy végtelenségnek tűnik. Aztán hirtelen megtorpannak.
A falhoz lapul ijedten, és úgy nézi, mi történt.
Mikor a rácsos ajtó mögött mozgolódás támad, elakad a lélegzete, mert azt hiszi, feléjük fognak jönni.
Csak akkor enged fel, mikor a csapatnyi banditának már árnyéka sem látszik a folyosó falán.
A parancsnokhelyettes mozgásra szólítja fel őket, aminek ő minden további nélkül engedelmeskedik is. Rettenetesen fél, de nincs is jobb lehetősége, mint követni a két városőrt.*
*Döndülések, bőgés, kiáltások, parancsok távoli zaja... Garsin képzeletében már maga a bánya omlik be és ad nekik kiutat innen.
A sötétben lépteik halk neszét és fújtatást is hall, talán saját idegesen kapkodó légzését...
Nem is tudja, mióta mennek már, egy végtelenségnek tűnik. Aztán hirtelen megtorpannak.
A falhoz lapul ijedten, és úgy nézi, mi történt.
Mikor a rácsos ajtó mögött mozgolódás támad, elakad a lélegzete, mert azt hiszi, feléjük fognak jönni.
Csak akkor enged fel, mikor a csapatnyi banditának már árnyéka sem látszik a folyosó falán.
A parancsnokhelyettes mozgásra szólítja fel őket, aminek ő minden további nélkül engedelmeskedik is. Rettenetesen fél, de nincs is jobb lehetősége, mint követni a két városőrt.*
154. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:42:45
Üzenet elküldve: 2020-09-29 16:42:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Ha most látná őket valaki, talán Eeyr az eseményeket rejtő átlátszó fátyol mögül úgy láthatná, hogy Garsin kolonc a nyakukon, s nem vitás, talán Ő maga is így gondolja. Pedig ez mekkora tévedés! Ugyan nem tud harcolni, kicsi is, gyenge és vékony, mégis kétséget kizáróan ő az egyik legfontosabb tagja a csapatnak. Ő a gát, ő a tengely, mely még emberi mivoltukhoz köti őket, Bredocot legalábbis biztosan. Már rég lealjasult volna állati mivoltához és vérben forgó szemekkel keresné a következő gigát, amit átharaphat legyen az baráté, vagy ellenségé. Mindig, mikor már kezdene agyára menni a láz a kín és az elkeseredettség, elég egy pillantás a lányra, s az valahogy emberséggel és reménnyel tölti el. Megacélozza akaratát a felelősség és a tudat, hogy talán rajta múlhat Garsin élete is. Nem mintha Soreyl miatt nem érezne hasonlóan, mégis ez egy kimondatlan egyezség lehet a férfiak között. Egyre inkább morajlik az egész bánya, keserű mosolyt csal ez a veterán arcára, egészen a fogai is meg-meg villannak. ~Úgy látszik igaz férfiként akarnak átlépni Anyánk ölelésébe. Helyes!~ Igyekszik lépteit szaporázni, főleg, hogy tudja, minél nagyobb a zaj, annál kevésbé kell figyelniük a saját csendességükre, ez jó hír, a rossz viszont, hogy az idő is egyenesen arányosan fogy, mielőtt felfedezik őket. Így csak megy, megy előre. Egészen amíg el nem érnek egy újabb folyosót, és egy újabb találkozását az útnak. Leguggol, s megállja inti a többieket is, persze csak a kezével. Igyekszik óvatosan kilesni, nehogy meglássák, bár nem sokáig kell leskelődnie, hogy feltűnjön neki a nyitott ajtó, és a maroknyi őr, kik látszólag most kivételesen nem esnek szét a henyélésben. A többiekre néz.*
-Fürgén, utánam!
*Súgja, s amint tisztes távot lát a távolodó őrök és maguk között, sebesen, amennyire teste bírja a rácsos ajtót célozza meg, bízva benne, hogy társai is követni fogják.*
*Ha most látná őket valaki, talán Eeyr az eseményeket rejtő átlátszó fátyol mögül úgy láthatná, hogy Garsin kolonc a nyakukon, s nem vitás, talán Ő maga is így gondolja. Pedig ez mekkora tévedés! Ugyan nem tud harcolni, kicsi is, gyenge és vékony, mégis kétséget kizáróan ő az egyik legfontosabb tagja a csapatnak. Ő a gát, ő a tengely, mely még emberi mivoltukhoz köti őket, Bredocot legalábbis biztosan. Már rég lealjasult volna állati mivoltához és vérben forgó szemekkel keresné a következő gigát, amit átharaphat legyen az baráté, vagy ellenségé. Mindig, mikor már kezdene agyára menni a láz a kín és az elkeseredettség, elég egy pillantás a lányra, s az valahogy emberséggel és reménnyel tölti el. Megacélozza akaratát a felelősség és a tudat, hogy talán rajta múlhat Garsin élete is. Nem mintha Soreyl miatt nem érezne hasonlóan, mégis ez egy kimondatlan egyezség lehet a férfiak között. Egyre inkább morajlik az egész bánya, keserű mosolyt csal ez a veterán arcára, egészen a fogai is meg-meg villannak. ~Úgy látszik igaz férfiként akarnak átlépni Anyánk ölelésébe. Helyes!~ Igyekszik lépteit szaporázni, főleg, hogy tudja, minél nagyobb a zaj, annál kevésbé kell figyelniük a saját csendességükre, ez jó hír, a rossz viszont, hogy az idő is egyenesen arányosan fogy, mielőtt felfedezik őket. Így csak megy, megy előre. Egészen amíg el nem érnek egy újabb folyosót, és egy újabb találkozását az útnak. Leguggol, s megállja inti a többieket is, persze csak a kezével. Igyekszik óvatosan kilesni, nehogy meglássák, bár nem sokáig kell leskelődnie, hogy feltűnjön neki a nyitott ajtó, és a maroknyi őr, kik látszólag most kivételesen nem esnek szét a henyélésben. A többiekre néz.*
-Fürgén, utánam!
*Súgja, s amint tisztes távot lát a távolodó őrök és maguk között, sebesen, amennyire teste bírja a rácsos ajtót célozza meg, bízva benne, hogy társai is követni fogják.*
153. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-23 14:53:08
Üzenet elküldve: 2020-09-23 14:53:08
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A lépcső alatt életüket vesztett két haramiánál pajzs nincs, de a tőreiket el tudják venni, így Bredoc gazdagabb lehet egy tőrrel, amelyet bár nem dobásra terveztek, de alkalmas lehet arra is.
Az út és a cél kimondott szavakkal és anélkül is világos, előre a fegyverraktárig, ahonnan, ha sikerült felszerelkezni, talán a Kékszeműt is útba ejtik.
Grasin és Soreyl is kap némi bátorítást, megerősítést a kapitányhelyettes részéről, majd az kapitány útmutatását követve indulna el a csapat a fegyverraktár felé.
Soreyl gondolataiba egyre visszatér nélkülözött fegyvere, érthető módon, hisz szoros kapcsolat alakult ki az évek során a szabadszájú kard és a lovag között. Aztán Soreyl is beáll a sorba, hogy indulhassanak a következő állomás felé, de egy kérdés még elhangzik, mielőtt felmennének a lépcsőn.
A csapat legcsendesebb tagja Garsin. Gépies mozdulatokkal végzi feladatát, az egyetlen, aki talán nem érzi, hogy hasznát vennék, pedig bizonyosan fontos tagja a négyesnek. Neki van a legnehezebb dolga, ez kétségtelen. Sem harci képzettsége, sem tapasztalatai nincsenek ilyen téren, de jól tartja magát és ez mindenképpen tiszteletre méltó. Némasága mögött belső vívódás áll, ami nem tudni, mennyire érezhető a férfiak számára, bár mindegyikük a maga módján igyekszik bátorítani a megszeppent lányt. Nem tudni, meddig tart ki Garsin bátorsága, meddig tudja féken tartani félelmét, de ez csak a későbbiekben derülhet ki.
Miközben a csapat felfelé tart, a káosz távolról érkező hangjai erősödni látszanak. Az óriás bőgését is hallják, rombolás zaja jut el hozzájuk, amelyek mögött olykor fel-felhangzik egy parancsszóra hajazó hang.
A második szinten, a lépcsőn feljutva nem ütköznek senkibe, ahogy saját lépteik zaját, úgy a haramiákét is elnyeli a távol robajlása. Ahogy elindulnak a kihalt folyosón a kapitány útmutatását követve a fegyverraktár feltételezett helye felé, úgy tűnik, a szerencse az oldalukra áll.
A folyosó végére érve, ahol balra is fordulhatnának, ahol a sarkon egy fáklya szolgáltat fényt, onnan kilesve egy húszhuszonöt lépés hosszú járat végében ráláthatnak egy rácsos ajtóra, ami most nyitva van. A járatban szabályos távonként két fáklya ég és egy a fegyverraktár rácsos ajtaja mellett, odabent viszont mozgást látnak. Kisvártatva féltucat haramia fut ki és indul el sietve, kivont fegyverekkel egy ismeretlen irányba, valószínűleg arra, ahol az egykori őrök káoszt okoztak az óriás elengedésével.*
*A lépcső alatt életüket vesztett két haramiánál pajzs nincs, de a tőreiket el tudják venni, így Bredoc gazdagabb lehet egy tőrrel, amelyet bár nem dobásra terveztek, de alkalmas lehet arra is.
Az út és a cél kimondott szavakkal és anélkül is világos, előre a fegyverraktárig, ahonnan, ha sikerült felszerelkezni, talán a Kékszeműt is útba ejtik.
Grasin és Soreyl is kap némi bátorítást, megerősítést a kapitányhelyettes részéről, majd az kapitány útmutatását követve indulna el a csapat a fegyverraktár felé.
Soreyl gondolataiba egyre visszatér nélkülözött fegyvere, érthető módon, hisz szoros kapcsolat alakult ki az évek során a szabadszájú kard és a lovag között. Aztán Soreyl is beáll a sorba, hogy indulhassanak a következő állomás felé, de egy kérdés még elhangzik, mielőtt felmennének a lépcsőn.
A csapat legcsendesebb tagja Garsin. Gépies mozdulatokkal végzi feladatát, az egyetlen, aki talán nem érzi, hogy hasznát vennék, pedig bizonyosan fontos tagja a négyesnek. Neki van a legnehezebb dolga, ez kétségtelen. Sem harci képzettsége, sem tapasztalatai nincsenek ilyen téren, de jól tartja magát és ez mindenképpen tiszteletre méltó. Némasága mögött belső vívódás áll, ami nem tudni, mennyire érezhető a férfiak számára, bár mindegyikük a maga módján igyekszik bátorítani a megszeppent lányt. Nem tudni, meddig tart ki Garsin bátorsága, meddig tudja féken tartani félelmét, de ez csak a későbbiekben derülhet ki.
Miközben a csapat felfelé tart, a káosz távolról érkező hangjai erősödni látszanak. Az óriás bőgését is hallják, rombolás zaja jut el hozzájuk, amelyek mögött olykor fel-felhangzik egy parancsszóra hajazó hang.
A második szinten, a lépcsőn feljutva nem ütköznek senkibe, ahogy saját lépteik zaját, úgy a haramiákét is elnyeli a távol robajlása. Ahogy elindulnak a kihalt folyosón a kapitány útmutatását követve a fegyverraktár feltételezett helye felé, úgy tűnik, a szerencse az oldalukra áll.
A folyosó végére érve, ahol balra is fordulhatnának, ahol a sarkon egy fáklya szolgáltat fényt, onnan kilesve egy húszhuszonöt lépés hosszú járat végében ráláthatnak egy rácsos ajtóra, ami most nyitva van. A járatban szabályos távonként két fáklya ég és egy a fegyverraktár rácsos ajtaja mellett, odabent viszont mozgást látnak. Kisvártatva féltucat haramia fut ki és indul el sietve, kivont fegyverekkel egy ismeretlen irányba, valószínűleg arra, ahol az egykori őrök káoszt okoztak az óriás elengedésével.*
152. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-20 17:35:53
Üzenet elküldve: 2020-09-20 17:35:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Mintha mindez nem is a valóság volna, vagy mintha ez az élet semmit nem számított volna... Látja a holttestet és érzi még a melegét is, ahogy átkutatja. Kezei ismét véresek lesznek, miközben a nyílvesszőt szabadítja ki, utat keresve a hegynek a húsban. De nem siratja el ezt az életet, mintha csak egy báb volna a holttest, amin el kell végeznie ezt a feladatot. A kezei remegnek, de inkább a testi és szellemi megerőltetéstől, a feszültségtől, semmint attól, hogy egy halottat kell érintenie...
A nyílhegy végre megadja magát, ő pedig már a következő lépésre igyekszik átirányítani figyelmét, de eléggé szét van esve.
Ekkor guggol le hozzá a parancsnokhelyettes és szól pár kedves szót, és... ismét megkapja tőle azt a bátorító, meleg mosolyt, amivel a két városőr már többször is fordult felé.
Garsin is örül a szíve mélyén, hogy megismerte őket, mert így legalább annyiban hihet, hogy a világban nem csak gonoszság van... Ő olyan sokáig élt sötétségben, hogy már el is felejtette, hogy az élet nem csak ennyiből áll, s most ráadásul csöbörből vödörbe esett, így nem is kapott sok esélyt, hogy mást is lásson és tapasztaljon. Bredoc és Soreyl (és néhány másik rab) gondoskodása azonban föl-fölpislákoltat némi fényt olykor.
Abban viszont kevésbé tud bízni, hogy tényleg kijuthatnak innen, és így nézve rettenetesen fél, hogy ismét elfoghatják őket és megtorolhatják a lázadásukat. Avagy fél attól, hogy megölik a két férfit, s akkor nem csak hogy örökre elveszíti ezt a kis melegséget, amit tőlük kaphat, de lehet, hogy miután őket elveszítette, neki még élnie kell tovább ebben a sötétségben, immár teljes kiszolgáltatottságban.
Mosoly helyett hát a szája remeg meg és a szemei telnek meg könnyel, ahogy visszanéz a férfira, de van annyira erős és határozott, hogy ne akarja őket hátráltatni.
Válaszolni képtelen a torkát szorító érzelmektől, úgyhogy udvariatlanul felelet nélkül hagyja a kedves szavakat, s egyszerűen talpra kászálódik, s befejezi a feladatát. Nincs idejük most sírdogálni, s egyébként sincs ennek haszna.
A vesszőt visszaadja a Kapitánynak, majd idegesen besorol a férfiak mögé. Látja és érzi, hogy Soreyl is őt nézi, egy pillanatra viszonozza is a pillantását, de utána inkább kerülni igyekszik, mert a veszteségtől való félelemmel vegyítve ez fájdalmas. A két őr kedvessége jól esik, de nem bátorítja a mosolyuk és a hozzáállásuk, mert ő maga túl nagynak érzi a veszélyt. Csak ott akar már lenni és szembenézni a sorssal, hozzon bár még több szenvedést, vagy... szabadulást...
Előbbire készül, de utóbbit áll szándékában előmozdítani legjobb képességei szerint, mert elhatározta, hogy "társaiért" megpróbál hinni abban, hogy sikerrel járhatnak és nem nyugszik bele a rabságukba csak úgy.
Ahogy most érzi magát, a legszívesebben vagy összeroskadna, vagy ész nélkül előre rohanna, s taszítaná a többieket sürgetőn a haladásra. Egyesek jóindulatúan talán azt mondanák, hogy buzog benne a tettvágy, pedig csak a feszültséget viseli egyre nehezebben.*
*Mintha mindez nem is a valóság volna, vagy mintha ez az élet semmit nem számított volna... Látja a holttestet és érzi még a melegét is, ahogy átkutatja. Kezei ismét véresek lesznek, miközben a nyílvesszőt szabadítja ki, utat keresve a hegynek a húsban. De nem siratja el ezt az életet, mintha csak egy báb volna a holttest, amin el kell végeznie ezt a feladatot. A kezei remegnek, de inkább a testi és szellemi megerőltetéstől, a feszültségtől, semmint attól, hogy egy halottat kell érintenie...
A nyílhegy végre megadja magát, ő pedig már a következő lépésre igyekszik átirányítani figyelmét, de eléggé szét van esve.
Ekkor guggol le hozzá a parancsnokhelyettes és szól pár kedves szót, és... ismét megkapja tőle azt a bátorító, meleg mosolyt, amivel a két városőr már többször is fordult felé.
Garsin is örül a szíve mélyén, hogy megismerte őket, mert így legalább annyiban hihet, hogy a világban nem csak gonoszság van... Ő olyan sokáig élt sötétségben, hogy már el is felejtette, hogy az élet nem csak ennyiből áll, s most ráadásul csöbörből vödörbe esett, így nem is kapott sok esélyt, hogy mást is lásson és tapasztaljon. Bredoc és Soreyl (és néhány másik rab) gondoskodása azonban föl-fölpislákoltat némi fényt olykor.
Abban viszont kevésbé tud bízni, hogy tényleg kijuthatnak innen, és így nézve rettenetesen fél, hogy ismét elfoghatják őket és megtorolhatják a lázadásukat. Avagy fél attól, hogy megölik a két férfit, s akkor nem csak hogy örökre elveszíti ezt a kis melegséget, amit tőlük kaphat, de lehet, hogy miután őket elveszítette, neki még élnie kell tovább ebben a sötétségben, immár teljes kiszolgáltatottságban.
Mosoly helyett hát a szája remeg meg és a szemei telnek meg könnyel, ahogy visszanéz a férfira, de van annyira erős és határozott, hogy ne akarja őket hátráltatni.
Válaszolni képtelen a torkát szorító érzelmektől, úgyhogy udvariatlanul felelet nélkül hagyja a kedves szavakat, s egyszerűen talpra kászálódik, s befejezi a feladatát. Nincs idejük most sírdogálni, s egyébként sincs ennek haszna.
A vesszőt visszaadja a Kapitánynak, majd idegesen besorol a férfiak mögé. Látja és érzi, hogy Soreyl is őt nézi, egy pillanatra viszonozza is a pillantását, de utána inkább kerülni igyekszik, mert a veszteségtől való félelemmel vegyítve ez fájdalmas. A két őr kedvessége jól esik, de nem bátorítja a mosolyuk és a hozzáállásuk, mert ő maga túl nagynak érzi a veszélyt. Csak ott akar már lenni és szembenézni a sorssal, hozzon bár még több szenvedést, vagy... szabadulást...
Előbbire készül, de utóbbit áll szándékában előmozdítani legjobb képességei szerint, mert elhatározta, hogy "társaiért" megpróbál hinni abban, hogy sikerrel járhatnak és nem nyugszik bele a rabságukba csak úgy.
Ahogy most érzi magát, a legszívesebben vagy összeroskadna, vagy ész nélkül előre rohanna, s taszítaná a többieket sürgetőn a haladásra. Egyesek jóindulatúan talán azt mondanák, hogy buzog benne a tettvágy, pedig csak a feszültséget viseli egyre nehezebben.*
151. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-20 01:13:59
Üzenet elküldve: 2020-09-20 01:13:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A kapitány mindenesetre nem lőtte le, és még a biccentést is fogadta. Sőt. Nem sokkal később tovább is kalauzolja őket.*
~Remélhetőleg nem csapdába.~
*Fut át az agyán röviden a lovagnak. Nincs idő a kapitánnyal kapcsolatos érzelmeiket most megvitatni, pedig bizonyára érdekfeszítő társalgás feszülhetne Soreyl, és Bredoc között. Mindemellett a lovagunk is nyilvánvalóan jobban fogadná a tagot, ha fülébe duruzsoló jótevő, rosszakarója visszatérne, és a szokásos hülyeségeivel fárasztaná az agyát. Első soron nem lenne energiája a gyanakvásra, másodikon meg, Perchi már akkor is védte a fickót, mikor még nem tudták, hogy nem is akkora mocsok mint hitték. Bár ezt a lovag szerint most sem lehet tudni, hanem elhangzik az irány a fegyveraktár felé, és a barna íriszek azonnal abba az irányba tekintenek. Soreyl keze ökölbe szorul. Mintha már markában érezné Arthenior városának mesterkardját újra, pedig csak a levegőt préseli ki ujjai közül. Bár tekintve, hogy Arthenior a levegő városa, ebben lehetne is némi áthallás, de csak a lovag bolondériája, hogy egy pillanatra, mintha tompán már hallaná is, azt a megszokott, és most annyira hiányzó karcos hangot. Feltüzelt tekintettel néz vissza a parancsnokhelyettesre.*
-Csak utánad!
*Mondja, és látszik rajta, hogy nem bátortalanságból. Inkább csak ezzel jelezte, hogy készen áll. Hanem azért még egy kérdést megereszt.*
-A Főmocsokkal mi a terved?
*Vonja fel a fél szemöldökét. Számára nem igazán kérdéses, hogy Brox minden tőle telhetőt megtesz. A kérdés arra irányul, hogy hogyan próbálja majd megförmeszteni, a medálja ellenére is. Bármilyen válasz esetén, ő azzal megelégedve áll készen az indulásra. Hanem még keres egy pillanatot, amikor elcsípheti Garsin tekintetét, és még egyet melegen rámosolyoghat.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*A kapitány mindenesetre nem lőtte le, és még a biccentést is fogadta. Sőt. Nem sokkal később tovább is kalauzolja őket.*
~Remélhetőleg nem csapdába.~
*Fut át az agyán röviden a lovagnak. Nincs idő a kapitánnyal kapcsolatos érzelmeiket most megvitatni, pedig bizonyára érdekfeszítő társalgás feszülhetne Soreyl, és Bredoc között. Mindemellett a lovagunk is nyilvánvalóan jobban fogadná a tagot, ha fülébe duruzsoló jótevő, rosszakarója visszatérne, és a szokásos hülyeségeivel fárasztaná az agyát. Első soron nem lenne energiája a gyanakvásra, másodikon meg, Perchi már akkor is védte a fickót, mikor még nem tudták, hogy nem is akkora mocsok mint hitték. Bár ezt a lovag szerint most sem lehet tudni, hanem elhangzik az irány a fegyveraktár felé, és a barna íriszek azonnal abba az irányba tekintenek. Soreyl keze ökölbe szorul. Mintha már markában érezné Arthenior városának mesterkardját újra, pedig csak a levegőt préseli ki ujjai közül. Bár tekintve, hogy Arthenior a levegő városa, ebben lehetne is némi áthallás, de csak a lovag bolondériája, hogy egy pillanatra, mintha tompán már hallaná is, azt a megszokott, és most annyira hiányzó karcos hangot. Feltüzelt tekintettel néz vissza a parancsnokhelyettesre.*
-Csak utánad!
*Mondja, és látszik rajta, hogy nem bátortalanságból. Inkább csak ezzel jelezte, hogy készen áll. Hanem azért még egy kérdést megereszt.*
-A Főmocsokkal mi a terved?
*Vonja fel a fél szemöldökét. Számára nem igazán kérdéses, hogy Brox minden tőle telhetőt megtesz. A kérdés arra irányul, hogy hogyan próbálja majd megförmeszteni, a medálja ellenére is. Bármilyen válasz esetén, ő azzal megelégedve áll készen az indulásra. Hanem még keres egy pillanatot, amikor elcsípheti Garsin tekintetét, és még egyet melegen rámosolyoghat.*
150. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-13 21:04:03
Üzenet elküldve: 2020-09-13 21:04:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Talán, ha megkérdenék egymást nem lenne vita arról, hogy mennyire is bíznak a Kapitányban, s talán abban sem, hogy mennyi választásuk van jelenlegi helyzetükben. Azért ő a maga részéről még mindig jobban örül, hogy nem kellett ott helyben elvágnia a torkát, noha ahhoz is lett volna kedve bőven. ~Ami késik nem múlik.~ Sötét gondolatok kavarognak fejében, ahogy a harag, a kétségbeesés és a láz gúnyos egyvelege játszik fejével. Újabb kettőssel kevesebb gyarapítja az ellenség sorait, s ő maga kérdés nélkül veszi fel a fegyvereket, persze csak ha olyanok, mik hasznára vannak. Még sok kard a hátára teljesen felesleges lenne, de ha kisebb tőrt, dobóalkalmatosságot ha lel, annak hasznát vehetik mindenképp. ~Ha lenne egy pajzsom, az lenne csak az igazi!~*
-Nincs más hátra, mint előre cimborák!
*Azzal Soreyl vállába markol, s keményen a szemébe néz, mintha csak hangok nélkül szólna hozzá. ~Ha utam nem is vinne a kapitány felé, akkor sem tudnék többet tükörbe nézni, ha nem végeznék vele, vagy halnék bele a próbálkozásba. Nem lennék méltó parancsnokhelyettes, mit parancsnokhelyettes, egyenes férfi...~ Természetesen nem hisz olyasfajta babonákban, hogy majd ő olvassa a gondolatait, természetesen azt gondol az, amit csak akar, mindenesetre ő elszánt és acélos. Majd Garsinhoz sétál az egyre csak morajló hangtengerben, s egészen leguggol hozzá, hogy talán még tőle nem látott mosolyt engedjen meg magának, mellyel talán megnyugtathatja némileg. Ez a mosoly nem igaztalan, s nem is csak egy álca, a legőszintébb, amit az elmúlt hatokban láthatott.*
-Igazán örvendek, hogy velünk vagy Garsin kisasszony.
*Aprócskán még fejet is hajt, majd feláll, kihúzza magát, s a Kapitányra néz. Mondana is valamit, de a hang félúton elhal a torkában, s csak egy jelentőségteljes hümmögés hagyja el azt.*
-Itt fel és a folyosó végén balra.
*Ismétli meg a szavakat. Bár tudja, hogy talán nem olyan boszorkányos a kardtudománya, mint Soreylnek, mégsem érzi, hogy most, életének ennyi tele után kellene megrettennie. Talán még ha ez a vége is. ~Sőt, akkor még inkább. ~ Így elszántan indul el elől a mutatott irányba, s kíváncsian várja, hogy mi jön szembe a következő sarkon.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Talán, ha megkérdenék egymást nem lenne vita arról, hogy mennyire is bíznak a Kapitányban, s talán abban sem, hogy mennyi választásuk van jelenlegi helyzetükben. Azért ő a maga részéről még mindig jobban örül, hogy nem kellett ott helyben elvágnia a torkát, noha ahhoz is lett volna kedve bőven. ~Ami késik nem múlik.~ Sötét gondolatok kavarognak fejében, ahogy a harag, a kétségbeesés és a láz gúnyos egyvelege játszik fejével. Újabb kettőssel kevesebb gyarapítja az ellenség sorait, s ő maga kérdés nélkül veszi fel a fegyvereket, persze csak ha olyanok, mik hasznára vannak. Még sok kard a hátára teljesen felesleges lenne, de ha kisebb tőrt, dobóalkalmatosságot ha lel, annak hasznát vehetik mindenképp. ~Ha lenne egy pajzsom, az lenne csak az igazi!~*
-Nincs más hátra, mint előre cimborák!
*Azzal Soreyl vállába markol, s keményen a szemébe néz, mintha csak hangok nélkül szólna hozzá. ~Ha utam nem is vinne a kapitány felé, akkor sem tudnék többet tükörbe nézni, ha nem végeznék vele, vagy halnék bele a próbálkozásba. Nem lennék méltó parancsnokhelyettes, mit parancsnokhelyettes, egyenes férfi...~ Természetesen nem hisz olyasfajta babonákban, hogy majd ő olvassa a gondolatait, természetesen azt gondol az, amit csak akar, mindenesetre ő elszánt és acélos. Majd Garsinhoz sétál az egyre csak morajló hangtengerben, s egészen leguggol hozzá, hogy talán még tőle nem látott mosolyt engedjen meg magának, mellyel talán megnyugtathatja némileg. Ez a mosoly nem igaztalan, s nem is csak egy álca, a legőszintébb, amit az elmúlt hatokban láthatott.*
-Igazán örvendek, hogy velünk vagy Garsin kisasszony.
*Aprócskán még fejet is hajt, majd feláll, kihúzza magát, s a Kapitányra néz. Mondana is valamit, de a hang félúton elhal a torkában, s csak egy jelentőségteljes hümmögés hagyja el azt.*
-Itt fel és a folyosó végén balra.
*Ismétli meg a szavakat. Bár tudja, hogy talán nem olyan boszorkányos a kardtudománya, mint Soreylnek, mégsem érzi, hogy most, életének ennyi tele után kellene megrettennie. Talán még ha ez a vége is. ~Sőt, akkor még inkább. ~ Így elszántan indul el elől a mutatott irányba, s kíváncsian várja, hogy mi jön szembe a következő sarkon.*
149. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:20:37
Üzenet elküldve: 2020-09-09 18:20:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A feljárónál felállított őrposzt környéke elcsendesedik, amikor minkét haramia lelke elhagyja porhüvelyét. Átkutatva őket nem sok minden kerül elő. Pár arany, koszos, gyűrött szélű kártya, pár színes kavics, egy-egy kulcs. Kisebb kulcsok, talán ládákat nyithatnak, nem ajtókat. A fegyvereiket viszont minden probléma nélkül elvehetik.
A kapitány és Grasin is csatlakozik hozzájuk, míg a férfi újratölti a számszeríjat, a lány visszaszerzi a haramia testéből a nyilat és visszaadja a kapitánynak, aki szótlan bólintással köszöni meg.
Soreyl nem tudhatja, hogy ki volt a valódi célpont, ő vagy a haramia, de erre kevés az esély, hogy fény derüljön. Ami biztos, hogy a kapitány segítségével legyűrték az ellenállást. A mogorva biccentést a számszeríjjal foglalkozó kapitány szemlesütve viszonozza. Talán érzi, hogy Soreyl nem bízik benne maradéktalanul.
Bredoc következő megállóként a fegyverraktárat jelöli meg, a többiek pedig felsorakoznak mögötte. A távolból zajok hallatszódnak, az óriás minden bizonnyal teszi a dolgát.*
- Itt fel és a folyosó végén balra. De ott van a Kékszemű szállása is. *Mondja a kapitány, a hangja félelemtől remeg meg, ahogy felfelé tekint a lépcsőn. Mintha megremegne a bánya alsó szintje, finom por és kisebb kavicsok peregnek le a felső szintekről.*
*A feljárónál felállított őrposzt környéke elcsendesedik, amikor minkét haramia lelke elhagyja porhüvelyét. Átkutatva őket nem sok minden kerül elő. Pár arany, koszos, gyűrött szélű kártya, pár színes kavics, egy-egy kulcs. Kisebb kulcsok, talán ládákat nyithatnak, nem ajtókat. A fegyvereiket viszont minden probléma nélkül elvehetik.
A kapitány és Grasin is csatlakozik hozzájuk, míg a férfi újratölti a számszeríjat, a lány visszaszerzi a haramia testéből a nyilat és visszaadja a kapitánynak, aki szótlan bólintással köszöni meg.
Soreyl nem tudhatja, hogy ki volt a valódi célpont, ő vagy a haramia, de erre kevés az esély, hogy fény derüljön. Ami biztos, hogy a kapitány segítségével legyűrték az ellenállást. A mogorva biccentést a számszeríjjal foglalkozó kapitány szemlesütve viszonozza. Talán érzi, hogy Soreyl nem bízik benne maradéktalanul.
Bredoc következő megállóként a fegyverraktárat jelöli meg, a többiek pedig felsorakoznak mögötte. A távolból zajok hallatszódnak, az óriás minden bizonnyal teszi a dolgát.*
- Itt fel és a folyosó végén balra. De ott van a Kékszemű szállása is. *Mondja a kapitány, a hangja félelemtől remeg meg, ahogy felfelé tekint a lépcsőn. Mintha megremegne a bánya alsó szintje, finom por és kisebb kavicsok peregnek le a felső szintekről.*
148. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-09-03 10:55:49
Üzenet elküldve: 2020-09-03 10:55:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hosszú utat tettek meg. Persze nem távra, de a kijutásukhoz képest nagyon sokat léptek fel egy képzeletbeli lépcsőn. Soreyl közben végig úgy viselkedett mint egy ember. Úgy értem egy olyan, aki teljesen normális, ami immáron majdnem ösztönszerűen jön neki. Perchipfell jelenlétének a hiánya ugyan finoman rombolja az elméjét belülről, de a fokozott idegállapot, a harc, és a szabadság ígérete helyre rakja annyira, hogy ne gondolkodjon most másfelé. Porral teli orral, és szétfeszülő tüdővel fojtja vissza lélegzetét, hogy lesújtson egy alvó mandróra. Talán a megerőszakolási kísérlet Garsin ellen, vagy ahogy Bredoc-kal bántak, nem tudni mi szakította el nála a cérnát, de a tetőtől talpig erény bajnok lovag, Perchi áskálódó mentál-mesterkedése nélkül, elégé be van pöccenve, ha egy fegyvertelen, alvó ellent készül leölni. Ugyan a támadása sikeres, de lehet mégis megremeg a keze közben, mert a két tény megváltozik. Immáron, se nem alvó, se pedig nem fegyvertelen az áldozat, és Soreyl csuklójára is rámarkol.*
~Perchi a jó kurva anyádat, hol vagy?!~
*Fut át az agyán gyorsan, és minél hamarabb próbál cselekedni, hogy a sebesült, ne tudja jobban magához húzni, hogy elérje tőrével. Próbálja kiszabadítani a kezét, még a fegyvert is elengedi, had maradjon a húsban. A parancsnokhelyettes, aki nemcsak hogy idő közben elnyerte Soreyl permanens tiszteletét, de immáron mondhatni, hogy az örök barát listán van, nem tud segítségére sietni. A barna szemek egy pillanatra láthatják is, ahogy odanéznek. Aztán egy összekeverhetetlen hang: Szemszeríj kattanás. Egy pillanatra fel sem fogja a lovag mi történik, mígnem a csuklójára fonódó ujjak szorítása egyre gyengülni kezd. Oldalra néz. A Kapitány virgonckodott.*
~És pontos volt, vagy célt tévesztett?~
*Gondolja magában szarkasztikusan, de leginkább mogorván. Nem egészen barátkozott még meg a kapitány gondolatával, akkor sem, ha többször mentette már ki a seggüket rázósabb helyzetből. Egy áruló akkor is áruló. Mindenesetre ezzel nincs idő foglalkozni, ő az élő térkép vissza a felszínre. Egy mogorva biccentést elereszt a kapitány felé. Egyesek egy köszönömnek vélhetnék. Eztán Garsin és a Kapitány felzárkóznak. Soreyl visszaszerzi közben kölcsönfegyverét a hullából, és hallgatja Bredoc szavait. Rideg, de barátságos arca egy pillanatra Garsin szemeit keresi. Ha találkozik tekintetük, Soreyl egy kedveset mosolyog, és a kissé vérpettyes arca, amit még a börtönrácsokon szétnyomott orrú őr hagyott rajta, ugyan kicsit visszás képet ad, de melegen biccent a lány felé, majd elkomorulva visszanéz Bredocra.*
~Fegyverraktár!~
*Örül magának, majd elismétli ugyan ezt, olyan hatszoros elszántsággal. mint eddig.*
-Alig várom.
*Mondja, és hozzáteszi.*
-Csak végre a saját kardomat foghassam.
*Szemeiben tűz, vérében elszántság ég.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Hosszú utat tettek meg. Persze nem távra, de a kijutásukhoz képest nagyon sokat léptek fel egy képzeletbeli lépcsőn. Soreyl közben végig úgy viselkedett mint egy ember. Úgy értem egy olyan, aki teljesen normális, ami immáron majdnem ösztönszerűen jön neki. Perchipfell jelenlétének a hiánya ugyan finoman rombolja az elméjét belülről, de a fokozott idegállapot, a harc, és a szabadság ígérete helyre rakja annyira, hogy ne gondolkodjon most másfelé. Porral teli orral, és szétfeszülő tüdővel fojtja vissza lélegzetét, hogy lesújtson egy alvó mandróra. Talán a megerőszakolási kísérlet Garsin ellen, vagy ahogy Bredoc-kal bántak, nem tudni mi szakította el nála a cérnát, de a tetőtől talpig erény bajnok lovag, Perchi áskálódó mentál-mesterkedése nélkül, elégé be van pöccenve, ha egy fegyvertelen, alvó ellent készül leölni. Ugyan a támadása sikeres, de lehet mégis megremeg a keze közben, mert a két tény megváltozik. Immáron, se nem alvó, se pedig nem fegyvertelen az áldozat, és Soreyl csuklójára is rámarkol.*
~Perchi a jó kurva anyádat, hol vagy?!~
*Fut át az agyán gyorsan, és minél hamarabb próbál cselekedni, hogy a sebesült, ne tudja jobban magához húzni, hogy elérje tőrével. Próbálja kiszabadítani a kezét, még a fegyvert is elengedi, had maradjon a húsban. A parancsnokhelyettes, aki nemcsak hogy idő közben elnyerte Soreyl permanens tiszteletét, de immáron mondhatni, hogy az örök barát listán van, nem tud segítségére sietni. A barna szemek egy pillanatra láthatják is, ahogy odanéznek. Aztán egy összekeverhetetlen hang: Szemszeríj kattanás. Egy pillanatra fel sem fogja a lovag mi történik, mígnem a csuklójára fonódó ujjak szorítása egyre gyengülni kezd. Oldalra néz. A Kapitány virgonckodott.*
~És pontos volt, vagy célt tévesztett?~
*Gondolja magában szarkasztikusan, de leginkább mogorván. Nem egészen barátkozott még meg a kapitány gondolatával, akkor sem, ha többször mentette már ki a seggüket rázósabb helyzetből. Egy áruló akkor is áruló. Mindenesetre ezzel nincs idő foglalkozni, ő az élő térkép vissza a felszínre. Egy mogorva biccentést elereszt a kapitány felé. Egyesek egy köszönömnek vélhetnék. Eztán Garsin és a Kapitány felzárkóznak. Soreyl visszaszerzi közben kölcsönfegyverét a hullából, és hallgatja Bredoc szavait. Rideg, de barátságos arca egy pillanatra Garsin szemeit keresi. Ha találkozik tekintetük, Soreyl egy kedveset mosolyog, és a kissé vérpettyes arca, amit még a börtönrácsokon szétnyomott orrú őr hagyott rajta, ugyan kicsit visszás képet ad, de melegen biccent a lány felé, majd elkomorulva visszanéz Bredocra.*
~Fegyverraktár!~
*Örül magának, majd elismétli ugyan ezt, olyan hatszoros elszántsággal. mint eddig.*
-Alig várom.
*Mondja, és hozzáteszi.*
-Csak végre a saját kardomat foghassam.
*Szemeiben tűz, vérében elszántság ég.*
147. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-31 14:52:26
Üzenet elküldve: 2020-08-31 14:52:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Beleivódott már bizonyos fokú fásultság, hogy az újabb halál látványa ne rázza meg különösebben. Igazából még meg is könnyebbül, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt és pillanatnyilag biztonságban van. Ám rögtön utána azt látja, hogy Soreyl-el már más a helyzet.
Ki tudja, mit mondana, de minden olyan gyorsan történik, hogy épp csak levegőt vesz és megfeszíti izmait, és a nyílvessző már a bandita oldalában van... Úgyhogy ő a helyzetet fölfogva megtorpan, bár kell még egy-két pillanat, hogy valóban tudomásul vegye, hogy a nyílvessző nem Soreylt találta el.
Nem sír, de egyértelmű, hogy a lovag elveszítését nem viselte volna túl jól.
Megnyugodni azonban nincs idő, mert olyan zajok érkeznek feléjük, amitől Garsin ereiben megfagy a vér, különösen, mikor a kürtszó fölharsan.
Nem akar már itt lenni, nem akar még több veszéllyel szembenézni, a félelemtől nehezek lesznek a tagjai, mintha ellene dolgoznának.
Ám ahogy eddig is mindig továbblökte valami a túlélés felé, most is mozdul, mindezek ellenére.
Talán Bredoc határozott utasításainak is van köze ehhez, amiket gépiesen követ.
A holttestekhez megy és kapkodva, remegő kezekkel szabadítja meg őket azoktól a holmiktól, amik hasznosak lehetnek. A fegyvereket a férfiakra hagyja, ő a kulcsokat teszi el a többi közé, ha talál ezekből. Valamint a nyílvesszőt is megpróbálja kihúzni a testből, ha nem adja magát túl nehezen, s amennyiben sikerrel jár, úgy visszaadja azt a Kapitánynak. Az előbbiek után megerősödött benne az elképzelés, hogy amíg a helyzet meg nem fordul, addig számíthatnak a férfi segítségére.
Ha itt végeztek, úgy a kulcsokat szorongatva követi a hármast, gondolkodás nélkül.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 14:55:47
*Beleivódott már bizonyos fokú fásultság, hogy az újabb halál látványa ne rázza meg különösebben. Igazából még meg is könnyebbül, hogy a parancsnokhelyettes sikerrel járt és pillanatnyilag biztonságban van. Ám rögtön utána azt látja, hogy Soreyl-el már más a helyzet.
Ki tudja, mit mondana, de minden olyan gyorsan történik, hogy épp csak levegőt vesz és megfeszíti izmait, és a nyílvessző már a bandita oldalában van... Úgyhogy ő a helyzetet fölfogva megtorpan, bár kell még egy-két pillanat, hogy valóban tudomásul vegye, hogy a nyílvessző nem Soreylt találta el.
Nem sír, de egyértelmű, hogy a lovag elveszítését nem viselte volna túl jól.
Megnyugodni azonban nincs idő, mert olyan zajok érkeznek feléjük, amitől Garsin ereiben megfagy a vér, különösen, mikor a kürtszó fölharsan.
Nem akar már itt lenni, nem akar még több veszéllyel szembenézni, a félelemtől nehezek lesznek a tagjai, mintha ellene dolgoznának.
Ám ahogy eddig is mindig továbblökte valami a túlélés felé, most is mozdul, mindezek ellenére.
Talán Bredoc határozott utasításainak is van köze ehhez, amiket gépiesen követ.
A holttestekhez megy és kapkodva, remegő kezekkel szabadítja meg őket azoktól a holmiktól, amik hasznosak lehetnek. A fegyvereket a férfiakra hagyja, ő a kulcsokat teszi el a többi közé, ha talál ezekből. Valamint a nyílvesszőt is megpróbálja kihúzni a testből, ha nem adja magát túl nehezen, s amennyiben sikerrel jár, úgy visszaadja azt a Kapitánynak. Az előbbiek után megerősödött benne az elképzelés, hogy amíg a helyzet meg nem fordul, addig számíthatnak a férfi segítségére.
Ha itt végeztek, úgy a kulcsokat szorongatva követi a hármast, gondolkodás nélkül.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.08.31 14:55:47
146. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-30 03:02:40
Üzenet elküldve: 2020-08-30 03:02:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Akár a kaptárt védő fullánkos katona, úgy döf Bredoc is kardjával, mely hála Eeyr oltalmának amazt sebesen át is szúrja. Nem tudja, hogy halálos-e a seb, vagy sem, ám sejtése mégis úgy súgja, hogy baj többet nem lesz azzal az "őrrel". Vértócsába rogy össze, mely nem kis örömmel tölti el egyébként a parancsnokhelyettest. Soreyl nem ilyen szerencsés, az ő célpontja valamivel éberebb lehetett, vagy csak kevésbé részeg. Mindenesetre dulakodni kezdenek, s a füle mellett elsuhanó halálos vessző tesz pontot az i-re. A Kapitány ismét bizonyítja hűségét, legalábbis a helyzetre való tekintettel, talán többet nem is kívánhatnak éppen ezen helyzet miatt. Egy biccentést kap válaszul, melynek biz' jelentősége van, nem csak úgy lóg a levegőben. Éppen szólna, Garsinhoz és Soreylhez intézne szót, de úgy látszik a társaik akcióba léptek, s az intézni kívánt szavak most a tervezett halk beszédből valami egész mássá alakulnak át, ahogy érezni lehet, hogy körülöttük a levegő is másképp zizeg.*
-Kutassuk át őket, gyorsan, hátha akad valami hasznos, aztán nyomás tovább!
*Azzal bőszen kutakodni kezd a két őr holmijai közt, hátha talál valamit.*
-Már nem tétlenkedhetünk, biztosan tudnak rólunk, s az idő még inkább ellenünk hajtja a vizet! Sietnünk kell, és attól tartok nem lehetünk továbbra ennyire óvatosak, sőt...
*Néz végig a társaságon, s lélekben már fel is készült rá, hogy át kell törniük néhány eléjük tornyosuló akadályon, vagy futniuk az életükért.*
-Azt mondom szedelőzködjünk és irány a fegyverraktár!
*Akár a kaptárt védő fullánkos katona, úgy döf Bredoc is kardjával, mely hála Eeyr oltalmának amazt sebesen át is szúrja. Nem tudja, hogy halálos-e a seb, vagy sem, ám sejtése mégis úgy súgja, hogy baj többet nem lesz azzal az "őrrel". Vértócsába rogy össze, mely nem kis örömmel tölti el egyébként a parancsnokhelyettest. Soreyl nem ilyen szerencsés, az ő célpontja valamivel éberebb lehetett, vagy csak kevésbé részeg. Mindenesetre dulakodni kezdenek, s a füle mellett elsuhanó halálos vessző tesz pontot az i-re. A Kapitány ismét bizonyítja hűségét, legalábbis a helyzetre való tekintettel, talán többet nem is kívánhatnak éppen ezen helyzet miatt. Egy biccentést kap válaszul, melynek biz' jelentősége van, nem csak úgy lóg a levegőben. Éppen szólna, Garsinhoz és Soreylhez intézne szót, de úgy látszik a társaik akcióba léptek, s az intézni kívánt szavak most a tervezett halk beszédből valami egész mássá alakulnak át, ahogy érezni lehet, hogy körülöttük a levegő is másképp zizeg.*
-Kutassuk át őket, gyorsan, hátha akad valami hasznos, aztán nyomás tovább!
*Azzal bőszen kutakodni kezd a két őr holmijai közt, hátha talál valamit.*
-Már nem tétlenkedhetünk, biztosan tudnak rólunk, s az idő még inkább ellenünk hajtja a vizet! Sietnünk kell, és attól tartok nem lehetünk továbbra ennyire óvatosak, sőt...
*Néz végig a társaságon, s lélekben már fel is készült rá, hogy át kell törniük néhány eléjük tornyosuló akadályon, vagy futniuk az életükért.*
-Azt mondom szedelőzködjünk és irány a fegyverraktár!
145. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:11:25
Üzenet elküldve: 2020-08-25 15:11:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Az asztalnál úgy tűnik, békésen alszanak az őrök miközben Bredoc és Soreyl megközelítik őket. A bánya csendes, de mind tudhatják, hogy ha a kiszabadult egykori őrök belekezdenek az akciójukba, az gyorsan leleplezheti őket és módosíthatja elképzeléseiket.
Bredoc, amikor elérkezettnek látja a pillanatot, támadásra szánja el magát.
A mozdulat, amellyel támad, szinte tökéletes. Bár hátráltatja a fáradtsága és a fizikai állapota, a belé ivódott ösztönök megfelelően működnek. A szúrás és a mozdulat is jól sikerül, a fegyver hegye az előre dőlő haramia oldalán hatol be és eléri a belső szerveket. A alvó természetesen azonnal felriad, elfojtott kiáltás szakad ki belőle, de oldalra dől, le a székről. Az okozott seb elég sikeresnek tűnik, hogy harcképtelenné tegye.
Soreyl is támad, szinte egyszerre Bredockal, fegyvere talál, de ez a haramia éberebbnek bizonyul és a seb sem végez vele azonnal. Az életösztön nem csak a támadókat segíti, de a megtámadottat is. Egyik kezével ráfog Soreyl csuklójára, amelyikben a fegyvert tartja, másik keze az asztalon fekvő tőrért nyúl. Dulakodni kezdenek, Bredocnak útban van az asztal, hogy azonnal segíteni tudjon, de ekkor halk süvítést hall és a másik haramia oldalában-hátában rezegve áll meg a számszeríj acélvesszeje.
Garsin ugyan most csak tétlen szemlélője a történéseknek, de a támadókkal együtt élheti át a várakozás és a támadás pattanásig feszült másodperceit. Látja Bredocot támadni, a Soreyllel dulakodni kezdő haramiát és összerezzenhet, amikor a mellette guggoló kapitány elsüti a számszeríjat. Garsis nem tudhatja, hogy kire is lő a kapitány, csak a következő pillanatban láthatja, hogy lehanyatlik a Soreyllel birkózó alak.
Bredoc ellenfele még pislog párat a földön meglepetten, aztán az oldalán okozott seben át elfolyó vére a tudatlanságba ragadja. Pár percen belül biztosan elvérzik.
Amikor úgy hihetnék, sikeresen vették az akadályt, hatalmasat döndül valami a távolban és közvetlen azután mély, haragos, messze zengő hangot hallanak, amit az óriásnak írhatnak fel. Recseg és ropog valami a bánya átellenes részén, de nem tudhatják, hogy a kiszabadult őrök jártak sikerrel vagy a haramiák eszméltek fel.
Mindenesetre kürtszó ver végig a járatokon, elérve Bredocot, Soreylt és a hozzájuk felzárkózó kapitányt és Grasint is. A kiszabadult őrök megkezdték az offenzívát és a haramiák már tudnak róluk.*
*Az asztalnál úgy tűnik, békésen alszanak az őrök miközben Bredoc és Soreyl megközelítik őket. A bánya csendes, de mind tudhatják, hogy ha a kiszabadult egykori őrök belekezdenek az akciójukba, az gyorsan leleplezheti őket és módosíthatja elképzeléseiket.
Bredoc, amikor elérkezettnek látja a pillanatot, támadásra szánja el magát.
A mozdulat, amellyel támad, szinte tökéletes. Bár hátráltatja a fáradtsága és a fizikai állapota, a belé ivódott ösztönök megfelelően működnek. A szúrás és a mozdulat is jól sikerül, a fegyver hegye az előre dőlő haramia oldalán hatol be és eléri a belső szerveket. A alvó természetesen azonnal felriad, elfojtott kiáltás szakad ki belőle, de oldalra dől, le a székről. Az okozott seb elég sikeresnek tűnik, hogy harcképtelenné tegye.
Soreyl is támad, szinte egyszerre Bredockal, fegyvere talál, de ez a haramia éberebbnek bizonyul és a seb sem végez vele azonnal. Az életösztön nem csak a támadókat segíti, de a megtámadottat is. Egyik kezével ráfog Soreyl csuklójára, amelyikben a fegyvert tartja, másik keze az asztalon fekvő tőrért nyúl. Dulakodni kezdenek, Bredocnak útban van az asztal, hogy azonnal segíteni tudjon, de ekkor halk süvítést hall és a másik haramia oldalában-hátában rezegve áll meg a számszeríj acélvesszeje.
Garsin ugyan most csak tétlen szemlélője a történéseknek, de a támadókkal együtt élheti át a várakozás és a támadás pattanásig feszült másodperceit. Látja Bredocot támadni, a Soreyllel dulakodni kezdő haramiát és összerezzenhet, amikor a mellette guggoló kapitány elsüti a számszeríjat. Garsis nem tudhatja, hogy kire is lő a kapitány, csak a következő pillanatban láthatja, hogy lehanyatlik a Soreyllel birkózó alak.
Bredoc ellenfele még pislog párat a földön meglepetten, aztán az oldalán okozott seben át elfolyó vére a tudatlanságba ragadja. Pár percen belül biztosan elvérzik.
Amikor úgy hihetnék, sikeresen vették az akadályt, hatalmasat döndül valami a távolban és közvetlen azután mély, haragos, messze zengő hangot hallanak, amit az óriásnak írhatnak fel. Recseg és ropog valami a bánya átellenes részén, de nem tudhatják, hogy a kiszabadult őrök jártak sikerrel vagy a haramiák eszméltek fel.
Mindenesetre kürtszó ver végig a járatokon, elérve Bredocot, Soreylt és a hozzájuk felzárkózó kapitányt és Grasint is. A kiszabadult őrök megkezdték az offenzívát és a haramiák már tudnak róluk.*
144. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-18 18:17:35
Üzenet elküldve: 2020-08-18 18:17:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nem igazán tud mást tenni, mint feszülten várakozni. Tekintete oda-odatéved a Kapitány felé, de valóban nem tudhatja, hogy a férfi kit is céloz, tehát csak reménykedhet benne, hogy nem árulja el őket... Lopva azért a kötényén tartja jobbját, de nem igazán elszánt a fegyverrántásban, inkább csak önkéntelen ellenőrzi, hogy megvan-e a kése, biztonságérzetet merít belőle.
Majd pillantása visszaszökken a két városőr felé, amint meghallja, hogy elérték az asztalnál hortyogókat és elszánták magukat a cselekvésre...*
*Nem igazán tud mást tenni, mint feszülten várakozni. Tekintete oda-odatéved a Kapitány felé, de valóban nem tudhatja, hogy a férfi kit is céloz, tehát csak reménykedhet benne, hogy nem árulja el őket... Lopva azért a kötényén tartja jobbját, de nem igazán elszánt a fegyverrántásban, inkább csak önkéntelen ellenőrzi, hogy megvan-e a kése, biztonságérzetet merít belőle.
Majd pillantása visszaszökken a két városőr felé, amint meghallja, hogy elérték az asztalnál hortyogókat és elszánták magukat a cselekvésre...*
143. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:23:40
Üzenet elküldve: 2020-08-17 20:23:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A mágia valahogy mindig is távol állt Bredoctól, régi vágya felvérteznie magát a mágusok ellen valamiféle módon, de megannyi utazás és kalandozás sem juttatta oda, hogy találhasson ilyen tárgyat, vagy tudást. Talán most jön el az ideje? Eeyr tudhatja csak, mindenesetre nincs ideje ilyesmiken gondolkodni, hisz fontosabb dolgokról kell most gondoskodnia. Mint például a két szunnyadó őr, kik útjukban, s a menekülés és a bosszú útjában áll. Finoman kardját markolja meg, mit nemrég szerzett, s ha elég közel tud érni, gondolkodás nélkül egy éles mozdulattal, nagy lépéssel, akárcsak a mestervívók, az egyik őrbe próbálná döfni a kard hegyét, halálos sebet ejtve. Szinte érzi a hátán égő szempárt, s talán a nyíl hegyét is, ez is egy újabb alkalom, amikor a kapitány bizonyíthatja hűségét, de legalábbis az eszét.*
*A mágia valahogy mindig is távol állt Bredoctól, régi vágya felvérteznie magát a mágusok ellen valamiféle módon, de megannyi utazás és kalandozás sem juttatta oda, hogy találhasson ilyen tárgyat, vagy tudást. Talán most jön el az ideje? Eeyr tudhatja csak, mindenesetre nincs ideje ilyesmiken gondolkodni, hisz fontosabb dolgokról kell most gondoskodnia. Mint például a két szunnyadó őr, kik útjukban, s a menekülés és a bosszú útjában áll. Finoman kardját markolja meg, mit nemrég szerzett, s ha elég közel tud érni, gondolkodás nélkül egy éles mozdulattal, nagy lépéssel, akárcsak a mestervívók, az egyik őrbe próbálná döfni a kard hegyét, halálos sebet ejtve. Szinte érzi a hátán égő szempárt, s talán a nyíl hegyét is, ez is egy újabb alkalom, amikor a kapitány bizonyíthatja hűségét, de legalábbis az eszét.*
142. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:10:48
Üzenet elküldve: 2020-08-12 20:10:48
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 575
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*A mágusok sem sebezhetetlenek, bár kétségtelenül hatékony eszközeik vannak, hogy távolról is kárt okozzanak ellenségeikben. A Kékszeműről nem sokat tudnak, még talán a Kapitány sem tudja, miféle varázsló lehet.
A kis csapat hangtalan halad előre amennyire tőlük telik, ám nemsokára akadályba ütköznek. A létrán felmászva a lépcső előtt, a folyosó végében két őr szundikál békésen, nem tudva vagy tartva a szökéstől vagy a már szökésben lévő raboktól.
Egy biztonságosnak tűnő sarokban megbújva Bredoc előre indul a kettős felé, akit Soreyl is követ, hasonlóan osonva, bár így mindketten lassan haladnak, viszont úgy tűnik, nem ébresztik fel a nem túl éber őrséget.
Garsin mellett a kapitány kezében meg-megremeg a számszeríj, de a sarokból a két alvóra szegezi, nem fenyegetve az asztalnál alvók felé lopakodó kettőst. Úgy tűnik, szerencséjük van, mert a szökött rabok még nem kezdtek bele a csetepatéba és így nem ébresztik fel a lépcső alatt alvó kettőst.
Így Bredocnak és Soreylnek sikerül egészen megközelíteni az őröket. Az egyik as asztalra borulva hortyog, a másik hátradöntött fejjel horkol, néha fel-felhorkanva. Már csak egy lépés választhatja el őket, de innen is lehet veszélye a támadásnak. Mindkettőnél kard van az övükön kardhüvelyben és egy tőr az asztalon az ételmaradékok mellett. Garsin mellett szárazat nyel a Kapitány, de még mindig célra tartja a fegyvert, bár innen nehéz megállapítani, hogy a városőrökre vagy az asztalnál alvókra céloz.*
*A mágusok sem sebezhetetlenek, bár kétségtelenül hatékony eszközeik vannak, hogy távolról is kárt okozzanak ellenségeikben. A Kékszeműről nem sokat tudnak, még talán a Kapitány sem tudja, miféle varázsló lehet.
A kis csapat hangtalan halad előre amennyire tőlük telik, ám nemsokára akadályba ütköznek. A létrán felmászva a lépcső előtt, a folyosó végében két őr szundikál békésen, nem tudva vagy tartva a szökéstől vagy a már szökésben lévő raboktól.
Egy biztonságosnak tűnő sarokban megbújva Bredoc előre indul a kettős felé, akit Soreyl is követ, hasonlóan osonva, bár így mindketten lassan haladnak, viszont úgy tűnik, nem ébresztik fel a nem túl éber őrséget.
Garsin mellett a kapitány kezében meg-megremeg a számszeríj, de a sarokból a két alvóra szegezi, nem fenyegetve az asztalnál alvók felé lopakodó kettőst. Úgy tűnik, szerencséjük van, mert a szökött rabok még nem kezdtek bele a csetepatéba és így nem ébresztik fel a lépcső alatt alvó kettőst.
Így Bredocnak és Soreylnek sikerül egészen megközelíteni az őröket. Az egyik as asztalra borulva hortyog, a másik hátradöntött fejjel horkol, néha fel-felhorkanva. Már csak egy lépés választhatja el őket, de innen is lehet veszélye a támadásnak. Mindkettőnél kard van az övükön kardhüvelyben és egy tőr az asztalon az ételmaradékok mellett. Garsin mellett szárazat nyel a Kapitány, de még mindig célra tartja a fegyvert, bár innen nehéz megállapítani, hogy a városőrökre vagy az asztalnál alvókra céloz.*
141. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:01:46
Üzenet elküldve: 2020-08-11 23:01:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 552
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Félelem? Talán ezt látja a Kapitány arcán... De nem biztos benne és nem is tudja, hogyan értelmezze. Annyit sejt, hogy most a férfi sem lehet könnyű helyzetben, akár a saját életét is van oka félteni, mindkét oldalról.
Nem is gondolja, hogy akár a legkisebb hűség is fűzné a Kapitányt hozzájuk. Inkább hiszi úgy, hogy a férfi aszerint dönt majd az egykori őrök és a banditák között, hogy éppen melyik oldal tűnik majd esélyesnek a győzelemre. Szóval nem bízik benne. De azt is belátja, hogy jelen körülmények között alighanem ő is okosabbnak tartja, ha együttműködik velük, úgyhogy egyelőre nem is feltételezi, hogy hirtelen ellenük fordulna.
Ettől függetlenül eléggé nyomasztja, mikor kettesben hagyják vele...
A parancsnokhelyettes jelzésére még a lélegzetét is visszafojtja és a falhoz lapul, hogy még véletlenül se legyen útjában a számszeríjnak. Közben meg egyszerre akarja látni, hogy mi fog történni és elfordítani a tekintetét. Nem számít kíméletre és ezt hajlandó is elfogadni, de azért még nem érzi jól magát ettől a folyamatos vérontástól.
Csak azért nem fordul el, mert izgul, hogy vajon sikerrel jár-e a két férfi, s előbb végeznek-e az alvókkal, semmint azok megneszeljék őket.
Felmerül benne ugyanakkor, hogy ők talán tudhatják, hol van a Kékszemű, vagy egyéb kérdéseikre is választ adhatnának, de nem tartja valószínűnek, hogy élnek addig, hogy ezt felvethesse, most pedig nem mer megszólalni. Meglehet, egyébként sem merne...*
*Félelem? Talán ezt látja a Kapitány arcán... De nem biztos benne és nem is tudja, hogyan értelmezze. Annyit sejt, hogy most a férfi sem lehet könnyű helyzetben, akár a saját életét is van oka félteni, mindkét oldalról.
Nem is gondolja, hogy akár a legkisebb hűség is fűzné a Kapitányt hozzájuk. Inkább hiszi úgy, hogy a férfi aszerint dönt majd az egykori őrök és a banditák között, hogy éppen melyik oldal tűnik majd esélyesnek a győzelemre. Szóval nem bízik benne. De azt is belátja, hogy jelen körülmények között alighanem ő is okosabbnak tartja, ha együttműködik velük, úgyhogy egyelőre nem is feltételezi, hogy hirtelen ellenük fordulna.
Ettől függetlenül eléggé nyomasztja, mikor kettesben hagyják vele...
A parancsnokhelyettes jelzésére még a lélegzetét is visszafojtja és a falhoz lapul, hogy még véletlenül se legyen útjában a számszeríjnak. Közben meg egyszerre akarja látni, hogy mi fog történni és elfordítani a tekintetét. Nem számít kíméletre és ezt hajlandó is elfogadni, de azért még nem érzi jól magát ettől a folyamatos vérontástól.
Csak azért nem fordul el, mert izgul, hogy vajon sikerrel jár-e a két férfi, s előbb végeznek-e az alvókkal, semmint azok megneszeljék őket.
Felmerül benne ugyanakkor, hogy ők talán tudhatják, hol van a Kékszemű, vagy egyéb kérdéseikre is választ adhatnának, de nem tartja valószínűnek, hogy élnek addig, hogy ezt felvethesse, most pedig nem mer megszólalni. Meglehet, egyébként sem merne...*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 197-216