Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:01:09
Üzenet elküldve: 2020-01-06 23:01:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*A szűkszavú férfit nyilvánvalóan nem lepi meg, hogy a leány sírásba kezd, és még a kérdésére sem válaszol. Azért egyik szemöldöke egy leheletnyit feljebb szökik, amoly „ez most komoly?” üzenettel. Természetesen hagy időt kibontakozni a lánynak, részben azért is, mert érdekli, hogy mit hoz fel érvként, hogy ne bántsak. Hiszen ilyenkor az érvek következnek. Hallott párat élete során, feltehetően hallani is fog, ám hiába várakozik, semmi szórakoztató vagy elgondolkodtató nem hangzik el Garsin szájából. Csalódottságnak jelét nem adja, arca továbbra is éppen olyan kifejezéstelen, mint volt.*
- Nem szabadna itt lenned.
*Ő maga sem a szavak embere, ez már nyilvánvaló lehet a lány számára. Ezen baljós mondat után végül elteszi kardját a hüvelyébe, mert tökéletesen biztos önmagában, és abban, hogy Garsin nem fog gondot okozni neki.*
- Nem foglak bántani, ha rendesen viselkedsz.
*Mondja érces hangon, és közelebb lép. Fel van készülve arra, hogy a leány futni kíván, akkor pedig rögvest el is kapja hajánál fogva. Pedig nem szeret durva lenni a nőkkel.*
- Tedd azt, amit kell, és akkor nem lesz gondunk egymással. Világos voltam?
*Amennyiben Garsin marad a helyén, úgy a hátára terített köpenyt nemes egyszerűséggel a földre sodorja, majd megragadja Garsin felkarját, és határozottan magával húzza. Tiltakozással némileg lassíthatja tempóját, de eredeti céljától nem képes eltéríteni a termetes és erős férfit. A cél pedig a sötét járat, ahogy Bredoc és Darenn is eltűntek.*
//Darenn és Bredoc//
*A sikeres lopakodás minden további nélkül jelentőségét veszíti, amikor Bredoc egy vakmerő lépésre szánja el magát, és ezzel persze társát is veszélybe sodorva. Váratlan belépője a meglepetést illetően igen hatásosra sikeredik, mert egy röpke pillanatra a banditák el is feledkeznek a vérontásról. A beígért belek ontása úgy tűnik nem maradt el, hiszen az egyikük már a falat támasztja, hasát szorítva, ami igen erősen vérzik, őt jó pár másik választja el az előbbi nagyszájútól.
Ha valahol, akkor a zsiványok között elengedhetetlen a gyors reakció idő. Bredoc és Darenn alig pisloghat párat, és már kivont tőrök fénylenek mindenki kezében. Szinte egy emberként veszik fel majdhogynem ugyanazt a támadó testtartást is, ami támadó állatokra olyannyira jellemző. Fejüket előre hajtva, vállaikat feltolva lépnek közelebb, sunyi araszolgató módon küzdve le a távolságot. Első a megfélemlítés, vagy az arra való kísérlet.
Darenn és Bredoc még megfigyelhetik, hogy a szoba másik felében még szintén ott egy férfi, de az nyugodtnak tűnik. Lábát az asztalra felrakva hintázik székével, és láthatóan kíváncsian figyeli az alakuló eseményeket jégkék íriszeivel.*
- Szóval az őrség, mi?
*Kérdezi a tömegből valaki, és oldalra kiköp. Idő közben, ugyan kicsit megkésve, de a törpe is lekászálódik a ládákról, amikről rövid lábai sem értek le, és csatasorba áll a szélén, ő viszont egy masszív csatabárddal a kezében.*
- A vörös jobban mutatott rajtatok.
*Széles vigyor terpeszkedik a nagypofájú arcára, egy pillanatra sem véve le gyilkos tekintetét a két szürke köpenyes őrről. A falat támasztó haldokló vészjósló imbolygásba kezd, majd puffanva terül el a földön, és ezzel mintegy a versenyeket eldörrenő indítólövés, a támadás is kezdetét veszi. Elvégre felmérték a vakmerő Bredocot, és úgy látták az nem fog bölcsen megfutamodni, ezért nincs is más, mint azt, hogy ízekre szedjék. A nagypofájú féktelen vad energiával és lelkesedéssel ugrik elsőként előre, pontosa , mint egy veszett vadállat. Ő Bredocot szemelte ki első pillanattól fogva, így kezében lévő hosszú tőre már lendül is, hogy felfelé irányuló szúró mozdulattal a nyak és arc környékét próbálja támadni, ott ahol a páncélzat sebezhető. Másik kezében szintén egy penge, egy rövidkard, amely készenlétben helyezkedik el, hogy a támadást háríthassa, amikor szükség lesz rá.*
- Kicsinállak, a kurva anyádat!
*Üvölti vicsorgó vigyorgásba torzuló, egyszerre dühödt, és eufórikus arckifejezéssel.
Ugyan Darenn és Bredoc harcedzett, felszerelt és erős férfiak, és a banditákat pár bőrvérten kívül sok minden nem óvja, ellenben azok fürgék, ügyesek - részben a teher hiányának hála - és ugyan mesterkardokkal nem rendelkeznek, mégis két kezükben tőröket markolva készek támadni, és hárítani, így komoly fenyegetéssé téve őket, ha számuk nem is lenne elég.
A többiek mindeközben igyekeznek maguknak helyet találni az őrök többi részénél, ám mivel közel helyezkednek el az ajtónyíláshoz, ezért nem igen tudják megkerülni őket. Darennek is muszáj figyelnie, mert a korábban lemaradt törpe most pontosan vele szemben áll, és előre lépve, közben hangosan nyögve indítja el kétkezes roppant fegyverét, teljes testsúlyát és erejét beleadva, hogy megpróbálja eltalálni vele őt. Alacsony termetéből fakadóan némileg nehezebb dolga van, de a szokott módon fentről lefelé induló mozdulattal a váll és nyak tájékát célozza meg.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*A szűkszavú férfit nyilvánvalóan nem lepi meg, hogy a leány sírásba kezd, és még a kérdésére sem válaszol. Azért egyik szemöldöke egy leheletnyit feljebb szökik, amoly „ez most komoly?” üzenettel. Természetesen hagy időt kibontakozni a lánynak, részben azért is, mert érdekli, hogy mit hoz fel érvként, hogy ne bántsak. Hiszen ilyenkor az érvek következnek. Hallott párat élete során, feltehetően hallani is fog, ám hiába várakozik, semmi szórakoztató vagy elgondolkodtató nem hangzik el Garsin szájából. Csalódottságnak jelét nem adja, arca továbbra is éppen olyan kifejezéstelen, mint volt.*
- Nem szabadna itt lenned.
*Ő maga sem a szavak embere, ez már nyilvánvaló lehet a lány számára. Ezen baljós mondat után végül elteszi kardját a hüvelyébe, mert tökéletesen biztos önmagában, és abban, hogy Garsin nem fog gondot okozni neki.*
- Nem foglak bántani, ha rendesen viselkedsz.
*Mondja érces hangon, és közelebb lép. Fel van készülve arra, hogy a leány futni kíván, akkor pedig rögvest el is kapja hajánál fogva. Pedig nem szeret durva lenni a nőkkel.*
- Tedd azt, amit kell, és akkor nem lesz gondunk egymással. Világos voltam?
*Amennyiben Garsin marad a helyén, úgy a hátára terített köpenyt nemes egyszerűséggel a földre sodorja, majd megragadja Garsin felkarját, és határozottan magával húzza. Tiltakozással némileg lassíthatja tempóját, de eredeti céljától nem képes eltéríteni a termetes és erős férfit. A cél pedig a sötét járat, ahogy Bredoc és Darenn is eltűntek.*
//Darenn és Bredoc//
*A sikeres lopakodás minden további nélkül jelentőségét veszíti, amikor Bredoc egy vakmerő lépésre szánja el magát, és ezzel persze társát is veszélybe sodorva. Váratlan belépője a meglepetést illetően igen hatásosra sikeredik, mert egy röpke pillanatra a banditák el is feledkeznek a vérontásról. A beígért belek ontása úgy tűnik nem maradt el, hiszen az egyikük már a falat támasztja, hasát szorítva, ami igen erősen vérzik, őt jó pár másik választja el az előbbi nagyszájútól.
Ha valahol, akkor a zsiványok között elengedhetetlen a gyors reakció idő. Bredoc és Darenn alig pisloghat párat, és már kivont tőrök fénylenek mindenki kezében. Szinte egy emberként veszik fel majdhogynem ugyanazt a támadó testtartást is, ami támadó állatokra olyannyira jellemző. Fejüket előre hajtva, vállaikat feltolva lépnek közelebb, sunyi araszolgató módon küzdve le a távolságot. Első a megfélemlítés, vagy az arra való kísérlet.
Darenn és Bredoc még megfigyelhetik, hogy a szoba másik felében még szintén ott egy férfi, de az nyugodtnak tűnik. Lábát az asztalra felrakva hintázik székével, és láthatóan kíváncsian figyeli az alakuló eseményeket jégkék íriszeivel.*
- Szóval az őrség, mi?
*Kérdezi a tömegből valaki, és oldalra kiköp. Idő közben, ugyan kicsit megkésve, de a törpe is lekászálódik a ládákról, amikről rövid lábai sem értek le, és csatasorba áll a szélén, ő viszont egy masszív csatabárddal a kezében.*
- A vörös jobban mutatott rajtatok.
*Széles vigyor terpeszkedik a nagypofájú arcára, egy pillanatra sem véve le gyilkos tekintetét a két szürke köpenyes őrről. A falat támasztó haldokló vészjósló imbolygásba kezd, majd puffanva terül el a földön, és ezzel mintegy a versenyeket eldörrenő indítólövés, a támadás is kezdetét veszi. Elvégre felmérték a vakmerő Bredocot, és úgy látták az nem fog bölcsen megfutamodni, ezért nincs is más, mint azt, hogy ízekre szedjék. A nagypofájú féktelen vad energiával és lelkesedéssel ugrik elsőként előre, pontosa , mint egy veszett vadállat. Ő Bredocot szemelte ki első pillanattól fogva, így kezében lévő hosszú tőre már lendül is, hogy felfelé irányuló szúró mozdulattal a nyak és arc környékét próbálja támadni, ott ahol a páncélzat sebezhető. Másik kezében szintén egy penge, egy rövidkard, amely készenlétben helyezkedik el, hogy a támadást háríthassa, amikor szükség lesz rá.*
- Kicsinállak, a kurva anyádat!
*Üvölti vicsorgó vigyorgásba torzuló, egyszerre dühödt, és eufórikus arckifejezéssel.
Ugyan Darenn és Bredoc harcedzett, felszerelt és erős férfiak, és a banditákat pár bőrvérten kívül sok minden nem óvja, ellenben azok fürgék, ügyesek - részben a teher hiányának hála - és ugyan mesterkardokkal nem rendelkeznek, mégis két kezükben tőröket markolva készek támadni, és hárítani, így komoly fenyegetéssé téve őket, ha számuk nem is lenne elég.
A többiek mindeközben igyekeznek maguknak helyet találni az őrök többi részénél, ám mivel közel helyezkednek el az ajtónyíláshoz, ezért nem igen tudják megkerülni őket. Darennek is muszáj figyelnie, mert a korábban lemaradt törpe most pontosan vele szemben áll, és előre lépve, közben hangosan nyögve indítja el kétkezes roppant fegyverét, teljes testsúlyát és erejét beleadva, hogy megpróbálja eltalálni vele őt. Alacsony termetéből fakadóan némileg nehezebb dolga van, de a szokott módon fentről lefelé induló mozdulattal a váll és nyak tájékát célozza meg.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:54:12
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:54:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A legkevésbé sem bánja, hogy ilyen "unalmasan" telik az ideje, csak azt várja, hogy végre hírt kapjon a két férfi felől, s láthassa, hogy őket sem érte baj. Emiatt aztán gyakran pillant a vasrácsos kapu felé és hallgatózik... de egyelőre semmi nem érkezik onnan.
Aztán a nagy csöndben a gyertya felé fordul figyelme, s meglepve tapasztalja, hogy a kis láng egyáltalán nem ad meleget, hiába ég olyan fényesen és erősen. Mágikus talán? Vagy csak olyan anyagból készült, amit ő nem ismer? Lehetséges ez egyáltalán? Töpreng fölötte egy keveset, a láng hegyébe tartva ujját, hátha legalább ott érez valamit, de aztán ebbe is belefárad.
Az elmúlt napokban nem sok lehetősége volt aludni, a hideg és a nélkülözés is megviselték, a sérüléseiről nem is szólva, így aztán eléggé kimerült és elgyötört. A kölcsönvett köpeny nem tesz sokat, számára mégis olyan váratlan kényelmet ad a melegsége, hogy rátelepszik az álmosság. Még el is mélázik, hogy míg vár, aludhatna egy keveset, még ágyat is találna hozzá... De aztán emlékezteti rá magát, hogy figyelmességre és óvatosságra intették. Ráadásul ha a férfiak visszatérnek és azt látják, hogy alszik, azt gondolhatják, hogy nem is őrködött, sőt, körül sem nézett.
Megdörgöli a szemét, vagyis csak dörgölné, de aztán rájön, mennyire koszos a keze és hogy fáj a szeme a körülötte lévő zúzódástól, úgyhogy leengedi a karját.
Ismét odapillant a kapura, ezúttal még közelebb is megy, s úgy hallgatózik, de a fejét épphogy csak bedugja a rácsok mögé. Keveset vesz ki a folyosóból, de a látvány már így is megborzongatja. Miután mozgást nem lát, inkább visszatér az asztalhoz, a rajta dongó legyek társaságába. Annyit megenged magának, hogy leüljön, s karjait maga előtt összefonva, félig a kapu felé fordulva pihenjen egy keveset. Túlzásba vinni nem akarja, de az elhatározása ellenére kezd elbóbiskolni, le-lecsukódnak szemei.
A száját letapasztó, hirtelen érkező érintéstől ezért a kelleténél is jobban összerezzen és megrémül, valószínűleg föl is kiáltana, ha az előrelátó támadó nem szabott volna gátat ennek. Így csak kicsit hátralöki magát a székkel, s hangosan fújtatni kezd, miközben ösztönösen az őt tartóztató kézért nyúl, mert első gondolata inkább az, hogy fojtogatják. Majd megérzi a penge hegyét a nyakánál és az utasítást hallva lassan felfogja a helyzetét.
A támadó érezheti, hogy elakad a lélegzete, majd pedig szaggatottá válik. A ficánkolást abbahagyja, lassú mozdulattal a kezeit is leengedi. A férfi emellett nedvességet is érezhet a kezén, az idegességtől ugyanis rögtön megindultak a lány könnyei.
Mikor az idegen elengedi, s elé lép, még mindig nem mer moccanni, bár igazán nincs is erre sok lehetősége, mert a nyakának szegeződő kard hegye és a szék támlája bekorlátozzák a mozgásterét.
Alig lát a könnyeitől, csak nagyjából tudja felmérni az idegen küllemét, a figyelmét leköti a kard pengéje és a fickó mögött sötétlő kapu képe... Egyedül maradt.*
- Kérem... kérem, ne bántson... - *Nyökögi sírva, levegőért kapkodva, és az idegen feltételezhető megelégedésére igen halkan. Nem mintha az efféle könyörgés valaha is segített volna rajta, de elkeseredésében nem tudja, milyen más eszközhöz nyúlhatna. Elfutni, védekezni, támadni nem tud. Segítségért sem kiálthat és még ha volna is elég bátor, hogy önmagát föláldozva figyelmeztesse a másik kettőt, lehet, hogy kiáltásával pont őket árulná el.
Hallja a kérdéseket, de éppen annyira nem tud a válaszra koncentrálni, mint ahogy a gondolatai is felszínesek lesznek. Csak meg akar menekülni és jobb híján az időt húzza és próbál szánalmat ébreszteni.
Pusztán gondolatfoszlányok mozognak a felszín alatt, keresve a kiutat a helyzetből és a magyarázatot a történtekre. Nem érti, honnan jöhetett a férfi... Mindent átnézett és nem találta. Akkor csak kintről jöhetett... Akkor látta a lovakat... Ki lehet ez? Az egyik rab? Vagy városőr? Bárcsak városőr volna!
De ha látta a lovakat, akkor azt is tudja, hogy nem egyedül van itt. Elrontotta! Éberebbnek kellett volna lennie, akkor nem tudták volna meglepni. Most lehet, hogy a két őrt is bajba sodorta. És itt fog meghalni... Itt fognak meghalni... Mit csináljon?!*
*A legkevésbé sem bánja, hogy ilyen "unalmasan" telik az ideje, csak azt várja, hogy végre hírt kapjon a két férfi felől, s láthassa, hogy őket sem érte baj. Emiatt aztán gyakran pillant a vasrácsos kapu felé és hallgatózik... de egyelőre semmi nem érkezik onnan.
Aztán a nagy csöndben a gyertya felé fordul figyelme, s meglepve tapasztalja, hogy a kis láng egyáltalán nem ad meleget, hiába ég olyan fényesen és erősen. Mágikus talán? Vagy csak olyan anyagból készült, amit ő nem ismer? Lehetséges ez egyáltalán? Töpreng fölötte egy keveset, a láng hegyébe tartva ujját, hátha legalább ott érez valamit, de aztán ebbe is belefárad.
Az elmúlt napokban nem sok lehetősége volt aludni, a hideg és a nélkülözés is megviselték, a sérüléseiről nem is szólva, így aztán eléggé kimerült és elgyötört. A kölcsönvett köpeny nem tesz sokat, számára mégis olyan váratlan kényelmet ad a melegsége, hogy rátelepszik az álmosság. Még el is mélázik, hogy míg vár, aludhatna egy keveset, még ágyat is találna hozzá... De aztán emlékezteti rá magát, hogy figyelmességre és óvatosságra intették. Ráadásul ha a férfiak visszatérnek és azt látják, hogy alszik, azt gondolhatják, hogy nem is őrködött, sőt, körül sem nézett.
Megdörgöli a szemét, vagyis csak dörgölné, de aztán rájön, mennyire koszos a keze és hogy fáj a szeme a körülötte lévő zúzódástól, úgyhogy leengedi a karját.
Ismét odapillant a kapura, ezúttal még közelebb is megy, s úgy hallgatózik, de a fejét épphogy csak bedugja a rácsok mögé. Keveset vesz ki a folyosóból, de a látvány már így is megborzongatja. Miután mozgást nem lát, inkább visszatér az asztalhoz, a rajta dongó legyek társaságába. Annyit megenged magának, hogy leüljön, s karjait maga előtt összefonva, félig a kapu felé fordulva pihenjen egy keveset. Túlzásba vinni nem akarja, de az elhatározása ellenére kezd elbóbiskolni, le-lecsukódnak szemei.
A száját letapasztó, hirtelen érkező érintéstől ezért a kelleténél is jobban összerezzen és megrémül, valószínűleg föl is kiáltana, ha az előrelátó támadó nem szabott volna gátat ennek. Így csak kicsit hátralöki magát a székkel, s hangosan fújtatni kezd, miközben ösztönösen az őt tartóztató kézért nyúl, mert első gondolata inkább az, hogy fojtogatják. Majd megérzi a penge hegyét a nyakánál és az utasítást hallva lassan felfogja a helyzetét.
A támadó érezheti, hogy elakad a lélegzete, majd pedig szaggatottá válik. A ficánkolást abbahagyja, lassú mozdulattal a kezeit is leengedi. A férfi emellett nedvességet is érezhet a kezén, az idegességtől ugyanis rögtön megindultak a lány könnyei.
Mikor az idegen elengedi, s elé lép, még mindig nem mer moccanni, bár igazán nincs is erre sok lehetősége, mert a nyakának szegeződő kard hegye és a szék támlája bekorlátozzák a mozgásterét.
Alig lát a könnyeitől, csak nagyjából tudja felmérni az idegen küllemét, a figyelmét leköti a kard pengéje és a fickó mögött sötétlő kapu képe... Egyedül maradt.*
- Kérem... kérem, ne bántson... - *Nyökögi sírva, levegőért kapkodva, és az idegen feltételezhető megelégedésére igen halkan. Nem mintha az efféle könyörgés valaha is segített volna rajta, de elkeseredésében nem tudja, milyen más eszközhöz nyúlhatna. Elfutni, védekezni, támadni nem tud. Segítségért sem kiálthat és még ha volna is elég bátor, hogy önmagát föláldozva figyelmeztesse a másik kettőt, lehet, hogy kiáltásával pont őket árulná el.
Hallja a kérdéseket, de éppen annyira nem tud a válaszra koncentrálni, mint ahogy a gondolatai is felszínesek lesznek. Csak meg akar menekülni és jobb híján az időt húzza és próbál szánalmat ébreszteni.
Pusztán gondolatfoszlányok mozognak a felszín alatt, keresve a kiutat a helyzetből és a magyarázatot a történtekre. Nem érti, honnan jöhetett a férfi... Mindent átnézett és nem találta. Akkor csak kintről jöhetett... Akkor látta a lovakat... Ki lehet ez? Az egyik rab? Vagy városőr? Bárcsak városőr volna!
De ha látta a lovakat, akkor azt is tudja, hogy nem egyedül van itt. Elrontotta! Éberebbnek kellett volna lennie, akkor nem tudták volna meglepni. Most lehet, hogy a két őrt is bajba sodorta. És itt fog meghalni... Itt fognak meghalni... Mit csináljon?!*
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:44:51
Üzenet elküldve: 2020-01-05 22:44:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Indokolatlan kijátszása annak, hogy 1-est dobtam//
*A feszültség lassan mint a cseppekben folyó víz a falon, verejtékként izzad ki a két katonából, és a halk lépteik zaja lassan közelíti meg a kis helyiséget, ahonnan az emberi hangok szűrődnek ki. De hát a természet nem erre teremtette a lovagot. Soreyl kiváló harcos, sőt legendás kardforgató. Az való neki, nem a lopakodás, de nincs mit tennie. Ez most a legokosabb ötlet. Mivel bent éppen tivornya folyik, így egy-két nesz elkerülheti a figyelmüket a mulatozóknak. Ha bár ezt Soreyl nem tudja, így eléggé felszalad benne a pumpa, amikor rendre elkezd bénázni. Kardtokja hozzáverődik a csizmájához, ahogy próbál minél hangtalanabbul lépkedni.*
~A rozsdás faszba Soreyl! Szedd már össze magad!~
*Érkezik a nem kissé ideges intelem a kardtól, amit szemöldök ráncolva fogad a lovag.*
~Próbálj te páncélban, állig felfegyverkezve surrogni egy barlangban, ahol a hajnali lepkefing még két heti vágta után is visszhangzik.~
*Sorolja fel rövid listáját a nehezítő körülményekről, hozzá sem téve azokat, amelyeket egyértelműsége miatt kihagy. Ilyen, hogy nem neki való a sunnyogás, és hogyha nem lenne bokáig beszarva, valószínűleg jobban menne a dolog. Mondjuk speciel bokáig nincs. Feszült, de nem gyáva. Bizonytalan lépteit csak a komfortzóna ilyen mértékű elhagyása adja.*
~Picsoghatsz, mint egy út széli lotyó, és akkor már két közös lesz bennetek. Hisztiztek, és mindig a leghangosabbakat hágják meg először.~
*Perchi egyetemi retorikája arra utal, hogy ha tovább szerencsétlenkedik a lovag, akkor annak harc lesz a vége, ráadásul a felderítés adta plusz információk nélkül kell ennek neki esni.*
~Figyelj te Perchi.~
*Mondja Soreyl mély hangján.*
~Igen?~
*Kérdezi Perchipfell őszinte érdeklődéssel.*
~Kussolj.~
*Válaszolja a lovag, és koncentrál tovább arra, hogy az egyre közeledő fényforrások, és hangok rendetlen rendjét ne zavarja meg, még egy hangosabb botlással. A kiszűrődő hangok egyre kivehetőbbek. Egészen megközelítik az objektumot, ahol mindenféle rosszarcúak gyűltek össze, hogy kártyázzanak, meg felcsesszék egymás agyát. Szerencséjük egy kósza pillantást is enged, amikor is a lovag gyorsan próbál egyet számolni rajtuk. Azt elosztja kettővel, és mindenképpen arra jut, hogy a benyomulás nem a legjobb ötlet.*
~Talán ha egyesével ki lehetne őket csalni.~
*Gondolja magában, de nem nagyon van ideje átgondolni mert bent hangosabban folynak tovább az események hullámai. Egy csalót kapnak kártyán, és ha hallhatnak a katonák a fülüknek, akkor ez a tolvaj becsületbe nem fér bele.*
~Nahát, egy aljas féreg, aki börtöntöltelék, aljas féreg maradt, és csal. Ők miért lepődnek meg?~
*Kérdezi epésen Perchipfell. A Mesterkardnak nincs ideje válaszolni Soreylnek, mert a bent is egyre növő feszültség valami olyasmit vált ki a parancsnokhelyettesből, amire Soreyl nem számított. Egy kis biztató monológot húz elő a semmiből, amilyet a hadvezérek mondanak, egy reménytelen helyzetben, és szinte lángoló szemmel néz Soreylre. A lovag hangja, még suttogva is mély.*
-Figyelj szerintem ez nem jó...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a másik felpattan, és a fegyencek elé veti magát kihúzott kardal.*
-...Ötlet.
*Leheli ki cinikusan, majd vesz egy nagy levegőt, és megszorítja az Artheniori mesterkard markolatát.*
-A repedtsarkú kurva életbe. Kellett ez nekem?
*Kérdezi magától, fogai között sziszegve, miközben talpra szökken, és kardot ránt. Előző mondatát, akár Perchipfell maga is ihlette volna. Akkor a legjobb harcos, mikor ilyen összhangba van a kardjával, illetve... Önmagával.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 22:45:21
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Indokolatlan kijátszása annak, hogy 1-est dobtam//
*A feszültség lassan mint a cseppekben folyó víz a falon, verejtékként izzad ki a két katonából, és a halk lépteik zaja lassan közelíti meg a kis helyiséget, ahonnan az emberi hangok szűrődnek ki. De hát a természet nem erre teremtette a lovagot. Soreyl kiváló harcos, sőt legendás kardforgató. Az való neki, nem a lopakodás, de nincs mit tennie. Ez most a legokosabb ötlet. Mivel bent éppen tivornya folyik, így egy-két nesz elkerülheti a figyelmüket a mulatozóknak. Ha bár ezt Soreyl nem tudja, így eléggé felszalad benne a pumpa, amikor rendre elkezd bénázni. Kardtokja hozzáverődik a csizmájához, ahogy próbál minél hangtalanabbul lépkedni.*
~A rozsdás faszba Soreyl! Szedd már össze magad!~
*Érkezik a nem kissé ideges intelem a kardtól, amit szemöldök ráncolva fogad a lovag.*
~Próbálj te páncélban, állig felfegyverkezve surrogni egy barlangban, ahol a hajnali lepkefing még két heti vágta után is visszhangzik.~
*Sorolja fel rövid listáját a nehezítő körülményekről, hozzá sem téve azokat, amelyeket egyértelműsége miatt kihagy. Ilyen, hogy nem neki való a sunnyogás, és hogyha nem lenne bokáig beszarva, valószínűleg jobban menne a dolog. Mondjuk speciel bokáig nincs. Feszült, de nem gyáva. Bizonytalan lépteit csak a komfortzóna ilyen mértékű elhagyása adja.*
~Picsoghatsz, mint egy út széli lotyó, és akkor már két közös lesz bennetek. Hisztiztek, és mindig a leghangosabbakat hágják meg először.~
*Perchi egyetemi retorikája arra utal, hogy ha tovább szerencsétlenkedik a lovag, akkor annak harc lesz a vége, ráadásul a felderítés adta plusz információk nélkül kell ennek neki esni.*
~Figyelj te Perchi.~
*Mondja Soreyl mély hangján.*
~Igen?~
*Kérdezi Perchipfell őszinte érdeklődéssel.*
~Kussolj.~
*Válaszolja a lovag, és koncentrál tovább arra, hogy az egyre közeledő fényforrások, és hangok rendetlen rendjét ne zavarja meg, még egy hangosabb botlással. A kiszűrődő hangok egyre kivehetőbbek. Egészen megközelítik az objektumot, ahol mindenféle rosszarcúak gyűltek össze, hogy kártyázzanak, meg felcsesszék egymás agyát. Szerencséjük egy kósza pillantást is enged, amikor is a lovag gyorsan próbál egyet számolni rajtuk. Azt elosztja kettővel, és mindenképpen arra jut, hogy a benyomulás nem a legjobb ötlet.*
~Talán ha egyesével ki lehetne őket csalni.~
*Gondolja magában, de nem nagyon van ideje átgondolni mert bent hangosabban folynak tovább az események hullámai. Egy csalót kapnak kártyán, és ha hallhatnak a katonák a fülüknek, akkor ez a tolvaj becsületbe nem fér bele.*
~Nahát, egy aljas féreg, aki börtöntöltelék, aljas féreg maradt, és csal. Ők miért lepődnek meg?~
*Kérdezi epésen Perchipfell. A Mesterkardnak nincs ideje válaszolni Soreylnek, mert a bent is egyre növő feszültség valami olyasmit vált ki a parancsnokhelyettesből, amire Soreyl nem számított. Egy kis biztató monológot húz elő a semmiből, amilyet a hadvezérek mondanak, egy reménytelen helyzetben, és szinte lángoló szemmel néz Soreylre. A lovag hangja, még suttogva is mély.*
-Figyelj szerintem ez nem jó...
*Nem tudja befejezni a mondatot, mert a másik felpattan, és a fegyencek elé veti magát kihúzott kardal.*
-...Ötlet.
*Leheli ki cinikusan, majd vesz egy nagy levegőt, és megszorítja az Artheniori mesterkard markolatát.*
-A repedtsarkú kurva életbe. Kellett ez nekem?
*Kérdezi magától, fogai között sziszegve, miközben talpra szökken, és kardot ránt. Előző mondatát, akár Perchipfell maga is ihlette volna. Akkor a legjobb harcos, mikor ilyen összhangba van a kardjával, illetve... Önmagával.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 22:45:21
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:50:01
Üzenet elküldve: 2020-01-05 21:50:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan lépdel, már amennyire vaskos páncélja és ormótlan, a settenkedéshez abszolút alkalmatlan termete engedi. Fél-fél szemmel a társára is figyel, bár valahol azt se tudja elfelejteni, hogy Soreylért is ő felel, hisz ő a rangidős. Bármi történik itt, mindenért Bredoc a felelős. Nem kis teher. Mindenesetre úgy tűnik, hogy igyekeztük nem hiábavaló, s viszonylag észrevétlen tudják megközelíteni a hang forrását. Eeyr, a sors, vagy bármi legyen is, de lehetőséget ad nekik, hogy egy pár kósza pillantást is vethessenek a bagázsra. ~Jó páran lehetnek. A picsába. Ezek tuti nem őrök, se nem rabok. Nem úgy tűnnek. Szerintem valami rablóbanda lehet.~ Bízik benne, hogy többet is megtudhat, de mégsem így alakul a helyzet. Összerezzen, amikor a felkiáltást hallja, csak egy pillanat az egész. Karja önkéntelenül megfeszül, s ereiben mintha pezsegne a vér. Érzi, ahogy a mellkasától szétáramlik az egész testében a bizsergés. Az a bizonyos bizsergés, amit csak az ismer, akinek törtek már az életére, sikertelenül. Nem is tagathatná, hogy valahol belül nem élvezi ezt az egészet. Egy ördögibb vigyor is kiülhet az ajkára, a szándékosságot mellőzve, zsigerből. Látja, hogy talán meg is láthatták őket, de még nem úgy hallja, hogy ezen lenne a banda hangsúlya. A fém csattanó hangja az utolsó löket. A férfihez fordul, s suttogni próbál.*
-Itt az esély. Ne hagyd, hogy kibelezzen a Krenkataurban pár kis fasz! Ha van mit veszítened, meríts erőt belőle, ha maradt bátorságot kerítsd elő, mert jönnek!
*Majd egy hirtelen mozdulattal, feláll, kivont karddal kezében igyekszik az ajtót elállni.*
-Állj! Mindenki tegye le a kibaszott fegyverêt!
*Hangja érces, nem törödik vele, hogy m@shol is lehetnek esetleg, most ezt a dolgot kell megoldania.*
-Arthenior őrségének parancsnokhelyettese vagyok, s ha ez nem elég..
*Néz rajtuk végig.*
-Sokan vagytok, mindőtöket nem tudom legyilkolni, de az első négyet-ötöt biztos a pokolra küldöm!
*Igyekszik kihasználni a meglepetés erejét, ha létezik egyáltalán, s bízik benne, hogy értelmes szóra jut velük. ~Ha pedig nem... úgy ez is épp olyan tökéletes nap a halálra, mint bármelyik.~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 21:53:43
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan lépdel, már amennyire vaskos páncélja és ormótlan, a settenkedéshez abszolút alkalmatlan termete engedi. Fél-fél szemmel a társára is figyel, bár valahol azt se tudja elfelejteni, hogy Soreylért is ő felel, hisz ő a rangidős. Bármi történik itt, mindenért Bredoc a felelős. Nem kis teher. Mindenesetre úgy tűnik, hogy igyekeztük nem hiábavaló, s viszonylag észrevétlen tudják megközelíteni a hang forrását. Eeyr, a sors, vagy bármi legyen is, de lehetőséget ad nekik, hogy egy pár kósza pillantást is vethessenek a bagázsra. ~Jó páran lehetnek. A picsába. Ezek tuti nem őrök, se nem rabok. Nem úgy tűnnek. Szerintem valami rablóbanda lehet.~ Bízik benne, hogy többet is megtudhat, de mégsem így alakul a helyzet. Összerezzen, amikor a felkiáltást hallja, csak egy pillanat az egész. Karja önkéntelenül megfeszül, s ereiben mintha pezsegne a vér. Érzi, ahogy a mellkasától szétáramlik az egész testében a bizsergés. Az a bizonyos bizsergés, amit csak az ismer, akinek törtek már az életére, sikertelenül. Nem is tagathatná, hogy valahol belül nem élvezi ezt az egészet. Egy ördögibb vigyor is kiülhet az ajkára, a szándékosságot mellőzve, zsigerből. Látja, hogy talán meg is láthatták őket, de még nem úgy hallja, hogy ezen lenne a banda hangsúlya. A fém csattanó hangja az utolsó löket. A férfihez fordul, s suttogni próbál.*
-Itt az esély. Ne hagyd, hogy kibelezzen a Krenkataurban pár kis fasz! Ha van mit veszítened, meríts erőt belőle, ha maradt bátorságot kerítsd elő, mert jönnek!
*Majd egy hirtelen mozdulattal, feláll, kivont karddal kezében igyekszik az ajtót elállni.*
-Állj! Mindenki tegye le a kibaszott fegyverêt!
*Hangja érces, nem törödik vele, hogy m@shol is lehetnek esetleg, most ezt a dolgot kell megoldania.*
-Arthenior őrségének parancsnokhelyettese vagyok, s ha ez nem elég..
*Néz rajtuk végig.*
-Sokan vagytok, mindőtöket nem tudom legyilkolni, de az első négyet-ötöt biztos a pokolra küldöm!
*Igyekszik kihasználni a meglepetés erejét, ha létezik egyáltalán, s bízik benne, hogy értelmes szóra jut velük. ~Ha pedig nem... úgy ez is épp olyan tökéletes nap a halálra, mint bármelyik.~*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 21:53:43
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:42:41
Üzenet elküldve: 2020-01-05 18:42:41
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//Bredoc és Darenn//
//Sikeres lopakodás próba//
*Bredoc és Darenn a hang, és a fények irányába indul el, és a nehézségek ellenére megpróbálják mindezt csendben tenni. Felszereléseik nem segítik ezt, ennek ellenére nem akad gondjuk. Először csak párbeszédeket hallanak, többnyire kurjantgató kiáltásokat, egymás szavába vágásokat. A hanglejtés, az elhangzott szavak mind nem túl kifinomult és józan személyeket sejtetnek.
Tovább merészkedve ki is tudnak kukucskálni a nyíláson. Mindezt persze óvatosan kell tenniük, és egy-egy futó pillantással a lehető legtöbb információt szerezniük. Amit többnyire láthatnak, az az összetölt asztal körül ülő emberek. Leginkább félvérek, mélységiek, egy törpe. Valamivel több, mint egy tucat ember ülhet csak ebben a szobában. Jó párnak kártya van a kezében, akik nem játszanak, azok látványosan kijjebb ülnek, de elég közel ahhoz, hogy figyeljenek.*
- MEG A FASZT!
*Ordít fel az egyik, és ahogy hirtelen feláll székét is hátralöki. Eléggé ahhoz, hogy visszahajolva is láthassa ezt a két városőr.*
- Te mocskos csaló! Jaj ne játszd a hülyét, tudom, hogy te is csak egy kurva dalnok vagy.
*Több szék is nyikordul, ahogy sorra pattannak fel az emberek. A hőbörgő hangja minden más értelmes szavat elnyom.*
- Ide ontom ki a beledet a többiek elé, mint egy disznónak!
*Fenyíti tovább. Néhányan felröhögnek, mások fojtott hangon csitítani próbálják. A kis jelenet, és amit láthattak is azt sugallja, hogy ezek nem őrök. Többnyire csonkolással rendelkező szedett-vedett emberek, akiknek sötét íriszeik is rengeteg gonoszságot sugallnak.
A dulakodás folytatódik, immár fémes, suhanások hanggal párosulva, amely előrántott fegyverek jelenlétére utal. Újabb székek nyikordulása, mert a nyugodt, jól szórakozó maradék is feltápászkodik, végül pedig a kiáltások összefüggő masszává állnak össze.*
//Garsin//
*Garsin eseménytelen perceit olyan gyorsan zavarják meg, ahogy a villám szel át az éjszakai nyugodt égbolton. Ki tudja mikor és hogyan került mögé, de ott van, és fekete kesztyűs kezét a lány szájára szorítja. A leány ereje vajmi kevés, és minden további ellenállást is elcsitíthatja az a tény, hogy nyakának jobb oldalánál egy penge éles hegye érezhető.*
- Egy hangot se!
*Érkezik a higgadt utasítás. A férfi felméri a leány hajlandóságát a kompromisszumra, és amint úgy véli realizálódott benne a helyzet komolysága, úgy lassan ereszt a szorításból, és végül lassan elengedi. A fegyver viszont vészjóslóan rászegeződik.
Egy feketébe öltözött magas férfi áll a leány előtt. Arca borostás, haja csapzott, szemei olyan sötétek, mint a Krenkataur mélye. Szigorú arca egy pillanatra sem enyhül, feszülten fürkészi a lány minden rezdülését, miközben töretlenül kardját szorítja, ami meglepően díszes, és ezzel teljesen elüt a férfi egész megjelenését tekintve.*
- Mi keresnivalója itt egy koszos kölyöknek? Tudja más is, hogy itt vagy?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 18:45:10
//Bredoc és Darenn//
//Sikeres lopakodás próba//
*Bredoc és Darenn a hang, és a fények irányába indul el, és a nehézségek ellenére megpróbálják mindezt csendben tenni. Felszereléseik nem segítik ezt, ennek ellenére nem akad gondjuk. Először csak párbeszédeket hallanak, többnyire kurjantgató kiáltásokat, egymás szavába vágásokat. A hanglejtés, az elhangzott szavak mind nem túl kifinomult és józan személyeket sejtetnek.
Tovább merészkedve ki is tudnak kukucskálni a nyíláson. Mindezt persze óvatosan kell tenniük, és egy-egy futó pillantással a lehető legtöbb információt szerezniük. Amit többnyire láthatnak, az az összetölt asztal körül ülő emberek. Leginkább félvérek, mélységiek, egy törpe. Valamivel több, mint egy tucat ember ülhet csak ebben a szobában. Jó párnak kártya van a kezében, akik nem játszanak, azok látványosan kijjebb ülnek, de elég közel ahhoz, hogy figyeljenek.*
- MEG A FASZT!
*Ordít fel az egyik, és ahogy hirtelen feláll székét is hátralöki. Eléggé ahhoz, hogy visszahajolva is láthassa ezt a két városőr.*
- Te mocskos csaló! Jaj ne játszd a hülyét, tudom, hogy te is csak egy kurva dalnok vagy.
*Több szék is nyikordul, ahogy sorra pattannak fel az emberek. A hőbörgő hangja minden más értelmes szavat elnyom.*
- Ide ontom ki a beledet a többiek elé, mint egy disznónak!
*Fenyíti tovább. Néhányan felröhögnek, mások fojtott hangon csitítani próbálják. A kis jelenet, és amit láthattak is azt sugallja, hogy ezek nem őrök. Többnyire csonkolással rendelkező szedett-vedett emberek, akiknek sötét íriszeik is rengeteg gonoszságot sugallnak.
A dulakodás folytatódik, immár fémes, suhanások hanggal párosulva, amely előrántott fegyverek jelenlétére utal. Újabb székek nyikordulása, mert a nyugodt, jól szórakozó maradék is feltápászkodik, végül pedig a kiáltások összefüggő masszává állnak össze.*
//Garsin//
*Garsin eseménytelen perceit olyan gyorsan zavarják meg, ahogy a villám szel át az éjszakai nyugodt égbolton. Ki tudja mikor és hogyan került mögé, de ott van, és fekete kesztyűs kezét a lány szájára szorítja. A leány ereje vajmi kevés, és minden további ellenállást is elcsitíthatja az a tény, hogy nyakának jobb oldalánál egy penge éles hegye érezhető.*
- Egy hangot se!
*Érkezik a higgadt utasítás. A férfi felméri a leány hajlandóságát a kompromisszumra, és amint úgy véli realizálódott benne a helyzet komolysága, úgy lassan ereszt a szorításból, és végül lassan elengedi. A fegyver viszont vészjóslóan rászegeződik.
Egy feketébe öltözött magas férfi áll a leány előtt. Arca borostás, haja csapzott, szemei olyan sötétek, mint a Krenkataur mélye. Szigorú arca egy pillanatra sem enyhül, feszülten fürkészi a lány minden rezdülését, miközben töretlenül kardját szorítja, ami meglepően díszes, és ezzel teljesen elüt a férfi egész megjelenését tekintve.*
- Mi keresnivalója itt egy koszos kölyöknek? Tudja más is, hogy itt vagy?
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.01.05 18:45:10
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-03 14:34:57
Üzenet elküldve: 2020-01-03 14:34:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ahogy mennek a sötét tárnák alagutaiban egyre többször jutnak eszébe személyek. Nem tudatosan gondol rájuk, és nem is élesen villannak be az arcok, helyek, események. Csupán homályos emlékképek foszlányai merengenek fel a lovag fejében minden egyes lépésnél. Az első aki feltűnik neki Maydeleine. Még soha senkihez nem kötődött ennyire. Pláne nem ilyen rövid idő alatt. Egy éjszaka elég volt ahhoz, hogy teljesen bevésse magát a szívébe.*
~Ehhez mondjuk ért... Hiszen örömlány.~
*Fogalmazza meg a mesterkard epésen, és direkt felháborítóan. Soreyl nem tud mit kezdeni a feszültség pumpálta dühvel, fejében ezt mind rászabadítja a kardjára. Először is, egy igen jéghideg, és szinte éles visszakérdezésben.*
~Tessék?~
*Majd hagy időt, hogy Perchipfell revideálhassa az álláspontját. Ez természetesen nem történik meg, inkább próbál egy szerelmes józan eszére hatni.*
~Soreyl. Nem kérdőjelezheted meg a tényt. Az és kész.~
*Természetesen hiába, mert a lovag egyébként is szapora pulzusa, most olyat ugrik, hogy lassan kibuggyan a homlokán a vér a nyomástól. Ha nem egy veszélyes küldetésen lenne a felettesével, most ordítana vele, ahogy a torkán kifér, de inkább fojtott dühvel, elmei hangján is sötéten sziszegve mondja a mély hang.*
~Engem még sem "úgy" rabolt magával. Csodás nő.~
*Mondja magában, és ezzel rendezettnek tekinti a dolgot. Perchi éppen szóra nyitná a nem létező száját a lovag agyában, mikor hirtelen egy erős hang eltiporja a kikívánkozó szavakat.*
~Hallgass!~
*Az erélyes mély hang megteszi a hatását. Ezután nem tűnik el a megjelenő emberek sora. Eszébe jutnak a régi Vadvéd lakói. Syl, Jez, Baldroll, Syd, Meru, mindenki. Egy pillanatra végig fut a hátán egy jól eső borzongás. Amennyire utálja ezt az egészet, annyira élvezi. A hajszát, a harcot, a sötét tárnában leselkedő veszélyt. Legszívesebben vissza vágtatna a piacra, venne néhány főzetet, és megkeresné a Krenkataurt, hogy belemárthassa Perchipfellt. Mind e mellett, pedig utálná amit tesz. Igen kettős személyiségű lovagunk, venárunk, városőrünk, gondolatai eljutnak egészen Natyn keresztül a jelenbe. Garsinhoz. Ahogy felvillan fejében a szerencsétlen lány, esetlen, és félénk arca, megszólal Brox. Mintha a parancsnokhelyettes érezné Soreyl kezdődő, és egyre erősödő aggodalmát. Egy két nyugtató szó után Soreyl egy hangosat hümmög, amiben egyszerre van elfogadás, és köszönet. Ha az öreg hátrasandít, akkor egy hálás bólintást is láthat, a fa arcú lovagtól, hogy próbálja benne tartani a lelket. Ekkor már a labirintus folyosóit tapossák, és mintha bukkantak is volna valamire. Egy a távolban felsejlő nagyobb fénynyaláb, és apró hangok ütik meg a lovag érzékeit. A lovag már az előtt bólint, mielőtt Brox véghez vinné a mozdulatot, és határozott tekintete szinte átfúródik a másikén. Kezét Perchipfellen pihentetve megpróbál a fel mentén haladni, és a vízcseppek keltette zajjal egyszerre lépni. Ne törje meg apró zaj sem a ritmust. Követi a parancsnokhelyettest, és készen áll a bármire. Bármire IS.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Ahogy mennek a sötét tárnák alagutaiban egyre többször jutnak eszébe személyek. Nem tudatosan gondol rájuk, és nem is élesen villannak be az arcok, helyek, események. Csupán homályos emlékképek foszlányai merengenek fel a lovag fejében minden egyes lépésnél. Az első aki feltűnik neki Maydeleine. Még soha senkihez nem kötődött ennyire. Pláne nem ilyen rövid idő alatt. Egy éjszaka elég volt ahhoz, hogy teljesen bevésse magát a szívébe.*
~Ehhez mondjuk ért... Hiszen örömlány.~
*Fogalmazza meg a mesterkard epésen, és direkt felháborítóan. Soreyl nem tud mit kezdeni a feszültség pumpálta dühvel, fejében ezt mind rászabadítja a kardjára. Először is, egy igen jéghideg, és szinte éles visszakérdezésben.*
~Tessék?~
*Majd hagy időt, hogy Perchipfell revideálhassa az álláspontját. Ez természetesen nem történik meg, inkább próbál egy szerelmes józan eszére hatni.*
~Soreyl. Nem kérdőjelezheted meg a tényt. Az és kész.~
*Természetesen hiába, mert a lovag egyébként is szapora pulzusa, most olyat ugrik, hogy lassan kibuggyan a homlokán a vér a nyomástól. Ha nem egy veszélyes küldetésen lenne a felettesével, most ordítana vele, ahogy a torkán kifér, de inkább fojtott dühvel, elmei hangján is sötéten sziszegve mondja a mély hang.*
~Engem még sem "úgy" rabolt magával. Csodás nő.~
*Mondja magában, és ezzel rendezettnek tekinti a dolgot. Perchi éppen szóra nyitná a nem létező száját a lovag agyában, mikor hirtelen egy erős hang eltiporja a kikívánkozó szavakat.*
~Hallgass!~
*Az erélyes mély hang megteszi a hatását. Ezután nem tűnik el a megjelenő emberek sora. Eszébe jutnak a régi Vadvéd lakói. Syl, Jez, Baldroll, Syd, Meru, mindenki. Egy pillanatra végig fut a hátán egy jól eső borzongás. Amennyire utálja ezt az egészet, annyira élvezi. A hajszát, a harcot, a sötét tárnában leselkedő veszélyt. Legszívesebben vissza vágtatna a piacra, venne néhány főzetet, és megkeresné a Krenkataurt, hogy belemárthassa Perchipfellt. Mind e mellett, pedig utálná amit tesz. Igen kettős személyiségű lovagunk, venárunk, városőrünk, gondolatai eljutnak egészen Natyn keresztül a jelenbe. Garsinhoz. Ahogy felvillan fejében a szerencsétlen lány, esetlen, és félénk arca, megszólal Brox. Mintha a parancsnokhelyettes érezné Soreyl kezdődő, és egyre erősödő aggodalmát. Egy két nyugtató szó után Soreyl egy hangosat hümmög, amiben egyszerre van elfogadás, és köszönet. Ha az öreg hátrasandít, akkor egy hálás bólintást is láthat, a fa arcú lovagtól, hogy próbálja benne tartani a lelket. Ekkor már a labirintus folyosóit tapossák, és mintha bukkantak is volna valamire. Egy a távolban felsejlő nagyobb fénynyaláb, és apró hangok ütik meg a lovag érzékeit. A lovag már az előtt bólint, mielőtt Brox véghez vinné a mozdulatot, és határozott tekintete szinte átfúródik a másikén. Kezét Perchipfellen pihentetve megpróbál a fel mentén haladni, és a vízcseppek keltette zajjal egyszerre lépni. Ne törje meg apró zaj sem a ritmust. Követi a parancsnokhelyettest, és készen áll a bármire. Bármire IS.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:56:24
Üzenet elküldve: 2020-01-02 22:56:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Legnagyobb meglepetésére nem a vaksötétben kell botorkálnia. ~Ez még a kellemesebbik fajta.~ Soreylra csak néhány kósza pillantást vet, ahogy még egy utolsót szól, mielőtt nagyobbakat lépne előre az ismeretlenbe.*
-Ha bajt talált volna, valószínűleg már hallottuk volna a sikoltozást a lánytól, szóval érte ne aggódj.
*Bár nem tudja, hogy a férfi mennyire aggódik ugyan érte, csak magából tud kiiundlni, hogy valahol titkon a lelke mélyén azért ő is aggódik a csöppségért, hiába talán nem ez látszik rajta. Talán ez a rendfokozat átka, hogy keménynek kell tűnni. Mindenesetre a nyugtató szavakat, melyeket félig saját magának szán, elmondja, majd hamar elvész a sötétebb, ritkásabban megvilágított helyszínen. Nem ismeretlen számára ez a labirintus-szerű építmény, gyakran látott ilyeneket még korábban, kaszárnyákban. Persze fogalma sincs, hogy mi merre lehet, de legalább nincs összezavarodva annyira. Főleg, hogy hamar megcsapja fülét valami. Csak egy apró morzsa. De mintha... Megáll, és Soreylre néz, kezével meg is érinti, ha esetleg nem figyelne rá. Ujját a szájához emeli, jelezve, hogy a helyzethez mérten, amilyen halkan csak képesek, úgy mozogjanak. Ez nem könnyű a páncélban, de az igyekezetet meg kell tenni. Fejével a hang vélt irányába int, s ha nem lát ellenkezést a férfi részéről, úgy lassan, óvatosan, tyúklépésben araszolva próbálja megközelíteni a hang forrását. Szeretné esetleg kihallgatni a beszélgetést, vagy bármi egyebet megtudni azokról, akik ott lehetnek, mielőtt lelepleződnének. Bár eszébe jut, amit korábban mondott, mégis jobbnak látja ezt a módszert, amíg tehetik. Bár van egy olyan sejtése, hogy hamarabb észre fogják venni őket, mint ahogy azt szeretnék, de egy próbát megér.*
*Legnagyobb meglepetésére nem a vaksötétben kell botorkálnia. ~Ez még a kellemesebbik fajta.~ Soreylra csak néhány kósza pillantást vet, ahogy még egy utolsót szól, mielőtt nagyobbakat lépne előre az ismeretlenbe.*
-Ha bajt talált volna, valószínűleg már hallottuk volna a sikoltozást a lánytól, szóval érte ne aggódj.
*Bár nem tudja, hogy a férfi mennyire aggódik ugyan érte, csak magából tud kiiundlni, hogy valahol titkon a lelke mélyén azért ő is aggódik a csöppségért, hiába talán nem ez látszik rajta. Talán ez a rendfokozat átka, hogy keménynek kell tűnni. Mindenesetre a nyugtató szavakat, melyeket félig saját magának szán, elmondja, majd hamar elvész a sötétebb, ritkásabban megvilágított helyszínen. Nem ismeretlen számára ez a labirintus-szerű építmény, gyakran látott ilyeneket még korábban, kaszárnyákban. Persze fogalma sincs, hogy mi merre lehet, de legalább nincs összezavarodva annyira. Főleg, hogy hamar megcsapja fülét valami. Csak egy apró morzsa. De mintha... Megáll, és Soreylre néz, kezével meg is érinti, ha esetleg nem figyelne rá. Ujját a szájához emeli, jelezve, hogy a helyzethez mérten, amilyen halkan csak képesek, úgy mozogjanak. Ez nem könnyű a páncélban, de az igyekezetet meg kell tenni. Fejével a hang vélt irányába int, s ha nem lát ellenkezést a férfi részéről, úgy lassan, óvatosan, tyúklépésben araszolva próbálja megközelíteni a hang forrását. Szeretné esetleg kihallgatni a beszélgetést, vagy bármi egyebet megtudni azokról, akik ott lehetnek, mielőtt lelepleződnének. Bár eszébe jut, amit korábban mondott, mégis jobbnak látja ezt a módszert, amíg tehetik. Bár van egy olyan sejtése, hogy hamarabb észre fogják venni őket, mint ahogy azt szeretnék, de egy próbát megér.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-26 20:21:53
Üzenet elküldve: 2019-12-26 20:21:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
*Garsinnak éppen elég egyetlen köpeny is, tekintve, hogy ezek az időjárás viszontagságaitól is védték egykoron az őröket. Kellemes melegbe burkolózva, a gyertya lángjaival játszva észreveheti, hogy az bizony nem ad igazán meleget, sőt, valójában semmit sem, annak ellenére sem, hogy a kellemes fényű lángok lágyan simogatva bőrét táncolják azt körbe. Sajnos számára egyelőre unalmasan telik a felfedezés, hiszen láthatóan senki nem szándékozik visszajönni érte, és az ügyesen felkutatott információkért. Egyelőre viszont nyugalma van, és már nem is fázik, így mondhatni nem járt olyan rosszul.
A két férfi megindul az ismeretlen felé, ami első ránézésre kellemesebb látvány, mint a cellák, és az azokban bomló tetemek baljós látványa. A gyertyák száma ritkulni kezd, láthatóan pár a földön hever összetörve, kialudva, így a fény mennyisége éppen csak elég ahhoz, hogy lássák hova lépnek. A hőmérséklet érzékelhetően csökkeni kezd, és ahogy haladnak, egyre inkább azt érezhetik, hogy egy labirintusba keveredtek. A folyosók között nincs lényeges különbség, mind ugyanolyan egyszerű, éppen csak egy csákány, vagy törött hordó jelzi, hogy más és más helyeken járnak.
Ami talán érdekesebb lehet számukra a jól megpakolt szállítókocsik, amik mindig színültig vannak a bánya bizonyos részeiből fejtett kövekkel. Ráadásként a távolban érzékelhetően nagyobb fényt vesznek észre az egyik folyosó végéről, és ha nagyon koncentrálnak, a falról csepegő víz két koppanása között fojtott beszédre emlékeztető hangokra is felfigyelhetnek.*
*Garsinnak éppen elég egyetlen köpeny is, tekintve, hogy ezek az időjárás viszontagságaitól is védték egykoron az őröket. Kellemes melegbe burkolózva, a gyertya lángjaival játszva észreveheti, hogy az bizony nem ad igazán meleget, sőt, valójában semmit sem, annak ellenére sem, hogy a kellemes fényű lángok lágyan simogatva bőrét táncolják azt körbe. Sajnos számára egyelőre unalmasan telik a felfedezés, hiszen láthatóan senki nem szándékozik visszajönni érte, és az ügyesen felkutatott információkért. Egyelőre viszont nyugalma van, és már nem is fázik, így mondhatni nem járt olyan rosszul.
A két férfi megindul az ismeretlen felé, ami első ránézésre kellemesebb látvány, mint a cellák, és az azokban bomló tetemek baljós látványa. A gyertyák száma ritkulni kezd, láthatóan pár a földön hever összetörve, kialudva, így a fény mennyisége éppen csak elég ahhoz, hogy lássák hova lépnek. A hőmérséklet érzékelhetően csökkeni kezd, és ahogy haladnak, egyre inkább azt érezhetik, hogy egy labirintusba keveredtek. A folyosók között nincs lényeges különbség, mind ugyanolyan egyszerű, éppen csak egy csákány, vagy törött hordó jelzi, hogy más és más helyeken járnak.
Ami talán érdekesebb lehet számukra a jól megpakolt szállítókocsik, amik mindig színültig vannak a bánya bizonyos részeiből fejtett kövekkel. Ráadásként a távolban érzékelhetően nagyobb fényt vesznek észre az egyik folyosó végéről, és ha nagyon koncentrálnak, a falról csepegő víz két koppanása között fojtott beszédre emlékeztető hangokra is felfigyelhetnek.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:10:04
Üzenet elküldve: 2019-12-25 21:10:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A gondolat miszerint az őrök, eleve rabok voltak, elgondolkodtatja a lovagot. Mély hangja elméjében visszhangként terjed, és próbálja az összes lehető logikai összerőt felhasználni.*
~Lehet, hogy igaza van, de ha én valakit bezárok...~
*Meghagyja az örömet Perchipfellnek, hogy befejezze a mondatot. Hagy érezze magát, egy kicsit okosnak. Megérdemli, ha már ilyen hősiesen várja mi vár rá.*
~... Akkor minden rangjától, és köpenyétől megfosztom.~
*Fejezi be a mesterkard büszkén. Egy észrevehetetlen félmosoly kúszik a lovag arcára. Fejében mély hangján, dicséri kardja észjárását, és egy úttal kicsit megpróbálja csitítani, mielőtt nagyon rájátszana.*
~Noha igazad van barátom, ez nem bizonyít semmit.~
*A mesterkard ennél a pontnál nem kissé zavarodott össze. Ennek természetesen hangot is ad.*
~Ne haragudj, de most mi van?~
*Az értetlen kérdésére, már nem kizárólagos választ kap. Immáron a mély hang is felcsendül, az elmén kívül is, Bredocot, is beavatva ezzel a gondolataiba.*
-Reménykedjünk benne, hogy igazad van.
*Másnak nem ad hangot, és követi a parancsnokhelyettest. Egyenesen az ismeretlenbe.*
*A gondolat miszerint az őrök, eleve rabok voltak, elgondolkodtatja a lovagot. Mély hangja elméjében visszhangként terjed, és próbálja az összes lehető logikai összerőt felhasználni.*
~Lehet, hogy igaza van, de ha én valakit bezárok...~
*Meghagyja az örömet Perchipfellnek, hogy befejezze a mondatot. Hagy érezze magát, egy kicsit okosnak. Megérdemli, ha már ilyen hősiesen várja mi vár rá.*
~... Akkor minden rangjától, és köpenyétől megfosztom.~
*Fejezi be a mesterkard büszkén. Egy észrevehetetlen félmosoly kúszik a lovag arcára. Fejében mély hangján, dicséri kardja észjárását, és egy úttal kicsit megpróbálja csitítani, mielőtt nagyon rájátszana.*
~Noha igazad van barátom, ez nem bizonyít semmit.~
*A mesterkard ennél a pontnál nem kissé zavarodott össze. Ennek természetesen hangot is ad.*
~Ne haragudj, de most mi van?~
*Az értetlen kérdésére, már nem kizárólagos választ kap. Immáron a mély hang is felcsendül, az elmén kívül is, Bredocot, is beavatva ezzel a gondolataiba.*
-Reménykedjünk benne, hogy igazad van.
*Másnak nem ad hangot, és követi a parancsnokhelyettest. Egyenesen az ismeretlenbe.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-18 19:03:48
Üzenet elküldve: 2019-12-18 19:03:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Nagyot sóhajt Soreyl szavaira, no nem azért, mert nem értene vele egyet, vagy nem látná a lényegét, csupán maga ez a szürreális, abszurd helyzet hozza ki belőle.*
-Tudod lehet, hogy az őrök eleve rabok voltak, csak mikor kiszabadult a többi rab, ellenszenvből itt hagyhatták őket, révén talán sokukat ők maguk juttattak ide. Nem tudom.
*Még a fejét is megcsóválja, majd a sötét barlang felé veszi a tekintetét.*
-Úgy tudom, hogy a lázadáskor ide hozták az akkori városőröket, mert kiderült ez-az róluk.
*Még teszi hozzá kurtán, majd egyre sejtelmesebben, vészjóslóbban néz körbe még utoljára, majd a férfi szavaira csak egyszerűen ránéz, majd sokatmondóan, némán bólint egyet, majd óvatos léptekkel elindul az ismeretlenbe.*
*Nagyot sóhajt Soreyl szavaira, no nem azért, mert nem értene vele egyet, vagy nem látná a lényegét, csupán maga ez a szürreális, abszurd helyzet hozza ki belőle.*
-Tudod lehet, hogy az őrök eleve rabok voltak, csak mikor kiszabadult a többi rab, ellenszenvből itt hagyhatták őket, révén talán sokukat ők maguk juttattak ide. Nem tudom.
*Még a fejét is megcsóválja, majd a sötét barlang felé veszi a tekintetét.*
-Úgy tudom, hogy a lázadáskor ide hozták az akkori városőröket, mert kiderült ez-az róluk.
*Még teszi hozzá kurtán, majd egyre sejtelmesebben, vészjóslóbban néz körbe még utoljára, majd a férfi szavaira csak egyszerűen ránéz, majd sokatmondóan, némán bólint egyet, majd óvatos léptekkel elindul az ismeretlenbe.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:54:35
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:54:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A termek kezdeti, felületesebb átnézése után arra jut, hogy ha maradt is itt valaki, az nagyon jól elbújt. Aztán felfedezi az irodát, vagyis a fiókos asztalt, rajta és benne papírokkal.
Ezeket egy helyre gyűjti, az asztal lapjára, külön kis kupacokba rendezve, amit más-más helyen talált. Bele is pillant az írásokba, de mivel ő maga olvasni nem tud, csak egy-egy betűt és számjegyeket ismer fel, túl sokáig tartana, mire kibogarászna valamit a szöveg tartalmából, ha egyáltalán sikerülne. Bízik benne, hogy a férfiak legalább egyike tud olvasni, mondjuk a parancsnokhelyettes, hiszen címe alapján elég fontos ember lehet, talán ért ehhez is.
Miután minden fellelhető papírt összegyűjtött és tüzetesebben is átnézte magát az irodát, valami gyanúsat keresve - legyen az bármi is -, tovább indulna, hogy a többi teremmel is hasonlóképpen járjon el. Ekkor rúg bele az összegyűrt, széttépett lapba. Mivel szemétként kezelték, úgy gondolja, nem lehet fontos, de azért szépen széthajtogatja és elrendezi a többi lap között, lefedve egy nehezékkel.
Aztán tényleg indul már tovább. Ám a többi teremben sem talál semmit, ami számára valamit is jelentene és közelebb vinné a rejtély megfejtéséhez. Még a kis ládika kelti fel leginkább a figyelmét, de személyes értékeken kívül abban sem talál igazán érdekeset. Nem vesz el belőle semmit, hiszen a ládika valakihez tartozik, aki talán még vissza szeretné kapni ezt a holmit.
Nézelődik még egy darabig, nézi a padlót, a plafont, a falakat, beles a zugokba, ágyak alá, de tanácstalanná válik, hogy mit is kellene keresnie és a sérülései miatt hamar ki is merül a mozgásban, hajlongásban. Tart egy kis pihenőt.
Megnyugtatja, hogy nem talált semmit. Nem úgy ez a nagy csönd...
A kutatást ideiglenesen föladva, fájó törzsét fogva visszabotorkál a folyosóra, ahonnan a cellákhoz vezető járat is nyílik és légzését visszafogva hallgatózik, hátha a férfiak hírt adnak magukról, akár csak lépteik, vagy távoli szavaik zajával.
Közben meg vacog és mikor egy hűvös fuvallat végigszurkálja a testét, ismét szemezni kezd a köpenyekkel. Talán, ha kölcsön venné az egyiket, csak míg itt tartózkodnak... abból nem lehet baj.
Lassan odasétál a fogasokhoz, majd kiválaszt egyet, kiporolja...*
- Csak kölcsön veszem. - *Suttogja, mintha bárki is csúnyán nézne rá, majd magára ölti a ruhadarabot. Ha pedig nem túl vastag, akkor egyből egy másikat is fölé terít és úgy igyekszik átmelegedni. Máris sokkal jobb!
A magány rátelepszik a félhomályban és a gyertyák sercegését kezdi figyelni. Ha eléri, óvatosan odatartja a kezét az egyik fölé, csak kíváncsiságból, hogy mennyire meleg a lángja. Nagyon jó gyertyák ezek, sokat bírnak, erősen égnek...*
*A termek kezdeti, felületesebb átnézése után arra jut, hogy ha maradt is itt valaki, az nagyon jól elbújt. Aztán felfedezi az irodát, vagyis a fiókos asztalt, rajta és benne papírokkal.
Ezeket egy helyre gyűjti, az asztal lapjára, külön kis kupacokba rendezve, amit más-más helyen talált. Bele is pillant az írásokba, de mivel ő maga olvasni nem tud, csak egy-egy betűt és számjegyeket ismer fel, túl sokáig tartana, mire kibogarászna valamit a szöveg tartalmából, ha egyáltalán sikerülne. Bízik benne, hogy a férfiak legalább egyike tud olvasni, mondjuk a parancsnokhelyettes, hiszen címe alapján elég fontos ember lehet, talán ért ehhez is.
Miután minden fellelhető papírt összegyűjtött és tüzetesebben is átnézte magát az irodát, valami gyanúsat keresve - legyen az bármi is -, tovább indulna, hogy a többi teremmel is hasonlóképpen járjon el. Ekkor rúg bele az összegyűrt, széttépett lapba. Mivel szemétként kezelték, úgy gondolja, nem lehet fontos, de azért szépen széthajtogatja és elrendezi a többi lap között, lefedve egy nehezékkel.
Aztán tényleg indul már tovább. Ám a többi teremben sem talál semmit, ami számára valamit is jelentene és közelebb vinné a rejtély megfejtéséhez. Még a kis ládika kelti fel leginkább a figyelmét, de személyes értékeken kívül abban sem talál igazán érdekeset. Nem vesz el belőle semmit, hiszen a ládika valakihez tartozik, aki talán még vissza szeretné kapni ezt a holmit.
Nézelődik még egy darabig, nézi a padlót, a plafont, a falakat, beles a zugokba, ágyak alá, de tanácstalanná válik, hogy mit is kellene keresnie és a sérülései miatt hamar ki is merül a mozgásban, hajlongásban. Tart egy kis pihenőt.
Megnyugtatja, hogy nem talált semmit. Nem úgy ez a nagy csönd...
A kutatást ideiglenesen föladva, fájó törzsét fogva visszabotorkál a folyosóra, ahonnan a cellákhoz vezető járat is nyílik és légzését visszafogva hallgatózik, hátha a férfiak hírt adnak magukról, akár csak lépteik, vagy távoli szavaik zajával.
Közben meg vacog és mikor egy hűvös fuvallat végigszurkálja a testét, ismét szemezni kezd a köpenyekkel. Talán, ha kölcsön venné az egyiket, csak míg itt tartózkodnak... abból nem lehet baj.
Lassan odasétál a fogasokhoz, majd kiválaszt egyet, kiporolja...*
- Csak kölcsön veszem. - *Suttogja, mintha bárki is csúnyán nézne rá, majd magára ölti a ruhadarabot. Ha pedig nem túl vastag, akkor egyből egy másikat is fölé terít és úgy igyekszik átmelegedni. Máris sokkal jobb!
A magány rátelepszik a félhomályban és a gyertyák sercegését kezdi figyelni. Ha eléri, óvatosan odatartja a kezét az egyik fölé, csak kíváncsiságból, hogy mennyire meleg a lángja. Nagyon jó gyertyák ezek, sokat bírnak, erősen égnek...*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:36:56
Üzenet elküldve: 2019-12-10 17:36:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Értem mire célzol. Akkor is olyan mintha a karomat tépnék, mikor elváltunk Garsinnal.
*Mondja a lovag, majd elképedve nézi, ahogy az eléjük táruló látvány szépen lassan felfedi magát. Ahogyan a pocsék sárga fény pázmák apró gömbje, amit a leheletnyi gyertyák adnak ki magukból felfedve ezzel a titkos múlt maradványait. Azokat a maradványokat, amikbe kapaszkodva a két harcosnak ki kell találnia, hogy mi legyen, és merre tovább. A hirtelen feltűnő alakok, mintha egy pillanatra megnyugtatják a lovagot. Soreyl még egy nagyobb levegőt is vesz, sőt amíg csak a néma hullák kérlelő sziluettjeit látják csak, még Perchipfell is egyet ért vele.*
~Végre valami nyom.~
*Mondja akard, majd kapja rá a különösen egybehangzó véleményt.*
~Bizony.~
*Ám közelebb érve, ahelyett hogy tisztázna néhány dolgot a szerencsétlen holtak itt maradt testi maradványa, csak jobban összezavarja a lovagot.*
-Mi a fasz?
*Tör föl belőle halkan Perchipfell stílusa, ahogy a fehéres csontvázak, és rovarok rágta rothadó hullákon felvöröslő köpenyeket látja. Brox elmondja a maga gondolatait, a helyzetről, miszerint eléggé kérlelőek a testhelyzetek. Azonban Soreyl még azelőtt szólal közbe, mielőtt a parancsonkhelyettes levonhatná a végső következtetését.*
-Tényleg? Valóban, de engem jobban zavar, hogyan kerültek őrök a cellákba.
*Mondja, miközben halkan, és finoman előhúzza Perchipfellt a tokjából. A levegő városának mesterkardja, jó idő óta először érez, komoly szorítást bőrkötéses markolatán. Ekkor hangzik el a mondat, miszerint talán túl mélyre ástak a rabok. Ám erre az ötletre Soreyl a saját véleményét hozza elő.*
-Egy tárnai rémség sem magyarázza a nyitott cellákat, és a bezárt őröket. Legalább is nem teljesen.
*Sóhajt egyet halkan, és nézi ahogy a levegőt megtölti a hidegtől kicsapódó lehelete.*
-Csak egy módon deríthetjük ki... Parancsnokhelyettes?
*Kérdezi azon a hangsúlyon, hogy elkerülhetetlen legyen az érzés, hogy most a lovag parancsot vár. Ő képes lemenni, és megnézni mi folyt lenn a tárnában, sőt úgy érzi készen van rá lelkileg. De ha a parancs másként szól, akkor nem erőlteti a dolgot. Mindenesetre Perchipfell hetykén áll a kezében, és várja, hogy valami történjen.*
~VÉGRE EGY KIS SZESZÉLYESSÉG!~
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
-Értem mire célzol. Akkor is olyan mintha a karomat tépnék, mikor elváltunk Garsinnal.
*Mondja a lovag, majd elképedve nézi, ahogy az eléjük táruló látvány szépen lassan felfedi magát. Ahogyan a pocsék sárga fény pázmák apró gömbje, amit a leheletnyi gyertyák adnak ki magukból felfedve ezzel a titkos múlt maradványait. Azokat a maradványokat, amikbe kapaszkodva a két harcosnak ki kell találnia, hogy mi legyen, és merre tovább. A hirtelen feltűnő alakok, mintha egy pillanatra megnyugtatják a lovagot. Soreyl még egy nagyobb levegőt is vesz, sőt amíg csak a néma hullák kérlelő sziluettjeit látják csak, még Perchipfell is egyet ért vele.*
~Végre valami nyom.~
*Mondja akard, majd kapja rá a különösen egybehangzó véleményt.*
~Bizony.~
*Ám közelebb érve, ahelyett hogy tisztázna néhány dolgot a szerencsétlen holtak itt maradt testi maradványa, csak jobban összezavarja a lovagot.*
-Mi a fasz?
*Tör föl belőle halkan Perchipfell stílusa, ahogy a fehéres csontvázak, és rovarok rágta rothadó hullákon felvöröslő köpenyeket látja. Brox elmondja a maga gondolatait, a helyzetről, miszerint eléggé kérlelőek a testhelyzetek. Azonban Soreyl még azelőtt szólal közbe, mielőtt a parancsonkhelyettes levonhatná a végső következtetését.*
-Tényleg? Valóban, de engem jobban zavar, hogyan kerültek őrök a cellákba.
*Mondja, miközben halkan, és finoman előhúzza Perchipfellt a tokjából. A levegő városának mesterkardja, jó idő óta először érez, komoly szorítást bőrkötéses markolatán. Ekkor hangzik el a mondat, miszerint talán túl mélyre ástak a rabok. Ám erre az ötletre Soreyl a saját véleményét hozza elő.*
-Egy tárnai rémség sem magyarázza a nyitott cellákat, és a bezárt őröket. Legalább is nem teljesen.
*Sóhajt egyet halkan, és nézi ahogy a levegőt megtölti a hidegtől kicsapódó lehelete.*
-Csak egy módon deríthetjük ki... Parancsnokhelyettes?
*Kérdezi azon a hangsúlyon, hogy elkerülhetetlen legyen az érzés, hogy most a lovag parancsot vár. Ő képes lemenni, és megnézni mi folyt lenn a tárnában, sőt úgy érzi készen van rá lelkileg. De ha a parancs másként szól, akkor nem erőlteti a dolgot. Mindenesetre Perchipfell hetykén áll a kezében, és várja, hogy valami történjen.*
~VÉGRE EGY KIS SZESZÉLYESSÉG!~
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:50:35
Üzenet elküldve: 2019-12-09 18:50:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
-Jó tudom ez most hülyén hangzik...
*Kezd bele, Garsinnak csak egy bólintással felel, s útjára engedi, szavait immár csak Soreylnek intézi, legalábbis igyekszik eképp tenni.*
-Szóval a kaja poros és penészes, ha te innen szöktél volna meg, vagy itt maradtál volna bárhová is mentek a többiek, nem etted volna meg az ételt? Nem takaróztál volna be a köpenyekkel? Érted mire célzok, ugye?
*Egyre baljósabb az ábrázata, de ez nem a másik férfinek szól, hanem a helyzetnek, s a látványnak, ami elé tárul, ahogy beljebb és mélyebbre hatol a bányában. A cellákhoz. Itt megáll egy pillanatra, a rothadó hús szaga, a bűz és a látvány nem rémiszti meg, hozzászokott már a harcmezőkön, inkább csak egy furcsa kettős érzés fut végig a hátán. Egyrészről kellemes és borzalmas emlékeket ébreszt benne egyszerre, másrészt pedig kicsit felpiszkálja a gondolatait.*
-Csak szerintem néz ki az ott, mintha azért könyörgött volna, hogy engedjék őt is ki, esetleg mikor a többi rab is "kiment" a cellájából? Persze lehet, hogy csak úgy fekszik épp, és az elmém játszik velem. A fenébe is. Én tényleg azt hiszem, hogy innen nagyon gyorsan távoztak az emberek. Te mit gondolsz?
*Néz kérdőn a férfire, miközben kezében lévő kardját akaratlanul is megszorongatja.*
-Talán túl mélyre ástak, és felkeltettek valamit, amit sosem szabadott volna...
-Jó tudom ez most hülyén hangzik...
*Kezd bele, Garsinnak csak egy bólintással felel, s útjára engedi, szavait immár csak Soreylnek intézi, legalábbis igyekszik eképp tenni.*
-Szóval a kaja poros és penészes, ha te innen szöktél volna meg, vagy itt maradtál volna bárhová is mentek a többiek, nem etted volna meg az ételt? Nem takaróztál volna be a köpenyekkel? Érted mire célzok, ugye?
*Egyre baljósabb az ábrázata, de ez nem a másik férfinek szól, hanem a helyzetnek, s a látványnak, ami elé tárul, ahogy beljebb és mélyebbre hatol a bányában. A cellákhoz. Itt megáll egy pillanatra, a rothadó hús szaga, a bűz és a látvány nem rémiszti meg, hozzászokott már a harcmezőkön, inkább csak egy furcsa kettős érzés fut végig a hátán. Egyrészről kellemes és borzalmas emlékeket ébreszt benne egyszerre, másrészt pedig kicsit felpiszkálja a gondolatait.*
-Csak szerintem néz ki az ott, mintha azért könyörgött volna, hogy engedjék őt is ki, esetleg mikor a többi rab is "kiment" a cellájából? Persze lehet, hogy csak úgy fekszik épp, és az elmém játszik velem. A fenébe is. Én tényleg azt hiszem, hogy innen nagyon gyorsan távoztak az emberek. Te mit gondolsz?
*Néz kérdőn a férfire, miközben kezében lévő kardját akaratlanul is megszorongatja.*
-Talán túl mélyre ástak, és felkeltettek valamit, amit sosem szabadott volna...
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-08 02:20:33
Üzenet elküldve: 2019-12-08 02:20:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ifjú leány alapos vizsgálódás után megállapíthatja, hogy egy árva lélek sem bujkál egyik sarokban sem, ami jelen esetben pozitív előjel. A hétköznapi őrök hálójában sokat nem találhat, pár visszamaradt, már molyrágta ruhán kívül a nyitott szekrényajtók mögött. Az ágyak is csupaszok, se párna, se takaró, csak az üres, kényelmetlen váz. Garsin viszont az egyik alatt eldugva egy kis ládikát vél felfedezni, amelyben egy szépen faragott pipát, dohányt talál, pár kisebb gyertyát, többnyire jelentéktelen dolgokat.
Garsin viszont nagyon alapos, és a feltehetően irodaként funkcionáló helységet is megvizsgálja. Itt bőven akad információ, többek között étel szállítmányokról, nemesércek kibányászott mennyiségéről, vagy a fegyverraktár leltáráról. Izgalmasabb lehet a külön fiókban tárolt részletes leírás a rabokról, név, külső leírás, az itt létük oka, és az itt mutatott magatartásuk. Minden kínos részletességgel, és látható szorgalommal vezetve. Ám az üres cellák miatt ezen mind feleslegesek már, legfeljebb Garsin szörnyülködhet azon, hogy egyesek miféle bűntényekre képesek.
Ahogy éppen halad tovább, belerúg egy cafatba, amit láthatóan eltéptek, és még össze is gyűrtek. Gondosan kihajtogatja azt, és egy gyertya fényéhez sétál vele, nehezen, de el tudja olvasni. A levél egy építkezést emleget. A sorok közül a fiatal lány arra is rájöhet - bár a hiányzó részlet miatt kicsit töprengenie kell -, hogy az őrség egy része ott segédkezhet jelenleg is, ehhez igazából józan esze is elegendő. A dátum hónapokkal ezelőtti, és a korábbi dokumentumokat látva feltehetően egyike a legutolsóaknak, hiszen azt követően nem születtek feljegyzések, vagy csak elvesztek, esetleg elpusztították őket, mindenesetre nincsenek, ahogy őrség, és rabok sem a cellákban. Ezen kívül semmi érdemlegeset nem talál Garsin.*
//Bredoc, Darenn//
*A cellák fele menet egyelőre semmi érdekeset nem tapasztalhat a két férfi. A gyertyák fényének pislákoló félhomályában, pár sötétebb sarkot is jobban megvizsgálva sem találnak semmi érdemlegeset. Sem emberi jelenlét nyomát, sem emberi maradványokat, csak pár rongyos ruhadarabot, és az egykori rabok átható, fullasztó bűzét.
Ám ahogy befelé haladnak a nyomasztóan hosszú, egyenesen folyosón, távolról is már jól kivehető lejáratot pillanthatnak meg, amit ugyanúgy az eddig látott gyertyák próbálnak megvilágítani. Ehhez a bejárathoz közel a nyitott cellaajtók is zártakra cserélődnek, és akad pár lakójuk is, sajnos ezek mindegyikéből már jó ideje eltávozott az élet. A holttestek ilyen, vagy olyan módon, de mind a rácsokhoz láncolva hevernek, többnyire már élő szövet is alig akad a fehérlő csontokon. Többnyire, ám ez nem jelenti azt, hogy ne akadnának frissebbek is, és egy egészen újnak számító példány közöttük. Felpuffadt teste környékén patkányok rohangálnak, részben elfogyasztott arcában rovarok mászkálnak, szája pedig nagy, rémisztő vigyorra kanyarodik bőr, és ajkak hiányában. A rácsoknak dőlve halt meg, térdelve, egészen olyan pozícióban, ami arra enged következtetni, hogy azokon kifelé próbált nyúlni, talán elérni valakit. Szája szólásra - vagy kiáltásra - nyitva, de az is lehet, hogy csak az elengedett szövetek, és a gravitáció miatt esett le a halott álla. Ami talán érdekesebb lehet, az a rajta lévő koszos, de ismerősnek mondható, egykori vörös köpeny, amely a Városi Őrség tagjaié volt.
Mindez a sokkoló látvány közel a lejárathoz, aminek nyílásában gyakran jelenik meg egy-egy patkány, éppen leszaladva a járatban, vagy kifelé közlekedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 02:23:05
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Garsin//
*Az ifjú leány alapos vizsgálódás után megállapíthatja, hogy egy árva lélek sem bujkál egyik sarokban sem, ami jelen esetben pozitív előjel. A hétköznapi őrök hálójában sokat nem találhat, pár visszamaradt, már molyrágta ruhán kívül a nyitott szekrényajtók mögött. Az ágyak is csupaszok, se párna, se takaró, csak az üres, kényelmetlen váz. Garsin viszont az egyik alatt eldugva egy kis ládikát vél felfedezni, amelyben egy szépen faragott pipát, dohányt talál, pár kisebb gyertyát, többnyire jelentéktelen dolgokat.
Garsin viszont nagyon alapos, és a feltehetően irodaként funkcionáló helységet is megvizsgálja. Itt bőven akad információ, többek között étel szállítmányokról, nemesércek kibányászott mennyiségéről, vagy a fegyverraktár leltáráról. Izgalmasabb lehet a külön fiókban tárolt részletes leírás a rabokról, név, külső leírás, az itt létük oka, és az itt mutatott magatartásuk. Minden kínos részletességgel, és látható szorgalommal vezetve. Ám az üres cellák miatt ezen mind feleslegesek már, legfeljebb Garsin szörnyülködhet azon, hogy egyesek miféle bűntényekre képesek.
Ahogy éppen halad tovább, belerúg egy cafatba, amit láthatóan eltéptek, és még össze is gyűrtek. Gondosan kihajtogatja azt, és egy gyertya fényéhez sétál vele, nehezen, de el tudja olvasni. A levél egy építkezést emleget. A sorok közül a fiatal lány arra is rájöhet - bár a hiányzó részlet miatt kicsit töprengenie kell -, hogy az őrség egy része ott segédkezhet jelenleg is, ehhez igazából józan esze is elegendő. A dátum hónapokkal ezelőtti, és a korábbi dokumentumokat látva feltehetően egyike a legutolsóaknak, hiszen azt követően nem születtek feljegyzések, vagy csak elvesztek, esetleg elpusztították őket, mindenesetre nincsenek, ahogy őrség, és rabok sem a cellákban. Ezen kívül semmi érdemlegeset nem talál Garsin.*
//Bredoc, Darenn//
*A cellák fele menet egyelőre semmi érdekeset nem tapasztalhat a két férfi. A gyertyák fényének pislákoló félhomályában, pár sötétebb sarkot is jobban megvizsgálva sem találnak semmi érdemlegeset. Sem emberi jelenlét nyomát, sem emberi maradványokat, csak pár rongyos ruhadarabot, és az egykori rabok átható, fullasztó bűzét.
Ám ahogy befelé haladnak a nyomasztóan hosszú, egyenesen folyosón, távolról is már jól kivehető lejáratot pillanthatnak meg, amit ugyanúgy az eddig látott gyertyák próbálnak megvilágítani. Ehhez a bejárathoz közel a nyitott cellaajtók is zártakra cserélődnek, és akad pár lakójuk is, sajnos ezek mindegyikéből már jó ideje eltávozott az élet. A holttestek ilyen, vagy olyan módon, de mind a rácsokhoz láncolva hevernek, többnyire már élő szövet is alig akad a fehérlő csontokon. Többnyire, ám ez nem jelenti azt, hogy ne akadnának frissebbek is, és egy egészen újnak számító példány közöttük. Felpuffadt teste környékén patkányok rohangálnak, részben elfogyasztott arcában rovarok mászkálnak, szája pedig nagy, rémisztő vigyorra kanyarodik bőr, és ajkak hiányában. A rácsoknak dőlve halt meg, térdelve, egészen olyan pozícióban, ami arra enged következtetni, hogy azokon kifelé próbált nyúlni, talán elérni valakit. Szája szólásra - vagy kiáltásra - nyitva, de az is lehet, hogy csak az elengedett szövetek, és a gravitáció miatt esett le a halott álla. Ami talán érdekesebb lehet, az a rajta lévő koszos, de ismerősnek mondható, egykori vörös köpeny, amely a Városi Őrség tagjaié volt.
Mindez a sokkoló látvány közel a lejárathoz, aminek nyílásában gyakran jelenik meg egy-egy patkány, éppen leszaladva a járatban, vagy kifelé közlekedve.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.08 02:23:05
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-07 15:18:26
Üzenet elküldve: 2019-12-07 15:18:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Hallgatja Bredocot és foglalkoztatni kezdi a képzeletét, hogy ha a férfi úgy tartja, nem önszántukból mentek el innen az őrök és a rabok, akkor mégis mire gondolhat, mi történt itt? Valami szörnyek támadtak, netán élőholtak? De nem látszik itt nagy pusztítás, sehol holttestek, vagy vérnyomok. Mi az, ami ilyen tisztán tünteti el az embereket?
Persze, azért vannak itt, hogy ezt kiderítsék. Ő pedig addig örül, amíg nem talál jeleket az erőszakra. Egyelőre nem retteg, a vér hiánya miatt nem érzi, hogy tényleges veszélyben lennének, legfeljebb bujdosó raboktól tart.
Mindenesetre sejtése igazolást nyer, Bredoc tényleg azért szeretné hátrahagyni, mert úgy hiszi, itt nagyobb biztonságban lehet. Neki pedig ez ellen nincs semmi ellenérzése, hálás a törődésért, amit a másik kettőtől kap.*
- Értem, uram. - *Biccent Bredocnak, jelezve, hogy figyelt és elfogadja a hallottakat.
Majd Soreylre pillant, mikor ő is hozzáfűzi a magáét. És megint tréfálnak vele! Még hogy városőr! Ő!*
- Úgy lesz, Soreyl. - *Biccent a lovagnak is. Még mindig mosolytalanul, de a bizalmatlan, törött kis lelke már megkezdte a gyógyulást ettől az egyszerű kedvességtől is, amit a két férfitől kapott.
Ott őrizgeti magában a mosolyukban rejlő reményt akkor is, mikor a szeme elől már eltűntek.
Aztán hallgatja még a járatból visszhangzó lépteiket, de néhány pillanat múltán fordul, hogy teljesítse, amivel megbízták.
Előbb a fürdőbe pillant be, de épp csak annyira, hogy lássa, bujdoshat-e ott valaki. Aztán ha nem lát semmi gyanúsat, úgy inkább egyből a többi teremmel is hasonlóképpen tesz. Egyúttal asztalokat, polcokat, ládákat keres, vagy olyan helyet, ahol esetleg lehetnek papírok, vagy könyv. Vagyis egy nyilvántartás, amiből esetleg megtudhatnak valamit. Ha mást nem, hát talán legalább annyit, hogy mikor írtak belé utoljára. Még a mosodának is voltak ilyen jegyzékei, egy börtönnek biztosan kell rendelkeznie ilyesmivel, különben honnan tudnák, ki, miért és meddig van itt? Ha pedig vannak iratok, talán más érdekeset is feljegyezhettek, amiből megtudhatják, mi történt...*
*Hallgatja Bredocot és foglalkoztatni kezdi a képzeletét, hogy ha a férfi úgy tartja, nem önszántukból mentek el innen az őrök és a rabok, akkor mégis mire gondolhat, mi történt itt? Valami szörnyek támadtak, netán élőholtak? De nem látszik itt nagy pusztítás, sehol holttestek, vagy vérnyomok. Mi az, ami ilyen tisztán tünteti el az embereket?
Persze, azért vannak itt, hogy ezt kiderítsék. Ő pedig addig örül, amíg nem talál jeleket az erőszakra. Egyelőre nem retteg, a vér hiánya miatt nem érzi, hogy tényleges veszélyben lennének, legfeljebb bujdosó raboktól tart.
Mindenesetre sejtése igazolást nyer, Bredoc tényleg azért szeretné hátrahagyni, mert úgy hiszi, itt nagyobb biztonságban lehet. Neki pedig ez ellen nincs semmi ellenérzése, hálás a törődésért, amit a másik kettőtől kap.*
- Értem, uram. - *Biccent Bredocnak, jelezve, hogy figyelt és elfogadja a hallottakat.
Majd Soreylre pillant, mikor ő is hozzáfűzi a magáét. És megint tréfálnak vele! Még hogy városőr! Ő!*
- Úgy lesz, Soreyl. - *Biccent a lovagnak is. Még mindig mosolytalanul, de a bizalmatlan, törött kis lelke már megkezdte a gyógyulást ettől az egyszerű kedvességtől is, amit a két férfitől kapott.
Ott őrizgeti magában a mosolyukban rejlő reményt akkor is, mikor a szeme elől már eltűntek.
Aztán hallgatja még a járatból visszhangzó lépteiket, de néhány pillanat múltán fordul, hogy teljesítse, amivel megbízták.
Előbb a fürdőbe pillant be, de épp csak annyira, hogy lássa, bujdoshat-e ott valaki. Aztán ha nem lát semmi gyanúsat, úgy inkább egyből a többi teremmel is hasonlóképpen tesz. Egyúttal asztalokat, polcokat, ládákat keres, vagy olyan helyet, ahol esetleg lehetnek papírok, vagy könyv. Vagyis egy nyilvántartás, amiből esetleg megtudhatnak valamit. Ha mást nem, hát talán legalább annyit, hogy mikor írtak belé utoljára. Még a mosodának is voltak ilyen jegyzékei, egy börtönnek biztosan kell rendelkeznie ilyesmivel, különben honnan tudnák, ki, miért és meddig van itt? Ha pedig vannak iratok, talán más érdekeset is feljegyezhettek, amiből megtudhatják, mi történt...*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-07 01:25:49
Üzenet elküldve: 2019-12-07 01:25:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja mi képeszti el jobban. A kislány merészsége, vagy az hogy az ez után következő mondatokból amit Brox mond egy szót sem ért.*
~Innen, onnan bármi a tuti, és tuti hogy nem?~
*Kérdez vissza mindenre egyszerre Perchipfell, erre persze Soreyl körülbelül összerakta már a képet.*
~Mivel minden csúfság a celláktól kellett hogy jöjjön, szerinte a lakrész tiszta.~
*Ejti meg Soreyl kardjának a hűvös, és szűkszavú magyarázatot amit Perchi nem teljesen tart elégnek.*
~Talán ejtsd meg előttük a rabos ötletem.~
*Veti fel egyértelműen Perchi, de Soreyl szemöldökránclova áll már a gondolatra is.*
~Nem most van itt a helye.~
*Magyarázza lassan Perchinek, és az előző vitájukra tekintettel immáron finomabban csitítva.*
~Valamiért oka van, hogy el akarja küldeni Garsint, és akkor már inkább a lakrészekhez küldje. A bányarendszer megannyi veszélyt jelent magában, a lakrész pedig legfeljebb szökött rabokat. A Krenkataur elől nehezen búj el, de egy két fegyenc mellett még vissza tud hozzánk osonni. Nekünk meg marad a fekete leves.~
*Magyarázza gyorsan a lovag mert nincs sok ideje gondolkodni, és ezt a mesterkard sem könnyíti meg. Olykor előkapar belőle az igazságérzet, és ez is egy ilyen pillanat. Erős hangja szinte szétszakítja a lovag fejét.*
~DE AKKOR MI A HÍG SZARÉR' MEGY EGYEDÜL?!~
*Kiáltja, majd ő is hamar felmérve a sietős helyzetet, gyorsra veszi a nem létező nyelve járását.*
~Mármint úgy értem, ha te is sejted hogy baj lehet, de legalább csak a kisebbik rossz, akkor is elengeded a lányt egyedül?~
*Soreyl nagyot sóhajt. Ez most fizikai valójában is látszik. Maga a lehelet is, meg a gondterhelt lovag is. Elsőnek Perchinek válaszol.*
~Csak baj LEHET. Nekem sem jön könnyen elhiheted.~
*Mondja, majd tekintetét a lányra, aztán Broxra emeli. A barátságos, mély barna szemek, keserédesen néznek a Parancsnokhelyettesre, majd vissza a Garsinra.*
-Rendben van, ha vállalod menj, de légy nagyon óvatos!
*Inti meg Soreyl a lányt, majd kedvesen folytatja.*
-És ahogy Brox is mondta várj meg itt. Addig pedig, ha bármi van, próbálj meg elosonni. Egyetlen kiáltásodra érted megyünk. Na. Menjél te! Városőr.
*Mondja a végét kedvesen, majd ha a lány elindul, és Brox is úgy tesz, akkor a parancsnokhelyettes mellé csapódva halkan mondja, hogy csak ő hallja.*
-Hát nem szívesen engedtem el egyedül, de bassza meg igazad van.
*Sziszegi ki a fogai között. Perchi nem szólal meg. Tudja, hogy Soreyl nem káromkodik minden fűnél fánál, tényleg izgul a lányért, és borzasztóan bosszantja a dolog. A feszültséget vágni lehet mellette. Most ne akadjon a keze közé senki. Gondolatai, most egészen... Perchisek.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem tudja mi képeszti el jobban. A kislány merészsége, vagy az hogy az ez után következő mondatokból amit Brox mond egy szót sem ért.*
~Innen, onnan bármi a tuti, és tuti hogy nem?~
*Kérdez vissza mindenre egyszerre Perchipfell, erre persze Soreyl körülbelül összerakta már a képet.*
~Mivel minden csúfság a celláktól kellett hogy jöjjön, szerinte a lakrész tiszta.~
*Ejti meg Soreyl kardjának a hűvös, és szűkszavú magyarázatot amit Perchi nem teljesen tart elégnek.*
~Talán ejtsd meg előttük a rabos ötletem.~
*Veti fel egyértelműen Perchi, de Soreyl szemöldökránclova áll már a gondolatra is.*
~Nem most van itt a helye.~
*Magyarázza lassan Perchinek, és az előző vitájukra tekintettel immáron finomabban csitítva.*
~Valamiért oka van, hogy el akarja küldeni Garsint, és akkor már inkább a lakrészekhez küldje. A bányarendszer megannyi veszélyt jelent magában, a lakrész pedig legfeljebb szökött rabokat. A Krenkataur elől nehezen búj el, de egy két fegyenc mellett még vissza tud hozzánk osonni. Nekünk meg marad a fekete leves.~
*Magyarázza gyorsan a lovag mert nincs sok ideje gondolkodni, és ezt a mesterkard sem könnyíti meg. Olykor előkapar belőle az igazságérzet, és ez is egy ilyen pillanat. Erős hangja szinte szétszakítja a lovag fejét.*
~DE AKKOR MI A HÍG SZARÉR' MEGY EGYEDÜL?!~
*Kiáltja, majd ő is hamar felmérve a sietős helyzetet, gyorsra veszi a nem létező nyelve járását.*
~Mármint úgy értem, ha te is sejted hogy baj lehet, de legalább csak a kisebbik rossz, akkor is elengeded a lányt egyedül?~
*Soreyl nagyot sóhajt. Ez most fizikai valójában is látszik. Maga a lehelet is, meg a gondterhelt lovag is. Elsőnek Perchinek válaszol.*
~Csak baj LEHET. Nekem sem jön könnyen elhiheted.~
*Mondja, majd tekintetét a lányra, aztán Broxra emeli. A barátságos, mély barna szemek, keserédesen néznek a Parancsnokhelyettesre, majd vissza a Garsinra.*
-Rendben van, ha vállalod menj, de légy nagyon óvatos!
*Inti meg Soreyl a lányt, majd kedvesen folytatja.*
-És ahogy Brox is mondta várj meg itt. Addig pedig, ha bármi van, próbálj meg elosonni. Egyetlen kiáltásodra érted megyünk. Na. Menjél te! Városőr.
*Mondja a végét kedvesen, majd ha a lány elindul, és Brox is úgy tesz, akkor a parancsnokhelyettes mellé csapódva halkan mondja, hogy csak ő hallja.*
-Hát nem szívesen engedtem el egyedül, de bassza meg igazad van.
*Sziszegi ki a fogai között. Perchi nem szólal meg. Tudja, hogy Soreyl nem káromkodik minden fűnél fánál, tényleg izgul a lányért, és borzasztóan bosszantja a dolog. A feszültséget vágni lehet mellette. Most ne akadjon a keze közé senki. Gondolatai, most egészen... Perchisek.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:17:15
Üzenet elküldve: 2019-12-06 14:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért egy pillanatra megtorpan, legyen bármily eltökélt is. Na nem azért, mert félne, vagy mert tökölne, csupán nem szeretne senkit sem felesleges bajba sodorni. A saját hülye fejét talán, az rendben is van, de most már másokért is felel, kimondva, vagy kimondatlanul. Hozzá kell még szoknia ehhez, legtöbbször azért inkább csak a tulajdon élete volt a kezében, azzal pedig könnyű dobálózni, de másokéval már nem annyira. Legalábbis Broxnak semmiképp. Kardját a vállára ejti, kihúzza magát, és szembe fordul a másik kettővel.*
-Talán az én logikámban van valami hiba, ez nem egy olyan ritka dolog, mint amilyennek hangozhat. ~Ha annak hangzik egyáltalán.~ De ha ÉN itt lennék, vagy lettem volna őr.
*Kezdi, s az ént szándékosan emeli ki, hogy világos legyen, csak a saját nevében beszél.*
-Aszondja én lettem volna őr, ott vannak a cellák, meg Eeyr tudja mik még, itt meg a lakrész, fürdő, meg ilyenek. Amott meg a kijárat.
*Mutogat kezével közben az irányokba.*
-Na most ha ott vannak a rabok, meg valószínűleg a bánya gyomra is, emitt meg a lakrész, tuti nem a lakrész felől történt baj. Bár ezt talán nem mondtuk ki így hangosan, de tuti nem jókedvükből tűntek el innen a lelkek. Na most ha gebasz van, és mondjuk akár a rabok onnan, akár bármi a bányából szintén onnan tud csak kifelé jönni. A dolgozók is onnan tudnak errefelé jönni.
*Mutogat kezével, nem mintha a többiek nem értenék, csak neki így kényelmesebb, és nyomatékosabb a mondandója.*
-Remélem a fürdő felé semmi csúnya meglepetés nem lesz Garsin, én ettől nem félnék a helyedben. Csak szeretném tudni, hogyha beljebb megyünk, akkor nem onnan fog meglepni valami. Azt szeretném, ha megnézed, akkor itt megvárj minket, jó? De kiálthatsz is nyugodtan, én tuti nem bújkálok itt. Ha van itt valaki, vagy valami, tudja hogy jövök, aztán még idejében vissza is tudunk fordulni akár Soreyl-el, igaz komám?
*Néz a férfire bízva benne, hogy megerősíti a mondandóját.*
-Na! Van még kérdés? Terveim szerint ez a szétválás csupán pár perc, úgy hogy nem kerülhetünk olyan távol egymástól. Viszont ha itt a celláknál van valami... Nem örülnék, ha még közben rád is vigyázni kellene Garsin.
*Tudja, hogy szavai talán kemények, ugyanakkor őszinték is. Reméli, hogy nem sértésként fogja fel majd a lány, hanem annak a jeleként, hogy vigyázni akarnak rá, legalábbis a saját részéről Bredoc vigyázni akar. Ezért is örülne, ha kicsit odébb nézne körül, ahol biztonságosabbnak véli.*
-Biztonságosabbnak vélem a fürdős részt.
*Azzal természetesen meghallgatja a másik kettőt, és válaszol is, de utána ha minden tiszta elindul a folyosón.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért egy pillanatra megtorpan, legyen bármily eltökélt is. Na nem azért, mert félne, vagy mert tökölne, csupán nem szeretne senkit sem felesleges bajba sodorni. A saját hülye fejét talán, az rendben is van, de most már másokért is felel, kimondva, vagy kimondatlanul. Hozzá kell még szoknia ehhez, legtöbbször azért inkább csak a tulajdon élete volt a kezében, azzal pedig könnyű dobálózni, de másokéval már nem annyira. Legalábbis Broxnak semmiképp. Kardját a vállára ejti, kihúzza magát, és szembe fordul a másik kettővel.*
-Talán az én logikámban van valami hiba, ez nem egy olyan ritka dolog, mint amilyennek hangozhat. ~Ha annak hangzik egyáltalán.~ De ha ÉN itt lennék, vagy lettem volna őr.
*Kezdi, s az ént szándékosan emeli ki, hogy világos legyen, csak a saját nevében beszél.*
-Aszondja én lettem volna őr, ott vannak a cellák, meg Eeyr tudja mik még, itt meg a lakrész, fürdő, meg ilyenek. Amott meg a kijárat.
*Mutogat kezével közben az irányokba.*
-Na most ha ott vannak a rabok, meg valószínűleg a bánya gyomra is, emitt meg a lakrész, tuti nem a lakrész felől történt baj. Bár ezt talán nem mondtuk ki így hangosan, de tuti nem jókedvükből tűntek el innen a lelkek. Na most ha gebasz van, és mondjuk akár a rabok onnan, akár bármi a bányából szintén onnan tud csak kifelé jönni. A dolgozók is onnan tudnak errefelé jönni.
*Mutogat kezével, nem mintha a többiek nem értenék, csak neki így kényelmesebb, és nyomatékosabb a mondandója.*
-Remélem a fürdő felé semmi csúnya meglepetés nem lesz Garsin, én ettől nem félnék a helyedben. Csak szeretném tudni, hogyha beljebb megyünk, akkor nem onnan fog meglepni valami. Azt szeretném, ha megnézed, akkor itt megvárj minket, jó? De kiálthatsz is nyugodtan, én tuti nem bújkálok itt. Ha van itt valaki, vagy valami, tudja hogy jövök, aztán még idejében vissza is tudunk fordulni akár Soreyl-el, igaz komám?
*Néz a férfire bízva benne, hogy megerősíti a mondandóját.*
-Na! Van még kérdés? Terveim szerint ez a szétválás csupán pár perc, úgy hogy nem kerülhetünk olyan távol egymástól. Viszont ha itt a celláknál van valami... Nem örülnék, ha még közben rád is vigyázni kellene Garsin.
*Tudja, hogy szavai talán kemények, ugyanakkor őszinték is. Reméli, hogy nem sértésként fogja fel majd a lány, hanem annak a jeleként, hogy vigyázni akarnak rá, legalábbis a saját részéről Bredoc vigyázni akar. Ezért is örülne, ha kicsit odébb nézne körül, ahol biztonságosabbnak véli.*
-Biztonságosabbnak vélem a fürdős részt.
*Azzal természetesen meghallgatja a másik kettőt, és válaszol is, de utána ha minden tiszta elindul a folyosón.*
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-04 13:13:30
Üzenet elküldve: 2019-12-04 13:13:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*A többi terem hétköznapibb bejárata után a nagy, vasrácsos kapu és a csaknem teljesen sötét folyosó látványa még benne is felhozza a gondolatot, hogy valószínűleg odabent őriztek valakit, vagy valamit. S mivel tudja, hogy ez egy börtön volt, arra tud következtetni, hogy ezek a valakik a rabok lehettek.
Eddig egész kellemes, különleges látványnak találta a barlangot, a fénytelen járat a tömlöcökkel azonban már nyomasztóan hat rá.
El tudja képzelni, milyen borzalmas lehet odabent tespedni hosszú időn át, a csontig hatoló hidegben, csöpögő neszekben, napfényt nem látva.
Egy pillanatra megint elkalandozik, saját bűnén merengve, de mielőtt elkezdhetné kínozni magát a gondolattal, megszólítják.
Fölpillant Bredocra, viszont a kérést felfogni sincs ideje és Soreyl is közbeszól, így őt hallgatja.
Szóval azt szeretnék, hogy ő nézzen körül, míg ők a cellákba mennek. Nem szívesen marad egyedül, de valahogy nem is hiszi, hogy tényleg nagy dolgokat várnának tőle, talán csak nem akarják, hogy odabent útban, vagy veszélyben legyen. De ha így is van, nem bánja, ha közben lehetőséget kap, hogy hasznossá tegye magát. Ha mégis balul sülne el valami odabent, ő még itt lesz, hogy segíteni tudjon. De hogyan? Elmenne, hogy szóljon valakinek? De kinek? És merre? Merre van a város? És melyik városba jutna? Ha az úton marad, az biztosan az egyik városba vezet. De neki Artheniorba kellene mennie. Mi lesz, ha a Kikötőbe ér? Akkor a másik irányba kellene fordulnia. De vajon volna elég ereje? A hús... el kellene vennie a húst Soreyl nyeregtáskájából. Talán a lovaglással is meg kellene próbálkoznia, úgy biztosan gyorsabb...
Peregnek a gondolatai a lehetőségeket mérlegelve, de közben azért választ is ad.*
- Körülnézek. - *Biccent szolgálatkészen. Inkább tűnhet gondterheltnek és aggódónak, mint ijedtnek. Majd eszébe jut valami.*
- Utána itt várjak, míg visszatérnek? Vagy menjek maguk után? - *Fogalma sincs, milyen hosszú lehet az a járat a cellákkal és mennyi időbe telhet a két férfinak körülnézni, így fel kell tegye ezt a kérdést.
Mindenesetre a fürdő és a többi terem átnézéséhez csak akkor fog hozzá, mikor a másik kettő már eltűnt a szeme elől, s még akkor is hallgatózik egy darabig.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.04 13:16:20
*A többi terem hétköznapibb bejárata után a nagy, vasrácsos kapu és a csaknem teljesen sötét folyosó látványa még benne is felhozza a gondolatot, hogy valószínűleg odabent őriztek valakit, vagy valamit. S mivel tudja, hogy ez egy börtön volt, arra tud következtetni, hogy ezek a valakik a rabok lehettek.
Eddig egész kellemes, különleges látványnak találta a barlangot, a fénytelen járat a tömlöcökkel azonban már nyomasztóan hat rá.
El tudja képzelni, milyen borzalmas lehet odabent tespedni hosszú időn át, a csontig hatoló hidegben, csöpögő neszekben, napfényt nem látva.
Egy pillanatra megint elkalandozik, saját bűnén merengve, de mielőtt elkezdhetné kínozni magát a gondolattal, megszólítják.
Fölpillant Bredocra, viszont a kérést felfogni sincs ideje és Soreyl is közbeszól, így őt hallgatja.
Szóval azt szeretnék, hogy ő nézzen körül, míg ők a cellákba mennek. Nem szívesen marad egyedül, de valahogy nem is hiszi, hogy tényleg nagy dolgokat várnának tőle, talán csak nem akarják, hogy odabent útban, vagy veszélyben legyen. De ha így is van, nem bánja, ha közben lehetőséget kap, hogy hasznossá tegye magát. Ha mégis balul sülne el valami odabent, ő még itt lesz, hogy segíteni tudjon. De hogyan? Elmenne, hogy szóljon valakinek? De kinek? És merre? Merre van a város? És melyik városba jutna? Ha az úton marad, az biztosan az egyik városba vezet. De neki Artheniorba kellene mennie. Mi lesz, ha a Kikötőbe ér? Akkor a másik irányba kellene fordulnia. De vajon volna elég ereje? A hús... el kellene vennie a húst Soreyl nyeregtáskájából. Talán a lovaglással is meg kellene próbálkoznia, úgy biztosan gyorsabb...
Peregnek a gondolatai a lehetőségeket mérlegelve, de közben azért választ is ad.*
- Körülnézek. - *Biccent szolgálatkészen. Inkább tűnhet gondterheltnek és aggódónak, mint ijedtnek. Majd eszébe jut valami.*
- Utána itt várjak, míg visszatérnek? Vagy menjek maguk után? - *Fogalma sincs, milyen hosszú lehet az a járat a cellákkal és mennyi időbe telhet a két férfinak körülnézni, így fel kell tegye ezt a kérdést.
Mindenesetre a fürdő és a többi terem átnézéséhez csak akkor fog hozzá, mikor a másik kettő már eltűnt a szeme elől, s még akkor is hallgatózik egy darabig.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.12.04 13:16:20
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-04 03:49:57
Üzenet elküldve: 2019-12-04 03:49:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Válaszúthoz érnek. A bejárattól annyira nem is messze, lassan haladva elérkeznek arra a pontra ahonnan miden börtön ugyan annak számít: Börtönnek. Az őrök is rabok, csak jobbak a körülményeik. Bredoc egy véleményen van vele az ételt illetően, és hát valóban nehezen gondolná az ember, hogy itt a Krenkataur Barlangrendszer tárnáiban olyan bőségesek lennének az őrök fejadagjai, hogy meghagynák a maradékot az enyészetnek.*
~Északon még a tányért is megették volna, ha nem lett volna vasból.~
*Mondaná hangosan, de nem tea délutánon vannak így vissza kell fognia magát. Nem úgy mint Perchipfellnek.*
~Istenekre! Zabáltak mint az állatok. Azt hittem megpusztulnak ennyi sózott disznóhústól. Emlékszel amikor az unoka bátyád egyik sógorának a...~
*Nem fejezheti be, mert Soreyl mély hangja szavába vág a fejében.*
~De emlékszem. Ne most Perchi.~
*Mondja kicsit szigorúan, de a kard nem hagyja magát. Annyiszor szólt már rá a lovag, hogy kicsordult a cérna, elszakadt a pohár.*
~A rozsdás faszba Soreyl, megpróbálnál egyszer nem elkussoltatni? Értem én, hogy "élethalál, jaj baj van meghalunk!" hiszti van, de én csak egy kedves emléket akartam felidézni neked, hogy ne legyél olyan mint akinek a seggével kell bort nyitni. Képzeld el, hogy ilyen karót nyelten döglesz ide egy ilyen helyen. Legalább egyszer legyen benned valami móka.~
*Mondja a kard teljes elhivatottsággal. Amire Soreyl azonnal válaszol.*
~Á! Móka! Ez szinte majdnem rímel arra hogy: Fogd be a szád!~
*A Kard hangosan felnevet a fejében.*
~Látod? Tudsz te ha akarsz!~
*Mondja Pervchipfell, és Soreylnek nincs ideje ezzel tovább foglalkozni ugyanis a parancsnokhelyettes vázolja a tervét, és egészen megbeszélés szerűen. Nagyon jól esik a lovagnak, hogy úgy érzi lehet beleszólása a dologba, bár megvan fogva. Látja a terv logikáját, de nem szívesen engedné el Garsint egyedül. Ezen kívül, van még más aggódni valója is amit Perchi tár elé.*
~Figyelj Soreyl.~
*Már a megszólításra idegesen megpróbálja elmosni a kard szavait.*
~Kérlek ne most.~
*Mondja a lovag kérlelve, de hiába, mert a cinikus célszerszám megállíthatatlanul ontja magából a szót, hangosabban megismételve az előzőt, hogy: Márpedig ő ezt akkor is elmondja.*
~Figyelj Soreyl! Ha én lennék egy bebörtönzött rab éveken át, és fellázadnék vagy észrevenném hogy eltűntek az őrök, ha nem tűnnék el innen azonnal, akkor biztos hogy az őrök lakrészében aludnék, és nem mennék vissza a latrinaszagú kóterbe rohadni.~
*Vázolja teljesen érthető felvetését a kard, amire Soreyl lassú, és kimért válasza következik.*
~Végre mondasz valamit, és nem csak mozog a szád~ *Dicséri meg a kardot.*
~De ezzel még nem vagyunk sokkal beljebb. Olyan csend és hullaszag van, hogy az sem biztos hogy lázadás történt. Az is lehet, hogy nincs itt senki.~
*Mondja a kardnak, de ezen belső vívódása kiül az arcára is. A barna szemek zavartan nézelődnek, a ráncolt szemöldökök alatt, és hát ki lett kérdezve a véleménye, de ha feltárja Garsin előtt, hogy szerinte arra kéne menni, akkor ha más lesz a parancs, bizonyára belefagy a félelem a lábába. Mély hangja halkan karcolja a levegőt.*
-Valami azt súgja nekem...
*Perchi azonnal közbe vág.*
~Meg az anyád nem súgta? Az én ötletem...~
*Soreyl tudta, hogy ez jön, meg sem áll a mondandójában.*
-...hogy az őrök lakrésze is tartogathat meglepetéseket. Ha vállalod Garsin, tudd hogy nagyon óvatosnak kell lenned, és egyáltalán nem muszáj. Senki nem fog megharagudni rád, ha azt mondod nem mennél.
*Nem kényszeríthetik a lányt, főleg, hogy most ígértek neki védelmet, és támogatást. Igaz, hogy ő jött velük, de nem katona. Tudja, hogy Brox csak jót, akar, és ő sem gondolta volna, hogy kötelező, vagy parancs érvényű a lányra nézve a dolog, csak szerette volna Soreyl ezt tisztázni. Így Garsin dönthet a saját sorsáról. Talán ez a legjobb, de hogy Soreyl is letegye a voksát valahol, ő is alátámasztja a parancsnokhelyettes ötletét.*
-Mindenesetre én is a cellák felé venném az irányt.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.12.23 20:57:07, a következő indokkal:
Játékos kérése
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Válaszúthoz érnek. A bejárattól annyira nem is messze, lassan haladva elérkeznek arra a pontra ahonnan miden börtön ugyan annak számít: Börtönnek. Az őrök is rabok, csak jobbak a körülményeik. Bredoc egy véleményen van vele az ételt illetően, és hát valóban nehezen gondolná az ember, hogy itt a Krenkataur Barlangrendszer tárnáiban olyan bőségesek lennének az őrök fejadagjai, hogy meghagynák a maradékot az enyészetnek.*
~Északon még a tányért is megették volna, ha nem lett volna vasból.~
*Mondaná hangosan, de nem tea délutánon vannak így vissza kell fognia magát. Nem úgy mint Perchipfellnek.*
~Istenekre! Zabáltak mint az állatok. Azt hittem megpusztulnak ennyi sózott disznóhústól. Emlékszel amikor az unoka bátyád egyik sógorának a...~
*Nem fejezheti be, mert Soreyl mély hangja szavába vág a fejében.*
~De emlékszem. Ne most Perchi.~
*Mondja kicsit szigorúan, de a kard nem hagyja magát. Annyiszor szólt már rá a lovag, hogy kicsordult a cérna, elszakadt a pohár.*
~A rozsdás faszba Soreyl, megpróbálnál egyszer nem elkussoltatni? Értem én, hogy "élethalál, jaj baj van meghalunk!" hiszti van, de én csak egy kedves emléket akartam felidézni neked, hogy ne legyél olyan mint akinek a seggével kell bort nyitni. Képzeld el, hogy ilyen karót nyelten döglesz ide egy ilyen helyen. Legalább egyszer legyen benned valami móka.~
*Mondja a kard teljes elhivatottsággal. Amire Soreyl azonnal válaszol.*
~Á! Móka! Ez szinte majdnem rímel arra hogy: Fogd be a szád!~
*A Kard hangosan felnevet a fejében.*
~Látod? Tudsz te ha akarsz!~
*Mondja Pervchipfell, és Soreylnek nincs ideje ezzel tovább foglalkozni ugyanis a parancsnokhelyettes vázolja a tervét, és egészen megbeszélés szerűen. Nagyon jól esik a lovagnak, hogy úgy érzi lehet beleszólása a dologba, bár megvan fogva. Látja a terv logikáját, de nem szívesen engedné el Garsint egyedül. Ezen kívül, van még más aggódni valója is amit Perchi tár elé.*
~Figyelj Soreyl.~
*Már a megszólításra idegesen megpróbálja elmosni a kard szavait.*
~Kérlek ne most.~
*Mondja a lovag kérlelve, de hiába, mert a cinikus célszerszám megállíthatatlanul ontja magából a szót, hangosabban megismételve az előzőt, hogy: Márpedig ő ezt akkor is elmondja.*
~Figyelj Soreyl! Ha én lennék egy bebörtönzött rab éveken át, és fellázadnék vagy észrevenném hogy eltűntek az őrök, ha nem tűnnék el innen azonnal, akkor biztos hogy az őrök lakrészében aludnék, és nem mennék vissza a latrinaszagú kóterbe rohadni.~
*Vázolja teljesen érthető felvetését a kard, amire Soreyl lassú, és kimért válasza következik.*
~Végre mondasz valamit, és nem csak mozog a szád~ *Dicséri meg a kardot.*
~De ezzel még nem vagyunk sokkal beljebb. Olyan csend és hullaszag van, hogy az sem biztos hogy lázadás történt. Az is lehet, hogy nincs itt senki.~
*Mondja a kardnak, de ezen belső vívódása kiül az arcára is. A barna szemek zavartan nézelődnek, a ráncolt szemöldökök alatt, és hát ki lett kérdezve a véleménye, de ha feltárja Garsin előtt, hogy szerinte arra kéne menni, akkor ha más lesz a parancs, bizonyára belefagy a félelem a lábába. Mély hangja halkan karcolja a levegőt.*
-Valami azt súgja nekem...
*Perchi azonnal közbe vág.*
~Meg az anyád nem súgta? Az én ötletem...~
*Soreyl tudta, hogy ez jön, meg sem áll a mondandójában.*
-...hogy az őrök lakrésze is tartogathat meglepetéseket. Ha vállalod Garsin, tudd hogy nagyon óvatosnak kell lenned, és egyáltalán nem muszáj. Senki nem fog megharagudni rád, ha azt mondod nem mennél.
*Nem kényszeríthetik a lányt, főleg, hogy most ígértek neki védelmet, és támogatást. Igaz, hogy ő jött velük, de nem katona. Tudja, hogy Brox csak jót, akar, és ő sem gondolta volna, hogy kötelező, vagy parancs érvényű a lányra nézve a dolog, csak szerette volna Soreyl ezt tisztázni. Így Garsin dönthet a saját sorsáról. Talán ez a legjobb, de hogy Soreyl is letegye a voksát valahol, ő is alátámasztja a parancsnokhelyettes ötletét.*
-Mindenesetre én is a cellák felé venném az irányt.
A hozzászólást Mátrix (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.12.23 20:57:07, a következő indokkal:
Játékos kérése
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2019-12-03 23:17:04
Üzenet elküldve: 2019-12-03 23:17:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Börtönlátogatás//
*Talán még nincs szükség a pengéjére, de nem tenné el, ha egy mód van rá. Netalántán egy kósza támadást ha sikerülhet akár kivédenie, neki már megéri azt a plusz fáradtságot. No meg hasznos a dolgok közt kotorászni vele, hogy ne a kezét kelljen bepiszkolnia. Nem mintha ez gondot okozna neki, de sokkal biztonságosabb ez a verzió. Lassan haladnak, ő legalábbis a maga részéről. Mindent alaposan megvizsgál. Hallja Soreylt is, és nem feledkezik meg a kis társukról sem, csupán egy pár perc erejéig réved el gondolataiban, mielőtt megszólalna.*
-Nincs az a katona, ki üres gyomorral távozna, ha csak nem a segge múlna rajta.
*Itt megtorpan egy pillanatra, ahogy szinte egy elágazáshoz, legalábbis döntés elé kerül. Szemét lassan veti egyik, majd másik irányba is, hogy merre induljanak el. Rövid gondolkozás után megszólal. Nem parancsolóan, inkább csak a véleményüket szeretné megtudni, főleg a férfiét.*
-Én nem hinném, hogy olyan sokat fürdőztek itt. Na meg hogy arra lenne bármi hasznos is, de a cellák...
*Szinte megvakarja a szakállát is.*
-Garsin. Szeretném, ha te megnéznéd a fürdőt, jó? Hogy nem-e hagytak ott valamit, vagy ilyesmi. De csak óvatosan! Ha bármi van, bármit látsz, vagy netán megijednél, kiálts és fuss hozzánk.
*Kedvesen mosolyog, majd a férfira néz.*
-Mi pedig nézzük meg, hogy mi van ott. Mi lett a rabokkal. Vagy te mit gondolsz?
*Szemöldökét ráncolja a gondolkodásban.*
-Remélem, hogy maximum egy lázadás, vagy ilyesmi volt, s nem pedig valami a barlang gyomrából kergetett el mindenkit...
*Baljós gondolatok, de Bredoc már csak ilyen. Nem szeret csak úgy reménykedni azért, hogy ne kelljen annyira félnie. ~Lesz ami lesz.~*
*Talán még nincs szükség a pengéjére, de nem tenné el, ha egy mód van rá. Netalántán egy kósza támadást ha sikerülhet akár kivédenie, neki már megéri azt a plusz fáradtságot. No meg hasznos a dolgok közt kotorászni vele, hogy ne a kezét kelljen bepiszkolnia. Nem mintha ez gondot okozna neki, de sokkal biztonságosabb ez a verzió. Lassan haladnak, ő legalábbis a maga részéről. Mindent alaposan megvizsgál. Hallja Soreylt is, és nem feledkezik meg a kis társukról sem, csupán egy pár perc erejéig réved el gondolataiban, mielőtt megszólalna.*
-Nincs az a katona, ki üres gyomorral távozna, ha csak nem a segge múlna rajta.
*Itt megtorpan egy pillanatra, ahogy szinte egy elágazáshoz, legalábbis döntés elé kerül. Szemét lassan veti egyik, majd másik irányba is, hogy merre induljanak el. Rövid gondolkozás után megszólal. Nem parancsolóan, inkább csak a véleményüket szeretné megtudni, főleg a férfiét.*
-Én nem hinném, hogy olyan sokat fürdőztek itt. Na meg hogy arra lenne bármi hasznos is, de a cellák...
*Szinte megvakarja a szakállát is.*
-Garsin. Szeretném, ha te megnéznéd a fürdőt, jó? Hogy nem-e hagytak ott valamit, vagy ilyesmi. De csak óvatosan! Ha bármi van, bármit látsz, vagy netán megijednél, kiálts és fuss hozzánk.
*Kedvesen mosolyog, majd a férfira néz.*
-Mi pedig nézzük meg, hogy mi van ott. Mi lett a rabokkal. Vagy te mit gondolsz?
*Szemöldökét ráncolja a gondolkodásban.*
-Remélem, hogy maximum egy lázadás, vagy ilyesmi volt, s nem pedig valami a barlang gyomrából kergetett el mindenkit...
*Baljós gondolatok, de Bredoc már csak ilyen. Nem szeret csak úgy reménykedni azért, hogy ne kelljen annyira félnie. ~Lesz ami lesz.~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984