Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 90 (1781. - 1800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1800. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:06:26
Üzenet elküldve: 2026-03-25 20:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Öreg néne bőrzekéje//
//Zárás//
-Köszönök mindent, mester urak!
*Mondja, majd meghajol, és az újdonsült szerzeményeivel együtt boldogan távozik a kovácsműhelyből. Első útja a kaszárnyába vezet, mert szeretné kipróbálni a páncélt és a fegyverét is, már ha megengedik neki. De már az is jó lesz, hogy érezze a vért súlyát, hogy hogyan tud benne mozogni, hogy mikor legközelebb élesben szüksége lesz rá, ne akkor kelljen kitapasztalnia ezeket a dolgokat. Úgyhogy neki is lát a gyakorlatoknak, majd a végén roppant elégedetten dől hátra az egyik falnál, hogy kicsit megpihenjen.*
//Zárás//
-Köszönök mindent, mester urak!
*Mondja, majd meghajol, és az újdonsült szerzeményeivel együtt boldogan távozik a kovácsműhelyből. Első útja a kaszárnyába vezet, mert szeretné kipróbálni a páncélt és a fegyverét is, már ha megengedik neki. De már az is jó lesz, hogy érezze a vért súlyát, hogy hogyan tud benne mozogni, hogy mikor legközelebb élesben szüksége lesz rá, ne akkor kelljen kitapasztalnia ezeket a dolgokat. Úgyhogy neki is lát a gyakorlatoknak, majd a végén roppant elégedetten dől hátra az egyik falnál, hogy kicsit megpihenjen.*
1799. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-03-07 22:11:06
Üzenet elküldve: 2026-03-07 22:11:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//Aláírásért jöttem//
* Ha van valami, amit a harcos mindennél jobban utál, az a frissen mosott haj, ami átkozott módon a szél minden apró rezdülésére úgy táncikál a szeme előtt, mint egy szajha a kikötőben. Nem győzi hátrasimítani, hogy ne lógjon a szemébe, de a szélmalomharc egyre inkább fárasztja, és egyben dühíti is. Kezdi belátni, hogy ő már veszített. Persze egyszerűbb lenne a dolga, ha a zsír kicsit nehezítené a hajszálakat, vagy ha az izzadtságtól kicsit összeállna, ahogy az se lenne utolsó lehetőség, hogy sisak alá rejti a hószínű hajzuhatagot. Egyik sem jellemző most rá, mert ad a megjelenésére, bármennyire is bosszantó dolog így tenni. Frissen mosott hajkoronájához frissen mosott tabard dukál, amin az egykori warg alakulat címere látható, ez igyekszik óvni valamennyire a széltől és a hidegtől a páncélt. Persze így, hogy valamennyire belekóstolt a mágiába, már egyszerűbb módokon is képes enyhíteni az időjárás okozta kényelmetlenségeken. Ha sikerült jól elmondja a varázslatot, akkor kellemes, langyos szellő öleli körbe, így óvva őt a cudar viszontagságoktól. Természetesen oldalán lógnak megszokott fegyverei is, amiket ha felszólítják, akkor mindenféle zsörtölődés nélkül ad le a kaszárnya bejáratánál. Itt jelzi azt is, hogy miért érkezett, kihúzva magát adja a strázsáló őrök tudtára. *
- Hozier parancsnokhelyettes úrhoz jöttem. Ha minden igaz, vár engem. * Mondja egyszerűen, hiszen arról nem kell senki tudjon, hogy éppen városőrnek készül állni, azt majd megtudják akkor, ha ő lesz beosztva kapuszolgálatra. Vagy ha nem, hát akkor nem tartozik rájuk a dolog. Különösebben nem érdekli őt, hogy ki mit gondol róla. A lényeg, hogy valami stabil aranykeresetet találjon most magának, még ha közben meg is öli majd az unalom. Ha pedig valamilyen oknál fogva nem köti a városhoz semmilyen félvér a jövőben, akkor bármikor odébb állhat, ahogy tette már azt korábban. *
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
//Aláírásért jöttem//
* Ha van valami, amit a harcos mindennél jobban utál, az a frissen mosott haj, ami átkozott módon a szél minden apró rezdülésére úgy táncikál a szeme előtt, mint egy szajha a kikötőben. Nem győzi hátrasimítani, hogy ne lógjon a szemébe, de a szélmalomharc egyre inkább fárasztja, és egyben dühíti is. Kezdi belátni, hogy ő már veszített. Persze egyszerűbb lenne a dolga, ha a zsír kicsit nehezítené a hajszálakat, vagy ha az izzadtságtól kicsit összeállna, ahogy az se lenne utolsó lehetőség, hogy sisak alá rejti a hószínű hajzuhatagot. Egyik sem jellemző most rá, mert ad a megjelenésére, bármennyire is bosszantó dolog így tenni. Frissen mosott hajkoronájához frissen mosott tabard dukál, amin az egykori warg alakulat címere látható, ez igyekszik óvni valamennyire a széltől és a hidegtől a páncélt. Persze így, hogy valamennyire belekóstolt a mágiába, már egyszerűbb módokon is képes enyhíteni az időjárás okozta kényelmetlenségeken. Ha sikerült jól elmondja a varázslatot, akkor kellemes, langyos szellő öleli körbe, így óvva őt a cudar viszontagságoktól. Természetesen oldalán lógnak megszokott fegyverei is, amiket ha felszólítják, akkor mindenféle zsörtölődés nélkül ad le a kaszárnya bejáratánál. Itt jelzi azt is, hogy miért érkezett, kihúzva magát adja a strázsáló őrök tudtára. *
- Hozier parancsnokhelyettes úrhoz jöttem. Ha minden igaz, vár engem. * Mondja egyszerűen, hiszen arról nem kell senki tudjon, hogy éppen városőrnek készül állni, azt majd megtudják akkor, ha ő lesz beosztva kapuszolgálatra. Vagy ha nem, hát akkor nem tartozik rájuk a dolog. Különösebben nem érdekli őt, hogy ki mit gondol róla. A lényeg, hogy valami stabil aranykeresetet találjon most magának, még ha közben meg is öli majd az unalom. Ha pedig valamilyen oknál fogva nem köti a városhoz semmilyen félvér a jövőben, akkor bármikor odébb állhat, ahogy tette már azt korábban. *
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
1798. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-02-20 21:00:04
Üzenet elküldve: 2026-02-20 21:00:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
* A fogadóban ettek és megkötötték az üzletet. Ideje tovább menniük, hogy mindent meg tudjanak venni, ami csak az útra kelleni fog. A sötételf kisérője mutatja az utat így indulnak el a piactér irányába, amikor is a kaszárnya felől egyértelműen gyakorlás hangjai hallatszanak. Utasítások és fegyver csörgések. *
- Nézzük meg. * Ért egyet azonnal a mondottakkal Markondenten, hiszen erre kíváncsi nagyon. Főleg, hogy elsőnek ezt ajánlotta neki a jósnő, mikor egy szervezethez csatlakozást javasolta.
Zrammi megmutatja, mit is kell tennie. Így, köszön a fiú is és le is adja a fegyvereit, ahogyan azt meg kell tenni ezen a helyszínen. A kard és az íj így letétbe kerül.
Bent a gyakorlótér homokkal van borítva. Ami praktikus, ha elesik, vagy földre kerül valaki. Na meg, ha vérezni kezd az sem probléma a homok ezt is könnyedén felissza mintha ott se lenne.
A harcosok valamiféle mozdulatsort gyakorolnak, ütemes parancsok hangzanak el és egyszerre mozdul mindenki. Mark is azt veszi észre, hogy néha megmozdul a keze a parancsokra és néha még a válla is belemozdul egy hasonló mozdulatban. Ez már egy olyan hely, ami tetszik neki. Itt el tudná magát képzelni, mint fegyveres léhűtő. Aki, néha gyakorlatozik, néha járőrözik. Kényelmes egy életnek tűnik, amit itt lát. *
- Tetszik ez a hely, itt sokat tanulhatnék. * Jelenti ki a vidéki zsoldos. *
- Lehet, ezt sugallta nekem a kártya? * Merül fel benne egyből a kérdés. *
* A fogadóban ettek és megkötötték az üzletet. Ideje tovább menniük, hogy mindent meg tudjanak venni, ami csak az útra kelleni fog. A sötételf kisérője mutatja az utat így indulnak el a piactér irányába, amikor is a kaszárnya felől egyértelműen gyakorlás hangjai hallatszanak. Utasítások és fegyver csörgések. *
- Nézzük meg. * Ért egyet azonnal a mondottakkal Markondenten, hiszen erre kíváncsi nagyon. Főleg, hogy elsőnek ezt ajánlotta neki a jósnő, mikor egy szervezethez csatlakozást javasolta.
Zrammi megmutatja, mit is kell tennie. Így, köszön a fiú is és le is adja a fegyvereit, ahogyan azt meg kell tenni ezen a helyszínen. A kard és az íj így letétbe kerül.
Bent a gyakorlótér homokkal van borítva. Ami praktikus, ha elesik, vagy földre kerül valaki. Na meg, ha vérezni kezd az sem probléma a homok ezt is könnyedén felissza mintha ott se lenne.
A harcosok valamiféle mozdulatsort gyakorolnak, ütemes parancsok hangzanak el és egyszerre mozdul mindenki. Mark is azt veszi észre, hogy néha megmozdul a keze a parancsokra és néha még a válla is belemozdul egy hasonló mozdulatban. Ez már egy olyan hely, ami tetszik neki. Itt el tudná magát képzelni, mint fegyveres léhűtő. Aki, néha gyakorlatozik, néha járőrözik. Kényelmes egy életnek tűnik, amit itt lát. *
- Tetszik ez a hely, itt sokat tanulhatnék. * Jelenti ki a vidéki zsoldos. *
- Lehet, ezt sugallta nekem a kártya? * Merül fel benne egyből a kérdés. *
1797. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-02-20 16:42:59
Üzenet elküldve: 2026-02-20 16:42:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Sorsok, lapok //
*A fogadó homályából kilépnek a jóval fényesebb térre. Újfent a piac irányába indulnak el, amikor a közeli kaszárnyából félreérthetetlen hangokat kezdenek el hallani.*
- Gondolom gyakorlatoznak. Tegyünk egy kitérőt, ez jó alkalom lesz arra, hogy vess a helyre egy pillantást.* Mondja a lány miközben máris arra fordul. Kis sétát követően el is érik a nagy kaput, ahol Zrammi illendő köszöntés után leadja a fegyvereit, ami csupán egy csonttőr és egy egyszerű sarló. Nehéz lenne ezeket fegyvernek hívni, de a szabály az szabály. Innen rögtön eléjük tárul a gyakorlótér homokos pusztasága, ahol most meglepően sok városőr gyakorlatozik. Ennyi csodás hím látványa még a mélységi nősténynek is tetszetős. Vélhetően ugyanígy érez Mark is, csak másfajta okból találhatja ezt lenyűgözőnek. Zrammi hagyja, hogy egy darabig nézhesse ezt a fiú, hadd szívja be a látványt, mert talán ez lesz a motiváló ereje a későbbiekben, vagy éppen ez fogja elrettenteni attól, hogy az ellentétes oldalra álljon. A választás még mindig az övé.*
*A fogadó homályából kilépnek a jóval fényesebb térre. Újfent a piac irányába indulnak el, amikor a közeli kaszárnyából félreérthetetlen hangokat kezdenek el hallani.*
- Gondolom gyakorlatoznak. Tegyünk egy kitérőt, ez jó alkalom lesz arra, hogy vess a helyre egy pillantást.* Mondja a lány miközben máris arra fordul. Kis sétát követően el is érik a nagy kaput, ahol Zrammi illendő köszöntés után leadja a fegyvereit, ami csupán egy csonttőr és egy egyszerű sarló. Nehéz lenne ezeket fegyvernek hívni, de a szabály az szabály. Innen rögtön eléjük tárul a gyakorlótér homokos pusztasága, ahol most meglepően sok városőr gyakorlatozik. Ennyi csodás hím látványa még a mélységi nősténynek is tetszetős. Vélhetően ugyanígy érez Mark is, csak másfajta okból találhatja ezt lenyűgözőnek. Zrammi hagyja, hogy egy darabig nézhesse ezt a fiú, hadd szívja be a látványt, mert talán ez lesz a motiváló ereje a későbbiekben, vagy éppen ez fogja elrettenteni attól, hogy az ellentétes oldalra álljon. A választás még mindig az övé.*
1796. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-02-10 19:30:46
Üzenet elküldve: 2026-02-10 19:30:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Hírek és tények//
*A bilincs hideg vasával az őr egy határozott mozdulattal a nő csuklója felé nyúl. A nő beszólása még a levegőben lóg, amikor az egyik strázsa arca eltorzul. Az ökle megfeszül, vállból indulna az ütés, de megáll. A higgadt őr szúrós pillantása elég. Az ököl félúton megmerevedik, majd lassan visszahúzódik. Egyetlen szó sem hangzik el. A bilincs csattanva zárul a mélységi csuklóin. A nő elé állnak. Ketten oldalt, egy hátul. Nem sürgetik, nem lökdösik. Elindulnak.
A kaszárnya kapuja némán nyílik meg előttük. Az udvaron csak néhány fej fordul utánuk, senki nem kérdez. A lépteik visszhangja kíséri őket a kövezeten, majd lefelé, a hűvös kőlépcsőkön. A levegő egyre nehezebb, dohosabb, ahogy a pince felé haladnak.
A cellákhoz érve az egyik őr előrelép. A zár csikordul, az ajtó feltárul. Tharát egyetlen mozdulattal beljebb terelik. A bilincset nem veszik le. Az ajtó becsapódik, a vasrács megreszket, majd a zár kattan. A két kísérő őr, szó nélkül elindul visszafelé. Csak a higgadt marad. Egy pillanatig még a rácson keresztül nézi a nőt.*
- Értesítem a hadnagyot.
*Ennyit mond. Aztán eltűnik a pinceajtó mögött. A csend visszatér. Ha Thara körbenéz, nem talál semmi hasznosat. Kőfalak, vasrács, hideg padló. A különös inkább az, ami nincs: bár több cella is sorakozik a pincében, rajta kívül nincs itt senki. Az idő lassan telik. Nagyjából egy óra múlva hangos kulcscsörgés és nehéz léptek zaja töri meg a csendet, s a mélységi hamar megpillanthatja a zaj forrását is amint az ajtó kivágódik.*
- Na akkor! Hol az a fránya kormos némber?!
*A hang egy félszemű törpé. Kissé szórakozott, és határozottan túl hangos. Fél szemével hunyorítva pásztázza végig a cellákat, míg meg nem akad a tekintete a mélységin. Elégedett vigyor húzódik az arcára. Bólint. Elindul felé, útközben pedig felkap egy háromlábú széket. A cella előtt lerakja, leül rá, előrehajol, könyökét a térdére támasztja.*
- Dalolj csak, madárkám! *Mondja, a hangjában ott a nyers kíváncsiság.* - Mi szépet hallottál azokról a fárnya zöldbőrűekről, ami miatt megérte magad kalitkába záratni?
*A bilincs hideg vasával az őr egy határozott mozdulattal a nő csuklója felé nyúl. A nő beszólása még a levegőben lóg, amikor az egyik strázsa arca eltorzul. Az ökle megfeszül, vállból indulna az ütés, de megáll. A higgadt őr szúrós pillantása elég. Az ököl félúton megmerevedik, majd lassan visszahúzódik. Egyetlen szó sem hangzik el. A bilincs csattanva zárul a mélységi csuklóin. A nő elé állnak. Ketten oldalt, egy hátul. Nem sürgetik, nem lökdösik. Elindulnak.
A kaszárnya kapuja némán nyílik meg előttük. Az udvaron csak néhány fej fordul utánuk, senki nem kérdez. A lépteik visszhangja kíséri őket a kövezeten, majd lefelé, a hűvös kőlépcsőkön. A levegő egyre nehezebb, dohosabb, ahogy a pince felé haladnak.
A cellákhoz érve az egyik őr előrelép. A zár csikordul, az ajtó feltárul. Tharát egyetlen mozdulattal beljebb terelik. A bilincset nem veszik le. Az ajtó becsapódik, a vasrács megreszket, majd a zár kattan. A két kísérő őr, szó nélkül elindul visszafelé. Csak a higgadt marad. Egy pillanatig még a rácson keresztül nézi a nőt.*
- Értesítem a hadnagyot.
*Ennyit mond. Aztán eltűnik a pinceajtó mögött. A csend visszatér. Ha Thara körbenéz, nem talál semmi hasznosat. Kőfalak, vasrács, hideg padló. A különös inkább az, ami nincs: bár több cella is sorakozik a pincében, rajta kívül nincs itt senki. Az idő lassan telik. Nagyjából egy óra múlva hangos kulcscsörgés és nehéz léptek zaja töri meg a csendet, s a mélységi hamar megpillanthatja a zaj forrását is amint az ajtó kivágódik.*
- Na akkor! Hol az a fránya kormos némber?!
*A hang egy félszemű törpé. Kissé szórakozott, és határozottan túl hangos. Fél szemével hunyorítva pásztázza végig a cellákat, míg meg nem akad a tekintete a mélységin. Elégedett vigyor húzódik az arcára. Bólint. Elindul felé, útközben pedig felkap egy háromlábú széket. A cella előtt lerakja, leül rá, előrehajol, könyökét a térdére támasztja.*
- Dalolj csak, madárkám! *Mondja, a hangjában ott a nyers kíváncsiság.* - Mi szépet hallottál azokról a fárnya zöldbőrűekről, ami miatt megérte magad kalitkába záratni?
1795. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-31 22:06:42
Üzenet elküldve: 2026-01-31 22:06:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*A kaszárnyába érve súlyos holmijait leteszi, s megfáradtan vonul a gyakorlóbábúk felé, hogy aztán minden eddigi bánatát, felgyülemlett bosszúságát és haragját kiadja rajtuk. Orkoknak képzeli azokat, meg wargoknak, lábai előtt elhulló társai gyilkosainak. Így megy ez hosszú hosszú percekig, míg a végén sem bőr nem marad öklein, sem pedig levegő a tüdejében. Aztán térde roskad, majd fújtatva feláll, és úgy sétál ki a kaszárnyából, mint aki egy igencsak súlyos tehertől szabadult meg. Talán így is van.*
1794. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-29 21:08:13
Üzenet elküldve: 2026-01-29 21:08:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat, s még más//
*Norennar elhúzza a száját a válasz hallatán. Nem vitatkozik, nem kérdez vissza. A barbárokról mondott néhány mondat azonban a helyére billent benne pár eddig zavaróan lógó gondolatot. Egy halkan eleresztett hümmögés jelzi csak, hogy tudomásul vette. A főparancsnokon már így is látszik, hogy búcsúzni készül.
Amikor az utolsó megjegyzés elhangzik, Norennar bólint.*
- Gondolom felesleges mondanom, hogy ha lehet, kettőzze meg az őrséget.
*Szája sarkában fanyar félmosoly jelenik meg, ahogy végignézi, amint a főparancsnok eltűnik a kaszárnya magas falai mögött. A füst lassan kúszik fel előtte, Norennar pedig kifújja a levegőt. Egy újabbat szippant a pipájába, majd rutinos mozdulattal kiüríti, és eltünteti a zsebében.
Egy darabig csak áll az udvaron. Figyeli a gyakorlókat, a fafegyverek ritmusát, az őrök járását. Ismerős rend, ismerős mozdulatok, mégis valahogy idegen most mind. Csalódottan megrázza a fejét.
Nagyot sóhajt, megropogtatja vállát, majd úgy dönt nem időzik itt tovább. Magához veszi a fegyvereit – az egykori hosszúkardját kivéve –, majd szó nélkül elindul kifelé. Alig néhány pillanattal később már a főtér felé tart, magára hagyva a kaszárnyát és azt az átkozott szívet is. De vajon meddig?*
*Norennar elhúzza a száját a válasz hallatán. Nem vitatkozik, nem kérdez vissza. A barbárokról mondott néhány mondat azonban a helyére billent benne pár eddig zavaróan lógó gondolatot. Egy halkan eleresztett hümmögés jelzi csak, hogy tudomásul vette. A főparancsnokon már így is látszik, hogy búcsúzni készül.
Amikor az utolsó megjegyzés elhangzik, Norennar bólint.*
- Gondolom felesleges mondanom, hogy ha lehet, kettőzze meg az őrséget.
*Szája sarkában fanyar félmosoly jelenik meg, ahogy végignézi, amint a főparancsnok eltűnik a kaszárnya magas falai mögött. A füst lassan kúszik fel előtte, Norennar pedig kifújja a levegőt. Egy újabbat szippant a pipájába, majd rutinos mozdulattal kiüríti, és eltünteti a zsebében.
Egy darabig csak áll az udvaron. Figyeli a gyakorlókat, a fafegyverek ritmusát, az őrök járását. Ismerős rend, ismerős mozdulatok, mégis valahogy idegen most mind. Csalódottan megrázza a fejét.
Nagyot sóhajt, megropogtatja vállát, majd úgy dönt nem időzik itt tovább. Magához veszi a fegyvereit – az egykori hosszúkardját kivéve –, majd szó nélkül elindul kifelé. Alig néhány pillanattal később már a főtér felé tart, magára hagyva a kaszárnyát és azt az átkozott szívet is. De vajon meddig?*
1793. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-26 19:39:38
Üzenet elküldve: 2026-01-26 19:39:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//Boráldozat, s még más//
*A parancsnok halkan felgöcög.*
-Fiam, még a sajátjaim közül se mindnek mondom el, hogyan zárjuk el. Biztosan megérted. *Azért a sötételfre sandít, csak a miheztartás végett.
A pipára nem szól semmit, Norennar pedig ezt nyugodtan veheti engedélynek is.*
-Maguk sötételfek, meg a trükkjeik... *Horkan fel a varázslatot látván. Vagy a mágiáról tud keveset, vagy a mélység népéről, mindenesetre egyebet nem fűz a trükkhöz.*
-Szétverni, hmm? Ez is egy lehetőség. Érdemes azonban jobban megvizsgálni, mielőtt elhamarkodott döntést hozunk. *Csak néha törik meg lépteik a csizmák ütemes menetét körülöttük.*
-Mindent a maga idejében, fiam. Felderítőket küldtünk ki. Nem csak a szívvel kapcsolatban kell megtudnunk, hányadán állunk, de az ellenségeinkkel is. Ki tudja, talán megtudunk velük egyezni, hmm? *Láthatóan ő sem bízik hasonlóban. Most, hogy övéi és persze Norennar körében van, hallhatóan nyelvére sincs már oly súlyos csomó kötve. Bizonyára az eredményes küldetés is közrejátszik.
Norennar leadja a holmijait, amit az ajtónálló baka át is vesz.*
-Maholnap megtudjuk, mire jutottak a barbárok. Nem kedvelem a fajtájuk, de amit láttam belőlük, az bőven megelőlegezi a bizalmat. *Láthatóan búcsúzni szándékozik mélységitől.*
-Úgy hiszem, nem most láttuk egymást utoljára. *A sötételf felé biccent, majd rövidesen eltűnik a magas falak mögött. Norennar az események sűrűjében jár, s nagyon úgy fest, nem is óhajt kihátrálni belőle. Bárhogy is alakul Arthenior jövője, valamilyen úton-módon, de az ő keze is formálja az alakulását.*
*A parancsnok halkan felgöcög.*
-Fiam, még a sajátjaim közül se mindnek mondom el, hogyan zárjuk el. Biztosan megérted. *Azért a sötételfre sandít, csak a miheztartás végett.
A pipára nem szól semmit, Norennar pedig ezt nyugodtan veheti engedélynek is.*
-Maguk sötételfek, meg a trükkjeik... *Horkan fel a varázslatot látván. Vagy a mágiáról tud keveset, vagy a mélység népéről, mindenesetre egyebet nem fűz a trükkhöz.*
-Szétverni, hmm? Ez is egy lehetőség. Érdemes azonban jobban megvizsgálni, mielőtt elhamarkodott döntést hozunk. *Csak néha törik meg lépteik a csizmák ütemes menetét körülöttük.*
-Mindent a maga idejében, fiam. Felderítőket küldtünk ki. Nem csak a szívvel kapcsolatban kell megtudnunk, hányadán állunk, de az ellenségeinkkel is. Ki tudja, talán megtudunk velük egyezni, hmm? *Láthatóan ő sem bízik hasonlóban. Most, hogy övéi és persze Norennar körében van, hallhatóan nyelvére sincs már oly súlyos csomó kötve. Bizonyára az eredményes küldetés is közrejátszik.
Norennar leadja a holmijait, amit az ajtónálló baka át is vesz.*
-Maholnap megtudjuk, mire jutottak a barbárok. Nem kedvelem a fajtájuk, de amit láttam belőlük, az bőven megelőlegezi a bizalmat. *Láthatóan búcsúzni szándékozik mélységitől.*
-Úgy hiszem, nem most láttuk egymást utoljára. *A sötételf felé biccent, majd rövidesen eltűnik a magas falak mögött. Norennar az események sűrűjében jár, s nagyon úgy fest, nem is óhajt kihátrálni belőle. Bárhogy is alakul Arthenior jövője, valamilyen úton-módon, de az ő keze is formálja az alakulását.*
1792. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-24 21:21:45
Üzenet elküldve: 2026-01-24 21:21:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 439
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Boráldozat, s még más//
*Norennar szótlanul hagyja maga mögött a templom csarnokát. A kőfalak hűvöse, a füstölők nehéz illata lassan elmarad mögötte, ahogy kilépnek a szabadba. A templomkert rendezett csendje éles kontrasztot képez a bent korábban uralkodó feszültséggel. Kavics roppan a csizmák alatt, a menet nem lassít. Amikor a főparancsnok mellé lép, Norennar felvonja a szemöldökét, de az ezzel kapcsolatos gondolatait megtartja magának. A kérdés elhangzik. Norennar bólint.
Közben előhúzza zsebéből a pipáját, majd a dohányos zacskót is. Menet közben, megszokott, rutinos mozdulatokkal morzsolni kezdi a dohányt. Hüvelykujja és mutatóujja között megforgatja, egyenletesen tölti a fejbe, közben egy pillanatra sem veszti szem elől az előtte haladókat.*
- Akad.
*Finoman megütögeti a pipát, hogy a tömés a helyére üljön.*
- Bár a tárgy kapcsán csak szeretném tudni, hova és hogyan zárják el. Bár azt se venném zokon ha megpróbálnák szétverni…
*Feltartja a pipát, féloldalasan pillant a főparancsnokra.*
- Remélem nem zavar.
*A választól függetlenül a szájába veszi pipáját, szája sarkából elereszt egy sóhajt, majd csettint egyet az ujjával. Ha a Noritól tanult trükk most is működik, a dohány fellobban; ha nem, kelletlenül előkerül a kova. Akárhogy is, pár lépés múlva már mérsékelt vidámsággal pöfékel.*
- Viszont érdekelne az őszinte véleménye arról, ami ránk vár. A város védelméről. A közhangulatról.
*Ahogy elérik a Kaszárnya kapuját, Norennar megáll egy pillanatra. Pipája a szája sarkában füstöl, miközben megengedi a kardokat és a számszeríjat a hátán tartó szíjakat. Egy-egy mozdulattal leemeli a fegyvereket, átveti őket a vállán, majd sorban, egyesével adja át a városőröknek. Amikor a hosszúkard kerül sorra, egy fél pillanatra megtartja a markolatnál.*
- Ezt nyugodtan tegyék a fegyvertárukba. Nekem már nem lesz rá szükségem.
*Ahogy elengedi az acélt, átfut az agyán a gondolat, hogy az orktól zsákmányolt láncinget is magával hozhatta volna, hogy most megszabaduljon tőle. Mindenesetre nem hibáztatja magát, elvégre nem számolt vele, hogy a nap végén itt köt ki. Egy halvány, múló bosszúság, semmi több. A pipába szív, majd ismét a főparancsnok felé fordítja tekintetét.*
- Gondolom ön se vet túl nagy bizalmat a barbárokba.
*Norennar körbe pillant az őket közrefogó őrökön. Nem tudja mennyit tudnak, így inkább nem fűzi, hozzá, hogy minek kapcsán is kéne az a bizonyos befektetett bizalom a Vashegy lakóiba.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
*Norennar szótlanul hagyja maga mögött a templom csarnokát. A kőfalak hűvöse, a füstölők nehéz illata lassan elmarad mögötte, ahogy kilépnek a szabadba. A templomkert rendezett csendje éles kontrasztot képez a bent korábban uralkodó feszültséggel. Kavics roppan a csizmák alatt, a menet nem lassít. Amikor a főparancsnok mellé lép, Norennar felvonja a szemöldökét, de az ezzel kapcsolatos gondolatait megtartja magának. A kérdés elhangzik. Norennar bólint.
Közben előhúzza zsebéből a pipáját, majd a dohányos zacskót is. Menet közben, megszokott, rutinos mozdulatokkal morzsolni kezdi a dohányt. Hüvelykujja és mutatóujja között megforgatja, egyenletesen tölti a fejbe, közben egy pillanatra sem veszti szem elől az előtte haladókat.*
- Akad.
*Finoman megütögeti a pipát, hogy a tömés a helyére üljön.*
- Bár a tárgy kapcsán csak szeretném tudni, hova és hogyan zárják el. Bár azt se venném zokon ha megpróbálnák szétverni…
*Feltartja a pipát, féloldalasan pillant a főparancsnokra.*
- Remélem nem zavar.
*A választól függetlenül a szájába veszi pipáját, szája sarkából elereszt egy sóhajt, majd csettint egyet az ujjával. Ha a Noritól tanult trükk most is működik, a dohány fellobban; ha nem, kelletlenül előkerül a kova. Akárhogy is, pár lépés múlva már mérsékelt vidámsággal pöfékel.*
- Viszont érdekelne az őszinte véleménye arról, ami ránk vár. A város védelméről. A közhangulatról.
*Ahogy elérik a Kaszárnya kapuját, Norennar megáll egy pillanatra. Pipája a szája sarkában füstöl, miközben megengedi a kardokat és a számszeríjat a hátán tartó szíjakat. Egy-egy mozdulattal leemeli a fegyvereket, átveti őket a vállán, majd sorban, egyesével adja át a városőröknek. Amikor a hosszúkard kerül sorra, egy fél pillanatra megtartja a markolatnál.*
- Ezt nyugodtan tegyék a fegyvertárukba. Nekem már nem lesz rá szükségem.
*Ahogy elengedi az acélt, átfut az agyán a gondolat, hogy az orktól zsákmányolt láncinget is magával hozhatta volna, hogy most megszabaduljon tőle. Mindenesetre nem hibáztatja magát, elvégre nem számolt vele, hogy a nap végén itt köt ki. Egy halvány, múló bosszúság, semmi több. A pipába szív, majd ismét a főparancsnok felé fordítja tekintetét.*
- Gondolom ön se vet túl nagy bizalmat a barbárokba.
*Norennar körbe pillant az őket közrefogó őrökön. Nem tudja mennyit tudnak, így inkább nem fűzi, hozzá, hogy minek kapcsán is kéne az a bizonyos befektetett bizalom a Vashegy lakóiba.*
A varázsló csettint egyet, melynek hatására apró szikrák manifesztálódnak és hullnak egy meghatározott kis helyre. Gyúlékony anyagok lángra lobbantásához elegendő.
1791. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:12:55
Üzenet elküldve: 2026-01-10 11:12:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Terve sokkalta kifinomultabbnak tűnt fejében, ám a pillanat heve kissé elvakította a lányt. Fájdalmas nyöszörgései már elhangzottak. Színjátékának kellős közepén találja magát. Innen már nincs vissza út. Meg kell vetnie a lábát, és végig játszani. Remélve a legjobbakat. És reménykedve abban, hogy Oriver esze legalább annyira tündöklik mint jóképűsége.*
- A hasam itt lent.
*Feleli nyöszörögve és továbbra is görnyedten a ló hátán. Mikor új hangokat hall meg. Egy öblösebb mélyebbet. Láncing csörgése pedig még a libabőrt is végig veri a hátán. Lehet ezt a pillanatot látja meg rajta Oriver. Az ijedelmet, ahogy tekintetét inkább a férfi felé fordítja, hogy arcát takarja a láncosok elől. Abba bele sem gondolva, hogy sajnos paripája nem kapta meg a saját forgatókönyvét. Így amaz mit sem tud a színjátékról. Mondhatni csak értetlenül nézi a kislány görnyedt testét saját hátán. Hasonlóan az őrökhöz, akik csak vakargatják sisakos fejüket.
Orivernek hamar leesik a tantusz. Valóban esze úgy vág ahogy egy művész lélekhez illik. Ki is magyarázza a helyzetüket, amíg Cilia folytatja a nyöszörgést. Most már kisebb hangerőn is. Hasát továbbra is szorongatva, ott ahol mondta fáj neki.
Tassa pedig esküdni merne, hogy ezt a trükköt egy hónapban egyszer el lehet játszani, hogy ha ki akarja magát szabadítani egy kellemetlen helyzetből, vagy a felelősség alól.
Cilia most nem tehet mást egyelőre mint kivár. Továbbra is játszva a fájdalmat, amíg a férfiak megbeszélik egymást közt amit megszeretnének. Mai hollétét. A másodpercek kellemetlenül hosszúra nyúlnak a szőkeség számára. De jelenleg nem tehet többet a színjátéknál.
Így is eléggé veszélyes helyzetben van, elvégre ha a városőrök egy kicsit is használják a kobakjukat. És nem csak a szemükre hagyatkoznak. Akkor a bűncselekedeteivel eltelt időt nagyjából hozzáadják a arcképhez. Hogy tudják a kép már elavultnak számíthat. Lehet nem az összes ennyire figyelmes. De elég egy. Ahhoz, hogy Cilia valóban bajba kerüljön. Ezért sem akar a szőkeség még véletlenül sem a kaszárnya közelébe kerülni.
Oriver végül a szükséges információ megszerzése után, elköszön a láncosoktól és elvezeti a lovat Ciliával a hátán.
Pár méterrel arrébb, amikor már kikerülnek a városőrök látó és halló távolságából. Oriver lerázva a leplet a szőkeségről fedi fel annak színjátékát. Cilia szerencséjére nem ragozza, nem tesz szemrehányást. Pusztán közli a szín tiszta bukását egy mosollyal.
A szőkeség rögvest abba hagyja a színjátékot. És ha tanácsok alapján veszi fel azt a lovagló pózt amit a férfi már egyszer leírt neki. De a kobakja képtelen az eget nézni. A szégyen tonnányi súlyokkal húzza azt lefelé.*
- Sajnálom.
*Feleli röviden. És nem is szeretné megmagyarázni a miértet. Nem szeretne még egy embernek magyarázkodni múltja felől. Ő már csak haza akar menni.*
*Terve sokkalta kifinomultabbnak tűnt fejében, ám a pillanat heve kissé elvakította a lányt. Fájdalmas nyöszörgései már elhangzottak. Színjátékának kellős közepén találja magát. Innen már nincs vissza út. Meg kell vetnie a lábát, és végig játszani. Remélve a legjobbakat. És reménykedve abban, hogy Oriver esze legalább annyira tündöklik mint jóképűsége.*
- A hasam itt lent.
*Feleli nyöszörögve és továbbra is görnyedten a ló hátán. Mikor új hangokat hall meg. Egy öblösebb mélyebbet. Láncing csörgése pedig még a libabőrt is végig veri a hátán. Lehet ezt a pillanatot látja meg rajta Oriver. Az ijedelmet, ahogy tekintetét inkább a férfi felé fordítja, hogy arcát takarja a láncosok elől. Abba bele sem gondolva, hogy sajnos paripája nem kapta meg a saját forgatókönyvét. Így amaz mit sem tud a színjátékról. Mondhatni csak értetlenül nézi a kislány görnyedt testét saját hátán. Hasonlóan az őrökhöz, akik csak vakargatják sisakos fejüket.
Orivernek hamar leesik a tantusz. Valóban esze úgy vág ahogy egy művész lélekhez illik. Ki is magyarázza a helyzetüket, amíg Cilia folytatja a nyöszörgést. Most már kisebb hangerőn is. Hasát továbbra is szorongatva, ott ahol mondta fáj neki.
Tassa pedig esküdni merne, hogy ezt a trükköt egy hónapban egyszer el lehet játszani, hogy ha ki akarja magát szabadítani egy kellemetlen helyzetből, vagy a felelősség alól.
Cilia most nem tehet mást egyelőre mint kivár. Továbbra is játszva a fájdalmat, amíg a férfiak megbeszélik egymást közt amit megszeretnének. Mai hollétét. A másodpercek kellemetlenül hosszúra nyúlnak a szőkeség számára. De jelenleg nem tehet többet a színjátéknál.
Így is eléggé veszélyes helyzetben van, elvégre ha a városőrök egy kicsit is használják a kobakjukat. És nem csak a szemükre hagyatkoznak. Akkor a bűncselekedeteivel eltelt időt nagyjából hozzáadják a arcképhez. Hogy tudják a kép már elavultnak számíthat. Lehet nem az összes ennyire figyelmes. De elég egy. Ahhoz, hogy Cilia valóban bajba kerüljön. Ezért sem akar a szőkeség még véletlenül sem a kaszárnya közelébe kerülni.
Oriver végül a szükséges információ megszerzése után, elköszön a láncosoktól és elvezeti a lovat Ciliával a hátán.
Pár méterrel arrébb, amikor már kikerülnek a városőrök látó és halló távolságából. Oriver lerázva a leplet a szőkeségről fedi fel annak színjátékát. Cilia szerencséjére nem ragozza, nem tesz szemrehányást. Pusztán közli a szín tiszta bukását egy mosollyal.
A szőkeség rögvest abba hagyja a színjátékot. És ha tanácsok alapján veszi fel azt a lovagló pózt amit a férfi már egyszer leírt neki. De a kobakja képtelen az eget nézni. A szégyen tonnányi súlyokkal húzza azt lefelé.*
- Sajnálom.
*Feleli röviden. És nem is szeretné megmagyarázni a miértet. Nem szeretne még egy embernek magyarázkodni múltja felől. Ő már csak haza akar menni.*
1790. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-10 08:55:16
Üzenet elküldve: 2026-01-10 08:55:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
- Elhiszem, de az is lehet, hogy még bent van. *Mondja, hisz előfordulhat, hogy Mai még nem tudta elintézni az ügyét, akkor pedig hiába ismeri fel őt Cilia könnyedén, a falakon keresztül nem láthatja őt. Ezért tartja jó ötletnek, hogy megkérdezzék a gyakorlótér bejáratánál állomásozó két városőrt, melybe úgy tűnik, hogy a lány is beleegyezik, ám épp csak egyet lép előre, mikor a kis szőke őszintének tűnő fájdalommal a hangjában nyög fel, majd előre görnyed és kiabálni kezd.*
- Cilia!? Mi a baj? Mi fáj, hol fáj? *Ijedten nyúlna érte, hogy leemelje őt a lóról, miközben a környéken járkáló városőrök (nem a gyakorlóteret őrzők) is felfigyelnek a problémára, s rögtön támogatóan közelítik meg a párost és lovukat.*
- Eeyr áldja Önöket! Segíthetünk esetleg valamiben? *Kérdezi az egyik „láncos” a kettő közül, akik most vészjóslóan közel kerültek Ciliához, kinek vétkéről a lovagnak továbbra is sejtése sincs. Oriver, mielőtt válaszolna az őrök kérdésére, néhány pillanat alatt alaposan végigtekint a kislányon. A fájdalma őszintének tűnik, de néhány apró jel bizony lebuktathatja, hogy csak színleli a szenvedést. Ha Cilia esetleg nem tud majd válaszolni az előző kérdésére, hogy pontosan hol fáj a hasa, az eleve gyanúra adhat okot, de el mégsem ez árulja őt, hanem Oriver azon tapasztalata, melyről a mai nap folyamán már többször tanúbizonyságot adott. A ló. Többször mondta már a kis elfnek, hogy a ló bizony megérzi lovasa feszültségét, fájdalmát, és ha az valós, akkor ő maga is nyugtalanná válik. Fahéj (vagy Dió) azonban meg sem rezdül, teljesen nyugodtan bámészkodva várja, hogy lefolyjanak az események. Mikor Oriver ezt észreveszi, elmosolyodik, majd gyengéden megsimogatja Cilia hátát.*
- Semmi baj. *Mondja neki kedvesen, majd a válaszra váró városőrök felé tekint.*
- Csupán a női nyavalyák. Hirtelen jött. Ne aggódjanak, megoldjuk! Hálásan köszönjük, hogy megkérdezték. Habár, egy gyors kérdésem azért volna. Mai Faensa kisasszony esetleg itt tartózkodik még a kaszárnyában, nem tudják? *Teszi fel gyorsan a kérdést, miközben már újra Ciliát nyugtatgatja. A városőrök egymásra néznek, megrántják a vállukat, majd egyszerre kezdik csóválni a fejüket.*
- Fogalmunk sincs. Vigyázzanak magukra! Jobbulást a lánynak! *Azzal mennek is a dolgukra anélkül, hogy bármi gyanút is fognának a szőkeség kilétéről. A róla kifüggesztett körözési plakátot bizonyára már látták, azonban a kislány már annyira nem hasonlít akkori önmagára, hogy talán soha fel sem fogják ismerni. Legalábbis ez a két városőr egy pillanatig sem nézte őt veszélyes bűnözőnek.*
- Jól van, Cilia. Gyere, menjünk haza! *Azzal megfordítja a lovat, és az árvaház felé kezdi vezetni őt. Mikor már kissé eltávolodnak a kaszárnyától, akkor eltűnődve pillant fel a lovon ülőre, és megszólal.*
- Tudom, hogy nem fáj semmid. *Mosolyog, de nem is ragozza tovább a témát. Nem kérdez, nem faggat, még csak meg sem dorgálja szegényt, csupán a tényt közli, s ha Cilia nem akar magától beszélni, akkor ennyiben maradva mehetnek haza.*
- Elhiszem, de az is lehet, hogy még bent van. *Mondja, hisz előfordulhat, hogy Mai még nem tudta elintézni az ügyét, akkor pedig hiába ismeri fel őt Cilia könnyedén, a falakon keresztül nem láthatja őt. Ezért tartja jó ötletnek, hogy megkérdezzék a gyakorlótér bejáratánál állomásozó két városőrt, melybe úgy tűnik, hogy a lány is beleegyezik, ám épp csak egyet lép előre, mikor a kis szőke őszintének tűnő fájdalommal a hangjában nyög fel, majd előre görnyed és kiabálni kezd.*
- Cilia!? Mi a baj? Mi fáj, hol fáj? *Ijedten nyúlna érte, hogy leemelje őt a lóról, miközben a környéken járkáló városőrök (nem a gyakorlóteret őrzők) is felfigyelnek a problémára, s rögtön támogatóan közelítik meg a párost és lovukat.*
- Eeyr áldja Önöket! Segíthetünk esetleg valamiben? *Kérdezi az egyik „láncos” a kettő közül, akik most vészjóslóan közel kerültek Ciliához, kinek vétkéről a lovagnak továbbra is sejtése sincs. Oriver, mielőtt válaszolna az őrök kérdésére, néhány pillanat alatt alaposan végigtekint a kislányon. A fájdalma őszintének tűnik, de néhány apró jel bizony lebuktathatja, hogy csak színleli a szenvedést. Ha Cilia esetleg nem tud majd válaszolni az előző kérdésére, hogy pontosan hol fáj a hasa, az eleve gyanúra adhat okot, de el mégsem ez árulja őt, hanem Oriver azon tapasztalata, melyről a mai nap folyamán már többször tanúbizonyságot adott. A ló. Többször mondta már a kis elfnek, hogy a ló bizony megérzi lovasa feszültségét, fájdalmát, és ha az valós, akkor ő maga is nyugtalanná válik. Fahéj (vagy Dió) azonban meg sem rezdül, teljesen nyugodtan bámészkodva várja, hogy lefolyjanak az események. Mikor Oriver ezt észreveszi, elmosolyodik, majd gyengéden megsimogatja Cilia hátát.*
- Semmi baj. *Mondja neki kedvesen, majd a válaszra váró városőrök felé tekint.*
- Csupán a női nyavalyák. Hirtelen jött. Ne aggódjanak, megoldjuk! Hálásan köszönjük, hogy megkérdezték. Habár, egy gyors kérdésem azért volna. Mai Faensa kisasszony esetleg itt tartózkodik még a kaszárnyában, nem tudják? *Teszi fel gyorsan a kérdést, miközben már újra Ciliát nyugtatgatja. A városőrök egymásra néznek, megrántják a vállukat, majd egyszerre kezdik csóválni a fejüket.*
- Fogalmunk sincs. Vigyázzanak magukra! Jobbulást a lánynak! *Azzal mennek is a dolgukra anélkül, hogy bármi gyanút is fognának a szőkeség kilétéről. A róla kifüggesztett körözési plakátot bizonyára már látták, azonban a kislány már annyira nem hasonlít akkori önmagára, hogy talán soha fel sem fogják ismerni. Legalábbis ez a két városőr egy pillanatig sem nézte őt veszélyes bűnözőnek.*
- Jól van, Cilia. Gyere, menjünk haza! *Azzal megfordítja a lovat, és az árvaház felé kezdi vezetni őt. Mikor már kissé eltávolodnak a kaszárnyától, akkor eltűnődve pillant fel a lovon ülőre, és megszólal.*
- Tudom, hogy nem fáj semmid. *Mosolyog, de nem is ragozza tovább a témát. Nem kérdez, nem faggat, még csak meg sem dorgálja szegényt, csupán a tényt közli, s ha Cilia nem akar magától beszélni, akkor ennyiben maradva mehetnek haza.*
1789. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:24:19
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:24:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Majd akkor megismeri. Előbb vagy utóbb mindenki vét olyan hibát amivel kivívja Mai jeges tekintetét. Természetesen senki sem tartja Mait egy hókirálynőnek. Épp ellenkezőleg. Ő mindenki számára, ahogy a férfi is gondolja egy angyal. Cilia számára pedig még annál is több. Mintha az anyja lenne. Megértő, gondoskodó, mindazok mellett, hogy határozott is a gyermekekkel, sőt igazán mindenkivel szemben. Még Mharassi is megtapasztalta kegyességét annak ellenére, hogy a gyűrű ami édesanyjáé volt csak úgy a semmiből előkerült. Lopta, vagy tényleg találta a mai napig nem derült ki. De a lényeg nem is a gyűrű és a megkerülése. Hanem a gyanú, miszerint Mharassi azt ellopta. Annak ellenére sem hagyta a fiút veszni hagyni. Ezt kevesen tennék meg bárkiért is.
A biztatásoknak és az útmutatásoknak köszönhetően Cilia egyre jobban boldogul a ló hátán. Csípője is szinte egy ritmusban mozog a ló lépteivel. Testtartása sem olyan merev. A simogatási próba meg olyanra sikerült amilyenre Oriver biztosan számított. Nem is veszi magára a lány. Még sem lehet mindenben tökéletes. Még szerencse, hogy lesz ideje bőven tanulni még. Ha pedig a férfi tényleg marad a rezidencián. Akkor a segítségével lehet nagyon hamar rákap a lovaglás ízére.
A dicséretek amik most elhangzanak Orivertől kifejezetten jól esnek Ciliának. Nem is panaszkodik miattuk mint azt az istállóban tette. És hálát is mondana neki, hogy nem adta kezébe még a kantárt. Akkor biztosan halálra rémülne. Na nem mintha a kaszárnyához való közeledés nem rémítené őt halálra.*
- Nem hiszem, én messziről is felismerem Mait.
*Mondja egy enyhén érezhető félelemmel a hangjában, a férfi kérdésére. Ám amaz folytatja, hogy érdemes lenne legalább megkérdezni.*
- Ha ragaszkodsz hozzá.
*Mondja egy nagyot nyelve. Közben amíg Oriver épp az örök felé figyel. Cilia tekintete, ijedten kezd el össze vissza cikázni. Valami választ, valami megoldást keresve. Amivel hirtelen meg tudná győzni, hogy vissza kell most azonnal fordulniuk. Egy ablak. Egy kiaggatott alsónemű egy inggel közöttük. Egy hordó. Egy fekete macska ami elszalad egyik utcáról a másikra, hogy ott mancsát kezdje el nyaldosni. Nos egyik sem éppen egy jó ötlet a megoldásra. Ám ekkor mint egy villámcsapás éri őt a felismerés. Szemei nagyra tágulnak. Majd egy hangos és fájdalmas felnyögéssel a hasához nyúl, és összegörnyed a nyeregben előre bukva.*
- ÁHh!! FÁJ!
*Mondja fájdalmas hangerővel amennyire csak tudja. Közben kabátját szorongatja ujjaival a gyomra körül. Hogy fájdalmat a leghihetőbb módon adja elő Orivernek.*
- Oriver. Segíts!
*Nyöszörög Cilia, görnyedten a ló hátán. Még szemeit is fájdalmasan hunyorítja.*
*Majd akkor megismeri. Előbb vagy utóbb mindenki vét olyan hibát amivel kivívja Mai jeges tekintetét. Természetesen senki sem tartja Mait egy hókirálynőnek. Épp ellenkezőleg. Ő mindenki számára, ahogy a férfi is gondolja egy angyal. Cilia számára pedig még annál is több. Mintha az anyja lenne. Megértő, gondoskodó, mindazok mellett, hogy határozott is a gyermekekkel, sőt igazán mindenkivel szemben. Még Mharassi is megtapasztalta kegyességét annak ellenére, hogy a gyűrű ami édesanyjáé volt csak úgy a semmiből előkerült. Lopta, vagy tényleg találta a mai napig nem derült ki. De a lényeg nem is a gyűrű és a megkerülése. Hanem a gyanú, miszerint Mharassi azt ellopta. Annak ellenére sem hagyta a fiút veszni hagyni. Ezt kevesen tennék meg bárkiért is.
A biztatásoknak és az útmutatásoknak köszönhetően Cilia egyre jobban boldogul a ló hátán. Csípője is szinte egy ritmusban mozog a ló lépteivel. Testtartása sem olyan merev. A simogatási próba meg olyanra sikerült amilyenre Oriver biztosan számított. Nem is veszi magára a lány. Még sem lehet mindenben tökéletes. Még szerencse, hogy lesz ideje bőven tanulni még. Ha pedig a férfi tényleg marad a rezidencián. Akkor a segítségével lehet nagyon hamar rákap a lovaglás ízére.
A dicséretek amik most elhangzanak Orivertől kifejezetten jól esnek Ciliának. Nem is panaszkodik miattuk mint azt az istállóban tette. És hálát is mondana neki, hogy nem adta kezébe még a kantárt. Akkor biztosan halálra rémülne. Na nem mintha a kaszárnyához való közeledés nem rémítené őt halálra.*
- Nem hiszem, én messziről is felismerem Mait.
*Mondja egy enyhén érezhető félelemmel a hangjában, a férfi kérdésére. Ám amaz folytatja, hogy érdemes lenne legalább megkérdezni.*
- Ha ragaszkodsz hozzá.
*Mondja egy nagyot nyelve. Közben amíg Oriver épp az örök felé figyel. Cilia tekintete, ijedten kezd el össze vissza cikázni. Valami választ, valami megoldást keresve. Amivel hirtelen meg tudná győzni, hogy vissza kell most azonnal fordulniuk. Egy ablak. Egy kiaggatott alsónemű egy inggel közöttük. Egy hordó. Egy fekete macska ami elszalad egyik utcáról a másikra, hogy ott mancsát kezdje el nyaldosni. Nos egyik sem éppen egy jó ötlet a megoldásra. Ám ekkor mint egy villámcsapás éri őt a felismerés. Szemei nagyra tágulnak. Majd egy hangos és fájdalmas felnyögéssel a hasához nyúl, és összegörnyed a nyeregben előre bukva.*
- ÁHh!! FÁJ!
*Mondja fájdalmas hangerővel amennyire csak tudja. Közben kabátját szorongatja ujjaival a gyomra körül. Hogy fájdalmat a leghihetőbb módon adja elő Orivernek.*
- Oriver. Segíts!
*Nyöszörög Cilia, görnyedten a ló hátán. Még szemeit is fájdalmasan hunyorítja.*
1788. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:06:26
Üzenet elküldve: 2026-01-09 18:06:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Rímekben az erény//
*Ha a kis elf hangosan is kimondaná a gondolatait, bizonyára meglepnék Orivert, és volna néhány kérdése, hogy mégis miért kellene félnie a kisasszonytól. Mai Faensa egy angyal, egy ártatlan, szépséges énekesmadár, legalábbis a férfi szemében biztosan, így elképzelni sem tudna róla olyat, mi miatt bármelyik gyermeknek is tartania kéne tőle.
Miután bakot tart Ciliának, sikerül felülnie a lóra, így el is indulhatnak az útjukra. Látja, ahogy a leány igyekszik követni az utasításait, s bár a kivitelezés még koránt sem tökéletes, de ezt nem is várja el tőle. Pont ezért gyakorolnak.*
- Nagyon ügyes vagy, csak ne legyél ennyire feszült! Úgy, most már jó. *Ad tanácsot, majd dicséri meg a kis szőkét, mikor már látja, hogy kezd ellazulni a lovon ülve. Ami a ló megsimogatásának próbálkozását illeti, lágyan elmosolyodik rajta, de ki persze egyáltalán nem neveti a tanoncát.*
- Érezte, hogy még félsz tőle, azért nem engedte. Ha te félsz, akkor ő is fél. *Mondja el az újabb észrevételét, majd csendben vezeti tovább a lovat, hagyja, hogy Cilia magától jöjjön rá, hogy a legkényelmesebb neki a nyeregben ülni, és miképp alkalmazhatja azokat a tanácsokat, melyeket mondott neki. Arra viszont még nem látja felkészültnek, hogy az ő kezébe adja a kantárt, így erre nem is próbál meg kísérletet tenni.
A kaszárnya közelébe érnek lassan, s még csak a távolban látják az épületet, de Cilia máris menni akar, persze lovagunk figyelmét persze nem kerüli el a fene nagy sietség.*
- Máris? Ilyen távolról még nem lehetünk benne biztosak, hogy nincs itt. Szerintem menjünk egy kicsit közelebb, esetleg kérdezzük meg az őröket ott a gyakorlótér előtt, hogy itt van-e még Mai kisasszony. Hátha tudják. *Azzal ő vezetné is közelebb Diót vagy Fahéjat az épülethez, hacsak a lány nem kezd el hevesen ellenkezni. Ha látja rajta, hogy akár egy ismeretlen ok miatt is túlságosan fél a helytől, akkor nem fogja erőltetni. Ebben az esetben elindulhatnak vissza az árvaházba.*
*Ha a kis elf hangosan is kimondaná a gondolatait, bizonyára meglepnék Orivert, és volna néhány kérdése, hogy mégis miért kellene félnie a kisasszonytól. Mai Faensa egy angyal, egy ártatlan, szépséges énekesmadár, legalábbis a férfi szemében biztosan, így elképzelni sem tudna róla olyat, mi miatt bármelyik gyermeknek is tartania kéne tőle.
Miután bakot tart Ciliának, sikerül felülnie a lóra, így el is indulhatnak az útjukra. Látja, ahogy a leány igyekszik követni az utasításait, s bár a kivitelezés még koránt sem tökéletes, de ezt nem is várja el tőle. Pont ezért gyakorolnak.*
- Nagyon ügyes vagy, csak ne legyél ennyire feszült! Úgy, most már jó. *Ad tanácsot, majd dicséri meg a kis szőkét, mikor már látja, hogy kezd ellazulni a lovon ülve. Ami a ló megsimogatásának próbálkozását illeti, lágyan elmosolyodik rajta, de ki persze egyáltalán nem neveti a tanoncát.*
- Érezte, hogy még félsz tőle, azért nem engedte. Ha te félsz, akkor ő is fél. *Mondja el az újabb észrevételét, majd csendben vezeti tovább a lovat, hagyja, hogy Cilia magától jöjjön rá, hogy a legkényelmesebb neki a nyeregben ülni, és miképp alkalmazhatja azokat a tanácsokat, melyeket mondott neki. Arra viszont még nem látja felkészültnek, hogy az ő kezébe adja a kantárt, így erre nem is próbál meg kísérletet tenni.
A kaszárnya közelébe érnek lassan, s még csak a távolban látják az épületet, de Cilia máris menni akar, persze lovagunk figyelmét persze nem kerüli el a fene nagy sietség.*
- Máris? Ilyen távolról még nem lehetünk benne biztosak, hogy nincs itt. Szerintem menjünk egy kicsit közelebb, esetleg kérdezzük meg az őröket ott a gyakorlótér előtt, hogy itt van-e még Mai kisasszony. Hátha tudják. *Azzal ő vezetné is közelebb Diót vagy Fahéjat az épülethez, hacsak a lány nem kezd el hevesen ellenkezni. Ha látja rajta, hogy akár egy ismeretlen ok miatt is túlságosan fél a helytől, akkor nem fogja erőltetni. Ebben az esetben elindulhatnak vissza az árvaházba.*
1787. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:01:09
Üzenet elküldve: 2026-01-09 10:01:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Rímekben az erény//
*Nem kicsit lepi meg Anviel néni kérése Ciliát. Hiszen a ő nevelő pontosan tudja Cilia miért nem mehet a kaszárnya közelébe. Mégis erre kéri őt a nő. Másért nem is teszi meg, mert ha ott lesz Mai, akkor nem kell félnie a városőröktől. Hanem csak Maitól. Ám ebbe ha jobban belegondol, lehet rosszabb. Akkor inkább a láncosok vigyék el. Mintsem állja a fagyos kékek villanását. Legrosszabb esetben még mindig lepattanhat a lóról és eltűnhet az utcák sötétjében Orivert hátra hagyva. Majd lesz valahogy.*
- Bakot kérlek.
*Válaszolja közben Orivernek gondolatai közepette. Hogy után néhány próbálkozás és nyöszörgés után. Felhúzza magát a ló hátára. Utána pedig követi Oriver tanácsait. Kihúzza a hátát, felemeli a fejét, a vállait lazán tartja. Mégis az egész képet nézve. Cilia úgy néz ki mint akit karót nyelt. Enyhén fordítja csak fejét félre, miközben továbbra is magasra emelve tartja a fejét.*
- Valahogy így?
*Kérdezi a másikat mielőtt megindulnának. Kell egy kevéske idő mire Cilia kezd ellazulni a ló hátán.*
- Most már egész jó.
*Persze sokkalta könnyebb dolga van most a lovaglással. Hogy egy tapasztaltabb lovász vezeti a lovat. Nem úgy mint amikor saját magának kellett vezetnie a mágustoronytól hazafelé Mai mellett. Bors valahogy nem akart rá hallgatni. Nem is lehet szegény állatot hibáztatni. Csak próbált értelmet nyerni abból a sok huzavonából és böködésből amit Cilia jelként adott neki.
Oriver szavára miszerint megdicsérheti a lovat. Cilia elengedi a nyerget és a ló nyaka felé kezd óvatosan, szinte félően nyúlni. Lehet amiatt amit Oriver mondott és a ló megérezte Ciliát. Megrázza a fejét, ezzel egyetemben a lánykát is. Aki rögtön visszakapja a kezét, hogy a nyerget kezdje szorongatni.*
- Talán később.
*Nevet fel zavarában, és inkább arra fokuszál, hogy ne essen le a nyeregből, ahogy tartja magát ahhoz a pózhoz amit a férfi leírt neki. Sokat segít Oriver jelenléte, és mire a kaszárnyához érnek. Cilia már egészen hozzászokott a ló ritmusához, a nyerget sem szorongatja már úgy mint amikor az árvaház udvaráról léptek ki.*
- Én nem látom Mait. Szerintem mehetünk is.
*Mondja hirtelen, pedig alig léptek be a kaszárnya előtti utcába. De néhány elhaladó láncoson kívül tényleg nem lát mást Cilia. Vagy inkább csak nem akar.*
*Nem kicsit lepi meg Anviel néni kérése Ciliát. Hiszen a ő nevelő pontosan tudja Cilia miért nem mehet a kaszárnya közelébe. Mégis erre kéri őt a nő. Másért nem is teszi meg, mert ha ott lesz Mai, akkor nem kell félnie a városőröktől. Hanem csak Maitól. Ám ebbe ha jobban belegondol, lehet rosszabb. Akkor inkább a láncosok vigyék el. Mintsem állja a fagyos kékek villanását. Legrosszabb esetben még mindig lepattanhat a lóról és eltűnhet az utcák sötétjében Orivert hátra hagyva. Majd lesz valahogy.*
- Bakot kérlek.
*Válaszolja közben Orivernek gondolatai közepette. Hogy után néhány próbálkozás és nyöszörgés után. Felhúzza magát a ló hátára. Utána pedig követi Oriver tanácsait. Kihúzza a hátát, felemeli a fejét, a vállait lazán tartja. Mégis az egész képet nézve. Cilia úgy néz ki mint akit karót nyelt. Enyhén fordítja csak fejét félre, miközben továbbra is magasra emelve tartja a fejét.*
- Valahogy így?
*Kérdezi a másikat mielőtt megindulnának. Kell egy kevéske idő mire Cilia kezd ellazulni a ló hátán.*
- Most már egész jó.
*Persze sokkalta könnyebb dolga van most a lovaglással. Hogy egy tapasztaltabb lovász vezeti a lovat. Nem úgy mint amikor saját magának kellett vezetnie a mágustoronytól hazafelé Mai mellett. Bors valahogy nem akart rá hallgatni. Nem is lehet szegény állatot hibáztatni. Csak próbált értelmet nyerni abból a sok huzavonából és böködésből amit Cilia jelként adott neki.
Oriver szavára miszerint megdicsérheti a lovat. Cilia elengedi a nyerget és a ló nyaka felé kezd óvatosan, szinte félően nyúlni. Lehet amiatt amit Oriver mondott és a ló megérezte Ciliát. Megrázza a fejét, ezzel egyetemben a lánykát is. Aki rögtön visszakapja a kezét, hogy a nyerget kezdje szorongatni.*
- Talán később.
*Nevet fel zavarában, és inkább arra fokuszál, hogy ne essen le a nyeregből, ahogy tartja magát ahhoz a pózhoz amit a férfi leírt neki. Sokat segít Oriver jelenléte, és mire a kaszárnyához érnek. Cilia már egészen hozzászokott a ló ritmusához, a nyerget sem szorongatja már úgy mint amikor az árvaház udvaráról léptek ki.*
- Én nem látom Mait. Szerintem mehetünk is.
*Mondja hirtelen, pedig alig léptek be a kaszárnya előtti utcába. De néhány elhaladó láncoson kívül tényleg nem lát mást Cilia. Vagy inkább csak nem akar.*
1786. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-07 09:12:10
Üzenet elküldve: 2026-01-07 09:12:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A város titkai//
* Majd talán, ha a jövő úgy hozza, hogy ne érezze magát ennyire zavarban, akkor talán, de csak talán, megmutatja a másiknak a tudás gyümölcsét. Addig viszont csupán szavainak hihet a tündér. Ellenkező esetben nagyot fog nézni a jövőben.
A feltételezés megborítja a férfi egóját, aminek következtében szemöldökei közelebb kerülnek egymáshoz. Habár nincs mit bizonyítania, mégis úgy érzi, hogy valamit mondania kell. Akár, hogy elterelje a témát, akár, hogy rátegyen egy lapáttal. Ő már döntött. *
- ÉÉÉÉn? * Mutat magára, mind a két mutatóujjával, majd egyből egy pimasz mosolyt erőltet magára. * Meg a fenét! Keresünk csak orkot. Megmutatom, mire vagyok képes. Úgy hallottam van a tisztás közelében egy barlang, amit régen orkok leptek el. Talán ott találunk valamit.
* Hát igen. Rátesz egy lapáttal, mintha nem lenne holnap. Reménykedik, hogy a tündér nem fog erre felbuzdulva kirohanni a tisztásra. Persze akkor már követnie kell a másikat, ugyanis ha valóban van ott valami, akkor az ő lelkén száradna, ha a vesztébe küldené.
Meg sem próbálja érteni, hogy honnan jött a név. Csak bólint, mint akinek több se kell, már érti a lényeget. *
- Öklelni? Az nem lenne jó.
* Ezt hallva kicsit megtántorog, mikor a kos tesz egy lépést felé. Próbál inkább az állat látómezejéből kimaradni. *
- Nem baj. ~ Én amúgy is a lovakat jobban szeretem. ~ Persze menjünk.
* Feleli, majd el is indul a kos mellett. Bízik benne, hogy nem kell rohanni, hogy tartsa a lépést az állattal. Ahogy elhagyják a kaszárnyát, Derk tesz egy kósza pillantást visszafele. Olyan érzése van, mintha elfelejtett volna valamit, de nem jön rá az érzés mivoltára. Kardja az oldalán, foga a szájában. Talán később eszébe jut, de akkor talán már mindegy is lesz. *
- És, van ötleted merre tartsunk? Mármint azon kívül, hogy kimegyünk.
* Teszi fel az ártatlannak bizonyuló kérdést. Nem szeretne orkokba botlani, de a mostani fenyegetés bizonyára eléri a várost. Előbb vagy utóbb. *
//A város titkai//
* Majd talán, ha a jövő úgy hozza, hogy ne érezze magát ennyire zavarban, akkor talán, de csak talán, megmutatja a másiknak a tudás gyümölcsét. Addig viszont csupán szavainak hihet a tündér. Ellenkező esetben nagyot fog nézni a jövőben.
A feltételezés megborítja a férfi egóját, aminek következtében szemöldökei közelebb kerülnek egymáshoz. Habár nincs mit bizonyítania, mégis úgy érzi, hogy valamit mondania kell. Akár, hogy elterelje a témát, akár, hogy rátegyen egy lapáttal. Ő már döntött. *
- ÉÉÉÉn? * Mutat magára, mind a két mutatóujjával, majd egyből egy pimasz mosolyt erőltet magára. * Meg a fenét! Keresünk csak orkot. Megmutatom, mire vagyok képes. Úgy hallottam van a tisztás közelében egy barlang, amit régen orkok leptek el. Talán ott találunk valamit.
* Hát igen. Rátesz egy lapáttal, mintha nem lenne holnap. Reménykedik, hogy a tündér nem fog erre felbuzdulva kirohanni a tisztásra. Persze akkor már követnie kell a másikat, ugyanis ha valóban van ott valami, akkor az ő lelkén száradna, ha a vesztébe küldené.
Meg sem próbálja érteni, hogy honnan jött a név. Csak bólint, mint akinek több se kell, már érti a lényeget. *
- Öklelni? Az nem lenne jó.
* Ezt hallva kicsit megtántorog, mikor a kos tesz egy lépést felé. Próbál inkább az állat látómezejéből kimaradni. *
- Nem baj. ~ Én amúgy is a lovakat jobban szeretem. ~ Persze menjünk.
* Feleli, majd el is indul a kos mellett. Bízik benne, hogy nem kell rohanni, hogy tartsa a lépést az állattal. Ahogy elhagyják a kaszárnyát, Derk tesz egy kósza pillantást visszafele. Olyan érzése van, mintha elfelejtett volna valamit, de nem jön rá az érzés mivoltára. Kardja az oldalán, foga a szájában. Talán később eszébe jut, de akkor talán már mindegy is lesz. *
- És, van ötleted merre tartsunk? Mármint azon kívül, hogy kimegyünk.
* Teszi fel az ártatlannak bizonyuló kérdést. Nem szeretne orkokba botlani, de a mostani fenyegetés bizonyára eléri a várost. Előbb vagy utóbb. *
1785. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-06 14:38:47
Üzenet elküldve: 2026-01-06 14:38:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A város titkai//
* Érdeklődve figyeli, ahogy Derk felemeli a kezét, ökölbe szorítja, majd beletúr a hajába. Pislant egy párat meglepetten, majd pimasz mosoly húzódik az arcára. Próbál nem nevetni, pedig nagyon is nevetségesnek tartja a férfi bemutatóját. Ennyit még ő is tud, sőt, ennél talán még valamennyivel többet is a messze földön híres tündérmágia révén. (Habár ő maga nem tud róla, hogy tudna varázsolni – vagy előbb eljött otthonról, minthogy beavatták volna az ősi tündér-mágia titkaiba vagy a tündérek varázsereje a szárnyukban rejlik, amije neki nincs.) Akárhogy is, végül egyikük se mutatja be varázstudását, ellenben Dänkijinkilinkilinkilinkij teljesen meg is feledkezik róla, hogy nemrég még mennyire fájt a hasa. A kérdésre megvonja a vállát. *
– Akár. Miért, te félsz tőlük? * Hecceli a férfit. Természetesen valójában esze ágában sincs ork barlangokat keresgélni, de ha véletlenül belebotlanának egybe, akkor sem az jutna eszébe elsőként, hogy megveri az ott lakókat. Egyébként is, az orkok manapság nem is barlangokban élnek, hanem ők is a városban, mint a törpék, elfek vagy emberek.
Kisétálnak az istállóhoz, ahol Bürkös megismerkedik Derkkel, és fordítva. *
– Bürkös, bizony. Mert borquos volt aznap, amikor vásároltam. * Magyarázza a tagadhatatlanul logikus magyarázatot Bürkös nevét illetően. *
– Hát persze! Ha nem vigyázol, simán felöklel! De persze csak, ha hergeled… Bürkös! Ő barát, ne bántsd! * Szól rá a kosra, ami egyértelműen nem fenyegetően, épp ellenkezőleg, barátságosan, további simogatást követelve lép közelebb Derkhez. Csík szemeivel rendkívül okosan néz gazdájára, láthatóan mindent megért, amit a tündér mond neki. (Nem.) *
– De azt hiszem, téged nem bír el… * Mondja elgondolkodva, ahogy végignéz a számára óriásnak tűnő férfin. Bürkös épp akkora, hogy a párakönnyű Dänkijinkilinkilinkilinkijt és kevés cókmókját elbírja, de egy felnőtt emberférfi alatt már alighanem összeroskadna. Ennek ellenére a tündérlány felül a hátára, és átkarolja a kos nyakát. *
– Indulhatunk? * Kérdezi Derket, mire a hátasa sétatempóban el is indul. Ebből is látszik, hogy az állat mindent ért, csak nem mindig fogad szót. Bár a fontosabb parancsszavakat már valóban kezdi megjegyezni, és betartani is. Ilyen az „indulj” és az „állj”, valamint a „Bürkös, ne!” is. *
//A város titkai//
* Érdeklődve figyeli, ahogy Derk felemeli a kezét, ökölbe szorítja, majd beletúr a hajába. Pislant egy párat meglepetten, majd pimasz mosoly húzódik az arcára. Próbál nem nevetni, pedig nagyon is nevetségesnek tartja a férfi bemutatóját. Ennyit még ő is tud, sőt, ennél talán még valamennyivel többet is a messze földön híres tündérmágia révén. (Habár ő maga nem tud róla, hogy tudna varázsolni – vagy előbb eljött otthonról, minthogy beavatták volna az ősi tündér-mágia titkaiba vagy a tündérek varázsereje a szárnyukban rejlik, amije neki nincs.) Akárhogy is, végül egyikük se mutatja be varázstudását, ellenben Dänkijinkilinkilinkilinkij teljesen meg is feledkezik róla, hogy nemrég még mennyire fájt a hasa. A kérdésre megvonja a vállát. *
– Akár. Miért, te félsz tőlük? * Hecceli a férfit. Természetesen valójában esze ágában sincs ork barlangokat keresgélni, de ha véletlenül belebotlanának egybe, akkor sem az jutna eszébe elsőként, hogy megveri az ott lakókat. Egyébként is, az orkok manapság nem is barlangokban élnek, hanem ők is a városban, mint a törpék, elfek vagy emberek.
Kisétálnak az istállóhoz, ahol Bürkös megismerkedik Derkkel, és fordítva. *
– Bürkös, bizony. Mert borquos volt aznap, amikor vásároltam. * Magyarázza a tagadhatatlanul logikus magyarázatot Bürkös nevét illetően. *
– Hát persze! Ha nem vigyázol, simán felöklel! De persze csak, ha hergeled… Bürkös! Ő barát, ne bántsd! * Szól rá a kosra, ami egyértelműen nem fenyegetően, épp ellenkezőleg, barátságosan, további simogatást követelve lép közelebb Derkhez. Csík szemeivel rendkívül okosan néz gazdájára, láthatóan mindent megért, amit a tündér mond neki. (Nem.) *
– De azt hiszem, téged nem bír el… * Mondja elgondolkodva, ahogy végignéz a számára óriásnak tűnő férfin. Bürkös épp akkora, hogy a párakönnyű Dänkijinkilinkilinkilinkijt és kevés cókmókját elbírja, de egy felnőtt emberférfi alatt már alighanem összeroskadna. Ennek ellenére a tündérlány felül a hátára, és átkarolja a kos nyakát. *
– Indulhatunk? * Kérdezi Derket, mire a hátasa sétatempóban el is indul. Ebből is látszik, hogy az állat mindent ért, csak nem mindig fogad szót. Bár a fontosabb parancsszavakat már valóban kezdi megjegyezni, és betartani is. Ilyen az „indulj” és az „állj”, valamint a „Bürkös, ne!” is. *
1784. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:37:48
Üzenet elküldve: 2026-01-06 13:37:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A város titkai//
* Végre egy téma, amiben nem érzi magát hülyének. Nem mintha olyan tudás birtokában lenne, ami képes megváltoztatni a világot, de legalább tud vele hencegni, hogy igen, ő erre is képes. *
- Hogy mit? Nos talán egyszerűbb ha megmutatom.
* Jelenti ki, majd egy apróbb köhögést követve felemeli egyik kezét és ökölbe szorítja. Bár még nem mestere az ágnak, ennyire talán még képes. Majd eszébe jut, hogy itt a kaszárnya közepén nem szeretne semmilyen kéretlen figyelmet, le is teszi a kezeit. *
- Nos, főleg mágiát szoktam. De még közel sem vagyok benne olyan jó, hogy érjen is valamit.
* Beletúr hosszú hajába, majd egy kínos nevetést is elereszt mellé. Sajnos most nem fog bizonyítani a másiknak, de higgye csak el. *
- Kincset? Térképet? Egy pillanatra azt hittem már van térképed is.
* Nevet fel magában, majd ez a nevetés hamar abbamarad az ork barlang hallatán. Hirtelen kíváncsiság, de sokkal inkább kétely ül ki az arcára. *
- Ork barlang? Talán meg szeretnéd mutatni, hogy hogyan tudsz orkokat verni?
* A kíváncsiság és kételyt hirtelen váltja az értelmetlen pillantása. Mintha minden gondolatot, amit előbb kigondolt, egyszerűen kirepítette volna a fejéből. Azt se tudja, hogy mit válaszoljon erre, így hát egy darabig meg sem szólal. A fejében munkálkodó fogaskerekek nagyerőkkel dolgoznak azon, hogy megfejtsék a tündér mondata mögött meghúzódó jelentést, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül nem kell semmit sem hozzáfűznie, hamar az istálló előtt találják magukat, ahol megismerkedik a tündér –talán– legjobb barátjával. *
- Bürkös.
* Ismétli a nevet, félig mert nem teljesen biztos benne, hogy elsőre értette, másrészt, hogy az állat is hallja és megszokja a hangját. Nehogy áttaposson rajta a legelső alkalommal, amikor lehetőség adódik rá. Ő is megkísérli megérinteni, ám ő inkább az oldalához nyúl, mintsem a fejhez, ahol könnyen leharaphatja, vagy felnyársalhassa az állat. *
- Erősnek tűnik. Képes védelmezni is?
* Teszi fel a kérdést, ez valamennyire érdekli is. Egy olyan állat útitárs, ami nemcsak melletted marad, de meg is véd a bajban az elég hasznos. *
- Persze, menjünk. Még az is lehet, hogy találunk valami érdekeset is.
//A város titkai//
* Végre egy téma, amiben nem érzi magát hülyének. Nem mintha olyan tudás birtokában lenne, ami képes megváltoztatni a világot, de legalább tud vele hencegni, hogy igen, ő erre is képes. *
- Hogy mit? Nos talán egyszerűbb ha megmutatom.
* Jelenti ki, majd egy apróbb köhögést követve felemeli egyik kezét és ökölbe szorítja. Bár még nem mestere az ágnak, ennyire talán még képes. Majd eszébe jut, hogy itt a kaszárnya közepén nem szeretne semmilyen kéretlen figyelmet, le is teszi a kezeit. *
- Nos, főleg mágiát szoktam. De még közel sem vagyok benne olyan jó, hogy érjen is valamit.
* Beletúr hosszú hajába, majd egy kínos nevetést is elereszt mellé. Sajnos most nem fog bizonyítani a másiknak, de higgye csak el. *
- Kincset? Térképet? Egy pillanatra azt hittem már van térképed is.
* Nevet fel magában, majd ez a nevetés hamar abbamarad az ork barlang hallatán. Hirtelen kíváncsiság, de sokkal inkább kétely ül ki az arcára. *
- Ork barlang? Talán meg szeretnéd mutatni, hogy hogyan tudsz orkokat verni?
* A kíváncsiság és kételyt hirtelen váltja az értelmetlen pillantása. Mintha minden gondolatot, amit előbb kigondolt, egyszerűen kirepítette volna a fejéből. Azt se tudja, hogy mit válaszoljon erre, így hát egy darabig meg sem szólal. A fejében munkálkodó fogaskerekek nagyerőkkel dolgoznak azon, hogy megfejtsék a tündér mondata mögött meghúzódó jelentést, több, de inkább kevesebb sikerrel. Végül nem kell semmit sem hozzáfűznie, hamar az istálló előtt találják magukat, ahol megismerkedik a tündér –talán– legjobb barátjával. *
- Bürkös.
* Ismétli a nevet, félig mert nem teljesen biztos benne, hogy elsőre értette, másrészt, hogy az állat is hallja és megszokja a hangját. Nehogy áttaposson rajta a legelső alkalommal, amikor lehetőség adódik rá. Ő is megkísérli megérinteni, ám ő inkább az oldalához nyúl, mintsem a fejhez, ahol könnyen leharaphatja, vagy felnyársalhassa az állat. *
- Erősnek tűnik. Képes védelmezni is?
* Teszi fel a kérdést, ez valamennyire érdekli is. Egy olyan állat útitárs, ami nemcsak melletted marad, de meg is véd a bajban az elég hasznos. *
- Persze, menjünk. Még az is lehet, hogy találunk valami érdekeset is.
1783. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:59:59
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:59:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
- Baka? * Kérdez vissza a hóhajú harcos, egyértelműen jelezve, hogy szerinte ennél már jóval többet bizonyított. Bakák még az elit alakulatba se igazán kerültek be, és aki mégis, az hamar bizonyította, hogy többre képes, mint egy átlagos vörös köpenyes. De választ már nem kap, úgyhogy ezen el kell majd gondolkodjon. Nem idegen tőle a gondolat, hogy újra felöltse a köpenyt, de nem szívesen lesz megint újonc, hogy mindenki őt ugráltassa. Persze még így se mond egyértelműen nemet a lehetőségre. Persze a férfi belengette a lehetőséget, hogy csak egy ideig lenne az, és hamar feljebb léphet, ami megint csak arra enged következtetni, hogy csak így akarják vele rendesen kijáratni a ranglétrát. Szívesen beszélne még a részletekről, de visszaérnek kedveséhez, és Hozier is magára hagyja a mágussal. *
- Uram. * Köszön még el tőle, majd visszafordul a fekete hajú szépséghez. *
- Úgy tűnik, hogy végeztem. * Mosolyog kedvesen Maira, és egyelőre nem kezd beszámolóba. Persze nem tervezi titkolni, hogy miről is volt szó, de talán jobb, ha nem a kaszárnya közepén kezd el egyből mindent kifecsegni. Na nem mintha megtiltották volna neki, hogy így tegyen, illetve ő is szólt előre, hogy a nőt mindenbe be fogja avatni, ami odabent történik, de ez nem mondható el a bakáról, aki az ajtónál álldogál. *
- Azt hiszem beszélnünk kell. * Teszi még hozzá, hogy jelezze, van bizony miről társalogjanak. Közben ha elindulnak, akkor átveszi korábban elkobzott felszerelését, és mindent szépen a helyére tesz vissza. A fokos az erre kijelölt övbe csúszik, ahogy másik oldalán ott terem a Hetedik mágiájával átjárt kard is. Persze a sisakról sem feledkezik meg, miért is tenné. Odafigyel, hogy minden, amit leadott, pontosan ott kössön ki, ahova való. *
- Baka? * Kérdez vissza a hóhajú harcos, egyértelműen jelezve, hogy szerinte ennél már jóval többet bizonyított. Bakák még az elit alakulatba se igazán kerültek be, és aki mégis, az hamar bizonyította, hogy többre képes, mint egy átlagos vörös köpenyes. De választ már nem kap, úgyhogy ezen el kell majd gondolkodjon. Nem idegen tőle a gondolat, hogy újra felöltse a köpenyt, de nem szívesen lesz megint újonc, hogy mindenki őt ugráltassa. Persze még így se mond egyértelműen nemet a lehetőségre. Persze a férfi belengette a lehetőséget, hogy csak egy ideig lenne az, és hamar feljebb léphet, ami megint csak arra enged következtetni, hogy csak így akarják vele rendesen kijáratni a ranglétrát. Szívesen beszélne még a részletekről, de visszaérnek kedveséhez, és Hozier is magára hagyja a mágussal. *
- Uram. * Köszön még el tőle, majd visszafordul a fekete hajú szépséghez. *
- Úgy tűnik, hogy végeztem. * Mosolyog kedvesen Maira, és egyelőre nem kezd beszámolóba. Persze nem tervezi titkolni, hogy miről is volt szó, de talán jobb, ha nem a kaszárnya közepén kezd el egyből mindent kifecsegni. Na nem mintha megtiltották volna neki, hogy így tegyen, illetve ő is szólt előre, hogy a nőt mindenbe be fogja avatni, ami odabent történik, de ez nem mondható el a bakáról, aki az ajtónál álldogál. *
- Azt hiszem beszélnünk kell. * Teszi még hozzá, hogy jelezze, van bizony miről társalogjanak. Közben ha elindulnak, akkor átveszi korábban elkobzott felszerelését, és mindent szépen a helyére tesz vissza. A fokos az erre kijelölt övbe csúszik, ahogy másik oldalán ott terem a Hetedik mágiájával átjárt kard is. Persze a sisakról sem feledkezik meg, miért is tenné. Odafigyel, hogy minden, amit leadott, pontosan ott kössön ki, ahova való. *
1782. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:26:53
Üzenet elküldve: 2026-01-01 15:26:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 610
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
//Szív küldi szívnek//
//Zárás//
*Nem úgy tűnik, hogy a zömök parancsnokhelyettes kommentálni kívánná a templomban elhelyezett szív dolgát.*
-Lehetőséget, igen. Bakaként. És ha így folytatod, bizonyosan hamar feljebb kerülsz majd azon a bizonyos ranglétrán. Keress meg, leghamarabb holnap reggel. Várjuk meg elébb, mire jutnak ezzel a Quantallal... *Hozier nagyot szív fogán. Láthatóan gondterhelt. Sok idejük nincs a további csevejre. Mai fogadja őket. Még láthatják a parancsnok vörös köpenyét, ahogy sokadmagával kilibben a kapun.
Hozier biccent még feléjük, aztán elsiet, néhány, várakozó városőr irányába.
Amennyiben Pashtra és Mai távozásra fogja, úgy előbbi maradéktalanul visszakapja korábban elvett holmijait a kapuban.*
//Zárás//
*Nem úgy tűnik, hogy a zömök parancsnokhelyettes kommentálni kívánná a templomban elhelyezett szív dolgát.*
-Lehetőséget, igen. Bakaként. És ha így folytatod, bizonyosan hamar feljebb kerülsz majd azon a bizonyos ranglétrán. Keress meg, leghamarabb holnap reggel. Várjuk meg elébb, mire jutnak ezzel a Quantallal... *Hozier nagyot szív fogán. Láthatóan gondterhelt. Sok idejük nincs a további csevejre. Mai fogadja őket. Még láthatják a parancsnok vörös köpenyét, ahogy sokadmagával kilibben a kapun.
Hozier biccent még feléjük, aztán elsiet, néhány, várakozó városőr irányába.
Amennyiben Pashtra és Mai távozásra fogja, úgy előbbi maradéktalanul visszakapja korábban elvett holmijait a kapuban.*
1781. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:06:13
Üzenet elküldve: 2025-12-29 22:06:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1235
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Szív küldi szívnek//
*Tudja ő, hogy egy fiatal bakával van dolga, de azt is, hogy még nekik is eshetett le némi információmorzsa, miközben a kedvesét keresték. Neki pedig meg kell tennie, amit tud, mert… meg kell. Ha nem is tudja egészen a parancsnokig vinni, hát nyugodtan eldalolhatná neki, hogy miért is ez az egész felhajtás. De amaz nem olyan sutácska, mint remélte, ami egyszerre megnyugtató - mégsem ostobákra van bízva a város védelme -, s elkeserítő is. Már készülne egy újabb röpke színdarabra, vagy netán olyasmire, amire ő sem volna büszke, de ekkor történik valami… félre kell állnia, hogy még véletlenül se tiporja el a közeledő sebhelyesarcú. Érdeklődve néz rajta végig, na meg utána, s látja is, hogy még mindig igen nagy a készültség. De vajon mire?
Fellélegzik, ahogy előtűnik Pashthra is, tesz egy bátortalan lépést előre. Ugyan megkönnyebbülést hoz, hogy épen, egészségesen látja, de még akkor sem tudhatja, hogy vége van-e a mizériának vagy nincs, így csupán le sem véve róla az aggódással teli jegeskék szemeit várja, hogy végre elengedjék hozzá, vagy mondjanak valamit.*
*Tudja ő, hogy egy fiatal bakával van dolga, de azt is, hogy még nekik is eshetett le némi információmorzsa, miközben a kedvesét keresték. Neki pedig meg kell tennie, amit tud, mert… meg kell. Ha nem is tudja egészen a parancsnokig vinni, hát nyugodtan eldalolhatná neki, hogy miért is ez az egész felhajtás. De amaz nem olyan sutácska, mint remélte, ami egyszerre megnyugtató - mégsem ostobákra van bízva a város védelme -, s elkeserítő is. Már készülne egy újabb röpke színdarabra, vagy netán olyasmire, amire ő sem volna büszke, de ekkor történik valami… félre kell állnia, hogy még véletlenül se tiporja el a közeledő sebhelyesarcú. Érdeklődve néz rajta végig, na meg utána, s látja is, hogy még mindig igen nagy a készültség. De vajon mire?
Fellélegzik, ahogy előtűnik Pashthra is, tesz egy bátortalan lépést előre. Ugyan megkönnyebbülést hoz, hogy épen, egészségesen látja, de még akkor sem tudhatja, hogy vége van-e a mizériának vagy nincs, így csupán le sem véve róla az aggódással teli jegeskék szemeit várja, hogy végre elengedjék hozzá, vagy mondjanak valamit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820