Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-05-07 16:28:29
Üzenet elküldve: 2021-05-07 16:28:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ráncos Regruták//
*Bredoc reakciója megerősíti számára gyanúját, miszerint a Bredoccal való beszéd közben a tisztelet helyett érdemes lesz az egyenes, hatékony beszédre fókuszálnia. Elraktározza magában ezt az információt, majd hirtelen irányt vált a beszélgetés Jenari érkezésével.
Szó nélkül figyeli a másik kettő testbeszédét. Nem kerüli el figyelmét a Bredoc tartásában előjövő változás.*
~Volt már magasabb rangú tiszt korábban is.~
*Állapítja meg. Nem úgy néz ki, hogy a parancsnoki viselkedés idegen lenne Bredoc számára, ám gyanúja szerint mielőtt kinevezték az Őrség parancsnokává, eltelhetett pár év, amikor nem kellett gyakorolnia a tiszteletparancsoló modort.
Látván, hogy Bredoc nyújtja a jobbját Jenari felé, a baljában tartott botot a mellettük levő falnak támasztja. Abból is levonja a maga következtetéseit, ahogy Jenari reagál Bredoc kézfogására.*
~Jó neki, ha alkalmat kap a határozottságra.~
*Ezután már rá is kerül a sor. Bár kívülről nem adja jelét, de kicsit meglepi, hogy Bredoc milyen természetességgel nyújtja neki a bal kezét. Úgy tűnik, a Parancsnok képes arra, amire tapasztalata szerint sokan mások nem. Tudomásul veszi a kar hiányát, észben tartja, de nem tulajdonít neki a szükségesnél nagyobb figyelmet.
Az ezt követő szóváltást is csöndben figyeli. Jenari reakcióján nem lepődik meg, sőt, valami hasonlóra számított, és az eddigiek alapján gyanítja, hogy megengedheti magának ezt a modort Bredoc jelenlétében.
Ahogy a Parancsnok röviden minősíti a tanácskozás menetét, Gaerralos csak bólint, nem érzi úgy, hogy egyelőre van hozzászólnivalója. Mikor aztán Bredoc irodája felé veszik az irányt, visszavéve utazóbotját ő is követi a többieket. Valamennyire kiül az arcára az erőfeszítés, amibe az kerül, hogy tartsa a tempót látványos sántítás nélkül, ám utazóbotja segíti ezt a feladatot.*
*Bredoc reakciója megerősíti számára gyanúját, miszerint a Bredoccal való beszéd közben a tisztelet helyett érdemes lesz az egyenes, hatékony beszédre fókuszálnia. Elraktározza magában ezt az információt, majd hirtelen irányt vált a beszélgetés Jenari érkezésével.
Szó nélkül figyeli a másik kettő testbeszédét. Nem kerüli el figyelmét a Bredoc tartásában előjövő változás.*
~Volt már magasabb rangú tiszt korábban is.~
*Állapítja meg. Nem úgy néz ki, hogy a parancsnoki viselkedés idegen lenne Bredoc számára, ám gyanúja szerint mielőtt kinevezték az Őrség parancsnokává, eltelhetett pár év, amikor nem kellett gyakorolnia a tiszteletparancsoló modort.
Látván, hogy Bredoc nyújtja a jobbját Jenari felé, a baljában tartott botot a mellettük levő falnak támasztja. Abból is levonja a maga következtetéseit, ahogy Jenari reagál Bredoc kézfogására.*
~Jó neki, ha alkalmat kap a határozottságra.~
*Ezután már rá is kerül a sor. Bár kívülről nem adja jelét, de kicsit meglepi, hogy Bredoc milyen természetességgel nyújtja neki a bal kezét. Úgy tűnik, a Parancsnok képes arra, amire tapasztalata szerint sokan mások nem. Tudomásul veszi a kar hiányát, észben tartja, de nem tulajdonít neki a szükségesnél nagyobb figyelmet.
Az ezt követő szóváltást is csöndben figyeli. Jenari reakcióján nem lepődik meg, sőt, valami hasonlóra számított, és az eddigiek alapján gyanítja, hogy megengedheti magának ezt a modort Bredoc jelenlétében.
Ahogy a Parancsnok röviden minősíti a tanácskozás menetét, Gaerralos csak bólint, nem érzi úgy, hogy egyelőre van hozzászólnivalója. Mikor aztán Bredoc irodája felé veszik az irányt, visszavéve utazóbotját ő is követi a többieket. Valamennyire kiül az arcára az erőfeszítés, amibe az kerül, hogy tartsa a tempót látványos sántítás nélkül, ám utazóbotja segíti ezt a feladatot.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-05-05 22:29:32
Üzenet elküldve: 2021-05-05 22:29:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ráncos Regruták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bredoc kéznyújtására ösztönszerűen rántja össze magát, nem csak kézfogásából érződik ki a határozottság, de tartása is láthatóan kiegyenesedik. Aztán visszaereszkedik az "árnyékba", legalábbis igyekszik azt imitálni, főleg azután, hogy ilyen udvariatlanul megszakította a kettős beszélgetését, noha úgy tűnik egyikük sem bánta ezt különösebben.
Persze ez a visszafogott csendesség nem maradhat jelen, amikor fény derül arra, hogy kortársa és talán barátjának is nevezhető fiatal férfi mit közvetített az újdonsült Parancsnok felé. Jenari felhorkant, és orrát peckesen felszeg, miközben egy félmosolyszerűség jelenik meg arcán.*
- Faszfej!
*Fejezi ki visszafogottan véleményét, mégis jól hallhatóan. Bár Pashthra nincs a körükben, mégis apró gesztusaiban megjelenik az a fajta komolytalan rivalizálás, hogy bizonyítsa az ő - nem létező - töke a nagyobb.
A "remekül sikerült" kijelentést némileg kétkedve fogadja, egyik szemöldöke leheletnyit feljebb is szalad. Talán a két férfi ebből sejtheti, hogy fenntartásokkal kezeli azoknak a simulékony alakoknak a szavait, akik általában az ilyen befolyásos ügyeket igazgatják.
~ Mindig ott van egy de, és mindig ott van egy elhallgatott feltétel. ~
De nem ártja bele különösebben magát ebbe a gondolatmenetbe, mert amiről nem tud, az nem fáj neki, és aligha hiszi, hogy ezen döntések őt komolyabban érintenék. Megkönnyebbülten sóhajt, hogy végre megszabadulhatnak a papírtól, és biccent az iroda említésére. Megvárja amíg Bredoc megindul előre, csupán a tisztelete jeleként, egyébként többnyire örömmel - vagy csak megszokásból - szokta átvenni a vezetést.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.05 22:30:45
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Bredoc kéznyújtására ösztönszerűen rántja össze magát, nem csak kézfogásából érződik ki a határozottság, de tartása is láthatóan kiegyenesedik. Aztán visszaereszkedik az "árnyékba", legalábbis igyekszik azt imitálni, főleg azután, hogy ilyen udvariatlanul megszakította a kettős beszélgetését, noha úgy tűnik egyikük sem bánta ezt különösebben.
Persze ez a visszafogott csendesség nem maradhat jelen, amikor fény derül arra, hogy kortársa és talán barátjának is nevezhető fiatal férfi mit közvetített az újdonsült Parancsnok felé. Jenari felhorkant, és orrát peckesen felszeg, miközben egy félmosolyszerűség jelenik meg arcán.*
- Faszfej!
*Fejezi ki visszafogottan véleményét, mégis jól hallhatóan. Bár Pashthra nincs a körükben, mégis apró gesztusaiban megjelenik az a fajta komolytalan rivalizálás, hogy bizonyítsa az ő - nem létező - töke a nagyobb.
A "remekül sikerült" kijelentést némileg kétkedve fogadja, egyik szemöldöke leheletnyit feljebb is szalad. Talán a két férfi ebből sejtheti, hogy fenntartásokkal kezeli azoknak a simulékony alakoknak a szavait, akik általában az ilyen befolyásos ügyeket igazgatják.
~ Mindig ott van egy de, és mindig ott van egy elhallgatott feltétel. ~
De nem ártja bele különösebben magát ebbe a gondolatmenetbe, mert amiről nem tud, az nem fáj neki, és aligha hiszi, hogy ezen döntések őt komolyabban érintenék. Megkönnyebbülten sóhajt, hogy végre megszabadulhatnak a papírtól, és biccent az iroda említésére. Megvárja amíg Bredoc megindul előre, csupán a tisztelete jeleként, egyébként többnyire örömmel - vagy csak megszokásból - szokta átvenni a vezetést.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.05.05 22:30:45
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-26 22:24:41
Üzenet elküldve: 2021-04-26 22:24:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Ráncos Regruták//
*A férfi válaszára egy nagyon különös hangot ad ki, ami a hümmögés és a pöffentés együtteséből jön ki, ezt igazán csak a pipázók tudhatják magukénak, persze egy félmosollyal karöltve. Sosem volt igazán oda a szalutálásért, és a számára felesleges kötelező körökért. Az idő drága, és ha amúgy sem látja senki, no meg egyéb haszna sincs azon kívül, hogy ettől esetleg egyesek jobban érzik magukat. Persze amíg minden a számításai szerint működik. Van neki másik oldala is, Garsin a saját bőrén érezhette nem is olyan rég. Remélhetőleg nem, vagy csak nagyon ritkán lesz szükség rá. Hamar válaszolna is, ám újabb meglepetés sétál be a képbe, a szó legszorosabb értelmében. Kezd már összeállni a fejében a kép, így türelmesen meghallgatja, hogy mit óhajt a nő. ~Van egy stílusa, meg kell hagyni~ Így már, hogy poros emlékei kezdenek megelevenedni a szeme előtt beugranak az elmúlt hatok információi. Nem is meglepő, hogy Gaerralos a jelentkezéssel kapcsolatban őt keresi, talán kicsit szégyellhetné magát, hogy nem ismerte egyből meg, de ember legyen a talpán, akivel még nem fordult ez elő. Nem is szól egy pár másodpercig, tiszteletet parancsolóbb állást vesz fel, de legalábbis olyat, ami jobban illik egy parancsnokhoz, és szembe is fordul mindkettővel.*
-Üdvözöllek Jenari, és Gaerralos.
*Pipáját a szájába biggyesztve nyújtja jobbját a nő felé, persze csak ha a papír mellett, amit éppen mutat elfér egy parolázás. Azután pedig gondolkodás nélkül a bal kezét a férfinak, hisz a jobb karja hiányzik.*
-Úgy hiszem te lehetsz az, akiről Pashtra beszélt korábban, megjegyzése szerint Csillagom, de úgy vélem csak meg akart tréfálni.
*Egy pillanat alatt végigfutja a lányt, s nem kell hozzá még csak jó emberismerőnek sem lennie, hogy lássa rajta, hogy eléggé edzett. Mind a járása, a tartása, a kemény arcélei is erre következtetnek. Biztos tud magára vigyázni. Majd a férfihoz fordul.*
-A tanácskozás, igen. Remekül sikerült, bár nem vagyok annyira jártas a politikában, úgy vélem mindenképp előnyünkre váltak a meghozott döntések. Gyertek az irodámba, és beavatlak titeket.
*Hisz mégsem az udvaron illik az ilyesmit megbeszélni, meg aztán...*
-A kellemetlen papírmunka része rám hárul, ezeket pedig szépen elfelejthetjük majd. Kijártam.
*Egy újabb mosolyt enged meg a bajsza alatt, mert úgy vette észre, hogy nem csak ő nem szeret mindenféle papírt hordani magánál, eddig mindenkinek ez volt a véleménye róla. Persze tudja ő, hogy szükséges rossz volt ez, de most már nem kell ezen aggódnia senkinek. Ha hajlandóak követni őt, úgy az iroda felé veszi az irányt, hogy ott nyugodtabban tudják átbeszélni a rájuk váró feladatokat, és azt, hogy vállalják-e az új információk fényében.*
*A férfi válaszára egy nagyon különös hangot ad ki, ami a hümmögés és a pöffentés együtteséből jön ki, ezt igazán csak a pipázók tudhatják magukénak, persze egy félmosollyal karöltve. Sosem volt igazán oda a szalutálásért, és a számára felesleges kötelező körökért. Az idő drága, és ha amúgy sem látja senki, no meg egyéb haszna sincs azon kívül, hogy ettől esetleg egyesek jobban érzik magukat. Persze amíg minden a számításai szerint működik. Van neki másik oldala is, Garsin a saját bőrén érezhette nem is olyan rég. Remélhetőleg nem, vagy csak nagyon ritkán lesz szükség rá. Hamar válaszolna is, ám újabb meglepetés sétál be a képbe, a szó legszorosabb értelmében. Kezd már összeállni a fejében a kép, így türelmesen meghallgatja, hogy mit óhajt a nő. ~Van egy stílusa, meg kell hagyni~ Így már, hogy poros emlékei kezdenek megelevenedni a szeme előtt beugranak az elmúlt hatok információi. Nem is meglepő, hogy Gaerralos a jelentkezéssel kapcsolatban őt keresi, talán kicsit szégyellhetné magát, hogy nem ismerte egyből meg, de ember legyen a talpán, akivel még nem fordult ez elő. Nem is szól egy pár másodpercig, tiszteletet parancsolóbb állást vesz fel, de legalábbis olyat, ami jobban illik egy parancsnokhoz, és szembe is fordul mindkettővel.*
-Üdvözöllek Jenari, és Gaerralos.
*Pipáját a szájába biggyesztve nyújtja jobbját a nő felé, persze csak ha a papír mellett, amit éppen mutat elfér egy parolázás. Azután pedig gondolkodás nélkül a bal kezét a férfinak, hisz a jobb karja hiányzik.*
-Úgy hiszem te lehetsz az, akiről Pashtra beszélt korábban, megjegyzése szerint Csillagom, de úgy vélem csak meg akart tréfálni.
*Egy pillanat alatt végigfutja a lányt, s nem kell hozzá még csak jó emberismerőnek sem lennie, hogy lássa rajta, hogy eléggé edzett. Mind a járása, a tartása, a kemény arcélei is erre következtetnek. Biztos tud magára vigyázni. Majd a férfihoz fordul.*
-A tanácskozás, igen. Remekül sikerült, bár nem vagyok annyira jártas a politikában, úgy vélem mindenképp előnyünkre váltak a meghozott döntések. Gyertek az irodámba, és beavatlak titeket.
*Hisz mégsem az udvaron illik az ilyesmit megbeszélni, meg aztán...*
-A kellemetlen papírmunka része rám hárul, ezeket pedig szépen elfelejthetjük majd. Kijártam.
*Egy újabb mosolyt enged meg a bajsza alatt, mert úgy vette észre, hogy nem csak ő nem szeret mindenféle papírt hordani magánál, eddig mindenkinek ez volt a véleménye róla. Persze tudja ő, hogy szükséges rossz volt ez, de most már nem kell ezen aggódnia senkinek. Ha hajlandóak követni őt, úgy az iroda felé veszi az irányt, hogy ott nyugodtabban tudják átbeszélni a rájuk váró feladatokat, és azt, hogy vállalják-e az új információk fényében.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-26 21:44:24
Üzenet elküldve: 2021-04-26 21:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Ráncos Regruták//
-És mindent lebíró akaratot.
*Jön automatikusan a válasz a Parancsnok köszönésére, miközben gondolataiban már javában igyekszik eldönteni, hogy milyen emberrel van dolga.*
~Nem úgy tűnik, hogy sokat ad a hagyományos tiszteletadásra.~
*És azt is megállapítja magában, hogy a férfi esélyesen nem helyez sok súlyt a fegyelemre sem, főleg ahhoz képest, amihez ő eddig szokott. Bár megvannak a személyes ellenérzései, tudja, hogy itt neki kell majd alkalmazkodnia.
Ám ahhoz ránézésre sem fér kétség, hogy tapasztalt harcossal beszél. Nem egy megkeseredett fegyvermesterrel, de nem is egy ellustult, tollbajnokká avanzsált tintalovaggal. Így elképzelhetőnek tartja, hogy amaz képes szigorú fegyelem nélkül is hatékonyan végezni a munkáját.
Bredoc szavaira csak bólint, hagyva, hogy felkússzon az arcára egy száraz félmosoly, majd, érzékelve a megfelelő pillanatot, bemutatkozik.*
-Gaerralos Ruuhrijehr.
*A következő kérdésre felvonja az egyik szemöldökét. Bár a férfi fegyelemre és tiszteletadásra vonatkozó nézeteit különösebb nehézség nélkül meg tudta állapítani, még így is abszurdnak találja, hogy az őrségparancsnok azt feltételezi egy őt megközelítő katonáról, hogy valaki mást keres, és csak útbaigazításért szólította meg.
Már épp nyitná a száját, hogy udvariasan tisztázza a helyzetet, mikor szinte berobban a beszélgetésbe Jenari. Biccent Jenari felé, majd tesz egy lépést hátra, hagyva, hogy a rendezze elintéznivalóit Bredoccal, majd ha ez megtörtént, ott folytatja a beszélgetést, ahol abbahagyták.*
-Éppenséggel magát kerestem, jelentkezés ügyén. Reményeim szerint Tanács ülése kedvezően folyt le, és szabadon lefolytathatjuk ezt a beszélgetést.
*Utal arra, hogy mikor először próbált meg jelentkezni, azt a választ kapta, hogy az ülésig semmi sem biztos, így jobb, ha ő maga is vár.
Úgy érzi, nincs sok értelme többet mondania, amíg a Parancsnok meg nem erősíti, vagy cáfolja feltételezését, így türelmesen kivárja a választ, mielőtt folytatná.*
-És mindent lebíró akaratot.
*Jön automatikusan a válasz a Parancsnok köszönésére, miközben gondolataiban már javában igyekszik eldönteni, hogy milyen emberrel van dolga.*
~Nem úgy tűnik, hogy sokat ad a hagyományos tiszteletadásra.~
*És azt is megállapítja magában, hogy a férfi esélyesen nem helyez sok súlyt a fegyelemre sem, főleg ahhoz képest, amihez ő eddig szokott. Bár megvannak a személyes ellenérzései, tudja, hogy itt neki kell majd alkalmazkodnia.
Ám ahhoz ránézésre sem fér kétség, hogy tapasztalt harcossal beszél. Nem egy megkeseredett fegyvermesterrel, de nem is egy ellustult, tollbajnokká avanzsált tintalovaggal. Így elképzelhetőnek tartja, hogy amaz képes szigorú fegyelem nélkül is hatékonyan végezni a munkáját.
Bredoc szavaira csak bólint, hagyva, hogy felkússzon az arcára egy száraz félmosoly, majd, érzékelve a megfelelő pillanatot, bemutatkozik.*
-Gaerralos Ruuhrijehr.
*A következő kérdésre felvonja az egyik szemöldökét. Bár a férfi fegyelemre és tiszteletadásra vonatkozó nézeteit különösebb nehézség nélkül meg tudta állapítani, még így is abszurdnak találja, hogy az őrségparancsnok azt feltételezi egy őt megközelítő katonáról, hogy valaki mást keres, és csak útbaigazításért szólította meg.
Már épp nyitná a száját, hogy udvariasan tisztázza a helyzetet, mikor szinte berobban a beszélgetésbe Jenari. Biccent Jenari felé, majd tesz egy lépést hátra, hagyva, hogy a rendezze elintéznivalóit Bredoccal, majd ha ez megtörtént, ott folytatja a beszélgetést, ahol abbahagyták.*
-Éppenséggel magát kerestem, jelentkezés ügyén. Reményeim szerint Tanács ülése kedvezően folyt le, és szabadon lefolytathatjuk ezt a beszélgetést.
*Utal arra, hogy mikor először próbált meg jelentkezni, azt a választ kapta, hogy az ülésig semmi sem biztos, így jobb, ha ő maga is vár.
Úgy érzi, nincs sok értelme többet mondania, amíg a Parancsnok meg nem erősíti, vagy cáfolja feltételezését, így türelmesen kivárja a választ, mielőtt folytatná.*
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-26 12:49:38
Üzenet elküldve: 2021-04-26 12:49:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ráncos regruták//
*Jenari az elmúlt hatokban nem kifejezetten kereste senki társaságát, ami elég könnyű volt lévén, hogy alig töltött időt a Kaszárnya falai között. Ezúttal is a kapun kívülről érkezik gyalog szerrel. Az udvarra beérve megpillantja az új Parancsnokot és a veteránt, és léptei ösztönösen a két férfi felé viszik, magában mégis hezitál, és azon töpreng mit is mondjon. Az elmúlt időszakban a szükségesnél többet nem beszélt, és bár soha nem volt a szavak embere, de ez idő alatt különösen sikerült belekényelmesednie a némaságba.
Fel van arra is készülve, hogy döntenie kell, hogy marad vagy megy e, hiszen ez még mindig képlékeny a számára, és továbbra sem tudna érdemben mit felelni rá. Eddig is leginkább az ígérete tartotta itt, amit Gaerralosnak tett.*
- Napot!
*Köszön oda a kettősnek, és biccent is egyet feléjük. Ha némi bizonytalanságot látna Bredoc arcán, akkor szívesen elismétli a nevét, természetesen mellőzve a családnevét.*
- Zavarok?
*Természetesen azt feltételezi, hogy nem, ezért gyorsan folytatja is.*
- Van esetleg bármi kellemetlen papírmunka amivel szembesülni kell?
*Közben eszébe jut, hogy korábban kapott egyet Pashthrával, így azt előkotorja nadrágjának zsebéből.*
- Egy ilyenem már van.
*Veti oda félvállról miközben a papírt Bredoc elé tartja. Láthatóan nem túl kedves ez a helyzet számára, és már menne dolgára, ha éppen lenne bármi dolga.*
*Jenari az elmúlt hatokban nem kifejezetten kereste senki társaságát, ami elég könnyű volt lévén, hogy alig töltött időt a Kaszárnya falai között. Ezúttal is a kapun kívülről érkezik gyalog szerrel. Az udvarra beérve megpillantja az új Parancsnokot és a veteránt, és léptei ösztönösen a két férfi felé viszik, magában mégis hezitál, és azon töpreng mit is mondjon. Az elmúlt időszakban a szükségesnél többet nem beszélt, és bár soha nem volt a szavak embere, de ez idő alatt különösen sikerült belekényelmesednie a némaságba.
Fel van arra is készülve, hogy döntenie kell, hogy marad vagy megy e, hiszen ez még mindig képlékeny a számára, és továbbra sem tudna érdemben mit felelni rá. Eddig is leginkább az ígérete tartotta itt, amit Gaerralosnak tett.*
- Napot!
*Köszön oda a kettősnek, és biccent is egyet feléjük. Ha némi bizonytalanságot látna Bredoc arcán, akkor szívesen elismétli a nevét, természetesen mellőzve a családnevét.*
- Zavarok?
*Természetesen azt feltételezi, hogy nem, ezért gyorsan folytatja is.*
- Van esetleg bármi kellemetlen papírmunka amivel szembesülni kell?
*Közben eszébe jut, hogy korábban kapott egyet Pashthrával, így azt előkotorja nadrágjának zsebéből.*
- Egy ilyenem már van.
*Veti oda félvállról miközben a papírt Bredoc elé tartja. Láthatóan nem túl kedves ez a helyzet számára, és már menne dolgára, ha éppen lenne bármi dolga.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-22 22:35:49
Üzenet elküldve: 2021-04-22 22:35:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Ráncos regruták//
~Vajon hány hordó sör fér majd be az új helyre? Fenének sincs kedve mindig annyit sétálni...~
*A szép gondolatokból hamar kiszakad egy hang hallatán. Parancsnok úr. Egy pár másodpercig nem is figyel oda, mert bár igyekszik megszokni a címet, néha-néha még mindig várná, hogy Denjaart keresik. De talán a férfi betudhatja annak is, hogy Bredoc elmerült a gondolataiban. Hamar odafordul, a pipáját kissé megemelve üdvözli a másikat. *
-Erőt s erényt, komám.
*Köszönti úgy, ahogy azt illik. Bár nem igazán rémlik az arca, az is lehet, hogy futólag látta már, de különösebben nem emlékszik rá, bár ez nem is csoda amennyi dolga volt az elmúlt hatokban. *
-Bemutatkoznék, de ahogy látom te már tudod ki vagyok.
*Mosolyog halványan a bajsza alatt, ahogy egy nagyobb füstgomolyt ereszt a szélnek. Bár attól, hogy a nevét nem tudja sok dolgot meg tud állapítani ránézésre is róla, a tartásából, a páncéljából, a szeméből, ha úgy tetszik. És persze nem kerüli el a figyelmét a hiányzó kar sem. *
-Mi járatban erre? Keresel valakit?
~Vajon hány hordó sör fér majd be az új helyre? Fenének sincs kedve mindig annyit sétálni...~
*A szép gondolatokból hamar kiszakad egy hang hallatán. Parancsnok úr. Egy pár másodpercig nem is figyel oda, mert bár igyekszik megszokni a címet, néha-néha még mindig várná, hogy Denjaart keresik. De talán a férfi betudhatja annak is, hogy Bredoc elmerült a gondolataiban. Hamar odafordul, a pipáját kissé megemelve üdvözli a másikat. *
-Erőt s erényt, komám.
*Köszönti úgy, ahogy azt illik. Bár nem igazán rémlik az arca, az is lehet, hogy futólag látta már, de különösebben nem emlékszik rá, bár ez nem is csoda amennyi dolga volt az elmúlt hatokban. *
-Bemutatkoznék, de ahogy látom te már tudod ki vagyok.
*Mosolyog halványan a bajsza alatt, ahogy egy nagyobb füstgomolyt ereszt a szélnek. Bár attól, hogy a nevét nem tudja sok dolgot meg tud állapítani ránézésre is róla, a tartásából, a páncéljából, a szeméből, ha úgy tetszik. És persze nem kerüli el a figyelmét a hiányzó kar sem. *
-Mi járatban erre? Keresel valakit?
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-22 21:32:10
Üzenet elküldve: 2021-04-22 21:32:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Új városőrök kettő, villámos bungalló//
*Bizony még ha életkora miatt még nem is érdemelné ki az 'öregember' titulust, Gaerralos nem lepődik meg túlságosan a megnevezésen. Az utóbbi időszakban úgy érzi, másfél évtizedet öregedett, és senkit sem lehet elítélni amiatt, hogy kinézete alapján odaképzeli azokat az éveket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy örömmel fogadja a dolgot, hiszen még a büszkeségét figyelmen kívül hagyva sem előnyös, ha kinézete miatt rögtön megalkotják róla a kiöregedett veterán képét.
A legapróbb arcránduláson kívül viszont ennek nem adja jelét, és bólint, ahogy amaz befejezi a mondatot. Bár a tisztelet hiányához jobb, ha minél gyorsabban hozzászokik, egyre inkább úgy érzi, hogy Pash érdekes, és talán értékes beszélgetőpartner lehet.
Mikor aztán megállnak a Kaszárnya előtt, ő is észreveszi Jenari hezitációját. A fehér hajú fiatal már szinte törtet is előre, Gaerralos pedig nem találja szükségesnek csatlakozni a kapuőrrel való beszélgetéséhez.
Ahogy Pashtra visszatér, és elmondja, mit tudott meg, a veterán aprót sóhajt. A felé intézett kérdésre biccent.*
-Igen, volt szerencsém váltani pár szót az előző parancsnokkal. Az új kapitány döntéséig maradási engedélyt is kaptam a lakókörletben.
*Pashtra ajánlatára elgondolkozik egy kicsit, majd megrázza a fejét, és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
-Köszönöm, de nem lesz szükség rá. Ha egy laktanyát ismersz, a többi sem nagy rejtély.
*Idéz egy mondást, mellyel ő is jó párszor találkozott már különféle formákban, és melynek igazságtartalmáról volt alkalma meggyőződni. Biccent Jenarinak és Pashtrának, majd beljebb indul a Kaszárnyába.*
*Két hat. Ennyit kell várnia az új parancsnok szerint, akivel sikerült futólag találkoznia. Úgy tűnik, Bredocnak várnia kell az Arthenior ügyeit irányító tanács döntésére, mielőtt katonákat toborozhatna.
Ezt a két hatot a lehetőségeihez mérten produktívan tölti. Napközben keményen gyakorlatozik, szinte teljesen a kezdettől újratanulva számos dolgot, köztük sok alap manővert. Egyelőre nem vesztegeti az idejét gyógyító keresésével, hiszen zsold hiányában nincs pénze, amivel fizethetne a kezelésért.
Kénytelen hát megtanulni rendesen mozogni sérült térddel, és fél karral fegyvert forgatni. Fájdalmas folyamat, ám szükségesnek tartja, és lelkiismeretesen is végzi.
Estéi hasonlóan aktívan telnek, ám fizikai gyakorlatozás helyett gyertyafény mellett tanulmányozza a magával hozott, mágiaelméletről szóló könyveket, külön papírra jegyzetelve. A gyakorlatozáshoz hasonlóan ez sem halad simán. Amellett, hogy egyedül, pár könyv segítségével próbálja felkészíteni magát a mágiatanulásra, tovább nehezíti a dolgát, hogy jegyzeteit bal kézzel kell írnia, így az elvétett vonalak és tintafoltok a legkevésbé sem ritka jelenségek a jegyzetei közt.*
//Ráncos regruták//
//Bredoc//
*A mai nap során esélyesen el fog dőlni, hogy kap-e egy esélyt a Városőrségnél. Ennek fényében már viszonylag korán kivergődik az ágyból, és nekikezd a reggeli készülődéseinek. Az arcmosás és fogtisztítás után tölt egy kevés időt a páncélja átnézésével, tisztogatásával, majd valamennyi erőlködés árán magára szenvedi azt.
Szokásához híven ezután egy hosszabb sétára készül, ám ahogy kilép a Kaszárnya udvarára, ott szembesül az éppen pipázó őrségparancsnokkal. Aprót sóhajtva végül a füstfelhőket eregető férfi felé veszi az irányt.*
-Parancsnok úr.
*Formális megszólítással kezdi, majd, követve a katonai illemrendet, amihez hozzászokott, egyenesen állva kivárja, hogy a másik visszaköszönjön.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.22 21:53:23
*Bizony még ha életkora miatt még nem is érdemelné ki az 'öregember' titulust, Gaerralos nem lepődik meg túlságosan a megnevezésen. Az utóbbi időszakban úgy érzi, másfél évtizedet öregedett, és senkit sem lehet elítélni amiatt, hogy kinézete alapján odaképzeli azokat az éveket.
Ez persze nem jelenti azt, hogy örömmel fogadja a dolgot, hiszen még a büszkeségét figyelmen kívül hagyva sem előnyös, ha kinézete miatt rögtön megalkotják róla a kiöregedett veterán képét.
A legapróbb arcránduláson kívül viszont ennek nem adja jelét, és bólint, ahogy amaz befejezi a mondatot. Bár a tisztelet hiányához jobb, ha minél gyorsabban hozzászokik, egyre inkább úgy érzi, hogy Pash érdekes, és talán értékes beszélgetőpartner lehet.
Mikor aztán megállnak a Kaszárnya előtt, ő is észreveszi Jenari hezitációját. A fehér hajú fiatal már szinte törtet is előre, Gaerralos pedig nem találja szükségesnek csatlakozni a kapuőrrel való beszélgetéséhez.
Ahogy Pashtra visszatér, és elmondja, mit tudott meg, a veterán aprót sóhajt. A felé intézett kérdésre biccent.*
-Igen, volt szerencsém váltani pár szót az előző parancsnokkal. Az új kapitány döntéséig maradási engedélyt is kaptam a lakókörletben.
*Pashtra ajánlatára elgondolkozik egy kicsit, majd megrázza a fejét, és egy halvány mosoly jelenik meg az arcán.*
-Köszönöm, de nem lesz szükség rá. Ha egy laktanyát ismersz, a többi sem nagy rejtély.
*Idéz egy mondást, mellyel ő is jó párszor találkozott már különféle formákban, és melynek igazságtartalmáról volt alkalma meggyőződni. Biccent Jenarinak és Pashtrának, majd beljebb indul a Kaszárnyába.*
*Két hat. Ennyit kell várnia az új parancsnok szerint, akivel sikerült futólag találkoznia. Úgy tűnik, Bredocnak várnia kell az Arthenior ügyeit irányító tanács döntésére, mielőtt katonákat toborozhatna.
Ezt a két hatot a lehetőségeihez mérten produktívan tölti. Napközben keményen gyakorlatozik, szinte teljesen a kezdettől újratanulva számos dolgot, köztük sok alap manővert. Egyelőre nem vesztegeti az idejét gyógyító keresésével, hiszen zsold hiányában nincs pénze, amivel fizethetne a kezelésért.
Kénytelen hát megtanulni rendesen mozogni sérült térddel, és fél karral fegyvert forgatni. Fájdalmas folyamat, ám szükségesnek tartja, és lelkiismeretesen is végzi.
Estéi hasonlóan aktívan telnek, ám fizikai gyakorlatozás helyett gyertyafény mellett tanulmányozza a magával hozott, mágiaelméletről szóló könyveket, külön papírra jegyzetelve. A gyakorlatozáshoz hasonlóan ez sem halad simán. Amellett, hogy egyedül, pár könyv segítségével próbálja felkészíteni magát a mágiatanulásra, tovább nehezíti a dolgát, hogy jegyzeteit bal kézzel kell írnia, így az elvétett vonalak és tintafoltok a legkevésbé sem ritka jelenségek a jegyzetei közt.*
//Ráncos regruták//
//Bredoc//
*A mai nap során esélyesen el fog dőlni, hogy kap-e egy esélyt a Városőrségnél. Ennek fényében már viszonylag korán kivergődik az ágyból, és nekikezd a reggeli készülődéseinek. Az arcmosás és fogtisztítás után tölt egy kevés időt a páncélja átnézésével, tisztogatásával, majd valamennyi erőlködés árán magára szenvedi azt.
Szokásához híven ezután egy hosszabb sétára készül, ám ahogy kilép a Kaszárnya udvarára, ott szembesül az éppen pipázó őrségparancsnokkal. Aprót sóhajtva végül a füstfelhőket eregető férfi felé veszi az irányt.*
-Parancsnok úr.
*Formális megszólítással kezdi, majd, követve a katonai illemrendet, amihez hozzászokott, egyenesen állva kivárja, hogy a másik visszaköszönjön.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.04.22 21:53:23
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-22 20:37:43
Üzenet elküldve: 2021-04-22 20:37:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Most hogy letudta a tanácskozást, s megírta a papírok egy részét egész jót alszik. Kipihenten ébred, de még így is korán van, sosem fogta soká az ágy, túl puha az neki, így megintcsak a vizeshordónál találja magát, hogy arcát mossa, és kicsit emberi külsőt aggasson magára. Ahogy megvan a kis rutinjával, az első dolga komótos léptekkel az udvarra vezet, közben pedig óvatosan megszemléli az útjába eső dolgokat, szobákat, hogy minden rendben van-e. Sok gondolat kavarog a fejében már ilyenkor is, bár ezek inkább még tegnapról maradhattak ott. Ahogy kiér, az első dolga, hogy pipájáért nyúljon, megtömje majd meggyújtsa azt. A friss levegő az éltető füsttel keveredve a legjobb ébresztő egy ilyen vén medvének, mint Bredoc. ~Remélem Garsin sikerrel jár majd és ki tud deríteni valamit arról a nyakékről. Borzalmas fegyver lehet, ha sikerül rájönnünk a nyitjára. Hasznát tudnánk venni az biztos. Francos mágia.~ Sopánkodik magában, ahogy a dohány lassan teljesen átizzik. ~Ha ez így megy tovább tényleg találnunk kell valamiféle védelmet a varázslókkal szemben. Talán egy jó alkimista tudna valami löttyöt? Vagy ez lesz a legnagyobb haszna a csatamágusoknak? ~ Egyre több kérdés, s annál kevesebb válasz. Csak egy szokványos reggel. *
*Most hogy letudta a tanácskozást, s megírta a papírok egy részét egész jót alszik. Kipihenten ébred, de még így is korán van, sosem fogta soká az ágy, túl puha az neki, így megintcsak a vizeshordónál találja magát, hogy arcát mossa, és kicsit emberi külsőt aggasson magára. Ahogy megvan a kis rutinjával, az első dolga komótos léptekkel az udvarra vezet, közben pedig óvatosan megszemléli az útjába eső dolgokat, szobákat, hogy minden rendben van-e. Sok gondolat kavarog a fejében már ilyenkor is, bár ezek inkább még tegnapról maradhattak ott. Ahogy kiér, az első dolga, hogy pipájáért nyúljon, megtömje majd meggyújtsa azt. A friss levegő az éltető füsttel keveredve a legjobb ébresztő egy ilyen vén medvének, mint Bredoc. ~Remélem Garsin sikerrel jár majd és ki tud deríteni valamit arról a nyakékről. Borzalmas fegyver lehet, ha sikerül rájönnünk a nyitjára. Hasznát tudnánk venni az biztos. Francos mágia.~ Sopánkodik magában, ahogy a dohány lassan teljesen átizzik. ~Ha ez így megy tovább tényleg találnunk kell valamiféle védelmet a varázslókkal szemben. Talán egy jó alkimista tudna valami löttyöt? Vagy ez lesz a legnagyobb haszna a csatamágusoknak? ~ Egyre több kérdés, s annál kevesebb válasz. Csak egy szokványos reggel. *
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-21 21:05:50
Üzenet elküldve: 2021-04-21 21:05:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Sok minden nyomta már bélyegét erre az egyetlen, s nem is oly hosszas életre, mit magáénak tudhat, ám sosem volt az a nekikeseredős fajta, hogy csak úgy hagyja magára telepedni az események súlyát. Nem kenyere a múltban élés, leginkább a jövőt fürkészi izgatott várakozásával, na meg a jelennek él, ha mulatásról van szó. Mondjuk most pont két szenvedés között pihen, ami a szünetelő edzést illeti, ám ennek is megvan a maga szépsége. Például az, hogy könnyedebben társaloghatnak legújabb cimborájával.*
- Vagy legalább háromszor, annyi szent. De ha szándékos, akkor meg ne nyafogj itt nekem! *Nevet fel jóízűen a felfedezett visszásságon, mi igazán szórakoztatja. Persze megérti mind a két részét, sőt, mégis mulattatja.* Megéred a pénzed, az egyszer biztos! *Kuncog tovább a kettős helyzeten, mielőtt még a wegtoreni dolgokat érintenék.*
- Hárman? *Ugrik fel szemöldöke egy pillanatra, de tényleg csak annyira, értetlensége hamar vált át olyan arckifejezésbe, mint akiknek valami nagyon triviális dolog esik le.* Ja, igen. Igen, mind a hárman. *Azt persze már nem teszi hozzá, hogy a ranglétra más-más fokán álltak mindannyian, ahogy azt sem, hogy jómaga alig volt több egy szorgos hangyánál, ki kitűnt ugyan szorgalmával a többi közül, mégsem képviselt nélkülözhetetlen értéket. Nem úgy itt, ahova külön hívásra érkezett. Azt a mai napig sem tudja, mit lát benne Aztyan, emiatt pedig csak még hálásabb a férfinek.*
- Ha egyszer tényleg megejtjük ezt a kiruccanást, mindenképpen a következő nagy viadalra kell időzítenünk! *Említi meg lelkesen ma már sokadjára az eseményt, mit mindezidáig egyszer sem kellett kihagynia.* Nagy mulatság az, rengetegen gyűlnek össze, mindenfelől kíváncsiak rá, lehet fogadni, enni, inni, balhézni. Olyankor még a lányok is csinosabbak, esküszöm neked! *Nevet tovább, tekintetében nosztalgia csillogásával.*
- De az még nem holnap lesz. Addig is legalább egy korsóval leguríthatnánk a Kalmár egyik jóféle söréből, ha itt kigyurmáztuk magunkat! *Veti fel az ötletet, mihez jócskán kedvet kapott a nagy visszaemlékezésben. Na meg csak kényelmesebb egy ital mellett cseverészni, mint itt, a zsákokon ücsörögve.*
//Ép testben ép lélek//
*Sok minden nyomta már bélyegét erre az egyetlen, s nem is oly hosszas életre, mit magáénak tudhat, ám sosem volt az a nekikeseredős fajta, hogy csak úgy hagyja magára telepedni az események súlyát. Nem kenyere a múltban élés, leginkább a jövőt fürkészi izgatott várakozásával, na meg a jelennek él, ha mulatásról van szó. Mondjuk most pont két szenvedés között pihen, ami a szünetelő edzést illeti, ám ennek is megvan a maga szépsége. Például az, hogy könnyedebben társaloghatnak legújabb cimborájával.*
- Vagy legalább háromszor, annyi szent. De ha szándékos, akkor meg ne nyafogj itt nekem! *Nevet fel jóízűen a felfedezett visszásságon, mi igazán szórakoztatja. Persze megérti mind a két részét, sőt, mégis mulattatja.* Megéred a pénzed, az egyszer biztos! *Kuncog tovább a kettős helyzeten, mielőtt még a wegtoreni dolgokat érintenék.*
- Hárman? *Ugrik fel szemöldöke egy pillanatra, de tényleg csak annyira, értetlensége hamar vált át olyan arckifejezésbe, mint akiknek valami nagyon triviális dolog esik le.* Ja, igen. Igen, mind a hárman. *Azt persze már nem teszi hozzá, hogy a ranglétra más-más fokán álltak mindannyian, ahogy azt sem, hogy jómaga alig volt több egy szorgos hangyánál, ki kitűnt ugyan szorgalmával a többi közül, mégsem képviselt nélkülözhetetlen értéket. Nem úgy itt, ahova külön hívásra érkezett. Azt a mai napig sem tudja, mit lát benne Aztyan, emiatt pedig csak még hálásabb a férfinek.*
- Ha egyszer tényleg megejtjük ezt a kiruccanást, mindenképpen a következő nagy viadalra kell időzítenünk! *Említi meg lelkesen ma már sokadjára az eseményt, mit mindezidáig egyszer sem kellett kihagynia.* Nagy mulatság az, rengetegen gyűlnek össze, mindenfelől kíváncsiak rá, lehet fogadni, enni, inni, balhézni. Olyankor még a lányok is csinosabbak, esküszöm neked! *Nevet tovább, tekintetében nosztalgia csillogásával.*
- De az még nem holnap lesz. Addig is legalább egy korsóval leguríthatnánk a Kalmár egyik jóféle söréből, ha itt kigyurmáztuk magunkat! *Veti fel az ötletet, mihez jócskán kedvet kapott a nagy visszaemlékezésben. Na meg csak kényelmesebb egy ital mellett cseverészni, mint itt, a zsákokon ücsörögve.*
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-18 19:31:22
Üzenet elküldve: 2021-04-18 19:31:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
//Zárás//
*Számtalanszor szolgált már mindenféle vezérek alatt, most is ez jut eszébe, főleg az, hogy gyakran panaszkodtak a sárban és vérben együtt küzdő bajtársaival, hogy mit kellene jobban csinálni. Igyekszik élni a lehetőségeivel és feszegetni a határokat, s ott könnyíteni meg az emberei dolgát, ahol csak tudja. Főleg, hogy úgy sejti, hogy nem lesznek egyszerű küldetéseik ha sikerül mindent a helyére állítani, és készek lesznek valami hasznosat is csinálni. Az elsősegély dolgára csak biccent, furcsa módon tőle sosem kérdezték meg ezt, talán úgy voltak vele, hogy ha meghal annyival kevesebb zsoldot kell fizetni. *
-Rendben van.
*Majd tovább figyel, s kissé meg is emeli a szemöldökét meglepődöttségében.*
-Különleges bájital, mi?
*El is mosolyodik, ahogy kimondja a szavakat. Nem sokat tud a bájitalokról, főleg csak az alapvető hasznukat ismeri, azokat, amire szüksége volt, vagy inkább amikhez hozzájutott. *
-Menj csak, de vigyázz, nehogy átvágjanak. Cserébe kérnék egy szivességet.
*Kicsit bizalmasabban közelebb hajol az asztal másik végéről. Nem mintha félne, hogy bárki meghallhatja az egyébként sem titkos információt. *
-Ha alkimistához készülsz, járj utána, hogy nem-e tud olyan főzetet készíteni, ami az ártó varázslatok ellen véd, esetleg megszünteti a mágia hatását, vagy ilyesmi. Ha csak egy pletykát hallott ilyesmiről, az is hasznos lehet.
*Azzal visszadől a székében, és nagyot nyújtózik. *
-Ha nincs más, akkor köszönöm hogy elmondtad az igazságot. A holmikat majd beszerzem, talán egy saját kereskedő sem ártana idővel, hogy ne kelljen állandóan a sárgaszemű igrichez rohanni, ha nem ököráron akarunk beszerezni valamit.
*Kissé rosszallóan csóválja meg a fejét, de arcán bohókás mosoly ül. Szép remények, tervek és jó hosszú célok lebegnek szeme előtt, de jól van ez így. Amíg kitart az ereje, addig igyekszik minél többet valóra váltani belőlük. Természetesen megvárja Nae válaszát, s ha nincs egyéb, úgy visszafordul a papírjaihoz és a megannyi teendőhöz.*
//Katonadolog//
//Zárás//
*Számtalanszor szolgált már mindenféle vezérek alatt, most is ez jut eszébe, főleg az, hogy gyakran panaszkodtak a sárban és vérben együtt küzdő bajtársaival, hogy mit kellene jobban csinálni. Igyekszik élni a lehetőségeivel és feszegetni a határokat, s ott könnyíteni meg az emberei dolgát, ahol csak tudja. Főleg, hogy úgy sejti, hogy nem lesznek egyszerű küldetéseik ha sikerül mindent a helyére állítani, és készek lesznek valami hasznosat is csinálni. Az elsősegély dolgára csak biccent, furcsa módon tőle sosem kérdezték meg ezt, talán úgy voltak vele, hogy ha meghal annyival kevesebb zsoldot kell fizetni. *
-Rendben van.
*Majd tovább figyel, s kissé meg is emeli a szemöldökét meglepődöttségében.*
-Különleges bájital, mi?
*El is mosolyodik, ahogy kimondja a szavakat. Nem sokat tud a bájitalokról, főleg csak az alapvető hasznukat ismeri, azokat, amire szüksége volt, vagy inkább amikhez hozzájutott. *
-Menj csak, de vigyázz, nehogy átvágjanak. Cserébe kérnék egy szivességet.
*Kicsit bizalmasabban közelebb hajol az asztal másik végéről. Nem mintha félne, hogy bárki meghallhatja az egyébként sem titkos információt. *
-Ha alkimistához készülsz, járj utána, hogy nem-e tud olyan főzetet készíteni, ami az ártó varázslatok ellen véd, esetleg megszünteti a mágia hatását, vagy ilyesmi. Ha csak egy pletykát hallott ilyesmiről, az is hasznos lehet.
*Azzal visszadől a székében, és nagyot nyújtózik. *
-Ha nincs más, akkor köszönöm hogy elmondtad az igazságot. A holmikat majd beszerzem, talán egy saját kereskedő sem ártana idővel, hogy ne kelljen állandóan a sárgaszemű igrichez rohanni, ha nem ököráron akarunk beszerezni valamit.
*Kissé rosszallóan csóválja meg a fejét, de arcán bohókás mosoly ül. Szép remények, tervek és jó hosszú célok lebegnek szeme előtt, de jól van ez így. Amíg kitart az ereje, addig igyekszik minél többet valóra váltani belőlük. Természetesen megvárja Nae válaszát, s ha nincs egyéb, úgy visszafordul a papírjaihoz és a megannyi teendőhöz.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-15 18:37:43
Üzenet elküldve: 2021-04-15 18:37:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Új városőrök kettő, villámos bungalló//
* Pash számára nem okoz kellemetlenséget, hogy Jenarit kövesse vissza a kaszárnyába. *
- Állok elébe, öregember. Nem zárkózom el mások véleménye elől, és az se zavar, ha nem értenek velem egyet. Addig, amíg hideg sert ihatunk a beszédhez, és és nincs fontosabb dolog, bármiről elbeszélgetek veled. * Vigyorog a fehér hajú harcos, na nem mintha Gaerralos annyira idősnek nézne ki, hogy megérdemelje ezt a megszólítást, de a fiatal Jenari, és szintén fiatal Pashthra jelenléte talán súlyosabbá teszi az elmúlt évek nyomát. És egyébként is, a férfi korát tekintve, már kinézet alapján, talán az apja is lehetne a városőr szerint. *
- No, menjek előre? * Lapogatja meg Jenari vállát, amikor észreveszi, hogy a kapuban félre áll a lány. Választ nem várva lépne előrébb, de előbb azért a kapuőrhöz lép, ahol beszélgetést kezdeményez. Nem beszélnek túl halkan, de nem is olyan hangosak, hogy a kompánia hallja, hacsak nem jön közelebb. Amennyiben kivárják, úgy egy széttárt karokkal érkező Pash lépdel vissza hozzájuk. *
- Úgy tűnik, hogy a főnök lelépett, amíg előkerítettelek titeket. A kapuőr legalábbis azt állítja, látta, hogy elhagyja a kaszárnyát. Meghagytam neki, hogy szóljon a váltásnak is ha szükséges, küldjön értetek valakit a kapuba beosztott strázsa, amikor Bredoc visszatér. Te jártál már erre? * Vonja fel a szemöldökét a csatamágus jelöltre pillantva, mert nem rémlik számára, hogy látta volna már az őrök között, és ahogy rá pillant, mintha városőri köpenyt se látna rajta. *
- Ha nem, és jelentkeznél, akkor azt hiszem azt is célszerű lesz majd a főnöknél megtedd. Addig ha gondolod körbe vezetlek. * Teszi meg az ajánlatot, mert jobb dolga úgy sincs így, hogy a parancsba kapott utasítást letudta. *
* Pash számára nem okoz kellemetlenséget, hogy Jenarit kövesse vissza a kaszárnyába. *
- Állok elébe, öregember. Nem zárkózom el mások véleménye elől, és az se zavar, ha nem értenek velem egyet. Addig, amíg hideg sert ihatunk a beszédhez, és és nincs fontosabb dolog, bármiről elbeszélgetek veled. * Vigyorog a fehér hajú harcos, na nem mintha Gaerralos annyira idősnek nézne ki, hogy megérdemelje ezt a megszólítást, de a fiatal Jenari, és szintén fiatal Pashthra jelenléte talán súlyosabbá teszi az elmúlt évek nyomát. És egyébként is, a férfi korát tekintve, már kinézet alapján, talán az apja is lehetne a városőr szerint. *
- No, menjek előre? * Lapogatja meg Jenari vállát, amikor észreveszi, hogy a kapuban félre áll a lány. Választ nem várva lépne előrébb, de előbb azért a kapuőrhöz lép, ahol beszélgetést kezdeményez. Nem beszélnek túl halkan, de nem is olyan hangosak, hogy a kompánia hallja, hacsak nem jön közelebb. Amennyiben kivárják, úgy egy széttárt karokkal érkező Pash lépdel vissza hozzájuk. *
- Úgy tűnik, hogy a főnök lelépett, amíg előkerítettelek titeket. A kapuőr legalábbis azt állítja, látta, hogy elhagyja a kaszárnyát. Meghagytam neki, hogy szóljon a váltásnak is ha szükséges, küldjön értetek valakit a kapuba beosztott strázsa, amikor Bredoc visszatér. Te jártál már erre? * Vonja fel a szemöldökét a csatamágus jelöltre pillantva, mert nem rémlik számára, hogy látta volna már az őrök között, és ahogy rá pillant, mintha városőri köpenyt se látna rajta. *
- Ha nem, és jelentkeznél, akkor azt hiszem azt is célszerű lesz majd a főnöknél megtedd. Addig ha gondolod körbe vezetlek. * Teszi meg az ajánlatot, mert jobb dolga úgy sincs így, hogy a parancsba kapott utasítást letudta. *
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-14 15:25:05
Üzenet elküldve: 2021-04-14 15:25:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Az új bőrvért és a tegez gondolata végre végleg kizökkenti a keserű, sötét hangulatból, ami alattomos módon úrrá lett rajta vallomása közben. Régóta tervezgeti már, hogy meglátogatja a kovácsot, a vértcsere gondolata már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott benne, csak valahogy sohasem jutott el odáig, hogy elvonszolja magát a műhelybe. Így legalább Bredoc rengeteg időt megspórol most neki, na meg nem mellesleg több száz aranyat. Nem az a fajta, aki fogához veri a garast, de most éppenséggel másra is kell a pénz.
A feltett kérdésre halványan bólint.*
-Mondhatjuk...
*Túlzás lenne azt állítani, hogy valaki "tanította" őt az ilyesmire, szanitécektől és más katonatársaktól leste el, hogyan is kell rendesen összeölteni egy sebet vagy bekötözni azt, de azért nem mondhatná, hogy jeleskedik az elsősegélynyújtásban.*
-Az újoncokra azonban azt hiszem ráférne pár lecke.
*Bár a legtöbben, akik az őrséghez csatlakoznak, már korábban is zsoldosként vagy katonaként dolgoztak, -ezeknek nem is okoz gondot általában a sebek kezelése- azonban akad néhány, akiről biztosan tudja, hogy még nem csinált ilyet. Na meg talán lehet, hogy rá is ráférne egy kis ismétlés.
A varázsitalok emlegetésére végre eszébe jut, mi is az a másik dolog, ami miatt feltétlenül fel akarta keresni az újdonsült parancsnokot.*
-Nekem is szükségem lenne egy bájitalra, Uram, ám egy meglehetősen ritka fajtáról lenne szó...
*Már épp kezdené is magyarázni, pontosan milyenre is gondol és, hogy egyáltalán mire kell neki, de végül inkább úgy dönt, nem untatja efféle felesleges dolgokkal a férfit. Egyébként sem lényeges ez most.*
-Ezért inkább magam keresnék fel egy alkimistát. Szeretnék két-három nap eltávot kérni, amíg ezt elintézem.
*Kékesszürke tekintetét Bredocra szegezi várva, beleegyezik-e abba, hogy erre a rövid időre elhagyhassa a kaszárnyát, s ha úgy esik, talán Artheniort is.*
//Katonadolog//
*Az új bőrvért és a tegez gondolata végre végleg kizökkenti a keserű, sötét hangulatból, ami alattomos módon úrrá lett rajta vallomása közben. Régóta tervezgeti már, hogy meglátogatja a kovácsot, a vértcsere gondolata már hónapokkal ezelőtt megfogalmazódott benne, csak valahogy sohasem jutott el odáig, hogy elvonszolja magát a műhelybe. Így legalább Bredoc rengeteg időt megspórol most neki, na meg nem mellesleg több száz aranyat. Nem az a fajta, aki fogához veri a garast, de most éppenséggel másra is kell a pénz.
A feltett kérdésre halványan bólint.*
-Mondhatjuk...
*Túlzás lenne azt állítani, hogy valaki "tanította" őt az ilyesmire, szanitécektől és más katonatársaktól leste el, hogyan is kell rendesen összeölteni egy sebet vagy bekötözni azt, de azért nem mondhatná, hogy jeleskedik az elsősegélynyújtásban.*
-Az újoncokra azonban azt hiszem ráférne pár lecke.
*Bár a legtöbben, akik az őrséghez csatlakoznak, már korábban is zsoldosként vagy katonaként dolgoztak, -ezeknek nem is okoz gondot általában a sebek kezelése- azonban akad néhány, akiről biztosan tudja, hogy még nem csinált ilyet. Na meg talán lehet, hogy rá is ráférne egy kis ismétlés.
A varázsitalok emlegetésére végre eszébe jut, mi is az a másik dolog, ami miatt feltétlenül fel akarta keresni az újdonsült parancsnokot.*
-Nekem is szükségem lenne egy bájitalra, Uram, ám egy meglehetősen ritka fajtáról lenne szó...
*Már épp kezdené is magyarázni, pontosan milyenre is gondol és, hogy egyáltalán mire kell neki, de végül inkább úgy dönt, nem untatja efféle felesleges dolgokkal a férfit. Egyébként sem lényeges ez most.*
-Ezért inkább magam keresnék fel egy alkimistát. Szeretnék két-három nap eltávot kérni, amíg ezt elintézem.
*Kékesszürke tekintetét Bredocra szegezi várva, beleegyezik-e abba, hogy erre a rövid időre elhagyhassa a kaszárnyát, s ha úgy esik, talán Artheniort is.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-09 20:26:11
Üzenet elküldve: 2021-04-09 20:26:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
*Nem válaszol már, még a tekintete is másfelé fordul. A parancsnok meglátásait elvárásokként éli meg, amik bár igazán hízelgőek, de nagy nyomást is helyez rá, hogy most hirtelen már egyenesen mágust akar faragni belőle a férfi! Nem is érti őt... Honnan és kitől szerezne ő ilyen tudást? Egészen biztos benne, hogy az ilyesmihez évek kellenek, nagy tehetség és még több pénz. A másik, amiben biztos, hogy ez utóbbiakkal ő nem rendelkezik, így pedig az időt sem érdemes rá pazarolni. Vajon a parancsnok csalódott lesz, ha nem tud a semmiből csak úgy, egyszer csak varázsolni?
Bizonyára nem annyira, hiszen ennél okosabbnak véli a férfit, semmint olyannak, aki szerint ez annyira egyszerű. Talán tényleg csak azért mond neki ilyeneket Bredoc, hogy biztassa...*
- Igyekezni fogok. - *Ígéri, már arra válaszolva, miszerint itt bármit megtanulhat, amit csak szeretne. Persze ez utóbbit is csak egy arra vonatkozó túlzó kifejezésnek gondolja, hogy számíthat a férfi támogatására és engedélyére, ha tanulni szeretne. Ő pedig ezt nagyra értékeli, még úgy is, hogy egyébként rövid itt tartózkodása alatt már rájött, hogy elég nagy szabadságot hagynak neki mindenben. Ez mondjuk félelmetes is, egyelőre még igényelné, hogy legyen valaki, aki megmondja, mit csináljon.
Igaz, ezt részben most megkapta, hiszen új feladatokat bíztak rá, kapott elérendő célokat.
Megkönnyebbül, hogy a parancsnok látszólag nem figyelt föl az árulkodó kis hibájára. Bár nem érzi olyan nagynak a vétségét, hogy még nem számolt be róla, hogy akkor, ott, a nevéről is hazudott, de azért tart tőle, hogy egy kissé megharagítaná a férfit. Talán más körülmények között egyszer majd bevallja, ha nem tűnik úgy, hogy azért teszi csak, mert lebukott...
A felolvasott mondatra nagyon összpontosít, s noha utána hallja Bredoc válaszát is, egy darabig nem moccan, csak alig észrevehetően ringatja a fejét föl-le és picit az ajkai is mozognak, míg tekintete egyetlen pontra fókuszál az asztalon. A mondatot ismételgeti magában, erősen a fejébe vésve minden egyes szót.
Aztán lassan föláll és a kapott eszközöket is magához veszi, miközben pillantása még mindig a korábbi pontra mered.*
- Köszönöm. - *Szólal meg végül, magához képest meglehetősen udvariatlanul, anélkül, hogy a férfira nézne. Majd most már a padlót bámulva elindul kifelé, hogy a parancsnokot is hagyja dolgozni, de ami most még fontosabb: hogy azonnal nekiláthasson a tanulásnak.
Mire a konyhába ér és letelepszik az egyik asztalhoz, már magabiztosan fog bele a dologba, azzal a tudattal, hogy a mondatot pontosan megjegyezte.
Az izgatottságtól máris kimerült, de nagyon lelkes is. Ha senki nem zavarja meg, annyira belefeledkezik a tanulásba, hogy vélhetően addig folytatja, amíg ő maga el nem álmosodik, vagy valaki meg nem elégeli az éjszakai világítást.*
*Nem válaszol már, még a tekintete is másfelé fordul. A parancsnok meglátásait elvárásokként éli meg, amik bár igazán hízelgőek, de nagy nyomást is helyez rá, hogy most hirtelen már egyenesen mágust akar faragni belőle a férfi! Nem is érti őt... Honnan és kitől szerezne ő ilyen tudást? Egészen biztos benne, hogy az ilyesmihez évek kellenek, nagy tehetség és még több pénz. A másik, amiben biztos, hogy ez utóbbiakkal ő nem rendelkezik, így pedig az időt sem érdemes rá pazarolni. Vajon a parancsnok csalódott lesz, ha nem tud a semmiből csak úgy, egyszer csak varázsolni?
Bizonyára nem annyira, hiszen ennél okosabbnak véli a férfit, semmint olyannak, aki szerint ez annyira egyszerű. Talán tényleg csak azért mond neki ilyeneket Bredoc, hogy biztassa...*
- Igyekezni fogok. - *Ígéri, már arra válaszolva, miszerint itt bármit megtanulhat, amit csak szeretne. Persze ez utóbbit is csak egy arra vonatkozó túlzó kifejezésnek gondolja, hogy számíthat a férfi támogatására és engedélyére, ha tanulni szeretne. Ő pedig ezt nagyra értékeli, még úgy is, hogy egyébként rövid itt tartózkodása alatt már rájött, hogy elég nagy szabadságot hagynak neki mindenben. Ez mondjuk félelmetes is, egyelőre még igényelné, hogy legyen valaki, aki megmondja, mit csináljon.
Igaz, ezt részben most megkapta, hiszen új feladatokat bíztak rá, kapott elérendő célokat.
Megkönnyebbül, hogy a parancsnok látszólag nem figyelt föl az árulkodó kis hibájára. Bár nem érzi olyan nagynak a vétségét, hogy még nem számolt be róla, hogy akkor, ott, a nevéről is hazudott, de azért tart tőle, hogy egy kissé megharagítaná a férfit. Talán más körülmények között egyszer majd bevallja, ha nem tűnik úgy, hogy azért teszi csak, mert lebukott...
A felolvasott mondatra nagyon összpontosít, s noha utána hallja Bredoc válaszát is, egy darabig nem moccan, csak alig észrevehetően ringatja a fejét föl-le és picit az ajkai is mozognak, míg tekintete egyetlen pontra fókuszál az asztalon. A mondatot ismételgeti magában, erősen a fejébe vésve minden egyes szót.
Aztán lassan föláll és a kapott eszközöket is magához veszi, miközben pillantása még mindig a korábbi pontra mered.*
- Köszönöm. - *Szólal meg végül, magához képest meglehetősen udvariatlanul, anélkül, hogy a férfira nézne. Majd most már a padlót bámulva elindul kifelé, hogy a parancsnokot is hagyja dolgozni, de ami most még fontosabb: hogy azonnal nekiláthasson a tanulásnak.
Mire a konyhába ér és letelepszik az egyik asztalhoz, már magabiztosan fog bele a dologba, azzal a tudattal, hogy a mondatot pontosan megjegyezte.
Az izgatottságtól máris kimerült, de nagyon lelkes is. Ha senki nem zavarja meg, annyira belefeledkezik a tanulásba, hogy vélhetően addig folytatja, amíg ő maga el nem álmosodik, vagy valaki meg nem elégeli az éjszakai világítást.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-09 17:15:51
Üzenet elküldve: 2021-04-09 17:15:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
*Garsin válaszára csak elmosolyodik. Nem is igen számított másfelé válaszra, sőt, egyenesen meglepődne.*
-Gondoltam. De egyet se félj. Talán nem olyan éles már a szemem mint egykoron, de mindig is büszke voltam rá, hogy meglátom, hogy ki miben jó.
*Közben pedig mutatóujjával megkocogtatja az egyik oldali halántékát. Valószínűleg adhatna könnyebb szöveget is az olvasás elsajátítására, de nem gondolja, hogy problémát okoz a Garsinnak a dolog. Közben pedig érdeklődve hallgatja a lány gondolatait a betűvetés művészetéről, és a korábbi élményeiről. Kicsit fel is szisszen, de nem szól közbe, csak a végén mondja el a véleményét. *
-Szörnyű dolog az, ha az ifjaktól megtiltjuk a tanulás lehetőségét, főleg ha igényük és tehetségük is van hozzá. Egyet se félj, itt mindent megtanulhatsz, amit csak szeretnél.
*Aztán a küldetése csak biccent, bár formaiságból kérdezte meg, azért örül, hogy nincs ellenére a dolog.*
-Ó? Természetesen.
*Feleli némi meglepetése okozta csend után, maga elé veszi a papírost, majd elolvas egy részletet. *
-A városban jelenleg csendes napok uralkodtak, a hideg évszak utolsó szeleként még a hajnali fagy, azért megült a fákon, a növények levelein, s fehér zúzmara is borította a tájat.
*Majd visszatolja Garsin elé, hogy magával vihesse. *
-Nem zavarsz, nyugodtan keress, ha elakadnál, vagy rájönnél valamire. Sok sikert!
*Mosolyodik el ismét, majd ha nincs más egyéb, úgy tovább körmöl a saját papírján.
Amikor befejezi, és persze ha Garsinnal sikerül elrendezni mindent, úgy feláll és az utcára siet, egy megbízhatóbb küllemű kölyköt kér meg, hogy vigye el a levelet a tanácsházára. A lelkére köti, hogy nagyon fontos, és persze 20 arannyal meg is erősíti ezt a fiúnak (Mesélő (Daidalos).
A levélben pedig ez áll:
"Tisztelt Tanács!
A korábbiakhoz híven írom most ezt a levelem. A páncél, illetve annak festése nyomán ütköztem némi gyakorlatias problémába. Sok emberem több páncélt is hord, illetve egy láncinget talán még a legügyesebb mesterembernek is gondot okozhat megfesteni. Arra gondoltam, talán közös nevező lehetne egy amolyan lovagi köntös, kabát, amit akár a páncélra, akár az utcai ruhára felvehetnénk, ezen szépen látszana az a bizonyos címer. Egyszerű szövetből. Talán még jobban is látszana az emberek számára. Kérem fontolják meg, s amennyiben úgy ítélik meg, úgy tíz darabra lenne szükségünk egyelőre. Mivel ezek nem testrefeszülőek, mégis szíjjal leköthetők nem akadályoznak semmiben, viszont méretre szabni sem kell. Ha gondot okoz a költségük, úgy vállalom a saját zsoldomból a fedezetet. Ezen felül pedig az eddigi szükséges új páncélok, melyeket a nagylelkű tanács ajánlott fel a szolgálat időtartamára a következők eddig : a részemre egy lovagi vértezet, Pashtra Shungo'rol részére szintén, illetve Naesala Wynroris részére egy bőrvért. Lentebb láthatják a méreteket, a fajt és a nemet is. "
Itt még leírja a fontos adatokat, majd befejezi a levelet.
" Maradok hű tisztelettel
Bredoc Droyn Parancsnok"*
*Garsin válaszára csak elmosolyodik. Nem is igen számított másfelé válaszra, sőt, egyenesen meglepődne.*
-Gondoltam. De egyet se félj. Talán nem olyan éles már a szemem mint egykoron, de mindig is büszke voltam rá, hogy meglátom, hogy ki miben jó.
*Közben pedig mutatóujjával megkocogtatja az egyik oldali halántékát. Valószínűleg adhatna könnyebb szöveget is az olvasás elsajátítására, de nem gondolja, hogy problémát okoz a Garsinnak a dolog. Közben pedig érdeklődve hallgatja a lány gondolatait a betűvetés művészetéről, és a korábbi élményeiről. Kicsit fel is szisszen, de nem szól közbe, csak a végén mondja el a véleményét. *
-Szörnyű dolog az, ha az ifjaktól megtiltjuk a tanulás lehetőségét, főleg ha igényük és tehetségük is van hozzá. Egyet se félj, itt mindent megtanulhatsz, amit csak szeretnél.
*Aztán a küldetése csak biccent, bár formaiságból kérdezte meg, azért örül, hogy nincs ellenére a dolog.*
-Ó? Természetesen.
*Feleli némi meglepetése okozta csend után, maga elé veszi a papírost, majd elolvas egy részletet. *
-A városban jelenleg csendes napok uralkodtak, a hideg évszak utolsó szeleként még a hajnali fagy, azért megült a fákon, a növények levelein, s fehér zúzmara is borította a tájat.
*Majd visszatolja Garsin elé, hogy magával vihesse. *
-Nem zavarsz, nyugodtan keress, ha elakadnál, vagy rájönnél valamire. Sok sikert!
*Mosolyodik el ismét, majd ha nincs más egyéb, úgy tovább körmöl a saját papírján.
Amikor befejezi, és persze ha Garsinnal sikerül elrendezni mindent, úgy feláll és az utcára siet, egy megbízhatóbb küllemű kölyköt kér meg, hogy vigye el a levelet a tanácsházára. A lelkére köti, hogy nagyon fontos, és persze 20 arannyal meg is erősíti ezt a fiúnak (Mesélő (Daidalos).
A levélben pedig ez áll:"Tisztelt Tanács!
A korábbiakhoz híven írom most ezt a levelem. A páncél, illetve annak festése nyomán ütköztem némi gyakorlatias problémába. Sok emberem több páncélt is hord, illetve egy láncinget talán még a legügyesebb mesterembernek is gondot okozhat megfesteni. Arra gondoltam, talán közös nevező lehetne egy amolyan lovagi köntös, kabát, amit akár a páncélra, akár az utcai ruhára felvehetnénk, ezen szépen látszana az a bizonyos címer. Egyszerű szövetből. Talán még jobban is látszana az emberek számára. Kérem fontolják meg, s amennyiben úgy ítélik meg, úgy tíz darabra lenne szükségünk egyelőre. Mivel ezek nem testrefeszülőek, mégis szíjjal leköthetők nem akadályoznak semmiben, viszont méretre szabni sem kell. Ha gondot okoz a költségük, úgy vállalom a saját zsoldomból a fedezetet. Ezen felül pedig az eddigi szükséges új páncélok, melyeket a nagylelkű tanács ajánlott fel a szolgálat időtartamára a következők eddig : a részemre egy lovagi vértezet, Pashtra Shungo'rol részére szintén, illetve Naesala Wynroris részére egy bőrvért. Lentebb láthatják a méreteket, a fajt és a nemet is. "
Itt még leírja a fontos adatokat, majd befejezi a levelet.
" Maradok hű tisztelettel
Bredoc Droyn Parancsnok"*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-07 15:15:24
Üzenet elküldve: 2021-04-07 15:15:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Nem gondolta volna, hogy a fiúval hasonlóan sanyarúan indították az életet. Bár van, aki azt mondja, hogy egy életen át ez rányomja a bélyegét minden tettére, azonban a két férfi élete rácáfol erre. Sikerül az ifjú kereskedőt megnevettetnie, aki elárulja, hogy első találkozásukkor vigyázva állt az ork mellett a tekintélyes megjelenése miatt. A fiú szavaira elneveti magát.*
- Ezért fizetnek, hogy elrettentő legyek. Így valaki kétszer is meggondolja, hogy belekezdjen e valami galibába. *Vigyorog a másikra röviden körvonalazva, hogy miért is épít fel maga körül ilyen elrettentő fátylat. Ennél jóval érdekesebb a megemlített Szélrózsa Szövetség. Drik összehúzott szemöldökkel és nagy kíváncsisággal hallgatja ezt a Kereskedőházhoz hasonló Wegtoreni szervezetet. A név egyáltalán nem ismerős neki, pláne, hogy még sohasem járt Wegtorenben. *
- Ezek szerint ti hárman ott dolgoztatok? *Valószínűleg igen lesz a válasz, de egy megerősítő igent, azt még megvár Rannd-tól. Egy újabb érdekes tény, hogy a város a hallottak szerint csak úgy nyüzsög a balhéktól. Erre összecsapja hatalmas tenyereit és reménykedve dörzsöli össze.*
- De régen várok már egy jó balhéra! *Vigyorog a furcsa óhajon, majd jót kacag azon, hogy a lába ujjára is kapna egy mozgalmas történést, ha wegtorenben járna. Maga elé képzeli a hatalmas nyüzsgő várost, ami mellett Arthenior bizonyára eltörpül, legalább is a látványosságok terén. Maga el képzel mindent amit Rannd megemlít, s olyan mintha már szinte ott is lenne. Pár pillanat után visszatér a valóságba.*
- Egyszer el kell, hogy vigyél oda! *Ravasz kacsintást kap a fiú, hogy ha egyszer kihozza az alkalom, akkor szívesen venné az idegenvezetését a tűz városában.*
//Ép testben ép lélek//
*Nem gondolta volna, hogy a fiúval hasonlóan sanyarúan indították az életet. Bár van, aki azt mondja, hogy egy életen át ez rányomja a bélyegét minden tettére, azonban a két férfi élete rácáfol erre. Sikerül az ifjú kereskedőt megnevettetnie, aki elárulja, hogy első találkozásukkor vigyázva állt az ork mellett a tekintélyes megjelenése miatt. A fiú szavaira elneveti magát.*
- Ezért fizetnek, hogy elrettentő legyek. Így valaki kétszer is meggondolja, hogy belekezdjen e valami galibába. *Vigyorog a másikra röviden körvonalazva, hogy miért is épít fel maga körül ilyen elrettentő fátylat. Ennél jóval érdekesebb a megemlített Szélrózsa Szövetség. Drik összehúzott szemöldökkel és nagy kíváncsisággal hallgatja ezt a Kereskedőházhoz hasonló Wegtoreni szervezetet. A név egyáltalán nem ismerős neki, pláne, hogy még sohasem járt Wegtorenben. *
- Ezek szerint ti hárman ott dolgoztatok? *Valószínűleg igen lesz a válasz, de egy megerősítő igent, azt még megvár Rannd-tól. Egy újabb érdekes tény, hogy a város a hallottak szerint csak úgy nyüzsög a balhéktól. Erre összecsapja hatalmas tenyereit és reménykedve dörzsöli össze.*
- De régen várok már egy jó balhéra! *Vigyorog a furcsa óhajon, majd jót kacag azon, hogy a lába ujjára is kapna egy mozgalmas történést, ha wegtorenben járna. Maga elé képzeli a hatalmas nyüzsgő várost, ami mellett Arthenior bizonyára eltörpül, legalább is a látványosságok terén. Maga el képzel mindent amit Rannd megemlít, s olyan mintha már szinte ott is lenne. Pár pillanat után visszatér a valóságba.*
- Egyszer el kell, hogy vigyél oda! *Ravasz kacsintást kap a fiú, hogy ha egyszer kihozza az alkalom, akkor szívesen venné az idegenvezetését a tűz városában.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-04-04 16:04:06
Üzenet elküldve: 2021-04-04 16:04:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Új városőrök kettő, villamos bungalló//
*Tagadhatatlanul érdekes beszélgetés kerekedik a két férfi között, amiből ezúttal nem zárkózik ki teljesen Jenari, de részt nem vesz benne mint aktív szereplő, csupán hallgat. Kicsit talán meg is nyugtatja a körülötte zajló, akár önfeledtnek is nevezhető beszélgetés, annyi viszont biztos, hogy a csendnél határozottan kellemesebb.
Amennyiben nincs a többiek ellenére, akkor ő vezeti az aprócska csoportot a Kaszárnya felé. Egyébként sem szokott kellemes lenni számára az elfecsérelt idő, most pedig különösen fájdalmas számára a tétlenség.
A kapuban megáll, amíg bebocsájtást nyernek, és esetleg előre engedni Pashthrát, hiszen Jenari még azt sem tudja, hogy hogyan néz ki ez az állítólagos Bredoc. Bár abban sem biztos, hogy egyáltalán tudni akarja. Még mindig penge élen táncol a távozást illetően, egyedül Gaerralosnak tett ígérete billenti a maradás oldalára, ami feltehetően nem volt szándékos a veterán részéről. Mindenesetre Jenari figyelembe veszi a férfinek tett ígéretét, akkor is ha nem lett igazán közeli kapcsolata vele, csupán egy szimpatikus idegen, de ez annyit megérhet neki, hogy pár hatig még elhalassza döntését. Talán jobb is, ha ebbe belekapaszkodva megvárja míg valamelyest lecsillapszik lelkének vihara, és egy felelősebb döntést tud meghozni tisztább fejjel, legalábbis igyekszik ezzel nyugtatgatni önmagát.*
*Tagadhatatlanul érdekes beszélgetés kerekedik a két férfi között, amiből ezúttal nem zárkózik ki teljesen Jenari, de részt nem vesz benne mint aktív szereplő, csupán hallgat. Kicsit talán meg is nyugtatja a körülötte zajló, akár önfeledtnek is nevezhető beszélgetés, annyi viszont biztos, hogy a csendnél határozottan kellemesebb.
Amennyiben nincs a többiek ellenére, akkor ő vezeti az aprócska csoportot a Kaszárnya felé. Egyébként sem szokott kellemes lenni számára az elfecsérelt idő, most pedig különösen fájdalmas számára a tétlenség.
A kapuban megáll, amíg bebocsájtást nyernek, és esetleg előre engedni Pashthrát, hiszen Jenari még azt sem tudja, hogy hogyan néz ki ez az állítólagos Bredoc. Bár abban sem biztos, hogy egyáltalán tudni akarja. Még mindig penge élen táncol a távozást illetően, egyedül Gaerralosnak tett ígérete billenti a maradás oldalára, ami feltehetően nem volt szándékos a veterán részéről. Mindenesetre Jenari figyelembe veszi a férfinek tett ígéretét, akkor is ha nem lett igazán közeli kapcsolata vele, csupán egy szimpatikus idegen, de ez annyit megérhet neki, hogy pár hatig még elhalassza döntését. Talán jobb is, ha ebbe belekapaszkodva megvárja míg valamelyest lecsillapszik lelkének vihara, és egy felelősebb döntést tud meghozni tisztább fejjel, legalábbis igyekszik ezzel nyugtatgatni önmagát.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-30 21:31:34
Üzenet elküldve: 2021-03-30 21:31:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Az első megbízatás//
*Garsin nagyon elképzelni sem tudja, mi minden lapulhat egy könyvtárban, a lapok között. De mindaz, amit Bredoc mesél, a számára izgalmasnak hangzik. Ebben persze lehet része annak is, hogy eddig még nem kellett könyvek fölött görnyednie, száraz és unalmas olvasnivalókkal... Fogalma sincs, milyen az, mikor írott szóból, elméleti ismereteket kell elsajátítani, s hogy az mennyire fárasztó is. Mindent, amit tud, azt másoktól tanulta, azáltal, hogy velük együtt csinálta munka közben.
Bredoc szavait előbb nem tartja többnek egyszerű biztatásnál. A folytatás azonban kicsit összezavarja. Kétkedve pillant föl a férfi arcára, hogy talán megint csak ugratja őt. Ennek jelét azonban nem látja, de nem is tudja hova rakni, hogy ez most honnan jött? Mágustanok? Hogy gondolt-e rá, hogy ilyesmit tanuljon?...
Az egész nagyon furcsának tűnik előtte. Hiszen még írni és olvasni sem tud és ezzel a parancsnok is tisztában van. Akkor mire fel most ez a különös kérdés?
Hogyan is gondolhatott volna ilyesmire? Ami azt illeti, még most sem gondol. Egyenesen ledöbbenti a feltételezés is, hogy Bredoc ilyesmit tervezne a számára. Már a betűvetés elsajátításának lehetősége és ez az intézői poszt is túl hirtelen váltás az eddigi életéhez képest. Nem bírja tartani a lépést a férfi elvárásaival, vagy azzal, hogy milyen nagy dolgokat feltételez róla.*
- Nem. - *Feleli végül egyszerűen, egy rövidebb hallgatás után, mert nem is tudja, mit feleljen.*
- De azt hiszem, az írás tényleg menni fog. Azt tudom, hogyan lesznek mondatok és hogy ezek a betűk a hangokat jelölik. Csak a betűket nem ismerem még. De meg fogom tudni tanulni... - *Magyaráz egy keveset szégyenlősen a felé nyújtott papirost szemlélve. A hangvétele nem feltételez túl sok meggyőződést a saját szavaiban, de tényleg elhiszi, hogy erre képes lesz. Amennyit a főnöke akkoriban meg tudott neki tanítani, az alapján átlátja, hogy hogyan is működhet a betűvetés. Úgy sejti, beletelhet egy hosszabb időbe és sok gyakorlásra lesz szüksége, de ha megtanulja felismerni és leírni azokat a hangokat, akkor az összefűzésük és kifejtésük egyszer csak menni fog.*
- A mosodában, ahol dolgoztam... a főnököm tanított egy keveset. Számolni is ő tanított meg. Csak aztán el kellett mennem... - *Nem fejti ki, hogy miért, a férjére most nem akar gondolni. Már így is egyedi alkalom lehet, hogy csak úgy mesél az életéről.* - De a számokat tudom írni. Meg néhány betűt is felismerek. És le tudom írni a nevemet. - *Folytatja, s ahogy ez utóbbihoz ér, kíváncsivá válik, hogy igazat beszél-e, s ugyancsak emlékszik-e még arra, hogyan kell írnia.
Előbb esetlenül tartja a tollat, aztán gyorsan áll helyre ujjai között. Láthatólag valóban nem először van írószer a kezében.
Gyorsan a papírra is illeszti a toll hegyét egy gyors mártás és lehúzás után és belekezd az írásba. "Lu". Eddig jut. Aztán hirtelen megáll és átfirkálja a két betűt.*
- Elfelejtettem. - *Fogja erre, de érezhetően nyugtalanná vált.*
- Köszönöm! - *Mondja aztán, részben a figyelmet terelve, ám az is igaz, hogy amennyire belelkesült az imént, megfeledkezett róla, hogy köszönetet mondjon az irományért és az íróeszközökért. Pedig az ő szemében aranyban mérve is igazán értékes dolgokat kapott.
Kicsit el is szégyenli magát, hogy a szép tiszta lapot összepacázta és ilyen butaságra pazarolta. De legalább nem vett el túl sok helyet.
Már állna elő egy újabb kéréssel, de Bredoc kioszt egy megbízatást, aminek Garsin nem tud felhőtlenül örülni. Szívesebben menne, mikor már maga tudja olvasni azokat a könyveket, amikről a parancsnok beszélt. De ez egy feladat, amit rá bíztak és nem akar ellenkezni.*
- Rendben. - *Fogadja el a "küldetést".
Érdeklődne, hogy merre van az a könyvtár, vagy hogyan néz ki, de úgy dönt, ehhez mástól kér majd útmutatást. Nem akarja sokat rabolni Bredoc idejét, hiszen már így is folyton félbe kell hagynia miatta azt a levelet és egyébként is van még kérése a férfi felé.*
- Elnézést... Arra megkérhetem, hogy olvassa fel nekem csak az első mondatot? - *Fordítja Bredoc irányába a lapot.*
- Aztán nem zavarom.
*Garsin nagyon elképzelni sem tudja, mi minden lapulhat egy könyvtárban, a lapok között. De mindaz, amit Bredoc mesél, a számára izgalmasnak hangzik. Ebben persze lehet része annak is, hogy eddig még nem kellett könyvek fölött görnyednie, száraz és unalmas olvasnivalókkal... Fogalma sincs, milyen az, mikor írott szóból, elméleti ismereteket kell elsajátítani, s hogy az mennyire fárasztó is. Mindent, amit tud, azt másoktól tanulta, azáltal, hogy velük együtt csinálta munka közben.
Bredoc szavait előbb nem tartja többnek egyszerű biztatásnál. A folytatás azonban kicsit összezavarja. Kétkedve pillant föl a férfi arcára, hogy talán megint csak ugratja őt. Ennek jelét azonban nem látja, de nem is tudja hova rakni, hogy ez most honnan jött? Mágustanok? Hogy gondolt-e rá, hogy ilyesmit tanuljon?...
Az egész nagyon furcsának tűnik előtte. Hiszen még írni és olvasni sem tud és ezzel a parancsnok is tisztában van. Akkor mire fel most ez a különös kérdés?
Hogyan is gondolhatott volna ilyesmire? Ami azt illeti, még most sem gondol. Egyenesen ledöbbenti a feltételezés is, hogy Bredoc ilyesmit tervezne a számára. Már a betűvetés elsajátításának lehetősége és ez az intézői poszt is túl hirtelen váltás az eddigi életéhez képest. Nem bírja tartani a lépést a férfi elvárásaival, vagy azzal, hogy milyen nagy dolgokat feltételez róla.*
- Nem. - *Feleli végül egyszerűen, egy rövidebb hallgatás után, mert nem is tudja, mit feleljen.*
- De azt hiszem, az írás tényleg menni fog. Azt tudom, hogyan lesznek mondatok és hogy ezek a betűk a hangokat jelölik. Csak a betűket nem ismerem még. De meg fogom tudni tanulni... - *Magyaráz egy keveset szégyenlősen a felé nyújtott papirost szemlélve. A hangvétele nem feltételez túl sok meggyőződést a saját szavaiban, de tényleg elhiszi, hogy erre képes lesz. Amennyit a főnöke akkoriban meg tudott neki tanítani, az alapján átlátja, hogy hogyan is működhet a betűvetés. Úgy sejti, beletelhet egy hosszabb időbe és sok gyakorlásra lesz szüksége, de ha megtanulja felismerni és leírni azokat a hangokat, akkor az összefűzésük és kifejtésük egyszer csak menni fog.*
- A mosodában, ahol dolgoztam... a főnököm tanított egy keveset. Számolni is ő tanított meg. Csak aztán el kellett mennem... - *Nem fejti ki, hogy miért, a férjére most nem akar gondolni. Már így is egyedi alkalom lehet, hogy csak úgy mesél az életéről.* - De a számokat tudom írni. Meg néhány betűt is felismerek. És le tudom írni a nevemet. - *Folytatja, s ahogy ez utóbbihoz ér, kíváncsivá válik, hogy igazat beszél-e, s ugyancsak emlékszik-e még arra, hogyan kell írnia.
Előbb esetlenül tartja a tollat, aztán gyorsan áll helyre ujjai között. Láthatólag valóban nem először van írószer a kezében.
Gyorsan a papírra is illeszti a toll hegyét egy gyors mártás és lehúzás után és belekezd az írásba. "Lu". Eddig jut. Aztán hirtelen megáll és átfirkálja a két betűt.*
- Elfelejtettem. - *Fogja erre, de érezhetően nyugtalanná vált.*
- Köszönöm! - *Mondja aztán, részben a figyelmet terelve, ám az is igaz, hogy amennyire belelkesült az imént, megfeledkezett róla, hogy köszönetet mondjon az irományért és az íróeszközökért. Pedig az ő szemében aranyban mérve is igazán értékes dolgokat kapott.
Kicsit el is szégyenli magát, hogy a szép tiszta lapot összepacázta és ilyen butaságra pazarolta. De legalább nem vett el túl sok helyet.
Már állna elő egy újabb kéréssel, de Bredoc kioszt egy megbízatást, aminek Garsin nem tud felhőtlenül örülni. Szívesebben menne, mikor már maga tudja olvasni azokat a könyveket, amikről a parancsnok beszélt. De ez egy feladat, amit rá bíztak és nem akar ellenkezni.*
- Rendben. - *Fogadja el a "küldetést".
Érdeklődne, hogy merre van az a könyvtár, vagy hogyan néz ki, de úgy dönt, ehhez mástól kér majd útmutatást. Nem akarja sokat rabolni Bredoc idejét, hiszen már így is folyton félbe kell hagynia miatta azt a levelet és egyébként is van még kérése a férfi felé.*
- Elnézést... Arra megkérhetem, hogy olvassa fel nekem csak az első mondatot? - *Fordítja Bredoc irányába a lapot.*
- Aztán nem zavarom.
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-29 15:00:56
Üzenet elküldve: 2021-03-29 15:00:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Bredoc szemén szinte megcsillan az óvatos mosoly, ami Naesala fagyos arcán suhan át, s elkönyveli magában, mert könnyen lehet, hogy nem mostanában fog hasonlót látni. Tudja jól azt is, hogy sokaknak nem sok kedve lesz tanulni, hisz beleszokhattak a lustaságba, vagy ivásba vagy csak a kényelmes napi rutinba, de ha változást akarnak elérni, akkor maguknak is változniuk kell. Sosem gondolta volna, hogy majd politikai színtereken is harcba kell szállnia, bár ez erős túlzás egyelőre, de ki tudja, hogy mit hoz majd a jövő? Talán csak Eeyr maga.*
-Bőrvért, tegez és nyilak, értem. Intézkedem majd. Ó, és még egy dolog. Alapvető elsősegélynyújtásra tanítottak valaha? Nem nagy műtétekre gondolok, de be tudsz kötözni egy szúrt sebet, vagy bevarrni azt? Elsősegélycsomagot is hozok majd, mindenkinél legyen egy, úgy a biztos. Jobb a legrosszabbra készülni. Ha sikerül mindent berendeznünk, és helyre áll kicsit a rend, úgy bájitalok is kellenek majd.
*Ez a legkevesebb, amit megtehet az emberei életének megóvása érdekében. Talán, ha szerencséje van, akkor nem fogják eladni két sörért a Pegazusban.*
//Katonadolog//
*Bredoc szemén szinte megcsillan az óvatos mosoly, ami Naesala fagyos arcán suhan át, s elkönyveli magában, mert könnyen lehet, hogy nem mostanában fog hasonlót látni. Tudja jól azt is, hogy sokaknak nem sok kedve lesz tanulni, hisz beleszokhattak a lustaságba, vagy ivásba vagy csak a kényelmes napi rutinba, de ha változást akarnak elérni, akkor maguknak is változniuk kell. Sosem gondolta volna, hogy majd politikai színtereken is harcba kell szállnia, bár ez erős túlzás egyelőre, de ki tudja, hogy mit hoz majd a jövő? Talán csak Eeyr maga.*
-Bőrvért, tegez és nyilak, értem. Intézkedem majd. Ó, és még egy dolog. Alapvető elsősegélynyújtásra tanítottak valaha? Nem nagy műtétekre gondolok, de be tudsz kötözni egy szúrt sebet, vagy bevarrni azt? Elsősegélycsomagot is hozok majd, mindenkinél legyen egy, úgy a biztos. Jobb a legrosszabbra készülni. Ha sikerül mindent berendeznünk, és helyre áll kicsit a rend, úgy bájitalok is kellenek majd.
*Ez a legkevesebb, amit megtehet az emberei életének megóvása érdekében. Talán, ha szerencséje van, akkor nem fogják eladni két sörért a Pegazusban.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-29 14:55:32
Üzenet elküldve: 2021-03-29 14:55:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
//Az első megbízatás//
*Talán amennyire Garsinnak meglepő és bámulatos lehet a könyvtár, mint olyan, Bredocnak annál kevésbé. No nem mintha nem tisztelné a tudást, sőt. Tisztában van vele, hogy milyen értékes egy jól felszerelt könyvtár, hisz rengeteg olyan információ van eldugva a sorok között, amikre az ember nem is gondolna, mégis, valahogy nem viszi rá a lélek, hogy kutatásra adja a fejét. Inkább megvív valakivel, sőt, ha kell tízzel is, ehhez sokkal jobban ért.*
-Jó. Bár nem lesz könnyű, de ne ijedj meg, én úgy hiszem, hogy menni fog. ~Talán ideje lenne elmondanom neki.~ Tudod talán okosabb vagy, mint hiszed. Gondolkoztál már azon, hogy komolyabban kutasd a tudást? Netán mágustanokat is magadévá tegyél?
*Persze itt eszébe jut a tanács szava is, miszerint külön szeretnék, ha varázslók is alkotnák soraikat, s egyébként a parancsnoknak is szándékában áll, hogy bővítse a repertoárt.*
-Persze. Itt egy régebbi hír, tedd csak el.
*Kissé meglepődik ugyan, de némi kutakodás után az egyik fiókban talál is egy papirost, amit miután leporol, átnyújtja Garsinnak. A papíron ez áll:
"A városban jelenleg csendes napok uralkodtak, a hideg évszak utolsó szeleként még a hajnali fagy, azért megült a fákon, a növények levelein, s fehér zúzmara is borította a tájat. Azonban már nem sokáig, a felkelő napnak elég ereje volt, hogy mindezeket már egy simítással eltüntesse.
A tanács lassan összeállt, s Arthenior népe előtt is megmutatkozott. Ismerheti immár mindenki őket, mert bár hangjukat oly sokszor nem hangoztatják, intézkedéseiket a jelenlegi még szegénynegyed, valamint a lassan készülő reménynegyed kapcsán világosan ismerik. Hosszú és gyötrelmes munka vár még az itt lakókra, de a remény lassan visszaköltözik a polgárok szívébe. Az ellenségeskedések csitulnak, s a thargok által átadott jegyzetek kapcsán a városvezetés megfelelően alkalmazza a megelőző intézkedéseket is a gyötrelmes járvány kapcsán.
Más hírek is szárnyra kaptak az artheniori lakosság körében. Eeyr fénye ismét győzedelmeskedett, s a városi templomban fényét helyreállították. Nem titkos varázslatról, vagy ismeretelen lényekről szólnak-e pletykák, név szerint is ismerik immár hőseiket. Azt mondják, hogy egy világtól elvonultan élő elf, Pycta del Ventus, egy messzi tájról érkező papnő, Hanloren Duunelar, egy korábban esküvője kapcsán hírbe keveredett nő, Natalayda Mozecka, valamint egy sötételf varázsló, kit immár Fényhozóként emlegetnek, Quantall Ackumien Galanodel, legyőzték a sötétség szolgáit és gyötrelmes harcok árán, de felszabadították a templomot. Nevüket azóta esténként gyermekeiknek mesélik anyák, s a kocsmákban beszélgetések tárgyai lettek. Arcukat, s híres testrajzaikat városszerte ismerik és tisztelik. Áldozatot is kívánt ugyan a csata, a korábban feltűnő, majd eltűnő, s ismét megjelenő Árnytörő Xotara életét adta a templomért.
Nem csak Artheniorban történnek azonban dolgok. Amon földjén, a borostyánszoborrá változott Kagan Thargodar megüresedett helyére frissen felállt vezetés, hogy jószívűségét bizonyítsa, menekültek csoportjának adott otthont. Nem várt betegség kezdett el terjedni, mely a nép körében félelmet és nyugtalanságot szült. A thargok népe azonban sohasem volt puha, vagy reményvesztett, szinte azonnal reagáltak a betegségre, s lassan-lassan felülkerekedtek rajta. A thargok kancellárja, Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, kit a mélységi bájak kedvelői körében igen népszerűnek tartanak, megtett és elrendelt megelőző intézkedéseivel a járvány terjedését visszaszorították, s a betegség gócát, az újonnan felépült ispotályukba zárták. Azt beszélik a kancellár is megbetegedett. A thargok megbízásából, azonban Dorawyna Olaphine, Estanellaria Dwirinthalen szintén csatát kezdett vívni a láthatatlan ellenséggel, melynek végén ők győzedelmeskedtek.
Máris szájról-szájra adják egymásnak a hírt, hogy e három Gyógyító, milyen nagy népszerűségnek örvend a füvesemberek és vajákosok körében, nevük az ispotályokban igen népszerű.
Nem hiába történt. A felgyógyuló menekültek értéket képeznek, s befogadásukat munkával hálálják meg, így a tharg gazdaság hamarosan fellendülhet. Ezért is pletykálják, hogy az amoni munkák felértékelődtek, hisz hathatós és motivált kétkezi dolgozókat kaptak.
A pestis Artheniroban még fel-felüti a fejét, azonban immár senkire sem jelent veszélyt, a tanács, Habrertus jegyzetei kapcsán megelelően intézkedik. Azonban tekintettel arra, hogy ott ellenszer nincs, amíg meg nem akadályozzák, a körülményektől függően felütheti a fejét. Nem úgy amonon, hol a népek beoltását megkezdték, így immár védetté váltak.
Van ki csodának, van ki félistenek beavatkozásának tulajdonítja a történteket. Egy biztos. Vannak még hősök, kik nem hagyják, hogy a lanawini közösség írmagja is elpusztuljon. Az élet mindig visszaáll a régi kerékvágásba, ha elegen vannak, akik tesznek is érte."*
-Elég hosszú ugyan, de gyakorolni jó lesz.
*Hamar üres papírt, és tollat, meg tintát is odanyújt.*
-Vidd csak magaddal nyugodtan. Holnap pedig, vagy ahogy a dolgok alakulása engedi menj el a könyvtárba, és kutakodj kicsit a nyaklánc iránt. Nem baj, ha nem megy az olvasás, kérj segítséget ott valakitől, biztosan nem hajtanak el. Ha pedig igen, akkor majd kitalálunk valamit. Rendben?
//Az első megbízatás//
*Talán amennyire Garsinnak meglepő és bámulatos lehet a könyvtár, mint olyan, Bredocnak annál kevésbé. No nem mintha nem tisztelné a tudást, sőt. Tisztában van vele, hogy milyen értékes egy jól felszerelt könyvtár, hisz rengeteg olyan információ van eldugva a sorok között, amikre az ember nem is gondolna, mégis, valahogy nem viszi rá a lélek, hogy kutatásra adja a fejét. Inkább megvív valakivel, sőt, ha kell tízzel is, ehhez sokkal jobban ért.*
-Jó. Bár nem lesz könnyű, de ne ijedj meg, én úgy hiszem, hogy menni fog. ~Talán ideje lenne elmondanom neki.~ Tudod talán okosabb vagy, mint hiszed. Gondolkoztál már azon, hogy komolyabban kutasd a tudást? Netán mágustanokat is magadévá tegyél?
*Persze itt eszébe jut a tanács szava is, miszerint külön szeretnék, ha varázslók is alkotnák soraikat, s egyébként a parancsnoknak is szándékában áll, hogy bővítse a repertoárt.*
-Persze. Itt egy régebbi hír, tedd csak el.
*Kissé meglepődik ugyan, de némi kutakodás után az egyik fiókban talál is egy papirost, amit miután leporol, átnyújtja Garsinnak. A papíron ez áll:
"A városban jelenleg csendes napok uralkodtak, a hideg évszak utolsó szeleként még a hajnali fagy, azért megült a fákon, a növények levelein, s fehér zúzmara is borította a tájat. Azonban már nem sokáig, a felkelő napnak elég ereje volt, hogy mindezeket már egy simítással eltüntesse.
A tanács lassan összeállt, s Arthenior népe előtt is megmutatkozott. Ismerheti immár mindenki őket, mert bár hangjukat oly sokszor nem hangoztatják, intézkedéseiket a jelenlegi még szegénynegyed, valamint a lassan készülő reménynegyed kapcsán világosan ismerik. Hosszú és gyötrelmes munka vár még az itt lakókra, de a remény lassan visszaköltözik a polgárok szívébe. Az ellenségeskedések csitulnak, s a thargok által átadott jegyzetek kapcsán a városvezetés megfelelően alkalmazza a megelőző intézkedéseket is a gyötrelmes járvány kapcsán.
Más hírek is szárnyra kaptak az artheniori lakosság körében. Eeyr fénye ismét győzedelmeskedett, s a városi templomban fényét helyreállították. Nem titkos varázslatról, vagy ismeretelen lényekről szólnak-e pletykák, név szerint is ismerik immár hőseiket. Azt mondják, hogy egy világtól elvonultan élő elf, Pycta del Ventus, egy messzi tájról érkező papnő, Hanloren Duunelar, egy korábban esküvője kapcsán hírbe keveredett nő, Natalayda Mozecka, valamint egy sötételf varázsló, kit immár Fényhozóként emlegetnek, Quantall Ackumien Galanodel, legyőzték a sötétség szolgáit és gyötrelmes harcok árán, de felszabadították a templomot. Nevüket azóta esténként gyermekeiknek mesélik anyák, s a kocsmákban beszélgetések tárgyai lettek. Arcukat, s híres testrajzaikat városszerte ismerik és tisztelik. Áldozatot is kívánt ugyan a csata, a korábban feltűnő, majd eltűnő, s ismét megjelenő Árnytörő Xotara életét adta a templomért.
Nem csak Artheniorban történnek azonban dolgok. Amon földjén, a borostyánszoborrá változott Kagan Thargodar megüresedett helyére frissen felállt vezetés, hogy jószívűségét bizonyítsa, menekültek csoportjának adott otthont. Nem várt betegség kezdett el terjedni, mely a nép körében félelmet és nyugtalanságot szült. A thargok népe azonban sohasem volt puha, vagy reményvesztett, szinte azonnal reagáltak a betegségre, s lassan-lassan felülkerekedtek rajta. A thargok kancellárja, Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr, kit a mélységi bájak kedvelői körében igen népszerűnek tartanak, megtett és elrendelt megelőző intézkedéseivel a járvány terjedését visszaszorították, s a betegség gócát, az újonnan felépült ispotályukba zárták. Azt beszélik a kancellár is megbetegedett. A thargok megbízásából, azonban Dorawyna Olaphine, Estanellaria Dwirinthalen szintén csatát kezdett vívni a láthatatlan ellenséggel, melynek végén ők győzedelmeskedtek.
Máris szájról-szájra adják egymásnak a hírt, hogy e három Gyógyító, milyen nagy népszerűségnek örvend a füvesemberek és vajákosok körében, nevük az ispotályokban igen népszerű.
Nem hiába történt. A felgyógyuló menekültek értéket képeznek, s befogadásukat munkával hálálják meg, így a tharg gazdaság hamarosan fellendülhet. Ezért is pletykálják, hogy az amoni munkák felértékelődtek, hisz hathatós és motivált kétkezi dolgozókat kaptak.
A pestis Artheniroban még fel-felüti a fejét, azonban immár senkire sem jelent veszélyt, a tanács, Habrertus jegyzetei kapcsán megelelően intézkedik. Azonban tekintettel arra, hogy ott ellenszer nincs, amíg meg nem akadályozzák, a körülményektől függően felütheti a fejét. Nem úgy amonon, hol a népek beoltását megkezdték, így immár védetté váltak.
Van ki csodának, van ki félistenek beavatkozásának tulajdonítja a történteket. Egy biztos. Vannak még hősök, kik nem hagyják, hogy a lanawini közösség írmagja is elpusztuljon. Az élet mindig visszaáll a régi kerékvágásba, ha elegen vannak, akik tesznek is érte."*
-Elég hosszú ugyan, de gyakorolni jó lesz.
*Hamar üres papírt, és tollat, meg tintát is odanyújt.*
-Vidd csak magaddal nyugodtan. Holnap pedig, vagy ahogy a dolgok alakulása engedi menj el a könyvtárba, és kutakodj kicsit a nyaklánc iránt. Nem baj, ha nem megy az olvasás, kérj segítséget ott valakitől, biztosan nem hajtanak el. Ha pedig igen, akkor majd kitalálunk valamit. Rendben?
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-28 16:10:29
Üzenet elküldve: 2021-03-28 16:10:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-Nem gondoltam, hogy baj lesz, kérem nézze el hanyagságom!
*Őszintének ható bűnbánó tekintetével cipője orrát fürkészi egy darabig, míg fel nem pillant a hamisan dorgáló férfira. Szürkéiben valahogy ott dereng, hogy nem annyira valódi az a sajnálat. Szó sincs persze arról, hogy örülne a kis balesetnek, de sehogy sem látja magát bűnösnek a dologban.*
-Remélem nem neheztel nagyon. Ha mégis, majd valahogy kárpótolom.
*Sejti, hogy valami hasonlót szeretne hallani a hosszúéltű, -a nem túl éles szidás valahogy elárulta- ő pedig nem rest rendkívül előzékenyen ki is mondani. Valahol tudja, hogy nem túl bölcs döntés. Elvégre fogalma sincs még, mit akar a férfitól, vagy hogy akar-e egyáltalán valamit, nem lenne szabad hát ilyen meggondolatlanul bátorítania, de túlságosan is kedvére való ez a kis flört. Némán szemléli az újabb varázslatot, igazán hasznosnak találja. Egy pillanatra meg is fordul a fejében, milyen jó lenne, ha ő is képes lenne ilyesmire, hányszor kihúzhatta volna a csávából, de ezen gondolatai hamar szertefoszlanak, ahogy az elf sajnálkozó képpel néz az összevérzett kendőre.*
-Ugyan, talán még javított is rajta.
*Neveti el magát, hiszen tisztában van vele, hogy nem egy csinos darab. A hímezés bizony jól láthatóan nem a félvér erőssége. Szélesen mosolyog a meghíváson, no nem ez az első alkalom a nap folyamán, hogy magához invitálja őt Dram. Most azonban még csak nem is töpreng a felajánláson, ennek oka elsősorban a gyomrát újra hatalmába kerítő éhségérzet.*
-Igazán nagylelkű, de semmi szükségem selyemkendőre.
*Utasítja finoman vissza miközben a hosszúéltűbe karol*
-Bőven elég lesz a vacsora is.
*Szorít lágyan egy pillanatra a karon egy mosoly kíséretében, aztán már lépdelnek is ki a kaszárnyából.*
-Nem gondoltam, hogy baj lesz, kérem nézze el hanyagságom!
*Őszintének ható bűnbánó tekintetével cipője orrát fürkészi egy darabig, míg fel nem pillant a hamisan dorgáló férfira. Szürkéiben valahogy ott dereng, hogy nem annyira valódi az a sajnálat. Szó sincs persze arról, hogy örülne a kis balesetnek, de sehogy sem látja magát bűnösnek a dologban.*
-Remélem nem neheztel nagyon. Ha mégis, majd valahogy kárpótolom.
*Sejti, hogy valami hasonlót szeretne hallani a hosszúéltű, -a nem túl éles szidás valahogy elárulta- ő pedig nem rest rendkívül előzékenyen ki is mondani. Valahol tudja, hogy nem túl bölcs döntés. Elvégre fogalma sincs még, mit akar a férfitól, vagy hogy akar-e egyáltalán valamit, nem lenne szabad hát ilyen meggondolatlanul bátorítania, de túlságosan is kedvére való ez a kis flört. Némán szemléli az újabb varázslatot, igazán hasznosnak találja. Egy pillanatra meg is fordul a fejében, milyen jó lenne, ha ő is képes lenne ilyesmire, hányszor kihúzhatta volna a csávából, de ezen gondolatai hamar szertefoszlanak, ahogy az elf sajnálkozó képpel néz az összevérzett kendőre.*
-Ugyan, talán még javított is rajta.
*Neveti el magát, hiszen tisztában van vele, hogy nem egy csinos darab. A hímezés bizony jól láthatóan nem a félvér erőssége. Szélesen mosolyog a meghíváson, no nem ez az első alkalom a nap folyamán, hogy magához invitálja őt Dram. Most azonban még csak nem is töpreng a felajánláson, ennek oka elsősorban a gyomrát újra hatalmába kerítő éhségérzet.*
-Igazán nagylelkű, de semmi szükségem selyemkendőre.
*Utasítja finoman vissza miközben a hosszúéltűbe karol*
-Bőven elég lesz a vacsora is.
*Szorít lágyan egy pillanatra a karon egy mosoly kíséretében, aztán már lépdelnek is ki a kaszárnyából.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1248-1267