Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 59 (1161. - 1180. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
1180. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-15 16:09:25
Üzenet elküldve: 2022-11-15 16:09:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
*Az őrök aztán igazán segítőkészek lennének, ha éppen nem kéne a sokat sejtő vigyorukat bámulnia, miközben úgy ácsorog előttük, mint a magára hagyott kiscica. Noha kezdik magyarázni, hogy a parancsnok ment, meg jött is, de továbbra sem kerül beljebb a csomag. Azután megtörik a jég, amikor végre elkezdené az egyik ecsetelni, hogy merre is mehetne tovább, hogy leadhassa a csomagot, de végül a mondandót egy olyan ismerős hang töri meg, amelytől borzongás fogja el. Szerencsére a jóleső fajta.*
- A picsába...
*Szalad ki száján a hölgyekhez nem méltó szócska, mire az őröknek fel is szalad a szemöldökük. Szerencsére Kaliris messze van egy hölgy fogalmától, így annyira nem veszi zokon. Viszont a hang felé perdülve gyorsan a háta mögé, két kezébe rejti a csomagot. Igyekszik a lehető legkevésbé bárgyún mosolyogni, de a viszontlátás zavara nem igazán segít benne. Meg hát az sem szerencsés, hogy éppen ez alkalommal jut eszébe röpke ismerkedésük fülledt története.*
- Hát nos... *Noha a holmit rejtegetve nehéz lenne viszont ölelni, ennek ellenére készségesen bújik a karok közé.* Hát volt szó egy kis viszontlátásról, meg hogy megleped a szüleimet a látogatásoddal, de mivel ez eddig nem történt meg, gondoltam megelőzlek. Bizonyára sok dolgod volt, így mentegetőzni sem kell.
*Előzi is meg gyorsan, ha esetleg Bredoc valóban erre készülne.*
- Nem számítottam rá, hogy itt leszel. De örülök, hogy nem kerültük el egymást. De nem is tervezlek sokáig feltartani csak, hát...
*Végül előkerül a kis csomag is, miközben egy nagyobbat hátralép a vöröske. Egyszerű, de tiszta konyharuhába csomagolt pite. Még egy kicsit langyos is, pedig nem kapkodta el az ideutat, nehogy tényleg történjen valami baleset. Így már biztonságban nyújtja is oda a férfi elé.*
- Húsos pite, mert megígértem, hogy egyszer elkápráztatlak a sütési tudományommal. Bár ilyet most csináltam először és szerintem kicsit sós, meg száraz a tésztája.
*És igen. Csak ő lehet ennyire hülye, hogy az ajándéka ellen beszél. De tőle szokatlan módon olyan mértékű zavar uralkodik rajta, minek hála nem igazán tudja befogni a száját. Így talán jobb is lesz, ha kicsit eltereli a beszélgetést még indulása előtt.*
- Küldetésen voltál? Küldetésre mész?
*Ekkor pedig már inkább összepréseli az ajkait, hogy a parancsnok is kapjon végre egy kis szót.*
//Röpke látogatóban//
*Az őrök aztán igazán segítőkészek lennének, ha éppen nem kéne a sokat sejtő vigyorukat bámulnia, miközben úgy ácsorog előttük, mint a magára hagyott kiscica. Noha kezdik magyarázni, hogy a parancsnok ment, meg jött is, de továbbra sem kerül beljebb a csomag. Azután megtörik a jég, amikor végre elkezdené az egyik ecsetelni, hogy merre is mehetne tovább, hogy leadhassa a csomagot, de végül a mondandót egy olyan ismerős hang töri meg, amelytől borzongás fogja el. Szerencsére a jóleső fajta.*
- A picsába...
*Szalad ki száján a hölgyekhez nem méltó szócska, mire az őröknek fel is szalad a szemöldökük. Szerencsére Kaliris messze van egy hölgy fogalmától, így annyira nem veszi zokon. Viszont a hang felé perdülve gyorsan a háta mögé, két kezébe rejti a csomagot. Igyekszik a lehető legkevésbé bárgyún mosolyogni, de a viszontlátás zavara nem igazán segít benne. Meg hát az sem szerencsés, hogy éppen ez alkalommal jut eszébe röpke ismerkedésük fülledt története.*
- Hát nos... *Noha a holmit rejtegetve nehéz lenne viszont ölelni, ennek ellenére készségesen bújik a karok közé.* Hát volt szó egy kis viszontlátásról, meg hogy megleped a szüleimet a látogatásoddal, de mivel ez eddig nem történt meg, gondoltam megelőzlek. Bizonyára sok dolgod volt, így mentegetőzni sem kell.
*Előzi is meg gyorsan, ha esetleg Bredoc valóban erre készülne.*
- Nem számítottam rá, hogy itt leszel. De örülök, hogy nem kerültük el egymást. De nem is tervezlek sokáig feltartani csak, hát...
*Végül előkerül a kis csomag is, miközben egy nagyobbat hátralép a vöröske. Egyszerű, de tiszta konyharuhába csomagolt pite. Még egy kicsit langyos is, pedig nem kapkodta el az ideutat, nehogy tényleg történjen valami baleset. Így már biztonságban nyújtja is oda a férfi elé.*
- Húsos pite, mert megígértem, hogy egyszer elkápráztatlak a sütési tudományommal. Bár ilyet most csináltam először és szerintem kicsit sós, meg száraz a tésztája.
*És igen. Csak ő lehet ennyire hülye, hogy az ajándéka ellen beszél. De tőle szokatlan módon olyan mértékű zavar uralkodik rajta, minek hála nem igazán tudja befogni a száját. Így talán jobb is lesz, ha kicsit eltereli a beszélgetést még indulása előtt.*
- Küldetésen voltál? Küldetésre mész?
*Ekkor pedig már inkább összepréseli az ajkait, hogy a parancsnok is kapjon végre egy kis szót.*
1179. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-14 23:11:59
Üzenet elküldve: 2022-11-14 23:11:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 537
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Visszatérés//
//Röpke látogatóban//
-Igen láttam, köszönöm barátom!
*Feleli és meglapogatja a gnóm vállát, majd öles léptekkel kifelé indul a kaszárnya irányába. Van még pár dolog amit hirtelenjében kell elintéznie, legalábbis ezt gondolta addig a pillanatig, amíg a kapuban meg nem látta Kalirist, ahogy éppen az őrökkel diskurál. Annyi minden csap össze a fejében egyszerre, hogy egy árva pillanatra bizony lefagy. Elfelejti azt is, hogy miért indult el egyáltalán, vagy azt hogy hogyan is kell egyik lábát a másik után tennie. Azért csak sikerül megemberelnie magát és pár torokköszörülés után nekiindul a lány felé.*
-Uraim, innen átveszem.
*Mondja jókedélyűen, és csak remélni tudja, hogy az őrök nem éppen most fognak elkezdeni keménykedni a talán nem túlságosan kedvelt wargok parancsnokával.*
-Kaliris! Mi szél hozott?
*Nem is igazán nézi meg, hogy mi pihen a kezében, csak a hirtelen indulattól vezérelve finoman magához ölelni igyekszik őt.*
//Röpke látogatóban//
-Igen láttam, köszönöm barátom!
*Feleli és meglapogatja a gnóm vállát, majd öles léptekkel kifelé indul a kaszárnya irányába. Van még pár dolog amit hirtelenjében kell elintéznie, legalábbis ezt gondolta addig a pillanatig, amíg a kapuban meg nem látta Kalirist, ahogy éppen az őrökkel diskurál. Annyi minden csap össze a fejében egyszerre, hogy egy árva pillanatra bizony lefagy. Elfelejti azt is, hogy miért indult el egyáltalán, vagy azt hogy hogyan is kell egyik lábát a másik után tennie. Azért csak sikerül megemberelnie magát és pár torokköszörülés után nekiindul a lány felé.*
-Uraim, innen átveszem.
*Mondja jókedélyűen, és csak remélni tudja, hogy az őrök nem éppen most fognak elkezdeni keménykedni a talán nem túlságosan kedvelt wargok parancsnokával.*
-Kaliris! Mi szél hozott?
*Nem is igazán nézi meg, hogy mi pihen a kezében, csak a hirtelen indulattól vezérelve finoman magához ölelni igyekszik őt.*
1178. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-13 17:05:24
Üzenet elküldve: 2022-11-13 17:05:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Röpke látogatóban//
*Úgy öleli magához a kis csomagot, mint egy idióta. De mentségére legyen szólva, hogy megdolgozott vele. Aztán amilyen kétbalkezes könnyen végezheti a sárban, amit most nagyon nem szeretne. Ha már a piaci vásárlás nem zárult sikerrel, hát a beígért sütemény fog ellátogatni a kaszárnyába. Legalábbis reményei szerint. Ha már a parancsnok nem látogatott el hozzá, neki kell magára vállalnia a hősi feladatot, hogy ellátogasson ő hozzá. Természetesen a beígért süteménnyel. Rég nem látta már a parancsnokot, felkészült arra is, hogy a férfi már nem is kíváncsi rá, de az ígéret az ígéret, amit illik betartani.
Bár az sem biztos, hogy Bredoc a városban van, ezt sem hagyta figyelmen kívül, így a kis csomagban azért pihen egy cetli. "Mert megígértem. Kaliris" Csupán csak ez a röpke üzenet pihen a papíron, de talán most elég lesz ez is. Innentől már csak annyi marad hátra, hogy valami őrség béli fickónak kinéző alakra rátukmálhassa a csomagot. Amit melegen ajánl, hogy egyenesen Bredoc szobájába visznek majd. Mert bizony ez lesz a kikötése. Átkozódott eleget, mire ez a munkája kész lett. Régen tanult, de ez idáig nem használt recept, amit most igyekezett tökéletesre fejleszteni. Férfifogó húsos lepény. Elég témába vágó neve van, meg azt mondják, hogy laktató is. Elvileg tökéletes arra, hogy megtöltse egy fáradt parancsnok bendőjét.*
- Elnézést... *Pillantgat körbe, hogy meglelje az emberét, aki segítségére lehetne.* Egy csomagot adnék le a Parancsnok részére.
*Úgy öleli magához a kis csomagot, mint egy idióta. De mentségére legyen szólva, hogy megdolgozott vele. Aztán amilyen kétbalkezes könnyen végezheti a sárban, amit most nagyon nem szeretne. Ha már a piaci vásárlás nem zárult sikerrel, hát a beígért sütemény fog ellátogatni a kaszárnyába. Legalábbis reményei szerint. Ha már a parancsnok nem látogatott el hozzá, neki kell magára vállalnia a hősi feladatot, hogy ellátogasson ő hozzá. Természetesen a beígért süteménnyel. Rég nem látta már a parancsnokot, felkészült arra is, hogy a férfi már nem is kíváncsi rá, de az ígéret az ígéret, amit illik betartani.
Bár az sem biztos, hogy Bredoc a városban van, ezt sem hagyta figyelmen kívül, így a kis csomagban azért pihen egy cetli. "Mert megígértem. Kaliris" Csupán csak ez a röpke üzenet pihen a papíron, de talán most elég lesz ez is. Innentől már csak annyi marad hátra, hogy valami őrség béli fickónak kinéző alakra rátukmálhassa a csomagot. Amit melegen ajánl, hogy egyenesen Bredoc szobájába visznek majd. Mert bizony ez lesz a kikötése. Átkozódott eleget, mire ez a munkája kész lett. Régen tanult, de ez idáig nem használt recept, amit most igyekezett tökéletesre fejleszteni. Férfifogó húsos lepény. Elég témába vágó neve van, meg azt mondják, hogy laktató is. Elvileg tökéletes arra, hogy megtöltse egy fáradt parancsnok bendőjét.*
- Elnézést... *Pillantgat körbe, hogy meglelje az emberét, aki segítségére lehetne.* Egy csomagot adnék le a Parancsnok részére.
1177. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-13 16:27:36
Üzenet elküldve: 2022-11-13 16:27:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Vadászat kezdete //
* Lovával szinte vágtat a kaszárnya felé, hogy aztán az istállóba vezesse az állatot. Szerencséjére már bőven volt élelem előkészítve a lovának, így elég neki, hogy kikösse. *
- Elnézést, az egyik tiszt jelen van benn?
* Az ajtóban álló őrök felé tiszteleg, majd belép. Ha az asztalnál ül egy tiszt, akkor lassan odamegy hozzá, majd egy újabb tisztelgés keretében megáll előtte. *
- Szeretnék körözést kiadni egy férfire. Ellopta a mesterkardomat, szeretnék ki tenni egy körözést, ha megengedi.
* Ha rábólint a tiszt, akkor pennát és papírt ragad, hogy le írja tömören a lényeget. *
'' Tisztelt városlakók, és mindenki más aki olvassa!
Fejpénzt ajánlok egy tolvajért! Meglovasította mesterkardom, és ezt a városi őrség, illetve az alakulat megalázásának vesszük!
Egy félvér, általános szövetruhában. Összesen egy csonttőrt láttam nála, középmagas férfi. Fekete copfba hordja fekete haját.
Aki megtalálja és elfogja, illetve a mesterkardomat vissza szolgáltatja 300 arany fejpénzt ajánlok!
A mesterkard kinézete: A warg alakulat címere látható rajta, aranyozott, és díszmarkolatú.
Nilevard Demingen Sethvar ''
Nilevard nem tétovázik, megköszöni a segítséget, ha megkapta, és csak egy tisztelgés után lép tovább a warg alakulat termei felé. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.13 17:16:27
* Lovával szinte vágtat a kaszárnya felé, hogy aztán az istállóba vezesse az állatot. Szerencséjére már bőven volt élelem előkészítve a lovának, így elég neki, hogy kikösse. *
- Elnézést, az egyik tiszt jelen van benn?
* Az ajtóban álló őrök felé tiszteleg, majd belép. Ha az asztalnál ül egy tiszt, akkor lassan odamegy hozzá, majd egy újabb tisztelgés keretében megáll előtte. *
- Szeretnék körözést kiadni egy férfire. Ellopta a mesterkardomat, szeretnék ki tenni egy körözést, ha megengedi.
* Ha rábólint a tiszt, akkor pennát és papírt ragad, hogy le írja tömören a lényeget. *
'' Tisztelt városlakók, és mindenki más aki olvassa!
Fejpénzt ajánlok egy tolvajért! Meglovasította mesterkardom, és ezt a városi őrség, illetve az alakulat megalázásának vesszük!
Egy félvér, általános szövetruhában. Összesen egy csonttőrt láttam nála, középmagas férfi. Fekete copfba hordja fekete haját.
Aki megtalálja és elfogja, illetve a mesterkardomat vissza szolgáltatja 300 arany fejpénzt ajánlok!
A mesterkard kinézete: A warg alakulat címere látható rajta, aranyozott, és díszmarkolatú.
Nilevard Demingen Sethvar ''
Nilevard nem tétovázik, megköszöni a segítséget, ha megkapta, és csak egy tisztelgés után lép tovább a warg alakulat termei felé. *
A hozzászólás írója (Nilevard Demingen Sethvar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.11.13 17:16:27
1176. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-11-11 19:59:17
Üzenet elküldve: 2022-11-11 19:59:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* A város természetéhez képest igazán sokan látogatták meg Artheniort, már a polgárnegyed is telis-tele van városlakókkal. A hosszan tartó lovaglás, szerencsével zárult, így nem kell aggódnia, hogy bármi nagyobb baja lenne.
Ágas oldalát újra meglapogatja, majd végig vezeti a városlakók mellett. Egy csoport városőr halad el mellettük, akiknek tiszteleg. Szerencsére már valamennyire javult a viszonyuk a Warg alakulattal, így ugyanolyan lelkesedéssel tisztelegnek vissza neki.
Az istálló előtt le pattan a lóról, majd be is vezeti a paripát. Komótos tempóban szedi le a páncélt róla, majd friss vizet, és takarmányt rak elé. *
- Megérdemled.
*Mondja, majd a kaszárnyába belépve köszön a tiszteknek, és néhány szót elbeszél nekik az előző feladatukról. *
Ágas oldalát újra meglapogatja, majd végig vezeti a városlakók mellett. Egy csoport városőr halad el mellettük, akiknek tiszteleg. Szerencsére már valamennyire javult a viszonyuk a Warg alakulattal, így ugyanolyan lelkesedéssel tisztelegnek vissza neki.
Az istálló előtt le pattan a lóról, majd be is vezeti a paripát. Komótos tempóban szedi le a páncélt róla, majd friss vizet, és takarmányt rak elé. *
- Megérdemled.
*Mondja, majd a kaszárnyába belépve köszön a tiszteknek, és néhány szót elbeszél nekik az előző feladatukról. *
1175. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-10-07 08:30:38
Üzenet elküldve: 2022-10-07 08:30:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Nilevard szemére nehezen szökött álom. Szinte madarat fogathattak volna vele, oly különleges lett számára az Artheniori pihenő napja. Szerencsére továbbra sem hívták be, így már hajnalban kipattant az ágyból, hogy egy gyors reggeli után páncélzatát felkapva levezesse a gyakorlatot.
Csak néhány városőr volt vele, akiknek az utóbbi megbízásairól kellett beszélnie, illetve elmagyarázni a több ember elleni harcmodort. Gyors és hatékony mozdulatokkal bizonyította be, hogy kora ellenére igazán jól bánik a fegyvereivel. Szerencséjére néhány óra bőven elég volt, hogy ő is jól kimelegedhessen.
A téren az újonnan toborzottak csoportját képzi szinte mindig egy idősebb kiképzőtiszt, de néhány őr saját kedvtelésből is lézeng itt. A gyakorlófegyvereket fakardok, fapajzsokkal felszerelt, széles faládában tornyosítják. Balra és előre az őrség újonnan megépített népes barakkjai látható, jobbra véve az irányt pedig a Warg-odú ajtaja áll. Ezekre a helyekre illetéktelenek nem léphetnek be, már tapasztalta nem egyszer, hogy tovább nem engedik azt akinek nincs dolga a parancsnokkal.
Bredoc már sok éve koptatja a macskaköveket, egy igazi vén warg. Kevés dolog van, amit még nem látott, s ez visszatükröződik jeges tekintetéből. Egy igazán magas férfi, mégis alkalomadtán... Mintha alacsonyabbnak tűnne a parancsnok. Legtöbbször mesterien megmunkált lovagi páncélt hord, melyre a Warg Agyar alakulat címeres tabardját köti. Nyakában pedig büszkén hordja a Wargfejes amulettet, mely tökéletesen passzol öltözékéhez. Természetesen amikor nincs szolgálatban.... Nos Nilevard nem gyakran látta szolgálaton kívül az öreg wargot, de bizonyos benne, hogy felettesét sem öntötték ki fémből.
A lovag néhány kék foltot szerzett mellkasára a gyakorlatozás alatt, de ezt is csak öltözés közben véli felfedezni magán.
A legszebb fehér ingét veszi fel, a hozzá tartozó fekete selyem nadrágjával, díszes lovagló csizmájával indul ki a kaszárnyából, de természetesen nem feledett megtisztálkodni sem. Ágashoz érve a kezében lévő szegfűszeges bort és egy hatalmas teríték szerű tárgyat felgöngyölve visz. A bort az oldal táskába süllyeszti, míg a göngyölt lepelt a ló farára fogatja fel. ~ Készen is vagyunk. ~
Haját gondosan egyenesre fésülte az alkalom miatt, ezért miután kivezeti lovát, gyorsan felpattanva elindul a rezidencia felé. *
// Mézes hetek kezdete //
* Nilevard szemére nehezen szökött álom. Szinte madarat fogathattak volna vele, oly különleges lett számára az Artheniori pihenő napja. Szerencsére továbbra sem hívták be, így már hajnalban kipattant az ágyból, hogy egy gyors reggeli után páncélzatát felkapva levezesse a gyakorlatot.
Csak néhány városőr volt vele, akiknek az utóbbi megbízásairól kellett beszélnie, illetve elmagyarázni a több ember elleni harcmodort. Gyors és hatékony mozdulatokkal bizonyította be, hogy kora ellenére igazán jól bánik a fegyvereivel. Szerencséjére néhány óra bőven elég volt, hogy ő is jól kimelegedhessen.
A téren az újonnan toborzottak csoportját képzi szinte mindig egy idősebb kiképzőtiszt, de néhány őr saját kedvtelésből is lézeng itt. A gyakorlófegyvereket fakardok, fapajzsokkal felszerelt, széles faládában tornyosítják. Balra és előre az őrség újonnan megépített népes barakkjai látható, jobbra véve az irányt pedig a Warg-odú ajtaja áll. Ezekre a helyekre illetéktelenek nem léphetnek be, már tapasztalta nem egyszer, hogy tovább nem engedik azt akinek nincs dolga a parancsnokkal.
Bredoc már sok éve koptatja a macskaköveket, egy igazi vén warg. Kevés dolog van, amit még nem látott, s ez visszatükröződik jeges tekintetéből. Egy igazán magas férfi, mégis alkalomadtán... Mintha alacsonyabbnak tűnne a parancsnok. Legtöbbször mesterien megmunkált lovagi páncélt hord, melyre a Warg Agyar alakulat címeres tabardját köti. Nyakában pedig büszkén hordja a Wargfejes amulettet, mely tökéletesen passzol öltözékéhez. Természetesen amikor nincs szolgálatban.... Nos Nilevard nem gyakran látta szolgálaton kívül az öreg wargot, de bizonyos benne, hogy felettesét sem öntötték ki fémből.
A lovag néhány kék foltot szerzett mellkasára a gyakorlatozás alatt, de ezt is csak öltözés közben véli felfedezni magán.
A legszebb fehér ingét veszi fel, a hozzá tartozó fekete selyem nadrágjával, díszes lovagló csizmájával indul ki a kaszárnyából, de természetesen nem feledett megtisztálkodni sem. Ágashoz érve a kezében lévő szegfűszeges bort és egy hatalmas teríték szerű tárgyat felgöngyölve visz. A bort az oldal táskába süllyeszti, míg a göngyölt lepelt a ló farára fogatja fel. ~ Készen is vagyunk. ~
Haját gondosan egyenesre fésülte az alkalom miatt, ezért miután kivezeti lovát, gyorsan felpattanva elindul a rezidencia felé. *
1174. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-09-19 18:58:22
Üzenet elküldve: 2022-09-19 18:58:22
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Szembeszökőbb a változás. Így, hogy Nilevard karjába karolva sétál, kicsit jobban érzékeli a férfit. Ha lehet így fogalmazni. Hiszen a pírt az arcán már látta sokszor és úgy érzi, ez nem is fog múlni nála. Páncél nélkül már könnyebb és közvetlenebb ez az érintkezés, mert nem egy hideg fémet ölelget. Az pedig, ahogy a lovag kihúzza magát, külön jól eső érzés neki. A férfi büszke mostani helyzetére és ehhez igazából neki köszönhető. Miként Nilevard számlájára írható az is, hogy Tanilla mosolyog, és ez a mosoly nem is tűnik el arcáról. Órák óta eszébe sem jutott hivatása és nem is bánja ezt az egyszerű, emberi boldogságot. Reménykedett valami hasonlóban, de nem is tippelt volna arra, hogy a Templomban ismerkedik meg egy olyan férfival, aki figyelmét képes lekötni. Megnevetteti, figyel rá és kedves hozzá. Aki kedveli és akit kedvel.*
- Áldás ez nekem is. Nem is adnám semmiért. Szerintem már épp ideje volt, hogy összefussunk és így maradjunk. Örülök annak, hogy hamarabb jöttél vissza és a véletlen, vagy Eeyr úrnő akaratából történtek így a dolgok.
*Nem kerüli Nilevard tekintetét és ha valaki régi ismerős most szembe jönne velük; azon kívül hogy ő lehet észre sem venné azt a valakit; bizton állíthatná, nagyot változott Tanilla. Hát igen-igen, ilyen ez a gyorsan, váratlanul jött szerelem. Sebaj, Ágas itt van mellettük. Ha valaki nagyon az orruk elé kószálna, a ló csak jelezné valamiképp a gazdájának, hogy bámuljon kifelé is a fejéből. Legfeljebb hasra esnek.*
- A kényeztetés nem árt, de milyen barátodat szeretnéd meglepni. Mondanám, hogy nyitva tartom a szemem és segítek keresgélni; de akárhogy nézelődnék is, csak téged látlak.
*Erre még Nimeril is tátaná a száját. Rövid ismeretségük alatt ilyet nem mondott, senkiről. A további túlbuzgó ötleteket azonban kénytelen nevetve elhessegetni.*
- Ma már nem hiszem. Múlnak az órák, akár akarod és hiszed, akár nem. Vissza kell térnem a rezidenciára, mielőtt még Nimeril aggódna. De a holnapi napot megbeszélhetjük. Ha csak nem szerez drága kollégám egy gyors műtétre váró beteg. Hiszen közös barátunk térdműtétjére is csak véletlenül estem be.
*Bár ezzel lehet nagy titkot árult el, de nem bánja. Nem hinné, hogy Nilevard visszaélne az információval.*
// A világ nagy kérdései //
*Szembeszökőbb a változás. Így, hogy Nilevard karjába karolva sétál, kicsit jobban érzékeli a férfit. Ha lehet így fogalmazni. Hiszen a pírt az arcán már látta sokszor és úgy érzi, ez nem is fog múlni nála. Páncél nélkül már könnyebb és közvetlenebb ez az érintkezés, mert nem egy hideg fémet ölelget. Az pedig, ahogy a lovag kihúzza magát, külön jól eső érzés neki. A férfi büszke mostani helyzetére és ehhez igazából neki köszönhető. Miként Nilevard számlájára írható az is, hogy Tanilla mosolyog, és ez a mosoly nem is tűnik el arcáról. Órák óta eszébe sem jutott hivatása és nem is bánja ezt az egyszerű, emberi boldogságot. Reménykedett valami hasonlóban, de nem is tippelt volna arra, hogy a Templomban ismerkedik meg egy olyan férfival, aki figyelmét képes lekötni. Megnevetteti, figyel rá és kedves hozzá. Aki kedveli és akit kedvel.*
- Áldás ez nekem is. Nem is adnám semmiért. Szerintem már épp ideje volt, hogy összefussunk és így maradjunk. Örülök annak, hogy hamarabb jöttél vissza és a véletlen, vagy Eeyr úrnő akaratából történtek így a dolgok.
*Nem kerüli Nilevard tekintetét és ha valaki régi ismerős most szembe jönne velük; azon kívül hogy ő lehet észre sem venné azt a valakit; bizton állíthatná, nagyot változott Tanilla. Hát igen-igen, ilyen ez a gyorsan, váratlanul jött szerelem. Sebaj, Ágas itt van mellettük. Ha valaki nagyon az orruk elé kószálna, a ló csak jelezné valamiképp a gazdájának, hogy bámuljon kifelé is a fejéből. Legfeljebb hasra esnek.*
- A kényeztetés nem árt, de milyen barátodat szeretnéd meglepni. Mondanám, hogy nyitva tartom a szemem és segítek keresgélni; de akárhogy nézelődnék is, csak téged látlak.
*Erre még Nimeril is tátaná a száját. Rövid ismeretségük alatt ilyet nem mondott, senkiről. A további túlbuzgó ötleteket azonban kénytelen nevetve elhessegetni.*
- Ma már nem hiszem. Múlnak az órák, akár akarod és hiszed, akár nem. Vissza kell térnem a rezidenciára, mielőtt még Nimeril aggódna. De a holnapi napot megbeszélhetjük. Ha csak nem szerez drága kollégám egy gyors műtétre váró beteg. Hiszen közös barátunk térdműtétjére is csak véletlenül estem be.
*Bár ezzel lehet nagy titkot árult el, de nem bánja. Nem hinné, hogy Nilevard visszaélne az információval.*
1173. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-09-18 19:28:53
Üzenet elküldve: 2022-09-18 19:28:53
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A páncélok lekerülnek a lovagról, ahogyan lováról is. Könnyed léptű fiatalembernek tűnik már csupán. Ágas elégedetten nyerít a gondoskodástól, és utána a kellemesen hideg víztől is.
A lovat amint elkezdi kivezetni, belé karol a lány. Ez az első alkalom, hogy érzi a lágy érintést, ahogyan karjába karol. Tanilla kellemesen megnyugtató melegségét, és az érzés szinte csodálatos számára. Büszkén kihúzva magát elmosolyodik a hallottakra. *
- Nem... Egyáltalán nem nehéz... Sőt... Kell... Kellemes a .... Örülök, hogy belém karolsz...
* Mondja zavartan a lánynak, a szabad kezével Ágast vezeti, így bőséggel le van kötve. *
- Nos akkor irány a piactér.
* Mondja zavartan és csak ámul a villámgyors történtekre. Ha azt mondta volna neki valaki, hogy megismer egy lányt a a templomban, akivel kutatásokról és tragédiákról fog állandóan beszélni, majd néhány órára rá karöltve fognak haladni az utcán, biztos kőrbe röhögi. *
- Úgy érzem Eeyr úrnő megáldott.
* Mondja zavartan a lány tekintetét keresve. Bizony, Nilevard nem szokott hozzá az ilyen különleges bánásmódhoz, így igazán elégedett a mai nappal. Egy mosolyt húz a szájára, majd az eget kezdi pásztázni. *
- Milyen szerencsés vagyok, hogy pont most értem haza egy nappal korábban. Ha időben érkezem, talán nem találkozhattam volna veled a templomban...
* Enyje Nilevard! Hova lett az a dadogás, ami eddig kiegészítette szavaid többségét! *
- Arra gondoltam, hogy veszünk néhány finomságot az én barátomnak, és akkor már magunkat is kényeztethetnénk kicsit, nem gondolod? Van még időd? Mit szólnál ha a piac után elmennénk azonnal a mezőre?
* Lelkesen belelendülve teszi fel a kérdést, talán siettetni akarja a dolgokat, de az a melegség amit most érez a tiszta gondolkozást nem segíti. A lány melegsége, a kellemes illat ami körülöleli, és szavain csüng a férfi, mintha még szebb hangot életében nem hallott volna. *
// A világ nagy kérdései //
* A páncélok lekerülnek a lovagról, ahogyan lováról is. Könnyed léptű fiatalembernek tűnik már csupán. Ágas elégedetten nyerít a gondoskodástól, és utána a kellemesen hideg víztől is.
A lovat amint elkezdi kivezetni, belé karol a lány. Ez az első alkalom, hogy érzi a lágy érintést, ahogyan karjába karol. Tanilla kellemesen megnyugtató melegségét, és az érzés szinte csodálatos számára. Büszkén kihúzva magát elmosolyodik a hallottakra. *
- Nem... Egyáltalán nem nehéz... Sőt... Kell... Kellemes a .... Örülök, hogy belém karolsz...
* Mondja zavartan a lánynak, a szabad kezével Ágast vezeti, így bőséggel le van kötve. *
- Nos akkor irány a piactér.
* Mondja zavartan és csak ámul a villámgyors történtekre. Ha azt mondta volna neki valaki, hogy megismer egy lányt a a templomban, akivel kutatásokról és tragédiákról fog állandóan beszélni, majd néhány órára rá karöltve fognak haladni az utcán, biztos kőrbe röhögi. *
- Úgy érzem Eeyr úrnő megáldott.
* Mondja zavartan a lány tekintetét keresve. Bizony, Nilevard nem szokott hozzá az ilyen különleges bánásmódhoz, így igazán elégedett a mai nappal. Egy mosolyt húz a szájára, majd az eget kezdi pásztázni. *
- Milyen szerencsés vagyok, hogy pont most értem haza egy nappal korábban. Ha időben érkezem, talán nem találkozhattam volna veled a templomban...
* Enyje Nilevard! Hova lett az a dadogás, ami eddig kiegészítette szavaid többségét! *
- Arra gondoltam, hogy veszünk néhány finomságot az én barátomnak, és akkor már magunkat is kényeztethetnénk kicsit, nem gondolod? Van még időd? Mit szólnál ha a piac után elmennénk azonnal a mezőre?
* Lelkesen belelendülve teszi fel a kérdést, talán siettetni akarja a dolgokat, de az a melegség amit most érez a tiszta gondolkozást nem segíti. A lány melegsége, a kellemes illat ami körülöleli, és szavain csüng a férfi, mintha még szebb hangot életében nem hallott volna. *
1172. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-09-18 18:20:04
Üzenet elküldve: 2022-09-18 18:20:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Ritkán találni olyan lányt, aki nem örülne a bókoknak. Bár ő eddig kifejezetten tiltakozott az ilyesmi ellen, de Nilevard jelleme sok mindent megváltoztatott benne.*
- Részben neked is köszönhető. Másban nem bíztam volna meg ilyen könnyen. De te más vagy.
*Böki meg vállával Nilevard vállát, bár kényelmesebb lenne a mozdulat, ha a férfi nem páncélban lenne. A Kaszárnya elér érve alaposabban szemügyre veszi az épületet. Világosban azért másabb. Átveszi a szárat és Ágas mellett állva várja, hogy Nilevard visszatérjen. No meg persze kíváncsi arra, mire is akar visszatérni? Bár sejti. Ezek az apró gyors szóváltások kettejük között, igencsak bizsergetően hatnak rá. Ágas fejét simogatja, nyakát is, hátát is. Szívesen leszedné róla ezt a sok súlyt és biztos abban, hogy a paci is élvezni a szabadságot, súlytalanságot. De Nilevard nélkül amúgy sem tehetné meg. Ezeket el is kell rámolni. Így mosollyal fogadja, mikor visszatér a lovag. Zavarba ejtő mosollyal, mondhatni; hiszen örül annak, hogy a férfi páncél nélkül tér vissza. Most először mérheti végig a férfit, páncél nélkül. Így már formájában is láthat mást, mint a kemény, fémet.*
- Segítek persze. Gondoltam is rá, hogy őt is meg kellene szabadítani ettől a sok fémtől. Ha már a gazdája így belel lendült.
* Segítő kezet nyújt a páncél oldásában, bár nem olyan rutinos benne, de sebaj. Majd lesz még ideje gyakorolni, van egy olyan érzése. A férfi újra vallomást teszt, s ismételten piroslik az arca.*
- Látod, nem is olyan nehéz és egyre könnyebb lesz. Örülök annak, hogy a páncélt nem vetted vissza, bár jól áll neked. Indulhatunk?
*A lovagba karol, éreztetve, mennyivel másabb így sétálni, páncél nélkül.*
// A világ nagy kérdései //
*Ritkán találni olyan lányt, aki nem örülne a bókoknak. Bár ő eddig kifejezetten tiltakozott az ilyesmi ellen, de Nilevard jelleme sok mindent megváltoztatott benne.*
- Részben neked is köszönhető. Másban nem bíztam volna meg ilyen könnyen. De te más vagy.
*Böki meg vállával Nilevard vállát, bár kényelmesebb lenne a mozdulat, ha a férfi nem páncélban lenne. A Kaszárnya elér érve alaposabban szemügyre veszi az épületet. Világosban azért másabb. Átveszi a szárat és Ágas mellett állva várja, hogy Nilevard visszatérjen. No meg persze kíváncsi arra, mire is akar visszatérni? Bár sejti. Ezek az apró gyors szóváltások kettejük között, igencsak bizsergetően hatnak rá. Ágas fejét simogatja, nyakát is, hátát is. Szívesen leszedné róla ezt a sok súlyt és biztos abban, hogy a paci is élvezni a szabadságot, súlytalanságot. De Nilevard nélkül amúgy sem tehetné meg. Ezeket el is kell rámolni. Így mosollyal fogadja, mikor visszatér a lovag. Zavarba ejtő mosollyal, mondhatni; hiszen örül annak, hogy a férfi páncél nélkül tér vissza. Most először mérheti végig a férfit, páncél nélkül. Így már formájában is láthat mást, mint a kemény, fémet.*
- Segítek persze. Gondoltam is rá, hogy őt is meg kellene szabadítani ettől a sok fémtől. Ha már a gazdája így belel lendült.
* Segítő kezet nyújt a páncél oldásában, bár nem olyan rutinos benne, de sebaj. Majd lesz még ideje gyakorolni, van egy olyan érzése. A férfi újra vallomást teszt, s ismételten piroslik az arca.*
- Látod, nem is olyan nehéz és egyre könnyebb lesz. Örülök annak, hogy a páncélt nem vetted vissza, bár jól áll neked. Indulhatunk?
*A lovagba karol, éreztetve, mennyivel másabb így sétálni, páncél nélkül.*
1171. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-09-18 15:18:38
Üzenet elküldve: 2022-09-18 15:18:38
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Akkor jól éreztem, hogy kedvedre való dolog lenne.
* Mosolyodik el újra a lovag, de a pír továbbra sem távozik az arcáról. De amint a lány újra egy bókot fűz hozzá, már a füle töve is vörössé válik. *
- Tanilla kérlek!
* Mondja zavarába, majd a kérdésre mégis felkapja a fejét. *
- Eszembe se jutott volna, főleg, hogy a kutatásokból és a témázgatásokból idáig jutunk. Nem is mertem volna hasonlót remélni egy ilyen bájos hölgytől.
* Támadás vissza, az ostrom megkezdődött. Ha a másik fél pírt próbál a lovag arcára varázsolni, akkor illik vissza is adni a próbálkozásokat nem de? *
- Mellesleg megjegyezném, hogy mindenkinek jár el táv, és ha ő egy csodálatos és bájos hölggyel szándékozik ezt tölteni, akkor nem-igen szólhatnak miatta.
* Újabb támadás, és egy újabb fal eshet áldozatul az ormótlan támadásnak. A lovag a kaszárnya előtt felhúzza a sisakját, majd az őrök előtt megáll. Tanilla kezét elengedve az őrök felé fordul, tisztelgés keretében. *
- Kérem ügyeljenek a lovamra míg gyorsan átöltözöm. A hölgy pedig a vendégem.
* Az őrség vissza tiszteleg, majd csak bólint a kérésre. Nem először kaptak már ilyen kérést, így nem okoz számukra nehezükre, Tanilla alapból is a ló mellett áll. *
- Mellesleg erre majd négyszemközt válaszolok.
* Jegyzi meg a lány szavára, majd gyorsan beindul a Warg alakulat épületébe. Gyors léptekbe halad, de közben már páncélzatát elkezdi lecsatolni. A szoba ajtaját gyorsan felnyitva el is kezd a fegyver állványra pakolni a páncélzat darabjait. Amint normálisan elhelyezte őket, ruházatát is gyorsan lecseréli. Felhúz magára egy markáns fekete selyemből készült nadrágot, egy hozzá illő lovagló csizmát, és egy fehér selyem inget. A warg alakulat szimbólumát hagyja a nyakában lógni, de a kardját sem felejti el magára csatolni. A tükörhöz lépve gyorsan megpróbálja kifésülni egyenesre hosszú szőke hajzuhatagát.
~ Majd itthon kifényesítem a páncélt. ~ Csukja be maga mögött az ajtót, hogy ne nagyon várassa meg a lányt. Mégis sikerül legalább tíz percet benn lennie a központban. Kesztyűjét az oldalára fogatja az övére, és széles mosollyal közelíti meg a lovát, és csak remélni tudja, hogy Tanilla addig nem szökött meg. *
- Elnézést a késlekedésért.
* Jegyzi meg, majd a lovat át véve a katonák felé újra tiszteleg. Az istálló felé vezeti, hogy lovát is megszabadítsa a felesleges páncélzattól. *
- Segítenél nekem kérlek? Ágasnak biztos már az agyára megy a páncél.
* Gyorsan elkezdi leszerelni lovát, aki örömmel fogadja a páncélzat hiányát. Elégedetten prüszköl fel a hideg víz láttán. Fejét az itatóba merítve hangosan kezdi el fogyasztani a vizet, míg a csapat további páncélokat tesz le a kikészített állványzatra mellé. *
- Tudod, hogy nehéz nekem ilyenekről beszélni...
* Mondja zavartan, és a pír újra vissza szökik az egyenes hajú lovag arcára. *
- Én is... Én is... Én ... Ahh... Én is nagyon kedvellek Tanilla, és úgy érzem, hogy melletted szabadon beszélhetek. Örülök, hogy nem tartasz tőlem, és hálás vagyok a bizalmadért.
* Biccent a lovag a lány felé. *
- Remélem, hogy rá is fogok szolgálni mihamarabb.
// A világ nagy kérdései //
- Akkor jól éreztem, hogy kedvedre való dolog lenne.
* Mosolyodik el újra a lovag, de a pír továbbra sem távozik az arcáról. De amint a lány újra egy bókot fűz hozzá, már a füle töve is vörössé válik. *
- Tanilla kérlek!
* Mondja zavarába, majd a kérdésre mégis felkapja a fejét. *
- Eszembe se jutott volna, főleg, hogy a kutatásokból és a témázgatásokból idáig jutunk. Nem is mertem volna hasonlót remélni egy ilyen bájos hölgytől.
* Támadás vissza, az ostrom megkezdődött. Ha a másik fél pírt próbál a lovag arcára varázsolni, akkor illik vissza is adni a próbálkozásokat nem de? *
- Mellesleg megjegyezném, hogy mindenkinek jár el táv, és ha ő egy csodálatos és bájos hölggyel szándékozik ezt tölteni, akkor nem-igen szólhatnak miatta.
* Újabb támadás, és egy újabb fal eshet áldozatul az ormótlan támadásnak. A lovag a kaszárnya előtt felhúzza a sisakját, majd az őrök előtt megáll. Tanilla kezét elengedve az őrök felé fordul, tisztelgés keretében. *
- Kérem ügyeljenek a lovamra míg gyorsan átöltözöm. A hölgy pedig a vendégem.
* Az őrség vissza tiszteleg, majd csak bólint a kérésre. Nem először kaptak már ilyen kérést, így nem okoz számukra nehezükre, Tanilla alapból is a ló mellett áll. *
- Mellesleg erre majd négyszemközt válaszolok.
* Jegyzi meg a lány szavára, majd gyorsan beindul a Warg alakulat épületébe. Gyors léptekbe halad, de közben már páncélzatát elkezdi lecsatolni. A szoba ajtaját gyorsan felnyitva el is kezd a fegyver állványra pakolni a páncélzat darabjait. Amint normálisan elhelyezte őket, ruházatát is gyorsan lecseréli. Felhúz magára egy markáns fekete selyemből készült nadrágot, egy hozzá illő lovagló csizmát, és egy fehér selyem inget. A warg alakulat szimbólumát hagyja a nyakában lógni, de a kardját sem felejti el magára csatolni. A tükörhöz lépve gyorsan megpróbálja kifésülni egyenesre hosszú szőke hajzuhatagát.
~ Majd itthon kifényesítem a páncélt. ~ Csukja be maga mögött az ajtót, hogy ne nagyon várassa meg a lányt. Mégis sikerül legalább tíz percet benn lennie a központban. Kesztyűjét az oldalára fogatja az övére, és széles mosollyal közelíti meg a lovát, és csak remélni tudja, hogy Tanilla addig nem szökött meg. *
- Elnézést a késlekedésért.
* Jegyzi meg, majd a lovat át véve a katonák felé újra tiszteleg. Az istálló felé vezeti, hogy lovát is megszabadítsa a felesleges páncélzattól. *
- Segítenél nekem kérlek? Ágasnak biztos már az agyára megy a páncél.
* Gyorsan elkezdi leszerelni lovát, aki örömmel fogadja a páncélzat hiányát. Elégedetten prüszköl fel a hideg víz láttán. Fejét az itatóba merítve hangosan kezdi el fogyasztani a vizet, míg a csapat további páncélokat tesz le a kikészített állványzatra mellé. *
- Tudod, hogy nehéz nekem ilyenekről beszélni...
* Mondja zavartan, és a pír újra vissza szökik az egyenes hajú lovag arcára. *
- Én is... Én is... Én ... Ahh... Én is nagyon kedvellek Tanilla, és úgy érzem, hogy melletted szabadon beszélhetek. Örülök, hogy nem tartasz tőlem, és hálás vagyok a bizalmadért.
* Biccent a lovag a lány felé. *
- Remélem, hogy rá is fogok szolgálni mihamarabb.
1170. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-08-21 15:23:52
Üzenet elküldve: 2022-08-21 15:23:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
*Illidary válaszára hatalmas kő esik le árvánk szívéről. Amennyiben a másiknak eléggé éles a hallása, még hallhatja is a koppanást.*
-Ezt jó hallani. Legalább nem kell bemennünk a farkasok barlangjába. *Mondja a megkönnyebbüléstől sokkal élénkebben. És már Szilajon utazni sem tűnik annyira kényelmetlennek számára. Persze kényelmesnek sem mondaná, de enyhülnek a fenntartásai. Amíg a mélységi a papírral van elfoglalva, Lily kinyújtja a lábait. Nem vallaná be, de eléggé elfáradt a nagy sietségben. Még nem teljesen hagyta maga mögött a hosszú álmom nyűgeit. Ezek pedig ilyen és ehhez hasonló dolgokban visszhangoznak. Hosszú lesz ez az út. A hollóember következő mondatából ítélve pedig hosszabb, mint bárki képzelné.*
-Megint a fogadó? *Kérdezi, miközben nyögve visszatápászkodik a lóra.*
-Ott felejtettél valamit? Vagy a lemaradt orkok miatt ráérősebbek vagyunk? *Kérdez, mintha meg sem hallotta volna az önkéntes némaságra vonatkozó részt. Bár a tettei épp az ellenkezőjét igazolják. Ha pedig azok is beszélnek, akkor mi, vagy ki nem? Ugye? A félvér sosem volt híres a türelméről. Ám mikor muszáj, képes igénybe venni ezt a tulajdonságot. Abban az esetben is, ha ellentmondással van dolga. Hiszen Illidary azt mondta, hogy akkor adja vissza a kölcsönt, mikor visszamennek a fogadóhoz. Most pedig akkor fog kiderülni, hogy mire kellett neki, amikor ott lesznek. Nem mintha egyáltalán szükséges lenne kiegyenlíteni a számlát. Hiszen a világon nincs annyi arany, amivel a félvér vissza tudná fizetni mindazt, amit a maszkos érte tett. Ez az apró összeg pedig végképp nem elég rá. Így a bölcsek hallgatását választja. Hátha a végén értelmet nyer a dolog. Inkább az előttük álló dolgokra tereli a témát, míg a fogadóhoz érnek.*
-Mond csak! Te jártál már a kikötőben? Tudod, hol kell megvárnunk a többieket? Mert be kell valljam, hogy nekem fogalmam sincs.
*Illidary válaszára hatalmas kő esik le árvánk szívéről. Amennyiben a másiknak eléggé éles a hallása, még hallhatja is a koppanást.*
-Ezt jó hallani. Legalább nem kell bemennünk a farkasok barlangjába. *Mondja a megkönnyebbüléstől sokkal élénkebben. És már Szilajon utazni sem tűnik annyira kényelmetlennek számára. Persze kényelmesnek sem mondaná, de enyhülnek a fenntartásai. Amíg a mélységi a papírral van elfoglalva, Lily kinyújtja a lábait. Nem vallaná be, de eléggé elfáradt a nagy sietségben. Még nem teljesen hagyta maga mögött a hosszú álmom nyűgeit. Ezek pedig ilyen és ehhez hasonló dolgokban visszhangoznak. Hosszú lesz ez az út. A hollóember következő mondatából ítélve pedig hosszabb, mint bárki képzelné.*
-Megint a fogadó? *Kérdezi, miközben nyögve visszatápászkodik a lóra.*
-Ott felejtettél valamit? Vagy a lemaradt orkok miatt ráérősebbek vagyunk? *Kérdez, mintha meg sem hallotta volna az önkéntes némaságra vonatkozó részt. Bár a tettei épp az ellenkezőjét igazolják. Ha pedig azok is beszélnek, akkor mi, vagy ki nem? Ugye? A félvér sosem volt híres a türelméről. Ám mikor muszáj, képes igénybe venni ezt a tulajdonságot. Abban az esetben is, ha ellentmondással van dolga. Hiszen Illidary azt mondta, hogy akkor adja vissza a kölcsönt, mikor visszamennek a fogadóhoz. Most pedig akkor fog kiderülni, hogy mire kellett neki, amikor ott lesznek. Nem mintha egyáltalán szükséges lenne kiegyenlíteni a számlát. Hiszen a világon nincs annyi arany, amivel a félvér vissza tudná fizetni mindazt, amit a maszkos érte tett. Ez az apró összeg pedig végképp nem elég rá. Így a bölcsek hallgatását választja. Hátha a végén értelmet nyer a dolog. Inkább az előttük álló dolgokra tereli a témát, míg a fogadóhoz érnek.*
-Mond csak! Te jártál már a kikötőben? Tudod, hol kell megvárnunk a többieket? Mert be kell valljam, hogy nekem fogalmam sincs.
1169. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-08-21 11:51:29
Üzenet elküldve: 2022-08-21 11:51:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
- Pont a bejárat mellett van egy tábla, azon vannak a megbízások. Jobban örülnék, ha nem indulna el több csapat erre a megbízásra.
* Amint a kaszárnya elé ér le pattan a lováról, de csak miután segít leszállni a lánynak is. A táblához érve gyorsan leszakítja a fejpénzt hirdető papírt, és gyorsan zsebre is vágja. Vállát megrázva, Ignist útnak engedi, hogy az égi fellegeket kőrbe táncolja. Széles mosoly terül szét a mélységi arcán. ~ Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzá. ~ *
- Menjünk még a fogadóhoz még egyszer, de most várj meg Szilaj mellett. Úgyis úgy vettem észre, hogy nem akarsz beszélgetni.
* A kérdés közben újra felpattan lovára, hogy utána újra kezét nyújtsa a lány felé. Ha nyeregben találták magukat, el is indul újra a városi lakónegyed felé. *
- Majd mindjárt megtudod.
* Mosolyodik el újra a maszk alatt. ~ Van egy olyan érzésem, hogy ezután megindul majd a nyelve. ~ *
- Pont a bejárat mellett van egy tábla, azon vannak a megbízások. Jobban örülnék, ha nem indulna el több csapat erre a megbízásra.
* Amint a kaszárnya elé ér le pattan a lováról, de csak miután segít leszállni a lánynak is. A táblához érve gyorsan leszakítja a fejpénzt hirdető papírt, és gyorsan zsebre is vágja. Vállát megrázva, Ignist útnak engedi, hogy az égi fellegeket kőrbe táncolja. Széles mosoly terül szét a mélységi arcán. ~ Kíváncsi leszek, hogy mit fog szólni hozzá. ~ *
- Menjünk még a fogadóhoz még egyszer, de most várj meg Szilaj mellett. Úgyis úgy vettem észre, hogy nem akarsz beszélgetni.
* A kérdés közben újra felpattan lovára, hogy utána újra kezét nyújtsa a lány felé. Ha nyeregben találták magukat, el is indul újra a városi lakónegyed felé. *
- Majd mindjárt megtudod.
* Mosolyodik el újra a maszk alatt. ~ Van egy olyan érzésem, hogy ezután megindul majd a nyelve. ~ *
1168. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-08-11 23:53:24
Üzenet elküldve: 2022-08-11 23:53:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Ösztöndíjasok//
- Rendben. Köszönöm. - *Feleli Gaerralosnak még a visszaútjuk elején. Hálás mind a törődésért, mind a tapintatért, de úgy érzi, ez nem olyasmi, amivel mesteréhez fordulhatna, mert túl sok a személyes részlet, ami a férfi számára ismeretlen, és helyénvalónak sem érzi őt ezzel terhelni.
A kaszárnyáig aztán csöndben telik az útjuk, a kapu előtt pedig elválnak egymástól, bár egy pillanatba beletelik, mire rájön, hogy Gaerralos csak visszakísérte, egyébként egyéb teendőjére megy.
Biccent neki, majd elég szórakozottan viszi tovább lépteit az Odúba, abban a reményben, hogy ott lesz alkalma megosztani valamely pártfogójával az aggodalmait és náluk talál némi nyugalmat és biztonságot.*
- Rendben. Köszönöm. - *Feleli Gaerralosnak még a visszaútjuk elején. Hálás mind a törődésért, mind a tapintatért, de úgy érzi, ez nem olyasmi, amivel mesteréhez fordulhatna, mert túl sok a személyes részlet, ami a férfi számára ismeretlen, és helyénvalónak sem érzi őt ezzel terhelni.
A kaszárnyáig aztán csöndben telik az útjuk, a kapu előtt pedig elválnak egymástól, bár egy pillanatba beletelik, mire rájön, hogy Gaerralos csak visszakísérte, egyébként egyéb teendőjére megy.
Biccent neki, majd elég szórakozottan viszi tovább lépteit az Odúba, abban a reményben, hogy ott lesz alkalma megosztani valamely pártfogójával az aggodalmait és náluk talál némi nyugalmat és biztonságot.*
1167. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-07-13 16:02:48
Üzenet elküldve: 2022-07-13 16:02:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Fejvadászok //
// A kaszárnya előtt //
*Nem teljesen érti, madármaszkos partnere miért gondolja hogy egy másik vendéglőben érdemes először körbe kémlelni, ha máshova a fivérek valószínűleg nem járnak, de mielőtt lett volna rá esélye megkérdőjelezni az elképzelést, elszabadul a pokol.
Egész hamar kiderül, hogy egész idáig Ukrom tudva-tudatlanul teljesen figyelmén kívül hagyta az idáig lassan felforraló indulatokat, mivel a felkészületlenségtől pár pillanatig mindössze megrökönyödve, majd tökéletesen megsemmisülten nézi a kialakult balhét. A Gyldwából kitört szavak, bár konkrét jelentésük számára idegen, hanglejtésük elég erősen emlékeztette a világvégi kocsmákban elhangzott dühödt csatakiáltásokra, mielőtt romhalmazzá verték a helyiséget. Pont időben rándul feje fajtársa irányába, hogy tanúja lehessen, ahogy az érzelemmel és erővel egyaránt teli ütés Darkh maszkjába talál, a személybe, akivel már oly felkészült lett volna aranyat szerezni. Ajkai kissé elválnak egymástól ahogy szeme kitágul, pupillája gyakorlatilag semmivé zsugorodik. Ez egy darabig fájhat még, de a pszichológiai hatás miatt most jobban aggódik. Amaz nem rest szavakkal és egy manőverrel válaszolni, ami Ukrom szemszögéből talán szerencsére nem jár komoly sérüléssel egyikük részéről sem. A számára legrosszabb körülmény viszont az őrök figyelmének a megragadása lett, akiknek szórakoztatása rosszabb az orknak, mintha rögtön bilincsbe rakták volna őket. Az azt kísérő szavaktól pedig több másodpercig, a megaláztatástól és a felháborodottságtól egyre inkább kivörösödő fejjel veti tekintetét lába alá, egyszerre emésztve meg, hogy az eddig sínen lévő beszélgetést, amiben ő amúgy sem mesteri, ily durván véget vetettek, és hogy őt ártatlanságának fittyet hányva, emiatt gyakorlatilag a többiekkel együtt rúgatják ki a hivatali helyszínről. Ha ezt meghallják a Kalmárnál, ott nagy baj lesz, ezt nem moshatja le egy egyszerű vállrándítással.
Ahogy ezek a gondolatok ellepik elméjét, agresszív vicsor ül meg az arcán, és az őrökre még csak egy pillanatnyi figyelmet sem fordítva emeli fel a fejét, méghozzá Gyldwa irányába. Tekintete villámokat szór, a torka mélyéből előbújó morgás pedig nem sok jót ígér. Gyors és nagy léptekkel kezd el közelíteni hozzá, közben szemeit egy pillanatra a rosszabbul járt partnerére emeli, és fejével polgárnegyedi épületek irányába biccent, félreértelmezhetetlenül jelezve, hogy bármi további sértést vagy pofont azt ne itt tegyék. Az ork lányhoz érve egy szót sem szól hozzá, hanem nemes egyszerűséggel megpróbálja ragadni amaz karját, amelyik a csapást vitte végbe, hangulatát jelző erővel és finomsággal. Ha sikerrel jár, vagy ha esetleg Gyldwa hagyja, hogy megtörténjen, keze szinte bilincsként zárulna be szorosan csuklója körül, és minden további nélkül, továbbra is felpaprikázott arccal, a házakhoz kezdené őt annál fogva ráncigálni. Nem áll szándékában a tanító jellegű szorításnál rosszabbat tenni a hölgynek, sőt, teljesen nyitva hagyja magát egy őt érinthető maflásnak is amilyen közel van hozzá, de jelenleg elsődleges prioritása, hogy mindkettőt minél távolabb vigye a kaszárnyától. Darkhot kevésbé ítéli pofozgatósnak ebben a helyzetben, ezért igencsak bízik benne, hogy kis távolsággal követné vagy kettejük előtt haladna, ha így el tudnának indulni a házakon túlra.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.07.13 22:50:51, a következő indokkal:
Offolás a fejlécben.
// A kaszárnya előtt //
*Nem teljesen érti, madármaszkos partnere miért gondolja hogy egy másik vendéglőben érdemes először körbe kémlelni, ha máshova a fivérek valószínűleg nem járnak, de mielőtt lett volna rá esélye megkérdőjelezni az elképzelést, elszabadul a pokol.
Egész hamar kiderül, hogy egész idáig Ukrom tudva-tudatlanul teljesen figyelmén kívül hagyta az idáig lassan felforraló indulatokat, mivel a felkészületlenségtől pár pillanatig mindössze megrökönyödve, majd tökéletesen megsemmisülten nézi a kialakult balhét. A Gyldwából kitört szavak, bár konkrét jelentésük számára idegen, hanglejtésük elég erősen emlékeztette a világvégi kocsmákban elhangzott dühödt csatakiáltásokra, mielőtt romhalmazzá verték a helyiséget. Pont időben rándul feje fajtársa irányába, hogy tanúja lehessen, ahogy az érzelemmel és erővel egyaránt teli ütés Darkh maszkjába talál, a személybe, akivel már oly felkészült lett volna aranyat szerezni. Ajkai kissé elválnak egymástól ahogy szeme kitágul, pupillája gyakorlatilag semmivé zsugorodik. Ez egy darabig fájhat még, de a pszichológiai hatás miatt most jobban aggódik. Amaz nem rest szavakkal és egy manőverrel válaszolni, ami Ukrom szemszögéből talán szerencsére nem jár komoly sérüléssel egyikük részéről sem. A számára legrosszabb körülmény viszont az őrök figyelmének a megragadása lett, akiknek szórakoztatása rosszabb az orknak, mintha rögtön bilincsbe rakták volna őket. Az azt kísérő szavaktól pedig több másodpercig, a megaláztatástól és a felháborodottságtól egyre inkább kivörösödő fejjel veti tekintetét lába alá, egyszerre emésztve meg, hogy az eddig sínen lévő beszélgetést, amiben ő amúgy sem mesteri, ily durván véget vetettek, és hogy őt ártatlanságának fittyet hányva, emiatt gyakorlatilag a többiekkel együtt rúgatják ki a hivatali helyszínről. Ha ezt meghallják a Kalmárnál, ott nagy baj lesz, ezt nem moshatja le egy egyszerű vállrándítással.
Ahogy ezek a gondolatok ellepik elméjét, agresszív vicsor ül meg az arcán, és az őrökre még csak egy pillanatnyi figyelmet sem fordítva emeli fel a fejét, méghozzá Gyldwa irányába. Tekintete villámokat szór, a torka mélyéből előbújó morgás pedig nem sok jót ígér. Gyors és nagy léptekkel kezd el közelíteni hozzá, közben szemeit egy pillanatra a rosszabbul járt partnerére emeli, és fejével polgárnegyedi épületek irányába biccent, félreértelmezhetetlenül jelezve, hogy bármi további sértést vagy pofont azt ne itt tegyék. Az ork lányhoz érve egy szót sem szól hozzá, hanem nemes egyszerűséggel megpróbálja ragadni amaz karját, amelyik a csapást vitte végbe, hangulatát jelző erővel és finomsággal. Ha sikerrel jár, vagy ha esetleg Gyldwa hagyja, hogy megtörténjen, keze szinte bilincsként zárulna be szorosan csuklója körül, és minden további nélkül, továbbra is felpaprikázott arccal, a házakhoz kezdené őt annál fogva ráncigálni. Nem áll szándékában a tanító jellegű szorításnál rosszabbat tenni a hölgynek, sőt, teljesen nyitva hagyja magát egy őt érinthető maflásnak is amilyen közel van hozzá, de jelenleg elsődleges prioritása, hogy mindkettőt minél távolabb vigye a kaszárnyától. Darkhot kevésbé ítéli pofozgatósnak ebben a helyzetben, ezért igencsak bízik benne, hogy kis távolsággal követné vagy kettejük előtt haladna, ha így el tudnának indulni a házakon túlra.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.07.13 22:50:51, a következő indokkal:
Offolás a fejlécben.
1166. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-07-13 09:45:30
Üzenet elküldve: 2022-07-13 09:45:30
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Fejvadászok //
// A kaszárnya előtt //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz
* Még csak össze sem állt a csapat, de máris nézeteltérések adódnak, aminek rendezésére a legősibb módszert alkalmazza az ork leány. Megindít egy súlyos ökölcsapást a maszkos irányába. Talán a rutin vagy reflexek, de Illidary észleli az érkező ütést, de kitérni előle már nem képes. Az ork ököl csak úgy repül céltalanul, de mégis arcon találja a férfit. Védeni, éppen véd valamit a maszkja, de az ütéstől megtántorodik. Fájdalmas, nyomot hagy maga után, amit egy jó darabig emlékezteti majd arra, hogy mennyi erő is szorul egy ilyen vad nőbe. Viszont annyira észnél van, hogy visszatámadjon. Gáncsot próbál bevinni, amihez jól is mozog, de egy orkkal áll szemben, akik masszívabbak egy kis emberkénél, még ha csak egy nőről is van szó. Meg sem bírja mozdítani Gyldwát. Annyi szerencséje van, hogy a lány nem olyan gyors, így vissza tud táncolni. Az őrségért nem kell kiáltani, hiszen ott áll kettő nem is olyan messze az ajtóban. Azok viszont éppen azzal vannak elfoglalva, hogy jól kiröhögjék a férfit. Kívülről nézve a jelenet komikusnak hathatott, ahogy ott áll a szerencsétlen és próbál gáncsot vetni, de hiába. Majd csak a kiáltás után rivall rájuk az egyik.*
- Elég legyen ebből! Ha nem takarodtok el innét, akkor mehettek követ törni a bányába.* Egyelőre ennyivel megúszták még, de jobb lesz innen eltűnniük. Ukrom ugyan nem tett semmit, de ettől még egy kalap alá lett véve a többivel. A jók mindig megszívják, az élet már csak ilyen kegyetlen.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.13 09:46:09
// A kaszárnya előtt //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz
* Még csak össze sem állt a csapat, de máris nézeteltérések adódnak, aminek rendezésére a legősibb módszert alkalmazza az ork leány. Megindít egy súlyos ökölcsapást a maszkos irányába. Talán a rutin vagy reflexek, de Illidary észleli az érkező ütést, de kitérni előle már nem képes. Az ork ököl csak úgy repül céltalanul, de mégis arcon találja a férfit. Védeni, éppen véd valamit a maszkja, de az ütéstől megtántorodik. Fájdalmas, nyomot hagy maga után, amit egy jó darabig emlékezteti majd arra, hogy mennyi erő is szorul egy ilyen vad nőbe. Viszont annyira észnél van, hogy visszatámadjon. Gáncsot próbál bevinni, amihez jól is mozog, de egy orkkal áll szemben, akik masszívabbak egy kis emberkénél, még ha csak egy nőről is van szó. Meg sem bírja mozdítani Gyldwát. Annyi szerencséje van, hogy a lány nem olyan gyors, így vissza tud táncolni. Az őrségért nem kell kiáltani, hiszen ott áll kettő nem is olyan messze az ajtóban. Azok viszont éppen azzal vannak elfoglalva, hogy jól kiröhögjék a férfit. Kívülről nézve a jelenet komikusnak hathatott, ahogy ott áll a szerencsétlen és próbál gáncsot vetni, de hiába. Majd csak a kiáltás után rivall rájuk az egyik.*
- Elég legyen ebből! Ha nem takarodtok el innét, akkor mehettek követ törni a bányába.* Egyelőre ennyivel megúszták még, de jobb lesz innen eltűnniük. Ukrom ugyan nem tett semmit, de ettől még egy kalap alá lett véve a többivel. A jók mindig megszívják, az élet már csak ilyen kegyetlen.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.13 09:46:09
1165. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-07-12 21:03:53
Üzenet elküldve: 2022-07-12 21:03:53
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Illidary, Ukrom, Gyldwa //
// A kaszárnya előtt //
* Ukrom válasza igazán észszerűre sikerül Illidary szemében, így egy mosoly keretében csak bólint szavaira. A mélységinek a kikötővel soha nem volt gondja, még a banditák sem zavarják őt igazán. *
- Van néhány ismerősöm a kikötőben, de elsődlegesen egy másik fogadóban célszerű információt szerezni.
* Határozottan csengnek a maszk alatt szavai, de utána jön a kellemetlen meglepetés számukra. A hollómaszkos férfi erős szavakat használ Gyldwával szemben, amire a lányon látványosan úrrá lesz a harag. ~ Képes lenne rám támadni a kaszárnya előtt? ~ Figyeli a lány reakcióját. Amint elhagyja az ork száját a "Guk Okak Kr'ussha" már indulnak is Illidary felé az öklei. Gyors mozdulattal megpróbál kitérni az agresszív ökölcsapások elől, hogy aztán megpróbálja a lányt gyorsan kigáncsolni.
Akár sikertelen, akár sikeres a gáncsolási kísérlet, megpróbálja szavakkal csillapítani a lány vérmérsékletét. *
- Normális vagy!? Őrség!
* Üvölt az őrök felé, hogy aztán gyorsan megpróbáljon a lánytól távolságot tartani. Az arca elborul a dühtől, Ignis hangos károgással tovább köröz gazdája körül. ~ Az a szerencséd, hogy a kaszárnya közelében vagyunk idióta! A legszívesebben behajítanám a hulládat az első árokba amit találnék! ~ Dühe mozdulataira nincs hatással, ténylegesen nem harag vezérli, de talán az értelmetlen reakciója váltja ki az erős gondolatokat belőle. Keze ténylegesen meg van kötve Illidarynak, nem cselekedhet a kaszárnya előtt, még a végén pihenőre ítélnék. Remélhetőleg az őr elég gyorsan cselekszik, hogy ne kelljen fegyvert rántania. ~ Talán erősebb nálam, de biztosan gyorsabb vagyok ennél az ostoba lénynél! ~ Amint eléggé eltávolodott a nőtől kezét dobótőreire helyezi. ~ Ha nekem próbál újra ugrani kénytelen leszek. ~ Ha a nő újabb mozdulattal megpróbálja megtámadni, megpróbálja egyik tőrét az egyik vállába dobni. Nincs ténylegesen szándékában ártani a nőnek. *
- Maradj távol ostoba! Csillapodj! Így hálálod meg, hogy az étkedet is én fizettem?!
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.07.13 22:48:48, a következő indokkal:
Kérésre.
// A kaszárnya előtt //
* Ukrom válasza igazán észszerűre sikerül Illidary szemében, így egy mosoly keretében csak bólint szavaira. A mélységinek a kikötővel soha nem volt gondja, még a banditák sem zavarják őt igazán. *
- Van néhány ismerősöm a kikötőben, de elsődlegesen egy másik fogadóban célszerű információt szerezni.
* Határozottan csengnek a maszk alatt szavai, de utána jön a kellemetlen meglepetés számukra. A hollómaszkos férfi erős szavakat használ Gyldwával szemben, amire a lányon látványosan úrrá lesz a harag. ~ Képes lenne rám támadni a kaszárnya előtt? ~ Figyeli a lány reakcióját. Amint elhagyja az ork száját a "Guk Okak Kr'ussha" már indulnak is Illidary felé az öklei. Gyors mozdulattal megpróbál kitérni az agresszív ökölcsapások elől, hogy aztán megpróbálja a lányt gyorsan kigáncsolni.
Akár sikertelen, akár sikeres a gáncsolási kísérlet, megpróbálja szavakkal csillapítani a lány vérmérsékletét. *
- Normális vagy!? Őrség!
* Üvölt az őrök felé, hogy aztán gyorsan megpróbáljon a lánytól távolságot tartani. Az arca elborul a dühtől, Ignis hangos károgással tovább köröz gazdája körül. ~ Az a szerencséd, hogy a kaszárnya közelében vagyunk idióta! A legszívesebben behajítanám a hulládat az első árokba amit találnék! ~ Dühe mozdulataira nincs hatással, ténylegesen nem harag vezérli, de talán az értelmetlen reakciója váltja ki az erős gondolatokat belőle. Keze ténylegesen meg van kötve Illidarynak, nem cselekedhet a kaszárnya előtt, még a végén pihenőre ítélnék. Remélhetőleg az őr elég gyorsan cselekszik, hogy ne kelljen fegyvert rántania. ~ Talán erősebb nálam, de biztosan gyorsabb vagyok ennél az ostoba lénynél! ~ Amint eléggé eltávolodott a nőtől kezét dobótőreire helyezi. ~ Ha nekem próbál újra ugrani kénytelen leszek. ~ Ha a nő újabb mozdulattal megpróbálja megtámadni, megpróbálja egyik tőrét az egyik vállába dobni. Nincs ténylegesen szándékában ártani a nőnek. *
- Maradj távol ostoba! Csillapodj! Így hálálod meg, hogy az étkedet is én fizettem?!
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.07.13 22:48:48, a következő indokkal:
Kérésre.
1164. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-07-12 20:19:07
Üzenet elküldve: 2022-07-12 20:19:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Illidary, Ukrom, Gyldwa //
// A kaszárnya előtt //
*Gyldwa meglepettségtől csillogó dióbarna szemei először nagyra nyílnak, majd egyre szűkül összébb a pupillája, ahogy a sokkból magához tér és lassan kezdi átvenni helyét a harag. Az értetlensége leginkább abból fakad, hogy a maszkos fickó össze-vissza beszél. Legalábbis az ork lány szemében. ~Most akkor mégse élve akarja őket elfogni? Hogy tudjam hol a helyem, mikor Ukrom is főnöknek tűnik és ez a másik is annak teszi magát? Ki szavazta meg őt egyáltalán vezetőnek? Ki mondta hogy parancsolgathat nekem?~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében vég nélkül körbe és körbe egymás után, gyakran ismétlődik is néhány.*
-Guk Okak Kr'ussha!
*Tör ki belőle egyszer csak, jóllehet Ukrom szavait nem is igen fogja már fel a tervről, vagy a kérésről, hogy ne öljék meg egymást. Bár nem kívánja ő megölni a másikat, de úgy felpezsdül a vére, hogy a keze szinte magától mozdul hogy behúzzon egy ordas nagyot ennek a nagyképű pasasnak. Nem céloz különösebben, csak üt, egyik kezével a másik után ameddig bírja erővel, hogy kiadja magából a benne felgyűlt haragot. Ha egyedül lenne, valószínűleg sosem tenne ilyet, és kicsit ő maga sem érti hogy mi zajlik le a testében. Talán most kezd nővé érni és a hormonok zavarják fel ennyire? Talán csak most telt be az a bizonyos pohár, hiszen mióta a városba érkezett mindenki csak lenézte és kinevette őt? A legvalószínűbb, hogy most először alázzák meg egy fajtársa előtt, és ezt valahogy nem tudja elviselni.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.07.13 22:44:29, a következő indokkal:
Kérésre.
// A kaszárnya előtt //
*Gyldwa meglepettségtől csillogó dióbarna szemei először nagyra nyílnak, majd egyre szűkül összébb a pupillája, ahogy a sokkból magához tér és lassan kezdi átvenni helyét a harag. Az értetlensége leginkább abból fakad, hogy a maszkos fickó össze-vissza beszél. Legalábbis az ork lány szemében. ~Most akkor mégse élve akarja őket elfogni? Hogy tudjam hol a helyem, mikor Ukrom is főnöknek tűnik és ez a másik is annak teszi magát? Ki szavazta meg őt egyáltalán vezetőnek? Ki mondta hogy parancsolgathat nekem?~ Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejében vég nélkül körbe és körbe egymás után, gyakran ismétlődik is néhány.*
-Guk Okak Kr'ussha!
*Tör ki belőle egyszer csak, jóllehet Ukrom szavait nem is igen fogja már fel a tervről, vagy a kérésről, hogy ne öljék meg egymást. Bár nem kívánja ő megölni a másikat, de úgy felpezsdül a vére, hogy a keze szinte magától mozdul hogy behúzzon egy ordas nagyot ennek a nagyképű pasasnak. Nem céloz különösebben, csak üt, egyik kezével a másik után ameddig bírja erővel, hogy kiadja magából a benne felgyűlt haragot. Ha egyedül lenne, valószínűleg sosem tenne ilyet, és kicsit ő maga sem érti hogy mi zajlik le a testében. Talán most kezd nővé érni és a hormonok zavarják fel ennyire? Talán csak most telt be az a bizonyos pohár, hiszen mióta a városba érkezett mindenki csak lenézte és kinevette őt? A legvalószínűbb, hogy most először alázzák meg egy fajtársa előtt, és ezt valahogy nem tudja elviselni.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2022.07.13 22:44:29, a következő indokkal:
Kérésre.
1163. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-07-10 11:06:55
Üzenet elküldve: 2022-07-10 11:06:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 499
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
// Illidary, Ukrom, Gyldwa //
// A kaszárnya előtt //
*Gyldwa és a magát jelenleg Darkhnak elkeresztelt partnere oda-vissza menő szóváltására Ukrom csak szemét tudja forgatni; senkinek nem segít az, ha egymás torkán vannak, ahogy az ork véges türelmét is kikezdené. Valamelyiküknek csak benő a feje lágya, vagy neki kell véget vetni ennek? Ahogy annak sem kifejezetten örül, hogy amaz itt akarja megbeszélni a dolgokat: erősen nyomja a gondolat a fejét, hogy a nem sokkal mögöttük szoborkodó, amúgy sem rokonszenves őrök könnyen félreérthetik amiről beszélnek és azt hinnék, hogy valaki polgárt akarnának a városban láb alá tenni, kinézetük pedig nem segít. De kedvében sem áll ezen vitatkozni, különben nem jutnak messzire, így egy orron keresztül való mély kilégzéssel bólint, és végighallgatja a maszkos ötleteléseit. Vagyis végighallgatná, ha fajtársa nem állna elő kérésével.*
- Nem ismerem a Kikötőt, úgyhogy amúgy is meg akartalak kérni. Ne öljétek meg egymást. *Tekintete egy pillanatra még jobban elszigorodik, hogy súlyt adjon "kéréséhez", majd anélkül folytatja:* - Ha a fogadóban lesznek, íj nem fog kelleni. Ellenkező esetben van lándzsám, azt nem sokat használom... vagy amúgy is megyünk a piacra. Ahogy döntesz. *Könyörületesen megadva a választás szerény illúzióját a lánynak, Kezd el ötletelni Darkh-kal, ami először abból áll, hogy néma bólintásokkal hallgatja végig a neméppen amatőrnek hangzó egyén ajánlatait, majd keresztbe tett karokkal elgondolkodik rajtuk egyesével, fogait szinte ritmikus ismétlésekkel dörzsölve egymáshoz ajkai mögött, lazán legeltetve szemét a kaszárnya cölöpfalain.*
- Először a fogadót nézzük át, de ha nincsenek ott, nem töltünk ott sok időt. Ki tudja mikor térnének be egy pohárra. Egy óra, egy nap, egy hét... *Habár a problémák nagyját azt kétség kívül megoldaná, ha a Rumosban lelnének rájuk félholtan a részegségtől, valósághűen ránézve igencsak kicsi rá az esély, ott várakozni pedig nincs sok értelme. Legrosszabb esetben talán valamennyi információt ki tudnának préselni a pultostól és a fővendégektől, aztán mehetnének megázni a mocsárban.* - Ha mégis ott vannak, én és Gyldwa... "dumcsizunk" velük. *A legkisebb mértékben sincs kedvére bárki figyelmet magára vonni, főleg nem egy kocsmában, de tett már rosszabbat kevesebbért is.* - veszünk nekik egy kört, ott beadhatjuk nekik ami nálad lesz, Darkh. Nem kell hogy halálos legyen, csak hasson, nyílt gyilkosság miatt az egész kocsma ellenünk fordulhat. Vagy valahogy felállítjuk őket az asztaluktól, és amíg ránk figyelnek, megszórod ami náluk van. *Talán ha elég közel kerül hozzájuk, a kettő "kisebbik" fejét egymásnak csaphatja, így csak a naggyal kéne elbánniuk. De ez is elég nagy spekuláció.* - Ez esetben kötél is fog kelleni. De ha az ingoványba kell mennünk... *Itt egy pillanatra elhalkul, látszik hogy töri a fejét valamin.* - A láposon át megyünk; az úton nyílt célpontok vagyunk. Állatot tarthatnak, de nem biztos, úgyhogy nem lesz sok esély a lopakodásra, ha megtaláljuk a táborukat. Ez esetben remélem, tudtok harcolni. Kérdés? *Fordul mindkettőhöz. ha már itt meg fogják beszélni azt, ami létfontosságú, akkor tartson akkor az akármilyen hosszú ideig, de minden részlettel legyenek biztosak.*
// A kaszárnya előtt //
*Gyldwa és a magát jelenleg Darkhnak elkeresztelt partnere oda-vissza menő szóváltására Ukrom csak szemét tudja forgatni; senkinek nem segít az, ha egymás torkán vannak, ahogy az ork véges türelmét is kikezdené. Valamelyiküknek csak benő a feje lágya, vagy neki kell véget vetni ennek? Ahogy annak sem kifejezetten örül, hogy amaz itt akarja megbeszélni a dolgokat: erősen nyomja a gondolat a fejét, hogy a nem sokkal mögöttük szoborkodó, amúgy sem rokonszenves őrök könnyen félreérthetik amiről beszélnek és azt hinnék, hogy valaki polgárt akarnának a városban láb alá tenni, kinézetük pedig nem segít. De kedvében sem áll ezen vitatkozni, különben nem jutnak messzire, így egy orron keresztül való mély kilégzéssel bólint, és végighallgatja a maszkos ötleteléseit. Vagyis végighallgatná, ha fajtársa nem állna elő kérésével.*
- Nem ismerem a Kikötőt, úgyhogy amúgy is meg akartalak kérni. Ne öljétek meg egymást. *Tekintete egy pillanatra még jobban elszigorodik, hogy súlyt adjon "kéréséhez", majd anélkül folytatja:* - Ha a fogadóban lesznek, íj nem fog kelleni. Ellenkező esetben van lándzsám, azt nem sokat használom... vagy amúgy is megyünk a piacra. Ahogy döntesz. *Könyörületesen megadva a választás szerény illúzióját a lánynak, Kezd el ötletelni Darkh-kal, ami először abból áll, hogy néma bólintásokkal hallgatja végig a neméppen amatőrnek hangzó egyén ajánlatait, majd keresztbe tett karokkal elgondolkodik rajtuk egyesével, fogait szinte ritmikus ismétlésekkel dörzsölve egymáshoz ajkai mögött, lazán legeltetve szemét a kaszárnya cölöpfalain.*
- Először a fogadót nézzük át, de ha nincsenek ott, nem töltünk ott sok időt. Ki tudja mikor térnének be egy pohárra. Egy óra, egy nap, egy hét... *Habár a problémák nagyját azt kétség kívül megoldaná, ha a Rumosban lelnének rájuk félholtan a részegségtől, valósághűen ránézve igencsak kicsi rá az esély, ott várakozni pedig nincs sok értelme. Legrosszabb esetben talán valamennyi információt ki tudnának préselni a pultostól és a fővendégektől, aztán mehetnének megázni a mocsárban.* - Ha mégis ott vannak, én és Gyldwa... "dumcsizunk" velük. *A legkisebb mértékben sincs kedvére bárki figyelmet magára vonni, főleg nem egy kocsmában, de tett már rosszabbat kevesebbért is.* - veszünk nekik egy kört, ott beadhatjuk nekik ami nálad lesz, Darkh. Nem kell hogy halálos legyen, csak hasson, nyílt gyilkosság miatt az egész kocsma ellenünk fordulhat. Vagy valahogy felállítjuk őket az asztaluktól, és amíg ránk figyelnek, megszórod ami náluk van. *Talán ha elég közel kerül hozzájuk, a kettő "kisebbik" fejét egymásnak csaphatja, így csak a naggyal kéne elbánniuk. De ez is elég nagy spekuláció.* - Ez esetben kötél is fog kelleni. De ha az ingoványba kell mennünk... *Itt egy pillanatra elhalkul, látszik hogy töri a fejét valamin.* - A láposon át megyünk; az úton nyílt célpontok vagyunk. Állatot tarthatnak, de nem biztos, úgyhogy nem lesz sok esély a lopakodásra, ha megtaláljuk a táborukat. Ez esetben remélem, tudtok harcolni. Kérdés? *Fordul mindkettőhöz. ha már itt meg fogják beszélni azt, ami létfontosságú, akkor tartson akkor az akármilyen hosszú ideig, de minden részlettel legyenek biztosak.*
1162. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-07-09 11:37:27
Üzenet elküldve: 2022-07-09 11:37:27
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Illidary, Ukrom, Gyldwa //
// A kaszárnya előtt //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A gúnyos nevetéssel tekintetét végül magára vonzza a lány. Fejét enyhén oldalra billentve szemébe néz. *
- Véleményem szerint tudd hol a helyed, vagy távozz. Ostoba kezdőkkel nem fogom húzni az időmet. Ha meg nem tetszik, hogy tervet készítünk akkor is távozhatsz.
* Egy kis szünetet hagy szavai között, de közben folyamatosan a lányra mered. ~ Ha tovább jártatja a száját csak itt hagyom. Az esze annyi mint egy darab kavicsnak. ~ Rándul meg a szemöldöke a maszk alatt. Nem fűlik hozzá a foga, hogy egy ostobával is dolgozzon, de ha nem okoz számára problémát, akkor eltekint az intellektustól. *
- Ukrom, véleményem szerint itt is könnyedén eltervezhetjük. Több ötletem is van, hogy miként cserkészhetjük be őket.
* Tekintetét végig futtatja a '' csapaton ''. ~ Ukrom első ránézésre megbízható partnernek tűnik, de ez a lány... Aligha. ~ Vissza is fordítja tekintetét a ráncos orkra. *
- Az egyik lehetőség, hogy éjszaka meglepjük őket, miután megtaláltuk a táborukat. * Egyik úját felemeli. * - Járhatjuk az utakat is mint kereskedők, de akkor ők lesznek előnyben. * Még egy úját felemeli. * - A fogadóban leitathatjuk őket, hogy utána könnyűszerrel megöljük vagy lefegyverezzük őket. * Felemeli a harmadikat. * - Akár megmérgezhetjük őket a fogadóban. * Újabb új az ég felé. * - Szembe is szállhatunk velük, de értelmetlen lenne nyíltan három nagy orkal hadakozni. * És jön is az ötödik új. * - Bevethetjük a fajotokkal járó előnyöket, és elnyerhetjük a bizalmukat.
* Ukromra néz, talán elégedett ezzel az öt lehetőséggel, de Illidarynak még mindig bőven van a tarsolyában elképzelés, már nem először csinál hasonlót, ezek a megbízatások már rutinosak számára. Ha valaki erősebb nála, akkor ott a méreg, vagy a távolsági harc. Gyldwára mereszti a tekintetét, de a csapathoz szól. *
- Becsületből nem laksz jól, ahogyan fél karral sem fogsz másik megbízást teljesíteni. Ha szemtől szembeni hadakozáshoz van kedved, akkor légy ostoba. Lehetünk erősek, de attól még mindig a fejünket kell használni, és nem az izmainkat. Talán nem hiszed, de ez számomra rutin feladat.
* Egyáltalán nem beképzelten mondja nekik, szimplán határozottság tükröződik szavaiból. Illidary soha nem volt elszállva magától, tisztában volt a határaival. *
- A választástól függő, hogy mire van szükség a piacon. Ukrom!
* Néz újra a ráncos képű ork felé. *
- Nekem teljesen mindegy, hogy miképp végezzük el a feladatunk, válaszd valamelyiket és utána közösen finomítunk rajta.
* Illidary mindig is fontosnak tartotta a csapatmunkát, de tisztában volt a logikai képességeivel. ~ Ha felvetsz több ötletet végül úgyis azt választják, ami számodra kedvez. ~ Természetesen itt az a kérdés, hogy melyik az ami a legkönnyebben kivitelezhető. Illidary lassan tovább gyalogol az úton, csak remélni tudja, hogy követi az ork páros. A polgárnegyedre belépve türelmesen tekinget a többiekre. Ignis az égen körbe-körbe repdes körülöttük és az eseményeket szemrevételezi. *
1161. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-07-07 23:17:21
Üzenet elküldve: 2022-07-07 23:17:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Illidary, Ukrom, Gyldwa //
// A kaszárnya előtt //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyldwa egy jó darabig csak áll és hallgat, meglepettségét nem is tudná leplezni, még ha akarná sem. Ukromnak hála megtudja, hogy miről is van szó igazából.*
-Vérdíjak.
*Jegyzi meg egyszerűen a maga módján Ukrom után, és kicsit fel is csillan a szeme.*
-Értem.
*Nem érti, de így látja egyszerűbbnek az Illidary kilétét firtató kérdés dolgát, és úgy eleve ezt a nagy titokzatosságot amit igyekszik fenntartani maga körül.*
-Engedelmeskedni? Neked?
*A szavak után hangosan nevetni kezd, úgy ahogy a fiatal lánykák szoktak mikor valami viccesen gúnyosat mondanak, vagy legalábbis ők azt hiszik.*
-Bolond vagy ha azt hiszed, hogy három ilyen ork harcost élve kényed-kedved szerint el tudsz majd idáig vonszolni egyébként. Meg eleve minek akarok őket élve elfogni, mikor holtan ugyanannyit fizetnek értük?
*Ezt már sokkal inkább csak értetlenül kérdezi, mert tényleg nem érti. Egy holttestet sokkal könnyebb utaztatni, nem fáj neki semmi, nem kell sem etetni sem itatni és szökni sem fog megpróbálni.*
-Grr a Bestia, milyen félelmetesen hangzik.
*Aztán tovább hallgatja a kettőst, s egy ponton önkéntelen köp egy nagyot a földre, amikor a mérgekről kezdenek beszélni. Nem szólal meg, csak az undor ül ki az arcára, hisz szerinte és a hozzá hasonlóak szerint a méreg nagyon becstelen dolog. Aztán hogy kiderül hogy véglegesen ezeket az orkokat akarják levadászni egyik kezén három ujját számolja ki, majd másik kezén még hármat, de ezt úgy, hogy magára és a másik kettőre mutat. Majd megjegyzi halkan.*
-Pont hárman lennénk. Csatlakozhatok? Értek az íjhoz is, bár nemrég eltört, úgyhogy kell szereznem egy újat. Egyébként ismerem a Rumost, az egy lepukkant kocsma a kikötőben, párszor megfordultam ott amikor a kikötőben dolgoztam.
*Aztán közben az jut eszébe, hogyha nem mehet velük, akkor egyszerűen csak követni fogja őket és elveszi tőlük a zsákmányt amíg alszanak, vagy megöli mindkettőt és minden arany az övé lesz. Vajon képes lenne rá?*
// A kaszárnya előtt //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Gyldwa egy jó darabig csak áll és hallgat, meglepettségét nem is tudná leplezni, még ha akarná sem. Ukromnak hála megtudja, hogy miről is van szó igazából.*
-Vérdíjak.
*Jegyzi meg egyszerűen a maga módján Ukrom után, és kicsit fel is csillan a szeme.*
-Értem.
*Nem érti, de így látja egyszerűbbnek az Illidary kilétét firtató kérdés dolgát, és úgy eleve ezt a nagy titokzatosságot amit igyekszik fenntartani maga körül.*
-Engedelmeskedni? Neked?
*A szavak után hangosan nevetni kezd, úgy ahogy a fiatal lánykák szoktak mikor valami viccesen gúnyosat mondanak, vagy legalábbis ők azt hiszik.*
-Bolond vagy ha azt hiszed, hogy három ilyen ork harcost élve kényed-kedved szerint el tudsz majd idáig vonszolni egyébként. Meg eleve minek akarok őket élve elfogni, mikor holtan ugyanannyit fizetnek értük?
*Ezt már sokkal inkább csak értetlenül kérdezi, mert tényleg nem érti. Egy holttestet sokkal könnyebb utaztatni, nem fáj neki semmi, nem kell sem etetni sem itatni és szökni sem fog megpróbálni.*
-Grr a Bestia, milyen félelmetesen hangzik.
*Aztán tovább hallgatja a kettőst, s egy ponton önkéntelen köp egy nagyot a földre, amikor a mérgekről kezdenek beszélni. Nem szólal meg, csak az undor ül ki az arcára, hisz szerinte és a hozzá hasonlóak szerint a méreg nagyon becstelen dolog. Aztán hogy kiderül hogy véglegesen ezeket az orkokat akarják levadászni egyik kezén három ujját számolja ki, majd másik kezén még hármat, de ezt úgy, hogy magára és a másik kettőre mutat. Majd megjegyzi halkan.*
-Pont hárman lennénk. Csatlakozhatok? Értek az íjhoz is, bár nemrég eltört, úgyhogy kell szereznem egy újat. Egyébként ismerem a Rumost, az egy lepukkant kocsma a kikötőben, párszor megfordultam ott amikor a kikötőben dolgoztam.
*Aztán közben az jut eszébe, hogyha nem mehet velük, akkor egyszerűen csak követni fogja őket és elveszi tőlük a zsákmányt amíg alszanak, vagy megöli mindkettőt és minden arany az övé lesz. Vajon képes lenne rá?*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1327-1346