Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-28 22:13:46
Üzenet elküldve: 2021-02-28 22:13:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A megerősítés nem oszlatja el egészében a férfiakkal kapcsolatos félelmeit, de azért enyhít valamennyit a szorongásán.
Aztán a kérése nyomán nem igazán tudja, miként értelmezze a nő arckifejezését... Meglepett? Vagy neheztel rá miatta?
Ha magát nézi, nem érzi olyan nagy dolognak a kérését. Végül is, csak arról van szó, hogy a nő ágya melletti fekhelyen aludna. Jó esetben még csak meg sem kell zavarja őt semmivel. Mindössze neki volna jó és megnyugtató érzés, hogy egy másik nő van mellette, akiben meg is tud bízni.
Végül kap választ, aminek az első részén elgondolkodik. Eddig nem látott más termet itt, amiben ágyak lettek volna elhelyezve, és a parancsnok is rögtön ide vezette. Ez persze jelentheti azt is, hogy olyan későn már nem akart az elhelyezésével foglalkozni. Vagy csak volt olyan megértő, hogy nem hagyta őt egyedül?...
Mindegy is. Biccent, elfogadón. Majd pedig még egyszer, mikor a nő a feltétel teljesülésével beleegyezését adja a dologba.*
- Köszönöm. És... nem. De ha mégis, nem hiszem, hogy abban a zajban meghallaná. - *Felel, ismét mosolytalan tréfálkozással. Tényleg nem hinné, hogy a tömegszállás "varázsában", a férfiak éjszakai "muzsikái" mellett - amik a horkolás mellett tartalmaznak egyéb zajokat is -... nos, hogy ezek mellett épp az ő hangja volna jelentős.
Előhozakodik még Naesala sérüléseivel is, a válaszból pedig érteni véli, milyen esetről beszél a nő. Ez biztos az a lányrablós történet, ami már korábban is szóban forgott, ahol csorba esett az őrség... hírnevén?... tekintélyén?*
- Értem. Ha segítségre volna szüksége az ápolásukban, kérem, szóljon! - *Mondja együttérzőn. Sokat ugyan nem ért a gyógyításhoz, de borogatni és átkötözni tud.*
*A megerősítés nem oszlatja el egészében a férfiakkal kapcsolatos félelmeit, de azért enyhít valamennyit a szorongásán.
Aztán a kérése nyomán nem igazán tudja, miként értelmezze a nő arckifejezését... Meglepett? Vagy neheztel rá miatta?
Ha magát nézi, nem érzi olyan nagy dolognak a kérését. Végül is, csak arról van szó, hogy a nő ágya melletti fekhelyen aludna. Jó esetben még csak meg sem kell zavarja őt semmivel. Mindössze neki volna jó és megnyugtató érzés, hogy egy másik nő van mellette, akiben meg is tud bízni.
Végül kap választ, aminek az első részén elgondolkodik. Eddig nem látott más termet itt, amiben ágyak lettek volna elhelyezve, és a parancsnok is rögtön ide vezette. Ez persze jelentheti azt is, hogy olyan későn már nem akart az elhelyezésével foglalkozni. Vagy csak volt olyan megértő, hogy nem hagyta őt egyedül?...
Mindegy is. Biccent, elfogadón. Majd pedig még egyszer, mikor a nő a feltétel teljesülésével beleegyezését adja a dologba.*
- Köszönöm. És... nem. De ha mégis, nem hiszem, hogy abban a zajban meghallaná. - *Felel, ismét mosolytalan tréfálkozással. Tényleg nem hinné, hogy a tömegszállás "varázsában", a férfiak éjszakai "muzsikái" mellett - amik a horkolás mellett tartalmaznak egyéb zajokat is -... nos, hogy ezek mellett épp az ő hangja volna jelentős.
Előhozakodik még Naesala sérüléseivel is, a válaszból pedig érteni véli, milyen esetről beszél a nő. Ez biztos az a lányrablós történet, ami már korábban is szóban forgott, ahol csorba esett az őrség... hírnevén?... tekintélyén?*
- Értem. Ha segítségre volna szüksége az ápolásukban, kérem, szóljon! - *Mondja együttérzőn. Sokat ugyan nem ért a gyógyításhoz, de borogatni és átkötözni tud.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-28 21:38:26
Üzenet elküldve: 2021-02-28 21:38:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Úgy sejti, Garsin valószínűleg több szörnyűséget élt át vagy látott, mint általában a vele egykorúak. Egyébként sem könnyű a leányok élete, -kevesek részesülnek akkora szerencsében, mint Naesala- a legtöbb helyen arra vannak ítélve, hogy fiatalon férjhez adják őket valami idegenhez, s még csak lehetőségük sincs másfajta életet választani. A vele szemben ülő kishölgy is minden bizonnyal hasonló sorsra ítéltetett, legalább is az eddigi beszélgetésük alapján az elf ezt a következtetést vonta le, ráadásul mindössze tizenhat esztendősen át kellett élnie a barlang borzalmait. A Krenkataur egy ereje teljében lévő férfit is megtörne, elképzelni sem tudja, milyen kárt tehet egy kölyök lelkében.*
-Nem fognak.
*Adja szavát ismét a bizonytalan tekintetet látva. Egyébként sem hiszi, hogy bármelyik városőrnek eszébe jutna bántani a lányt a piszkáláson felül, de a biztonság kedvéért majd tesz róla, hogy meg se forduljon a fejükben.
A kérdésre azért megrándul illetődötten a szemöldöke, nem mindennap kérnek ám ilyesmit tőle. Sőt, általában inkább az ellenkezője szokott történni mostanság, vissza-visszatérő rémálmai miatt nem épp a legkellemesebb lakótárs. Elég gyakran verejtékezve riad fel, ami még nem is lenne annyira zavaró, de mikor már álmában beszél... Nos, az már jóval kellemetlenebb.*
-Előbb beszéljünk a parancsnokkal. Emlékeim szerint a segítőknek elkülönített hálórészük van. ~Legalább is régen úgy volt~ De, ha mégsem így lenne... *elmélkedik kicsit a kriglit nézve majd felszakad belőle egy mély sóhaj* -Akkor nem bánom. Remélem nem horkol.
*Teszi hozzá derűsen, ráfér egy kis vígság már a túl komoly hangvételű társalgásra. Reméli estére már nem kap feladatot és iszogathat majd kicsit levezetésképp a fiúkkal, ezek után igazán megérdemli.
Először nem nagyon érti, mire célozgat a másik, összeráncol homloka árulkodik is erről, egészen megfeledkezett az arcán éktelenkedő, gyógyulófélben lévő zúzódásokról. Egyébként már bőven nem néznek ki olyan rosszul, mint mikor frissek voltak, de azért még szembetűnőek.*
-Áh!
*Bukik ki belőle, mikor végre leesik neki, ujjával meg is nyom egy zöld foltot járomcsontján, mint aki arra számít, reggel óta már varázslatos módon elmúlt a fájdalom. A kicifrázott képe főképp egy borgőzös este történt baleset maradványa, de esze ágában sincs megosztani korhelykedése részleteit egy kölyökkel.*
-Nemrég kint voltunk páran a romvárosban kimenteni egy lányt, ott szereztem őket.
*Olyan nagyon végül is nem hazudik, egy részét valóban akkor sikerült összeszednie.*
*Úgy sejti, Garsin valószínűleg több szörnyűséget élt át vagy látott, mint általában a vele egykorúak. Egyébként sem könnyű a leányok élete, -kevesek részesülnek akkora szerencsében, mint Naesala- a legtöbb helyen arra vannak ítélve, hogy fiatalon férjhez adják őket valami idegenhez, s még csak lehetőségük sincs másfajta életet választani. A vele szemben ülő kishölgy is minden bizonnyal hasonló sorsra ítéltetett, legalább is az eddigi beszélgetésük alapján az elf ezt a következtetést vonta le, ráadásul mindössze tizenhat esztendősen át kellett élnie a barlang borzalmait. A Krenkataur egy ereje teljében lévő férfit is megtörne, elképzelni sem tudja, milyen kárt tehet egy kölyök lelkében.*
-Nem fognak.
*Adja szavát ismét a bizonytalan tekintetet látva. Egyébként sem hiszi, hogy bármelyik városőrnek eszébe jutna bántani a lányt a piszkáláson felül, de a biztonság kedvéért majd tesz róla, hogy meg se forduljon a fejükben.
A kérdésre azért megrándul illetődötten a szemöldöke, nem mindennap kérnek ám ilyesmit tőle. Sőt, általában inkább az ellenkezője szokott történni mostanság, vissza-visszatérő rémálmai miatt nem épp a legkellemesebb lakótárs. Elég gyakran verejtékezve riad fel, ami még nem is lenne annyira zavaró, de mikor már álmában beszél... Nos, az már jóval kellemetlenebb.*
-Előbb beszéljünk a parancsnokkal. Emlékeim szerint a segítőknek elkülönített hálórészük van. ~Legalább is régen úgy volt~ De, ha mégsem így lenne... *elmélkedik kicsit a kriglit nézve majd felszakad belőle egy mély sóhaj* -Akkor nem bánom. Remélem nem horkol.
*Teszi hozzá derűsen, ráfér egy kis vígság már a túl komoly hangvételű társalgásra. Reméli estére már nem kap feladatot és iszogathat majd kicsit levezetésképp a fiúkkal, ezek után igazán megérdemli.
Először nem nagyon érti, mire célozgat a másik, összeráncol homloka árulkodik is erről, egészen megfeledkezett az arcán éktelenkedő, gyógyulófélben lévő zúzódásokról. Egyébként már bőven nem néznek ki olyan rosszul, mint mikor frissek voltak, de azért még szembetűnőek.*
-Áh!
*Bukik ki belőle, mikor végre leesik neki, ujjával meg is nyom egy zöld foltot járomcsontján, mint aki arra számít, reggel óta már varázslatos módon elmúlt a fájdalom. A kicifrázott képe főképp egy borgőzös este történt baleset maradványa, de esze ágában sincs megosztani korhelykedése részleteit egy kölyökkel.*
-Nemrég kint voltunk páran a romvárosban kimenteni egy lányt, ott szereztem őket.
*Olyan nagyon végül is nem hazudik, egy részét valóban akkor sikerült összeszednie.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-28 19:18:21
Üzenet elküldve: 2021-02-28 19:18:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A kapott válaszra saját, asztalon pihentetett, csontos, hosszú ujjú kezére néz, finoman ökölbe zárva. Nem lehet nehéz kitalálni, min töprenghet épp...
El is gyengül kissé csak a gondolatra is, hogy így kellene védenie magát. Nem látja ugyanis szikrányi lehetőséget sem annak, hogy akár csak egyetlen férfin is felülkerekedhetne, nem még akkor, ha csapatban vannak!
Aztán a kése jut eszébe, de ezt a gondolatot meg gyorsan ki is veri a fejéből. Elég csak egy villanásnyi az elképzelésből, hogy ő itt bárkit is megsebesítsen, vagy megöljön, s máris rátelepedik a kétségbeesés. Azt már biztosan nem néznék el neki!
Zavaros gondolataiból Naesala ragadja ki, aki állítja, hogy nem az itteniek bántották őt. Sőt, most már azt mondja, hogy neki sem kell ilyesmitől tartania...
Nem tudja eldönteni, hogy ő kapatta túl és értette félre a figyelmeztetést, vagy a nő igyekszik most utólag megnyugtatni őt és súlyát venni korábbi szavainak.*
- Ha... ha nem nyúlnak hozzám, elviselem. - *Mondja halkan, levegőtlenül. Élt már át rosszabbat némi piszkálódásnál. A leírt bántalmazásoknak többnyire az elegyét kapta. Most úgy hiszi, ha meghúzza magát és nem vonz magára figyelmet, akkor megtűrik majd, s talán "megkegyelmeznek".*
- Köszönöm! - *Feleli aztán hálásan az ajánlatra.*
- Nem akarok és nem is leszek a terhére, de... megengedné, hogy maga mellett aludjak? - *Teszi aztán fel kicsit később a kérdését, amit eredetileg is szeretett volna, de most csak még elhatározottabbá vált ezt illetően.*
- Talán biztonságosabb volna. - *Nem mondja, de ő ezt mindkettejük esetére érti. Igaz, egy éjszakát már túlélt így is itt, minden gond nélkül. De jobban érezné magát, ha a sok ágy közül a Naesaláé mellettiben aludhatna. Úgy vigyázhatnának egymásra.*
- És... ha nem ők bántották... akkor mi történt? - *Kérdez rá erre is utólag, mert tudni szeretné.*
*A kapott válaszra saját, asztalon pihentetett, csontos, hosszú ujjú kezére néz, finoman ökölbe zárva. Nem lehet nehéz kitalálni, min töprenghet épp...
El is gyengül kissé csak a gondolatra is, hogy így kellene védenie magát. Nem látja ugyanis szikrányi lehetőséget sem annak, hogy akár csak egyetlen férfin is felülkerekedhetne, nem még akkor, ha csapatban vannak!
Aztán a kése jut eszébe, de ezt a gondolatot meg gyorsan ki is veri a fejéből. Elég csak egy villanásnyi az elképzelésből, hogy ő itt bárkit is megsebesítsen, vagy megöljön, s máris rátelepedik a kétségbeesés. Azt már biztosan nem néznék el neki!
Zavaros gondolataiból Naesala ragadja ki, aki állítja, hogy nem az itteniek bántották őt. Sőt, most már azt mondja, hogy neki sem kell ilyesmitől tartania...
Nem tudja eldönteni, hogy ő kapatta túl és értette félre a figyelmeztetést, vagy a nő igyekszik most utólag megnyugtatni őt és súlyát venni korábbi szavainak.*
- Ha... ha nem nyúlnak hozzám, elviselem. - *Mondja halkan, levegőtlenül. Élt már át rosszabbat némi piszkálódásnál. A leírt bántalmazásoknak többnyire az elegyét kapta. Most úgy hiszi, ha meghúzza magát és nem vonz magára figyelmet, akkor megtűrik majd, s talán "megkegyelmeznek".*
- Köszönöm! - *Feleli aztán hálásan az ajánlatra.*
- Nem akarok és nem is leszek a terhére, de... megengedné, hogy maga mellett aludjak? - *Teszi aztán fel kicsit később a kérdését, amit eredetileg is szeretett volna, de most csak még elhatározottabbá vált ezt illetően.*
- Talán biztonságosabb volna. - *Nem mondja, de ő ezt mindkettejük esetére érti. Igaz, egy éjszakát már túlélt így is itt, minden gond nélkül. De jobban érezné magát, ha a sok ágy közül a Naesaláé mellettiben aludhatna. Úgy vigyázhatnának egymásra.*
- És... ha nem ők bántották... akkor mi történt? - *Kérdez rá erre is utólag, mert tudni szeretné.*
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-28 13:52:52
Üzenet elküldve: 2021-02-28 13:52:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
- Ha egyszer tényleg arra adod a fejed, mindenképp szólj! *Vigyorodik az előirányzott wegtoreni kiruccanás említésére.* Bevihetlek pár príma küzdelemre. *Ajánlkozik lelkesen, rögvest ragadva az alkalmon. Nem mondhatni, hogy máris honvágya lenne, vagy vágyná a visszatérést, de ha adódik rá lehetősége, vagy indoka, szívesen térne vissza látogatóba a tüzes környékre. Egy ork társaságában pedig még félnivalója sem lenne a hátrahagyottaktól, már, ha azt feltételezi, hogy adott helyzetben védelmére kelne legfrissebb edzőpartnere.
Gondolatai hamar kalandoztak el egészen távolra, a visszarántásukhoz pedig szokásossá vált mozdulatát hívja segítségül, minek keretén belül jobb kezének széttárt ujjaival szánt barna kócába. Elvigyorodik saját szertelen képzeletén, majd ismét minden figyelme Daroké, ahogy a bemelegítésbe fognak. Jóízű nevetését tovább fokozza a másik reakciója, miből halványan ugyan, de kitűnik, hogy a rettenthetetlennek tetsző orkban is van egy bizonyos tartás, ha a heges arcú, s annak retorziói kerülnek terítékre. Most sem kell hát csalódnia Aztyanban, tekintélye mit sem csorbult az évek során, mióta utoljára találkoztak.
A felkészülő mozdulatokat Darok szavai zárják, mik ezzel egyetemben az edzés következő fázisát nyitják meg. A homokzsák felemelését érdeklődve figyeli, a mozdulat könnyedsége után viszont meglepetten konstatálja a megállapított súlyt.*
- Szóval tíz kilós, mi? *Biccent egyet, mint aki végre elfogadja a megállapítást, majd meg is indul a kijelölt feladat felé.* Na lássuk! *Pillant röviden, hetyke mosollyal a hímre, mielőtt még két kézre fogva emelne meg egy magányos zsákot, csak úgy, viszonyításként. Mondani sem kell, hogy róla nem az jutna eszébe a külső szemlélőnek, hogy éppen tollpihéket röptet légiesen. Ennek ellenére messze érzi még azt a bizonyos határt, mit Darok megemlít.*
- És akkor még meg is köszönheted, ha csak annyit tesz veled. *Vigyorodik derűsen, miközben a korábbira még két zsákot pakol, ezzel összesen három darabra emelve a tétet. Ismét két kézzel fog rá, s egyenesedik fel az immáron harminc kilóra saccolt teherrel. Homloka mérsékelt gyöngyözésbe kezd, ám ezen kívül nem látszik rajta megerőltetés jele. Pár lélegzetvételnyi kitartás után, egyenes háttal guggol, hogy letehesse a zsákokat.*
- Még menne egy negyedik is, úgy hiszem. *S, bár meglehet, hogy ez nem legkiválóbb ötleteinek egyike, de már kezdi is a stóc magasítását.*
//Ép testben ép lélek//
- Ha egyszer tényleg arra adod a fejed, mindenképp szólj! *Vigyorodik az előirányzott wegtoreni kiruccanás említésére.* Bevihetlek pár príma küzdelemre. *Ajánlkozik lelkesen, rögvest ragadva az alkalmon. Nem mondhatni, hogy máris honvágya lenne, vagy vágyná a visszatérést, de ha adódik rá lehetősége, vagy indoka, szívesen térne vissza látogatóba a tüzes környékre. Egy ork társaságában pedig még félnivalója sem lenne a hátrahagyottaktól, már, ha azt feltételezi, hogy adott helyzetben védelmére kelne legfrissebb edzőpartnere.
Gondolatai hamar kalandoztak el egészen távolra, a visszarántásukhoz pedig szokásossá vált mozdulatát hívja segítségül, minek keretén belül jobb kezének széttárt ujjaival szánt barna kócába. Elvigyorodik saját szertelen képzeletén, majd ismét minden figyelme Daroké, ahogy a bemelegítésbe fognak. Jóízű nevetését tovább fokozza a másik reakciója, miből halványan ugyan, de kitűnik, hogy a rettenthetetlennek tetsző orkban is van egy bizonyos tartás, ha a heges arcú, s annak retorziói kerülnek terítékre. Most sem kell hát csalódnia Aztyanban, tekintélye mit sem csorbult az évek során, mióta utoljára találkoztak.
A felkészülő mozdulatokat Darok szavai zárják, mik ezzel egyetemben az edzés következő fázisát nyitják meg. A homokzsák felemelését érdeklődve figyeli, a mozdulat könnyedsége után viszont meglepetten konstatálja a megállapított súlyt.*
- Szóval tíz kilós, mi? *Biccent egyet, mint aki végre elfogadja a megállapítást, majd meg is indul a kijelölt feladat felé.* Na lássuk! *Pillant röviden, hetyke mosollyal a hímre, mielőtt még két kézre fogva emelne meg egy magányos zsákot, csak úgy, viszonyításként. Mondani sem kell, hogy róla nem az jutna eszébe a külső szemlélőnek, hogy éppen tollpihéket röptet légiesen. Ennek ellenére messze érzi még azt a bizonyos határt, mit Darok megemlít.*
- És akkor még meg is köszönheted, ha csak annyit tesz veled. *Vigyorodik derűsen, miközben a korábbira még két zsákot pakol, ezzel összesen három darabra emelve a tétet. Ismét két kézzel fog rá, s egyenesedik fel az immáron harminc kilóra saccolt teherrel. Homloka mérsékelt gyöngyözésbe kezd, ám ezen kívül nem látszik rajta megerőltetés jele. Pár lélegzetvételnyi kitartás után, egyenes háttal guggol, hogy letehesse a zsákokat.*
- Még menne egy negyedik is, úgy hiszem. *S, bár meglehet, hogy ez nem legkiválóbb ötleteinek egyike, de már kezdi is a stóc magasítását.*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-27 16:44:14
Üzenet elküldve: 2021-02-27 16:44:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Az erős szesz roppant előzékenyen lazít gyomorgörcsén. Az idegességet eltüntetni persze nem tudja, jelenleg úgy érzi, arra még az egész üveg rum is képtelen lenne, de attól legalább már nem tart, hogy rosszul lesz. Már csak az hiányozna, hogy a parancsnok irodájába okádjon.*
-Utálta, ha asszonyomozzák.
*Fűz rövid magyarázatot hozzá, majd nagyon nehezen fojtja el az ingert, hogy nehogy pocskondiázni kezdje Cretont. Pedig személyesen nem is ismerte, épp csak néha látta a Barakkban mászkálni, mégis, a hibái, a titkolózása és a korruptsága tönkretette az őrséget, s talán, ha nem is közvetlenül, de ő is okozta rengeteg városőr halálát a lázadáskor. Őszintén reméli, aznap ő is ott pusztult és valahol egy jelöletlen sírban pihen a város szélén.*
-Számít.
*Motyogja, kicsit talán magának, összevont szemöldökkel, mélázva az asztal sarkát figyelve. A feltételezésre csak hümment egyet. Nem hinné, hogy Krultos információk reményében fel akarta volna keresni a volt hadnagyot, elvégre kitől is tudhatta volna meg, miféle katyvaszba keveredett Zia? Akik tudtak erről mind messze járnak, esetleg halottak. Valószínűbbnek találja, hogy körözése okán került szóba a vörös, még maga is látott egy-két megkopott plakátot néhány ház falán.*
-Biztosíthatom Uram, senki sincs az új őrségben, aki egykor vörösköpenyes lett volt.
*Természetesen rajta kívül, ideális esetben pedig ő sem lenne itt. Együtt kellett volna halnia egykori társaival és a Barakkal, ahogy jó katonához illik, ám az isteneknek más tervei voltak vele. Mindig is úgy vélte, a túléléssel megbüntették őt, s egyelőre kétli, hogy valaha másképp fog visszagondolni rá.
Jeges, kék tekintete állja a pillantásokat. A megszokott merészség, dac, a hosszúfülűkre oly jellemző önhittség most nem látszik benne, szinte üresnek tűnik, ám, ha a férfi nagyon figyel, láthatja benne a nyugtalanságot. Bár végre meggyónta valakinek bűnét, mégsem érzi a feloldozást, annak ellenére sem, hogy úgy tűnik, Bredoc megérti tettét. Átkozottul közel áll ahhoz, hogy felcsattanjon. Na nem a férfival akar kiabálni, de a sok benne kavargó gondolat és érzés már irdatlanul kikívánkozik, így azt teszi, amit ilyenkor mindig. Vesz egy mély levegőt, és gondosan elfojt.*
-Aznap ott voltam.
*Szólal meg egy hosszabb csend után, hogy válaszolhasson a másik kérdésre is, melyet korábban a parancsnok feltett.*
-A lázadáskor. *pontosít* -A csőcselék addigra kidíszítette a Barakkot a karóban húzott városőrök tetemeivel...
*Hangja kissé elhalkul a végére, de nem csuklik el. Vonásai kemények maradnak, torkát megköszörüli, de a gondolatot már nem bírja folytatni. Túl sokat mondott így is, bokája már kellemetlenül sajog az emlékképet felidézve. Sietve elmélkedik, hogy visszatértének okát gyorsan, s egyszerűen tudja összefoglalni.*
-Egyszer cserben hagytam az őrséget, *Akárhogy is, az egész összeesküvés ellenére ezt érzi* -Még egyszer nem áll szándékomban elkövetni ezt a hibát.
*Nem tudja, vajon érti-e Bredoc pontosan mire gondol, de ennél jobban nehezen tudja elmondani, anélkül, hogy szentimentális maszlagnak tűnne. Így is épp eléggé hányingere van magától.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.27 16:46:49
//Katonadolog//
*Az erős szesz roppant előzékenyen lazít gyomorgörcsén. Az idegességet eltüntetni persze nem tudja, jelenleg úgy érzi, arra még az egész üveg rum is képtelen lenne, de attól legalább már nem tart, hogy rosszul lesz. Már csak az hiányozna, hogy a parancsnok irodájába okádjon.*
-Utálta, ha asszonyomozzák.
*Fűz rövid magyarázatot hozzá, majd nagyon nehezen fojtja el az ingert, hogy nehogy pocskondiázni kezdje Cretont. Pedig személyesen nem is ismerte, épp csak néha látta a Barakkban mászkálni, mégis, a hibái, a titkolózása és a korruptsága tönkretette az őrséget, s talán, ha nem is közvetlenül, de ő is okozta rengeteg városőr halálát a lázadáskor. Őszintén reméli, aznap ő is ott pusztult és valahol egy jelöletlen sírban pihen a város szélén.*
-Számít.
*Motyogja, kicsit talán magának, összevont szemöldökkel, mélázva az asztal sarkát figyelve. A feltételezésre csak hümment egyet. Nem hinné, hogy Krultos információk reményében fel akarta volna keresni a volt hadnagyot, elvégre kitől is tudhatta volna meg, miféle katyvaszba keveredett Zia? Akik tudtak erről mind messze járnak, esetleg halottak. Valószínűbbnek találja, hogy körözése okán került szóba a vörös, még maga is látott egy-két megkopott plakátot néhány ház falán.*
-Biztosíthatom Uram, senki sincs az új őrségben, aki egykor vörösköpenyes lett volt.
*Természetesen rajta kívül, ideális esetben pedig ő sem lenne itt. Együtt kellett volna halnia egykori társaival és a Barakkal, ahogy jó katonához illik, ám az isteneknek más tervei voltak vele. Mindig is úgy vélte, a túléléssel megbüntették őt, s egyelőre kétli, hogy valaha másképp fog visszagondolni rá.
Jeges, kék tekintete állja a pillantásokat. A megszokott merészség, dac, a hosszúfülűkre oly jellemző önhittség most nem látszik benne, szinte üresnek tűnik, ám, ha a férfi nagyon figyel, láthatja benne a nyugtalanságot. Bár végre meggyónta valakinek bűnét, mégsem érzi a feloldozást, annak ellenére sem, hogy úgy tűnik, Bredoc megérti tettét. Átkozottul közel áll ahhoz, hogy felcsattanjon. Na nem a férfival akar kiabálni, de a sok benne kavargó gondolat és érzés már irdatlanul kikívánkozik, így azt teszi, amit ilyenkor mindig. Vesz egy mély levegőt, és gondosan elfojt.*
-Aznap ott voltam.
*Szólal meg egy hosszabb csend után, hogy válaszolhasson a másik kérdésre is, melyet korábban a parancsnok feltett.*
-A lázadáskor. *pontosít* -A csőcselék addigra kidíszítette a Barakkot a karóban húzott városőrök tetemeivel...
*Hangja kissé elhalkul a végére, de nem csuklik el. Vonásai kemények maradnak, torkát megköszörüli, de a gondolatot már nem bírja folytatni. Túl sokat mondott így is, bokája már kellemetlenül sajog az emlékképet felidézve. Sietve elmélkedik, hogy visszatértének okát gyorsan, s egyszerűen tudja összefoglalni.*
-Egyszer cserben hagytam az őrséget, *Akárhogy is, az egész összeesküvés ellenére ezt érzi* -Még egyszer nem áll szándékomban elkövetni ezt a hibát.
*Nem tudja, vajon érti-e Bredoc pontosan mire gondol, de ennél jobban nehezen tudja elmondani, anélkül, hogy szentimentális maszlagnak tűnne. Így is épp eléggé hányingere van magától.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.27 16:46:49
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-27 11:59:02
Üzenet elküldve: 2021-02-27 11:59:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Jóllehet ha Naesala jobban ismerné Bredocot, akkor most igencsak nevetnének a dolgon, ugyanis neki épp annyira számít, hogy mit iszik, mint hogy jobb, vagy bal oldalán aluszik -e éjszaka. A frontvonalbeli évek megedzik az embert, meg a gyomrát is. Így az ital dolgára csak óvatosan bólint, s egy apró félmosolyt enged meg magának. Azonban kissé szélesebbre húzódik az ajka, ahogy kiderül, hogy kissé félreértette a történetet.*
-Tehát a kisasszony és Yedhir hadnagy ugyanaz a személy, értem.
*Kicsit meg is vakarja a szakállát, ahogy a dohány maradék részét is igyekszik elporlasztani a pipából.*
-Kisasszony..
*Ezt már inkább csak magának mondja, kissé értetlen arckifejezéssel. Sosem hallott róla, hogy bármilyen hadnagy efféle kéréssel élne az emberek felé.*
-Cretonról már így is elég rosszakat hallottam, így nem igazán lep meg. Szégyen ez a dolog, fekete folt, ha számít valamit a szavam.
*Hisz nem mint felettese közöl egy tényt, vagy parancsot, csupán a saját véleményét hangoztatja. Sok magasrangú ember sajnos gyakran összekeveri a kettőt. Közben pedig tovább hallgatja, amíg a végére ér az asztaltársa.*
-Érdekes. Most hogy mondod rémlik is valami, hogy Denjaar említette ezt a nevet, már Yedhirt. Talán fel akarta kutatni, hogy kiderítse azt, amit most elém társz. Hm.
*Közben eloltja a pipát, a hamut az erre tartott edényébe ütögeti, hogy tiszta maradjon az eszköz, majd szépen mellényzsebébe dugja azt.*
-Van itt még más is, akit ismersz esetleg, régebbről? Mert ha van, és mondjuk Creton elveihez hű,nos...
*Nem is akarja befejezni, és igazán csak reménykedni mer benne, hogy ilyen ember nincs a soraik között.*
-Szörnyű helyzet az, amikor az embernek választania kell a helyes cselekedet és a felettese iránti érzett kötelességtudat között. Sajnos át kellett élnem magamnak is.
*Közben egyenesen Nae-re néz, egészen bele a szemeibe.*
-Úgy hiszem mindig a helyes cselekedet a fontosabb, mintsem vakon a rangba helyezni a hitünket.
//Katonadolog//
*Jóllehet ha Naesala jobban ismerné Bredocot, akkor most igencsak nevetnének a dolgon, ugyanis neki épp annyira számít, hogy mit iszik, mint hogy jobb, vagy bal oldalán aluszik -e éjszaka. A frontvonalbeli évek megedzik az embert, meg a gyomrát is. Így az ital dolgára csak óvatosan bólint, s egy apró félmosolyt enged meg magának. Azonban kissé szélesebbre húzódik az ajka, ahogy kiderül, hogy kissé félreértette a történetet.*
-Tehát a kisasszony és Yedhir hadnagy ugyanaz a személy, értem.
*Kicsit meg is vakarja a szakállát, ahogy a dohány maradék részét is igyekszik elporlasztani a pipából.*
-Kisasszony..
*Ezt már inkább csak magának mondja, kissé értetlen arckifejezéssel. Sosem hallott róla, hogy bármilyen hadnagy efféle kéréssel élne az emberek felé.*
-Cretonról már így is elég rosszakat hallottam, így nem igazán lep meg. Szégyen ez a dolog, fekete folt, ha számít valamit a szavam.
*Hisz nem mint felettese közöl egy tényt, vagy parancsot, csupán a saját véleményét hangoztatja. Sok magasrangú ember sajnos gyakran összekeveri a kettőt. Közben pedig tovább hallgatja, amíg a végére ér az asztaltársa.*
-Érdekes. Most hogy mondod rémlik is valami, hogy Denjaar említette ezt a nevet, már Yedhirt. Talán fel akarta kutatni, hogy kiderítse azt, amit most elém társz. Hm.
*Közben eloltja a pipát, a hamut az erre tartott edényébe ütögeti, hogy tiszta maradjon az eszköz, majd szépen mellényzsebébe dugja azt.*
-Van itt még más is, akit ismersz esetleg, régebbről? Mert ha van, és mondjuk Creton elveihez hű,nos...
*Nem is akarja befejezni, és igazán csak reménykedni mer benne, hogy ilyen ember nincs a soraik között.*
-Szörnyű helyzet az, amikor az embernek választania kell a helyes cselekedet és a felettese iránti érzett kötelességtudat között. Sajnos át kellett élnem magamnak is.
*Közben egyenesen Nae-re néz, egészen bele a szemeibe.*
-Úgy hiszem mindig a helyes cselekedet a fontosabb, mintsem vakon a rangba helyezni a hitünket.
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-27 09:59:11
Üzenet elküldve: 2021-02-27 09:59:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Rannd annyira nincs elragadtatva a gyakorlótereptől, amit meg is tud érteni a hím, ha egyszer wegtorenben viadaloktól hangos arénák nyújtanak jóval nagyobb lehetőséget.*
- Nem jártam még wegtorenben, de egyszer megnézem majd azokat az arénákat. *Annyira lelkesen beszél a fiú, hogy meghozza a kedved egy későbbi látogatásra a tűz városába. Bemelegítés közben jót nevet a fiúval, hogy Aztyantól kapnának, ha túlerőltetik az edzést és másnap munkaképtelenek lennének.*
- Inkább n derítsük ki mit tenne. *Kacsint Ranndra, majd a bemelegítés után homokzsákokat pillant meg pár lépésre a pálya széléről.*
- Fel kell mérjük először, hogy mennyit bírsz most. A homokzsákok darabja olyan tíz kiló lehet. *Egyet meg is emel, mintha csak pillecukrot kapna a kezébe.*
- Igen, olyan tíz kilós lehet egy. Nézzük hányat bírsz egymásra pakoltan felemelni? *Kíváncsian nézi a fiút, hogy kiderüljön erő szintje.*
- Aztán csak óvatosan! Nem a felső korlátokat akarom feszegetni, amibe meghúzódhat valamid, hanem csak annyit emelj, amennyit még kicsit erőlködve, de elbírsz. Nehogy megszakadj itt nekem mert, akkor Aztyan lilára rugdossa a sejhajam. *A felkészítő szavak végét elneveti, de a fiú érezheti, hogy komolyan beszél az ork. Nem kell belehalni az első edzésbe, csak derüljön ki, hogy mit is bír, első körben.*
//Ép testben ép lélek//
*Rannd annyira nincs elragadtatva a gyakorlótereptől, amit meg is tud érteni a hím, ha egyszer wegtorenben viadaloktól hangos arénák nyújtanak jóval nagyobb lehetőséget.*
- Nem jártam még wegtorenben, de egyszer megnézem majd azokat az arénákat. *Annyira lelkesen beszél a fiú, hogy meghozza a kedved egy későbbi látogatásra a tűz városába. Bemelegítés közben jót nevet a fiúval, hogy Aztyantól kapnának, ha túlerőltetik az edzést és másnap munkaképtelenek lennének.*
- Inkább n derítsük ki mit tenne. *Kacsint Ranndra, majd a bemelegítés után homokzsákokat pillant meg pár lépésre a pálya széléről.*
- Fel kell mérjük először, hogy mennyit bírsz most. A homokzsákok darabja olyan tíz kiló lehet. *Egyet meg is emel, mintha csak pillecukrot kapna a kezébe.*
- Igen, olyan tíz kilós lehet egy. Nézzük hányat bírsz egymásra pakoltan felemelni? *Kíváncsian nézi a fiút, hogy kiderüljön erő szintje.*
- Aztán csak óvatosan! Nem a felső korlátokat akarom feszegetni, amibe meghúzódhat valamid, hanem csak annyit emelj, amennyit még kicsit erőlködve, de elbírsz. Nehogy megszakadj itt nekem mert, akkor Aztyan lilára rugdossa a sejhajam. *A felkészítő szavak végét elneveti, de a fiú érezheti, hogy komolyan beszél az ork. Nem kell belehalni az első edzésbe, csak derüljön ki, hogy mit is bír, első körben.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-26 20:16:57
Üzenet elküldve: 2021-02-26 20:16:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*A hosszúéltű átkozottul ideges. Ezerszer szívesebben szállna most harcba pocsék esélyekkel, mint ülne itt most. Előbbit már ismeri, tudja mire számíthat, tudja mi az, amit veszíthet, a fájdalom és a halál pedig már réges-rég nem rémíti meg. Az irodában egy rozoga széken várni az ítéletet keserves, bizonytalan és őrjítő. Nem a börtöntől tart, nem is attól, hogy esetleg elküldik. Ebben a helyiségben először, egy független valaki, saját erkölcsi normái szerint ítéletet fog hozni bizonytalan döntése felett, s talán világossá válik előtte is, hogy hibázott. Védtelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát, épp úgy, mint a lábadozásának heteiben és még a lázadásig el sem jutottak a történetben.*
-Nem rossz.
*Pillant elismerően a rummal teli üvegre, bár az elf véleményére nem nagyon szabad adni, ha szeszről van szó. Mintha egy éhezőtől megkérdezné az ember, ízlett-e neki az ebéd.
Mikor pár részlet tisztázása végett Bredoc megállítja őt a regélésben, szorongva mélyeszti körmeit tenyerébe, az aprócska, alighogy érezhető sajgás segít neki koncentrálni.*
-A hadnagy. Ziana Yedhir. Az őrségben kisasszonynak hívatta magát.
*Tisztázza gyorsan, mert hát egészen megfeledkezett arról, hogy attól még, hogy számára ez világos, más számára még nem egyértelmű*
-Creton az akkori tanács tagja volt, éppúgy részt vett a titkolózásban, mint a többi vezető. Azt tudta meg, hogy a hadnagy rájött mi folyik a háttérben. Valaki az őrségtől nyomta fel Yedhirt a parancsnoknak, de sose derült ki, hogy ki tette.
*Emlékei szerint Ric hadnagyra gyanakodtak a többiek, de már sohasem fogják megtudni. Nem is számít már.
Az ügy egyébként még ennél is sokkalta szövevényesebb, de Humbaq tanácsos halála nem tartozik szorosan a történethez, nem akarja ennél is jobban összezavarni a férfit, így is elég sok az információ egyszerre.
A kérdésre megrázza a fejét.*
-Csak Sydnarus őrmester emberei léptek ki, köztük természetesen én is. Syddel elég sok bizalmas dolgot megosztott a hadnagy és ezzel mindenki tisztában volt a Barakkban, a tanáccsal kapcsolatos aggályai sem képeztek kivételt. Ő kapta kezébe a figyelmeztető üzenetet is, nem véletlenül.
*Elgondolkodva forgatja kezei között a rumos poharat egy darabig, próbálja összeszedni emlékeit, aztán folytatja*
-Ahogy eljöttük, Creton elfogatóparancsot adott ki Yedhir ellen, dezertálás volt a vád. Ami már csak azért is érdekes volt, mert épp a parancsnok volt az, aki küldetésre küldte őt, ezért nem is tartózkodott a hadnagy a városban.
//Katonadolog//
*A hosszúéltű átkozottul ideges. Ezerszer szívesebben szállna most harcba pocsék esélyekkel, mint ülne itt most. Előbbit már ismeri, tudja mire számíthat, tudja mi az, amit veszíthet, a fájdalom és a halál pedig már réges-rég nem rémíti meg. Az irodában egy rozoga széken várni az ítéletet keserves, bizonytalan és őrjítő. Nem a börtöntől tart, nem is attól, hogy esetleg elküldik. Ebben a helyiségben először, egy független valaki, saját erkölcsi normái szerint ítéletet fog hozni bizonytalan döntése felett, s talán világossá válik előtte is, hogy hibázott. Védtelennek és kiszolgáltatottnak érzi magát, épp úgy, mint a lábadozásának heteiben és még a lázadásig el sem jutottak a történetben.*
-Nem rossz.
*Pillant elismerően a rummal teli üvegre, bár az elf véleményére nem nagyon szabad adni, ha szeszről van szó. Mintha egy éhezőtől megkérdezné az ember, ízlett-e neki az ebéd.
Mikor pár részlet tisztázása végett Bredoc megállítja őt a regélésben, szorongva mélyeszti körmeit tenyerébe, az aprócska, alighogy érezhető sajgás segít neki koncentrálni.*
-A hadnagy. Ziana Yedhir. Az őrségben kisasszonynak hívatta magát.
*Tisztázza gyorsan, mert hát egészen megfeledkezett arról, hogy attól még, hogy számára ez világos, más számára még nem egyértelmű*
-Creton az akkori tanács tagja volt, éppúgy részt vett a titkolózásban, mint a többi vezető. Azt tudta meg, hogy a hadnagy rájött mi folyik a háttérben. Valaki az őrségtől nyomta fel Yedhirt a parancsnoknak, de sose derült ki, hogy ki tette.
*Emlékei szerint Ric hadnagyra gyanakodtak a többiek, de már sohasem fogják megtudni. Nem is számít már.
Az ügy egyébként még ennél is sokkalta szövevényesebb, de Humbaq tanácsos halála nem tartozik szorosan a történethez, nem akarja ennél is jobban összezavarni a férfit, így is elég sok az információ egyszerre.
A kérdésre megrázza a fejét.*
-Csak Sydnarus őrmester emberei léptek ki, köztük természetesen én is. Syddel elég sok bizalmas dolgot megosztott a hadnagy és ezzel mindenki tisztában volt a Barakkban, a tanáccsal kapcsolatos aggályai sem képeztek kivételt. Ő kapta kezébe a figyelmeztető üzenetet is, nem véletlenül.
*Elgondolkodva forgatja kezei között a rumos poharat egy darabig, próbálja összeszedni emlékeit, aztán folytatja*
-Ahogy eljöttük, Creton elfogatóparancsot adott ki Yedhir ellen, dezertálás volt a vád. Ami már csak azért is érdekes volt, mert épp a parancsnok volt az, aki küldetésre küldte őt, ezért nem is tartózkodott a hadnagy a városban.
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-26 18:43:45
Üzenet elküldve: 2021-02-26 18:43:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Mi sem tölti el hirtelen apróbb örömmel, minthogy Naesala bizony jólesően csap le a felkínálkozó ital lehetőségére. Legalább nem túl nyúlszívű. Persze nem mintha baj lenne azzal, ha valaki nem kér, ha megkínálják, de megint más az, mikor félszből nem mer az ember elvenni valamit, amit felé nyújtanak. Az ilyen pedig nem való bakának. A lány szavaira csak bólint, hisz nem tudja még, hogy hová fut ki a történet, azért titkon bízik benne, hogy nem lesz túl rémes a történet, mert akkor bizony dönteni kell a kötelessége és a szimpátia között. Nem lenne nehéz döntés.*
-Rum, bizony. Valami wegtoreni lötty, úgy kaptam.
*Mondja, ahogy elnézegeti egy pillanatra az üveget, mielőtt visszaadná teljes figyelmét a hosszúéletűnek.*
-Yedhir hadnagy
*Szinte csak magában mormogja, s mintha igyekezne rozsdás agytekervényeit mozgásra parancsolni. A férfi szemében sok változást nem láthat, inkább csak kemény koncentrációt, minta csak nem akarna lemaradni egy apró részletről sem a beszámolóból, egy elejtett szóvégről sem. Azonban arcán hamar meglepettség ül ki, s hamar újabb löketet kell, hogy töltsön magának, mielőtt még nagyon eltévednének a gondolatai.*
-Vá.várj egy pillanatot.
*Mondja, ahogy hozzá híven az ital után a pipáját tömi meg. Ez beletelik egy kis időbe, de nem zavartatja magát. A wargfejes jószágot semmi pénzért nem tömné meg rosszul. Meg is gyújtja a dohányt, mielőtt szólna, addig pedig, hacsak Naesala nem töri meg zavartságában a csend öleli őket körbe.*
-Ki volt a kisasszony?
*Hisz nem tudhatja, hogy kire gondol, majd folytatja pár kérdéssel, csak hogy tiszta legyen a kép a fejében.*
-Tehát a tanács már tudta előre...
*Mély levegőt vesz, ahogy hatalmas füstfelhőt terít szét.*
-Azt, hogy Creton megtudta, hogy érted? Azt tudta meg, amit a kisasszony, vagy azt, hogy a kisasszony megtudta?
*Bár alapvetően az utóbbira tippelne, s nehezen fogja vissza saját grimaszait, de jobb a biztosra menni.*
-És kikkel együtt lépett le? Az egész osztag így tett, aki Yedhir hadnagy alatt szolgált?
//Katonadolog//
*Mi sem tölti el hirtelen apróbb örömmel, minthogy Naesala bizony jólesően csap le a felkínálkozó ital lehetőségére. Legalább nem túl nyúlszívű. Persze nem mintha baj lenne azzal, ha valaki nem kér, ha megkínálják, de megint más az, mikor félszből nem mer az ember elvenni valamit, amit felé nyújtanak. Az ilyen pedig nem való bakának. A lány szavaira csak bólint, hisz nem tudja még, hogy hová fut ki a történet, azért titkon bízik benne, hogy nem lesz túl rémes a történet, mert akkor bizony dönteni kell a kötelessége és a szimpátia között. Nem lenne nehéz döntés.*
-Rum, bizony. Valami wegtoreni lötty, úgy kaptam.
*Mondja, ahogy elnézegeti egy pillanatra az üveget, mielőtt visszaadná teljes figyelmét a hosszúéletűnek.*
-Yedhir hadnagy
*Szinte csak magában mormogja, s mintha igyekezne rozsdás agytekervényeit mozgásra parancsolni. A férfi szemében sok változást nem láthat, inkább csak kemény koncentrációt, minta csak nem akarna lemaradni egy apró részletről sem a beszámolóból, egy elejtett szóvégről sem. Azonban arcán hamar meglepettség ül ki, s hamar újabb löketet kell, hogy töltsön magának, mielőtt még nagyon eltévednének a gondolatai.*
-Vá.várj egy pillanatot.
*Mondja, ahogy hozzá híven az ital után a pipáját tömi meg. Ez beletelik egy kis időbe, de nem zavartatja magát. A wargfejes jószágot semmi pénzért nem tömné meg rosszul. Meg is gyújtja a dohányt, mielőtt szólna, addig pedig, hacsak Naesala nem töri meg zavartságában a csend öleli őket körbe.*
-Ki volt a kisasszony?
*Hisz nem tudhatja, hogy kire gondol, majd folytatja pár kérdéssel, csak hogy tiszta legyen a kép a fejében.*
-Tehát a tanács már tudta előre...
*Mély levegőt vesz, ahogy hatalmas füstfelhőt terít szét.*
-Azt, hogy Creton megtudta, hogy érted? Azt tudta meg, amit a kisasszony, vagy azt, hogy a kisasszony megtudta?
*Bár alapvetően az utóbbira tippelne, s nehezen fogja vissza saját grimaszait, de jobb a biztosra menni.*
-És kikkel együtt lépett le? Az egész osztag így tett, aki Yedhir hadnagy alatt szolgált?
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-26 12:38:30
Üzenet elküldve: 2021-02-26 12:38:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A zöldesbarna szemek ijedten villannak a hosszúéltű szavaira. Ugyan csak pár órája ismeri a leányt, de eddig talán egyszer sem vélt derűt vagy vígságot felfedezni a leány tekintetében. Naesalaról nem mondható el, hogy az emberi lélek nagy ismerője lenne, de még előtte is tiszta, a kölyök átkozottul küzd félelmeivel, s keserűségével, ezek az érzések pedig számára sem ismeretlenek.
Nem állt szándékában a frászt hozni szerencsétlenre, úgy tűnik nem igazán ért ahhoz, hogyan is kell látványosan szorongó bakfisokkal cseverészni, az egész olyan, mintha tojáshéjakon lépkedne. Már abban sem biztos, hogy jó tanácsot adott, mert bár feleletre nyílik a szája a visszakérdezést hallva, hamar rájön, amit mondani készül az teljesen használhatatlan a másik számára. Elvégre valóban, mégis hogyan védhetné meg magát egy halk szavú kisasszonyka, aki minden bizonnyal nem jeleskedik a harcban? Újdonsült parancsnokukat ugyan a jó szándék vezérelte, mikor magával hozta ide Garsint, de jól láthatóan nem gondolta át alaposan a dolgot. Az őrség nem való fiatal lánykáknak, nem véletlen, hogy még csak a segítők között sem akad egyetlen egy sem. Okosabb lett volna talán valamelyik tehetősebb család szolgálatába állítani.*
-Sok-sok erős jobb horoggal.
*No persze túloz kissé, de összességében nézve mindig is ez volt a leghatásosabb módszer arra, hogy ne kekeckedjenek vele.*
-Az istenekre, dehogy is!
*Kicsit még nevetni is támadna kedve a feltételezésen, de ezt inkább sietve elfojtja magában.*
-Magát sem fogják bántani.
*Biztosítja komoly arccal, s rájön, ez lehetett az iménti rémült tekintet oka. Nem fogalmazott elég pontosan.*
-Csak szeretik cukkolni az embert. Néha a szavak pedig fájdalmasabbak, mint egy gyomorrúgás.
*A hosszúfülű hamar túlteszi már magát az ilyesmin, hozzászokott, nem az a fajta, aki magába roskadna bántó szavakat hallva, de az eddigiek alapján, úgy véli a leány nem venné ilyen könnyen az esetleges gúnyolódásokat. Számításba véve a korlátozott védekezési lehetőségeit, végül másféle javaslattal rukkol elő.*
-Tudja mit? Ha már nagyon bosszantják nyugodtan keresse a parancsnokot. Vagy ha őt nagyon nem kívánja zavarni, akkor engem.
*A zöldesbarna szemek ijedten villannak a hosszúéltű szavaira. Ugyan csak pár órája ismeri a leányt, de eddig talán egyszer sem vélt derűt vagy vígságot felfedezni a leány tekintetében. Naesalaról nem mondható el, hogy az emberi lélek nagy ismerője lenne, de még előtte is tiszta, a kölyök átkozottul küzd félelmeivel, s keserűségével, ezek az érzések pedig számára sem ismeretlenek.
Nem állt szándékában a frászt hozni szerencsétlenre, úgy tűnik nem igazán ért ahhoz, hogyan is kell látványosan szorongó bakfisokkal cseverészni, az egész olyan, mintha tojáshéjakon lépkedne. Már abban sem biztos, hogy jó tanácsot adott, mert bár feleletre nyílik a szája a visszakérdezést hallva, hamar rájön, amit mondani készül az teljesen használhatatlan a másik számára. Elvégre valóban, mégis hogyan védhetné meg magát egy halk szavú kisasszonyka, aki minden bizonnyal nem jeleskedik a harcban? Újdonsült parancsnokukat ugyan a jó szándék vezérelte, mikor magával hozta ide Garsint, de jól láthatóan nem gondolta át alaposan a dolgot. Az őrség nem való fiatal lánykáknak, nem véletlen, hogy még csak a segítők között sem akad egyetlen egy sem. Okosabb lett volna talán valamelyik tehetősebb család szolgálatába állítani.*
-Sok-sok erős jobb horoggal.
*No persze túloz kissé, de összességében nézve mindig is ez volt a leghatásosabb módszer arra, hogy ne kekeckedjenek vele.*
-Az istenekre, dehogy is!
*Kicsit még nevetni is támadna kedve a feltételezésen, de ezt inkább sietve elfojtja magában.*
-Magát sem fogják bántani.
*Biztosítja komoly arccal, s rájön, ez lehetett az iménti rémült tekintet oka. Nem fogalmazott elég pontosan.*
-Csak szeretik cukkolni az embert. Néha a szavak pedig fájdalmasabbak, mint egy gyomorrúgás.
*A hosszúfülű hamar túlteszi már magát az ilyesmin, hozzászokott, nem az a fajta, aki magába roskadna bántó szavakat hallva, de az eddigiek alapján, úgy véli a leány nem venné ilyen könnyen az esetleges gúnyolódásokat. Számításba véve a korlátozott védekezési lehetőségeit, végül másféle javaslattal rukkol elő.*
-Tudja mit? Ha már nagyon bosszantják nyugodtan keresse a parancsnokot. Vagy ha őt nagyon nem kívánja zavarni, akkor engem.
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-26 00:03:57
Üzenet elküldve: 2021-02-26 00:03:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Dram alattomos módon forgatja ki az iménti gáláns bókját. Eleinte összevonja szemöldökét, komolyan veszi a szavakat és már nyitná is szóra a száját, hogy vitába szálljon a szerénykedéssel, de hagyja inkább, hogy végigmondja. Egyébként is a tisztességtelen zsiványok emlegetésére kicsit elkalandoznak gondolatai, de a neve említése, s a kérdések gyorsan visszaterelik őt a kellemes csevej medrébe. A sóhajra megemelkedik szemöldöke, szürke szemei gyanakodva méregetik a vonásokat, az árulkodó pillantásokra eleinte bizonytalanul kunkorodik szája sarka.*
-Ejnye, igencsak alattomos módon tréfálkozik!
*Színlel felháborodást, bár tekintete derűsen csillan, aztán máris rosszallóan csóválja a fejét a jóval pimaszabbra forduló szavakra, arcán leplezetlen mosollyal. Kedvére való az incselkedés, s ez bizony a férfinak is feltűnhet.*
-Még a végén azt kell hinnem, hogy célozgat valamire, Drameiloten. De bevallaná nekem, ha így lenne, igaz?
*Pillant fel ártatlanul a nála magasabb hosszúfülűre, majd a tömjénezésre jól hallhatóan felsóhajt.*
-Már megint túloz, kedves. Hát mi lesz akkor majd ha valóban találkozik egy okos és szép leánnyal? Gondatlanul elpazarolja a jelzőket addigra.
*Figyelme ezután az építményre irányul. Elidőzik a vaskos cölöpös falon és a széles kapun, közben persze fülel, nem akar lemaradni az információkról, melyeket a hosszúéltű nem átall megosztani vele. Ez a hely is, a templomhoz hasonlóan, az újdonság erejével hat a számára. Gyakorlótér ugyan náluk is volt, azon tanultak meg lőni a fiúk, s titokban ő is, de az a legkevésbé sem hasonlított ehhez.
Valaki a fegyvereit kéri, mire meglepetten néz kísérőjére, nem szívesen adja idegen kezekbe holmiját, de ha az bólint, száját húzva ugyan, de lepakolja őket.*
-Majd egyszer elviszem vadászni. Higgye el, ha követi az utasításaim, csöndben marad és nem bókol minduntalan a szája, nem tudja elrontani.
*Csipkelődik komiszan, aztán a térre érve máris nézelődni kezd, hol is lelhetnek megfelelő eszközökre, kisebb keresgélés után pedig lel is egy hosszúíjat és egy nyíllal teli tegzet, azzal lépdel húsz méternyi távolságra gyakorlóbábutól.*
-Egyenesen a szívébe.
*Célját egyszerűen közli, hangjában nem csendül nagyképűség. Egy nyilat gondosan, gyakorlott mozdulatokkal az idegre helyez majd felajzza íját, s célra tart. Vesz még egy mély lélegzetet, ahogy lassan kifújja a levegőt már lő is. Nyila cisszen a levegőben, s gond nélkül fúródik bele a bábuba, épp ahová akarta.
Szórakozottan emeli pukedlira szoknyáját produkciója végén.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 00:04:24
*Dram alattomos módon forgatja ki az iménti gáláns bókját. Eleinte összevonja szemöldökét, komolyan veszi a szavakat és már nyitná is szóra a száját, hogy vitába szálljon a szerénykedéssel, de hagyja inkább, hogy végigmondja. Egyébként is a tisztességtelen zsiványok emlegetésére kicsit elkalandoznak gondolatai, de a neve említése, s a kérdések gyorsan visszaterelik őt a kellemes csevej medrébe. A sóhajra megemelkedik szemöldöke, szürke szemei gyanakodva méregetik a vonásokat, az árulkodó pillantásokra eleinte bizonytalanul kunkorodik szája sarka.*
-Ejnye, igencsak alattomos módon tréfálkozik!
*Színlel felháborodást, bár tekintete derűsen csillan, aztán máris rosszallóan csóválja a fejét a jóval pimaszabbra forduló szavakra, arcán leplezetlen mosollyal. Kedvére való az incselkedés, s ez bizony a férfinak is feltűnhet.*
-Még a végén azt kell hinnem, hogy célozgat valamire, Drameiloten. De bevallaná nekem, ha így lenne, igaz?
*Pillant fel ártatlanul a nála magasabb hosszúfülűre, majd a tömjénezésre jól hallhatóan felsóhajt.*
-Már megint túloz, kedves. Hát mi lesz akkor majd ha valóban találkozik egy okos és szép leánnyal? Gondatlanul elpazarolja a jelzőket addigra.
*Figyelme ezután az építményre irányul. Elidőzik a vaskos cölöpös falon és a széles kapun, közben persze fülel, nem akar lemaradni az információkról, melyeket a hosszúéltű nem átall megosztani vele. Ez a hely is, a templomhoz hasonlóan, az újdonság erejével hat a számára. Gyakorlótér ugyan náluk is volt, azon tanultak meg lőni a fiúk, s titokban ő is, de az a legkevésbé sem hasonlított ehhez.
Valaki a fegyvereit kéri, mire meglepetten néz kísérőjére, nem szívesen adja idegen kezekbe holmiját, de ha az bólint, száját húzva ugyan, de lepakolja őket.*
-Majd egyszer elviszem vadászni. Higgye el, ha követi az utasításaim, csöndben marad és nem bókol minduntalan a szája, nem tudja elrontani.
*Csipkelődik komiszan, aztán a térre érve máris nézelődni kezd, hol is lelhetnek megfelelő eszközökre, kisebb keresgélés után pedig lel is egy hosszúíjat és egy nyíllal teli tegzet, azzal lépdel húsz méternyi távolságra gyakorlóbábutól.*
-Egyenesen a szívébe.
*Célját egyszerűen közli, hangjában nem csendül nagyképűség. Egy nyilat gondosan, gyakorlott mozdulatokkal az idegre helyez majd felajzza íját, s célra tart. Vesz még egy mély lélegzetet, ahogy lassan kifújja a levegőt már lő is. Nyila cisszen a levegőben, s gond nélkül fúródik bele a bábuba, épp ahová akarta.
Szórakozottan emeli pukedlira szoknyáját produkciója végén.*
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.26 00:04:24
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-25 20:04:10
Üzenet elküldve: 2021-02-25 20:04:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Arra, hogy ez az egyetlen gyakorlóterep a környéken, fanyalogva húzza el száját. Persze nem voltak nagy elvárásai, mégis, hogy azon kívül, ahová éppen tartanak, nincsen más efféle terület, s ez is a városi őrség hatáskörébe tartozik, halvány csalódottsággal tölti el. Nem, mintha napjában tervezne edzeni járni, csupán most vált teljesen bizonyossá számára, hogy itt bizony nem tud majd az otthoniakhoz hasonlatos mulatságokon részt venni. A mellette baktató ork pedig, mintha csak a fejébe látna, érdeklődik az arénák felől.*
- De még milyenek! *Helyesel révedő vigyorral képén.* Sűrűn rendeznek viadalokat, és én kevésről hiányoztam csak. *Meséli, szinte már büszkén.* Na persze csak a nézőtérről. *Ismeri be végül, hogy izmait aligha acélozta bármelyikben is.
Annyi a jó az egészben, hogy nincs messze a központtól, így hamar megérkeznek a szekér szélességű kapuhoz, min tétovázás nélkül sétálnak be. Fegyvereiktől mindketten megválnak, a kölyök zokszó nélkül, Darok viszont néhány szúrós pillantást is hagy az őrnek. Ezen magában jót derül, mit ábrázatán egy hetyke félmosoly jelez.
Megkönnyebbülésére társa rendelkezik tervezettel, mi az edzést illeti, sőt, úgy tűnik, alakítani is hajlandó benne, ha kiderül számára, mennyit bír a wegtoreni ifjonc.*
- Remek! *Feleli elégedetten, két tenyerét összecsapva, majd néhányszor összedörzsölve.* Hol kezdjük? *Ingujjait is feltűri, mielőtt csípőre tenné kezeit, hogy az elő utasításokra várjon.*
- Akkor meg még Aztyan is szétrúgná a sejhajom. A tied után közvetlen! *Kacag jóízűt saját tréfáján, de a bemelegítést ennek ellenére komolyan veszi. Valóban nem lenne szerencsés, ha mai meggondolatlansága miatt holnapi munkája lenne akadályoztatva. Figyelmesen szemléli az edzésben mesterévé avanzsált hím minden mozdulatát, hogy rövid ráhagyással utánozza le azokat, igyekezve minél pontosabban végezni a gyakorlatok egymásutánját.*
//Ép testben ép lélek//
*Arra, hogy ez az egyetlen gyakorlóterep a környéken, fanyalogva húzza el száját. Persze nem voltak nagy elvárásai, mégis, hogy azon kívül, ahová éppen tartanak, nincsen más efféle terület, s ez is a városi őrség hatáskörébe tartozik, halvány csalódottsággal tölti el. Nem, mintha napjában tervezne edzeni járni, csupán most vált teljesen bizonyossá számára, hogy itt bizony nem tud majd az otthoniakhoz hasonlatos mulatságokon részt venni. A mellette baktató ork pedig, mintha csak a fejébe látna, érdeklődik az arénák felől.*
- De még milyenek! *Helyesel révedő vigyorral képén.* Sűrűn rendeznek viadalokat, és én kevésről hiányoztam csak. *Meséli, szinte már büszkén.* Na persze csak a nézőtérről. *Ismeri be végül, hogy izmait aligha acélozta bármelyikben is.
Annyi a jó az egészben, hogy nincs messze a központtól, így hamar megérkeznek a szekér szélességű kapuhoz, min tétovázás nélkül sétálnak be. Fegyvereiktől mindketten megválnak, a kölyök zokszó nélkül, Darok viszont néhány szúrós pillantást is hagy az őrnek. Ezen magában jót derül, mit ábrázatán egy hetyke félmosoly jelez.
Megkönnyebbülésére társa rendelkezik tervezettel, mi az edzést illeti, sőt, úgy tűnik, alakítani is hajlandó benne, ha kiderül számára, mennyit bír a wegtoreni ifjonc.*
- Remek! *Feleli elégedetten, két tenyerét összecsapva, majd néhányszor összedörzsölve.* Hol kezdjük? *Ingujjait is feltűri, mielőtt csípőre tenné kezeit, hogy az elő utasításokra várjon.*
- Akkor meg még Aztyan is szétrúgná a sejhajom. A tied után közvetlen! *Kacag jóízűt saját tréfáján, de a bemelegítést ennek ellenére komolyan veszi. Valóban nem lenne szerencsés, ha mai meggondolatlansága miatt holnapi munkája lenne akadályoztatva. Figyelmesen szemléli az edzésben mesterévé avanzsált hím minden mozdulatát, hogy rövid ráhagyással utánozza le azokat, igyekezve minél pontosabban végezni a gyakorlatok egymásutánját.*
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-25 16:46:51
Üzenet elküldve: 2021-02-25 16:46:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Ez igazán kedves öntől. * Csillog boldogan Drameiloten szeme, bár nem látja nagy esélyét annak, hogy Alymeidha lesz az, aki megfejti ezt a rejtélyt. Ettől függetlenül, semmibe nem kerül egy ilyen ígéret, és bármilyen kicsi is az esélye annak, hogy megvalósul, mégis ott az a csekélyke lehetőség. *
- Én nem lennék benne olyan biztos. * Mosolyog szerényen a férfi, állát simogatva. * Se szép, se tapasztalt nem vagyok, csupán a vagyonom lehet az, ami felkeltené a nők érdeklődését, de az utóbbi időben nemesnek lenni sem a legjobb életbiztosítás. Egy tisztes kereskedő, vagy egy tisztességtelen zsivány sokkal vonzóbb, és izgalmasabb életet ígér, mint egy egyszerű könyvmoly, aki a felmenői által összeszedett pénzből éli az életét. És ahogy azt az elébb kifejtettem, még válogatós is vagyok. Nem, kedves Alymeidha, nincs könnyű dolgom a nők választásának terén. Hiszen magácska is nyíltan elutasítja a közeledésem, hát akkor más miért ne tenné ugyan ezt? Ugyan mit láthatna meg bennem valaki, amit a kisasszony nem? * Sóhajt mélyet, mint egy igazi áldozat, akinek nehéz, és szenvedéssel teli sors jutott csupán. De szeme másról árulkodik, arcvonásait nem tudja kellően kordában tartani ahhoz, hogy ne látszódjon át az igazság a megjátszott szerep mögül. *
- Azt hiszem, hogy kénytelen lennék magácskára bíznom magam, hiszen én tudatlan, nem ismerem a női rejtelmeket, és hogy mi mást lehetne még tanítani nekem, de biztos vagyok benne, hogy akad még tudás, amit fel tudnék szedni magamra. Az se baj, ha hosszú éjszakákon át kellene tanulnom. * Nevet fel a férfi, és egy pimasz kacsintást is hozzá tesz, kezd egészen felbátorodni azon, hogy próbálkozásai eddig nem kerültek elutasításra. Legalábbis ezen a napon még nyíltan nem. Valóban szeretne bejutni a fehér bőrű combok közé, de nem csak azért, hogy egy estét töltsön el közöttük, jelenleg hosszú távra tervez a lánnyal, hosszú éjszakákra, akár hosszú hónapokra is. *
- Ilyen éles eszűt, és ilyen gyönyörűt biztos nem. * Csóválja meg a fejét, hiszen nem csak a testét szereti dicsérni sétatársának, hanem belső értékeit is, lévén, hogy azok is elnyerik tetszését. * Vétek lenne ilyen könnyen elengedni, hiszen hatvan nyár óta várok már, hogy egy hasonlóval összefussak. Hát nem ülhetek további hatvanat a tisztáson, meleg ruhákkal várva, hogy hátha újra szerencsém lesz. * Mosolyog, ahogy a Kaszárnya bejárata előtt álldogálnak, hiszen már ki tudja mikor, de ide értek a beszélgetés közben. *
- A városi őrség lakja, akik a közbiztonságért felelnek. * Magyarázza a férfi, és az ajtóhoz lép, hogy bebocsátást nyerjen maguknak. * De bárki szabadon bejárhat gyakorolni, és edzeni. Azt se bánja senki, ha bemutat néhány lövést az olyan balekoknak, mint szerény személyem. Persze érdekesebb és izgalmasabb lenne egy vadászat az erdőben, de azt hiszem, hogy tudásom hiányában csak elijesztenék minden vadat, és időpocsékolás lenne az egész. * Gondolkodik a férfi hangosan, és a téren a tekintetével az edzőbábukat keresi. Ő maga még sosem járt itt, de hallomásból tudja, hogy miképp néz ki a barakk belseje, úgyhogy hamar megtalálják, amit keresnek. *
- Ez igazán kedves öntől. * Csillog boldogan Drameiloten szeme, bár nem látja nagy esélyét annak, hogy Alymeidha lesz az, aki megfejti ezt a rejtélyt. Ettől függetlenül, semmibe nem kerül egy ilyen ígéret, és bármilyen kicsi is az esélye annak, hogy megvalósul, mégis ott az a csekélyke lehetőség. *
- Én nem lennék benne olyan biztos. * Mosolyog szerényen a férfi, állát simogatva. * Se szép, se tapasztalt nem vagyok, csupán a vagyonom lehet az, ami felkeltené a nők érdeklődését, de az utóbbi időben nemesnek lenni sem a legjobb életbiztosítás. Egy tisztes kereskedő, vagy egy tisztességtelen zsivány sokkal vonzóbb, és izgalmasabb életet ígér, mint egy egyszerű könyvmoly, aki a felmenői által összeszedett pénzből éli az életét. És ahogy azt az elébb kifejtettem, még válogatós is vagyok. Nem, kedves Alymeidha, nincs könnyű dolgom a nők választásának terén. Hiszen magácska is nyíltan elutasítja a közeledésem, hát akkor más miért ne tenné ugyan ezt? Ugyan mit láthatna meg bennem valaki, amit a kisasszony nem? * Sóhajt mélyet, mint egy igazi áldozat, akinek nehéz, és szenvedéssel teli sors jutott csupán. De szeme másról árulkodik, arcvonásait nem tudja kellően kordában tartani ahhoz, hogy ne látszódjon át az igazság a megjátszott szerep mögül. *
- Azt hiszem, hogy kénytelen lennék magácskára bíznom magam, hiszen én tudatlan, nem ismerem a női rejtelmeket, és hogy mi mást lehetne még tanítani nekem, de biztos vagyok benne, hogy akad még tudás, amit fel tudnék szedni magamra. Az se baj, ha hosszú éjszakákon át kellene tanulnom. * Nevet fel a férfi, és egy pimasz kacsintást is hozzá tesz, kezd egészen felbátorodni azon, hogy próbálkozásai eddig nem kerültek elutasításra. Legalábbis ezen a napon még nyíltan nem. Valóban szeretne bejutni a fehér bőrű combok közé, de nem csak azért, hogy egy estét töltsön el közöttük, jelenleg hosszú távra tervez a lánnyal, hosszú éjszakákra, akár hosszú hónapokra is. *
- Ilyen éles eszűt, és ilyen gyönyörűt biztos nem. * Csóválja meg a fejét, hiszen nem csak a testét szereti dicsérni sétatársának, hanem belső értékeit is, lévén, hogy azok is elnyerik tetszését. * Vétek lenne ilyen könnyen elengedni, hiszen hatvan nyár óta várok már, hogy egy hasonlóval összefussak. Hát nem ülhetek további hatvanat a tisztáson, meleg ruhákkal várva, hogy hátha újra szerencsém lesz. * Mosolyog, ahogy a Kaszárnya bejárata előtt álldogálnak, hiszen már ki tudja mikor, de ide értek a beszélgetés közben. *
- A városi őrség lakja, akik a közbiztonságért felelnek. * Magyarázza a férfi, és az ajtóhoz lép, hogy bebocsátást nyerjen maguknak. * De bárki szabadon bejárhat gyakorolni, és edzeni. Azt se bánja senki, ha bemutat néhány lövést az olyan balekoknak, mint szerény személyem. Persze érdekesebb és izgalmasabb lenne egy vadászat az erdőben, de azt hiszem, hogy tudásom hiányában csak elijesztenék minden vadat, és időpocsékolás lenne az egész. * Gondolkodik a férfi hangosan, és a téren a tekintetével az edzőbábukat keresi. Ő maga még sosem járt itt, de hallomásból tudja, hogy miképp néz ki a barakk belseje, úgyhogy hamar megtalálják, amit keresnek. *
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-25 08:56:41
Üzenet elküldve: 2021-02-25 08:56:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Az új segédkalmár fiúval sétálnak éppen a kaszárnya felé, hogy egy kicsit karban tartsák az izmaikat. A fiú mg nem látta a kaszárnyát, sem a gyakorlóterületet, így elsőre biztos az újdonság erejével hat majd.*
- Itt ez az egyetlen nagyobb gyakorló terep. Nem olyan óriási, de elfér, aki egy kicsit ki akarja nyújtóztatni az izmait. *Vigyorogva válaszol a fiúnak, akiről eszébe jut, hogy a szülővárosában ennél biztosan nagyobb helyek vannak erre a célra.*
- Wegtorenben vannak ilyen nagy arénák? *Úgy gondolja, hogy harcosabb népek lakják azt a várost, így a gyakorlásnak is több helyet szentelnek. A kapuhoz érve Rannd kíváncsiskodik, hogy van e bejáratott rendszer. Fegyverei leadása után vet egy szúrós pillantást az őrre, amiből érezheti, hogy komoly baj lesz, ha a fegyverei nem lesznek, itt mikor kifelé jön. Most kivételesen páncél nélkül jött, csupán egy egyszerű öltözékben, amiben még éppen nem fázik. A fiú kérdésére reagál is, amint belépnek a kapun.*
- Van bizony, de előtte fel kell mérjem, hogy mit bírsz. *Erőben nincsenek egy szinten, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a fiú kereskedőnek készül és nem erőművésznek. Darok pedig kereskedni nem tudna, mert a harchoz van érzéke, így a testének izmait építette az évek alatt. Lassan odaérnek a gyakorlótérhez, ahol már a bábuk és gyakorlófegyverek várják őket. A fiú csípőre tett kézzel várja Darok útmutatásait. Ezt vigyorogva meg is teszi az ork.*
- Mielőtt megszakítanánk magunkat, kell egy kis átmozgatás az izmoknak, hogy bemelegedjenek. Mint amikor a fémet felhevítik, hogy alakítani lehessen. *Meg is mutatja Rannd-nak a nyújtó és bemelegítő gyakorlatokat, amit maga is elvégez.*
- Ezt nem szabad összecsapni, különben holnap nem bírsz kikelni az ágyból. *Viccesen teszi hozzá, hogy a jó bemelegítés elengedhetetlen egy minőségi edzéshez, különben az izmokat túlerőltetik, az pedig meglepően gyengévé teheti pár napra az avatatlan súlyemelőket.*
//Ép testben ép lélek//
*Az új segédkalmár fiúval sétálnak éppen a kaszárnya felé, hogy egy kicsit karban tartsák az izmaikat. A fiú mg nem látta a kaszárnyát, sem a gyakorlóterületet, így elsőre biztos az újdonság erejével hat majd.*
- Itt ez az egyetlen nagyobb gyakorló terep. Nem olyan óriási, de elfér, aki egy kicsit ki akarja nyújtóztatni az izmait. *Vigyorogva válaszol a fiúnak, akiről eszébe jut, hogy a szülővárosában ennél biztosan nagyobb helyek vannak erre a célra.*
- Wegtorenben vannak ilyen nagy arénák? *Úgy gondolja, hogy harcosabb népek lakják azt a várost, így a gyakorlásnak is több helyet szentelnek. A kapuhoz érve Rannd kíváncsiskodik, hogy van e bejáratott rendszer. Fegyverei leadása után vet egy szúrós pillantást az őrre, amiből érezheti, hogy komoly baj lesz, ha a fegyverei nem lesznek, itt mikor kifelé jön. Most kivételesen páncél nélkül jött, csupán egy egyszerű öltözékben, amiben még éppen nem fázik. A fiú kérdésére reagál is, amint belépnek a kapun.*
- Van bizony, de előtte fel kell mérjem, hogy mit bírsz. *Erőben nincsenek egy szinten, de ez egyáltalán nem baj, hiszen a fiú kereskedőnek készül és nem erőművésznek. Darok pedig kereskedni nem tudna, mert a harchoz van érzéke, így a testének izmait építette az évek alatt. Lassan odaérnek a gyakorlótérhez, ahol már a bábuk és gyakorlófegyverek várják őket. A fiú csípőre tett kézzel várja Darok útmutatásait. Ezt vigyorogva meg is teszi az ork.*
- Mielőtt megszakítanánk magunkat, kell egy kis átmozgatás az izmoknak, hogy bemelegedjenek. Mint amikor a fémet felhevítik, hogy alakítani lehessen. *Meg is mutatja Rannd-nak a nyújtó és bemelegítő gyakorlatokat, amit maga is elvégez.*
- Ezt nem szabad összecsapni, különben holnap nem bírsz kikelni az ágyból. *Viccesen teszi hozzá, hogy a jó bemelegítés elengedhetetlen egy minőségi edzéshez, különben az izmokat túlerőltetik, az pedig meglepően gyengévé teheti pár napra az avatatlan súlyemelőket.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:59:24
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:59:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
- Kíváncsi vagyok, mekkora lehet. *Jegyzi meg tűnődve, ahogy menet közben a mellette haladó orkra sandít. Egyértelműen a kaszárnyára céloz, hiszen oda tartanak éppen termetes társával. Mi sem eshet jobban egy fáradt, munkával töltött nap után, mint egy alapos átmozgatás. Na persze, a jóféle wegtoreni rumot leszámítva. Egészen kétségbe is esne, hogy nélkülöznie kell a hazai ízeket, ha nem éppen egy olyan kereskedőház kötelékében szolgálna, minek gyökerei biztosítják számára, hogy azokat napi szinten élvezhesse. ~Egy aréna mellett biztos elbújhat.~ Állapítja meg végül magában a számára egyértelműt, bárhogy reagáljon is felvetésére a másik. Mondjuk sokat nem kell már találgatnia, lassacskán a vaskos cölöpök alkotta fal határolta terület peremére érnek.*
- Van valami jól bejáratott rendszered? *Érdeklődik vigyorogva, mikor már a jókora kapun besétálva, tőreit csatolja le éppen övéről, hogy leadhassa. Reménykedik az igenleges válaszban, mert, bár nem az a tunya, pocakos alkat, testfelépítését inkább a mindennapos fizikai munkának, mintsem a rendszeres, célzott edzéseknek köszönheti. Ami azt illeti, nem is biztos benne, hogy ki tudna magától ötölni olyan gyakorlatokat, melyekkel izomzatát acélozhatná. Persze ezen még sosem töprengett el hosszabban, szóval ki tudja.
Mindenesetre, ha az éppen posztoló őrnek sincs ellenvetése, fegyverzetétől megszabadulva, remélhetőleg Darokkal a nyomában közelíti meg a gyakorlótérnek tűnő terepet. Lát ott szalmabábúkat, fa fegyvereket és pajzsokat ládába halmozva, de egyebet nemigen. Korábbi sejtése beigazolódni látszik, mit hetyke félmosollyal el is könyvel magában. Ha pedig kinézelődte magát, csípőre tett kezekkel fordul az ork felé, a fejleményekre várva. Ruházatát tekintve a szokványos öltözetét viseli, ilyen szempontból sem készülte túl ezt a látogatást.*
//Ép testben ép lélek//
- Kíváncsi vagyok, mekkora lehet. *Jegyzi meg tűnődve, ahogy menet közben a mellette haladó orkra sandít. Egyértelműen a kaszárnyára céloz, hiszen oda tartanak éppen termetes társával. Mi sem eshet jobban egy fáradt, munkával töltött nap után, mint egy alapos átmozgatás. Na persze, a jóféle wegtoreni rumot leszámítva. Egészen kétségbe is esne, hogy nélkülöznie kell a hazai ízeket, ha nem éppen egy olyan kereskedőház kötelékében szolgálna, minek gyökerei biztosítják számára, hogy azokat napi szinten élvezhesse. ~Egy aréna mellett biztos elbújhat.~ Állapítja meg végül magában a számára egyértelműt, bárhogy reagáljon is felvetésére a másik. Mondjuk sokat nem kell már találgatnia, lassacskán a vaskos cölöpök alkotta fal határolta terület peremére érnek.*
- Van valami jól bejáratott rendszered? *Érdeklődik vigyorogva, mikor már a jókora kapun besétálva, tőreit csatolja le éppen övéről, hogy leadhassa. Reménykedik az igenleges válaszban, mert, bár nem az a tunya, pocakos alkat, testfelépítését inkább a mindennapos fizikai munkának, mintsem a rendszeres, célzott edzéseknek köszönheti. Ami azt illeti, nem is biztos benne, hogy ki tudna magától ötölni olyan gyakorlatokat, melyekkel izomzatát acélozhatná. Persze ezen még sosem töprengett el hosszabban, szóval ki tudja.
Mindenesetre, ha az éppen posztoló őrnek sincs ellenvetése, fegyverzetétől megszabadulva, remélhetőleg Darokkal a nyomában közelíti meg a gyakorlótérnek tűnő terepet. Lát ott szalmabábúkat, fa fegyvereket és pajzsokat ládába halmozva, de egyebet nemigen. Korábbi sejtése beigazolódni látszik, mit hetyke félmosollyal el is könyvel magában. Ha pedig kinézelődte magát, csípőre tett kezekkel fordul az ork felé, a fejleményekre várva. Ruházatát tekintve a szokványos öltözetét viseli, ilyen szempontból sem készülte túl ezt a látogatást.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:21:32
Üzenet elküldve: 2021-02-24 15:21:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*A kiegészítést végighallgatja és szeretne vitatkozni, hogy ez a Kikötőre is igaz, mert véleménye szerint ő is tisztességes nevelést kapott, de... be kell látnia, hogy ez elég hézagos állítás lenne. Mert ugyan valóban becsületes munkára fogták, de egy gyereklánnyal mi mást is kezdhettek volna? Beadták a mosodába, hogy hozzon egy kis pénzt a házhoz, amíg férjhez nem tudják adni. A bátyjai között viszont már volt, aki csempészeknek segített, vagy hát... mentek oda, ahol csak adódott munka. Ez valahol természetes is volt. Valamiből, valahogyan meg kellett élni... Garsin nem is nagyon tudna úgy gondolni az övéire, mint bűnözőkre, inkább csak az maradt meg benne, hogy veszélyes munkákat is űztek. De azért tisztában van vele, hogy ezek nem voltak mindig egyenes utak, így érteni véli, miről beszél a nő.
Hozzá azonban nem fűz már semmit, ezzel a hallgatással befejezi a beszélgetésnek ezt a részét.
Aztán elbámészkodik és Galan kerül szóba, Garsin meg kicsit úgy érzi, már vele gúnyolódnak, amiért védeni próbálja a férfit. Ilyesmivel igazán megbántani már nem lehet, de kedvét szegi a férfi védelme érdekében folytatott további beszédtől. Bár úgy tűnik, az érintettet magát sem hatják meg különösebben a piszkálódások, mert ahogy elnézi, azért még jóban van a többi fickóval itt, amilyen kedélyesen csevegnek.
Hallgatja Naesala válaszát, elsősorban azért, hátha ő mond valamit, amit szerinte jó volna megcsinálni és ő is képes rá... Ám ehelyett egy tanácsot kap, amit nagyon is jól ért, s az ő kérdése is ehhez kapcsolódott volna, viszont ez a figyelmeztetés mégis megrémíti. Látszódhat is tekintetén az ijedtség, ahogy egy kicsit más szemmel néz körül a közelükben üldögélő társaságon. Ez a félelem mindig is része volt az életének, de a bányában töltött idő igazi rémálom volt. Ez az érzés idéződik föl benne és sírni volna kedve, hogy Naesala figyelmeztetése alapján még itt sem érezheti biztonságban magát. Persze kétséges, hogy valaha is érezhetné... ahhoz túl sok a rossz tapasztalata. De eddig bízott benne, hogy itt nem mernék őt bántani, mert... mert itt van őrség és törvény, ami ezt nem engedi. Erre épp az őröktől kellene félnie?
A javaslatra tanácstalanul néz vissza a nőre. Ugyan mit tehetne, hogyan ne hagyja magát? Ennél kevésbé feltűnően aligha öltözhetne, hiszen egyszerű, bő férfiöltözéket visel. A természete sem kihívó, erre mindig ügyelt.*
- Hogyan? Mit tehetnék?... - *Kérdi, nem sírva, de azért a hangja egy kissé elfogódott. Ami talán túlzó válasznak tűnhet erre az egyszerű jó tanácsra, de mélyebb félelmeket kavart föl benne, mint azt a másik talán gondolhatná.
Naesalának igaza van, ami a félénkségét illeti, ám valójában Garsin épphogy azt látja az egyetlen "fegyverének", hogy a parancsnokkal fenyegetőzhetne: hogy szól neki, ha nem hagynák békén.*
- Maga... - *levegő* - hogyan érte el, hogy tartsanak magától? - *Teszi fel a már korábban felmerült kérdést, szinte suttogva. De közben a képzelete is megszalad ebben a lelkiállapotban, és ahogy közelebbről nézi a nő arcát, megint szemébe ötlenek a sérülései.*
- Ők bántották?
*A kiegészítést végighallgatja és szeretne vitatkozni, hogy ez a Kikötőre is igaz, mert véleménye szerint ő is tisztességes nevelést kapott, de... be kell látnia, hogy ez elég hézagos állítás lenne. Mert ugyan valóban becsületes munkára fogták, de egy gyereklánnyal mi mást is kezdhettek volna? Beadták a mosodába, hogy hozzon egy kis pénzt a házhoz, amíg férjhez nem tudják adni. A bátyjai között viszont már volt, aki csempészeknek segített, vagy hát... mentek oda, ahol csak adódott munka. Ez valahol természetes is volt. Valamiből, valahogyan meg kellett élni... Garsin nem is nagyon tudna úgy gondolni az övéire, mint bűnözőkre, inkább csak az maradt meg benne, hogy veszélyes munkákat is űztek. De azért tisztában van vele, hogy ezek nem voltak mindig egyenes utak, így érteni véli, miről beszél a nő.
Hozzá azonban nem fűz már semmit, ezzel a hallgatással befejezi a beszélgetésnek ezt a részét.
Aztán elbámészkodik és Galan kerül szóba, Garsin meg kicsit úgy érzi, már vele gúnyolódnak, amiért védeni próbálja a férfit. Ilyesmivel igazán megbántani már nem lehet, de kedvét szegi a férfi védelme érdekében folytatott további beszédtől. Bár úgy tűnik, az érintettet magát sem hatják meg különösebben a piszkálódások, mert ahogy elnézi, azért még jóban van a többi fickóval itt, amilyen kedélyesen csevegnek.
Hallgatja Naesala válaszát, elsősorban azért, hátha ő mond valamit, amit szerinte jó volna megcsinálni és ő is képes rá... Ám ehelyett egy tanácsot kap, amit nagyon is jól ért, s az ő kérdése is ehhez kapcsolódott volna, viszont ez a figyelmeztetés mégis megrémíti. Látszódhat is tekintetén az ijedtség, ahogy egy kicsit más szemmel néz körül a közelükben üldögélő társaságon. Ez a félelem mindig is része volt az életének, de a bányában töltött idő igazi rémálom volt. Ez az érzés idéződik föl benne és sírni volna kedve, hogy Naesala figyelmeztetése alapján még itt sem érezheti biztonságban magát. Persze kétséges, hogy valaha is érezhetné... ahhoz túl sok a rossz tapasztalata. De eddig bízott benne, hogy itt nem mernék őt bántani, mert... mert itt van őrség és törvény, ami ezt nem engedi. Erre épp az őröktől kellene félnie?
A javaslatra tanácstalanul néz vissza a nőre. Ugyan mit tehetne, hogyan ne hagyja magát? Ennél kevésbé feltűnően aligha öltözhetne, hiszen egyszerű, bő férfiöltözéket visel. A természete sem kihívó, erre mindig ügyelt.*
- Hogyan? Mit tehetnék?... - *Kérdi, nem sírva, de azért a hangja egy kissé elfogódott. Ami talán túlzó válasznak tűnhet erre az egyszerű jó tanácsra, de mélyebb félelmeket kavart föl benne, mint azt a másik talán gondolhatná.
Naesalának igaza van, ami a félénkségét illeti, ám valójában Garsin épphogy azt látja az egyetlen "fegyverének", hogy a parancsnokkal fenyegetőzhetne: hogy szól neki, ha nem hagynák békén.*
- Maga... - *levegő* - hogyan érte el, hogy tartsanak magától? - *Teszi fel a már korábban felmerült kérdést, szinte suttogva. De közben a képzelete is megszalad ebben a lelkiállapotban, és ahogy közelebbről nézi a nő arcát, megint szemébe ötlenek a sérülései.*
- Ők bántották?
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:42:44
Üzenet elküldve: 2021-02-24 12:42:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
-Nem sokkal.
*Finomít kicsit talán elsietett kijelentésén. Elvégre, ha oly könnyű lett volna itt az élet, a szegények nem lázadtak volna fel a nemesség ellen, nem gyújtották volna fel a várost kétségbeesésükben, nem húzták volna karóba az elvileg biztonságukra felesküdött városőröket. Tekintetén átszalad a sötét komorság, kék szemei egy pillanatra talán a szokásosnál is fagyosabbnak, ridegebbnek tűnnek, de megropogtatja nyakát, s úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mióta visszajött, sokkal gyakrabban lesznek úrrá rajta a rémképek. Talán a város teszi, melyhez megannyi emlék fűzi, de valószínűbbnek tartja, hogy az oka a szokásosnál több józan pillanat. A majorban felépülése közben minden nap részeg volt, addig míg az öregasszony elvonóra nem fogta. A delírium fojtogató kínjánál még a gyomorba vájó kés fájdalma is kellemesebb.*
-Más a két hely, máshogy nevelkednek a benne élők. Itt nagyjából még a legszegényebbek is igyekeznek tisztességre tanítani a gyerekeiket.
*Kénytelen elmosolyodni a lány szavain.*
-Úr? *derűsen horkant fel* -Így se csúfolták még.
*Érez is rá egy kis késztetést, hogy maga is gúnyolódva leurazza a fickót, persze a disznóvágású szemekbe közvetlenül, de az már néhány társával együtt heherészik az egyik asztalnál. Jól láthatóan túltette magát a sértegetésen.*
-Menjen csak, ha úgy érzi kisasszony. Javaslom viszont, hogy ne nagyon mászkáljon a hálórészen egyedül. ~Amíg el nem beszélgetek azokkal a barmokkal~
*Valamivel közelebb hajol még bizalmasan, komolyan pillant a zöldes-barna szemekbe és úgy folytatja.*
-Ha valaki piszkálja ne hagyja magát!
*Szavakkal nem ajánlja fel segítségét, az túlontúl kedves lenne már tőle, de abból, ahogy beszél, szinte magától kihallatszik a jó szándék. Biztos benne, hogy túlságosan félénk ahhoz, hogy a parancsnoknak árulkodjon, ha bármi történik, sőt, bizonyára csak jobban kitenné magát a piszkálódásnak vele, ha véletlenül a katonák fülébe jut. A felettesi szigornál és büntetésnél, úgy véli, ökle alkalmasabb eszköz az ilyen ügyek elsimítására.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 12:45:59
-Nem sokkal.
*Finomít kicsit talán elsietett kijelentésén. Elvégre, ha oly könnyű lett volna itt az élet, a szegények nem lázadtak volna fel a nemesség ellen, nem gyújtották volna fel a várost kétségbeesésükben, nem húzták volna karóba az elvileg biztonságukra felesküdött városőröket. Tekintetén átszalad a sötét komorság, kék szemei egy pillanatra talán a szokásosnál is fagyosabbnak, ridegebbnek tűnnek, de megropogtatja nyakát, s úgy tesz, mintha mi sem történt volna. Mióta visszajött, sokkal gyakrabban lesznek úrrá rajta a rémképek. Talán a város teszi, melyhez megannyi emlék fűzi, de valószínűbbnek tartja, hogy az oka a szokásosnál több józan pillanat. A majorban felépülése közben minden nap részeg volt, addig míg az öregasszony elvonóra nem fogta. A delírium fojtogató kínjánál még a gyomorba vájó kés fájdalma is kellemesebb.*
-Más a két hely, máshogy nevelkednek a benne élők. Itt nagyjából még a legszegényebbek is igyekeznek tisztességre tanítani a gyerekeiket.
*Kénytelen elmosolyodni a lány szavain.*
-Úr? *derűsen horkant fel* -Így se csúfolták még.
*Érez is rá egy kis késztetést, hogy maga is gúnyolódva leurazza a fickót, persze a disznóvágású szemekbe közvetlenül, de az már néhány társával együtt heherészik az egyik asztalnál. Jól láthatóan túltette magát a sértegetésen.*
-Menjen csak, ha úgy érzi kisasszony. Javaslom viszont, hogy ne nagyon mászkáljon a hálórészen egyedül. ~Amíg el nem beszélgetek azokkal a barmokkal~
*Valamivel közelebb hajol még bizalmasan, komolyan pillant a zöldes-barna szemekbe és úgy folytatja.*
-Ha valaki piszkálja ne hagyja magát!
*Szavakkal nem ajánlja fel segítségét, az túlontúl kedves lenne már tőle, de abból, ahogy beszél, szinte magától kihallatszik a jó szándék. Biztos benne, hogy túlságosan félénk ahhoz, hogy a parancsnoknak árulkodjon, ha bármi történik, sőt, bizonyára csak jobban kitenné magát a piszkálódásnak vele, ha véletlenül a katonák fülébe jut. A felettesi szigornál és büntetésnél, úgy véli, ökle alkalmasabb eszköz az ilyen ügyek elsimítására.*
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 12:45:59
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-24 11:32:30
Üzenet elküldve: 2021-02-24 11:32:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Talán ezt a parancsnok nem látja, de a hosszúéltű idegesen tördeli az ujjait az íróasztal takarásában. Igazság szerint nem a férfi ítéletétől tart, bár természetesen nem hagyja hidegen Bredoc mit gondol róla, elvégre, ha valaki véleménye igazán fontos számára, az egy parancsnoké. Lelkiismerete az, amivel oly régóta még nem sikerült elszámolnia. Olyan helyzetben volt, ahol döntenie kellett: Artheniorhoz és annak vezetéséhez hűséges vagy a várost évekig odaadóan szolgáló hadnagyához, ő pedig választott, s a mai napig nem tudja, helyesen cselekedett-e.*
-Igen, Uram.
*Szól a régi városőrséget emlegetve, gyomra egy pillanatra összerándul. Az a kölyök jut eszébe, aki a lázadáskor magára öltött egy talált vörös köpenyt. Ott játszott, miközben a város lángolt és a kétségbeesett emberek sikolyai visszahangoztak az utcákon. Bokája halvány sajgása rántja vissza a valóságba, mielőtt magával ragadnák a képek, melyek időről időre kísértik őt. Épp ezért el nem tudja mondani, mennyire hálás, mikor előkerül a szesz. Jó ideje már, hogy alkohollal tompítja ezeket a fojtogató érzéseket, a férfinak fogalma sincs mennyit is segít most neki az itókával.
Alig láthatóan nyel egyet a kérdéseket hallva, ám mielőtt hosszú kifejtésbe kezdene, magához ragadja a poharat.*
-Egészség!
*Ismétli emelve a neki kitöltött szeszt és sietve fel is hajtja. Összerándul szemöldöke egy pillanatra, ahogy torkát végigmarja a tüzes víz, de képe hamar ki is simul, ahogy egy tisztes korhelytől azt elvárná az ember.*
-Rum?
*Kérdez vissza, ahogy már nagyjából érezni kezdi az ízeket, lopva le is nyalja alsó ajkáról a pia maradékát. A poharat visszarakva az asztalra fehér tincsei közé túrva megvakarja a fejét, aztán végre belekezd.*
-Yedhir hadnagy egysége alatt szolgáltam még a holtak háborúja után.
*Kezd bele, s a nevet említve a férfi tekintetét fürkészi. Fogalma sincs, artheniori-e a fickó, de ha már évek óta itt él, bizonyára nem ismeretlen számára a név. Ha más nem, a Creton parancsára kitűzött plakátokról, dezertálás vádja miatt körözték.*
-A kisasszony *átfut arcán egy rövid mosoly, ahogy eszébe jut, így hívatta magát Zia* - és a tanács között volt némi súrlódás.
*Mélyet sóhajt. Mi a büdös francért kertel? Azok az aljadékok már eltűntek, nem vehetik már elő konspirálás vádjával.*
-Megtudta, a városi tanács már tíz esztendeje tudott holtak érkezéséről. Előre tudták, hogy jönni fognak és szart se csináltak annak érdekében, hogy megakadályozzák. Sőt, a csapásmérésre alkalmas erők jó részét a városvezetés visszatartotta.
*Undorodó grimasz fut át arcán, kicsit talán indulatosabbra is sikerülnek utolsó szavai, de igyekszik higgadtságot erőltetni magára.*
-Creton valahogy megtudta. Én csak egy mezei közkatona voltam ~és vagyok~ nem osztottak meg velem minden részletet. Yedhir távol volt a Barakktól, a Kikötőben járt, mikor az egységünk kapott egy figyelmeztető üzenetet.
*Elég régen történtek már ezek a dolgok, de úgy tűnik, igencsak beleivódott az elf emlékezetébe, hiszen különösebb gond nélkül idézi fel az eseményeket.*
-Rod... *gyorsan megköszörüli torkát és ki is javítja magát* -Delgair őrmesternél kevés megbízhatóbb és tisztességesebb katonát ismertem, ő volt az üzenet feladója. Azt írta lépjünk le, amilyen gyorsan csak tudunk. Az őrségben senkit nem lepett meg a távozásunk, kérdés nélkül kaptuk kézhez a kilépési okiratokat meg a lovakat.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 11:40:59
//Katonadolog//
*Talán ezt a parancsnok nem látja, de a hosszúéltű idegesen tördeli az ujjait az íróasztal takarásában. Igazság szerint nem a férfi ítéletétől tart, bár természetesen nem hagyja hidegen Bredoc mit gondol róla, elvégre, ha valaki véleménye igazán fontos számára, az egy parancsnoké. Lelkiismerete az, amivel oly régóta még nem sikerült elszámolnia. Olyan helyzetben volt, ahol döntenie kellett: Artheniorhoz és annak vezetéséhez hűséges vagy a várost évekig odaadóan szolgáló hadnagyához, ő pedig választott, s a mai napig nem tudja, helyesen cselekedett-e.*
-Igen, Uram.
*Szól a régi városőrséget emlegetve, gyomra egy pillanatra összerándul. Az a kölyök jut eszébe, aki a lázadáskor magára öltött egy talált vörös köpenyt. Ott játszott, miközben a város lángolt és a kétségbeesett emberek sikolyai visszahangoztak az utcákon. Bokája halvány sajgása rántja vissza a valóságba, mielőtt magával ragadnák a képek, melyek időről időre kísértik őt. Épp ezért el nem tudja mondani, mennyire hálás, mikor előkerül a szesz. Jó ideje már, hogy alkohollal tompítja ezeket a fojtogató érzéseket, a férfinak fogalma sincs mennyit is segít most neki az itókával.
Alig láthatóan nyel egyet a kérdéseket hallva, ám mielőtt hosszú kifejtésbe kezdene, magához ragadja a poharat.*
-Egészség!
*Ismétli emelve a neki kitöltött szeszt és sietve fel is hajtja. Összerándul szemöldöke egy pillanatra, ahogy torkát végigmarja a tüzes víz, de képe hamar ki is simul, ahogy egy tisztes korhelytől azt elvárná az ember.*
-Rum?
*Kérdez vissza, ahogy már nagyjából érezni kezdi az ízeket, lopva le is nyalja alsó ajkáról a pia maradékát. A poharat visszarakva az asztalra fehér tincsei közé túrva megvakarja a fejét, aztán végre belekezd.*
-Yedhir hadnagy egysége alatt szolgáltam még a holtak háborúja után.
*Kezd bele, s a nevet említve a férfi tekintetét fürkészi. Fogalma sincs, artheniori-e a fickó, de ha már évek óta itt él, bizonyára nem ismeretlen számára a név. Ha más nem, a Creton parancsára kitűzött plakátokról, dezertálás vádja miatt körözték.*
-A kisasszony *átfut arcán egy rövid mosoly, ahogy eszébe jut, így hívatta magát Zia* - és a tanács között volt némi súrlódás.
*Mélyet sóhajt. Mi a büdös francért kertel? Azok az aljadékok már eltűntek, nem vehetik már elő konspirálás vádjával.*
-Megtudta, a városi tanács már tíz esztendeje tudott holtak érkezéséről. Előre tudták, hogy jönni fognak és szart se csináltak annak érdekében, hogy megakadályozzák. Sőt, a csapásmérésre alkalmas erők jó részét a városvezetés visszatartotta.
*Undorodó grimasz fut át arcán, kicsit talán indulatosabbra is sikerülnek utolsó szavai, de igyekszik higgadtságot erőltetni magára.*
-Creton valahogy megtudta. Én csak egy mezei közkatona voltam ~és vagyok~ nem osztottak meg velem minden részletet. Yedhir távol volt a Barakktól, a Kikötőben járt, mikor az egységünk kapott egy figyelmeztető üzenetet.
*Elég régen történtek már ezek a dolgok, de úgy tűnik, igencsak beleivódott az elf emlékezetébe, hiszen különösebb gond nélkül idézi fel az eseményeket.*
-Rod... *gyorsan megköszörüli torkát és ki is javítja magát* -Delgair őrmesternél kevés megbízhatóbb és tisztességesebb katonát ismertem, ő volt az üzenet feladója. Azt írta lépjünk le, amilyen gyorsan csak tudunk. Az őrségben senkit nem lepett meg a távozásunk, kérdés nélkül kaptuk kézhez a kilépési okiratokat meg a lovakat.
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.02.24 11:40:59
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-23 20:36:04
Üzenet elküldve: 2021-02-23 20:36:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Nem a legjobb a névmemóriája, legtöbbször mindig valami olyan jelzőt használ az embereire, ami kicsit általános, így nehéz mellélőni vele, mint mondjuk pajtás, fiam, vagy ilyesmi. Szerencsére azért fog még az esze, ha nagyon akarja. ~Remek.~*
-Fent van a listán, fent van a listán, de köszönöm a jó tanácsot.
*Megenged magának egy aprócska mosolyt, ahogy fejével a szék felé int, bár ahogy látja nem szükséges külön ilyen udvariaskodással fáradnia, Nae szépen helyet is foglal, amit egyébként Bredoc egyáltalán nem bán. A lány szavaira azonban nem számít, meglepi a dolog, és két kezével az asztalra könyököl, hogy állát megtámaszthassa, ahogy közelebb hajol, és figyel.*
-Miféle dolgok?
*Bár talán felesleges feltennie, de mégiscsak így a helyes. Azok a bizonyos dolgok pedig még jobban meglepik, mint azt hitte volna.*
-Szóval a vörös köpenyeseknél volt.
*Egyébként eszébe jut a dezertálás, mint olyan, de nem ez lett volna az első, amire gondol, hogyha a nő külön nem teszi hozzá ezt az aprócska részletet. Így azonban némi gyanakvás ébred benne. Nem a hosszúéletű hűsége miatt, pusztán nem szeret túl kevés információkból helytelen következtetéseket levonni. Ahogy a végére ér a beszédnek, ő a fiókjához nyúl, kihúzza azt, s egy jóféle wegtoreni italt vesz elő. Nem is kérdi meg a másikat, hogy kér-e, pusztán csak megemeli az üveget, ahogy két pohárféleséget kerít.*
-Kettő kérdésem van.
*Kezd bele, ahogy kitölti az italt, legfeljebb egyedül iszik.*
-Miért lépett ki a vörös köpenyesektől? És miért jött vissza szolgálni?
*Ő maga egyébként nem ismerte személyesen az előző parancsnokot, pusztán pletykákat hallott, így reméli, hogy talán megtud olyat is, amit az utcákon nem hallani. Szeme szigorú ugyan, de nem érződik rajta, hogy gyanakodna, vagy rosszallná a dolgot.*
-Egészség!
*Teszi hozzá, és lehajtja a magáét.*
//Katonadolog//
*Nem a legjobb a névmemóriája, legtöbbször mindig valami olyan jelzőt használ az embereire, ami kicsit általános, így nehéz mellélőni vele, mint mondjuk pajtás, fiam, vagy ilyesmi. Szerencsére azért fog még az esze, ha nagyon akarja. ~Remek.~*
-Fent van a listán, fent van a listán, de köszönöm a jó tanácsot.
*Megenged magának egy aprócska mosolyt, ahogy fejével a szék felé int, bár ahogy látja nem szükséges külön ilyen udvariaskodással fáradnia, Nae szépen helyet is foglal, amit egyébként Bredoc egyáltalán nem bán. A lány szavaira azonban nem számít, meglepi a dolog, és két kezével az asztalra könyököl, hogy állát megtámaszthassa, ahogy közelebb hajol, és figyel.*
-Miféle dolgok?
*Bár talán felesleges feltennie, de mégiscsak így a helyes. Azok a bizonyos dolgok pedig még jobban meglepik, mint azt hitte volna.*
-Szóval a vörös köpenyeseknél volt.
*Egyébként eszébe jut a dezertálás, mint olyan, de nem ez lett volna az első, amire gondol, hogyha a nő külön nem teszi hozzá ezt az aprócska részletet. Így azonban némi gyanakvás ébred benne. Nem a hosszúéletű hűsége miatt, pusztán nem szeret túl kevés információkból helytelen következtetéseket levonni. Ahogy a végére ér a beszédnek, ő a fiókjához nyúl, kihúzza azt, s egy jóféle wegtoreni italt vesz elő. Nem is kérdi meg a másikat, hogy kér-e, pusztán csak megemeli az üveget, ahogy két pohárféleséget kerít.*
-Kettő kérdésem van.
*Kezd bele, ahogy kitölti az italt, legfeljebb egyedül iszik.*
-Miért lépett ki a vörös köpenyesektől? És miért jött vissza szolgálni?
*Ő maga egyébként nem ismerte személyesen az előző parancsnokot, pusztán pletykákat hallott, így reméli, hogy talán megtud olyat is, amit az utcákon nem hallani. Szeme szigorú ugyan, de nem érződik rajta, hogy gyanakodna, vagy rosszallná a dolgot.*
-Egészség!
*Teszi hozzá, és lehajtja a magáét.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-02-23 18:50:16
Üzenet elküldve: 2021-02-23 18:50:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Nagyon figyelmesen hallgatja Naesalát és meg is érti őt. Bár ahogy áthaladtak ennek a városnak egy részén a parancsnokkal, az itteniek sem tűntek sokkal gazdagabbnak. Persze azt a fogadót leszámítva... Akkora darab és olyan finom húst nem is emlékszik, hogy már evett, vagy akár látott volna. Még most is fáj érte a szíve, hogy nem bírta megenni az egészet.
De az épületek sok helyütt romosak. Az mondjuk igaz, hogy más a hangulata ennek a helynek, amit Garsin nem is tudna megmagyarázni, miért érzi így. Meg... nincs olyan bűz sem, mint odahaza.*
- Értem. Akkor itt könnyebb megélni. Rendes munkával is... - *Összegzi a következtetést, amit levont, ami a számára elég kedvező is. A munkától nem fél, csak legyen is hely, ahol megkeresheti a kenyerét.
Mikor a nő megszólítja Galant, kellemetlenül húzza össze magát a széken. Nem ért egyet Naesala viselkedésével, pont azért, amit végül kérdés formájában meg is fogalmaz felé. A válasz nem lepi meg, s ha egy férfival beszélne, nem is mondana rá semmit, így azonban veszi a bátorságot, hogy szerényen feleljen.*
- De akkor nem is Galan úr tehet róla. - *Jegyzi meg halkan, rávilágítva a lehetséges igazságtalanságra.
Később aztán, ha mindezt megbeszélték, s nem jön elő egyéb téma, már túlságosan feszengeni kezd, hogy a végén még a parancsnok is visszatér már, aztán mást sem fog látni, csak hogy ő itt üldögél tétlenül. Bizonyára nincs rá oka, ám ő még tart tőle, hogy ha haszontalannak találják, akkor kiadják az útját.*
- Ha végeztünk és nincs más, amit maga szeretne, hogy megcsináljak, keresnék valamit, amivel hasznossá tehetem magam. - *Jelenti be, bár azért van még, amit szeretne megkérdezni, mielőtt föláll az asztaltól.*
*Nagyon figyelmesen hallgatja Naesalát és meg is érti őt. Bár ahogy áthaladtak ennek a városnak egy részén a parancsnokkal, az itteniek sem tűntek sokkal gazdagabbnak. Persze azt a fogadót leszámítva... Akkora darab és olyan finom húst nem is emlékszik, hogy már evett, vagy akár látott volna. Még most is fáj érte a szíve, hogy nem bírta megenni az egészet.
De az épületek sok helyütt romosak. Az mondjuk igaz, hogy más a hangulata ennek a helynek, amit Garsin nem is tudna megmagyarázni, miért érzi így. Meg... nincs olyan bűz sem, mint odahaza.*
- Értem. Akkor itt könnyebb megélni. Rendes munkával is... - *Összegzi a következtetést, amit levont, ami a számára elég kedvező is. A munkától nem fél, csak legyen is hely, ahol megkeresheti a kenyerét.
Mikor a nő megszólítja Galant, kellemetlenül húzza össze magát a széken. Nem ért egyet Naesala viselkedésével, pont azért, amit végül kérdés formájában meg is fogalmaz felé. A válasz nem lepi meg, s ha egy férfival beszélne, nem is mondana rá semmit, így azonban veszi a bátorságot, hogy szerényen feleljen.*
- De akkor nem is Galan úr tehet róla. - *Jegyzi meg halkan, rávilágítva a lehetséges igazságtalanságra.
Később aztán, ha mindezt megbeszélték, s nem jön elő egyéb téma, már túlságosan feszengeni kezd, hogy a végén még a parancsnok is visszatér már, aztán mást sem fog látni, csak hogy ő itt üldögél tétlenül. Bizonyára nincs rá oka, ám ő még tart tőle, hogy ha haszontalannak találják, akkor kiadják az útját.*
- Ha végeztünk és nincs más, amit maga szeretne, hogy megcsináljak, keresnék valamit, amivel hasznossá tehetem magam. - *Jelenti be, bár azért van még, amit szeretne megkérdezni, mielőtt föláll az asztaltól.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269