Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-11 13:30:19
Üzenet elküldve: 2021-12-11 13:30:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság pillanata//
*Miután kellemes hangulatba hozta magát a pipájával, szépen elcsomagolja azt annak rendje és módja szerint, persze csak miután kitisztította. Aztán munkához lát. Először is egy asztalt kerít, ha nem lel az udvaron, akkor bentről kölcsönöz egyet, aligha akadályoznák meg benne. Majd pedig jöhet az oroszlánrész, két agyagedényt az asztalra tesz, majd mindkettőt megtölti mészporral, óvatosan önt a zsákból, majd visszateszi azt a földre. A két edény már megvan, most jöhet a másik kettő, ami majd a tetejét fogja adni, így zárva közre az anyagot. Közben pedig gyertyát is gyújt, hisz a leolvadó viasszal fogja összeilleszteni őket. Ha minden jól megy, akkor hamarosan két agyaggömböt tarthat a kezében, amik viszonylag jól tartanak az illesztésnél, legalábbis az ember nyeregtáskájában vagy batyujában nem-igen esnek szét. Büszkén néz végig rajtuk, hisz egy ideje tervezgeti már ezt, csupán ideje nem akadt rá, hogy megpróbálja megcsinálni. ~Most már csak ki kellene próbálni valakin hm. ~*
*Miután kellemes hangulatba hozta magát a pipájával, szépen elcsomagolja azt annak rendje és módja szerint, persze csak miután kitisztította. Aztán munkához lát. Először is egy asztalt kerít, ha nem lel az udvaron, akkor bentről kölcsönöz egyet, aligha akadályoznák meg benne. Majd pedig jöhet az oroszlánrész, két agyagedényt az asztalra tesz, majd mindkettőt megtölti mészporral, óvatosan önt a zsákból, majd visszateszi azt a földre. A két edény már megvan, most jöhet a másik kettő, ami majd a tetejét fogja adni, így zárva közre az anyagot. Közben pedig gyertyát is gyújt, hisz a leolvadó viasszal fogja összeilleszteni őket. Ha minden jól megy, akkor hamarosan két agyaggömböt tarthat a kezében, amik viszonylag jól tartanak az illesztésnél, legalábbis az ember nyeregtáskájában vagy batyujában nem-igen esnek szét. Büszkén néz végig rajtuk, hisz egy ideje tervezgeti már ezt, csupán ideje nem akadt rá, hogy megpróbálja megcsinálni. ~Most már csak ki kellene próbálni valakin hm. ~*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:53:03
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:53:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kihallgatás //
// Flecser //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
-Vejren, Vujron, Vajaréta, leszartam a nevét.
*Vallja be töredelmesen, és valóban így tett. Hollós mandrónak hívta a másikat, és ezzel mindenki boldog volt. Ha ő most Lhordh Charhloss Kolbaszhlohbalóh-nak mutatkozik be, akkor annak fogják hívni, szóval felesleges neveken lovagolni, és aztán jön a második felesleges infó kérdésköre, a madáré.*
-A hollós mandrónak milyen madara is volt?
*Kérdez vissza tocsogó iróniával.*
-Fekete.
*Válaszol rá egyszerűen. Természetesen a mélységinek varjúja volt, de mit érdekelte azt a vadászt, rá se kérdezett soha. Egyszer talán mondta a kormos, de hogy nem figyelt rá, az biztos. Aztán nem hajlandóak elengedni a zöld nőt sem, annak ellenére, hogy valóban jelentéktelen porszem a történtek szempontjából, pláne, hogy maga a történés is jelentéktelen Flecser számára, pláne, hogy még nem tudja hogy Zrax fűbe harapott.*
-Bemutatkozott, de rá se figyeltem oda. A baltás is bemutatkozott, vele se bántam különben. Én nem szoktam kivételezni, a szememben mindenki egyenlő. Egyikük sem érdekel.
*Mondja komolyan, és mivel érzi a végét a kérdezz-feleleknek egy kicsit elkomolyul a hangja közben. Jól viseli, de nem érti mire fel a cécó, nem olyan rég még patakokba folyt a vér az utcákon, itt meg éppen, hogy meghalt valami söpredék. Engedjék szépen haza, vagy küldjék a kikötőbe, nem érdekli.*
-Vörösbort ittam. Szar volt.
*Tér ki az utolsó részletekre mikor rákérdeznek más mondanivalója egyelőre nincs. Ha lesz majd biztos kiabálni fog, vagy megtartja ínségesebb időkre. Aztán ha minden igaz, visszaolvassák a vallomását. Meghallgatja, és közben egy gyenge félmosoly kúszik az arcára.*
-Hát ez az unalmasabb verzió, de egye kukac aláírom.
A hozzászólás írója (Xanitce Flhet'cher) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 21:58:55
// Flecser //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
-Vejren, Vujron, Vajaréta, leszartam a nevét.
*Vallja be töredelmesen, és valóban így tett. Hollós mandrónak hívta a másikat, és ezzel mindenki boldog volt. Ha ő most Lhordh Charhloss Kolbaszhlohbalóh-nak mutatkozik be, akkor annak fogják hívni, szóval felesleges neveken lovagolni, és aztán jön a második felesleges infó kérdésköre, a madáré.*
-A hollós mandrónak milyen madara is volt?
*Kérdez vissza tocsogó iróniával.*
-Fekete.
*Válaszol rá egyszerűen. Természetesen a mélységinek varjúja volt, de mit érdekelte azt a vadászt, rá se kérdezett soha. Egyszer talán mondta a kormos, de hogy nem figyelt rá, az biztos. Aztán nem hajlandóak elengedni a zöld nőt sem, annak ellenére, hogy valóban jelentéktelen porszem a történtek szempontjából, pláne, hogy maga a történés is jelentéktelen Flecser számára, pláne, hogy még nem tudja hogy Zrax fűbe harapott.*
-Bemutatkozott, de rá se figyeltem oda. A baltás is bemutatkozott, vele se bántam különben. Én nem szoktam kivételezni, a szememben mindenki egyenlő. Egyikük sem érdekel.
*Mondja komolyan, és mivel érzi a végét a kérdezz-feleleknek egy kicsit elkomolyul a hangja közben. Jól viseli, de nem érti mire fel a cécó, nem olyan rég még patakokba folyt a vér az utcákon, itt meg éppen, hogy meghalt valami söpredék. Engedjék szépen haza, vagy küldjék a kikötőbe, nem érdekli.*
-Vörösbort ittam. Szar volt.
*Tér ki az utolsó részletekre mikor rákérdeznek más mondanivalója egyelőre nincs. Ha lesz majd biztos kiabálni fog, vagy megtartja ínségesebb időkre. Aztán ha minden igaz, visszaolvassák a vallomását. Meghallgatja, és közben egy gyenge félmosoly kúszik az arcára.*
-Hát ez az unalmasabb verzió, de egye kukac aláírom.
A hozzászólás írója (Xanitce Flhet'cher) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 21:58:55
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-08 19:27:26
Üzenet elküldve: 2021-12-08 19:27:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Má' Nem Nyílt//
//Kikérdezés//
*Ahogy a hadnagy távozik, és a városőrökre bízza Vuyrent, a lány az ő kíséretükben a szobájába megy. Magára kerekíti prémes köpenyét, jobb vállát megpaskolva jelez Újholdnak, a varjúnak, hogy tartson vele. Megvakargatja a csőre tövét, végigfuttatja mutatóujját a feje búbján, majd elhagyja a szobáját, bezárva az ajtót maga után. Tarisznyája, fegyverei természezesen a szobában maradnak. Az őrök felé fordul:*
-Köszönöm a türelmet, indulhatunk.
*Azzal a fejébe húzza a csuklyát a hideg, szeles idő ellen, és ruganyos, tempós léptekkel halad az őrök szabta útvonalon. Figyelmét a környezeten tartja, hogy a vallomása felvétele után visszatalájon a Pegazusba. A varjút út közben a vállán tartja, csak a kaszárnya kapujában köszön el tőle. Kézjelekkel, kattogó torokhangokkal 'beszél' a madárhoz.*
~Maradj a közelben. Reggelig végzek bent. Keress melegebb helyet.~
*A vadon élő madarakkal ellentétben, Újholdnak nem volt állandó menedéke a hideg ellen, de megtanulta utazásuk során, hogy kémények mellett, istállókban meg lehet húzódni. Ahogy a madár felröppen, Vuyren bólint a kísérői felé, hogy indulhatnak. Az épületbe érve hátra veti csuklyáját. Út közben a gyomra hatalmasat kordul. Rövid torokköszörülés után, enyhén motyogva ennyit mond.*
-A baromarcú miatt nem tudtam vacsorázni.
//Kikérdezés//
*Ahogy a hadnagy távozik, és a városőrökre bízza Vuyrent, a lány az ő kíséretükben a szobájába megy. Magára kerekíti prémes köpenyét, jobb vállát megpaskolva jelez Újholdnak, a varjúnak, hogy tartson vele. Megvakargatja a csőre tövét, végigfuttatja mutatóujját a feje búbján, majd elhagyja a szobáját, bezárva az ajtót maga után. Tarisznyája, fegyverei természezesen a szobában maradnak. Az őrök felé fordul:*
-Köszönöm a türelmet, indulhatunk.
*Azzal a fejébe húzza a csuklyát a hideg, szeles idő ellen, és ruganyos, tempós léptekkel halad az őrök szabta útvonalon. Figyelmét a környezeten tartja, hogy a vallomása felvétele után visszatalájon a Pegazusba. A varjút út közben a vállán tartja, csak a kaszárnya kapujában köszön el tőle. Kézjelekkel, kattogó torokhangokkal 'beszél' a madárhoz.*
~Maradj a közelben. Reggelig végzek bent. Keress melegebb helyet.~
*A vadon élő madarakkal ellentétben, Újholdnak nem volt állandó menedéke a hideg ellen, de megtanulta utazásuk során, hogy kémények mellett, istállókban meg lehet húzódni. Ahogy a madár felröppen, Vuyren bólint a kísérői felé, hogy indulhatnak. Az épületbe érve hátra veti csuklyáját. Út közben a gyomra hatalmasat kordul. Rövid torokköszörülés után, enyhén motyogva ennyit mond.*
-A baromarcú miatt nem tudtam vacsorázni.
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-08 18:18:11
Üzenet elküldve: 2021-12-08 18:18:11
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kihallgatás //
// Flecser //
* Egyelőre, csak poénnak veszik a megszólalásait. A korábbi városi őrség nyilvántartásának egy jó része a robbanásban odaveszett, amíg az azt követő zavaros időkben a többi is megkopott. Időbe tellene, hogy találjanak valamit, ha gyanakodni kezdenének. Feltéve, ha nem vallja be önként a fogoly. A kihallgatás unalmas perceit pofátlanul feldobja a félvér, ezzel borsot törve a tizedes orra alá, de még inkább az írnoké alá. Na nem mintha ezeknek ez túl nagy probléma volna. Legendásan intelligensek ezek kis lények. Flecser szavaiból, pedig csak a lényeget írják át, hogy tisztességes hivatalos formája és nyelvezete legyen.*
- Hollós Mandró? Ezen a néven mutatkozott be?* Kérdez rá a személyére.* - Milyen madár volt?* Tesz egy kitérő kérdést is, majd tovább lép az ork nőstényre.*
- Értem. Mit tud még elmondani róla? A nevét esetleg, vagy a jelenlegi tartózkodási helyét?* Ha akadnak részletek, akkor azt meghallgatja, még talán kérdez is. Innen már érezheti az "exnemesvárosőr", hogy a végén járnak. A harcra vonatkozó kérdéskörrel kapcsolatban nem is érkezik több kérdés Flesiltől.*
- Rendben van. Kíván még bármit mondani, mondjuk valami olyasmit, amiről jó volna, ha tudnánk?* Ha van még valami, akkor folytatódik a kihallgatás, egyébként végeztek. A tizedes feláll és elkéri a papírt, amire Flecser átfogalmazott szavai kerültek. Amennyiben nem került rá egyéb, neki lát felolvasni majd.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 18:18:30
// Flecser //
* Egyelőre, csak poénnak veszik a megszólalásait. A korábbi városi őrség nyilvántartásának egy jó része a robbanásban odaveszett, amíg az azt követő zavaros időkben a többi is megkopott. Időbe tellene, hogy találjanak valamit, ha gyanakodni kezdenének. Feltéve, ha nem vallja be önként a fogoly. A kihallgatás unalmas perceit pofátlanul feldobja a félvér, ezzel borsot törve a tizedes orra alá, de még inkább az írnoké alá. Na nem mintha ezeknek ez túl nagy probléma volna. Legendásan intelligensek ezek kis lények. Flecser szavaiból, pedig csak a lényeget írják át, hogy tisztességes hivatalos formája és nyelvezete legyen.*
- Hollós Mandró? Ezen a néven mutatkozott be?* Kérdez rá a személyére.* - Milyen madár volt?* Tesz egy kitérő kérdést is, majd tovább lép az ork nőstényre.*
- Értem. Mit tud még elmondani róla? A nevét esetleg, vagy a jelenlegi tartózkodási helyét?* Ha akadnak részletek, akkor azt meghallgatja, még talán kérdez is. Innen már érezheti az "exnemesvárosőr", hogy a végén járnak. A harcra vonatkozó kérdéskörrel kapcsolatban nem is érkezik több kérdés Flesiltől.*
- Rendben van. Kíván még bármit mondani, mondjuk valami olyasmit, amiről jó volna, ha tudnánk?* Ha van még valami, akkor folytatódik a kihallgatás, egyébként végeztek. A tizedes feláll és elkéri a papírt, amire Flecser átfogalmazott szavai kerültek. Amennyiben nem került rá egyéb, neki lát felolvasni majd.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 18:18:30
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-08 13:04:08
Üzenet elküldve: 2021-12-08 13:04:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kihallgatás //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Flecser //
*Bordán vágják, motozzák, kicsit fenyegetik a börtönrendszerrel, pontosan tudja, hogyan megy ez, kicsit élvezte is ezeket akkoriban, és messze nem volt közben ennyire kedves a rabokkal, sosem volt erőszakos, ő a puszta modorával bántott. Amikor a börtönrendszert emlegetik neki, felkuncog.*
-Ha ugyanazok vannak ott pár éve, akkor várni fognak.
*Mondja rá, természetesen félreérthetik a mondandóját a karcos hangnak, de arra gondolt, hogy egy-kettővel neki volt dolga, még a barakk épületében. Aztán a kihallgatás zajlik. Visszakérdeznek néhány lényegtelen dologra, amin fel is szalad a pofázmányán a szemöldöke.*
-Vadászlakra költöztem. Egy öregasszony házába lakom cserébe vadászok neki, meg megteszek egy két szívességet.
*Kacsint a kihallgatótisztre, félreérthetetlenül.*
-Mindig a legráncosabb mazsola a legédesebb tudja.
*Nyalja meg a szája szélét, egy kis mosollyal. Azzal Vuyrenre kerül a szó. Itt azért kicsit óvatosabban evez a szavak tengerén, de se a hangján, se az eddigi cirkuszon nem változtat.*
-Ja! A Hollós Mandró. Ma reggel találkoztam vele. Segítettet egy öszvért menettempóra bírni, hogy még elérjem a piaci vásárt. Meg is szabadultam a dögtől. Csámpás volt mint a rohadás.
*Tér el a témától egy kicsit, de csak úgy szeleburdin, de hogy ne higgyék hogy kerüli a témát, csak visszatér egyből.*
-Cserébe hogy nem kellett a kurva állattal csesződnöm, meghívtam volna valamire. Meg megmutattam volna neki a várost. A madaras talán sose járt még erre.
*Fejezi be a litániát, de alapvetően dől belőle a szó, és közben olykor az írnokra tekint, hogy tudja-e tartani a tempót, és ha azt látja, hogy nem, akkor nagyon jót derül magában.*
-A zöld nő! Az édes cicám veszélyesen buta volt.
*Mondja egy szeretetteljes lesajnálással*
-Nem úgy mint a baltás barom, hogy életveszélyesen. De leolvadt tőle az agyam. Semmit se szított az, nem is tudta volna hogyan kell.
*Aztán a harc részleteire is rákérdeznek, amire Flecser megtekeri a nyakán a fejét, ami roppan is egyet.*
-Az ork megfenyegetett a baltával, aztán felpattant és ordított. Én meg egyszerű fickó vagyok, ha egy ilyen büdösszájú ordít, meg fejszével hadonászik, hát ráveszítek egy vesszőt, hátha meggondolja magát. De nem. Elindult felém. Tudtam, hogyha eljut hozzám akkor most fordítva lenne a dolog.
*Bök orrával az asztalra.*
-Az én seggemet próbálnák összekaparni egy asztalon, és az a barom lenne bilincsben.
*Gondolkozik el egy pillanatra, hogy hol is tartott, de aztán eszébe jut, és folytatja.*
-Hát beleeresztettem kettőt, de elkerülte a mocsok, de nem basztam lyukat bele senkibe vele.
*Emeli fel bilincses kezeit ártatlanul.*
-Aztán asztalt ragadott, miközben jött felém, hogy megsimogasson, de a harmadik vessző betalált. Épp időben, mert addigra már az arcomba volt a nyomorult.
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Flecser //
*Bordán vágják, motozzák, kicsit fenyegetik a börtönrendszerrel, pontosan tudja, hogyan megy ez, kicsit élvezte is ezeket akkoriban, és messze nem volt közben ennyire kedves a rabokkal, sosem volt erőszakos, ő a puszta modorával bántott. Amikor a börtönrendszert emlegetik neki, felkuncog.*
-Ha ugyanazok vannak ott pár éve, akkor várni fognak.
*Mondja rá, természetesen félreérthetik a mondandóját a karcos hangnak, de arra gondolt, hogy egy-kettővel neki volt dolga, még a barakk épületében. Aztán a kihallgatás zajlik. Visszakérdeznek néhány lényegtelen dologra, amin fel is szalad a pofázmányán a szemöldöke.*
-Vadászlakra költöztem. Egy öregasszony házába lakom cserébe vadászok neki, meg megteszek egy két szívességet.
*Kacsint a kihallgatótisztre, félreérthetetlenül.*
-Mindig a legráncosabb mazsola a legédesebb tudja.
*Nyalja meg a szája szélét, egy kis mosollyal. Azzal Vuyrenre kerül a szó. Itt azért kicsit óvatosabban evez a szavak tengerén, de se a hangján, se az eddigi cirkuszon nem változtat.*
-Ja! A Hollós Mandró. Ma reggel találkoztam vele. Segítettet egy öszvért menettempóra bírni, hogy még elérjem a piaci vásárt. Meg is szabadultam a dögtől. Csámpás volt mint a rohadás.
*Tér el a témától egy kicsit, de csak úgy szeleburdin, de hogy ne higgyék hogy kerüli a témát, csak visszatér egyből.*
-Cserébe hogy nem kellett a kurva állattal csesződnöm, meghívtam volna valamire. Meg megmutattam volna neki a várost. A madaras talán sose járt még erre.
*Fejezi be a litániát, de alapvetően dől belőle a szó, és közben olykor az írnokra tekint, hogy tudja-e tartani a tempót, és ha azt látja, hogy nem, akkor nagyon jót derül magában.*
-A zöld nő! Az édes cicám veszélyesen buta volt.
*Mondja egy szeretetteljes lesajnálással*
-Nem úgy mint a baltás barom, hogy életveszélyesen. De leolvadt tőle az agyam. Semmit se szított az, nem is tudta volna hogyan kell.
*Aztán a harc részleteire is rákérdeznek, amire Flecser megtekeri a nyakán a fejét, ami roppan is egyet.*
-Az ork megfenyegetett a baltával, aztán felpattant és ordított. Én meg egyszerű fickó vagyok, ha egy ilyen büdösszájú ordít, meg fejszével hadonászik, hát ráveszítek egy vesszőt, hátha meggondolja magát. De nem. Elindult felém. Tudtam, hogyha eljut hozzám akkor most fordítva lenne a dolog.
*Bök orrával az asztalra.*
-Az én seggemet próbálnák összekaparni egy asztalon, és az a barom lenne bilincsben.
*Gondolkozik el egy pillanatra, hogy hol is tartott, de aztán eszébe jut, és folytatja.*
-Hát beleeresztettem kettőt, de elkerülte a mocsok, de nem basztam lyukat bele senkibe vele.
*Emeli fel bilincses kezeit ártatlanul.*
-Aztán asztalt ragadott, miközben jött felém, hogy megsimogasson, de a harmadik vessző betalált. Épp időben, mert addigra már az arcomba volt a nyomorult.
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-07 23:05:36
Üzenet elküldve: 2021-12-07 23:05:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Az igazság pillanata//
*Brox, miután a piaci bevásárlással végez, rögtön visszaindul a kaszárnya felé. Persze a jó ötven kilós zsák nem túl könnyű, de szerencsére egyrészt jó erőben is van a jó parancsnok, másrészt pedig nem volt rest a lovát is magával hoznia egy darabig, így nem kell egyedül cipekednie. A kapun beérve természetesen az istállóban köti meg az állatot, s a lovászfiúk értő kezeire bízza a gondozását, ő maga pedig egy csendesebb, eldugottabb sarkot keres, ahol kísérletezhet kénye kedve szerint. Persze azért ez nem akkora tudomány, hogy egy komplett labor kelljen hozzá, elég egy kés is, meg a két keze. Ezek körül hála Eeyrnek mindhárom rendelkezésére áll. Fejben már össze is rakta, hogy hogyan működhetne a dolog, de a gyakorlati megvalósítás még előtte áll. Leül egy kicsit, hogy fújjon egyet, és összeszedje gondolatait. A pipafüst erre igencsak jótékony hatással szokott lenni, úgyhogy nem rest megtömni azt, hogy pár pillanat múlva már élvezhesse is az egyetlen függőségét. ~Enélkül nem lenne ugyanaz az élet, annyit szent.~ Jót mosolyog magában, ahogy Kalirisre gondol, és reméli, hogy azért neki is eszébe fog jutni, amíg útjaik újra nem keresztezik egymást. A friss, névre szólóan neki készített sütemény gondolata pedig egészen megolvasztja fagyos szívét.*
*Brox, miután a piaci bevásárlással végez, rögtön visszaindul a kaszárnya felé. Persze a jó ötven kilós zsák nem túl könnyű, de szerencsére egyrészt jó erőben is van a jó parancsnok, másrészt pedig nem volt rest a lovát is magával hoznia egy darabig, így nem kell egyedül cipekednie. A kapun beérve természetesen az istállóban köti meg az állatot, s a lovászfiúk értő kezeire bízza a gondozását, ő maga pedig egy csendesebb, eldugottabb sarkot keres, ahol kísérletezhet kénye kedve szerint. Persze azért ez nem akkora tudomány, hogy egy komplett labor kelljen hozzá, elég egy kés is, meg a két keze. Ezek körül hála Eeyrnek mindhárom rendelkezésére áll. Fejben már össze is rakta, hogy hogyan működhetne a dolog, de a gyakorlati megvalósítás még előtte áll. Leül egy kicsit, hogy fújjon egyet, és összeszedje gondolatait. A pipafüst erre igencsak jótékony hatással szokott lenni, úgyhogy nem rest megtömni azt, hogy pár pillanat múlva már élvezhesse is az egyetlen függőségét. ~Enélkül nem lenne ugyanaz az élet, annyit szent.~ Jót mosolyog magában, ahogy Kalirisre gondol, és reméli, hogy azért neki is eszébe fog jutni, amíg útjaik újra nem keresztezik egymást. A friss, névre szólóan neki készített sütemény gondolata pedig egészen megolvasztja fagyos szívét.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-07 19:24:14
Üzenet elküldve: 2021-12-07 19:24:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kihallgatás //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Zrax //
* A felcser és segédje munkához lát, véres munkához. Kések és szikék kóstolhatnak bele az ork húsba, kivételesen nem azért szabják, hogy kioltsák élete lángját. A nyílhegy mélyre ment és éppen csak nem érintette a szívet. Viszont a szív előtt ott van a tüdő, amit sajnos átszúrt. Nehéz esett, ami feladja a felcsernek a leckét. Hiába az óvatosság, egyszerűen, amint eltávolítja a vesszőt a vérzés erősödni kezd. A sok apró hajszálér, ami keresztül szövi a tüdőt, csak úgy ontják magából vöröslő vérét Zraxnak. Bármily keményen küszködnek az ork élete a végéhez ér. Ha lett volna egy komolyabb zöld varázsitaluk, vagy orvosi felszerelésük, akkor talán élhetne még az ork, de a városi őrség nem rendelkezik ezekkel, vagy ha mégis, akkor nem akarják egy bűnöző orkra pazarolni erőforrásaikat. A felcser ennyit tehetett. Nem fog bánkódni, ahogy senki más sem az épületben.*
// Flecser //
* A magában motyogó Flecserrel addig a kutya sem törődik, amíg pofátlanul nem provokálja nemes kíséretét.*
- Valóban? Én is így vagyok.* Feleli vidáman a balszélső katona, mielőtt a lándzsája nyelével meg nem kínálja a férfi bordáit. Jó röhögnek rajta, miközben kivárják, hogy megrogyott tartását kiegyenesítse újfent. Ekkor tovább kezdik lökdösni a barakk irányába. Ott motozást végeznek rajta, amit látszólag igazán élvez ez a bajkeverő.*
- Remélem a Krenkába kerülsz. Ott már lehet nem örülnél ennyire a férfi kezeknek.* Jót röhögnek a katonák, miközben tovább terelik a vallatóba. Az érkező tizedes pedig bele is vág. Katonás viselkedését egyelőre csak nyugtázza a tizedes. Kivárja, hogy a neve a papírra kerüljön. A gnóm írnok szorgosan jegyzetel, még csak tudomást sem véve a kacsintásról. Tipikusan a már megfáradt gnómok egyike, akiket napi szinten fárasztanak a polgárok hülyeségeivel.*
- Szóval helyi polgártárs. Merre felé lakik? Miből tartja el magát?* Hangzanak el a záró kérdések, amik a profiljára vonatkoznak. Ezt követően mesélhet egy jó kört, amit igazán viccesre fog. A selyemkurvás részig bírja a balján ácsorgó őr, mert itt már nem tudja megállni, hogy ne röhögje el magát. A tizedes szigorú nézésre rögtön bedugul, de látszik szegényen, hogy éppen csak magába bírja fojtani a röhögést. Tizedesünk nem nevet, csak int, hogy folytassa a beszédet. Az elbeszélést követően várja az írnok biccentését, amivel az jelzi neki, hogy készen van.*
- Szóval a barátjával együtt volt. Mesélne nekem egy kicsit a maga barátjáról?* Vet rá megvetéssel fűszerezett kérdő pillantást.*
- Az ork nőstény szerepéről beszéljen részletesebben. A kirobbanó eseményekre mekkora hatást gyakorolt. Ő tüzelte fel a hímet?* Hangzik a következő kérdés kőr.*
- Mit a tud a támadójáról? Nem árult el semmit saját magáról? Még egy nevet sem?* Unalmas és fárasztó kérdések.*
- Azt mondja önvédelem volt, de önmagában ez még kevés. Az üvöltve közeledésbe még nem szoktak bele halni. A harc részleteit akarom hallani!* Kétség sem férhet hozzá, hogy még, ha ártatlan is, akkor sem lesz a kedves elf vallatója szíve csücske.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Zrax //
* A felcser és segédje munkához lát, véres munkához. Kések és szikék kóstolhatnak bele az ork húsba, kivételesen nem azért szabják, hogy kioltsák élete lángját. A nyílhegy mélyre ment és éppen csak nem érintette a szívet. Viszont a szív előtt ott van a tüdő, amit sajnos átszúrt. Nehéz esett, ami feladja a felcsernek a leckét. Hiába az óvatosság, egyszerűen, amint eltávolítja a vesszőt a vérzés erősödni kezd. A sok apró hajszálér, ami keresztül szövi a tüdőt, csak úgy ontják magából vöröslő vérét Zraxnak. Bármily keményen küszködnek az ork élete a végéhez ér. Ha lett volna egy komolyabb zöld varázsitaluk, vagy orvosi felszerelésük, akkor talán élhetne még az ork, de a városi őrség nem rendelkezik ezekkel, vagy ha mégis, akkor nem akarják egy bűnöző orkra pazarolni erőforrásaikat. A felcser ennyit tehetett. Nem fog bánkódni, ahogy senki más sem az épületben.*
// Flecser //
* A magában motyogó Flecserrel addig a kutya sem törődik, amíg pofátlanul nem provokálja nemes kíséretét.*
- Valóban? Én is így vagyok.* Feleli vidáman a balszélső katona, mielőtt a lándzsája nyelével meg nem kínálja a férfi bordáit. Jó röhögnek rajta, miközben kivárják, hogy megrogyott tartását kiegyenesítse újfent. Ekkor tovább kezdik lökdösni a barakk irányába. Ott motozást végeznek rajta, amit látszólag igazán élvez ez a bajkeverő.*
- Remélem a Krenkába kerülsz. Ott már lehet nem örülnél ennyire a férfi kezeknek.* Jót röhögnek a katonák, miközben tovább terelik a vallatóba. Az érkező tizedes pedig bele is vág. Katonás viselkedését egyelőre csak nyugtázza a tizedes. Kivárja, hogy a neve a papírra kerüljön. A gnóm írnok szorgosan jegyzetel, még csak tudomást sem véve a kacsintásról. Tipikusan a már megfáradt gnómok egyike, akiket napi szinten fárasztanak a polgárok hülyeségeivel.*
- Szóval helyi polgártárs. Merre felé lakik? Miből tartja el magát?* Hangzanak el a záró kérdések, amik a profiljára vonatkoznak. Ezt követően mesélhet egy jó kört, amit igazán viccesre fog. A selyemkurvás részig bírja a balján ácsorgó őr, mert itt már nem tudja megállni, hogy ne röhögje el magát. A tizedes szigorú nézésre rögtön bedugul, de látszik szegényen, hogy éppen csak magába bírja fojtani a röhögést. Tizedesünk nem nevet, csak int, hogy folytassa a beszédet. Az elbeszélést követően várja az írnok biccentését, amivel az jelzi neki, hogy készen van.*
- Szóval a barátjával együtt volt. Mesélne nekem egy kicsit a maga barátjáról?* Vet rá megvetéssel fűszerezett kérdő pillantást.*
- Az ork nőstény szerepéről beszéljen részletesebben. A kirobbanó eseményekre mekkora hatást gyakorolt. Ő tüzelte fel a hímet?* Hangzik a következő kérdés kőr.*
- Mit a tud a támadójáról? Nem árult el semmit saját magáról? Még egy nevet sem?* Unalmas és fárasztó kérdések.*
- Azt mondja önvédelem volt, de önmagában ez még kevés. Az üvöltve közeledésbe még nem szoktak bele halni. A harc részleteit akarom hallani!* Kétség sem férhet hozzá, hogy még, ha ártatlan is, akkor sem lesz a kedves elf vallatója szíve csücske.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-07 15:18:26
Üzenet elküldve: 2021-12-07 15:18:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Kihallgatás //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Flecser //
*Hátra csavart kéz, lökdösés, ahogy azt illik. Természetesen Flecser nem tudja befogni azt a borzalmas száját, szóval olykor ki-ki csusszan rajta egy két szócska. Nem sértések, mintsem a magának szóló beszólogatásai. Egyszer mikor löknek rajta egyet a kaszárnya felé, elereszti.*
-Mindig is keményen szerettem.
*Mondja mosolyogva, amire természetesen várja a pofont, amit vagy megkap, vagy nem. A kaszárnyában aztán megmotozzák. Ott nem szólal meg, de az arca azt tükrözi mintha rendkívül élvezné a folyamatot. Nem sokra rá, már mindenétől megfosztva ül egy szobában. Mire őt bevezetik, éppen hogy talán az orknak is nekilátnak az orvosok.*
~Nem gondoltam hogy ezt kérem majd, de kérlek ne dögölj meg te paraszt.~
*Gondolja magában, mert pontosan tudja, hogy ha a zöld barom meghal, akkor az már gyilkosság. Így, csak balhé. Nem sokra rá megérkezik a tizedes. Szokásos kihallgatási protokoll, mindig is utálta.*
-Megpróbálom.
*Válaszolja arra, hogy csak az igazat mondja. Nem tervez mást mondani, de kevés emléke van. Ilyenkor az ember látószöge beszűkül. Az alap kérdésekre reflexszerűen, katonásan válaszol. Látszik rajta valami hadi múlt, még ha nem is vette komolyan.*
-Xanitce Flhet'cher, fattyú, Arthenior.
*Mondja és hátradől a székben. Közben kikacsint az írnokra, és hosszasan neki áll lebetűzni a nevét. Ez bele telik egy fél percbe, aztán vagy elhallgattatják, vagy a tizedes kivárja. Bármelyik is legyen a történtekre terelődik a szó.*
-Beültem a fogadóba, hogy egy barátommal leigyam magam a sárga földig.
*Kezd neki karcos hangján, és kicsit bő-lére ereszti, egyre erősödőbb intenzitással, és gesztikulálással, ahogy halad a történetben.*
-De egy kupáig is alig jutottam el, mire egy ismeretlen okr nőstény az asztalhoz jött, és belepofázott a vedelésbe, ami önmagában bosszantó, de nem akartam bajt, szóval nem vágtam pofán. A nőstény a bátyját kereste, amire megérkezett a másik ork, aki most valamelyik boncasztalon fetreng.
*Bök a szomszéd szoba felé fejével.*
-De nem ő volt a bátyja. Én selyemkurvák finomságával elküldtem őket, hogy igyanak másik asztalnál, mire a baltás-gyilkos a baltájával fenyegetett, tanú rá a korcsma. Nem sokra rá, már jött felém az barom, és nem biztos, de szerintem szeretett volna kirántani a seggemen keresztül, de mivel üvöltött mint egy elmebeteg, nem hinném, hogy a hajamat akarta kifésülni.
*Mondja és végeztével az írnokra néz, hogy tudta-e követni a tempót.*
-Önvédelem volt.
*Fejezi be egy kisebb szünet után, és a tizedesre néz faarccal, hogy aztán önelégülten elmosolyodjon.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Flecser //
*Hátra csavart kéz, lökdösés, ahogy azt illik. Természetesen Flecser nem tudja befogni azt a borzalmas száját, szóval olykor ki-ki csusszan rajta egy két szócska. Nem sértések, mintsem a magának szóló beszólogatásai. Egyszer mikor löknek rajta egyet a kaszárnya felé, elereszti.*
-Mindig is keményen szerettem.
*Mondja mosolyogva, amire természetesen várja a pofont, amit vagy megkap, vagy nem. A kaszárnyában aztán megmotozzák. Ott nem szólal meg, de az arca azt tükrözi mintha rendkívül élvezné a folyamatot. Nem sokra rá, már mindenétől megfosztva ül egy szobában. Mire őt bevezetik, éppen hogy talán az orknak is nekilátnak az orvosok.*
~Nem gondoltam hogy ezt kérem majd, de kérlek ne dögölj meg te paraszt.~
*Gondolja magában, mert pontosan tudja, hogy ha a zöld barom meghal, akkor az már gyilkosság. Így, csak balhé. Nem sokra rá megérkezik a tizedes. Szokásos kihallgatási protokoll, mindig is utálta.*
-Megpróbálom.
*Válaszolja arra, hogy csak az igazat mondja. Nem tervez mást mondani, de kevés emléke van. Ilyenkor az ember látószöge beszűkül. Az alap kérdésekre reflexszerűen, katonásan válaszol. Látszik rajta valami hadi múlt, még ha nem is vette komolyan.*
-Xanitce Flhet'cher, fattyú, Arthenior.
*Mondja és hátradől a székben. Közben kikacsint az írnokra, és hosszasan neki áll lebetűzni a nevét. Ez bele telik egy fél percbe, aztán vagy elhallgattatják, vagy a tizedes kivárja. Bármelyik is legyen a történtekre terelődik a szó.*
-Beültem a fogadóba, hogy egy barátommal leigyam magam a sárga földig.
*Kezd neki karcos hangján, és kicsit bő-lére ereszti, egyre erősödőbb intenzitással, és gesztikulálással, ahogy halad a történetben.*
-De egy kupáig is alig jutottam el, mire egy ismeretlen okr nőstény az asztalhoz jött, és belepofázott a vedelésbe, ami önmagában bosszantó, de nem akartam bajt, szóval nem vágtam pofán. A nőstény a bátyját kereste, amire megérkezett a másik ork, aki most valamelyik boncasztalon fetreng.
*Bök a szomszéd szoba felé fejével.*
-De nem ő volt a bátyja. Én selyemkurvák finomságával elküldtem őket, hogy igyanak másik asztalnál, mire a baltás-gyilkos a baltájával fenyegetett, tanú rá a korcsma. Nem sokra rá, már jött felém az barom, és nem biztos, de szerintem szeretett volna kirántani a seggemen keresztül, de mivel üvöltött mint egy elmebeteg, nem hinném, hogy a hajamat akarta kifésülni.
*Mondja és végeztével az írnokra néz, hogy tudta-e követni a tempót.*
-Önvédelem volt.
*Fejezi be egy kisebb szünet után, és a tizedesre néz faarccal, hogy aztán önelégülten elmosolyodjon.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-06 23:20:15
Üzenet elküldve: 2021-12-06 23:20:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
*Természetesen miután összepakolta a holmijait rögtön visszaindul a Kaszárnyába, hogy kicsit rendbe szedje magát, és visszaeshessen abba a karakterbe, akit játszania kell. A zord parancsnokot. Bár így is nehezen megy neki, de a szemei alól jó pár ránc önkéntelenül is elsimulhatott a Kalirissel töltött kellemes idő nyomán. Ezt tagadni sem lehetne. Akár még fiatalabbnak is tűnhet némileg, bár mivel ritkán nézegeti a pofázmányát bárki közelről, főleg a sisak alatt, erre senki nem fog rájönni. Remélhetőleg.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-06 22:34:02
Üzenet elküldve: 2021-12-06 22:34:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
// Kihallgatás //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Zrax //
* Az ájult élet és halál között lebegő orkról gondoskodnak, hogy átjusson valahogy a kaszárnyába. Ott is a gyengélkedőbe viszik, ami az isteneknek hála szinte teljesen üres. A felcser éppen valami papírok felett görnyed, amikor rányitják az ajtót.*
- Hoztunk egy büdös szájút doki. Szerintem má megdeglett, de a fejesek mégis azt akarják, hogy nézzen rá.* Köp ki oldalra az egyik cipekedő őr.*
- Dobd az asztalra kölyök, mindjárt megnézem.* Legyint az egyik asztalra, amire még bilincsek is vannak szerelve, ha esetleg sokat mozogna a páciens. Zrax esetében erre egyértelműen nem lesz szükség most.*
- A picsába, de rohadt nehéz ez a baszadék.* Nyögi a másik, és kicsit sem finoman dobják le az asztalra.*
- Én nem sajnálom ezeket, csak gyilkolásnak, meg rabolnak. Szemetek ezek mind.
- Ne is mondd! Az unokabátyám mesélte, hogy a cimborája tanyáját ilyen tetvek prédázták fel. Megöltek ezek mindenkit, osztán még ettek is a húsukból.* Biztos akad ebben egy kis túlzás, de a város nem változik. Az orkokat még most sem szívlelik itt. A két őr összekapja a holmiját az orknak beszéd közben aztán távoznak vele.*
- Aztán csak ne finomkodjon vele!* Röhögik mielőtt becsapnák az ajtót.*
- Hun vagy már suhanc?* Kiált fel a felcser. Néhány pillanat és némi edénycsörgés után sebtében megjelenik egy nyurga elf kölyök.*
- Munkára öcskös, ezzel itt kezdeni kéne valamit.* Neki is látnak a nyíl kiszedésének, aztán meglátják majd, hogy megmarad vagy sem az ork.*
// Flecser //
* Ő is ide kerül, csak éppen egy másik szobába. Hasonlóan az orkhoz nála sem marad semmi értéktárgy. Alaposan átmotozzák, hátha akad itt rejtegetni való fegyver, vagy valami más. Mindent, amit elvesznek tőle azt feljegyzik egy papírosra az utolsó aranyig. Végezetül pedig egy csinos kis szobába zárják, amiben középen egy nagy asztal foglal helyet. Mind a két végén szék. Oldalt kis pad található még székkel és ezzel kifújt a berendezés. Egy szűk rácsos ablak meg néhány gyertya az, ami megvilágítja az egész szobát. A férfinak még csak egyedül sem kell maradnia, mert rögtön nyomják is le az egyik székre. Szembe vele egy városőr foglal helyet, meg egy írnok oldalt a kispadon. Flecser két oldalt őrök vigyázzák, hogy ne tehessen semmi meggondolatlant.*
- Flesil tizedes vagyok, és fel fogok tenni önnek néhány kérdést. A saját érdekében őszintén válaszoljon rájuk.* A középkorú elf lehet, de náluk nehéz az ilyet megállapítani. Nem is kertel sokat, hanem bele is vág a közepébe.*
- Neve? Születési helye?* Talán még a volt városőrnek nem is ismeretlen az eljárás. Rutin kérdések az elejére, amik között szándékosan nem szerepel a születési idő. Sokan nem írástudóak, számolni tudnak, de az éveket olykor csak nagyjából számolják.*
- Kérem uram, mesélje el nekünk, hogy mi is történt a Pegazus fogadóban. A saját érdekében pedig az igazat mondja.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.06 22:38:35
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
// Zrax //
* Az ájult élet és halál között lebegő orkról gondoskodnak, hogy átjusson valahogy a kaszárnyába. Ott is a gyengélkedőbe viszik, ami az isteneknek hála szinte teljesen üres. A felcser éppen valami papírok felett görnyed, amikor rányitják az ajtót.*
- Hoztunk egy büdös szájút doki. Szerintem má megdeglett, de a fejesek mégis azt akarják, hogy nézzen rá.* Köp ki oldalra az egyik cipekedő őr.*
- Dobd az asztalra kölyök, mindjárt megnézem.* Legyint az egyik asztalra, amire még bilincsek is vannak szerelve, ha esetleg sokat mozogna a páciens. Zrax esetében erre egyértelműen nem lesz szükség most.*
- A picsába, de rohadt nehéz ez a baszadék.* Nyögi a másik, és kicsit sem finoman dobják le az asztalra.*
- Én nem sajnálom ezeket, csak gyilkolásnak, meg rabolnak. Szemetek ezek mind.
- Ne is mondd! Az unokabátyám mesélte, hogy a cimborája tanyáját ilyen tetvek prédázták fel. Megöltek ezek mindenkit, osztán még ettek is a húsukból.* Biztos akad ebben egy kis túlzás, de a város nem változik. Az orkokat még most sem szívlelik itt. A két őr összekapja a holmiját az orknak beszéd közben aztán távoznak vele.*
- Aztán csak ne finomkodjon vele!* Röhögik mielőtt becsapnák az ajtót.*
- Hun vagy már suhanc?* Kiált fel a felcser. Néhány pillanat és némi edénycsörgés után sebtében megjelenik egy nyurga elf kölyök.*
- Munkára öcskös, ezzel itt kezdeni kéne valamit.* Neki is látnak a nyíl kiszedésének, aztán meglátják majd, hogy megmarad vagy sem az ork.*
// Flecser //
* Ő is ide kerül, csak éppen egy másik szobába. Hasonlóan az orkhoz nála sem marad semmi értéktárgy. Alaposan átmotozzák, hátha akad itt rejtegetni való fegyver, vagy valami más. Mindent, amit elvesznek tőle azt feljegyzik egy papírosra az utolsó aranyig. Végezetül pedig egy csinos kis szobába zárják, amiben középen egy nagy asztal foglal helyet. Mind a két végén szék. Oldalt kis pad található még székkel és ezzel kifújt a berendezés. Egy szűk rácsos ablak meg néhány gyertya az, ami megvilágítja az egész szobát. A férfinak még csak egyedül sem kell maradnia, mert rögtön nyomják is le az egyik székre. Szembe vele egy városőr foglal helyet, meg egy írnok oldalt a kispadon. Flecser két oldalt őrök vigyázzák, hogy ne tehessen semmi meggondolatlant.*
- Flesil tizedes vagyok, és fel fogok tenni önnek néhány kérdést. A saját érdekében őszintén válaszoljon rájuk.* A középkorú elf lehet, de náluk nehéz az ilyet megállapítani. Nem is kertel sokat, hanem bele is vág a közepébe.*
- Neve? Születési helye?* Talán még a volt városőrnek nem is ismeretlen az eljárás. Rutin kérdések az elejére, amik között szándékosan nem szerepel a születési idő. Sokan nem írástudóak, számolni tudnak, de az éveket olykor csak nagyjából számolják.*
- Kérem uram, mesélje el nekünk, hogy mi is történt a Pegazus fogadóban. A saját érdekében pedig az igazat mondja.
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.06 22:38:35
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-02 15:29:09
Üzenet elküldve: 2021-12-02 15:29:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Gaerralos mondandójának első felét engedelmes és beleegyező hallgatással fogadja, ami a gyakorlatozás további menetét illeti. Mikor azonban a férfi arra utasítja, hogy gondolkodjon el, milyen szerepet tudna vállalni egy harchelyzetben, látható rajta, hogy máris zavarban van és tanácstalan a dolgot illetően. Kérdést mindenesetre nem tesz fel, mert úgy véli, nem véletlen, hogy a férfi estére várja a válaszát. Bizonyára időt hagyna a gondolkodásra, meg most azt szeretné, hogy a gyakorlatra összpontosítsanak tovább.
Így Garsin is félreteszi ezt most, csak egy tétova biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette az elhangzottakat, majd pedig egy újabbal felel a fegyverkabát dolgára is.
Ezután gördülnek tovább az események, folytatják a gyakorlást, s mikor délután Gaerralos elbocsátja, ezúttal is érzi, hogy sokat tanult és fejlődött.
A gondok kicsit később kezdődnek, mikor már szobája magányában fújja ki magát és emészti a történteket: a lefagyását, Gaerralos kérdéseit.
Talán ez az első alkalom, hogy ennyire semmittevéssel tölti a nap hátralevő részét, ahelyett, hogy a könyvtárba látogatna, vagy tanulna.
Csak fekszik az ágyon a plafont bámulva és néz ki a fejéből. Sok minden kavarog benne, amit eddig gondosan igyekezett elnyomni, hogy tudjon tovább működni. Csakhogy most ahhoz, hogy az előállt helyzetben teljesíteni tudjon, pont arra van szükség, hogy ezekkel a dolgokkal szembenézzen. Márpedig nem akar... Ezért gondolatai egy része visszakozásról szól és hogy talán mégsem kellene ezzel foglalkoznia, nem kellene harcolnia. De aztán mindig előre tolul, hogy miért is akarja ezt: hogy szeretne maradni a Wargok között, hasznos tagként, aki képes megvédeni magát és másokat is. Amire meg ott van a mentőötlet, hogy voltaképpen mehetne máshova is, dolgozhatna másvalamit... Ami egészen vonzó lehetőség, részben pont azért, mert elképzelése szerint akkor nem kellene ezzel az egésszel foglalkoznia. Megkönnyebbüléssel kecsegtet. De... Valójában nem csak azért akar itt lenni, mert a sors így hozta és mert itt vannak ismerős arcok, itt van a parancsnok, ide várja vissza Soreylt... Eleinte talán így volt, de most már saját meggyőződésből is maradni akar: városőr akar lenni. Erős akar lenni, hogy segíteni tudjon az olyanoknak, mint ő maga, vagyis... amilyen volt... vagyis... amilyen még mindig talán... Tudja, hogy ehhez előbb magán kell segítenie. De épp ez az, ami nehéz, mert nem tudja, lehet-e, s ha igen, akkor hogyan? Vajon Gaerralosnak milyen tervei vannak? És hogy kellene nem leszerepelnie előtte?
Eddig csakis a legjobb oldalát igyekezett mutatni, s véleménye szerint ez többnyire sikerült is. Ennek pedig egyik biztosítéka a hűvös összpontosítás volt, az érzelmek kiszorítása. Most azonban elértek egy olyan ponthoz, ahol az érzelmi reakciói, a félelme erősebbnek bizonyul az akaratánál. Ami végül is várható volt, de valahol remélte, hogy mire idáig jutnak, valahogy elhagyja a... gyávaság. És még mindig abban bízik, hogy egyszerűen csak túllendülhet ezen a nehézségen. Szörnyen szégyenli, ami ma történt és hogy Gaerralos a tanúja volt. Ostorozza magát, amiért képtelen volt uralkodni magán, s bár hálás a férfinak, hogy ennek ellenére foglalkozna vele, iszonyúan kínozza a gondolat, hogy az este nagy valószínűséggel megint ez fog történni. És minél többet gondolkodik ezen, csak annál rosszabbul érzi magát, mert a képzeletében már ott zokog Gaerralos előtt, s képtelen nem sajnálni magát, vagy épp undorral nézni erre a gyenge kis valakire, aki ő maga. Persze azt is elképzeli, hogy a férfi végül csak lemond róla, ha már így látja. És akkor végül is kiderül, hogy ő tényleg nem való erre, hiába is küzd.
Olykor a düh is elönti és kedve volna visszamenni a gyakorlótérre, de ezt a feszültséget inkább magába vezeti, míg nem megint elkeseredéssé formálódik.
Eljátszik azzal a gondolattal is, hogy ma már nem bújik elő és nem jelenik meg az este a gyakorlótéren. De viszonylag hamar el is veti, mert nem merné ezt megcsinálni Gaerralos-al. A férfi a saját idejéből áldoz rá, s még a ma történtek után is külön foglalkozna vele. Nem csak hálából és tiszteletből, de azért sem merészelné megváratni, vagy hoppon hagyni a katonát, mert utána nem tudna hogyan a férfi szigorú szeme elé kerülni. Meg feltételezi, hogy akkor a bizalmát és a készségességét is elveszítené. Valamint mint emberi kapcsolatot is nélkülöznie kellene. Ami talán nem tűnik túl jelentősnek, mert kettejük között a mester és tanítványi szerep miatt nem éppen az érzelmi töltet és a személyes közelség határozta meg a kapcsolatot, de Garsin bizonyos módon mégis megkedvelte a katonát.
Azért tagadhatatlan, hogy még e tudatosított visszatartó körülmények ellenére is újra és újra terítékre kerül ez a lehetőség is az estig tartó kínlódósa alatt. De végül napnyugta után megjelenik a gyakorlótéren és még egy fegyverkabátot is kerített magára az utasítás szerint.
Ha a férfi nincs még jelen, arra a padra ül le, amire nap közben is ültek korábban, s a várakozást még némi önemésztéssel tölti.
Próbálja fölvenni a mindenkori higgadt és fegyelmezett állapotát, hogy ne induljon már nekifutásból összetörten és gyengén a gyakorlatnak.*
//Egy hattal később//
*Gaerralos mondandójának első felét engedelmes és beleegyező hallgatással fogadja, ami a gyakorlatozás további menetét illeti. Mikor azonban a férfi arra utasítja, hogy gondolkodjon el, milyen szerepet tudna vállalni egy harchelyzetben, látható rajta, hogy máris zavarban van és tanácstalan a dolgot illetően. Kérdést mindenesetre nem tesz fel, mert úgy véli, nem véletlen, hogy a férfi estére várja a válaszát. Bizonyára időt hagyna a gondolkodásra, meg most azt szeretné, hogy a gyakorlatra összpontosítsanak tovább.
Így Garsin is félreteszi ezt most, csak egy tétova biccentéssel jelzi, hogy tudomásul vette az elhangzottakat, majd pedig egy újabbal felel a fegyverkabát dolgára is.
Ezután gördülnek tovább az események, folytatják a gyakorlást, s mikor délután Gaerralos elbocsátja, ezúttal is érzi, hogy sokat tanult és fejlődött.
A gondok kicsit később kezdődnek, mikor már szobája magányában fújja ki magát és emészti a történteket: a lefagyását, Gaerralos kérdéseit.
Talán ez az első alkalom, hogy ennyire semmittevéssel tölti a nap hátralevő részét, ahelyett, hogy a könyvtárba látogatna, vagy tanulna.
Csak fekszik az ágyon a plafont bámulva és néz ki a fejéből. Sok minden kavarog benne, amit eddig gondosan igyekezett elnyomni, hogy tudjon tovább működni. Csakhogy most ahhoz, hogy az előállt helyzetben teljesíteni tudjon, pont arra van szükség, hogy ezekkel a dolgokkal szembenézzen. Márpedig nem akar... Ezért gondolatai egy része visszakozásról szól és hogy talán mégsem kellene ezzel foglalkoznia, nem kellene harcolnia. De aztán mindig előre tolul, hogy miért is akarja ezt: hogy szeretne maradni a Wargok között, hasznos tagként, aki képes megvédeni magát és másokat is. Amire meg ott van a mentőötlet, hogy voltaképpen mehetne máshova is, dolgozhatna másvalamit... Ami egészen vonzó lehetőség, részben pont azért, mert elképzelése szerint akkor nem kellene ezzel az egésszel foglalkoznia. Megkönnyebbüléssel kecsegtet. De... Valójában nem csak azért akar itt lenni, mert a sors így hozta és mert itt vannak ismerős arcok, itt van a parancsnok, ide várja vissza Soreylt... Eleinte talán így volt, de most már saját meggyőződésből is maradni akar: városőr akar lenni. Erős akar lenni, hogy segíteni tudjon az olyanoknak, mint ő maga, vagyis... amilyen volt... vagyis... amilyen még mindig talán... Tudja, hogy ehhez előbb magán kell segítenie. De épp ez az, ami nehéz, mert nem tudja, lehet-e, s ha igen, akkor hogyan? Vajon Gaerralosnak milyen tervei vannak? És hogy kellene nem leszerepelnie előtte?
Eddig csakis a legjobb oldalát igyekezett mutatni, s véleménye szerint ez többnyire sikerült is. Ennek pedig egyik biztosítéka a hűvös összpontosítás volt, az érzelmek kiszorítása. Most azonban elértek egy olyan ponthoz, ahol az érzelmi reakciói, a félelme erősebbnek bizonyul az akaratánál. Ami végül is várható volt, de valahol remélte, hogy mire idáig jutnak, valahogy elhagyja a... gyávaság. És még mindig abban bízik, hogy egyszerűen csak túllendülhet ezen a nehézségen. Szörnyen szégyenli, ami ma történt és hogy Gaerralos a tanúja volt. Ostorozza magát, amiért képtelen volt uralkodni magán, s bár hálás a férfinak, hogy ennek ellenére foglalkozna vele, iszonyúan kínozza a gondolat, hogy az este nagy valószínűséggel megint ez fog történni. És minél többet gondolkodik ezen, csak annál rosszabbul érzi magát, mert a képzeletében már ott zokog Gaerralos előtt, s képtelen nem sajnálni magát, vagy épp undorral nézni erre a gyenge kis valakire, aki ő maga. Persze azt is elképzeli, hogy a férfi végül csak lemond róla, ha már így látja. És akkor végül is kiderül, hogy ő tényleg nem való erre, hiába is küzd.
Olykor a düh is elönti és kedve volna visszamenni a gyakorlótérre, de ezt a feszültséget inkább magába vezeti, míg nem megint elkeseredéssé formálódik.
Eljátszik azzal a gondolattal is, hogy ma már nem bújik elő és nem jelenik meg az este a gyakorlótéren. De viszonylag hamar el is veti, mert nem merné ezt megcsinálni Gaerralos-al. A férfi a saját idejéből áldoz rá, s még a ma történtek után is külön foglalkozna vele. Nem csak hálából és tiszteletből, de azért sem merészelné megváratni, vagy hoppon hagyni a katonát, mert utána nem tudna hogyan a férfi szigorú szeme elé kerülni. Meg feltételezi, hogy akkor a bizalmát és a készségességét is elveszítené. Valamint mint emberi kapcsolatot is nélkülöznie kellene. Ami talán nem tűnik túl jelentősnek, mert kettejük között a mester és tanítványi szerep miatt nem éppen az érzelmi töltet és a személyes közelség határozta meg a kapcsolatot, de Garsin bizonyos módon mégis megkedvelte a katonát.
Azért tagadhatatlan, hogy még e tudatosított visszatartó körülmények ellenére is újra és újra terítékre kerül ez a lehetőség is az estig tartó kínlódósa alatt. De végül napnyugta után megjelenik a gyakorlótéren és még egy fegyverkabátot is kerített magára az utasítás szerint.
Ha a férfi nincs még jelen, arra a padra ül le, amire nap közben is ültek korábban, s a várakozást még némi önemésztéssel tölti.
Próbálja fölvenni a mindenkori higgadt és fegyelmezett állapotát, hogy ne induljon már nekifutásból összetörten és gyengén a gyakorlatnak.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-02 11:23:29
Üzenet elküldve: 2021-12-02 11:23:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Nem nehéz megállapítani, hogy Garsin félelmeit csak limitált mértékben tudja enyhíteni szavaival. Persze ez nem egyéni probléma, sokakban marad fenn az aggodalom minden ellenére is, habár az átlagos újonc, ha csak azért is, hogy ne válljon nevetség tárgyává, de nagyon igyekszik elrejteni ezt. Gyakorlat és tapasztalat kérdése, hogy egy fegyverforgató eléggé megbízzon saját magában és fegyverében egy ilyen gyakorlat nyugodt elvégzéséhez.
Na persze Garsin sem reklámozza nagyon fenntartásait, miután egyszer feltette a kérdést Gaerralosnak, és valamennyire azért arra is számít a veterán, hogy a lány racionalitása miatt ez nem fog túl nagy problémát okozni.
A gyakorlatot Garsin helyesen végzi el, habár harchelyzetben ettől még távolról sem lenne elégséges ez a csapás. Nem elég gyors vagy precíz, és persze nincs jelen a létező harchelyzetben való alkalmazás, vagy a másik kardállásból való gyors fogásváltás se. A jelen helyzetben ennek ellenére megfelel a lány által végrehajtott gyakorlat, így csak bólint, és továbbhalad.
A markolattal való csapás már kissé nehezebben indul. Garsin elmolyolgat, ami az első próbálkozásnál még megengedett, ám nyilvánvalóan dolgozni kell rajta. Maga az ütés is csak másodikra sikerül rendesen.*
-Ma délutánig ezeket fogjuk gyakorolni. Támadás, megtévesztő csapások, félkardos fogás. Nem elég, hogy külön-külön végre tudod hajtani a mozdulatokat, arra van szükség, hogy harc közben azonnal és folyékonyan tudd alkalmazni őket.
Délutántól napnyugtáig a te dolgod, hogy mivel foglalkozol, de pár dolgon már most is kezdj el gondolkozni. Egy csatatéren milyen szerepet fogsz betölteni? Már az is elég, ha tudod, hogy milyet nem... el tudod képzelni magad az élvonalban, a harc sűrűjében? Fegyvert kell választanunk, és fontosak ezek a kérdések.
*Rövid szünet után még hozzátesz valamit.*
-És keress egy fegyverkabátot, este pedig abban gyere.
*Természetesen mindezt szükség esetén el fogja mondani akkor is, amikor ő tart egy pár órás szünetet. Addig is viszont ha Garsinnak nincs hozzáfűznivalója, akkor ő visszatér a gyakorlatozáshoz.*
//Egy hattal később//
*Nem nehéz megállapítani, hogy Garsin félelmeit csak limitált mértékben tudja enyhíteni szavaival. Persze ez nem egyéni probléma, sokakban marad fenn az aggodalom minden ellenére is, habár az átlagos újonc, ha csak azért is, hogy ne válljon nevetség tárgyává, de nagyon igyekszik elrejteni ezt. Gyakorlat és tapasztalat kérdése, hogy egy fegyverforgató eléggé megbízzon saját magában és fegyverében egy ilyen gyakorlat nyugodt elvégzéséhez.
Na persze Garsin sem reklámozza nagyon fenntartásait, miután egyszer feltette a kérdést Gaerralosnak, és valamennyire azért arra is számít a veterán, hogy a lány racionalitása miatt ez nem fog túl nagy problémát okozni.
A gyakorlatot Garsin helyesen végzi el, habár harchelyzetben ettől még távolról sem lenne elégséges ez a csapás. Nem elég gyors vagy precíz, és persze nincs jelen a létező harchelyzetben való alkalmazás, vagy a másik kardállásból való gyors fogásváltás se. A jelen helyzetben ennek ellenére megfelel a lány által végrehajtott gyakorlat, így csak bólint, és továbbhalad.
A markolattal való csapás már kissé nehezebben indul. Garsin elmolyolgat, ami az első próbálkozásnál még megengedett, ám nyilvánvalóan dolgozni kell rajta. Maga az ütés is csak másodikra sikerül rendesen.*
-Ma délutánig ezeket fogjuk gyakorolni. Támadás, megtévesztő csapások, félkardos fogás. Nem elég, hogy külön-külön végre tudod hajtani a mozdulatokat, arra van szükség, hogy harc közben azonnal és folyékonyan tudd alkalmazni őket.
Délutántól napnyugtáig a te dolgod, hogy mivel foglalkozol, de pár dolgon már most is kezdj el gondolkozni. Egy csatatéren milyen szerepet fogsz betölteni? Már az is elég, ha tudod, hogy milyet nem... el tudod képzelni magad az élvonalban, a harc sűrűjében? Fegyvert kell választanunk, és fontosak ezek a kérdések.
*Rövid szünet után még hozzátesz valamit.*
-És keress egy fegyverkabátot, este pedig abban gyere.
*Természetesen mindezt szükség esetén el fogja mondani akkor is, amikor ő tart egy pár órás szünetet. Addig is viszont ha Garsinnak nincs hozzáfűznivalója, akkor ő visszatér a gyakorlatozáshoz.*
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:46:13
Üzenet elküldve: 2021-12-01 21:46:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különös fejlemény//
- Megnyugtatom önt, én sem vagyok annyira jó fegyverekkel mint azt szeretném.
* Azt már nem kezdené el magyarázni, hogy emlékezet kiesés miatt nem tud egy mozdulattal minden küzdelmet befejezni. De ha valaki ilyet állítana bárkiről is, azt elhinné bárki is? *
- Megtisztel.
* Hajol meg illendően a nő előtt. Ha már próbálja a másik fél valami beképzelt stílussal hasonló csípős megjegyzést kiszedni a másikból, ő inkább a higgadt stílust vezeti, ami talán a másikat felbőszítheti. *
- Ha önnek megfelel akkor a halálos sebet választanám. * Maszkját kicsit felemeli, hogy ezzel is a szemébe nézhessen a nőnek. * - Ha esetleg hamar véget tud vet ily ártatlan kereskedőnek. Örömömre szolgál több menet is fegyverekkel természetesen.
* Tesz egy több értelmű megjegyzést a kissé tüzes nővel szemben. Felszerelését ismételten megnézi, majd a vonalnál fel állva, megvárja míg ellenfele elfoglalja a megfelelő pozíciót. *
- Kezdhetünk?
//Különös fejlemény//
- Megnyugtatom önt, én sem vagyok annyira jó fegyverekkel mint azt szeretném.
* Azt már nem kezdené el magyarázni, hogy emlékezet kiesés miatt nem tud egy mozdulattal minden küzdelmet befejezni. De ha valaki ilyet állítana bárkiről is, azt elhinné bárki is? *
- Megtisztel.
* Hajol meg illendően a nő előtt. Ha már próbálja a másik fél valami beképzelt stílussal hasonló csípős megjegyzést kiszedni a másikból, ő inkább a higgadt stílust vezeti, ami talán a másikat felbőszítheti. *
- Ha önnek megfelel akkor a halálos sebet választanám. * Maszkját kicsit felemeli, hogy ezzel is a szemébe nézhessen a nőnek. * - Ha esetleg hamar véget tud vet ily ártatlan kereskedőnek. Örömömre szolgál több menet is fegyverekkel természetesen.
* Tesz egy több értelmű megjegyzést a kissé tüzes nővel szemben. Felszerelését ismételten megnézi, majd a vonalnál fel állva, megvárja míg ellenfele elfoglalja a megfelelő pozíciót. *
- Kezdhetünk?
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-12-01 15:39:40
Üzenet elküldve: 2021-12-01 15:39:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különös fejlemény//
- Oh, fegyver, igen.
*Kap észbe, és az állványhoz sétál, hogy egy gyakorlófegyvert szerezzen magának. Nem időzik ott sokat, egy egyszerű rövidkard mellett teszi le a voksát.*
- Ami azt illeti a fegyverekkel annyira nem vagyok ügyes, mint az öklömmel.
*Magyarázza a másiknak, majd azt követően rövid időre elhallgat, mert rájön, hogy zavarja, hogy nem látja a másik arcát. Nem kifejezetten jó emberismerő, de azért még neki is sok segítséget nyújtanak a gesztusok, hogy megállapítsa mit vált ki másokból.*
- Szóval így talán lesz is esélyed ellenem.
*Mondja egy pimasz mosollyal arcán, és kicsit távolabb sétál a gyakorló bábuktól. Minden látszólagos magabiztossága ellenére teljesen tudatában van annak, hogy a maszkos idegen fölé kerekedhet, és nem is csak azért mert Jenari nem annyira jártas a kard forgatásában, hanem mert egyáltalán nem ismeri az idegent és annak képességeit. Egy harcot pedig gyakran az dönti el, hogy az ellenfél milyen gyorsan ismeri ki riválisát.*
- Hogy csináljuk? Amíg bírjuk szuflával, földre kerülésig, “halálos seb” szerzéséig?
//Különös fejlemény//
- Oh, fegyver, igen.
*Kap észbe, és az állványhoz sétál, hogy egy gyakorlófegyvert szerezzen magának. Nem időzik ott sokat, egy egyszerű rövidkard mellett teszi le a voksát.*
- Ami azt illeti a fegyverekkel annyira nem vagyok ügyes, mint az öklömmel.
*Magyarázza a másiknak, majd azt követően rövid időre elhallgat, mert rájön, hogy zavarja, hogy nem látja a másik arcát. Nem kifejezetten jó emberismerő, de azért még neki is sok segítséget nyújtanak a gesztusok, hogy megállapítsa mit vált ki másokból.*
- Szóval így talán lesz is esélyed ellenem.
*Mondja egy pimasz mosollyal arcán, és kicsit távolabb sétál a gyakorló bábuktól. Minden látszólagos magabiztossága ellenére teljesen tudatában van annak, hogy a maszkos idegen fölé kerekedhet, és nem is csak azért mert Jenari nem annyira jártas a kard forgatásában, hanem mert egyáltalán nem ismeri az idegent és annak képességeit. Egy harcot pedig gyakran az dönti el, hogy az ellenfél milyen gyorsan ismeri ki riválisát.*
- Hogy csináljuk? Amíg bírjuk szuflával, földre kerülésig, “halálos seb” szerzéséig?
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-28 20:54:47
Üzenet elküldve: 2021-11-28 20:54:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különös fejlemény//
* A kérdés hallatán meghökken. Ami nem nagyon látszik az arcán. Csak ha valakinek lenne képessége át látni a tárgyak alatt. *
- Kapok.
* Rövid válasz bőven elég, a kis ércelődésére. Végignézve a nőn, sejthető a hollónak, hogy nem is annak szánja. ~ Szabad szájú egy nő. ~ Még egy kis humort is visz belőle Jenari. Amire csak egy szolid láthatatlan mosoly a válasz. *
- Nincs ellenemre egy kis gyakorlás.
* Hangjába nem visz változást, ugyanolyan nyugodtan ejti ki szájából a szavakat mint a legelején. Jobban megnézve a nőt, Illidaryba veszély vagy éppen a baj érzése önti el. ~ Véletlenül sem szabad könnyelműen kezelni ezt a nőt. ~ *
- Szeretne fegyvert választani? Vagy esetleg más elképzelése van?
* Ha az újdonsült ellenfélnek megfelelő a fegyver ami Illidary kezébe van, akkor csak egy könnyed bólintással a párbajkörhöz lép. De ugyanezzel a lendülettel be is lép, hogy ha nem szándékozik a másik teketóriázni akár kezdhetnek is. Ha bármit esetleg mondana a másik fél, türelmesen végig hallgatja. ~ Jobban örülnék ha a teljes tudásommal szállhatnék vele szembe. De van időm később akár vissza szerezni a becsületet. Egyedi ellenfélnek tűnik. ~ *
//Különös fejlemény//
* A kérdés hallatán meghökken. Ami nem nagyon látszik az arcán. Csak ha valakinek lenne képessége át látni a tárgyak alatt. *
- Kapok.
* Rövid válasz bőven elég, a kis ércelődésére. Végignézve a nőn, sejthető a hollónak, hogy nem is annak szánja. ~ Szabad szájú egy nő. ~ Még egy kis humort is visz belőle Jenari. Amire csak egy szolid láthatatlan mosoly a válasz. *
- Nincs ellenemre egy kis gyakorlás.
* Hangjába nem visz változást, ugyanolyan nyugodtan ejti ki szájából a szavakat mint a legelején. Jobban megnézve a nőt, Illidaryba veszély vagy éppen a baj érzése önti el. ~ Véletlenül sem szabad könnyelműen kezelni ezt a nőt. ~ *
- Szeretne fegyvert választani? Vagy esetleg más elképzelése van?
* Ha az újdonsült ellenfélnek megfelelő a fegyver ami Illidary kezébe van, akkor csak egy könnyed bólintással a párbajkörhöz lép. De ugyanezzel a lendülettel be is lép, hogy ha nem szándékozik a másik teketóriázni akár kezdhetnek is. Ha bármit esetleg mondana a másik fél, türelmesen végig hallgatja. ~ Jobban örülnék ha a teljes tudásommal szállhatnék vele szembe. De van időm később akár vissza szerezni a becsületet. Egyedi ellenfélnek tűnik. ~ *
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-28 18:01:56
Üzenet elküldve: 2021-11-28 18:01:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különös fejlemény//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Ühüüüm.
*Nehezen tud bármiféle olyan helyet elképzelni ahol egy ilyen maszk ne lenne szokatlan, de ki ő, hogy megkérdőjelezze ezt?*
- Na és levegőt kapsz benne? Kényelmetlennek néz ki.
*Folytatja tovább mit sem törődve azzal, ha esetleg a másika zavarja ezzel.*
- Jenari.
*Feleli kurtán, és egy rövid pillanatig igyekszik megfejteni, hogy burkoltan modortalannak nevezték mert nem mutatkozott még be, azután rájön, hogyha így is van valójában nem érdekli.*
- Nahát. Én általában azért várni szoktam a harmadik találkáig, amíg megosztom a másikkal az életemet. De észben tartom, hogy kinek szóljak ha aranyat kellene behajtanom valakitől.
*Nem mintha valószínűleg bármi ilyennel problémája akadna, és ha mégis, akkor mindig ott van a lehetőség, hogy laposra verje a másikat, és ebben igazán nem szorul segítségre.
A lány persze nem kérdőjelezi meg a maszkos szavait, hiszen miért is tenné? Nem feltételezi, hogy ez egy olyan helyzet lenne amiben hazudnia kellene bárkinek is, akkor már egyszerűbb csak nem elárulni valamit, úgy ahogy Jenari sem osztotta meg családnevét.
Felvont szemöldökkel követi az apró meghajlást, amit kissé túlzásnak vél.*
- Jaj, nem vagyok én úri kisasszony Lóri. De örvendek meg minden.
*Biccent a másik felé, részéről most csak ennyi udvarias gesztusra futja.*
- Egy ilyen gúnyával a fejeden biztos könnyű elnáspángolni a seggedet Lóri. Szeretnéd, hogy megmutassam egy wegtorenben hogyan harcolnak a népek?
//Különös fejlemény//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
- Ühüüüm.
*Nehezen tud bármiféle olyan helyet elképzelni ahol egy ilyen maszk ne lenne szokatlan, de ki ő, hogy megkérdőjelezze ezt?*
- Na és levegőt kapsz benne? Kényelmetlennek néz ki.
*Folytatja tovább mit sem törődve azzal, ha esetleg a másika zavarja ezzel.*
- Jenari.
*Feleli kurtán, és egy rövid pillanatig igyekszik megfejteni, hogy burkoltan modortalannak nevezték mert nem mutatkozott még be, azután rájön, hogyha így is van valójában nem érdekli.*
- Nahát. Én általában azért várni szoktam a harmadik találkáig, amíg megosztom a másikkal az életemet. De észben tartom, hogy kinek szóljak ha aranyat kellene behajtanom valakitől.
*Nem mintha valószínűleg bármi ilyennel problémája akadna, és ha mégis, akkor mindig ott van a lehetőség, hogy laposra verje a másikat, és ebben igazán nem szorul segítségre.
A lány persze nem kérdőjelezi meg a maszkos szavait, hiszen miért is tenné? Nem feltételezi, hogy ez egy olyan helyzet lenne amiben hazudnia kellene bárkinek is, akkor már egyszerűbb csak nem elárulni valamit, úgy ahogy Jenari sem osztotta meg családnevét.
Felvont szemöldökkel követi az apró meghajlást, amit kissé túlzásnak vél.*
- Jaj, nem vagyok én úri kisasszony Lóri. De örvendek meg minden.
*Biccent a másik felé, részéről most csak ennyi udvarias gesztusra futja.*
- Egy ilyen gúnyával a fejeden biztos könnyű elnáspángolni a seggedet Lóri. Szeretnéd, hogy megmutassam egy wegtorenben hogyan harcolnak a népek?
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-28 12:55:44
Üzenet elküldve: 2021-11-28 12:55:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különös fejlemény//
* Két lesújtás közben, megközelíti őt egy nő. Felé fordulva, azonnal lerí róla, hogy a sokat hallott alakulat egyik tagjához van szerencséje. Maszkja alatt szeme se rándul mikor felemeli rá a tekintetét. Néhány mélyebb légzés után meg is szólal. *
- Ahonnan én származok, nem számít annak.
* Tekintetét ismét a célpontra vezeti, hogy néhány igazi dobótőrt hajítson a célba. Aminek a szokásos pattanó és farecsegéssel kevert zaját hallani. Minden dobás a célba talál, de nem éppen hibátlan pontossággal. ~ Ez a rohadt memória vesztés, csak a képességeimet fakította. ~ Nem szándékozik a nőt figyelmen kívül hagyni, de már ezt ebbe a városba néhányszor eljátszotta. Egy határozott fordulattal vissza tér az ismeretlen nőre és annak furcsálló tekintetére. *
- Elnézést a modortalanságomért. A nevem Darkh Krov. * Egyszerű de mégis illendő meghajlást tesz a másik fél felé. * - Peremvidék területéről érkeztem, ott ez a viselet eléggé megszokott. * Hazudik, és még több hazugság hagyja csak el a száját. De az ő területén ez igazán megszokott hagyomány. * - Egy kereskedelmi céhnek végzek el kereskedelmi és szállítási egyezményeket. Illetve ha szükséges pénzbehajtásba is utazom.
* Ezzel talán nem áll annyira messze az igazságtól, mint azt gondolná bárki. De legalább ezzel az egyszerű magyarázattal könnyedén megmagyarázhatja fegyverzetét. *
- Elnézését kérem, bár nem kérdezte, de megszokások irányítják alkalmanként az ember elméjét nem de? * Maszkja alatt csak egy szolid lélegzetvétellel folytatja. * - Ha szabad megkérdeznem, kihez van szerencsém kisasszony. * Enyhe meghajlással hagyják el száját a szavak. Nem épp a hajbókolásról van szó számára. De ha még szükségtelennek is látszik, inkább megadja mindenkinek a tiszteletet. Bárkitől érkezhet idővel oly megbízás, ami számára kedvező szelet fújhat. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.11.28 17:06:16, a következő indokkal:
Kérésre.
//Különös fejlemény//
* Két lesújtás közben, megközelíti őt egy nő. Felé fordulva, azonnal lerí róla, hogy a sokat hallott alakulat egyik tagjához van szerencséje. Maszkja alatt szeme se rándul mikor felemeli rá a tekintetét. Néhány mélyebb légzés után meg is szólal. *
- Ahonnan én származok, nem számít annak.
* Tekintetét ismét a célpontra vezeti, hogy néhány igazi dobótőrt hajítson a célba. Aminek a szokásos pattanó és farecsegéssel kevert zaját hallani. Minden dobás a célba talál, de nem éppen hibátlan pontossággal. ~ Ez a rohadt memória vesztés, csak a képességeimet fakította. ~ Nem szándékozik a nőt figyelmen kívül hagyni, de már ezt ebbe a városba néhányszor eljátszotta. Egy határozott fordulattal vissza tér az ismeretlen nőre és annak furcsálló tekintetére. *
- Elnézést a modortalanságomért. A nevem Darkh Krov. * Egyszerű de mégis illendő meghajlást tesz a másik fél felé. * - Peremvidék területéről érkeztem, ott ez a viselet eléggé megszokott. * Hazudik, és még több hazugság hagyja csak el a száját. De az ő területén ez igazán megszokott hagyomány. * - Egy kereskedelmi céhnek végzek el kereskedelmi és szállítási egyezményeket. Illetve ha szükséges pénzbehajtásba is utazom.
* Ezzel talán nem áll annyira messze az igazságtól, mint azt gondolná bárki. De legalább ezzel az egyszerű magyarázattal könnyedén megmagyarázhatja fegyverzetét. *
- Elnézését kérem, bár nem kérdezte, de megszokások irányítják alkalmanként az ember elméjét nem de? * Maszkja alatt csak egy szolid lélegzetvétellel folytatja. * - Ha szabad megkérdeznem, kihez van szerencsém kisasszony. * Enyhe meghajlással hagyják el száját a szavak. Nem épp a hajbókolásról van szó számára. De ha még szükségtelennek is látszik, inkább megadja mindenkinek a tiszteletet. Bárkitől érkezhet idővel oly megbízás, ami számára kedvező szelet fújhat. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2021.11.28 17:06:16, a következő indokkal:
Kérésre.
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-28 09:40:54
Üzenet elküldve: 2021-11-28 09:40:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Különös fejlemény//
*Jenari szokásos unalmas óráit "élvezi", tehát vesztegeti idejét azzal, hogy a szorgalmasan gyakorló katonákat figyeli. Tudja jól, hogy neki is ezt kellene tennie, de itt Artheniorban bizonyosan más a levegő, és lustaságra készteti. No meg persze az sem segít motiváltságán, hogy mostanság aktív használója lett az Ördögvigyornak, és a maradék zsoldjából jellemzően rummal öblíti azt le. Ahogy az épület tövében ül, és napraforgó magvakat ropogtat azzal nyugtatja magát, hogy ugyan nem árthat neki némi pihenés, hiszen ökölharcban híresen kiemelkedően teljesít. Nyilván Jenari is jól tudja, hogy mindig lehet mit tanulni, és akadnak gyengeségei is, például a fegyvereket sajnos nem forgatja olyan jól, mint amennyire ez itt Artheniorban elvárható.
~ Hihetetlen ez a sok páncél, meg hosszúkard. ~
Wegtorenben kevés ilyet látni, talán azért mert jellemzően óriások lakják, akik jóval békésebbek bármelyik népnél, és nem érzik szükségét, hogy állandóan ilyeneket hordjanak maguknál.
Henyélése közben megakad a tekintete egy újonnan érkezőn, akihez hasonlót nemhogy a környéken, de még a színes kelmékben gazdag Wegtorenben sem látott.
~ Még egy csodabogár, ez a város hemzseg tőlük. ~
Sok kérdés felmerül benne a maszkost nézve, de egyelőre csak megfigyeli gyakorlás közben. Végül elhatározza magát, és feltápászkodik helyéről, a maghéjakat pedig könnyedén kisöpri kezéből a földre. Amikor úgy látja a gyakorlásban némi rövid szünet érkezik meg, akkor bátorkodik közelebb lépni és érces hangján megszólal.*
- Micsoda különc viselet, ezzel aztán nem olvadsz be a tömegbe. Hogy látsz te egyáltalán ebben?
//Különös fejlemény//
*Jenari szokásos unalmas óráit "élvezi", tehát vesztegeti idejét azzal, hogy a szorgalmasan gyakorló katonákat figyeli. Tudja jól, hogy neki is ezt kellene tennie, de itt Artheniorban bizonyosan más a levegő, és lustaságra készteti. No meg persze az sem segít motiváltságán, hogy mostanság aktív használója lett az Ördögvigyornak, és a maradék zsoldjából jellemzően rummal öblíti azt le. Ahogy az épület tövében ül, és napraforgó magvakat ropogtat azzal nyugtatja magát, hogy ugyan nem árthat neki némi pihenés, hiszen ökölharcban híresen kiemelkedően teljesít. Nyilván Jenari is jól tudja, hogy mindig lehet mit tanulni, és akadnak gyengeségei is, például a fegyvereket sajnos nem forgatja olyan jól, mint amennyire ez itt Artheniorban elvárható.
~ Hihetetlen ez a sok páncél, meg hosszúkard. ~
Wegtorenben kevés ilyet látni, talán azért mert jellemzően óriások lakják, akik jóval békésebbek bármelyik népnél, és nem érzik szükségét, hogy állandóan ilyeneket hordjanak maguknál.
Henyélése közben megakad a tekintete egy újonnan érkezőn, akihez hasonlót nemhogy a környéken, de még a színes kelmékben gazdag Wegtorenben sem látott.
~ Még egy csodabogár, ez a város hemzseg tőlük. ~
Sok kérdés felmerül benne a maszkost nézve, de egyelőre csak megfigyeli gyakorlás közben. Végül elhatározza magát, és feltápászkodik helyéről, a maghéjakat pedig könnyedén kisöpri kezéből a földre. Amikor úgy látja a gyakorlásban némi rövid szünet érkezik meg, akkor bátorkodik közelebb lépni és érces hangján megszólal.*
- Micsoda különc viselet, ezzel aztán nem olvadsz be a tömegbe. Hogy látsz te egyáltalán ebben?
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-27 17:13:22
Üzenet elküldve: 2021-11-27 17:13:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Különös fejlemény //
* A kaszárnya nem változott az utolsó látogatás óta. Könnyedén halad, fegyvereit elrejtve. Maszkja már bőven eléggé figyelemfelkeltő másoknak. Az egyik tőrét átnyújtja az őrség tagjának, hogy igénybe vehesse a terület előnyeit. Betérve a szokásos látvány fogadja csak őt. Szavakkal mindig is boldogult, de ha a maszk fedte arcát inkább a hallgatást választotta. Tekintetével a gyakorló fegyvereket keresi, hamar meg is találja a kívánt tárgyakat. Magához vesz egy rövid kardot és egy tőrt. Társai hiánya már fejébe megfogalmazódott. ~ Soha ne gyakorolj egyedül, úgy csak a hibák rögzülnek. ~ Régen mestere mondogatta ezt neki, hogy ezzel is a tényleges mozdulatokat nyílt helyszínen ne adja ki senki. Az ő szakterületük egyedi. Üzletembernek tartják magukat, de vannak városok, ahol nagyobb a díj a fejükön, mint máshol egy éves keresete egy nemes embernek. Az egyik bábúhoz térve felméri az eszközök súlyát, hogy hatékonyan tudja használni a gyakorló eszközöket. Néhány alkalommal le is sújt az egyik bábura, hogy ezzel a szükséges erőt felmérje. Átlagos mozdulatokat visz csak bele, lesújt, felcsap, néha egy könnyed kombinált támadással próbálja nem légző ellenfelét kizökkenteni. Most nem foglalkozik azzal, hogy megfigyelik, vagy éppen kinéznék őt a maszkja miatt. Mélyen elméjébe merül, hogy nyugodtan átgondolhassa következő lépéseket. Ha pedig valaki megszólítaná, inkább csak süketséget színlel. Számára fontos célok ellenére mégis csak betért egy olyan helyre, ahol talán semmi keresni valója nem lenne. De a legmegfelelőbb hely arra, hogy valaki végig gondolja a következő cselekedeteit a célja érdekébe. *
// Különös fejlemény //
* A kaszárnya nem változott az utolsó látogatás óta. Könnyedén halad, fegyvereit elrejtve. Maszkja már bőven eléggé figyelemfelkeltő másoknak. Az egyik tőrét átnyújtja az őrség tagjának, hogy igénybe vehesse a terület előnyeit. Betérve a szokásos látvány fogadja csak őt. Szavakkal mindig is boldogult, de ha a maszk fedte arcát inkább a hallgatást választotta. Tekintetével a gyakorló fegyvereket keresi, hamar meg is találja a kívánt tárgyakat. Magához vesz egy rövid kardot és egy tőrt. Társai hiánya már fejébe megfogalmazódott. ~ Soha ne gyakorolj egyedül, úgy csak a hibák rögzülnek. ~ Régen mestere mondogatta ezt neki, hogy ezzel is a tényleges mozdulatokat nyílt helyszínen ne adja ki senki. Az ő szakterületük egyedi. Üzletembernek tartják magukat, de vannak városok, ahol nagyobb a díj a fejükön, mint máshol egy éves keresete egy nemes embernek. Az egyik bábúhoz térve felméri az eszközök súlyát, hogy hatékonyan tudja használni a gyakorló eszközöket. Néhány alkalommal le is sújt az egyik bábura, hogy ezzel a szükséges erőt felmérje. Átlagos mozdulatokat visz csak bele, lesújt, felcsap, néha egy könnyed kombinált támadással próbálja nem légző ellenfelét kizökkenteni. Most nem foglalkozik azzal, hogy megfigyelik, vagy éppen kinéznék őt a maszkja miatt. Mélyen elméjébe merül, hogy nyugodtan átgondolhassa következő lépéseket. Ha pedig valaki megszólítaná, inkább csak süketséget színlel. Számára fontos célok ellenére mégis csak betért egy olyan helyre, ahol talán semmi keresni valója nem lenne. De a legmegfelelőbb hely arra, hogy valaki végig gondolja a következő cselekedeteit a célja érdekébe. *
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-20 00:05:19
Üzenet elküldve: 2021-11-20 00:05:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Mint a válaszból kiderül, egyáltalán nem gondolta rosszul a technika lényegét. Bár tapasztalat nincs mögötte, el tudja képzelni, mi lehet a különbség egy pengével és egy markolattal bevitt ütés között, Gaerralos magyarázata pedig pontosabban is lefesti a helyzetet. Az más kérdés, hogy ettől csak még kellemetlenebbnek érzi a gondolatot, hogy nem csak hogy kezében kellene szorítania a pengét, de értelemszerűen még lendítenie is szükséges és engednie, hogy erővel becsapódjon a célpontba. Nem bírja elhinni, hogy ne mozdulna el a penge és nyesné össze a kezét. Talán ez az első alkalom, hogy a bizalmát és józan eszét felülírja a félelem, s hiába érti és tudja, hogy mestere mögött nagy tapasztalat áll és biztosan nem tanítana neki butaságot, mégis vonakodik elfogadni ezt a technikát. Látványos jelét persze nem adja, hisz most csak gyakorlófegyverrel kell dolgoznia, így nincs oka megtagadni a gyakorlatot.
Gaerralos meg, mintha csak a fejébe látna, fejtegetni kezdi, hogy miért is biztonságos ez a technika mégis, ám Garsint még ezzel sem sikerül meggyőznie. Egyedül az nyugtatja kicsit, hogy a férfi szerint sem kell ezt puszta kézzel végezni. Azért odafigyel és nem is hanyagolja el a feladatot, igyekszik kitapasztalni, hogyan lehet a lehető legbiztonságosabb érzettel szorítani a pengét ujjaival.
Majd új utasítást kap, s miután mestere figyelmezteti, már harcállásban közelíti meg a bábut és hajtja végre a támadást. Ha van megjegyzés vagy javítás, akkor megismétli, egyébként a következő feladatra készül fel.
Nem tudja, szabad-e ennyit molyolnia ezzel, de most egyelőre megengedi magának, mert rendesen akarja csinálni. Néhány pillanatig igazgatja a kezét és ujjait a pengén, majd így elsőre egy elég nyegle lendítéssel egy finom ütést mér a bábu válla és nyaka közé. El nem csúszik a penge az ujjai között, de megérzi, hogy ennél szorosabban kellene fognia. Aztán jön még egy ütés, ezúttal már egy elég erőteljes. Igazából van a dologban valami jó érzés, ami még ki is zökkenti a fegyelmezett összpontosításból, de mielőtt még ismét lendítené a kardot, hamar visszanyeri a jelenlétét és Gaerralos felé pillant, feltételezve valami utasítást vagy észrevételt.*
//Egy hattal később//
*Mint a válaszból kiderül, egyáltalán nem gondolta rosszul a technika lényegét. Bár tapasztalat nincs mögötte, el tudja képzelni, mi lehet a különbség egy pengével és egy markolattal bevitt ütés között, Gaerralos magyarázata pedig pontosabban is lefesti a helyzetet. Az más kérdés, hogy ettől csak még kellemetlenebbnek érzi a gondolatot, hogy nem csak hogy kezében kellene szorítania a pengét, de értelemszerűen még lendítenie is szükséges és engednie, hogy erővel becsapódjon a célpontba. Nem bírja elhinni, hogy ne mozdulna el a penge és nyesné össze a kezét. Talán ez az első alkalom, hogy a bizalmát és józan eszét felülírja a félelem, s hiába érti és tudja, hogy mestere mögött nagy tapasztalat áll és biztosan nem tanítana neki butaságot, mégis vonakodik elfogadni ezt a technikát. Látványos jelét persze nem adja, hisz most csak gyakorlófegyverrel kell dolgoznia, így nincs oka megtagadni a gyakorlatot.
Gaerralos meg, mintha csak a fejébe látna, fejtegetni kezdi, hogy miért is biztonságos ez a technika mégis, ám Garsint még ezzel sem sikerül meggyőznie. Egyedül az nyugtatja kicsit, hogy a férfi szerint sem kell ezt puszta kézzel végezni. Azért odafigyel és nem is hanyagolja el a feladatot, igyekszik kitapasztalni, hogyan lehet a lehető legbiztonságosabb érzettel szorítani a pengét ujjaival.
Majd új utasítást kap, s miután mestere figyelmezteti, már harcállásban közelíti meg a bábut és hajtja végre a támadást. Ha van megjegyzés vagy javítás, akkor megismétli, egyébként a következő feladatra készül fel.
Nem tudja, szabad-e ennyit molyolnia ezzel, de most egyelőre megengedi magának, mert rendesen akarja csinálni. Néhány pillanatig igazgatja a kezét és ujjait a pengén, majd így elsőre egy elég nyegle lendítéssel egy finom ütést mér a bábu válla és nyaka közé. El nem csúszik a penge az ujjai között, de megérzi, hogy ennél szorosabban kellene fognia. Aztán jön még egy ütés, ezúttal már egy elég erőteljes. Igazából van a dologban valami jó érzés, ami még ki is zökkenti a fegyelmezett összpontosításból, de mielőtt még ismét lendítené a kardot, hamar visszanyeri a jelenlétét és Gaerralos felé pillant, feltételezve valami utasítást vagy észrevételt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269