Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 67 (1321. - 1340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1340. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:31:22
Üzenet elküldve: 2025-03-02 20:31:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy bizonytalan jövő//
* A tiszt megjelenésével valóban gyorsabb iramot vesznek a dolgok. Ezt már jobban szereti! Aprót biccent a tiszt szavaira, elvégre ennyiről is van szó! Nem habozik, amint elhangzik a kövessen szó, ő abban a pillanatban megindul a tiszt mögött. Ügyel arra, hogy le ne maradjon, különben még összekeverik egy rabbal és egyből karóba húzzak szökési kísérlet vádjával! Beljebb újabb üveget vesz elő a táskájából, amit egy gyors mozdulattal meg is iszik. Nehogy épp most múljon el a szerencséje!
Beérve kíváncsian néz körbe, majd ül le a neki idehozott székbe. Hallgatja a tiszt érveit és számonkérését, bár kell egy kis idő, míg kigondol valamit. Aprót hümment mielőtt kicsit előrébb hajolna a székében, majd kiteszi az előbb látott italt az asztalra, hogy közelebbről is megnézhesse, ha akarja. *
- Tapasztalataim szerint az öltönyösök odafent jobban szeretnek beszélgetni az ilyen dolgokról, mintsem cselekedni, elvégre egy mások életét megmentő portékáról van szó!
* Mutat a kettejük közötti italra. *
- Talán még gyanús is lehet egy alkimista ork megjelenése, de százévenként egy ilyen csodának is születnie kell!
* Mégis mikor látott a másik, vagy bármelyikük egy intelligensebb orkot? Na, ugye! *
- Becses nevem Targhed Cagon. Bár kétlem, hogy itt ismerős lenne Targhed család, ám van Lihanechtől délre, egy közepesen ismert alkimista család. Emberek.
* Kihangsúlyozza, mielőtt azt hinné, hogy sokkal több hozzá hasonló is lenne arra, nem is beszélve a városban meghúzódó tömény rasszizmusról. *
- Örökbefogadottak, felneveltek, és megtanították nekem, amit tudnak. Fiatalon még úgy ahogy megviseltek a népek, bár amint megnőtem ez megváltozott, így el kellett hagynom a helyet. A minap kaptam is tőlük egy levelet, ha érdekli.
* Veszi is elő a táskából, a már kibontott levelet. Rajta egy ugyanolyan pecséttel, mint amilyen a gyűrűjén található. Ha kéri elolvashatja, nincs benne semmi személyes, csak egy szimpla helyzetjelentés és jókívánság. Na, meg, hogy ne jöjjön vissza, mert még mindig gyűlölik az orkokat. Ha nem hát elteszi.
Azonban itt nem fejeződött be tudásának mutogatása, ugyanis táskájából elővesz még néhány bájitalt, hogy ezzel is jelezze, hogy tudása, ha nem is páratlan, de közel megcáfolhatatlan. Többek között előkerül kék, vörös, sárga, lila és még néhány zöld. Egyik sem a gyengébb fajtából! Majd hátradől a székben. *
- Ha tolvaj lennék, ahogy a kinti katona állította, akkor jó nagy marha lennék, ha a városőrségre próbálnám rásózni! Nem-nem!
* Rázza a fejét. *
- Ha nem is teljesen önzetlenül ajánlom fel ezeket az italokat, akkor is úgy gondolom, hogy ha valakinek szüksége van erre, akkor azok maguk!
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a karizmát a következő két körre.
* A tiszt megjelenésével valóban gyorsabb iramot vesznek a dolgok. Ezt már jobban szereti! Aprót biccent a tiszt szavaira, elvégre ennyiről is van szó! Nem habozik, amint elhangzik a kövessen szó, ő abban a pillanatban megindul a tiszt mögött. Ügyel arra, hogy le ne maradjon, különben még összekeverik egy rabbal és egyből karóba húzzak szökési kísérlet vádjával! Beljebb újabb üveget vesz elő a táskájából, amit egy gyors mozdulattal meg is iszik. Nehogy épp most múljon el a szerencséje!
Beérve kíváncsian néz körbe, majd ül le a neki idehozott székbe. Hallgatja a tiszt érveit és számonkérését, bár kell egy kis idő, míg kigondol valamit. Aprót hümment mielőtt kicsit előrébb hajolna a székében, majd kiteszi az előbb látott italt az asztalra, hogy közelebbről is megnézhesse, ha akarja. *
- Tapasztalataim szerint az öltönyösök odafent jobban szeretnek beszélgetni az ilyen dolgokról, mintsem cselekedni, elvégre egy mások életét megmentő portékáról van szó!
* Mutat a kettejük közötti italra. *
- Talán még gyanús is lehet egy alkimista ork megjelenése, de százévenként egy ilyen csodának is születnie kell!
* Mégis mikor látott a másik, vagy bármelyikük egy intelligensebb orkot? Na, ugye! *
- Becses nevem Targhed Cagon. Bár kétlem, hogy itt ismerős lenne Targhed család, ám van Lihanechtől délre, egy közepesen ismert alkimista család. Emberek.
* Kihangsúlyozza, mielőtt azt hinné, hogy sokkal több hozzá hasonló is lenne arra, nem is beszélve a városban meghúzódó tömény rasszizmusról. *
- Örökbefogadottak, felneveltek, és megtanították nekem, amit tudnak. Fiatalon még úgy ahogy megviseltek a népek, bár amint megnőtem ez megváltozott, így el kellett hagynom a helyet. A minap kaptam is tőlük egy levelet, ha érdekli.
* Veszi is elő a táskából, a már kibontott levelet. Rajta egy ugyanolyan pecséttel, mint amilyen a gyűrűjén található. Ha kéri elolvashatja, nincs benne semmi személyes, csak egy szimpla helyzetjelentés és jókívánság. Na, meg, hogy ne jöjjön vissza, mert még mindig gyűlölik az orkokat. Ha nem hát elteszi.
Azonban itt nem fejeződött be tudásának mutogatása, ugyanis táskájából elővesz még néhány bájitalt, hogy ezzel is jelezze, hogy tudása, ha nem is páratlan, de közel megcáfolhatatlan. Többek között előkerül kék, vörös, sárga, lila és még néhány zöld. Egyik sem a gyengébb fajtából! Majd hátradől a székben. *
- Ha tolvaj lennék, ahogy a kinti katona állította, akkor jó nagy marha lennék, ha a városőrségre próbálnám rásózni! Nem-nem!
* Rázza a fejét. *
- Ha nem is teljesen önzetlenül ajánlom fel ezeket az italokat, akkor is úgy gondolom, hogy ha valakinek szüksége van erre, akkor azok maguk!
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli a karizmát a következő két körre.
1339. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:26:14
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:26:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Mesélő (Cascus)//
*A tiszt gyanakvó tekintettel méri végig Targhedet, de az ő tekintetében se akkora mértékű előítéletes gyűlölet vagy félelem nem látszik, mint a két silbakon. Ha van is magánvéleménye az orkokról, ő már sokkal jobban tudja leplezni, és sokkal normálisabban tud viselkedni. Kell is az, ha tiszt az ember, ott már nincs helye olyan gyűlölködésnek, mint ami a harsányabb őrt jellemzi.*
- Szóval alkímista. És a városőrséget akarja ellátni?
*kérdi felvont szemöldökkel, de valamiért szimpatikus neki az ork. Bármennyire fogyóban is van már Cagon bájitalának hatása, ahhoz még elég, hogy ez a városőr bizalmat szavazzon neki.*
- Nos, beszélhetünk róla. Kövessen!
*mondja, azzal beljebb lép. A két őrszem is félreáll, ki-ki a saját érzelmeit magában tartva nyit utat az orknak. Targhed pedig nemsokára ott találja magát, ahol a foglyokat szokás leltárba venni. Mit lehet csinálni, ha egyszer a kaszárnyában nem sok hely van hivatalos ügyeket intézni. De hogy ezúttal más a helyzet, azt legalább annyiból sejtheti, hogy ezúttal kap egy széket is, hogy helyet foglaljon.
A városőr tiszt meg vele szemben, és meg is szólal.*
- Az nyilván egyértelmű, hogy nekünk, városőröknek nem árt, ha van bájitalunk. De egyáltalán nem mindegy, hogy kitől szerezzük be, ahogy az se, hogy mennyiért. A városőrségnek nincs saját vagyona, amit kedvére költhet. Minket a városi tanács lát el mindennel. De azért jól tette, hogy ide jött előbb, mert ha mi kérvényezzük, nagyobb eséllyel bólint rá a tanács.
*kezd bele, majd így folytatja.*
- De mi elég magasra tesszük ám a lécet. És hiába olyan magas az uraság, ezt a lécet másképp kell megugrani.
*teszi hozzá viccelődve.*
- Kezdjük talán azzal, hogy elmondja, kiféle-miféle, mióta űzi az alkímista mesterséget, meggyűlt-e már a baja a törvénnyel akár itt, akár más városban! Aztán beszéljen arról, mennyire ért a bájital keveréshez!
*A tiszt gyanakvó tekintettel méri végig Targhedet, de az ő tekintetében se akkora mértékű előítéletes gyűlölet vagy félelem nem látszik, mint a két silbakon. Ha van is magánvéleménye az orkokról, ő már sokkal jobban tudja leplezni, és sokkal normálisabban tud viselkedni. Kell is az, ha tiszt az ember, ott már nincs helye olyan gyűlölködésnek, mint ami a harsányabb őrt jellemzi.*
- Szóval alkímista. És a városőrséget akarja ellátni?
*kérdi felvont szemöldökkel, de valamiért szimpatikus neki az ork. Bármennyire fogyóban is van már Cagon bájitalának hatása, ahhoz még elég, hogy ez a városőr bizalmat szavazzon neki.*
- Nos, beszélhetünk róla. Kövessen!
*mondja, azzal beljebb lép. A két őrszem is félreáll, ki-ki a saját érzelmeit magában tartva nyit utat az orknak. Targhed pedig nemsokára ott találja magát, ahol a foglyokat szokás leltárba venni. Mit lehet csinálni, ha egyszer a kaszárnyában nem sok hely van hivatalos ügyeket intézni. De hogy ezúttal más a helyzet, azt legalább annyiból sejtheti, hogy ezúttal kap egy széket is, hogy helyet foglaljon.
A városőr tiszt meg vele szemben, és meg is szólal.*
- Az nyilván egyértelmű, hogy nekünk, városőröknek nem árt, ha van bájitalunk. De egyáltalán nem mindegy, hogy kitől szerezzük be, ahogy az se, hogy mennyiért. A városőrségnek nincs saját vagyona, amit kedvére költhet. Minket a városi tanács lát el mindennel. De azért jól tette, hogy ide jött előbb, mert ha mi kérvényezzük, nagyobb eséllyel bólint rá a tanács.
*kezd bele, majd így folytatja.*
- De mi elég magasra tesszük ám a lécet. És hiába olyan magas az uraság, ezt a lécet másképp kell megugrani.
*teszi hozzá viccelődve.*
- Kezdjük talán azzal, hogy elmondja, kiféle-miféle, mióta űzi az alkímista mesterséget, meggyűlt-e már a baja a törvénnyel akár itt, akár más városban! Aztán beszéljen arról, mennyire ért a bájital keveréshez!
1338. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-03-01 23:02:15
Üzenet elküldve: 2025-03-01 23:02:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő (Cascus)//
* Na, csak hall valamit, amire még felkészülni sem tudott! Teljesen más lenne a helyzet, ha a minőségét kérdőjeleznék meg, na, de, hogy tolvajnak hívják! Hát az hallatlan! Hogy mégis honnan juthatott ilyen következtetésre, hogy egy ekkora ork, felcsap tolvajnak? Méreteiből kiindulva ez az elmélet már meg is bukik, de lehet, hogy csak az ő gondolja így. Amint a szavak elhagyják a beszédes ajkait, egy percre el is némul az ork, talán mások ezt bizonyítékként könyvelnék el, ha nem vágna arcokat mellé! Ugyanis az ork eddig nyugodt feje eltorzul, és enyhén zavarodottan néz előre. Hirtelen azt sem tudja, hogy mit reagáljon erre, ám a csendes megmenti a helyzetet, szavaira aprót biccent, mielőtt szavaival alátámasztaná. *
- Úgy! A szakma csínját-bínját kitanultam, és már csak hasznosítanom kell a szerzett tudást. Gondoltam a városőrség lenne az, akik a legnagyobb igényt tartanának az ilyen italokra.
* Az előbbi meglepettségükből ítélve tudják, hogy mi van a kezében, vagy látták már, vagy hallottak róla. Egy biztos, aki élni szeretne, annak kell! *
- És van több is onnan ahonnét ez jön! Ezért is szeretnék beszélni egy tisztel, hogy megtárgyalhassuk a…
* Mondata végét félbeharapja az érkezőt látván, nem csak azért mert rangosabbnak tűnik, hanem mert egyből átveszi a beszélgetést. Tekintve, hogy a kérdés nem felé irányult, így nem is kezd el egyből beszélni. Kivárja az állomásozók magyarázatát, ha félre mondanának valamit, majd akkor kijavítja őket, ha meg mind ránéznének ismétlésre várva, akkor elismételi céljait, ám nem jobban, mint előtte.
Az újonnan érkező is láthatja, hogy nem egy közönséges orkal van dolga. Legalábbis, ha csak az arcát nézik, akkor valóban, ám ez az ork se nem tűnik veszedelmesnek, se nem bűzlik vértől és verejtéktől, és még a jellemére is ad a kifinomult öltözékével. Nem mindennapi látvány, az biztos, bár nem azért jött, hogy kiállítsák, mint egzotikus állat, hogy megcsodálhassa mindenki, hanem az üzletért! *
- Becses nevem Targhed Cagon. Alkimista tudásomat szeretném felajánlani a vörösőrségnek!
* Kezét újfent kitárja, benne az igen erős bájitallal. *
* Na, csak hall valamit, amire még felkészülni sem tudott! Teljesen más lenne a helyzet, ha a minőségét kérdőjeleznék meg, na, de, hogy tolvajnak hívják! Hát az hallatlan! Hogy mégis honnan juthatott ilyen következtetésre, hogy egy ekkora ork, felcsap tolvajnak? Méreteiből kiindulva ez az elmélet már meg is bukik, de lehet, hogy csak az ő gondolja így. Amint a szavak elhagyják a beszédes ajkait, egy percre el is némul az ork, talán mások ezt bizonyítékként könyvelnék el, ha nem vágna arcokat mellé! Ugyanis az ork eddig nyugodt feje eltorzul, és enyhén zavarodottan néz előre. Hirtelen azt sem tudja, hogy mit reagáljon erre, ám a csendes megmenti a helyzetet, szavaira aprót biccent, mielőtt szavaival alátámasztaná. *
- Úgy! A szakma csínját-bínját kitanultam, és már csak hasznosítanom kell a szerzett tudást. Gondoltam a városőrség lenne az, akik a legnagyobb igényt tartanának az ilyen italokra.
* Az előbbi meglepettségükből ítélve tudják, hogy mi van a kezében, vagy látták már, vagy hallottak róla. Egy biztos, aki élni szeretne, annak kell! *
- És van több is onnan ahonnét ez jön! Ezért is szeretnék beszélni egy tisztel, hogy megtárgyalhassuk a…
* Mondata végét félbeharapja az érkezőt látván, nem csak azért mert rangosabbnak tűnik, hanem mert egyből átveszi a beszélgetést. Tekintve, hogy a kérdés nem felé irányult, így nem is kezd el egyből beszélni. Kivárja az állomásozók magyarázatát, ha félre mondanának valamit, majd akkor kijavítja őket, ha meg mind ránéznének ismétlésre várva, akkor elismételi céljait, ám nem jobban, mint előtte.
Az újonnan érkező is láthatja, hogy nem egy közönséges orkal van dolga. Legalábbis, ha csak az arcát nézik, akkor valóban, ám ez az ork se nem tűnik veszedelmesnek, se nem bűzlik vértől és verejtéktől, és még a jellemére is ad a kifinomult öltözékével. Nem mindennapi látvány, az biztos, bár nem azért jött, hogy kiállítsák, mint egzotikus állat, hogy megcsodálhassa mindenki, hanem az üzletért! *
- Becses nevem Targhed Cagon. Alkimista tudásomat szeretném felajánlani a vörösőrségnek!
* Kezét újfent kitárja, benne az igen erős bájitallal. *
1337. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-03-01 20:11:46
Üzenet elküldve: 2025-03-01 20:11:46
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Targhed Cagon//
*Targhed első sorban a karizmatikusságát növelő italnak köszönheti, hogy a két őrszem úgy viszonyul hozzá, ahogy. A beszédes előítéletei ellenére meghallgatja, de teszi mindezt úgy, hogy bőven kiérezni stílusából a megvetést és bizalmatlanságot. A másikban viszont a félelmet erősíti fel a bájital hatása: az ork legyőzhetetlenségétől való aggodalmat fokozza.
Targhed hamar előadja jötte okát, és be is mutatja azt. Mind a ketten meglepetten nézik a bájitalt, majd a beszédesebb megszólal.*
- Aztán mégis honnan van ez neked? Még hogy a szolgálataidat! Mi a városőrség vagyunk, lopott áruval nem kereskedünk!
*hördül fel. A másik viszont nem pont így látja a helyzetet, és most először megszólal.*
- Izé... nem lehet, hogy úgy értette, hogy ezt ő csinálta?
*kérdi hangosabb társát. Amaz meg ledöbben, mint aki olyasmit hall, amire addig nem is gondolt, sőt, elképzelni se tudta. De így, hogy jobban belegondol... végül is az ork aljanépség is tud bájitalt keverni. Büdösek, agresszívak, piásak, semmi erkölcsük, meg buták (gondolja ő), de mesterségbeli tudásuk azért van.*
- Mi? He! Tényleg így értetted? Hogy ezt te kotyvasztottad?
*kérdi aztán. Nehezen férne a fejébe ez a lehetőség.
Mindeközben azonban egy újabb városőr érkezik, belülről, méghozzá a rangidős tiszt. Elég harsány volt a beszélgetés (főleg az előítéletes városőr részéről), hogy bent is felfigyeljenek rá.*
- Mi folyik itt? Mi járatban ez az ork?
*kérdi a többieknél higgadtabban. Ő is látja a bájitalt Targhed kezében, de az előzményeket nem hallotta.*
*Targhed első sorban a karizmatikusságát növelő italnak köszönheti, hogy a két őrszem úgy viszonyul hozzá, ahogy. A beszédes előítéletei ellenére meghallgatja, de teszi mindezt úgy, hogy bőven kiérezni stílusából a megvetést és bizalmatlanságot. A másikban viszont a félelmet erősíti fel a bájital hatása: az ork legyőzhetetlenségétől való aggodalmat fokozza.
Targhed hamar előadja jötte okát, és be is mutatja azt. Mind a ketten meglepetten nézik a bájitalt, majd a beszédesebb megszólal.*
- Aztán mégis honnan van ez neked? Még hogy a szolgálataidat! Mi a városőrség vagyunk, lopott áruval nem kereskedünk!
*hördül fel. A másik viszont nem pont így látja a helyzetet, és most először megszólal.*
- Izé... nem lehet, hogy úgy értette, hogy ezt ő csinálta?
*kérdi hangosabb társát. Amaz meg ledöbben, mint aki olyasmit hall, amire addig nem is gondolt, sőt, elképzelni se tudta. De így, hogy jobban belegondol... végül is az ork aljanépség is tud bájitalt keverni. Büdösek, agresszívak, piásak, semmi erkölcsük, meg buták (gondolja ő), de mesterségbeli tudásuk azért van.*
- Mi? He! Tényleg így értetted? Hogy ezt te kotyvasztottad?
*kérdi aztán. Nehezen férne a fejébe ez a lehetőség.
Mindeközben azonban egy újabb városőr érkezik, belülről, méghozzá a rangidős tiszt. Elég harsány volt a beszélgetés (főleg az előítéletes városőr részéről), hogy bent is felfigyeljenek rá.*
- Mi folyik itt? Mi járatban ez az ork?
*kérdi a többieknél higgadtabban. Ő is látja a bájitalt Targhed kezében, de az előzményeket nem hallotta.*
1336. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-03-01 18:38:20
Üzenet elküldve: 2025-03-01 18:38:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mesélő (Cascus)//
* Nem számított melegebb fogadtatásra, sőt, már most jobban bánnak vele, mint általában, ez talán magáért beszél! Bár méretei adottak ahhoz, hogy egy kalap alá lehessen tenni egy vérengző orkal, azért nem fogadna magára, ha harcra kerülne a sor. Na, meg ha harcolni jött volna, azt talán nem fényes nappal tenné!
A felé irányuló szövegre akaratlanul is kuncogni támad kedve. Csak egy hanglejtés válassza el ezt a vicceskedést egy teljeskörű fenyegetéstől. Bár tudna mit válaszolni erre, jelen helyzetében nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen szópárbajból rendes börtönlátogatás legyen a vége!
Nem tesz hirtelen mozdulatokat. A csöndesebbiken talán láthatja is félelmet, bár nem miatta aggódik, sokkal inkább a beszédesebb, amelyik még problémás lehet. Ha nem is lesznek ivócimborák, nem fog elejteni egy könnycseppet. *
- Sajnos kiszeretném hagyni, ha egy mód van rá, és remélhetőleg erre nem is lesz soha szükség. Ami pedig engem illet, szeretném támogatni a várőrséget. Felajánlom a mesterségem nyújtotta előnyöket!
* Azzal elővesz egy smaragdzöld varázsitalt, lassabban, mint ahogy szokta, nehogy fegyvernek gondolják. Majd tenyérből mutatja nekik az üvegcsét. Még a zöldfülűeknek is tudniuk kéne, hogy mit vett elő az ork. Hallott a sárvárosi ütközetről, a sok halottról, a sebesültekről, az ilyen minőségi ital sok ember életén tud segíteni, s ebben az a jó, ha minél több van raktáron. Elvégre az életmentő italokból sosincs elég! *
- Nem ez az egyetlen, amivel szolgálhatok, akad más is, de gondolom az ilyenek azok, amik leginkább fogynának, ha kiüt a baj.
* Figyel a hangsúlyára, főleg azt szeretné elkerülni, hogy a többiek összetévesszék a segítőkészségét fenyegetéssel, mert akkor valóban itt töltheti az éjszakát, de talán az egész hatot is, ha nem felejtik el kiengedni. Egyelőre kivárja az őrök reakcióját a mondandójára, lelkileg már arra is felkészült, hogy közönséges pocsolyavízhez hasonlítsák a remekművét. Ha kérnék, még magán is megmutatná a lötty erejét, tisztában van vele, hogy amit ő csinál, arra csak mesteremberek képesek. *
* Nem számított melegebb fogadtatásra, sőt, már most jobban bánnak vele, mint általában, ez talán magáért beszél! Bár méretei adottak ahhoz, hogy egy kalap alá lehessen tenni egy vérengző orkal, azért nem fogadna magára, ha harcra kerülne a sor. Na, meg ha harcolni jött volna, azt talán nem fényes nappal tenné!
A felé irányuló szövegre akaratlanul is kuncogni támad kedve. Csak egy hanglejtés válassza el ezt a vicceskedést egy teljeskörű fenyegetéstől. Bár tudna mit válaszolni erre, jelen helyzetében nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen szópárbajból rendes börtönlátogatás legyen a vége!
Nem tesz hirtelen mozdulatokat. A csöndesebbiken talán láthatja is félelmet, bár nem miatta aggódik, sokkal inkább a beszédesebb, amelyik még problémás lehet. Ha nem is lesznek ivócimborák, nem fog elejteni egy könnycseppet. *
- Sajnos kiszeretném hagyni, ha egy mód van rá, és remélhetőleg erre nem is lesz soha szükség. Ami pedig engem illet, szeretném támogatni a várőrséget. Felajánlom a mesterségem nyújtotta előnyöket!
* Azzal elővesz egy smaragdzöld varázsitalt, lassabban, mint ahogy szokta, nehogy fegyvernek gondolják. Majd tenyérből mutatja nekik az üvegcsét. Még a zöldfülűeknek is tudniuk kéne, hogy mit vett elő az ork. Hallott a sárvárosi ütközetről, a sok halottról, a sebesültekről, az ilyen minőségi ital sok ember életén tud segíteni, s ebben az a jó, ha minél több van raktáron. Elvégre az életmentő italokból sosincs elég! *
- Nem ez az egyetlen, amivel szolgálhatok, akad más is, de gondolom az ilyenek azok, amik leginkább fogynának, ha kiüt a baj.
* Figyel a hangsúlyára, főleg azt szeretné elkerülni, hogy a többiek összetévesszék a segítőkészségét fenyegetéssel, mert akkor valóban itt töltheti az éjszakát, de talán az egész hatot is, ha nem felejtik el kiengedni. Egyelőre kivárja az őrök reakcióját a mondandójára, lelkileg már arra is felkészült, hogy közönséges pocsolyavízhez hasonlítsák a remekművét. Ha kérnék, még magán is megmutatná a lötty erejét, tisztában van vele, hogy amit ő csinál, arra csak mesteremberek képesek. *
1335. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-03-01 15:35:31
Üzenet elküldve: 2025-03-01 15:35:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
[Targhed Cagon]
*Az ork közeledtét elég hamar kiszúrják az őrségben levők. Hogy is ne lenne így, hiszen magasan kiemelkedik az amúgy is gyér tömegből, ami a környéken van.
A silbakoló városőrökre sajnos nem igaz, hogy jóllakottak lennének. Ők éppen azok, akik majd csak valamikor később vehetik magukhoz az ebédjüket, mert most szolgálatban vannak. Mind a kettő huszonéves forma emberférfi, láthatóan a ranglétra alján vannak - azért is övék a déli őrség ideje. Egyikük különösen szúrós szemmel nézi a közeledő monstrumot, a másik csak bizalmatlanul, esetleg némi félelemmel (mert fogalma sincs, milyen esélyekkel szállhatna szembe vele).
Aztán az ork, miközben feléjük közelít, iszik valamit. Nem lehet megmondani, hogy a hatalmas marokban rejtőző kicsiny üvegcse mit tartalmazhatott. De mégis, valahogy megváltozik tőle az őrök viselkedése. Az ellenségesebbiknek például csak most tűnik fel valamiért, hogy Targhed elegánsabban öltözködik, mint a fajtársai. A másik őrben tovább erősödik a meggyőződés, hogy esélye se lenne a szörnyfickó ellen, ha harcra kerülne a sor - alighanem ettől le is dermedne.
Mikor aztán az ork megszólal, az felel neki, amelyik bizalmatlanabb szemmel méregeti.*
- Aztán mi dolgod lenne neked a tisztekkel? Vágysz vissza a tömlőcbe, hogy kialudhasd magad?
*kérdi. Furcsa módon mégse hangzik olyan ellenségesen, mint ahogy a szavakból sejteni lehetne. Amolyan laktanya-humor ez, amit a városőr máskülönben sose pazarolna egy orkra, akiket ő mély előítélettel gyűlöl. A társának nincs hozzáfűznivalója, ő csak áll ott és ámuló tekintettel nézi Cagont.*
- Na jó napod van, van itt egy tiszt, akivel beszélhetsz, már ha ő is akar veled. De ehhez jó okod legyen, vagy hordd el magad!
*teszi hozzá a beszédesebb városőr, magát is meglepve, hogy miért ad egyáltalán esélyt Targhednek ahelyett, hogy helyből elkergetné vagy bekasztlizná. Ő történetesen hirhedten ork-ellenes, olyan mértékben, hogy azt már szóvá is tették a felettesei. Most mégis már-már segítőkész.*
*Az ork közeledtét elég hamar kiszúrják az őrségben levők. Hogy is ne lenne így, hiszen magasan kiemelkedik az amúgy is gyér tömegből, ami a környéken van.
A silbakoló városőrökre sajnos nem igaz, hogy jóllakottak lennének. Ők éppen azok, akik majd csak valamikor később vehetik magukhoz az ebédjüket, mert most szolgálatban vannak. Mind a kettő huszonéves forma emberférfi, láthatóan a ranglétra alján vannak - azért is övék a déli őrség ideje. Egyikük különösen szúrós szemmel nézi a közeledő monstrumot, a másik csak bizalmatlanul, esetleg némi félelemmel (mert fogalma sincs, milyen esélyekkel szállhatna szembe vele).
Aztán az ork, miközben feléjük közelít, iszik valamit. Nem lehet megmondani, hogy a hatalmas marokban rejtőző kicsiny üvegcse mit tartalmazhatott. De mégis, valahogy megváltozik tőle az őrök viselkedése. Az ellenségesebbiknek például csak most tűnik fel valamiért, hogy Targhed elegánsabban öltözködik, mint a fajtársai. A másik őrben tovább erősödik a meggyőződés, hogy esélye se lenne a szörnyfickó ellen, ha harcra kerülne a sor - alighanem ettől le is dermedne.
Mikor aztán az ork megszólal, az felel neki, amelyik bizalmatlanabb szemmel méregeti.*
- Aztán mi dolgod lenne neked a tisztekkel? Vágysz vissza a tömlőcbe, hogy kialudhasd magad?
*kérdi. Furcsa módon mégse hangzik olyan ellenségesen, mint ahogy a szavakból sejteni lehetne. Amolyan laktanya-humor ez, amit a városőr máskülönben sose pazarolna egy orkra, akiket ő mély előítélettel gyűlöl. A társának nincs hozzáfűznivalója, ő csak áll ott és ámuló tekintettel nézi Cagont.*
- Na jó napod van, van itt egy tiszt, akivel beszélhetsz, már ha ő is akar veled. De ehhez jó okod legyen, vagy hordd el magad!
*teszi hozzá a beszédesebb városőr, magát is meglepve, hogy miért ad egyáltalán esélyt Targhednek ahelyett, hogy helyből elkergetné vagy bekasztlizná. Ő történetesen hirhedten ork-ellenes, olyan mértékben, hogy azt már szóvá is tették a felettesei. Most mégis már-már segítőkész.*
1334. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-03-01 10:06:29
Üzenet elküldve: 2025-03-01 10:06:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A kereskedővel folytatott üzletelések után egyből a tanulmányaiba veteti magát az ork. A lepárló nagyon hasznosnak bizonyul, mind gyorsaság, mind precizitás terén. Ennek köszönhetően gyorsabb és hatékonyabb italok előállítására lett képes az ork. Már csak üzlettársának kéne megérkeznie a kívánt növényekkel a kezében, és teljes lenne a csapat. Sajnos a keresés tényleg egy lassú munkának bizonyul, szóval kénytelen azok nélkül kísérletezgetni. Néhány napot a pegazus egyik szobájában tanyázik, hogy ott keverhesse ki az italait. Az eredménnyel megelégedve az italokkal együtt indul meg a kaszárnya irányába, ahol reményei szerint, már közel sem annyi a katona, mint mikor a rusnyább fivérét próbálták fellógatni. Nagyon izgul, elvégre könnyen előfordulhat, hogy meg se hallgatják, vagy épp meghallgatják, de épp rosszkedvükben találja őket, és saját bőrén tapasztalja az orkok utáni szeretetet. Ezeket a gondolatokat hamar elhessegeti az elmélyéből, elvégre bízik benne, hogy a rend őreinek jobb dolguk is akad, mint egy szegény segítőjük meglincselése.
Fényes nappal érkezik, mikor a nap az ég tetején már egy hangyányival túl van. Kicsivel ebédidő után, elvégre az emberekről megalkotott képében szerepel az is, hogy a jóllakott ember barátságosabb és türelmesebb, mint a többi. Mondjuk a „leszarom” hozzáállás is erősen megnő ilyenkor, de ha a kettő között kéne dönteni, akkor inkább ezt válassza!
Amint megpillantja a bejáratott elsőképp az őröket vizslatja a vörös szemeivel. Ha vannak kíváncsi, hogy ugyanazok lehetnek e, kik legutóbb átengedték, de erre csak egyféleképpen jöhet rá. Hogy enyhítsen az izgalmán, felbont, majd felhörpint egy bájitalt. Máris jobban érzi magát, még ha nem is történik semmi szembetűnő változás. Kényelmesen megközelíti a bejáratot, majd ha lát őröket, megszólítja őket, ha nem keres bent, ezen ne múljon! *
- Uraim!
* Kezeit maga mögött összekulcsolva kihúzza magát és egy kurta biccentessél köszönti azt, akit talál. Nem ez lenne az első, hogy meglep valakit kifinomultságával, s reméli, nem most hagyja el az embereket ez a szokásuk. *
- A szállásmesterhez érkeztem, ha nincs jelen, jó nekem az őrmester is.
* Ugyan néhány helyen a kettő pozíciót betöltheti egy személy is, de mivel nincs tisztában a városőrség rangkiosztásáról, így nem fog vitatkozni, ha ebben kijavítják, bár biztos erőlködnie kéne, hogy ne kezdje el forgatni a szemét a kijavításra! *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
Fényes nappal érkezik, mikor a nap az ég tetején már egy hangyányival túl van. Kicsivel ebédidő után, elvégre az emberekről megalkotott képében szerepel az is, hogy a jóllakott ember barátságosabb és türelmesebb, mint a többi. Mondjuk a „leszarom” hozzáállás is erősen megnő ilyenkor, de ha a kettő között kéne dönteni, akkor inkább ezt válassza!
Amint megpillantja a bejáratott elsőképp az őröket vizslatja a vörös szemeivel. Ha vannak kíváncsi, hogy ugyanazok lehetnek e, kik legutóbb átengedték, de erre csak egyféleképpen jöhet rá. Hogy enyhítsen az izgalmán, felbont, majd felhörpint egy bájitalt. Máris jobban érzi magát, még ha nem is történik semmi szembetűnő változás. Kényelmesen megközelíti a bejáratot, majd ha lát őröket, megszólítja őket, ha nem keres bent, ezen ne múljon! *
- Uraim!
* Kezeit maga mögött összekulcsolva kihúzza magát és egy kurta biccentessél köszönti azt, akit talál. Nem ez lenne az első, hogy meglep valakit kifinomultságával, s reméli, nem most hagyja el az embereket ez a szokásuk. *
- A szállásmesterhez érkeztem, ha nincs jelen, jó nekem az őrmester is.
* Ugyan néhány helyen a kettő pozíciót betöltheti egy személy is, de mivel nincs tisztában a városőrség rangkiosztásáról, így nem fog vitatkozni, ha ebben kijavítják, bár biztos erőlködnie kéne, hogy ne kezdje el forgatni a szemét a kijavításra! *
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő két körre.
1333. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2025-02-06 21:00:53
Üzenet elküldve: 2025-02-06 21:00:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*Nem tudja pontosan, mit is várt. Lévén bájitalokról szó, talán valami különös mágiára számított, miután felhajtja őket. Azt hitte egy varázsütésre érezni fog valamit, kicsattanó erőt talán, hirtelen jött tettre készséget, de valójában némi émelygésen kívül nem kavarog benne túl sok minden. Talán átverték volna? Egy része szeretné azt hinni, hogy sarlatánság az egész, hisz ez csak megerősíteni aggályait a varázsitalokkal kapcsolatban. Igazán borsos árú tanulópénz volna, meg kell hagyni. Azonban, ha az itókákkal szemben van is némi bizalmatlansága, az alkimistával szemben valamiért egy szemernyi sincs. Komoly embernek tűnik, aki ad a jó hírére, nem sározná be a nevét valami kóklerséggel.
A második fekete lötty elfogyasztása után állítólagosan újonnan felszabadult képességeit leginkább némi gyakorlással tudja tesztelni, nem véletlenül érkezett a Kaszárnyába. Megannyi emlék tör rá a helytől, de igyekszik most nem megadni magát a bakáknál oly megszokott városőri nosztalgiának, inkább tekintetével valami elsőre nem zöldfülűnek tűnő formát keres a gyakorlótéren. Olyat, akin látszik, hogy nem csak a szalmabábokat csépelte egész életében, hanem húsvér lény ellen és forgatott már kardot. Nem is gondolná az ember, hogy milyen könnyű a mozdulatokból kiszúrni.*
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY egy meglévő foglalkozás vagy életmód kasztot változtathat meg egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztra.
A második fekete lötty elfogyasztása után állítólagosan újonnan felszabadult képességeit leginkább némi gyakorlással tudja tesztelni, nem véletlenül érkezett a Kaszárnyába. Megannyi emlék tör rá a helytől, de igyekszik most nem megadni magát a bakáknál oly megszokott városőri nosztalgiának, inkább tekintetével valami elsőre nem zöldfülűnek tűnő formát keres a gyakorlótéren. Olyat, akin látszik, hogy nem csak a szalmabábokat csépelte egész életében, hanem húsvér lény ellen és forgatott már kardot. Nem is gondolná az ember, hogy milyen könnyű a mozdulatokból kiszúrni.*
Megivott egy varázsitalt, ami megváltoztatja a karakter kasztját. Elfogyasztója leadhat vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY felvehet vele egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztot VAGY egy meglévő foglalkozás vagy életmód kasztot változtathat meg egy tetszőleges foglalkozás vagy életmód kasztra.
1332. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-20 16:45:51
Üzenet elküldve: 2024-12-20 16:45:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
//Zárás//
*Nem tud másra gondolni, képtelen nyugodni. Az, hogy láthatóan feleslegesen jött ide, hogy nincs itt, aki miatt ideutazott rettenetesen bosszantja. Az is bosszantja, hogy ügyetlen. Hogy más emberek között van. Minden. Ujjai ismét a gyakorlókard nyelét markolásszák, de nem iramodik meg, hogy újra lecsapjon. Sóhajtva nézi a férfit, majd száj húzva ingatja meg a fejét, miközben a ládához sétálva teszi vissza a kardot.*
- Nekem ez most nem megy. Képtelen vagyok koncentrálni.
*Fordul végül Grael felé.*
- Talán legközelebb. Mert egyelőre úgy néz ki maradok. Talán kiderül, hogy mi folyik itt.
*Mert rettentően szeretné megtudni, hogy mibe került. Hogy miért kötött ki itt. Hogy kitől érkeztek a levelek.*
- Örülök, hogy újra láttalak. Ha úgy adódik ezt megismételhetnénk.
*Biccent aprót, majd a köpenyét visszaöltve sétál ki visszaszerezni a dolgait. Egy része maradna még a férfival. Legalább van egy majdnem ismerős arc a közelében. De mára inkább kedvére való volna, ha a Pegazusban elrejtőzhetne az egyik szobában. Amíg átgondolja a következő lépést. Így a fogadó felé veszi az irányt.*
//Zárás//
*Nem tud másra gondolni, képtelen nyugodni. Az, hogy láthatóan feleslegesen jött ide, hogy nincs itt, aki miatt ideutazott rettenetesen bosszantja. Az is bosszantja, hogy ügyetlen. Hogy más emberek között van. Minden. Ujjai ismét a gyakorlókard nyelét markolásszák, de nem iramodik meg, hogy újra lecsapjon. Sóhajtva nézi a férfit, majd száj húzva ingatja meg a fejét, miközben a ládához sétálva teszi vissza a kardot.*
- Nekem ez most nem megy. Képtelen vagyok koncentrálni.
*Fordul végül Grael felé.*
- Talán legközelebb. Mert egyelőre úgy néz ki maradok. Talán kiderül, hogy mi folyik itt.
*Mert rettentően szeretné megtudni, hogy mibe került. Hogy miért kötött ki itt. Hogy kitől érkeztek a levelek.*
- Örülök, hogy újra láttalak. Ha úgy adódik ezt megismételhetnénk.
*Biccent aprót, majd a köpenyét visszaöltve sétál ki visszaszerezni a dolgait. Egy része maradna még a férfival. Legalább van egy majdnem ismerős arc a közelében. De mára inkább kedvére való volna, ha a Pegazusban elrejtőzhetne az egyik szobában. Amíg átgondolja a következő lépést. Így a fogadó felé veszi az irányt.*
1331. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-12 09:31:06
Üzenet elküldve: 2024-12-12 09:31:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Egyelőre ő sem talál jobb magyarázatot a történtekre, mintsem, hogy szerencsétlent valaki nagyon csúnyán átverte, vagy Loyenara megőrült. Ez utóbbi sem kizárható azok után, hogy milyen labilis volt a lány lelkivilága, mikor utoljára látta a húgát. Ő is jobban örülne annak, ha Neza gondolatai, amikről ő nem tud, volna a valódi igazság. Ha ő állna a dolgok háta mögött, még büszke is lenne magára, hogy sikerült a városba csalnia egy ilyen szemrevaló teremtést, és nem kéne azon idegesítenie sem magát, hogy valamit nem ért, amihez nyakatekert módon neki is köze van. Szívesen folyamodna ő is a tagadás eszközéhez. Könnyű lenne azt mondani, hogy az egész történet egy szemenszedett hazugság. Nem akarja elhinni a hallottakat, de nem biztos benne, hogy Nezanthea hazudik. Így még rosszabb.
Ahhoz, hogy ne veszítse el a fejét, muszáj lesz valahogy levezetnie a felgyülemlett indulatokat. Tökéletes megoldás erre a mozgás, az edzés, a harc. Ezért ragad kardot, de persze az istenekért sem fogja bevallani, hogy valójában neki van most szüksége erre, helyette a másikban keresi a javítandó hibákat.
A harc maga egyébként egy érdekes művészet. Ilyenkor együtt dolgozik a test és az elme, ám legyen bármennyire is ügyes valaki, mindig az előbbi követi az utóbbit.
Nem kezd kapkodni, ahogy látja a felé tartó, a lány dühét megtestesítő kardcsapást. Nem is szabad. Másodpercek telnek el csak ugyan, de jól tudja, hogy a döntést fejben sokkal előbb meg kell hozni, és csak utána lesz belőle valós mozdulat. Neza az utolsó előtti pillanatban változtat célt, de Grael-nek így még rendelkezésére áll az a bizonyos legutolsó pillanat, hogy saját fegyverét a helyes irányba mozdítva megállítsa a rá lesújtó fegyvert, majd kioldalazva a csapás elől engedi, hogy végül a semmibe vesszen oda a lendülete.*
- Elárultak a szemeid. Az ösztöneid már előbb tudták, mit fogsz csinálni, mint te magad. *Lép párat, hogy újra szemben álljon Nezá-val.*
- És dühös vagy. Haragszol rám is, pedig azt sem tudod, hogy van-e miért. Ez továbbra sem jó. Eltereli a figyelmed. Mondd, mit írt neked a „húgom” abban a levélben, hogy rögtön a városba rohantál? Na, és mit fogsz kezdeni most, hogy tudod, nincs itt? *Közben újra felveszi az alapállást, ezzel jelezve ellenfelének, hogy nyugodtan támadhat újra.*
*Egyelőre ő sem talál jobb magyarázatot a történtekre, mintsem, hogy szerencsétlent valaki nagyon csúnyán átverte, vagy Loyenara megőrült. Ez utóbbi sem kizárható azok után, hogy milyen labilis volt a lány lelkivilága, mikor utoljára látta a húgát. Ő is jobban örülne annak, ha Neza gondolatai, amikről ő nem tud, volna a valódi igazság. Ha ő állna a dolgok háta mögött, még büszke is lenne magára, hogy sikerült a városba csalnia egy ilyen szemrevaló teremtést, és nem kéne azon idegesítenie sem magát, hogy valamit nem ért, amihez nyakatekert módon neki is köze van. Szívesen folyamodna ő is a tagadás eszközéhez. Könnyű lenne azt mondani, hogy az egész történet egy szemenszedett hazugság. Nem akarja elhinni a hallottakat, de nem biztos benne, hogy Nezanthea hazudik. Így még rosszabb.
Ahhoz, hogy ne veszítse el a fejét, muszáj lesz valahogy levezetnie a felgyülemlett indulatokat. Tökéletes megoldás erre a mozgás, az edzés, a harc. Ezért ragad kardot, de persze az istenekért sem fogja bevallani, hogy valójában neki van most szüksége erre, helyette a másikban keresi a javítandó hibákat.
A harc maga egyébként egy érdekes művészet. Ilyenkor együtt dolgozik a test és az elme, ám legyen bármennyire is ügyes valaki, mindig az előbbi követi az utóbbit.
Nem kezd kapkodni, ahogy látja a felé tartó, a lány dühét megtestesítő kardcsapást. Nem is szabad. Másodpercek telnek el csak ugyan, de jól tudja, hogy a döntést fejben sokkal előbb meg kell hozni, és csak utána lesz belőle valós mozdulat. Neza az utolsó előtti pillanatban változtat célt, de Grael-nek így még rendelkezésére áll az a bizonyos legutolsó pillanat, hogy saját fegyverét a helyes irányba mozdítva megállítsa a rá lesújtó fegyvert, majd kioldalazva a csapás elől engedi, hogy végül a semmibe vesszen oda a lendülete.*
- Elárultak a szemeid. Az ösztöneid már előbb tudták, mit fogsz csinálni, mint te magad. *Lép párat, hogy újra szemben álljon Nezá-val.*
- És dühös vagy. Haragszol rám is, pedig azt sem tudod, hogy van-e miért. Ez továbbra sem jó. Eltereli a figyelmed. Mondd, mit írt neked a „húgom” abban a levélben, hogy rögtön a városba rohantál? Na, és mit fogsz kezdeni most, hogy tudod, nincs itt? *Közben újra felveszi az alapállást, ezzel jelezve ellenfelének, hogy nyugodtan támadhat újra.*
1330. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-09 04:57:55
Üzenet elküldve: 2024-12-09 04:57:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Valóban átverték volna? Talán azok a levelek nem is a lánytól származnak? Aztán ugyan kinek állna szándékában belőle hülyét csinálni? Nem sok értelme van, hogy visszacsábították a városba. Hacsak nem éppen Grael játszott vele ilyen kegyetlen csínyt. A vagdalkozás végére gyanúval eltelve torpan meg, ahogy a férfi arcát fürkészi. Hisz ő az egyetlen közös, ami összekapcsolja a várost, a húgát és a lányt. A fakard markolatára szorítanak ujjai. Görcsösen és ismét méregtől eltelve. De nem. Ez is ostobaságnak hangzik. Hisz gyerekkorukban is inkább a húgának volt állandó társa. Ha Graellel időnként piszkálták is egymást, mint az a serdülő gyermekektől megszokott lehet, különösebben nem sokat foglalkoztak egymással.
De, ha a férfi sem hallott régóta a húgáról, akkor...? Nem érti. Ez pedig egyre erősebben marja belülről. Azt valahogy maga sem hiszi, hogy ennyire elkallódtak volna a levelek.
Úgy érzi, hogy Grael nem hisz neki. De mi célja lenne ugyan azzal, hogy visszajön abba a városba, amit igazából a háta közepére sem kíván? Ahol nem érzi magát jól, otthonosan. Ahol ezek szerint már senkije sincs.*
- Lehet.
*feleli végül kurtán az egészre. Lehet, hogy csak elvesztek a levelek. Lehet, hogy valaki tényleg csúnyán átbaszta. Bármi megeshet. A lényegen nem sokat változtat. Nincs itt, amiért ide utazott.
Ahogy Grael is kardot ragad kissé felszöknek a szemöldökei. Az okításra csak fáradtan sóhajt egyet. Azután újra dolgozni kezdenek az agytekervények. Még mindig frusztrált és dühös az egész helyzet miatt. Még mindig nem tudja kizárni, hogy épp a férfi űzhetett vele ilyen csúf tréfát. A benne fortyogó méreg valós, így nem kell úgy tennie mintha. Ismét az ujjai közé szorítja a kard markolatát. Emeli és lesújt vele Grael válla felé. A tanácsot viszont megfogadja. Most igyekszik, hogy a haragja ne üljön rá elméjére és vakítsa el, hanem céltudatosan, irányítva mozduljon. Így az utolsó előtti pillanatban vált, hogy a kardot lejjebb rántva oldalt fordítva irányítsa az ütést a férfi oldala felé.*
*Valóban átverték volna? Talán azok a levelek nem is a lánytól származnak? Aztán ugyan kinek állna szándékában belőle hülyét csinálni? Nem sok értelme van, hogy visszacsábították a városba. Hacsak nem éppen Grael játszott vele ilyen kegyetlen csínyt. A vagdalkozás végére gyanúval eltelve torpan meg, ahogy a férfi arcát fürkészi. Hisz ő az egyetlen közös, ami összekapcsolja a várost, a húgát és a lányt. A fakard markolatára szorítanak ujjai. Görcsösen és ismét méregtől eltelve. De nem. Ez is ostobaságnak hangzik. Hisz gyerekkorukban is inkább a húgának volt állandó társa. Ha Graellel időnként piszkálták is egymást, mint az a serdülő gyermekektől megszokott lehet, különösebben nem sokat foglalkoztak egymással.
De, ha a férfi sem hallott régóta a húgáról, akkor...? Nem érti. Ez pedig egyre erősebben marja belülről. Azt valahogy maga sem hiszi, hogy ennyire elkallódtak volna a levelek.
Úgy érzi, hogy Grael nem hisz neki. De mi célja lenne ugyan azzal, hogy visszajön abba a városba, amit igazából a háta közepére sem kíván? Ahol nem érzi magát jól, otthonosan. Ahol ezek szerint már senkije sincs.*
- Lehet.
*feleli végül kurtán az egészre. Lehet, hogy csak elvesztek a levelek. Lehet, hogy valaki tényleg csúnyán átbaszta. Bármi megeshet. A lényegen nem sokat változtat. Nincs itt, amiért ide utazott.
Ahogy Grael is kardot ragad kissé felszöknek a szemöldökei. Az okításra csak fáradtan sóhajt egyet. Azután újra dolgozni kezdenek az agytekervények. Még mindig frusztrált és dühös az egész helyzet miatt. Még mindig nem tudja kizárni, hogy épp a férfi űzhetett vele ilyen csúf tréfát. A benne fortyogó méreg valós, így nem kell úgy tennie mintha. Ismét az ujjai közé szorítja a kard markolatát. Emeli és lesújt vele Grael válla felé. A tanácsot viszont megfogadja. Most igyekszik, hogy a haragja ne üljön rá elméjére és vakítsa el, hanem céltudatosan, irányítva mozduljon. Így az utolsó előtti pillanatban vált, hogy a kardot lejjebb rántva oldalt fordítva irányítsa az ütést a férfi oldala felé.*
1329. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-06 17:47:59
Üzenet elküldve: 2024-12-06 17:47:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Szerinte egyértelműen sántít valahol a történet. Már csak az a része is, hogy Neza az ő húgát kereste, de egészen véletlenül belé, a bátyjába botlott helyette. Ennyire kicsi volna ez a város? Nem, ezen a világon nincsenek véletlenek. Szokták mondani, hogy az istenek vezetik néha a halandót, de hiába hisz bennük ő is, ez marhaság. Mindennek megvan a normális, nem túlmisztifikált magyarázata, csak meg kell találni.
Az pedig egyenesen abszurd, hogy Nara, aki felől ő hosszú idő óta nem is hallott még csak egy árva szót sem, és egészen biztos benne, hogy nincs a városban, levelet küldjön bárkinek, legyen az akár a legjobb barátnője, hogy Arthenior-ba jöjjön.*
- Hogy lehet ezt érteni? Úgy, hogy nem lakik velem. Fogalmam sincs, hogy hol van. *Kezd dühös lenni, de visszafogja magát. El tudja képzelni a húgáról, hogy egy-egy rosszabb napján képes olyan őrültségekre, hogy így átverje a barátnőjét, de valamiért mégsem hiszi el, hogy így történt.
A lány fekete köpenye közben a földre hull, így neki lehetősége van jobban is szemügyre venni az egyébként egészen formás alakját. Ám ez most kevésbé fontos. Látja, hogy mi történik. Túlcsorduló, irányítatlan érzelmek táplálják a kardcsapásokat. Mintha a düh, ami elkezd a feketeség lelkében is felgyülemleni, valóban a szalmabábú halálát kívánná, de nem is csak a bábúét. Ő csak karba tett kézzel figyel, és hallgatja, ahogy a fájdalom szavak formájában is elhagyja a lány lelkét.*
- Azt hiszem, hogy valaki nagyon csúnyán átbaszott téged *mondja ki végül ő is a véleményét.* Azt nem tudom, hogy Nara vagy más, de abban egész biztos lehetsz, hogy ő nincs itt. *Őszintén szólva azt sem hiszi el, hogy Neza története úgy igaz, ahogy mondja. Benne sem bízhat meg, de mégis inkább arra próbálja keresni a válaszokat, hogy kinek állhat érdekében az ő húgát felhasználva elvezetni hozzá ezt a lányt. Mindenki gyanús és egyáltalán nem tetszik neki a helyzet, de nincs mit tenni, így alakult.*
- Lehet, hogy évekkel ezelőtt írta azt a levelet, és csak mostanában ért oda hozzád. *Próbálja ezzel nyugtatni a másikat, de persze maga sem gondolja komolyan, hogy így lett volna. Levelek nem szoktak elkallódni, majd hirtelen mégis célba érni.
Közben a fejét csóválva nézi végig, ahogy a szerencsétlen nő pillanatok alatt emészti fel minden energiáját.*
- Ha így küzdesz valódi ellenfél ellen is, akkor percek alatt halott leszel. Elpazarlod az erődet, miközben a mozdulataid kiszámíthatóak és egyáltalán nem hatékonyak. A düh hasznos is tud lenni, de csak akkor, ha te irányítod. *Újra a ládához lép, és ő is a kezébe vesz egy fakardot, majd szembe fordul a lánnyal.*
- Megmutatom mire gondoltam. Támadj rám! Úgy, mintha én vertelek volna át, mintha engem akarnál megbüntetni azért, ami veled történt, de mindeközben fókuszálj, koncentrálj! Irányítsd a dühödet, és ne hagyd, hogy az irányítson téged! *Ő nem fog támadni, csak védekezni. A célja, hogy Neza a gyakorlóharcba ölt energia segítségével lenyugodjon, utána pedig már nyugodtabb körülmények között beszélhessenek egymással.*
*Szerinte egyértelműen sántít valahol a történet. Már csak az a része is, hogy Neza az ő húgát kereste, de egészen véletlenül belé, a bátyjába botlott helyette. Ennyire kicsi volna ez a város? Nem, ezen a világon nincsenek véletlenek. Szokták mondani, hogy az istenek vezetik néha a halandót, de hiába hisz bennük ő is, ez marhaság. Mindennek megvan a normális, nem túlmisztifikált magyarázata, csak meg kell találni.
Az pedig egyenesen abszurd, hogy Nara, aki felől ő hosszú idő óta nem is hallott még csak egy árva szót sem, és egészen biztos benne, hogy nincs a városban, levelet küldjön bárkinek, legyen az akár a legjobb barátnője, hogy Arthenior-ba jöjjön.*
- Hogy lehet ezt érteni? Úgy, hogy nem lakik velem. Fogalmam sincs, hogy hol van. *Kezd dühös lenni, de visszafogja magát. El tudja képzelni a húgáról, hogy egy-egy rosszabb napján képes olyan őrültségekre, hogy így átverje a barátnőjét, de valamiért mégsem hiszi el, hogy így történt.
A lány fekete köpenye közben a földre hull, így neki lehetősége van jobban is szemügyre venni az egyébként egészen formás alakját. Ám ez most kevésbé fontos. Látja, hogy mi történik. Túlcsorduló, irányítatlan érzelmek táplálják a kardcsapásokat. Mintha a düh, ami elkezd a feketeség lelkében is felgyülemleni, valóban a szalmabábú halálát kívánná, de nem is csak a bábúét. Ő csak karba tett kézzel figyel, és hallgatja, ahogy a fájdalom szavak formájában is elhagyja a lány lelkét.*
- Azt hiszem, hogy valaki nagyon csúnyán átbaszott téged *mondja ki végül ő is a véleményét.* Azt nem tudom, hogy Nara vagy más, de abban egész biztos lehetsz, hogy ő nincs itt. *Őszintén szólva azt sem hiszi el, hogy Neza története úgy igaz, ahogy mondja. Benne sem bízhat meg, de mégis inkább arra próbálja keresni a válaszokat, hogy kinek állhat érdekében az ő húgát felhasználva elvezetni hozzá ezt a lányt. Mindenki gyanús és egyáltalán nem tetszik neki a helyzet, de nincs mit tenni, így alakult.*
- Lehet, hogy évekkel ezelőtt írta azt a levelet, és csak mostanában ért oda hozzád. *Próbálja ezzel nyugtatni a másikat, de persze maga sem gondolja komolyan, hogy így lett volna. Levelek nem szoktak elkallódni, majd hirtelen mégis célba érni.
Közben a fejét csóválva nézi végig, ahogy a szerencsétlen nő pillanatok alatt emészti fel minden energiáját.*
- Ha így küzdesz valódi ellenfél ellen is, akkor percek alatt halott leszel. Elpazarlod az erődet, miközben a mozdulataid kiszámíthatóak és egyáltalán nem hatékonyak. A düh hasznos is tud lenni, de csak akkor, ha te irányítod. *Újra a ládához lép, és ő is a kezébe vesz egy fakardot, majd szembe fordul a lánnyal.*
- Megmutatom mire gondoltam. Támadj rám! Úgy, mintha én vertelek volna át, mintha engem akarnál megbüntetni azért, ami veled történt, de mindeközben fókuszálj, koncentrálj! Irányítsd a dühödet, és ne hagyd, hogy az irányítson téged! *Ő nem fog támadni, csak védekezni. A célja, hogy Neza a gyakorlóharcba ölt energia segítségével lenyugodjon, utána pedig már nyugodtabb körülmények között beszélhessenek egymással.*
1328. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:01:02
Üzenet elküldve: 2024-12-06 12:01:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*A neve viszonzására megkapja a másikét. Neki az emlék hamarabb felszínre tör, ugyanis az amúgy is komor tekintet még inkább megkomolyodik. De egyben a meglepettség is szárnyra kél, ami szemöldökeinek magasabbra emelkedésében mutatkozik meg. Nocsak. A pelyhes állúból férfi lett. Ennyi idő elteltével ez igazából nem meglepő, csak idegen számára, hogy utoljára még csenevész kölyökként találkoztak, most pedig egy masszívabb férfivel néz farkasszemet.*
- Nara.
*Bólint egyetértőn. Igazából most is miatta van itt, így a véletlen az ő esetében annyira nem helytálló. Ellenben az már inkább az, hogy a lány helyett a bátyjával futott össze előbb. De így már mennyivel egyszerűbb a dolga. Nem kell átkutatnia a várost, hogy barátnője nyomára bukkanjon. Még az sem áll távol tőle, hogy a megkönnyebbültség mosolyt csaljon az arcára, de Grael felvilágosítása úgy éri, akár az izzó vas a bőrére nyomva.*
- Hogy érted, hogy nem lakik veled?
*Ráncolja homlokát, miközben érzi, hogy a méreg megindul a mellkasából.*
- Írt nekem. Egy szót sem szólt róla, hogy már nincs itt.
*Morogja, miközben igyekszik megfékezni az indulatokat. Szemeivel leköveti a férfi útját, mikor pedig visszaér a szürke szemek a fa fegyverre összpontosítanak. Először lekanyarítja magáról a köpenyt, amit nem rest hagyni, hogy a földre hulljon, utána tétovázás nélkül fog a fegyvermásolat markolatára.*
- Szóval nincs itt.
*Horkan, ahogy a bábú elé sétál. Olyan méreggel nézi a szalmával kitömött ellenfelet, mintha az csábította volna Artheniorba feleslegesen. Kissé terpeszbe áll, megtámasztja magát, hogy a lendülettől véletlenül se imbolyogjon meg, majd emeli a kardot és lesújt. Egyenesen a bábú nyakát véve célba. Azután még egyszer. Majd odébb pördül, hogy az újabb csapás az oldalát érje.*
- Azt mondta, hogy muszáj megnéznem milyen a város. Mennyit változott gyerekkorunk óta.
*Nyökögi, ahogy ismét lesújt a mellkasra, azután újból és újból. Mozdulataiban nem sok tapasztalat látszódik. Inkább csak esztelen vagdalkozás, amivel készül megszabadulni a belül gyűlő feszültség sötét felhőitől.*
- Ha tudom, hogy nincs itt, be sem teszem a lábam.
*Csapkod tovább, mert most nem az a cél, hogy nem létező tudásával lenyűgözze a férfit. Egyszerűen csak szeretne megszabadulni a gondolattól, hogy a föld alól is előkeresse azt a bolond lányt, hogy a fakarddal verje el a szebbik felét, amiért képes volt feleslegesen iderángatni.
Túl sok energiát használt el pillanatok alatt, így a végére már a levegőt szaporán kapkodva ereszti le kezeit. Most megint fellobban benne az érzés, hogy valahol megbújva inkább le kéne magát innia. Annak több a haszna, minthogy itt bohóckodjon és csináljon magából hülyét.*
*A neve viszonzására megkapja a másikét. Neki az emlék hamarabb felszínre tör, ugyanis az amúgy is komor tekintet még inkább megkomolyodik. De egyben a meglepettség is szárnyra kél, ami szemöldökeinek magasabbra emelkedésében mutatkozik meg. Nocsak. A pelyhes állúból férfi lett. Ennyi idő elteltével ez igazából nem meglepő, csak idegen számára, hogy utoljára még csenevész kölyökként találkoztak, most pedig egy masszívabb férfivel néz farkasszemet.*
- Nara.
*Bólint egyetértőn. Igazából most is miatta van itt, így a véletlen az ő esetében annyira nem helytálló. Ellenben az már inkább az, hogy a lány helyett a bátyjával futott össze előbb. De így már mennyivel egyszerűbb a dolga. Nem kell átkutatnia a várost, hogy barátnője nyomára bukkanjon. Még az sem áll távol tőle, hogy a megkönnyebbültség mosolyt csaljon az arcára, de Grael felvilágosítása úgy éri, akár az izzó vas a bőrére nyomva.*
- Hogy érted, hogy nem lakik veled?
*Ráncolja homlokát, miközben érzi, hogy a méreg megindul a mellkasából.*
- Írt nekem. Egy szót sem szólt róla, hogy már nincs itt.
*Morogja, miközben igyekszik megfékezni az indulatokat. Szemeivel leköveti a férfi útját, mikor pedig visszaér a szürke szemek a fa fegyverre összpontosítanak. Először lekanyarítja magáról a köpenyt, amit nem rest hagyni, hogy a földre hulljon, utána tétovázás nélkül fog a fegyvermásolat markolatára.*
- Szóval nincs itt.
*Horkan, ahogy a bábú elé sétál. Olyan méreggel nézi a szalmával kitömött ellenfelet, mintha az csábította volna Artheniorba feleslegesen. Kissé terpeszbe áll, megtámasztja magát, hogy a lendülettől véletlenül se imbolyogjon meg, majd emeli a kardot és lesújt. Egyenesen a bábú nyakát véve célba. Azután még egyszer. Majd odébb pördül, hogy az újabb csapás az oldalát érje.*
- Azt mondta, hogy muszáj megnéznem milyen a város. Mennyit változott gyerekkorunk óta.
*Nyökögi, ahogy ismét lesújt a mellkasra, azután újból és újból. Mozdulataiban nem sok tapasztalat látszódik. Inkább csak esztelen vagdalkozás, amivel készül megszabadulni a belül gyűlő feszültség sötét felhőitől.*
- Ha tudom, hogy nincs itt, be sem teszem a lábam.
*Csapkod tovább, mert most nem az a cél, hogy nem létező tudásával lenyűgözze a férfit. Egyszerűen csak szeretne megszabadulni a gondolattól, hogy a föld alól is előkeresse azt a bolond lányt, hogy a fakarddal verje el a szebbik felét, amiért képes volt feleslegesen iderángatni.
Túl sok energiát használt el pillanatok alatt, így a végére már a levegőt szaporán kapkodva ereszti le kezeit. Most megint fellobban benne az érzés, hogy valahol megbújva inkább le kéne magát innia. Annak több a haszna, minthogy itt bohóckodjon és csináljon magából hülyét.*
1327. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:05:17
Üzenet elküldve: 2024-12-01 11:05:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*A marcona városőrökkel és a verejtéktől gyöngyöző homlokú, gyakorlatozó fickókkal tarkított látképbe egyáltalán nem illik bele az esetlen, hosszú göndörhajú leány jelenléte. Talán csak a tetőtől-talpig feketébe burkolózott megjelenése és mosolyának teljes hiánya sugall némi baljós érzést, melynek hatására mégsem lóg ki annyira a környezetéből. Grael egyáltalán nem bánja, hogy itt van, számára pozitív meglepetés, hogy a nő jelenlétével belerondít az egyébként végtelenül unalmas délelőttjébe.
Csak tudná, hogy honnan és miért ismerős olyannyira az az arc, melyről a zavartságon kívül jelenleg semmi mást nem tud leolvasni?! Kap egy nevet a kislánytól, de hogy ez segít-e megoldani a talányt, azt hirtelen még nem tudja.*
- Graelmhor.
*Számított rá, hogy viszonoznia kell a szívességet, így hát ő is rögtön elárulja a saját nevét, mikor kérdezik, de elméje közben már mélyen az emlékei között kutat, hogy a kirakós megfelelő helyére illessze be a Nezanthea nevet. Merthogy tudja, hogy hallotta már, azt is, hogy évekkel ezelőtt, most már csak annak kell eszébe jutnia, hogy hol. Végül egy lassan szélesedő mosoly vagy vigyor, kinek hogy tetszik, jelzi a megvilágosodást.*
- A húgom barátnője voltál. *Mondja ki végül, határozottan, hogy mire jutott. Igen, ez minden kétséget kizáróan az a lány. Nara sosem nevezte a teljes nevén, mindig csak Nezá-nak vagy Theá-nak hívta, de arra már nem emlékszik, hogy melyiket mondta gyakrabban.*
- Micsoda véletlen, nem igaz? *Kezdi úgy érezni, hogy nem. Hirtelen, egy szokatlan helyen, a semmiből jelenik meg a háta mögött valaki, aki ismeri a húgát, és rajta keresztül őt is, ez egyszerűen nem lehet véletlen. Egyelőre nem gyárt magának összeesküvés-elméleteket, de azért jobb, ha résen marad.*
- Ha Loyenará-t keresed, már nem lakik velem *mondja, és közben az egyik ládához fordul, amiben a gyakorlóeszközök találhatók, és kivesz belőle egy fából készült kardot, ami méretre egy rövidkardnak felel meg, majd odalép a lányhoz, és felé nyújtja az eszközt.*
- Szóval tanuló jellegű megfigyelés, hm? Akkor mutasd, mit tudsz! *biccent a szalmabábú felé, amin ő gyakorlatozott az imént. Imponál számára, ha egy nő tud harcolni, s bár nem nézné ki a feketeségből, de titkon reménykedik benne, hogy meg fog lepődni.*
*A marcona városőrökkel és a verejtéktől gyöngyöző homlokú, gyakorlatozó fickókkal tarkított látképbe egyáltalán nem illik bele az esetlen, hosszú göndörhajú leány jelenléte. Talán csak a tetőtől-talpig feketébe burkolózott megjelenése és mosolyának teljes hiánya sugall némi baljós érzést, melynek hatására mégsem lóg ki annyira a környezetéből. Grael egyáltalán nem bánja, hogy itt van, számára pozitív meglepetés, hogy a nő jelenlétével belerondít az egyébként végtelenül unalmas délelőttjébe.
Csak tudná, hogy honnan és miért ismerős olyannyira az az arc, melyről a zavartságon kívül jelenleg semmi mást nem tud leolvasni?! Kap egy nevet a kislánytól, de hogy ez segít-e megoldani a talányt, azt hirtelen még nem tudja.*
- Graelmhor.
*Számított rá, hogy viszonoznia kell a szívességet, így hát ő is rögtön elárulja a saját nevét, mikor kérdezik, de elméje közben már mélyen az emlékei között kutat, hogy a kirakós megfelelő helyére illessze be a Nezanthea nevet. Merthogy tudja, hogy hallotta már, azt is, hogy évekkel ezelőtt, most már csak annak kell eszébe jutnia, hogy hol. Végül egy lassan szélesedő mosoly vagy vigyor, kinek hogy tetszik, jelzi a megvilágosodást.*
- A húgom barátnője voltál. *Mondja ki végül, határozottan, hogy mire jutott. Igen, ez minden kétséget kizáróan az a lány. Nara sosem nevezte a teljes nevén, mindig csak Nezá-nak vagy Theá-nak hívta, de arra már nem emlékszik, hogy melyiket mondta gyakrabban.*
- Micsoda véletlen, nem igaz? *Kezdi úgy érezni, hogy nem. Hirtelen, egy szokatlan helyen, a semmiből jelenik meg a háta mögött valaki, aki ismeri a húgát, és rajta keresztül őt is, ez egyszerűen nem lehet véletlen. Egyelőre nem gyárt magának összeesküvés-elméleteket, de azért jobb, ha résen marad.*
- Ha Loyenará-t keresed, már nem lakik velem *mondja, és közben az egyik ládához fordul, amiben a gyakorlóeszközök találhatók, és kivesz belőle egy fából készült kardot, ami méretre egy rövidkardnak felel meg, majd odalép a lányhoz, és felé nyújtja az eszközt.*
- Szóval tanuló jellegű megfigyelés, hm? Akkor mutasd, mit tudsz! *biccent a szalmabábú felé, amin ő gyakorlatozott az imént. Imponál számára, ha egy nő tud harcolni, s bár nem nézné ki a feketeségből, de titkon reménykedik benne, hogy meg fog lepődni.*
1326. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-30 16:00:54
Üzenet elküldve: 2024-11-30 16:00:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Igyekszik megfigyelni minden mozdulatot, mintha mesterét nézné a tanítvány. A mozdulatok milyenségét, a tartást. De, ha most valaki arra kérné, hogy ismételje el, amit látott ugyan úgy képtelen lenne rá, mint mikor ide érkezett. Pedig az egymást követő mozdulatok ismétlődnek. Folyamatos körforgás az egész. Szinte delejező látvány. Ebből az apránkénti hipnózisból a hirtelen megtorpanás szakítja ki. Ahogy a férfi mozdul és lassan szemben találja magát vele ugyan azzal az aprólékossággal veszi mustra alá, ahogyan azt a férfitől kapja. Legvégül arcán állapodik meg és a halovány mosolyon. A kérdést követve viszont hamar a szemeire ragad a tekintete. Valahonnan ismerősnek tűnik az a szempár, ami különös mód önti el egyszerre békével és némi haraggal. Egyik sem indokolt így ismeretlenül.*
- Inkább csak tanuló jellegű megfigyelés.
*Rándít aprót a vállain, ahogy lassan leereszti összefont karjait. De így csak erősödik benne az esetlenség érzete, amit magával hordoz a Pegazus óta. Sóhajtva túr a sötét hajzuhatagba, ahogy egy pillanatra elfordítja tekintetét a férfiról. Zavaró az érzés, amit az a szempár hagyott benne. Hogy nem először találkozott már vele. De az emlékek régre nyúlnak vissza, amikből nehéz kirángatni a válaszokat.
A szürke pillantások akkor irányulnak vissza a férfihoz, mikor amaz újból megszólal. Nem gyakori dolog nála az ismerkedés, ritka, ha valakinek a nevére van szüksége. Mégis olyan könnyedén csúszik ki, mintha mindennapos dolog lenne nála a bemutatkozás formalitása.*
- Nezanthea.
*Ujjai most a köpeny szélére simítanak, hogy annak egy darabját húzza magához és babráljon vele. Az első kérdésbe pakolt megnevezésre épphogy megrándul ajka. Egyszer volt egy röpke időszak, mikor sokat hallotta ezt. Akkor sem szívlelte, pedig illett is hozzá, hisz csenevész taknyos volt még. De az évek teltek, a siheder kölyökből pedig fiatal nő lett. Noha a feketébe burkolt alakja és a komor tekintet, az állandó tanácstalanság és a kényszer, hogy babráljon valamivel nem sokat változott.*
- Te pedig...?
*A fejét kissé oldalvást billentve vezeti végig tekintetét ismét a férfin.*
*Igyekszik megfigyelni minden mozdulatot, mintha mesterét nézné a tanítvány. A mozdulatok milyenségét, a tartást. De, ha most valaki arra kérné, hogy ismételje el, amit látott ugyan úgy képtelen lenne rá, mint mikor ide érkezett. Pedig az egymást követő mozdulatok ismétlődnek. Folyamatos körforgás az egész. Szinte delejező látvány. Ebből az apránkénti hipnózisból a hirtelen megtorpanás szakítja ki. Ahogy a férfi mozdul és lassan szemben találja magát vele ugyan azzal az aprólékossággal veszi mustra alá, ahogyan azt a férfitől kapja. Legvégül arcán állapodik meg és a halovány mosolyon. A kérdést követve viszont hamar a szemeire ragad a tekintete. Valahonnan ismerősnek tűnik az a szempár, ami különös mód önti el egyszerre békével és némi haraggal. Egyik sem indokolt így ismeretlenül.*
- Inkább csak tanuló jellegű megfigyelés.
*Rándít aprót a vállain, ahogy lassan leereszti összefont karjait. De így csak erősödik benne az esetlenség érzete, amit magával hordoz a Pegazus óta. Sóhajtva túr a sötét hajzuhatagba, ahogy egy pillanatra elfordítja tekintetét a férfiról. Zavaró az érzés, amit az a szempár hagyott benne. Hogy nem először találkozott már vele. De az emlékek régre nyúlnak vissza, amikből nehéz kirángatni a válaszokat.
A szürke pillantások akkor irányulnak vissza a férfihoz, mikor amaz újból megszólal. Nem gyakori dolog nála az ismerkedés, ritka, ha valakinek a nevére van szüksége. Mégis olyan könnyedén csúszik ki, mintha mindennapos dolog lenne nála a bemutatkozás formalitása.*
- Nezanthea.
*Ujjai most a köpeny szélére simítanak, hogy annak egy darabját húzza magához és babráljon vele. Az első kérdésbe pakolt megnevezésre épphogy megrándul ajka. Egyszer volt egy röpke időszak, mikor sokat hallotta ezt. Akkor sem szívlelte, pedig illett is hozzá, hisz csenevész taknyos volt még. De az évek teltek, a siheder kölyökből pedig fiatal nő lett. Noha a feketébe burkolt alakja és a komor tekintet, az állandó tanácstalanság és a kényszer, hogy babráljon valamivel nem sokat változott.*
- Te pedig...?
*A fejét kissé oldalvást billentve vezeti végig tekintetét ismét a férfin.*
1325. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-26 18:23:06
Üzenet elküldve: 2024-11-26 18:23:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Hosszú órákat képes volna itt eltölteni, és a koncentrációját fejleszteni monoton, de tűpontosan ismétlődő mozdulatokkal, egy fikarcnyit sem törődve azzal, hogy mi történik körülötte. Egy jó harcos legfontosabb erénye továbbra is az, ha mindig a cél lebeg a szeme előtt, és nem hagyja, hogy bármi megzavarja az elméjét. Erőteljes mozdulatokkal püföli a mindezt hősiesen tűrő szalmabábut, ám egyszer csak megálljt parancsol öklének, nem mozdul tovább. Nem törődni a környezetével egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki is zárja az összes ingert. Ha így tenne, hamarabb halott lenne, minthogy megtudná, ki is az, aki kioltotta az életét. A veszély bárhol, bármikor ott leselkedhet, így hiába áll háttal az őt bámulónak, gyakorlatilag megérzi, hogy figyelik.
Kimért mozdulatokkal fordul meg, és tüzetesen megnézi magának, hogy ki az, aki pont őt találja ennyire érdekesnek. Az első, ami feltűnik neki, az a fekete, a rengeteg fekete. Aztán ahogy elérik elméjét a részletek, úgy pillantja meg a dús hajzuhatag mögött rejtőző bájos arcot, a karcsú vonalakat, formás idomokat. Nő. A mellei alatt összefűzött karok is árulkodóak, számára azt jelzik, hogy a lány nem érzi magát komfortosan a bőrében, olyan elutasító a világgal szemben, mint aki a helyét sem tudja benne. Erre már megejt egy halvány mosolyt, felszegi a fejét és megszólal.*
- Segíthetek valamiben, vagy csak unalomból bámulsz? *Még egyszer megnézi magának a jövevényt. Muszáj, mert valamiféle furcsa, emlékszerű képek tolakodnak a fejébe. Valami azt súgja, mintha már látta volna valahol a most már vele szemben állót. Erősen dolgozik azon, hogy a képekből összerakja a kirakóst, de egyelőre nem megy. Egy név. Egy névre van szüksége, az biztos közelebb juttatná a válaszhoz, hisz a névből következtetni lehet, a következtetések pedig előbb-utóbb a megoldáshoz vezetnek.*
- Hogy hívnak kislány? És… mi járatban egy ilyen helyen? *Egy fokkal talán kedvesebb a kérdés, mint az előző, de még mindig nem a nő érdekli, csupán a saját magának feladott rejtvényt akarja megfejteni. Vajon tényleg látta már őt valahol, vagy csak a sok fekete zavarta meg? Muszáj megtudnia.*
*Hosszú órákat képes volna itt eltölteni, és a koncentrációját fejleszteni monoton, de tűpontosan ismétlődő mozdulatokkal, egy fikarcnyit sem törődve azzal, hogy mi történik körülötte. Egy jó harcos legfontosabb erénye továbbra is az, ha mindig a cél lebeg a szeme előtt, és nem hagyja, hogy bármi megzavarja az elméjét. Erőteljes mozdulatokkal püföli a mindezt hősiesen tűrő szalmabábut, ám egyszer csak megálljt parancsol öklének, nem mozdul tovább. Nem törődni a környezetével egyáltalán nem azt jelenti, hogy ki is zárja az összes ingert. Ha így tenne, hamarabb halott lenne, minthogy megtudná, ki is az, aki kioltotta az életét. A veszély bárhol, bármikor ott leselkedhet, így hiába áll háttal az őt bámulónak, gyakorlatilag megérzi, hogy figyelik.
Kimért mozdulatokkal fordul meg, és tüzetesen megnézi magának, hogy ki az, aki pont őt találja ennyire érdekesnek. Az első, ami feltűnik neki, az a fekete, a rengeteg fekete. Aztán ahogy elérik elméjét a részletek, úgy pillantja meg a dús hajzuhatag mögött rejtőző bájos arcot, a karcsú vonalakat, formás idomokat. Nő. A mellei alatt összefűzött karok is árulkodóak, számára azt jelzik, hogy a lány nem érzi magát komfortosan a bőrében, olyan elutasító a világgal szemben, mint aki a helyét sem tudja benne. Erre már megejt egy halvány mosolyt, felszegi a fejét és megszólal.*
- Segíthetek valamiben, vagy csak unalomból bámulsz? *Még egyszer megnézi magának a jövevényt. Muszáj, mert valamiféle furcsa, emlékszerű képek tolakodnak a fejébe. Valami azt súgja, mintha már látta volna valahol a most már vele szemben állót. Erősen dolgozik azon, hogy a képekből összerakja a kirakóst, de egyelőre nem megy. Egy név. Egy névre van szüksége, az biztos közelebb juttatná a válaszhoz, hisz a névből következtetni lehet, a következtetések pedig előbb-utóbb a megoldáshoz vezetnek.*
- Hogy hívnak kislány? És… mi járatban egy ilyen helyen? *Egy fokkal talán kedvesebb a kérdés, mint az előző, de még mindig nem a nő érdekli, csupán a saját magának feladott rejtvényt akarja megfejteni. Vajon tényleg látta már őt valahol, vagy csak a sok fekete zavarta meg? Muszáj megtudnia.*
1324. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-26 06:32:58
Üzenet elküldve: 2024-11-26 06:32:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*A változás szele hamar végigcirógatott az arcán. Az úton lassan elhaltak az erdők, elfogytak a mezők és a tanyák, hogy az út végén az egész békét felváltsa a város zsivaja. Elidőzött a Pegazusban, de a röpke két nap alatt egyedül a fogadóssal volt hajlandó ismertséget kötni. Pedig nagy reményekkel állt bele az útba. Megannyi batyuban cipelt üzenetnek hála vette az irányt Artheniorba. Ahol az izgalom mellett ott a nyugalom, a béke. De a feje tele van, ami frusztrálja. Kedvenc barátnője üzeneteit most inkább érzi félrevezetésnek, mint jószándékkal felvezetett ötletnek. Még a leányt sem találta meg, bár egyelőre csak a fogadóson keresztül tudott utána érdeklődni. Az egyetlen jó ötlet, ami érkezett a kis idő alatt az a kaszárnya említése volt. Bár mit ért ő a kardforgatáshoz? Viszont a belül mardosó feszültségtől szeretne megszabadulni, amihez az alkohol kevésnek bizonyult. Mi több, inkább csak a helyzeten rontott. Ne felejtse el, hogy a fogadósnak jár egy ital, ha úgy távozik a kaszárnyából, hogy már nem akar kiszakadni a saját testéből. Ha már nem akar porhüvelyét itt hagyva szabadulni a zajtól.
Léptei sietősebbek, de a vaskos cölöpökből álló fal előtt megfékezi magát. Ma először nem kúszik unott, sem undorral itatott fintor az arcára. Bár azt is túlzás lenne állítani, hogy az őrök elé érve kedélyesen adja le a tőrét és a batyuját. Odabent a másikra sem lesz nagy szüksége, túl sok érték az üzeneteken kívül nem is akad benne.
Bakancsai végre a homokkal szórt udvarra léphetnek, ahol először a szalmával megtömött bábukra kúsznak a szürke szemek. Fogalma sincs, hogyan kéne nekikezdeni. Az őröknél pihenő, de általában övébe tűzött tőr is inkább csak díszként szolgál, mert a fegyver gazdája nem birtokol hozzáértő kezeket. De most mégis érzi azt a belül gyűlő késztetést, hogy szívesen leszaggatna egy-két szalmafejet. De ezt egyelőre kevésnek érzi a kezdéshez, nem is nagyon fűlik hozzá a foga, hogy ostobának tűnjön azzal, ahogy egy bábú elé állva kezdi azt pofozni.
Kezeit összefűzi mellkasa előtt, miközben száját húzva vezeti végig a szürkéket a gyakorlatozókon, hogy legvégül megállapodjon a hozzá legközelebb eső borostás képű férfin. Fogalma sincs, hogy elleshet-e tőle bármit is. Akar-e egyáltalán? Mégsem szakad el tőle a megfáradt tekintet.*
*A változás szele hamar végigcirógatott az arcán. Az úton lassan elhaltak az erdők, elfogytak a mezők és a tanyák, hogy az út végén az egész békét felváltsa a város zsivaja. Elidőzött a Pegazusban, de a röpke két nap alatt egyedül a fogadóssal volt hajlandó ismertséget kötni. Pedig nagy reményekkel állt bele az útba. Megannyi batyuban cipelt üzenetnek hála vette az irányt Artheniorba. Ahol az izgalom mellett ott a nyugalom, a béke. De a feje tele van, ami frusztrálja. Kedvenc barátnője üzeneteit most inkább érzi félrevezetésnek, mint jószándékkal felvezetett ötletnek. Még a leányt sem találta meg, bár egyelőre csak a fogadóson keresztül tudott utána érdeklődni. Az egyetlen jó ötlet, ami érkezett a kis idő alatt az a kaszárnya említése volt. Bár mit ért ő a kardforgatáshoz? Viszont a belül mardosó feszültségtől szeretne megszabadulni, amihez az alkohol kevésnek bizonyult. Mi több, inkább csak a helyzeten rontott. Ne felejtse el, hogy a fogadósnak jár egy ital, ha úgy távozik a kaszárnyából, hogy már nem akar kiszakadni a saját testéből. Ha már nem akar porhüvelyét itt hagyva szabadulni a zajtól.
Léptei sietősebbek, de a vaskos cölöpökből álló fal előtt megfékezi magát. Ma először nem kúszik unott, sem undorral itatott fintor az arcára. Bár azt is túlzás lenne állítani, hogy az őrök elé érve kedélyesen adja le a tőrét és a batyuját. Odabent a másikra sem lesz nagy szüksége, túl sok érték az üzeneteken kívül nem is akad benne.
Bakancsai végre a homokkal szórt udvarra léphetnek, ahol először a szalmával megtömött bábukra kúsznak a szürke szemek. Fogalma sincs, hogyan kéne nekikezdeni. Az őröknél pihenő, de általában övébe tűzött tőr is inkább csak díszként szolgál, mert a fegyver gazdája nem birtokol hozzáértő kezeket. De most mégis érzi azt a belül gyűlő késztetést, hogy szívesen leszaggatna egy-két szalmafejet. De ezt egyelőre kevésnek érzi a kezdéshez, nem is nagyon fűlik hozzá a foga, hogy ostobának tűnjön azzal, ahogy egy bábú elé állva kezdi azt pofozni.
Kezeit összefűzi mellkasa előtt, miközben száját húzva vezeti végig a szürkéket a gyakorlatozókon, hogy legvégül megállapodjon a hozzá legközelebb eső borostás képű férfin. Fogalma sincs, hogy elleshet-e tőle bármit is. Akar-e egyáltalán? Mégsem szakad el tőle a megfáradt tekintet.*
1323. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:36:12
Üzenet elküldve: 2024-11-14 22:36:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 180
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekpróba//
*Ez a nap is olyan, mint az összes többi. Ki kell szakadnia az átkozott mókuskerékből, mielőtt beleőrül a nyomasztó hétköznapokba. Mikor úgy érzi, hogy elméje nem bírja tovább az önmagával való harcot, mindig az edzést választja. Az edzés nem csak a fizikai képességek fejlesztésére való, hanem arra is kiváló, hogy a lelket, önmagát emelje a fájdalom és a szenvedés határain túl egy magasabb szintre.
Az edzés nem más, mint egyfajta meditáció, mely amellett, hogy jobb harcossá tesz, segít önfegyelmet gyakorolni, hogy az ember képes legyen úrrá lenni az olykor megfékezhetetlen haragján. Edzés közben a lélek egy olyan állapotba kerül, mely során az egyénnek lehetősége van szembenézni a múltjával, bűneivel, saját magával, és megbocsájthat önmagának.
Grael jól bevált módszereket alkalmaz arra, hogy a lehető legjobbat hozza ki önmagából. Monoton, olykor fájdalmas gyakorlatokat végez. Úgy látszik, mintha csak a test küzdene, de mégis, ez a küzdelem sokkal mélyebben zajlik. Odabent, legbelül.
Fegyelem, fókusz, higgadtság és kitartás. Ezek teszik a harcost harcossá és az embert is emberré. Ha bármelyik hiányzik, nem csak a test, de az elme is összeomolhat. Ha pedig az elme harcképtelen, akkor a vaskos kéz hiába szorongatja már a kardot.
Maga is átgondolja mindezt úgy, ahogy minden alkalom előtt, majd bele is vág a mai edzésbe, hogy mint mindig, ma is egy új Grael induljon innen haza.*
*Ez a nap is olyan, mint az összes többi. Ki kell szakadnia az átkozott mókuskerékből, mielőtt beleőrül a nyomasztó hétköznapokba. Mikor úgy érzi, hogy elméje nem bírja tovább az önmagával való harcot, mindig az edzést választja. Az edzés nem csak a fizikai képességek fejlesztésére való, hanem arra is kiváló, hogy a lelket, önmagát emelje a fájdalom és a szenvedés határain túl egy magasabb szintre.
Az edzés nem más, mint egyfajta meditáció, mely amellett, hogy jobb harcossá tesz, segít önfegyelmet gyakorolni, hogy az ember képes legyen úrrá lenni az olykor megfékezhetetlen haragján. Edzés közben a lélek egy olyan állapotba kerül, mely során az egyénnek lehetősége van szembenézni a múltjával, bűneivel, saját magával, és megbocsájthat önmagának.
Grael jól bevált módszereket alkalmaz arra, hogy a lehető legjobbat hozza ki önmagából. Monoton, olykor fájdalmas gyakorlatokat végez. Úgy látszik, mintha csak a test küzdene, de mégis, ez a küzdelem sokkal mélyebben zajlik. Odabent, legbelül.
Fegyelem, fókusz, higgadtság és kitartás. Ezek teszik a harcost harcossá és az embert is emberré. Ha bármelyik hiányzik, nem csak a test, de az elme is összeomolhat. Ha pedig az elme harcképtelen, akkor a vaskos kéz hiába szorongatja már a kardot.
Maga is átgondolja mindezt úgy, ahogy minden alkalom előtt, majd bele is vág a mai edzésbe, hogy mint mindig, ma is egy új Grael induljon innen haza.*
1322. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:46:40
Üzenet elküldve: 2024-11-13 19:46:40
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Megfontolt
//Wegtoreni járandóság//
*Bólintással veszi tudomásul a városőr válaszát. Ennél többen reálisan nem is bizakodhatott.*
- Meglátjuk.
*feleli, most már Borust említésére. Kissé kínos lenne az öreghez visszamenni azzal, hogy "bocs, elhagytam a felszerelésedet, adnál helyette másikat?"*
- És köszönöm.
*teszi hozzá, majd távozik.
Most aztán szállást kell keresnie, és ha továbbra is szeretne jobb fogadót találni, akkor nem nehéz eldönteni, hogy hova is menjen. De a szállás ügye előtt van valami sürgősebb. Ezért az útját a Kovácsműhely felé veszi.*
*Bólintással veszi tudomásul a városőr válaszát. Ennél többen reálisan nem is bizakodhatott.*
- Meglátjuk.
*feleli, most már Borust említésére. Kissé kínos lenne az öreghez visszamenni azzal, hogy "bocs, elhagytam a felszerelésedet, adnál helyette másikat?"*
- És köszönöm.
*teszi hozzá, majd távozik.
Most aztán szállást kell keresnie, és ha továbbra is szeretne jobb fogadót találni, akkor nem nehéz eldönteni, hogy hova is menjen. De a szállás ügye előtt van valami sürgősebb. Ezért az útját a Kovácsműhely felé veszi.*
1321. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:55:03
Üzenet elküldve: 2024-11-12 21:55:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 55
Játékstílus: Szelíd
//Wegtoreni járandóság//
-Körbenézünk, erről biztosíthatlak. *Hunyorog a férfi a fiatal bakára. Hangjában nem csendül hamisság, habár egy halovány türelmetlenség érződik rajta.*
-Adj egy kis időt. Keress meg egy jó hó múlva. Vagy több, ahogy erre jársz. De a parancsot jóvá kell hagyatnom legalább egy hadnaggyal... *Megcsóválja a fejét, mint aki nem hisz az efféle bürokratikus eszmékben.*
-Aztán meglátjuk, mire jutunk.
*A tetoválás dolgára némileg derűsebb arcot ölt.*
-Szép. Az öregnek sok holmija van. Talán van még egy-két varrótűje, ha neked az hibádzik. *Végül bólint és az ajtó felé mutat. Részéről a fiatal férfi mehet, amerre jólesik. Ő még elkörmöl egy darabig, mielőtt maga is elhagyná az irodának csúfolt raktárat, kezében az összetekert kérelmével.*
-Körbenézünk, erről biztosíthatlak. *Hunyorog a férfi a fiatal bakára. Hangjában nem csendül hamisság, habár egy halovány türelmetlenség érződik rajta.*
-Adj egy kis időt. Keress meg egy jó hó múlva. Vagy több, ahogy erre jársz. De a parancsot jóvá kell hagyatnom legalább egy hadnaggyal... *Megcsóválja a fejét, mint aki nem hisz az efféle bürokratikus eszmékben.*
-Aztán meglátjuk, mire jutunk.
*A tetoválás dolgára némileg derűsebb arcot ölt.*
-Szép. Az öregnek sok holmija van. Talán van még egy-két varrótűje, ha neked az hibádzik. *Végül bólint és az ajtó felé mutat. Részéről a fiatal férfi mehet, amerre jólesik. Ő még elkörmöl egy darabig, mielőtt maga is elhagyná az irodának csúfolt raktárat, kezében az összetekert kérelmével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1327-1346