Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 22 (421. - 440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
440. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-10-18 04:46:08
Üzenet elküldve: 2020-10-18 04:46:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*A leány szavaira, na meg az arany csörgésére megfordítja a lovat. Némán hallgatja az elf mondandóját, s csupán egy árnyalatnyi meglepetés suhan át arcán, mikor a ködös részletek körvonalazódni látszanak.
Visszaforog a lóval, majd a leány mellé ügetve leugrik a nyeregből. Noha az elf eléggé tetszetős számára ahhoz, hogy vevő legyen az incselkedésére, az arany csörgésé még csábítóbb.
Az imént még feltett szándéka volt faképnél hagyni a fontoskodó vendéget, most még is itt áll előtte, zavarba ejtő közelségben.*
-Kezdi felkelteni az érdeklődésem. Tudja, nem mondtam igazat. Nem vagyok már parancsnok. Amennyiben a Városi Őrséget óhajtja megbízni valamivel, akkor lesújtó hírekkel kell szolgáljak. Nem hiszem, hogy bármelyik baka is rendelkezésére állhatna jelen helyzetben. Azonban én... *A háta mögött a ló kantárja után nyúl, hogy maga mellé húzhassa a hátast, mielőtt az átbarangolna az út túloldalára. Közben nem rest pimaszul végigszalajtani tekintetét az elfen, csak úgy a miheztartás végett.*
-Van az az erszény, amivel megfizethet. Csak mondja, mit kell tennem Önért.
*Elvégre túl sok konkrétum nem hangzott még el, s a fene nagy titkolódzás azt is sejthetné, hogy az elf inkább a kertek alatt jár el, semmint a Vashegy jóváhagyásával. Azonban Városi Őrség ide vagy oda, ő még is csak egy zsoldos volt világ életében.*
*A leány szavaira, na meg az arany csörgésére megfordítja a lovat. Némán hallgatja az elf mondandóját, s csupán egy árnyalatnyi meglepetés suhan át arcán, mikor a ködös részletek körvonalazódni látszanak.
Visszaforog a lóval, majd a leány mellé ügetve leugrik a nyeregből. Noha az elf eléggé tetszetős számára ahhoz, hogy vevő legyen az incselkedésére, az arany csörgésé még csábítóbb.
Az imént még feltett szándéka volt faképnél hagyni a fontoskodó vendéget, most még is itt áll előtte, zavarba ejtő közelségben.*
-Kezdi felkelteni az érdeklődésem. Tudja, nem mondtam igazat. Nem vagyok már parancsnok. Amennyiben a Városi Őrséget óhajtja megbízni valamivel, akkor lesújtó hírekkel kell szolgáljak. Nem hiszem, hogy bármelyik baka is rendelkezésére állhatna jelen helyzetben. Azonban én... *A háta mögött a ló kantárja után nyúl, hogy maga mellé húzhassa a hátast, mielőtt az átbarangolna az út túloldalára. Közben nem rest pimaszul végigszalajtani tekintetét az elfen, csak úgy a miheztartás végett.*
-Van az az erszény, amivel megfizethet. Csak mondja, mit kell tennem Önért.
*Elvégre túl sok konkrétum nem hangzott még el, s a fene nagy titkolódzás azt is sejthetné, hogy az elf inkább a kertek alatt jár el, semmint a Vashegy jóváhagyásával. Azonban Városi Őrség ide vagy oda, ő még is csak egy zsoldos volt világ életében.*
439. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-10-13 17:57:06
Üzenet elküldve: 2020-10-13 17:57:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora érzi, hogy tarkóján lüktet egy ér. Legszívesebben legorombítaná Denjaart, még a lóról is le, de a lány se most jött le a falvédőről, és inkább higgadtan próbálja felmérni a helyzetet ahelyett, hogy – most azonnal – megbotránkozna a szemtelenségen. Hiába, Dora ilyen nagylelkű. És hogy bebizonyítsa, mennyire, megrázza pénzes tarisznyáját, hogy csak úgy csilingeljenek benne a tallérok.*
- Ebben a világban már semmi nincs ingyen, nem igaz? Én sem ingyen kérem. *Jegyzi meg, hátát a kerítésnek vetve, és ha talán ez visszafordítja az illetőt, még egy féloldalas, csalafinta mosoly is belefér, a bájos fajtából. Azt már a parancsnok úr fantáziájára bízza, hogy a fizetséget miben méri, de Dora azt sem bánná, ha nem pénzben, hanem a férfiak másik kedvenc tételében.* De adhatom másnak is. *Üti tovább a vasat.* Gondolom, akad még ezen a helyen olyan, akinek jól jönne. Nekem meg, pff, egyre megy.
*A kis humorizálás után gyorsan a lényegre tér.*
- A kisasszony eltűnésének, aki miatt keresem, köze van ahhoz a bizonyos hölgyhöz, akit nemrég igen hősiesen kimentettek a veszedelemből. Persze a Vashegy ezt sem felejtette el értékelni.
*Ő elmondta, amit el akart, most már Denjaaron a sor, hogyan reagál rá. Ő pedig csak áll, hátát a kerítésnek vetve, mintha neki aztán mindegy volna.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora érzi, hogy tarkóján lüktet egy ér. Legszívesebben legorombítaná Denjaart, még a lóról is le, de a lány se most jött le a falvédőről, és inkább higgadtan próbálja felmérni a helyzetet ahelyett, hogy – most azonnal – megbotránkozna a szemtelenségen. Hiába, Dora ilyen nagylelkű. És hogy bebizonyítsa, mennyire, megrázza pénzes tarisznyáját, hogy csak úgy csilingeljenek benne a tallérok.*
- Ebben a világban már semmi nincs ingyen, nem igaz? Én sem ingyen kérem. *Jegyzi meg, hátát a kerítésnek vetve, és ha talán ez visszafordítja az illetőt, még egy féloldalas, csalafinta mosoly is belefér, a bájos fajtából. Azt már a parancsnok úr fantáziájára bízza, hogy a fizetséget miben méri, de Dora azt sem bánná, ha nem pénzben, hanem a férfiak másik kedvenc tételében.* De adhatom másnak is. *Üti tovább a vasat.* Gondolom, akad még ezen a helyen olyan, akinek jól jönne. Nekem meg, pff, egyre megy.
*A kis humorizálás után gyorsan a lényegre tér.*
- A kisasszony eltűnésének, aki miatt keresem, köze van ahhoz a bizonyos hölgyhöz, akit nemrég igen hősiesen kimentettek a veszedelemből. Persze a Vashegy ezt sem felejtette el értékelni.
*Ő elmondta, amit el akart, most már Denjaaron a sor, hogyan reagál rá. Ő pedig csak áll, hátát a kerítésnek vetve, mintha neki aztán mindegy volna.*
438. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-10-05 00:12:35
Üzenet elküldve: 2020-10-05 00:12:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Úton a Kalmárba//
~Hogy én ezt a súlyt még egy éve milyen könnyedén viseltem...~
*Tűnődik magában, miközben a Kaszárnya hálókörletében lecsatolja magáról a súlyos páncélzatot. Egy év alatt úgy érzi, tíz évet öregedett, és valószínűleg kívülről is így nézhet ki a dolog.*
~Szinte már el is felejtettem, milyen érzés, mikor nem kell küzdenem, hogy egyszerűen állva maradjak.~
*Bár továbbra is elgyengült, elgyötört ember, és lábai állapota nem sokat segítenek súlya fenntartásában, a páncél hiánya mintha egy világ súlyát vette volna le a válláról. Így csatlakozik ismét Jenarihoz, és furcsa módon páncél nélkül talán még katonásabb látványt is nyújt, mint páncéllal.
A másik kijelentésére biccent, a szája sarkában mintha valamiféle mosolyszerűség bujkálna, és el is indul. A lány mögött halad, folyamatos jelenlétét botja kopogása jelzi a kövezeten.*
-Megkönnyítené... de már nincs módomban.
~Milyen szép jószág is volt...~
*Persze egy neves pirtianesi katonaosztag magas rangú tisztjének kijár egy csatamén, nem is akármilyen... de amikor aztán "banditák" megcsonkolják az említett tisztet, és egy évig lábadozik, nem számíthat arra, hogy valaha is látni fogja még azt a lovat.
Pedig az utóbbi pár hetét bizony megkönnyítette volna a dolog. Egy karaván, aminek a nagy részét olyan sötételfek teszik ki, akik gyűlölik, mert ember létére beférkőzött a Gárdába, és méltóságukon alulinak érzik, hogy egyáltalán felengedjék a kordéra...
Meg persze élvezték is nézni, ahogy sérült térdekkel, teljes páncélban, némán kell loholnia utánuk Pirtianestől Artheniorig.*
-De legalább senki sem mondhatja, hogy el fogok kényelmesedni.
*Tér vissza arcára a félmosoly, amit az utóbbi pár hét emléke rövid időre letörölt az arcáról. Ha valami jó is kijött ebből az egészből, az az, hogy kiválóan el tudja rejteni a fájdalmat.
Egy faoszlophoz támaszkodva kivárja, ahogy Jenari felnyergeli a hátasát, majd ha úgy néz ki, amaz indulásra kész, ellöki magát az istálló oldalától.*
-Akkor mutasd az utat. Mi a neve a helynek?
~Hogy én ezt a súlyt még egy éve milyen könnyedén viseltem...~
*Tűnődik magában, miközben a Kaszárnya hálókörletében lecsatolja magáról a súlyos páncélzatot. Egy év alatt úgy érzi, tíz évet öregedett, és valószínűleg kívülről is így nézhet ki a dolog.*
~Szinte már el is felejtettem, milyen érzés, mikor nem kell küzdenem, hogy egyszerűen állva maradjak.~
*Bár továbbra is elgyengült, elgyötört ember, és lábai állapota nem sokat segítenek súlya fenntartásában, a páncél hiánya mintha egy világ súlyát vette volna le a válláról. Így csatlakozik ismét Jenarihoz, és furcsa módon páncél nélkül talán még katonásabb látványt is nyújt, mint páncéllal.
A másik kijelentésére biccent, a szája sarkában mintha valamiféle mosolyszerűség bujkálna, és el is indul. A lány mögött halad, folyamatos jelenlétét botja kopogása jelzi a kövezeten.*
-Megkönnyítené... de már nincs módomban.
~Milyen szép jószág is volt...~
*Persze egy neves pirtianesi katonaosztag magas rangú tisztjének kijár egy csatamén, nem is akármilyen... de amikor aztán "banditák" megcsonkolják az említett tisztet, és egy évig lábadozik, nem számíthat arra, hogy valaha is látni fogja még azt a lovat.
Pedig az utóbbi pár hetét bizony megkönnyítette volna a dolog. Egy karaván, aminek a nagy részét olyan sötételfek teszik ki, akik gyűlölik, mert ember létére beférkőzött a Gárdába, és méltóságukon alulinak érzik, hogy egyáltalán felengedjék a kordéra...
Meg persze élvezték is nézni, ahogy sérült térdekkel, teljes páncélban, némán kell loholnia utánuk Pirtianestől Artheniorig.*
-De legalább senki sem mondhatja, hogy el fogok kényelmesedni.
*Tér vissza arcára a félmosoly, amit az utóbbi pár hét emléke rövid időre letörölt az arcáról. Ha valami jó is kijött ebből az egészből, az az, hogy kiválóan el tudja rejteni a fájdalmat.
Egy faoszlophoz támaszkodva kivárja, ahogy Jenari felnyergeli a hátasát, majd ha úgy néz ki, amaz indulásra kész, ellöki magát az istálló oldalától.*
-Akkor mutasd az utat. Mi a neve a helynek?
437. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-10-04 23:24:25
Üzenet elküldve: 2020-10-04 23:24:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Tagadhatatlanul kissé kényelmetlenül érzi magát, hogy egy idegent kérjen meg arra, hogy vele tartson, ugyanakkor szörnyen magányosnak érzi magát. Ez eddig is így volt, most viszont, hogy Denjaar távozni látszik nem maradt más, mint Pashthra aki valamivel közelebb áll hozzá, és már őt sem látta egy jó ideje.
Gaerralos kikötésével meg tud békélni, ezt egy apró biccentéssel nyugtázza is. A férfi távozik, ő pedig töprengő pillantását a köpenyre veti, amit Vigyoritól kapott. Eszébe jut, hogy talán neki is el kellene mennie a holmijaiért, de nincs semmi olyan, aminek hiányát valójában sajnálná, valamint abban sem biztos, hogy végül hátrahagyja Artheniort és az Őrséget. Hosszú még a nap ahhoz, hogy ezt eldöntse, addig is szeretne illuminált állapotba kerülni, ebben az egyben viszont egészen biztos.
Amíg a hogyan továbbon töpreng Gaerralos lassan vissza is tér, látszólag megkönnyebbülten. Kicsit kecsegtetőbb látványt nyújt a számára.*
- Remek, akkor nosza.
*Fejével hanyagul int a bejárat felé, majd rögvest meg is indul az istálló irányába.*
- Hogy-hogy nincs lovad? Nem könnyítené meg a közlekedést?
*Kérdezi őszintén, és láthatóan nem aggódva azon, hogy szavai esetleg megbánthatják Gaerralost. Jenari nem szereti a túlzott finomkodást, valamint meggyőződése, hogy Gaerralos nem sértődne meg apróságokon, főleg mert állapotából fakadóan feltehetően akadt ideje megszokni ezt.
Amennyiben a férfinek nincs ellenvetése a hátassal való közlekedéssel szemben, akkor Jenari határozott, fürge, és rutinos mozdulatokkal felszereli lovát, akit sajnos rendesen leápolni sem akadt alkalma. Az állat nyakának megpaskolgatásával viszont biztosítja arról, hogy kárpótolva lesz ezért.*
*Tagadhatatlanul kissé kényelmetlenül érzi magát, hogy egy idegent kérjen meg arra, hogy vele tartson, ugyanakkor szörnyen magányosnak érzi magát. Ez eddig is így volt, most viszont, hogy Denjaar távozni látszik nem maradt más, mint Pashthra aki valamivel közelebb áll hozzá, és már őt sem látta egy jó ideje.
Gaerralos kikötésével meg tud békélni, ezt egy apró biccentéssel nyugtázza is. A férfi távozik, ő pedig töprengő pillantását a köpenyre veti, amit Vigyoritól kapott. Eszébe jut, hogy talán neki is el kellene mennie a holmijaiért, de nincs semmi olyan, aminek hiányát valójában sajnálná, valamint abban sem biztos, hogy végül hátrahagyja Artheniort és az Őrséget. Hosszú még a nap ahhoz, hogy ezt eldöntse, addig is szeretne illuminált állapotba kerülni, ebben az egyben viszont egészen biztos.
Amíg a hogyan továbbon töpreng Gaerralos lassan vissza is tér, látszólag megkönnyebbülten. Kicsit kecsegtetőbb látványt nyújt a számára.*
- Remek, akkor nosza.
*Fejével hanyagul int a bejárat felé, majd rögvest meg is indul az istálló irányába.*
- Hogy-hogy nincs lovad? Nem könnyítené meg a közlekedést?
*Kérdezi őszintén, és láthatóan nem aggódva azon, hogy szavai esetleg megbánthatják Gaerralost. Jenari nem szereti a túlzott finomkodást, valamint meggyőződése, hogy Gaerralos nem sértődne meg apróságokon, főleg mert állapotából fakadóan feltehetően akadt ideje megszokni ezt.
Amennyiben a férfinek nincs ellenvetése a hátassal való közlekedéssel szemben, akkor Jenari határozott, fürge, és rutinos mozdulatokkal felszereli lovát, akit sajnos rendesen leápolni sem akadt alkalma. Az állat nyakának megpaskolgatásával viszont biztosítja arról, hogy kárpótolva lesz ezért.*
436. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-10-03 00:42:27
Üzenet elküldve: 2020-10-03 00:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Némán, de levakarhatatlan somolygással arcán hallgatja az elf mondókáját. Csupán lova kapál alatta idegesen, elvégre igen csak sok időt töltött az istállóban az elmúlt időben, bizonyára mehetnékje van már.*
-Szerencséje, én volnék a parancsnok. *Nyelvével csettint csak a lónak, s amaz lassan lépdelve elindul. Az út felé terelgeti, majd visszapillant a nyeregből.*
-Ha óhajtja nagysága, elmesélheti, miféle hölgyről van szó s miféle emberéletek forognak itt kockán. S még sorban állnia sem kell.
*Hallott már hasonlót s nem is oly rég. A tharg úrnő életveszélyben, erőszak s halál szerte a városban... Sajnálja, hogy nem dörgölhette a tharg úrnő orra alá, hogy csak magának köszönheti, hogy ilyen kelepcébe esett. Fényes nappal sétálgatni a városban, azután, hogy figyelmeztette...
Habár fogalma sincs, ki az a Habrertus, akit a leány emleget, a titulus jól cseng. Egy kancellárnál bizonyosan akad némi pergő arany, mit a jó ügy érdekére hajlandó feláldozni... Még ha segítség fejében is.
Dorán múlik, hogy utánaered-e vagy sem. Még ha nem is kell futnia, azért szednie kell a lábait, hogy lépést tarthasson a megtermett kancával.
Szemmel láthatóan Denjaart egyáltalán nem feszélyezné, hogy jól öltözött vendége kutyagolva kísérje, míg beszámol a történtekről. Már ha akar. Ő mindenesetre a Polgárnegyed felé veszi az irányt, s nem pillant hátra, hogy követik-e.*
*Némán, de levakarhatatlan somolygással arcán hallgatja az elf mondókáját. Csupán lova kapál alatta idegesen, elvégre igen csak sok időt töltött az istállóban az elmúlt időben, bizonyára mehetnékje van már.*
-Szerencséje, én volnék a parancsnok. *Nyelvével csettint csak a lónak, s amaz lassan lépdelve elindul. Az út felé terelgeti, majd visszapillant a nyeregből.*
-Ha óhajtja nagysága, elmesélheti, miféle hölgyről van szó s miféle emberéletek forognak itt kockán. S még sorban állnia sem kell.
*Hallott már hasonlót s nem is oly rég. A tharg úrnő életveszélyben, erőszak s halál szerte a városban... Sajnálja, hogy nem dörgölhette a tharg úrnő orra alá, hogy csak magának köszönheti, hogy ilyen kelepcébe esett. Fényes nappal sétálgatni a városban, azután, hogy figyelmeztette...
Habár fogalma sincs, ki az a Habrertus, akit a leány emleget, a titulus jól cseng. Egy kancellárnál bizonyosan akad némi pergő arany, mit a jó ügy érdekére hajlandó feláldozni... Még ha segítség fejében is.
Dorán múlik, hogy utánaered-e vagy sem. Még ha nem is kell futnia, azért szednie kell a lábait, hogy lépést tarthasson a megtermett kancával.
Szemmel láthatóan Denjaart egyáltalán nem feszélyezné, hogy jól öltözött vendége kutyagolva kísérje, míg beszámol a történtekről. Már ha akar. Ő mindenesetre a Polgárnegyed felé veszi az irányt, s nem pillant hátra, hogy követik-e.*
435. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-30 11:04:23
Üzenet elküldve: 2020-09-30 11:04:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Dora nem jókedvében, új barátokat keresve jelent meg a Városőrség kapujában – sem tartása, sem ábrázata nem ezt sugallja. Azonban miután a kapu kitárul, és egy lovas fickó áll elébe, és úgy pislog le rá, már biztos abban, hogy nem élvezi az ittlétet. Karjait összefonja maga előtt, és lekicsinylően vonja fel a szemöldökét, de még így is kénytelen felnézni a magas lóról beszélő alakra. Most már sajnálja, hogy ő a Kalmárban hagyta a sajátját, és inkább a sétát választotta.*
- Hogy mi dolgom? *Kérdezi, és hangja már veszélyesen emelkedik abba a hisztérikus tartományba, amelyet mindig kiabálás követ. Szerencsére vissza tudja fogni magát, és kellemesebb hangszínre vált. Egy fél mondat erejéig.* Habrertus kancellár követe és képviselője vagyok egy igen fontos ügyben. Emberéletekről van szó. Egy hölgy veszélyben van. És nem azért utaztam ennyit, hogy sorba álljak kihallgatásra, mint valami utolsó parasztember, akinek megdöglöttek a tyúkjai! Hol találom a parancsnokot? *Sürgeti Denjaart. Sértettségében egy pillanatra sem merül fel benne, hogy ő maga lenne a vezető, bár a fickó felvágott nyelve arra utal, hogy nem is őr, aki szó nélkül parancsokat teljesít. Ha az lenne, egy ilyenért már biztosan elhúznák a nótáját.
Persze Dora zsebében ott lapul az irat, mely bizonyítja, hogy tényleg küldetésben van, de esze ágában sincs érte nyúlni, ahhoz túl büszke, hogy a kapuban mutogassa.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.30 11:04:54
*Dora nem jókedvében, új barátokat keresve jelent meg a Városőrség kapujában – sem tartása, sem ábrázata nem ezt sugallja. Azonban miután a kapu kitárul, és egy lovas fickó áll elébe, és úgy pislog le rá, már biztos abban, hogy nem élvezi az ittlétet. Karjait összefonja maga előtt, és lekicsinylően vonja fel a szemöldökét, de még így is kénytelen felnézni a magas lóról beszélő alakra. Most már sajnálja, hogy ő a Kalmárban hagyta a sajátját, és inkább a sétát választotta.*
- Hogy mi dolgom? *Kérdezi, és hangja már veszélyesen emelkedik abba a hisztérikus tartományba, amelyet mindig kiabálás követ. Szerencsére vissza tudja fogni magát, és kellemesebb hangszínre vált. Egy fél mondat erejéig.* Habrertus kancellár követe és képviselője vagyok egy igen fontos ügyben. Emberéletekről van szó. Egy hölgy veszélyben van. És nem azért utaztam ennyit, hogy sorba álljak kihallgatásra, mint valami utolsó parasztember, akinek megdöglöttek a tyúkjai! Hol találom a parancsnokot? *Sürgeti Denjaart. Sértettségében egy pillanatra sem merül fel benne, hogy ő maga lenne a vezető, bár a fickó felvágott nyelve arra utal, hogy nem is őr, aki szó nélkül parancsokat teljesít. Ha az lenne, egy ilyenért már biztosan elhúznák a nótáját.
Persze Dora zsebében ott lapul az irat, mely bizonyítja, hogy tényleg küldetésben van, de esze ágában sincs érte nyúlni, ahhoz túl büszke, hogy a kapuban mutogassa.*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.30 11:04:54
434. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-30 03:38:38
Üzenet elküldve: 2020-09-30 03:38:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Megpaskolja a mogyoróbarna mén pofáját, majd végigsimít nyakán. Nagyot sóhajtva a kantárért nyúl, hogy kivezesse a hátast az istállóból.*
-Ha a lány... Jenari keresne, a Kikötőben megtalál. *Morogja oda még a mellette posztoló őrnek, tudja, célt fog érni az üzenet.
Nem kergeti bűntudat sem elkeseredettség. Pontosan tudja, miért jött utána a leány, ám nem tudja átadni, mi neki sem adatott.*
-Könnyebb a léleknek, ha senki sem várja haza. Igaz-e? *Paskolja meg újra a paripát, majd ahogy kiérnek az udvarra, már a hátára is pattan.* ~És könnyebb a léleknek, ha gyűlöl, mikor a kopjafáddal szembesül.~
*Nem pillant vissza a válla felett, megkíméli magát a perzselő tekintettől. Hisz találkozott már-e tekintettel, még ha nem is Jenarié volt.*
-Kaput.
*Szólal meg, s már nyílik is előtte a kétszárnyú kapu. Még mielőtt azonban kilovagolna rajta, egy női hang csendül, a szigorú tekintet pedig akaratlanul is a vendégre siklik.
Miközben a kantárt jobbjában tartva a leány mellé vezeti a lovat, nem rest pimaszul végigmérni a jól öltözött fruskát. A csinos, fajtájáról árulkodó arcot, a sajátos tekintetet, s a beszédes öltözéket. Hosszan elidőzik még a kifinomult kalpagon, mire szólásra nyitná száját.*
-Ugyan mi dolga vele? *Hunyorog a jövevényre a nyeregből. Szakálla alatt halovány mosoly bujkál, de könnyedén rendet tesz arcizmai között.*
-A parancsnok elfoglalt ember, tán bejelentkezett előre?
*Megpaskolja a mogyoróbarna mén pofáját, majd végigsimít nyakán. Nagyot sóhajtva a kantárért nyúl, hogy kivezesse a hátast az istállóból.*
-Ha a lány... Jenari keresne, a Kikötőben megtalál. *Morogja oda még a mellette posztoló őrnek, tudja, célt fog érni az üzenet.
Nem kergeti bűntudat sem elkeseredettség. Pontosan tudja, miért jött utána a leány, ám nem tudja átadni, mi neki sem adatott.*
-Könnyebb a léleknek, ha senki sem várja haza. Igaz-e? *Paskolja meg újra a paripát, majd ahogy kiérnek az udvarra, már a hátára is pattan.* ~És könnyebb a léleknek, ha gyűlöl, mikor a kopjafáddal szembesül.~
*Nem pillant vissza a válla felett, megkíméli magát a perzselő tekintettől. Hisz találkozott már-e tekintettel, még ha nem is Jenarié volt.*
-Kaput.
*Szólal meg, s már nyílik is előtte a kétszárnyú kapu. Még mielőtt azonban kilovagolna rajta, egy női hang csendül, a szigorú tekintet pedig akaratlanul is a vendégre siklik.
Miközben a kantárt jobbjában tartva a leány mellé vezeti a lovat, nem rest pimaszul végigmérni a jól öltözött fruskát. A csinos, fajtájáról árulkodó arcot, a sajátos tekintetet, s a beszédes öltözéket. Hosszan elidőzik még a kifinomult kalpagon, mire szólásra nyitná száját.*
-Ugyan mi dolga vele? *Hunyorog a jövevényre a nyeregből. Szakálla alatt halovány mosoly bujkál, de könnyedén rendet tesz arcizmai között.*
-A parancsnok elfoglalt ember, tán bejelentkezett előre?
433. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-29 09:57:30
Üzenet elküldve: 2020-09-29 09:57:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Halvány mosolya megmarad Jenari válaszára. Még úgy is tudja értékelni a helyzet iróniáját, hogy közben azon agyal, hogy mivel hasznosíthatná az időt, mielőtt az új őrségparancsnok visszatér... még azt sem tudja, hogy honnan.
Nem számított reakcióra Jenaritól, tudja ő is, hogy szavai minimális segítségnél többet nem nyújthatnak, és az ő döntéseit sem változtatta volna meg fiatalkorában ugyanez a tanács.*
~Ha hagyja, hogy ez határozza meg az életét, az tönkreteheti...~
*Mikor aztán Jenari megáll, és megszólal, várakozó pillantással felnéz. A következő szavakra visszatér az arcára a korábbi mosoly.*
-Nem volt alkalmam rá, bár már hallottam hírét, és mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet.
*Meg tudja jósolni, hogy milyen irányba fog haladni ez a beszélgetés. Ám mielőtt ez megtörténne, el kell intézne valamit.*
-Hallottam róla, hogy a Pegazusnak konkurenciája lett, és útba is terveztem ejteni. Ám mielőtt bárhova is megyek, meglátogatnám a hálókörletet.
*Bár nem hurcol magával túl sok dolgot, a páncélja, és a kevés egyéb eszköz, ami nála van, nagyban megnehezítik számára a mozgást. Eddig nem vette le a páncélját, mert kevésbé nehéz viselni, mint külön hurcolni, ám most, hogy van hol aludnia és tárolnia a felszerelését, ezt ki tervezi használni.
Ha Jenarinak nincs ellentvetése, elsiet, majd öt perc múlva páncél nélkül tér vissza. A botja és a buzogánya még mindig nála van, ahogy az övéről lógó sovány erszénye is. Tartásán könnyen észre lehet venni a különbséget. Bár továbbra is sánta és fáradt, a páncél nélkül sokkal könnyebb elrejteni, amit lehet.
Előbbiekhez képest alig kell erőlködnie, hogy egyenesen tartsa a hátát, és katonásan lépkedjen, ahogy arcán is sekélyebbek a ráncok, amiket a fáradtság vetett rá. Még mintha a lélegzése is könnyedebb lenne, mint az előbb. Testbeszéde azt sugallja, hogy indulásra kész.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.29 10:29:40
*Halvány mosolya megmarad Jenari válaszára. Még úgy is tudja értékelni a helyzet iróniáját, hogy közben azon agyal, hogy mivel hasznosíthatná az időt, mielőtt az új őrségparancsnok visszatér... még azt sem tudja, hogy honnan.
Nem számított reakcióra Jenaritól, tudja ő is, hogy szavai minimális segítségnél többet nem nyújthatnak, és az ő döntéseit sem változtatta volna meg fiatalkorában ugyanez a tanács.*
~Ha hagyja, hogy ez határozza meg az életét, az tönkreteheti...~
*Mikor aztán Jenari megáll, és megszólal, várakozó pillantással felnéz. A következő szavakra visszatér az arcára a korábbi mosoly.*
-Nem volt alkalmam rá, bár már hallottam hírét, és mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen lehet.
*Meg tudja jósolni, hogy milyen irányba fog haladni ez a beszélgetés. Ám mielőtt ez megtörténne, el kell intézne valamit.*
-Hallottam róla, hogy a Pegazusnak konkurenciája lett, és útba is terveztem ejteni. Ám mielőtt bárhova is megyek, meglátogatnám a hálókörletet.
*Bár nem hurcol magával túl sok dolgot, a páncélja, és a kevés egyéb eszköz, ami nála van, nagyban megnehezítik számára a mozgást. Eddig nem vette le a páncélját, mert kevésbé nehéz viselni, mint külön hurcolni, ám most, hogy van hol aludnia és tárolnia a felszerelését, ezt ki tervezi használni.
Ha Jenarinak nincs ellentvetése, elsiet, majd öt perc múlva páncél nélkül tér vissza. A botja és a buzogánya még mindig nála van, ahogy az övéről lógó sovány erszénye is. Tartásán könnyen észre lehet venni a különbséget. Bár továbbra is sánta és fáradt, a páncél nélkül sokkal könnyebb elrejteni, amit lehet.
Előbbiekhez képest alig kell erőlködnie, hogy egyenesen tartsa a hátát, és katonásan lépkedjen, ahogy arcán is sekélyebbek a ráncok, amiket a fáradtság vetett rá. Még mintha a lélegzése is könnyedebb lenne, mint az előbb. Testbeszéde azt sugallja, hogy indulásra kész.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.29 10:29:40
432. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-28 19:17:10
Üzenet elküldve: 2020-09-28 19:17:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Jenari helyesli Gaerralos döntését, akinek a helyében - állapotát is figyelembe véve - hasonlóan cselekedne ő is. De szerencsére nincs a helyében, számára még így is jóval több lehetőség van az életben, akkor is ha most azt érzi, hogy szörnyen nagyot csalódott mindenben.*
- Majd út közben kitalálom.
*Feleli kurtán, és kellőképpen sejtelmesen ahhoz, hogy elárulja, valójában fogalma sincs. Azt viszont idő közben eldöntötte, hogy mi is lesz az első állomás útja során, mégpedig az a fogadó amit nemrég látogatott meg, és amely valamelyest őrzi otthonának ízvilágát.
Szeretné mondani Gaerralosnak, hogy örült a találkozásnak, ami valóban így is van. A férfi tiszteletet vált ki belőle azzal, hogy nem adta fel életét, amit Jenari a helyében valószínűleg eldobott volna magától. Gaerralos pedig ennek ellenére küzd, hogy helyét és szerepét lelje a világban, ez pedig elismerendő a lány szemében.
Ám nem mondja ki gondolatait, egyrészt mert túl érzelmesnek tűnne, másfelől az idős férfi idő közben elkezdi ellátni jó tanácsokkal. Persze nem mond neki semmi olyat amit ne tudna, vagy ami változtatna döntéseiben, most mégis jólesik a számára, hogy valaki legalább igyekszik jó befolyással lenni az életére. A hangsúly persze a moston van, ezért sem kap a férfi látványos fintorokat, és csípős szavakat, csupán egy merengő arckifejezést.*
- Mondd csak...
*Torpan meg végül a leány, hogy visszaforduljon az idegen felé.*
- Ittál már Wegtoreni pálinkát? Egészen egyedülálló. Van egy fogadó a közelben, ahol szolgálnak ilyennel.
*Jenari helyesli Gaerralos döntését, akinek a helyében - állapotát is figyelembe véve - hasonlóan cselekedne ő is. De szerencsére nincs a helyében, számára még így is jóval több lehetőség van az életben, akkor is ha most azt érzi, hogy szörnyen nagyot csalódott mindenben.*
- Majd út közben kitalálom.
*Feleli kurtán, és kellőképpen sejtelmesen ahhoz, hogy elárulja, valójában fogalma sincs. Azt viszont idő közben eldöntötte, hogy mi is lesz az első állomás útja során, mégpedig az a fogadó amit nemrég látogatott meg, és amely valamelyest őrzi otthonának ízvilágát.
Szeretné mondani Gaerralosnak, hogy örült a találkozásnak, ami valóban így is van. A férfi tiszteletet vált ki belőle azzal, hogy nem adta fel életét, amit Jenari a helyében valószínűleg eldobott volna magától. Gaerralos pedig ennek ellenére küzd, hogy helyét és szerepét lelje a világban, ez pedig elismerendő a lány szemében.
Ám nem mondja ki gondolatait, egyrészt mert túl érzelmesnek tűnne, másfelől az idős férfi idő közben elkezdi ellátni jó tanácsokkal. Persze nem mond neki semmi olyat amit ne tudna, vagy ami változtatna döntéseiben, most mégis jólesik a számára, hogy valaki legalább igyekszik jó befolyással lenni az életére. A hangsúly persze a moston van, ezért sem kap a férfi látványos fintorokat, és csípős szavakat, csupán egy merengő arckifejezést.*
- Mondd csak...
*Torpan meg végül a leány, hogy visszaforduljon az idegen felé.*
- Ittál már Wegtoreni pálinkát? Egészen egyedülálló. Van egy fogadó a közelben, ahol szolgálnak ilyennel.
431. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-28 17:31:23
Üzenet elküldve: 2020-09-28 17:31:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Az ő szemszögéből eddig a mosoly tűnt Jenari alapállapotának, hiszen azt nem tudhatja, hogy ezt csak az Ördögvigyor kényszerítette annak arcára. A komorságot érthető módon a történteknek tudja be.
A kérdésére adott válasz a saját gondolatait visszhangozza. Ám nem tervezi hagyni, hogy semmibe vesszen apró sikere. Még ha nem is tervezne csatlakozni, akkor is kihasználná, hogy van hol aludnia.
És mivel nincsenek valódi kötelességei az Őrség felé, ha úgy kívánja, következmények nélkül a saját dolga után is nézhet. Legfeljebb elutasítja az új Őrségparancsnok, amikor az visszatér.*
-Maradok, aztán majd meglátom. És maga?
*Annak ellenére teszi fel ezt a kérdést, hogy a választ gyanítja már. A másik nagyon úgy néz ki, mint aki távozni készül. Ezt végül Jenari következő szavai erősítik meg.
Következő mondatában már viszonozza a másik tegezését.*
-Neked is. És...
*Rövid ideig hezitál, majd kimondja, amit gondol. Hangja és arckifejezése is őszintén cseng.*
-Bármit fogsz csinálni, nem kell, hogy tőle függjön. Ne az alapján dönts, hogy belőle ez milyen reakciót fog kiváltani.
*Az ékesszólás sosem tartozott az erősségei közé, ám ha nem ismeri félre a lányt, akkor az ettől függetlenül is pontosan tudni fogja, hogy miről beszél. Talán még az is át fog menni, hogy tapasztalatból beszél.
Biccent a lánynak, majd, miután az távozott, elindul ő is, bár még nem tudja, hogy hova.*
*Az ő szemszögéből eddig a mosoly tűnt Jenari alapállapotának, hiszen azt nem tudhatja, hogy ezt csak az Ördögvigyor kényszerítette annak arcára. A komorságot érthető módon a történteknek tudja be.
A kérdésére adott válasz a saját gondolatait visszhangozza. Ám nem tervezi hagyni, hogy semmibe vesszen apró sikere. Még ha nem is tervezne csatlakozni, akkor is kihasználná, hogy van hol aludnia.
És mivel nincsenek valódi kötelességei az Őrség felé, ha úgy kívánja, következmények nélkül a saját dolga után is nézhet. Legfeljebb elutasítja az új Őrségparancsnok, amikor az visszatér.*
-Maradok, aztán majd meglátom. És maga?
*Annak ellenére teszi fel ezt a kérdést, hogy a választ gyanítja már. A másik nagyon úgy néz ki, mint aki távozni készül. Ezt végül Jenari következő szavai erősítik meg.
Következő mondatában már viszonozza a másik tegezését.*
-Neked is. És...
*Rövid ideig hezitál, majd kimondja, amit gondol. Hangja és arckifejezése is őszintén cseng.*
-Bármit fogsz csinálni, nem kell, hogy tőle függjön. Ne az alapján dönts, hogy belőle ez milyen reakciót fog kiváltani.
*Az ékesszólás sosem tartozott az erősségei közé, ám ha nem ismeri félre a lányt, akkor az ettől függetlenül is pontosan tudni fogja, hogy miről beszél. Talán még az is át fog menni, hogy tapasztalatból beszél.
Biccent a lánynak, majd, miután az távozott, elindul ő is, bár még nem tudja, hogy hova.*
430. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-28 14:07:31
Üzenet elküldve: 2020-09-28 14:07:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Gaerralos tömören fogalmazza meg a kérdést, ami Jenarit is foglalkoztatja. Kicsit ki is zökkenti a lányt ebből a szokatlan állapotból azzal, hogy egyenesen nekiszegezik. Arca rögvest el is komorodik, amely leginkább alapállapotnak nevezhető, és amit a férfi eddig nem láthatott az Ördögvigyor hatása miatt.*
- Remek kérdés.
*Annyi tartás még akad benne, hogy saját problémáját félretegye, és azt próbálja kieszelni, hogy a veterán számára milyen opciók akadnak.*
- Két opció van. Itt hagyni az Őrséget, amivel ki tudja mi lesz most pontosan, vagy megvárni az új Parancsnok megérkezését, már ha valaha megtörténik ez.
*Jenari hanyagul megrántja vállait, ezzel lerázva magáról az esetleges felelősség terhét.*
- Nem hiszem, hogy most van jó vagy rossz döntés. Mérlegelni kell, hogy megéri e várakozni az esetleges semmiért, vagy új lehetőségek után indulsz.
*Jenari most sem tud érdemben segíteni, és most nem is érzi, hogy akarna. Ő csak egy senki itt. Illetve egyébként is annak érzi magát, főleg hogy helyét sem találja már a világban, még annyira sem mint eddig.
Sóhajtva a szék háttámláján pihenő köpenyre pillant, amit a Vigyoritól kapott korábban. Hirtelen megint elönti a harag, hogy ezt is egy ellenszenves idegen szolgáltatta neki. Az is eszébe jut, amikor Denjaar arra kérte, hogy maradjon, most meg közölte vele, hogy eltűnik ismét. Jenari nyughatatlanul keresi a miérteket, mert egy kézzel fogható magyarázattal sem szolgált számára soha senki.*
- Nos, sok szerencsét! Azt hiszem.
*Köszön el egészen búcsúnak szánva szavait, de még megtorpan az ajtóban, attól tartva, hogy szemtanúja lesz annak, ahogy édesapja kilovagol az életéből, talán örökre. Végül rászánja magát, hogy ő is elinduljon az istállóba ott hagyott hátasához.*
*Gaerralos tömören fogalmazza meg a kérdést, ami Jenarit is foglalkoztatja. Kicsit ki is zökkenti a lányt ebből a szokatlan állapotból azzal, hogy egyenesen nekiszegezik. Arca rögvest el is komorodik, amely leginkább alapállapotnak nevezhető, és amit a férfi eddig nem láthatott az Ördögvigyor hatása miatt.*
- Remek kérdés.
*Annyi tartás még akad benne, hogy saját problémáját félretegye, és azt próbálja kieszelni, hogy a veterán számára milyen opciók akadnak.*
- Két opció van. Itt hagyni az Őrséget, amivel ki tudja mi lesz most pontosan, vagy megvárni az új Parancsnok megérkezését, már ha valaha megtörténik ez.
*Jenari hanyagul megrántja vállait, ezzel lerázva magáról az esetleges felelősség terhét.*
- Nem hiszem, hogy most van jó vagy rossz döntés. Mérlegelni kell, hogy megéri e várakozni az esetleges semmiért, vagy új lehetőségek után indulsz.
*Jenari most sem tud érdemben segíteni, és most nem is érzi, hogy akarna. Ő csak egy senki itt. Illetve egyébként is annak érzi magát, főleg hogy helyét sem találja már a világban, még annyira sem mint eddig.
Sóhajtva a szék háttámláján pihenő köpenyre pillant, amit a Vigyoritól kapott korábban. Hirtelen megint elönti a harag, hogy ezt is egy ellenszenves idegen szolgáltatta neki. Az is eszébe jut, amikor Denjaar arra kérte, hogy maradjon, most meg közölte vele, hogy eltűnik ismét. Jenari nyughatatlanul keresi a miérteket, mert egy kézzel fogható magyarázattal sem szolgált számára soha senki.*
- Nos, sok szerencsét! Azt hiszem.
*Köszön el egészen búcsúnak szánva szavait, de még megtorpan az ajtóban, attól tartva, hogy szemtanúja lesz annak, ahogy édesapja kilovagol az életéből, talán örökre. Végül rászánja magát, hogy ő is elinduljon az istállóba ott hagyott hátasához.*
429. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-28 10:06:42
Üzenet elküldve: 2020-09-28 10:06:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Csöndes megfigyelőként hallgatja a beszélgetést, könnyen el lehetne felejteni a jelenlétét. Ám ha a páros bármelyike is felé tekint közben, észreveheti, hogy arckifejezése természetellenesen közömbös. Sok erőfeszítésébe kerül ez, és egyre kevésbé érzi úgy, hogy megéri a dolog.
Ez az arckifejezés akkor is megmarad, amikor Jenari megfenyegeti Denjaart, majd amaz kardot ránt, bár testbeszéde elárulja, hogy ha ténylegesen történne valami, közbeavatkozna.*
~Wegtoren bajnoka...~
*Hallott már a címről, és a beszélgetés alapján össze tudja lassan rakni a fejében, hogy miből eredhet a konfliktus. Egy nemesi család ötödik fiúgyermekeként nem idegen számára az érzés, amit az okoz, hogy egy apának a hírneve miatt se ideje, se figyelme, de még szeretete sem jut a gyereke felé.*
~Ez persze nem akadályozza meg őket abban, újabb és újabb gyerekeket segítsenek világra hozni.~
*Ahogy Denjaar az asszonyáról kezd beszélni, kezd repedezni a maszk, ami elrejti a veterán érzéseit. Egyelőre még csak érzés szintjén, pár arcrándulás alapján állapíthatja meg az óvatos megfigyelő azt, amit pár másodperc múlva, mikor Denjaar a nevét kezdi el emlegetni, a hülye is észrevehetne.
Ellenszenv. A saját apját látja a férfiban. Bár már nagyon rég történt a dolog, még mindig emlékszik arra az arckifejezésre, amit az apja arcán látott, amikor Gaerralos bejelentette, hogy követi bátyja példáját, és távozik.
A megkönnyebbülés, közöny és idegenség sajátos keveréke jobban fájt neki, mint bármi azóta. Az, hogy az apja csak egy koloncként tekintett rá, aki felelőtlen módon drága és elérhetetlen dolgokról álmodozott, és most végre eltakarodik, megszabadítva a családot egy éhes szájtól.
Gaerralos arckifejezését a legtöbb katonatiszt jól ismerheti. Ő maga Pirtianesben a saját beosztottjaitól tanulta el, akik többnyire sötételfek és orkok voltak, és legkevésbé sem tetszett nekik, hogy egy ember parancsait kellett követniük. Legkönnyebben udvarias undorként lehetne leírni.
Mikor aztán Denjaar távozik, még pár másodpercig néz utána ugyanezzel az arckifejezéssel, mielőtt lassan visszakúszik arcára a fáradtság.
Jenari kijelenzésére elkezd viszketni a karja csonkja. Halványan elmosolyodik, miközben egy pillantást vet a hegre, ami tudja, hogy egyre irritálóbb lesz, ahogy telik az idő.
Egy darabig nem is szól semmit, ugyanazon gondolkozik, mint az őr. Végül, miután diszkréten megvakarta a jobb karja helyét, hangot ad gondolatainak.*
-És most?
*Csöndes megfigyelőként hallgatja a beszélgetést, könnyen el lehetne felejteni a jelenlétét. Ám ha a páros bármelyike is felé tekint közben, észreveheti, hogy arckifejezése természetellenesen közömbös. Sok erőfeszítésébe kerül ez, és egyre kevésbé érzi úgy, hogy megéri a dolog.
Ez az arckifejezés akkor is megmarad, amikor Jenari megfenyegeti Denjaart, majd amaz kardot ránt, bár testbeszéde elárulja, hogy ha ténylegesen történne valami, közbeavatkozna.*
~Wegtoren bajnoka...~
*Hallott már a címről, és a beszélgetés alapján össze tudja lassan rakni a fejében, hogy miből eredhet a konfliktus. Egy nemesi család ötödik fiúgyermekeként nem idegen számára az érzés, amit az okoz, hogy egy apának a hírneve miatt se ideje, se figyelme, de még szeretete sem jut a gyereke felé.*
~Ez persze nem akadályozza meg őket abban, újabb és újabb gyerekeket segítsenek világra hozni.~
*Ahogy Denjaar az asszonyáról kezd beszélni, kezd repedezni a maszk, ami elrejti a veterán érzéseit. Egyelőre még csak érzés szintjén, pár arcrándulás alapján állapíthatja meg az óvatos megfigyelő azt, amit pár másodperc múlva, mikor Denjaar a nevét kezdi el emlegetni, a hülye is észrevehetne.
Ellenszenv. A saját apját látja a férfiban. Bár már nagyon rég történt a dolog, még mindig emlékszik arra az arckifejezésre, amit az apja arcán látott, amikor Gaerralos bejelentette, hogy követi bátyja példáját, és távozik.
A megkönnyebbülés, közöny és idegenség sajátos keveréke jobban fájt neki, mint bármi azóta. Az, hogy az apja csak egy koloncként tekintett rá, aki felelőtlen módon drága és elérhetetlen dolgokról álmodozott, és most végre eltakarodik, megszabadítva a családot egy éhes szájtól.
Gaerralos arckifejezését a legtöbb katonatiszt jól ismerheti. Ő maga Pirtianesben a saját beosztottjaitól tanulta el, akik többnyire sötételfek és orkok voltak, és legkevésbé sem tetszett nekik, hogy egy ember parancsait kellett követniük. Legkönnyebben udvarias undorként lehetne leírni.
Mikor aztán Denjaar távozik, még pár másodpercig néz utána ugyanezzel az arckifejezéssel, mielőtt lassan visszakúszik arcára a fáradtság.
Jenari kijelenzésére elkezd viszketni a karja csonkja. Halványan elmosolyodik, miközben egy pillantást vet a hegre, ami tudja, hogy egyre irritálóbb lesz, ahogy telik az idő.
Egy darabig nem is szól semmit, ugyanazon gondolkozik, mint az őr. Végül, miután diszkréten megvakarta a jobb karja helyét, hangot ad gondolatainak.*
-És most?
428. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-27 22:34:24
Üzenet elküldve: 2020-09-27 22:34:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Nem képes eldönteni, hogy Denjaar érzelemmentes higgadtsága pontosan minek tudható be, ám ő abban a pillanatban csak arra tud gondolni, hogy az ő bosszantására alkalmazza ezt a módszert. Jenari jó maga is igyekszik ridegnek tűnni, és gesztusai meg is keményednek a szívével együtt, de jeges kékjei továbbra is fehéren izzó gyűlölettel igyekeznek megsemmisíteni felmenőjét.
A kard hirtelen előrántása csupán egy nem kívánt pislogást vált ki belőle, de megfeszítetett izmai egyike sem reagál ezen kívül. Akkor sem reagál, amikor Denjaar lendületes léptekkel leküzdi kettejük között lévő távolságot, és megragadja őt.*
- Számít ez valójában?
*Felel a kérdésre kérdéssel, miközben lassan ellentétes irányba mozdul teste. Akaratlanul is minden porcikája a „Semmit.” választ sugallja az ismerős idegen számára. Ebben a pillanatban valójában el is fogadja, hogy ide érkeztének nem volt semmi értelme. Elfogadja azt is, hogy semmi közük nincs egymáshoz ezzel az emberrel, bármennyire is vágyott rá.
Csak utolsó pillanatban ugrik vissza az undorral vegyes gyűlölet szemrevaló arcára. Fogai hangosan koccannak egymáshoz, és olyan erősen préseli őket egymáshoz, hogy szinte hallható azok ropogása ahogy elmozdulnak egymás egyenetlen felszínén. Szeretne ocsmány dolgot a másikhoz vágni, de csak hallgat, és rezzenéstelen arccal hagyja távozni a másikat. ~ Köpök a nevedre. ~
Jenari persze mindig vadóc és konok természet volt, mellyel édesanyja sokat küszködött. Most is csupán egyetlen gondolat jár a fejében, hogy miként tegyen atyja kérése ellenére, és érdemelje ki azt, hogy ismételten magára hagyja. Hiszen eddig minden képzelt elvárásnak igyekezett megfelelni, és már tisztán látja, hogy mind hiába. Talán sírni is tudna, de úgy érzi ez a megkönnyebbülés sem éri utol, csak áll mereven attól tartva, hogy amint megmozdul szembesülnie kell a szürke valósággal.
De tudja, hogy muszáj megtennie. Szinte érezni véli magán a veterán fürkésző pillantásait. Felé fordul, még mindig megfeszülő állkapoccsal és egy keserűen gúnyos mosollyal arcán.*
- Nos, mindig az első nap a legnehezebb.
*A helyzet komikumán annyira jól szórakozik az adott pillanatban, hogy majdnem fel is nevet. De ez a látszólagos emelkedett pillanat gyorsan elpárologni látszik rögvest, ahogy előtérbe kerül egy fontos kérdés.
~ Akkor most hogyan és hova tovább? ~ Jenari pedig tagadhatatlanul elkezd kacérkodni azzal a gondolattal, hogy visszatérjen Wegtoren koszos arcú suhancaihoz, hogy piti bűntényekkel jusson hozzá a napi adrenalin adagjához.*
*Nem képes eldönteni, hogy Denjaar érzelemmentes higgadtsága pontosan minek tudható be, ám ő abban a pillanatban csak arra tud gondolni, hogy az ő bosszantására alkalmazza ezt a módszert. Jenari jó maga is igyekszik ridegnek tűnni, és gesztusai meg is keményednek a szívével együtt, de jeges kékjei továbbra is fehéren izzó gyűlölettel igyekeznek megsemmisíteni felmenőjét.
A kard hirtelen előrántása csupán egy nem kívánt pislogást vált ki belőle, de megfeszítetett izmai egyike sem reagál ezen kívül. Akkor sem reagál, amikor Denjaar lendületes léptekkel leküzdi kettejük között lévő távolságot, és megragadja őt.*
- Számít ez valójában?
*Felel a kérdésre kérdéssel, miközben lassan ellentétes irányba mozdul teste. Akaratlanul is minden porcikája a „Semmit.” választ sugallja az ismerős idegen számára. Ebben a pillanatban valójában el is fogadja, hogy ide érkeztének nem volt semmi értelme. Elfogadja azt is, hogy semmi közük nincs egymáshoz ezzel az emberrel, bármennyire is vágyott rá.
Csak utolsó pillanatban ugrik vissza az undorral vegyes gyűlölet szemrevaló arcára. Fogai hangosan koccannak egymáshoz, és olyan erősen préseli őket egymáshoz, hogy szinte hallható azok ropogása ahogy elmozdulnak egymás egyenetlen felszínén. Szeretne ocsmány dolgot a másikhoz vágni, de csak hallgat, és rezzenéstelen arccal hagyja távozni a másikat. ~ Köpök a nevedre. ~
Jenari persze mindig vadóc és konok természet volt, mellyel édesanyja sokat küszködött. Most is csupán egyetlen gondolat jár a fejében, hogy miként tegyen atyja kérése ellenére, és érdemelje ki azt, hogy ismételten magára hagyja. Hiszen eddig minden képzelt elvárásnak igyekezett megfelelni, és már tisztán látja, hogy mind hiába. Talán sírni is tudna, de úgy érzi ez a megkönnyebbülés sem éri utol, csak áll mereven attól tartva, hogy amint megmozdul szembesülnie kell a szürke valósággal.
De tudja, hogy muszáj megtennie. Szinte érezni véli magán a veterán fürkésző pillantásait. Felé fordul, még mindig megfeszülő állkapoccsal és egy keserűen gúnyos mosollyal arcán.*
- Nos, mindig az első nap a legnehezebb.
*A helyzet komikumán annyira jól szórakozik az adott pillanatban, hogy majdnem fel is nevet. De ez a látszólagos emelkedett pillanat gyorsan elpárologni látszik rögvest, ahogy előtérbe kerül egy fontos kérdés.
~ Akkor most hogyan és hova tovább? ~ Jenari pedig tagadhatatlanul elkezd kacérkodni azzal a gondolattal, hogy visszatérjen Wegtoren koszos arcú suhancaihoz, hogy piti bűntényekkel jusson hozzá a napi adrenalin adagjához.*
427. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:00:02
Üzenet elküldve: 2020-09-23 10:00:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Küldetésben//
*Dora már idejét se tudja, mikor volt egyedül. Amint magára maradt mondjuk a kancellár lakosztályán, hirtelen mindig igényt tartottak a segítségére, vagy ha mást nem, Estivel kódorgott. Most végre van lehetősége arra, hogy kiszellőztesse a fejét, és elgondolkodjon a történteken, és azon, mi a további teendő.
Nyilván azért jött, hogy kifejezze a Vashegy aggodalmát Kagaenae iránt, és az is kiderült, hogy valóban bajba került, de Ephemia váratlan felbukkanása a történetben meglepetésként érte a kalapost. Persze azt azért nem lehet mondani, hogy az elf halálra aggódja magát: talán a dolog furcsasága, morbid jellege teszi ijesztővé a helyzetet. Ha Kagaenae kiszabadult, az még mindig félsiker a megmentők számára. Dora küldetése szempontjából pedig…
Kár ezen gondolkodni. Most egyértelműen a feladatra kell koncentrálnia, és rendszereznie, amit tud. A lány komoly, töprengő arccal érkezik a kaszárnya elé, és kutató pillantásával olyasvalakit keres, aki beengedi.*
- Dorawyna Olaphine vagyok, és beszédem van az Őrség vezetőjével. *Mondja fennhangon, jól érthetően, szinte parancsként. Azt bölcsen elhallgatja, hogy kinek a követe, nem biztos, hogy mindenki díjazná az utcában. Történtek itt dolgok mostanában.*
*Dora már idejét se tudja, mikor volt egyedül. Amint magára maradt mondjuk a kancellár lakosztályán, hirtelen mindig igényt tartottak a segítségére, vagy ha mást nem, Estivel kódorgott. Most végre van lehetősége arra, hogy kiszellőztesse a fejét, és elgondolkodjon a történteken, és azon, mi a további teendő.
Nyilván azért jött, hogy kifejezze a Vashegy aggodalmát Kagaenae iránt, és az is kiderült, hogy valóban bajba került, de Ephemia váratlan felbukkanása a történetben meglepetésként érte a kalapost. Persze azt azért nem lehet mondani, hogy az elf halálra aggódja magát: talán a dolog furcsasága, morbid jellege teszi ijesztővé a helyzetet. Ha Kagaenae kiszabadult, az még mindig félsiker a megmentők számára. Dora küldetése szempontjából pedig…
Kár ezen gondolkodni. Most egyértelműen a feladatra kell koncentrálnia, és rendszereznie, amit tud. A lány komoly, töprengő arccal érkezik a kaszárnya elé, és kutató pillantásával olyasvalakit keres, aki beengedi.*
- Dorawyna Olaphine vagyok, és beszédem van az Őrség vezetőjével. *Mondja fennhangon, jól érthetően, szinte parancsként. Azt bölcsen elhallgatja, hogy kinek a követe, nem biztos, hogy mindenki díjazná az utcában. Történtek itt dolgok mostanában.*
426. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:12:13
Üzenet elküldve: 2020-09-19 16:12:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Megfordul a szavakra az ajóban, ám arcáról aligha olvasható le bármiféle érzelem, sőt, még meglepetés sem. Csupán bajsza rándul meg egy pillanatra Jenari utolsó szavaira.
Néhány másodpercig csak szótlan szemléli a lányt, szemmel láthatóan keresnie kell a szavakat.*
-Wegtoren Bajnoka Wegtorenben van, e címet már aligha nyerheted el az életem árán. *Feleli lassan. Vasszív Lorr. Hiába is mondaná a nevet, pontosan tudja, lányát aligha a cím érdekli.
Hirtelen, s villámgyors mozdulattal vonja ki kardját, majd emeli a fény felé. Végigpillant a karcsú pengén s a sárkánnyal díszített, jól munkált markolaton.*
-Mit gondolsz, jó címer lenne? A sárkány.
*Kúszik vissza tekintete a lányra, szemei sarkában mosolyránc bujkál.*
-Nem járja, hogy atyáim címerét viseljem, hisz én magam végeztem vele. Ne ess bele ugyanebbe a verembe, mert sosem kapaszkodsz majd ki belőle. *Lassan leoldja nyakából a hasadt pajzsot ábrázoló, aranysárga kendőt, majd összegyűrve zsebre vágja.*
-Sok leányt szerettem, de csak egy asszonyom volt. Ő pedig tudta, ki az, ki nőül veszi. Mondd hát...
*Visszalöki a kardot a hüvelyébe, majd öles léptekkel a lány felé indul. Keményen meggragadja annak fegyverforgató karját, ha tudja, s a tekintetét keresi.*
-Mit vársz tőlem? Aranyat? Szavakat? Tetteket? *Tekintete a lány válla felett a veterán arcára kúszik, majd lassan leveszi a lány karjáról kezét.*
-A nevemet viseled, ne hozz hát rá szégyent.
*Mondaná, hogy keresse, ha szorítja a szükség, hogy gondolni fog reá, de a szavaknak aligha van jelentősége itt. Még egyszer biccent a mágus felé, majd megfordulva az istálló felé siet. Városi Őrség ide vagy oda, egy lovat mindenképp elvisz magával. Arca továbbra is kifejezéstelen, nincs oly dolog, minek fájnia kellene. Egy dolgon rágódik csupán, s az az, hogy Jenari vajon mihez kezd magával itt, Artheniorban.*
*Megfordul a szavakra az ajóban, ám arcáról aligha olvasható le bármiféle érzelem, sőt, még meglepetés sem. Csupán bajsza rándul meg egy pillanatra Jenari utolsó szavaira.
Néhány másodpercig csak szótlan szemléli a lányt, szemmel láthatóan keresnie kell a szavakat.*
-Wegtoren Bajnoka Wegtorenben van, e címet már aligha nyerheted el az életem árán. *Feleli lassan. Vasszív Lorr. Hiába is mondaná a nevet, pontosan tudja, lányát aligha a cím érdekli.
Hirtelen, s villámgyors mozdulattal vonja ki kardját, majd emeli a fény felé. Végigpillant a karcsú pengén s a sárkánnyal díszített, jól munkált markolaton.*
-Mit gondolsz, jó címer lenne? A sárkány.
*Kúszik vissza tekintete a lányra, szemei sarkában mosolyránc bujkál.*
-Nem járja, hogy atyáim címerét viseljem, hisz én magam végeztem vele. Ne ess bele ugyanebbe a verembe, mert sosem kapaszkodsz majd ki belőle. *Lassan leoldja nyakából a hasadt pajzsot ábrázoló, aranysárga kendőt, majd összegyűrve zsebre vágja.*
-Sok leányt szerettem, de csak egy asszonyom volt. Ő pedig tudta, ki az, ki nőül veszi. Mondd hát...
*Visszalöki a kardot a hüvelyébe, majd öles léptekkel a lány felé indul. Keményen meggragadja annak fegyverforgató karját, ha tudja, s a tekintetét keresi.*
-Mit vársz tőlem? Aranyat? Szavakat? Tetteket? *Tekintete a lány válla felett a veterán arcára kúszik, majd lassan leveszi a lány karjáról kezét.*
-A nevemet viseled, ne hozz hát rá szégyent.
*Mondaná, hogy keresse, ha szorítja a szükség, hogy gondolni fog reá, de a szavaknak aligha van jelentősége itt. Még egyszer biccent a mágus felé, majd megfordulva az istálló felé siet. Városi Őrség ide vagy oda, egy lovat mindenképp elvisz magával. Arca továbbra is kifejezéstelen, nincs oly dolog, minek fájnia kellene. Egy dolgon rágódik csupán, s az az, hogy Jenari vajon mihez kezd magával itt, Artheniorban.*
425. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-14 21:56:38
Üzenet elküldve: 2020-09-14 21:56:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Jenari ügyet sem vet a két férfi párbeszédére, mert nem érzi, hogy bármi köze lenne hozzá, vagy különösebben érdekelné. Mivel Gaerralos eddig kedvére való jellemnek tűnt, ezért elsőként fakó örömmel tölti el, hogy maradhat. Ám a folytatás már aligha. Denjaar megemlít valami Bredocot és küldetést, amikről eddig nem is hallott, ez kevésbé foglalkoztatja.
Fáj azt hallania, hogy édesapja ismét kilép az életéből. Talán még jobban fáj az számára, hogy ez láthatóan meg sem érinti a férfit. Beigazolódik amit eddig sejtett, hogy valóban nem bír számára semmi jelentőséggel. A csalódottság és düh pillanatok alatt teríti le lábáról, és lepi el teljesen. Meg sem kísérel a víz felszínén maradni, engedi, hogy teljesen elsüllyedjen benne.*
- Hát ennyi?
*Szakad ki belőle egyre fakuló természetellenes mosolyával, mit az Ördögvigyor csalt korábban arcára. Már ez sem elég, és az sem zavarja, hogy egy idegen van társaságukban.*
- Ennyi volna hát Wegtoren Lángja?
*Szavai csöpögnek a gúnytól, ám ez is kevés ahhoz, hogy leplezze fájdalmát. Képtelen kellőképpen palástolni, pedig mindig gondosan ügyelt arra, hogy indulatai sikertelen kezelése ellenére sose lássák őt gyengének. Most mégis sebezhető két idegen társaságában.
Lassan végre feláll helyéről, kékjeivel üvegesen bámul keresztül Denjaaron, metsző pillantásaival pedig majdhogynem kettészeli apját, mintha azok maguk lennének a Tél apró, fagyos szilánkjai. Gondolatban meg is teszi ezt a szörnyűséget. Gondolatban olyan dolgokkal is eljátszadozik, melyeket szégyellne bárki, még saját maga előtt is.*
- Vajon ha megölném Wegtoren bajnokát megörökölném e a címét?
*Fakad ki belőle nyugodt, merengő hangon, és kézfeje ösztönösen fegyvere irányába vándorolna, de az nincs övére csatolva, így csupán belefagy a mozdulatba.
Szavai akár tűnhetnek alaptalan fenyegetésnek is, ám annyi talán mindenki számára bizonyos lehet, hogy a sok fájdalmak közül melyet élete során tapasztalt ez a legkiemelkedőbb, és Jenari úgy tűnik határozottan azt kívánja, hogy ezt a fájdalmat átadhassa másnak. A legalkalmasabb alany számára pedig az a személy, akitől eddigi leélt esztendei során elismerést várt, és aki miatt most ismételten elárulva érzi magát.*
*Jenari ügyet sem vet a két férfi párbeszédére, mert nem érzi, hogy bármi köze lenne hozzá, vagy különösebben érdekelné. Mivel Gaerralos eddig kedvére való jellemnek tűnt, ezért elsőként fakó örömmel tölti el, hogy maradhat. Ám a folytatás már aligha. Denjaar megemlít valami Bredocot és küldetést, amikről eddig nem is hallott, ez kevésbé foglalkoztatja.
Fáj azt hallania, hogy édesapja ismét kilép az életéből. Talán még jobban fáj az számára, hogy ez láthatóan meg sem érinti a férfit. Beigazolódik amit eddig sejtett, hogy valóban nem bír számára semmi jelentőséggel. A csalódottság és düh pillanatok alatt teríti le lábáról, és lepi el teljesen. Meg sem kísérel a víz felszínén maradni, engedi, hogy teljesen elsüllyedjen benne.*
- Hát ennyi?
*Szakad ki belőle egyre fakuló természetellenes mosolyával, mit az Ördögvigyor csalt korábban arcára. Már ez sem elég, és az sem zavarja, hogy egy idegen van társaságukban.*
- Ennyi volna hát Wegtoren Lángja?
*Szavai csöpögnek a gúnytól, ám ez is kevés ahhoz, hogy leplezze fájdalmát. Képtelen kellőképpen palástolni, pedig mindig gondosan ügyelt arra, hogy indulatai sikertelen kezelése ellenére sose lássák őt gyengének. Most mégis sebezhető két idegen társaságában.
Lassan végre feláll helyéről, kékjeivel üvegesen bámul keresztül Denjaaron, metsző pillantásaival pedig majdhogynem kettészeli apját, mintha azok maguk lennének a Tél apró, fagyos szilánkjai. Gondolatban meg is teszi ezt a szörnyűséget. Gondolatban olyan dolgokkal is eljátszadozik, melyeket szégyellne bárki, még saját maga előtt is.*
- Vajon ha megölném Wegtoren bajnokát megörökölném e a címét?
*Fakad ki belőle nyugodt, merengő hangon, és kézfeje ösztönösen fegyvere irányába vándorolna, de az nincs övére csatolva, így csupán belefagy a mozdulatba.
Szavai akár tűnhetnek alaptalan fenyegetésnek is, ám annyi talán mindenki számára bizonyos lehet, hogy a sok fájdalmak közül melyet élete során tapasztalt ez a legkiemelkedőbb, és Jenari úgy tűnik határozottan azt kívánja, hogy ezt a fájdalmat átadhassa másnak. A legalkalmasabb alany számára pedig az a személy, akitől eddigi leélt esztendei során elismerést várt, és aki miatt most ismételten elárulva érzi magát.*
424. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:09:50
Üzenet elküldve: 2020-09-14 10:09:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*A lány válasza csak erősíti a gyanúját.*
~Így egyszerű katona nem beszél vissza a Kapitányának. Vagy ha igen, egy valamire való tiszt sem hagyná szó nélkül.~
*Mikor aztán visszatér az ő problémájára a fókusz, Denjaar arckifejezése és hangsúlya szinte teljes bizonyossággal megválaszolja kérdését.*
~Szóval nem harcolt még egy csatamágus oldalán.~
*Nem csodálkozik ezen. A négy város közül Pirtianesé a legmodernebb hadsereg, és ebben a mágia hasznosságának felismerése is lényeges szerepet vállal.
És így érthető is, hogy a vele szemben álló katona valószínűleg osztja a legtöbb fegyverforgató véleményét, kevésre tartva a mágiát.
Végül viszont megkapja válaszát. Már épp nyitná is a száját, hogy köszönetet mondjon, mikor eljut az agyáig a mondat második fele is.*
~Hogy érti, hogy...~
*Nagyon erőlködnie kell, hogy az elképedtsége ne látsszon az arcán. Ám meg lehet állapítani, hogy megütközött ezen a kijelentésen. Emlékeztetnie kell magát, hogy nem Pirtianesben van, ahol nem igazán tűrik a város vezetőinek bírálását. És még így is furcsa, hogy egy magas pozícióban levő katonatiszt ilyen spontán módon lemond.
Nem tudja, ki az a Bredoc nevezetű ember, aki ily hirtelen módon ennyire magas pozícióba került. Úgy tűnik, egy darabig még nem is fogja megtudni. Szívesen kérdezne a küldetés mivoltáról, ám a szituáció erre nem tűnik alkalmasnak.
Biccent a hozzá intézett mondatra, majd végignézi, ahogy Denjaar leveszi a városőri jelképet.
Mikor végül megerősítik a gyanújában, megrándul az arca. Hirtelen erősen úgy kezdi érezni, hogy ez a beszélgetés már nem rá tartozik. Családi ügy, és egyiküket sem ismeri, ám most mégis szimpátiát érez Jenari irányában.
Öntudatlan lépést tesz, részben, hogy kiálljon a távozó Kapitány útjából, ám még inkább, hogy picivel távolabb kerüljön a nőtől, aki számításai szerint pár pillanat, és robban.*
*A lány válasza csak erősíti a gyanúját.*
~Így egyszerű katona nem beszél vissza a Kapitányának. Vagy ha igen, egy valamire való tiszt sem hagyná szó nélkül.~
*Mikor aztán visszatér az ő problémájára a fókusz, Denjaar arckifejezése és hangsúlya szinte teljes bizonyossággal megválaszolja kérdését.*
~Szóval nem harcolt még egy csatamágus oldalán.~
*Nem csodálkozik ezen. A négy város közül Pirtianesé a legmodernebb hadsereg, és ebben a mágia hasznosságának felismerése is lényeges szerepet vállal.
És így érthető is, hogy a vele szemben álló katona valószínűleg osztja a legtöbb fegyverforgató véleményét, kevésre tartva a mágiát.
Végül viszont megkapja válaszát. Már épp nyitná is a száját, hogy köszönetet mondjon, mikor eljut az agyáig a mondat második fele is.*
~Hogy érti, hogy...~
*Nagyon erőlködnie kell, hogy az elképedtsége ne látsszon az arcán. Ám meg lehet állapítani, hogy megütközött ezen a kijelentésen. Emlékeztetnie kell magát, hogy nem Pirtianesben van, ahol nem igazán tűrik a város vezetőinek bírálását. És még így is furcsa, hogy egy magas pozícióban levő katonatiszt ilyen spontán módon lemond.
Nem tudja, ki az a Bredoc nevezetű ember, aki ily hirtelen módon ennyire magas pozícióba került. Úgy tűnik, egy darabig még nem is fogja megtudni. Szívesen kérdezne a küldetés mivoltáról, ám a szituáció erre nem tűnik alkalmasnak.
Biccent a hozzá intézett mondatra, majd végignézi, ahogy Denjaar leveszi a városőri jelképet.
Mikor végül megerősítik a gyanújában, megrándul az arca. Hirtelen erősen úgy kezdi érezni, hogy ez a beszélgetés már nem rá tartozik. Családi ügy, és egyiküket sem ismeri, ám most mégis szimpátiát érez Jenari irányában.
Öntudatlan lépést tesz, részben, hogy kiálljon a távozó Kapitány útjából, ám még inkább, hogy picivel távolabb kerüljön a nőtől, aki számításai szerint pár pillanat, és robban.*
423. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-13 22:49:12
Üzenet elküldve: 2020-09-13 22:49:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Jenari dacos válaszára nem reagál, helyette a veteránt fürkészi tovább tekintetével.*
-Mágia... *Elhúzza a száját, nem sokra tartja a hókuszpókuszt. Adjon az ég inkább egy tanult kardvívót mellé a csatatéren, semmint egy karját lengető varázstudót.*
-Maradjon csak, ha úgy óhajt, berendezkedhet a hálókörletben. Nem az én döntésem lesz.
*Felegyenesedik, majd hátrakulcsolt kézzel Jenarira pillant. Szórakozottan indul el az asztalok között, tekintetét ráérősen járatva a kettősön.*
-Bredoc Droyn veszi át a parancsnoki széket, ha csak a Tanácsházán ülő udvari bolondok másképp nem határoznak. A Városi Őrség létezik s működik, én ennél többet nem kívánok tenni.
*Megtorpanva bámul ki az ablakon, de csakhamar sarkon fordul.*
-Mágus uram, az én engedélyemmel van itt, míg a parancsnokhelyettes, avagy a parancsnok vissza nem tér küldetéséről.
*Erőteljes mozdulattal rántja le hátáról a köpenyt, de gondosan ügyelve hajtja rá alkarjára, majd helyezi a legközelebbi szék karfájára.*
-Hagytam levelet a kapuőrnél Bredocnak, illetve a Tanácsházát is tájékoztatni illik döntésemről. *Felsóhajt, mint akinek egyáltalán nincs ínyére, hogy még a távozása is papírmunkával jár.*
-Ami téged illet. *Most Jenarira pillant, szigorú tekintetén érzelemnek nyoma sincs.* -Tégy belátásod szerint, ahogy eddig is. Túl sok nyarat láttál már apád nélkül, változást aligha hoz majd a hiányom. *Arcizmai megkeményednek egy másodpercre, ahogy egyik lábáról a másikra áll.
Egy hosszú pillanatig még így ácsorog, majd hirtelen mozdulattal kitárja az ajtót.*
-Alászolgája.
*Bentről még hallhatják, ahogy az utolsó parancsokat osztja kinn.*
-Engedjék el a gnómot a tömlöcből és küldették a Tanácsházára. A jó ég tudja minek.
*Jenari dacos válaszára nem reagál, helyette a veteránt fürkészi tovább tekintetével.*
-Mágia... *Elhúzza a száját, nem sokra tartja a hókuszpókuszt. Adjon az ég inkább egy tanult kardvívót mellé a csatatéren, semmint egy karját lengető varázstudót.*
-Maradjon csak, ha úgy óhajt, berendezkedhet a hálókörletben. Nem az én döntésem lesz.
*Felegyenesedik, majd hátrakulcsolt kézzel Jenarira pillant. Szórakozottan indul el az asztalok között, tekintetét ráérősen járatva a kettősön.*
-Bredoc Droyn veszi át a parancsnoki széket, ha csak a Tanácsházán ülő udvari bolondok másképp nem határoznak. A Városi Őrség létezik s működik, én ennél többet nem kívánok tenni.
*Megtorpanva bámul ki az ablakon, de csakhamar sarkon fordul.*
-Mágus uram, az én engedélyemmel van itt, míg a parancsnokhelyettes, avagy a parancsnok vissza nem tér küldetéséről.
*Erőteljes mozdulattal rántja le hátáról a köpenyt, de gondosan ügyelve hajtja rá alkarjára, majd helyezi a legközelebbi szék karfájára.*
-Hagytam levelet a kapuőrnél Bredocnak, illetve a Tanácsházát is tájékoztatni illik döntésemről. *Felsóhajt, mint akinek egyáltalán nincs ínyére, hogy még a távozása is papírmunkával jár.*
-Ami téged illet. *Most Jenarira pillant, szigorú tekintetén érzelemnek nyoma sincs.* -Tégy belátásod szerint, ahogy eddig is. Túl sok nyarat láttál már apád nélkül, változást aligha hoz majd a hiányom. *Arcizmai megkeményednek egy másodpercre, ahogy egyik lábáról a másikra áll.
Egy hosszú pillanatig még így ácsorog, majd hirtelen mozdulattal kitárja az ajtót.*
-Alászolgája.
*Bentről még hallhatják, ahogy az utolsó parancsokat osztja kinn.*
-Engedjék el a gnómot a tömlöcből és küldették a Tanácsházára. A jó ég tudja minek.
422. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-12 22:34:08
Üzenet elküldve: 2020-09-12 22:34:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Nem vette volna a szívére ha Gaerralos esetleg az utcán éjszakázik, vagy a Pegazusban kényszerül takarítói pozícióba, így számára valójában mindegy is, hogy a férfi él e a felkínált lehetőséggel vagy sem. Jenari azt viszont tisztelettel elismeri, hogy Garralos nem végletesen büszke, ami talán alap személyiségjegye vagy csak helyzete hozta ki ezt belőle, mindenestre a lány ezt tiszteletreméltónak tartja benne.
Már éppen szólásra nyitná ajkait, hogy válaszoljon az újabb kérdésre, amikor váratlanul megjelenik édesapja. Tagadhatatlanul kissé megijed, aprót rándul is a teste, végül megkönnyebbül, hogy épen tért haza felmenője abból a rejtélyes küldetésből. Ezt követően az is eszébe jut, hogy neheztel még némileg rá amiatt is, hogy csak őt hagyta se szó, se beszéd itt, miközben a többi bakát vitte magával. Ez az érzés ugyanakkor hamar kifakul és eltűnik, és visszaköltözik belé a nyugalom, mintha éppen a víz tetején lebegve pihenne.
Szükségtelennek érzi, hogy közbeszóljon, mert úgy véli Gaerralos tudja leginkább elmagyarázni ittléte okát. Amaz pedig nem is rest ennek eleget tenni, így Jenari még egy falat kenyeret tesz szájába, hogy mosolyogva elrágcsálja azt.*
- Jenari a nevem még mindig, és nem kölyök.
*Szúrja még oda Denjaarnak, és tovább ücsörög kényelmesen a helyén, láthatóan nem kívánja felállva tisztelettel üdvözölni a Kapitányt, és távozásra sem mutat hajlandóságot.
Érdeklődve fürkészi a szokásosnál is morcosabb vén katona arcát, hogy azelőtt megítélhesse döntését még mielőtt szavak hagynák el száját. Jenarit személy szerint meggyőzte Gaerralos érvelése, és elsőre egészen szimpatizál is vele, de tisztában van vele, hogy az ő szava fabatkát sem ér.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 22:34:29
*Nem vette volna a szívére ha Gaerralos esetleg az utcán éjszakázik, vagy a Pegazusban kényszerül takarítói pozícióba, így számára valójában mindegy is, hogy a férfi él e a felkínált lehetőséggel vagy sem. Jenari azt viszont tisztelettel elismeri, hogy Garralos nem végletesen büszke, ami talán alap személyiségjegye vagy csak helyzete hozta ki ezt belőle, mindenestre a lány ezt tiszteletreméltónak tartja benne.
Már éppen szólásra nyitná ajkait, hogy válaszoljon az újabb kérdésre, amikor váratlanul megjelenik édesapja. Tagadhatatlanul kissé megijed, aprót rándul is a teste, végül megkönnyebbül, hogy épen tért haza felmenője abból a rejtélyes küldetésből. Ezt követően az is eszébe jut, hogy neheztel még némileg rá amiatt is, hogy csak őt hagyta se szó, se beszéd itt, miközben a többi bakát vitte magával. Ez az érzés ugyanakkor hamar kifakul és eltűnik, és visszaköltözik belé a nyugalom, mintha éppen a víz tetején lebegve pihenne.
Szükségtelennek érzi, hogy közbeszóljon, mert úgy véli Gaerralos tudja leginkább elmagyarázni ittléte okát. Amaz pedig nem is rest ennek eleget tenni, így Jenari még egy falat kenyeret tesz szájába, hogy mosolyogva elrágcsálja azt.*
- Jenari a nevem még mindig, és nem kölyök.
*Szúrja még oda Denjaarnak, és tovább ücsörög kényelmesen a helyén, láthatóan nem kívánja felállva tisztelettel üdvözölni a Kapitányt, és távozásra sem mutat hajlandóságot.
Érdeklődve fürkészi a szokásosnál is morcosabb vén katona arcát, hogy azelőtt megítélhesse döntését még mielőtt szavak hagynák el száját. Jenarit személy szerint meggyőzte Gaerralos érvelése, és elsőre egészen szimpatizál is vele, de tisztában van vele, hogy az ő szava fabatkát sem ér.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.12 22:34:29
421. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-09-11 13:53:09
Üzenet elküldve: 2020-09-11 13:53:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Csak egy pillanatig lehet látni arckifejezésén, hogy meglepte az újonnan érkező férfi időzítése.*
~Kíváncsi lennék, mióta vár itt~
*Ezt már nem fogja megtudni, és fontosabb dolga is van ennél. Viszonozza a Kapitány pillantását, végigmérve azt. Valami nyilvánvalóan felzaklatta, ami nem javít az esélyein.
Már az első szavaiból több következtetést is levonhat. Nem számított arra, hogy segíteni fog neki az első benyomás, de ennek ellenére a szakáll alól kikandikáló félmosoly hatására csak a több évtizedes gyakorlat miatt nem rándul meg az arca.*
-Denjaar kapitány.
*Mondja válaszul. Tippre a vele szemben álló férfi körülbelül egyidős lehet vele, ám az életben szerencsésebb, így a lépései és a tartása is könnyedebb, és arcát is kevesebb ránc tarkítja. Na meg persze eggyel több karja van.
A katona szigora bár egyrészről kellemes csalódást hoz, tudja, hogy saját céljait nem fogja segíteni. Ezt az embert kell meggyőznie, de nem nagyon bízik az esélyeiben.
A kérdésre azonnal választ ad.*
-Ugyanaz a válasz mindkettőre. Információt és munkát.
~Egy olyan közeget, amiben nem csonkolhat meg büntetlenül egy rakás sötételf zendülő.~
*Ahogy egy rövid időre a magát Jenarinak hívó nőre fókuszál az őrség parancsnoka, gyanúja támad.*
~Kölyök...~
*Ahogy rápillant a mellette ülő nőre, mintha látna pár vonást, ami a Kapitányt idézi. De a világért sem reagálná le a dolgot, így csak egy megalapozott gyanúja van, biztos nem lehet a dolgában.*
-Tisztában vagyok vele, hogy egy félkarú veterán a csatatéren gyenge láncszem lenne.
~Amíg meg nem tanulok bal kézzel harcolni.~
-De ha nem az lenne a legnagyobb problémám, hogy legyen tető a fejem fölött és ne haljak éhen... Mondja, látott már igazi csatamágust akcióban?
~Hacsak nem Pirtianesből jött, valószínűtlen.~
-Bár jómagam nem vagyok mágus, gyorsan tanulok és jelentős a mágiaelméleti tudásom. Hosszútávon az Őrség számára jelentős... és szükséges előnyt jelenthetne egy varázstudó a soraik közt.
*Itt halványan elmosolyodik.*
-Persze ez egy hosszas folyamat, de addig sem lennék teher. Bizonyára az őrség nem csak katonákat alkalmaz, én pedig nem vagyok válogatós.
*Bár a legkevésbé sem csábító az eshetőség, de szükség esetén még akár hivatalnoki szerepet is betöltene.
Látható módon elmondta, amit el akart mondani, és most Denjaar válaszát várja. Acélkék szemei a reakcióit fürkészik, bal kezének ujjai a botján dobolnak. Bár fontos, és mérhetetlenül hasznos lenne számára, ha a Kapitány elfogadná az ajánlatát, elméjének egy része a lehetőségein gondolkozik, ha amaz máshogy ítél.*
*Csak egy pillanatig lehet látni arckifejezésén, hogy meglepte az újonnan érkező férfi időzítése.*
~Kíváncsi lennék, mióta vár itt~
*Ezt már nem fogja megtudni, és fontosabb dolga is van ennél. Viszonozza a Kapitány pillantását, végigmérve azt. Valami nyilvánvalóan felzaklatta, ami nem javít az esélyein.
Már az első szavaiból több következtetést is levonhat. Nem számított arra, hogy segíteni fog neki az első benyomás, de ennek ellenére a szakáll alól kikandikáló félmosoly hatására csak a több évtizedes gyakorlat miatt nem rándul meg az arca.*
-Denjaar kapitány.
*Mondja válaszul. Tippre a vele szemben álló férfi körülbelül egyidős lehet vele, ám az életben szerencsésebb, így a lépései és a tartása is könnyedebb, és arcát is kevesebb ránc tarkítja. Na meg persze eggyel több karja van.
A katona szigora bár egyrészről kellemes csalódást hoz, tudja, hogy saját céljait nem fogja segíteni. Ezt az embert kell meggyőznie, de nem nagyon bízik az esélyeiben.
A kérdésre azonnal választ ad.*
-Ugyanaz a válasz mindkettőre. Információt és munkát.
~Egy olyan közeget, amiben nem csonkolhat meg büntetlenül egy rakás sötételf zendülő.~
*Ahogy egy rövid időre a magát Jenarinak hívó nőre fókuszál az őrség parancsnoka, gyanúja támad.*
~Kölyök...~
*Ahogy rápillant a mellette ülő nőre, mintha látna pár vonást, ami a Kapitányt idézi. De a világért sem reagálná le a dolgot, így csak egy megalapozott gyanúja van, biztos nem lehet a dolgában.*
-Tisztában vagyok vele, hogy egy félkarú veterán a csatatéren gyenge láncszem lenne.
~Amíg meg nem tanulok bal kézzel harcolni.~
-De ha nem az lenne a legnagyobb problémám, hogy legyen tető a fejem fölött és ne haljak éhen... Mondja, látott már igazi csatamágust akcióban?
~Hacsak nem Pirtianesből jött, valószínűtlen.~
-Bár jómagam nem vagyok mágus, gyorsan tanulok és jelentős a mágiaelméleti tudásom. Hosszútávon az Őrség számára jelentős... és szükséges előnyt jelenthetne egy varázstudó a soraik közt.
*Itt halványan elmosolyodik.*
-Persze ez egy hosszas folyamat, de addig sem lennék teher. Bizonyára az őrség nem csak katonákat alkalmaz, én pedig nem vagyok válogatós.
*Bár a legkevésbé sem csábító az eshetőség, de szükség esetén még akár hivatalnoki szerepet is betöltene.
Látható módon elmondta, amit el akart mondani, és most Denjaar válaszát várja. Acélkék szemei a reakcióit fürkészik, bal kezének ujjai a botján dobolnak. Bár fontos, és mérhetetlenül hasznos lenne számára, ha a Kapitány elfogadná az ajánlatát, elméjének egy része a lehetőségein gondolkozik, ha amaz máshogy ítél.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269