Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 62 (1221. - 1240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1240. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-30 23:06:28
Üzenet elküldve: 2023-10-30 23:06:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
* Őt a harcos-féle férfi és a kevésbé harcos-féle, de életképesnek tűnő férfi mellé osztják be. Szerencse, hogy nem nemek szerint választották ketté a csapatot, mivel a lányok szakasza előbb végezne egymással, mint a célpontokkal. Ezzel szemben Dongnor egyből a stratégián kezd el gondolkodni. Dänkijinkilinkilinkilinkij próbál hasznosan hozzászólni a tervhez. *
– Nem ismerem azt a környéket, de úgy érzem, Krossniak fel van készülve az ilyen esetekre, biztosan van már egy csomó terve, hogyan meneküljön el, ha bajba kerülne. De biztosan van valamilyen gyenge pontja a tervének, ezt kéne megtalálnunk! * Mondja lelkesen.
Nem hallja ugyan, mit súg a warg nő Dongnor fülébe, de nem szimpatikus neki a súgdolózás. Tulajdonképpen ő is örül, hogy nem a Jenari nevű nő fog parancsolgatni neki. Dongnor szavai kicsit meglepik, bár számíthatott volna rá, hogy már megint le fogják nézni csak, mert nem talpig páncélban érkezett. Bár ahogy látja, a többiek is inkább vetkőznek, minthogy lovagi páncélba öltöznének, ami meggyőzi arról, hogy mégsem a páncél hiányával lehet baja a férfinek. *
– Hát persze, már aláírtam a papírost. * Bök állával abba az irányba, ahol nemrég még a Kapitány és a papírja ült. Annak ugyan már csak hűlt helyét láthatják, de a lényeg remélhetőleg átjön. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem olyan tündér, aki csak úgy feladja rögtön az elején. A következők még jobban meglepik. Végignéz magán, és hamar leesik neki, hogy mire gondolhatott a férfi. Hát persze. Alig láthatóan elvörösödik, majd szó nélkül megfordul és a háttérben lévő katonákhoz sétál. Melleit kissé kidülleszti és magához képest erős hangon szólal meg a biztos hatás érdekében. *
– Fiúk, tud bárki kölcsönadni egy köpenyfélét, amit magamra tehetnék? * Vár egy kicsit, hátha akad jelentkező, aki kisegítené a szegény kis tündérkét, aztán akár "álruhával", akár anélkül visszasétál társaihoz. Ha nem kapott semmit, legfeljebb tesz majd egy rövid kitérőt a piactérre.
Virion szavait csak messziről hallja, de nem kerüli el a figyelmét a késgyűjtemény, amit poncsója alatt rejteget. Ezt látva a tündér ismét elbizonytalanodik egy pillanatra.
~ Vele nem árt majd vigyázni. Aki ennyi fegyvert tart magánál, annak biztosan sok ellensége van. És az ellenségek nem teremnek a semmiből, ki kell őket érdemelni. ~
Negatív gondolatait azonban egyelőre félreteszi. Látva, hogy a másik osztag már útnak is indult, ő is lelkesen feltekint a két férfire, mielőtt még azok is egymás torkának esnének azt illetően, hogy ki legyen a csapat vezetője. *
– Indulhatunk!
* Őt a harcos-féle férfi és a kevésbé harcos-féle, de életképesnek tűnő férfi mellé osztják be. Szerencse, hogy nem nemek szerint választották ketté a csapatot, mivel a lányok szakasza előbb végezne egymással, mint a célpontokkal. Ezzel szemben Dongnor egyből a stratégián kezd el gondolkodni. Dänkijinkilinkilinkilinkij próbál hasznosan hozzászólni a tervhez. *
– Nem ismerem azt a környéket, de úgy érzem, Krossniak fel van készülve az ilyen esetekre, biztosan van már egy csomó terve, hogyan meneküljön el, ha bajba kerülne. De biztosan van valamilyen gyenge pontja a tervének, ezt kéne megtalálnunk! * Mondja lelkesen.
Nem hallja ugyan, mit súg a warg nő Dongnor fülébe, de nem szimpatikus neki a súgdolózás. Tulajdonképpen ő is örül, hogy nem a Jenari nevű nő fog parancsolgatni neki. Dongnor szavai kicsit meglepik, bár számíthatott volna rá, hogy már megint le fogják nézni csak, mert nem talpig páncélban érkezett. Bár ahogy látja, a többiek is inkább vetkőznek, minthogy lovagi páncélba öltöznének, ami meggyőzi arról, hogy mégsem a páncél hiányával lehet baja a férfinek. *
– Hát persze, már aláírtam a papírost. * Bök állával abba az irányba, ahol nemrég még a Kapitány és a papírja ült. Annak ugyan már csak hűlt helyét láthatják, de a lényeg remélhetőleg átjön. Dänkijinkilinkilinkilinkij nem olyan tündér, aki csak úgy feladja rögtön az elején. A következők még jobban meglepik. Végignéz magán, és hamar leesik neki, hogy mire gondolhatott a férfi. Hát persze. Alig láthatóan elvörösödik, majd szó nélkül megfordul és a háttérben lévő katonákhoz sétál. Melleit kissé kidülleszti és magához képest erős hangon szólal meg a biztos hatás érdekében. *
– Fiúk, tud bárki kölcsönadni egy köpenyfélét, amit magamra tehetnék? * Vár egy kicsit, hátha akad jelentkező, aki kisegítené a szegény kis tündérkét, aztán akár "álruhával", akár anélkül visszasétál társaihoz. Ha nem kapott semmit, legfeljebb tesz majd egy rövid kitérőt a piactérre.
Virion szavait csak messziről hallja, de nem kerüli el a figyelmét a késgyűjtemény, amit poncsója alatt rejteget. Ezt látva a tündér ismét elbizonytalanodik egy pillanatra.
~ Vele nem árt majd vigyázni. Aki ennyi fegyvert tart magánál, annak biztosan sok ellensége van. És az ellenségek nem teremnek a semmiből, ki kell őket érdemelni. ~
Negatív gondolatait azonban egyelőre félreteszi. Látva, hogy a másik osztag már útnak is indult, ő is lelkesen feltekint a két férfire, mielőtt még azok is egymás torkának esnének azt illetően, hogy ki legyen a csapat vezetője. *
– Indulhatunk!
1239. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-29 19:40:28
Üzenet elküldve: 2023-10-29 19:40:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
*Jenari örömmel tapasztalja, hogy a csapatban ő a legnagyobb szájú, s ha nincs is ínyére a többieknek modora, de teszik a dolgukat. Larderer szúrós pillantásától bizony nem jön zavarba, hasonlóan metsző acélkék íriszeivel unottan szemléli a nő vetkőzését.*
- Remek, látom egyedül is ment.
*Pashthrának segítenie kellett, de a szőkeség talpraesett és egyedül is boldogul. Közben Dongnor a jó tanácsa hatására egy jogos kérdéssel fordul hozzá, ami gondolkodóba ejti őt.*
- Valami olyasmi. Azokat legalábbis hordhattam.
*Mutat korábban levetett warg szimbólumos holmijaira. Lopva Dongnor csapata felé kémlel, hiszen érdekli, hogy végül mire jutnak a feltűnő apróságot illetően, közben saját "beosztottjai" indulásra készek.*
- Rendben, akkor mehetünk?
*Elsőként Skyyra, majd Lardererre pillant. Úgy látja igen, ezért a választól függetlenül az élre tör, s elindul. Már elég ideje tanyázik Artheniorban ahhoz, hogy ismerje az utat.*
- Na és téged mi vonzott ide? A zsold vagy a becsület?
*A kérdés a fattyúnak intézi, amit jelez is azzal, hogy tekintetét ráemeli. A szőke harcos nem kérdéses a számára, kezdeti szavai eléggé nyilvánvalóvá tették a számára, hogy őt nem az arany jutalom vonzotta ide.*
*Jenari örömmel tapasztalja, hogy a csapatban ő a legnagyobb szájú, s ha nincs is ínyére a többieknek modora, de teszik a dolgukat. Larderer szúrós pillantásától bizony nem jön zavarba, hasonlóan metsző acélkék íriszeivel unottan szemléli a nő vetkőzését.*
- Remek, látom egyedül is ment.
*Pashthrának segítenie kellett, de a szőkeség talpraesett és egyedül is boldogul. Közben Dongnor a jó tanácsa hatására egy jogos kérdéssel fordul hozzá, ami gondolkodóba ejti őt.*
- Valami olyasmi. Azokat legalábbis hordhattam.
*Mutat korábban levetett warg szimbólumos holmijaira. Lopva Dongnor csapata felé kémlel, hiszen érdekli, hogy végül mire jutnak a feltűnő apróságot illetően, közben saját "beosztottjai" indulásra készek.*
- Rendben, akkor mehetünk?
*Elsőként Skyyra, majd Lardererre pillant. Úgy látja igen, ezért a választól függetlenül az élre tör, s elindul. Már elég ideje tanyázik Artheniorban ahhoz, hogy ismerje az utat.*
- Na és téged mi vonzott ide? A zsold vagy a becsület?
*A kérdés a fattyúnak intézi, amit jelez is azzal, hogy tekintetét ráemeli. A szőke harcos nem kérdéses a számára, kezdeti szavai eléggé nyilvánvalóvá tették a számára, hogy őt nem az arany jutalom vonzotta ide.*
1238. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-25 10:51:55
Üzenet elküldve: 2023-10-25 10:51:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Arany A Sárban//
*Hallhatóan mindenkinek tiszták az instrukciók, legalábbis észrevétel vagy kérdés nem érkezik a parancsnok irányába. Ő egyesével biccent mindenkinek, majd felnyalábolja a pergameneket és magára hagyja a csapatot, hogy csatlakozzon a készülődő városőrökhöz.
Jenari közben igazán elemében van, már ami a szövegelést illeti. Szórványos röhögés a jutalma a közelben álló városőrök részéről, akik valóban igen nagy örömüket lelik a fehérnépeket illető létszámkiugrásban. Ez a legjobb, amit tehetnek; addig sem kell az előttük álló veszélyekre gondolniuk. Sárváros nem az a hely, ahová bármelyikük is vágyik.
A Larderer névre hallgató leánynak annál kevésbé tetszenek a hozzá intézett szavak. Páncéljához hasonlatos, acélszín szemeit szigorúan Jenarin tartva, heves mozdulatokkal oldja le magáról az egész testét fedő, kitűnően munkált vértezetet, majd kisebb nehézségek árán, ám annál nagyobb daccal lép ki belőlük. Alatta egyszerű, barna gambesont, bőrmellvértet visel. Szemmel láthatóan megértette a miérteket, még ha nem is vette jó néven újdonsült parancsnokának szavait.
Hasonló reakcióban részesül Dongnor is, aki viszont a mellé kiosztott Virion kaján pillantásának áldozata. Hasonlóan méri meg magának a férfi, ahogy ő tette vele.*
-Ismered Sárvárost? Mert én igen. *A poncsóját felhúzva egész késgyűjteményt tesz közszemlére.*
-Nekem kellene vezetnem a csapatot. *Fűzi még hozzá mormogva, de nem szól többet.
A csapat nem összeszokott, ez rögtön meglátszik a sajátos dinamikán. Mindenesetre nincs vesztegetni való idejük, ha jóval a városőrök előtt szeretnék elérni Sárvárost.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.25 10:55:03
*Hallhatóan mindenkinek tiszták az instrukciók, legalábbis észrevétel vagy kérdés nem érkezik a parancsnok irányába. Ő egyesével biccent mindenkinek, majd felnyalábolja a pergameneket és magára hagyja a csapatot, hogy csatlakozzon a készülődő városőrökhöz.
Jenari közben igazán elemében van, már ami a szövegelést illeti. Szórványos röhögés a jutalma a közelben álló városőrök részéről, akik valóban igen nagy örömüket lelik a fehérnépeket illető létszámkiugrásban. Ez a legjobb, amit tehetnek; addig sem kell az előttük álló veszélyekre gondolniuk. Sárváros nem az a hely, ahová bármelyikük is vágyik.
A Larderer névre hallgató leánynak annál kevésbé tetszenek a hozzá intézett szavak. Páncéljához hasonlatos, acélszín szemeit szigorúan Jenarin tartva, heves mozdulatokkal oldja le magáról az egész testét fedő, kitűnően munkált vértezetet, majd kisebb nehézségek árán, ám annál nagyobb daccal lép ki belőlük. Alatta egyszerű, barna gambesont, bőrmellvértet visel. Szemmel láthatóan megértette a miérteket, még ha nem is vette jó néven újdonsült parancsnokának szavait.
Hasonló reakcióban részesül Dongnor is, aki viszont a mellé kiosztott Virion kaján pillantásának áldozata. Hasonlóan méri meg magának a férfi, ahogy ő tette vele.*
-Ismered Sárvárost? Mert én igen. *A poncsóját felhúzva egész késgyűjteményt tesz közszemlére.*
-Nekem kellene vezetnem a csapatot. *Fűzi még hozzá mormogva, de nem szól többet.
A csapat nem összeszokott, ez rögtön meglátszik a sajátos dinamikán. Mindenesetre nincs vesztegetni való idejük, ha jóval a városőrök előtt szeretnék elérni Sárvárost.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.25 10:55:03
1237. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-25 05:20:53
Üzenet elküldve: 2023-10-25 05:20:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Arany A Sárban//
*A jól láthatóan nem harcosforma tündér válaszát nem tudja hova tenni. Persze ő is sok mindenhez ért, de nem hiszi, hogy a csapdász tudása vagy hogy tisztában van mikor milyen vadat és hogyan érdemes becserkészni hasznos lenne az elkövetkező feladathoz. De a megjelenése és fegyverzete valószínűleg kelleni fog majd. A lány viszont nem tűnik túl meggyőzőnek. Méghozzá az érkezők láttán úgy néz ki nem ő lesz az egyetlen nő aki szerencsét akar próbálni. Bár a másik legalább fegyverzetben van, sőt mint kiderül a wargok egyike. Azokról hallott Arsenor pletykákat. Állítólag a városőrség legképzettebb tagjai akik nem rettennek meg semmitől. A két asszony nem hazudtolja meg magát és egyből szócsatába kezd amibe muszájnak érzi közbeszólni mielőtt elmérgesedne.*
-Ejnye, hölgyek!
*Szidja meg őket finoman, hogy belássák, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat. Még egy szimpatikusnak tűnő harcosforma félvér, egy páncélos nő és egy koldus csatlakozik hozzájuk.*
~Ennyire megcsappant volna a városőrség, hogy nőkkel kellett feltölteni? Vagy nem mernek belépni?~
*Szomorú dolog az biztos. A koldust se tudja hova tenni. Nem néz ki egy belevaló legénynek. A páncélos szőkében legalább a harcosoktól elvárt büszkeség megvan. Miután az a papír alá lett írva mindenki által és lezajlott minden közjáték elkezdődik az eligazítás. A városőrség végre lecsap a sárvárosi banditákra.~Már ideje volt.~Ahogy ezek a gondolatok végigfutnak Arsenor agyán megmozgatnak valami régi emléket. Szintén banditák vére folyt, szinte patakokban. Újra hallja a sikolyokat és a felbőszült falusiak ordítását. Külső személő annyit láthat, hogy egy pillanatra elréved a távolba majd kicsit lesápadva rázza meg a fejét.*
~Most ennek nincs ideje. Összeszedettnek kell lenni.~
*Nem is kicsit ugyanis legnagyobb meglepetésére vezetőek lesz kinevezve. A tündért és a koldust kapja meg maga mellé akikkel az orkot kell levadászniuk.*
-Ez biztos?
*Kérdez rá megerősítést várva és néz végig a társain, hogy egyértelmű legyen mi a problémája. Szívesebben látna kicsit több vasat maga körül. Ugyanis ha gond lesz akkor egyedül nem védhet meg mindenkit. Sőt, erre a feladatra első ránézésre egyedül, lehet több esélye is lenne. De ha ez a dolga akkor nincs mit tenni megteszi majd amit tud. Talán így izgalmasabb is lesz az a történek amit a kaland után a kocsmában mesélhet. A tündér bemutatkozását mosolyogva viszonozza.*
-Én Arsenor vagyok. Gondolom ha akkor lesz a legjobb lehetőségünk lecsapni mikor majd menekülnek akkor első körben majd a rejtekhelyüket lenne érdemes feltérképezni. Milyen kijáratok vannak, mennyire szigorúan van őrizve. Mert első ránézésre több kisebb utca is van amiken keresztül menekülhetnek. És a helyismeret az ő oldalukon áll.
*Kezd el gondolkozni. Az, hogy egy értelmes lény levadászását tervezgeti hiába tudja, hogy egy bűnöző, de rossz ízt hagy a szájában. Ezen a warg nő tanácsa se segít. Akinek az utolsó szavai hallatán őszinte döbbenet jelenik meg a férfi arcán.*
-Biztos, hogy te városőr vagy?
*Kérdez is rá. Az akinek az embereket kéne védenie nem mondhat ilyeneket. Még viccből se. Arsenor világképében biztosan nem. Mindenesetre a tanács hasznosabb részét megfogadja. Dänki-hoz fordul.*
-Ez most veszélyes feladat lesz. Biztos vagy benne, hogy vállalod?*Ha pozitív választ kap akkor így folytatja.*Mindenesetre így kicsit feltűnő vagy. Nem volna egyszerű beolvadni a tömegbe. Tudsz valamit kezdeni...öhm...magaddal?
*Jön kicsit zavarba. Azért neki is feltűnt, ami másoknak is akik a tündérre néztek. Nem csak a méretével és a világos hajszínével fog kilógni a haramiák közül a lány.*
*A jól láthatóan nem harcosforma tündér válaszát nem tudja hova tenni. Persze ő is sok mindenhez ért, de nem hiszi, hogy a csapdász tudása vagy hogy tisztában van mikor milyen vadat és hogyan érdemes becserkészni hasznos lenne az elkövetkező feladathoz. De a megjelenése és fegyverzete valószínűleg kelleni fog majd. A lány viszont nem tűnik túl meggyőzőnek. Méghozzá az érkezők láttán úgy néz ki nem ő lesz az egyetlen nő aki szerencsét akar próbálni. Bár a másik legalább fegyverzetben van, sőt mint kiderül a wargok egyike. Azokról hallott Arsenor pletykákat. Állítólag a városőrség legképzettebb tagjai akik nem rettennek meg semmitől. A két asszony nem hazudtolja meg magát és egyből szócsatába kezd amibe muszájnak érzi közbeszólni mielőtt elmérgesedne.*
-Ejnye, hölgyek!
*Szidja meg őket finoman, hogy belássák, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat. Még egy szimpatikusnak tűnő harcosforma félvér, egy páncélos nő és egy koldus csatlakozik hozzájuk.*
~Ennyire megcsappant volna a városőrség, hogy nőkkel kellett feltölteni? Vagy nem mernek belépni?~
*Szomorú dolog az biztos. A koldust se tudja hova tenni. Nem néz ki egy belevaló legénynek. A páncélos szőkében legalább a harcosoktól elvárt büszkeség megvan. Miután az a papír alá lett írva mindenki által és lezajlott minden közjáték elkezdődik az eligazítás. A városőrség végre lecsap a sárvárosi banditákra.~Már ideje volt.~Ahogy ezek a gondolatok végigfutnak Arsenor agyán megmozgatnak valami régi emléket. Szintén banditák vére folyt, szinte patakokban. Újra hallja a sikolyokat és a felbőszült falusiak ordítását. Külső személő annyit láthat, hogy egy pillanatra elréved a távolba majd kicsit lesápadva rázza meg a fejét.*
~Most ennek nincs ideje. Összeszedettnek kell lenni.~
*Nem is kicsit ugyanis legnagyobb meglepetésére vezetőek lesz kinevezve. A tündért és a koldust kapja meg maga mellé akikkel az orkot kell levadászniuk.*
-Ez biztos?
*Kérdez rá megerősítést várva és néz végig a társain, hogy egyértelmű legyen mi a problémája. Szívesebben látna kicsit több vasat maga körül. Ugyanis ha gond lesz akkor egyedül nem védhet meg mindenkit. Sőt, erre a feladatra első ránézésre egyedül, lehet több esélye is lenne. De ha ez a dolga akkor nincs mit tenni megteszi majd amit tud. Talán így izgalmasabb is lesz az a történek amit a kaland után a kocsmában mesélhet. A tündér bemutatkozását mosolyogva viszonozza.*
-Én Arsenor vagyok. Gondolom ha akkor lesz a legjobb lehetőségünk lecsapni mikor majd menekülnek akkor első körben majd a rejtekhelyüket lenne érdemes feltérképezni. Milyen kijáratok vannak, mennyire szigorúan van őrizve. Mert első ránézésre több kisebb utca is van amiken keresztül menekülhetnek. És a helyismeret az ő oldalukon áll.
*Kezd el gondolkozni. Az, hogy egy értelmes lény levadászását tervezgeti hiába tudja, hogy egy bűnöző, de rossz ízt hagy a szájában. Ezen a warg nő tanácsa se segít. Akinek az utolsó szavai hallatán őszinte döbbenet jelenik meg a férfi arcán.*
-Biztos, hogy te városőr vagy?
*Kérdez is rá. Az akinek az embereket kéne védenie nem mondhat ilyeneket. Még viccből se. Arsenor világképében biztosan nem. Mindenesetre a tanács hasznosabb részét megfogadja. Dänki-hoz fordul.*
-Ez most veszélyes feladat lesz. Biztos vagy benne, hogy vállalod?*Ha pozitív választ kap akkor így folytatja.*Mindenesetre így kicsit feltűnő vagy. Nem volna egyszerű beolvadni a tömegbe. Tudsz valamit kezdeni...öhm...magaddal?
*Jön kicsit zavarba. Azért neki is feltűnt, ami másoknak is akik a tündérre néztek. Nem csak a méretével és a világos hajszínével fog kilógni a haramiák közül a lány.*
1236. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-23 19:54:25
Üzenet elküldve: 2023-10-23 19:54:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Arany A Sárban//
* Szépen lassan jönnek a további jelentkezők a leszámolásra, míg a legújabb jelentkező eléggé érdekes szavakkal fejezi ki magát. Kimondja mit más férfiak csak gondolni mernek. Nagy, kerek szemekkel figyeli a kibontakozó eseményeket, és az ezt követett reakciót a tündértől. Ekkor a parancsnok magára hívja a figyelmet, közben eléjük helyez egy nagy térképet, két épület pirosan bekarikázva, hogy még véletlenül se tévessze el senki. A parancsnok rövid beszámolót tart, többek közt megnevez egy fogadóst, Hagymás Frogg néven, nem is tűnik veszélyesnek Skyy számára, ám figyelmeztetik, hogy nem hétköznapi sötételfről van szó. *
~ Akinek ilyen hírneve van, az vagy nagyon erős, vagy sokan őrizik. ~ * Fordul meg a fejében a térképet bámulva. Majd a parancsnok az asztalra helyez egy kézzel rajzolt képet róla, ennek segítségével még véletlenül sem fogja eltéveszteni, ha találkozna vele.
Ekkor a parancsnok lecsapja a plakátját az asztalra, hogy mindenki lássa. Felvillan a lelkesedés a szemében mikor meghallja a tervet, belegondolva, hogy mekkora pánikot fog kelteni, ha az utcán levő emberek feléről kiderül hogy ellenség. Végül a parancsnok egyesével rámutat Jenarira, Lardelerre és a félelfre, eléjük teszi a fogadós képét, majd mutat Dongnor, Dänki, és Vironra, eléjük meg az ork képét teszi. Ekkor egy kisebb megkönnyebbülés éri a szívét, hogy első önkéntes munkáján nem egyből egy vérszomjas bestiával kell megküzdenie. Még egy pillantást vet a képre, majd táskájából előveszi ütött-kopott csuklyáját, és fejére húzza, ezzel már egyből olyan látszatot kelt, mintha valami lezüllött koldus volna valamelyik nyomornegyedből. Keresve sem lehetne ennél jobb álcát találni, hogy elvegyüljön egy rakás csirkefogó között. A készenlétét jelzi egy biccentéssel csapatának, és várja parancsnoka következő utasítását. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.10.24 19:43:39, a következő indokkal:
Kérésre.
* Szépen lassan jönnek a további jelentkezők a leszámolásra, míg a legújabb jelentkező eléggé érdekes szavakkal fejezi ki magát. Kimondja mit más férfiak csak gondolni mernek. Nagy, kerek szemekkel figyeli a kibontakozó eseményeket, és az ezt követett reakciót a tündértől. Ekkor a parancsnok magára hívja a figyelmet, közben eléjük helyez egy nagy térképet, két épület pirosan bekarikázva, hogy még véletlenül se tévessze el senki. A parancsnok rövid beszámolót tart, többek közt megnevez egy fogadóst, Hagymás Frogg néven, nem is tűnik veszélyesnek Skyy számára, ám figyelmeztetik, hogy nem hétköznapi sötételfről van szó. *
~ Akinek ilyen hírneve van, az vagy nagyon erős, vagy sokan őrizik. ~ * Fordul meg a fejében a térképet bámulva. Majd a parancsnok az asztalra helyez egy kézzel rajzolt képet róla, ennek segítségével még véletlenül sem fogja eltéveszteni, ha találkozna vele.
Ekkor a parancsnok lecsapja a plakátját az asztalra, hogy mindenki lássa. Felvillan a lelkesedés a szemében mikor meghallja a tervet, belegondolva, hogy mekkora pánikot fog kelteni, ha az utcán levő emberek feléről kiderül hogy ellenség. Végül a parancsnok egyesével rámutat Jenarira, Lardelerre és a félelfre, eléjük teszi a fogadós képét, majd mutat Dongnor, Dänki, és Vironra, eléjük meg az ork képét teszi. Ekkor egy kisebb megkönnyebbülés éri a szívét, hogy első önkéntes munkáján nem egyből egy vérszomjas bestiával kell megküzdenie. Még egy pillantást vet a képre, majd táskájából előveszi ütött-kopott csuklyáját, és fejére húzza, ezzel már egyből olyan látszatot kelt, mintha valami lezüllött koldus volna valamelyik nyomornegyedből. Keresve sem lehetne ennél jobb álcát találni, hogy elvegyüljön egy rakás csirkefogó között. A készenlétét jelzi egy biccentéssel csapatának, és várja parancsnoka következő utasítását. *
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2023.10.24 19:43:39, a következő indokkal:
Kérésre.
1235. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-23 17:09:41
Üzenet elküldve: 2023-10-23 17:09:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
*Az őrség parancsnokának gúnyos hangvétele nem kerüli el Jenari figyelmét, ám elég ideje van már katonák társaságában ahhoz, hogy többnyire képes legyen ilyen és ehhez hasonló apróságokat szó nélkül hagyni. Sajnos Naesala nem volt ilyen szerencsés helyzetben akkor, amikor elindultak a küldetésre.
A férfi két másiknak is szól és az aláírásukat kéri, amit a szőke, meglehetősen csinos, fiatal nő nem is tehet meg csendben.*
- Hát persze...
*Morogja orra alatt, s éppen csak nem neveti el magát szegény, jólelkű leányon. Nagyjából ekkor kap választ a tündértől is, aki ismételten megcsillantja alkalmatlanságát a wegtoreni előtt, ez a két reakció már túl sok a számára, szinte érzi is, hogy a fájdalom elméjébe hasít.*
- Egyikőtöket sem az eszéért szeretik, ugye?
*Elégedetten vigyorog, de szemei nem mosolyognak. Szürke íriszei továbbra is ridegen fürkészik a jelenlévőket.
Csak azért hagyja abba csipkelődését, mert végre a lényegre térnek. Érdeklődve hajol közelebb, hogy alaposabban szemügyre vegye a rajzokat. Arca közömbös marad az eligazítás során, holott rendkívül izgatottá válik a hírek hallatán. Sárváros felszámolása egy kockázatos és kihívásokkal teli küldetésnek hangzik, pont az ő szájízének való feladat ez.*
- Egy kormos, remek!
*Szíve szerint mindkettőt elintézné, de nem bánja, hogy a mélységit kapták, hiszen igaz wegtoreni lévén kifejezetten gyűlöli a koszosbőrű elfeket. Az egyedül amit bán, hogy a látszólag törékeny sárvárosi feltehetően könnyű falat lesz a számára, nem úgy mint az ork, akivel örömmel összemérné erejét.*
- Nincs.
*Zárja rövidre a történetet, majd szemügyre veszi a fattyút, és a harcos nőt, akikért innentől ő fog felelni. Ugyan muszáj mindenkire megjegyzést tennie, de Lardeler látványa kicsit biztatóbb a számára, s valahol örül, hogy őt kapta Dänki helyett.
~ Ha harcolni nem is feltétlenül tud, de legalább a vasakat elbírja. Ez is valami. ~
Elsőként az amulettet veszi le nyakából, majd a tabardot hámozza le magáról. Természetesen alatta is akad ruha, így aligha okoz ezzel bárkinek is kellemes perceket. A földre dobja holmijait, mintha egyszerű rongyok volnának, és nem az alakulat megtisztelő szimbólumai.*
- Elvegyülünk aranyom, szóval vetkőzz!
*Egy levegővételnyi szünetet követően természetesen le kell csapnia saját labdáját.*
- Elég lesz csak a ragyogó kis páncélt ledobnod, de rád bízom, ha a többitől is megszabadulnál, mi nem vagyunk semmi jónak az elrontói.
*Míg erre várnak megigazítja varkocsát, még szorosabbra húzva azt, hogy biztosan ne bomoljon ki a későbbiekben.
Ezt követően futólag szemügyre veszi Dongnor csapatát is, akik látszólag jó eséllyel indulnak, a tündért leszámítva. Megköszörüli a torkát, szemeit Dänkin tartva hajol közelebb a férfihoz, s így szól hozzá.*
- Én a helyedben kérnék még rá valami rongyot, mert nem lesz hosszúéletű ott. Meg ti sem. Vagy csak lökd le a meredélybe amikor a hídhoz érünk.
*Természetesen csak a férfin áll, hogy mit kezd Jenari jó tanácsával, annyi biztos, hogy ő nyugodtan fog aludni az éjjel.*
*Az őrség parancsnokának gúnyos hangvétele nem kerüli el Jenari figyelmét, ám elég ideje van már katonák társaságában ahhoz, hogy többnyire képes legyen ilyen és ehhez hasonló apróságokat szó nélkül hagyni. Sajnos Naesala nem volt ilyen szerencsés helyzetben akkor, amikor elindultak a küldetésre.
A férfi két másiknak is szól és az aláírásukat kéri, amit a szőke, meglehetősen csinos, fiatal nő nem is tehet meg csendben.*
- Hát persze...
*Morogja orra alatt, s éppen csak nem neveti el magát szegény, jólelkű leányon. Nagyjából ekkor kap választ a tündértől is, aki ismételten megcsillantja alkalmatlanságát a wegtoreni előtt, ez a két reakció már túl sok a számára, szinte érzi is, hogy a fájdalom elméjébe hasít.*
- Egyikőtöket sem az eszéért szeretik, ugye?
*Elégedetten vigyorog, de szemei nem mosolyognak. Szürke íriszei továbbra is ridegen fürkészik a jelenlévőket.
Csak azért hagyja abba csipkelődését, mert végre a lényegre térnek. Érdeklődve hajol közelebb, hogy alaposabban szemügyre vegye a rajzokat. Arca közömbös marad az eligazítás során, holott rendkívül izgatottá válik a hírek hallatán. Sárváros felszámolása egy kockázatos és kihívásokkal teli küldetésnek hangzik, pont az ő szájízének való feladat ez.*
- Egy kormos, remek!
*Szíve szerint mindkettőt elintézné, de nem bánja, hogy a mélységit kapták, hiszen igaz wegtoreni lévén kifejezetten gyűlöli a koszosbőrű elfeket. Az egyedül amit bán, hogy a látszólag törékeny sárvárosi feltehetően könnyű falat lesz a számára, nem úgy mint az ork, akivel örömmel összemérné erejét.*
- Nincs.
*Zárja rövidre a történetet, majd szemügyre veszi a fattyút, és a harcos nőt, akikért innentől ő fog felelni. Ugyan muszáj mindenkire megjegyzést tennie, de Lardeler látványa kicsit biztatóbb a számára, s valahol örül, hogy őt kapta Dänki helyett.
~ Ha harcolni nem is feltétlenül tud, de legalább a vasakat elbírja. Ez is valami. ~
Elsőként az amulettet veszi le nyakából, majd a tabardot hámozza le magáról. Természetesen alatta is akad ruha, így aligha okoz ezzel bárkinek is kellemes perceket. A földre dobja holmijait, mintha egyszerű rongyok volnának, és nem az alakulat megtisztelő szimbólumai.*
- Elvegyülünk aranyom, szóval vetkőzz!
*Egy levegővételnyi szünetet követően természetesen le kell csapnia saját labdáját.*
- Elég lesz csak a ragyogó kis páncélt ledobnod, de rád bízom, ha a többitől is megszabadulnál, mi nem vagyunk semmi jónak az elrontói.
*Míg erre várnak megigazítja varkocsát, még szorosabbra húzva azt, hogy biztosan ne bomoljon ki a későbbiekben.
Ezt követően futólag szemügyre veszi Dongnor csapatát is, akik látszólag jó eséllyel indulnak, a tündért leszámítva. Megköszörüli a torkát, szemeit Dänkin tartva hajol közelebb a férfihoz, s így szól hozzá.*
- Én a helyedben kérnék még rá valami rongyot, mert nem lesz hosszúéletű ott. Meg ti sem. Vagy csak lökd le a meredélybe amikor a hídhoz érünk.
*Természetesen csak a férfin áll, hogy mit kezd Jenari jó tanácsával, annyi biztos, hogy ő nyugodtan fog aludni az éjjel.*
1234. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-23 12:11:53
Üzenet elküldve: 2023-10-23 12:11:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
* Nem teljesen egészen, mire vagy kire várnak, de türelmesen vár. A neki intézett keresetlen hozzászólások nem mennek el a füle mellett, főképp nem nyomtalanul, de egyelőre mindet tűri, csak magában duzzog. Az első olyan kérdés, amire érdemesnek látja válaszolni, az utána érkező jóképű férfitől jön. Felnéz a magas növésű alakra.
~ Sokkal tapasztaltabbnak tűnik nálam… Meg felszereltebbnek is. Nem árthat, ha a közelében maradok, ő talán tudja, mit csinálunk. ~ Apró mosolyt erőltet magára, és olyan nyugodtan szólal meg, ahogy csak tud – izgatottsága azonban lerí róla és magabiztosságának hiányát is hiába próbálja leplezni. *
– Egy kicsit értek ehhez is, meg ahhoz is. * Válaszolja nem túl sokatmondóan.
Ezután sorban érkeznek a jelentkezők, a szintén harcedzettnek tűnő, sötétebb bőrű nő is hozzászól és még meg is bámulja, amire már összeszedi a bátorságát és reagál rá. *
– De nem a te szórakoztatásodról, te lüke! * Ezután még kijjebb dülleszti mellkasát, hogy nagyobbnak tűnjön. Valószínűleg ezzel épp az ellenkező hatást kelti, mint amit el szeretne érni – mégpedig, hogy ne a külsőségei alapján ítéljék meg. De legalább már egy kicsit sikerült feloldódnia az idegen környezetben. Ezután próbál ismét a háttérbe szorulni, hacsak Jenarinak nincsenek más tervei vele. A hátralévő időben azon tűnődik, a parancsnok vajon miért nevezte "wargnak" a nőt – Dänkijinkilinkilinkilinkij nem artheniori, így a Warg Alakulatról aligha hallhatott eddig. Mindenesetre reméli, hogy nem egy olyan mesekönyvből szabadult elátkozott teremtéssel akaszkodott össze, ami minden teliholdkor átváltozik farkassá.
Hamarosan jön az eligazítás is. Próbálja jól eszébe vésni a fantomrajzokat. Összerezzen, amikor meghallja, hogy az ő dolguk lesz elintézni a Krossniak nevezetű marha nagy orkot. Eszébe jut, hogy még most meg kéne innen lógnia – senki nem is venné észre, ha az egyik sarkon másfelé fordulna és az első északra tartó karavánnal hazamenne – azonban félelmét legyőzi kalandvágya és büszkesége. Nem tudná elviselni, ha a wegtoreninek lenne igaza. Úgyhogy marad, és várja a nála okosabbak utasításait. Név szerint a Dongnor Arsenorként bemutatkozott férfiét, hiszen ő lett kinevezve főnöknek. *
– Dänki vagyok. * Szólal meg, ha már nincsenek kérdések. Nem árt, ha a társai tudják, hogyan szólítsák. *
* Nem teljesen egészen, mire vagy kire várnak, de türelmesen vár. A neki intézett keresetlen hozzászólások nem mennek el a füle mellett, főképp nem nyomtalanul, de egyelőre mindet tűri, csak magában duzzog. Az első olyan kérdés, amire érdemesnek látja válaszolni, az utána érkező jóképű férfitől jön. Felnéz a magas növésű alakra.
~ Sokkal tapasztaltabbnak tűnik nálam… Meg felszereltebbnek is. Nem árthat, ha a közelében maradok, ő talán tudja, mit csinálunk. ~ Apró mosolyt erőltet magára, és olyan nyugodtan szólal meg, ahogy csak tud – izgatottsága azonban lerí róla és magabiztosságának hiányát is hiába próbálja leplezni. *
– Egy kicsit értek ehhez is, meg ahhoz is. * Válaszolja nem túl sokatmondóan.
Ezután sorban érkeznek a jelentkezők, a szintén harcedzettnek tűnő, sötétebb bőrű nő is hozzászól és még meg is bámulja, amire már összeszedi a bátorságát és reagál rá. *
– De nem a te szórakoztatásodról, te lüke! * Ezután még kijjebb dülleszti mellkasát, hogy nagyobbnak tűnjön. Valószínűleg ezzel épp az ellenkező hatást kelti, mint amit el szeretne érni – mégpedig, hogy ne a külsőségei alapján ítéljék meg. De legalább már egy kicsit sikerült feloldódnia az idegen környezetben. Ezután próbál ismét a háttérbe szorulni, hacsak Jenarinak nincsenek más tervei vele. A hátralévő időben azon tűnődik, a parancsnok vajon miért nevezte "wargnak" a nőt – Dänkijinkilinkilinkilinkij nem artheniori, így a Warg Alakulatról aligha hallhatott eddig. Mindenesetre reméli, hogy nem egy olyan mesekönyvből szabadult elátkozott teremtéssel akaszkodott össze, ami minden teliholdkor átváltozik farkassá.
Hamarosan jön az eligazítás is. Próbálja jól eszébe vésni a fantomrajzokat. Összerezzen, amikor meghallja, hogy az ő dolguk lesz elintézni a Krossniak nevezetű marha nagy orkot. Eszébe jut, hogy még most meg kéne innen lógnia – senki nem is venné észre, ha az egyik sarkon másfelé fordulna és az első északra tartó karavánnal hazamenne – azonban félelmét legyőzi kalandvágya és büszkesége. Nem tudná elviselni, ha a wegtoreninek lenne igaza. Úgyhogy marad, és várja a nála okosabbak utasításait. Név szerint a Dongnor Arsenorként bemutatkozott férfiét, hiszen ő lett kinevezve főnöknek. *
– Dänki vagyok. * Szólal meg, ha már nincsenek kérdések. Nem árt, ha a társai tudják, hogyan szólítsák. *
1233. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-19 23:52:56
Üzenet elküldve: 2023-10-19 23:52:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Arany a sárban//
*Szép sorjában érkeznek a vállalkozó kedvű kalandorok, az éppen nem béltartalmaival küzdő városőrön kívül pedig szép sorjában meg is bámulják őket. Kiváltképp a tündért, ki még néhány kéretlen megjegyzéssel is gazdagabb lehet, mire eljut az asztalig. Gorkraf rezignált ábrázattal nézi végig, mire a tündér végez az igen csak hosszú névvel, majd jól láthatóan bólint egyet. Az itt eltöltött idő a bakák között megtanította nem ítélkezni.
Dongnor a második a sorban, Gorkraf pedig kurta válaszban is részesíti a segítőkész férfiút.*
-Lesz bőven feladatod fiam, efelől biztosítalak. *Nem mosolyog, csak türelmetlenül biccent. Hosszú ez a nap és még hosszabb lesz.
Ettvallder is az asztalhoz járul, és ő sem kíméli meg aláírásától az üres papírost.*
-Ez egy beleegyező nyilatkozat a részükről, hogy vállalják a veszélyt. *Gorkraf tömör magyarázatban részesíti az egybegyűlteket, tekintete pedig már a közeledő Jenarin nyugszik. Látja a tabardot, szeme pedig az amuletten is megállapodik.*
-Jó látni, hogy a wargok is képviselik magukat. *Kissé talán gunyoros is a hanghordozása, de több szót nem szán Jenari részére. Helyette hátrafordul, hogy a páncélok sűrűjébe indítványozzon ukázt.*
-Maguk ketten is írják alá. Nem leszünk itt napestig. *Morogja, s szavaira két alak lép elő a vörös posztók sűrűjéből. Mindkettő ember, ugyanakkor mintha gyökeres ellentétet képviselnének. Egyikük egy talpig páncélt viselő, már-már elf vonásokkal megáldott, egyenes tartású nő, a másikuk pedig egy férfi, kit mintha csak most szedtek volna össze a Romváros egyik sikátorából.
Mindkettő az asztalhoz lép, hogy aláírhassa a pergament. A férfi csak hümment egyet, mielőtt felegyenesedve megállapodna a tündér mellett, a nő viszont nem állja meg, hogy ne nézzen mélyen a parancsnok szemébe.*
-Bármire kész vagyok, hogy Arthenior újra naggyá legyen, s úgy atyám vére sem hullott hiába. *Szemmel láthatóan a parancsnoknak minden türelmére szüksége van már, de azért egy kurta biccentést elejt a lány felé.
A szemfüles olvasni tudók a pergamenről le is tudják lesni a két, cirkalmas nevet: "Viron Mral", "Lardeler la' Sholomor".
Ahogy mindnyájan végeztek, maga elé veszi a pergament az írószerszámokkal együtt és aláfirkantja.*
-Vidd ezt a szart és írj valami hivatalosat rá. Mit tudom én! *Szól a mögötte álló írnoknak s azzal a lendülettel nyomja mellkasának a pergament.
Látszólag maga is ideges, ugyanakkor Jenari megjegyzésére sárgán elvigyorodik. Bakabeszéd ez, ami ínyére való.*
-Na. A lényeg.
*Egy elnagyolt térképszerűséget bányászik elő az iratok alól, mely két, párhuzamos, névtelen utcát ábrázol, egy-egy épület pedig be van rajta karikázva. *
-Innen már nincs visszaút. A városvezetés beleegyezett, hogy a Városőrség majdnem teljes létszámmal a Sárvár ellen vonuljon. *Megkeményednek arcizmai, de szemeiben izgatott tűz csillan.*
-Ugyanakkor minden emberemre szükségem van a Csonthíd túloldalán, mikor kitör a haddelhadd. Kordában kell tartanom ezt a szart. A maguk feladata egyszerű. Két hely, két célpont... Talán sok áldozat. *Hagy némi drámai szünetet, mielőtt folytatná.*
-Az egyikük a fogadós. *Bök az egyik bekarikázott épületre a térképen.* -A neve Hagymás Frogg. De nem közönséges fogadós ő, nem ám. A Kikötői Patkányok hálózatépítője is egyúttal. Szürkebőrű, vékony kis sötételf, meg fogják ismerni. De ha nem... *Előtúr egy kézzel rajzolt fantomrajzot is a fickóról.*
-A másik neve Krossniak. Szinte már hadúr a Sárvárosban. Őt a "palotájában" kell utolérniük. Ha szerencséjük van, a kitörő pánik hevében, menekülés közben érhetik mindkettőt. Mert ezek szelelni fognak, erre mérget vehetnek. Ez a Krossniak egy rohadt nagy ork. *Azzal lecsap az asztalra eléjük még egy rajzot, ez már a vaskos pofázmányú orkot ábrázolja.*
-A legfontosabb az, hogy várják meg a jelet. A kürtszót. A pánikot. Ekkor kezdjenek neki a műveletnek. Addig pedig vegyüljenek el. Nincs egymástól messze a két célpont, talán a fogadó alkalmas erre. *Az asztalra támaszkodik, majd mindenkit egyesével megbámul.*
-Vér fog folyni, méghozzá sok. Ezek a szarrágók egymás torkát is elvágják majd az utcákon, ha megérzik a vesztet. Vértezzék fel magukat! Ezek rohadt gyilkosok, zsarolók, alávaló bűnelkövetők. Fókuszáljanak a küldetésre és vegyüljenek el! Ezért hamarabb fognak útra kelni Sárvárosba, mint mi. Lesz körülbelül két óra előnyük hozzánk képest. Egyszerű a feladat. Bemennek, figyelnek, semlegesítenek, majd kijönnek. Hozzák el a fejüket, vagy valami bizonyítékot, hogy megcselekedték, amit a város megkívánt. Ez itt fogja várni magukat a jutalmukkal. *Pillant hátra a válla felett az írnokra, aki bősz bólogatásba kezd.*
-Maguké a fogadós, Frogg… *Mutat egyesével Jenarira, Ettvallderre és a páncélt viselő Lardelerre.*
-Maguké pedig Krossniak. *Ezúttal Dongnort, Dänkit és a Viron nevű férfit célozza szúrós tekintetével.*
-És maga... *Mutat Jenarira, aki a warg alakulat jelét viseli.*
-Meg maga a főnök. *Ezúttal Dongnor felé int, aki a leginkább hasonlít egy tisztességes bakára a szemében a trióból.*
-Amennyiben nincs kérdésük, akkor… *Szíves-örömest túl lenne a szájkoptatáson, látszik rajta. Azonban hogy a veszélyes kalandra vállalkozók mit kezdenek most, az csakis rajtuk áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 00:12:29
*Szép sorjában érkeznek a vállalkozó kedvű kalandorok, az éppen nem béltartalmaival küzdő városőrön kívül pedig szép sorjában meg is bámulják őket. Kiváltképp a tündért, ki még néhány kéretlen megjegyzéssel is gazdagabb lehet, mire eljut az asztalig. Gorkraf rezignált ábrázattal nézi végig, mire a tündér végez az igen csak hosszú névvel, majd jól láthatóan bólint egyet. Az itt eltöltött idő a bakák között megtanította nem ítélkezni.
Dongnor a második a sorban, Gorkraf pedig kurta válaszban is részesíti a segítőkész férfiút.*
-Lesz bőven feladatod fiam, efelől biztosítalak. *Nem mosolyog, csak türelmetlenül biccent. Hosszú ez a nap és még hosszabb lesz.
Ettvallder is az asztalhoz járul, és ő sem kíméli meg aláírásától az üres papírost.*
-Ez egy beleegyező nyilatkozat a részükről, hogy vállalják a veszélyt. *Gorkraf tömör magyarázatban részesíti az egybegyűlteket, tekintete pedig már a közeledő Jenarin nyugszik. Látja a tabardot, szeme pedig az amuletten is megállapodik.*
-Jó látni, hogy a wargok is képviselik magukat. *Kissé talán gunyoros is a hanghordozása, de több szót nem szán Jenari részére. Helyette hátrafordul, hogy a páncélok sűrűjébe indítványozzon ukázt.*
-Maguk ketten is írják alá. Nem leszünk itt napestig. *Morogja, s szavaira két alak lép elő a vörös posztók sűrűjéből. Mindkettő ember, ugyanakkor mintha gyökeres ellentétet képviselnének. Egyikük egy talpig páncélt viselő, már-már elf vonásokkal megáldott, egyenes tartású nő, a másikuk pedig egy férfi, kit mintha csak most szedtek volna össze a Romváros egyik sikátorából.
Mindkettő az asztalhoz lép, hogy aláírhassa a pergament. A férfi csak hümment egyet, mielőtt felegyenesedve megállapodna a tündér mellett, a nő viszont nem állja meg, hogy ne nézzen mélyen a parancsnok szemébe.*
-Bármire kész vagyok, hogy Arthenior újra naggyá legyen, s úgy atyám vére sem hullott hiába. *Szemmel láthatóan a parancsnoknak minden türelmére szüksége van már, de azért egy kurta biccentést elejt a lány felé.
A szemfüles olvasni tudók a pergamenről le is tudják lesni a két, cirkalmas nevet: "Viron Mral", "Lardeler la' Sholomor".
Ahogy mindnyájan végeztek, maga elé veszi a pergament az írószerszámokkal együtt és aláfirkantja.*
-Vidd ezt a szart és írj valami hivatalosat rá. Mit tudom én! *Szól a mögötte álló írnoknak s azzal a lendülettel nyomja mellkasának a pergament.
Látszólag maga is ideges, ugyanakkor Jenari megjegyzésére sárgán elvigyorodik. Bakabeszéd ez, ami ínyére való.*
-Na. A lényeg.
*Egy elnagyolt térképszerűséget bányászik elő az iratok alól, mely két, párhuzamos, névtelen utcát ábrázol, egy-egy épület pedig be van rajta karikázva. *
-Innen már nincs visszaút. A városvezetés beleegyezett, hogy a Városőrség majdnem teljes létszámmal a Sárvár ellen vonuljon. *Megkeményednek arcizmai, de szemeiben izgatott tűz csillan.*
-Ugyanakkor minden emberemre szükségem van a Csonthíd túloldalán, mikor kitör a haddelhadd. Kordában kell tartanom ezt a szart. A maguk feladata egyszerű. Két hely, két célpont... Talán sok áldozat. *Hagy némi drámai szünetet, mielőtt folytatná.*
-Az egyikük a fogadós. *Bök az egyik bekarikázott épületre a térképen.* -A neve Hagymás Frogg. De nem közönséges fogadós ő, nem ám. A Kikötői Patkányok hálózatépítője is egyúttal. Szürkebőrű, vékony kis sötételf, meg fogják ismerni. De ha nem... *Előtúr egy kézzel rajzolt fantomrajzot is a fickóról.*
-A másik neve Krossniak. Szinte már hadúr a Sárvárosban. Őt a "palotájában" kell utolérniük. Ha szerencséjük van, a kitörő pánik hevében, menekülés közben érhetik mindkettőt. Mert ezek szelelni fognak, erre mérget vehetnek. Ez a Krossniak egy rohadt nagy ork. *Azzal lecsap az asztalra eléjük még egy rajzot, ez már a vaskos pofázmányú orkot ábrázolja.*
-A legfontosabb az, hogy várják meg a jelet. A kürtszót. A pánikot. Ekkor kezdjenek neki a műveletnek. Addig pedig vegyüljenek el. Nincs egymástól messze a két célpont, talán a fogadó alkalmas erre. *Az asztalra támaszkodik, majd mindenkit egyesével megbámul.*
-Vér fog folyni, méghozzá sok. Ezek a szarrágók egymás torkát is elvágják majd az utcákon, ha megérzik a vesztet. Vértezzék fel magukat! Ezek rohadt gyilkosok, zsarolók, alávaló bűnelkövetők. Fókuszáljanak a küldetésre és vegyüljenek el! Ezért hamarabb fognak útra kelni Sárvárosba, mint mi. Lesz körülbelül két óra előnyük hozzánk képest. Egyszerű a feladat. Bemennek, figyelnek, semlegesítenek, majd kijönnek. Hozzák el a fejüket, vagy valami bizonyítékot, hogy megcselekedték, amit a város megkívánt. Ez itt fogja várni magukat a jutalmukkal. *Pillant hátra a válla felett az írnokra, aki bősz bólogatásba kezd.*
-Maguké a fogadós, Frogg… *Mutat egyesével Jenarira, Ettvallderre és a páncélt viselő Lardelerre.*
-Maguké pedig Krossniak. *Ezúttal Dongnort, Dänkit és a Viron nevű férfit célozza szúrós tekintetével.*
-És maga... *Mutat Jenarira, aki a warg alakulat jelét viseli.*
-Meg maga a főnök. *Ezúttal Dongnor felé int, aki a leginkább hasonlít egy tisztességes bakára a szemében a trióból.*
-Amennyiben nincs kérdésük, akkor… *Szíves-örömest túl lenne a szájkoptatáson, látszik rajta. Azonban hogy a veszélyes kalandra vállalkozók mit kezdenek most, az csakis rajtuk áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.20 00:12:29
1232. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-19 22:26:51
Üzenet elküldve: 2023-10-19 22:26:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
*A kaszárnya épülete nem ismeretlen számára, ám ezúttal zárva találja kapuit, ami már önmagában elég meggyőző Jenari számára, hogy valami valóban készülőben van. Megigazítja magán a tabardot, s ezúttal az amulettet is előhúzza ruhája alól, hogy láthatóvá váljon mindenki számára. Talán némi tekintélyt remél ennek hála, talán csak tartozását kívánja leróni, bár ez aligha engesztelné ki Bredocot azt követően, hogy csak úgy cserben hagyta társait a küldetés előtt. Persze cseppet sem aggasztja, lélekben felkészül arra, hogy kopogását követően láncra verik, talán még örülne is, elvégre zsoldjából már semmi sem maradt és egyébként is kissé már unatkozott az utóbbi időben.
Meglepődik, hogy Parancsnoka még nem tűzött aranydíjat fejére, s a katonák sem rohanják le őt. Kicsit lehet csalódott is, hiszen lételeme az izgalom, amit jóformán csak a küzdelem képes megadni neki, főleg amelyik kihívással teli.*
- Ejha!
*Elismerően pillant körbe a népes seregletet látva. A vörös köpenyek feltehetően tiszteletparancsoló szimbólumok mások szemében, számára viszont nem többek céltáblára emlékeztető provokatív jelzésnél.
~ Szándékos volna? ~
Felidézi magában szülővárosát, ahol hasonló vérvörös posztóval hergelték a fenevadakat a nép szórakoztatásának szent céljából.
Magabiztosan az asztalhoz lép, ahol a Parancsnok kutat éppen a papírosok között. Nem hozza zavarba a tekintélyes kiállás, ahogy a férfiak jelenléte sem. Az elé tolt pergamenre csak ráfirkant egy J betűre emlékeztető jelet, nem vesződve azzal, hogy úgy tűnjön mintha írni és olvasni tudó polgár volna. Feltehetően ezzel a hiányosságával nincs egyedül, de egy wegtoreni egyszerű leánytól aligha várható el, hogy ennyire tanult legyen.
Odébb áll, helyet adva az esetleg érkezőknek, addig csatlakozik a színes társasághoz. Kreol színű bőre és melegbarna haja éles kontrasztot képez hideg kék szemeivel, melyekkel kíváncsian és kritikusan szemléli a többieket.*
- Milyen bájos!
*Jegyzi meg némi gúnnyal a hangjában, miközben a szőkeséget bámulja. Szemérmetlenül szemügyre veszi annak alakját is - íriszei kicsit megpihennek a kebleken, mielőtt tovább kalandoznának - amit láthatóan nem kíván rejtegetni a törékeny teremtés.*
- Kedves a parancsnoktól, hogy máris gondoskodott a katonák szórakoztatásáról.
*Más okát nem látja a tündér jelenlétének, aki a meglehetősen magas Jenari mellett annyira aprónak tűnik, s ez felettébb mulattatja a wegtorenit.*
*A kaszárnya épülete nem ismeretlen számára, ám ezúttal zárva találja kapuit, ami már önmagában elég meggyőző Jenari számára, hogy valami valóban készülőben van. Megigazítja magán a tabardot, s ezúttal az amulettet is előhúzza ruhája alól, hogy láthatóvá váljon mindenki számára. Talán némi tekintélyt remél ennek hála, talán csak tartozását kívánja leróni, bár ez aligha engesztelné ki Bredocot azt követően, hogy csak úgy cserben hagyta társait a küldetés előtt. Persze cseppet sem aggasztja, lélekben felkészül arra, hogy kopogását követően láncra verik, talán még örülne is, elvégre zsoldjából már semmi sem maradt és egyébként is kissé már unatkozott az utóbbi időben.
Meglepődik, hogy Parancsnoka még nem tűzött aranydíjat fejére, s a katonák sem rohanják le őt. Kicsit lehet csalódott is, hiszen lételeme az izgalom, amit jóformán csak a küzdelem képes megadni neki, főleg amelyik kihívással teli.*
- Ejha!
*Elismerően pillant körbe a népes seregletet látva. A vörös köpenyek feltehetően tiszteletparancsoló szimbólumok mások szemében, számára viszont nem többek céltáblára emlékeztető provokatív jelzésnél.
~ Szándékos volna? ~
Felidézi magában szülővárosát, ahol hasonló vérvörös posztóval hergelték a fenevadakat a nép szórakoztatásának szent céljából.
Magabiztosan az asztalhoz lép, ahol a Parancsnok kutat éppen a papírosok között. Nem hozza zavarba a tekintélyes kiállás, ahogy a férfiak jelenléte sem. Az elé tolt pergamenre csak ráfirkant egy J betűre emlékeztető jelet, nem vesződve azzal, hogy úgy tűnjön mintha írni és olvasni tudó polgár volna. Feltehetően ezzel a hiányosságával nincs egyedül, de egy wegtoreni egyszerű leánytól aligha várható el, hogy ennyire tanult legyen.
Odébb áll, helyet adva az esetleg érkezőknek, addig csatlakozik a színes társasághoz. Kreol színű bőre és melegbarna haja éles kontrasztot képez hideg kék szemeivel, melyekkel kíváncsian és kritikusan szemléli a többieket.*
- Milyen bájos!
*Jegyzi meg némi gúnnyal a hangjában, miközben a szőkeséget bámulja. Szemérmetlenül szemügyre veszi annak alakját is - íriszei kicsit megpihennek a kebleken, mielőtt tovább kalandoznának - amit láthatóan nem kíván rejtegetni a törékeny teremtés.*
- Kedves a parancsnoktól, hogy máris gondoskodott a katonák szórakoztatásáról.
*Más okát nem látja a tündér jelenlétének, aki a meglehetősen magas Jenari mellett annyira aprónak tűnik, s ez felettébb mulattatja a wegtorenit.*
1231. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-17 21:34:03
Üzenet elküldve: 2023-10-17 21:34:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Őfelségét várakozásai ellenére nem találta meg sem a székhelyén, sem úgy általában a Sárvárosban. Tény, annyira nem erőltette meg magát, de az éjszakai piacra azért visszament szaglászni, meg a Sárvár környékén is kérdezősködött, hátha látták. Hónapok óta a színét sem. Sa'Tereth redőstarkójú prófétája ebből levonta a következtetést, hogy hittársa máshol keseríti a halandók életét, és ez így van jól.
Bőven elmúlik éjfél, mire a Kaszárnya elé ér. Ilyenkor persze zárva van már, de Wruztónak csak a hirdetmények kellenek, kívül, a kapu mellett. Előkaparja a könyvét a matózzsákjából, és nekilát följegyezni a körözési lista súlyosabb tételeit. A "törvénykerülők" nem érdeklik, nem lesz bennük profit. A dezertőr már inkább.*
~Honnan lehet dezertálni ebben a kuplerájban?~
*Nem tartja valószínűnek, hogy a városi őrségből, hiszen onnan semmiből nem áll legálisan kilépni. Itt valami komolyabb szervezetről lesz szó. Fölírja a fickó adatait.*
~Haldrian Rhuuv, tolvajlás.~
*Ezt a nevet hallotta már a Kikötőben. Valami csodagyerek. Az alvó szájából kilopja az aranyfogat. Kurvára fölírja. Remélhetőleg még mindig körözik, mert a lista már négy hónapos.
Őfelségét meg ezt a Sötét Novíciát nem erőlteti. Nem akar kockáztatni a Sárvárossal, hátha tényleg legyalulja az őrség. Rosszabb esetben a katonaság. A Királyt meg úgyse fogja feldobni.
Zsákjába süllyeszti a könyvet meg az írószereit, és elindul fogadót keresni. Van két neve. Hátha itt is ki tud deríteni ezt-azt…*
*Őfelségét várakozásai ellenére nem találta meg sem a székhelyén, sem úgy általában a Sárvárosban. Tény, annyira nem erőltette meg magát, de az éjszakai piacra azért visszament szaglászni, meg a Sárvár környékén is kérdezősködött, hátha látták. Hónapok óta a színét sem. Sa'Tereth redőstarkójú prófétája ebből levonta a következtetést, hogy hittársa máshol keseríti a halandók életét, és ez így van jól.
Bőven elmúlik éjfél, mire a Kaszárnya elé ér. Ilyenkor persze zárva van már, de Wruztónak csak a hirdetmények kellenek, kívül, a kapu mellett. Előkaparja a könyvét a matózzsákjából, és nekilát följegyezni a körözési lista súlyosabb tételeit. A "törvénykerülők" nem érdeklik, nem lesz bennük profit. A dezertőr már inkább.*
~Honnan lehet dezertálni ebben a kuplerájban?~
*Nem tartja valószínűnek, hogy a városi őrségből, hiszen onnan semmiből nem áll legálisan kilépni. Itt valami komolyabb szervezetről lesz szó. Fölírja a fickó adatait.*
~Haldrian Rhuuv, tolvajlás.~
*Ezt a nevet hallotta már a Kikötőben. Valami csodagyerek. Az alvó szájából kilopja az aranyfogat. Kurvára fölírja. Remélhetőleg még mindig körözik, mert a lista már négy hónapos.
Őfelségét meg ezt a Sötét Novíciát nem erőlteti. Nem akar kockáztatni a Sárvárossal, hátha tényleg legyalulja az őrség. Rosszabb esetben a katonaság. A Királyt meg úgyse fogja feldobni.
Zsákjába süllyeszti a könyvet meg az írószereit, és elindul fogadót keresni. Van két neve. Hátha itt is ki tud deríteni ezt-azt…*
1230. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-16 13:32:48
Üzenet elküldve: 2023-10-16 13:32:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
* Mikor is a nap javában próbálja beragyogni a várost, mikor az átlagember még alszik a félelf nagyban készül. Magára ölti páncélját, kardjának élét leteszteli, elégedve az eredménnyel oldalára rögzíti és összeszedi maradék cuccát. Kinyitja szobája ajtaját majd kilépve még egyszer rápillant a zsebében lévő hirdetőlapra nehogy eltévessze az időt. A lélektelen utcán végigsétálva egy dolog járja a fejét. *
~ A legfontosabb a magabiztosság, ha netalán látják, hogy izgulok, vagy esetleg nem tetszik nekik a képem lehet ki is dobnak. ~ * Gondolataiban elveszve elég hamar odaér a kaszárnya ajtaja elé. A félelf elkezd kopogni a nagy ajtón ami egy idő után kinyílik és egy katona fogadja, aki egy szót sem szól, csak körbe néz majd vissza. *
-Itt most egy magán esemény folyik fiam, mi járatban erre? * Kérdezte a katona a félelfet, aki zsebéből kiemelte a hirdetést. *
-Itt a meghívóm. * Felelte a hirdetéssel a kezében, ezen a kijelentésen a katona egy kacér vigyorral az arcán mutatja az utat befelé. Mögötte az ajtó bezáródik, nem akarják hogy bárki lássa mi van idebent, nem is csoda mikor is a félelf belépett meglepődve nézi a megannyi embert kik mind a város védelme érdekében gyűltek össze. Az ajtóban lévő katona egy asztalhoz vezeti öt ahol is néhány elég keménynek tűnő alak figyeli őt. az asztal előtt megállva a szemben lévő katona végig méri, majd ajaki finoman megrándulnak, viszont arcáról nem lehet leolvasni, hogy pont azért mert ilyen önkénteseket keresnek vagy pont az ellenkezőjét. Egy pergament tolnak elé mellette a tintába áztatott penna már készen áll. Végig nézve a papírt nem lát rajta címet csak két egyéb nevet. Rövid pillantás után aláírja teljes nevével Ettvallder Skyy majd, visszarakja a pennát a tintába és visszatolja a pergament. Ránéz az őrre, aki csak az udvar egyik sarkába mutat ahol is már ketten várnak, el is indul feléjük mikor odaér így szól. *
-Üdvözletem.
A hozzászólás írója (Ettvallder Skyy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.16 13:33:57
* Mikor is a nap javában próbálja beragyogni a várost, mikor az átlagember még alszik a félelf nagyban készül. Magára ölti páncélját, kardjának élét leteszteli, elégedve az eredménnyel oldalára rögzíti és összeszedi maradék cuccát. Kinyitja szobája ajtaját majd kilépve még egyszer rápillant a zsebében lévő hirdetőlapra nehogy eltévessze az időt. A lélektelen utcán végigsétálva egy dolog járja a fejét. *
~ A legfontosabb a magabiztosság, ha netalán látják, hogy izgulok, vagy esetleg nem tetszik nekik a képem lehet ki is dobnak. ~ * Gondolataiban elveszve elég hamar odaér a kaszárnya ajtaja elé. A félelf elkezd kopogni a nagy ajtón ami egy idő után kinyílik és egy katona fogadja, aki egy szót sem szól, csak körbe néz majd vissza. *
-Itt most egy magán esemény folyik fiam, mi járatban erre? * Kérdezte a katona a félelfet, aki zsebéből kiemelte a hirdetést. *
-Itt a meghívóm. * Felelte a hirdetéssel a kezében, ezen a kijelentésen a katona egy kacér vigyorral az arcán mutatja az utat befelé. Mögötte az ajtó bezáródik, nem akarják hogy bárki lássa mi van idebent, nem is csoda mikor is a félelf belépett meglepődve nézi a megannyi embert kik mind a város védelme érdekében gyűltek össze. Az ajtóban lévő katona egy asztalhoz vezeti öt ahol is néhány elég keménynek tűnő alak figyeli őt. az asztal előtt megállva a szemben lévő katona végig méri, majd ajaki finoman megrándulnak, viszont arcáról nem lehet leolvasni, hogy pont azért mert ilyen önkénteseket keresnek vagy pont az ellenkezőjét. Egy pergament tolnak elé mellette a tintába áztatott penna már készen áll. Végig nézve a papírt nem lát rajta címet csak két egyéb nevet. Rövid pillantás után aláírja teljes nevével Ettvallder Skyy majd, visszarakja a pennát a tintába és visszatolja a pergament. Ránéz az őrre, aki csak az udvar egyik sarkába mutat ahol is már ketten várnak, el is indul feléjük mikor odaér így szól. *
-Üdvözletem.
A hozzászólás írója (Ettvallder Skyy) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.10.16 13:33:57
1229. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-16 02:13:03
Üzenet elküldve: 2023-10-16 02:13:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
*Arsenor itt nőtt fel a városban. Szinte ezeken a köveken fogócskázott gyerekként, ismeri a helyieket és őt is ismerik, ez az otthona. Mármint úgy emlékszik. Vagyis nagyrészt úgy emlékszik. Az ismeretei is ezt támasztják alá. Mindenesetre mikor a segítségét kéri a városőrség akkor nem átall önként jelentkezni, hogy lándzsáját a város szolgálatába állítsa. Arról nem is beszélve, hogy ez pont olyasféle kalandnak tűnik amit a pegazus népe hallani kíván. Felszerelése hagy némi kívánni valót maga után. Viseletes már inkább szürke ingére vette a kéregpáncélját, fején viszont csillog az acélsisak, ahogy a karjában tartott pajzs és lándzsa is gondosan karban van tartva. Nem hagyva kétséget
afelől, hogy az övén lévő most, a hüvelyében pihenő kardja is jó minőségű. Övén kulacs, szütyő övtáska, másik oldalán a holdsarló alakú fura penge beletűzve. Nem mondható el róla, hogy felkészületlenül érkezett. Süt róla a magabiztosság. Kipihent és bizakodó. Tudva, hogy ennyi derék katona oldalán fog küzdeni nincs is félnivalója. Azok a vörös köpenyek! Mikor az egyik közlegény a parancsnok elé vezeti akkor hangosan köszön.*
-Üdvözletem uram! Dongnor Arsenor volnék és azért jöttem, hogy segítsek önöknek rendet tenni a városban.
*Számára a parancsnok egy sokat próbált veterán kisugárzását nyújtja. Biztos vannak remek történetei és lehetne tőle tanulni. Mikor kell akkor odamegy és ha nem is gyöngybetűkkel, de leírja a teljes nevét. Hadd tudja mindenki, hogy bizony Dongnor Arsenor volt az aki mikor kellett kihúzta a többieket a csávából. Jó reméli arra nem lesz szükség, de valami hőstett azért jó lenne. A szőke tündérlány jelenléte azért neki is szemet szúr. Rá is kérdez az első dologra, ami eszébe jut.*
-Te olyan felcserféle vagy?
*Arsenor itt nőtt fel a városban. Szinte ezeken a köveken fogócskázott gyerekként, ismeri a helyieket és őt is ismerik, ez az otthona. Mármint úgy emlékszik. Vagyis nagyrészt úgy emlékszik. Az ismeretei is ezt támasztják alá. Mindenesetre mikor a segítségét kéri a városőrség akkor nem átall önként jelentkezni, hogy lándzsáját a város szolgálatába állítsa. Arról nem is beszélve, hogy ez pont olyasféle kalandnak tűnik amit a pegazus népe hallani kíván. Felszerelése hagy némi kívánni valót maga után. Viseletes már inkább szürke ingére vette a kéregpáncélját, fején viszont csillog az acélsisak, ahogy a karjában tartott pajzs és lándzsa is gondosan karban van tartva. Nem hagyva kétséget
afelől, hogy az övén lévő most, a hüvelyében pihenő kardja is jó minőségű. Övén kulacs, szütyő övtáska, másik oldalán a holdsarló alakú fura penge beletűzve. Nem mondható el róla, hogy felkészületlenül érkezett. Süt róla a magabiztosság. Kipihent és bizakodó. Tudva, hogy ennyi derék katona oldalán fog küzdeni nincs is félnivalója. Azok a vörös köpenyek! Mikor az egyik közlegény a parancsnok elé vezeti akkor hangosan köszön.*
-Üdvözletem uram! Dongnor Arsenor volnék és azért jöttem, hogy segítsek önöknek rendet tenni a városban.
*Számára a parancsnok egy sokat próbált veterán kisugárzását nyújtja. Biztos vannak remek történetei és lehetne tőle tanulni. Mikor kell akkor odamegy és ha nem is gyöngybetűkkel, de leírja a teljes nevét. Hadd tudja mindenki, hogy bizony Dongnor Arsenor volt az aki mikor kellett kihúzta a többieket a csávából. Jó reméli arra nem lesz szükség, de valami hőstett azért jó lenne. A szőke tündérlány jelenléte azért neki is szemet szúr. Rá is kérdez az első dologra, ami eszébe jut.*
-Te olyan felcserféle vagy?
1228. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-15 20:56:59
Üzenet elküldve: 2023-10-15 20:56:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Arany a sárban//
* Első hata Artheniorban nem alakult túl sikeresen, azonban tragikusan sem. Egy kevés aranyat össze tudott kaparni innen-onnan, így legalább volt mit ennie és volt hol aludnia. A télre azonban nem lehet elég hamar felkészülni, tündérünk is tudja – vagy legalábbis sejti –, hogy a hideg évszak beköszöntével nehezebb lesz az élet. Ekkor jött képbe a Városi Őrség hirdetménye, ami tisztes bért és elismerést ígérve nagyszerű lehetőség Dänkijinkilinkilinkilinkijnek.
A kaszárnyát könnyedén megtalálja. A grandiózus épületet nehéz eltéveszteni, még ha nem is járatos az ember (vagy tündér) a városban. A méretes kapun kopogva pedig hamar be is jut a seregnyi páncélos katona közé. Egy szót se szól és próbál nem foglalkozni a számos rászegeződő szempárral. Egy kapuőrt leszámítva senkire nem vet egy pillantást sem, próbál teljesen láthatatlanná válni, noha ez aligha sikerülhet ebben a környezetben.
~ Az egész olyan… Álomszerű. Nem is, ez egy rémálom! Mintha mindenki becsmérelne, mert valamiről megfeledkeztem. Talán így is van, kellett volna hoznom egy két méteres kardot, csak bizonyításképpen. Vagy legalább egy kevés útravalót… Ó, tényleg! Azt se tudom, hová megyünk! ~ Gondolataiból az zökkenti ki, hogy alig pár lépés megtétele után el is éri az istálló melletti bódét. *
– Köszönöm! * Fordulna az őr felé hálásan, de mire megszólalna, már nem is látja maga mellett. Egy kis várakozás után a nevét kéri valami bizonyosan magas rangú figura. Tündérünknek fogalma sincs róla, hogy kivel áll szemben. Nem mintha számítana – számára itt mindenki főnök lesz, még azok is, akik papíron vele egyenrangúak. Ehhez már hozzászokott és nem is különösebben zavarja, amíg nem nézik sutának, és amíg a végén megkapja a fizetését. Bár az írás még rosszabbul megy neki, mint az olvasás, saját nevét azért le tudja írni. Fél percen át könyököl az asztalnál, mire végez a 'Dänkijinkilinkilinkilinkij' papírra vetésével. Utólag belegondolva elég lett volna a 'Dänki' is, de talán még egy 'D' betű is; kicsit szégyelli is magát, amiért olyan hosszú ideig feltartotta a sort. Ezért amikor végez, nyomban oldalra lép és lesütött szemekkel várja a folytatást. Továbbra is próbál minél kisebb feltűnést kelteni, habár úgy érzi, puszta létezése is elegendő ahhoz, hogy az összes jelenlévő őt bámulja. *
* Első hata Artheniorban nem alakult túl sikeresen, azonban tragikusan sem. Egy kevés aranyat össze tudott kaparni innen-onnan, így legalább volt mit ennie és volt hol aludnia. A télre azonban nem lehet elég hamar felkészülni, tündérünk is tudja – vagy legalábbis sejti –, hogy a hideg évszak beköszöntével nehezebb lesz az élet. Ekkor jött képbe a Városi Őrség hirdetménye, ami tisztes bért és elismerést ígérve nagyszerű lehetőség Dänkijinkilinkilinkilinkijnek.
A kaszárnyát könnyedén megtalálja. A grandiózus épületet nehéz eltéveszteni, még ha nem is járatos az ember (vagy tündér) a városban. A méretes kapun kopogva pedig hamar be is jut a seregnyi páncélos katona közé. Egy szót se szól és próbál nem foglalkozni a számos rászegeződő szempárral. Egy kapuőrt leszámítva senkire nem vet egy pillantást sem, próbál teljesen láthatatlanná válni, noha ez aligha sikerülhet ebben a környezetben.
~ Az egész olyan… Álomszerű. Nem is, ez egy rémálom! Mintha mindenki becsmérelne, mert valamiről megfeledkeztem. Talán így is van, kellett volna hoznom egy két méteres kardot, csak bizonyításképpen. Vagy legalább egy kevés útravalót… Ó, tényleg! Azt se tudom, hová megyünk! ~ Gondolataiból az zökkenti ki, hogy alig pár lépés megtétele után el is éri az istálló melletti bódét. *
– Köszönöm! * Fordulna az őr felé hálásan, de mire megszólalna, már nem is látja maga mellett. Egy kis várakozás után a nevét kéri valami bizonyosan magas rangú figura. Tündérünknek fogalma sincs róla, hogy kivel áll szemben. Nem mintha számítana – számára itt mindenki főnök lesz, még azok is, akik papíron vele egyenrangúak. Ehhez már hozzászokott és nem is különösebben zavarja, amíg nem nézik sutának, és amíg a végén megkapja a fizetését. Bár az írás még rosszabbul megy neki, mint az olvasás, saját nevét azért le tudja írni. Fél percen át könyököl az asztalnál, mire végez a 'Dänkijinkilinkilinkilinkij' papírra vetésével. Utólag belegondolva elég lett volna a 'Dänki' is, de talán még egy 'D' betű is; kicsit szégyelli is magát, amiért olyan hosszú ideig feltartotta a sort. Ezért amikor végez, nyomban oldalra lép és lesütött szemekkel várja a folytatást. Továbbra is próbál minél kisebb feltűnést kelteni, habár úgy érzi, puszta létezése is elegendő ahhoz, hogy az összes jelenlévő őt bámulja. *
1227. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-10-15 18:44:33
Üzenet elküldve: 2023-10-15 18:44:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Szelíd
//Arany a sárban//
*A nap reggeli sugarai hűvösen simogatják a korán ébredőket. Látszólag semmi rendkívüli nem zajlik a városban, csak egy valami tér el a jól megszokottól: a Kaszárnya kapuja zárva. Furcsa dolog ez, hisz jóformán mindig nyitva áll bárki előtt, ki edzeni óhajtaná magát a gyakorlótéren. A kapu mögül izgatott hangok sokasága szűrődik ki az utcára érthetetlen masszába olvadva, mit a kovácskalapács ütemes csilingelése kísér.
Ki kopog a kétszárnyú kapun és a felhívás miatt érkezik, hát beeresztik. Nem sokszor tárul azonban ki az a kapu. Nem sokan tennék tűzbe kezük most egy marék aranyért vagy éppen Artheniorért.
Ki mégis erre vállalkozik, a Kaszárnyán belül most páncélos alakok és vörös köpenyek egész raját láthatja. Talán több százan is megvannak, ha meg lehet egyáltalán számolni őket. Szemmel láthatóan a Városőrség alaposan felkészült erre a napra. Az idősebbek cseverésznek, vagy épp fegyverük fenik még élesebbre, míg azok, kik túl kevés nyarat éltek, idegesen dobolnak combjukon vagy kifejezéstelen ábrázattal merednek maguk elé. Tapintani lehet a feszültséget a levegőben.
Azt a maréknyi kalandort, ki arra vállalkozott, hogy megsegíti a Városi Őrséget, a kapuőr egy asztalhoz vezeti az istálló melletti, fedett kis beugróban. Nem kisebb ember áll itt, mint Nariuss Gorkraf, a Városőrség parancsnoka, ki az asztalra kiszórt pergamenek között kutakodik épp elmélyülten. Szigorú, nem épp rokonszenves ábrázatán a hegekkel csúfított bőr sem segít túl sokat. A katonásan nyírt sörény itt-ott már őszesedik, de a férfi egyéb jelét nem mutatja korának. Ugyanúgy elhinné róla bárki, hogy harminc esztendős, mint azt, hogy hatvan.
Ahogy a bátor, vagy épp vakmerő önkéntesek közelednek, felpillant rájuk, egyesével végig mérve mindnyájukat. Ajkai széle finoman rándul; hogy elégedettségében vagy elégedetlenségében, azt nem lehet megállapítani.*
-Írják fel ide a nevüket, ha valóban Arthenior ügyét szolgálják ma. Aki nem tud írni, attól elég egy jel is. *Tintát, pennát és egy üres pergament tol keresztül az asztalon és nem is folytatja mondandóját, míg mind alá nem írták azt.*
*A nap reggeli sugarai hűvösen simogatják a korán ébredőket. Látszólag semmi rendkívüli nem zajlik a városban, csak egy valami tér el a jól megszokottól: a Kaszárnya kapuja zárva. Furcsa dolog ez, hisz jóformán mindig nyitva áll bárki előtt, ki edzeni óhajtaná magát a gyakorlótéren. A kapu mögül izgatott hangok sokasága szűrődik ki az utcára érthetetlen masszába olvadva, mit a kovácskalapács ütemes csilingelése kísér.
Ki kopog a kétszárnyú kapun és a felhívás miatt érkezik, hát beeresztik. Nem sokszor tárul azonban ki az a kapu. Nem sokan tennék tűzbe kezük most egy marék aranyért vagy éppen Artheniorért.
Ki mégis erre vállalkozik, a Kaszárnyán belül most páncélos alakok és vörös köpenyek egész raját láthatja. Talán több százan is megvannak, ha meg lehet egyáltalán számolni őket. Szemmel láthatóan a Városőrség alaposan felkészült erre a napra. Az idősebbek cseverésznek, vagy épp fegyverük fenik még élesebbre, míg azok, kik túl kevés nyarat éltek, idegesen dobolnak combjukon vagy kifejezéstelen ábrázattal merednek maguk elé. Tapintani lehet a feszültséget a levegőben.
Azt a maréknyi kalandort, ki arra vállalkozott, hogy megsegíti a Városi Őrséget, a kapuőr egy asztalhoz vezeti az istálló melletti, fedett kis beugróban. Nem kisebb ember áll itt, mint Nariuss Gorkraf, a Városőrség parancsnoka, ki az asztalra kiszórt pergamenek között kutakodik épp elmélyülten. Szigorú, nem épp rokonszenves ábrázatán a hegekkel csúfított bőr sem segít túl sokat. A katonásan nyírt sörény itt-ott már őszesedik, de a férfi egyéb jelét nem mutatja korának. Ugyanúgy elhinné róla bárki, hogy harminc esztendős, mint azt, hogy hatvan.
Ahogy a bátor, vagy épp vakmerő önkéntesek közelednek, felpillant rájuk, egyesével végig mérve mindnyájukat. Ajkai széle finoman rándul; hogy elégedettségében vagy elégedetlenségében, azt nem lehet megállapítani.*
-Írják fel ide a nevüket, ha valóban Arthenior ügyét szolgálják ma. Aki nem tud írni, attól elég egy jel is. *Tintát, pennát és egy üres pergament tol keresztül az asztalon és nem is folytatja mondandóját, míg mind alá nem írták azt.*
1226. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-09-25 15:37:09
Üzenet elküldve: 2023-09-25 15:37:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A napsugarai beragyogják a kaszárnya udvarát, az újonnan toborzott őr kadétokat már korán reggel járatják. A felkelőnap fénye lassan növekszik elérve a félelf alvó testét. *
~ Fel kéne kelnem. ~ * Sóhajtja hangosan, miközben próbálja nyitva tartani szemeit a korai órákban. Megindul megmosni arcát a legközelebbi víz forráshoz, majd egy gyors nyújtózkodás után elgondolkodik. *
~ Talán folytatnom kéne városnézést! ~ * Ám ekkor egy hatalmas morgás halasztódik mintha egy medve behatolt és ámokfutást tartana, de semmi ilyenre nincs lehetőség elvégre itt miden őr tapasztalt nem engednék meg az ilyen bakikat, szóval csak egy magyarázat lehetséges megéhezett. *
- Az edzés meghozza az étvágyat! * Vissza indul arra a helyre ahol cuccait hagyta nem tűnik úgy hogy kizsebelték volna álmában, nem is meglepő a két őrrel a kapuban csak próbálna valami sunyi alak belopódzni biztos szívesen elbeszélgetnek vele. Felveszi csuklyáját és elrejti alatta a páncélját és a kardját azon agyal arcát elrejtse e de végül úgy dönt nincs mitől félnie a városban. Elindul a kapu felé lassú tempóban kiélvezve a reggeli szellő lágy érintését, közben pásztázza a kadétok edző mozdulatát, látszik rajtuk hogy nem akarnak ilyenkor kint mozogni inkább volnának egy pihe puha ágyban, de a valóság kegyetlen még egy kis kacér vigyor is feltűnik a félelf arcán abban a tudatban hogy neki nem ezzel kell töltenie minden reggelét bár mondjuk nem is keress olyan jól mint ők amitől le is hervad mosoly az arcáról. *
~ Munka. Kéne találnom valami jó fizető munkát amiből legalább a napi betevőt fedezni tudnám. ~ * Ráncolja homlokát de előrébb nem jut ebben a helyzetben ugyan alkalmi munkát bárhol tud szerezni de azok annyit is érne, ritkán lehet jó alkalmi munkát kapni. *
- Üres gyomorral úgysem tudok gondolkodni irány előre aztán majd lesz valami. * Miközben megközelíti a kaput még csak most tűnik fel neki a nagy kapu és az előtte lévő két őr akikkel jobb nem kötözködni, nem is most fogja elkezdeni nincs halál iszonya. Mikor az örök mellé ér egy gyors fej biccentéssel próbál köszöni kapuban álló öröknek az egyik észreveszi és viszonozza a bólintással a másikat lefoglalja a kötelessége. Elhagyva a kaszárnyát a piac felé veszi az irányt legutóbb mikor ott járt megannyi érdekes ételt látott reméli most sem hagyják cserben. *
~ Fel kéne kelnem. ~ * Sóhajtja hangosan, miközben próbálja nyitva tartani szemeit a korai órákban. Megindul megmosni arcát a legközelebbi víz forráshoz, majd egy gyors nyújtózkodás után elgondolkodik. *
~ Talán folytatnom kéne városnézést! ~ * Ám ekkor egy hatalmas morgás halasztódik mintha egy medve behatolt és ámokfutást tartana, de semmi ilyenre nincs lehetőség elvégre itt miden őr tapasztalt nem engednék meg az ilyen bakikat, szóval csak egy magyarázat lehetséges megéhezett. *
- Az edzés meghozza az étvágyat! * Vissza indul arra a helyre ahol cuccait hagyta nem tűnik úgy hogy kizsebelték volna álmában, nem is meglepő a két őrrel a kapuban csak próbálna valami sunyi alak belopódzni biztos szívesen elbeszélgetnek vele. Felveszi csuklyáját és elrejti alatta a páncélját és a kardját azon agyal arcát elrejtse e de végül úgy dönt nincs mitől félnie a városban. Elindul a kapu felé lassú tempóban kiélvezve a reggeli szellő lágy érintését, közben pásztázza a kadétok edző mozdulatát, látszik rajtuk hogy nem akarnak ilyenkor kint mozogni inkább volnának egy pihe puha ágyban, de a valóság kegyetlen még egy kis kacér vigyor is feltűnik a félelf arcán abban a tudatban hogy neki nem ezzel kell töltenie minden reggelét bár mondjuk nem is keress olyan jól mint ők amitől le is hervad mosoly az arcáról. *
~ Munka. Kéne találnom valami jó fizető munkát amiből legalább a napi betevőt fedezni tudnám. ~ * Ráncolja homlokát de előrébb nem jut ebben a helyzetben ugyan alkalmi munkát bárhol tud szerezni de azok annyit is érne, ritkán lehet jó alkalmi munkát kapni. *
- Üres gyomorral úgysem tudok gondolkodni irány előre aztán majd lesz valami. * Miközben megközelíti a kaput még csak most tűnik fel neki a nagy kapu és az előtte lévő két őr akikkel jobb nem kötözködni, nem is most fogja elkezdeni nincs halál iszonya. Mikor az örök mellé ér egy gyors fej biccentéssel próbál köszöni kapuban álló öröknek az egyik észreveszi és viszonozza a bólintással a másikat lefoglalja a kötelessége. Elhagyva a kaszárnyát a piac felé veszi az irányt legutóbb mikor ott járt megannyi érdekes ételt látott reméli most sem hagyják cserben. *
1225. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-09-23 22:39:46
Üzenet elküldve: 2023-09-23 22:39:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*Nap a erőteljesen süt le a bámészkodó népre, az elfek egyenesen mennek a kaszárnya irányába, a belépés pillanatában észrevették hogy itt mindenki valamilyen szinten harcolni, edzeni akar. A pálya elején az íjászok vonják el a figyelmet míg egyszer csak két kard koppanását hallják a távolból, a hang forrást keresve elindult, egy pályára megérkezve meglátnak 2 vitézt kik jobbnál jobb technikákkal próbálják legyőzni a másikat.*
~ Micsoda technika! ~ * Gondolja majd leül a legközelebbi farönkre és tovább nézi ahogy a két vitéz ütést cserél. Az idő gyorsan eltelt 2 talán már 3 órája nézik a párbajt, ekkor már mindenki aki eddig azzal a céllal jött ide hogy izmait fitogtassa már rég lelépett, nem kellet más csak pár perc mire egyedül maradtak, a síri csendet egy hangos köhögés töri meg amit az egyik elf beszéde követ. *
- Jó nap volta mai, viszont későre jár várnak odahaza, vigyázz magadra. * Az elfek egyesével a kezüket nyújtják és elköszönnek a fél elf egyedül marad.*
~ Hát ez pazar én meg azt hittem marad idő egy kis edzésre valakivel.~ * A napnyugtát ámulva az elhatározottság megtölti a testét érzi hogy párszor neki is ki kell próbálni magát, abban a pillanatban fel kelt a rönkről és odalépve az ütött, kopott tréning bábuhoz végig húzza ujját a bábu testén ennek hatására több réteg koszt húz le.*
~ Ilyen több évnyi csapkodás eredménye.~ * Mondja a félelf majd leveti csuklyáját, a kezén lévő acél alkarvédő még egyszer megcsillan a lemeneőnap fényében, eközben előhúzza az oldalán pihenő kardot és pozícióba áll. Először még csak a szél élezi a kardját utána már a bábut veszi célba, az első csapás egyenesen a pajzsba csapódik de egy kis erőfeszítéssel kihúzza, a másodiknál át döfi a bábut, a harmadik támadás egy egyszerű pörgő ütés ami pont nyakon érte a szerencsétlen bábut, a bábu feje a földre zuhan kétségtelenül hatásos módszer.*
- Remélem nem látta senki nem hiányozna egy bírság. * Figyelmét a sőtétségtöri meg a nap már teljesen lement és már a csillagokat is látni, kardját vissza helyezi tartójába magára veszi csuklyáját majd elindul. Kis gyaloglás után rájön hogy nem akar visszamenni a fogadóban szóval keres egy jó helyet és ott fog éjszakázni reméli nem büntetik meg ezért.*
~ Micsoda technika! ~ * Gondolja majd leül a legközelebbi farönkre és tovább nézi ahogy a két vitéz ütést cserél. Az idő gyorsan eltelt 2 talán már 3 órája nézik a párbajt, ekkor már mindenki aki eddig azzal a céllal jött ide hogy izmait fitogtassa már rég lelépett, nem kellet más csak pár perc mire egyedül maradtak, a síri csendet egy hangos köhögés töri meg amit az egyik elf beszéde követ. *
- Jó nap volta mai, viszont későre jár várnak odahaza, vigyázz magadra. * Az elfek egyesével a kezüket nyújtják és elköszönnek a fél elf egyedül marad.*
~ Hát ez pazar én meg azt hittem marad idő egy kis edzésre valakivel.~ * A napnyugtát ámulva az elhatározottság megtölti a testét érzi hogy párszor neki is ki kell próbálni magát, abban a pillanatban fel kelt a rönkről és odalépve az ütött, kopott tréning bábuhoz végig húzza ujját a bábu testén ennek hatására több réteg koszt húz le.*
~ Ilyen több évnyi csapkodás eredménye.~ * Mondja a félelf majd leveti csuklyáját, a kezén lévő acél alkarvédő még egyszer megcsillan a lemeneőnap fényében, eközben előhúzza az oldalán pihenő kardot és pozícióba áll. Először még csak a szél élezi a kardját utána már a bábut veszi célba, az első csapás egyenesen a pajzsba csapódik de egy kis erőfeszítéssel kihúzza, a másodiknál át döfi a bábut, a harmadik támadás egy egyszerű pörgő ütés ami pont nyakon érte a szerencsétlen bábut, a bábu feje a földre zuhan kétségtelenül hatásos módszer.*
- Remélem nem látta senki nem hiányozna egy bírság. * Figyelmét a sőtétségtöri meg a nap már teljesen lement és már a csillagokat is látni, kardját vissza helyezi tartójába magára veszi csuklyáját majd elindul. Kis gyaloglás után rájön hogy nem akar visszamenni a fogadóban szóval keres egy jó helyet és ott fog éjszakázni reméli nem büntetik meg ezért.*
1224. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-09-02 09:49:02
Üzenet elküldve: 2023-09-02 09:49:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 46
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ez a reggel is pont úgy indult, mint mindegyik, mióta megkapta ezt az állást. Most is egy jegyzettömbbel és egy halom íróalkalmatossággal érkezik. Mert bizony valakinek számon kell tartani a kiadásokat és a befolyó aranyakat, bizony nem bízhatják ezt csak úgy valamelyik kapunál ácsorgóra. Félő, ha nem tartanák rendben és helyén a dolgokat még kifolyna a kezük közül az arany, elvernék kocsmázásra vagy másra. Így viszont mindenről tudni hova vándorolt. A mai nap is lejegyzi, amit tudni lehet a fekete bőrkötéses naplóba, amit a kapitány saját jobb kezénél őrzött fiókjában tart, hogy bárki kezére rácsaphasson, ha az orozna az apanázsukból. Ezt követően elköszön és áll is tovább.*
1223. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-08-12 17:41:04
Üzenet elküldve: 2023-08-12 17:41:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Reyrea , Lilyenn , Illidary //
* Húzott mosollyal int a böszme ork felé. Széles mosollyal búcsúztatja, hogy aztán a többieket követve lovára felpattanva lassan haladjon társai mellett. *
- Olyan ünneprontók vagytok.
* Kacag fel, hogy utána mosolya lassan az út alatt unott fancsali képpé fakuljon.
~ Ha ők nem, majd én iszok. ~ *
- Azért néhány pohárral csak elfogadtok lefekvés előtt ugye?
* Nem ez az első megbízásuk, és nem is először sérültek meg, bár a két holló szerencsésen megúszta. A tanonc pedig elkezdte gyűjtögetni szép kis heg gyűjteményét.
Syndra már nem először tapasztalta társainál, hogy nem szívesen emlékeznek vissza a halál közeli élményeikre, ezért a legtöbben elixirt fogyasztva a hegeket el is tüntették.
Ő mindig is férfiasnak találta őket, hisz a fajok túléléséről tesz tanu bizonyságot. *
* Húzott mosollyal int a böszme ork felé. Széles mosollyal búcsúztatja, hogy aztán a többieket követve lovára felpattanva lassan haladjon társai mellett. *
- Olyan ünneprontók vagytok.
* Kacag fel, hogy utána mosolya lassan az út alatt unott fancsali képpé fakuljon.
~ Ha ők nem, majd én iszok. ~ *
- Azért néhány pohárral csak elfogadtok lefekvés előtt ugye?
* Nem ez az első megbízásuk, és nem is először sérültek meg, bár a két holló szerencsésen megúszta. A tanonc pedig elkezdte gyűjtögetni szép kis heg gyűjteményét.
Syndra már nem először tapasztalta társainál, hogy nem szívesen emlékeznek vissza a halál közeli élményeikre, ezért a legtöbben elixirt fogyasztva a hegeket el is tüntették.
Ő mindig is férfiasnak találta őket, hisz a fajok túléléséről tesz tanu bizonyságot. *
1222. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-08-11 20:05:12
Üzenet elküldve: 2023-08-11 20:05:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 82
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Syndrathul , Lilyenn , Illidary //
- Akkor pihenés.
* Neki ez az opció is megfelelő, csak tudjon végre nyugodtan beszélni társaival. Indulás előtt még nézi, amint Ukrom lelép. Kicsit elmélázik az ork felett, de annyiban hagyja. Nem ismeri a hátteret, így erre még később ki fog térni. De nem itt és nem most. Biccent, jelezve; hogy követi a triót. Kissé lemaradva figyeli őket, amíg vissza nem térnek a fogadóba. Noha egy másik helynek jobban örülne, de momentán úgy tűnik, a Pegazus marad a fő törzshely. Vagy mi a fene. *
A hozzászólás írója (Reyrea Mere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.11 20:06:33
- Akkor pihenés.
* Neki ez az opció is megfelelő, csak tudjon végre nyugodtan beszélni társaival. Indulás előtt még nézi, amint Ukrom lelép. Kicsit elmélázik az ork felett, de annyiban hagyja. Nem ismeri a hátteret, így erre még később ki fog térni. De nem itt és nem most. Biccent, jelezve; hogy követi a triót. Kissé lemaradva figyeli őket, amíg vissza nem térnek a fogadóba. Noha egy másik helynek jobban örülne, de momentán úgy tűnik, a Pegazus marad a fő törzshely. Vagy mi a fene. *
A hozzászólás írója (Reyrea Mere) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.08.11 20:06:33
1221. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2023-08-10 18:14:08
Üzenet elküldve: 2023-08-10 18:14:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
// Syndrathul , Lilyenn , Reyrea //
// Zárás //
*Illidary is inkább a pihenés mellett teszi le a voksát. Árvánk nem is lázad az ötlet ellen. Neki is erre van szüksége a sebeit és a tegnapi napot tekintve. Ezen kiruccanás előtt még nem volt szerencséje hasonló kalandhoz. A tény, hogy kishíjján ott hagyta a fogát a sikátorban, rengeteg lapáttal pakol rá az élmény negatív oldalára. Az egész kaland apró pozitívuma, hogy több arany csörgedezik a tatyójában, mint amit valaha egyszerre magáénak tudhatott. Persze ennek egy részét a tárgyai pótlására kell, hogy költse. Bár marad annyi arany az erszényében, hogy ne kelljen azon aggódnia, hogy mit eszik az elkövetkező hatokban. Nem is szól semmit. Csupán igyekszik követni társait a fogadóig, ahol mély álomba szenderül. Sokat kell kipihennie. Próbálja is ezt mihamarabb letudni.*
// Zárás //
*Illidary is inkább a pihenés mellett teszi le a voksát. Árvánk nem is lázad az ötlet ellen. Neki is erre van szüksége a sebeit és a tegnapi napot tekintve. Ezen kiruccanás előtt még nem volt szerencséje hasonló kalandhoz. A tény, hogy kishíjján ott hagyta a fogát a sikátorban, rengeteg lapáttal pakol rá az élmény negatív oldalára. Az egész kaland apró pozitívuma, hogy több arany csörgedezik a tatyójában, mint amit valaha egyszerre magáénak tudhatott. Persze ennek egy részét a tárgyai pótlására kell, hogy költse. Bár marad annyi arany az erszényében, hogy ne kelljen azon aggódnia, hogy mit eszik az elkövetkező hatokban. Nem is szól semmit. Csupán igyekszik követni társait a fogadóig, ahol mély álomba szenderül. Sokat kell kipihennie. Próbálja is ezt mihamarabb letudni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269