Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 33 (641. - 660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
660. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-27 23:51:02
Üzenet elküldve: 2021-03-27 23:51:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
* A hatás nem marad el, bár nem tudja őszintén élvezni azt, hiszen még mindig élénken él benne a sérülés, és még fáj is a keze. Szeretné megnézni, hogy mennyire súlyos, és mennyit kell még gyógyítson rajta, de újdonsült tanára ezt nem hagyja, inkább maga veszi szemügyre munkájának gyümölcsét. *
- Azt hiszem akkor mégis megtarthatom, nem kell másikra cserélnem. Pedig biztos tudtam volna egy ügyesebbet venni. * Viccelődik, most már kicsit őszintébb mosollyal az arcán. Mélyen Alymeidha szemébe néz, magabiztosan kihúzza magát, hogy erőt sugározzon, még ha az íjászathoz béna is, mágikus képességei azért megvannak, ezt próbálja sugallani a lány felé. És igyekszik valamelyest visszaállítani a tekintélyét, miután ily csorbát szenvedett. *
- Legközelebb igyekszem odafigyelni erre. Nem gondoltam, hogy egy ilyen apróság is ennyire veszélyes lehet. Láttam már, hogy többen kesztyűt használnak a versenyeken, de nem gondoltam, hogy különösebb oka lenne, vagy ha igen, azt hittem, hogy a szorítást és a tartást segítik, nem pedig a bőrt védik. Igazán figyelmeztethetett volna. * Dorgálja kicsit a nőt, na nem célja túlságosan nagy bűntudatot kelteni benne, de azért nem lenne ellenére, ha valamivel kárpótolnák emiatt a kis produkció miatt, ami egyértelműen nem csak az önön hibájából sült el úgy, ahogy. *
- Egy pillanat türelmet kérek. * Válaszolja, és ismét a mellkasára teszi a kezét, hogy újból elmondja az előző igét, ezúttal az a célja, hogy teljesen begyógyítsa a sérülést, úgy, hogy annak nyoma se maradjon. Nem számít arra, hogy ez nem sikerül, de ha mégis, akkor egy rosszalló pillantással néz önön végtagjára, és dacból úgy hagyja. Amennyiben viszont sikeres volt a varázslat, úgy mosolyogva pillant a félvérre. *
- Mindenképpen örömmel fogadnám a társaságát. Ráadásul a kendőjét is tönkre tettem. * Pillant bűnbánóan a véres darabra, amit végül is feleslegesen, de mindenképpen díjazandó jószándékkal tekert a kezére a nő. * Úgy érzem, hogy ezek után az lenne a legkevesebb, hogy meghívom magamhoz, és kellemes társaságom kíséretében fogyasztunk el egy könnyed lakomát. És természetesen, ha nem csal az emlékezetem, akkor egy finom selyemkendőt is tudok keríteni otthon, amivel pótolhatjuk a kárba veszett kendőt. Már ha nem tartja tolakodásnak a felajánlásom. * Természetesen ezt akkor is elmondja, ha nem sikerült meggyógyítania a kezét, csak annyi a különbség, hogy ez esetben a kézfején hagyja az összevérzett, kötszernek használt darabot, amit Alymeidha neve tesz igazán értékessé a végtagján. Akár hogy is alakul, ha nem utasítják el, akkor a kezét nyújtja, és a kaszárnya kijárata felé indul. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
* A hatás nem marad el, bár nem tudja őszintén élvezni azt, hiszen még mindig élénken él benne a sérülés, és még fáj is a keze. Szeretné megnézni, hogy mennyire súlyos, és mennyit kell még gyógyítson rajta, de újdonsült tanára ezt nem hagyja, inkább maga veszi szemügyre munkájának gyümölcsét. *
- Azt hiszem akkor mégis megtarthatom, nem kell másikra cserélnem. Pedig biztos tudtam volna egy ügyesebbet venni. * Viccelődik, most már kicsit őszintébb mosollyal az arcán. Mélyen Alymeidha szemébe néz, magabiztosan kihúzza magát, hogy erőt sugározzon, még ha az íjászathoz béna is, mágikus képességei azért megvannak, ezt próbálja sugallani a lány felé. És igyekszik valamelyest visszaállítani a tekintélyét, miután ily csorbát szenvedett. *
- Legközelebb igyekszem odafigyelni erre. Nem gondoltam, hogy egy ilyen apróság is ennyire veszélyes lehet. Láttam már, hogy többen kesztyűt használnak a versenyeken, de nem gondoltam, hogy különösebb oka lenne, vagy ha igen, azt hittem, hogy a szorítást és a tartást segítik, nem pedig a bőrt védik. Igazán figyelmeztethetett volna. * Dorgálja kicsit a nőt, na nem célja túlságosan nagy bűntudatot kelteni benne, de azért nem lenne ellenére, ha valamivel kárpótolnák emiatt a kis produkció miatt, ami egyértelműen nem csak az önön hibájából sült el úgy, ahogy. *
- Egy pillanat türelmet kérek. * Válaszolja, és ismét a mellkasára teszi a kezét, hogy újból elmondja az előző igét, ezúttal az a célja, hogy teljesen begyógyítsa a sérülést, úgy, hogy annak nyoma se maradjon. Nem számít arra, hogy ez nem sikerül, de ha mégis, akkor egy rosszalló pillantással néz önön végtagjára, és dacból úgy hagyja. Amennyiben viszont sikeres volt a varázslat, úgy mosolyogva pillant a félvérre. *
- Mindenképpen örömmel fogadnám a társaságát. Ráadásul a kendőjét is tönkre tettem. * Pillant bűnbánóan a véres darabra, amit végül is feleslegesen, de mindenképpen díjazandó jószándékkal tekert a kezére a nő. * Úgy érzem, hogy ezek után az lenne a legkevesebb, hogy meghívom magamhoz, és kellemes társaságom kíséretében fogyasztunk el egy könnyed lakomát. És természetesen, ha nem csal az emlékezetem, akkor egy finom selyemkendőt is tudok keríteni otthon, amivel pótolhatjuk a kárba veszett kendőt. Már ha nem tartja tolakodásnak a felajánlásom. * Természetesen ezt akkor is elmondja, ha nem sikerült meggyógyítania a kezét, csak annyi a különbség, hogy ez esetben a kézfején hagyja az összevérzett, kötszernek használt darabot, amit Alymeidha neve tesz igazán értékessé a végtagján. Akár hogy is alakul, ha nem utasítják el, akkor a kezét nyújtja, és a kaszárnya kijárata felé indul. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
659. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-27 21:03:29
Üzenet elküldve: 2021-03-27 21:03:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Aly határozottan szorítja a sérült kezet, nem hagyja, hogy a férfi kirántsa azt a fogásából. Az újonnan szerzett vágás ugyan nem szép, de persze a közelében sincs, hogy vészesnek ítéltessék. Még csak öltésre sem szorul. Dram nagy valószínűséggel nincs hozzászokva az effajta könnyed sebesülésekhez, melyek természetes velejárói a gyakorlatozásnak. Ez nyilván nem meglepő, a férfi maga is említette, hogy nem jártas a fegyverforgatásban vagy a lövészetben, hideg, sötét könyvtárakban pedig ritkán éri hasonló baj az embert.
Aly valamelyest megnyugszik az erőltetett mosolygást látva. Ha még a hosszúfülű képes tréfálkozni, akkor nem lehet olyan nagy a gubanc, jobb lenne azonban minél hamarabb megtisztítani a friss sebet.*
-Kerítünk másikat. Láttam is pár teljesen új kezet a piacon, majd kiválasztunk egy csinosat.
*Viccelődik derült arccal, hátha a beszélgetés eltereli valamelyest kísérője figyelmét a kis balesetről. Már épp javasolná, hogy induljanak, mikor az elf váratlanul saját mellkasára helyezi kezét, s halk mormolásba kezd, a félvér pedig illetődötten figyeli a műveletet. Óvatosan veszi kezébe a sérült tagot, amint az ige elhangzik, lágyan lazítja meg a kendőt, hogy egy pillanatra alákukkanthasson.*
-Bámulatos.
*Suttog lenyűgözve aztán lelkesen mosolyogva szemléli a már jóval kevésbé fájdalmas képet vágó arcot, mint valami kisgyerek. Száján majdnem ki is csúszik egy gyermeteg "ezt meg hogy csinálta", mintha csak valami bűvészmutatvány szemtanúja lett volna az imént, de tudja, rendkívül ostoba kérdés lenne. Sietve el is fojtja magában az ingert.*
-Úgy tartani a nyilat, ahogy beigazítottam.
*Felel némi gőggel, miközben visszarendezi az anyagot a kézre.*
-Hazakísérjem, kedves? Hogy ki tudja pihenni ezt a hatalmas megrázkódtatást.
*Finom gúny csendül hangjában, szürkéi azonban vígan villannak a másikra. Lassan összeszedi a kilőtt nyilakat és a földön landolt íjat, hogy gondosan visszahelyezhesse azokat oda, ahol nemrég lelte őket.*
*Aly határozottan szorítja a sérült kezet, nem hagyja, hogy a férfi kirántsa azt a fogásából. Az újonnan szerzett vágás ugyan nem szép, de persze a közelében sincs, hogy vészesnek ítéltessék. Még csak öltésre sem szorul. Dram nagy valószínűséggel nincs hozzászokva az effajta könnyed sebesülésekhez, melyek természetes velejárói a gyakorlatozásnak. Ez nyilván nem meglepő, a férfi maga is említette, hogy nem jártas a fegyverforgatásban vagy a lövészetben, hideg, sötét könyvtárakban pedig ritkán éri hasonló baj az embert.
Aly valamelyest megnyugszik az erőltetett mosolygást látva. Ha még a hosszúfülű képes tréfálkozni, akkor nem lehet olyan nagy a gubanc, jobb lenne azonban minél hamarabb megtisztítani a friss sebet.*
-Kerítünk másikat. Láttam is pár teljesen új kezet a piacon, majd kiválasztunk egy csinosat.
*Viccelődik derült arccal, hátha a beszélgetés eltereli valamelyest kísérője figyelmét a kis balesetről. Már épp javasolná, hogy induljanak, mikor az elf váratlanul saját mellkasára helyezi kezét, s halk mormolásba kezd, a félvér pedig illetődötten figyeli a műveletet. Óvatosan veszi kezébe a sérült tagot, amint az ige elhangzik, lágyan lazítja meg a kendőt, hogy egy pillanatra alákukkanthasson.*
-Bámulatos.
*Suttog lenyűgözve aztán lelkesen mosolyogva szemléli a már jóval kevésbé fájdalmas képet vágó arcot, mint valami kisgyerek. Száján majdnem ki is csúszik egy gyermeteg "ezt meg hogy csinálta", mintha csak valami bűvészmutatvány szemtanúja lett volna az imént, de tudja, rendkívül ostoba kérdés lenne. Sietve el is fojtja magában az ingert.*
-Úgy tartani a nyilat, ahogy beigazítottam.
*Felel némi gőggel, miközben visszarendezi az anyagot a kézre.*
-Hazakísérjem, kedves? Hogy ki tudja pihenni ezt a hatalmas megrázkódtatást.
*Finom gúny csendül hangjában, szürkéi azonban vígan villannak a másikra. Lassan összeszedi a kilőtt nyilakat és a földön landolt íjat, hogy gondosan visszahelyezhesse azokat oda, ahol nemrég lelte őket.*
658. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-27 17:58:53
Üzenet elküldve: 2021-03-27 17:58:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*A lövés eredménye nem csak a meg nem nevezett nyeremény, de egyben egy csúnya, vérző vágás is az egykori nemes kézfején, ami bizony kellemetlen grimaszt húz arcára. A hirtelen fájdalom sokkolja, és még gondolkodni is alig tud ebben a stresszben, úgyhogy az egyértelmű utasítást azonnal teljesíti, és átnyújtja a fájó végtagot a nőnek, bár kicsit bátortalanul, úgyhogy Alymeidhának muszáj rászorítania, főleg, hogy a nemes húzná vissza, hogy ismét görnyedve szorítson rá. A férfit cseppet sem érdekli most, hogy milyen anyagból kerül kötés a kezére, szapora lélegzetekkel próbál úrrá lenni az élményen, és visszanyerni az agya, és gondolatai felett az uralmat. Ez nagyjából sikerül is neki, de túl későn, mire rájön, hogy mit kellene tegyen, addigra már vérével csúfítja el az amúgy sem túl szép anyagot. *
- Az kellemetlen lenne. * Sziszegi erőtlenül, még mindig a fájdalommal harcolva. * Egészen hozzám nőtt már, tudja, születésem óta együtt vagyunk. Már megszerettem. * Próbál mosolyogni, de nem túl meggyőző a dolog. Inkább kiszabadítja a másik markából a végtagot, és épen maradt tenyerét saját mellkasára teszi, bár más helyzetben sokkal inkább tenné ezt a nő mell ékével. Lehunyja a szemét, és elmormol egy rövid igét, aminek hatására, ha sikerül a varázslat, akkor csökkenti a sérülését, és a vérzés is elkezd elállni. Tudja, hogy ennyi nem lesz elég, hogy teljesen meggyógyítsa magát, de ez is van olyan jó kezdet, mint bármi más. *
- Na és, mit kellett volna tennem, hogy ezt elkerüljem? * Teszi fel a kérdést, hogy a varázslás közben elterelje valami a figyelmét a fájdalomról, ami a sikeres próbálkozás esetén rohamosan csökken, jelezve, hogy helyesen cselekedett, és lassan megsegíti önmagát is. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
*A lövés eredménye nem csak a meg nem nevezett nyeremény, de egyben egy csúnya, vérző vágás is az egykori nemes kézfején, ami bizony kellemetlen grimaszt húz arcára. A hirtelen fájdalom sokkolja, és még gondolkodni is alig tud ebben a stresszben, úgyhogy az egyértelmű utasítást azonnal teljesíti, és átnyújtja a fájó végtagot a nőnek, bár kicsit bátortalanul, úgyhogy Alymeidhának muszáj rászorítania, főleg, hogy a nemes húzná vissza, hogy ismét görnyedve szorítson rá. A férfit cseppet sem érdekli most, hogy milyen anyagból kerül kötés a kezére, szapora lélegzetekkel próbál úrrá lenni az élményen, és visszanyerni az agya, és gondolatai felett az uralmat. Ez nagyjából sikerül is neki, de túl későn, mire rájön, hogy mit kellene tegyen, addigra már vérével csúfítja el az amúgy sem túl szép anyagot. *
- Az kellemetlen lenne. * Sziszegi erőtlenül, még mindig a fájdalommal harcolva. * Egészen hozzám nőtt már, tudja, születésem óta együtt vagyunk. Már megszerettem. * Próbál mosolyogni, de nem túl meggyőző a dolog. Inkább kiszabadítja a másik markából a végtagot, és épen maradt tenyerét saját mellkasára teszi, bár más helyzetben sokkal inkább tenné ezt a nő mell ékével. Lehunyja a szemét, és elmormol egy rövid igét, aminek hatására, ha sikerül a varázslat, akkor csökkenti a sérülését, és a vérzés is elkezd elállni. Tudja, hogy ennyi nem lesz elég, hogy teljesen meggyógyítsa magát, de ez is van olyan jó kezdet, mint bármi más. *
- Na és, mit kellett volna tennem, hogy ezt elkerüljem? * Teszi fel a kérdést, hogy a varázslás közben elterelje valami a figyelmét a fájdalomról, ami a sikeres próbálkozás esetén rohamosan csökken, jelezve, hogy helyesen cselekedett, és lassan megsegíti önmagát is. *
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
657. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-25 22:36:39
Üzenet elküldve: 2021-03-25 22:36:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Színlelt ártatlan illetődés ül ki arcára a forró kásák emlegetésére, mint akinek fogalma sincs arról, miről is beszél a férfi. Mondjuk épp ebben van némi igazság, hisz megfordul a fejében, hogy csak tréfálkozik. Elvégre semmiféle konkrétumot nem említett, bármikor könnyedén kihátrálhat az újabb célozgatásból.*
-Ó, valóban?
*Rebegteti szempilláit meglepetten, bár az előbbi nevetés után már nem is olyan könnyű a színészkedés, halványan mosolyra is rándul szája sarka egy óvatlan pillanatra a látványos gondolkodást látva.*
-Tartok tőle, sajnos nem bátoríthatom vallomásra vagy tettekre. Honnan tudhatnám, hogy nem valami alattomos dolgot forgat a fejében?
*Süti le tekintetét egy pillanatra. Nem könnyű legyőzni a kíváncsiságot, még úgy sem, hogy lennének sejtései épp arról, miféle dolgokon elmélkedhet a másik. De erőt vesz magán és álnok módon nem megy bele a kis játékba.*
-Hát ilyen remek lövés után ki ne lenne kíváncsi a következőre?
*Karba font kezekkel várja hát, belengetett homályos nyereménye után hogyan is teljesít tanítványa. Kissé meglepi, hogy nem kérdez rá, mégis mit szándékszik adni a találat után a leány, minden bizonnyal túlszaladó képzelete már nem hagyott helyet a józan gondolkodásnak. Az újabb nyíl már határozottan fúródik a tábla szélébe, Aly arca pedig felderül, s épp meg is dicsérné a zöldfülű íjászt, mikor a szitkok váratlanul közbevágnak. Rögtön sietve lép a hosszúéltűhöz, látva, hogy arcára kiül a fájdalom, kezét máris határozottan nyújtja a másik balja felé, hogy megszemlélhesse a kárt.*
-Mutassa!
*Hangja ellentmondást nem tűrő, meg is ragadja a csuklót, ha visszakozni próbálna a sebesült. Azonban hamar értőn megállapítja, hogy a sérülés nem halálos. Zsebéből nagy nehezen előhalászik egy tiszta kendőt, óvatosan betekeri vele a vérző kezet. Ha Dram vet az anyagra egy rövid pillantást, észreveheti, hogy rendívül gyér kézügyességgel a félvér neve van ráhímezve, bár a horzsolás hamar összepecsételi a csapnivaló kézimunkát.*
-Így ni! Azt hiszem jobb, ha félbehagyjuk az órát. Még csak az kellene, hogy nagyobb kárt tegyen magában vagy valami gyanútlan városőrben.
*Ujjaival gondoskodóan letörli az esetlegesen kiserkenő könnyecskét.*
-Rossz hírem van, lehet, hogy le kell vágni.
*Sóhajtja a bekötözött kacsóra pillantva, de hamar vigyor jelenik meg arcán.*
*Színlelt ártatlan illetődés ül ki arcára a forró kásák emlegetésére, mint akinek fogalma sincs arról, miről is beszél a férfi. Mondjuk épp ebben van némi igazság, hisz megfordul a fejében, hogy csak tréfálkozik. Elvégre semmiféle konkrétumot nem említett, bármikor könnyedén kihátrálhat az újabb célozgatásból.*
-Ó, valóban?
*Rebegteti szempilláit meglepetten, bár az előbbi nevetés után már nem is olyan könnyű a színészkedés, halványan mosolyra is rándul szája sarka egy óvatlan pillanatra a látványos gondolkodást látva.*
-Tartok tőle, sajnos nem bátoríthatom vallomásra vagy tettekre. Honnan tudhatnám, hogy nem valami alattomos dolgot forgat a fejében?
*Süti le tekintetét egy pillanatra. Nem könnyű legyőzni a kíváncsiságot, még úgy sem, hogy lennének sejtései épp arról, miféle dolgokon elmélkedhet a másik. De erőt vesz magán és álnok módon nem megy bele a kis játékba.*
-Hát ilyen remek lövés után ki ne lenne kíváncsi a következőre?
*Karba font kezekkel várja hát, belengetett homályos nyereménye után hogyan is teljesít tanítványa. Kissé meglepi, hogy nem kérdez rá, mégis mit szándékszik adni a találat után a leány, minden bizonnyal túlszaladó képzelete már nem hagyott helyet a józan gondolkodásnak. Az újabb nyíl már határozottan fúródik a tábla szélébe, Aly arca pedig felderül, s épp meg is dicsérné a zöldfülű íjászt, mikor a szitkok váratlanul közbevágnak. Rögtön sietve lép a hosszúéltűhöz, látva, hogy arcára kiül a fájdalom, kezét máris határozottan nyújtja a másik balja felé, hogy megszemlélhesse a kárt.*
-Mutassa!
*Hangja ellentmondást nem tűrő, meg is ragadja a csuklót, ha visszakozni próbálna a sebesült. Azonban hamar értőn megállapítja, hogy a sérülés nem halálos. Zsebéből nagy nehezen előhalászik egy tiszta kendőt, óvatosan betekeri vele a vérző kezet. Ha Dram vet az anyagra egy rövid pillantást, észreveheti, hogy rendívül gyér kézügyességgel a félvér neve van ráhímezve, bár a horzsolás hamar összepecsételi a csapnivaló kézimunkát.*
-Így ni! Azt hiszem jobb, ha félbehagyjuk az órát. Még csak az kellene, hogy nagyobb kárt tegyen magában vagy valami gyanútlan városőrben.
*Ujjaival gondoskodóan letörli az esetlegesen kiserkenő könnyecskét.*
-Rossz hírem van, lehet, hogy le kell vágni.
*Sóhajtja a bekötözött kacsóra pillantva, de hamar vigyor jelenik meg arcán.*
656. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-25 19:20:09
Üzenet elküldve: 2021-03-25 19:20:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Örülök, hogy nem kell bizonygatnom, magától is elismeri. * Bólint a nemes elégedetten, hasonlóan komoly arckifejezéssel, de ezúttal már elneveti magát. Halkan, és visszafogottan, természetesen, és ami még fontosabb, röviden. Ezek után sikerül úgy tegyen, mintha meg se történt volna. *
- Tudja mit, régóta kerülgetjük már a forró kását, ideje lenne kimondani talán. * Gondolkodik el Drameiloten, még kicsit el is túlozva a magára osztott szerepet. *
- Azt hiszem, hogy szándékomban áll, és muszáj elismernem, hogy határozott módon tettre váltanék egy bizonyos gondolatot. De nem tudom, hogy szavakba merjem-e önteni. Talán az a legjobb, ha mégsem teszem. Hüm. * Gondolkodik el, látványosan, messze indokolatlan módon, még az állát is megtámasztva. *
- Azt hiszem jobb, ha egyelőre kimondatlan marad. * Sóhajt végül mélyet, és szeme sarkából Alymeidhára pillant, de nem tervezi tovább fűzni a gondolatot. Inkább lő egyet, ami elsőre nem sikerül úgy, ahogy illendő lenne, de ez nem rontja a kedvét, főleg azért, mert nem tudja, hogy mennyire béna is volt. *
- Köszönöm. A tanáromat illeti a dicséret. * Hajol meg színpadiasan, majd felvonja a szemöldökét. *
- Milyen csillapíthatatlan vágy. Még csak most lőttem, és máris repetát kíván? * Kacérkodik esetlenül, ahogy ismét szárnyait próbálgatja. Viszont elhúzzák előtte a mézesmadzagot, és ezúttal a csillapíthatatlan vágy, és éhség felülkerekedik a józan eszén, így meg se ragadja az alkalmat, hogy előre megtudja, mi is lehet az a bizonyos nyeremény. Inkább elszántan bólint, és a cél felé fordul. Végigfut egy jóleső, bizsergő érzés a testén, ahogy a félvér ismét végig simít rajta, de egy apró rázkódásnál jobban nem mutatja ki ezt a dolgot. Inkább igyekszik a célra, és csak arra gondolni. Kicsit remeg a keze az erőlködéstől, de lehet, hogy pont ez a szerencséje, mert mire elengedi az ideget, az szépen a tábla szélébe állítja a nyílvesszőt. *
- Aú! Sa'Tereth nyalja meg a bokádat! * Szitkozódik szokatlan módon, ahogy az íjat elejtve bal kezére szorít a jobbjával, kicsit összegörnyedve. Könnyek szöknek a szemébe a szokatlan érzéstől, és némi vér serken ki az ujjai közül. *
- Örülök, hogy nem kell bizonygatnom, magától is elismeri. * Bólint a nemes elégedetten, hasonlóan komoly arckifejezéssel, de ezúttal már elneveti magát. Halkan, és visszafogottan, természetesen, és ami még fontosabb, röviden. Ezek után sikerül úgy tegyen, mintha meg se történt volna. *
- Tudja mit, régóta kerülgetjük már a forró kását, ideje lenne kimondani talán. * Gondolkodik el Drameiloten, még kicsit el is túlozva a magára osztott szerepet. *
- Azt hiszem, hogy szándékomban áll, és muszáj elismernem, hogy határozott módon tettre váltanék egy bizonyos gondolatot. De nem tudom, hogy szavakba merjem-e önteni. Talán az a legjobb, ha mégsem teszem. Hüm. * Gondolkodik el, látványosan, messze indokolatlan módon, még az állát is megtámasztva. *
- Azt hiszem jobb, ha egyelőre kimondatlan marad. * Sóhajt végül mélyet, és szeme sarkából Alymeidhára pillant, de nem tervezi tovább fűzni a gondolatot. Inkább lő egyet, ami elsőre nem sikerül úgy, ahogy illendő lenne, de ez nem rontja a kedvét, főleg azért, mert nem tudja, hogy mennyire béna is volt. *
- Köszönöm. A tanáromat illeti a dicséret. * Hajol meg színpadiasan, majd felvonja a szemöldökét. *
- Milyen csillapíthatatlan vágy. Még csak most lőttem, és máris repetát kíván? * Kacérkodik esetlenül, ahogy ismét szárnyait próbálgatja. Viszont elhúzzák előtte a mézesmadzagot, és ezúttal a csillapíthatatlan vágy, és éhség felülkerekedik a józan eszén, így meg se ragadja az alkalmat, hogy előre megtudja, mi is lehet az a bizonyos nyeremény. Inkább elszántan bólint, és a cél felé fordul. Végigfut egy jóleső, bizsergő érzés a testén, ahogy a félvér ismét végig simít rajta, de egy apró rázkódásnál jobban nem mutatja ki ezt a dolgot. Inkább igyekszik a célra, és csak arra gondolni. Kicsit remeg a keze az erőlködéstől, de lehet, hogy pont ez a szerencséje, mert mire elengedi az ideget, az szépen a tábla szélébe állítja a nyílvesszőt. *
- Aú! Sa'Tereth nyalja meg a bokádat! * Szitkozódik szokatlan módon, ahogy az íjat elejtve bal kezére szorít a jobbjával, kicsit összegörnyedve. Könnyek szöknek a szemébe a szokatlan érzéstől, és némi vér serken ki az ujjai közül. *
655. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-25 15:51:21
Üzenet elküldve: 2021-03-25 15:51:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-Hát persze. Maga itt csak áldozat.
*Ingatja fejét komoly képpel, megjátszott megértéssel. Nagylelkűen vállalja magára a gaz csábító szerepét, noha úgy véli, eddig nem édesgetett alattomosan, -legfeljebb pusztán szórakozásból- ellentétben Drammal. Újdonsült tanítványa még akkor is kacérkodik vele, mikor kiadja utasítását. Szemöldöke finoman emelkedik meg egy elfojtott mosoly kíséretében, látszólag könnyedén tűri, hogy ismét veszélyesen közel kerültek egymáshoz.*
-Netán le akar lőni, uram?
*Fúrja szürkéit immár sokadjára a mai nap folyamán a hosszúéltű szemeibe, s bizony könnyedén kiolvassa belőlük azt a kósza gondolatot. Aljas dolog a vágyódás, még ha az ember ügyesen is színleli a hiányát, valahogy mindig ott dereng a tekintetben. Bár van egy olyan sejtése, hogy az elf még csak nem is igyekszik leplezni.
Az álnok cirógatást, s közelséget a másik végül is csak magának köszönheti. Ha már felbujtónak bélyegezték, miért is ne válhatna azzá? Majd megbánja még Dram, hogy nem vállalta fel nyilvánvaló udvarlását.
A kilőtt nyíl halkan cisszen a levegőben, hogy aztán gondosan elkerülve a célt, végül a földbe fúródhasson. Jó lövésnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, kicsit tart is tőle, hogy elcsügged majd tanítványa, de az lelkesen csillogó szemekkel pillant rá.*
-Elsőre nem is rossz.
*Mosolyodik el, rendkívül ügyesen füllentve majd már fordítja is vissza a férfit a megfelelő irányba.*
-Na még egyszer!
*Kúsznak kezei ismét a könyök alá majd a vállakra, amint újra felajzzák a nyilat, egyik szemét behunyva figyeli a hegyét, hogy kicsit jobban a cél felé igazíthassa a kezdő íjászt.*
-Ha eltalálja, kap tőlem valamit.
*Pimasz duruzsolása közben hátrébb lépdel, sejtelmes bazsalygás kíséri szavait, hogy aztán biztonságos távolságban megállva figyelje a következő próbálkozást.*
-Hát persze. Maga itt csak áldozat.
*Ingatja fejét komoly képpel, megjátszott megértéssel. Nagylelkűen vállalja magára a gaz csábító szerepét, noha úgy véli, eddig nem édesgetett alattomosan, -legfeljebb pusztán szórakozásból- ellentétben Drammal. Újdonsült tanítványa még akkor is kacérkodik vele, mikor kiadja utasítását. Szemöldöke finoman emelkedik meg egy elfojtott mosoly kíséretében, látszólag könnyedén tűri, hogy ismét veszélyesen közel kerültek egymáshoz.*
-Netán le akar lőni, uram?
*Fúrja szürkéit immár sokadjára a mai nap folyamán a hosszúéltű szemeibe, s bizony könnyedén kiolvassa belőlük azt a kósza gondolatot. Aljas dolog a vágyódás, még ha az ember ügyesen is színleli a hiányát, valahogy mindig ott dereng a tekintetben. Bár van egy olyan sejtése, hogy az elf még csak nem is igyekszik leplezni.
Az álnok cirógatást, s közelséget a másik végül is csak magának köszönheti. Ha már felbujtónak bélyegezték, miért is ne válhatna azzá? Majd megbánja még Dram, hogy nem vállalta fel nyilvánvaló udvarlását.
A kilőtt nyíl halkan cisszen a levegőben, hogy aztán gondosan elkerülve a célt, végül a földbe fúródhasson. Jó lövésnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, kicsit tart is tőle, hogy elcsügged majd tanítványa, de az lelkesen csillogó szemekkel pillant rá.*
-Elsőre nem is rossz.
*Mosolyodik el, rendkívül ügyesen füllentve majd már fordítja is vissza a férfit a megfelelő irányba.*
-Na még egyszer!
*Kúsznak kezei ismét a könyök alá majd a vállakra, amint újra felajzzák a nyilat, egyik szemét behunyva figyeli a hegyét, hogy kicsit jobban a cél felé igazíthassa a kezdő íjászt.*
-Ha eltalálja, kap tőlem valamit.
*Pimasz duruzsolása közben hátrébb lépdel, sejtelmes bazsalygás kíséri szavait, hogy aztán biztonságos távolságban megállva figyelje a következő próbálkozást.*
654. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-24 22:52:04
Üzenet elküldve: 2021-03-24 22:52:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Csak tippelni tudok. * Nevet fel az egykori nemes, ezzel igyekezve álcázni tapasztalatlanságát, és bizonytalanságát. Szeretné folytatni, de magabiztosságának páncélja láthatóan kezd összetörni. Az első visszakérdezéssel még megbirkózott, de a második már kifog rajta, nem igazán tudja hirtelen, hogy mivel is folytassa, vagy mivel vágjon vissza. Inkább állja hát a pillantást, arcán félmosollyal, kihívó tekintettel, de némán. Úgy dönt, hogy jelen helyzetből ez a legtöbb, amit kihozhat. *
- Mégis mit csinálok? * Kérdez vissza, hiszen az nem tart semmiből, és azzal nem is árulja el magát. * Bármi is az, biztos vagyok benne, hogy maga hozza ki belőlem. Szóval, ha igazán végig gondoljuk a dolgot, akkor nem is én csinálom, hanem a kedves Alymeidha. Magára vessen, kérem. * Húzza fel gőgösen az orrát, de persze ismét mosoly bujkál a szája szélén, és már egészen kezdenek elfáradni arcizmai a sok elfojtott nevetéstől, és vigyortól. Ezen persze hamar segít az ügyetlenkedés, amit az íjjal a kezében kezd el bemutatni. A taszítás és a határozott fellépés meglepi, de nem mondhatja, hogy nem imponál neki, ahogy hirtelen irányító szerepben találja a nőt. A törzs fordításánál úgy dönt, hogy eljött a pillanat, amikor bedobhat egy újabb célzást, úgyhogy nem a céltábla, hanem a félvér felé fordítja testét, jelezve, hogy finoman fordult a célpontja felé. *
- Valahogy így? * Teszi fel a kérdést egy kacsintás keretében, és ha ekkor már közel van hozzá Alymeidha, akkor vélhetően túlságosan közel kerülnek egymáshoz, mint már sokadszor a nap folyamán. Eljátszadozik a gondolattal, hogy átkarolja, és csókra húzza oda magához, de túlságosan is él benne még az előző este emléke. Éppen ezért nem tesz semmi ilyesmit, inkább hagyja, hogy visszaparancsolják, vagy állítsák a céltábla felé, nagyjából erre a reakcióra számít, de persze nem tudhatja, hogy mit talál ki a kedves kis sétapartnere, aki hirtelen az íjászat oktatója lett. Ezek után igen nehéz feladat a célra, és a lövésre koncentrálni, főleg, amikor pimasz módon hozzásimul hátulról a nő. Nagyjából célra tart, de nem igazán tud odafigyelni, és karjai is gyengék, így nem tudja túl feszesre húzni az ideget. Az íj ettől függetlenül elindul a céltábla felé, és attól nem messze fúródik a földbe, amit Dram valószínűleg nagyobb sikerélménynek él meg, mint amekkorára ez a teljesítmény okot ad. *
- Nahát, majdnem eltaláltam. * Jegyzi meg vigyorogva, ahogy megfordul a nő felé. * Nem sok kellett volna hozzá, azt hiszem. Vagy mégis? * Teszi fel a kérdést csillogó szemekkel, láthatóan tetszett neki az első lecke, még ha siralmasan is teljesített. *
- Csak tippelni tudok. * Nevet fel az egykori nemes, ezzel igyekezve álcázni tapasztalatlanságát, és bizonytalanságát. Szeretné folytatni, de magabiztosságának páncélja láthatóan kezd összetörni. Az első visszakérdezéssel még megbirkózott, de a második már kifog rajta, nem igazán tudja hirtelen, hogy mivel is folytassa, vagy mivel vágjon vissza. Inkább állja hát a pillantást, arcán félmosollyal, kihívó tekintettel, de némán. Úgy dönt, hogy jelen helyzetből ez a legtöbb, amit kihozhat. *
- Mégis mit csinálok? * Kérdez vissza, hiszen az nem tart semmiből, és azzal nem is árulja el magát. * Bármi is az, biztos vagyok benne, hogy maga hozza ki belőlem. Szóval, ha igazán végig gondoljuk a dolgot, akkor nem is én csinálom, hanem a kedves Alymeidha. Magára vessen, kérem. * Húzza fel gőgösen az orrát, de persze ismét mosoly bujkál a szája szélén, és már egészen kezdenek elfáradni arcizmai a sok elfojtott nevetéstől, és vigyortól. Ezen persze hamar segít az ügyetlenkedés, amit az íjjal a kezében kezd el bemutatni. A taszítás és a határozott fellépés meglepi, de nem mondhatja, hogy nem imponál neki, ahogy hirtelen irányító szerepben találja a nőt. A törzs fordításánál úgy dönt, hogy eljött a pillanat, amikor bedobhat egy újabb célzást, úgyhogy nem a céltábla, hanem a félvér felé fordítja testét, jelezve, hogy finoman fordult a célpontja felé. *
- Valahogy így? * Teszi fel a kérdést egy kacsintás keretében, és ha ekkor már közel van hozzá Alymeidha, akkor vélhetően túlságosan közel kerülnek egymáshoz, mint már sokadszor a nap folyamán. Eljátszadozik a gondolattal, hogy átkarolja, és csókra húzza oda magához, de túlságosan is él benne még az előző este emléke. Éppen ezért nem tesz semmi ilyesmit, inkább hagyja, hogy visszaparancsolják, vagy állítsák a céltábla felé, nagyjából erre a reakcióra számít, de persze nem tudhatja, hogy mit talál ki a kedves kis sétapartnere, aki hirtelen az íjászat oktatója lett. Ezek után igen nehéz feladat a célra, és a lövésre koncentrálni, főleg, amikor pimasz módon hozzásimul hátulról a nő. Nagyjából célra tart, de nem igazán tud odafigyelni, és karjai is gyengék, így nem tudja túl feszesre húzni az ideget. Az íj ettől függetlenül elindul a céltábla felé, és attól nem messze fúródik a földbe, amit Dram valószínűleg nagyobb sikerélménynek él meg, mint amekkorára ez a teljesítmény okot ad. *
- Nahát, majdnem eltaláltam. * Jegyzi meg vigyorogva, ahogy megfordul a nő felé. * Nem sok kellett volna hozzá, azt hiszem. Vagy mégis? * Teszi fel a kérdést csillogó szemekkel, láthatóan tetszett neki az első lecke, még ha siralmasan is teljesített. *
653. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-23 21:36:57
Üzenet elküldve: 2021-03-23 21:36:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
*Az elterelés szemtelen továbbfűzésére már nem szól, persze az ingert nem olyan könnyű elnyomni. Nyelvével lopva végigsimít fogain elfojtva a késztetést egy gúnyos megjegyzésre, de arcán akaratlanul is elnyúlik egy sejtelmes mosoly. Az elf biztos lehet benne, hogy még kamatostól visszakapja ezt a kis pimaszkodást.
Az újabb érintést ugyanolyan nyugalommal tűri, mint az imént. Szürke szemei töretlenül vizsgálják az őt figyelő tekintetet.*
-Nem tudja?
*Kérdez vissza hamis illetődöttséggel hangjában*
-Pedig úgy tűnt gyorsan tanul.
*Arra számított, hogy a felvett határozottság majd elillan, mikor a hosszúéltű meghallja kérdését, de meglepően ügyesen tartja magát. Úgy vélte Dram csupán kísérletezget ezzel a finom magabiztossággal, ahogy azt bármelyik tudománykedvelő tenné egy teóriát hallva. Látva azonban, hogy a férfi nem inog meg olyan könnyen, már nem is olyan biztos a kis elméletében. Összehúzott szemekkel fürkészi az arcot az édesgető színészkedést szemlélve. Nem bírja ki, hogy a szavak hallatán végül ne térjen vissza arra a bizonyos célozgatásra.*
-Látja? Megint csinálja!
*Derül fel tekintete, mintha csak tetten érte volna a bűnöst. Csodálkozik egyébként, hogy a tegnap történtek után nem tart a másik egy újabb pofára eséstől.
Nehezen fojtja el kuncogását látva milyen ügyetlenül fog rá jótevője a nyílra, de hamar ijedten kapja el az ideget feszítő kezet, mielőtt még baleset történne. Igazán nem hiányzik, hogy kárt tegyen valami városőrben, netán magában.*
-Fel sem tűnt.
*Ahogy sikeresen elhárítja a veszélyt elmosolyodik. Jó tanárhoz méltón már lelkesen pördül is az elf mögé, hogy segítsen neki az igencsak fontos alapállás felvételében.*
-Először felveszünk egy kisebb terpeszt *lábával lágyan taszít a másikén, ha esetleg elsőre nem lenne megfelelő a távolság* -Aztán a törzs finoman fordul a célpont felé.
*Megmutatja még, hogyan kell felajzani az íjat aztán kezei komiszan kúsznak a vállakra, könyökre és hátra, ahogy igyekszik igazítani a tartáson. Teste egészen közel simul a háthoz szinte cirógató mozdulatai közben majd suttogva adja ki az utolsó instrukciót.*
-Vegyen egy mély levegőt, aztán lőjön!
*Az elterelés szemtelen továbbfűzésére már nem szól, persze az ingert nem olyan könnyű elnyomni. Nyelvével lopva végigsimít fogain elfojtva a késztetést egy gúnyos megjegyzésre, de arcán akaratlanul is elnyúlik egy sejtelmes mosoly. Az elf biztos lehet benne, hogy még kamatostól visszakapja ezt a kis pimaszkodást.
Az újabb érintést ugyanolyan nyugalommal tűri, mint az imént. Szürke szemei töretlenül vizsgálják az őt figyelő tekintetet.*
-Nem tudja?
*Kérdez vissza hamis illetődöttséggel hangjában*
-Pedig úgy tűnt gyorsan tanul.
*Arra számított, hogy a felvett határozottság majd elillan, mikor a hosszúéltű meghallja kérdését, de meglepően ügyesen tartja magát. Úgy vélte Dram csupán kísérletezget ezzel a finom magabiztossággal, ahogy azt bármelyik tudománykedvelő tenné egy teóriát hallva. Látva azonban, hogy a férfi nem inog meg olyan könnyen, már nem is olyan biztos a kis elméletében. Összehúzott szemekkel fürkészi az arcot az édesgető színészkedést szemlélve. Nem bírja ki, hogy a szavak hallatán végül ne térjen vissza arra a bizonyos célozgatásra.*
-Látja? Megint csinálja!
*Derül fel tekintete, mintha csak tetten érte volna a bűnöst. Csodálkozik egyébként, hogy a tegnap történtek után nem tart a másik egy újabb pofára eséstől.
Nehezen fojtja el kuncogását látva milyen ügyetlenül fog rá jótevője a nyílra, de hamar ijedten kapja el az ideget feszítő kezet, mielőtt még baleset történne. Igazán nem hiányzik, hogy kárt tegyen valami városőrben, netán magában.*
-Fel sem tűnt.
*Ahogy sikeresen elhárítja a veszélyt elmosolyodik. Jó tanárhoz méltón már lelkesen pördül is az elf mögé, hogy segítsen neki az igencsak fontos alapállás felvételében.*
-Először felveszünk egy kisebb terpeszt *lábával lágyan taszít a másikén, ha esetleg elsőre nem lenne megfelelő a távolság* -Aztán a törzs finoman fordul a célpont felé.
*Megmutatja még, hogyan kell felajzani az íjat aztán kezei komiszan kúsznak a vállakra, könyökre és hátra, ahogy igyekszik igazítani a tartáson. Teste egészen közel simul a háthoz szinte cirógató mozdulatai közben majd suttogva adja ki az utolsó instrukciót.*
-Vegyen egy mély levegőt, aztán lőjön!
652. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-22 23:09:41
Üzenet elküldve: 2021-03-22 23:09:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem kívánja részletekbe menően fejtegetni a szülő kérdést, csupán részvétét szerette volna nyilvánítani, mint egyfajta sorsközösség vállalás. Hiszen, ha más nem, ez már legalább egy közös pont a két hím életében. Így nem is felel már Darok megjegyzésére, csupán egy néma bólintással nyugtázza, hogy hasonlóan vannak ezzel is.
A zsoldoskodáshoz képest éteri nyugalmat árasztó jelenlegi munkakör feletti kesergés jól mulattatja az ifjút, ha nem szűkölne éppen izzó vállizmokkal, harsány kacagásban törne ki az egykori bérharcos sajnálkozásán. Így csak szenvedős, halk vihorászásra futja.*
- Szerintem a páncélod a baj. *Kezdi vigyorogva meglátása kifejtését.* Mikor először láttalak, zabszem se fért a seggembe, úgy vigyázba álltam, pedig akkor még rajtad se volt. *Folytatja tréfásan nagyszájú stílusában.* Azóta meg ember legyen a talpán, aki csak csúnyán mer nézni. *Igazán jól szórakozik saját teóriáján, ami a túlságosan nyugodt napokat magyarázza. Főleg, hogy közben még terheitől is megszabadul, nem bírva tovább a zsákok kitartását. Mivel szünetre szólítják fel, s Darok is letelepszik, követve példáját, két homokzsákot egymásra halmozva foglal helyet azok tetején. Felkarjai sajognak rendesen, így nincs ellene a határozatnak. Azon kissé meglepődik, hogy edzőtársa, korábbi szakmája ellenére nem látott világot. Valahogy mindig is úgy képzelte el, hogy a zsoldosok addig mennek, míg a következő háborúba nem botlanak, hol arra az oldalra állhatnak, amelyik többre tartja szolgálataikat. És ugye egyetlen háború sem tart örökké, így nem gondolta ezt egy röghöz kötött életpályának. Persze ez mind csak vadromantikus elképzeléseinek szüleménye, gyermeteg hőstörténetek mintájából táplálkozva, a valóságtól talán jobban is elrugaszkodva, mint azt még mindig kölyök fejjel gondolta.
A szövetség kérdésén réveteg mosolyba szaladnak ajkai, megfáradt ábrázata nosztalgikus vonásokba rendeződik szülővárosa gondolatára. Pedig igazán csak nemrég hagyta el.*
- A Szélrózsa Szövetsége. Olyan ez Wegtorenben, mint itt a Kereskedőház, csak jóval nagyobb múltra tekint vissza. Ezért befolyásosabb is. Szinte tüsszenteni se lehet anélkül, hogy tudjunk... Tudjanak róla. *Javítja ki gyorsan, hiszen mióta Aztyan hívására távozott, már nem biztos benne, hogy helyes, ha magát is közéjük sorolja.*
- Ó, a város pedig. Ott aztán találnál balhét mind a tíz ujjadra. Még a lábad ujjaira is. *Nevet ismét saját tréfáján.* Hatalmas a tömeg, mindenhol sürgés-forgás, kufárok, koldusok, kocsmák, kuplerájok, karavánok jönnek-mennek, és persze az aréna. Azt látni kell, nincsenek rá szavaim. *Egészen felélénkül, ahogy egyszerre próbál mindent elmesélni, ám emiatt csupán címszavakra szorítkozik. Barna szemeiben lelkesedés csillog, mert bármennyire is kemény az élet a tűz városában, aki ebben nő fel, annak bizony sokkal többet jelent egy törvényektől mentes, erőszakos helynél.*
A hozzászólás írója (Rannd'lad Orthaddirr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.22 23:10:03
//Ép testben ép lélek//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Nem kívánja részletekbe menően fejtegetni a szülő kérdést, csupán részvétét szerette volna nyilvánítani, mint egyfajta sorsközösség vállalás. Hiszen, ha más nem, ez már legalább egy közös pont a két hím életében. Így nem is felel már Darok megjegyzésére, csupán egy néma bólintással nyugtázza, hogy hasonlóan vannak ezzel is.
A zsoldoskodáshoz képest éteri nyugalmat árasztó jelenlegi munkakör feletti kesergés jól mulattatja az ifjút, ha nem szűkölne éppen izzó vállizmokkal, harsány kacagásban törne ki az egykori bérharcos sajnálkozásán. Így csak szenvedős, halk vihorászásra futja.*
- Szerintem a páncélod a baj. *Kezdi vigyorogva meglátása kifejtését.* Mikor először láttalak, zabszem se fért a seggembe, úgy vigyázba álltam, pedig akkor még rajtad se volt. *Folytatja tréfásan nagyszájú stílusában.* Azóta meg ember legyen a talpán, aki csak csúnyán mer nézni. *Igazán jól szórakozik saját teóriáján, ami a túlságosan nyugodt napokat magyarázza. Főleg, hogy közben még terheitől is megszabadul, nem bírva tovább a zsákok kitartását. Mivel szünetre szólítják fel, s Darok is letelepszik, követve példáját, két homokzsákot egymásra halmozva foglal helyet azok tetején. Felkarjai sajognak rendesen, így nincs ellene a határozatnak. Azon kissé meglepődik, hogy edzőtársa, korábbi szakmája ellenére nem látott világot. Valahogy mindig is úgy képzelte el, hogy a zsoldosok addig mennek, míg a következő háborúba nem botlanak, hol arra az oldalra állhatnak, amelyik többre tartja szolgálataikat. És ugye egyetlen háború sem tart örökké, így nem gondolta ezt egy röghöz kötött életpályának. Persze ez mind csak vadromantikus elképzeléseinek szüleménye, gyermeteg hőstörténetek mintájából táplálkozva, a valóságtól talán jobban is elrugaszkodva, mint azt még mindig kölyök fejjel gondolta.
A szövetség kérdésén réveteg mosolyba szaladnak ajkai, megfáradt ábrázata nosztalgikus vonásokba rendeződik szülővárosa gondolatára. Pedig igazán csak nemrég hagyta el.*
- A Szélrózsa Szövetsége. Olyan ez Wegtorenben, mint itt a Kereskedőház, csak jóval nagyobb múltra tekint vissza. Ezért befolyásosabb is. Szinte tüsszenteni se lehet anélkül, hogy tudjunk... Tudjanak róla. *Javítja ki gyorsan, hiszen mióta Aztyan hívására távozott, már nem biztos benne, hogy helyes, ha magát is közéjük sorolja.*
- Ó, a város pedig. Ott aztán találnál balhét mind a tíz ujjadra. Még a lábad ujjaira is. *Nevet ismét saját tréfáján.* Hatalmas a tömeg, mindenhol sürgés-forgás, kufárok, koldusok, kocsmák, kuplerájok, karavánok jönnek-mennek, és persze az aréna. Azt látni kell, nincsenek rá szavaim. *Egészen felélénkül, ahogy egyszerre próbál mindent elmesélni, ám emiatt csupán címszavakra szorítkozik. Barna szemeiben lelkesedés csillog, mert bármennyire is kemény az élet a tűz városában, aki ebben nő fel, annak bizony sokkal többet jelent egy törvényektől mentes, erőszakos helynél.*
A hozzászólás írója (Rannd'lad Orthaddirr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.22 23:10:03
651. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-21 23:58:46
Üzenet elküldve: 2021-03-21 23:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Pontosan! Felesleges időpocsékolás, ami sok esetben sértettségbe torkollik. * Húzza el a száját, de persze ezúttal is látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan amit mond. Értékeli, hogy Alymeidha partnere az ilyen tréfálkozásban, és a humora is hasonlít a nemesére, legalábbis Drameiloten így gondolja. Ha a lány célja az volt, hogy ezt elhitesse vele, akkor határozottan sikerült neki. *
- Az esze éles, mint a vadász kése, de úgy tűnik, hogy az emlékezőképessége nem remekel ennyire. * Ad magyarázatot arra, hogy miképp is felejthette el azt a lány, hogy ő lesz aki, aki célozni fog, méghozzá íjjal.
Úgy tűnik, hogy ezúttal nem arat olyan elsöprő sikert, mint korábban a templomban. A férfi nem tudja, hogy a környezet változása, vagy egyéb tényezők teszik ezt, esetleg rosszul csinálja azt, amit. De ezen határozottan el kell gondolkodjon, bár ez nem látszik rajta, hiszen képes törni az agyát, és megfelelően szellemes beszélgetőtársnak lenni egyszerre. Ez is olyan képesség, amire kénytelen volt szert tegyen, hiszen gyakran volt kénytelen olyan társalgást folytasson, ami untatta, de illedelemből nem szakíthatta meg. Ilyenkor persze saját maga, és önön gondolatai kellett kimentsék a pácból és az érdektelenség mocsarából. *
- Nem tudom, még nem jöttem rá, hogy mennyire használható, Alymeidha kedves. * Súgja közelebb hajolva, ahogy jobb kezével egy kósza tincset sodor óvatos, de határozott mozdulattal a nő füle mögé, már ha erre alkalma van persze. A kérdés meglepi, de nem hagyja, hogy kizökkentse, hiszen akkor a teljes kísérletezés hasztalan lenne. Inkább gyorsan, de nem sietve, vagy kapkodva válaszol, továbbra is a határozottság és elszántság álcáját tartva. *
- Az ilyen gyönyörű hölgyek hozzák ki belőlem a tettvágyat, már ha érti, hogy mire gondolok. Hiszen hogy tudná fékezni állatias ösztöneit valaki, ha ilyen kívánatos, prózákba illő szépséggel sodorja össze őt a sors? Méghozzá a balsors, hiszen bárhogy próbálkozok, nem lehet az enyém! * Sóhajt mélyet, megjátszott szomorúsággal, de szeme csillogása, és pislogás nélküli figyelő tekintete nem arról árulkodik, hogy túlságosan komolyan gondolná a kijelentést. Valójában úgy érzi, hogy egyre közelebb ér terveihez, csak tovább kell udvaroljon, és puhítania a lányt.
Az íjászkodás viszont egyáltalán nem az erőssége, így kissé óvatosan lép oda a nőhöz. *
- Őszinte leszek, még sose lőttem. * Neveti el magát, ahogy a kezét nyújtja az íj felé. Látszik, hogy nem viccel, amennyiben megkapja a gyakorlófegyvert, megfogja ugyan, és próbálja úgy, ahogy azt Alytól látta, de láthatóan rossz helyen támasztja meg az íjat, az ujjait is rosszul tartja, és ahogy az ideget húzza hátrafelé, egyértelmű, hogy ha így engedi el, akkor több kárt vét önmagában, mint a céltáblában. *
- Hogy is kell? * Teszi fel a kérdést tanácstalanul, mert ő is érzi, hogy valami nem kerek, és bizonytalansága is megalapozott. *
- Pontosan! Felesleges időpocsékolás, ami sok esetben sértettségbe torkollik. * Húzza el a száját, de persze ezúttal is látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan amit mond. Értékeli, hogy Alymeidha partnere az ilyen tréfálkozásban, és a humora is hasonlít a nemesére, legalábbis Drameiloten így gondolja. Ha a lány célja az volt, hogy ezt elhitesse vele, akkor határozottan sikerült neki. *
- Az esze éles, mint a vadász kése, de úgy tűnik, hogy az emlékezőképessége nem remekel ennyire. * Ad magyarázatot arra, hogy miképp is felejthette el azt a lány, hogy ő lesz aki, aki célozni fog, méghozzá íjjal.
Úgy tűnik, hogy ezúttal nem arat olyan elsöprő sikert, mint korábban a templomban. A férfi nem tudja, hogy a környezet változása, vagy egyéb tényezők teszik ezt, esetleg rosszul csinálja azt, amit. De ezen határozottan el kell gondolkodjon, bár ez nem látszik rajta, hiszen képes törni az agyát, és megfelelően szellemes beszélgetőtársnak lenni egyszerre. Ez is olyan képesség, amire kénytelen volt szert tegyen, hiszen gyakran volt kénytelen olyan társalgást folytasson, ami untatta, de illedelemből nem szakíthatta meg. Ilyenkor persze saját maga, és önön gondolatai kellett kimentsék a pácból és az érdektelenség mocsarából. *
- Nem tudom, még nem jöttem rá, hogy mennyire használható, Alymeidha kedves. * Súgja közelebb hajolva, ahogy jobb kezével egy kósza tincset sodor óvatos, de határozott mozdulattal a nő füle mögé, már ha erre alkalma van persze. A kérdés meglepi, de nem hagyja, hogy kizökkentse, hiszen akkor a teljes kísérletezés hasztalan lenne. Inkább gyorsan, de nem sietve, vagy kapkodva válaszol, továbbra is a határozottság és elszántság álcáját tartva. *
- Az ilyen gyönyörű hölgyek hozzák ki belőlem a tettvágyat, már ha érti, hogy mire gondolok. Hiszen hogy tudná fékezni állatias ösztöneit valaki, ha ilyen kívánatos, prózákba illő szépséggel sodorja össze őt a sors? Méghozzá a balsors, hiszen bárhogy próbálkozok, nem lehet az enyém! * Sóhajt mélyet, megjátszott szomorúsággal, de szeme csillogása, és pislogás nélküli figyelő tekintete nem arról árulkodik, hogy túlságosan komolyan gondolná a kijelentést. Valójában úgy érzi, hogy egyre közelebb ér terveihez, csak tovább kell udvaroljon, és puhítania a lányt.
Az íjászkodás viszont egyáltalán nem az erőssége, így kissé óvatosan lép oda a nőhöz. *
- Őszinte leszek, még sose lőttem. * Neveti el magát, ahogy a kezét nyújtja az íj felé. Látszik, hogy nem viccel, amennyiben megkapja a gyakorlófegyvert, megfogja ugyan, és próbálja úgy, ahogy azt Alytól látta, de láthatóan rossz helyen támasztja meg az íjat, az ujjait is rosszul tartja, és ahogy az ideget húzza hátrafelé, egyértelmű, hogy ha így engedi el, akkor több kárt vét önmagában, mint a céltáblában. *
- Hogy is kell? * Teszi fel a kérdést tanácstalanul, mert ő is érzi, hogy valami nem kerek, és bizonytalansága is megalapozott. *
650. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-20 16:37:07
Üzenet elküldve: 2021-03-20 16:37:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
-Hát persze, a tréfálkozás alantas polgári szórakozás.
*Arcára kiül egy megjátszott grimasz, mímelt megvetéssel ejti ki a szavakat a száján, szemében azonban ott csillog a derű. Őszintén örül neki, hogy a hosszúfülűnek a macskajaj és a tegnap este történtek ellenére ilyen jókedve van, tartott tőle, hogy a mai napot beárnyékolják majd ezek a kellemetlenségek. Egy mosoly önkéntelenül is elnyúlik képén az átlátszó terelést hallva, s bár erős ingert érez arra, hogy tovább forszírozza a célozgatás kérdését, inkább nagylelkűen elengedi a dolgot. Legalább is, egyelőre.*
-Igaza van. Hogy is felejthettem el?
*Csóválja fejét rosszallóan, mint aki valóban szégyelli magát gyenge emlékezőtehetsége miatt. Dram hirtelen érkező magabiztossága, bár már nem lepi meg úgy, mint a templomban, valamelyest mégiscsak váratlanul éri. Azt gondolta, az egyszeri alkalom volt, csak ártatlan próbálkozás, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassa egy pillanatra a félvér tanácsát. Minden bizonnyal most is erről lehet szó, bár mikor az elf közelebb lép, s megemeli a lány arcát, a szürke tekintetben fellelhet egy leheletnyi bizonytalanságot. Jóval összeszedettebb azonban most, mint a legutóbb.*
-És? Talált már valami használhatót?
*Kérdez vissza, igyekezve valami komolyságot erőltetni képére, nem sok sikerrel, szájsarka rakoncátlanul kunkorodik. Tagadhatatlanul élvezi ezt a kis figyelmet, de azért nem veszi túl komolyan, úgy véli a férfi valószínűleg csak szórakozik. Merészen állja a kutató pillantásokat, szemöldöke finoman emelkedik meg a félmosolyt látva.*
-Honnan ez a hirtelen jött kevélység?
*Csak lágyan szurkálódik, kíváncsi, mennyire törékeny ez a váratlan gőg, aztán meg sem várva szinte a választ fordul el, hogy lopva, kissé elgondolkodva simítson végig az imént megcirógatott ajkán.
Kicsit tartott tőle egyébként, hogy a gőgös felkonferálása után majd elvéti a lövést, meglehetősen kínos lett volna, de megkopott tudása végtére is nem hagyja cserben. Mondjuk mozdulatlan célpontra lőni nem valami nagy ördöngösség, úgy tűnik viszont bemutatója így is lenyűgözi Dramot.*
-Köszönöm!
*Derül fel arca a dicséretre, a kérdést hallva pedig máris lelkesen lépdel vissza az elfhez, hogy csuklón ragadja és a pályához húzza.*
-Jöjjön, próbálja ki!
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.20 16:38:53
-Hát persze, a tréfálkozás alantas polgári szórakozás.
*Arcára kiül egy megjátszott grimasz, mímelt megvetéssel ejti ki a szavakat a száján, szemében azonban ott csillog a derű. Őszintén örül neki, hogy a hosszúfülűnek a macskajaj és a tegnap este történtek ellenére ilyen jókedve van, tartott tőle, hogy a mai napot beárnyékolják majd ezek a kellemetlenségek. Egy mosoly önkéntelenül is elnyúlik képén az átlátszó terelést hallva, s bár erős ingert érez arra, hogy tovább forszírozza a célozgatás kérdését, inkább nagylelkűen elengedi a dolgot. Legalább is, egyelőre.*
-Igaza van. Hogy is felejthettem el?
*Csóválja fejét rosszallóan, mint aki valóban szégyelli magát gyenge emlékezőtehetsége miatt. Dram hirtelen érkező magabiztossága, bár már nem lepi meg úgy, mint a templomban, valamelyest mégiscsak váratlanul éri. Azt gondolta, az egyszeri alkalom volt, csak ártatlan próbálkozás, hogy a gyakorlatban is kipróbálhassa egy pillanatra a félvér tanácsát. Minden bizonnyal most is erről lehet szó, bár mikor az elf közelebb lép, s megemeli a lány arcát, a szürke tekintetben fellelhet egy leheletnyi bizonytalanságot. Jóval összeszedettebb azonban most, mint a legutóbb.*
-És? Talált már valami használhatót?
*Kérdez vissza, igyekezve valami komolyságot erőltetni képére, nem sok sikerrel, szájsarka rakoncátlanul kunkorodik. Tagadhatatlanul élvezi ezt a kis figyelmet, de azért nem veszi túl komolyan, úgy véli a férfi valószínűleg csak szórakozik. Merészen állja a kutató pillantásokat, szemöldöke finoman emelkedik meg a félmosolyt látva.*
-Honnan ez a hirtelen jött kevélység?
*Csak lágyan szurkálódik, kíváncsi, mennyire törékeny ez a váratlan gőg, aztán meg sem várva szinte a választ fordul el, hogy lopva, kissé elgondolkodva simítson végig az imént megcirógatott ajkán.
Kicsit tartott tőle egyébként, hogy a gőgös felkonferálása után majd elvéti a lövést, meglehetősen kínos lett volna, de megkopott tudása végtére is nem hagyja cserben. Mondjuk mozdulatlan célpontra lőni nem valami nagy ördöngösség, úgy tűnik viszont bemutatója így is lenyűgözi Dramot.*
-Köszönöm!
*Derül fel arca a dicséretre, a kérdést hallva pedig máris lelkesen lépdel vissza az elfhez, hogy csuklón ragadja és a pályához húzza.*
-Jöjjön, próbálja ki!
A hozzászólás írója (Alymeidha Rosaeryth) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.03.20 16:38:53
649. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-20 00:36:53
Üzenet elküldve: 2021-03-20 00:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Séta a városban//
- Még hogy én tréfálkoznék? Az nem méltó a nemesekhez. * Kap Drameiloten a szívéhez, mintha csak fizikailag megfájdult volna a feltételezéstől, és csóválja meg közben a fejét, hogy minél változatosabb módon fejezhesse ki a tagadást, amit a puszta gondolat vált ki belőle, látszólag persze. Viszont a férfi nem egy született színész, úgyhogy nem nehéz átlátni a színjátékán. *
- Na de Alymeidha kedves. Igyekeztem odafigyelni, nehogy bármi baja essen, de alighanem beüthette a fejét idefelé jövet. Magácska lesz az, aki célozni fog, odabent. * Int a kaszárnya felé, és szemöldökét ráncolja értetlenkedve. Persze az arcán hamiskás mosoly játszik, amit képtelen elnyomni, és fenntartani a komor arckifejezést. Persze így szépen ellépett a válaszadás elől, de számít rá, hogy a félvér nem fogja hagyni, hogy ilyen könnyen odébb terelje a társalgás medrét. *
- Dehogy is pazarlom, csupán próbálgatom őket. * Mosolyog, és pimaszul közelebb lép, óvatosan megfogva a lány állát, ha amaz nem húzódik fel, és hátrébb dönti annak arcát, hogy felnézzen rá. * Letesztelem, hogy melyek azok a jelzők, amik kellemes reakciót váltanak ki. Így az arra érdemes nőnél csupán azokat használom majd. * Súgja, és óvatosan végig simít a lány ajkán, ahogy elveszi a kezét, és elengedi. De nem mozdul, ha Aly el akar lépni, akkor megteheti, Dram viszont szokásos kíváncsi, mindent alaposan megfigyelő tekintetét fúrja az övébe, várva, hogy milyen reakciót vált ki a másikból. Egy kihívó, magabiztos félmosoly, laza, de mégis kihúzott testtartás. Így áll ott, a folytatást várva. A kapuhoz érve felvonja a szemöldökét, nála természetesen semmilyen fegyver nincs, de megfigyeli, hogy Alymeidhánál bizony több is. A férfi bólint, hogy nyugodtan pakoljon le, nem hiszi, hogy bárminek lába kélne. Ha mégis, akkor a megfelelő helyeken tesz majd panaszt, és természetesen saját kárán kárpótolja majd Alymeidhát. *
- Nem ígérhetem meg, hogy fékezni tudnám a nyelvem, de azt igen, hogy igyekezni fogok. * Mosolyog az elf, majd figyeli a bemutatót. *
- Az igen! Eeyr-re mondom, még nem láttam, hogy valaki ilyen lazán, csak úgy, erőlködés nélkül ilyen tökéletesen lő. Le vagyok nyűgözve, kedves. * Mosolyog, és ezúttal érezheti a hangján a lány, hogy ezek nem üres szavak és bókok, hanem valóban az igazság. *
- Vajon engem is meg tudna tanítani? * Gondolkodik el szórakozottan. *
- Még hogy én tréfálkoznék? Az nem méltó a nemesekhez. * Kap Drameiloten a szívéhez, mintha csak fizikailag megfájdult volna a feltételezéstől, és csóválja meg közben a fejét, hogy minél változatosabb módon fejezhesse ki a tagadást, amit a puszta gondolat vált ki belőle, látszólag persze. Viszont a férfi nem egy született színész, úgyhogy nem nehéz átlátni a színjátékán. *
- Na de Alymeidha kedves. Igyekeztem odafigyelni, nehogy bármi baja essen, de alighanem beüthette a fejét idefelé jövet. Magácska lesz az, aki célozni fog, odabent. * Int a kaszárnya felé, és szemöldökét ráncolja értetlenkedve. Persze az arcán hamiskás mosoly játszik, amit képtelen elnyomni, és fenntartani a komor arckifejezést. Persze így szépen ellépett a válaszadás elől, de számít rá, hogy a félvér nem fogja hagyni, hogy ilyen könnyen odébb terelje a társalgás medrét. *
- Dehogy is pazarlom, csupán próbálgatom őket. * Mosolyog, és pimaszul közelebb lép, óvatosan megfogva a lány állát, ha amaz nem húzódik fel, és hátrébb dönti annak arcát, hogy felnézzen rá. * Letesztelem, hogy melyek azok a jelzők, amik kellemes reakciót váltanak ki. Így az arra érdemes nőnél csupán azokat használom majd. * Súgja, és óvatosan végig simít a lány ajkán, ahogy elveszi a kezét, és elengedi. De nem mozdul, ha Aly el akar lépni, akkor megteheti, Dram viszont szokásos kíváncsi, mindent alaposan megfigyelő tekintetét fúrja az övébe, várva, hogy milyen reakciót vált ki a másikból. Egy kihívó, magabiztos félmosoly, laza, de mégis kihúzott testtartás. Így áll ott, a folytatást várva. A kapuhoz érve felvonja a szemöldökét, nála természetesen semmilyen fegyver nincs, de megfigyeli, hogy Alymeidhánál bizony több is. A férfi bólint, hogy nyugodtan pakoljon le, nem hiszi, hogy bárminek lába kélne. Ha mégis, akkor a megfelelő helyeken tesz majd panaszt, és természetesen saját kárán kárpótolja majd Alymeidhát. *
- Nem ígérhetem meg, hogy fékezni tudnám a nyelvem, de azt igen, hogy igyekezni fogok. * Mosolyog az elf, majd figyeli a bemutatót. *
- Az igen! Eeyr-re mondom, még nem láttam, hogy valaki ilyen lazán, csak úgy, erőlködés nélkül ilyen tökéletesen lő. Le vagyok nyűgözve, kedves. * Mosolyog, és ezúttal érezheti a hangján a lány, hogy ezek nem üres szavak és bókok, hanem valóban az igazság. *
- Vajon engem is meg tudna tanítani? * Gondolkodik el szórakozottan. *
648. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-16 15:26:31
Üzenet elküldve: 2021-03-16 15:26:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*A fiú szépen teljesít. Egész hosszan bírja kitartani a homokzsákokat. Huncut mosollyal fogadja a másik homlokán jelentkező verejtékeket, és az egyre többször megremegő izmokat. Rannd megállapításán vele nevet. Kicsit kínjában is, mert már a hímnek is kezd erősen bizseregni a karja, vállai. A kalmár ifjú együttérzést mutat az ork elvesztett szülei miatt, mire Drik csak vállat von, ami egy kicsit fájdalmasra sikerül a gyakorlat miatt.*
- Igazából nem emlékszem rájuk. *Ha nincs mire emlékezni, akkor a hiányt sem érzi, bár ha választhatna, akkor inkább más körülmények között szeretett volna felnőni. A kovácsműhelybeli nyugodtabb környezeten felnevet.*
- Csak bele ne pusztuljak abba a nagy nyugalomba. Azért titkon remélem, hogy lesznek rendbontók, akiket lecsaphatok. De erről Aztyannak egy szót se! *Hangosan nevet titkolt kívánságán, amit bizalmasan és egyben tréfásan megoszt a kalmár fiúval. Kicsit talán szokatlanul nyugodt ez a munka, így még gondot okoz neki a semmittevés, az előző munkájához mérten. Hamar megtudja Ranndtól, hogy az intézővel régi ismerősök. Kíváncsian hallgatja a fiút, aki az utcai életből felhúzta magát valami szövetség által. Nem túl sokat tud wegtorenről, így erre rá is kérdez.*
- Nem sokat tudok wegtorenről, sőt igazából világot se nagyon láttam eddig. Ez az első nagyváros, ahol jártam. *Nincs túl sok részletes ismerete a nagyvárosok működéséről, csupán néhány alap dolgot tud.*
- Mi az a szövetség, amiről beszélsz? *Érdeklődő szemöldökkel kérdez rá, mert ez valami komolyabb wegtoreni szervezet lehet, ahogy sejti legalábbis. Időközben mindkettejük karja feladja a harcot és megszabadulnak a homokzsákoktól. Drik le is ül egy kicsit pihenni.*
- Egy kicsit szusszanunk, aztán folytatjuk. Mesélj nekem addig wegtorenről! Érdekes városnak tűnik. *Pihenés közben megtudhat néhány érdekességet, ami még jól jöhet a hímnek, ha a tűz városába fog egyszer látogatni.*
//Ép testben ép lélek//
*A fiú szépen teljesít. Egész hosszan bírja kitartani a homokzsákokat. Huncut mosollyal fogadja a másik homlokán jelentkező verejtékeket, és az egyre többször megremegő izmokat. Rannd megállapításán vele nevet. Kicsit kínjában is, mert már a hímnek is kezd erősen bizseregni a karja, vállai. A kalmár ifjú együttérzést mutat az ork elvesztett szülei miatt, mire Drik csak vállat von, ami egy kicsit fájdalmasra sikerül a gyakorlat miatt.*
- Igazából nem emlékszem rájuk. *Ha nincs mire emlékezni, akkor a hiányt sem érzi, bár ha választhatna, akkor inkább más körülmények között szeretett volna felnőni. A kovácsműhelybeli nyugodtabb környezeten felnevet.*
- Csak bele ne pusztuljak abba a nagy nyugalomba. Azért titkon remélem, hogy lesznek rendbontók, akiket lecsaphatok. De erről Aztyannak egy szót se! *Hangosan nevet titkolt kívánságán, amit bizalmasan és egyben tréfásan megoszt a kalmár fiúval. Kicsit talán szokatlanul nyugodt ez a munka, így még gondot okoz neki a semmittevés, az előző munkájához mérten. Hamar megtudja Ranndtól, hogy az intézővel régi ismerősök. Kíváncsian hallgatja a fiút, aki az utcai életből felhúzta magát valami szövetség által. Nem túl sokat tud wegtorenről, így erre rá is kérdez.*
- Nem sokat tudok wegtorenről, sőt igazából világot se nagyon láttam eddig. Ez az első nagyváros, ahol jártam. *Nincs túl sok részletes ismerete a nagyvárosok működéséről, csupán néhány alap dolgot tud.*
- Mi az a szövetség, amiről beszélsz? *Érdeklődő szemöldökkel kérdez rá, mert ez valami komolyabb wegtoreni szervezet lehet, ahogy sejti legalábbis. Időközben mindkettejük karja feladja a harcot és megszabadulnak a homokzsákoktól. Drik le is ül egy kicsit pihenni.*
- Egy kicsit szusszanunk, aztán folytatjuk. Mesélj nekem addig wegtorenről! Érdekes városnak tűnik. *Pihenés közben megtudhat néhány érdekességet, ami még jól jöhet a hímnek, ha a tűz városába fog egyszer látogatni.*
647. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-14 21:32:42
Üzenet elküldve: 2021-03-14 21:32:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Halkan nevetve dörzsöli el vállán az ork öklének emlékét. Egészen barátságos példány, főként a fajához képest. Különösnek is tartja ezt Rannd, ám szóba nem fogja hozni, itt és most biztosan nem. Maximum egy üveg rum mellett, ha kerítenek egyáltalán ilyen alkalmat.
Most az előtte álló feladatra koncentrál, s amint megmutatják neki, már utánozza is le a látottakat. Egyszerűsége ellenére is hamar bizonyul nehéznek a feladat, nem is gondolta volna, hogy egy ilyen kitartott pozíció ennyi fájdalmat tartogathat magában. Mert bizony vállai úgy égnek néhány perc elteltével, mintha csak fémmel billogoznák őket. Homlokába egyre szaporodó cseppeket csal a kellemetlenség, ám nem olyan fából faragták, hogy egy kis nehézséggel találkozva, rögtön feladjon itt mindent. Akkor talán nem is tartana ott, ahol, sem földrajzilag, sem filozófiai értelemben. Figyelmét elterelendő kezdeményez is egy laza csevejt, mit edzőpajtása komolyabban vesz, mint arra a kölyök számított. Annál jobb, legalább valóban elvonja gondolatait szenvedéséről. Sőt, korábbi elmélkedésére is választ kap, külön érdeklődés nélkül. Hiszen, ha emberek nevelték fel a másikat, úgy egészen más a leányzó fekvése. Jelen esetben peresze hímé. Igaz, hogy sivatagi zsoldosok voltak azok az emberek, mégis. Sokat jelenthetett ez Darok tapasztalt személyiségének kialakulásában. Figyelmesen bólogatva hallgatja végig a rövid összefoglalót, közben észre sem véve, hogy kezei már szemmel láthatóan is remegni kezdenek.*
- Akkor szinte földik vagyunk! *Igyekszik lazán nevetni, ám az egyre elviselhetetlenebbé váló senyvedéstől kissé nehezére esik ez. Nem is bírja már tovább, nemes egyszerűséggel ereszti el a két zsákot, hogy azok tompán, tehetetlenül puffanjanak mellette. Két karját maga mellett kezdi el mozgatni, olykor megnyomkodva felkarjának meggyötört izmait.*
- Sajnálom a szüleidet. *Mormogja fojtott hangon, pillanatra cipőorra hegyéhez szegezve tekintetét, ám hamar emeli vissza a barna szempárt, újra derűs ábrázattal. Ha valaki, ő aztán tudja, milyen ez, bár saját szüleinek halálában közel sem annyira biztos, mint a másik.*
- Hát, ez a munka nyugodtabb lesz, mint a zsoldoskodás, annyi szent! *Nevetgél, még mindig istápolva saját karjait.* És mi vitt rá, hogy felhagyj a pénzért harcolással? *Érdeklődése ezúttal már őszinte, valóban kíváncsivá vált a miértre.
Közben, ha további feladattal látja el Darok, természetesen nekifog a teljesítésének, ezzel együtt pedig belekezd saját válaszába is.*
- Ó, én már ismerem, mióta az eszemet tudom. *Vigyorogva túloz, kicsit hozzácsalva a tényekhez.* Az utcán könnyű elkallódni, a koldus bandák pedig hamar felszipkázzák az ilyen forma kölyköket. *Utal magára kedélyesen, s, ha valamelyik keze szabad, akkor azzal mellkasára bök.* Aztán van az úgy, hogy végül mégis szerencséje van az embernek. Na nekem ez akkor volt, mikor valaki a szövetségből felfigyelt a fizimiskámra. *Továbbra is mosollyal száján mesél.* Aztán, hogy úgy mondjam, elrendezték a munkaerő átmozgatását. *Szája itt komisz ívbe húzódik pár pillanatra, még hatásszünetet is tart. Ha a hím egy kicsit is járatos a wegtoreni ügyintézésben, akkor sejtheti, mikre lehet gondolni célzásából.* A szövetség tagjaként pedig már nem kellett sok, hogy Aztyan közelébe keveredjek. A többi meg már történelem. *Réveteg fajta mosollyal zárja egyelőre mondandóját, szándékosan nem heges arcúként hivatkozva az intézőre. Hiszen akkortájt még makulátlan és eleven volt a teljes arc.*
//Ép testben ép lélek//
*Halkan nevetve dörzsöli el vállán az ork öklének emlékét. Egészen barátságos példány, főként a fajához képest. Különösnek is tartja ezt Rannd, ám szóba nem fogja hozni, itt és most biztosan nem. Maximum egy üveg rum mellett, ha kerítenek egyáltalán ilyen alkalmat.
Most az előtte álló feladatra koncentrál, s amint megmutatják neki, már utánozza is le a látottakat. Egyszerűsége ellenére is hamar bizonyul nehéznek a feladat, nem is gondolta volna, hogy egy ilyen kitartott pozíció ennyi fájdalmat tartogathat magában. Mert bizony vállai úgy égnek néhány perc elteltével, mintha csak fémmel billogoznák őket. Homlokába egyre szaporodó cseppeket csal a kellemetlenség, ám nem olyan fából faragták, hogy egy kis nehézséggel találkozva, rögtön feladjon itt mindent. Akkor talán nem is tartana ott, ahol, sem földrajzilag, sem filozófiai értelemben. Figyelmét elterelendő kezdeményez is egy laza csevejt, mit edzőpajtása komolyabban vesz, mint arra a kölyök számított. Annál jobb, legalább valóban elvonja gondolatait szenvedéséről. Sőt, korábbi elmélkedésére is választ kap, külön érdeklődés nélkül. Hiszen, ha emberek nevelték fel a másikat, úgy egészen más a leányzó fekvése. Jelen esetben peresze hímé. Igaz, hogy sivatagi zsoldosok voltak azok az emberek, mégis. Sokat jelenthetett ez Darok tapasztalt személyiségének kialakulásában. Figyelmesen bólogatva hallgatja végig a rövid összefoglalót, közben észre sem véve, hogy kezei már szemmel láthatóan is remegni kezdenek.*
- Akkor szinte földik vagyunk! *Igyekszik lazán nevetni, ám az egyre elviselhetetlenebbé váló senyvedéstől kissé nehezére esik ez. Nem is bírja már tovább, nemes egyszerűséggel ereszti el a két zsákot, hogy azok tompán, tehetetlenül puffanjanak mellette. Két karját maga mellett kezdi el mozgatni, olykor megnyomkodva felkarjának meggyötört izmait.*
- Sajnálom a szüleidet. *Mormogja fojtott hangon, pillanatra cipőorra hegyéhez szegezve tekintetét, ám hamar emeli vissza a barna szempárt, újra derűs ábrázattal. Ha valaki, ő aztán tudja, milyen ez, bár saját szüleinek halálában közel sem annyira biztos, mint a másik.*
- Hát, ez a munka nyugodtabb lesz, mint a zsoldoskodás, annyi szent! *Nevetgél, még mindig istápolva saját karjait.* És mi vitt rá, hogy felhagyj a pénzért harcolással? *Érdeklődése ezúttal már őszinte, valóban kíváncsivá vált a miértre.
Közben, ha további feladattal látja el Darok, természetesen nekifog a teljesítésének, ezzel együtt pedig belekezd saját válaszába is.*
- Ó, én már ismerem, mióta az eszemet tudom. *Vigyorogva túloz, kicsit hozzácsalva a tényekhez.* Az utcán könnyű elkallódni, a koldus bandák pedig hamar felszipkázzák az ilyen forma kölyköket. *Utal magára kedélyesen, s, ha valamelyik keze szabad, akkor azzal mellkasára bök.* Aztán van az úgy, hogy végül mégis szerencséje van az embernek. Na nekem ez akkor volt, mikor valaki a szövetségből felfigyelt a fizimiskámra. *Továbbra is mosollyal száján mesél.* Aztán, hogy úgy mondjam, elrendezték a munkaerő átmozgatását. *Szája itt komisz ívbe húzódik pár pillanatra, még hatásszünetet is tart. Ha a hím egy kicsit is járatos a wegtoreni ügyintézésben, akkor sejtheti, mikre lehet gondolni célzásából.* A szövetség tagjaként pedig már nem kellett sok, hogy Aztyan közelébe keveredjek. A többi meg már történelem. *Réveteg fajta mosollyal zárja egyelőre mondandóját, szándékosan nem heges arcúként hivatkozva az intézőre. Hiszen akkortájt még makulátlan és eleven volt a teljes arc.*
646. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-13 19:37:25
Üzenet elküldve: 2021-03-13 19:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*A jókedvű nevetést hallva állandóan morcos arcán átsuhan egy derűs mosoly. Józanul egyébként sem az a vigyorgós fajta, az utóbbi időben pedig még talán a szokásosnál is morgósabb és barátságtalanabb volt, nem volt túl sok oka vígságra, úgyhogy kicsit jólesik neki ez jó hangulatú pillanat. De persze hamar összeszedve magát erőltet komolyságot képére megszokásból, mintha itt semmi helye nem lenne a tréfálkozásnak. Tudja, hogy baromság, csak valahogy mindig ilyen érzést keltenek benne a tiszti irodák, vélhetőleg azért, mert ha ilyen helyre hívták, annak sohasem vidám italozás meg mulatozás lett a vége.
Nehezen tudja leplezni érzelmeit a tanulással kapcsolatban, tekintetén látszik, nem örvend túlzottan a hírnek. Öregnek épp nem nevezhető a hosszúéltű, de már túl idősnek érzi magát az ilyesmihez. A parancs azonban parancs, fintorogva ugyan, de eleget fog tenni neki, ha Bredoc valóban így kívánja.
Kékes tekintete a férfiét kutatja a kérdésére érkező válasz közben, mintha képes lenne kiolvasni belőle az esetleges hazugságot, bár nyilvánvalóan semmi értelme jelen esetben a füllentésnek. Valamelyest tart egyébként ettől a különleges egységesditől, elképzelni sem tudja, milyen feladatokkal akarják majd megbízni ezt az új alakulatot. Na meg tudja, hogy az egyszerű városőrök élete nem valami izgalmas, de megvolt a maga bája a tolvajkergetésnek, a járőrözésnek meg sörözéssel megkoronázott munkakerülésnek. Eleinte ki nem állhatta ezeket, de idővel kényelmesen süppedt bele az egyszerű közkatona szerepébe.
A felszerelés dolgán jól láthatóan elgondolkodik. Ha valamivel több ideje lenne rá, valószínűleg baromi hosszú listát tudna írni erről, de nem akar telhetetlen lenni, meg egyébként sem jut most eszébe túl sok minden. Viszont van, amivel már régóta szemez a kovácsnál.*
-Egy új bőrvértezet jól jönne.
*Böki ki végül aztán összeráncolt szemöldökkel morfondírozik tovább*
-És tegezre meg nyilakra is szükségem lenne.
//Katonadolog//
*A jókedvű nevetést hallva állandóan morcos arcán átsuhan egy derűs mosoly. Józanul egyébként sem az a vigyorgós fajta, az utóbbi időben pedig még talán a szokásosnál is morgósabb és barátságtalanabb volt, nem volt túl sok oka vígságra, úgyhogy kicsit jólesik neki ez jó hangulatú pillanat. De persze hamar összeszedve magát erőltet komolyságot képére megszokásból, mintha itt semmi helye nem lenne a tréfálkozásnak. Tudja, hogy baromság, csak valahogy mindig ilyen érzést keltenek benne a tiszti irodák, vélhetőleg azért, mert ha ilyen helyre hívták, annak sohasem vidám italozás meg mulatozás lett a vége.
Nehezen tudja leplezni érzelmeit a tanulással kapcsolatban, tekintetén látszik, nem örvend túlzottan a hírnek. Öregnek épp nem nevezhető a hosszúéltű, de már túl idősnek érzi magát az ilyesmihez. A parancs azonban parancs, fintorogva ugyan, de eleget fog tenni neki, ha Bredoc valóban így kívánja.
Kékes tekintete a férfiét kutatja a kérdésére érkező válasz közben, mintha képes lenne kiolvasni belőle az esetleges hazugságot, bár nyilvánvalóan semmi értelme jelen esetben a füllentésnek. Valamelyest tart egyébként ettől a különleges egységesditől, elképzelni sem tudja, milyen feladatokkal akarják majd megbízni ezt az új alakulatot. Na meg tudja, hogy az egyszerű városőrök élete nem valami izgalmas, de megvolt a maga bája a tolvajkergetésnek, a járőrözésnek meg sörözéssel megkoronázott munkakerülésnek. Eleinte ki nem állhatta ezeket, de idővel kényelmesen süppedt bele az egyszerű közkatona szerepébe.
A felszerelés dolgán jól láthatóan elgondolkodik. Ha valamivel több ideje lenne rá, valószínűleg baromi hosszú listát tudna írni erről, de nem akar telhetetlen lenni, meg egyébként sem jut most eszébe túl sok minden. Viszont van, amivel már régóta szemez a kovácsnál.*
-Egy új bőrvértezet jól jönne.
*Böki ki végül aztán összeráncolt szemöldökkel morfondírozik tovább*
-És tegezre meg nyilakra is szükségem lenne.
645. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-13 18:43:16
Üzenet elküldve: 2021-03-13 18:43:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
//Nyílt//
*Mint kiderül, az a bizonyos könyvtár valami sokkal nagyobb dolog, mint ő azt képzelte. Nem csak egy-két könyvből álló gyűjtemény a barakkban, hanem egy egész nagy épület!
A tudatlan gyermekek kissé kétkedő de kíváncsi csodálkozása látszódhat az arcán, ahogy próbálja valahogyan egyáltalán elképzelni ezt az egészet. Bredoc szép kis felsorolást tart témákból, egy kész új világba enged bepillantást a lánynak. És azt mondja, hogy ebbe a könyvtárba bárki bemehet!
Garsin ennyire még soha nem vágyott rá, hogy bírjon az olvasás képességével!
Annyira fölizgatja magát a dolgon, hogy még a fejében visszhangzó kicsinyes gondolatokat is elfelejti meghallani. Arról, hogy egy magafajta, egyszerű nőnek ugyan mi szüksége is volna erre, úgyis túl ostoba, hogy megértsen bármit is, meg amúgy is haszontalan ez az olvasgatás...
Egy kicsit feledi a múltat és csak ezt az izgalmas jövőt látja maga előtt, az új lehetőségekkel.*
- Értem. Úgy lesz. - *Mondja szinte suttogva, miközben pillantása ismét a papíron futó tollon ragad. Olyan nehéz lesz a mellkasa ettől az ismeretlen boldogságtól, hogy kell egy kis idő, hogy összeszedje magát, levegőt is alig vesz. Akár ijedtnek is tűnhet, annyira szétesik, mozdulatlanul, görnyedten ülve, miközben a papírt bámulja.
Aztán végre kihúzza magát és mélyet lélegzik.*
- Van itt valami, amit el szabad olvasnom? És... tudom, hogy nem olcsó, de egy ilyen papírt... én is kaphatok? És valami írószert? - *Kérdi kissé habogva, Bredoc levele és tolla felé mutogatva. A szemébe most nem néz, vélhetően szégyenli magát, hogy ilyen merészen - az ő szemében - drága holmikat kérne. De neki nincs rá pénze, és ezek kellenek a tanulásához. Ráadásul az is érezhető, hogy ő mindezt - az írószereket, meg az olvasnivalót - mind most azonnal szeretné megkapni! Merőben szokatlan viselkedés tőle, az egyszer biztos.*
//Nyílt//
*Mint kiderül, az a bizonyos könyvtár valami sokkal nagyobb dolog, mint ő azt képzelte. Nem csak egy-két könyvből álló gyűjtemény a barakkban, hanem egy egész nagy épület!
A tudatlan gyermekek kissé kétkedő de kíváncsi csodálkozása látszódhat az arcán, ahogy próbálja valahogyan egyáltalán elképzelni ezt az egészet. Bredoc szép kis felsorolást tart témákból, egy kész új világba enged bepillantást a lánynak. És azt mondja, hogy ebbe a könyvtárba bárki bemehet!
Garsin ennyire még soha nem vágyott rá, hogy bírjon az olvasás képességével!
Annyira fölizgatja magát a dolgon, hogy még a fejében visszhangzó kicsinyes gondolatokat is elfelejti meghallani. Arról, hogy egy magafajta, egyszerű nőnek ugyan mi szüksége is volna erre, úgyis túl ostoba, hogy megértsen bármit is, meg amúgy is haszontalan ez az olvasgatás...
Egy kicsit feledi a múltat és csak ezt az izgalmas jövőt látja maga előtt, az új lehetőségekkel.*
- Értem. Úgy lesz. - *Mondja szinte suttogva, miközben pillantása ismét a papíron futó tollon ragad. Olyan nehéz lesz a mellkasa ettől az ismeretlen boldogságtól, hogy kell egy kis idő, hogy összeszedje magát, levegőt is alig vesz. Akár ijedtnek is tűnhet, annyira szétesik, mozdulatlanul, görnyedten ülve, miközben a papírt bámulja.
Aztán végre kihúzza magát és mélyet lélegzik.*
- Van itt valami, amit el szabad olvasnom? És... tudom, hogy nem olcsó, de egy ilyen papírt... én is kaphatok? És valami írószert? - *Kérdi kissé habogva, Bredoc levele és tolla felé mutogatva. A szemébe most nem néz, vélhetően szégyenli magát, hogy ilyen merészen - az ő szemében - drága holmikat kérne. De neki nincs rá pénze, és ezek kellenek a tanulásához. Ráadásul az is érezhető, hogy ő mindezt - az írószereket, meg az olvasnivalót - mind most azonnal szeretné megkapni! Merőben szokatlan viselkedés tőle, az egyszer biztos.*
644. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-13 17:56:16
Üzenet elküldve: 2021-03-13 17:56:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
//Nyílt//
*Természetesen nem lepődik meg, hogy Garsin helyet foglal, sőt, valahol el is várja tőle, hogy ennyi magabiztosság legyen benne, hisz azok után, amiken keresztül mentek ez lehet a legkevesebb, amit megengedhet magának. Garsin új ruhái is feltűnnek Bredocnak, de nem szeretné szóvá tenni, egyelőre. Csak abban bízik, hogy nem valami bizalmatlanság, vagy félelem miatt jutott arra a döntésre, hogy inkább fiúnak, mint lánynak akar látszani Garsin. Csak remélni tudja, hogy inkább tényleg csak a kényelmesség, vagy a belső kiteljesedés formálódik így meg.*
-Igen. A könyvtár.
*Felel, és felhúzza a szemöldökét, mert nem is érti, hogy miféle kérdés ez. Ám hamar körvonalazódik a dolog a fejében.*
-Tudod a könyvtár az egy nagy épület a városban, ahol sok-sok könyv van. Mindenféle témájú, ismert és ismeretlen írók tollából, némelyik eredetét pedig valószínűleg nem is tudni. Mesés történetek, versek, politikai iratok, történelmi feljegyzések, mindenféle könyvek.
*Magyarázza el apró mosollyal az arcán, hisz még így is meg-meg lepődik néha a lányon, és jó érzéssel tölti el, hogy ha eddig nem tudta, hogy mi a könyvtár, most jó eséllyel el fog látogatni egybe.*
-Ide bárki beléphet, és kutathat ami után csak akar. Jó eséllyel mágikus tárgyakról is akadhatnak feljegyzések, érdemes lenne ott kezdeni a keresést, hátha van róla valami.
*Már előre körvonalazza is Garsinnak, hogy mi is lesz az egyik következő feladata. Közben pedig egy másik papírt vesz elő ez mellé, amire elkezd körmölni valamit. Garsin ugyan nem láthatja, de idáig jut a férfi: Tisztelt Tanács!*
//Nyílt//
*Természetesen nem lepődik meg, hogy Garsin helyet foglal, sőt, valahol el is várja tőle, hogy ennyi magabiztosság legyen benne, hisz azok után, amiken keresztül mentek ez lehet a legkevesebb, amit megengedhet magának. Garsin új ruhái is feltűnnek Bredocnak, de nem szeretné szóvá tenni, egyelőre. Csak abban bízik, hogy nem valami bizalmatlanság, vagy félelem miatt jutott arra a döntésre, hogy inkább fiúnak, mint lánynak akar látszani Garsin. Csak remélni tudja, hogy inkább tényleg csak a kényelmesség, vagy a belső kiteljesedés formálódik így meg.*
-Igen. A könyvtár.
*Felel, és felhúzza a szemöldökét, mert nem is érti, hogy miféle kérdés ez. Ám hamar körvonalazódik a dolog a fejében.*
-Tudod a könyvtár az egy nagy épület a városban, ahol sok-sok könyv van. Mindenféle témájú, ismert és ismeretlen írók tollából, némelyik eredetét pedig valószínűleg nem is tudni. Mesés történetek, versek, politikai iratok, történelmi feljegyzések, mindenféle könyvek.
*Magyarázza el apró mosollyal az arcán, hisz még így is meg-meg lepődik néha a lányon, és jó érzéssel tölti el, hogy ha eddig nem tudta, hogy mi a könyvtár, most jó eséllyel el fog látogatni egybe.*
-Ide bárki beléphet, és kutathat ami után csak akar. Jó eséllyel mágikus tárgyakról is akadhatnak feljegyzések, érdemes lenne ott kezdeni a keresést, hátha van róla valami.
*Már előre körvonalazza is Garsinnak, hogy mi is lesz az egyik következő feladata. Közben pedig egy másik papírt vesz elő ez mellé, amire elkezd körmölni valamit. Garsin ugyan nem láthatja, de idáig jut a férfi: Tisztelt Tanács!*
643. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:40:22
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:40:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
//Nyílt//
- Köszönöm. - *Feleli a beljebb terelésre, s annyi önállóságot megenged magának, hogy bár hellyel nem kínálják, de az asztal innenső felén lévő székre mégis letelepszik. A köpenyt a támlára teríti, mert idebent melegebb van. Ha a férfi figyel az ilyesmire, most fölfedezheti, hogy Garsin öltözéke is sokkal... nos... Ugyan eddig is férfi ruhát viselt, mert azzal tudtak neki szolgálni a bányában és itt is, de most olyan benyomást kelthet, mintha szándékosan is rá akarna játszani a megtévesztő külsőre. Az ing fölött merevebb anyagú, gombolt, sokzsebes mellényt visel, ami sikeresen fedi el az árulkodóbb részleteket, jóllehet egyébként is elég sovány a mellkasa, ahogyan ő maga is.
Szórakozottan figyeli, ahogy Bredoc körmölni kezd valamit a papírra, de mikor a férfi magyarázni kezd, már az arcára pillant föl.
Az első válasszal valóban nincs megelégedve, de nem kell részleteket kérnie, mert fölfedezi azt a csibészséget a parancsnokon és rájön, hogy megint csak csipkelődnek vele. Aztán kap már egy jobban kibontott feleletet is, amivel még mindig nem érzi magát sokkal közelebb, ám valamivel többet megért a dologból. És ez valóban olyan feladatnak hangzik, amit ő megtiszteltetésnek venne, ha rá bíznák... Persze még mindig tart tőle, hogy nem lesz elég jó hozzá. Azaz jelenleg leginkább attól fél, hogy túl sokáig fog tartani, mire erre a munkára képes lesz. Nagyon gyorsan kellene megtanulnia azt a betűvetést.
Mégis, a félelmek mellett elfogja egy kellemesebb izgatottság és nagyon csöndes lesz.*
- A könyvtár? - *Kérdez vissza, valahogy úgy, hogy abból úgy tűnhet, még azt sem tudja, az miféle hely lehet. Pedig nem buta, azt kitalálja a névből, hogy valami olyan raktár lehet, ahol könyveket tárolnak. Igyekszik fölidézni, hogy a barakkban látott-e ilyen ládát, vagy polcot... Bredoc talán máris a tanulását segítené? Vagy van egy könyve arról a nyakláncról?*
- Nem tudom. - *Ismeri be végül és kíváncsian várja, miért is kell ez voltaképpen.*
//Nyílt//
- Köszönöm. - *Feleli a beljebb terelésre, s annyi önállóságot megenged magának, hogy bár hellyel nem kínálják, de az asztal innenső felén lévő székre mégis letelepszik. A köpenyt a támlára teríti, mert idebent melegebb van. Ha a férfi figyel az ilyesmire, most fölfedezheti, hogy Garsin öltözéke is sokkal... nos... Ugyan eddig is férfi ruhát viselt, mert azzal tudtak neki szolgálni a bányában és itt is, de most olyan benyomást kelthet, mintha szándékosan is rá akarna játszani a megtévesztő külsőre. Az ing fölött merevebb anyagú, gombolt, sokzsebes mellényt visel, ami sikeresen fedi el az árulkodóbb részleteket, jóllehet egyébként is elég sovány a mellkasa, ahogyan ő maga is.
Szórakozottan figyeli, ahogy Bredoc körmölni kezd valamit a papírra, de mikor a férfi magyarázni kezd, már az arcára pillant föl.
Az első válasszal valóban nincs megelégedve, de nem kell részleteket kérnie, mert fölfedezi azt a csibészséget a parancsnokon és rájön, hogy megint csak csipkelődnek vele. Aztán kap már egy jobban kibontott feleletet is, amivel még mindig nem érzi magát sokkal közelebb, ám valamivel többet megért a dologból. És ez valóban olyan feladatnak hangzik, amit ő megtiszteltetésnek venne, ha rá bíznák... Persze még mindig tart tőle, hogy nem lesz elég jó hozzá. Azaz jelenleg leginkább attól fél, hogy túl sokáig fog tartani, mire erre a munkára képes lesz. Nagyon gyorsan kellene megtanulnia azt a betűvetést.
Mégis, a félelmek mellett elfogja egy kellemesebb izgatottság és nagyon csöndes lesz.*
- A könyvtár? - *Kérdez vissza, valahogy úgy, hogy abból úgy tűnhet, még azt sem tudja, az miféle hely lehet. Pedig nem buta, azt kitalálja a névből, hogy valami olyan raktár lehet, ahol könyveket tárolnak. Igyekszik fölidézni, hogy a barakkban látott-e ilyen ládát, vagy polcot... Bredoc talán máris a tanulását segítené? Vagy van egy könyve arról a nyakláncról?*
- Nem tudom. - *Ismeri be végül és kíváncsian várja, miért is kell ez voltaképpen.*
642. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:01:17
Üzenet elküldve: 2021-03-11 19:01:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Felnevet amikor a fiú szerényen csak a hozzáállását emeli ki egyedi erényeként. Darok mosolyogva ingatja a fejét.*
- A jó hozzáállás az mindent visz. *Bátorítóan kacsint a fiúra, hiszen egy fiatalhoz képest tényleg nagyon jó hozzáállással bír Rannd. Hangosan nevetni kezd, ahogy pelyhes állú mivoltának elhagyásával viccel a másik.*
- Igen, egész vénséges vagyok már a fajtámban. *Jót nevet a fiú tréfáján és egy kicsit meg is toldja sajátjával. Az izmok növelésének említésére helyeslően bólint az ork.*
- Még nem késtél el. Pont jókor kezded el. A nálad fiatalabbaknál még a csont nem elég erős egy megterhelő edzéshez. A tieid már pont alkalmasak, hogy valami jót kihozzunk belőle. *Bátorítóan oldalba öklözi a fiút, de csak egészen finoman. Tekintete most a feladatot végrehajtó Rannd-ot vizslatja. Apró, alig észrevehető huncut mosoly ül ki arcára, amikor látja a fiú gyöngyöző homlokát, és sejti, hogy izmai elkezdtek egyre fájdalmasabban reagálni a gyakorlatra. Nem szól a feladatra semmit, kíváncsi, hogy meddig bírja az ifjonti erő. Rajta is látszik azért a két-két zsák súlya, de tartja magát, csakúgy, mint edzőtársa. Az érdeklődő kérdésre vigyorogni kezd és szívesen megy bele a beszélgetésbe.*
- Nyugatról jöttem ide. Wegtorenen túlról, nomád vidékről, ahol teljesen más az élet, mint itt. Rabszolgaként éltem egy zsoldos horda tagjaként. Emberekhez kerültem mert a szüleim kiskoromban meghaltak. Nem tudom miben haltak meg, mert túl kicsi voltam, s a zsoldoscsoport feje vett magához. Ahogy nőttem egyre ügyesebb lettem. Végül kiérdemeltem, hogy felszabadítsanak. Megszolgáltam az értékem, s ezután a magam ura lehettem. Eljöttem arról a vidékről szerencsét próbálni, és Aztyan pont keresett egy harcost a Központba. Így találkozott a kereslet a kínálattal. *Őszintén osztja meg élete egy részletét a másikkal, s így nem csak felszínesen beszél a másikkal, hanem mondhatni baráti alapon.*
- És te? Hogy ismered meg? *Kíváncsian kérdez vissza, lehetőséget adva a fiúnak, hogy annyit mondjon el amennyit szeretne.*
//Ép testben ép lélek//
*Felnevet amikor a fiú szerényen csak a hozzáállását emeli ki egyedi erényeként. Darok mosolyogva ingatja a fejét.*
- A jó hozzáállás az mindent visz. *Bátorítóan kacsint a fiúra, hiszen egy fiatalhoz képest tényleg nagyon jó hozzáállással bír Rannd. Hangosan nevetni kezd, ahogy pelyhes állú mivoltának elhagyásával viccel a másik.*
- Igen, egész vénséges vagyok már a fajtámban. *Jót nevet a fiú tréfáján és egy kicsit meg is toldja sajátjával. Az izmok növelésének említésére helyeslően bólint az ork.*
- Még nem késtél el. Pont jókor kezded el. A nálad fiatalabbaknál még a csont nem elég erős egy megterhelő edzéshez. A tieid már pont alkalmasak, hogy valami jót kihozzunk belőle. *Bátorítóan oldalba öklözi a fiút, de csak egészen finoman. Tekintete most a feladatot végrehajtó Rannd-ot vizslatja. Apró, alig észrevehető huncut mosoly ül ki arcára, amikor látja a fiú gyöngyöző homlokát, és sejti, hogy izmai elkezdtek egyre fájdalmasabban reagálni a gyakorlatra. Nem szól a feladatra semmit, kíváncsi, hogy meddig bírja az ifjonti erő. Rajta is látszik azért a két-két zsák súlya, de tartja magát, csakúgy, mint edzőtársa. Az érdeklődő kérdésre vigyorogni kezd és szívesen megy bele a beszélgetésbe.*
- Nyugatról jöttem ide. Wegtorenen túlról, nomád vidékről, ahol teljesen más az élet, mint itt. Rabszolgaként éltem egy zsoldos horda tagjaként. Emberekhez kerültem mert a szüleim kiskoromban meghaltak. Nem tudom miben haltak meg, mert túl kicsi voltam, s a zsoldoscsoport feje vett magához. Ahogy nőttem egyre ügyesebb lettem. Végül kiérdemeltem, hogy felszabadítsanak. Megszolgáltam az értékem, s ezután a magam ura lehettem. Eljöttem arról a vidékről szerencsét próbálni, és Aztyan pont keresett egy harcost a Központba. Így találkozott a kereslet a kínálattal. *Őszintén osztja meg élete egy részletét a másikkal, s így nem csak felszínesen beszél a másikkal, hanem mondhatni baráti alapon.*
- És te? Hogy ismered meg? *Kíváncsian kérdez vissza, lehetőséget adva a fiúnak, hogy annyit mondjon el amennyit szeretne.*
641. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:49:36
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:49:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Szerencsére sikerül elterelni a témát, s úgy látszik, hogy Naesala is megenyhül némileg, azonban Bredoc valószínűleg nem fogja elfelejteni ezt a kis beszélgetést. Nem mintha fel akarná használni a saját embere ellen, sőt, inkább az érdemére fordítaná, ha alkalom adódik rá. Egyúttal pedig jól jelzi, hogy megbízhat benne, hisz nem titkolta el a dolgot.*
-Már teljesen meglepődtem, hogy mi történhetett az emberekkel, de akkor minden rendben.
*Öblösen felnevet a dolgon, hisz valóban, a katonák már csak ilyenek. Nem kerüli el a figyelmét a grimasz, de egyelőre nem akarja szóvá tenni, hisz még ő maga is csak ismerkedik a tanáccsal. Az eddigiek alapján panaszra nem lehet okuk, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő?*
-Jó. Jobb, mint amit a legtöbbek elmondhatnak magukról.
*De azért látszik rajta, hogy ingatja a fejét, s mintha gondolkozna.*
-Ez változni fog, ha az időnk és energiánk engedi. Mindenkinek meg kell majd tanulnia legalább olvasni. Vannak egyéb terveim is, szóval nem kell aggódni, nem fogunk unatkozni.
*Ezt nem javaslatként veti fel, pusztán közli a terveit, hogy ne érje meglepetésként alkalomadtán az elfet a dolog. *
-Biztos.
*A hangja nem remeg meg, ahogy keze sem, amint még pár szót odafirkant a név mellé a papíron.*
-Jó emberismerő vagyok, hidd el. Szükségem lesz rád.
*Feleli, s ahogy meghallja, hogy Naesala csatlakozna, még egy utolsó szót vés a többi mellé.*
-Remek. Mondd csak, szükséged van valamilyen felszerelésre? A tanács áll egy páncélt mindenki számára, amit szolgálata végeztével vissza kell szolgáltatni.
*Azért mondja így, mert páncélon kívül lehet másra is szüksége, és azt is szeretné tudni.*
//Katonadolog//
*Szerencsére sikerül elterelni a témát, s úgy látszik, hogy Naesala is megenyhül némileg, azonban Bredoc valószínűleg nem fogja elfelejteni ezt a kis beszélgetést. Nem mintha fel akarná használni a saját embere ellen, sőt, inkább az érdemére fordítaná, ha alkalom adódik rá. Egyúttal pedig jól jelzi, hogy megbízhat benne, hisz nem titkolta el a dolgot.*
-Már teljesen meglepődtem, hogy mi történhetett az emberekkel, de akkor minden rendben.
*Öblösen felnevet a dolgon, hisz valóban, a katonák már csak ilyenek. Nem kerüli el a figyelmét a grimasz, de egyelőre nem akarja szóvá tenni, hisz még ő maga is csak ismerkedik a tanáccsal. Az eddigiek alapján panaszra nem lehet okuk, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő?*
-Jó. Jobb, mint amit a legtöbbek elmondhatnak magukról.
*De azért látszik rajta, hogy ingatja a fejét, s mintha gondolkozna.*
-Ez változni fog, ha az időnk és energiánk engedi. Mindenkinek meg kell majd tanulnia legalább olvasni. Vannak egyéb terveim is, szóval nem kell aggódni, nem fogunk unatkozni.
*Ezt nem javaslatként veti fel, pusztán közli a terveit, hogy ne érje meglepetésként alkalomadtán az elfet a dolog. *
-Biztos.
*A hangja nem remeg meg, ahogy keze sem, amint még pár szót odafirkant a név mellé a papíron.*
-Jó emberismerő vagyok, hidd el. Szükségem lesz rád.
*Feleli, s ahogy meghallja, hogy Naesala csatlakozna, még egy utolsó szót vés a többi mellé.*
-Remek. Mondd csak, szükséged van valamilyen felszerelésre? A tanács áll egy páncélt mindenki számára, amit szolgálata végeztével vissza kell szolgáltatni.
*Azért mondja így, mert páncélon kívül lehet másra is szüksége, és azt is szeretné tudni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269