Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 15 (281. - 300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
300. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-17 10:44:13
Üzenet elküldve: 2020-04-17 10:44:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A páncélos türelmesen vár, amíg a gnóm nekikezd a vetkőzésnek. Bár nincs sok kedve hozzá, azért muszáj szemmel tartania közben. Pedig nem szokott a szabadidejében vetkőző férfiakat figyelni. Bár az igazat megvallva, vetkőző nőket sem. A megjelenő tőrre nem mond semmit, ahogy a gúnyos megjegyzésre sem, csak a tekintete követi a fegyvert, és elégedetten biccent, amikor a pajzsra kerül, a ruhákkal együtt. Ahogy a rab végzett a vetkőzéssel, bólint, és megtöri a csendet. *
- Rúgd ide, átnézem, és elveszem a fegyverkédet is. * Mondja, és ha a másik így tesz, akkor leguggol, már amennyire a páncél ezt engedi, és megfeszülnek a combizmai, hogy egyensúlyban tartsák. Sokkal nehezebb, mint amikor nincs rajta a súlyos acél, de azért megbirkózik a feladattal. Lehúzza az egyik kesztyűt, és a fegyvert a többi felszereléshez teszi, a ruhákat csak áttapogatja, hogy talál-e bennük valami elrejtett dolgot. Mivel ilyesmi nem akad a kezébe, hamarosan vissza tudja rúgni a másiknak. *
- Öltözz fel, aztán jöhet vissza a pajzs. Kiérdemelted az étkedet. * Teszi hozzá, és ha a másik valóban öltözni kezd, akkor megkocogtatja az ajtót. *
- Beadod a vizet? * Teszi fel a kérdést Csillagomnak, és úgy helyezkedik, hogy a háta mögött nyíljon az ajtó, testével takarva a kijáratot, bár nem számít a szökési kísérletre, azért nem fog lehetőséget sem adni. Ha Csillagom így tesz, akkor hálás biccentéssel veszi el tőle a poharat, vagy bögrét, amiben a folyadék van. Elkezdi kipakolni a felszerelést is a folyosóra, miután az ajtó mellé tette a vizet, és ha a pajzsot is visszakapja, akkor az is kintre kerül. Csak ez után kezdi el kihúzni a hullát. *
- Kiérdemelted az ételt. * Teszi hozzá komolyan, és kintről visszazárja az ajtót a gnómra, mielőtt a lányra nézne. *
- Hozzunk neki valamit enni. A kenyér mellé megkaphatja a húsadagom felét is. * Mondja komolyan, bár nem tudja, hogy mennyi hús jár a városi őrség tagjainak. Úgy gondolja, hogy egy ujjnyi szalonnát igazán levághat a gnómnak a kenyér mellé. De előtte vissza kell szerelkezzen, ezt meg is teszi, aztán nagyot sóhajtva kezdi el a lábánál húzni a holttestet. *
- Kérdezzük meg a kapunál álló őrt, hogy ezzel mit csináljunk. * Biccent még a kihűlt test felé. * De jó lenne, ha nem maradna itt. A fegyvereket hozod te?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A páncélos türelmesen vár, amíg a gnóm nekikezd a vetkőzésnek. Bár nincs sok kedve hozzá, azért muszáj szemmel tartania közben. Pedig nem szokott a szabadidejében vetkőző férfiakat figyelni. Bár az igazat megvallva, vetkőző nőket sem. A megjelenő tőrre nem mond semmit, ahogy a gúnyos megjegyzésre sem, csak a tekintete követi a fegyvert, és elégedetten biccent, amikor a pajzsra kerül, a ruhákkal együtt. Ahogy a rab végzett a vetkőzéssel, bólint, és megtöri a csendet. *
- Rúgd ide, átnézem, és elveszem a fegyverkédet is. * Mondja, és ha a másik így tesz, akkor leguggol, már amennyire a páncél ezt engedi, és megfeszülnek a combizmai, hogy egyensúlyban tartsák. Sokkal nehezebb, mint amikor nincs rajta a súlyos acél, de azért megbirkózik a feladattal. Lehúzza az egyik kesztyűt, és a fegyvert a többi felszereléshez teszi, a ruhákat csak áttapogatja, hogy talál-e bennük valami elrejtett dolgot. Mivel ilyesmi nem akad a kezébe, hamarosan vissza tudja rúgni a másiknak. *
- Öltözz fel, aztán jöhet vissza a pajzs. Kiérdemelted az étkedet. * Teszi hozzá, és ha a másik valóban öltözni kezd, akkor megkocogtatja az ajtót. *
- Beadod a vizet? * Teszi fel a kérdést Csillagomnak, és úgy helyezkedik, hogy a háta mögött nyíljon az ajtó, testével takarva a kijáratot, bár nem számít a szökési kísérletre, azért nem fog lehetőséget sem adni. Ha Csillagom így tesz, akkor hálás biccentéssel veszi el tőle a poharat, vagy bögrét, amiben a folyadék van. Elkezdi kipakolni a felszerelést is a folyosóra, miután az ajtó mellé tette a vizet, és ha a pajzsot is visszakapja, akkor az is kintre kerül. Csak ez után kezdi el kihúzni a hullát. *
- Kiérdemelted az ételt. * Teszi hozzá komolyan, és kintről visszazárja az ajtót a gnómra, mielőtt a lányra nézne. *
- Hozzunk neki valamit enni. A kenyér mellé megkaphatja a húsadagom felét is. * Mondja komolyan, bár nem tudja, hogy mennyi hús jár a városi őrség tagjainak. Úgy gondolja, hogy egy ujjnyi szalonnát igazán levághat a gnómnak a kenyér mellé. De előtte vissza kell szerelkezzen, ezt meg is teszi, aztán nagyot sóhajtva kezdi el a lábánál húzni a holttestet. *
- Kérdezzük meg a kapunál álló őrt, hogy ezzel mit csináljunk. * Biccent még a kihűlt test felé. * De jó lenne, ha nem maradna itt. A fegyvereket hozod te?
299. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-17 09:36:26
Üzenet elküldve: 2020-04-17 09:36:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A sötétség sok mindenre képes azzal, akit hatalmába kerít. Van, akit megront, van, akiből csak kihozza a legjobbat, esetleg az igazi arcát. Ha nem is jó szívvel, de legtöbbször emlékszik rájuk az utókor, márpedig akire visszagondolnak, az tett is valamit azért, hogy ezt tegyék. Persze, kivételek mindig akadnak, mint a törpe, akire a gnóm sandán elnéz, mikor a férfi beszélni kezd hozzá. Ő tipikusan az volt, aki letagadta tetteit, nem fogta fel azok súlyát és úgy gondolta, a menekülés egyszerű, de szánalmas útját választotta. Sokan megértik az ilyeneket, de ő nem, ő elveti mindet, egytől egyig. Azt hiszik, ettől lesznek erősek, pedig az igazi gyomor ahhoz kell, hogy felvállaljon mindent az elkövető - nem arra, hogy felmetsszék.
Mikor átadja a fokost, kikerül görcsös ujjai közül, egy cseppet újra hall lehullani. Fel is figyel rá, de több nem követi, csak az az egyetlen szem. Az ajánlat megfontolandó, egyrészt tényleg jobb lenne egy friss szelet, mint az a szarban forgatott ínyencség, másrészről meg azt nem tudja megállapítani, hogy a másik blöfföl e. Amilyen tapasztalatlanok és idióták voltak már itt, ezen meg se lepődne. Bár azért azt be kell vallania, hogy ő még egészen normálisnak is tűnik, nem csak betört ide hőzöngve, belerúgott kettőt, aztán elment, le se szarva, hogy fegyver van nála, meg egy oszló hulla a cellában. ~ Ez már haladás. ~ A bemutatkozás azért elmarad, erre húzza is kicsit azt a lila, elhidegült száját, de most nem csíp oda. Az étel jár az eszében, a friss, finom, ropogós kenyérre áhítozik, az győzi meg.*
- Rendben. *az sem zavarja, hogy nem ketten vannak. Ha a másik nem látott még meztelen rabot, akkor itt az ideje, ha meg igen, akkor úgyse fogja különösebben érdekelni a látvány. Az érkező pajzsot megvárja, elmosolyodik rajta. ~ Végre valamire használják is. ~ Sosem értette a díszharcosokat. Mindenféle csillogó fegyvert és maskarát megvesznek maguknak, de sose használják. Akkor mi értelme? Mintha egy analfabéta tépetne magának griff tollat az íráshoz. Szánalmas.
A vetkőzést elkezdi, nincs mit húzni a dolgon. Először is, leteszi a bábut maga mellé, feláll. Ropog a gerince, nehezen emelkedik újra fel, fájnak és sajognak elgémberedett tagjai. A ruhája szikkadt, testéhez simult már a válogatott folyadékoktól, amik érték. Értelmetlen megkülönböztetni, melyik mi, a szokásos börtönkotyvalék része az is, hogy a recept titkos legyen, az összetevők felismerhetetlenek. Először a bal lábbelit veszi le, abban nincs egyelőre semmi. Ledobja a pajzsra, hallja azt a tompa koppanást, ami ezután következik. Itt az elkerülhetetlen, a jobb csizma. Igen, csizmát kellett ide felvenni, amit annyira utált egykoron. Éppen venné úgy, igyekszik ügyeskedi, hogy a hátul maradt tőr ki ne csússzon, de ehhez ő most kevés, a súlyos markolat lehúzza a fegyvert, ami a mocsokban landol. Valamikor az is szép darab volt, most már ugyanúgy bepiszkolódott, akárcsak gazdája.*
- Nini, ez hogy került ide. *Inkább gúnyos megjegyzés, finomabban tálalva, mint valódi kérdés. Nem akar ő semmit sem elhitetni senkivel, értelmetlen faszság lenne, úgyis látták, amit láttak. A csizma párja mellett landol, a tőrt, ha kell, odaadja a felügyelőnek, ha nem, egyszerűen félrecsúsztatja a lábával. Furcsa érzés tapintani a mocskot, sikamlós és hideg a lábnak, de nem olyan elviselhetetlen, mint gondolta volna. Bekerülni ide sokkal rosszabb volt. Leveti a mellényt, kigombolja az inget, a felsőteste ezzel láthatóvá is válik már. Következik a nadrág, s az ágyékkötő, amivel minden elő is kerül, aminek kell. Nem kapkod, de halad vele. Majd megáll, anyaszült meztelenül, csak kissé koszosabban a férfi előtt, széttárt karokkal kérdezi.*
- Ha megfelel a látvány, öltözhetek vissza? ~ Vagy legeltetnéd rajtam még a szemed? ~ *Ha megkapja rá az engedélyt, veszi is vissza a ruháit, de nem tűnik sietősnek, komótosan válogatja ki magának a darabokat, sorrendben. Közben pedig csak arra a kenyérre tud gondolni, ami miatt a faszobrot is képes volt letenni a sárba.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A sötétség sok mindenre képes azzal, akit hatalmába kerít. Van, akit megront, van, akiből csak kihozza a legjobbat, esetleg az igazi arcát. Ha nem is jó szívvel, de legtöbbször emlékszik rájuk az utókor, márpedig akire visszagondolnak, az tett is valamit azért, hogy ezt tegyék. Persze, kivételek mindig akadnak, mint a törpe, akire a gnóm sandán elnéz, mikor a férfi beszélni kezd hozzá. Ő tipikusan az volt, aki letagadta tetteit, nem fogta fel azok súlyát és úgy gondolta, a menekülés egyszerű, de szánalmas útját választotta. Sokan megértik az ilyeneket, de ő nem, ő elveti mindet, egytől egyig. Azt hiszik, ettől lesznek erősek, pedig az igazi gyomor ahhoz kell, hogy felvállaljon mindent az elkövető - nem arra, hogy felmetsszék.
Mikor átadja a fokost, kikerül görcsös ujjai közül, egy cseppet újra hall lehullani. Fel is figyel rá, de több nem követi, csak az az egyetlen szem. Az ajánlat megfontolandó, egyrészt tényleg jobb lenne egy friss szelet, mint az a szarban forgatott ínyencség, másrészről meg azt nem tudja megállapítani, hogy a másik blöfföl e. Amilyen tapasztalatlanok és idióták voltak már itt, ezen meg se lepődne. Bár azért azt be kell vallania, hogy ő még egészen normálisnak is tűnik, nem csak betört ide hőzöngve, belerúgott kettőt, aztán elment, le se szarva, hogy fegyver van nála, meg egy oszló hulla a cellában. ~ Ez már haladás. ~ A bemutatkozás azért elmarad, erre húzza is kicsit azt a lila, elhidegült száját, de most nem csíp oda. Az étel jár az eszében, a friss, finom, ropogós kenyérre áhítozik, az győzi meg.*
- Rendben. *az sem zavarja, hogy nem ketten vannak. Ha a másik nem látott még meztelen rabot, akkor itt az ideje, ha meg igen, akkor úgyse fogja különösebben érdekelni a látvány. Az érkező pajzsot megvárja, elmosolyodik rajta. ~ Végre valamire használják is. ~ Sosem értette a díszharcosokat. Mindenféle csillogó fegyvert és maskarát megvesznek maguknak, de sose használják. Akkor mi értelme? Mintha egy analfabéta tépetne magának griff tollat az íráshoz. Szánalmas.
A vetkőzést elkezdi, nincs mit húzni a dolgon. Először is, leteszi a bábut maga mellé, feláll. Ropog a gerince, nehezen emelkedik újra fel, fájnak és sajognak elgémberedett tagjai. A ruhája szikkadt, testéhez simult már a válogatott folyadékoktól, amik érték. Értelmetlen megkülönböztetni, melyik mi, a szokásos börtönkotyvalék része az is, hogy a recept titkos legyen, az összetevők felismerhetetlenek. Először a bal lábbelit veszi le, abban nincs egyelőre semmi. Ledobja a pajzsra, hallja azt a tompa koppanást, ami ezután következik. Itt az elkerülhetetlen, a jobb csizma. Igen, csizmát kellett ide felvenni, amit annyira utált egykoron. Éppen venné úgy, igyekszik ügyeskedi, hogy a hátul maradt tőr ki ne csússzon, de ehhez ő most kevés, a súlyos markolat lehúzza a fegyvert, ami a mocsokban landol. Valamikor az is szép darab volt, most már ugyanúgy bepiszkolódott, akárcsak gazdája.*
- Nini, ez hogy került ide. *Inkább gúnyos megjegyzés, finomabban tálalva, mint valódi kérdés. Nem akar ő semmit sem elhitetni senkivel, értelmetlen faszság lenne, úgyis látták, amit láttak. A csizma párja mellett landol, a tőrt, ha kell, odaadja a felügyelőnek, ha nem, egyszerűen félrecsúsztatja a lábával. Furcsa érzés tapintani a mocskot, sikamlós és hideg a lábnak, de nem olyan elviselhetetlen, mint gondolta volna. Bekerülni ide sokkal rosszabb volt. Leveti a mellényt, kigombolja az inget, a felsőteste ezzel láthatóvá is válik már. Következik a nadrág, s az ágyékkötő, amivel minden elő is kerül, aminek kell. Nem kapkod, de halad vele. Majd megáll, anyaszült meztelenül, csak kissé koszosabban a férfi előtt, széttárt karokkal kérdezi.*
- Ha megfelel a látvány, öltözhetek vissza? ~ Vagy legeltetnéd rajtam még a szemed? ~ *Ha megkapja rá az engedélyt, veszi is vissza a ruháit, de nem tűnik sietősnek, komótosan válogatja ki magának a darabokat, sorrendben. Közben pedig csak arra a kenyérre tud gondolni, ami miatt a faszobrot is képes volt letenni a sárba.*
298. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 23:34:38
Üzenet elküldve: 2020-04-16 23:34:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Készségesnek tűnik a rab, de azért a harcos résen van, és fél szemmel odafigyel rá. Elhúzza a hullát az ajtóig, a felszerelést is, és elveszi a fokost a másiktól. Nagyot sóhajt, mert nem szereti a következő részt. *
- Figyelj, semmi kedvem hozzá, te meg tök normálisnak tűnsz, és amúgy se hiszem, hogy legyengült állapotodban komoly gondot okoznál, úgyhogy alkut ajánlok. Ha lekapod a ruháidat, hogy biztosra vegyük nincs alatta semmi, akkor nem motozlak meg, ha viszont meg kell tegyem, akkor alapos munkát végzek, és ott is megnézem, hogy nem rejtegetsz-e valamit, ahova nem süt be a nap. Amihez szerintem nekem kevesebb kedvem van, mint neked. És csak a lovagi kesztyűm van, kesztyű nélkül pedig biztos, hogy nem nyúlok be. * Persze ez csak blöff, de az ujjait méretessé tevő kesztyű talán épp eléggé rémisztő a gnóm számára, hogy ne gondoljon bele, egy ilyen kesztyűben semmi értelme feldugni az ujját, mert azt se érezné meg, ha egy teljes kaszárnyát rejtegetne odabent. Türelmesen vár, hogy mi lesz a reakció, és reméli, hogy hamar túl lesznek a dolgon. Ha a gnóm belemegy, akkor int neki, hogy várjon, és vissza sétál az ajtóhoz, és lábával odalöki a vörös hajúnak a kerek acélpajzsot. *
- Erre dobd a ruhát, úgy nem lesz csupa szar. Ha megvagy, akkor lökd vissza, átnézem, és vissza adom. * Mondja határozottan. Persze csak akkor, ha továbbra is együtt működik. Ha Pash kell elkezdje átmotozni és megszabadítani a ruháktól, akkor egyszerű, gyors mozdulatokkal tépkedi le róla amit le kell, és dobja a földre, nem nézve, hogy hol és miben landol az, amitől így megfosztja. Az se érdekli, hogy utólag vissza tud-e öltözni. Bár az is lehet, hogy valamivel próbálkozik a fickó, és egyik lehetőségig se jutnak el. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Készségesnek tűnik a rab, de azért a harcos résen van, és fél szemmel odafigyel rá. Elhúzza a hullát az ajtóig, a felszerelést is, és elveszi a fokost a másiktól. Nagyot sóhajt, mert nem szereti a következő részt. *
- Figyelj, semmi kedvem hozzá, te meg tök normálisnak tűnsz, és amúgy se hiszem, hogy legyengült állapotodban komoly gondot okoznál, úgyhogy alkut ajánlok. Ha lekapod a ruháidat, hogy biztosra vegyük nincs alatta semmi, akkor nem motozlak meg, ha viszont meg kell tegyem, akkor alapos munkát végzek, és ott is megnézem, hogy nem rejtegetsz-e valamit, ahova nem süt be a nap. Amihez szerintem nekem kevesebb kedvem van, mint neked. És csak a lovagi kesztyűm van, kesztyű nélkül pedig biztos, hogy nem nyúlok be. * Persze ez csak blöff, de az ujjait méretessé tevő kesztyű talán épp eléggé rémisztő a gnóm számára, hogy ne gondoljon bele, egy ilyen kesztyűben semmi értelme feldugni az ujját, mert azt se érezné meg, ha egy teljes kaszárnyát rejtegetne odabent. Türelmesen vár, hogy mi lesz a reakció, és reméli, hogy hamar túl lesznek a dolgon. Ha a gnóm belemegy, akkor int neki, hogy várjon, és vissza sétál az ajtóhoz, és lábával odalöki a vörös hajúnak a kerek acélpajzsot. *
- Erre dobd a ruhát, úgy nem lesz csupa szar. Ha megvagy, akkor lökd vissza, átnézem, és vissza adom. * Mondja határozottan. Persze csak akkor, ha továbbra is együtt működik. Ha Pash kell elkezdje átmotozni és megszabadítani a ruháktól, akkor egyszerű, gyors mozdulatokkal tépkedi le róla amit le kell, és dobja a földre, nem nézve, hogy hol és miben landol az, amitől így megfosztja. Az se érdekli, hogy utólag vissza tud-e öltözni. Bár az is lehet, hogy valamivel próbálkozik a fickó, és egyik lehetőségig se jutnak el. *
297. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 23:19:21
Üzenet elküldve: 2020-04-16 23:19:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan morgoldóik egyet, de ennyivel el is engedi dühét. Nem tudja mi lehet ebben a városban, vagy az itt lakókban, ami ennyire felhergeli őt folyamatosan, de rég nem tapasztalt forrófejűsége tért vissza hozzá. Elgondolkodik rajta, hogy talán a rossz szokásokat nem is lehet teljesen levetkőzni.
Pash nyugodtnak szánt szavai többnyire be is válnak, és ez is segít neki benne, hogy lecsillapodjon. A kéretlen kis érintés kellemetlen érzéssel tölti el, de erőt vesz magán és nem söpri le válláról az ifjú harcos kézfejét. Meghagyja neki azt az örömöt, hogy azt hiheti milyen sokat segít ezzel.*
- Rendben. Lehetőleg próbáld nem megöletni magadat.
~ Nincs kedvem két hullát összekaparni. ~
*Persze annyira azért nem félti Pasht, és nem feltétlenül mert ne sajnálná, ha a cellában bevégezné, hanem mert úgy tűnik nem csak úgy tesz, mint aki érti a dolgát, hanem van némi elképzelése arról, hogy mi várhatja. Főleg mert önként vállalta magára ezt a feladatot.
Kezébe veszi a kulcsot és türelmesen megvárja amíg Pash lepakolja méretes fegyverét és pajzsát, amik ilyen kis helyen csak útban lennének neki. Ezután nem sokkal a fiú belép a tömlöcbe, ő pedig kész arra, hogy amint az becsukódik mögötte a zárba helyezze a kulcsot. A zár pedig egy lélegzetvételnyi szünet után kattanva a helyébe fordul.*
- Kész. Szólj ha végeztél.
*Mondja az ajtónál állva, és mellé támaszkodva vár tovább. Orrát facsarja a megdöglött törpe kiszakított beleinek bűze, ami jóval kellemetlenebb, mint a tetem oszladozása. De nem kényeskedik, inkább azon töpreng, hogy hova kotorják majd el őt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Halkan morgoldóik egyet, de ennyivel el is engedi dühét. Nem tudja mi lehet ebben a városban, vagy az itt lakókban, ami ennyire felhergeli őt folyamatosan, de rég nem tapasztalt forrófejűsége tért vissza hozzá. Elgondolkodik rajta, hogy talán a rossz szokásokat nem is lehet teljesen levetkőzni.
Pash nyugodtnak szánt szavai többnyire be is válnak, és ez is segít neki benne, hogy lecsillapodjon. A kéretlen kis érintés kellemetlen érzéssel tölti el, de erőt vesz magán és nem söpri le válláról az ifjú harcos kézfejét. Meghagyja neki azt az örömöt, hogy azt hiheti milyen sokat segít ezzel.*
- Rendben. Lehetőleg próbáld nem megöletni magadat.
~ Nincs kedvem két hullát összekaparni. ~
*Persze annyira azért nem félti Pasht, és nem feltétlenül mert ne sajnálná, ha a cellában bevégezné, hanem mert úgy tűnik nem csak úgy tesz, mint aki érti a dolgát, hanem van némi elképzelése arról, hogy mi várhatja. Főleg mert önként vállalta magára ezt a feladatot.
Kezébe veszi a kulcsot és türelmesen megvárja amíg Pash lepakolja méretes fegyverét és pajzsát, amik ilyen kis helyen csak útban lennének neki. Ezután nem sokkal a fiú belép a tömlöcbe, ő pedig kész arra, hogy amint az becsukódik mögötte a zárba helyezze a kulcsot. A zár pedig egy lélegzetvételnyi szünet után kattanva a helyébe fordul.*
- Kész. Szólj ha végeztél.
*Mondja az ajtónál állva, és mellé támaszkodva vár tovább. Orrát facsarja a megdöglött törpe kiszakított beleinek bűze, ami jóval kellemetlenebb, mint a tetem oszladozása. De nem kényeskedik, inkább azon töpreng, hogy hova kotorják majd el őt.*
296. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 22:48:07
Üzenet elküldve: 2020-04-16 22:48:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sok kérdése lenne most egyszerre, de tartóztatja magát. Talán még saját maga sem tudna sokat megfogalmazni, csak a keserű düh beszélne belőle, mélyről felbüfögve. A páros megpillanthat valamit a sötétben, ami megcsillan, ha a fény is úgy kíván rávetülni: egy fokos az, egyszerű, tehetősebb parasztoknak készített darab, ott lóg a gnóm oldalán, mintha csak gúnyolódna a nagyvilágnak: így bánt el a híres Városi Őrség az ő írnokával. Ez ugyanúgy feltűnhet a figyelmesebbnek, akihez a mélyebb tónus tartozik, de a nőies hangú is észreveheti. A tőr a csizmájában van, az kívülről nem látszik.
Ránéz a tetemre. Ő mondta, hogy a haláltól ne várjon dicsőséget, s úgy néz ki, igaza lett. Bolondak azok mind, akik azt hiszik, ez feloldozást ad a bűneik alól. Mit is értenek egyáltalán bűn alatt? Mindenki máshogy él, csak a nevetségesség ugyanaz mindenhol.*
- Megölte magát. Megsértette a Vashegy úrnőjét, aztán elárult minket. *Egy kuncogás tör fel belőle. Amolyan nyikorgó, halk, cincogó hangon, mint valami nagyra nőtt patkánynál.* Az első napján. Nem akarta vállalni a felelősséget. *Többet nem mond, pedig mondana. Nem akarja megadni azt a boldogságot a párosnak, - mert ha jól sejti, ketten vannak - hogy ne kelljen faggatni. Dolgozzanak meg az igazukért. Vagy azért, amit Utrhin annak vél. A kenyérdarabka érdekes látványt nyújt, félig belesüppedve a bűzös masszába, de nem elnyelve, a gnóm opálos tekintete megmered rajta. Azt a kis csitrit most nem akarja kioktatni. Nem tudja, ki, vagy mi lehet, de sosem kedvelte az ilyeneket. Mindegyik csak fossa a szót és okoskodik, amíg meg nem tapasztalják a saját bőrükön a dolgokat. Onnantól valamiért elszáll a tudományuk.
Még mindig nagyon hideg és sötét van, ez pedig elvonja egy pillanatra a figyelmét a beszélgetésről, ráadásul az is kifejezetten kezdi idegesíteni, hogy elvesztette a hangot, a cseppek ütemes kopogását, amely eddig az egyetlen változó dolgot jelentette neki a törpetetem mellett. A női hang szinte fenyegeti, erre csak mosolyogni tud. ~ Talán azt hiszed, most megijedtem? Tévedsz, de kurvára. ~ Csak magában szitkozódik, hangosan még nem mer, nem jutott el odáig. Nem szeretné, ha összevernék. A mély orgánumú máris terveket sző és óvintézkedéseket tesz, ezen pedig képtelen nem kuncogni, megint. Komikusnak találja, hogy azt feltételezik róla, ellenállni fog, vagy igyekszik majd megszökni. Itt dolgozott, írnok volt, jól tudja, mi vár azokra, akik ellenállnak. A törpének is az lett volna a sorsa, ha nem beszarinak teremtik az istenek.*
- Felesleges. *Szúrja oda lemondóan, de nem derül ki, most konkrétan mire érti ezt.*
- Ez? *Neveti el magát, arra felé nézve, amerre a nő alakját sejti, s felmutatja a szobrot, hogy a sarokban felgyülemlett sötétből egy kissé kiérjen, ezzel a retkes körmeit és megszikkadt bőrét ugyanúgy jól láthatóvá téve, akár a kis, besározott és ki tudja, milyen piszoktól tarkított faszobrot.*
- Ez nagyobb fegyver, mint bármilyen penge, lándzsa, vagy íj. Ez magának a sorsnak a fegyvere. *Ezt teljesen komolyan gondolja, tökéletesen a szobor hatáskörébe került az elmúlt időben, úgy véli, vele kezdődött minden. Amennyiben a férfi bemegy és megláthatja, csak felmered rá, megnézi magának, de nem áll fel. Ha Pash elhúzza a halott Gimeront, egy utolsó megvető pillantással búcsúzik a hullától.*
- De szép szál legény vagy te. *Gúnyosan mondja, szoborszerű tekintete hagyja sejtetni.*
- Javaslom, hogy mutatkozzunk be egymásnak. Utrhin Laenrick, volt írnok. *Nyújtja oda a kezét, meg baljával a fokost. Az látható, annál megkönnyítheti a dolgát. A rangot pedig, ha csak "volt"-ként is emlegetheti, de odarakja. Nem tudni, ezek sejtik e, ki is ő. Aztán meg baja, vagy előnye, vagy semmi se születik ebből, a jövő dallama.*
- Nem akadékoskodok én, jó ember. Mit akarsz, motozol előbb, vagy rám bízod a továbbiakat is?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sok kérdése lenne most egyszerre, de tartóztatja magát. Talán még saját maga sem tudna sokat megfogalmazni, csak a keserű düh beszélne belőle, mélyről felbüfögve. A páros megpillanthat valamit a sötétben, ami megcsillan, ha a fény is úgy kíván rávetülni: egy fokos az, egyszerű, tehetősebb parasztoknak készített darab, ott lóg a gnóm oldalán, mintha csak gúnyolódna a nagyvilágnak: így bánt el a híres Városi Őrség az ő írnokával. Ez ugyanúgy feltűnhet a figyelmesebbnek, akihez a mélyebb tónus tartozik, de a nőies hangú is észreveheti. A tőr a csizmájában van, az kívülről nem látszik.
Ránéz a tetemre. Ő mondta, hogy a haláltól ne várjon dicsőséget, s úgy néz ki, igaza lett. Bolondak azok mind, akik azt hiszik, ez feloldozást ad a bűneik alól. Mit is értenek egyáltalán bűn alatt? Mindenki máshogy él, csak a nevetségesség ugyanaz mindenhol.*
- Megölte magát. Megsértette a Vashegy úrnőjét, aztán elárult minket. *Egy kuncogás tör fel belőle. Amolyan nyikorgó, halk, cincogó hangon, mint valami nagyra nőtt patkánynál.* Az első napján. Nem akarta vállalni a felelősséget. *Többet nem mond, pedig mondana. Nem akarja megadni azt a boldogságot a párosnak, - mert ha jól sejti, ketten vannak - hogy ne kelljen faggatni. Dolgozzanak meg az igazukért. Vagy azért, amit Utrhin annak vél. A kenyérdarabka érdekes látványt nyújt, félig belesüppedve a bűzös masszába, de nem elnyelve, a gnóm opálos tekintete megmered rajta. Azt a kis csitrit most nem akarja kioktatni. Nem tudja, ki, vagy mi lehet, de sosem kedvelte az ilyeneket. Mindegyik csak fossa a szót és okoskodik, amíg meg nem tapasztalják a saját bőrükön a dolgokat. Onnantól valamiért elszáll a tudományuk.
Még mindig nagyon hideg és sötét van, ez pedig elvonja egy pillanatra a figyelmét a beszélgetésről, ráadásul az is kifejezetten kezdi idegesíteni, hogy elvesztette a hangot, a cseppek ütemes kopogását, amely eddig az egyetlen változó dolgot jelentette neki a törpetetem mellett. A női hang szinte fenyegeti, erre csak mosolyogni tud. ~ Talán azt hiszed, most megijedtem? Tévedsz, de kurvára. ~ Csak magában szitkozódik, hangosan még nem mer, nem jutott el odáig. Nem szeretné, ha összevernék. A mély orgánumú máris terveket sző és óvintézkedéseket tesz, ezen pedig képtelen nem kuncogni, megint. Komikusnak találja, hogy azt feltételezik róla, ellenállni fog, vagy igyekszik majd megszökni. Itt dolgozott, írnok volt, jól tudja, mi vár azokra, akik ellenállnak. A törpének is az lett volna a sorsa, ha nem beszarinak teremtik az istenek.*
- Felesleges. *Szúrja oda lemondóan, de nem derül ki, most konkrétan mire érti ezt.*
- Ez? *Neveti el magát, arra felé nézve, amerre a nő alakját sejti, s felmutatja a szobrot, hogy a sarokban felgyülemlett sötétből egy kissé kiérjen, ezzel a retkes körmeit és megszikkadt bőrét ugyanúgy jól láthatóvá téve, akár a kis, besározott és ki tudja, milyen piszoktól tarkított faszobrot.*
- Ez nagyobb fegyver, mint bármilyen penge, lándzsa, vagy íj. Ez magának a sorsnak a fegyvere. *Ezt teljesen komolyan gondolja, tökéletesen a szobor hatáskörébe került az elmúlt időben, úgy véli, vele kezdődött minden. Amennyiben a férfi bemegy és megláthatja, csak felmered rá, megnézi magának, de nem áll fel. Ha Pash elhúzza a halott Gimeront, egy utolsó megvető pillantással búcsúzik a hullától.*
- De szép szál legény vagy te. *Gúnyosan mondja, szoborszerű tekintete hagyja sejtetni.*
- Javaslom, hogy mutatkozzunk be egymásnak. Utrhin Laenrick, volt írnok. *Nyújtja oda a kezét, meg baljával a fokost. Az látható, annál megkönnyítheti a dolgát. A rangot pedig, ha csak "volt"-ként is emlegetheti, de odarakja. Nem tudni, ezek sejtik e, ki is ő. Aztán meg baja, vagy előnye, vagy semmi se születik ebből, a jövő dallama.*
- Nem akadékoskodok én, jó ember. Mit akarsz, motozol előbb, vagy rám bízod a továbbiakat is?
295. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 22:00:13
Üzenet elküldve: 2020-04-16 22:00:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash figyeli a gnómot, és sajnálja, hogy bárkit ilyen helyzetben kell lásson. A sértegetés nem bosszantja, de úgy látszik, hogy társát igen, úgyhogy felemeli a karját, mintha csak figyelmeztetni akarná. *
- Nyugalom, ne hagyd, hogy kihozzon a sodrodból. * Mondja szelíden és nyugodtan, miközben leteszi a vizet az ajtó elé, és körbe pillant a folyosón, a szemével kulcsot keres. Az őrnek csak némán biccent, miközben leemeli a talált nyitóeszközt. Így, hogy siet, még visszaér Csillagom kiakadására, hogy vajon milyen fegyvert szorongathat a gnóm. *
- Ne izgulj. Ez a kutya csak ugat. * Teszi a vállára a kezét, és ha nem alakul ki spontán verekedés a kedvesnek szánt gesztus hatására, akkor elkezdi kinyitni az ajtót. Ekkor látja meg, hogy a hullánál ott van még a pajzsa és a fegyvere is, alighanem azzal ontotta ki az életét, és ezek alapján a gnómnál is lehet fegyver. Kissé összeszűkül a tekintete. ~Lehet, hogy mégis harapós lenne? ~ teszi fel magának a kérdést, és Jenarihoz fordul. *
- Ha bemegyek, megteszed, hogy rám zárod az ajtót? Úgy véletlenül se tud szökni. A hullát idehúzom az ajtóhoz, a fegyvereivel együtt, és a gnómot is átvizsgálom. Nem tudom, hogy ki zárta be őket, de elég amatőr munkát végzett. Ha minden itt van az ajtónál, a gnóm a falnál, és én is itt vagyok, csak akkor nyisd vissza. Nem akarom, hogy kiszökjön. * Bár kér, azért reméli, hogy elég csak így tegyen, és nem kell tettekkel is bizonyítsa, hogy jobb, ha ő megy be. Ha Csillagom nem akar segíteni neki, az se baj, akkor megoldja egyedül a dolgot. Beszéd közben a pallosát leteszi az ajtó és a víz mellé, persze kívülről, és így tesz a pajzzsal is. Odabent nincs sok hely, ezek inkább hátráltatnák, mint segítenék. Egyedül a fokos marad a kezében. Ha minden a terv szerint megy, és Csillagom sem erősködik, akkor ismét a fogolyhoz kezd beszélni. *
- Be fogok menni, de nem akarlak bántani. Hallottad, hogy mi a tervem. Ha együtt működsz, és nem akadékoskodsz, akkor kapsz másik kenyeret a szaros helyett. Még friss hideg vizet is. Ha megnehezíted a dolgot, akkor nem csak laposra verlek, ami hidd el, nem a legjobb egy ilyen helyen, ahol minden seb elfertőződik és bedurran, de még ezekről is lemondhatsz.
* És ezek után, amennyiben arra alkalmas a helyzet, nyitja az ajtót, és lép be, de addig nem megy tovább, amíg Csillagom nem csukja be mögötte. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Pash figyeli a gnómot, és sajnálja, hogy bárkit ilyen helyzetben kell lásson. A sértegetés nem bosszantja, de úgy látszik, hogy társát igen, úgyhogy felemeli a karját, mintha csak figyelmeztetni akarná. *
- Nyugalom, ne hagyd, hogy kihozzon a sodrodból. * Mondja szelíden és nyugodtan, miközben leteszi a vizet az ajtó elé, és körbe pillant a folyosón, a szemével kulcsot keres. Az őrnek csak némán biccent, miközben leemeli a talált nyitóeszközt. Így, hogy siet, még visszaér Csillagom kiakadására, hogy vajon milyen fegyvert szorongathat a gnóm. *
- Ne izgulj. Ez a kutya csak ugat. * Teszi a vállára a kezét, és ha nem alakul ki spontán verekedés a kedvesnek szánt gesztus hatására, akkor elkezdi kinyitni az ajtót. Ekkor látja meg, hogy a hullánál ott van még a pajzsa és a fegyvere is, alighanem azzal ontotta ki az életét, és ezek alapján a gnómnál is lehet fegyver. Kissé összeszűkül a tekintete. ~Lehet, hogy mégis harapós lenne? ~ teszi fel magának a kérdést, és Jenarihoz fordul. *
- Ha bemegyek, megteszed, hogy rám zárod az ajtót? Úgy véletlenül se tud szökni. A hullát idehúzom az ajtóhoz, a fegyvereivel együtt, és a gnómot is átvizsgálom. Nem tudom, hogy ki zárta be őket, de elég amatőr munkát végzett. Ha minden itt van az ajtónál, a gnóm a falnál, és én is itt vagyok, csak akkor nyisd vissza. Nem akarom, hogy kiszökjön. * Bár kér, azért reméli, hogy elég csak így tegyen, és nem kell tettekkel is bizonyítsa, hogy jobb, ha ő megy be. Ha Csillagom nem akar segíteni neki, az se baj, akkor megoldja egyedül a dolgot. Beszéd közben a pallosát leteszi az ajtó és a víz mellé, persze kívülről, és így tesz a pajzzsal is. Odabent nincs sok hely, ezek inkább hátráltatnák, mint segítenék. Egyedül a fokos marad a kezében. Ha minden a terv szerint megy, és Csillagom sem erősködik, akkor ismét a fogolyhoz kezd beszélni. *
- Be fogok menni, de nem akarlak bántani. Hallottad, hogy mi a tervem. Ha együtt működsz, és nem akadékoskodsz, akkor kapsz másik kenyeret a szaros helyett. Még friss hideg vizet is. Ha megnehezíted a dolgot, akkor nem csak laposra verlek, ami hidd el, nem a legjobb egy ilyen helyen, ahol minden seb elfertőződik és bedurran, de még ezekről is lemondhatsz.
* És ezek után, amennyiben arra alkalmas a helyzet, nyitja az ajtót, és lép be, de addig nem megy tovább, amíg Csillagom nem csukja be mögötte. *
294. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:19:22
Üzenet elküldve: 2020-04-16 21:19:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal majszolja a kenyerét, és egyelőre némán figyeli a közjátékot. Elviselhetetlenebb volt, mikor még élt mondatot sem veszi előjelnek Utrhin jellemét illetően, inkább csak azon gondolkodik, hogy mi történhetett a cellában fekvő halottal. Főleg mert ha szemei nem csalják meg, akkor a sötétlő tócsa nem csak és kizárólag ürüléket jelenthet.*
- És hogy múlt ki szerencsétlen flótás?
*Kérdezi, majd elnyom egy mosolyt, amikor a vörös gnóm csikasznak nevezi Pasht. Az aprónép leginkább egy sarokba szorított vadállatra emlékezteti ezzel a hirtelen éles reakcióval.*
- Micsoda pazarlás.
*Sóhajtja, látva, hogy a kenyér egyenesen a fertelmes masszában landol.*
- Én a helyedben már nem nyúlnék hozzá. Még a végén kihányod és fosod a lelkedet is, aztán téged is takaríthatunk el holnap.
*Egészen elégedett magával, hogy milyen rendes ma. Már csupa-csupa jó tanácsot adott, ennek köszönhetően sokkal boldogabban tépi a kenyér héját. a kérdésre nem válaszol, hiszen nem hatalmazták fel városőrnek, aranyat meg nem kap, így zsoldosnak sem nevezhető. Sokkal inkább csak Denjaar vendége, ha úgy tetszik.
De hogy a kutyája lenne, azt nem mondaná. Ez pedig pillanatok alatt felbosszantja, még a maradék pár falatját is ingerülten elhajítja.*
- Én a helyedben vigyáznék a szádra, főleg ha még választ is vársz a kérdésedre.
*Állkapcsa meg-meg feszül már csak a gondolatára is, hogy valaki a Parancsnok csicskásának hinné. Nyilván ilyen felfogással aligha lesz belőle rendes városőr, vagy hosszú időbe fog telni mire beleszokik.*
- Mit szorongatsz? Ajánlom, hogy ne fegyver legyen!
*Morran rá idegesen a gnómra, és mivel nem látja pontosa a tárgyat ezért be is feszül emiatt, hiszen akár lehet egy dobótőr is, ami megfelelő célzással komoly kárt okozhat bennük.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rezzenéstelen arccal majszolja a kenyerét, és egyelőre némán figyeli a közjátékot. Elviselhetetlenebb volt, mikor még élt mondatot sem veszi előjelnek Utrhin jellemét illetően, inkább csak azon gondolkodik, hogy mi történhetett a cellában fekvő halottal. Főleg mert ha szemei nem csalják meg, akkor a sötétlő tócsa nem csak és kizárólag ürüléket jelenthet.*
- És hogy múlt ki szerencsétlen flótás?
*Kérdezi, majd elnyom egy mosolyt, amikor a vörös gnóm csikasznak nevezi Pasht. Az aprónép leginkább egy sarokba szorított vadállatra emlékezteti ezzel a hirtelen éles reakcióval.*
- Micsoda pazarlás.
*Sóhajtja, látva, hogy a kenyér egyenesen a fertelmes masszában landol.*
- Én a helyedben már nem nyúlnék hozzá. Még a végén kihányod és fosod a lelkedet is, aztán téged is takaríthatunk el holnap.
*Egészen elégedett magával, hogy milyen rendes ma. Már csupa-csupa jó tanácsot adott, ennek köszönhetően sokkal boldogabban tépi a kenyér héját. a kérdésre nem válaszol, hiszen nem hatalmazták fel városőrnek, aranyat meg nem kap, így zsoldosnak sem nevezhető. Sokkal inkább csak Denjaar vendége, ha úgy tetszik.
De hogy a kutyája lenne, azt nem mondaná. Ez pedig pillanatok alatt felbosszantja, még a maradék pár falatját is ingerülten elhajítja.*
- Én a helyedben vigyáznék a szádra, főleg ha még választ is vársz a kérdésedre.
*Állkapcsa meg-meg feszül már csak a gondolatára is, hogy valaki a Parancsnok csicskásának hinné. Nyilván ilyen felfogással aligha lesz belőle rendes városőr, vagy hosszú időbe fog telni mire beleszokik.*
- Mit szorongatsz? Ajánlom, hogy ne fegyver legyen!
*Morran rá idegesen a gnómra, és mivel nem látja pontosa a tárgyat ezért be is feszül emiatt, hiszen akár lehet egy dobótőr is, ami megfelelő célzással komoly kárt okozhat bennük.*
293. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:32:10
Üzenet elküldve: 2020-04-16 19:32:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Hallom. ~
*Az az idegesítő patakocska a falon még mindig csurog. Feltehetően a felgyülemlő nedvesség lehet az, mely egy ilyen, apró cseppfolyamban csordogál le, a csendet néha, időszakos pöttyenéssel megszakítva, ezzel a gnómot idegesítve.*
~ Kezd nagyon felbaszni. ~
*Újabban ez a két gondolat váltogatja egymást kiüresedett elméjében, akár a csend és a cseppenés. A nagy dolgokon elgondolkozott már, talán túlságosan is. Az ő utolsó cseppje pedig akkor hullott ki a pohárból, mikor a parancsnok szó nélkül távozott mellőle. Hogy bánná, amit tett? Nem, nem igazán, ahogyan azt sem tudja, mi miatt nem engedik még mindig ki. Ő nem árult el senkit szerinte, tisztességesen felmondott. Az időpont pedig, hogy ez mikor is történt, mellékes.
Újabb csepp.
Az idő elmosódott számára már, egyedül Gimeron hullája az, aki jelzi neki, nem állt meg körülötte a világ. Hol egy-két éhesebb patkány, vagy valami kintről betévedt légy látogatja meg. Az orra is egészen megszokta már a szagot, ami ugyanúgy nehezíti számára behatárolni, mégis mióta lehet itt. Még hugyozni se ment el: ugyanabban a helyzetben ül, bent a hátsó sarokban, mint mikor meggyilkolta magát az az ostoba törpe.
Kattanás, valaki érkezett.
A tekintetét a rácsok felé fordítja. Percek, órák, napok, vagy már hatok teltek el, azt ő nem tudja. A változás azonban nem mindig jelent jót, lehet meggyilkolni jöttek. ~ Lehet, hogy a zsoldosok. ~ A látogatók ketten vannak, onnan a sötétből csak a hangokat észleli, meg az alakot, magasságot. A fajokat nem meri megmondani, mindenesetre nem tündérről, törpéről, óriásról vagy orkról van szó, abban biztos. Ha meghallhatja, hogy mit mondanak a hulláról, hozzáfűzne valamit rekedtes hangon.*
- Elviselhetetlenebb volt, mikor még élt. *Ezzel ki is fejtette a véleményét. Tudja, milyen veszélyeket rejt ránézve az oszló tetem. ~ Még a halálával is csak keresztbe tesz másoknak. ~ Néha, még régebben arra is gondolt, hogy jobb lenne csak az az akasztás, minthogy itt rohadjon el élve.*
- Vigyázz a szádra, csikasz. *Mordul fel kicsit jobban a levörösözésre, de nem valami meggyőző. Elvesztette már az erejét. A kenyér minden bizonnyal előtte, a sáros szarban landol, Utrhin pedig csak mered rá, nem közelít. Még nem, van annyi tartása, hogy kívülre még igyekszik mutatni valamit. Majd ha elmentek... akkor neki fog esni ám, lakomát csap itt. Nem tudja elkapni, nincs hozzá sem ügyessége, sem gyorsasága, nem is próbálkozik vele.*
- Kik vagytok? Zsoldosok vagy városőrök? *Kissé a hang is megváltozik, nem olyan ellenséges, tűrhetően semleges inkább.*
- Titeket még nem hallottalak. *Amin nem lepődik meg. A dinnyést sem ismeri, pedig szívesen dugná börtönbe maga helyett.* Denjaar új kutyái lennétek? Van már másik írnok? *Erre aztán most tud gondolni, már egészen elfelejtette a cseppet is. A válasz, az viszont nagyon érdekli most. Mocskos, rendezetlen mindene, ezt láthatják a többiek még úgy is, hogy a homály kívülről is beborítja a gnómot. Ruhája csupa mocsok, haja rőt szénakazal, fátyolos a tekintete. A kezei az egyedüliek, melyek még nem törtek meg, görcsösen szorongatják a bepiszkolódott fabábut.*
A hozzászólás írója (Utrhin Laenrick) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 19:37:32
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
~ Hallom. ~
*Az az idegesítő patakocska a falon még mindig csurog. Feltehetően a felgyülemlő nedvesség lehet az, mely egy ilyen, apró cseppfolyamban csordogál le, a csendet néha, időszakos pöttyenéssel megszakítva, ezzel a gnómot idegesítve.*
~ Kezd nagyon felbaszni. ~
*Újabban ez a két gondolat váltogatja egymást kiüresedett elméjében, akár a csend és a cseppenés. A nagy dolgokon elgondolkozott már, talán túlságosan is. Az ő utolsó cseppje pedig akkor hullott ki a pohárból, mikor a parancsnok szó nélkül távozott mellőle. Hogy bánná, amit tett? Nem, nem igazán, ahogyan azt sem tudja, mi miatt nem engedik még mindig ki. Ő nem árult el senkit szerinte, tisztességesen felmondott. Az időpont pedig, hogy ez mikor is történt, mellékes.
Újabb csepp.
Az idő elmosódott számára már, egyedül Gimeron hullája az, aki jelzi neki, nem állt meg körülötte a világ. Hol egy-két éhesebb patkány, vagy valami kintről betévedt légy látogatja meg. Az orra is egészen megszokta már a szagot, ami ugyanúgy nehezíti számára behatárolni, mégis mióta lehet itt. Még hugyozni se ment el: ugyanabban a helyzetben ül, bent a hátsó sarokban, mint mikor meggyilkolta magát az az ostoba törpe.
Kattanás, valaki érkezett.
A tekintetét a rácsok felé fordítja. Percek, órák, napok, vagy már hatok teltek el, azt ő nem tudja. A változás azonban nem mindig jelent jót, lehet meggyilkolni jöttek. ~ Lehet, hogy a zsoldosok. ~ A látogatók ketten vannak, onnan a sötétből csak a hangokat észleli, meg az alakot, magasságot. A fajokat nem meri megmondani, mindenesetre nem tündérről, törpéről, óriásról vagy orkról van szó, abban biztos. Ha meghallhatja, hogy mit mondanak a hulláról, hozzáfűzne valamit rekedtes hangon.*
- Elviselhetetlenebb volt, mikor még élt. *Ezzel ki is fejtette a véleményét. Tudja, milyen veszélyeket rejt ránézve az oszló tetem. ~ Még a halálával is csak keresztbe tesz másoknak. ~ Néha, még régebben arra is gondolt, hogy jobb lenne csak az az akasztás, minthogy itt rohadjon el élve.*
- Vigyázz a szádra, csikasz. *Mordul fel kicsit jobban a levörösözésre, de nem valami meggyőző. Elvesztette már az erejét. A kenyér minden bizonnyal előtte, a sáros szarban landol, Utrhin pedig csak mered rá, nem közelít. Még nem, van annyi tartása, hogy kívülre még igyekszik mutatni valamit. Majd ha elmentek... akkor neki fog esni ám, lakomát csap itt. Nem tudja elkapni, nincs hozzá sem ügyessége, sem gyorsasága, nem is próbálkozik vele.*
- Kik vagytok? Zsoldosok vagy városőrök? *Kissé a hang is megváltozik, nem olyan ellenséges, tűrhetően semleges inkább.*
- Titeket még nem hallottalak. *Amin nem lepődik meg. A dinnyést sem ismeri, pedig szívesen dugná börtönbe maga helyett.* Denjaar új kutyái lennétek? Van már másik írnok? *Erre aztán most tud gondolni, már egészen elfelejtette a cseppet is. A válasz, az viszont nagyon érdekli most. Mocskos, rendezetlen mindene, ezt láthatják a többiek még úgy is, hogy a homály kívülről is beborítja a gnómot. Ruhája csupa mocsok, haja rőt szénakazal, fátyolos a tekintete. A kezei az egyedüliek, melyek még nem törtek meg, görcsösen szorongatják a bepiszkolódott fabábut.*
A hozzászólás írója (Utrhin Laenrick) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 19:37:32
292. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:55:24
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:55:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, hogy csillagom apja is egy öntelt fasz lehet, legalábbis a megjegyzése alapján Pash erre következtet. Persze nem tudja, hogy ki lehet az, ha tudná, hogy Denjaarról van szó, alighanem a védelmére kelne. Bár nem igazán ismeri, mégis, eddig csak jó tapasztalatokat szerzett. *
- Denjaar, igen! Köszönöm, bassza meg. Amióta megláttam ezen gondolkodom, hogy hogyan hívják. Nem vagyok jó a nevekben. * Teszi hozzá, még egy barátságos félmosolyra is futja, de főleg azért, mert megkönnyebbül, hogy végre tudja a fickó nevét. Ahogy leérnek, megcsapja az orrát a csatamezők bűze. *
- Nem csak a patkányokat, de betegséget is terjeszthet, amit aztán a patkányok széthordanak. * Csóválja a fejét a harcos, és a gnómra pillant. Elég egyértelmű, hogy ő lesz a rab, mert csak ő szorul etetésre a rácsok túloldalán. *
- Hallod, Vörös, hoztunk neked enni. * Lép karnyújtásnyi távolságra a rácsokhoz. Persze emberi karral mérve. *
- Kapd el. * Dobja oda neki a kenyeret, ami szép kis ívet ír le a levegőben, és megállíthatatlanul tart a fogoly felé. A vizes tálkát elveszi Jenaritól, de egyelőre nem lép közelebb vele, előbb azt figyeli, hogy a másik hogyan kapja el a ételt, és szakavatott szemmel próbálja leszűrni a mozgásából, hogy mennyire lehet veszélyes. Sokat mond el egy ellenfélről a harcon kívül tanúsított mozgása is. És mivel nem tudja, hogy miért zárták be, és hogy mire képes, egyelőre jobb a legrosszabbat feltételezni. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Úgy tűnik, hogy csillagom apja is egy öntelt fasz lehet, legalábbis a megjegyzése alapján Pash erre következtet. Persze nem tudja, hogy ki lehet az, ha tudná, hogy Denjaarról van szó, alighanem a védelmére kelne. Bár nem igazán ismeri, mégis, eddig csak jó tapasztalatokat szerzett. *
- Denjaar, igen! Köszönöm, bassza meg. Amióta megláttam ezen gondolkodom, hogy hogyan hívják. Nem vagyok jó a nevekben. * Teszi hozzá, még egy barátságos félmosolyra is futja, de főleg azért, mert megkönnyebbül, hogy végre tudja a fickó nevét. Ahogy leérnek, megcsapja az orrát a csatamezők bűze. *
- Nem csak a patkányokat, de betegséget is terjeszthet, amit aztán a patkányok széthordanak. * Csóválja a fejét a harcos, és a gnómra pillant. Elég egyértelmű, hogy ő lesz a rab, mert csak ő szorul etetésre a rácsok túloldalán. *
- Hallod, Vörös, hoztunk neked enni. * Lép karnyújtásnyi távolságra a rácsokhoz. Persze emberi karral mérve. *
- Kapd el. * Dobja oda neki a kenyeret, ami szép kis ívet ír le a levegőben, és megállíthatatlanul tart a fogoly felé. A vizes tálkát elveszi Jenaritól, de egyelőre nem lép közelebb vele, előbb azt figyeli, hogy a másik hogyan kapja el a ételt, és szakavatott szemmel próbálja leszűrni a mozgásából, hogy mennyire lehet veszélyes. Sokat mond el egy ellenfélről a harcon kívül tanúsított mozgása is. És mivel nem tudja, hogy miért zárták be, és hogy mire képes, egyelőre jobb a legrosszabbat feltételezni. *
291. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:36:16
Üzenet elküldve: 2020-04-16 17:36:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash, Utrhin //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel Pash nem tör magának, ezért azt feltételezi, hogy nem is éhes. Szájában a letört darabbal kutat némi vizet, meg egy ütött-kopott tálkát, és folytatják útjukat visszafele, ahonnan jöttek. Közben persze figyel, és ahogy lassan elérnek a cellákhoz megbizonyosodik arról is, hogy az ifjú harcos igyekszik figyelni az illemre. Alaposan megrágja a falatot, és csak utána szólal meg.*
- Áh, öntelt fasz apákból akad elég.
*Persze nem megy el a tény mellett, hogy egy klánvezér fiáról van szó. Jenari számára ez nem jelent kiváltságot, inkább csak érdekesebbé teszi Pasht, és kíváncsi arra, hogy ez vajon miben nyilvánul meg a fiúnál. Mert minden ilyen nagy hatalommal rendelkező főnök kölyke enyhén szólva furcsára sikeredik.*
- Mármint Denjarra? Ühüm, ő elviselhetőbb.
*Végső soron Jenari haragját eltekintve Denjaar nem olyan rossz, de a lányt befolyásolja az a kellemetlen tény, hogy magukra hagyta őket anyjával. Egyelőre megbocsátás nincs kilátásban, ha egyáltalán valaha képes lesz rá, függetlenül attól, hogy tagadhatatlanul szereti apját. Sőt, azt veszi észre magán, hogy kifejezetten aggódik érte.*
- Ahh.
*Nyög fel, és kezével eltakarja száját és orrát, mert a cellák környékén átható dögszag terjeng. Nem újdonság ugyan a számára, de nem teszi a tapasztalat könnyebben elviselhetővé.
Végül meg is pillantja annak forrását, ami a cellák egyetlen rabja mellett fekvő élettelen test. Utrhinra pillant, és elsőre igyekszik felmérni a gnómot magát, hogy mennyire lehet veszélyes, hogy mennyire lehet régóta itt.*
- Ez elég hamar ide fogja vonzani a patkányokat, ha már nincs most is elég itt. El kellene takarítanunk.
*Az étvágyát nem vette ez el kellőképpen és egy újabb nagy falatot mar saját kenyeréből, és a vizes tálkát átnyújtja Pashnak, hogyha már nála van a kenyér, akkor adja oda azt is a rabnak.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 17:39:17
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mivel Pash nem tör magának, ezért azt feltételezi, hogy nem is éhes. Szájában a letört darabbal kutat némi vizet, meg egy ütött-kopott tálkát, és folytatják útjukat visszafele, ahonnan jöttek. Közben persze figyel, és ahogy lassan elérnek a cellákhoz megbizonyosodik arról is, hogy az ifjú harcos igyekszik figyelni az illemre. Alaposan megrágja a falatot, és csak utána szólal meg.*
- Áh, öntelt fasz apákból akad elég.
*Persze nem megy el a tény mellett, hogy egy klánvezér fiáról van szó. Jenari számára ez nem jelent kiváltságot, inkább csak érdekesebbé teszi Pasht, és kíváncsi arra, hogy ez vajon miben nyilvánul meg a fiúnál. Mert minden ilyen nagy hatalommal rendelkező főnök kölyke enyhén szólva furcsára sikeredik.*
- Mármint Denjarra? Ühüm, ő elviselhetőbb.
*Végső soron Jenari haragját eltekintve Denjaar nem olyan rossz, de a lányt befolyásolja az a kellemetlen tény, hogy magukra hagyta őket anyjával. Egyelőre megbocsátás nincs kilátásban, ha egyáltalán valaha képes lesz rá, függetlenül attól, hogy tagadhatatlanul szereti apját. Sőt, azt veszi észre magán, hogy kifejezetten aggódik érte.*
- Ahh.
*Nyög fel, és kezével eltakarja száját és orrát, mert a cellák környékén átható dögszag terjeng. Nem újdonság ugyan a számára, de nem teszi a tapasztalat könnyebben elviselhetővé.
Végül meg is pillantja annak forrását, ami a cellák egyetlen rabja mellett fekvő élettelen test. Utrhinra pillant, és elsőre igyekszik felmérni a gnómot magát, hogy mennyire lehet veszélyes, hogy mennyire lehet régóta itt.*
- Ez elég hamar ide fogja vonzani a patkányokat, ha már nincs most is elég itt. El kellene takarítanunk.
*Az étvágyát nem vette ez el kellőképpen és egy újabb nagy falatot mar saját kenyeréből, és a vizes tálkát átnyújtja Pashnak, hogyha már nála van a kenyér, akkor adja oda azt is a rabnak.*
A hozzászólás írója (Jenari Krultos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 17:39:17
290. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 16:30:41
Üzenet elküldve: 2020-04-16 16:30:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
// Csillagom, Pash //
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos nem igazán figyel oda a párbeszédre, de azt azért elkapja, hogy a lány szereti, ha csillagomnak becézik. Ezt az információt elraktározza, bár nem tervezi becézgetni a másikat, azért még jól jöhet. A konyha felé tartva úgy tűnik, hogy a másik sincs itt régóta, vagy ha igen, akkor nem túl jó megfigyeli, mert nem tudja, hogy mik a szokások a rabot illetően. De azért megegyeznek abban, hogy egy kenyér elég lesz, ezt egy bólintással veszi tudomásul. Csillagomat követve hamar eljutnak a kamrához, ahol feltárul annak tartalma. A kenyeret elfogadja, de nem tudja, hogy neki szánják, úgyhogy úgy veszi, ez a rabnak lesz. Nem mintha zavarná az éhség. Egész szótlanul halad, amíg fel nem merül apja hagyatéka, mire elhúzza a száját. *
- Rossz szokás. Errefelé szinte senki nem ismeri a nevet, ahogy vannak helyek, ahol senki nem ismeri a Thargokat. Az öntelt fasznak a nevét viseli, aki nemzett. Hasonlított a wegtorenire * céloz Denjaarra * csak sokkal kiállhatatlanabb volt, és szörnyű apa. Viszont ahonnan származom, ott olyan kardforgató volt, hogy a gazdag nemesek versenyeztek a szolgálatáért. * Időközben elérnek a lépcsőhöz, ahol Pash megy előre, ahogy az udvariasság azt megkívánja. Az ismeretlen hely, a nem ismert lépcső, és az, hogy nem tudhatják mi várja őket odalent mind ezt diktálják. Ki tudja, lehet, hogy a rab éppen meztelenül kényezteti magát, jobb dolga nem lévén. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 17:24:03
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A harcos nem igazán figyel oda a párbeszédre, de azt azért elkapja, hogy a lány szereti, ha csillagomnak becézik. Ezt az információt elraktározza, bár nem tervezi becézgetni a másikat, azért még jól jöhet. A konyha felé tartva úgy tűnik, hogy a másik sincs itt régóta, vagy ha igen, akkor nem túl jó megfigyeli, mert nem tudja, hogy mik a szokások a rabot illetően. De azért megegyeznek abban, hogy egy kenyér elég lesz, ezt egy bólintással veszi tudomásul. Csillagomat követve hamar eljutnak a kamrához, ahol feltárul annak tartalma. A kenyeret elfogadja, de nem tudja, hogy neki szánják, úgyhogy úgy veszi, ez a rabnak lesz. Nem mintha zavarná az éhség. Egész szótlanul halad, amíg fel nem merül apja hagyatéka, mire elhúzza a száját. *
- Rossz szokás. Errefelé szinte senki nem ismeri a nevet, ahogy vannak helyek, ahol senki nem ismeri a Thargokat. Az öntelt fasznak a nevét viseli, aki nemzett. Hasonlított a wegtorenire * céloz Denjaarra * csak sokkal kiállhatatlanabb volt, és szörnyű apa. Viszont ahonnan származom, ott olyan kardforgató volt, hogy a gazdag nemesek versenyeztek a szolgálatáért. * Időközben elérnek a lépcsőhöz, ahol Pash megy előre, ahogy az udvariasság azt megkívánja. Az ismeretlen hely, a nem ismert lépcső, és az, hogy nem tudhatják mi várja őket odalent mind ezt diktálják. Ki tudja, lehet, hogy a rab éppen meztelenül kényezteti magát, jobb dolga nem lévén. *
A hozzászólás írója (Pashthra Shungo'rol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 17:24:03
289. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 16:00:37
Üzenet elküldve: 2020-04-16 16:00:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Jenari, Helwrik, Pash //
*A csillagomra, és a hozzá társult szerinte tenyérbemászó vigyorra rögtön kérdőn emelkednek feljebb szemöldökei.*
- Jenari, nem csillagom.
*Ismétli meg nevét, mert úgy tűnik szükség van rá. A méricskélés nem zavarja, mert hidegen hagyja, de ha a becézgetés nem hagy alább, akkor feltehetően nem lesznek jó viszonyban a vigyorival.*
- Ilyen veszélyes alak lenne?
*Kérdezi, de inkább csak költői módon. Végül is neki majdnem mindegy, hogy ketten mennek, vagy egyedül. Pash mellé szegődik, és követi őt a konyha felé.*
- Azt nem tudom itt mi a módi, de gondolom ugyanaz mint máshol, szóval igen.
*Nem nagy kunszt megtalálni a kamrát, különösen annak, aki a zárt irodaajtón kívül mindenhova benyitott, ezúttal viszont alaposabb szemlét tart a kamra tartalmát illetően. Rövidesen rájön, hogy veszettül éhes, amit szenvedő gyomra is tudtára ad egy hangos korgással. Különösen igaz azért, mert talál zöldséget is, és disznóhúst.*
- Óóó, erre mindenképpen rárabolok később.
*Mondja, miközben kenyeret keres, és reményei szerint rövidesen talál is. Tör egyet magának belőle, legalább eltelíti, és előzékenyen Pashnak is odanyújtja veknit, hogy ő is szolgálja ki magát. A maradék pedig mehet a rabnak.*
- Tehát a Shungo'rol klán...
*Említi fel, és fejével a konyha fele biccent, hogy onnan szerezzenek vizet, mert valami alkalmas dolgot, amiből el is tudja fogyasztani a fegyenc.*
- Úgy mondtad, mintha fontos lenne. Mintha ismerni kellene, de még nem hallottam róla.
*A csillagomra, és a hozzá társult szerinte tenyérbemászó vigyorra rögtön kérdőn emelkednek feljebb szemöldökei.*
- Jenari, nem csillagom.
*Ismétli meg nevét, mert úgy tűnik szükség van rá. A méricskélés nem zavarja, mert hidegen hagyja, de ha a becézgetés nem hagy alább, akkor feltehetően nem lesznek jó viszonyban a vigyorival.*
- Ilyen veszélyes alak lenne?
*Kérdezi, de inkább csak költői módon. Végül is neki majdnem mindegy, hogy ketten mennek, vagy egyedül. Pash mellé szegődik, és követi őt a konyha felé.*
- Azt nem tudom itt mi a módi, de gondolom ugyanaz mint máshol, szóval igen.
*Nem nagy kunszt megtalálni a kamrát, különösen annak, aki a zárt irodaajtón kívül mindenhova benyitott, ezúttal viszont alaposabb szemlét tart a kamra tartalmát illetően. Rövidesen rájön, hogy veszettül éhes, amit szenvedő gyomra is tudtára ad egy hangos korgással. Különösen igaz azért, mert talál zöldséget is, és disznóhúst.*
- Óóó, erre mindenképpen rárabolok később.
*Mondja, miközben kenyeret keres, és reményei szerint rövidesen talál is. Tör egyet magának belőle, legalább eltelíti, és előzékenyen Pashnak is odanyújtja veknit, hogy ő is szolgálja ki magát. A maradék pedig mehet a rabnak.*
- Tehát a Shungo'rol klán...
*Említi fel, és fejével a konyha fele biccent, hogy onnan szerezzenek vizet, mert valami alkalmas dolgot, amiből el is tudja fogyasztani a fegyenc.*
- Úgy mondtad, mintha fontos lenne. Mintha ismerni kellene, de még nem hallottam róla.
288. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:12:46
Üzenet elküldve: 2020-04-16 10:12:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*Csalódva látja, hogy tényleg itt marad Jenari. Figyeli a lány arcát, és látja mennyire inkább velük tartana. Ám Lainornak semmi beleszólása nincsen ebbe, így hallgat. Csak mélyen együtt érez a lánnyal, ha Jenari rápillant, ezt felismerheti. Na persze ahogy a lány eddig viselkedett, nyilván pont nem ilyesmire van szüksége. A parancs az viszont parancs. Lainor teljesíti, és úgy fest a lány is.
A parancsnok a Krenkataurt emlegeti. Hát nem lenne a sötételf nőstény helyében, ha oda kéne mennie. De ahogy látja, a mélyégi is megússza a dolgot. Érkezik még egy bizonyítani vágyó ifjú, akit ezúttal nem visznek magukkal. Sőt a feladat amit Pashtrhra kap, hát nem irigylésre méltó. Felmosni kinek a kedvelt időtöltése lenne. Lainor mindezt némán várja, így ahogy a parancsnok megindul a kapu felé, úgy rögtön a nyomába szegődik. Romvárosba mennek, kicsit sem veszélytelen küldetés ez. Viszont a városőrség feladata rendet tenni, még a romosabb városrészen is. Lainor mindent megtesz, hogy ennek eleget tegyen, ha odaérnek. Még az se tántorítja el, ha ez lesz az utolsó útja is egyben.*
*Csalódva látja, hogy tényleg itt marad Jenari. Figyeli a lány arcát, és látja mennyire inkább velük tartana. Ám Lainornak semmi beleszólása nincsen ebbe, így hallgat. Csak mélyen együtt érez a lánnyal, ha Jenari rápillant, ezt felismerheti. Na persze ahogy a lány eddig viselkedett, nyilván pont nem ilyesmire van szüksége. A parancs az viszont parancs. Lainor teljesíti, és úgy fest a lány is.
A parancsnok a Krenkataurt emlegeti. Hát nem lenne a sötételf nőstény helyében, ha oda kéne mennie. De ahogy látja, a mélyégi is megússza a dolgot. Érkezik még egy bizonyítani vágyó ifjú, akit ezúttal nem visznek magukkal. Sőt a feladat amit Pashtrhra kap, hát nem irigylésre méltó. Felmosni kinek a kedvelt időtöltése lenne. Lainor mindezt némán várja, így ahogy a parancsnok megindul a kapu felé, úgy rögtön a nyomába szegődik. Romvárosba mennek, kicsit sem veszélytelen küldetés ez. Viszont a városőrség feladata rendet tenni, még a romosabb városrészen is. Lainor mindent megtesz, hogy ennek eleget tegyen, ha odaérnek. Még az se tántorítja el, ha ez lesz az utolsó útja is egyben.*
287. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 09:30:34
Üzenet elküldve: 2020-04-16 09:30:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtnak indult nap//
*A kakasszó az őrmestert is felkelti álmából, de azért még egy kicsit forgolódik az ágyában egy néhány percet, mielőtt kimászna belőle és felöltözne. Felveszi ruháját, szürke köpenyét, övére helyezi tőrét hüvelyestül és hátára veszi tegezét, íját és kerek fapajzsát is, megiszik egy kis vizet és a tegnap este óta száradó kenyérmaradékot is gyorsan bemajszolja, majd megmossa arcát és a megtörlése után megindul kifelé teljes felszerelésében. A mai feladata, a legtöbb napival egyezik, a katonák gyakorlatoztatása, de ezt most alapból délutánra tervezte, így most semmi dolga sincs. A friss hajnali levegőn sétálni indul egyet, közeben leellenőrzi az őrposztokat és útközben megejti a gyakorlóteret is. Itt hamar megpillantja az egyik felettesét és az egyetlen most gyakorlatozó közlegényt is.*
-Jó reggelt uram. *Köszönti a parancsnokhelyettest, de a közlegényről sem feledkezik meg.*
-Jó reggelt Rae.
*Nem nagyon lepi meg a látvány, mivel azt már tudta, hogy az elf egy igazán szorgalmas közlegény.*
-Szép reggelünk van nemde bár?
*Teszi fel már-már költői kérdését a felkelő nap felé tekintve, de hamar visszafordul a jelenlévő két férfi irányába.*
//Egy nyugodtnak indult nap//
*A kakasszó az őrmestert is felkelti álmából, de azért még egy kicsit forgolódik az ágyában egy néhány percet, mielőtt kimászna belőle és felöltözne. Felveszi ruháját, szürke köpenyét, övére helyezi tőrét hüvelyestül és hátára veszi tegezét, íját és kerek fapajzsát is, megiszik egy kis vizet és a tegnap este óta száradó kenyérmaradékot is gyorsan bemajszolja, majd megmossa arcát és a megtörlése után megindul kifelé teljes felszerelésében. A mai feladata, a legtöbb napival egyezik, a katonák gyakorlatoztatása, de ezt most alapból délutánra tervezte, így most semmi dolga sincs. A friss hajnali levegőn sétálni indul egyet, közeben leellenőrzi az őrposztokat és útközben megejti a gyakorlóteret is. Itt hamar megpillantja az egyik felettesét és az egyetlen most gyakorlatozó közlegényt is.*
-Jó reggelt uram. *Köszönti a parancsnokhelyettest, de a közlegényről sem feledkezik meg.*
-Jó reggelt Rae.
*Nem nagyon lepi meg a látvány, mivel azt már tudta, hogy az elf egy igazán szorgalmas közlegény.*
-Szép reggelünk van nemde bár?
*Teszi fel már-már költői kérdését a felkelő nap felé tekintve, de hamar visszafordul a jelenlévő két férfi irányába.*
286. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:57:50
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:57:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nyugodtnak indult nap//
- Puszild meg! *Hangzik el Raenerold szájából a parancs, ami elsőre azért komikusnak hathat. A kutyáknak mindenféleképpen kell valami jelszószerűség, amiből tudhatják, mit kell csinálniuk, Rae pedig Fogónak ezt tanította be a mellé, hogy essen neki a szalmazsáknak. A kopó, amilyen makacs tud lenni a "maradj"-nál, olyan készséges a gyilkolászásnál, amiért feltehetően pirtianesi vérmérséklete felelős. Nem őrzőknek, viszont annál inkább vadásznak tenyésztették ki őket, elsősorban a rabok ellen, igazi kincs, hogy kézre keríthetett itt, Artheniorban is egy ilyen példányt. Vicsorogva mardossa szerencsétlen bábut, amíg a lovag nem szól.*
- Elég, lábhoz! *Akkor aztán kissé letörten megfordul, s visszatér hozzá, amiért fejvakarást, s a szokásos "Ügyes kutya" monológot kapja. Zavartalan az idill, ami annak köszönhető, hogy megint hamarabb kelt az elf, mint a többiek. Álom már nincs a szemében, mondhatni friss állapotban van, egészen tűrhetően néz ki hibátlan frizurájával és díszes öltözékével. A származását még mindig csak igyekszik levetkőzni, még mindig hamarabb lehetne valami udvari ficsúrnak nézni, mint valódi katonának. A tréning közben pedig egy számára ismeretlen arcot pillant meg oldalt, pipával a kezében. ~ Na őt még nem láttam. ~ Az persze megint jó kérdés, hogy tiszt, vagy közlegény az illető, hogyan kellene megszólítani. Ha csak Denjaarból indul ki, vagy Grükből, az itteni fejese szeretik eltussolni a rangjukat, amolyan kolduskirályt játszva, ami alaposan megnehezíti a mezei közlegények életét. Talán egy Raetől elvárható mosoly és szívélyes köszöntés miatt még nem veszik fejét.*
- Szép jó reggelt! *Mondja, miközben mély, öblös hangján a zsemleszínű eb is vakkant egyet, amolyan utánzásképpen, saját nyelvén.*
//Egy nyugodtnak indult nap//
- Puszild meg! *Hangzik el Raenerold szájából a parancs, ami elsőre azért komikusnak hathat. A kutyáknak mindenféleképpen kell valami jelszószerűség, amiből tudhatják, mit kell csinálniuk, Rae pedig Fogónak ezt tanította be a mellé, hogy essen neki a szalmazsáknak. A kopó, amilyen makacs tud lenni a "maradj"-nál, olyan készséges a gyilkolászásnál, amiért feltehetően pirtianesi vérmérséklete felelős. Nem őrzőknek, viszont annál inkább vadásznak tenyésztették ki őket, elsősorban a rabok ellen, igazi kincs, hogy kézre keríthetett itt, Artheniorban is egy ilyen példányt. Vicsorogva mardossa szerencsétlen bábut, amíg a lovag nem szól.*
- Elég, lábhoz! *Akkor aztán kissé letörten megfordul, s visszatér hozzá, amiért fejvakarást, s a szokásos "Ügyes kutya" monológot kapja. Zavartalan az idill, ami annak köszönhető, hogy megint hamarabb kelt az elf, mint a többiek. Álom már nincs a szemében, mondhatni friss állapotban van, egészen tűrhetően néz ki hibátlan frizurájával és díszes öltözékével. A származását még mindig csak igyekszik levetkőzni, még mindig hamarabb lehetne valami udvari ficsúrnak nézni, mint valódi katonának. A tréning közben pedig egy számára ismeretlen arcot pillant meg oldalt, pipával a kezében. ~ Na őt még nem láttam. ~ Az persze megint jó kérdés, hogy tiszt, vagy közlegény az illető, hogyan kellene megszólítani. Ha csak Denjaarból indul ki, vagy Grükből, az itteni fejese szeretik eltussolni a rangjukat, amolyan kolduskirályt játszva, ami alaposan megnehezíti a mezei közlegények életét. Talán egy Raetől elvárható mosoly és szívélyes köszöntés miatt még nem veszik fejét.*
- Szép jó reggelt! *Mondja, miközben mély, öblös hangján a zsemleszínű eb is vakkant egyet, amolyan utánzásképpen, saját nyelvén.*
285. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:48:43
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:48:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Helwrik//
*Végre valaki fogadja a gnómot, bár egy számára szokatlan megszólítással, de hamar túllép rajta.*
-Üdvözlöm jóember. Csatlakozási szándékaim vannak. Persze csak ha van igény egy orvosra az őrség köreiben.
*Köszön és mondja ittléte célját. Egyelőre az őrhöz hasonlóan mellőzi a bemutatkozást.*
-Ki most itt a legmagasabb rangú tiszt a kaszárnyában?
*Kérdi, mivel azzal tisztában van, hogy a tisztek felelnek a felvételért és nem a közlegények. Időközben ha beinvitálják, akkor egyszerű rövid kardját hüvelyestül adja le, mielőtt belép a kapun.*
*Végre valaki fogadja a gnómot, bár egy számára szokatlan megszólítással, de hamar túllép rajta.*
-Üdvözlöm jóember. Csatlakozási szándékaim vannak. Persze csak ha van igény egy orvosra az őrség köreiben.
*Köszön és mondja ittléte célját. Egyelőre az őrhöz hasonlóan mellőzi a bemutatkozást.*
-Ki most itt a legmagasabb rangú tiszt a kaszárnyában?
*Kérdi, mivel azzal tisztában van, hogy a tisztek felelnek a felvételért és nem a közlegények. Időközben ha beinvitálják, akkor egyszerű rövid kardját hüvelyestül adja le, mielőtt belép a kapun.*
284. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:21:16
Üzenet elküldve: 2020-04-16 08:21:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
// Jenari, Helwrik, Pash //
* A férfi folyamatos vigyorgása valami furcsa, egészen zavaró érzéssel tölti el a harcost. Arra emlékezteti, amikor egy karavánt védett, és az egyik társát megsütötte a nap. Az is furcsán viselkedett, össze vissza beszélt, és a bárgyú mosoly se akart tűnni az arcáról. Két nappal később pedig Pash kellett gödröt ásson neki, amibe beleguríthatta. A nevére se emlékszik, csak arra, hogy milyen kemény volt a föld, és mennyire nehéz munka volt az ásás. Meg a csapnivaló kardra, amit behúzott tőle, és alig tudott eladni. *
- Pashtra, a Shungo'rol klánból. * Biccent a kérdésre mindkét személynek, bár tudja, hogy errefelé apja neve nem mond senkinek semmit. Ez is olyan dolog, amin változtatni szeretne. Na persze jobb, mintha ketten rántanának kardot, és ugranának a torkának. Volt rá példa. Az fel se tűnik a srácnak, hogy nem viszonozza a lány kijelentését, miszerint örül a találkozásnak. Sose szeretett hazudni. Helwrik nem kell attól féljen, hogy bárki feltartaná, a fehér hajú legalábbis nem tervez semmi ilyesmit. *
- Mit szoktatok adni a raboknak? Kenyér és víz? * Kérdezi a lányt, ahogy elindulnak a lakrész felé. A legtöbb helyen minimálisra csökkentik a bezárt férfiak ételét, nem csak anyagi, de stratégiai okból is. A kevés és táplálékban sem kiegészítő tartás hatására a rab legyengül, kevesebb ereje marad az őrökkel szívózni, vagy a szabaduláson gondolkodni. Ettől függetlenül hallott már olyanról, aki a túlzott jó érdekében elkapatta, és szinte vendégként kezelte a fogságában szenvedőket. Na nem is volt túl sikeres azok féken tartásában. Ahogy a lakrészhez közelednek, egy dolog feltűnhet Jenarinak, Pash minden ajtó előtt megáll, kinyitja, és előre engedi a másikat. *
* A férfi folyamatos vigyorgása valami furcsa, egészen zavaró érzéssel tölti el a harcost. Arra emlékezteti, amikor egy karavánt védett, és az egyik társát megsütötte a nap. Az is furcsán viselkedett, össze vissza beszélt, és a bárgyú mosoly se akart tűnni az arcáról. Két nappal később pedig Pash kellett gödröt ásson neki, amibe beleguríthatta. A nevére se emlékszik, csak arra, hogy milyen kemény volt a föld, és mennyire nehéz munka volt az ásás. Meg a csapnivaló kardra, amit behúzott tőle, és alig tudott eladni. *
- Pashtra, a Shungo'rol klánból. * Biccent a kérdésre mindkét személynek, bár tudja, hogy errefelé apja neve nem mond senkinek semmit. Ez is olyan dolog, amin változtatni szeretne. Na persze jobb, mintha ketten rántanának kardot, és ugranának a torkának. Volt rá példa. Az fel se tűnik a srácnak, hogy nem viszonozza a lány kijelentését, miszerint örül a találkozásnak. Sose szeretett hazudni. Helwrik nem kell attól féljen, hogy bárki feltartaná, a fehér hajú legalábbis nem tervez semmi ilyesmit. *
- Mit szoktatok adni a raboknak? Kenyér és víz? * Kérdezi a lányt, ahogy elindulnak a lakrész felé. A legtöbb helyen minimálisra csökkentik a bezárt férfiak ételét, nem csak anyagi, de stratégiai okból is. A kevés és táplálékban sem kiegészítő tartás hatására a rab legyengül, kevesebb ereje marad az őrökkel szívózni, vagy a szabaduláson gondolkodni. Ettől függetlenül hallott már olyanról, aki a túlzott jó érdekében elkapatta, és szinte vendégként kezelte a fogságában szenvedőket. Na nem is volt túl sikeres azok féken tartásában. Ahogy a lakrészhez közelednek, egy dolog feltűnhet Jenarinak, Pash minden ajtó előtt megáll, kinyitja, és előre engedi a másikat. *
283. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 00:47:24
Üzenet elküldve: 2020-04-16 00:47:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtnak indult nap//
*Kakasszó, hajnali négy óra lehet. ~Mindig akkor kelnek ezek a dögök.~ Nyúzott arccal ül fel a dohos ágyáról a parancsnokhelyettes, s egy jó percig csak a szemét dörzsölgeti, meg a szakállát, természetesen. A szakáll az fontos, a szakáll az jó. Némi készülődés, arcmosás, még ha más mosása nem is, legalább a képe legyen tiszta. Majd egy kis nyújtózás, s jöhet a fontosabb része a napnak. Páncélját nem ölti magára, hisz úgy érzi, hogy itt, a kaszárnyában nincs nagy szüksége rá, ha esetleg elindulva valamerre, természetesen felöltené, de ma egy pihenőnapja van. Mondjuk nem mintha egyébként sok egyéb teendője lenne, az őrség lett az élete, ahogy korábban a sereg volt, így ezt a napot inkább arra fogja elhasználni, hogy hogyan tudná eredményesebbé, hasznosabbá tenni magát a szervezetnek, a szervezetet pedig a városnak, a várost pedig Eeyrnek, természetesen. Még épp csak hajnalodik, a nap aligha lehet éberebb, mint Bredoc maga, így egy biccentéssel üdvözli az épp munkába állni készülő hatalmas égi óriást. Egy pár másodpercnyi matatás után ruhája zsebei közül előveszi pipáját, s jól megtömi azt, majd annak rendje és módja szerint meg is gyújtja, s egy hatalmas füstfelhőt ereget a levegőbe. Enélkül nem indulhat nap. Bal kezét dereka mögé tövé, másikkal pedig a pipát üzemeltetve sétál át a gyakorlótérre, sötétkék szemei vágyakozóan, s némi szomorúsággal telve nézik a fakardokat, a fiatalkorára gondol, mikor még hasonló eszközökkel gyakorolt, és hitte, hogy a világ egy sokkal szebb hely. ~Bár újra átélhetném...~ Egy öreg mosoly, s úgy pipázgat ott, miközben az emlékek szállnak, akár a füst a felkelő nap fényében.*
//Egy nyugodtnak indult nap//
*Kakasszó, hajnali négy óra lehet. ~Mindig akkor kelnek ezek a dögök.~ Nyúzott arccal ül fel a dohos ágyáról a parancsnokhelyettes, s egy jó percig csak a szemét dörzsölgeti, meg a szakállát, természetesen. A szakáll az fontos, a szakáll az jó. Némi készülődés, arcmosás, még ha más mosása nem is, legalább a képe legyen tiszta. Majd egy kis nyújtózás, s jöhet a fontosabb része a napnak. Páncélját nem ölti magára, hisz úgy érzi, hogy itt, a kaszárnyában nincs nagy szüksége rá, ha esetleg elindulva valamerre, természetesen felöltené, de ma egy pihenőnapja van. Mondjuk nem mintha egyébként sok egyéb teendője lenne, az őrség lett az élete, ahogy korábban a sereg volt, így ezt a napot inkább arra fogja elhasználni, hogy hogyan tudná eredményesebbé, hasznosabbá tenni magát a szervezetnek, a szervezetet pedig a városnak, a várost pedig Eeyrnek, természetesen. Még épp csak hajnalodik, a nap aligha lehet éberebb, mint Bredoc maga, így egy biccentéssel üdvözli az épp munkába állni készülő hatalmas égi óriást. Egy pár másodpercnyi matatás után ruhája zsebei közül előveszi pipáját, s jól megtömi azt, majd annak rendje és módja szerint meg is gyújtja, s egy hatalmas füstfelhőt ereget a levegőbe. Enélkül nem indulhat nap. Bal kezét dereka mögé tövé, másikkal pedig a pipát üzemeltetve sétál át a gyakorlótérre, sötétkék szemei vágyakozóan, s némi szomorúsággal telve nézik a fakardokat, a fiatalkorára gondol, mikor még hasonló eszközökkel gyakorolt, és hitte, hogy a világ egy sokkal szebb hely. ~Bár újra átélhetném...~ Egy öreg mosoly, s úgy pipázgat ott, miközben az emlékek szállnak, akár a füst a felkelő nap fényében.*
282. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-16 00:01:59
Üzenet elküldve: 2020-04-16 00:01:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Pash, Jenari, Kledinosz //
-Haló, haló!
*Fordul a fiú felé vigyorogva, majd homlokára csap kezével.*
-A nemjóját... El is feledkeztem a nyavalyásról.
*Tekintete közben követi a közeledő Jenarit, s megnyerőnek szánt mosollyal köszönti is, mielőtt útba igazítaná Pasht.*
-Szervusz, csillagom! *Alaposan végigméri a lányt, közben az állandó vigyor véletlenül sem tűnik el arcáról.*
-Munka az itt mindig van... Esetleg segíthetnél megetetni a rabot öhm... Mi is a neved?
*Pillant a fiúra kérdőn, majd folytatja.*
-Szóval a rabot megetetni. Van egy éléskamra, lakrész első ajtó, ha jól rémlik. A cellasor pedig a lakrész alatt van, nehéz eltéveszteni, mert csak egyetlen lépcsőnk van ugyebár.
*Heherészik egy sort, majd tekintetét sűrű homlokráncolás közepette járatja végig az udvaron.*
-Jobb is, ha ketten mentek, nehogy meglógjon nekünk az ipse. Nekem a kapuban kell maradnom, de még találkozunk.
*Utolsó szavait persze Jenarihoz intézi ütődött vigyorgás közepette, majd megragadja a létrát, hogy felmászhasson posztjára.
Ez valószínűleg sikerül is, ha csak a kettős valamelyike nem tartja fel. Nem is kell sokáig strázsálnia ott fenn, hogy meglássa a kapuban ácsorgó, rejtélyes gnómot.*
-Mi szél hozta, papa? *Köszönti az öreget lekiáltva. Lám, ma sem fog lazsálni.*
A hozzászólás írója (Helwrik Miogdun [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 00:06:58
-Haló, haló!
*Fordul a fiú felé vigyorogva, majd homlokára csap kezével.*
-A nemjóját... El is feledkeztem a nyavalyásról.
*Tekintete közben követi a közeledő Jenarit, s megnyerőnek szánt mosollyal köszönti is, mielőtt útba igazítaná Pasht.*
-Szervusz, csillagom! *Alaposan végigméri a lányt, közben az állandó vigyor véletlenül sem tűnik el arcáról.*
-Munka az itt mindig van... Esetleg segíthetnél megetetni a rabot öhm... Mi is a neved?
*Pillant a fiúra kérdőn, majd folytatja.*
-Szóval a rabot megetetni. Van egy éléskamra, lakrész első ajtó, ha jól rémlik. A cellasor pedig a lakrész alatt van, nehéz eltéveszteni, mert csak egyetlen lépcsőnk van ugyebár.
*Heherészik egy sort, majd tekintetét sűrű homlokráncolás közepette járatja végig az udvaron.*
-Jobb is, ha ketten mentek, nehogy meglógjon nekünk az ipse. Nekem a kapuban kell maradnom, de még találkozunk.
*Utolsó szavait persze Jenarihoz intézi ütődött vigyorgás közepette, majd megragadja a létrát, hogy felmászhasson posztjára.
Ez valószínűleg sikerül is, ha csak a kettős valamelyike nem tartja fel. Nem is kell sokáig strázsálnia ott fenn, hogy meglássa a kapuban ácsorgó, rejtélyes gnómot.*
-Mi szél hozta, papa? *Köszönti az öreget lekiáltva. Lám, ma sem fog lazsálni.*
A hozzászólás írója (Helwrik Miogdun [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.16 00:06:58
281. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:39:02
Üzenet elküldve: 2020-04-15 22:39:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Pash, Helwrik//
*Nagy a nyüzsgés a Kaszárnyában, ezt pedig nem kedveli, még a végén beszélgetnie kell majd valakivel. Ugyan munkát nem kapott, és ezért dolga nincs, de nem kedveli a tétlenségét, ezért kissé elhanyagolt lovát vezeti be az istállóba. Rutinosan, és egyben ráérősen szerszámozza le az állatot, és készíti elő a megfelelő eszközöket, hogy leápolhassa az állatot, és egy kis élelem is ráférne.
Ahogy szépen nyugodtan halad szeme sarkából valami mozgásra figyel fel, ami rögtön megtorpanásra készteti, és mint minden váratlanul dologra, erre is heves szívverés a válasz.*
- Az istenekre!
*Szisszen fel mérgesen, és kissé bizonytalanul pillant az állatra, aki rémültebbnek tűnik, mint Jenari. Nézegeti kicsit, és alaposabban megfigyelve rájön, hogy nem egy nagyra nőtt patkánnyal van dolga, hanem egy hermelinnel. Szerencsétlen jószág valóban nagyon riadtnak tűnik, ami szokatlan Jenari számára. Meg az is, hogy a város közepén mit keres egy.*
- Na, hess kifele, mielőtt eltaposnak a lovak!
*Szól rá az állatra és tapsolva párat megpróbálja elriasztani. Próbálkozása nem túl lelkes, mert valójában nem különösebben érdekli.
Inkább megy dolgára, persze szeme sarkából követi az állat mozgását, abban reménykedve, hogy kiszalad az istállóból. Ő közben lecsutakolja lovát, megtisztítja nyergét, és megeteti saját hátasát. A többivel nem törődik, mert nem tudja, hogy azok már részesültek ellátásban.*
*Még ezzel a kevéske teendőjével is gyorsan végez, hiába igyekezett nagyon lassan végrehajtani azt. Akár elkezdhetne edzeni is, de abból bőségesen elege volt mára, ezért jobb híján sétálgatásba kezd. Szemérmetlenül járja végig a Kaszárnyát, és a laktanya hálóit leszámítva bátran benyit bárhova, hogy felmérje mi rejtezik az ajtó mögött.
Denjaar irodája kicsit felpiszkálja fantáziáját, és kedvet kap ahhoz, hogy picit pöffeszkedjen édesapja székében. Felmerülnek benne olyan kérdések, hogy vajon mennyire lehet kellemes érzés? A hatalom biztosan az, ha a parancsnok inkább Artheniorban hősködött ahelyett, hogy egy levelet írt volna neki.
Végül elmélkedése közben olyan messze kóricál, hogy rövidesen megpillantja Helwriket és Pashthrát, akik közül egyik sem ismerős neki, de különösen nem a páncélost ifjú.*
- Napot!
*Biccent a két férfi felé, majd rájön, hogy be kell mutatkoznia, és ez igazán nehezére esik. De igyekszik kedves lenni, udvarias, és megerőlteti magát.*
- Jenari vagyok, nagyon örvendek.
*Még egy vérszegény mosolyra is telik tőle, de nem többre. Rühelli a formaságokat.*
- Akad itt bármi értelmes munka, hogy ne egyen meg az unalom?
*Nagy a nyüzsgés a Kaszárnyában, ezt pedig nem kedveli, még a végén beszélgetnie kell majd valakivel. Ugyan munkát nem kapott, és ezért dolga nincs, de nem kedveli a tétlenségét, ezért kissé elhanyagolt lovát vezeti be az istállóba. Rutinosan, és egyben ráérősen szerszámozza le az állatot, és készíti elő a megfelelő eszközöket, hogy leápolhassa az állatot, és egy kis élelem is ráférne.
Ahogy szépen nyugodtan halad szeme sarkából valami mozgásra figyel fel, ami rögtön megtorpanásra készteti, és mint minden váratlanul dologra, erre is heves szívverés a válasz.*
- Az istenekre!
*Szisszen fel mérgesen, és kissé bizonytalanul pillant az állatra, aki rémültebbnek tűnik, mint Jenari. Nézegeti kicsit, és alaposabban megfigyelve rájön, hogy nem egy nagyra nőtt patkánnyal van dolga, hanem egy hermelinnel. Szerencsétlen jószág valóban nagyon riadtnak tűnik, ami szokatlan Jenari számára. Meg az is, hogy a város közepén mit keres egy.*
- Na, hess kifele, mielőtt eltaposnak a lovak!
*Szól rá az állatra és tapsolva párat megpróbálja elriasztani. Próbálkozása nem túl lelkes, mert valójában nem különösebben érdekli.
Inkább megy dolgára, persze szeme sarkából követi az állat mozgását, abban reménykedve, hogy kiszalad az istállóból. Ő közben lecsutakolja lovát, megtisztítja nyergét, és megeteti saját hátasát. A többivel nem törődik, mert nem tudja, hogy azok már részesültek ellátásban.*
*Még ezzel a kevéske teendőjével is gyorsan végez, hiába igyekezett nagyon lassan végrehajtani azt. Akár elkezdhetne edzeni is, de abból bőségesen elege volt mára, ezért jobb híján sétálgatásba kezd. Szemérmetlenül járja végig a Kaszárnyát, és a laktanya hálóit leszámítva bátran benyit bárhova, hogy felmérje mi rejtezik az ajtó mögött.
Denjaar irodája kicsit felpiszkálja fantáziáját, és kedvet kap ahhoz, hogy picit pöffeszkedjen édesapja székében. Felmerülnek benne olyan kérdések, hogy vajon mennyire lehet kellemes érzés? A hatalom biztosan az, ha a parancsnok inkább Artheniorban hősködött ahelyett, hogy egy levelet írt volna neki.
Végül elmélkedése közben olyan messze kóricál, hogy rövidesen megpillantja Helwriket és Pashthrát, akik közül egyik sem ismerős neki, de különösen nem a páncélost ifjú.*
- Napot!
*Biccent a két férfi felé, majd rájön, hogy be kell mutatkoznia, és ez igazán nehezére esik. De igyekszik kedves lenni, udvarias, és megerőlteti magát.*
- Jenari vagyok, nagyon örvendek.
*Még egy vérszegény mosolyra is telik tőle, de nem többre. Rühelli a formaságokat.*
- Akad itt bármi értelmes munka, hogy ne egyen meg az unalom?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269