Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 91 (1801. - 1820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
1820. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-19 18:40:42
Üzenet elküldve: 2026-04-19 18:40:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* Az informális engedélyre, hogy nyugodtan verje be az orrát annak, aki megérdemli, haloványan elmosolyodik. Nem az az erőszakos fajta, de szereti, ha megvannak az eszközei arra, hogy akaratát érvényesíthesse. Érvelni egyébként is fárasztó és időigényes. *
- Mondja hadnagy, ha egy törött orrtól elmenekül valaki, az mennyire lenne hasznos egy ütközetben? Én azt mondom, hogy aki a kiképzés alatt megfutamodik, azért egyébként sem kár. És sokkal morálrombolóbb az, ha egy csata előtt lécelnek le, mintha már a besorozásuk után. * Vonja meg a vállát, bár ettől függetlenül nyitott az ellenérvekre, és ha a tiszt helyre utasítja, nem fog vele ellenkezni.
A lesütött tekintett kapóra jön a fiatal hóhajúnak, hiszen így nem látja a férfi az arcára kiülő érzéseket, amik alapján bizony igen csak felelősnek tartja a városi őrséget, és a tanácsot mindazért, ami történt, és történik. Persze nem tudja csak őket okolni, azt se teljesen érti, hogy a thargoknak miért kellett eléjük menni egy maroknyi sereggel, értelmetlen ütközetben veszni el. Mindenki tudja, akinek több agya van egy növénynél, hogy háborúban célszerű a seregeket összevonni, és nem egyenként menni meghalni. Sajnálja, hogy oda jutottak a hadvezér egykor dicső harcosai, hogy már ilyen egyszerű belátásokra is képtelenek. *
- Javaslom, hogy az újoncokat, és azokat, akiknek a lelkesedése alábbhagyni látszik, főleg a menekültek körül osszák be járőrözni. Ha a tanács elrendel ételosztást, vagy hasonlót, és ehhez emberek kellenek, akkor szintén a kevésbé motiváltak legyenek azok, akik ezeket a feladatokat ellátják. Ha első kézből tapasztalják meg, hogy milyen helyzetet teremtettek az orkok, hogy mi várhat rájuk, a szeretteikre más városokban, az talán felfűti bennük a lángot. * Feleli rövid gondolkodás után, hogy milyen moráljavító intézkedéseket foganatosítana. Láthatóan Pashthra nem töpreng sokáig, és nem is az a fajta, aki megrágja a gondolatait, helyette azonnal kimondja őket, ahogy eszébe jutnak, mielőtt még elfelejtené azokat.
Az utasításra, hogy jobb távozzon, a terpeszt összecsukja, és már engedelmesen indulna is az ajtó felé, azonban érkezik felé egy kérdés, amit engedélyként fog fel. Megáll, és kérdőn néz a hadnagyra. *
- Az őrség köpenyét kitől vehetem át? Fegyverre és páncélra nincs szükségem, erre viszont még lehet. Ahogy egy írott engedélyre is, ami bizonyítja, hogy újra beléptem a kötelékbe. Régebben voltak ilyesmik. * Szándékosan nem kérdez rá, hogy a zsoldot kitől, és milyen rendszerességgel kapja majd, hiszen nem a kapzsiság az, ami motiválja a kérdés feltevésében. Az arany dolgát ráérnek elintézni, viszont a hivatalos dolgokon jobb túlesni minél előbb. *
* Az informális engedélyre, hogy nyugodtan verje be az orrát annak, aki megérdemli, haloványan elmosolyodik. Nem az az erőszakos fajta, de szereti, ha megvannak az eszközei arra, hogy akaratát érvényesíthesse. Érvelni egyébként is fárasztó és időigényes. *
- Mondja hadnagy, ha egy törött orrtól elmenekül valaki, az mennyire lenne hasznos egy ütközetben? Én azt mondom, hogy aki a kiképzés alatt megfutamodik, azért egyébként sem kár. És sokkal morálrombolóbb az, ha egy csata előtt lécelnek le, mintha már a besorozásuk után. * Vonja meg a vállát, bár ettől függetlenül nyitott az ellenérvekre, és ha a tiszt helyre utasítja, nem fog vele ellenkezni.
A lesütött tekintett kapóra jön a fiatal hóhajúnak, hiszen így nem látja a férfi az arcára kiülő érzéseket, amik alapján bizony igen csak felelősnek tartja a városi őrséget, és a tanácsot mindazért, ami történt, és történik. Persze nem tudja csak őket okolni, azt se teljesen érti, hogy a thargoknak miért kellett eléjük menni egy maroknyi sereggel, értelmetlen ütközetben veszni el. Mindenki tudja, akinek több agya van egy növénynél, hogy háborúban célszerű a seregeket összevonni, és nem egyenként menni meghalni. Sajnálja, hogy oda jutottak a hadvezér egykor dicső harcosai, hogy már ilyen egyszerű belátásokra is képtelenek. *
- Javaslom, hogy az újoncokat, és azokat, akiknek a lelkesedése alábbhagyni látszik, főleg a menekültek körül osszák be járőrözni. Ha a tanács elrendel ételosztást, vagy hasonlót, és ehhez emberek kellenek, akkor szintén a kevésbé motiváltak legyenek azok, akik ezeket a feladatokat ellátják. Ha első kézből tapasztalják meg, hogy milyen helyzetet teremtettek az orkok, hogy mi várhat rájuk, a szeretteikre más városokban, az talán felfűti bennük a lángot. * Feleli rövid gondolkodás után, hogy milyen moráljavító intézkedéseket foganatosítana. Láthatóan Pashthra nem töpreng sokáig, és nem is az a fajta, aki megrágja a gondolatait, helyette azonnal kimondja őket, ahogy eszébe jutnak, mielőtt még elfelejtené azokat.
Az utasításra, hogy jobb távozzon, a terpeszt összecsukja, és már engedelmesen indulna is az ajtó felé, azonban érkezik felé egy kérdés, amit engedélyként fog fel. Megáll, és kérdőn néz a hadnagyra. *
- Az őrség köpenyét kitől vehetem át? Fegyverre és páncélra nincs szükségem, erre viszont még lehet. Ahogy egy írott engedélyre is, ami bizonyítja, hogy újra beléptem a kötelékbe. Régebben voltak ilyesmik. * Szándékosan nem kérdez rá, hogy a zsoldot kitől, és milyen rendszerességgel kapja majd, hiszen nem a kapzsiság az, ami motiválja a kérdés feltevésében. Az arany dolgát ráérnek elintézni, viszont a hivatalos dolgokon jobb túlesni minél előbb. *
1819. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:44:30
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:44:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
- Megmondtam neked Cagon, én nem hibázom, az a természetemen kívül áll! -*tenyerét az ork arca felé csapja, hogy „annak beszéljen”, sértetten húzza fel az orrát, mintha még a feltételezés is bántaná, hogy nem tévedhetetlen.*- Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, mert még nem vagyok az inasod! Ha én azt mondom, hogy megvédem az erényeid, akkor megvédem, és ha azt mondom, megfosatom azt a cickányképűt, mert csúnyán beszélt veled, akkor megfosatom! Nem érdekel, hogy mire készülnek az orkok, ha nem készülnének semmire, akkor is így viselkedett volna veled, hát látom a sunyi szemén! Fosni fog és kész!
*Határozottan suhint élesen, nyitott tenyérrel a levegőbe, így adva nyomatékot mondandójának. Egész elszántan mered maga elé, lapos mellkasát kidülleszti, a bosszúvágyba annyira belehergeli magát, hogy még a füle is belevörösödik, csak úgy emelkedik-és süpped a bunda rajta a nagy levegővételekben. Két szempillantás múlva már jóval kedélyesebben, kevésbé mérgesen pillant ismét az orkra, kezeit az ölébe ejti. Eszébe jut az álmában a tenyerén a vér. Az is a földről volt, ahogy kiemelte a mocsárból.*
-Akkor oda megyek! Oda szólít az álmom. -*jelenti ki határozottan.*
*A kezdeti magabiztosságot felkar kapirgálás követ, így igyekezve elérni Cagont, hogy figyeljen rá.*-De Cagon…hogy megyek én a kikötőbe, ha itt most mindenhol a fajtád van? Azt se tudom, hogy merre kell elindulni, meg hogy…hogyan? És éhes is vagyok! Te nem vagy éhes? Ehetnénk valamit, mielőtt elviszel arra a fene nagy biztonságos helyedre!
- Megmondtam neked Cagon, én nem hibázom, az a természetemen kívül áll! -*tenyerét az ork arca felé csapja, hogy „annak beszéljen”, sértetten húzza fel az orrát, mintha még a feltételezés is bántaná, hogy nem tévedhetetlen.*- Nem mondhatod meg, hogy mit csináljak, mert még nem vagyok az inasod! Ha én azt mondom, hogy megvédem az erényeid, akkor megvédem, és ha azt mondom, megfosatom azt a cickányképűt, mert csúnyán beszélt veled, akkor megfosatom! Nem érdekel, hogy mire készülnek az orkok, ha nem készülnének semmire, akkor is így viselkedett volna veled, hát látom a sunyi szemén! Fosni fog és kész!
*Határozottan suhint élesen, nyitott tenyérrel a levegőbe, így adva nyomatékot mondandójának. Egész elszántan mered maga elé, lapos mellkasát kidülleszti, a bosszúvágyba annyira belehergeli magát, hogy még a füle is belevörösödik, csak úgy emelkedik-és süpped a bunda rajta a nagy levegővételekben. Két szempillantás múlva már jóval kedélyesebben, kevésbé mérgesen pillant ismét az orkra, kezeit az ölébe ejti. Eszébe jut az álmában a tenyerén a vér. Az is a földről volt, ahogy kiemelte a mocsárból.*
-Akkor oda megyek! Oda szólít az álmom. -*jelenti ki határozottan.*
*A kezdeti magabiztosságot felkar kapirgálás követ, így igyekezve elérni Cagont, hogy figyeljen rá.*-De Cagon…hogy megyek én a kikötőbe, ha itt most mindenhol a fajtád van? Azt se tudom, hogy merre kell elindulni, meg hogy…hogyan? És éhes is vagyok! Te nem vagy éhes? Ehetnénk valamit, mielőtt elviszel arra a fene nagy biztonságos helyedre!
1818. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:32:00
Üzenet elküldve: 2026-04-19 00:32:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*A fiatal tisztnek nem igazán tűnik fel az, hogy milyen gondosan választja meg Pashtra a testtartását. Meglehet nincs valami éles szeme az emberekhez, hogy ez a korral jár és idővel beletanul majd, abban csak reménykedni tud. A válaszán viszont kellemesen elmosolyodik.*
-Egyetértek. Azért ha lehet ne üldözzön el senkit, minden kézre szükség lesz.
*Megannyi tennivaló akad, az egyszer biztos. Az utána érkező kérdésre, és gondolatokra hosszan bólint.*
-Nagyon jó meglátás. Nos a jelentkezők egy részénél a bosszú tüze erősen lobog. Kik a szántóföldek menekültjei, vagy csak családjuk, távoli rokonok éltek ott, vagy egyszerűen csak gyűlölik az orkokat és amit tettek.
*Tekintetét kénytelen lesütni, ösztönös reakció ez. Valahol felelősnek érzi magát, hisz akár tehetett is volna többet, megvédhették volna az embereket. Vagy nem. Sosem fog kiderülni, s ez a kétely az, ami olyannyira marja a tisztet belülről.*
-Mások csak a zsoldért és a levesért jön, vagy mert nincs jobb dolga. Nagyon vegyes társaság. Ha van ötlete arra, hogy hogyan acélozza meg a lelkesedésüket, úgy nálam nyitott ajtón kopogtat.
*Úgy véli azt nem is kell elmondania, hogy a legtöbbük otthona néz szembe emberöltők óta nem látott fenyegetettséggel, s önmagában ez is egyfajta tűz, ami hajtja őket. Hisz anélkül talán eleve nem is jelentkeznének. Az asztal fiókját, amiből korábban néhány dokumentumot vett elő, most becsukja, és az egyik gyertyát is eloltja.*
-Ma már többen úgysem fognak jönni. Menjen haza, aludjon egyet, és holnap hajnalban már várni fogják az emberei. Bármféle kiképzést tarthat a józan ész határain belül. Addig is elintézem a papírmunkát, és tájékoztatom az újoncokat is.
*Mondja, és fél lábával már az ajtó felé lép egyet, látszik rajta, hogy szeretne továbblépni, hisz sok még a teendője.*
-Van bármi kérdése?
*Bár testbeszéde arról árulkodhat, hogy szeretne távozni, a kérdés mégis őszintének hat, és valóban Pashtrára szegezi hadnagy a teljes figyelmét.*
*A fiatal tisztnek nem igazán tűnik fel az, hogy milyen gondosan választja meg Pashtra a testtartását. Meglehet nincs valami éles szeme az emberekhez, hogy ez a korral jár és idővel beletanul majd, abban csak reménykedni tud. A válaszán viszont kellemesen elmosolyodik.*
-Egyetértek. Azért ha lehet ne üldözzön el senkit, minden kézre szükség lesz.
*Megannyi tennivaló akad, az egyszer biztos. Az utána érkező kérdésre, és gondolatokra hosszan bólint.*
-Nagyon jó meglátás. Nos a jelentkezők egy részénél a bosszú tüze erősen lobog. Kik a szántóföldek menekültjei, vagy csak családjuk, távoli rokonok éltek ott, vagy egyszerűen csak gyűlölik az orkokat és amit tettek.
*Tekintetét kénytelen lesütni, ösztönös reakció ez. Valahol felelősnek érzi magát, hisz akár tehetett is volna többet, megvédhették volna az embereket. Vagy nem. Sosem fog kiderülni, s ez a kétely az, ami olyannyira marja a tisztet belülről.*
-Mások csak a zsoldért és a levesért jön, vagy mert nincs jobb dolga. Nagyon vegyes társaság. Ha van ötlete arra, hogy hogyan acélozza meg a lelkesedésüket, úgy nálam nyitott ajtón kopogtat.
*Úgy véli azt nem is kell elmondania, hogy a legtöbbük otthona néz szembe emberöltők óta nem látott fenyegetettséggel, s önmagában ez is egyfajta tűz, ami hajtja őket. Hisz anélkül talán eleve nem is jelentkeznének. Az asztal fiókját, amiből korábban néhány dokumentumot vett elő, most becsukja, és az egyik gyertyát is eloltja.*
-Ma már többen úgysem fognak jönni. Menjen haza, aludjon egyet, és holnap hajnalban már várni fogják az emberei. Bármféle kiképzést tarthat a józan ész határain belül. Addig is elintézem a papírmunkát, és tájékoztatom az újoncokat is.
*Mondja, és fél lábával már az ajtó felé lép egyet, látszik rajta, hogy szeretne továbblépni, hisz sok még a teendője.*
-Van bármi kérdése?
*Bár testbeszéde arról árulkodhat, hogy szeretne távozni, a kérdés mégis őszintének hat, és valóban Pashtrára szegezi hadnagy a teljes figyelmét.*
1817. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-18 23:31:53
Üzenet elküldve: 2026-04-18 23:31:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
- Majd meglátom mennyire fogsz felidegesíteni. Minden hibánál mínusz egy ital!
* Mondja valamennyire játékos hangon. Amennyire engedi a helyzet a viccelődést. Nem kell sokat várniuk, hogy az orkot betemesse a papírmunka. Még le se szállt a bakról, már negyedik papírt tolják az arcába. Ide aláírás kell, oda pontos szállítmány, a harmadikra az alsógatyájának a színe. De hogy mégis mire? Felírja azt is, nehogy ezért keressék meg a sokadik hónap után, mert kihagyott néhány sort. Jobb előre túlesni a sok fejfájást nyújtó dokumentumokon, minthogy később álmából ébresszék fel emiatt. A dobozok szigorú átvizsgálása után, összesen 15 Világoszöld varázsital kerül feltárásra.
Valamint 10 Sötétzöld varázsital, egy külön ládában. Amint a megfelelő italok gazdát cseréltek, egy utolsó aláírást firkant a dokumentumok alá és a saját példányával távozik. Először a bakra pattan fel, majd a nyergen ránt egyet. Hamarosan ki is gördülnek a kaszárnyából. A munka végeztével számára van még egy megálló, mielőtt folytathatná saját ügyeskedéseit. *
- Nem mész vissza semmilyen őrhöz. Nem figyeltél, mikor mondtam, hogy az orkok készülnek valamire? Ez csak természetes. A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és mehetünk tovább.
* Hallgatja egy darabig az álmának részleteit. Nem gondolja, hogy a mostani mondanivalója hülyeségre késztetné a lányt, így csak kicsúszik a véleménye. *
- Kert? Átok? Hmm. Talán nem is valami kitalált helyről álmodtál. A kikötőben van egy hely, ami hasonlít erre a leírásra. Még nem jártam ott, de az ottaniak vérkertként hivatkoznak rá. Elvileg csodálatos kert volt ott annak idején megannyi virággal. Mondtak olyat is, hogy a talajból vér szivárog, de ez talán mesebeli túlzás lehet.
- Majd meglátom mennyire fogsz felidegesíteni. Minden hibánál mínusz egy ital!
* Mondja valamennyire játékos hangon. Amennyire engedi a helyzet a viccelődést. Nem kell sokat várniuk, hogy az orkot betemesse a papírmunka. Még le se szállt a bakról, már negyedik papírt tolják az arcába. Ide aláírás kell, oda pontos szállítmány, a harmadikra az alsógatyájának a színe. De hogy mégis mire? Felírja azt is, nehogy ezért keressék meg a sokadik hónap után, mert kihagyott néhány sort. Jobb előre túlesni a sok fejfájást nyújtó dokumentumokon, minthogy később álmából ébresszék fel emiatt. A dobozok szigorú átvizsgálása után, összesen 15 Világoszöld varázsital kerül feltárásra.
Valamint 10 Sötétzöld varázsital, egy külön ládában. Amint a megfelelő italok gazdát cseréltek, egy utolsó aláírást firkant a dokumentumok alá és a saját példányával távozik. Először a bakra pattan fel, majd a nyergen ránt egyet. Hamarosan ki is gördülnek a kaszárnyából. A munka végeztével számára van még egy megálló, mielőtt folytathatná saját ügyeskedéseit. * - Nem mész vissza semmilyen őrhöz. Nem figyeltél, mikor mondtam, hogy az orkok készülnek valamire? Ez csak természetes. A lényeg, hogy túl vagyunk rajta és mehetünk tovább.
* Hallgatja egy darabig az álmának részleteit. Nem gondolja, hogy a mostani mondanivalója hülyeségre késztetné a lányt, így csak kicsúszik a véleménye. *
- Kert? Átok? Hmm. Talán nem is valami kitalált helyről álmodtál. A kikötőben van egy hely, ami hasonlít erre a leírásra. Még nem jártam ott, de az ottaniak vérkertként hivatkoznak rá. Elvileg csodálatos kert volt ott annak idején megannyi virággal. Mondtak olyat is, hogy a talajból vér szivárog, de ez talán mesebeli túlzás lehet.
1816. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-18 00:26:44
Üzenet elküldve: 2026-04-18 00:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Ha az ork kezet fogott vele, az üzletet nyélbeütöttnek tekinti*
-Öt. Kettő zöld, kettő lila és egy sárga. És az inasod leszek békeidőben, Cagon. -*javítja ki a másikat, nem engedve az eredeti kérésből. A felemás tekintet a vöröset firtatja, az arca egészen megfeszül, így mutatva, komoly beszédről van szó.*
*Nem rest, ha már Cagon olyan készségesen odanúyjtja a kezét, hát igyekszik ráerőszakolni a szabad kisujjára a karkötőjét. Leplezetlen örömet okoz neki a tény, hogy egy ekkora hegyomlást cicomázhat, mindig is nagy örömét lelte benne, ha férfiakat csinosíthatott. Talán a karakterisztikájuk kettőssége miatt. Mélyet sóhajt, ahogy remekművére pillant, ujjaival megbirizgálja a lógót.
Valószínűleg, ha szakálla is lenne az orknak, már rég arra próbálna gyöngyöket fűzni, váltig állítva, azok is nagy szerencsét hoznak.*
-Nagyon jól áll neked, kifejezetten csinos! -*állapítja meg, hátrébb húzva a fejét, hogy tisztes távolságból is megnézhesse a rögtönzött gyűrűt.*-De ne veszítsd el, mert mikor legközelebb találkozunk, akkor visszaveszem. Az az egyik kedvenc karkötőm, én faragtam mindent rajta! Márhogy… a rúnákat! Vagy ötször megvágtam a kezem vele, ezért olyan erős a védelme. Tele van a véremmel, azt áldoztam az erdei istennek, hogy cserébe szerencsét adjon!
*Diszkréten a homlokára dörzsölget, hideg ujjbegyeivel rátapogat, aztán az ég felé fordítja a képét, nyitott tenyérrel rálapogat a férfi karjára, így kényszerítve, hogy figyeljen rá.*
- Jó buta vagy, jól homlokon pöccintettél, szerintem az agyam is kilökted a helyéről! Puklis lett a fejem? Szerintem…szerintem puklis lett, nézzed már meg!
*Türelmesen várja, hogy a másiktól elhangozzon az ítélet, miszerint unikornissá avanzsálódott-e, vagy csak beképzeli. Végül is mindkét esetbe kénytelen belenyugodni, bár amennyiben az előbbi áll fent, úgy erőszakosan igyekszik visszapöckölni az ork kézfejére, hogy „visszaadja” neki, elvégre ő adósa nem marad senkinek- meg az arcát amúgy sem érné el-!*
-Egyébként, nem tetszik nekem, ahogy bánt veled az az Őr. Megjegyeztem az arcát. Este visszamegyek és megcsikartatom a hasát. Nem hal meg, de megérdemli, hogy az éjszakát a latrinán töltse. Vagy az ól mellett, a ganénál. Oda való! Az a cickányképű, hát mit képzel magáról?!
*Mondandóját hatalmas, önigazoló biccentés követi. Nem szereti az igazságtalanságot, ahogy azt sem, ha csúnyán viselkednek a csúnyákkal, vagy az övéivel. Cagon a lány szemében ráadásul keresztmetszetet alkot. Valamilyen fura mód a sajátjaként tekint a zöld alakra.
Azt mondja az alkimista, reggel óta olyan, mintha kicserélték volna. Az igazság az, úgy is érzi magát. Cagonról pedig úgy gondolja, sok nyarat megélt már, mivel kereskedő, így sokat kellett látnia is.*
-Mielőtt hozzád jöttem, álmot láttam. Az vezetett ide hozzád, így találtalak meg. Mint mondottam, nagyon kerestelek. Most az éjszaka újabb álmot láttam. Egy kertben voltam. Beteg volt a kert, fura fái voltak. Kicsavartak, feketék. Mint az almafák, de ébentörzsűek, görnyedtek. Olyan volt a kert, mintha mocsárban lett volna, de…az kert volt, csak…megátkozott talán. Te sok helyen jártál már, kereskedő vagy. Láttál már bármi olyat, ami ehhez fogható volna?
*A kérdését halkan teszi fel, szinte suttogva. Félve sandít a másikra, úgy beszél, mintha titkot, szentségtelenséget osztana meg vele.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.18 00:27:05
*Ha az ork kezet fogott vele, az üzletet nyélbeütöttnek tekinti*
-Öt. Kettő zöld, kettő lila és egy sárga. És az inasod leszek békeidőben, Cagon. -*javítja ki a másikat, nem engedve az eredeti kérésből. A felemás tekintet a vöröset firtatja, az arca egészen megfeszül, így mutatva, komoly beszédről van szó.*
*Nem rest, ha már Cagon olyan készségesen odanúyjtja a kezét, hát igyekszik ráerőszakolni a szabad kisujjára a karkötőjét. Leplezetlen örömet okoz neki a tény, hogy egy ekkora hegyomlást cicomázhat, mindig is nagy örömét lelte benne, ha férfiakat csinosíthatott. Talán a karakterisztikájuk kettőssége miatt. Mélyet sóhajt, ahogy remekművére pillant, ujjaival megbirizgálja a lógót.
Valószínűleg, ha szakálla is lenne az orknak, már rég arra próbálna gyöngyöket fűzni, váltig állítva, azok is nagy szerencsét hoznak.*
-Nagyon jól áll neked, kifejezetten csinos! -*állapítja meg, hátrébb húzva a fejét, hogy tisztes távolságból is megnézhesse a rögtönzött gyűrűt.*-De ne veszítsd el, mert mikor legközelebb találkozunk, akkor visszaveszem. Az az egyik kedvenc karkötőm, én faragtam mindent rajta! Márhogy… a rúnákat! Vagy ötször megvágtam a kezem vele, ezért olyan erős a védelme. Tele van a véremmel, azt áldoztam az erdei istennek, hogy cserébe szerencsét adjon!
*Diszkréten a homlokára dörzsölget, hideg ujjbegyeivel rátapogat, aztán az ég felé fordítja a képét, nyitott tenyérrel rálapogat a férfi karjára, így kényszerítve, hogy figyeljen rá.*
- Jó buta vagy, jól homlokon pöccintettél, szerintem az agyam is kilökted a helyéről! Puklis lett a fejem? Szerintem…szerintem puklis lett, nézzed már meg!
*Türelmesen várja, hogy a másiktól elhangozzon az ítélet, miszerint unikornissá avanzsálódott-e, vagy csak beképzeli. Végül is mindkét esetbe kénytelen belenyugodni, bár amennyiben az előbbi áll fent, úgy erőszakosan igyekszik visszapöckölni az ork kézfejére, hogy „visszaadja” neki, elvégre ő adósa nem marad senkinek- meg az arcát amúgy sem érné el-!*
-Egyébként, nem tetszik nekem, ahogy bánt veled az az Őr. Megjegyeztem az arcát. Este visszamegyek és megcsikartatom a hasát. Nem hal meg, de megérdemli, hogy az éjszakát a latrinán töltse. Vagy az ól mellett, a ganénál. Oda való! Az a cickányképű, hát mit képzel magáról?!
*Mondandóját hatalmas, önigazoló biccentés követi. Nem szereti az igazságtalanságot, ahogy azt sem, ha csúnyán viselkednek a csúnyákkal, vagy az övéivel. Cagon a lány szemében ráadásul keresztmetszetet alkot. Valamilyen fura mód a sajátjaként tekint a zöld alakra.
Azt mondja az alkimista, reggel óta olyan, mintha kicserélték volna. Az igazság az, úgy is érzi magát. Cagonról pedig úgy gondolja, sok nyarat megélt már, mivel kereskedő, így sokat kellett látnia is.*
-Mielőtt hozzád jöttem, álmot láttam. Az vezetett ide hozzád, így találtalak meg. Mint mondottam, nagyon kerestelek. Most az éjszaka újabb álmot láttam. Egy kertben voltam. Beteg volt a kert, fura fái voltak. Kicsavartak, feketék. Mint az almafák, de ébentörzsűek, görnyedtek. Olyan volt a kert, mintha mocsárban lett volna, de…az kert volt, csak…megátkozott talán. Te sok helyen jártál már, kereskedő vagy. Láttál már bármi olyat, ami ehhez fogható volna?
*A kérdését halkan teszi fel, szinte suttogva. Félve sandít a másikra, úgy beszél, mintha titkot, szentségtelenséget osztana meg vele.*
A hozzászólás írója (Thalyssa Lwyd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.18 00:27:05
1815. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 23:07:38
Üzenet elküldve: 2026-04-17 23:07:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* A becsapás, talán túlságosan is egyirányúan írja körbe ezt a történetszálat. Ugyanis semmilyen ígéretről és semmilyen összetartásról eddig szó sem volt. Legalábbis olyanról nem, amire az ork gondtalanul bólintana. A lány beszélt erről arról, de ha visszaemlékszik egyszer sem kapott helyeslő választ a zöldségtől. Csupán némaságot, vagy témaváltás. *
- Kizárt
* Veti oda hamar a megállapítására, miszerint nagyobb biztonságban lesz mellette. Még azt sem tudja felmérni, hogy ő maga mennyire van, illetve lesz biztonságban az első sorokból. Mert hát biztos oda osztják. Ha a többivel hullana, a városban senki sem ejtene érte egy könnycseppet. *
- Láttál már háborút? Nem egy leányálom. Akinek a látványtól legyökerezik a lába, az könnyen válik prédává. Ha egyik kezemben cipelnem kellene téged, az nem segít senkin és nem is lesz szerencsés.
* Azt meg kell hagyni, hogy eléggé erősen rágja az ork fülét. Egy szebb napon, esetleg jobb körülmények között, mikor semmilyen csatahír nem kering sehol, akkor biztosan kiharcolná belőle azt a bizonyos igent. Érdeklődve, mégis gyanakvóan fordul vissza a lány felé, mikor igazat ad neki. Az éles váltásra gyanakvóan tekint, ám nem szól közbe. Mikor átkarolja a kezét, csak visszapillant az útra. Nem szereti, ha ennyire közel jön hozzá valaki, de mégsem kezelheti a helyzetet úgy, mintha egy felnőtt lenne a helyében. Ám amikor egyre közelebb és közelebb kerül, úgy a türelme is folyamatosan csökken. Végül elkeseredett arccal néz vissza a lányra. Nem tudja hova tenni az újonnan érkezett viselkedését, és nagyon nincs ötlete arra, hogy mivel ránthatná vissza abba a világba, ahonnan ő is született. Végül egy óvatlan pillanatában ki is használja a lány figyelmetlenségét. Másik keze elengedi a gyeplőt, majd mint aki a másik arcát igyekszik megfogni, kezd nyúlni oda, ám közel sem ez a terve. Egyik ujját behajtva közelít a másik homlokához és amikor az a legkevésbé számít rá, úgy pöcköli meg, hogy annak még holnap is nyoma marad. *
- Ennyi elég is lesz.
* Mondja egyből utána. Vesz egy mélyebb levegőt, majd egy aprót sóhajjal kísérve folytatja. *
- Nem tudom mi ütött beléd, de reggel óta, mintha kicseréltek volna. Gyerek vagy még, ne aggódj olyan dolgok miatt, amik a felnőtteket érintik. És most figyelj, hogy intézik a dolgokat a felnőttek.
* Mondja, majd meg is érkeznek a kaszárnya kapuja elé. Az előtte álló őrök mindenkit jól megvizsgálnak mielőtt bebocsátást nyerhetnének, főleg azokat, akik valami nagyobb portékával érkeznek. Arról nem is beszélve, hogy orkoknál ez az ellenőrzés dupla figyelmet igényel. Míg az egyik őr a körbejárja a szekeret, addig a másik az orkhoz lép. Már amennyire szeretne. Tisztes távolból tesz fel kérdéseket az orknak, aki a felére válaszol csak, a másikra pedig egy imént elővett pergamenen fogják meglelni a válaszokat. *
- Tharghed Cagon. Bájitalokat hoztam az őrség részére. Ebben a dokumentumban van az engedélyem.
* Az őr láthatóan nem hisz neki. Bizonyára nem terjed az ork híre errefelé, ami máskor nem zavarná, de ilyenkor sok fejfájástól óvná meg. *
- Na, persze. Hiszem, ha látom.
* Mondja az őr, miközben kikapja a kezéből a dokumentumokat. Amint kitekerte, szemei látványosan ugrálnak szóról szóra. Minden egyes bekezdés után mintha egyre jobban meglepődne. Ha nem lenne ott a végén a tiszt aláírása és pecsétje, úgy talán itt nyomban tépné szét az okiratot. *
- Eeyrre, hát igazak a hírek? Menjen.
* Mondja az őr, amit az ork csak egy gyors bólintással nyugtáz. Amint visszakapta a papírt, be is gurulnak a kaszárnyába. *
- Hmm. Ez könnyebben ment, mint legutóbb.
* Feleli az ork. Ezután még néhány percnyi gurulás vár rájuk, míg elérik a lerakodópontot. *
- A szolgálataid, mi?
* Megvakarja állát a javaslatra. Érdekesnek tartja és ezzel is csak azt bizonyítja, hogy van benne akaraterő. Elvégre nem állna elő ilyen rettentő vaskos kéréssel, mint négy ital. Egy erős üzletember veszett el a lányban, igaz, még senki sem tud róla, de na. Hangosan felnevet a javaslatra. *
- Értem értem. Szóval négy ital arra az esetre, hogy túléld a legrosszabbakat. Meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
* Mondja miközben belecsap a kezébe. Tud ám ő is jófej lenni. Főleg, ha ezzel egy időre elnémítja a másikat és nem arról nyavalyog a fülébe, hogy így inas meg úgy inas. Egyelőre hagyja kiélni. Még akkor is, amikor különféle masnikat kötöget az ujjára. *
* A becsapás, talán túlságosan is egyirányúan írja körbe ezt a történetszálat. Ugyanis semmilyen ígéretről és semmilyen összetartásról eddig szó sem volt. Legalábbis olyanról nem, amire az ork gondtalanul bólintana. A lány beszélt erről arról, de ha visszaemlékszik egyszer sem kapott helyeslő választ a zöldségtől. Csupán némaságot, vagy témaváltás. *
- Kizárt
* Veti oda hamar a megállapítására, miszerint nagyobb biztonságban lesz mellette. Még azt sem tudja felmérni, hogy ő maga mennyire van, illetve lesz biztonságban az első sorokból. Mert hát biztos oda osztják. Ha a többivel hullana, a városban senki sem ejtene érte egy könnycseppet. *
- Láttál már háborút? Nem egy leányálom. Akinek a látványtól legyökerezik a lába, az könnyen válik prédává. Ha egyik kezemben cipelnem kellene téged, az nem segít senkin és nem is lesz szerencsés.
* Azt meg kell hagyni, hogy eléggé erősen rágja az ork fülét. Egy szebb napon, esetleg jobb körülmények között, mikor semmilyen csatahír nem kering sehol, akkor biztosan kiharcolná belőle azt a bizonyos igent. Érdeklődve, mégis gyanakvóan fordul vissza a lány felé, mikor igazat ad neki. Az éles váltásra gyanakvóan tekint, ám nem szól közbe. Mikor átkarolja a kezét, csak visszapillant az útra. Nem szereti, ha ennyire közel jön hozzá valaki, de mégsem kezelheti a helyzetet úgy, mintha egy felnőtt lenne a helyében. Ám amikor egyre közelebb és közelebb kerül, úgy a türelme is folyamatosan csökken. Végül elkeseredett arccal néz vissza a lányra. Nem tudja hova tenni az újonnan érkezett viselkedését, és nagyon nincs ötlete arra, hogy mivel ránthatná vissza abba a világba, ahonnan ő is született. Végül egy óvatlan pillanatában ki is használja a lány figyelmetlenségét. Másik keze elengedi a gyeplőt, majd mint aki a másik arcát igyekszik megfogni, kezd nyúlni oda, ám közel sem ez a terve. Egyik ujját behajtva közelít a másik homlokához és amikor az a legkevésbé számít rá, úgy pöcköli meg, hogy annak még holnap is nyoma marad. *
- Ennyi elég is lesz.
* Mondja egyből utána. Vesz egy mélyebb levegőt, majd egy aprót sóhajjal kísérve folytatja. *
- Nem tudom mi ütött beléd, de reggel óta, mintha kicseréltek volna. Gyerek vagy még, ne aggódj olyan dolgok miatt, amik a felnőtteket érintik. És most figyelj, hogy intézik a dolgokat a felnőttek.
* Mondja, majd meg is érkeznek a kaszárnya kapuja elé. Az előtte álló őrök mindenkit jól megvizsgálnak mielőtt bebocsátást nyerhetnének, főleg azokat, akik valami nagyobb portékával érkeznek. Arról nem is beszélve, hogy orkoknál ez az ellenőrzés dupla figyelmet igényel. Míg az egyik őr a körbejárja a szekeret, addig a másik az orkhoz lép. Már amennyire szeretne. Tisztes távolból tesz fel kérdéseket az orknak, aki a felére válaszol csak, a másikra pedig egy imént elővett pergamenen fogják meglelni a válaszokat. *
- Tharghed Cagon. Bájitalokat hoztam az őrség részére. Ebben a dokumentumban van az engedélyem.
* Az őr láthatóan nem hisz neki. Bizonyára nem terjed az ork híre errefelé, ami máskor nem zavarná, de ilyenkor sok fejfájástól óvná meg. *
- Na, persze. Hiszem, ha látom.
* Mondja az őr, miközben kikapja a kezéből a dokumentumokat. Amint kitekerte, szemei látványosan ugrálnak szóról szóra. Minden egyes bekezdés után mintha egyre jobban meglepődne. Ha nem lenne ott a végén a tiszt aláírása és pecsétje, úgy talán itt nyomban tépné szét az okiratot. *
- Eeyrre, hát igazak a hírek? Menjen.
* Mondja az őr, amit az ork csak egy gyors bólintással nyugtáz. Amint visszakapta a papírt, be is gurulnak a kaszárnyába. *
- Hmm. Ez könnyebben ment, mint legutóbb.
* Feleli az ork. Ezután még néhány percnyi gurulás vár rájuk, míg elérik a lerakodópontot. *
- A szolgálataid, mi?
* Megvakarja állát a javaslatra. Érdekesnek tartja és ezzel is csak azt bizonyítja, hogy van benne akaraterő. Elvégre nem állna elő ilyen rettentő vaskos kéréssel, mint négy ital. Egy erős üzletember veszett el a lányban, igaz, még senki sem tud róla, de na. Hangosan felnevet a javaslatra. *
- Értem értem. Szóval négy ital arra az esetre, hogy túléld a legrosszabbakat. Meglátom mit tehetek az ügy érdekében.
* Mondja miközben belecsap a kezébe. Tud ám ő is jófej lenni. Főleg, ha ezzel egy időre elnémítja a másikat és nem arról nyavalyog a fülébe, hogy így inas meg úgy inas. Egyelőre hagyja kiélni. Még akkor is, amikor különféle masnikat kötöget az ujjára. *
1814. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:01:26
Üzenet elküldve: 2026-04-17 21:01:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Felfújja az arcát, összevonja a szemöldökét, leplezetlen értetlenséggel hadonászik párat a levegőben mellkas tájékon, nyitott tenyerei az ég felé merednek.*
-Nyilván tudom mit kell tennie egy gyógyítónak, gyerek vagyok, nem tökkelütött! -*előrébb görnyed, fejét egészen az ork felé fordítja, aprót biccent, fejét leszegve tartja, úgy próbálja belátni, elemezni a másik képét, abból olvasni.*- Mint mondtam…ha csatába hívnak, melletted nagyobb biztonságban vagyok, mint a városban. A műhelyedben és az oldaladon a felcser sátorban is. Neked pedig szükséged van a szerencsére és a dolgos kezekre is. Hacsak…
*Elhallgat.
Villámcsapásként éri a felismerés. Az ork becsapta, a kezdetektől nem kívánta, hogy az inasa legyen, vagy a segítője. Valószínűleg nem is gondolta sose, hogy maga mellé veszi. Talán mást sem, de őt semmiképp. A megrendelést könnyebb volt elkészíteni segítséggel, talán nem is unatkozott annyira így társaságban, mint ahogy azt egyedül tette volna. A felkelő nap nemcsak a földet fürdette meg fényében, Thalyssa perspektívájának is más megvilágítást adott.
A lány egy tizedmásodpercre csücsörít, izomreflex csupán, a felismerés, keserű csalódás és tompa elismerés váltja ki belőle. Tudta ő, hogy Cagon tolvaj, csak nem hitte, hogy őt is meglopja, most pedig rettentően bánja, hogy nem ő volt, aki előbb lopott. De hát késő bánat már. A leckét megtanulta, az adósságot felírja, mikor eljön az ideje pedig megfizeti majd. Megfoga még bánni az ork, hogy Thalyssa Lwyd idejét raboltga, nempláne a lehetőséget, hogy inas lehessen.
Azonban gondolatainak vagy felismerésének nem enged teret. A szép arc sajnálkozó, de egészen megértő maszkba hajlik, szemöldökének csúcsai magasan szaladnak egybe, homlokra ráncolódik.*
-Igazad van Cagon, hiszen kedvedre vagyok, a javamat akarod, nem akarod, hogy bajom legyen! Vigyázol rám, mert majd az inasod leszek. Nem most, de ha túléled, akkor igen. Ugye? -*két kézzel kapaszkodik a vaskos alkarba, közelebb kuporodik hozzá a bakon, szinte már ráül a másikra. Hatalmas szemekkel néz rá, ajkait leheletnyire biggyeszti le, kihasználja minden szépségét és gyermeki báját, hogy megbabonázza a férfit.*-Kedvelsz engem, ezért akarsz biztonságban tudni, de ha vége, az inasod lehetek! Mondd, hogy igen! -*egyenesebbre húzza magát, hogy közelebb kerüljön a képe a másikéhoz, a lehető legaranyosabbnak próbál tűnni, pontosan azokat a szemeket és viselkedést veti be, mint amelyiket bármelyik kislány igyekezne apukáján alkalmazni, ha égetett mézet vagy kakascukrot akarna a piactérről, esetleg szép szalagot, vagy babát.*
*Hamarosan a kaszárnya elé gördülnek. Thalyssa nem pakol le, nem is mozdul a bakról, türelmesen, okosan nézi, ahogy az ork tevékenykedik, átad. Megpróbálja megjegyezni az arcokat, kiolvasni az emberek mozgását, a gesztusaikat, hallgatni a hanglejtést, az üdvözlést, a hangulatot. Információkat gyűjt, képeket alkot a fejében a személyekről, az erőviszonyokról és a hierarciáról. Ki az első, ki az utolsó, ki-kit szolgál, utasít, vagy engedelmeskedik. Úgy látja az ork nem hazudott, valóban nagy tiszteletnek örvend, már amennyire a fajtáját tisztelheti az ember.
Kivárja a sorát, csak miután visszaül az ork a bakra fordítja felé a fejét.*
-Neked fontos a tisztesség, igaz, Cagon? Akkor fizesd ki tisztességbe a szolgálatom, amit tegnap tettem neked. Nem kell nekem arany, az nem gyógyítja be a sebem, ha bántanak az ostrom során és nem veszi el a kínom akkor sem, ha rossz vizet, vagy beteg ételt eszek a bújdos alatt. Ügyesebben sem fogok tőle bújni vagy futni, ha üldözőbe vesznek és menekülnöm kell. Adj nekem a főzeteidből. Kettő zöldet, kettő lilát és egy sárgát, hogy túléljem nélküled, míg nem leszel ismét velem. És ígérd meg nekem, hogy az inasod lehetek, mikor mindennek vége és béke lesz. Fizess meg és add rá a szavad! -*az apró kéz pontosan olyan magabiztossággal lendül az ork elé, mint előző nap a bemutatkozásnál, várva, hogy megfogja és megrázza azt, így ütve nyélbe az üzletüket.*
*Az esetleges kézfogás után hagyja, hogy az ork elnavigálja oda, ahol úgy hiszi, biztonságban lesz a csata végéig. Thalyssa meghagyja a férfit abban a hitben, a legjobbat teszi vele, és ő hálás ezért. Kabátját szorosabban húzza magán össze, keskeny csuklójáról lefejti az egyik gyöngykarkötőt. A karkötő egészen kicsi, talán Cagon kisujjára, vagy gyűrűsujjára ha ráférne. A csontocskákból készült gyöngyök kékre és sárgára vannak festve, apró rombusz alakú függő lóg alá, melybe ismeretlen rúnát faragtak.*
-Ez a nyúl jele. A törzsem szerint a nyúl életet hoz, meg szerencsét is. Neked pedig sok életre és még több szerencsére lesz szükséged ahhoz, hogy ne fogyj ki belőlük, mielőtt ismét találkozunk. Mikor viszontlátjuk egymást, visszaveszem. De addig vigyázzon te rád. -*biztatóan rázogatja meg előtte, hogy vegye el.*
*Felfújja az arcát, összevonja a szemöldökét, leplezetlen értetlenséggel hadonászik párat a levegőben mellkas tájékon, nyitott tenyerei az ég felé merednek.*
-Nyilván tudom mit kell tennie egy gyógyítónak, gyerek vagyok, nem tökkelütött! -*előrébb görnyed, fejét egészen az ork felé fordítja, aprót biccent, fejét leszegve tartja, úgy próbálja belátni, elemezni a másik képét, abból olvasni.*- Mint mondtam…ha csatába hívnak, melletted nagyobb biztonságban vagyok, mint a városban. A műhelyedben és az oldaladon a felcser sátorban is. Neked pedig szükséged van a szerencsére és a dolgos kezekre is. Hacsak…
*Elhallgat.
Villámcsapásként éri a felismerés. Az ork becsapta, a kezdetektől nem kívánta, hogy az inasa legyen, vagy a segítője. Valószínűleg nem is gondolta sose, hogy maga mellé veszi. Talán mást sem, de őt semmiképp. A megrendelést könnyebb volt elkészíteni segítséggel, talán nem is unatkozott annyira így társaságban, mint ahogy azt egyedül tette volna. A felkelő nap nemcsak a földet fürdette meg fényében, Thalyssa perspektívájának is más megvilágítást adott.
A lány egy tizedmásodpercre csücsörít, izomreflex csupán, a felismerés, keserű csalódás és tompa elismerés váltja ki belőle. Tudta ő, hogy Cagon tolvaj, csak nem hitte, hogy őt is meglopja, most pedig rettentően bánja, hogy nem ő volt, aki előbb lopott. De hát késő bánat már. A leckét megtanulta, az adósságot felírja, mikor eljön az ideje pedig megfizeti majd. Megfoga még bánni az ork, hogy Thalyssa Lwyd idejét raboltga, nempláne a lehetőséget, hogy inas lehessen.
Azonban gondolatainak vagy felismerésének nem enged teret. A szép arc sajnálkozó, de egészen megértő maszkba hajlik, szemöldökének csúcsai magasan szaladnak egybe, homlokra ráncolódik.*
-Igazad van Cagon, hiszen kedvedre vagyok, a javamat akarod, nem akarod, hogy bajom legyen! Vigyázol rám, mert majd az inasod leszek. Nem most, de ha túléled, akkor igen. Ugye? -*két kézzel kapaszkodik a vaskos alkarba, közelebb kuporodik hozzá a bakon, szinte már ráül a másikra. Hatalmas szemekkel néz rá, ajkait leheletnyire biggyeszti le, kihasználja minden szépségét és gyermeki báját, hogy megbabonázza a férfit.*-Kedvelsz engem, ezért akarsz biztonságban tudni, de ha vége, az inasod lehetek! Mondd, hogy igen! -*egyenesebbre húzza magát, hogy közelebb kerüljön a képe a másikéhoz, a lehető legaranyosabbnak próbál tűnni, pontosan azokat a szemeket és viselkedést veti be, mint amelyiket bármelyik kislány igyekezne apukáján alkalmazni, ha égetett mézet vagy kakascukrot akarna a piactérről, esetleg szép szalagot, vagy babát.*
*Hamarosan a kaszárnya elé gördülnek. Thalyssa nem pakol le, nem is mozdul a bakról, türelmesen, okosan nézi, ahogy az ork tevékenykedik, átad. Megpróbálja megjegyezni az arcokat, kiolvasni az emberek mozgását, a gesztusaikat, hallgatni a hanglejtést, az üdvözlést, a hangulatot. Információkat gyűjt, képeket alkot a fejében a személyekről, az erőviszonyokról és a hierarciáról. Ki az első, ki az utolsó, ki-kit szolgál, utasít, vagy engedelmeskedik. Úgy látja az ork nem hazudott, valóban nagy tiszteletnek örvend, már amennyire a fajtáját tisztelheti az ember.
Kivárja a sorát, csak miután visszaül az ork a bakra fordítja felé a fejét.*
-Neked fontos a tisztesség, igaz, Cagon? Akkor fizesd ki tisztességbe a szolgálatom, amit tegnap tettem neked. Nem kell nekem arany, az nem gyógyítja be a sebem, ha bántanak az ostrom során és nem veszi el a kínom akkor sem, ha rossz vizet, vagy beteg ételt eszek a bújdos alatt. Ügyesebben sem fogok tőle bújni vagy futni, ha üldözőbe vesznek és menekülnöm kell. Adj nekem a főzeteidből. Kettő zöldet, kettő lilát és egy sárgát, hogy túléljem nélküled, míg nem leszel ismét velem. És ígérd meg nekem, hogy az inasod lehetek, mikor mindennek vége és béke lesz. Fizess meg és add rá a szavad! -*az apró kéz pontosan olyan magabiztossággal lendül az ork elé, mint előző nap a bemutatkozásnál, várva, hogy megfogja és megrázza azt, így ütve nyélbe az üzletüket.*
*Az esetleges kézfogás után hagyja, hogy az ork elnavigálja oda, ahol úgy hiszi, biztonságban lesz a csata végéig. Thalyssa meghagyja a férfit abban a hitben, a legjobbat teszi vele, és ő hálás ezért. Kabátját szorosabban húzza magán össze, keskeny csuklójáról lefejti az egyik gyöngykarkötőt. A karkötő egészen kicsi, talán Cagon kisujjára, vagy gyűrűsujjára ha ráférne. A csontocskákból készült gyöngyök kékre és sárgára vannak festve, apró rombusz alakú függő lóg alá, melybe ismeretlen rúnát faragtak.*
-Ez a nyúl jele. A törzsem szerint a nyúl életet hoz, meg szerencsét is. Neked pedig sok életre és még több szerencsére lesz szükséged ahhoz, hogy ne fogyj ki belőlük, mielőtt ismét találkozunk. Mikor viszontlátjuk egymást, visszaveszem. De addig vigyázzon te rád. -*biztatóan rázogatja meg előtte, hogy vegye el.*
1813. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 13:56:17
Üzenet elküldve: 2026-04-17 13:56:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Ha valami hiányzott az oldaláról, akkor az bizony egy könnyező kölyök volt. Gyorsan el is gondolkodik, hogy hogyan is került ebbe a szituációba. Nem tud sokkal többet mondani. Talán némasága mégis többet jelent ezer szónál. Némán figyeli az utat, hol megáll néhány járókelő előtt, hol az épületeket nézi. Csupán akkor néz vissza a lányra, mikor alkarján érzi a csapást. Nem reagálja túl a helyzetet, csak lepillant, majd vissza az útra. *
- Semmisem.
* Visszhangozza a szót halkan az orra alatt. Ha valamiben, akkor ebben egyetért. Csak vissza kell tekintenie a nem is olyan távoli múltba, és egyből tudna sorolni egy rakás olyan esetet, ahol az istenek is csak bagóztak rá. Pedig jöhetett volna egy kis áldás, igazán nem panaszkodott volna. De ez a hajó elment és a túlélő ork továbbra sem dobta fel a bakancsát. *
- Alkimista vagyok, de utána gyógyító. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit kell tennie egy gyógyítónak.
* Nem fogj azt hazudni, hogy itt mindenkit szeretne megmenteni. Nem azért teszi, mert esküt tett valakinek. Pusztán ezt látja jobb választásnak. Ha a város elbukik, a kérdés, hogy hasonló sors vár rá, vagy túléli a bonyodalmakat. Ő mindenhol fog találni munkát. Egy pillanatra mintha gyomron ütné azzal az utolsó mondatával. Mégis mit jelenthet az, hogy csak ha nagyon részeg vagy? Végül úgy dönt nem tér ki rá, csak átugorja. *
- Sajnos kifogytunk a lehetőségekből. Lehet még messzebb menekülni, de annak megint semmi értelme, ha csak mindenki menekül. Akkor ki fog harcolni?
* Ő pedig biztos nem fog elmenekülni. Elég volt egyszer. Sokszor még az is soknak számít. Nem csak, hogy személyében ellenkezik a gondolattal, de minden porcikája is azt üvölti neki, hogy álljon ki azért, amit eddig elért. Ha háláért tenné, amit tesz, talán már abbahagyta volna, de itt nem ez a cél. Nem mond többet. Csak vezet előre, míg meglátja a kaszárnya bejáratát, ami láttán megkönnyebbülés tölti el. *
* Ha valami hiányzott az oldaláról, akkor az bizony egy könnyező kölyök volt. Gyorsan el is gondolkodik, hogy hogyan is került ebbe a szituációba. Nem tud sokkal többet mondani. Talán némasága mégis többet jelent ezer szónál. Némán figyeli az utat, hol megáll néhány járókelő előtt, hol az épületeket nézi. Csupán akkor néz vissza a lányra, mikor alkarján érzi a csapást. Nem reagálja túl a helyzetet, csak lepillant, majd vissza az útra. *
- Semmisem.
* Visszhangozza a szót halkan az orra alatt. Ha valamiben, akkor ebben egyetért. Csak vissza kell tekintenie a nem is olyan távoli múltba, és egyből tudna sorolni egy rakás olyan esetet, ahol az istenek is csak bagóztak rá. Pedig jöhetett volna egy kis áldás, igazán nem panaszkodott volna. De ez a hajó elment és a túlélő ork továbbra sem dobta fel a bakancsát. *
- Alkimista vagyok, de utána gyógyító. Gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy mit kell tennie egy gyógyítónak.
* Nem fogj azt hazudni, hogy itt mindenkit szeretne megmenteni. Nem azért teszi, mert esküt tett valakinek. Pusztán ezt látja jobb választásnak. Ha a város elbukik, a kérdés, hogy hasonló sors vár rá, vagy túléli a bonyodalmakat. Ő mindenhol fog találni munkát. Egy pillanatra mintha gyomron ütné azzal az utolsó mondatával. Mégis mit jelenthet az, hogy csak ha nagyon részeg vagy? Végül úgy dönt nem tér ki rá, csak átugorja. *
- Sajnos kifogytunk a lehetőségekből. Lehet még messzebb menekülni, de annak megint semmi értelme, ha csak mindenki menekül. Akkor ki fog harcolni?
* Ő pedig biztos nem fog elmenekülni. Elég volt egyszer. Sokszor még az is soknak számít. Nem csak, hogy személyében ellenkezik a gondolattal, de minden porcikája is azt üvölti neki, hogy álljon ki azért, amit eddig elért. Ha háláért tenné, amit tesz, talán már abbahagyta volna, de itt nem ez a cél. Nem mond többet. Csak vezet előre, míg meglátja a kaszárnya bejáratát, ami láttán megkönnyebbülés tölti el. *
1812. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 12:55:21
Üzenet elküldve: 2026-04-17 12:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
*Thalyssa elmélyülten, csöndben nézi a zsúfolt utcákat, a hömpölygő emberek áradatát. Rettegnek, szinte érezni a szagukból. Itt-ott gyermekek visítanak, karon ülők sivalkodnak, asszonyok jajgatnak, férfiak veszekednek. A lány hálát az az isteneknek, hogy most madártávlatból, a bakon láthatja ezt, nem pedig közöttük kell mozognia.
A város puskaporos hordóra emlékezteti, pattanásig feszíti benne valamit, bár ő maga sem tudná szavakba önteni, micsodát. Egyszerűen átveszi az éter ritmusát és valahogy benne is megülepszik. Az álma sem segít. Egyre csak az orrába kúszik a rothadás szaga, a métely, kezén a sűrű, meleg, ragacsos érzés. Önkéntelenül is kirázza a hideg, erősen, látványosan rázkódik meg, rosszallóan nyammog párat. Szeplős csontgyöngyöcskékkel felcicomázott karjaira kelletlenül dörzsölget rá, így igyekezve lemorzsolni a rájuk szökött kéretlen libabőrt. A mozdulatot csilingelő, zizgő hang követi, ahogy a függők és gyöngyök egymásnak koccannak.
Aztán megszólal az ork. Azt mondja, tévedett.
Ami akár dicséretes dolog is lehetne, mivel ritka az, mikor egy felnőtt ember el tudja ismerni azt, ha valamiben nem volt igaza, azonban Thalyssát mégiscsak nyugtalanítja a kijelentés, mert jobb szerette volna, ha ilyen – pontosabban ebben az- esetben Cagon inkább tévedhetetlen lett volna.
Aztán felvázolja, biztonságosabb helyre viszi, nem maradhat vele. Nem lehet az inasa, mert…őt is szólítja a csatamező, ha megszólalnak a harsonák.
A kislány mélyen, élesen szívja be a levegőt, telt ajkait keskeny vonallá szorítja. Mérges lenne a férfira, amiért az tévedett? Talán… nem is a tévedés bántja, hanem a másik frusztrációja. Vagy a sajátja. A bizonytalanság. Mérhetetlen düh önti el, mert fél, mert…haragszik. Haragszik Cagonra, mert tévedett és háború van. Haragszik rá, mert el kell mennie a férfinek, csatarendbe állni, és azért is, hogy őt nem viszi magával. Haragszik az anyjára, mert kislánynak szülte, ha legényke lenne biztosan nem akarná az ork leadni őt sem, magához venné, mehetne ő is vele! És haragszik az istenére is, mert olyan helyre vezette az álmai útján, ahol háború van.
A mérhetetlen düh, ami elönti keserű, szúrós könnyekbe manifesztálódik a szemzugaiban. Száját amennyire tudja összepréseli, a pisze orr ráncokba szalad, a kerek állacska alig észrevehető remegésbe kezd. Tompán puffan az ork karján a pici tenyér, ám a gesztus így is tiszta. Thalyssa jókorát igyekszik nyitott tenyérrel a férfi felkarjára csapni, így adva neki vissza a reggeli keserűségek fizikai manifesztációját, mert ha neki fáj, hát Cagonnak se legyen jó!*
- Fájjon! -*szólítja fel vékony, cincogó hangon, mutatóujját fenyítően emeli felé, így adva nyomatékot mondandójának.*
*Alsóajkát lebiggyeszti, elfordítja a fejét, így törölgeti meg kézfejében a szemeit, aztán a bunda ujjában az arcát, orrát is. A kaszárnya irányába kanyarodva, az utolsó útszakaszon szólal csak meg.*
- Ebben a világban semmi sem igazságos Cagon, nem most kéne az igazságosság jegyében hősnek lenned. Alkimista vagy és kutató, magad mondtad. Azokat a tornyokban tartják ilyenkor, hogy bájitalokat, mérgeket és folyékony tüzet főzzenek, nem a csatamezőre küldik ki. Láttad, hogy ügyes vagyok, láttad, hogy szerencsét hozok, ne küldjél el magadtól! Szükséged van a szerencsére, és rám is! Gyorsabban tudok hozzávalókat gyűjteni, mint te, fürgébben mozgok, kisebb vagyok, kevésbé vesznek észre! Nem tudsz olyan helyre vinni, ahol biztonságos, ha ostrom alá vesznek egy helyet, mert sehol sem az! A legnagyobb esélyem veled van és én nem akarok tőled elmenni, te is tudod! Én dolgozni jöttem hozzád és tanulni, ne küldjél el! Nem akarok az asszonyok között bujkálni a templomokban és várni, hogy levágjanak, mint a disznót, vagy rosszabb! Ne küldj el Cagon, hagy maradjak veled, inasnak! Kérlek! Ígérem jó leszek, megütni sem foglak többet, csak ha elájulsz, vagy nagyon részeg vagy!
*Felzaklatottsága ellenére racionálisnak tűnő érveket tud felsorakoztatni, mely arra enged következtetni, koránál jóval érettebb, sokat látott kölyökről van szó. Apácskája sokat mesélt neki, a férfi annak idején gyógyító volt egy zsoldos seregnél.*
-Kérlek!
*Thalyssa elmélyülten, csöndben nézi a zsúfolt utcákat, a hömpölygő emberek áradatát. Rettegnek, szinte érezni a szagukból. Itt-ott gyermekek visítanak, karon ülők sivalkodnak, asszonyok jajgatnak, férfiak veszekednek. A lány hálát az az isteneknek, hogy most madártávlatból, a bakon láthatja ezt, nem pedig közöttük kell mozognia.
A város puskaporos hordóra emlékezteti, pattanásig feszíti benne valamit, bár ő maga sem tudná szavakba önteni, micsodát. Egyszerűen átveszi az éter ritmusát és valahogy benne is megülepszik. Az álma sem segít. Egyre csak az orrába kúszik a rothadás szaga, a métely, kezén a sűrű, meleg, ragacsos érzés. Önkéntelenül is kirázza a hideg, erősen, látványosan rázkódik meg, rosszallóan nyammog párat. Szeplős csontgyöngyöcskékkel felcicomázott karjaira kelletlenül dörzsölget rá, így igyekezve lemorzsolni a rájuk szökött kéretlen libabőrt. A mozdulatot csilingelő, zizgő hang követi, ahogy a függők és gyöngyök egymásnak koccannak.
Aztán megszólal az ork. Azt mondja, tévedett.
Ami akár dicséretes dolog is lehetne, mivel ritka az, mikor egy felnőtt ember el tudja ismerni azt, ha valamiben nem volt igaza, azonban Thalyssát mégiscsak nyugtalanítja a kijelentés, mert jobb szerette volna, ha ilyen – pontosabban ebben az- esetben Cagon inkább tévedhetetlen lett volna.
Aztán felvázolja, biztonságosabb helyre viszi, nem maradhat vele. Nem lehet az inasa, mert…őt is szólítja a csatamező, ha megszólalnak a harsonák.
A kislány mélyen, élesen szívja be a levegőt, telt ajkait keskeny vonallá szorítja. Mérges lenne a férfira, amiért az tévedett? Talán… nem is a tévedés bántja, hanem a másik frusztrációja. Vagy a sajátja. A bizonytalanság. Mérhetetlen düh önti el, mert fél, mert…haragszik. Haragszik Cagonra, mert tévedett és háború van. Haragszik rá, mert el kell mennie a férfinek, csatarendbe állni, és azért is, hogy őt nem viszi magával. Haragszik az anyjára, mert kislánynak szülte, ha legényke lenne biztosan nem akarná az ork leadni őt sem, magához venné, mehetne ő is vele! És haragszik az istenére is, mert olyan helyre vezette az álmai útján, ahol háború van.
A mérhetetlen düh, ami elönti keserű, szúrós könnyekbe manifesztálódik a szemzugaiban. Száját amennyire tudja összepréseli, a pisze orr ráncokba szalad, a kerek állacska alig észrevehető remegésbe kezd. Tompán puffan az ork karján a pici tenyér, ám a gesztus így is tiszta. Thalyssa jókorát igyekszik nyitott tenyérrel a férfi felkarjára csapni, így adva neki vissza a reggeli keserűségek fizikai manifesztációját, mert ha neki fáj, hát Cagonnak se legyen jó!*
- Fájjon! -*szólítja fel vékony, cincogó hangon, mutatóujját fenyítően emeli felé, így adva nyomatékot mondandójának.*
*Alsóajkát lebiggyeszti, elfordítja a fejét, így törölgeti meg kézfejében a szemeit, aztán a bunda ujjában az arcát, orrát is. A kaszárnya irányába kanyarodva, az utolsó útszakaszon szólal csak meg.*
- Ebben a világban semmi sem igazságos Cagon, nem most kéne az igazságosság jegyében hősnek lenned. Alkimista vagy és kutató, magad mondtad. Azokat a tornyokban tartják ilyenkor, hogy bájitalokat, mérgeket és folyékony tüzet főzzenek, nem a csatamezőre küldik ki. Láttad, hogy ügyes vagyok, láttad, hogy szerencsét hozok, ne küldjél el magadtól! Szükséged van a szerencsére, és rám is! Gyorsabban tudok hozzávalókat gyűjteni, mint te, fürgébben mozgok, kisebb vagyok, kevésbé vesznek észre! Nem tudsz olyan helyre vinni, ahol biztonságos, ha ostrom alá vesznek egy helyet, mert sehol sem az! A legnagyobb esélyem veled van és én nem akarok tőled elmenni, te is tudod! Én dolgozni jöttem hozzád és tanulni, ne küldjél el! Nem akarok az asszonyok között bujkálni a templomokban és várni, hogy levágjanak, mint a disznót, vagy rosszabb! Ne küldj el Cagon, hagy maradjak veled, inasnak! Kérlek! Ígérem jó leszek, megütni sem foglak többet, csak ha elájulsz, vagy nagyon részeg vagy!
*Felzaklatottsága ellenére racionálisnak tűnő érveket tud felsorakoztatni, mely arra enged következtetni, koránál jóval érettebb, sokat látott kölyökről van szó. Apácskája sokat mesélt neki, a férfi annak idején gyógyító volt egy zsoldos seregnél.*
-Kérlek!
1811. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-17 09:13:24
Üzenet elküldve: 2026-04-17 09:13:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 402
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megrendelés//
* Nem felejti el, amit a lány mond neki az éjszaka. Ám nem egy olyan időt élnek épp, ahol az ilyen ambíciók sokra fogják vinni. Amíg a lányra vár, addig a rikkancs által nyújtott bejelentést olvassa az orkok érkezéséről és a barbárok bukásáról. *
- Hát itt vannak.
* Tökéletes időzítésnek is mondhatná, elvégre a szállítmánnyal, amivel támogatni szeretné a városőrséget, elkészült. Csupán egy gyors leszállításra és a megfelelő személy aláírására vár. Amint Thalyssa felbukkan a papírt összehajtja és elrakja. *
- Na, végre.
* Mondja hamar, majd ki is nyitja az ajtót. *
- Minél gyorsabban megszabadulunk ezektől, annál gyorsabban térhetek át egyéb teendőimre.
* Aztán ha mindketten a bakban vannak, a gyeplő megszorítása után hamar úton is vannak. Meglehetősen csöndesen telik a reggel. Leszámítva persze az egyre nagyobbodó menekülők által keltett zajok, de azokra rá se hederít. Mostantól viszont képtelen hazudni az eseményekről. Azok magukért beszélnek. *
- Tévedtem.
* Töri meg a kettejük közti csendet, és egy pillanatra, mintha a külvilág által keletkezett hangok megszűnnének ez időre. *
- A szántóföldeken orkok gyűltek össze, akik láthatólag nagy fosztogatásokba kezdtek. Úgy tűnik hamarosan a város felé veszik az irányt.
* Megtörli verejtékező homlokát a tenyerével, majd odacsap a lovak közé, hogy gyorsabban menjenek. *
- Nem biztonságos a város, de környező falvak még annál inkább. Miután elvégeztük ezt a melót, leraklak egy biztonságosabb helyre.
* Itt megemeli kezét, hogy csendre utasítsa a lányt, ha itt akarna közbevágni, ugyanis még nem végzett. *
- Ha valóban csatára kerül a sor, nekem is ott kell lennem. Ez így igazságos.
* Mondja, majd azzal a mondatával elnémul. Látszik rajta, hogy neki sem tetszik a dolog. A gyeplőt is már emberfeletti erőkkel szorítja a kezei között. Ha ember lenne, most kifehéredne a nyomás alatt. Arcáról mégis beletörődött nyugalom olvasható ki. Nem ez lesz az első balszerencse, amivel foglalkoznia kell, főleg nem ilyen lapokkal a kezében. De ha már egyszer kiosztották, úgy végig kell játszani a játékot. *
* Nem felejti el, amit a lány mond neki az éjszaka. Ám nem egy olyan időt élnek épp, ahol az ilyen ambíciók sokra fogják vinni. Amíg a lányra vár, addig a rikkancs által nyújtott bejelentést olvassa az orkok érkezéséről és a barbárok bukásáról. *
- Hát itt vannak.
* Tökéletes időzítésnek is mondhatná, elvégre a szállítmánnyal, amivel támogatni szeretné a városőrséget, elkészült. Csupán egy gyors leszállításra és a megfelelő személy aláírására vár. Amint Thalyssa felbukkan a papírt összehajtja és elrakja. *
- Na, végre.
* Mondja hamar, majd ki is nyitja az ajtót. *
- Minél gyorsabban megszabadulunk ezektől, annál gyorsabban térhetek át egyéb teendőimre.
* Aztán ha mindketten a bakban vannak, a gyeplő megszorítása után hamar úton is vannak. Meglehetősen csöndesen telik a reggel. Leszámítva persze az egyre nagyobbodó menekülők által keltett zajok, de azokra rá se hederít. Mostantól viszont képtelen hazudni az eseményekről. Azok magukért beszélnek. *
- Tévedtem.
* Töri meg a kettejük közti csendet, és egy pillanatra, mintha a külvilág által keletkezett hangok megszűnnének ez időre. *
- A szántóföldeken orkok gyűltek össze, akik láthatólag nagy fosztogatásokba kezdtek. Úgy tűnik hamarosan a város felé veszik az irányt.
* Megtörli verejtékező homlokát a tenyerével, majd odacsap a lovak közé, hogy gyorsabban menjenek. *
- Nem biztonságos a város, de környező falvak még annál inkább. Miután elvégeztük ezt a melót, leraklak egy biztonságosabb helyre.
* Itt megemeli kezét, hogy csendre utasítsa a lányt, ha itt akarna közbevágni, ugyanis még nem végzett. *
- Ha valóban csatára kerül a sor, nekem is ott kell lennem. Ez így igazságos.
* Mondja, majd azzal a mondatával elnémul. Látszik rajta, hogy neki sem tetszik a dolog. A gyeplőt is már emberfeletti erőkkel szorítja a kezei között. Ha ember lenne, most kifehéredne a nyomás alatt. Arcáról mégis beletörődött nyugalom olvasható ki. Nem ez lesz az első balszerencse, amivel foglalkoznia kell, főleg nem ilyen lapokkal a kezében. De ha már egyszer kiosztották, úgy végig kell játszani a játékot. *
1810. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-16 14:31:53
Üzenet elküldve: 2026-04-16 14:31:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
* Bár az orkok támadásáról eddig is tudott, csak sejteni nem sejtette, hogy ez bekövetkezik. Azt mondjuk, egy elég érdekes hírnek tartja, hogy a Vashegy népe megpróbálta megállítani őket, ami teljes kudarcot vont maga után. *
- És ennek kéne bíztatnia a népet a jelentkezésre?
* Szólal meg Derk a tanács által kihirdetett szükségállapotot olvasva. Még csoda, hogy a hír ülve éri utol, másképp azonnal megütné valami fejfájás. Kellemes szellő dobálja a haját és a kezében lévő papírt, míg a másik kezében egy almát szorongat. Időnként egy-egy mondat között kiharap belőle egy darabot, máskülönben nem csinál semmit. Hangos levegővételek között próbál megoldást találni a mostani problémára. Most könnyen megmutathatná, hogy milyen fából faragták, másrészt a menekülés sokkal jobb ötletnek tűnik. Ám minden egyes alkalommal, mikor arra gondol, hogy itt hagyjon csapot, papot egy hang zavarja meg nyugodt elméjét. Gyáva. Ezzel a jelzővel illeti, talán ezért sem tett még így. Nem kis időt tölt eme kérdés megválaszolásával, ám kisvártatva megleli a választ, amit annyi ideig keresett. Az almacsutkát egyszerűen az út szélére hajítja, a papírt pedig elengedi. Hagyja, hogy a szél vigye tovább a hírt oda és annak, aki még nem értesült a jelenségről. Végül feláll a dobozról, majd leporolja és megigazítja ruháját. Fogait összeszorítja, ahogy az ökleit is, majd elindul a kaszárnya irányába. Nem kenyere neki a fajok közötti konfliktusok kezelése, sem táplál egyéb égető haragot az agyarasak ellen. Csupán hallgat a belső hangjára, ami mintha minden egyes lépést ugyanazzal a szóval követne. Égjenek. Hallja egyre hangosabban és hangosabban. Végül a közeli sikátorból kilépve körbenéz. Menekültek mindenhol kik védelemben reménykednek. Gyávák. Nem is figyel már oda a szavakra, csak hátat fordít is folytatja az utat.
Szemeit egyelőre a lábával rúgott kavicson tartja. Egy darabig így halad előre, mint egy transzba esett személy. Miközben ő a jövővel van elfoglalva a mellette száguldozó szekerek a jelennel. Az egyik ilyen majdnem el is üti a férfit, csak ez ébreszti végre fel és néz is körbe hamar. Megérkezett. Egy jó néhány méterre áll meg a kaszárnya előtt. Feltehetőleg egy utolsó vacillálás, mielőtt valóban kezét nyújtaná a város érdekében. Talán néhány percet állhat ott, mielőtt egy felismerő mosolyt nem erőltet az arcára, majd folytatja az utat. Az ajtóban érdeklődik először, ha onnan továbbirányítják még jobb. A kapuban megállva egy kurta biccentést követve szólal meg. *
- Jelentkezni jöttem.
* Hogy mire, szerinte nem kell ecsetelni, ha mégis, úgy részéről tökölhetnek itt néhány órát mire közös nevezőre jutnak. Ám ha valami csoda folytán egy oldalon lennének, úgy alá is írja a részvételi papírt és elkezdi hasznossá tenni magát. *
- És ennek kéne bíztatnia a népet a jelentkezésre?
* Szólal meg Derk a tanács által kihirdetett szükségállapotot olvasva. Még csoda, hogy a hír ülve éri utol, másképp azonnal megütné valami fejfájás. Kellemes szellő dobálja a haját és a kezében lévő papírt, míg a másik kezében egy almát szorongat. Időnként egy-egy mondat között kiharap belőle egy darabot, máskülönben nem csinál semmit. Hangos levegővételek között próbál megoldást találni a mostani problémára. Most könnyen megmutathatná, hogy milyen fából faragták, másrészt a menekülés sokkal jobb ötletnek tűnik. Ám minden egyes alkalommal, mikor arra gondol, hogy itt hagyjon csapot, papot egy hang zavarja meg nyugodt elméjét. Gyáva. Ezzel a jelzővel illeti, talán ezért sem tett még így. Nem kis időt tölt eme kérdés megválaszolásával, ám kisvártatva megleli a választ, amit annyi ideig keresett. Az almacsutkát egyszerűen az út szélére hajítja, a papírt pedig elengedi. Hagyja, hogy a szél vigye tovább a hírt oda és annak, aki még nem értesült a jelenségről. Végül feláll a dobozról, majd leporolja és megigazítja ruháját. Fogait összeszorítja, ahogy az ökleit is, majd elindul a kaszárnya irányába. Nem kenyere neki a fajok közötti konfliktusok kezelése, sem táplál egyéb égető haragot az agyarasak ellen. Csupán hallgat a belső hangjára, ami mintha minden egyes lépést ugyanazzal a szóval követne. Égjenek. Hallja egyre hangosabban és hangosabban. Végül a közeli sikátorból kilépve körbenéz. Menekültek mindenhol kik védelemben reménykednek. Gyávák. Nem is figyel már oda a szavakra, csak hátat fordít is folytatja az utat.
Szemeit egyelőre a lábával rúgott kavicson tartja. Egy darabig így halad előre, mint egy transzba esett személy. Miközben ő a jövővel van elfoglalva a mellette száguldozó szekerek a jelennel. Az egyik ilyen majdnem el is üti a férfit, csak ez ébreszti végre fel és néz is körbe hamar. Megérkezett. Egy jó néhány méterre áll meg a kaszárnya előtt. Feltehetőleg egy utolsó vacillálás, mielőtt valóban kezét nyújtaná a város érdekében. Talán néhány percet állhat ott, mielőtt egy felismerő mosolyt nem erőltet az arcára, majd folytatja az utat. Az ajtóban érdeklődik először, ha onnan továbbirányítják még jobb. A kapuban megállva egy kurta biccentést követve szólal meg. *
- Jelentkezni jöttem.
* Hogy mire, szerinte nem kell ecsetelni, ha mégis, úgy részéről tökölhetnek itt néhány órát mire közös nevezőre jutnak. Ám ha valami csoda folytán egy oldalon lennének, úgy alá is írja a részvételi papírt és elkezdi hasznossá tenni magát. *
1809. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-13 21:29:17
Üzenet elküldve: 2026-04-13 21:29:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* Figyelmesen hallgatja a város helyzetét, és azt, hogy pontosan mi is lesz a feladata. Nem szól közbe, helyette laza testtartást vesz el, szűk terpeszbe helyezkedve, hogy a súlypontját kellemesen középre helyezhesse, és egységesen mindkét lábára elég súly jusson, anélkül, hogy az egyensúlyozás miatt különös erőfeszítést kellene tegyen. Különösen fontos ez, ha valaki nehéz páncélban álldogál egy szűk szobában, ahol ha elesik, akkor az általa okozott erőhatás felesleges adminisztrációs terhet róhat annak a fejére, aki ezt a gyakorlatot bemutatja, ami jelen helyzetben alighanem ő lenne. És semmi kedve a papírosokat válogatni, amik szerte hevernek az asztalon. *
- Nem hiszem, hogy gondot okozna. * Feleli magabiztosan, amikor arra kerül a sor. * Törött orrtól pöszén beszélve egyébként is rendkívül nehéz ellenkezni.
* Teszi még hozzá, és a hozzáértő szem azonnal észreveheti, hogy olyan testrészt jelölt meg, ami a gyakorlatozás terén nem egy fontos tulajdonságokkal bíró. A karjukat vagy a lábukat mégse törheti el, hiszen azokra szükségük lesz, hogy kellőképpen begyakorolják a mozdulatsorokat, amiket eltanulhatnak tőle. *
- Viszont a legfontosabb dolog, úgy gondolom, nem a begyakorolt mozdulatokban rejlik, hanem a harci morálban. Milyen intézkedéseket tesz a város, hogy növelje a jelentkezők harci kedvét? Könnyű jelentkezni, de aztán nagyon nehéz nem elrohanni, hogyha felénk tart egy sereg, akiknek az egyetlen céljuk, hogy elvegyék az életünket. Tüzelni kell a jelentkezőket, és tartani bennük a lángot, hogy megvédjék a várost, ha arra kerül a sor. * Tesz rögtön javaslatot is, hiszen ha valóban altisztként tekintenek rá, akkor talán tehet ilyet egy hadnagynak. Bár ha szigorúan nézzük, akkor nem tehet, de ettől Pashthra most készségesen eltekint. *
* Figyelmesen hallgatja a város helyzetét, és azt, hogy pontosan mi is lesz a feladata. Nem szól közbe, helyette laza testtartást vesz el, szűk terpeszbe helyezkedve, hogy a súlypontját kellemesen középre helyezhesse, és egységesen mindkét lábára elég súly jusson, anélkül, hogy az egyensúlyozás miatt különös erőfeszítést kellene tegyen. Különösen fontos ez, ha valaki nehéz páncélban álldogál egy szűk szobában, ahol ha elesik, akkor az általa okozott erőhatás felesleges adminisztrációs terhet róhat annak a fejére, aki ezt a gyakorlatot bemutatja, ami jelen helyzetben alighanem ő lenne. És semmi kedve a papírosokat válogatni, amik szerte hevernek az asztalon. *
- Nem hiszem, hogy gondot okozna. * Feleli magabiztosan, amikor arra kerül a sor. * Törött orrtól pöszén beszélve egyébként is rendkívül nehéz ellenkezni.
* Teszi még hozzá, és a hozzáértő szem azonnal észreveheti, hogy olyan testrészt jelölt meg, ami a gyakorlatozás terén nem egy fontos tulajdonságokkal bíró. A karjukat vagy a lábukat mégse törheti el, hiszen azokra szükségük lesz, hogy kellőképpen begyakorolják a mozdulatsorokat, amiket eltanulhatnak tőle. *
- Viszont a legfontosabb dolog, úgy gondolom, nem a begyakorolt mozdulatokban rejlik, hanem a harci morálban. Milyen intézkedéseket tesz a város, hogy növelje a jelentkezők harci kedvét? Könnyű jelentkezni, de aztán nagyon nehéz nem elrohanni, hogyha felénk tart egy sereg, akiknek az egyetlen céljuk, hogy elvegyék az életünket. Tüzelni kell a jelentkezőket, és tartani bennük a lángot, hogy megvédjék a várost, ha arra kerül a sor. * Tesz rögtön javaslatot is, hiszen ha valóban altisztként tekintenek rá, akkor talán tehet ilyet egy hadnagynak. Bár ha szigorúan nézzük, akkor nem tehet, de ettől Pashthra most készségesen eltekint. *
1808. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-13 20:17:35
Üzenet elküldve: 2026-04-13 20:17:35
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
-Remek. Rá bizony.
*Helyesel a fiatal tiszt, és szája szegletében egy aprócska mosoly is megbújik.*
-A veszélyhelyzet miatt sok harcosra van szükségünk, és rengetegen jelentkeztek is önként, hogy szolgáljanak. A városvédelmi munkálatok elkezdődtek, vagy talán folytatódni látszanak, ha fogalmazhatok így. Sajnos akad gazemberből is elég, akik ki akarják használni a fennforgást, emiatt még nagyobb erőforrásokat kell a városi rend fenntartására is fordítanunk.
*Mondja, és látszik az arcán, hogy valóban komolyan is gondolja, amiket mond. Szemöldökei napok óta nem egyenesedhettek is, talán csak mikor aludt egy kicsit, már ha aludt egyáltalán.*
-Az újonnan érkezőket bízom önre, azokból egy tizednyit kezdésként, plusz ha még érkeznek jelentkezők akkor azokat is. Meg kell küzdenie vele, hogy könnyen lehet, hogy sokuk semmit sem tud a fegyelemről, a parancsláncolatról, vagy úgy általában a fegyverforgatásról. Sőt, a kora miatt is kinézhetik majd. Meg tud bírkózni a feladattal?
*Persze a tiszt úgy véli, hogy a képességei megvannak hozzá, hisz különben fel sem ajánlotta volna a lehetőséget, mégis kíváncsi rá, hogy Pashtra miként látja a feladatot.*
-A fő cél, hogy megtanuljanak néhány alapvető fogást, hogy ne a mellettük álló társukat szúrják le véletlenül, vagy saját magukat. Ez, és hogy hasznukat vehessük, ha arra kerülne a sor, hogy orkok ellen kell harcolniuk. De legalább a városi rendfenntartói feladatokban ne legyenek semmirekellők.
-Remek. Rá bizony.
*Helyesel a fiatal tiszt, és szája szegletében egy aprócska mosoly is megbújik.*
-A veszélyhelyzet miatt sok harcosra van szükségünk, és rengetegen jelentkeztek is önként, hogy szolgáljanak. A városvédelmi munkálatok elkezdődtek, vagy talán folytatódni látszanak, ha fogalmazhatok így. Sajnos akad gazemberből is elég, akik ki akarják használni a fennforgást, emiatt még nagyobb erőforrásokat kell a városi rend fenntartására is fordítanunk.
*Mondja, és látszik az arcán, hogy valóban komolyan is gondolja, amiket mond. Szemöldökei napok óta nem egyenesedhettek is, talán csak mikor aludt egy kicsit, már ha aludt egyáltalán.*
-Az újonnan érkezőket bízom önre, azokból egy tizednyit kezdésként, plusz ha még érkeznek jelentkezők akkor azokat is. Meg kell küzdenie vele, hogy könnyen lehet, hogy sokuk semmit sem tud a fegyelemről, a parancsláncolatról, vagy úgy általában a fegyverforgatásról. Sőt, a kora miatt is kinézhetik majd. Meg tud bírkózni a feladattal?
*Persze a tiszt úgy véli, hogy a képességei megvannak hozzá, hisz különben fel sem ajánlotta volna a lehetőséget, mégis kíváncsi rá, hogy Pashtra miként látja a feladatot.*
-A fő cél, hogy megtanuljanak néhány alapvető fogást, hogy ne a mellettük álló társukat szúrják le véletlenül, vagy saját magukat. Ez, és hogy hasznukat vehessük, ha arra kerülne a sor, hogy orkok ellen kell harcolniuk. De legalább a városi rendfenntartói feladatokban ne legyenek semmirekellők.
1807. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-10 10:46:44
Üzenet elküldve: 2026-04-10 10:46:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* A korát illető megjegyzést figyelmen kívül hagyja, bár vehetné elismerésnek is. Legalább tudja a hadnagy, hogy ő nem az a fajta, aki belekényelmesedik egy székbe, és ott megelégszik azzal, amit a sors elé dobott. Az újabb szexuális ajánlatot is hagyja elmenni a füle mellett, mintha meg se hallaná. A valódi ajánlatra viszont elgondolkodik. Be kell lássa, hogy ha egyszerű szolgálatra osztanák be, akkor valószínűleg néhány hat múlva maga keresné a legélesebb pengét, amibe beledőlhet, hogy így óvja meg magát a további unalomtól. Talán a kezdeti lelkesedése is inkább köszönhető az orkok érkezésének, és annak, hogy viszket a tenyere, részt akar venni egy igazi ütközetben. Viszont amit hall, az épp ennyire tetszik neki. Kiképző altisztként kevesebb kapuszolgálat, unalmas járőrözés várna rá, és azt csinálhatná, amit szeret. Talán a hadnagy nem is tudja, hogy mennyire személyre szabott ajánlatot adott a fiatal harcosnak. Még ha egy ilyen tisztségből nehezebb is feljebb kerülni a ranglétrán. *
- Tetszik az ajánlat. Szívesen leszek a kiképző altisztje, ahogy láttam, rá is fér a fiatalokra, hogy valaki erős kézzel fogja őket. * Bólint végül, meg se kérdezve, hogy a tisztség milyen kötelezettséggel, felelősséggel, és előnyökkel jár. Bízik benne, hogy ezek kiderülnek majd maguktól, vagy ha nem, akkor is lesz alkalma kideríteni. Hiába, a hóhajú nem a szavak embere, főleg akkor nem, ha egy felé közeledő férfivel van egy szobában, kettesben. *
* A korát illető megjegyzést figyelmen kívül hagyja, bár vehetné elismerésnek is. Legalább tudja a hadnagy, hogy ő nem az a fajta, aki belekényelmesedik egy székbe, és ott megelégszik azzal, amit a sors elé dobott. Az újabb szexuális ajánlatot is hagyja elmenni a füle mellett, mintha meg se hallaná. A valódi ajánlatra viszont elgondolkodik. Be kell lássa, hogy ha egyszerű szolgálatra osztanák be, akkor valószínűleg néhány hat múlva maga keresné a legélesebb pengét, amibe beledőlhet, hogy így óvja meg magát a további unalomtól. Talán a kezdeti lelkesedése is inkább köszönhető az orkok érkezésének, és annak, hogy viszket a tenyere, részt akar venni egy igazi ütközetben. Viszont amit hall, az épp ennyire tetszik neki. Kiképző altisztként kevesebb kapuszolgálat, unalmas járőrözés várna rá, és azt csinálhatná, amit szeret. Talán a hadnagy nem is tudja, hogy mennyire személyre szabott ajánlatot adott a fiatal harcosnak. Még ha egy ilyen tisztségből nehezebb is feljebb kerülni a ranglétrán. *
- Tetszik az ajánlat. Szívesen leszek a kiképző altisztje, ahogy láttam, rá is fér a fiatalokra, hogy valaki erős kézzel fogja őket. * Bólint végül, meg se kérdezve, hogy a tisztség milyen kötelezettséggel, felelősséggel, és előnyökkel jár. Bízik benne, hogy ezek kiderülnek majd maguktól, vagy ha nem, akkor is lesz alkalma kideríteni. Hiába, a hóhajú nem a szavak embere, főleg akkor nem, ha egy felé közeledő férfivel van egy szobában, kettesben. *
1806. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-10 01:04:19
Üzenet elküldve: 2026-04-10 01:04:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*Elismerően bólint, hogy a másik tud olvasni. Hasznos képesség, s kevesen bírnak vele a kötelékben. Főleg az újak közül. Amíg pedig Pashtra olvas, a hadnagy leül az asztal túlsó oldalán, és egy másik papírt vesz maga elé. Aztán pedig figyelmesen hallgatja a tapasztalatokat és a harcos életútját. Helyenként hümmentve egyet, jelezve, hogy figyel.*
-Impozáns lista, mennyi teendő mégis milyen fiatal.
*Nem mintha a tiszt sokkal idősebbnek tűnne, mint Pashtra maga.*
-Éppen jókor érkezett. Természetesen minden kézre szükségünk van, főleg az orkok fenyegetésének fényében, azonban egy ilyen edzett férfiúra másként is nagy szükség lehet.
*Mielőtt tovább kerülgetné a forró kását, egyszerűen csak előálla kérdéssel.*
-Azt akarom, hogy legyen a kiképző altisztem. Egyrészt a korábbi szolgálatai elismeréseként. Másrészt az ifjak bizonyára felnéznének önre, egyeseknek példaképként szolgálhatna, az idősebbeknek meg vetélytársat jelenthetne. Ifjú bikát, akinek le kell törni a szarvát. Rengeteg kardot még sosem fogott újonc érkezik nap mint nap a bajlós hírek nyomán, és várható, hogy ez a következő hatokban is folytatódni fog.
*Persze a jövőt csak maga Eeyr láthatja, erre számítanak. Legalábbis a parancsnokhelyettes ezt mondta neki, ő pedig egyáltalán nincs abban a pozícióban, hogy megkérdőjelezze.*
-Természetesen ha csak az egyszerű bakaéletre vágyik.
*A mondatot nem fejezi be, hisz így is bőven érthetőnek kell lennie. Most feldobta a labdát, és az a hóhajú harcosnál pattog. Hogy mihez kezd vele, csak rajta áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.10 01:11:46
*Elismerően bólint, hogy a másik tud olvasni. Hasznos képesség, s kevesen bírnak vele a kötelékben. Főleg az újak közül. Amíg pedig Pashtra olvas, a hadnagy leül az asztal túlsó oldalán, és egy másik papírt vesz maga elé. Aztán pedig figyelmesen hallgatja a tapasztalatokat és a harcos életútját. Helyenként hümmentve egyet, jelezve, hogy figyel.*
-Impozáns lista, mennyi teendő mégis milyen fiatal.
*Nem mintha a tiszt sokkal idősebbnek tűnne, mint Pashtra maga.*
-Éppen jókor érkezett. Természetesen minden kézre szükségünk van, főleg az orkok fenyegetésének fényében, azonban egy ilyen edzett férfiúra másként is nagy szükség lehet.
*Mielőtt tovább kerülgetné a forró kását, egyszerűen csak előálla kérdéssel.*
-Azt akarom, hogy legyen a kiképző altisztem. Egyrészt a korábbi szolgálatai elismeréseként. Másrészt az ifjak bizonyára felnéznének önre, egyeseknek példaképként szolgálhatna, az idősebbeknek meg vetélytársat jelenthetne. Ifjú bikát, akinek le kell törni a szarvát. Rengeteg kardot még sosem fogott újonc érkezik nap mint nap a bajlós hírek nyomán, és várható, hogy ez a következő hatokban is folytatódni fog.
*Persze a jövőt csak maga Eeyr láthatja, erre számítanak. Legalábbis a parancsnokhelyettes ezt mondta neki, ő pedig egyáltalán nincs abban a pozícióban, hogy megkérdőjelezze.*
-Természetesen ha csak az egyszerű bakaéletre vágyik.
*A mondatot nem fejezi be, hisz így is bőven érthetőnek kell lennie. Most feldobta a labdát, és az a hóhajú harcosnál pattog. Hogy mihez kezd vele, csak rajta áll.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2026.04.10 01:11:46
1805. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-10 00:00:56
Üzenet elküldve: 2026-04-10 00:00:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* A hóhajú harcos nem bánja, hogy nem kell tovább járassa a száját. Azt pedig még annyira sem, hogy nem utasítják rá, hagyja a bejáratnál a fegyvereit. Nem fogja kijavítani a tisztet, és felhívni a figyelmét arra, hogy még senki nem szólította fel rá, hogy adja le a kardját és a fokosát. Úgyhogy halkan, elégedetten csörögve-zörögve indul a férfi után. *
- Szintúgy. * Jegyzi meg egyszerűen, az örvendeket hallva. Ezúttal még igaz is, tetszik neki, hogy egy ilyen fickóval hozta össze a szerencse, aki nem köt bele még az álló fába is. Egyébként sem igazán tudna komoly kárt tenni egyedül, egy karddal az oldalán, a kaszárnya közepén. Követi hát a szűk irodába a hadnagyot. *
- Hallottam. * Bólint, és most nem kezdi el ecsetelni, hogy szerinte mennyire kiszolgáltatott helyzetben van a város, és mennyire felelőtlen dolog volt az ereklyét idehozni. Ha választhat, feleslegesen nem piszkálja az alvó medvét. Ellenben ha a városőr az ő frissen borotvált arcát akarja simogatni, bármilyen meleg az a barna tekintet, kénytelen hátrébb lépni. Egy hadnagytól aligha kaphat olyan rendfokozatot, ami miatt bevállalna ilyesmit. *
- Természetesen tudok. * Bólint a kérdésre, és közelebb lép, hogy szemügyre vegye a papírost. Hamar átfutja, bár nem számít rá, hogy bármi meglepőt olvasna. *
- Csatában? Nem. Harcban? Igen. * Feleli, ahogy befejezi az olvasást, és visszahelyezi a papírt az asztalra. *
- Tapasztalatom pedig bőven van. Gyermekkorom óta tanulom a kardforgatást. Tizenhárom és tizenhat éves korom között párbajhősként tekintettem magamra. A tizenhatodik nyaramon csatlakoztam a thargokhoz, még Kagan Thargodar hadúr idejében. Ott két évig tanultam, mielőtt a Wegtoren Aranya kereskedőház felbérelt őre lettem, egy rövid időre. Onnan aztán wegtorenbe vitt a sors, ahol karavánőrnek álltam. Onnan hazatérve lettem a Warg alakulat tagja, és utána ismét wegtorenben, egy bizonyos nemes, Krintho kereskedő testőrparancsnokának helyetteseként szolgáltam. Most pedig ismét itt állok. Számos alkalommal harcoltam az életemért, vagy mások életéért. Nem idegen számomra a fém érintése, vagy a halál fenyegetése. Visszatértemkor a "Király" névre hallgató köztörvényes bűnöző fejét adtam le, bizonyítandó rátermettségem. Az ereklye védelme során is megöltem néhány orkot. * Mondja el egy szuszra a mondandóját, amivel tapasztalatát igyekszik bizonyítani. *
* A hóhajú harcos nem bánja, hogy nem kell tovább járassa a száját. Azt pedig még annyira sem, hogy nem utasítják rá, hagyja a bejáratnál a fegyvereit. Nem fogja kijavítani a tisztet, és felhívni a figyelmét arra, hogy még senki nem szólította fel rá, hogy adja le a kardját és a fokosát. Úgyhogy halkan, elégedetten csörögve-zörögve indul a férfi után. *
- Szintúgy. * Jegyzi meg egyszerűen, az örvendeket hallva. Ezúttal még igaz is, tetszik neki, hogy egy ilyen fickóval hozta össze a szerencse, aki nem köt bele még az álló fába is. Egyébként sem igazán tudna komoly kárt tenni egyedül, egy karddal az oldalán, a kaszárnya közepén. Követi hát a szűk irodába a hadnagyot. *
- Hallottam. * Bólint, és most nem kezdi el ecsetelni, hogy szerinte mennyire kiszolgáltatott helyzetben van a város, és mennyire felelőtlen dolog volt az ereklyét idehozni. Ha választhat, feleslegesen nem piszkálja az alvó medvét. Ellenben ha a városőr az ő frissen borotvált arcát akarja simogatni, bármilyen meleg az a barna tekintet, kénytelen hátrébb lépni. Egy hadnagytól aligha kaphat olyan rendfokozatot, ami miatt bevállalna ilyesmit. *
- Természetesen tudok. * Bólint a kérdésre, és közelebb lép, hogy szemügyre vegye a papírost. Hamar átfutja, bár nem számít rá, hogy bármi meglepőt olvasna. *
- Csatában? Nem. Harcban? Igen. * Feleli, ahogy befejezi az olvasást, és visszahelyezi a papírt az asztalra. *
- Tapasztalatom pedig bőven van. Gyermekkorom óta tanulom a kardforgatást. Tizenhárom és tizenhat éves korom között párbajhősként tekintettem magamra. A tizenhatodik nyaramon csatlakoztam a thargokhoz, még Kagan Thargodar hadúr idejében. Ott két évig tanultam, mielőtt a Wegtoren Aranya kereskedőház felbérelt őre lettem, egy rövid időre. Onnan aztán wegtorenbe vitt a sors, ahol karavánőrnek álltam. Onnan hazatérve lettem a Warg alakulat tagja, és utána ismét wegtorenben, egy bizonyos nemes, Krintho kereskedő testőrparancsnokának helyetteseként szolgáltam. Most pedig ismét itt állok. Számos alkalommal harcoltam az életemért, vagy mások életéért. Nem idegen számomra a fém érintése, vagy a halál fenyegetése. Visszatértemkor a "Király" névre hallgató köztörvényes bűnöző fejét adtam le, bizonyítandó rátermettségem. Az ereklye védelme során is megöltem néhány orkot. * Mondja el egy szuszra a mondandóját, amivel tapasztalatát igyekszik bizonyítani. *
1804. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-09 21:42:02
Üzenet elküldve: 2026-04-09 21:42:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
-Csakugyan?
*Teszi fel a költői kérdést a fiatal tiszt, és rászán még néhány pillanatot, hogy alaposan felmérje a fiatal harcost. Aztán amint arról esik szó, hogy miféle szolgálatokkal bizonyította hűségét, a tiszt pupillái rögtön összeszűkülnek.*
-Ne itt. Kövessen, kérem.
*Jelenti ki, és határozott, gyors léptekkel el is indul az egyik faajtó felé.*
-Parchyfall, Parchyfall Ksarrur hadnagy. Örvendek.
*Teszi hozzá kurtán, mielőtt az egyik szűk irodába invitálná Pashtrát. Természetesen amennyiben követi őt, ám ha valóban fel kívánja ölteni a vörös köpenyt aligha lehet választása. Amint fültanúk nélkül maradnak, visszatér a hadnagy korábbi idegessége.*
-Csak nem arról az átkozott ereklyéről? Hallottam ezt-azt a parancsnokhelyettestől a történekről. Szövevényes ügy. De a szántóföldi események, és a tharg csata híre mindent más fényben tüntet fel. Feltételezem hallotta a híreket.
*Meleg, barna tekintete szüntelen keresi a fehérhajú szemeit. Kezével pedig a frissen borotvált arcát simítja végig néhányszor. A kis irodahelység roppant egyszerű, csak három szék, egy rozoga asztal és egy poros szekrény található benne. No meg persze rengeteg gyertya, papír és íróeszözök.*
-Tud olvasni? Ez a hivatalos jelentkezési lap.
*Egy papírost tesz ki az asztalra Parchyfall, amin egy néhánysoros szöveg íródott. Láthatóan halomban állnak a hasonló dokumentumok az iroda egyik szegletében. Meg persze néhány jelentéktelen apróság is, mint a zsold mértéke, vagy hogy Arthenior törvényeit elismeri és betartja, valamint be is tartatja másokkal.*
-Ha ön valóban Warg alakulatos volt, úgy hiszem van némi tapasztalata. Vett már részt igazi csatában?
-Csakugyan?
*Teszi fel a költői kérdést a fiatal tiszt, és rászán még néhány pillanatot, hogy alaposan felmérje a fiatal harcost. Aztán amint arról esik szó, hogy miféle szolgálatokkal bizonyította hűségét, a tiszt pupillái rögtön összeszűkülnek.*
-Ne itt. Kövessen, kérem.
*Jelenti ki, és határozott, gyors léptekkel el is indul az egyik faajtó felé.*
-Parchyfall, Parchyfall Ksarrur hadnagy. Örvendek.
*Teszi hozzá kurtán, mielőtt az egyik szűk irodába invitálná Pashtrát. Természetesen amennyiben követi őt, ám ha valóban fel kívánja ölteni a vörös köpenyt aligha lehet választása. Amint fültanúk nélkül maradnak, visszatér a hadnagy korábbi idegessége.*
-Csak nem arról az átkozott ereklyéről? Hallottam ezt-azt a parancsnokhelyettestől a történekről. Szövevényes ügy. De a szántóföldi események, és a tharg csata híre mindent más fényben tüntet fel. Feltételezem hallotta a híreket.
*Meleg, barna tekintete szüntelen keresi a fehérhajú szemeit. Kezével pedig a frissen borotvált arcát simítja végig néhányszor. A kis irodahelység roppant egyszerű, csak három szék, egy rozoga asztal és egy poros szekrény található benne. No meg persze rengeteg gyertya, papír és íróeszözök.*
-Tud olvasni? Ez a hivatalos jelentkezési lap.
*Egy papírost tesz ki az asztalra Parchyfall, amin egy néhánysoros szöveg íródott. Láthatóan halomban állnak a hasonló dokumentumok az iroda egyik szegletében. Meg persze néhány jelentéktelen apróság is, mint a zsold mértéke, vagy hogy Arthenior törvényeit elismeri és betartja, valamint be is tartatja másokkal.*
-Ha ön valóban Warg alakulatos volt, úgy hiszem van némi tapasztalata. Vett már részt igazi csatában?
1803. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-08 18:32:31
Üzenet elküldve: 2026-04-08 18:32:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Vakmerő
//Föl, vigyázz//
* A fiatal harcos némán várakozik a kapuban, figyelve a kis közjátékot. Igaza van az idősebb katonának, nem ártana bemutatkozzon, bár bízott benne, hogy nem csak egy nevet, de egy személyleírást is kaptak, amikor meghagyták, hogy engedjék be. Máskülönben bárki bejöhetne, aki bemondja a nevét. Mégse okoz neki ez kellemetlenséget, megérti az őrt, és hogy tudni szeretné, ki érkezett. Ahogy így jobban belegondol, valószínűleg nem ő az egyetlen, aki Hozierhez érkezik. Mindegy is ez a dolog, hiszen úgy tűnik már nincs is kinek válaszolni, mert elparancsolják az idősebb városőrt. Sajnálná, hiszen szimpatikus volt számára az öreg, ez alatt a rövid párbeszéd alatt, de ha őszinte akar lenni, nem igazán érez semmit. *
- Értem. * Feleli a kapott válaszra, és nem néz jobban körül, inkább a fiatal tisztre helyezi kékjeit. *
- A minap a parancsnokhelyettes munkát ajánlott a számomra, emiatt jöttem. A feloszlatása előtt a Warg alakulat tagja voltam, most pedig újra felölteném a vörös köpenyt. A parancsnokhelyettes tudja, hogy már máshogy is bizonyítottam hűségemet a város iránt, a templomba is én vezettem el őket. * Nem megy bele a részletekbe, és nem tér ki a szív kérdésére. Nem tudja, hogy a fiatal tiszt menyit tud, meg aztán amúgy sem volt ott, amikor a szívért mentek, úgyhogy nincs is miről meséljen. *
- Pashthra Shungo'rol, szolgálatára. * Mutatkozik be ezúttal, okulva az előző alkalomból, és még egy apró főhajtással is kíséri a nevének kimondását. Ha másra nem, talán arra jó lehet, hogy megtudja ő is a férfi nevét. Ortserkével már nem megy sokra, hiszen ő odébbállt. *
* A fiatal harcos némán várakozik a kapuban, figyelve a kis közjátékot. Igaza van az idősebb katonának, nem ártana bemutatkozzon, bár bízott benne, hogy nem csak egy nevet, de egy személyleírást is kaptak, amikor meghagyták, hogy engedjék be. Máskülönben bárki bejöhetne, aki bemondja a nevét. Mégse okoz neki ez kellemetlenséget, megérti az őrt, és hogy tudni szeretné, ki érkezett. Ahogy így jobban belegondol, valószínűleg nem ő az egyetlen, aki Hozierhez érkezik. Mindegy is ez a dolog, hiszen úgy tűnik már nincs is kinek válaszolni, mert elparancsolják az idősebb városőrt. Sajnálná, hiszen szimpatikus volt számára az öreg, ez alatt a rövid párbeszéd alatt, de ha őszinte akar lenni, nem igazán érez semmit. *
- Értem. * Feleli a kapott válaszra, és nem néz jobban körül, inkább a fiatal tisztre helyezi kékjeit. *
- A minap a parancsnokhelyettes munkát ajánlott a számomra, emiatt jöttem. A feloszlatása előtt a Warg alakulat tagja voltam, most pedig újra felölteném a vörös köpenyt. A parancsnokhelyettes tudja, hogy már máshogy is bizonyítottam hűségemet a város iránt, a templomba is én vezettem el őket. * Nem megy bele a részletekbe, és nem tér ki a szív kérdésére. Nem tudja, hogy a fiatal tiszt menyit tud, meg aztán amúgy sem volt ott, amikor a szívért mentek, úgyhogy nincs is miről meséljen. *
- Pashthra Shungo'rol, szolgálatára. * Mutatkozik be ezúttal, okulva az előző alkalomból, és még egy apró főhajtással is kíséri a nevének kimondását. Ha másra nem, talán arra jó lehet, hogy megtudja ő is a férfi nevét. Ortserkével már nem megy sokra, hiszen ő odébbállt. *
1802. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-07 22:39:16
Üzenet elküldve: 2026-04-07 22:39:16
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Föl, vigyázz//
*A kapuban álló őr homlokán vastag izzadságcsepp gördül le, a bozontos szemöldöke között végig, majd az orra hegyéről cseppen le. Tiszteletreméltó módon tűri a dolgot anélkül, hogy arcához kapna. Bizonyára nem ez az első napja. Hanem a kaszárnyában a megszokottnál sokkal nagyobb nyüzsgés tapasztalható, és biz' nem a nap ereje az, ami próbára teszi magas férfit. Parancsok visszhangzanak a falakról, némelyik érthető, mások csak alig. Markos legények hordják a zsákokat, hordókat görgetnek, szekerek jönnek és mennek, akárcsak egy szorgos hangyaboly. Pashtra szavaira az őr alaposan megnézi magának.*
-Elárulod a neved is pajtás? Különben nem tudok utánajárni, hogy tényleg várnak-e.
*Zavarodottan vakarja meg a fejét, hiába a hosszú órák viaskodása a szoborszerű megjelenésért. Mielőtt folytathatná, egy fiatal tiszt kocog az őrhöz.*
-Gyere te is, nem tudják megfogni azt az átkozott dögöt.
-Mi? De hát én őrségben vagyok.
*Rosszallóan rázza meg a fejét, szemében látszik a megvetés, hiába a befolyás és a nemesi család, a tiszti ranghoz nem jár alanyi jogon a tapasztalat és a józan ész.*
-Nem érdekel, kellesz Ortserk. Te kellesz. Az a ló őrült, ha nem teszünk valamit... Minden egyes hátasra szükségünk van.
*Ortserk vaskos ujjával mutat Pashtrára.*
-Éppen dolgom van. Hozierhez jött.
*Ekkor veszi csak észre a fiatal harcost a páncéljában a tiszti úrfi, s úgy érzi így is túl sokat mondott. Megint. Még egy rovás. Nagyot sóhajt.*
-Majd én foglalkozom vele, te menj ahhoz a bestiához.
*Ugyan mormog még valami az orra alatt, de végül elindul a veterán őr a karámokhoz. A tiszt pedig ott marad, gyorsan felméri magának a másikat, kihúzza magát és mintha kicserélték volna, olyan magabiztossággal húzza ki magát. Most, hogy a közvetlen nyomás már elmúlt.*
-Szép felszerelés. Páncél és tabard, nem is akármilyen.
*Némi elismerés csilingel a hangjában.*
-Hozier parancsnokhelyettes úr most rettentően elfoglalt, amennyiben ön is a toborzás miatt jött, úgy én vagyok az illetékes tiszt.
*Pashtra, ha jobban körülnéz a kaszárnyában, láthatja hogy a gyakorlótéren a szokottnál sokkal több férfi edz, fiatalok és idősek egyaránt, de még nyomorékokból is akad egy-kettő.*
*A kapuban álló őr homlokán vastag izzadságcsepp gördül le, a bozontos szemöldöke között végig, majd az orra hegyéről cseppen le. Tiszteletreméltó módon tűri a dolgot anélkül, hogy arcához kapna. Bizonyára nem ez az első napja. Hanem a kaszárnyában a megszokottnál sokkal nagyobb nyüzsgés tapasztalható, és biz' nem a nap ereje az, ami próbára teszi magas férfit. Parancsok visszhangzanak a falakról, némelyik érthető, mások csak alig. Markos legények hordják a zsákokat, hordókat görgetnek, szekerek jönnek és mennek, akárcsak egy szorgos hangyaboly. Pashtra szavaira az őr alaposan megnézi magának.*
-Elárulod a neved is pajtás? Különben nem tudok utánajárni, hogy tényleg várnak-e.
*Zavarodottan vakarja meg a fejét, hiába a hosszú órák viaskodása a szoborszerű megjelenésért. Mielőtt folytathatná, egy fiatal tiszt kocog az őrhöz.*
-Gyere te is, nem tudják megfogni azt az átkozott dögöt.
-Mi? De hát én őrségben vagyok.
*Rosszallóan rázza meg a fejét, szemében látszik a megvetés, hiába a befolyás és a nemesi család, a tiszti ranghoz nem jár alanyi jogon a tapasztalat és a józan ész.*
-Nem érdekel, kellesz Ortserk. Te kellesz. Az a ló őrült, ha nem teszünk valamit... Minden egyes hátasra szükségünk van.
*Ortserk vaskos ujjával mutat Pashtrára.*
-Éppen dolgom van. Hozierhez jött.
*Ekkor veszi csak észre a fiatal harcost a páncéljában a tiszti úrfi, s úgy érzi így is túl sokat mondott. Megint. Még egy rovás. Nagyot sóhajt.*
-Majd én foglalkozom vele, te menj ahhoz a bestiához.
*Ugyan mormog még valami az orra alatt, de végül elindul a veterán őr a karámokhoz. A tiszt pedig ott marad, gyorsan felméri magának a másikat, kihúzza magát és mintha kicserélték volna, olyan magabiztossággal húzza ki magát. Most, hogy a közvetlen nyomás már elmúlt.*
-Szép felszerelés. Páncél és tabard, nem is akármilyen.
*Némi elismerés csilingel a hangjában.*
-Hozier parancsnokhelyettes úr most rettentően elfoglalt, amennyiben ön is a toborzás miatt jött, úgy én vagyok az illetékes tiszt.
*Pashtra, ha jobban körülnéz a kaszárnyában, láthatja hogy a gyakorlótéren a szokottnál sokkal több férfi edz, fiatalok és idősek egyaránt, de még nyomorékokból is akad egy-kettő.*
1801. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2026-04-07 21:52:52
Üzenet elküldve: 2026-04-07 21:52:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 568
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Postagalambocska//
*A levelet csupán tegnap adta Garsin a kezébe. De jobbnak tűnt túlesni rajta. Még saját dolgainak az átcipelését sem fejezte be igazán az istállóból. Amit alaposan elrejtett a szalma alatt, hogy majd később apránként vigye vissza szobájába. De majd azt máskor.
Korán érkezik a kaszárnyához. Az árvaház szinte még aludt amikor távozott. Amíg ő maga alig tudott nyugodtan aludni. A füllentés gondolata, hogy mit keresett a kikötői erdőségben. Amazt, hogy fogja majd Mainak vagy Anviel néninek feltálalni. Ami viszont jobban aggasztja az az apró levél. Amit most is a kezében szorongat. Ám gyengéden azt nehogy meggyűrje. Rá bízták és figyelnie kell rá.
Kutyája nélkül érkezett, attól tartva ne ismerjék fel róla. Szépen felöltözött, egyszerű de tiszta ruhába. Haját amennyire csak tudta rendbe szedte. Így csak egy ártatlan árvának fog látszódni. Nem annak az utcagyereknek ami akkoriban volt.
Már közel jár, a sarkon túl már látni is lehet a kaszárnya falait, és messziről a bejáratát. Gondolkodik, mit mondjon. Meg, hogy mondja. Véletlenül se remegjen meg a hangja. Ekkor jut eszébe, hogy erre még egy megoldása is van, ami ott lapul kis táskájában, amit mindig magánál tart ha a városba jár. Pusztán ha segíteni kell egy rászorulón, vagy épp csak adakozni szeretne egy éhezőnek némi vándorebédet. Annyi gubissal amivel tele rakta már a szobáját, a fél várost megtudná etetni talán.
Ki is szed belőle egy apró üveget, és annak tartalmát hamar le is gyűri mohó kortyokkal. Nem éppen a legkellemesebb az íze. Ezen még javítania kell. De a hatását rögvest érzi. Az üres üveget vissza is rakja a táskába, kezébe ismét a levél kerül. Amit már kevésbé szorongat. Testtartása is megenyhül. Nem tűnik már feszültnél annál, mintha egy gyerek épp jelenteni készül a tanárnak. Sőt talán még annyira sem.
Levegőt vesz és lágyan fújja ki. Még egy kettőt nyel, hogy az ital ízét végleg eltűntesse szájából, miközben megindul a kaszárnya hatalmas kapujához.
Meglátva a két őrt egy bátortalan mosolyt csal arcára és hangosan üdvözli őket.*
- Jó reggelt! Egy levelet jöttem kézbesíteni.
*Mutatja is fel rögvest. Egy többször áthajtott papírlap, mi így egy kicsi téglalapot formáz. Oldalain zsineg fut keresztbe, szorosan lezárva a kis levelet. Ahol a zsinegek találkoznak középen és össze lettek kötözve, ott viasz is tapasztja őket, amibe nem túl szépen, de egy wargfejes pecsétet nyomtak.
A levélen rövid címzés áll:
Bredoc Droyn vagy
Gaerralos Ruuhrijehr kezébe.
Amint az őr válaszol vagy jobban megnézi a levelet, ő szívesen nyújtja is annak aki hajlandó az apró ügyével foglalkozni. Mert ha nem ismerik fel, akkor bizony ő nem fogja itt vesztegetni az idejét. Amint átveszik ő fogja is magát és szalad is vissza az árvaházba. Amilyen gyorsan csak tud.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő kettő körben.
*A levelet csupán tegnap adta Garsin a kezébe. De jobbnak tűnt túlesni rajta. Még saját dolgainak az átcipelését sem fejezte be igazán az istállóból. Amit alaposan elrejtett a szalma alatt, hogy majd később apránként vigye vissza szobájába. De majd azt máskor.
Korán érkezik a kaszárnyához. Az árvaház szinte még aludt amikor távozott. Amíg ő maga alig tudott nyugodtan aludni. A füllentés gondolata, hogy mit keresett a kikötői erdőségben. Amazt, hogy fogja majd Mainak vagy Anviel néninek feltálalni. Ami viszont jobban aggasztja az az apró levél. Amit most is a kezében szorongat. Ám gyengéden azt nehogy meggyűrje. Rá bízták és figyelnie kell rá.
Kutyája nélkül érkezett, attól tartva ne ismerjék fel róla. Szépen felöltözött, egyszerű de tiszta ruhába. Haját amennyire csak tudta rendbe szedte. Így csak egy ártatlan árvának fog látszódni. Nem annak az utcagyereknek ami akkoriban volt.
Már közel jár, a sarkon túl már látni is lehet a kaszárnya falait, és messziről a bejáratát. Gondolkodik, mit mondjon. Meg, hogy mondja. Véletlenül se remegjen meg a hangja. Ekkor jut eszébe, hogy erre még egy megoldása is van, ami ott lapul kis táskájában, amit mindig magánál tart ha a városba jár. Pusztán ha segíteni kell egy rászorulón, vagy épp csak adakozni szeretne egy éhezőnek némi vándorebédet. Annyi gubissal amivel tele rakta már a szobáját, a fél várost megtudná etetni talán.
Ki is szed belőle egy apró üveget, és annak tartalmát hamar le is gyűri mohó kortyokkal. Nem éppen a legkellemesebb az íze. Ezen még javítania kell. De a hatását rögvest érzi. Az üres üveget vissza is rakja a táskába, kezébe ismét a levél kerül. Amit már kevésbé szorongat. Testtartása is megenyhül. Nem tűnik már feszültnél annál, mintha egy gyerek épp jelenteni készül a tanárnak. Sőt talán még annyira sem.
Levegőt vesz és lágyan fújja ki. Még egy kettőt nyel, hogy az ital ízét végleg eltűntesse szájából, miközben megindul a kaszárnya hatalmas kapujához.
Meglátva a két őrt egy bátortalan mosolyt csal arcára és hangosan üdvözli őket.*
- Jó reggelt! Egy levelet jöttem kézbesíteni.
*Mutatja is fel rögvest. Egy többször áthajtott papírlap, mi így egy kicsi téglalapot formáz. Oldalain zsineg fut keresztbe, szorosan lezárva a kis levelet. Ahol a zsinegek találkoznak középen és össze lettek kötözve, ott viasz is tapasztja őket, amibe nem túl szépen, de egy wargfejes pecsétet nyomtak.
A levélen rövid címzés áll:
Bredoc Droyn vagy
Gaerralos Ruuhrijehr kezébe.
Amint az őr válaszol vagy jobban megnézi a levelet, ő szívesen nyújtja is annak aki hajlandó az apró ügyével foglalkozni. Mert ha nem ismerik fel, akkor bizony ő nem fogja itt vesztegetni az idejét. Amint átveszik ő fogja is magát és szalad is vissza az árvaházba. Amilyen gyorsan csak tud.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán kettővel növeli a karizmát a következő kettő körben.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820