Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-12 13:33:23
Üzenet elküldve: 2021-10-12 13:33:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Nilevard figyelmébe //
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz //
* Kilépve a kaszárnyába, nagyobb lendülettel halad a tervezettnél. Elhatározza, hogy jó véleményt alakít ki magával szemben a hadnagytól. De ahogy keresi a szemével, csak gyakorlatozó katonákat lát illetve egy siralmas állapotba lévő törpét egy hordón. Végig nézve a törpén, zsíros, piszkos, koszos, és még sörhabos is a szakálla. Olyan mint egy depresszióval küzdő alkoholista. A rusnya szerzet mikor megpillantja Nilevardot, hamar le dől a hordóról magától. Az ember azt hinné, hogy annyira részeg, hogy már ülni se tud. De mint kiderült a szerzet ezt szándékosan műveli magával, hogy egyáltalán le tudjon a hordóról szállni! Fel is tápászkodik és oda megy a lovaghoz. *
- A hadnagya aztat mondta, hogy egyszer itten lehhh...sszhhh * A leheletéből érezhető, hogy ez már nem az első sört gurítja le. Próbál egy mély sóhajjal magára erőltetni egy mosolyt, és csak bólintani. Attól fél, hogy ha kinyitja a száját nem csak elküldi melegebb éghajlatra, de még jogtalan büntetést is szabna neki. De próbálja mantrázni a fejébe. ~ Nem az én dolgom, nem az én kötelességem. ~ Jó sokszor próbálja ezt magába.. *
- Köszönöm. * Egy enyhe biccentéssel már fordul is el tőle, hogy addig hatékonyan teljen az ideje. Inkább le teszi a fegyvereit és a bábukon gyakorolja apjának a mozdulatait. *
// A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz //
* Kilépve a kaszárnyába, nagyobb lendülettel halad a tervezettnél. Elhatározza, hogy jó véleményt alakít ki magával szemben a hadnagytól. De ahogy keresi a szemével, csak gyakorlatozó katonákat lát illetve egy siralmas állapotba lévő törpét egy hordón. Végig nézve a törpén, zsíros, piszkos, koszos, és még sörhabos is a szakálla. Olyan mint egy depresszióval küzdő alkoholista. A rusnya szerzet mikor megpillantja Nilevardot, hamar le dől a hordóról magától. Az ember azt hinné, hogy annyira részeg, hogy már ülni se tud. De mint kiderült a szerzet ezt szándékosan műveli magával, hogy egyáltalán le tudjon a hordóról szállni! Fel is tápászkodik és oda megy a lovaghoz. *
- A hadnagya aztat mondta, hogy egyszer itten lehhh...sszhhh * A leheletéből érezhető, hogy ez már nem az első sört gurítja le. Próbál egy mély sóhajjal magára erőltetni egy mosolyt, és csak bólintani. Attól fél, hogy ha kinyitja a száját nem csak elküldi melegebb éghajlatra, de még jogtalan büntetést is szabna neki. De próbálja mantrázni a fejébe. ~ Nem az én dolgom, nem az én kötelességem. ~ Jó sokszor próbálja ezt magába.. *
- Köszönöm. * Egy enyhe biccentéssel már fordul is el tőle, hogy addig hatékonyan teljen az ideje. Inkább le teszi a fegyvereit és a bábukon gyakorolja apjának a mozdulatait. *
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-12 11:15:42
Üzenet elküldve: 2021-10-12 11:15:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*A szó nélküli kommunikáció a kettejük között különösebb probléma nélkül működik, Garsin tudja, hogy mit akar tőle Gaerralos, és rendesen végre is hajtja, habár a bizonytalanság még mindig ott van. Valamilyen szempontból ez is a kiképzés része, hiszen egy alakulat tagjainak tudnia kell olvasni egymás testbeszédéből, hogy igazán hatékonyan működhessenek együtt.*
-Sose gondold túl. Amint belekezdesz a mozdulatba, meghoztál egy döntést, szinte csak ronthatsz a helyzeten, ha ezután elbizonytalanodsz. Az más helyzet, ha az ellenfeled közben változtat a helyzeten, de egy harcban hibáznod is magabiztosan kell.
*Kissé paradox kijelentés ez, ám általában megállja a helyét. Sokkal jobb, ha egy kevésbé optimális döntést helyesen hajt végre egy harcos, mintha minden döntése közben kételkedik magában, és emiatt vét újabb hibákat. Ezen kívül a pánik megelőzésében is hasznos a kételyek elnyomása.
Itt viszont megáll a gyakorlat kiértékelésében. Konkrét hibát ugyanis ezúttal nem vétett Garsin, csak a bizonytalanság az, amivel nehezen tud megküzdeni.
Ahogy előadja a bevezetőt, figyeli a másik reakcióit, hogy lássa, eléri-e a célját szavaival. Nem célja hagyni, hogy a lány teljesítményén rontson a kétely. Ha máshol nem, csatatéri környezetben mindenképp ki kell nevelni belőle ezt, és inkább előbb, mint utóbb. Attól nem tart, hogy a lány túlzott magabiztosságra tenne szert, nem tűnik erre alkalmas jellemnek.*
-Ezt eleinte támadó állásnak írtam le, hiszen elsősorban az erős vágásokat segíti elő. Normális esetben azt mondanám, hibát követtél el, ám ha elég gyorsan reagálsz, vagy esetleg még meg is előzöl a cselekvésben, akkor az állásból adódó erőd jelentős előnyt adhat. Tartsd észben, hogy te két kézzel tartod a kardod, míg nekem nem adatott meg ez a lehetőség, és ha nincs hatalmas különbség köztünk erő terén, akkor ez neked ad előfölényt.
Kapsz pár másodperc gondolkodási időt. Ha eldöntötted, mit csinálsz, cselekedj.
*A valóság az, hogy a lány sokkal optimálisabb testhelyzetet is választhatott volna, ebből a kardtartásból ugyanis gyorsan át kell váltania egy másikba, ha meg akarja állítani Gaerralos pengéjét. Ha nem ragadja meg a kezdeményezést, vagy jósolja meg helyesen, hogy ellenfele milyen irányból fog támadni, kudarcot vall... ám amíg ez nem történik meg, addig nem tervezi elbizonytalanítani tanítványát.
Egész pontosan három másodperc gondolkodási időt kap Garsin, és ha addig nem tett semmit, akkor minden figyelmeztetés nélkül hirtelen mozdulatba lendül Gaerralos gyakorlókardja.
A mozdulat az elején bármilyen irányú vágásnál ugyanaz: gyorsan, de lazán elemeli a kardot a válláról, pengével felfelé, aztán megfeszítve csuklóval lendületet ad a vágásnak. Az irány viszont trükkös, ugyanis könnyedén fordíthat a csuklójával egyet, és máris más irányból érkezik a csapás. Ezúttal a lány egy horizontális, az ő szemszögéből balról jövő vágást kényszerül kivédeni.*
//Egy hattal később//
*A szó nélküli kommunikáció a kettejük között különösebb probléma nélkül működik, Garsin tudja, hogy mit akar tőle Gaerralos, és rendesen végre is hajtja, habár a bizonytalanság még mindig ott van. Valamilyen szempontból ez is a kiképzés része, hiszen egy alakulat tagjainak tudnia kell olvasni egymás testbeszédéből, hogy igazán hatékonyan működhessenek együtt.*
-Sose gondold túl. Amint belekezdesz a mozdulatba, meghoztál egy döntést, szinte csak ronthatsz a helyzeten, ha ezután elbizonytalanodsz. Az más helyzet, ha az ellenfeled közben változtat a helyzeten, de egy harcban hibáznod is magabiztosan kell.
*Kissé paradox kijelentés ez, ám általában megállja a helyét. Sokkal jobb, ha egy kevésbé optimális döntést helyesen hajt végre egy harcos, mintha minden döntése közben kételkedik magában, és emiatt vét újabb hibákat. Ezen kívül a pánik megelőzésében is hasznos a kételyek elnyomása.
Itt viszont megáll a gyakorlat kiértékelésében. Konkrét hibát ugyanis ezúttal nem vétett Garsin, csak a bizonytalanság az, amivel nehezen tud megküzdeni.
Ahogy előadja a bevezetőt, figyeli a másik reakcióit, hogy lássa, eléri-e a célját szavaival. Nem célja hagyni, hogy a lány teljesítményén rontson a kétely. Ha máshol nem, csatatéri környezetben mindenképp ki kell nevelni belőle ezt, és inkább előbb, mint utóbb. Attól nem tart, hogy a lány túlzott magabiztosságra tenne szert, nem tűnik erre alkalmas jellemnek.*
-Ezt eleinte támadó állásnak írtam le, hiszen elsősorban az erős vágásokat segíti elő. Normális esetben azt mondanám, hibát követtél el, ám ha elég gyorsan reagálsz, vagy esetleg még meg is előzöl a cselekvésben, akkor az állásból adódó erőd jelentős előnyt adhat. Tartsd észben, hogy te két kézzel tartod a kardod, míg nekem nem adatott meg ez a lehetőség, és ha nincs hatalmas különbség köztünk erő terén, akkor ez neked ad előfölényt.
Kapsz pár másodperc gondolkodási időt. Ha eldöntötted, mit csinálsz, cselekedj.
*A valóság az, hogy a lány sokkal optimálisabb testhelyzetet is választhatott volna, ebből a kardtartásból ugyanis gyorsan át kell váltania egy másikba, ha meg akarja állítani Gaerralos pengéjét. Ha nem ragadja meg a kezdeményezést, vagy jósolja meg helyesen, hogy ellenfele milyen irányból fog támadni, kudarcot vall... ám amíg ez nem történik meg, addig nem tervezi elbizonytalanítani tanítványát.
Egész pontosan három másodperc gondolkodási időt kap Garsin, és ha addig nem tett semmit, akkor minden figyelmeztetés nélkül hirtelen mozdulatba lendül Gaerralos gyakorlókardja.
A mozdulat az elején bármilyen irányú vágásnál ugyanaz: gyorsan, de lazán elemeli a kardot a válláról, pengével felfelé, aztán megfeszítve csuklóval lendületet ad a vágásnak. Az irány viszont trükkös, ugyanis könnyedén fordíthat a csuklójával egyet, és máris más irányból érkezik a csapás. Ezúttal a lány egy horizontális, az ő szemszögéből balról jövő vágást kényszerül kivédeni.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-12 10:30:21
Üzenet elküldve: 2021-10-12 10:30:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard figyelmébe//
/A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A kaszárnyán, éppen csak megáll, és leszólít ott valami katonát. Egy törpe, hosszas szakállal.*
-Mit tehetek őné'?
*Kérdezi rekedt mély hangján az apró, de erős borsocska. Soreyl felhúzza jobb szemöldökét.*
-Nemsokára itt fog engem várni egy Warg.
*Törp uram, kicsit összefosta ettől a gatyáját, és azonnal neki is áll hepciáskodni.*
-Mi!? Egy Wargot, hozó ide a kaszárnyába te állat?
*Soreyl, próbálja, finoman csendre inteni a gyávát, de nem nagyon megy neki elsőre.*
-Veszélyes vadakat nem lehet behozni a városba. Lecsukatlak, kalodába teszlek, bebörtönözlek!
*Mivel karcos hangját is egyre emeli a bátor városőr, Soreyl egy váratlanul gyors mozdulattal befogja a száját, és érzi, ahogy tenyerén még kicsit csordogál a fröcsögő nyál, de semmi baj! mindjárt letörli a száradt sörhabos szakállon.*
-Idefigyelj te féleszű! Nem egy igazi warg, csak egy katona az elit alakulattól.
*Löki el a kisebbiknek a fejét magától, és kezét megtörli a nadrágjába. A törp, sokatmondón bólogat, mint aki eddig is tudta miről van szó, de megjátszotta magát.*
-Azt mondtam itt találkozunk, de van egy kis dolgom. Szólj neki, hogy egy kicsit még várnia kell de mindjárt megjövök. Megértetted?
*A törp valamit mormog az orra alatt, és előkap egy pipát, majd leül valami hordóra. Hogy értette-e, nem lehet tudni. Hogy megmondja e Nilevardnak, hogy a lovag mindjárt visszajön? Azt sem lehet tudni. Annyit lehet tudni, hogy a lovag keze, még mindig nyálas, és undorító. Jobb híján a nadrágjába törli, a nem túl gusztusos váladékot, és elindul kifele az épületből, de nemsokára visszatér.*
/A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A kaszárnyán, éppen csak megáll, és leszólít ott valami katonát. Egy törpe, hosszas szakállal.*
-Mit tehetek őné'?
*Kérdezi rekedt mély hangján az apró, de erős borsocska. Soreyl felhúzza jobb szemöldökét.*
-Nemsokára itt fog engem várni egy Warg.
*Törp uram, kicsit összefosta ettől a gatyáját, és azonnal neki is áll hepciáskodni.*
-Mi!? Egy Wargot, hozó ide a kaszárnyába te állat?
*Soreyl, próbálja, finoman csendre inteni a gyávát, de nem nagyon megy neki elsőre.*
-Veszélyes vadakat nem lehet behozni a városba. Lecsukatlak, kalodába teszlek, bebörtönözlek!
*Mivel karcos hangját is egyre emeli a bátor városőr, Soreyl egy váratlanul gyors mozdulattal befogja a száját, és érzi, ahogy tenyerén még kicsit csordogál a fröcsögő nyál, de semmi baj! mindjárt letörli a száradt sörhabos szakállon.*
-Idefigyelj te féleszű! Nem egy igazi warg, csak egy katona az elit alakulattól.
*Löki el a kisebbiknek a fejét magától, és kezét megtörli a nadrágjába. A törp, sokatmondón bólogat, mint aki eddig is tudta miről van szó, de megjátszotta magát.*
-Azt mondtam itt találkozunk, de van egy kis dolgom. Szólj neki, hogy egy kicsit még várnia kell de mindjárt megjövök. Megértetted?
*A törp valamit mormog az orra alatt, és előkap egy pipát, majd leül valami hordóra. Hogy értette-e, nem lehet tudni. Hogy megmondja e Nilevardnak, hogy a lovag mindjárt visszajön? Azt sem lehet tudni. Annyit lehet tudni, hogy a lovag keze, még mindig nyálas, és undorító. Jobb híján a nadrágjába törli, a nem túl gusztusos váladékot, és elindul kifele az épületből, de nemsokára visszatér.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 22:41:46
Üzenet elküldve: 2021-10-11 22:41:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
*Nos úgy látszik, hogy minden rendeződik, és mindenki megérti a helyzetet, úgyhogy neki igazán több mondandója nem is igen akad. A felszerelések is átadódnak, csak Wulfrixené marad nála, de azt majd elintézi később. Csak berakja a raktárba, s majd onnan felveheti a gnóm, úgyis gyakran szokta látogatni a helységet mindenféle ellenőrzések miatt, amikhez Bredoc egyáltalán nem is ért. Talán így van ez jól. *
-Sok szerencsét!
*Teszi azért hozzá, mert mégiscsak így illik, majd ha nincs más egyéb, márpedig úgy tűnik, hogy nincs, úgy komótos léptekkel elindul a kovácsműhely felé. Szeretne valaminek utánajárni.*
*Nos úgy látszik, hogy minden rendeződik, és mindenki megérti a helyzetet, úgyhogy neki igazán több mondandója nem is igen akad. A felszerelések is átadódnak, csak Wulfrixené marad nála, de azt majd elintézi később. Csak berakja a raktárba, s majd onnan felveheti a gnóm, úgyis gyakran szokta látogatni a helységet mindenféle ellenőrzések miatt, amikhez Bredoc egyáltalán nem is ért. Talán így van ez jól. *
-Sok szerencsét!
*Teszi azért hozzá, mert mégiscsak így illik, majd ha nincs más egyéb, márpedig úgy tűnik, hogy nincs, úgy komótos léptekkel elindul a kovácsműhely felé. Szeretne valaminek utánajárni.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 22:33:56
Üzenet elküldve: 2021-10-11 22:33:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*A gyakorlásban való kitartása és szorgalma nem pusztán a jellemét dicséri. Van ebben félelem és szükség is. Ha már viseli a tabardot, nem akar védtelen lenni, s tehetetlenül cserben hagyni azt, ki egyszer hozzá fordulna segítségért. Na meg... arról is tud, hogy Bredoc fölvett már egy intézőt. A parancsnok még azt mondta, őt szánná arra a posztra, így természetesen elég rosszul érintette ez a hír. Persze, nem hibáztatta a férfit, hiszen nyilván szüksége volt valakire, aki már "készen van" a feladatra, ő pedig véleménye szerint túl lassan tanul, így meg ki tudja egyáltalán mikor foglalhatta volna el az intézői szerepet... Viszont ez is adott neki még egy löketet, hogy mindenben jobban teljesítsen, annak érdekében, hogy biztosan maradhasson és továbbra is lássák benne a lehetőséget. Ha nem intézőként, hát városőrként. Vagy... Maga sem tudja pontosan, hogy mit akar, mert harcosként még mindig nem látja magát, de mindenképpen fejlődni szeretne. Kétségbeesetten kapaszkodik az Alakulatba, mint az élete egyetlen biztos pontjába. Nem akarja, hogy elküldjék...
Szóval küzd. S mert annyira tanulni akar, s nem mások nyomására vesz részt a gyakorlatozásban, az összpontosítására és kitartására sem lehet panasz. De még a sikertelenségei fölött érzett elkeseredését is többnyire megtartja magának: míg a leckék tartanak, ritkán tör át bármi az önfegyelmén.
Ezzel fejezi ki háláját és tiszteletét is a vele foglalkozók, s most elsősorban Gaerralos felé. Ha már a férfi időt és fáradtságot, de vélhetően még fájdalmat sem sajnálva képzi őt, a legkevesebb, amit tehet, hogy nem könnyelműsködi el a dolgot, hanem rendesen odafigyel.
Bemutatója végén a másik némán jelzi, hogy ismételje meg, amit csinált, ám ezúttal elébe áll célpontként.
Fölveszi a kiindulóhelyzetét a férfival szemben, majd most már magabiztosabban végzi el újra a mozdulatsort. Csak a szúrás után bizonytalanodik el, mivel az utasítás némán zajlott, eszébe jut, hogy talán az lett volna a feladata, hogy a célpont távolságának megfelelően módosítson és jelzésértékűen ténylegesen meg kellett volna szúrnia Gaerralost... De mire idáig jut a gondolatban, már túl van a szúráson, így egyszerűen csak befejezi a mozdulatsort és ismét megáll oldalt, várva, hogy ezt várta-e a férfi, vagy amit utólag gondolt...
Végül aztán a bevezetőn túlesnek, s a katona érezhetően a leckéknek egy új fejezetét nyitja meg, ami valóban elég váratlanul éri Garsint. Egyszerre érez lelkesedést, hogy a férfi úgy ítélte, haladhatnak tovább, és nyomasztja az, amit amaz előad. Vajon képes lesz-e arra a többletre, amiről a másik beszél, s ami a harchoz - legalábbis a sikereshez, amiből élve kerül ki - kell?
Ezúttal elérti a célzást a saját bizonytalankodásaira, s az ebből adódó kiszámíthatóságára, de igazán megszeppenni sincs ideje, már érkezik is a következő feladat.
Ahogy a férfi közelebb sétál hozzá és fölvesz egy támadásra kész testhelyzetet, váratlanul zakatolni kezd a szíve.
Észleli az ismerős érzést, de igyekszik figyelmen kívül hagyni, s egyelőre sikerül is nagyjából tisztán tartania a fejét.
Röviden elemzi a helyzetet, majd Gaerralos test- és kardtartását másolja le, s meg is állapodik ennél. Majd várakozón néz a férfi szemébe, ezzel is jelezve, hogy ez volna az ő döntése és várja a továbbiakat.*
//Egy hattal később//
*A gyakorlásban való kitartása és szorgalma nem pusztán a jellemét dicséri. Van ebben félelem és szükség is. Ha már viseli a tabardot, nem akar védtelen lenni, s tehetetlenül cserben hagyni azt, ki egyszer hozzá fordulna segítségért. Na meg... arról is tud, hogy Bredoc fölvett már egy intézőt. A parancsnok még azt mondta, őt szánná arra a posztra, így természetesen elég rosszul érintette ez a hír. Persze, nem hibáztatta a férfit, hiszen nyilván szüksége volt valakire, aki már "készen van" a feladatra, ő pedig véleménye szerint túl lassan tanul, így meg ki tudja egyáltalán mikor foglalhatta volna el az intézői szerepet... Viszont ez is adott neki még egy löketet, hogy mindenben jobban teljesítsen, annak érdekében, hogy biztosan maradhasson és továbbra is lássák benne a lehetőséget. Ha nem intézőként, hát városőrként. Vagy... Maga sem tudja pontosan, hogy mit akar, mert harcosként még mindig nem látja magát, de mindenképpen fejlődni szeretne. Kétségbeesetten kapaszkodik az Alakulatba, mint az élete egyetlen biztos pontjába. Nem akarja, hogy elküldjék...
Szóval küzd. S mert annyira tanulni akar, s nem mások nyomására vesz részt a gyakorlatozásban, az összpontosítására és kitartására sem lehet panasz. De még a sikertelenségei fölött érzett elkeseredését is többnyire megtartja magának: míg a leckék tartanak, ritkán tör át bármi az önfegyelmén.
Ezzel fejezi ki háláját és tiszteletét is a vele foglalkozók, s most elsősorban Gaerralos felé. Ha már a férfi időt és fáradtságot, de vélhetően még fájdalmat sem sajnálva képzi őt, a legkevesebb, amit tehet, hogy nem könnyelműsködi el a dolgot, hanem rendesen odafigyel.
Bemutatója végén a másik némán jelzi, hogy ismételje meg, amit csinált, ám ezúttal elébe áll célpontként.
Fölveszi a kiindulóhelyzetét a férfival szemben, majd most már magabiztosabban végzi el újra a mozdulatsort. Csak a szúrás után bizonytalanodik el, mivel az utasítás némán zajlott, eszébe jut, hogy talán az lett volna a feladata, hogy a célpont távolságának megfelelően módosítson és jelzésértékűen ténylegesen meg kellett volna szúrnia Gaerralost... De mire idáig jut a gondolatban, már túl van a szúráson, így egyszerűen csak befejezi a mozdulatsort és ismét megáll oldalt, várva, hogy ezt várta-e a férfi, vagy amit utólag gondolt...
Végül aztán a bevezetőn túlesnek, s a katona érezhetően a leckéknek egy új fejezetét nyitja meg, ami valóban elég váratlanul éri Garsint. Egyszerre érez lelkesedést, hogy a férfi úgy ítélte, haladhatnak tovább, és nyomasztja az, amit amaz előad. Vajon képes lesz-e arra a többletre, amiről a másik beszél, s ami a harchoz - legalábbis a sikereshez, amiből élve kerül ki - kell?
Ezúttal elérti a célzást a saját bizonytalankodásaira, s az ebből adódó kiszámíthatóságára, de igazán megszeppenni sincs ideje, már érkezik is a következő feladat.
Ahogy a férfi közelebb sétál hozzá és fölvesz egy támadásra kész testhelyzetet, váratlanul zakatolni kezd a szíve.
Észleli az ismerős érzést, de igyekszik figyelmen kívül hagyni, s egyelőre sikerül is nagyjából tisztán tartania a fejét.
Röviden elemzi a helyzetet, majd Gaerralos test- és kardtartását másolja le, s meg is állapodik ennél. Majd várakozón néz a férfi szemébe, ezzel is jelezve, hogy ez volna az ő döntése és várja a továbbiakat.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 21:56:31
Üzenet elküldve: 2021-10-11 21:56:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* A sejtelme be is igazolódik hamar, kár volt kinyitni a száját ismételten. Valahogy ez sikeres magas ladba volt inkább a tisztek felé, hogy ezzel is legyen mivel túl járatni megint azt amit be kellene ragasztani már. Úgy látszik nem éppen könnyen tanulja meg ezt a leckét Nilevard. Miután a parancsnok távozik a hadnagy kérdésére a lovag csak meglepődik. *
- Rám is számíthat hadnagy. * Bólint határozottan komoly tekintettel. Inkább nem erőlteti tovább a szavak erejét. Bredoc mikorra feltűnik már az új felszereléssel teszi. El is veszi a kezéből tabardot és az amulettet.
- Köszönjük.
* Határozottan örül neki, de most már ténylegesen valamit kitalál valamit, hogy vissza tarthassa a szavakat amik általában szükségtelenül hagyják el az ajkát. -
- Értettem hadnagy. Gyorsan addig távozok ha megengedik. Ugyanitt jó megfelel?
* Ha megkapta a választ azonnal indul vissza, hogy mihamarabb fel vehesse a szükséges kiegészítőket a felszerelésére. Ezzel most már nem csak egy papír fecnin lesz warg, ha ez a küldetés sikerrel zárul akkor ténylegesen kijelentheti, hogy közéjük tartozik. Onnantól már csak a szájára szükséges vigyázni. Gyorsan végig is gondolja miközben halad vissza az ajtóhoz. ~ A meleg ruha a táskámba van, de inkább majd magammal viszem és ha gond lesz át veszem. ~ Rántja meg a vállát. Ahogy végig megy a folyosón és eléri a szobát, amit ideiglenesen megkapott. Át is veszi a nyakláncot és magára húzza a tabardot. A felszerelését igényesen már előkészítette, ezért egy elégedett mosoly terül csak szét az arcán, de a meleg ruhát gyorsan le is ellenőrzi a táskájába. Amit nyugalommal nyugtáz, hogy ott van, igényesen össze hajtva. Így már csak kulacsát szükséges kimosnia és magához venni egy kis hideg élelmet a konyháról. De talán néhány falatot is be fog kapni. Amit még nem igazán döntött el. *
* A sejtelme be is igazolódik hamar, kár volt kinyitni a száját ismételten. Valahogy ez sikeres magas ladba volt inkább a tisztek felé, hogy ezzel is legyen mivel túl járatni megint azt amit be kellene ragasztani már. Úgy látszik nem éppen könnyen tanulja meg ezt a leckét Nilevard. Miután a parancsnok távozik a hadnagy kérdésére a lovag csak meglepődik. *
- Rám is számíthat hadnagy. * Bólint határozottan komoly tekintettel. Inkább nem erőlteti tovább a szavak erejét. Bredoc mikorra feltűnik már az új felszereléssel teszi. El is veszi a kezéből tabardot és az amulettet.
- Köszönjük.
* Határozottan örül neki, de most már ténylegesen valamit kitalál valamit, hogy vissza tarthassa a szavakat amik általában szükségtelenül hagyják el az ajkát. -
- Értettem hadnagy. Gyorsan addig távozok ha megengedik. Ugyanitt jó megfelel?
* Ha megkapta a választ azonnal indul vissza, hogy mihamarabb fel vehesse a szükséges kiegészítőket a felszerelésére. Ezzel most már nem csak egy papír fecnin lesz warg, ha ez a küldetés sikerrel zárul akkor ténylegesen kijelentheti, hogy közéjük tartozik. Onnantól már csak a szájára szükséges vigyázni. Gyorsan végig is gondolja miközben halad vissza az ajtóhoz. ~ A meleg ruha a táskámba van, de inkább majd magammal viszem és ha gond lesz át veszem. ~ Rántja meg a vállát. Ahogy végig megy a folyosón és eléri a szobát, amit ideiglenesen megkapott. Át is veszi a nyakláncot és magára húzza a tabardot. A felszerelését igényesen már előkészítette, ezért egy elégedett mosoly terül csak szét az arcán, de a meleg ruhát gyorsan le is ellenőrzi a táskájába. Amit nyugalommal nyugtáz, hogy ott van, igényesen össze hajtva. Így már csak kulacsát szükséges kimosnia és magához venni egy kis hideg élelmet a konyháról. De talán néhány falatot is be fog kapni. Amit még nem igazán döntött el. *
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 21:03:06
Üzenet elküldve: 2021-10-11 21:03:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Abban már egy hatnyi gyakorlatozás után Gaerralos nem kételkedik, hogy Garsinban megvan a fejlődéshez szükséges elhatározás. Az első pár alkalommal tapasztalt lendület és fókusz úgy néz ki, hogy azóta sem lankadt, és az, hogy többen is foglalkoznak a felzárkóztatásával, erősen meglátszik.
Szerencsére sikeresen megelőzte azt, hogy Garsin ellenséges fogadtatásban részesüljön a gyakorlatozó városőrök között. Persze ettől még főleg eleinte elejtettek pár megjegyzést mind az újoncok, mind néha még a kiképzőmesterek is, látván, ahogy a félkarú veterán és az újonc elit gyakorlatoznak.
Ám viszonylag gyorsan enyhült ez a viselkedés. Részben talán azért, mert a tisztek tudták, hogy ha büntetlenül hagynák, ellenségeskedésbe torkollhatna, az pedig rajtuk csattanna, részben azért, mert egyszerűen egy idő után ráuntak... Valahol viszont talán egy kevés tisztelet is ott van, hiszen elhatározás és akaraterő terén egyikük sem mutat gyengeséget.
Az már csak hab a tortán, hogy Garsin tényleg gyorsan tanul. Nem őstehetség, de nem is kell annak lennie, az erőfeszítés és a tanulásra remekül alkalmas elme már kiemelik a többi újonc közül. Ellenben az elvárások is magasabbak, így tovább és szigorúbban ismételtet vele, mint ami egy egyszerű városőr esetében indokolt lenne.
Ahogy kiadja a gyakorlatot, amaz szinte rögtön mozogni is kezd. A tartás és a lábmunka helyes, ám a szúrás kissé pontatlan, és Gaerralos reményei szerint nem csak ő tudja, hogy miért.
Nem kommentálja viszont, csak végignézi, ahogy a lány a kis hibáját követve egy helyes, habár kissé bizonytalan gyűjtőlépést hajt végre, majd kilép oldalra.
Baljába veszi a mellette álló bábunak támasztott gyakorlókardját, majd különösebb sietség nélkül elhelyezkedik Garsinnal szemben, ám elég távol, hogy ne legyen támadó távolságon belül. Ezután egy szabályos harcállást vesz fel, és kardja hegyével a lány eredeti kiindulópontjára mutat, majd ha amaz odaért, egy biccentéssel jelzi, hogy újra próbálkozhat.
Ezúttal viszont már nem egy képzeletbeli célponton kell tartania a szemét, hanem egy igazi -habár túl távoli- gyakorlópartnerrel áll szemben.
Számít rá, hogy Garsin ezúttal javítani fog, és csak akkor szólal meg, ha a második próbákozás végére értek. Ha azt látja, hogy amaz észrevette és javította a hibáit, nem is tesz róluk említést, csak azokról ejt szót, amiket tanítványa nem vett észre, vagy nem javított sikeresen. Ha ezzel megvan, akkor tér csak át a következő részre.*
-Az eddigiek csak alap lépések és mozdulatok voltak. Szükségesek, elengedhetetlenek a rendes harci tudáshoz, ám önmagukban keveset érnek.
*Egészen eddig nem adta jelét, hogy ma haladnak majd tovább, ám Garsin a mostaniak alapján már kezdheti gyanítani, hogy a félkarú új téma bemutatására készül.*
-A támadás és védekezés többől áll, mint egy helyesen végrehajtott vágás, vagy egy időben jó helyre helyezett penge. Ha hezitálsz, és a testbeszéded elárulja, hogy milyen irányból tervezel támadni...
*A hezitáció típushiba Garsinnál, így talán érthető az apró szünet, amit itt hagy.*
-Azt bármely tapasztalt harcos észre fogja venni, és ki fogja használni. És ha rosszkor helyezkedsz el rossz tartásban, rést fogsz hagyni a védelmedben. *Közelebb sétál Garsinhoz, hogy aztán kicsivel kevesebb, mint két méterre vele szemben megálljon, és újra harcállásba helyezkedjen. Egykezes gyakorlókardja szabályos válltartásban pihen.*
-Példának okáért... Vedd fel azt a tartást, ami jelen esetben szerinted a legtöbb védelmet nyújtana.
//Egy hattal később//
*Abban már egy hatnyi gyakorlatozás után Gaerralos nem kételkedik, hogy Garsinban megvan a fejlődéshez szükséges elhatározás. Az első pár alkalommal tapasztalt lendület és fókusz úgy néz ki, hogy azóta sem lankadt, és az, hogy többen is foglalkoznak a felzárkóztatásával, erősen meglátszik.
Szerencsére sikeresen megelőzte azt, hogy Garsin ellenséges fogadtatásban részesüljön a gyakorlatozó városőrök között. Persze ettől még főleg eleinte elejtettek pár megjegyzést mind az újoncok, mind néha még a kiképzőmesterek is, látván, ahogy a félkarú veterán és az újonc elit gyakorlatoznak.
Ám viszonylag gyorsan enyhült ez a viselkedés. Részben talán azért, mert a tisztek tudták, hogy ha büntetlenül hagynák, ellenségeskedésbe torkollhatna, az pedig rajtuk csattanna, részben azért, mert egyszerűen egy idő után ráuntak... Valahol viszont talán egy kevés tisztelet is ott van, hiszen elhatározás és akaraterő terén egyikük sem mutat gyengeséget.
Az már csak hab a tortán, hogy Garsin tényleg gyorsan tanul. Nem őstehetség, de nem is kell annak lennie, az erőfeszítés és a tanulásra remekül alkalmas elme már kiemelik a többi újonc közül. Ellenben az elvárások is magasabbak, így tovább és szigorúbban ismételtet vele, mint ami egy egyszerű városőr esetében indokolt lenne.
Ahogy kiadja a gyakorlatot, amaz szinte rögtön mozogni is kezd. A tartás és a lábmunka helyes, ám a szúrás kissé pontatlan, és Gaerralos reményei szerint nem csak ő tudja, hogy miért.
Nem kommentálja viszont, csak végignézi, ahogy a lány a kis hibáját követve egy helyes, habár kissé bizonytalan gyűjtőlépést hajt végre, majd kilép oldalra.
Baljába veszi a mellette álló bábunak támasztott gyakorlókardját, majd különösebb sietség nélkül elhelyezkedik Garsinnal szemben, ám elég távol, hogy ne legyen támadó távolságon belül. Ezután egy szabályos harcállást vesz fel, és kardja hegyével a lány eredeti kiindulópontjára mutat, majd ha amaz odaért, egy biccentéssel jelzi, hogy újra próbálkozhat.
Ezúttal viszont már nem egy képzeletbeli célponton kell tartania a szemét, hanem egy igazi -habár túl távoli- gyakorlópartnerrel áll szemben.
Számít rá, hogy Garsin ezúttal javítani fog, és csak akkor szólal meg, ha a második próbákozás végére értek. Ha azt látja, hogy amaz észrevette és javította a hibáit, nem is tesz róluk említést, csak azokról ejt szót, amiket tanítványa nem vett észre, vagy nem javított sikeresen. Ha ezzel megvan, akkor tér csak át a következő részre.*
-Az eddigiek csak alap lépések és mozdulatok voltak. Szükségesek, elengedhetetlenek a rendes harci tudáshoz, ám önmagukban keveset érnek.
*Egészen eddig nem adta jelét, hogy ma haladnak majd tovább, ám Garsin a mostaniak alapján már kezdheti gyanítani, hogy a félkarú új téma bemutatására készül.*
-A támadás és védekezés többől áll, mint egy helyesen végrehajtott vágás, vagy egy időben jó helyre helyezett penge. Ha hezitálsz, és a testbeszéded elárulja, hogy milyen irányból tervezel támadni...
*A hezitáció típushiba Garsinnál, így talán érthető az apró szünet, amit itt hagy.*
-Azt bármely tapasztalt harcos észre fogja venni, és ki fogja használni. És ha rosszkor helyezkedsz el rossz tartásban, rést fogsz hagyni a védelmedben. *Közelebb sétál Garsinhoz, hogy aztán kicsivel kevesebb, mint két méterre vele szemben megálljon, és újra harcállásba helyezkedjen. Egykezes gyakorlókardja szabályos válltartásban pihen.*
-Példának okáért... Vedd fel azt a tartást, ami jelen esetben szerinted a legtöbb védelmet nyújtana.
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 20:58:45
Üzenet elküldve: 2021-10-11 20:58:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*A félvér némasága töretlen marad, Nilevard kis monológja alatt is. Esetleg az arcára kiülő meglepődést veheti észre, akinek a tekintete véletlenül arra kalandozna. A szőrmébe bújt gyilkosok résznél egyenesen kedve támad megvakarni a fejét. De a helyzetre és a tisztekre való tekintettel, ezt inkább mellőzi. A kapitány szurkálódására azért egy csukott szájú kuncogást megenged magának. Ami igaz, az igaz. Látatlanban találgatással nem fognak előbbre jutni. De ezért is fognak elindulni. Hogy utánajárjanak és, amennyiben ez lehetséges, tegyenek a probléma ellen. Elan legalábbis nagyon reméli, hogy nem csupán szétnézni mennek, majd aztán részletes jelentést körmölnek a látottakról. Mikor a parancsnok hirtelen elillan, Soryel ultimátumot ad a párosnak. A félvér csak a maga nevében beszélhet és így is tesz.*
-Rám számíthat, uram. Napnyugtára indulásra készen fogok állni. *Jelenti ki határozott hangon, enyhe tűzzel a szemeiben. Persze tudja, hogy a hadnagy nem titulálta őket gyávának. Egyszerűen felhívta a figyelmet a helyzet komolyságára és egérutat adott arra az esetre, ha valamelyiküknek mégis inába szállna a bátorsága. Ám a félvért még a feltételezés is bosszantja. Ennek az apró fellángolásnak a felszereléssel visszatérő Bredoc vet véget. A tűz a fél-elf szemében, csillogássá enyhül. A várva várt kézzelfogható bizonyíték, ami az árva fattyút immár a láthatóan is a Wargokhoz köti. Hamar ő is beáll a sorba, hogy magához vegye az amulettet, a tabardot, és az acélvértet. Lelke mélyén már alig várja, hogy magáraöltse őket, ám ennek még várnia kell az eligazítást végéig. Az új parancsra, mi szerint ő fogja előkészíteni a lovakat, ugyanazzal a határozott hangnemmel felel, mint a napnyugtai indulásra.*
-Értettem, uram. A napnyugtára a lovak is indulásra készek lesznek. *Ha pedig nincs más hátra, mindenkinek biccent, majd a szobája felé indul, hogy onnan már az új viseletében lépjen ki legközelebb.*
*A félvér némasága töretlen marad, Nilevard kis monológja alatt is. Esetleg az arcára kiülő meglepődést veheti észre, akinek a tekintete véletlenül arra kalandozna. A szőrmébe bújt gyilkosok résznél egyenesen kedve támad megvakarni a fejét. De a helyzetre és a tisztekre való tekintettel, ezt inkább mellőzi. A kapitány szurkálódására azért egy csukott szájú kuncogást megenged magának. Ami igaz, az igaz. Látatlanban találgatással nem fognak előbbre jutni. De ezért is fognak elindulni. Hogy utánajárjanak és, amennyiben ez lehetséges, tegyenek a probléma ellen. Elan legalábbis nagyon reméli, hogy nem csupán szétnézni mennek, majd aztán részletes jelentést körmölnek a látottakról. Mikor a parancsnok hirtelen elillan, Soryel ultimátumot ad a párosnak. A félvér csak a maga nevében beszélhet és így is tesz.*
-Rám számíthat, uram. Napnyugtára indulásra készen fogok állni. *Jelenti ki határozott hangon, enyhe tűzzel a szemeiben. Persze tudja, hogy a hadnagy nem titulálta őket gyávának. Egyszerűen felhívta a figyelmet a helyzet komolyságára és egérutat adott arra az esetre, ha valamelyiküknek mégis inába szállna a bátorsága. Ám a félvért még a feltételezés is bosszantja. Ennek az apró fellángolásnak a felszereléssel visszatérő Bredoc vet véget. A tűz a fél-elf szemében, csillogássá enyhül. A várva várt kézzelfogható bizonyíték, ami az árva fattyút immár a láthatóan is a Wargokhoz köti. Hamar ő is beáll a sorba, hogy magához vegye az amulettet, a tabardot, és az acélvértet. Lelke mélyén már alig várja, hogy magáraöltse őket, ám ennek még várnia kell az eligazítást végéig. Az új parancsra, mi szerint ő fogja előkészíteni a lovakat, ugyanazzal a határozott hangnemmel felel, mint a napnyugtai indulásra.*
-Értettem, uram. A napnyugtára a lovak is indulásra készek lesznek. *Ha pedig nincs más hátra, mindenkinek biccent, majd a szobája felé indul, hogy onnan már az új viseletében lépjen ki legközelebb.*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 19:34:40
Üzenet elküldve: 2021-10-11 19:34:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*A félvér csöndben marad, a fiatal lovag kevésbé. Óhatatlanul is Bredoc arcát vizsgálja a kisebb monológ közben. Ha a tekintetük összetalálkozna, egy profin rezignált semmilyen hatás van a férfi arcán, egy kérdőn felhúzott jobb szemöldökkel megfűszerezve. Az ürgebőrős válaszra hümment egyet, palástolva egy kisebb férfias kuncogást. Amikor Berdoc azt mondja, hogy ezeket majd a vadászoktól kérdezze, Soreyl csak finoman megingatja a fejét.*
~Vagy ne a betegséget keresd amíg nem ismered a tüneteket.~
*Gondolkodik magába egy furcsa allegórián keresztül, és talán igaza is lehet. Egy kicsire rá Brox átadja a küldetés költségdíját amit Soreyl magához is vesz. Míg a venár kérdésre nagyot bólint*
-Jó hasznát vesszük.
*Mondja mély hangján, majd hozzáteszi.*
-Több mint elég.
*Azzal elviharzik a parancsnok és hármasban marad a kis csapatával. A kis szünetet talán ki is tölti gyorsan.*
-Ha ürgebőrbe vart orgyilkosok, ha nem, nem tűnik veszélytelennek a dolog. Az erdő állatai nem hagyják el a felségterületüket csak úgy. Aki nem akar jönni, az napnyugtáig gondolkozhat rajta. Utána indulunk.
*Foglalja össze mély hangján miközben fürkésző szemeit emeli egyikről a másikra. Mire végez talán Bredoc is visszaér a holmikkal. Elveszi ami neki jut belőle. Egy fekete pikkelyvért a tabard, és a medál. Nem teszi a nyakába, gyorsan az övére akasztja a kardja helyére, ha már mostanság a hátán pihen mindkettő. A tabard, és a pikkelyvért felvételét későbbi macerának tartja.*
-Csinatos.
*Jegyzi meg őszinte elismeréssel, ahogy megvizsgálja a holmikat. Körbenéz mindenkin, és a kérdések helyett inkább válaszokat ad.*
-Ha nem bánod Parancsnok akkor napnyugtakor indulunk. Én és Nilevard egy fertályóra múlva kimegyünk a gnóm üzletházba, Elantriel pedig felkészíti a lovakat.
*Ha nincs ellenvetés akkor még ráemeli a tekintetét a két jómadárra.*
-Csomagoljatok meleg holmit, jönnek a hidegebb hatok, és ma az erdőben éjszakázunk. Csak holnap keressük fel a vadászlakot.
*Mondja határozottan, és ha nincs semmi ellenszájalás, vagy parancs, akkor el is indul a szobájába átvedleni teljesen Wargba.*
*A félvér csöndben marad, a fiatal lovag kevésbé. Óhatatlanul is Bredoc arcát vizsgálja a kisebb monológ közben. Ha a tekintetük összetalálkozna, egy profin rezignált semmilyen hatás van a férfi arcán, egy kérdőn felhúzott jobb szemöldökkel megfűszerezve. Az ürgebőrős válaszra hümment egyet, palástolva egy kisebb férfias kuncogást. Amikor Berdoc azt mondja, hogy ezeket majd a vadászoktól kérdezze, Soreyl csak finoman megingatja a fejét.*
~Vagy ne a betegséget keresd amíg nem ismered a tüneteket.~
*Gondolkodik magába egy furcsa allegórián keresztül, és talán igaza is lehet. Egy kicsire rá Brox átadja a küldetés költségdíját amit Soreyl magához is vesz. Míg a venár kérdésre nagyot bólint*
-Jó hasznát vesszük.
*Mondja mély hangján, majd hozzáteszi.*
-Több mint elég.
*Azzal elviharzik a parancsnok és hármasban marad a kis csapatával. A kis szünetet talán ki is tölti gyorsan.*
-Ha ürgebőrbe vart orgyilkosok, ha nem, nem tűnik veszélytelennek a dolog. Az erdő állatai nem hagyják el a felségterületüket csak úgy. Aki nem akar jönni, az napnyugtáig gondolkozhat rajta. Utána indulunk.
*Foglalja össze mély hangján miközben fürkésző szemeit emeli egyikről a másikra. Mire végez talán Bredoc is visszaér a holmikkal. Elveszi ami neki jut belőle. Egy fekete pikkelyvért a tabard, és a medál. Nem teszi a nyakába, gyorsan az övére akasztja a kardja helyére, ha már mostanság a hátán pihen mindkettő. A tabard, és a pikkelyvért felvételét későbbi macerának tartja.*
-Csinatos.
*Jegyzi meg őszinte elismeréssel, ahogy megvizsgálja a holmikat. Körbenéz mindenkin, és a kérdések helyett inkább válaszokat ad.*
-Ha nem bánod Parancsnok akkor napnyugtakor indulunk. Én és Nilevard egy fertályóra múlva kimegyünk a gnóm üzletházba, Elantriel pedig felkészíti a lovakat.
*Ha nincs ellenvetés akkor még ráemeli a tekintetét a két jómadárra.*
-Csomagoljatok meleg holmit, jönnek a hidegebb hatok, és ma az erdőben éjszakázunk. Csak holnap keressük fel a vadászlakot.
*Mondja határozottan, és ha nincs semmi ellenszájalás, vagy parancs, akkor el is indul a szobájába átvedleni teljesen Wargba.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 18:50:31
Üzenet elküldve: 2021-10-11 18:50:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Láthatóan mindannyian megtalálják Bredoc nyomán a helyüket, s ha a fiatal lovag nem tudja kiszűrni a parancsnok hangját, akkor talán a fejében is éppen gyakorlatoznak és az zavarhat be. Mert ahol ők állnak, ott bizony nincs zsivaly. A kérésre kurtán bólint, mivel a másik kettő nem kíván külön hozzászólni semmit, enyhe kíváncsisággal figyel. Szemöldöke fel-fel szalad néha, de nem szakítja félbe a férfit, csendben végighallgatja. Csak az ördögvigyor összekeverhetetlen illatával átitatott füstöt fújja ki helyenként. Mikor Nilevard a végére ér, csak akkor válaszol neki. *
-Nos igen. Vagy ürgebőrbe varrt Sa'tereth kémek is lehetnek.
*Egy halk sóhaj, majd folytatja. *
-Ezeket a kérdéseket inkább a vadászlakiaknak tedd fel, mert ha többet tudnék akkor többet mondanék. A spekulációval pedig semminek sem járunk a nyomára, napestig folytathatnánk.
*Még is rázza a fejét, majd Soreylhez fordul. *
-Menjetek el a piacra és szedjétek össze ami kellhet, kötél, lámpás, egy-két zöld ital. Te venár voltál ha jól emlékszem, biztos tudod mire lehet szükség. Tessék.
*Azzal pedig egy súlyos zacskót nyújt át Darenn Soreyl hadnagynak, amiben pontosan 500 arany pihen.
*
-Ennek elégnek kell lennie.
*Közben pedig hangokat hall a kapu felől, úgyhogy oda is néz. ~A szállítmány, épp időben. ~ *
-Egy pillanat.
*Mondja, majd katonás léptekkel elsiet. Egy kis beszélgetés, egy kurta tisztelgés, s már holmikkal a kezében tér vissza. Jós erőben van, így nem okoz neki gondot a két páncél sem, a tabardok és medálok pedig főleg. *
-Tessék.
*A két kezét nyújtja, hogy mi kié, azt vegye magához. *
-Mielőtt elindultok vegyétek fel ezeket. Ha erősítés kellene, vagy jelentenivaló van akkor ne habozzatok.
*Ha mindenki elveszi a saját holmiját még mindig marad a kezében egy, az pedig Wulfrixené lesz. *
-Van kérdés?
*Láthatóan mindannyian megtalálják Bredoc nyomán a helyüket, s ha a fiatal lovag nem tudja kiszűrni a parancsnok hangját, akkor talán a fejében is éppen gyakorlatoznak és az zavarhat be. Mert ahol ők állnak, ott bizony nincs zsivaly. A kérésre kurtán bólint, mivel a másik kettő nem kíván külön hozzászólni semmit, enyhe kíváncsisággal figyel. Szemöldöke fel-fel szalad néha, de nem szakítja félbe a férfit, csendben végighallgatja. Csak az ördögvigyor összekeverhetetlen illatával átitatott füstöt fújja ki helyenként. Mikor Nilevard a végére ér, csak akkor válaszol neki. *
-Nos igen. Vagy ürgebőrbe varrt Sa'tereth kémek is lehetnek.
*Egy halk sóhaj, majd folytatja. *
-Ezeket a kérdéseket inkább a vadászlakiaknak tedd fel, mert ha többet tudnék akkor többet mondanék. A spekulációval pedig semminek sem járunk a nyomára, napestig folytathatnánk.
*Még is rázza a fejét, majd Soreylhez fordul. *
-Menjetek el a piacra és szedjétek össze ami kellhet, kötél, lámpás, egy-két zöld ital. Te venár voltál ha jól emlékszem, biztos tudod mire lehet szükség. Tessék.
*Azzal pedig egy súlyos zacskót nyújt át Darenn Soreyl hadnagynak, amiben pontosan 500 arany pihen.
*-Ennek elégnek kell lennie.
*Közben pedig hangokat hall a kapu felől, úgyhogy oda is néz. ~A szállítmány, épp időben. ~ *
-Egy pillanat.
*Mondja, majd katonás léptekkel elsiet. Egy kis beszélgetés, egy kurta tisztelgés, s már holmikkal a kezében tér vissza. Jós erőben van, így nem okoz neki gondot a két páncél sem, a tabardok és medálok pedig főleg. *
-Tessék.
*A két kezét nyújtja, hogy mi kié, azt vegye magához. *
-Mielőtt elindultok vegyétek fel ezeket. Ha erősítés kellene, vagy jelentenivaló van akkor ne habozzatok.
*Ha mindenki elveszi a saját holmiját még mindig marad a kezében egy, az pedig Wulfrixené lesz. *
-Van kérdés?
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 17:29:39
Üzenet elküldve: 2021-10-11 17:29:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* Követve őket a kaszárnya valamelyik nyugodtabb szegletébe nem éppen egy kifogástalan ötletnek bizonyult. A katonák zaja még mindig hangosabb mint a kapitány hangja lenne. Ahogyan megosztja a szükséges információkat. Hamar arra a következtetésre jut a lovag, hogy mivan? ~ Ennyi lenne? Ez az összes információ? ~ Gondolja, miközben már néhány kérdésen gondolkozik.Miután a hadnagy is csak egy kérdést tesz fel, és látványos az aggodalma, így marad a kérdés lehetősége. *
- Ha megengedik. * egy enyhe fej biccentéssel és mellkasára tett kézzel várja míg engedélyt adnak neki, hogy megszólaljon. Ha megkapja akkor kérdez is. * - Ha megengedi, előfordult az állatok eltűnésén kívül emberi áldozat? Vagy esetleg találtak furcsa maradványokat? Mert ha nem, akkor előfordulhat, hogy szőrmébe öltözött gyilkosok vagy orrvadászok nem de? De az is lehet, hogy felborult a rendszer az erdőben. Egy olyan ragadozóval ami nem épp oda való. Ezért az állatok vagy el vándoroltak vagy éppen ki pusztultak. Ha pedig így van, az látványos. De elég jó nyomolvasási készség szükségeltetik hozzá. Én még csak tanulom.
* Hátrább is lép egy lépést, hogy éreztesse, hogy befejezte a mondandóját. De igazán nem vár sok mindent a parancsnoktól, ha csak ennyi információt kapott csak a városi vezetőségtől, akkor ezek mind csak spekulációnak számítanak. Remélhetőleg nem fogja megbánni a lovag, hogy ismételten kinyitotta a száját. *
* Követve őket a kaszárnya valamelyik nyugodtabb szegletébe nem éppen egy kifogástalan ötletnek bizonyult. A katonák zaja még mindig hangosabb mint a kapitány hangja lenne. Ahogyan megosztja a szükséges információkat. Hamar arra a következtetésre jut a lovag, hogy mivan? ~ Ennyi lenne? Ez az összes információ? ~ Gondolja, miközben már néhány kérdésen gondolkozik.Miután a hadnagy is csak egy kérdést tesz fel, és látványos az aggodalma, így marad a kérdés lehetősége. *
- Ha megengedik. * egy enyhe fej biccentéssel és mellkasára tett kézzel várja míg engedélyt adnak neki, hogy megszólaljon. Ha megkapja akkor kérdez is. * - Ha megengedi, előfordult az állatok eltűnésén kívül emberi áldozat? Vagy esetleg találtak furcsa maradványokat? Mert ha nem, akkor előfordulhat, hogy szőrmébe öltözött gyilkosok vagy orrvadászok nem de? De az is lehet, hogy felborult a rendszer az erdőben. Egy olyan ragadozóval ami nem épp oda való. Ezért az állatok vagy el vándoroltak vagy éppen ki pusztultak. Ha pedig így van, az látványos. De elég jó nyomolvasási készség szükségeltetik hozzá. Én még csak tanulom.
* Hátrább is lép egy lépést, hogy éreztesse, hogy befejezte a mondandóját. De igazán nem vár sok mindent a parancsnoktól, ha csak ennyi információt kapott csak a városi vezetőségtől, akkor ezek mind csak spekulációnak számítanak. Remélhetőleg nem fogja megbánni a lovag, hogy ismételten kinyitotta a száját. *
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 14:46:22
Üzenet elküldve: 2021-10-11 14:46:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Miközben a kis társaságot követi, tekintete a gyakorlatozókra téved. Hamar fogadalmat is tesz magában, hogy ő sem fogja hanyagolni az edzést, sem a gyakorlást. Már csak egy jó gyakorló partnert kell találnia. Ahogy Truvyen mondta, ha egyedül gyakorolsz, csak a hibáid rögződnek. Félvérünk pedig szeretné ezt elkerülni. Amint egy némileg csendesebb zughoz érnek, a parancsnok át is esik a bemutatkozás ceremóniáján. Elan határozott szorítással fogadja el a felé nyújtott jobbot.*
-Elantriel Xiron! Részemről a megtiszteltetés, uram! *Mutatkozik be a fél-elf is. A berendezkedés témájára inkább nem tér ki. Ha nem is ment volna zökkenőmentesen, sem feltétlenül a kapitány dolga lenne ezzel foglalkozni. A felszerelés ügyében viszont jóval tájékozottabb, mint a maradék három együttvéve. Bredoc megnyugtató szavaira, Elan meg is enged magának egy félmosolyt. Ám ez nem tart sokáig. Ahogy a küldetés mivoltjára fény derül, arca ismét komollyá válik. Ha valaki venné a fáradtságot és jobban megnézné, azt is leolvashatná róla, hogy a félvér elméje már munkába is állt. Az első gondolata, hogy valószínűleg elszaporodtak arra a vadorzók és ennek érzik szükségégét utánajárni. Amennyiben erről van szó, sétagaloppról lesz. De jobb nem elhamarkodottan következtetni, különben olyan balesetek fordulhatnak elő, mimt ami az imént is a hadnaggyal. Füleit hegyezve igyekszik minden részletet magába szívni, amit csak a parancsnok szavaiból kiszűrhet, ám a lényeg ennyi. A többit pedig a trió feladata kideríteni. Elan harsányan bólogat, jelezvén, figyel és számára eddig minden világos. Soryel pedig, mintha hallotta volna a félvér gondolatait, biztosítja a parancsnokot, hogy az ügyet hamar fel fogják gönygyölíteni. Ha az istenek is azt akarják, így is lesz. Elan nem érzi szükségesnek, hogy kinyissa a száját. Inkább csak tüzetesen figyel. Semmilyen apró morzsát sem szeretne elkerülni. Bármi fontos lehet, ha pontosan akarja végrehajtani a parancsot.*
*Miközben a kis társaságot követi, tekintete a gyakorlatozókra téved. Hamar fogadalmat is tesz magában, hogy ő sem fogja hanyagolni az edzést, sem a gyakorlást. Már csak egy jó gyakorló partnert kell találnia. Ahogy Truvyen mondta, ha egyedül gyakorolsz, csak a hibáid rögződnek. Félvérünk pedig szeretné ezt elkerülni. Amint egy némileg csendesebb zughoz érnek, a parancsnok át is esik a bemutatkozás ceremóniáján. Elan határozott szorítással fogadja el a felé nyújtott jobbot.*
-Elantriel Xiron! Részemről a megtiszteltetés, uram! *Mutatkozik be a fél-elf is. A berendezkedés témájára inkább nem tér ki. Ha nem is ment volna zökkenőmentesen, sem feltétlenül a kapitány dolga lenne ezzel foglalkozni. A felszerelés ügyében viszont jóval tájékozottabb, mint a maradék három együttvéve. Bredoc megnyugtató szavaira, Elan meg is enged magának egy félmosolyt. Ám ez nem tart sokáig. Ahogy a küldetés mivoltjára fény derül, arca ismét komollyá válik. Ha valaki venné a fáradtságot és jobban megnézné, azt is leolvashatná róla, hogy a félvér elméje már munkába is állt. Az első gondolata, hogy valószínűleg elszaporodtak arra a vadorzók és ennek érzik szükségégét utánajárni. Amennyiben erről van szó, sétagaloppról lesz. De jobb nem elhamarkodottan következtetni, különben olyan balesetek fordulhatnak elő, mimt ami az imént is a hadnaggyal. Füleit hegyezve igyekszik minden részletet magába szívni, amit csak a parancsnok szavaiból kiszűrhet, ám a lényeg ennyi. A többit pedig a trió feladata kideríteni. Elan harsányan bólogat, jelezvén, figyel és számára eddig minden világos. Soryel pedig, mintha hallotta volna a félvér gondolatait, biztosítja a parancsnokot, hogy az ügyet hamar fel fogják gönygyölíteni. Ha az istenek is azt akarják, így is lesz. Elan nem érzi szükségesnek, hogy kinyissa a száját. Inkább csak tüzetesen figyel. Semmilyen apró morzsát sem szeretne elkerülni. Bármi fontos lehet, ha pontosan akarja végrehajtani a parancsot.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 14:02:15
Üzenet elküldve: 2021-10-11 14:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Nem voltak egyszerűek az elmúlt napok, újabb gátakat kellett legyőznie magában, mikor beállt a gyakorlatozó városőrök közé. Kétségtelen azonban, hogy így sokkal hatásosabb volt az edzés, mint mikor csak távoli megfigyelései alapján, később, egyedül próbálta meg utánozni, amit látott tőlük. Itt velük együtt mozgott, s nem az emlékeire kellett hagyatkoznia, hanem a szeme előtt volt a jó példa, amit követhetett. Szerencsére a kiképzőtiszt sem piszkálta, vagy emelte ki őt bármi módon, sőt, Garsinnak az volt az érzése, hogy védte őt a kíváncsi pillantásoktól és megjegyzésektől, oda-odaszólva, ha egy-egy újonc figyelme felé fordult volna. Vagyis alighanem nem is neki szólt az elfojtott érdeklődés, inkább a tabardjának: a jelenségnek, hogy egy állítólagos elit van az újonc városőrök között, aki még náluk is rosszabb a kardforgatásban.
Persze, vélhetően nem feltétlenül a lány kényelméért volt szigorú a tiszt, inkább hogy az emberei a feladatra összpontosítsanak és megőrizzék a fegyelmet.
Garsin nem tudta, Gaerralos mit beszélhetett meg a kiképzővel, mindenesetre azért is hálás volt neki. Nem érte ugyanis kényelmetlenség és nem kérdőjelezték meg, hogy ott lehet-e az újoncok között, vagyis feltételezte, hogy a férfi az ő csatlakozását jelezhette előre.
Persze, azért még igyekezett meghúzni magát, de valójában amint elkezdték az edzéseket, már mindegy volt, hogy kik veszik körül, kénytelen volt a lényegre összpontosítani, ha lépést akart tartani a többiekkel. Sajgó tagokkal, kimerülten küzdve azért, hogy még mozdulni bírjon, a szégyenlősségre már nem maradt kapacitása, s ez jó is volt így.
Egész napra ugyan nem maradt a kiképzésen, mert a tanulást és kutatást sem állt szándékában elhanyagolni, de minden nap részt vett egy-egy szegmensen, néha többön is. Persze akadt, ahol reménytelen volt, hogy a többiekkel gyakoroljon, mert előrébb jártak nála, de itt legalább figyelt és tanult, próbálkozott. Néha a kiképzők is foglalkoztak a fölzárkóztatásával, külön feladatot adva, vagy egy ügyesebb újoncra bízva egy-egy részlet átadását, de a legtöbb személyes figyelmet a Gaerralos-al töltött időben kapta. És ez ma sincs másként...
A gyakorlótér egy félreeső szegletében figyeli a férfi utasításait, majd röpke értelmezés után bele is fog, sorra véve a lépéseket. Erősen összpontosít, legalábbis látszik, hogy nem könnyelműségből véti a hibákat, inkább mert még gyakorlatlan és az izmai még nem emlékeznek maguktól a mozdulatok pontos kivitelezésére. De ezen a téren is sokat javult már, el nem akad, csak kisebb pontatlanságokkal hajtja végre a feladatot, meg egy pillanatra a képzeletbeli célpontot szem elől tévesztve külön odanéz a kezeire, hogy a markolat vajon védi-e őket ebben a szögben. Na meg a gyorsaságán is van még mit javítani, de az mondjuk már most észrevehető, hogy ez a mélyebben álló testtartás már így pár nap elteltével is kevésbé terheli le.
A mozdulatsor végén Gaerralosra pillant és a férfi már tudhatja, hogy Garsin ilyenkor az ismétlésre kér engedélyt, mert maga vett észre egy hibát, vagy volt elégedetlen. Ha pedig nem mozdul ezt követően, úgy az ítéletet, vagy az újabb utasítást várja. Mint most az ismétlés után, ha Gaerralos ugyan engedélyezte neki.
Nem is tér már vissza a kiindulóhelyzetbe, ott marad oldalt lépve és kitartva a testhelyzetet, míg a férfi rendelkezik vele.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.11 14:09:34
//Egy hattal később//
*Nem voltak egyszerűek az elmúlt napok, újabb gátakat kellett legyőznie magában, mikor beállt a gyakorlatozó városőrök közé. Kétségtelen azonban, hogy így sokkal hatásosabb volt az edzés, mint mikor csak távoli megfigyelései alapján, később, egyedül próbálta meg utánozni, amit látott tőlük. Itt velük együtt mozgott, s nem az emlékeire kellett hagyatkoznia, hanem a szeme előtt volt a jó példa, amit követhetett. Szerencsére a kiképzőtiszt sem piszkálta, vagy emelte ki őt bármi módon, sőt, Garsinnak az volt az érzése, hogy védte őt a kíváncsi pillantásoktól és megjegyzésektől, oda-odaszólva, ha egy-egy újonc figyelme felé fordult volna. Vagyis alighanem nem is neki szólt az elfojtott érdeklődés, inkább a tabardjának: a jelenségnek, hogy egy állítólagos elit van az újonc városőrök között, aki még náluk is rosszabb a kardforgatásban.
Persze, vélhetően nem feltétlenül a lány kényelméért volt szigorú a tiszt, inkább hogy az emberei a feladatra összpontosítsanak és megőrizzék a fegyelmet.
Garsin nem tudta, Gaerralos mit beszélhetett meg a kiképzővel, mindenesetre azért is hálás volt neki. Nem érte ugyanis kényelmetlenség és nem kérdőjelezték meg, hogy ott lehet-e az újoncok között, vagyis feltételezte, hogy a férfi az ő csatlakozását jelezhette előre.
Persze, azért még igyekezett meghúzni magát, de valójában amint elkezdték az edzéseket, már mindegy volt, hogy kik veszik körül, kénytelen volt a lényegre összpontosítani, ha lépést akart tartani a többiekkel. Sajgó tagokkal, kimerülten küzdve azért, hogy még mozdulni bírjon, a szégyenlősségre már nem maradt kapacitása, s ez jó is volt így.
Egész napra ugyan nem maradt a kiképzésen, mert a tanulást és kutatást sem állt szándékában elhanyagolni, de minden nap részt vett egy-egy szegmensen, néha többön is. Persze akadt, ahol reménytelen volt, hogy a többiekkel gyakoroljon, mert előrébb jártak nála, de itt legalább figyelt és tanult, próbálkozott. Néha a kiképzők is foglalkoztak a fölzárkóztatásával, külön feladatot adva, vagy egy ügyesebb újoncra bízva egy-egy részlet átadását, de a legtöbb személyes figyelmet a Gaerralos-al töltött időben kapta. És ez ma sincs másként...
A gyakorlótér egy félreeső szegletében figyeli a férfi utasításait, majd röpke értelmezés után bele is fog, sorra véve a lépéseket. Erősen összpontosít, legalábbis látszik, hogy nem könnyelműségből véti a hibákat, inkább mert még gyakorlatlan és az izmai még nem emlékeznek maguktól a mozdulatok pontos kivitelezésére. De ezen a téren is sokat javult már, el nem akad, csak kisebb pontatlanságokkal hajtja végre a feladatot, meg egy pillanatra a képzeletbeli célpontot szem elől tévesztve külön odanéz a kezeire, hogy a markolat vajon védi-e őket ebben a szögben. Na meg a gyorsaságán is van még mit javítani, de az mondjuk már most észrevehető, hogy ez a mélyebben álló testtartás már így pár nap elteltével is kevésbé terheli le.
A mozdulatsor végén Gaerralosra pillant és a férfi már tudhatja, hogy Garsin ilyenkor az ismétlésre kér engedélyt, mert maga vett észre egy hibát, vagy volt elégedetlen. Ha pedig nem mozdul ezt követően, úgy az ítéletet, vagy az újabb utasítást várja. Mint most az ismétlés után, ha Gaerralos ugyan engedélyezte neki.
Nem is tér már vissza a kiindulóhelyzetbe, ott marad oldalt lépve és kitartva a testhelyzetet, míg a férfi rendelkezik vele.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.11 14:09:34
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 12:28:57
Üzenet elküldve: 2021-10-11 12:28:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Látja, hogy Garsin mivel próbálkozik, és tényleg csak apróságokon változtat. A kard tartásának szögén, azon, hogy hogy markolja meg a pengét, és azon, hogy milyen szögben tartja a törzsét.
Mikor az kipróbálja a vágást, bólint, de azért van hozzáfűznivalója.*
-Kicsit túlságosan feszült vagy. Egy laza tartás sokkal rugalmasabbá tesz, és több kontrollt ad a mozdulataid fölött. Ha a megfelelő pillanatban kezdesz el erőt tenni a vágásba, sokkal hatékonyabb lesz, és kevésbé fogsz belefáradni.
*Saját gyakorlókardjával is bemutatja a különbséget a kettő között, majd továbbhaladnak. Garsinon látszik a fejlődés, ahogy átmennek a különféle gyakorlatokon. Habár ezt semmiképp sem tervezi megemlíteni, nehogy a lány elbízza magát, vagy pont ellenkezőleg, zavarba jöjjön a méltatástól, tanítványa kiemelkedően gyorsan sajátítja el a gyakorlatokat. Nem lepődne meg, ha a segítségével amaz viszonylag rövid idő alatt utolérné a gyakorlatozó városőröket képességei terén, bár ezt még túl korainak tartja megállapítani.
Garsin köszönetére csak egy biccentéssel válaszol. Számára ez kevésbé az altruizmus megnyilvánulása, és inkább az alakulat hatékonyságát tartja szem előtt, habár valamilyen szinten azért jelen van a segítő szándék is. Így igazából már az megfelelő köszönet számára, ha tanítványa beleteszi a gyakorlásba a szükséges erőfeszítést és hasznosítja azt, amit Gaerralos tanít neki.
Átadja a lánynak gyakorlófegyverét, majd, látván az udvarra megérkező újoncokat, még tesz egy kis kitérőt a kiképzőmester irányába is. Egy rövid szóváltást követően, amiben elmagyarázza a helyzetet, a Warg odú felé veszi az irányt.*
//Egy hattal később//
-Belső kardtartásban haladj előre két lépést, szúrj kitöréssel, térj vissza közeltartásba, hátra gyűjtőlépés, majd lépj ki oldalra balra. Ezúttal ne hagyd védtelenül a kezeidet.
*Darálja le gyorsan az utasításokat Garsinnak, amaz pedig az eddigiek alapján már tudhatja, hogy ezt a mozdulatsort minél gyorsabban végre kell hajtania, szinte gondolkozás nélkül, és bízhat benne, hogy a félkarú veterán az apróbb hibákat sem hagyja majd szó nélkül.
A belső udvar másik felén gyakorlatozó bakák az első pár nap után már nem is nagyon tekintenek a páros felé, főleg úgy, hogy a kiképzőmesterüknek kiváló hatodik érzékkel veszi észre, ha elkezd vándorolni a figyelmük. Esélyesen Garsin is hasonlóképp hozzászokott a jelenlétükhöz, főleg akkor, ha megfogadta Gaerralos tanácsát, és a férfi távollétében a városőrökkel együtt edzett.*
*Látja, hogy Garsin mivel próbálkozik, és tényleg csak apróságokon változtat. A kard tartásának szögén, azon, hogy hogy markolja meg a pengét, és azon, hogy milyen szögben tartja a törzsét.
Mikor az kipróbálja a vágást, bólint, de azért van hozzáfűznivalója.*
-Kicsit túlságosan feszült vagy. Egy laza tartás sokkal rugalmasabbá tesz, és több kontrollt ad a mozdulataid fölött. Ha a megfelelő pillanatban kezdesz el erőt tenni a vágásba, sokkal hatékonyabb lesz, és kevésbé fogsz belefáradni.
*Saját gyakorlókardjával is bemutatja a különbséget a kettő között, majd továbbhaladnak. Garsinon látszik a fejlődés, ahogy átmennek a különféle gyakorlatokon. Habár ezt semmiképp sem tervezi megemlíteni, nehogy a lány elbízza magát, vagy pont ellenkezőleg, zavarba jöjjön a méltatástól, tanítványa kiemelkedően gyorsan sajátítja el a gyakorlatokat. Nem lepődne meg, ha a segítségével amaz viszonylag rövid idő alatt utolérné a gyakorlatozó városőröket képességei terén, bár ezt még túl korainak tartja megállapítani.
Garsin köszönetére csak egy biccentéssel válaszol. Számára ez kevésbé az altruizmus megnyilvánulása, és inkább az alakulat hatékonyságát tartja szem előtt, habár valamilyen szinten azért jelen van a segítő szándék is. Így igazából már az megfelelő köszönet számára, ha tanítványa beleteszi a gyakorlásba a szükséges erőfeszítést és hasznosítja azt, amit Gaerralos tanít neki.
Átadja a lánynak gyakorlófegyverét, majd, látván az udvarra megérkező újoncokat, még tesz egy kis kitérőt a kiképzőmester irányába is. Egy rövid szóváltást követően, amiben elmagyarázza a helyzetet, a Warg odú felé veszi az irányt.*
//Egy hattal később//
-Belső kardtartásban haladj előre két lépést, szúrj kitöréssel, térj vissza közeltartásba, hátra gyűjtőlépés, majd lépj ki oldalra balra. Ezúttal ne hagyd védtelenül a kezeidet.
*Darálja le gyorsan az utasításokat Garsinnak, amaz pedig az eddigiek alapján már tudhatja, hogy ezt a mozdulatsort minél gyorsabban végre kell hajtania, szinte gondolkozás nélkül, és bízhat benne, hogy a félkarú veterán az apróbb hibákat sem hagyja majd szó nélkül.
A belső udvar másik felén gyakorlatozó bakák az első pár nap után már nem is nagyon tekintenek a páros felé, főleg úgy, hogy a kiképzőmesterüknek kiváló hatodik érzékkel veszi észre, ha elkezd vándorolni a figyelmük. Esélyesen Garsin is hasonlóképp hozzászokott a jelenlétükhöz, főleg akkor, ha megfogadta Gaerralos tanácsát, és a férfi távollétében a városőrökkel együtt edzett.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 12:00:41
Üzenet elküldve: 2021-10-11 12:00:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Bredoc mutatja az ismert utat. Megérkezvén az alakulótérre, a városőrök gyakorlatoznak mellettük valamit. Bredoc bemutatkozik, és kezet fog az újoncokkal. Találnak valami elhagyatottabb sarkot valahol, hogy megálljanak beszélgetni. Parancsot kapni. Ki, hogyan hívja ugye. A két iffionc elsőre rendkívül komolyan veszi a katonásdit. Ez majd az első küldetéssel elmúlik a lovag szerint, de nem akarja letörni a lelkesedésüket. Brox egy kisebb beszédbe kezd, és megnyugtat mindenkit, hogy lesz tabard, lesz medál, nem kell izgulni, nem mintha Soreyl tövig rágta volna a körmét e miatt. Aztán áttérnek a küldetés részleteire. Soreylnek egy pillanatra muszáj visszakérdeznie.*
-Vadászlak? A kikötői erdőség környéke nem?
*Kérdezi mély hangján, és egy olyan arckifejezéssel amit csak a parancsnok érthet.*
~Tehát a Krenkataurral szemben.~
*Gondolatai kiülnek arcára, nem is lehet nehéz a parancsnoknak leolvasnia. Nincs ezzel problémája, csak tréfás az élet, amivel viszont van problémája azok a vadak. Ha kettesben lennének biztos említené a barátjának, de a két újoncot lehet megijesztené. Soreyl venár volt. Vadak és egyéb más szörnyetegek megértésére, és igény esetén likvidálására képezték ki Vadvédben. Ennek nyomán pontosan tudja, hogy az Arthenioron kívül eső erdős területeken változatosan veszélyes vadak vannak, nem csak holmi farkasok. Talán még Erdőméllyéről is kijárnak oda bestiák. No meg aztán egy irbisz, de még egy farkas, vagy mezei borzoi sem fogja otthagyni nyomós ok nélkül az odúját, és fenségterületét. Legutoljára ilyen az istenek küzdelme előtt volt, mikor Sa'Tereth szolgája holtakat ébresztett fel, és az Erdőszellem visszahívta vadjait. Egy gyorsan összeráncolt szemöldök, és egy kicsit aggódó tekintet gondolkozik maga elé. Kifejezetten örül, hogy ő foglalkozhat a dologgal, már csak a két újoncot félti egy kicsit. Ez nem tűnik egy sétagaloppnak. Finoman megérinti a Kilencfejű Hydra medálját a mellkasán, és próbál újra csak Bredocra koncentrálni.*
-A többit mi megoldjuk. Nem lesz gond.
*Bredoc mutatja az ismert utat. Megérkezvén az alakulótérre, a városőrök gyakorlatoznak mellettük valamit. Bredoc bemutatkozik, és kezet fog az újoncokkal. Találnak valami elhagyatottabb sarkot valahol, hogy megálljanak beszélgetni. Parancsot kapni. Ki, hogyan hívja ugye. A két iffionc elsőre rendkívül komolyan veszi a katonásdit. Ez majd az első küldetéssel elmúlik a lovag szerint, de nem akarja letörni a lelkesedésüket. Brox egy kisebb beszédbe kezd, és megnyugtat mindenkit, hogy lesz tabard, lesz medál, nem kell izgulni, nem mintha Soreyl tövig rágta volna a körmét e miatt. Aztán áttérnek a küldetés részleteire. Soreylnek egy pillanatra muszáj visszakérdeznie.*
-Vadászlak? A kikötői erdőség környéke nem?
*Kérdezi mély hangján, és egy olyan arckifejezéssel amit csak a parancsnok érthet.*
~Tehát a Krenkataurral szemben.~
*Gondolatai kiülnek arcára, nem is lehet nehéz a parancsnoknak leolvasnia. Nincs ezzel problémája, csak tréfás az élet, amivel viszont van problémája azok a vadak. Ha kettesben lennének biztos említené a barátjának, de a két újoncot lehet megijesztené. Soreyl venár volt. Vadak és egyéb más szörnyetegek megértésére, és igény esetén likvidálására képezték ki Vadvédben. Ennek nyomán pontosan tudja, hogy az Arthenioron kívül eső erdős területeken változatosan veszélyes vadak vannak, nem csak holmi farkasok. Talán még Erdőméllyéről is kijárnak oda bestiák. No meg aztán egy irbisz, de még egy farkas, vagy mezei borzoi sem fogja otthagyni nyomós ok nélkül az odúját, és fenségterületét. Legutoljára ilyen az istenek küzdelme előtt volt, mikor Sa'Tereth szolgája holtakat ébresztett fel, és az Erdőszellem visszahívta vadjait. Egy gyorsan összeráncolt szemöldök, és egy kicsit aggódó tekintet gondolkozik maga elé. Kifejezetten örül, hogy ő foglalkozhat a dologgal, már csak a két újoncot félti egy kicsit. Ez nem tűnik egy sétagaloppnak. Finoman megérinti a Kilencfejű Hydra medálját a mellkasán, és próbál újra csak Bredocra koncentrálni.*
-A többit mi megoldjuk. Nem lesz gond.
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 10:29:21
Üzenet elküldve: 2021-10-11 10:29:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 494
OOC üzenetek: 146
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Soreyl felé csak biccent, nem is veszi úgy ki, hogy mentegetőzne a hadnagy, s ez akár látszóhat is rajta. A két ifjút gyorsan végigméri, s hamar le is vonja a következtetést, miközben már a kaszárnya udvarán lépdel. ~Átlagos testalkata van, az átlagnál talán éppcsak jobban forgathatja a kardot. Ráfér a kiképzés. Kíváncsi vagyok tudja-e hasznosan forgatni hosszúkardját a pajzzsal együtt. A fattyú képzettebb lehet, bár idősebbnek is látszik valamivel. Igazi harcos kisugárzása van. Nem fogsz unatkozni barátom. ~ Halvány elégedett mosoly fut át az arcán, mire egy csendesebb zughoz érnek, már amennyire ez lehetséges. *
-Remélem sikerült berendezkednetek. Bredoc Droyn vagyok, az alakulat parancsnoka, örvendek.
*Nyújtja kezét előbb az egyik, majd a másik újoncnak, hisz még nem találkoztak korábban. Egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy tréfásan Soreylnek is adja-e a kezét, de inkább elveti a dolgot.*
-A felszereléseknek hamarosan meg kell érkeznie.
*El is kacsint a kapu irányába, hátha befut a szállítmány. *
-Amiért most itt vagytok az nem más, mint egy küldetés.
*Kezd bele végül, mert a szállítmány még sehol. Talán mire végeznek itt megérkezik. *
-Vadászlaki favágók és vadászok jelentették, hogy furcsamód eltűntek a vadak a vidéken a kikötői erdőség egy részén. Állítólag a hegyeket is említették.
*Ujjával a kaszárnyára mutat. *
-A városi őrség parancsnoka kért meg minket hogy nézzünk utána. Úgy gondolom jó gyakorlat lesz a számotokra, Darenn hadnagy pedig majd vigyáz rátok ha komolyabb veszély fenyegetne.
*Persze nem mintha különösen úgy festenének, mint akire vigyázni kell, de nem tudni még, hogy hogy reagálnának egy veszélyes szituációban. Ellenben Soreylről pontosan tudja. És nyilván képzettebb is mint kettejük együttvéve. *
-Tudom hogy nem sok információ ez, de ennyivel tudok szolgálni. A vadászok megkeresése talán jó kiindulópont lehet.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.11 10:37:23
*Soreyl felé csak biccent, nem is veszi úgy ki, hogy mentegetőzne a hadnagy, s ez akár látszóhat is rajta. A két ifjút gyorsan végigméri, s hamar le is vonja a következtetést, miközben már a kaszárnya udvarán lépdel. ~Átlagos testalkata van, az átlagnál talán éppcsak jobban forgathatja a kardot. Ráfér a kiképzés. Kíváncsi vagyok tudja-e hasznosan forgatni hosszúkardját a pajzzsal együtt. A fattyú képzettebb lehet, bár idősebbnek is látszik valamivel. Igazi harcos kisugárzása van. Nem fogsz unatkozni barátom. ~ Halvány elégedett mosoly fut át az arcán, mire egy csendesebb zughoz érnek, már amennyire ez lehetséges. *
-Remélem sikerült berendezkednetek. Bredoc Droyn vagyok, az alakulat parancsnoka, örvendek.
*Nyújtja kezét előbb az egyik, majd a másik újoncnak, hisz még nem találkoztak korábban. Egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy tréfásan Soreylnek is adja-e a kezét, de inkább elveti a dolgot.*
-A felszereléseknek hamarosan meg kell érkeznie.
*El is kacsint a kapu irányába, hátha befut a szállítmány. *
-Amiért most itt vagytok az nem más, mint egy küldetés.
*Kezd bele végül, mert a szállítmány még sehol. Talán mire végeznek itt megérkezik. *
-Vadászlaki favágók és vadászok jelentették, hogy furcsamód eltűntek a vadak a vidéken a kikötői erdőség egy részén. Állítólag a hegyeket is említették.
*Ujjával a kaszárnyára mutat. *
-A városi őrség parancsnoka kért meg minket hogy nézzünk utána. Úgy gondolom jó gyakorlat lesz a számotokra, Darenn hadnagy pedig majd vigyáz rátok ha komolyabb veszély fenyegetne.
*Persze nem mintha különösen úgy festenének, mint akire vigyázni kell, de nem tudni még, hogy hogy reagálnának egy veszélyes szituációban. Ellenben Soreylről pontosan tudja. És nyilván képzettebb is mint kettejük együttvéve. *
-Tudom hogy nem sok információ ez, de ennyivel tudok szolgálni. A vadászok megkeresése talán jó kiindulópont lehet.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.11 10:37:23
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:37:08
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:37:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ismerős neki a kardtartás, amire Gaerralos okítja. Részben ezért is igazította a vállára, mert látta már a gyakorlatozókat ebben a testhelyzetben, viszont ő most nem tervezett erre különösebben összpontosítani. Ám ha már erre is lehetősége van, figyel nagyon a részletekre. Örül, hogy még egy lecke belefér. Aztán az utasítás szerint visszaengedi a kardot középtartásba, épp csak egy kis kitérőt enged meg magának előtte, mert vonzza, hogy azonnal kipróbálja: előre hozza a hátsó lábát és megteszi azt a csapást, a képzeletbeli ellenfele nyakát, vagy épp vállát célozva meg, s még arra is próbál ügyelni, hogy egyenesen a vágás irányába tartsa a "penge" élét, ahogy arra korábban figyelmeztették. Végül visszahátrál, s már középtartásban hagyja a fegyvert, úgy folytatja a bemutatót.
Alaposan elfárad és megizzad, mire végeznek, de mikor Gaerralos megállítja, az az érzés van benne, hogy ő képes erre, máris sokat tanult és fejlődött!
Persze, ez alighanem addig fog csak tartani, amíg nem hasonlítja magát a kaszárnyából végszóra éppen kitóduló, már ügyesebb újoncokhoz... ám jelenleg még tele van jó érzésekkel a saját teljesítményét illetően. Persze az is lelkesíti, amit a férfi mond: hogy magától ajánlja, hogy foglalkozna még vele. El nem mosolyodik most sem, de Gaerralos láthatja abban, ahogy rá néz, hogy mennyire örül a lehetőségnek.*
- Értettem. Köszönöm, u... Gaerralos! - *Biccent hálásan, s csak ez után lazul el egy kicsit. A kardot visszaengedi a földre, s alkarjába törli verítékező arcát. Szívesen kérdezne még pár dolgot, de nem akarja tovább föltartóztatni a férfit, így csak kérdőn nyújtja kezét a másik gyakorlófegyverért, jelezve, hogy majd ő visszaviszi. Így vagy úgy, de végül elválnak útjaik, s ki ki megy a maga dolgára.*
*Ismerős neki a kardtartás, amire Gaerralos okítja. Részben ezért is igazította a vállára, mert látta már a gyakorlatozókat ebben a testhelyzetben, viszont ő most nem tervezett erre különösebben összpontosítani. Ám ha már erre is lehetősége van, figyel nagyon a részletekre. Örül, hogy még egy lecke belefér. Aztán az utasítás szerint visszaengedi a kardot középtartásba, épp csak egy kis kitérőt enged meg magának előtte, mert vonzza, hogy azonnal kipróbálja: előre hozza a hátsó lábát és megteszi azt a csapást, a képzeletbeli ellenfele nyakát, vagy épp vállát célozva meg, s még arra is próbál ügyelni, hogy egyenesen a vágás irányába tartsa a "penge" élét, ahogy arra korábban figyelmeztették. Végül visszahátrál, s már középtartásban hagyja a fegyvert, úgy folytatja a bemutatót.
Alaposan elfárad és megizzad, mire végeznek, de mikor Gaerralos megállítja, az az érzés van benne, hogy ő képes erre, máris sokat tanult és fejlődött!
Persze, ez alighanem addig fog csak tartani, amíg nem hasonlítja magát a kaszárnyából végszóra éppen kitóduló, már ügyesebb újoncokhoz... ám jelenleg még tele van jó érzésekkel a saját teljesítményét illetően. Persze az is lelkesíti, amit a férfi mond: hogy magától ajánlja, hogy foglalkozna még vele. El nem mosolyodik most sem, de Gaerralos láthatja abban, ahogy rá néz, hogy mennyire örül a lehetőségnek.*
- Értettem. Köszönöm, u... Gaerralos! - *Biccent hálásan, s csak ez után lazul el egy kicsit. A kardot visszaengedi a földre, s alkarjába törli verítékező arcát. Szívesen kérdezne még pár dolgot, de nem akarja tovább föltartóztatni a férfit, így csak kérdőn nyújtja kezét a másik gyakorlófegyverért, jelezve, hogy majd ő visszaviszi. Így vagy úgy, de végül elválnak útjaik, s ki ki megy a maga dolgára.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:40:07
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:40:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
*Jenari a megbeszéltek szerint várakozik, idő közben már lovát is felszerszámozta, és arra is akadt ideje, hogy könnyítsen magán a hosszabb út előtt. Amíg Naesala, és Pashthra is elvégzik ügyes-bajos dolgukat, ha van egyáltalán bármi teendőjük, addig Jenari az épület oldalának dőlve várakozik az árnyékban, és egy kavics rugdosásával foglalja el magát. Rövidesen viszont felbukkan Naesala, ezért Jenari ellöki magát a faltól, és felteszi az ominózus kérdést.*
- Akkor mehetünk?
*Mivel úgy sejti a válasz igen lesz, ezért nem is várja meg azt, és tesz egy javalaslatszerű kérést.*
- Tehetünk majd egy kis kitérőt a kovácshoz a fegyverek miatt? Legalább Pashthra is megkaphatná az új játékszerét, hogy ne sírjon az úton végig.
*Jenari a megbeszéltek szerint várakozik, idő közben már lovát is felszerszámozta, és arra is akadt ideje, hogy könnyítsen magán a hosszabb út előtt. Amíg Naesala, és Pashthra is elvégzik ügyes-bajos dolgukat, ha van egyáltalán bármi teendőjük, addig Jenari az épület oldalának dőlve várakozik az árnyékban, és egy kavics rugdosásával foglalja el magát. Rövidesen viszont felbukkan Naesala, ezért Jenari ellöki magát a faltól, és felteszi az ominózus kérdést.*
- Akkor mehetünk?
*Mivel úgy sejti a válasz igen lesz, ezért nem is várja meg azt, és tesz egy javalaslatszerű kérést.*
- Tehetünk majd egy kis kitérőt a kovácshoz a fegyverek miatt? Legalább Pashthra is megkaphatná az új játékszerét, hogy ne sírjon az úton végig.
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-10 12:25:53
Üzenet elküldve: 2021-10-10 12:25:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
~Lehetne rosszabb is.~
*Jegyzi meg magában. Végtére is még mindig nála van az a rétek havai tréfaként terjesztett szórólap, amit kevesebb, mint egy órája egy illúziónak magyarázott el, és halálbüntetés terhén büntette a város területén végrehajtott varázslatokat. El tudná képzelni, hogy a városvezetéstől nem állna távol valami hasonló bevezetése.*
-Rendben, úgy lesz.
*Reagál Bredoc aláírással való utasítására. Wulfrixen személyleírására csak bólint, és a saját besorolásának megnevezésére sincs különösebb mondanivalója. Egyetért persze azzal, hogy meglehetősen lírai, nem igazán formális, de nincs nagyon mit tenni ezzel kapcsolatban, és nem is számít sokat.*
-Egyetértek. Majd ha felkészültebbek vagyunk, meglátjuk, vissza akarja-e kérni a pénzét.
*Végtére is nem kis summát adott át a mágus Gaerralosnak, és elképzelhető, hogy ennyi pénz pont megér neki egy barátságos beszélgetést.
A Kaszárnya felé menet látni, hogy továbbra is feszült, és időnként hátra-hátratekint. Fülel, hogy meghallhassa a mágus hátasának lépteit, ám semmi ilyesmi nem kelti fel a figyelmét, ahogy illúziók jeleit sem veszi észre maga körül.*
*Látni rajta, hogy kissé megkönnyebül, mikor belép a Kaszárnya kapuján. Gyakorlatozó és őrjáratozó városőrök között azért kissé kényelmesebben érzi magát.*
-Az Alakulaton belül szükséges titokban tartanom az ügyet?
*Tesz fel újabb kérdést Bredocnak. Eddigi tudása szerint vannak páran a Wargok közül, akik esélyesen nehezebben helyeznének lakatot a szájukra, mint mások. Kötve hiszi viszont, hogy a többiek közül bárki is képes lenne olyan szinten azonosítani egy ilyen helyzetet, mint ahogy neki sikerült, ez pedig potenciális veszélyforrás lehetne.*
-A szobámban leszek, amíg megírom a jelentést...
*Hirtelen tör elő belőle egy rezignált sóhaj.*
-Bár lehet, hogy előnyösebb lenne tollba mondanom.
*Jut eszébe, hogy hogy néz ki a kézírása, mióta az ügyetlenebbik kezével kényszerül forgatni a pennát. Távolról sem olvashatatlan, de abban is viszonylag biztos, hogy nem vetekedhet egy írnok tollvonásaival, és a pacák, amik újra komoly nehézséget jelentenek számára, szintén nem néznének ki szépen egy, a Tanácsnak írt iraton.
Mindenesetre nagy eséllyel még egy kis darabig ugyanarra mennek Bredoccal, és csak a Warg odúba beérvén válnak majd el útjaik, így ha a Parancsnok szeretne mondani valamit, van még alkalma rá.*
~Lehetne rosszabb is.~
*Jegyzi meg magában. Végtére is még mindig nála van az a rétek havai tréfaként terjesztett szórólap, amit kevesebb, mint egy órája egy illúziónak magyarázott el, és halálbüntetés terhén büntette a város területén végrehajtott varázslatokat. El tudná képzelni, hogy a városvezetéstől nem állna távol valami hasonló bevezetése.*
-Rendben, úgy lesz.
*Reagál Bredoc aláírással való utasítására. Wulfrixen személyleírására csak bólint, és a saját besorolásának megnevezésére sincs különösebb mondanivalója. Egyetért persze azzal, hogy meglehetősen lírai, nem igazán formális, de nincs nagyon mit tenni ezzel kapcsolatban, és nem is számít sokat.*
-Egyetértek. Majd ha felkészültebbek vagyunk, meglátjuk, vissza akarja-e kérni a pénzét.
*Végtére is nem kis summát adott át a mágus Gaerralosnak, és elképzelhető, hogy ennyi pénz pont megér neki egy barátságos beszélgetést.
A Kaszárnya felé menet látni, hogy továbbra is feszült, és időnként hátra-hátratekint. Fülel, hogy meghallhassa a mágus hátasának lépteit, ám semmi ilyesmi nem kelti fel a figyelmét, ahogy illúziók jeleit sem veszi észre maga körül.*
*Látni rajta, hogy kissé megkönnyebül, mikor belép a Kaszárnya kapuján. Gyakorlatozó és őrjáratozó városőrök között azért kissé kényelmesebben érzi magát.*
-Az Alakulaton belül szükséges titokban tartanom az ügyet?
*Tesz fel újabb kérdést Bredocnak. Eddigi tudása szerint vannak páran a Wargok közül, akik esélyesen nehezebben helyeznének lakatot a szájukra, mint mások. Kötve hiszi viszont, hogy a többiek közül bárki is képes lenne olyan szinten azonosítani egy ilyen helyzetet, mint ahogy neki sikerült, ez pedig potenciális veszélyforrás lehetne.*
-A szobámban leszek, amíg megírom a jelentést...
*Hirtelen tör elő belőle egy rezignált sóhaj.*
-Bár lehet, hogy előnyösebb lenne tollba mondanom.
*Jut eszébe, hogy hogy néz ki a kézírása, mióta az ügyetlenebbik kezével kényszerül forgatni a pennát. Távolról sem olvashatatlan, de abban is viszonylag biztos, hogy nem vetekedhet egy írnok tollvonásaival, és a pacák, amik újra komoly nehézséget jelentenek számára, szintén nem néznének ki szépen egy, a Tanácsnak írt iraton.
Mindenesetre nagy eséllyel még egy kis darabig ugyanarra mennek Bredoccal, és csak a Warg odúba beérvén válnak majd el útjaik, így ha a Parancsnok szeretne mondani valamit, van még alkalma rá.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:57:41
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eleinte alapján, amit visszatértekor látott a lánytól, túlzott magabiztosságnak vagy bizonyítási vágynak tartja azt, hogy Garsin különösebb pihenés nélkül nekiugrik a kiszabott feladatnak. Úgy tűnik viszont, hogy amaz egy apró pihenő után és Gaerralos társaságában jóval összeszedettebb lett.
Látszik, hogy tanítványa odafigyel, és bár van pár típushibája, a tanulási vágy egyértelmű, és így ritkán kell kétszer kijavítani ugyanazt a félrelépést. Azzal viszont, ahogy a kardot tartja, kezdeni akar valamit.*
-Ha harcállásban vagy, a kardod is tartsd úgy. Van egy szabályos tartás, amihez viszonylag közel vagy most. Emeld meg jobban a markolatot, legyen egy vonalban a jobb válladdal.
*Segít Garsinnak felvenni a rendes tartást. A penge továbbra is a jobb vállán pihen, lapja helyett a pengével lefelé. A kard hegye most már inkább mutat hátra, mint felfelé, de nem igazán kerül több erőfeszítésbe fenntartani, mint eddig.*
-Ez egy nagyon támadó jellegű állás. Többnyire védtelenül hagy, és nem is akarod hosszú ideig használni. Arra viszont tökéletes, hogy egy pusztító erejű vágást indíts innen... A váltólépésnél majd próbáld ki. Addig is térj vissza a középtartáshoz.
*Nem tölt túl sok időt ezzel, a különféle tartásokra majd egy későbbi alkalommal tervez visszatérni.
Ezen kívül viszont viszonylag eseménytelenül telik a gyakorlatozás, és így nem tart sokáig, mire Garsin különösebb hibák nélkül végre tudja hajtani a gyakorlatokat.*
-Rendben, mára elég.
*Szólal fel, miután Garsin kétszer egymás után is elismétli a gyakorlatokat úgy, hogy ő csak csöndes megfigyelőként nézte azt végig.*
-Gyakorolj. Lehetőleg ne egyedül, hanem más újoncokkal együtt. Egy-két naponta tartani fogunk egy ilyen bemutatót, és ha azt látom, hogy az eddigiek beidegződtek, továbbhaladunk.
*Még megvárja Garsin esetleges válaszát, vagy kérdéseit, ám ha nincsenek ilyenek, akkor rövidesen magára hagyja a lányt, hogy nekilásson a saját napi felelősségei végrehajtásához.*
*Eleinte alapján, amit visszatértekor látott a lánytól, túlzott magabiztosságnak vagy bizonyítási vágynak tartja azt, hogy Garsin különösebb pihenés nélkül nekiugrik a kiszabott feladatnak. Úgy tűnik viszont, hogy amaz egy apró pihenő után és Gaerralos társaságában jóval összeszedettebb lett.
Látszik, hogy tanítványa odafigyel, és bár van pár típushibája, a tanulási vágy egyértelmű, és így ritkán kell kétszer kijavítani ugyanazt a félrelépést. Azzal viszont, ahogy a kardot tartja, kezdeni akar valamit.*
-Ha harcállásban vagy, a kardod is tartsd úgy. Van egy szabályos tartás, amihez viszonylag közel vagy most. Emeld meg jobban a markolatot, legyen egy vonalban a jobb válladdal.
*Segít Garsinnak felvenni a rendes tartást. A penge továbbra is a jobb vállán pihen, lapja helyett a pengével lefelé. A kard hegye most már inkább mutat hátra, mint felfelé, de nem igazán kerül több erőfeszítésbe fenntartani, mint eddig.*
-Ez egy nagyon támadó jellegű állás. Többnyire védtelenül hagy, és nem is akarod hosszú ideig használni. Arra viszont tökéletes, hogy egy pusztító erejű vágást indíts innen... A váltólépésnél majd próbáld ki. Addig is térj vissza a középtartáshoz.
*Nem tölt túl sok időt ezzel, a különféle tartásokra majd egy későbbi alkalommal tervez visszatérni.
Ezen kívül viszont viszonylag eseménytelenül telik a gyakorlatozás, és így nem tart sokáig, mire Garsin különösebb hibák nélkül végre tudja hajtani a gyakorlatokat.*
-Rendben, mára elég.
*Szólal fel, miután Garsin kétszer egymás után is elismétli a gyakorlatokat úgy, hogy ő csak csöndes megfigyelőként nézte azt végig.*
-Gyakorolj. Lehetőleg ne egyedül, hanem más újoncokkal együtt. Egy-két naponta tartani fogunk egy ilyen bemutatót, és ha azt látom, hogy az eddigiek beidegződtek, továbbhaladunk.
*Még megvárja Garsin esetleges válaszát, vagy kérdéseit, ám ha nincsenek ilyenek, akkor rövidesen magára hagyja a lányt, hogy nekilásson a saját napi felelősségei végrehajtásához.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1248-1267