Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-26 20:47:01
Üzenet elküldve: 2021-01-26 20:47:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Egy kicsit félbehagyja a dolgát, mikor Bredoc megszólítja, de egy bólintásnál többel nem felel. Itt most nagyjából biztonságban is érzi magát, a két újonnan megismert városőr megbízhatónak tűnik. Az más kérdés, hogy ha rajta múlik, nem fog egyhamar kimozdulni a kaszárnya területéről. Ennél jobb búvóhelyet és menedéket elképzelni is nehezen tudna.
Míg a többiek megbeszélik, amit meg kell, addig végez is a konyha ráncba szedésével, a maradék időben pedig a felszereltségét méri fel, miközben vizes ronggyal átfut egy-egy felületet a bútorokon.
Ezzel egyidőben dönt úgy a parancsnokhelyettes, hogy egyszerűen berúgja az ajtót, amivel úgy ráijeszt Garsinra, hogy nekitántorodik az egyik széknek, kis híján még föl is borítja.
Aztán nagyon zavartan és rémülten fordul a zaj forrása felé, nem értve, hogy mi is történt.
A többiek nyugodtságából fogja föl úgy-ahogy, hogy nincsenek veszélyben, de az beletelik még egy kis időbe, mire azt is megérti, hogy Bredoc csinálta ezt, szándékosan, hogy bejusson abba a helyiségbe.
Félreteszi a rongyot, majd a többieknek hátat fordítva megtámaszkodik az asztalban, karjait feszesen kinyújtva, hogy ne érezze a kezei remegését.
Leroskadni szeretne egy kis időre igazából, de nem feledkezik meg róla, hogy nincs egyedül és nem akar ilyen feltűnőséget csinálni. Szégyenli magát, hogy ennyire megijedt, úgyhogy igyekszik lehiggadni, mire a három városőr kijön amonnan.*
*Egy kicsit félbehagyja a dolgát, mikor Bredoc megszólítja, de egy bólintásnál többel nem felel. Itt most nagyjából biztonságban is érzi magát, a két újonnan megismert városőr megbízhatónak tűnik. Az más kérdés, hogy ha rajta múlik, nem fog egyhamar kimozdulni a kaszárnya területéről. Ennél jobb búvóhelyet és menedéket elképzelni is nehezen tudna.
Míg a többiek megbeszélik, amit meg kell, addig végez is a konyha ráncba szedésével, a maradék időben pedig a felszereltségét méri fel, miközben vizes ronggyal átfut egy-egy felületet a bútorokon.
Ezzel egyidőben dönt úgy a parancsnokhelyettes, hogy egyszerűen berúgja az ajtót, amivel úgy ráijeszt Garsinra, hogy nekitántorodik az egyik széknek, kis híján még föl is borítja.
Aztán nagyon zavartan és rémülten fordul a zaj forrása felé, nem értve, hogy mi is történt.
A többiek nyugodtságából fogja föl úgy-ahogy, hogy nincsenek veszélyben, de az beletelik még egy kis időbe, mire azt is megérti, hogy Bredoc csinálta ezt, szándékosan, hogy bejusson abba a helyiségbe.
Félreteszi a rongyot, majd a többieknek hátat fordítva megtámaszkodik az asztalban, karjait feszesen kinyújtva, hogy ne érezze a kezei remegését.
Leroskadni szeretne egy kis időre igazából, de nem feledkezik meg róla, hogy nincs egyedül és nem akar ilyen feltűnőséget csinálni. Szégyenli magát, hogy ennyire megijedt, úgyhogy igyekszik lehiggadni, mire a három városőr kijön amonnan.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-26 18:10:45
Üzenet elküldve: 2021-01-26 18:10:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Mikor Nae ismét uramnak szólítja nem mérges rá, vagy hozakodik fel ismét a témával. Meg tudja érteni, hogy a rendfokozat az rendfokozat. Pont. Volt ő is közlegény, sok-sok éven át, így megy ez. Viszonozza a pillantást, biccent egyet, hogy amaz érti a feladatát. Egyébként csak azért hívja így, mert Pashtrától így hallotta, és úgy vette ki, hogy erre hallgat inkább. Bredoc nem szereti követni a formaiságokat, amíg nincs tétje, és azt végképp nem szereti, mikor valakit folyamatosan úgy hívnak, ahogy nem szereti. ~Csak szól, ha nem tetszik neki. Gondolom. ~ Bár efelől akár kétségei is lehetnek. Mindegy is. Ő maga sem mutatkozott be, talán azt hihette, hogy hallotta, bár most belegondolva talán túl messze lehetett hozzá.*
-Garsin te pedig ismerkedj nyugodtan mindenkivel, és fedezd fel a helyet. Itt biztonságban leszel, nem kell félned.
*Mosolyog oda a lánynak, majd a férfi felé fordul.*
-Jenő, mi?
*Kétkedve fogadja, hogy bármelyik nő szeretné, ha így hívnák, de mindenesetre akár még igaz is lehet, így elraktározza a fejében, aztán majd ha az alkalom úgy hozza óvatosan használja fel a kapott információt. A köpeny veszélyességére csak bólint, nem kíván ennek több szót áldozni. Tovább hallgatja azonban a kifakadást, s egy apró mosoly ül ki borostás arcára. Vagy azért tör ki belőle így minden, mert egyébként szívén viseli az őrség sorsát, vagy csak mert szeretne normális körülmények között szolgálni, esetleg csak szeret panaszkodni. Bárhogy is, rossz néven venni nem tudja a dolgot a parancsnokhelyettes.*
-Értem értem, ne aggódj. De nehéz lenne bármilyen beosztást is írni, amíg *Itt szemével a hosszúéletű nőre pillant.* nincs meg a lista, hogy egyáltalán kik foghatóak hadra, még ha a legcsőcselékebbje is. Azért pedig egyenesen kár aggódni, hogy mi lehet a raktárban, ez is ki fog derülni hamarosan. A kovácsnál pedig könnyen lehet, hogy a parancsnok esetleg korábban rendelt felszerelést, ennek járok egyrészt utána.
*Bár korábban nem gondolt így rá, de igazából egész logikus az, amit mondd. Talán, ha csak egy kicsit is de sikerülhet lenyugtatni a hullámokat. Rövid gondolkodás után hirtelen tesz egy pár lépést, majd visszafordul.*
-Nézzük meg Denjaar irodáját.
*Mondja, de igazából nem parancsnak szánja, sem pedig kérdésnek, ő maga már el is indul a nem messze lévő ajtó felé. Ugyan több zár is tartja, de ezek hollétéről nem tud sokat, így kénytelen a lábát használni. Meglepően könnyedén szakad ki a zár a helyéről, meglehet eleve csak jelképes volt a zár funkciója. Nagyon keresgélnie sem kell, az asztalon egy összehajtott levél pihen, cikornyás betűkkel az áll rajta "Bredoc Droyn". Szemöldökei összeráncolnak, ahogy kézbe veszi, s ha követték a többiek, úgy rájuk is vet egy pillantást, mielőtt kibontaná a levelet. Ahogy szeme végigfut a sorokon rettentően meglepődik, majd hangosan is felolvassa, ha van kinek.*
-"Én, Denjaar Krultos, a Városi Őrség jelenlegi parancsnoka, hatalmamnál fogva a Városi Őrség vezetését Bredoc Droyn parancsnokhelyettesre hagyom." Arról nem ír,h.. hogy miért
*Teszi hozzá zavarodottan, mielőtt megmutatná a levelet, bár nem tudja, hogy négyük közül vajon ő-e az egyetlen, aki tud olvasni. Mindenesetre a nevét láthatják, és talán Denjaar aláírását is megismerhetik, ha más nem a saját papirosukról.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.26 18:11:26
*Mikor Nae ismét uramnak szólítja nem mérges rá, vagy hozakodik fel ismét a témával. Meg tudja érteni, hogy a rendfokozat az rendfokozat. Pont. Volt ő is közlegény, sok-sok éven át, így megy ez. Viszonozza a pillantást, biccent egyet, hogy amaz érti a feladatát. Egyébként csak azért hívja így, mert Pashtrától így hallotta, és úgy vette ki, hogy erre hallgat inkább. Bredoc nem szereti követni a formaiságokat, amíg nincs tétje, és azt végképp nem szereti, mikor valakit folyamatosan úgy hívnak, ahogy nem szereti. ~Csak szól, ha nem tetszik neki. Gondolom. ~ Bár efelől akár kétségei is lehetnek. Mindegy is. Ő maga sem mutatkozott be, talán azt hihette, hogy hallotta, bár most belegondolva talán túl messze lehetett hozzá.*
-Garsin te pedig ismerkedj nyugodtan mindenkivel, és fedezd fel a helyet. Itt biztonságban leszel, nem kell félned.
*Mosolyog oda a lánynak, majd a férfi felé fordul.*
-Jenő, mi?
*Kétkedve fogadja, hogy bármelyik nő szeretné, ha így hívnák, de mindenesetre akár még igaz is lehet, így elraktározza a fejében, aztán majd ha az alkalom úgy hozza óvatosan használja fel a kapott információt. A köpeny veszélyességére csak bólint, nem kíván ennek több szót áldozni. Tovább hallgatja azonban a kifakadást, s egy apró mosoly ül ki borostás arcára. Vagy azért tör ki belőle így minden, mert egyébként szívén viseli az őrség sorsát, vagy csak mert szeretne normális körülmények között szolgálni, esetleg csak szeret panaszkodni. Bárhogy is, rossz néven venni nem tudja a dolgot a parancsnokhelyettes.*
-Értem értem, ne aggódj. De nehéz lenne bármilyen beosztást is írni, amíg *Itt szemével a hosszúéletű nőre pillant.* nincs meg a lista, hogy egyáltalán kik foghatóak hadra, még ha a legcsőcselékebbje is. Azért pedig egyenesen kár aggódni, hogy mi lehet a raktárban, ez is ki fog derülni hamarosan. A kovácsnál pedig könnyen lehet, hogy a parancsnok esetleg korábban rendelt felszerelést, ennek járok egyrészt utána.
*Bár korábban nem gondolt így rá, de igazából egész logikus az, amit mondd. Talán, ha csak egy kicsit is de sikerülhet lenyugtatni a hullámokat. Rövid gondolkodás után hirtelen tesz egy pár lépést, majd visszafordul.*
-Nézzük meg Denjaar irodáját.
*Mondja, de igazából nem parancsnak szánja, sem pedig kérdésnek, ő maga már el is indul a nem messze lévő ajtó felé. Ugyan több zár is tartja, de ezek hollétéről nem tud sokat, így kénytelen a lábát használni. Meglepően könnyedén szakad ki a zár a helyéről, meglehet eleve csak jelképes volt a zár funkciója. Nagyon keresgélnie sem kell, az asztalon egy összehajtott levél pihen, cikornyás betűkkel az áll rajta "Bredoc Droyn". Szemöldökei összeráncolnak, ahogy kézbe veszi, s ha követték a többiek, úgy rájuk is vet egy pillantást, mielőtt kibontaná a levelet. Ahogy szeme végigfut a sorokon rettentően meglepődik, majd hangosan is felolvassa, ha van kinek.*
-"Én, Denjaar Krultos, a Városi Őrség jelenlegi parancsnoka, hatalmamnál fogva a Városi Őrség vezetését Bredoc Droyn parancsnokhelyettesre hagyom." Arról nem ír,h.. hogy miért
*Teszi hozzá zavarodottan, mielőtt megmutatná a levelet, bár nem tudja, hogy négyük közül vajon ő-e az egyetlen, aki tud olvasni. Mindenesetre a nevét láthatják, és talán Denjaar aláírását is megismerhetik, ha más nem a saját papirosukról.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.26 18:11:26
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:37:12
Üzenet elküldve: 2021-01-26 14:37:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
* A fiatal harcosból kibuknak az érzések, amiket már egy ideje elnyom magában. Na persze nem hibáztatja egyedül Bredocot az egész ügyért, mégis ő az egyik, sőt, már az egyetlen ember talán, aki felelősséggel tartozik az emberei viselkedéséért. A választ hallva Pash széttárja a karjait, ők Naevel csak egyszerű közkatonák, de láthatóan több felelősségtudat szorult a kisujjukba is, mint az úgynevezett tisztekbe, akiket Denjaarral megválasztottak. Na persze nem azért mondja mindezt, mert annyira szeretne feljebb mászni a ranglétrán. Ő tökéletesen megvan az egyszerű katona szintjén, csak olyan emberek legyenek felette, akik tudják, hogy mi a dolguk, és számíthat rájuk. Most olyan csalódott és ingerült, hogy észre sem veszi a fiam szó elhangzását, pedig máskor, más körülmények között biztos, hogy több figyelmet szánna neki.
A feladatát hallva csak bólint, bár igazából nem tudja, hogy kik azok az emberek, akikben igazán megbízna. Még Jenari is furcsa volt ilyen tekintetben, de egy kérdést mindenképpen megérdemel. *
- Egyébként jobb szereti, ha Jenőnek hívják. Amolyan becenév. * Tisztázza a főnök-helyettesből kapitánnyá avanzsált fickónál, hiszen az ő nevénél is kíváncsi volt arra, hogy hogyan szólítsa. Elfojtja a kaján vigyort, és komor tekintettel figyel a többiekre, de belül nevet, ahogy arra gondol, milyen arcot vág majd a lány a megszólítást hallva. *
- Nem csak idegesítő, veszélyes is. * Ért egyet a férfival a köpeny tekintetében. Rendkívül utálja, még a papírnál is jobban. Úgy érzi magát benne, mint egy cirkuszi mutatványos, nem pedig úgy, mint a város büszke őre. *
- Az őrjáratok tekintetében, talán jó lenne valamiféle beosztást összekészíteni. Tudomásom szerint most nincs ilyen. * Jegyzi meg, bár nem tudja, hogy miként ment ez korábban, ezért kérdőn pillant Nae felé, végül is, ő a rutinos városi őr. * Anélkül úgy gondolom, tovább marad ez a helyzet, és megy majd az egymásra mutogatás, hogy kinek kellett volna kimennie, és miért nem ment ki.
* Na persze ő ilyet nehezen írna össze, vagy olvasna el, de már az is elég, ha a tisztek tudják, és be tudják osztani az embereiket. Már ha vannak még itt tisztek, persze. *
- Nem tudom, hogy áll a kaszárnya raktára. * Mondja őszintén elgondolkodva a kérdés kapcsán. * Részemről minden, amim van, a sajátom, és ezekkel érkeztem. Sosem ajánlottak nekem szolgálati fegyvert, vagy vértet, se könnyűt, se nehezet. Ha azt várjuk el, hogy minden érkező magát fegyverkezze fel, akkor nem leszünk túl rendszerezett egység. Az pedig több, mint szégyen, ha egy árus jobb felszereléssel sétál az utcán, mint az őrség tagjai. * Jegyzi meg, bár nem tisztje beosztani azt, hogy ki milyen fegyverrel, és felszereléssel sétál. * De a zsold nem hiszem, hogy fedezné a rendes acél elkészítését.
* Teszi még hozzá állát vakargatva. Egy jó minőségű acél nyolcvan arany is megvan, egy átlagos katona napi zsoldja pedig húsz arany, amiből ételre is alig marad a nap végén. Ha ebből még a felszerelését is finanszíroznia kell, az komoly érvágás lehet. *
- Talán ha mindenki felelősséggel tartozna a neki kiosztott fegyverek után, és a sérülések levonásra kerülnének a zsoldból... őszintén, az se lepne meg, ha már rég elloptak volna mindent. * Sóhajt nagyot, bár sose gondolta volna, hogy ilyet fog feltételezni a városi őrség tagjairól. *
* A fiatal harcosból kibuknak az érzések, amiket már egy ideje elnyom magában. Na persze nem hibáztatja egyedül Bredocot az egész ügyért, mégis ő az egyik, sőt, már az egyetlen ember talán, aki felelősséggel tartozik az emberei viselkedéséért. A választ hallva Pash széttárja a karjait, ők Naevel csak egyszerű közkatonák, de láthatóan több felelősségtudat szorult a kisujjukba is, mint az úgynevezett tisztekbe, akiket Denjaarral megválasztottak. Na persze nem azért mondja mindezt, mert annyira szeretne feljebb mászni a ranglétrán. Ő tökéletesen megvan az egyszerű katona szintjén, csak olyan emberek legyenek felette, akik tudják, hogy mi a dolguk, és számíthat rájuk. Most olyan csalódott és ingerült, hogy észre sem veszi a fiam szó elhangzását, pedig máskor, más körülmények között biztos, hogy több figyelmet szánna neki.
A feladatát hallva csak bólint, bár igazából nem tudja, hogy kik azok az emberek, akikben igazán megbízna. Még Jenari is furcsa volt ilyen tekintetben, de egy kérdést mindenképpen megérdemel. *
- Egyébként jobb szereti, ha Jenőnek hívják. Amolyan becenév. * Tisztázza a főnök-helyettesből kapitánnyá avanzsált fickónál, hiszen az ő nevénél is kíváncsi volt arra, hogy hogyan szólítsa. Elfojtja a kaján vigyort, és komor tekintettel figyel a többiekre, de belül nevet, ahogy arra gondol, milyen arcot vág majd a lány a megszólítást hallva. *
- Nem csak idegesítő, veszélyes is. * Ért egyet a férfival a köpeny tekintetében. Rendkívül utálja, még a papírnál is jobban. Úgy érzi magát benne, mint egy cirkuszi mutatványos, nem pedig úgy, mint a város büszke őre. *
- Az őrjáratok tekintetében, talán jó lenne valamiféle beosztást összekészíteni. Tudomásom szerint most nincs ilyen. * Jegyzi meg, bár nem tudja, hogy miként ment ez korábban, ezért kérdőn pillant Nae felé, végül is, ő a rutinos városi őr. * Anélkül úgy gondolom, tovább marad ez a helyzet, és megy majd az egymásra mutogatás, hogy kinek kellett volna kimennie, és miért nem ment ki.
* Na persze ő ilyet nehezen írna össze, vagy olvasna el, de már az is elég, ha a tisztek tudják, és be tudják osztani az embereiket. Már ha vannak még itt tisztek, persze. *
- Nem tudom, hogy áll a kaszárnya raktára. * Mondja őszintén elgondolkodva a kérdés kapcsán. * Részemről minden, amim van, a sajátom, és ezekkel érkeztem. Sosem ajánlottak nekem szolgálati fegyvert, vagy vértet, se könnyűt, se nehezet. Ha azt várjuk el, hogy minden érkező magát fegyverkezze fel, akkor nem leszünk túl rendszerezett egység. Az pedig több, mint szégyen, ha egy árus jobb felszereléssel sétál az utcán, mint az őrség tagjai. * Jegyzi meg, bár nem tisztje beosztani azt, hogy ki milyen fegyverrel, és felszereléssel sétál. * De a zsold nem hiszem, hogy fedezné a rendes acél elkészítését.
* Teszi még hozzá állát vakargatva. Egy jó minőségű acél nyolcvan arany is megvan, egy átlagos katona napi zsoldja pedig húsz arany, amiből ételre is alig marad a nap végén. Ha ebből még a felszerelését is finanszíroznia kell, az komoly érvágás lehet. *
- Talán ha mindenki felelősséggel tartozna a neki kiosztott fegyverek után, és a sérülések levonásra kerülnének a zsoldból... őszintén, az se lepne meg, ha már rég elloptak volna mindent. * Sóhajt nagyot, bár sose gondolta volna, hogy ilyet fog feltételezni a városi őrség tagjairól. *
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-26 12:51:01
Üzenet elküldve: 2021-01-26 12:51:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Pash közbeékelt beszámolója némileg meglepi. Nem is hallott sem a gyilkosság, sem a rab öngyilkosságáról, de még csak a távolsági pisáló versenyről is lemaradt -természetesen ez utóbbit bánja a leginkább. Hogy az a Jenari ki a bánat lehet, ő sem tudja, egyelőre más nővel magán kívül nem találkozott a kaszárnyában, de ez egy olyan dolog, amihez már kifejezetten hozzászokott, mindig is többnyire férfiak öltötték magukra az őrség köpenyét. Az őrség állapotát tekintve a Kölyökkel csak egyetérteni tud, meglehetősen rendezetlen, kaotikus állapotok uralkodnak a kaszárnyában, elég csak a tharg kisasszony elrablására gondolni. Elvégre pontosan innen vitte el valami nyomorult, a városőrök szemei láttára, de ezt már inkább meg sem említi. A parancsnokhelyettes valószínűleg enélkül is éppen eléggé el van keseredve.
Mikor elhangzik a rá váró feladat, lopva újra a lányra pillant, gyanítja ő lehet az a Garsin, akit a bajszos említ.*
-Igenis, Uram.
*Veszi tudomásul a parancsot, amolyan katonás hanglejtéssel, gondosan figyelmen kívül hagyva a kérést, mert egyszerűen nem áll a szájára, hogy egy tisztet ne így szólítson. Így is épp elég furcsa számára, hogy őt minden előzmény nélkül becézve szólították meg - ez utóbbihoz viszont könnyebben hozzá tud szokni.
A piacot és a kovácsot emlegetve csak megrázza a fejét, mert hát legfeljebb bornak örülne, arra meg mégsem kellene megkérni felettesét, hogy alkoholt vegyen neki, főleg nem szolgálati időben.*
*Pash közbeékelt beszámolója némileg meglepi. Nem is hallott sem a gyilkosság, sem a rab öngyilkosságáról, de még csak a távolsági pisáló versenyről is lemaradt -természetesen ez utóbbit bánja a leginkább. Hogy az a Jenari ki a bánat lehet, ő sem tudja, egyelőre más nővel magán kívül nem találkozott a kaszárnyában, de ez egy olyan dolog, amihez már kifejezetten hozzászokott, mindig is többnyire férfiak öltötték magukra az őrség köpenyét. Az őrség állapotát tekintve a Kölyökkel csak egyetérteni tud, meglehetősen rendezetlen, kaotikus állapotok uralkodnak a kaszárnyában, elég csak a tharg kisasszony elrablására gondolni. Elvégre pontosan innen vitte el valami nyomorult, a városőrök szemei láttára, de ezt már inkább meg sem említi. A parancsnokhelyettes valószínűleg enélkül is éppen eléggé el van keseredve.
Mikor elhangzik a rá váró feladat, lopva újra a lányra pillant, gyanítja ő lehet az a Garsin, akit a bajszos említ.*
-Igenis, Uram.
*Veszi tudomásul a parancsot, amolyan katonás hanglejtéssel, gondosan figyelmen kívül hagyva a kérést, mert egyszerűen nem áll a szájára, hogy egy tisztet ne így szólítson. Így is épp elég furcsa számára, hogy őt minden előzmény nélkül becézve szólították meg - ez utóbbihoz viszont könnyebben hozzá tud szokni.
A piacot és a kovácsot emlegetve csak megrázza a fejét, mert hát legfeljebb bornak örülne, arra meg mégsem kellene megkérni felettesét, hogy alkoholt vegyen neki, főleg nem szolgálati időben.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-26 00:05:33
Üzenet elküldve: 2021-01-26 00:05:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Konyhában//
*Van abban igazság, hogy Naesala sérülései is foglalkoztatják. Viszont ezek épp annyira lehetnek bizonyítékok arra, hogy bátor harcos, mint arra, hogy csapnivaló...
De Garsint már magában a "próbálkozás" is izgatja, hogy a másik nő létére harcosok közé állt. Neki nem volna ehhez bátorsága. Ő maga így véli legalábbis jelen pillanatban.
Mikor egyik fölpillantása alkalmával a nő visszanéz rá és olyan furcsa arckifejezést mutat, zavarba jön, mert kitalálja, hogy a másik észrevehette, hogy nézi őt.
Gyorsan lesüti a tekintetét és bekanalazza az utolsó falatot a tálból.
Közben a beszélgetés folyik tovább és kezd a számára nyugtalanító témákba fordulni.
Mikor elhangzik a gyilkosság szó, akkor inkább föláll az asztaltól. Nem drámaian, sőt, valójában tapintatosan, mert nem szeretné megzavarni a megbeszélést, de kezdődő zaklatottságát félrevonulva akarja rendezni magában.
Fogja a tálat és az evőeszközt - meg a többiek elől is összeszedi, ha végeztek és engedik - azzal a céllal, hogy rendet rakjon, elmosogasson maguk után. És ezzel lefoglalja magát.
Közben hallja a történet folytatását is, ami már békésebb színt fest, még ha zavarba ejtőt is... De azért csak kell egy kis idő, hogy lenyugodjon, amire pont megfelelő a pakolászás.
Kiérti ő még azt is, hogy az ifjú a városőrök moráljára és rendezetlenségére panaszkodik, ami összecseng azzal, amitől tegnap tartottak.
De legalább páran vannak még itt, látszólag tettre készen. Garsin pedig akarja hinni, hogy Bredoc a kezébe veszi az irányítást és olyan őrsége lesz ennek a városnak, amire lehet számítani, ami tesz róla, hogy az emberek biztonságban legyenek.
Igyekszik, hogy ne csapjon túl nagy zajt a pancsolással és a motoszkálással, már csak azért is, mert azért ő is figyel, és szeretne mindent jól hallani. Vissza azonban csak akkor fordul a társaság felé, mikor Brox a nevét említi. Bólint, hogy tudomásul vette a feladatot, de Naesalára most nem mer nézni, hogy mit szól a dologhoz. Míg eddig szerette volna őt megismerni, most inkább szégyenlőssé válik. Talán mert a többieket hallgatva még haszontalanabbnak érzi magát, aki semmi mérvadót nem tud tenni a közös célokért.
A vásárlós kérdést nem veszi magára, hisz már kapott így is eleget, lett még egy váltásruhája is. Nincs szüksége halaszthatatlanul semmire, legfeljebb a kényelemérzetét növelő holmikra, de azok meg ugye épp nem a feltétlenül szükséges tételek.
Gondolatai közben már akörül forognak, hogy hányan is lehetnek itt, vagyis hány főre kellhet itt főzni, mekkora adagokat lehet kiadni... A bányában nagyon sanyarúak voltak a körülmények.*
*Van abban igazság, hogy Naesala sérülései is foglalkoztatják. Viszont ezek épp annyira lehetnek bizonyítékok arra, hogy bátor harcos, mint arra, hogy csapnivaló...
De Garsint már magában a "próbálkozás" is izgatja, hogy a másik nő létére harcosok közé állt. Neki nem volna ehhez bátorsága. Ő maga így véli legalábbis jelen pillanatban.
Mikor egyik fölpillantása alkalmával a nő visszanéz rá és olyan furcsa arckifejezést mutat, zavarba jön, mert kitalálja, hogy a másik észrevehette, hogy nézi őt.
Gyorsan lesüti a tekintetét és bekanalazza az utolsó falatot a tálból.
Közben a beszélgetés folyik tovább és kezd a számára nyugtalanító témákba fordulni.
Mikor elhangzik a gyilkosság szó, akkor inkább föláll az asztaltól. Nem drámaian, sőt, valójában tapintatosan, mert nem szeretné megzavarni a megbeszélést, de kezdődő zaklatottságát félrevonulva akarja rendezni magában.
Fogja a tálat és az evőeszközt - meg a többiek elől is összeszedi, ha végeztek és engedik - azzal a céllal, hogy rendet rakjon, elmosogasson maguk után. És ezzel lefoglalja magát.
Közben hallja a történet folytatását is, ami már békésebb színt fest, még ha zavarba ejtőt is... De azért csak kell egy kis idő, hogy lenyugodjon, amire pont megfelelő a pakolászás.
Kiérti ő még azt is, hogy az ifjú a városőrök moráljára és rendezetlenségére panaszkodik, ami összecseng azzal, amitől tegnap tartottak.
De legalább páran vannak még itt, látszólag tettre készen. Garsin pedig akarja hinni, hogy Bredoc a kezébe veszi az irányítást és olyan őrsége lesz ennek a városnak, amire lehet számítani, ami tesz róla, hogy az emberek biztonságban legyenek.
Igyekszik, hogy ne csapjon túl nagy zajt a pancsolással és a motoszkálással, már csak azért is, mert azért ő is figyel, és szeretne mindent jól hallani. Vissza azonban csak akkor fordul a társaság felé, mikor Brox a nevét említi. Bólint, hogy tudomásul vette a feladatot, de Naesalára most nem mer nézni, hogy mit szól a dologhoz. Míg eddig szerette volna őt megismerni, most inkább szégyenlőssé válik. Talán mert a többieket hallgatva még haszontalanabbnak érzi magát, aki semmi mérvadót nem tud tenni a közös célokért.
A vásárlós kérdést nem veszi magára, hisz már kapott így is eleget, lett még egy váltásruhája is. Nincs szüksége halaszthatatlanul semmire, legfeljebb a kényelemérzetét növelő holmikra, de azok meg ugye épp nem a feltétlenül szükséges tételek.
Gondolatai közben már akörül forognak, hogy hányan is lehetnek itt, vagyis hány főre kellhet itt főzni, mekkora adagokat lehet kiadni... A bányában nagyon sanyarúak voltak a körülmények.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 22:49:35
Üzenet elküldve: 2021-01-25 22:49:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//A Konyhában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár feláll, vissza már nem-igen ül, főleg azok után, amiket hall. Eléggé elkeserítő, s nem is igazán ez a legmegfelelőbb szó, nem is szomorú, vagy mérges, egyszerűen csak csalódott. Ez látszik leginkább rajta. A gyilkosságnál igencsak felhúzza szemöldökét, majd halkan azért megjegyzi.*
-Nem a legszörnyűbb halál, meg kell hagyni.
*Bár ő maga jobbat is el tud képzelni, de azért ilyesmiről legfeljebb csak tábortűz melletti részeg meséket hallott valakinek a valakijéről. ~Tehát tényleg elrabolták, és nem csak pletyka az egész.~ Néha csak bólint és bólint, mert nem akar közbevágni. Aztán hogy a rabot úgy zárták be, hogy el sem vették tőle azt, ami nála van, egészen meghökkentő. Nem úgy emlékszik, hogy ilyen embereket hagyott itt, nem tudja, hogy mi mehetett ennyire félre, vagy mi történhetett. A pisálós versenyben leginkább pedig az furcsa neki, hogy ilyen nagy volt a nyeremény. ~Bezzeg régen, ehh.~ Persze kósza komolytalan gondolat a megannyi kavargó megválaszolhatatlan kérdés között.*
-Hidd el fiam, hogy nem önszántamból voltam oda ilyen soká, de nem számítottam rá, hogy azok közül, akiket itt hagytam, senki sem lesz itt. Főleg, hogy a java tiszt volt és derék ember. Legalábbis annak tűnt...
*Szavaiban is inkább a csalódottság köszön vissza, mintsem hogy mérges lenne Pash-ra, vagy bármi hasonló. Jó is az néha, ha elmondják az emberek, hogy mi a baj, különben honnan is lehetne tudni? A fiam csak úgy kiszalad a száján, nem is igen figyel különösebben oda rá, inkább csak a szava járása.*
-Köszönöm az őszinteséget. Talán még jól is jön majd ez a védelmi tököm tudja milyen cifra nevű osztállyal való ülés. Két hat múlva lesz. Addig szeretném, ha összeszednétek azokat, akik viszonylag megbízhatók. Kellene egy lista. Pashtra, kérlek te keresd meg ezeket az embereket, nem bánom mit csinálnak, de ha akarnak szolgálni, két hat múlva legyenek itt mind, gondolom Jenari is ilyen.
*Néz egy pillanatra Pash-ra, mert nem tudja, hogy jól mondja-e a nevet, vagy hogy jól vette-e ki az információt a szavaiból.*
-Nae, te pedig nézd meg, hogy mi használható maradt itt a kaszárnyában. Fegyverek, páncél, ló, ember, étel. Garsin majd segít neked, és legalább körbe tudod vezetni itt, rád bíznám. Ja, és nem vagyok úr, nem szükséges így hívni. Jó lesz a Brox is.
*Reméli, hogy talán így megfelel Garsinnak, amíg odavan.*
-A köpenyt és a papirost még egy kicsit bírjuk ki, igyekszem kitalálni helyette valamit. Roppant idegesítő a harcban.
*Bosszankodik egy kicsit, majd folytatja.*
-Az őrjáratok menjenek ki, és aki nem ér vissza időben, vagy a váltás csúszik, vagy felismerhetetlen állapotban tér vissza, az mehet a zárkába két nap. Nyugodtan lehet terjeszteni, ez így nem mehet tovább.
*Adja ki, és bár nagyon hirtelen jött ez neki, igyekszik legalább valami apróbb feladatokat adni, amíg tisztul majd kicsit a kép számára.*
-Elmegyek a piacra és a kovácshoz, kell egy-két dolog. Nektek szükségetek van valamire?
*Kérdez körbe, mindhármukra nézve.*
-Mindenesetre átkutatom majd a parancsnok irodáját, hátha hagyott valami levelet, vagy bármit.
*Kezét közben önkéntelenül a csípőjére tette, így most meglepődve veszi azt le onnan. ~Vajon Nae is indult a pisálós versenyen? Kézen állva esetleg...~*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Bár feláll, vissza már nem-igen ül, főleg azok után, amiket hall. Eléggé elkeserítő, s nem is igazán ez a legmegfelelőbb szó, nem is szomorú, vagy mérges, egyszerűen csak csalódott. Ez látszik leginkább rajta. A gyilkosságnál igencsak felhúzza szemöldökét, majd halkan azért megjegyzi.*
-Nem a legszörnyűbb halál, meg kell hagyni.
*Bár ő maga jobbat is el tud képzelni, de azért ilyesmiről legfeljebb csak tábortűz melletti részeg meséket hallott valakinek a valakijéről. ~Tehát tényleg elrabolták, és nem csak pletyka az egész.~ Néha csak bólint és bólint, mert nem akar közbevágni. Aztán hogy a rabot úgy zárták be, hogy el sem vették tőle azt, ami nála van, egészen meghökkentő. Nem úgy emlékszik, hogy ilyen embereket hagyott itt, nem tudja, hogy mi mehetett ennyire félre, vagy mi történhetett. A pisálós versenyben leginkább pedig az furcsa neki, hogy ilyen nagy volt a nyeremény. ~Bezzeg régen, ehh.~ Persze kósza komolytalan gondolat a megannyi kavargó megválaszolhatatlan kérdés között.*
-Hidd el fiam, hogy nem önszántamból voltam oda ilyen soká, de nem számítottam rá, hogy azok közül, akiket itt hagytam, senki sem lesz itt. Főleg, hogy a java tiszt volt és derék ember. Legalábbis annak tűnt...
*Szavaiban is inkább a csalódottság köszön vissza, mintsem hogy mérges lenne Pash-ra, vagy bármi hasonló. Jó is az néha, ha elmondják az emberek, hogy mi a baj, különben honnan is lehetne tudni? A fiam csak úgy kiszalad a száján, nem is igen figyel különösebben oda rá, inkább csak a szava járása.*
-Köszönöm az őszinteséget. Talán még jól is jön majd ez a védelmi tököm tudja milyen cifra nevű osztállyal való ülés. Két hat múlva lesz. Addig szeretném, ha összeszednétek azokat, akik viszonylag megbízhatók. Kellene egy lista. Pashtra, kérlek te keresd meg ezeket az embereket, nem bánom mit csinálnak, de ha akarnak szolgálni, két hat múlva legyenek itt mind, gondolom Jenari is ilyen.
*Néz egy pillanatra Pash-ra, mert nem tudja, hogy jól mondja-e a nevet, vagy hogy jól vette-e ki az információt a szavaiból.*
-Nae, te pedig nézd meg, hogy mi használható maradt itt a kaszárnyában. Fegyverek, páncél, ló, ember, étel. Garsin majd segít neked, és legalább körbe tudod vezetni itt, rád bíznám. Ja, és nem vagyok úr, nem szükséges így hívni. Jó lesz a Brox is.
*Reméli, hogy talán így megfelel Garsinnak, amíg odavan.*
-A köpenyt és a papirost még egy kicsit bírjuk ki, igyekszem kitalálni helyette valamit. Roppant idegesítő a harcban.
*Bosszankodik egy kicsit, majd folytatja.*
-Az őrjáratok menjenek ki, és aki nem ér vissza időben, vagy a váltás csúszik, vagy felismerhetetlen állapotban tér vissza, az mehet a zárkába két nap. Nyugodtan lehet terjeszteni, ez így nem mehet tovább.
*Adja ki, és bár nagyon hirtelen jött ez neki, igyekszik legalább valami apróbb feladatokat adni, amíg tisztul majd kicsit a kép számára.*
-Elmegyek a piacra és a kovácshoz, kell egy-két dolog. Nektek szükségetek van valamire?
*Kérdez körbe, mindhármukra nézve.*
-Mindenesetre átkutatom majd a parancsnok irodáját, hátha hagyott valami levelet, vagy bármit.
*Kezét közben önkéntelenül a csípőjére tette, így most meglepődve veszi azt le onnan. ~Vajon Nae is indult a pisálós versenyen? Kézen állva esetleg...~*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:44:24
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:44:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
* A fiúnak feltűnik, hogy Nae érkezésénél feláll a parancsnok helyettes, nála viszont nem tette. Nem szól semmit, bár gyengeségnek tartja, ha valaki a nemek szerint különbséget tesz a harcosok között. Egy asszony ugyan úgy el tudja vágni a másik torkát egy éles karddal, mint egy férfi. Figyelmesen hallgatja a beszélgetést, nem tud sokat hozzá tenni. Ő akkor érkezett, amikor elindultak kifelé a tharg úrnőt megmenteni, és Denjaar akkor úgy rendelkezett, hogy Pash maradjon a kaszárnyában. *
- A pegazusban történt egy gyilkosság. * Jegyzi meg, amikor úgy érzi, hogy ideje szót emeljen. * Egy férfit megöltek a szobájában, a fogadós értünk küldetett, hogy vizsgáljuk ki a dolgot. Úgy tűnt, hogy a fickónak megállt a szíve, miközben két nővel mulatott, aligha az első ilyen alkalom a városban. Meg valamiért azt akarta a fogadós, hogy mi cipeljük ki a holtat. Hogy Jenaari megtette-e, azt nem tudom. * Vonja meg a vállát. * Én nem tettem, nem vagyok sírásó. Ezen kívül az egyik rab megölte magát még az érkezésem előtt, valamiért úgy zárták be, hogy nála hagyták a felszerelését, ezzel vetett véget az életének. Tegnap este pedig távolsági pisálás bajnokságot rendeztek a fiúk az udvaron, azt hiszem, hatvan arany járt az első helyezettnek. * Bár az első kettő történésnél ő is jelen volt, az utolsóról csak hallomásból tud. * Én azt mondom, hogy káosz van itt, ami nem csoda, tekintve, hogy a vezetőség mindenhol van, csak itt nincs.
* Tárja szét a karját, nem tudja, hogy mi lesz a nyílt őszinteség eredménye, de úgy gondolja, hogy valakinek be kell avatnia a férfit abba, hogy mik történnek itt, amióta a hosszú küldetésén volt. *
- Nagyjából olyan összeszedett a banda, mint egy félrészeg társaság akit kidobnak a Pegazusból, csak kapnak hozzá szürke köpenyt, meg éles kardot. Ja, és ezt a nyavalyás papírt, el ne felejtsem. * Csapja az asztalra az összetekert írást, amit belépése óta magánál hord, mert ezt a parancsot kapta akkor. Láthatóan zaklatott, és nincs megelégedve azzal, ahogy az őrségben mennek a dolgok. *
- Feladatunk persze semmi, mert nincs senki, aki kiosztaná azokat. Ahogy Nae mondja, az se biztos, hogy egyáltalán az őrjáratok kimennek, vagy aki kimegy, az nem a pegazusban iszik órákon át.
* A fiúnak feltűnik, hogy Nae érkezésénél feláll a parancsnok helyettes, nála viszont nem tette. Nem szól semmit, bár gyengeségnek tartja, ha valaki a nemek szerint különbséget tesz a harcosok között. Egy asszony ugyan úgy el tudja vágni a másik torkát egy éles karddal, mint egy férfi. Figyelmesen hallgatja a beszélgetést, nem tud sokat hozzá tenni. Ő akkor érkezett, amikor elindultak kifelé a tharg úrnőt megmenteni, és Denjaar akkor úgy rendelkezett, hogy Pash maradjon a kaszárnyában. *
- A pegazusban történt egy gyilkosság. * Jegyzi meg, amikor úgy érzi, hogy ideje szót emeljen. * Egy férfit megöltek a szobájában, a fogadós értünk küldetett, hogy vizsgáljuk ki a dolgot. Úgy tűnt, hogy a fickónak megállt a szíve, miközben két nővel mulatott, aligha az első ilyen alkalom a városban. Meg valamiért azt akarta a fogadós, hogy mi cipeljük ki a holtat. Hogy Jenaari megtette-e, azt nem tudom. * Vonja meg a vállát. * Én nem tettem, nem vagyok sírásó. Ezen kívül az egyik rab megölte magát még az érkezésem előtt, valamiért úgy zárták be, hogy nála hagyták a felszerelését, ezzel vetett véget az életének. Tegnap este pedig távolsági pisálás bajnokságot rendeztek a fiúk az udvaron, azt hiszem, hatvan arany járt az első helyezettnek. * Bár az első kettő történésnél ő is jelen volt, az utolsóról csak hallomásból tud. * Én azt mondom, hogy káosz van itt, ami nem csoda, tekintve, hogy a vezetőség mindenhol van, csak itt nincs.
* Tárja szét a karját, nem tudja, hogy mi lesz a nyílt őszinteség eredménye, de úgy gondolja, hogy valakinek be kell avatnia a férfit abba, hogy mik történnek itt, amióta a hosszú küldetésén volt. *
- Nagyjából olyan összeszedett a banda, mint egy félrészeg társaság akit kidobnak a Pegazusból, csak kapnak hozzá szürke köpenyt, meg éles kardot. Ja, és ezt a nyavalyás papírt, el ne felejtsem. * Csapja az asztalra az összetekert írást, amit belépése óta magánál hord, mert ezt a parancsot kapta akkor. Láthatóan zaklatott, és nincs megelégedve azzal, ahogy az őrségben mennek a dolgok. *
- Feladatunk persze semmi, mert nincs senki, aki kiosztaná azokat. Ahogy Nae mondja, az se biztos, hogy egyáltalán az őrjáratok kimennek, vagy aki kimegy, az nem a pegazusban iszik órákon át.
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:29:36
Üzenet elküldve: 2021-01-25 21:29:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Már megint ez a fránya hölgyemezés. Naesala szemöldöke megrándul, de ahelyett, hogy morogna vagy a szokásos módon kikérné magának, esetleg epés megjegyzést fűzne hozzá, most inkább a gőzölgő italába kortyol. Elvégre elég a parancsnokhelyettesnek egy-két napot eltöltenie majd vele és majd magától is rájön, milyen meggondolatlanul aggatta az elfre ezt a szót. A férfi neve persze nem hangzik el, mindenesetre ezt elengedi, itt az asztalnál majd kivágja őt a szorult helyzetből egy megszokott uramozás, később meg megkérdi Pashthrától.*
-Én kint voltam aznap a Romvárosban.
*Ékeli közbe, a bajszos szavait hallgatva, csakhogy biztosítsa arról, nem csak puszta pletykáról van szó, az emlegetett leányt valóban elrabolták.*
-Egy nappal később tértem vissza a többieknél, akkor már nem volt a Kaszárnyában.
*Továbbra sem érti, mi oka lehetett távozni a parancsnoknak, számára megbízható embernek tűnt, aki csak úgy nem dezertálna az őrségből.*
-Levelet sem hagyott hátra? Nem hiszem, hogy szó nélkül távozott.
*A Tanácstól érkezett üzenet emlegetése közben pillantásokat érez magán. Tekintete lopva a leányra vándorol, s ha véletlenül rajtakapja a nézelődésen, értetlenül összevonja szemöldökét. Arra gondol, bizonyára a járomcsontján éktelenkedő lila zúzódás, apró karcolások esetleg régi hegei miatt bámulhatja, előzékenyen elnézi hát a zavaró mustrát.*
-A mentőakció óta nem volt semmi. Abban sem vagyok biztos, Uram, hogy a járőrök kimentek.
*Válaszol röviden, de persze egy őrmester feltehetőleg jobban meg tudná ezt mondani a helyettesnek.*
*Már megint ez a fránya hölgyemezés. Naesala szemöldöke megrándul, de ahelyett, hogy morogna vagy a szokásos módon kikérné magának, esetleg epés megjegyzést fűzne hozzá, most inkább a gőzölgő italába kortyol. Elvégre elég a parancsnokhelyettesnek egy-két napot eltöltenie majd vele és majd magától is rájön, milyen meggondolatlanul aggatta az elfre ezt a szót. A férfi neve persze nem hangzik el, mindenesetre ezt elengedi, itt az asztalnál majd kivágja őt a szorult helyzetből egy megszokott uramozás, később meg megkérdi Pashthrától.*
-Én kint voltam aznap a Romvárosban.
*Ékeli közbe, a bajszos szavait hallgatva, csakhogy biztosítsa arról, nem csak puszta pletykáról van szó, az emlegetett leányt valóban elrabolták.*
-Egy nappal később tértem vissza a többieknél, akkor már nem volt a Kaszárnyában.
*Továbbra sem érti, mi oka lehetett távozni a parancsnoknak, számára megbízható embernek tűnt, aki csak úgy nem dezertálna az őrségből.*
-Levelet sem hagyott hátra? Nem hiszem, hogy szó nélkül távozott.
*A Tanácstól érkezett üzenet emlegetése közben pillantásokat érez magán. Tekintete lopva a leányra vándorol, s ha véletlenül rajtakapja a nézelődésen, értetlenül összevonja szemöldökét. Arra gondol, bizonyára a járomcsontján éktelenkedő lila zúzódás, apró karcolások esetleg régi hegei miatt bámulhatja, előzékenyen elnézi hát a zavaró mustrát.*
-A mentőakció óta nem volt semmi. Abban sem vagyok biztos, Uram, hogy a járőrök kimentek.
*Válaszol röviden, de persze egy őrmester feltehetőleg jobban meg tudná ezt mondani a helyettesnek.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:29:11
Üzenet elküldve: 2021-01-25 19:29:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Érdekes változáson megy keresztül a nő, amit Garsin hirtelen nem is tud hova tenni, csak később rakja össze, hogy ez az átalakulás Bredoc rangjának szól.
De ami ennél is fontosabb: kívánsága teljesül, és a nő közelebb jön hozzájuk. Viszonozza a biccentést, aztán ahogy Naesala folytatja, a lány tekintete rajta marad a meglepettségtől.
Hogy közkatona? Vagyis... harcos?
Látott már női banditákat és kalandorokat, de nem hitte volna, hogy az őrségnél is lesznek harcosnők. Ami az illeti... magában mindig felnézett ezekre a nőkre, de otthon folyton azt hallgatta, hogy az ilyenek rosszéletűek, meg egyébként is, csak dísznek hordják a fegyvert, amúgy nem valóak, csak ágymelegítőnek, mert semmihez sem értenek... Ebben nyilván még Eeyr maga, s az ő égi harca sem változtathatta meg az álláspontjukat.
Ezt a gondolatot pedig úgy nagyjából, ebben felnőve, magáévá is tette és sikeresen elnyomták vele még gyermeki képzelgéseit is, hogy egy nőnek bármi hasznos köze lehetne a harchoz.
Most is kétkedik, ahogy Naesalát nézi. De a nő határozott kiállása vitathatatlanul tiszteletet ébreszt benne.
Kicsit tovább, mondhatni feltűnően sokáig bámulja őt, s csak akkor veszi észre magát, mikor a parancsnok eltűnését említve megváltozik a hangulat az asztalnál. Akkor kicsit hátrébb húzódik a széken és zavartan hirgálja össze a reggelije maradékát a tálban, míg ezt a dolgot megbeszélik. De azért lopva föl-fölpillant még Neasalára. Vajon hogyan lett belőle harcos? Nem volt, aki megnevelje?*
*Érdekes változáson megy keresztül a nő, amit Garsin hirtelen nem is tud hova tenni, csak később rakja össze, hogy ez az átalakulás Bredoc rangjának szól.
De ami ennél is fontosabb: kívánsága teljesül, és a nő közelebb jön hozzájuk. Viszonozza a biccentést, aztán ahogy Naesala folytatja, a lány tekintete rajta marad a meglepettségtől.
Hogy közkatona? Vagyis... harcos?
Látott már női banditákat és kalandorokat, de nem hitte volna, hogy az őrségnél is lesznek harcosnők. Ami az illeti... magában mindig felnézett ezekre a nőkre, de otthon folyton azt hallgatta, hogy az ilyenek rosszéletűek, meg egyébként is, csak dísznek hordják a fegyvert, amúgy nem valóak, csak ágymelegítőnek, mert semmihez sem értenek... Ebben nyilván még Eeyr maga, s az ő égi harca sem változtathatta meg az álláspontjukat.
Ezt a gondolatot pedig úgy nagyjából, ebben felnőve, magáévá is tette és sikeresen elnyomták vele még gyermeki képzelgéseit is, hogy egy nőnek bármi hasznos köze lehetne a harchoz.
Most is kétkedik, ahogy Naesalát nézi. De a nő határozott kiállása vitathatatlanul tiszteletet ébreszt benne.
Kicsit tovább, mondhatni feltűnően sokáig bámulja őt, s csak akkor veszi észre magát, mikor a parancsnok eltűnését említve megváltozik a hangulat az asztalnál. Akkor kicsit hátrébb húzódik a széken és zavartan hirgálja össze a reggelije maradékát a tálban, míg ezt a dolgot megbeszélik. De azért lopva föl-fölpillant még Neasalára. Vajon hogyan lett belőle harcos? Nem volt, aki megnevelje?*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:11:46
Üzenet elküldve: 2021-01-25 18:11:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
-Á, értem.
*Feleli, s bár nem ért teljesen egyet Pashtrával, hiszen igenis a szavak tudnak igazán úgy szúrni, mint egy dárda, ha jól használják őket, pláne, ha olyasvalakitől jön, aki közel áll hozzánk, netán szeretjük is, vagy felnézünk rá. De nem óhajtja ezt feszegetni, ott vannak erre a bárdok, és egyéb ékesszóló emberek, mind különbek lehetnek ebben, mint Bredoc. Szerencsére ismeri a korlátait, és nem szereti őket feszegetni, ha csak a helyzet nem követeli meg.*
-Hölgyem.
*Viszonozza a köszöntést, s ő maga is feláll, nem szeretné elszalasztani a lehetőséget. Talán annak befogható, hogy most egy hölgy áll vele szemben, bár az őszinte igazság az, hogy szoknia kell, hogy emberek között van, civilizáltabb körülmények között. Túl sok időt töltött a föld alatt. Egyébként nem zavarja, hogy a férfi nem vágta rögtön haptákba magát, sosem várta el az ilyesmit, ha nem lenne néha fontos a külső szemeknek, akkor az uramozást is eltörölné. Így is örül, hogy legalább ilyenkor, maguk között nem kell a formaiságokhoz kötnie magát.*
-Nem tudom.
*Feleli, s ez a legőszintébb, ami jelenleg ezzel kapcsolatban eltudja hagyni a száját.*
-Pletykákat hallottam, hogy volt valami emberrablás, a tharg úrnőt elvitte egy zsoldos csoport, s állítólag ezután Denjaar eltűnt, nem tudni hová ment, vagy hogy miért.
*Mondja el azt, amit tegnap sikerült megtudnia.*
-Tegnap, ha te voltál kint esetleg *Néz közben Pashtrára.* azok az alakok is megerősítették ezt, legalábbis azt felelték, hogy : régóta távol van, azt hiszem.
*Közben befejezi a reggelit, mintha mi sem történt volna, s ugyanolyan nap lenne mint a többi. Arcán egy szikrányi rezzenés sem látszik ezzel kapcsolatban, pedig őt is megrázza a hír, főleg, hogy igaznak bizonyulni látszik. Azonban az évek alatt annyi szörnyűség érte már, hogy hozzászokott, hogy kicsi célokat tűzzön ki, s lehetőleg mindig előre tekintsen. Az utolsó darab cipóval a tányérját alaposan kitörli, s elégedetten sóhajt egy nagyot a finom reggelire.*
-A tanácsnak dolgoztak, egyébként.
*Folytatja.*
-Kaptam egy levelet, amit Denjaarnak címeztek elsősorban, de hát ugye...
*Neki már csak Denjaar marad, bármi is legyen.*
-Lesz egy ülés két hat múlva az őrség további sorsáról.
*Itt feláll, megtörölgeti magát, s kinéz az ablakon, mintha keresne valamit, vagy csak megnézné, hogy milyen az idő odakint.*
-Gondolom nem nagyon volt feladat mostanában, ha Denjaar nem volt itt, igaz?
-Á, értem.
*Feleli, s bár nem ért teljesen egyet Pashtrával, hiszen igenis a szavak tudnak igazán úgy szúrni, mint egy dárda, ha jól használják őket, pláne, ha olyasvalakitől jön, aki közel áll hozzánk, netán szeretjük is, vagy felnézünk rá. De nem óhajtja ezt feszegetni, ott vannak erre a bárdok, és egyéb ékesszóló emberek, mind különbek lehetnek ebben, mint Bredoc. Szerencsére ismeri a korlátait, és nem szereti őket feszegetni, ha csak a helyzet nem követeli meg.*
-Hölgyem.
*Viszonozza a köszöntést, s ő maga is feláll, nem szeretné elszalasztani a lehetőséget. Talán annak befogható, hogy most egy hölgy áll vele szemben, bár az őszinte igazság az, hogy szoknia kell, hogy emberek között van, civilizáltabb körülmények között. Túl sok időt töltött a föld alatt. Egyébként nem zavarja, hogy a férfi nem vágta rögtön haptákba magát, sosem várta el az ilyesmit, ha nem lenne néha fontos a külső szemeknek, akkor az uramozást is eltörölné. Így is örül, hogy legalább ilyenkor, maguk között nem kell a formaiságokhoz kötnie magát.*
-Nem tudom.
*Feleli, s ez a legőszintébb, ami jelenleg ezzel kapcsolatban eltudja hagyni a száját.*
-Pletykákat hallottam, hogy volt valami emberrablás, a tharg úrnőt elvitte egy zsoldos csoport, s állítólag ezután Denjaar eltűnt, nem tudni hová ment, vagy hogy miért.
*Mondja el azt, amit tegnap sikerült megtudnia.*
-Tegnap, ha te voltál kint esetleg *Néz közben Pashtrára.* azok az alakok is megerősítették ezt, legalábbis azt felelték, hogy : régóta távol van, azt hiszem.
*Közben befejezi a reggelit, mintha mi sem történt volna, s ugyanolyan nap lenne mint a többi. Arcán egy szikrányi rezzenés sem látszik ezzel kapcsolatban, pedig őt is megrázza a hír, főleg, hogy igaznak bizonyulni látszik. Azonban az évek alatt annyi szörnyűség érte már, hogy hozzászokott, hogy kicsi célokat tűzzön ki, s lehetőleg mindig előre tekintsen. Az utolsó darab cipóval a tányérját alaposan kitörli, s elégedetten sóhajt egy nagyot a finom reggelire.*
-A tanácsnak dolgoztak, egyébként.
*Folytatja.*
-Kaptam egy levelet, amit Denjaarnak címeztek elsősorban, de hát ugye...
*Neki már csak Denjaar marad, bármi is legyen.*
-Lesz egy ülés két hat múlva az őrség további sorsáról.
*Itt feláll, megtörölgeti magát, s kinéz az ablakon, mintha keresne valamit, vagy csak megnézné, hogy milyen az idő odakint.*
-Gondolom nem nagyon volt feladat mostanában, ha Denjaar nem volt itt, igaz?
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 14:49:29
Üzenet elküldve: 2021-01-25 14:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
* Ahogy Bredoc megköszöni a lány szavait, az ifjú is oda pillant, mintha el is felejtette volna, hogy velük ül egy asztalnál. ~ Olyan csendes, olyan nyugodt természetű. Megfeledkezik róla az ember. ~ De nem zavartatja magát, inkább megvonja a vállát a feltett kérdésre. *
- Hallgatok én bármire, amíg tudom, hogy nekem szól. A Pashthra talán megszokottabb, de a legtöbben kölyöknek, vagy gyereknek hívnak, azt remélve, hogy ha legalább a szavakkal lekicsinylően bánnak, akkor majd nem verem el őket a harctéren. Persze ezek az emberek általában az ellenkezőjét tapasztalják meg a feltevésnek. * Vigyorog a fiú, akinek nem kell a szomszédba mennie magabiztosságért, ha a harc kerül szóba. Végül is, ide is így került. * De komolyan, hívjon ahogy jól esik. A szavak csak szavak, nem kard, hogy sebezni tudjon.
* Legyint nagylelkűen. Felőle akár Pirossegg kapitány is lehet a neve, ha valaki így akarja illetni. Persze nem garantálja, hogy az illető onnantól nem lesz Törött orr közlegény. *
- Persze vannak kivételek. * Jegyzi meg, Naesalától valahogy nem bánja a Kölyök megszólítást, valószínűleg azért, mert nem érzi benne azt a lenézést, és gúnyt, mint a legtöbbektől. Inkább olyan bajtársias becenévnek hangzik, amit akár el is tudna fogadni. Bizonyos emberektől, persze. ÉS úgy tűnik, hogy jól teszi, hogy bemutatja asztaltársaságát, mert az elf gyorsan hangulatot és modort vált, az asztaluknál teremve pedig bemutatkozás közben, ha Pashra téved a tekintete, akkor láthatja, hogy gúnyosan vigyorog rajta az ifjú harcos. Épp, hogy nem neveti arcon. A parancsnok-helyettes válasza azonban lelohasztja arcáról a jókedvet. Fogadott apja, az egyetlen férfi, aki mellett érezte magát valakinek, csak úgy lelépett. Lesújtó hír, hirtelen az étvágyát is elveszíti. *
- Ugyan miért dezertálna? * Kérdezi hitetlenkedve, inkább magától, mint a többiektől. Szörnyű érzés, hogy megint van valaki, aki ahelyett, hogy tanítani, és a szárnyai alá venné, inkább ott hagyja, és ellöki magától. Leteszi a villáját is, és eltolja a tányérját maga elől, pedig alig fogyott a tojásból. *
* Ahogy Bredoc megköszöni a lány szavait, az ifjú is oda pillant, mintha el is felejtette volna, hogy velük ül egy asztalnál. ~ Olyan csendes, olyan nyugodt természetű. Megfeledkezik róla az ember. ~ De nem zavartatja magát, inkább megvonja a vállát a feltett kérdésre. *
- Hallgatok én bármire, amíg tudom, hogy nekem szól. A Pashthra talán megszokottabb, de a legtöbben kölyöknek, vagy gyereknek hívnak, azt remélve, hogy ha legalább a szavakkal lekicsinylően bánnak, akkor majd nem verem el őket a harctéren. Persze ezek az emberek általában az ellenkezőjét tapasztalják meg a feltevésnek. * Vigyorog a fiú, akinek nem kell a szomszédba mennie magabiztosságért, ha a harc kerül szóba. Végül is, ide is így került. * De komolyan, hívjon ahogy jól esik. A szavak csak szavak, nem kard, hogy sebezni tudjon.
* Legyint nagylelkűen. Felőle akár Pirossegg kapitány is lehet a neve, ha valaki így akarja illetni. Persze nem garantálja, hogy az illető onnantól nem lesz Törött orr közlegény. *
- Persze vannak kivételek. * Jegyzi meg, Naesalától valahogy nem bánja a Kölyök megszólítást, valószínűleg azért, mert nem érzi benne azt a lenézést, és gúnyt, mint a legtöbbektől. Inkább olyan bajtársias becenévnek hangzik, amit akár el is tudna fogadni. Bizonyos emberektől, persze. ÉS úgy tűnik, hogy jól teszi, hogy bemutatja asztaltársaságát, mert az elf gyorsan hangulatot és modort vált, az asztaluknál teremve pedig bemutatkozás közben, ha Pashra téved a tekintete, akkor láthatja, hogy gúnyosan vigyorog rajta az ifjú harcos. Épp, hogy nem neveti arcon. A parancsnok-helyettes válasza azonban lelohasztja arcáról a jókedvet. Fogadott apja, az egyetlen férfi, aki mellett érezte magát valakinek, csak úgy lelépett. Lesújtó hír, hirtelen az étvágyát is elveszíti. *
- Ugyan miért dezertálna? * Kérdezi hitetlenkedve, inkább magától, mint a többiektől. Szörnyű érzés, hogy megint van valaki, aki ahelyett, hogy tanítani, és a szárnyai alá venné, inkább ott hagyja, és ellöki magától. Leteszi a villáját is, és eltolja a tányérját maga elől, pedig alig fogyott a tojásból. *
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:51:59
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:51:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Harsány kérdésére hasonlatos hangerejű felelet érkezik, bár jóformán feleslegesen, hisz a legkevésbé sem hasznos. Elgondolkodva hümment egyet a szavakra, miközben rág, hogy aztán illetődötten majdnem félrenyelje az almadarabot, hallva, hogy akire a morcos pillantásokat vetette, bizony a parancsnokhelyettes. Alkarjával sebesen törli meg gyümölcstől ragadós képét majd kezébe kapva kákicslevét egyenesedik fel székétől és indul meg a másik asztalhoz.*
-Hölgyem!
*Biccent köszönetképp a leánynak, s szabad kezét már nyújtja is a bajszos férfi felé, ha pedig elfogadja, határozottan rázza meg, közben egyenesen a szemeibe pillant.*
-Naesala Wynroris, közkatona.
*Hadarja az őrségnél megszokott, ranggal jelölt bemutatkozást. Már nem néz úgy, mintha szájba akarna verni valakit, a hosszúéltű nem egy illedelmes fajta, de a feletteseivel mindig tisztelettudóan bánik. Kivéve persze Syddel, de hát ő nincs itt, úgy meg nincs senki, aki erre rácáfolhatna. Helyet foglalva gőzölgő poharát az asztalra teszi majd már szegezi is kérdését a férfinak.*
-Lelépett? Úgy érti, leszerelt?
*Hangjából kihallatszik némi meglepettség, elvégre nemrég még együtt küzdöttek a Romvárosban, a legkevésbé sem tűnt úgy számára, hogy itt tervezi hagyni az őrséget.*
*Harsány kérdésére hasonlatos hangerejű felelet érkezik, bár jóformán feleslegesen, hisz a legkevésbé sem hasznos. Elgondolkodva hümment egyet a szavakra, miközben rág, hogy aztán illetődötten majdnem félrenyelje az almadarabot, hallva, hogy akire a morcos pillantásokat vetette, bizony a parancsnokhelyettes. Alkarjával sebesen törli meg gyümölcstől ragadós képét majd kezébe kapva kákicslevét egyenesedik fel székétől és indul meg a másik asztalhoz.*
-Hölgyem!
*Biccent köszönetképp a leánynak, s szabad kezét már nyújtja is a bajszos férfi felé, ha pedig elfogadja, határozottan rázza meg, közben egyenesen a szemeibe pillant.*
-Naesala Wynroris, közkatona.
*Hadarja az őrségnél megszokott, ranggal jelölt bemutatkozást. Már nem néz úgy, mintha szájba akarna verni valakit, a hosszúéltű nem egy illedelmes fajta, de a feletteseivel mindig tisztelettudóan bánik. Kivéve persze Syddel, de hát ő nincs itt, úgy meg nincs senki, aki erre rácáfolhatna. Helyet foglalva gőzölgő poharát az asztalra teszi majd már szegezi is kérdését a férfinak.*
-Lelépett? Úgy érti, leszerelt?
*Hangjából kihallatszik némi meglepettség, elvégre nemrég még együtt küzdöttek a Romvárosban, a legkevésbé sem tűnt úgy számára, hogy itt tervezi hagyni az őrséget.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:23:22
Üzenet elküldve: 2021-01-25 13:23:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Hogy Bredoc sejt valamit a hazugságával kapcsolatban, az természetesen nem tűnik fel neki. Nagyon igyekszik ellenben figyelni és megjegyezni az ifjú - számára kissé bonyolult - nevét.
Majd érdeklődése áttér a konyhába érkező nőre. Ahogy elnézi őt, nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy ő itt a szakács. Biztosan beteg, azért csak most mászott ki az ágyból. A férfiak felé vetett hideg pillantásait pedig betudja a kásájára tett megjegyzéseknek.
Meg is sajnálja a nőt, amiért ilyen hálátlanok a munkájával szemben.
Már a bátorságot gyűjti, hogy oda menjen hozzá és bemutatkozzon neki, meg felajánlja a segítségét, ha már együtt fognak dolgozni... mikor... A nő elkiáltja magát.
Garsin meglepődik, kicsit még össze is kapja magát, meg nem tudja, kinek is szólhatott ez a megszólítás. Aztán végül a Pashthraként bemutatkozott fiatalember veszi magára és válaszol a kérdésre.
Garsin pedig csak még kíváncsibb lesz a nőre, és bízik benne, hogy ő is csatlakozik hozzájuk. Rég volt már része női társaságban, márpedig a számára az könnyebbség. Neveltetéséből és korábbi élethelyzetéből adódóan kevésbé érzi szükségét annak, hogy "viselkedjen", ha egy másik nővel kell beszélnie. Jóllehet, az még Garsinnak is feltűnik a nőnek már ebből a kevés megnyilvánulásából, hogy nem éppen egy könnyen kezelhető és barátságos jellemről van szó.*
*Hogy Bredoc sejt valamit a hazugságával kapcsolatban, az természetesen nem tűnik fel neki. Nagyon igyekszik ellenben figyelni és megjegyezni az ifjú - számára kissé bonyolult - nevét.
Majd érdeklődése áttér a konyhába érkező nőre. Ahogy elnézi őt, nagyon is elképzelhetőnek tartja, hogy ő itt a szakács. Biztosan beteg, azért csak most mászott ki az ágyból. A férfiak felé vetett hideg pillantásait pedig betudja a kásájára tett megjegyzéseknek.
Meg is sajnálja a nőt, amiért ilyen hálátlanok a munkájával szemben.
Már a bátorságot gyűjti, hogy oda menjen hozzá és bemutatkozzon neki, meg felajánlja a segítségét, ha már együtt fognak dolgozni... mikor... A nő elkiáltja magát.
Garsin meglepődik, kicsit még össze is kapja magát, meg nem tudja, kinek is szólhatott ez a megszólítás. Aztán végül a Pashthraként bemutatkozott fiatalember veszi magára és válaszol a kérdésre.
Garsin pedig csak még kíváncsibb lesz a nőre, és bízik benne, hogy ő is csatlakozik hozzájuk. Rég volt már része női társaságban, márpedig a számára az könnyebbség. Neveltetéséből és korábbi élethelyzetéből adódóan kevésbé érzi szükségét annak, hogy "viselkedjen", ha egy másik nővel kell beszélnie. Jóllehet, az még Garsinnak is feltűnik a nőnek már ebből a kevés megnyilvánulásából, hogy nem éppen egy könnyen kezelhető és barátságos jellemről van szó.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 12:19:00
Üzenet elküldve: 2021-01-25 12:19:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*A reggeli egész érdekes fordulatot vesz, Bredoc arra számolt, hogy majd ketten bekapnak valamit és nekiugranak a napnak, de talán Eeyr más terveket sző.*
-Köszönöm.
*Ezt azért fontosnak tartja, mégiscsak így illik, s legalább Garsint sem zárja ki a beszélgetésből. Érdekes a családneve, valahogy úgy érzi, hogy talán mégsem mond teljesen igazat a lány, de az is lehet, hogy a Garsin is csak egy kitalált név. Megannyi oka lehet ennek, és egyiket sem kívánja firtatni, így csak bólint, s elfogadja a dolgot. Talán ő maga is felálhatott volna, azonban úgy van vele, hogy most már sokkal kínosabb lenne utólag ezen görcsölni.*
-Örvendek Pashtra, vagy Pash? Hogy használod a neved, pajtás, esetleg Shungo'rol?
*Kérdez rá, mert lehet hogy csak egy kéretlen becenév, amit nem is igazán kedvel, szándékosan pedig nem akarná kellemetlen helyzetbe hozni.*
-Igaz. Kerítésszaggató az összes.
*Ő egyébként sosem válogat az étel közül, inkább csak szeret panaszkodni róla, legalább ennyi öröme legyen az életben. Közben pedig meghallja a női hangot, ami valószínűleg nekik szól, hisz rajtuk kívül most nincs itt más. *
-Vagy inkább a Kölyök?
*Kérdez vissza halkan a férfinél.*
~Krultos, mi? ~
-Nemigen fogod megtalálni kedves. Úgy hallottam, hogy lelépett, elhagyta a várost. Azt hittem legalább ti tudjátok, ha már én nem.
*Mondja, s valóban, egyszerűbb lenne, ha nem kellene kiabálniuk. *
*A reggeli egész érdekes fordulatot vesz, Bredoc arra számolt, hogy majd ketten bekapnak valamit és nekiugranak a napnak, de talán Eeyr más terveket sző.*
-Köszönöm.
*Ezt azért fontosnak tartja, mégiscsak így illik, s legalább Garsint sem zárja ki a beszélgetésből. Érdekes a családneve, valahogy úgy érzi, hogy talán mégsem mond teljesen igazat a lány, de az is lehet, hogy a Garsin is csak egy kitalált név. Megannyi oka lehet ennek, és egyiket sem kívánja firtatni, így csak bólint, s elfogadja a dolgot. Talán ő maga is felálhatott volna, azonban úgy van vele, hogy most már sokkal kínosabb lenne utólag ezen görcsölni.*
-Örvendek Pashtra, vagy Pash? Hogy használod a neved, pajtás, esetleg Shungo'rol?
*Kérdez rá, mert lehet hogy csak egy kéretlen becenév, amit nem is igazán kedvel, szándékosan pedig nem akarná kellemetlen helyzetbe hozni.*
-Igaz. Kerítésszaggató az összes.
*Ő egyébként sosem válogat az étel közül, inkább csak szeret panaszkodni róla, legalább ennyi öröme legyen az életben. Közben pedig meghallja a női hangot, ami valószínűleg nekik szól, hisz rajtuk kívül most nincs itt más. *
-Vagy inkább a Kölyök?
*Kérdez vissza halkan a férfinél.*
~Krultos, mi? ~
-Nemigen fogod megtalálni kedves. Úgy hallottam, hogy lelépett, elhagyta a várost. Azt hittem legalább ti tudjátok, ha már én nem.
*Mondja, s valóban, egyszerűbb lenne, ha nem kellene kiabálniuk. *
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 11:29:50
Üzenet elküldve: 2021-01-25 11:29:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
* Pash felvonja a szemöldökét, mert ismét azt hallja, hogy valaki a kását szidja. Persze tudja ő is jól, hogy nem éppen a legjobb étel, ezért állt neki sajátot csinálni, de ettől még furcsállja, hogy itt mindenkit ilyen kényes bendővel áldott meg a sors. Számára az étel első sorban legyen tápláló, és adja meg a szükséges energiát, és csak a második, vagy harmadik helyre teszi azt ízt és az állagot. A küldetésről hallva csak bólint, nem szokása, és nem is tisztsége mások feladatai után kérdezősködni. Épp ezért Bredocnak nem kell attól tartania, hogy kérdezősködni kezdene az ifjú harcos. A férfi tekintetét ettől függetlenül állja, bár nem tudja hova tenni. Valahol kihívást érez benne, ezért nem is fordul el, és nem is pislog, de különösebben nem fenyegető, vagy kihívó Pash arckifejezése. A parolázáshoz felkel, hiszen ülve tiszteletlenség az ilyet fogadni. A kézfogása határozott és erős, de nem fájdalmas. *
- Pashthra Shungo'rol, a * lenyeli a szokásos folytatást. Feleslegesen tenné hozzá, hogy a Shuno'rol klánból. Senki nem ismeri errefelé, ezt már ideje megtanulja, és észben tartsa. * a városőrség nem olyan rég felvett tagja.
* Fejezi be inkább zavartan, és vissza is ül a helyére. Újabb villányi tojás, ezúttal egy nagyobb szalonna lóg ki belőle, amit az arcába nyom. Egy harapás paprika, egy kis kenyér. Minden változatosságot, vagy finomságot nélkülöz az étkezési szokásából, rutin szerűen tömi az arcát. A nagyzolást mosolyogva fogadja, de a válaszra vigyor kúszik az arcára, és jóízűen felnevet, ahogy a másik is. Na nem olyan hangosan, de azért elég őszintén. *
- Ugyan kérem, mintha lenne olyan, hogy finom pálinka. Mindegyik mar, mint a kard éle, nem olyan, mint egy bor, ahol érezni a gyümölcsöt. * Csóválja meg a fejét, bár még mindig elég kevés tapasztalatot szerzett az alkoholok terén, talán ezért nem is ivott még olyan pálinkát, amiből bármit érezhetett volna. Nae kérdését hallva megfordul, és úgy kiabál vissza. *
- Napok óta nem láttam. De itt a parancsnok-helyettes, ha akarsz tőle valamit. * Int hüvelykujjával Bredoc felé a válla fölött, bár nem gondolja, hogy az elf a lányra hinné, hogy Denjaar első embere lenne. Ettől függetlenül, ilyen korán reggel, nem árt a biztosítás. *
- Akár ide is támolyoghatsz, ha akarsz valamit, hogy ne kelljen kiabálni, egyébként. * Teszi hozzá még, amolyan invitálás gyanánt. *
* Pash felvonja a szemöldökét, mert ismét azt hallja, hogy valaki a kását szidja. Persze tudja ő is jól, hogy nem éppen a legjobb étel, ezért állt neki sajátot csinálni, de ettől még furcsállja, hogy itt mindenkit ilyen kényes bendővel áldott meg a sors. Számára az étel első sorban legyen tápláló, és adja meg a szükséges energiát, és csak a második, vagy harmadik helyre teszi azt ízt és az állagot. A küldetésről hallva csak bólint, nem szokása, és nem is tisztsége mások feladatai után kérdezősködni. Épp ezért Bredocnak nem kell attól tartania, hogy kérdezősködni kezdene az ifjú harcos. A férfi tekintetét ettől függetlenül állja, bár nem tudja hova tenni. Valahol kihívást érez benne, ezért nem is fordul el, és nem is pislog, de különösebben nem fenyegető, vagy kihívó Pash arckifejezése. A parolázáshoz felkel, hiszen ülve tiszteletlenség az ilyet fogadni. A kézfogása határozott és erős, de nem fájdalmas. *
- Pashthra Shungo'rol, a * lenyeli a szokásos folytatást. Feleslegesen tenné hozzá, hogy a Shuno'rol klánból. Senki nem ismeri errefelé, ezt már ideje megtanulja, és észben tartsa. * a városőrség nem olyan rég felvett tagja.
* Fejezi be inkább zavartan, és vissza is ül a helyére. Újabb villányi tojás, ezúttal egy nagyobb szalonna lóg ki belőle, amit az arcába nyom. Egy harapás paprika, egy kis kenyér. Minden változatosságot, vagy finomságot nélkülöz az étkezési szokásából, rutin szerűen tömi az arcát. A nagyzolást mosolyogva fogadja, de a válaszra vigyor kúszik az arcára, és jóízűen felnevet, ahogy a másik is. Na nem olyan hangosan, de azért elég őszintén. *
- Ugyan kérem, mintha lenne olyan, hogy finom pálinka. Mindegyik mar, mint a kard éle, nem olyan, mint egy bor, ahol érezni a gyümölcsöt. * Csóválja meg a fejét, bár még mindig elég kevés tapasztalatot szerzett az alkoholok terén, talán ezért nem is ivott még olyan pálinkát, amiből bármit érezhetett volna. Nae kérdését hallva megfordul, és úgy kiabál vissza. *
- Napok óta nem láttam. De itt a parancsnok-helyettes, ha akarsz tőle valamit. * Int hüvelykujjával Bredoc felé a válla fölött, bár nem gondolja, hogy az elf a lányra hinné, hogy Denjaar első embere lenne. Ettől függetlenül, ilyen korán reggel, nem árt a biztosítás. *
- Akár ide is támolyoghatsz, ha akarsz valamit, hogy ne kelljen kiabálni, egyébként. * Teszi hozzá még, amolyan invitálás gyanánt. *
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-25 00:13:12
Üzenet elküldve: 2021-01-25 00:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*A hosszúéltű bágyadtan csoszog hát az asztal felé, kicsit néha még nyammog is, mozdulatai és arckifejezése egészen hasonlatos lehet most egy ősöreg vénasszonyéhoz. Úgy is érzi magát. A majorban töltött hatok alatt egyértelműen elpuhult, elszokott a koránkeléstől, -meg úgy egyáltalán a felkeléstől- a pocsék étektől, s egyértelműen elszokott a keserű szájíztől és a sajgó sebektől, amit a harc másnapján tapasztal az ember. Bezzeg régen a Barakkban! Bevert arccal és zúzódott karral is még képes volt lefutni a szokásos reggeli körét, vagy el tudott verni valakit gyakorló karddal. Most viszont semmire sem vágyik, csak pihenni, meg esetleg meginni egy-két kupica valamit. Talán hármat.
Helyet foglalva nehézkesen, sóhajtva egy széken belekortyol a gőzölgő kákicslébe, s mint egy varázsütésre sikerül kinyitnia szemeit. Jeges tekintete első célpontjává egy harsányan nevető bajszos alak válik, akire összevont szemöldökkel pillant. Mert hát mégis ki a bánatos orkhere képes itt a hajnalok hajnalán baromi hangosan hahotázni, ilyen korán legfeljebb sírni illik, de azt is csak csendben, hogy ne keltse fel az ember, azt, aki még jól láthatóan alszik. Morcos képéről könnyen leolvashatja gondolatait, elég nyilvánvalóak, meg se kell szólalnia, nagy betűkkel van az arca írva, hogy "fogd be". Almájába harap, miközben rágcsálgat unottan pillant ki az ablakon, majd egy idő után
Pashthrára néz, s mit sem törődve az amott folyó beszélgetéssel, gyorsan felteszi kérdését.*
-Hé, Kölyök! Krultost láttad már ma?
*Az elf már tegnap este is kereste a parancsnokot, de nem lelte a kaszárnyában, abban bízik, talán ma beszélhet vele.*
*A hosszúéltű bágyadtan csoszog hát az asztal felé, kicsit néha még nyammog is, mozdulatai és arckifejezése egészen hasonlatos lehet most egy ősöreg vénasszonyéhoz. Úgy is érzi magát. A majorban töltött hatok alatt egyértelműen elpuhult, elszokott a koránkeléstől, -meg úgy egyáltalán a felkeléstől- a pocsék étektől, s egyértelműen elszokott a keserű szájíztől és a sajgó sebektől, amit a harc másnapján tapasztal az ember. Bezzeg régen a Barakkban! Bevert arccal és zúzódott karral is még képes volt lefutni a szokásos reggeli körét, vagy el tudott verni valakit gyakorló karddal. Most viszont semmire sem vágyik, csak pihenni, meg esetleg meginni egy-két kupica valamit. Talán hármat.
Helyet foglalva nehézkesen, sóhajtva egy széken belekortyol a gőzölgő kákicslébe, s mint egy varázsütésre sikerül kinyitnia szemeit. Jeges tekintete első célpontjává egy harsányan nevető bajszos alak válik, akire összevont szemöldökkel pillant. Mert hát mégis ki a bánatos orkhere képes itt a hajnalok hajnalán baromi hangosan hahotázni, ilyen korán legfeljebb sírni illik, de azt is csak csendben, hogy ne keltse fel az ember, azt, aki még jól láthatóan alszik. Morcos képéről könnyen leolvashatja gondolatait, elég nyilvánvalóak, meg se kell szólalnia, nagy betűkkel van az arca írva, hogy "fogd be". Almájába harap, miközben rágcsálgat unottan pillant ki az ablakon, majd egy idő után
Pashthrára néz, s mit sem törődve az amott folyó beszélgetéssel, gyorsan felteszi kérdését.*
-Hé, Kölyök! Krultost láttad már ma?
*Az elf már tegnap este is kereste a parancsnokot, de nem lelte a kaszárnyában, abban bízik, talán ma beszélhet vele.*
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:22:42
Üzenet elküldve: 2021-01-24 23:22:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
*Olyan könnyed választ kap a parancsnokhelyettestől, amilyenre számított is. Jó őt így látnia, ilyen vidámnak. Az ő arca is derűsebb lesz, de mosoly még nem sejlik fel rajta. Úgy tűnhet, hogy ő már csak ilyen komoly...
Az asztalukhoz letelepedő fiatal férfi pillantását viszonozza, hogy valamiféle meleg fogadtatásban részesítse őt, ám utána már inkább a tányérját nézi és eszik tovább.
Ha tudná, hogy az idegen gyermekként tekint rá, igencsak furcsállná, mert ő már rég nem akként tartja számon magát, s nem is úgy kezelték. De lehetséges, hogy inkább az volt a helytelen, hogy olyan gyorsan "érett nőnek" nyilvánították a saját környezetében.
Hagyja nyugodtan beszélgetni a férfiakat, csak akkor emeli fel tekintetét ismét, mikor a parancsnokhelyettes bemutatja őt. Melengetik szívét a hozzá fűzött kedves szavak, meg zavarba is jön természetesen.
Kezét ő ugyan nem meri nyújtani, mert asszonytól nem feltétlen nézik jó szemmel az ilyesmit, így pusztán biccent a fiatalembernek.
Ám ekkor jön a kiegészítő kérdés Bredoctól, ami váratlanul éri, de nem felkészületlenül.*
- Elthur. - *Hazudja, ezúttal szemrebbenés nélkül. Az első esetből tanulva a családnevét, vagyis az ál-családnevét előre kitalálta, hogy ne legyen olyan gondban, mint akkor. Persze egy kis kellemetlen érzés van benne, amiért nem mond igazat, de jobbnak és egyszerűbbnek látja így. Nem érez magában elég erőt és bátorságot, hogy magyarázkodjon és győzködjön, hogy miért is nem akarja, hogy a valódi nevén szólítsák. Tart tőle, hogy nem fogadnák el az érveit...
A feléjük kínált ételre a fejét rázza. Egyrészt mert Bredoc el is veszi az egyik paprikát, s így nem fosztaná meg az ifjú városőrt a másiktól... Másrészt mert nem érzi még magát elég otthonosan, hogy a feltétlenül szükségesnél többet merjen fogyasztani a készletekből. Pedig a ropogós zöldség tényleg nagyon csábító... De a reggeli magában is messze elég finom.*
- Igen, egyetértek. - *Szól közbe halkan, mikor az ifjú Bredoc főztjét dicséri. A férfi meg talán tudhatja már, hogy Garsin ezt nagyon fontosnak érezhette megjegyezni, ha emiatt képes volt megszólalni.
A parancsnokhelyettes nevetése üdítő a számára, és valahol megnyugtató is. Eljut odáig, hogy hálából még valamiféle társasági mosolyt is megpróbál az arcára varázsolni, hogy ezt jelezze...
Aztán észreveszi a furcsán mozgó alakot, ahogy a konyharészbe érkezik, egy távolabbi asztal felé. Egy nő az! Ami Garsin számára egészen izgalmas újdonság... Viszont nem fest valami fényesen. Talán beteg, vagy bántották?
Azt hiszi egyébként, hogy ő is amolyan segítő lehet itt. Kellemetlen érzésekkel merül fel benne, hogy lehetséges, hogy ő szokta főzni azt a kását, amit itt most a füle hallatára szidtak...
Ha foglalkoznak vele, érdeklődése szembetűnő lehet a két férfinak, ahogy fejével egy kicsit még ki is hajol, hogy Pash mögé nézzen, mivel onnan, ahol ő ül, a férfi részben kitakarja a nőt.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.24 23:28:21
*Olyan könnyed választ kap a parancsnokhelyettestől, amilyenre számított is. Jó őt így látnia, ilyen vidámnak. Az ő arca is derűsebb lesz, de mosoly még nem sejlik fel rajta. Úgy tűnhet, hogy ő már csak ilyen komoly...
Az asztalukhoz letelepedő fiatal férfi pillantását viszonozza, hogy valamiféle meleg fogadtatásban részesítse őt, ám utána már inkább a tányérját nézi és eszik tovább.
Ha tudná, hogy az idegen gyermekként tekint rá, igencsak furcsállná, mert ő már rég nem akként tartja számon magát, s nem is úgy kezelték. De lehetséges, hogy inkább az volt a helytelen, hogy olyan gyorsan "érett nőnek" nyilvánították a saját környezetében.
Hagyja nyugodtan beszélgetni a férfiakat, csak akkor emeli fel tekintetét ismét, mikor a parancsnokhelyettes bemutatja őt. Melengetik szívét a hozzá fűzött kedves szavak, meg zavarba is jön természetesen.
Kezét ő ugyan nem meri nyújtani, mert asszonytól nem feltétlen nézik jó szemmel az ilyesmit, így pusztán biccent a fiatalembernek.
Ám ekkor jön a kiegészítő kérdés Bredoctól, ami váratlanul éri, de nem felkészületlenül.*
- Elthur. - *Hazudja, ezúttal szemrebbenés nélkül. Az első esetből tanulva a családnevét, vagyis az ál-családnevét előre kitalálta, hogy ne legyen olyan gondban, mint akkor. Persze egy kis kellemetlen érzés van benne, amiért nem mond igazat, de jobbnak és egyszerűbbnek látja így. Nem érez magában elég erőt és bátorságot, hogy magyarázkodjon és győzködjön, hogy miért is nem akarja, hogy a valódi nevén szólítsák. Tart tőle, hogy nem fogadnák el az érveit...
A feléjük kínált ételre a fejét rázza. Egyrészt mert Bredoc el is veszi az egyik paprikát, s így nem fosztaná meg az ifjú városőrt a másiktól... Másrészt mert nem érzi még magát elég otthonosan, hogy a feltétlenül szükségesnél többet merjen fogyasztani a készletekből. Pedig a ropogós zöldség tényleg nagyon csábító... De a reggeli magában is messze elég finom.*
- Igen, egyetértek. - *Szól közbe halkan, mikor az ifjú Bredoc főztjét dicséri. A férfi meg talán tudhatja már, hogy Garsin ezt nagyon fontosnak érezhette megjegyezni, ha emiatt képes volt megszólalni.
A parancsnokhelyettes nevetése üdítő a számára, és valahol megnyugtató is. Eljut odáig, hogy hálából még valamiféle társasági mosolyt is megpróbál az arcára varázsolni, hogy ezt jelezze...
Aztán észreveszi a furcsán mozgó alakot, ahogy a konyharészbe érkezik, egy távolabbi asztal felé. Egy nő az! Ami Garsin számára egészen izgalmas újdonság... Viszont nem fest valami fényesen. Talán beteg, vagy bántották?
Azt hiszi egyébként, hogy ő is amolyan segítő lehet itt. Kellemetlen érzésekkel merül fel benne, hogy lehetséges, hogy ő szokta főzni azt a kását, amit itt most a füle hallatára szidtak...
Ha foglalkoznak vele, érdeklődése szembetűnő lehet a két férfinak, ahogy fejével egy kicsit még ki is hajol, hogy Pash mögé nézzen, mivel onnan, ahol ő ül, a férfi részben kitakarja a nőt.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.01.24 23:28:21
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-24 21:56:11
Üzenet elküldve: 2021-01-24 21:56:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//A Konyhában//
-Ó én? Remekül!
*Vágja rá szinte azonnal, nem is nagyon kell gondolkodnia.*
-Még kicsit furcsa is volt a puha ágy.
*Nevet fel halkan, miközben kavarint egyet a táljában a rántottára melegében. Érezhetően elült valamelyest a komor, tekintélyes aura ami korábban belengte őt, és most valahogy sokkal felszabadultabb. Pash kettejük, de legalábbis Bredoc örömére nem utasítja vissza a felajánlást, s csatlakozik közéjük.*
-Ugyan, semmiség. A fene ott egye meg azt a kását, meg azt aki megfőzi.
*Láthatóan úgy beszél, mintha régóta lakná e falakat.*
-Azt nem csodálom pajtás, túl hosszú és túl messzi volt a küldetés.
*Néz a másikra két szemével egy hosszabb másodpercre, s szinte biztos benne, hogy nagyon nem is kell részleteznie a dolgot. Persze, ha nagyon kíváncsi fajta lenne újonnan érkezett asztaltársuk, az megint más dolog, de nem gondolná, hogy ez reggelihez való téma. Kenyérmorzsás kezét kétszer megtörli az ingébe, majd odanyújtja a férfinak.*
-Bredoc Droyn, parancsnokhelyettes, örvendek. Ő pedig itt Garsin , kedves barátom és roppant megbízható segítő, aki, ha Eeyr is úgy akarja mától itt fog segédkezni.
*Néz közben a lányra, s reméli, hogy kellően zavarba tudta hozni, a legjobb értelemben. Kicsit elgondolkozik, mert most, hogy turkál kicsit az emlékeiben rájön, hogy családnevet, vagy bármi mást sosem hallott tőle.*
-Van családneved, Garsin?
*Szúrja közbe a kérdést, de nem akar modortalannak tűnni, hogy kizárja a beszélgetésből azt, akit ő maga hívott ide.*
-Köszönöm!
*Mondja, s csillogó szemekkel nyúl ő is némi paprikáért. Bár nem nagy az őrség raktára, némi só azért mindig akad, ha más nem most a szalonna kisült zsírja is megteszi, amit nem ivott fel a tojás, s azzal keni meg a paprika belsejét, mielőtt jóízűen ő maga is falatozni kezdene.*
-Hát ha kóstoltad volna a pálinkámat!
*Kivár egy pillanatot, mielőtt folytatná.*
-Borzasztó egyébként, csak azért mondom.
*Kissé harsányan nevet fel, talán hangosabban, mint ahogy azt szokás, már ha szokás bárhol is hangoskodni ilyenkor, reggel. Bizonyosan a fülébe ülhet annak a hölgynek is, aki szinte bevánszorog a helységbe. Látja rajta Bredoc, hogy nem kívánja a társaságot, így véletlenül sem erőltetné rá magát.*
-Ó én? Remekül!
*Vágja rá szinte azonnal, nem is nagyon kell gondolkodnia.*
-Még kicsit furcsa is volt a puha ágy.
*Nevet fel halkan, miközben kavarint egyet a táljában a rántottára melegében. Érezhetően elült valamelyest a komor, tekintélyes aura ami korábban belengte őt, és most valahogy sokkal felszabadultabb. Pash kettejük, de legalábbis Bredoc örömére nem utasítja vissza a felajánlást, s csatlakozik közéjük.*
-Ugyan, semmiség. A fene ott egye meg azt a kását, meg azt aki megfőzi.
*Láthatóan úgy beszél, mintha régóta lakná e falakat.*
-Azt nem csodálom pajtás, túl hosszú és túl messzi volt a küldetés.
*Néz a másikra két szemével egy hosszabb másodpercre, s szinte biztos benne, hogy nagyon nem is kell részleteznie a dolgot. Persze, ha nagyon kíváncsi fajta lenne újonnan érkezett asztaltársuk, az megint más dolog, de nem gondolná, hogy ez reggelihez való téma. Kenyérmorzsás kezét kétszer megtörli az ingébe, majd odanyújtja a férfinak.*
-Bredoc Droyn, parancsnokhelyettes, örvendek. Ő pedig itt Garsin , kedves barátom és roppant megbízható segítő, aki, ha Eeyr is úgy akarja mától itt fog segédkezni.
*Néz közben a lányra, s reméli, hogy kellően zavarba tudta hozni, a legjobb értelemben. Kicsit elgondolkozik, mert most, hogy turkál kicsit az emlékeiben rájön, hogy családnevet, vagy bármi mást sosem hallott tőle.*
-Van családneved, Garsin?
*Szúrja közbe a kérdést, de nem akar modortalannak tűnni, hogy kizárja a beszélgetésből azt, akit ő maga hívott ide.*
-Köszönöm!
*Mondja, s csillogó szemekkel nyúl ő is némi paprikáért. Bár nem nagy az őrség raktára, némi só azért mindig akad, ha más nem most a szalonna kisült zsírja is megteszi, amit nem ivott fel a tojás, s azzal keni meg a paprika belsejét, mielőtt jóízűen ő maga is falatozni kezdene.*
-Hát ha kóstoltad volna a pálinkámat!
*Kivár egy pillanatot, mielőtt folytatná.*
-Borzasztó egyébként, csak azért mondom.
*Kissé harsányan nevet fel, talán hangosabban, mint ahogy azt szokás, már ha szokás bárhol is hangoskodni ilyenkor, reggel. Bizonyosan a fülébe ülhet annak a hölgynek is, aki szinte bevánszorog a helységbe. Látja rajta Bredoc, hogy nem kívánja a társaságot, így véletlenül sem erőltetné rá magát.*
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-24 21:13:54
Üzenet elküldve: 2021-01-24 21:13:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//A konyhában//
* A fiú tökéletesen ellenne azzal, amit lel magának, nem is akarná megzavarni a párost, de az idősebb alak hamar olyan ajánlatot tesz, amit vétek lenne elutasítani. Az ilyen fajta csapdákat sose kedvelte, de ez nem látszik rajta, inkább csak hálásan biccent. *
- Köszönöm. * Mondja, majd kutat még kicsit a konyhában azért, keres egy kis cipót, és paprikát is, amit aztán az asztalhoz visz, persze jut másnak is, hogyha megkívánná. *
- Nem láttam még erre, koma. * Biccent Bredoc felé, miközben helyet foglal, és ügyetlenül rámosolyog a lányra, de hozzá nem intéz különösebben szavakat. Nem szokott gyerekek közelében lenni, nem is tudja, hogy bánjon velük, csak azt, hogy mennyire idegesítő, amikor őt annak nézik. *
- Kérnek hozzá? * Kínálja a többieket is azzal, amit ő hozott az asztalhoz. Magának letöri a cipó felét, mert a fiatal test igényli az energiát, és ki is szedi a megmaradt rántotta felét, bár megenné az egészet is szívesen. De nagyon jól tudja, hogy milyen udvariatlan dolog lenne ez a részéről. Az egyik paprikát a köpenyének belsejében fényesre törli, mielőtt jóízűen harapná le a végén, hogy rásegítsen egy villányi rántottával a könnyebb rágásra. Élvezi, ahogy a szájában szétroppan a zöldség, íze összeérik a tojáséval, és a szalonna sóssága csak még jobban fokozza az élményt. *
- Finoman főz, koma. * Teszi még hozzá dicséret gyanánt, természetesen ha már bemutatkozott neki, akkor a nevén szólítva a férfit. A cipóból is harap egy méreteset, sajnos nem friss, és nem ropog a héja, de nem olyan úri fickó, aki ilyen dolgokon fenn akadna. Amíg nem törik bele a foga, addig neki jó a kenyér. Az érkező Nae felé biccent, nem zavarja, hagyja, hadd térjen magához a nő. Legutóbbi találkozásukról emlékszik, hogy milyen ingerlékeny tud lenni korán reggel. És kettejük közül Pash az éberebb, szóval ha viaskodni kezdene, akkor nem lenne szép dolog, hogy a fiú visszaélne a másik kábultságával. *
* A fiú tökéletesen ellenne azzal, amit lel magának, nem is akarná megzavarni a párost, de az idősebb alak hamar olyan ajánlatot tesz, amit vétek lenne elutasítani. Az ilyen fajta csapdákat sose kedvelte, de ez nem látszik rajta, inkább csak hálásan biccent. *
- Köszönöm. * Mondja, majd kutat még kicsit a konyhában azért, keres egy kis cipót, és paprikát is, amit aztán az asztalhoz visz, persze jut másnak is, hogyha megkívánná. *
- Nem láttam még erre, koma. * Biccent Bredoc felé, miközben helyet foglal, és ügyetlenül rámosolyog a lányra, de hozzá nem intéz különösebben szavakat. Nem szokott gyerekek közelében lenni, nem is tudja, hogy bánjon velük, csak azt, hogy mennyire idegesítő, amikor őt annak nézik. *
- Kérnek hozzá? * Kínálja a többieket is azzal, amit ő hozott az asztalhoz. Magának letöri a cipó felét, mert a fiatal test igényli az energiát, és ki is szedi a megmaradt rántotta felét, bár megenné az egészet is szívesen. De nagyon jól tudja, hogy milyen udvariatlan dolog lenne ez a részéről. Az egyik paprikát a köpenyének belsejében fényesre törli, mielőtt jóízűen harapná le a végén, hogy rásegítsen egy villányi rántottával a könnyebb rágásra. Élvezi, ahogy a szájában szétroppan a zöldség, íze összeérik a tojáséval, és a szalonna sóssága csak még jobban fokozza az élményt. *
- Finoman főz, koma. * Teszi még hozzá dicséret gyanánt, természetesen ha már bemutatkozott neki, akkor a nevén szólítva a férfit. A cipóból is harap egy méreteset, sajnos nem friss, és nem ropog a héja, de nem olyan úri fickó, aki ilyen dolgokon fenn akadna. Amíg nem törik bele a foga, addig neki jó a kenyér. Az érkező Nae felé biccent, nem zavarja, hagyja, hadd térjen magához a nő. Legutóbbi találkozásukról emlékszik, hogy milyen ingerlékeny tud lenni korán reggel. És kettejük közül Pash az éberebb, szóval ha viaskodni kezdene, akkor nem lenne szép dolog, hogy a fiú visszaélne a másik kábultságával. *
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-01-24 20:59:36
Üzenet elküldve: 2021-01-24 20:59:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás//
//A konyhában//
*Nae a szokásos morcosságával ébred. Nem érzi magát fényesen, ma reggel nem az előző esti serek kívánják behajtani az adósságot, még csak a visítva horkoló idiótákra sem riadt fel. Most épp izomláz kínozza, amit magában talán még nem volna olyan nehéz elviselni, horzsolásai és zúzódásai azonban meglehetősen kellemetlenül csípnek vagy sajognak a kötési alatt. Nehézkesen szedi össze magát, miután arcát megmosta itt-ott kék és lila foltokat vizsgál meg magán, rendkívül tudományos módszerrel -egyenként megnyomogatja őket, hogy fájnak-e. Felöltve szokásos ruházatát és csizmáját vonszolja át magát a konyhába reggeli 'ne szólj hozzám' ábrázatával, kérve az összes volt és leendő istent, hogy ne az a gyomorforgató okádék kása várja odabent. Szemei szinte alig vannak nyitva, beérve körbe sem néz, csak álmatag tekintettel szerez magának valami cipónak csúfolt izét, egy kis forró kákicslevet meg egy nagy kerek almát. Megfordulva üres asztalt és helyet keres, s egy ismerős alakot vél felfedezni a bágyadt homályban, meg is ajándékozza őt egy barátságos morgással, viszont egyelőre ennyi telik tőle. Mint egy alvajáró indul meg valami magányosabb hely felé, nehézkes léptekkel, hangosan ásítva, lopva hátsót vakarva.*
//A konyhában//
*Nae a szokásos morcosságával ébred. Nem érzi magát fényesen, ma reggel nem az előző esti serek kívánják behajtani az adósságot, még csak a visítva horkoló idiótákra sem riadt fel. Most épp izomláz kínozza, amit magában talán még nem volna olyan nehéz elviselni, horzsolásai és zúzódásai azonban meglehetősen kellemetlenül csípnek vagy sajognak a kötési alatt. Nehézkesen szedi össze magát, miután arcát megmosta itt-ott kék és lila foltokat vizsgál meg magán, rendkívül tudományos módszerrel -egyenként megnyomogatja őket, hogy fájnak-e. Felöltve szokásos ruházatát és csizmáját vonszolja át magát a konyhába reggeli 'ne szólj hozzám' ábrázatával, kérve az összes volt és leendő istent, hogy ne az a gyomorforgató okádék kása várja odabent. Szemei szinte alig vannak nyitva, beérve körbe sem néz, csak álmatag tekintettel szerez magának valami cipónak csúfolt izét, egy kis forró kákicslevet meg egy nagy kerek almát. Megfordulva üres asztalt és helyet keres, s egy ismerős alakot vél felfedezni a bágyadt homályban, meg is ajándékozza őt egy barátságos morgással, viszont egyelőre ennyi telik tőle. Mint egy alvajáró indul meg valami magányosabb hely felé, nehézkes léptekkel, hangosan ásítva, lopva hátsót vakarva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269