Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 32 (621. - 640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
640. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:38:36
Üzenet elküldve: 2021-03-11 18:38:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
//Nyílt//
*Garsin válaszára csak elégedetten bólint. Bízik abban, hogyha lenne valami, amiről szeretne beszélni a másik, akkor nem tartogatná magában, bár nem kell elfelejteni, hogy mégiscsak Garsinról van szó, és végül is ki a tudója, hogy egyébként is mik játszódhatnak egy nő fejében? Nem beszélve azokról a szörnyűséges dolgokról, amik Garsinnal történtek, nem beszélve azokról, amiket nem is látott, csak hallott róluk. De faggatni sem szeretné, ahogy korábban sem, hisz abból sok jó nem fakadna.*
-Kerülj beljebb.
*Mutat be az irodába, ahogy ő maga is belép, az asztalhoz ül, tollat és pennét vesz elő a fiókból, valamint tintát, majd finoman belemártja a tollat a tintába, hogy írni kezdhessen.*
-Az intéző?
*Kérdez vissza közben.*
-Hát, dolgokat intéz.
*Kuncogás fogja el, mert tudja, hogy ezzel aligha elégítette ki Garsin kíváncsiságát.*
-Olyan dolgokat intéz, amilyenekre én megkérem azt. Levelek írása és kézbesítése, egyéb intézendő feladatok ellátása. Nem harci jellegű feladatok, inkább olyanok, amire megbízható ember kell. Leginkább veszélytelen, ha erről az oldalról közelítjük meg, de felelősségteljes munkakör mindenképp.
*Talán túl sok példát nem tud felsorolni, de még egy azért eszébe jut.*
-Utánajárni a nyaklánc dolgának példának okáért, amíg a parancsnok, azaz jómagam más dolgok után jár.
*Mosolyog a lányra, hisz tudja, hogy korábban is felhozta a témát, eddig egyszerűen csak elkerülte a válasz a száját.*
-Tudod, hogy hol van a könyvtár?
*Nem tudja, hogy mennyire sikerült vajon Garsinnak felfedeznie a várost, mindenesetre a könyvtár jó kiindulópont lehetne a kutatáshoz. A papíron egyébként Garsin neve szerepel, bár ezt a lány, ha nem tud olvasni, valószínűleg nem láthatja.*
//Nyílt//
*Garsin válaszára csak elégedetten bólint. Bízik abban, hogyha lenne valami, amiről szeretne beszélni a másik, akkor nem tartogatná magában, bár nem kell elfelejteni, hogy mégiscsak Garsinról van szó, és végül is ki a tudója, hogy egyébként is mik játszódhatnak egy nő fejében? Nem beszélve azokról a szörnyűséges dolgokról, amik Garsinnal történtek, nem beszélve azokról, amiket nem is látott, csak hallott róluk. De faggatni sem szeretné, ahogy korábban sem, hisz abból sok jó nem fakadna.*
-Kerülj beljebb.
*Mutat be az irodába, ahogy ő maga is belép, az asztalhoz ül, tollat és pennét vesz elő a fiókból, valamint tintát, majd finoman belemártja a tollat a tintába, hogy írni kezdhessen.*
-Az intéző?
*Kérdez vissza közben.*
-Hát, dolgokat intéz.
*Kuncogás fogja el, mert tudja, hogy ezzel aligha elégítette ki Garsin kíváncsiságát.*
-Olyan dolgokat intéz, amilyenekre én megkérem azt. Levelek írása és kézbesítése, egyéb intézendő feladatok ellátása. Nem harci jellegű feladatok, inkább olyanok, amire megbízható ember kell. Leginkább veszélytelen, ha erről az oldalról közelítjük meg, de felelősségteljes munkakör mindenképp.
*Talán túl sok példát nem tud felsorolni, de még egy azért eszébe jut.*
-Utánajárni a nyaklánc dolgának példának okáért, amíg a parancsnok, azaz jómagam más dolgok után jár.
*Mosolyog a lányra, hisz tudja, hogy korábban is felhozta a témát, eddig egyszerűen csak elkerülte a válasz a száját.*
-Tudod, hogy hol van a könyvtár?
*Nem tudja, hogy mennyire sikerült vajon Garsinnak felfedeznie a várost, mindenesetre a könyvtár jó kiindulópont lehetne a kutatáshoz. A papíron egyébként Garsin neve szerepel, bár ezt a lány, ha nem tud olvasni, valószínűleg nem láthatja.*
639. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-11 15:00:41
Üzenet elküldve: 2021-03-11 15:00:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Nae igyekszik messzire űzni a keserű emlékeket, elege van már a szánalmas búslakodásból. Szerencsére Bredoc sokat segít benne, hogy elterelődjenek gondolatai, látva az őszinte mosolyt a megjegyzés végén, jeges tekintetéről végre eltűnik a komorság.*
-Pletykásak is, Uram. Egy asszonyokkal teli fonóban nem terjednek ilyen gyorsan a hírek.
*Nem akarja, hogy a férfinak illúziói legyenek, a városőrök bizony igencsak kotnyelesek. Hogy az elf most lemaradt valamiféle információról, az minden bizonnyal csupán a véletlen műve. Figyelmesen hallgatja hát az őt eddig elkerülő híreket, s a tanács emlegetése hallatán alig láthatóan megrándul a szemöldöke. Tudja jól, ennek az intézménynek már semmi köze a régihez, az egykori tanácsosok eltűntek, elvileg a nép választotta meg a város új vezetőségét, de érzi, ezek sem lesznek jobbak az előzőeknél. Mintha el lennének átkozva a tanácsosi székek, valahogy a legjobb szándékú ember elméjét is megmérgezi a hatalom, amint helyet foglal benne.*
-Olvasni igen, írni nos... *átfut arcán egy halvány fintor* -a nevemen még le tudom firkantani.
*Nem szégyelli különösebben ezen hiányosságát, elvégre egy kardforgatónak ennél többre nem igazán van szüksége. Sőt, már az is csoda, hogy ennyit tud. Lopva a papírra pillant, felismeri nagyjából nevének körvonalait, kicsit értetlenül hunyorogva függeszti tekintetét a parancsnokra. Egyelőre nem tudja, hova akar kilyukadni.
Örül egyébként, hogy a nagy emberek úgy döntöttek, valamivel többet fognak áldozni az őrségre, igazán rá is fér a ráncfelvarrás, bár őszintén csodálkozna, ha valóban sikerülne összekaparniuk kétszáz embert. Az őrség fénykorában persze bőven megvolt ez a létszám, de a holtak háborúja óta nem csatlakoztak túl sokan. Arról nem is beszélve mennyien vetették le végül a vörös köpenyt. A kényes és fontos ügyeket emlegetve akaratlanul is kellemetlen politikai ballépések elsikálására gondol, de megpróbálja félretenni előítéleteit. Főleg azután, hogy megüti fülét az a bizonyos többesszám.
Nem felel rögtön. Egy darabig összevont szemöldökkel, elgondolkodva figyeli az asztallapot, szemeit ezután Bredocra emeli.*
-Biztos ebben, Uram?
*Kérdez vissza, mert neki azok alapján, amiket az imént elmondott a férfinak, nem igazán tűnne megbízható embernek. Ha egyértelmű bólintást vagy igenlő választ kap feleletként, akkor apró mosollyal arcán szól.*
-Örömmel csatlakoznék.
//Katonadolog//
*Nae igyekszik messzire űzni a keserű emlékeket, elege van már a szánalmas búslakodásból. Szerencsére Bredoc sokat segít benne, hogy elterelődjenek gondolatai, látva az őszinte mosolyt a megjegyzés végén, jeges tekintetéről végre eltűnik a komorság.*
-Pletykásak is, Uram. Egy asszonyokkal teli fonóban nem terjednek ilyen gyorsan a hírek.
*Nem akarja, hogy a férfinak illúziói legyenek, a városőrök bizony igencsak kotnyelesek. Hogy az elf most lemaradt valamiféle információról, az minden bizonnyal csupán a véletlen műve. Figyelmesen hallgatja hát az őt eddig elkerülő híreket, s a tanács emlegetése hallatán alig láthatóan megrándul a szemöldöke. Tudja jól, ennek az intézménynek már semmi köze a régihez, az egykori tanácsosok eltűntek, elvileg a nép választotta meg a város új vezetőségét, de érzi, ezek sem lesznek jobbak az előzőeknél. Mintha el lennének átkozva a tanácsosi székek, valahogy a legjobb szándékú ember elméjét is megmérgezi a hatalom, amint helyet foglal benne.*
-Olvasni igen, írni nos... *átfut arcán egy halvány fintor* -a nevemen még le tudom firkantani.
*Nem szégyelli különösebben ezen hiányosságát, elvégre egy kardforgatónak ennél többre nem igazán van szüksége. Sőt, már az is csoda, hogy ennyit tud. Lopva a papírra pillant, felismeri nagyjából nevének körvonalait, kicsit értetlenül hunyorogva függeszti tekintetét a parancsnokra. Egyelőre nem tudja, hova akar kilyukadni.
Örül egyébként, hogy a nagy emberek úgy döntöttek, valamivel többet fognak áldozni az őrségre, igazán rá is fér a ráncfelvarrás, bár őszintén csodálkozna, ha valóban sikerülne összekaparniuk kétszáz embert. Az őrség fénykorában persze bőven megvolt ez a létszám, de a holtak háborúja óta nem csatlakoztak túl sokan. Arról nem is beszélve mennyien vetették le végül a vörös köpenyt. A kényes és fontos ügyeket emlegetve akaratlanul is kellemetlen politikai ballépések elsikálására gondol, de megpróbálja félretenni előítéleteit. Főleg azután, hogy megüti fülét az a bizonyos többesszám.
Nem felel rögtön. Egy darabig összevont szemöldökkel, elgondolkodva figyeli az asztallapot, szemeit ezután Bredocra emeli.*
-Biztos ebben, Uram?
*Kérdez vissza, mert neki azok alapján, amiket az imént elmondott a férfinak, nem igazán tűnne megbízható embernek. Ha egyértelmű bólintást vagy igenlő választ kap feleletként, akkor apró mosollyal arcán szól.*
-Örömmel csatlakoznék.
638. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-11 12:45:18
Üzenet elküldve: 2021-03-11 12:45:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
//Nyílt//
*Figyeli a férfi mozdulatait, ahogy a pipával babrál, majd elfogja némi szégyenlősség, mikor a másik közli, hogy még egy levelet is meg kell írnia. Úgy érzi emiatt, hogy feltartja Bredocot, de mivel a férfi maga ajánlotta fel, hogy mesél és szólítja fel követésre, nem visszakozik.
Egy búcsúpillantást vet a csillagos ég felé. A mai magányos bámészkodása elmarad. Talán később kijön még...
Szó nélkül követi a parancsnokot, illetve, amíg kérdést nem intéznek hozzá, addig hallgat.*
- Igen, köszönöm. - *Feleli sután a hogyléte felőli érdeklődésre. Nem beteg, van mit ennie, nem fázik. A többiről meg úgysem tudna beszélni.
Visszakérdezne, hogy a férfi hogy érzi magát, de közben Bredoc kezd magyarázni, választ adva az ő korábban fölvetett aggályaira.
Kíváncsian hallgatja, miről is volna szó, s bár vágyott rá, hogy hasznossá tehesse magát, most kicsit meg is ijed és elbizonytalanodik, ami tekintve alacsony önbecsülését, nem meglepő... Elég beszédes a szó: intéző. De fogalma sincs, pontosan ez milyen feladatokat takar és előre fél, hogy számára túl nagy falat lesz ez és csalódást okoz, akárcsak az amulett esetén, mert nem elég okos ehhez.
Majd szóba kerül, hogy a poszthoz meg kellene tanulnia írni és olvasni és az amúgy is vegyes érzelmei csak még inkább megkavarodnak. Nagy vágya ugyanis ennek a képességnek az elsajátítása, most pedig nem csak, hogy engedélyt kap rá, de egyenesen feladatul adják ki neki!
Ha Bredoc nagyon figyel, még valamiféle elérzékenyülést is fölfedezhet Garsin arcán, annyira mélyen érinti őt ez a lehetőség.
Aztán a csipkelődésre igyekszik összeszedni magát, mert tudatosul benne, hogy a férfi végzett a mondandójával és most nyilván valami választ vár.*
- Az intéző... mit csinál pontosan? - *Préseli ki magából a szavakat. Ennél az egyszerű kérdésnél sokkal több dolog kering a fejében, de nincs abban az állapotban, hogy rendesen ki tudja magát fejezni. Pedig az is sokat jelent a számára, amit a parancsnok arról mondott, hogy benne bízik meg a leginkább. Az érzés mondhatni, kölcsönös. Bár mióta megérkeztek ebbe a "biztonságos kikötőbe", tudatosan is igyekszik nem zavarni sokat a férfit, mert nem akar a terhére lenni, de valójában, tudat alatt szeretne kötődni hozzá. Érdekes, hogy amíg magára volt utalva, bizonyos módon sokkal erősebb volt. Most, hogy kap egyfajta törődést és kedvességet másoktól, valahogy nehezebben viseli el a saját érzéseit és félelmeit és nem akar többé egyedül maradni.*
//Nyílt//
*Figyeli a férfi mozdulatait, ahogy a pipával babrál, majd elfogja némi szégyenlősség, mikor a másik közli, hogy még egy levelet is meg kell írnia. Úgy érzi emiatt, hogy feltartja Bredocot, de mivel a férfi maga ajánlotta fel, hogy mesél és szólítja fel követésre, nem visszakozik.
Egy búcsúpillantást vet a csillagos ég felé. A mai magányos bámészkodása elmarad. Talán később kijön még...
Szó nélkül követi a parancsnokot, illetve, amíg kérdést nem intéznek hozzá, addig hallgat.*
- Igen, köszönöm. - *Feleli sután a hogyléte felőli érdeklődésre. Nem beteg, van mit ennie, nem fázik. A többiről meg úgysem tudna beszélni.
Visszakérdezne, hogy a férfi hogy érzi magát, de közben Bredoc kezd magyarázni, választ adva az ő korábban fölvetett aggályaira.
Kíváncsian hallgatja, miről is volna szó, s bár vágyott rá, hogy hasznossá tehesse magát, most kicsit meg is ijed és elbizonytalanodik, ami tekintve alacsony önbecsülését, nem meglepő... Elég beszédes a szó: intéző. De fogalma sincs, pontosan ez milyen feladatokat takar és előre fél, hogy számára túl nagy falat lesz ez és csalódást okoz, akárcsak az amulett esetén, mert nem elég okos ehhez.
Majd szóba kerül, hogy a poszthoz meg kellene tanulnia írni és olvasni és az amúgy is vegyes érzelmei csak még inkább megkavarodnak. Nagy vágya ugyanis ennek a képességnek az elsajátítása, most pedig nem csak, hogy engedélyt kap rá, de egyenesen feladatul adják ki neki!
Ha Bredoc nagyon figyel, még valamiféle elérzékenyülést is fölfedezhet Garsin arcán, annyira mélyen érinti őt ez a lehetőség.
Aztán a csipkelődésre igyekszik összeszedni magát, mert tudatosul benne, hogy a férfi végzett a mondandójával és most nyilván valami választ vár.*
- Az intéző... mit csinál pontosan? - *Préseli ki magából a szavakat. Ennél az egyszerű kérdésnél sokkal több dolog kering a fejében, de nincs abban az állapotban, hogy rendesen ki tudja magát fejezni. Pedig az is sokat jelent a számára, amit a parancsnok arról mondott, hogy benne bízik meg a leginkább. Az érzés mondhatni, kölcsönös. Bár mióta megérkeztek ebbe a "biztonságos kikötőbe", tudatosan is igyekszik nem zavarni sokat a férfit, mert nem akar a terhére lenni, de valójában, tudat alatt szeretne kötődni hozzá. Érdekes, hogy amíg magára volt utalva, bizonyos módon sokkal erősebb volt. Most, hogy kap egyfajta törődést és kedvességet másoktól, valahogy nehezebben viseli el a saját érzéseit és félelmeit és nem akar többé egyedül maradni.*
637. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-10 21:50:24
Üzenet elküldve: 2021-03-10 21:50:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
//Nyílt//
-Helyes.
*Feleli, bár ő maga jobban örülne neki, ha Garsin élhetné egy átlagos lány életét, úgy látja, hogy talán a kegyetlen előélete, vagy csak az istenek játékai nyomán, de más az ő sorsa. És, ha neki így jó, nem fogja firtatni, hogy mit és miért csinál, természetesen amíg nem tér le a "helyes" útról.*
-Jó. Jó...
*Ismétli meg még egyszer, majd egy utolsót fúj a pipából, mielőtt kioltaná azt, majd eltenné az egyik zsebébe.*
-Gyere, menjünk az irodába, írnom kell egy levelet is közben.
*Mondja, majd elindul, anélkül, hogy megvárná, hogy mit felel Garsin. Bár nem gondolja, hogy ezt lehetne parancsnak nevezni, úgy érzi, hogy nincs oka rá, hogy ne követhesse őt.*
-És jól vagy egyébként?
*Kérdez rá, csak a biztonság kedvéért, amíg komótosan cammog az iroda felé, s reményei szerint nem egyedül teszi ezt. Persze nem kerüli el a figyelmét Garsin kérdése, s valóban, nehéz lehet, ha nem akad dolga az embernek.*
-Nem marad ez így sokáig, ne félj. Van feladatom a számodra, és nem is akármilyen. Szeretném ha az intézőm lennél, benned bízok meg leginkább jelenleg, és mivel a kardforgatásban jelesebbek is akadnak nálad, kár lenne ott vesztegetni a képességeid. Persze, csak ha vállalod.
*Ejt egy pillantást a lányra, mielőtt tovább sétálna egészen az ajtóig, amit ki is tár.*
-De előtte meg kellene tanulnod írni és olvasni is természetesen.
*Legalábbis ahogy tudja Garsin nem bír eme képességekkel.*
-Elég feladat lesz?
*Kérdez vissza csipkelődve, de mosollyal az arcán.*
//Nyílt//
-Helyes.
*Feleli, bár ő maga jobban örülne neki, ha Garsin élhetné egy átlagos lány életét, úgy látja, hogy talán a kegyetlen előélete, vagy csak az istenek játékai nyomán, de más az ő sorsa. És, ha neki így jó, nem fogja firtatni, hogy mit és miért csinál, természetesen amíg nem tér le a "helyes" útról.*
-Jó. Jó...
*Ismétli meg még egyszer, majd egy utolsót fúj a pipából, mielőtt kioltaná azt, majd eltenné az egyik zsebébe.*
-Gyere, menjünk az irodába, írnom kell egy levelet is közben.
*Mondja, majd elindul, anélkül, hogy megvárná, hogy mit felel Garsin. Bár nem gondolja, hogy ezt lehetne parancsnak nevezni, úgy érzi, hogy nincs oka rá, hogy ne követhesse őt.*
-És jól vagy egyébként?
*Kérdez rá, csak a biztonság kedvéért, amíg komótosan cammog az iroda felé, s reményei szerint nem egyedül teszi ezt. Persze nem kerüli el a figyelmét Garsin kérdése, s valóban, nehéz lehet, ha nem akad dolga az embernek.*
-Nem marad ez így sokáig, ne félj. Van feladatom a számodra, és nem is akármilyen. Szeretném ha az intézőm lennél, benned bízok meg leginkább jelenleg, és mivel a kardforgatásban jelesebbek is akadnak nálad, kár lenne ott vesztegetni a képességeid. Persze, csak ha vállalod.
*Ejt egy pillantást a lányra, mielőtt tovább sétálna egészen az ajtóig, amit ki is tár.*
-De előtte meg kellene tanulnod írni és olvasni is természetesen.
*Legalábbis ahogy tudja Garsin nem bír eme képességekkel.*
-Elég feladat lesz?
*Kérdez vissza csipkelődve, de mosollyal az arcán.*
636. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:16:58
Üzenet elküldve: 2021-03-09 19:16:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Váratlanul érik Darok elismerő szavai, hát még a vállveregetés, miben a markos ork részesíti.*
- Másom sincs, csak a jó hozzáállásom. *Vigyorodik büszke ívbe húzva száját. Ami igaz, az igaz, lett volna számtalan alkalma elkallódni, s talán csak a mások elismerése iránti, szinte már görcsös vágya az egyetlen, mi ettől megmentette. Ugyan ennek tudható be az is, hogy jóleső érzéssel fogadja a jellemét méltató szavakat.*
- Akkor nem vagy már az a pelyhes állú cseppség. *Reflektál kicsit pimaszkodva a másik korára, hiszen, ha jól ítéli meg, az orkok nemzetségében ez bizony már szinte középkorúnak számít.
A további csevejnek gátat szabva, s a bemelegítést berekesztve, immár oldalanként egy-egy homokzsákkal felvértezve róják köreiket, ki-ki saját tempójában. A kölyök ezt valószínűleg túl lelkesen oldotta meg, ez már zihálásából is könnyen megállapítható. Meglehet, ezért kap néhány lélegzetvételnyi szusszanást, amire, szégyen, nem szégyen, szüksége is van. Míg ő piheg, válltöméseit a földre pottyantva, Darok összegzi a korábbi futkorászás hasznát.*
- Úgy látszik, az enyémen van is mit növelni. *Vigyorodik, tréfásan gyakorolva önkritikát. Ám sok tétlen időt nem szán neki a hím, már kezd is a következő feladat ismertetésébe. Értőn bólogat a szavakra, s rövid késleltetéssel belefog a gyakorlat bemutatásának leutánzásába, miután igazított kicsit feltűrt ingujjain.*
- Csak tartom, értem. *Erősíti meg a hallottakat, s ahogy mestere is mondja, egyszerűnek gondolja az egészet. Véleménye, egészen az első perc leteltéig nem is igazán változik, ekkor viszont forró késként hasít vállizmaiba az égető érzés. Homlokának gyöngyözése jelzi, hogy bizony megérkezett hozzá a gyakorlat lényege.*
- Na és... *Köszörüli meg szárazon torkát, mielőtt folytatná a figyelemelterelésnek szánt beszélgetés kezdeményt.* Hogy keveredtél Aztyan karmai közé? *Még egy erőtlen félmosolyt is odabiggyeszt képére, hogy kellő kedélyességet adjon szűkölő szavainak.*
//Ép testben ép lélek//
*Váratlanul érik Darok elismerő szavai, hát még a vállveregetés, miben a markos ork részesíti.*
- Másom sincs, csak a jó hozzáállásom. *Vigyorodik büszke ívbe húzva száját. Ami igaz, az igaz, lett volna számtalan alkalma elkallódni, s talán csak a mások elismerése iránti, szinte már görcsös vágya az egyetlen, mi ettől megmentette. Ugyan ennek tudható be az is, hogy jóleső érzéssel fogadja a jellemét méltató szavakat.*
- Akkor nem vagy már az a pelyhes állú cseppség. *Reflektál kicsit pimaszkodva a másik korára, hiszen, ha jól ítéli meg, az orkok nemzetségében ez bizony már szinte középkorúnak számít.
A további csevejnek gátat szabva, s a bemelegítést berekesztve, immár oldalanként egy-egy homokzsákkal felvértezve róják köreiket, ki-ki saját tempójában. A kölyök ezt valószínűleg túl lelkesen oldotta meg, ez már zihálásából is könnyen megállapítható. Meglehet, ezért kap néhány lélegzetvételnyi szusszanást, amire, szégyen, nem szégyen, szüksége is van. Míg ő piheg, válltöméseit a földre pottyantva, Darok összegzi a korábbi futkorászás hasznát.*
- Úgy látszik, az enyémen van is mit növelni. *Vigyorodik, tréfásan gyakorolva önkritikát. Ám sok tétlen időt nem szán neki a hím, már kezd is a következő feladat ismertetésébe. Értőn bólogat a szavakra, s rövid késleltetéssel belefog a gyakorlat bemutatásának leutánzásába, miután igazított kicsit feltűrt ingujjain.*
- Csak tartom, értem. *Erősíti meg a hallottakat, s ahogy mestere is mondja, egyszerűnek gondolja az egészet. Véleménye, egészen az első perc leteltéig nem is igazán változik, ekkor viszont forró késként hasít vállizmaiba az égető érzés. Homlokának gyöngyözése jelzi, hogy bizony megérkezett hozzá a gyakorlat lényege.*
- Na és... *Köszörüli meg szárazon torkát, mielőtt folytatná a figyelemelterelésnek szánt beszélgetés kezdeményt.* Hogy keveredtél Aztyan karmai közé? *Még egy erőtlen félmosolyt is odabiggyeszt képére, hogy kellő kedélyességet adjon szűkölő szavainak.*
635. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-09 17:23:05
Üzenet elküldve: 2021-03-09 17:23:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Kár lenne tagadni, hogy ez az egyik olyan dolog, amihez igazán nem ért. Sosem volt valami érzelmes ember, ő inkább tipikusan az a fajta, aki inkább kettővel többet iszik, és egyel kevesebbet szól. Sőt, ha lehet, még annyit se, csak sejtelmesen elmosolyodik a bajsza alatt, vagy morran egyet-kettőt. Azonban a parancsnoksággal jól tudja, hogy még ha nincs is ínyére igyekeznie kell az embereinek a motivációit is ismerni a karjuk ereje mellett. És, ha mást nem is, azt biztosan el lehet mondani, hogy próbálkozik, ahogy tőle telik. Valahol érzi, hogy ez elég kellemetlen Naesalának is, így szerencsére időben tudja elterelni a témát, s jóllehet a lényeget már így is tudja.*
-Hm. Azt hittem pletykásabbak itt a falak között az emberek, de kellemesen csalódtam.
*Őszinte mosoly kúszik ráncos arcára, ahogy az egyik szekrénynél szöszmötöl valamit.*
-Nemrégiben lezajlott egy zárt tanács a Népek Tanácsával, ahová hivatalos voltam, s egészen kellemes döntések születtek. Hasonlóképp vélekedett a tanács is, mint jómagam.
*Majd visszaül az asztalhoz, és papírt és tollat tesz maga elé, és felírja Naesala nevét rá.*
-Mégpedig, hogy több erőforrás, átgondoltabb szervezés, de leginkább sokkal több ember kell, hogy megvédhessük a várost a külső és belső ellenségektől egyaránt. Mondd csak te tudsz írni, olvasni?
*Kérdezi meg hirtelen éket verve saját monológjába, de hamar folytatja is.*
-Belementem, hogy egy kisebb szakasz parancsnoka legyek, egy amolyan különleges egységé, akik a kényes és fontos ügyeket intézik elsősorban, nem pedig a részeg huligánok ügyeit intézik. Arra toborozni fog a város ha jól emlékszem kétszáz embert, akiket ők képeznek ki és osztanak be, megszervezik az őrjáratokat, és miegymás. Ennek lett a neve Warg Agyar. Kijártam, hogy elhagyhassuk a köpenyt, és a tanács igen nagylelkűen sok mindent felajánlottak.
*Feltűnhet az elfnek, hogy Bredoc többesszámban beszél. Nem véletlenül.*
-Szeretném, ha csatlakoznál. Első körben egy maroknyi képzett, megbízható embert szeretnék magam köré.
*Szemeivel a másikét fürkészi, s a tolla a papíron pihen, míg választ nem kap.*
//Katonadolog//
*Kár lenne tagadni, hogy ez az egyik olyan dolog, amihez igazán nem ért. Sosem volt valami érzelmes ember, ő inkább tipikusan az a fajta, aki inkább kettővel többet iszik, és egyel kevesebbet szól. Sőt, ha lehet, még annyit se, csak sejtelmesen elmosolyodik a bajsza alatt, vagy morran egyet-kettőt. Azonban a parancsnoksággal jól tudja, hogy még ha nincs is ínyére igyekeznie kell az embereinek a motivációit is ismerni a karjuk ereje mellett. És, ha mást nem is, azt biztosan el lehet mondani, hogy próbálkozik, ahogy tőle telik. Valahol érzi, hogy ez elég kellemetlen Naesalának is, így szerencsére időben tudja elterelni a témát, s jóllehet a lényeget már így is tudja.*
-Hm. Azt hittem pletykásabbak itt a falak között az emberek, de kellemesen csalódtam.
*Őszinte mosoly kúszik ráncos arcára, ahogy az egyik szekrénynél szöszmötöl valamit.*
-Nemrégiben lezajlott egy zárt tanács a Népek Tanácsával, ahová hivatalos voltam, s egészen kellemes döntések születtek. Hasonlóképp vélekedett a tanács is, mint jómagam.
*Majd visszaül az asztalhoz, és papírt és tollat tesz maga elé, és felírja Naesala nevét rá.*
-Mégpedig, hogy több erőforrás, átgondoltabb szervezés, de leginkább sokkal több ember kell, hogy megvédhessük a várost a külső és belső ellenségektől egyaránt. Mondd csak te tudsz írni, olvasni?
*Kérdezi meg hirtelen éket verve saját monológjába, de hamar folytatja is.*
-Belementem, hogy egy kisebb szakasz parancsnoka legyek, egy amolyan különleges egységé, akik a kényes és fontos ügyeket intézik elsősorban, nem pedig a részeg huligánok ügyeit intézik. Arra toborozni fog a város ha jól emlékszem kétszáz embert, akiket ők képeznek ki és osztanak be, megszervezik az őrjáratokat, és miegymás. Ennek lett a neve Warg Agyar. Kijártam, hogy elhagyhassuk a köpenyt, és a tanács igen nagylelkűen sok mindent felajánlottak.
*Feltűnhet az elfnek, hogy Bredoc többesszámban beszél. Nem véletlenül.*
-Szeretném, ha csatlakoznál. Első körben egy maroknyi képzett, megbízható embert szeretnék magam köré.
*Szemeivel a másikét fürkészi, s a tolla a papíron pihen, míg választ nem kap.*
634. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-09 17:11:52
Üzenet elküldve: 2021-03-09 17:11:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
//Nyílt//
*Zavarba hozza a kérdés, tanácstalanul a vállát vonja, aztán rájön, hogy még mindig sötét van, úgyhogy biccent és felel szóban is.*
- Igen. - *Kihasználja, hogy a férfi saját magának adott magyarázatot a hajvágás okára, és egyszerűen megerősíti a feltételezését. Egyszerűbb így, mintha magyarázkodnia kellene. Van ebben egyfajta megkönnyebbülés, ahogy abban is, hogy Bredoc ennyire természetesnek vette a döntését. Pedig tapasztalhatta már, hogy a férfi elég nagy szabadságot hagy neki, azért mégis tartott a véleményétől.
A tárgyalásra csak bólogat, hogy: igen, ő is arra gondolt; tudja, miről van szó. De közbe most nem szól, mert Bredoc folytatja magától, ő pedig ezért is kérdezett, hátha történt olyasmi, amit a férfi neki is szívesen elmesél.
Ahogy a rövid beszámolóból kiveszi, jól ment az a megbeszélés, ennek pedig őszintén örül.*
- Érdekelnek, ha megosztaná velem. - *Feleli, igazi megtiszteltetésként élve meg, hogy Bredoc időt szánna rá, hogy ezeket neki is elmondja és beavassa őt a fejleményekbe.
Amit a férfi ezek után mond, az pedig csak tetézi ezt az érzést, de némi értetlenség is akad benne ezzel kapcsolatban.
Mert valóban, nincs tisztában azzal, hogy a parancsnok őrá értékes tagként tekintene az őrségben. Jóindulatot feltételez róla és hogy a javát akarja, meg szem előtt-, biztonságban tudni őt, s véleménye szerint ezért is tartja őt itt, az övéi között. Ám amellett, hogy Bredoc törődését nagyra értékeli, részben ez is az, ami aggasztja.*
- Ezt köszönöm, uram, de... Erről szólva... Van valami feladata a számomra? Én igyekszem meglátni a tennivalót. Takarítok. Ha Galan úr engedi, segítek a konyhán, de azt hiszem, fél, hogy az ő munkáját akarom elvenni, úgyhogy inkább csak mosogatni szoktam... A mosnivalót máshova hordják. Most átnéztem és elkezdtem kijavítani a ruhákat abból a szekrényből, amiből nekem is adott... De azt hiszem, nincs itt elég munka nekem és félek, hogy a többiek beszélni kezdenek, hogy miért is tart engem, ha semmi hasznom. Hálás vagyok és szeretnék is maradni, de nem szeretném, ha miattam rossz színben tűnne fel, mert csak jótékonyságból etet és ad fedelet a fejem fölé. - *Zárja hosszas, viszonylag nyugodt hangú monológját, ami az elmúlt hatok alatt egyre csak formálódott benne és nyomasztotta már.*
- A nyaklánccal pedig nem tudom, mihez kezdjek, hogyan tudhatnék meg többet róla... - *Jut eszébe, hogy igazából kapott már egy személyes feladatot, de az is csak csalódás a számára, mert teljesen sötétben tapogatózik. Nem ismer senkit, akit kérdezhetne, nem ért a varázsláshoz... Fogalma sincs, hogyan tehetne eleget ennek a megbízásnak, amiért elég ostobának is érzi magát, mert nyilván tudnia kellene, különben nem bízták volna rá az amulettet és hogy járjon utána.*
//Nyílt//
*Zavarba hozza a kérdés, tanácstalanul a vállát vonja, aztán rájön, hogy még mindig sötét van, úgyhogy biccent és felel szóban is.*
- Igen. - *Kihasználja, hogy a férfi saját magának adott magyarázatot a hajvágás okára, és egyszerűen megerősíti a feltételezését. Egyszerűbb így, mintha magyarázkodnia kellene. Van ebben egyfajta megkönnyebbülés, ahogy abban is, hogy Bredoc ennyire természetesnek vette a döntését. Pedig tapasztalhatta már, hogy a férfi elég nagy szabadságot hagy neki, azért mégis tartott a véleményétől.
A tárgyalásra csak bólogat, hogy: igen, ő is arra gondolt; tudja, miről van szó. De közbe most nem szól, mert Bredoc folytatja magától, ő pedig ezért is kérdezett, hátha történt olyasmi, amit a férfi neki is szívesen elmesél.
Ahogy a rövid beszámolóból kiveszi, jól ment az a megbeszélés, ennek pedig őszintén örül.*
- Érdekelnek, ha megosztaná velem. - *Feleli, igazi megtiszteltetésként élve meg, hogy Bredoc időt szánna rá, hogy ezeket neki is elmondja és beavassa őt a fejleményekbe.
Amit a férfi ezek után mond, az pedig csak tetézi ezt az érzést, de némi értetlenség is akad benne ezzel kapcsolatban.
Mert valóban, nincs tisztában azzal, hogy a parancsnok őrá értékes tagként tekintene az őrségben. Jóindulatot feltételez róla és hogy a javát akarja, meg szem előtt-, biztonságban tudni őt, s véleménye szerint ezért is tartja őt itt, az övéi között. Ám amellett, hogy Bredoc törődését nagyra értékeli, részben ez is az, ami aggasztja.*
- Ezt köszönöm, uram, de... Erről szólva... Van valami feladata a számomra? Én igyekszem meglátni a tennivalót. Takarítok. Ha Galan úr engedi, segítek a konyhán, de azt hiszem, fél, hogy az ő munkáját akarom elvenni, úgyhogy inkább csak mosogatni szoktam... A mosnivalót máshova hordják. Most átnéztem és elkezdtem kijavítani a ruhákat abból a szekrényből, amiből nekem is adott... De azt hiszem, nincs itt elég munka nekem és félek, hogy a többiek beszélni kezdenek, hogy miért is tart engem, ha semmi hasznom. Hálás vagyok és szeretnék is maradni, de nem szeretném, ha miattam rossz színben tűnne fel, mert csak jótékonyságból etet és ad fedelet a fejem fölé. - *Zárja hosszas, viszonylag nyugodt hangú monológját, ami az elmúlt hatok alatt egyre csak formálódott benne és nyomasztotta már.*
- A nyaklánccal pedig nem tudom, mihez kezdjek, hogyan tudhatnék meg többet róla... - *Jut eszébe, hogy igazából kapott már egy személyes feladatot, de az is csak csalódás a számára, mert teljesen sötétben tapogatózik. Nem ismer senkit, akit kérdezhetne, nem ért a varázsláshoz... Fogalma sincs, hogyan tehetne eleget ennek a megbízásnak, amiért elég ostobának is érzi magát, mert nyilván tudnia kellene, különben nem bízták volna rá az amulettet és hogy járjon utána.*
633. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-09 03:56:36
Üzenet elküldve: 2021-03-09 03:56:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
//Nyílt//
*Kifejezetten örül neki, ha már Soreyl nem is erősíti soraikat egyelőre, Garsint maga mellett tudhatja, igen értékes tagja ő a társaságnak, még akkor is, ha ezzel talán még ő sincs tisztában.*
-Á, szervusz. És így kényelmesebb?
*Kérdezi őszinte kíváncsisággal, hisz talán lassan neki is el kellene látogatnia egy olyan emberhez, akinek ollót mer adni a kezébe, na meg pengét természetesen. Nem különösebben jártas a divatos haj kérdésében, így általában a kényelmi szempont az, amire adni szokott.*
-Igen, arról, amit még pár hattal ezelőtt emlegettek, ha emlékszel.
*Bár kissé hülyén is érzi magát, hisz ha nem emlékezne, akkor valószínűleg nem kérdezte volna így. ~Na mindegy. Hátha nem szúrja ki.~*
-Nem volt egyszerű, és így is maradt pár nyitott kérdés, de alapvetően jól sikerült, azt hiszem. Sok dologról született döntés. Esetleg érdekelnek a részletek? Úgyis meg kellene írnom egy nagy levélben, vagy legalább megkeresni azt a pár embert, akik a legjobbak, és nekik elmondanom, hogy így is csatlakoznának-e, ebben a formában.
*Persze azt még nem tudhatja Garsin, hogy miféle formáról is beszél a parancsnok, de ha nincs éppen sietős dolga, vagy egyéb elintéznivalója, akkor ez hamarosan megváltozhat.*
-Ez rád is igaz, Garsin. Ha nem jöttél volna, akkor kerestelek volna, remélem tudod.
*Egy baráti kacsintást is megenged magának a mondat mellé, hogy érezze, hogy ő is a "jobbak" közé tartozik. *
//Nyílt//
*Kifejezetten örül neki, ha már Soreyl nem is erősíti soraikat egyelőre, Garsint maga mellett tudhatja, igen értékes tagja ő a társaságnak, még akkor is, ha ezzel talán még ő sincs tisztában.*
-Á, szervusz. És így kényelmesebb?
*Kérdezi őszinte kíváncsisággal, hisz talán lassan neki is el kellene látogatnia egy olyan emberhez, akinek ollót mer adni a kezébe, na meg pengét természetesen. Nem különösebben jártas a divatos haj kérdésében, így általában a kényelmi szempont az, amire adni szokott.*
-Igen, arról, amit még pár hattal ezelőtt emlegettek, ha emlékszel.
*Bár kissé hülyén is érzi magát, hisz ha nem emlékezne, akkor valószínűleg nem kérdezte volna így. ~Na mindegy. Hátha nem szúrja ki.~*
-Nem volt egyszerű, és így is maradt pár nyitott kérdés, de alapvetően jól sikerült, azt hiszem. Sok dologról született döntés. Esetleg érdekelnek a részletek? Úgyis meg kellene írnom egy nagy levélben, vagy legalább megkeresni azt a pár embert, akik a legjobbak, és nekik elmondanom, hogy így is csatlakoznának-e, ebben a formában.
*Persze azt még nem tudhatja Garsin, hogy miféle formáról is beszél a parancsnok, de ha nincs éppen sietős dolga, vagy egyéb elintéznivalója, akkor ez hamarosan megváltozhat.*
-Ez rád is igaz, Garsin. Ha nem jöttél volna, akkor kerestelek volna, remélem tudod.
*Egy baráti kacsintást is megenged magának a mondat mellé, hogy érezze, hogy ő is a "jobbak" közé tartozik. *
632. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-08 15:30:09
Üzenet elküldve: 2021-03-08 15:30:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
-Ugyan...
*Egyáltalán nem gondolja úgy, hogy köszönetet érdemelne azért, amiért elmondta ezeket a dolgokat a férfinak. Elvégre immáron ő a parancsnoka, az a legkevesebb, hogy nem tart vissza ilyen lényeges információkat. Pedig nem könnyű ezeket most elmondania, rohadtul kényes téma ez a számára, ráadásul még túlságosan is friss az ismeretsége Bredoccal, nem tudhatja, hogy valóban bízhat-e benne. Mindenesetre, most kénytelen lesz.
A Barakkban történtek emlegetésére szinte fojtogató komorság telepedik az irodára. A férfi nem szól, mit is mondhatna az ember ilyen szörnyűséget hallva, s a hosszúéltű is némán küzd érzelmeivel. Rutinosan nyomja el őket, arca rezzenéstelen marad, ám amint a másik feláll, s felé lépve biztatóan megszorítja vállát, izmai egy pillanatra megfeszülnek. Gyűlöli, mikor hozzáérnek, ha nem épp a parancsnok lenne, minden bizonnyal gondolkodás nélkül nemtetszésének erélyesen hangot is adna, de most csak alig láhatóan nyel egyet és tűr.
A jószándékú szavakra nem tud felelni, csupán halványan bólint, ám érezhető a mozdulatból, hogy vigaszra nem lel a másikat hallgatva, kínzó bűntudata sem illan el. Többet nem kíván szólni ezekről, így is épp elég szánalmasnak érzi magát, hogy kiadta magát egy idegennek. Reméli, amint kilép majd az ajtón, mind a ketten úgy tesznek majd, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna, részéről legalább is biztosan így lesz.
Hálás azért, hogy gyorsan el is igyekszik terelni a témát a férfi, noha fogalma sincs, pontosan mi a fenére gondolhat. Szemöldöke erről árulkodva szalad fel homloka közepére, hogy aztán értetlenül hunyorogva pillantson a parancsnokra.*
-Nem pontosan értem mire céloz, Uram.
*Vallja be őszintén majd figyelmesen várja a magyarázatot.*
//Katonadolog//
-Ugyan...
*Egyáltalán nem gondolja úgy, hogy köszönetet érdemelne azért, amiért elmondta ezeket a dolgokat a férfinak. Elvégre immáron ő a parancsnoka, az a legkevesebb, hogy nem tart vissza ilyen lényeges információkat. Pedig nem könnyű ezeket most elmondania, rohadtul kényes téma ez a számára, ráadásul még túlságosan is friss az ismeretsége Bredoccal, nem tudhatja, hogy valóban bízhat-e benne. Mindenesetre, most kénytelen lesz.
A Barakkban történtek emlegetésére szinte fojtogató komorság telepedik az irodára. A férfi nem szól, mit is mondhatna az ember ilyen szörnyűséget hallva, s a hosszúéltű is némán küzd érzelmeivel. Rutinosan nyomja el őket, arca rezzenéstelen marad, ám amint a másik feláll, s felé lépve biztatóan megszorítja vállát, izmai egy pillanatra megfeszülnek. Gyűlöli, mikor hozzáérnek, ha nem épp a parancsnok lenne, minden bizonnyal gondolkodás nélkül nemtetszésének erélyesen hangot is adna, de most csak alig láhatóan nyel egyet és tűr.
A jószándékú szavakra nem tud felelni, csupán halványan bólint, ám érezhető a mozdulatból, hogy vigaszra nem lel a másikat hallgatva, kínzó bűntudata sem illan el. Többet nem kíván szólni ezekről, így is épp elég szánalmasnak érzi magát, hogy kiadta magát egy idegennek. Reméli, amint kilép majd az ajtón, mind a ketten úgy tesznek majd, mintha ez a beszélgetés meg sem történt volna, részéről legalább is biztosan így lesz.
Hálás azért, hogy gyorsan el is igyekszik terelni a témát a férfi, noha fogalma sincs, pontosan mi a fenére gondolhat. Szemöldöke erről árulkodva szalad fel homloka közepére, hogy aztán értetlenül hunyorogva pillantson a parancsnokra.*
-Nem pontosan értem mire céloz, Uram.
*Vallja be őszintén majd figyelmesen várja a magyarázatot.*
631. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-08 12:09:48
Üzenet elküldve: 2021-03-08 12:09:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Rannd bevallása szerint húsz tél van mögötte. Valahogy itt tippelt volna a hím is, bár a pont húszat nem biztos, hogy elsőre eltalálta volna. Meglepődik, amikor megtudja, hogy a fiú lelencként van számon tartva. Elismeréseként megveregeti a kölyök vállát.*
- Rendes ember vagy te Rannd. Lelencként nem csúsztál le a süllyesztőben. Van rendes munkád és jó hozzáállásod. *A dicsérete őszinte, hiszen volt már dolga lelencekkel, akik az élet könnyebbik oldalát fogták meg és sosem vált belőlük rendes ember. Az éveit firtató kérdésre vigyorogni kezd.*
- Ha minden igaz, nekem meg huszonkilenc tél van mögöttem, ezzel együtt. *Orkoknál ez már bőven felnőtt kornak számít, főként, hogy ritkán élnek tovább hatvan évnél, noha ezt természetükből fakadó harci ösztöneiknek is köszönhetik. A fiú szépen követi az utasításokat közben, s egy-egy homokzsákot tesz a vállaira. Szépen haladnak a súlyokkal, s néha még Randd előre is szalad, amit igazán nem bánt, mivel látszik belőle a lelkesedés. Három kör után azonban már a fiú kellőképpen liheg az edzés következtében. Darok is megáll, akinek csupán gyöngyöző homloka árulkodik a megtett köröktől, s kicsit hevesebb levegővétele. Szépen, egyenként lepakolja magáról a zsákokat, és int a tanítványának, hogy nyugodtan szabaduljon meg a válltöméseitől.*
- A súlyokkal futás az egész testet igénybe veszi, nemcsak a lábakat. Nagyon jó az erőnlét és állóképesség növelésére. *Magyarázatot is ad a másiknak, hogy mire hasznos az a gyakorlat amit az imént végeztek.*
- Kicsit fújd ki magad, és folytatjuk is. *Pár perc szabadidőt hagy Rannd-nak, hogy összeszedje magát az előző gyakorlatból.*
- A következő gyakorlat egyszerű. Egy-egy zsákot vegyél a kezedbe és tartsd ki oldalra, vízszintesen a kezed, ameddig csak bírod. *Huncut mosollyal figyeli az ifjút, hogy mit szól a következő gyakorlathoz, miközben Darok is felvesz kettő-kettő zsákot, s oldalra felemeli kezét vízszintes pozícióba.*
- Nem kell csinálni vele semmit, csak tartsd meg. *Egyszerű gyakorlat, ugyanakkor ahogy telnek a másodpercek a karizom és váll úgy feszülnek meg. Kíváncsian figyeli az ifjonti kereskedőt, hogy miként teljesít ebben a feladatban.*
//Ép testben ép lélek//
*Rannd bevallása szerint húsz tél van mögötte. Valahogy itt tippelt volna a hím is, bár a pont húszat nem biztos, hogy elsőre eltalálta volna. Meglepődik, amikor megtudja, hogy a fiú lelencként van számon tartva. Elismeréseként megveregeti a kölyök vállát.*
- Rendes ember vagy te Rannd. Lelencként nem csúsztál le a süllyesztőben. Van rendes munkád és jó hozzáállásod. *A dicsérete őszinte, hiszen volt már dolga lelencekkel, akik az élet könnyebbik oldalát fogták meg és sosem vált belőlük rendes ember. Az éveit firtató kérdésre vigyorogni kezd.*
- Ha minden igaz, nekem meg huszonkilenc tél van mögöttem, ezzel együtt. *Orkoknál ez már bőven felnőtt kornak számít, főként, hogy ritkán élnek tovább hatvan évnél, noha ezt természetükből fakadó harci ösztöneiknek is köszönhetik. A fiú szépen követi az utasításokat közben, s egy-egy homokzsákot tesz a vállaira. Szépen haladnak a súlyokkal, s néha még Randd előre is szalad, amit igazán nem bánt, mivel látszik belőle a lelkesedés. Három kör után azonban már a fiú kellőképpen liheg az edzés következtében. Darok is megáll, akinek csupán gyöngyöző homloka árulkodik a megtett köröktől, s kicsit hevesebb levegővétele. Szépen, egyenként lepakolja magáról a zsákokat, és int a tanítványának, hogy nyugodtan szabaduljon meg a válltöméseitől.*
- A súlyokkal futás az egész testet igénybe veszi, nemcsak a lábakat. Nagyon jó az erőnlét és állóképesség növelésére. *Magyarázatot is ad a másiknak, hogy mire hasznos az a gyakorlat amit az imént végeztek.*
- Kicsit fújd ki magad, és folytatjuk is. *Pár perc szabadidőt hagy Rannd-nak, hogy összeszedje magát az előző gyakorlatból.*
- A következő gyakorlat egyszerű. Egy-egy zsákot vegyél a kezedbe és tartsd ki oldalra, vízszintesen a kezed, ameddig csak bírod. *Huncut mosollyal figyeli az ifjút, hogy mit szól a következő gyakorlathoz, miközben Darok is felvesz kettő-kettő zsákot, s oldalra felemeli kezét vízszintes pozícióba.*
- Nem kell csinálni vele semmit, csak tartsd meg. *Egyszerű gyakorlat, ugyanakkor ahogy telnek a másodpercek a karizom és váll úgy feszülnek meg. Kíváncsian figyeli az ifjonti kereskedőt, hogy miként teljesít ebben a feladatban.*
630. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-06 18:17:25
Üzenet elküldve: 2021-03-06 18:17:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc//
//Nyílt//
*Az első válaszból úgy tűnik, valóban elmélyült elmélkedést sikerült megzavarnia, mert a férfi nem észlelte kapásból az érkezését.*
- Igen. - *Feleli aztán a kérdésre, erővel elnyomva magában az "uram" kiegészítést, mert tudja, hogy Bredoc azt nem szereti.
Ha folytatás nem érkezne, békén is hagyná a férfit, hadd folytassa csak, bármit csinált is... Ám a parancsnok beszélgetést kezdeményez, így ahelyett, hogy a gyakorlótér egy távolabbi sarkába húzódna, a férfihoz sétál közelebb.
Az érdeklődésre zavartan nyúl a tarkója felé, ahol a haja véget ér. Szokatlan még, de meglepően hamar elfogadta, nem érez komolyabb sajnálkozást, amiért megvált az "ékétől".*
- Köszönöm, jól. És... igen. - *Mondja bizonytalanul. Egy kicsit tartott tőle, hogy a férfi mit szól majd ehhez, de látszólag olyan természetességgel fogadja, hogy kezdi azt hinni, Bredocot nem is érdekli ez.
Valójában a piacon vált meg a hajától, eladta néhány aranyért. Sokat nem kapott érte, de pár szükséges dolgot tudott azért venni belőle.
Az utolsó kérdésre nem tudja, mit mondjon. Megoldaná egy biccentéssel, megkerülve a témát, de sötét van. Tart tőle, hogy Bredoc nem látná, illetlennek pedig nem akar tűnni, hogy nem válaszol.*
- Igen. Azt hiszem. - *Böki ki, nem valami nagy meggyőződéssel. Szükségesnek is érzi, hogy beszéljen erről a férfival, de most még inkább halogatná.*
- A tárgyalásról jött? - *Bátorkodik inkább átterelni a beszélgetést a másik felé.*
//Nyílt//
*Az első válaszból úgy tűnik, valóban elmélyült elmélkedést sikerült megzavarnia, mert a férfi nem észlelte kapásból az érkezését.*
- Igen. - *Feleli aztán a kérdésre, erővel elnyomva magában az "uram" kiegészítést, mert tudja, hogy Bredoc azt nem szereti.
Ha folytatás nem érkezne, békén is hagyná a férfit, hadd folytassa csak, bármit csinált is... Ám a parancsnok beszélgetést kezdeményez, így ahelyett, hogy a gyakorlótér egy távolabbi sarkába húzódna, a férfihoz sétál közelebb.
Az érdeklődésre zavartan nyúl a tarkója felé, ahol a haja véget ér. Szokatlan még, de meglepően hamar elfogadta, nem érez komolyabb sajnálkozást, amiért megvált az "ékétől".*
- Köszönöm, jól. És... igen. - *Mondja bizonytalanul. Egy kicsit tartott tőle, hogy a férfi mit szól majd ehhez, de látszólag olyan természetességgel fogadja, hogy kezdi azt hinni, Bredocot nem is érdekli ez.
Valójában a piacon vált meg a hajától, eladta néhány aranyért. Sokat nem kapott érte, de pár szükséges dolgot tudott azért venni belőle.
Az utolsó kérdésre nem tudja, mit mondjon. Megoldaná egy biccentéssel, megkerülve a témát, de sötét van. Tart tőle, hogy Bredoc nem látná, illetlennek pedig nem akar tűnni, hogy nem válaszol.*
- Igen. Azt hiszem. - *Böki ki, nem valami nagy meggyőződéssel. Szükségesnek is érzi, hogy beszéljen erről a férfival, de most még inkább halogatná.*
- A tárgyalásról jött? - *Bátorkodik inkább átterelni a beszélgetést a másik felé.*
629. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-06 17:48:51
Üzenet elküldve: 2021-03-06 17:48:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Garsin//
//Nyílt//
-Hamarosan minden más lesz itt...
*Mondja, de természetesen inkább csak saját magának címezve, mert fogalma sincs arról, hogy nincs egyedül.*
-Hm?
*Megfordul a hangra, ismerősen cseng neki, s eleve nem sokan hívják így, az emberek zömével még nem is volt alkalma külön beszélni. *
-Garsin, te vagy az?
*Kérdez bele a félhomályba, hisz azért a sötétbenlátás képessége sajnos nem áll rendelkezésére. Mondjuk a kaszárnya udvarán talán lehet némi világítás, de mindegy is. Talán sikerül megpillantani a lányt, akinek egész más külseje van, mint korábban, azonban Bredoc valószínűleg kopaszon is megismerné őt, főleg azután, amin együtt keresztül mentek. *
-Hogy vagy? Csak nem meglátogattál egy borbélyt?
*Újabb füstöt terít szét a levegőben. Meglehet azon reggel óta sikeresen elkerülték egymást. *
-Sikerült beilleszkedni?
//Nyílt//
-Hamarosan minden más lesz itt...
*Mondja, de természetesen inkább csak saját magának címezve, mert fogalma sincs arról, hogy nincs egyedül.*
-Hm?
*Megfordul a hangra, ismerősen cseng neki, s eleve nem sokan hívják így, az emberek zömével még nem is volt alkalma külön beszélni. *
-Garsin, te vagy az?
*Kérdez bele a félhomályba, hisz azért a sötétbenlátás képessége sajnos nem áll rendelkezésére. Mondjuk a kaszárnya udvarán talán lehet némi világítás, de mindegy is. Talán sikerül megpillantani a lányt, akinek egész más külseje van, mint korábban, azonban Bredoc valószínűleg kopaszon is megismerné őt, főleg azután, amin együtt keresztül mentek. *
-Hogy vagy? Csak nem meglátogattál egy borbélyt?
*Újabb füstöt terít szét a levegőben. Meglehet azon reggel óta sikeresen elkerülték egymást. *
-Sikerült beilleszkedni?
628. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-05 14:05:28
Üzenet elküldve: 2021-03-05 14:05:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az utóbbi napokban megszokásává vált ez a kis esti "levegőzés", ami valójában inkább az égbolt bámulásából szokott állni. Ilyenkor már minden nyugodtabb, néhányan már alszanak is, s mivel a figyelmeztetésekkel szemben nem érte eddig komolyabb zaklatás, merészkedik egyedül kimászkálni az udvarra ilyenkor. Persze, a kése most már mindig nála van, de alapvetően nem készül arra, hogy használnia kellene. Viszonylagos biztonságban érzi magát itt.
Lelkiekben kicsit már máshol is jár, ahogy nyitja a barakk ajtaját az udvarra, s csak miután azt becsukta és tett néhány lépést a gyakorlótér felé, veszi észre, hogy az egyik sötét alak a félhomályban nem gyakorlóbábu.
Megtorpan, meg is ijed egy csöppet. Aztán ahogy a szeme megszokta a fényviszonyokat, már felismerni véli az illetőt.*
- Brox? - *Kérdi, hogy megbizonyosodjon róla, illetve hogy föl is hívja magára a figyelmet, ha a másik nem fordult volna felé.
Míg meg nem szólal, akár a férfinek is okozhat némi fejtörést, hogy kapásból rájöjjön, hogy ki zavarta meg esti elmélkedését.
Mivel a lány alakját a köpeny rejti, ezért a megkülönböztető jegyéül szolgáló hosszú haja nyújthatna gyors felismerést, ám... ez a mai nap folyamán meg lett kurtítva. Eddig sem volt túlzottan nőies, de ezzel a változással, férfi ruhákat viselve, kimondottan hajaz egy suhancra. Persze egy ismerőst aligha téveszthet meg.*
Lelkiekben kicsit már máshol is jár, ahogy nyitja a barakk ajtaját az udvarra, s csak miután azt becsukta és tett néhány lépést a gyakorlótér felé, veszi észre, hogy az egyik sötét alak a félhomályban nem gyakorlóbábu.
Megtorpan, meg is ijed egy csöppet. Aztán ahogy a szeme megszokta a fényviszonyokat, már felismerni véli az illetőt.*
- Brox? - *Kérdi, hogy megbizonyosodjon róla, illetve hogy föl is hívja magára a figyelmet, ha a másik nem fordult volna felé.
Míg meg nem szólal, akár a férfinek is okozhat némi fejtörést, hogy kapásból rájöjjön, hogy ki zavarta meg esti elmélkedését.
Mivel a lány alakját a köpeny rejti, ezért a megkülönböztető jegyéül szolgáló hosszú haja nyújthatna gyors felismerést, ám... ez a mai nap folyamán meg lett kurtítva. Eddig sem volt túlzottan nőies, de ezzel a változással, férfi ruhákat viselve, kimondottan hajaz egy suhancra. Persze egy ismerőst aligha téveszthet meg.*
627. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-04 21:05:16
Üzenet elküldve: 2021-03-04 21:05:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Úgy tűnik, teljesítménye elismerést vált ki az edzőjeként tetszelgő, termetes hímből, mire Rannd arcán elégedett vigyor terül el.*
- Azt mondják, húsz tél van mögöttem. *Felel, miközben a három zsák tetejét paskolja meg, mielőtt még a negyedikért nyúlna.* De lelenceknél nem tartják ezt olyan pontosan számon. *Rántja meg egyik vállát nemtörődöm módon, vidám kedélyéből mit sem veszítve.* Hát te? *Kérdez vissza röviden, s, már számolgatja is magában az ork évek viszonyát sajátjaihoz.
Időközben megindított mozdulatát Darok új ténykedése állítja meg, mit érdeklődve kísér figyelemmel. Elismerő biccentéssel szemléli, ahogy kétoldalt halmoz izmos vállaira három-három zsákot, ennyit, egy kézzel a kölyök még csak át sem érne. Mint azonban az kisvártatva kiderül, ez nem is elvárás felé.*
- Szóval egyet-egyet. Rendben! *Bólint, hogy megértette, s nekigyürkőzik az imént látottak utánzásának. Egyszerre emeli meg a két zsákot, majd egy ügyeskedő mozdulattal fellendíti vállaira, mindkét oldalra egyet. A követésre invitáló biccentésnek engedelmeskedik, s immár felmálházva megindul, róni a köröket. A darabszám tisztázására némán bólint csak, miközben már lábait szedi, igyekezve úgy szorítani nehezékeit, hogy ne nagyon mocorogjanak. Ez persze nem egyszerű, nincs túl jó fogása rajtuk, na meg a kocogás sem könnyíti meg a helyzetet. Minden ellenére tempója egészen ütemes, ifjonti lendülete szépen hajtja előre, egy ponton szinte még meg is előzve Darokot.
Ennek mondjuk meg is van az eredménye, kellőképpen lihegve állapodik meg az utolsó hossz megtétele után ott, ahonnan elindultak. A zsákokat, bármennyire szívesen szabadulna már tőlük, nem dobja le, mint valami egészen bugyuta válltömés, úgy szorongatja, míg várja a következő utasításokat.*
//Ép testben ép lélek//
*Úgy tűnik, teljesítménye elismerést vált ki az edzőjeként tetszelgő, termetes hímből, mire Rannd arcán elégedett vigyor terül el.*
- Azt mondják, húsz tél van mögöttem. *Felel, miközben a három zsák tetejét paskolja meg, mielőtt még a negyedikért nyúlna.* De lelenceknél nem tartják ezt olyan pontosan számon. *Rántja meg egyik vállát nemtörődöm módon, vidám kedélyéből mit sem veszítve.* Hát te? *Kérdez vissza röviden, s, már számolgatja is magában az ork évek viszonyát sajátjaihoz.
Időközben megindított mozdulatát Darok új ténykedése állítja meg, mit érdeklődve kísér figyelemmel. Elismerő biccentéssel szemléli, ahogy kétoldalt halmoz izmos vállaira három-három zsákot, ennyit, egy kézzel a kölyök még csak át sem érne. Mint azonban az kisvártatva kiderül, ez nem is elvárás felé.*
- Szóval egyet-egyet. Rendben! *Bólint, hogy megértette, s nekigyürkőzik az imént látottak utánzásának. Egyszerre emeli meg a két zsákot, majd egy ügyeskedő mozdulattal fellendíti vállaira, mindkét oldalra egyet. A követésre invitáló biccentésnek engedelmeskedik, s immár felmálházva megindul, róni a köröket. A darabszám tisztázására némán bólint csak, miközben már lábait szedi, igyekezve úgy szorítani nehezékeit, hogy ne nagyon mocorogjanak. Ez persze nem egyszerű, nincs túl jó fogása rajtuk, na meg a kocogás sem könnyíti meg a helyzetet. Minden ellenére tempója egészen ütemes, ifjonti lendülete szépen hajtja előre, egy ponton szinte még meg is előzve Darokot.
Ennek mondjuk meg is van az eredménye, kellőképpen lihegve állapodik meg az utolsó hossz megtétele után ott, ahonnan elindultak. A zsákokat, bármennyire szívesen szabadulna már tőlük, nem dobja le, mint valami egészen bugyuta válltömés, úgy szorongatja, míg várja a következő utasításokat.*
626. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-04 20:14:01
Üzenet elküldve: 2021-03-04 20:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Hosszú füleit bizony megüti egy megjegyzés, mely pár asztallal távolabbról, egy ismerős városőr szájából hangzik el. Horkantós nevetését malacröfögéshez hasonlítja, s ha morcosabb hangulatában érné Naet a gúnyolódás, itt bizony valaki gazdagabb lenne egy csinos, lila véraláfutással. Ennél jóval kevesebbért is ütött már. Jókedve azonban nem száll el, elméjére nem telepszik vörös köd, vígan int be amazoknak, s bár nem szólal meg, ajkai bizony jól láthatóan csúnya szót formáznak. Válaszul csak kedélyes göcögést kap, de már rá se hederít.*
-Ezt majd egy hat múlva újratárgyaljuk.
*Szól az elhamarkodottnak ítélt kijelentést hallva, bár érezhetően csak tréfál. A köszönetre a szája sarkában bujkáló mosoly elillan ugyan, de ettől függetlenül derűs marad. Őszintén szólva, nem igazán érzi úgy, hogy tanácsai túlságosan hasznosak lettek volna, tisztában van vele, nem valami erős az ilyesmikben. Abban viszont reménykedik, hogy sikerült Garsin félelmeit, ha nem is eloszlatni, de legalább csillapítani valamelyest.*
-Ugyan...
*Az istálló emlegetésére csak legyint, elvégre a lényeg, hogy nem esett baja végül a leánynak, és a mén se lógott meg a nagy felfordulásban. Felesleges is volna még mindig bosszankodni miatta.*
-A parancsnok hamarosan visszaér, javaslom minél hamarabb keresse fel. Ő majd biztos ad valami feladatot.
*Ezekkel a szavakkal búcsúzik, hamarosan ugyanis ő is feláll az asztaltól, s ha nem tartja fel senki, még rámorran az imént őt kinevető fickókra, aztán kisétál a konyhából.*
*Hosszú füleit bizony megüti egy megjegyzés, mely pár asztallal távolabbról, egy ismerős városőr szájából hangzik el. Horkantós nevetését malacröfögéshez hasonlítja, s ha morcosabb hangulatában érné Naet a gúnyolódás, itt bizony valaki gazdagabb lenne egy csinos, lila véraláfutással. Ennél jóval kevesebbért is ütött már. Jókedve azonban nem száll el, elméjére nem telepszik vörös köd, vígan int be amazoknak, s bár nem szólal meg, ajkai bizony jól láthatóan csúnya szót formáznak. Válaszul csak kedélyes göcögést kap, de már rá se hederít.*
-Ezt majd egy hat múlva újratárgyaljuk.
*Szól az elhamarkodottnak ítélt kijelentést hallva, bár érezhetően csak tréfál. A köszönetre a szája sarkában bujkáló mosoly elillan ugyan, de ettől függetlenül derűs marad. Őszintén szólva, nem igazán érzi úgy, hogy tanácsai túlságosan hasznosak lettek volna, tisztában van vele, nem valami erős az ilyesmikben. Abban viszont reménykedik, hogy sikerült Garsin félelmeit, ha nem is eloszlatni, de legalább csillapítani valamelyest.*
-Ugyan...
*Az istálló emlegetésére csak legyint, elvégre a lényeg, hogy nem esett baja végül a leánynak, és a mén se lógott meg a nagy felfordulásban. Felesleges is volna még mindig bosszankodni miatta.*
-A parancsnok hamarosan visszaér, javaslom minél hamarabb keresse fel. Ő majd biztos ad valami feladatot.
*Ezekkel a szavakkal búcsúzik, hamarosan ugyanis ő is feláll az asztaltól, s ha nem tartja fel senki, még rámorran az imént őt kinevető fickókra, aztán kisétál a konyhából.*
625. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-04 19:17:32
Üzenet elküldve: 2021-03-04 19:17:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
*Bizony eredményes volt ez a tanácskozás, igazából bármennyire is leterhelt és fáradt az elméje, ahogy teste is, mégis boldog. A pipájában kellemesen ég a dohány, csak úgy izzik, már csak egy jó pohár italra lenne szüksége, hogy teljes legyen a nap. Még akár nosztalgikus is lehetne, ha hajnalig ülne egyedül egy félreeső fal tövében és az elesett bajtársakon merengjen. De ki tudja még, hogy mi jön szembe? Hisz sosem tudni, amíg az ember nem hajtja álomra a fejét. Az udvaron áll egyébként, s csak mereng ott csendesen, pipájával a szájában, mintha csak a holnapot várná.*
624. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-04 08:10:59
Üzenet elküldve: 2021-03-04 08:10:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 147
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ép testben ép lélek//
*Rannd felajánlja, hogy ha a hím wegtorenbe vetődne, akkor megmutat neki pár kiváló küzdelmet. Darok hálásan bólint a felajánlásra. Biztosan élni fog vele, ha egyszer eljutna wegtorenbe. Kipróbálná tudását egy olyan arénában, bár ahhoz még edzenie kell egy kicsit. A homokzsákokat a fiú érdeklődve figyeli. Darok is kíváncsi, hogy miként bír el edzőtársa a zsákokkal. A fiú három zsákot emel fel még megerőltetés nélkül amire Darok elégedetten vigyorodik el.*
- Nem rossz a korodhoz képest. Hány éves vagy? *A negyedik zsák felpakolása előtt kérdez rá a fiú korára, s kíváncsian várja, hogy mennyit fog mondani. Mielőtt újra emelni próbálna Rannd, azelőtt Darok elkezd a vállára pakolni három-három homokzsákot. Nagyjából ez hatvan kilóra saccolja. Int a fiúnak, hogy kövesse a példáját.*
- Ne emeld a negyediket is, mert még szükséged lesz az erődre. Vegyél fel a válladra egy-egy homokzsákot és futunk pár kört a gyakorlótér körül, erőnléti edzésként. *Ha Randd utánozza Darokot, akkor a hím biccent a fejével, hogy a másik kövesse. Kocogó tempóba kezd a vállán lévő súlyokkal, úgy, hogy azokat közben szorosan tartja magán.*
- Három kör a pálya körül. *Hátra sandít a fiúra kiadva a következő feladatot. Ha minden jól megy, akkor ennyi súllyal sikerülnie kell mindkettőjüknek a három kör megtétele az erőnlétüknek megfelelő terheléssel.*
//Ép testben ép lélek//
*Rannd felajánlja, hogy ha a hím wegtorenbe vetődne, akkor megmutat neki pár kiváló küzdelmet. Darok hálásan bólint a felajánlásra. Biztosan élni fog vele, ha egyszer eljutna wegtorenbe. Kipróbálná tudását egy olyan arénában, bár ahhoz még edzenie kell egy kicsit. A homokzsákokat a fiú érdeklődve figyeli. Darok is kíváncsi, hogy miként bír el edzőtársa a zsákokkal. A fiú három zsákot emel fel még megerőltetés nélkül amire Darok elégedetten vigyorodik el.*
- Nem rossz a korodhoz képest. Hány éves vagy? *A negyedik zsák felpakolása előtt kérdez rá a fiú korára, s kíváncsian várja, hogy mennyit fog mondani. Mielőtt újra emelni próbálna Rannd, azelőtt Darok elkezd a vállára pakolni három-három homokzsákot. Nagyjából ez hatvan kilóra saccolja. Int a fiúnak, hogy kövesse a példáját.*
- Ne emeld a negyediket is, mert még szükséged lesz az erődre. Vegyél fel a válladra egy-egy homokzsákot és futunk pár kört a gyakorlótér körül, erőnléti edzésként. *Ha Randd utánozza Darokot, akkor a hím biccent a fejével, hogy a másik kövesse. Kocogó tempóba kezd a vállán lévő súlyokkal, úgy, hogy azokat közben szorosan tartja magán.*
- Három kör a pálya körül. *Hátra sandít a fiúra kiadva a következő feladatot. Ha minden jól megy, akkor ennyi súllyal sikerülnie kell mindkettőjüknek a három kör megtétele az erőnlétüknek megfelelő terheléssel.*
623. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-03 21:40:54
Üzenet elküldve: 2021-03-03 21:40:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 502
OOC üzenetek: 148
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Katonadolog//
*Az asszonyozás dolgán kénytelen elmosolyodni, hisz eddig olybá tűnt, hogy nem ez a helyzet. Szerencsére ő maga is csak hallomásból ismerte Cretont, de mindig is utálta az ilyen embereket. Még akkor is, ha csak hallani lehet róla, egyik emberéről sem hall ilyesmiket, és nincs is ez hiába. Persze a hatalom megronthatja az embert, de csak azt, aki eleve megrontható. A lány válaszára, ha hallhatja egyáltalán, csak biccent, nem szeretné külön firtatni az érzéseit, nem illik, és egyébként is úgy van vele, hogy az ajtaja mindig nyitva áll az emberei előtt, s talán ez már Naesalanak is feltűnhetett, vagy ha eddig nem, úgy most észreveheti.*
-Rendben. Nem mintha baj lenne... Csak jobb ezekkel tisztában lenni, és külön köszönöm, hogy ezeket elmondod nekem.
*Nagyra becsüli az őszinteséget, mindig is egyenes ember volt, és ez igencsak fontos egymás körein belül. Aztán ahogy tovább hallgatja Naesala szavait, szinte szemmel láthatóan komor aura ül az arcára. Nem is igen szól közbe a szörnyű dolgok hallatán. Inkább feláll a székéből, s ha a nő nem húzódik el tőle, úgy odasétál, és kezét a vállára helyezi, majd meg is szorítja azt.*
-Nem volt az könnyű senkinek, és magunkat hibáztatni pedig semmi értelme.
*Könnyen hallható a szavaiból, hogy ő maga is átélt már egy-két dolgot.*
-Persze mocsok nehéz... De mindig úgy hittem, hogy akkor nem hiábavaló a társaink halála, ha megyünk tovább az úton.
*Máris szentimentálisabb, mint amilyen már hatok óta volt. El is tereli hamar inkább a dolgot, ha már itt van a másik.*
-És mit gondolsz a Warg Agyarról?
//Katonadolog//
*Az asszonyozás dolgán kénytelen elmosolyodni, hisz eddig olybá tűnt, hogy nem ez a helyzet. Szerencsére ő maga is csak hallomásból ismerte Cretont, de mindig is utálta az ilyen embereket. Még akkor is, ha csak hallani lehet róla, egyik emberéről sem hall ilyesmiket, és nincs is ez hiába. Persze a hatalom megronthatja az embert, de csak azt, aki eleve megrontható. A lány válaszára, ha hallhatja egyáltalán, csak biccent, nem szeretné külön firtatni az érzéseit, nem illik, és egyébként is úgy van vele, hogy az ajtaja mindig nyitva áll az emberei előtt, s talán ez már Naesalanak is feltűnhetett, vagy ha eddig nem, úgy most észreveheti.*
-Rendben. Nem mintha baj lenne... Csak jobb ezekkel tisztában lenni, és külön köszönöm, hogy ezeket elmondod nekem.
*Nagyra becsüli az őszinteséget, mindig is egyenes ember volt, és ez igencsak fontos egymás körein belül. Aztán ahogy tovább hallgatja Naesala szavait, szinte szemmel láthatóan komor aura ül az arcára. Nem is igen szól közbe a szörnyű dolgok hallatán. Inkább feláll a székéből, s ha a nő nem húzódik el tőle, úgy odasétál, és kezét a vállára helyezi, majd meg is szorítja azt.*
-Nem volt az könnyű senkinek, és magunkat hibáztatni pedig semmi értelme.
*Könnyen hallható a szavaiból, hogy ő maga is átélt már egy-két dolgot.*
-Persze mocsok nehéz... De mindig úgy hittem, hogy akkor nem hiábavaló a társaink halála, ha megyünk tovább az úton.
*Máris szentimentálisabb, mint amilyen már hatok óta volt. El is tereli hamar inkább a dolgot, ha már itt van a másik.*
-És mit gondolsz a Warg Agyarról?
622. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-03 12:55:03
Üzenet elküldve: 2021-03-03 12:55:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Meglepi, hogy a nő mennyire felélénkül és milyen nagy kedvvel nevet az ő egyszerű kis megjegyzésén. Már el is felejtette, milyen ez... Mikor emberek fesztelenül, egy beszélgetésben kapcsolódnak egymáshoz... Mikor a szavaival jó hatást tud kiváltani és a másikban erre születik egy válasz, amit ki is fejez.
Mindig csendes és visszahúzódó volt, de nem ennyire borús. Ismerte és értette a tréfát, ám már évek óta nem volt alkalma "gyakorolni", valakivel derűsen, gondtalanul csevegni.
Most kap egy kis emlékeztetőt erre az élményre, amit csak megkoronáz Naesala sajátos, horkantós nevetése.
Nem nevet vele, de egy halvány, társasági mosoly az arcára kerül azért, amiben ezúttal van némi őszinte derű is.
Ez a kis közjáték egyúttal sikeresen oldott valamennyit a korábbi, félelemmel töltött hangulaton is. A dolgok nem tűnnek olyan sötétnek, ha valakinek van kedve itt nevetni.*
- Volt már rosszabb is. - *Vonja meg a vállát, s bár a kijelentés igaz, most nem annyira komor.
A Kikötő egésze sem egy rózsalugas, de a bányában, összezárva egy csapat hatok, vagy hónapok óta nem mosdott, kemény munkát végző férfival... Ott sem csak a horkolás volt kellemetlen. Persze, ő maga is bűzlött és mocskos volt, az vitathatatlan. És valóban nem tudta megszokni. Bár abban a helyzetben... Mindegy. Jó, hogy vége.*
- Az hasznos tudás. - *Biccent komolyan, s közben most már föláll az asztaltól.*
- Köszönöm a körbevezetést és a tanácsokat. És még egyszer, elnézést az istállóban történtekért... Ha valahol szükség volna rám, kérem, szóljon! - *Ajánlja magát ismét, ezúttal nem csak a sebellátásban. Aztán, ha nem tartóztatják, fejet hajt és dolga után néz.
Ha Galant egyedül találja, úgy közelebb somfordál hozzá, hogy bemutatkozzon és "bejelentkezzen", mint segítő. Amennyiben a férfi nem tart igényt rá, úgy meg seprűt ragad és az irodával kezdve nekilát, hogy rendbe szedje egy kicsit ezt a helyet.*
*Meglepi, hogy a nő mennyire felélénkül és milyen nagy kedvvel nevet az ő egyszerű kis megjegyzésén. Már el is felejtette, milyen ez... Mikor emberek fesztelenül, egy beszélgetésben kapcsolódnak egymáshoz... Mikor a szavaival jó hatást tud kiváltani és a másikban erre születik egy válasz, amit ki is fejez.
Mindig csendes és visszahúzódó volt, de nem ennyire borús. Ismerte és értette a tréfát, ám már évek óta nem volt alkalma "gyakorolni", valakivel derűsen, gondtalanul csevegni.
Most kap egy kis emlékeztetőt erre az élményre, amit csak megkoronáz Naesala sajátos, horkantós nevetése.
Nem nevet vele, de egy halvány, társasági mosoly az arcára kerül azért, amiben ezúttal van némi őszinte derű is.
Ez a kis közjáték egyúttal sikeresen oldott valamennyit a korábbi, félelemmel töltött hangulaton is. A dolgok nem tűnnek olyan sötétnek, ha valakinek van kedve itt nevetni.*
- Volt már rosszabb is. - *Vonja meg a vállát, s bár a kijelentés igaz, most nem annyira komor.
A Kikötő egésze sem egy rózsalugas, de a bányában, összezárva egy csapat hatok, vagy hónapok óta nem mosdott, kemény munkát végző férfival... Ott sem csak a horkolás volt kellemetlen. Persze, ő maga is bűzlött és mocskos volt, az vitathatatlan. És valóban nem tudta megszokni. Bár abban a helyzetben... Mindegy. Jó, hogy vége.*
- Az hasznos tudás. - *Biccent komolyan, s közben most már föláll az asztaltól.*
- Köszönöm a körbevezetést és a tanácsokat. És még egyszer, elnézést az istállóban történtekért... Ha valahol szükség volna rám, kérem, szóljon! - *Ajánlja magát ismét, ezúttal nem csak a sebellátásban. Aztán, ha nem tartóztatják, fejet hajt és dolga után néz.
Ha Galant egyedül találja, úgy közelebb somfordál hozzá, hogy bemutatkozzon és "bejelentkezzen", mint segítő. Amennyiben a férfi nem tart igényt rá, úgy meg seprűt ragad és az irodával kezdve nekilát, hogy rendbe szedje egy kicsit ezt a helyet.*
621. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-03-02 23:48:37
Üzenet elküldve: 2021-03-02 23:48:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egyik lábam itt, a másik ott//
*Sejti ő, hogy nem sikerül maradéktalanul eloszlatnia a leány aggályait. Egy szinte idegen ígérete nem tudja csak úgy, varázsszóra eltüntetni azt a bizalmatlanságot, amit hosszú évek tapasztalatai vésnek az ember lelkébe. Például neki is hiába magyarázná egy számára szavahihető ember, hogy márpedig nem minden ork egy alávaló, gonosz lelkű teremtmény, attól még nem sétálna be fegyvertelenül egy zöld varangyokkal teli fogadóba. Azoknál kevésbé csak talán a tanácsosokban, politikusokban, hataloméhes, felkapaszkodni vágyó urakban bízik.
Komor gondolatait a tréfás megjegyzést hallva derűs nevetéssel űzi el, melybe néha-néha rendkívül nőiesen belehorkant, jó szokásához hűen. Néhány arc fel is vidul pár asztallal arrébb, de kivételesen rá se hederít, nem tesz megjegyzést vagy morran rá a városőrökre.*
-Előre szólok, nem lehet megszokni.
*Dörzsöli meg orrát, mintha az előre figyelmeztetni kívánná, hamar bosszús lesz ettől a témától. Eddig csak a részegen elalvás segített neki a probléma megoldásában, de ezt mégsem javasolhatja Garsinnak.*
-Nem lesz rá szükség. ~de köszönöm~
*Utóbbi szavakat csak tekintete üzeni, elnémulva hagy helyet nekik, de egyébként sietve, gondolkodás nélkül szól. Nem szereti, ha segítenek neki, mindig is nyomorultul érezte magát tőle, a kiszolgáltatottan töltött hatok óta pedig különösen rosszul viseli.*
-Ennyi év után már olyan rutinosan borogatok, mint egy felcser.
*Erősen túloz persze, épp csak enyhíteni kíván elutasításán.*
*Sejti ő, hogy nem sikerül maradéktalanul eloszlatnia a leány aggályait. Egy szinte idegen ígérete nem tudja csak úgy, varázsszóra eltüntetni azt a bizalmatlanságot, amit hosszú évek tapasztalatai vésnek az ember lelkébe. Például neki is hiába magyarázná egy számára szavahihető ember, hogy márpedig nem minden ork egy alávaló, gonosz lelkű teremtmény, attól még nem sétálna be fegyvertelenül egy zöld varangyokkal teli fogadóba. Azoknál kevésbé csak talán a tanácsosokban, politikusokban, hataloméhes, felkapaszkodni vágyó urakban bízik.
Komor gondolatait a tréfás megjegyzést hallva derűs nevetéssel űzi el, melybe néha-néha rendkívül nőiesen belehorkant, jó szokásához hűen. Néhány arc fel is vidul pár asztallal arrébb, de kivételesen rá se hederít, nem tesz megjegyzést vagy morran rá a városőrökre.*
-Előre szólok, nem lehet megszokni.
*Dörzsöli meg orrát, mintha az előre figyelmeztetni kívánná, hamar bosszús lesz ettől a témától. Eddig csak a részegen elalvás segített neki a probléma megoldásában, de ezt mégsem javasolhatja Garsinnak.*
-Nem lesz rá szükség. ~de köszönöm~
*Utóbbi szavakat csak tekintete üzeni, elnémulva hagy helyet nekik, de egyébként sietve, gondolkodás nélkül szól. Nem szereti, ha segítenek neki, mindig is nyomorultul érezte magát tőle, a kiszolgáltatottan töltött hatok óta pedig különösen rosszul viseli.*
-Ennyi év után már olyan rutinosan borogatok, mint egy felcser.
*Erősen túloz persze, épp csak enyhíteni kíván elutasításán.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269