Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-02-10 20:06:46
Üzenet elküldve: 2022-02-10 20:06:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Talán Perchipfell véleményét sem volna olyan rossz hallani. Végül is, igaza van a kardnak. Volt az a pont, amikor képes volt a férjével szembe szállni. Vagy a bányában, mikor minden veszni látszott, s mindenki mást a földhöz ragasztott a Kékszemű mágiája, egymaga is elszánta magát a tettre és leugrott a sziklaperemről, hogy hátba szúrja a férfit. Talán, ha képes volna mögé látni, hogy ezekben a rendkívüli helyzetekben mi erősítette fel az akaraterejét a félelmével szemben, akkor a gond megoldásához is közelebb kerülne. Talán... De az is lehet, hogy nem. Meglehet az akkori tettei kulcsa épp a rendkívüli helyzet volt, amit nehéz csak úgy, biztonságosan előidézni.
Mondandója végén várja, mit szól bármelyik férfi is. Tudja, hogy Gaerralos számára elhangzott néhány újdonság is a múltjával kapcsolatban, azt viszont nem sejti, hogy ezek egy részét a jó megfigyelőképességű férfi már korábban is kikövetkeztette a megnyilvánulásaiból. Mindazonáltal nem érezte szükségét, hogy bővebb kifejtést adjon az élete korábbi szakaszában történtekből, mert a megértés szempontjából ennyit is elégségesnek vélt.
Soreyl kezd aztán beszédbe, s őt sikerül megzavarni az indító mondattal, de a szája összepréselésén és egy hirtelenebb légvételen kívül nem adja látványosabb jelét kezdődő elkeseredésének és ellenkezésének. A folytatás pedig aztán őt is ellazítja.
A lovag talán nem áll elő javaslatokkal, s a gondját is inkább csak tudomásul veszi, de érzékelhetően nem mond le róla emiatt, hanem még meg is erősíti, hogy bármi is legyen, szükséges folytatnia a harci képzését.
Meg mintha biztosítaná róla, hogy a félelemnek van helye egy harcos esetében is. Garsin legalábbis valahogy így értelmezi Soreyl vallomását... Mikor a férfi fölteszi a kérdést, kíváncsian pillant rá, nem sejtve a választ. Majd mikor a lovag a medált jelöli meg a legnagyobb félelmének, igencsak meglepődik. Szívesen rá is kérdezne a dolog miértjére, de mind a szavaktól megszeppen, mind a férfi atyai közeledésétől, így csak némán néz vissza a másikra, miközben két kéz kerül a vállaira, s hallgatja őt tovább.
Az első megkönnyebbülés már elérte azzal, hogy mindezt kiadta magából, a második pedig azzal, hogy Soreyl továbbra is támogatja a kiképzését, így egy egészen kicsit le is lazul. S mert a hadnagy ilyen természetességgel közeledik felé, jelenleg ő is elfelejt aggódni amiatt, hogy ez a külső szemnek, Gaer szemének miként festhet. De ennyire személyes problémák feszegetése kapcsán talán ez egyébként is megengedhető.
Soreyl aztán visszahátrál, és szavait már az őrmesterhez intézi, de még mindig az őt érintő dolgokról van szó. Garsin számára kellő megnyugvás, hogy a hadnagy tud a gondjáról és ennek figyelembevételével fogja őt kezelni a képzésben. Így hallgatva még kíváncsivá is válik, mit tanulnának annak keretében.
Majd felvetül, hogy ha Gaerralos-al szeretné folytatni a képzést, azt is megteheti, Soreyl azt is támogatja. Amire mestere rögtön válaszol is.
Hálásan biccent az őrmesternek. Sokat jelent a számára, hogy a férfi ilyen elhivatottan támogatja és tanítja őt. Majd Soreyl felé is fordul, a válaszát megfontolva.*
- Örömmel tanulok mindkettejüktől, ha lehetséges. Köszönöm, hogy foglalkoznak velem. - *Mondja kissé bizonytalanul, fejet hajtva. Nem tudja, jól értette-e, de azért feltételezi, hogy nem lehet gond, ha több embertől tanul egyszerre, végtére is Gaerralos küldte a városőrök képzésére is. Úgyhogy szívesen venné, ha Soreyltől is tanulhatna, amennyiben ez megengedhető.
Figyeli aztán később, ahogy a lovag a tollal és a pergamennel bíbelődik, de igazán érdekes akkor lesz a számára, mikor látja az írószert magától megállni a levegőben, majd mozogni a papír fölött.
Ekkor már egészen ki is esik a katona szerepből, s kérdés nélkül lép közelebb kíváncsian, hogy a toll mozgását és az általa írt sorokat meglesse.*
- Abogr mester is használta ezt a varázslatot! - *Szökik ki belőle csodálkozva, mert valóban: a torony mesterének asztalán látott ugyanígy magától mozogni egy tollat.
Ám ahogy a papírt nézi, az is feltűnik neki, hogy az ő meglepett kijelentése is ott olvasható. S ugyan nem tudja, miért kell a beszélgetésüknek ez a megörökítése, máris megszeppen és bocsánatkérő pillantást vet Soreyl felé, majd a szája elé teszi a kezét, jelezve, hogy most már csöndben marad, ha kell.
Így a töprengése már csak a fejében zajlik. Arról, hogy Gaerralos Teysust említi, vagyis szakrális mágiával azonosítja a látottakat. Abogr mester viszont minden, csak nem az istenek híve...
Meg arról, hogy Soreyl az irodában is egy papírt mutogatott, miközben azt állította, hogy a kardja varázsolt. Akkor ezt is most a kard csinálta? Soreyl az előbb átengedte neki a testét?
Erre a gondolatra szorongva húzza összébb magát és fürkészi a lovagot, míg Gaerralos közli az igényeit, hogy mikről szeretne hallani a sárkánnyal kapcsolatban.
Vajon honnan lehet tudni, ha épp nem Soreyl-el beszél? A sok "csoda" ellenére, amit a toronyban látott, vagy saját mágikus képességének felfedezése ellenére egy "szellem" jelenlétét elképzelni még mindig riasztja és taszítja. Nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy Soreyl testéből egyszer valaki más is szólhatna hozzá. Borsódzik tőle a háta.*
*Talán Perchipfell véleményét sem volna olyan rossz hallani. Végül is, igaza van a kardnak. Volt az a pont, amikor képes volt a férjével szembe szállni. Vagy a bányában, mikor minden veszni látszott, s mindenki mást a földhöz ragasztott a Kékszemű mágiája, egymaga is elszánta magát a tettre és leugrott a sziklaperemről, hogy hátba szúrja a férfit. Talán, ha képes volna mögé látni, hogy ezekben a rendkívüli helyzetekben mi erősítette fel az akaraterejét a félelmével szemben, akkor a gond megoldásához is közelebb kerülne. Talán... De az is lehet, hogy nem. Meglehet az akkori tettei kulcsa épp a rendkívüli helyzet volt, amit nehéz csak úgy, biztonságosan előidézni.
Mondandója végén várja, mit szól bármelyik férfi is. Tudja, hogy Gaerralos számára elhangzott néhány újdonság is a múltjával kapcsolatban, azt viszont nem sejti, hogy ezek egy részét a jó megfigyelőképességű férfi már korábban is kikövetkeztette a megnyilvánulásaiból. Mindazonáltal nem érezte szükségét, hogy bővebb kifejtést adjon az élete korábbi szakaszában történtekből, mert a megértés szempontjából ennyit is elégségesnek vélt.
Soreyl kezd aztán beszédbe, s őt sikerül megzavarni az indító mondattal, de a szája összepréselésén és egy hirtelenebb légvételen kívül nem adja látványosabb jelét kezdődő elkeseredésének és ellenkezésének. A folytatás pedig aztán őt is ellazítja.
A lovag talán nem áll elő javaslatokkal, s a gondját is inkább csak tudomásul veszi, de érzékelhetően nem mond le róla emiatt, hanem még meg is erősíti, hogy bármi is legyen, szükséges folytatnia a harci képzését.
Meg mintha biztosítaná róla, hogy a félelemnek van helye egy harcos esetében is. Garsin legalábbis valahogy így értelmezi Soreyl vallomását... Mikor a férfi fölteszi a kérdést, kíváncsian pillant rá, nem sejtve a választ. Majd mikor a lovag a medált jelöli meg a legnagyobb félelmének, igencsak meglepődik. Szívesen rá is kérdezne a dolog miértjére, de mind a szavaktól megszeppen, mind a férfi atyai közeledésétől, így csak némán néz vissza a másikra, miközben két kéz kerül a vállaira, s hallgatja őt tovább.
Az első megkönnyebbülés már elérte azzal, hogy mindezt kiadta magából, a második pedig azzal, hogy Soreyl továbbra is támogatja a kiképzését, így egy egészen kicsit le is lazul. S mert a hadnagy ilyen természetességgel közeledik felé, jelenleg ő is elfelejt aggódni amiatt, hogy ez a külső szemnek, Gaer szemének miként festhet. De ennyire személyes problémák feszegetése kapcsán talán ez egyébként is megengedhető.
Soreyl aztán visszahátrál, és szavait már az őrmesterhez intézi, de még mindig az őt érintő dolgokról van szó. Garsin számára kellő megnyugvás, hogy a hadnagy tud a gondjáról és ennek figyelembevételével fogja őt kezelni a képzésben. Így hallgatva még kíváncsivá is válik, mit tanulnának annak keretében.
Majd felvetül, hogy ha Gaerralos-al szeretné folytatni a képzést, azt is megteheti, Soreyl azt is támogatja. Amire mestere rögtön válaszol is.
Hálásan biccent az őrmesternek. Sokat jelent a számára, hogy a férfi ilyen elhivatottan támogatja és tanítja őt. Majd Soreyl felé is fordul, a válaszát megfontolva.*
- Örömmel tanulok mindkettejüktől, ha lehetséges. Köszönöm, hogy foglalkoznak velem. - *Mondja kissé bizonytalanul, fejet hajtva. Nem tudja, jól értette-e, de azért feltételezi, hogy nem lehet gond, ha több embertől tanul egyszerre, végtére is Gaerralos küldte a városőrök képzésére is. Úgyhogy szívesen venné, ha Soreyltől is tanulhatna, amennyiben ez megengedhető.
Figyeli aztán később, ahogy a lovag a tollal és a pergamennel bíbelődik, de igazán érdekes akkor lesz a számára, mikor látja az írószert magától megállni a levegőben, majd mozogni a papír fölött.
Ekkor már egészen ki is esik a katona szerepből, s kérdés nélkül lép közelebb kíváncsian, hogy a toll mozgását és az általa írt sorokat meglesse.*
- Abogr mester is használta ezt a varázslatot! - *Szökik ki belőle csodálkozva, mert valóban: a torony mesterének asztalán látott ugyanígy magától mozogni egy tollat.
Ám ahogy a papírt nézi, az is feltűnik neki, hogy az ő meglepett kijelentése is ott olvasható. S ugyan nem tudja, miért kell a beszélgetésüknek ez a megörökítése, máris megszeppen és bocsánatkérő pillantást vet Soreyl felé, majd a szája elé teszi a kezét, jelezve, hogy most már csöndben marad, ha kell.
Így a töprengése már csak a fejében zajlik. Arról, hogy Gaerralos Teysust említi, vagyis szakrális mágiával azonosítja a látottakat. Abogr mester viszont minden, csak nem az istenek híve...
Meg arról, hogy Soreyl az irodában is egy papírt mutogatott, miközben azt állította, hogy a kardja varázsolt. Akkor ezt is most a kard csinálta? Soreyl az előbb átengedte neki a testét?
Erre a gondolatra szorongva húzza összébb magát és fürkészi a lovagot, míg Gaerralos közli az igényeit, hogy mikről szeretne hallani a sárkánnyal kapcsolatban.
Vajon honnan lehet tudni, ha épp nem Soreyl-el beszél? A sok "csoda" ellenére, amit a toronyban látott, vagy saját mágikus képességének felfedezése ellenére egy "szellem" jelenlétét elképzelni még mindig riasztja és taszítja. Nehezen barátkozik meg a gondolattal, hogy Soreyl testéből egyszer valaki más is szólhatna hozzá. Borsódzik tőle a háta.*
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:06:00
Üzenet elküldve: 2022-02-10 18:06:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Garsint figyelve egyértelmű annak bizonytalansága, tétovázása. Nem könnyű téma ez a lánynak, és így beszélnie is nehéz róla. Így hát részben azért, hogy kontextust szolgáltasson a Hadnagynak, részben pedig tanítványa dolgát megkönnyítendő ő maga kezdi el felvezetni a témát. Úgy tűnik, Darenn odafigyel, nem veti el egyből a felhozott problémákat... de nem az ő reakciói azok, melyeket annyira figyeli.
Most Garsin a fókusz, és így ő tudhatja magán az Őrmester figyelmét. Célja, hogy a lánynak adódjon alkalma összeszedni kissé magát, és a tartásváltás alapján ez valamennyire sikerül is. Egyenesebb, talán katonásabb, mind a helyzethez, mind az egyenruhához jobban illik.
Ehhez pedig amíg Gaerralos szavait hallgatja, a helyzethez illő figyelem is társul. Figyel, láthatólag jelen van testben-lélekben, és míg belül bizonyára van reakciója arra, amit mesterétől hall, mindezt dicséretes módon bent tartja. Nem hervad a gyengeségeit érintő mondatok hallatán, de a dicséret miatt érzett dolgokat is remekül rejti, ami katonánál nagy erény. Fegyelemről tesz tanúbizonyságot, és biztosít arról is, hogy az illető nem lekenyerezhető pár szép szóval.
Összességében ilyen téren is elégedett a lány fejlődésével, habár még van hova haladnia. Nem abba az irányba, melyet Gaerralos magának választott... nem hinné, hogy a lánynak jót tenne a teljes érzelmi zárkózottság. Ám az, hogy szükség esetén kontrollt tud gyakorolni a külvilág felé adott jelek fölött, szükséges és elsajátítandó készség... a katonás viselkedés pedig részben pont a magabiztosság elősegítésére jó.
Végül a mondandója végére ér, és átadja a szót Garsinnak. Amaz úgy néz ki, értékeli az őrmester közbeszólását, biccentését pedig Garsin finoman viszonozza. Az elbeszélést aztán egyenesen állva, figyelmesen hallgatja annak ellenére is, hogy eleinte olyan dologról van szó, melyet már ő maga is tud.
A szaggatott kezdésre lehetett számítani, ám utána kissé belelendül a lány, és végül nincs is olyan dolog, amiről Gaerralos érzi úgy, hogy feltétlenül kimaradt. Sőt, ellenkezőleg... mint kiderül, eleget gondolkozott a témán, hogy további elméletet alkothasson róla.
Az alapján, hogy milyen kevés kontextust társít a múltja felfedéséhez, a veterán egyértelműnek találja, hogy Soreyl már eddig is tudhatott erről. Számára viszont annak ellenére is újdonság mindez, hogy már régebben kikövetkeztette a bántalmazás tényét a lány múltjában.
Nem reagál viszont az új információra. Arca továbbra is érzelemtől mentes... nem ítél, nem szán, nem vet meg, csak figyel, és biztos pontként van jelen. Végül ahogy az elbeszélés véget ér, szimplán csak Darenn felé fordítja átható pillantását. A döntéshozatal terhe rajta van, és így ő az, akinek a reakcióin sok múlik.
A magyarázat akármennyire is pont azokkal a szavakkal kezdődik, melyeket úgy érzi, Garsinnal mindketten el akartak kerülni, a pirtianesi veterán tud a sorok között olvasni... felvezetés csak, és nem szándékként, vagy utasításként van megfogalmazva.
Nem ítél hát korán, hanem hallgatja tovább a lovag szavait. Személyesebb, atyaibb módon viszonyul a lányhoz, és nem úgy beszél hozzá, mint egy tiszt a beosztottjához. Talán pont erre is van szükség...
Az amulettet említő megjegyzésnél rejtenie kell kissé kíváncsiságát. Valamiféle fegyver lehet a tárgy, és az alapján, hogy milyen szabadon beszélnek róla Gaerralos jelenlétében, lehet, hogy többet is megtudhat majd róla.
Amiatt már nem aggódik, hogy Soreyl a kiképzés útjába állna, kontextusból valamennyire sikerült leszűrnie, hogy ez nem valószínű. Lóg még a levegőben viszont a gyakorlat, melyet Garsinnal akar elvégezni, és így csak akkor nyugszik meg, mikor a fejlemények ismeretében Darenn tisztázza, hogy Garsin nehézségei nem fognak problémát jelenteni.
Végül aztán szavakban is megkapja, amit eddig sejtett, hogy zavaratlanul folytathatják a kiképzést.*
-Amennyiben Garsinnak nincs ellenvetése, úgy nekem sincs.
*Biccent a kérdésre. Nem bánja meg, hogy tisztázták a helyzetet, hiszen Garsin kiképzőtiszteként a lovagnak előbb-utóbb szembesülnie kell ezzel a ténnyel, így pedig, hogy mindenki tud mindenről, sokkal olajozottabban haladhatnak tovább.*
-Teysuh-hívő?
*Elég időt töltött a mágia tanulmányozásával, hogy felismerje a Darenn által alkalmazott varázslatot, és ha kissé meg is lepődik rajta, legalább helyre tudja tenni a korábbi megjegyzését a mágiával kapcsolatban. Az alapján pedig, hogy a Templomban is találkozott már Soreyllel, arra tippel, hogy nem csak az egyensúly istenének mágiájával találkozhat majd a lovaggal töltött idő során.
A fegyverláda felé tekintve látja, hogy kérdését is feljegyezte a penna... Majd át kell másolnia a lényeges információt saját jegyzeteibe.*
-Először is... Ha lehet, idézz fel mindent, amit a sárkánytól hallottál. Nem muszáj pontosan, ám az érintett témák, kérdések, említések helyekről... mindez hasznos lehet.
*Hagyja, hogy Darenn válaszoljon, majd rögtön felteszi következő kérdését is.*
-Továbbá érdekelne, hogy tapasztaltatok-e bármi mágiára utaló jelet a lényen. Feltűnően magas testhő, mely megolvasztja maga körül a havat, vagy valami, ami fagyra utalna...
*Ha találkoztak hasonlóval, úgy Gaerralos hasznosíthatja ezt a tudást, hogy behatárolja a lény képességeit, és esetleges elementáris mágiához való kötődését.*
*Garsint figyelve egyértelmű annak bizonytalansága, tétovázása. Nem könnyű téma ez a lánynak, és így beszélnie is nehéz róla. Így hát részben azért, hogy kontextust szolgáltasson a Hadnagynak, részben pedig tanítványa dolgát megkönnyítendő ő maga kezdi el felvezetni a témát. Úgy tűnik, Darenn odafigyel, nem veti el egyből a felhozott problémákat... de nem az ő reakciói azok, melyeket annyira figyeli.
Most Garsin a fókusz, és így ő tudhatja magán az Őrmester figyelmét. Célja, hogy a lánynak adódjon alkalma összeszedni kissé magát, és a tartásváltás alapján ez valamennyire sikerül is. Egyenesebb, talán katonásabb, mind a helyzethez, mind az egyenruhához jobban illik.
Ehhez pedig amíg Gaerralos szavait hallgatja, a helyzethez illő figyelem is társul. Figyel, láthatólag jelen van testben-lélekben, és míg belül bizonyára van reakciója arra, amit mesterétől hall, mindezt dicséretes módon bent tartja. Nem hervad a gyengeségeit érintő mondatok hallatán, de a dicséret miatt érzett dolgokat is remekül rejti, ami katonánál nagy erény. Fegyelemről tesz tanúbizonyságot, és biztosít arról is, hogy az illető nem lekenyerezhető pár szép szóval.
Összességében ilyen téren is elégedett a lány fejlődésével, habár még van hova haladnia. Nem abba az irányba, melyet Gaerralos magának választott... nem hinné, hogy a lánynak jót tenne a teljes érzelmi zárkózottság. Ám az, hogy szükség esetén kontrollt tud gyakorolni a külvilág felé adott jelek fölött, szükséges és elsajátítandó készség... a katonás viselkedés pedig részben pont a magabiztosság elősegítésére jó.
Végül a mondandója végére ér, és átadja a szót Garsinnak. Amaz úgy néz ki, értékeli az őrmester közbeszólását, biccentését pedig Garsin finoman viszonozza. Az elbeszélést aztán egyenesen állva, figyelmesen hallgatja annak ellenére is, hogy eleinte olyan dologról van szó, melyet már ő maga is tud.
A szaggatott kezdésre lehetett számítani, ám utána kissé belelendül a lány, és végül nincs is olyan dolog, amiről Gaerralos érzi úgy, hogy feltétlenül kimaradt. Sőt, ellenkezőleg... mint kiderül, eleget gondolkozott a témán, hogy további elméletet alkothasson róla.
Az alapján, hogy milyen kevés kontextust társít a múltja felfedéséhez, a veterán egyértelműnek találja, hogy Soreyl már eddig is tudhatott erről. Számára viszont annak ellenére is újdonság mindez, hogy már régebben kikövetkeztette a bántalmazás tényét a lány múltjában.
Nem reagál viszont az új információra. Arca továbbra is érzelemtől mentes... nem ítél, nem szán, nem vet meg, csak figyel, és biztos pontként van jelen. Végül ahogy az elbeszélés véget ér, szimplán csak Darenn felé fordítja átható pillantását. A döntéshozatal terhe rajta van, és így ő az, akinek a reakcióin sok múlik.
A magyarázat akármennyire is pont azokkal a szavakkal kezdődik, melyeket úgy érzi, Garsinnal mindketten el akartak kerülni, a pirtianesi veterán tud a sorok között olvasni... felvezetés csak, és nem szándékként, vagy utasításként van megfogalmazva.
Nem ítél hát korán, hanem hallgatja tovább a lovag szavait. Személyesebb, atyaibb módon viszonyul a lányhoz, és nem úgy beszél hozzá, mint egy tiszt a beosztottjához. Talán pont erre is van szükség...
Az amulettet említő megjegyzésnél rejtenie kell kissé kíváncsiságát. Valamiféle fegyver lehet a tárgy, és az alapján, hogy milyen szabadon beszélnek róla Gaerralos jelenlétében, lehet, hogy többet is megtudhat majd róla.
Amiatt már nem aggódik, hogy Soreyl a kiképzés útjába állna, kontextusból valamennyire sikerült leszűrnie, hogy ez nem valószínű. Lóg még a levegőben viszont a gyakorlat, melyet Garsinnal akar elvégezni, és így csak akkor nyugszik meg, mikor a fejlemények ismeretében Darenn tisztázza, hogy Garsin nehézségei nem fognak problémát jelenteni.
Végül aztán szavakban is megkapja, amit eddig sejtett, hogy zavaratlanul folytathatják a kiképzést.*
-Amennyiben Garsinnak nincs ellenvetése, úgy nekem sincs.
*Biccent a kérdésre. Nem bánja meg, hogy tisztázták a helyzetet, hiszen Garsin kiképzőtiszteként a lovagnak előbb-utóbb szembesülnie kell ezzel a ténnyel, így pedig, hogy mindenki tud mindenről, sokkal olajozottabban haladhatnak tovább.*
-Teysuh-hívő?
*Elég időt töltött a mágia tanulmányozásával, hogy felismerje a Darenn által alkalmazott varázslatot, és ha kissé meg is lepődik rajta, legalább helyre tudja tenni a korábbi megjegyzését a mágiával kapcsolatban. Az alapján pedig, hogy a Templomban is találkozott már Soreyllel, arra tippel, hogy nem csak az egyensúly istenének mágiájával találkozhat majd a lovaggal töltött idő során.
A fegyverláda felé tekintve látja, hogy kérdését is feljegyezte a penna... Majd át kell másolnia a lényeges információt saját jegyzeteibe.*
-Először is... Ha lehet, idézz fel mindent, amit a sárkánytól hallottál. Nem muszáj pontosan, ám az érintett témák, kérdések, említések helyekről... mindez hasznos lehet.
*Hagyja, hogy Darenn válaszoljon, majd rögtön felteszi következő kérdését is.*
-Továbbá érdekelne, hogy tapasztaltatok-e bármi mágiára utaló jelet a lényen. Feltűnően magas testhő, mely megolvasztja maga körül a havat, vagy valami, ami fagyra utalna...
*Ha találkoztak hasonlóval, úgy Gaerralos hasznosíthatja ezt a tudást, hogy behatárolja a lény képességeit, és esetleges elementáris mágiához való kötődését.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-02-10 16:03:34
Üzenet elküldve: 2022-02-10 16:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Csípőre tett kézzel, és bólogatva, hümmögve hallgatja végig, először Gaer, majd Garsin hozzáfűzni valóját a témához. Megértő tekintettel, és szigorú hozzáállással. Sok minden kavarodik benne, pláne mikor a lány a lényegre tér, és Perchipfell is felvázolja a saját véleményét a dologról.*
~Faszság.~
*Soreyl azonnal visszakérdez.*
~Hogy tessék?~
*És Perchi rákezd a tapintatos megfogalmazásra.*
~Láttad a kis mocskot a bányában te magad is. Lefagy mert fél, és lefagy mert úgy érzi tűrnie kell. Veréshez szokott kutya is harap, ha az életéről van szó. Lóbálj meg előtte egy handzsárt, és ha már elhiszi, hogy megakarod ölni, úgy fog küzdeni min soha senki.~
*Soreylben gyűl némi méreg még a gondolatra is.*
~Még ha igazad is van...~
*Kezd bele ál-higgadtan kardja kioktatásába.*
~Akkor sem fogom ezt tenni. Egy ilyen trauma mélyebben gyökerezik, hogy azt a te érzelmi képességeiddel is fel tudd fogni.~
*Mondja magában, és lezártnak tekinti a témát. Rengeteg gondolata van, amit nem is rejt véka alá, egy mélyebb sóhajtással elé is tárja a kettősnek.*
-Na.
*Kezd neki első soron.*
-Egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy Garsint egy kard végén lássam, bármelyik fel is legyen az.
*Néz a lányra atyailag, de azonnal folytatja a dolgot.*
-Mert azt szeretném, hogy biztonságban legyen, amiről csak itt tudunk gondoskodni, ahol is ez elkerülhetetlen, ahogy a harc is, az hogy megtanuld megvédeni magad elkerülhetetlen szükséglet.
*Mondja komolyan Garsinnak címezve leginkább, majd hagy egy kis szünetet. Gondolkodik, és aztán folytatja.*
-Mindazonáltal a félelem, egy nagy erő. Tudom.
*Mondja kedvesebb hangon, és a katonás testtartásán is változtat. Mesélős atyaira fogja a figurát.*
-Tudod, hogy én mitől féltem a legjobban ezen a világon?
*Költői kérdés, azonnal válaszol rá.*
-Attól a medáltól, ami most nálad van.
*Lép közelebb, és megfogja a lány két vállát. Igazat beszél, és teljesen őszinte. A sárkánynak hamarabb szájalt vissza mint a kékszeműnek amíg azaz átok medál a nyakában lógott.*
-Erős vagy, és gyakorolsz. Az a lényeg.
*Mondja büszkén, majd elengedi egy kedves mosollyal, és hátrébb lép. Gaerhez fordul. Elmagyarázhatná hosszan, mi, és hogyan alakul ki most a fejében, de a racionális katonának inkább csak a tényeket közli.*
-Mindazonáltal ez egy elit alakulat, ahol nem csak védekezni, és támadni kell tudnunk.
*Kezdi újra, megint kicsit komolyabban.*
-Az általam tervezett kiképzési folyamatban Garsin is teljes mértékben részt vehet, nem lesz mitől tartania.
*Mosolyodik el egy kicsit félre a lányra, majd vissza. Többször is a testével védte a lovag a lányt, sejtheti, hogy komolyan gondolja, hogy nem teszi ki veszélynek.*
-Viszont megértem, hogyha eddig remek fejlődést értetek el, akkor nem szeretnék az útjába állni.
*Mondja, és ugyan igazán hivatalos szavakkal, de kedves hangon.*
-Ha a fegyveres gyakorlatokat Gaerrel szeretnéd folytatni azzal sincsen semmi probléma, sőt támogatom.
*Biccent oda az őrmesternek közben barátilag, majd megfordul, és a fegyverládához lép, amin a toll, tinta, és papír van.*
-Remélem így megegyezhetünk.
*Teszi még a végére kedves hangján, majd felrajzol egy jelet a pergamen tetejére.*
~Perchi kérlek.~
*A kard, vonakodva teljesíti a kérést.*
~Persze ilyenkor jó vagyok.~
*Majd eztán Gaer felé fordul.*
-Szóval mi a kérdés a sárkányról?
*Ha minden igaz, erre a mondatra a papíron már jár a fáradhatatlan írnok. Körülöttük nincs éppen más. Estére járhat, a gyakorlatozó bakák, és edzeni vágyó kalandorok is hazatértek. Néhány lézengő városőr sétálgat a tér túlfelén csupán.*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Csípőre tett kézzel, és bólogatva, hümmögve hallgatja végig, először Gaer, majd Garsin hozzáfűzni valóját a témához. Megértő tekintettel, és szigorú hozzáállással. Sok minden kavarodik benne, pláne mikor a lány a lényegre tér, és Perchipfell is felvázolja a saját véleményét a dologról.*
~Faszság.~
*Soreyl azonnal visszakérdez.*
~Hogy tessék?~
*És Perchi rákezd a tapintatos megfogalmazásra.*
~Láttad a kis mocskot a bányában te magad is. Lefagy mert fél, és lefagy mert úgy érzi tűrnie kell. Veréshez szokott kutya is harap, ha az életéről van szó. Lóbálj meg előtte egy handzsárt, és ha már elhiszi, hogy megakarod ölni, úgy fog küzdeni min soha senki.~
*Soreylben gyűl némi méreg még a gondolatra is.*
~Még ha igazad is van...~
*Kezd bele ál-higgadtan kardja kioktatásába.*
~Akkor sem fogom ezt tenni. Egy ilyen trauma mélyebben gyökerezik, hogy azt a te érzelmi képességeiddel is fel tudd fogni.~
*Mondja magában, és lezártnak tekinti a témát. Rengeteg gondolata van, amit nem is rejt véka alá, egy mélyebb sóhajtással elé is tárja a kettősnek.*
-Na.
*Kezd neki első soron.*
-Egyáltalán nem tetszik az ötlet, hogy Garsint egy kard végén lássam, bármelyik fel is legyen az.
*Néz a lányra atyailag, de azonnal folytatja a dolgot.*
-Mert azt szeretném, hogy biztonságban legyen, amiről csak itt tudunk gondoskodni, ahol is ez elkerülhetetlen, ahogy a harc is, az hogy megtanuld megvédeni magad elkerülhetetlen szükséglet.
*Mondja komolyan Garsinnak címezve leginkább, majd hagy egy kis szünetet. Gondolkodik, és aztán folytatja.*
-Mindazonáltal a félelem, egy nagy erő. Tudom.
*Mondja kedvesebb hangon, és a katonás testtartásán is változtat. Mesélős atyaira fogja a figurát.*
-Tudod, hogy én mitől féltem a legjobban ezen a világon?
*Költői kérdés, azonnal válaszol rá.*
-Attól a medáltól, ami most nálad van.
*Lép közelebb, és megfogja a lány két vállát. Igazat beszél, és teljesen őszinte. A sárkánynak hamarabb szájalt vissza mint a kékszeműnek amíg azaz átok medál a nyakában lógott.*
-Erős vagy, és gyakorolsz. Az a lényeg.
*Mondja büszkén, majd elengedi egy kedves mosollyal, és hátrébb lép. Gaerhez fordul. Elmagyarázhatná hosszan, mi, és hogyan alakul ki most a fejében, de a racionális katonának inkább csak a tényeket közli.*
-Mindazonáltal ez egy elit alakulat, ahol nem csak védekezni, és támadni kell tudnunk.
*Kezdi újra, megint kicsit komolyabban.*
-Az általam tervezett kiképzési folyamatban Garsin is teljes mértékben részt vehet, nem lesz mitől tartania.
*Mosolyodik el egy kicsit félre a lányra, majd vissza. Többször is a testével védte a lovag a lányt, sejtheti, hogy komolyan gondolja, hogy nem teszi ki veszélynek.*
-Viszont megértem, hogyha eddig remek fejlődést értetek el, akkor nem szeretnék az útjába állni.
*Mondja, és ugyan igazán hivatalos szavakkal, de kedves hangon.*
-Ha a fegyveres gyakorlatokat Gaerrel szeretnéd folytatni azzal sincsen semmi probléma, sőt támogatom.
*Biccent oda az őrmesternek közben barátilag, majd megfordul, és a fegyverládához lép, amin a toll, tinta, és papír van.*
-Remélem így megegyezhetünk.
*Teszi még a végére kedves hangján, majd felrajzol egy jelet a pergamen tetejére.*
~Perchi kérlek.~
*A kard, vonakodva teljesíti a kérést.*
~Persze ilyenkor jó vagyok.~
*Majd eztán Gaer felé fordul.*
-Szóval mi a kérdés a sárkányról?
*Ha minden igaz, erre a mondatra a papíron már jár a fáradhatatlan írnok. Körülöttük nincs éppen más. Estére járhat, a gyakorlatozó bakák, és edzeni vágyó kalandorok is hazatértek. Néhány lézengő városőr sétálgat a tér túlfelén csupán.*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-02-10 14:17:53
Üzenet elküldve: 2022-02-10 14:17:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Engedélyt, vagyis inkább kedves hívást kap, így a két férfival tart a gyakorlótérre. Odakint a láda tetején landoló írószereket kíváncsian nézi, mert nem tudja, pontosan miről is szeretne jegyzetet készíteni a lovag. Talán a sárkányról és mindarról, amit az a lény mondott nekik?
Mikor aztán Soreyl feléjük fordul, érdeklődéssel pillant föl rá, mert valóban azt várja, hogy arról a küldetésről lesz szó. Ám a férfi az ő képzésének ügyét veszi előre, amivel egy kissé meglepi a lányt, pedig nyilván számíthatott volna rá.
Igyekszik megőrizni a nyugalmát és higgadtan keresni a megfelelő szavakat, hogy Soreyl-el meg tudja majd értetni a helyzetet, amire amaz jogosan magyarázatot vár. Némi zavarral, de mondhatni jól érinti, hogy a férfi hangsúlyozza, hogy fontosnak tartja az ő harctéri képzését. Abban ugyan nem biztos, hogy ez mit jelent: azt tartja fontosnak, hogy ő is tudjon harcolni, vagy azt, hogy tudja, miként viselkedjen harchelyzetben? Bármelyik is legyen, korábban nem gondolta volna, hogy akár Soreyl, akár Brox ilyen támogatóak lesznek ebben az igyekezetében a harci képességek elsajátítására. Igaz, korábban saját maga sem hitte igazán, hogy ez egy lehetséges út a számára.
Az is kiderül a lovag szavaiból, hogy hol sejt félreértést, vagy bizalmatlanságot a részükről, s mikor végül átadja a szót, Garsin nagyon igyekszik is belekezdeni a maga magyarázatába. De hol kezdje? Rögtön a gond megvilágításánál? Attól tart, akkor Soreyl nem fogja érteni és látni, hogy a számára ez mennyire fontos, és a sok munkát és igyekezetet, amit ebbe belefektetett. Hogy mennyire túl akar ezen lendülni, hogy igazán nem akarja föladni, amit elért. Mert minden önbizalomhiánya ellenére még ő maga is látja, hogy mennyit fejlődött. Úgy látja, hogy képes volna a harcosok útját járni, ami a testi adottságait és a harci fogások elsajátításának képességét illeti. A bátorság és a higgadt jelenlét egy veszélyhelyzetben már más kérdés. Ott a jelek szerint elbukik. Ami nagyon nagy baj... De szeretné hinni, hogy legyőzhető akadály.
Úgy elveszik a saját fejében, hogy Gaerralos végül megelőzi és magához ragadja a szót. Az első mondata alapján pedig pont arról szándékozik beszélni, amit Garsin is szeretett volna elmondani mindenek előtt: hogy miként haladt és milyen eredményeket ért el az eddigi képzések során. Ezt pedig a mestere nála nyilván jobban is tudja elmondani, így Garsin nagyon hálás neki, amiért ezt megteszi. Meg persze azért is, hogy kisegíti a beszélgetés elindításában.
Lassú, mély levegőt vesz, kezeit összekulcsolja a háta mögött, hogy kényszerítse magát az egyenesebb testtartásra, s ezáltal határozottabbnak lássék. Érzékeli ugyanis a kontrasztot Gaerralos katonás kiállása és a saját összetörtsége között, s ez is olyasmi, amiben fejlődni vágyik. Na meg Soreyl szemében is szeretne erősebbnek látszani...
A mestere első mondatai talán nem valami hízelgőek, ám Garsin már megszokta a férfi szigorú és őszinte szókimondását, sőt, kedveli miatta. Ettől függetlenül jól persze nem esik ez, meg nem is olyan irányba mutat, ami az ő alkalmasságát mutatná, de az kétségtelen, hogy minden szó igaz, ami elhangzik.
A folytatás aztán már kedvezőbb képet fest róla. Garsin meg is lepődik, hogy mennyire. Gaerralos mindig is azt az érzést keltette benne, hogy van értelme annak, amit csinál és nem teljesen tehetségtelen a kardforgatáshoz, ám ilyen szóban kimondott, részletesen összefoglalt elismerést még nem kapott.
Komoly arcán nem látszódhat az öröm, vagy a meghatottság, inkább az éles figyelem, de legbelül azért hájjal kenegetik a szavak. S épp Gaerralos jellemét ismerve csak annál jobban esik ez, tudván, hogy a férfi aligha nagyzolna pusztán azért, hogy őt biztassa, vagy jobb kedvre derítse. Ezek megfontolt és igaznak gondolt megállapítások mesterétől, ahogy a gyengeségeiről szóló figyelmeztetései is azok szoktak lenni. Ami azt illeti, ezekről is esik említés most is, de összességében nagyon jót tesz Garsin önbizalmának, hogy hallhatta, Gaerralos miként vélekedik róla.
Mikor pedig a férfi felé fordul, s átadja neki a folytatást, hálásan biccent. Majd háta mögött összekulcsolt kezeire rászorít és további túlgondolás helyett egyszerűen belekezd.*
- Ha támadnak... vagy... úgy néz ki, hogy támadnak... akár a gyakorlás során... - *Kezd bele szaggatottan, lefelé szegett tekintettel...*
- Megijedek. - *Jobb szót továbbra sem talált erre, így marad ennél.*
- Elgyengülök, nem bírok mozogni, lélegezni... gondolkodni. - *Itt fölpillant Soreylre.*
- Én tudom, hogy nem vagyok veszélyben. Itt nem igazi fegyverekkel gyakoroltunk. Tudom, hogy nem eshet nagy bajom. De... hiába... A testem... cserben hagy. - *Magyarázza, hátha ezzel egyben arra is rá tud mutatni, hogy nem pusztán a gyávaságáról van szó, hiszen egészében tudatában van annak, hogy a gyakorlatozás során nem fenyegeti igazi veszély, legfeljebb néhány zúzódás. S hogy ennek tudatosítása ellenére adja a teste ezt a választ, s lehetetleníti el, hogy folytassa a gyakorlatot.
Ezzel pedig nagyjából a magyarázata végére is ért. Ám a legutóbbi edzés óta volt elég alkalma gondolkodni azon, hogy miért is történhet ez vele. Nem voltak kellemes gondolatok és beszélni sem könnyű róla, mégis megpróbálja.*
- Azt hiszem, sejtem, miért lehet ez. - *Szólal meg kis szünet után, s most Soreylről Gaerralosra pillant, majd vissza a föld felé, a szavakat keresve.*
- Mikor a férjem bántott, én nem támadhattam vissza. Nem tudtam volna megvédeni magamat és nem is tehettem volna. Így azt szoktam meg... azt tanultam meg, ha veszélyben vagyok, akkor tehetetlen vagyok. Akkor csak tűrnöm kell és meghúznom magamat és várnom, hogy egyszer vége legyen. - *Magyarázza, miközben egyre kényelmetlenebb tartania ezt az egyenes testtartást, mert biztonságosabb érzést keltene átkarolnia magát és összegörnyednie, de kitart. Szavaival nem szánalmat próbál ébreszteni, hanem megértetni az összefüggést a múltja és a tapasztalt jelenség között.*
- Ez az érzés, amit érzek a gyakorláskor... mikor támadnak... Ugyanaz az érzés, amit akkor éreztem, mellette. Mintha... mintha a testem az ellenemre is emlékezne és csinálná, amit megszokott. Miközben én tudom, hogy nem vagyok veszélyben és azt is, hogy ha veszélyben lennék, akkor támadni akarnék és támadnom kellene! - *Itt megáll, mert nagyjából eddig jutott saját maga a helyzet megfejtésében, s ebben is volt néhány nehéz éjszakája rossz megemlékezésekkel, illetve e "megfejtés" elismerése sem volt egyszerű, de végül megállapodott ebben a vélekedésében. Azt ugyan nem tudja, mit kezdhetne ezzel; lehet-e egyáltalán kezdeni vele bármit, vagy tényleg csak túl gyáva, aki nem való terepre, harctérre, pusztán ügyintézésre és kutatásokra?*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Engedélyt, vagyis inkább kedves hívást kap, így a két férfival tart a gyakorlótérre. Odakint a láda tetején landoló írószereket kíváncsian nézi, mert nem tudja, pontosan miről is szeretne jegyzetet készíteni a lovag. Talán a sárkányról és mindarról, amit az a lény mondott nekik?
Mikor aztán Soreyl feléjük fordul, érdeklődéssel pillant föl rá, mert valóban azt várja, hogy arról a küldetésről lesz szó. Ám a férfi az ő képzésének ügyét veszi előre, amivel egy kissé meglepi a lányt, pedig nyilván számíthatott volna rá.
Igyekszik megőrizni a nyugalmát és higgadtan keresni a megfelelő szavakat, hogy Soreyl-el meg tudja majd értetni a helyzetet, amire amaz jogosan magyarázatot vár. Némi zavarral, de mondhatni jól érinti, hogy a férfi hangsúlyozza, hogy fontosnak tartja az ő harctéri képzését. Abban ugyan nem biztos, hogy ez mit jelent: azt tartja fontosnak, hogy ő is tudjon harcolni, vagy azt, hogy tudja, miként viselkedjen harchelyzetben? Bármelyik is legyen, korábban nem gondolta volna, hogy akár Soreyl, akár Brox ilyen támogatóak lesznek ebben az igyekezetében a harci képességek elsajátítására. Igaz, korábban saját maga sem hitte igazán, hogy ez egy lehetséges út a számára.
Az is kiderül a lovag szavaiból, hogy hol sejt félreértést, vagy bizalmatlanságot a részükről, s mikor végül átadja a szót, Garsin nagyon igyekszik is belekezdeni a maga magyarázatába. De hol kezdje? Rögtön a gond megvilágításánál? Attól tart, akkor Soreyl nem fogja érteni és látni, hogy a számára ez mennyire fontos, és a sok munkát és igyekezetet, amit ebbe belefektetett. Hogy mennyire túl akar ezen lendülni, hogy igazán nem akarja föladni, amit elért. Mert minden önbizalomhiánya ellenére még ő maga is látja, hogy mennyit fejlődött. Úgy látja, hogy képes volna a harcosok útját járni, ami a testi adottságait és a harci fogások elsajátításának képességét illeti. A bátorság és a higgadt jelenlét egy veszélyhelyzetben már más kérdés. Ott a jelek szerint elbukik. Ami nagyon nagy baj... De szeretné hinni, hogy legyőzhető akadály.
Úgy elveszik a saját fejében, hogy Gaerralos végül megelőzi és magához ragadja a szót. Az első mondata alapján pedig pont arról szándékozik beszélni, amit Garsin is szeretett volna elmondani mindenek előtt: hogy miként haladt és milyen eredményeket ért el az eddigi képzések során. Ezt pedig a mestere nála nyilván jobban is tudja elmondani, így Garsin nagyon hálás neki, amiért ezt megteszi. Meg persze azért is, hogy kisegíti a beszélgetés elindításában.
Lassú, mély levegőt vesz, kezeit összekulcsolja a háta mögött, hogy kényszerítse magát az egyenesebb testtartásra, s ezáltal határozottabbnak lássék. Érzékeli ugyanis a kontrasztot Gaerralos katonás kiállása és a saját összetörtsége között, s ez is olyasmi, amiben fejlődni vágyik. Na meg Soreyl szemében is szeretne erősebbnek látszani...
A mestere első mondatai talán nem valami hízelgőek, ám Garsin már megszokta a férfi szigorú és őszinte szókimondását, sőt, kedveli miatta. Ettől függetlenül jól persze nem esik ez, meg nem is olyan irányba mutat, ami az ő alkalmasságát mutatná, de az kétségtelen, hogy minden szó igaz, ami elhangzik.
A folytatás aztán már kedvezőbb képet fest róla. Garsin meg is lepődik, hogy mennyire. Gaerralos mindig is azt az érzést keltette benne, hogy van értelme annak, amit csinál és nem teljesen tehetségtelen a kardforgatáshoz, ám ilyen szóban kimondott, részletesen összefoglalt elismerést még nem kapott.
Komoly arcán nem látszódhat az öröm, vagy a meghatottság, inkább az éles figyelem, de legbelül azért hájjal kenegetik a szavak. S épp Gaerralos jellemét ismerve csak annál jobban esik ez, tudván, hogy a férfi aligha nagyzolna pusztán azért, hogy őt biztassa, vagy jobb kedvre derítse. Ezek megfontolt és igaznak gondolt megállapítások mesterétől, ahogy a gyengeségeiről szóló figyelmeztetései is azok szoktak lenni. Ami azt illeti, ezekről is esik említés most is, de összességében nagyon jót tesz Garsin önbizalmának, hogy hallhatta, Gaerralos miként vélekedik róla.
Mikor pedig a férfi felé fordul, s átadja neki a folytatást, hálásan biccent. Majd háta mögött összekulcsolt kezeire rászorít és további túlgondolás helyett egyszerűen belekezd.*
- Ha támadnak... vagy... úgy néz ki, hogy támadnak... akár a gyakorlás során... - *Kezd bele szaggatottan, lefelé szegett tekintettel...*
- Megijedek. - *Jobb szót továbbra sem talált erre, így marad ennél.*
- Elgyengülök, nem bírok mozogni, lélegezni... gondolkodni. - *Itt fölpillant Soreylre.*
- Én tudom, hogy nem vagyok veszélyben. Itt nem igazi fegyverekkel gyakoroltunk. Tudom, hogy nem eshet nagy bajom. De... hiába... A testem... cserben hagy. - *Magyarázza, hátha ezzel egyben arra is rá tud mutatni, hogy nem pusztán a gyávaságáról van szó, hiszen egészében tudatában van annak, hogy a gyakorlatozás során nem fenyegeti igazi veszély, legfeljebb néhány zúzódás. S hogy ennek tudatosítása ellenére adja a teste ezt a választ, s lehetetleníti el, hogy folytassa a gyakorlatot.
Ezzel pedig nagyjából a magyarázata végére is ért. Ám a legutóbbi edzés óta volt elég alkalma gondolkodni azon, hogy miért is történhet ez vele. Nem voltak kellemes gondolatok és beszélni sem könnyű róla, mégis megpróbálja.*
- Azt hiszem, sejtem, miért lehet ez. - *Szólal meg kis szünet után, s most Soreylről Gaerralosra pillant, majd vissza a föld felé, a szavakat keresve.*
- Mikor a férjem bántott, én nem támadhattam vissza. Nem tudtam volna megvédeni magamat és nem is tehettem volna. Így azt szoktam meg... azt tanultam meg, ha veszélyben vagyok, akkor tehetetlen vagyok. Akkor csak tűrnöm kell és meghúznom magamat és várnom, hogy egyszer vége legyen. - *Magyarázza, miközben egyre kényelmetlenebb tartania ezt az egyenes testtartást, mert biztonságosabb érzést keltene átkarolnia magát és összegörnyednie, de kitart. Szavaival nem szánalmat próbál ébreszteni, hanem megértetni az összefüggést a múltja és a tapasztalt jelenség között.*
- Ez az érzés, amit érzek a gyakorláskor... mikor támadnak... Ugyanaz az érzés, amit akkor éreztem, mellette. Mintha... mintha a testem az ellenemre is emlékezne és csinálná, amit megszokott. Miközben én tudom, hogy nem vagyok veszélyben és azt is, hogy ha veszélyben lennék, akkor támadni akarnék és támadnom kellene! - *Itt megáll, mert nagyjából eddig jutott saját maga a helyzet megfejtésében, s ebben is volt néhány nehéz éjszakája rossz megemlékezésekkel, illetve e "megfejtés" elismerése sem volt egyszerű, de végül megállapodott ebben a vélekedésében. Azt ugyan nem tudja, mit kezdhetne ezzel; lehet-e egyáltalán kezdeni vele bármit, vagy tényleg csak túl gyáva, aki nem való terepre, harctérre, pusztán ügyintézésre és kutatásokra?*
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-02-10 10:45:09
Üzenet elküldve: 2022-02-10 10:45:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A benti beszélgetés lassacskán lezajlik, és ahogy távoznak, Garsin is jelzi a szándékát arra, hogy csatlakozzon hozzájuk. Az őrmester pusztán csak biccent, úgyis egyszerűbbnek tartja ezt a beszélgetés most lefolytatni úgy, hogy minden releváns szereplő részt vegyen benne.
Így hát elindulnak, vissza ki a Kaszárnya udvarára. Az útközbeni megállót türelmesen kivárja, majd követi a Hadnagyot, kiérve pedig amaz rögtön nekik szegez egy kérdést. Ő maga továbbra is Darennt tanulmányozza. Nem kerüli el figyelmét, ahogy annak megenyhül a tekintete, mikor Garsinra néz, ám a korábbi finom irritációja sem, melyet Gaerralos ellenvetése váltott ki. Most pedig valamennyi számonkérést vél felfedezni a másik testbeszédében... A helyzetet tekintve nem meglepő módon.
Amaz siet tisztázni pár dolgot, ám Gaerralos tekintetéből ítélve aligha tapinthatott rá arra, ami miatt aggódik a pirtianesi veterán. Azt már Garsin is remekül tudhatja, hogy távol áll a pátyolgatás és kímélő viselkedés a férfitól, ám ennek ellenére az óvatos precizitás, valamint a felmerülő problémák helyén kezelése alkotják a kiképzésük alapját.
Mást is kiszűr viszont Darenn szavaiból. Egyértelműnek tűnik, hogy a Hadnagy nagyjából megmozgathatatlan szándékait tekintve, és a 'korábbi' jelző sem ad okot bizakodásra.
Mielőtt válaszolna, visszatekint Garsin felé is. A lány reakciói is fontosak, érdekli, hogy mennyire bízik Soreylben. A bizonytalanság már most is látszik rajta, és nem nehéz megállapítani, hogy kellemetlen számára a beszélgetés ténye.
Lát rá esélyt, hogy Darenn kompetensen fogja kezelni a helyzetet, ám abból, amit eddig tud, inkább bízik saját magában, mint a másikban. Venárként írta le magát a férfi, és bár most katonatisztként tevékenykedik, Gaerralos tippre sokkal több tapasztalattal rendelkezik kiképzőmesterként, mint amaz, és Garsin terén is sokkal jobban ismeri a körülményeket.
Be kell látnia viszont azt is, hogy ha és amennyiben fennáll egy bizonyos viszony a kettős között, az hasznos lehetne a kiképzés szempontjából is. Ha a lány tényleg bízik a lovagban, és amaz a biztonságot és egy stabil pontot képvisel az életében, akkor talán pont segíthet abban, hogy túllendüljön a gátlásain. Ehhez viszont Gaerralos úgy érzi, minimum felügyeleti szinten, de neki is részt kell vennie a folyamatban, hogy a megfelelő mederben tartsa azt.*
-Ha megengeded, elmondom az eddigi tapasztalataimat Garsinnal kapcsolatban.
*Rövid tűnődés után úgy dönt, hogy talán ezzel tudja a legjobban szemléltetni álláspontját.*
-Fegyverforgatói készség szintjén természetesen messze alulmúlja az Alakulat többi tagját, beleértve az újoncokat, kik, ha jól szolgál az emlékezetem, jelenleg egy veterán pirtianesi nehézgyalogosból és egy lovagi képzésű ifjúból állnak.
*Hagyja Darennek eldönteni, hogy pontosan miért is látta szükségét annak, hogy kontrasztot teremtsen a lány és vele párba állítandó többi újonc között.*
-Mindezt meglepő fegyelemmel, tanulási vággyal és tehetséggel kompenzálja, mely segítségével pár hat alatt az egyéni harclépések terén sikerült eljuttatnunk egy olyan szintre, melyet nem egy szürkeköpenyes karrierje során sosem múl már felül.
*Garsin tapasztalhatta már, hogy Gaerralos szűkmarkúan osztja a dicséreteket, és habár a városőrség átlagos képzettségét tekintve ezt lehet úgy értelmezni, hogy nem nagy elismerés, kimondatlanul hagyja, hogy a tanítványa mennyivel rövidebb idő alatt is érte el ezt a szintet, mint az említett bakák, és azt is, hogy a fejlődése itt nem állt meg.*
-Jól reagál a következetes, logikus és fegyelmezett hozzáállásra, és kifizetődik nála az egyéni odafigyelés. Igyekszik felfedezni és korrigálni a saját hibáit, tapasztalataim szerint jót tesz neki, ha ezt hagyják.
*Ő is felismeri a veszélyét annak, hogy Darenn talán a körülményeket megismerve megpróbálná eltántorítani Garsint a katonai léttől, és reményei szerint a lány érdemeinek felsorolása megelőzheti mindezt. Ő maga komoly potenciált lát benne, és főleg úgy, hogy látja a lányban az igyekezetet és a vágyat, hogy az Alakulat tagja lehessen, botorságnak tartaná, ha ezt a lehetőséget elvennék tanítványától.*
-Magabiztossági problémákkal küzd, melyeken szintén dolgozunk. Részben ezért is értem el, hogy időről időre részt vegyen a városőrök gyakorlatain, valamint ez a csapatban dolgozást is elősegíti számára.
*Az általános leírás végére ér lassacskán. Hangja tárgyilagos, és arckifejezése sem árul el igazi érzelmet, ám Garsin talán már elég időt töltött vele, hogy még így is valamennyi magabiztosságot meríthessen belőle, és felismerje, milyen az, amikor mestere elismerően tekint rá.*
-Az igazi probléma viszont jóval mélyebben van, és egyelőre megakadályozza a valódi harci gyakorlatok elvégzését. Amennyiben úgy érzed, hagyom neked, hogy elmagyarázd.
*Tekint Garsinra. Hosszas értékelése reményei szerint elég időt adhatott neki, hogy felkészüljön erre a pillanatra, ha pedig nem, akkor készen áll rá, hogy hasonló hangnemben pontosítson a magyarázatán, és elmondja, ez kívülről hogy néz ki, és milyen lépéseket talál szükségesnek.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.10 10:49:08
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*A benti beszélgetés lassacskán lezajlik, és ahogy távoznak, Garsin is jelzi a szándékát arra, hogy csatlakozzon hozzájuk. Az őrmester pusztán csak biccent, úgyis egyszerűbbnek tartja ezt a beszélgetés most lefolytatni úgy, hogy minden releváns szereplő részt vegyen benne.
Így hát elindulnak, vissza ki a Kaszárnya udvarára. Az útközbeni megállót türelmesen kivárja, majd követi a Hadnagyot, kiérve pedig amaz rögtön nekik szegez egy kérdést. Ő maga továbbra is Darennt tanulmányozza. Nem kerüli el figyelmét, ahogy annak megenyhül a tekintete, mikor Garsinra néz, ám a korábbi finom irritációja sem, melyet Gaerralos ellenvetése váltott ki. Most pedig valamennyi számonkérést vél felfedezni a másik testbeszédében... A helyzetet tekintve nem meglepő módon.
Amaz siet tisztázni pár dolgot, ám Gaerralos tekintetéből ítélve aligha tapinthatott rá arra, ami miatt aggódik a pirtianesi veterán. Azt már Garsin is remekül tudhatja, hogy távol áll a pátyolgatás és kímélő viselkedés a férfitól, ám ennek ellenére az óvatos precizitás, valamint a felmerülő problémák helyén kezelése alkotják a kiképzésük alapját.
Mást is kiszűr viszont Darenn szavaiból. Egyértelműnek tűnik, hogy a Hadnagy nagyjából megmozgathatatlan szándékait tekintve, és a 'korábbi' jelző sem ad okot bizakodásra.
Mielőtt válaszolna, visszatekint Garsin felé is. A lány reakciói is fontosak, érdekli, hogy mennyire bízik Soreylben. A bizonytalanság már most is látszik rajta, és nem nehéz megállapítani, hogy kellemetlen számára a beszélgetés ténye.
Lát rá esélyt, hogy Darenn kompetensen fogja kezelni a helyzetet, ám abból, amit eddig tud, inkább bízik saját magában, mint a másikban. Venárként írta le magát a férfi, és bár most katonatisztként tevékenykedik, Gaerralos tippre sokkal több tapasztalattal rendelkezik kiképzőmesterként, mint amaz, és Garsin terén is sokkal jobban ismeri a körülményeket.
Be kell látnia viszont azt is, hogy ha és amennyiben fennáll egy bizonyos viszony a kettős között, az hasznos lehetne a kiképzés szempontjából is. Ha a lány tényleg bízik a lovagban, és amaz a biztonságot és egy stabil pontot képvisel az életében, akkor talán pont segíthet abban, hogy túllendüljön a gátlásain. Ehhez viszont Gaerralos úgy érzi, minimum felügyeleti szinten, de neki is részt kell vennie a folyamatban, hogy a megfelelő mederben tartsa azt.*
-Ha megengeded, elmondom az eddigi tapasztalataimat Garsinnal kapcsolatban.
*Rövid tűnődés után úgy dönt, hogy talán ezzel tudja a legjobban szemléltetni álláspontját.*
-Fegyverforgatói készség szintjén természetesen messze alulmúlja az Alakulat többi tagját, beleértve az újoncokat, kik, ha jól szolgál az emlékezetem, jelenleg egy veterán pirtianesi nehézgyalogosból és egy lovagi képzésű ifjúból állnak.
*Hagyja Darennek eldönteni, hogy pontosan miért is látta szükségét annak, hogy kontrasztot teremtsen a lány és vele párba állítandó többi újonc között.*
-Mindezt meglepő fegyelemmel, tanulási vággyal és tehetséggel kompenzálja, mely segítségével pár hat alatt az egyéni harclépések terén sikerült eljuttatnunk egy olyan szintre, melyet nem egy szürkeköpenyes karrierje során sosem múl már felül.
*Garsin tapasztalhatta már, hogy Gaerralos szűkmarkúan osztja a dicséreteket, és habár a városőrség átlagos képzettségét tekintve ezt lehet úgy értelmezni, hogy nem nagy elismerés, kimondatlanul hagyja, hogy a tanítványa mennyivel rövidebb idő alatt is érte el ezt a szintet, mint az említett bakák, és azt is, hogy a fejlődése itt nem állt meg.*
-Jól reagál a következetes, logikus és fegyelmezett hozzáállásra, és kifizetődik nála az egyéni odafigyelés. Igyekszik felfedezni és korrigálni a saját hibáit, tapasztalataim szerint jót tesz neki, ha ezt hagyják.
*Ő is felismeri a veszélyét annak, hogy Darenn talán a körülményeket megismerve megpróbálná eltántorítani Garsint a katonai léttől, és reményei szerint a lány érdemeinek felsorolása megelőzheti mindezt. Ő maga komoly potenciált lát benne, és főleg úgy, hogy látja a lányban az igyekezetet és a vágyat, hogy az Alakulat tagja lehessen, botorságnak tartaná, ha ezt a lehetőséget elvennék tanítványától.*
-Magabiztossági problémákkal küzd, melyeken szintén dolgozunk. Részben ezért is értem el, hogy időről időre részt vegyen a városőrök gyakorlatain, valamint ez a csapatban dolgozást is elősegíti számára.
*Az általános leírás végére ér lassacskán. Hangja tárgyilagos, és arckifejezése sem árul el igazi érzelmet, ám Garsin talán már elég időt töltött vele, hogy még így is valamennyi magabiztosságot meríthessen belőle, és felismerje, milyen az, amikor mestere elismerően tekint rá.*
-Az igazi probléma viszont jóval mélyebben van, és egyelőre megakadályozza a valódi harci gyakorlatok elvégzését. Amennyiben úgy érzed, hagyom neked, hogy elmagyarázd.
*Tekint Garsinra. Hosszas értékelése reményei szerint elég időt adhatott neki, hogy felkészüljön erre a pillanatra, ha pedig nem, akkor készen áll rá, hogy hasonló hangnemben pontosítson a magyarázatán, és elmondja, ez kívülről hogy néz ki, és milyen lépéseket talál szükségesnek.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.10 10:49:08
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-02-08 10:45:53
Üzenet elküldve: 2022-02-08 10:45:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda//
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Természetesen nem tud a Garsinnal, és kiképzésével kapcsolatos problémákról, de jelenleg úgy érzi, ha csak nem arról van szó, hogy a lánynak minden végtagja dísz akkor rendkívüli túlreagálást, vélt felfedezni a szobában, ahonnan elindultak Gaerrel. Még egy lépést sem tettek meg, és érkezik a kérdés Garsintól, hogy csatlakozhat-e.*
-Gyere kérlek.
*Mondja egy kedves mosollyal. Mikor a folyosókon már hármasban sétálnak megszólal.*
-Valamit a gyakorlótéren hagytam, megköszönném ha elnéznénk felé útközben pedig beugrom a szobába tollért és tintáért, hogy semmi se merüljön később feledésbe.
*Mondja egy kedves mosollyal, miközben Perchi mérgelődik a fejében. Azzal úgy is tesz. Beszalad a szobájába, majd a gyakorlótérre érnek a kaszárnyába. Egy gyakorlókardokat tartó ládára teszi a tollat, és a pergament, meg a tintát, de még nem ír rá semmit.*
-Első soron.
*Kezd neki egy mély levegő után, és csípőre tett kézzel néz a másik kettőre.*
-Megfagyott a levegő köztetek mikor Garsin kiképzése került szóba.
*Néz félig felemelt szemöldökkel felváltva a kettősre.*
-Szeretnék valamit tisztázni, fontosnak tartom Garsin harctéri kiképzését...
*Tart egy szünetet, miközben a lány felé biccent kedvesen.*
-De nem vagyok őrült, nem fogom indokolatlan veszélynek kitenni, puszta fegyverlecke okán.
*Néz vissza a mindig hideg Gaerre, és tovább folytatja a véleménynyilvánítást röviden.*
-Ennek ellenére, mint korábbi kiképzője, kérlek Gaer, és mint te Garsin, aki fontos vagy nekem... Ha
van valami amiről tudnom kellene, kérlek ne habozzatok.
*Mondja komoly hangon ugyan, de kedves mosollyal. Nem fog köntörfalazni azzal, hogy kötődik a lányhoz érzelmileg, és azt sem fogja mondani, hogyha az őrmester ragaszkodik hozzá, akkor folytathatja a kiképzést, hiszen Soreyl maga is szeretne hozzátenni a lány fejlődéséhez. Illetve még van egy nagyon fontos dolog amit nem fűzött hozzá az eddigiekhez, amire később, ha úgy adódik visszatér majd. Most csak nézi a párost, és egyébként meleg tekintettel várja a választ.*
//A Feketevész, és egyéb népi legendák//
*Természetesen nem tud a Garsinnal, és kiképzésével kapcsolatos problémákról, de jelenleg úgy érzi, ha csak nem arról van szó, hogy a lánynak minden végtagja dísz akkor rendkívüli túlreagálást, vélt felfedezni a szobában, ahonnan elindultak Gaerrel. Még egy lépést sem tettek meg, és érkezik a kérdés Garsintól, hogy csatlakozhat-e.*
-Gyere kérlek.
*Mondja egy kedves mosollyal. Mikor a folyosókon már hármasban sétálnak megszólal.*
-Valamit a gyakorlótéren hagytam, megköszönném ha elnéznénk felé útközben pedig beugrom a szobába tollért és tintáért, hogy semmi se merüljön később feledésbe.
*Mondja egy kedves mosollyal, miközben Perchi mérgelődik a fejében. Azzal úgy is tesz. Beszalad a szobájába, majd a gyakorlótérre érnek a kaszárnyába. Egy gyakorlókardokat tartó ládára teszi a tollat, és a pergament, meg a tintát, de még nem ír rá semmit.*
-Első soron.
*Kezd neki egy mély levegő után, és csípőre tett kézzel néz a másik kettőre.*
-Megfagyott a levegő köztetek mikor Garsin kiképzése került szóba.
*Néz félig felemelt szemöldökkel felváltva a kettősre.*
-Szeretnék valamit tisztázni, fontosnak tartom Garsin harctéri kiképzését...
*Tart egy szünetet, miközben a lány felé biccent kedvesen.*
-De nem vagyok őrült, nem fogom indokolatlan veszélynek kitenni, puszta fegyverlecke okán.
*Néz vissza a mindig hideg Gaerre, és tovább folytatja a véleménynyilvánítást röviden.*
-Ennek ellenére, mint korábbi kiképzője, kérlek Gaer, és mint te Garsin, aki fontos vagy nekem... Ha
van valami amiről tudnom kellene, kérlek ne habozzatok.
*Mondja komoly hangon ugyan, de kedves mosollyal. Nem fog köntörfalazni azzal, hogy kötődik a lányhoz érzelmileg, és azt sem fogja mondani, hogyha az őrmester ragaszkodik hozzá, akkor folytathatja a kiképzést, hiszen Soreyl maga is szeretne hozzátenni a lány fejlődéséhez. Illetve még van egy nagyon fontos dolog amit nem fűzött hozzá az eddigiekhez, amire később, ha úgy adódik visszatér majd. Most csak nézi a párost, és egyébként meleg tekintettel várja a választ.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:41:49
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:41:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Gabrael, kissé meglepődve kérdez vissza a szabályok eltörlésére holnaptól, amire a lovag először csak némán bólint. Egyelőre elég ennyit tudnia a másiknak, nem fogja neki magyarázni a lovag, hogy milyen pedagógiai rendszer áll a gondolkodása mögött. Búcsúzóul még biccent egyet és rendet rak maguk után a gyakorlótéren. Még egy kicsit erősít, aztán lenyújt mielőtt újra útnak indulna. Leporolja a ruháját, mikor is valami különös dolog történik.*
~Perchipfell!~
*Szólítja meg a lovag a kardot, amire értelmetlen nyökögés a válasz. Egyértelmű hogy az áldásos mágiának van némi hátránya. A lovag nem tanulta, így olykor-olykor akkor is kisül néhány varázslat mikor nem is számítana rá.*
~Erre jobban oda kell figyelnünk.~
*Mondja magában, és morcosan rázza a fejét. Mivel Garsin nem tért vissza, minden bizonnyal megtalálta Bredocot, szóval első sorban az irodába igyekszik.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
*Gabrael, kissé meglepődve kérdez vissza a szabályok eltörlésére holnaptól, amire a lovag először csak némán bólint. Egyelőre elég ennyit tudnia a másiknak, nem fogja neki magyarázni a lovag, hogy milyen pedagógiai rendszer áll a gondolkodása mögött. Búcsúzóul még biccent egyet és rendet rak maguk után a gyakorlótéren. Még egy kicsit erősít, aztán lenyújt mielőtt újra útnak indulna. Leporolja a ruháját, mikor is valami különös dolog történik.*
~Perchipfell!~
*Szólítja meg a lovag a kardot, amire értelmetlen nyökögés a válasz. Egyértelmű hogy az áldásos mágiának van némi hátránya. A lovag nem tanulta, így olykor-olykor akkor is kisül néhány varázslat mikor nem is számítana rá.*
~Erre jobban oda kell figyelnünk.~
*Mondja magában, és morcosan rázza a fejét. Mivel Garsin nem tért vissza, minden bizonnyal megtalálta Bredocot, szóval első sorban az irodába igyekszik.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására döntése alapján róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt VAGY nem mágikus ruházata elnyűtté, kopottá, szakadottá válik.
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-20 10:00:19
Üzenet elküldve: 2022-01-20 10:00:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt – szökésben//
*Rossz helyen jár. Nagyon-nagyon, de nagyon rossz helyen jár. A Kaszárnya bizonyára tele van városőrökkel, katonákkal, olyanokkal, akik rá vadászhatnak.
Kétségbeesetten nyöszörögve, a vaskarikákat rángatva próbálja leszedni magáról az évekig viselt láncainak emlékét. Kicsi kezei sajnos teljesen alkalmatlanok erre, a béklyók kegyetlen szilárdsággal vannak csuklóira lakatolva. Még jó, hogy a hozzájuk való láncoktól megszabadult, különben még mindig a zárkájában raboskodna a falhoz láncolva.*
- Ahh, a fenébe is! *mérgelődik kezeit megrázva. Dühös, mivel levenni nem tudja bilincseit, csak elrejteni tudja őket ruhája alá, ami úgy, ahogy sikerül. Nyakában így is látszik a rozsdás fém csillogása, s bokáin is kivillannak rabságának jelképei, ahogy ügyetlenül szaladva fel-fellibben hosszú, szakadt szoknyája.
Menekülnie kell. Hová? Fene tudja, csak el innen. Mi tévő legyen most? Bújjon el? Valószínűleg csak megfagyna valahol, vagy éhen halna. Lopjon? De hogyan, kitől? Épp a lopás vezetett oda, hogy több, mint egy évtizedig láncokon lógva töltötte napjait. *
- Rabszolgának kéne állnom *suttogja cinikusan nevetve. Bilincsei már vannak hozzá. Nem tudja, mitévő legyen. Fázik, egyedül van, a város teljesen másmilyen, mint amire emlékszik. Nem tudja, merre induljon, hol lyukad ki egyáltalán, ha most elindul egyenesen. Egy valami viszont biztos, nem akar visszakerülni a börtönbe.
Fejét ide-oda kapkodja rémülten. Rengetegen mennek el mellette, de a legtöbben talán csak egy koszos kis koldusnak tartják, és nem foglalkoznak vele. Nem bántják, de nem is segítenek neki. Egyelőre csak megy, szalad, menekül, aztán valahogy majd csak lesz… Olyan még nem volt, hogy sehogy ne lett volna.*
*Rossz helyen jár. Nagyon-nagyon, de nagyon rossz helyen jár. A Kaszárnya bizonyára tele van városőrökkel, katonákkal, olyanokkal, akik rá vadászhatnak.
Kétségbeesetten nyöszörögve, a vaskarikákat rángatva próbálja leszedni magáról az évekig viselt láncainak emlékét. Kicsi kezei sajnos teljesen alkalmatlanok erre, a béklyók kegyetlen szilárdsággal vannak csuklóira lakatolva. Még jó, hogy a hozzájuk való láncoktól megszabadult, különben még mindig a zárkájában raboskodna a falhoz láncolva.*
- Ahh, a fenébe is! *mérgelődik kezeit megrázva. Dühös, mivel levenni nem tudja bilincseit, csak elrejteni tudja őket ruhája alá, ami úgy, ahogy sikerül. Nyakában így is látszik a rozsdás fém csillogása, s bokáin is kivillannak rabságának jelképei, ahogy ügyetlenül szaladva fel-fellibben hosszú, szakadt szoknyája.
Menekülnie kell. Hová? Fene tudja, csak el innen. Mi tévő legyen most? Bújjon el? Valószínűleg csak megfagyna valahol, vagy éhen halna. Lopjon? De hogyan, kitől? Épp a lopás vezetett oda, hogy több, mint egy évtizedig láncokon lógva töltötte napjait. *
- Rabszolgának kéne állnom *suttogja cinikusan nevetve. Bilincsei már vannak hozzá. Nem tudja, mitévő legyen. Fázik, egyedül van, a város teljesen másmilyen, mint amire emlékszik. Nem tudja, merre induljon, hol lyukad ki egyáltalán, ha most elindul egyenesen. Egy valami viszont biztos, nem akar visszakerülni a börtönbe.
Fejét ide-oda kapkodja rémülten. Rengetegen mennek el mellette, de a legtöbben talán csak egy koszos kis koldusnak tartják, és nem foglalkoznak vele. Nem bántják, de nem is segítenek neki. Egyelőre csak megy, szalad, menekül, aztán valahogy majd csak lesz… Olyan még nem volt, hogy sehogy ne lett volna.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-19 15:01:59
Üzenet elküldve: 2022-01-19 15:01:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*A tánc annyira nem jellemző a páncélosra. A mozgása sokkal inkább darabos és szögletes, nem az a könnyed kardforgató fajta. Az gyorsan kiderülhet Soreyl számára, hogy a medvetermetű sokkal inkább épít az erejére és a páncélja védelmére, mint az ügyességére vagy a gyorsaságára. Ezt mi sem támasztja alá jobban, minthogy olykor bevállal egy kisebb találatot, hogy kiosszon egy komolyabbat. Persze hosszú távon ez a stratégia hátrány lehet, ám most csak egy az egy ellen harcolnak. Persze ezekkel az lehet tisztában, ha valaki már összeakaszkodott vele és érezte a harcmodorát.
A gyakorlás végeztével a hadnagy felemelt kézzel jelzi a befejezést. A medvetermetű kihúzza magát, maga mellé engedi a gyakorlókardot. Nem kérdezi, hogy átment-e a rostán, ha jól hallja, elégedett a másik a teljesítményével.
A kijelentésre, hogy másnap már szabályok nélkül fognak gyakorolni, feljebb szalad fél szemöldöke.*
- A saját fegyvereinkkel? *Kérdi és lopva a háromágú láncos buzogány felé pillant. A goblinfejek érdeklődve várják a választ. Még az is, amelyik befogja a füleit.
Bármi is legyen a válasz, utána megkapja, hogy ismerkedjen a környékkel.*
- Értettem. *Válaszolja röviden, bár nem kenyere a beszéd, meg a nagy ismerkedés, de Soreyl nem is arról érdeklődött, hogy szeretne-e ismerkedni. A közlegény szótól így is gutaütést kap, de csak egy katonás főhajtással köszön el és letéve a gyakorlókardot, felszerelve magát saját fegyverével, elindul az Odú felé. Nem tudja, pontosan milyen benyomást tett, de nem zavarták el, úgyhogy a jövőben majd kiderül.
Amúgy jól esett ez a kis mozgás, régen nem akaszkodott össze senkivel és ez kicsit felpezsdítette a vérét. Már az Odú felé nekikezd kicsatolni a vért csatjait és meglazítani a szíjakat. Terve, hogy leveszi, megtisztálkodik és eszik-alszik egy nagyot.*
*A tánc annyira nem jellemző a páncélosra. A mozgása sokkal inkább darabos és szögletes, nem az a könnyed kardforgató fajta. Az gyorsan kiderülhet Soreyl számára, hogy a medvetermetű sokkal inkább épít az erejére és a páncélja védelmére, mint az ügyességére vagy a gyorsaságára. Ezt mi sem támasztja alá jobban, minthogy olykor bevállal egy kisebb találatot, hogy kiosszon egy komolyabbat. Persze hosszú távon ez a stratégia hátrány lehet, ám most csak egy az egy ellen harcolnak. Persze ezekkel az lehet tisztában, ha valaki már összeakaszkodott vele és érezte a harcmodorát.
A gyakorlás végeztével a hadnagy felemelt kézzel jelzi a befejezést. A medvetermetű kihúzza magát, maga mellé engedi a gyakorlókardot. Nem kérdezi, hogy átment-e a rostán, ha jól hallja, elégedett a másik a teljesítményével.
A kijelentésre, hogy másnap már szabályok nélkül fognak gyakorolni, feljebb szalad fél szemöldöke.*
- A saját fegyvereinkkel? *Kérdi és lopva a háromágú láncos buzogány felé pillant. A goblinfejek érdeklődve várják a választ. Még az is, amelyik befogja a füleit.
Bármi is legyen a válasz, utána megkapja, hogy ismerkedjen a környékkel.*
- Értettem. *Válaszolja röviden, bár nem kenyere a beszéd, meg a nagy ismerkedés, de Soreyl nem is arról érdeklődött, hogy szeretne-e ismerkedni. A közlegény szótól így is gutaütést kap, de csak egy katonás főhajtással köszön el és letéve a gyakorlókardot, felszerelve magát saját fegyverével, elindul az Odú felé. Nem tudja, pontosan milyen benyomást tett, de nem zavarták el, úgyhogy a jövőben majd kiderül.
Amúgy jól esett ez a kis mozgás, régen nem akaszkodott össze senkivel és ez kicsit felpezsdítette a vérét. Már az Odú felé nekikezd kicsatolni a vért csatjait és meglazítani a szíjakat. Terve, hogy leveszi, megtisztálkodik és eszik-alszik egy nagyot.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-19 13:39:00
Üzenet elküldve: 2022-01-19 13:39:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Sikeresen megkocogtatja a gyakorlókardal a másik páncélját, aztán még eltáncolnak egy darabig. A dualista szabályok egyértelműen a lovagnak kedveznek, és az alapvető készségek is a javára vannak. Ennek ellenére is bekap egy-két találatot, mikor már a másik kezdi elveszteni a türelmét, és szinte játékosan megfogja az életlen pengét, vagy csak leszorítja. A katona megtette a tanúbizonyságot szabálykövetésről, és ha már mind a ketten elfáradtak, a lovag felemeli a kezét a magasba.*
-Jól van.
*Mondja elismerően és a fáradtságtól lihegve vesz egy mély levegőt majd biccent.*
-Holnap szabályok nélkül ugyan itt.
*Mondata közben visszateszi a gyakorlófegyvert, és a tabardjába törli izzadt tenyerét.*
-Addig csak ismerkedjen a környékkel közlegény.
*Mondja, és az Odú felé int a fejével. Egyelőre nem mond, vagy tesz semmi mást, ha a másiknak kérdése, óhaja van, meghallgatja, és válaszol, egyébként Garsin újbóli felkeresésére indul.*
*Sikeresen megkocogtatja a gyakorlókardal a másik páncélját, aztán még eltáncolnak egy darabig. A dualista szabályok egyértelműen a lovagnak kedveznek, és az alapvető készségek is a javára vannak. Ennek ellenére is bekap egy-két találatot, mikor már a másik kezdi elveszteni a türelmét, és szinte játékosan megfogja az életlen pengét, vagy csak leszorítja. A katona megtette a tanúbizonyságot szabálykövetésről, és ha már mind a ketten elfáradtak, a lovag felemeli a kezét a magasba.*
-Jól van.
*Mondja elismerően és a fáradtságtól lihegve vesz egy mély levegőt majd biccent.*
-Holnap szabályok nélkül ugyan itt.
*Mondata közben visszateszi a gyakorlófegyvert, és a tabardjába törli izzadt tenyerét.*
-Addig csak ismerkedjen a környékkel közlegény.
*Mondja, és az Odú felé int a fejével. Egyelőre nem mond, vagy tesz semmi mást, ha a másiknak kérdése, óhaja van, meghallgatja, és válaszol, egyébként Garsin újbóli felkeresésére indul.*
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-18 21:17:37
Üzenet elküldve: 2022-01-18 21:17:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Ez nem a kocsma, hogy megbeszéljék a dolgokat, a gyakorlótéren is a fegyvereknek kell beszélnie. Akkor is, ha ezek a fegyverek életlenek és gyakorlatilag hasztalanok. Viszont arra jók, hogy kiküszöböljék a medvetermetű és a Soreyl közti különbségeket.
Mert a hadnagy jó, jobb, mint a páncélos. Az első támadása, amivel épp az lett volna a célja, hogy kipuhatolja, milyen képességei vannak a férfinak, sikeresnek bizonyul. Már azt tekintve, hogy kiderült számára, Soreyl gyorsabb és agilisebb, mint a medvetermetű. A fegyveres tudásával együtt ez épp elég arra, hogy akár hülyét is csinálhasson belőle.
Mindezt csak úgy képes kissé ellensúlyozni és elkerülni, hogy felforrjon az agya, ha akár tisztességtelennek tetsző eszközökhöz folyamodik. Ugyan nem rúg vagy dob port, pedig megtehetné, ám ha úgy látja, bevet egyet s mást. Egyszer megfogja a kardot, amikor betalált, hisz életlen, így megteheti és akkor visz be egy találatot. Vagy karja alá szorítja a férfi kardját, hogy akkor találjon.
Másképp csak ilyen módon szerezhetne pontot magának. Egészen addig harcol, amíg Soreyl azt nem mondja elég. Addigra bizonyosan leizzad a vért alatt, homlokára kiülnek a verejtékcseppek, de a karja nem remeg meg.
Lehet, hogy nem vívja ki ezzel a hadnagy tiszteletét, de legalább nem nézi végig kukán, ahogy a fickó körbeugrálja és kiröhögi. Lehet, hogy a hadnagy nem tenne ilyet, de legalább lássa, hogy nem használhatatlan. Amúgy se kedveli a tiszta küzdelmet, a harcban nem az számít, ki milyen rendes vagy tisztességes. Csak győztesek vannak és vesztesek. És bár most vesztes, ám legalább bizonyít valamit.*
*Ez nem a kocsma, hogy megbeszéljék a dolgokat, a gyakorlótéren is a fegyvereknek kell beszélnie. Akkor is, ha ezek a fegyverek életlenek és gyakorlatilag hasztalanok. Viszont arra jók, hogy kiküszöböljék a medvetermetű és a Soreyl közti különbségeket.
Mert a hadnagy jó, jobb, mint a páncélos. Az első támadása, amivel épp az lett volna a célja, hogy kipuhatolja, milyen képességei vannak a férfinak, sikeresnek bizonyul. Már azt tekintve, hogy kiderült számára, Soreyl gyorsabb és agilisebb, mint a medvetermetű. A fegyveres tudásával együtt ez épp elég arra, hogy akár hülyét is csinálhasson belőle.
Mindezt csak úgy képes kissé ellensúlyozni és elkerülni, hogy felforrjon az agya, ha akár tisztességtelennek tetsző eszközökhöz folyamodik. Ugyan nem rúg vagy dob port, pedig megtehetné, ám ha úgy látja, bevet egyet s mást. Egyszer megfogja a kardot, amikor betalált, hisz életlen, így megteheti és akkor visz be egy találatot. Vagy karja alá szorítja a férfi kardját, hogy akkor találjon.
Másképp csak ilyen módon szerezhetne pontot magának. Egészen addig harcol, amíg Soreyl azt nem mondja elég. Addigra bizonyosan leizzad a vért alatt, homlokára kiülnek a verejtékcseppek, de a karja nem remeg meg.
Lehet, hogy nem vívja ki ezzel a hadnagy tiszteletét, de legalább nem nézi végig kukán, ahogy a fickó körbeugrálja és kiröhögi. Lehet, hogy a hadnagy nem tenne ilyet, de legalább lássa, hogy nem használhatatlan. Amúgy se kedveli a tiszta küzdelmet, a harcban nem az számít, ki milyen rendes vagy tisztességes. Csak győztesek vannak és vesztesek. És bár most vesztes, ám legalább bizonyít valamit.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-18 16:42:05
Üzenet elküldve: 2022-01-18 16:42:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*A szabályok ismertetésére néma választ kap, ami neki bőségesen elég. Nem hiába választotta első soron a korlátozott párbajszabályokat. Ha mindent is lehetne, nem lenne túl sok ideje kitapasztalni a másik képességeit. Tudja ő is, hogy pusztán erőben nem fogja legyűrni a másikat, viszont gyorsabb nála. Illetve a Kilenfejű Hydra is ott figyel a nyakában emberfeletti ügyességet adva a lovagnak, és még a tapasztalat is az ő kezében van. A széles suhintást eltereli egy hárítással, és egy sasszéval tér ki a fellökést próbáló roham elől. Ha minden igaz, fél hátulról tud támadni egyet a másik derekára, vese tájékon. Nem vág ám oda rendesen, csak hogy csörrenjen egyet a páncél, aztán újra egy kényelmes alapállást vesz fel.*
~Mit akarsz ebből a szarsággal~
*Kérdezi Perchipfell mindeközben, amire a lovag ,ár csak a mozdulatsor végén válaszol.*
~Kihozni a sodrából.~
*És valóban az a terve. Csak hallomásból tudja, hogy milyen a Piritiannesi rend, és kíváncsi rá, hogyha az északi katonát eléggé felbosszantja megszegi-e a felállított szabályokat, és a dualista lovagnak minden eszköze megvan hozzá, hogy a másikat feltüzelje kicsit.*
*A szabályok ismertetésére néma választ kap, ami neki bőségesen elég. Nem hiába választotta első soron a korlátozott párbajszabályokat. Ha mindent is lehetne, nem lenne túl sok ideje kitapasztalni a másik képességeit. Tudja ő is, hogy pusztán erőben nem fogja legyűrni a másikat, viszont gyorsabb nála. Illetve a Kilenfejű Hydra is ott figyel a nyakában emberfeletti ügyességet adva a lovagnak, és még a tapasztalat is az ő kezében van. A széles suhintást eltereli egy hárítással, és egy sasszéval tér ki a fellökést próbáló roham elől. Ha minden igaz, fél hátulról tud támadni egyet a másik derekára, vese tájékon. Nem vág ám oda rendesen, csak hogy csörrenjen egyet a páncél, aztán újra egy kényelmes alapállást vesz fel.*
~Mit akarsz ebből a szarsággal~
*Kérdezi Perchipfell mindeközben, amire a lovag ,ár csak a mozdulatsor végén válaszol.*
~Kihozni a sodrából.~
*És valóban az a terve. Csak hallomásból tudja, hogy milyen a Piritiannesi rend, és kíváncsi rá, hogyha az északi katonát eléggé felbosszantja megszegi-e a felállított szabályokat, és a dualista lovagnak minden eszköze megvan hozzá, hogy a másikat feltüzelje kicsit.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-18 12:20:01
Üzenet elküldve: 2022-01-18 12:20:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Kicsit késve, de még időben érkezik a gyakorlótérhez a kaszárnyánál. Soreyl már ott van és egy lándzsával gyakorol. Szürke pillantása a férfi mozgását fürkészi és amikor befejezte és odaadhatja neki az amulettet, visszalép a terület széléra. Arra, hogy majd neki is lesz ilyen wargfejes cucca, csak bólint. Ha lesz, majd lesz. A megjegyzésre fél szemöldökrántással felel. Nem tudja pontosan, mint ért a hadnagy rögössé tétel felett. Talán a fickó arra gondol, hogy az amulettel nem csak előnyök, hanem felelősség is jár. Bár ezzel tisztában volt akkor is, amikor belépett. Városőrként ők a jó oldal, a rend felügyelői. Ám vannak szürkezónák, amiket ki lehet használni.
Kis ismerkedő harc lesz, mint megtudja és Soreyl gyakorlókardot ragad. A medvetermetűnél láncos buzogány van, sajnos ilyen gyakorlófegyver nincs, így keres magának egy hasonló kétkezes fegyvert. A fegyvert méregeti, miközben leakasztja a fegyverövéről a háromágú buzogányt. A gyakorlókardnak nincs rendes súlya, életlen és olykor a kiegyensúlyozásával is gondok lehetnek, így igyekszik megfelelően választani.
Közben megtudja a szabályokat. Szinte semmit se lehet, amit szívesen használna éles harcban, de csak néma biccentéssel veszi a hallottakat. Ránézésre hasonló erőben vannak, de sejti, hogy Soreyl gyorsabb és agilisebb, mint maga. Sajnos rossz hír, hogy jobb fegyverforgatónak is nézi, de nem sokkal marad el mögötte.
Belép a küzdőtérre, ellenőrzi a talajt, szilárdság, viszonyok. Majd hanyagul maga mellett lógatott fegyverrel közelebb sétál a hadnagyhoz, aki megadja neki az első támadás jogát. Hogy kitapasztalja, milyen gyors a férfi, nekilendül előre, a gyakorlókardot széles ívben meglendíti maga előtt mellkas magasságan, hogy hátrálásra vagy a penge elvezetésére késztesse Soreylt. Ha ellenfele így tesz, megáll ott, ahol korábban a fickó állt. Ha elvezeti a pengéjét oldalra, hogy felfogja a csapást, akkor vállal nekimegy egy ütemmel a kardja után, hogy kibillentse az egyensúlyából. Lendületből érkezik és a páncél súlya a segítségére van. Akár még sikerülhet is.*
*Kicsit késve, de még időben érkezik a gyakorlótérhez a kaszárnyánál. Soreyl már ott van és egy lándzsával gyakorol. Szürke pillantása a férfi mozgását fürkészi és amikor befejezte és odaadhatja neki az amulettet, visszalép a terület széléra. Arra, hogy majd neki is lesz ilyen wargfejes cucca, csak bólint. Ha lesz, majd lesz. A megjegyzésre fél szemöldökrántással felel. Nem tudja pontosan, mint ért a hadnagy rögössé tétel felett. Talán a fickó arra gondol, hogy az amulettel nem csak előnyök, hanem felelősség is jár. Bár ezzel tisztában volt akkor is, amikor belépett. Városőrként ők a jó oldal, a rend felügyelői. Ám vannak szürkezónák, amiket ki lehet használni.
Kis ismerkedő harc lesz, mint megtudja és Soreyl gyakorlókardot ragad. A medvetermetűnél láncos buzogány van, sajnos ilyen gyakorlófegyver nincs, így keres magának egy hasonló kétkezes fegyvert. A fegyvert méregeti, miközben leakasztja a fegyverövéről a háromágú buzogányt. A gyakorlókardnak nincs rendes súlya, életlen és olykor a kiegyensúlyozásával is gondok lehetnek, így igyekszik megfelelően választani.
Közben megtudja a szabályokat. Szinte semmit se lehet, amit szívesen használna éles harcban, de csak néma biccentéssel veszi a hallottakat. Ránézésre hasonló erőben vannak, de sejti, hogy Soreyl gyorsabb és agilisebb, mint maga. Sajnos rossz hír, hogy jobb fegyverforgatónak is nézi, de nem sokkal marad el mögötte.
Belép a küzdőtérre, ellenőrzi a talajt, szilárdság, viszonyok. Majd hanyagul maga mellett lógatott fegyverrel közelebb sétál a hadnagyhoz, aki megadja neki az első támadás jogát. Hogy kitapasztalja, milyen gyors a férfi, nekilendül előre, a gyakorlókardot széles ívben meglendíti maga előtt mellkas magasságan, hogy hátrálásra vagy a penge elvezetésére késztesse Soreylt. Ha ellenfele így tesz, megáll ott, ahol korábban a fickó állt. Ha elvezeti a pengéjét oldalra, hogy felfogja a csapást, akkor vállal nekimegy egy ütemmel a kardja után, hogy kibillentse az egyensúlyából. Lendületből érkezik és a páncél súlya a segítségére van. Akár még sikerülhet is.*
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-18 11:52:51
Üzenet elküldve: 2022-01-18 11:52:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Van egy szabad órája, amiben lenne mit csinálnia, de pont kevés ahhoz, hogy bármit is végbevigyen. Garsin eltűnt a folyosókról, ezáltal a lovag úgy gondolja Bredoc visszaérkezett a tanácstól. Ha úgy hozza az élet mindenképp beugrik hozzá is. A beszélgetés jegyzőkönyvét csak bedobja gyorsan az inrok irodájába, és visszatér a szobájába. Újra megvizsgálja az elhullott bestia szemfogait, és gondolkozik, hogy lehetne belőle valami tőrféleséget csinálni. Látott már csonttőrt, de sosem szívlelte. A halál istenségének hangulatát tükrözi számára, de ebben az esetben, egy ilyen felettébb szimbolikus jelentéssel talán kivételt tehet. Mikor elindul a kaszárnya gyakorlóterére, a fegyvereit a szobájában hagyja, habár páncélját nem veszi le. Hamarabb érkezik mint Gabrael, és kicsit bemelegít. Talál magának egy lándzsa méretű fa botot, és azzal tesz néhány mozdulatot, amiket akkor próbálgatott ki, mikor Garsin szerencsésen visszatért. Egy kissé kapóra is jön ez a kiképzés dolog, hiszen a lándzsával való harcot is gyakorolhatja, ha már a Fény Úrnője megajándékozza egyel időről, időre. Nem sokra rá a másik is megérkezik, visszaadván a medált is.*
-Majd neked is lesz.
*Mondja miközben visszaakasztja az övére, és ugyan halkan, de tanítójelleggel hozzáteszi.*
-Viszont amennyire lesimítja idebent az utakat, olykor olyan göröngyössé is teszi.
*Utal, és egyben figyelmeztet a Városőrök kedves hozzáállására az alakulathoz. Megnézi még egyszer a piritiannesit. A fegyvereire vet csak egy pillantást, aztán bemelegítés közben ismerteti a tervet.*
-Mivel nem tudom mit tudsz, és mit tanítanak a hegyeken túli északon, egy kis ismerkedő harccal kezdünk.
*Mondja, és közben meggondolja magát. Leteszi a gyakorlólándzsát, és egy két kézre álló gyakorlókardot vesz a kezébe mondatai közben.*
-Kardpárbaj, alapiskola. Lefegyverzés, testcsel, és találatok pontot érnek, homokdobás, gáncs, rúgás nincs az asztalon.
*Alapvető szabályok barátságos párbaj esetén. A venár-lovag-mágus, úgy is áll fel a másikkal szemben, mint aki egyértelműen a lovagi iskola harcmodorát szeretné felvenni a másik ellen. Tervei szerint mennek egy kör szabvány harcot, és ahhoz mérten engedi el magát a második körre, amit elsőre bemutat az újonc.*
-Ha felkészültél gyere.
*Mondja, és alapállásban, megvetett lábbal várja az első csapást.*
*Van egy szabad órája, amiben lenne mit csinálnia, de pont kevés ahhoz, hogy bármit is végbevigyen. Garsin eltűnt a folyosókról, ezáltal a lovag úgy gondolja Bredoc visszaérkezett a tanácstól. Ha úgy hozza az élet mindenképp beugrik hozzá is. A beszélgetés jegyzőkönyvét csak bedobja gyorsan az inrok irodájába, és visszatér a szobájába. Újra megvizsgálja az elhullott bestia szemfogait, és gondolkozik, hogy lehetne belőle valami tőrféleséget csinálni. Látott már csonttőrt, de sosem szívlelte. A halál istenségének hangulatát tükrözi számára, de ebben az esetben, egy ilyen felettébb szimbolikus jelentéssel talán kivételt tehet. Mikor elindul a kaszárnya gyakorlóterére, a fegyvereit a szobájában hagyja, habár páncélját nem veszi le. Hamarabb érkezik mint Gabrael, és kicsit bemelegít. Talál magának egy lándzsa méretű fa botot, és azzal tesz néhány mozdulatot, amiket akkor próbálgatott ki, mikor Garsin szerencsésen visszatért. Egy kissé kapóra is jön ez a kiképzés dolog, hiszen a lándzsával való harcot is gyakorolhatja, ha már a Fény Úrnője megajándékozza egyel időről, időre. Nem sokra rá a másik is megérkezik, visszaadván a medált is.*
-Majd neked is lesz.
*Mondja miközben visszaakasztja az övére, és ugyan halkan, de tanítójelleggel hozzáteszi.*
-Viszont amennyire lesimítja idebent az utakat, olykor olyan göröngyössé is teszi.
*Utal, és egyben figyelmeztet a Városőrök kedves hozzáállására az alakulathoz. Megnézi még egyszer a piritiannesit. A fegyvereire vet csak egy pillantást, aztán bemelegítés közben ismerteti a tervet.*
-Mivel nem tudom mit tudsz, és mit tanítanak a hegyeken túli északon, egy kis ismerkedő harccal kezdünk.
*Mondja, és közben meggondolja magát. Leteszi a gyakorlólándzsát, és egy két kézre álló gyakorlókardot vesz a kezébe mondatai közben.*
-Kardpárbaj, alapiskola. Lefegyverzés, testcsel, és találatok pontot érnek, homokdobás, gáncs, rúgás nincs az asztalon.
*Alapvető szabályok barátságos párbaj esetén. A venár-lovag-mágus, úgy is áll fel a másikkal szemben, mint aki egyértelműen a lovagi iskola harcmodorát szeretné felvenni a másik ellen. Tervei szerint mennek egy kör szabvány harcot, és ahhoz mérten engedi el magát a második körre, amit elsőre bemutat az újonc.*
-Ha felkészültél gyere.
*Mondja, és alapállásban, megvetett lábbal várja az első csapást.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-17 11:41:21
Üzenet elküldve: 2022-01-17 11:41:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Ki-ki úgy olvas a nonverbális jelekben, ahogy szeretne. Egy szemöldökemelés lehet kihívás, de érdeklődő kíváncsiság is, mindenki szabadon dönthet és az érzelmek tárháza széles.
A lepasszolásból végül nem lesz semmi és a medvetermetű nem tudja eldönteni, hogy ez számára most jó vagy rossz. Míg a beszélgetés zajlik, kifejezéstelen tekintettel járatja pillantását a lány és a hadnagy között.*
- Nincsenek támpontjaim. *Válaszolja egy vállvonással a felvétel és körülményeinek változására. Mivel még nem jelentkezett, így neki a feltételek változatlanoknak mondhatók.
A kis történetét előadja és egyelőre megfeledkezik arról az apróságról, hogy nem mutatkozott be. Ha eljön az ideje, akkor úgyis megkérdezik, ám még nem döntötte el, hogy valódi nevét használja-e. Egy kis móka belefér. Lehetne mondjuk "Jámbor Jaack" vagy valami olyasmi.
A folytatásra, amit Soreyltől kap, elmosolyodik és most rajta a sor, hogy feljebb szaladjon a szemöldöke.*
- Kémnek tűnök? *Kérdi érezhetően kétkedő hangon. A kérdés valójában költői, a döntést úgy sem tudja befolyásolni, teperni meg nem fog itt a tisztnek. Ha felveszik, legyenek tisztában a modorával, ha a képességeit nem most kell bizonyítania.*
- Rendben. *Válaszolja, de nem ismétli meg papagáj módjára, hogy "komolyan gondolom a jelentkezés". Kiderülhet, hogy a kötelékbe talpnyalók kellenek vagy valódi férfiak, akik nem ijednek meg az árnyékuktól.
Ha ennyi elég a fickónak, akkor követi az Odúnak nevezett épület felé. Úgy érzi, az első akadályt jól vette, legalábbis nem penderítették ki azonnal.
A lány közben távozik, a főhajtást felé viszonozza, de mást nem tesz hozzá, de amaz már úgyis távol jár tőlük, amikor a medvetermetű és a hadnagy elindulnak ugyanarra, ami valószínűsíthetőn a Warg Alakulat szállása lehet.*
*Ki-ki úgy olvas a nonverbális jelekben, ahogy szeretne. Egy szemöldökemelés lehet kihívás, de érdeklődő kíváncsiság is, mindenki szabadon dönthet és az érzelmek tárháza széles.
A lepasszolásból végül nem lesz semmi és a medvetermetű nem tudja eldönteni, hogy ez számára most jó vagy rossz. Míg a beszélgetés zajlik, kifejezéstelen tekintettel járatja pillantását a lány és a hadnagy között.*
- Nincsenek támpontjaim. *Válaszolja egy vállvonással a felvétel és körülményeinek változására. Mivel még nem jelentkezett, így neki a feltételek változatlanoknak mondhatók.
A kis történetét előadja és egyelőre megfeledkezik arról az apróságról, hogy nem mutatkozott be. Ha eljön az ideje, akkor úgyis megkérdezik, ám még nem döntötte el, hogy valódi nevét használja-e. Egy kis móka belefér. Lehetne mondjuk "Jámbor Jaack" vagy valami olyasmi.
A folytatásra, amit Soreyltől kap, elmosolyodik és most rajta a sor, hogy feljebb szaladjon a szemöldöke.*
- Kémnek tűnök? *Kérdi érezhetően kétkedő hangon. A kérdés valójában költői, a döntést úgy sem tudja befolyásolni, teperni meg nem fog itt a tisztnek. Ha felveszik, legyenek tisztában a modorával, ha a képességeit nem most kell bizonyítania.*
- Rendben. *Válaszolja, de nem ismétli meg papagáj módjára, hogy "komolyan gondolom a jelentkezés". Kiderülhet, hogy a kötelékbe talpnyalók kellenek vagy valódi férfiak, akik nem ijednek meg az árnyékuktól.
Ha ennyi elég a fickónak, akkor követi az Odúnak nevezett épület felé. Úgy érzi, az első akadályt jól vette, legalábbis nem penderítették ki azonnal.
A lány közben távozik, a főhajtást felé viszonozza, de mást nem tesz hozzá, de amaz már úgyis távol jár tőlük, amikor a medvetermetű és a hadnagy elindulnak ugyanarra, ami valószínűsíthetőn a Warg Alakulat szállása lehet.*
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-16 23:59:42
Üzenet elküldve: 2022-01-16 23:59:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
- Rendben. - *Bólint szolgálatkészen. A tisztelgéstől eltekint. Még odafordul az idegen felé is egy rövid biccentés erejéig, mintha búcsúzna, majd egészen katonásan sarkon fordul és elsiet az odú irányába.
Ugyan vannak kétségei, hogy míg az étkezőben voltak, vagy a rövid idő alatt, míg idekint beszélgettek, ne vették volna észre a parancsnok visszatértét, azért ellenőrzi Soreyl kérése szerint.
Mire odakint a két férfi igazán belekezd a beszélgetésbe, ő már az odú ajtaján belül van.*
- Rendben. - *Bólint szolgálatkészen. A tisztelgéstől eltekint. Még odafordul az idegen felé is egy rövid biccentés erejéig, mintha búcsúzna, majd egészen katonásan sarkon fordul és elsiet az odú irányába.
Ugyan vannak kétségei, hogy míg az étkezőben voltak, vagy a rövid idő alatt, míg idekint beszélgettek, ne vették volna észre a parancsnok visszatértét, azért ellenőrzi Soreyl kérése szerint.
Mire odakint a két férfi igazán belekezd a beszélgetésbe, ő már az odú ajtaján belül van.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-16 22:22:27
Üzenet elküldve: 2022-01-16 22:22:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*A lovag szemöldökemelésében rosszallás nincs, csupán némi kíváncsiság. Illetve természetesen gyanú amit nemsokára jobban kifejt. Garsin egy intézőt emleget, akiről Soreylnek valóban semmi fogalma sincsen amire egy kedves mosollyal kezd válaszul.*
-Nem szükséges köszönöm. Ha gondolod nézd meg, hogy a Parancsnok visszatért-e már a tanácstól.
*Mondja kedvesen a lány felé, és az idegenhez fordul. Mindenképp egyszerűbb dolga lett volna a jelentkezőnek. A lovag sokkal inkább hagyatkozik a megérzéseire, és még Perchipfell is telebeszéli a fejét olykor, ráadásul a nem túl régmúlt eseményeit illetőleg is vannak fenntartásai. Egy embere dezertál egy egyszerűnek ígérkező küldetés alatt, amiben végül egy sárkányra bukkannak, amiről a városi őrségnek is tudomása volt, mégis hallgattak róla mint a sír, szóval valami biztos van a fülük mögött, ráadásul még a parancsnok által említett láthatatlan wargos mágus esete is ott van a piactéren. Arról már nem is beszélve, hogy a holtak feltámadásáról, még csak nem is tud, pedig minden bizonnyal csak hab lenne a tortán, pláne, hogy a lovag életében ez lenne a második ilyen eset, ha az istenek megjelenését, és a Grombar Kastélyt is számoljuk. De még ennek ellenére is sok a gyanús körülmény.*
-A felvétel, és a követelmények változnak.
*Mondja diplomatikusan, és meghallgatja a kis beszámolót a másiktól. Hazugságon nem gondolkozik, és közepesen részletes mesét ad le a másik, ahhoz hogy egyébként ne kételkedjen a történetben, de mégis kissé bizalmatlannak látszik a másik felé. Többek között továbbra sem mutatkozik be, minden esetre a férfi úgy tűnik tisztában van a képességeivel, de az is lehet fölé lő kicsit a magabiztosságával, egyelőre nem lehet tudni.*
~Dehogynem lehet. Ez egy gyakorlótér.~
*Vág a kósza gondolatok közébe Perchi.*
~Fogjatok egy-egy gyakorlóhandzsárt, és páhold el hogy letöröld a gőgöt a pofájáról.~
*Tanácsolja a kard szelleme, de a mindig jóravaló lovag természetesen leinti a hangot a fejében.*
~Azzal még nem mennénk semmire.~
*Mondja magában, és amúgy se lenne kedvére az erőfitogtatás, aztán meg nem is a katonai képességei érdekli az idegenről. Röviden összefoglalja a helyzetet, és aztán a kérést is.*
-Tudja néhány napja dezertáltak a kötelékből, és több gyanús eset is történt, ami még nem került teljes kivizsgálásra, így nem zárhatjuk ki a kémkedést sem.
*Kezdi hivatalos, de barátságos hangnemben.*
-Ha komolyan gondolja a jelentkezést kérem fáradjon velem, hogy feltegyek néhány kérdést, illetve elmondjam mit kell tudnia.
*A lovag elég jó emberismerő, a másik pedig szemmel láthatóan nem a karizmatikusság szobra, így az arcvonásait firtatja. Igenlő válasz esetén el is indul az Odú, illetve a szobája felé.*
*A lovag szemöldökemelésében rosszallás nincs, csupán némi kíváncsiság. Illetve természetesen gyanú amit nemsokára jobban kifejt. Garsin egy intézőt emleget, akiről Soreylnek valóban semmi fogalma sincsen amire egy kedves mosollyal kezd válaszul.*
-Nem szükséges köszönöm. Ha gondolod nézd meg, hogy a Parancsnok visszatért-e már a tanácstól.
*Mondja kedvesen a lány felé, és az idegenhez fordul. Mindenképp egyszerűbb dolga lett volna a jelentkezőnek. A lovag sokkal inkább hagyatkozik a megérzéseire, és még Perchipfell is telebeszéli a fejét olykor, ráadásul a nem túl régmúlt eseményeit illetőleg is vannak fenntartásai. Egy embere dezertál egy egyszerűnek ígérkező küldetés alatt, amiben végül egy sárkányra bukkannak, amiről a városi őrségnek is tudomása volt, mégis hallgattak róla mint a sír, szóval valami biztos van a fülük mögött, ráadásul még a parancsnok által említett láthatatlan wargos mágus esete is ott van a piactéren. Arról már nem is beszélve, hogy a holtak feltámadásáról, még csak nem is tud, pedig minden bizonnyal csak hab lenne a tortán, pláne, hogy a lovag életében ez lenne a második ilyen eset, ha az istenek megjelenését, és a Grombar Kastélyt is számoljuk. De még ennek ellenére is sok a gyanús körülmény.*
-A felvétel, és a követelmények változnak.
*Mondja diplomatikusan, és meghallgatja a kis beszámolót a másiktól. Hazugságon nem gondolkozik, és közepesen részletes mesét ad le a másik, ahhoz hogy egyébként ne kételkedjen a történetben, de mégis kissé bizalmatlannak látszik a másik felé. Többek között továbbra sem mutatkozik be, minden esetre a férfi úgy tűnik tisztában van a képességeivel, de az is lehet fölé lő kicsit a magabiztosságával, egyelőre nem lehet tudni.*
~Dehogynem lehet. Ez egy gyakorlótér.~
*Vág a kósza gondolatok közébe Perchi.*
~Fogjatok egy-egy gyakorlóhandzsárt, és páhold el hogy letöröld a gőgöt a pofájáról.~
*Tanácsolja a kard szelleme, de a mindig jóravaló lovag természetesen leinti a hangot a fejében.*
~Azzal még nem mennénk semmire.~
*Mondja magában, és amúgy se lenne kedvére az erőfitogtatás, aztán meg nem is a katonai képességei érdekli az idegenről. Röviden összefoglalja a helyzetet, és aztán a kérést is.*
-Tudja néhány napja dezertáltak a kötelékből, és több gyanús eset is történt, ami még nem került teljes kivizsgálásra, így nem zárhatjuk ki a kémkedést sem.
*Kezdi hivatalos, de barátságos hangnemben.*
-Ha komolyan gondolja a jelentkezést kérem fáradjon velem, hogy feltegyek néhány kérdést, illetve elmondjam mit kell tudnia.
*A lovag elég jó emberismerő, a másik pedig szemmel láthatóan nem a karizmatikusság szobra, így az arcvonásait firtatja. Igenlő válasz esetén el is indul az Odú, illetve a szobája felé.*
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-16 13:55:21
Üzenet elküldve: 2022-01-16 13:55:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Ha valakit ilyen jelentősen végigméri a másikat, akkor az bizony "péniszméregetés", bárki bármit mond, de a páncélosnak ezzel nincs problémája. A legtöbb férfi hasonlóan áll hozzá, ezért végigmérik. Gyanakvásból, féltékenységből, gőgből, de mindez elmondható a medvetermetűről is.
A gondolatnyi szünetek alatt a városőrről a lányra pillant, de nem viszonozza a mosolyát, de épp elkapja, ahogy Darenn szemöldöke feljebb szalad, mintha ez valamilyen negatív érzelmet tükrözne.*
- Az jó. *Feleli a megerősítésre, hogy jó helyen jár.*
- Miért, nincs felvétel? *Kérdezi meg és most csak a városőrre fókuszál.*
- Nem felelek meg a követelményeknek? *Teszi hozzá.
A közbeszóló Garsintól megtudja, hogy a fickó hadnagyi rangban áll a kötelékben.*
- A Pirtianesi Gárdában szolgáltam korábban, majd szakaszvezetői rangban szereltem le családi okok miatt. Az apám halála után a szomszéd uradalom igényt tartott a birtokunkra, így kénytelen voltam a kezembe venni a dolgokat. *Természetesen hazudik, mint a vízfolyás, de ki ellenőrizhetné innen. Ám olyan simán adja elő, hogy abba nehezen köthetnének bele.*
- A tapasztalataimat szóban nem tudom bizonyítani. *Akasztja hüvelykujját a fegyverövébe, ami így, fegyverek nélkül túl könnyű.
A lány megadja a lehetőséget a fickónak, hogy lepasszolja valami intézőnek, aki minden bizonnyal nehezebb eset lenne a hadnagynál. Bár ki tudja. Fogalma sincs arról, hogyan mennek itt a felvételek a kötelékbe.*
*Ha valakit ilyen jelentősen végigméri a másikat, akkor az bizony "péniszméregetés", bárki bármit mond, de a páncélosnak ezzel nincs problémája. A legtöbb férfi hasonlóan áll hozzá, ezért végigmérik. Gyanakvásból, féltékenységből, gőgből, de mindez elmondható a medvetermetűről is.
A gondolatnyi szünetek alatt a városőrről a lányra pillant, de nem viszonozza a mosolyát, de épp elkapja, ahogy Darenn szemöldöke feljebb szalad, mintha ez valamilyen negatív érzelmet tükrözne.*
- Az jó. *Feleli a megerősítésre, hogy jó helyen jár.*
- Miért, nincs felvétel? *Kérdezi meg és most csak a városőrre fókuszál.*
- Nem felelek meg a követelményeknek? *Teszi hozzá.
A közbeszóló Garsintól megtudja, hogy a fickó hadnagyi rangban áll a kötelékben.*
- A Pirtianesi Gárdában szolgáltam korábban, majd szakaszvezetői rangban szereltem le családi okok miatt. Az apám halála után a szomszéd uradalom igényt tartott a birtokunkra, így kénytelen voltam a kezembe venni a dolgokat. *Természetesen hazudik, mint a vízfolyás, de ki ellenőrizhetné innen. Ám olyan simán adja elő, hogy abba nehezen köthetnének bele.*
- A tapasztalataimat szóban nem tudom bizonyítani. *Akasztja hüvelykujját a fegyverövébe, ami így, fegyverek nélkül túl könnyű.
A lány megadja a lehetőséget a fickónak, hogy lepasszolja valami intézőnek, aki minden bizonnyal nehezebb eset lenne a hadnagynál. Bár ki tudja. Fogalma sincs arról, hogyan mennek itt a felvételek a kötelékbe.*
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-16 12:33:44
Üzenet elküldve: 2022-01-16 12:33:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Mikor meghallja, hogy a hatalmas, ijesztő küllemű fickó valóban hozzájuk szeretne csatlakozni, Garsin hozzáállása valamennyire megváltozik. Rögtön igyekszik őt valamivel jobb színben feltüntetni maga előtt és csillapítani a saját ösztönös reakcióját, ami a múltjából fakad, meg abból, hogy saját magát ő is sokkal gyengébbnek véli.
Arra gondol, hogy valójában ennek a férfinak sokkal több keresnivalója van itt, mint neki. Vagyis hogy inkább van szükség ilyen megtermett alakokra a kötelékükben, mint a magafajtákra. És valójában az is előnye az idegennek, hogy ilyen félelmetesen néz ki. Nyilvánvaló, hogy a felszerelése is azért néz ki így, hogy riadalmat keltsen az ellenfelében. Ami hatásos, Garsinra legalábbis hatással van. De most próbál mögé látni ennek a félelemnek, és inkább örülni, hogy talán új társuk lesz.
Nem egyszerű, mert a férfi arcában, pillantásában is van valami nyugtalanító, ám mikor az idegen felé is fordul kérdőn, egy egészen biztató ábrázattal biccent neki, hogy jó helyen jár, még a szájsarkait is picit feljebb húzza egy pillanatra.
A megerősítés után észleli, hogy Soreyl felé fordul, de nem biztos benne, hogy mit szeretne a lovag. Elbocsátani? Vagy nem tudja, mi az eljárás a felvétel során? Elképzelhetőnek tartja, hisz a férfi is csak a napokban tért vissza közéjük. Bár afelől meg vannak kétségei, hogy Soreyl éppen tőle várna javaslatot. Mégis, a férfi egyelőre nem szólt egyebet, így egy kis furfanggal, kerülővel oldja meg a saját kétségeit.*
- Intézi, hadnagy? Vagy megkeressem Walfaccon intéző urat? - *Fordul Soreyl felé készségesen. Így annak is megadja a lehetőséget, hogy a lovag átadhassa a feladatot az intézőnek, akiről talán még nem is tud... Ha meg mégis tud, vagy mégsem volt ilyen szándéka, akkor sem lesz talán olyan szembetűnően bosszantó az okoskodása ezzel a fölajánlással.*
*Mikor meghallja, hogy a hatalmas, ijesztő küllemű fickó valóban hozzájuk szeretne csatlakozni, Garsin hozzáállása valamennyire megváltozik. Rögtön igyekszik őt valamivel jobb színben feltüntetni maga előtt és csillapítani a saját ösztönös reakcióját, ami a múltjából fakad, meg abból, hogy saját magát ő is sokkal gyengébbnek véli.
Arra gondol, hogy valójában ennek a férfinak sokkal több keresnivalója van itt, mint neki. Vagyis hogy inkább van szükség ilyen megtermett alakokra a kötelékükben, mint a magafajtákra. És valójában az is előnye az idegennek, hogy ilyen félelmetesen néz ki. Nyilvánvaló, hogy a felszerelése is azért néz ki így, hogy riadalmat keltsen az ellenfelében. Ami hatásos, Garsinra legalábbis hatással van. De most próbál mögé látni ennek a félelemnek, és inkább örülni, hogy talán új társuk lesz.
Nem egyszerű, mert a férfi arcában, pillantásában is van valami nyugtalanító, ám mikor az idegen felé is fordul kérdőn, egy egészen biztató ábrázattal biccent neki, hogy jó helyen jár, még a szájsarkait is picit feljebb húzza egy pillanatra.
A megerősítés után észleli, hogy Soreyl felé fordul, de nem biztos benne, hogy mit szeretne a lovag. Elbocsátani? Vagy nem tudja, mi az eljárás a felvétel során? Elképzelhetőnek tartja, hisz a férfi is csak a napokban tért vissza közéjük. Bár afelől meg vannak kétségei, hogy Soreyl éppen tőle várna javaslatot. Mégis, a férfi egyelőre nem szólt egyebet, így egy kis furfanggal, kerülővel oldja meg a saját kétségeit.*
- Intézi, hadnagy? Vagy megkeressem Walfaccon intéző urat? - *Fordul Soreyl felé készségesen. Így annak is megadja a lehetőséget, hogy a lovag átadhassa a feladatot az intézőnek, akiről talán még nem is tud... Ha meg mégis tud, vagy mégsem volt ilyen szándéka, akkor sem lesz talán olyan szembetűnően bosszantó az okoskodása ezzel a fölajánlással.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2022-01-16 09:28:32
Üzenet elküldve: 2022-01-16 09:28:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Jelentkezés//
*Habár péniszméregetésről szó sem volt, de legalább kiderül mit keres itt az idegen. Soreyl csípőre teszi a kezét, és kezd egy nagyon kissé hajlani Perchipfell irányába, megítélés szempontjából.*
~Továbbra se nyert meg magának a paraszt.~
*Mondja Perchi újra, és erre már nem kap olyan szidást mint az elébb.*
~Egyelőre engem sem.~
*Válaszol a fejében kicsit habozva, miközben kiderül, hogy a másik jelentkezés ügyben jött. Soreyl jobb szemöldöke kíváncsian felcsúszik. Ő a rangidős a jelenlegi helyzetben, és nincs is ellenére az ilyen döntések meghozatala, de a másik közlegény érthetetlen dezertálása óta, minden bizonnyal jobb, ha az alakulat jobban megválogatja kit engednek be maguk közé.*
~Pláne ha mindenki dezertál nálatok. Akkor hogy fog imádni titeket az Őrség.~
*Szúrja közbe a néma gondolatokra a sajátját Perchi. Hogy sok idő ne menjen el természetesen a lovag azonnal válaszol.*
-Máshol kár is volna próbálkozni.
*Biccent egyet igenlőn, és még egyszer megnézi magának a férfit. Így első látásra tartásából, és alkatából csak annyit lát, hogy erős fickó, még ha nem is az igazán megnyerő fajta. Bizonyára tapasztaltabb mint Nilevard, de ha választani kéne, lehet a szőke kölyköt vinné magával, sőt. Bárhova is menne természetesen Garsint választaná. Apropó Garsin. Oldalra néz, és a lányra tekint egy pillanatra. Ha az arcán kellemetlenséget, vagy nem akarást lát, akkor kitalál valamit, hogy ne kelljen itt lennie közben. Majd visszanéz az idegen férfira.*
*Habár péniszméregetésről szó sem volt, de legalább kiderül mit keres itt az idegen. Soreyl csípőre teszi a kezét, és kezd egy nagyon kissé hajlani Perchipfell irányába, megítélés szempontjából.*
~Továbbra se nyert meg magának a paraszt.~
*Mondja Perchi újra, és erre már nem kap olyan szidást mint az elébb.*
~Egyelőre engem sem.~
*Válaszol a fejében kicsit habozva, miközben kiderül, hogy a másik jelentkezés ügyben jött. Soreyl jobb szemöldöke kíváncsian felcsúszik. Ő a rangidős a jelenlegi helyzetben, és nincs is ellenére az ilyen döntések meghozatala, de a másik közlegény érthetetlen dezertálása óta, minden bizonnyal jobb, ha az alakulat jobban megválogatja kit engednek be maguk közé.*
~Pláne ha mindenki dezertál nálatok. Akkor hogy fog imádni titeket az Őrség.~
*Szúrja közbe a néma gondolatokra a sajátját Perchi. Hogy sok idő ne menjen el természetesen a lovag azonnal válaszol.*
-Máshol kár is volna próbálkozni.
*Biccent egyet igenlőn, és még egyszer megnézi magának a férfit. Így első látásra tartásából, és alkatából csak annyit lát, hogy erős fickó, még ha nem is az igazán megnyerő fajta. Bizonyára tapasztaltabb mint Nilevard, de ha választani kéne, lehet a szőke kölyköt vinné magával, sőt. Bárhova is menne természetesen Garsint választaná. Apropó Garsin. Oldalra néz, és a lányra tekint egy pillanatra. Ha az arcán kellemetlenséget, vagy nem akarást lát, akkor kitalál valamit, hogy ne kelljen itt lennie közben. Majd visszanéz az idegen férfira.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269