Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (867. - 886. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 12:00:41
Üzenet elküldve: 2021-10-11 12:00:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Bredoc mutatja az ismert utat. Megérkezvén az alakulótérre, a városőrök gyakorlatoznak mellettük valamit. Bredoc bemutatkozik, és kezet fog az újoncokkal. Találnak valami elhagyatottabb sarkot valahol, hogy megálljanak beszélgetni. Parancsot kapni. Ki, hogyan hívja ugye. A két iffionc elsőre rendkívül komolyan veszi a katonásdit. Ez majd az első küldetéssel elmúlik a lovag szerint, de nem akarja letörni a lelkesedésüket. Brox egy kisebb beszédbe kezd, és megnyugtat mindenkit, hogy lesz tabard, lesz medál, nem kell izgulni, nem mintha Soreyl tövig rágta volna a körmét e miatt. Aztán áttérnek a küldetés részleteire. Soreylnek egy pillanatra muszáj visszakérdeznie.*
-Vadászlak? A kikötői erdőség környéke nem?
*Kérdezi mély hangján, és egy olyan arckifejezéssel amit csak a parancsnok érthet.*
~Tehát a Krenkataurral szemben.~
*Gondolatai kiülnek arcára, nem is lehet nehéz a parancsnoknak leolvasnia. Nincs ezzel problémája, csak tréfás az élet, amivel viszont van problémája azok a vadak. Ha kettesben lennének biztos említené a barátjának, de a két újoncot lehet megijesztené. Soreyl venár volt. Vadak és egyéb más szörnyetegek megértésére, és igény esetén likvidálására képezték ki Vadvédben. Ennek nyomán pontosan tudja, hogy az Arthenioron kívül eső erdős területeken változatosan veszélyes vadak vannak, nem csak holmi farkasok. Talán még Erdőméllyéről is kijárnak oda bestiák. No meg aztán egy irbisz, de még egy farkas, vagy mezei borzoi sem fogja otthagyni nyomós ok nélkül az odúját, és fenségterületét. Legutoljára ilyen az istenek küzdelme előtt volt, mikor Sa'Tereth szolgája holtakat ébresztett fel, és az Erdőszellem visszahívta vadjait. Egy gyorsan összeráncolt szemöldök, és egy kicsit aggódó tekintet gondolkozik maga elé. Kifejezetten örül, hogy ő foglalkozhat a dologgal, már csak a két újoncot félti egy kicsit. Ez nem tűnik egy sétagaloppnak. Finoman megérinti a Kilencfejű Hydra medálját a mellkasán, és próbál újra csak Bredocra koncentrálni.*
-A többit mi megoldjuk. Nem lesz gond.
*Bredoc mutatja az ismert utat. Megérkezvén az alakulótérre, a városőrök gyakorlatoznak mellettük valamit. Bredoc bemutatkozik, és kezet fog az újoncokkal. Találnak valami elhagyatottabb sarkot valahol, hogy megálljanak beszélgetni. Parancsot kapni. Ki, hogyan hívja ugye. A két iffionc elsőre rendkívül komolyan veszi a katonásdit. Ez majd az első küldetéssel elmúlik a lovag szerint, de nem akarja letörni a lelkesedésüket. Brox egy kisebb beszédbe kezd, és megnyugtat mindenkit, hogy lesz tabard, lesz medál, nem kell izgulni, nem mintha Soreyl tövig rágta volna a körmét e miatt. Aztán áttérnek a küldetés részleteire. Soreylnek egy pillanatra muszáj visszakérdeznie.*
-Vadászlak? A kikötői erdőség környéke nem?
*Kérdezi mély hangján, és egy olyan arckifejezéssel amit csak a parancsnok érthet.*
~Tehát a Krenkataurral szemben.~
*Gondolatai kiülnek arcára, nem is lehet nehéz a parancsnoknak leolvasnia. Nincs ezzel problémája, csak tréfás az élet, amivel viszont van problémája azok a vadak. Ha kettesben lennének biztos említené a barátjának, de a két újoncot lehet megijesztené. Soreyl venár volt. Vadak és egyéb más szörnyetegek megértésére, és igény esetén likvidálására képezték ki Vadvédben. Ennek nyomán pontosan tudja, hogy az Arthenioron kívül eső erdős területeken változatosan veszélyes vadak vannak, nem csak holmi farkasok. Talán még Erdőméllyéről is kijárnak oda bestiák. No meg aztán egy irbisz, de még egy farkas, vagy mezei borzoi sem fogja otthagyni nyomós ok nélkül az odúját, és fenségterületét. Legutoljára ilyen az istenek küzdelme előtt volt, mikor Sa'Tereth szolgája holtakat ébresztett fel, és az Erdőszellem visszahívta vadjait. Egy gyorsan összeráncolt szemöldök, és egy kicsit aggódó tekintet gondolkozik maga elé. Kifejezetten örül, hogy ő foglalkozhat a dologgal, már csak a két újoncot félti egy kicsit. Ez nem tűnik egy sétagaloppnak. Finoman megérinti a Kilencfejű Hydra medálját a mellkasán, és próbál újra csak Bredocra koncentrálni.*
-A többit mi megoldjuk. Nem lesz gond.
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-11 10:29:21
Üzenet elküldve: 2021-10-11 10:29:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 642
OOC üzenetek: 156
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*Soreyl felé csak biccent, nem is veszi úgy ki, hogy mentegetőzne a hadnagy, s ez akár látszóhat is rajta. A két ifjút gyorsan végigméri, s hamar le is vonja a következtetést, miközben már a kaszárnya udvarán lépdel. ~Átlagos testalkata van, az átlagnál talán éppcsak jobban forgathatja a kardot. Ráfér a kiképzés. Kíváncsi vagyok tudja-e hasznosan forgatni hosszúkardját a pajzzsal együtt. A fattyú képzettebb lehet, bár idősebbnek is látszik valamivel. Igazi harcos kisugárzása van. Nem fogsz unatkozni barátom. ~ Halvány elégedett mosoly fut át az arcán, mire egy csendesebb zughoz érnek, már amennyire ez lehetséges. *
-Remélem sikerült berendezkednetek. Bredoc Droyn vagyok, az alakulat parancsnoka, örvendek.
*Nyújtja kezét előbb az egyik, majd a másik újoncnak, hisz még nem találkoztak korábban. Egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy tréfásan Soreylnek is adja-e a kezét, de inkább elveti a dolgot.*
-A felszereléseknek hamarosan meg kell érkeznie.
*El is kacsint a kapu irányába, hátha befut a szállítmány. *
-Amiért most itt vagytok az nem más, mint egy küldetés.
*Kezd bele végül, mert a szállítmány még sehol. Talán mire végeznek itt megérkezik. *
-Vadászlaki favágók és vadászok jelentették, hogy furcsamód eltűntek a vadak a vidéken a kikötői erdőség egy részén. Állítólag a hegyeket is említették.
*Ujjával a kaszárnyára mutat. *
-A városi őrség parancsnoka kért meg minket hogy nézzünk utána. Úgy gondolom jó gyakorlat lesz a számotokra, Darenn hadnagy pedig majd vigyáz rátok ha komolyabb veszély fenyegetne.
*Persze nem mintha különösen úgy festenének, mint akire vigyázni kell, de nem tudni még, hogy hogy reagálnának egy veszélyes szituációban. Ellenben Soreylről pontosan tudja. És nyilván képzettebb is mint kettejük együttvéve. *
-Tudom hogy nem sok információ ez, de ennyivel tudok szolgálni. A vadászok megkeresése talán jó kiindulópont lehet.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.11 10:37:23
*Soreyl felé csak biccent, nem is veszi úgy ki, hogy mentegetőzne a hadnagy, s ez akár látszóhat is rajta. A két ifjút gyorsan végigméri, s hamar le is vonja a következtetést, miközben már a kaszárnya udvarán lépdel. ~Átlagos testalkata van, az átlagnál talán éppcsak jobban forgathatja a kardot. Ráfér a kiképzés. Kíváncsi vagyok tudja-e hasznosan forgatni hosszúkardját a pajzzsal együtt. A fattyú képzettebb lehet, bár idősebbnek is látszik valamivel. Igazi harcos kisugárzása van. Nem fogsz unatkozni barátom. ~ Halvány elégedett mosoly fut át az arcán, mire egy csendesebb zughoz érnek, már amennyire ez lehetséges. *
-Remélem sikerült berendezkednetek. Bredoc Droyn vagyok, az alakulat parancsnoka, örvendek.
*Nyújtja kezét előbb az egyik, majd a másik újoncnak, hisz még nem találkoztak korábban. Egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy tréfásan Soreylnek is adja-e a kezét, de inkább elveti a dolgot.*
-A felszereléseknek hamarosan meg kell érkeznie.
*El is kacsint a kapu irányába, hátha befut a szállítmány. *
-Amiért most itt vagytok az nem más, mint egy küldetés.
*Kezd bele végül, mert a szállítmány még sehol. Talán mire végeznek itt megérkezik. *
-Vadászlaki favágók és vadászok jelentették, hogy furcsamód eltűntek a vadak a vidéken a kikötői erdőség egy részén. Állítólag a hegyeket is említették.
*Ujjával a kaszárnyára mutat. *
-A városi őrség parancsnoka kért meg minket hogy nézzünk utána. Úgy gondolom jó gyakorlat lesz a számotokra, Darenn hadnagy pedig majd vigyáz rátok ha komolyabb veszély fenyegetne.
*Persze nem mintha különösen úgy festenének, mint akire vigyázni kell, de nem tudni még, hogy hogy reagálnának egy veszélyes szituációban. Ellenben Soreylről pontosan tudja. És nyilván képzettebb is mint kettejük együttvéve. *
-Tudom hogy nem sok információ ez, de ennyivel tudok szolgálni. A vadászok megkeresése talán jó kiindulópont lehet.
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.11 10:37:23
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:37:08
Üzenet elküldve: 2021-10-10 21:37:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ismerős neki a kardtartás, amire Gaerralos okítja. Részben ezért is igazította a vállára, mert látta már a gyakorlatozókat ebben a testhelyzetben, viszont ő most nem tervezett erre különösebben összpontosítani. Ám ha már erre is lehetősége van, figyel nagyon a részletekre. Örül, hogy még egy lecke belefér. Aztán az utasítás szerint visszaengedi a kardot középtartásba, épp csak egy kis kitérőt enged meg magának előtte, mert vonzza, hogy azonnal kipróbálja: előre hozza a hátsó lábát és megteszi azt a csapást, a képzeletbeli ellenfele nyakát, vagy épp vállát célozva meg, s még arra is próbál ügyelni, hogy egyenesen a vágás irányába tartsa a "penge" élét, ahogy arra korábban figyelmeztették. Végül visszahátrál, s már középtartásban hagyja a fegyvert, úgy folytatja a bemutatót.
Alaposan elfárad és megizzad, mire végeznek, de mikor Gaerralos megállítja, az az érzés van benne, hogy ő képes erre, máris sokat tanult és fejlődött!
Persze, ez alighanem addig fog csak tartani, amíg nem hasonlítja magát a kaszárnyából végszóra éppen kitóduló, már ügyesebb újoncokhoz... ám jelenleg még tele van jó érzésekkel a saját teljesítményét illetően. Persze az is lelkesíti, amit a férfi mond: hogy magától ajánlja, hogy foglalkozna még vele. El nem mosolyodik most sem, de Gaerralos láthatja abban, ahogy rá néz, hogy mennyire örül a lehetőségnek.*
- Értettem. Köszönöm, u... Gaerralos! - *Biccent hálásan, s csak ez után lazul el egy kicsit. A kardot visszaengedi a földre, s alkarjába törli verítékező arcát. Szívesen kérdezne még pár dolgot, de nem akarja tovább föltartóztatni a férfit, így csak kérdőn nyújtja kezét a másik gyakorlófegyverért, jelezve, hogy majd ő visszaviszi. Így vagy úgy, de végül elválnak útjaik, s ki ki megy a maga dolgára.*
*Ismerős neki a kardtartás, amire Gaerralos okítja. Részben ezért is igazította a vállára, mert látta már a gyakorlatozókat ebben a testhelyzetben, viszont ő most nem tervezett erre különösebben összpontosítani. Ám ha már erre is lehetősége van, figyel nagyon a részletekre. Örül, hogy még egy lecke belefér. Aztán az utasítás szerint visszaengedi a kardot középtartásba, épp csak egy kis kitérőt enged meg magának előtte, mert vonzza, hogy azonnal kipróbálja: előre hozza a hátsó lábát és megteszi azt a csapást, a képzeletbeli ellenfele nyakát, vagy épp vállát célozva meg, s még arra is próbál ügyelni, hogy egyenesen a vágás irányába tartsa a "penge" élét, ahogy arra korábban figyelmeztették. Végül visszahátrál, s már középtartásban hagyja a fegyvert, úgy folytatja a bemutatót.
Alaposan elfárad és megizzad, mire végeznek, de mikor Gaerralos megállítja, az az érzés van benne, hogy ő képes erre, máris sokat tanult és fejlődött!
Persze, ez alighanem addig fog csak tartani, amíg nem hasonlítja magát a kaszárnyából végszóra éppen kitóduló, már ügyesebb újoncokhoz... ám jelenleg még tele van jó érzésekkel a saját teljesítményét illetően. Persze az is lelkesíti, amit a férfi mond: hogy magától ajánlja, hogy foglalkozna még vele. El nem mosolyodik most sem, de Gaerralos láthatja abban, ahogy rá néz, hogy mennyire örül a lehetőségnek.*
- Értettem. Köszönöm, u... Gaerralos! - *Biccent hálásan, s csak ez után lazul el egy kicsit. A kardot visszaengedi a földre, s alkarjába törli verítékező arcát. Szívesen kérdezne még pár dolgot, de nem akarja tovább föltartóztatni a férfit, így csak kérdőn nyújtja kezét a másik gyakorlófegyverért, jelezve, hogy majd ő visszaviszi. Így vagy úgy, de végül elválnak útjaik, s ki ki megy a maga dolgára.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:40:07
Üzenet elküldve: 2021-10-10 20:40:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
*Jenari a megbeszéltek szerint várakozik, idő közben már lovát is felszerszámozta, és arra is akadt ideje, hogy könnyítsen magán a hosszabb út előtt. Amíg Naesala, és Pashthra is elvégzik ügyes-bajos dolgukat, ha van egyáltalán bármi teendőjük, addig Jenari az épület oldalának dőlve várakozik az árnyékban, és egy kavics rugdosásával foglalja el magát. Rövidesen viszont felbukkan Naesala, ezért Jenari ellöki magát a faltól, és felteszi az ominózus kérdést.*
- Akkor mehetünk?
*Mivel úgy sejti a válasz igen lesz, ezért nem is várja meg azt, és tesz egy javalaslatszerű kérést.*
- Tehetünk majd egy kis kitérőt a kovácshoz a fegyverek miatt? Legalább Pashthra is megkaphatná az új játékszerét, hogy ne sírjon az úton végig.
*Jenari a megbeszéltek szerint várakozik, idő közben már lovát is felszerszámozta, és arra is akadt ideje, hogy könnyítsen magán a hosszabb út előtt. Amíg Naesala, és Pashthra is elvégzik ügyes-bajos dolgukat, ha van egyáltalán bármi teendőjük, addig Jenari az épület oldalának dőlve várakozik az árnyékban, és egy kavics rugdosásával foglalja el magát. Rövidesen viszont felbukkan Naesala, ezért Jenari ellöki magát a faltól, és felteszi az ominózus kérdést.*
- Akkor mehetünk?
*Mivel úgy sejti a válasz igen lesz, ezért nem is várja meg azt, és tesz egy javalaslatszerű kérést.*
- Tehetünk majd egy kis kitérőt a kovácshoz a fegyverek miatt? Legalább Pashthra is megkaphatná az új játékszerét, hogy ne sírjon az úton végig.
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-10 12:25:53
Üzenet elküldve: 2021-10-10 12:25:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Egy nap a nemlétben//
~Lehetne rosszabb is.~
*Jegyzi meg magában. Végtére is még mindig nála van az a rétek havai tréfaként terjesztett szórólap, amit kevesebb, mint egy órája egy illúziónak magyarázott el, és halálbüntetés terhén büntette a város területén végrehajtott varázslatokat. El tudná képzelni, hogy a városvezetéstől nem állna távol valami hasonló bevezetése.*
-Rendben, úgy lesz.
*Reagál Bredoc aláírással való utasítására. Wulfrixen személyleírására csak bólint, és a saját besorolásának megnevezésére sincs különösebb mondanivalója. Egyetért persze azzal, hogy meglehetősen lírai, nem igazán formális, de nincs nagyon mit tenni ezzel kapcsolatban, és nem is számít sokat.*
-Egyetértek. Majd ha felkészültebbek vagyunk, meglátjuk, vissza akarja-e kérni a pénzét.
*Végtére is nem kis summát adott át a mágus Gaerralosnak, és elképzelhető, hogy ennyi pénz pont megér neki egy barátságos beszélgetést.
A Kaszárnya felé menet látni, hogy továbbra is feszült, és időnként hátra-hátratekint. Fülel, hogy meghallhassa a mágus hátasának lépteit, ám semmi ilyesmi nem kelti fel a figyelmét, ahogy illúziók jeleit sem veszi észre maga körül.*
*Látni rajta, hogy kissé megkönnyebül, mikor belép a Kaszárnya kapuján. Gyakorlatozó és őrjáratozó városőrök között azért kissé kényelmesebben érzi magát.*
-Az Alakulaton belül szükséges titokban tartanom az ügyet?
*Tesz fel újabb kérdést Bredocnak. Eddigi tudása szerint vannak páran a Wargok közül, akik esélyesen nehezebben helyeznének lakatot a szájukra, mint mások. Kötve hiszi viszont, hogy a többiek közül bárki is képes lenne olyan szinten azonosítani egy ilyen helyzetet, mint ahogy neki sikerült, ez pedig potenciális veszélyforrás lehetne.*
-A szobámban leszek, amíg megírom a jelentést...
*Hirtelen tör elő belőle egy rezignált sóhaj.*
-Bár lehet, hogy előnyösebb lenne tollba mondanom.
*Jut eszébe, hogy hogy néz ki a kézírása, mióta az ügyetlenebbik kezével kényszerül forgatni a pennát. Távolról sem olvashatatlan, de abban is viszonylag biztos, hogy nem vetekedhet egy írnok tollvonásaival, és a pacák, amik újra komoly nehézséget jelentenek számára, szintén nem néznének ki szépen egy, a Tanácsnak írt iraton.
Mindenesetre nagy eséllyel még egy kis darabig ugyanarra mennek Bredoccal, és csak a Warg odúba beérvén válnak majd el útjaik, így ha a Parancsnok szeretne mondani valamit, van még alkalma rá.*
~Lehetne rosszabb is.~
*Jegyzi meg magában. Végtére is még mindig nála van az a rétek havai tréfaként terjesztett szórólap, amit kevesebb, mint egy órája egy illúziónak magyarázott el, és halálbüntetés terhén büntette a város területén végrehajtott varázslatokat. El tudná képzelni, hogy a városvezetéstől nem állna távol valami hasonló bevezetése.*
-Rendben, úgy lesz.
*Reagál Bredoc aláírással való utasítására. Wulfrixen személyleírására csak bólint, és a saját besorolásának megnevezésére sincs különösebb mondanivalója. Egyetért persze azzal, hogy meglehetősen lírai, nem igazán formális, de nincs nagyon mit tenni ezzel kapcsolatban, és nem is számít sokat.*
-Egyetértek. Majd ha felkészültebbek vagyunk, meglátjuk, vissza akarja-e kérni a pénzét.
*Végtére is nem kis summát adott át a mágus Gaerralosnak, és elképzelhető, hogy ennyi pénz pont megér neki egy barátságos beszélgetést.
A Kaszárnya felé menet látni, hogy továbbra is feszült, és időnként hátra-hátratekint. Fülel, hogy meghallhassa a mágus hátasának lépteit, ám semmi ilyesmi nem kelti fel a figyelmét, ahogy illúziók jeleit sem veszi észre maga körül.*
*Látni rajta, hogy kissé megkönnyebül, mikor belép a Kaszárnya kapuján. Gyakorlatozó és őrjáratozó városőrök között azért kissé kényelmesebben érzi magát.*
-Az Alakulaton belül szükséges titokban tartanom az ügyet?
*Tesz fel újabb kérdést Bredocnak. Eddigi tudása szerint vannak páran a Wargok közül, akik esélyesen nehezebben helyeznének lakatot a szájukra, mint mások. Kötve hiszi viszont, hogy a többiek közül bárki is képes lenne olyan szinten azonosítani egy ilyen helyzetet, mint ahogy neki sikerült, ez pedig potenciális veszélyforrás lehetne.*
-A szobámban leszek, amíg megírom a jelentést...
*Hirtelen tör elő belőle egy rezignált sóhaj.*
-Bár lehet, hogy előnyösebb lenne tollba mondanom.
*Jut eszébe, hogy hogy néz ki a kézírása, mióta az ügyetlenebbik kezével kényszerül forgatni a pennát. Távolról sem olvashatatlan, de abban is viszonylag biztos, hogy nem vetekedhet egy írnok tollvonásaival, és a pacák, amik újra komoly nehézséget jelentenek számára, szintén nem néznének ki szépen egy, a Tanácsnak írt iraton.
Mindenesetre nagy eséllyel még egy kis darabig ugyanarra mennek Bredoccal, és csak a Warg odúba beérvén válnak majd el útjaik, így ha a Parancsnok szeretne mondani valamit, van még alkalma rá.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:57:41
Üzenet elküldve: 2021-10-08 18:57:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Eleinte alapján, amit visszatértekor látott a lánytól, túlzott magabiztosságnak vagy bizonyítási vágynak tartja azt, hogy Garsin különösebb pihenés nélkül nekiugrik a kiszabott feladatnak. Úgy tűnik viszont, hogy amaz egy apró pihenő után és Gaerralos társaságában jóval összeszedettebb lett.
Látszik, hogy tanítványa odafigyel, és bár van pár típushibája, a tanulási vágy egyértelmű, és így ritkán kell kétszer kijavítani ugyanazt a félrelépést. Azzal viszont, ahogy a kardot tartja, kezdeni akar valamit.*
-Ha harcállásban vagy, a kardod is tartsd úgy. Van egy szabályos tartás, amihez viszonylag közel vagy most. Emeld meg jobban a markolatot, legyen egy vonalban a jobb válladdal.
*Segít Garsinnak felvenni a rendes tartást. A penge továbbra is a jobb vállán pihen, lapja helyett a pengével lefelé. A kard hegye most már inkább mutat hátra, mint felfelé, de nem igazán kerül több erőfeszítésbe fenntartani, mint eddig.*
-Ez egy nagyon támadó jellegű állás. Többnyire védtelenül hagy, és nem is akarod hosszú ideig használni. Arra viszont tökéletes, hogy egy pusztító erejű vágást indíts innen... A váltólépésnél majd próbáld ki. Addig is térj vissza a középtartáshoz.
*Nem tölt túl sok időt ezzel, a különféle tartásokra majd egy későbbi alkalommal tervez visszatérni.
Ezen kívül viszont viszonylag eseménytelenül telik a gyakorlatozás, és így nem tart sokáig, mire Garsin különösebb hibák nélkül végre tudja hajtani a gyakorlatokat.*
-Rendben, mára elég.
*Szólal fel, miután Garsin kétszer egymás után is elismétli a gyakorlatokat úgy, hogy ő csak csöndes megfigyelőként nézte azt végig.*
-Gyakorolj. Lehetőleg ne egyedül, hanem más újoncokkal együtt. Egy-két naponta tartani fogunk egy ilyen bemutatót, és ha azt látom, hogy az eddigiek beidegződtek, továbbhaladunk.
*Még megvárja Garsin esetleges válaszát, vagy kérdéseit, ám ha nincsenek ilyenek, akkor rövidesen magára hagyja a lányt, hogy nekilásson a saját napi felelősségei végrehajtásához.*
*Eleinte alapján, amit visszatértekor látott a lánytól, túlzott magabiztosságnak vagy bizonyítási vágynak tartja azt, hogy Garsin különösebb pihenés nélkül nekiugrik a kiszabott feladatnak. Úgy tűnik viszont, hogy amaz egy apró pihenő után és Gaerralos társaságában jóval összeszedettebb lett.
Látszik, hogy tanítványa odafigyel, és bár van pár típushibája, a tanulási vágy egyértelmű, és így ritkán kell kétszer kijavítani ugyanazt a félrelépést. Azzal viszont, ahogy a kardot tartja, kezdeni akar valamit.*
-Ha harcállásban vagy, a kardod is tartsd úgy. Van egy szabályos tartás, amihez viszonylag közel vagy most. Emeld meg jobban a markolatot, legyen egy vonalban a jobb válladdal.
*Segít Garsinnak felvenni a rendes tartást. A penge továbbra is a jobb vállán pihen, lapja helyett a pengével lefelé. A kard hegye most már inkább mutat hátra, mint felfelé, de nem igazán kerül több erőfeszítésbe fenntartani, mint eddig.*
-Ez egy nagyon támadó jellegű állás. Többnyire védtelenül hagy, és nem is akarod hosszú ideig használni. Arra viszont tökéletes, hogy egy pusztító erejű vágást indíts innen... A váltólépésnél majd próbáld ki. Addig is térj vissza a középtartáshoz.
*Nem tölt túl sok időt ezzel, a különféle tartásokra majd egy későbbi alkalommal tervez visszatérni.
Ezen kívül viszont viszonylag eseménytelenül telik a gyakorlatozás, és így nem tart sokáig, mire Garsin különösebb hibák nélkül végre tudja hajtani a gyakorlatokat.*
-Rendben, mára elég.
*Szólal fel, miután Garsin kétszer egymás után is elismétli a gyakorlatokat úgy, hogy ő csak csöndes megfigyelőként nézte azt végig.*
-Gyakorolj. Lehetőleg ne egyedül, hanem más újoncokkal együtt. Egy-két naponta tartani fogunk egy ilyen bemutatót, és ha azt látom, hogy az eddigiek beidegződtek, továbbhaladunk.
*Még megvárja Garsin esetleges válaszát, vagy kérdéseit, ám ha nincsenek ilyenek, akkor rövidesen magára hagyja a lányt, hogy nekilásson a saját napi felelősségei végrehajtásához.*
880. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:34:37
Üzenet elküldve: 2021-10-08 11:34:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Új hajnal //
* Gyorsan ki is lép az alakulat ajtaján, hogy csatlakozhasson a gyakorlatot és kiképzést végző újoncokhoz. Nem éppen lenne neki kötelező részt vennie hasonlókon. Hisz külön álló csoportnak minősül, főleg még ezt meg is osztotta vele Wulfrixen. De nem bírna a lelki ismeretével ha nem szorgoskodással kezdené az első napját. Ha már ez lett az új otthona akkor már próbálja mihamarabb megszokni a környezetét, és ki alakítani egy menetrendet amit követhet az elkövetkező időszakba. Ha éppen nem küldetésre jár akkor is tovább képezhesse magát, hisz most már elvárásoknak kell megfelelnie. Oda is lép egy bakához. *
- Üdvözletem! Tudnál nekem segíteni egy kis bemelegítésbe? Csak kard csapások és védésekről lenne szó. Természetesen ha megengedi a tiszted.
* A férfi meglepődik a lovag kérdésén, de nem fagy le. Csak határozottan a tisztre néz, aki elég közel állt hozzájuk, hogy hallja az egészet. Egy bólintással elfogadja a kérést. *
- Jó reggelt. * Villant egy mosolyt a fiatal városőr. * - Természetesen, máris hozok önnek is pajzsot és kardot hozzá. * Azzal együtt el is indul a férfi és le veszi a szükséges eszközöket a gyakorlás megkezdéséhez. Addig Nilevard csak a fegyvereit le teszi az asztalra, hogy át vehesse a gyakorló fegyvereket amit a baka hozott. Amint ezt megteszi el is indul a kőrbe, hogy felálljon harci állásba. Nem szándékozik vérre menő küzdelmet folytatni a partnerrel, ténylegesen csak néhány órán védekeznek, támadnak. Hol az egyik csap hol a másik súlyt le kardjával. Reflex és a gyakorlás ideje csak ez. *
* Gyorsan ki is lép az alakulat ajtaján, hogy csatlakozhasson a gyakorlatot és kiképzést végző újoncokhoz. Nem éppen lenne neki kötelező részt vennie hasonlókon. Hisz külön álló csoportnak minősül, főleg még ezt meg is osztotta vele Wulfrixen. De nem bírna a lelki ismeretével ha nem szorgoskodással kezdené az első napját. Ha már ez lett az új otthona akkor már próbálja mihamarabb megszokni a környezetét, és ki alakítani egy menetrendet amit követhet az elkövetkező időszakba. Ha éppen nem küldetésre jár akkor is tovább képezhesse magát, hisz most már elvárásoknak kell megfelelnie. Oda is lép egy bakához. *
- Üdvözletem! Tudnál nekem segíteni egy kis bemelegítésbe? Csak kard csapások és védésekről lenne szó. Természetesen ha megengedi a tiszted.
* A férfi meglepődik a lovag kérdésén, de nem fagy le. Csak határozottan a tisztre néz, aki elég közel állt hozzájuk, hogy hallja az egészet. Egy bólintással elfogadja a kérést. *
- Jó reggelt. * Villant egy mosolyt a fiatal városőr. * - Természetesen, máris hozok önnek is pajzsot és kardot hozzá. * Azzal együtt el is indul a férfi és le veszi a szükséges eszközöket a gyakorlás megkezdéséhez. Addig Nilevard csak a fegyvereit le teszi az asztalra, hogy át vehesse a gyakorló fegyvereket amit a baka hozott. Amint ezt megteszi el is indul a kőrbe, hogy felálljon harci állásba. Nem szándékozik vérre menő küzdelmet folytatni a partnerrel, ténylegesen csak néhány órán védekeznek, támadnak. Hol az egyik csap hol a másik súlyt le kardjával. Reflex és a gyakorlás ideje csak ez. *
879. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-08 08:15:10
Üzenet elküldve: 2021-10-08 08:15:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Enyhén meglepődve veszi tudomásul a Naesala szavait. Bár semmi meglepő sincs abban, hogy a kaszárnya udvarán olyannal fusson össze, aki a városőrség berkeibe tartozik. Ő mégis épp az ellenkezőjére következtetett a hölgyemény kapcsán. Mint kiderült, nagyon is elhamarkodottan. A hosszúfülű csak üldögélt almát rágcsálva, ahelyett, hogy járőrözne, vagy épp a kiképzését folytatná. Ebből kiindulva, akár egy szimpla polgár is lehetett volna, aki erre tévedt. Most azonban csak arra lehet gondolni, hogy a szabadnapját tölti. Ha az őrségnél egyáltalán létezik ilyen. És miért ne létezne? Nem szólhat valaki élete csak a szolgálatról.*
-Ebben az esetben te is szívósabb vagy, mint az átlag elf hölgyek. Nemdebár? *Veti oda egy mosollyal körítve. Mégsem teheti meg, hogy le hosszúfülű nőstényezi, mert a végén egy cellában találja magát szalmabábúk nyilvános megrontásáért, ami senkinek sem lenne kellemes. Főként Driknek nem, akinek hamis tanúvallomást kéne adni a koholt vádakra, vagy mehetne Elan mellé a közszemérem megsértésének vádjával. Ez persze csak egy vicces gondolat, amivel a félvér magát szórakoztatja. Nem csupán azért, mert Drik továbbra is csak egy zsák szalma
szalma. Azért is, mert ő sem feltételez ilyesfajta korrupciót Arthenior törvényeinek betartatóiról. Mikor pedig a félvér anyja kerül szóba, enyhén komorabb képet vágva sóhajt fel.*
-Nincs is mit irigyelni rajta. Leszámítva, hogy ilyen tökéleteset alkotott, mimt amilyen én vagyok. *Tréfásabbra veszi a végét, nehogy ráragadjon a borús hangulat. Anyja rabszolga volt, akit apja rontott meg. Mikor az aprócska Elan elég idős lett, hogy kitéphessék a kezeiből, hamar túl is adtak az elfen. Nem egy irígylésre méltó életút. Mikor azonban Naesala visszakérdez, a fél-elf szemei elkerekednek. Nem csak nagyszájú, de okos is a hölgyemény. Legalább olyan könnyedén rakja össze a szilánkokat, mint a férfi. Ha nem ügyesebben. Hiszen az ő intuíciója pont a lényegbe trafált.*
-Aréna. Ahogy mondod. *Görbül félmosolyra a férfi ajka. Erre szokták mondani, hogy már csak kínjában. Két egész hat sem telt el, mióta megszabadult a kényszer terheitől. Igazán szeretné már maga mögött tudni a múltját, ám az mégis folyamatosan visszaköszön. Nem is feszegeti tovább a témát. Inkább rákérdez, hogy a hölgynek mi oka volt kardot ragadni. Ezzel pedig valami tüzet gyújt a hosszúfülűben. Mintha sértő szavakat mondott volna, pedig a férfinek ez nem állt szándékában. Egy újabb példája annak, hogy Elan csak azt hiszi, hogy képes messzemenő következtetéseket levonni néhány szó után.*
-De. Természetesen lehet szó erről is. Csupán nem feltételeztem, hogy... *Próbál szabadkozni, de Naesala felcsattanva vág a mondandója közepébe. A kölyök szó hallatán pedig széles mosoly terül szét a férfi képén. Truvyen, a megboldogult mestere, nevezte mindig így, mikor valamit nem jól csinált. Naesala kisasszony is egy pillanat alatt lényegül át Elan szemében egy fegyverforgató amazonná. Ami valószínűleg közelebb áll az igazsághoz, mint azt a félvér egyelőre képzelné. Gyorsan le is hajol az egyik fakardért, amit Drik pűfölése közben ejtett a homokba, és máris eleget tesz a kérésnek. Még mindig töretlen vigyorral emeli tekintetét a másikra.*
-Ahogy kívánod. *Jelenti ki felegyenesedve.* Megtisztelnél azzal, hogy az a gyakorló partnerem leszel, aki vissza is üt? *Teszi fel a kérdést, nem titkoltan idegesítőnek szánt, vontatott hangon. Hiszen lényegében erre várt. Emellett pedig kiderülhet az is, hogy mit érhet ellene egy képzett városőri.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Enyhén meglepődve veszi tudomásul a Naesala szavait. Bár semmi meglepő sincs abban, hogy a kaszárnya udvarán olyannal fusson össze, aki a városőrség berkeibe tartozik. Ő mégis épp az ellenkezőjére következtetett a hölgyemény kapcsán. Mint kiderült, nagyon is elhamarkodottan. A hosszúfülű csak üldögélt almát rágcsálva, ahelyett, hogy járőrözne, vagy épp a kiképzését folytatná. Ebből kiindulva, akár egy szimpla polgár is lehetett volna, aki erre tévedt. Most azonban csak arra lehet gondolni, hogy a szabadnapját tölti. Ha az őrségnél egyáltalán létezik ilyen. És miért ne létezne? Nem szólhat valaki élete csak a szolgálatról.*
-Ebben az esetben te is szívósabb vagy, mint az átlag elf hölgyek. Nemdebár? *Veti oda egy mosollyal körítve. Mégsem teheti meg, hogy le hosszúfülű nőstényezi, mert a végén egy cellában találja magát szalmabábúk nyilvános megrontásáért, ami senkinek sem lenne kellemes. Főként Driknek nem, akinek hamis tanúvallomást kéne adni a koholt vádakra, vagy mehetne Elan mellé a közszemérem megsértésének vádjával. Ez persze csak egy vicces gondolat, amivel a félvér magát szórakoztatja. Nem csupán azért, mert Drik továbbra is csak egy zsák szalma
szalma. Azért is, mert ő sem feltételez ilyesfajta korrupciót Arthenior törvényeinek betartatóiról. Mikor pedig a félvér anyja kerül szóba, enyhén komorabb képet vágva sóhajt fel.*
-Nincs is mit irigyelni rajta. Leszámítva, hogy ilyen tökéleteset alkotott, mimt amilyen én vagyok. *Tréfásabbra veszi a végét, nehogy ráragadjon a borús hangulat. Anyja rabszolga volt, akit apja rontott meg. Mikor az aprócska Elan elég idős lett, hogy kitéphessék a kezeiből, hamar túl is adtak az elfen. Nem egy irígylésre méltó életút. Mikor azonban Naesala visszakérdez, a fél-elf szemei elkerekednek. Nem csak nagyszájú, de okos is a hölgyemény. Legalább olyan könnyedén rakja össze a szilánkokat, mint a férfi. Ha nem ügyesebben. Hiszen az ő intuíciója pont a lényegbe trafált.*
-Aréna. Ahogy mondod. *Görbül félmosolyra a férfi ajka. Erre szokták mondani, hogy már csak kínjában. Két egész hat sem telt el, mióta megszabadult a kényszer terheitől. Igazán szeretné már maga mögött tudni a múltját, ám az mégis folyamatosan visszaköszön. Nem is feszegeti tovább a témát. Inkább rákérdez, hogy a hölgynek mi oka volt kardot ragadni. Ezzel pedig valami tüzet gyújt a hosszúfülűben. Mintha sértő szavakat mondott volna, pedig a férfinek ez nem állt szándékában. Egy újabb példája annak, hogy Elan csak azt hiszi, hogy képes messzemenő következtetéseket levonni néhány szó után.*
-De. Természetesen lehet szó erről is. Csupán nem feltételeztem, hogy... *Próbál szabadkozni, de Naesala felcsattanva vág a mondandója közepébe. A kölyök szó hallatán pedig széles mosoly terül szét a férfi képén. Truvyen, a megboldogult mestere, nevezte mindig így, mikor valamit nem jól csinált. Naesala kisasszony is egy pillanat alatt lényegül át Elan szemében egy fegyverforgató amazonná. Ami valószínűleg közelebb áll az igazsághoz, mint azt a félvér egyelőre képzelné. Gyorsan le is hajol az egyik fakardért, amit Drik pűfölése közben ejtett a homokba, és máris eleget tesz a kérésnek. Még mindig töretlen vigyorral emeli tekintetét a másikra.*
-Ahogy kívánod. *Jelenti ki felegyenesedve.* Megtisztelnél azzal, hogy az a gyakorló partnerem leszel, aki vissza is üt? *Teszi fel a kérdést, nem titkoltan idegesítőnek szánt, vontatott hangon. Hiszen lényegében erre várt. Emellett pedig kiderülhet az is, hogy mit érhet ellene egy képzett városőri.*
878. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-07 22:40:09
Üzenet elküldve: 2021-10-07 22:40:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Figyelmesen hallgatja a férfi magyarázatát a fájdalomról, s az egyik részét érti is, mert alkalmazta. A határai feszegetése eddig bevált. Eltekintve attól az egyszeri alkalomtól, mikor napokig húzódott az izomláza; akkor talán túl is feszítette. Azóta óvatosabb, mert jobbnak érzi lassabban fejlődni, mint napokra kiesni az edzésből.
Azt azonban, hogy honnan tudhatja, mikor kimondottan ártalmas a fájdalma... nos, igen, abban talán csak a kérdés fog segíteni. Vagy ha ezentúl gyakrabban gyakorol valaki olyan felügyelete mellett, aki azonnal javítani tudja a hibáit.
Miután megkísérelt bemutatni egy példaértékű vágást, a kardot egyenesen tartva, s nem ferdén, bizonytalanul sandít föl Gaerralosra, ám meglepetésére a férfi viszonylagos elégedettségét fejezi ki. Ez pedig kellemes lendületet ad neki a továbbiakhoz, mert ha nem is ítélték hibátlannak, de reménytelennek sem.
Ezen fölbuzdulva hallgatja, mi lesz ma az utolsó feladata. Biccent, aztán sokat nem készül rá, épp csak kicsit kinyújtóztatja lábait, fúj egyet, majd föl is veszi az alapállást. A kardot nem rakja félre, magánál hagyja már, de nem különösebben manipulál vele, csak fogja, a pengét a jobb vállán támasztva, hegye fölfelé áll, a háta mögé mutatva, s így is hagyja végig, miközben sorra bemutatja az átvett lépéseket.
Ha hibázik és Gaerralos megállítja, bosszankodás nélkül kezdi elölről, láthatóan az önfegyelem hiánya csak akkor jellemzi, ha magára hagyják és azt hiszi, nem látja senki.*
*Figyelmesen hallgatja a férfi magyarázatát a fájdalomról, s az egyik részét érti is, mert alkalmazta. A határai feszegetése eddig bevált. Eltekintve attól az egyszeri alkalomtól, mikor napokig húzódott az izomláza; akkor talán túl is feszítette. Azóta óvatosabb, mert jobbnak érzi lassabban fejlődni, mint napokra kiesni az edzésből.
Azt azonban, hogy honnan tudhatja, mikor kimondottan ártalmas a fájdalma... nos, igen, abban talán csak a kérdés fog segíteni. Vagy ha ezentúl gyakrabban gyakorol valaki olyan felügyelete mellett, aki azonnal javítani tudja a hibáit.
Miután megkísérelt bemutatni egy példaértékű vágást, a kardot egyenesen tartva, s nem ferdén, bizonytalanul sandít föl Gaerralosra, ám meglepetésére a férfi viszonylagos elégedettségét fejezi ki. Ez pedig kellemes lendületet ad neki a továbbiakhoz, mert ha nem is ítélték hibátlannak, de reménytelennek sem.
Ezen fölbuzdulva hallgatja, mi lesz ma az utolsó feladata. Biccent, aztán sokat nem készül rá, épp csak kicsit kinyújtóztatja lábait, fúj egyet, majd föl is veszi az alapállást. A kardot nem rakja félre, magánál hagyja már, de nem különösebben manipulál vele, csak fogja, a pengét a jobb vállán támasztva, hegye fölfelé áll, a háta mögé mutatva, s így is hagyja végig, miközben sorra bemutatja az átvett lépéseket.
Ha hibázik és Gaerralos megállítja, bosszankodás nélkül kezdi elölről, láthatóan az önfegyelem hiánya csak akkor jellemzi, ha magára hagyják és azt hiszi, nem látja senki.*
877. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:00:09
Üzenet elküldve: 2021-10-07 18:00:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Levél a tanácsnak //
// Zárás //
* A levél átadása eléggé gyorsan és hatékonyan történt szűkszavúan. Könnyedén tisztelet csak köszönés gyanánt a kopasz alaknak. Azután meg szó nélkül vissza is haladnak a téren keresztül és a negyeden a kaszárnyáig. Az eddigi beszélgetések miatt nem éppen folytatták a trécselést. Ezt a későbbiekben bőven át tudják beszélni. Nilevardon pedig látszódott, hogy bőven zavarba van a téma által. Ezért szerencsére a fél szerzet megkegyelmezett a bajtársán. Belépve a kaszárnyába, már szerencsére nem szükséges a fegyvereiket leadni. Az őrség nagy része még nem értesült a párosról, de akik a warg alakulat közelébe vannak. Azok könnyűszerrel tapasztalták személyesen a változást, bár Nilevardtól amikor először tért be se vették el tőle a fegyverét. *
- Ezzel meg is volnánk. Holnap egy gyakorló mérkőzés mielőtt elmegyünk a pegazusba mehet?
* Nyújtja a férfi a kezét, és ha elfogadja akkor határozottan barátságosan megrázza. Utána pedig el is indul befelé a warg épületébe, hogy szembe nézhessen az új szobájával. *
// Zárás //
* A levél átadása eléggé gyorsan és hatékonyan történt szűkszavúan. Könnyedén tisztelet csak köszönés gyanánt a kopasz alaknak. Azután meg szó nélkül vissza is haladnak a téren keresztül és a negyeden a kaszárnyáig. Az eddigi beszélgetések miatt nem éppen folytatták a trécselést. Ezt a későbbiekben bőven át tudják beszélni. Nilevardon pedig látszódott, hogy bőven zavarba van a téma által. Ezért szerencsére a fél szerzet megkegyelmezett a bajtársán. Belépve a kaszárnyába, már szerencsére nem szükséges a fegyvereiket leadni. Az őrség nagy része még nem értesült a párosról, de akik a warg alakulat közelébe vannak. Azok könnyűszerrel tapasztalták személyesen a változást, bár Nilevardtól amikor először tért be se vették el tőle a fegyverét. *
- Ezzel meg is volnánk. Holnap egy gyakorló mérkőzés mielőtt elmegyünk a pegazusba mehet?
* Nyújtja a férfi a kezét, és ha elfogadja akkor határozottan barátságosan megrázza. Utána pedig el is indul befelé a warg épületébe, hogy szembe nézhessen az új szobájával. *
876. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-07 16:17:27
Üzenet elküldve: 2021-10-07 16:17:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 328
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bizony Gaerralos tényleg nem pátyolgatásból tesz fel ilyen kérdéseket. Most a lány érdekei érdeklik, a kényelme pedig hidegen hagyja. Csak annyira veszi figyelembe, ami véleménye szerint a kiképzés hatékonyságához kell, és elérje, hogy Garsin motivált maradjon.
Láthatóan nem is hatja meg különösebben, mikor az a fájdalmairól beszél, ugyanúgy veszi, mint minden mást. Időnként biccent, de ez egyértelműen csak azt jelzi, hogy érti, mit mond a másik, a mondanivalóját pedig megtartja magának, amíg amaz nem ér beszámolója végére.*
-A fájdalom mindig jelent valamit. Vagy annak a jele, hogy feszegeted, bővíted a határaidat, erősödsz, és javítod a tűrőképességed... Vagy egy figyelmeztetés, hogy valamit rosszul csinálsz, és ha nem változtatsz, akkor könnyen le is sérülhetsz. Meg kell tanulnod megkülönböztetni a kettőt, ha nem megy, kérdezz. Általában ha idővel kezd el csak fájni, akkor az az előbbi. Ebben az esetben valamennyire túlfeszítheted magad, de fontos, hogy bizonyos ponton pihenj is.
*Ha picivel önkritikusabb lenne, talán eszébe jutna, hogy pontosan itt követ el hibát ő maga is, mikor folyamatosan túlerőlteti a térdét, ami egyértelműen nem abba a kategóriába tartozik, ahol ez előnyös.
Megmutatja, hogy hogy kell rendesen tartani a kardot. Ez tipikusan olyan dolog, amire nehéz odafigyelni, és tudja, hogy akárki is fogja a legtöbb időt tölteni Garsin képzésével, időről időre rá kell majd szóljon, amíg be nem vésődik rendesen a rutin.
Ezzel végezvén rátér a vágásokra. Ahogy magyaráz, figyeli a lány reakcióit, és egyértelmű számára, hogy lassan talán túl sok az információ, amit át akar adni. Nem ítél viszont előre, megvárja Garsin bemutatóját, hogy milyen módon ülteti át mindezt gyakorlatba.*
-A lendület irányításán kicsit még dolgoznod kell, de egyébként megfelel.
*Biccent. Azon túl, hogy látható módon picit nehezére esett a lánynak visszavinni a kardot alaphelyzetbe, amit egy tapasztalt ellenfél kihasználhatott volna, nem látott különösebb hibát Garsin teljesítményében.*
-Még egy utolsó dolog van hátra. Ha kell, pihenj egy kicsit, aztán mutass be mindent, amit eddig tanítottam.
*Ha Garsin nekiáll bemutatni, amit tud, Gaerralos árgus szemekkel figyeli a teljesítményét. Habár nem célja azt éreztetni, hogy ez valamiféle vizsga, csak a másiktól függ, hogy ez sikerül-e.
Ez a gyakorlás eltarthat egy darabig, ugyanis ha modorában nem is, de a hibák terén szigorúbb, mint eddig. Egészen addig ismételteti el Garsinnal a gyakorlatokat, amíg különösebb hiba nélkül be nem tudja mutatni az összes lépést sorban.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.07 16:22:26
*Bizony Gaerralos tényleg nem pátyolgatásból tesz fel ilyen kérdéseket. Most a lány érdekei érdeklik, a kényelme pedig hidegen hagyja. Csak annyira veszi figyelembe, ami véleménye szerint a kiképzés hatékonyságához kell, és elérje, hogy Garsin motivált maradjon.
Láthatóan nem is hatja meg különösebben, mikor az a fájdalmairól beszél, ugyanúgy veszi, mint minden mást. Időnként biccent, de ez egyértelműen csak azt jelzi, hogy érti, mit mond a másik, a mondanivalóját pedig megtartja magának, amíg amaz nem ér beszámolója végére.*
-A fájdalom mindig jelent valamit. Vagy annak a jele, hogy feszegeted, bővíted a határaidat, erősödsz, és javítod a tűrőképességed... Vagy egy figyelmeztetés, hogy valamit rosszul csinálsz, és ha nem változtatsz, akkor könnyen le is sérülhetsz. Meg kell tanulnod megkülönböztetni a kettőt, ha nem megy, kérdezz. Általában ha idővel kezd el csak fájni, akkor az az előbbi. Ebben az esetben valamennyire túlfeszítheted magad, de fontos, hogy bizonyos ponton pihenj is.
*Ha picivel önkritikusabb lenne, talán eszébe jutna, hogy pontosan itt követ el hibát ő maga is, mikor folyamatosan túlerőlteti a térdét, ami egyértelműen nem abba a kategóriába tartozik, ahol ez előnyös.
Megmutatja, hogy hogy kell rendesen tartani a kardot. Ez tipikusan olyan dolog, amire nehéz odafigyelni, és tudja, hogy akárki is fogja a legtöbb időt tölteni Garsin képzésével, időről időre rá kell majd szóljon, amíg be nem vésődik rendesen a rutin.
Ezzel végezvén rátér a vágásokra. Ahogy magyaráz, figyeli a lány reakcióit, és egyértelmű számára, hogy lassan talán túl sok az információ, amit át akar adni. Nem ítél viszont előre, megvárja Garsin bemutatóját, hogy milyen módon ülteti át mindezt gyakorlatba.*
-A lendület irányításán kicsit még dolgoznod kell, de egyébként megfelel.
*Biccent. Azon túl, hogy látható módon picit nehezére esett a lánynak visszavinni a kardot alaphelyzetbe, amit egy tapasztalt ellenfél kihasználhatott volna, nem látott különösebb hibát Garsin teljesítményében.*
-Még egy utolsó dolog van hátra. Ha kell, pihenj egy kicsit, aztán mutass be mindent, amit eddig tanítottam.
*Ha Garsin nekiáll bemutatni, amit tud, Gaerralos árgus szemekkel figyeli a teljesítményét. Habár nem célja azt éreztetni, hogy ez valamiféle vizsga, csak a másiktól függ, hogy ez sikerül-e.
Ez a gyakorlás eltarthat egy darabig, ugyanis ha modorában nem is, de a hibák terén szigorúbb, mint eddig. Egészen addig ismételteti el Garsinnal a gyakorlatokat, amíg különösebb hiba nélkül be nem tudja mutatni az összes lépést sorban.*
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.07 16:22:26
875. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-06 22:28:25
Üzenet elküldve: 2021-10-06 22:28:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
*A nyilvánvaló szemtelenkedésre azért meg-megrándul a szemöldöke. Csaknem ki is csúszik a száján, amolyan zsémbes öregember módjára az a sokat hallott mondat, hogy "fiatal voltam, de ilyen pimasz sosem", de egyrészről nem elég vén az ilyesmihez, na meg igaz sem volna. Ilyen idősen, mint ez a kölyök, bizony lelkesen ment mindenki agyára, nagyszájúsága gazdagabbá is tette nem is egy heggel.
A puhatolózó kérdésre viszont könnyedén felel. Nem áll szándékában titkot csinálni abból, hogy városőr, ha most nem is mondja el, előbb-utóbb úgyis kiderülne. Elég, ha valamelyik katona valami miatt megszólítja.*
-Mindennap van hozzá szerencsém.
*Emeli rá kékjeit, s mintha szavak nélkül ezzel azt mondaná, van is oka tartani tőle. Ócska fakarddal a kezében azonban nem kifejezetten veszélyes ellenfél, legrosszabb esetben is csupán néhány lila foltocskát tudna kiosztani. Azt is csak akkor, ha a fiú nagyon ügyetlen.*
-Karddal? Nem irigylem jóanyád.
*Rándul valami mosolyszerűre szája sarka egy röpke pillanra. Rágódva egy ideig az érkező feleleten visszakérdez.*
-Aréna?
*Nem cifrázza túl, biztos benne, hogy Elan tudja, mire gondol. Nem úgy néz ki, mint egy wegtoreni, de tudja, sok innen-onnan összeszedett árva meg rabszolga is harcol ott. *
-Szóba sem jöhet, hogy magamtól ragadtam kardot? Csak úgy, puszta kedvtelésből?
*Ráncolja össze homlokát. Egyre inkább megjön a kedve ahhoz, hogy elnáspángolja a gyakorlófegyverrel. Ha jól értelmezi egyébként erre vár a fiú, akár eleget is tehetne megjegyzés nélkül akaratának, de nem tűri, hogy úgy kezelje, mint valami oltalomra szoruló kisasszonyt, akihez csak finom szavakkal illik szólni. Rá is morran.*
-Az istenekre, Kölyök! Ha gyakorlatozni akarsz velem, akkor hívj ki, ne töketlenkedj!
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.06 22:30:15
//Gyakorlat teszi a mestert//
*A nyilvánvaló szemtelenkedésre azért meg-megrándul a szemöldöke. Csaknem ki is csúszik a száján, amolyan zsémbes öregember módjára az a sokat hallott mondat, hogy "fiatal voltam, de ilyen pimasz sosem", de egyrészről nem elég vén az ilyesmihez, na meg igaz sem volna. Ilyen idősen, mint ez a kölyök, bizony lelkesen ment mindenki agyára, nagyszájúsága gazdagabbá is tette nem is egy heggel.
A puhatolózó kérdésre viszont könnyedén felel. Nem áll szándékában titkot csinálni abból, hogy városőr, ha most nem is mondja el, előbb-utóbb úgyis kiderülne. Elég, ha valamelyik katona valami miatt megszólítja.*
-Mindennap van hozzá szerencsém.
*Emeli rá kékjeit, s mintha szavak nélkül ezzel azt mondaná, van is oka tartani tőle. Ócska fakarddal a kezében azonban nem kifejezetten veszélyes ellenfél, legrosszabb esetben is csupán néhány lila foltocskát tudna kiosztani. Azt is csak akkor, ha a fiú nagyon ügyetlen.*
-Karddal? Nem irigylem jóanyád.
*Rándul valami mosolyszerűre szája sarka egy röpke pillanra. Rágódva egy ideig az érkező feleleten visszakérdez.*
-Aréna?
*Nem cifrázza túl, biztos benne, hogy Elan tudja, mire gondol. Nem úgy néz ki, mint egy wegtoreni, de tudja, sok innen-onnan összeszedett árva meg rabszolga is harcol ott. *
-Szóba sem jöhet, hogy magamtól ragadtam kardot? Csak úgy, puszta kedvtelésből?
*Ráncolja össze homlokát. Egyre inkább megjön a kedve ahhoz, hogy elnáspángolja a gyakorlófegyverrel. Ha jól értelmezi egyébként erre vár a fiú, akár eleget is tehetne megjegyzés nélkül akaratának, de nem tűri, hogy úgy kezelje, mint valami oltalomra szoruló kisasszonyt, akihez csak finom szavakkal illik szólni. Rá is morran.*
-Az istenekre, Kölyök! Ha gyakorlatozni akarsz velem, akkor hívj ki, ne töketlenkedj!
A hozzászólás írója (Naesala Wynroris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.10.06 22:30:15
874. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-06 16:52:42
Üzenet elküldve: 2021-10-06 16:52:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 581
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
//Bredoc nyomában//
*Szerencsére Bredoc egy véleményen van vele. Na nem mintha lettek volna kétségei efelől, sejtette, hogy így lesz, korábbi beszélgetéseik alapján ugyanis úgy tűnt, sok dologban hasonlóan vélekednek.*
-Megoldom, bízza csak rám.
*Fűzi hozzá utolsó megjegyzését Krultos leveléhez. Persze egyelőre fogalma sincs pontosan hogyan is fogja intézni, de van még ideje bőven kitalálni. Elsősorban nem ez a feladatuk.*
-Azon leszünk.
*Ezekkel a szavakkal pedig búcsúzik is, nem húzza tovább az időt. Kilépve a parancsnoki szoba ajtaján bezárja az ajtót maga mögött aztán már veszi is az irányt az istálló felé, amint elhagyta a főhadiszállást. Korábban abban állapodtak meg a közlegényekkel, hogy ott találkoznak az indulás előtt, őszintén reméli, hogy már menetkészen várnak rá.*
-Hogy vagy te büdös dög?
*Kérdi a nem túl szépen csengő szavak ellenére kedves, gondoskodó hangon, amint szeretett almásszürke lovához lép. Barátságosan paskolja meg az állatot, aztán már neki is lát, hogy felszerszámozza. Rég volt már, hogy utoljára a Vashegyen járt, a Kikötőben meg még annál is régebben, előre sajnálja hát alfelét, ami bizonyára jócskán sajogni fog a hosszú utazástól. Ez persze nem töri le a lelkesedését, alig várja, hogy egy kis időre végre maga mögött hagyja ezt a fojtogató unalmat, ami már hatok óta kínozza.*
//Bredoc nyomában//
*Szerencsére Bredoc egy véleményen van vele. Na nem mintha lettek volna kétségei efelől, sejtette, hogy így lesz, korábbi beszélgetéseik alapján ugyanis úgy tűnt, sok dologban hasonlóan vélekednek.*
-Megoldom, bízza csak rám.
*Fűzi hozzá utolsó megjegyzését Krultos leveléhez. Persze egyelőre fogalma sincs pontosan hogyan is fogja intézni, de van még ideje bőven kitalálni. Elsősorban nem ez a feladatuk.*
-Azon leszünk.
*Ezekkel a szavakkal pedig búcsúzik is, nem húzza tovább az időt. Kilépve a parancsnoki szoba ajtaján bezárja az ajtót maga mögött aztán már veszi is az irányt az istálló felé, amint elhagyta a főhadiszállást. Korábban abban állapodtak meg a közlegényekkel, hogy ott találkoznak az indulás előtt, őszintén reméli, hogy már menetkészen várnak rá.*
-Hogy vagy te büdös dög?
*Kérdi a nem túl szépen csengő szavak ellenére kedves, gondoskodó hangon, amint szeretett almásszürke lovához lép. Barátságosan paskolja meg az állatot, aztán már neki is lát, hogy felszerszámozza. Rég volt már, hogy utoljára a Vashegyen járt, a Kikötőben meg még annál is régebben, előre sajnálja hát alfelét, ami bizonyára jócskán sajogni fog a hosszú utazástól. Ez persze nem töri le a lelkesedését, alig várja, hogy egy kis időre végre maga mögött hagyja ezt a fojtogató unalmat, ami már hatok óta kínozza.*
873. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-06 07:35:06
Üzenet elküldve: 2021-10-06 07:35:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Levél a tanácsnak //
// Érintve: Elan nyomában //
* Nem éppen tud a beszélgetéshez hozzá járulni Nilevard, csak hallgatja a párost. A végére azért a tekintete megváltozik. Kitágul a szeme a fogadó említésére. Próbál a férfi mosolyogni, de eléggé fél oldalasra sikerül a dolog. *
- Nem biztos, hogy lesz hasonlóra most időnk, közel a megbízás ideje.
* Jelzi a nőnek, de egyben társa felé is utal. Nem szándékozik dönteni mások dolgába. De nem hinné, hogy jót tenne a véleménynek ha már az első nap szédelegnének a fogadó ital választékától. *
- De mindenképp köszönöm a meghívást. Ha későbbre teszitek akkor örömmel elmegyek, de egyenlőre biztos nincs rá lehetőségünk.
* Elan hívására meg is indul mellette, hogy le hagyhassák a mélységit. Gyorsan felé is fordul a lovag. *
- Nincs bajom a sötét elfekkel. De nem biztos, hogy most kellene elmenni iszogatni. Bármikor megkaphatjuk az első megbízást, és ha épp hívatnak minket. Akkor kellemetlenségeket szülhet a dolog. Amúgy a nő eléggé csinos. De valami van a szemébe amit nem tudok értelmezni.
* Nem éppen tűnik a mélységi a szabályosság mintaképének. A felszerelése is hagy kívánni valót maga után. Nem éppen védi sem a hasát sem a nyakát. Azok a pontok amik könnyedén az életébe kerülnének, nincsenek fedve. *
- Amúgy a nő, hogy lehet zsoldos? Ilyen felszerelésbe, nem tudom. Furcsa, hogy nem védi a létfontosságú szerveit. Vagy csak nekem tűnt fel?
* Nem szándékozik még mindig beleszólni más dolgába, de a dolog kissé frusztrálja. *
// Érintve: Elan nyomában //
* Nem éppen tud a beszélgetéshez hozzá járulni Nilevard, csak hallgatja a párost. A végére azért a tekintete megváltozik. Kitágul a szeme a fogadó említésére. Próbál a férfi mosolyogni, de eléggé fél oldalasra sikerül a dolog. *
- Nem biztos, hogy lesz hasonlóra most időnk, közel a megbízás ideje.
* Jelzi a nőnek, de egyben társa felé is utal. Nem szándékozik dönteni mások dolgába. De nem hinné, hogy jót tenne a véleménynek ha már az első nap szédelegnének a fogadó ital választékától. *
- De mindenképp köszönöm a meghívást. Ha későbbre teszitek akkor örömmel elmegyek, de egyenlőre biztos nincs rá lehetőségünk.
* Elan hívására meg is indul mellette, hogy le hagyhassák a mélységit. Gyorsan felé is fordul a lovag. *
- Nincs bajom a sötét elfekkel. De nem biztos, hogy most kellene elmenni iszogatni. Bármikor megkaphatjuk az első megbízást, és ha épp hívatnak minket. Akkor kellemetlenségeket szülhet a dolog. Amúgy a nő eléggé csinos. De valami van a szemébe amit nem tudok értelmezni.
* Nem éppen tűnik a mélységi a szabályosság mintaképének. A felszerelése is hagy kívánni valót maga után. Nem éppen védi sem a hasát sem a nyakát. Azok a pontok amik könnyedén az életébe kerülnének, nincsenek fedve. *
- Amúgy a nő, hogy lehet zsoldos? Ilyen felszerelésbe, nem tudom. Furcsa, hogy nem védi a létfontosságú szerveit. Vagy csak nekem tűnt fel?
* Nem szándékozik még mindig beleszólni más dolgába, de a dolog kissé frusztrálja. *
872. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-05 19:26:47
Üzenet elküldve: 2021-10-05 19:26:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Elan nyomába //
// Felszerelés //
* A hatalmas öröm, gyorsan át alakul meglepődésbe majd ijedtségbe. Az arcára ki is ül a megdöbbenés. *
- Nyugodj meg! Nyugi-Nyugi! * Fröccsen rá a háborgására a félvérnek. *
- Egyértelmű volt. Oda mi nem mehetünk be, te itt voltál azzal a kis gnóm alakkal meg ezzel a jóképű lovaggal. * Kacsint rá a férfire de azért belevisz egy mosolyt is. *
- Két lehetőséget láttunk Limmennel, vagy már régóta tag vagy. Vagy éppen most.
* Szét tárja a kezét, majd a feje megváltozik vissza tér a komolyabb témájára. Ami nem csak gyermeki kirohanás. *
- Örvendek. * Kezét nyújtja a lovagnak, hogy ha elfogadja. *
- Akkor örülök, hogy szeretnéd tartani velünk a kapcsolatot. Számítottam is rá, hogy csak nem fogsz minket lógva hagyni! De a következő kőrt én fogom akkor a fogadóba fizetni rendben? Hozd a jóképű partneredet is majd! * Kacsint a lovagra ismételten. *
- Ott találkozunk akkor! * A fegyvereit átvéve nézi, ahogy a páros elmegy, de utána ő is gyorsan megindul a kovács műhely felé, ahogy drága fivére várja remélhetőleg. Csak nem rontotta el a rendelésüket. *
// Felszerelés //
* A hatalmas öröm, gyorsan át alakul meglepődésbe majd ijedtségbe. Az arcára ki is ül a megdöbbenés. *
- Nyugodj meg! Nyugi-Nyugi! * Fröccsen rá a háborgására a félvérnek. *
- Egyértelmű volt. Oda mi nem mehetünk be, te itt voltál azzal a kis gnóm alakkal meg ezzel a jóképű lovaggal. * Kacsint rá a férfire de azért belevisz egy mosolyt is. *
- Két lehetőséget láttunk Limmennel, vagy már régóta tag vagy. Vagy éppen most.
* Szét tárja a kezét, majd a feje megváltozik vissza tér a komolyabb témájára. Ami nem csak gyermeki kirohanás. *
- Örvendek. * Kezét nyújtja a lovagnak, hogy ha elfogadja. *
- Akkor örülök, hogy szeretnéd tartani velünk a kapcsolatot. Számítottam is rá, hogy csak nem fogsz minket lógva hagyni! De a következő kőrt én fogom akkor a fogadóba fizetni rendben? Hozd a jóképű partneredet is majd! * Kacsint a lovagra ismételten. *
- Ott találkozunk akkor! * A fegyvereit átvéve nézi, ahogy a páros elmegy, de utána ő is gyorsan megindul a kovács műhely felé, ahogy drága fivére várja remélhetőleg. Csak nem rontotta el a rendelésüket. *
871. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-05 18:34:06
Üzenet elküldve: 2021-10-05 18:34:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Levél a tanácsnak//
//Elan nyomában//
*Némileg meglepődve hallgatja a nő szóáradatát. Kérdédések hada, olyan dolgokról is, aminek nem is lehetne még tudatában. Ahogy az elhangzott szavak száma növekszik, úgy feszíti Elant is egyre jobban a kérdés. Míg végül kénytelen megtorpanni és félbe szakítani a mélységit.*
-Álljunk csak meg! *Emeli a nő elé a tenyerét, mintegy megálljt parancsolva a beszédnek.* Honnan tudod egyáltalán, hogy jelentkeztem az alakulathoz? *Ez egy jogos kérdés, hiszen még csak Nilevard, Wulfrixen úr és Elan tudják, hogy két újonccal bővült az agyarosok köre. A hír még nem hagyta el az irodát. Hogyan juthatott el ilyen hamar Lillys fülébe? Amíg nem kap kielégítő magyarázatot, addig nem hajlandó folytatni a beszélgetést. Ám amint ez megtörténik, a félvérbe is visszatér a nyugalom.*
-Még a modorom is cserben hagyott. Lillys, ő itt Nilevard. Szintén újonc. Nilevard, a hölgy itt Lillys. Munkát kutató zsoldos. Nos, ha ezen is túl vagyunk, *Csapja össze a tenyereit.* akár mehetnénk is tovább. *Azzal folytatja is az útját a kapu felé. Menet közben a férfi kicsit közelebb vonja magához a mélységit. Persze csak akkor, ha az nem ellenkezik.*
-Nézd! Én is szeretnék jó viszonyban lenni veled. De most feladatunk van, amit sürgősen végre kell hajtanunk. Aztán el kell foglalnunk a szobáinkat. *Mélyen felsóhajt. Reggel még nem volt betervezve, hogy egy hölgy lelkét ápolgassa.* Várj meg a fogadóban! Amint végzek, megkereslek ott és minden kérdésedre választ adok, amire csak tudok. Nem mellesleg a környezet is kellemesebb. A szakaszvezetőm azt mondta, hogy a koszt, amit itt tálalnak halálos méreg. *Kacsint a nőre a visszatért barátságos arckifejezéssel, majd a mögöttük kullogó Nilevard felé fordul.*
-Szedd a lábad, cimbora! Nem érünk rá egész nap. *Ha minden terv szerint alakul, a kapunál visszakapják a fegyvereiket és mindenki megy a maga útjára. Lillys a Pegazusba, az újoncok pedig a tanácsházát veszik célba. Ha valakinek ellenvetése akadna, az úgyis hangot ad neki. Bár a félvér azt reméli, hogy nem lesz több fennakadás.*
//Elan nyomában//
*Némileg meglepődve hallgatja a nő szóáradatát. Kérdédések hada, olyan dolgokról is, aminek nem is lehetne még tudatában. Ahogy az elhangzott szavak száma növekszik, úgy feszíti Elant is egyre jobban a kérdés. Míg végül kénytelen megtorpanni és félbe szakítani a mélységit.*
-Álljunk csak meg! *Emeli a nő elé a tenyerét, mintegy megálljt parancsolva a beszédnek.* Honnan tudod egyáltalán, hogy jelentkeztem az alakulathoz? *Ez egy jogos kérdés, hiszen még csak Nilevard, Wulfrixen úr és Elan tudják, hogy két újonccal bővült az agyarosok köre. A hír még nem hagyta el az irodát. Hogyan juthatott el ilyen hamar Lillys fülébe? Amíg nem kap kielégítő magyarázatot, addig nem hajlandó folytatni a beszélgetést. Ám amint ez megtörténik, a félvérbe is visszatér a nyugalom.*
-Még a modorom is cserben hagyott. Lillys, ő itt Nilevard. Szintén újonc. Nilevard, a hölgy itt Lillys. Munkát kutató zsoldos. Nos, ha ezen is túl vagyunk, *Csapja össze a tenyereit.* akár mehetnénk is tovább. *Azzal folytatja is az útját a kapu felé. Menet közben a férfi kicsit közelebb vonja magához a mélységit. Persze csak akkor, ha az nem ellenkezik.*
-Nézd! Én is szeretnék jó viszonyban lenni veled. De most feladatunk van, amit sürgősen végre kell hajtanunk. Aztán el kell foglalnunk a szobáinkat. *Mélyen felsóhajt. Reggel még nem volt betervezve, hogy egy hölgy lelkét ápolgassa.* Várj meg a fogadóban! Amint végzek, megkereslek ott és minden kérdésedre választ adok, amire csak tudok. Nem mellesleg a környezet is kellemesebb. A szakaszvezetőm azt mondta, hogy a koszt, amit itt tálalnak halálos méreg. *Kacsint a nőre a visszatért barátságos arckifejezéssel, majd a mögöttük kullogó Nilevard felé fordul.*
-Szedd a lábad, cimbora! Nem érünk rá egész nap. *Ha minden terv szerint alakul, a kapunál visszakapják a fegyvereiket és mindenki megy a maga útjára. Lillys a Pegazusba, az újoncok pedig a tanácsházát veszik célba. Ha valakinek ellenvetése akadna, az úgyis hangot ad neki. Bár a félvér azt reméli, hogy nem lesz több fennakadás.*
870. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-05 13:30:54
Üzenet elküldve: 2021-10-05 13:30:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 632
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kapott kérdésre elgondolkodik. Nehezen áll rá a panaszkodásra, de úgy véli, a férfi okkal kérdezi, amit és nem pátyolgatásból, tehát felelhet őszintén és nem fogják emiatt nyámnyilának bélyegezni. Vagyis hát nem amiatt, mert panaszkodik a fájdalmáról, legfeljebb azért, mert olyan gyenge és ügyetlen még, hogy egy kis gyakorlatozás is megárt neki... De ezzel elbír, ezzel nem másokat terhel.
Lejjebb engedi a kardot, csak a jobbjával tartva, míg baljával az alkarján mutogat.*
- Itt szokott fájni. A csuklómnál... és a karom, ahogy forgatom... - *Mutatja előbb a csuklója és a kézfeje találkozási pontját, majd az alkarja alsó részén húzza végig kezét.*
- Olyankor próbáltam másképp fogni a kardot, néha segített is. De azt hittem, csak azért fáj, mert még nem elég erős a karom. - *Magyarázza, majd még a felkarjára is odateszi a kezét, de aztán befejezi a mutogatást, mert nagyjából mindenhol tapasztalt már fájdalmat a gyakorlatozásai során.*
- Máshol is szokott, de csak ha túl sokáig csinálom. Ilyenkor szoktam még erőltetni, amíg bírom. - *Vallja be bizonytalanul, mert most nem tudja, jól tette-e.
Közben mindkét kezével visszafog a markolatra, majd figyeli tovább a leckét. Gaerralos közelségét, nyugodt jelenlétét egészen megszokta már, így rezzenés nélkül viseli az érintését is, miközben a másik ismét kiigazítja a tartását. Igyekszik megfigyelni és értelmezni a miérteket, így mikor a katona a keresztvasról beszél, maga elé képzeli, hogyan is védhetné meg az a kezét egy vágástól. Azt látta már egy-egy bemutatónál, hogy azzal lehet hárítani is, vagy megfogni egy pengét, de számára ez még túl távolinak és bonyolultnak tűnik. Mindenesetre igyekszik követni az utasítást, és reméli, hogy jól csinálja.
Mikor azt mondják, tartsa a kardot, akkor kitartja még egy darabig, majd az újabb utasításnak megfelelően pihenőt enged magának, amint Gaerralos visszalép elé, ezúttal már gyakorlófegyverrel a kezében.
Teljes figyelmét a rövid előadásnak szenteli. Ahogy a férfi csinálja, roppant egyszerűnek tűnik. Inkább érti azonban, hogy hol lehet a hiba abból, amit Gaer mondott, mint abból, amit mutat. Az ő szemének és fülének ez még nem annyira észrevehető, csak azt látja, hogy a harmadik vágás nem olyan szép.
Az utalgatás sem tűnik föl neki, cserébe magától is sejti, hogy az ő mozdulatai alighanem inkább ez utóbbira hajaznak.
Nem mond semmit, de az arcán látszódhat, hogy egy kicsit most lemaradt. Viszont értelmét sem látja ismétlést kérni, mert nem hiszi, hogy akkor többet venne észre, mint elsőre.
Úgyhogy csak úgy tesz, ahogy a férfi mondja, és igazítja kezeit a markolaton. Majd előbb fejben rakja össze a mozdulatokat, mert a lépést sem akarja elrontani, de közben még nehezen hangol össze ennyi mindent egyszerre. Túl sokáig azonban nem vár, hanem csinálja. Ahogy előrelép, egyúttal a kard hegye is mozdul, egy kissé ferde félkörívet írva le jobbra, s lefelé, ahol pedig aztán a képzeletbeli ellenfél oldalát kellene vágnia pengének, ahogy visszahúzza maga felé, s egyúttal a lépése is leköveti ezt a zárást, ahogy visszahátrál korábbi helyzetébe.*
*A kapott kérdésre elgondolkodik. Nehezen áll rá a panaszkodásra, de úgy véli, a férfi okkal kérdezi, amit és nem pátyolgatásból, tehát felelhet őszintén és nem fogják emiatt nyámnyilának bélyegezni. Vagyis hát nem amiatt, mert panaszkodik a fájdalmáról, legfeljebb azért, mert olyan gyenge és ügyetlen még, hogy egy kis gyakorlatozás is megárt neki... De ezzel elbír, ezzel nem másokat terhel.
Lejjebb engedi a kardot, csak a jobbjával tartva, míg baljával az alkarján mutogat.*
- Itt szokott fájni. A csuklómnál... és a karom, ahogy forgatom... - *Mutatja előbb a csuklója és a kézfeje találkozási pontját, majd az alkarja alsó részén húzza végig kezét.*
- Olyankor próbáltam másképp fogni a kardot, néha segített is. De azt hittem, csak azért fáj, mert még nem elég erős a karom. - *Magyarázza, majd még a felkarjára is odateszi a kezét, de aztán befejezi a mutogatást, mert nagyjából mindenhol tapasztalt már fájdalmat a gyakorlatozásai során.*
- Máshol is szokott, de csak ha túl sokáig csinálom. Ilyenkor szoktam még erőltetni, amíg bírom. - *Vallja be bizonytalanul, mert most nem tudja, jól tette-e.
Közben mindkét kezével visszafog a markolatra, majd figyeli tovább a leckét. Gaerralos közelségét, nyugodt jelenlétét egészen megszokta már, így rezzenés nélkül viseli az érintését is, miközben a másik ismét kiigazítja a tartását. Igyekszik megfigyelni és értelmezni a miérteket, így mikor a katona a keresztvasról beszél, maga elé képzeli, hogyan is védhetné meg az a kezét egy vágástól. Azt látta már egy-egy bemutatónál, hogy azzal lehet hárítani is, vagy megfogni egy pengét, de számára ez még túl távolinak és bonyolultnak tűnik. Mindenesetre igyekszik követni az utasítást, és reméli, hogy jól csinálja.
Mikor azt mondják, tartsa a kardot, akkor kitartja még egy darabig, majd az újabb utasításnak megfelelően pihenőt enged magának, amint Gaerralos visszalép elé, ezúttal már gyakorlófegyverrel a kezében.
Teljes figyelmét a rövid előadásnak szenteli. Ahogy a férfi csinálja, roppant egyszerűnek tűnik. Inkább érti azonban, hogy hol lehet a hiba abból, amit Gaer mondott, mint abból, amit mutat. Az ő szemének és fülének ez még nem annyira észrevehető, csak azt látja, hogy a harmadik vágás nem olyan szép.
Az utalgatás sem tűnik föl neki, cserébe magától is sejti, hogy az ő mozdulatai alighanem inkább ez utóbbira hajaznak.
Nem mond semmit, de az arcán látszódhat, hogy egy kicsit most lemaradt. Viszont értelmét sem látja ismétlést kérni, mert nem hiszi, hogy akkor többet venne észre, mint elsőre.
Úgyhogy csak úgy tesz, ahogy a férfi mondja, és igazítja kezeit a markolaton. Majd előbb fejben rakja össze a mozdulatokat, mert a lépést sem akarja elrontani, de közben még nehezen hangol össze ennyi mindent egyszerre. Túl sokáig azonban nem vár, hanem csinálja. Ahogy előrelép, egyúttal a kard hegye is mozdul, egy kissé ferde félkörívet írva le jobbra, s lefelé, ahol pedig aztán a képzeletbeli ellenfél oldalát kellene vágnia pengének, ahogy visszahúzza maga felé, s egyúttal a lépése is leköveti ezt a zárást, ahogy visszahátrál korábbi helyzetébe.*
869. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-05 11:30:07
Üzenet elküldve: 2021-10-05 11:30:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Levél a tanácsnak //
// Elan nyomában //
- Persze-persze barátom.
* Mosolyog rá a lovag, majd a bájos mélységire is. Nilevardnak soha nem volt gondja a sötét elfekkel, sőt igazából egyik faj képviseletével sem. Mindenhol vannak rosszak és jók is. Elant követve mellette halad míg a nő traktálja a kérdésekkel. Akarva és akaratlanul is hallja a kérdéseket. Nem tűnnek megválaszolhatatlannak. Bizonyára ők is frissen érkeztek a városba és nem épp alakítottak ki kapcsolatot senkivel. Nem szándékozik nagyon beleszólni a beszélgetésbe, de nem szándékozik csendbe se maradni. *
- Ha szabad kérdeznem hölgyem. Hol ismerte meg Elant?
* Ez egy szimpla és egyszerű kérdés amivel legalább valamennyire a beszélgetésbe benne van. Még ha pillanatok alatt csapott át harmadik kerék szerepébe. Hisz a nő úgy jött partneréhez mintha évek óta ismerné, és teljesen megvan róla győződve, hogy még fogja is. De ez ellen sem épp lehet őt hibáztatni. Ha csak elveszettek a városban. Célt akarnak adni az életüknek. *
- A warg alakulat mindenkinek hasznos lehet akik hűségesek és tisztesség útján nevet akarnak szerezni maguknak.
* Ezt így is gondolja a férfi, bár az a néhány perc vagy talán az az óra amióta a frakció tagja, nem éppen teszi a szavait olyan mély szántásúvá. *
// Elan nyomában //
- Persze-persze barátom.
* Mosolyog rá a lovag, majd a bájos mélységire is. Nilevardnak soha nem volt gondja a sötét elfekkel, sőt igazából egyik faj képviseletével sem. Mindenhol vannak rosszak és jók is. Elant követve mellette halad míg a nő traktálja a kérdésekkel. Akarva és akaratlanul is hallja a kérdéseket. Nem tűnnek megválaszolhatatlannak. Bizonyára ők is frissen érkeztek a városba és nem épp alakítottak ki kapcsolatot senkivel. Nem szándékozik nagyon beleszólni a beszélgetésbe, de nem szándékozik csendbe se maradni. *
- Ha szabad kérdeznem hölgyem. Hol ismerte meg Elant?
* Ez egy szimpla és egyszerű kérdés amivel legalább valamennyire a beszélgetésbe benne van. Még ha pillanatok alatt csapott át harmadik kerék szerepébe. Hisz a nő úgy jött partneréhez mintha évek óta ismerné, és teljesen megvan róla győződve, hogy még fogja is. De ez ellen sem épp lehet őt hibáztatni. Ha csak elveszettek a városban. Célt akarnak adni az életüknek. *
- A warg alakulat mindenkinek hasznos lehet akik hűségesek és tisztesség útján nevet akarnak szerezni maguknak.
* Ezt így is gondolja a férfi, bár az a néhány perc vagy talán az az óra amióta a frakció tagja, nem éppen teszi a szavait olyan mély szántásúvá. *
868. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:17:56
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:17:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Elan nyomába //
// Felszerelés //
* Gyorsan fel is ül az egyik ládára, hogy ott lógathassa a lábát, míg türelmesen vár. Értelmetlennek találja a kopogást, hisz nem minden esetben nyitnak ajtót, főleg ha az ajtó mögött egy még nagyobb épület található mint a kaszárnya. Külső szemmel pedig igenis szép nagy épület van az ajtón túl. Ami csak bizonytalansággal árasztja el a mélységit. Tehetősnek ítéli a warg alakulatot, de az nem azt jelenti, hogy hasznot is lát benne hosszú távon. Ő nem éppen az a típus aki csak úgy megment bárkit ingyen. Ezért is nevezik a fajtáját zsoldosnak. Ha jól fizetnek, jól teljesít. Ha nem fizetnek, hát akkor nem, hogy nem teljesít. Nem is dolgozik. Amikor megjelenik az ajtóba a páros, széles mosollyal pattan le a ládáról. *
- Sziasztok fiúk. * Dorombolja a mélységi. * - El rabolhatnám kicsit tőled drága kis édes Elanomat? Van egy kis lerendezetlen ügyem vele.
* Ha hajlandó a másik fél el vonulni egy kicsit arrébb akkor magához inti a félvért. Csak azután kezd belemerülni a témába, hogy elé került az áhított férfi. *
- Szia, igazából csak kérdezni szeretnénk valamit. Remélem azért továbbra is tarthatjuk a kapcsolatot bármit is csinálsz majd. Nem azért mondom, hogy tusolj el nekünk valamit később. * Emeli mentegetőzésre a kezét. * - Mi sem vagyunk bűnözök, csak zsoldosok.
* De inkább a kedves témázgatás helyett rá is tér a tényleges indokra amiért jön. Nem áll jól neki a mentegetőzés. *
- Igazából érdeklődni szeretnék, hogy mit kapsz a wargoktól a csatlakozás fejébe meg, hogy szolgálod őket? Szeretnénk a környéken le telepedni, de kellene egy állandó munka. De még nem tudjuk, hogy mit csináljunk.
* Vonja meg a vállát. * - Igazából csak egy kis infót szeretnék belőled kicsikarni. De ha nem csak a wargokról tudsz beszélni, hanem más csoportokról akkor megköszönném.
* Nem éppen az a bizalmaskodó típus a testvérén kívül, de Elan egy rendes férfinek tűnt számára, ezért kissé nyitottabb vele mint másokkal. *
- Illetve. * Közelebb is megy hozzá. * - Mivel te se innen származol, biztos hallottál a holló frakcióról. Tudsz róla valamit? Mert tegnap láttunk egyet. Tisztára le is voltunk döbbenve. Azok nagyon beteg fazonok. * Mosoly terül szét az arcán. * - Nagyon jó kis summákat fizetnek, csak nagyon nehéz velük kapcsolatba lépni. * Vonja meg ismét a vállát. * - De amúgy még ott van a kereskedő ház is. Gondoltam, hogy ott is érdeklődünk munka után.
* Nem szándékozik segítséget kérni a férfitől, csak szimplán infóra vágyik. Nem akarja elrontani a kapcsolatukat ami a fejébe létezik. De reméli, hogy a másik fél is azért érzi a kapcsolatot a hármasukba. *
- Nem akarlak kihasználni, ezt most leszögezem, csak mivel ismeretlen nekünk a környék és csak téged ismerünk még. Csak hozzád fordulhatok. Tudsz valami infót bármelyik csoportról? Vagy ha tudsz másról az is jó. * Néz Elan szemeibe a csillogó kék szem párjával. *
// Felszerelés //
* Gyorsan fel is ül az egyik ládára, hogy ott lógathassa a lábát, míg türelmesen vár. Értelmetlennek találja a kopogást, hisz nem minden esetben nyitnak ajtót, főleg ha az ajtó mögött egy még nagyobb épület található mint a kaszárnya. Külső szemmel pedig igenis szép nagy épület van az ajtón túl. Ami csak bizonytalansággal árasztja el a mélységit. Tehetősnek ítéli a warg alakulatot, de az nem azt jelenti, hogy hasznot is lát benne hosszú távon. Ő nem éppen az a típus aki csak úgy megment bárkit ingyen. Ezért is nevezik a fajtáját zsoldosnak. Ha jól fizetnek, jól teljesít. Ha nem fizetnek, hát akkor nem, hogy nem teljesít. Nem is dolgozik. Amikor megjelenik az ajtóba a páros, széles mosollyal pattan le a ládáról. *
- Sziasztok fiúk. * Dorombolja a mélységi. * - El rabolhatnám kicsit tőled drága kis édes Elanomat? Van egy kis lerendezetlen ügyem vele.
* Ha hajlandó a másik fél el vonulni egy kicsit arrébb akkor magához inti a félvért. Csak azután kezd belemerülni a témába, hogy elé került az áhított férfi. *
- Szia, igazából csak kérdezni szeretnénk valamit. Remélem azért továbbra is tarthatjuk a kapcsolatot bármit is csinálsz majd. Nem azért mondom, hogy tusolj el nekünk valamit később. * Emeli mentegetőzésre a kezét. * - Mi sem vagyunk bűnözök, csak zsoldosok.
* De inkább a kedves témázgatás helyett rá is tér a tényleges indokra amiért jön. Nem áll jól neki a mentegetőzés. *
- Igazából érdeklődni szeretnék, hogy mit kapsz a wargoktól a csatlakozás fejébe meg, hogy szolgálod őket? Szeretnénk a környéken le telepedni, de kellene egy állandó munka. De még nem tudjuk, hogy mit csináljunk.
* Vonja meg a vállát. * - Igazából csak egy kis infót szeretnék belőled kicsikarni. De ha nem csak a wargokról tudsz beszélni, hanem más csoportokról akkor megköszönném.
* Nem éppen az a bizalmaskodó típus a testvérén kívül, de Elan egy rendes férfinek tűnt számára, ezért kissé nyitottabb vele mint másokkal. *
- Illetve. * Közelebb is megy hozzá. * - Mivel te se innen származol, biztos hallottál a holló frakcióról. Tudsz róla valamit? Mert tegnap láttunk egyet. Tisztára le is voltunk döbbenve. Azok nagyon beteg fazonok. * Mosoly terül szét az arcán. * - Nagyon jó kis summákat fizetnek, csak nagyon nehéz velük kapcsolatba lépni. * Vonja meg ismét a vállát. * - De amúgy még ott van a kereskedő ház is. Gondoltam, hogy ott is érdeklődünk munka után.
* Nem szándékozik segítséget kérni a férfitől, csak szimplán infóra vágyik. Nem akarja elrontani a kapcsolatukat ami a fejébe létezik. De reméli, hogy a másik fél is azért érzi a kapcsolatot a hármasukba. *
- Nem akarlak kihasználni, ezt most leszögezem, csak mivel ismeretlen nekünk a környék és csak téged ismerünk még. Csak hozzád fordulhatok. Tudsz valami infót bármelyik csoportról? Vagy ha tudsz másról az is jó. * Néz Elan szemeibe a csillogó kék szem párjával. *
867. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:02:20
Üzenet elküldve: 2021-10-05 10:02:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Levél a tanácsnak//
//Elan nyomában//
*Amint elmondta a kis történetét, amivel lényegében nem indokolta meg az ittlétét, Nilevard egyből rá is dob egy lapáttal a sajátjára. Már elhullott, illetve fellógatott, falusiakkal és kényszerből hátrahagyott bajtársakkal tarkítva. A félvér próbálja elhinni a hallottakat. Nem vádolja tovább a férfit semmilyen mesemondói tehetséggel. Végül is az őszinteség, őszinteséget szül. Jó tett helyében pedig tartsd a szád! Ám ha már ez is verseny, hogy kinek nyomorultabb a múltja, akkor ő sem akar lemaradni a dobogóról.*
-A te apád sem a kegyelméről híres. Már megbocsáss! *Csóválja meg a fejét.* Így úszni szokás megtanítani a fiadat. Bedobod a mély vízbe, aztán ha nem akar megfulladni, akkor kiúszik. *Közben átfuf az agyán a gondolat, hogy ennek az embernek sok fia lehet, ha ilyen botor módon kockáztatja az életüket. Ezzel a gondolkodásmóddal, tízből három ha megmard, az már kiváló arány.*
-Én sem csak a vezeklés miatt vagyok itt. Ahogy már említettem, egy rabszolgakereskedő bandában nőttem fel. Éppen ide, a levegő városába tartottunk, mikor egy éjjel valami barbár horda lemészárolta az egész tábort. Mivel ketrecben tartottak, rejtve a kíváncsi szemek elől, én megúsztam ép bőrrel. *Teszi hozzá a saját nyomorát. Persze nem kell tapasztalt okfejtőnek lenni, hogy lássa az ember, ez volt a fél-elf szerencsenapja. Hisz felszabadult. Már saját maga dönthet a sorsáról és senki sem mondja meg, hogy mit csináljon. Leszámítva persze a feletteseit. Ellenben az ő szemszögéből nézve az is tény, hogy fenekestül felfordult az egész élete. Mindenki, akit ismert megtért az őseihez. Magára maradt egy ismeretlen világban. Révetegen bámul maga elé, fejében zúgva annak a fene sem tudja, hány hosszú órának a csendjével, amit a ketrecében töltött. Csak a vér fémes szagát szívta magába, mire rátaláltak és szabadon engedték. Csak akkor sikerül visszatérnie a valóságba, mikor a lovag ismét megszólal. Sőt, kérdést tesz fel, immár a kaszárnya udvarán.*
-Talán azért, mert nem vagyok az. *Felei zavartan, azt sem értve, hogy Nilevard miből jutott erre a következtetésre. De végül megpillantja a fogadóból ismert mélységit és minden a helyére kerül.*
-Lillys! Tehetek érted valamit? *Kérdezi meglepődve. A rövid ismeretségük alatt, Elan már megtapasztalta, hogy ezek ketten folyton mennének valahová. Bárhol is vannak, sosem ott kívánnak épp lenni. Ezért is meglepő, hogy még mindig itt találja a nőt.*
-Csak gyorsan, mert nekünk dolgunk van. *Nyomja meg kicsit a végét, amit már a lovagnak címez, de a tekintete nem siklik le a nőről.*
-Ha van rá mód, intézzük menet közben! *Azzal el is indul a kapu irányába.*
//Elan nyomában//
*Amint elmondta a kis történetét, amivel lényegében nem indokolta meg az ittlétét, Nilevard egyből rá is dob egy lapáttal a sajátjára. Már elhullott, illetve fellógatott, falusiakkal és kényszerből hátrahagyott bajtársakkal tarkítva. A félvér próbálja elhinni a hallottakat. Nem vádolja tovább a férfit semmilyen mesemondói tehetséggel. Végül is az őszinteség, őszinteséget szül. Jó tett helyében pedig tartsd a szád! Ám ha már ez is verseny, hogy kinek nyomorultabb a múltja, akkor ő sem akar lemaradni a dobogóról.*
-A te apád sem a kegyelméről híres. Már megbocsáss! *Csóválja meg a fejét.* Így úszni szokás megtanítani a fiadat. Bedobod a mély vízbe, aztán ha nem akar megfulladni, akkor kiúszik. *Közben átfuf az agyán a gondolat, hogy ennek az embernek sok fia lehet, ha ilyen botor módon kockáztatja az életüket. Ezzel a gondolkodásmóddal, tízből három ha megmard, az már kiváló arány.*
-Én sem csak a vezeklés miatt vagyok itt. Ahogy már említettem, egy rabszolgakereskedő bandában nőttem fel. Éppen ide, a levegő városába tartottunk, mikor egy éjjel valami barbár horda lemészárolta az egész tábort. Mivel ketrecben tartottak, rejtve a kíváncsi szemek elől, én megúsztam ép bőrrel. *Teszi hozzá a saját nyomorát. Persze nem kell tapasztalt okfejtőnek lenni, hogy lássa az ember, ez volt a fél-elf szerencsenapja. Hisz felszabadult. Már saját maga dönthet a sorsáról és senki sem mondja meg, hogy mit csináljon. Leszámítva persze a feletteseit. Ellenben az ő szemszögéből nézve az is tény, hogy fenekestül felfordult az egész élete. Mindenki, akit ismert megtért az őseihez. Magára maradt egy ismeretlen világban. Révetegen bámul maga elé, fejében zúgva annak a fene sem tudja, hány hosszú órának a csendjével, amit a ketrecében töltött. Csak a vér fémes szagát szívta magába, mire rátaláltak és szabadon engedték. Csak akkor sikerül visszatérnie a valóságba, mikor a lovag ismét megszólal. Sőt, kérdést tesz fel, immár a kaszárnya udvarán.*
-Talán azért, mert nem vagyok az. *Felei zavartan, azt sem értve, hogy Nilevard miből jutott erre a következtetésre. De végül megpillantja a fogadóból ismert mélységit és minden a helyére kerül.*
-Lillys! Tehetek érted valamit? *Kérdezi meglepődve. A rövid ismeretségük alatt, Elan már megtapasztalta, hogy ezek ketten folyton mennének valahová. Bárhol is vannak, sosem ott kívánnak épp lenni. Ezért is meglepő, hogy még mindig itt találja a nőt.*
-Csak gyorsan, mert nekünk dolgunk van. *Nyomja meg kicsit a végét, amit már a lovagnak címez, de a tekintete nem siklik le a nőről.*
-Ha van rá mód, intézzük menet közben! *Azzal el is indul a kapu irányába.*
67-86 , 87-106 , 107-126 , 127-146 , 147-166 , 167-186 , 187-206 , 207-226 , 227-246 , 247-266 , 267-286 , 287-306 , 307-326 , 327-346 , 347-366 , 367-386 , 387-406 , 407-426 , 427-446 , 447-466 , 467-486 , 487-506 , 507-526 , 527-546 , 547-566 , 567-586 , 587-606 , 607-626 , 627-646 , 647-666 , 667-686 , 687-706 , 707-726 , 727-746 , 747-766 , 767-786 , 787-806 , 807-826 , 827-846 , 847-866 , 867-886 , 887-906 , 907-926 , 927-946 , 947-966 , 967-986 , 987-1006 , 1007-1026 , 1027-1046 , 1047-1066 , 1067-1086 , 1087-1106 , 1107-1126 , 1127-1146 , 1147-1166 , 1167-1186 , 1187-1206 , 1207-1226 , 1227-1246 , 1247-1266 , 1267-1286 , 1287-1306 , 1307-1326 , 1327-1346 , 1347-1366 , 1367-1386 , 1387-1406 , 1407-1426 , 1427-1446 , 1447-1466 , 1467-1486 , 1487-1506 , 1507-1526 , 1527-1546 , 1547-1566 , 1567-1586 , 1587-1606 , 1607-1626 , 1627-1646 , 1647-1666 , 1667-1686 , 1687-1706 , 1707-1726 , 1727-1746 , 1747-1766 , 1767-1786 , 1787-1806 , 1807-1826 , 1827-1846 , 1847-1866 , 1867-1886 , 1887-1906 , 1907-1926 , 1927-1946 , 1947-1966 , 1967-1986 , 1987-2006 , 2007-2026 , 2027-2046 , 2047-2066 , 2052-2071