Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
940. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-19 09:38:15
Üzenet elküldve: 2021-11-19 09:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Habár több szempontból is panaszolhatta volna a fejét érő támadást, mégsem tesz így, részben azért, mert a gyakorlóharcok alapszabályait majd később, estefelé tervezi lefektetni. Persze a fej általában tényleg problémás terület, amire csak akkor illik támadni gyakorlás közben, ha védi valami felszerelés, vagy a támadó időben meg tudja állítani a pengét, de úgy érzi, ráér ezt elmagyarázni kicsit később is.
Azt valójában nem tudja biztosan, hogy az ölés témájánál mi a helyes hozzáállás, ehhez ismernie kéne a dolog körülményeit is. Nagy szükség van már egy beszélgetésre Bredoccal, ám addig is biztonságosabbnak véli a továbblépést, mint azt, hogy itt és most megpróbálják feldolgozni a témát.*
-A penge vékony, hosszú, és igen, könnyen csorbul. Arra van kitalálva, hogy gyorsan forgassák, és minél hatékonyan átvághasson az ellenség testén, és a súlyozása is ezt segíti elő.
*Picit bonyolultabban és pontosabban is magyarázhatna, emlegethetne súlyközpontot, felszíni területet és még hasonlókat, ám gyanítja, hogy Garsinnak nincs meg az a taníttatás, ami miatt rögtön értené, miről is van szó.*
-Ám ha a pengénél fogva tartod a kardot, akkor mindez megváltozik. Egy apró, kemény, nehéz pontot alkot a keresztvas vagy a markolatgomb. Jóval nagyobb erővel tudod meglendíteni, és ez az erő nem oszlik el nagy területen. Bizonyos szempontból egy improvizált harci kalapáccsá válik a kardod.
*Kicsit igazítgatja Garsin fogását, ám többnyire a lány magától is jól csinálja, nem kell sok segítség. Látni lehet, hogy ez a technika legfeljebb a lány tenyerét fenyegetheti, az ujjait csak nagyon, nagyon szerencsétlen esetben. Közben Gaerralos még magyaráz egy keveset.*
-Ha rászorítod az ujjaidat a pengére, akkor nem fog elmozdulni, és még ha hozzá is ér a tenyeredhez, el kell siklania rajta ahhoz, hogy megvágjon. Egy jó kard nem borotvaéles, csak annyira éles, amennyire lennie kell. Veszélyesnek érződik, de nehéz elrontani... és egyébként esélyesen nem puszta kézzel fogod kipróbálni élesben.
*Legalábbis nagyon reméli, hogy Garsin nem védőfelszerelés nélkül fog részt venni az első rendes harcán.*
-Mindig harcállásban gyakorolj. Itt fontos az is, hogy milyen módon közelíted meg az ellenfeledet, hiszen egy igazi harcban is sokat számít.
*Így már reményei szerint rendesebben zaljik le a gyakorlat. Ha Garsin elégségesen hajtja végre az utasításait, akkor továbbhalad.*
-A kalapácsfogásnál már a tenyered támasztja meg a pengét. Fontos, hogy erősen fogd a kardot, a csatornavájat ebben segít. Ebben a fogásban nem fogsz olyan támadásokat végrehajtani, amik miatt elsiklana a tenyereden a penge. Próbáld ki ezt is, aztán továbbhaladunk.
//Egy hattal később//
*Habár több szempontból is panaszolhatta volna a fejét érő támadást, mégsem tesz így, részben azért, mert a gyakorlóharcok alapszabályait majd később, estefelé tervezi lefektetni. Persze a fej általában tényleg problémás terület, amire csak akkor illik támadni gyakorlás közben, ha védi valami felszerelés, vagy a támadó időben meg tudja állítani a pengét, de úgy érzi, ráér ezt elmagyarázni kicsit később is.
Azt valójában nem tudja biztosan, hogy az ölés témájánál mi a helyes hozzáállás, ehhez ismernie kéne a dolog körülményeit is. Nagy szükség van már egy beszélgetésre Bredoccal, ám addig is biztonságosabbnak véli a továbblépést, mint azt, hogy itt és most megpróbálják feldolgozni a témát.*
-A penge vékony, hosszú, és igen, könnyen csorbul. Arra van kitalálva, hogy gyorsan forgassák, és minél hatékonyan átvághasson az ellenség testén, és a súlyozása is ezt segíti elő.
*Picit bonyolultabban és pontosabban is magyarázhatna, emlegethetne súlyközpontot, felszíni területet és még hasonlókat, ám gyanítja, hogy Garsinnak nincs meg az a taníttatás, ami miatt rögtön értené, miről is van szó.*
-Ám ha a pengénél fogva tartod a kardot, akkor mindez megváltozik. Egy apró, kemény, nehéz pontot alkot a keresztvas vagy a markolatgomb. Jóval nagyobb erővel tudod meglendíteni, és ez az erő nem oszlik el nagy területen. Bizonyos szempontból egy improvizált harci kalapáccsá válik a kardod.
*Kicsit igazítgatja Garsin fogását, ám többnyire a lány magától is jól csinálja, nem kell sok segítség. Látni lehet, hogy ez a technika legfeljebb a lány tenyerét fenyegetheti, az ujjait csak nagyon, nagyon szerencsétlen esetben. Közben Gaerralos még magyaráz egy keveset.*
-Ha rászorítod az ujjaidat a pengére, akkor nem fog elmozdulni, és még ha hozzá is ér a tenyeredhez, el kell siklania rajta ahhoz, hogy megvágjon. Egy jó kard nem borotvaéles, csak annyira éles, amennyire lennie kell. Veszélyesnek érződik, de nehéz elrontani... és egyébként esélyesen nem puszta kézzel fogod kipróbálni élesben.
*Legalábbis nagyon reméli, hogy Garsin nem védőfelszerelés nélkül fog részt venni az első rendes harcán.*
-Mindig harcállásban gyakorolj. Itt fontos az is, hogy milyen módon közelíted meg az ellenfeledet, hiszen egy igazi harcban is sokat számít.
*Így már reményei szerint rendesebben zaljik le a gyakorlat. Ha Garsin elégségesen hajtja végre az utasításait, akkor továbbhalad.*
-A kalapácsfogásnál már a tenyered támasztja meg a pengét. Fontos, hogy erősen fogd a kardot, a csatornavájat ebben segít. Ebben a fogásban nem fogsz olyan támadásokat végrehajtani, amik miatt elsiklana a tenyereden a penge. Próbáld ki ezt is, aztán továbbhaladunk.
939. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-18 23:56:02
Üzenet elküldve: 2021-11-18 23:56:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Szabadkozása, bocsánatkérése végül elmarad. Mestere nem foglalkozott a későn megállított fegyverrel, még csak elégedetlenséget sem látott rajta, így kockázatosabbnak tartja szóvá tenni, mint átsiklani fölötte. Magának azért megjegyzi, hogy erre jobban kellene figyelnie, mielőtt még valakinek kiüti a szemét. Gyakorlás közben legalábbis...
Meg aztán akad más, nagyobb szorongást keltő téma is, ami elmossa a korábbit, de ez is legalább annyira nagyvonalúan van végül kezelve, mint a kis baklövése. Garsin ebből is tanul. Csak épp fejlődni, a tanultakat érvényesíteni sokkal nehezebb. Ismét tudatosítja, hogy itt biztonságban van, s főképp mivel a parancsnok ismeri a múltját, talán tényleg nincs mitől tartania. Pusztán ő maga az, aki még mindig megköti saját magát és hagyja, hogy a bűntudat, vagy épp a mások ítéletétől való félelem hátráltassa. Közben pedig senkit sem érdekel amit, vagy amiket tett...
Nyugodtabbnak kellene lennie, ezt fogja föl az eszével, de az önuralma még nem bírja lekövetni, nem tud érzelemmentes lenni.
Ellenben lefojtásra, továbblépésre képes. Amit jócskán megkönnyít a helyzet is és mestere személyisége, vagyis amit mutat felé. A feladatra és a kérdésekre irányítja figyelmét...
Az ügyetlen, rögtönzött bemutatója után élénken hallgatja Gaerralos magyarázatát. A lényeget érti, de azért marad még benne kérdés bőven.*
- De miért jobb ez, mint egyszerűen a pengével ütni ugyanígy? Kicsorbulna? Vagy a penge túl vékony? - *Kérdi, s ő is érzi, hogy ez talán buta kérdés lehet, de jobbnak véli kérdezni, mert tapasztalta már, hogy a megértés abban is segítette, hogy átlássa, egy-egy mozdulatot miért úgy kell véghezvinni, ahogy, ez a megértés pedig a mozdulat elsajátítását is megkönnyítette.
Kérdése közben már a pengén igazgatja az ujjait és tenyerét, figyelve, ha Gaerralos esetleg igazítaná. Ám hozzá kell tenni, hogy csinálja ugyan, meg látja is, hogy lehetséges a feladat, de elég erős ellenérzés és félelem van benne a technikával szemben. Avagy engedelmesen igyekszik elsajátítani a módszert, viszont inkább nem akar arra gondolni, hogy ezt egy valódi, éles pengével is meg kellene csinálnia. Egyszerűen nem érzi biztonságosnak, félti az ujjait.
Ha mestere elégedett és választ is kapott tőle, már a következő feladatra figyel. És bizony elköveti azt, amivel kapcsolatban Gaerralos nemtetszését fejezi ki: az utasításra egyszerű lépésekkel közelíti meg a bábut. Vagyis közelítené... Merthogy az első szóra megáll és visszafordul, meghallgatva, hogy mit is várnak el tőle. Azután pedig aszerint folytatja a bábu megközelítését és meg is támadja az utasításnak megfelelően.*
//Egy hattal később//
*Szabadkozása, bocsánatkérése végül elmarad. Mestere nem foglalkozott a későn megállított fegyverrel, még csak elégedetlenséget sem látott rajta, így kockázatosabbnak tartja szóvá tenni, mint átsiklani fölötte. Magának azért megjegyzi, hogy erre jobban kellene figyelnie, mielőtt még valakinek kiüti a szemét. Gyakorlás közben legalábbis...
Meg aztán akad más, nagyobb szorongást keltő téma is, ami elmossa a korábbit, de ez is legalább annyira nagyvonalúan van végül kezelve, mint a kis baklövése. Garsin ebből is tanul. Csak épp fejlődni, a tanultakat érvényesíteni sokkal nehezebb. Ismét tudatosítja, hogy itt biztonságban van, s főképp mivel a parancsnok ismeri a múltját, talán tényleg nincs mitől tartania. Pusztán ő maga az, aki még mindig megköti saját magát és hagyja, hogy a bűntudat, vagy épp a mások ítéletétől való félelem hátráltassa. Közben pedig senkit sem érdekel amit, vagy amiket tett...
Nyugodtabbnak kellene lennie, ezt fogja föl az eszével, de az önuralma még nem bírja lekövetni, nem tud érzelemmentes lenni.
Ellenben lefojtásra, továbblépésre képes. Amit jócskán megkönnyít a helyzet is és mestere személyisége, vagyis amit mutat felé. A feladatra és a kérdésekre irányítja figyelmét...
Az ügyetlen, rögtönzött bemutatója után élénken hallgatja Gaerralos magyarázatát. A lényeget érti, de azért marad még benne kérdés bőven.*
- De miért jobb ez, mint egyszerűen a pengével ütni ugyanígy? Kicsorbulna? Vagy a penge túl vékony? - *Kérdi, s ő is érzi, hogy ez talán buta kérdés lehet, de jobbnak véli kérdezni, mert tapasztalta már, hogy a megértés abban is segítette, hogy átlássa, egy-egy mozdulatot miért úgy kell véghezvinni, ahogy, ez a megértés pedig a mozdulat elsajátítását is megkönnyítette.
Kérdése közben már a pengén igazgatja az ujjait és tenyerét, figyelve, ha Gaerralos esetleg igazítaná. Ám hozzá kell tenni, hogy csinálja ugyan, meg látja is, hogy lehetséges a feladat, de elég erős ellenérzés és félelem van benne a technikával szemben. Avagy engedelmesen igyekszik elsajátítani a módszert, viszont inkább nem akar arra gondolni, hogy ezt egy valódi, éles pengével is meg kellene csinálnia. Egyszerűen nem érzi biztonságosnak, félti az ujjait.
Ha mestere elégedett és választ is kapott tőle, már a következő feladatra figyel. És bizony elköveti azt, amivel kapcsolatban Gaerralos nemtetszését fejezi ki: az utasításra egyszerű lépésekkel közelíti meg a bábut. Vagyis közelítené... Merthogy az első szóra megáll és visszafordul, meghallgatva, hogy mit is várnak el tőle. Azután pedig aszerint folytatja a bábu megközelítését és meg is támadja az utasításnak megfelelően.*
938. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-18 11:02:15
Üzenet elküldve: 2021-11-18 11:02:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Gaerralos tudja, hogy egy hosszúkard lendületét egy pillanat alatt megállítani sok gyakorlat kérdése, így már előre fel volt készülve a fájdalomra. Az utóbbi évek során pedig bőven volt elég alkalma feltornázni fájdalomtűrési kapacitását, hogy Garsinnak ne nagyon legyen mi miatt aggódnia.
Részben viszont pont azért is folytatja azonnal mondanivalóját, mert már előre gyanította, hogy tanítványa nehezebben siklik majd el efölött. Neki pedig az a célja, hogy amaz hozzászokjon az ilyesmi dolgok természetességéhez, mert ha a csatatéren hezitál hasonló dolog miatt akár csak pár töredékmásodpercet is, az halálos végkimenetellel járhat.
Reméli, hogy a másik eléggé odafigyel, hogy mindezt valamilyen szinten le is szűrje, ugyanis ő semmiképp sem az a fajta tanár, aki folyton fogja az újoncok kezét, Garsin esetében pedig különösen fontosnak tartja, hogy az levonja a saját következtetéseit. Ám azért arra is ügyel, hogy a jelenlegi szituációban észrevegye, ha a lány túl sokáig foglalkozik ezzel.
A nehéz kérdésre adott néma választ tudomásul veszi, ám egyéb reakciót nem ad rá. Nem tűnik úgy, hogy különösebben érdekelnék a körülmények, vagy akár ennek a bűnügyi oldala is... bár a választ kísérő reakció azért elárul neki pár dolgot.*
-Akkor majd ezt is gyakoroljuk.
*Nem tartja szükségesnek egyértelműsíteni, hogy nem magára az ölésre gondol. Tanítványa intelligens, ez talán menni fog neki magától is. Az már más kérdés, hogy hogy lehet ölés nélkül gyakorolni az élet kioltását kísérő reakció kordában tartását, de a veteránnak biztos van erre is ötlete.
Ahogy továbblépnek, látszik, hogy Gaerralos korábbi tanácsát amaz elraktározta magában, és most is alkalmazza. Lélegzés, ellazulás, fókuszálás... És már témát is váltottak, a lánynak pedig akármit hozott fel az előző téma, ideiglenesen legalábbis maga mögé helyezte.*
-Igen, körülbelül erre gondolok, bár van pár dolog, amin javítanod kell.
*Egyértelmű, hogy tanítványának van még kérdése, így csak később részletezi válaszát.*
-Attól függ, melyik fajta fogást alkalmazod. Ha az ellenség páncélban van, ám épp nem fenyeget, akkor egy fejet célzó csapás a markolattal vagy a keresztvassal kiváló opció. Viszont ha mindkét kezed a pengén van, akkor nehezebb irányítani a fegyveredet, és a védekezés is jóval nehezebb.
Ha az ellenfelednek van egy kevésbé fedett pontja... egy ízület, amit csak posztó véd, vagy valami egyéb kisebb sebezhető rész, akkor az egyik kezedet a pengén tartva sokkal pontosabb szúrásokat vihetsz be, mint ha mindkettő a markolaton van. Ezzel a fogással sokkal precízebben tudod irányítani a kardodat, és bizonyos esetekben a védekezést és visszatámadást is megkönnyíti.
*A következő kérdésre megrázza a fejét, és már rögtön válaszol is.*
-Ha rendesen csinálod, pusztakézzel is biztonságos... a saját pengéd legalábbis nem jelent veszélyt a tenyeredre. Ha csak a fegyvered stabilizálására használod a kezed, hogy pontosabb szúrásokat vihess be, a kard éle nem érhet hozzá a tenyeredhez. Az ujjaid a kard lapját fogják. Próbáld meg.
*Ezt nem tudja bemutatni tanítványának, és ahogy elnézi, a gyakorlótér másik végében gyakorlatozó városőrök sem úgy néznek ki, mint akik közül kölcsönkérhetne valakit egy demonstráció erejéig. Nem gondolja viszont, hogy Garsinnak különösebb nehézséget fog okozni a dolog. Ha látja a helyes kardtartást, akkor folytatja.*
-Fordulj a gyakorlóbábu felé, és találd el a jobb 'hónalját' egy szúrással.
*Biccent egy a lánytól pár lépésre levő bábu felé. Figyeli, hogy amaz hogy kerül elég közel a bábuhoz, ha Garsin egyszerűen csak odasétál, azt nem fogja helyeselni.*
//Egy hattal később//
*Gaerralos tudja, hogy egy hosszúkard lendületét egy pillanat alatt megállítani sok gyakorlat kérdése, így már előre fel volt készülve a fájdalomra. Az utóbbi évek során pedig bőven volt elég alkalma feltornázni fájdalomtűrési kapacitását, hogy Garsinnak ne nagyon legyen mi miatt aggódnia.
Részben viszont pont azért is folytatja azonnal mondanivalóját, mert már előre gyanította, hogy tanítványa nehezebben siklik majd el efölött. Neki pedig az a célja, hogy amaz hozzászokjon az ilyesmi dolgok természetességéhez, mert ha a csatatéren hezitál hasonló dolog miatt akár csak pár töredékmásodpercet is, az halálos végkimenetellel járhat.
Reméli, hogy a másik eléggé odafigyel, hogy mindezt valamilyen szinten le is szűrje, ugyanis ő semmiképp sem az a fajta tanár, aki folyton fogja az újoncok kezét, Garsin esetében pedig különösen fontosnak tartja, hogy az levonja a saját következtetéseit. Ám azért arra is ügyel, hogy a jelenlegi szituációban észrevegye, ha a lány túl sokáig foglalkozik ezzel.
A nehéz kérdésre adott néma választ tudomásul veszi, ám egyéb reakciót nem ad rá. Nem tűnik úgy, hogy különösebben érdekelnék a körülmények, vagy akár ennek a bűnügyi oldala is... bár a választ kísérő reakció azért elárul neki pár dolgot.*
-Akkor majd ezt is gyakoroljuk.
*Nem tartja szükségesnek egyértelműsíteni, hogy nem magára az ölésre gondol. Tanítványa intelligens, ez talán menni fog neki magától is. Az már más kérdés, hogy hogy lehet ölés nélkül gyakorolni az élet kioltását kísérő reakció kordában tartását, de a veteránnak biztos van erre is ötlete.
Ahogy továbblépnek, látszik, hogy Gaerralos korábbi tanácsát amaz elraktározta magában, és most is alkalmazza. Lélegzés, ellazulás, fókuszálás... És már témát is váltottak, a lánynak pedig akármit hozott fel az előző téma, ideiglenesen legalábbis maga mögé helyezte.*
-Igen, körülbelül erre gondolok, bár van pár dolog, amin javítanod kell.
*Egyértelmű, hogy tanítványának van még kérdése, így csak később részletezi válaszát.*
-Attól függ, melyik fajta fogást alkalmazod. Ha az ellenség páncélban van, ám épp nem fenyeget, akkor egy fejet célzó csapás a markolattal vagy a keresztvassal kiváló opció. Viszont ha mindkét kezed a pengén van, akkor nehezebb irányítani a fegyveredet, és a védekezés is jóval nehezebb.
Ha az ellenfelednek van egy kevésbé fedett pontja... egy ízület, amit csak posztó véd, vagy valami egyéb kisebb sebezhető rész, akkor az egyik kezedet a pengén tartva sokkal pontosabb szúrásokat vihetsz be, mint ha mindkettő a markolaton van. Ezzel a fogással sokkal precízebben tudod irányítani a kardodat, és bizonyos esetekben a védekezést és visszatámadást is megkönnyíti.
*A következő kérdésre megrázza a fejét, és már rögtön válaszol is.*
-Ha rendesen csinálod, pusztakézzel is biztonságos... a saját pengéd legalábbis nem jelent veszélyt a tenyeredre. Ha csak a fegyvered stabilizálására használod a kezed, hogy pontosabb szúrásokat vihess be, a kard éle nem érhet hozzá a tenyeredhez. Az ujjaid a kard lapját fogják. Próbáld meg.
*Ezt nem tudja bemutatni tanítványának, és ahogy elnézi, a gyakorlótér másik végében gyakorlatozó városőrök sem úgy néznek ki, mint akik közül kölcsönkérhetne valakit egy demonstráció erejéig. Nem gondolja viszont, hogy Garsinnak különösebb nehézséget fog okozni a dolog. Ha látja a helyes kardtartást, akkor folytatja.*
-Fordulj a gyakorlóbábu felé, és találd el a jobb 'hónalját' egy szúrással.
*Biccent egy a lánytól pár lépésre levő bábu felé. Figyeli, hogy amaz hogy kerül elég közel a bábuhoz, ha Garsin egyszerűen csak odasétál, azt nem fogja helyeselni.*
937. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-17 13:20:50
Üzenet elküldve: 2021-11-17 13:20:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Ha nem lenne ilyen optimista, akkor kicsit még sajnálnám is magát, de ahogy a kaszárnya falait meglátja elmosolyodik. Egy kicsit megjáratja sajgó hátát, azzal hogy ránéz a bábúkra. Mert hogy hozzájuk nyúlni nem fog, az biztos. Inkább csak vizsgálgatja a terepet, megnézi magának mi merre van, ha egyszer elhozna ide valakit, akkor tudjon neki segíteni. Ám ezt a roppant fontos feladatot igen hamar megunja, úgyhogy visszaindul. ~Talán el kéne mennem a kikötőbe. ~ Azt mondják jó ott a levegő, többre pedig nem is igen van igénye jelenleg. *
936. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-08 19:00:31
Üzenet elküldve: 2021-11-08 19:00:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*A korábbi tanács szerint miután a mozdulatot elindította, már nem gondolkodik sokat, így inkább csak tudomásul veszi, hogy a számítása bevált, semmint meglepődne, és csinálja tovább, amit eltervezett. Ahogy a férfi hátrálásba és kitérésbe kezd, még mindig látja, hogy találni fog, épp ezért gyorsan igyekszik is megállítani a pengét. Tökéletesre nem sikerül, mert gyakorlatlan még ilyen éles helyzetben, tényleges ellenféllel szemben gyakorolva, de nem is teljes erővel ütközik a fegyver a férfi arcának. Meglehet, ő maga jobban megijed, mint amekkora fájdalom mesterét éri, mert míg ő kapásból visszahúzza a kardot és elnézést kérne, Gaerralos már beszél és a történteket elemzi.
Garsinnak igencsak oda kell figyelnie, hogy pillanatnyi zavarában fölfogja a hallottakat, de azért sikerül megértenie: sikeres volt a támadása, ám a harcot ezzel még nem nyerte meg. Biccent, hogy értette, s már ismét azon gondolkodik, hogy akkor most azzal hibázott-e, hogy nem állt meg időben a gyakorlás keretén belül, vagyis hogy azért még bocsánatot kellene-e kérnie akkor is, ha Gaerralos ügyet sem vetett rá?
Ezt a kis tanácstalanságot láthatja rajta a férfi is, de nyilván nehéz lehet kitalálni, hogy most éppen mitől is illetődött meg.
De az egész semmi ahhoz képest, ami az elhangzó kérdés után jelenik meg az arcán, vagy inkább a tekintetében. Előbb csak meglepődik, aztán rögtön arra gondol, hogy erre ugyan válaszolhat-e őszintén, s csak utóbb villan föl egy-egy emlék vagy bűntudat, de ezeket ügyesen szorítja háttérbe.
Végül pusztán bólint, leragadva az első kérdésnél. Majd a fejét rázza, mikor eszébe jut, hogy volt ott másik is.*
- Nem tudom. Hogy lefagynék-e... - *Feleli bizonytalanul. Erre azért is nehéz válaszolnia, mert tapasztalja, hogy egyelőre a harchelyzetbe jutva is lefagy. Ugyanakkor... valahányszor a kését mártotta valakibe, ott már nem volt benne habozás. De eddig el sem jut a gondolatban, mert ahogy elkezdene azokra az alkalmakra gondolni, saját magát állítja meg. Talán ha a férfi tovább kérdezne és biztatná a fejtegetésre, akkor belemenne, így azonban nem akar elveszni a saját gondolataiban és ismét összeszedetlennek látszani Gaerralos előtt.
A férfi pedig tovább is lép, így ő is igyekszik hasonlóképp tenni. Lélegzik, lazít, az újabb kérdésre összpontosít...*
- Nem. Vagyis láttam, hogy gyakorolták, de nem vagyok itt minden nap és egész nap. - *Magyarázza, ugyanakkor igazítja is a kardot és mutatja, mit látott.*
- Erre gondol? Meg így is fogták, mint egy kalapácsot... - *Mutatja előbb a félkardos fogást, majd két kézzel markol rá a pengére és imitál ütést a markolattal.*
- Mikor kellene így harcolni? - *Pillant érdeklődőn mesterére. Az ő első gondolata az volt, hogy talán ha nincs elég hely szélesebb mozdulatokra. De erről a leckéről ténylegesen lemaradt és a városőröket is csak nemrég látta ezzel foglalkozni.*
- Ezt csak vaskesztyűben lehet, nem? Nem vágja el a kezet... az igazi... ? - *Kérdi, esetlenül nézegetve a kezeit, de közben igazgatni is próbálja őket, elképzelve, hogy egy éles penge esetén hogy nem vágna az ujjaiba.*
//Egy hattal később//
*A korábbi tanács szerint miután a mozdulatot elindította, már nem gondolkodik sokat, így inkább csak tudomásul veszi, hogy a számítása bevált, semmint meglepődne, és csinálja tovább, amit eltervezett. Ahogy a férfi hátrálásba és kitérésbe kezd, még mindig látja, hogy találni fog, épp ezért gyorsan igyekszik is megállítani a pengét. Tökéletesre nem sikerül, mert gyakorlatlan még ilyen éles helyzetben, tényleges ellenféllel szemben gyakorolva, de nem is teljes erővel ütközik a fegyver a férfi arcának. Meglehet, ő maga jobban megijed, mint amekkora fájdalom mesterét éri, mert míg ő kapásból visszahúzza a kardot és elnézést kérne, Gaerralos már beszél és a történteket elemzi.
Garsinnak igencsak oda kell figyelnie, hogy pillanatnyi zavarában fölfogja a hallottakat, de azért sikerül megértenie: sikeres volt a támadása, ám a harcot ezzel még nem nyerte meg. Biccent, hogy értette, s már ismét azon gondolkodik, hogy akkor most azzal hibázott-e, hogy nem állt meg időben a gyakorlás keretén belül, vagyis hogy azért még bocsánatot kellene-e kérnie akkor is, ha Gaerralos ügyet sem vetett rá?
Ezt a kis tanácstalanságot láthatja rajta a férfi is, de nyilván nehéz lehet kitalálni, hogy most éppen mitől is illetődött meg.
De az egész semmi ahhoz képest, ami az elhangzó kérdés után jelenik meg az arcán, vagy inkább a tekintetében. Előbb csak meglepődik, aztán rögtön arra gondol, hogy erre ugyan válaszolhat-e őszintén, s csak utóbb villan föl egy-egy emlék vagy bűntudat, de ezeket ügyesen szorítja háttérbe.
Végül pusztán bólint, leragadva az első kérdésnél. Majd a fejét rázza, mikor eszébe jut, hogy volt ott másik is.*
- Nem tudom. Hogy lefagynék-e... - *Feleli bizonytalanul. Erre azért is nehéz válaszolnia, mert tapasztalja, hogy egyelőre a harchelyzetbe jutva is lefagy. Ugyanakkor... valahányszor a kését mártotta valakibe, ott már nem volt benne habozás. De eddig el sem jut a gondolatban, mert ahogy elkezdene azokra az alkalmakra gondolni, saját magát állítja meg. Talán ha a férfi tovább kérdezne és biztatná a fejtegetésre, akkor belemenne, így azonban nem akar elveszni a saját gondolataiban és ismét összeszedetlennek látszani Gaerralos előtt.
A férfi pedig tovább is lép, így ő is igyekszik hasonlóképp tenni. Lélegzik, lazít, az újabb kérdésre összpontosít...*
- Nem. Vagyis láttam, hogy gyakorolták, de nem vagyok itt minden nap és egész nap. - *Magyarázza, ugyanakkor igazítja is a kardot és mutatja, mit látott.*
- Erre gondol? Meg így is fogták, mint egy kalapácsot... - *Mutatja előbb a félkardos fogást, majd két kézzel markol rá a pengére és imitál ütést a markolattal.*
- Mikor kellene így harcolni? - *Pillant érdeklődőn mesterére. Az ő első gondolata az volt, hogy talán ha nincs elég hely szélesebb mozdulatokra. De erről a leckéről ténylegesen lemaradt és a városőröket is csak nemrég látta ezzel foglalkozni.*
- Ezt csak vaskesztyűben lehet, nem? Nem vágja el a kezet... az igazi... ? - *Kérdi, esetlenül nézegetve a kezeit, de közben igazgatni is próbálja őket, elképzelve, hogy egy éles penge esetén hogy nem vágna az ujjaiba.*
935. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-08 14:43:07
Üzenet elküldve: 2021-11-08 14:43:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Garsin ösztönei helyesek: egy lovagi vértes ellenféllel szmeben bizony tényleg erős opció a visszavonulás... már csak azért is, mert ilyen drága és hatékony páncéllal jellemzően nem a képzetlen katonákat vértezik fel, és akármennyire is látja Garsinban a tanulási szándékot, Gaerralos nem hinné, hogy a közelharc lesz a lány legerősebb oldala.
A kevésbé becsületes harcmodor terén pedig nem csak a klasszikus, mindennapi módszerekre gondol, hanem bizony a mágiára is. Többek között ez is teszi különösen veszélyessé a csatamágusokat, hiszen velük szemben nem sokat ér a kardforgatási készség, és a páncél is limitált haszonnal jár csak.
Habár Garsinnak ez valószínűleg nem jutott eszébe, egyáltalán nem gond, hogy nem hangoztatta a saját maga páncélviselésével kapcsolatos kérdését. Mestere ugyanis magától értetődőnek gondolja, hogy betöltött szereptől függetlenül egy katonai alakulat tagja bevetésen mindig páncélt visel. Ami kevés hátránya van a vértezetnek, azt messze túlszárnyalják az előnyei, és nélküle csak egy kivédetlen támadás kell ahhoz, hogy valaki ne térjen vissza a csatatérről.
Az elméleti diskurzus itt véget is ér, és ugyanott folytatják a gyakorlatot, ahol abbahagyták. Garsinon látszik is, hogy megfontolta az elhangzottakat, és azok alapján tervezi meg most a támadását.
Amint mozdulatba lendül tanítványa, úgy emeli ő is pengéjét, ám a pozíciója hátrányos, és egy fürge szúrással szemben kétséges, hogy hatékonyan tudna-e védekezni. Mielőtt amaz irányt vált, láthatja, hogy Gaerralos nem is a pengéjével igyekszik védekezni, hanem kardja markolatát lendíti felfelé, hogy keresztvasával félreüsse a hosszúkardot.
Nem nehéz megtippelni, hogy egy ilyen mozdulat még páncélkesztyűvel együtt is rizikós, ám végül nem derül ki, hogy sikerrel járt-e volna, ugyanis a támadás nem találatra ment, hanem Gaer védelmének felnyitására.
A férfinak nem maradt túl sok opciója, azt már most tudja, hogy a pengét nem fogja tudni megállítani, viszont egy megkezdett hátráló lépéssel és félrehajolással eléri, hogy nyaka és álla helyett az arcát találja el a tompított fémrúd. Attól függően, hogy mennyi erőt vitt bele a vágásba a lány, könnyen lehet, hogy a gyakorlókard nyomán egy zúzódás is marad majd.*
-Talált. Nem öltél meg, de komolyan megsebeztél, és egy maradandó heggel is gazdagítottál. Harcképtelenné viszont nem tettél, így éles harcban szinte azonnal visszatámadnék, és folytatódna a csata.
*Pár másodpercig tanulmányozza a lány arcát, elgondolkozva kicsit, majd feltesz egy váratlan kérdést.*
-Ez az a pont, ahol sokan nem tudnák kihasználni az előnyüket, nem tudnák, hogyan tovább. Öltél már, öntöttél vért? Lefagynál?
*Le lehet szűrni, hogy most nem a részletekre kíváncsi, hanem az egyszerű tényekre, habár más szempontokból is jó lehet tudnia erről.
Ha választ kap, nem nyúzza tovább a témát.*
-Ezt még gyakoroljuk, ám előbb pár másik dologgal foglalkozunk. Egyrészt már említettem korábban neked a félkardos fogást, de akkor nem mutattam be. Mikor a többi városőrrel gyakoroltál, megtanították neked?
*Arról beszél, mikor a kardot egyik, vagy mindkét kézzel pengéjénél megfogva használják vagy precízebb és erősebb szúrásra, vagy a markolattal való ütésre. Habár egyértelmű okokból nem tudta demonstrálni a technikát, könnyen lehet, hogy Garsin ettől még tőle függetlenül már elsajátította azt.*
//Egy hattal később//
*Garsin ösztönei helyesek: egy lovagi vértes ellenféllel szmeben bizony tényleg erős opció a visszavonulás... már csak azért is, mert ilyen drága és hatékony páncéllal jellemzően nem a képzetlen katonákat vértezik fel, és akármennyire is látja Garsinban a tanulási szándékot, Gaerralos nem hinné, hogy a közelharc lesz a lány legerősebb oldala.
A kevésbé becsületes harcmodor terén pedig nem csak a klasszikus, mindennapi módszerekre gondol, hanem bizony a mágiára is. Többek között ez is teszi különösen veszélyessé a csatamágusokat, hiszen velük szemben nem sokat ér a kardforgatási készség, és a páncél is limitált haszonnal jár csak.
Habár Garsinnak ez valószínűleg nem jutott eszébe, egyáltalán nem gond, hogy nem hangoztatta a saját maga páncélviselésével kapcsolatos kérdését. Mestere ugyanis magától értetődőnek gondolja, hogy betöltött szereptől függetlenül egy katonai alakulat tagja bevetésen mindig páncélt visel. Ami kevés hátránya van a vértezetnek, azt messze túlszárnyalják az előnyei, és nélküle csak egy kivédetlen támadás kell ahhoz, hogy valaki ne térjen vissza a csatatérről.
Az elméleti diskurzus itt véget is ér, és ugyanott folytatják a gyakorlatot, ahol abbahagyták. Garsinon látszik is, hogy megfontolta az elhangzottakat, és azok alapján tervezi meg most a támadását.
Amint mozdulatba lendül tanítványa, úgy emeli ő is pengéjét, ám a pozíciója hátrányos, és egy fürge szúrással szemben kétséges, hogy hatékonyan tudna-e védekezni. Mielőtt amaz irányt vált, láthatja, hogy Gaerralos nem is a pengéjével igyekszik védekezni, hanem kardja markolatát lendíti felfelé, hogy keresztvasával félreüsse a hosszúkardot.
Nem nehéz megtippelni, hogy egy ilyen mozdulat még páncélkesztyűvel együtt is rizikós, ám végül nem derül ki, hogy sikerrel járt-e volna, ugyanis a támadás nem találatra ment, hanem Gaer védelmének felnyitására.
A férfinak nem maradt túl sok opciója, azt már most tudja, hogy a pengét nem fogja tudni megállítani, viszont egy megkezdett hátráló lépéssel és félrehajolással eléri, hogy nyaka és álla helyett az arcát találja el a tompított fémrúd. Attól függően, hogy mennyi erőt vitt bele a vágásba a lány, könnyen lehet, hogy a gyakorlókard nyomán egy zúzódás is marad majd.*
-Talált. Nem öltél meg, de komolyan megsebeztél, és egy maradandó heggel is gazdagítottál. Harcképtelenné viszont nem tettél, így éles harcban szinte azonnal visszatámadnék, és folytatódna a csata.
*Pár másodpercig tanulmányozza a lány arcát, elgondolkozva kicsit, majd feltesz egy váratlan kérdést.*
-Ez az a pont, ahol sokan nem tudnák kihasználni az előnyüket, nem tudnák, hogyan tovább. Öltél már, öntöttél vért? Lefagynál?
*Le lehet szűrni, hogy most nem a részletekre kíváncsi, hanem az egyszerű tényekre, habár más szempontokból is jó lehet tudnia erről.
Ha választ kap, nem nyúzza tovább a témát.*
-Ezt még gyakoroljuk, ám előbb pár másik dologgal foglalkozunk. Egyrészt már említettem korábban neked a félkardos fogást, de akkor nem mutattam be. Mikor a többi városőrrel gyakoroltál, megtanították neked?
*Arról beszél, mikor a kardot egyik, vagy mindkét kézzel pengéjénél megfogva használják vagy precízebb és erősebb szúrásra, vagy a markolattal való ütésre. Habár egyértelmű okokból nem tudta demonstrálni a technikát, könnyen lehet, hogy Garsin ettől még tőle függetlenül már elsajátította azt.*
934. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-07 21:17:18
Üzenet elküldve: 2021-11-07 21:17:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*A cselekkel kapcsolatos válaszra biccentéssel fejezi ki köszönetét, s hogy megértette, amit hallott. Az más kérdés, hogy valóban elég nehéznek érzi még a feladatot, de szándékában áll majd kísérletezni.
Aztán áttérnek a páncélzat dolgára, ő pedig nagyon figyel mindarra, amit Gaerralos magyaráz. Egyedül azon ütközik meg kissé, amit a férfi a lovagi páncélzatról beszél. Szívesen közbe is kérdezne, hogy akkor mégis mit kellene tenni, ha egy olyan ellenféllel találják szemközt magukat, de aztán érkezik a folytatás...
Tényleg tisztában van azzal, hogy nincs becsületes harc. Ha valódi élet-halál harcról van szó és nem gyakorlásról, akkor minden előnyt és lehetőséget meg kell ragadni. Így valahol össze is rakja a kettőt: egy lovagi vérttel szemben nem a tiszta harc lesz eredményre vezető, valami mást kell kitalálni. Mondjuk Garsin fejében a futás is megjelenik lehetőségként, de úgy gondolná, a túlerő is olyasmi, amivel tudnának kezdeni valamit. Ugyanakkor most ezen beszélgetés során merül föl benne, hogy vajon ha egyszer a harcosok között lesz, neki is kellene-e valamiféle páncélt viselnie? De ez a gondolat magával hozza annak elképzelését, hogy miért is kellene az a páncél, márpedig ebbe most még nem tud anélkül belegondolni, hogy ne érezze magát fenyegetve az egészséges életösztön megnyilvánulásán felül is, úgyhogy maradék kérdését félreteszi.
Gaerralos úgyis folytatásra szólítja fel, az utasításból pedig most már érteni véli, hogy mit várnak el tőle. Mintha egy mozgékonyabb bábuval harcolna, aki nem támad vissza, csak védekezik. Ez segít erősebben tudatosítania a helyzet gyakorló jellegét, oldódik benne a szorongás az észszerűtlen félelemmel együtt.
Fölveszi a testhelyzetet, amiben korábban befejezte mozdulatsorát, vagyis bal oldalt tartja a kardot a mellkasa magasságában, a markolatot egészen közel húzva magához, míg a kard hegyével mesterét fenyegeti.
Aztán indítja a támadást. Elég egyértelműen szúr egyenesen a férfi feje, nyaka felé, de közben figyel, s igyekszik elkapni a pillanatot, mikor Gaerralos védekezésre emelné föl a kardját. S abban a pillanatban ő meg megpróbál kitérni és úgy fordítani a kardot, hogy az hirtelen felülről függő pozícióba kerüljön, s innen aztán továbbra is a férfi fejét célozza, csak épp már egy alulról indított vágással az álla felé. Ezzel persze a saját oldalát hagyja védtelenül, de véleménye szerint egy halálos sebzésért cserébe.*
//Egy hattal később//
*A cselekkel kapcsolatos válaszra biccentéssel fejezi ki köszönetét, s hogy megértette, amit hallott. Az más kérdés, hogy valóban elég nehéznek érzi még a feladatot, de szándékában áll majd kísérletezni.
Aztán áttérnek a páncélzat dolgára, ő pedig nagyon figyel mindarra, amit Gaerralos magyaráz. Egyedül azon ütközik meg kissé, amit a férfi a lovagi páncélzatról beszél. Szívesen közbe is kérdezne, hogy akkor mégis mit kellene tenni, ha egy olyan ellenféllel találják szemközt magukat, de aztán érkezik a folytatás...
Tényleg tisztában van azzal, hogy nincs becsületes harc. Ha valódi élet-halál harcról van szó és nem gyakorlásról, akkor minden előnyt és lehetőséget meg kell ragadni. Így valahol össze is rakja a kettőt: egy lovagi vérttel szemben nem a tiszta harc lesz eredményre vezető, valami mást kell kitalálni. Mondjuk Garsin fejében a futás is megjelenik lehetőségként, de úgy gondolná, a túlerő is olyasmi, amivel tudnának kezdeni valamit. Ugyanakkor most ezen beszélgetés során merül föl benne, hogy vajon ha egyszer a harcosok között lesz, neki is kellene-e valamiféle páncélt viselnie? De ez a gondolat magával hozza annak elképzelését, hogy miért is kellene az a páncél, márpedig ebbe most még nem tud anélkül belegondolni, hogy ne érezze magát fenyegetve az egészséges életösztön megnyilvánulásán felül is, úgyhogy maradék kérdését félreteszi.
Gaerralos úgyis folytatásra szólítja fel, az utasításból pedig most már érteni véli, hogy mit várnak el tőle. Mintha egy mozgékonyabb bábuval harcolna, aki nem támad vissza, csak védekezik. Ez segít erősebben tudatosítania a helyzet gyakorló jellegét, oldódik benne a szorongás az észszerűtlen félelemmel együtt.
Fölveszi a testhelyzetet, amiben korábban befejezte mozdulatsorát, vagyis bal oldalt tartja a kardot a mellkasa magasságában, a markolatot egészen közel húzva magához, míg a kard hegyével mesterét fenyegeti.
Aztán indítja a támadást. Elég egyértelműen szúr egyenesen a férfi feje, nyaka felé, de közben figyel, s igyekszik elkapni a pillanatot, mikor Gaerralos védekezésre emelné föl a kardját. S abban a pillanatban ő meg megpróbál kitérni és úgy fordítani a kardot, hogy az hirtelen felülről függő pozícióba kerüljön, s innen aztán továbbra is a férfi fejét célozza, csak épp már egy alulról indított vágással az álla felé. Ezzel persze a saját oldalát hagyja védtelenül, de véleménye szerint egy halálos sebzésért cserébe.*
933. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-04 20:41:03
Üzenet elküldve: 2021-11-04 20:41:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
* Határozott léptekkel tér be a kaszárnya területére. A főtéren keresztül a polgár negyed általánosságába veti útja. Nem éppen nézelődik sokat, határozottan halad a célja felé. Az őrök az ajtóba nem éppen rémisztik meg az elfet. ~ Kispályásnak tűnnek. ~ Néz végig rajtuk. De most a makrancos és otromba modorát hátra hagyva gyorsan le rendezi a fegyverek leadását, hogy szét is nézhessen az épületen belül. ~ Nem épp egy nagy látványosság. De mégis mit vártam? ~ Gyorsan kőrbe is tekinget a területen, hogy talál esetleg olyat, amin megakadhat a szeme. De nem éppen talál semmi olyat amit szavakkal illethetne. ~ Bábuk, emberek, célok, hülyék, marhák, Van választék. ~ Rántja fel az egyik szemöldökét a homlokáig, ahogyan az egyik katona ügyetlenül próbálkozik gyakorlatozni a másikkal. Gyorsan magához is vesz egy gyakorló íjat és jó néhány vesszőt, hogy elkezdhesse a hajú út alatt berozsdásodott készségeit szolidan csiszolni. *
932. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-02 17:53:55
Üzenet elküldve: 2021-11-02 17:53:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Garsinon látszik, hogy nem akarja elveszíteni a lendületét, ám Gaerralos mégis megállítja. Igazi harcban egyszerre kell támadni és védekezni, hiszen mindkét fél célja az, hogy amint rést lát a másik védelmén, lesújtson. Az, aki csak védekezik, és nem veszélyezteti folyamatosan ellenfelét, nem marad életben sokáig. Így amíg Garsin nem tud mit kezdeni egy felé induló csapással, addig a folyamatos támadás lendülete csak a rossz szokást ültetné el benne.*
-Elkezdhetsz próbálkozni vele. Fontos, hogy minél hamarabb begyakorold. Azt már megtanultad, hogy szinte mindig úgy kell támadnod, hogy egy pillanat alatt megállíthasd a pengét.
Egy színlelt támadásnál három dologra kell ügyelned. Legyen gyors, ne árulja el a testbeszéded előre a szándékod, és kiszámíthatatlan pillanatokban használd. Eleinte nem fog menni, de idővel majd rátapintasz.
*Hangjából ki lehet venni, hogy ezzel nem Garsint minősíti, hanem a manőver nehézségét. Az ezután következő elemzésre bólint, igaza van a lánynak, a legkevésbé védett helyek tényleg ezek.*
-Sok mindentől függ, többféle teljes páncélzat van. Bizonyos vértek posztóval védik az illesztéseket, az enyém sodronyt használ, egy lovagi vérttel szemben pedig ha nem muszáj, ne is próbálkozz.
A fegyvered is sokat számít. Egy nehezebb, szolidabb penge megfelelő erővel el tudja törni célpont végtagját, és a szöveten könnyen átvág, míg egy hosszabb szúrókarddal precíz támadásokat hajthatsz végre az illesztéseken.
*Bár konkrét fegyverekre gondol, tudja, hogy se az estoc, se a falchion kifejezések nem mondanának sokat a lánynak, így inkább körülírja őket.*
-Úgy vélem, azt már te is tudod, hogy a csatatéren nincs olyan, hogy becsületes harc. Ha van egy társad, akiről el tudod terelni a páncélos figyelmét, míg az megtalálja a rést a védelmén, akkor használd ki. Mágia, szálfegyverek, zúzófegyverek... A megfelelő eszköz kell a megfelelő probléma megoldására.
*Érezhető, hogy nagyon általános a leírása, a jelenlegi helyzetre nézve pedig Garsin joggal vonhatja le azt a következtetést, hogy ha olyan támadást akar indítani, ami éles fegyverekkel vért serkentene, akkor vagy a férfi tenyerét kell megcéloznia, vagy fejre kell mennie a vágásnak.*
-Támadj, majd pihenj.
*Ad végül jelet a folytatásra. Még mindig ugyanabban a pózban van, amiben kivédte a legutóbbi támadást, és kezd már lassan fáradni az ő karja is, így a hosszabb elemzést inkább folytatná picivel természetesebb körülmények között.*
//Egy hattal később//
*Garsinon látszik, hogy nem akarja elveszíteni a lendületét, ám Gaerralos mégis megállítja. Igazi harcban egyszerre kell támadni és védekezni, hiszen mindkét fél célja az, hogy amint rést lát a másik védelmén, lesújtson. Az, aki csak védekezik, és nem veszélyezteti folyamatosan ellenfelét, nem marad életben sokáig. Így amíg Garsin nem tud mit kezdeni egy felé induló csapással, addig a folyamatos támadás lendülete csak a rossz szokást ültetné el benne.*
-Elkezdhetsz próbálkozni vele. Fontos, hogy minél hamarabb begyakorold. Azt már megtanultad, hogy szinte mindig úgy kell támadnod, hogy egy pillanat alatt megállíthasd a pengét.
Egy színlelt támadásnál három dologra kell ügyelned. Legyen gyors, ne árulja el a testbeszéded előre a szándékod, és kiszámíthatatlan pillanatokban használd. Eleinte nem fog menni, de idővel majd rátapintasz.
*Hangjából ki lehet venni, hogy ezzel nem Garsint minősíti, hanem a manőver nehézségét. Az ezután következő elemzésre bólint, igaza van a lánynak, a legkevésbé védett helyek tényleg ezek.*
-Sok mindentől függ, többféle teljes páncélzat van. Bizonyos vértek posztóval védik az illesztéseket, az enyém sodronyt használ, egy lovagi vérttel szemben pedig ha nem muszáj, ne is próbálkozz.
A fegyvered is sokat számít. Egy nehezebb, szolidabb penge megfelelő erővel el tudja törni célpont végtagját, és a szöveten könnyen átvág, míg egy hosszabb szúrókarddal precíz támadásokat hajthatsz végre az illesztéseken.
*Bár konkrét fegyverekre gondol, tudja, hogy se az estoc, se a falchion kifejezések nem mondanának sokat a lánynak, így inkább körülírja őket.*
-Úgy vélem, azt már te is tudod, hogy a csatatéren nincs olyan, hogy becsületes harc. Ha van egy társad, akiről el tudod terelni a páncélos figyelmét, míg az megtalálja a rést a védelmén, akkor használd ki. Mágia, szálfegyverek, zúzófegyverek... A megfelelő eszköz kell a megfelelő probléma megoldására.
*Érezhető, hogy nagyon általános a leírása, a jelenlegi helyzetre nézve pedig Garsin joggal vonhatja le azt a következtetést, hogy ha olyan támadást akar indítani, ami éles fegyverekkel vért serkentene, akkor vagy a férfi tenyerét kell megcéloznia, vagy fejre kell mennie a vágásnak.*
-Támadj, majd pihenj.
*Ad végül jelet a folytatásra. Még mindig ugyanabban a pózban van, amiben kivédte a legutóbbi támadást, és kezd már lassan fáradni az ő karja is, így a hosszabb elemzést inkább folytatná picivel természetesebb körülmények között.*
931. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-02 00:28:23
Üzenet elküldve: 2021-11-02 00:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Ahogy a férfi is mozdul és hárít, csapása pedig végigsiklik a másik pengéjén, ez a találkozás megint kicsit életszerűbbé teszi az egész gyakorlást. Ki már nem zökken, a mozdulatsort végigviszi a tervei szerint, de mikor megáll, akkor megint érzi, hogy egy része tiltakozik a folytatás ellen. Ő viszont nem akar neki engedni, úgyhogy nagyon elszántan tartja tovább a kard hegyét a férfi felé, míg rá nem jön, hogy most nem is kell azonnal a következő lépésen gondolkodnia, mert előbb egy kis szóbeli leckét kap.
Figyel és tanul, elraktározza magában a lényeget, ugyanakkor a kérdéseket is, amik felmerülnek benne, míg Gaerralos beszél. Félbe ugyanis nem szakítja őt, csak akkor szól, ha úgy véli, a férfi végzett a mondandójával.*
- A színlelt támadásokkal is próbálkoznom kellene már most? - *Teszi fel első kérdését, a kardot közben lejjebb engedve, pihentetve a karját, míg beszélnek. Ez is egy fontos kérdés számára. Lehet, hogy előbb csak az egyenes támadásokat kellene gyakorolnia, cselezés nélkül. De megeshet, hogy ez is olyasmi, ami rosszul rögzülhetne, s ha nem szoktatja hozzá magát kapásból, hogy cselezzen, akkor később nehezebb lesz beiktatnia harcmodorába ezeket a trükköket? Kíváncsi a férfi véleményére és tanácsára.
Ha erre választ kapott, utána jön a második kérdésével.*
- Most a fejét, a nyakát, a kezeit és a lábait tudnám támadni. - *Jegyzi meg, valamiféle megerősítést azért várva.*
- Mit kell támadni, ha valaki teljes páncélzatot visel? - *Látott már maguk között is olyat, aki ilyet viselt, s hirtelen csak az jut eszébe, hogy az illesztéseknél kellene betalálni, de azt meg túl nehéznek és kockázatosnak ítéli. Persze, nyilván ez is a páncél lényege... Ezen felül még a sisakon lévő szemrést tartja lehetségesnek, vagy hogy talán még sisakon át is fájhat és zavart okozhat egy fejre mért csapás.*
//Egy hattal később//
*Ahogy a férfi is mozdul és hárít, csapása pedig végigsiklik a másik pengéjén, ez a találkozás megint kicsit életszerűbbé teszi az egész gyakorlást. Ki már nem zökken, a mozdulatsort végigviszi a tervei szerint, de mikor megáll, akkor megint érzi, hogy egy része tiltakozik a folytatás ellen. Ő viszont nem akar neki engedni, úgyhogy nagyon elszántan tartja tovább a kard hegyét a férfi felé, míg rá nem jön, hogy most nem is kell azonnal a következő lépésen gondolkodnia, mert előbb egy kis szóbeli leckét kap.
Figyel és tanul, elraktározza magában a lényeget, ugyanakkor a kérdéseket is, amik felmerülnek benne, míg Gaerralos beszél. Félbe ugyanis nem szakítja őt, csak akkor szól, ha úgy véli, a férfi végzett a mondandójával.*
- A színlelt támadásokkal is próbálkoznom kellene már most? - *Teszi fel első kérdését, a kardot közben lejjebb engedve, pihentetve a karját, míg beszélnek. Ez is egy fontos kérdés számára. Lehet, hogy előbb csak az egyenes támadásokat kellene gyakorolnia, cselezés nélkül. De megeshet, hogy ez is olyasmi, ami rosszul rögzülhetne, s ha nem szoktatja hozzá magát kapásból, hogy cselezzen, akkor később nehezebb lesz beiktatnia harcmodorába ezeket a trükköket? Kíváncsi a férfi véleményére és tanácsára.
Ha erre választ kapott, utána jön a második kérdésével.*
- Most a fejét, a nyakát, a kezeit és a lábait tudnám támadni. - *Jegyzi meg, valamiféle megerősítést azért várva.*
- Mit kell támadni, ha valaki teljes páncélzatot visel? - *Látott már maguk között is olyat, aki ilyet viselt, s hirtelen csak az jut eszébe, hogy az illesztéseknél kellene betalálni, de azt meg túl nehéznek és kockázatosnak ítéli. Persze, nyilván ez is a páncél lényege... Ezen felül még a sisakon lévő szemrést tartja lehetségesnek, vagy hogy talán még sisakon át is fájhat és zavart okozhat egy fejre mért csapás.*
930. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-11-01 13:00:15
Üzenet elküldve: 2021-11-01 13:00:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Vásárlás vagy edzés? //
// Nap szak váltás //
* Hamar megérkezik a kaszárnyába a kikövezett úton keresztül. Nem éppen eseménydúsan történik az utazás a főtérről. Az a néhány lézengő van már csak az utcán akik inkább a szédelgés mellett döntöttek mint a normális élet előnyeit dicsérve. Nem mintha a mélységi nem szokott volna néha a garatra önteni. Sőt az utóbbi időkben munka nélkül lézengve költögették azokat az érméket, amit verejtéktől nem kímélve megszereztek. Az utóbbi napokban annyira sikeresen, hogy hónapokig eléltek volna annyi aranyból. Bár a pároson nem éppen látszik, mégis a pénz nem okoz gondot számukra. De azt se hinné senki, hogy nem valami olyan cselekedettel jutottak hozzá ami a törvények ellen lennének. Ezek az aranyak igenis a kemény munkájuk gyümölcse! Hamar le is adja fegyvereit, hogy elkezdhesse nővérével a gyakorlást, hogy utána szótlanul a fogadó melegébe visszatérhessen. De nem rest reggel partnerével visszatérni még egy kis gyakorlásért. *
- Mit szólnál ha elmennénk a kovácshoz? Nincs kedvem adósnak maradni feléjük. Meg a munka se ártana. * Rántja meg flegmán a vállát. A vásárlásokon kívül nem éppen aktív életmódot éltek. Ez pedig úgy látszik a társalgásuk hangulatára is feltette a pontot. Vagy éppen valami más ok van nővére hallgatásába? *
- Nagyon szótlan vagy. Minden rendben? Vagy jár valamin a fejed? * Teszi hozzá. Nem éppen hajlamos Lillyss sokáig hallgatni, ami már a mélységire is feltette a pontot. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.02 10:03:38, a következő indokkal:
kikövezett; eseménydúsan; ba/be =/= ban/ben; eléltek; visszatérhessen; visszatérni;
// Nap szak váltás //
* Hamar megérkezik a kaszárnyába a kikövezett úton keresztül. Nem éppen eseménydúsan történik az utazás a főtérről. Az a néhány lézengő van már csak az utcán akik inkább a szédelgés mellett döntöttek mint a normális élet előnyeit dicsérve. Nem mintha a mélységi nem szokott volna néha a garatra önteni. Sőt az utóbbi időkben munka nélkül lézengve költögették azokat az érméket, amit verejtéktől nem kímélve megszereztek. Az utóbbi napokban annyira sikeresen, hogy hónapokig eléltek volna annyi aranyból. Bár a pároson nem éppen látszik, mégis a pénz nem okoz gondot számukra. De azt se hinné senki, hogy nem valami olyan cselekedettel jutottak hozzá ami a törvények ellen lennének. Ezek az aranyak igenis a kemény munkájuk gyümölcse! Hamar le is adja fegyvereit, hogy elkezdhesse nővérével a gyakorlást, hogy utána szótlanul a fogadó melegébe visszatérhessen. De nem rest reggel partnerével visszatérni még egy kis gyakorlásért. *
- Mit szólnál ha elmennénk a kovácshoz? Nincs kedvem adósnak maradni feléjük. Meg a munka se ártana. * Rántja meg flegmán a vállát. A vásárlásokon kívül nem éppen aktív életmódot éltek. Ez pedig úgy látszik a társalgásuk hangulatára is feltette a pontot. Vagy éppen valami más ok van nővére hallgatásába? *
- Nagyon szótlan vagy. Minden rendben? Vagy jár valamin a fejed? * Teszi hozzá. Nem éppen hajlamos Lillyss sokáig hallgatni, ami már a mélységire is feltette a pontot. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.02 10:03:38, a következő indokkal:
kikövezett; eseménydúsan; ba/be =/= ban/ben; eléltek; visszatérhessen; visszatérni;
929. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-31 22:59:24
Üzenet elküldve: 2021-10-31 22:59:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Ad időt a lánynak, hiszen úgy néz ki, most arra van szüksége. Könnyen lehet, hogy nem csak a védekezés, de a támadás is problémát jelenthet neki, ha villámgyorsan kell elemeznie a helyzetet és döntést hozni. Azt pedig a legkevésbé sem akarja, hogy Garsin ismét lefagyjon.
Elhelyezkedik, és amaz alkalmazkodik. Az állás ez esetben megfelel. Habár előre tudni lehet, hogy hova fog érkezni a vágás, azt is helyesen megtippelte a lány, hogy ennek ellenére Gaer számára meglehetősen kellemetlen szögből érkezik.
Ha odafigyel, amaz észreveheti, hogy mestere pengéje a támadással egy időben indul, ez a hárítás nem puszta reakció, hanem már előre megfontolt mozdulat. Kardját egy csuklómozdulattal elfordítja, hogy hegye lefelé nézzen, és közben a támadás útjába helyezi.
Eközben átlósan jobbra-hátra lép, így a hosszúkard csapása elsiklik pengéjén ahelyett, hogy teljes erejével belecsapódna.
Míg amaz gyorsan visszahelyezkedik egy védekezésre alkalmasabb állásba, ő tartja a pozícióját, kardját ugyanabban a szögben fogva.*
-Egy normális párviadalban nagy előnyre tettél most szert. Rákényszerítettél, hogy rést nyissak a bal oldalam védelmén, és olyan tartást vegyek fel, ahonnan nem lehetséges a visszatámadás. Mivel kétkezes támadást kellett kivédenem egy kézzel, az egyszerű statikus védekezés helyett hárítanom is kellett. Egy színlelt csapás ugyanezt érte volna el, csak gyorsabban.
*A hangjában nincs elismerés, de szavaiból ki lehet olvasni, hogy nem elégedetlen azzal, ahogy Garsin cselekedett.*
-Ha még mielőtt reagálhatnék, bevinnél egy gyors támadást a megfelelő helyre, kis szerencsével egy csapásváltás után véget vethetnél a párbajnak. Persze páncélban vagyok, így nem sok "megfelelő hely" akad, és nem minden fajta támadás egyenlő. Egy harcban kevesebb, mint egy másodperc alatt ki kell elemezned az ilyen információkat. Most viszont van időd.
*Újra elejti a kulcsszót. Viszonylag hamar el fognak jutni arra a pontra, hogy már nem adja meg Garsinnak a türelem luxusát, ám egyelőre még nem tartanak ott.*
-Mikor tudod, mi tűnik hatékonynak, tegyél úgy.
*Gaerralos szokása szerint fekete nehézvértjét viseli. Sisakot nem visel, és a sisak alá való láncréteg sem takarja épp a fejét. Az ízületeit, az alkarját és a lába közét csak sodrony fedi, mindenhol máshol sötét acéllemez állja útját bármiféle támadásnak.*.
//Egy hattal később//
*Ad időt a lánynak, hiszen úgy néz ki, most arra van szüksége. Könnyen lehet, hogy nem csak a védekezés, de a támadás is problémát jelenthet neki, ha villámgyorsan kell elemeznie a helyzetet és döntést hozni. Azt pedig a legkevésbé sem akarja, hogy Garsin ismét lefagyjon.
Elhelyezkedik, és amaz alkalmazkodik. Az állás ez esetben megfelel. Habár előre tudni lehet, hogy hova fog érkezni a vágás, azt is helyesen megtippelte a lány, hogy ennek ellenére Gaer számára meglehetősen kellemetlen szögből érkezik.
Ha odafigyel, amaz észreveheti, hogy mestere pengéje a támadással egy időben indul, ez a hárítás nem puszta reakció, hanem már előre megfontolt mozdulat. Kardját egy csuklómozdulattal elfordítja, hogy hegye lefelé nézzen, és közben a támadás útjába helyezi.
Eközben átlósan jobbra-hátra lép, így a hosszúkard csapása elsiklik pengéjén ahelyett, hogy teljes erejével belecsapódna.
Míg amaz gyorsan visszahelyezkedik egy védekezésre alkalmasabb állásba, ő tartja a pozícióját, kardját ugyanabban a szögben fogva.*
-Egy normális párviadalban nagy előnyre tettél most szert. Rákényszerítettél, hogy rést nyissak a bal oldalam védelmén, és olyan tartást vegyek fel, ahonnan nem lehetséges a visszatámadás. Mivel kétkezes támadást kellett kivédenem egy kézzel, az egyszerű statikus védekezés helyett hárítanom is kellett. Egy színlelt csapás ugyanezt érte volna el, csak gyorsabban.
*A hangjában nincs elismerés, de szavaiból ki lehet olvasni, hogy nem elégedetlen azzal, ahogy Garsin cselekedett.*
-Ha még mielőtt reagálhatnék, bevinnél egy gyors támadást a megfelelő helyre, kis szerencsével egy csapásváltás után véget vethetnél a párbajnak. Persze páncélban vagyok, így nem sok "megfelelő hely" akad, és nem minden fajta támadás egyenlő. Egy harcban kevesebb, mint egy másodperc alatt ki kell elemezned az ilyen információkat. Most viszont van időd.
*Újra elejti a kulcsszót. Viszonylag hamar el fognak jutni arra a pontra, hogy már nem adja meg Garsinnak a türelem luxusát, ám egyelőre még nem tartanak ott.*
-Mikor tudod, mi tűnik hatékonynak, tegyél úgy.
*Gaerralos szokása szerint fekete nehézvértjét viseli. Sisakot nem visel, és a sisak alá való láncréteg sem takarja épp a fejét. Az ízületeit, az alkarját és a lába közét csak sodrony fedi, mindenhol máshol sötét acéllemez állja útját bármiféle támadásnak.*.
928. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-31 11:02:46
Üzenet elküldve: 2021-10-31 11:02:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Vásárlás vagy edzés? //
- Nyugi-nyugi.
* Jegyzi meg a nagy óriásnak. Hamar el is érik a kaszárnyát a Polgárnegyeden keresztül, és miután leadja fegyvereit neki is láthat a gyakorlatozásnak. Most kivételesen nem cukkolja a kinti őrséget, pedig ismerős arcokra lesz figyelmes. De most más cél vezérli a tüzes leányzót. Hamar a bent gyakorlatozóktól megérdeklődi Elan hollétét, és csalódottan hallja, hogy már a messzeségben lehet kiküldetésen. ~ Az ilyenek biztos nem várhatnak. Azonnal vezénylést kaphattak. ~ Rántja fel a vállát mintha egyáltalán nem is érdekelné a dolog. Igazából ez nem így van, de majd a gyakorlóbábukon leadja a felesleges feszültségét. *
- Egy kicsit gyakorlatozzunk és aztán menjünk aludni. * Húzza rá a száját, de mást nem éppen tud tenni. *
// Napszak váltás //
* Egy rövid edzés után hamar a fogadóba visszatért, de csak azért, hogy utána hamar visszatérhessen a kaszárnyába további edzés reményében. Nem próbál sietni, csak próbálja a tudását csiszolni. Ami azt illeti, eléggé hallgatag volt a haza út során és a kaszárnyáig. Láthatóan valami nyomasztja a mélységit, de egyelőre ennek nem szándékozik hangot adni. Bár aki ismeri megmondhatója, hogyhogy nem éppen a szótlanságáról híres. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.02 10:18:00, a következő indokkal:
Polgárnegyed; leadja; Bentley?; megérdeklődi; hollétét; gyakorlóbábukon; leadja; visszatért; visszatérhessen; ba/be =/= ban/ben; egyenlőre =/= egyelőre
- Nyugi-nyugi.
* Jegyzi meg a nagy óriásnak. Hamar el is érik a kaszárnyát a Polgárnegyeden keresztül, és miután leadja fegyvereit neki is láthat a gyakorlatozásnak. Most kivételesen nem cukkolja a kinti őrséget, pedig ismerős arcokra lesz figyelmes. De most más cél vezérli a tüzes leányzót. Hamar a bent gyakorlatozóktól megérdeklődi Elan hollétét, és csalódottan hallja, hogy már a messzeségben lehet kiküldetésen. ~ Az ilyenek biztos nem várhatnak. Azonnal vezénylést kaphattak. ~ Rántja fel a vállát mintha egyáltalán nem is érdekelné a dolog. Igazából ez nem így van, de majd a gyakorlóbábukon leadja a felesleges feszültségét. *
- Egy kicsit gyakorlatozzunk és aztán menjünk aludni. * Húzza rá a száját, de mást nem éppen tud tenni. *
// Napszak váltás //
* Egy rövid edzés után hamar a fogadóba visszatért, de csak azért, hogy utána hamar visszatérhessen a kaszárnyába további edzés reményében. Nem próbál sietni, csak próbálja a tudását csiszolni. Ami azt illeti, eléggé hallgatag volt a haza út során és a kaszárnyáig. Láthatóan valami nyomasztja a mélységit, de egyelőre ennek nem szándékozik hangot adni. Bár aki ismeri megmondhatója, hogyhogy nem éppen a szótlanságáról híres. *
A hozzászólást Thanos (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.11.02 10:18:00, a következő indokkal:
Polgárnegyed; leadja; Bentley?; megérdeklődi; hollétét; gyakorlóbábukon; leadja; visszatért; visszatérhessen; ba/be =/= ban/ben; egyenlőre =/= egyelőre
927. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-27 18:55:53
Üzenet elküldve: 2021-10-27 18:55:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Az utóbbi években a hosszúéltű sok önuralmat tanult, még ha ezen megállapításon egy őt jól ismerő ember minden bizonnyal jót nevetne. Pedig volt ő ennél sokkal rosszabb is. Korábban Elannak már az első ártatlan megjegyzésénél vért kívánt volna, ezen heves természetéről árulkodik egyébként megannyi heg a testén. A zömét nem túl dicsőséges, kocsmai összeszólalkozások közepette szerezte.
Türelme azonban nem lett végtelen. Nem méregből ment bele a gyakorlatozásba, minden bizonnyal anélkül is nagylelkűen felajánlotta volna a lehetőséget, de ez a kis bosszankodás azért finoman megfűszerezi az ártalmatlan farokméregetésüket. Mert akárhogy is nézi, ez végtére is erről szól.
Naesala fajára jellemző fürgeséggel indul meg és hasít Elan felé, csapása azonban nem ér célt. Az utolsó pillanatban a fiú elszökken, az elf arcán pedig átfut egy grimasz.*
-Ügyes... *morogja, de úgy ejti, mintha káromkodna. Felkészülve egy viszont támadásra lép hátrébb. Nem kell sokat várnia, a másik már indul is felé, a két ócska fakard pedig összecsattan. A városőr kivédi a csapást, következő mozdulatával pedig már szúr is gyakorlópengéjével a volt arénaharcos oldala felé.*
//Gyakorlat teszi a mestert//
*Az utóbbi években a hosszúéltű sok önuralmat tanult, még ha ezen megállapításon egy őt jól ismerő ember minden bizonnyal jót nevetne. Pedig volt ő ennél sokkal rosszabb is. Korábban Elannak már az első ártatlan megjegyzésénél vért kívánt volna, ezen heves természetéről árulkodik egyébként megannyi heg a testén. A zömét nem túl dicsőséges, kocsmai összeszólalkozások közepette szerezte.
Türelme azonban nem lett végtelen. Nem méregből ment bele a gyakorlatozásba, minden bizonnyal anélkül is nagylelkűen felajánlotta volna a lehetőséget, de ez a kis bosszankodás azért finoman megfűszerezi az ártalmatlan farokméregetésüket. Mert akárhogy is nézi, ez végtére is erről szól.
Naesala fajára jellemző fürgeséggel indul meg és hasít Elan felé, csapása azonban nem ér célt. Az utolsó pillanatban a fiú elszökken, az elf arcán pedig átfut egy grimasz.*
-Ügyes... *morogja, de úgy ejti, mintha káromkodna. Felkészülve egy viszont támadásra lép hátrébb. Nem kell sokat várnia, a másik már indul is felé, a két ócska fakard pedig összecsattan. A városőr kivédi a csapást, következő mozdulatával pedig már szúr is gyakorlópengéjével a volt arénaharcos oldala felé.*
926. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-22 12:47:25
Üzenet elküldve: 2021-10-22 12:47:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Az utasításnak megfelelően fölveszi a harcállást, majd pedig figyel a továbbiakra. Miután megkapta a feladatot, s elkezdene gondolkodni, ismét ostromolni kezdi az a kétségbeeséshez hasonló érzés, de sikerül megnyugtatnia magát. "Most van időd..."
Lélegzik, elhinti magában a biztonságérzetet, s akkor végre sikerül a feladatra összpontosítania.
Néhány gyors pillantással fölméri Gaerralos helyzetét, majd túl sokat azért nem töpreng, s maga is helyezkedik. Közben magában pedig próbálja értelmezni, mi előnyt jelenthetne a köztük lévő korkülönbség, amit a mestere említett. Talán a fiatalabb fürgébb, erre gondol a férfi? Gaerralos esetén mondjuk a sérült térde nagyobb hátrány lehet, mint a kora, bár Garsinnak eszében sem volna őt lebecsülni.
A kardot vállra tartásba helyezi, ezúttal a bal vállára. Innen indítja a vágást a férfi jobb oldala felé, közben a bal lábát előre hozza és a törzsét fordítja, ezáltal egy pillanatra jobbára oldalt állva a másiknak. Ahogy a kardot visszahúzza, vissza is hátrál a bal lábával, a kardot pedig maga elé húzza bal oldalra egészen közel, a mellkasa magasságába, a kard hegyével egyenesen Gaerralosra mutatva.*
//Egy hattal később//
*Az utasításnak megfelelően fölveszi a harcállást, majd pedig figyel a továbbiakra. Miután megkapta a feladatot, s elkezdene gondolkodni, ismét ostromolni kezdi az a kétségbeeséshez hasonló érzés, de sikerül megnyugtatnia magát. "Most van időd..."
Lélegzik, elhinti magában a biztonságérzetet, s akkor végre sikerül a feladatra összpontosítania.
Néhány gyors pillantással fölméri Gaerralos helyzetét, majd túl sokat azért nem töpreng, s maga is helyezkedik. Közben magában pedig próbálja értelmezni, mi előnyt jelenthetne a köztük lévő korkülönbség, amit a mestere említett. Talán a fiatalabb fürgébb, erre gondol a férfi? Gaerralos esetén mondjuk a sérült térde nagyobb hátrány lehet, mint a kora, bár Garsinnak eszében sem volna őt lebecsülni.
A kardot vállra tartásba helyezi, ezúttal a bal vállára. Innen indítja a vágást a férfi jobb oldala felé, közben a bal lábát előre hozza és a törzsét fordítja, ezáltal egy pillanatra jobbára oldalt állva a másiknak. Ahogy a kardot visszahúzza, vissza is hátrál a bal lábával, a kardot pedig maga elé húzza bal oldalra egészen közel, a mellkasa magasságába, a kard hegyével egyenesen Gaerralosra mutatva.*
925. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-22 10:30:07
Üzenet elküldve: 2021-10-22 10:30:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Habár az itteni teljes mértékben formális modora tényleg szándékos és tudatos döntés eredménye, azt sem lehetne mondani, hogy kivételes esetektől eltekintve sokkal felszabadultabb lenne más szituációkban. Ideérte óta még nem mélyült el a viszonya olyan szinten senkivel, hogy ez megtörténhessen, és nem is tudja, hogy ez változni fog-e.
Most mindenesetre a fókusz nem ő, hanem Garsin. Azt már viszonylag korán felismerte, hogy a lány esetében a bizalom és a kiszámíthatóság fontos lesz, amihez egyszer hozzászoktatta, azon nem érdemes változtatni. Szüksége lesz a segítségre, Gaerralos pedig nem fogja ezt megvonni tőle... főleg, hogy képzett és tapasztalt katonatisztként még a gondolat is méltatlan, hogy ne lenne képes kardforgatót faragni egy tehetséges és készséges fiatalból.
Azt pedig már minden további nélkül el is várja, hogy Garsin mások véleménye hatására ne veszítse el a hitet saját magában, és ne adjon fel ilyen könnyen. Azzal szemben, amit eddig demonstrált tanítványa, ha megpróbálna kihátrálni, azt tényleges, komoly gyengeségnek venné.
Nem tudja pontosan, hogy mi jár a másik fejében, ahogy tájékoztatja a döntéséről. Tudja, mekkora megkönnyebültséggel járhat a feladás, és ez az értés teszi csábítóvá... így könnyen lehet, hogy pont ettől az érzéstől vonta meg most Garsint. Ha ez így van, ilyen téren nem lesz alkalmazkodó, elég érettséget lát a másikban, hogy ezen túllendüljön.*
-Állj harcállásba.
*A lánnyal szembeállva ő is így tesz. Kardját lazán alsó tartásban kissé felfelé, a lány felé néző heggyel tartja, törzsét kicsit oldalasan tartja, láthatóan felkészült a védekezésre.*
-Mérd fel a helyzetet. Most van időd... milyen irányból vagyok a legvédtelenebb? Melyik testrészemet tudnám legnehezebben elrántani az útból? A korkülönbség ad neked bármi előnyt? Dönts, aztán cselekedj.
//Egy hattal később//
*Habár az itteni teljes mértékben formális modora tényleg szándékos és tudatos döntés eredménye, azt sem lehetne mondani, hogy kivételes esetektől eltekintve sokkal felszabadultabb lenne más szituációkban. Ideérte óta még nem mélyült el a viszonya olyan szinten senkivel, hogy ez megtörténhessen, és nem is tudja, hogy ez változni fog-e.
Most mindenesetre a fókusz nem ő, hanem Garsin. Azt már viszonylag korán felismerte, hogy a lány esetében a bizalom és a kiszámíthatóság fontos lesz, amihez egyszer hozzászoktatta, azon nem érdemes változtatni. Szüksége lesz a segítségre, Gaerralos pedig nem fogja ezt megvonni tőle... főleg, hogy képzett és tapasztalt katonatisztként még a gondolat is méltatlan, hogy ne lenne képes kardforgatót faragni egy tehetséges és készséges fiatalból.
Azt pedig már minden további nélkül el is várja, hogy Garsin mások véleménye hatására ne veszítse el a hitet saját magában, és ne adjon fel ilyen könnyen. Azzal szemben, amit eddig demonstrált tanítványa, ha megpróbálna kihátrálni, azt tényleges, komoly gyengeségnek venné.
Nem tudja pontosan, hogy mi jár a másik fejében, ahogy tájékoztatja a döntéséről. Tudja, mekkora megkönnyebültséggel járhat a feladás, és ez az értés teszi csábítóvá... így könnyen lehet, hogy pont ettől az érzéstől vonta meg most Garsint. Ha ez így van, ilyen téren nem lesz alkalmazkodó, elég érettséget lát a másikban, hogy ezen túllendüljön.*
-Állj harcállásba.
*A lánnyal szembeállva ő is így tesz. Kardját lazán alsó tartásban kissé felfelé, a lány felé néző heggyel tartja, törzsét kicsit oldalasan tartja, láthatóan felkészült a védekezésre.*
-Mérd fel a helyzetet. Most van időd... milyen irányból vagyok a legvédtelenebb? Melyik testrészemet tudnám legnehezebben elrántani az útból? A korkülönbség ad neked bármi előnyt? Dönts, aztán cselekedj.
924. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-19 19:45:58
Üzenet elküldve: 2021-10-19 19:45:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Gaerralostól mondhatni már megszokta ezt a komolyságot és figyelmet. Eleinte talán tartott is tőle, mert a férfi ritkán mutatott bármi emberibb megnyilvánulást, legyen az mosoly, vagy egyéb érzelmi kilengés, de aztán ugyanezért is érezte és érzi magát biztonságban mellette. Jóllehet, talán a mester és tanítvány szerep is közrejátszik ebben, és másokkal közvetlenebb a katona, ám ő egyelőre inkább csak a kimértségét és szigorát tapasztalta meg. És nem bánja...
Valahol talán közel is érzi magához Gaerralos higgadt komolyságát és céltudatosságát, gyakorlatiasságát; e téren akadnak hasonlóságaik, meglehet, ezért is értik meg viszonylag jól egymást a gyakorlatozások során.
A tapasztalat pedig elhiteti vele, hogy ezúttal sem kell tartania a férfitól, de azért jó látni és érzékelni a figyelmét, a szándékot, hogy megértse őt, mielőtt véleményt mondana, vagy ítélkezne... Ez a hozzáállás is tiszteletet és bizalmat ébreszt Garsinban. És tényleg úgy érzi, hogy el tudná fogadni, ha Gaerralos mondaná azt, hogy véleménye szerint nincs értelme folytatniuk a leckéket. Ebben az esetben a parancsnokkal is komolyabban elbeszélgetne erről... Persze, előbb kerülgetné még a dolgot, magyarázna még tovább, hogy biztos lehessen benne, hogy mestere jól látja a helyzetet, de végül elismerné a véleményét pont a már említett bizalom miatt. Ha más szólna és becsülné le kapásból, azt többé már nem fogadná el csak úgy. Persze, nyilván megviselné a dolog, de akkor is Gaerraloshoz fordulna tanácsért, mielőtt feladná. A férfi ugyanis azzal, hogy komolyan vette őt és foglalkozott vele, elérte, hogy ő is komolyan vegye saját magát. Elég önbizalmat kapott és hitet a saját képességeiben, hogy ne gondolja butaságnak az igyekezetét, hogy bármit is elérjen a harci képzettségek terén. Szóval nem szívesen adná fel...
Ezért is érez némi megkönnyebbülést és örömöt, mikor mestere nem mond le róla. Arcán ugyan ez nem látszik, sőt, mintha megint rosszabbul érezné magát, amiben van is valami... Mert örül ugyan, de valahogy nehezen tudja elképzelni, hogyan juthatna túl ezen anélkül, hogy újra és újra át kellene esnie ezen az érzésen, ezen az állapoton, vagy épp anélkül, hogy szembe nézne a múltjával... Hisz már most is ismét végigszalad tagjaiban a jeges félelem érzete, pedig csak rágondolt, hogy így kellene tennie.
Mély levegőt vesz és visszasüti tekintetét a talajra. Igyekszik azért összeszedni magát, mert nem akar máris rácáfolni Gaerralos bizakodó hozzáállására. Csak nehéz még visszatérni a leckéhez, túl sok érzelem és gondolat kavarog benne a kórosan rátörő félelemérzeten kívül is.
Nem is válaszol, de fölállni föláll a férfival együtt, ebből sejthető, hogy azért fölfogta a hallottakat. Mielőtt azonban követné Gaerralost, lop még magának egy kis időt. Maga is mer az egyik ott sorakozó pohárral a vízből, iszik pár kortyot, majd a markába is önt belőle és az arcát dörgöli át a hűvös cseppekkel.
Nem mondhatni, hogy ezzel a fejét is maradéktalanul sikerülne kitisztítania, de úgy-ahogy sikerül áthangolódnia a gyakorlásra.
Fogja a kardot és visszasétál Gaerralos elé, s közben igyekszik nem nagyon gondolkodni... a történteken, azon, hogy most mi lesz, vagy hogy sikerül-e kezdeniük valamit a gondjával... Próbál visszaállni a korábbi összpontosításhoz, de a férfi azért láthatja rajta, hogy még nem teljesen zökkent vissza, ami persze Garsin esetén csak azért látványos, mert kiképzője már megszokhatta, hogy egyébként mindig teljes figyelme a leckéé, nem nagyon szokott elkalandozni.*
//Egy hattal később//
*Gaerralostól mondhatni már megszokta ezt a komolyságot és figyelmet. Eleinte talán tartott is tőle, mert a férfi ritkán mutatott bármi emberibb megnyilvánulást, legyen az mosoly, vagy egyéb érzelmi kilengés, de aztán ugyanezért is érezte és érzi magát biztonságban mellette. Jóllehet, talán a mester és tanítvány szerep is közrejátszik ebben, és másokkal közvetlenebb a katona, ám ő egyelőre inkább csak a kimértségét és szigorát tapasztalta meg. És nem bánja...
Valahol talán közel is érzi magához Gaerralos higgadt komolyságát és céltudatosságát, gyakorlatiasságát; e téren akadnak hasonlóságaik, meglehet, ezért is értik meg viszonylag jól egymást a gyakorlatozások során.
A tapasztalat pedig elhiteti vele, hogy ezúttal sem kell tartania a férfitól, de azért jó látni és érzékelni a figyelmét, a szándékot, hogy megértse őt, mielőtt véleményt mondana, vagy ítélkezne... Ez a hozzáállás is tiszteletet és bizalmat ébreszt Garsinban. És tényleg úgy érzi, hogy el tudná fogadni, ha Gaerralos mondaná azt, hogy véleménye szerint nincs értelme folytatniuk a leckéket. Ebben az esetben a parancsnokkal is komolyabban elbeszélgetne erről... Persze, előbb kerülgetné még a dolgot, magyarázna még tovább, hogy biztos lehessen benne, hogy mestere jól látja a helyzetet, de végül elismerné a véleményét pont a már említett bizalom miatt. Ha más szólna és becsülné le kapásból, azt többé már nem fogadná el csak úgy. Persze, nyilván megviselné a dolog, de akkor is Gaerraloshoz fordulna tanácsért, mielőtt feladná. A férfi ugyanis azzal, hogy komolyan vette őt és foglalkozott vele, elérte, hogy ő is komolyan vegye saját magát. Elég önbizalmat kapott és hitet a saját képességeiben, hogy ne gondolja butaságnak az igyekezetét, hogy bármit is elérjen a harci képzettségek terén. Szóval nem szívesen adná fel...
Ezért is érez némi megkönnyebbülést és örömöt, mikor mestere nem mond le róla. Arcán ugyan ez nem látszik, sőt, mintha megint rosszabbul érezné magát, amiben van is valami... Mert örül ugyan, de valahogy nehezen tudja elképzelni, hogyan juthatna túl ezen anélkül, hogy újra és újra át kellene esnie ezen az érzésen, ezen az állapoton, vagy épp anélkül, hogy szembe nézne a múltjával... Hisz már most is ismét végigszalad tagjaiban a jeges félelem érzete, pedig csak rágondolt, hogy így kellene tennie.
Mély levegőt vesz és visszasüti tekintetét a talajra. Igyekszik azért összeszedni magát, mert nem akar máris rácáfolni Gaerralos bizakodó hozzáállására. Csak nehéz még visszatérni a leckéhez, túl sok érzelem és gondolat kavarog benne a kórosan rátörő félelemérzeten kívül is.
Nem is válaszol, de fölállni föláll a férfival együtt, ebből sejthető, hogy azért fölfogta a hallottakat. Mielőtt azonban követné Gaerralost, lop még magának egy kis időt. Maga is mer az egyik ott sorakozó pohárral a vízből, iszik pár kortyot, majd a markába is önt belőle és az arcát dörgöli át a hűvös cseppekkel.
Nem mondhatni, hogy ezzel a fejét is maradéktalanul sikerülne kitisztítania, de úgy-ahogy sikerül áthangolódnia a gyakorlásra.
Fogja a kardot és visszasétál Gaerralos elé, s közben igyekszik nem nagyon gondolkodni... a történteken, azon, hogy most mi lesz, vagy hogy sikerül-e kezdeniük valamit a gondjával... Próbál visszaállni a korábbi összpontosításhoz, de a férfi azért láthatja rajta, hogy még nem teljesen zökkent vissza, ami persze Garsin esetén csak azért látványos, mert kiképzője már megszokhatta, hogy egyébként mindig teljes figyelme a leckéé, nem nagyon szokott elkalandozni.*
923. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-19 15:20:17
Üzenet elküldve: 2021-10-19 15:20:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Habár felettébb visszafogott, pragmatikus és számító ember, és szinte mindig valami célt szolgálnak nála az ilyen gesztusok, ettől még nem áll olyan távol tőle egy kis előzékenység. Most pedig úgy tűnik, hogy számára és Garsin számára is jót tenne egy kis pihenő.
A lány magyaráz, ő pedig igyekszik megérteni a magyarázatot. Mindenek előtt azonosítania kell a problémát, és ezt nem teheti meg, ha már előre eldöntötte magában, hogy miképpen tervezi értelmezni a másiktól jövő jeleket.
Ez kívülről is látszik rajta. Garsin úgy érezheti, hogy az idősebbik férfi jégkékjei igyekeznek a felszínnél mélyebbre látni, és habár egy kívülálló számára talán nem lenne ez annyira egyértelmű, számtalan apró jelből felfoghatja, hogy a veterán teljes figyelme az övé.
Sajnos, vagy talán szerencsére, Gaerralos nem az a fajta ember, aki átlát másokon, aki minden erőfeszítés nélkül felismeri az apró jeleket és már ösztönösen azonosít minden érzelmet. Oda kell figyelnie, és meg kell dolgoznia az információért, tudatosan analizálva mindent, amit észrevesz.
Ez jelentősen megnehezíti a dolgát, de azt is jelenti, hogy ha odafigyel, akkor ténylegesen odafigyel, és nem támaszkodik a könnyedén manipulálható tudatalatti ösztöneire, nem bízza el magát és becsüli túl saját tudását.
Garsin hangjából és testbeszédéből a zárkózottságon kívül a tenni akarást is ki tudja olvasni. A lány talán tudja, hogy mi tartja vissza, ám nem valószínű, hogy el fogja mondani, és nem is feltétlenül lényeges. A lényeg az, hogy nem törődik bele a tehetetlenségbe, hanem küzd a láncai ellen...
És még ha ezek a láncok nem is annyira egyértelműen észrevehetőek, mint egy hiányzó kar vagy egy összezúzott térd, ettől még Gaerralos valahol belül szimpatizál a lánnyal... bár tudatosan sosem tulajdonítaná ennek a ténynek segítségnyújtási szándékát.
Figyeli a fiatal városőr reakcióit, ahogy végül belekezd a beszédbe. A lányban mintha pillanatnyi csalódást és frusztrációt venne észre, bár ezt is csak azért kapja el, mert valamennyire számított is rá. Megerősíti benne a tudatot, hogy, habár biztos aggódik emiatt is, Garsin fő problémája nem a félelem, hogy alkalmatlanabb másoknál, hanem a tudat, hogy ezt mi okozza.*
-Meglátjuk. Túl korai még megmondani, de nehezen hinném, hogy lehetetlen feladat. Legfeljebb nehéz lesz, és sokáig tart.
*És egyelőre ötlete sincs, hogy hogy tudják leghatékonyabban elérni. Az viszont, hogy meg se próbálkozzanak vele, nem tartja értelmes opciónak. Amíg ott van előttük a fejlődés lehetősége, és nem válik egyértelművé, hogy lehetetlen számukra az előrehaladás, addig folytatni fogják ezt a kiképzést.
Az arcán viszont mindebből nem sokat lehet kiolvasni. Közel áll a kifejezéstelenséghez, ám kis kereséssel azért észre lehet venni rajta azt is, hogy magában tűnődik valamin. Az biztos, hogy ez a helyzet feladta neki a leckét.
A döntés, hogy ezt ne a többi újonc szeme előtt folytassák, egyszerű okból lett meghozva. Ha Garsinnak egyszerre túl sok ingerrel kell szembenéznie, és a saját belső korlátai mellett a városőrök reakciói miatt is aggódnia kell, akkor sokkal valószínűtlenebbnek tartja, hogy bárhova is el fognak jutni.
Ezen felül azt sem tartja előnyösnek, hogy azok az újoncok, akikkel már egyébként is együtt gyakorlatozik a lány, tanúi legyenek annak, hogy összeomlik, ha védekeznie kell, hiszen ez nagyban megnehezítené a további gyakorlatozást.*
-Addig is a védekezés helyett a támadást fogjuk gyakorolni.
*Nem kérdezi meg, hogy menni fog-e, hiszen Garsin eddigre már tisztában lehet a ténnyel, hogy az ilyesmit neki kell előre megemlítenie, ha úgy gondolja, problémát fog okozni neki a feladat.
Feláll, és újra kézbe veszi gyakorlókardját, majd ha a másiknak nincs ellentvetése, és amaz is hasonlóan tesz, visszaindul oda, ahol eddig gyakorlatoztak.*
//Egy hattal később//
*Habár felettébb visszafogott, pragmatikus és számító ember, és szinte mindig valami célt szolgálnak nála az ilyen gesztusok, ettől még nem áll olyan távol tőle egy kis előzékenység. Most pedig úgy tűnik, hogy számára és Garsin számára is jót tenne egy kis pihenő.
A lány magyaráz, ő pedig igyekszik megérteni a magyarázatot. Mindenek előtt azonosítania kell a problémát, és ezt nem teheti meg, ha már előre eldöntötte magában, hogy miképpen tervezi értelmezni a másiktól jövő jeleket.
Ez kívülről is látszik rajta. Garsin úgy érezheti, hogy az idősebbik férfi jégkékjei igyekeznek a felszínnél mélyebbre látni, és habár egy kívülálló számára talán nem lenne ez annyira egyértelmű, számtalan apró jelből felfoghatja, hogy a veterán teljes figyelme az övé.
Sajnos, vagy talán szerencsére, Gaerralos nem az a fajta ember, aki átlát másokon, aki minden erőfeszítés nélkül felismeri az apró jeleket és már ösztönösen azonosít minden érzelmet. Oda kell figyelnie, és meg kell dolgoznia az információért, tudatosan analizálva mindent, amit észrevesz.
Ez jelentősen megnehezíti a dolgát, de azt is jelenti, hogy ha odafigyel, akkor ténylegesen odafigyel, és nem támaszkodik a könnyedén manipulálható tudatalatti ösztöneire, nem bízza el magát és becsüli túl saját tudását.
Garsin hangjából és testbeszédéből a zárkózottságon kívül a tenni akarást is ki tudja olvasni. A lány talán tudja, hogy mi tartja vissza, ám nem valószínű, hogy el fogja mondani, és nem is feltétlenül lényeges. A lényeg az, hogy nem törődik bele a tehetetlenségbe, hanem küzd a láncai ellen...
És még ha ezek a láncok nem is annyira egyértelműen észrevehetőek, mint egy hiányzó kar vagy egy összezúzott térd, ettől még Gaerralos valahol belül szimpatizál a lánnyal... bár tudatosan sosem tulajdonítaná ennek a ténynek segítségnyújtási szándékát.
Figyeli a fiatal városőr reakcióit, ahogy végül belekezd a beszédbe. A lányban mintha pillanatnyi csalódást és frusztrációt venne észre, bár ezt is csak azért kapja el, mert valamennyire számított is rá. Megerősíti benne a tudatot, hogy, habár biztos aggódik emiatt is, Garsin fő problémája nem a félelem, hogy alkalmatlanabb másoknál, hanem a tudat, hogy ezt mi okozza.*
-Meglátjuk. Túl korai még megmondani, de nehezen hinném, hogy lehetetlen feladat. Legfeljebb nehéz lesz, és sokáig tart.
*És egyelőre ötlete sincs, hogy hogy tudják leghatékonyabban elérni. Az viszont, hogy meg se próbálkozzanak vele, nem tartja értelmes opciónak. Amíg ott van előttük a fejlődés lehetősége, és nem válik egyértelművé, hogy lehetetlen számukra az előrehaladás, addig folytatni fogják ezt a kiképzést.
Az arcán viszont mindebből nem sokat lehet kiolvasni. Közel áll a kifejezéstelenséghez, ám kis kereséssel azért észre lehet venni rajta azt is, hogy magában tűnődik valamin. Az biztos, hogy ez a helyzet feladta neki a leckét.
A döntés, hogy ezt ne a többi újonc szeme előtt folytassák, egyszerű okból lett meghozva. Ha Garsinnak egyszerre túl sok ingerrel kell szembenéznie, és a saját belső korlátai mellett a városőrök reakciói miatt is aggódnia kell, akkor sokkal valószínűtlenebbnek tartja, hogy bárhova is el fognak jutni.
Ezen felül azt sem tartja előnyösnek, hogy azok az újoncok, akikkel már egyébként is együtt gyakorlatozik a lány, tanúi legyenek annak, hogy összeomlik, ha védekeznie kell, hiszen ez nagyban megnehezítené a további gyakorlatozást.*
-Addig is a védekezés helyett a támadást fogjuk gyakorolni.
*Nem kérdezi meg, hogy menni fog-e, hiszen Garsin eddigre már tisztában lehet a ténnyel, hogy az ilyesmit neki kell előre megemlítenie, ha úgy gondolja, problémát fog okozni neki a feladat.
Feláll, és újra kézbe veszi gyakorlókardját, majd ha a másiknak nincs ellentvetése, és amaz is hasonlóan tesz, visszaindul oda, ahol eddig gyakorlatoztak.*
922. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:51:09
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:51:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*A felszólításra zavartan emeli föl fejét, ám az engedelmesség magától értetődően vezeti őt a férfi után, nem kell nagyon fölfognia sem a kérést, vagy a mögötte rejlő szándékot. A gyakorlófegyvert sután az oldalánál ölelgeti, úgy lépdel Gaerralos mögött, s közben próbál magyarázni.
Mikor aztán a padhoz érnek, végre fölfogja, mi történt, s hogy miért is jöttek ide, s magában hálás a férfinak. Ezt a figyelmességet is egyfajta kedvességként könyveli el, mert a katona talán nem nyájaskodó természetű, ám a tetteiben mégis megnyilvánul az emberség a maga gyakorlatias módján.
Míg a férfi vizet mer, ő már le is ül. A kardot maga mellett a padnak támasztja, hosszú karjaival meg ugyancsak a padon támaszkodik meg, szorosan a teste mellett, könyökeit befelé feszítve, kicsit nyújtva az izmait. Jól esik ez a korábbi mozgás után is, de a gyengeség és reszketés ellen is beválik, meg legalább nem görnyed annyira, mint kedve volna.
Reménytelenül igyekszik elmagyarázni a történteket, de nem tudja, hogyan közelítse meg. Ami azt illeti sejti, vagyis… tudja, miért történik ez. Minden ilyen alkalommal újra ott találja magát a kikötői házban, s néha annyi sem kell hozzá, mint most. Elég egy ismerős mozdulat, egy váratlan érintés, vagy egyéb apróság, hogy ismét a múltban legyen, a múltbéli önmaga legyen. Tudja, hogy az a valaki mennyire gyengének és tehetetlennek érezte magát, és hogy nem is ismert más utat, mint a tűrést és szenvedést, a tétlen rettegést. Tudja, mert még mindig benne él. De már gyógyul. A jellemének fejlődésén, vagy inkább kibontakozásán ez látszódhat. Mert hiába mutat még mindig annyi bizonytalanságot, ahogy itt bánnak vele: ahogy támogatják és hisznek benne, fontos feladatokat bízva rá, tanulásra ösztönözve… ezek már mind elérték, hogy saját magában is elkezdjen bízni és értékelni a saját életét. Még messze nem olyan, mint volt, vagy amilyen lehetett volna, ha a férje nem gyötri meg testével együtt a lelkét is, de jó úton halad, hála egy-egy személynek, köztük Gaerralosnak.
A legtöbbször már nem is gondolja úgy, hogy ő hibás lett volna abban, ami vele történt, ami már magában egy előrelépés. Tágul a világa és a szemléletmódja. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy az élet nem csak az a nyomorúság lehet. Nem kell rendeltetésszerűen annak lennie. Az élet lehet értékes is, élvezetes. Ugyan még mindig úgy látja, hogy egyben hasznosnak is kell lennie, de ez meg már nem egy káros gondolat, csak amennyire túlzásba viszi.
Hajlamot mutat rá, hogy túlhajszolja magát, de élvezi a jelenlegi lehetőségeit és a szabadságát. A tanulást, a kutatást, a gyakorlatozást… Félelemből is hajtja magát, mert tart tőle, ha nem fejlődik elég gyorsan, akkor elveszíti ezt a sok lehetőséget, meg ezt az “otthont” is. De ő vágyik is fejlődni. Hogy az Alakulat hasznos tagja legyen, és saját magáért is.
A kardforgatást is mindkettőért tanulja.
Nem akar már az a gyámoltalan ember lenni, aki volt. És az elhatározás meg is van benne. Ő érzi magában a bátorságot is, ő szeretne harcolni, védelmezni, sőt, még azt is érzi, hogy ő valójában nem félne. Nem jobban, mint bárki más, ki veszélyben forog… Ez az érzés, ez a roham ugyan belőle fakad, de nem a jelenéből. És ez dühíti. Meg el is keseríti. Néha felül tud rajta kerekedni, ám mindenképpen zavaró, hogy nem tudja uralni, helyette ez az érzés uralja le őt és a gondolatait, összezavarva, s a jelenben láttatva vele veszélyeket, melyek nem is léteznek.
Még mindig azon gondolkodik, hogy hogyan mondja el jobban a gondját, hogy véleményt, tanácsot is tudjon kérni mesterétől, ám Gaerralos előbb szólal meg.
Mikor a férfi belekezd, előbb azt gondolja, hogy vele sem sikerült megértetnie, hogy félelemnél többről van itt szó, ugyanis amaz az újoncok viselkedéséről kezd beszélni. Azt hiszi, ő is afelől próbálja megnyugtatni, hogy az előbbi ijedtsége teljesen szokványos volt. A parancsnoknak ugyanis egyszer már próbálta elmondani ugyanezt, amit most Gaerralosnak, de a véleménye szerint nem sikerült, mert a parancsnok csak biztatta, hogy nem baj az, ha fél, mert bolond, aki nem teszi… Ami igaz is, de az ő gondja ennél mélyebb.
Gaerralos aztán folytatja, s abból már úgy tűnik, hogy ő mégis komolyan vette, vagy legalábbis jobban megértette a tapasztaltak fényében, hogy valami tényleg nincs rendjén.
Garsin számára jelent egy kis könnyebbséget, hogy a férfi nem tanácsolja el kapásból, mert ebből arra következtet, hogy talán a kiképzője szerint nem reménytelen a helyzet, valahogy…*
- Túl lehet ezen jutni? - *Kérdi azért, nem túl bizakodón, s míg a szavakat keresve a földet nézte, most ismét fölpillant Gaerralosra, mert látni szeretné az arcát. Tudja ugyan, hogy a férfi nagy valószínűséggel most is őszinte lesz, így pusztán a hangjában is bízhatna, mégis kíváncsi, hogy mit lát rajta. Bosszúságot, bizonytalanságot, gondterheltséget?
Azt nem kérdezi, miért döntött már a férfi is amellett, hogy “közönség” nélkül folytassák az efféle leckéket. Úgy hiszi, vagy a tapintat vezette, vagy az aggodalom, hogy esetleg a városőrök szeme láttára kezd úgy viselkedni, hogy az rossz fényt vethetne az alakulatra. Megérti.*
//Egy hattal később//
*A felszólításra zavartan emeli föl fejét, ám az engedelmesség magától értetődően vezeti őt a férfi után, nem kell nagyon fölfognia sem a kérést, vagy a mögötte rejlő szándékot. A gyakorlófegyvert sután az oldalánál ölelgeti, úgy lépdel Gaerralos mögött, s közben próbál magyarázni.
Mikor aztán a padhoz érnek, végre fölfogja, mi történt, s hogy miért is jöttek ide, s magában hálás a férfinak. Ezt a figyelmességet is egyfajta kedvességként könyveli el, mert a katona talán nem nyájaskodó természetű, ám a tetteiben mégis megnyilvánul az emberség a maga gyakorlatias módján.
Míg a férfi vizet mer, ő már le is ül. A kardot maga mellett a padnak támasztja, hosszú karjaival meg ugyancsak a padon támaszkodik meg, szorosan a teste mellett, könyökeit befelé feszítve, kicsit nyújtva az izmait. Jól esik ez a korábbi mozgás után is, de a gyengeség és reszketés ellen is beválik, meg legalább nem görnyed annyira, mint kedve volna.
Reménytelenül igyekszik elmagyarázni a történteket, de nem tudja, hogyan közelítse meg. Ami azt illeti sejti, vagyis… tudja, miért történik ez. Minden ilyen alkalommal újra ott találja magát a kikötői házban, s néha annyi sem kell hozzá, mint most. Elég egy ismerős mozdulat, egy váratlan érintés, vagy egyéb apróság, hogy ismét a múltban legyen, a múltbéli önmaga legyen. Tudja, hogy az a valaki mennyire gyengének és tehetetlennek érezte magát, és hogy nem is ismert más utat, mint a tűrést és szenvedést, a tétlen rettegést. Tudja, mert még mindig benne él. De már gyógyul. A jellemének fejlődésén, vagy inkább kibontakozásán ez látszódhat. Mert hiába mutat még mindig annyi bizonytalanságot, ahogy itt bánnak vele: ahogy támogatják és hisznek benne, fontos feladatokat bízva rá, tanulásra ösztönözve… ezek már mind elérték, hogy saját magában is elkezdjen bízni és értékelni a saját életét. Még messze nem olyan, mint volt, vagy amilyen lehetett volna, ha a férje nem gyötri meg testével együtt a lelkét is, de jó úton halad, hála egy-egy személynek, köztük Gaerralosnak.
A legtöbbször már nem is gondolja úgy, hogy ő hibás lett volna abban, ami vele történt, ami már magában egy előrelépés. Tágul a világa és a szemléletmódja. Egyre inkább kezdi elhinni, hogy az élet nem csak az a nyomorúság lehet. Nem kell rendeltetésszerűen annak lennie. Az élet lehet értékes is, élvezetes. Ugyan még mindig úgy látja, hogy egyben hasznosnak is kell lennie, de ez meg már nem egy káros gondolat, csak amennyire túlzásba viszi.
Hajlamot mutat rá, hogy túlhajszolja magát, de élvezi a jelenlegi lehetőségeit és a szabadságát. A tanulást, a kutatást, a gyakorlatozást… Félelemből is hajtja magát, mert tart tőle, ha nem fejlődik elég gyorsan, akkor elveszíti ezt a sok lehetőséget, meg ezt az “otthont” is. De ő vágyik is fejlődni. Hogy az Alakulat hasznos tagja legyen, és saját magáért is.
A kardforgatást is mindkettőért tanulja.
Nem akar már az a gyámoltalan ember lenni, aki volt. És az elhatározás meg is van benne. Ő érzi magában a bátorságot is, ő szeretne harcolni, védelmezni, sőt, még azt is érzi, hogy ő valójában nem félne. Nem jobban, mint bárki más, ki veszélyben forog… Ez az érzés, ez a roham ugyan belőle fakad, de nem a jelenéből. És ez dühíti. Meg el is keseríti. Néha felül tud rajta kerekedni, ám mindenképpen zavaró, hogy nem tudja uralni, helyette ez az érzés uralja le őt és a gondolatait, összezavarva, s a jelenben láttatva vele veszélyeket, melyek nem is léteznek.
Még mindig azon gondolkodik, hogy hogyan mondja el jobban a gondját, hogy véleményt, tanácsot is tudjon kérni mesterétől, ám Gaerralos előbb szólal meg.
Mikor a férfi belekezd, előbb azt gondolja, hogy vele sem sikerült megértetnie, hogy félelemnél többről van itt szó, ugyanis amaz az újoncok viselkedéséről kezd beszélni. Azt hiszi, ő is afelől próbálja megnyugtatni, hogy az előbbi ijedtsége teljesen szokványos volt. A parancsnoknak ugyanis egyszer már próbálta elmondani ugyanezt, amit most Gaerralosnak, de a véleménye szerint nem sikerült, mert a parancsnok csak biztatta, hogy nem baj az, ha fél, mert bolond, aki nem teszi… Ami igaz is, de az ő gondja ennél mélyebb.
Gaerralos aztán folytatja, s abból már úgy tűnik, hogy ő mégis komolyan vette, vagy legalábbis jobban megértette a tapasztaltak fényében, hogy valami tényleg nincs rendjén.
Garsin számára jelent egy kis könnyebbséget, hogy a férfi nem tanácsolja el kapásból, mert ebből arra következtet, hogy talán a kiképzője szerint nem reménytelen a helyzet, valahogy…*
- Túl lehet ezen jutni? - *Kérdi azért, nem túl bizakodón, s míg a szavakat keresve a földet nézte, most ismét fölpillant Gaerralosra, mert látni szeretné az arcát. Tudja ugyan, hogy a férfi nagy valószínűséggel most is őszinte lesz, így pusztán a hangjában is bízhatna, mégis kíváncsi, hogy mit lát rajta. Bosszúságot, bizonytalanságot, gondterheltséget?
Azt nem kérdezi, miért döntött már a férfi is amellett, hogy “közönség” nélkül folytassák az efféle leckéket. Úgy hiszi, vagy a tapintat vezette, vagy az aggodalom, hogy esetleg a városőrök szeme láttára kezd úgy viselkedni, hogy az rossz fényt vethetne az alakulatra. Megérti.*
921. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:45:10
Üzenet elküldve: 2021-10-18 20:45:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy hattal később//
*Úgy tűnik, a következetesség és az egyszerű utasítások elérik a várt hatást. Habár jó emberismerő, és a Garsinnal való interakciói is sok információval látták el, mégsem volt biztos a sikerében. Nincs sok tapasztalata segítség nyújtásában, hiszen zsoldosként még teljesen más ember volt, mint most, és Pirtianesben pedig még katonatisztként is inkább a túlzott önbizalom, arrogancia és ellenségeskedés problémáival kellett megküzdenie.
Most már csak rá kell jönnie, hogy hogyan építsen arra, amit eddig elért. A lány pánikrohama láthatóan enyhül, ha teljesen nem is nyugszik meg, és látszik is, hogy hirtelen mintha elgyengült volna fizikailag is, szemével pedig úgy néz ki, a gyakorlótér félreesőbb részeiben keres valamit.*
-Gyere.
*Szólal meg, ahogy elindul egy egyszerű, fából faragott pad felé, ami a gyakorlótér szélén található egy vizes hordó és pár fapohár kíséretében, ügyelve arra, hogy Garsin kövesse is. Eközben viszont figyelmesen hallgatja a magyarázatot.
Arra, hogy a lány megijedt, csak bólint. Eddig eljutott ő is, hiszen viszonylag gyakori reakció... ám az utána következő pánik és teljes összeomlás már más. Mégis, Garsin mintha most visszakozna, jobb magyarázatot keresne.
A hordóhoz érve a falhoz támasztja gyakorlókardját, mer magának egy pohárnyi vizet, majd leül. Viszonylag egyértelmű lehet, hogy arra számít, hogy Garsin is helyet foglal, ám ha a lány állva marad, egy kérdő pillantáson túl nem nehezményezi a dolgot.
A félelem leírása már közelebb viszi a megértéshez. Nem tudja máshogy megmagyarázni ezt, mint úgy, hogy berögzött reakció. Ismerős is valahonnan, de eltart egy darabig rájönnie, hogy pontosan honnan is: Pirtianesi rabszolgáktól látott ilyesféle viselkedést. Kívülről viszont nem adja jelét annak, hogy bármire is rájött, csupán tovább hallgatja a magyarázatot, és csak akkor szólal meg, mikor már egyértelművé válik, hogy Garsin nem folytatja tovább.*
-Sok munka áll előttünk. Habár garantálni tudom neked, hogy az itt gyakorlatozó újoncok legalább fele
*Int poharával a kiképzés közepén álló városőrök felé*
-minden kiképzést elfelejtett, mikor először gyakorlatba kellett helyezniük azt, benned valami más is dolgozik. Amíg nem jutunk túl ezen, az ilyesmi gyakorlatokat kettesben fogjuk folytatni.
*Nem néz ki úgy, mint aki egy pillanatig is kiutat tervez adni tanítványának, vagy azon gondolkozna, hogy el fogja tanácsolni. Egyrészt az, hogy a lány megmarad-e az Alakulatban, szinte csak Bredoctól függ, másrészt pedig látja ő is a benne lakozó potenciált, és egy ilyesféle bukkanó miatt még nem tartja érdemesnek ezt elereszteni.*
//Egy hattal később//
*Úgy tűnik, a következetesség és az egyszerű utasítások elérik a várt hatást. Habár jó emberismerő, és a Garsinnal való interakciói is sok információval látták el, mégsem volt biztos a sikerében. Nincs sok tapasztalata segítség nyújtásában, hiszen zsoldosként még teljesen más ember volt, mint most, és Pirtianesben pedig még katonatisztként is inkább a túlzott önbizalom, arrogancia és ellenségeskedés problémáival kellett megküzdenie.
Most már csak rá kell jönnie, hogy hogyan építsen arra, amit eddig elért. A lány pánikrohama láthatóan enyhül, ha teljesen nem is nyugszik meg, és látszik is, hogy hirtelen mintha elgyengült volna fizikailag is, szemével pedig úgy néz ki, a gyakorlótér félreesőbb részeiben keres valamit.*
-Gyere.
*Szólal meg, ahogy elindul egy egyszerű, fából faragott pad felé, ami a gyakorlótér szélén található egy vizes hordó és pár fapohár kíséretében, ügyelve arra, hogy Garsin kövesse is. Eközben viszont figyelmesen hallgatja a magyarázatot.
Arra, hogy a lány megijedt, csak bólint. Eddig eljutott ő is, hiszen viszonylag gyakori reakció... ám az utána következő pánik és teljes összeomlás már más. Mégis, Garsin mintha most visszakozna, jobb magyarázatot keresne.
A hordóhoz érve a falhoz támasztja gyakorlókardját, mer magának egy pohárnyi vizet, majd leül. Viszonylag egyértelmű lehet, hogy arra számít, hogy Garsin is helyet foglal, ám ha a lány állva marad, egy kérdő pillantáson túl nem nehezményezi a dolgot.
A félelem leírása már közelebb viszi a megértéshez. Nem tudja máshogy megmagyarázni ezt, mint úgy, hogy berögzött reakció. Ismerős is valahonnan, de eltart egy darabig rájönnie, hogy pontosan honnan is: Pirtianesi rabszolgáktól látott ilyesféle viselkedést. Kívülről viszont nem adja jelét annak, hogy bármire is rájött, csupán tovább hallgatja a magyarázatot, és csak akkor szólal meg, mikor már egyértelművé válik, hogy Garsin nem folytatja tovább.*
-Sok munka áll előttünk. Habár garantálni tudom neked, hogy az itt gyakorlatozó újoncok legalább fele
*Int poharával a kiképzés közepén álló városőrök felé*
-minden kiképzést elfelejtett, mikor először gyakorlatba kellett helyezniük azt, benned valami más is dolgozik. Amíg nem jutunk túl ezen, az ilyesmi gyakorlatokat kettesben fogjuk folytatni.
*Nem néz ki úgy, mint aki egy pillanatig is kiutat tervez adni tanítványának, vagy azon gondolkozna, hogy el fogja tanácsolni. Egyrészt az, hogy a lány megmarad-e az Alakulatban, szinte csak Bredoctól függ, másrészt pedig látja ő is a benne lakozó potenciált, és egy ilyesféle bukkanó miatt még nem tartja érdemesnek ezt elereszteni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1327-1346