Arthenior - Kaszárnya
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-06 15:25:56
Üzenet elküldve: 2020-04-06 15:25:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Denjaar//
*Viszonylag keveset várakozik a kapuban. Egy fiatal legény jön oda hozzá és ideiglenesen elkéri a fegyvereit, amit természetesen oda is ad zokszó nélkül. Örömmel értesül róla, hogy a Főparancsnok kész fogadni. A legény miután elkéri a fegyvereit elkíséri valami irodaszerűség előterébe. Hallja, hogy bent vannak, de a legény arra kéri, hogy várjon, így vár. Döngő léptekkel érkezik egy szigorú tekintetű, magas férfi. A járásából és a magabiztosságából ítélve biztos, hogy tiszt. Ha a férfi az iroda ajtaja elé ér, akkor megszólítja.*
- Üdvözletem uram! Dvorn Had'rauder vagyok, az őrséghez való csatlakozás ügyében érkeztem. Esetleg tudna szánni rám ez ügyben egy kis időt? *Nem az a feszengő típus. A tisztelet ott van a hangjában, de az egyértelműen érzik róla, hogy nem szokatlan számára a légkör, és egyáltalán nem izgul belépni és beszélni a tiszttel erről a dologról.*
//Denjaar//
*Viszonylag keveset várakozik a kapuban. Egy fiatal legény jön oda hozzá és ideiglenesen elkéri a fegyvereit, amit természetesen oda is ad zokszó nélkül. Örömmel értesül róla, hogy a Főparancsnok kész fogadni. A legény miután elkéri a fegyvereit elkíséri valami irodaszerűség előterébe. Hallja, hogy bent vannak, de a legény arra kéri, hogy várjon, így vár. Döngő léptekkel érkezik egy szigorú tekintetű, magas férfi. A járásából és a magabiztosságából ítélve biztos, hogy tiszt. Ha a férfi az iroda ajtaja elé ér, akkor megszólítja.*
- Üdvözletem uram! Dvorn Had'rauder vagyok, az őrséghez való csatlakozás ügyében érkeztem. Esetleg tudna szánni rám ez ügyben egy kis időt? *Nem az a feszengő típus. A tisztelet ott van a hangjában, de az egyértelműen érzik róla, hogy nem szokatlan számára a légkör, és egyáltalán nem izgul belépni és beszélni a tiszttel erről a dologról.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-05 05:38:18
Üzenet elküldve: 2020-04-05 05:38:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
-Elég lesz. *Áll fel ültéből s fordul a Lainor-Jenari kettős felé, mielőtt azok nagyon belemelegednének a viadalba.*
-Mindkettőtök kezében volt már kard, s nekem ez épp elég. Kitöltjük a... *Elhallgat, mert egy legény siet hozzá, majd sugdos valamit szaporán a fülébe.*
-Rendben. Eresszétek be és kísérjétek az irodába. Fegyver nélkül.
*Bólint, majd visszafordul a kettős felé.*
-Kitöltjük a megbízóleveleket, összeszeditek a a köpenyt az irodából és dologra. Mindnyájan. Feladat van. Egy fertályóra és sorakozó az udvaron, menetkész.
*Most, hogy ennyien vannak, mindjárt máshogy áll a szénájuk. Méghozzá nem is rosszul, végignézve az egybegyűlteket. Nem nyeretlen suhancok és szerencsét próbáló péklegények, hanem idő és kardpróbálta harcosok állnak előtte.
Amennyiben a kettős visszatért már a pergamennel és a papírral, hát ott helyben, térdére simítva őket ki is tölti azokat, persze mindegyikőjüktől megtudakolva előbb a nevét. Formaság, de túl kell rajta esni.*
-Mától a Városi Őrség kötelékébe tartoztok. Azzal, hogy ezt aláírjátok, alávetitek magatokat e feladatnak és feletteseitek parancsainak. Na gyerünk.
*Int fejével, s mindegyikőjüknek átnyújtja a megbízólevél másolatát. Felkászálódik ültéből, majd leporolja magát.*
-Kivéve téged.
*Szólal meg szárazon, Jenarira pillantva. Nyelve hegyén lenne a kérdés, hogy vaj, ki tanította a leányt kardot forgatni, de jelen pillanatban égetőbb dolgokkal kell törődnie, minthogy rendbe szedje a fejében zsongó kérdések hadát.*
-Gyere velem.
*Indul el a laktanya irányába, s ha a leány követi, hát felé fordítja tekintetét.*
-Miért érkeztél? Azt hittem, végezni akarsz velem. *Szólal meg olyan hangnemben, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne apa és lánya között. A kérdésére ugyan nem vár feleletet, még is úgy hiszi, Jenarinak már megvan a fejében a válasz rég.*
-De valahogy nem hiszek ebben. *Néhány pillanatra gondolataiba merül, majd kajánul elmosolyodik.* -És különben is ostobaság lenne megpróbálnod.
*Ahogy beérnek a kihalt lakrészre, hirtelen a leány felé fordul és megragadja annak vállát.*
-Jól figyelj, Jenari. *Idejét sem tudja, mikor ejtette ki e nevet utoljára. Most, hogy így szemben állnak, meg kell állapítania, hogy a lány kifejezetten kellemes egyvelege lett szüleinek. Szerencsére nagyobb részt anyja, de... Nehezen tagadhatná le.*
-Ma rendet teszek ebben az átkozott városban. Bárki is kotlik a szemétkupacon, a feje lándzsán végzi. *Szól komoran, mosolynak ezúttal nincs helye arcán.*
-Szeretném, ha itt maradtál. *Utolsó szavai már jóval lágyabban csengenek, s még sután meg is veregeti a leány vállát. Nem óhajtja maradásra utasítani Jenarit, hisz pontosan tudja, hogy dacból is az ellenkezőjét érné el vele, mint amit akar.*
-Arról, hogy ki vagy valójában... Ne szólj senkinek. Veszélybe sodrod vele magad. Ne szólj! *Emeli a mutatóujját a leány arca elé, ha esetleg az replikára nyitná ajkait.* -Ez fontos.
*Nagyot sóhajt, majd leemeli a lányról kezét, de a tekintetét még nem ereszti.* -Őseink pusztai népek, a messzi nyugatról törtek be e földre. Nagy harcosok voltak. Az ő tüzük parázslik benned is, már látom.
*Az iroda felé fordul, ahol az újdonsült jelentkező minden bizonnyal várja már. Döngő léptekkel indul el az ajtó felé, hacsak Jenarinak nincs még mondandója vagy utána nem ered.*
-Beszélünk, ha visszatértem. *Szólal még meg, de már nem fordul hátra. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha még akkor, Wegtorenben megfordul.*
-Elég lesz. *Áll fel ültéből s fordul a Lainor-Jenari kettős felé, mielőtt azok nagyon belemelegednének a viadalba.*
-Mindkettőtök kezében volt már kard, s nekem ez épp elég. Kitöltjük a... *Elhallgat, mert egy legény siet hozzá, majd sugdos valamit szaporán a fülébe.*
-Rendben. Eresszétek be és kísérjétek az irodába. Fegyver nélkül.
*Bólint, majd visszafordul a kettős felé.*
-Kitöltjük a megbízóleveleket, összeszeditek a a köpenyt az irodából és dologra. Mindnyájan. Feladat van. Egy fertályóra és sorakozó az udvaron, menetkész.
*Most, hogy ennyien vannak, mindjárt máshogy áll a szénájuk. Méghozzá nem is rosszul, végignézve az egybegyűlteket. Nem nyeretlen suhancok és szerencsét próbáló péklegények, hanem idő és kardpróbálta harcosok állnak előtte.
Amennyiben a kettős visszatért már a pergamennel és a papírral, hát ott helyben, térdére simítva őket ki is tölti azokat, persze mindegyikőjüktől megtudakolva előbb a nevét. Formaság, de túl kell rajta esni.*
-Mától a Városi Őrség kötelékébe tartoztok. Azzal, hogy ezt aláírjátok, alávetitek magatokat e feladatnak és feletteseitek parancsainak. Na gyerünk.
*Int fejével, s mindegyikőjüknek átnyújtja a megbízólevél másolatát. Felkászálódik ültéből, majd leporolja magát.*
-Kivéve téged.
*Szólal meg szárazon, Jenarira pillantva. Nyelve hegyén lenne a kérdés, hogy vaj, ki tanította a leányt kardot forgatni, de jelen pillanatban égetőbb dolgokkal kell törődnie, minthogy rendbe szedje a fejében zsongó kérdések hadát.*
-Gyere velem.
*Indul el a laktanya irányába, s ha a leány követi, hát felé fordítja tekintetét.*
-Miért érkeztél? Azt hittem, végezni akarsz velem. *Szólal meg olyan hangnemben, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne apa és lánya között. A kérdésére ugyan nem vár feleletet, még is úgy hiszi, Jenarinak már megvan a fejében a válasz rég.*
-De valahogy nem hiszek ebben. *Néhány pillanatra gondolataiba merül, majd kajánul elmosolyodik.* -És különben is ostobaság lenne megpróbálnod.
*Ahogy beérnek a kihalt lakrészre, hirtelen a leány felé fordul és megragadja annak vállát.*
-Jól figyelj, Jenari. *Idejét sem tudja, mikor ejtette ki e nevet utoljára. Most, hogy így szemben állnak, meg kell állapítania, hogy a lány kifejezetten kellemes egyvelege lett szüleinek. Szerencsére nagyobb részt anyja, de... Nehezen tagadhatná le.*
-Ma rendet teszek ebben az átkozott városban. Bárki is kotlik a szemétkupacon, a feje lándzsán végzi. *Szól komoran, mosolynak ezúttal nincs helye arcán.*
-Szeretném, ha itt maradtál. *Utolsó szavai már jóval lágyabban csengenek, s még sután meg is veregeti a leány vállát. Nem óhajtja maradásra utasítani Jenarit, hisz pontosan tudja, hogy dacból is az ellenkezőjét érné el vele, mint amit akar.*
-Arról, hogy ki vagy valójában... Ne szólj senkinek. Veszélybe sodrod vele magad. Ne szólj! *Emeli a mutatóujját a leány arca elé, ha esetleg az replikára nyitná ajkait.* -Ez fontos.
*Nagyot sóhajt, majd leemeli a lányról kezét, de a tekintetét még nem ereszti.* -Őseink pusztai népek, a messzi nyugatról törtek be e földre. Nagy harcosok voltak. Az ő tüzük parázslik benned is, már látom.
*Az iroda felé fordul, ahol az újdonsült jelentkező minden bizonnyal várja már. Döngő léptekkel indul el az ajtó felé, hacsak Jenarinak nincs még mondandója vagy utána nem ered.*
-Beszélünk, ha visszatértem. *Szólal még meg, de már nem fordul hátra. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha még akkor, Wegtorenben megfordul.*
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-04 10:45:36
Üzenet elküldve: 2020-04-04 10:45:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Jenari//
*Úgy érzi, a lány inkább az érzelmeire hagyatkozik. Nem nem gondolná, hogy valami kontrollálhatatlan düh miatt támad így rá. Bár az emberekre még az is jellemző lehet. Jenari azonban már zaklatottan érkezett ide, ha jól látta. A tanácsa után a lány még ingerültebb, talán ezért is meglepetten áll meg, hogy ez most mire fel van ez. Nem indít támadást, hagy időd Jenarinak, és annak lám értelme is volt. Összeszedettebben támad felé.
A lány a pajzsát magasra húzza, szinte az arcát is takarja, és onnan indít felé egy támadást. Ezt az egyik kardjával próbálja elvezetni, és még igyekszik ki is lépni a szúrás elől. Jelen esetben az ember vagy tán az elf se tudná megmondani, hogy szándékosan nem lép elég biztosan nagyot, és így elvéti a hosszúságot. Ezt észleli és erre pillanatra figyelve a kardjával se sikerül olyan tökéletesen hárítania.
Jenari kardjának hegye, így ha nem is pont középen a mellkasán, hanem pár ujjnyival, arrébb de betalál. Igyekszik ellen tartani, hogy ne essen el, bőrvért van rajta, így talán nem fog annyira meglátszani a fakardnak a nyoma. Fájni fog, abban biztos, Jenari egyáltalán nem fogja vissza az erejét. Végül is ettől jó a gyakorlás is, ha beleadnak mindent. Azt viszont reméli, hogy hanyatt vágódásig nem kívánja vinni a mozdulatot a lány. A lendületből és az erejéből lehet, még sikerülne is neki.*
//Jenari//
*Úgy érzi, a lány inkább az érzelmeire hagyatkozik. Nem nem gondolná, hogy valami kontrollálhatatlan düh miatt támad így rá. Bár az emberekre még az is jellemző lehet. Jenari azonban már zaklatottan érkezett ide, ha jól látta. A tanácsa után a lány még ingerültebb, talán ezért is meglepetten áll meg, hogy ez most mire fel van ez. Nem indít támadást, hagy időd Jenarinak, és annak lám értelme is volt. Összeszedettebben támad felé.
A lány a pajzsát magasra húzza, szinte az arcát is takarja, és onnan indít felé egy támadást. Ezt az egyik kardjával próbálja elvezetni, és még igyekszik ki is lépni a szúrás elől. Jelen esetben az ember vagy tán az elf se tudná megmondani, hogy szándékosan nem lép elég biztosan nagyot, és így elvéti a hosszúságot. Ezt észleli és erre pillanatra figyelve a kardjával se sikerül olyan tökéletesen hárítania.
Jenari kardjának hegye, így ha nem is pont középen a mellkasán, hanem pár ujjnyival, arrébb de betalál. Igyekszik ellen tartani, hogy ne essen el, bőrvért van rajta, így talán nem fog annyira meglátszani a fakardnak a nyoma. Fájni fog, abban biztos, Jenari egyáltalán nem fogja vissza az erejét. Végül is ettől jó a gyakorlás is, ha beleadnak mindent. Azt viszont reméli, hogy hanyatt vágódásig nem kívánja vinni a mozdulatot a lány. A lendületből és az erejéből lehet, még sikerülne is neki.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-04 01:40:53
Üzenet elküldve: 2020-04-04 01:40:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Lainor//
*Jenari már igencsak szeretné rövidre zárni a gyakorlást, és természetesen azzal, hogy ő kerekedik felül. Sajnos ezúttal sem ér célt, pedig meggyőződése volt az ellenkezőjéről. Az elf gyorsan reagál, ezzel tudja erejük közötti különbséget kompenzálni, ez pedig tovább hergeli a lányt, aki ezt nem is igyekszik palástolni. Bár Lainort feltehetően nem rossz szándék vezérli, de jó tanácsa csupán még tovább fokozza Jenari dühét.
Úgy tűnik Lainor nem kíván támadni, ezért a lány ad magának egy levegővételnyi szünetet. Nagyot sóhajt, és igyekszik ezzel indulataitól is megszabadulni, ami valamelyest sikerül is neki, mert pillanatokkal ezelőtt izzó jégkék íriszei több higgadtságról árulkodnak. Ő nem mond semmit, hiszen nincs mondanivalója, főleg nem akkor, amikor éppen püfölik egymást. Azt megállapította már, hogy Lainor főleg passzív, védekező fél, ami közel sem baj, főleg mert eddig elég sikeresen művelte.
Jenari viszont nem szeret várni, és inkább támad, mint védekezik. Ennek okán újra megpróbálkozik vele, pajzsát ezúttal valamivel több figyelemmel tartva maga elé. Vágás helyett ezúttal a fapajzs takarásából indítja támadását, éppen csak a szükséges mértékben fordítva el, hogy az elf felé szúrjon mellmagasságba, és lehetőleg minél hamarabb visszahúzhassa védekezően maga elé, ha ellentámadás érkezik.*
//Lainor//
*Jenari már igencsak szeretné rövidre zárni a gyakorlást, és természetesen azzal, hogy ő kerekedik felül. Sajnos ezúttal sem ér célt, pedig meggyőződése volt az ellenkezőjéről. Az elf gyorsan reagál, ezzel tudja erejük közötti különbséget kompenzálni, ez pedig tovább hergeli a lányt, aki ezt nem is igyekszik palástolni. Bár Lainort feltehetően nem rossz szándék vezérli, de jó tanácsa csupán még tovább fokozza Jenari dühét.
Úgy tűnik Lainor nem kíván támadni, ezért a lány ad magának egy levegővételnyi szünetet. Nagyot sóhajt, és igyekszik ezzel indulataitól is megszabadulni, ami valamelyest sikerül is neki, mert pillanatokkal ezelőtt izzó jégkék íriszei több higgadtságról árulkodnak. Ő nem mond semmit, hiszen nincs mondanivalója, főleg nem akkor, amikor éppen püfölik egymást. Azt megállapította már, hogy Lainor főleg passzív, védekező fél, ami közel sem baj, főleg mert eddig elég sikeresen művelte.
Jenari viszont nem szeret várni, és inkább támad, mint védekezik. Ennek okán újra megpróbálkozik vele, pajzsát ezúttal valamivel több figyelemmel tartva maga elé. Vágás helyett ezúttal a fapajzs takarásából indítja támadását, éppen csak a szükséges mértékben fordítva el, hogy az elf felé szúrjon mellmagasságba, és lehetőleg minél hamarabb visszahúzhassa védekezően maga elé, ha ellentámadás érkezik.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-03 10:07:45
Üzenet elküldve: 2020-04-03 10:07:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
// Jenari //
*Sikeresen kilépett a támadás elől a lány. ~Egész ügyes.~ Gondolja magában, bár nem nagyon van lehetősége ezt most kielemezni. Még ha csak gyakorlás is, akkor is küzdelemben elmélkedni igencsak ártalmas az egészségre. Lainor nem jó harcol karddal, az ő fegyvere az íj, és jól küzd még pusztakézzel. Persze tudja, hogy a Városi Őrség köreiben kénytelen lesz rágyúrni a kardra is. A lány fura támadást választ, épp csak észbe kap már is ront felé. Későn kapcsolt megpróbál elugrani oldalra előle, de nem lett tökéletes. Így a két fakardot mellkasa előtt keresztbe vetve kívánja tompítani a becsapódás erejét. Ez némileg az egyensúlyából kibillenti, de a földre nem esik. Egy plusz lépéssel kiegészíti a hiányt, így Jenaritól kissé srégen oldalra állapodik meg. Az elf lábra támadott volna a lány helyében, a magassága miatt a lábait megrúgja, vagy csak megcsapja, lehet sikeres lett volna. Már csak azt nem tudja, adjon tanácsot ebben a lánynak. Aztán gyakorlás miatt végül is ez jól jöhet neki majd éles küzdelemben.*
- Máskor a lábamra. *Mutat a kard hegyével a lábai felé. Tudja, maga ellen beszél, mert lehet a következő támadást a lány pont így fogja intézni. ~Meglátjuk.~*
// Jenari //
*Sikeresen kilépett a támadás elől a lány. ~Egész ügyes.~ Gondolja magában, bár nem nagyon van lehetősége ezt most kielemezni. Még ha csak gyakorlás is, akkor is küzdelemben elmélkedni igencsak ártalmas az egészségre. Lainor nem jó harcol karddal, az ő fegyvere az íj, és jól küzd még pusztakézzel. Persze tudja, hogy a Városi Őrség köreiben kénytelen lesz rágyúrni a kardra is. A lány fura támadást választ, épp csak észbe kap már is ront felé. Későn kapcsolt megpróbál elugrani oldalra előle, de nem lett tökéletes. Így a két fakardot mellkasa előtt keresztbe vetve kívánja tompítani a becsapódás erejét. Ez némileg az egyensúlyából kibillenti, de a földre nem esik. Egy plusz lépéssel kiegészíti a hiányt, így Jenaritól kissé srégen oldalra állapodik meg. Az elf lábra támadott volna a lány helyében, a magassága miatt a lábait megrúgja, vagy csak megcsapja, lehet sikeres lett volna. Már csak azt nem tudja, adjon tanácsot ebben a lánynak. Aztán gyakorlás miatt végül is ez jól jöhet neki majd éles küzdelemben.*
- Máskor a lábamra. *Mutat a kard hegyével a lábai felé. Tudja, maga ellen beszél, mert lehet a következő támadást a lány pont így fogja intézni. ~Meglátjuk.~*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-01 22:15:15
Üzenet elküldve: 2020-04-01 22:15:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Verbuválás//
//Ken'Yäta//
*Reorik nagyon szófogadó, olyan igazi bakának való fajta fél-elf. Világ életében csak erre vágyott, hogy tartozhasson valahová, hogy legyen belőle valaki, hogy a tetteinek legyen haszna, és ne csak úgy elszálljanak felette a napok, hanem nyoma legyen az életének. Küldetéstudat, talán ez jellemzi leginkább. Denjaarra pedig ennek nyomán, ehhez méltón tekint, s az általa kiadott parancs szent,bár még nem hivatalos tag, reméli, hogy ezzel is elősegítheti a dolgot, így mikor az megszólítja, s parancsot ad neki, zokszó nélkül abbahagy minden egyéb tevékenységet, amit esetleg csinál, vigyázzba vágja magát, s csak egy szócskát mond komoly, határozott arccal.*
-Parancsára!
*Kissé meghajol, majd Kent bevárva indul el az épületbe.*
-Sajnos nem, de gondolom csak megleljük, nem lehet itt olyan sok iroda.
*Mondja halvány, közömbös mosollyal az arcán. Nem ismeri annyira, sőt, semennyire sem a másikat, hogy tudja, milyen viszony az, amit megengedhet magának. A másik szavaira csak bólint, s némi meglepődöttséggel figyeli, hogy milyen rutinos ebben, és hogy hogy megtalálta azt a bizonyos irodát. Csak bólint, és követi, illetve megvárja, míg befejezi a dolgot.*
-Remélem nem ez lesz az utolsó.
*A vigyora most sokkal őszintébb, és vitálisabb, mint korábban. A megszerzett dolgokkal pedig visszaindul Denjaar parancsnokhoz, jó esetben oldalán Ken'Yäta-val.*
//Ken'Yäta//
*Reorik nagyon szófogadó, olyan igazi bakának való fajta fél-elf. Világ életében csak erre vágyott, hogy tartozhasson valahová, hogy legyen belőle valaki, hogy a tetteinek legyen haszna, és ne csak úgy elszálljanak felette a napok, hanem nyoma legyen az életének. Küldetéstudat, talán ez jellemzi leginkább. Denjaarra pedig ennek nyomán, ehhez méltón tekint, s az általa kiadott parancs szent,bár még nem hivatalos tag, reméli, hogy ezzel is elősegítheti a dolgot, így mikor az megszólítja, s parancsot ad neki, zokszó nélkül abbahagy minden egyéb tevékenységet, amit esetleg csinál, vigyázzba vágja magát, s csak egy szócskát mond komoly, határozott arccal.*
-Parancsára!
*Kissé meghajol, majd Kent bevárva indul el az épületbe.*
-Sajnos nem, de gondolom csak megleljük, nem lehet itt olyan sok iroda.
*Mondja halvány, közömbös mosollyal az arcán. Nem ismeri annyira, sőt, semennyire sem a másikat, hogy tudja, milyen viszony az, amit megengedhet magának. A másik szavaira csak bólint, s némi meglepődöttséggel figyeli, hogy milyen rutinos ebben, és hogy hogy megtalálta azt a bizonyos irodát. Csak bólint, és követi, illetve megvárja, míg befejezi a dolgot.*
-Remélem nem ez lesz az utolsó.
*A vigyora most sokkal őszintébb, és vitálisabb, mint korábban. A megszerzett dolgokkal pedig visszaindul Denjaar parancsnokhoz, jó esetben oldalán Ken'Yäta-val.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-04-01 10:36:38
Üzenet elküldve: 2020-04-01 10:36:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 39
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csatlakozás//
*Kihirdették az új törvényeket, a változást, amit már sokan vártak a káosz után. Jó hír, hogy a város védelmét szolgáló őrség újra felveszi a harcot a bűnözőkkel. Dvorn is azért jön, hogy reményei szerint csatlakozzon soraikba. A tekintete elszánt és céltudatos. Nem az a fajta, aki meggondolja magát, ha már egyszer elhatározott valamit. A kapuhoz lép és az ott állomásozó egyik őrt megszólítja.*
- Üdvözlöm! Csatlakozási szándékkal érkeztem. Oda tudna vezetni az illetékeshez, hogy beszélhessek vele? *A hangja elég nyugodt, nem izgul egy cseppet sem, nincs miért. Hozzá van szokva a fegyveres erők látványához, a katonai életmódhoz, ezért ez a légkör inkább barátságos neki, mint idegen. Nem tudja, hogy a fegyvereit le kell-e adnia itt, vagy egyszerűen átengedik velük, ezért inkább vár az őr válaszára, mert biztos benne, hogy útbaigazítja, kihez menjen és mi a szokás a fegyverekkel.*
A hozzászólás írója (Dvorn Had'rauder) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.01 10:37:43
*Kihirdették az új törvényeket, a változást, amit már sokan vártak a káosz után. Jó hír, hogy a város védelmét szolgáló őrség újra felveszi a harcot a bűnözőkkel. Dvorn is azért jön, hogy reményei szerint csatlakozzon soraikba. A tekintete elszánt és céltudatos. Nem az a fajta, aki meggondolja magát, ha már egyszer elhatározott valamit. A kapuhoz lép és az ott állomásozó egyik őrt megszólítja.*
- Üdvözlöm! Csatlakozási szándékkal érkeztem. Oda tudna vezetni az illetékeshez, hogy beszélhessek vele? *A hangja elég nyugodt, nem izgul egy cseppet sem, nincs miért. Hozzá van szokva a fegyveres erők látványához, a katonai életmódhoz, ezért ez a légkör inkább barátságos neki, mint idegen. Nem tudja, hogy a fegyvereit le kell-e adnia itt, vagy egyszerűen átengedik velük, ezért inkább vár az őr válaszára, mert biztos benne, hogy útbaigazítja, kihez menjen és mi a szokás a fegyverekkel.*
A hozzászólás írója (Dvorn Had'rauder) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.01 10:37:43
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-31 12:09:14
Üzenet elküldve: 2020-03-31 12:09:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Lainor//
*Jenari ugyan határozottan indít, de nem felejt el közben vizsgálódni. Igyekszek felmérni Lainor erősségeit, gyengeségeit, támadásának is elsősorban ez volt a célja. Az elf természetesen hárít, ez nem lepi meg annyira, elvégre gyors fajról beszélünk. Ez persze őt nem ejti kétségbe, hiszen sejtései szerint ő erőben már inkább jeleskedik, csak el kell találnia végre célpontját.
Mivel gyakorlókardját oldalra lökték, és időbe telne míg visszahozná alapállásba, a támadás viszont érkezik, ezért oldal irányba lép ki, egyúttal meg is fordulva, hogy kisebb felületet mutasson magából. Elégedetten konstatálja, hogy ez sikeres volt, ám sokáig nem örömködhet ezen, hiszen meg kell ragadnia a pillanatot. Mivel fegyverek terén ő sem jeleskedik annyira, így próbálja kissé rendhagyóbb módon használni őket.
A fapajzsot feljebb emeli, hogy felsőtestét jobban takarja, nyakát és fejét beljebb húzza. Lendületet vesz, és nekirugaszkodva igyekszik letarolni Lainort és fellökni őt a pajzsával, és annak látszólagos biztonságos nyújtó felülete mögött. Bár igyekszik higgadt maradni, de harcban előjönnek indulatai, és minden elvétett támadás után egyre csak fokozódik. Jenari nem viseli jól a kudarcot, most különösen így lenne, hiszen - bár nem ismerné be magának soha - számít neki az, hogy hogyan vélekedik a látottatokról édesapja.*
//Lainor//
*Jenari ugyan határozottan indít, de nem felejt el közben vizsgálódni. Igyekszek felmérni Lainor erősségeit, gyengeségeit, támadásának is elsősorban ez volt a célja. Az elf természetesen hárít, ez nem lepi meg annyira, elvégre gyors fajról beszélünk. Ez persze őt nem ejti kétségbe, hiszen sejtései szerint ő erőben már inkább jeleskedik, csak el kell találnia végre célpontját.
Mivel gyakorlókardját oldalra lökték, és időbe telne míg visszahozná alapállásba, a támadás viszont érkezik, ezért oldal irányba lép ki, egyúttal meg is fordulva, hogy kisebb felületet mutasson magából. Elégedetten konstatálja, hogy ez sikeres volt, ám sokáig nem örömködhet ezen, hiszen meg kell ragadnia a pillanatot. Mivel fegyverek terén ő sem jeleskedik annyira, így próbálja kissé rendhagyóbb módon használni őket.
A fapajzsot feljebb emeli, hogy felsőtestét jobban takarja, nyakát és fejét beljebb húzza. Lendületet vesz, és nekirugaszkodva igyekszik letarolni Lainort és fellökni őt a pajzsával, és annak látszólagos biztonságos nyújtó felülete mögött. Bár igyekszik higgadt maradni, de harcban előjönnek indulatai, és minden elvétett támadás után egyre csak fokozódik. Jenari nem viseli jól a kudarcot, most különösen így lenne, hiszen - bár nem ismerné be magának soha - számít neki az, hogy hogyan vélekedik a látottatokról édesapja.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-30 23:19:03
Üzenet elküldve: 2020-03-30 23:19:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*Deanjar kérdésére kicsit megráncolja homlokát. Ő egyértelműnek vette, hogy rá is vonatkozik a parancs.*
-Nem óhajtok, de értek hozzá.
*A besurranó tolvaj, és egykori fejvadász szavai pontosan az ő harci stílusát tükrözi. Precízen, és igencsak vonakodva, ha nagyon muszáj. Megrántja a vállát, még bármi kisülhet belőle. A kék-zöld foltok említésére igencsak felszalad a szemöldöke. Vörös írisze végig szalad a saját bőrén. A mélységi nő, feketés-kék látszatát a véraláfutások nem tarkítják. Szinte észrevehetetlenek lennének.*
-Nem hinném, hogy ez probléma lenne, de nem bánom, ha nem kell parádéznom.
*Rántja meg a vállát ismét, és visszagyalogol a gyakorlófegyvereket tartalmazó ládához, és lerakja a botokat.*
~Van egy olyan érzésem, hogy van itt valami sikamlós ügy amit az ismeretlen Rulclar hagyott rám.~
*Gondolja magában. Mire vissza ér, a harcosokat töretlenül figyelő kapitány, máris megbízza az első küldetésével. Hozzon a főnöknek papírt, meg tintát.*
~Azt hittem kém leszek. Nem titkárnő~
*Fordul meg a fejében, de ezzel az elmés kis tréfával, csak magát szórakoztatja. A külvilág a gondolatból, egy arcrezdülést sem lát. Amikor a "bájos hölgy" megszólítást, és Denjaar jelentőségteljes pillantását kapja, akkor odakacsint a fiúnak, hogy tudassa róla van szó. Amint úgy érzi nincs itt több dolga, már indul is, Reorik pedig feltehetően követi.*
//Reorik//
*Amint befordulnak a sarkon, és eltűnnek a parancsnok szeme elől, Keny megszólal.*
-Neked sem súgta a füledbe, hol van az irodája mi?
*Böki oda foghegyről, és egy arra járó bakát szólít le gyorsan.*
-Denjaar parancsnok az irodájába küldött minket. Merre van?
*Mire a katona, készségesen útba igazítja őket.*
~Hát, ide nem kellett volna sok ügyeskedés, hogy bejussak. Egyelőre A Morgorva hím az egyetlen akiben megcsillan az értelem szikrája.~
*Gondolja magában. Persze lehet, hogy a kísérője sem hülye, de Keny számára, az aki puszta kézzel akar harcolni, egy fegyveres ellen, az nem teljesen komplett. Habár látott már ő is szerzeteseket, akik páncélos lovagokat öltek le, vagy röptében kapták el a nyílvesszőt. Ő azért biztosabb a számszeríj másik felén. Közben az ajtóhoz érve ránéz a másikra, miközben vörös haját felfogja egy copfba feje tetejére. Megszokás, hogy ne hagyjon hajszálat. Ezt a vöröset sokan felismerik, bár ide lényegtelen.*
-Ez lesz az.
*Benyit. Fiók kihúz, dolgokat kivesz. A másik láthatja, hogy nem most matat először idegen fiókban. Rutinosan nem ér semmi máshoz, ami itt jártát jelezné, és kétszer megnézi, hogy hagy e lábnyomot. Ha a saját irodája lenne, akkor is ezt csinálná. Ha valami beül az emberbe, azt nem felejti el egy könnyen.*
-Hát közlegény. Az leső küldetést teljesítettük.
*Mondja, és el is indul vissza a gyakorlótérre.*
*Deanjar kérdésére kicsit megráncolja homlokát. Ő egyértelműnek vette, hogy rá is vonatkozik a parancs.*
-Nem óhajtok, de értek hozzá.
*A besurranó tolvaj, és egykori fejvadász szavai pontosan az ő harci stílusát tükrözi. Precízen, és igencsak vonakodva, ha nagyon muszáj. Megrántja a vállát, még bármi kisülhet belőle. A kék-zöld foltok említésére igencsak felszalad a szemöldöke. Vörös írisze végig szalad a saját bőrén. A mélységi nő, feketés-kék látszatát a véraláfutások nem tarkítják. Szinte észrevehetetlenek lennének.*
-Nem hinném, hogy ez probléma lenne, de nem bánom, ha nem kell parádéznom.
*Rántja meg a vállát ismét, és visszagyalogol a gyakorlófegyvereket tartalmazó ládához, és lerakja a botokat.*
~Van egy olyan érzésem, hogy van itt valami sikamlós ügy amit az ismeretlen Rulclar hagyott rám.~
*Gondolja magában. Mire vissza ér, a harcosokat töretlenül figyelő kapitány, máris megbízza az első küldetésével. Hozzon a főnöknek papírt, meg tintát.*
~Azt hittem kém leszek. Nem titkárnő~
*Fordul meg a fejében, de ezzel az elmés kis tréfával, csak magát szórakoztatja. A külvilág a gondolatból, egy arcrezdülést sem lát. Amikor a "bájos hölgy" megszólítást, és Denjaar jelentőségteljes pillantását kapja, akkor odakacsint a fiúnak, hogy tudassa róla van szó. Amint úgy érzi nincs itt több dolga, már indul is, Reorik pedig feltehetően követi.*
//Reorik//
*Amint befordulnak a sarkon, és eltűnnek a parancsnok szeme elől, Keny megszólal.*
-Neked sem súgta a füledbe, hol van az irodája mi?
*Böki oda foghegyről, és egy arra járó bakát szólít le gyorsan.*
-Denjaar parancsnok az irodájába küldött minket. Merre van?
*Mire a katona, készségesen útba igazítja őket.*
~Hát, ide nem kellett volna sok ügyeskedés, hogy bejussak. Egyelőre A Morgorva hím az egyetlen akiben megcsillan az értelem szikrája.~
*Gondolja magában. Persze lehet, hogy a kísérője sem hülye, de Keny számára, az aki puszta kézzel akar harcolni, egy fegyveres ellen, az nem teljesen komplett. Habár látott már ő is szerzeteseket, akik páncélos lovagokat öltek le, vagy röptében kapták el a nyílvesszőt. Ő azért biztosabb a számszeríj másik felén. Közben az ajtóhoz érve ránéz a másikra, miközben vörös haját felfogja egy copfba feje tetejére. Megszokás, hogy ne hagyjon hajszálat. Ezt a vöröset sokan felismerik, bár ide lényegtelen.*
-Ez lesz az.
*Benyit. Fiók kihúz, dolgokat kivesz. A másik láthatja, hogy nem most matat először idegen fiókban. Rutinosan nem ér semmi máshoz, ami itt jártát jelezné, és kétszer megnézi, hogy hagy e lábnyomot. Ha a saját irodája lenne, akkor is ezt csinálná. Ha valami beül az emberbe, azt nem felejti el egy könnyen.*
-Hát közlegény. Az leső küldetést teljesítettük.
*Mondja, és el is indul vissza a gyakorlótérre.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-30 01:27:33
Üzenet elküldve: 2020-03-30 01:27:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*Jenari feleletére nem válaszol, csupán kifejezéstelen ábrázattal, némán hátrébb lép. Még mindig nincs meggyőződve, hogy a lánynak más lenne a szándéka, mint amire gondol, de ezt a beszélgetést nem itt és nem most fogják megejteni.
Helyette leül a laktanya bejárata előtti kőlépcsőre, majd a gyakorlófegyvereket begyűjtő kémre esik a pillantása.*
-Harcolni óhajtasz? *Nem, mintha nem lenne ínyére, ha valaki tud bánni a pengével, de a sötételfből valahogy nem nézte ki. Ennek ellenére biccent, miközben a mélységi leány felé fordul.*
-Nem szeretném, ha bajod esne. *Szavait akár az aggódás jeleként is lehetne értelmezni, de alighanem a sötételf is kitalálhatta, hogy erről nincs szó.* -Nem szeretném, ha kék-zölden indulnál majd útnak.
*Eközben Reorik is előkerül, s szolgálatra is jelentkezik. Szavaira előbb némi homlokráncolás, majd halovány mosoly a válasz.*
-Az utca embere a pofonból tanul leginkább. Viszont városőr vagy, a kard bizony kijár.
*A tekintete elvándorol, s némán figyeli a küzdelemre készülőket. A kölyök nem is teketóriázik sokat, támadást indít, erre pedig nem tud nem felhorkanni halkan. Vakmerően hasít előre, mint aki nem kívánja meglátni a holnapot. Tekintve, hogy Lainor látszólag felkészülten várja a támadást, ez még bárhogy elsülhet. Lám, ily apróságokban is meglelni a hasonlóságot.*
-Mit mondott, mi a neve?
*Kúszik lassan tekintete Reorikra, de csak egy pillanatra. A harcolókat figyeli épp, lábuk s karjuk összhangját.*
-Megtenné, hogy elkíséri e bájos hölgyet az irodámba? *Jelentőségteljesen Ken'Yätára pillant, majd folytatja.* -Hozzanak ki nekem az első fiókból négy pergament, pecsétet és pennát. Meg kell írni azokat a megbízóleveleket.
*Nem óhajtja, hogy a kettős harcoljon egymással, vagy úgy bárkivel is. A sötételf csinos arcára épen van szüksége, a férfi ökleinek huzatáról pedig még nincs fogalma. Nem szeretne kitört fogakkal indítani a bakákkal. Helyette aprócska feladattal indít, mely annál bizalmasabb.*
*Jenari feleletére nem válaszol, csupán kifejezéstelen ábrázattal, némán hátrébb lép. Még mindig nincs meggyőződve, hogy a lánynak más lenne a szándéka, mint amire gondol, de ezt a beszélgetést nem itt és nem most fogják megejteni.
Helyette leül a laktanya bejárata előtti kőlépcsőre, majd a gyakorlófegyvereket begyűjtő kémre esik a pillantása.*
-Harcolni óhajtasz? *Nem, mintha nem lenne ínyére, ha valaki tud bánni a pengével, de a sötételfből valahogy nem nézte ki. Ennek ellenére biccent, miközben a mélységi leány felé fordul.*
-Nem szeretném, ha bajod esne. *Szavait akár az aggódás jeleként is lehetne értelmezni, de alighanem a sötételf is kitalálhatta, hogy erről nincs szó.* -Nem szeretném, ha kék-zölden indulnál majd útnak.
*Eközben Reorik is előkerül, s szolgálatra is jelentkezik. Szavaira előbb némi homlokráncolás, majd halovány mosoly a válasz.*
-Az utca embere a pofonból tanul leginkább. Viszont városőr vagy, a kard bizony kijár.
*A tekintete elvándorol, s némán figyeli a küzdelemre készülőket. A kölyök nem is teketóriázik sokat, támadást indít, erre pedig nem tud nem felhorkanni halkan. Vakmerően hasít előre, mint aki nem kívánja meglátni a holnapot. Tekintve, hogy Lainor látszólag felkészülten várja a támadást, ez még bárhogy elsülhet. Lám, ily apróságokban is meglelni a hasonlóságot.*
-Mit mondott, mi a neve?
*Kúszik lassan tekintete Reorikra, de csak egy pillanatra. A harcolókat figyeli épp, lábuk s karjuk összhangját.*
-Megtenné, hogy elkíséri e bájos hölgyet az irodámba? *Jelentőségteljesen Ken'Yätára pillant, majd folytatja.* -Hozzanak ki nekem az első fiókból négy pergament, pecsétet és pennát. Meg kell írni azokat a megbízóleveleket.
*Nem óhajtja, hogy a kettős harcoljon egymással, vagy úgy bárkivel is. A sötételf csinos arcára épen van szüksége, a férfi ökleinek huzatáról pedig még nincs fogalma. Nem szeretne kitört fogakkal indítani a bakákkal. Helyette aprócska feladattal indít, mely annál bizalmasabb.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-29 17:58:46
Üzenet elküldve: 2020-03-29 17:58:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*A kapitány felszólítására, hogy reagál, és nem a kérdésre. Az elf sosem használt pajzsot, így két fakardot vesz ki a ládából. A füle mellett elengedi a férfi szavait, amit Jenari felé intéz. Nem tartozik rá, fogja, a két kardot maga elé emeli, majd felveszi az egyik alapszintű beállást. Ezt kedveli, ebből nagyon könnyen lehet védekezni és támadni is. Feltűnik neki a sötételf nőstény is a kapitány mellett, de vele se foglalkozik most. Nem is lehet, mert Jenari vele szemben megáll, tekintetében látni az elszánt szikrákat, hogy készen áll az összecsapásra. Nem is kell sokat várnia, a lány felé lendül. Az egyik karja srégen lefelé tartja a kardot, míg a másik pedig egyenesen vízszintesen maga előtt. A támadó csapás lentről érkezik, és felfelé vágna. Ez elől az elf kilép az ellenkező irányba, és a ha kard így is elérné, úgy a kardjával vezeti el a lány fegyverét távolabb a testétől. Másik kezével pedig egyből egy szúrást indít meg a lány nyaka felé. Ahol kis rés keletkezett. Persze a szúrással óvatos, ha a lány nem védené ki, akkor idejében visszahúzza a fegyvert. A vörös hajú félvér szavaira így most nem is tud figyelni, minden figyelmét a barna hajú Jenari köti le jelenleg.*
*A kapitány felszólítására, hogy reagál, és nem a kérdésre. Az elf sosem használt pajzsot, így két fakardot vesz ki a ládából. A füle mellett elengedi a férfi szavait, amit Jenari felé intéz. Nem tartozik rá, fogja, a két kardot maga elé emeli, majd felveszi az egyik alapszintű beállást. Ezt kedveli, ebből nagyon könnyen lehet védekezni és támadni is. Feltűnik neki a sötételf nőstény is a kapitány mellett, de vele se foglalkozik most. Nem is lehet, mert Jenari vele szemben megáll, tekintetében látni az elszánt szikrákat, hogy készen áll az összecsapásra. Nem is kell sokat várnia, a lány felé lendül. Az egyik karja srégen lefelé tartja a kardot, míg a másik pedig egyenesen vízszintesen maga előtt. A támadó csapás lentről érkezik, és felfelé vágna. Ez elől az elf kilép az ellenkező irányba, és a ha kard így is elérné, úgy a kardjával vezeti el a lány fegyverét távolabb a testétől. Másik kezével pedig egyből egy szúrást indít meg a lány nyaka felé. Ahol kis rés keletkezett. Persze a szúrással óvatos, ha a lány nem védené ki, akkor idejében visszahúzza a fegyvert. A vörös hajú félvér szavaira így most nem is tud figyelni, minden figyelmét a barna hajú Jenari köti le jelenleg.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-26 19:12:56
Üzenet elküldve: 2020-03-26 19:12:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Verbuválás//
//Mindenki//
*Ő a maga részéről csupán kihívó mosollyal, és hasonló pillantásokkal nézi a többieket,de egyébként egy zokszó nélkül követi a parancsokat. A lakrészbe is befárad, a falhoz támasztja magát, karjait ölbe téve. Nem új dolog neki a várakozás, ez neki sosem jelentett gondot. Az a fajta fél-elf, aki naphosszakat is tud várni, ha szükséges. A többiek esetleges zsörtölődésébe véletlenül sem folyik bele, hanem majd mikor a parancsnok végre megérkezik. Egy kurta biccentéssel köszöni, s karjait leveszi öléből, a tisztelet mutatása gyanánt, majd hallgatva a jó szóra előlép, s ki is megy az udvarra, lévén ő bakának jött ide, vagy mi a fene.*
-Parancs'
*Csak ennyit szól, s bár még ugyan nem vették fel, vagy ilyesmi, ő máris úgy érzi, hogy itt van az ő helye. Az udvara érve azonban a következőktől kicsit zavarba jön.*
-Uram.
*Mondja halkan, kissé sután, majd erőt véve magán határozottabban szól.*
-Uram én nem tudok bánni a karddal. Sem a lándzsával. Nem szeretem a fegyvereket.
*Vakarja meg a fejét nevetgélve, s nem tudja, hogy ez mennyire probléma vajon, ettől még van-e helye itt.*
-Nélkülük jobban harcolok.
*Mondja, s látszik az arcán, hogy komolyan is gondolja, tűnjön bármilyen butaságnak is. Ha alkalma adódik rá, szívesen kiáll bárki ellen, akár fegyver nélkül is, de kíváncsi Denjaar szavára, végül is csak az övé itt az utolsó szó.*
//Mindenki//
*Ő a maga részéről csupán kihívó mosollyal, és hasonló pillantásokkal nézi a többieket,de egyébként egy zokszó nélkül követi a parancsokat. A lakrészbe is befárad, a falhoz támasztja magát, karjait ölbe téve. Nem új dolog neki a várakozás, ez neki sosem jelentett gondot. Az a fajta fél-elf, aki naphosszakat is tud várni, ha szükséges. A többiek esetleges zsörtölődésébe véletlenül sem folyik bele, hanem majd mikor a parancsnok végre megérkezik. Egy kurta biccentéssel köszöni, s karjait leveszi öléből, a tisztelet mutatása gyanánt, majd hallgatva a jó szóra előlép, s ki is megy az udvarra, lévén ő bakának jött ide, vagy mi a fene.*
-Parancs'
*Csak ennyit szól, s bár még ugyan nem vették fel, vagy ilyesmi, ő máris úgy érzi, hogy itt van az ő helye. Az udvara érve azonban a következőktől kicsit zavarba jön.*
-Uram.
*Mondja halkan, kissé sután, majd erőt véve magán határozottabban szól.*
-Uram én nem tudok bánni a karddal. Sem a lándzsával. Nem szeretem a fegyvereket.
*Vakarja meg a fejét nevetgélve, s nem tudja, hogy ez mennyire probléma vajon, ettől még van-e helye itt.*
-Nélkülük jobban harcolok.
*Mondja, s látszik az arcán, hogy komolyan is gondolja, tűnjön bármilyen butaságnak is. Ha alkalma adódik rá, szívesen kiáll bárki ellen, akár fegyver nélkül is, de kíváncsi Denjaar szavára, végül is csak az övé itt az utolsó szó.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-26 19:09:51
Üzenet elküldve: 2020-03-26 19:09:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*Parancs és létszám teljessége híján csak kukán bámulja hol a falat, hol a csendes fickót. Kifejezetten örül, hogy nem kell kínos beszélgetésbe kezdenie, mert nem szereti a felesleges cseverészést, ezt meghagyja a nemesi hölgyeknek. Ráadásul számára ritkán kínos a csend, így nem is érez rá késztetést, hogy megtörje azt.
Persze sokáig nem élvezhetik ezt, pedig egészen kitisztultak gondolatai az udvaron, de amint apja megérkezik és rögvest szúrós megjegyzéseket tesz, rájön, hogy túlzottan hasonlít is rá. Kedve lenne visszaszólni, vagy kinevetni őt, de lenyeli ellenségességét. Illetve így tenne, ám Denjaar megragadja karját, amire végképp nem számított. Nem gondolta, hogy egyáltalán ráismer, és ha igen, akkor szemernyit is érdeklik cselekedetei.
Szemöldökeit összevonva szúrósan pillant vissza a férfire, majd egy durva mozdulattal rántja ki karját a szorításból.*
- Talán ostobának nézel?
*Felel végül ennyivel, ő maga is fojtott hangon, tekintetét el is fordítva róla. Mivel ezután semmi sem akadályozza abban, hogy felkapja a gyakorlóeszközöket, ezért maga is felzárkózik a többiekhez. Megmozgatja némileg karjait, nyakát, kicsit bemelegíti izmait, miközben magában mérgelődik, hogy ugyan mit is gondolhat róla apja, hogy mit fog cselekedni. Ha ellene kívánna bármit tenni, már rég megtette volna. Bár még követheti a családi hagyományt azzal, hogy megöli, és a helyébe lép, ám ehhez bármennyire is nehéz, be kell ismernie, hogy egyelőre kevés a tudása.
Az udvaron elhelyezkedik Lainorral szemben. Megvárja amíg a férfi is így tesz, és szemeibe néz, hogy ezáltal némán közölje Jenarival, hogy készen áll. A jelet megadva lábait megrogyasztva leküzdi a kettejük között lévő távolságot. A fapajzsot hanyagul tartja, láthatóan nem foglalkoztatja a védekezés, sokkal inkább az, hogy minél több erőt belevihessen az elindított támadásba, ami semmi komplex, egyszerű fentről lefelé indított vágás. Leginkább a következő lépést kívánja ezzel kicsikarni, hogy észlelhessen egy esetleges védtelenebb pontot, amire támadhat.*
*Parancs és létszám teljessége híján csak kukán bámulja hol a falat, hol a csendes fickót. Kifejezetten örül, hogy nem kell kínos beszélgetésbe kezdenie, mert nem szereti a felesleges cseverészést, ezt meghagyja a nemesi hölgyeknek. Ráadásul számára ritkán kínos a csend, így nem is érez rá késztetést, hogy megtörje azt.
Persze sokáig nem élvezhetik ezt, pedig egészen kitisztultak gondolatai az udvaron, de amint apja megérkezik és rögvest szúrós megjegyzéseket tesz, rájön, hogy túlzottan hasonlít is rá. Kedve lenne visszaszólni, vagy kinevetni őt, de lenyeli ellenségességét. Illetve így tenne, ám Denjaar megragadja karját, amire végképp nem számított. Nem gondolta, hogy egyáltalán ráismer, és ha igen, akkor szemernyit is érdeklik cselekedetei.
Szemöldökeit összevonva szúrósan pillant vissza a férfire, majd egy durva mozdulattal rántja ki karját a szorításból.*
- Talán ostobának nézel?
*Felel végül ennyivel, ő maga is fojtott hangon, tekintetét el is fordítva róla. Mivel ezután semmi sem akadályozza abban, hogy felkapja a gyakorlóeszközöket, ezért maga is felzárkózik a többiekhez. Megmozgatja némileg karjait, nyakát, kicsit bemelegíti izmait, miközben magában mérgelődik, hogy ugyan mit is gondolhat róla apja, hogy mit fog cselekedni. Ha ellene kívánna bármit tenni, már rég megtette volna. Bár még követheti a családi hagyományt azzal, hogy megöli, és a helyébe lép, ám ehhez bármennyire is nehéz, be kell ismernie, hogy egyelőre kevés a tudása.
Az udvaron elhelyezkedik Lainorral szemben. Megvárja amíg a férfi is így tesz, és szemeibe néz, hogy ezáltal némán közölje Jenarival, hogy készen áll. A jelet megadva lábait megrogyasztva leküzdi a kettejük között lévő távolságot. A fapajzsot hanyagul tartja, láthatóan nem foglalkoztatja a védekezés, sokkal inkább az, hogy minél több erőt belevihessen az elindított támadásba, ami semmi komplex, egyszerű fentről lefelé indított vágás. Leginkább a következő lépést kívánja ezzel kicsikarni, hogy észlelhessen egy esetleges védtelenebb pontot, amire támadhat.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-26 17:10:27
Üzenet elküldve: 2020-03-26 17:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Denjaar//
*Előlépve vázolja a helyzetet a mélységi, mire a férfi elismétli mint egy üres papírlap. Egyhangúan, és semmit mondón. Ezután, észreveszi a gyors szemlét. Úgy gondolja, jobb megkönnyíteni a dolgát. Fekete posztóját levetve, még el is fordítja a törzsét jobbra, meg balra. A lány fekete testre simulós ruháján észrevehető: Nem katonának termett. Nem oktalanul szeretne a kémek csapatához tartozni.*
~Fogamat ne mutassam meg? Nagysád'?~
*Fut végig az agyán a cinikus gondolat, de úgy érzi, még nincs itt az ideje, az ilyen mértékű ismeretségnek. Ezután a morcos marcona macsó is rátér a lényegre. Keny faarccal hallgatja, hogy a főnökének nevezett mélységi, eltűnt.*
-Ez egy kémnél hasznos tudomány.
*Mondja miközben hangja, és arca, azt engedi feltételezni, hogy megfelel neki az üzlet. Neki mindegy kinek a kije, csak ne akarják közlegénynek betoborozni, hogy aztán a várost járva kaparásszon össze olyan zsebtolvajokat, akiket két éve, még ő tanított lopni. Ezzel ellentétben úgy látszik, különleges munka is van az őrségnél. Még fel sem vették, de rögtön feladattal kínálják. Sőt a neve után érdeklődnek.*
-Ken'Yäta.
*Mondja röviden, és nem áll le most vitatkozni a munkakörét illetőleg. Ahogy Denjaar elindul, úgy megy ő is utána.*
//Mindenki//
*A gyakorlótérre a parancsnok mögött kényelmes sétával jön. Aztán jönnek a katonadolgok. Egy kisebb megalázás után, csak hogy tudják ki a főnök, a parancs is érkezik, hogy mindenki vegyen gyakorló kardot. Keny is így tesz. Hamar talál magának két kisebbet, amit a fém alkarvédőhöz szorítva, a keze mögé rejti el. Ez csupán a megszokás, úgy is tudják, hogy fegyver van nála, de ha egyszer valami berögzült. A gyakorlótér szélére áll. Egy pillanatra látja, mintha a ridegszemű libának sugdosna valamit a Morcos. Nem feltűnően nézelődik utánuk, csak a következményeket figyeli. Nem sokra rá, mellé áll a férfi, és el is indítja a felvételi vizsgát, vagy micsodát. Előbb a két másik mutatja meg mit tud. Keny kivárja szépen a sorát, annak ellenére, hogy nem egy közelharcos figura, de nem is bánja. Majd prezentálja a maga módszerét.*
//Denjaar//
*Előlépve vázolja a helyzetet a mélységi, mire a férfi elismétli mint egy üres papírlap. Egyhangúan, és semmit mondón. Ezután, észreveszi a gyors szemlét. Úgy gondolja, jobb megkönnyíteni a dolgát. Fekete posztóját levetve, még el is fordítja a törzsét jobbra, meg balra. A lány fekete testre simulós ruháján észrevehető: Nem katonának termett. Nem oktalanul szeretne a kémek csapatához tartozni.*
~Fogamat ne mutassam meg? Nagysád'?~
*Fut végig az agyán a cinikus gondolat, de úgy érzi, még nincs itt az ideje, az ilyen mértékű ismeretségnek. Ezután a morcos marcona macsó is rátér a lényegre. Keny faarccal hallgatja, hogy a főnökének nevezett mélységi, eltűnt.*
-Ez egy kémnél hasznos tudomány.
*Mondja miközben hangja, és arca, azt engedi feltételezni, hogy megfelel neki az üzlet. Neki mindegy kinek a kije, csak ne akarják közlegénynek betoborozni, hogy aztán a várost járva kaparásszon össze olyan zsebtolvajokat, akiket két éve, még ő tanított lopni. Ezzel ellentétben úgy látszik, különleges munka is van az őrségnél. Még fel sem vették, de rögtön feladattal kínálják. Sőt a neve után érdeklődnek.*
-Ken'Yäta.
*Mondja röviden, és nem áll le most vitatkozni a munkakörét illetőleg. Ahogy Denjaar elindul, úgy megy ő is utána.*
//Mindenki//
*A gyakorlótérre a parancsnok mögött kényelmes sétával jön. Aztán jönnek a katonadolgok. Egy kisebb megalázás után, csak hogy tudják ki a főnök, a parancs is érkezik, hogy mindenki vegyen gyakorló kardot. Keny is így tesz. Hamar talál magának két kisebbet, amit a fém alkarvédőhöz szorítva, a keze mögé rejti el. Ez csupán a megszokás, úgy is tudják, hogy fegyver van nála, de ha egyszer valami berögzült. A gyakorlótér szélére áll. Egy pillanatra látja, mintha a ridegszemű libának sugdosna valamit a Morcos. Nem feltűnően nézelődik utánuk, csak a következményeket figyeli. Nem sokra rá, mellé áll a férfi, és el is indítja a felvételi vizsgát, vagy micsodát. Előbb a két másik mutatja meg mit tud. Keny kivárja szépen a sorát, annak ellenére, hogy nem egy közelharcos figura, de nem is bánja. Majd prezentálja a maga módszerét.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-26 02:43:31
Üzenet elküldve: 2020-03-26 02:43:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 423
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//Ken'Yäta Eronkezhar//
-Rulcar osztagához.
*Ismétli a hallottakat színtelen hangon, mihelyst a többiek elhagyták a lakrészt. Tekintetével alaposan végigméri a fiatal sötételfet, mielőtt válaszolna.*
-Nos, ugyan nem tudom, Rulcar mire használta a kis madárkáit... De mostantól vagy nekem dolgozik, vagy senkinek.
*Néhány hosszú pillanatig a mélységire mered, csak utána folytatja.*
-A főnöke ugyanis eltűnt. *Nem új húzás Rulcartól, de ha még egyszer faképnél meri hagyni, hát bizony lecsukatja. Az ajtó felé indul, hogy csatlakozzon a kint sorakozókhoz, de mielőtt kilépne rajta, még Ken'Yätához fordul. Megállapíthatja magában, hogy a leány egyáltalán nem néz ki afféle harcosnak, sőt. A csinos álarc és az átható tekintet mögött többet vél, különben a nőstény nem lenne itt.*
-Hogy őszinte legyek... Tudnék is feladatot adni. Fogd fel ezt a bizalmam zálogának. Mi a neved?
*Mielőtt a lánynak esélye lenne válaszra nyitnia ajkait, ő már ki is lépett az ajtón, abban a hiszemben hogy Ken'Yäta majd követi.*
//Mindenki//
*Szigorú tekintetét az "újoncokra" szegezi, miközben átvág az udvaron. Úgy számított, hárman várnak majd rá az udvaron, de a fél-elf fiú tán vizel. Az elf maradt és az... Emberleány. Harcedzettnek tűnik mindkettő, az élete derekán járó elfen azonban valahogy meglátszik, megjárta már a hadak útját. A leány viszont zsenge még, talán túlságosan is. És furcsamód ismerős.*
-Katonának jöttek, vagy madárijesztőnek? Gyakorlófegyvert a kézbe.
*Az éles szavak természetesen Jenarihoz és Lainorhoz szólnak. Fejével biccent a közeli láda felé, melybe fakardok és fapajzsok sorakoznak szépen egymásra stócolva. Hogy melyikhez nyúlnak és melyikhez nem, az csak is rajtuk áll.
Mielőtt azonban magukhoz vennék a fegyvereket, hirtelen Jenarihoz lép és igyekezvén megragadni annak karját maga felé fordítja.*
-Ne tégy ostobaságot. Tudom, miért vagy itt.
*Szólal meg tompítva hangján, s egy néma pillanatig belefúrja zöldjeit a lány kékjébe. Hamar elengedi azonban annak karját és még mindig Jenarira szegezve tekintetét, hátrébb lép. Az ismerős szempár látványába szinte beleszédül, olyannyira hasonlít... A gyanúja immáron bizonyosság.*
-Gyerünk. Ne kíméljétek egymást. Látni akarom, hogyan mozogtok fegyverrel a kézben.
*Szólal meg végül Ken'Yäta mellé lépve, miközben maga mögött szórakozottan összekulcsolja kezeit. Ráfaragtak már az ész nélküli toborzásra, s különben is szeretné látni, mit is tud a kettős. Ami az alighanem mellette ácsorgó sötételfet illeti, még várnia kell, ha nem is sokat.*
//Ken'Yäta Eronkezhar//
-Rulcar osztagához.
*Ismétli a hallottakat színtelen hangon, mihelyst a többiek elhagyták a lakrészt. Tekintetével alaposan végigméri a fiatal sötételfet, mielőtt válaszolna.*
-Nos, ugyan nem tudom, Rulcar mire használta a kis madárkáit... De mostantól vagy nekem dolgozik, vagy senkinek.
*Néhány hosszú pillanatig a mélységire mered, csak utána folytatja.*
-A főnöke ugyanis eltűnt. *Nem új húzás Rulcartól, de ha még egyszer faképnél meri hagyni, hát bizony lecsukatja. Az ajtó felé indul, hogy csatlakozzon a kint sorakozókhoz, de mielőtt kilépne rajta, még Ken'Yätához fordul. Megállapíthatja magában, hogy a leány egyáltalán nem néz ki afféle harcosnak, sőt. A csinos álarc és az átható tekintet mögött többet vél, különben a nőstény nem lenne itt.*
-Hogy őszinte legyek... Tudnék is feladatot adni. Fogd fel ezt a bizalmam zálogának. Mi a neved?
*Mielőtt a lánynak esélye lenne válaszra nyitnia ajkait, ő már ki is lépett az ajtón, abban a hiszemben hogy Ken'Yäta majd követi.*
//Mindenki//
*Szigorú tekintetét az "újoncokra" szegezi, miközben átvág az udvaron. Úgy számított, hárman várnak majd rá az udvaron, de a fél-elf fiú tán vizel. Az elf maradt és az... Emberleány. Harcedzettnek tűnik mindkettő, az élete derekán járó elfen azonban valahogy meglátszik, megjárta már a hadak útját. A leány viszont zsenge még, talán túlságosan is. És furcsamód ismerős.*
-Katonának jöttek, vagy madárijesztőnek? Gyakorlófegyvert a kézbe.
*Az éles szavak természetesen Jenarihoz és Lainorhoz szólnak. Fejével biccent a közeli láda felé, melybe fakardok és fapajzsok sorakoznak szépen egymásra stócolva. Hogy melyikhez nyúlnak és melyikhez nem, az csak is rajtuk áll.
Mielőtt azonban magukhoz vennék a fegyvereket, hirtelen Jenarihoz lép és igyekezvén megragadni annak karját maga felé fordítja.*
-Ne tégy ostobaságot. Tudom, miért vagy itt.
*Szólal meg tompítva hangján, s egy néma pillanatig belefúrja zöldjeit a lány kékjébe. Hamar elengedi azonban annak karját és még mindig Jenarira szegezve tekintetét, hátrébb lép. Az ismerős szempár látványába szinte beleszédül, olyannyira hasonlít... A gyanúja immáron bizonyosság.*
-Gyerünk. Ne kíméljétek egymást. Látni akarom, hogyan mozogtok fegyverrel a kézben.
*Szólal meg végül Ken'Yäta mellé lépve, miközben maga mögött szórakozottan összekulcsolja kezeit. Ráfaragtak már az ész nélküli toborzásra, s különben is szeretné látni, mit is tud a kettős. Ami az alighanem mellette ácsorgó sötételfet illeti, még várnia kell, ha nem is sokat.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-25 08:17:22
Üzenet elküldve: 2020-03-25 08:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
*A kapitány elnézést kérésére nem mond semmi, csak leteszi a kupát. A víz jól esett, és hálás a lehetőségért hogy ihatott. Holmiját a pegazusban hagyta, így most csak a fegyverei és a ruhája van rajta. Vagyis nem a fegyverei le lettek adva a bejáratnál, így most még azzal is kevesebb. A kapitány szavaira, értetlenül néz. Hirtelen most nem tudja eldönteni milyen státuszban, lehet még a Városi őrség köreibe csatlakozni. Azonban Lainor azt tudja, hogy biztos harcolni akar és nem az egyebet. A vörös hajú sötételf valami másféle osztaghoz akar csatlakozni, amit az elf nem ismer. Őszintén megelégszik azzal, amit kezdetnek kínál a városőrség. Csatlakozik később osztaghoz, ha már tudja mit is takar az. Így a barna hajú Jenari után indul ki az udvarra. Elcsípi a lány szavait, ahogy zsörtölődik magának. Eszébe jut, mondhatna valamit erre, biztatót vagy más témát is feldobhatna. De valahogy az elf mindig is a szótlanságáról volt jellemezhető. Pont ezért szerették odahaza is, minden visszakérdezés, akadékoskodás híján tette azt, amit kértek tőle. Kezeit nadrágja zsebébe süllyeszti, és úgy áll meg valamivel távolabb a lány mellett. Eddig úgy tűnik ketten jöttek ki. A többiek, vagyis a sötételf nő bent maradt, illetve a vörös félvér meg el se jutott idáig. ~Biztos hirtelen meggondolta magát.~ Jut eszébe. Tekintetét körbe hordozza a kaszárnya belső területén, a gyakorlótéren többek között. Eszébe jutnak az otthon eltöltött gyerekévei. Otthon is nagyjából ilyen helyen gyakorolt harcolni. Íjjal célba lőni. Azt a fegyvert nagyon megkedvelte, abban jobb, is mint a közelharcban vagy a vívásban. Pár pillantást nosztalgiázás közben megereszt Jenari felé, de továbbra se tud mit mondani. Így inkább hallgat. Általában azok, akik hallgatnak amúgy is bölcsebben, mint akik üres szavakat fecsegnek össze-vissza.*
*A kapitány elnézést kérésére nem mond semmi, csak leteszi a kupát. A víz jól esett, és hálás a lehetőségért hogy ihatott. Holmiját a pegazusban hagyta, így most csak a fegyverei és a ruhája van rajta. Vagyis nem a fegyverei le lettek adva a bejáratnál, így most még azzal is kevesebb. A kapitány szavaira, értetlenül néz. Hirtelen most nem tudja eldönteni milyen státuszban, lehet még a Városi őrség köreibe csatlakozni. Azonban Lainor azt tudja, hogy biztos harcolni akar és nem az egyebet. A vörös hajú sötételf valami másféle osztaghoz akar csatlakozni, amit az elf nem ismer. Őszintén megelégszik azzal, amit kezdetnek kínál a városőrség. Csatlakozik később osztaghoz, ha már tudja mit is takar az. Így a barna hajú Jenari után indul ki az udvarra. Elcsípi a lány szavait, ahogy zsörtölődik magának. Eszébe jut, mondhatna valamit erre, biztatót vagy más témát is feldobhatna. De valahogy az elf mindig is a szótlanságáról volt jellemezhető. Pont ezért szerették odahaza is, minden visszakérdezés, akadékoskodás híján tette azt, amit kértek tőle. Kezeit nadrágja zsebébe süllyeszti, és úgy áll meg valamivel távolabb a lány mellett. Eddig úgy tűnik ketten jöttek ki. A többiek, vagyis a sötételf nő bent maradt, illetve a vörös félvér meg el se jutott idáig. ~Biztos hirtelen meggondolta magát.~ Jut eszébe. Tekintetét körbe hordozza a kaszárnya belső területén, a gyakorlótéren többek között. Eszébe jutnak az otthon eltöltött gyerekévei. Otthon is nagyjából ilyen helyen gyakorolt harcolni. Íjjal célba lőni. Azt a fegyvert nagyon megkedvelte, abban jobb, is mint a közelharcban vagy a vívásban. Pár pillantást nosztalgiázás közben megereszt Jenari felé, de továbbra se tud mit mondani. Így inkább hallgat. Általában azok, akik hallgatnak amúgy is bölcsebben, mint akik üres szavakat fecsegnek össze-vissza.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-23 18:46:31
Üzenet elküldve: 2020-03-23 18:46:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Drága édesapja rövidtávon visszatér, aminek valamelyest örül, ennek ellenére őt jutalmazza leginkább rideg, metsző pillantásaival. Természetesen kivár, és addig töpreng, hogy mit szűr le apja megjelenéséről, szavai milyenségéből. Végül választania kell, és ez nehezére esik, ami szokatlan, mert élete során ritkán, vagy egyáltalán nem bizonytalanodott még el úgy, mint most.
~ Valójában miért is vagyok itt? ~
Teszi fel az őt égető kérdést, és igazán választ sem talál rá. Szeretné orrba vágni édesapját, egyszersmind talán meg is ölelni. Bizonyítani neki, hogy büszke lehet rá, mert eszes és talpraesett, és azt is bebizonyítani saját magának, hogy valójában semmi szüksége senkinek bizonyítania.
Végül sikeresen döntésre jut. Nemes egyszerűséggel feláll, intéz egy pillantást a kapitány felé, majd a parancsnak eleget téve elindul az udvar irányába. Kezd ráébredni arra is, hogy nem kedveli azt, ha parancsolnak neki, és nem tudja egyelőre, hogy ez általánosan igaz rá, vagy csak a Kapitánytól viseli nehezen.*
- Jó hülye vagy, Jenari. Kellett neked ez az egész probléma?
*Motyogja maga elé, és nagyot sóhajt közvetlenül utána. Jobb híján tovább méregeti az esetleges jelentkezőket, hogy maga is megítélhesse mennyi potenciál rejlik bennük.
~ Remélem nem megcsinálni készüli a mélységi szukát, vagy ha igen, akkor gyorsan végez vele. ~
Persze még elmenőben éppen hallotta valami Rulcar emlegetését, akiről gőze sincs ki lehet, de gondolatainak leginkább a sértett gonoszkodás a célja, sok rációt nem kell keresni benne.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Drága édesapja rövidtávon visszatér, aminek valamelyest örül, ennek ellenére őt jutalmazza leginkább rideg, metsző pillantásaival. Természetesen kivár, és addig töpreng, hogy mit szűr le apja megjelenéséről, szavai milyenségéből. Végül választania kell, és ez nehezére esik, ami szokatlan, mert élete során ritkán, vagy egyáltalán nem bizonytalanodott még el úgy, mint most.
~ Valójában miért is vagyok itt? ~
Teszi fel az őt égető kérdést, és igazán választ sem talál rá. Szeretné orrba vágni édesapját, egyszersmind talán meg is ölelni. Bizonyítani neki, hogy büszke lehet rá, mert eszes és talpraesett, és azt is bebizonyítani saját magának, hogy valójában semmi szüksége senkinek bizonyítania.
Végül sikeresen döntésre jut. Nemes egyszerűséggel feláll, intéz egy pillantást a kapitány felé, majd a parancsnak eleget téve elindul az udvar irányába. Kezd ráébredni arra is, hogy nem kedveli azt, ha parancsolnak neki, és nem tudja egyelőre, hogy ez általánosan igaz rá, vagy csak a Kapitánytól viseli nehezen.*
- Jó hülye vagy, Jenari. Kellett neked ez az egész probléma?
*Motyogja maga elé, és nagyot sóhajt közvetlenül utána. Jobb híján tovább méregeti az esetleges jelentkezőket, hogy maga is megítélhesse mennyi potenciál rejlik bennük.
~ Remélem nem megcsinálni készüli a mélységi szukát, vagy ha igen, akkor gyorsan végez vele. ~
Persze még elmenőben éppen hallotta valami Rulcar emlegetését, akiről gőze sincs ki lehet, de gondolatainak leginkább a sértett gonoszkodás a célja, sok rációt nem kell keresni benne.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-23 18:20:47
Üzenet elküldve: 2020-03-23 18:20:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Verbuválás//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Miután el lettek terelve egy öreg által, ő készségesen leadja a fegyvereit, miközben hideg távolságtartással vizsgálja az öreget. Eközben kerül elő a földig érő fekete kabát alól a számszeríj, és a szablya. Leteszi az egyik asztalra a lakrészben és körbevezeti a szemét ismét a többieken. Egyedül a másik nő tűnik fel neki igazán, aki szintén hideg távolságtartással, és némán figyeli a többieket. Keny, gyors, és nagyon sarkos véleményt formál róla gondolatban.*
~Hideg picsa. Tetszik.~
*Mondja a legőszintébben. Magáról is gy vélekedne, ha kellene. Nem sokra rá megérkezik valaki. Keny nagy pechére nem a kicsit sutábbnak látszó baka jön, aki úgy hessegette be őket a kapuból, hanem a sármőr, akire mintha kapitányként hivatkoztak a kapuban.*
~Franc!~
*Mondja magában. A fickó egyáltalán nem olyannak látszik, mint akit könnyen meglehetne vezetni. Egyértelműen taktikát kell váltania. A legjobb ha valahogy odakeverteti magát a másik mélységihez, és majd vele üzletel. Persze ez nem lesz könnyű mert a felszíni hím egy eldöntendő kérdést tesz fel, amire komplikált lenne az egyenes válasza.*
~Katonák.~
*Forgatja meg a szemét. Egyszerűbb ha ahhoz a nem várt megoldáshoz nyúl, hogy igazat mondjon. Mivel a parancs az volt, hogy lépjen elő, így is tesz. Egy kisebb lépést tesz előre, és határozott hangon vázolja miért van itt.*
-Én Rulcar osztagához szeretnék csatlakozni.
*Mondja röviden és tömören, majd szépen vissza áll a helyére. Felesleges játszmáznia egy ilyennek. Csak beleszaladna a pofonba.*
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Miután el lettek terelve egy öreg által, ő készségesen leadja a fegyvereit, miközben hideg távolságtartással vizsgálja az öreget. Eközben kerül elő a földig érő fekete kabát alól a számszeríj, és a szablya. Leteszi az egyik asztalra a lakrészben és körbevezeti a szemét ismét a többieken. Egyedül a másik nő tűnik fel neki igazán, aki szintén hideg távolságtartással, és némán figyeli a többieket. Keny, gyors, és nagyon sarkos véleményt formál róla gondolatban.*
~Hideg picsa. Tetszik.~
*Mondja a legőszintébben. Magáról is gy vélekedne, ha kellene. Nem sokra rá megérkezik valaki. Keny nagy pechére nem a kicsit sutábbnak látszó baka jön, aki úgy hessegette be őket a kapuból, hanem a sármőr, akire mintha kapitányként hivatkoztak a kapuban.*
~Franc!~
*Mondja magában. A fickó egyáltalán nem olyannak látszik, mint akit könnyen meglehetne vezetni. Egyértelműen taktikát kell váltania. A legjobb ha valahogy odakeverteti magát a másik mélységihez, és majd vele üzletel. Persze ez nem lesz könnyű mert a felszíni hím egy eldöntendő kérdést tesz fel, amire komplikált lenne az egyenes válasza.*
~Katonák.~
*Forgatja meg a szemét. Egyszerűbb ha ahhoz a nem várt megoldáshoz nyúl, hogy igazat mondjon. Mivel a parancs az volt, hogy lépjen elő, így is tesz. Egy kisebb lépést tesz előre, és határozott hangon vázolja miért van itt.*
-Én Rulcar osztagához szeretnék csatlakozni.
*Mondja röviden és tömören, majd szépen vissza áll a helyére. Felesleges játszmáznia egy ilyennek. Csak beleszaladna a pofonba.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-23 14:14:56
Üzenet elküldve: 2020-03-23 14:14:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
* Narthar úti céljához ért. A nagy kapunál két őr strázsál. A vándor odaadja fegyvereit, és engedélyt kér arra, hogy bemehessen a gyakorló pályára. Fa szekercével kezdi el ütni a szalma bábokat. Próbál újabb cseleket mozdulatokat bevinni a csapásokba. Egyre jobban kezd fáradni, de ő nem hagyja magát, már csurom vizes az izzadságtól, de akkor is gyakorolja a vágásokat, csapásokat, és az elképzelt ellenségtől való el hajlásokat. Mikorra teljesen elfáradt elterül a homokos talajon, és ki fújja magát. Nem telik bele tíz perc és már valamivel kipihentebbnek érzi magát, de azért még mindig kissé zihál. Aztán elindul az őrökhöz ,hogy kicserélhesse a fa fegyvereket a saját igazi fegyvereire.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Kaszárnya
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:06:33
Üzenet elküldve: 2020-03-22 14:06:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cerdelonn el//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Órák óta várakozik, de még egy takarodjot sem kap az őröktől. Kezd enyhén ideges lenni, ami alapjáraton vonásának tudható be, a wegtoreni vér miatt, azonban ez a hevesség másban is rejlik. Nemes, nem ehhez van szokva, ráadásul annyira nem méltatni valakit... hogy közöljék vele, mi a baj.*
- Na, szólaljanak már meg! *De az őrök csak rezignáltan állnak, s állnak, s állnak a továbbiakban, szinte idegörlően.*
- Na, kérem! Halló! *Húzza el kezét idegesen előttük, de azoknak úgy néz ki, kedvük van most szobrot játszani. Az ember mérgesen kihúzza magát, majd sarkon fordul.*
- Hát ha maguk így, én úgy. Megbaszhatják a parancsnokukat.
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Órák óta várakozik, de még egy takarodjot sem kap az őröktől. Kezd enyhén ideges lenni, ami alapjáraton vonásának tudható be, a wegtoreni vér miatt, azonban ez a hevesség másban is rejlik. Nemes, nem ehhez van szokva, ráadásul annyira nem méltatni valakit... hogy közöljék vele, mi a baj.*
- Na, szólaljanak már meg! *De az őrök csak rezignáltan állnak, s állnak, s állnak a továbbiakban, szinte idegörlően.*
- Na, kérem! Halló! *Húzza el kezét idegesen előttük, de azoknak úgy néz ki, kedvük van most szobrot játszani. Az ember mérgesen kihúzza magát, majd sarkon fordul.*
- Hát ha maguk így, én úgy. Megbaszhatják a parancsnokukat.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1250-1269