//Barlangász csapat//
*Nem fékezi meg őt immár senki és semmi, a harc heve, a hajsza izgalma a vadászat íze magával ragadja, s ő a szavakat hallva ugyan, de arra rá se hederítve vágja pengéjét a kitinpáncélon keresztül a farokrészbe. Mélyen hatol és húst, inakat és izmokat is vághat keresztül, ahogy erejétől mérten, minden (nem kevés) tapasztalatát bevetve két kézzel tartva szorosan kardját kirántja, hogy újra támadhasson. Közben vélhetően újabb kényes és érzékeny sebet ejt rajta, csakúgy, mint a csatlakozó nomád emberlány is. Immár ketten dolgoznak verejtékezve azon, hogy harcképtelenné tegyék a Nassiky legmérgesebb felét, a látszólag áldozatában ragadt farkát.*
-Ha kiszabadul, bekeríteni!
*Súlyt le újfent attól függően, hogy mennyire sikerül megnyissák a lény páncélját. Újfent szúr, avagy vág keményen, hogy mozgásképtelenné tegyék, jó esetben levághassák e veszedelmes fegyvert, míg gazdája képtelen kiszabadítani a százlábúba ragadt tüskéjét. Csupán az erőlködéstől nyög fel egy -egy mozdulatnál, ugyanakkor nem vakon és figyelmetlenül "csépeli" a dögöt.
Látja, hogy Shauri nem bír az ízelt lábakkal, hogy megszorul a penge, érzékeli a mellette hadakozó Tharirint is, ahogy arra is ügyel, hogy mozduljon, ha adott esetben ellenfelük feléjük tud végre fordulni. Ekkor bizony még azt is megreszkíroztatja (ha muszáj), hogy Shaurit félrerántva hemperegjenek odébb. Avagy csak maga kell hátra és félresasszézzon, ha a lány helyzete kielégítőnek mondható. Ugyanakkor Tharirin felé sem fog megindulni, nehogy összegabalyodjanak lábaik könnyű prédává téve mindkettejüket a vérgőzös bestiának.
De Hildi és a varázsló kettősével, no meg annak haszontalan szalmabábújával nemigen törődik, hisz fel nem használhatja őket egyelőre. Jól vannak ott, ahol; a hátuk mögött, messzebb, biztonságban.
A támadást most már akkor sem szakítaná félbe, ha tehetné vagy győzködnék. A sebzett vad, mindig a legveszedelmesebb mind közül. Örök törvény. No meg már az elején eltökélte, nincs kedve később a barlang mélyén, saját vadászterületén összefutni ezzel. Többek között ezért is döntött a folytatás mellett. Hiszen itt remélhetőleg azért mégis csak zavarja valami (fény, szagok, levegő) ezt a lényt, melynek otthona a föld mélyi barlangok sötétje. Habár korábban tesztelték, és úgy tűnik hall és lát, érzékel, reményei szerint azért bizonyos korlátok közé szorítva, sokkal kevésbé, mint például odalent. Itt legalább ők (is) kitűnő körülményeknek örvendhetnek.*