//Második szál//
//Készülődő vihar//
* Mondata beismerő vallomás számára. Amolyan tudtam én arckifejezést vág a nő irányába. Fejét enyhén oldalra biccenti a kijelentésre, ám egy rövid gondolatmenetet követve hamar ugyanarra a pontra jut. *
- Na, ja. De elfogadtam volna az aranyat a munka nélkül is. Sose repülhet sült galamb a számba, nem igaz?
* A szakma egy íratlan szabálya, hogy sose tudj túl sokat, vagy tudj mindent. A kettő közötti állapot, csupán céltáblát fest az ember hátára, így nem is éri meg. Klent amúgy sem egy tolakodó alak, ugyan vannak dolgok, amik erősen megmozgatják a fantáziáját, tudja jól, hogy mikor kell visszavonulót fújni.
A rohamot csupán kezének kinyújtásával válaszol. Szerencséjükre van elég él a másikban, hogy ne húzza magát nyársa, ugyanis ha igazi karddal jött volna, úgy ez nem lett volna egy szép látvány. *
- Mi?
* Néz értetlenül a másikra. Szereti, ha az emberek nagyra vannak magukkal, de ki nem állhatja, ha ezzel szemben meg őt nézik le. Meg sem hallja a végén lévő korrigálást. Most meglepte ezzel a kijelentéssel, de olyannyira, hogy még mozdulni sem tud a következő támadás elől. Bár próbálni próbálkozik, a kard akadálymentesen csap oda a vállára. Enyhén meg is billen, majd két lépést hátrál is. Másik kezével odakap, ellenőrzi, hogy nincs e komolyabb sérülés, majd villámokat szóró szemével visszafordul a másik irányába.
Nem mond semmit, csupán megemeli mindkét kardját, majd elindul. Mindkét kardját lendítésre készen tartja a baljánál, majd amint mikor beéri, két különböző támadást is elindít. Baljával elterelésként előreszúr, majd kihasználva a másik pozícióját és a saját lendületét, annak segítségével pördül egyet és jobbjával vízszintesen igyekszik ütni. *