Külső területek - Krenkataur barlangrendszer
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 28 (541. - 560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
560. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-13 16:30:41
Üzenet elküldve: 2016-07-13 16:30:41
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
*A bánya pont úgy néz ki mint ahogy Arthenior éppen kinézne ha a nagy mágusoknak esze is volna a nagy szakálluk mellett. Mindenki nyakörvben falja a csonttalan marhahúst, és egy mukkot sem mer szólni nyilván mert rajta kívül idelenn mindenki fél a hülye gyerektől. De ezt az állapotot persze nem szabad, és nem is lehet egy örökkévalóságig fenntartani. Gravak természetesen kivonul a többiekkel, nézelődik, néhol nekisúrlódik egy két rabnak. Nem agresszíven, csak bambán mint ahogy a sírköveket is leborogatta. Ha lenne tündér a tömegben azt minden bizonnyal el is taposná. Megkapja az ételét aztán el is indul asztalt keresni. Elsősorban persze női társaságra vágyna, hisz hatokig volt bezárva Artheniorban, egy szál, kicsit sem vonzó vödör társaságában. Amennyiben ilyet nem talál úgy beéri a hím fajtársakkal és azok közül is kikeresi a legnagyobb, legcsúnyábban néző, legizmosabb példányt. Magyarul azt aki egy ilyen helyen a bandavezér szerepét töltheti be. Így vagy úgy, de végül leül egy ork asztalhoz. Más körülmények között most erejét bizonyítandóan be kéne mosnia egyet fajtársának, de ahogy látja ezek itt békés és persze töketlen népek így egyből a tárgyra tér.*
-Möh. *Köszön.* -Mi ez az egyen nyakörv itt mindenkin, és mi az öreganyámért nem tud senki megszabadulni tőle? *Először még tetszett neki, hogy ékszert kap, aztán mikor meglátta, hogy a legutolsó kis mitugrász fattyúnak is van hasonló akkor már jóval kevésbé tetszett a dolog, és most már inkább venne fel valami szebb, és jobban faragott darabot. Mondjuk balról a második őrnek a fogaiból egész szép nyakláncot tudna szerkeszteni magának, de van egy olyan érzése, hogy ha azok a szép csillogó fogak elérhetőek volnának akkor innen már más is kiverte volna őket a helyükről.*
*A bánya pont úgy néz ki mint ahogy Arthenior éppen kinézne ha a nagy mágusoknak esze is volna a nagy szakálluk mellett. Mindenki nyakörvben falja a csonttalan marhahúst, és egy mukkot sem mer szólni nyilván mert rajta kívül idelenn mindenki fél a hülye gyerektől. De ezt az állapotot persze nem szabad, és nem is lehet egy örökkévalóságig fenntartani. Gravak természetesen kivonul a többiekkel, nézelődik, néhol nekisúrlódik egy két rabnak. Nem agresszíven, csak bambán mint ahogy a sírköveket is leborogatta. Ha lenne tündér a tömegben azt minden bizonnyal el is taposná. Megkapja az ételét aztán el is indul asztalt keresni. Elsősorban persze női társaságra vágyna, hisz hatokig volt bezárva Artheniorban, egy szál, kicsit sem vonzó vödör társaságában. Amennyiben ilyet nem talál úgy beéri a hím fajtársakkal és azok közül is kikeresi a legnagyobb, legcsúnyábban néző, legizmosabb példányt. Magyarul azt aki egy ilyen helyen a bandavezér szerepét töltheti be. Így vagy úgy, de végül leül egy ork asztalhoz. Más körülmények között most erejét bizonyítandóan be kéne mosnia egyet fajtársának, de ahogy látja ezek itt békés és persze töketlen népek így egyből a tárgyra tér.*
-Möh. *Köszön.* -Mi ez az egyen nyakörv itt mindenkin, és mi az öreganyámért nem tud senki megszabadulni tőle? *Először még tetszett neki, hogy ékszert kap, aztán mikor meglátta, hogy a legutolsó kis mitugrász fattyúnak is van hasonló akkor már jóval kevésbé tetszett a dolog, és most már inkább venne fel valami szebb, és jobban faragott darabot. Mondjuk balról a második őrnek a fogaiból egész szép nyakláncot tudna szerkeszteni magának, de van egy olyan érzése, hogy ha azok a szép csillogó fogak elérhetőek volnának akkor innen már más is kiverte volna őket a helyükről.*
559. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-13 00:37:07
Üzenet elküldve: 2016-07-13 00:37:07
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
*A többi rab vizsgáló tekintettel méregeti az új jövevényt, de egyelőre senki nem szól hozzá, mindenkinek megvan a maga társasága. Az ember cellája jóval az övé mögött lehet, könnyedén besorolhat elé mikor nyílnak az ajtók. Két őr jön kiengedni mindenkit, senkinek nem jut eszébe bármit problémázni. Odakint az étkezőben már áll a sor, sok mindent lehet mondani erről a helyről de azt nem hogy fukarul mérik az ételt. Az túlzás hogy királyi lakomának is beillene, de panaszkodni rá senkinek nincs oka. Itt már jobban fel tudja mérni Gravak a többi rabot is. A klikkesedés persze megvan, az óriások is magukkal közösködnek, az orkok is magukkal közösködnek, a törpék, emberek és sötételfek már vegyesebb csoportokat alkotnak. Mindenkinek a nyakában ott lifeg a már jól ismert amulett. Őrből összesen hatott számolt, meg még két munkás osztja az ennivalót. Egy-két őr nyakában is ott lóg ugyanaz ami a raboknak is, csak az őröké ezüst színű, nem sötétszürkés. A csarnokban még négy kút van elhelyezve amikben folyamatosan folyik a víz, poharat vagy kupát ugyanis nem kapnak, tányérnak is csak valami egészen egyszerűt vasból. Nézik-nézik a rabok az új jövevényt de senki nem hívja magához. Majd dönt ő hogy hová szeretne csatlakozni. Összetűzésnek vagy utálkozásnak látszólag nincs jele. A kutaknál is türelmesen megvárják egymást, ha valahol torlódás alakulna ki... Akik morcosabban néznek egymásra, azok is csak szemmel vagy néma méricskéléssel viaskodnak, összeszólalkozni senkinek nem akaródzik. Beszélgetni ugyan beszélgetnek, teljesen hétköznapi dolgokról, már amennyit Gravak el tud csípni belőle mert a közelében mindenki felfigyel rá és halkabbra fogja a mondandóját. Rend van. Talán váratlanul nagy rend a körülményekhez képest. Mindenki tudja a menetrendet, nagyjából fél órájuk van enni és cseverészni.*
*A többi rab vizsgáló tekintettel méregeti az új jövevényt, de egyelőre senki nem szól hozzá, mindenkinek megvan a maga társasága. Az ember cellája jóval az övé mögött lehet, könnyedén besorolhat elé mikor nyílnak az ajtók. Két őr jön kiengedni mindenkit, senkinek nem jut eszébe bármit problémázni. Odakint az étkezőben már áll a sor, sok mindent lehet mondani erről a helyről de azt nem hogy fukarul mérik az ételt. Az túlzás hogy királyi lakomának is beillene, de panaszkodni rá senkinek nincs oka. Itt már jobban fel tudja mérni Gravak a többi rabot is. A klikkesedés persze megvan, az óriások is magukkal közösködnek, az orkok is magukkal közösködnek, a törpék, emberek és sötételfek már vegyesebb csoportokat alkotnak. Mindenkinek a nyakában ott lifeg a már jól ismert amulett. Őrből összesen hatott számolt, meg még két munkás osztja az ennivalót. Egy-két őr nyakában is ott lóg ugyanaz ami a raboknak is, csak az őröké ezüst színű, nem sötétszürkés. A csarnokban még négy kút van elhelyezve amikben folyamatosan folyik a víz, poharat vagy kupát ugyanis nem kapnak, tányérnak is csak valami egészen egyszerűt vasból. Nézik-nézik a rabok az új jövevényt de senki nem hívja magához. Majd dönt ő hogy hová szeretne csatlakozni. Összetűzésnek vagy utálkozásnak látszólag nincs jele. A kutaknál is türelmesen megvárják egymást, ha valahol torlódás alakulna ki... Akik morcosabban néznek egymásra, azok is csak szemmel vagy néma méricskéléssel viaskodnak, összeszólalkozni senkinek nem akaródzik. Beszélgetni ugyan beszélgetnek, teljesen hétköznapi dolgokról, már amennyit Gravak el tud csípni belőle mert a közelében mindenki felfigyel rá és halkabbra fogja a mondandóját. Rend van. Talán váratlanul nagy rend a körülményekhez képest. Mindenki tudja a menetrendet, nagyjából fél órájuk van enni és cseverészni.*
558. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-09 17:07:37
Üzenet elküldve: 2016-07-09 17:07:37
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
*Az éjszaka további része már nyugodtan telik, már ha nevezheti éjszakának ezt az időszakot, mert idelent az idő kereke bizony másképpen forog. Egy biztos, ha megkezdődik a háború következő csatája és ezek a fatökű fajankók összeütköznek az élőholtakkal akkor ő lesz az első akit kiszednek ebből a csili-vili patkánylyukból és visszaállítanak fegyveres szolgálatba, és attól már nincs messze az a pillanat amikor egója visszakapja az összes elveszett becsületét bár mostanra egyre kevesebb kedvet érez az emberek világának megmentésére. Égjen csak Arthenior, és a kikötő, és minden falu, járjanak csak élőholtak a környék összes falujában, ő elmegy és kerít magának egy rendes ork törzset, valahol nyugaton. Most legalábbis így gondolkozik.
Az elhaladó törpékre, óriásokra orkokra nem igazán figyel. Nincs itt az ismerkedés ideje. Gravak a mosdás után visszafekszik aludni és pihen tovább, egészen a reggelt jelző kürtszóig. Nem ez a legszebb formája az ébresztésnek és ő is nyűgösen éri el a felkelést, de a reggeli valóban egy motiváló erő, és ezen a helyen még az étel is egész jónak mondható. A reggel egyébként az ismerkedés ideje is, és természetesen orkokhoz kíván csatlakozni, nem holmi törpékhez, meg mélységi elfekhez. Bár ahogy észrevette emberből idelent kevés van. Azok nem is bírnák a gyűrődést ebben a mélységben. Ám a csatlakozás és a nagy baráti csevej, meg a nyaklánc levételének, a börtönlázadás kirobbantásának, és az összes őr és elf beleinél való fellógatásának terveit megtartja későbbre arra az időpontra amikor már lesz némi étel a kezében. Már ha valaki nem szól hozzá korábban. Szóval megy előre, beáll a sorba. Ha lehet akkor inkább a gyenge vérű elé mint mögé, mert ezt a sorrendet mindenképp be akarja tartani, és megtesz mindent, hogy a beígért ételhez juthasson.*
*Az éjszaka további része már nyugodtan telik, már ha nevezheti éjszakának ezt az időszakot, mert idelent az idő kereke bizony másképpen forog. Egy biztos, ha megkezdődik a háború következő csatája és ezek a fatökű fajankók összeütköznek az élőholtakkal akkor ő lesz az első akit kiszednek ebből a csili-vili patkánylyukból és visszaállítanak fegyveres szolgálatba, és attól már nincs messze az a pillanat amikor egója visszakapja az összes elveszett becsületét bár mostanra egyre kevesebb kedvet érez az emberek világának megmentésére. Égjen csak Arthenior, és a kikötő, és minden falu, járjanak csak élőholtak a környék összes falujában, ő elmegy és kerít magának egy rendes ork törzset, valahol nyugaton. Most legalábbis így gondolkozik.
Az elhaladó törpékre, óriásokra orkokra nem igazán figyel. Nincs itt az ismerkedés ideje. Gravak a mosdás után visszafekszik aludni és pihen tovább, egészen a reggelt jelző kürtszóig. Nem ez a legszebb formája az ébresztésnek és ő is nyűgösen éri el a felkelést, de a reggeli valóban egy motiváló erő, és ezen a helyen még az étel is egész jónak mondható. A reggel egyébként az ismerkedés ideje is, és természetesen orkokhoz kíván csatlakozni, nem holmi törpékhez, meg mélységi elfekhez. Bár ahogy észrevette emberből idelent kevés van. Azok nem is bírnák a gyűrődést ebben a mélységben. Ám a csatlakozás és a nagy baráti csevej, meg a nyaklánc levételének, a börtönlázadás kirobbantásának, és az összes őr és elf beleinél való fellógatásának terveit megtartja későbbre arra az időpontra amikor már lesz némi étel a kezében. Már ha valaki nem szól hozzá korábban. Szóval megy előre, beáll a sorba. Ha lehet akkor inkább a gyenge vérű elé mint mögé, mert ezt a sorrendet mindenképp be akarja tartani, és megtesz mindent, hogy a beígért ételhez juthasson.*
557. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-09 16:36:15
Üzenet elküldve: 2016-07-09 16:36:15
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
*A nyakláncot levenni bizony nem sikerül, nem sok értelme lenne ha bárki könnyen megszabadulhatna tőle. Nem kell sokat várni arra sem hogy a többi rab megérkezzen nyughelyére, de csak azokat látja akiknek a cellája az övé mögött van és azokat sem túl jól így a halovány gyertyafényben amit még ki is takarnak az elhaladó testek. Annyi bizonyos hogy van egy-két óriás és néhány ork. Törpéket is lát, sötételfeket... Még egy emberszerű és egy gnóm is elhalad előtte, de senki nem áll le bámészkodni vagy szólni hozzá. Benéznek ugyan a cellába ahogy elhaladnak, de ennél többet csak egy-két orktól kap, tőlük is csak biccentést. Egy-két perc telhet el és víz csobogására lesz figyelmes. A "mosdókagyló" feltöltődik a felső lyukon át, az alsón pedig lefolyik ami felesleg lenne. Itt nincs nagy nyomás, szép kényelmesen csordogál a víz, annál inkább hall vad zubogást a sarokban lévő lyukból. Ilyen környezetben a távolság csalóka lehet, a hang terjedése egy szűk, visszhangos résen megtréfálhatja a füleket, de nagyjából két métert saccolhat Gravak mélységre. Biztosan kiszélesedik lent a csatorna mert hangosan csobog vagy két percig odalent a víz, aztán ismét csend lesz. A közeli cellákból köhögést, halk mormogást, krákogást hall néha, de hamar mindenki álomra szenderül.*
*Az idő múlását nehéz lenne megmondani. Ha Gravak figyelné a gyertyákat azzal sem lenne előrébb, hiába égnek folyamatosan, egy csepp viasz nem olvad le belőlük. A pihenésre szánt idő viszont előbb-utóbb elfogy és ezt egy hangos kürtszó jelzi. Mintha a cella egyik felső sarkában lenne a leghangosabb, és valóban van egy pár centis rés a plafonon is éppen az "ürítő" fölött, onnan hallatszik. Annál jóval kisebb, két ujja talán beleférne az orknak, ha felérne odáig. A kürt után megjön a huzat is, a felső lyukból süvíteni kezd befelé a friss levegő.*
- Ébresztő fattyak, tíz perc múlva reggeli!
*Egy őr sétál be a folyosóra és kiáltja el magát, felélénkül a környezete. Hangos ásítások és hasonló dolgok hallatszanak, tipikus ébredezős zsörtölődés és szenvedés.*
*A nyakláncot levenni bizony nem sikerül, nem sok értelme lenne ha bárki könnyen megszabadulhatna tőle. Nem kell sokat várni arra sem hogy a többi rab megérkezzen nyughelyére, de csak azokat látja akiknek a cellája az övé mögött van és azokat sem túl jól így a halovány gyertyafényben amit még ki is takarnak az elhaladó testek. Annyi bizonyos hogy van egy-két óriás és néhány ork. Törpéket is lát, sötételfeket... Még egy emberszerű és egy gnóm is elhalad előtte, de senki nem áll le bámészkodni vagy szólni hozzá. Benéznek ugyan a cellába ahogy elhaladnak, de ennél többet csak egy-két orktól kap, tőlük is csak biccentést. Egy-két perc telhet el és víz csobogására lesz figyelmes. A "mosdókagyló" feltöltődik a felső lyukon át, az alsón pedig lefolyik ami felesleg lenne. Itt nincs nagy nyomás, szép kényelmesen csordogál a víz, annál inkább hall vad zubogást a sarokban lévő lyukból. Ilyen környezetben a távolság csalóka lehet, a hang terjedése egy szűk, visszhangos résen megtréfálhatja a füleket, de nagyjából két métert saccolhat Gravak mélységre. Biztosan kiszélesedik lent a csatorna mert hangosan csobog vagy két percig odalent a víz, aztán ismét csend lesz. A közeli cellákból köhögést, halk mormogást, krákogást hall néha, de hamar mindenki álomra szenderül.*
*Az idő múlását nehéz lenne megmondani. Ha Gravak figyelné a gyertyákat azzal sem lenne előrébb, hiába égnek folyamatosan, egy csepp viasz nem olvad le belőlük. A pihenésre szánt idő viszont előbb-utóbb elfogy és ezt egy hangos kürtszó jelzi. Mintha a cella egyik felső sarkában lenne a leghangosabb, és valóban van egy pár centis rés a plafonon is éppen az "ürítő" fölött, onnan hallatszik. Annál jóval kisebb, két ujja talán beleférne az orknak, ha felérne odáig. A kürt után megjön a huzat is, a felső lyukból süvíteni kezd befelé a friss levegő.*
- Ébresztő fattyak, tíz perc múlva reggeli!
*Egy őr sétál be a folyosóra és kiáltja el magát, felélénkül a környezete. Hangos ásítások és hasonló dolgok hallatszanak, tipikus ébredezős zsörtölődés és szenvedés.*
556. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-09 01:32:11
Üzenet elküldve: 2016-07-09 01:32:11
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A dolgok ismét új fordulatot vesznek. Méghozzá a lehető legrosszabbat. Nem tudja miféle mágia az ami a föld felé húzza hirtelen és azt sem miféle erő az amivel ezt össze lehet hozni, egy biztos ha itt érvényesülni akar akkor valamilyen módon meg kell szüntetnie. Talán a nyakörv csinálja, talán egy egészen más megoldás, a lényeg, hogy bosszantó és dühítő. Az meg, hogy legyen olyan erő ami még az övét is a földre kényszeríti egyszerűen lehetetlennek tűnik.*
-Szóval a seggedet szerette. Ezért nem tudsz nyugton maradni. *Mondja mikor még ideje van rá.* -Biztos rusnya egy éped van, ha még egy ork elől is titkolod, és ha még apu se akart rá festegetni.
*Ezzel azonban véget is érnek a viccei, az öv kicsatolódik, érkezik a sárga zuhany, majd a búcsúzkodás. Talán jelen helyzetben furcsa lehet, de Gravak egyáltalán nem érez szégyent, vagy tiszteletet új istene iránt, épp annyira nem mint amennyire a régiek iránt sem érzett hasonlót. Azok is az arcába hugyoztak párszor, és azok is szerettek vele játszadozni. De ez most mégis más. Most szagot fogott. Orrába szívta a mélységi illatát, és ezek után nem is igazán akar leszállni róla. Olyan forrongó parazsat sikerült felszítani az ork lelke mélyén amilyet már régen érzett. A vadászat izgalmát, az ellenség közelségét. Ettől a pillanattól kezdve, pedig egész nap máson se kell jártatnia az elméjét mint, hogy mégis miként intézhetné el ezt a felfuvalkodott kis cafatot. És ahogy azt mondani szokták, ha valakinek nincs más dolga mint gondolkodni akkor az előbb vagy utóbb kitalál valamit. A zöldbőrű népnek amúgy is szárnyal a fantáziája, ha gyilkolásról, vagy erőszakoskodásról van szó. Mikor feloldódik a kötés felkel, megmossa arcát, vállát, hátát a vízzel. A padlóra is önt egy jó adagot, aztán mikor már elég tisztának érzi magát visszafekszik aludni. A rabok már nyilván tudják mi történhetett, elvégre ez a dolog már hagyomány lehet a bányában. Az őrök is tudták előre. A nyakláncot persze megpróbálja levenni, de valószínű, hogy ez nem fog sikerülni. Feltételezi, hogy a mélységinek nincs mágikus képessége. Valószínűbb, hogy amit az előbb tapasztalt az a nyaklánc ereje volt. Így pedig ez akár még problémás is lehet.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A dolgok ismét új fordulatot vesznek. Méghozzá a lehető legrosszabbat. Nem tudja miféle mágia az ami a föld felé húzza hirtelen és azt sem miféle erő az amivel ezt össze lehet hozni, egy biztos ha itt érvényesülni akar akkor valamilyen módon meg kell szüntetnie. Talán a nyakörv csinálja, talán egy egészen más megoldás, a lényeg, hogy bosszantó és dühítő. Az meg, hogy legyen olyan erő ami még az övét is a földre kényszeríti egyszerűen lehetetlennek tűnik.*
-Szóval a seggedet szerette. Ezért nem tudsz nyugton maradni. *Mondja mikor még ideje van rá.* -Biztos rusnya egy éped van, ha még egy ork elől is titkolod, és ha még apu se akart rá festegetni.
*Ezzel azonban véget is érnek a viccei, az öv kicsatolódik, érkezik a sárga zuhany, majd a búcsúzkodás. Talán jelen helyzetben furcsa lehet, de Gravak egyáltalán nem érez szégyent, vagy tiszteletet új istene iránt, épp annyira nem mint amennyire a régiek iránt sem érzett hasonlót. Azok is az arcába hugyoztak párszor, és azok is szerettek vele játszadozni. De ez most mégis más. Most szagot fogott. Orrába szívta a mélységi illatát, és ezek után nem is igazán akar leszállni róla. Olyan forrongó parazsat sikerült felszítani az ork lelke mélyén amilyet már régen érzett. A vadászat izgalmát, az ellenség közelségét. Ettől a pillanattól kezdve, pedig egész nap máson se kell jártatnia az elméjét mint, hogy mégis miként intézhetné el ezt a felfuvalkodott kis cafatot. És ahogy azt mondani szokták, ha valakinek nincs más dolga mint gondolkodni akkor az előbb vagy utóbb kitalál valamit. A zöldbőrű népnek amúgy is szárnyal a fantáziája, ha gyilkolásról, vagy erőszakoskodásról van szó. Mikor feloldódik a kötés felkel, megmossa arcát, vállát, hátát a vízzel. A padlóra is önt egy jó adagot, aztán mikor már elég tisztának érzi magát visszafekszik aludni. A rabok már nyilván tudják mi történhetett, elvégre ez a dolog már hagyomány lehet a bányában. Az őrök is tudták előre. A nyakláncot persze megpróbálja levenni, de valószínű, hogy ez nem fog sikerülni. Feltételezi, hogy a mélységinek nincs mágikus képessége. Valószínűbb, hogy amit az előbb tapasztalt az a nyaklánc ereje volt. Így pedig ez akár még problémás is lehet.*
555. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-09 01:10:45
Üzenet elküldve: 2016-07-09 01:10:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Ejnye, hát így beszélünk életünk és halálunk urával? Így beszélünk egy istennel? Nem nem nem... Ez már nem tréfás.
*Az ork kifinomult szaglásánál fogva meg is érezheti "istene" szagát. Nem olyan áporodott mint az őröké ez tény és való, de hát mégis egy bánya mélyén él, akármilyen úr is, nem lehet mindig rózsaillatú. Az irányt azért nehezen lőné be így, az ajtó felől talán erősebb, de lehet hogy csak azért mert ott ácsorgott huzamosabb ideig. A hang továbbra is felsőbbséges, még mindig az ajtón kívülről jön bár valószínűleg nem sokkal. Viszont Gravak csak egyet tud lépni miután felkelt az ágyáról, aztán mintha számtalan kar ragadná meg egyszerre. Végig a két kezét, a lábait, a vállait, a nyakát, a derekát, még az ujjait is külön külön, és azonnal húzzák lefelé. Nem ütköznek sem egymásba sem más akadályba, csak a szorításuk érezni és még a legendás erejű ork sem tud megálljt parancsolni nekik. Ilyet még talán nem is érzett, még csak meg sem rezdülnek a béklyók akárhogy erőlködik, Gravak szinte azonnal a padlónak feszül. A rántás nem hirtelen, maga a földet érés nem okoz nagy fájdalmat, de kellemesnek azért nem kellemes.*
- Így. Borulj földre istened előtt. Ez már sokkal viccesebb, ó igen.
*A hangból is szinte maga előtt látja az ork az önelégült vigyort ami most a forrásának arcán pihenhet. Övcsat oldását hallja, talán már tudja hogy mi fog következni, de ha nem okoskodta még ki akkor is hamar megtapasztalja. A szagából és a hőmérsékletéből is egyértelmű hogy mi az amit a nyakába kap. Meg a hátára, az arcára... Szemét száját becsukhatja ugyan, esetleg üvölthet vagy beszélhet, de akkor kellemetlenebb helyekre is bejut. Gravak talán életében először teljesen tehetetlen.*
- Most legyen elég ennyi a tréfából.
*Mondja az az átkozott hang a sötétben miközben visszacsatolja nadrágját.*
- Ha máskor is kedved szottyanna nevetni, jusson eszedbe hogy én vagyok a viccesebb. Szót fogadsz az őröknek, kialszod magad, holnap pedig mész a többiekkel dolgozni.
*Az ajtó nyikorogva zárul rá a még mindig bent a földön tehetetlenül fekvő orkra, a kulcs is kattan, aztán már csak távolodva hallja a következő szavakat.*
- Nemsokára jönnek ők is aludni. Mosakodj meg, kiszagolják a szégyened!
*A beálló csendben azonnal szétfoszlik az őt eddig tartó erő és Gravak immár szabadon mozoghat. Egy-két perc elteltével újra kigyúlnak a gyertyák is, odakintről pedig beszéd hangjai szűrődnek be. A többiek bizonyára most vacsoráznak.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Ejnye, hát így beszélünk életünk és halálunk urával? Így beszélünk egy istennel? Nem nem nem... Ez már nem tréfás.
*Az ork kifinomult szaglásánál fogva meg is érezheti "istene" szagát. Nem olyan áporodott mint az őröké ez tény és való, de hát mégis egy bánya mélyén él, akármilyen úr is, nem lehet mindig rózsaillatú. Az irányt azért nehezen lőné be így, az ajtó felől talán erősebb, de lehet hogy csak azért mert ott ácsorgott huzamosabb ideig. A hang továbbra is felsőbbséges, még mindig az ajtón kívülről jön bár valószínűleg nem sokkal. Viszont Gravak csak egyet tud lépni miután felkelt az ágyáról, aztán mintha számtalan kar ragadná meg egyszerre. Végig a két kezét, a lábait, a vállait, a nyakát, a derekát, még az ujjait is külön külön, és azonnal húzzák lefelé. Nem ütköznek sem egymásba sem más akadályba, csak a szorításuk érezni és még a legendás erejű ork sem tud megálljt parancsolni nekik. Ilyet még talán nem is érzett, még csak meg sem rezdülnek a béklyók akárhogy erőlködik, Gravak szinte azonnal a padlónak feszül. A rántás nem hirtelen, maga a földet érés nem okoz nagy fájdalmat, de kellemesnek azért nem kellemes.*
- Így. Borulj földre istened előtt. Ez már sokkal viccesebb, ó igen.
*A hangból is szinte maga előtt látja az ork az önelégült vigyort ami most a forrásának arcán pihenhet. Övcsat oldását hallja, talán már tudja hogy mi fog következni, de ha nem okoskodta még ki akkor is hamar megtapasztalja. A szagából és a hőmérsékletéből is egyértelmű hogy mi az amit a nyakába kap. Meg a hátára, az arcára... Szemét száját becsukhatja ugyan, esetleg üvölthet vagy beszélhet, de akkor kellemetlenebb helyekre is bejut. Gravak talán életében először teljesen tehetetlen.*
- Most legyen elég ennyi a tréfából.
*Mondja az az átkozott hang a sötétben miközben visszacsatolja nadrágját.*
- Ha máskor is kedved szottyanna nevetni, jusson eszedbe hogy én vagyok a viccesebb. Szót fogadsz az őröknek, kialszod magad, holnap pedig mész a többiekkel dolgozni.
*Az ajtó nyikorogva zárul rá a még mindig bent a földön tehetetlenül fekvő orkra, a kulcs is kattan, aztán már csak távolodva hallja a következő szavakat.*
- Nemsokára jönnek ők is aludni. Mosakodj meg, kiszagolják a szégyened!
*A beálló csendben azonnal szétfoszlik az őt eddig tartó erő és Gravak immár szabadon mozoghat. Egy-két perc elteltével újra kigyúlnak a gyertyák is, odakintről pedig beszéd hangjai szűrődnek be. A többiek bizonyára most vacsoráznak.*
554. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:24:34
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:24:34
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A tétlenségnek bizony megvan a maga hatása, méghozzá ezúttal negatív. Olyan amit ő nem szeretett volna elérni, méghozzá, hogy ez a sötétben mászkáló nyomorult egyre inkább elszemtelenedik, és már hajigálni is kezdi valamivel. A pofon persze ebben a helyzetben nem hatásos, hisz ez az pirinyó nyálhuszár nincs épp a keze ügyében. Gravaknak fel kell kelnie ha kezdeni akar valamit ezzel az alakkal, sőt mi több gondolkodnia is kell, mert különben nem fogja megtalálni az ellenfelét. Ez annál jóval nehezebb ügy.*
-Mesélj csak tovább hülye gyerek. *Mondja ásítozva miközben feltápászkodik a fekhelyéről. Tényleg hatalmas. Biztosra veszi, bárki is van ott a sötétben azt egy könnyed mozdulattal át tudná préselni a budinak szánt lyukon. Itt ott kicsit összetörne, de az már legyen az ő baja. Valószínű, hogy egy mélységivel áll szemben. Azok látnak ilyen jól a sötétben, és nem hiszi, hogy Arthenior nyúlszívű katonái egy valódi démont rejtegetnének a mélységben. Ráadásul a mélységi lét magyarázatot adna arra is, miért tud ez a kis nyomoronc oly hangtalanul lopakodni.*
-Apád a seggedbe, vagy a szádba szeretett élvezni? *Kissé sajnálja amiért a saját vizeletétől már mind megszabadult, pedig ha most szép nagy körívben elkezdené beteríteni a szobát akkor biztos eltalálná a kis vakarékot. Így viszont csak az orrára és az emlékeire támaszkodhat. Beleszimatol a levegőbe, keresi az umblat szagot. Olyant mint amilyen azé a nőé is volt, akit kirabolt. Egyébként nem olyan bolond, hogy ha meg is találja akkor rögtön rávesse magát. Még emlékszik rá hol is van a szobában az ajtó, és a kis beszélgetőpartnere nagyon is feltűnő módon nyitotta ki. Így a második lépéssel Gravak már benn is van az ajtóban. Ha nyitva találja természetesen kilép rajta és behúzza maga mögött, ám valószínűleg csak a zárt, vagy behajtott ajtót találja meg, és ha így lesz akkor egyszerűen beáll eléje testével zárva el a kijutás útját. Nem akarja megverni. Vagyis akarja, de most nem ez szerepel a tervben. Csupán el akarja foglalni a kivezető utat és megállni benne mint a szikla, és ha ez megvan akkor utána már nem is mozdul el egy ideig.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*A tétlenségnek bizony megvan a maga hatása, méghozzá ezúttal negatív. Olyan amit ő nem szeretett volna elérni, méghozzá, hogy ez a sötétben mászkáló nyomorult egyre inkább elszemtelenedik, és már hajigálni is kezdi valamivel. A pofon persze ebben a helyzetben nem hatásos, hisz ez az pirinyó nyálhuszár nincs épp a keze ügyében. Gravaknak fel kell kelnie ha kezdeni akar valamit ezzel az alakkal, sőt mi több gondolkodnia is kell, mert különben nem fogja megtalálni az ellenfelét. Ez annál jóval nehezebb ügy.*
-Mesélj csak tovább hülye gyerek. *Mondja ásítozva miközben feltápászkodik a fekhelyéről. Tényleg hatalmas. Biztosra veszi, bárki is van ott a sötétben azt egy könnyed mozdulattal át tudná préselni a budinak szánt lyukon. Itt ott kicsit összetörne, de az már legyen az ő baja. Valószínű, hogy egy mélységivel áll szemben. Azok látnak ilyen jól a sötétben, és nem hiszi, hogy Arthenior nyúlszívű katonái egy valódi démont rejtegetnének a mélységben. Ráadásul a mélységi lét magyarázatot adna arra is, miért tud ez a kis nyomoronc oly hangtalanul lopakodni.*
-Apád a seggedbe, vagy a szádba szeretett élvezni? *Kissé sajnálja amiért a saját vizeletétől már mind megszabadult, pedig ha most szép nagy körívben elkezdené beteríteni a szobát akkor biztos eltalálná a kis vakarékot. Így viszont csak az orrára és az emlékeire támaszkodhat. Beleszimatol a levegőbe, keresi az umblat szagot. Olyant mint amilyen azé a nőé is volt, akit kirabolt. Egyébként nem olyan bolond, hogy ha meg is találja akkor rögtön rávesse magát. Még emlékszik rá hol is van a szobában az ajtó, és a kis beszélgetőpartnere nagyon is feltűnő módon nyitotta ki. Így a második lépéssel Gravak már benn is van az ajtóban. Ha nyitva találja természetesen kilép rajta és behúzza maga mögött, ám valószínűleg csak a zárt, vagy behajtott ajtót találja meg, és ha így lesz akkor egyszerűen beáll eléje testével zárva el a kijutás útját. Nem akarja megverni. Vagyis akarja, de most nem ez szerepel a tervben. Csupán el akarja foglalni a kivezető utat és megállni benne mint a szikla, és ha ez megvan akkor utána már nem is mozdul el egy ideig.*
553. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:05:30
Üzenet elküldve: 2016-07-09 00:05:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Lám lám lám. A nagy Lewonor Gravak. A Karavánpihenő hőse.
*Érződik belőle a szarkazmus.*
- Hát hogy fogsz te így dolgozni? Nem nem nem, ez így nem járja. Itt nem az történik amit te akarsz, hanem az amit én mondok.
*Valami pattan az ork fején, nehéz így érzésből kivenni hogy mi lehet. Fájni egyáltalán nem fáj, félig puha félig nem, úgy diónyi nagyságú, de súlya nem sok van. Idegesítő.*
- Na. Ne kéresd magad, hadd lássam milyen nagyra nőttél.
*Nem tűnik bosszúsnak, kicsit inkább olyan a hangja mint egy durcás kisgyereknek, csak persze felnőtt és mézes-mázos. Ha továbbra sincs reakció akkor ismét kap egy dobást a fejére, aztán ismét, és újra...*
- Hová lett a büszkeséged ó hatalmas ork. Hát hagyod hogy szégyen szemre dobáljanak és a füled botját sem mozdítod? Meghunyászkodsz mint valami korcs kutya? Akár le is húgyozhatnálak?
*Csak játszadozik, próbálja felpiszkálni a zöldbőrűt, kíváncsi mennyit enged.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
- Lám lám lám. A nagy Lewonor Gravak. A Karavánpihenő hőse.
*Érződik belőle a szarkazmus.*
- Hát hogy fogsz te így dolgozni? Nem nem nem, ez így nem járja. Itt nem az történik amit te akarsz, hanem az amit én mondok.
*Valami pattan az ork fején, nehéz így érzésből kivenni hogy mi lehet. Fájni egyáltalán nem fáj, félig puha félig nem, úgy diónyi nagyságú, de súlya nem sok van. Idegesítő.*
- Na. Ne kéresd magad, hadd lássam milyen nagyra nőttél.
*Nem tűnik bosszúsnak, kicsit inkább olyan a hangja mint egy durcás kisgyereknek, csak persze felnőtt és mézes-mázos. Ha továbbra sincs reakció akkor ismét kap egy dobást a fejére, aztán ismét, és újra...*
- Hová lett a büszkeséged ó hatalmas ork. Hát hagyod hogy szégyen szemre dobáljanak és a füled botját sem mozdítod? Meghunyászkodsz mint valami korcs kutya? Akár le is húgyozhatnálak?
*Csak játszadozik, próbálja felpiszkálni a zöldbőrűt, kíváncsi mennyit enged.*
552. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-08 23:34:57
Üzenet elküldve: 2016-07-08 23:34:57
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Bányászélet//
*Egy óra nyugalom, evés ivás, ürítés, és pár unaloműző ork nóta után Gravak lefekszik a kőágyra, magára húzza a pokrócot és mivel teljes és tökéletes csend veszi őt körül ezért lehunyja a szemét és aludni tér. Ha több lenne a zaj, ha lenne valaki a közelében, vagy épp nem lett volna ennyire hosszú az ide út akkor talán ébren maradna, de mivel a "főnök" egy egész órát várt a dramatikus belépőjével, így nem volt mit tennie, elszunyókált.
Ám épphogy le tudja hunyni a szemét és elkezdi a hortyogást a bányarém egyszer csak előkotródik a semmiből, hogy a sötétségben szavakat intézzen az alvó zöldbőrűhöz. Elkésett. Ekkora csendben könnyedén kihallani Gravak amúgy sem visszafogott hortyogását, meg aztán nyilván az úristen jól tájékozódik és észlel a mélységi sötétben, de hiába szólítja meg az orkot, hiába oltja le világítást, ebből amaz semmit nem fog észrevenni. Legfeljebb ha elég ideig beszél akkor megkaphatja a "Fogd már be te hülye gyerek." címzetű egysorost épp olyan lekezelő és lenéző formában mintha csak valami idegen kölök zargatná nyugalmát. Így elöljáróban nem tudja istenként kezelni a lényt bármiféle is legyen az. Ha meg valóban isten akkor már ezzel kivívta az ork rosszallását. Nem egész egyszerűen nem akar foglalkozni egy olyan alakkal aki csak a szavak szintjén fényezi magát, és ott is ennyire... Nos ork szemmel nézve szánalmas módon. Náluk ugye az önfényezés azzal kezdődik, hogy megmondja valaki a nevét, aztán felsorolja eddigi gyilkosságait, ám itt messze nem ez történik. Így Gravak fekszik tovább amíg valaki hozzá nem ér, akkor viszont ösztönszerűen meglódul igyekezve olyan pofont lekeverni a rendzavarónak, hogy az rögtön fel is kenődjön a szemközti falra. Előre nem látható ösztönös mozdulat, ez mely mögött egy szemernyi tervezés vagy előrelátás sincs. Ha sikerül akkor visszafordul és a nyitott ajtóban rejlő lehetőségeket figyelmen kívül hagyva egyszerűen alszik tovább, de ha lenne egy harmadik külső szemlélő a szobában, akkor az már sejthetné, hogy itt nem fog minden olyan egyszerűen menni. Hiszen a sötétben bujkáló hang eléggé magabiztos.*
*Egy óra nyugalom, evés ivás, ürítés, és pár unaloműző ork nóta után Gravak lefekszik a kőágyra, magára húzza a pokrócot és mivel teljes és tökéletes csend veszi őt körül ezért lehunyja a szemét és aludni tér. Ha több lenne a zaj, ha lenne valaki a közelében, vagy épp nem lett volna ennyire hosszú az ide út akkor talán ébren maradna, de mivel a "főnök" egy egész órát várt a dramatikus belépőjével, így nem volt mit tennie, elszunyókált.
Ám épphogy le tudja hunyni a szemét és elkezdi a hortyogást a bányarém egyszer csak előkotródik a semmiből, hogy a sötétségben szavakat intézzen az alvó zöldbőrűhöz. Elkésett. Ekkora csendben könnyedén kihallani Gravak amúgy sem visszafogott hortyogását, meg aztán nyilván az úristen jól tájékozódik és észlel a mélységi sötétben, de hiába szólítja meg az orkot, hiába oltja le világítást, ebből amaz semmit nem fog észrevenni. Legfeljebb ha elég ideig beszél akkor megkaphatja a "Fogd már be te hülye gyerek." címzetű egysorost épp olyan lekezelő és lenéző formában mintha csak valami idegen kölök zargatná nyugalmát. Így elöljáróban nem tudja istenként kezelni a lényt bármiféle is legyen az. Ha meg valóban isten akkor már ezzel kivívta az ork rosszallását. Nem egész egyszerűen nem akar foglalkozni egy olyan alakkal aki csak a szavak szintjén fényezi magát, és ott is ennyire... Nos ork szemmel nézve szánalmas módon. Náluk ugye az önfényezés azzal kezdődik, hogy megmondja valaki a nevét, aztán felsorolja eddigi gyilkosságait, ám itt messze nem ez történik. Így Gravak fekszik tovább amíg valaki hozzá nem ér, akkor viszont ösztönszerűen meglódul igyekezve olyan pofont lekeverni a rendzavarónak, hogy az rögtön fel is kenődjön a szemközti falra. Előre nem látható ösztönös mozdulat, ez mely mögött egy szemernyi tervezés vagy előrelátás sincs. Ha sikerül akkor visszafordul és a nyitott ajtóban rejlő lehetőségeket figyelmen kívül hagyva egyszerűen alszik tovább, de ha lenne egy harmadik külső szemlélő a szobában, akkor az már sejthetné, hogy itt nem fog minden olyan egyszerűen menni. Hiszen a sötétben bujkáló hang eléggé magabiztos.*
551. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-08 23:07:54
Üzenet elküldve: 2016-07-08 23:07:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Bányászélet//
*Úgy egy óra telhet el csendben. Olyan csendben amit talán még sosem tapasztalt. A bányászok túlságosan messze vannak ahhoz hogy idáig bármi is eljusson a hangjaikból, ha viszont nem alszik bele Gravak a nagy nyugalomba, akkor azt veheti észre hogy hirtelen sötét lesz. Teljes sötétség, ami a csenddel együtt földöntúli élménnyel gazdagítja azokat akik még nem éltek át ilyet.*
- Üdvözöllek.
*Hallatszik egy férfi hang onnan ahol az ajtót lehet sejteni, valószínűleg kint áll a rács mögött, pedig nem hallatszottak léptek. Nem túl mély, dallamos, ha nem egy ork férfi hanem valami úri lányka ülne Gravak helyében, bizonyára bele is szerelmesedne.*
- Ez itt az én birodalmam. Én vagyok a szem aki mindig lát, a fül aki mindig hall, a hatalom akié mostantól az életed. Ha úgy tetszik, az istened.
*Komolyan gondolja, teljesen nyugodt fölényesség árad a hangjából. Egy szikrányi kétely, egy morzsányi félelem sincs benne, akárki is legyen ez.*
- Úgy hallottam űztél egy kis tréfát még a városi tömlöcben. Mmm... a tréfákat én is szeretem...
*Vészjósló elégedettség, még a fölényes mosoly is kihallatszik a hangjából, aztán kattan a zár és nyikordul a cellájának ajtaja.*
- Gyere, beszélgessünk a tréfákról...
*Még mindig kintről hallatszik a hangja, sőt mintha kicsivel távolabb is lenne mint eddig. Röviden, halkan fel is kacag, aztán ismét beül a fülbántó csend.*
*Úgy egy óra telhet el csendben. Olyan csendben amit talán még sosem tapasztalt. A bányászok túlságosan messze vannak ahhoz hogy idáig bármi is eljusson a hangjaikból, ha viszont nem alszik bele Gravak a nagy nyugalomba, akkor azt veheti észre hogy hirtelen sötét lesz. Teljes sötétség, ami a csenddel együtt földöntúli élménnyel gazdagítja azokat akik még nem éltek át ilyet.*
- Üdvözöllek.
*Hallatszik egy férfi hang onnan ahol az ajtót lehet sejteni, valószínűleg kint áll a rács mögött, pedig nem hallatszottak léptek. Nem túl mély, dallamos, ha nem egy ork férfi hanem valami úri lányka ülne Gravak helyében, bizonyára bele is szerelmesedne.*
- Ez itt az én birodalmam. Én vagyok a szem aki mindig lát, a fül aki mindig hall, a hatalom akié mostantól az életed. Ha úgy tetszik, az istened.
*Komolyan gondolja, teljesen nyugodt fölényesség árad a hangjából. Egy szikrányi kétely, egy morzsányi félelem sincs benne, akárki is legyen ez.*
- Úgy hallottam űztél egy kis tréfát még a városi tömlöcben. Mmm... a tréfákat én is szeretem...
*Vészjósló elégedettség, még a fölényes mosoly is kihallatszik a hangjából, aztán kattan a zár és nyikordul a cellájának ajtaja.*
- Gyere, beszélgessünk a tréfákról...
*Még mindig kintről hallatszik a hangja, sőt mintha kicsivel távolabb is lenne mint eddig. Röviden, halkan fel is kacag, aztán ismét beül a fülbántó csend.*
550. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-08 20:37:26
Üzenet elküldve: 2016-07-08 20:37:26
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Végítélet//
*Valóban impozáns. Meglehet Gravak hamarosan átkozni fogja ezt a pillanatot, de ebben a pillanatban még kíváncsi is rá vajon mi lehet ennek az egész barlangrendszernek az alján. A törzsi barlangot szereti ezt meg még nem látta. Mellesleg, ha már a törzsi barlangnál jár a gondolata, kissé furcsállja, hogy senki nem indult a megmentésére, de nyilván csak nem tudják merre is van az ork, mert azt ugye nem mondta meg nekik, hogy a városba megy házat fosztani, de azt már sejthetik, hogy bizony valami bajba keveredhetett, hisz két hatnál is több telt el mióta nem látták egymást. Korábban is jellemzőek voltak rá a hosszú túrák, de ez mégiscsak sok.
A barlangrendszer valóban otthonos, és egész tágas is, meg nagy is, nagyobb mint azt elvárta volna. Köröket ver arra amit ő és a többi ork a pusztán találtak maguknak. Ha egyszer módja lesz rá talán ezt a helyet kéne elfoglalniuk és erőddé tenniük. És ásni hozzá, sok sok kijáratot, amin ki lehet lógni vadászni meg az utazókat fosztogatni. Meg sok erős fából ácsolt ajtót amivel elzárhatják a támadókat. Jó is lenne. Már csak az a kérdés mennyi itt az őr és a foglyok mennyire hajlamosak a palotaforradalomra. A válasz adott. Több őr van itt mint ő, és ezek a leánykák a folyóparton küzdöttek utoljára hatéves korukban. Vizet fröcskölve és homokozólapátjaikat suhogtatva. Jelen helyzetben legalább húsz férfira valamelyest emlékeztető képződményre lenne szüksége, meg valami ágrólszakadtra aki ért a mágiához. És bár nagy ez a hely, de húsz férfiszerű entitást az emberi faj biztos nem termelt még ki magából ebben az évszázadban, és gyanús is lenne, ha az ami van mind ebben a börtönben lenne összegyűjtve.
Egy darabig követi a csapatot, nézelődik, elképzeli milyen hatása is lenne ha egy kezébe eső embert most azonnal a falhoz csapna, elgondolkodik, vajon mennyi aranyat találhat idelent, és megfogadja, hogy azt mint le fogja nyelni, hadd bosszankodjanak miatta. Majd mikor bemutatják neki új szobáját kissé elhúzza farkaspofáját, majd kimondja azt a két szót ami valószínűleg kést döf a magukat nagyon, de nagyon kegyetlennek láttatni akaró őrök szívébe.*
-Túl csicsás. *És valóban, hely kialakítása messze fölülmúlja azt a koszos poros, természet és barlangi óriásdög vájta sziklahasadékot, meg azt a korábbi üreget amiben éjszakáit szokta volt tölteni. Valamivel majd muszáj lesz itt "rendet raknia" mert ez így rettentő kényelmetlen lesz a számára. A szobát mindenesetre elfogadja a húst egykettőre befalja, jól esik a hosszú út után, közben iszik az ivókútból amennyi csak belé fér, a benne felgyülemlett többletet pedig zárásként leengedi az általa budinak vélt lyukon, és persze várja a nagyfőnököt, miközben visszagondol az Artheniorban használt vedrére, és a cseppek csobbanásából próbálja felmérni a lyuk mélységeit.*
~Úri hely ez, a fenébe is.~ *Köp egyet vizelete után.*
*Valóban impozáns. Meglehet Gravak hamarosan átkozni fogja ezt a pillanatot, de ebben a pillanatban még kíváncsi is rá vajon mi lehet ennek az egész barlangrendszernek az alján. A törzsi barlangot szereti ezt meg még nem látta. Mellesleg, ha már a törzsi barlangnál jár a gondolata, kissé furcsállja, hogy senki nem indult a megmentésére, de nyilván csak nem tudják merre is van az ork, mert azt ugye nem mondta meg nekik, hogy a városba megy házat fosztani, de azt már sejthetik, hogy bizony valami bajba keveredhetett, hisz két hatnál is több telt el mióta nem látták egymást. Korábban is jellemzőek voltak rá a hosszú túrák, de ez mégiscsak sok.
A barlangrendszer valóban otthonos, és egész tágas is, meg nagy is, nagyobb mint azt elvárta volna. Köröket ver arra amit ő és a többi ork a pusztán találtak maguknak. Ha egyszer módja lesz rá talán ezt a helyet kéne elfoglalniuk és erőddé tenniük. És ásni hozzá, sok sok kijáratot, amin ki lehet lógni vadászni meg az utazókat fosztogatni. Meg sok erős fából ácsolt ajtót amivel elzárhatják a támadókat. Jó is lenne. Már csak az a kérdés mennyi itt az őr és a foglyok mennyire hajlamosak a palotaforradalomra. A válasz adott. Több őr van itt mint ő, és ezek a leánykák a folyóparton küzdöttek utoljára hatéves korukban. Vizet fröcskölve és homokozólapátjaikat suhogtatva. Jelen helyzetben legalább húsz férfira valamelyest emlékeztető képződményre lenne szüksége, meg valami ágrólszakadtra aki ért a mágiához. És bár nagy ez a hely, de húsz férfiszerű entitást az emberi faj biztos nem termelt még ki magából ebben az évszázadban, és gyanús is lenne, ha az ami van mind ebben a börtönben lenne összegyűjtve.
Egy darabig követi a csapatot, nézelődik, elképzeli milyen hatása is lenne ha egy kezébe eső embert most azonnal a falhoz csapna, elgondolkodik, vajon mennyi aranyat találhat idelent, és megfogadja, hogy azt mint le fogja nyelni, hadd bosszankodjanak miatta. Majd mikor bemutatják neki új szobáját kissé elhúzza farkaspofáját, majd kimondja azt a két szót ami valószínűleg kést döf a magukat nagyon, de nagyon kegyetlennek láttatni akaró őrök szívébe.*
-Túl csicsás. *És valóban, hely kialakítása messze fölülmúlja azt a koszos poros, természet és barlangi óriásdög vájta sziklahasadékot, meg azt a korábbi üreget amiben éjszakáit szokta volt tölteni. Valamivel majd muszáj lesz itt "rendet raknia" mert ez így rettentő kényelmetlen lesz a számára. A szobát mindenesetre elfogadja a húst egykettőre befalja, jól esik a hosszú út után, közben iszik az ivókútból amennyi csak belé fér, a benne felgyülemlett többletet pedig zárásként leengedi az általa budinak vélt lyukon, és persze várja a nagyfőnököt, miközben visszagondol az Artheniorban használt vedrére, és a cseppek csobbanásából próbálja felmérni a lyuk mélységeit.*
~Úri hely ez, a fenébe is.~ *Köp egyet vizelete után.*
549. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-08 18:03:21
Üzenet elküldve: 2016-07-08 18:03:21
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Végítélet//
*Ez bizony a bánya. Már fent a lejáratnál is két őr ácsorog. A hatalmas gödör belső peremén körben vezet le az út az alul található "üregbe", aminek a szájánál szintén két újabb őr strázsál. A barlang itt még egész tágas, gyertyásokkal kivilágítva végig a falakon. Több járat is elágazik, némelyik ráccsal lezárva, végül elérnek egy hatalmas, fából tákolt lifthez. Innentől már csak öten kísérik le a rabokat, egyenesen lefelé mélyen a föld gyomrába, aztán végre megállnak. Két őr ráncigálja ki innen a rabokat, mindenkit kivéve Gravakot. Persze szólnak is neki hogy ő még marad, de egy előtte keresztbe tartott fegyver is jelzi hogy ez még nem az ő megállója. Innentől négyen maradnak. Két fegyveres katona, a díszesebb fickó és az ork, velük ismét megindul lefelé a kaloda.*
- Te egy szebb helyre kerülsz. Ott fent el se férnél rendesen.
*Kicsit talán gyanús lehet hogy mindhárom kísérője elmosolyodik, vagy csak ilyen rendesek és kedvesek.*
- Ma még szokhatod a mélységet, a csendet és a sötétet. Kipihenheted az utat és kapsz valamit enni.
*Ez még csak nem is hangzik rosszul, de milyen mélyen lehetnek? Legalább kétszer annyit mennek már lefelé mint ahol a többi rab kiszállt, útközben lát még egy-egy megállót de egyszerűen elhagyják őket. Végül lassulni kezd a felvonó és az enyhe puffanásból érezhető hogy ennél már nem is lenne tovább. Két őr várja már őket aztán el is indulnak a hosszú folyosón. Szép tágas, van vagy négy méter magas és széles, egy hatalmas csarnokba torkollik tele asztalokkal. Persze ez is ráccsal van elzárva ahol két újabb őr áll, kinyitják és bemennek. Ez lehet valamiféle közösségi hely, nyilván itt étkeznek a "munkások". Innen vezet még több járat is, hasonló méretűek mint amin bejöttek, mindegyik ráccsal lezárva. Néhány mögül szorgos kopácsolás és csörömpölés, érthetetlen kiabálás hallatszik. A munka hangjai.*
- Ma még a celládban eszel.
*Ezzel az egyik őr el is indul egy vaskos, fémmel megerősített ajtóhoz amit kulccsal nyit ki és el is tűnik mögötte. A többiek az egyik járathoz vezetik, ismét nyílik a rács és besétálnak rajta. Ez a járat sokkal gyérebben világított, két oldalán végig rácsos ajtók amik a lakhelyeknek nevezett vermekbe vezetnek. Szép tágasak a "szobák", méretre legalábbis, az ágyon is el tud terpeszkedni, új otthona legalább négyszer négy méteres, de bent nem sok kényelem akad. Nincs mit törni zúzni, kőből van kivésve az ágy is, azért valami pokróccal letakarták. Bent semmi sem világít, csak amennyi fény a rácsos ajtón kintről bejut. Van még egy nagyjából húszszor húsz centis lyuk az egyik sarokban, fene se tudja milyen mély lehet, vélhetően ide kellene végeznie a mindennapos szükségleteit, más erre a célra kijelölt eszközt ugyanis nem talál, az egész verem enyhén erre lejt. Ugyancsak kőből van kifaragva egy emelvény, kicsit több mint másfél méter magas, tetején szép nagy mélyedés található, mellette két, ujjnyi lyuk a falon. A mélyedés tisztának tűnő vízzel van tele, meglehet vagy tíz liter. Talán a felsőbb lyuk szolgál arra hogy bejöjjön a víz, az alsó pedig a mélyedés tetejénél van, éppen az aljáig van tele vízzel a "meder", itt folyhat le az esetleges többlet.*
- Ez lesz a te otthonod.
*Be is engedik, közben megérkezik a nemrég eltűnt őr egy fél vekni kenyérrel meg egy méretes csülökkel, de a csontot kivágták belőle.*
- A köszöntővacsorád.
*Tányér és evőeszköz nélkül hajítja be a cella közepére, ha eddig nem lett volna kedve bemenni az orknak, most már van motiváció. Az eddig látott kőfalak amúgy meglehetősen szépen megmunkáltak, a szobájában sincsen semmi érdes, minden él lekerekített. Hogy hogy a francba csinálták meg arról az orknak nem sok fogalma lehet, hacsak nem járatos a mágiák ismeretében. Ha hajlandó bemenni akkor rázárják az ajtót. Még Gravakhoz képest is szép vastag minden rács, a biztonságot itt nem bízták a véletlenre. Kísérőin kívül még senki mással nem találkozott, valószínűleg mindenki dolgozik.*
- Nemsokára meglátogat a főnök hogy köszöntsön.
*Ennyit mondanak még aztán megindulnak kifelé. Gravak magára marad a félhomályban, új otthonában, de végre olyat ehet amiben már régóta nem volt része. Ez történik legalábbis akkor, ha sehol nem akassza össze nemlétező bajszát a kísérőivel.*
*Ez bizony a bánya. Már fent a lejáratnál is két őr ácsorog. A hatalmas gödör belső peremén körben vezet le az út az alul található "üregbe", aminek a szájánál szintén két újabb őr strázsál. A barlang itt még egész tágas, gyertyásokkal kivilágítva végig a falakon. Több járat is elágazik, némelyik ráccsal lezárva, végül elérnek egy hatalmas, fából tákolt lifthez. Innentől már csak öten kísérik le a rabokat, egyenesen lefelé mélyen a föld gyomrába, aztán végre megállnak. Két őr ráncigálja ki innen a rabokat, mindenkit kivéve Gravakot. Persze szólnak is neki hogy ő még marad, de egy előtte keresztbe tartott fegyver is jelzi hogy ez még nem az ő megállója. Innentől négyen maradnak. Két fegyveres katona, a díszesebb fickó és az ork, velük ismét megindul lefelé a kaloda.*
- Te egy szebb helyre kerülsz. Ott fent el se férnél rendesen.
*Kicsit talán gyanús lehet hogy mindhárom kísérője elmosolyodik, vagy csak ilyen rendesek és kedvesek.*
- Ma még szokhatod a mélységet, a csendet és a sötétet. Kipihenheted az utat és kapsz valamit enni.
*Ez még csak nem is hangzik rosszul, de milyen mélyen lehetnek? Legalább kétszer annyit mennek már lefelé mint ahol a többi rab kiszállt, útközben lát még egy-egy megállót de egyszerűen elhagyják őket. Végül lassulni kezd a felvonó és az enyhe puffanásból érezhető hogy ennél már nem is lenne tovább. Két őr várja már őket aztán el is indulnak a hosszú folyosón. Szép tágas, van vagy négy méter magas és széles, egy hatalmas csarnokba torkollik tele asztalokkal. Persze ez is ráccsal van elzárva ahol két újabb őr áll, kinyitják és bemennek. Ez lehet valamiféle közösségi hely, nyilván itt étkeznek a "munkások". Innen vezet még több járat is, hasonló méretűek mint amin bejöttek, mindegyik ráccsal lezárva. Néhány mögül szorgos kopácsolás és csörömpölés, érthetetlen kiabálás hallatszik. A munka hangjai.*
- Ma még a celládban eszel.
*Ezzel az egyik őr el is indul egy vaskos, fémmel megerősített ajtóhoz amit kulccsal nyit ki és el is tűnik mögötte. A többiek az egyik járathoz vezetik, ismét nyílik a rács és besétálnak rajta. Ez a járat sokkal gyérebben világított, két oldalán végig rácsos ajtók amik a lakhelyeknek nevezett vermekbe vezetnek. Szép tágasak a "szobák", méretre legalábbis, az ágyon is el tud terpeszkedni, új otthona legalább négyszer négy méteres, de bent nem sok kényelem akad. Nincs mit törni zúzni, kőből van kivésve az ágy is, azért valami pokróccal letakarták. Bent semmi sem világít, csak amennyi fény a rácsos ajtón kintről bejut. Van még egy nagyjából húszszor húsz centis lyuk az egyik sarokban, fene se tudja milyen mély lehet, vélhetően ide kellene végeznie a mindennapos szükségleteit, más erre a célra kijelölt eszközt ugyanis nem talál, az egész verem enyhén erre lejt. Ugyancsak kőből van kifaragva egy emelvény, kicsit több mint másfél méter magas, tetején szép nagy mélyedés található, mellette két, ujjnyi lyuk a falon. A mélyedés tisztának tűnő vízzel van tele, meglehet vagy tíz liter. Talán a felsőbb lyuk szolgál arra hogy bejöjjön a víz, az alsó pedig a mélyedés tetejénél van, éppen az aljáig van tele vízzel a "meder", itt folyhat le az esetleges többlet.*
- Ez lesz a te otthonod.
*Be is engedik, közben megérkezik a nemrég eltűnt őr egy fél vekni kenyérrel meg egy méretes csülökkel, de a csontot kivágták belőle.*
- A köszöntővacsorád.
*Tányér és evőeszköz nélkül hajítja be a cella közepére, ha eddig nem lett volna kedve bemenni az orknak, most már van motiváció. Az eddig látott kőfalak amúgy meglehetősen szépen megmunkáltak, a szobájában sincsen semmi érdes, minden él lekerekített. Hogy hogy a francba csinálták meg arról az orknak nem sok fogalma lehet, hacsak nem járatos a mágiák ismeretében. Ha hajlandó bemenni akkor rázárják az ajtót. Még Gravakhoz képest is szép vastag minden rács, a biztonságot itt nem bízták a véletlenre. Kísérőin kívül még senki mással nem találkozott, valószínűleg mindenki dolgozik.*
- Nemsokára meglátogat a főnök hogy köszöntsön.
*Ennyit mondanak még aztán megindulnak kifelé. Gravak magára marad a félhomályban, új otthonában, de végre olyat ehet amiben már régóta nem volt része. Ez történik legalábbis akkor, ha sehol nem akassza össze nemlétező bajszát a kísérőivel.*
548. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:12:48
Üzenet elküldve: 2016-07-08 12:12:48
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Végítélet//
~Na ez a bánya.~ *Gondolja mikor meglát egy valamiféle tákolmánynak nevezhető, ember alkotta rondaságot a fák mögött megjelenni.* ~Pfejj, hogy én ezt mennyit kerestem.~ *Az persze régen volt, talán igaz se volt. De ha már itt van talán bátyjával is sikerül összefutnia. Persze őt megették a vakondokok, de ez egy olyan pillanat amiről ő nem tud. Ha valamiféle menekítő akciót tervezget is elméjének egyik felében, másikban pedig testvére beajánlását az élőholtak elleni harcba akkor azzal már igazán megkésett. Testvére halott, az ő helyzete pedig eldöntött. Itt legalább talán kissé változatosabb lesz a helyzet mint a városi börtönben. Fenn tarthatja majd az erejét a csákányozással, ehet kedvére a többi rab adagjaiból, és várhatja a napot amikor majd újra csatába bonyolódhat, hisz az a szúnyoghuszár épp ezt ígérte neki. Várja, hogy nyíljon a kapu és megismerhesse leendő rabtársait. Hány ork, hány gyengevérű, hány égetni való umblat lesz a csapatban? Lesznek e nők, van e valaki akitől esetleg tartania kell? Szóval ideje felmérni a terepet és az úton idefele játszott játékot áthelyezni a gyakorlatba.*
~Na ez a bánya.~ *Gondolja mikor meglát egy valamiféle tákolmánynak nevezhető, ember alkotta rondaságot a fák mögött megjelenni.* ~Pfejj, hogy én ezt mennyit kerestem.~ *Az persze régen volt, talán igaz se volt. De ha már itt van talán bátyjával is sikerül összefutnia. Persze őt megették a vakondokok, de ez egy olyan pillanat amiről ő nem tud. Ha valamiféle menekítő akciót tervezget is elméjének egyik felében, másikban pedig testvére beajánlását az élőholtak elleni harcba akkor azzal már igazán megkésett. Testvére halott, az ő helyzete pedig eldöntött. Itt legalább talán kissé változatosabb lesz a helyzet mint a városi börtönben. Fenn tarthatja majd az erejét a csákányozással, ehet kedvére a többi rab adagjaiból, és várhatja a napot amikor majd újra csatába bonyolódhat, hisz az a szúnyoghuszár épp ezt ígérte neki. Várja, hogy nyíljon a kapu és megismerhesse leendő rabtársait. Hány ork, hány gyengevérű, hány égetni való umblat lesz a csapatban? Lesznek e nők, van e valaki akitől esetleg tartania kell? Szóval ideje felmérni a terepet és az úton idefele játszott játékot áthelyezni a gyakorlatba.*
547. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-03-27 08:40:30
Üzenet elküldve: 2016-03-27 08:40:30
ÚJ
![>Jas Rokter [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg){kind=avatar}
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 42
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Leereszkedés//
*Jas elhagyta a hegyeket, azonban most ismét az otthon szikláit tapossa, mely meghökkenésre ad okot.*
~Jas, már mióta nincs a hegyek ölelésében, ez valami kis hegy talán?~
*Jut igen komoly feltételezéshez.*
~Körbe-körbe járt volna Jas, mint az árnyak egy fa körül?~
*De nem, az nem lehet. Rázza meg robosztus fejét. Egyértelműen egy irányba jött.*
~Körbejártam volna a világot?~
*Örül meg magának. Csupán azt furcsállja, hogy nem esett le a szélén, de lehet a leesés is valami emberi dolog lehet, mint a lépcsők, meg a sámlik. Így minden kétségét kizárva, a Világ Körbejárója boldogan indul tovább. Nem szúr neki szemet a sok fa sem, vagyis hát igen, de otthon is voltak erdők. Azonban hirtelen zajra lesz figyelmes. Arra fordul, hisz merre menne, ha nem arra? És meg is látja a zajok forrását. Egy csapat meglincselt apróság menetel jó sok őrrel mellettük.*
~Felesleges emberi dolgok.~
*Dönti el, és mivel nem tiszte neki beleszólni kalapácsát vállára vetve csak fogja magát és eltrappol tovább, arra, amerre otthonát sejti, de nem is tudja, hogy mekkorát kell csalódnia.*
*Jas elhagyta a hegyeket, azonban most ismét az otthon szikláit tapossa, mely meghökkenésre ad okot.*
~Jas, már mióta nincs a hegyek ölelésében, ez valami kis hegy talán?~
*Jut igen komoly feltételezéshez.*
~Körbe-körbe járt volna Jas, mint az árnyak egy fa körül?~
*De nem, az nem lehet. Rázza meg robosztus fejét. Egyértelműen egy irányba jött.*
~Körbejártam volna a világot?~
*Örül meg magának. Csupán azt furcsállja, hogy nem esett le a szélén, de lehet a leesés is valami emberi dolog lehet, mint a lépcsők, meg a sámlik. Így minden kétségét kizárva, a Világ Körbejárója boldogan indul tovább. Nem szúr neki szemet a sok fa sem, vagyis hát igen, de otthon is voltak erdők. Azonban hirtelen zajra lesz figyelmes. Arra fordul, hisz merre menne, ha nem arra? És meg is látja a zajok forrását. Egy csapat meglincselt apróság menetel jó sok őrrel mellettük.*
~Felesleges emberi dolgok.~
*Dönti el, és mivel nem tiszte neki beleszólni kalapácsát vállára vetve csak fogja magát és eltrappol tovább, arra, amerre otthonát sejti, de nem is tudja, hogy mekkorát kell csalódnia.*
546. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-01-24 23:49:03
Üzenet elküldve: 2016-01-24 23:49:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különös páros//
*Igazán igyekszik elnyomni az emberek világa által állatiasnak bélyegzett ösztöneit, de nem tudja megállni hogy az érkező szellő által felé sodort illatokba ne szagoljon bele. Próbálja legalább leplezni és a könnyen felismerhető szimatolgatás helyett csak egy nagyot szippant a hűvös levegőből.*
- Csak hallomásból ismerem a környéket, de úgy hírlik rabokkal bányászatnak odalent, a legendák pedig szörnyekről szólnak.
*Ennél több magyarázatot nem tart szükségesnek a barlanggal kapcsolatban, bár ami a meséket illeti, sosem adott hitelt az ilyesmi szóbeszédnek.*
- Az eszem...
*Elmosolyodik a hallottakra.*
- Én is mástól hallottam ezeket, csak igyekszem továbbadni.
*Csak bólint arra hogy együtt menjenek északnak és indul is amint mindketten készen állnak.*
- Szép dolog szembenézni a félelmekkel, adott kereteken belül. Egy nassikyvel például bolondság szembenézni.
*Nem mintha ő valaha találkozott volna akár csak hasonló lénnyel is, de nem is szeretne. Elég gondja van anélkül is hogy kifejezetten keresné a bajt. Nem tűnik fel neki az őket követő madár ahogy elhagyják a környéket, hamar visszatalál az ösvényhez és azon indulnak észak felé. Hosszú út áll előttük, de legalább unatkozni biztos nem fog.*
*Igazán igyekszik elnyomni az emberek világa által állatiasnak bélyegzett ösztöneit, de nem tudja megállni hogy az érkező szellő által felé sodort illatokba ne szagoljon bele. Próbálja legalább leplezni és a könnyen felismerhető szimatolgatás helyett csak egy nagyot szippant a hűvös levegőből.*
- Csak hallomásból ismerem a környéket, de úgy hírlik rabokkal bányászatnak odalent, a legendák pedig szörnyekről szólnak.
*Ennél több magyarázatot nem tart szükségesnek a barlanggal kapcsolatban, bár ami a meséket illeti, sosem adott hitelt az ilyesmi szóbeszédnek.*
- Az eszem...
*Elmosolyodik a hallottakra.*
- Én is mástól hallottam ezeket, csak igyekszem továbbadni.
*Csak bólint arra hogy együtt menjenek északnak és indul is amint mindketten készen állnak.*
- Szép dolog szembenézni a félelmekkel, adott kereteken belül. Egy nassikyvel például bolondság szembenézni.
*Nem mintha ő valaha találkozott volna akár csak hasonló lénnyel is, de nem is szeretne. Elég gondja van anélkül is hogy kifejezetten keresné a bajt. Nem tűnik fel neki az őket követő madár ahogy elhagyják a környéket, hamar visszatalál az ösvényhez és azon indulnak észak felé. Hosszú út áll előttük, de legalább unatkozni biztos nem fog.*
545. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-01-22 20:05:37
Üzenet elküldve: 2016-01-22 20:05:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Különös páros//
*Ha beszélnének az ork mosolyáról, Zynx egyetértene abban, hogy nem a legbarátságosabb. De furcsamód a sötételf inkább érdekesnek, mint ijesztőnek tartja azt. Habár ha Lahut nem beszélne ilyen nyugodtan és értelmesen hozzá, lehet inkább távozóra fogná a dolgot.
Aztán érdeklődve pillant fel a hatalmas lényre.*
- Gondolod, hogy itt nincsenek? Miért?
*Hallott már erről a barlangrendszerről, de olyan régen olvasott róla, hogy már nem is emlékszik, mi lehet az oka, ha itt nem botlik fajtabelire.
Aztán csak hallgatja az orkot. És ahogy Lahut beszél, egyre inkább növekvő tisztelettel néz fel rá. Szó szerint is, hiszen ebédpartnere jóval termetesebb nála.
Lahut annyira okosan, bölcsen és elgondolkodtatóan látja a dolgokat, hogy Zennek kedve támad hozzá, hogy beszélgessen még ezzel az orkkal erről arról.*
- Barátom... ha nevezhetlek így. *fog bele aztán mondandójába a férfi.* - Én mondom neked, legyenek bármilyenek az orkok, sötételfek, vagy az emberek valójában... az biztos, hogy neked megvan a magadhoz való eszed! *mosolyog haloványan, és ugyanolyan szelíden és halkan beszélve, mint eddig.
Közben az ő étke is elfogy, így amikor Lahut szedelőzködik, ő is feláll, és összeszedi holmiját.*
- Ha Arthenior felé mész valóban... *tér aztán vissza az ork egy régebbi mondatára.*- Mehetnénk tényleg együtt. Persze, csak ha nincs ellenedre a társaságom. Igazából nem tudom, hová mehetnék... talán a város kezdetnek nem rossz. *veti át vállán a táskát, aztán sóhajtva indul el az orkkal, ha amaz beveszi magát az erdőbe.*
- Ami pedig a fajtámat illeti... nem is tudom pontosan mitől félek. De bevallom, hogy félek. Ezzel teszem magam bátrabbá. Hiszen a bátorság számomra nem a félelem hiánya... hanem az, amikor szembe nézünk a félelmeinkkel. Talán erre van nekem is szükségem. Szembenézni velük. *morfondírozik, miközben a barlangrendszer egyre távolabb kerül tőlük, s közben szárnyak suhogása tölti be a levegőt a fejük felett.
Máris különös ez a nap. S ki tudja, mit hoz a holnap.*
*Ha beszélnének az ork mosolyáról, Zynx egyetértene abban, hogy nem a legbarátságosabb. De furcsamód a sötételf inkább érdekesnek, mint ijesztőnek tartja azt. Habár ha Lahut nem beszélne ilyen nyugodtan és értelmesen hozzá, lehet inkább távozóra fogná a dolgot.
Aztán érdeklődve pillant fel a hatalmas lényre.*
- Gondolod, hogy itt nincsenek? Miért?
*Hallott már erről a barlangrendszerről, de olyan régen olvasott róla, hogy már nem is emlékszik, mi lehet az oka, ha itt nem botlik fajtabelire.
Aztán csak hallgatja az orkot. És ahogy Lahut beszél, egyre inkább növekvő tisztelettel néz fel rá. Szó szerint is, hiszen ebédpartnere jóval termetesebb nála.
Lahut annyira okosan, bölcsen és elgondolkodtatóan látja a dolgokat, hogy Zennek kedve támad hozzá, hogy beszélgessen még ezzel az orkkal erről arról.*
- Barátom... ha nevezhetlek így. *fog bele aztán mondandójába a férfi.* - Én mondom neked, legyenek bármilyenek az orkok, sötételfek, vagy az emberek valójában... az biztos, hogy neked megvan a magadhoz való eszed! *mosolyog haloványan, és ugyanolyan szelíden és halkan beszélve, mint eddig.
Közben az ő étke is elfogy, így amikor Lahut szedelőzködik, ő is feláll, és összeszedi holmiját.*
- Ha Arthenior felé mész valóban... *tér aztán vissza az ork egy régebbi mondatára.*- Mehetnénk tényleg együtt. Persze, csak ha nincs ellenedre a társaságom. Igazából nem tudom, hová mehetnék... talán a város kezdetnek nem rossz. *veti át vállán a táskát, aztán sóhajtva indul el az orkkal, ha amaz beveszi magát az erdőbe.*
- Ami pedig a fajtámat illeti... nem is tudom pontosan mitől félek. De bevallom, hogy félek. Ezzel teszem magam bátrabbá. Hiszen a bátorság számomra nem a félelem hiánya... hanem az, amikor szembe nézünk a félelmeinkkel. Talán erre van nekem is szükségem. Szembenézni velük. *morfondírozik, miközben a barlangrendszer egyre távolabb kerül tőlük, s közben szárnyak suhogása tölti be a levegőt a fejük felett.
Máris különös ez a nap. S ki tudja, mit hoz a holnap.*
544. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2016-01-10 17:39:34
Üzenet elküldve: 2016-01-10 17:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*A mélységi kilép a mélyből. Már évek óta ez az otthona és megszokta az egyedüllétet. Amióta elhagyta a társait és a környékre érkezett, hogy beteljesítse kapzsiságát, amelyet az arany és a drágakövek inspirálnak. Minden lépése ezen irányba mozdul. Figyeli a város bányászatát, a rabokat akik, nap nap után próbálnak valami értékeset találni, hogy azt átadhassák a fogva tartóiknak, abban a reményben, hogy talán elengedik bűntetésük egy részét. Ezek a hiábavaló remények azonban csak gyötrelmet hoznak az életükbe, mivel ha találnak is valamit az nem segít rajtuk. A fiatal sötételf nap nap után szemlélte ezeket, de pusztán mint kívülálló. Viszont amikor lemegy a nap az egésznapi tétlenségből megmozdulva közelebb merészkedik, hogy mega is meríteni tudjon a kincsek rengetegéből. Azonban ez nem olyan egyszrű. A bányákat jól őrzik ezért a lopakodás és álcázás egy sor kombinációjának kényes sorozatát kell megtennie, hogy bejuthasson a járatokba. Ott pedig gyorsan és hatékonyan kell dolgoznia, hogy megszerezhesse az értékes köveket. Ami azonban a realitás, hogy nem sok zsákmányt tudott eddig magának szerezni, mivel a bányában hátrahagyott esti felszerelések között már alig alig tud bármit is kikotorni magának. Az, hogy csákányt és ásót fogjon pedig elképzelhetetlen. Többek között ezért is hagyta el társait annak idején. Ők szeretik az ásást és a sárban túrást Q azonban nem. Vagyis ha nagyon szükséges akkor igen. Ezért csodálta mindig a törpöket, akik az egészet olyan nagy lelkesedéssel teszik és ez teszi olyan sikeressé fajtájukat. A törpök akik mind technológiában, mind szervezettségben jobbak a barlangi elfeknél, már kevésbé rajonganak a fajtájukért. Azt azonban el kell ismernie Qnak, hogy ez az ő hibájuk is akik inkább elvenni mint létrehozni kedvelik a dolgokat. Ő sem másabb mint egy dögevő, aki a mardékot kutatja. Azt amit mások elhagynak, hátrahagynak, vagy elveszítenek. Erre, az éjszakai életre és a barlangi, földalatti létre specializálódott. Itt érzi magát igazán elemében. Itt szeret tartózkodni, dolgozni. Képes a végletekig egy megadott pomton ülni állni, ha ki kell várni, hogy a maradékokat kikaparhassa, vagy megkaparinthassa magának. Ezért él a bányák üregében és a bányászok közelében. Az élet semmivel sem lett másabb, könnyebb az évek során. Hiába nőtt Q tapasztalata és lett jobb az álcázásban és lopakodásban. Ez csak arra volt jó, hogy ne fedezzék fel a kilétét. Habár azt is felfedezte, hogy a dögevésnek, vagy a gyűjtögetésnek vannak szabályai, amelyeket érdemes betartani. Ilyen például az ellenálhatatlan és legyőzhetetlen mohóság, amely arra sarkalná a melységit, hogy mindent vegyen el amit lát és talál. Ez csak arra lenne jó, hogy felkeltse a tulajdonosok érdeklődését, hogy van valaki, vagy valami aki dézsmálja a zsákmányt és hamar hajtóvadászatot indítanának ellene, amelyben biztosan elfognák és megölnék. Ezért a szabály annyi, hogy mindig csak azt érdemes elvenni, amely nem kelt gyanút a tulajdonosban. Ha ez megvan, akkor mindenkinek jut is marad is. Ez a szabály egy barlangi elf számára nagyon kemény. Q csak több éves gyakorlás során volt képes ezt megtanulni, amelyet sok szenvedés és menekülés előzött meg.
Az évek telnek, és a környék is változik ezt. Ahogyan most átalakul a környék is. Az általában nyüzsgő fegyenc telep az elmúlt napokban lényegesen csendesebb mint annak előtte. Ez a változás tartósnak igérkezik, mivel a városőrök száma egyre fogyatkozik és utánpótlás nem érkezi. Ezt a folyamatot alaposan megfigyeli Q és, úgy dönt utánanéz. Elindul hát az ösvény felé.*
Az évek telnek, és a környék is változik ezt. Ahogyan most átalakul a környék is. Az általában nyüzsgő fegyenc telep az elmúlt napokban lényegesen csendesebb mint annak előtte. Ez a változás tartósnak igérkezik, mivel a városőrök száma egyre fogyatkozik és utánpótlás nem érkezi. Ezt a folyamatot alaposan megfigyeli Q és, úgy dönt utánanéz. Elindul hát az ösvény felé.*
543. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:58:31
Üzenet elküldve: 2015-12-14 22:58:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különös páros//
*Mosolyogva bólogat a mélységi szavaira, az már más kérdés hogy az ő mosolya arcberendezéséből adódóan kevésbé barátságos. Neki is ez volt az első gondolata csak nem mondta ki, hogy Zeerynx már talált egy orkot míg Lahut még mindig nem. Útjai során viszont hallott már pár dolgot erről a környékről, legalábbis ha tényleg ott vannak ahol gondolja.*
- Nem hinném hogy itt lent fajtársakra lelnél. Ha ez tényleg a Krenkataur, akkor jobb is a felszínen maradni. Én mindenképpen északnak tartok, Artheniorba, a nagyvárosba. Elkísérhetlek ha arra folytatnád az utadat.
*A kérdésen viszont elgondolkodik. Sosem töprengett még azon milyen lesz majd az első találkozása egy fajtabélivel. Ha ember lenne akkor az elmondások alapján rögtön harcolnia kellene, de talán egy fajtársukhoz máshogy viszonyulnak majd.*
- Nem félek a találkozástól. Meg akarom ismerni az ő világukat is. Legrosszabb esetben tényleg olyanok ahogy mindenki mondja, de talán velem mint fajtabélivel máshogy bánnak majd. Én hiszem hogy van helye a békének minden lény között, de amíg a bosszú körbe jár addig esély sincsen erre. Amíg nem tudom minden nép múltját és sérelmeit, addig nem tudom hogyan békítsem meg őket. Az ő múltjuk azonban nem az én múltam, az ő sérelmeik nem az én sérelmeim. Csak azért mert egy fajhoz tartozunk, nem lesz több közöm hozzájuk mint hozzád, vagy azokhoz akik felneveltek. Nem tudhatjuk senkinek sem a múltját sem a jövőjét, minden lény ugyanannyi tiszteletet érdemel.
*Az ebédet ő már befejezte, el is pakol mindent amit előrámolt aztán feltápászkodik és a hátára veszi irdatlan kalapácsát, ezzel jelezvén hogy részéről akár indulhatnának is. Bízik a képességeiben, nem fél semmitől, de a sorsot sosem jó kísérteni, inkább tovább állna erről a környékről.*
- Neked sem kellene félned. Akármit is találsz a fajtád között, te az vagy aki lenni akarsz.
*Eszébe sem jut hogy új társa az életét féltené, ő csak arra gondol hogy esetleg olyan életszemléletbe botlik ami nem tetszene neki és ettől fél.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.14 23:05:36
*Mosolyogva bólogat a mélységi szavaira, az már más kérdés hogy az ő mosolya arcberendezéséből adódóan kevésbé barátságos. Neki is ez volt az első gondolata csak nem mondta ki, hogy Zeerynx már talált egy orkot míg Lahut még mindig nem. Útjai során viszont hallott már pár dolgot erről a környékről, legalábbis ha tényleg ott vannak ahol gondolja.*
- Nem hinném hogy itt lent fajtársakra lelnél. Ha ez tényleg a Krenkataur, akkor jobb is a felszínen maradni. Én mindenképpen északnak tartok, Artheniorba, a nagyvárosba. Elkísérhetlek ha arra folytatnád az utadat.
*A kérdésen viszont elgondolkodik. Sosem töprengett még azon milyen lesz majd az első találkozása egy fajtabélivel. Ha ember lenne akkor az elmondások alapján rögtön harcolnia kellene, de talán egy fajtársukhoz máshogy viszonyulnak majd.*
- Nem félek a találkozástól. Meg akarom ismerni az ő világukat is. Legrosszabb esetben tényleg olyanok ahogy mindenki mondja, de talán velem mint fajtabélivel máshogy bánnak majd. Én hiszem hogy van helye a békének minden lény között, de amíg a bosszú körbe jár addig esély sincsen erre. Amíg nem tudom minden nép múltját és sérelmeit, addig nem tudom hogyan békítsem meg őket. Az ő múltjuk azonban nem az én múltam, az ő sérelmeik nem az én sérelmeim. Csak azért mert egy fajhoz tartozunk, nem lesz több közöm hozzájuk mint hozzád, vagy azokhoz akik felneveltek. Nem tudhatjuk senkinek sem a múltját sem a jövőjét, minden lény ugyanannyi tiszteletet érdemel.
*Az ebédet ő már befejezte, el is pakol mindent amit előrámolt aztán feltápászkodik és a hátára veszi irdatlan kalapácsát, ezzel jelezvén hogy részéről akár indulhatnának is. Bízik a képességeiben, nem fél semmitől, de a sorsot sosem jó kísérteni, inkább tovább állna erről a környékről.*
- Neked sem kellene félned. Akármit is találsz a fajtád között, te az vagy aki lenni akarsz.
*Eszébe sem jut hogy új társa az életét féltené, ő csak arra gondol hogy esetleg olyan életszemléletbe botlik ami nem tetszene neki és ettől fél.*
A hozzászólás írója (Lahut Seii) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.12.14 23:05:36
542. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-11 13:34:41
Üzenet elküldve: 2015-12-11 13:34:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Különös páros//
*Tulajdonképpen Zynx egyáltalán nem látja szörnyetegnek az orkot. Mindössze furcsának és különösnek. Ez számára - ha kissé morbid is a példa - olyan, mint amikor egy állatra azt mondja valaki, hogy ronda, de ő akkor is szépnek látja, hiszen ugyanúgy élőlény, ugyanúgy érdekes, különleges, egyedi, és ugyanúgy dobog a szíve is, mint neki.
Arról nem is beszélve, hogy az állatok is mind külön személyiséggel bírnak. Hát még azok a fajok, akik értelmes, humanoidok.
Így hát Lahut neki sokkal inkább érdekes, mint ronda, és sokkal inkább egyedi, mint szörnyeteg. Mindössze azért marad úgy lent az álla néhány pillanatra, mert még sosem látott orkot, s bizony, megdöbbentik azért a méretek és a külsőségek.
Ám azon tényleg meglepődik, ahogy beszélni hallja őt. Olyan szépen mondja a szavakat, olyan okos dolgokról beszél. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az orkokat leírták.
Bólint a bölcseletre, aztán érdeklődve hallgatja, hogy Lahut sem találkozott még soha fajtabelivel.*
- Akkor úgy tűnik, én szerencsésebb vagyok az ork találás területén. Egyet legalábbis már találtam is. *mosolyog haloványan a mélységi, valamiféle tréfát elsütve ezzel. Hiszen az ork is tett hasonlót, hátha visszafelé is bejön a dolog.
Aztán csak hallgatja a történetét, és jócskán meglepődik. Érdekes ez az egész találkozás, és az egész körülmény, ahogyan ők éltek eddig, és ahogyan most éppen ők futottak egymásba.
Eszeget a sajtból még miközben hallgatja a másikat, és kissé még a fejét is oldalra biccenti. Számtalan kérdés fogalmazódik meg benne, és sok mindent tudna mondani a másiknak, de egyelőre még nem teszi meg. Csak lassan emészti magában a hallottakat. Végül sóhajtva pillant fel az orkra.*
- Köszönöm, de azt hiszem... nincs elég merszem lemenni a sötétbe. Túl közelinek érzem magamhoz, és túlontúl félek, mi várna a mélyén. *vallja be. Talán másnak szokatlan lehet nyílt őszintesége, de ő világéletében ilyen volt, és nem tudja, hogyan kell bárkivel is igazán bizalmatlannak lennie.*
- És köszönöm, hogy útmutatást adsz nekem... de sajnos... még így sem tudom, hová mehetnék először. Azt sem tudom, mennyire érdemes azokhoz a nemes mélységiekhez mennem. Igazából annyira szeretném ismerni a múltamat, mint amennyire végleg eltemetni. Nagy dilemma ez. Na és Te, barátom? Nem félsz, hogy ha találkozol egy orkkal, sokkal rosszabb lesz, mintha sosem botlottál volna bele egybe sem? *önti szavakba tulajdonképpeni saját félelmét ezzel.*
- Hasonló a történetünk... ahogy a szavaidból kivettem. Talán Tebenned is vannak hasonló érzések, mint bennem... én ezért nem merek bemenni a sötétbe. Ugyanannyira szeretnék, mint amennyire nem akarok. Nem hallottam vagy olvastam éppen túl jókat a sötételfekről... talán olyan válaszokba akadnék, amilyenekbe nem akarok.
*Eszik még egy kis sajtot, aztán hirtelen elhatározással szólal meg.*
- Te merre tartasz, barátom? *kérdezi, mintha a válasz sokat segíthetne rajta.*
*Tulajdonképpen Zynx egyáltalán nem látja szörnyetegnek az orkot. Mindössze furcsának és különösnek. Ez számára - ha kissé morbid is a példa - olyan, mint amikor egy állatra azt mondja valaki, hogy ronda, de ő akkor is szépnek látja, hiszen ugyanúgy élőlény, ugyanúgy érdekes, különleges, egyedi, és ugyanúgy dobog a szíve is, mint neki.
Arról nem is beszélve, hogy az állatok is mind külön személyiséggel bírnak. Hát még azok a fajok, akik értelmes, humanoidok.
Így hát Lahut neki sokkal inkább érdekes, mint ronda, és sokkal inkább egyedi, mint szörnyeteg. Mindössze azért marad úgy lent az álla néhány pillanatra, mert még sosem látott orkot, s bizony, megdöbbentik azért a méretek és a külsőségek.
Ám azon tényleg meglepődik, ahogy beszélni hallja őt. Olyan szépen mondja a szavakat, olyan okos dolgokról beszél. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek az orkokat leírták.
Bólint a bölcseletre, aztán érdeklődve hallgatja, hogy Lahut sem találkozott még soha fajtabelivel.*
- Akkor úgy tűnik, én szerencsésebb vagyok az ork találás területén. Egyet legalábbis már találtam is. *mosolyog haloványan a mélységi, valamiféle tréfát elsütve ezzel. Hiszen az ork is tett hasonlót, hátha visszafelé is bejön a dolog.
Aztán csak hallgatja a történetét, és jócskán meglepődik. Érdekes ez az egész találkozás, és az egész körülmény, ahogyan ők éltek eddig, és ahogyan most éppen ők futottak egymásba.
Eszeget a sajtból még miközben hallgatja a másikat, és kissé még a fejét is oldalra biccenti. Számtalan kérdés fogalmazódik meg benne, és sok mindent tudna mondani a másiknak, de egyelőre még nem teszi meg. Csak lassan emészti magában a hallottakat. Végül sóhajtva pillant fel az orkra.*
- Köszönöm, de azt hiszem... nincs elég merszem lemenni a sötétbe. Túl közelinek érzem magamhoz, és túlontúl félek, mi várna a mélyén. *vallja be. Talán másnak szokatlan lehet nyílt őszintesége, de ő világéletében ilyen volt, és nem tudja, hogyan kell bárkivel is igazán bizalmatlannak lennie.*
- És köszönöm, hogy útmutatást adsz nekem... de sajnos... még így sem tudom, hová mehetnék először. Azt sem tudom, mennyire érdemes azokhoz a nemes mélységiekhez mennem. Igazából annyira szeretném ismerni a múltamat, mint amennyire végleg eltemetni. Nagy dilemma ez. Na és Te, barátom? Nem félsz, hogy ha találkozol egy orkkal, sokkal rosszabb lesz, mintha sosem botlottál volna bele egybe sem? *önti szavakba tulajdonképpeni saját félelmét ezzel.*
- Hasonló a történetünk... ahogy a szavaidból kivettem. Talán Tebenned is vannak hasonló érzések, mint bennem... én ezért nem merek bemenni a sötétbe. Ugyanannyira szeretnék, mint amennyire nem akarok. Nem hallottam vagy olvastam éppen túl jókat a sötételfekről... talán olyan válaszokba akadnék, amilyenekbe nem akarok.
*Eszik még egy kis sajtot, aztán hirtelen elhatározással szólal meg.*
- Te merre tartasz, barátom? *kérdezi, mintha a válasz sokat segíthetne rajta.*
541. hozzászólás ezen a helyszínen: Krenkataur barlangrendszer
Üzenet elküldve: 2015-12-11 00:30:17
Üzenet elküldve: 2015-12-11 00:30:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Különös páros//
*Lahut nem nagyon zavartatja magát, már ami a vizslató pillantásokat illeti. Ezt is megszokta már, nem bánja, nézzék csak meg és lássák hogy lehetne másképp is. Talán szörnyetegnek látszik más fajok szemében, de a külső alapján vétek ítélkezni. A válaszokat hallgatva neki is áll befejezni szegényes ebédjét, ismét olyanokat hall amiket meg kell fejtenie, de legalább nem unatkozik és az is biztos hogy érdekes partnerre talált. Sőt, nemcsak hogy érdekes, de kifejezetten hasonló a történetük.*
- Aki egy őszinte kérdés miatt neheztelne, azzal nem is érdemes beszélgetni.
*Próbál rögtön továbbadni egy bölcseletet amit még otthon hallott, de persze nem sikerül pontosan felidéznie a szavakat, és így talán az értelmük sem úgy megy át ahogy kellene.*
- Nincsen semmi illetlenség a tudásvágyban. Ork vagyok, legalábbis mindenhol annak néznek és otthon is ezt mondták. Én sem találkoztam még fajtám bélivel. Épp őket keresem.
*Hosszú, nehéz sóhajt hallat, kihallatszik belőle hogy nem tegnap kezdte a keresést.*
- Ahhoz képest hogy mindenki ismeri őket és retteg tőlük, kifejezetten nehéz belebotlani egybe. Én sem ismertem a családom, emberek neveltek amióta az eszemet tudom, de ez nem változtat azon aki vagyok. Ha megismerném a fajtámat, akkor is ugyanez maradnék. A kérdésedre a válasz már benned van, csak te tudhatod, más nem mondhatja meg.
*Ismét próbálja otthonának bölcsességét továbbadni, de az öregek szájából valahogy sokkal érthetőbben hangzottak a szavak mint most az övéből.*
- Sajnálom a veszteséged. Ha szeretnéd, elkísérlek a barlangba, de ha nincs valami fáklyád akkor nem sok hasznom vennéd. Ha a világra vagy kíváncsi, több település is van elérhető közelségben. Keletre van egy ösvény ami egy elágazáshoz vezet, onnan dél felé egy kikötőt találsz és a tengert. Észak felé Amon Ruadh a vashegy tetején, pár nappal tovább Arthanior, egy nagyváros. Ott tudtommal élnek mélységi családok, egy biztosan, hírük is van, nemesek.
*A sok beszéd után elrágcsálja az utolsó falatjait is. Kíváncsi ő is hogy mi lehet itt a barlang mélyén, de úgysem látna a sötétben semmit. Abban viszont biztos hogy orkok nincsenek odalent, talán inkább keletnek kellene tartania a folyó túloldalán keresni? Vagy fent a messzi északon ahonnan jött? Végül is eljutott a tengerig, ennél délebbre nemigen mehetne csak hajóval. Nyugatra a nagy hegyeken nem szívesen kelne át, nem sok választása maradt hát.*
*Lahut nem nagyon zavartatja magát, már ami a vizslató pillantásokat illeti. Ezt is megszokta már, nem bánja, nézzék csak meg és lássák hogy lehetne másképp is. Talán szörnyetegnek látszik más fajok szemében, de a külső alapján vétek ítélkezni. A válaszokat hallgatva neki is áll befejezni szegényes ebédjét, ismét olyanokat hall amiket meg kell fejtenie, de legalább nem unatkozik és az is biztos hogy érdekes partnerre talált. Sőt, nemcsak hogy érdekes, de kifejezetten hasonló a történetük.*
- Aki egy őszinte kérdés miatt neheztelne, azzal nem is érdemes beszélgetni.
*Próbál rögtön továbbadni egy bölcseletet amit még otthon hallott, de persze nem sikerül pontosan felidéznie a szavakat, és így talán az értelmük sem úgy megy át ahogy kellene.*
- Nincsen semmi illetlenség a tudásvágyban. Ork vagyok, legalábbis mindenhol annak néznek és otthon is ezt mondták. Én sem találkoztam még fajtám bélivel. Épp őket keresem.
*Hosszú, nehéz sóhajt hallat, kihallatszik belőle hogy nem tegnap kezdte a keresést.*
- Ahhoz képest hogy mindenki ismeri őket és retteg tőlük, kifejezetten nehéz belebotlani egybe. Én sem ismertem a családom, emberek neveltek amióta az eszemet tudom, de ez nem változtat azon aki vagyok. Ha megismerném a fajtámat, akkor is ugyanez maradnék. A kérdésedre a válasz már benned van, csak te tudhatod, más nem mondhatja meg.
*Ismét próbálja otthonának bölcsességét továbbadni, de az öregek szájából valahogy sokkal érthetőbben hangzottak a szavak mint most az övéből.*
- Sajnálom a veszteséged. Ha szeretnéd, elkísérlek a barlangba, de ha nincs valami fáklyád akkor nem sok hasznom vennéd. Ha a világra vagy kíváncsi, több település is van elérhető közelségben. Keletre van egy ösvény ami egy elágazáshoz vezet, onnan dél felé egy kikötőt találsz és a tengert. Észak felé Amon Ruadh a vashegy tetején, pár nappal tovább Arthanior, egy nagyváros. Ott tudtommal élnek mélységi családok, egy biztosan, hírük is van, nemesek.
*A sok beszéd után elrágcsálja az utolsó falatjait is. Kíváncsi ő is hogy mi lehet itt a barlang mélyén, de úgysem látna a sötétben semmit. Abban viszont biztos hogy orkok nincsenek odalent, talán inkább keletnek kellene tartania a folyó túloldalán keresni? Vagy fent a messzi északon ahonnan jött? Végül is eljutott a tengerig, ennél délebbre nemigen mehetne csak hajóval. Nyugatra a nagy hegyeken nem szívesen kelne át, nem sok választása maradt hát.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 965-984